Agrártudomány | Növénytermesztés » Dr. Szalay László - Miért kell a kalciumot az almára permetezni

GY Ü MÖLC S T E RME S Z T É S FI GYELM ÉB E A JÁNL JUK ROVATVEZETŐ: Dr. Szalay László egyetemi docens Miért kell a kalciumot az almára permetezni? Dr. Szalay László BCE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék A kiegyensúlyozott tápanyagellátás feltételeit elsősorban a talaj megfelelő tápanyagkészletével kell biztosítanunk, a tápelemeket vízben oldott állapotban onnan veszik föl a növényeink. A permetező trágyázás, lombtrágyázás emellett a tápanyagpótlás régóta használt kiegészítő művelete a gyümölcsültetvényekben. Hiánytünetek jelentkezésekor például gyors beavatkozásra ad lehetőséget, hogy bizonyos mértékig a lombon át is képesek a fák a tápelemek felvételére. A korszerű ültetvényekben, egyes gyümölcsfajoknál azonban már nemcsak kiegészítő eljárás, hanem a technológia szerves része a permetező trágyázás, a kiváló minőség érdekében. Ennek egyik példája az alma kalciumos

kezelése a gyümölcsök fejlődésének időszakában Miért van erre szükség? Ezt vizsgáljuk most meg egy kicsit közelebbről. A kalciumhiány következményei A kalcium a gyümölcstermő növények sejtjeiben nagy mennyiségben megtalálható makroelem. Fontos szerepet tölt be a növények vízgazdálkodásában és anyagcsere-folyamataik szabályozásában. Semlegesíti a káros anyagcsere-termékeket, szabályozza a sejtplazma működését. Szerepe van a sejthártyák és sejtfalak átjárhatóságának, valamint a sejtek megnyúlásának szabályozásában is. A gyökérnövekedés és a pollentömlő növekedés szabályozásában is kimutatták szerepét. Mai témánk szempontjából azonban a sejtfalak szilárdításában 82 betöltött szerepét kell kiemelnünk. A gyümölcsök hússzilárdságát, tárolhatóságát alapvetően meghatározza a kalciummal való ellátottságuk. Ha a gyümölcsök fejlődése során nem jut megfelelő mennyiségű kalcium a

gyümölcshús szöveteibe, és szüretkor kicsi a gyümölcsök kalciumtartalma, nem lesznek jól tárolhatók, gyorsan puhulnak, és különböző tárolási betegségek következtében gyorsan tönkre fognak menni. Elsősorban a hosszú tárolásra szánt gyümölcsöknél, téli almánál, téli körténél jelentkezik ez a probléma, de a rövidebb ideig tárolható csonthéjasoknál is egyre inkább felfigyelnek a szakemberek a kalciumellátottság fontosságára. A téli almáknál három tipikus tünetet különböztethetünk meg. A húsbarnulás a leggyakoribb, amikor a kalciumhiány következtében a belső szövetek nem eléggé szilárdak, megpuhulnak és elszíneződnek. A másik tünet a keserűfoltosság. A héjon és a gyümölcshúsban is barna foltok keletkeznek Ezeken a helyeken a gyümölcs rossz ízű, fogyaszthatatlan. A keserűfoltosság először mindig a gyümölcsök bibepont felőli végén jelentkezik, mert ez a rész van a legtávolabb a kocsánytól, itt

volt a legrosszabb a kalciumellátottság. Ettől a tünettől meg kell különböztetni a „Jonathanfoltosság”-ot. Ebben az esetben a barna, rossz ízű foltok csak a gyümölcsök héján jelentkeznek. A kalcium a sejtfalak szilárdítása mellett az utóérési folyamatokat is lassítja a tárolás során, mert csökkenti a leépítő jellegű élettani folyamatok sebességét. A ked- vező kalciumellátottságú gyümölcsök légzésintenzitása kisebb, hússzilárdságuk lassabban csökken, hosszabb ideig tárolhatók, mint a kalciummal rosszul ellátottak. A kalcium útja a gyümölcsökbe A gyökereken át felvett kalcium a xilémben, a fás szállító edénynyalábokban felfelé szállítódik a növényben a levelek, a gyümölcsök és a hajtáscsúcsok felé. Az elvirágzás után a kötődött gyümölcskezdemények kalciumfelvétele intenzív. A sejtosztódási szakaszban, amikor a kis gyümölcskezdemények klorofilltartalma magas és asszimilálnak is,

