Történelem | Tanulmányok, esszék » Az ókori Görögország - Athén és Spárta társadalmi és politikai berendezkedése

Az ókori Görögország Athén és Spárta társadalmi és politikai berendezkedése Athén és Spárta társadalmi, politikai berendezkedése az archaikus korban (i.e VIII-VI sz) SPÁRTA – Társadalma – Spártát a dórok hozták létre, meghódítva az Eufrátesz völgyében élő akhiáokat. A spártai polgároknak egyenlő nagyságú földbirtok jutott A földeket, s a hozzájuk tartozó akhiáokat (helóták=foglyok), akik a földet művelték, nem lehetett eladni. Az egyenlő nagyságú földbirtokok létesítésén kívül a vaspénz bevezetésével is a vagyoni különbségek kialakulását igyekeztek megakadályozni. A spártai polgár fő feladata a katonáskodás volt, hiszen csak így tudták fenntartani a leigázottak felett a hatalmukat, s csak így tudtak újabb földeket és munkaerőt szerezni. Spártában is léteztek olyan elemek, akik szabadok voltak, de nem rendelkeztek politikai jogokkal. Körüllakóknak nevezték őket, mivel Spárta peremterületein

éltek. Részben akhái, részben dór ősöktől származtak, s létszámuk háromszorosan haladta meg a polgárjoggal rendelkezőket. Földjeik is lehettek, de fő tevékenységük ipari jellegű volt. A spártai társadalom harmadik, s egyben legalsó rétegét a meghódított akháiok, a helóták képezték, akik földművelést végeztek. Nem rendelkeztek semmiféle politikai joggal, bármely spártai megölhette, megszégyeníthette őket. A helóták létszáma tízszeresen felülmúlta a spártai polgárok számát. Ez az elnyomási forma eredményezte, hogy Spárta katonaállammá vált, ahol a polgárok legfőbb feladata a katonáskodás volt. Az állam – a tényleges hatalom két szervezet kezében volt. Az egyik a vének tanácsa, mely a két királyból és a 28 vénből állt. A királyok háborúban hadvezérek voltak, békében a vallási szertartások irányítását végezték. A vének tanácsának jelentős volt a szerepe, ez a szervezet tehetett javaslatot a

népgyűlésnek, hogy miről tárgyaljon, s ha a döntés nem volt a vének szerint kedvező, szétoszlathatták azt. A vének tanácsa mellett még választottak 5 felügyelőt, akik az állam életének tényleges irányítói voltak. A 30 évüket elért polgárok tölthették be egy évre ezt a tisztséget. Feladatuk volt a bíráskodás, rendőri felügyelet, tisztviselők ellenőrzése, külpolitika, stb. Nevelés és életmód – a spártai nevelés fő célja az állam jellegéből adódóan fiúk esetében a jó katona, lányok esetében a jó katonát nevelő anya volt. Hogy jó katonákat tudjanak nevelni, a kevésbé életképeseket kitették a Taügetoszra, hogy ott pusztuljanak el. ATHÉN – Az i. e V század közepe a demokrácia virágkora Athénban, ennek vezető politikusa Periklész volt. 15 éven át évről évre megválasztották első sztrategosznak, s így az athéni állam tényleges vezetője volt. A sztrategoszi tisztség egyike volt a kevés választott

hivatalnak, miáltal kiemelkedett a sorsolás következtében méltóságukat vesztett tisztségek közül. A szegényebbek megélhetését veszélyeztette az időigényes politikában való részvétel, ezért a kiesett jövedelem pótlására bevezették ezen rétegek számára a napidíjat. Ezen az úton járt Periklész, amikor az esküdtbíróságon végzett munkáért, majd később a görög politikai életben sajátos szerepet játszó színházi előadásokon való megjelenésért is napidíjat fizettetett az állammal. Gazdaság – az athéni államnak nem okozott jelentősebb megterhelést a napidíjak rendszere, mert ugyan a polgárok nem fizettek adót, de a felszabadított rabszolgák igen. Jelentős volt a 1 vámokból, a bírságokból és az ezüstbányákból befolyó jövedelem is. Alapvetően Athén jóléte azonban a gazdaság virágzásán nyugodott. A mezőgazdaság továbbfejlődött abba az irányba, amelyre a gyarmatosítást követően tért rá, vagyis

