Történelem | Tanulmányok, esszék » Bugyi Gábor - Történelmi arcképcsarnok

Történelmi arcképcsarnok (i. e 100-44) (i. e 63-isz 14) Gaius Julius Caesar Gaius Octavianus (Augustus) Készítette: Bugyi Gábor 10. B 2001. 05 21 Róma alapításától fogva nagy szerepet töltött be az emberiség történelmében. A Tiberis menti hét dombon latin és szabin telepesek jelentek meg, a nagy népességmozgások idején, akik i. e 753-ban szövetséget kötöttek, ezzel létrehozva Rómát Majd a szabin nők elrablásával kialakult a római nép. I e 510-ig a mondák szerint hét királya volt Rómának Ez időben a király állt az állam élen, a hadvezér és a bíró szerepét betöltve. A társadalom három fő rétegre tagolódott, a Rómát alapító 300 ősi nemzettség leszármazottai, a patríciusok rendelkeztek politikai jogokkal, ők kapták meg az állami földeket. Kíséretüket az elszegényedett patríciusok, a kliensek alkották. A jogfosztottak rendjéhez a plebejusok tartoztak, akik a később beköltözöttek sarjai voltak, ide

tartoztak a parasztok, kereskedők, kézművesek is, a katonaságban a nehézgyalogságot adták. Az utolsó etruszkuralkodó, Tarquinius Superbust elűzésével egy új államforma alakult ki, az arisztokratikus köztársaság. Az állam élén immár a két consul állt, akik az ügyeket a szenátussal együtt intézték. A nemzetségek dolgait a népgyűlések rendezték A köztársaság kialakulása után Róma folyamatos harcokat vívott a környező népekkel. A kezdeti válságnak köszönhetően eleinte védekezett, majd a megerősödés miatt hódítóhadjáratokba kezdhetett. A folyamatos harcokban a plebejusok egyre nagyobb szerepet játszottak, mert belőlük formálódott a hadsereg fő erejét alkotó nehézgyalogság. Ezek által követeléseiknek adhattak hangot, méghozzá sikerrel! Fő céljuk a római polgárjog elérése volt. Először i. e 494-ben kivonultak a Szent-hegyre, ekkor egy plebejus tisztséget, az un néptribunusi hivatalt hozhattak létre, akik a

szenátus határozatait megvétózhatták. Később a XII táblás törvények már csak kisebb különbséget tettek a két réteg között. A tulliusi alkotmány és a Licius-Sextius-féle földtörvény tovább csökkentette a társadalmi különbségeket. Ezalatt Róma a szamnisz háborúkkal (i e 343-290) megszerezte közép-Itáliát, dél-Itáliát a görög Tarentum város legyőzésével (i. e 282-272) igázta le Közben a consuli, majd a papi hivatalt plebejus is betölthette már, eltörölték az adósrabszolgaságot, és a népgyűlésnek már nem volt szüksége szenátusi jóváhagyásra. Ezek a lépések segítségével a patríciusok összeolvadtak a gazdag plebejusokkal, és új vezető réteget alkottak, a nobilitas-t. I. e 265-re Róma egész Itália urává vált Ezzel az észak-afrikai hatalom, Karthágó vetélytársa lett. A két birodalom közti ellentét három háborúban zajlott le (ie 264-241, i.e218-201, ie149-146) Mindhárom pun-háború Róma fényes

győzelmével fejeződött be Közben elfoglalva Macedóniát, Kis-Ázsiát és Szíriát i.e Róma a Földközi-tenger urává vált A hódítások hatására a társadalom átalakult. Új társadalmi réteg, a lovagrend alakult, akik a háborúkban meggazdagodott kereskedők voltak, szállítással, adóbérlettel foglalkoztak. A másik vezető rend a szenátori rend volt, a politikai jogokkal rendelkező főhivatalnokok. Nagy földbirtokaikon áttértek a rabszolgamunkára, és a belterjes gazdálkodásra. A kisbirtokos parasztok ezekkel nem vehették fel a versenyt, és tönkrementek. A parasztság adta a hadsereg zömét, így az elhúzódó háború miatt tönkrementek. A tönkrementek a városokba költözve alkották a nincstelen proletárokat. A társadalmi problémák megoldására fellépő Gracchus fivérek a régi állapotokat akarták visszaállítani. Törekvéseik, miszerint földhöz juttassák a nincsteleneket, a senátori rend ellenállása miatt nem sikerült. Két

politikai csoport jött létre, az optimaták a senátori rend képviselői, a néppárt viszont a nép érdekeit tartotta szem előtt. A hadsereg válságát Marius, néppárti politikus oldotta meg, aki a proletárokból zsoldoshadsereget szervezett. Közben kialakult a szövetséges háború után létrejött az egységes Itália. A senátor párti Sulla zsoldosaival Róma ellen indult, VI Mithridatész elleni háborúból visszatérve, amikor a néppárti Marius került a főbb tisztségekbe. Most először fordult római légió Róma ellen. A néppártiakkat kivégeztette, korlátlan időre diktátorrá választotta magát. Halála után az ókor legnagyobb rabszolgafelkelése tört ki, a Spartacus féle felkelés (i.e 73-71) A felkelés elleni harcokban két kiváló hadvezér emelkedett ki, Pompeius és Crassus. A brundisiumi csatában Crassus legyőzte Spartacust A felkelést leverő két nagy hadvezér hatalma erősödött, amely a köztársaságot tovább gyengítette.

