Történelem | Középiskola » Fábián Zoltán - Történelem érettségi tételek, 2001

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 58 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:3973

Feltöltve:2004. június 09.

Méret:572 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

1. Az athéni demokrácia kialakulásának menete és fénykora A görög föld: Az ókori görögség történetének színtere a Balkán félsziget délnyugati része, az Égei szigetvilág és Kis-Ázsia nyugati partvidéke. Öntözéses földművelésre nincs lehetőség, mert e vidék rendkívül tagolt, s nincsenek nagy öntözésre alkalmas folyók és völgyek. A görögség földje szigetek, völgyek, medencék halmaza A görög gyarmatosítás (Kr.e VIII-VII sz): A polisz földje egyre kevésbé tudta eltartani a népességet, s túlnépesedés lépett fel, így gyarmatosítás létszükséggé vált. Egyre több kisbirtokos paraszt föld nélkül maradt, mert a nagybirtokosok megszerezték földjüket. A gyarmatosítás irányai: Fekete-tenger partvidéke, Ciprus, Észak-Afrika, Dél-Itália, Szicília, Dél-Franciaország. A gyarmatosítás a VI. századra lelassult A gyarmatosítás hatásai: A tengerentúlról beáramló olcsó gabona fejlettebbé tette a görög

mezőgazdaságot: nem kellett a rossz minőségű földeken gabonát termeszteni, és át lehetett állni a sokkal jövedelmezőbb, s a természeti adottságoknak jobban megfelelő bor, olajbogyó, és zöldségtermelésre. Társadalmi hatásai is voltak a változásoknak. Csökkent a gabonatermelő arisztokrácia gazdasági súlya, s jelentősen megnőtt a kézműipari termékek piaca. (kézművesek elterjedése) Fejlődött az ipar, főként a fémfeldolgozás (forrasztás) A termékeket a hajótulajdonos kereskedők szállították, akiknek száma, vagyona, s így befolyása rendkívül megnőtt. Sok arisztokrata maga is áttért erre a jövedelmező tevékenységre. Tökéletesedett hajózás is, és a hagyományos ötvenevezős hajókat felváltották az egymás fölött elhelyezkedő evezőpadokkal rendelkező két –majd háromevezősoros hajók (triérész). Kialakultak szélesebb, csak vitorlákkal rendelkező teherhajók is A fejlődő kereskedelem szükségessé tette a

pénzgazdálkodást. A görög poliszok sorra adták ki pénzérméiket, elsőként a fejlődés élvonalában haladó Ióniában Elsősorban kis és közepes címletekre volt szükség, ezért ezüst és rézpénzek kerültek forgalomba. Az aranypénzek csak később jelentek meg a görögöknél. Arisztokrácia és démosz: A gyarmatosításba bekapcsolódott görög poliszokban az arisztokrácia fokozatosan vesztett gazdasági erejéből, míg az iparosok, kereskedők, s a parasztok egy része gazdagodott, erősödött. A földművesek másik része tönkremenetele esetén adósrabszolgaságba süllyedhetett. Mindkét csoportnak, ha más okból is, ellenfele az arisztokrácia lett A királyság fokozatosan átalakult arisztokratikus köztársasággá. A politikai hatalmat az arisztokrata tisztségviselők gyakorolták. A legfontosabb hivatal az arkhóni méltóság volt Először 1, majd 3, végül 9 arkhón intézte az ügyeket A hivatali idő tekintetében is hasonló változás

zajlott le. Kezdetben életfogytig, majd 10 évig, legvégül évente választották őket. Drakón: Kr. e 621-ben Drakón (sárkány) csillapítani igyekezett a belső feszültséget, ezért írásba foglalta a törvényeket Igaz, ezek a rendkívül szigorú intézkedések továbbra is elsősorban az arisztokrácia érdekeit védték, de a törvényesség kialakítása fontos lépés volt a törvénykezésben a démosz számára. Engedményt adott a démosz vagyonos rétegeinek számára azzal, hogy a politikai jogokat már nem származási, hanem vagyoni alapon számította. Ez a földbirtokos arisztokrácia számára kedvezett. Nem nyúlt viszont az adósrabszolgaság intézményéhez Háttérbe szorították az arisztokráciát, a harcmodorban beálló változások is. A lovas, harci szekeres fegyvernem (arisztokrácia) helyett nehézgyalogos hoplita (jómódú paraszt, kézműves) és flotta (kereskedők, evezős nincstelenek) váltak a döntő fegyvernemekké. Timokratikus

alkotmány: A vagyon határozza meg a társadalmi helyzetet, a jogokat, a kötelességeket. Csoportosítás: (gabonányi jövedelem szerint) 500 mérősök: -pentakosziomedimnoi 500-300 mérősök: lovagok (hippei) -lovasszolgálat 300-200 fogatosok (zeugitai) -hoplita 200 napszámosok (thészek) -peltasztész Szolón: Szolón arkhón Kr. e 594-ben eltörölte az adósrabszolgaságot, s elengedte az adósságokat, amivel sok paraszt földet szerzett. A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is, szót adva neki a népgyűlésen, s az esküdtbíróságokban. Így biztosította e rétegek számára a beleszólást a polisz életébe A lakosság vagyoni alapon történő felosztásánál alapul a jövedelmet vette, amivel a démosz jómódú részét előnyös helyzetbe hozta. Ezen rétegek szerepe nőtt a katonáskodás terén, és a hivatali életben is. Ezekkel az intézkedésekkel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját. Vagyis azt a rendszert,

melyben az államhatalom a nép kezében van A türannisz (Kr.e 560-510): A gazdasági fejlődés hatására az arisztokrácia gazdasági súlya tovább csökkent, de politikai hatalma jelentős maradt. A démosz esetében növekvő gazdasági erő, s ehhez képest még mindig csekélypolitikai befolyás társult. Egyes politikusok (arisztokrata családokból) felrúgva a törvényeket, egyeduralmat vezettek be. Ezt a rendszert hívjuk türannisznak (zsarnokság). Melynek vezetője a türannosz (zsarnok) Athén türannosza Peiszisztratosz (560-527) lett. Peiszisztratosz elsősorban a szegényebb rétegekre támaszkodott Hatalmának megszilárdítása érdekében az ellenálló arisztokraták földjeit kiosztotta a földnélküliek között, hogy növelje támogatóinak számát. Vidékre „kiszálló” bíróságokat szervezett, s így a parasztoknak nem kellett a városba menniük peres ügyeikkel. S neki sem kellett tartania a hatalmát veszélyeztető gyülekezésektől Évi

adót vezetett be, melyből fenntartotta Athén katonai erejét, és fedezte építkezéseit. A türannoszok nagy építtetők voltak E nagy művek egyrészt emelték tekintélyüket, másrészt növelték támogatóik számát a démosz körében. Mivel e nagy vállalkozások megrendeléseket jelentettek a kézműves kereskedőréteg részére. Peiszisztratosz külpolitikájában előnyös szerződéseket kötött más poliszokkal. A szerződések biztosították az athéni hajósok mozgásszabadságát Peiszisztratosz támogatta a Fekete-tenger felé való terjeszkedést, támaszpontok létesítését. A türannoszok hatalmuk biztosítása érdekében a démoszt támogatták az arisztokráciával szemben. Uralmuk addig tarthatott, amíg a démosznak erre a támogatásra szüksége volt. A gazdaság fejlődése oly mértékben erősített meg a démoszt, hogy akadályozó tényezővé váltak a türannoszok. Athénben Peiszisztratosz halála után fiainak, Hippiásznak és

Hipparkhosznak már növekvő belső elégedetlenséggel kellett számolniuk. Hipparkhoszt egy felvonuláson meggyilkolták, de testvére sem tudta a hatalmat sokáig megtartani 510-ben elűzték Athénből, és Perzsiába menekült. Hogy a nép körében milyen ellenszenvessé vált a türannoszok hatalma, jól mutatja, hogy a ”zsarnokölőknek” szobrot emeltek. Kleiszthenész reformjai (508): Kleiszthenész kezébe adták a változtatás jogát az athéniak Kleiszthenész már a türannoszok elűzésében, s az azt követő párharcokban is kitűnt. Az új berendezkedés alapja a területi felosztás volt Az új beosztás révén számos metoikosz, sőt sok volt rabszolga polgári joghoz jutott. Attikát 3 részre osztotta: egy városira (Athén), egy tengerpartira, s a belső mezőgazdasági területekre. Mindegyik harmad tíz phüléből állt Vagyis egy phülé egy tengerparti, egy városi és egy szárazföldi részből állt. Ez a politikai egység biztosította a démosz

fölényét az arisztokráciával szemben Hiszen a három alkotóelemből kettőben (város, tengerpart) a démosz volt többségben. A legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, amelynek munkájában minden athéni polgár részt vehetett. Az ekklészia (népgyűlés) hozta a törvényeket. Kezében volt a háború és a béke kérdése A népgyűlés sűrűn, de nem folyamatosan ülésezett. A bulé (tanács) összetételét és létszámát megváltoztatta Minden szabad polgár bekerülhetett ide Mivel minden phülé sorshúzással 50-50 tagot küldött a bulébe, ennek létszáma 500 főre emelkedett. (ötszázak tanácsa) Javaslatokat tehetett a népgyűlésnek, amelyeket már előre megtárgyalt. Kisebb jelentőségű kérdésekben döntéseket is hozhatott. Nem szüntette meg az arkhónok tanácsát (areioszpagosz) sem, de feladata a tisztviselők ellenőrzésére szűkült. A katonai vezetők (sztratégoszok) az athéni állam tényleges vezetői voltak. Ez volt az

egyetlen tisztség, melyre ugyanazt a személyt többször meg lehetett választani. Kleiszthenész fontosnak tartotta, hogy eleve lehetetlenné tegye a zsarnokság újjáéledését. Ezt a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével kívánta elérni (min 6E fő kellett hozzá; ítélet: 10 éves száműzetés+vagyon megmarad) A t h é n l a k o s s á g a Polgárok családja Metoikoszok és családjuk Rabszolgák és családjuk Polgárok 20 év felettiek Sorsolás EKKLÉSZIA ( népgyűlés ) sorsolás Héliaia (bíróság) 6000 fő felváltva Bulé (500 tagú tanács) Sorsolás választás 10 Sztratégosz Zeusz: főisten (Hadész: alvilág) (Poszeidón: tenger) Apollón: jóslás Arész: háború 9 Arkhón Hermész: utazók, kereskedők Düonüszosz: bor Héra: család, asszonyok Pallasz Athéné: tudományok Démétér: termékenység Areioszpagosz Héphaisztosz: kovácsok Artemisz: vadászat Hestia: családi tűzhely Afrodité: szerelem A demokrácia

kiteljesedése: Míg Athén győztesen vívta a perzsák elleni harcát, folytatódott a demokrácia kiteljesedése. Kre 461-ben az Areioszpagosz hatalmát jelentősen csökkentették, s ebben az időben hatálytalanították azt a Szolón által bevezetett rendszert, hogy a legfőbb tisztségeket csak a magasabb jövedelmi kategóriába tartozók viselhették. A Kr.e V század közepe a demokrácia virágkora Athénban, s ennek vezető politikusa Kleiszthenész unokaöccse Periklész volt. 15 éven át évről évre megválasztották első sztratégosznak, s így az Athéni állam tényleges vezetője volt A jogok kiszélesítésének az útja ekkor már nem az akadályok elhárítása volt, hanem az állami életben való gyakorlati részvétel biztosítása volt. Ezért a kiesett jövedelem pótlására bevezették a napidíjat (plussz: 500-ak tanácsa, esküdtbíróság, színházi előadás). Ugyanakkor pontosan meghatározták, hogy ki tekinthető athéni polgárnak, elzárva

ezzel az utat a polgárjog bővítésétől. Athén Periklész korában: Az athéni államnak nem okozott különösebb megterhelést a napidíjak rendszere, mert bár a polgárok nem fizettek adót, viszont a metoikoszok a felszabadított rabszolgák igen. Jelentős jövedelem származott még a kereskedelemből, a kikötői forgalomból, a bírságokból és a laurinói ezüstbányákból. A szövetségesek hozzájárulása pedig adó lett Alapvetően azonban Athén jóléte a gazdaság virágzásán nyugodott. A mezőgazdaságban továbbra is szőlőt, olajbogyót, gyümölcsöket termesztettek. Az ipar is fejlődésnek indult: virágzott a kerámiaipar, fémipar, hajóépítés és az építészet is külön iparággá lett. Szakosodtak az egyes iparágak Athén fele rendelkezett ekkor polgárjoggal. A jogi egyenlőség létrejött a polgárok között, de a vagyoni különbségek nőni kezdtek. Ennek oka a rabszolgamunka előretörése volt, de a szabadok is munkához jutottak és

a rabszolgák is megválthatták magukat. A különbséget némileg enyhítették Periklész intézkedései: a vagyonosokra többletkiadásokat rótt, a szegényeket pedig napidíjakkal támogatta. Ez egy-két nemzedék idejére ténylegesen biztosította az athéni polgárok egyenlőségét. A megnövekedett állami jövedelmekből hatalmas építkezéseket valósítottak meg. A perzsa háborúk során elpusztított Athént a korábbinál nagyobb és díszesebb épületekkel ékesítették fel. 2. A principátus rendszerének kialakulása és berendezkedése Az első triumvirátus: Már Spartacus leverése után fellángolt a vetélkedés Pompeius és Crassus között. Keleten VI Mithridatész hatalmát kellett végleg megtörni, s a kalózkodás már a gazdaság működését veszélyeztette. Pompeius (Kr E 10648) befolyása nagyon megnőtt A senatus megpróbálta háttérbe szorítani, és nem adott földet veteránjainak Julius Caesar (Kr.e 100-44) régi előkelő patrícius

nemzetségből származott, így néppárti elveket hirdetett Számos ünnepi játékot, gladiátori viadalt rendezett, amivel megnyerte a tömeg rokonszenvét, viszont eladósodott. Anyagi helyzetét a Rómában szokásos módon rendezte: megszerezte Hispánia egyik helytartóságát, ahol a lakosság kárára vagyon gyűjtött. Caesar hazatérve kihasználta Pompeius és Crassus ellentétét, kibékítette a két hadvezért, és szövetséget kötött velük, Kr. E 60-ban a senatus ellen Ezt az egyezséget triumvirátusnak (három férfiú szövetsége) nevezték később. A szövetség értelmében Caesar consul lett (Kr e 59), s földet adott Pompeius veteránjainak Majd a három triumvir felosztotta maga között a hatalmat. Crassus Keletre Syriába, Caesar Galliába, Pompeius Hispániába ment helytartóként erőt gyűjteni. Az egyensúlyt az borította fel, hogy Crassus váratlanul elesett Keleten a parthusokkal vívott harcokban. Caesar útja a hatalomhoz: Crassus halálával

megszűnt a triumvirátus. Pompeius a senatus oldalára állt Caesarral szemben Caesar Galliában létrehozta Gallia provinciát (Kr. e 58-51) Óriási hadizsákmányra tett szert, és a harcok alatt személyéhez hű hadsereget hozott létre. Így mikor a senatus Caesart Kr. e 49-ben hazarendelte, hogy elszakítsa seregétől, döntő elhatározásra jutott Fegyveres erővel lépte át az Itália tartományi határát jelentő Rubicont (A kocka el van vetve! – Alea iacta est!). Ez a polgárháború kezdetét jelentette, mivel a római törvények szerint Itália földjére csak hadserege elbocsátása után léphetett volna. Pompeiusnak nem voltak légiói Itáliában, így Caesar bevonult Rómába. Pompeius erőit részenként verhette szét Először Hispániában győzte le a vezér nélküli légiókat, majd Kr. e 48-ban a görögországi Pharsalusnál került sor a döntő ütközetre. Pompeius Egyiptomba menekült, de ott meggyilkolták, mivel nem akartak összetűzést Róma

új urával, Julius Caesarral. Caesar egyeduralma: Caesar először elfoglalta Egyiptomot, ahol meghagyta trónján az utolsó Ptolemaioszt, Kleopátrát. Az ifjú királynő szépsége rabul ejtette, s később gyermekük is született. Egyiptomból indított hadjáratot a keleti provinciákba (leghíresebb csatáját a pontusi erők ellen vívta Zelánál Kr. e 47-ben) Kis-Ázsiából küldte híres hadijelentését Rómába: Jöttem, láttam, győztem! (Veni, vidi, vici!) Hazatérve Rómába örökös dictatorrá választatta magát, s reformokat hajtott végre. Jelentős földosztásra került sor, letelepítette veteránjait, és értékálló aranypénzt veretett. Sok provinciabelinek polgárjogot adott, s csökkenteni akarta a senatus tekintélyét: a testület létszámát 9000 főre emelte. Az egyiptomi csillagászok szaktudását felhasználva korrigálta a naptárt, rátértek a szökőéves napévre. A Juliánnaptárt használjuk ma is, egy kisebb kiigazítással A

köztársasági hagyományok erősen éltek az emberekben, s Caesar erre nem volt tekintettel. Ez köztársaságpárti összeesküvéshez vezetett, s Kr. e 44 március 15-én a senatusban Brutus és Cassius vezetésével megölték. A második triumvirátus: Caesar halálával újra felszínre kerültek az ellentétek. A köztársaságpártiak nem rendelkeztek megfelelő katonai erővel, ami biztosította volna a köztársaság jó működését. A hatalom így ismét egy-két befolyásos vezér kezébe ment át. A zűrzavarból hárman emelkedtek ki: Antonius, Caesar volt parancsnoka, Lepidus, a lovasság vezetője és Caesar unokaöccse, a dictator örököse, Octavianus. Az új vezetők egymással is versengtek, de a senatus és a gyilkosok ellen szövetségre léptek. Kr e 43-ban megkötötték a második triumvirátust. A következő évben Philippinél legyőzték Caesar gyilkosait A triumvirek Róma uraivá váltak, s felosztották egymás között a birodalmat. Antonius kapta a

keleti területeket Alexandriával, Octavianus a nyugati részeket, míg Lepidus, aki rövidesen visszavonult a politikától, Afrikát. Octavianus hatalomra jutása: Octavianus és Antonius kezdettől fogva egyeduralomra tört. Marcus Antonius (Kr e 83-30) keleten kívánt terjeszkedni, de Kleopátrához fűződő viszonya elvonta Rómától. Octavianus kihasználta ezt, s Antonius ellen eredményes propagandát fejtett ki. Nyilvánosságra hozatta vetélytársa végrendeletét, melyben Antonius a rómaiak nagy sérelmére Alexandriában kívánta magát örök nyugalomra helyeztetni. A fegyveres összecsapás elkerülhetetlenné vált. Kr e 31-ben Actiumnál került sor a döntő csatára, s a tengeri ütközetben Octavianus hadvezére, Marcus Agrippa győzelmet aratott. Egyiptom provincia lett, de a senatus helyett Octavianus ellenőrzése alatt. Így Octavianus kezében tarthatta Róma gabonaellátását Augustus egyeduralma – a principátus: Octavianus egyeduralmát

igyekezett leplezni, ezért látszólag lemondott hatalmáról, s csak megtiszteltetésből fogadott el címeket: pl. Augustus (istentől gyarapított férfiú), melyet személynévként használt később, vagy princeps (első polgár), melyből rendszere, a principatus nyerte nevét. A hatalmat kezében tartotta, az irányítása alatt álló hadseregre támaszkodva. Kulcsfontosságú köztársasági tisztségeket összpontosított kezében, s ezeken keresztül érvényesítette akaratát. Consulként a végrehajtó hatalom vezetője, néptribunusként sérthetetlen volt, s vétójoggal rendelkezett. Mint censor, híveit ültethette a senatusba, pontifex maximusként pedig a kultikus életet irányíthatta. Meghagyta a régi tisztségeket, és államilag támogatta a korai köztársaság hagyományait, a régi erkölcsöket és szokásokat, ami rendszerének köztársasági mázát erősítette. Megjelentek a csak Augustustól függő hivatalok, és a testőrgárda (praetoriánusok),

amely arra hivatott, hogy ellensúlyozza a sikeres hadvezérek esetleges politikai ambícióit. A hosszú ideig uralkodó Augustus belső nyugalmat teremtett. Külpolitikájában is győzelmes békére törekedett a birodalom szomszédaival. Keleten lemondott a hódításokról, s az Eufrátesz mentén tartós határt hozott létre Északon meghódította Pannóniát (Kr. e 9), Moesiát, s a határt a Duna vonalára helyezte Ezek a természetes határok jól védhetők voltak, s oltalmazták a birodalmat egész fennállása alatt. 3. A Frank Birodalom kialakulása, berendezkedése Nagy Károly idejében, illetve a birodalom jelentősége A frankok: A germán frank törzsek az V. Század elején megszállták Gallia északi vidékeit A pogány frankok jóval nagyobb részét alkották a lakosságnak a megszállt területeken, mint délen a gótok. A népesség zöme azonban még szabad frankokból állt, akik állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. Klodvig

(482-511) kemény és véres küzdelemben legyőzte vetélytársait, s megszerezte azok földjeit. Kiterjesztette hatalmát a szomszédos germán törzsekre, s a még római kézen lévő területekre. Ezt követően Klodvig a nyugati gótokat is legyőzte, és kiszorította őket Galliából (507). A király számára a szabad frankok hosszú ideig jelentős katonai erőt biztosítottak. A frankok, szemben az ariánus gótokkal, pogányok voltak, s így Klodvig népével csatlakozhatott a római egyházhoz. Ezzel biztosította magának az egyház támogatását, amely írástudókat, s egy erős szervezet támogatását, király hatalmának isteni igazolását egyaránt jelentette. Klodvig utódai a Merovingok idején a frank állam fennmaradt, bár a belső trónharcok meggyengítették. A királyok híveiknek szétosztották a Klodvig által szerzett birtokokat, s így a királyi hatalom elvesztette gazdasági alapjait. A frank állam gyakran egymással laza kapcsolatot tartó

részterületekre esett szét (Austrasia, Neustrasia, Burgundia, Aquitania) A Karolingok: A királyi méltóság csökkenésével erősödött meg az udvarnagyok (majordomus) befolyása. A legtekintélyesebb földbirtokos családok közül kerültek ki, s ők irányították az államügyet és a hadsereget. A királyok lassan bábokká váltak kezükben. A frank állam egyesítése és megerősítése Austrasia majordomusainak, a Karolingoknak nevéhez fűződött. Martell (Kalapács) Károly majordomus (714-741) megszilárdította a központi hatalmat, elsősorban az egyháztól elvett földek segítségével, melyeket híveinek adományozott. A Hispániát elözönlő arabok átkeltek a Pireneusokon, s Gallia veszélybe került. Martell Károly lovas hadserege Poitiers melletti győzelmével (732) megállította az arab előrenyomulást, megmentve ezzel a keresztény Európát az iszlám térhódításától. Fia, Kis Pippin (741-768) 751-ben Róma püspökének támogatásával

magához ragadta a királyi koronát (Az utolsó Meroving uralkodót megnyírták és kolostorba dugták) Az új Karoling király a longobárdoktól megszerzett területek jelentős részét (Róma és Ravenna vidékét) a pápának adományozta. (754 –A pápai állam kialakulása) Hódító Nagy Károly (768-814): Kis Pippin fia, Nagy Károly, a frankok megnövekedett erejét hódításokra használta fel. Uralkodásának első felében Nyugat-Európa nagy részére kiterjesztette hatalmát. Fő törekvése a Rajnától keletre élő germán népek (szászok, bajorok) meghódítása volt. A legelkeseredettebb ellenállást a szászok fejtették ki (772-804) A katolikus egyház térítő munkájával Károlyt támogatta, ezért a szász felkelő sokszor a kolostorokat is megtámadták. A bajorok meghódoltatása (778) előtt Nagy Károly a pápát támogatva a longobárdok országát is megsemmisítette (773774). Ez lett a későbbi Lombardia A betörő arabok ellen harcolva átkelt

a Pireneusokon, s meghódította a félsziget északkeleti részét. (778-795) A Kárpát-medencét lakó avarokat legyőzte, így azok birodalma szétesett Az egykori Pannónia területét országához csatolta (807). A pápa 800 dec 25-én császárrá koronázta Nagy Károlyt, amit később Bizánc is elismert. A frank birodalom államszervezete: A hódítások 800 után leálltak, aminek elsősorban társadalmi okai voltak. A szabad harcosok közül egyre többen a nagybirtokosok függésében kerültek, s így meggyengült Károly katonai ereje. A legégetőbb probléma a már meglévő területek összefogása és irányítása lett. Aachen lett a birodalom fővárosa Az írásbeli teendők ellátására és az oklevelek kiadására létrehozta a kancelláriát. Összegyűjtötte kora kiemelkedő műveltségű férfiait. Alkuin, aki jelentős szerepet játszott a gyorsan és könnyen olvasható betűtípus, a Karoling minuszkula kialakításában. Károly országát grófságokra

osztotta Ezen tartományok élén a gróf (comes) állt, aki a bevételek harmada fejében a király nevében irányította a rábízott országrészt. A grófok visszaéléseit királyi küldöttek voltak hivatva megakadályozni. A különösen veszélyeztetett őrgrófságokat hozott létre. Az őrgrófok feladata tartományok összes jövedelmének birtokában a birodalom katonai védelme volt. Ilyen őrgrófság épült ki az arabok ellen Hispániában, és az avaroktól megszerzett Pannóniában. Nagy Károly halálakor (814) erős és rendezett birodalmat hagyhatott fiaira. A frank birodalom felbomlása: A frank állam Nagy Károly halála után jelentősen meggyengült. Fia, Jámbor Lajos (814-840) már nem tudta összefogni a birodalmat. 843-ban Lajos egymással versengő fiai Verdunban felosztották a birodalmat (verduni szerződés) Kopasz Károly (843-877) kapta a nyugati részeket (Franciaország), Német Lajos (843-876) a Rajnától keletre eső vidéket (Németország),

míg Lothar (843-855) a császári címet, Itáliát, Burgundiát, és Lotharingiát kapta. A részek sem maradtak egységesek. Grófságok, tartományok egyre lazább halmazává váltak Ebben a helyzetben indult meg a normannok, arabok, magyarok portyázó inváziója. 4. A magyar államalapítás körülményei és eseményei Géza (972-997): Árpád helyzete megerősödött Kurszán kündü halálával (904). De nincs nyoma egységes központi hatalomnak Árpád utódai a nomád öröklései rend értelmében követték egymást, vagyis minden nemzetség legidősebb férfi tagja örökölte a hatalmat. (seniorátus) Így került a fejedelmi székbe Árpád dédunokája, Géza Az ő nevéhez fűződik a törzsfők hatalmának megtörése. A céltudatos fejedelem házasságával is hatalma megszilárdítását segítette elő Az erdélyi Gyula leányát, Saroltot vette feleségül. Megszerezve ezáltal az ország keleti részének támogatását Nem kísérletezett újabb

kalandozó hadjáratokkal, sőt igyekezett kivédeni a várható nyugati támadásokat. 973-ban elküldte követeit a német-római birodalom császárához, I. Nagy Ottóhoz Quedlinburgba Hittérítőket kért az uralkodótól, népe számára, majd lemondott a Lajtán túli magyar területekről. A fejedelem megkeresztelkedett, de továbbra is pogány módon élt. Ám fiát, Vajkot, a későbbi Szent Istvánt, már keresztény hitben nevelte. Vajk házasságával, a bajor hercegnővel, Gizellával, az Árpádok rokonságba kerültek a császári szász dinasztiával. Szent István (997-1038): Géza halála után fiával szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány. Koppány apja, Tar Szerénd éppúgy Árpád dédunokája volt, mint Géza. Római szertartás szerint keresztelkedett meg, de pogány módon élt, s több felesége is volt Mivel idősebb volt Istvánnál, a seniorátus alapján igényt tartott a fejedelmi hatalomra. Ezt nyomatékosította a levirátussal, egy másik

ősi szokás révén: feleségül kérte Géza özvegyét, Saroltot. István a primogeniturát alkalmazta, amely szerint a hatalmat az elhunyt uralkodó elsőszülött fia örökli. Géza a forgalomból kieső somogyi területeken jelölte ki Koppány szállásterületét, s körbevette azt fejedelmi erősségekkel. Koppány legyőzésével István kezébe került a fejedelmi hatalom Az ország erejét mutatja, hogy a királyi címet II. Szilveszter pápa megadta 1000 és 1001 fordulóján Istvánt megkoronázták Esztergomban A nyitott szent korona (a függetlenség jelképe - nem nyitott vazallus korona), melyet az esztergomi érsek, Asztrik illesztett a fejére, nem a ma ismert szent korona, hiszen az csak a XII. Században készült két rész, az alsó görög és a felső latin korona összeillesztéséből. Mai koronázási jelképei közül a palást való István korából 1003-ban az erdélyi gyulát fosztotta meg országától, de anyai nagybátyja életét megkímélte. Az

ország egyesítésének utolsó mozzanata Ajtonynak, a Temesköz urának legyőzése volt. Az önálló magyar egyházszervezet létrejött, az esztergomi érsek vezetésével. Ez a lépés tovább erősítette az ország függetlenségét, hiszen a magyar egyház feje, csak a pápának volt alárendelve. István alapította az esztergomi és a kalocsai érsekséget, valamint a veszprémi, pécsi, csanádi, győri, egri, váci, bihari és gyulafehérvári püspökségeket. A falvakat templomépítésre kötelezte. (10 falunként 1 templom) A kőtemplomok a lakosság helyhez kötését is szolgálták István előírta a tized megfizetését. A szerzetesrendek közül a bencések érkeztek először hazánkba. Első kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon alapították. Az országot királyi vármegyék hálózták be, melyek katonaigazgatási, gazdasági és bírói feladatokat láttak el A királyi vármegyék bázisai a királyi birtokokon létesült földvárak A társadalom:

Az akkor társadalom jogi szempontból két részre oszlott: szabadokra és szolgákra. A szabad ember a törvény szabta szabályok elfogadása mellett lényegében maga intézte sorsát. Ugyanez nem mondható el a szolgáról, aki felett ura rendelkezett. (A szolgát személynek tekintették) A szabadok társadalma három csoportra oszlott. Az urak az Istvánt támogató hazai előkelőkből, és a király külföldről jött, adományokkal elhalmozott híveiből álltak. A vitéznek nevezett középrétegbe a katonáskodó életmódot folytató, kisebb vagyonú emberek tartoztak. A szabadok társadalmának legalján a nincstelenek, de személyükben szabadok foglaltak helyet. A társadalom a vendégekkel (hospes) gyarapodott A külföldről betelepült parasztok mások földjét művelték. A királyi birtok: A királyi föld két birtokcsoportra oszlott. A szórtan elhelyezkedő várbirtokok népei (a várnépek) a király kezén lévő várakat szolgálták pénzzel és

terményeikkel. A várak védelmét és igazgatását a várjobbágyok látták el Ők és az általuk mozgósított várnépek vonultak fel a királyi seregben. A várszervezetnek így elsősorban katonai jelentősége volt Az udvarbirtokok feladata a királyi udvar, s a király kíséretének ellátása volt. Ekkor még nem létezett szigorúan egy helyhez kötött királyi székhely. Az udvarbirtokok központja az udvarház volt, amelyet az udvarnokok láttak el a föld terményeivel, s kézműipari készítményekkel. Az udvarszervezet a királyi hatalom egyik gazdasági alapját alkotta A várnépek és az udvarnokok a király hatalma alatt álló szolga állapotú emberek voltak. Az udvarnokok életét elöljárók, többnyire leszegényedett vitézek irányították. A királyi birtokszervezet élén az ispánok álltak A királyi vármegyék megszervezése: A királyi vármegyék rendszerét szintén Szent István hozta létre a kormányzás megkönnyítésére. Az igazgatás

