Oktatás | Pedagógia » A nevelőszülő szerepe, feladata

Adatlap

Év, oldalszám:2002, 11 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:211
Feltöltve:2006. augusztus 24
Méret:103 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

A nevelőszülő szerepe, feladata Bevezető „Egy szívvel százat szeretni, A gyermeket mindenek elé helyezni, Tudj nevetni, sírni, és ha kell Érezni, hogy gyermekednek mi kell Átérezni a kicsinek mi öröm, mi fáj Türelemmel viselni mit mond a gyermekszáj, Akarni, megadni mindent, mi jó S tudni, hogy csak csapatban dolgozni jó, Tudással kezelni a bajt, Türelemmel viselni a gyermekrajt, Gondoskodni róla, védeni ha kell, S családjához engedni, ha oda menne el.” /BAZ. megyei hivatásos nevelőszülő verse/ A gyermeke védelme fontos kérdés, ezért is kiemelkedő jelentőségű, hogy 1997-ben megszületett az új gyermekvédelmi törvény, mely a prevencióra helyezi a hangsúlyt. Amennyiben a problémás helyzetek nem oldhatók meg családon belül, úgy ki kell emelni a gyermeket családjából. A gondozási és nevelési feladatok így hosszabbrövidebb ideig államra hárulhatnak Az államnak olyan differenciált rendszert kell működtetni, mely alkalmas

arra, hogy az egyén szükségleteihez igazodjon. E rendszer tagjai a helyettes szülők, nevelőszülők, gyermekotthonok, lakásotthonok, utógondozó otthonok. Ezek közül a nevelőszülőket emelném ki, mely e dolgozat témája. 1 A családból valamilyen okból kikerült gyermekek gondozása változatos képet mutat, hiszen sokáig tágabb családra, helyi közösségre hárult ez a feladat. Az állam évszázadokon keresztül elhárította magáról az elhagyatott gyermekekről való gondoskodást. A XVIII. század az egyházi árvaház alapítások kora, majd egyesületek alakulnak, melyek a gyermekek gondoskodását szervezik meg. Az állami felelősségvállalást először az 1901-ben megszületett első gyermekvédelmi törvény hangsúlyozta. A gyermekek ellátását elsősorban nevelőszülők végzik – alacsony díjért. Azonban ez az állami „gondoskodás” még mindig szerény mértékű, több száz alapítvány, jótékony célú társaság jött létre,

akik támogatták a gyermekvédelmet. A nevelőszülői gondoskodás fokozatosan került előtérbe, s egészen 1945-ig lehetőleg nevelőszülőknél helyezték el a gyermekeket. Ezt követően azt intézmény centrikus szemlélet vált meghatározóvá, a nevelőszülői hálózatot visszafejlesztették, nagyméretű nevelőotthonokat hoztak létre. A 80-as évek elején lassan, de újraélesztették a nevelőszülői rendszert. Hagyományos és hivatásos – munkaviszony keretében – nevelőszülőket alkalmaznak az Ifjúságvédő Intézetek (ma Területvédelmi Gyermekvédelmi Szakszolgálat). A Magyar Köztársaság 1991. november 06-a óta alkalmazza a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezményt. Az Egyezmény 20 cikkelye fogalmazza meg a nevelőszülői gondoskodást, mely szerint: 1. Minden olyan gyermeknek, akik ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetében, jogosult az állam

különleges védelmére és segítségére. 2. Az Egyezményben részes államok hazai jogszabályainak megfelelően intézkednek helyettesítő védelem iránt az ilyen gyermekek számára. 2 3. Ez a helyettesítő védelem történhet családnál való elhelyezés, az iszlám jog szerinti gondoskodásig, örökbefogadás, illetőleg szükség esetén megfelelő gyermekintézményben elhelyezés formájában. A megoldás kiválasztásánál kellően figyelembe kell venni a gyermek nevelésében megkívánt folyamatosság szükségességét, valamint nemzetiségi, vallási, kulturális és nyelvi származását. A gyermeknevelés folyamata „ideális esetben” a családokban történik. a család biztonságos keretét adja a növekedésnek és a szocializációnak, amely alatt a társadalmi értékek és a kultúra átadását értjük. A családjukból kikerült gyermekek gondozását, nevelését biztosítja a nevelőszülő, a nevelőszülői család. A nevelőszülői

