Gazdasági Ismeretek | Gazdaságpolitika » Bodnár Zsófia - Görögország gazdasági fejlődése az 1950-es évektől napjainkig, helye és szerepe az európai integrációban

Adatlap

Év, oldalszám:2005, 109 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:31
Feltöltve:2011. december 10
Méret:496 KB
Intézmény:BGF

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció SZAK Nappali tagozat Európai Unió Üzleti Tanulmányok szakirány GÖRÖGORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE AZ 1950-ES ÉVEKTŐL NAPJAINKIG, HELYE ÉS SZEREPE AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓBAN Készítette: Bodnár Zsófia Budapest, 2005 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus

könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS . 5 2. GÖRÖGORSZÁG GAZDASÁGÁNAK FŐBB MÉRFÖLDKÖVEI . 7 2.1 Görögország gazdasága az 50-es, 60-as és 70-es években. 7 2.2 Krízis Athén és Brüsszel kapcsolatában: A katonai junta (1967-1974) . 11 2.3 A külföldi tőke szerepe a növekedésben. 12 2.4 A csatlakozás előzményei. 14 2.41 A Társulási Megállapodás . 19 2.42 Belpolitikai viták. 20 2.43 A kibővülés gondjai az EK oldalán és a görög csatlakozás késleltetésére irányuló törekvések. 21 3. A CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK . 26 3.1 A tárgyalások menete. 26 3.2 A csatlakozási szerződés intézményi rendelkezései (10 - 19. cikkelyek) 28 3.3 A csatlakozási szerződés vámokat érintő intézkedései (24 - 43. cikkelyek) 30 3.4 A csatlakozási szerződés

intézkedései a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásáról (44-48. cikkelyek) 33 3.5 A csatlakozási szerződés külgazdasági politikai rendelkezései (115-123 cikkelyek). 34 3.6 Intézményi változások . 35 3.7 Az átmeneti időszak főbb rendelkezései. 38 3.8 Az agrárszféra problémái. 39 3.9 A görög érdekek érvényesülése a tagsági státusz elnyerése után . 42 3.10 A csatlakozás hatása a gazdaságra. 46 3.101 3.102 4. Negatívumok. 46 Pozitívumok . 48 A GÖRÖG ÁLLAM INTEGRÁCIÓJA ÉS SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓBAN . 49 4.1 Az EU-harmonizáció hatása a görög államra . 49 4.2 Az állam felépítésének integrációs modellje . 50 4.3 A görög állam túlméretezettsége . 51 4.4 Az állam mint vállalkozó. 55 4.5 A belső piac és a szabályozási modell . 60 4.6 A komplex mediterrán program. 62 3 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz

biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 5. 6. 4.7 Támogatások az Európai Beruházási Bank kereteiből . 63 4.8 A görög ipar szerkezete és az ágazati változások a csatlakozást követően . 66 4.9 Görögország és a Gazdasági és Monetáris Unió . 74 4.10 Görögország és a maastrichti kritériumok . 76 4.12 Görögország a jövő Európájában. 82 4.13 A görög gazdaság a huszonegyedik század küszöbén . 83 4.14 Görögország napjainkban . 84 MAGYAR–GÖRÖG KAPCSOLATOK. 88 5.1 A kapcsolatok kialakulása . 88 5.2 A kapcsolatok alakulása a rendszerváltás után . 90 5.3 A magyarországi görög kisebbség. 93 5.4 Magyar–görög gazdasági kapcsolatok.

94 5.5 Görög befektetések, magyar lehetőségek . 99 5.6 Magyar-görög üzleti tanács . 101 5.7 Idegenforgalom. 101 ÖSSZEGZÉS, TANULSÁGOK . 103 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE. 107 FELHASZNÁLT IRODALOM . 108 4 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 1. BEVEZETÉS Annak, hogy miért választottam pont ezt a témát, több magyarázata is van. Az egyik: Görögország iránti érdeklődésem már jóval a főiskolás évek előtt, egészen pontosan éppen 10 évvel ezelőtt, 1994-ben kezdődött, amikor is – még mint általános iskolai tanuló – a családommal először jártam

