Irodalom | Könyvek » Élet és Tudomány, 1967, 7. szám

ELEI ES TUDOMANY 8 > CIMKtP ONK: Hooke m ikroukópja. Fönt: a p1n,n.comba rnikronkopiku1 kp• (A rnikr osik6p ({.El)VJ~S «.ET JET ES 11U1)0M -NY)) m11nüloc, so e. clk künkhélz) SZÁMUNK TARTALMA: 291 AZ 1867-ES KIEGYEZtS Antall J ózsef 295 1GY tLNEK A LODARAZSAK N. H 299 ALFRED KASTLER, AZ 1966. ev1 FIZIKAI NOBEL-DIJ NYERTESE Svékus Olivér 301 PUSZTULNAK SZILF ÁINK Dr. P agony Hubert 303 ALKALMAZKODAS A HIDEGHEZ Dr. Farkas H enrik 307 A GONDOLKODAS ISKOLÁJA 310 A MIKROSZKÓP MEGSZOI,ET&;E Dr. Vekerdi László 316 MATYAS KIRÁLY KÁLVÁRIÁJA Nagy T ibor 320 A „HÁBORÚ ISTENE. MARAD-E A Tt)ZtRStG? K atona Ján os 325 UTAZÁS AZ INKAK FÖLDJtN V. M. Székely Mária 330 A TUDOMÁNY VILÁGA 336 KISLEXIKON - REJTVtNY K<i ETKEZÜ SZÁM UNK TARTALMÁBÖL: Honfoglaláskori ötvösmüvészetünk fori·ásai Temeti a telet - a téltemető K ozmikus krónika A kihalt óriásmadarak A folttisztftás tudománya Allatkert A Vajd aság H ázun k Az optik ai

távíró A serkertünk kentő h atású gyógyszerekről A gondolkodás iskolája A tudomány Világa Rejtvény * * * * 2 90 * * * * * * Az l!:let és Tudomány idei 3. szám án ak 140 oldalán egy külföldi lap nyomán »Nessie-re várva« címmel rövid cikk jelent meg a lochness-i szörnyről. Ebben a skót loch szóról az állt, hogy loxnak kell kiejteni. A közlés ebben a formában félrevezető, mert az olvasó ebből joggal azt h iheti, hogy a loch magyar kiejtése loksz. A szóban forgó tévedésnek nyilván az a forrása, hogy az általam szerkesztett összes angol-magyar szótárakban azt a nemzetk özi kiejtésjelr endszert alkalmazom, amelyet az Association Phonétique Internationale szerkesztett, s amely egész Európában használatos az angol nyelvkön yvekben és szótárakban. E jelku lcs szerint az x betú a német és a skót ch hang (mint például ebben a névben : Bach) egyezményes jele. Említett szótáraim bevezetésében egyéb jelek m

agyarázata kapcsán err e is felhívom a figyelmet. Mivel azon ban a szótárhasznál ók nagy része gya korlatla n az ilyen művek forgatásában, legújabban kényt elen vagyok e jelkulcs tömörített változatát már az előzéklapon, tehát a legszem betűnőbb helye n is kinyomtatni. Mindebből az következik, hogy a »tó« jelen tésú skót loch szó helyes kiejtése a magyaros írásmód szer int lohh. Országh László egyetemi banár (Kossuth Lajos Tudományegyetem. Debrecen) -.- ., ~• ,., ~ e~ • • • • ,1, • • - , ., ( • AZ 1861ES KIEGYEZES DEAK - EÖTVÖS- KOSSUTH A szabadságharc bukását követő véres megtorlás éveiben csak az emigráció tevékenysége jelezte, hogy továbbra is van magyar politika. Kossuth legyőzhetetlen akar attal hirdette Európában és Amerikában a b~kott ha1·c dicsőségét, Magyarország függetlenségének európai jelentő­ ségft. A nemzetközi helyzet fordulatainak legkisebb biztató jelére

is megsokszorozódott reménnyel hitt a győzelmes visszatérésben. De az ország és népe szintén - é lt. Sorsa ugyan nem úgy alakult, ahogyan a számüzöttelc remélték, de nem is úgy, ahogyan Bécs szerette volna. Egyszerűen úgy alakul~, a h ogyan a történelem lehetővé tette . Némi vigaszt nyújtott a »virrasztóknak«, hogy a Burg fölött is nehéz idők jártak: recsegett-ropogott a birodalom korhadó gerendázata. A nemzetközi elszigetelődés is súlyosan érintette Bécset, h iszen az akkori Eur ópa két legjelentő­ sebb nemzeti mozgalmának, a német és az olasz egységtörekvéseknek állt útjában. Nem csoda, hogy amikor csapatai az olasz-francia seregektől vereséget szenvedtek Sol:ferinónál (1859), az önkényuralom válságba került. 4Z E LSŐ KÍSÉRLET Ferenc József az Októberi Diploma kiadásával (1860) és a magyar országgyűlés összehívásáv&l (1861), engedményeket ígérve akarta megszilárdítani megingott császáli

trónját. Az országgyűlésen szemben álló két párt, Deák és Eötvös »felirati pártja«, vaiamint Teleki László és · Tisza Kálmán „határozati pártja" az uralkodóhoz intézendő felirat vagy határozat kér- désében oszlott meg. Vajon intézhet-e alkotmányjogilag feliratot az országgyűlés a magyar koronával meg nem koronázott uralkodóhoz? Ez a közjogi szőrszálhaso­ gatás is jelzett valamit az elszántság és az egyezkedés hajlamából, noha a látszólag »kuruckodók« közül nem egy nagyon is nyilvánvalóan izgult az alku mielőbbi sikeréért, az erkölcsi felelősséget - persze - szívesen átengedve másnak. De a határozatiak és a feliratiak egy dologban - mint a magyar középbirtokos osztály többsége - még egyek voltak: az 1848. évi törvények helyreállításának követelésében A megélénkült politikai életben Eötvös Józsefet is ott találjuk annak a Deák Ferencnek az oldalán, akinek személyében megtestesült a

kiábrándult és megtorpant középbirtokos osztálynak a »tisztességes alku« elérésére irányuló politikája. Alkalmassá tette erre Deákot a reformkorban Széchenyi István és Kossuth Lajos között egyensúlyozó, nagy tekintéllyel megalapozott - mérsékelt« politikája, 48as minisztersége és még inkább az, hogy amikor a nemzet szakított a királlyal, és kitört az élethalálharc, ő visszavonult. A régi, a 48 előtti rendet, de a trónfosztó szabadságharcot is visszautasító Deák így vált az abszolutizmus éveiben osztályának és a hazai politikának vitathatatlanul hivatott vezérévé. De Eötvös, az írónak sem utolsó politikus állambölcselő sem véletlenségből ketült a kiegyezés útjának keresői közé. A reformkor éveiben az elavult megyerendszer bírálójaként és a parlamentáris kormányzást népszerűsítő »centralisták« vezéreként csatlakozott a Deák és Kossuth vezetése alatt álló ellenzéki erőkhöz. Fő- 2!11

ként elmélet.i tevékenysége volt jelemös, épp ezért az -.elméletieskedők« között őt is bírálták. Pedig elsősorban az ő a lapelveik é1•vényesültek az 1848-ban megalkotott törvényekben A szabadságharc kirobbanásakor, a szeptemberi fordulat napjaiban ő is félreállt, és külföldre távozott. Ennek okát 6 maga adta meg: . Jly viszonyok közt tökéletesen hasztalannak érzém magamat Engem az ég forrad11lmi embernek nem teremtett~ 1849 tavaszán Bécsbe ment tanúskodni a perbe fogott Batthyány mellett. Elment - igaz - , de mehetett! Külföldi ta1·tózkodásának, számvetésének, vizsgálódásainak eredménye a XIX. század uralkodó eszméiről szóló állambölcseleti mű­ ve. Visszatérve Magyarországra, végképp nem látott más utat, mint a mielőbbi kiegyezést Ausztriával. ,. Ml TUDUNK VÁRNI " Az 1861. évi országgyűlés dolgavégezetlenül feloszlott: a 48-as törvények helyreállítását Bécs még tárgyalási alapnak sem

<Ogadta el. De a megegyezés és a megegyezésnek végleges elutasítása ugyancsak egyaránt lehetetlennek látszott A fonadalom kirobbanásától rettegő Széchenyi után az emigrációból jött Teleki László, a »határozati pá1·t« legkiválóbb alakja is önkezével vetett véget életének. Nem tudta elviselni a nagy dilemmát. a roppant történelmi · felelősségnek a súlyát. A feloszló országgyűlés szós7.ékéröl DeÁk újra meghit·dette a passzív ellenállás gondolatát. »Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet öseitöl öröklött . mert aniit erö és hatalom elvesz, azt idö és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszasze,·zése mindig nehéz s mindi.g kétséges•• Az önk.ényuralom most a „mi tudunk várni" kölcsönös jelszavával folytatódott. Az egyszer már meglazított abroncsok

szorosabbra húzása nem k is fáradságába került Bécs hivatalnokainak és ravasz kopóinak. EötVÖ$ - Deákkal szemben - azt vallotta, hogy ~csak azt nem nyerhetjük vissza többé, minek visszanye,·ésére erőnk hiányzi.k«, és a teljes visszavonulás deá- ki politikáját ,,a csendes őrültség egy nemé••-nek vélte. Deákot azonban hiáb.1 sarkallta tetlel,re Deák jobb gyakorlati politikusnak, jobb taktikusnak bizonyult. »Mihelyt a .2 92 körülmények úgy kívánják, Ila nem kérünk, ha nem közeledünk is, adni fognak vagy legalább ígérni; ha a körülmények, bár csak látszólag i.s, rájuk nézve jóra fordulnak, akkor ha kérünk, még kevesebbet adnak, illetőleg semmit~ - mon- dotta Deák. A kiegyezést azonban sürgette az. hogy a magya1· bfrtokos osztály félt a tönkremeneteltől, és sürgették a kibontakozó gazdasági életben remélt sikerek és kormányzati ambíciók is. A városi polgárságban· és az értelmiségben szintén

egyre jobban erősödött a megegyezés vágya. A rossz termések sorozata ugyancsak mindinkább megpuhította a birtokos osztályt, és pusztító ínségbe taszította a föld népét. Ausztria hatalmi hanyatlása szükségszerűen találkozott a magyarországi belső ellenállás gyengülésével. Eötvös már attól félt. hogy erő és öntudat híján a megalkuvás és a szolgalelkűség keríti hatalmába a lelkeket. Ha lehetőséget kapnak a megalkuvásra - úgymond-, »nem fognak mértéket tartani aljasságukban«. Tudta ezt Deák is, és éppen ezért választotta a rugalmas taktika elvetésével a "merev« eizárkózás módszerét. Deák világosan látta, hogy az olyan engedmények nem solrnt érnek, amelyeket Bécs kényekedve szerint adhat és visszavehet. Togi és hatalmi biztosítékot látott az 1848. évi törvények helyreállításában, és úgy vélte, hogy azok elfogadása visszavonhatatlanná tenné Bécs számára a kiegyezést. Eötvös következetesen

hirdette, hogy Magyarnrszág helyzetét az európai erővi­ szonyok határozzák meg. Nem elégedhetünk meg a történelmi jog hangoztatásával, »mert századunkban oly ügy, mely mellett csak régi törvények holt betűje szól, de mely a népek érdekeivel s az e urópai közvéleménnyel ellentétben áll, diadalt-a nem számíthat«. Már 1860 óta a német, illetőleg az olasz egység létrejöttétől vá1·ta Ausztria hatalmi állásának m egtörését és a kiegyezés lehetőségét. A bfrodnLmi érdekegység gondolata. vagyis az, hogy a Habsburg-birodalom fennmaradása és abban Magyarország részvétele magyar é1·de1, is, és elke1·ülhetetlen, mindig elsőrendű tényezője maradt politikájának. Ezért azt kívánta, hogy a születő megállapodás ne csak a magyar király és az országgyűlés, hanem Magyarország és az örökös tartományok között jöjjön létre. Ne csak az elkülönülés legyen a magyar politika célja, hanem a közös ügyek

elismerésével a. hatalomban való részesedés biztosítása is. Ausztria és Poroszország íeszu:t viszon.va, a Habsburg-birndalom belső p1·ob- lémái engedményekre kényszerítették Bécset. Deák jó érzékkel 1·agadta meg a kedvező időpontot, amikor 1865 április 16-án megjelentette híres ., húsvéti cikkét« Noha az névtelenül jelent meg a Pesti Naplóban, mindenki tudta, ki a szerzője Ebben határnzta meg az alku feltételeit, és ebben lépett le véglegesen a függetlenc ségi politika és 1848 közjogi alapjáról. Kijelentette, hogy *készen leszünk mindenkor törvényszabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztosságával összhangzásba hozni«. Noha Eötvös a húsvéti cikk megjelenem tudott előre, azt rögtön látta. hogv Deák új programja 1·észben az ő birodalmi érdekegységet hfrdető elveinek átvételét jelenti. Megítélése szerint a közös külpolitika irányításában betöltendő szerepünk

attól függ, hogy mekkora hatalommal rendelkezünk a hadügy és a pénzügy területén. Ezért itt kell megfelelő biztosítékokat kapnunk A kereskedelmi viszonyok szorosabbra v álása -véleménye szerint nem ves7élyezteti önállóságunkat. Eötvös tudomasul vette Deák vezérségét. »úgy is mért ne játszaná ő az első szerepet, ha a darab, melyet játszunk, mégis tőlem lesz.« Közben ugyan egy önálló párt alakításának a gondolata is megkísértette, tervét azonban elvetette, mert nem akarta az erőket szétforgácsolni. De hogy önálló hangját érvényesíthesse, külön lapot alapított. !gy jelent meg 1865 július 3-án a Politikai Hetilap első száma. A császár kegyei helyett az osztrák szabadelvű párttal kereste a kapcsolatot. Bécsi levelezőjének írott útmutatójában ís kijelenti, hogy - ellentétben Deákkal „mindent csak az alkotmányos Ausztria népeitől« remél, és velük kezet fogva kívánja a megegyezést. Nem egy cikkben

foglalkvzolt a Habsburg-birodalom dualisztikus (két központú) átalakításával. Bizalmas naplójában azonban bevallotta magának, hogy a történelmi jog elvetése után »nem fogunk megállni a respublicáig. Én részemről könnyen kibékülök e gondolattal." Meggyőződése volt, hogy »a világ a foede1·atív elv általános alkalmazásának megy elébe~. Bármit teszünk, --egykor ide fogunk jutni« Egyelőre azonban szükség van a dualizmusra, hogy a magyarság megerősödjék, és felkészüljön arra II szerepre, amely a népek szabad tá1·sulásán alapuló szövetségben várna reá. A megélénkülő politikai élet legbiz1.atóbb jelének az látszott, hogy 1865 öszére Ferenc József ismét összehívta az országgyűlést. A második kísérlet már több reménn.vel kecsegtetett Sokan hazatérnéséről tek az emig1·ációból, és még többen készülődtek haza. Eötvös jóslata közeledett a megvalósuláshoz. Ausztria és Poroszország

versengése, Bismat·ck ügyes politikája háborúra, a háború pedig Ausztria vereségére vezetett. Königgriitz (1866) és a porosz fegyverek diadala az utolsó felvonást jelezte a kiegyezési politika drámájában. A hábo1·ú még Kossuth és hívei körében is reményeket ébresztett a harc újrakezdéséhez. Bismarck azonban csak fenyegető mumusnak szánta a magyar emigrációval teremtett kapcsolatait. Eötvös tisztában volt azzal is, hogy az európai egyensúly fenntartása végett az európai hatalmak megakadályoznák Ausztria teljes összeomlását. Ahogy Franciaország nem bukott el Waterloo után, ahogy életben ta1·tják »Európa beteg emberét-«, Törökországot - »úgy Ausztria fel fog állni, bármilyen szerencsétlenül üssön ki az ütközet« . A KIEGYEZÉS MEGKÖTÉSE A békekötés végleg kizárta a Habsburgokat az egységes német birodalom megteremtéséért vívott küzdelemből. Deák azonban most sem kért többet, mint a vereség előtt.