érdekében megszabta azokat a határokat, ameddig egy vár illetékessége kiterjedt. A királyi vármegyék hálózata, így többnyire a királyi várszervezet a várispánságok által felölelt várbirtokhoz igazodott. Annyi különbséggel, hogy a szétszórtan fekvő várbirtokok köztes vidékeit is magában foglalta. S a vár illetékességét egy összefüggő területre is kiterjesztette A királyi vármegyék élén megyésispán állt, akinek személye gyakran megegyezett a várispánéval. A megyésispán köteles volt a király parancsára hadba vezetni a vár fegyvereseit. Ő bíráskodott, s kezelte a vármegye jövedelmeit A vármegye jövedelmei, elsősorban a szabadok pénzadója, és a vámok a király és a megyésispán vagyonát gyarapították. A királyi vármegyéken nyugvó hadszervezettel Magyarország képes volt megvédeni önmagát. Amikor a német-római császár elérkezettnek látta az időt, hogy a magyarok királyát hűbéresévé tegye,

seregével bevonult az országba, de István sikerrel védekezett. Az Esztergomig nyomuló német hadakat visszafordulásra késztette, és Bécsig üldözte (1030) A királyság a kormányzása: A kormányzás vezető testülete a püspökökből és a megyésispánokból álló királyi tanács volt. A királyi döntéseket a tanácsban vitatták meg. A tanácsban fontos szerepet kapott a nádor, az ispánok közül a legtekintélyesebb főember A nádor a királyi udvarszervezet főbírája, és jövedelmének kezelője, egyre gyakrabban helyettesítette a királyt igazságszolgáltatási ügyekben. Szent István törvényei: Szent István törvényekben szabályozta népének mindennapi életét. Ezek egy része az egyház működéséhez szükséges gazdasági javak megteremtését szolgálta. Törvényeinek egy csoportja a bűntől való elrettentést tartotta legfőbb feladatának. „Ha valaki karddal embert öl, ugyanazon karddal öljék meg őt.” A határozatok másik

része a királyi javak védelmét biztosította Ugyanakkor viszont megengedte az uralkodó, hogy mindenki szabadon rendelkezzék a saját öröklött vagyona, s a királytól nyert adományok fölött. Részletekben: A nagy átalakító munka megszilárdítására természetesen állandó törvények kellettek, melyek az alattvalók életmódját és az egyházhoz, valamint a királysághoz való viszonyát megszabják. Szent István törvényei az egyházi vagyon rendezésével és védelmével kezdődnek. Az egyház igazgatása püspökségekre van bízva, melyek külön javadalmakat élveznek. Ezeknek javait bántalmazni, akár megrövidíteni, szigorúan tilos A törvény azt mondja, hogy csakis becsületes, jó keresztény és családos emberek léphetnek fel törvényesen a papok ellen. István király törvényeiben a pap kiváltságos személy, éppen azért, mert az új társadalmi rend az ő munkájára van alapítva. A király szándékainak ők a végrehajtói, a

kereszténységnek ők a képviselői s a térítésben, oktatásban, kormányzásban egyformán elől járnak. A X század kezdetleges társadalmában a pap az, aki a haladást képviseli István király gondoskodik a papság megélhetéséről is: behozza a papi tizedet, miáltal a népet arra kötelezi, hogy termésének egy tizedét a pap díjazására fordítsa. Kötelessége emellett minden tíz falunak egy templomot fenntartani s ennek javadalmazására két telket, két szolgát, két lovat, hat ökröt, két tehenet, harminc aprómarhát adni. A vasárnap megszentelt ünnep lévén, aki ezen a napon dolgozik, szigorú büntetés alá kerül. Ha például valaki ökörrel vagy lóval dolgozik, akkor azt veszik el bírságul amivel a munkát végezte. Vasárnap kötelessége mindenkinek a templomot látogatni, mert ellenkező esetben büntetéssel sújtja a törvény. A templomban a rendzavarókat leginkább megcsúfolással sújtották. Az előkelőket megdorgálták és

kiűzték a templomból, a köznép tagjait ellenben az előcsarnok ajtajában kikötötték, megkorbácsolták, és hajukat levágták. A böjtök megtartása és a gyónás ellen vétők szintén büntetésben részesülnek. Ezeket a büntetéseket azonban az egyházi bíróság szabja ki s csak abban az esetben avatkozik a királyi bíróság az ilyen bűnösök ügyeibe, ha hétszeri figyelmeztetésnek sem lett semmi foganatja. A boszorkányokról szintén megemlékeznek István király törvényei Ha valahol boszorkányt fogtak el, a papnak kellett átadniuk, aki az asszonyt megböjtöltette, szentelt vízzel meghintette, és vallásos oktatásban részesítette. A böjt elvégzése után a boszorkányt újból a templomba vitték, hol a pap a templom kulcsával homlokára, vállára és mellére keresztforma bélyeget tett. Ha a boszorkány harmadszor is bűnbe esett, akkor a királyi bíróság legtöbbször halállal sújtotta. A püspökségi vagy várispánsági birtokok ki

voltak véve az örökség alól. A magántulajdont védte a törvény az elkobzás ellen is, csak abban az esetben tett kivételt, ha valaki a király ellen merényletet akart elkövetni. Utódai azonban tovább örökölték a vagyont, ha az ily bűnben vétkes halállal bűnhődött is. A büntetőjogi része kimondja: ha valaki szándékosan embert ölt, tartozott száztíz aranypénzt fizetni. Amennyiben az emberölést nemes ember követte el valamely szolgán, elégséges, ha a szolga helyett az illető tulajdonosnak egy más szolgát ad, vagy pedig a szolga árát megfizeti. A törvény megmondja világosan, hogy a „béke" sértetlen fenntartása érdekében sújtja halálbüntetéssel azokat, akik fegyverrel ölik meg társaikat. És pedig, ki milyen fegyverrel ölt, olyannal végezték ki Amely szolga először lop, megválthatja magát öt tinóval, de ha ezt tenni nem képes, akkor az orra levágatik. Visszaesés esetében, vagyis a megcsonkított orrú szolga

másodszori lopáskor füleinek a levágatásával fizet, ha azonban van öt tinója, még ekkor is megválthatja magát, csupán a harmadik visszaesésnél nincs kegyelem. Ekkor már halál jár a lopásért. A csalók büntetése szintén igen szigorú volt Ha bebizonyosodott, hogy bűnükkel kárt okoztak, nyelvük kivágatására ítéltettek. A rágalmazók ellenben halállal bűnhődtek, amennyiben rágalmaik a király személyére vonatkoztak. 5. A magyar feudális állam és társadalom változásai a XIII Század folyamán (II András, IV Béla) Imre király és hatalomvágyó öccse: III. Béla idősebbik fiát, Imrét jelölte ki utódnak Imre (1196-1204) király öccse, András herceg azonban megkeserítette bátyja uralkodását. Hosszan elhúzódó viszályba keveredett testvérével, s végül András lett a király Az újfajta javadalmazás és következményei: II. András (1205-1235) főtisztviselői új javadalmazásra tettek szert Ezentúl jövedelmük

tekintélyesebb hányadát birtokadományokból szerezték. A birtokok örökjogon, feltétel nélkül kerültek az arra érdemesek tulajdonába, azaz nem voltak hűbérbirtokok. Egy-egy vármegyében szinte teljesen eltűnt a királyi birtokállomány: a királyi magánuradalmak, a várföldek a tisztségviselő világi nagybirtokosok kezére kerültek. Emiatt visszaszorult a királyi udvarházak szervezete, létalapjukat vesztették a várispánságok. Ezek hanyatlása pedig a király katonai erejét is gyöngítette Ellenszenv a királyné német kísérete iránt: Merániai Gertúd kísérete valósággal megszállta a királyi udvart, s midőn a király Halicsra támadt (1213), egy bárói csoport leszámolt a királynéval és kíséretével. A királynét Pilisszentkereszten temették el Az összeesküvés feje, Bánk Bán elkerülte a megtorlást. Ez azért volt így, mert Andrásnak nem állt érdekében megbüntetni. A jövedelemkiesés pótlása: A királyi birtokok

elidegenítésével világi nagybirtokosok kezére kerültek a királynak járó szolgáltatások, s II. András jelentős jövedelemtől esett el. Több, királyi jogon szerzett jövedelem (regálé): vámok, illetékek bérbe adása felpezsdítette a pénzgazdálkodást. A királyi javakat kezelő intézmények, a kamarák bérlői évi egy összegben fizették ki a királynak a bérleti díjat. Az „aranybulla mozgalom”: II. András 1217 évi sikertelen keresztes hadjárata csak tovább növelte a feszültséget A sókamarák bérbeadása különösen sértette az egyház érdekeit, amely korábban a só egyedüli forgalmazója volt. Az egyház éppen ezért haragosan tekintett az új bérlőkre, az izmaelitákra és a zsidókra, s nehezményezte a király gazdaságpolitikáját. A régi rend híveivé váltak azok a bárók, akik nem részesedtek kellő mértékben a birtokadományokból. Ők II András fia, Béla herceg körül gyülekeztek. Az új intézmények bevezetése nem

kedvezett azoknak a kis- és középbirtokosoknak sem, akik egyedül a királynak tartoztak engedelmességgel, katonáskodással. A társadalom szabad állapotú tagjai, a király szolgáinak, szervienseknek nevezték magukat, s csak a király bíráskodhatott felettük. Mozgalmuk a bárók ellen irányult A várjobbágyok és a várnépek szintén szembehelyezkedtek a királlyal, s élesen tiltakoztak a várbirtokok eladományozása miatt. Az aranybulla: II. András az ellenzék nyomására 1220 táján meghátrált, s ígéretet tett az eladományozott vár- és udvarnokföldek visszavételére. A régi rendhez visszatérni akaró bárók kiszorították a hatalomból II András híveit, s rákényszeríttették a királyt az aranybulla kiadására. (1222) Az aranybulla 31 pontból álló díszes okmány. Ebben a király írásban is megfogadta, hogy a jövőben tartózkodik a királyi birtokok eladományozásától. Az idegenek nem kaphattak birtokadományt, s tisztségeket csak a

királyi tanács jóváhagyásával viselhettek. Megtiltotta, hogy a kamarák élén izmaeliták vagy zsidók álljanak Az aranybulla biztosította a szerviensek adómentességét, szabad végrendelkezési jogát, s mentesítette őket a megyésispán joghatósága alól, kivéve a tized és pénzügyeket. Az okmány ezek után meghatározta a szerviensek katonakötelezettségét. „Ha pedig a király az országon kívül akar hadat vezetni, a szerviensek ne tartozzanak vele menni, csak az ő pénzén, s visszatérte után rajtuk hadbírságot ne szedjen. Ha azonban az ellenség részéről jön sereg az országra, mindnyájan egyetemlegesen menni tartoznak.” Az aranybulla megerősítette a várjobbágyok és a vendégek szabadságjogait. II. András megtiltotta, hogy az egyház már ekkor pénzben követelje a tizedet A király beleszólt abba, hogy hol tárolják a sót, noha a sótárolás és szállítás az egyház kiváltsága volt. Végül az aranybulla törvényesnek

nyilvánította a nemesség ellenállását abban az esetben, ha a király megszegi a törvényt. E dokumentumban is megjelenik az a nézet, hogy a királyi hatalom nem korlátlan II. András főpapi ellenzéke: Az Aranybulla kiadása után a birtokreform haszonélvezői újra visszatértek a hatalomba. Ezért 1231-ben a főpapi ellenzék képviselői megújították az aranybullát. Az aranybulla második változata elsősorban az egyházi kiváltságok számát gyarapította. Az új okmány már nem tiltotta az egyháznak a tized pénzben való beszedését, s a sóraktározást sem kívánta szabályozni. II. András és a főpapok között mindvégig feszült volt a viszony A pénzügyekben az izmaeliták és a zsidók továbbra is jelentős szerepet kaptak. Az Esztergomi érsek 1232-ben kiközösítette a királyt A viszály rendezésére a pápa megbízottat (legátust) küldött az országba. Ez a halicsi hadjáratra tartó királytól további engedményeket csikart ki az

egyház számára (beregi egyezmény, 1233) II. András külpolitikája: Az eredménytelen halicsi hadjáratok mellett II. András a Kárpátokon túl Havasaldöld irányában is hódítani akart Az itt élő pogány kunok földjét próbálta megszerezni. A végrehajtással megbízott, erdélybe telepített német lovagrendnek azonban esze ágában sem állt a feladatot teljesíteni. Ehelyett területi különállásra, függetlenségre törekedett II András ezért fegyverrel űzte el a lovagokat az országból (1225), akik a lengyel peremvidékre költöztek és ott alapítottak államot. A lovagok által hátrahagyott területen II. András püspökséget szervett (kun püspökség), s az ide hívott domonkos szerzetesek térítő munkája már eredményes volt. A francia lovagok révén akarta megvalósítani nagy álmát, a latin császárság trónjának megszerzését. Mikor ez nem sikerült, a bizánci hagyományokat őrző Nikaiai Császársággal és a bolgár cárral

kötött szövetséget. Fiának, Bélának bizánci hercegnőt hozott feleségül. A régi berendezkedés felbomlott, s minden, ami a helyén kialakult, már egy új korszak jellemzői közé sorolható. A tatárjárás Törekvés a korlátlan királyi hatalom visszaállítására: Béla herceg, a meggyilkolt Gertrúd fia a királyi tekintély hanyatlását apja gyengekezűségének tulajdonította. IV Béla (1235-1270) uralkodását azzal kezdte, hogy megvakíttatta az elhalt király feltétlen hívét, Dénes nádort. Állítólag a nádorral csalta meg harmadik felesége a már beteg II. Andrást A gyermeket váró özvegy királyné is menekülni kényszerült, s német földön megszülető fiának később fontos szerep jutott. Az ő gyermeke lett az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András Az új király ugyanis szinte valamennyiük előtt bizonygatni kezdte hatalmát. Közben királyi megbízottak járták az országot, hogy az örökadományokat visszavegyék, s azokat

újra a királyi várszervezetbe tagolják. A kunok, Juliánius útja, a tatár veszély: A tatároktól elszenvedett Kalka folyó mellett elszenvedett vereség (1223), után a kunok hajlottak a kereszténység felvételére, mert reménykedtek, hogy a szintén fenyegetett nyugati keresztény államok megsegítik őket a további mongol csapásokkal szemben. II. András Béla herceg költségén négy domonkos szerzetest indított útnak a magyarok keresésére A magyarországi egyház a kereszténység keleti terjesztése során sokat várt a keleten maradt magyaroktól. A legtöbb tájékoztatást erről a vidékről valószínűleg a XI. Század második felében íródott Ősgesztából meríthették (A geszta a kora középkor jellegzetes történeti műfaja volt. Egy-egy nép távoli múltját mutatta be regényes formában) A négy szerzetes közül csak Juliánus élte túl a hosszú vándorlást, s 1236 végén visszatért MO-ra. A Volga középső folyása mentén megtalálta

a magyarság keleten maradt csoportját. Juliánius hírt hozott a tatár veszélyről, mely szerint a tatár seregek Németország ellen készülődnek. A tatárok már a domonkos szerzetes visszatértének évében elpusztították a keleti magyarok földjét. A kunok fejedelme, Kötöny a tatár előrenyomulás miatt kért bebocsátást Magyarországra IV. Bélától Amikor a magyar király megadta az engedélyt, s 40.000 kun betelepült az országba, a tatár harcosok már Kijev gyenge palánkfalait ostromolták A kunok iránti ellenszenv: IV. Béla a kunok szállásterületét az Alföldön jelölte ki, s e jó harcosokkal akarta biztosítani hatalmi fölényét hazai ellenzéke fölött. A kunok azonban nomád állattenyésztést folytattak, s a birtokhatároktól függetlenül legeltettek Mindezekért hamarosan általános ellenszenv övezte a betelepülőket. IV Béla rákényszerült, hogy ellenőrzése alá helyezze fejedelmüket. Kötönyt és családját Pestre vitette, s a

mai Vígadó tájékán egy kétszintes palotában őriztette Magyarország katonai adottságai a tatárjárás előtt: A várak megoszlása MO területén egyenletlen. A Dunántúlon, s különösen a nyugati határszélen viszonylag sűrűn helyezkedtek el. A nyugati határszélt közel 20 vár védte Mozgósítható harcosok között ott voltak a királyi szerviensek és a várkatonák. A tatárok győzelme: A tatárok Kijev elfoglalása után (1240) MO lerohanását is tervbe vették. Három irányból támadtak: az egyik sereg megkerülve a Kárpátokat, északnyugatról tört be az országba; a másik Erdély felől közelített. A fősereg pedig a Vereckei hágónál, a nádor csapatainak szétverésével nyitott utat magának, s előőrsei hamarosan Pest határáig hatoltak. Ebből a tatár előőrsből ejtett foglyokat Babenberg Frigyes osztrák herceg, aki úgy vélte, eleget segített, és eltávozott. A győzelemhez szokott magyarok és németek magyarázatot kerestek a

hódítók sikereire, így keveredtek a tatárokkal való együttműködés gyanújába a kunok. Fejedelmüket a Pesten gyülekező fegyveresek lemészárolták A bosszúra éhes kunok a Duna-Tisza közén megakadályozták, hogy a király által mozgósított seregek Pestre érjenek, majd kivonultak az országból. A király így a vártnál jóval kevesebb, mintegy 25.000 nehéz- és könnyűfegyverzetű lovast tudott összegyűjteni Ezt a sereget kerítették be 1241. április 12-én hajnalban a Sajó folyónál, Muhi mellett Batu-kán hadai S ez a had szenvedett vereséget azon a végzetes napon. A magyar sereg létszáma közel azonos volt a tatár seregével. Vereségünket a rossz hadvezetés és a tatárok taktikai fölénye okozta. A magyar sereg előnytelen helyen ütött tábort A csatában elesett a nádor, az esztergomi és a kalocsai érsek, és még három püspök. Itt szerzett sebeibe halt bele később a király öccse, Kálmán IV Béla csodával határos módon

menekült meg. A tatár pusztítás mérlege: A tatár seregek valószínűleg a végleges hódítás előkészítésére érkeztek hazánkba. Egyik fő céljuk az ország védelmi erejének teljes szétzúzása azonban nem sikerült. Furcsamód a kunoknak köszönhető, hogy a mozgósítás akadályoztatásával az Alföld katonanépének zöme érintetlen maradt. Ezt az is mérsékelte, hogy a hódító sereg északi szárnya az erős lengyel ellenállás következtében nem tudott időben megérkezni, és nem tudták fogságba ejteni a királyt. (aki Trau szigetére menekült) Egyes alföldi területeken a pusztítás mértéke meghaladta az 50%-ot. De ezek voltak az ország legritkábban lakott részeit. A történészek szerint az összlakosság kb 15-20%-a pusztult el ekkor (500E ember) A tatárok kivonulása: A megmenekült király az Adriai tenger egyik szigetén (Trau) várta ki a tatár veszedelem elmúltát. A hódítók április közepén egyetlen rohammal bevették Pestet.

A következő év elején azonban megtorpant a tatár támadás Esztergom és Székesfehérvár falai alatt már ők vallottak kudarcot. Egyre erősödött a lakosság ellenállása Így, amikor Batu-kán hírül vette, hogy Ögödej nagykán elhunyt (Dzsingisz fia), 1242 tavaszán a tatárok a Duna jobb partját követve elhagyták az országot. IV Béla visszatérhetett MO-ra IV. Béla reformjai A tatárjárás tanulságai: A Dunántúlon az erődített helyek sikerrel álltak ellen a tatárok támadásának. Az is bebizonyosodott, hogy a könnyűlovas tatárok rohamait a páncélos nehézlovasok megállíthatják. Hadügyi reformok: IV. Béla várépítési reformkor hirdetett, s az erődítmények emelését birtokadományokkal ösztönözte A javadalmazottaknak előírta, hogy páncélos lovasokat állítsanak ki a királyi seregbe. A még létező szabad katonarétegből is sokan kaptak birtokadományokat, hogy képesek, legyen a páncélos felszerelést beszerezni. A

várospolitika: Elsősorban a védelmi cél vezérelte IV. Bélát a városfejlesztésben is Fő követelménynek szabta a városfalak megerősítését. A városokat is páncélos nehézlovasok, felszerelésére kötelezte Egy-egy új város általában a Fehérvárott alkalmazott jogokat kapta meg. Várospolitikájának legkiemelkedőbb eredménye az 1247-ben alapított Buda városa volt Kunok, jászok: Az ország katonai ütőképességét a király a harcos népelemek betelepítésével is meg akarta erősíteni. Visszacsalogatta a kunokat (1245), akik számára Szolnokról keletre ill. A Duna-Tisza közén jelölt ki szállásterületet Tőlük északra a Tisza szolnoki kanyarulata mentén az iráni eredetű jászok jutottak földhöz. Mindkét nép könnyűlovas harcmodorú volt A formálódó nemesi társadalom: Egy jogilag egyesülő réteg, a nagybirtokosok, tisztségviselő bárók, közép- és kisbirtokos szerviensek adómentességben részesült. Szabadon

végrendelkezhettek, peres ügyeiket a királyi bíróságon intézhették, s a királynak csak katonáskodással tartoztak. Az aranybullában a nemes (nobilis) szó még csak az előkelők vékony rétegét jelölte. A király és fia által 1267-ben kiadott kiváltságlevél viszont már elismerte a királyi szerviensek nemességét is, s őket egyszerűen csak nemesnek nevezte. A királyi kiváltságok alapján a várjobbágyok is megkaphatták a nemesi jogokat Egy részük valóban szabad földhöz, közép- és kisbirtokhoz jutott. Nemessé válásukkal a királyi várszervezet végleg bomlásnak indult Főnemes, köznemes, familiaritás: Ekkor alapozódott meg több olyan bárói hatalom, amely a XIII. Század utolsó negyedében lehetetlenné tette a királyi kormányzat működését. A Stájerországból származó család, melynek tagjai Kőszegről –egyik várukról- a Kőszegi családnevet vették fel. A Vértes-hegység vidékén a gondjaikra bízott vármegyéket

örökös tartományuknak tekintették a Csákok. Ilyen volt a Kán család is A mindössze 10-20 famíliából alakult ki a nemesség egy vékony vezető rétege, a főnemesség. A közép- és kisbirtokos köznemesek, az egykori királyi szerviensek és várjobbágyok általában nem tudtak függetlenedni a nagybirtokos báróktól. Közöttük mindkét fél számára előnyöket nyújtó kapcsolat született A nemes elszegődött önként a tehetősebb nagybirtokos szolgálatába. Tagja lett ura katonai kíséretének, háztartásának, famíliájának Innen származik a kapcsolat elnevezése, a familiaritás. Aki szolgálatba állt, az lett a familiáris nemes, aki szolgálat fejében juttatásokat, ellátást, védelmet kaptak. A familiáris nem kapott hűbérbirtokot, személyes szolgálatvállalása nem csorbította nemesi jogait. A nemesi vármegyék kialakulása: A királyi vármegyerendszer szétzilálódásakor hiányzott a helybeni jogszolgáltatás, a Zalán innen és

túl lakó szerviensek már 1232-ben felhatalmazást kaptak a királytól, hogy ügyeikben saját maguk intézkedhessenek. Egy-egy királyi vár körzetében az ott lakó királyi szerviensek közigazgatási szerveket hoztak létre, s maguk közül, ügyeik intézésére szolgabírát választottak, akik a nagybirtokos ispánnal együtt ítélkeztek. Az 1290. évi törvény a szolgabírák számát megyénként 4 főben állapította meg A szolgabírák várszervezettől függetlenül működtek. Tevékenységük a nemesség önkormányzatát jelentette, s a királyi hatalom helyi képviseletévé vált: átvette a királyi vármegyék feladatait. A főispán képviselte a királyi hatalmat, a választott szolgabírák pedig a vármegye nemességét. Harc a Babenberg örökségért: IV. Béla, még a tatárjárás idején ellenséges viszonyba került II Harcias Frigyessel Ausztria és Stájerország ura menekültében fogságba ejtette a magyar királyt, s csak kincsei és MO nyugati

vármegyéinek átengedésének fejében engedte el. 1246-ban IV. Béla bosszúhadjáratot indított, s az összecsapásban Frigyes életét vesztette A csatát Béla elvesztette Mivel a herceg utód nélkül halt meg, IV. Béla a Babenberg örökségért szállt harcba Vetélytársa, II Premysl Ottokár (1253-1278) volt, aki rokonság címén tartott igényt a hercegségre. Ottokár nyert, és egyesítette Csehországot, Ausztriát és Stájerországot, mellyel Közép-Európa legnagyobb erőforrásokkal rendelkező uralkodója lett. IV. Béla a balkánon kárpótolta magát Megszerezte a Macsói bánságot, s kiterjesztette fennhatóságát Boszniára is Apa és fia viszálya: Az 1260-as évektől kezdve István herceg szembefordult apjával, IV. Bélával Sok csatát vívtak, de fia jobb hadvezérnek bizonyult. Leghíresebb csatájukat 1265-ben, Isaszegnél vívták Istvánnak jutott az ország keleti része, ahol ifjabb király címen uralkodott, míg Béla visszaszorult a

Dunától Nyugatra. V. István (1270-1272) apja halála után egyedüli uralkodó lett Felesége kereszténnyé lett kun leány volt, akivel még apja házasította össze, politikai okokból. Tőle született örököse, László 6. Magyarország újjászervezése a XIV Században: Károly Róbert és Nagy Lajos politikája, illetve az uralmuk alatt a társadalomban bekövetkező folyamatok, változások Károly Róbert Tartományuraságok Magyarországon: A királyi hatalom meggyengülése következtében a nagyurak úgy viselkedtek, mint a kiskirályok: magánbirtokaikat örökös tartománynak tekintették, és királyi jogokat gyakoroltak, önálló politikai tényezővé váltak. A legnagyobb kiterjedésű kiskirályságok a Csákok (ÉNY), a Kőszegiek (Dunántúl), Subicsok (Horvátország) kezén voltak. Továbbá: Abák, Borsák, Kánok, Babonicsok Károly Róbert trónra jutása: III. András halála után az Árpádok véréből csak leányági örökösök maradtak Az

új elv értelmében csak azt tekintették törvényes uralkodónak, akit a Szent Koronával koronázott meg Székesfehérváron, az esztergomi érsek. A három leányági trónigénylő közül Károly Róbert lett a király, 1310-ben. Károly Róbert és az Amadé fiak: Károly Róbert (1301-1342) megkísérelt együtt uralkodni a kiskirályokkal. A remélt kiegyezés helyett azonban hamarosan fegyveres összeütközésre került sor. Ekkor történt, hogy Kassa városában a polgárok megölték a városon élősködő Aba Amadét. Az Amadé fiak megígérték, hogy a tartomány két vármegyéjét átengedik a királynak De megszegték a szerződést, ezért 1312-ben, a rozgonyi csatában Károly Róbert vereséget mért a Csák Mátéval szövetkezett Amadé fiakra. A kiskirályságok fölszámolása: Az 1310-es évekre a társadalom szinte valamennyi szintjén kimutatható az elégedetlenség a kiskirályokkal szemben. A paraszti gazdaságok elszegényedtek, mert minden hasznot a

helyi nagyúr fölözött le. A kiskirályok elleni harcokban számítani lehetett a főpapság, a nemesek és a városi polgárság haderejére. Azonban Csák Máté 1321-ben bekövetkezett természetes halála miatt az ország egész területén Károly Róbert lett az úr. Károly Róbert kormányzati rendszere: A király által felemelt vezető réteg tagjai töltötték be a főméltóságokat. Az újonnan megszerzett tisztségek birtokosai közül ekkor emelkedtek ki a Drugethek, Újlakiak, Garaiak, Bebekek, Lackfiak. Ám vagyonukat birtokaik igazgatásából nyerték. Ők saját zászló alatt vezetett hadsereggel, bandériummal kötelesek voltak a király rendelkezésére állni Akik ilyennel rendelkeztek, zászlósuraknak nevezték. A megyék, és a király is állított bandériumokat Károly Róbert nem hívott össze országgyűléseket. Az ország főméltóságai: A nádor, a király helyettese, eredetileg az udvarbirtok kezelője volt. A nádor királyt helyettesítő

jogköre katonai tekintetben is érvényesült. Az országbíró ítélkezési hatásköre már a társadalom minden rétegére kiterjedt. A tárnokmester a királyi jövedelmek (regálék) kezelője volt, amelyet később a kincstartó vett át. Az erdélyi vajda Erdély királyi vármegyéinek kormányzója volt. Az ország bánjai, a megyésispánok továbbá a lovász-, asztalnok-, ajtónálló-, pohárnokmesterek is főméltóságnak számítottak. Új népek MO - on: A különösen elnéptelenedett Felvidékre morvák és lengyelek érkeztek. Belőlük, és a hazai szlávságból alakult ki a késő középkorban a szlovák nép. A Kárpátalján ekkor jelentek meg a rutén telepesek, s Erdélybe pásztorkodó románok települtek be. Városfejlődés: A magyar városokat az átmenő forgalom éltette, s fejlődésüket is a távolsági kereskedelem szabta meg. A délnémet kereskedők Győrben és Esztergomban kereskedőházakat alakítottak ki. (be: iparcikk, olasz fűszer; ki:

nemesfémek) A szabad királyi városok csak a királynak fizettek adót, önkormányzattal rendelkeztek, s a királyi előírásoknak megfelelően fallal vették körül magukat. Kiváltságaik közül a legfontosabb a bíró-, tanács-, és plébános választás joga volt. A polgárok e városokban általában megszerezték a vámmentességet, a vásártartási és az árumegállító jogot is Utóbbi azt jelentette, hogy a városba érkező kereskedők kötelesek voltak áruikat a város piacán eladásra kínálni. A XIV – XV. Századi magyar királyok széles körű jogokat biztosítottak a polgárok számára A városok másik csoportját mezővárosok alkották. Az önkormányzatnak csak csekély fokát érték el Lakóik földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, s járandóságukat a földesuraknak évente, egy összegben fizették. Vámok: Különösen a bor és a szürkemarha talált külföldön vevőre. A király által kivetett adók közül elsősorban

a vámok érintették a polgárokat. A harmincadvámot a főútvonalakon felállított harmincadhelyeken kellett befizetni A behozott és a kivitt áruk értékének 1%-át fölözte le a kincstár. (majd 3,33% lett) Pénzügyi reformok: Az ország rendelkezett nemesércekkel, hiszen Európa aranytermelésének 2/3-át MO szolgáltatta ebben az évben. Az aranyforint, melyet a firenzei fiorino mintájára vertek, 1325-től került forgalomba. Emellett megtartották az ezüst és réz ötvözetből készült dénárt is. Károly Róbert elrendelte a nemesércek királyi monopóliumát is. A nemesérc beváltása kizárólag a királyi pénzverő kamaráknál történhetett, s a veretlen aranyat s ezüstöt kivonták a szabad kereskedelemből. A nemesfémbányászat növekedését szolgálta, hogy 1327-ben megszűnt a bányászat királyi monopóliuma. A királyi monopólium azt jelentette, hogy a birtokán talált érclelőhelyet a földesúr kötelezően felajánlotta a királynak, s

érte cserebirtokot kapott. Az egyházi és világi földbirtokosok tisztes haszonnal járó engedélyt kaptak a bányák feltárására A kibányászott ércek után a bányavárosok vállalkozói bányajövedelmet, urburát fizettek (az arany 1/10-ét, ezüst v. egyéb 1/8-adát). Kétharmadát a királynak, egyharmadát a földesúrnak A földesúrnak ezt a királyi kamaráknál pénzre kellett váltania. Miután Károly Róbert megszüntette a kötelező pénzbeváltást, pótolnia kellett a jövedelem kiesést Minden olyan ház után, amelynek kapuján egy szénásszekér átfért, adózni kellett.(kapuadó) Ezt kamara-hasznának is nevezték Ezt tekinthetjük a jobbágyok első állami adójának. Nagy Lajos, a lovagi erények megtestesítője: Károly Róbert uralkodásának utolsó éveiben az ország gazdasága föllendült, s az előkelők támogatták az uralkodó politikáját. Így aztán a király halála után legidősebb fiát, Lajost mindenki megelégedésére emelték

trónra Az Anjouk külpolitikája Károly Róbert idején: Az Anjouk szívesen folytatták az Árpádok külpolitikai törekvéseit, mert fölismerték, hogy ezekre hivatkozva, dinasztikus hatalmat építhetnek ki Közép-Európában. Az Árpádok délvidéki hatalmának visszaállítását azonban többen is akadályozták: Szerbia, Bulgária és a Velencei köztársaság. A legnagyobb katonai kudarc Havasalföldön érte Károly Róbertet. A túlnyomórészt román (vlach) lakosságú vidéken a kunszármazású Basaráb szervezett államot. A bolgár cárhoz húzódó Basaráb egy hegyszorosban csapdát állított a magyar seregeknek (1330), s az ellenség gyűrűjéből a király is csak nehezen menekülhetett. Havasalföld ideiglenesen független maradt. Károly Róbert rokonsága behálózta a térség több országát. Lengyelországgal különösen elmélyítette kapcsolatait A többször megözvegyült király végül a lengyel részfejedelemségeket egyesítő Lokietek

Ulászló lányát, Erzsébetet vette nőül. (Ebből a házasságból született később Lajos) A házasság miatt Robi szembekerült a cseh királlyal, aki a lengyel trón megszerzésére tört. Később a viszonyok javulása folytán Robi egyezséget közvetített a csehek és lengyelek között. János cseh király lemondott a lengyel koronáról, Kázmér, az új lengyel király viszont fölhagyott területi követeléseivel, s beleegyezett, hogy Szilézia végleg a cseheké legyen. A három király az egyezséget 1335 novemberében fényesen megünnepelte Visegrádon A királyok kölcsönös segítségnyújtásban állapodtak meg, külső támadás esetére. A cseh- magyar gazdasági külön egyezségben kijelöltek egy elkerülő utat Bécstől északra, mely Bécs árumegállító (1242) jogát volt hivatva korlátozni. A jó viszonyokat jelképezendő a lengyel király 1339-ben – fiú örökös híján – Károly Róbert egyik fiára ruházta a lengyel trón

megöröklésének a jogát. Nagy Lajos Nagy Lajos nápolyi hadjáratai: Az Anjouknak nemcsak Lengyelországban voltak érdekeltségeik, de nápolyi örökségükre is igényt tartottak. A pápák azonban nem akarták a magyar és nápolyi nápolyi királyság egyazon uralkodó alatt történő egyesítését. Így azután hiábavalónak bizonyultak Károly Róbert aranyai, ügyes diplomáciai lépései, s hiába vezetett kétszer is győztes hadjáratot Itáliába: a nápolyi trón nem lett magyarországi Anjouké. Dalmácia meghódítása és a balkáni egyeduralomért folytatott harcok: A nápolyi kudarc után Lajos végre győzelmet arathatott Dalmáciában (1358). Diadalát a dalmát városok segítettél elő, amelyek lerázták magukról a velenceiek uralmát, s helyette a magyar király fennhatóságát ismerték el. Velence nem nyugodott bele a verségbe. Többször is háborút provokált a magyarok ellen, s Lajcsi győzelmét csak az 1380-ban megkötött béke tette

véglegessé. A Szerbiában történt változások szintén kedveztek a magyar hódításnak. A Dusán István alatt (1331-1355) idején átmenetileg megerősödött Szerbia, az uralkodó halála után részekre hullott. Az észak-szerbiai tartomány ura meghódolt a fegyveresekkel érkező Lajcsi előtt, s ugyanezt tette a szomszédos Bosznia bánja is. A moldvai fejedelemség: A tatár uralom visszaszorulásának következtében Havasalföld mellett egy mások román fejedelemség született: Moldva. Megszervezésében Lajcsi közreműködött, aki egy máramarosi román vajdára bízta a tatároktól elhagyatott, románok lakta terület igazgatását. Moldva azonban földrajzi fekvéséből adódóan a lengyel király függésébe került A magyar-lengyel kapcsolatok: Az Anjouk külpolitikájában alapelvnek számított a magyar-lengyel jó kapcsolatok ápolása. Nagy Kázmér Lengyelországát egy újonnan alakult nagyhatalom: Litvánia fenyegette. Lajcsi többszőr is

készségesen küldött segédhadakat Lengyelországba. A litvánok elleni küzdelem azonban eldöntetlen maradt 1370 őszén meghalt Nagy Kázmér. Ezáltal a lengyel korona Lajcsira szállt Lengyelország nem került függésébe Magyarországtól, s a két országot csupán a közös uralkodó fűzte össze (perszonálunió). A lengyel trón Magyarország számára inkább csak külpolitikai előnyöket jelentett. A magyarok mégsem örvendtek népszerűségnek a lengyel fővárosban. Ezért elsősorban Nagy Lajos lengyel származású anyja, Erzsébet okolható, aki tüntetően magyarokból álló testőrséggel vetette körül magát. Népszerűtlenségét ellensúlyozandó, Lajcsi jelentős kiváltságokat adott a lengyel nemességnek, ami e rétegek megerősödéséhez vezetett. Társadalomfejlődés az Anjouk korában: Az ország különböző állapotban élő és különböző kiváltságokat élvező lakosai két alapvető csoportban egyesültek. Az egyik csoportba

tömörülők földbirtokuk révén a nemesség soraiba tartoztak. Földjükre megkapták az uralkodótól az adómentességet és csupán katonáskodási kötelezettségük volt. A másik csoport tagjai, a földtulajdonnal nem rendelkező jobbágyok a földesurak földjein telkeket vettek használatba. A használatba kapott telek fejében a földesúr, az egyház és az állam szolgáltatásokra kötelezte őket. Az egységes nemesség és jobbágyság kialakításában a királyihatalom döntő szerepet játszott. A jobbágyterhek egységesítése elsősorban a pestisjárványok következtében kerültek napirendre. A köznemesek birtokairól az életben jobbágyok gyakran átszöktek a nagyurak földjeire. A nagybirtokosok, mint udvari tisztviselők és a nápolyi hadjárat haszonélvezői, megengedhették maguknak a jobbágyi szolgáltatások mérséklését. Ez a nemességen belül ellentéteket teremtett. Ennek feloldása miatt hívta össze Lajcsi az 1351-es országgyűlést Itt

sor került az Aranybulla megújítására. Az 1351. Évi törvények: Lajcsi 1351-ben elrendelte, hogy a gabona és a szőlő után minden jobbágy köteles a termény kilenced részét fizetni. A jobbágyok e mellett évi adóval (cenzus), egyéb terményekkel, háziállatokkal tartoztak földesuruknak, ami mellett, és a királynak állami adót (kapuadó) fizettek. Törvény mondta ki, hogy mindenki szabad Az ősiség törvényében Lajcsi megszüntette az Aranybullában rögzített végrendelkezési szabadságot. Ezzel azt akarta elérni, hogy a fiúágon öröklődő nemesi birtok – fiú utód híján- már csak egy szűkebb körben, az elhunyt nemzetségén belül találhasson gazdára. A cél ezzel végső soron az volt, hogy örökösök hiányában a birtokok a királyra szálljanak Udvari nemesség, vármegyei nemesség: Az Anjouk a királyi udvart nyugati minták alapján szervezték meg. A király helyetteseként működtek a diplomaták A király és a tanács

döntéseit a király nevében hajtották végre az udvari apródok, ifjak, lovagok. Az udvari nemesség gondolkodásmódja az Anjouk idején kezdett lényegesen különbözni a vármegyei nemesektől. Az udvari társadalom észjárását a királyság tisztelete határozta meg, míg az udvaron kívül rekedtek, vidéki nemesek elsősorban a nemesi szabadság szószólói lettek. Az udvari és vidéki nemesek közti szakadékot a királyok is mélyítették Az Anjou uralkodók szokása az volt, hogy udvari hívüket kiemelték a megyei bíráskodás alól, s királyihoz rendelték. Plusz egyre sűrűbben kapták meg a pallosjogot (szabadispánság). 7. Hunyadi Mátyás központosító politikájának elemei és Mátyás külpolitikai törekvései Leszámolás a Hunyadi párttal: Hunyadi János halála után két fia közül az idősebb, László lett a Hunyadi család feje, s az ő kezére szálltak a királyi várak is. V László kinevezte rokonát, Cillei Ulrikot

főkapitánynak, s rá akarta szorítani Hunyadi Lászlót arra, hogy minden királyi erősséget és jövedelmet az új katonai tisztségviselőnek adjon át. Hunyadi László Cilleit a királlyal együtt Nándorfehérvár várába csalta, s a főkapitányt megölette, a királyt pedig foglyul ejtette. Később ezt a szabadon engedett V László megtorolta: elfogatta a két Hunyadit, s felségsértés címén Hunyadi Lászlót Budán kivégeztette (1457. március 16), az ifjabb fiút, Mátyást pedig magával vitte Prágába, és ott fogságba vetette. Mátyás királlyá választása: V. László 1457 őszén pestisben meghalt Vitéz János váradi püspök megegyezett Pogyebrád György cseh kormányzóval Hunyadi Mátyás kiadatásáról. Szilágyi Mihály pedig Szegeden megállapodott Garai László nádorral Szilágyi Garai bántatlanságát, a nádor Mátyás támogatását ígérte. Szilágyi Mihály 15E fegyverest vonultatott fel a királyválasztó országgyűlésre. A

főpapok és főurak tanácsa 1458 januárjában elfogadta királyul Hunyadi Mátyást. Az országgyűlés Mátyás mellé öt évre Szilágyi Mihályt nevezte ki kormányzónak. Garai László nádort leváltották, és eltávolították Szilágyi Mihályt is Mátyás a déli végekre küldte nagybátyját, ahol az később török fogságba esett és kivégezték, mert nem árulta el Nándorfehérvár sebezhető pontjait. Mátyás felszámolta az elégedetlen főurak lázadását (1459), Jiskra felvidéki uralma is összeomlott (1462). A koronázás: Noha Mátyás uralta immár az egész országot, királyságának törvényességét még mindig kétségek övezték, hiszen koronázása elmaradt. III Frigyes hajlandó volt kiszolgáltatni a Szent Koronát Mátyásnak 80E arany fejében Továbbá, ha a magyar király fiú örökös nélkül hal meg, igényt formált a magyar trónra. 1464-ben, a törvényeknek megfelelően megkoronázták Hunyadi Mátyást. Mátyás állama:

Átalakította a királyi tanácsot. A napi ügyek intézésére egy főpapokból és bárókból álló szűkebb tanács működött a király mellett, s a nagyobb testületet csak a különösen fontos döntések (országgyűlések előkészítése, lebonyolítása) alkalmával hívta össze. Az országgyűléseket a köznemesség legtöbb követelését törvénybe foglalták. Erre nagy szükség volt, mert meg kellett nyerni a köznemességet. Mátyás elismerte a városok jogát az országgyűlési képviseletre, és átszervezte a kancellária és a bíróság hivatalait. A bíráskodásban igyekezett csökkenteni a rendek szerepét: a legfőbb fellebbviteli bíróság, a királyi személyes jelenlét bírósága élére az országbíró helyett királyi hivatalnokot, személynököt (personalis) nevezett ki. Pénzügyigazgatás, adók: A pénzügy és adóügy átszervezésére 1467-ben került sor. Az ország pénzügyi igazgatását hagyományosan a főkincstartó

irányította, aki mindig is a bárók közé tartozott. Mátyás a kincstartóság élére nem nemest, hanem egy budai polgárt, Ernuszt Jánost nevezett ki. A királyi jövedelmek biztosításához az adózási rendszert is meg kellett változtatni. Mátyás ezért a kamara haszna helyett bevezette a királyi kincstár adóját. A király már kapu szerint, hanem a háztartások száma szerint (füstpénz) vetette ki a kincstári adót. A háztartás lett az alapja a rendkívüli hadiadónak is, amelyet a háborúk költségeire fordítottak Rendkívüli azért volt, mert kivetését évről évre az országgyűlésnek kellett megszavaznia, ellentétben a rendes királyi kincstár adójával, amelynek beszedéséhez nem kellett a rendek jóváhagyása. A kincstári és a rendkívüli hadiadó együttes összege évi egy forintra rúgott. Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincad vámot is. A koronavámot viszont minden kereskedéssel foglalkozó embernek fizetnie kellett. A

pénzügyi reformok eredménnyel jártak Mátyás éves bevétele 500E és 700E forint között volt Magyarország gazdasága: A király elsősorban az adókból, valamint a sójövedelmekből, a pénzverő- és bányakamarák hasznából és a koronavámból töltötte föl kincstárát. A „fekete sereg”: Mátyás hadseregét halála után kezdték fekete seregnek nevezni. Az 1460-as évektől egyre több zsoldost fogadott fel, akik zömében csehekből és lengyelekből álltak. Létszámuk akár 15-20E –re is emelkedhetett A jól kiképzett katonákat Mátyás 4 fegyvernemre osztotta: nehéz- és könnyűlovasság, gyalogosok, tüzérség. Egy lovaskatona havi zsoldja 3, egy gyalogosé 2 forint volt. Mátyás törökellenes politikája: Mátyás nem erőltette a törökellenes támadó hadjáratokat. Az ország védelméért azonban sokat tett Kialakította a második déli védővonalat. (Karánsebestől Adria irányába) A horvát-szlavón bán, a temesi ispán, és az

erdélyi vajda feleltek a déli határok védelméért. Mátyás törökkel szembeni politikájára az aktív védelem jellemző 1463-ban, két hónapi ostrom után, visszafoglalta Jajca várát, és Észak-Boszniában megvetette lábát. Amikor a szultán háborúzott a perzsákkal, a magyar főpapok kényszeríttették Mátyást, hogy vegye ostrom alá Szabács várát. A nemrégen épített török földvárat sikerült is elfoglalni 1479 őszén, az erdélyi Kenyérmezőn Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán nehézpáncélosai nagy győzelmet arattak a török sereg felett. Mátyás hadvezére, Kinizsi Pál Szerbiába vezetett portyákat (1480-1481), maga a király pedig Boszniába vezetett megtorló hadjáratot (1480). Mátyás cseh politikája: Mátyás a német-római császári cím elnyerését tűzte ki célul. Ehhez a cseh királyságot kellett megszereznie, mert az volt az egyik választófejedelem. II Pál pápa kiközösítette a huszita

vallású Pogyebrád Györgyöt, akit a cseh rendek királyukká választottak. Mátyás cseh hadjárata (1468) nem hozott teljes sikert 1469-ben ugyan cseh király lett, de nem tudta megverni Pogyebrád Györgyöt. Pogyebrád György halála után (1471) a lengyel király fia, Jagelló Ulászló lépett Mátyás és Ulászló csak 1479-ben egyezett meg. Elismerték egymás cseh királyi címét, s Mátyásé lett Szilézia, Morvaország, Lausitz. Vitéz János összeesküvése: 1471-ben főpapi, főúri összeesküvés bontakozott ki a király ellen. Vitéz János esztergomi érsek hibáztatta Mátyást, hatalmas költségei, és a cseh hadjárat részbeni sikertelensége miatt. Az volt a tervük, hogy a lengyel király másodszülött fiát, Kázmért ültetik a helyébe. A pécsi püspök, Csezmiczei János (Janus Pannonius) is a lázadók között volt Mátyás hamar megnyerte a bárókat és a köznemességet. Az osztrák háborúk: Mátyás megfékezésére a Habsburg- és

Jagelló-ház szövetségre lépett egymással. III Frigyes nem Mátyásnak, hanem Ulászlónak adta a cseh királyságot. Mátyás seregeivel bevonult Ausztriába, s körülzárta Bécset Erre III Frigyes a címet Mátyásnak adta (1477). Mátyás továbbra is támadta Frigyest, hogy elfogadja házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost. Törvényes fiú utód híján ugyanis, Mátyás halála után Frigyes, vagy utódját illeti a magyar trón Corvin János 1473-ban született egy bécsi polgárlánytól. Mátyás Beatrixet, a nápolyi-aragóniai király lányát vette el, de nem született fiú utódja. Ezért mindent elkövetett Corvin János utódlásáért Tisztségeket ruházott rá, és állandóan szerepeltette maga mellett, s megeskette a magyar főpapokat, hogy halála után Jánost választják királyukká. 1485-ben Mátyás elfoglalta Bécset, így a város fiának, Corvin Jánosnak is hódolt. 1486-ban azonban a német fejedelmek nem Mátyást, hanem Frigyes

fiát, Miksát választották német királlyá. Mátyás és a rendek: Uralkodása kezdetén szüksége volt a rendek támogatására, ezért a bárói rétegnek tisztségeket adományozott, a köznemességet pedig beengedte az országgyűlésbe. Amikor azonban a király már erős hadsereggel rendelkezett, egyre ritkábban hívott össze országgyűlést. 1486-ban kiadott törvényei pontosan szabályozták a rendi tisztségviselők, elsőként a nádor jogkörét. Mátyás gyakran birtokadományokkal, egyházi tisztségekkel, és javadalmakkal jutalmazta hivatalnokait, így azok főnemessé váltak. Mátyás életműve: Az általa foganatosított változások többsége ideiglenesnek bizonyult. Halála után visszaállt a régi állapot: újra a főurak kezébe került a hatalom. A túladóztatott ország gazdasága kimerült 8. Reformáció kibontakozásának okai, menete és főbb irányzatai (Luther, Kálvin, Münzer) A széttagolt Németország: A Német-Római Birodalom

jogrendje, amelyet még a német aranybullában (1356) fektettek le, megakadályozta a központosítást. Csak a közvetlen császári joghatóság alatt álló nemesség igényelte az erős császári hatalmat I. Miksa császár (1493-1519) reformokat vezetett be A belháborúk elkerülésére állandóan működő birodalmi törvényszéket szervezett Frankfurtban, s az igazgatást a birodalmi gyűlésre bízta. Megkísérelte az egységes birodalmi hadsereg felállítását, s ő szedette az első egységes birodalmi adót. Halála után csak a kisebb horderejű reformok lehetősége maradt meg. A reformra szoruló római katolikus egyház: A XIV. Század óta bekövetkezett természeti csapások (pestis, százéves háború, török előrenyomulás) a római katolikus egyház helyzetét is megingatták. Kevés olyan korszaka van a történelemnek, amelyet ennyire áthatott a félelem Sokak szerint az egyház megromlott. A központosított egyházkormányzat különböző szintjein

egyes pápák, főpapok papok messze eltávolodtak a Krisztus parancsainak megfelelő élettől. A búcsúcédulák árusítása különösen nagy visszatetszést keltett. A 100, majd 50, később 25 évenként elrendelt Szent évek alkalmából a nép pénzért vásárolt búcsúcédulákkal válthatta meg az egyháztól a bűnbocsánatot. A hívők tekintélyes hányada viszont úgy tudta, hogy a lélek túlvilági sorsa felől csak Isten dönthet, és az üdvözülésről, a mennyországba jutásról még a pápa sem határozhat. A XVI. Század elején sok katolikus hívő megcsalatva érezte magát Többen úgy látták, hogy az egyházfő aszerint ítéli meg a Krisztushoz való kötődésüket, hogy milyen a kapcsolatuk az egyháziakkal. Nyugat- és Észak-Európában asztrológiai számítások alapján általánosan elterjedt az a nézet, hogy közeledik a világvége. A római katolikus egyház megreformálásáért indult vallási mozgalom alapvető változásokat hozott.

Luther fellépése: 1517-ben X. Leó pápa megbízottai elárasztották Németországot Valamennyien búcsúcédulákat árusítottak, s a vevőknek az egyházfő teljes bűnbocsánatot ígért. A befolyt összeget a pápa a Szent Péter-templom felépítésére kívánta fordítani Egy Ágoston-rendi szerzetes, a wittenbergi egyetemen tanító Luther Márton (1483-1546) bátran rávilágított a visszaélésekre. 1517 októberének végén elküldte püspökének és tudóstársainak 95 pontba foglalt véleményét a bűnbocsánatról, a pápa hatalmáról és a bűnbocsánat pénzért való árusításáról: „.A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg.” Ha ez így van, nincs szükség pápára, papokra, szerzetesekre, de egyházi birtokra és tizedre sem Luther szerint a szentséges a keresztények szent cselekményei, amelyek révén a keresztény hit szerint az ember különleges isteni kegyelemben részesül. A római katolikus egyház szentségei a következők: keresztség,

bérmálás, oltáriszentség, a bűnbánat szentsége (gyónás), a betegek szentsége, a papi rend, a házasság szentsége. Luther e szentségek közül csupán a keresztséget és a kétszín alatti úrvacsoravételt tartotta meg, mert a Bibliában csak ezek szerepelnek. Az igaz ember hitből él, és csakis a Krisztusba vetett hite által üdvözül. „Minden hívő pap” – hirdette Luther, és ezzel arra ösztönzött, hogy mindenki szabadon vizsgálja, tanulmányozza a Bibliát. Ez csak úgy lehetséges, ha a szentírás mindenkihez az anyanyelvén jut el. Luther és a német fejedelmek: V. Károly a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte Luthert (1521) Ám itt sem tudták rávenni őt tanai visszavonására A pápa kiközösítéssel, a birodalom katolikus császára birodalmi átokkal sújtotta Luthert. Ez azt jelentette, hogy bárki büntetlenül megölhette. Életét Bölcs Frigyes szász választófejedelem mentette meg, aki Wartburg várában bújtatta el az

üldözöttet Luther Márton itt befejezte a Biblia németre fordítását, s ezzel tömegekhez hozta közelebb a Szentírásba foglalt hitet. A fejedelmek felismerték, hogy a reformáció hatalmuk növelésére, függetlenségük erősítésére egyaránt alkalmazható eszköz. Luther ugyanis a német nemzet keresztény nemességéhez intézett írásában (1520) elismerte a világi hatalom szükségességét. A Luther követőivé vált tartományi urak rátették kezüket katolikus egyház birtokaira (szekularizáció) Münzer Tamás és a német parasztháború: Egy zwickaui plébános, Münzer Tamás (1488-1525) olyan hitelveket terjesztett, amelyek a társadalmi rend megváltoztatását követelték. Münzer elutasította a csecsemőkeresztséget, s a felnőtt szabad döntésére akarta bízni, a hívők közösségbe való belépését. Az újrakeresztelők (anabaptisták) az igazságosság országát hirdették Münzer kijelentette: a zsarnokoknak fizikailag is meg kell

semmisülniük. A magát „Krisztus hírnökének” tartó prédikátor 1524-ben Thüringiában a rosszul felfegyverzett parasztseregek élére állt. Luther a háborgó parasztok ellen tüzelte a környék fejedelmeit, akik a felkelést vérbe fojtották. 1525 májusában a menekülés közben elfogott Münzer Tamást lefejezték Vallásháború Németországban: V. Károly császár Németország katolikus részének élére állt 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen megjelent katolikus többség döntést hozott a reformáció fölszámolásáról. A Luthert követő fejedelmek tiltakoztak a határozat ellen (A latin eredetű protestál = tiltakozik szóból származik a protestanizmus kifejezés, amely a katolikus egyháztól a XVI. Században elszakadt keresztény hitfelekezetek közös elnevezése) Egy évvel később, az augsburgi birodalmi gyűlésen pedig elfogadták azt a nyilatkozatot, amely megkülönbözteti őket a katolikusoktól. Az augsburgi (magyarosan:

ágostai) hitvallás, amelyet Philipp Melanchton dolgozott ki, 28 pontban foglalta össze az új tanításokat. A protestánsok és a katolikusok között kitört a vallásháború. A protestáns fejedelmek fegyveres szövetsége (Schmalkaldeni Szövetség, 1531) és a császár által vezetett katolikus közötti harc váltakozó sikerrel folyt. Az erőviszonyok kiegyenlítődtek, ami megegyezésre ösztönözte a szembenálló feleket. Az 1555. évi augsburgi vallásbékét V Károly öccse, Ferdinánd cseh és magyar király hozta tető alá Ebben a lutheránus vallást a katolikussal egyenrangúnak ismerték el, s kimondták, hogy az uralkodók vallási ügyekben szabadon rendelkezhetnek. Az alattvalók uraik vallását kötelesek követni („Akié a föld, azé a vallás”) A béke megengedte, hogy a városokban egymás mellett létezzen a katolikus és a lutheránus felekezet. Németország területén létrejöttek az apró tartományi lutheránus egyházak. Az evangélikus

egyház neve is tükrözi, hogy az egyháznak elsődlegesen a Biblia, abból is a Jézus életéről szóló evangéliumok tanulmányozásához kell keretet nyújtani. A papok (lelkészek) itt nem rendelkeznek különleges lelki hatalommal. Az egyszerű szertartásokban fontos szerep jut a közös éneklésnek A reformáció terjedését segítették a protestáns egyetemek. Ezek voltak a kor legmagasabb színvonalú oktatási intézményei (az első a wittenbergi egyetem volt.) Kálvin János és a református vallás: Kálvin János (1509-1564) nézetei teremtettek igazán összhangot. Kálvin János francia jogász Luther és Ulrich Zwinglinek, (1484-1531), a svájci zsoldoscsapatok tábori lelkészének tanításainak hatása alatt vált protestánssá. Hitelveit A keresztény vallás tanítása című művében foglalta össze (Insitutio religionis Christianae, Basel, 1536). Tanai miatt üldözték, ezért Genfben telepedett le. 1541-től Kálvin Genf első lelkésze lett Az

általa alapított tanács a legnagyobb szigorral őrködött a polgárok viselkedése fölött. Az eleve elrendelés (predesztináció) tana szerint nem az ember viselkedése, hite, vagy a vallási törvények megtartása adhat üdvözülést, hanem egyedül Isten akarata. Az emberi élet fő célja megismerni Istent A földi életben a munka is Isten rendelése, ahogyan a munka eredményessége is az. Ezért a munkát, mint Istennek tetszőt, mint hivatást kell végezni, bízva Isten akaratában. Józan, takarékos, egyszerű, szorgos életmódot kell követni A református egyház – Kálvin nézetei a világi hatalomról: A kálvinista egyházakat vezető egyháztanácsok (presbitériumok) hasonlóak voltak a városi tanácsokhoz. A presbitériumokba a lelkészek mellé polgárokat is beválasztottak. Kálvin az ellenállás jogáról beszélt Szerinte a nép választott tisztségviselőinek kötelességük megfékezni a zsarnokok önkényét. Ha nincsenek ilyen

tisztségviselők, vagy nem töltik be feladatukat, akkor Isten választ ki valakit a megtorlásra. Kálvin e tétele a zsarnokölési elmélet Az antitrinitáriusok: A genfi tanács elfogatta és megégettette Szervét Mihály spanyol orvost, a vérkeringés felfedezőjét, aki vitatta a Szentlélek és Jézus istenségét, és csak az Atya Isten mivoltát ismerte el. A szerencsétlen áldozat megalapította a reformáció harmadik legfontosabb irányzatát, a szentháromság-tagadást (antitrinitarizmus, ma: unitárius vallás). A reformáció elterjedése: A lutheranizmus (evangélikus vallás) a német fejedelmek között, a skandináv országokban, Közép- és Kelet-Európa németlakta területein terjedt el. A kálvinizmus (református vallás) Franciaországban, Németalföldön, Skóciában, Svájcban és Magyarországon vert gyökeret. Az antitrinitarizmus (unitárius vallás) viszont csak Magyarországon (Erdélyben) és Lengyelországban vált az állam által elfogadott

vallássá. Anglia a vallás tekintetében külön utakat járt 09. A középkori magyar állam hanyatlásának tényezői és az ország három részre szakadásának folyamata (1490-1541) A Jagelló kor Magyarországon A bárók uralma II.Ulászló(1490-1516) már uralma kezdetén elvesztette a pénzügyek és az adópolitika irányításának jogát Beleegyezett abba, hogy a Mátyás idején szedett rendkívüli hadiadót eltöröljék. A bárók célja ezzel az volt, hogy a rendkívüli hadiadó alól mentesített jobbágyok számukra többet adózhassanak. II Ulászló a dlnémet Fuggereknek adta bérbe a bányákat A király azt is megfogadta, hogy minden fontos kérdésben csak a királyi tanácsban döntenek. A bárók hatalma akkor vált teljessé, amikor a szükségtelennek tartott fekete sereget felszámolták. A zsoldosok létük fenntartása érdekében fosztogatni kezdtek. A lakosság számára elviselhetetlenné vált sereget a főúri bandériumok Kinizsi Pál

vezetésével véres csatában megsemmisítették. (1492) Változások a nemesi társadalomban Nagy Lajos 1351. évi törvénye jogilag egységet teremtett a nemesek körében A valódi hatalmat a földbirtok nagysága, és a birtokolt várak száma biztosította. A bárók 1498-ban törvénybe foglalták annak a 40 bárói családnak a nevét, akik saját hadseregük (bandériumok) élén vonulhattak hadba. A saját hadsereggel hadba szálló bárók jogot kaptak arra is, hogy birtokaikon maguk szedjék be a királyi jövedelmeket. A bárók köre leszűkült, s kialakult egy örökletes bárói rangot élvező nemesség feletti társadalmi réteg, a főnemesség. A főnemességtől elkülönült a nemesség 2 nagyobb csoportja A kisnemesek (bocskoros nemesek: 25E) a jobbágytelkek nagyságához hasonló földön a világtól elzárva tengődtek. Földjüket a saját családjukkal művelték meg. Ám a jobbágyokkal ellentétben nekik földjeik után nem kellet adózniuk, és a

felemelkedésre is több lehetőségük volt. A középbirtokos nemeseknek kb 7E fős társaságának zöme megjelent az országgyűlésekek és tömegerejükkel hatni tudtak a bárókra. Így sikerült érdekeiknek megfelelő törvényeket, határozatokat elfogadtatniuk. A köznemesek közül sokan kerültek tisztségviselőnek a királyi udvarba Jellemző rájuk, hogy féltették a magyar királyi trónt az idegenektől. Eltérő nézetek az utódlásról Azt, hogy a köznemesség önálló politikai erővé vált, az 1505-ös rákosi országgyűlés egyik határozata bizonyítja. A köznemesség hangadóinak nyomására törvénybe foglalták, hogy a jövőben idegen házból nem lehet királyt választani. A törvényeket Werbőczy István öntötte szavakba, Szapolyai János királysága érdekében. Szapolyi János apját még Mátyás emelte az ország főméltóságainak sorába. A család a XVI Század elején már uralkodói reményeket táplált. Ezt jelezte a királylány

Jagelló Anna és Szapolyai János tervbe vett házassága is Szapolyai János hamarosan az ország egyik legnagyobb birtokosává vált. A trónöröklés kérdésében a köznemesség álláspontja élesen szembeszegült az országot kormányzó főpapok és bárók törekvéseivel. Ők egyre inkább hajlottak arra, hogy a király halála esetén a Habsburg családból válasszanak királyt. Elképzelésüket igyekezett meggyőződéssé formálni I. Miksa császár bizallmi embere, Brandenburgi György is Aki az időközben elhunyt Corvin János özvegyét vette feleségül, s ezzel hatalmas magyarországi birtokokhoz jutott. II. Ulászló az ország előkelőinek engedve 1507 novemberében titokban szerződést kötött Miksával Ez a királyi gyermekek Anna és Lajos, valamint a császári unokák Ferdinánd és Mária leendő házassággát foglalta írásba. A Jagelló Habsburg házassági szerződésben II. Ulászló ígéretet tett arra, hogy a Jagelló fiúörökösök

kihalása esetén a magyar trón Miksára vagy fiú örököseire száll. A szerződést 1515-ben a bécsi királytalálkozó alkalmával megújították A parasztság helyzete Magyarország népességszáma a XV. Század végén 3,5 millióra tehető A lakosság 90%-át a jobbágyság alkotta A jobbágycsaládok az állami adóterhek növekedésére összeköltözéssel válaszoltak: A XVI. Század elején a csládok több mint fele már fél teleknél kisebb területen élt, így még mindig kevesebb adót kellett fizetniük a királynak, mint az egész telek után. Ennek az lett az eredménye, hogy terjedt a pusztásodás (puszta=az elhagyott telkek) A legszegényebbek azok voltak, akik negyednél kisebb jobbágytelekkel vagy még azzal sem rendelkeztek. Ők lettek a zselérek A XV Század végére a parasztság 25%-a vált zselérré. Miközben a parasztcsaládok többsége nem tudta elkerülni a lesüllyedést, egy szűk réteg társadalmilag felemelkedett. E módosabb paraszti

réteg elhagyott jobbágytelkeket bérelme, napszámosokat alkalmazva már annyit termelt, hogy a felesleggel kereskedni is tudott. A fellendülő marhakereskedelem kialakított egy fegyvere állathajtó réteget. A harci tapasztalatokkal rendelkező marhapásztorokat hajdúknak nevezték A köznemesség a parasztság piaci versenye A XV. Század végén Németországban és Nyugat-Európában élénkült az élő állat, a gabona és a bor iránti kereslet A megnövekedett haszon a fölösleget piacra vitt parasztokat, és főképp a mezővárosi polgárokat gazdagította. A köznemesek a módosabb jobbágyok megkopasztásával próbálták rendbehozni gazdaságukat. Követelésükre az országgyűlés elrendelte, hogy a kilencedet természetben kell fizetni, még a mezővárosok polgárainak is. (1492) Korlátozták a fölösleggel történő paraszti kereskedelmet. A felhalmozott a terményekkel a vámmentességet megszerezve, önmaguk kereskedtek. Hogy a terhek alól a jobbágyok

ne mentesülhessenek, megnehezítették a költözést: engedélyezését a vármegyei szolgabírákra bízták. (1504) A jobbágyok létfeltételeit egyéb rendelkezésekkel is nehezítették: tilos volt a jobbágyoknak vadászni. (1504) Keresztes háború a török ellen A magyar kormányzat 1513 nyarán háborús előkészületeket tett egy esetleges török támadás visszaverésére. Szapolyai János portyázó sereget vezetett Havasalföld és Szerbia területére. Ugyanekkor Rómában pápaválasztás zajlott Az egyik esélyes jelölt Bakócz Tamás bíboros és esztergomi érsek volt. Ám a bíborosok mégis ellenlábasát, a Medici család tagját választották egyházfővé, aki az X. Leó nevet vette fel Az újonnan megválasztott pápa nem habozott meghirdetni a török ellenes keresztes hadjáratot. A török elleni szent háború megszervezésével Bakócz Tamást bízta meg, hogy eltávolítsa Rómából. A pápai bulla teljes bűnbocsánatot ígért a csatasorba

álló keresztényeknek A hadjárat anyagi alapját mindazon országok 1514. évi tizede jelentette volna, amelyekre Bakócz követi hatásköre kiterjedt Keresztes hadjáratból parasztháború (1514) Bakócz csak Magyarországon hirdette meg a hadjáratot. Az érsek a toborzás feladatát átruházta a nép körében otthonosan mozgó ferencesekre. A legnagyobb hatású prédikációkat a várak környékén működő Lőrinc pap tartotta A korlátozó törvények miatt egyébként is elégedetlen jobbágyok öntudatot és erőt merítettek e prédikációkból. A sereg egyelőre Szapolyai János erdélyi vajda törökellenes hadműveleteinek színterére, az al-dunai határszakasz felé tartott. Parancsnoka Székely Dózsa György egykori nándorfehérvári lovastiszt volt A fősereggel együtt ekkorra már mintegy 40E keresztes gyülekezett az ország különböző vidékein fellállított táborhelyeken. Az ország keleti felében általánossá vált a munkaerőhiány. Ennek az

lett a következménye, hogy több északi megye nemessége fegyverre tartotta vissza jobbágyait a gyülekezéstől. Az ellátási gondokkal küszködő fősereg keresztesei fosztogatni kezdtek Bakócz a hírek hatására leállította a toborzást. Dózsa seregének hangulata azt diktálta, és saját meggyőződése is amellett szólt, hogy a pápai bullának megfelelően a törökellenes hadjáratot folytatni kell. Báthori István temesi Ispán és Csáki Miklód csanádi püspök meg akarták fékezni a keresztesek pusztító osztagait. Bandériumaik a Maros folyó jobb partján rajtaütöttek Dózsa elővédjén. Megtorlásul Dózs felégette Nagylak várát, ahol az urak győzelmüket ünnepelték Karóba húzatta az elfogott püspököt és hasonló sorsra juttatta a fogságba esett nemeseket is. Dózsa Nagylak alatt döntötte el, hogy végleg az urak ellen fordul. Több hadtestre osztotta seregét, amelyek sikerrel ostromolták a Maros menti úri várakat. Egy csapatott

öccse, Dózsa Gergely vezetésével az északi paraszttáborok fölmentésére küldött A segédhadak azonban Pest közelében és Hevesben vereséget szenvedtek a nemesi seregektől. A keresztesek Temesvárt alatt egyesítették seregeiket, s megkezdték a vár ostromát. Dózsa György azonban nem számított arra, hogy Szapolyai János visszatér Bulgáriából, s mintegy 20E fős hadával fölmenti az erősségben rekedt Báthori Istvánt. A nemesi ellentámadás hatására a parasztkeresztesek mindenütt letették a fegyvert. És Dózsát Szapolyai foglyul ejtette A parasztsereg vezetője szörnyű halállal fejezte be életét: Tüzes vassal megkoronázták, katonái fogaikkal széttépték és testét négyfelé vágták és bitófára függesztették. Az 1514. októberi budai országgyűlés határozatai megpróbálták elejét venni a további parasztfelkeléseknek Megtiltották a jobbágyok szabd költözését. (röghözkötés) Heti egynapos robotra kötelezték a

földesúr allódiumán (saját használatú földjén) Megvonták a hajdúk és a parasztok fegyverhasználatát. A hármaskönyv (Tripartitum) Az 1514-es budai országgyűléssel szerette volna elgogadtatni Werbőczy István az általa összeállított jogkönyvet. A mű teljes címe: Nemes Magyarország Szokásjogának Hármaskönyve. A gyűjtemény célja az volt, segítse a jogalkalmazást és a további törvénykezést. A Hármaskönyv legfőbb alapelve, hogy a törvényeket az ország nemesei és a király együttesen hozzák a Szent Korona nevében. (rögzítve a jobbágyok röghözkötését) A Hármaskönyv elsősorban a köznemesek érdekeit foglalta össze. Gyengülő királyi hatalom, baljós béke délen: II. Ulászlót tízéves fia II Lajos (1516-1526) követte a trónon A kiskorú király helyett egy bárókból, főpapokból és köznemesekből álló tanács látta el a kormányzás teeendőit. A kincstári jövedelmek kezelői egyre gyakrabban visszaéltek

pozíciójukkal. A gazdag ország királya egyre szegényedett A pénztelenség következtében a végvárrendszer karbantartása elmaradt. A több, mint 1500 kilométer hosszú védelmi vonal omladozó falú erősségei és rosszul fizetett katonái sikeresen álltak ellen a törökök kisebb hadműveleteinek. Nagyobb török támadástól nem kellett tartani a török-perzsa háborúk miatt. Kedvezőtlen nemzetközi viszonyok: 1519-ben V. Károly spanyol király lett a német-római császár (1519-1556) Öccse, Ferdinánd főherceg örökölte az osztrák örökös tartományokat bátyja megsegítésére törekedett. A Habsburg-ellenes francia diplomaták elérték, hogy a szultán figyelme a viszályoktól megosztott Európa (Magyarország) felé forduljon. Nándorfehérvár eleste: A XVI. Század elején I Vad Szelim uralkodása idején az oszmán birodalom megerősödött Az 1510-es években lezajlott szíriai, egyiptomi hódítások következtében népessége 14 millióra

gyarapodott. Így ő állíthatta ki Európa legnagyobb hadseregét. Ezért fia, I Szulejmán (1520-1566) 1521-ben Magyarország ellen indult A török seregeket Nándorfehérvár körül összpontosította, majd 1521. Augusztus 29-en elfoglalta és török helyőrséget hozz létre Az összeomlás előtt: Nándorfehérvár elvesztésének híre Mohácsnál érte a vár fölmentésére készülő királyi sereget. Az urak vég nélküli vitái és a táborban kitört ragály miatt a magyar haderő meg sem kísérelte Nándorfehérvár visszafoglalását, s föloszlott. A déli végvárvonal ezek után már nem zárt többé. Habsburg Mária királyné arra ösztönözte férjét, II. Lajost, hogy központosítsa hatalmát II Lajos erre kísérletet is tett, valamint bevételei növelésére. E célből visszavette a bérlőktől a magyar bányákat, és az új ezüstpénzt megpróbálta valódi értékénél nagyobb névértéken elfogadtatni. Ám a köznemesi (Szapolyai) és a bárói

párt (Báthori) ellentétei ezt megakadályozták. A Mohácsi Vész: I. Szulejmán 1526 tavaszán indult el Magyarország felé Tomori Pál főkapitány katonáinak nem tudta kifizetni zsoldjukat, ezért a katonai parancsnokok lemondtak. Tomori a védelemben ki akarta használni a török had útjába kerülő természetes akadályokat: a Szávát, a Drávát, és e folyók vidékeinek mocsarait. Tervét azonban keresztülhúzta az, hogy a királyi sereg rendkívül lassan gyülekezett, s ezért a csata színhelye a Mohácsi mező lett. A magyar fősereg 25E fős volt ugyanúgy, mint a Szeged mellett állomásozó Szapolyai - féle sereg. Ezzel szemben egy 60E fős török sereg állt 1526. augusztus 29-én a mohácsi síkon a magyar had katasztrofális vereséget szenvedett a törököktől Menekülés közben életét vesztette II. Lajos, Tomori Pál, Szapolyai György, 6 püspök és 28 báró Legyőzött ország a birodalom végvidékein: I. Szulejmán Magyarországot,

amelynek fővárosát elfoglalta, török szokás szerint már a sajátjának tekintette Egyelőre azonban nem akarta ténylegesebb uralma aká vonni a újonnan meghódított területeket. A tényleges katonai megszállás óriási költségekkel, s nagy veszélyekkel járt volna. A szultáni főseregnek ugyanis a birodalom középpontjában kellett tartózkodnia, hiszen a meghódított hatalmas terület bármely pontján lázadás törhetett ki, ezért a török fősereg elhagyta Magyarországot. A két király versengése: A király nélkül maradt országban Habsburg Ferdinánd főherceg és Szapolyai János (1526-1540) versengett a magyar trónért. Az ország nemesi társadalma megosztott volt e kérdésben Először Szapolyainak sikerült megkoronáztatnia magát. A törökök elfogadták őt királynak A törökök úgy vélték, hogy Szapolyai képviselheti érdekeiket a térségben A Szapolyaiak pedig rákényszerültek e szerep elvállalására. 1527 nyarán spanyol és

német zsoldosok törtek Magyarországra, és őszre kiszorították Szapolyait az országból, Ennek eredményeként I. Ferdinánd is király lehetett (1527-1564) Szapolyai ezután szövetséget kötött a szultánnal (1528), ebben I. Szulejmán védnökséget vállalt Szapolyai országrésze fellett, s ezzel elérte, hogy a török sereg törvényesen tartózkodhasson Magyarországon. Török segítség Szapolyainak: 1529-ben a szultán hadjáratot vezetett Magyarországra. Szeptember 8-án elfoglalta Ferdinánd zsoldosaitól Budát, és átadta Szapolyainak. Ám nem tudta felszámolni Ferdinánd uralmát Magyarország nyugati részén Bécs ostroma is hiábavalónak bizonyult, s ezután a török sereg ismét elhagyta Magyarországot. Az 1530-as évek elején a magyar rendek a két király kizárásával több gyűlést tartottak. Szapolyai úgy próbálta megfékezni belső ellenzékét, hogy teljhatalmat adott egy, a szultán bizalmát élvező velencei kalandornak, Lodovico