Görögországban, és csodálatosan emlékezetes heteket töltöttünk ezen a napfényes félszigeten széltében-hosszában bejárva az országot, ahol nem csak a ragyogó napsütés és a tenger ragadott meg, hanem megérintett az ókori görög történelem szele, s ezen keresztül a rendkívüli vendégszeretetéről híres mai görög ember, és a mai görög társadalom egésze is felkeltette maga iránt az érdeklődésemet. Ekkor határoztam el, hogy ide feltétlenül vissza kell jönnöm. Ez az „álmom” meg is valósult, hisz harmadéves főiskolai hallgatóként mint a Socrates/Erasmus program nyertes pályázója a görögországi Thesszaloniki Arisztotelész Egyetemen egy féléves részképzésen vehettem részt a 2003/2004-es tanév második félévében. Természetesen, nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, és a Görögországról szerzett előismereteim ekkor arra sarkalltak, hogy egy kicsit gazdasági szemmel is megvizsgáljam annak az országnak a

fejlődéstörténetét, amely rendkívül meghatározó szerepet játszott az európai civilizáció kialakulásában, formálásában. Többek között elkezdett foglalkoztatni az a kérdés is, hogy vajon elért-e az ország olyan gazdasági fejlettségi szintet – vagy ha nem, akkor miért nem –, mint amilyenre őt történelmi fejlődése, múltja predesztinálhatja. Így hát a kint töltött szemeszter ideje alatt nekiláttam az intenzív anyaggyűjtésnek, s arra a kifejezésre jutottam, hogy az engem foglalkoztató kérdéseket talán a legjobban „G ö r ö g o r s z á g a z e u r ó p a i i n t e g r á c i ó b a n ” című témakör keretében tudnám kifejteni. Ezt a témát annál is inkább hozzám közel állónak érezhettem, mert a főiskolai tanulmányaim során a harmadik évfolyamon az Európai Unió üzleti tanulmányok szakirányt választottam, s amint kiderült, a tanult elméleti-szakmai ismereteket módomban állt közvetlen gyakorlati

megfigyeléseimmel is kiegészítenem és 5 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. maradandóbbá tennem, hisz Magyarország európai uniós csatlakozásának „hajrája” időben pontosan egybeesett a kapcsolódó elmélet elsajátításával. A szerencsés véletlen folytán a szakmai gyakorlatot is egy görög cégnél töltöttem Thesszalonikiben, így módomban állt további személyes tapasztalatokkal kiegészítenem a témával kapcsolatban korábban szerzett ismereteimet. Szakdolgozatomban az ország gazdasági, politikai fejlődését igyekszem kronológiai sorrendben bemutatni

közvetlenül a második világháború utáni „göröngyös” évektől kezdve az 50-es 60-as évek gazdasági konjuktúráján át – amikorra is Görögország a korábbi agrár országból közepesen fejlett ipari-agrár állammá lett –, a katonai diktatúra évein, a Társulási Megállapodáson, a belpolitikai vitákon, az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon, az EU-hoz majd a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozáson keresztül egészen napjaink gazdasági, kereskedelmi kapcsolataival bezárólag. Végül egy teljes fejezetben mutatom be a magyar – görög kapcsolatokat, majd Görögország uniós csatlakozásának tapasztalatait igyekszem megfogalmazni röviden. 6 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon

felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 2. GÖRÖGORSZÁG GAZDASÁGÁNAK FŐBB MÉRFÖLDKÖVEI 2.1 Görögország gazdasága az 50-es, 60-as és 70-es években Az 1940-es évek közepén polgárháború folyt Görögországban. A második világháború után, a többi balkáni országgal ellentétben, Görögország nem lépett a „szocialista fejlődés” útjára, hanem az Egyesült Államok támogatásával a kapitalista világrendszer tagja maradt, 1951-ben csatlakozott a NATO-hoz. Görögország rövid idő alatt kiheverte a mintegy tíz évig tartó háború következményeit, és a legdinamikusabban fejlődő kapitalista országok egyikévé vált: 1950 és 1973 között a nemzeti jövedelem évi növekedési rátája valamivel meghaladta a 6 százalékot. A mezőgazdasági termelés két évtized alatt megkétszereződött, az ipari termelés a hatszorosára, a

kereskedelmi flotta a tizenötszörösére növekedett. Korszerű úthálózat létesült, a villamosenergiatermelés megsokszorozódott, és milliónál több új lakás épült Számottevő volt az egy főre jutó nemzeti jövedelem növekedése is. Az 1950-60-as években az amerikai segélyek, majd a külföldön munkát vállalók hazautalásaiból, a turizmusból és a kereskedelmi flotta szolgáltatásaiból adódó láthatatlan bevételek, továbbá a külföldi beruházások gyarapították az ország jövedelmeit, ám e „gazdagodás” messze nem volt elegendő ahhoz, hogy számottevően modernizálja a görög gazdaságot és társadalmat. Ebben az időszakban (50-es, 60-as évek) a GDP igen dinamikusan nőtt, az olajárrobbanást követően azonban az átlagos ütem számottevően mérséklődött. A görög gazdaság 1960 és 1973 között az Európai Közösség átlagához képest is szépen teljesített (sőt a GDP növekedési üteme még a 70-es évtized átlagában