Jó alapokra kívánta helyezni a magyar birtokos osztályok és a Monarchia kompromisszumát, és ezé1·t vonakodott azt kényszerhelyzetben kierő­ szakolt engedményekre építeni. »Lovagias« gesztusa azonban így sem talált osztatlan elismerésre Bécsben Csak Beust b áró l<ülügyminiszter kinevezése vezetett gyors eredményekre. A poroszok elleni bosszútól fűtött, Szászországból meneküll politikus csakis a magyar kiegyezéssel megerősített Ausztriától várhatta reményei valóra váltását. Nem kötötték a régi osztrák előítéletek, és így könnyebben meggyőzte a császárt és k.örnyezetét a kiegyezés sürgősségéröl Hamarosan találkozott Deákkal Az első megbeszélések után a külkereskedelmi és pénzügyi vonatkozású m1c1gyar engedmények lehetővé tették a megegyezést. A dinasztia sorsát féltő F~renc József és Beust báró bosszúvágya találkozott 1c1 kiegyezést sürgető magyar politikusok, a Deákot is nógató

Andrássy. Eötvös és Lónyai akaratával Száz évvel ezelőtt, 1867. február 17-én a magyar ko1·mány megalakításával létrejött a megegyezés. Deák Andrássy Gyulát, a 48-as párizsi emigrációból visszatért, belső vívódásokat nem ismerő, nagystílű világfi! ajánlotta miniszterei- nöknek maga helyett. ő maga nem vállalt hivatalt sem: visszautasított minden címet és rangot, egyszerű képviselőként kívánta megőrizni az önzetlenség pozícióját. Az országgyűlés pedig megszavazta az 1867 évi 12 tc-et, amely megteremtette Ausztria és Magyarország dualista államszervezetét, a közös külügy-, hadügy- és ezek fedezésére szolgáló pénzügyminisztériumot, valamint a két parlamentet képviselő delegációk intézményét. Az új kormányban egyedül Eötvös József, a 48-as és most 67-es vallás- és közoktatásügyi miniszter foglalt helyet a hajdani minisztertársak közül. Az ünnepélyes koronázás 1867 június 8-án már

csak befejező aktusa, látványos fináléja volt a kompromisszum politikájának. A KI EGYEZÉS MÉRLEGE H iába ragadott meg Kossuth minden alkalmat a kiegyezés megakadályozására, a függetlenség egyértelmű, nem is 48-as, hanem 49-es trónfosztásos értelmezésének hü·detésére, Deák politikája szüntelenül erősödött. Kossuth törekvései már idegenül hatottak a hazai politikai közvélemény többségére. Deákhoz írott nyílt levele (1867. május 22) hiába szólt Cassandraként•, már késő volt Kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat , hogy Isten, a Haza s az utókor nevében · esdekelve felszólítsalak: Nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következtetéseket, melyek felé vezeted a Hazát, melynek élni jcellene, midőn a mi csontjaink már rég elporladtak . - Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről több é a jövő­ nek nem lehet mestere.« A kiegyezés 1867-ben mégis elkerülhetetlen

történelmi lépés volt. Minden kompromisszum ellentmondásokat rejt magában, mégsem tekinthető eleve tragédiának. Ki tagadhatja, hogy gazdasági fellendülést hozott, lehetővé tette a kapitalizmus kibontakozását, a közműveltség emelését? Gondoljunk Eötvös 1868. évi népiskolai törvényér~, amellyel sok fejlett nyugqti országot megelőzött. Különb és szabadabb államhatalmat teremtett számos dél- és kelet-európai országnál, megfelelő terepet biztosított a társadalmi és politikai harcok megvívásához. De az Is Igaz, hogy megőrizte a hatalmas latifundiumokat, tartósította a politikai hatalom félig-meddig feudális birtoklását, és figyelmen kívül hagyta az egyszer már megszerzett tapasztalatokat a nemzetiségikérdésben. 294 Deák P.s Eötvös éleművében a kiegyezés elsőso1·ban nem a dualizmus ko1·ának kezdetét jelentette, hanem az 1825-ben kibontakozó nemzeti megújhodás és társadalmi átalakulás korának, a magyar

Ri!!orgimentónak - bukott harcok és vesztett remények után - kompromiszszummal való lezárását. Politikai felfogásukban 1867 sohasem vált közjogi tabuvá Eötvös csak állomásnak tekintette a jövő felé vivő úton. Deák szavait (1868) pedig a függetlenségi párti Madarás,z József jegyezte fel naplójában: »Azt hittem, hogy (a nemzet) mint első alapba belenyugszik, amelyen azután, ha lassan is, de fokonként és biztosan visszaszerezheti és vissza is fogja szerezni alkotmányos életének azon biztosítékait, melyeket most föl k.ellett adni« Nem az ő bűnük, hogy utódaik és örököseik a kiegyezést nem alapnak, hanem közjogi fogódzónak tekintették a politikai és társadalmi haladás akadályozására. Deákot és híveit az akkori idők kénysze1·ű valósága igazolja. De vajon ugyanezért a politikai álomkergetők közé kell-e sorolnunk Kossuthot? Egyáltalán nem! Az utókor sohasem „ítélkezhet« az egyetlen és· megvalósult lehetőség

nevében és javára! A nemzetközi li.elyzet változó viszonyai között Kossuth fenntartott egy lehetőséget a Habsbu1·g-birodalom felbomlása esetére, amely ugyan csak évtizedekkel később következett be. Kossuth - ha nem többel - legalább saját személyével akart alternatívát biztosítani a megítélése szerint helytelen úton járó nemzet számára. ,A z én nevem óramutató; jelzi az időt, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára méi tartottak fel jövőt a végzetek, és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség.« Nem kétséges, hogy Kossuth, Deák és Eötvös között Kossuth vo.t a legnagyobb államférfi, ő volt a legkövetkezetesebb függetlenségi politikus, és ő ment a legmesszebbre a társadalmi átalakulás hirdetésében. Még Deák felfogása is önállóbb államiságot kívánt megótizni a dualizmus kereteiben, mint Eötvös programja, ellenben ő korszerűbb

és szilárdabb államszövetséget tervezett, m int amilyenné a Deák felfogásában megfogant Monarchia vált. Ha nem akarunk könnyű szívvel ítélkezni, ha nem akarunk senkit oktalanul felmagasztalni vagy elítélni, ha hiszünk abban, hogy a múlt megidézése és a történés hömpölygő folyamatának elemzése a dolgunk - ennyit mondhatunk. An tall József IGY ÉLNEK A LÓDARAZSAK A csoladolop1t6s kezdete n oz anyalodarózs még minden felodotat egymaga végez. A képen az cnyót „védelmezö óllásbon" lótjuk A lódarázs (Vespa crabro) élete a töb bi redősszárnyú darázs csop ortjainak életéhez hasonlít. A 3 cm hosszúságot is elérő hatalmas anya a szaporodásra képes nőstény - tav asszal odvas fatörzsekbe, mély falrepedésekbe, gerendák közé rak ja több lép.: emeletből álló fészkét. A sejteket nyálával kevert összerágott fából, a leve- gőn papírszerüvé váló anyagb ól készít i. Eleinte maga neveli az utódait. Az

először lerak ott p etékből kicsiny dolgozók fejlődnek. Ezek a pára- sodásra és r endszerint szaporodásra is alkalmatlan, csökevényes petefészkű nőstények s egítene k a további nemzedékek fel nevel ésében. Az anya egyetlen feladata az ma rad. hogy a p eté- <11> ket lerakja. A később kikelő nemzedék dolgozói már nagyobb termetűek : ők vadásznak , és nevelik az ivadékokat. Megte rmék enyíte tlen peték~t is raknak, de ezekből csupán hímek - a h e rék kelnek ki. A fürge lódarazsak kiseb b darazsak ra, méhekre és legyek re vadásznak. A zsákmányt rágóik között összemorzsolják, 2115 A lárvák papírszerü anyagból készült • ◄ Az ivadékgondazást végzö dolgozó lárva etetés közben, A dolgozó érintésére a lárva azonnal egy csepp nyálat bocsát ki mogóbóf -· • A bábból ki kelő darazsak átrágj ák magukat a sejtek ernyőszerű fedelén, és erőt gyűjtenek a kirepüléshez Fent: a hímek

egyetlen feladata oz, hogy megtermékenyítsék o nöstényeket Lent : a lódarázs párosodása 297 ALFRED KASTLER AZ 1966. ÉVI FIZIKAI NOBEL-DÍJ NYERTESE A Svéd Tudomán.vos Akadémia az 1966 évi fizikai Nobel-díjat Alfred Kastlernak, . a párizsi E:cole Normale Supérieure 64 éves professzorának ítélte oda, »az atomok elektromágneses rezonanciáinak tanulmányozására szolgáló optikai eljárások felfedezéséért és kifejezéséért«. Kastler tudományos munkaterületének ez a pontos, de kissé száraz meghatározása a nem szakember siamála keveset mond. Megértéséhez és értékeléséhez azonban mindjárt közelebb jutunk, ha mP.r,említjük, hogy olyan rendkívüli pontosságú mérőműszerek, mint például a molekula- és atomórák, az atommagok szerkezetének vizsgálatára, vagy igen gyenge mágneses terek erősségének mérésére szolgáló berendezések, különösen pedig a napjainkban sokat emlegetett mézerek és Jéze1·ek

megszerkesztése és továbbfejlesztése nagyon sokat köszönhet Kastler 1950-ben kidolgozott eljárásának, az úgynevezett optikai pumpálásnak. a lárva netán nem bocsátana ki nyálat, a dolgozó megragadja rágóival a lárva fejét, - gyengéden maga felé húzza, majd erélyesen visszanyomja a sejtbe, és ezt a művele­ t et mindaddig folytatja, amíg ki nem présel belő­ le egy csepp nyálat. A lárvák termelte nyál fogyasztása általános jelenség a darazsak körében. Jóllehet nem teljesen világos, hogy e lárvaváladéknak mi a szerepe, egy meg1s bizonyos : olyan serkentő anyagot tartalmaz, amelyek a dolgozókat a lárvák gondozására ösztönzik. N. H Az elzászi születésű Alfred Kastler sokáig kfü:épiskolai tanár volt. 1941 óta egyetemi tanár, két éve akadémikus és a Becsületrend lovagja. Szerény, csendes egyénisége, szívós és kitartó kutatómunkája őszinte rokonszenvet és tiszteletet kelt mindenkiben, aki akárcsak futólag is

megismerte őt. Szerénységére jellemző, hogy a lézereket ismertető írások cikkek többsége csak a gyakorlati megvalósításban részvevők nevét sorolja fel, Kastlerét nem. és ezt ő maga így tartja helyesnek. Hogy tudományos munkásságáról valamelyest tájékozódhassunk, idézzük fel emlékezetünkben a fényelnyelés (abszorpció) és a fénykibocsátás (emisszió) mechanizmusát, úgy, ahogyan ezt az atomok szerkezetének ismeretében ma értelmezzük. A fény az elektromügneses hullámok nagy családjába tartozik: ide sornljuk a rádióhullámokat, az infravörös és az ibolyántúli sugarakat, a 1·öntgen- és a gamma-sugarakat is. Mindezek csak hullámhosszban (rezgésszámban, frekvenciában) különböznek egymástól. Közös jellemző­ jük, hogy energiát szállítanak. Ezt az energiái valamely anyag atomjai (vagy Letört szárnyú és csápú hím. Párosodás után o nöstény - horopásoivol és szúrásoivol 1öbbnyire elpusztítja o hímet

Késö összel o lódarazsak többsége elpusztul, csupán néhány megtermékenyített nőstény telel ót foodvokbon, szi klarepedésekben. Ezek tavassza l új családot olopítonok ~ ~ de nem fogyasztják el, hane m nedveit a táplálék raktározására szolgáló »begyükben«, a gömböcskévé gyúrt szilárd részeket pedig rágóik között viszik a fészkükbe. Ott már várják őket az ivadékgondozó dolgozók. A zsákmányt valósággal elkoldulják a vadászoktól úgy, hogy azoknak alig valami, olykor pedig semmi sem marad belőle. Ha sok a kéregető, a vadászok máris viszszafordulnak újabb zsákmányé1·t A kéregető dolgozók is csak kevcs(~t fogyasztanak a téiplálékból: azonnal visszahúzódnak a fé- szek mélyé1·e, és hozzálátnak az ivadékok táplálásához. A frissen kikelt lárvákat a dolgozók eleinte tápanyagtartalmú nyálukkal, később szilárd táplálékkal etetik. Etetéskor a dolgozó érintésére a lárva azonnal egy csepp

víztiszta nyálat bocsát ki magából, amely a táplálékgombóccal keveredik, és így az pépessé válik. Az ivadékgondozást végző dolgozók akkor is megjelennek a lárvák mellett, ha nem visznek táplálékot, és a lárva ilyenkor is kibocsát egy csepp nyáh . A dolgozók ezt mohón lenyelik. Ha • atomcsoportjal. tehát molekulái) bizonyos adott körülmények között elnyelhetik Az ilyen módon több energiával rendelkező atomokat (molekulákat) gerjesztett atomoknak hívjuk A kvantumelmélet szerint egyetlen atom sem rendelkezhet bármilyen tetszés szerinti energiamennyiséggel. Egy bizonyos alapállapothoz képest csak bizonyos, jól meghatározott energiamennyiségekkel emelhető az energiatartalom, s ez a megengedett energianövekedés az elnyelt sugárzás (fény) hullámhosszával jól meghatározott összefüggésben van. Valamely atom lehetséges energiaállapot:üt, energia--»szintjeit« vízszintes vonalakkal ábráwlhatjuk (lásd az 1. ábrát) a

magasabban elhelyezkedő vonal magasabb energiaszintet jelent. Az alapállapotot az (1) vonal jelzi A fényelnyelés következménye az atom vagy atomok magasabb energiaszintre emelkedése. A gerjesztett atomok általában könnyen és gyorsan visszaesnek, -zuhannak az alacsonyabb energiaszintre, s közben az előbb elnyelt energiát pontosan meghatározott hullámhosszúságú fény formájában kisugározzák : ez az emisszió, a nagy jelentőségű spektroszkópia (színképelemzés, spektrálanalízis) alapját képező fü:ikai folyamat. • Tekintsünk most példaképpen egy atomokból vagy molekulákból álló rendszert, amit kívülről fény vagy bármely más elektromágneses sugárzás egyelőre nem ér. Hőmérsékleti (termikus) egyensúly esetén az atomok általában úgy oszlanak meg az egyes energia-szinteken, hogy az alacsonyabb (1) állapotban van a legtöbb atom. a magasabb (2) állapotban kevesebb A különböző energiájú állapotok kö1.ött á llandó

átmenet van: az l-es állapotban levők ütmennek a 2-es állapotba és fordítva, de végső soron a kétféle ál 0 lapotban levő atomok mennyiségének aránya állandó (ezt nevezzük egye,isúly nak). Ha most a vizsgált rends7.ert az energiaszint-különbségnek megfelelő hullámhosszúságú sugárzással gerjesztjük, akkor több :1tom megy át az l-es ,illapotból .i 2-es állapotba, mint fordítva. tehát az el- pusztulnak szilfaink 1. ábra gotJHntett állapotok .,, ( 2) - - - - - - - - - , -- t, J R olcpóllcpot fényelnyelés (obs1orpc1ó) fónyk,bocsótós (em,srnó) 2. ábra (2) ]i o= 0 L ]. ~ 0-0 --,.----"TT"-- ----~-- o 1,ben9peiult"" rnogosobb suni (3 ) ( 1} - - - - - -,,pumpolo s - ---lezet•sugori os Alfred Kastler nyelés, az abszorpció meghaladja a kibocsátást, az emissziót. A külső, gerj esztő fény hatásának megszüntetésével a rendszer atomjai túlnyomórészt ismét az

alapállapotba jutnak vissza. Mágneses térben az energiaszintek »felhasadnak« (ez a fizikában jól ismert Zeeman-effektus), éspedig nemcsak a magasabb energiaszintek, hanem a legalacsonyabb szint is. E:s itt kapcsolódik a fényelnyelés és fénykibocsátás mechanizmusához Kastler munkássága A mágneses térbe helyezett atomok energiaszintjeit a 2. ábra tünteti fel vázlatosan Kastler és munkatársai kidolgozták azt az eljárást, amelynek eredményeként az alapállapotból gerjesztéssel magasabb szintre (vagy szintekre) emelt atomok nem az alap (1), hanem egy közbülső (3) szintre zuhannak vissza, ott mintegy összegyülekeznek, ezt a magasabb szintet »benépesítik«. Ez llZ eljárás a bevezetőben említett optikai pumpálás: optikai, mert a gerjesztés megfelelően választott fénnyel történik, és pumpálás, mert az atomok többségét mintegy »felszivattyúzzák« a magasabb energiaállapotba. Ennek a közbülső energiaszintre pumpált rendszernek

különös módon megvál tozik a viselkedése: csak újabb, megfele!U>O lő hullámhosszú fénnyel (valójában már rádióhullámok tartományába eső elektromágneses s ugárzással ) lehet az alapállapotba való visszazuhanásra, tehát fénykibocsátásra rávenni. -Ha azonban ezt az emissziót megindító sugárzást alkalmazzuk, nagy energiájú sugárzás jelentkezik, s ez éppen a lézer-sugá1·. E vázlatos ismertetésből is kitűnik, hogy Kastler optikai pumpálásos eljárása nélkül a lézer e lképzelhetetlen volna. és így - bármennyire szerénykedik is munkássága a lézer-technika kiindulását jelenti. T réfásan azt mondhatjuk, hogy a lézernek ő nem az apja, hanem a nagyapja. Ennek a Nobel-díjnak másféle jelentő­ sége is van. Joliot-Curie-ék óta - tehát 1935 óta - most kapott először fizikai Nobel-díjat francia tudós. Az azóta eltelt három évtízedben a díjak többsége amerikaiaknak jutott. Lehel, sőt biztos, hogy a Svéd

Akadémia kizárólag a tudományos teljesítmény alapján döntött, a franciák azonban Kastlert nemcsak mint kiváló tudóst, hanem mint a békéért és a haladásért is tevékenyen küzdő jó hazafit tartják számon. Személyében ezzel a legelőkelőbb tudományos díjjal az emberiség jobb jövőjéért dolgozó, igaz humanista tudóst tüntették ki S vékus Olivér a Az utóbbi években szilfáink 60-70 százaléka elhalt. A pusztulás a Duna árterében és a Délzalai Erdőgazdaság területén volt a legnagyobb Vajon mi okozta e fák halálát. és az erdészek miért nem védték meg őket a pusztulástól? A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem volt professzora, dr. Róth Gyula ,,szilfavész«-nek nevezte el a Ceratostomella ulmi nevű tömlösgomba (egyéb neve: Ophiostoma ulmi, Graphium ulmi) okozta betegséget. Kedvező életföltételek közepette a megbetegedés járványszerüen lép fel, és a szilek tömeges pusztulását okozza. A betegséget először

1919-ben Hollandiában észlelték, de ma már nemcsak majdnem egész Európában, hanem Észak-Amerikában is ismerik. Hazánkban megjelenéséről először 1933- ban értesítette a szakközönségel Róth Gyula az Erdészeti Lapok hasábjain. A gomba káros hatása abban az időben olyan nagy volt, hogy a szillel való erdősítés vagy a kedvelt gömbsziles útfásítás szinte lehetetlenné vált. A kórokozóval és terjedésével sok kutató foglalkozott. Hazánkban Sántha László (1935) vizsgálta a gomba biológiáját és kártételét. A betegség első tünete az, hogy az egész lombkorona vagy egy része a nyúr folyamán hirtelen elhervad, de a fonynyadt levelek az ágon maradnak. Az ilyen ág már elpusztul. Erős fertőzés esetén az egész fa rövid idő alatt tönkremegy Ha a betegség lappangva támad. a fák pusztulása nem a7.0nnal, hanem csak évek múlva következik be. Ilvenkor a gyérülő lombkorona, a levelek !o kozatos sárgulása és egy-egy kisebb

ágnak az elhalása jelzi a gomba kártétel ét A károsító gomba fonalai a fa szíjúc:sában találhatók. Mérgezö anyagokat termelnek, ameiyek nemcsak mérgezést o koznak, hanem a víz szállít:ísára szolgáló edénynyalábokat övező sejteke t úgynevezett tiltísz képzésére is ingerlik. A tilliszek h•lajdonképpe n hólyagocskák, amelyek belenőnek az edényekbe, és ez- által eldugaszolják őket. Emiatt megés így a károsított ágrész, ág vag,v maga a fa elpusztul. A gombát rovarok, különösen a nagy és a kis szilszijács-szú (Scolytus scolyt us és S. multistriatus) terjesztik Ezek a szúfélék a kéreg és a háncs között függőleges meneteket rágnak, és elhelyezik benne petéiket. A petékből kikelő csontszínű álcák ugyancsak a szíjácsban - az anyajáratokra merőlegesen újabb meneteket rágnak. A menetekben t,alálhatók - mindig nagy mennyiségben - a gombák: az álcák és a kifejlett bogarak is velük táplálkoznak.

