Szociológia | Tanulmányok, esszék » Paolo Jedlowski - Az emlékezet szociológiája

= 1/NUI.MÁNYOK Paolo Jcdlowski Az emlékezet szocio l ógiá j a A tudományos vizsgálódás föbb területei és prnblémái A memória szó a hé tköznapi, ill. a tudomfoyos nydvbt!n sz,ímtalan különfé le, nem feltétlenül homogén jelenségre vonatkozik Memórián tágabb é rte lemben érthe cjiik az élő szervezeteknek, ill. a meswrséges rendszereknek :izt a képességét, hogy n különböző történésekre a kt:letkező információk elraktározása, ill. azok strukrúr:ij,ínak módosítása révén oly módon ttidnak reagálni, hogy a késóbbi történésekre adott válaszreakcióikat n korábban megszerzett é lmények is mcghatáro-l.;dk Az emlékezet sz(íkebb é rte lemben az embereknek arra a képességére vonatkozik, hogy a múltbeli történések bizonyos nyomait képesek megőri zn i , illetve ezekhez f1Z cmléknyomokhoz a visszaemlékezés révén - legalábbis részben - hozzá tuun:tk férni. Az emlékezet kérdése a 20. szíz:idban a

muvészetáben, a filozófiai gondolkodásban és a tudományos gondolkodásban is cgyAránc erőtelj esen megjelenik Ennt:k az emlékezete t övez6 kUlönleges figyelemnek az oka a mo<.lernitás jelenrncce saj, ságos k11ltur:ílis és társadalmi alakzatban ke rese ndő: a modernit:ís egyrészt egy állandó változás jellemezte világot tükröz, amelyben a hagyomány szerepe leértékel{f<.lik, a folytonosság megszakadása pedig ú jból és újból retten érhet6; másrészt minden korábbin,íl tökéletesebb technikai eszközökt:t adott, amelyek tárgyiasítják a visszaemlékezés emberi képességét, és megkérdlíjelezik ;tnnak jel entőségét, Ezekről a külün ranulmfoyl érdem lő okoktól most e ltekintve, elmé leti szempo ntból inkább annak tulajdonítunk különös jelentőséget, hogy memóriafelfogásunk a 20. század folyamín folyam:1tosan változott: nem csupán és nem annyira azért, merc társadalmi világunk a rra késztet be nniinket, hogy a

jelenre koncenmíljunk, vagy mcrr hozzá vagyunk szokva azokhoz a tárgyakhoz, ame lyek ilyen vagy olyan formában megkönnyítik számunkra a visszaemlékezést, hane m mert maga a:z. emlékezet - legalább Szene Ágostonig visszanyúló - fogalma mint a múlt emléknyomain.-1k tárháza v;fü meg hal-1domí, és ke rült meróbcn új értelmezési köntösbe Mai modern felfogásunk szerint a memória nem t{irolóeszköz, hanem számos, egymással szorosan összefüggő funkció tárh.íza Amit ma m emórián11k nevezünk, az különböző tevékenységek bonyolult hálózatát jele nti, me ly ne k vizsgálatából kiderül: a m1ílt soha nem „egy és ugyanaz" a múlt, mivel a jelen szíllte problémahelyzetek és sz.íikségszerüségek alapján- egyéni és t,hsad:ilmi szinten cgy:1rfoc- fo lyamatosan szele lmíljuk, szGrjük és újraformáljuk. Amit ma e mlékt!zetm:k nevezünk, a7 filozófiai értelemben komplex, időleges d ialektikakén t fogh.-1t6 fel: miközben az é

let áramhísa rendre olyan történéseket eredményez, .-1melyek meghatározzák a jövőt, a jelen az, amely A m(dtatannak örökségét folyamatosan á tre ndezve és újraérrelmezve-sziintelenül alakítja Ví1r:1kozásaink és reményeink ugyancsak nagy szerepet játszanak a jövőt leginkább szolg,lló alakzatok kiv,llasztásában 100 = = AZ EMI.ÉKEZln SZOLIOLÓGIÁJA Ami a társadalomtudományt illeti, a szociológia emlékezet iránti érdeklődése logikusan következik az emberi létproblémák múló természetének felismerésébé51. A társadalmi élet folytonossága és folytonosságának hiánya egyaránt életre kelc olyan mechanizmusokat, amelyek segítségével feliuézhetjük, kirostálhatjuk, szelcktálhatjuk vagy éppen feldolgozhatjuk a múlt által hátmhagyott emlekeker. Minden bizonnyal ezeknek a mechanizmusoknak a mulandó jellege és mindenekfelett mindent árhar6 tulajdonsága (úgy tűnik, hogy az emlékezet ilyen vagy olyan formában

gyakorlatilag az élet valamennyi megnyilvfüwlásábun tenen érhető) lehet az oka annak, hogy az emlékezet tudományos vizsgálata miért fejlődött ki viszonylag későn a swciológia egyéb cerületeihe1. képest Az emlékaet szisztematiklls társadalomtudományi vizsgálata ugyanis csak valamikor az 1980-as években, Maurice Halbwachs 1920-as és 1940-es évek között folytamct 1írtörö jelencöségtí kurnt,1sai nyomán ke.z dett kibontakozni/ felvázolt kontextus mindazonálrnl rendkíviil sokrétű nek tűnhet: azokon az elméleti fejtt:gecéseken túl, t nelyekben a szociológiu több más tudom6.nyággal kerül párhuzamba, ill kapcsolatb:i, olyan empirikus k11racások eredményeit is bemutatjuk, ame lyek esetenként akár egész nemzeti közösségeket é lé nken foglalkoztató, rendkívül nagy horderej(í társadalmi problémákra világítanak ni. A továbbiakban az említett fejlődési mozzanatokat igyeksz,ünk röviden lényegre törően :íttekinteni Kimerítő

részletekbe nem kívánunk bocsátkozni, ehelyett arra fogunk törekedni, h űgy a vizsgálódás főbb területeit, eredményeit és problémáit oly módon tekintsük át, hogy az sorvezetoiil szolgáljon a későbbi kuratisok szám,íra. Figyelmünk mindenekelőtt az egyéni emlékezet társas természetére a kollektív em lé kezetre, valamint az emlékezethez való kulttmílis viszonyulás problémájára fog irányulni /z említett három terület szorosan összefüggő, egymástól mégis jól elhat:írolható kérdéskört alkot. Az egyé ni emlékeze t tá rsa s te rm és zet e Az emlékezet pszichológiai vizsgálatának egyik nagy úttörője. Fredcric C Bartlctt (1. Bart lett J 932/1995) volt az, aki az 1930-,s években rávihigíton az egyéni emlékezet társas természetére. Bartlett mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy az emberi emlékezet a megőrzésre szánt mozzanatok k iválasztásának pillttnatától fogva trírs11sjdlegifölc m;1gára, minthogy a

megrap,1szralt é lményeket azok jelentése, vagyis a világról szerzett ismeretek struktúrája alapján rögzíti, amelyben tulajdonképpen az egyén adott kulrúrában elfoglalt he lye tükröződik. A brit pszichológus ,mis kifejtette, hogy az egyénnek egy adott eseményhez fűzőLlő emlékeit renuszerint az is befolyásolja, hogy mások hogyan emlékeznek vissza ugyanarra a történésre. Az emlékek tehát a társadalmi kapcsolatok hálójában konstiruálód nak és szilán.Julnak meg Ugyanebben az időszakban kü lönböző orsziígokban olyan neves tudósok, mint Lev Vigotszkij, George 11. Meau vagy Pierrc Janet (1, Maines et al 1983, Bakhurst 1990 Paolicchi 2000) egymástó l függetlenül is hasonló meggyffződésre jutottak. Az elgondolás a1onban mindenekt:lőtt Mauriee lfalbwachs munkássága nyomfo került be R társadalomtudományi gondolkodásba. A D~1rkheim e lméleti alapvetéseire támaszkodó 1-[albwaehs szerint HZ egyének emlékei „rársas vonatkoztatási