gondoskodást fontos hangsúlyozni, hiszen a társadalmi beilleszkedést eredményesebben tudja elősegíteni, mint a nevelőotthoni, gyermekotthoni rendszer. A nevelőszülői család a szocializációs feladatokat nem mesterséges környezetben látja el, a viselkedési normákat természetes közegben közvetíti, a társas kapcsolatok spontán alakulnak, a gyermek értékrendjét a család életvitele határozza meg. A nevelőcsaládok, mint helyettesítő családok fontos és meghatározott szerepet töltenek be az ország gyermekvédelmében. A nevelőszülőség „intézménye” sok megítélésben szerepelt már – volt amikor támogatták, volt amikor teljesen háttérbe szorították. Ma is sokan támogatják, kizárólagos megoldásként beszélnek róla, ezért fontos, hogy a külvilág, a laikusok megismerjék a nevelőszülő szerepét, feladatát. Ne kelljen a környezet rosszallását, kritikáját, gyanúsítgatását hallgatni, úgy hogy az nincs tisztában a

nevelőszülői nevelés céljával, feladatival. Dolgozatomban szeretném összefoglalni a nevelőszülő szerepét, feladatát. Bemutatni azt az összetett feladatot, amit ellátnak. Mindezeket a szakirodalom, a jogszabályok tanulmányozásán keresztül és persze gyakorló nevelőszülőkkel beszélgetve (interjút készítve), gyakorlati tapasztalatok alapján téve. 3 Kik a nevelőszülők, mit jelent nevelőszülőnek lenni? „Nevelőszülő az a nagykorú, cselekvőképes, büntetlen előéletű, a külön jogszabályban meghatározott felkészítő tanfolyamon eredménnyel részt vett személy lehet, aki személyisége és körülményei alapján alkalmas a nála elhelyezett gyermek kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítására, és a családba történő visszakerülésének támogatására.” 1 A nevelőszülői jogviszony működtető (pl.: TEGYESZ, civil szervezet) és a nevelőszülő között létrejött jogviszony, mely jogokat és kötelezettségeket

tartalmaz. A nevelőszülőket két csoportba sorolhatjuk attól függően, hogy főfoglalkozású nevelőszülőként látja el feladatát (munkáltatóval való megegyezésben munkabérért), vagyis hivatásosként; vagy hagyományosként (tevékenységét megállapodás alapján végzi, melyért nevelőszülői díj jár). „Mindkét esetben a nevelőszülő saját háztartásában látja el a nála elhelyezett (átmeneti vagy tartós nevelésre vett, ill. ideiglenes hatállyal elhelyezett) gyermek nevelését, felügyeletét oly módon, hogy az a gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését elősegítse és személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását szolgálja, gondoskodik a gyermek kötelező oktatásában való részvételről, támogatja a szükséges felzárkóztatását; kapcsolatot tart az oktatási intézménnyel; elősegíti a gyermek pályaválasztására, illetve munkába állásra való felkészülését; felkészít a gyermeket az

önálló életvezetésre és alapvető személyes ügyeinek intézésére, a gyámhivatal határozatában foglaltaknak megfelelően biztosítja a gyermek kapcsolattartását szüleivel és más közeli hozzátartozóival, az egyéni elhelyezési tervnek megfelelően elősegíti a gyermek vér szerinti családjába való visszaküldését vagy ha ez nem lehetséges, örökbefogadó családhoz történő elhelyezését, saját háztartásában biztosítja az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt lakhatását és szükség szerint további 1 1997. évi XXXI tv 54 szak (1) bek 4 ellátását, segítséget nyújt a fiatal önálló életvezetéséhez, társadalmi beilleszkedéséhez és hozzátartozóival való kapcsolattartáshoz.” 2 „A nevelőszülői jogviszony fennállása alatt a nevelőszülő együttműködik a működtetővel, a gyermekvédelmi szakszolgálattal, továbbá a tevékenységét ellenőrző gyámhivatallal és a hivatásos gyámmal.” 3