Táplálkozás közben vagy a menetekben haladva sok spóra tapad a testükre. Amikor aztán a kifejlett bogarak elhagyják az idős fakérget, és nemzés előtt a szilfa koronájában az egészséges ágak villás elágazásában alagútszerű üregeket 1·ágva táplálkoznak - tovább terjesztik a betegséget. A megfigyelések azt igazolják, hogy szűnik a víz szállítása, Pusztulásnak indult mezei szil 801 n gombal,:11 n,nk1wrn 1,iz; olag n ~zúk terJesztik. l~geszcn ri tku Jelenst•g az, ami, kor a megbeteg~:d(•s a leL"gő út.Jú11 szétszórt spórákkal vagy a bete~ fák gyökereinek élinil<ezése folytán kö,·etkez1l< be. A sz1 kk puszlulasn 111111d<-2.ck ellenere sem volna olyan nagymértékű, ha ezt a gombúra és a szúk1·a kedvező 1dőjáríis elő nem segítene T-laracsi Lajos ( 1956) megfig,v elése1 azt. bizonv ítják hogy a szilfák főképp azokban az. időszakokban pusz.lulrnk tömegesen amelyekben több éven át igen ., zaraz

időjárás uralkodott Ilyenkor a tala,iÍz erősen lesüllyed. tehát a fa nem ludja a kellő mértékben biztosít-ani n szükséges dzfelvételt. Legyöngül t>letereje csökken, és ez a mindig jelenlevő károsítóknak a lkalmat ad a fertőzésre. Végső soron tehát az idő­ járás okozza a fák megbetegedését . illetőleg puszi ulás;ít A fentiek miatt. a ~zilfavész ellen meg[elelöen védeke7.ni nem tttdunk Az egyetlen védekezés a;: el pusztult vagr pusztulóban leC3 fí1k kivágása, türzsiiknek lekérgezfse és a kéreg elégetése. Ez utóbbi azé1·t szükséges, hog v a szilszíjitcs-szuk tömeges elszaporodúsút meggátoljuk. Kísérl eteznek cllenúlló fajták kinemesítésf,·el. ezek a kísérletek :izonbnn mind ez i<leig nem ,·ezellt•k kellö e1·Nlmén vre. Dr. Pagony Hubert a . EHTI 1udomflnvos n-1fly(:tt•1tij:• tRTESlT.JOK KEDVES OLVASÓINKAT, HOGY HÓNAPOKKAL KORÁBBA N, MINT AZ ELÖZÖ tVEKBEN. MAR MOST MEG.JELENT AZ tLET ru, TUDOMANY

TAlllALOMJEGYZEK E A tal"ialomjegy;:ékben megtalálható valamennyi az 1966-os évfolyam számaiban megjelent cikk témák szerint csoportosítva. A Tudomány Világa rnv,at rövid közleményei is szerepelnek bmrne a cím kezdösz;ivai ~Z<~ri n ti sorren<I bcn KAPHATÓ A HfRLAPA RUSOKNAl„ 50 FJl.1,f:RtRT - - - -· --·-· - ··:102 nyelv és élet ROVATVEZETŐ : DR, GReTSY LASZLó KOSSUTHFALVA Aki a XX. kerület utcaneveii böngészi érdekes dolgokat fedezhet föl Feltűnően sok elnevezés őrzi a szabadsáitharc emlékét. Van itt Kossuihfalva tér és Kossuthfalva utca, igaz. ezek újabbkori névedások Am a Vécsey utca, Klapka utca. Knézich utca. Dessewffy utca elnevezések régiek. még a múlt század végéről valók. Mindahány az lll48/ 49-es szabadságharc egy-egy tábornokára utal, mutatván. hogy Pesterzsébet első lakói ragaszkodtak a függetlenségi hagyományokhoz. Ez utóbbit bizonyítja ai. egyih városnegyed neve is: Kossuthfalváé.

Kossuthfalva első házai 1870 után épültek a Bí1·óy Béla földtulajdonos últal parcellázott területen. 1874ben összegyűltek az első telepesek az akkor még egyetlen vendéglőben - később 48-as vendéglőnek hívták -, hogy nevel acljanak a településnek. Az említett birtokos Kossuthhelység elnevezést javasolt A többiek ezt mesterkél tnek találták, végül Kossuthfalvában egyeztek meg Amikor ez töltént. Kossuth Lajos még élt. A keresztelő részvevöi tehát elhaiéírozták hogy levelet frnnk neki. és beleegyezését kéd k a névadáshoz A levélben kérték hogy térjen haza, s felajánlották számára a Nagy Sándor utca és Knézich utca s:lrkán le,·ó. 1:312 négyszögöles telket is. Kossuth válaszoll is LeYelében hozzájárult a Kossutllfaiva névhez, s azóta emlegetik így ezt n környéket. A fe-lajánlolt lelket azonban nem fogadta el Kossuth: azt javasolta. hogy egy érdemes 4U-as honvédnak ma., · az árvájának ajándékozzák

Puruezki Bé la ALKALMAZKODAS A HIDEGHEZ Az állatvilágnak egy jókora része csupán vagy a meleg, vagy a mérsékelt égöv alatt képes élni. A sarkvidékek felé haladva rohamosan csökken a kígyók és a békák száma, s rovarokkal is mind ritkábban találkozunk. Számos állatfaj azonban al kalmazkodotl a hideghez, és így a sarkvidéki táJak sem néptelenek. Tömegesen élnek északon a rénszarvasok. nem ritkák a havasi nyulak és a sarki rókák, a tengerek partjain jegesmedvék és fókák élnek, a déli sarkvidék tájait pedig pingvinek és halászmadarak népesítik be. Ezek az állatfajok nem alszanak téli álmot. és többségük a zord idöszak beálltával sem vonul melegebb vidékre, hanem megküzd a hóval és a faggyal. Pedig a gyakran mínus~ 50 C-fokos hideg nagy feladat elé állítja őket, hiszen az állandó tesr.hömérsí>kletü állniok hőmérséklete nem 1:sökke11h.et a 38 C-fok körüli érték alá. Eszerint pedig az állatok testének

hő­ mérséklete és a külvilág között nem rit· kán 138-95 C-fok>1yi hömérsékletkülönb· ség is van: HÖ1ERMELJ::S FOKOZOTT TÁPLÁLKOZÁSSAL? AI. állatok testének melege az anyagcsere révén keletkező hömennyiségből adóciik. Magától értetődcinek látszik tehát az a gondola~, hogy a sarl,vicléki állatok többet esznek, mint n melegebb éghajlat ala t t élő fajok, és - legalább r észben - így pótolják a veszendöbe ménő hőmennyiséget. A vizsgálatok azonban megcáfolták ezt a föltevést. S e7 érthető is, hiszen a sarkvidéken által ában szűkö­ sek a táplálkozási l ehetőségek. A jegesmedvék és a sarki rókák gyakran igen hosszú ideig koplalnak. A sarkutazók szintén arról számolnak be, hogy az elejtett ragadozók gyomrában olykor egyáltalábn nem találtak táplálékot. De a növényevők sem bővelkednek táplá lékban. hiszen pél<lául a rénszarvasok télen ::sak zuzmóval. mvhával és fakéreggel

táplálkozhatnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a sarkvidéki állatok szegényes táplálkozás közben is biztosítani. tudják testiilc megfelelö hőfokát. A sarkvidéki h ideg éghajlat alatt élő állatvilágot tanulmányozva már évtizedekkel ezelőtt fölfedezték az alkalmazkodásnak néhány rendkívül érdekes jelenségH. Például azt, hogy a sarkvidéki á llatok kiálló testrészei vagyis fülei, lábai és farkuk rö11i.debbek, kisebbek, mint a melegebb tájakon élő rokonaiké. Például a sarki róka füle tizedakkora sincs, mint a sivatagi rókáé. A kiálló testrészek ugyanis növelik a teljes testfelületet s mivel ezáltal növekszik a párolgási feiü• let - növekszik a hűtőhatás. (Ugyanezt a célt szolgálják például a bem:inmotorok hütőbordái is.) Ugyancsak szembetűnő ~elenség az is, hogy mennél hidegebb területen él valamely állat, annál nagyobb termetű (mármint a rokonságába tartozó fajokhm~. alfajokhoz, változatokho;:

viszonyítva) A pingvinek közül Is a déli sarkvid~ken élő császárpingvin a legnagyobb az egyenlítői Galápagos-szigeteken élő pedig a legkisebb. Hidegben ugyanis elő­ nyös a nagyobb testtömeg, illetve térfogat, hiszen a kisugá1·zó felület aránylag kisebb. (Gondoljunk arra, hogy egy adott kockáénál kétszer hosszabb élű kocka köbtartalma nyolcszor nagyobb, mint az <g.vségnyi kod<áé rlt- a felülete csak nég~·s7.er akkora) A nyúlnál kisebb termetű állatok tolibbá nem csupán azért vannak hátrányban a sarkvidéken, mert viszonylag nagy a testfeli.iletü k , hanem azért is, mert a test melegének megőrzésére bizonyos vastagságú bundára,, vagy zsirrétegre van s;i:ükség. Ennek vastagsága általában legalább 2-·5 centiméter. Az ilyen vastag hőszigetelő réteg pedig például egy egér számára már nem előnyös. hiszen súlya nehézkessé tes,:i az állatot. például aka- ◄ Különféle melegvérű állotok

alkalmazkodása a hőmér• sékleti viszonyokhoz. kornyezet: -31 C·fok 9 ,2 A „hőkicserélő" szerv egy részlete, vázlotoson áb rázolva. A felülről lefelé mutató nyilak a verőeres (1) és a visszeres vér (2) közötti hőcserét ábrázolják. A hideg végtagokból visszatérő vénás vért fölmelegíti o test belsejéből jövő artériás vér, amely ezáltal lehül. A hőszabályozásban jelentős A sarkvidéki állotok végtagjainak és szőrrel kevéssé fedett testrészének hőmér­ séklete lényegesen alacsonyabb lehet, mint a test belsejében levő 38 C-fok. Abróink az eszkimókutyo, a rénszarvas és a tengeri sirály különböző testtójain mért hőmé•ékleteket tüntetik fel TETOTOL TALPIG BUNUABAN? ► 10 szerepük von az idegeknek (3), amelyek az izmok működte­ tésével (4) szűkítik, ilietve tágítják a testfelszín közelében levő ereket (5) .,e 8 T 5 3 1 2 304 í sa.- 11 k6 k a t· farkas • ,

éns.1arvas • Különféle állatfajok szőrze­ tének hőszigetelő képessége. A grafikon vízszintes része a szőrzet vastagságát centiméterbén, függőleges része a hőszigetelő képességet „hőszigetelő egységben" tünteti fel. (A „hőszi­ getelő egység" önkényes egység ; azzal a hőszigetelő képességgel egyenlő, amelyet az emöerben a 20 fokos szobai hőmérsékleten viselt öltöhy szolgáltat) ► e. dályozza a futásban. E megállapításnak látszólag ellentmond az a tény, hogy a sarkvidéken is vannak egerek. Csakhogy ezek a telet fészkükben, illetve a hó alatt húzódó járataikban töltik, s télen · igen ritkán merészkednek a felszínre. A sarkvidéki állatok bundája vastag. Menn~l vastagabb a bunda, a test felől kiáramló hőt annál inkább visszatartja, tehát ,iobban védi az állatot a lehüléstől. Táblázatunk szemléletesen bizonyítja, hogy mennél hidegebb helyen él valamely állat, a rokonságába

tartozó fajokhoz képest annál vastagabb a szőrzete. Megemlítjük azt Is, hogy a sarkvidéki állatok többségének fehér a bundája, ez minden blzonn val a rejtőzés szolgálatában vált ilyenné. Végső soron tehát a sarkvidéki állatfajok - főként jó hőszigetelő bundájuk és zsírrétegük révén - Igen jól tűrik a hideget. A vizsgálatok szerint például a sarki róka mínusz 50 C-fokos hidegben sem szenved. A nyugalmi állapotban levő állat anyagcseréje ugyanis mínusz 50 C-fokon még úgynevezett alapanyagcsere-szinten van, és a hőtermelés érdekében csak akkor fokozódik az anyagcseréje, ha a hő­ mérséklet tovább süllyed. Trópusi rokonának, az afrikai rókának már plusz 20 C-fokon élénkebb lesz a z anyagcseréje, a ruhátla n embernek pedig már plusz 28 C-fokon fokozódni kezd az anyagcseréje. § >- ~ ;: 6 nvú; • 4 öí O> ~ t g1 u zli medve voros rokt1 ku>va • • höd ., ------+--- " ai • -

- - · -~p-- nvest ffi0~11$ ♦ 20---- • • l(!(ll flltr)Q tóka .-,11c n yc-,-1--------· -· - - • c,ch.lmv --·--2.s s a szörzet vastagsaga cm-ben 1, Az állatvilágban azonban a hőszigetelő réteggel korántsem oldódott meg a hideg elleni védekezés minden kérdése. Hiszen az állatok orra, lábai, úszólábai nincsenek és nem is lehetnek szőrrel, tollal, vagy zsírpárnával vastagon fedve, r:nert így alkalmatlanok volnának a használatra. Például a sirályok és a pingvinek ~mezítláb.- állnak a jégen, a fókák pedig csupasz uszon.yaikkal eveznek a fagypont körüli hőmérsékletű vízben. Ha ezeknek az állatoknak a lábai ugyanolyan hőmér­ sékletűek volnának, mint belső szerveik, a jégen álló sirály vagy fóka a végtagjain keresztül hamarosan elveszítené testének melegét, és elpusztulna. E körülményre sokáig nem is gondoltak a kutatók, így azután valóban meglepő eredményeket kaptak, amikor a sarkvidéki állatokat

h6mérözték. Ekkor ugyanis kiderült, hogy ezeknek az állatoknak a lábai csupán O C-foktól plusz S C-fokú »melegek«, az eszkimókutyáké pedig az ujjaknál sem emelkedik a plusz 8 C-fok fölé. Hasonló értékeket kaptak akkor is, amikor más sarkvidéki állatok1105 szőrrel kevéssé fedett ,testrészeit hő• mérőzték. Most már érthetővé vált, hogy nak a pingvinek, a fókák és a sirályok miként álldogálhatnak órákig a jégtáblákon anélkül, hogy felolvadna alattuk a jég. Az eddig elmondottak azonban egy súlyos ellentmondást rejtenek magukban. A vér ugyanis az egész szervezetben végigáramlik, mégpedig viszonylag rövid idő alatt, s így például a lábakból jövő vénás vér percek alatt eljut a törzsbe. Tehát - hacsak nem történik közben »valami« - lehűti á belső szerveket Is . HÖSZABALYOZAS A VJIB.TAGOKBAN A vizsgálatok alapján azonban kiderült, hogy a törzs és a végtagok érintkezése táján egy sajátos

"hökicserélő« szerv működik. Ez a verőerek (artériák) és a visszerek (vénák) sűrű tömörüléséből álló hálózat, amelyet »csodarecé«-nek nevez~ tek a régi anatómusok. E név úgy keletkezett, hogy sokáig nem Ismerték fel a szóban forgó szerv szerepét. Ez érthető is, hiszen a csodarecének sajátos feladata van: a testből jövő artériás vér itt melegíti föl a végtagokból visszaáramló, hídeg vénás vért. Miután a hőcsere megtör- tént, a testből a végtagok felé áramló vér hidegebb, a végtagok felől a test központi részei felé áramló vér melegebb lesz. mint az érhálózatban való »találkozás« előtt volt. E hőszabályozó rendszerben az idegrendszer hatása is érvényesül. Ingerek hatásaira az erek bizonyos csoportjai összeszűkülhetnek vagy kitágulhatnak. Ez teszi lehetővé e hőszabályozó rend• szer kétirányú működését. Hogy ennek jelentőségét megértsük, tudnunk kell : a sarkvidéki

