Középiskola > Műelemzések > Móricz Zsigmond, a magyar Ugar írója

Kutatjuk a COVID oktatásra gyakorolt hatásait.
Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Móricz Zsigmond a Nyugat első nemzedékének tagja, majd szerkesztője. Művészete a realizmus diadala. Novellákat és regényeket írt. Czine Mihály szerint: „Művészete a magyar Ugar elleni küzdelem talaján nőtt naggyá.” Műveinek forrása, élményanyaga gyermekkori élményekből (szegényparaszti származású) és az 1903-ban kezdődő népköltészeti gyűjtőutakon látott, hallott élményekből táplálkozik. Ekkor Szatmár megyében van, felnőttként is felismeri az ország elmaradottságát. Irodalmi előzményei: Jókai és Mikszáth mesélő kedve, anekdotizmusa; Gárdonyi Géza és Tömörkény István parasztképe, valamint Bródy Sándor naturalizmusa.

Korai novellái a szegény és gazdag ellentétéről szólnak. A falu világát és annak társadalmi tagolódását írja le. Ezekben Mikszáthtól eltérően, az idill helyett a nyomort mutatja be realista tényfeltárással. „Benne él a hősben,” azonosul velük, így személyes jelleget kapnak. Naturalista, ötvözi a drámaiságot a líraisággal (konfliktus, sűrítés, lélekábrázolás). Megtartja az időrendet, a művek vége csattanóra kihegyezett (tanító jellegű zárlat). Történetei jelképesek, nyelvi újszerűségük a fonetikus (kiejtés szerinti) írásmód. Ismert korai novellája a Tragédia.

Barbárok

Móricz a 30-as években kezdte írni kései novelláit. Figyelme a dzsentri témája után újra a parasztság felé irányult. Novellákban és riportokban számolt be az elmaradottságukról: a Barbárok című kötet, ami 1932-ben jelent meg. Kései novellái eltérnek a koraiaktól. Szakított a csattanóra kihegyezett kompozícióval. Szociográfiai jellegűek: tényirodalom vagy dokumentumirodalom, mert nem tartalmaz érzéseket, csak a puszta tényeket közli. Erőteljesebb drámaiság, szaggatott, kihagyásos mondatok, drámai szópárbajok, és balladai hangvétel jellemzi.

A mű címe az ember alatti életformára, a civilizálatlanságra utal. Ez a kötet címadó novellája. A novella zárómondata maga a cím. A mű tere és ideje három részre bontható: a pusztán néhány óra; a pusztán nagyobb távlatokba, kb. egy év és a bíróságon is néhány óra játszódik. A cselekmény is ennek a tagolódásnak felel meg. Az első fejezet (Bodri juhász a pusztán, a látogató és a gyilkosság) a pusztán játszódik, csupán néhány órát foglal magába. Itt a feloldás a szalonnasütés. Egy évet ölel fel a második fejezet (az asszony kijövetele, a nagy vándorlás és a holttestek megtalálása). Ez szintén a pusztán játszódik. A tettes már a börtönben van. A bíróságon zajló eseményeket a harmadik fejezet (a teljes tagadás, a szíj és a teljes beismerés) foglalja magába. Itt már nincs feloldás.

A rideg pásztorok távol élnek a civilizációtól. Nem falvakban játszódik, hanem az időjárás viszontagságai között. Egyszerű, mégis különös világ az övék. Hallgatagok, befelé élők, az emberi kapcsolatokat a kutya pótolja. Az árnyalatokig megértik egymást. Előítéletekkel teli világ az övék. Bizalmatlanok a városi félék iránt, de bíznak a pusztabeliekben. Ez okozza Bodri juhász vesztét. A kívülállóság, a civilizáció alattiság kannibáli erkölcsöket termel ki. A gyilkosság oka a vagyonszerzés, ürügye pedig a rézveretes szíj. Történelem előtti időket idéz meg, a vagyonszerzés ősi módszerével, a gyilkossággal. Veres juhászék lelkiismeret nélkül, félelmetes kegyetlenséggel ölnek. Ezek a körülmények, ez az elmaradottság nem feltétlenül termel ki emberevő erkölcsöket. Bodri juhász meg tud maradni embernek.