folyamatosan növekszik a kalciumtartalmuk. Ez kb 6-8 hétig tart Ezután lecsökken a gyümölcsökbe áramló kalcium mennyisége. A további beépülés nagymértékben függ a talaj víztartalmától, a transzspirációs áramlás sebességétől, a hajtásnövekedés intenzitásától és a gyümölcs/levél aránytól a fán. A talajjellemzők és a technológiai elemek is befolyásolják a gyümölcsökbe történő kalciumáramlást ebben az időszakban. A savanyú és nagy szervesanyag-tartalmú talaj, valamint a talaj magas kálium- és magnéziumtartalma kedvezőtlenül hat a gyümölcsök kalciumfelvételére. Emellett minden olyan termesztéstechnológiai folyamat, amely serkenti a hajtásnövekedést, például az erős metszés, vagy a túlzott nitrogénadagolás, rontja a gyümölcsök kalciumellátottságát. Az 2011. szeptember FI GYELMÉB E A JÁN L JUK alma gyümölcsök teljes kalciumtartalmának 70-80 %-a a gyümölcsfejlődés első hat hetében jut a

gyümölcsökbe. A fejlődés további időszakában a kalcium felvétele korlátozott, és nem tart lépést a gyümölcsök növekedésével. A gyümölcsök kalciumtartalma felhígul. Ebben az időszakban a nitrogén és a kálium beépülése nem korlátozott, így a gyümölcsök N/Ca és K/Ca aránya kedvezőtlenné válik. Fejlődésük második felében csak úgy tudjuk biztosítani a gyümölcsök tárolhatóságához szükséges kalcium mennyiséget, ha a felületükre juttatjuk azt, ahonnan fel tudják venni. De mielőtt ennek technikai részleteit megvitatnánk, még egy-két részlet a növényélettani oldalról. A fejlődő gyümölcskezdemények fokozatosan egyre rosszabb helyzetbe kerülnek a levelekkel szemben a kalciumért folytatott versenyben. Az aszszimilációt folytató, intenzíven lélegző és auxint (növekedést serkentő növényi hormont) termelő növényi részek vonzzák leginkább a fás szállítónyalábokban (xilémben) a gyökerek felől érkező

kalcium ionokat. A tenyészidőszak során a levelek folyamatosan mutatják az említett aktív életjelenségeket, különösen a növekvő hajtások fiatal levelei, így folyamatos a kalciumellátásuk. A hajtáscsúcsban és a növekvő levelekben az új sejtek képződése rendszeresen új szabad kation megkötő helyeket biztosít, ami lehetővé teszi új kalcium-ionok beáramlását. A gyümölcskezdemények fejlődésük kezdetén hasonlóan aktív élettevékenységet folytatnak, jó a pozíciójuk a kalciumért folytatott versenyben. A légzésintenzitásuk azonban fokozatosan csökken, a sejtosztódás megszűnik, ezután már csak sejtmegnyúlással gyarapodnak a gyümölcsök, mindezek erősen csökkentik a kalciumvonzó képességüket. 2011. szeptember A gyenge gyümölcsberakódottság nagyon káros a gyümölcsök kalciumellátottsága szempontjából. Ha a csökkenő légzésintenzitású gyümölcsök összes tömege a fán lényegesen kisebb, mint az intenzív