állatoknak sem kell minden esetben takarékoskodniuk testük melegével, hanem olykor hőt kell kisugározniuk. Ha például a sarki róka vagy a jegesmedve kilométereken keresztül fut, vagy a fóka a szárazföldön vonszolja magát, szervezetében a tevékeny izommű­ ködés révén hőfelesleg képződik, és a test túlzottan fölmelegszik. Csakhogy a vastag bunda vagy a szalonnaréteg igen jó hőszigetelő, és rajta keresztül kevés hő távozhat. Ilyenkor azonban megváltozik a végtagok közelében levő „hőcserélő«-nek a szerepe, és most már melegebb vér áramlik a végtagokba! Például a jeges vízben vagy a jégtáblán pihenő fóka úszólábai plusz 2 C-fokos hőmérsékletűek, hosszabb szárazföldi gyalogtúra után azonban elérik a 35 C-fokos hőmérsékletet is. 11()6 Ugyanígy, ha a fóka melegebb vízbe kerül uszonyai melegebbek lesznek, és rajtuk keresztül szabadul meg a hőgutá­ val fenyegető hő.többlettől HOSZABÁLYOZÁS A

TESTFELULETEN Köztudomású, hogy a sarkvidéki vizekben élő fókák, rozmárok, cetek és delfinek jóformán szőrtelenek, s testüket vastag zsírréteg óvja a lehűléstől. A zsírréteg feladata tehát ebben az esetben azonos a szőrzetével: a hőszigetelés. Csakhogy a kétféle hőszigetelő réteg között alapvető különbség van. A szőr a bőrréteg fölött van, ellenben a zsírpárna a bőr alatt helyezkedik el, tehát nem határolható el élesen a testtől. A szőrrel vagy tollal jól védett testrészek felületének hőmérséklete voltaképpen nem különbözik lényegbevágóan a belső szerve• kétől. Ha a zsírpárnával védett emlősök esetében is ez volna a helyzet, ezek az állatok meleg bőrükön keresztül percek alatt elveszítenék testük melegét, tehát a zsírpárnának nem volna jelentősége. Nem meglepő tehát, hogy a zsírpárnával védett álla tok esetében a testfelület sajátos hőmérsékleti viszonyokat mutat. Az ilyen

irányú vizsgálatokat hideget tűrő h.ázisertésfajtán végezték Megállapították, hogy a sertések bőrének hőmér­ séklete 30 C-fokkal is alacsonyabb lehet belső szerveik hőfokánál. Könnyen elvi- selték bőrfelületüknek 8 C-fokra való leés anyagcseréjük csak akkor kezdett fokozódni - a hőtermelés érdekében - , amikor a külső hőmérséklet O fok alá süllyedt. Hogy ezt a teljesítményt értékelni tudjuk, gondoljunk erre: az em· ber tüstént szenvedni kezd a hidegtől, ha bőre 10 C-fokkal hidegebb lesz belső szerveinél. A sertéseket a bór alatti zsirrétegbe szúrható hőmérőkkel is vizsgálták. Megállapították, hogy mínusz 12 C-fokos külső hőmérséklet esetén ez a »hideg réteg« 10 centiméter vastagságú. Magasabb hő­ mérséklet esetén - a hőingerek hatására - kitágulnak ebben a rétegben is az erek, és így a bőr alatti »hideg réteg„ sokkal vékonyabb, csupán néhány centiméteres réteg lesz. A

kísérleteket »valódi sarkvidéki« állatokon, fókákon is elvégezték, és megállapították, hogy a jeges vízben pihenő hűlését. fóka bőrének s a testét borító zsírrétegnek a hőmérséklete alig néhány fokkal magasabb, mint a fagypont körüli v izé. Melegebb vízbe helyezve, az állat bőré­ nek, valamint zsírrétegének hőmérsékle­ te rövid idő alatt magasabb lett. Láthatjuk tehát, hogy a sarkvidéki „állandó hőmérsékletű« állatok testének jókora része korántsem állandó hőmérsék­ letű. TISZTAZOTT f!.8 T ISZTAZATLAN Kf:RDf:SEK Fiziológiai szempontból ma még nehezen érthető, hogy az állandó testhőmér­ sékletű állatok miként tudják változatlan eredményességgel használni rendkívüli módon lehűlt testrészeiket. E kérdéssel kapcsolatban a kutatások még meglehetősen kezdeti szakaszukban vannak. Annyi már kétségtelen, hogy az alacsonyabb hőmérsékletre lehűlő testrészekben található zsiradék

gyakran kémiailag különbözik a más testrészekben található zsirtól. E különbség főleg az olvadáspont külónbözőségében tapasztalható. Például a rénszarvas alsó lábszárának csontjából kivonható zsiradék O C-fok körül is folyékony marad. Ezt a jelenséget a sarkvidék lakói már nag;von régóta ismertek és ilyen zsiradékkal kenték a csizmájukat, hogy az a hidegben is hajlékony maradjon. Ugyanakkor a combcsontból kivont zsiradék már szobahőmérsékleten megdermed, de az állatnak ez a testrészt:: már johban védve van a hideg ellen. Az állatvilágban a »fagyálló zsiradék« megjelenése, úgy látszik, jóval gyakoribb, mint ahogyan ezt néhány évtizeddel ezelőtt gondoltuk. Bebizonyosodott, hogy például a téli álmot alvó amerikai aranyhörcsög szervezetében ősszel, a téli álom beálltával a zstradék- hígabb, telítetlen . zsírsavakban gazdagabb lesz mint amilyen nyáron volt. Az aranyhörcsög testének hőmérséklete

ugyanis a téli álom . . , . 1deJ~ ~la~t pl~sz 3 C-fokr~ 1s leszall, es a »nyan-zs1radek« ilyen hideg állapotban merev, szinte törékeny volna, s nem vehetne részt az állat anyagcseréjében. A vizsgálatok tehát arra engednek következtetni, hogy az »állandó testhőmérsék­ letű állatok« erősen lehűlő szerveiben nagyfokú biokémiai változások mennek végbe. Dr. Farkas Henrik agondOlkodas, iskolá·a ! 11 A 16. FELADAT MEGOLDÁSA: ÉS ITT KU L-E SZÉNASZÁRÍTÓ? Egy 1ermeJöszövetkezetben a 1apanyagsztlkségle t 60°,0-át szénából nyerik, a többlt szemes takarmAnnyal pó tolják. Ez utóbbi tápanyagt ak kiló ja 7 Ft-ba kerUl A szénntermelésnél az esetek 250/o-ában 70¾ -os. m ásko1· 5~"/o-o~ a tápanyagveszteség (Esős és száraz !dö.) Szárító alkalmazásával a vesz~eség egységesen ~O"io, de így a benne levő tápanyag kg-onké n t 2 Ft-tal drágább. f:rdemcs-e itt szárítót alkalmazni? Miután ez a feladat csak egyetlen

adatban különbözik a 15-tól, a megoldás szerkezete sem változik. Végighaladhatunk ugyanazon a gondolatmeneten, amelyet ott alkalmaztunk. Először is alakítsuk át az időjárásmo­ dellt az új feltételnek megfelelően. Azt, hogy a szénaszárítások 750/o-ában napos idő van 25%-ában esős, úgy fogjuk fel, hogy négy egymásutáni alkalom közül háromszor napos, egyszer esős az idő (1 . és 2. ábra) A 3 ábráról jól leolvasható, hogy ha a kétféle-veszteség helyett egységesen 550/o-os veszteséggel számolunk, az összeredmény nem változik, mert bár az egyik veszteséget csökkentettük 150/o-kal, a másik hármat 5% -kal növeltük. Ezután alkalmazzuk azt a rövidítést, amelyre. a 13 feladat megoldása utáni megjegyzés mutatott rá. Most a hagyományos szénater~elésnél 550/o-os ,a t~panyagveszteség, 1gy a hasznosul~ , tapanyag a megtermeltnek 45%-a; szantóval to,:,ábbra is 60% ~a. 45 :60 = 3 :4, tehát a kétfajta módon termelt

széna-tápanyagmennyiség aránya is 3:4, a hagyományos módon termelt 60 kg helyett szárítóval 80 kg-ot kapnak. Szárító használata esetén így csak 20 kg pótlás kell, itt 140 forintot megtakarítanak; viszon t a 80 kg széna-tápanyag megtermelésénél csupán a 2 forintos többletekből 160 Ft többletkiadásuk van. 807 100□Tóponyagventese~ -· -·---- -- 3. 6bra 1. ábra - 5. ábra Esetek s1ómo abnolut 9yokaris69 70 Szá raz idö 7elotív 9yokoris69 %-bon ~111(tuIDJ:dJ11 111 láó rT□-r 2, ábra Ez akkor is ráfizetést jelent, ha a tápanyag hagyományos előállítás melletti költségeit elhanyagolhatóknak tekintjük. Ha nem, akkor még rosszal:,b a helyzet: ha I kg tápanyag hagyományos módon ter melve x forintba került, akkor a szárítóval termelt 20 kg többletnél még további 20x F t veszteség Is jelentkezik. Ennek megfelelóen a szárító alkalmazásával a teljes tápanyag minden 100 kgjára legalább 20 forintot ráfizetnek.

Ilyen körülmények közöU a szár[tó üzembehelyezése nem látszik razdaságosnak. Más kérdés persze, hogy mivel szárí1ó alkalmazása esetén ·a tsz jobban kiha.5ználhatja a földterületét, és ennek révén esetleg növelheti állatállományát (hiszen ha drágább is, de több a tápa,nyag), végsó soron mégis hasznos lehet a szárító. Ennek vizsgálata már nem tartozik a mi feladatunkhoz. Mi,ndenesetre láthatjuk, hogy a technikai fejlesztést körültekin tően kell végezni, és a körült:eki:ntés egyik legtöbb eszköze ,a matematika. KÉT FOGALOM ÉS ELNEVEZÉSÜK A feladat egyik 1lényeges adata az volt, hogy a szónaszádtások alka1lmával át.lagban hányszor van szá,iiaz, illetve esós idő Ellt a számadatot sok idősmk tapasztalata alapján szok,ás megállapítani. Ha a megfigyelési idő rövid, az eredmény sokszor félrevezető. Nézzük az 1 ábrá,n mutatott viszonyokat Az első öt ·a l~alomból például •négy s7ilraz volt. A

matematikai stat!szbíka nyelvén eZJt úgy mondják, hogy ez öt s:renaszárltás matt a száraz idó abszolút gyakorisága 4. MÁsfelól 5 esetből :1(18 n rn In -11 - -1 1 ---.,,,z--======:;;=:ia ■ 100 kg 2 3 0 1 2 - o,o<:-~ · 1 2 3 4 5 ~ 1 6 17181920 Esö s ídö i 1 4 --3 --- 5 6 7 4 4 5 -·-- - ---- - - 8 6 ·- --- 50,0 % 66,7 ~. 15,0•~ 80,0 ~ 66, 7% 71, 4 ~•o 75,0 ~ 1 t----·- - · -.---- -·-- 1 1 ~·- -- ---•··-• --·- e-- · 1 2 -- 2 2 -- --· -·--•- 0. 100 % 50,0 ··~ 33,3}~ 25,0 •~ 20,0 % 33,3 °„ 28,6 ~. 250 9 10 7 7 11 13 12 7 8 ·--- ---·---- 9 15 14 10 16 10 11 5 5 -- --·- --- 17 18 19 20 12 13 14 15 5 5 - --66.7% 68,7 °, 70,6 •• 72,2 °1• 73 7 ~ 75,0 77.8 % 70,0 ~~ 636 % 66,7 % 69,2 % 71, 4 ~-~ -·----·- ~-·---- -- 100 kg 3 2 4 4 4 -·- 4 -·---· 22,2 ~~ 30,0 % 36,4 ·~ 33,3 · ~ 30,8 ~-~ 28,6 ° 0 . " 5 - ·33,3 ~. 31,3 °1 29,4 •• 27,8

~ 26,3 1/, t -• · • - re latív gyakoriság %-bo n ••••••••••• •• u ■ 1001 ,··•• . , ,., . r· · 50- •◄ ·~ •• , •• ,9. . 1 • ~. 10 ••••)• 1 •◄ , . . r-- 1/ ~~ /"--. /,r ~., ~ ir 5 ---2s,o·•. 6. ábra st6roz idő esős idö ~ou •• ,,., , , ;) ,,11 )•·· . - --- 1 . :: 0 : ~ 5 4, ez 80% -os arány t jelent. Ezt az arányt relatív (viszonylagos) gyakoriságnak nevezzük: ebben az öt évben t ehát a száraz idő ,r elatív gyakorisága 800/o. Altalában azt. hogy valamilyen esemény hányszor következik be, az esemény abszolút gyakoriságának nevezzük; ezt az összes alkalmak számához arányítva pedig az esem ény relatív gyakoriságát kapjuk. A relatív gyakoriságot leginkább " , 0 -ban szo kás kifejezni. Érdekes lesz az 1. ábra viszonyai mellett táblázatba n feltüntetni a szárlz és az esős idő a bszolút és relatív gyakoriságát (

5. ábra) Tanulságos a relatív gyakoriságot grafikusan is ábrázolni (6. á bra) Jól látható, hogy ha az esetek száma kicsi, a relatív gyakor iság értéke erősen ingadozik. Egy-egy „rendellenesség« még erősen befolyásolja értékét, hiszen nagy százalékát jelenti az eseteknek. Az esetek számának növekedésével az ingadozás egyre kisebb, mert egy-egy rendellenesség a sok addigi esethez v iszonyítva kis százalékot jelent: nem tudja „messze elvinni„ a relatív gyakoriság értékét az 10 15 esetek szórna 20 általános törvényszerűség révén kialakult Iránytól. :E:rdemes megfigyelni, hogy az esős és a száraz idő grafikonja tükörképe egymásnak az 50% -os magasságra nézve. Ennek oka nyilvánvaló: az esős és száraz idők együtt az összes esetet adják. A két ahszolút gyakoriság az esetek számának két része, így összegük 100%. Ennek megfelelően az egyik relatív gyakoriság anny ival kevesebb a 100%nál , amennyivel

a másik több a 0- nál (az ábrán kapoccsal jelölt szakaszok egyenlőek). ,109 ATUOOMANtOK FEJLODESENEK TöRTENETEBOL a 1nikroszkóp ~születése Gahleo Ga/i.lei (1564- 1642) még páduai vroresszor korában, híres csillagászati felfedezéseivel egy időben észrevette, hogy ha távcsövét a messzi csillagok helyett közeli pici tárgyakra frányítja, a kicsi dolgok nagyobbnak látszanak, s jól kivehetők szabad szemmel még csak nem is sejthető részletek. Tanítványai és tisztelői Európa-szerte elhíresztelték ezt a felfedezését is, s maga a mester magyarázta meg egyik levelében, hogyan kell hasz•• nálni a távcsövét pici dolgok nézésére: ,,fme egy occliialino (távcső) pici dolgoknak közelről való szemlélésére - írja 1624-ben Federigo Cesi hercegnek. - Remélem, ugyanúgy elszórakozl-k majd vele, mint én. Sokáig késtem a killdésével, mert nem sikerült tökéletesítenem. A tárgyat a mozgatható állv{myra kell rögzíteni, és ezt

úgy mozgatni, hogy sorban az egész tárgyat láthassuk, egyszerre ugyanis mindig csak egy-egy kicsi részt lehet az occlilaléban látnl. Ezenkívül a tárgynak és a lencsének éppen a megfelelő távolságban kell lennie egymástól. előrébb vagy hátrább kell tolni az ilveget. Ezért a kis tubus mozgatható és szükség szerint állítható Végtelen gyönyörű­ ség volt nekem ezzel a műszerrel vizsgálni a sok piciny teremtményt. A legborzalmasabbnak a legyek látszanak, a legszebbnek a hangyák és a molyok Öröm volt nézni, hogy másznak a legyek rés más kicsi bogarak a függőleges tükrön fel-le. Ezer meg ezer dolgot figyelhet meg és kérem, értesítsen a Jegérdckesebbekről. " Federigo Cesi (1585- 16:l0) herceg, akinek Galilei a műszert és ezt a kísérő levelet küldötte. a római Accademía dei Linceí (,.Hií1zuk T;"1rsasága") megalapítója t:1mo~at6ja és egyik legszorgafmasabb m unküsa volt Az Accademia dei Lin cc1 volt az első

olyan társaság, ame~ lyet kifejezetten a természettudományok mű velésének és terjesztésének kedvéért alapítottak, és amely igen nagy hatással volt a későbbi hasonló társaságokra. A !-110 későbbi tarsaságok sokszor még az apró részletekben is utánozták a „hiúzokat". Például a Londoni Társaság á megalakulása után azonnal elrendelte, hogy szerezzenek efféle műszert, és kísérletezzenek vele. Hamarosan látni fogjuk, milyen fontos volt ez az esemény a mikroszkópia fejlődése szempontjából. Egyelőre azonban maradjunk a „hlúzoknál" A „hiúzok" azonnal szorgos munkába kezdtek a Galilei killdötte új műszerrel. A társaság egyik tagja, Glovannl Faber (1574- 1629) nevezte el az új műszert mícroscopíumnak. Ez a találó név hamar elterjedt és máig megmaradt. A mikroszkópos munka első nagy eredménye Federlgo Cesi és Francesco Stellut! (15771646) könyve volt, amelyet a méhekről állítottak össze. Ez a híres

könyv 1625ben jelent meg Rómában, és ma már csak egyetlen teljes példány van belőle. Ebből közölte a mellékelt táblát Charles Singer, a nagy biológiatörténész. A mellékelt ábrán látható három méh elhelyezése nem véletlen: Maffeo Barberlninek, azaz VIII Orbán pápának a kegyét akarták e finom hízelgéssel megnyerni a „hiúzok". A Barberini-csaláCÍ címerében volt ugyanis három méh ugyanebben a helyzetben. A Galilei-féle műszer hamar megnyerte nemc·sak a hatalmasok, hanem a közönség kegyét is, hiszen a pici dolgok iránt az. érdeklődés - a sok törpéről meg manóról szóló mese Is mutatja - mindig éppolyan erősen élt az emberekben, mint a nagyon nagy és nagyon távoli dolgok iránti. A mikroszkóp azonban nem terjedt el olyan hamar, mint a távcső A lassú elterjedésnek alighanem az volt az oka, hogy a korai mlkroszkópoknak több sze1·kezeti hibájuk volt. Miután ezeket legalább részben megszüntették, a mikroszkóp