(ha nem saját maga látja el a gyámi feladatokat) Smith így fogalmaz: „A nevelőszülő feladata kettős: egyszerre kell helyettes szülőként és professzionális segítőként helytállnia, ehhez olyan felkészítésre van szüksége, hogy ismerje saját magát és családját, képes-e és miért akar egy vagy több idegen gyermeket saját családjukba fogadni – és a lehetséges segítségforrásokat is ismernie kell.” 4 A nevelőszülő tevékenységét a gyermek sokrétű szükségleteihez (biztonság-bizalom, érzelmi, szociális értelmi) igazodva teszi, a harmonikus testi, lelki, szellemi fejlődése érdekében. Munkája során gondozás feladatokat lát el, mint a megfelelő élettér biztosítása, táplálékkal, ruházattal való ellátás, higiénia biztosítása, egészségmegőrzés és egyéb speciális igények, szükségletek kielégítése, biztosítása. Nevelési feladatokat lát el a gyermek életkorának, vallási, etnikai, kulturális

hovatartozásának megfelelően, felkészíti az önálló életvitelre, családi és társadalmi normák elfogadására, betartására. Ugyanakkor figyelemmel van a gyermek vér szerinti családi kapcsolataira is. A nevelőszülő a gyermek nevelője, ugyanis nem szülője, hiszen vér szerinti szülei élnek vagy meghaltak. Tevékenysége során a gyermek mindenek felett álló érdekét tartja szem előtt és elősegíti a vér szerinti családdal való kapcsolattartást, a saját családba való mielőbbi visszakerülést. Fontos, hogy a nevelőszülőknek ne legyen örökbefogadó szülő vágya, még ha hosszú ideje is nevel valakit, illetve amikor gyereket fogad családjába, tudja vele együtt a gyermek vér szerinti családját is fel kell tudni vállalni. 2 Herczeg Mária: A gyermekvédelem dilemmái (58. old) Kézikönyv a gyermekvédelmi törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek használatához (145. old) 4 Kézikönyv a gyermekvédelmi törvény és a hozzá

kapcsolódó rendeletek használatához (146. old) 3 5 A nevelőszülőségre vállalkozó egyén, család a szülői és gyermekvédelemben dolgozó szülői és pedagógiai szerepeket együttesen gyakorolja. A nevelőszülő az állampolgárságot és a biztonságot és a biztonság feltételeit teremti meg a gyermeknek. A vér szerinti családon kívüli nevelésből származó esélyegyenlőség mérséklésére törekszik. Egy szakmai csoport tagjaként tevékenykedik, feladatit a szakmai-etikai normák betartásával a mindenkori jogszabályok szerint látja el. A nevelőszülőknek speciális ismeretekkel és készségekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy betöltsék szerepüket és teljesítsék feladataikat. Ezért vált fontossá a nevelőszülők képzésére, felkészítésük feladatukra, mely kiválasztásuk alapja is lett. A nevelőszülők kiválasztása, felkészítése a legutóbbi évekig nagyon kezdeti volt, annak ellenére, hogy az eredményes

elhelyezéshez szakmailag felkészített nevelőszülők szükségesek. Külföldi tanulmányok hatására kezdtek a szakemberek a 80-as években foglalkozni a nevelőszülői képzéssel. A kötelező képzésük csak az új gyermekvédelmi törvénybe (1997.) került lefektetésre A képzés segít a családnak, a nevelőszülőnek abban, hogy eldöntse akarnak-e, tudnake megfelelő befogadó családdá válni. Ugyanakkor a képzés szolgálhat az alkalmasság megállapítására, ismertek átadására, készségesek fejlesztésére, vélik a szakemberek. Ma már csak olyan nevelőszülőket alkalmazhatnak a munkáltatók, akik részt vettek a képzésben és alkalmassá váltak a feladatra. (Ez az új nevelőszülőkre vonatkozik, akik 1997 előtt lettek nevelőszülők azok részére is tartanak előadásokat, képzést.) Sokakban felvetődhet a kérdés: Én jó nevelőszülő lennék-e? Valóban fontos kérdés ez, hiszen aki saját gyermeket nevel vagy felnevelt nem jelenti

azt, hogy alkalmas egy olyan gyermek felnevelésére akinek indulása nehéz volt, tele problémákkal. Más gyermekét nevelni vagy felnevelni olyan speciális ismerteket és készségeket igényel, amelyet saját gyerek nevelésekor nem biztos, hogy elsajátíthatunk. A gyermekvédelmi gondoskodásban élőkkel való foglalkozás nagyfokú empátiát és szociális érzékenységet, probléma megoldási készséget, nyitottságot, szeretetteljes odafordulást feltételez. 6 A nevelőcsaládok ösztönössége nem elegendő, hanem munkájuk során a szakértelem is segítségül kell hogy jöjjön. Mindezeket figyelembe véve láthatjuk, hogy nevelőszülő feladata mennyire összetett, és milyen fontos szerepük van azoknak a gyermekeknek a nevelésében, akiket saját családjuk valamilyen oknál fogva nem tud nevelni. Nevelőszülők a gyakorlatban A jogszabályok és a szakirodalom bemutatásán túl fontosnak tartottam, hogy gyakorló nevelőszülőkkel is beszélgessek,