is meghaladta az EK-ét), tehát ebben az időszakban felzárkózási tendencia bontakozott ki. 1977-ben, a csatlakozási tárgyalások idején az egy főre jutó görög GDP a Kilencek átlagának 46, 4 %-át érte el. Jelentős változások következtek be a nemzetgazdaság szerkezetében is. Az agrárszféra aránya 1960 és 1975 között egynegyedről egyötöd alá esett, míg a feldolgozóiparé 17%-ról 20%-ra nőtt (1. és 2 táblázat) A 60-as évek elején a munkaerőnek még közel hat tizede dolgozott a mezőgazdaságban, az ipar részesedési aránya pedig alig érte el a 18%-ot. 1977-re viszont az agrárszférában 7 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő

hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. foglalkoztatottak aránya a felére (28,4 %-ra) esett, miközben az ipar aránya háromtizedre, a szolgáltatásoké pedig négytized fölé nőtt. Görögország elmaradott agrár-országból túltengő szolgáltatási szektorral rendelkező, közepesen fejlett ipari-agrár állammá lett. Ám az imponáló számadatok mögött súlyos ellentmondások, aránytalanságok és torzulások rejtőztek. A gyors ütemű gazdasági növekedés ára mindenekelőtt a külföldi tőkétől való függés fokozódása és az ország eladósodása volt. A nemzetgazdaság korszerűsítése szempontjából jelentős szerepet játszó nagy nehézipari objektumokkal együtt megjelentek a mamut monopóliumok. Az ország gazdasági potenciáljához viszonyítva óriásoknak számító nemzetközi nagyvállalatok egész vidékek és gazdasági ágazatok sorsa felett döntöttek. 1. sz táblázat A görög

gazdaság növekedése 1960-1977 (évi átlagok, %) 1960-65 1965-70 1970-73 1973-77 GDP (vol.) 7,9 7,3 7,8 2,9 GDP/fő (vol.) 7,3 6,7 7,2 2,1 feld. ipar 9,1 10,0 12,0 8,0 mezőgazd. 6,4 2,4 1,9 2,8 GDP (vol.) 4,8 4,7 4,5 - GDP/fő (vol.) 3,8 4,0 3,8 - GÖRÖGORSZÁG Európai Közösség (Hatok) Forrás: OECD In.: Donges et Al (1978) és Tsoukalis (1981) 8 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 2. sz táblázat A görög GDP szektorális megoszlása 1960-1975 (%) mezőgazdaság, erdőgazdaság bányászat feldolgozóipar áramszolgáltatás, gáz, víz

építőipar közlekedés., szállítás, telekommunikáció nagy- és kiskereskedelem bankszféra lakásépítés közszolgáltatás., honvédelem oktatás, egészségügy egyéb szolgáltatások 1960 1965 1970 1973 1975 24,6 1,1 17 1,4 6,9 24,9 1,1 16,5 1,7 7 18,9 1,3 19,5 2,1 7,6 20,4 1,4 20,1 1,7 10 18,7 1,4 19,9 1,6 7,2 6,9 6,9 7,5 6,8 8,1 11,2 2,2 10,4 7,9 3,9 6,5 10,8 2,3 8,8 8 4,7 7,1 10,7 2,4 8,6 9,1 4,7 7,5 13 2,2 6,7 7,5 4,1 6,1 13,9 2,8 6,5 8,8 4,7 6,5 Forrás: Tsoukalis (1981) Az 1960-as és 70-években nőtt ugyan a mezőgazdaság önellátása, szerkezete, azonban tovább konzerválódott. (Mindez nem volt független az Európai Közösséggel 1961-ben kötött s 1962-ben életbe lépett, az egymás közti kereskedelmet nagymértékben liberalizáló Társulási Megállapodás hatásától.) Lényegében nem változott a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya: továbbra is az előbbi ¾-es túlsúlya, ezen belül is a gabona és a

citrusfélék dominanciája volt a jellemző. Növényi termékekből (főként déli gyümölcsből, gyapotból, dohányból és zöldségből) nettó exportőr, állati termékekből pedig nettó importőr maradt Görögország. A 70-es években a beruházások GDP-hez viszonyított aránya viszonylag magas volt (az EK-átlagnál magasabb), de igen hullámzó volt (1973-ban például 26,5%, 1975-76-ban viszont 20% alatt). A görög gazdaság belső egyensúlya a 60-as években még az EK9-nél is jobb képet mutatott: az infláció mindössze évi 2,1%-ot tett ki, szemben a Kilencek 3,7%-os 9 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem

kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. átlagával. Ez a kedvező kép azonban a 70-es évekre eltűnt: 1971 és 1979 között az áremelkedések évi átlaga Görögországban elérte a 13,2%-ot (miközben a Kilencek megfelelő adata csak 9,0% volt). A Közös Piachoz való társulás tartós és bővülő piacot teremtett a hagyományos és az új görög exportcikkek számára, és a nyugat-európai áruk előtt is megnyitotta a görög piacot. A növekvő görög kivitel, az idegenfogalomból, a hajózásból és a vendégmunkások átutalásaiból eredő tekintélyes pénzbevételek azonban együttesen sem bírták megállítani a görög külkereskedelmi és fizetési mérleg állandó romlását. Egyre újabb kölcsönök és hitelek felvételével kellett ezt ellensúlyozni, s Görögország eladósodása riasztó méreteket öltött. A görög gazdaság külső kapcsolatait már a 60-as években is egyensúlytalanság jellemezte: a kereskedelmi mérleg hagyományosan

negatív volt, a deficit a 60-as és a 70-es években meghaladta a GDP egy nyolcadát, 1977-ben 14,9%-ot (több mint 4 milliárd USD-t) ért el. Ezt a nagy hiányt nagyrészt ellentételezték a külföldi munkavállalók hazautalásai, valamint a hajózásból és a turizmusból adódó bevételek és a működőtőke beáramlása. A külkereskedelmi deficiten belül a Társulás hatására mindinkább nőtt az EK súlya: 1975-ben a hiány 67,1%-át, 1980-ban pedig már 79,3%-át adta a Közösség, s ezáltal jóval nagyobb aránnyal részesedett, mint a forgalomból (40-50%). A Közösséggel folytatott kereskedelem egyenlege főként az élelmiszerek és a nyersanyagok terén romlott, míg a feldolgozóiparban inkább javuló tendenciát mutatott. Közben az idegenforgalom fellendülése és a rendkívül gyors ütemű urbanizáció megerősítette a nemzetgazdaságban amúgy is meglevő élősdi vonásokat. Ma már a szolgáltatások és a kereskedelem a nemzeti jövedelem

termelésében megelőzi az ipart és a mezőgazdaságot. A görög ipar szerkezeti modernizációja lényegében a külföldi beruházóknak, s nem a hazai tőke fejlődésének köszönhető. A látványos gazdasági fejlődés eredményeiből az egyes társadalmi osztályok és rétegek rendkívül egyenlőtlenül részesültek. A munkások jövedelmének emelkedése nem tartott lépést a külföldi tőkével összefonódott nagybefektetők 10 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. példátlan mérvű gyarapodásával, a hirtelen felduzzadt városi középrétegek gazdagodásával és a

tőkés profitok növekedésével. A tengődő parasztokat, a nyomorgó szigetlakókat és a városi nincsteleneket a nyugat-európai és az amerikai gazdasági konjunktúra szippantotta fel: a polgárháború óta több mint egymillió görög – a munkaképes lakosság legjava – keresett munkát és megélhetést külföldön, elsősorban Nyugat-Németországban. 1973 után az erőteljesen importfüggő, olajbehozatalra szoruló görög gazdaság jelentős cserearány-veszteséget szenvedett el, ami a fizetési mérleg folyamatos romlásában mutatkozott meg. A drachma stabilitásának 1975-ben történt feloldása (lebegtetés) után a valuta sokat vesztett értékéből, az évtized második felében (az olasz líra kivételével) minden közösségi valutával szemben leértékelődött. Ez hozzájárult az inflációs spirál továbbéléséhez. 2.2 Krízis Athén és Brüsszel kapcsolatában: A katonai junta (1967-1974) 1967 és 1974 között katonai diktatúra uralta az

országot. Politikai téren ez a hét év egy olyan szerencsétlen időszaka volt Görögországnak, amely a világ egyik – napjainkat is befolyásoló – legsúlyosabb konfliktusához vezetett el Európában, illetve a mediterrán régióban: a ciprusi válsághoz. Az európai államok sem a katonai diktatúra hatalomra kerülését, sem annak rezsimjét nem ismerték el legálisnak. Az antidemokratikus fordulattal szemben a közösség úgy fejezte ki tiltakozását, hogy hét évre (1967-től 1974-ig) részben befagyasztotta a társulási megállapodás teljesítését. A junta 1972-ig expanzionista fiskális és monetáris gazdaságpolitikát folytatott, amely azt a célt szolgálta, hogy a katonai diktatúra azonnali gazdasági eredményeket tudjon felmutatni népszerűségének növelése érdekében. Kismértékű nominálbér-növekedést hajtottak végre, teljesen elhallgattatták a szakszervezeteket, és figyelmen kívül hagyták a növekvő