használat.a valósággal divatltt ·ált a laikusok világában is. A távcsőhöz hasonló forradalmat azonban sohasem idézett elő. A mikroszkóppal felderített tények ugyanis, ellentétben a távc:;;ő ré- Méhek Cesi és Stelluti mikroszkópos könyvéb61 -111 1, ábra. Fejtetü képe a Mic rOgrophiából; 2 ábra Tü , hegy és borotvaél képe Hooke Microgrophiájából. Fent: a tűhegy oldolnézetb-:n, olot· ta: a tűhegy hegye szembe• nézetben. Az alsó kép közepén levő világosabb sáv a borotvakés éle. Tőle balra a kés teste, Jobbra a mikroszkóp üres látótere; J . ábra leouwenhoek egyik mikron• kópja; 4. ábra Cornelius van s Gravesande anatómiai lec• kéje. Cornelis de Man fest• ménye 1681-böl. A dokt1,1r bal válla mögötti alak leeuwen• hoek; S. ábra A kéréstlárva szervei Swammerdom : Termé• siet Bibliája e. könyvéből; 6 ábra. A parafadugó képe a Micrographiából; 7. ábra Egy XVIII. századi biológus így képzelte

el az embriót az ember spermiumában 1 81.l vén tapasztalt dolgokkal, nem követelték meg a világkép alapos átalakítását. Beillettek vagy egy kis erőszakkal beilleszthetők voltak a természetről vallott évezredes, még a görög filozófusoktól származó elképzelések világába A korai tnikroszkópból Robert Hoolce (1635-1703) készített könnyen és jól használható műszert. Hooke volt az újkori természettudománynak legnagyobb műszerkészítő tudósa. Az új tudomány egyik nagy műhelyének, a londoni Royai Societynek (,.Királyi Társaság") volt a ,,kurátora". A Royal Society a római Ac• cademia del Lincei mintájára alakult 1660-ban, de szervezettebb és gyakorlatiasabt- érdeklődésű volt itáliai elődjé­ nél. Ez a szervezettség és prakticizmus nyilvánult meg a Hooke részére kitalált „kurátori" állásban is. Hooke kötelessége nemcsak a Társaság műszereinek gondozása, javítása és megszerkesztése volt, a

társaság heti ülésein mindig két-két új kísérletet kellett bemutatnia a tagoknak. Ez még egy olyan páratlanul leleményes embernek is sok volt, mint Hooke. Szerencsére a Galilei-féle összetett mikroszkóp segítségével beláthatatlanul sok úi kísérleti tárgyat találhatott a tagok kíváncsiságának kielégftésére. Ehhez azonban meg kellett javítania a mikroszkópot úgy, hogy különösebb gyakorlat nélkül bárki elég világosan észlelhesse a mutatott tárgyakat. A Hooke-féle mikroszkópban a tárgylencse igen rövid gyújtótávolságú, kettősen domború lencse volt, s egy tűszúrásnyi, szúk diafragmával a kic-si lencsének viszonylag torzítás nélkül nagyító középső részét használta. A Hooke-féle mikroszkóp hamar kedvelt eszközzé vált Londonban. A Társaság elrendelte, hogy Hooke a bemutatott kísérleteket írja le, és adja ki könyv alakban Az 1665-ben megjelent Micrographia ma is élvezetes olvasmány, és Hooke

ötletességének, s a kor tudományos kíváncsiságának egyaránt jó példája. Hooke értelmezése szerint a mikroszkóp alkalmazása nem szorítkozott a biológiára, hanem a szemmel már alig vagy éppen nem látható világ megismerésének általános eszköze volt. A kor szellemének megfelelően, matematikai módon haladt az egyszerű elemektől a bonyolultak felé, először a „pont•· és az „egyenes" mikroszkópos „képét" mutatta meg tiiheg,v és borotvaél segítségével (2. ábra) Azután a p::isztó és a selyem szerkezetét rajzolta le, és a vékony csövek meg a vékony Jemez~k tárgyalása során ismertette a kapillaritásra és a színek keletkezésére vonatkozó elméletét. 11:rdemes megemlítenünk, hog v a könyv végén a holdkráterek 814 keletkezésére vonatkozóan közölt két olyan elméletet, amelynél jobbat lényegében máig sem talált a tudomány. Lefrta, hogy milyen fontos szerepe lehet a mikroszkópnak a kőzetek

vizsgálatában é~ hosszan tárgyalta a kőszén és a kövületek mil(roszkópos képét és eredetét. A könyv biológiai ábráiból talán az lett a leghíresebb, amely a dugó szerkezetét mutatja (6. ábra), mert Hooke ezzel kapcsolatban alkalmazta - a biológia történetében elsőként - a sejt elnevezést Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e fogalomnak a jelentöségét sem ö, sem kortársai nem ismerték: a kor biológusai az alapvető életjelenséget nem a sejttel, hanem a szervekkel és még inkább az egész élőlénnyel társították. Eppen ezért a kor biológiája szempontjából sokkal fontosabb volt például a penész ábrája (1. címképünk): a szabad szemmel látható növények világából ismert formák megjelenése a csak mikroszkóppal látható világban megnyugtatta a kor kíváncsijait Hasonló jelenség figyelhető meg a rovarok esetében is. A szemmel már nem vagy alig látható rovarok mikroszkóp alatt a szabad szemmel jól látható rovarok

formáihoz hasonlftottak. Fokozatosan lehetett haladni a szabad szemmel jól látható formák világából a még éppen láthatókon keresztül a már csak mikroszkóppal látható részletekig. Példaként figyeljük meg a fejtetű képét a Micrographiából (1. ábra). A tudományos rovartan egyik megalapozója és legnagyobb mestere, a holland Jan Sw ammerdam (1637-1680) volt. Az általa feltalált és tökéletesített finom mikroszkópos boncolási módszerekkel bebizonyította, hogy a pici rovarok életmű­ ködéséhez is a magasabb rendű állatokéhoz hasonló bonyolult szervekt-e van szükség. Ez roppant fontos felfedezés volt az Arisztotelésztől származó „ősnemzés elméletnek" a megcáfolása ·szempontjából. Az ugyanis nehezen volt elképzelhető, hogy a „rothadó anyagból ilyen bonyolult belső szervekkel élő állatok keletkezhetnek, miként ezt Arisztotelész elmélete állította ,,Ezekbe a piciny állatkákba - írja Swammerdam - a nagy

építész annyi csodálatos részletet rejtett, s olyan aprólékos művészettel, hogy az minden emberi mesterséget megszégyenít; az ember egész életét ezeknek az apró állatkáknak a boncolására áldozhatja. Swammerdam valóban erre áldozta életét. Feljegyezték róla, hogyan boncolt naphosszat a tűző napon, miközben homlokáról csorgott a verejték. Nagy művét, a Természet Btb!iáját éppen szült!tésének századik évfordulóján, 1737-ben adta ki Hermann Boerhaavé (1668-1738), és ez a könyv akkor - sokasok évvel a szerző korai halála után - még mindig új és időszerű volt. Az 5 ábránk a kérész• lárva szerveiről, mutatja, hogy a könyv hírneve és népszerűsége milyen megér• demelt volt. A mikroszkópos anatómia másik nagy megalapozója az olasz Marcello Maipighi (1628-1694) volt. Az ő sokoldalú és hatalmas munkássága a biológia minden ágában: a növénytanban, az állattanban, a fiziológiában, az embrlológíában és a

rovartanban egyaránt alapvető és igen nagy hatású volt. Több felfedezése, mint például a rovarok légzőcsöveinek, a kétszikűek edénynyalá,bjainak, a vese „Malpighi-féle csövecskéi"-nek, a lép „Malpighi-tüszői"-nek felfedezése máig hirdetik nagyságát, de munkássága annyira a kor biológiájába volt ágyazva, és annyira összefügg vele, hogy csak a korabeli biológia ismeretében érthető meg. Malpighi növénytankönyve és még sok egyéb műve is Londonban jelent meg. A Királyi Társaság működésének jóvoltából a XVII. század harmadik negyedében London lett a mikroszkópos kutatások legfontosabb központja. Oda küldötte értekezéseit az a holland tudós is, akinek neve a legismertebb a mikroszkópos kutatások történetében. Antoni van Leeuwenhoek (1632-1723) nem volt az eddig említett biológusokhoz hasonló, szakszerűen képzett tudós. A holland posztókereskedelem hivatalnoka volt. Nyugalomba vonulása után

szülővá­ rosában, Delftben vállalt tiszteletbeli hivatalt, és minden idejét mikroszkópos kutatásainak szentelte. Eleinte nem volt könnyű dolga. ,Csak a legutóbb is frja 1674. szeptember 7-én a londoni Királyi Társaság titkárának - l.gen kínos tdolog történt velem. Megmutattam néhány embernek egy inat, amelyről azt hittem, hogy ideg (járatlan lévén az anatómiában), mivel nem tudtam, hogy az ín meg az ideg különböző dolgok. Most már azonban Mr s-Gravesande, az anatómia tudományának Doktora és ennek a városnak Tanácsosa, megtanított az efféle dolgokra Ezt azonban csak bizalmasan és zárójelben mondom!" Cornelis de Man delftl festőnek a képén (4. ábra) közvetlenül Cornelius van s Gravesande mellett bal Kéz felől láthatjuk Leeuwenhoekot. · Ez az 1674. szeptember 7-i keltezésű levél igen-Igen fontos lett azóta a biológia történetében. A legváltozatosabb dolgok mikroszkópos leírása közben ugyanis Leeuwenhoek ebben a

levélben számol be először a véglények felfedezéséről. ,Ezek az ,matkák (animacuia) - írja - különböző színűek, fehérek, áttetszők, zöldesek vagy szürkések . és legtöbbjük olyan változatosan mozog a csepp vízben felfelé, lefelé meg körbe-körbe, hogy megvallom, bámulnom kellett. Becslésem szerint ezek a pici teremtmények legalább ezerszer kisebbek, mint a legkisebb élő dolog, amelyeket eddig láttam: mint a búza virágpora vagy a penész és ehhez hasonlók." Leeuwenhoek közlése nagy feltűnést keltett. Londonban is azonnal megpróbálták igazolni Ez először nem sikerült, a holland tudós ugyanis különleges nagyítóképességű mikroszkópokkal dolgozott. Hollandiában az összetett mikroszkópok mellett, amelyekkel ráeső fényben Vi7isgálták a tárgyakat, divatosak voltak az egyetlen nagyítólencséből álló mikroszkópok is, amelyekkel áteső fényben kellett nézni a vizsgálandó tárgyakat. Ezt az egylenCsés holland

mikroszkópot tökéletesítette Leeuwenhoek (3. ábra) Négy• száztizenkilenc lencséje maradt meg, a legjobbnak a nagyítása 270-szeres. Ennél ugyan nagyobb nagyításokat is elért, de eljárásainak és legjobb lencséinek titkába sohasem avatott be senki. Ez érthető is, hiszen pompás felfedezéseit mind a nagy nagyításoknak köszönhette. Leeuwenhoek érdeme a több százszoros nagyítások birodalmának felfedeebben a tartományban, ahová zése. csak nézett, mindenütt mozgást és életet talált. Akár az esőcseppet vizsgálta néhány napi állás után, akár a fogáról lekaparható ételmaradékot, akár az embernek és az állatoknak az ondófolyadékát: mindenütt pici, gyorsan mozgó „állatkákat" fedezett fel. tppen emiatt lett a közönség körében annyira népszerű és divatos a mikroszkópia A reneszánsz természetfilozófia egyik fontos tanítása, a világ „élettel való telítettségének" gondolata ugyanis a XVII. század

végén még nagyon divatos volt, és Leeuwenhoek felfedezéseiben ennek a népszerű tanításnak egyik bizonyítékát látták. S ha a mikroszkóp nem volt elég, a műszer „nagyítóképességét" megtoldotta a képzelet! Például a Leeuwenhoek felfedezte spermium „állatkába" belérajzolták az egész embriót (7. ábra) ~ppen emiatt a tévedés miatt 1ett a nagy holland tudós felfedezése a XVIII. század legfontosabb biológiai vitájának kiindulási pontja: Vajon a petesejtben vagy a spermiumban van-e benne ,.előre elkészített" állapotban az élőlény? több mint száz évig tartott, amíg rájöttek a tudósok, hogy a kiindulási kérdés helytelen, és megfejtették a megtermékenyítés titkát. Dr. Vekerdi László :es 815 , A múlt esztendő egyik legszebb és legértékesebb magyar könyvalkotásaként köszöntjük Balogh Jolán művészettörté­ nésznek az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent „A művészet Mátyás király

udvarában" clmű művét. A két kötet közül ugyan első pillanatra szemnek látványosabb, ,,szebb" az illusztrációkat, képek sokaságát tartalmazó félezer oldalas második kötet. Mégis Balogh Jolán voltaképpen magvas életművét a vaskosabb első kötet gazdag adattára adja. A legapróbb részletekig nyomozva, különféle korszakok kalandos útvesztőiben eligazodva járt utána a humanista tudósokat, írókat és reneszánsz művészeket kiváló alkotásokra serkentő Mátyás világrészekre szétszóródott műkincseinek. Balogh Jolán - életének eme legnagyobb, már-már egy egész kutatóintézet működésével felérő munkájával mindent feltárt, ami csak fellelhető volt a magyar múlt legértékesebb királyi kincsestárában. Az illusztrációkkal ékes második kötet csupán szerény töredékét mutatja be a Mátyás király személyéhez fűződő műkin­ csek Imitt-amott őrzött maradékának. De ezt aztán olyan jellemzően, a

muzeológus nevelőnek és rendezóművésznek olyan iskolapéldájával sorakoztatja fel, hogy a megmutatott részből a kevésbé avatott olvasó és szemlélő is maga elé képzelheti az egy-kori egészet. Magyar és nem magyar múvelődéshis­ torlkusok nemzedékeinek tudományos forrásmúvéül ígérkezik ez a kiadvány, mint a mai magyar könyvkiadásnak egyik büszkesége, hazánk jó hírének növelője a nagyvilágban. Ezenkívül közvetve a legszélesebb nagyközönség tudományos ismereteinek gyarapításához, a szépérzéknek és a közízlésnek a finomításához is a legtisztább .alapul szolgál l gy bemutatjuk Balogh Jolán könyvéból a „Mátyás 318 , y KA~ király Kálváriája" címmel nyilvántartott, s vlsz.onylag kevesek által ismert ötvös· művészeti remekmű képeit. A 72,5 cm magas, 5 kg és 411 gr súlyú (1520 uncia arany súlyú), 219 igazgyöngygyel és számos drágakővel (rubin, smaragd, zafír, topáz) díszített

ötvösmunkát az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őrzik. Mátyás királynak házasságon kívül született fia, Corvin János a birtokába került egyéb ötvösművekkel együtt 1494-ben elzálogosította Bakócz Tamá~ akkori győri püspöknek, s minthogy viszszaváltani nem tudta tóle, a műkincs Bakócznál maradt. Amikor Bakócz érsekprímás lett, esztergomi kápolnájának kincsei közt őriztette Bakócz halála után az esztergomi főszékesegyház féltett kincsei közé került. Esztergom török hódoltsága idején huzamos ideig a pozsonyi káptalan őrizte letétben, majd ide-oda hányódott (volt Bécsben, Grazban, Nagyszom„ batban és még több más helyütt), miközben koptatták, csonkították s részint javítgatták és kiegészítették hiányzó részeit. 1818 óta újra állandóan Esztergomban őrzik Budapesten csak két alkalommal láthatta a nagyközönség: 1896-ban az Ezredéves Országos Kiállltáson és 1952ben - nagyon rövid ideig -

a Vármú1.eumban A mű felső része stilizált tömörséggel jélenfü meg a Golgota hegyét. Tetején a keresztre (eszített Krisztus és a keresztfánál Mária és János evangéllsta álló alakja látható. Az odavezető úton Krisztus szenvedései sorozatából, az ismert kálváriás passiójelenetekből csupán „egr stációt", egyetlen mozzanatot ragadott ki a;,. ismeretlen francia gótikus mester: az ostorozás Krisztusát. Francia mestert említettünk, mert „a felső rész - mint Balogh Jolán írja - nyilván Párizsból val(y IÁJA Burgundiából került Magyarországra, de időpontja bizonytalan". A teljes alkotásnak csaknem a fele magasságát kitevő alsó, talapzati rész teljesen függetlenül készült a régibb felsőtől - merőben világias reneszánsz felfogásban -. és utóbb mesterkélten társították össze őket. A talapzat mesteréül Balogh Jolán Ca.radosso itáliai ötvösművészt gyanítja, aki „1489-ben Budán Mátyásnak

dolgozott". A reneszánsz talapzat hármas tagolású. A legalsó rész tömör aranyból készült lapja háromszögű, behajló oldalakkal, lemetszett sarkokkal. A sarkok oroszlánlábakra támaszkodnak Ennek a lapnak a kellős közepén áll egy váza formájú - de kehelynek is elképzelhető - tartótag, amelyet a hár om sarkon ülő pajzstartó szárnyas szfinxek öveznek. A talapzati rész közepe korong alakú lap, amelyre egy fordított váza borul, s a sarkokon stilizált delfinek tartják a felső korongot. A reneszánsz talapzat zománcképei és zománcfigurái közt csupán három kegyes vallási t~rgykörű: Péter, Pál és Jakab apostol megjelenítése. A többi mind merész reneszánsz világi ábrázolás: madárpárok, delfinek, gyümölcsfüzérek, címerpajzsok, szfinxek, sőt a három „planétaábrázolás" egyenest az antik pogány világra utal: a Nap lovaskocsin, a Hold egyszarvútól vont kocsin, a harmadik feltehetően Jupiter sasoktól vont

kocsin hajtat. És hogy a reneszánsz talapzati mű világiassága teljes legyen, Csányi Károly professzor, a magyar iparművé­ szet történetének legszorgosabb kutatója és népszerűsítője Jupite1·-Zeusz alakjában Mátyás alakját vélte feltalál ni, s ezt az á llítását Balogh J olán is valószínűsíti. E:i:ek után beszéljenek a műről a képek! Nagy Tibor Mátycis kiraly Kálváriájo (Esttergom, Főszékesegyházi Kincstár) az Elei és Tudomány m t1vészeli és föld rajzi 1·ovatának szerkesztője S1eléné (a Hold) diadalkocsin (zománckép) A talapzat felső része A képek Balogh Jolán: „A művészet Mátyás királ y udvarában" c;imű könyvéből (Akadémiai Kiadó) valók Pajzstartó szárnyas stfinxek A talapzat Sifinx A „HABORO ISTENE" MARAD-E AlUZIRSiG? A hadatviselöket mindig izgatta ;iz a gondolat, hogy r.-::ként küzrlhetnék le a7 ellenséget közvetlen közelharc. kézitusa nélkül. Az ókori görögöknél