gyakorlati tapasztalataik alapján ők maguk is összetettnek, felelősségteljesnek látják e feladatukat. Általános következtetéseket, megállapításokat persze nem vonhatunk le, mivel néhány nevelőszülővel beszélgettem csak. Leginkább arra voltam kíváncsi, milyen motivációk vezérelték őket, hogy nevelőszülők legyenek, hogyan látják feladatukat, szerepüket és a külvilág (szomszédok, ismerősök, barátok) hogyan fogadja/ta őket és nevelt gyermekeiket. Fontosnak tartottam megkérdezni, hogy miért vállalkoztak a nevelőszülői feladatra. A válaszok között kétféleképpen tehetünk különbséget abból a szempontból, hogy hivatásos nevelőszülő vagy hagyományos nevelőszülőként tevékenykedik valaki. Mindkét esetben elsősorban az érzelmi indíték szerepelt, a jótétemény, a saját gyerek felnőtté válása, a nagy ház kihasználatlansága, de említésre került a munkanélküliség is (korábban ezért lett nevelőszülő, mert

otthon volt és sok ideje lett), illetve burkoltan talán a pénz is. De volt, aki arról számolt be, hogy van olyan nevelőszülő is, aki maga is állami gondozott volt, ezért segít a hasonló sorsú gyermekeken, hogy mindazt, amit ő nem kapott meg, nekik szeretné megadni. Néhány válasz a nevelőszülőktől: „Elsősorban azért, mert szeretetünket szeretnénk megosztani az ilyen megtört sorsú, szeretetre kiéhezett gyerekekkel.” 7 „A sajnálat pedig ez buta szó, de úgy éreztem van bennem annyi szeretet, a családomban, a gyermekeimben , mert ez nagyon fontos.” „A tágabb családban volt már aki nevelt gyereket, így tudtam mit jelent más gyerekét nevelni, s úgy gondoltam ere a mi családunk képes, bennünk is van olyan szeretet, amit nekik tudunk adni, a követelményeknek mi is meg tudunk felelni.” „Olyan helyen dolgoztam korábban, ahol kapcsolatba kerültem ezekkel a gyerekekkel, a gyermekvédelemmel, így ebben a megyében (B-A-Z.) az

elsők között lettem hivatásos nevelőszülő, mert úgy éreztem, hogy ez nekem való feladat.” Saját feladatuk, szerepük megítélése hasonlóan alakul közöttük, bár megfigyelhető, hogy azok, akik már végeztek tanfolyamot, felkészítést, pontosabb információkat adnak, tudatosabban végzik feladatukat, az ösztönök nem elsődlegesek. A tanfolyamot végzettek már előre láthatták, hogy ha nem is teljes egészében, milyen feladatra vállalkoznak, milyen szerepük is lesz a gyermekek életében. „A feladatom a gyermekek ellátása családomban, mivel nekik nem adatik meg, hogy saját családjuk nevelje őket különböző okok miatt.” „Feladatom a gyerekek nevelése, gondozása, ápolása, mindenféle problémájuk megoldása – esetleg még vér szerinti családjuk problémájának felvállalása is – addig amíg olyan helyzetbe nem kerülnek a szüleik, rokonaik, hogy ő gondoskodjanak róluk, vagy egészen nagy korukig neveljük, ha nem kerülhet

