Gépészet | Gépjárművek » Mercedes-Benz SL kezelési útmutató

Adatlap

Év, oldalszám:2012, 648 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:79
Feltöltve:2014. április 02
Méret:30 MB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Fehérvári Arnold – Kallós Gábor – Kuti József INFORMATIKA II. Irodai programcsomag Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerzők: Fehérvári Arnold tanszéki mérnök Lektor: (első rész) dr. Kallós Gábor egyetemi docens (második rész) Kuti József informatikus mérnök (harmadik rész) lektor neve lektor beosztása Szerzők, 2006 Informatika II. A dokumentum használata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára

megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. A tárgymutató használata, keresés a szövegben Keressük meg a tárgyszavak között a bejegyzést, majd kattintsunk a hozzá tartozó oldalszámok közül a megfelelőre. A további előfordulások megtekintéséhez használjuk a Vissza mezőt A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 3 ► Informatika II. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék I. rész: Kiadványszerkesztés 5 1. Kiadványszerkesztési alapismeretek 6 2. Ismerkedés a Word munkafelületével 23 3. Szöveg szedése és szerkesztése 30 4. Formázás és nyomtatás 46 5. A dokumentum elemei 67 6. Irodai szolgáltatások 94 II. rész: Táblázatkezelés 108 7. A táblázatkezelésről általában109 8. Az Excel főbb jellemzői, egyszerű táblázatkezelés115 9. Az Excel függvényei 130 10. Műveletek munkalapokkal144 11. A táblázat mint adatbázis146 12. Táblázatok formázása155 13. Diagramok 160 14. Nyomtatás164 15. Matematikai alkalmazások 165 16. Űrlapok készítése 176 17. Néhány érdekes feladat 180 III. rész: Prezentációkészítés185 18. Bevezetés186 19. A számítógéppel támogatott prezentációkészítés előnyei186 20. Mielőtt munkához

látnánk187 21. Tartalmi felépítés188 22. Mire ügyeljünk a technikai megvalósításban 189 23. Hogyan tartsunk előadást 196 24. Ismerkedés a PowerPoint 2003-mal197 25. Bemutató létrehozása 202 26. A diák szerkesztése 210 27. Vetítés223 Irodalomjegyzék .228 Tárgymutató.229 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 4 ► I. RÉSZ KIADVÁNYSZERKESZTÉS Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 6 ► 1. Kiadványszerkesztési alapismeretek 1.1 Az írás története Az írás kialakulása az emberi közösségek fejlődése során fellépő közigazgatási, gazdasági és kulturális szükségleteknek a következménye. A társadalmak szervezési és irányítási feladataihoz, valamint a kultusz és ismeretek ápolásához létrehozott (és alkalmazott) írás – amely elsőként Mezopotámiára és Egyiptomra jellemző – az

írásbeliséget, és vele párhuzamosan az írástudók rendjét eredményezte. Az írás tudatosan rögzített, jelentést tartalmazó, olvasható jelekből áll. Sohasem önkényes kitalálás eredménye, általában több nemzedék, gyakran több nép által kialakult konvenció. A megörökíteni kívánt információt kezdetben kő-, majd agyagtáblákra vésték, később papirusz- és pergamentekercsekre, bőrhártyákra írták. Az íróeszközök ennek megfelelően vésésre alkalmas eszközök, ill. különböző típusú tollak voltak. A papírt Kínában találták fel i sz 105-ben (Caj Lun), de Európába csak 1270 körül jutott el. Az írás kialakulásánál négy fejlődésfokot különböztetünk meg, amelyek egyenlőtlenül fejlődve a különböző korokban egymás mellett és egymást kiegészítve is fellelhetők. 1. Emlékeztető (mnemotechnika) • Minden olyan emlékeztető (például csomó a zsebkendőn, az útjelzések és egyéb, régóta használatos

jelzések), amely közöl valamit, az írás első lépcsőfokához tartozik, ugyanúgy, mint a perui őslakók gondolatközlési formája: a csomóírás. 2. Képírás (piktogramma) • Az írás fejlettebb korai formái festmények és rajzok. A vadászatok eseményeit ábrázoló korai kőkorszaki barlangfestmények azonban még sokértelműek, mert az elbeszélő ábrázolásokból hiányzik a hagyomány, viszont a Pireneusok lejtőjén talált, későbbi kőkorszakból származó kavicsok színes festékkel rajzolt jelei már valamelyest hasonlítanak mai betűinkhez. 3. A gondolat rögzítése (ideogramma) • A maya-kódexekben már kifejezetten ideogrammákkal találkozhatunk: természeti tárgyak egyszerűsített képmásainak ábrázolásával adták vissza a szó értelmét. Később megjelennek a rejtvényszerű szótagjelek is A jelek többnyire kombinációk, többértelműek, csak folyamatos olvasás alkalmával derül ki valódi értelmük A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 6 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 7 ► A képek fokozatosan egyszerűsödnek, kisebbek lesznek, szóképletekké merevednek, eredeti értelmük lassan elvész. A régebbi ékírásban még felismerhetők a képírás jellegzetességei, de ezek idővel eltűnnek Ennek elsősorban az az oka, hogy a gondolatoknak agyagtáblákon való rögzítésénél a jeleket egy élesre vágott fával nyomkodták a nedves agyagba, amelyet azután a tűző napon szárítottak meg. A rajzos képírás helyét így fokozatosan felváltotta az agyagtáblákon megjelenő függőleges, vízszintes és diagonális (ferde) vonalak összefüggéseiből és kombinációiból kialakuló ékírás. 4. A hangok jelei (fonogramma) • A mai európai hangírás betűi kétségtelenül egykori képek rövidítései Kiválasztásuk azon az elven alapul, hogy egy

hangnak az ábrázolására olyan fogalom képét alkalmazták, amely a vélt hanggal kezdődik. Az első ilyen fajta ábécét a semita eredetű hikszoszok hozták létre az egyiptomi hieroglifák mintájára. A föníciaiak a szavakat hangokra bontották és ezeket fonogrammákkal (hangjelekkel) ábrázolták. A régi görög írásban ezen túlmenően új a magánhangzók hangjelének kifejlesztése, a soronkénti írás soregyenes mértani rendje és az, hogy az írást balról jobbra vezették. A görög betűk jellemzője az egyforma betűmagasság és a függőleges vonalak uralma. A jelek formai különbsége meglehetősen egyszerű. Az írásjelek könnyű felismerhetőségét a függőleges, vízszintes és diagonális egyenesek, valamint a kör alakú formák ellentétei és kombinációi biztosították. A rómaiak a görög írást vették át, amelyet néhány új jellel egészítettek ki. A klasszikus kor római feliratai a ma használatos betűinknek tökéletes eredeti

ősformái. Ekkor azonban még csak egy ábécé létezett, mégpedig az, amelyiket ma nagybetűnek hívunk. Az elmúlt ötszáz évben tervezett több ezer betűtípus többségénél a nagybetűk formája és arányai az i. sz 114 körül emelt Trajanus-oszlop feliratához igazodnak Ennek köszönhető például az a hagyomány is, hogy a csupa nagybetűvel (verzállal) szedett szöveget erősebben megritkítjuk, mivel a Trajanus-feliraton nem rendezték szavakba a betűket, hanem közöket hagytak a betűk között. A fő ösztönzést a kisbetűk kialakulására a késői római folyóírásnak, a római kurzív írásnak és az ókeresztény kódexek félunciális írásának köszönhetjük. A kisbetűs ábécé a fejlődés további menetében úgy alakult ki, hogy az emberek mind gyorsabban írtak, az egyik betűről a másikra áttérve nem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 7 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési

alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 8 ► emelték fel a tollat, így a betűk egymásutánjából folyamatos szavak, ritmikus sorok keletkeztek, amelyben döntő része volt a lúdtoll használatának. Az utolsó fejezet az írás kialakulásában a hetedik század végén Nagy Károly rendeletére bevezetett kisbetűs írás (karoling kisbetű), amely leegyszerűsítette és egységesítette az addig használt nagybetűs írásokat. A mai latin betűs írásunk ennek a kisbetűs írásnak válfaja. A gót betű és kézírásunk is ezekre a betűkre vezethetők vissza 1.2 A könyvnyomtatás kialakulása A XIII. századig könyvre csak a latinul írni-olvasni tudó keveseknek volt szüksége. Az egyház részére, az iskolai oktatáshoz és a közhatósági teendőkhöz a könyvek kizárólag a kolostorokban készültek A szöveget a szerzetesek tíz-tizenkét leveles füzetenként másolták A másolatokat a korrektor

felülvizsgálta, ellátta kézjegyével, a miniátor színes kezdőbetűket festett, majd a füzeteket a ligátor (könyvkötő) könyvekké formálta: két fatábla közé erősítette, a fatáblákat bevonta bőrrel, ötvözött sarkokat és kapcsokat erősített rá, majd átadta a könyvtárnoknak, aki azt hosszú láncra verve erősítette a könyvtári olvasópulthoz. A könyvek iránti keresletnövekedés a XIII. században az Európa nagyvárosaiban sorra alakuló egyetemeknek köszönhető A másolást ekkor már hallgatók végezték, akik munkájukért fizetést kaptak. A bőrhártyás kötetek mellett olcsó papirosra írt kéziratos könyveket is készítettek. Egyes nagyvárosok egyetemei szabványosították a jegyzetek alakját, írásmódját stb is A XV. században a haladás és a polgárosodás következtében a könyvek iránti igény ugrásszerűen megnövekedett A könyvkereskedők hivatásos másolókat alkalmaztak, akik egy könyvet körülbelül fél év

alatt másoltak le Ez a teljesítmény azonban nem volt elegendő az igények kielégítéséhez Az egyre nagyobb minőségi elvárások és a továbbra is magas könyvárak ellenére a színvonal fokozatosan romlott, a másolatról készült másolatokban halmozódtak a hibák Szükségessé vált tehát egy olyan technológia létrehozása, amellyel gyorsan és olcsón lehet szöveget közrebocsátani akár több ezer példányban, egymással teljesen azonos formában. A legelső tömeges könyvsokszorosítás Laurens Janson Coster holland fametszőmester nevéhez fűződik, aki Aelius Donatus latin nyelvtanát tükörfordítottan fatáblákba metszette, és azokról 32 oldalas füzeteket nyomtatott. A nyomat úgy készült, hogy a fatábla eredeti síkjában megmaradó betűket, képelemeket befestették, ráfektették a papírt, és egy préssel megnyomták. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 8 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési

alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 9 ► A fatáblák vésése közben elkövetett hibát nem lehetett javítani, újra kellett vésni az egész táblát. A fametszetes tömbnyomtatásnak azonban nemcsak ez volt az egyetlen hátránya. Az azonos betűk esetlegessége, a sorok görbesége, a sortávolságok egyenetlensége a vésőmester ügyességétől és a fa helyi keménységváltozásától függött. Ez utóbbiból eredő egyenetlen kopás a később készülő nyomatok minőségére is rossz hatással volt. Az ólombetűkkel való szövegsokszorosítást elsőként egy mainzi aranyműves, Johannes Glensfleisch Gutenberg alkalmazta 1450 körül, aki az addigi különböző technikákat összevonta, ésszerűsítette, majd azokhoz hozzáadva saját találmányait létrehozta a könyvnyomtatást. A különálló betűk szavakká, mondatokká való összeállítását már a rómaiak is ismerték, sőt, az ókori és