és rómaiak nál erre szolgált a katapeltésznak, illetóleg catapultának nevezett nyillövögép és a lithobosz, illetőleg ballista nevű kő­ hajitógép. A nyílvesszö és a kődarab elhajitását végző erőt egy öss1ecsawrt kötélnek vagy hajlitott faléceknek a rugalmassága adta Ezt a hajítóerőt aztán hoss1.ú ideig nem tudták növelni A lő­ por feltalálásáig nem is igen történt változás ezen a területen. Európában a puskaport 1320-ban Schwarz Berth.old, az alkimista műhelyé­ ben aranyat kereső szerzetes találta fel kálisalétromot (káliumnitrátot), faszenet és ként keverve össze. E1t használták fel a XIV században megjelent első tü1.fegyverekhez, a kezdetleges ágyúkhoz. A tiizelés pontosságáról a10kban az időkben még aligha eshetett szó mert a lőporból csak találomra használtak fel bizonyos mennyiséget, s a1. ágyúgolyók a legkülönbözőbb távolságokra repültek De - legalábbis a XIV-XV szá· zadban - 300

méternél semmi esetre sem repültek mess1.ebb Az sem volt ritka hogy lövés közben a golyó b<?szorult a csőbe, az egész agyú felrobban:, s így ai ellenség helyett saját csapatában tett kárt. A csőbe elölről töltötték be a lő­ port, a fojtást é~ a golyót. A lóportöltetet a zart csőfar egy ki~ furatán keresztül gyújtották bC. Az előkészítés hosszada lmas volta és a7 ;igyúnak a lövést követő megugrása miatt a következő ;övés1 csak elég hosszú idő múltá n adhttlt:ík le. Ha ma múr egy kissé mula1ságos és ártalmatlan jószágnak láts1.ik is e1 az ágyú, annnk idején igencsak ijesztő hatású volt. A zárt gyalogsági harcrendek amelyek jól ellenálltak a lovasság vagy a gyalogság rohamának. az ágyútűzben egys1eriben íelbomlottak és tov,íbbi harcra 824 J,éptelenné vúlt-1k. Kü lönösen azután vull így. hogy nz úgyúk tökéletesedtek hordtá volságuk és találati pontosságuk nőtt. A tüzérség szerepe abban

az ídő­ ben föleg nz volt, hogy a sajút hadrendbe betört ellenséget semmisítse meg, illetvC várostromkor a fal,1kat és a védelmi é pítményeket. lerombolja A úgyú megjelenését követő fél évezredben a tüzérségi technika nem fejlődött je lentős mi. rtékben Történelmi olvasmányainkban eml<-kezhetünk a török idők, majd Gábi:ir Aron »negyvennyolcas« ágy úira: a fekete vagy füstös lőpor és a golyó alakú lövedék - bár a gyakorlati tapasztalatok alapján tlég sokat javítottak rajtuk - nem volt képes igazán nagy lőtávolságok elérésére. sem pontos találatra / lermészettudományok és a technika rohamos fejlődése a múlt szá1.adban a tüzérségi felszerelés ügyét is előbbre juttatta A francia Vieille (ejtsd : viej) 1884ben felta lálta u lőgyapotot, illetóleg a gyé1· fiistü (,, füst nélküli«) lőport. Ennek Hhtpunyaga a celluló:mitnít: a cellulóznak (ebből van például a vatta, a gyapot) salétromsavas észtere.

Ez a7 anyag gyulh1d;1skor jóformán [üstfejlesztés nélkül hi1lelt:m e lég, és fajlagos (a súlyegységre eső) energiatartalma sokkal nagyobb a füstös lőporénúl. •. A célzás pontosságát jelentősen megnövelte az. hogy hosszabb és pontosabban megmunkált lövegcsöt>eket tudtak már készíteni. ós hogy ilttértek a hosszúkás Q/akú lötwdékek gyártására. A hosszúkás lövedék a kisebb l<-gellenállás miatt sebesebben és irányát pontosabban megtartva repül. A löveg csövét pedig belülníl úgy képezték ki (»huzagolással«), hug v benne a lövedék --mt->gcsavarodjék« és így a levegőbe jutva már tengdy körüli csavarmozgassal - »bukdácsolás~ nélkül - fúrja előre magát. A lövegcső sínpiil~·itn az úgyneve1ett „bölcső«-ben moi>z Bombarda a XIV. század elejéröl XVI. századbeli mozsár, derékszögirányzék- A XX század hagyományos lövegének metszete, kal (a pontosabb irányzóshoz különféle betöltve.

(Ritkább esetben a hüvelytöltény és a irányzóeszközt, leggyakrabban függőónnal lövedék külön tölthetö be. Ez az ún osztott vagy mutatóval ellátott derékszöget haszlőszer) náltok) . ~ . ~ :,.; CS.,PPlfllj hlJYCIV lopo,toltet huvelytottény lós,e, ( tolt~ny> ·, ·- . . . -4;:--~ . . hOSS.ti•-•" lovc~"i --~ . . . A„HABOHO ISlfNE" MAHAD-f ATUZIRSEG? zog. es eud mozgásúl {üggellenitctték a helyben maradó lövegtulptól. Hogy a lövés pilluMtában fellépö hátrafelé ható erő ne szakítsa le a csövet, lefékezik, és így csupán körülbelül egy méternyit siklik hútra. Egy szerkezet aztán az eredeti állásba tolja vissza a csövet. Ezek a megoldások tették lehetővé, hogy uz ágyúk lőszabatosságát és tűzgyor­ sa.ságát növeljélc Az új szerkezetek segítségével lényegesen lecsökkent az újrairányzáshoz s;,:ükséges idö és egyes lövegfajtáknál a percenkénti 2-15 Jövés

leadását is elét"ték. Megoldódott az ágyúk hátulról törlénö töltése és ehhez olyan löszerekel szerkesztettek, amelyeknél a Jöport és a lövedéket általában egybe építették, bár a nagyobb űrméretű ún. osztott lőszerek ez után is kél egységből álllak. A hossztikás lövedék, a korszerűbb löveg és a nagyobb energiájú lőpor jóvoltából a lőtávolságot soha nem képzelt módon megnövelték. Ez idötöl fogva a gyorsan fejlődő ágyúk a harcok legfontosabb támadó fegyverevé váltak és a tüzérség szerepét és feladatát is megváltoztatták. A nagy lőtávolság miatt elsősorban a csatára, rohamra készülő ellenséges gyalogság és tüzérség szétzúzására. védelmi építményeinek rombolására alkalmazták A7 első világháború idején már ez volt a tüzérek fó feladata. Kialakultak a különböző lövegtípusok: a lapos röppályával nagy lőtávolságra tüzelő hosszú csövű ágyúk, a meredek

röppályájú rövid csövű mozsarak és a mindkét röppályával tüzelnl képes közepes csövű tarackok. Minthogy a lövegeket lovak vontatták, e fegyvernemnek fogatolt tüzérség volt a neve. Hogy a tűzerőt fokozhassák, és a lőtá­ volságot növelhessék, egyre újabb típusú lövegeket alakítottak ki. A német haditechnikusok például külön(éle ágy1íóriá·· sokac terveztek (a »kövér~ Bertát, a Párizst lövő ágyút stb.) Ezek lószerutánpótlása azonbnn nagy gondot okozott, mert a löszer olyan nagy méretű és súlyú volt, hogy a töltésekor például csak darúval mozgathatták. A németek még a második világháború idején is megkísérelték, hogy ilyen ágyúóriásokkal löjjék az angol tengerpartot. De akkor már nyilvánvaló volt, hogy egy mozgékony, gépesített hadsereg ilyen nehézkes lövegeknek nem sok használ látja. 822 A músotlik világháborúban ugyanis a.: elsö világháborút jellem;,;(i árokharcokat a gépi

háború vállotla fel. A Wvegek vontatását is gépesíteni kellett: a fogatolt után megszületett a gépvontatá.stí Wzérség De ez nem volt elég Az eredeti, úgynevezett tábori tiizé1"Ség nagy távolságban levő, szabad szemmel nem látható célok megsemmisítését kapta főfeladatul, és ennek megfelelően lövedékei hosszú, lapcs röppfllyán repültek. Az erre alkalmas ágvúóriások azonban nem tudják kö· vetni a hadműveletek gyors ütemét. A nagy páncélos csaták (tankcsaták) gyorsan bontako;,:tak ki és csikartak ki döntést. Ezeknek a mozgó harckocsiknak a leküzdésére hozták létre a páncéltörő tüzérséget, amelynek úgynevezett rohamlövegei kerekes vagy lánctalpas és páncéllal bevont alváwkon viswnylag gyorsan mozoghntnak, és a Játha tó célpontokra közvetlen közelről lapos röppályájú és nagy sebességű lövedékeket Jöhetnek. Altalában a harckocsizó egységek kiegészítő íe?,"VCrzettt alkolj{ik, A harcrend

változasait rendszenn1. a tűzfegyverek fejlődése hozza magával. Ahogyan nött a tűzerő, a lötávolsás és a találati pontosság, úgy alakull ki régen a zárt harcrendböl a vonalharcászat (amikor több egymás mögötti vonalban laza csatárláncolwt alkotnak a katonák), majd a lövészárkos harc és a gépiháború. Nyilvánvaló. hogy a hadás,,ati (stratégiai) és harcásrnli (taktikai) nlapelveket lcorunkban alapvetően megváltoztatja az atombomba megjelenése. Az atomcsapá~ok elleni védeke7ésül a harcrenuek teljesen szétbontakoznak, megszűnik az öszszefüggő arcvonal, az egységek sűrűn és gyorsan változtatják a helyüket. Ez csak nagyfokú gépesítéssel, a gyalogság „megs:.:únésé«-vel: gépre ültetésével lehetséges A céltárgyak lehút szétszórtt, és mozgékonnyá válnalc, s ezeket kell a tüzérségnelc - a légierő és a páncélosok segítségével - megsemmisítenie, illetve műkö­ désüket lehetetlenné tennie

(»Jefognia«). A tábori és u páncéltörő tüzélség - közös nevén csöves tüzérség - mellett megjelent a harcúszati és hadászati Takétás atomtüzérség. Ezzel a nagyon messzi célok is •>elérhetővé,, válnak A rakéták mellett a már •>hagyományos«-nak minő­ síthető többi löveg kisegítő feladatot lát el: támadják az ellenség harcászati ra- Gépvontatású löveg menet közben Ilyen nagyméretű lövedékekkel Jötte a német tüzérség az angol partokat a második világháborúban CJnjáró automata töltöszerkezetü nehézlöveg (svéd Bofors) A "HABORO ISTENE" MARAD-E AIUZERSEG? kétalüzérségét, hagyomúnyu~ 1til <.·r~q,~·l, valamint a gépesített löv(>szekel é~ a gé ppuskafészkeket. Az új fegyverek és a megváltozott körülmények a tüzérség továbbfejlesztésének útját is megszabják. Azzal kell számolni, hogy egy atomháború esetén az atomcsapások a terepet rombolják és sugárzó

anyaggal szennyezik. Az utak és a hidak elpusztulnak, használhatatlanná válnak. A korszerű - csöves és rakétás - tüzérség technikai eszközeinek azonban minden terepen el kell jutniuk céljukhoz, úttalan utakon é s vízi alcadályokon keresztül is. Egyszersmind a kezelölegénységet védeni kell a rádióaktív sugárzástól A tüzérséget gyorsan el kell tudni juttatni az atomcsapással megsemmisített és az ellenségtől veszélyeztetett terepszakaszokra. Ehhez biztosítani kell a tüzérségi eszkfö:ök légi szállítását is. Alra is gondolr,l kell, hogy ez a harc éjjelnappal folyik, tehát - a felderítéshez és az irányzáshoz - a tüzérséget is el kell látni »éjjellátó~ (infravörös) műszerek­ kel. Az eddig elmondottak a rra is rászorították a lövegszerkesztöket, hogy minden tüzérségi löveget teljesen függetlenítsenek a vontatótól, és ezzel mozgékonyságukat, terepjáró-képességüket javí tsák. Első lépésként a löveget

saját alsó lbvegtalpa helyett harckocsialvázn, tették. Ez már könnyebben és gyorsabban halad a terepen - igaz ugyan. hogy önsúlya hátrányosan megnő Az egyik moszkvai díszszemlén azonban a külföldi katonai attasékat is meglepte a bemutatott újabb szovjet önjáró tövegeknek viszonylag nagy mozgékonysága és gyorsasága. A löveg harci sajátosságainak megfelelően kialakított önjáró lövegtalp nem növeli meg túlságosan az önsúlyt, és ezzel is Coko7.za a manőve­ rezési képességet. Ha talmas űrméretük pedig jól érzékelteti e lövegek hatékonrságát. Az effajta lövegek méreteit szemléltetik az egyik amerikai önjáró löveg adatai. A harckocsialvázra szerelt 203 mm űrméretű nehézágyú önsúlya tüzelöállásban 58,5 tonna, legnagyobb sebessége épített úton óránként :l2 km. A huszonegy főnyi kezelőszemélyzet jól szervezett munkával kétpercenként tud leadni egy 824 lovcs 1. é~ ennek során a· lOU kilós lövedék -

legnagyobb teljesítményként 24-26 kilométer távolságra repül Minthogy önsúlya igen nagy, csak a hadmű­ veleti területen mozog önjáró lövegtalpán, magára a harctérre külön odaszállítják. Az önjáró lövegtalp azonban nemcsal{ a csöves, hanem a rakétatüzérségnél is jó szolgálatot tesz. A ha rcászati és a hadműveleti rakétákat általában nem lánctalpas önjáró talpra hanem kerekes talpra szerelik. Ennek az az oka, hogy háború esetén a gyors mozgás minden jel szerint igen fontos. és ameddig csak lehetséges, épített úton kell mozgatni a rakétákat. Épített úton azonban a kerekes jármű menetsebessége jóval nagyobb, mint a lánctalpasé. Kifejlesztettek tehát egy olyan nyolckerekü rakétavető alvázat (önjáró talpat), amelynek terepjáróképessége nagyjából megegyezik a lánctalpas járműével, épített ú ton mégis nagy sebességgel haladhat. A nagy hatótávolságú hadászati (interkontinentális és orbitális)

rakéták esetében - éppen a nagy hatótávolság és a nagy hatáskörzet miatt - a mozgékonyság elsősorban nem működésbeli, hanem inkább biztonsági követelmény. A hadászati rakétának csak a felderítés veszélye miatt kell elhagynia tüzelőállását, éppen ezért ezekhez jelenleg zömmel nem annyira mozgékony, mint inkább nagy terepjáró képességű lánctalpas alvázat alkalmaznak. A tüzérség tehát - ha a régi értelemben nem nevezhetö is már a háború »istenének« - nem nélkülözhetö fegyvernem! Az utóbbi évtizedben kialakult rak.étatüzérséget hatásosan egésútik ki a hagyományos tüzérség korszerűsített haditechnikai eszközei. Az önjáró csöves és rakétás tüzérség - a harckocsik és a gépkocsizó lövészek együttműködésével - nagyban hozzájárulhat a harc sikeré. hez még a tömegpusztító eszközökkel vívott háborúban is A hagyományos eszközökkel vívott háborúban pedig változatlanul döntö szerepet

tölt be Katona János U"AZAS AZ INKAK FOLDJEN SZOVEG es Kl:P: M. szeKELV MARIA- Y. CUZCO, ANAP FIAINAK VAROSA Amíg ott, Bolíviában, a Titicaca-tónak hátat mutató napkapuval szemben álltam, sok minden eszembe jutott vele kapcsolatban. Feltehető, hogy a napisten kő­ be faragott képmása - amelyet dfszítómotívumként annyi helyen láttam - éppen erről a kapuról került át a kerámiákra, az indiánok színes szőtteselre, ai-any, ezüst és más fémekből készült használati és kegytárgyaira. Az inkák eredetlegendája is róla szól: »-A napisten nem maradt ott fenn egyedül az égen, és nem elégedett meg azzal, hogy az emberek csupán ábrázolják öt. Elküldt~ fiát a földre az első inka, Manco Capac személyében, hpgy egyesítse mindazon embereket, kik már évezredek óta a magas fennsíkokon és a völgyekben éltek. Manco Capac leszármazottai, a nap fiai, hivatásuk tudatában terjesztették hitüket, és közös gazdasági és társadalmi

szervezetben egye$ítették testvéreiket.« Az inkáknak eleinte békésen behódolt a többi népcsoport, mindaddig, amíg szembe nem kerültek azokkal a már kifejlett és erős törzsekkel, amelyek vitatták a nap fiainak elhivatottságát. Ezekkel - az altiplanói kollákkal, a part menti cs!mu · és a többi indián törzssel - az inkák véres hábo1·úkat vívtak, de az összecsapásokból mindig ők kerültek ki győztesen. A koborló törzseket aztán letelepítették, a földeket felosztották a törzsek között, és megtanltották őket a föld megművelésére. Városokat alapítottak, közös hivatalos vallásként bevezették a napkultuszt, és jol megszervezett állandó- katonaság felállításával biztosították hatalmukat. Az inka birodalom a XIV. században, Pachakuti inka idején érte el fénykorát. Még ma, a mezítlábas kolla indiánok is tudják, ki volt Pachakuti. Mint nagy építészt és művészt, a szépség és hatalom külső formáinak

feltalálóját, csodás városok és erődítmények alkotóját emlegetik. At az Altiplanón A Titicaca-tót elhagyva egy hosszú, mintegy 160 kilométeres völgyszakaszon át, mindig ugyanazon magasságban 3000-4000 méteren északi irányban haladva érhető el az inkák hajdani fővA­ rosa, Cuzco. A vonat egy· teljes napon át a világ egyik legérdekesebb fennsíkján vitt bennünket keresztül. Időnként csodá325 Iatosan szép, összeszűküló völgyszakaszokba kerültünk, ahol mindkét oldalon örök hóval borított, 5000-6000 méteres hegyóriások magasodtak fölénk. A lejtő­ sebb oldalak déli részein teraszosan megművelt földdarabokat láttunk. Mint őseik idejében, ma is ez az indiánok jellegzetes földművelési módja. Kukorica- és burgonyafélék táblái sorakoznak egymás mellett és fölött. A meg nem művelt teriileteket, a frissen zöldellő legelőket lámacsordák sötét és fehér szőrű tömege larkítji.1 A pásztorok (kolla indiánok)