keretek" között rögzülnek, amelyek egyrészt bizrosítják a kapcsol6dási felü letet, m:isrészt jelentéssel ruház- 101 = zák fel az emlékeket. Az emlékezetnek ezeket a kognitív és emocion:ílis kereteit azok a sémák alkotják, amelyek segítségével szetektilni, rendszerezni és értelmezni tudjuk u múltbeli eseményekec. A sémák a társas interakciók hatisaim1k interioriz:íciója nyom:ín formálódnak, m.1jd ezeknek az interakcióknak ,1 sorozatos i s métlődése nyomán veszik fel alakjukat (vö. Halbwachs 1925/1994, 1950/1997) Az emlékezet uírsas vonatkoztatási keretei alapvetően a nyelv és a verbális megnyilatkozások útján öltenek testet, illetve változtatnak alakot, és éppen .1 nyelv és a csoportokban folytatott kommunikáció az, amelynek uz egyéni em lékezet szociális aspektusai iránt érdeklődő társadalomtudomány ma a legnagyobb fígye lmer szenteli Az emlékezés és az emlékezet általános tudornányos magyarázatával

csak. érintőlegcst:n foglalkozó szociolögiai vizsgálódás jellemzően a narratív stratégiákban (Namer 1987a) megnyilvánuló emlékezésre irányul. Ezek, az egyének álrnl haszn:ílt narratív stratégiák kiilönböző c-.írsas koncexrusokban, mindeneke lőtt életrajzi i ncer júk és önéletrajzi dbeszélések során körvonalazódnak A narrációra fókuszáló cársadalorncudomúnyi gondolkodás tehát tulajdonképpen az „élettörténet-elemzés" módszerrnn:íból (Berrnux 1981, Ferrarorri 1990) eredő problémák sorfo bontakozik ki. Az említett rerülerhez kapcsolódó tanulmányok köre rendkívü I szertc,ígazó, így ezek részletes taglalására nem vállalkozhatunk Az électörrénet-elemzés módszere az identitás és az é letrajzok, a n sadalmi nemekre és az egyes nemzedékekre jellemző sajátosságok, a fogyasztási swk:ísok és a különböző életstílusok, és más hasonló kérdéskörök vizsgálatára irányul. Az empirikus kucacások

problémáját azonban elsősorban nz egyéni visszaemlékezések hitclességé· nek és megbízhacóságán11k a kérdése jelenti. Mindamellett kíilönbséget kell cenni n élettörténet-elbeszélés (vagyis hogy az egyén hogyan beszéli e l - részben vagy egészében - saját élercörténecét), valamint n tényszerű élettörténet (vagyis ugyantinnak az életútnak az ádott egyén em l ékezetétől fiiggetlen leínísnk és dokumentumok al,1pjfo objektív rekonstrukciója) között. Fonros tehát hangsú lyozni, hogy HZ önéletrnjzi emlékezet a kutató szempontjából más funkciót tölt be, mint a tisztfo dokumentumjellegű források Az egyes e lbeszéléseket többszintíí elemzést igénylő, hermeneutikus:rn értelmezendő leírásként kell felfogni, melynek esetében az egyén beszámolójának tényszerű valósága kevésbé lényeges, mint n e lmondott:1k emuciomílis igazságt,malma, a narratívum tartalmi elemei pedig kevésbé fonrosak, mint az

elbeszélés módja. Az önéletrajzi források révén egyfelől a ,,szubjektivitás" dimenziójába, vagyis abbu az interpretatív dimenzióba nyerhetünk betekintést, amelybe az egyén önnön élettörté· nerének érte! mezése és újraértelmezése folytán saját cselekedeteit el helyezi, másfelől pedig megjeleníthetjük az. adott individuum különböző társadalmi csoportokban elfoglalt helyének dimenzióját, amelyben egyúttal az egyén diszkur úv stratégiái is kibontakoznak, Az egyéni emlékezet tán;as rcnnészete a narratív stratégiákban rübb módon is tetten érhető. A társas jelleg mindenekelőtt az egyéni idő és a kollektív idő sajátos összeknpcsolódásábAn domborodik ki A személyes visszaem lékezést a társadalmi kontextus idó11öz kötötten epizodikus vonatkoztatási keretei rendszerint nagyban bcfolyásoljfü{. A társadalmi és a ~zemélyes rapasnahHokon alapuló időrendiség rendszerint nem esik t:gybe, ugyanakkor

kölcsönösen erősítik egymást; az e l térő idői inínyultságok összekapcsolódásának mértéke az egyén adott csoporttal vagy a társadalom egészével való :zonosulásának a függvénye (C:ivalli 1985, De Connick-Godard 1990). Az emlékeiet tár- 102 = AZ E~I t,(.: K l·:7-FT Sí,OC:101 , ÓGIÁJA sas mcglrnt,1rozottsága akkor is hamar szembeötlik, ha figyelembe vesszük, hogy a megfigyelt jelenség elbeszélés. M aga a nyelv, amely egy tulajdonképpeni társadalmi konvenció, az em lékek verbális felidézésének szolgálat,1ban rn611 prioti e rffforrá:,, a narratív diskurws pedig szükségképpen társas helyzt:tekben megy végbe. Mivd a narrntív természera jelencésalkotó mechanizmusokra a kulcurális közvetítettség jellemző, az emlékek előhívásá t (és valószínuleg az egy~ni t:m léklenyomacok keletkezését is) a szociális kontextus jelentősen befolyásolja (l3rnner J995). / narratív tevékenység rá,1dásul olyan dialógusszerü

kommunikációs sziuHkióban zajlik, amelynek nemcsak maga az e lbeszélő, hanem a h.,llotcakat figyelemmel kísérff, rögzítő, esetenként közbekérdező, olykor pedig anticipációkat is előrevetítő befogad ó is részese. / fel idézésnek tehát tetten é rhető egy olyan társas aspektusa is, amely a visszaemlékezés sajátos viszonystruktúr5jához köthető (Macioti 1985) ?vtindamellett az elbeszélés m::1g::1 i~ ,,szocializációs tevékenység", illetve olyan eszköz, ~melyet az clbe$zélő változó mérték(í implicitással s11ját, referenciaesoporcokhoz füződő viszonyának a definiálására használ (Burgos 1989). A múltbeli történések értelmezése és újr:1érrelmezése valójában swrosan összefügg az egyén társas kapcsolatrendszetévt:l. Ez a felismerés ugyarn1kkor egy sokkal általánosabb témakör irányábu vezeri el a kutatót Mivel a modern kor embere számára társas csoportok sokasága jelent cgyidej(í[eg viszonyítási pontot -

mégpedig oly módon, hogy rt múltbe li tapasztalatokat valamennyi csoport a ní jellemző sajátos szem léletmóddal közelíti meg-, a múlt képe bármely pillanatban több különböző nézőpontból tunik fel egyszerre. A sok k:1pcsolódás akár fogódzót is jelenthet, de ugyanakkor könnyen bizonytalanságot szü lhet t ,,többszörösén" kérdése már legalább egy évszázada szerepel a modernitást vizsgáló szociológia teríték.én, a probléma azonban ma kiilönösen aktuális (bővebben: Elster 1985). Az emlékezés szociológiáj:-1 még covább árnyalja ,t kérdést: a modern kognitív tudat esetében ugyanis éppen a személyes m(ilt az, amelyre a széttagoltság és a többszörösség jellemző. Az elbeszélés keretében visszaadott emlékek nem is annyira magát a múltat, mint az egyénnek azt :1 rörekvését tükrö7ik, hogy H múlt mibenlétét egy adott diszkurzív kontextusba helyezve próbálja megragadni. A mú lt bármikor képes arra, hogy