A novellát fonetikus írásmód, babonás elemek, drámaiság és balladás előadásmód jellemzi. Népmesei elem az asszony alakja, aki lehetetlent nem ismerve keresi szeretteit. A második részben az asszony jelképessé válik, az emberi hűség, jóság és tisztaság jelképe lesz. Durva hanghatások figyelhetők meg a gyilkosság leírásakor. A rézveretes szíj-motívuma Bodri juhász szép iránti vágya. Ez a gyilkosság ürügye és veres juhász bűntudatának kifejezője (rátereli a szót) is. A gyilkosság bizonyítéka is ez: veres juhász mindent beismer látására, mert azt hiszi, hogy Bodri juhász kikelt a sírjából.

A novella értelmezése a bírói ítéletben rejlik. A megrekedt pásztorélet elmaradottságára vonatkozik a szomorúság, a tűnődés, az indulat nélküliség. Ebből táplálkozik a vádló hang.

Móricz regényírói művészete

Témái: a szegényparasztok életét és a dzsentrik világát mutatják be. Műveiben valamennyi hősnek messianisztikus küldetéstudata van, megtalálható a visszahúzó környezet és a két nőtípus. Az egyik típus a szerető, de visszahúzó feleség (hideg), a másik a szerető, aki enged szárnyalni.

A móriczi dzsentri lehet apadt birtokú földesúr, hivatalnok és felemelkedő nagygazda is. A dzsentritéma gyökerei Mikszáth Kálmántól származnak, aki vádolta és védte is őket. Két típust különített el: a svihákot (szélhámos) és a Don Quijote-ét (különc). Móricz kérdésfelvetése a dzsentritémában, hogy van-e a dzsentrikből vezetésre termett személy; van-e, aki visszavezeti a magyarságot az építőmunkához? Erre válaszol is, szerinte nincs ilyen.

Móricz legismertebb regényei: a Sárarany, A fáklya, az Úri muri, a Pillangó, a Légy jó mindhalálig, az Erdély-trilógia, a Rózsa Sándor és az Árvácska című művek.

Úri muri

1927-ben jelenik meg. Címe vigadalmat, dáridót jelent. Utal a cselekményre, hiszen a mulatozás a regény tartóoszlopa. Az Alföld világát, a Kunságot mutatja be. Széleskörű társadalomképet ad az Alföld világának felvonultatásával: város, falu, tanya. Elnagyolt a környezetrajz: sivárság, por, meleg.

A mű 1896. júniusában, a millennium évében játszódik, de a társadalmi és gazdasági viszonyok Móricz korát sejtetik. Ez azt jelképezi, hogy a magyarság számára megállt az idő. Négy nap történését írja le, a napokat a mulatozás köti össze. A regény cselekménye három pilléren áll. Az első, hogy a mulatozás egyre féktelenebb, tragédiába torkollik. A második a könyvügynök (Lekenczey Muki) megutaztatása, a harmadik pedig az anekdota. A könyvügynököt gróf Goluchovszky Agenor külügyminiszternek adják ki, hogy megtréfálják Wagner Adolfot.

Szakhmáry Zoltán jellegzetesen móriczi hős. Messianisztikus küldetéstudat jellemzi, de nincs kitartása. Felesége, Eszter visszahúzza őt. Testileg és lelkileg is hideg, ő az egyik nőtípus. Rozika, a másik nőtípus csak kihasználja Zoltánt. A Borbíró és Csörgheő Csuli parlagi nemesek, műveletlenek, visszahúzzák Zoltánt. Nem képesek cselekedni, esznek, isznak és humorizálnak.

A regény uralkodó eleme az anekdota, az a vivőelem. Az anekdota a jellemzés eszköze is. Realista stílus jellemzi, de elvétve naturalista is. Szimbóluma a tűz-motívum: drámai fokozással érünk el hozzá, előkészíti az egyre szilajabb, duhajabb mulatozást. Haláltánc jellege van. A tűz minden rosszat megemészt, így szenttűzként is felfogható. A szimbolizmust erősítik a sejtelmes előjelek, mint a napfogyatkozás, ami baljós előjel. A regényben jó megfigyelhető a fonetikus írásmód is.

Móricz választ ad a kérdésre. A dzsentri regények kérdésfelvetésére nemleges választ ad, közülük nem jöhet ki próféta.