bevétel-egyenlőtlenségeket. Hitelpolitikájuk kedvezett a vagyonspekulánsoknak és a turistaszektornak, de nem az ipar és az infrastruktúra fejlesztéseinek. Összességében a junta gazdasági lépései ugyan fejtettek ki némi közvetlen hatást rövidtávon a gazdaság bizonyos szektoraiban, hosszabb távon azonban ártottak a gazdaság fejlődési trendjének. 11 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. A junta bukását követőn lett Görögország írott alkotmánnyal rendelkező elnöki típusú, parlamentáris demokrácia. 2.3 A külföldi tőke szerepe a növekedésben Röviden a

katonai diktatúra idejéről és az azt megelőző időszakokról. A II. világháború után egy ideig amerikai segélyek táplálták a görög termelést E segélyek elapadását követően az 50-es évek elején gazdasági reformok váltak szükségessé. Az egyensúlytalanság megszüntetése és a gazdaságstratégiai irányváltás érdekében 1953-ban 100%-kal értékelték le a nemzeti valutát, a drachmát, és liberalizálták az importot. Ez véget vetett az addigi protekcionista kurzusnak Az új drachma-USD árfolyam 1975-ig változatlan maradt. Ezen intézkedések a külföldi működőtőke becsalogatását és a gazdaság stabilizálását célozták, és nem is sikertelenül. A 70-es évek elejéig évente átlagosan 2,4 milliárd USD tőke áramlott az országba. Ezen belül ekkor még a működőtőke volt túlsúlyban. Az 1974-gyel kezdődő évtizedben a tőkeimport éves összértéke 1,8 milliárd dollárra esett vissza, s ekkor a kölcsöntőke vette át a

vezető helyet: 1980 és 1988 között már az összes beáramlás 61%-os hosszú lejáratú hitel, ami a görög gazdaság eladósodásának mértékét illusztrálja. A Társulás életbe lépése után fellendült a működőtőke-beáramlás. 1961 és 1977 között a külföldi beruházások értéke összesen 613 millió USD-t tett ki. 1975-ben az iparban az 50%-nál nagyobb külföldi részesedésű cégek aktívái 28,6%-kal részesedtek az összes aktívákból, ezen belül 11% jutott a külföldön élő görögökre, 7% a Hatokra és 6% az USA-ra. A külföldi tőke legnagyobb arányban az olajiparban (a termelés 97%-a), a közlekedési eszközök iparában (62,3%), az alapfém-iparokban (47%) és a vegyiparban (45,7%) képviseltette magát. A külföldi tőke által dominált ágazatokat fejlett technológia (magas hozzáadott érték) és az intermedier-import iránti magas igény, valamint a görög vállalatoknál nagyobb exporthányad jellemzi. Teljes termelési

vertikumot a külföldi tőke nem épít ki Ezen jellemzők lényegi változatlansága azonban a transznacionális vállalatok változó preferenciáját takarja: az 1970-es évek közepétől a TNC-k egyáltalán nem létesítettek új beruházásokat a tőkejavakat előállító ágazatokban. A korszerű ipartermékek exportcélú termelése helyett figyelmük a tradicionális ágazatok (fogyasztási cikkek), valamint a 12 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. szolgáltató szféra (bank, biztosítás, közlekedés, telekommunikáció) belső piacot célzó bővítése felé fordult. Ez a

változás pedig visszavetette az ipar súlyát, s rontotta a görög gazdaság versenyképességét. Miközben a 70-es évekig a külföldi tőke a húzóágazatokba való beruházás, a technológiaimport és az exportorientáció révén hozzájárult a görög gazdaság modernizálódásához, egyben realizálta az alkalmazott „nyitott kapu” – gazdaságpolitikában rejlő egyetlen reális lehetőséget, a görög gazdaság technológiai függő helyzetét. Mindez azzal járt, hogy a működő- és kölcsöntőke formájában beáramló és a hiteltörlesztés és profitrepatriálás formájában kiáramló tőke közötti különbség mindinkább csökkent, a tőkeimport mind nagyobb része szolgált tőkeexport-célokat: 1950-59-ben a tőkekiáramlás és a teljes tőkebeáramlás hányadosa még 0,189 volt, 198089-re viszont már 0,733-ra nőtt. Görögországban a transznacionális vállalatok (transnational companies, TNC-k) hagyományosan is jelentős szerepet