önm:igát egy másik d iszkurzív kontextusba he lyezve más é rrdmezési köncösbt:n jelenjen meg. De vajon létezik-e „önmagában" is az a múlr, amelynek képe attól függerlenül is változatlan marad, hogy a klilönféle elbeszélések m ilyen alakban tüntetik fel? Ez í1 prnbléma mindazonáltal inkább a pszichológusokat, semmint a szociológusokat foglalkoztatja. Az emlékezet ttírsas természetét vizsgáló szociológusok jellemzően a múlt va lóságát magát is „szociális konstrukci6ként" értelmező (Berger és L uckmann 1966, 1. még Bruner 1991) ,,konscruktivist:t" memóriafdfogás inínyába hajlanak. Ezt pt:dig részben éppen a kutatók által vizsgált anyagok természete magyarázza, amely arra készteti őket, hogy többé-kevésbé tudatosan bekapcsolódjanak :i társadalomtudomán yi gondolkodást jelenleg átható ún. ,diszkurzív megúj ulás áramlatába (Harré 1992) M ás megközelítésben azt mond hatjuk, hogy a

szociológusok kis kitérővel az identitás fogalmáhozjuronak e l. Az egyén identitását bízonyos értelemben az adotr személy múltja határozza meg. /z é nkép azo nban a jele n nézőpontjainak függvényében változhat Kétségtelen tény, hogy az identitás emlékezeti felépítmény; ha azonban az emlékezet narratív természetCT, ez az identitásra is ígaz: a többsíkú és -jelentésíí narráció befolyása tehát rá is éppúgy kiterjed A memória tírs,1dalomrndom yi kutatiisn előn a 103 = TAN lll , t-1:N C.lt jelen stádiumban minden bizonnyal még igen hossz1í (1t ;íll, az eddig elért eredmények azonban már most nagyon fontos empirikus bizonyítékokkal szolgálhatnak a jelenlegi elgondolások al:ítámasztására. Kollekt iv eml ékezet A szociológusok érdeklődésére elsősorban it „kollektív emlékezet" kérúést: rnrt számot. Mielőtc azonban rátérnénk a probléma közelebbi ranulmányozásárn, fonros rámutatnunk arra az

általános sajátosságra, mely szerint önmaga fcnncarc;,sa érdekében minden egyes emberi társadalomnak létre kell hoznia, majd nemzedékről ne rnzedékre covább kell hagyományoznia saját kulturális örökségét. Kétségtelen tény, hogy a biológiai cvohíció folyamurn az egyes fajok kollektív emlékezetének megőrzését é s továbbadását szolgálja, az emberi faj sajhos fejlődése :izonban azt is megkívánja, hogy a szociális emlékezet mt:g<írzésénck feladatát az ember inrencionális tevékenységgé emelje, melynek nyomán az egyes kultúrákra sajátosan jellemző intézményeket, konvcnci6k11t és jelcnt6stfo.1kat hoz létre ( Rossi 1988, 1 még Assmann 1992) Az egyes társadalmak :íltal megőrzött és nemzedékről nemzedékre áthagyományozott lrnlcurá. !is örökség a hétköznapi és szakmai jcllcgü ismereteket, a bölcsés2.ercudomfoyokt1t, az adott kultúra nyelvét, val:imint a különböző készségeket és szokásokat fogblja ma•

gában. A szociológusok azonban az antropológusokra és a többi társadalomtudomány képviselőire várva számtahtn ösvényét hagyták ennek a terü lccnck fclfedezerlenül, hogy a kult urális örökségnek kifejezerren azokra az aspekrus,1ira irányíthass.ík figye l• mOket, amelyek a múlt különféle reprezentációihoz és elbeszéléseibez kapcsolóunak. A kollekrív emlél,ezec fogalmát rehát a múlt oly:in szociális rcprezentációikénc kell felfogni , amelyeket a különböző társadalmi csoportok a csoport tagjainak intt:rakciói során huzn:ik létre, és fogl,1ln"k.intézménycsítctt keretbe, illetve öri7nck meg és örökítenek tovább. A ,,mémoire collective" Gérard Na mer ( 1987a) nevéhez fiízodőcn eredetileg sz(íkebb értelemben vett, ám a .szociológusok füal kés6hb álrnhínosabb értelemben használt iménti definíciója al;ipján a kutatók oly módon vizsgálják a kollektív emlékeiecet hogy nemcsak a s·w ciális tudást

hordozó kulturális tartalmakat, han em a tartalmak megformálását, megőrzését és továbl>adás,ít meghatározó folyamatokat is g6rcs0 alá veszik. A kollektív tudás az adott társadalmi csoport jelen nem7.edékének életében történt eseményekre, a t;ívolabbi múlt történéseire, de akár a csoport mitikus őstörté netére is vonatkozhat Ez a társadalmi emlékezeregyrészr reflexív módon és né hol átfedéseket létrehozva kapcsolódik azokhoz a szok,ísokhoz, sajárs;ígos tevékenységi formákhoz és konvenciókhoz, amelyekben a csoport folytonossága jellemzően nem retlexív módon nyilvánul meg, másrészt kognitív és szimbolikus szinten is szerepet játszik ti kollektív identitástudat fenntamísfüan (Connerton 1989). Bár a kollekrív emlékezet többé-kevésbé inrézményesiilt alakot öltve sajáts;ígos aktusok, kegyhelyek vagy éppen mííalkotások alakjában t:írgybsícja magúc, forrása és újraalkotása a cársaúalrni életet

formáló komm u nikarív stratégiitk szintjéhei köchetfí. Ezek a stratégiák olyan folyamatol<at indítanak el, amelyek akár konszenzrnilis alapokon nyugodva, akár konflikrnsokat szülve jelentős mértékben szelektálják a múltat 104 = 1/ 1::~ll. l:KE%E I SZOCIOLÓGl,J, Alessandro Cavalli arra is dmucacott, hogy „mivel a szelekciós folyamat minden egyes kntériuma végső soron értékrulajdonítást jelent, a választás sohasem független :i?. ;tdott csoporrrn vagy cársadalomrn jellemző hacalmi strukcúrácól. A2 emlékezet megteremtésének és megsiil{irdÍl,ísának harnlma tulajdonképpen a cúrsadalmi szerveződés VHl<1mennyi szintjén u hatalom egyik füalfoos fokmérője" (Cav:illi 1991, 34) A kollektív emlékezet és c1 h.1calmi viszonyok összefüggése egyike azoknak a problémákn.lk, amelyekkel ;1 t,írs:idalomrndományi kurnrás a legtöbbet fogl,lkozik A kollektív emlékezet legfőbb funkciója-;1hogy Halbwachs ( 1950/1997)

kitűnően rát:1pintcm - valójában az, hogy megteremtse egy adott társadalmi csoport kohézióját és identitásának bizonyosságát. Mivel azonban a modern társad,llmakban az id1:micásra nagyfokú képlékenység jellemző, a kollektív emlékezt:r reprezentációinak meghatározása feszültségekkel teli folyamat. A t,írsad,thni rníilt kollektív reprezencációit a mindenkori hatalmi elit rcndszerintoly,1n al,1kba igyekszik önteni, amellyel ah1cúmaszchacj1 a társadalom értékrendszerént:k létjogosultságát, és ösztönözheti törekvései e- mintegy igazolva önnön legitirn1rását. fo1él összetettebh egy társadalom és minél több el1rcsoport verseng a hatalmi pozícióért, a múlt annál inldbb ~ldozacul esik azoknak ,l stratégiáknak, amelyek a harnlmi érdekekkel legink:íbb ÖSY-7.hangban :ílló rcpn:1cndciók forma lizálásárn ininyulnak M. említett s rr:ttégiák közül -különösen a nemzeti identitás konsm1kc1ójiban Játszott szerepük

folytán - kétségkívül a kommernoratív aktusok a legfontosabbak Az ünnepi megemléke~ések és az alkalmi szertartások valamim az ugyancsak a kommcmoratív akrnsok közé sorolandó emlékművek, kifüítások és múzeumok m: régórn a szociológusok tigydmének középpontjan ,íllnak A r:írsadalomcudományi vizsg;Hód:ís mindezek rükrébt:n egyszerre irányul a folyamatban részt vevő különféle szcrcplókrc, a szereplők e ltérő érdekeire és strntégifüra. a kommcmorációt övező érdckkonílikrusokra, illetve közmegegyez6re, a kommunikatív megnyilatkozások módjára, valamint :1 megismerésnek azokra a formáira, amelyeken keresztíil a befogadó íijrnéli a múltat (Schwartz 1982, 1990, Schwartzer ni. 1986, Namer 1987b, Connercon 1989 Billig 191)0, Wagner-Pacifici-Schwartt. 199 1, Zolbcrg 1996) A múlt értelmezéséhez társuló politikai értékculajdonítás különösen a mtílt század utolsó évtizedeiben v{llt szt;mbeötl ővé, amiko r a

