Oktatás | Pedagógia » Wetzer Ilona - Pedagógia dolgozat

Nyugat- Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Művelődésszervező szak Levelező tagozat I. évfolyam / I félév Pedagógia dolgozat Választott témakör: első konzultációs blokk: 1.: A pedagógia fogalma, tárgya, feladatai, felosztása, tudományközi kapcsolatai, segéd-és határtudományai 2.: A nevelés szükségessége és lehetősége ( Történeti áttekintés, öröklődés, környezet, nevelés és ezek viszonya a nevelésben. A nevelés korlátai Elméletek) 3.: A nevelés fogalma, tartalmi jegyei Alapfogalmak: szocializáció, nevelés, oktatás, képzés. A nevelés folyamata, jellemzői, belső szerkezet. Készítette: Wetzer Ilona I. évfolyam / 2 csoport 1 1.¸ Témaválasztás indoklása Sokáig gondolkodtam, hogy melyik témakört válasszam. Végül azért döntöttem e témakör mellett, mert szeretnék jobban megismerkedni a helyes neveléssel és annak folyamatával. Elsősorban a mindennapos negatívumok,

melyeket látok, tapasztalok, vezettek rá arra, hogy mélyebben beleássam magam a témába, keressem a válaszokat és ne essem olyan nevelési hibákba, mint sok felnőtt. Néhány példa a szinte mindennapos negatívumokból: - Csúnyánbeszélő, hanyag gyermekek, akiknek a szüleik nem tanították meg mit szabad és mit nem, mi helyes és mi helytelen - 16-17 éves fiatal lányoknak már gyermekük van. Ők még igazából nem felnőttek, nem tudják hogyan kell helyesen nevelni gyermeküket. Ezért is van, hogy sok gyermek intézetbe kerül. - A gyerekeket főleg a lakótelepeken elengedik a szülők késő estig játszás céljából. De ebből nem játszás, hanem „bandázás” lesz Itt kezdenek el dohányozni, eseleg alkoholt fogyasztani. Ezekből a példákból már kitűnnek a szülői felügyelet és a nevelés bizonyos hiányosságai. Ami azonban leginkább rávezetett e témakör választásához egy könyv volt, melyet Dr. Szretykó György írt A címe:

Változások a magyar társadalomban Ebben néhány fiatallal készített interjút, akik nevelőintézetben nőttek fel. Leginkább egy most 22 éves lány, Kati története szomorított el. Édesanyja elhagyta, édesapja és nagymamája nevelte, míg ki nem derült, hogy az édesapa zaklatja. Ekkor került intézetbe 10 évesen már dohányzott és 15 évesen volt az első abortusza. Csak általános iskolát végzett Felnőttként sem tud rendes életet élni. A pénzt nem tanulta meg beosztani, tehát szinte kifolyik a kezei közül Többször próbált már véget vetni életének, de ma már tudja, hogy ez csak menekülés lenne. Többek közt ezért is szeretnék mélyebben megismerkedni a neveléssel, hogy majd a leendő gyermekeimet jó úton vezessem és tanulmányaim után szeretnék egy olyan területen elhelyezkedni, ahol az ilyen sérült vagy nevelőintézetben nevelkedő fiataloknak segíthetek. 2 1.¸ A pedagógia fogalma, tárgya, feladatai, felosztása,

tudományközi kapcsolatai, segéd-és határtudományai. A pedagógia a nevelés tudománya, a mindenkori gyakorlat. A nevelés elméletének és gyakorlatának jelölésére használt komplex fogalom. A neveléstudomány az ember céltudatos alakításának, a személyiség tervszerű fejlesztésének tevékenységét tanulmányozó, összefüggéseit, törvényszerűségeit feltáró, a nevelési eljárások számára normákat megállapító tudomány. Az ember céltudatos alakíthatóságát vizsgálja. A pedagógia tárgya a gyermek fejlesztésének folyamata. Megtanítja a gyermeket a valóság megismerésére, annak átalakítására, a kapcsolatteremtés eszközeire, formáira, elősegíti az értékrendszer kialakulását. A pedagógia főbb ágai, szaktudományai a következők: - Az általános pedagógia azzal foglalkozik, hogy a társadalomnak milyen szerepe van a személyiség megformálásában. - A neveléselmélet a nevelés folyamatát, a nevelés tervezhetőségét