játszottak, de a gazdasági nyitással és a fejlett európai országokkal való integrálódás előrehaladtával a külföldi működőtőke szerepe még nőtt is. A külföldi működőtőke (foreign direct investment, FDI) gazdasági súlya igen jelentős Görögországban. Mind az FDI-állomány, mind az éves áramlás tekintetében „előkelőbb” helyet foglal el Görögország, mint például a külföldi tőkevonzásáról híres-hírhedt Írország. (Különbség azonban, hogy a TNC-k a nagyobb görög piac miatt belföldre is termelnek, míg a kis piacú Írország esetében a kedvező belföldi adottságok exportcélú kihasználása végett települnek be.) Ez különösen igaz, ha az egy főre eső értékeket vesszük, hiszen Görögország lakosainak száma csupán háromszor akkora, mint Írországé. Az egy főre eső FDI-állomány még a portugálénál is nagyobb, igaz a spanyol mellett eltörpül. A külföldi működőtőke termelésben játszott szerepe

azonban még a spanyol értékekkel is felveszi a versenyt: a 80-as évek óta az FDI-beáramlás a bruttó állótőke-képződés 68%-át adja, miközben az EU-átlag nem éri el a 6%-ot sem. A külföldi működőtőke állománya pedig a 80-as évek közepe óta a GDP egyötödével-egynegyedével egyenlő, ami kétszerese-háromszorosa az európai átlagnak. Görögországot tehát a fejlett országok működőtőkéje igen sikeresen integrálta termelési hálózatába, ami egyben azt 13 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. is jelenti, hogy a görög gazdaság teljesítménye –

nemzetközi összehasonlításban is – nagymértékben függ a TNC-k helybeli tevékenységétől. Az utóbbi években egyes európai országok nagyobb vonzerőt voltak képesek gyakorolni úgy a tengerentúli, mint az európai TNC-kre. A 80-as évek közepe után a Görögországba áramló FDI éves értéke ugyan megkétszereződött, de Spanyolország, Írország és Portugália esetében rendre négyszeres, ötszörös és nyolcszoros a növekedés! A görög GDP-hez mérten az FDI-beáramlás jóval kisebb, mint a spanyol-portugál, valamint az ír arány. A 90-es évek görög fejlődésében tehát kevésbé markáns szerepet játszanak a transznacionális vállalatok, mint az EU más perifériáin. Ez azonban egyfajta „kevert” s nemegyszer ellentmondásos gazdaságpolitikával valósult meg: a külföldi (pénz- és termelő-) tőke becsalogatását célzó intézkedések mellett a hazai ipar védelmére is törekedtek protekcionista kereskedelempolitikát alkalmazva.

2.4 A csatlakozás előzményei A junta bukását követően, az 1974-ben hatalomra került demokratikus kormány 1975 júniusában beadta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez. Kérését a következőkkel indokolta: el akarja kerülni egy újabb diktatúra hatalomra kerülését, és a társulási megállapodás lehetőségei a hetvenes évek közepére kimerültek. Görögország teljes jogú csatlakozási kérelme az Európai Közösséghez a római szerződés 237. cikkelyén alapult. Bár az Európai Bizottság ide vonatkozó véleményében (1976) indítványozta Görögország csatlakozásának az elhalasztását gazdasági és politikai okokra hivatkozva, a Miniszterek Tanácsa, mégis úgy határozott, hogy a csatlakozási tárgyalások 1976 júniusában kezdetüket vehetik. Érdemes kiemelni néhány momentumot az Európai Bizottság 1979. május 23-ai véleményéből a Görög Köztársaság csatlakozási kérelmére vonatkozóan: „Miután a kérelmező

állam leendő tagja a közösségnek, fenntartás nélkül elfogadja annak megállapodásait és politikai célkitűzéseit, mindennemű döntéseit, amelyeket a közösség a szerződésének a foganatosítására, fejlesztésére, valamint a stabilitás érdekében tesz . Mivel a közösség bővítése hozzájárul a Görög Köztársaságban a béke és szabadság megszilárdításához és megőrzéséhez, kinyilvánítja egyetértését a Görög Köztársaságnak 14 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. az Európai Közösséghez való csatlakozása mellett. []”1 (A Bizottság nevében

Roy Jenkins akkori bizottsági elnök látta el kézjegyével a véleményt.) Görögország egy viszonylag ellentmondásos társulási időszakot követően 1975 júniusában nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösséghez. A társulási időszak, illetve a megállapodás ellentmondásainak köszönhetően – ideológiai, politikai és vélt gazdasági okok miatt – azonban a hetvenes évek politikai színterén nem volt teljes egyetértés abban, hogy a mediterrán állam jövője feltétlenül az Európai Közösség keretein belül képzelhető-e el. Az ellenzők véleményét nagymértékben alátámasztotta a görög népet sokként ért szerencsétlen tragédia: a ciprusi invázió. Erről számtalan tanulmány született a katonai diktatúra bukását követően. Főleg azután, hogy az 1974-ben megtartott szabad, demokratikus választásokat megnyert jobbközép Új Demokrácia (ÚD) vezetője, Konsztantinosz Karamanlisz, 1975-ben benyújtotta az