gabona helyett szőlő, olajbogyó, gyümölcsök, zöldségek termelése. Az iparban is jelentős fejlődés tapasztalható, virágzott a kerámia-, a fémipar, a hajóépítés és a nagy építkezések az építészetet is külön iparággá tették. A legjobban fejlődő ágazat a kereskedelem volt. Egyrészt lebonyolította Athén növekvő beés kivitelét, másrészt jelentős közvetítő kereskedelmet folytatott, melyet Athén tengeri fölénye biztosított. Társadalom – Athén társadalmának közel fele a virágkorban is polgárjoggal rendelkezők és családtagjaik közül került ki. A jogi egyenlőség létrejött a polgárok között, a vagyoni különbségek azonban nőni kezdtek. Enyhítették a különbségeket Periklész intézkedései, amik a vagyonosokra többletkiadásokat róttak, s a szegényeket napidíjjal támogatták. Született egy új rendelkezés is, mely szerint athéni polgár csak az lehetett, kinek mindkét szülője athéni polgár volt. A

törvény értelmében sokan visszamenőleg is elvesztették polgárjogukat Az athéni demokráciában is jogtalanok voltak a rabszolgák, szerszámnak tekintették őket. A demokráciában az állam életét a népgyűlés irányította, mely havonta 2-3-szor ülésezett a piactéren. Politikai joga volt minden 20 évét betöltött, athéni születésű szabad férfinak, aki polgársággal rendelkezett. A népgyűlésen hozták a törvényeket, tárgyalták a pénzügyeket, meghallgatták a követeket, döntöttek háborúról, vagy békéről. Kézfeltartással vagy cserépszavazással választottak. A demokrácia első embere a sztratégosz volt, aki a hadvezéri tisztséget is ellátta. A demokrácia fénykora Görögországban A görög föld nem nagy birodalom volt, hanem kisebb egységek ún. poliszok alkották A poliszok különböző jellegűek és típusúak voltak. Kezdetben valamennyi arisztokratikus berendezkedésű volt, azonban később eltérő fejlődést mutattak,

melynek oka a különböző típusú fejlődés. Két fejlődési típust különböztethetünk meg: - Spárta (árutermelése nincs, nincs kereskedelme, tipikus katonaállam) - Athén (árutermelési és kereskedelmi berendezkedésű) I. A köznép harcai az arisztokrácia ellen A köznép (démosz) harcot indított az arisztokrácia ellen politikai részesedésért. Az ipar és a kereskedelem fejlődése az árutermelés, majd a pénzhasználat kialakulása megnövelte az arisztokrácia gazdasági és politikai halalmát, viszont általában megnehezítette a parasztság helyzetét. Az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok nem győzte a versenyt az arisztokrata nagybirtokkal, s mindjobban eladósodott. Az arisztokraták bekapcsolódva az árutermelésbe, mind nagyobb mértékben akarták növelni birtokaikat, s biztosítani kívánták a megműveléshez szükséges munkaerőt. Ezért a fizetni nem tudó adósaikat adósrabszolgájukká tették. 2 1. ie 621 Drakón

írásba foglalta a törvényeket (Drakón „véres” törvényei) Ezen törvények igen szigorúak voltak, s túlnyomórészt az arisztokrácia érdekeit szolgálták. Mégis – mivel írásba foglalt, ismert törvények voltak – némi határt szabtak az arisztokrata bíróságok önkényének. A démosz előnye tehát abban állt, hogy megszűnt a törvény önkéntes alkalmazása. (szólásjog) Arisztokrácia-ellenes értelmezése lehet ezáltal a törvénynek (csökken a rétegek közötti feszültség) 2. A démosz legnagyobb sérelme (főleg a parasztságé) az adósrabszolgaság veszélye volt Ezt Drakón sem szüntette meg, ezért a társadalmi harcok egyre élesedtek. Ie 594-ben az arisztokrácia és a démosz közös megegyezéssel Szolónra(az i.e 594 év arkhonja, a hét görög bölcs egyike, költő és államférfi) bízta azt a feladatot, hogy az állam ügyeit rendezze. Szolón olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, függetlenek, ahol az