mdósok - H aberrnas (1986) szavaival élve - ,,a történelem politikai kisaj:ítításának" kérdéséről vitázt:lk. Az álláspontok a második v ilágháború urá11 H holokauszt emlékével szembesü lő nyl1gati társadalmak vonatkozásában ütköztek a leghevesebben (1 még Baum:m 1988) A problém:i je lentősége különösen abban a vit,íban domborodotr ki, amelyben Tlabcrmas és a revit.ionisrn német történészek véleménye állt szemben egymással, s amely más országokban is nagy visszhangot váltott ki. Az Adorno tílral már korábban nngyszeníen fe lvázolt probléma (Adorno 1960) az emléke1.cr erkölcsi-morális aspekw sát állította előtérbe (vo többek között Vidal-Naquet 1987), ráirányítva a figyelmet arra, hogy a múlt újraértelmezése mekkorajelemőségií :i demokratikus társadalmak életében, illetve hogy a römegméJia milyen fontos szerepet j:írs:lik a t:hsadalmi cmléke7.et alakítás:-íban (Gallernno 1995) A történelem

politikai kisajátítása kapcsán a korábbi szovjet blokk államaiban is igen é lénk eszmecsere 1.ajlocr A kelet-európai „létezff szocializmus" rezsímjeinek bukásához vezető mozgilmak rendszerint az emlékezet és a történelem manipul:-ílás:ít vetették a hatalmi elitcsoportok szemére, síkra szállva az elnyomon cársaJalmi csorortok 105 = TANIJLM/NYOK emlékezetének védelmében. Ennek kapcsfo több kutató is a t:írsadalom ,, visszanyert emlékezetéről beszél ( Brossat et al. 1990) A kelet-eürópai uralmi rendszerek megdöntése, kíilönösen az e lején, a korábbi perek újrnfclvételéhez, n előző rendszerben bebörtönzön személyek rehabilitációjához, a köztéri szobrok, e mlé lrnlblák és uccanévtábl,ík e ltávolításához és újakra cseréléséhez, az iskolai történelemkönyvek újraírá.>:1hoz: gyakorlatilag a múlc teljes újraírásához vezecetr Ezzel egyidejűleg olyan ,,nemzeti" és „nemzetiségi"

emlékezetek is a felszínre kerü ltek, amelyek egyes esetekben erősítették a civil t,írsadalomban végbemenő emancipáció folyamatát, másutt azonban (például a volt Jugoszliívia területén) a társadalom s1,éthullásához vezető folyamatokat indítottak el, ~1mi a médiát saját céljaira könyörcelenUI kisajátító elitcsoportok malmára hajtotta a vizcc. Néhóny elméleti probléma Az cló1Jbiekben felvázolt jelenségkör néhány érdekes elméleti problémát is felvet. Először is felvetődhet a kérdés, hogy egy adott csoport kollektív emléketetc: vajon milyen mért6kben leher képes arra, hogy a múlt képét saj,íc céljainak megfelelően, önkényesen átformálva újraalkoss~, a múltat. Eí1zel k:1pcsol:nb:111 Hobsbawm és Rangcr (1 CJ83) arra mutat rá, hogy a hatalmi elitcsoporcok sokszor o lyan mértékben manipulál• ják a múlt emlékeit, hogy gyakorlatilag „új hagyományt tercmcenek". Schwartz (1982) már sokkal óvatosabban foga

lmaz, amikor kifejti, ht)gy a kollektív emlékezet által kiválaszcott eseményekre mindig jellemző bizonyos fok{1 tényszerűség, amdy egyúttal :1 történések későbbi újrakonstruálására is módot ad. Schudson (1987) azonban mindenekelőtt arrn hívja fel a figyelmet, hogy a múlt rekonstrukciójának önkényességét a modern társadalmakban jelen l evő kollektív emlékezetek sokasága jelentősen behatárolja A hatalmi körök érdekeinek teljesen alárendelt, homogenizált kollektív ernléke1,ec e lvben csak a totalitárius rendszerekben képzelh ető el. A valóságban 1 múlt cctsz61eges manipulálhacóságfoak a dominánssal szembehelyezkedő emlékezetek mincle11kori jelenléte szab gátat (Passerini 1992). Másodsorban érdemes kiemelni, hogy a múlt :irgumencatív felidézése, mellyel az egyes t:frsadalmi csoportok önnön értékrendjük és c<:ljaik létjogosults,ígát igyekeznek megerősíteni, különösen o!lgy hangsúllyal jelenik meg a társadalmi

diskurzusban. Szociológiaclmélcti szempontból mindez azt híts7ik alátámasztani, hogy a hagyomány tCirsadalmi rendszerekn: gyakorolt legitimizáló ereje korántsem sz(ínc meg Amióta ugyanis Weber bevezecre a legicimizáló hagyomány foga lmát, a 20 sziízadi cársadalomtudfook tHbbsége úgy gondolta, hogy ez a legir.imiz,íló funkció :1 modernicás terjedésével párhutamosan fokozatosan veszíteni foga jelentőségéből Nyilvánvaló, hogy tévedtek Ft:ltétclezésük kapcsán azonban számos újabb probléma merült fel: a múlt ugyanis soha nem ön.illó érvinyíí, önmagában is megálló elemként, hanem kii lőn fél e gazdasági és politi~ kai cényezó1,;.kd összefonódvu játszik szerepet a társadalmi d iskurzusban Az, hogy (nemzeti, regionális, nemzetiségi vagy más jcllegíí) kollektív identitásuk megteremtéséhez az egyes társadalmi csoportok mennyiben tudják vagy akarják segítségül hívni a múltat, jelentős mércékben az adott

gazdasági-politikai kontextus függvénye; leh etős6gcikben és szándékaikban pedig cgyútrnl azok ;1 körülmények is tükröződnek, amelyek 106 = meghatározzák, hogy érdekeik érvényesítése érdekében m ilyen lehecséges akcióform:íkhoz és stratégiákhoz folyamod lrntnak Cvlelucci-Diani 1992). A kollektív identitás és az cmlékc1.ct viswnyának meghatáro?ása szintén rendkívül problematikus kérdés Kétségtelen, hogy az emlékezet mind az egyén, mind ;i társadalmi csoport szintjén szoros kapcsolatban áll az identitással - ami nemcsak annyiban igaz, hogy az egyén ;iz idő előrehaladtával az e m lékezet révén lesz képes „önmaga .rt0oosságáról bizonyosságot szerezni, hanem annyiban is, hogy az identitás mtíködceti a1,t :1 mechanizmust, melynek hatására az egyén egyes emlékeket kiváltságban részesít a többivel S?.cmben H a azonban az emlékezetet ilyen szorosan az identit:íshoz kötjük, hajlamosak lt:hetünk megfeledkezni

arról, hogy az emlékezetnek egy olyan tulajdonság is éppúgy sujácja, melynek köszönhetően az egyén akár ellentmondásba is kerülhet avval az identitással, :1mellyel :1dott esetben éppen az.onosulni kíván Erre a sajátosságra elsősorban a frankfurti iskola kövecöí hívták fel a figyelmet (Marcuse l 955. Jay 1982) Ai, egyén szintjén vizsgálódó pszichoanalízis tanúbizonyságát adta, hogy a:i; emlékezet annak kapcsán is joggal rarrhat sz:ímot n cudom:ínyos érdeklődésre, hogy képe.~ a wdatba be nem kerü lő, v,igyi~ a cudatos 1dentitásalkotás folyamatín kívül rekedt emléknyomok megőrzésére Al, emlékezetnek, legalábbis potenciálisan, ezért volt mindig 1s reflexív kritikai jellege, illetve destabilizáló ereje ívlindez csoportszinten is érvényes: :lZ emlékezet nem csupán a <.:Sopurtitlentitás és az aktuális csoportérdekek letéteményese, hanem egyútrnl azoknak az emléknyurnoknak is a tárháza, Hmelyeknek adott esetben meg