ország csatlakozási kérelmét Brüsszelhez. Karamanlisz a junta bukását követően alakította meg az Új Demokráciát, „megszabadítva a múlt minden emlékétől” jelszóval. Az 1974 november 17-én megtartott demokratikus, általános parlamenti választásokon az ÚD megszerezte a szavazatok 55 százalékát, s a 300 képviselői helyből 220-at a parlamentben. A Centrumunionista Párt – Új Erők koalíciója 20,5 szavazatot, s ezáltal 60 helyet, míg a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) 13,6 százalékot és 12 képviselői helyet kapott. A baloldali koalíció a voksok 9,5 százalékával 8 helyhez jutott a képviselőházban. Görögországban 1974 december 8-án népszavazást is tartottak az államformáról. Az állampolgárok a plurális demokrácia mellett tették le a voksukat A királyság legendája a köztársaság kikiáltásával véget ért. A demokratikus választásokat megnyert Karamanlisz első intézkedései közé tartozott a polgári

demokratikus intézmények megszilárdítása és a szabadságjogok helyreállítása. Több évtizedes illegalitásból kiléphetett a Görög Kommunista Párt (KKE) is. Emelte az új kormány tekintélyét az is, hogy a ciprusi tragédiát követően az ország kilépett a 1 Aleku-Hloru: I szinthiki tisz EOK ke i prakszi proszhoriszeosz tisz Elladosz. 235-237o 15 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. NATO-ból. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy Görögország csalódott az észak-atlanti szövetségben, mert az nem tett semmit Törökország ciprusi beavatkozása ellen. Az Új Demokrácia

pont egy olyan időszakban került az ország élére, amikor a látványos gazdasági fellendülés megtorpant. Ennek a kedvezőtlen folyamatnak természetesen egyaránt voltak belső (a katonai junta következetlen gazdaságpolitikája) és külső okai is (például az olajárrobbanás, a hetvenes évek világgazdasági válsága, majd az ezt követő gazdasági recesszió a fejlett nyugati államokban). A kormányzó párt népszerűségét pozitív politikai intézkedései ellenére is csökkentette az, hogy komoly gazdaságmegszorító intézkedésekre kényszerült. A választók az 1981 októberében megtartott általános parlamenti választásokon elfordultak Karamanlisz kormányától, s többségükben a Pánhellén Szocialista Mozgalomra adták le voksukat (a PASZOK 48,07 százalékot kapott, s ezzel a parlamentben abszolút többséget szerzett: 172 mandátumot a 300-ból). A PASZOK elsöprő győzelmének okait a következőkkel magyarázhatjuk: a gazdasági

fellendülés érdekében tett szigorító intézkedések radikális változásokat eredményeztek a társadalom különböző rétegeiben, s bár a modernizáció, a fejlődés új igényeket teremtett, a versenyhelyzethez való alkalmazkodás szorításában számos vállalkozás tönkrement, sokak életkörülményei nehezebbé váltak. A PASZOK-ban tömörültek a radikalizálódott középrétegek képviselői (gazdálkodók, kis- és középvállalkozók, kereskedők, értelmiségiek). Andreasz Papandreunak, a Pánhellén Szocialista Mozgalom akkori elnökének „nagy változást” ígérő jelszavai komoly hatással voltak a dolgozó tömegekre, ők érzékelték a legközvetlenebbül életkörülményeik romlását. Papandreu választási jelszavai közé tartozott a „hatalom demokratizálása”, a „nép bevonása a hatalom gyakorlásába”, a „gazdaság szocializálása”, az „életviszonyok javítása”, sőt hosszú távon a „szocializmus megvalósulását”

ígérte. Kortes beszéde hatott, és megnyerte a választásokat Hozzá kell tenni, hogy ő és pártja egy évtizeden keresztül meg is tudta tartani vezető szerepét. Papandreu a kampány ideje alatt mindvégig ellenezte az európai közösségi és a NATOtagságot, ám 1981-ben mégis megszavazta. 16 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. A Pánhellén Szocialista Mozgalom, annak ellenére, hogy gazdaságpolitikai lépéseit nem minden esetben hangolta össze a közösségi kívánalmakkal, nem kérdőjelezte meg az ország csatlakozásának célszerűségét. A párt politikai