egyénnek joga, sőt kötelessége, hogy a közösségre hasson, de ahol felelős is tetteiért és szavaiért, s nem akarja kivonni magát az egész közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól sem, ahol tehát egyén és közösség viszonya kölcsönös. Ez a felfogás azóta is alapelve minden demokratikus közösségnek. Szolón egy átfogó reformot ill. alkotmánytervezetet dolgozott ki, amely demokratikus berendezkedés körvonalát rajzolta meg. Ennek megvalósítása még nem volt megvalósítható, de az adósrabszolgaság intézményét sikerült eltörölni. Az adósrabszolgaság eltörlése után az athéni polgár adósságáért csupán vagyonával volt felelős, személyével nem. A külföldre eladottakat államköltségen váltották ki és az eladósodott parasztok visszakapták földjeiket. A démosz és az arisztokrácia közti harc során a legtöbb poliszban bizonyos egyensúlyi helyzet alakult ki. Az arisztokrácia birtokolta a földet és a

politikai hatalom nagy részét A démosz kezében bolt a gazdasági hatalom jelentős része, a termelésben egyre fontosabbá váló ipar és kereskedelem. Az arisztokrácia tehát már nem tudta a politikai hatalmat szilárdan a kezében tartani, a démosz viszont még nem olyan erős, hogy gazdasági súlyánál fogva meg tudja ragadni a politikai hatalmat. Ebben az egyensúlyi helyzetben egyes arisztokraták, akik maguk is érdekelve voltak a kézművesség és a kereskedelem fejlődésében, a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a hatalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. Ezt a – lényegében a démosz érdekeit szolgáló – rendszert nevezzük Türannosznak. 3. Peiszisztratosz megteremtette a Türanniszt (ie 561-527) (Athénban Szolón reformjai után kialakult egyensúlyi helyzetben) Peiszisztratosz véget vetett a belső harcoknak, s ezzel a gazdasági élet fölvirágzásához teremtett alapot. Az iparosoknak

a türannisz (zsarnokuralom) alatt végbemenő nagy építkezések adtak bőséges munkalehetőséget. Peiszisztratosz külpolitikája egész sor fontos polisszal teremtett baráti kapcsolatot, s ez nemcsak politikailag növelte Athén jelentőségét, hanem kereskedelmét is fejlesztette. A parasztságot a vidékre kiszálló bíróságokkal védte az arisztokrácia hatalmaskodásától. A démosz megerősítését szolgálta Peiszisztratosz vallási politikája is: az elsősorban az arisztokrácia körében népszerű istenalakok ellensúlyozására előkelő szerepet juttatott az inkább a parasztság körében kedvelt istenalakoknak. 3 Ahhoz, hogy a démosz gazdaságilag tovább tudjon fejlődni, a politikai hatalmat is birtokába kellett vennie. A türannisz ezt nem engedte, s így a démosz fejlődésének gátjává vált: ezért el kellett buknia. A türannoszok természetesen nem akarták a hatalmat átadni A feszültség Peiszisztratosz utódai alatt egyre nagyobb lett,

végül i.e 510-ben elűzték a türannoszokat 4. A nép Peisztratosz fiainak uralma alatt megdönti a rendszert és Kleiszthenészt juttatják a hatalomra. A türannoszok elűzése után Kleiszthenész szervezte újjá az államot ie 508 Kleiszthenész közigazgatási reformot hajtott végre. Attika lakosságát területi alapon tíz phülébe (fülé=kerület) osztotta. Minden phülé három részből állt: – az egyik volt a városban – a partvidéken – a harmadik a szárazföld belsejében lévő terület. Egy-egy phülébe tehát mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember került, így a szavazás alkalmával a helyi arisztokrácia nem érvényesíthette befolyását. Ez azért is volt jelentős, mert minden phülé 50-50 tagot küldött az Ötszázak Tanácsába, ahol tehát minden társadalmi csoport képviselve volt. A kerületek választották a hadvezéreket (Sztratégos), kerületenként egyet-egyet, a külpolitika, a törvényhozás

ügyeiben döntő és a tanácsot ellenőrző népgyűlésnek (ekklészia) viszont minden athéni állampolgár tagja volt. Az Ötszázak Tanácsa vitatta meg előzőleg a népgyűlés határozatainak végrehajtásáról is. A tanács tagjai és a tisztviselők egy évig maradtak hivatalban, és ezalatt fizetést kaptak. A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes jogú athéni polgár tagja volt. Ez hozta a törvényeket, választotta (sorsolta) a tisztviselőket, döntött a háború és béke kérdésében. A közigazgatási reform eredményeként létrejött a demokrácia! Az Ötszázak Tanácsa volt tehát a legfőbb törvényhozó hatalom. Mivel így a politikai hatalom a többség kezébe került megvalósult a demokrácia, s ezzel együtt megszűnt az arisztokrácia egyeduralma. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta Az athéni polgárok így nemcsak szabadok, de lényegében politikailag egyenjogúak lettek. Ebből az arisztokráciát sem zárták ki,