középkori népek több évszázaddal a könyvnyomtatás feltalálása előtt nyomtattak pecsétnyomókkal. Gutenberg a kódexekhez hasonlóan szép kivitelű könyvek nagy példányszámban és tökéletesen azonos formában történő olcsó előállítását tűzte ki célul. Rendszere az ábécére épült A betűkészlet kidolgozásakor mesterábécét tervezett, ennek elemeit kiemelkedő betűként kemény fémpálcába véste (patrica). A domborművű betűket ólomötvözetbe préselve matricát készített, amelynek segítségével tetszőleges számú azonos betűt állíthatott elő. Az azonos magasságúra és vastagságúra, de a betű alakja által megkívánt szélességűre öntött betű biztosítja a tetszőleges szedést, valamint a kódexekhez hasonló megjelenést. Az egyenes sorokat és az egyenletes sortávolságot az ólombetűk azonos magassága biztosítja. A kódexmásolók kézírását utánzó proporcionális szedés a különböző szélesség miatt

valósítható meg. (Az „i” betű sokkal keskenyebb, mint az „m”, így kevesebb helyet foglal) Eleinte a nyomtatott könyveket kevésbé értékelték, mint a kézzel írottakat, ennek ellenére a nyomtatás gyorsan teret hódított Európában, segített az írás és a nyelv egységesítésében és a reneszánsz eszmék elterjedésében. Bár a nyomatás hatékonyságának növelése érdekében folyamatosan tökéletesítették a nyomdagépeket és a betűk előállítását, a technológia gyakorlatilag évszázadokon át változatlan maradt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 9 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 10 ► Vissza ◄ 10 ► 1.1 ábra Gutenberg Bibliája Forrás: British Library. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 11 ► A kézi szedést a XIX. század végén gépesítették Olyan gépeket készítettek, mint például a Linotype, amely billentyűzet segítségével igény szerint betűsorokat tudott önteni. A linószedés a kézi szedést elsősorban a nagy példányszámú (például újság-) nyomtatásban váltotta fel. A linószedést a hatvanas évek elején a fényszedés tette elavulttá. Napjainkban már kizárólag csak digitális szedéstechnológiával találkozhatunk 1.3 Tipográfiai alapismeretek A tipográfia egy kiadvány megtervezésének, a felhasznált eszközök kiválasztásának tudománya és művészete. A tipográfia a szöveges közlés megformázásával, a szedett szöveg és az illusztrációk együttes elrendezésével foglalkozik Hagyományosan a nyomtatott szövegek megtervezését tekintik tipográfiának, de a technika fokozott fejlődésével a szöveges közlés egyre inkább képernyőn

történik. 1.31 Nyomdai szakkifejezések A tipográfia szakszavai a korai technológiát és gyakorlatot tükrözik; a terminológia modernizálására tett kísérletek a legtöbb esetben kudarccal végződtek. A szakszavak apránként alakultak ki, a tipográfia szerves fejlődésének megfelelően A betűtípus (typeface) a betűk, számok és írásjelek egyedi, azonos grafikai elven megtervezett készlete, amelyeket „nyomtatott” szöveg szedéséhez használnak. Egy betűtípusnak nagyon sok betűváltozata lehet, ezek a változatok együtt alkotják a betűcsaládot (type family). A betűváltozatok több szempont szerint csoportosíthatók. Funkció alapján megkülönböztetünk álló (roman), kurzív (italic) és kiskapitális (small caps) betűfajtát. A betűt alkotó vonalak vastagsága szerint egy változat lehet világos (light), normál, félkövér (bold) és kövér (extrabold) Az egyes jelek szélessége szerint lehet keskeny (condensed), normál, széles

(expanded) és egészen széles. Díszítettsége szerint egy változat lehet kontúros (outline), plasztikus, árnyékolt, díszes stb. Az ólombetűk idején minden egyes betű fémtömbön helyezkedett el, ezt betűtestnek nevezték, melynek szélessége a betű szélessége szerint változott. A betűtest magassága (törzsméret) állandó, meghatározta a sorok közti minimális távolságot. A sortávolságot ólomcsíkok (térzők) közbeiktatásával növelni lehetett, ezt sorritkításnak (leading) nevezzük. A betűközt a betűtest szélessége szabja meg, ennek a köznek a kiigazítása az egalizálás (kerning). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 11 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 12 ► 1.2 ábra A nyomdabetűk alapfogalmai 1.32 Nyomdai mértékrendszerek A nyomdai mértékrendszer egységesítését és rögzítését az

üzemek közötti anyagszállítás tette szükségessé. Az európai kontinensen ma is használatos nyomdai pontrendszer kialakítását a francia Pierre Simon Fournier kezdte meg 1737 körül. Rendszerének lényege az, hogy a betűtörzsméretek egy alapegység többszörösei lehetnek csak. Fournier rendszerét 1770-ben Francois Ambroise Didot módosította, a francia királyi lábméretekkel hozta összefüggésbe. Az egység – a nyomdai pont – a lábnak a 6×12×12-ed, azaz 864-ed része (≈ 0,376 mm) Az Európában használatos metrikus Didot-féle pontrendszert egy nemzetközi nyomdászkongresszus Hermann Berthold feldolgozása alapján rögzítette 1881-ben. Olyan, 300 mm-es etalon mércéket adtak közre, amelyek megfeleltek 798 Didot-féle pontnak (jele: p), ebből következett, hogy 1 méter = 2660 Didot-féle pont. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 12 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 13 ► Minden nyomdai hosszméret a Didot-féle pont egész számú többszöröse. A gyakorlatban használatos értékeket névvel is ellátták (pl. 4 p: gyémánt, 5 p: gyöngy, 12 p: ciceró stb.) Az amerikai pontrendszert az USA betűöntőinek szövetsége rögzítette 1886-ban, melyben 1 pont 0,0138 hüvelyk, azaz 0,35052 mm méretű, így 1 hüvelykben 72,463768116 pont van. Az angolszász országok ezt a rendszert vették át Az említett pontrendszerek mellé harmadikként csatlakozik a számítástechnikai pontrendszer, amely az amerikai pontrendszer egész pontokra kerekített változata: 1 hüvelyk = 25,4 mm = 6 pica = 72 pont, vagyis 1 pont ≈ 0,353 mm. A számítógépes Pica-pont (jele: pt) és a nyomdászatban használt Didot-pont között a váltószám 1,065 Mivel az ólomszedést és a fényszedést ma már nem alkalmazzák, egyre többet veszít a jelentősségéből a Didot-féle európai és az

amerikai pontrendszer. A számítógépes nyomdai előkészítés egyeduralkodóvá válásával mindenütt egyre inkább a számítógépes pontrendszert használják. 1.33 Tipográfia alkotóelemei A nyomtatott oldalon elhelyezett elemek elsődleges feladata az információközlés. Az elemeket funkciójuk alapján a következő kategóriákba sorolhatjuk: tipográfiai, grafikai, illusztratív és díszítő elemek A betűk, nyomdai díszek, vonalak, foltok általában eleve rendelkezésre állnak többszöri felhasználás céljára, így nem teljesen egyedi alkotóelemi egy-egy nyomtatványnak vagy feliratnak. Egyediek viszont az illusztrációk, mivel kiadványonként újabb és újabb készül belőlük A tipográfiai elemekhez tartozik a szöveg, a különböző rangú címek, egyéb mellérendelt szövegek (mint például a képaláírás), az oldalszámozás, és minden más tipográfiai jel, amely a nyelvi kommunikációt szolgálja. Grafikai elem minden vizuális elem,

amely a tipográfiai kommunikáció hatékonyságát növeli. Ilyenek a léniák (vonalak), a piktogramok (szedhető nem nyelvi szimbólumok), körzetek (nyomdai díszek) és minden más nem képi elem, amely elválasztja egymástól és ezáltal áttekinthetővé teszi a szöveg egyes részeit. Illusztratív elemekhez sorolható a rajz, az ábra, a fénykép, a térkép, a grafikon, a táblázat és minden olyan elem, amely kiegészíti és magyarázza a szöveget. A díszítőelemek azok, amelyek nem szükségesek, nem is hasz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 13 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 14 ► nosak a kommunikáció szempontjából. Az illusztratív elemek elrendezése, a szöveges környezetbe való beépítése vagy szöveggel való ellátása napjainkban már egyre inkább a tipográfus munkája. 1.4 A kiadványkészítés

munkafázisai és szereplői A könyv létrehozásában a szerző szerepe nélkülözhetetlen, azonban egy mű megjelenéséhez rajta kívül még számos szakemberre szükség van a kiadás folyamatában. Egy jó könyv mindig kollektív munka eredménye A könyvkészítés évszázadok alatt kialakult fázisai: szerző (eredeti mű) – lektorálás (fordítás, majd kontrollszerkesztés) – szerkesztés – kézirat-előkészítés – műszaki szerkesztés – korrigálás – nyomda nem véletlenül alakultak ki. Az amerikai és nyugat-európai kiadói gyakorlatban megszokott, hogy szigorú feltételeket támasztanak a szerzőkkel, fordítókkal és a kiadói munkatársakkal szemben. El sem fogadják azokat a kéziratokat, amelyek nem felelnek meg a formai előírásoknak. A könyvek a több évszázados gyakorlatnak, valamint a konvenciók, formai szabályok betartásának köszönhetően egységesek és áttekinthetőek 1.41 A kiadó A könyvkiadásban kialakult munkafázisok

meghatározzák a kiadók belső struktúráját. Logikailag három rendszer alakult ki Az elsőben csak a döntéshozók és néhány adminisztratív munkatárs (igazgató, főszerkesztő, kereskedelmi vezető, pénzügyi vezető, titkárság dolgozói stb) áll munkaviszonyban a kiadóval Ők azok, akik kialakítják a kiadó profilját, eldöntik a kiadandó könyvek körét és megszervezik a külső munkatársak tevékenységét. A lektorok, szerkesztők, kézirat-előkészítők, korrektorok, műszaki szerkesztők tehát egyedi megbízások alapján dolgoznak. Ez a rendszer elsősorban azokban az országokban működik (pl USA, Nagy-Britannia, Franciaország), ahol az értelmiség nagy része szabadfoglalkozásúként dolgozik A másik könyvkiadói modell (in-house rendszer) ennek pontosan az ellenkezője: a kéziraton a lektorok kivételével csak a kiadó belső munkatársai dolgozhatnak. Minden központosított könyvpiacon ez a modell figyelhető meg, és ez jellemző a nagy

méretű, multinacionális kiadókra is A világ kiadóinak többsége vegyes rendszerben működik: a szerkesztés, műszaki szerkesztés egy részét belül oldja meg, a feladatok fennmaradó részét külső munkatársakkal végzik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 14 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 15 ► 1.42 A szerkesztőség A könyvkiadóknál a kiadói tervekkel és a kéziratokkal összefüggő problémák megoldása a szerkesztőség feladata. Ilyen lehet például a kiadói profil kialakítása, tájékozódás a hazai és nemzetközi könyvpiacon, a kéziratok beszerzése, megszerkesztése és előkészítése a kiadásra, együttműködés a szerzőkkel vagy kapcsolattartás a sajtóval. A szerkesztőség kis kiadóknál általában egy-két személyes, a nagyobbaknál elérheti akár a több tucatot is. Ez utóbbiaknál a

főszerkesztőn és irodalmi vezetőn kívül rangidős (vezető) szerkesztők, felelős (kiadói) szerkesztők, kézirat-előkészítők és korrektorok dolgoznak. Főszerkesztő • Alapvetően három feladata van. 1 Meghatározza a kiadó profilját, vagyis azt, hogy a kiadó milyen típusú könyveket adjon ki, és az éves kiadói tervbe milyen kötetek kerüljenek be. 2 A pénzügyi lehetőségeket figyelembe véve közvetít a kézirattal foglalkozó és a gazdasági ügyeket intéző munkatársak között. 3 Figyelemmel kíséri a pályázatokat, és előteremti a szükséges pénzforrásokat azokhoz az intellektuális szempontból fontos műveknek a kiadásához, amelyek magas áruk és alacsony példányszámuk miatt csak veszteséggel adhatók ki Rangidős (vezető) szerkesztő • Nagyobb kiadóknál profiltól függően a szerkesztők csoportokba tagolódhatnak a nyelvek szerint, tudományáganként vagy könyvtípusonként. A rangidős szerkesztő feladata a csoportjához