felelő lehet ,7. inren1itá~uk ahhoz, hogy kikezdjék a megszilárdult lenyom:nokat, valamint hogy segítsenek megérteni a jelenbe vezető, illetve a jelent elfojtott vágyak cs traumák képében megkérdőjelező folyamatokat. Al. cmlírcn elméleti perspektívíból szemlélve megállapíthatjuk, hogy számos ország jelenlegi társadalmi diskurzusábun az emlékezetnek két eltérő és tulajJonképpen egymáss1tl ellentétes megközelítésmódj, domborodik ki. Az ún ,identitáspolitikák" a múltbó l kizárólag azt használják fel, ami a kiválasztott identitás megerősítését, valamint az általuk képviselt érdekek védelmét szolgálja. Mások ezzel szemben azért idézik fel a múltat, mert az újbóli feldolgozásra szorul. /1. kettő semmi esetre sem tévesaendő össze:: egymással /1 múlt ,feldolgozásának" fogalma l/1uforbeicungl rulujdonképpen az emlékezeti munka egyiluajácosságához kapcsolódik A vissz:iemlékezésnek ez a formája a -

fájdalmas és nehezen feldolgozható emlékektől rendre megszabadulni igyekvő - felejtés spontán jellegű folyamatföOl, valamint a - fenntartani kívánt identitást veszélyeztet6 tényezők kiküszöbölésére törekvő- politikai akarat hasonló, ugyanakkor szándékos mechanizmusaihoz képest éppen a múlt legf:íjda lmasabb mozzanataival való rndatos szembesülésre irányul. Ez 11 folyamat indítja arra az egyént, hogy felelősséget vállaljon a múltjáért ( Barnzzetti-Leccardi 1997). Kulturális hozzáállás a múlthoz /z e mbereknek a múlthoz és az emlékezethez vuló kulturális hozzáálhísJ életkoronként és nemenként, társadalmi csoprmonké nt és oszcilyonként, valJ:ísonként é::, kultúránként vfüozó. 1 különböző országokban már eddig is szép S7,ámmal sJ:ülettek 107 = oly:m tanulmúnyük, amelyek ezeket a kérdéseket jámk körül. / panodma túlságosan széle~ és összt:tt:tr ahhoz, hogy valamennyi tanulmányt részlett:sen

:htt:kint~íik, ;ma azonban bátran válh1lkozhatunk, hogy legfontosabb eredményeiket átfogó rendszerbe foglaljuk. J szociológiai elemzésből mindenekelőtt ;trra derült fény, hogy az emberek emlékt:lt:te nem mindig egyformán mííkötlik, legalábbis nem mintlig ugyanazok ,z t:szközök ,lllnak a rendelke1ési.inkrc hogy 11z emlékezést segítsék Következésképpen az emlékezet nem mindig ugy:rn:11.okat a funkcióbt és ugyana1c n rendeltetést tölti be Ebben a vonatkozásban u legjellemzőbb és legs1.cmbet(ínöbb kiilönbséger a c~ak szóbeli kultúráJÚ, illetve a kultúrájukat túlnyomórészt az ír,,sbeliség révén közvetítő Társadalmak között érhetjük tetten. A7 ínis e lt erjt:désc a7 <;mléke1ec progresszfv c{1rgyiasulásának történetében meghatározó állomást jelentett (Leroi-Gourhan 19ó-l ) Jz írásbeliséget nélkülöző társadalmakban a társaualmi emlékezecec jellemzően a rítu:1lizák narratívák hordozták, at. ír:h

elterjetlése ;170nban mcgv:íltozc::ma az emléke1e1 szereptt és funkcióit Az tíj feltételek két új emlékezettani eljánis kialakulását tették lehcrővé: HZ emlékmíívt:k, szobrok és feliratok révén való mcgemlékcz~séc, valamint a dokumentáláséc (L e Goff 1979) Az ír.ísbeli~éget nélkülöző társadalmak mt:ghadrozó emlékezettechnik:íi n ír:hbcliség cérhódításárnl párhuzamosun fokozatosan idejécm1ílttá válc-ak (Yates 1%6) A modern kor kei:decén pedig a nyomranh megjelenése még inkább felgyorsította et.t a folyamatot. A2 1::mlékezet objduiviz,ilása az intézményesítés C1jabb és C1jabb formáival gazdagodott, a közigazgat,1si, pénzügyi, diplom,íciui, il letve családi dokumentumok szisztematikus felhalmozása folytán pedig egyre biirokracik11sabb jelleget ölcön. Később a fényképezés, majd a fonográf, végiil pedig ll számítógép feltal:ílásáva l ,l cechnológi,1 kímílt egyre röbb lehetőséget a mlÍlt nyomainak

minél pontosabb rögzítésére Az emléknyomok megőrzésére fa reproduldl.:ís, a tehár egyre fejlettebb módszerek jclenlck meg AL új rnlálm:ínyok „korábban elképzelhetetlen módon a jelen kéz:,,,elfogható közelségébe hozták a múlcar" (Kern 1983, 38), és megválrozcarták az egyéni, v:ilumint ;1 kollckciv emlékezés módját. Más megközelítésben megceremcenék n lehetőségét eg) olyan mértékben kibővült ,,társadalmi emlékezet" létrejöttének, amelyer az. 1::gyéni és kollckriv emlékezetek többé nem voltak képesek teljes egészében asszimilálni. A t,ír!>adalmi emlékezet befog:1tlóképességének :i tech nológhi közvetítésével v:iló hihetetlen mérvű bővülése egyike azoknak a legszembetűnőbb saj:1cosságuknak, amelyek az ,,objektí k11ltúrn" nagyJrányú dőre törésének és a „szubjektív k ultúra" viszonylagos h:íctérbe ~zunrhhfoak tipikusan :1 modern társadalmakra jellemző ellentmond5sárn ucal

rn1k - ahogy azt Simmel a mtílt század elején megfogalmazrn (vö. Simmel 1900/1977) / túrsadalomkut:itás szempontjiiból ugyan:ikkor azt is lényeges megemlíteni, hogy e1. :1 kollektív crnlékczcr nem fe ltétleniil ugy;tnögy hozzáférhető m indenki számára. A múltru vonatkoz61t:vélr.íri anyagok Jemokrncikus kt:zelésénck problémája ugyan,: a1, új cechnológi:ík megjelenésével sem szíínt meg. A rcndclk<;zésre álló információk po• tenciális bősége e~etén p1:ldául kiilönöscn megnő a befolyása nt.0kn1k az információs é:, dokumentációs közponrokn,1k, amelyek az információk összcgyííjtésér és ccrjt:s7.té~ét vég7.ik (Grcgory-t-Jorelli 1994 ) iz~gálódfüwnk szempontjából a jt:llemzően u említetr rechnológini üjitások szerepével összefügg(; megáll:ipícásokon kívül azt is érdemes kiemelnünk, hogy :1 modernitás 108 = /7, 1•: ~ll, f;t,;E1/,ET S1/.0C:101,Ú01Áj1 az emlékezetet illet ően rendkív(i l e

llentmondásos kuln1rális alakzat (Jedlowski 1989, J 990), amdyct mindenekelőrt a rr:1dfci6k állandó váls,íga jellemez: a m11lr elveszíti a jövőt formáló korföbi normatív szerepét, a társadalmi é let folytonossiíga pedig folyamatosan megkérdojeleződik. Az idő „felgyorsul", a tárgyi környezet állandóan vált0zik, ezzel egyUtt a rnpasztalatok terét fokozatosan felváltj:l a jövffvel kapcsolata~ clvúnísok horizontja. Mindezek következtében a múlt mim jelenv:t16 múlt leértékelődik, ami elvezet ahhoz a felismeréshez, amely szerint a jelen, a m1ílt és a jövő é lesen kii !önválasztható (Koselleck 1979) A múlt ennek a felismerésnek a nyomán v,ílik par execllence .,elveszett idővé, ami az absztrakt történelmi cudús kialakuhísán kívül a nosztalgikus szemlé let előtt is teret nyit (nem véletlen , hogy a no$zralgia kifejezéssel csak a 18. s7,ázad végén találkozhorunk e lfü,zör: vö Davis 1975) Ezzel egyidejííleg tíj