Grittinek. (1530-kormányzó lesz) Gritti azonban túl messzire ment, ezért 1534-ben lefejezték A váradi egyezmény: A szultán a délvidéken és Erdély határán újabb várakat szerzett meg. Szapolyai a Habsburgok felé fordult 1538-ban Ferdinánd és Szapolyai Váradon titkos egyezséget kötött. E szerint Szapolyai és I Ferdinánd megtarthatja a kezén lévő területeket, de Szapolyai halála után az ő országrésze is a Habsburg házra száll. A váradi szerződés megszegése, Buda török kézen: A következő évben Szapolyai elvette a lengyel Izabellát, akitől fia született: János Zsigmond. Mivel Szapolyai már halálán volt, megeskette híveit, hogy a váradi béke ellenére sem adják át az országot Ferdinándnak. Fráter György lett ennek a felelőse. A szerződésszegésre Ferdinánd kitálalt a törököknek, s magának kérte egész Magyarországot, s ostrom alá vette Budát. I. Szulejmán azonban elismerte János Zsigmondot, és elűzte Ferdinánd

hadait Buda alól Ezután a törökök elfoglalták Budát (1541. augusztus 29) Az ország egyesítésének reménye szertefoszlott 10. A három részre szakadt Magyarország berendezkedése és mindennapjai a XVI-XVII Században (Királyi Magyarország, Erdély, Török Hódoltság) A hódoltság és Erdély A hódoltság megszervezése: Buda elfoglalása után (1541) Magyarország középső területe is a Török Birodalom részévé vált. Buda vilajetszékhellyé lett. A vilajet a török közigazgatás legnagyobb területi egysége volt A török terjeszkedés során több vilajet is alakult Magyarországon. (budai, temesvári, egri, kanizsai, váradi, érsekújvári, ) A vilajetek további kisebb egységekre, szandzsákokra oszlottak, amelyeket a szandzsákbég irányított. Ezek pedig még kisebb kerületekből, náhijékből álltak A vilajetek élén beglerbégek (magyarul: urak ura) álltak, akiket megilletett a magas rangot jelző pasa cím. A budai vilajet fejét a

többi magyarországi beglerbég felett előjogok illették meg, mert a szultánok a hódoltságban mindig a budai vilajetet tartották a legfontosabbnak. A budai pasa szükség esetén mozgósíthatta nemcsak a magyarországi, de a boszniai vilajetek hadinépét is. Fontosabb ügyekben a pasák tanácsadó testületükkel, a dívánnal együtt döntöttek. A két legfontosabb főtisztség-viselő a bíró (kádi), és az adószedő (defterdár) volt. A hódoltsági mezővárosokban és falvakban azonban magyar bírók is működtek, akik a magyar jogszokásokat figyelembe véve jártak el. A magyar parasztság parasztvármegyéket hozott létre szerte a hódoltságban Adózás a hódoltságban: A defterdár intézte az állami adó, az ún. dzsizje vagy haradzs beszedését Összege 50 akcsét, vagyis egy magyar forintot tett ki. Valamennyi nem mohamedán vallású alattvalótól, rájától megkövetelték Az Oszmán Birodalomban az állami adó beszedését különösen indokolta az

a felfogás, hogy minden föld a szultán tulajdona volt. A szultáni birtok földjei a szultáni kincstár közvetlen kezelésében álltak. Ezeket hászbirtokoknak nevezték (hász = saját tulajdonú dolog). A szultáni birtok területének nagy részét azonban szolgálati birtok címen a katonai, bírósági, pénzügyi tisztségviselőknek adták. A tisztségviselők a birtok jövedelméből nyerték fizetésüket Ilyen birtokokat kaptak a szpáhik is, katonai szolgálataikért. Az évi 20.000 akcsénél kevesebbet jövedelmező szolgálati birtokot tímárbirtoknak, a 20 és 100000 akcsé között jövedelmezőt ziámetbirtoknak, a 100.000 akcsénél többet jövedelmezőt pedig hászbirtoknak nevezték E birtokokat a szultán bármikor elvehette, ill. a birtokost más birtokra helyezhette Az alattvalók a földek urainak és az államnak is adóztak. A földesúri adó 50 akcséra rúgott A pénzjáradékot a gabona, a bortermés, valamint a bárányszaporulat után szedett

tized egészítette ki. Mindemellett a jobbágyokat várépítésre, alkalmanként élelmiszer beszolgáltatásra kényszeríttették. A nemesi vármegyék igyekeztek fenntartani illetékességüket mind a bíráskodás, mind az adószedés terén (kettős adózás). Így a hódoltság peremén élő lakosságra hatalmas terhek nehezedtek Adózniuk kellett a szultánnak, a török földesúrnak, sőt a magyar államnak és földesúrnak, valamint az egyháznak. Erdély népei és a „három nemzet”: Erdély élén a király által kinevezett vajda állt. Területe három népnek (etnikumnak), a magyarnak, a románnak és a németnek (szásznak) adott otthont. A magyar nép két csoportból, a magyarokból és a székelyekből állt A románok nem rendelkeztek kiváltságokkal. A magyarok, a székelyek, valamint a szászok viszont már a középkori MO keretei között megszerzett jogokkal illeszkedtek a török politika akaratából önállósuló Erdély társadalmába. Ők

alkották az ún. három nemzetet, akik beleszólhattak Erdély ügyeinek intézésébe Erdélyben nem különült el rendi kiváltságaiban és vagyonában sem a nemességen belül egy főnemesi réteg. A székelyek sajátos területi és önkormányzati egységeikben, a székekben éltek, s a fegyveres szolgálat fejében időről időre fogyó előjogaik voltak. A szászok is székekbe szerveződtek. Teljes belső önkormányzattal rendelkeztek, irányítójuk Szeben városának polgármestere volt. A szászok főleg iparosok és kereskedők voltak, és mentesültek a földesúri fennhatóság alól Állami adójukat közösen fizették, és a katonai szolgálatot pénzzel váltották meg. A románok eredetileg hegyvidéki pásztorkodással foglalkoztak. A XVI Században már szántóföldre költöztek, ahol a gabona- és szőlőtermesztésre tértek át. Az erdélyi állam megszületése: János király halála után I. Szulejmán Fráter Györgyöt is kitüntette bizalmával Buda

elfoglalását követően, 1541 aug 31én János király fiára, János Zsigmondra, illetve anyjára, Izabella királynéra és Fráter Györgyre bízta Erdély a Tiszántúl és a Temesköz kormányzását. Az országrész elkerülte a török megszállást, Fráter György az ország egyesítésére törekedett. Fráter György 1549 szeptemberében, Nyírbátorban felajánlotta I. Ferdinándnak Erdélyt és a magyarországi területeket, ha János Zsigmond és Izabella megfelelő kárpótlást kap. Fráter György hol a Habsburgoknak, hol a törököknek tett engedményeket. Emiatt I Ferdinánd engedélyt adott meggyilkolására (1551) Erdélyt a Habsburgok nem akarták megtartani, így 1556-ban a törökök akaratából újra Izabella került hatalomra. Izabella a fia nevében uralkodott. A királynő azonban hamarosan meghalt (1559), utóda fia, János Zsigmond lett A török szultán és I. (császárként II) Miksa 1568-ban békét kötött egymással (drinápolyi béke) Az

1570-es speyeri titkos szerződés értelmében János Zsigmond Miksa magyar király (1564-1576) javára lemondott a „választott magyar király” címről, s felvette a fejedelmi méltóságot. Elismerte, hogy az általa uralt területek, Erdély és a magyarországi részek (Kraszna, Közép-Szolnok, Bihar, Zanád, Máramaros vármegyék, Kővár vidéke) elvben Magyarországhoz tartoznak. Az egyezség szerint ezeket a területeket a fejedelem fiú utódai is öröklik, ha azonban ilyenek nem lennének, János Zsigmond országrésze a magyar királyra száll. János Zsigmond fiú utód nélkül halt meg (1571), ám a három nemzet és a Partium országgyűlése nem váltotta be ígéretét, s nem adta át a területeket. Ehelyett Báthory Istvánt (1571-1586), János Zsigmond hadvezérét választották uralkodónak. A fejedelmet az erdélyi országgyűlés választotta meg, Gyulafehérvárott A választást a szultán ünnepélyes oklevéllel, athnaméval erősítette meg. A

fejedelem szinte korlátlan ura volt Erdélynek. A szultán csak a külpolitikában korlátozta Erdély fejedelme egyben a székelyek ispánja is volt. Erdély megerősödése: Báthory 1575-ben Kerelőszentpálnál véres csatában legyőzte Bekes Gáspár hadait, s ezzel végleg meghiúsította a Habsburg hatalomátvételt Erdélyben. A Jagelló ház kihalását (1572) követően Báthory István lett a lengyel király (1576-1586). Az erdélyi kancellária Krakkóban működött. Célul tűzte ki Erdély és MO egyesítését. Azonban meghalt A királyi MO berendezkedése – a magyar gazdaság a XVI. Században A bécsi központ és a királyi MO: A királyi MO az adriai tengertől Szatmár megyéig félkörívben húzódott. I Ferdinánd székhelyét továbbra is Bécsben tartotta, ezért képviseletére létrehozta Budán (később Pozsonyba került ) a helytartó és tanácsa intézményét. A Magyar Tanács háttérbe szorult, s csak az országgyűlések idején ült össze. A

helytartói méltóságot általában nádorok vagy az esztergomi érsek töltötte be. (Az első helytartó II Lajos király özvegye, Mária királyné volt) A tanácsosokat a király nevezte ki, a magyar főurak és főpapok köréből. A tanács minden hétköznap ülésezett, s legfőbb teendője a bíráskodás volt. A helytartó és tanácsa később megszűnt, s 1562 után a nádori tisztet nem töltötték be, helyébe a helytartó került, viszont nem a rendek választották. (1608-ig) I. Ferdinánd magyar jövedelmeinek kezelésére megszervezte a Magyar Kamarát Pozsonyban, amely a bécsi Udvari Kamarának volt alárendelve. Iratkiadásra az Udvari Kancellárián belül alakított külön osztályt az uralkodó Az 1556-ban létrehozott Udvari Haditanács a magyar végvári védelmet is felügyelte. A rendi dualizmus kiteljesedése: A Habsburg uralkodók nem tudták fenntartani a magyar végvári vonalat. Rászorultak a nemesség adó- és katona szolgáltatására. A magyar

rendiség intézményei fennmaradtak A nemesség ezeken keresztül védte saját érdekeit A rendi dualizmus rendszere ekkor teljesedett ki. A rendek erőviszonyai azonban módosultak. A köznemesség egy része elveszítette birtokát a török megszállás miatt 1526 után a köznemesek nem jelentek meg személyesen az országgyűléseken, hanem megyénként követekkel képviseltették magukat. A főnemesség súlyát növelte, hogy nagy magánhadsereget alapítottak, s erős váraik voltak A szarvasmarha-tenyésztés és –kereskedelem: A rideg szarvasmarha-tenyésztés nem került veszélybe. A nagyállattartás a pusztákon folyt, amelyeket főként a mezővárosok közössége vett bérbe a földek uraitól. Egy-egy kiemelkedően jó évben mintegy 200E szarvasmarha kivitelével számolhatunk. MO a korabeli világ legnagyobb húsexportőrévé vált A tenyésztéssel foglalkozó gazdák fizetségért számos pásztort alkalmaztak. A gazdák a marhakereskedelmet megszervező

tőzsérekkel kötöttek szerződést. A tőzsérek a marhakivitel tényleges lebonyolítására állathajtókat, hajdúkat foglalkoztattak. A nemesség bor- és gabonakereskedelme: Kezdetben alacsony bérleti díjért kibérelték az egyházi bor- és gabonatizedet, majd a paraszti kereskedés letörésére egyre több módszert találtak. A nemesi gazdaság legnagyobb sikerét a gabonatermesztésben érte el A királyi MO Területén jelentős számú katona állomásozott, s a katonák szükségletei miatt állandó kereslet volt a gabona iránt. A majorsági gazdálkodás: A jobbágyok robotmunkára kényszerítése a majorságokban kezdetben nehezen ment, ezért fizetett alkalmazottakat foglalkoztattak. Az 1514-es megtorló törvényekben meghatározott heti egy nap robotnak lényegében a XVI Század közepétől szereztek érvényt a nemesek. A robotkötelezettséggel egy időben kimondott jobbágyköltözési tilalom soha nem lépett hatályba. Az 1556-os országgyűlésen

viszont olyan törvényt hoztak, amely feltételekhez kötötte a költözés engedélyezését. Az új világgazdasági helyzet kárvallottjai: Az amerikai nemesfémek egyre fokozódó beözönlésével a magyar bányakincsek elvesztették jelentőségüket. Az ércekkel foglalkozó német Fuggerek 1546-ban visszavonultak. Mivel a szabad királyi városok piacai bőven kínálták a nyugati iparcikkeket, a helyi kézműipar tovább sorvadt. A magyar iparfejlődés megrekedt a középkori szinten. A magyar polgárság csekély erőt képviselt a nemességgel szemben 11. I Lipót abszolutizmusának jellemzői, és az önálló magyar politizálási lehetőségei (Zrínyi, Wesselényi, Thököly) Az erdélyi állam meggyengülése: A lengyel korona megszerzése a Rákócziak régi vágya volt. II Rákóczi György svéd-francia szövetséggel szerette volna elérni ezt a célt. A Lengyelországban kudarcot valló II Rákóczi György a szultán felszólítása ellenére sem mondott

le a fejedelemségről. Az Erdélyre törő törökök ellen azonban 1660 májusában Szászfenesnél csatát vesztett, és halálos sebet kapott. A törökök elfoglalták, és vilajet központtá alakították Erdély kulcsát, Váradot. Az új fejedelem, Kemény János (16611662) a törökkel szemben a Habsburgok védelme alá helyezte országát Ám hiába várta a bécsi udvar katonai segítségét. 1662 januárjában a nagyszőlősi csatában a törökök legyőzték A szultán már az előző évben számára alkalmasabbnak tűnő fejedelmet talált Apafi Mihály (1661-1690) személyében. Az 1663-64 évi háborús események: A török áfium ellen való orvosság c. Művében (1663) Zrínyi támadó háborút javasolt a török ellen Zrínyi nézetét a hadjáratról a német birodalmi rendek francia támogatással létrejött Rajnai szövetség is osztotta. A császár, I Lipót (16571705) azonban hátráltatta a közös vállalkozást, s az ellentéteket tárgyalásos úton

kívánta rendezni a törökkel A túlzott óvatosság megbosszulta magát, mert 1663 őszén a török támadott és elfoglalta Érsekújvárt. A vészhelyzetben a császár Zrínyi Miklóst tette a magyar hadak főparancsnokává. Segéderőket küldött Magyarországra a Rajnai szövetség és a francia király. A szövetséges hadak Zrínyi vezérletével 1664 elején mélyen benyomultak a Dráva menti hódoltságba. (Téli hadjárat) 1664 február 2-án fölégették a Dráva eszéki tölgyfahídját, s ezzel megszüntették a dunántúli török várak, és a délebbre fekvő török erősségek kapcsolatát. Lipót és a Haditanács tagjai azonban a védekező háború mellett foglaltak állást. Zrínyit még januárban letették a főparancsnokságról. A fővezérséget átvető Raimondo Montecuccoli a végsőkig halogatta a megütközést a törökkel 1664 augusztus elsején a Rába folyó szentgotthárdi gázlójánál végre vállalta a csatát és győzött. A Wesselényi

féle összeesküvés: A szentgotthárdi csatát követően, hirtelen megkötött vasvári békét (1664. aug 10) a magyarországi rendek szégyenteljesnek tartották. A hozzájárulásuk nélkül aláírt béke a királyi Magyarország rovására elismerte a török foglalásokat. Zrínyi Miklós 1664. nov 18-án egy vadászat alkalmával, egy megsebzett vadkan áldozata lett A bécsi udvartól cserbenhagyott magyarországi főméltóságok a királyi Magyarországot a szabad királyválasztás és rendi jogaik elismerése fejében török védnökségű állammá akarták alakítani, s még adót is hajlandóak voltak fizetni a szultánnak. A Wesselényi Ferenc nádor (1655-1667) vezette rendi szervezkedés azonban nem kapott megfelelő támogatást a töröktől. Az 1660-as évek második felében kibontakozó összeesküvés az udvarnál kitudódott A résztvevők egy csoportját (Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc) 1661. április 30-án, Bécsújhelyen ill Bécsben

kivégezték Elkezdődött a megtorlás. A rendi alkotmány felfüggesztése: A bécsi udvar megkezdte a rendi alkotmány felszámolását. Elmaradt a nádorválasztás, nem hívtak össze országgyűlést I. Lipót Pozsony székhellyel főkormányszéket hozott létre (1673), a királyi Magyarország irányítására A kormányzó német volt. A végvári katonaság többségét elbocsátották. Az országot megszállták a császári katonák Az adózás addigi rendjét félretéve kimondták, hogy ezentúl a MO-ról befolyt adóknak kell fedezni az itt állomásozó hadak fenntartási költségeinek 40%-át. A törökkel való egyezkedés vádjával több, mint 700 protestáns prédikátort és tanítót idéztek Pozsonyba (1673) Egy részüket gályarabnak adták el (1675). Erdély és bujdosók: Az elbocsátott katonák, szökött jobbágyok, protestáns köznemesek, prédikátorok Erdély és a Hódoltság határára menekültek. Magukat kurucoknak nevezték, ami bujdosót,

kóborlót jelentett Apafi Mihály szövetséget kötött a francia királlyal, XIV. Lajossal (1643-1715) A francia uralkodó a bujdosók Habsburgellenes támadása esetén évi százezer tallért ígért Thököly Imre Felső-magyarországi fejedelemsége (1682-1685): A bujdosók maguk közül választottak fővezért, Thököly Imre (1657-1705) személyében. Thököly gyulafehérvári udvarban nevelkedett. 1678 őszén seregével a Felvidék felé vette útját Gyors katonai sikerei nyomán rövid időn belül az egész Felső MO-t uralma alá vonta. 1682-ben Kassát is elfoglalta Katonái többnyire könnyűlovas kurucok voltak A szultán most Thökölyt támogatta. 1682 őszén adó fejében kinevezte Felső-M fejedelmévé Ezzel a középkori MO immár 4 részre szakadt szét. (Hódoltság, Királyi MO, Erdély, Thököly fejedelemsége) A rendi dualizmus helyreállítása: Thököly sikereinek hatására I. Lipót még 1681-ben országgyűlést hívott össze Sopronban A

Wesselényi mozgalom miatt eltörölt rendi dualizmus rendszerét helyreállították. Nádort választottak (Esterházy Pál), visszaadták az országgyűlés jogait, s megyénként két-két helyen engedélyezték a protestáns vallásgyakorlatot. Az adóztatás is a régi lett Magyarország népessége és gazdasága a XVII. Században: A középkori településhálózat nem egy országrészben teljesen megsemmisült. Az üresen maradt vidékekre bevándorlók érkeztek. A Maros vonala alatti részeken ekkor telepedtek meg tömegesen a szerbek, az északi peremvidékekre a szlovákok, a délkeleti területekre a románok újabb hulláma érkezett. Az élelmiszerárak visszaestek, s a főurak majorságaik bővítésével próbálták fellendíteni gazdaságukat. 12. A Rákóczi szabadságharc okai, céljai és eredményei (1703-1711) Az elégedetlenség nő: A török kiűzése után az ország irányítása immár teljesen a bécsi udvar kezébe került. Ezt a nemesség és

a parasztság egyaránt érzékelte. Az előbbi előjogainak megsértése, az utóbbi a megemelt adóterhek miatt neheztelt a Habsburg kormányzatra. Pattanásig feszült a helyzet az ország északkeleti részén, Hegyalján. E területre különösen sok császári katonát vezényeltek, s itt az adózás mértéke is meghaladta az országos átlagot. A nép elkeseredésében fegyvert fogott a megszállók ellen. A hegyaljai felkelést a császáriak még el tudták fojtani (1697) 1700-ban ugyancsak elejét vették egy főúri körben kibontakozó szervezkedésnek. Az összeesküvők szűk csoportjából kiemelkedett két földbirtokos, II. Rákóczi Ferenc, és Bercsényi Miklós Rákóczi a franciákkal próbált egyezkedni, de erre fény derült, ugyanis egy küldönc a Párizsba szánt levelet Bécsbe vitte. A felségárulással megvádolt főúr kishíján a fejével fizetett óvatlaságáért. Bécsújhelyi börtönéből azonban Lengyelországba szökött Az első lelkesítő

felhívás: A Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet 1703 május elején Brezán várában kereste fel a tiszaháti paraszti szervezkedés vezetője, Esze Tamás, aki tájékoztatta az otthon maradottak harcra kész szelleméről. Rákóczi Brezáni Kiáltványában az ország népéhez fordult, s fegyverbe szólított „nemest és nemtelen”, az elnyomó Habsburg hatalommal szemben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a legalkalmasabb pillanatban támadhatnak, mert a császárt minden oldalról megtámadták ellenségei. Háborúk Európában: Rákóczi Brezáni Kiáltványában a spanyol örökösödési háborúra (1701-1714) utalt. A spanyol király halála 1700-ban következett be. A Habsburgok spanyol ágának kihalása után min az osztrákok, mind a francia király a spanyol örökségre pályáztak. Az osztrákok mögé felsorakoztak a franciák erőfölényét megtörni akaró hatalmak, elsősorban Anglia és Hollandia. A nagy erejű francia-bajor támadás miatt a

bécsi haditanács átcsoportosította a császári katonaságot a nyugati hadszíntérre. Mivel a nyugati front már 400 kilométerre megközelítette a magyar határt, Rákóczi reménykedett abban, hogy a Habsburg ellenes erők egyesülhetnek. Európa északi részén is háború folyt. Az északi háborút (1700-1721) az robbantotta ki, hogy svédek megtámadták Lengyelországot és a balti kikötő felé törekvő Oroszországot. E háború egyelőre nem befolyásolta a magyar eseményeket. A szabadságharc kitörése: A tiszahátiaknak átadott piros selyemzászlók feliratával Rákóczi a harc célját így jelölte meg: Cum Deo pro patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért). A tiszaháti felkelők szervezetlen serege még Rákóczi Ferenc hazaérkezése előtt csatát vesztett. Károlyi Sándor, a vidék egyik földesura csapott le rájuk S a császári csapatok segédletével szétszórta őket. (1703 jún) Azonban Rákóczi átlépte a határt, és

megérkezett a felkelők közé 1703. aug 28-án vetési táborában Rákóczi rendeletet (vetési patens) adott ki, melyben mentesítette a katonának állt jobbágyot és otthon maradt feleségét és kiskorú gyermekét a földesúri terhek alól. Hadseregéhez tömegével csatlakoztak a jobbágyok. A nemesség bizalmát Rákóczi azzal is igyekezett megnyerni, hogy megtiltotta a nemesi udvarház kifosztását. Rákóczi az ősz elejére felszabadította a Tiszántúlt A szabadságharc a nemesség és a jobbágyság összefogásával országos méretűvé teljesedett ki. A kuruc támadás a felvidéki és a déli részek birtokba vételével folytatódott. A nemzetközi erőviszonyok változása: 1704. aug 13-án a höchstaedti csatában a császári és az angol csapatok győzelmet arattak a franciák és a bajorok felett A császári hadvezetés ezért egyre katonát vethetett be a magyarországi fölkelők ellen. Már ekkor eldőlt, hogy a Rákóczi vezette szabadságharcok csak

a tisztes kiegyezés érdekében érdemes folytatni. Gazdasági intézkedések: A hadiszínterek kiterjesztésével mind több fegyveresre volt szükség. Az ország északi és keleti területein lakó nem magyar népek (szlovákok, ruténok, románok) a kuruc mozgalom mögé sorakoztak fel, s csak a délen élők (szerbek, horvátok) húztak a Habsburgokhoz, hiszen a XVII. Század végen ők jelentős kiváltságokat kaptak a császártól A felfogadott katonák zsoldját, s a katonák költségeinek részét II. Rákóczi Ferenc rézpénz kibocsátásával teremtette elő. A rézpénz elfogadását csak hatalmi eszközökkel lehetett biztosítani A felkelés vezetője és tanácsosai ellenőrzésük alá vonták a külországban kereskedők, s szorgalmazták a posztó -, és fegyvervásárlást. A ruházkodásról és a fegyverről idehaza is gondoskodtak: az északkeleti országrészen megalakultak a posztókészítés, a puskapor és a kézifegyvergyártás üzemei.

(manufaktúrák) Rákóczi serege: A hadsereg irányítását Rákóczi fő és köznemesekre bízta. Az újdonsült főtisztek azonban jobbára rossz hadvezérek voltak. A katonák kiképzésével keveset törődtek, fegyelmet nem tudtak tartani A Dunántúlon különösen megmutatkozott felkészületlenségük. Katonai hibáikat a jobbágykatonák árulásnak vélték, ezért a katonák és a nemesi parancsnokok között állandósult a gyanakvás. A kuruc had zömét a könnyűlovasság adta. A zárt rendben harcoló császári gyalogosok ellen ez nem volt hatékony Különösen hogy a nehézlovasság teljesen hiányzott, a tüzérség pedig nem volt kellően felszerelt. Ezért, valamint képzetlenségük miatt a kurucok a császáriakkal szemben minden nagyobb csatát elveszítettek. Még jelentős létszámú túlerő esetén is. Sikereiket a gyors lovas hadmozdulatok, váratlan rajtaütések során aratták Rákóczi, az államszervező: Rákóczi fontosnak tartotta az

erdélyi fejedelmi cím megszerzését. Az erdélyi rendek 1704-ben fejedelmükké is választották, de Erdély tényleges katonai átvétele csak hosszas harcok árán sikerült. (1707-re) Az 1705 őszén megtartott szécsényi országgyűlésen megalakult a magyarországi rendek szövetsége. II Rákóczi Ferencet Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. 1706 márc 8-án Huszton az erdélyi országgyűlés kimondta csatlakozását a magyarországi szövetséghez. A kuruc államban a vezérlő fejedelem csak a hadügyeket és a külügyeket intézte teljhatalommal. Egyebekben a 24 tagú szenátus korlátozta hatalmát, élén Bercsényi Miklóssal. A gazdasági ügyek vezetésére gazdasági tanácsot szerveztek. (székhelye: Besztercebánya) A határozatok írásba foglalása pedig a kancellária feladata lett Rákóczinak időnként össze kellett hívnia az országgyűlést. A vezérlő fejedelem maga köré gyűjtötte a nemesifjakat (Nemesi Kompánia) Hadszínterek:

A kurucok 1704 őszétől kezdve 1708-ig szilárdan birtokolták a Duna-Tisza közét, a Tiszántúlt, valamint a Felvidék egy részét. Károlyi Sándor 1704-ben és 1705-ben rövid időre a Dunántúlt is a felkelők ellenőrzése alá vonta A fejedelem a sikertelen próbálkozások után Bottyán Jánost, a főtisztikar egyetlen kisnemesi származású tagját bízta meg a dunántúli hadjárat vezetésével. A legendás Vak Bottyán néhány vár kivételével felszabadította az egész Dunántúlt. Az Esze Tamás által vezetett kuruc seregek pedig Erdélyben diadalmaskodtak 1707 első felében Erdélyt és Magyarországot a kurucok egyidejűleg birtokolták. A szabadságharc csúcspontja: 1707 nyarán összeült ónódi országgyűlésen a függetlenség hívei kerekedtek fölül. Az összesereglett nemesek kimondták az ország függetlenségét, és a Habsburg ház trónfosztását. A háborús terhek elosztására általános adózást szavaztak meg. A jövedelem alapján

történő fizetési kötelezettség alól nem bújhatott ki senki, még a fejedelem sem A szabadságharc hanyatlása: A francia király a trónfosztásról hozott határozat ellenére sem kötött szövetséget a kurucokkal. Az ónodi országgyűlés után a szabadságharc hanyatló szakaszába lépett. A rézpénz teljesen elértéktelenedett, s a katonák nem tudtak vásárolni a rézpénzben fizetett zsoldjukért. Az ország kimerülését gyorsította az 1708-1711-es pestisjárvány, valamint a rossz termésátlagú évek. A nemesség a termelő jobbágyság teherbírását azzal próbálta növelni, hogy a jobbágykatonákat visszarendelte a telkeikre. Az általános adózásról szóló törvény többnyire csak betű maradt. A valóságban a nemesek a jobbágyaikkal fizettették meg a rájuk eső összeget. A bajokat csak tetézte a trencséni csatavesztés (1708) Az 1708-as sárospataki országgyűlés már megkésve alkotott törvényt a jobbágykatonaság megtartására.

Kimondták, hogy mindazok a jobbágyok, akik a hadseregben a háború végéig szolgálnak, örök szabadságot nyertek, s lakóhelyüket a hajdúvárosok mintájára kiváltságba részesítik. A szatmári békekötés: Rákóczi még 1707-ben, Varsóban szövetséget kötött I. Nagy Péter cárral A fejedelem Lengyelországba utazott, hogy katonai segítséget kérje a cártól. Induláskor felhatalmazta Károlyi Sándort, a kuruc hadak főparancsnokát, hogy időhúzó tárgyalásokat folytasson a császári főparancsnokkal. Károlyi azonban nem színleg tárgyalt: mindkét fél számára elfogadható megegyezés módját kereste. Az elhunyt Lipót trónját I. József örökölte (1705-1711), aki hajlandó volt megegyezni a magyar rendekkel Pálffy János személyében magyar főnemest nevezett ki a Rákóczi ellen harcoló császári erők főparancsnokává. Károlyi és Pálffy 1711. április végén aláírták a szatmári békét, s rá egy napra a kurucok letették a

fegyvert a majtényi síkon A Habsburgok és a magyar rendek közötti békeszerződés büntetlenséget ígért a felkelőknek, helyreállította a nemesi jogokat, visszaadta a földesuraknak az elkobzott birtokokat. (a császár iránti hűséget esküvel bizonyították) valamint biztosította a vallásszabadságot, s meghagyta a parasztkatonák kiváltságait. Az ország rendi különállását kérdésessé tevő intézményeket és rendeletek megszüntették. A rendi dualizmus lényegében helyreállt Magyarországon A kurucok száműzetésben: Rákóczi Ferenc is visszakaphatta volna birtokait, csak az erdélyi fejedelmi címről kellett volna lemondania. Ám a fejedelem nem fogadta el a kegyelmet, és nem tért haza. Amikor a török birodalom háborúba keveredett Ausztriával, a szultán Törökországba hívta Rákóczit (1717). Ám a két hatalom már a következő évben békét kötött. A csalódott fejedelem hű embereivel Rodostóban telepedett le Rákóczi Ferenc

1735-ben hunyt el. Hamvait anyja, Zrínyi Ilona hamvaival együtt 1906-ban, Kassán a Szent Erzsébet templomban helyezték örök nyugalomra. 13. A magyarországi felvilágosult abszolutizmus: Mária Terézia, II József A Rákóczi-szabadságharc a szatmári békekötéssel ért véget. Eldőlt, hogy Magyarország újkori fejlődése nem az abszolutizmus keretei között megy végbe. A Habsburg birodalom a XVIII. század elején: Az osztrákoknak nem sikerült megszerezni a spanyol trónt. Kárpótlásul megkapták a Spanyol-Németalföldet (a mai Belgiumot), Itáliában pedig Szardíniát és Milánót. Az újabb török háborúban Savoyai Jenő Szerbia északi részét is meghódította (pozsareváci béke, 1719). Az állandó háborús készenlét meghaladta a birodalom teherbíró képességét Belgiumot nem számítva ugyanis az örökös tartományok gazdasági fejlettsége messze elmaradt a nyugati országoké mögött. Új hatalmi szervezet Magyarországon: A nemesség

megelégedett előjogainak biztosításával és a rendi látszatönállósággal. A magyarországi ügyek intézésére még a XVI. Században kormányszékeket állítottak fel A magyar kancellária Bécsben, a pénzügyeket igen csekélyönállósággal intéző kamara Pozsonyban székelt, a helytartótanáccsal együtt. (II József helyezi át Budára) hatásköre az igazságszolgáltatás kivételével a belső igazgatás valamennyi ágára kiterjedt. Nem került sor önálló magyar haditanács fölállítására. Nemcsak a hazánkban állomásozó katonaság, de az újonnan szervezett katonai határőrvidéken a polgári ügyek is a bécsi udvari haditanács hatáskörébe tartoztak. Az adók és az újoncok megszavazása a magyar és az erdélyi országgyűlés jogköre volt. Az ország területi egységét a török kiűzése után nem állították helyre. Erdélyt nagyfejedelemségként szervezték újjá, külön kormányszékkel és országgyűléssel. A magyar és az

erdélyi kormányszékek önállósága látszat volt csupán. Például a hazánkat érintő pénzügyekkel is az udvari kamara foglalkozott (bár ezt a magyar törvények ismételten megtiltották). Magyarország sorsáról a titkos konferencián, később az államtanácsban döntöttek. A Habsburgok a katolikus egyházat mindig hatalmuk egyik talpkövének tekintették. A protestánsok szabad vallásgyakorlatát korlátozták, a katolikus egyház hatalmát minden eszközzel növelték. Az óriási egyházi birtokok a XVIII században keletkeztek. A református parasztok tízezrei kényszerültek elhagyni őseik szülőföldjét, mert katolikus hitű világi és egyházi földesuraik nem tűrték meg őket birtokaikon. A Pragmatica Sanctio: III. Károlynak (1711-1740) sok gondot okozott, hogy sem neki, sem I Józsefnek és I Lipótnak nem volt fiú örököse A Habsburg család házi törvényt hozott, nőáguk örökösödési jogáról. Ez a Pragmatica Sanctio, vagyis törvényes

szabályozás. Kimondja az egy és oszthatatlan Habsburg birodalmat Az 1722-23-as országgyűlés különösebb ellenállás nélkül elfogadta. A Pragmatica Sanctio csak azt szabályozta, hogy az örökös tartományokban és a magyar korona országaiban mindig a dinasztiának az öröklés rendje szerint következő ugyanazon tagja uralkodjék. A magyar rendek kívánságára került a szövegbe, hogy a „külső erőszak ellenében” közösen védekeznek. A még mindig lehetséges túlerejű török támadásra gondoltak. Az osztrák örökösödési háborúk: III. Károly hatalmas áldozatokat hozott, hogy a nőági örökösödést az európai hatalmakkal elfogadtassa Halála után az „osztrák örökség” megszerzéséért mégis azonnal kitört a háború (1740-1748). III Károly szerencsétlen vállalkozások során előbb dél-itáliai birtokait, majd Észak-Szerbiát is elvesztette. Leányára, Mária Teréziára számos szerződést, de üres kincstárat hagyott. II.