tartozó szerkesztők munkájának koordinálása és ellenőrzése, valamint az adott (szak)terület szellemi és piaci változásainak figyelemmel kísérése. Lektor • A kiadói döntésben a szakmai szempontot a lektor véleménye képviseli, ezért a megfelelő lektor kiválasztása rendkívül fontos. A döntéselőkészítés mellett a másik feladata a már elfogadott kéziratokban található szakmai hibák jegyzékének elkészítése. A jelzett észrevételeket érdemben a főszerkesztő bírálja el. Kontrollszerkesztő • Az idegen nyelvű művek fordítását a kontrollszerkesztő ellenőrzi. A szerkesztői feladatokon túlmenően neki kell gondoskodnia arról, hogy a magyar szöveg megfeleljen az eredetinek Felelős (kiadói, irodalmi) szerkesztő • A felelős szerkesztő feladata a kiadvány szakmai minőségének biztosítása: a szöveg egységét, a tartalomnak megfelelő logikus elrendezést és tagolást, valamint az idézések korrektségét ellenőrzi. E

mellett részt vesz az illusztrációk kiválogatásában, a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 15 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 16 ► könyv végső formájának kialakításában, és kontrolálja a korrektúra átvezetését. Egyetlen kézirat sem jelenhet meg felelős szerkesztő nélkül Kézirat-előkészítő (segédszerkesztő) • A számítógépes szedéstechnológiát megelőzően a kézirat-előkészítő a könyvelőállítás egyik kulcsfigurája. A kézirat-előkészítőnek ismernie kell a könyvkészítés teljes folyamatát, járatosnak kell lennie a helyesírásban és fontos, hogy ép nyelvérzékkel rendelkezzen. Manapság a kézirat-előkészítői munka beolvadt a szerkesztői és (nagyobb részt) a korrektori munkafázisokba Korrektor • A korrektor feladata a helyesírási, nyelvhelyességi és tipográfiai

hibák kijavítása. A jó korrektornál elengedhetetlen az általános műveltség, az idegennyelv-ismeret és a jó emlékezőtehetség A korrektornak (akit talán helyesebb a digitális szedésnél szöveggondozónak nevezni) tárgyilagosan és szinte mindentudóan kell a szöveg helyességét elbírálnia. 1.43 A kézirat A kiadó legfontosabb döntése, hogy milyen kéziratokat fogad el közlésre, és milyeneket utasít el. Ez a döntés meghatározza a kiadó üzleti tervét, a szerkesztők, előkészítők és műszaki munkatársak munkáját. A kéziratok elfogadásának általában több szintje van. Elsőként a szerkesztő hoz döntést arról, hogy a kézirat elfogadható-e A szerkesztő által kiadásra alkalmasnak talált kéziratok ezt követően kerülnek a kiadói döntéshozó grémium (vezetői testület) vagy személy elé. Egy kézirat elutasításának több oka is lehet. Előfordulhat, hogy nem illik a kiadó profiljába; a marketingvezető eladhatatlannak

találja a könyvet, mert hasonló könyvekkel telített a piac; esetleg nincs pénz a befektetésre vagy a kézirat bonyolultsága miatt a műszaki kivitelezés technikailag megoldhatatlan. A kiadók többsége csak befejezett kéziratokról hoz végleges döntést, szerződést is csak a teljes mű leadásakor köt. A szerzők által leadott kéziratoknak minden esetben meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak. Alapkövetelmény például az érthető, világos megfogalmazás Bár más a nyelvezet egy tudományos monográfia és egy szélesebb olvasóközönségnek szánt lektűr esetén, a megfelelő stílus, a közérthető fogalmazásmód egy kis odafigyeléssel, állandó ellenőrzéssel és gyakorlással elsajátítható A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 16 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 17 ► A fogalmazáshoz szorosan

kapcsolódik a nyelvhelyesség, vagyis az írás magyarul szóljon. (Főleg fordításoknál gyakori az a jelenség, hogy a szöveg magyar szavakból áll, de nem magyar mondatokból.) Az idegen szavak használata gyakran elkerülhetetlen, de törekedjünk a magyarul is pontosan visszaadható fogalmak (definíció – meghatározás, citátum – idézet) használatára. Az idegen szavakat és kifejezéseket tartalmazó tudományos művekhez lehetőleg mellékeljük a szakkifejezések jegyzékét Ha ugyanazt a szót kell leírnunk három-négy egymást követő mondatban, akkor az egyikben nyugodtan helyettesíthetjük az idegen megfelelőjével. Törekedjünk a mű logikus felépítésére. A szerkezeti egységeket (előszó, bevezetés, az egyes fejezetek stb) különítsük el egymástól, ügyeljünk a könyv világos és áttekinthető tagolására. A szöveg terjedelme csak annyi legyen, amennyit a mondandó megkíván. „Az írást mindig vázlatkészítéssel kezdjük. A jó

vázlat már eleve kirajzolja a könyv tartalmát A vázlat után következik a piszkozat A piszkozat írásakor a mondanivalóra, gondolataink minél pontosabb kifejezésére, s ne a formai kérdésekre (helyesírás, nyelvhelyesség, rövidítések stb.) összpontosítsunk Az egységesítés, a hibák kijavítása a következő fázisban történhet” (Gyurgyák 2000) A szöveg ne tartalmazzon egymásnak ellentmondó állításokat, és a mű formai szempontból is legyen következetes. Az írás befejezése után formai szempontból mindig egységesítsük a kiemeléseket, az idézeteket és a jegyzeteket, továbbá a rövidítések, számok, nevek és mértékegységek írását. 1.5 A kiadványszerkesztés szoftvereszközei A kiadvány elkészítéséhez a legtöbb esetben nem elegendő egyetlen program használata, hiszen az oldalakon elhelyezkedő különböző funkciójú alkotóelemeket más-más szoftverrel állíthatjuk elő. Jelen alfejezet – a teljesség igénye

nélkül – röviden összefoglalja, milyen alkalmazásokra lehet szükségünk a munka során. 1.51 Szöveg- és kiadványszerkesztők A szövegszerkesztő programok az írógépet váltják fel a szöveg-előállítás folyamatában, de annál sokkal rugalmasabban használhatók, és jóval több szol- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 17 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 18 ► gáltatást nyújtanak. Az operációs rendszerek többsége kellékként tartalmaz szövegszerkesztőt, ilyen pl. Windows esetén a Jegyzettömb Az irodai munkák során a leggyakoribb feladat a levelezés, ahol a szöveges tartalom begépelése és a hibajavítás mellett fontos követelmény a dokumentum formázása és nyomtatása is. Az irodai alkalmazások (például Microsoft Word, Corel WordPerfect) emiatt lényegesen többet tudnak a

szövegszerkesztőknél. A dokumentumokba ábrákat és táblázatokat illeszthetünk, többhasábos elrendezést alakíthatunk ki, készíthetünk körlevelet, vagy akár címkéket is nyomtathatunk. Az irodai alkalmazásoknál nagy hangsúlyt fektetnek a szoftverergonómiára, megjelenésük tetszetős, használatuk egyszerű, könnyen elsajátítható. A legtöbb esetben valamilyen irodai programcsomag részét képezik. Jó minőségű nyomdai vagy elektronikus kiadvány kizárólag csak kiadványszerkesztő program vagy más néven tördelőprogram (például QuarkXPress, Adobe InDesign, Adobe FrameMaker) felhasználásával készíthető. A kiadványszerkesztő programok tipográfiai szolgáltatásai széles körűek, igazodnak a különböző országok szabályihoz, alapfunkcióik ún plug-in modulokkal bővíthetők Az irodai alkalmazásokkal szemben ezek a programok alapos tipográfiai, tördelői, nyomdai előkészítői ismereteket követelnek meg a felhasználótól Az

első kiadványszerkesztő program 1985-ben jelent meg PageMaker néven. Ekkor alakult ki a DeskTop Publishing (asztali kiadványszerkesztés; rövidítve: DTP) fogalom. A legtöbb kiadványszerkesztő programot először Machintoshra írták meg, PC-s változatok a nyolcvanas évek végétől készültek. Napjainkban a szoftvergyártó cégek a különböző platformokra már párhuzamosan végzik a fejlesztéseket. A kiadványszerkesztők fontos előnye az irodai alkalmazásokkal szemben például a színrebontás. Ez a funkció elengedhetetlen abban az esetben, ha színes anyagot szeretnénk nyomdai úton sokszorosítani. Mivel a tördelőprogramok használata meglehetősen bonyolult, sok erőforrást igényel, és áruk is viszonylag magas, a szerző(k) által szövegszerkesztővel beírt szöveget és a grafikus vagy tipográfus által készített illusztrációkat legtöbbször egy kiadó vagy designer stúdió állítja össze konkrét kiadvánnyá. A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 18 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 19 ► 1.3 ábra Színrebontás Az említett professzionális alkalmazások mellett léteznek egyszerűbb kiadványszerkesztők is (Microsoft Publisher, PagePlus), de ezek elsősorban az amatőrök igényeit elégítik ki. 1.52 A betűk kezelése A betűtípusok különböző változatainak, vagyis a betűkészleteknek (font) a kezelése ma már elsősorban az operációs rendszer feladata, azonban a platformok közötti átjárhatóság eléréséhez vagy újabb technológiák (például OpenType betűtípusfájl) alkalmazásához szükségünk lehet olyan segédprogramokra, amelyek lehetővé teszik az operációs rendszer által nem támogatott betűtípusfájlok kezelését is. Az egyszerűbb betűkezelő programok a munkaállomások szintjén oldják meg a betűk kezelését (az ATM Delux pl.

lehetővé teszi a Machintosh rendszereken elterjedt Type 1-es betűkészletek használatát az XP előtti Windows-változatoknál), de léteznek olyan programcsomagok is, amelyek vállalat szintű betűmenedzselést biztosítanak (Extensis Suitcase). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 19 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 20 ► A betűkezeléshez a fontmenedzseren túlmenően még számos kisebb segédprogramra szükségünk lehet a megfelelő betűtípus kiválasztásához, illetve a leglényegesebb információk lekérdezéséhez (Typograf), betűmintakönyv nyomtatásához (TypeBook), a karakterkészletek konvertálásához (Metamorphosis), vagy arra, hogy fontjainkat postscript nyomtatónk háttértárára töltsük (Downloader). 1.4 ábra Typograf A betűkezelő programok közül kiemelt jelentőségűek még a fontszerkesztő

alkalmazások (Font Creator Program, Macromedia Fontographer). Legtöbbször a betűkészletek magyarítására („ő”, „ű”, „Ő”, „Ű” kialakítására) használják ezeket a programokat , azonban alapos tipográfiai ismeret nélkül komoly eredmény nem érhető el velük. 1.53 Grafikus alkalmazások Rajzolóprogramok A rajzolóprogramok (CorelDRAW, Adobe Illustrator) – ismertebb nevükön vektorgrafikus programok – a rajzi elemeket, a különböző tulajdonságokkal rendelkező vonalakat, foltokat, szövegeket matematikai függvényekkel írják le, így azok a képminőség romlása nélkül méretezhetők. A vektorgrafikus képek bármilyen méretben történő tárolása kevés háttértárat igényel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 20 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 21 ► Rajzolóprogrammal minden olyan