intézmények és tevékenységek jelennek meg: a múzeumok. a restauráció vagy a régiségkereskeJelem a modernitást megelőzően például egy;füalán nem is léteztc;k A m1ílt leértéke l ődése, a múlttól való dsz.akadás valójfüan csak a 20 század elején, az avantg, d és a modernista mozgalmak előretörésével indult meg, és a „jelen központú álhísponr" fokozatos térh6dításával párhuzamosan jó egy évszázadon át egészen addig rnrtott, amíg a rrnílt teljesen cl nem vesztette érvényét a jelen szám:1r:1. i jelenközpontúság előtérbe kerülését Sirnmel és más szerzők már a század elején előrevetí­ tették, a jelen helyzetet posztmodernnek tekintő rndósok elemzéseiben pedig ma már kulcsmozzan:nként szerepel ez a mcgkö1.clltés (1 Harvey 1990) A múlt folyamatos ku lcunílis értékvesztését ezzel együtt több folyamat is ellcns(Jlyozza A modernitással párh uzamosan ugyanis az önéletrajzi em lékezetre mint az

egyéni tudat felfedezésének privilegizált m ódjára egyre nagyobb figyelem irfoyult A7 önéletrajzi emlékt:zetet ma is kici.intetett figyelem övezi, a:c önéletrajz pedig a különféle társadalmi csoportok körében továbbra is különös crdeklődésre tart számot (P:isserin i 1988) A gazdasági, háborús vngy politikai okok miatt az elmúlt században clindulr emigrációs hullámma l összefüggő elidegenedés ugyanakkor rendkívüli értékkel ruházt:l fel az egyéni, családi és etnikai emlékezeteket. Határozottan állíthatjuk, hogy azok a jelenlegi mozgalmak, amelyek a kultúra és a politik;1 metszéspontjában Európa különböző részein, illetó1cg szerte a vi lágon az etn ikai, regionális és nemzeti idenrirúsok megcrtisítésén fáradozfütk, egyáltalán nem ford ultak e l a múlttól. Vannak, akiken a jdcmégct a poszrmudern jeleként értelmezik, holott csak a modernitás ellentmondásosságát vetítik ki a posztm0dernre. /hogy már korábban

is láttuk, az említl!tt mozgalmak kapcsán rendkíviil fontos momentum. hogy a múlthoz való viszonyuhísuk egyoldalú, hiszen az emlékezetet instrumc::nrálisan haszmllják fel: annak érdc::kében, hogy önnön politikai célkiruzéseikresz.imbolikus megerősítést találjanak, módszeresen kerülik mindnt, ami a múltban fájdalmas, problematikus, kellemcclen, esetleg zavaros lehetett. A7 emlékezet ilyen jellegfi felhasználása pontosan az elknkezője annak, amit a múlt feldolgozásán és átértékclésén IAufarbeicung l értettünk. Arról, hogy :i múlt feldolgozásának kérdése a modernitást ill etően milyen óriiísi jelentőségű, a holok,luszc pélú:1érték(f esete szolgált,lt tanúbiz.onyságot A holokius7t ugyanis olyan örökséget rótt napjaink kultúrájára, amellyel nem mindenki kíván szárnor verni. Rajra keresztül a múlt arra szólít fej bennünket, hogy győzelmeink ünneplést: és nézeteink folytonos igazolása helyeu vessünk számot a

történtekkel, próbáljuk megjóvárenni bííneínkct, és óva inr attól, hogy újra c lkövessük ugyan;,zokat az ignsá~ralansá- 109 = TANUU,1/NYOK gokac. Ez a holokauszccal szemben ranúsfcott magatamís, amelyet az iménti elgondolás sugulm,tz. korántsem a legnépszer(íbb vagy a legáltalánosabb Lelkiismeretünk rncgnyugtat::ísát sem várhatj uk tőle Szerves része azonban annak a rendkívüli változatosságot mutató kulturális konstellációnak, amelyben napju inkban az emlékezetet vizsgáljuk A felvázolt kereteken belül a legígéretesebb kutatási területek közül :i covfübiakb:in azokra fogok szorítkozni, amelyek a média szerepével, illetve a ki.ilönbö· t.Ő nemzedékek egymáshoz való viszonyával foglulkoznak Gyakran ismécclr közhely, hogy a k gúj:ibb média szükségszerűen visszaveti a múltiránri érdeklődést. A társadalomtudományi kutatás azonban e nn é l sokka l :írnyaltabb képet fest Először is meg kell jegyeznünk,

hogy a média ma a különféle társadalmi csoponok emlékezetének egyik legfontosabb őrzője A prnblémát az jeknci, hogy n médi:.1 oly:in bóséges információmennyiséget kínál mindannyiunk számára, amely c::gyfelől az identitásépítés szinte végehíthataclan lehet6ségéc nyicja meg, másfel ől meró1Jcn új szelekciós mech,inizmusok kialakítását igényli. M,isodszor, a modern kommunikáció a l apvetően szóbeli és vizuális jel lege fo lytán úgy t11nik, hogy ,1 média nem is annyira megszünteti, mintsem megvá lLOzrarja az egyéni és kollektív emlékek szerveződésének módját. A modern társadalmakat az ún másocllagos szóbeliség térnyerése jellemzi (Ong 1982) amely az írásb,111 és nyomtat,ísban meggyökeresedett szemléletmódokat megfosztja különös jelentőségiiktől, ám mindeközben o lyan c:: 1gonc.lolásoknak is teret e nged, amelyek a korábbi es1méket idézik vissza módosított formában. Ami a különböző generációk

egymáshoz való viszonyát illeti, a szociológusok egyik legfóbb kutatási terü lete .i fiatalság „történelmi emlékezetének" hiánya A fiarnlok a kutatások t~lllttsága szerint teljesen érdektelennek mutatkoznak az iránt, hogy a múltat, illetve a korábbi nemzedékek örökségét beépitsék saját élményanyagukba. A valóságban természetesen ebben az esetben is ::írnyaltabb a kép: míg a fogyasztóközpontú szemlélet hatásainak leginkább kitett fiatalok jobban vonzódnak az emlé kezel újszerű és kevésbé igényes formái, például a hagyorn:inyok mesterséges felélesztése: iránt (1. revivat-jelenség), ,tddig ,l múlttal való folyronosság keresésének értékesebb, mélyebb form,íi jellemzően a politikai vagy politikai vonatkozású kérdések iránt érdeklődő fiata lok körében érhetők tetten. Az egyén emlékezethez való viszonyulása bizonyos fokig mindkét esetben idioszinkrarikus; jóllehet az,t, hogy ez a sajátos egyéni

hozzáállása milyen megnyilvánulási formát ölt, a rársacblmi cliskurzus minősége is nagybun befolyásolhatja (Cavalli 1999). Konklúzió Ahogy :11, a?. cddigiekbéíl is kitűnik, az emlékezt-tre idnyuló társadalomrudomfoyi vizsgálódás számos területre kiterjed, és rengeteg kérdésre keres választ. St::gítségével a szociológia megközelítéséből kerülhetünk közelebb az emberi lét és az emberi tevékenységek időhöz kötöLt, tünékeny természetének megértéséhez, miközben rendre tlt· fedésbe kerüliink a társadalomtudomány legfontosabb riroblémáival: az identit,is kérdésével. a valóság konstrukciójával, a különféle mozgalmak és társad11 lmi intézmények szerepének e lemzésével vagy éppen a modernitás és a posztmodern kérdéseinek bon- 110 = A7, EMt. ~Kl(ZET S;l,0<;101ÓGIÁJA colgat;ísával. Az elkövetkező években vélhetően mind a7 empirikus kutitás, mind ped ig nz t:lméleti gondo lkodás tt:ré n