Frigyes porosz király hadüzenet nélkül lerohanta a Habsburgok legiparosodottabb tartományát, Sziléziát Franciaország és Spanyolország a Habsburg birtokok felosztását tervezte. A bajor választó trónkövetelőként lépett föl Amikor Mária Terézia (1740-1780) megjelent Pozsonyban és segítséget kért, a rendek felajánlották „életüket és vérüket” (a magyar népet). 35000 főnyi haderőt állítottak ki, de előbb alaptörvénnyé emelték a nemesi föld adómentességét A rendek a Szilézia visszaszerzéséért vívott hasztalan hétéves háborúban (1756-1763) változatlanul támogatták a birodalmi törekvéseket. A Habsburgok gazdaságpolitikája: Mária Terézia nemzeti testőrséget, és egy Szent István nevű rendet alapított Bécsben. Ezeknek nincs nagy jelentősége, csak külsőségek. 1770-től nem hívja össze az országgyűlést Felvilágosult abszolutista uralkodó volt, fejlesztette az oktatást, nevelést, vámrendszert. Az állam a

XVIII. században merkantilista módon próbálta serkenteni az ipar és a kereskedelem fejlődését A kezdetleges állapotban lévő magyar ipar különösen rászorult volna az állam támogatására. De ez szinte kizárólag az örökös tartományok javára érvényesült. A megkülönböztető vámok, az állami monopóliumok révén természetesen a nemesség is adózott. (Egyedül a só egyedárusítási jogából több bevétele származott Bécsnek, mint a jobbágyok adójából.) Ha mindent számbaveszünk, a gazdaságilag fejletlen Magyarország hozzájárulása a birodalom bevételeihez a 35%-ot is meghaladta. Ez több mint amennyit hazánk az 1867-es kiegyezésben vállalt Magyarország hátrányos helyzetét az 1754-ben kiadott vámrendelet rögzítette. Ez kettős vámhatárt húzott A külső vámhatár az egész Habsburg birodalomból zárta ki a külföldi iparcikkeket. Egy belső vámhatár azonban Magyarországot és az örökös tartományokat is

elválasztotta. Az intézkedések célja az volt, hogy a birodalmon belül tartsák az olcsó magyar élelmiszert és nyersanyagot, a cseh és osztrák manufaktúráknak viszont ne legyen vetélytársa. A valóságban az osztrák-cseh áruknál jobb minőségű sziléziai (már porosz) fogyasztási cikkeket zárták el a magyaroktól. A poroszok megtorlásul a magyar termékek behozatalát (pl. bor) korlátozták A belső vámhatár 1850-ig fennmaradt, és súlyos torzulásokat okozott a magyar gazdaság szerkezetében. Az Ausztriában előállított és onnan behozott iparcikk alacsony, a közvetlenül külföldről származó magas vámot kapott. A Bécs ellátását szolgáló marha vámja csökkent, és az Ausztriába szállított nyersbőr, gyapjú vámja is csekély maradt. Azokat a nyerstermékeket viszont, amelyeket Ausztria is előállított (gubacs, hamuzsír, viasz) már magas vámmal illették. A jobbágyok állami terhei: A szatmári béke után a pusztán álló telkek

átmenetileg határt szabtak a földesúri igényeknek. A jobbágyok nagy tömegei áramlottak a benépesítésre váró hódoltságbeli területekre, ahol földesuraiktól kedvezményeket kaptak. A század első felében a kiforratlan Habsburg-kormányzat nehezedett jobban a paraszti vállakra. Pénzben a legtöbbet a hadiadó jelentette, amely évente egy közepes jobbágygazdaságban 15-30Ft-ra rúgott. (Egy jó ló ára 60-80Ft volt) De a nemesi vármegye költségeit is a parasztság háziadója fedezte. A parasztságot leginkább a katonák beszállásolása, etetése (porció) és továbbszállítása (forspont) terhelte. Ez rengeteg visszaélésre adott lehetőséget. Az elhullott lovakat nem fizette meg senki; ráadásul katonáskodni is a paraszt fiának kellett. Ha nem akadt önként jelentkező, „kötéllel fogták”, mindig a legszegényebbeket A szolgálat idegen országban, rendszerint megrokkanásig tartott. A század első nagyobb parasztmegmozdulása valóban az

állami terhek miatt került sor Békésszentandrásban, 1735ben. A református magyar parasztok a Maros menti szerb határőrök támogatására számítottak, akik szintén sérelmezték, hogy az állami adót fegyveres szolgálatuk idején is beszedték tőlük. A fölkelést elnyomták, a vezetőket, köztük Szegedinác Péró szerb kapitányt kerékbe törték. A bécsi hatalommal kerültek szembe 1764-ben azok a közszékelyek is, akik nem akarták a határőri szolgálatot vállalni. Békés szándékú, fegyvertelen táborukat a császári csapatok kegyetlenül szétágyúzták. Ez volt a „madéfalvi veszedelem” A vérfürdő után a székelyek tömegesen kivándoroltak. Hadik András generális telepítései nyomán ekkor jöttek létre a bukovinai székely falvak. A földesúri terhek és a parasztság differenciálódása: A földesúri követelések nagy helyi eltéréseket mutattak. A jobbágytelkek nagysága is országrészenként változott (20-80 holdig) A paraszt

kilenceddel tartozott a föld minden terméséből és az állatok szaporulatából. Különféle „ajándékokat” (baromfi, tojás vaj) vitt a földesúr konyhájára. A kocsmáltatás (italmérés) az év jelentős részében, a húseladás, az őrletés egészében a földesúr joga volt. Ezen felül általában készpénzzel is szolgált Leginkább azonban a robot, a földesúri majorságban végzett ingyenmunka volt megterhelő. A heti három-négy napi robot általánossá vált A paraszt sorsa azért is rosszabbra fordult, mert a birtokosok ezután a puszta földeket inkább a majorsághoz csatolták. Egyre kevésbé létesítettek új telkeket. A jobbágyfiúk kezén apjuk telke fél vagy negyed telekre tört szét Szaporodott a kicsiny földű, és a nincstelen parasztok (zsellérek) száma. Igaz, a robotot telekhányad arányában kellett teljesíteni. De a zsellérek, mivel megélhetést a városban hiába kerestek volna, kénytelenek voltak a jobbágynál súlyosabb

feltételek mellett a majorságból egy-egy parcellát felvállalni. A parasztságnak egy vékony rétege gazdagodott. Némely gazda egynél több telket birtokolt, robotba maga helyett mást küldött. Pusztát bérelt, ahol eladásra marhát hizlalt Volt a majorság növelésének törvénytelen módja is Például a parasztokkal közös legelőt törette föl a földesúr. A földesúri erdők helyén paraszti munkával termővé tett irtásföldeket most visszaváltották. Arra hivatkoztak, hogy nem úrbéres föld, nem tartozik a telki állományhoz A jobbágytelket ugyanis elvenni nem lehetett, a jobbágytelkek csonkítása viszont sokszor előfordult. Az úrbérrendezés (Urbárium): A rendek és az államhatalom a parasztot kölcsönösen tehermentesíteni akarta, hiszen ha a paraszt kevesebbet robotol, többet termel, így többet is adózik. Mária Terézia állítólag azt mondta: Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk 1765-66-ban a Dunántúlon jobbágymozgalom

bontakozott ki. A parasztok megtagadták a robotot, visszafoglalták a jogtalanul elvett földeket. A mozgalom alkalmat adott a Habsburg-államhatalomnak a beavatkozásra Mária Terézia elgondolása az volt, hogy a jobbágy-földesúri viszony rendezését az országgyűléssel is elfogadtatja. A rendek azonban hevesen tiltakoztak. Ezt követően, 1767-ben, az uralkodó a szabályozást rendeletként adta ki, majd biztosaival végrehajtatta. Az urbárium az egyházi tized és az állami adók mellett fönntartotta a kilencedet, a pénztartozást pedig a jobbágyok és a zsellérek számára egyaránt 1 Ft-ban határozta meg. A munkakötelezettséget heti egy nap igás, vagy két nap kézi robotban rögzítette. A kisebb földesúri jogokat lényegében meghagyta Az úrbérrendezés törvényes helyzetet teremtett földesúr és jobbágy között. Igaz, a legfejlettebb területek állapotából indult ki, ezért az Alföldön, a Délvidéken átmenetileg még nehezítette is a

parasztok helyzetét. A telekhatárok pontos rögzítésével viszont hozzájárult a parasztság rétegződéséhez. Szándéka szerint a parasztság tömegeit is érintette volna az alsó és középfokú oktatást szabályozó Ratio Educationis (1777). Az állam és az anyagi boldogulás érdekében előírta, hogy 6 és 12 éves kora között minden gyermek iskolába járjon. Kevés volt azonban a tanító és az iskola, a német nyelv erőltetése pedig ellenérzést szült Rendeletek a modernizálás jegyében: II. József (1780-1790) negyvenévesen lett a birodalom egyedüli ura Eszményképe az egységállam volt Csak abszolutikus eszközöket ismert. Kalapos királynak nevezték, mert nem koronáztatta meg magát, hanem a koronát, országos fölháborodást keltve, a bécsi kincstárba vitette. Első rendeletei egyházpolitikai tárgyúak Legnagyobb jelentőségű a valóban felvilágosult türelmi rendelet, mely megengedte a protestánsok vallásgyakorlatát és

hivatalviselését. Bizonyos feltételek mellett új iskolák és templomok építését is lehetővé tette a protestánsok számára Intézkedéseivel a katolikus egyházat az állam alá akarta rendelni. Hiába utazott a pápa Bécsbe (fordított Canossa járás), nem tudta elhatározásában megingatni. Uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését Azokat a szerzetes- és apácarendeket, amelyek nem végeztek hasznos munkát, feloszlatta. A cenzúrát kivette a katolikus egyház kezéből, a falusi papokat azonban támogatta, a plébániák száma 10 év alatt mintegy 1200-zal nőtt. II. József a nemesi és egyházi birtokot meg akarta adóztatni Ezért kihirdette jobbágyrendeletét (1785), mely szerint az örökös jobbágyi állapot megszűnt, s a jobbágy névnek a használatát is megtiltotta. Ismételten védelmébe vette a telki állományt. A rendelet végrehajtásához nyomós érvett szolgáltatott az 1784 évi Horia és Kloska vezette erdélyi

parasztfölkelés. A közigazgatás átszervezésével II. József csökkentette a megyék jelentőségét Megyei szinten elválasztotta a bíráskodást a közigazgatástól. Az úriszék pedig csak a jobbágyok egymás közötti pöreire szolgált ezután A legnagyobb fölháborodást Magyarországon a német nyelv hivatalossá tétele kavarta. (nyelvrendelet) Rendeleteivel, s főként, hogy azokat az országgyűlés mellőzésével hozta, a papság mellett a nemességet is hamar elidegenítette. II. József rendszerének bukása: 1788-ban Oroszországgal szövetségben hadat indított Törökország ellen a balkáni birtokokért. A háború nagy emberveszteséget, kudarcot, a parasztság számára nélkülözést hozott. II. József halálos ágyán –türelmi és jobbágyrendelete kivételével- valamennyi intézkedését visszavonta A nemzeti ébredés: A központi kormányhivatalok az uralkodó halála után megbénultak, a végrehajtó hatalom a köznemesség uralta megyék

kezébe került. A megyék a rendeleteket válogatás nélkül hatályon kívül helyezték Az ország a magyar nyelv, a magyar ruha, a zene, a tánc új kultuszának lázában égett. Megalakultak az első magyar színtársulatok. Az országgyűlés törvénybe iktatta a magyar nyelv tanítását a középiskolákban 14. Az angol alkotmányos monarchia kialakulásának eseményei 1640-1702-ig Az abszolutizmus válsága Angliában: 1603-ban a Tudor házzal rokon skót Stuart-ház tagja I. Jakab (1603-1625) lépett trónra (a kivégzett Stuart Mária fia) A hatalmi szervezet megerősítését tűzte ki célul. Az anglikán egyházra támaszkodva abszolutizmusra tört A polgárság és az újnemesség (yoman) a parlamentre támaszkodott, melynek hatásköre Erzsébet idejében megnőtt. A parlamentnek már lehetősége volt arra, hogy a törvénysértő minisztereket felelősségre vonja, továbbá az adómegszavazás joga is az ő kezükben volt. Jakab fia, I Károly (1625-1649)

anyagi követeléseit a parlament sorozatosan megtagadta. A felbőszült uralkodó a parlamentet 1629-től össze sem hívta, s korlátlan önkényuralmat gyakorolt. A király továbbra is árusította a monopóliumokat. Régi hűbéri jogokkal nehezítette meg a földek adás-vételét Az abszolutizmussal szembeforduló puritánok (purus=tiszta) a teljes személyi és vagyonbiztonság mellett azt is követelték, hogy söpörjenek ki a templomokból minden, a gyűlölt római katolikus hitre emlékeztető külsőséget. El akarták törölni a püspökök hatalmát, s az egyház vezetését választott testületre, a presbiterekre akarták bízni. I Károly kegyetlenül üldözte a puritánokat. Az independensek (függetlenek) minden egyházközséget önállónak tekintettek, s semmilyen emberi előírást nem fogadtak el, ha az a véleményük szerint ellentmondott az isteni törvénynek (a polgári gondolkodásnak). A skót felkelés: Skócia Angliától gazdasági fejlődésben

elmaradt, de a nemesség a királytól független volt. Az Angliában nevelkedett I Károly viszont meg akarta szüntetni a skót egyház önállóságát. A skótok fegyvert ragadtak, hitük és politikai különállásuk védelmében. I Károly csapatai vereséget szenvednek A királynak pénzre és katonára volt szüksége, ezért 1640 tavaszán, 12 év után összehívta a parlamentet. Az angol a parlament 2 házból állt. A felsőház arisztokratái és püspökei az abszolutizmust támogatták Az alsóházban az újnemesség képviselő kerültek többségbe. Ezért a király a parlamentet 3 hét múlva feloszlatta (rövid parlament) De a skótok Angliába is betörtek, s I. Károly ősszel, hogy a háborút folytathassa, a parlamentet újra összehívta, amely 1640-1653-ig együtt is maradt. (hosszú parlament) Angliában a forradalom szerve, a parlament kimondta, hogy csak saját döntése alapján lehet feloszlatni. Adót szedni pedig a parlament felhatalmazása nélkül

tilos. A parlament magának igényelte a miniszterek és a hadsereg ellenőrzésének jogát is. A parlament történelmi sikereit azonban csak a londoni polgárok tömegerejével a háta mögött vívhatta ki. A leggyűlöltebb kegyenc, Strafford elfogatásának jóváhagyását például a királyi palota ostromára felvonuló nép kényszeríttette ki. A lordkancellárt elítélték és lefejezték A király Londonba hívta a hozzá hű nemeseket, a gavallérokat. S ezek London utcáin véres jeleneteket provokáltak a parlament puritán híveivel, akiket nyírott hajukról kerekfejűeknek neveztek. De amikor a király személyesen akarta letartóztatni az ellenzék vezetőit, kudarcot vallott A következő napokban pedig szemben találta magát a felfegyverzett londoni néppel. 1642 Január 10-én az északi Nottinghambe tette át székhelyét. Anglia 2 táborra szakadt, és kitört a polgárháború A polgárháború (1642-1649): A parlament tábora volt az erősebb, s főleg a

gazdagabb. Ezt támogatták az iparilag fejlett déli országrészek, a virágzó városok, és a hajóhad. A király csak a fejletlenebb nyugati és északi területek nemességre, a meggyengült anglikán egyházra, s némi francia támogatásra számíthatott. Az abszolutizmus felszámolása után azonban a parlament egysége megbomlott. Az újnemességre és a jómódú polgárságra támaszkodó presbiteriánusok a megegyezést keresték a királlyal. A parlament independens szárnya (középréteg, parasztság képviselése) pedig Cromwell vezetésével megszervezte az új mintájú hadsereget. A katonákat jómódú parasztokból és kézművesekből toborozták A fanatikus puritán harcosokat forradalmi lelkesedés és mély vallásos hit jellemezte. (Jelszavuk: „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport”) A harcok 1648-ig elhúzódtak. A skótok először az angol parlament majd a király oldalán küzdöttek Döntő ütközetek: Marston Moore, Nesby, Preston.

Ezeket a csatákat Cromwell katonái sorra megnyerték A király a hadsereg foglya lett A győzelmek a presbiteriánusok és az independensek ellentétét tovább fokozták. Nehezítette Cromwell helyzetét, hogy a levellerek (egyenlősítők) kistulajdonosi irányzata, amely teljes jogegyenlőséget, és polgári köztársaságot akart. Cromwell összefogott a levellerekkel, és bevonult Londonba. (1648 dec 2) A presbiteriánusokat dragonyosok távolították el a parlamentből, amelyben 100 independens képviselő maradt. (csonka parlament) A felsőházat feloszlatták. Stuart Károly halálra ítélték, és kivégezték Anglia 1649-ben köztársaság lett A köztársaság évei (1649-1660): Cromwell olykor kíméletlen intézkedésekkel a leveller katonák zendülését letörte, s a leveller irányzatot felszámolta. Ezzel a polgári köztársaság támogatóinak száma megfogyatkozott. Cromwell az írek felkelést véres háborúban leverte A zöld sziget (Grönland) nagyobb

részét az angol telepesek gyarmatává tette. (Írország lakossága a felére csökkent) Skóciában meghagyta a felsőbb rétegeket, de 1707-ben Skóciát is bekebelezte. Ekkor alakult ki a GB Cromwell fokozta a hajóépítést, és megszavaztatta a hajózási törvényt. (1651) Vagyis csak olyan hajót engedtek kikötni, amelyek saját országukból származó árukat szállította. Az angol hajók viszont bárhonnan hozhattak árut Ez a hollandokkal sorozatos tengeri háborúkhoz vezetett. 1658-ig, haláláig, Cromwell, mint lordprotector (kormányzó) katonai diktatúrát gyakorolt. A királyság visszaállítása (restauráció): Cromwell halála után a katonai diktatúra rendszere összeomlott, mert fia, Richard nem volt alkalmas a kormányzásra. Amikor I. Károly fia megígérte, hogy nem veszi vissza azokat a földeket, amelyeket az arisztokrácia 1642-től eladott Valamint szavatolta a vallásszabadságot is. II Károly néven 1660-ban király lett (1660-1685) II

károly, és utódja, II Jakab folyamatosan kiszorították a parlamentet a hatalomból. Ez lehetővé tette XIV Lajos francia király rendszeres pénzügyi támogatása. Anglia viszont Franciaország függőjévé vált A francia térnyerés, s a katolikus veszély láttán a parlament Orániai Vilmos (1688-1702) holland kormányzót, II. Jakab (1685-1688) vejét hívta meg a trónra Az alkotmányos monarchia kiépítése: Orániai Vilmos /körte/ erős hadsereggel partra szállt Angliában (1688). Mindenki sietett hódolni, a magára maradt II Jakab pedig Franciaországba menekült. II Jakab elűzése, és fiának, a trónörökösnek a mellőzése a legitimitásnak, a trónöröklés elfogadott rendjének fölrúgását jelentette. A vérmentes rendszerváltás „dicsőséges forradalom” néven vált ismertté. A fordulat után elfogadott Jognyilatkozat (1689) elvei alapján kibontakozott az alkotmányos monarchia rendszere. Megindult a gazdaság virágzása A törvényeket a

választott parlament hozta A hadsereg és a pénzügyek a parlament hatáskörébe kerültek. A kormány tagjait a király nevezte ki, de a parlamentnek tartoztak felelősséggel (A király uralkodik, de nem kormányoz) Kiépültek a királytól és a parlamenttől független bíróságok. (sajtószabadság) A gazdaság fejlődése nyomán a XVIII. századi Angliát az általános építkezés jellemezte 15. Az ipari forradalom kibontakozása és gazdasági, társadalmi, politikai hatásai Mit nevezünk ipari forradalomnak: KB. egy évtizeddel a francia forradalom kitörése előtt Angliában, az iparban minőségi változások mentek végbe A kézműipart mindössze néhány évtized alatt a gyárakban folyó tömegtermelés váltotta fel. A manufaktúrákban az egyszerű munkamegosztás során elemeire bontották a munkafolyamatokat. Ezeket a következő lépcsőben gépesíteni lehetett. Míg ezeket azelőtt víz, esetleg szél hajtotta meg, most a gőz lett a legfontosabb

energiaforrás. A gépek és a gőz új üzemformát eredményezett: a gyárat A közlekedés forradalma lehetővé tette a nyersanyag, készáru, munkaerő olcsó és gyors szállítását. Megszületett a termelőerők piaca. Kifizetődővé vált a gépgyártás Az élelemtermelés és a városépítés forradalma óta az ipari forradalom eredményezte az emberiség életében a legnagyobb átalakulást. Az ipari forradalom előfeltételei: A korábbi századokban a kereskedelem és az ipar föllendülése, valamint a városiasodás ismételten beleütközött a mezőgazdaság alacsony teljesítőképességének korlátaiba. Angliában viszont a XVII-XVIII Században fokozatosan megszűntek a föld közösségi használatának maradványai is. Föltörték a legelőket és kiszárították a vizenyős területeket. A háromnyomásos gazdálkodást felváltotta a vetésforgó Holland mintára takarmánynövényeket termesztettek, s megnőtt az állatállomány. A földeket

rendszeresen trágyázták Az angol mezőgazdaság képessé vált csökkenő mezőgazdasági népességgel a növekvő városi lakosságot eltartani.(gyorsabban nőtt a termelés, mint a lakosság) Az ipari forradalom kibontakozásának feltétele a jól működő hitelszervezet volt. 1694-ben megalakult az Angol Bank A nagy pénztőkék felhasználását meggyorsította a gyarmatok kifosztása. A profit és a gazdasági fejlődés az állami politika fontos célja lett. Anglia számára nagy előnyt jelentett sziget volta és tagolt tengerpartja(olcsó teherszállítás) Az ipari forradalom kibontakozásának folyamata: A termelés csak akkor gazdaságos, ha biztosítható a termelés folyamatossága. Ezért a gépesítés a tömegfogyasztási cikkek előállításában kezdődik. A XVII Században egyedül a ruházat volt ilyen és ezért lett a húzóágazat a textil-ipar A kibontakozó ipari forradalom megkövetelte a szállítás és a közlekedés fejlesztését. MacAdam skót

mérnök tervei alapján műutak épültek, de a vízi szállítás még mindig olcsóbb volt.(csatornák építése) Az első nehézségek leküzdése után azonban rohamosan elterjedtek a vasutak. A vasútépítés újabb jelentőséget adott a gőzgépnek, s piacot teremtett a szén, a vas számára. De meg is oldotta azok olcsó szállítását 1830-1850 között a szén és vastermelés 3x-os lett Megindult a hírközlés rohamos fejlődése. Morse feltalálta a vezetékes távírót s a század közepén lefektették az első tengeri kábeleket. Az új ugrás a gépek előállításának gépesítése volt. A gépek iránti kereslet kifizetődővé tette sorozatgyártásukat Bevezették a szabványokat. A vasútépítés és gépgyártás nagy tőkéket igényelt. A könnyűipari befektetések viszont, az erős verseny miatt, már nehézségekbe ütköztek. A fölhalmozott hatalmas összegek ezért a nehéziparba áramlottak Ez a tőkés iparosítás klasszikus útja. Az ipari

forradalom megváltoztatta a haditechnikát, és befolyásolta az egyes országok katonai teljesítőképességét. Az ipari forradalom Angliája a XIX: század közepére világhatalomra tett szert. Hargreaves: Fonó Jenny, James Watt: gőzgép (1769), Stephenson: gőzmozdony (1825), Fulton: gőzhajó (1807). Az ipari forradalom demográfiai következményei: Az ipari forradalommal együtt járt a lakosság gyors növekedése. A népesség növekedése már korábban megindult, mert a tőkés mezőgazdaság több élelmet termelt, és mert megfékezte a járványokat. A viszonylagos népességfölösleg egyenes feltétele az ipari forradalom kibontakozásának. Emellett a városi lakosság 20%-ról (1770) 50%-ra (1850) emelkedett. Az ipari forradalom visszahatott a mezőgazdasági fejlődésre: megjelentek a mezőgazdasági gépek Tovább javultak a higiéniás viszonyok mely szintén hozzájárult a demográfiai robbanáshoz. A bérmunkások osztályának kialakulása: A gabonaárak

csökkenése és a gyapjúárak növekedése arra ösztönözte a nagybirtokosokat s a nagybérlőket, hogy a szántókat legelőkké alakítsák, a közös földek egy részét elkerítsék, kisbérlőiktől megszabaduljanak. A városi olcsó tömegcikkek elárasztották a falvakat és tönkretették a falusi kézműipart. Később megjelentek a mezőgazdasági gépek. A mezőgazdaság és a falu egyre kevesebb munkáskezet igényelt A megélhetés nélkül maradt emberek az új ipari központokba vándoroltak, és bérmunkásokká lettek. Ezért Angliában sok helyen kalapácsot ragadtak, és a gépeket összezúzták. Az elkeseredés a lyoni selyemszövőket 1834-ben, a sziléziai takácsokat 1844-ben fölkelésbe hajszolta. A munkások kiszolgáltatottsága: A polgári átalakulás eltakarította az útból a szabad vállalkozás, a szabad alku akadályait, de szó sem volt még olyan törvényekről, amelyek a munkás jogait védték volna. Ha nem volt megrendelés, a munkás

azonnal az utcára került Ha munkáját- a gépek alkalmazása révén – a felesége vagy a gyerekei is el tudták végezni, akkor helyette őket alkalmazták, még kisebb fizetésért. A nagy munkaerő-kínálat miatt a munkabérek egyébként is a létminimum alatt maradtak. Az általános szabadságjogok védelmében Angliában a XVIII-XIX. Század fordulóján mind a munkások, mind a vállalkozók szervezete tömörülését törvényben tiltották meg. 8-10 éves vagy fiatalabb gyermekek sötét, szellőzetlen géptermekben, raktárakban, bányaalagutakban napi 14 órát. Az emberek nyomornegyedekben laktak a nagyvárosokban, ahol pusztított az alkoholizmus, virágzott a prostitúció, terjeszkedett az alvilág. Jótékonyság és utópia: A gazdagságot az egész társadalom termelte, de a társadalom jó része azonban csak morzsáiból részesült. A nyomor, a létbizonytalanság éppúgy megfosztotta az egyént emberi méltóságától. E kihívásra sokan, sokféle

módon keresték a választ. Mind a keresztény humanizmus, mind a felvilágosodásban gyökerező emberbarátság szükségszerűen jutott el az anyagi és szellemi nyomorúságot enyhítő jótékony programokig. Akadtak munkáspapok, mint például a hamburgi protestáns Johann Wichern, vagy a katolikus Adolf Kolping, akik maguk köré gyűjtötték a csöveseket és szállást, ellátást adtak nekik. Angliában a canterbury-i érsek vezette bizottság kérte föl Robert Owent (1771-1858) a jótékony gyárost, hogy dolgozzon ki nyomorenyhítő módszereket. Owen arról volt nevezetes, hogy saját üzemében igyekezett emberhez méltó körülményeket teremteni: korlátozta a gyermekmunkát, iskolát, óvodát, korházat, az öregek számára otthont alapított. Owen felismerte, hogy a jótékonyság önmagában kevés a társadalmi bajok orvoslására. Ahhoz, hogy az embereket felemeljük, az életkörülményeket véglegesen meg változtatni. Szerinte olyan termelőegységeket

kell létrehozni, ahol mindenki birtokos és munkás. Az önkormányzattal rendelkező közösség gondoskodik a termelésről és az elosztásról További utópisták: Saint-Simon, Fourier. Hármójukat utópistaként szokták emlegetni. Bennük tisztelhetjük viszont a gazdasági szövetkezés előfutárait Érdekérvényesítés a parlamenti demokrácia viszonyai között: A polgári állam nemcsak szabadabbnak mutatkozott elődeinél, de erősebb is volt, mert független tulajdonosok viszonylag széles rétegét tudhatta maga mögött. Angliában, Belgiumban, s részben Franciaországban is, nagy létszámú középosztály létezett. Az ipari proletariátus ezekben az országokban sohasem képezte a társadalom többségét 1832-ben a választójogi reform választójoghoz jutatta a gyárosokat, és ez kiélezte a viszonyt a munkaadók és a munkások között. A munkások fölismerték, hogy milyen erő rejlik a szervezettségben Önművelő és önsegélyező egyleteket,

valamint szakszervezeteket. A munkásszervezetek éltek az angol parlamentarizmusban rejlő lehetőségekkel. Küzdelmet indítottak a szavazati jog megszerzéséért. 1836-ban önálló alkotmányjavaslattal, charter-rel léptek föl Innen ered a mozgalom neve: chartorizmus Három ízben összesen 10millió aláírást gyűjtöttek. A parlament-1848-ban-a kérvényeket visszautasította A chartorizmus ennek ellenére nagy előrelépés volt a modern demokrácia kialakulásának történetében. A tömegmozgalmak hatására a negyvenes években Angliában gyári törvények születtek. Ez megtiltotta például a nők és a tíz évnél fiatalabb fiúk föld alatti foglalkoztatását. Korlátozták a nők és fiatalkorúak munkaidejét is A forradalmi munkásmozgalom kezdete: Franciaországban az 1830. Júliusi forradalom kevesebb jogot hozott, mint az 1832-i választójogi reform Angliában A társadalmi igazságosság megvalósítását célul kitűző szocialisták a munkásokat

forradalomra hívták föl. Személyek: Auguste Blanqui, Louis Blanc, Proudhon. A legnagyobb hatást azonban Karl Marx (1818-1883) és Friedrich Engels (1820-1895) érték el. Szerintük a lét határozza meg a tudatott, valamint a kapitalizmus pusztulásával létre kell jönnie az osztály nélküli társadalomnak. Marx nézeteit a Kommunista Kiáltványban tette közzé (1848). Ez akkor visszhang nélkül maradt, de nézeteik a XIX század utolsó harmadában már komoly befolyást gyakoroltak az időközben megalakult munkásszervezetek és - pártok programjaira. 16. A polgári átalakulás és a nemzeti önállóság gondolata Széchenyi és Kossuth reformkori programjában; kettőjük nézetei A reformeszmék kialakulása és elterjedése; Széchenyi programja A reform: A reform békés úton létrejött változás. Hazánkban a középbirtokos nemesség vezette Abban mindenki egyetért, hogy szükség van reformokra, mert Magyarország egyre jobban lemarad Európához

képest. A jobbágyrendszert meg akarják szüntetni Központi kérdéssé válik Magyarország birodalmon belüli függetlensége. Ez 1848 után létre is jön, de a nagyhatalmak beavatkoznak, és megszüntetik a függetlenséget. A reform érdekében a nemességnek fel kell vállalnia a polgárság szerepét Az 1825-27-es országgyűlés: A Pozsonyban tartott országgyűlést a Habsburgok hívták össze, mert a háborúhoz szükségük volt pénzre és katonára. A hármas törvénycikk kimondja az ország függetlenségét, hogy adót csak az országgyűlés vethet ki, és legalább 3 évenként össze kell hívni a parlamentet. Széchenyi István egy évi jövedelmét felajánlotta egy Magyar Tudományos társaság megalapítására Sokan támogatták, hogy megvalósíthassa tervét. Széchenyi István: Apja Széchenyi Ferenc, a könyvtár megalapítója. Széchenyi István kezdetben huszártiszt volt, s mikor körbeutazta a világot, megdöbbenve nézte a világ Magyarországhoz

viszonyított fejlettségét. Vonatokat, utakat, jó kölekedést és postát látott Hazatérése után tettvággyal telve vetette magát a közéletbe. A kultúra fejlődését nagyban elősegítették kezdeményezései: a Tudományos Akadémia megalapítása, és a hazai társas élet megszervezése (lóverseny, kaszinó). Munkájával javította a hazai közlekedést: hajózhatóvá tette a Vaskaput, és irányította a Tisza-szabályozás előkészületeit. Elindította a dunai gőzhajózást, hajógyárat, és téli kikötőt hozott létre. Népszerűsítette a selyemhernyó-tenyésztést, és az ő érdeme az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése Széchenyi gyakorlati tevékenységével a mezőgazdasági termelés élénkítését, és a jobbértékesítést akarta segíteni. Az ország nagyobb része tisztelte, ünnepelte. Kossuth fogalmazta meg a legszebben: „Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit; és ezért; egyenesen ezért tartom én őt

a legnagyobb magyarnak. ” Széchenyi szerint a reformok csak felülről (nemesség) valósulhatnak meg, alulról (parasztság) semmiképp sem. A Habsburgokkal is harmonikus kapcsolatot akart kiépíteni. Semmilyen gyors, erőszakos reformot nem tudott elképzelni, mert szerinte a magyarság belebukna. Művei: 1830-ban alkotta meg a Hitel c. művét, melyben nyíltan robotoltató gazdálkodással száll szembe A mezőgazdaság kapitalista átalakításához viszont hitelre, pénzre volt szükség. A hitelt azonban még a nagy vagyonú Széchenyitől is megtagadta a bécsi bank, mert a nemesi birtokot eladni, elárverezni nem lehetett. Az ősiség törvényének megszüntetése logikusan maga után vonta volna a nemesek földvásárlásának jogát és adózását. Mivel a robot haszontalan és erkölcstelen, meg kell szüntetni a jobbágyok egyéb feudális kötelezettségeivel együtt, de úgy, hogy a birtokosokat károsodás ne érje. A Hitelt vegyesen fogadták, de senkit nem

érintett közömbösen. Széchenyi szerint meg kell valósítani a jobbágyok védelmét és a közteherviselést. Bár szenvedélyesen ostorozta az arisztokráciát, igyekezett rábírni őket, hogy önként tegyék meg azt, amit máshol a forradalom következtében kellett elfogadni. Leghevesebben mégis az arisztokrácia támadta a Hitel gondolatait. Bírálta Széchenyit a régi típusú ellenzék képviselője, gróf Dessewffy József (A Hitel című munka taglalatja, 1831). Széchenyi a kormányzat támogatását is hiába várta A támadásokra Széchenyi Világ (értsd: világosság) című munkájában válaszolt (1831). Az eseményekből az idő sürgetését olvasta ki, és közzétette Stádium című könyvét, melyben rendszerét sűrítve tárta a nemzet elé. Széchenyi gyakorlati alkotásai: Ő végezte a hazai közlekedést javító munkálatok egész sorát. A Vaskapu hajózhatóvá tételéhez már 1831-ben hozzákezdtek Irányította a Tisza-szabályozás

előkészületeit. Megindította a dunai gőzhajózást A hajózás fejlesztését szolgálta a hajógyár és a téli kikötő létesítése. Népszerűsítette a selyemhernyó-tenyésztést, és az ő érdeme az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése Széchenyi gyakorlati tevékenységével a mezőgazdasági termelés élénkítését és a jobb értékesítést akarta segíteni. Az ország jobbik fele tisztelte, ünnepelte. Kossuth fogalmazta meg a legszebben: „Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit; és ezért; egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.” Haladás és reakció a reformmozgalom kibontakozása idején A jobbágykérdés az 1832-36-os országgyűlésen: Az országgyűlésen a szabadelvű követek a jobbágykérdést az örökváltság engedélyezésével akarták megoldani, Ez azt jelentette, hogy a jobbágyok földesurukkal szabadon egyezkedve pénzzel örökre megváltják szolgáltatásaikat és telküket. Földjük

polgári tulajdonná válik. A kérdés így a nemesi tulajdonjog sérelme nélkül oldódott volna meg Közben a birtokosok a korszerűsítéshez szükséges pénzhez is hozzájutottak volna. 4 álláspont: minden maradjon ahogy van, önkéntes örökváltság (a paraszt pénzzel kiváltja magát) , kötelező örökváltság (az urat az állam később kárpótolja), kötelező örökváltság 2. (az úr nem kap semmit) Az országgyűlés végül elfogadta az önkéntes örökváltságot, és szavatolta a jobbágy személyi és vagyonbiztonságát. A király azonban a javaslatokat visszautasította, s újratárgyalásra lekerült az alsótáblához. Hasztalan indultak Kölcsey és elvbarátai a reformok érdekében újult rohamra. A szatmári követ, Kölcsey Ferenc -aki szintén reakciós követutasítást kapott- lemondott, és vidéki magányába vonult vissza. Az újabb szavazáson az örökváltság az alsótáblán is megbukott. A szabadelvű eszmék hódító útja: A

szabadelvű követek nagyhatású szövetségesévé vált egy vagyontalan kisnemes ügyvéd fia, ki a távollevő fő rend követeként jelent meg a felső táblán. Kossuth Lajosnak döntő szerepe volt a nyilvánosság és az országos közvélemény megteremtésében Kézzel írott, majd kő nyomatos újságját, az Országgyűlési Tudósításokat kézrőI kézre adták. A reakciót maró gúnnyal, a reformeszméket tiszteletkel és lelkesedéssel kommentálta. Reakció és megtorlás: 1835-ben a konzervatív abszolutizmus megrögzött híve, I. Ferenc meghalt Helyébe gyöngeelméjű fia, V Ferdinánd lépett A hatalom még inkább Metternich kezébe került. Metternich a nemzetérzés ébredésétőI a Habsburg Birodalom létét látta fenyegetve Sugalmazására az udvar elhatározta, hogy a megfélemlítés eszközét alkalmazza. Elő szőr az országgyűlési ifjakra csaptak le. Vezetőjüket, Lovassy Lászlót Spielberg várbörtönében őrületbe taszította a rámért 10

