Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Vojnits András - Nemzeti parkok pro és kontra

Adatlap

Év, oldalszám:2014, 7 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:19
Feltöltve:2014. február 08
Méret:117 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

1 AUGUSTUS ÉS KORA I. Köztársaság vagy császárság? - Caesar halála után belső harcok törtek ki, polgárháborús zűrzavar alakult ki. - A szenátus a köztársaság helyreállítására törekedett. - Caesar hívei Antonius és Octavianus vezetésével leszámoltak Caesar gyilkosaival (Kr. e 42: csata Philippi mellett) - Később Antonius és Octavianus viszonya megromlott, ellenségekké váltak, s végül Kr. e 31-ben, az actiumi tengeri csatában Octavianus győzedelmeskedett - Rómába visszatérve Octavianus a h adseregre támaszkodva tisztogatást végzett a szenátusban, s tisztségek birtoklásával rendkívüli hatalmat szerzett magának. II. Augustus principátusa (Kr e 27 - Kr u 14) - Kr. e 27-ben Octavianus önként lemondott hatalmáról, s bejelentette a köztársaság helyreállítását. - A szenátus ekkor az Augustus (isteni, fenséges) nevet adományozta neki. - A legfontosabb hivatalokat egy személyben és élethossziglan birtokolta, így

egyeduralmat alakított ki. - Látszólag a törvényesen ráruházott tisztségeken keresztül gyakorolta a h atalmat, és a köztársaság, mint államforma is megmaradt. - Uralmát principátusnak (princeps senator: a szenátus első embere), köztársasági formába burkolt egyeduralomnak nevezzük. - Hatalmának bástyái a hadsereg és a csak tőle függő hivatalnokrendszer voltak. - Uralma a császárkor kezdetét jelenti Róma történetében. III. Róma aranykora: a „pax Romana” (római béke) - A véres belháborúk után a rómaiak békére vágytak. - Augustus a hadsereg újjászervezésével biztosította a birodalom, testőrséget alapítva pedig saját védelmét. - Hadvezérei segítségével később tovább növelte a birodalom területét (pl. Egyiptom provinciává szervezésével). 2 - A szomszédos népekkel békés kapcsolatot teremtett, szövetségeket kötött. - Figyelmet fordított a provinciák fejlesztésére (városok,

úthálózat) és a római életforma és kultúra elterjesztésére (romanizáció). - Legfontosabb rendeletei: (1) házassági törvények (a család és az erkölcs védelmében) (2) a rabszolgatartás szabályozása (3) hatalmas építkezések: munka a köznépnek (pl. Augustus fóruma) (4) ingyen gabona osztása (5) cirkuszi játékok szervezése („Panem et circenses!”) (6) az írók, költők támogatása (Maecenas nevű tanácsadója segítségével) (7) a régi római vallás tiszteletének visszaállítása - Békét, anyagi biztonságot és szórakozást nyújtott a né pnek, ezért (is) nevezzük uralkodását Róma aranykorának. - Igen sok történeti és irodalmi mű maradt ránk koráról (pl. önéletrajzi írása, a Res gestae divi Augusti: „Az isteni Augustus viselt dolgairól”). A KERESZTÉNYSÉG SZÜLETÉSE I. A kereszténység gyökerei - A kereszténység a birodalom egyik keleti, Júdea nevű provinciájában született. - A keresztényég

gyökerei az itt élő zsidó nép egyistenhívő vallásában találhatók meg. - A súlyos adók és kegyetlenkedések miatt elégedetlen lakosság a Messiás (Megváltó) eljövetelére várt. II. Jézus Krisztus élete, tanításai és halála (1) Jézus élete - Az augustusi népszámlálás miatt Betlehem városába vándorló Mária és József gyermekeként született, egy istállóban. - Pásztorok és napkeleti bölcsek hódoltak a kisded előtt, kinek születését csillag jelezte. 3 - Heródes, a zsidók királya féltette trónját, és megöletett minden két évnél fiatalabb gyermeket. - József és családja Egyiptomba menekült és csak Heródes halála után tértek vissza Júdeába. - Jézus gyermek- és fiatalkorának további éveit Názáret városában töltötte. (2) Jézus tanításai - 30 éves korában kezdett tanítani. - Legfontosabb tanítása az egyetemes szeretetről (Isten és az emberek szeretete) szólt. - A tevékeny szeretetet