grafikai feladat megoldható, amely nem igényel fotószerű képi feldolgozást. Készíthetünk különböző vonalas rajzokat, térképeket, cégemblémákat, sőt még óriásplakátokat is. A rajzolóprogramok közé soroljuk a felületkészítő, renderelő alkalmazásokat (pl. Bryce), amelyekkel hagyományos és utópisztikus tájak, tájba illesztett mértani testek, fraktálok stb realisztikus megjelenítései hozhatók létre, illetve a háromdimenziós modellező programokat (3D Studio Max). Festőprogramok A grafikai programok közül legelsőként a festőprogramokat fejlesztették ki. Nemcsak mennyiségüket, de minőségüket tekintve is rendkívül nagy a választék. Egyaránt találunk az óvodás korosztály igényeinek megfelelőt, vagy az egyes festők, festészeti eljárások, irányzatok stílusjegyeit utánozni képes programokat A festőprogramokkal készült képek képpontokból épülnek fel. A képpontok mérete, vagyis a rajzlap felbontása, valamint a

használható színek száma programfüggő. A képpontok egyenként kezelhetők, alakíthatók, radírozhatók. Bármilyen alakzat képpontokból épül fel és az alakzat minden egyes képpontjának jellemzői külön állíthatók be A műveletek elvégezhetők a képpontok valamilyen halmazával is, legfeljebb a műveletvégzésre kiválasztandó pontok tulajdonságait tudjuk különböző módon megválasztani. A professzionális festőprogramok tetszőleges méretű rajzlappal és tág határok között beállítható felbontással dolgoznak. Közülük két nagy csoport alakult ki, az egyik a fotóretusáló programok családja (Paint Shop Pro, Adobe Photoshop, Corel PHOTO-PAINT). A festőprogramok másik családját az önálló szkennelőprogramok alkotják, amik a képeredetik digitalizálásában játszanak szerepet (Photo Impact). Karakterfelismerő programok A karakterfelismerő alkalmazások (OmniPage, Document Imaging) megkönnyítik a nyomtatott oldalakról történő

szövegbevitelt. Az újabb változatok a beszkennelt „ábrából” már nemcsak a nyers szöveget gyűjtik ki, hanem képesek felismerni az oldal elrendezését, és kimenetként olyan dokumentumot állítanak elő, amely ennek megfelelően tartalmazza az illusztrációkat is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 21 ► Informatika II. Kiadványszerkesztési alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 22 ► 1.54 Elektronikus publikáció Az elektronikus kiadványok térhódítása a nagy kapacitású és olcsó digitális adathordozók megjelenésének, valamint az internet népszerűségének köszönhető. Bár a terjedelmes, illetve színes kiadványok elektronikus változatban történő sokszorosítása, terjesztése jelentősen alacsonyabb és környezetkímélőbb a papír alapúval szemben, meg kell jegyeznünk, hogy a képernyőn történő olvasás rendkívül fárasztó, hosszú

távon pedig egészségkárosító lehet. A legelterjedtebb platformfüggetlen elektronikus dokumentumformátum a PDF (Portable Document Format), amely tömörítési eljárásoknak köszönhetően kis fájlméret mellett tartalmazza a szövegen túlmenően a szükséges betűkészleteket, a grafikákat, valamint a multimédiás elemeket. A PDF formátum hardvertől, operációs rendszertől és nyelvtől függetlenül megőrzi a dokumentumok arculatát, így azok bárhol eredeti minőségben tekinthetők meg vagy nyomtathatók ki. A PDF megkönnyíti az elektronikus korrektúrázást, valamint az elektronikus űrlapok kezelését és internetes postázását is. Az elektronikus kiadványokat jelszóval védhetjük az illetéktelen felhasználóktól, letilthatjuk a nyomtatást vagy akár a szövegtartalom kimásolását is, viszont a dokumentumok tartalmát csak kisebb mértékben szerkeszthetjük (például az Adobe Acrobat programmal). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Vissza ◄ 22 ► Informatika II. Ismerkedés a Word munkafelületével A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 23 ► 2. Ismerkedés a Word munkafelületével A Microsoft Word hazánkban az egyik legelterjedtebb kiadványszerkesztő program. A több mint húsz éves fejlesztőmunkának köszönhetően ez az alkalmazás olyan szolgáltatásokat kínál, amelyek az élet számos területén felhasználhatók. Meggyorsítja a hétköznapi feladatok elvégzését, levelek faxok, beszámolók elkészítését, jó néhány speciális funkciója révén pedig lehetőséget biztosít nagyobb terjedelmű kiadványok összeállítására is. A könyvben a program 2003-as verziójával ismerkedünk meg. A lehetőségek teljes bemutatására nincs mód, azonban az itt megszerezhető ismeretekkel komoly dokumentumszerkesztési feladatok is megoldhatók 2.1 A Word képernyőjének felépítése A Word elindítása után a képernyőn a

2.1 ábrának megfelelő képet láthatjuk A bejelentkező ablak két fő részre osztható Az egyik részt az alkalmazásablak szélén elhelyezkedő elemek alkotják, amely a szerkesztéssel és formázással kapcsolatos parancsokat, információkat tartalmazza. A másik rész a munkaterület, ahol a szerkesztés alatt álló dokumentum található. Címsor Munkaterület Menüsor Vonalzó Formázás eszköztár Beviteli pont Szokásos eszköztár Munkaablak Csúszka Függőleges görgetősáv Állapotsor Dokumentum Vízszintes görgetősáv 2.1 ábra A Word ablak felépítése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 23 ► Informatika II. Ismerkedés a Word munkafelületével A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 24 ► Címsor • Itt láthatjuk a szerkesztés alatt álló dokumentum, illetve a program (Microsoft Word) nevét. Menüsor • A képernyő tetején lévő eszköztár, amely

alapesetben kilenc menüt tartalmaz. A menükben parancsok listája jelenik meg Egyes parancsok mellett ikonok is vannak, amelyek segítségével könnyedén megjegyezhetjük az adott parancs funkcióját Eszköztárak • A leggyakrabban használt parancsok gombjait tartalmazzák. A gombok segítségével a menüsor használata nélkül, egyetlen kattintással adhatunk ki parancsokat A Szokásos eszköztáron a dokumentum kezelésével kapcsolatos általános funkciók találhatók, mint például a dokumentum megnyitása, mentése, nyomtatása, a Formázás eszköztár pedig a formai kialakításhoz nyújt segítséget. Vonalzó • A vonalzó segítségével információt kaphatunk az oldalbeállításról, valamint a kijelölt bekezdés egyes formázási jellemzőiről. Görgetősávok • Az egér használatával gyors mozgást tesznek lehetővé hosszabb dokumentumok esetén is. A görgetősávon a csúszka helyzete a képernyőn látható részlet elhelyezkedését jelzi a

dokumentumon belül. Munkaablak • A munkaablak egy speciális eszköztár, olyan gyakori parancsokat tartalmaz, amelyek nem rendelhetők egyetlen nyomógombhoz. Elhelyezkedése és kis mérete megkönnyíti a parancsok használatát a fájlokkal való munka közben. Állapotsor • Információt szolgáltat a dokumentumról (a képernyőn látható szöveg oldalszáma, a beviteli pont helyzete stb.), egyes funkciók állapotáról (változások követése, felülírásos mód stb) és műveletek végrehajtásáról (nyelvi ellenőrzés, háttérben történő mentés stb) 2.2 Dokumentumnézetek és megjelenítési módok A dokumentummal végzett munkánk során a szöveg begépelésétől kezdve az ábrák és egyéb dokumentumelemek beillesztésén keresztül a formázásig sok különböző lépést kell végrehajtanunk ahhoz, hogy eljussunk a nyomtatásig. A Word a különböző műveletekhez igazodva külön nézetet biztosít a szövegbevitelhez és formázáshoz, a szöveg

struktúrájának áttekintéséhez, valamint a nyomtatás előtti utolsó ellenőrzéshez, amelyek lényegesen másképp jelenítik meg a dokumentumot A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 24 ► Informatika II. Ismerkedés a Word munkafelületével A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 25 ► Valamennyi nézet kiválasztható a Nézet menüből, illetve a Vázlat nézet kivételével a vízszintes görgetősávról. Normál nézet • Elsősorban a szöveg beírásához, szerkesztéséhez és formázásához használjuk. Normál nézetben láthatjuk a szöveg formázását, de nem jelennek meg a laphatárok, az élőfejek és élőlábak, a hátterek, a rajzobjektumok és az ún. lebegő képek Az oldal egyszerűsített alakban jelenik meg, így a beírás és a szöveg szerkesztése gyorsabbá válik. Webes elrendezés • E-mail írásához, weblap vagy webes dokumentum létrehozásához és a

képernyőn történő megjelenítéséhez használható. A Word megjeleníti a hátteret, a szöveget az ablakméretnek megfelelően tördeli, a grafikus elemeket pedig úgy helyezi el, ahogy a webböngésző. Nyomtatási elrendezés • Ebben a nézetben úgy látjuk a szöveget, képeket és más dokumentumelemeket, ahogy azok a kinyomtatott lapon majd megjelennek. Ez a nézet megkönnyíti az élőfejek és élőlábak szerkesztését, a margók igazítását, valamint az oszlopokkal és rajzobjektumokkal végzett munkát. Ha ebben a nézetben szeretnénk szöveget beírni és szerkeszteni, a képernyőterület jobb kihasználása érdekében az oldalak határára kattintva elrejthetjük az oldal tetején és alján található üres területet. Vázlat nézet • A dokumentum címsorai a dokumentumstruktúrában megadott szintjüknek megfelelő behúzással jelennek meg, így könnyen áttekinthetjük a dokumentum szerkezetét, illetve a címsorok húzásával egyszerűen

áthelyezhetjük, másolhatjuk és átszervezhetjük a szöveget. A laphatárok, élőfejek és élőlábak, grafikus elemek és hátterek vázlat nézetben nem jelennek meg. Olvasási elrendezés • Ebben a nézetben a program a képernyőfelbontás beállításait felhasználva újraméretezi a dokumentumot, valamint eltávolítja a legtöbb eszköztárat az olvashatóság megkönnyítése érdekében. Dokumentumtérkép • A dokumentumtérkép a dokumentum bal oldalán megjeleníthető különálló ablaktábla, amely a címsorok listáját tartalmazza. Segítségével könnyedén navigálhatunk a dokumentumban, és nyomon követhetjük, hogy hol tartunk éppen. Miniatűrök • A miniatűrök a dokumentum lapjainak külön ablaktáblában megjelenő kicsinyített másai, amelyek nagyvonalakban mutatják a lapok tartalmát. A miniatűrre kattintva a hozzá tartozó lapra ugorhatunk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 25 ► Informatika