évnyi ítélet. Aztán betiltották Kossuth lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés eloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Kossuth ellenszegült, és a megyékhez fordult védelemért Ezt követően hűtlenség vádjával börtönbe hurcolták A már korábban perbe fogott lázító Wesselényit betegsége ellenére 3 év börtönnel sújtották. Érdekegyesítés és iparfejlesztés. Kossuth programja Bécs kudarca, az ellenzéki szellem diadala: Az országgyűlésen Kölcsey visszavonulása után a fiatal Deák Ferenc vezette az ellenzék ellentámadását. Az alsótábla megszavazta a sérelmi föliratot, s ahhoz a főrendek ellenszegülése dacára csaknem húszszori üzenetváltás után is ragaszkodott. (az ellenzék néhány tagja: Andrássy, Károlyi, Zichy, Batthyány, Teleki, Eötvös) Szaporodtak a kaszinók és az olvasóegyletek, ahol a szegényebbek is ismerkedhettek a polgári államok berendezkedésével. Az udvar

megrettent és taktikát változtatott. Dessewffy Aurél gróf, a tehetséges fiatal arisztokrata felsőbb sugalmazásra a magukat „fontolva haladóknak" nevező konzervatívokból pártot szervezett. Az ellenzék néhány javaslatát kisajátítva arra törekedett, hogy az ingadozók megnyerésével az ellenzék táborát megossza. Pálffy kancellárt pedig, akinek a törvénytelenségekben közvetlen része volt, az udvar menesztette. Az 1839-40-ben ülésező országgyűlést a liberalizmus előretörése jellemezte. Lényeges eredmény volt az önkéntes örökváltság törvénybe iktatása és az ipari üzemek alapításának engedélyezése bárki számára. A politikai perek elítéltjei amnesztiát kaptak Deák szerint nem amnesztiát érdemelnek, hanem szabadon engedést, hiszen az amnesztia jelentése: bűnös elengedése. Felmentést érdemelnek, hiszen jogtalanul ültek. Lovassy a börtönben megőrült, Wesselényit megtörte és vaksággal fenyegette a betegség

Kossuth a fogságban nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult. Kossuth fegyvere, a Pesti Hírlap: Landerer pesti nyomdatulajdonos, a bécsi titkosrendőrség ügynöke váratlan ajánlatot tett Kossuthnak: vállalja 1841 januárjától induló hírlapjának szerkesztését. A kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét Kossuth politikai vezércikkei sorra vették a társadalom égető problémáit, a reformok híveinek szempontjából elemezve azokat. Tovább a nemzeti érdekegyesítés útján: Kossuth független nemzeti államot akart, a Habsburg Birodalmon belül. Azt hirdette, hogy a nemesség nem tud megbirkózni az új haza és új társadatom teremtésének feladatával az egész nép támogatása nélkül. A szövetség ára: szabad, korlátozás nélküli földtulajdon a parasztoknak. Nem elegendő az önkéntes örökváltság (1848-ig a jobbágyok 1 % -ának sikerült megváltania magát). Kötelező

örökváltság kell, melyet a parasztság az állam támogatásával törleszt Az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, a terhek közös viselése. A nemzeti egység föltételezi a politikai szabadságjogok kiterjesztését, a népképviseletet. Kossuth a lengyelországi lázadást hozta fel ellenpéldának Kossuth látta, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a középnemességre vár, mert a hazai polgárság részben nem is magyar. Nem mondott le azonban a polgárság erősítéséről és megmagyarításáról. Ez utóbbi jelentőségére Ausztriának az a terve döbbentette rá, hogy a német vámszövetséghez csatlakozik. Új programpont: önálló nemzeti ipara Kezdetben Kossuth elképzelhetőnek tartotta a magyar ipar fejlődését a birodalmi vámhatárokon belül. Nagy része volt az Iparegyesület (1841), majd a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában. Az első ipari kiállítás (1842) alkalmával Kossuth

meggyőződött arról, hogy a fejlettebb cseh és osztrák iparközös vámterület esetén megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. Levonta a következtetést: az iparfejlesztéshez magyar védővámok kellenek. Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta az önálló magyar védővámrendszert szorgalmazó törvényjavaslatot. A magyar nyelv államnyelv lett. A király azonban a következő országgyűlésre halasztotta a kérdés érdemi tárgyalását Az ellenzék ekkor a magyar ipar védelmére társadalmi szervezetet, Védegyletet alakított (1844). A Védegyletnek szerte az országban számos fiókja alakult. Ezzel az ellenzék országos szervezetre tett szert A Védegyletbe belépők vállalták, hogy hat éven át csak akkor vásárolnak külföldi árut, ha a megfelelő hazai termék hiányzik. Széchenyi és Kossuth vitája: Lényege: a függetlenség mértéke, M.O helye a birodalomban, a változások mértéke, kié legyen a vezető szerep, a

végrehajtása során. reformok Széchenyi, akit az egész ország tisztelt gyakorlati tevékenységéért, nem tagadta meg eszméit sem. Wesselényivel ifjan kötött barátsága már korábban elhidegült, Wesselényi függetlenségi törekvései miatt. Széchenyit a Pesti Hírlap pedig nem mindennapi szenvedéllyel fogalmazott vitairat, a Kelet Népe kiadására késztette. Széchenyi látszólag Kossuth reformrendszerét támadta. Nem akart Béccsel újat húzni, és a felülről jövő reformokban bízott Az ország közvéleménye és az ellenzéki politikusok valamennyien Kossuth mellé álltak. Széchenyi elszigetelődött Kossuth csillaga tovább emelkedett, s ezen mit sem változtatott, hogy 1844-ben a reakció mesterkedése - Landerer közreműködésével - kiütötte kezéből legfélelmetesebb fegyverét, a Pesti Hírlapot. 17. A Batthyány kormány koncepciója, törekvése és tevékenysége (1848 III - 1848 IX) A párizsi forradalom és a pozsonyi

országgyűlés: Kossuth Fölirati javaslatában –amelyet az alsótábla ellenvetés nélkül elfogadott- jobbágyfelszabadítást, a terhek közös vállalását és független nemzeti kormányt követelt. Az udvar az országgyűlés föloszlatását mérlegelte. Hogy időt nyerjenek, István nádort és helyettesét Bécsbe hívták, így nem volt, aki a főrendi táblát összehívja. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult Arra bátorította őket, hogy követeléseikkel gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre. Március 14-én Kossuth indítványára a továbbfejlesztett felirati javaslatot a főrendek elfogadták Másnap reggel két hajó vitte a fényes küldöttséget a fölirattal Bécsbe. Március 15-e Pest-Budán: A bécsi forradalom hírére a „márciusi ifjak” (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János) a Pilvax kávéházban 14-én elhatározták, hogy követeléseiknek másnap utcai tüntetéssel adnak

nyomatékot. A tüzérek égő kanóccal állottak az ágyúk mellett, de senki sem mert tűzparancsot adni. A tömeg a zuhogó esőben akadálytalanul vonult át a hajóhídon, föl a Várba. Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Kivánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. Évenkinti országgyűlést Pesten. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. Nemzeti őrsereg. Közös teherviselés. Urbéri viszonyok megszüntetése. Esküdtszék. képviselet egyenlőség alapján Nemzeti Bank. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak 12. Unio Egyenlőség, szabadság, testvériség! A forradalom törvényesítése: A magyar országgyűlés határozatait V. Ferdinánd jóváhagyta Az országgyűlés elsőnek az

úrbéri terhek és a papi tized eltörlését iktatta törvénybe. A megyék pedig, a királyi szentesítést meg sem várva, azonnal kihirdették azt Március végén az udvar megpróbálta a jobbágyfelszabadítást elodázni, és a magyar kormány jogkörét a legfontosabb területen, a had-és pénzügyekben korlátozni. A mérleg nyelvét ismét a radikálisok mozgósította pesti nép jelentette. Az utolsó rendi országgyűlés lerakta egy új Magyarország alapjait. A törvényeket a király április 11-én szentesítette Megvalósult az azonnali, kötelező örökváltság. A kártérítést az állam vállalta magára A választójogot vagyoni határhoz, cenzushoz kötötték A lakosság nagyobb hányada szavazott: a férfiak ¼-ed része. Megszűnt az előzetes cenzúra A parlamentben, a megyegyűlésben folyó tanácskozásról korlátlanul lehetett tudósítani. A parlamentben zárt ülésen nem is lehetett érvényes határozatot hozni Voltak persze nyitva hagyott

kérdések. Az országgyűlés nem rendezhette például egyértelműen az Ausztriához fűződő kapcsolatokat, hiszen a dinasztia trónja csak megingott, de nem omlott össze. Nem fejezte be a parasztság terheinek fölszámolását Nem vonták a törvénykezés körébe a nemzetiségek külön jogait. Az általános szabadságjogokban mindenki egyenlően részesült Forradalmi alaptörvény született: Magyarországon a polgári átalakulás vérontás nélkül végbement. Lezajlott a törvényes forradalom Az első független, a parlamentnek felelős magyar kormány: Batthyány Lajos gróf, az Ellenzéki Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök, április elejére megalakította kormányát. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetői közül került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás- és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés –és iparügyi tárcát kapta. Kossuth Lajos pénzügy-, Széchenyi István

pedig közmunkaügyi miniszter lett. Mészáros Lázár huszár ezredes lett a hadügyminiszter, Esterházy Pál herceg, az ország leggazdagabb földbirtokosa pedig a király személye körüli miniszter lett. (ez helyettesítette a külügyminisztert) A kormány programja a rend és a béke megteremtése és fenntartása volt. Konszolidálni kellett a forradalmat, azaz erőt gyűjteni, hogy aztán továbbfejlesszék a vívmányokat. Pénzre volt szükség, és hadseregre Az áprilisi törvények csoportosítása A polgári átalakulást szolgáló intézkedések: -közteherviselés -Az ősiség törvényének eltörlése -Urbéri viszonyok eltörlése -Úriszék eltörlése -Tized eltörlése Az ország intézményrendszerének átalakítása: -független minisztérium a kancellária helyett -miniszteri ellenjegyzés (a király által hozott rendeleteket legalább egy miniszternek alá kell írnia) -évenkénti országgyűlés Pesten -Az országgyűlési követek népképviselet

alapján való választása -nemzeti őrsereg, nemzeti szín és címer -Unio Erdéllyel, Partium visszacsatolása (Erdély és Magyarország közötti részek) A népképviselet egy táblából áll, a nép választja a képviselőket -Az ország 10%-a választó (Angliában 6%), a régi választók megmaradnak (2%) -vagyoni cenzus: 300 ezüstforint -20 év felett választó, 24 év felett választható -a parasztoknál ¼-ed föld felett választó. Kistelkesek, zsellérek, proletárok, inasok, segédek nem Az egyéni emberi jogokat szolgáló intézkedések: -Vallás -, sajtó -, és tanszabadság Ezek törvények, de alkotmányként funkcionálnak. Az, hogy nincs külügyminiszter, jelképezi Magyarország birodalmon belüli létét. Nem képes még függetlenül fennmaradni A Batthyány-kormány kísérlete a forradalom eredményeinek megszilárdítására A parasztság helyzete: 1848-ban a jobbágyságnak csak 40%-a számított telkesnek, 60%-a zsellér volt. A földesurak

korábbi visszaélései a zselléreket különösen súlyosan érintették. Azt pedig végképp nem értették a parasztok, miért nem szabadultak fel a földesurak földjére telepített szőlők és a majorságokba szerződött jobbágyok parcellái. (Nem számítottak a telki állományba A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet nélkül részt vettek Több tisztán magyarlakta megyében statárium kihirdetésére is sor került De a Batthyány-kormány úgy döntött, hogy a nemzetiségiek csak mint egyének, nem mint közösségek gyakorolhatják a magyar forradalomtól kapott polgári jogokat. Azonban a nemzetiségiek a nemzeti egyenjogúságot is igényelték, és autonómiát követeltek. Az európai forradalmakat sorban leverték: a német felkelést, a francia munkásfelkelést, a prágai felkelést, olasz felkelést (Radetzki Marsall verte le). Ezzel az osztrák haderő nagy része felszabadul, s

megvan a lehetőség a támadásra. A Habsburg udvar nem fukarkodott az ígéretekkel, ezért a nemzetiségiek fokozatosan Bécs felé fordultak. A szlovákok, ruszinok és a magyarországi románok nagy része a magyar parasztsággal együtt azonban hű maradt a forradalomhoz. A magyar forradalom életerejét éppen az adta, hogy volt paraszti bázisa. Alkuvás és felkészülés: 1848. június végén megtartották a népképviseleti választásokat A várakozásnak megtelelően a polgári átalakulás hívei győzelmet arattak. A kormány szilárd parlamenti többségre támaszkodhatott A 426 megválasztott képviselőből 30-40 vallotta magát radikálisnak A radikálisok háttérbe szorulását többek között az okozta, hogy a kormánypárt (az egykori Ellenzéki Párt) és baloldali ellenzéke között a parasztságot érintő kérdésekben nem volt érdemleges különbség. Az új országgyűlésre a honvédelem súlyos gondja szakadt Hiába kérték, az udvar nem küldte

haza az idegenben szolgáló magyar ezredeket. A kormány a ,jog és törvényszerűség" útján maradt, de nem egészen üres kézzel Még májusban felállították a nemzetőrségnek álcázott első tíz honvédzászlóaljat, melyekkel teljes egészében a magyar hadügyminisztérium rendelkezett. Július 11-én Kossuth javaslatára az országgyűlés egyhangúlag megszavazott 200 000 katonát A Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics horvát báni jogkörben tevékenykedett. A pozsonyi törvényhozás a szerb határőrkatonák nehéz helyzetének rendezését a következő nemzetgyűlésre halasztotta. A horvát-magyar ellentétek már a negyvenes években kiéleződtek. A horvát autonómiát, a belső nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, az erős horvát mozgalom azonban ennyivel nem érte be. Az események a fegyveres összeütközés felé fejlődte Végül az udvar Jellasicsot a

magyar kormány követelésére -színleg- elmozdította. Augusztus 27-én királyi leirat követtelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Jellasics pedig királyi megerősítést kapott Kossuth erre az országgyűlés száz tagját küldte Bécsbe, győződjenek meg ők is, lehet-e alkudni. Visszafelé elszántságuk s a terjedő köztársasági eszme jeleként sokan kitűzték a vörös tollat. A tárgyalásokkal a magyar kormány időt akart nyerni Szemere elrendelte az újoncok összeírását. Kossuth utasítást adott szabadcsapatok toborzására A császári sorezredek katonáit átvették az alakuló honvédzászló aljakba. Megkezdték a magyar papírpénz, a Kossuth-bankó kibocsátását (5Ft-os: szept 4) Szeptember 15-én az országgyűlés eltörölte a szőlődézsmát. Az ország önállósága került veszélybe Kossuth ás társai tudták, hogy az önvédelmi háború helyett nem választhatják a békét. A

liberális nemesség az önvédelmi harcot választotta A forradalom balra tolódott Az új végrehajtó hatalom: A válságos időket a kormány bomlása is jelezte. Esterházy már augusztus közepén távozott A tavasszal oly bizakodó Széchenyi elméje elborult. A miniszterek; Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével látva a békítő politika kudarcát, lemondtak Szeptember 11én István nádor ismét Batthyány Lajos bízta meg kormányalakítással Batthyány összeállított egy új kormánynévsort, de a megbízatást azzal a feltétellel vállalta, hogy Jellasicsot visszaparancsolják. Az uralkodó viszont nyílt parancsban nyilvánította semmisnek a miniszterelnöki megbízást. (szept 25) Az országgyűlés megszavazta teljhatalmú kormánybiztos kiküldését a délvidéki táborba. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot, az Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB) választották. Elnöke Kossuth Október

elejétől ez lett a végrehajtó hatalom 18. A német nemzetállam kialakulása Ausztria vagy Poroszország Az egykori Német-Római Birodalom széttagoltságát megpecsételte az 1648-as vestfáliai béke, mely az NRCS-t 300, egymással laza kapcsolatot fenntartó területi egységre osztotta fel. Az 1815-ben létrejött német szövetség már csak 35 állam és 4 szabad város laza szervezete volt. A csekély jogkörrel bíró birodalmi gyűlésben az osztrák császár elnökölt 1849 végén a 19 éves Ferenc József, ha formálisan is 65 millió embert kormányzott. A gazdasági egység azonban már a 30-as évek derekán létrejött, s ezt csak erősítette az 1834-ben létrehozott vámunió. A birodalom gazdasági egységének létrejötte egyenes következménye volt annak, hogy a köznép és a nemesség körében is egyre többen lettek az egységes Németország hívei. A német egység létrehozására két út kínálkozott: 1. A nagynémet egység Ausztria

vezetésével, mely megőrizte volna a középkor bizonyos elemeit (Pl.: nemzetek fölötti egyetemesség) és magába foglalta volna Poroszországot is A kortársak szemében ez a lehetőség volt az elfogadott. 2. A kisnémet egység, mely a német szövetség második legerősebb államának, Poroszországnak a vezetésével jött volna létre. Ez a német államalakulat nem foglalta volna magába az osztrák örökös tartományokat, s nemzetállamként valósult volna meg. Magyarország egy harmadik változatban volt érdekelt: abban, hogy Ausztria feloldódjék egy erős alkotmányos Németországban. Ez MO Függetlenségét jelentette volna Poroszország modernizálása Poroszországban a jobbágyfelszabadítás érintetlenül hagyta a nagybirtokot. (A magyar jobbágyfelszabadítástól eltérően a porosz parasztok az úrbéres földek egy részének átadásával váltották meg magukat) A nagybirtok a mezőgazdaság modernizálásának élére állt. A kisparaszti gazdaságok

közül sok tönkrement, s a volt gazdák, mint munkaerő a gyorsan terjeszkedő nagyipar rendelkezésére álltak. 1845-1861 között a gőzgépek száma hatszorosára, az ipari termelés egy évtized alatt a kétszeresére emelkedett. Rohamosan bővült a vasúthálózat. Berlint és Hamburgot valamennyi német nagyvárossal vasút kötötte össze, és Hamburg lett a kontinens legnagyobb kikötője. Ezzel megvalósult Németország gazdasági egysége Poroszországban fönnmaradt az alkotmányos monarchia, szemben az abszolutisztikusan kormányzott Ausztriával. 1862. szeptemberében a porosz király Otto von Bismarckot a porosz junkerek (földbirtokosok) tehetséges vezérét nevezte ki miniszterelnökké. Bismarck miniszterelnökségét megelőzően Szentpétervárott majd Párizsban volt követ Bismarck parlamenti felhatalmazás nélkül végrehajtotta a hadsereg fejlesztését. A nemesi származású tisztek vezette hadsereg független volt a parlamenttől. Bevezették az

általános védkötelezettséget, és a legmodernebb technikát Háborúk a német egységért Az előjáték a schleswig-holsteini háború volt. A két német hercegség perszonálunióban volt a dán királysággal 1863-ban a dán király Dániához csatolta őket. Bismarck azt hirdette, hogy német területet elidegeníteni nem szabad Ausztria Poroszország mellett beavatkozott a konfliktusba. Dánia gyors vereséget szenvedett, s a hercegséget a két győztes felosztotta. Bismarck ekkor már nyíltan vallotta, hogy a porosz vezetésű német egység feltétele Ausztria háborús veresége. Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel fölkelőkkel szemben 1863-ban kapott porosz támogatásért III Napóleont pedig sikerült meggyőzni arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni. A Rajna mentén pedig területi engedményeket helyezett kilátásba. A német államok többsége azonban Poroszország

ellen foglalt állást. Poroszország erre a német szövetséget föloszlottnak nyilvánította. Különösen olasz szövetségesének gyors veresége után egész Európa a kancellár bukását várta. A porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd három irányból betört Csehországba. Königgraetznél a Benedek Lajos vezette osztrák főerők egyetlen nap vereséget szenvedtek. Bismarck enyhe feltételeket szabott a legyőzöttnek. Olaszország megkapta Velencét, s Poroszország létrehozta az északnémet szövetséget A francia-német vetélkedésnek köszönhetően nyerte el függetlenségét Luxemburg. A nagyhercegség egyike volt azoknak a területeknek, amelyekkel Bismarck III. Napóleont kecsegtette Amikor azonban Franciaország 90 millió frankkal kártalanította Hollandiát, a porosz csapatok (1867) Luxemburgot megszállták. Ennek a háborúnak a londoni konferencia vetett véget, mely során elismerték Luxemburg függetlenségét. A

délnémet államok bekebelezéséhez ugyanis Franciaországon át vezetett az út. III Napóleon az 1870 nyarán kirobbant porosz-francia háborúban gyors vereséget szenvedett. Amikor a Sedannal bekerített francia csapatok kapituláltak (szept. 2), III Napóleon is fogságba esett Két nap múlva Párizsban kikiáltották a Francia Köztársaságot (a 3 -at) Az egyesült német katonai erők tovább folytatták a hadműveleteket a Francia Köztársaság ellen. Hamarosan körülzárták Párizst. A cél már nem Németország egysége, hanem Elzász-Lotaringia elszakítása, és nagy összegű hadisarc kicsikarása volt. 1871 január 18-án az egybegyűlt német fejedelmek a versaillesi kastély tükörtermében kikiáltották a német császárságot. Új nagyhatalom született 19. Az Osztrák-Magyar Monarchia államrendszere, politikai és pártviszonyai, gazdasága A Monarchia Európában: A Habsburgok régi monarchiája kétközpontú, dualista alkotmányos monarchia lett. A

régi birodalom, területét nézve (600 2 000 km ) Európa második, lakóinak számát tekintve (35 millió) a harmadik hatalma volt. A Deák-párt a rendszer megszilárdításáért: Deák szellemi vezetésével és Andrássy Gyula kormányzásával most hozzáláttak, hogy a magyar állam belső berendezkedését a kor követelményeihez igazítsák. Mindenekelőtt a nemzetiségi kérdést kellett rendezni Az új nemzetiségi törvény (1868 – Eötvös József) biztosította a nemzetiségiek nyelvhasználatát a községi, városi, és megyei életben (ha a kisebbség a 20%-ot elérte). Nemzetiségi nyelven az államélet legmagasabb szintjére (törvénykezés, minisztériumok) is lehetett beadvánnyal fordulni. Az alsó fokú iskoláztatás teljesen nemzetiségi nyelven történt, magyar nyelvet még tantárgyként sem kellett tanítani. A nemzetiségiek által követelt autonóm területek szervezését viszont megtagadták. Úgy fejezték ezt ki, hogy Magyarországon

politikai szempontból csak egy nemzet létezik, a magyar A céheket fölszámolták. (1872) Az új ipartörvény mind a munkás, mind a munkaadó jogait és kötelességeit szabályozta 1868-ban Eötvös József javaslatára törvényt hoztak a kötelező népoktatás bevezetéséről, 12 éves korig. (népiskolai törvény) Horvátországgal kiegyezés született: elkülönült kormányzás (végrehajtó hatalom) és parlament (törvényhozó hatalom). Mit akart az ellenzék?: Deák Ferenc semmilyen pozíciót nem vállalt, így gróf Andrássy Gyula lett a miniszterelnök. Olyan korszerű államot akart létrehozni, melyben a választójog a 48-as alapokon nyugszik. 1869-ben a balközépnek nevezett erős ellenzéki párt jelent meg a parlamentben. Nem a kiegyezést, hanem annak módját kifogásolták A demokratikus reformoktól, mint a köznemesség, elzárkóztak. A kevés képviselővel rendelkező szélső balnak jelentős tömegek álltak a háta mögött, a középbirtokosok

voltak a támogatóik. A párt teljesen a 48-as alapokra helyezkedett 1875-ig ez a kormányzópárt Később sokan csatlakoznak, tehetségtelenek is, így a párt felhígul. Andrássy 1871-ben a közös külügyminiszteri székbe távozott, mivel egyszerre nem lehetett miniszterelnök is. Az 1873as gazdasági válság pedig véget vetett az addig élvezett konjuktúrának Tisza Kálmán, a balközép vezére a kormánypárthoz közeledett. 1871-72-ben Lónyai Menyhért lett a miniszterelnök, de korruptsága miatt lemondatták. Utóda Szlávy József lett 187274-ig Ekkor kezdődik meg a kormánypárt hanyatlása, s Bitto István alatt végleg felbomlik Ennek okai: a kiegyezés megszilárdult, nem szorul védelemre, a kormánypárt nagy alakjai eltávoztak (Eötvös, Andrássy, Deák), korrupció. 1875ben Tisza Kálmán vezetésével a szabadelvű párt és a kormányzópárt egyesül A Dualizmus nyugalmi időszaka Tisza Kálmán miniszterelnöksége: Tisza Kálmán 15 éves

miniszterelnöksége a dualizmus megszilárdulását mutatja. Az országgyűlésen többsége volt, amelyet a választásokon végig megtartott. Pártjának képviselőitől, a mamelukoktól feltétlen engedelmességet követelt Tisza és kormánya folytatta a közigazgatás kiépítését. Mint ellenzéki politikus, az önkormányzati megye híve volt Az elavult megyei pandúrok helyett egységes darutollas csendőrséget szerveztek, és újjászervezték a fővárosi rendőrséget is. 1886-ban egységes megyerendszert hoztak létre: a feudalizmus kori ún Szabad kerületeket (hajdú, jászkiskun, nagykun), valamint a székely és a szász székeket beolvasztották a megyékbe A törvényhatósági joggal rendelkező városok számát 1/3-ra csökkentették. A kormány által kinevezett főispánok jogkörét viszont kiterjesztették a választott képviselőkével szemben. Megreformálták a főrendi házat is: helyet kaptak a protestáns lelkészek, püspökök is Tisza a

gazdaságban érvényesítette a liberális elveket, és törvényekkel, állami kedvezményekkel, megrendelésekkel támogatta az ipar fejlődését. Tisza legfőbb ellenzéke a Függetlenségi Párt volt. Meg akarták még buktatni a konzervatív nagybirtokosok, agráriusok is, akik most a nemzeti érdekek képviselőiként léptek fel. Tisza végül a véderővitán vérzett el. A balkáni bonyodalmak már az orosz-török háború idején megkezdődtek 1878ban a Monarchia megszállta Bosznia-Hercegovinát A bolgár-szerb háború, valamint az orosz törekvések miatt napirendre került a hadsereg fejlesztése. Ferenc József katonai ügyekben szerette volna felszámolni a magyar országgyűlés maradék beleszólási lehetőségét, ezért országszerte nagy tüntetések kezdődtek. Kossuth Lajos kultusza még nagyobb fokra hágott. Tisza kihasználva Rudolf trónörökös öngyilkossága okozta megdöbbenést, mérsékelte az eredeti törvényjavaslatot, majd megszavaztatta.

Ferenc József elégedetlen volt, a miniszterelnök népszerűsége azonban nem nőtt, még mamelukjai is ellene fordultak. Tisza Kálmán szépen akart távozni. A lehetőséget Kossuth Lajos honosságának ügyében találta meg Egy 1879-ben hozott törvény úgy rendelkezett, hogy a külföldön élő magyar elveszti állampolgárságát, ha tíz éven belül nem kéri meghosszabbítását egy osztrák-magyar konzulátuson. Tisza olyan javaslatot terjesztett elő, amely Kossuthtal kivételt tett volna. Tudta, hogy Ferenc József a javaslatot elutasítja Amikor ez bekövetkezett, 1890 márc 9-én beadta lemondását A kilencvenes évek: Az egymást követő kormányok miniszterelnökei: Szapáry Gyula, 1890-1892; Wekerle Sándor, 1892-1895; Bánffy Dezső, 1895-1899. Baross Gábor a közlekedésügy, Csáky Albin az oktatás, Szilágyi Dezső az igazságügy területén szerzett érdemeket. Wekerle Sándor segédfogalmazóként indult, majd a Szapáry-kormány

pénzügyminisztereként legyőzte az osztrákok ellenállását, és keresztülvitte a Monarchia valutájának arany alapra helyezését. Támogatta a polgári házasság törvénybe iktatását. A kötelező polgári házasság és az állami anyakönyvvezetés régen esedékes volt. Hiánya különösen a katolikus egyház számára adott lehetőséget, hogy beavatkozzon a családi életbe Vegyes házasságot a katolikus papok csak akkor kötöttek meg, ha a más vallású fél kötelezte magát, hogy gyermekeit katolikus vallásban neveli. A válás nem volt lehetséges A pápa bíztatására a papok a fönnálló törvényeket is megszegték. A pápa tiltakozása és Ferenc József vonakodása ellenére a házasságot polgári szerződéssé nyilvánították, amelynek törvényességét az állam állapítja meg. Kossuth Lajos temetése: 1894. márc 20-án, 45 évi számkivetés után Torinóban meghalt Kossuth Lajos Ferenc József nem engedélyezte az állami pompát. Azonban

Wekerle Sándor elősegítette, hogy a főváros méltó temetést rendezzen A koporsót hozó vonatot a határtól Budapestig megrendült tömegek sorfala fogadta levett kalappal, nappal és éjjel. Kossuthot a Nemzeti Múzeumban fölállított ravataltól százezren kísérték a Kerepesi Temetőbe. A millennium: 1895. dec 31-én éjfélkor megkezdődött az egy esztendőn át tartó ünnepségsorozat, amellyel a magyarság állama fönnállásának ezredik évfordulóját köszöntötte. A magyar gazdaság fejlődése a kiegyezés után Mi az, ami hiányzott? : Magyarországon az ipari forradalom kibontakozásához hiányzott a hazai pénztőke, amely hazai pénzintézetekben összpontosulva fedezni tudta volna a modern közlekedés kiépítésének, a mezőgazdaság korszerűsítésének, a gyáripar megteremtésének hatalmas költségeit. Magyarországon az ipari forradalmat csak a XIX. Század második felének technikai szintjén lehetett megvalósítani Ez olyan szakmai

tudást igényelt, melyet hazai forrásból nem lehetett fedezni. A kiegyezést követő években a Magyarországon dolgozó szakmunkások 25%-a külföldi illetőségű volt. Az előfeltételek megteremtése viszonylag gyorsan ment, a fejlődés üteme az átlagnál gyorsabb (Németországéval azonos) volt. A behozott tőkék hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez fokozatosan csökkent A kereskedőtőke elsősorban a terménykereskedőknél halmozódott fel, s nagy szerepet játszott a vasútépítésben, hitelintézetek alapításában, majd az élelmiszeripar fejlesztésében. A fém- és fafeldolgozó ipar akadt példa arra, hogy a kisüzem saját magát fejlesztette gyárrá. A foglalkoztatottság arányai: Mezőgazdaság: Ipar és forgalom: 1867 76% 11,9% 1890 67% 16,5% Milyen következményekkel járt az Ausztriával való együttélés?: A kiegyezés után a vezető politikusok az Ausztriával közös vámterület mellett döntöttek. Ez biztosította az élelmiszeripar

és a mezőgazdasági nyersanyagok piacát. A biztosított piac jelentősége a tengerentúli gabona megjelenésének idején mutatkozott igazán. Másrészt a piac megakadályozta, hogy a viszonylag kis befektetést és szaktudást igénylő, a beruházásokat pedig gyorsan visszafizető könnyűipar váljék uralkodóvá. Az osztrák és a cseh könnyűipar versenye továbbra is leküzdhetetlen volt. A hitelszervezet megerősödése: A kiegyezés megkötésekor igazi nagybank még nem működött hazánkban. 1867 után azonban osztrák, angol és francia tőkével 5 nagybank is alakult. A nagy vállalkozási kedvet az 1873-as tőzsdekrach lehűtötte: a nagyok közül a válságot csak a bécsi Rotschildok alapította Magyar Általános Hitelbank vészelte át, s korszakunk vezető hitelintézete maradt. Már hazai tőkével alakult például a Jelzáloghitelbank, és a reformkori alapítású, a Kossuth - bankókat kibocsátó Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. A lakosság számához

viszonyítva egész Európában nálunk volt a betétkönyvek száma a legkisebb, az egy könyvre jutó betét összege viszont a legnagyobb. A szállítás forradalma: A vasútépítést az állam a külföldi és hazai magántőke kamatbiztosításával ösztönözte. Ez azt jelentette, hogy amennyiben az új vonalak nem jövedelmeznének, az állam a befektetett tőke kamatát megfizeti. A vasútépítés így biztos üzletté vált. Többek között ez is hozzájárult, hogy az állam fokozatosan saját kezelésébe vette a vasutakat Baross Gábor minisztersége idején a Magyar Államvasutak az ország legnagyobb vállalatává fejlődött. A vasútépítéssel együtt fejlődött a hídépítés (Margit híd, 1877), a távíró- és a postaszolgálat. 1871-től jelent meg a magyar postabélyeg. A belső hajóforgalom háttérbe szorult a vasútépítési láz miatt, de fejlesztették Fiumét, és 1882-ben megalakult az Adriai Tengerhajózási Rt. A vasútépítés üteme: Km:

Befektetett tőke (millió Ft.): 1867 2160 193 1890 11246 915 A gyáripar születése: Az élelmiszeriparon belül malomipar fejlődött a leggyorsabban. Magyar találmányok sora (acélhengerszék, sík- és centrifugálszita, stb.) és a tiszai búza minősége Budapestet a 70-es évek végére a világ legnagyobb malomipari központjává tette. A balkáni búza egy részét is őrölték A malomiparban felhalmozott tőkék más élelmiszeripari ágakba áramlottak. Nagy jelentőségre tett szert a szesz- és cukorgyártás is A közlekedés és az ipar elsőrendű szükséglete a szén. A legnagyobb vállalattá a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt fejlődött. A szén- és vasérctelepekhez kapcsolódtak az első nagy nehézipari központok Az állam Diósgyőrben alapított vasércfeldolgozó üzemet. 1881-ben több vállalat egyesüléséből megszületett a Rimamurány - Salgótarjáni Vasmű. A budapesti gépgyárak között az Államvasutak Gyára, az Óbudai Hajógyár, a

Ganz hajó-, Vagon Gyár (később Ganz hajó- és Villamossági Gyár) és a Láng Gépgyár voltak a legnagyobbak. A termelés növekedése tartóssá és rendszeressé vált. Magyarországon az 1880-as évek derekán bontakozott ki az ipari forradalom. A bőr-, pamut-, üvegiparban csak egy-egy korszerű üzemmel rendelkeztünk. A mezőgazdaság fejlődése: A mezőgazdaság fejlődését a folyamatosan bővülő Lajtán túli piacok ösztönözték. A búza vetésterülete ezekben az években kiterjedt, így a vetésforgók kezdtek általánossá válni, a nyomásos gazdálkodás helyett. A hagyományos szőlőkultúra filoxéra pusztítása következtében hanyatlott, viszont terjedt a gyümölcs- és zöldségtermesztés. A magyar szürke marhát kezdték kiszorítani a hízékonyabb, jól tejelő színes fajták. A bakonyi sertést a mangalica váltotta fel, de megjelent az angol hússertés is. A szántóföldi technika nagyot lépett előre. Általánosan használták a

vasekét, de az aratást az aratógépek alacsony száma (4000) miatt többnyire kézzel végezték. A cséplés gépesítése viszont teljessé vált A magyar mezőgazdaság egésze a porosz utas fejlődést választotta, de a parasztgazdaságok az amerikai út elemeit hordozták. (szakosodott termelés) A nemesek nem modernizáltak, mert a sok kisparaszti birtokon inkább megérte a zsellérek, sommások alkalmazása. 2000 nagybirtokosé a magyar föld 25%-a. A kisparaszti birtok csak önellátásra, vagy kevés piacra törekszik A kisparaszt egy rossz termésű év után eladósodik, és hitelt vesz fel. Még egy rossz év esetén pedig eladósodik, és zsellérré lesz TSZ: Magyarországon szovjet mintára alakult. A belépés kötelező volt, így sok előnyét elvesztette ez a kapcsolat, mivel az ember földjének tulajdonjogát is elvették. A gazdaság új jelenségei Magyarországon Magyarország és a világgazdaság: Mivel hazánk gazdasági szerkezetében a tőkés

vállalkozás vált uralkodóvá, már nálunk is hatottak a világgazdaság föllendülései, túltermelési és hitelválságai. Az 1887-1898 közötti időszak a magyarországi tőkés gazdaság legjelentősebb föllendülési szakasza volt. A gyáripar termelésének növekedése elérte az évi 7%-ot A gyári ipar uralkodóvá válása ezekre az évekre esik. Ezután azonban 1905-ig tartó túltermelési válság következett, amelyet egy újabb 1906-tól 1913-ig tartó föllendülés követett, majd a világháború megszakította az ígéretes felzárkózási folyamatot. Hazánk változatlanul sok termelési tényezőt (technológiát, üzemszervezési formát, tőkét, szakembert) importált. Kapcsolatai azonban változatosabbak lettek, abban Ausztria részesedése, bár meghatározó volt, csökkent. Hazánk is importált tőkét, sőt technológiát is, és nemcsak a Balkánra (Pl.: a világ első villamosított vasútvonalának létrehozása Észak-Olaszországban).