ellenkezőleg: ami eddig csak az arisztokráciák illette meg, az most minden szabad polgárra kiterjesztették. Kleiszthenész reformja betetőzte a Szolónnal kezdődő és Peiszisztratosz-val folytatódó fejlődést. A démosz és az arisztokrácia osztályharca a démosz politikai győzelmével végződött, megvalósult a démosz uralma, a demokrácia. Athén arisztokratikus államból demokratikus állammá alakult. Ötszázak Tanácsa: Az Ötszázak Tanácsa dolgozta ki azokat a törvényeket, amelyek a legfőbb törvényhozó hatalom a népgyűlés elé kerültek. Az Ötszázak Tanácsának tagja lehetett minden teljes jogú athéni polgár. 4 A tisztségek: – évenként választott 10 hadvezér (sztratégosz). Eltért ez a tisztség a többitől abban is, hogy ezt egy évnél tovább is lehetett viselni, s nem járt évenkénti számadási kötelezettséggel. Periklész 15 éven át volt sztratégosz. – az igazságszolgáltatást esküdtbíróságok végezték, ennek

tagjait naponta sorsolással állapították meg. A választott személy 30 életévét betöltött teljes jogú polgár lehetett, aki szolgálata fejében napi díjat kapott. Ez biztosította azt, hogy a kevésbé tehetősek is részt vállalhassanak a munkából. Az athéni állam virágkora Periklész békekorszakában azaz a klasszikus korban (i.e 480 - szalamiszi győzelem ie 431 - Athén-Spárta testvérháború) Periklész irányító szerepét nem annyira tisztségének (hadvezér), mint személyes adottságainak köszönhette. Nemcsak jó hadvezér, messzire tekintő politikus volt, hanem kitűnő szónok is, aki a népgyűlésben valósággal lenyűgözte hallgatóit. Ezért tudta az állam ügyeit szinte teljesen irányítása alatt tartani. Előnye: 1. A fiatal demokráciát komoly megpróbáltatás éri: a görög-perzsa háborúk (ie 492-449) 2. ie478 Athén létrehozza a perzsaellenes védelemre szolgáló szövetséget a Déloszi szövetséget. Tagjai közösen akartak

védekezni a perzsa támadásokkal szemben, azonban fokozatosan Athén vette át a védelem terhét, a szövetségesek pedig adót fizettek Athénnak. 3. A háború után megerősödik Athén (a rabszolgák száma megnőtt Athén a déloszi szövetséget a perzsa háborúk befejezése után is fenntartotta, s hogy helyzetét a szövetségen belül minél inkább biztosítsa igyekezett a szövetséges államokban mindenhol a démoszt hatalomra juttatni. A szövetség így Athént az arisztokratikus Spártával szemben katonailag is, politikailag is megerősítette. 4. Athén jelentős fejlődésnek indul, amely párosul egy társadalmi jóléttel 5. Kialakul a klasszikus rabszolgatartáson alapuló árutermelés Ez az amely megalapozta Athén nagyhatalmi helyzetét. A demokrácia azonban sohasem lehet teljes körű. Az athéni demokrácia az egész ókor leghaladóbb társadalmi és politikai formája volt. Teljes jogú polgárai számára politikailag teljes demokráciát biztosított.

Azonban csak a szabad polgárok számára volt teljes a demokrácia, a többiek (metoikoszok, nők, rabszolgák) ki voltak zárva a polgárjogokból és az ezzel járó előnyökből. Gazdasági egyenlőséget természetesen még a polgárok számára sem tudott nyújtani. Egyre növekvő mértékben vette igénybe a rabszolgák munkáját, virágzásához pedig szükséges volt a szövetségesek kizsákmányolása és a terjeszkedés is. II. A demokrácia államszerkezete, gazdasági alapja, társadalmi háttere 1. Gazdasági alap: – klasszikus rabszolgatartáson alapuló rabszolgatartás A rabszolgákat nemcsak a ház körül dolgoztatták, hanem az ipari és mezőgazdasági kisüzemekben is. Ahogy a műhelygazdálkodás magasabb fok, mint a háztartási gazdálkodás, 5 úgy a rabszolgáknak az árutermelő műhelyekben való foglalkoztatása is magasabb fokot jelent, mint a családias házi rabszolgaság. Ezt nevezzük klasszikus rabszolgatartásnak – a rabszolgaság