II. Ismerkedés a Word munkafelületével A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 26 ► 2.3 A Word testreszabása A Microsoft Word automatikusan testre szabja a menüket és az eszköztárakat attól függően, hogy milyen gyakran használunk egyes parancsokat. Az első indításkor csak a legáltalánosabb parancsok láthatók. Idővel a menük és az eszköztárak alkalmazkodnak használati szokásainkhoz, és csak azok a parancsok és eszköztárak lesznek láthatók, amelyeket a leggyakrabban használunk. Ha olyan parancsot keresünk, amelyet ritkán vagy eddig még egyszer sem használtunk, kattintsunk a menü alján lévő nyílra, így a menü összes parancsa megjelenik. Miután a kibontott menü valamely parancsára kattintunk, az adott parancs azonnal hozzáadódik a menü rövid változatához Munkánk hatékonyságát a megfelelő eszköztárak megjelenítésével, ill. azok elrendezésével nagymértékben növelhetjük. Az

eszköztárak megjelenítését/elrejtését a Nézet/Eszköztárak menüvel végezhetjük el, vagy kattintsunk jobb gombbal bármelyik eszköztárra, majd a helyi menüben válasszuk a megfelelő elemet. Az eszköztárak átrendezéséhez húzzuk a dokkolt (rögzített) eszköztár fogópontját vagy a lebegő eszköztár címsorát az új helyre. Ha az eszköztárat a programablak széléig húzzuk, az eszköztár dokkolt eszköztárrá válto- 2.2 ábra Az eszköztárak testreszabása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 26 ► Informatika II. Ismerkedés a Word munkafelületével A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 27 ► zik. Dokkolt eszköztár áthelyezésekor az azonos sorban lévő többi eszköztár helyzete és mérete is módosulhat Az Eszközök/Testreszabás parancs segítségével a menüket és az eszköztárakat is testre szabhatjuk. Az eszköztárakhoz gombokat és menüket adhatunk,

de akár el is távolíthatjuk őket onnan Egyéni eszköztárakat hozhatunk létre, megjeleníthetjük, elrejthetjük, illetve áthelyezhetjük az eszköztárakat. A menüsort ugyanúgy testre szabhatjuk, mint bármely beépített eszköztárat, elrejteni viszont nem tudjuk 2.4 Új dokumentum készítése Új dokumentum létrehozásához adjuk ki a Fájl/Új dokumentum parancsot, majd a megjelenő munkaablak Új mezőjéből válasszuk ki a megfelelő elemet, vagy egyszerűen csak kattintsunk a Szokásos eszköztár Új üres dokumentum gombjára. A munkaablakkal az új dokumentumot sablonok vagy varázslók alapján is létrehozhatjuk. A sablon egy olyan előre elkészített dokumentum, amely meghatározza az új dokumentum jellemzőit, esetleg néhány elemét már előre tartalmazza. A varázsló segítségével bizonyos típusú dokumentumokat kérdés-felelet formájában készíthetünk el A dokumentum ilyen formában történő létrehozásához a Sablonok mezőben kattintsunk

az egyik hivatkozásra és válasszuk ki a kívánt sablont vagy varázslót. Az Új üres dokumentum gombbal létrehozott dokumentum a Normal sablonra épül. Ha meg szeretnénk változtatni a dokumentumsablont, adjuk ki az Eszközök/Sablonok és bővítmények parancsot 2.5 Meglévő dokumentum betöltése A kiadványok készítése során gyakran van szükségünk arra, hogy egy már elkezdett munkánkat folytassuk. A dokumentumok megnyitásának egyik módja, ha a fájlkezelőben duplán kattintunk a betölteni kívánt dokumentum nevén, vagy kijelölése után megnyomjuk az ENTER billentyűt. A dokumentumot a Fájl/Megnyitás paranccsal vagy a Szokásos eszköztár Megnyitás gombjával is betölthetjük. A megjelenő párbeszédpanelen válasszuk ki a megfelelő fájltípust, keressük meg a dokumentum helyét, majd kattintsunk duplán a dokumentum nevén, vagy kijelölését követően nyomjuk meg a Megnyitás gombot. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Vissza ◄ 27 ► Informatika II. Ismerkedés a Word munkafelületével A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 28 ► Vissza ◄ 28 ► 2.3 ábra Dokumentum megnyitása 2.4 ábra Egyszerű és speciális keresés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Informatika II. Ismerkedés a Word munkafelületével A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 29 ► A Word rendszeres használatával egy idő után háttértárolónkon valószínűleg nagyon sok dokumentum halmozódik fel. A fájlok rendszerezéséhez bármennyire körültekintően alakítjuk ki a mappastruktúrát, könnyen előfordulhat, hogy valamit nem találunk meg. Ilyenkor nagy segítség lehet a Fájl/Fájl keresése parancs. A keresés végrehajtására kétfajta módszert vehetünk igénybe. Az egyszerű kereséssel minden részletre kiterjedően kereshetünk a fájlok között Korlátozhatjuk a

keresést azokra az elemekre, melyek címe vagy tartalma egy megadott szöveget tartalmaz, vagy meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek. Megadhatjuk azt is, hogy pontosan hol és milyen típusú fájlokat keresünk. Az speciális keresésben több keresési feltétel is megadható, segítségével a fájlokat azok tulajdonságai alapján kereshetjük meg. A keresés végrehajtásához egy olyan lekérdezést kell írnunk, amely meghatározza a keresendő fájlra vonatkozó szabályokat. 2.6 A dokumentum mentése Amikor egy új dokumentumot kezdünk, vagy egy meglévőt módosítunk, a dokumentumon végzett változásokat az alkalmazás a memóriában tárolja. Ahhoz, hogy munkánkat megőrizzük, a módosításokat el kell mentenünk valamelyik háttértárolóra. Az aktív dokumentumot a FájlMentés parancs kiadásával menthetjük el. Az első mentéskor a Mentés másképp párbeszédpanelen meg kell adnunk a fájl helyét és nevét, azt követően a Word kérdés nélkül

írja felül a háttértárolón lévő fájt. A nagyobb biztonság érdekében célszerű használni az automatikus mentést és a biztonsági másolat készítését is. Ha a dokumentum más névvel vagy más helyre, esetleg más formátumban szeretnénk menteni, válasszuk a Fájl/Mentés másképp parancsot. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 29 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 30 ► 3. Szöveg szedése és szerkesztése 3.1 A nyers szöveg bevitele A kiadványok készítésének első lépése a szöveg begépelése. A dokumentumok tartalmi kialakításakor ügyeljünk a magyar helyesírás szabályainak betartására, formai beállítást lehetőleg ne végezzünk. A magyar írás tükrözi a magyar nyelv rendszerét: az írásmóddal érzékeltetjük a tulajdonnevek különböző fajtáit; a külön- és egybeírás révén

megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket; az összetett szavak elválasztásakor tekintettel vagyunk a szóhatárokra stb. Az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat szóközzel választjuk el, hogy az írott szöveg világosan áttekinthető legyen. Kötőjellel írjuk viszont a szókettőzéssel keletkezett összetételt (néha-néha), a mellérendelő összetételt (kezét-lábát) és az ikerszavakat (hébe-hóba). A mondatok szerkezetét, tagolódását, részeik egymáshoz kapcsolódását az írásjelek tükrözik. Az írásjelek használatának szabályai nyelvenként eltérőek. Mi azonos méretű szóközt hagyunk az írásjellel lezárt mondatok és tagmondatok között, a zárójelek és az idézőjelek közé foglalt közlési egységek, valamint a gondolatjel előtt és után. Nincs viszont szóköz a pont, a kérdőjel, a felkiáltójel, a vessző, a kettőspont, a pontosvessző előtt, továbbá a kötőjel és a

nagykötőjel két oldalán; a kezdő zárójel és az idézőjel hozzátapad az utána következő, a berekesztő zárójel és idézőjel pedig az előtte álló szóhoz. A tulajdonneveket mindig nagybetűvel kezdjük. A közszavakat általában kis kezdőbetűvel írjuk, azonban az áttekinthetőség végett a mondatok elején ezeket is nagybetűvel kezdjük. Az alábbi táblázat bemutat néhány gyakori hibát: Hibás zárójeles (rész ) példa mondatvégi pont . Új mondat kettőspont : egy, kettő Helyes zárójeles (rész) példa mondatvégi pont. Új mondat kettőspont: egy, kettő Az írásjelek egy sorba kerülnek azzal a szóval, amelyikhez tapadnak. Ha szóközt tennénk mondjuk egy felkiáltójel elé, az önállóan is átkerülhetne a következő sorba, így az (hibásan) „!”-lel kezdődne. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 30 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 31 ► A gépelés során a program a szavakat automatikusan sorokba, azokat pedig oldalakra tördeli. A sor végén az ENTER billentyűt csak akkor szabad leütni, ha új bekezdést kezdünk. Ha a következő szót új sorban, de még ugyanabban a bekezdésben szeretnénk elhelyezni, akkor használjunk kézi sortörést (SHIFT+ENTER). A dokumentumban új oldalt rögzített oldalhatár (CTRL+ENTER) beszúrásával kezdhetünk. Előfordul, hogy két szónak feltétlenül egymás mellett kell lennie, mert nem akarjuk, hogy a sor vége széttörje őket (például 30 km). Ilyen esetben a két szó közé nem törhető szóközt (CTRL+SHIFT+SZÓKÖZ) vagy nem törhető kötőjelet (CTRL+SHIFT+KÖTŐJEL) kell tennünk. Folyamatos gépelésnél a szavak közé egy szóközt tegyünk. Szövegrészek pozicionálásához (például listák készítéséhez) szóközök helyett használjunk tabulátorkaraktert A TAB billentyű megnyomását

követően a beviteli pont a következő tabulátorpozícióra ugrik, és a szöveg ahhoz igazodik Nagyobb terjedelmű listáknál alkalmazzunk táblázatokat. 3.11 Vezérlőkarakterek Azokat a jeleket, amelyek a nyomtatásban nem jelennek meg, de a dokumentum szerkezetét, tördelését befolyásolják, vezérlőkaraktereknek nevezzük. A vezérlőkarakterek kezelését és tárolását (mint például a bekezdésjel vagy az oldaltörés) a Word a betűkhöz hasonlóan végzi. A szöveg begépelése és szerkesztése során gyakran szükségünk van arra, hogy lássuk a vezérlőkaraktereket. A megjelenítéshez, illetve az elrejtéshez kattintsunk a Szokásos eszköztár Minden látszik gombjára vagy az Eszközök/Beállítások/Megjelenítés lapon kapcsoljuk be a szükséges formázási jeleket. Tabulátor Szóköz Kézi sortörés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Feltételes kötőjel Cellavégjel Vissza ◄ 31 ► Informatika II. Szöveg

szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 32 ► 3.12 Speciális karakterek és szimbólumok A dokumentum elkészítésekor a betűkön, számokon és írásjeleken kívül számos olyan karaktert kell használnunk, amely nem található meg a billentyűzeten. Ezeket a karaktereket a Beszúrás/Szimbólum paranccsal vagy a hozzájuk rendelt gyorsbillentyűkkel illeszthetjük be a szövegbe. 3.1 ábra Szimbólum vagy speciális karakter beszúrása A Szimbólumok lapon a Betűtípus lenyíló listából válasszuk ki a kívánt betűtípust, keressük meg a táblázatban a szükséges karaktert, majd a beillesztéséhez nyomjuk meg a Beszúrás gombot, vagy kattintsunk rá duplán. A Speciális jelek lapot kiválasztva egy lista jelenik meg, amelyben a gyakrabban használt speciális karakterek képe, elnevezése és gyorsbillentyű-hozzárendelése látható. 3.13 Mezők A mezők a dokumentum változó adatainak

helyőrzői, amelyek hatására a Word végrehajt valamilyen feladatot. A végrehajtott feladat sokféle lehet: az oldalszám vagy dátum beillesztésétől egészen bonyolult dolgokig, mint pl. egy tartalomjegyzék vagy tárgymutató összeállítása A mezők felépítése hasonló. Mindegyik mezőt az ún mezőkarakterek, valamint az ezek közé írt mezőtípus és az utasítások alkotják. Ezeken kívül számos mező eredményét szabályozhatjuk mezőkapcsolók megadásával. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 32 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Mezőtípus Utasítás Vissza ◄ 33 ► Kapcsoló Mezőkarakterek A mezőkarakterek külsőleg a kapcsos zárójelekhez hasonlítanak, de közvetlenül a billentyűzetről nem gépelhetők be, csak a CTRL+F9 gyorsbillentyűvel vihetők a dokumentumba vagy a Beszúrás/Mező paranccsal. A mezők

funkciójuk alapján három csoportba sorolhatók, amelyek az alábbiak: • Eredménymező • Valamilyen eredményt jelenítenek meg a dokumentumban. Például a NUMPAGES mező az oldalak számát adja • Jelölőmező • Ezeknek a mezőknek nincs látható eredménye, különböző szolgáltatásokhoz szükséges adatokat tárolnak vagy állítanak elő. • Akciómező • Az ilyen típusú mezők hatására a Word valamilyen műveletet hajt végre. Pl a GOTOBUTTON mező segítségével a dokumentum egy adott részére ugorhatunk A mezőtől függően a műveletet a program automatikusan vagy csak kérésre hajtja végre. Az eredménymezőket a Word kétféleképpen jeleníti meg. Az egyik üzemmódban magát az utasítást láthatjuk, a másikban az eredményt A megjelenítési módok között (a mező kijelölését követően) a SHIFT+F9 gyorsbillentyűvel, vagy a helyi menüben található Mezőkódok - váltás paranccsal válthatunk. A mezők eredményét az F9