Gazdasági fejlettségéhez képest Magyarországon igen korán, már a századfordulón létrejöttek monopóliumok. Két tényező játszott ebben közre: a magyar fejlődés szoros kapcsolata a fejlett országokkal, valamint itthon, mint a viszonylag későn iparosodó országokban mindenhol, a nagyipar eleve, mint erősen koncentrált iparág jött létre (Azaz kevés gyár, nagy tőkével és korszerű technológiával). Magyarországon a legjellegzetesebb tőkeegyesülési forma a kartell volt. Pl: Az európai viszonylatban is kiemelkedő Ganz konszernek, melynek Magyarországon 6 különféle gyára, külföldön 2 gépgyára és 4 villamossági vállalata volt, és csak hazai üzemeiben 14000 embert foglalkoztatott. A bankok szerepe: A magyar gazdaság leggyorsabb ütemben növekvő, legfejlettebb ágazatának a hitelszervezet bizonyult. A hitelintézetek által összegyűjtött, majd a gazdasági életbe visszapumpált tőkék összege csaknem kétszeresét tette ki az éves

nemzeti jövedelemnek. Ennél magasabb arányt Európában nem találunk A bankok ilyen túlnyomó szerepe, hogy a belső tőkeképződés szintje alacsony. Másrészt bizonyította, hogy hazánk viszonylagos elmaradottságát a modern hitelszervezet átvételével, ennek a világgazdasággal fenntartott szoros kapcsolatai révén ellensúlyozni tudta. A hazai hiteléletet lényegében két budapesti nagybank tartotta a kezében. A nagybankok fokozatosan az ellenőrzésük alá vonták az egész gazdaságot. Új ipari részvénytársaságokat alapítottak, pénzelték a régi vállalatok korszerűsítését, kartellek alapítását kezdeményezték. Az állam növekvő gazdasági befolyása: Magyarországon a legnagyobb vállalkozó és beruházó az állam volt. Az állami szektor növekvő részesedése a századfordulón a fejlett ipari országokra is jellemző. Magyarországon azonban az iparosodás hiányzó feltételeit is pótolta Az állam segélyt (szubvenciót) adott a

nélkülözhetetlen közlekedési vállalatoknak. Az új gyárak, általában az élelmiszeripari és könnyűipari ágazatokban, 15 éves adómentességet kaptak A kormány 1907-ben tízéves iparfejlesztési programot dolgozott ki, mely Magyarország teljes gazdasági függetlenségét vette tervbe. 284 új gyárat kellett volna létesíteni, elsősorban a textil- és a könnyűiparban E tervnek a háború kitörése miatt csak egy része valósult meg, de így is az addig csaknem hiányzó könnyűipar ugrásszerű fejlődése tapasztalható. Az állami támogatásnak szerepe volt a mezőgazdaság korszerűsítésében is. Folyószabályozási munkákkal 3,6 millió hektárt mentesítettek a többé-kevésbé rendszeres elöntéstől, valamint megindult a műtrágyagyártás. Újratelepítették a filoxéra miatt zömében elpusztított történelmi borvidékeket. Az újratelepítés a legnemesebb fajtákkal történt é nagy sikerrel zárult. Ekkor jöttek létre az alföldi homoki

szőlők Ugyancsak állami ösztönzésre ment végbe a szarvasmarhatenyésztésben az egészséges fajtajelleg kialakítása és a falusi tejszövetkezetek létrehozása Mérleg: Hazánk a gazdasági fejlődés hatására végérvényesen kilepett az egy helyben topogó, ipari forradalom előtti országok közül, és közepesen fejlett agrár-ipari országgá vált. A kölcsönös egymásrautaltság Ausztriával, amelyben hazánk volt a kiszolgáltatottabb, fönnmaradt, de a gazdasági önállóság mégis növekedett. Nőtt a hazai tőke súlya is a hazánkban elhelyezett külföldi tőkével szemben. A fölzárkózás a fejlett ipari országokhoz azonban a világháborús katasztrófa miatt nem sikerült: rövid volt a rendelkezésre álló idő (Oroszországot, Spanyolországot, Portugáliát, a balkáni országokat megelőztük, Olaszországot és Ausztriát megközelítettük). Ellentmondások feszítették a nemzetgazdaságot belülről. Erősen koncentrált a korszerű

nagyipar, fejlett a bank- és vasúthálózat, a monopolkapitalizmus korai jelentkezése az egyik oldalon, a másikon még mindig a kapitalizmus előtti önellátó háztartások százezrei, mezőgazdasági és ipari kisárutermelők milliói. 3. Az első világháború (1914-1920) A világháború: Az európai birodalmak két szövetségi rendszerbe tömörültek. Az 1882-ben kötött hármas szövetség Németországot, a Monarchiát, és Olaszországot foglalta magában. Az 1893-ban kötött francia-orosz szövetséget kiegészítette az 1904-ben kötött francia-angol egyezmény (Entente Cordiale - ANTANT), és betetőzte az 1907-ben kötött angol-orosz szerződés. A katonai tömbök között helyi háborúk is kialakultak: olasz-török háború (1911), az első és a második balkáni háború (191213). A szarajevói merénylet: A Balkán-háborúk következtében elégedetlenség vált jellemzővé a Monarchia által 1908-ban bekebelezett BoszniaHercegovinában. A

helyzetet a bécsi kormány azzal akarta javítani, hogy az 1914 júniusi hadgyakorlatot Boszniában rendezi meg. Erre a helyi nacionalisták („Ifjú Bosznia”, „Egyesülés vagy halál”) merényletet készítettek elő 1914 Június 28-án egy szerb merénylő (Gavrilo Princip) pisztolylövésekkel megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Lesz-e háború: Tisza István gróf tisztában volt azzal, hogy a magyar-román határ sebezhetősége, és a Monarchia felkészületlensége miatt nem érdemes még háborút kezdeményezni. Ferenc József II Vilmos német császárhoz fordult tanácsért, aki lényegében így válaszolt: most, vagy soha. Berlin álláspontja azért változott meg ilyen hirtelen, mivel Helmuth von Moltke vezérkari főnök szerint az 1914-es időszak Németország számára a legkedvezőbb, és az idő múlásával egyre rosszabb lesz. Moltke Alfred von Schlieffennek a tervei alapján úgy képzelte, hogy a német haderő

villámháborúban, pár hét alatt legyőzi Franciaországot, a Monarchia feltartóztatja Oroszországot és Szerbiát, ezt követően pedig a németekkel közösen befejezik a háborút. A Monarchia hadüzenete: A németek biztosították Tisza Istvánt, hogy Románia sakkban tartására szövetséget kötnek Bulgáriával. A Szerbia elleni katonai akció szükségessége egységes állásponttá vált. A Monarchia július 23-án 48 órás határidejű jegyzéket küldött a szerb kormánynak, amely az országot sértő követeléseket is tartalmazott. A szerbek elutasították a jegyzéket, ezért a Monarchia 1914. Július 28-án hadat üzent Szerbiának, s megkísérelte annak gyors lerohanását A világ hadba lép: Olaszország, Románia, Bulgária és az USA semleges maradt, Japán pedig csak a távol-keleti német érdekeltséget akarta megszerezni. Augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. Ezzel egy időben követelte a

semleges belga kormánytól a német csapatok belgiumi állomásozását. Az elutasító válasz miatt Németország megtámadta Belgiumot, amire Anglia küldött ultimátumot a német kormánynak. Mivel nem kapott választ, aug 4-én hadat üzent Németországnak. Aug 5-én a Monarchia üzent hadat Oroszországnak, 6-n pedig Szerbia Németországnak 12-én Franciaország és Anglia a Monarchiának, 23-án pedig Japán Németországnak. Törökország aug. 2-án szövetséget kötött Németországgal, 5-én elzárta a Fekete-tengert, majd a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba. A háború kezdetekor a hadviselő felek mintegy 20 millió katonával rendelkeztek. A nyár folyamán mozgósított katonákat MO-on is azzal bíztatták, hogy mire a falevelek lehullanak, már otthon is lesznek. Ki miért száll be a háborúba? Németország gyarmatok, Anglia meggyengítése Monarchia Balkán birtoklása Anglia hatalom megőrzése, Németország meggyengítése Franciaország

Elzász-Lotaringia visszaszerzése, hatalmának visszaállítása Oroszország Balkán megszerzése Erőviszonyok: A német koalíció előnye, hogy földrajzilag egységes terület, így az utánpótlás megoldható. Hátránya viszont, hogy bekeríthető, így többfrontos háborúra kerülhet sor. Németország hadipara, és hadserege a legfejlettebb, legfelkészültebb Az ANTANT népessége kétszerese, de hadereje nem olyan komoly, mint Németországé. A nyugati front (merev front): A német hadvezetés aug. 4-én támadást indított Belgiumon keresztül Párizs ellen Szeptember 3-án elérték a Marne folyót, azonban a franciák megállásra kényszeríttették őket (Marne-i csata, szept. 5-10), és állóháború bontakozott ki; mindkét fél beásta magát. Ezzel összeomlott mindkét fél villámháborús terve 2 / 1.oldal A keleti front: A franciák elleni német támadás elakadásában fontos szerepe volt a vártnál gyorsabb orosz mozgósításnak. A 8 Német

hadsereg Paul von Hindenberg vezetésével Tannenbergnél megsemmisítette a 2. Orosz hadsereget (aug 28-30), majd az 1. Orosz hadsereg ellen fordult, és a Mazuri-tavaknál csapást mért rá (szept 6-15) Galíciában az osztrák-magyar haderő feltartóztatta az orosz előretörést, de az oroszok Przemysl váránál bekerítette 120E magyar katonát, és megadásra kényszeríttették őket. A balkáni fronton a Monarchia és Szerbia között állóháború alakult ki. A törökök hadba lépése a központi hatalmak oldalán újabb front megnyitására kényszeríttette az oroszokat a Kaukázusban. Versenyfutás a tengerhez: 1914 őszén a nyugati fronton megkezdődött a versenyfutás a tengerhez, majd ennek kudarca után itt is állóháború alakult ki. Vereséget szenvedett a német flotta is (Helgoland-szigetek, nov 1), s Anglia tengeri blokád alá vette Németországot A haditervek összeomlása: A háború első évében összeomlott valamennyi támadásra épített

haditerv. Ennek oka, hogy a legtöbb vezérkar a tűzerő növekedésétől a támadás hatékonyabbá válását várta. De épp fordítva történt: a beásott gyorstüzelő ágyúkkal a védelem erősödött meg. Ezek ellen a gyalogság és a lovasság hatástalan volt Éppen ezért a győzelem csak az ellenfél erőinek felmorzsolása után volt lehetséges. A felőrlő küzdelmek: Az 1915-16-os háborús évek az ellenség felőrlésének jegyében teltek. A 11 Német, és a 4 Magyar-osztrák sereg Gorlicénél áttörte a frontot, és elfoglalta a lengyel területeket, továbbá a Baltikum jelentős részét. 1915 májusában Olaszország belépett a háborúba az antant oldalán, ugyanis neki ígérték Dél-Tirolt, Triesztet, az Isztriai-félszigetet, valamint Dalmáciát és Albánia egy részét. Az osztrák-magyar haderő az olasz támadást az Isonzomenti harcokban megállította A mintegy 600 km-es isonzói front Doberdo nevű karsztfennsíkján az osztrák-magyar hadsereg

két és fél év alatt a túlerőben levő olasz hadsereg 12 támadását verte vissza. 1915 szeptemberében Bulgária a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba, s a Monarchiával közösen elfoglalták Szerbiát, Montenegrót és Albániát. Az összeomlott szerb sereg maradványait az antant Korfu szigetére menekítette A szerbek megsegítésére Görögország beleegyezésére francia és brit csapatok szálltak partra Szalonikiben, s fontos támaszpontot hoztak létre. A nyugati fronton most először vetették be a harci gázt A verduni vérszivattyú: A keleti és a balkáni frontokon aratott győzelmek után a német vezérkar úgy vélekedett, hogy Oroszország egy ideig nem tudja összeszedni magát a keleti fronton. Ezért a német haderő a nyugati frontra vonult 1916 Febr 21-én a németek ostrom alá vették Verdun erődjét, arra számítva, hogy sikerül gyorsan elfoglalniuk. Majd az erőd visszaszerzésére indított ellentámadások során felőrlik az

antant erőit. A terv azonban nem sikerült Közel 1 millió katona halt meg Kb 550 ezer francia, és 450 ezer német. Az antant összehangolt támadása 1916 nyarán: Az orosz haderő váratlanul újabb támadásba lendült, és áttörte az osztrák-magyar frontot. Románia csatlakozott az antanthoz, és betört Erdélybe, mivel Erdélyt ígérték nekik, ha belépnek. (bukaresti titkos szerződés) A brit erők támadást indítottak a Somme folyónál, s itt vetettek be először páncélosokat. A gépek csatájában 1 millió katona halt meg, de mindez nem változtatta meg a hadi helyzetet. A német haderő kivédte a támadást, és a keleti fronton megállította az orosz előretörést. Kiverték a románokat Erdélyből, és elfoglalták Bukarestet A központi hatalmak azonban erre az időre kimerültek. 1916 novemberében meghalt Ferenc József. Utódja, IV Károly kétszer is békét ajánlott, de a felek magas követelményei miatt a békekötés nem jöhetett létre. Az

USA hadba lép: A német hadvezetés az antant tengeren történő utánpótlásának megakadályozása érdekében 1917 elején korlátlan tengeralattjáró háborút indított, amelynek elsősorban az USA hajói estek áldozatul. (Ilyen hajó volt a Luisitania) Válaszként Amerika hadba lépett az antant oldalán. Mindez egyértelművé tette az antant erőfölényét A központi hatalmaknak azonban reményt adott az orosz forradalom következtében előállt új helyzet. Úgy látszott, ha Oroszország kiesik, a nyugatra összpontosított erőkkel még az amerikaiak felfejlődése előtt ki lehet csikarni a győzelmet. Miért világháború a világháború? A győzelem feltételei: fontos a sok ember, a biztos háttér (nyersanyag), utánpótlás. A szállítás vasúton történik, így gyorsabb az utánpótlás. Új fegyverek: harci gázok, repülőgépek, tankok, ismétlőfegyverek, léghajók, tengeralattjárók 21. A weimari demokrácia bukása és a náci diktatúra

kiépülése Színre lépnek a nácik: Németország történetét 1919 és 1923 között a zűrzavar jellemezte. 1920-ban jött létre Adolf Hitler vezetésével a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, azaz a náci párt. Németül: NSDAP (Nationalsoschialische Deutsche Arbeiter Parteil) Első jelentős akciója az 1923 megkísérelt sörpuccs volt, amikor is Hitler vezetésével egy müncheni sörcsarnokban foglyul ejtették az ott előadást tartó bajor tartományi miniszterelnököt és kormányának jelen lévő tagjait, akik színleg elfogadták Hitler követeléseit, mire szabadon engedték őket. Ezt követően a tartományi kormány mozgósította a katonaságot, és Hitlert társaival együtt fogságra ítélték Ennek során írta hírhedtté vált Mein Kampf (Harcom) c. könyvét, melyben társadalmi és politikai elképzeléseit foglalta össze Átmeneti megnyugvás: 1924-től javulóban voltak Németország politikai viszonyai. Az ország egyik meghatározó politikai

ereje a szociáldemokrata párt volt, mely megfogalmazta a "szervezett kapitalizmus" elméletét. Úgy vélték, meg kell szüntetni a szabad versenyes kapitalizmust, és az osztályharcot felváltaná az együttműködés. A szociáldemokrata köztársasági elnök, Ebert halála után Hindenburg vezértábornagy lett az államfő (1925). Ekkor érte el jelenős sikereit a stresemanni külpolitika, elismertetve Németország politikai egyenjogúságát Mindez ismét megnövelte a demokratikus erők szavazótáborát. Az 1928-as választás után helyreállították a szociáldemokrata és polgári nagykoalíciót. Erre annál is inkább szükség volt, mert az 1929-ben elfogadott Young - terv heves belső ellenállást váltott ki A németek joggal nehezményezték, hogy ún. háborús bűneikért 1988-ig kell fizetniük a jóvátételt Stresemann megrendült egészségét aláásták a személyét ért méltatlan támadások, és 1929 október elején meghalt. A válság

hatása: A kibontakozó világválság a német gazdaságot érintette a legérzékenyebben. Ezrével mentek tönkre a kis- és középüzemek, s a parasztbirtokok tízezreit árverezték el. A válság mélypontján a munkanélküliség majdnem elérte az 50%-ot A különböző pártok fegyveres alakulatai csataterekké változtatták az utcákat. A náci párt fegyveres szervezetét, az SA-t (Sturmabteilung = Rohamosztag) 1923-ban hozták létre. Rövidesen Ernst Röhm lett a vezetője, aki az egész országot behálózó hadsereggé alakította A válság idején már az SA uralta az utcát. Ugyanakkor a sörpuccs kudarcából Hitler megértette, hogy a törvénytisztelő Németországban törvényesen kell hatalomra kerülni. A gazdasági és politikai összeomlás a szélsőséges pártoknak, mindenekelőtt az NSDAP-nek kedvezett, mert el tudta hitetni, hogy képviseli a megalázott németek nemzeti érdekeit is. Ugyanakkor ki tudta használni a demokráciába vetett bizalom

megrendülését, melyet azonosított a rendetlenséggel, és mindezekért a weimari köztársaságot okolta. Egyre több embert győzött meg arról, hogy a kivezető út az erőre és a hatalom tiszteletére épülő társadalom. Amíg az 1928-ban rendezett választáson a nácik csak 2,6%-ot szereztek, addig 1930-ban már 18,3%-ot, 1932 júliusában pedig 37,4%-ot. Hindenburg nem akarta olyan emberre bízni az országot, aki "szemben áll a másképpen gondolkodókkal", ezért alkancellári tisztséget ajánlott Hitlernek, amit ő nem fogadott el. Erre Hindenburg új választásokat írt ki, amely után az erőviszonyok lényegében nem változtak. Hindenburg kilátásba helyezte Hitlernek a kormányalakításra való megbízatást, amennyiben bizonyítani tudja, hogy programját támogatja parlament többsége. Ez azonban nem sikerült, és Hindenburg továbbra sem volt hajlandó Hitlernek kancellári megbízatást adni. Elkésett kísérlet a náci párt megosztására:

A kormányalakítási tárgyalások sikertelensége után Hindenburg Kurt von Schleicher tábornokot, volt hadügyminisztert nevezte ki kancellárnak. Schleicher a náci párt megosztására törekedett Gregor Strasserral kezdett tárgyalni, aki Hitler után a második legjelentősebb személy volt az NSDAP-n belül, viszont eltérő irányzatot képviselt. Schleicher az alkancellári és a porosz tartományi miniszterelnöki tisztséget ajánlotta fel Strassernak. Hitler árulásnak minősítette Strasser tárgyalásait, és megfosztotta őt a párttisztségétől. A miniszterelnök ezután a szociáldemokratáknak és a szakszervezeteknek ajánlott két miniszteri tárcát, ezek azonban visszautasították az ajánlatot. Schleicher szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, aki ezt nem fogadta el Schleicher lemondott. Hitler a kancellár: 1933. január 30-án a köztársaság elnöke kinevezte kancellárrá a legnagyobb párt vezetőjét, Adolf Hitlert, aki koalíciós

kormány élén kezdte meg kormányzását. Február 1-jén Hindenburg feloszlatta a parlamentet, és új választást írt ki március 5-ére Február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A nácik a gyújtogatással a kommunistákat vádoltak, vezetőiket letartóztatták és 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. Az újonnan megválasztott parlament első ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi a parlamenttől független törvényhozást, a kormány számára. A képviselők ezt 2/3-os többséggel elfogadták, így megnyílt az út a totális diktatúrához. Hitler a kommunisták után betiltotta a szociáldemokrata és a polgári pártokat is, s 1933 nyarára létrehozta az egypártrendszert. Novemberben ismét választást rendeztek, de ezen csak a náci párt indulhatott, így megszerezte a szavazatok 92,2%-át. A hosszú kések éjszakája: A hatalomátvétel után felszínre kerültek a párton belüli

ellentétek. A csaknem 4 millió fegyveres tagot számláló SA köreiből egyre többen követelték a szociális viszonyok átalakítását. Ezzel együtt Röhm, az SA vezére fel akarta számolni a nagy hadsereget, és saját fegyvereseiből akart újat szervezni. Ugyanakkor az SA folyamatos erőszakoskodásai miatt egyre többen követelték Hitlertől a rohamosztagosok megfékezését. Hitlernek lépnie kellett. Mindenekelőtt kiegyezett a hadsereg vezetőivel, és az SA félreállításáért cserébe megkapta ígéretüket, hogy Hindenburg halála után támogatni fogják az államfői hatalom megszerzésében. Az SA megfékezésével meg lehetett nyugtatni a nagytőkéseket is. Ilyen előzmények után került sor a hosszú kések éjszakájára, 1934. Június 29-30-án, melynek során Hitler parancsára több mint ezer politikai gyilkosságot hajtottak végre. Megölték többek között Röhmöt, Strassert és Schleichert is Az akciót az 1923-ban létrehozott SS

(Schutzstaffel = védcsapat) és a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos államrendőrség) hajtották végre. 1934-re a Heinrich Himmler vezette SS Hitlerhez feltétlenül hű fegyveres erővé vált. Az esemény után többen is azt hitték, hogy a náci párt megszabadult szélsőséges csoportjaitól. Hindenburg augusztusban bekövetkezett halála után azonban Hitler megszűntnek nyilvánította az elnöki tisztséget, s mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői jogokat is. A Führer ezután népéhez fordult és megkérdezte, hogy elfogadja-e új tisztségében. A szavazók 90%-a igennel válaszolt 22. A Horthy-rendszer hatalomra kerülése és konszolidációja Az államforma kérdése 1920. február 16-án ünnepélyes keretek közt ült össze a nemzetgyűlés Másnap az egyik ellenforradalmi különítmény meggyilkolta Somogyi Bélát, a Népszava felelős szerkesztőjét, és Bacsó Bélát, mert cikkeikben az ellenforradalmárok ellen foglaltak

állást. A nemzetgyűlés első feladata az államforma és az államfői tisztség kérdésének rendezése volt. Az 1920. évi I törvény értelmében a nemzetgyűlés március 1-jén megválasztotta Horthy Miklóst az ország kormányzójává Magyarország tehát király nélküli alkotmányos királysággá vált, amelyben a végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős magyar kormány gyakorolta. A törvényalkotás joga a nemzetgyűlés (parlament) kezében volt A trianoni békeszerződés Az új rendszer és az ország nemzetközi elismerése a békeszerződés aláírásától függött. A magyar békeküldöttség semmiféle változtatást nem tudott elérni. Az aláírás végrehajtására Horthy egy jelentéktelen politikust nevezett ki miniszterelnökké (Simonyi Semadam Sándort), akinek kormánya 1920 Június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírta a magyar békeszerződést Magyarország számára ezzel véget ért a majdnem 6 éves háborús állapot, s a

románok kivonultak a Tiszántúlról. 2 2 A trianoni béke értelmében a Magyar Királyság területe Horvátországgal: 325E, a nélkül: 282E km -ről 93E km -re csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. Ennek következtében 3,3 millió magyart csatoltak el 2 2 A szomszédos országok által szerzett területek: Ausztria (4E km terület), Jugoszlávia (63E km terület, 570E magyar), Románia (103E 2 2 km terület, 1,6 millió magyar), Csehszlovákia (62E km terület, 1 millió magyar) Csehszlovákia tehát megkapta Észak-Magyarországot és a Kárpátalját. Romániának adták Erdélyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság keleti felét. A Szerb - Horvát - Szlovén Királyság a Bánság nyugati felét, Bácskát, Dél-Baranyát és a Muraközt kapta Ausztria pedig az Őrvidéket (Burgenland) csatolhatta el. Teleki Pál kormánya A békeszerződés megteremtette a Magyar Királyság megszilárdításának nemzetközi feltételeit. 1920 Júliusában a

kormányzó Teleki Pált kérte fel kormányalakításra. Az új miniszterelnök programja a jogrend volt Novemberben felszámolta a fehérterrorista különítmények fővárosi központjait, amelyek közül a leghírhedtebb a Britannia (Béke) szállóban működött. A Numerus Clausus (zárt szám) Ez az elfogadott törvény előírta, hogy az egyetemekre az országban élő nemzetiségek országos arányuknak megfelelően kerüljenek felvételre, s az elbírálásnál érvényesíteni kell a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményét. Az intézkedés mindenekelőtt a zsidó származású magyarokat juttatta hátrányos helyzetbe. A 4-5%-ot alkotó zsidóság ellen ez az első korlátozó intézkedés a világon. (1928-ban eltörlik) A földreform 1920 novemberében fogadta el a nemzetgyűlés a Nagyatádi Szabó István - féle földreformtörvényt, amely az ország 16 millió katasztrális holdnyi mezőgazdasági földjéből 1 milliót osztott fel a 411E

földhöz juttatott között. (1 katasztrális hold = 1600 nöl) A mintegy 300E szegény paraszt 1-2 holdas parcellákat kapott. (Egy parasztcsalád megélhetéséhez átlagosan 5 hold földre lett volna szükség) A maradékot a Vitézi Rend tagjai kapták, azok a katonaviselt férfiak, akik hűek voltak a forradalomhoz. A tiszti telek nagysága 50 hold körüli, a legénységié pedig 12 katasztrális hold volt. Az 1921 márciusában alkotott törvény kimondja, hogy az államrend elleni szervezkedés törvényellenes, és büntetni kell mind a bal- mind a jobboldali szélsőségeseket. Külpolitika 1921 márciusában váratlanul Szombathelyre érkezett IV. Károly, majd a fővárosba utazott, és Horthyval tárgyalt Horthy meggyőzte, hogy az időpont nem alkalmas a visszatérésre. Olaszország, Románia, Csehszlovákia és a Szerb - Horvát - Szlovén Királyság külön is tiltakozott IV Károly ellen. Az esemény előmozdította a kisantant létrejöttét (1921), mely

Csehszlovákiát, Romániát és Jugoszláviát fogta egy magyarellenes szövetségbe. Az első királypuccs megrázta az országot. Teleki lemondott, helyére Horthy Bethlen Istvánt bízta meg a kormányalakítással A Bethlen - kormány és a kiélezett külpolitikai helyzet Dél-Magyarország egy részét továbbra is megszállva tartották a jugoszlávok, azonban a nagyhatalmak ragaszkodtak az általuk kijelölt határokhoz. Egyes Pécsre húzódott ellenzékiek 1921 augusztusában kikiáltották a "Baranyai-Bajai Szerb - Magyar Köztársaságot", azonban a magyar honvédség néhány nap alatt birtokba vette a területet. Pécs és Baranya megye hazánk része maradt Jugoszlávia nem mert ellenkezni. A magyar honvédség kivonult az Ausztriának ítélt nyugati területekről, de a Prónay Pál és Héjjas Iván vezette civil alakulat, a Rongyos Gárda megakadályozta az osztrák csendőrséget a hatalom átvételében. Az események hatására a győztesek beleegyeztek

abba, hogy Olaszország közvetítésével magyar-osztrák tárgyalásokon rendezzék az ügyet. Itt megállapodtak abban, hogy Magyarország a vitás területekről kivonja csapatait, Sopronnak és környékének a hovatartozásáról viszont népszavazás fog dönteni. A népszavazást azonban el kellett halasztani, mert 1920 októberében IV. Károly másodszor is megpróbált visszatérni a magyar trónra Sopronból fegyveres erőkkel indult a fővárosba. A király által "kinevezett" Rakovszky István "miniszterelnök" kijelentette: " Kifüstöljük a Várból azt a részeges matrózt." (Horthy-t) A kormánycsapatok Budaörsnél ütköztek meg a királypártiakkal, akiket rövid tűzharc után visszavonulásra kényszeríttettek. Trónfosztás és népszavazás 1921 novemberében Sopronban kimondták a Habsburg-ház harmadik trónfosztását (1. Ónodi ogy-1707, 2. 1849 Ápr 14) Közben a nagyhatalmak kérésére kiadták IV Károlyt, akit eddig

Tihanyban őriztek, és feleségével együtt Madeira szigetére száműzték. (Ott halt meg 1922-ben) December végén pedig megtartották a Sopron hovatartozásáról szóló népszavazást, amely során a soproni lakosság mintegy kétharmad része hozzánk akart tartozni. Sopron ekkor kapta a civitas fidelissima (leghűségesebb város) kitüntető címet. Ez az esemény igazolta Apponyi Albert gróf 1919-ben a béketárgyalásokon elmondott beszédét, amelyben kifejtette, hogy minden Magyarországtól elcsatolt területen népszavazást kellene tartani. --- Az erős kormánypárt létrehozása; a Bethlen - Peyer egyezség A király második visszatérési kísérlete után Bethlen István minden figyelmét a belpolitikának szentelte. Tisztában volt azzal, hogy rengeteg népszerűtlen feladat vár rá, s ehhez szilárd kormánypárti többségre van szükség. Ezt az erős kormánypártot az adott helyzetben csak a Kisgazdapártra támaszkodva lehetett megvalósítani. 1922

februárjában Bethlen mintegy 20 konzervatív-liberális képviselőtársával belépett a Kisgazdapártba. Az így létrehozott Egységes Párt elnöke Nagyatádi Szabó István, ügyvezető elnöke pedig Gömbös Gyula lett. A belpolitikai élet megnyugvása érdekében tett fontos lépés volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal kötött megállapodás, a Bethlen - Peyer egyezség (1921). Ebben a kormány elismerte a szociáldemokrata pártot mint törvényes politikai tényezőt Az új választójogi rendelet 1922-ben lejárt az 1920-ban megválasztott nemzetgyűlés megbízatása. Miután a kormányzó a nemzetgyűlést feloszlatta, megteremtődött a lehetősége annak, hogy a miniszterelnök rendeleti úton léptesse életbe az új, neki megfelelő választójogi törvényt. Ez jelentős visszalépés volt a korábbihoz képest: vidéken ugyanis visszaállította a dualizmus kori nyílt szavazást, és szűkítette a választásra jogosultak körét. Az így

megrendezett választáson a kormánypárt több, mint 58%-al győzött A gazdaság talpra állítása A Bethlen kormány számára a legnagyobb gondot a háború során szétzilált nemzetgazdaság helyreállítása okozta, amit nem lehetett megvalósítani külföldi kölcsönök nélkül. 1923 tavaszán Bethlen nagyarányú kölcsönhöz folyamodott a Népszövetséghez, melynek hazánk 1922-től tagja volt. A kisantant tiltakozása ellenére a kért összeg kevesebb, mint felét, a 250 millió aranykoronát meg is kaptuk Ezt 20 év alatt kellett visszafizetni, évi 7%-os kamattal. Ugyanakkor véglegesítették azt is, hogy Magyarországnak 20 év alatt 200 millió aranykorona jóvátételt kell fizetnie a győzteseknek. 1924-ben felállították a Magyar Nemzeti Bankot, mely megkapta a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát. A korona nagyarányú inflációja miatt 1927-től új pénzt vezettek be, a pengőt. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása után megindult

a magyar gazdaság fejlődése, és 1929-ben már 12%-kal múlta felül a háború előtti szintet. A Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosításával és a Kandó Kálmán-féle villanymozdonyok üzembe állításával korszerűsödött a vasúti közlekedés. A városok mellett több mint 900 községben volt már villany, szemben a háború előtti 300-zal. 1920 és 1930 között hazánk mezőgazdaságból élő lakosságának aránya 50% felett volt. Magyarország tehát a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorába tartozott. Vass József népjóléti miniszter kezdeményezésére 1927-ben kiszélesítették a kötelező betegségbiztosítást, aminek következtében a városi munkásság 80-90%-ára kiterjedt a biztosítás. 1928-ban bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítást. A társadalombiztosítás irányítására létrehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az OTI-t Művelődés - felemelkedés

Klebersberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter célul tűzte ki a magyar kultúrfölény megvalósítását. Az 1926-ban elfogadott népiskolai törvény 3,5E tanterem és feleannyi tanítói lakás megépítését írta elő, s mindez 1930-ra meg is valósult. Ezzel az egy tanteremre jutó tanulók száma 60-ról 40-re csökkent. 1930-ban a lakosság 90%-a tudott írni és olvasni Lengyelországban 77%-a, Romániában 58%-a, Jugoszláviában 55%-a. Klebersberg fejlesztette egyetemi központokká Debrecent, Pécset és Szegedet. Jelentős összegeket fordított új intézmények létrehozására (Sváb - hegyi csillagvizsgáló). A leendő magyar értelmiség külföldi tanulmányútjainak biztosítására intézeteket tervezett Ennek részeként valósult meg Bécsben a Collegium Hungaricum és Berlinben a római Magyar Akadémia. Ellentétek - feszültségek Az 1920-as évek magyar átlagembere nagyon nehéz körülmények között élt. Bethlen visszaállította a parlament

felsőházát, aminek joga volt a törvénytervezeteket újratárgyalásra visszaküldeni a képviselőháznak. 1926-ban új választást tartottak, s ezen az Egységes Párt szerezte a képviselői helyek 60%-t. Bethlennek egyedül a Gömbös Gyula vezette csoport okozott gondot, amely tagjai túl liberálisnak ítélték a miniszterelnök politikáját. Ezért Gömbös, Zsilinszkí Endre, Eckhardt Tibor, Kozma Miklós és társaik 1923-ban kiléptek az Egységes Pártból, majd megalakították a Nemzeti Függetlenség Pártot, közkeletű nevén a fajvédő pártot. Programjuk az antiszemita felhangokkal párosuló magyarságvédelem volt A fajvédőknek azonban nem sikerült társadalmi támogatottságot szerezniük. Külpolitika Az 1927-ben megkötött magyar - olasz örök barátsági együttműködési szerződést Bethlen és Mussolini Rómában írta alá. 1928-ban jött létre a magyar-lengyel szerződés, melynek kapcsán Pilsudski marsall kijelentette, hogy támogatja a

békeszerződés későbbi módosítását. A két világháború közti magyar külpolitika meghatározó törekvése a trianoni békeszerződés revíziója volt Az etnikailag igazságosabb határokért folytatott küzdelem jogosságát a győztes országok is hajlandóak lettek volna méltányolni. A magyar politika meghatározó erői azonban az egykori történelmi Magyarország helyreállítást tűzték ki célul, azaz a nem magyar nemzetiségű területek visszacsatolását is követelték a történelmi jog (irredentizmus) alapján. A Bethlen-korszak szellemisége Az 1920-as évek hivatalos társadalma a keresztény-nemzeti szellemiség alapján állt, amelyet mindenekelőtt 1919 ún. zsidó internacionalizmusával és ateizmusával szögeztek szembe. A keresztény és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás határozta meg a rendszer arculatát. E nézeteket vallotta: Szekfű Gyula (Magyar Szemle), Herczeg Ferenc (Új Idők) 1925-ben fény derült arra, hogy Magyarországon

egy kis csoport hamis 1000 frankos bankjegyeket állított elő, de az első nyugati forgalomba hozatali kísérletnél lelepleződött a csalás. A Hágában letartóztatott három magyar állampolgárnál 10 millió értékű hamis ezerfrankost találtak, s ők bevallották, hogy a francia frank értékét akarták rontani. 1926 májusában a két fővádlottat, Windiscgraetz Lajos herceget és Nádosdy Imre volt országos rendőrfőkapitány 4-4 évi fogházbüntetésre ítélték. A két fővádlottat Horthy 1928-ban kegyelemben részesítette. Az 1929-30-as válság hatására Magyarországon mindenekelőtt mezőgazdasági és hitelválság alakult ki. A mezőgazdasági termékek világpiaci árának 50-70%-os zuhanása lehetetlenné tette a magyar agrárkivitelt. Mindez meggyorsította a változást akaró ellenzéki (szélsőséges) erők megerősödését. 23. Magyarország főbb katonai és diplomáciai törekvései és lépései a II Világháború előestéjén és a

háborúban (1939 - 1944. X 15) Darányi Kálmán miniszterelnöksége: Gömbös G yula h alála ut án D arányi Kálmán l ett a m iniszterelnök, ak i úg y akart v isszatérni a bethleni al apokhoz, h ogy nem fordult é lesem s zembe G ömbös pol itikai r endszerével. D arányi politikájának következtében a k ormánypárt szélsőségesei áttették tevékenységüket a MOVE szervezeteibe, amely fegyverekkel is rendelkezett. Darányi megfékezte a MOVE-t, szélsőséges vezetőit félreállította, fegyvereinek zömét elkobozta. Németország fokozódó nyomásának ellensúlyozására Darányi és Kánya Kálmán külügyminiszter kísérletet tettek a brit és francia kapcsolatok erősítésére. Rómában ismét felújították a Róma - Belgrád - Budapest - Varsó együttműködés gondolatát. Berlinben viszont újólag megerősítették, hogy nem hajlandók támogatni a minden irányú magyar revíziót A magyar-német k apcsolatok r omlása t árgyalásokra ös

ztönözte a k isantantot. Ennek s orán f elajánlották, hog y e lismerik Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, cserébe viszont megnemtámadási szerződéseket javasoltak. Mivel a magyar k ülpolitika c élja a t örténelmi Mag yarország hel yreállítása v olt, a k isantant p edig r agaszkodott a t rianoni határokhoz, megállapodás nem született. Ekkor már a nyugati hatalmak elismerték a németek bizonyos területi igényeit Az 19 30-as évek végén tarthatatlanná vált a magyar haderő állapota, melynek létszáma mindössze 85 ezer fő volt, felszerelése p edig t eljesen k orszerűtlen. 1938 márciusában Darányi Győrben meghirdette az egymilliárd pengős fegyverkezési pr ogramot, am elyet k ét év a latt m egvalósítottak. E z s ok er edményt hozott, d e a ha dsereg még í gy s em érte el a kívánt színvonalat. Az egyre hangosabbá váló szélsőjobb erőit Darányi tárgyalásokkal próbálta megosztani. Megállapodott Hubay Kálmánnal, hogy

a törvényes út tiszteletben tartása esetén parlamenti képviselethez juthatnak. A kétes értékű egyezséget bizalmatlanul fogadták a miniszterelnök korábbi támogatói, s ezután Darányi lemondott. Imrédy Béla kormánya: 1938 májusában Imrédy Béla alakított kormányt. Ekkor tárgyalta a parlament az első zsidótörvény tervezetét, mely szakított az állampolgári egyenlőség elvével. Lényege, hogy a legtöbbi értelmiségi pályán a zsidók aránya nem haladhatja meg a 20%-ot. Zsidónak minősültek az izraelita vallásúak, akik a lakosság 5%-át tették ki A törvénytervezetet élesen bírálták a demokratikus erők, 59 keresztény magyar pedig kiáltványban tiltakozott ellene. A szélsőjobb viszont a 20%-ot is sokallta. A parlament végül az eredeti tervezetet fogadta el A külpolitika alakulása: 1938 augusztusában Hitler arra akarta rávenni a magyar vezetőket, hogy támadjuk meg közösen Csehszlovákiát. Horthy természetesen nem et mondott. K

ánya f elújította a kisantanttal m egkezdett tárgyalásokat Megá llapodtak, hog y a kisantant elismeri Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, Magyarország viszont lemond az erőszakról. Ez az egyezmény soha nem lépett életbe. Az 19 38. Szeptember 29 -én t artott m üncheni konferencia után megváltoztak a nemzetközi körülmények Az előírt magyar-csehszlovák tárgyalások nem vezettek eredményre, mert a szlovák fél a magyarlakta területek töredékét sem volt hajlandó átadni. Ekkor került sor az I Bécsi döntésre (1938 nov 2), ahol a német-olasz döntőbíróság hazánknak ítélte a Felvidék déli, magyarok lakta részét. Imrédy reformjai: Imrédy k eresztényszociális gond olatok al apján k épzelte e l r eformjait. Ú gy l átta, hog y N émetország és O laszország a legmeghatározóbb a térségben, ezért velük kezdeményezett tárgyalásokat. Nagyszabású terveit kaposvári beszédében tárta a nyilvánosság elé (1938.

szeptember), amelyben csodás forradalmat hirdetett. Szerette volna kormányát függetleníteni a parlamenttől, amelynek érdekében általános felhatalmazási törvényt akart előterjeszteni, de tervét elutasították. E kudarc után Imrédy a házszabályok módosításával kísérletezett Törvénytervezete s zerint a k ormány k érésére a p arlament 48 ór a alatt k öteles l ett volna m egtárgyalni a be nyújtott törvénytervezetet. A parlament leszavazta a miniszterelnököt A Magyar Élet Mozgalom: Imrédy lemondott, Horthy Telekit szerette volna felkérni, de ő meggyőzte a kormányzót, adjon még bizalmat Imrédynek. Az új ra k inevezett m iniszterelnök minden erejét arra f ordította, h ogy a p arlamenten k ívül s zerezzen m agának támogatókat. I mrédy h íveit eg ységes m ozgalomba ak arta s zervezni, e zért h ozta l étre a M agyar É let m ozgalmat, mely 1939. Január 6-án alakult Jelszava: "Ősi magyar földön új magyar életet!"

Jelvénye pedig a magyar mitológia csodaszarvasa volt. Ekkor vált egyre féktelenebbé a nyilasmozgalom. Robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen A kormányzó lemondatta Imrédyt: kiderült, hogy egyik dédszülője zsidó volt. Ez jó ürügy volt az ant iszemita miniszterelnök leváltására. Teleki Pál miniszterelnöksége: Teleki Pál feladatának tekintette az előretörő szélsőséges erők visszaszorítását: betiltotta a börtönben ülő Szálasi nemzetiszocialista pártját, tagjait pedig tömegesen internáltatta. Újjászervezte a kormánypártot Magyar Élet Pártja néven 1939 márciusában a kormány önerőből akarta visszafoglalni a Kárpátalját, amelynek 600 ezres lakosságából csak 40 ezer volt magyar. 1939 májusában fogadta el a parlament a második zsidótörvényt, amely már faji alapon különböztette meg a zsidóknak minősülőket. Arányukat az értelmiségi és művészeti pályákon 20%-ról 6%-ra

csökkentette Az 1939 májusában rendezett választáson Teleki sikerre vezette az általa átszervezett kormánypártot, megszerezve a parlamenti helyek 70%-át. Magyarország fegyveres semlegessége: Teleki Pál arra törekedett, hogy kimaradjon a háborúból és megőrizze katonai erejét a háború utáni rendezés idejére. Ezért ígéretet tett a brit kormánynak, hogy MO nem adja fel semlegességét. Így Teleki 1939 szeptemberében elutasította azt a német kérelmet, hogy a kassai út vonalon német csapatokat s zállíthassanak Lengyelországba. E dönt és k övetkeztében nyitva m arat a m agyar-lengyel határ, így t öbb m int 10 0E l engyel m enekülhetett haz ánkba. A n émetek er re ha dianyag-szállításaik l eállításával v álaszoltak, ak adályozva ezzel a m agyar honvédség felkészülését. Teleki egy emigrációs kormány felállítását fontolgatta, amelynek anyagi megalapozására 5 millió dollárt helyezett el az USA-ban. Az összeget azonban

nemsokára visszavonták Magyarország a revízió útján: A f rancia k apituláció ut án 19 40 j úniusában a szovjet k ormány ul timátumban k övetelte Romániától B esszarábia é s É szak-Bukovina átadását, majd el foglalta e t erületeket, é s a S zovjetunióhoz c satolta. Mindez lehetőséget kínált Magyarországnak, hogy visszacsatolhassa Erdélyt. A második bécsi döntés: Teleki nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget, ezért közel félmilliós haderőt vont össze a Tiszántúlon. A német vezetés kétoldalú magyarromán tárgyalásokat javasolt A tárgyalások eredménytelenül végződtek, mire a románok Németországot és Olaszországot kérték fel döntőbíróknak. Ezzel meghiúsult Erdély önerőből való visszacsatolásának terve Az 1940 augusztus 30-i m ásodik béc si dön tés visszaadta Magyarországnak Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Dél-Erdélyben 400E magyar maradt A jugoszláv - magyar örök barátsági szerződés: Magyarország

számára 1940 őszétől a német élettérből való egyetlen kijáratot Jugoszlávia jelentette. A két ország 1940 decemberében örök barátsági szerződést kötött egymással. Magyarország háborúba sodródása: Amikor Bulgáriát és Jugoszláviát csatlakoztatták a németek a háromhatalmi egyezményhez, hogy előkészítsék balkáni hadjáratukat, Jugoszláviában megdöntötték a k ormányt, s az új vezetés nem ismerte el a szerződést. Hitlernek tehát nemcsak a görög, hanem a jugoszláv ellenállást is fel kellett számolnia. Ekkor üzent Horthynak, hogy Magyarország engedje át a f elvonuló német csapatokat és vegyen részt a hadjáratban, amiért cserébe elismeri a magyar vezetés területi igényeit. Horthy igent mondott, Teleki azonban világosan látta, hogy e lépéssel MO Németország csatlósává válik. Ezzel összeomlott Teleki semlegességi koncepciója A miniszterelnök hazánk várható tragédiájának súlya alatt (1941. április 3-án)

öngyilkos lett Magyarország m egvárta, amíg H orvátország ápr ilis 10-én k ikiáltja f üggetlenségét, s csak másnap i ndította el haderejét az egykori magyar területek visszafoglalására. Ennek során birtokba vette Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura vidéket A német haderő hetek alatt lerohanta Jugoszláviát és Görögországot, majd elfoglalta az angoloktól Kréta szigetét is. Magyarország hadba lépése: Teleki Pál halála után Bárdossy László lett a miniszterelnök. Bethlen István úgy gondolta, hogy jobb lenne kívül maradni a háborún, de a többség szerint rész kell vennünk Németország diadalmenetében, s "nem szabad elvesztegetni Hitler jóindulatát". Kapóra jött Kassa feltételezett szovjet bombázása (június 26.), mire Bárdossy bejelentette a parlamentben, hogy MO és a Szovjetunió között beállt a hadiállapot. Július elején a magyar haderő 45E katonájával megindította támadását 1941 December 7-én

beállt a hadiállapot MO és GB között. December 12-én Bárdossy hadat üzent az USA-nak Kállay Miklós miniszterelnöksége: 1942 januárjában Budapestre látogatott Ribbentrop német külügyminiszter, majd Keitel tábornagy, akik kötelezettséget vállaltattak Bárdossyval, hogy a magyar kormány egy hadsereget küld a keleti frontra. 1942 márciusában a kormányzó felmentette Bárdossy miniszterelnököt. Utódja, Kállay Miklós azt a feladatot vállalta, hogy kapcsolatot teremt a szövetséges hatalmakkal 1942 októberében Berlin követelte, hogy Magyarországon távolítsák el a zsidókat a gazdasági és kulturális életből, tegyék kötelezővé számukra a sárga csillag viselését, és kezdjék meg munkatáborokba szállításukat. Kállay visszautasította a követeléseket Azonban a harmadik zsidótörvény már 1941 augusztusa óta érvényben volt, amely megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot. A kormány megbízottjai 1943 elején

Törökországban a fegyverszünet feltételeiről tárgyaltak. Magyarország német megszállása: A teheráni konferencián eldőlt, hogy a második front nyugaton lesz, így a balkáni partraszállás elmaradásával eldőlt MO és a térség sorsa is. Hitler 1944 márciusában tárgyalásra hívta Horthyt, s közölte vele, hogy megszállja Magyarországot Horthy a megszállás ellenére a helyén maradt és leváltotta Kállayt, hogy egy németbarát kormányt nevezhessen ki. 1944 Március 19-én a németek megszállták Magyarországot, s megkezdődött az ellenzéki politikusok letartóztatása. Sztójay Döme berlini követ lett a miniszterelnök Áprilisban támadásra vezényelték az első magyar hadsereget a szovjet fronton, amely hat hónap alatt el is akadt. Magyarország válaszúton: 1944. június végéig az akkor MO területéről több mint félmillió magyar zsidót hurcoltak el német koncentrációs táborokba Budapest több mint 200 ezer zsidójának

elhurcolását azonban Horthy megakadályozta. Horthy leváltotta Sztójayt, és Lakatos Géza tábornokot nevezte ki miniszterelnökké, azzal a szándékkal, hogy neki kell az ország háborúból való kiugrását megvalósítania. Ugyanakkor szeptember 5-én Dél-Erdély elfoglalására vezényelték a 2. Magyar hadsereget, melynek támadása néhány nap alatt összeomlott A kiugrási kísérlet: Horthy belátta, hogy csak a Szovjetuniótól lehet fegyverszünetet kérni, ezért küldöttséget indított Moszkvába. A feltételek szerint Magyarországnak vissza kell vonulnia 1937-es határai mögé, és azonnal hadat üzenni Németországnak. A szovjet kormány sürgetésére Horthy előrehozta a kiugrás bejelentését október 15-re. A németek fiának elrablásával kicsikarták tőle a proklamáció visszavonását (október 16.) és Szálasi Ferenc kormányfővé való kinevezését A nyilas rémuralom során megsemmisült hazánk nemzeti vagyonának 40%-a, és az egész

ország hadszíntérré változott. 24. Magyarország 1945-1949: A koalíciós időszak belpolitikai viszonyai és az egypárti diktatúra kiépülése Magyarország 1944 októberében tárgyalásokat kezdett Moszkvában a szovjetekkel a háborúból való kilépésről. Molotov ideiglenes nemzeti kormány létrehozására szólította fel a fegyverszüneti küldöttséget. Gerő Ernő a hazai kommunisták vezetője hamarosan átadta az új kormánynévsort 1944 dec. 2-án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (FKGP, MKP, SZDP, PDP, NPP). Ennek programja egyezett a kommunistákéval: a demokratikus szabadságjogok kiterjesztése, a szélsőjobboldali szervezetek betiltása, földreform, ideiglenes kormány alakítása, a bankok és nyersanyagforrások államosítása. A háborúban a régi közigazgatási rend felborult, és ezt helyettesítendő nemzeti bizottságok alakultak szerte az országban, amelyekben a döntő szerepet a kommunisták játszották. 1944

dec 21én Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés és rá egy napra az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az Ideiglenes kormány első feladatának a fegyverszünet megkötését tekintette, s ezt 1945 jan. 20án írtuk alá és még 1944 dec 28-án hadat üzentünk Németországnak A fegyverszünet következményeként 300 millió dolláros jóvátételt kellett fizetnünk (Szovjetuniónak: 200 milliót, Jugoszláviának: 70 milliót, Csehszlovákiának: 30 milliót), 8 hadosztályt kellett kiállítanunk, valamint létrehozták a SZEB-et (Szövetséges Ellenőrző Bizottság). A SZEB elvileg a három nagyhatalom és Franciaország ellenőrző szerve volt, de a gyakorlatban az irányítás a szovjetek kezében volt, s így ők ellenőrizték az ország gazdaságát és politikai életét. A SZEB vezetője Vorosilov lett. Az itt állomásozó Vörös Hadsereg és a SZEB ellátása felemésztette az ország nemzeti jövedelmének 30%-át. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány

koalíciója a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjaiból állt. A pártok rövid távú céljai sokban megegyeztek: újjáépítés, a gazdaság beindítása, a háború befejezése, földreform. 1945 elején a földreform volt a legégetőbb probléma Az FKGP azt akarta, hogy életképes birtokokat osszanak szét, míg az MKP és az NPP pedig a törpebirtok híve volt. Az MKP a népszerűség céljából választotta ezt célul, ugyanis hosszútávon a szövetkezetesítést tűzte ki végcéljának. Az 1945 márciusában megalkotott kormányrendelet értelmében felosztották a 100 katasztrális hold feletti nagybirtokokat és 200 katasztrális hold feletti parasztbirtokokat. Az igénylőknek országos átlagban 5,1 katasztrális hold jutott. 1945 áprilisában lett vége a harcoknak, a kormány Debrecenből Budapestre költözött. 1945 nyarától elkezdődött a listás szavazásra való felkészülés. Meglepetésre a budapesti helyhatósági választásokat az FKGP nyerte,

majd a novemberi nemzetgyűlési választásokat is megnyerték 57%-al, de a SZEB miatt nem nyílt lehetőség az egyedüli kormányzásra. 1946 febr 1-én kikiáltották a köztársaságot, melynek miniszterelnöke Nagy Ferenc, míg köztársasági elnöke Tildy Zoltán lett. 1946-tól kezdetét vette a szalámi-taktika az FKGP meggyengítésére. 1946 márc 5-én megalakult a Baloldali Blokk (MKP, SZDP, NPP), amely kijelentette a földreform védelmét (mert az FKGP sérelmezte a gazdag parasztok elleni igazságtalanságokat), a közigazgatás megtisztítását, a nehézipari üzemek és bányák államosítását. Nagygyűlést szerveztek a Hősök-terén és követelésükre 20 kisgazda képviselőt eltávolítottak a parlamentből. A kommunisták szovjet katonák elleni merényleteket híreszteltek és felbujtónak a kisgazdákat és egyházi személyeket neveztek meg. 1946-ban Rajk László lett a belügyminiszter és megtiltotta a civil szervezetek működését. A Magyar

Közösség nevű titkos társaság felfedezésével újabb indok adódott a kisgazda képviselők kizárására. Politikai összeesküvésnek kiáltották ki a szervezetet, amely nem fedte az igazságot, de ez a kommunista taktika része volt. Ennek ellenére több kisgazda politikust letartóztattak, 13 képviselőt kizártak, s Nagy Ferencet lemondatták. Ezzel az FKGP jelentősen meggyengült 1946-ra a háború és a gazdaság beindulásának hiánya miatt az infláció mértéke óriásira nőtt (1012% óránként). Ekkor adták ki a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegyét, az egymilliárd billió pengőt. Mivel a szovjeteknek is érdekük volt a magyar gazdaság talpra állítása, így visszakaptuk az Ausztriába hurcolt javakat, meghosszabbították a jóvátétel fizetését 6 évről 8 évre, az USA visszaadta a magyar aranykészleteket, de a legfontosabb volt a magyar nép szívós munkája, amely eredményeként kiadták az új értékálló pénzt, a forintot

1946 aug. 1-én (1 forint ekkor 400 ezer kvadrillió pengőt ért). 1947-ben megkezdődött az ország újjáépítését szolgáló 3 éves terv beindítása. Az államosítás 1946-tól megkezdődött a szénbányák és erőművek állami tulajdonba vételével, 1947-ben a nagybankokat, 1948-ban a 100, 1949-ben a 10 főnél több embert foglalkoztató üzemeket államosították. 1948-1952 között a parasztság 32%-át kényszerítették szövetkezetekbe, s a 25 holdnál több földet birtokló parasztokat kulákká nyilvánították. Mindez a termelés visszaesésével járt, s 1952-re az 1,2 millió parasztcsaládból 800 ezernek nem maradt fogyasztásra és vetésre való gabonája, mely éhínséghez vezetett. A potsdami konferencián eközben elfogadták a kollektív bűnösség elvét, s ennek értelmében a SZEB kötelezte a magyar kormányt 500 ezer német kitelepítésére. Hazánkban azonban csak 303 ezren vallották magukat németnek és csak a Volksbund tagjait

kellett kitelepíteni. Így összesen 200220 ezer svábot telepítettek ki hazánkból A békeszerződést Gyöngyösi János írta alá 1947 febr. 10-én, amely rosszabb helyzetbe juttatta hazánkat, mint a trianoni békeszerződés (Pozsonnyal szemben átadtak 3 magyar falut, így a Duna kb. 20 km-es szakaszon teljesen szlovák folyó lett), valamint a szovjet haderő tetszőleges számú katonát tarthatott hazánk területén az ausztriai egységeikkel való érintkezés végett. 1947-ben a Kominform utasítása alapján hazánkban a kommunisták feladata az volt, hogy beolvasszák a szocialista testvérpártot, ezért 1947 aug. 31-én megtartották a kékcédulás választásokat (aki nem tartózkodott a lakóhelyén az szavazott kék cédulával), amelyen a kommunisták csalással győztek (22,3%). A hatalom átvételének utolsó lépéseként egyesültek az SZDP-vel, puccsszerűen eltávolították a nem kommunista barát tagokat és 1948 jún. 12-én megalakították az MDP-t

(Magyar Dolgozók Pártja). A párt vezetője Rákosi Mátyás lett Ugyanekkor lemondatták Tildy Zoltánt és helyére Szakasits Árpádot ültették. 1949 febr. 1-én megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront a maradék pártok egyesítésére és újabb választásokat írtak ki. Ez már igazi egypárti választás volt, ahol a Magyar Függetlenségi Népfront megszerezte a szavaztok 96%-át. Ezzel megvalósult Magyarországon az egypárti diktatúra, s kezdetüket vették a párton belüli tisztogatások (Pl.: Rajk-per) 25. Az 1956-os Magyar forradalom Rákosi átmeneti győzelme és bukása: Rákosi akna munkája folytán sikerült Nagy Imrét kiszorítani a vezetésből, majd pedig kizáratni a pártból is. A miniszterelnök Hegedűs András lett, aki mindenben kiszolgálta Rákosit. Rákosi sikertelenül próbált visszatérni a sztálinista gyakorlathoz, ugyanis a magyarság nem volt hajlandó visszatérni az 1953-as állapotokhoz. Ebben nagy szerep jutott a

börtönből szabadult kommunista politikusoknak, valamint a Petőfi-körnek, melyet Nagy Imre hívei szereztek meg s 1956 folyamán vitákat szerveztek a legfontosabb társadalmi és politikai kérdésektől. Külföldi nyomásra Rákosi kénytelen volt elismerni a Rajk-perben való bűnrészességét. Az egyre nyíltabbá váló elégedetlenséget Rákosi a szokott módon próbálta elfojtani. Betiltatta a Petőfi-kört és le akarta tartóztatni az elégedetlenkedőket. Azonban júliusban a központi vezetőségi ülésre érkezett szovjet követ Anasztáz Mikojan felszólította Rákosít a lemondásra. Az előzmények: Rákosi bukása mindenkit örömmel töltött el ugyanakkor elkeserítő volt, hogy a Rákosi által javasolt Gerőt állították a helyére, akit legalább akkora bűnük terhelték, mint elődjét, így eleve alkalmatlan volt az elkerülhetetlen változások irányításában. Ellenzéki pártok hiányában egyre erőteljesebb politizálásra kényszerültek az

írók a Magyar Írók Szövetségének keretein belül. 1956 Október 6-án ünnepélyesen újra temették Rajk Lászlót és három kivégzett társát, amelyen 200 ezer ember vett részt. A temetés után a Batthyány-örökmécsesnél egyetemisták tüntetést rendeztek, ahol már rendszerellenes jelszavak is elhangzottak. Az ellenzék már nemcsak az újra engedélyezett Petőfi Körben, hanem az Írószövetség lapjában, az Irodalmi Újságban és a Hétfői Hírlapban fejtette ki a véleményét. Október 16-án Szegeden újjáalakult a MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége). Ezzel létrejött az első a párttól független ifjúsági szervezet A MEFESZ a Műegyetemen 16 pontban fogalmazta meg a követeléseit, amely magába foglalta a többpártrendszeren alapuló demokráciát és a nemzeti függetlenséget. Ezzel a diákság követelése vált a forradalom programjává Ez után elhatározták, hogy október 23-án tüntetést rendeznek. Október

23-a: Október 23.-án a hajnali órákban érkezett vissza Jugoszláviából a pártküldöttség, majd hosszas tanácskozás után az aznapi tüntetés engedélyezése mellet döntöttek. A délután 3 órakor kezdődő tüntetés pesti résztvevői a Petőfi szobornál gyülekezetek, ahol Sinkovits Imre, elszavalta a Nemzeti dalt, egy diák pedig felolvasta a 16 pontot. Ezután a Bem térre vonultak, ahol csatlakoztak hozzájuk a Műegyetem diákjai. A Bem téren megszületett a forradalom jelképe a lyukas nemzeti zászló A Bem térről a Kossuth térre vonultak, ahol Nagy Imre beszédet mondott, s ebben az 1953-as kormányprogramhoz való visszatérést szorgalmazta, majd hazatérésre szólította fel a 200 ezres tömeget. A forradalom: A tüntetők egy része innen a Sztálin szoborhoz vonult, amelyet fél tízkor ledöntöttek. A tüntetők másik része a Rádióhoz vonult, hogy beolvastassák a 16 pontot, sikertelenül. A pártvezetés katonákat és ÁVH-sokat vezényelt a

Rádió védelmére. A katonák egy része átállt a felkelők oldalára, míg az ÁVH-sok tüzet nyitottak A hajnalig tartó véres csata után a felkelők kezére jutott a Rádió. Eközben az éjszaka folyamán Nagy Imrét kinevezték miniszterré, valamint megérkezetek a szovjet páncélosok és felvették a harcot a felkelőkkel. A Parlamentbe költöztetett Rádió a harcok beszüntetésére szólított fel sikertelenül Sőt a forradalom kiterjedt az egész országra. A Parlament előtti vérengzés: Október 25-én délelőtt fegyvertelen tüntetők vonultak az Országház elé, s közben barátkozni kezdtek néhány szovjet páncélos legénységével. 11 óra körül a karhatalmi erők és szovjet egységek golyózáport zúdítottak a térre (50 halott) Mindenki biztosra vette, hogy az ÁVH áll háttérben, s a vele szembeni gyűlölet így még erősebb lett. 25.-én már Budapesten tartózkodott a szovjet vezetés 2 magas rangú tisztje Mikojan És Mihail Szuszlov, akik

Kádárt nevezték ki Gerő helyére. A nap folyamán eltávolították a Vörös csillagokat a középületekről Október 26–án dördült a mosonmagyaróvári sortűz (26v halott). Ugyanezen a nap a kommunista ellenzéki Donáth Géza és Losonczy György javaslatára új kormánylistát fogadtak el. A fordulat: Az új kormány tagjai lett a volt 2 kisgazda politikus Kovács Béla és Tildy Zoltán. Eközben folytatódtak a harcok országszerte, de 28.-án szovjet egyetértéssel az addig történteket nemzeti demokratikus forradalomnak és szabadságharcnak nyilvánították, majd kihirdették a tűzszünetet. Ezután ezt Nagy Imre rádióbeszédben is közölte a néppel, valamint bejelentette, hogy feloszlatják az ÁVH-t, amnesztiát hirdetnek, s tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok kivonulásáról. A győzelem: Megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, mely valamennyi jelentős értelmiség csoportot magába foglalt valamint a Nemzetőrség. Október

28-án összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés megvitatására, de a Szovjetunió vétójogával megakadályozott minden hazánkra kedvező határozatot. Október 29.-én felszámolták az ÁVH-t és létrehozták a Forradalmi Katonai Bizottságot Király Béla vezetésével A nemzeti környezet: Tito üdvözölték a magyar változásokat, bár hangot adtak aggályaiknak. Ugyanakkor a keletnémet, csehszlovák, román és bolgár sajtó mindvégig ellenségesen írt a magyar forradalomról. Ugyanakkor az USA bejelentette, hogy Lengyelországot és hazánkat nem tekinti katonai szövetségesének. Indulatok és megnyugvás: A Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri épületét a közvélemény a feloszlatott ÁVH és pártapparátus forradalom ellenes központjának tekintette. S ezért megostromolták azt Október 30.-án Nagy Imre bejelentette azt egypártrendszer megszűnését és a négypárti koalíció Létrejöttét, mely a forradalmat elfogadó

kommunisták mellett, kisgazdákból, szociáldemokratákból és parasztpártiakból állt. Ezzel megvalósult a demokrácia és a nemzeti függetlenség. A szabad és demokratikus Magyarország: Mindenütt forradalmi bizottságok alakultak, megőrizve a rendet és a nyugalmat. Október 30-án kiszabadították a kormány utasítására Mindszenty bíborost, a 31.-én megérkezett a budai érseki palotába Október 31.-én gyűlést rendeztek a Kilián laktanyában, ahol bejelentették, hogy a Forradalmi karhatalmi bizottság egységes parancsnokság alá vonja a hagyományos fegyveres erőket (honvédség, rendőrség, határőrség) és a Nemzetőrséget. Ezzel az intézkedéssel akarták a fegyveres erőket reguláris alakulatokká szervezni és az új rend szolgálatába állítani. Tárgyalásokat kezdtek a szovjet csapatok kivonásáról és a Varsói szerződésből való kilépésről. Kétség és remény közt: Október 31.-én nyilvánvalóvá vált, hogy újabb szovjet

csapatok érkeznek hazánkba, miközben Nagy-Britannia és Franciaország bekapcsolódott a szuezi háborúba. Moszkva pedig az USA bátorítására a Magyarország elleni katonai beavatkozás mellett döntött. November 1.-én a szovjet páncélosok körülzárták a magyar reptereket A magyar miniszterelnök követelte a szovjet alakulatok azonnali kivonását valamint kinyilvánította Magyarország semlegességét. Eközben megalakult az MSZMP és Androponov nagykövet tárgyalásra hívta Kádárt, akit ezután a Szovjetunióba vittek. Erről azonban senki nem tudott November 2.-án elcsendesedtek a harcok, újraindult a munka és a közlekedés November 3-án létrehoztak egy kibővített államminiszteri kabinetet, mely a legfőbb törvényhozó szerv lett volna. Ugyanezen nap Maléter Pál tárgyalást kezdett a szovjetekkel, majd Tökölön, a Magyarországi Szovjet Haderők Főparancsnokságán folytatódtak a tárgyalások. A tárgyalások azonban csak a szovjet csel

részét képezték. A szovjet megtorlás: 1956 november 4.-én hajnalban a szovjet haderő támadást indított Budapest ellen Az egyes katonai alakultok és szabadságharcos csoportok elkeseredett ellenállást fejtettek ki, bár tisztában voltak az erőviszonyokkal. Időközben a nemzetközi hadijog megsértésével elfogták Máléter Pált és Kovács Istvánt. A jugoszláv ajánlat: November 4.-én a jugoszláv nagykövet átadta Tito üzenetét, melyben menedéket ajánlott a jugoszláv nagykövetségen Tito szándéka kétszínű volt. Nagy Imrének és társainak a követségre hívásával az volt a célja, hogy a kész tények után ráveszi őket a lemondásra. Ezt azonban Nagy Imre és társai elutasították A Kádár-kormány és a forradalmi ország: November 4.-én szovjet támogatással létrejött a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány, melynek minisztere Kádár lett A szovjet katonák időközben elérték az Országházát, s ezzel a forradalom rádiójának

megszakadt az adása. A Parlamentből eltávozott Tildy Zoltán államminiszter, Mindszenthy bíboros pedig az amerikai követségen kért menedéket. Az országban folytatódott az ellenállás, mert még bíztak a nyugat segítségében. November 7 Szovjet páncélosokon érkeztek Budapestre Kádár és kormányának a tagjai és átvették a hatalmat. Az ellenállás: A szovjet támadás után általános sztrájk kezdődött az országban. Egyre erőteljesebbé vált a munkástanácsok tevékenysége, s a megfélemlítések ellenére november 14.-én megalakult a Nagybudapesti Központi Munkástanács és lett az ellenállás egyik központja. Az Országos munkástanács megalakulását azonban a szovjetek megakadályozták November 21.-én megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa, majd november 29-én létrejött az Összegyetemi Forradalmi Bizottság. A munkástanácsok és az értelmiség határozott kiállása egyértelművé tette, hogy a magyar társadalom

ragaszkodik forradalmának céljaihoz és eszméihez. A pufajkás erőszak: A magyar társadalom ellenállására Kádár és a szovjetek az erőszak politikájával válaszoltak. December elején az MSZMP vezetősége ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket. December 5-én és 6-án letartóztattak mintegy 200 értelmiségi vezetőt és munkástanácstagot. Bevezették a rögtön ítélő bíráskodást és betiltották a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsát. Az értelmiségi ellenállás utolsó jelentős megnyilvánulása a Magyar Írók Szövetségének december 28.-i ülése volt, ahol elítélték a forradalom eltiprását. Ezek után senkit nem lepett meg, hogy a hatalom felfüggesztette az Írószövetség működését.