célkitűzéseit több ízben átértékelte e téren, s a kilencvenes évek második felétől (főleg Kosztasz Szimitisz elnökletével) mindent elkövetett annak érdekében, hogy az országot bevezesse a Gazdasági és Monetáris Unióba. Aligha vitatható, hogy a PASZOK Görögország elmúlt húsz évének az egyik legellentmondásosabb karriert „befutó” pártja. Éppen ezért érdemes áttekinteni a politikai tömörülés történetét. A Pánhellén Szocialista Mozgalom mint Nemzeti Felszabadító Mozgalom (PAK – Panellinio Apelefterotiko Kinima) indult útjára még a junta idején. Erős patriotizmusa szembehelyezte az Új Demokráciával és Karamanlisszal. „Görögország a görögöké!” – ez lett a PASZOK később elhíresült jelszava. A PASZOK a polgárháborúért, a katonai diktatúráért, a ciprusi válságért a nagyhatalmakat tette felelőssé: előbb az Egyesült Királyságot, majd pedig az Egyesült Államokat. „Washington

Görögország előtt nyilvánvalóan inkább Törökországot preferálja” – vélekedtek Papandreu hívei. A PASZOK szembenállása az európai integrációs törekvésekkel egyrészt abban keresendő, hogy a mozgalom szívesebben látott volna egy közelebbi kooperációt az akkori szocialista országokkal, másrészt pedig a hetvenes-nyolcvanas évtizedekben még élt az a felfogás, hogy „Görögország képes önerőre támaszkodni”. A Nemzeti Szakértői Tanács2 kidolgozott egy 1983-87-re vonatkozó ötéves gazdasági és szociális fejlesztési tervet, amelynek céljai között szerepelt többek között a komplex, önerőre támaszkodó fejlesztés3 és a hellenizáció (a termelés és az állami beszerzések hellenizációját értették ez alatt elsősorban). Papandreu a megválasztása előtt éles ellenzéki politikát folytatott az Új Demokráciával szemben, hogy eltávolítsa a konzervatív jobboldalt. A hetvenes-nyolcvanas évtized tömegtüntetéseinek

egyik jelszava például ekképpen hangzott: „EGK-NATO ugyanaz a szindikátus – egyre megy!” stb. Az 1981-es választások egyik kulcsszava például a „változás” (alaghi) volt. Ez fokozatos változást és egyben modernizációt jelentett 2 Sztergiosz Babanaszisz professzor, a tanács tagja személyes közlése alapján. Kosztasz Szimitisz, Görögország kormányfője (2003) ma is használja azt a kifejezést, hogy „öntápláló fejlődés”, ez alatt azt érti, hogy a hazai erőforrásokat felhasználó fejlődési modellt kell megvalósítani. 3 17 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű

alkalmazásokhoz. Külpolitikájában a PASZOK függetlenséget hirdetett az Egyesült Államoktól, és megígérte, hogy felszámolja a görögországi amerikai katonai bázisokat. A szocialista párt, miután megnyerte az általános parlamenti választásokat, puhított ezeken a nézetein, olyannyira, hogy Athén 1983-ban szerződést kötött Washingtonnal, amelyben megállapodtak: maradnak a katonai bázisok, sőt Görögország hetven vadászrepülőgépet rendelt az Egyesült Államoktól. A görög memorandum benyújtásával száznyolcvan fokos fordulat következett be a PASZOK által hangoztatott álláspontban. Már nem a közösség ellen voltak, hanem azt hangoztatták, hogy a csatlakozás – amelybe Karamanlisz belement – nem volt kellően jól előkészítve és kidolgozva. A másik jelentős, integrációt ellenző politikai erő a Görög Kommunista Párt (KKE) volt; álláspontján egyébként mind a mai napig nem változtatott. A kommunista párt, bár

valójában nem jelentős tényezője a hellén politikának, ám mégis olyan politikai valóság, amely néha képes tömegeket befolyásolni, mozgósítani, s így szerepét helytelen lenne negligálni. Már csak azért is, mert szinte mindig eléri, sőt meg is haladja a minimális parlamentbe jutási küszöböt. A KKE meglehetősen dogmatikus felfogással rendelkezik. Nézetein napjainkig szinte alig változtatott. Átmeneti ideológiai válságot számára csak a kelet-közép-európai kommunista rezsimek összeomlása okozott. A kommunista párt színeiben és támogatásával több ezer hellén diák tanult a volt szocialista országokban. Eltartott pár évig a KKE-ben is az „eszmélés”, az identitáskeresés időszaka. Tevékenységének az újabb lökést az európai egységtörekvések adták, pontosabban a Gazdasági és Monetáris Unió megalakítása. A KKE ellenez mindent, ami „kapitalista”, s álláspontja szerint a közösség is az. Üdvözítőbb lett

volna – a kommunista pártho