vizsgálja. - A dialektika az oktatás és a tanulás elméletével foglalkozik. - A tantárgyi módszertanok a tananyag feldolgozásával vizsgálják az oktatás lehetőségeit. - A neveléstörténet az oktatáspolitikai törekvéseket kíséri végig a történelem során. - Az összehasonlító pedagógia a különböző országok oktatáspolitikai törekvéseit hasonlítja össze. - A gyógypedagógia a sérült gyermekek nevelési lehetőségeivel foglalkozik. - Az iskolaszervezettan az iskolarendszer szerkezeti problémáira keres megoldást. - A speciális pedagógiai tudományágak közé soroljuk az életkori pedagógiákat, melyek: óvodapedagógia, iskolapedagógia, a felsőoktatás pedagógiája, a felnőttoktatás pedagógiája. - A nevelési tényezők pedagógiájához tartozik: a családi nevelés, a benntlakásos intézményk, a napköziotthonok. A pedagógia a személyiséggel foglalkozó tudomány, ezért kapcsolatba kerül a természettudományok és a

társadalomtudományok bizonyos csoportjaival. A tudományok közti kapcsolatot az interdiszciplináris kapcsolat fejezi ki. Erről akkor beszélünk, amikor a különböző tudományokat több tudomány vizsgálja, de mindegyik a maga szemszögéből, az eredményeket pedig rendszeresen összevetik. 3 A pedagógia interdiszciplináris kapcsolatban áll a filozófiával, a biológiával, a pszichológiával (neveléslélektan), a matematikával, a szociológiával (nevelésszociológia), és a közgazdaságtannal. Segédtudományoknak nevezzük azokat a tudományokat, melyek egy másik tudomány munkáját segítik elő. A pedagógia segédtudományai: az etika, a logika és az esztétika. Ezek a gyermekek fejlődésével, a fejlődésükre gyakorolt környezeti hatásokkal foglalkoznak. Határtudományoknak nevezzük azokat a tudományokat, melyek több tudomány eredményeinek a felhasználásával jönnek létre. A pedagógia határtudományai: nevelésszociológia,

neveléspszichológia. 3.¸ A nevelés szükségessége és lehetősége A nevelés szükségessége a történelem folyamán minden korban foglalkoztatta a kutatókat. Platón szerint az ember csak a nevelés útján válik igazán emberré Még a középkorban is ugyanezt vallották, ám az újkorban már a neveléstől várják az emberiség felemelkedését. A XIX. században már a nevelést tanulmányozták, s ekkor megrendült a nevelésben való hit. A kor tudósai azt vallották, hogy születésünkkor már létezik az akarat és a jellem, s ezek már nem is változnak. „ A személyiség olyan egyedi és megismételhetetlen, dinamikus, funkcionális rendszer, amely veleszületett testi és idegrendszeri sajátságai bázisán, a társadalmi és természeti környezettel való folytonos kölcsönhatásban, állandó fejlődés és változás folyamatában „éntudata” birtokában többé-kevésbé tudatos viselkedésválasztással határozza meg önmagát.” A

személyiségfejlődést az öröklés, a környezet és a nevelés határozza meg. Az öröklés során az utódokban megjelennek a szülők génjei. A szülőktől látott és hallott mintákat is lehet örökölni, hiszen amit a kisgyermek lát és hall, azt utánozza. A nyelvi kód is örökölhető: a különböző tankönyvek más-más nyelvi kódot használnak, az otthoni környezetben lévő nyelvhasználat pedig szintén másfajta. A környezet mindazok a természeti és társadalmi tényezők összessége, mellyel az ember kapcsolatba lép és hat rá. Mindenki beleszületik egy adott társadalmi csoportba, környezetbe. A lakóhely az a környezet, ahol a gyermek él, a szoros családi kör. A helyi környezeten azt a települést értjük, ahol a gyermek nevelkedik. A területi környezet a lakóhelyi és a közvetlen környezeten kívül helyezkedik el. 4 Mivel az ember adottságokkal születik, így a megfelelő nevelés hatására bizonyos képességek fejlődhetnek