légzést és párologtatást végző leveleké, még rosszabb pozícióba kerülnek a kalciumért folytatott versenyben. Az auxin nevű növényi hormon szintén fontos szerepet játszik a kalciumáramlásban. Az auxintermelés a fiatal hajtásokban és a gyümölcsök magjában a legintenzívebb. Minél intenzívebb az auxin kiáramlása egy adott szövetből, annál intenzívebb oda a kalcium-ionok beáramlása. A kevés magot tartalmazó gyümölcsök tehát még sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek a kalciumért folyó versenyben, mint a megfelelő magszámmal rendelkezők. A kevés mag pedig a hiányos termékenyülés következménye. Fontos tehát, hogy biztosítva legyenek virágzáskor a beporzás, megtermékenyülés feltételei. Mivel az almafajták önmeddők, a legfontosabb, hogy megfelelő porzó fajták legyenek az ültetvényben, ezen kívül a virágzási időszakban háziméh családokat kell kihelyezni, hogy a pollenátvitel megfelelő legyen. Az auxin játszik

szerepet abban is, hogy a termőre fordulás utáni első években rosszul tárolható az alma. A fiatal fákon az intenzíven növekvő hajtások egyben intenzív auxintermelők is, így elvonják a kalciumot a gyümölcsöktől. A gyümölcsökbe a tápelemek a kocsányon keresztül jutnak be. A kocsány fás (xilém) szállító edénynyalábjain keresztül szállítódnak a vízben oldott Ca-ionok. Szövettani vizsgálatokkal kimutatták, hogy a gyümölcsfejlődés tizedik hete körül ezek a szállító edénynyalábok összetöredeznek, ezután funkciójukat nem tudják maradéktalanul ellátni. Ez is jelentősen rontja a gyümölcsök tápanyag-utánpótlásának lehetőségét. Permetező trágyázás A fent említett élettani sajátosságok indokolják, hogy a hosszú tárolásra szánt almafajták termesztése során a technológia szerves részét képezi a Ca-tartalmú permetező trágyázás. Azért nem írunk lombtrágyázást, mert a szert a gyümölcsökre kell

juttatni. Többféle szer is rendelkezésünkre áll. Hagyományosan a kalcium-kloridot és a kalcium-nitrátot használják erre a célra, de vannak olyan készítmények is, amelyekben a kalcium komplex formában van jelen. Mindegyik szer használatakor be kell tartanunk a gyártó által előírt technológiai utasításokat, mert esetleg több kárt okozunk, mint hasznot. Ha a növényvédelmi kezelésekkel együtt szeretnénk kijuttatni, a keverhetőségről is meg kell győződni. Nem mindegyik kalcium tartalmú szer keverhető a növényvédő szerekkel. Különösen a kis gyümölcsállapotnál, és meleg időben a szakszerűtlen kezelés perzselést okozhat. A gyümölcsök fejlődése során 5-7 kezelés indokolt, a fajtától és a környezeti adottságoktól függően. Fontos, hogy a gyümölcsök teljes fedettséget kapjanak, ehhez kis cseppmérettel és nagy lémennyiséggel kell dolgoznunk. A kezeléseket a szüret előtt 2-3 héttel be kell fejeznünk. Az almatárolás

sikere természetesen nem csak a kalciumos kezelésektől függ. A fajták között nagy különbségek vannak azokban az öröklött tulajdonságokban, amelyek a tárolhatóságot meghatározzák Ezek közül a legfontosabbak az érési idő, az utóérés sebessége, a gyümölcshús szerkezete, a héj vastagsága, viaszossága. Emellett a termőhely környezeti adottságai és a technológia is nagymértékben befolyásolják a tárolhatóságot. A technológiai elemek közül a fák jó kondícióját és egészségi állapotát biztosító műveleteket és az optimális szüreti időpontot kell kiemelni. A tárolóban pedig a hőmérséklet, a páratartalom és a levegő összetétele azok, amik befolyásolják, hogy milyen hosszú ideig tartható el az alma. n 83