billentyűvel külön-külön frissíthetjük, de több mező kijelölve ezt megtehetjük egyszerre is. Amennyiben egy mező eredményét meg szeretnénk őrizni, a CTRL+F11 gyorsbillentyűvel akadályozzuk meg frissítését. A mezőfrissítést a CTRL+SHIFT+F11 billentyűkombinációval engedélyezhetjük ismét A mezőeredmény a CTRL+SHIFT+F9 gyorsbillentyűvel normál szöveggé alakítható, ekkor a benne foglalt információ statikussá válik. A mezők értelemszerűen egymásba ágyazhatók: így egy mező utasításában egy vagy több másik mező is szerepelhet. A program az egymásba ágyazott mezők kiértékelését mindig a legbelső mezővel kezdi. 3.14 Automatikus javítás, gyorsszöveg Az Automatikus javítás funkció a szöveg beírásakor a gépelési, helyesírási és nyelvtani hibák kijavítására, valamint gyakran használt szimbólumok, dokumentumelemek gyors beszúrására használható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Vissza ◄ 33 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 34 ► A szolgáltatás beállításainak megváltoztatását vagy a beépített bejegyzések bővítését, módosítását az Eszközök/Automatikus javítási beállítások paranccsal végezhetjük el. Amennyiben formázott vagy 255 karakternél hosszabb, esetleg képet tartalmazó szövegrészt szeretnénk felvenni a listára, a parancs kiadása előtt a dokumentumban hozzuk létre a leendő bejegyzést és jelöljük ki. 3.2 ábra Automatikus javítás beállításai A gépelés közben ez a funkció cseréli le az írógép-idézőjeleket a beállított nyelvnek megfelelő nyomdai idézőjelekre. Fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy az automatikus javítás nemcsak előnyökkel jár, a helyesen írt szöveget el is ronthatja. Ez történik például abban az esetben, amikor a program az ismeretlen rövidítés után

nagykezdőbetűsre váltja a szót, vagy amikor a hüvelyk jelét (") kicseréli nyomdai idé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 34 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 35 ► zőjelre (”). Ezeket a hibákat a cserét követően visszavonással vagy az intelligens címkék segítségével korrigálhatjuk 3.3 ábra Automatikus javítás visszavonása A Gyorsszöveg funkciót az automatikus javításhoz hasonlóan dokumentumelemek gyors beszúrására használhatjuk, azonban a bejegyzések nem kerülnek be automatikusan a dokumentumba, a Beszúrás/Kész szöveg menü segítségével nekünk kell beilleszteni a kívánt szövegtárelemet. 3.2 Mozgás a dokumentumban, blokkműveletek A mozgás és a szöveg kijelölése olyan alapvető műveletek, amelyek nélkül a szöveg szerkesztése elképzelhetetlen. A dokumentumban ezek a feladatok

egérrel és billentyűzettel egyaránt elvégezhetők Munkánk hatékonyságát a megfelelő módszer alkalmazása nagymértékben meghatározza 3.21 Mozgás a billentyűzettel A billentyűzet segítségével történő mozgás leggyakrabban használt műveleteit a 3.1 táblázat foglalja össze 3.1 táblázat A beviteli pont mozgatása billentyűzettel Billentyű ←, → ↑, ↓ CTRL+←, CTRL+→ CTRL+↑, CTRL+↓ HOME, END PAGE UP, PAGE DOWN CTRL+HOME, CTRL+END SHIFT+F5 A mozgás iránya egy karakterrel balra/jobbra előző/következő sor előző/következő szó előző/következő bekezdés az aktuális sor eleje/vége egy képernyővel fel/le dokumentum eleje/vége előző szerkesztési pont A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 35 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 36 ► Ha a dokumentumban a billentyűzet segítségével mozgunk, a

beviteli pont helyzete a mozgásnak megfelelően változik. 3.22 Mozgás az egér segítségével Minden dokumentumablaknak van egy vízszintes és egy függőleges görgetősávja, amikkel a dokumentumokat könnyen átlapozhatjuk. A rajtuk elhelyezkedő csúszkák a képernyőn látható rész függőleges és vízszintes helyét jelzik a dokumentumban. A görgetősávokkal végezhető műveleteket a 32 táblázat foglalja össze. 3.2 táblázat A görgetősávokkal végezhető műveletek Művelet kattintás a gombra kattintás a gombra kattintás a csúszka fölé kattintás a csúszka alá csúszka húzása a megfelelő irányba kattintás a gombra kattintás a gombra kattintás a gombra kattintás a gombra kattintás a gombra A görgetés iránya felfelé egy sornyit lefelé egy sornyit felfelé egy képernyőnyit lefelé egy képernyőnyit ugrás a meghatározott oldalra balra jobbra előző oldal (vagy objektum) következő oldal (vagy objektum) adott típusú következő

objektum Ha a görgetősávokkal mozgunk, a beviteli pont nem mozdul el. A beviteli pont áthelyezéséhez az I alakú egérmutatóval kattintsunk a dokumentumban a megfelelő helyre. 3.23 Ugrás a dokumentum meghatározott helyére Hosszú dokumentumoknál a leggyorsabb és egyben leghatékonyabb mozgást a Szerkesztés/Ugrás parancs biztosítja. A célpont megadásához a Hova listában válasszuk ki a megfelelő elemet. Az Előző és Következő gombokkal a kiválasztott típusú dokumentumelem beviteli pont előtti, ill. utáni példánya kereshető meg. Ha pontosan tudjuk a keresett elem nevét vagy számát, gépeljük be a beviteli mezőbe, majd kattintsunk a Következő gomb helyén megjelenő Ugrás gombra. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 36 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 37 ► 3.4 ábra Ugrás a dokumentum megadott elemére

3.24 Kijelölés billentyűzettel A dokumentum egy részét (vagy akár egészét) akkor jelöljük ki, ha az ezután következő műveleteteket a megjelölt dokumentumrészen szeretnénk elvégezni. Sok parancs végrehajtási módja attól függően változik, hogy a dokumentum tartalmaz kijelölést vagy sem. A dokumentumon belül egyszerre csak egy kijelölt rész (blokk) lehet A kijelölt blokkot a Word inverz színekkel jeleníti meg. A kijelölés az F8 vagy a SHIFT billentyűvel történhet. A beviteli pontot vigyük a kijelölni kívánt blokk egyik végére, majd nyomjuk meg egyszer az F8 billentyűt. Mozgassuk a beviteli pontot az előzőekben ismertetett módon a blokk másik végére, és nyomjuk meg az ESC billentyűt A kijelölés úgy is elvégezhető, ha mozgás közben nyomva tartjuk a SHIFT billentyűt. Az F8 kétszeri megnyomásával a Kijelölés bővítése üzemmódba léphetünk. A kijelölést szó, mondat, bekezdés, szakasz, teljes dokumentum méretűre

növelhetjük (F8) vagy szűkíthetjük (SHIFT+F8) Az üzemmódból az ESC billentyűvel léphetünk ki. A CTRL+SHIFT+F8 gyorsbillentyűvel oszlopkijelölő üzemmódba léphetünk 3.25 Kijelölés egérrel Az egérrel a kijelölést elvégezhetjük közvetlenül a szövegmezőben, vagy a kijelölő sáv segítségével. A szövegmező a dokumentumablak azon része, ahol a begépelt szöveg elhelyezkedik. Itt az egérmutató I alakú Kijelölő sávnak nevezzük a szövegmezőktől balra eső, külön meg nem jelölt területet, ahol az egérmutató alakja mindig felfelé mutató, jobbra dőlő nyíl. A kijelölő sáv segítségével kijelölhető legkisebb blokk mérete egy sor. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 37 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 38 ► Az egérrel történő kijelölés módjait a következő táblázat foglalja össze.

3.3 táblázat Kijelölés az egér használatával Kijelölendő rész Művelet tetszőleges szövegrész az egér bal gombjának nyomva tartása mellett húzzuk végig az egeret a kijelölendő szövegen objektum kattintsunk a kijelölendő elemre egy szó kattintsunk duplán a szóra egy mondat tartsuk lenyomva a CTRL billentyűt, és kattintsunk a mondaton belül egy bekezdés kattintsunk triplán a bekezdésen belül vagy duplán a kijelölő sávra a bekezdés mellett több bekezdés kattintsunk duplán a kijelölő sávra, majd az egér bal gombjának nyomva tartása közben húzzuk az egeret a sáv mentén egy sor kattintsunk a kijelölő sávra a sor bal oldalán több sor a kijelölő sávban nyomjuk le az egér bal gombját, és annak nyomva tartása közben húzzuk az egeret a sáv mentén teljes dokumentum kattintsunk triplán a kijelölő sávra több független blokk szövegoszlop az előző műveletek felhasználásával, miközben lenyomva tartjuk a CTRL billentyűt

kijelölés alatt tartsuk lenyomva az ALT billentyűt 3.3 A begépelt szöveg módosítása Gépelési hibák javítására a legegyszerűbb módszer az, ha a módosítás helyére visszük a beviteli pontot (kurzort), töröljük a helytelen karaktert vagy szövegrészt, majd beírjuk a helyeset. Egyetlen karakter törlését a beviteli pont előtt a BACKSPACE, a beviteli pont után a DELETE billentyűvel végezhetjük el. A beviteli pontot megelőző szót egy lépésben is törölhetjük a CTRL+BACKSPACE billentyűkombinációval Ha a kurzor egy szón belül helyezkedik el, a törlés csak a szónak attól balra eső részét érinti Hasonlóan használhatjuk a CTRL+DELETE billentyűkombinációt a beviteli pontot követő szó törlésére. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 38 ► Informatika II. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Szöveg szedése és szerkesztése Vissza ◄ 39 ► Hosszabb, összefüggő

szövegrészt gyorsan és biztonságosan úgy törölhetünk, ha kijelöljük a törlendő szöveget, majd megnyomjuk a DELETE billentyűt vagy elkezdjük begépelni a helyeset. A gépelést kétféle üzemmódban végezhetjük. A beszúró üzemmódban a begépelt karakter a beviteli pont helyén megjelenik, az attól jobbra levő szöveg pedig háttrébb tolódik, míg átíró üzemmódban a kurzortól jobbra lévő karakter felülíródik. A két üzemmód között az INSERT billentyű megnyomásával válthatunk. Azt, hogy melyik üzemmód az aktív, az állapotsorban látható ÁTÍR felirat jelzi 3.31 Visszavonás/visszaállítás A szerkesztés során bármikor végezhetünk hibás műveleteket, vagy olyat, amelynek eredményével nem vagyunk megelégedve. Ilyenkor szükségessé válik az előző állapot visszaállítása. Ehhez válasszuk a menüből a Szerkesztés/Visszavonás parancsot vagy kattintsunk a Szokásos eszköztár Visszavonás gombjára. A Visszavonás gomb

melletti lefelé mutató nyílra kattintva egyszerre több műveletet is visszavonhatunk Lehetőségünk van a visszavont műveletek ismételt elvégzésére (vagyis a visszavonás visszavonására) is a Szerkesztés/Mégis parancs kiválasztásával vagy a Szokásos eszköztár Mégis gombjára kattintva. A visszavonáshoz hasonlóan a Mégis gomb lenyíló listájával egyszerre több parancsot is újra kiadhatunk 3.32 Keresés és csere Gyakran szükséges, hogy egy dokumentumban valamely szövegrész előfordulásait megkeressük, illetve a megtalált szövegrészeket módosítsuk (pl. többször elkövetett helyesírási hibát kell javítanunk). Egy rövid levél esetén ezt megtehetjük akár a szöveg átolvasásakor is, hosszabb dokumentumoknál azonban ez a módszer pontatlansága és időigénye miatt használhatatlan Ilyenkor a keresés és csere funkciót alkalmazzuk A cserét a helyesírási és nyelvhelyességi hibák javítása mellett a felesleges karakterek és üres