ki benne. A különböző képességek felhalmozódása pedig a tehetség kialakulásához vezet. A környezet feladata, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, melyekkel az adottságok fejleszthetők. A nevelés megvalósítja az adottságban jelentkező lehetőségeket, segít a kibontakozásban. A nevelés korlátai lehetnek azok a külső vagy belső eredetű zavarok, melyek a nevelési folyamatot akadályozzák. Ez eredhet a szociális kapcsolatok megromlásából és fizikai zavarokból. Ezek a tényezők a személyiség fejlődését is megakadályozzák 5 4.¸ A nevelés fogalma, tartalmi jegyei Alapfogalmak: szocializáció, nevelés, oktatás, képzés. A nevelés folyamata, jellemzői, belső szerkezete. E pontban foglaltak tartalmazzák választott témakörömet, melyet bővebben fogok kifejteni. Először az alapfogalmakat ismertetem: A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata. Brim meghatározásában: „folyamat, mely által az egyének

olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak.” A nevelés az emberiség legfontosabb tevékenysége. Mindazok a szocializáción belül létrejött hatások, melyek fejlesztő jellegűek, az ismeretszerzést, a strukturális fejlődét, a jártasságokat, készségeket, képességeket fejleszti, alakítja, bővíti. A nevelés legfontosabb eszköze az oktatás, mely a nevelő és a tanuló együttes munkája. Az oktatás során a tanulók fejlettségéhez helyesen méretezett művelődési anyag feldolgozása történik meg, a tanulók számára a lehetséges legmagasabb öntevékenységi szinten. A nevelés arra szükséges, hogy az egyént felkészítse a szociális funkciók ellátására, társadalmi aktivitásra ösztönözze. A cél, hogy a gyermekből egy társadalmilag értékes, és egyénileg boldoguló, eredményes

felnőtt váljon. A képzés során az elméletben elsajátított ismereteket a gyakorlatban alkalmazzuk. A felsorolt fogalmak könnyebb megértéséhez hozzájárul a következő ábra: 6 A nevelés egy komplex folyamat, amelyben biológiai, pszichológiai és társadalmi törvényszerűségek érvényesülnek. A nevelés egyben fejlesztő folyamat is, melynek célja, hogy az emberekben értékfejlesztő és értékfelismerő készséget hozzon létre. A nevelési folyamat szabályozottságát tekintve beszélhetünk irányított és szabad nevelési folyamatról. Az irányított nevelési folyamatban az értékek konkrét formában jelennek meg. A folyamatot a pedagógus irányítja, a gyermekek pedig előre megtervezett tevékenységeket csinálnak. E folyamat hátránya, hogy gátolja az önállóság kibontakozását. A szabad nevelési folyamat ennek éppen az ellenkezője. A nevelés szerepét a gyermek érdeklődésében tevékenységében határozza meg. Ennek az a

hátránya, hogy a gyermek nem tudja eldönteni melyik a követendő és melyik az elutasítandó magatartásforma. A nevelési folyamat a megvalósítás szerint is osztályozható. A befogadásra épülő nevelési folyamat szerint a fejlesző hatások forrása a pedagógus. Az aktivitásra épülő nevelési folyamatban a gyermeki tevékenység kerül a nevelés középpontjába. Most nézzük meg a nevelési folyamatot a gyermek megszületésétől az iskoláskor végéig. A nevelési folyamat első állomása a család, a szocializáció első lépcsőfoka, a társadalomba való beilleszkedés folyamatának kezdete. A család a társadalom alapvető egysége, az emberi együttélés ősi formája. A szocializációs funkciók itt annak függvényében váltják egymást, hogy a családi fejlődés melyik szakaszban tart. A családfejlődés szakaszai a következők: - az újonnan házasodott gyermek nélküli házaspár - az újdonsült szülők 1-3 éves gyermekkel - az iskola