- a világ minden más pásztorához hasonlóan - furulyával adnak hangot érzéseiknek. Egyszerű nádfurulyák ezek, különösebb megm1:1nkálás nélkül, de sokszor több kis nádacskát kötnek egymás mellé, és egyszerre szólaltatják meg őket (pánsíp). Persze, csak a férfiak »furulyáznak«. A kolla asszonyok, ha számukra is kijut egy-eg:y csorda kísérése, jobban hasznosítják az időt. Orsójukat szorgalmasan pergetik, vagy lámaszőrből kötnek valami ruhadarabot inég menet Közben is, a nyájat kísérve. Cuzco, a „Világ Köldöke" Csaknem négyezer kilométer átmérőj ű volt az inkák birodalma, és benne minden irányból és minden Időszakban járható út vezetett a fővárosba, a »Világ Köldöké«-be: Cuzcóba. A Cuzco szó az indiánok nyelvén köldököt jelent. Az inkák a természet a lkotta hatalmas sziklák közé építették fővárosukat, maguk is sziklákat emelve házaik falaiként. A jellegzetes gránit kőtömbök, az inka

épületek maradványai két-három, söt több méter magasságban még ma is állnak ~ ezeket ugyanis képtelenség lett volna elmozdítani. Rájuk mint biztos alapokra egyszerűen ráépítették a spanyol l}ódítók rácsos ablakú, faragott tornácú és erkélyes típusházait. A főutcákon és a tereken különös összkép~t nyújt egymás fölött e két különálló épHészeti stílus. Maga az első keresztény kaiedrálís is a Coricanchának, a naptemplomnak az alapjaira épült. De az utcák kialakítása is szorosan követi a régi inka kori utcákat, amelyeknek szélessége egy ember és egy mellette haladó öszvér együttes méretére van szabva. A járdák kövei 4gyancsak az inkák idejéből valók, s nemritkán még a mai modern szállodákat is inka talapzatra építik. €n is egy ilyen szállodában laktam: alapzata, sót az egyik oldala teljesen inka építmény. Az utcasarkokon a többtonnás kőtömbök gömbölyüre vannak csiszolva, és nem i:it- .

,. " . , -~ .< ;· . IM~ Völgyszako sz o Cuzco felé vezető úton A cuzcói kotedrólis, az inko noptemplom, a Coriconcho olopjoiro épült Jobbra fent: A cuzcói katedrális 33 kupolója Jobbra középen: Coca-levelet áruló kollo indión Cuzcóban Cuzco látképe o Socsayhuomon-erődböl Néhány ara ny és ezüst ötvösmunka a kevésból, a mi az inkák csodála tos kincse i közül megma radt Jellegzetes inka építkezés: pontoson faragott, egymásra helyezett kótömbökból emelt fal, fölfe lé keskenyedó ablak- és a jtónyílósokkal Cuzcói utca, kövezete az inkó k idejéból va ló k a rajtuk egy-egy álhitnul, - madc1rnuk vagy mé& inkább gyíkna k, kígyónak kőbe vésett képmása. A kigyók fejének vagy far kának i ránya állítólag bizonyos templom vagy egyéb közé pület irá n yát mutatta, s a kígyók teker·vényeine k száma a távolságot (a z u tcasarkok szá m{1t) ha t ározta meg. Bizony szorongó érzéssel „tekeregte m-e

keskeny utcákon , a z óriás i kőtömbök között. H iszen e kis jeleket m a m ár senki sem ér ti Egy azonba n biztos: ha fölfelé visz a sikátor, Cuzcóból csak kiju tni lehet, h a »lefelé«, a k kor biztos lehe t benne az ember, hogy a központ felé h ala d . Cu zco u gyanis egy völgyka tla nban fekszik, jóformán teljesen körülvéve maga sabb h egyekkel. Ta la ja vulkanikus, és magát a várost nem egyszer döntötte romba földrengés. De a háza k, ame lyek ilyenkor összedőltek, kizárólag spa n yol épí!· mények voltak. Alapzatuk, azaz az inka k kőtömbjei mozdulatlanul állták ii Földanya m inden lökését. Az andi építészek ugyan is r ájöttek arra, h ogy noha e mozgást megállítani képtelenség, lökéseit k i l ehet védeni. Mielőtt a többtonnás kövekkel megkezdték volna a fal építését, e gy 10- 20 cm vastag a lapozást készítettek gömbölyű, apró kövekből. Az ezekre em elt falak, a pontosan egym ásba i lleszt ett kőtömbök

a föld rengések alkalmá val az apró köveken gördül ve követni tudták a mozgást anélkü l, hogy egymástól eltávolodtak vagy egymáson elcsúsztak volna. S így hirdetik még m a is és fogjá k hir detni tán időtlen időkig a z ember győzelmét a vá r os biztos alapjai. Régi szentélyek, úi oltárok Mint em lí tettem. a régi alapokon új épületek emelkedtek. új emberek éltek A szürke kövek fölé fehér és piros tetős spanyol házak kerülte k. s a régi sze ntélyek helyét új oltá rok vá ltottá k fe l A naptemplom a lapjaira épült ,1 harminchárom kup olájú cuzcói katedrális, és ugyancsak inka kövekre épultek a kolost or meg a többi t em p lom is. Ezekbe n a templomokban a spanyol barokk művé­ sze t legcsodálatosabb a lkotása it lá thatjuk, c1 csodála tos fafaragásoka t és az ott kialakult - a fehér és az indiá n ember gondolkodásának keveredéséből kialakult - [estőiskolának az a lkot ása it. Ez a sajátos cuzcói

festésze t, a z úgy ne- · vezett cuzqueno (kuzkényó) voltaké ppe n nem egyéb, mint az európai festőiskolák indián átvétele. Az indián i pa rművészet vala ha csodálatos alkotá sokat hozott létre aranyból, ezüstből. textíliából ke rá- m1ából - de nem isnwn c az vlujfrst.e~ techn ikájül. Ezt c·suk a spanyol hódítás u tán. a szerzetes kolostorokban sajátítot ták el az ind iánok Ámil<or a XVII száwdban nagy lett a kereslet sze ntképek ben oltárképel< btm stb, h iszen el kelle t t JMni a dél-amer ikai gyarmatok sok új templom át, az indián művészek egyszeriben szabada bb kézzel dolgozhatta k. Nem töre kedtek a hű másolásra, hanem a ké peket suját képzeletükkel egészítették k i. Ezeket a mű veket - csakúgy, mint a límai festmények et - a z jellemzi, h ogy készítőik u vallási áhíta t lte ltése h elyett in kább a részlet ek hangsúlyozásá ra törekedte k. Egy- egy ilyen cuzqueno képen sokszor több a z arany, m

in i a z olajfesték , és a képrámák barokkos díszítése, vastag ara nyozása szin te agyonnyomja a sze ntek a ránylag kís figuráit. Mód omba n volt beteki nten i a cuzcói kolostorok végtelen folyosóir a. F a la ikon m egcsodá lhat tam e műremekeke t, a melyek híven mutatjá k indián alkotóik művészi látásmódját Sajnos e képek lassan elsötétedne k, a z arany lepe reg ról uk, s ha a múzeumok nem fogják őket megmen teni. bizony az utókor nem sokat fog m egta lálni közülük. Sacsayhuaman Az egyik, Cuzco fölé maga sod ó hegy r~ a z inkúk ha tal mas erődöt épit.ette k a vitros véde lmér e Hcir om órás gyaloglá ssal leh et oda. Sacsayhuamanba feljutnt, de ·nagyon m egéri a fáradságot„ Be lá tni on nan a 7. egész várost, csaknem minden fontosa bb utc,íjá t és teré t, me g a kated ~ r á lis ha rminchárom kupoláját is meg lehe t szá m olni. A távoli hegy olda lon hatalmas betűk h irdetik : VI VA EL PERU tfljen Peru) . Sacsa

yhuama n óriási fala i még m<1 is lenyűgözik az embe rt. bá r a spanyol konkisztádor ok idejében , talán még a i első euró pa i városépítkezések a lkalma val az erőd fa la inak felső - könnyebben e lmozdítható - részé t szétsze dték és fel használ tá k a város kibóvit.ésére Nyomon követhetők a ha talmas termek, amelyekben a ha r cosok laktak, meg ahol kiké pezték őket. A vciltak ozó nagyságú és szorosan egy má sba íllesztet t kőtömbök· bői á lló fa lak óriá si sejtre ndszen e emlékeztetne k. ( Fo lytatj uk) a tudomány világa 11 OSZETOK uHALOTTI VAROSA AKAUKAZUSBAN A XIX. század közepéig az állatok széthordták a a Kaukázus 2000 méternél maradványokat. nagyobb magasságban fekE temetkezési szokás vő völgyeiben egy indo-irá- egyik magyarázata, hogy ni törzs élt: az oszétok. (A ezen a sziklás vidéken középkorban alánoknak nevezték őket; a szarmaták szinte lehetetlen volt gödleszármazottai.) Ma is

röl ásni. Minden kétséget 450 OOO oszét él a Szovjet- kizáróan hatással voltak az unióban. A XIX század kö- oszétokra a nomád sirdomzepén, amikor az oroszok · bok, a »kur~an«-ok Valláelfoglalták ezt a vidéket, a harcias hegyi törzset a síkságon telepítették le; a hegyekben csupán az úgynevezett „halottak városa« maradt: kőből épült, egyegy családhoz vagy nemzetséghez tartozó személyek sírjai, ahol a IX. és X. században keresztény hitre tért oszétok a hegyi levegőn mumifikálták halottaikat. A sírok~t, 1X2 m, vagy l,50X3 m alapterületű kis házakat 1,20 méter magasságban gúla alakú tető borítja, amely vízszintesen rakott kövekből készült, A sir-házok a hegyoldalban és a rétegek közül pala áll ki. Némely tető görbe vonalú A házacskák homlok- A sírok közel ről zatán szögletes nyílás van, a deszkalapra fektetett tetemet ezen keresztül csúszta tt4~ be a házikóban levő másik deszkalapra. Amikor a

következő családtag meghalt, a belső deszkát megfordították, az előző, már mumifikálódott tetem a földre esett. Még most is szanaszét hevernek a környéken emberi koponyák és csontok, mert az összedőlt sírokból .JJQ si előítéletek is befolyásolták őket: a tetemeknek szabad levegőre való kitétele az ősi iráni szert„rtásra, a zoroasztrizmus hagyományára emlékeztet. A görbe vonalú, sokrétegcs tető az indiai építészet távoli, de kimutatható hatása. (ArchitecturaL Review) Az alvó agy A lehűtött agy működésével kapcsolatos törvényszerűségek ismeretének hiánya nagymértékben gátolja a hipotermia• általános klinikai alkalmazását. Az emberi agy 16 fok alá történt lehűtése után nem biztosítható a központi idegrendszer működésének tökéletes helyreállítása. Vannak viszont olyan élőlények, amelyek minden évben elviselik az agyhőmérsék­ let 6-7 fokra való csökkenését. Ez a hórnérsékletcsökkenés

2-3 hónapig is eltart, utána az élölények tökéletesen életképesek Vajon a téli álmukat alvó állatok agyának mely része »illetékes« az egész szervezet életképességének a fenntartására? Erre a kérdésre adott választ egy kísérlet, amelyet az ogyesszai neurofiziológiai laboratóriumban végeztek. Egy sündisznó agyába mikroelektródokat vezettek be. Megállapították, hogy 10-12 fokos hőmérsékleten valamennyi agyrészben megszűnik az elektromos aktivitás, kivéve a hippocampusban, az egyik legrégibb agyképződményben, amelyben m ég lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten is észleltek elektromos rezgéseket. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a normális környezeti feltételek helyreállítása után a hippocampus neuronjai »irdítják meg« ismét az agyműkö­ rlést. A sündisznó agya megőrzi az összes előzőleg szerzett »ismereteket« és tapasztalatokat. Tehát egyszerű újjáébredésről van szó. Hasonló történik az

emberrel is: a megfagyás első szakaszában alszik, vagyis az agy úgyszólván védekezik az a lacsony hő­ mérsékletek betörése ellen, de azután bel<övetkezik az a pillanat, amikor a hippocampus »lánca« elszakad, és az ember örökre elalszik. Miért erősebbek a téli álmukat alvó állatok védőfunkciói, mint az emberéi? Talán az edzésre vezethető ez vissza? Képesek le:.znck-e az orvosok az ember hippocampusát edzeni? Ezekre a kérdésekre a tudomány egyel9re nem tud választ adni. (Novosztyi ~írügynökség) SEBEK RAGASZTÁSA Sebészeti beovotkozós után oz orvosok o roncsolódott vogy vágott testszöveteket vorrássol egyesítik újro. Altolánoson hosznólt módszer ez, milliók köszönhetik neki felgyógyulásukot, de tagadhatatlan, hogy vonnak hát rányoi is. Egyrészt: csekély a varrat terhelhetősége, hiszen o fonál könnyen kiszokithatja o sebszéleket. Másrészt: üreges szervek - véredények, vese- és epevezetékek, légutak, gyomor,

bél stb. - folánok összekapcsolásakor nem mindig tökéletes o „zárás", így a folyadék- és légfeltöltödés ellen nem véd eléggé. A kutatók régóta keresnek olyon onyagot, omellyel - vorrós helyett - összeragaszthat• ják a sebszéleket. Ál latokon végzett kísérletek ozt bizonyítják, hogy két műanyag-monomer o metil-2- ciánakrilát és a 2-ciánokrilsav alka lmas erre. Ezek az üvegtiszta, híg onyagok ugyonis szobahőmérsék leten o legcsekélyebb mennyiségű folyadék mint ka talizátor hotására 15-60 másodperc o latt polimerizó,lódnak, és rag asztókötést létesítenek. A polimerizáció* ozonban hőfejlődéssel jár együtt, omi nem mindig kivónotos, a fe. lesleges, át nem olakult monomer pedig a testnedvekkel kémiai reakcióba lépve enyhe gyul:adóst idézhet elő. Ez a két ok egyel őre korlátozza o sebek rog osztásának általános elterjedését. (Umschau) Nitrogén a gyémántban Dél-afrikai kutatók kimutatták, hogy a

gyémánt nitrogént is tartalmaz, és sok színárnyalatát a nitrogénatomoknak a gyémánt kristályrácsában elfoglalt helye és eloszlása, va.lamint szerkezeti kötése bef olyásolja. Ez a felismerés azért fon- tos, mert mesterséges gyémántok előállí­ ~ás11 sorAn - amikor is a nitrogén könynyen bevezethető - tartósabb, jobb formájú és vágóképesebb gyémántokat tudnak előállítani. (Volkstimme) ;J:Jl -·- ·-~- t- ~ . - v il á=g- a , DJ ADATOK AVILLAMROL Három amerikai mérnök mintegy 300 villám megfigyelése után arra a kö,·etkeztetésr e jutott, hogy a villámok u v illam osvezetékek számcíra nagyobb veszélyt jelentenek. mint a hogy eddig gondolták : a becsapódási helyek közelében az elektromos tér erőssége az eddig véltnél lé - nyegesen nagyobb. Ez a zt jelenti, h ogy a nyílt vezetékben magas feszültség indukálódhal még abban az esetben is, ha a villám nem a vezetékbe csap

be. A legtöbb kutató egyet·· &rt abban, hogy a villám csapás a felhőből a föld felé indul meg és alapvetően kél részből áll: a z elővillámból, amely a lelhő- t.alaj távolságot hidalja á t és ionizált* utat létesít, valamint egy ismétlődő csapásból. a fővillámból amely a fény terjedési sebességének három tizedével haladva erősen ,·i!úgossú teszi a »vezető~ cikcakkos útját. Az elővilli1m árnmerőssége .ítlagosan 500 amper a fő - Túltermelés űr-adatokban? A General Electric vá llalat ű rku tatúsi ügyeinek ezetője sajtóértekezleten közölt.e, hogy az adatoknuk jelzéseknek stb. m-i már oly111 tömege érkezi k a mű­ holda król és rakétúkról. hog v azoknak csak kis tö redékét tudják értéke lni. Az időjáráskutató műholdak mügnesszal,1g[elvételei péld.1ul m, is eg v raktárcsarro kot töltenek be A szünet nélkül működő. kt•tingö meteornlógiai adók képei adatai gyorsabban hal mozódtak rei