előnyeiből fakadó jólét Az árutermelés viszonylag általános jólétet biztosított. Voltak gazdagabbak és szegényebbek, de a különlegesen nagy vagyon ekkor még éppoly ritka volt, mint a nyomor. A polgárok valóban önálló tulajdonosok voltak, együttesen a polisz „társtulajdonosai”, az állam valóságos irányítói. Ez a szabad embereknek tág teret adott arra is, hogy képességeiket sokirányúan fejlesszék. Az árutermelésbe való bekapcsolódásra viszont nem volt egyenlő lehetősége a jómódúaknak és a szegényebbeknek, a tehetős iparosoknak, kereskedőknek és a parasztoknak. Aki nagyobb anyagi erőkkel rendelkezett, mint több munkaerőt, rabszolgát foglalkoztatott, mind nagyobb haszonra tett szert. A fejlődés tehát a vagyoni különbségek növekedése irányába mutatott, s a rabszolga munkaerő fokozott alkalmazásával járt. Nincsenek szélsőséges vagyoni különbségek, amely ugyancsak feltétele a demokráciának. 2. Társadalmi

háttere: A társadalom két nagy osztályát a szabadok és a rabszolgák alkották I. A szabadok: A szabadok sem voltak – sem anyagilag, sem jogilag – teljesen egyenlők – gazdagok, akiknek birtokán vagy műhelyében számos rabszolga dolgozott – szegények, akik legföljebb egy-két rabszolgát tartottak, s maguk is közvetlen termelőmunkát végeztek. Jogi szempontból különbség volt a teljes jogú polgárok és a polgárjoggal nem rendelkező idegenek közt. Az ilyenek betelepedését a fejlett poliszok szívesen látták, hiszen munkájuk fejlesztőleg hatott a termelésre, de a polgárjoggal járó előnyökből nem akarták őket részesíteni. II. A rabszolgák: A háztartási gazdálkodásban a rabszolgák elsősorban a házimunkában vettek részt. A műhelygazdálkodás ugyan már az i e VIII századtól kezdve tért hódított, de a szabad munkaerő még jó ideig általában elegendő volt a munkaerő szükséglet kielégítésére. A rabszolgákat nemcsak a

ház körül dolgoztatták, hanem az ipari és mezőgazdasági kisüzemekben is. Ahogy a műhelygazdálkodás magasabb fok, mint a háztartási gazdálkodás, úgy a rabszolgáknak az árutermelő műhelyekben való foglalkoztatása is magasabb fokot jelent, mint a családias házi rabszolgaság. Ezt nevezzük klasszikus rabszolgatartásnak A rabszolgák helyzete a termelési ágak és az államok szerint változó volt: 1. A legkedvezőbb helyzetben az iparban dolgozó rabszolgák éltek Itt volt a legnagyobb jelentősége a szaktudásnak, s ezért itt volt a legfontosabb, hogy a rabszolga érdekelve legyen a termelésben. E célból a jól dolgozó rabszolgáknak nemcsak jutalmakat adtak, hanem a legfejlettebb iparú poliszokban azt is megengedték, hogy a rabszolgák önállóan munkát vállaljanak. Csak a nyereség bizonyos hányadát kellett tulajdonosuknak átadniuk Athénban a rabszolga életét is védték, hiszen a szakképzett munkaerő nagy érték volt. 2. Lényegesen

rosszabb volt a helyzet a mezőgazdaságban dolgozó rabszolgáknak Itt ugyanis a szaktudásnak kisebb volt a szerepe. 3 A legnyomorúságosabb élete a bányában dolgozó rabszolgáknak volt. A bányaművelés meglehetősen kezdetleges volt, szinte csak kézi erővel történt. III. A polgárok: 6 Saját maguk alakítják életüket. Ők szabják meg életüket Athénban kötelező volt a közösség ügyeinek intézésében részt venni. Ez az önigazgatás nemcsak az ókor legfejlettebb formáját jelenti, hanem más meg nem haladott gondolat példáját. Athén és Spárta lakosságának megoszlása: Teljes jogú polgárok : 54% 5,4% (családtagokkal) Metoikoszok : 9,3% 21,8% (perioiokoszok (családtagokkal)) Rabszolgák : 35,6% 72,7% (helóták) 7