figyelemre méltó előrelépésnek lehetünk maj<l szemtanúi. Konklúzió gyanánt szeretném kiemelni, hogy a lehetséges fejlődési irányok között véleményem szerint az ,,emlékezet i1lakzar:1inak" rnn11lmányozásán kívül (amin a múlt történéseinek megőrzését és továbbadását célzó konkrét muködésmódokat értem) az „emlékezetté v!Ht gyakorlatok". vagyis a múlt és a jelen folytonoss;igát a csoport szám:ím biztosító szoldsrendek vi7.sgál:irn is szerepet kell hogy kapjon Emlékezetté vált gyakorlaton mindt:n olyan, egy t1dott társadalmi csoportra jell emző sajátos viselkedési formát értek, amely id ővel gyökeret e reszt, és képessé válik önmaga reprodukciójára. Ami az emlékezet különféle megn yilvánulási formáit illeti, a múltbéli gyakorlatok nem állandósulnak, h;1nem é letllnk változó körillményeihcz igazodva folyamatosan :ílalakulnak, és szelektív módon épülnek be n szokásrendnnkbe. Noha ezek

u ku lwrális gyakorlatok ebben :iz értelemben a m ó lr jelenig tartó meghoss7.abbícásáról gondoskodnak egyúttal át is formálják a műlc örökségét Az emlékezetté vált gyakorlamk a különböző társadalmi csoportok folytonosságának kereteit megteremcő cselekvő, kognitív és elbeszélő szokásformák rendszerér jeleneik. Kécségbevonhatatlan, hogy ezt :, rendszert kü lönböző jelencések. értékek és narrntív:ík sokasága szövi át, amelyek egyúttal igalolják is az adott szokásformák létjogosultságát Az e mlékezetté v,ílt gyakorlatok rendszerének saját automatizmusa van, melynek révén a különböző csoportok emlékezete bármikor előhívh;1tó Paul Connerton szavaival élve „a különböző drsadalmi struktúrákra jellemző bizon yos " tehetetlenség<<, mely nek lé nyegét a társadalmi struktúrák definiálásával próbálkozó, jelen leg elfog:1dorr nézetek egyike sem tudja megfelelőe n megragadni" ( 1989, 5).

Ennek a tehe tetlenségnek a meghatározása kifejc,:etten olyan feladat, amelyre az e mlé kezet elt;mzésével foglalkozó társadalomwdomány tűnik a legalkalmasabbnak. A probléma megoldása érdekében a kollektív emlékezetre nem tekinthetünk úgy, mint a mú lt em léknyomai nak és emlék képeinek puszta tárházár:1: a társadalmi e mlékezetet tágabb nézőpontból vizsgálva gyakorlati, kognitív és érzelmi viszonyulások olyan összetett halmazukénr kell felfogni, amely a múlt történé~elt nem reílexív módon hozza a jelen közelségébe. Ezek a viszonyulások alakítják ki a világnak - a hermeneutika és a fenomenológia fogalmaival - a tapasztalat „előércelme­ zésivel" jellemzett scruktúrájác, ame lynek, történelmi lények lévén, mi magunk is szükségképpen részesei vagyunk. ! la pedig figyelembe vesszük azok:tt a sajátosságokat, amelyeknek köszönhetően az emlékezet különböző hatásmechanizmusuk és önnön tehetetlensége

folytán megteremti bennünk a mú lt folytonoss:ígát valamint azt hogy a múlt az emlékezetnek nevezett reprezentációk formájában ö lt új alakoc, és nyer új érte lmet, akkora cuclományos vizsgálót.lás szempontjából a hermeneutikus paradigma tűnik a legalkalmasabb modellnek, Az emlékezet paradoxona r-.fadús11I az ún hermeneutikai kör ellenrrnond:isához is rendkívül hasonlatos: a jelen felépítményét a múlt konstruálja ö nnön örökségén keresztül, ezt n örökséget azonban a jelen szeleknílja: bizonyos aspektusait megőrzi. más vonásait pe dig fe ledésre kárhoztatja Ugyancsak a jelen ki váltsági,, hogy a történet sokszori elbeszélése által folyamatosan átformálja a múltról alkotott képünket ForcJícocca: H olbok Zolt,in 1Jf = T1NULMANOl Irodalom Atlorno. T V 1%0 Wus bcdeucec: Aufarbcitt111g der Vergangenhcic ln Ces1111111111/1e Schriflr,, Frank.furc, Suhrkamp, Assnrnnn, J. 1992 D11s folfllrelle Gtdtirh11,is lliinchcn, C H

Bccksche Verlagb11<hh:111dlu11g Baiesi. N - GUt:rri, E (cds) 1997 l11ttrprrti tM l<1ro 11wpo Bologna, CLUEB Bakhursc. D 1990 Social Memory ín Soviet Thoughr ln D Middleton - E Edw:m1s (ctls): Colltctive Rt1111:111btri11g. Lnntlun, Sage Baklnmt, D. 2000 Mcmoria, identidad y psicologfo cultural ln Rivcru, A Rusa - Bellelli, G Bakhurst, 0 (cds): M1m1orir1rolmivr, e idl!lltidfld 1111rio1wl lvlatlrid, Ilibliotcca N ucvá RarJ1.1ctti, D - Lccc:mli, C (cus) 1997 Rlr/)1111s11hilitr1 e mi:111111111 Roma, La Nuov;1 lt;1lia Scicnrifica. Bartlert., E C 1932/1995 Re111e111/1em1K 11 S111rzv i11 füperit,m,trtl 111111 Sori/1/ Psyd10l11g/ Cambridge, Cambm.lgc:: Univermy Prc::ss Baum.in, Z 1988 Afoder11i1y tmd the H11lt/ct111sl Oxford, 8Jsil Bluckwcll Berger, P. L - Luckm:111n, T 196/J T/J11 Soúti/ Co11sm111io11 of l{~rJ/iry Garclen CiLy, NY Double!foy. Bermux, D. (cd) 198 l Biogltl/)l!y r1J1d S11t1e~)• Lo11du11 1 Sagc Billig, H 1990. Collcctivc Mcmory, lcleolngy ancl thc British Royal Fumily

1n f liudlcton, D Eclwfücls, E (eds): CollnlitJI Rn111·111/t6,i11f( Londun, Sugc Brossat, A. - Comhe, S - Porel, J -Szurck J (cds) L990 ,l lfü·t: Itt 111i!moin· rrtro11t:k PJris, L,1 Déwuverte. Bruner, J. 1991 The Narrutivc Construccion of Re1l ity Cniirrtl /11q1111y, 18 Btunct. J 1995 The Autubiogrnphical Proccss Biogrt1p/Jiml /~ese111d1 14 Burgos, M. 1989 Life Storics Narrativity and thc S1t1rch fur che Self Frn111 lifi, 111 Lift! Sturv, 5 Butler, T. (eu) 1989Mc111111y History, l11/111nm1dtheJl1i11rl Oxford, lhsil Blackwcll Cavalli, A. (ed) 1985 // tm,po rli-igiovafli Bologna, II Mulino Caval11, A. 1991 Linc::amcnci di una sm:1ologia tldla memoria ln Jcdlowski, 1~ - lhmpazi, t-I leds.): fi m1io dd pt1rrt1111 Milano, Angeli Cav:tlli, /1. !999 Eclucare la sociern civile l n C Leccardi (ecl): Li111111 tldlr, 11111tlln11111 Rom~ Carucci. Conncrton, P. 1989 Horu• Soritties Re111c111b111: Cambridge Carnbridgc University Prt:ss Davi~. F 1975 Yl/lmi11gfor Y11sttrday: A Socio/oKJ of