előtti család - az iskoláskorban lévő gyermekekkel rendelkező család (6-12 év) - az ifjúval élő család (13-19 év) - család fiatal felnőttel - a család, mint a gyermeket útra bocsátó központ - posztszülői család (az apa nyugdíjba vonulásáig tart) - az idős család Dolgozatom szempontjából a családfejlődés első öt állomása a fontos, mert addig tart a gyermek nevelése, akkor válik felnőtté. Mint már előbb említetem a szocializációs funkciók és a nevelés a családban kezdődik. A család olyan együtt élő kis csoport, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat vagy leszármazás köt össze. A család legelső feladata a gyermek biztonságérzetének megteremtése, a személyiségfejlődés érzelmi alapjainak létrehozása, mely hozzájárul a személyiség későbbi kibontakozásához. „A gyermekkori bizalomtól a serdülőkor növekvő önbizalmán át a felnőttkor megbízhatósága felé halad.” 7 Rendkívül fontos

szocializációs funkció a beszéd, a kommunikáció megtanítása, mely az értelmi fejlődés során döntő tényezővé válik. A gyermek azokat a fogalmakat, beszédmódot, beszédstílust fogja megtanulni, melyet közvetlen környezete használ. Kétfajta beszédmód létezik: a korlátozott beszéd és a kidolgozott beszéd. A korlátozott beszédet a fogalomalkotás teljes hiánya jellemzi, a szókincs ritka, a mondatok pár szavasak, igen gyakran befejezetlenek. A kidolgozott beszédnél a szókincs jóval gazdagabb, választékosabb, a mondatok hosszabbak, összetettek. A gyermek életének következő szakasza a bölcsődei kor. Itt már nemcsak a család veszi körül, hanem elszakadva a szülői környezettől a gondozók, nevelők és bölcsődei társai. Tehát egy újabb környezetbe kell beilleszkednie A bölcsődei nevelés megteremti a szokáskialakítási folyamat pedagógiai és pszichológiai alapjait. A gyermekeket három csoportba osztják, hiszen minden

csoportnak, korosztálynak megvannak a sajátos nevelési, készségfejlesztési feladatai. A bölcsődében az érzékszerveket, a gondolkodást, a beszédet fejlesztik, az alapvető szokásokat (fogmosás, öltözködés)rendszeresen gyakoroltatják. A bölcsőde után az óvodáskor következik, mely 3-tól 5 éves korig tart. Az óvodába járás azért elengedhetetlen, mert itt éri el a gyermek azt a fejlettségi szintet, mely az iskolába kerüléshez szükséges. Néha azonban elfordul az is, hogy a gyermek valamilyen oknál fogva nem tudja elérni e szintet. Ilyenkor az óvodapedagógusok javaslatára még egy évet óvodában tölt a gyermek, vagy elküldik egy gyógypedagógiai vizsgálatra, ahol megállapítják, hogy a gyermek iskolaérett-e már, s ha nem, mely érzékszerveit, készségeit kell még fejleszteni. Az óvodában alapozzák meg a gyermekek tanulási képességét, kreativitását. Ebben a korban egyre élénkebbek, érdeklődőbbek. A szókincsük is

bővül, hiszen rengeteg verset, mondókát, mesét tanulnak, hallanak. Az éneklés, a népi dalok a gyermek zenei érdeklődését felkeltik, megismerkednek a dallammal és a ritmussal. A rajzolás a személyiségfejlődésben játszik fontos szerepet Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan éretté válnak az iskolára. Ekkor már képesek a nevelővel való együttműködésre, a társakkal való kapcsolatteremtésre, a beilleszkedésre. Az iskola a szocializációs funkció következő lépcsőfoka. A társadalmi szocializációra készíti fel a gyermekeket. Itt tapasztalja meg először, hogy a közösségben elfoglalt helye, környezetének róla alkotott véleménye csakis egyéni teljesítményétől függ. Az iskola funkciói: - a személyiség formálásában betöltendő fejlesztő funkció - oktató, ismeretterjesztő funkció - problémafelismerő, diagnosztizáló funkció - a családi szocializáció mulasztásaiból következő korrekciós vagy terápiás