(adakozás, segítségnyújtás), a m egbocsátást, az emberek egyenlőségét és a szegénységet hirdette. - A törvények formális betartása helyett a belső tisztaság elérésére buzdította tanítványait. - Az elérendő cél a Menny, Isten országa. - Bár szintén egyistenhitet hirdetett, Jézus tanításai eltértek a zsidó vallás törvényeitől. (3) Jézus halála - Jézus híveinek száma egyre nőtt. - A zsidó főpapok veszélyesnek tartották az új tanokat. - A Jeruzsálembe érkező Jézust elfogatták, majd a római helytartó (Pilátus) halálra ítélte. - Hosszú, szenvedésekkel teli úton (passió) jutott el Jézus a G olgotára, ahol keresztre feszítették. - A halála utáni harmadik napon sziklasírjából eltűnt a holtteste (feltámadt), s a későbbiekben többször megjelent követői előtt. III. Mi hát az igazság? - Jézus életéről a keresztény vallás szent könyve, a Biblia Újszövetség részének evangéliumai

szólnak. - Más, történeti jellegű munkák (Flavius, Tacitus, Suetonius, Plinius) is megerősítik, hogy Jézus Krisztus létező személyiség volt. - A tudomány mai állása is elfogadja ezt, ám Jézus születésének időpontja máig bizonytalan (valószínűleg Kr. e 8 és 4 között születhetett) 4 - Csodás tettei, isteni származása (Isten fia) és feltámadása a k eresztény hit alapelemei, s a teológia tárgykörébe tartozik. A KERESZTÉNYSÉG ÉS A BIRODALOM I. Az első közösségek - Jézus halála után 12 tanítványa (az apostolok) Jeruzsálemben nem talált megértést, így szétszéledtek Palesztinában és híveket toboroztak. - E mozgalmat Péter apostol (a hagyomány szerint Róma első püspöke, a későbbi pápák elődje) vezette. - A keresztény vallás kialakulásától kezdve tudatos térítő célzatú volt. - A megtérőket Jézus görög mellékneve (Christos) után keresztényeknek nevezzük. - A jeruzsálemi keresztény

közösséget és az apostolok által Palesztinán kívül alapított egyházakat őskereszténységnek hívjuk. II. A pálfordulás - Saul, a keresztények üldözésében részt vevő fiatal zsidó egy látomás hatására megkeresztelkedett, felvette a Pál nevet és a hit terjesztője lett („pálfordulás”). - Azt tanította, hogy az is lehet keresztény, aki korábban nem volt a zsidó vallás híve. - Három nagy térítő útján (Ciprus, Kis-Ázsia, Akhaja) számtalan hívet szerzett a kereszténységnek. - A Kr. u 1 század végén a kereszténység rohamosan terjeszkedni kezdett nyugat felé. - Keresztény közösségek elsősorban a városokban jöttek létre. - A hívők életének középpontjában összejöveteleik (imádkozás, a próféták és az apostolok meghallgatása, keresztelés stb.) álltak III. A keresztényüldözések - A rómaiak eleinte nem fordítottak nagy figyelmet a k eresztényekre, a z sidókhoz hasonlóan megvetették őket. 5

- Néró császársága alatt, a római tűzvész idején (Kr. u 64) a gyanú (alaptalanul) a keresztényekre terelődött, megkezdődött üldözésük. - Az üldözés valódi oka az lehetett, hogy a keresztények nem fogadták el a császárok isteni voltát, ez pedig egyet jelentett az állam elleni lázadással. - A keresztényeket halálbüntetéssel sújtották (a meggyilkoltakat mártíroknak (vértanúknak) nevezzük). - A hívők titokban, föld alatti kamrákban gyakorolhatták csak vallásukat és mindennapos létbizonytalanságban éltek. IV. Megbékélés - A Kr. u 4 s zázad elején, Constantinus korában az egész birodalomban elterjedt a keresztény vallás. - Kialakult a szertartásrend, a keresztény közösségek rétegződése (papok, püspökök), és létrejöttek első épületeik is (szentélyek, bazilikák). - Kr. u 313 -ban, a mediolanumi edictumban (rendeletben) Constantinus minden vallás szabad gyakorlását engedélyezte (türelmi rendelet).

- A Kr. u 325-ben tartott nicaeai egyházi gyűléssel (zsinat) megkezdődött a keresztény egyházszervezet kiépítése. - A Constantinus után uralkodó keresztény császárok egyike, Nagy Theodosius 394ben hivatalos államvallássá emelte a k ereszténységet, kiszorítva ezzel a hagyományos római istenek tiszteletét.