Nosta/gili New York, F rce P rt:ss Dc Cunnick, R ami GoJ:líd, r. 1990 L3pprochc biogrnphiquc :l lépreuve de linterprfo1tion, Rft.llt Fm11(11Ís dr Sorio/ogie, 31 Elstcr, J. (ed) 1985 Tl!e A/11/tipll St!/f C11mbriclgc, Cambricl,;c Univc1sit) Press Ferrarotti, f. 1>90 Time, llfrmorj r111d Sr,ritl)• London, Greenwood Press Gallcrano, N. (etl) 1995 L 11ro /mb/J/iro de/111 stomt Milano, Angeli Gecli, N. - Elam Y 1996 Collccrivc Mcmory Vhut is it? His111ry 1111rl Mm,ory 1 (8) Gregory, T-t-. lorclli, J1 (ctls) 1994 L edisse dd/e 111e111011c Ro ma- Bari, Latt:rz;1 Habcrmas, J. 1986 Vom üffent lichcn Gcbrauch dcr I l isrorie Die Zeit, 7 Halbwachs, !vi. 1925/1994 Les mdn:s so1ir111,· dt Irt 111i111oir11 Paris, Albin Miehd Halbwachs, M. l 950/1997 L11111i11111iru11//ertive Paris, Albin Michel H:uré, R. (ed) 1992 New Methodologies: The Turn tO Discourse f111trict111 llehm;ioml Srimtút, 36 ( 1). Harvcy, D. 1990 The Co11ditio11 of Pos1111odm11iy Oxford, Basil Blackwell 1lobsbawm, E. J -

Rangcr, T (etls,) 1983 T/Je l11v11/J/io11 oj Tmditir111 C;,1mbridgc, Cambridge UniversiLy Press. Juy, M. 1982 Anamncstic Totalization Th1•1J1J t111tl Sotirty, 1 112 = A/, F.Ml,ÉKEZE f 5Z0Cl01ÓGIÁJA Jedlowski. P 1987 Intrudui1ionc ln M, Halbwuchs (cll): la 1111111101i11 ro/M11v11 Milano, Unicopli Jcdlowski, P. 1989 l/e111ori11, l!S/1t:rimu1 I! 11111rll!m!111 Milano, Angeli Jedlowski, P. 1990 Simmcl 011 Memory ln Kaern, M - Phillips, 8 S - Cohen, R S, (eds): Geor-g Si111111tl 1111d Co111e111pomry Socio/<)gy. Dordrecht, Klu wer Kern, S. 1983 Thl C11lh11t! of Íl111111111rl Spm"I! 1880-/t}/cf Cambridge, Harvard Univcrsity Press Kosclleck, R. 1979 11:rga11g1:111: Z11k1mft Frankfurt, Suh rkamp Lav:1brc, tl.C 2000 Usages et mésusagcs Jc la notion de mémoire Cririq1111 i111enw1io1/llle, 7 Le Goff, ). 1979 Mcmori;1 F11ridoprrli11 Fif!r111rli, vol VIII, forino, Einaudi Lcroi-Gourhan, A. 1964 L1! ,11plt el /11 p111·1ilt: Paris, Albin Micht:I Liiwcnthal, JJ. 1985 Tht P11sl

is tJ F()n:ig11 Co1111lry Cambridge, Cambridge University Press, Maclntyrc, A. 1981AJitrVinue London, Duckworth Macioti, M. 1 (ed) l 9tt5 lliogmfit1, s1111i11 nocit·111 Napoli Liguori Maines, D. R - Katovich, M A - Sugruc, N M 1983 The Sociologicul Import ofGH Meads Theory of the Past. Ame,imn Sociologiml Revh-w, vol 48 Marcuse, H. 195i F:ms 1111rl (:iviliz111io11 N1:w York, The Beacon Press Melucci, A. 1996 Thc Pl11yí11gSllj: f>rmm tJllfllllcr111i11g i11 lhe P/1111elr1ry Socicty Cambridge, Cambridge Universicy Press Mducci. A - Oi:ini, M 1992 Nazio11i se11-:-11 slnlu Mil:1110, feltrinelli Mitldkton, D. - Edwards, E (eds) 1990 Collectiue Rt:1111111bt:ri11g London, Sage Namcr, G. 1987a /l/b11oirl! el s11tit•lé Paris, Klincksicck Na mer. G 1987b la co111111é/llfim1io11 t/1 Fm11c1, Paris, Klincksieck Namer, G. 1994 Poscfacc ln l-l:tlbw1chs, M (ed): Les cllflrl!s sor11111x tle /11 mimoitI! Paris, Albin Michcl. Namer, G. 1997 Postfacc In Halbwachs, M (etl): L11 mtmoire collertiui:,

Paris, Albin Michcl Norn, P.1978 La mémoire c1Jlleccive In Le G(iff, J (ed): Lt, 11011utt/lttltis/<)Íre Paris, Rccz-CEPL Nora. P (t:d) 1984-8(, Les /imx rle " 1111111oi1I Paris, Galli mard Ong, W. J 1982 Omli~v 1111d Lit11rtttJ· London, Methucn Paolicchi, P. 2000 Rctordar y rá1tar ln Rivcro, Rosa, A - Bdlcllí, G - Bakhurst, D (eds): Me11101i11 coli:clivtt e idC11tÍdfld 111uio111i/. Madrid, Biblioteca Nueva Passerini. L J988 St0ri11 e soggellivit11 Firenze, La Nuova lralia Passcrini, L. (cd) 1992 M11mory a11d 7i:)l(,/itmir111is111 Oxford, Oxford Univcrsity Prc~s Ricocur, P. !991 Narrarive l dentity ln Wootl, D (cd): 011 Pfl11I Rirom1·: Nmmlive r111tl J11tl!rf)rtlolio11 London, Routledgc Rossi, P. (ed) l 988 L11111e,11on·a del s11p1:1I! Roma-Bari, Lnrerza Schmidt, S. J (ed) 1991 Gediidw,is ho/J/e111f 1111d Perspel:tiv1t11 rl11r i111rrdi1-úpli11üre11 Gerliich1111:rftmCl111ng FrankJurt, Suhrkamp Schudson, M. 1987 P reservation of the Past in Mentnl Life, Q11111terly

Newsletlerofthe L11bom101y of Humrw Cog11i1io11, 1. Schwartz, B. 1982 The Social Conrexr of Commemoracion: A Study in Cnllcctive lvfemory Soriol Fortts, 61. Schwart1,, B. 1990 The Reconsuuction of Abraham Lincoln ln Mitldleton, D - Edwards, E (eds.): Collective Ru111r111/Jt:1i11K, London, Sagc Schwartz, B. - Zcrubavcl, E - ílarnctt, f3M 1986 Thc Rec:overy of Masadu: A Srudy in Collective Men1ory. Soáologir1// Q11mt~rly, 2 (27) Shils, E. 1981 Tmtli1ion Chicago, Chicago University Press Simmcl, G. 1900/1977 Pltilosopltir des Geldes Berlin, Duncker & Humhlot Taylor, C. 1989 So11m:s of llit &((: T!,11 A1ah11g (/f //11! Motlm, fdmlity Princecun, NJ, Princecon Univcrsicy P ress. Vitlal-Naquct, P. J987 Li:s nss"ssi11s ti<· ln 111á1,oir1·, Paris, La Decouvenc 113 = TANULMÁNYOI-: Wagner-Pacifici, R. - Schwartz, B 1991 The Vietnam Veterans Memorial: Commemorating a Diffícult Past. A11mirm1 Jo11mal ofSociolo!ff, 97 (2) Yates, F. 1966 Tht A,t ofAfrmory London,

Routledge & Kegan Paul Zolberg, V. 1996 Museums as Contestcd Sites oí Rcmcmbrnnce: The Enola Gay Affair ln MacDonald, S. - Fyfe, G (eds): Tht-ori::J11g Al1ism111s Ri:prest11li11g ldn11i1y (Ind Diuer,ity i1111 Changi11K World. Oxford, Basil Blackwell Pao lo J e dl ows ki Szociológus Olaszországban és az Egyesült Államokban végez.te tanulmányait 1992-től 2004-ig a Calabriai Egyetem, majd a Nápolyi Egyetem professzoraként tevékenykedett. Tanított Svájcban, a Luganói Egyetemen is Tudományos érdekl6dése elslísorban :1 szociológia kulturális aspektusaira, valamim a szociológia történetére irányul, jelentősebb munkái :1 kollektív emlékezet kérdéskörét járják köriíl fenomt:nológiai megközelítéssel. Kér átfogó szociológiatörcéneci mű és számos tanulmány szerzője. Georg Simmel, Maurice Halbwachs, Alfred Schütz és Peter L Berger munkáinak olasz. nyelvű kiadásait is (í szerkesztette E-mail: jedlowsk@unical.it 114 =