bekezdések törlésére, a hibás karakterek lecserélésére vagy akár formázásra is használhatjuk. Régi szövegszerkesztővel készített vagy internetről letöltött szövegek esetében előfordulhat, hogy a karakterkészletek inkompatibilitása miatt egyes nemzeti vagy speciális karakterek nem megfelelően jelennek meg (például hosszú ő helyett kalapos ô szerepel). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 39 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 40 ► A keresés vagy csere előtt jelöljük ki azt a tartományt, amelyben keresni akarunk, majd a Szerkesztés menüből válasszuk ki a megfelelő parancsot. Ha semmit sem jelölünk ki, a Word a beviteli ponttól kezdődően a teljes dokumentumban keres. 3.5 ábra Keresés és csere Adjuk meg a Keresett szöveg mezőben a keresett, a Csere erre mezőben pedig az új szöveget, végezzük

el a szükséges keresési beállításokat, majd kattintsunk a Következő gombra. A Word a beállított jellemzőknek megfelelően megkeresi és kijelöli az első előfordulást Ha a cserét az adott kijelölésre végre akarjuk hajtani, nyomjuk meg a Csere gombot, ha nem, kattintsunk a Következő gombra. Az összes előfordulás cseréjét Az összes cseréje gomb megnyomásával egyszerre végezhetjük el. A művelet végrehajtását követően a Word tájékoztat minket a cserék számáról. Fontos, hogy az összes előfordulás cseréjét körültekintően végezzük, mert a keresett szöveg olyan helyen is előfordulhat, amire nem is gondolnánk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 40 ► Informatika II. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Szöveg szedése és szerkesztése Vissza ◄ 41 ► A felesleges karakterek és üres bekezdések eltávolítása A régi írógépek egyfajta betűmérettel és

-változattal rendelkeztek, egy szövegrész kiemelését csak úgy tudták elvégezni, ha csupa nagybetűvel írták, aláhúzták vagy közökkel tagolták a szavak belsejét, illetve közöket tettek elé és mögé. A gépelt oldalon minden betű azonos szélességű helyet foglal (monofont), emiatt (elsősorban angolszász területen) két közt hagytak a pont és a kettőspont után is, gyenge minőségű sokszorosításnál ez segített különbséget tenni a pont és a vessző között. A kiadványszerkesztő programok változó szélességű betűket használnak, ennek ellenére még ma is sokan élnek azokkal a tipográfiailag hibás konvenciókkal, amelyeket az írógép hiányosságainak kompenzálására találtak ki. Mivel minden betű csak annyi helyet foglal el, amennyire szüksége van, nem kell plusz közöket beiktatnunk, amiket a világos érthetőség kedvéért tettek a gépelt szövegbe. A félkövér vagy kurzív betűk szedése miatt nincs szükség a

kiemeléshez aláhúzásra vagy nagybetűkre. Helytelenül járnak el azok is, akik szóközöket használnak pozicionálásra vagy szövegelemek elrendezésére, illetve üres bekezdésekkel hozzák léte a bekezdések közötti térközt. Ezek a megoldások egyenetlen igazítást és textúrát eredményeznek, gyakran tördelési hibát okozhatnak. Az alábbi mintán sorkizárt igazítást próbáltuk elérni szóközök beiktatásával. (A szóközöket a pontok jelzik) Jól látható, a tömbösítés nem sikerült, a sorok vége eltérő pozíciókban végződik, egyenetlen Ha a betűméretet drasztikusan megváltoztatjuk, az elrendezés ennél is rosszabb lesz, a sorok áttördelése miatt teljesen szétesik. A felesleges szóközök törlését cserével oldjuk meg: két szóközt helyettesítünk eggyel. A csere elvégzése után az alábbi üzenetet kapjuk: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 41 ► Informatika II. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Szöveg szedése és szerkesztése Vissza ◄ 42 ► A szövegben a felesleges szóközök száma csökkent. Ha egymás után kettőnél több szóköz is előfordult, további cserére lesz szükség A cserét addig kell folytatni, amíg a szövegben előfordulnak egymás melletti szóközök. Az alábbi minta nem tartalmaz felesleges szóközöket Öszszehasonlítva a fentiekkel megfigyelhetjük, hogy a szöveg ritmusa a sorokon belül egyenletesebb, könnyebben olvasható Az üres bekezdések eltávolítását hasonlóan oldhatjuk meg. A bekezdésjelet a Speciális gomb listájából kiválasztva „gépelhetjük” a mezőkbe 3.33 Kijelölt szövegrész másolása, mozgatása, törlése A kijelölt szövegrészt törölhetjük a dokumentumból, másolatot készíthetünk róla, vagy éppen áthelyezhetjük máshova. Másolhatunk és mozgathatunk dokumentumon belül, dokumentumok között, vagy akár a Word és egy másik

alkalmazás között. A törléshez nyomjuk meg a DELETE vagy a BACKSPACE billentyűt, ill. válasszuk ki a Szerkesztés/Tartalom törlése/Tartalom parancsot. Ha az Eszközök/Beállítások/Szerkesztés lapon bejelöljük A kijelölt szöveg felülírása négyzetet, a szövegrész akkor is törlődik, ha a kijelölés után elkezdjük a gépelést. Kis távolságokra történő mozgatásnál használjuk a „fogd és vidd” technikát. Mutassunk rá a kijelölt blokkra, és a bal egérgombot lenyomva húzzuk el a kívánt helyre. Ha az egérgombot elengedjük, a kijelölt szövegrész megjelenik az új pozícióban Másolás esetén ugyanez a teendő, csak az egérgomb felengedése közben tartsuk lenyomva a CTRL billentyűt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 42 ► Informatika II. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Szöveg szedése és szerkesztése Vissza ◄ 43 ► A dokumentumelemek a Vágólap

segítségével biztonságosabban és kényelmesebben mozgathatók, másolhatók. A kijelölés után mozgatásnál a Szerkesztés menü Kivágás parancsát (CTRL+X), másolás esetén a Másolás parancsát (CTRL+C) válasszuk ki. A beillesztéshez helyezzük a beviteli pontot a célpozícióba, majd ezt követően adjuk ki a Szerkesztés menü Beillesztés (CTRL+V) parancsát. Ezek a funkciók a Szokásos eszköztáron is megtalálhatók 3.4 Nyelvi ellenőrzés A Word nem csak szövegszerkesztésre alkalmas, a szöveg tartalmi ellenőrzését is el tudja végezni, ha a szükséges nyelvi programok telepítve vannak. A nyelvi segédprogramok kétféle feladatot látnak el: egyrészt a dokumentum teljes helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzését végzik, másrészt automatizálják a szöveg elválasztását A szöveg ellenőrzése és elválasztása a beállított nyelvnek megfelelően történik. A kijelölt szövegrész nyelvét az Eszközök/Nyelv/Nyelv megadása paranccsal

változtathatjuk meg Célszerű a dokumentumban szereplő idegen szavakhoz külön-külön hozzárendelni a nekik megfelelő nyelvet, mert így elkerülhető, hogy a helyesírás-ellenőrzés ezeknél a szavaknál fennakadjon. A helyesírás-ellenőrző a szavakat külön egységenként kezeli, ezért az elgépelt (már–mar, vízió–víziló), de helyesen leírt szavakat nem javítja. Az ellenőrzés különböző szótárak (fő-, saját és kivételszótár) alapján történik. A Word nemcsak a hibásan leírt szavakat figyeli, hanem pl. a szóismétléseket és a rossz helyen használt nagybetűket is A nyelvhelyesség-ellenőrző a „természetes nyelvet” alapul véve elvégzi a szöveg átfogó elemzését, és megjelöli a valószínű nyelvtani hibákat. Ez az ellenőrzés nem szűri ki a hibák minden fajtáját, csak a legjellemzőbb és leggyakoribb problémákat. A helyesírást és a nyelvhelyességet beírás közben, illetve a teljes dokumentumban vagy egy

kijelölt szövegben egyszerre is ellenőrizhetjük. Alapesetben a Word a helyesírási hibákat és elírásokat piros aláhúzással jelzi, a nyelvhelyességi hibákat pedig zölddel. Az alapértelmezett beállítások megváltoztathatók az Eszközök/Beállítások/Helyesírás lapon Teljes körű ellenőrzéshez válasszuk az Eszközök/Nyelvi ellenőrzés parancsot vagy kattintsunk a Szokásos eszköztár megfelelő ikonjára. A dokumentum tetszőleges részét kijelölve az ellenőrzés csak a megjelölt szövegrészben, ennek hiányában a beviteli ponttól történik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 43 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 44 ► 3.6 ábra A szöveg nyelvi ellenőrzése Hiba észlelésekor a Word a Nyelvi ellenőrzés párbeszédablak felső sorában feltünteti a probléma okát, alatta pedig szövegkörnyezetéből

pirossal kiemelt hibás szót láthatjuk. A javításhoz válasszunk ki a megfelelő szót a javaslatok közül, vagy írjuk át a pirossal jelölt szót, és kattintsunk a Csere gombra. Amennyiben a megjelölt szó helyes, átugorhatjuk, esetleg felvehetjük a szótárba, hogy a jövőben a Word ne érzékelje hibásnak ezt a szót A szótárba felvett szavakat a program nem menti el a dokumentumba, így ha azt egy másik számítógépen nyitjuk meg, a Word bizonyos szavakat ott hibásnak találhat. A beállított nyelvnek megfelelően történik a szöveg kézi vagy automatikus elválasztása is, amelyhez az Eszközök/Nyelv/Elválasztás parancsot kell kiválasztanunk. 3.5 Korrektúra A helyesírási és nyelvhelyességi ismereteket a nyelvi ellenőrző programok teljes egészében nem pótolják. Fontos munkák (tanulmány, könyv) esetén az elkészült művet korrektorral is javasolt átolvastatni. A korrektor a nyelvtani, helyesírási és tipográfiai hibákért felel,

tartalmi kérdésekben nem dönthet. A véleményezés hagyományosan nyomtatott A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 44 ► Informatika II. Szöveg szedése és szerkesztése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató ◄ Vissza 45 ► papíron, a szabványos korrektúrajelekkel történt. A különböző korrektúrafordulókon a problémákat különböző színekkel jelölték: kékkel a szedési hibákat, pirossal az eredeti kéziratban nem szereplő újabb kiegészítéseket, javításokat. Az elektronikus korrektúra során a program felügyeletével magában a dokumentumban végezhetjük el a módosításokat. Csoportmunka esetén a véleményeket szerzőnként eltérő színnel jelölhetjük. A korrektúrát követően a szerző minden egyes javaslatról eldöntheti, hogy elfogadja azt, vagy inkább meghagyja az eredeti szöveget változatlan. A korrektúra bekapcsolásához adjuk ki az Eszközök/Korrektúra

parancsot, vagy kattintsunk duplán az állapotsorban a KORR kapcsolóra. Ha ezután módosítást végzünk a dokumentumban, azt különböző korrektúrajelekkel látja el a program. Alapesetben a törölt szöveg a margón egy buborékban, az újonnan beírt pedig színesen és aláhúzva jelenik meg A módosítás tényét a sorok mellett függőleges vonal jelzi A későbbi ellenőrzés megkönnyítése végett a Word minden módosításhoz eltárolja az aktuális dátumot és időpontot, valamint a szerkesztő nevét. Módosítási/törlési megjegyzés elvetése Megjegyzés beszúrása Módosítás elfogadása Megjelenítés véleményezésre Változások követése Következő Előző Miután a korrektortól visszaérkezett a dokumentum, minden módosításról el kell döntenünk, hogy elfogadjuk-e vagy sem. A javaslatokat nem kell keresgetnünk, a Véleményezés eszköztár Előző és Következő gombjaival végiglépkedhetünk rajtuk. Az elfogadáshoz vagy