mint a hogyan a z frtékelést el tudnák ,·égezni. Az amerikai Nimbus-2 műho!d például 89 nap alatt 26:5 OOO képet sugárzott a Földre. s ebből a lig 5000 képet do lgozta !< fel részletesen, a többit csak nag v jából nézték át. a vihar- és felhóképződést jelző Hdatokat ragadrn ki itt-ott. A légnyomási és eg véb adatokat, amelyek a lig léhány én1 el ezelőtt talán még világszenzációk lettek volna. fig velemre sem méltatiák. A NASA (az USA üllami űrkutatási hivHtala. - A szerk) programjában szereplő űrrepülések előkészítésekor azonban minden idevágó adatot kielemeznek ott. tchút nincsen figyelembe nem vett .aclattúltermeléi;•• (VD/ Nac/Jricllten) vi llám pedig a 10 000250 OOO, sőt. k ivételesen a félmillió ampe1· erősséget is elérheti. A villám áramlökések egymásutánjaként terjed. Az áramlökések mindegyike kb. ~O méter átmérőjű légtömeget ioilizál. amelynek külső rétegében van a legnagyobb

elektromos töltés. E következtetésre a klydonográf készülék használat.a során jutottak Ebben a műszerben fényérzékeny lemez va n . amelyen az :?lektromos btcsapódás ,1.vomán keletkező kép sugar a az elektromos feszült~ég nagysá!;(ával egyenesen arányos. (Science News) A GYÜMÖLCS VÍZTARTALÉK AFÁNAK Száraz, meleg i döben o gyümölcsfák életmüködéséhez szükséges vizmennyiség megszerzése nehézségbe ütközhet. Almo- és cseresznyefók on végzett újabb kutatások kimutatták, hogy ezek ilyen kor a saját gyümölcseikben felhalmozott vízkészlet egy részét hosznóljók fel . Hasonló jelenség figyelhető meg a no• roncs- , o szilva-, o molldulo- és o körtefákon i s. Ha pontoson megmérjük o fán lógó cseresznyeszemek ó tmé röjét , ozt toposztoljuk. hogy ez oz átmérő a nop folyomón változik : o hüvös hojnol i órákban, napkelte előtt o cseresznye volomelyest megduzzad. napközben kissé összezsugorodik. Ez ut óbbi oko

az, hogy o lo nedvkeringése vizet vo n el belőle. Ez o zsugorodás o kora délutá ni órákig tori Ho o to lojbon tortás vízhiány von. o zsugorodás okór est ig is folytatódhat. (Science News) A SZÁRAZ VÍZ A frankfurti Degussa vúllalat vegyészei a rheinfeldeni gyártelepen puszta véletlenségből feltalálták a »száraz vizet". A szakét·tck ezzel kapcsolatban tudományos szenzációról beszélnek, amelynek jelentő­ ségét pillanatnyilag fel sem lehet teljesen mérni. A »száraz víz« lisztszerű por, amelyet cigarettafüst módjára lehet a levegöbe fújni. Összetétele: 90 százalék közönséges víz és 10 százalék hidrofób (víztaszító) kovasav. Kovasav a természetben csak hidrofil (vízkedvelő) formában fordul elő. Ez a válfaja alkotja a különféle k v.:1rcféleségeJ<et és féldrágaköveket Hidrofil kovasa vat szintetikusan is elő­ állítanak, mivel számos vegyipari termék (fogpaszták, tabletták, rakétuüzcm anyagok stb.)

fontos anyaga Három évvel ezelőtt sikerült .t Oegus;;,J kuta tóinak első ízben hidrofób k ovasavat f.•löállíta niuk Már ez a teljesítmény i~ nagy fel tűnést keltett, hiszen ilyen anyagot a természet nem isme,·. Az új termék »Aerosi I R 97?.,, néven került forgalomba, és a kémiai iparban - kivált a kaucsuki; vártásban - máris [ontos szerepe van. Mindeddig legfeljebb csak tréfából kísérelte k m eg a kémikusok víztaszító kovasavat vízzel kevern i, de a közelmúltban véletlenül sikerült nekik a ••fából vaskarikát-- megvalósítaniuk: kitűnt ugyanis. hogy ha vizet és hidrofób kovasavat 90:10 arányban kevernek egymással és a keve 1·éket felrázzák hirtelen leheletfinomságú fehér po1· keletkezik A folyamat szinte csodaként hat: a víz egyik pillanatról a másikra elveszti minden jellegzetes külső tulajdonságát és pcrrá lesz! Ez a „Ízpor.- stabil állékony vegyület és üvegben jól e ltartható A porrá alakulás a

következőképp mag varúzha tó: a kovasavval összerázott víz, éppúgy. mint a tengerparti sziklár a zúduló hullám, apró cseppek mi llióira oszlik szét, s az így létrejött mintegy ötszázadmilliméter átmérőjű cseppecskék keletkezésük pillanatában prémszerű kovasavbevon1:1tot kapnak A víz tehát szorosan be van zárva a hidrofób burok- ba. Ha a7 így előállott port a kezünkbe vesszük, száraz, hűvös tapintású anyagnak é rezzük. A szakértők vélekedése szerint a »szá• raz víz«-nek kivált a por alakú anyagokkal dolgozó iparágakban lesz majd jelentős szerepe, mivel 0,5%-os adagolása már megakadályozza mindenféle por csomósodását. Eddig például a tűzvéde­ lemben használt porol tó-készülékeket félévenként friss porral kellett feltölteni, mivel a régi töltés csomómentessége hosszabb időn át nem volt biztosítható. A félszázalékos ••száraz víz«-adalék ilyképp feleslegessé tenné a poroltó

készülékek költséges és időrabl ó karbantartá- sát. Feltehetően jól felhasználható lesz az új termék kozmetikai és gyógyszeripari készítmények, valamint élelmiszerek pul. verizálására is. A felfedezés meglepetésszerűen jött, s ezért a kutatóknak a közeljövőben először is végig kell gondolniuk a felhasználás minden lehetőségét ( Lübecker Nachrichten> Arany a Kizil-Kum-sivatagban Sokeves k1tlatás eredményeképpen a S,z ovjet-Uzbekisztánl:,an fekvő Kiiil - Kumsii:ataq déli részén , a Zerabulak-Zietdin• hegységben aranytartalmú lcőzetet fedezi ek fel. E:z n lelőhely egy régmúlt geológiai korszakban aranytartalmú er ek és sziklák /epuszt.ulása és átllalmozódása kö1,etkeztében keletkezett A geológusok sikere igazolta c1zt a f eltevést. hogy a sivatagban is létezhet c,ran11. A másod lagos lelőhelyen Levő urany kitc>rmelésc sokszor lén·yegesen könnyebb és olcsóbb. mint nz eredeti sziklából, az

úgynevezett elsődleges lelőhe/.yröl, mivel a másodlagos lel.öhelyen nincs szükség a sziklák szétzúzására. Aranytartatékatt tekintve Vzbeldsztán a szovjet köztársaságok sorábn11 1,ezető helyet fogi.a! el (Prnvda Vosztoka) a tudomány világa A TIT HETILAPJA Föszerkesz:tö: Fenyó Bélo EGY ÚJ VILÁG KÉPLET" " A tavalyi müncheni fizikus-kongreszszus különös előadást hallgatott és vitatott meg: a 3000 főnyi bel- és külföldi hallgatóság előtt Carl Friedrich von Weizsticker nyugatnémet fizikus és filozófus az úgynevezett világképlet felállításának új lehetőségeit fejtegette. A kozmosznak ezzel az új elméletével talán hamarosan megvalósulhat a természettudósok régi vágya, a »fizika egysége,, egy egyetemes fizikai világkép útján. Weizsacker kongresszusi megnyitó beszédében megemlítette, hogy már nincsen messze a természeti törvények univerzális képletének a felállításától. Hipotézjsének

végleges kifejtése előtt azonban »még egy további évtizedre van szüksége a problémák átgondolásához«. Az összegyűlt szakértők ösztönzésére azonban elvetette eredeti tervét, és így a szakvilág már két nappal később megtudhatott valamit me1·ész elgondolásából, aminek röviden - az a célja, hogy egy átfogó fizikai törvényt állítson fel, amelyből mind a kvantumelmélet és az elemi részecskék elmélete, mind a kozmológia törvényszerúségei levezethetők lennének. A tudomány mai álláspontja szerint az atomok belsejében végbemenő folyamatok fizikai törvényei sok tekintetben nem egyeznek meg a kozmikus folyamatok törvényeivel. Weizsacker megkísérli feloldani ezt az ellentmondást, miközben a kvantummechanikát, amely az elemi részecskék mozgását leírja, lényeges alapvonásaira redukálja, hogy aztán érvényességi körét a kozmológiára is kiterjessze. E szemlélet szerint az elemi részecskék, amelyek mostanig

oszthatatlannak számítottak, ugyancsak számos építő­ elemből tevődnek össze. ,A z anyagnak ezek az utolsó alapkövei - Weizsiicker »Ure«-nak vagy »Urobjekt«-nek nevezi őket mind ugyanegyfajta tulajdonsággal bírnak és csak kivételes esetben van tömegük. Nézete szerint az alapobjektum trilliói egyesülnek egy olyan parányi kis részecskében, n:iint például egy proton. (Dienst aus Deutschland) 884 A szerkesztő bizottsóg elnöke: Csűrös Zoltán A szerkesztő bizottság togjo i: Acs Tamás, Akos Károly, Bontó László, Bruna László, Fényes Imre, Futó József, ifj. Greguss Pál, Haroszty Arpód, Haraszti István, Harsányi István, Hegedüs Gyula, Horváth Sándor, Huszár István, Jantsky Bélo, Jánossy Andor, Kulin György, lengyel lstvón. Makkoi László, Malán Mihály, Matolcsi János, Mihalik Sándor, Nagy József, Nagy László, Oveges József, Székely Sándor, Szlameniczky István, Tangl Harald, Tarján Rezső, Tasnádi Kubacska András,

Varju Gyula, Vécsey Zoltán, Zách Alfréd Kiadja: A Hlrlapkiadó Vóllolat, Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100, 142-220 Rp-Télen is napfény otthonában Megvédi abetegségektől Egészévben csaladját. D-vitamin-igényet kielégitL lbolwintűli sugara bőrét ba.PníVa Csala.djában nélkülözhetetlen . j•:, Olcsón vásárolha~a aszaküzletekben.r -·:r~ Rossz időben pjtota anapfényt . ~ a 125 Wos MEDICOR KV.ARCLÁMPA Felelős kiodó: .ts1 Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta. El őfizethető o he.lyi, Budapesten o kerületi kézbesítő postahivatoloknál és a kézbesítők­ nél. Előfizetési dij negyedévre 19,50 Ft Külföldiek a „Kultúra" Könyv és Hírlop Külkereskedelmi Vállalatnál (Budapest, 62. Postafiók) vogy külföldi képviseleteinél és bizományosoinól fizethetik elö Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 5 Tel.: 223-899 Kéziratokat nem őrzünk meg 66.4526 Athenoeum Nyomda rotációs

mélynyomása. Budapest Felelős vezetó: Soproni Béla igozgotó • • :• •"" . . . I ·:~ ·.·,~/ . . ; -.-- --·---··------- Üdvözöljük a tízéves Fülest! O lvasóinak sok százezres t ábora ünnepli laptórsunkat, a Fülest, tizedik születésnapja alkalmából. A z Élet és Tudomány is csatlakozik a g ra tulálók táborához, nemcsak azért, mert nem eg y munkatársunknak szerzett so k derús é s pilientető órát rejtvényeivel, de azért is, mert fegyvertórsunko t ü dvözöljük ebben a tarka külsejú és tarta lmú lapban. A Füles, bór más eszközökkel, mi nt mi: ismereteket terj eszt. A ki egyszer eg y rejtvény meg fejtése sorá n tanulta meg oz einsteinium vegyjelét. vag y Kossuth Laj os egy híres mondósót, a z nem felej ti el többé. További sok sikert kívánunk o Fülesnek és sok derűs és tanulságos órát olvosóinok 1 Index: 25.245 885 Cikkeinkben ••gal megJelöltiík azokat a kifejezéseket és

neveket, amelyek a kis• lexikonba n szerepelnek. CASSANDRA: trójai királylány, akinek • a görög m itológ io szerint Apolló isten jóstehetséget adományozott, de úgy, hogy bór igozot jósol, ne higgyék el neki. Innen ered o Cassandro-jóslat kifejezés, omi meg nem hallgatott, de igaznak bizonyuló figyelmeztctést jelent. faért nevezték el Kos• suth Loj9snok Deák Ferenchez írt idézett levelét Cossondro-levélnek. HIPOT~RMIA : ember vagy meleg vérű állotok testének lehűlése a fajra jellemzö testhömérséklet aló. Az orvosi gyakorlat• bon újo!,ban gyógyításra mesterségesen idézik elö. Lehűlés közben az általános hidegórtolomnál egyébként felépó hidegrázás elmarad, és a szervezet gyorson felhasználható energiatartoléko nem merül ki. Ez elérhető vogy mély norkózissol (rendszerint éterr,el) és azután kezdödö 1"9hűtés­ sel, vagy a höszabólyozást bénitó gyógyszerekkel. Az orvosi ~ jelentősége abban áll,

hogy alacsonyabb hőfokon c sökken az érzékenység a vérellátás hiányosságával szemben, csökken a vérzékenység, a vérnyomás, a szív ingerlékenysége stb. Mindez kedvező feltételeket teremt. kényes, pl szívműtétek elvégzéséhez, valamint bizo• nyos belgyógyászati beteg ségekben. ION IZÁLNI: valamely anyagot elektro• mos töltésű részecskékké (ionokká) átalakítani. Az ionizációt számos külső hatás, többek között sugárzások idézhetik elő. POLIMERIZACIO: olyon kémiai folyamat, amelynek során számos, viszonylag kevés atomot tartalmazó egyforma molekula egyetlen nagyobb molekulává egyesül. (A sió jelentése: sokszorozódás.) A kiinduló molek~lót monomernek, a keletkező nag yobl)ot polimernek nevezzük. A ~ leggyakrabban a szerves (szén) molekulák, mégpedig fóleg a kettös és hármas kötést tqrtalmozó (,.telítetlen") molekulák tulajdonsága, de nem ismeretlen a szervetlen kémiában sem. Számos fontos

óriásmole• kulájú műanyag ~ -sol készül, erre leg• többször a nevükben levő „pofi" szótag utol (polivinilklorid, polietilén stb.) : x.x 11 ÉV F 1 sz , 1 2 14 3 15 • 12 14 • ,a 19 7 J8 20 • • •• • • .- ~· • • . 22 23 ,~ 12ti 29 . 130 • 34 • Ja J • IJD 4J 10 • • 21 24 • 32 33 • IJ7 140 . 141 140 147 41) 11 . 17 127 ~I 35 11 13 16 15 • 16 KŐOLAJ BÁNYÁSZAT • . A tllrolókőzetben a kőolaj fölött ren dsze• rlnt vizsz. 26 + függ 21 van l gy az olaj ki• termelése kezd etben hasonlft függ, ll. mOködéséhez Később vagy CUgg 28, + vlzsz 26., vaity függ, 16, bejuttatásával Igyekezn ek az o lajat kihajtani, ezt azonban vlzsz. l-a akadályozza a · kijutásban. Ezért újabban vlzsz. 46, függ, 16•zel próbálkozn ak; ezzel sikerü lt csökkenteni a vlzsz. 1-t + Vlzszlntes: 12. Hosszú mélyedést ás 13 Besse n yei György egyik tragédiájának

clmszereplője (mai helyesírással) . 14 Idegen betű (fon.) 15 Régi francia ezüstpénz 1~ Függ. 16 van benne 18 Francta párt 20 Hasonlóságot kifejező görög-német képző. 21. Novl : úJvidék 22 Cári rendelet 24 Tőle kaptam székelyUI. 25 Római szám 27. Egyik másik francia párt 28 Korrekt becsületes - angol szóval. 31 Bór 32 NyersszlnO 34 Fllr· szigetek 35 Szláv János 37. Arany és vanádium 38 A vlzsz 12 és 18 vége. 39 Nem mással - vagy: Kőszeg környékén van 41 Kötőszó 42 Olasz úrnő 44 Egyesült a Ganz Va gongyá rral. Fllggöteges: 1. Légüres tér 2 Paplrra ve• till)k. 3 Gépelt alllirások után lrJák 4 L 29. 5 A történet múzsája, 6 oxigén 1 Csukd!. 8 Szófaj 9 Névmás 10 Megforgattad a fö ldjét 19 Táplálékot őröl 23 Ajtó n van. 24 Skandtnáv fillér (é k hiba) 21 rJ vizsz. 25 29 A 4-gyel megtoldva: szilárd részecskéket tartalmazó gázne mű k özeg. 30 Nyugati nép. 31 Irány, oldal 33 Az Állam és Forradalom első

magyar fordítója CL.ászló) 35. Francia vfzsz 35 36 Csak éjfél után! 39 V. felesége 40 Legnagyobb közlekedési vál· lalatunk. 43 A függ 36 és 23 kezdete 43 Ha tározói Igenév képzője. A 6. SZÁM KERESZTREJTVÉNYÉNEK MEGFEJTÉSE (A LENGYEL ÁLLAM MEG• ALAKULÁSA) : vfzsz. 1 Grlezno s Mteszko 22. Krakkó; f(lgg, 1 gótok, 25 szobrok, 20 polane. EL(f (S JUOOMANY 1967. FEB RUÁR 11