haza.” „Nagyon összetett feladatunk van, mert többet kell tudni egy ilyen gyerek felneveléséhez, mint amikor valaki saját gyereket vállal. Ezekre a feladatokra próbálnak felkészíteni, illetve rávilágítani a felkészítésen, tanfolyamon.” Általában a gondozást, nevelést, törvényes képviseletet emelik ki a nevelőszülők, illetve a vér szerinti családdal való kapcsolattartást. A megkérdezettek mindegyike 8 elmondta, hogy a gyerekeket nem akarják sajátjukként nevelni, mert tudják azt, hogy eljöhet az a nap, amikor el kell, hogy váljanak, hiszen ők helyettesítő szülők. Sokszor nehéznek élik meg a mindennapokat, hiszen váratlan, előre nem látható események következhetnek be, melyekre nincsenek felkészülve, illetve nem is készítették fel őket. A saját nevelési tapasztalataik fontosak lehetnek, bár a kétfajta nevelést nem lehet teljesen összehasonlítani. Az évek során felhalmozódó tapasztalatot fontosnak tartják a

több éve gyakorló nevelőszülők, azt egymással meg is osztják, ha tudják. Problémának azt tekintik, hogy elfoglaltságuk miatt (a sok gyerek, munkahely, stb.) keveset tudnak egymással találkozni, konzultálni. A Szakszolgálat anyagi lehetőségeihez mérten próbál részükre előadásokat, értekezleteket tartani, de ez számukra nem elegendő. Egyre inkább azt érzik, hogy fontos a csapatmunka, mert hatékonyabbak lehetnek ezáltal. A nevelőszülőkre más fontos feladat is hárul, méghozzá a külvilág felvilágosítása arról, hogy mit csinálnak. A nevelőszülőség nem csak a szűk családot érinti, hanem a nagycsaládot, rokonokat, szomszédokat, iskolát, óvodát, más közösséget is. Nem mindenki környezete fogadja el pozitívan, vagy belenyugvóan a nevelőszülőség tényét. A nevelőszülőket gyakran érik alaptalan vádak, rosszallásukat fejezik ki ismerősök, ismeretlenek. Az előítéletekkel a nevelőszülőknek is meg kell birkózniuk, a

családokat azzal vádolják, hogy csak a pénzért teszik amit tesznek, kihasználják a gyerekeket. Ezért fontos, hogy a külvilág ne mondjon addig ítéletet, amíg nem tudja, hogy miről is beszél pontosan, mit vállalnak fel a nevelőszülők. „Az emberek szemében tükröződni láttam a meg nem értést, majd ahogy teltek a hónapok, évek, ez a türköződés, meg nem értés kezdett elhomályosulni. Bizonyítani kellett mindenütt, hogy ezek a gyerekek is megállják a helyüket, ha rendes és igazi családban élhetnek. „ „Én a gyerekeket féltettem, hiszen a szülők megpróbálták saját gyermekeiktől távol tartani őket, attól tartva, hogy valami olyat adnak át, ami a gyerekekre nézve káros. 9 Ezek a gyerekek nem tehetnek arról, hogy családjuk problémákkal küszködik, ők maguk még nem biztos, hogy „megfertőződtek” volna bármivel is.” Összefoglalás A nevelőszülőknek nem csak azzal a nehézségekkel kell megküzdeniük, melyek a

gyermekek neveléséből, gondozásából adódnak, hanem mindazzal a gyanúsítgatással. rosszallással, kritikával ami környezetükből érkezik. A külvilágnak kell olyan információt eljuttatni, (pl.: tömegkommunikáció révén), mely kifejti, hogy egyrészt nehéz feladatról van szó, másrészt ma már csak az erre a feladatra alkalmas családok válhatnak nevelőszülőkké. A nevelőszülőknek feladtuk ellátáshoz laikus ismeretek, gyermeknevelési, családtervezési tapasztalatok fontosak, jól használhatók, mégis speciális ismeretekre is szükségük van, valamint támogatásra szakemberek révén. A nevelőszülők számát növelni kell, mivel szocializációs téren a nevelőszülői család hatékonyabb, mint a nevelőotthon. A társadalom számára ez fontos, mivel hosszútávon várhatóan kevesebb lesz a gyermekvédelmi gondoskodás alatt állók száma. A nevelőszülői családban történő szocializáció hatására ezekben a rétegekben nem

termelődnek újra az állami neveltek. 10 FELHASZNÁLT IRODALOM 1. 1997 évi XXXI tv a gyermeke védelméről és a gyámügyi igazgatásról 2. Herczog Mária: A gyermekvédelem dilemmái Pont Kiadó, Budapest – 1997. 3. Nevelőszülők kézikönyve Családpolitikai füzetek, Budapest – 1994. 4. Kézikönyv a gyermekvédelmi törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek használatához Man Kontakt Bt., Budapest – 1999 11