funkció „ 8 - a gyermekek személyiségfejlődési, magatartási zavaraira irányuló kompenzációs, korrekciós funkció - családgondozó funkció” A nevelési folyamat iskolai vonatkozásban nem más, mint a tanulók életének, tevékenységének céltudatos, tervszerű megszervezése és irányítása a közösség kereteiben és formáiban. Tevékenység alatt értjük a játékot ,a tanítást és tanulást, valamint a munkát. Minden életkorban más tevékenységre helyeződik a hangsúly. az első osztályos kisgyermeket még játékosan tanítják, hogy az óvoda után könnyebb legyen megszoknia az iskolát. Így a tanulás mennyiségét és nehézségét fokozatosan növelik. Ahhoz, hogy a gyakorlatban valamit alkalmazni tudjuk először tapasztalatokat kell szereznünk. A tapasztalatokat élmények kísérik, így válnak azok élményszerűvé. A tapasztalatszerzés történhet spontán módon vagy pedagógiailag megszervezett keretek között: közvetlenül

vagy közvetetten. A tapasztalatokat általánosítjuk, kiemeljük azt ami közös és megfogalmazzuk mindazokat az ismereteket, szabályokat melyet tudatosítunk majd a gyermekekkel. A gyakorlatban az általánosított szabályokat, normákat megfelelően alkalmazzuk, ez a nevelési folyamat általános tendenciája. A szocializációs folyamat még az iskolából való kilépéskor, a munkába álláskor sem fejeződik be, mert a szocializáció egész életünkön át tart, tulajdonképpen egy tanulási folyamatnak is nevezhető. A szocializáció: „tevékenység, amely során egy adott közösség tagjai megtanítják és megtanulják a közösség kultúráját.” A szocializáció során megtanuljuk azokat a viselkedésformákat, szabályokat, melyek nélkülözhetetlenek a társas érintkezéshez. Hiszen életünk során mindig újabb és újabb közösségbe kell beilleszkednünk. Összefoglalva a nevelés egy igen fontos és nélkülözhetetlen folyamat minden ember

életében. Ha csak egy apró részlet is kimarad, már igen komoly problémák származhatnak belőle. Például: ha egy gyermek nem kap elég szeretetet a családban, akkor felnőttkorára sem fogja igazán tudni mi a szeretet, s előfordulhat, hogy gyermekeit ugyanolyan kevés szeretetben részesíti, mint egykor őt a szülei. Ezért is fontos a helyes nevelés, mely minden normális családban megvalósítható kellő odafigyeléssel , türelemmel. Hiszen ki ne szeretné, hogy gyermeke lelkileg egészséges, sikeres és eredményes felnőtté váljon? 9 Mellékletek: Irodalomjegyzék: - Kozma Béla: Pedagógia I. Comenius Bt., Pécs, 1996 - Kozma Béla: Pedagógia II. Comenius Bt., Pécs, 1997 - Közoktatási kutatások – Érték-Iskola-Család Szerkesztette: Boros László Akadémia kiadó, Budapest, 1993 - Kozma Tamás: Bevezetés a nevelésszociológiába Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest,1994 - Bábosik István-Mezei Gyula: Neveléstan Telosz kiadó, Budapest, 1997 -

Dr. Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia Integra-Projekt Kft., Budapest, 1993 - Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába Osiris Kiadó, Budapest,2001 - Szretykó György: Változások a magyar társadalomban Villányi úti könyvek, 1998 10 Idézetek jegyzéke: - 3. oldal: Séra László: Általános pszichológia Comenius Bt., Pécs, 2000 211.oldal/16-21 sor - 5. oldal: Dr Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia Integra-Projekt Kft., Budapest, 1993 15.oldal/2-6 sor - 6.oldal: Kozma Béla: Pedagógia II Comenius Bt., Pécs, 1997 8.oldal/ 4-6 sor - 7-8. oldal: Kozma Béla: Pedagógia II Comenius Bt., Pécs, 1997 51.oldal/25-33 sor - 8. oldal: Kozma Tamás: Bevezetés a nevelésszociológiába Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994 61. oldal