elvetéshez kattintsunk a Módosítás elfogadása vagy Módosítási/törlési megjegyzés elvetése gombok valamelyikére. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 45 ► Informatika II. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Formázás és nyomtatás Vissza ◄ 46 ► 4. Formázás és nyomtatás Miután véglegesítettük a dokumentum tartalmát, nekiláthatunk a formai kialakításnak. Elsőként meg kell terveznünk a szöveg és egyéb dokumentumelemek elrendezését, az alkalmazott betűk típusát, méretét stb, majd a terv alapján elvégezhetjük a formázást. A dokumentumok formázásakor három ún. formázási egységet különböztetünk meg A legkisebb formázható elem a karakter, mivel a betű-, nyelv-, szegély- és mintázatbeállítás karakterenként külön-külön is elvégezhető. A következő szintet a bekezdések alkotják. Ezek mindegyikére más bekezdés-, tabulátor-, lista-, szegély-,

mintázat- és iniciálébeállítás alkalmazható A dokumentumok legnagyobb egységét a szakaszok adják, amelyekre oldal- és hasábbeállítás alkalmazható. Ha a dokumentum összes szakaszának tulajdonságait egyszerre változtatjuk meg, dokumentum szintű formázásról beszélünk. Dokumentumaink egységes kinézetét úgy biztosíthatjuk, hogy az azonos szerepű dokumentumelemekre megegyező beállításokat alkalmazunk (például minden fejezetcímnek ugyanolyan a betűtípusa és -mérete). Ennek a legegyszerűbb módja az, ha az egyes dokumentumelemek formátumait bekezdés- és betűstílusokkal adjuk meg A stílusok azon túl, hogy összefoglalják az adott formázási egység beállításait, rugalmas kialakítást tesznek lehetővé (lásd 4.5 alfejezet) A formázást a nagyobb egységek beállításától a kisebbekig célszerű végezni. Először adjuk meg a papír és a margók méretét, majd állítsuk be a bekezdések és a kiemelt szövegrészek stílusát. A

stílusoktól eltérő egyéni formai beállításokat ezt követően végezzük el. 4.1 Az elrendezés megtervezése Ahhoz, hogy egy kiadványnál elérjük a megfelelő funkciót és struktúrát, valamint esztétikus megjelenést, az épületekhez hasonlóan meg kell terveznünk, és a műszaki kivitelezés során a legapróbb részleteket is szigorúan az ún. tipográfiai terv szerint kell kialakítanunk Ez a szemlélet fokozottan érvényes egy könyvsorozat vagy időszaki kiadvány (periodikum) esetén. Az elrendezést tekintve kétféle stílust különböztetünk meg. A hagyományos stílus az írott nyelvből alakult ki, amely egymás alá írt sorokban jelenik meg. A hagyományos elrendezést a klasszikus görög matematika és geo- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 46 ► Informatika II. Formázás és nyomtatás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 47 ► metria által kidolgozott

arányok jellemzik, esztétikai szépségét az egyszerűség és a nyugodt harmónia biztosítja. A modern stílus azokra a vizuális alapelvekre épül, amelyeket a XX. század elején rögzítettek az alaklélektan kutatói A modern nyomtatott oldalakon az elemek elrendezését és a közöttük lévő teret modulhálós szerkezet határozza meg A tervező döntései mögött nincs összefüggő filozófia, a funkció dönti el, hogy mi kerüljön az oldalra: csak azok az elemek szerepelnek, amelyeknek funkciójuk van és csak akkorák, amekkorának a funkció betöltéséhez lenniük kell. A kommunikációs szerep mellett megjelenik az elrendezés grafikai értéke. 4.1 ábra A hagyományos és modern lapstruktúra 4.11 Rend vagy káosz A kommunikáció alapja a rend, amelyet az állandó ismétlésnek köszönhetünk. Az olvasó rendet és jelentést keres a nyomtatott oldalon Jelentést tulajdonít például a betűméret és a betűköz változásának, a csupa nagybetűs

szedésnek. A méret, a kontraszt, a textúra és a szövegelemek viszonylagos helyzetének változásai vizuális hierarchiát jelentenek, vagyis a különböző elemek egymáshoz viszonyított jelentőségét, amely az írásmű belső hierarchiáját tükrözi. A hagyományos elrendezésnél a konzisztencia és az ismétlés mintázatot teremt, ez a rend egyik fontos eleme, különösen olyan szekvenciális tördelésű nyomtatványokban, mint a könyvek és a magazinok. Az oldalak túlzott konzisztenciáját illusztrációval tehetjük változatossá, amely jóleső ellentétben áll a szövegoldal szürkeségével. Ha finomabb hatásokat szeretnénk elérni, a változatossághoz elegendőek lehetnek olyan elemek is, mint az alcím vagy az iniciálé. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 47 ► Informatika II. Formázás és nyomtatás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 48 ► A modern stílusú

oldalakon a zárt elrendezést valamilyen rendszer szerint széttörjük. Az egységet felváltja a változatosság, amely a kommunikációs folyamatot a szélsőségek (vagyis a káosz) irányába viszi 4.12 Szimmetria A szimmetria kultúránk integráns része, mindenféle tervezési tevékenységben gyakran alkalmazzák. A csomagolások és a címkék is jobbára szimmetrikusak; a készülékek tervezésében erősen érvényesül a szimmetria, még akkor is, ha a funkció nem kívánja meg. A hagyományos nyomtatott oldalon a tengelyszimmetria érvényesül, ahol egy láthatatlan függőleges tengely két egyenlő félre osztja az egészet. Az elrendezés a szimmetria által a statikus egyensúlyra törekszik, a stabilitás és a rend érzését kelti. A modern oldalelrendezést az aszimmetria jellemzi, ezáltal dinamikussá téve az összképet. A mozgást az elemek statikus alaphelyzettől eltérő pozíciója, valamint a méretek klasszikus arányoktól való eltérése

sugallja 4.2 ábra Statikus és dinamikus elrendezés* 4.13 Egyensúly és harmónia A harmóniát úgy jellemezhetjük, hogy az elemek békés együttélése a nyomtatott oldalon. Harmónia akkor jön létre, ha az elemek arányban állnak egymással, a kontraszt minimális és semmi sem vonja a lapon átlós irányba a szemet. Az elemek szürkeértékének (a világos–sötét aránya) és léptékének (viszonylagos méretében) aránylag kis kontrasztja és szimmetriája lényeges szerepet tölt be a hagyományos oldalelrendezés által keltett harmónia- és egyensúlyérzetben. A modern tervezés alapelve az egység és a változatosság közötti egyensúly elérése. Az elemek rendszerint egyszerűbbek, és nagyobb kontrasztot * Az ábrán a mozgást a központi elem helyzetének megváltoztatása sugallja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 48 ► Informatika II. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Formázás és nyomtatás Vissza ◄ 49 ► teremtenek az oldalon, mint hagyományos megfelelőik. A szöveg kompakt tömbökben helyezkedik el, a megnövekedett számú díszítő és illusztratív elemekkel összetettebb elrendezésre ad lehetőséget. 4.14 Arány Az arány lényeges eleme a harmóniának és az egyensúlynak. A hagyományos nyomtatott oldalt a görög matematika és geometria által kidolgozott arányok egyszerűsége jellemzi. A klasszikus arányrendszer a nyugati kultúra része maradt századokon át, s ma is ez a normális, a szemnek kellemes A legismertebb klasszikus arányt aranymetszésnek nevezik. Egy szakaszt akkor osztunk fel az aranymetszés szabályainak megfelelően két részre, ha a rövidebb rész úgy aránylik a hosszabbhoz, mint a hosszabb a teljes szakaszhoz. Az aranymetszést nemcsak az oldal szélességi–magassági arányánál használjuk fel, hanem az oldalon elhelyezett elemek formájánál és elhelyezésénél is A modern oldalakon

az összetettebb szerkezet változatosabb méreteket és arányokat tesz lehetővé. 4.15 Térköz és textúra Egy elem szürkeértékét az határozza meg, mennyire sötétnek vagy világosnak látszik. Mivel ez a tulajdonság viszonylagos, erősen függ attól, milyen környezetben helyezkedik el az elem. A textúra a szürkeérték szabálytalan eloszlása egy elemen belül. A hagyományos nyomtatott oldal szürkeértékét a szöveg egyenletessége által létrehozott textúra adja, az egyéb elemeknek ehhez kell harmonizálniuk. A közöket vizuálisan úgy kell elosztani, hogy egy statikus és szimmetrikus szerkezeten belül a textúrák harmonikusan ötvöződjenek A textúrának konzisztensnek kell lennie az egész oldalon, nagy hézagok, egyenetlenségek nem engedhetők meg Az elemeket úgy kell méretezni, hogy egyenletesen lehessen elosztani őket. Ha az elemek túlságosan eltérő méretűek, egyenetlen textúra jön létre A modern stílust a tömörség és a kontraszt

különbözteti meg a hagyományostól. A modern betűtípusokkal szedett szöveg egyenletes textúráját a talpak hiánya, a betűk viszonylag nagy szemmagassága, valamint a lehető legkisebb betűköz és sortávolság biztosítja. A kontraszt megteremtésében alapvető szerepet játszik a részek közötti üres tér A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 49 ► Informatika II. Formázás és nyomtatás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 50 ► 4.2 Szakasz szintű formázás A szakaszok sok esetben nélkülözhetetlen elemei a dokumentumnak, mivel számos szerkesztési feladat csak szakaszok létrehozásával kivitelezhető. Az alább felsorolt problémák megoldásánál elkerülhetetlen a dokumentumok szakaszokra osztása: • • • • • dokumentumrészek páratlan/páros oldalon kezdése, különböző papírméret, tájolás és margóbeállítás, váltakozó hasábszám, eltérő

élőfej- és élőláb-beállítás, jegyzetek fejezetenként történő számozása. 4.21 Szakaszok létrehozása A dokumentum létrehozása után mindig egyetlen szakaszból áll, azonban a Beszúrás/Töréspont parancs kiadásával tetszőleges számú szakaszra oszthatjuk. A dokumentum egyes szakaszait az ún szakasztörések határolják A szakasztörés – akár csak a bekezdésjel – vezérlőkarakternek számít, magában hordozza a hozzá kapcsolódó szakasz tulajdonságait. A szakasztörések típusa meghatározza, hogy az új szakasz hol kezdődjön. Folyamatos szakasztörés esetén az új szakasz folytatólagosan, közvetlenül az előző után kezdődik, új oldalt választva a következő oldal tetején Kétoldalas dokumentumoknál a páros vagy páratlan oldalra törő szakasztörésekkel azt állíthatjuk be, hogy az egyes fejezetek bal vagy jobb oldalon kezdődjenek. 4.22 Oldalbeállítás Kiadványainkban a folyószöveget sorokba, a sorokat oldalakra

tördeljük, ezért a dokumentumok alapeleme az oldal. Hogy mennyi szöveg fér el egy oldalon, az a papír méretének, tájolásának és a margók méretének a függvénye. Mivel ezek a beállítások a munkánk megjelenését alapvetően befolyásolják, az oldalbeállítás az első teendő, amit a dokumentum formázásakor el kell végeznünk A Fájl/Oldalbeállítás paranccsal az oldalbeállítást elvégezhetjük az aktuális szakaszon vagy a teljes dokumentumon, illetve a kijelölt szakaszokon vagy szövegen. Utóbbi esetben a program a kijelölt szöveg elé és mögé automatikusan szakasztöréseket helyez Elsőként a papír méretét adjuk meg az Oldalbeállítás párbeszédablak Papírméret lapj