Ebben a nyugtalan korban emelkedhetett ki előbb Caesar, majd Augustus, a kor két talán legkiválóbb embere, akik közrejátszásával megerősödött a Római birodalom, és császársággá alakult. Ezáltal további évszázadokra a világ ura maradt A Caesar és Augustus név története Maga a Caesar név az ősrégi Julius-család egyik ágának az utóneve. Julius Caesar is egy ilyen patrícius családból származott, és eredetét Aneastól és ennek fiától, Juliustól vezette le az utónevét. Julius Caesar halála után pedig a római császárok és trónörökösök címe Octavianus és családjának uralkodó tagjai családi névként használják a Caesar nevet. Caligula császár után a császárok rendszerint Imperator címük és a személyes nevük közé illesztették. Hadrianustól kezdve a név azt jelölte, akit a császár utódjának tekintett. Diocletianus korában azok kapták, akik az Augustusok mellett a birodalom kormányzásával voltak megbízva.

A kelet-római birodalomban a Caesarok mindjárt a császárok után következtek. A XI században Alexios Komnenos a császár és a Caesar közé még egy Sebastokrator tisztséget iktatott. A latin Caesar névből származik a német Kaiser, az orosz cár, a magyar császár szó is. Az Augustus név fenségest, magasztost jelent. E jelzővel tisztelte meg ie 27-ben a római szenátus és a nép Octavianust, az első római császárt, amivel mintegy isteni tiszteletének alapjait rakta le. Utódai is felvették a nevet császári címükbe, Marcus Aurelius ráruházta Lucius Versusra is, mikor uralkodó társává tette. Diocletianus alatt tényleg megoszlott az uralom az Augustus nevet viselők között. Legutoljára II Ferenc német-római császár és magyar király viselte e nevet címében, de 1806-ban letette. Az Augustus címnek megfelelően Augusta volt a császár nejének jelzője. Líviát férje, Octavianus végrendeletében tüntette ki vele. Domitianus óta a

császár leányai is megkapták ezt címet Ifjúkoruk és kibontakozó jellemük Gaius Julius Caesar kr. e 100-ban július 12-én született Atyja Julius Caesar, ki a praetorságnál nem vitte tovább, Gaius 16 éves korában meghalt. Így a gondos nevelést a nagyműveltségű anyjától, Aureliától kapta, akit haláláig (i.e 54) nagy tisztelettel övezett Tanítói közül kiemelkedett M. Antonius Gnipho, aki a nyelv szépségeit sajátítatta el vele, így beszédeit és írásait ez jellemezte. Marius egy Juliát vett nőül, s unokaöccse, az ifjú Gaius, hévvel csatlakozott híres rokona táborához. Cinna leányát vette feleségül, és ezért a demokrata pártvezérség jogos örökösének tekintette magát. Rokonságának tagjai ugyan az optimatesek pártján álltak, ő azonban Mariust, nagybátyját követte, aki már 13 éves korában flamen dialis-szá választásával tisztelte meg. A győztes Sulla 82-ben azt követelte, hogy Cinna leányát, akit még 17 évesen

vett el, taszítsa el magától. Caesar érezte Sulla tekintélyének súlyát, a kérésének mégsem engedelmeskedett. Sulla haragját nem mutatta, de amíg a dictator élt, távoltartotta magát Caesar Rómától. Ez idő alatt elment Ázsiába, ahol Mitilene bevételénél kitűnt, majd Ciliciában az isaurok ellen harcolt. Caesar fogadott fia, Gaius Julius Caesar Octavianus i.e 63-ban született Apja C Octavius, anyja Atia, Caesar húga volt. Négy éves korában árva lett, és neveltetéséről Caesar gondoskodott, kinek vezetése és irányítása alatt az ifjú Octavianus feltűnő előmenetelt tanúsított. Tizenkét éves korában már annyira érett volt, hogy nagyanyja halálakor ő tartotta a halotti beszédet. Tizenötévesen elnyerte a férfiúi tógát, majd pontifexnek megválasztották Caesar különös gonddal ügyelt arra, hogy unokaöccse a haditudományokban a legkitűnőbb képesítést nyerje. Tervezte, hogy magával viszi a hadjáratokba A katonai ismeretek

elsajátítása érdekében Apolloniába küldték, ahol az itt eltöltött három év alatt nagy tudást szerzett. Caesar halálának híre is érte, és innen indult el Rómába, mert ő volt az örököse Caesar és Augustus jelleme fiatalkorukban kialakult, és életük során ezek a jellemek vezették el őket az egyeduralomhoz. A polgári pártvillogások Marius és Sulla között, melyek Caesar gyermekkorának elejére estek, már korán kifejlesztették szellemének nagy tulajdonságait. Megtanulta az embereket és viszonyokat alaposan kiismerni, és bizonytalan viszonyok között tudott várni, épp úgy, minta kellő pillanatban gyorsan reagálni. Termete ugyan nem volt robosztus, de az erőpróbákon mindig jeleskedett. Ifjúkora főleg a kicsapongásairól volt híres. Hatalmas adósságokat csinált, és idejét legszívesebben nőkkel töltötte (külsejével könnyen hódíthatott). Mindezek miatt elég későn indította meg igazán politikai pályáját, túl a

harmadik x-en. Augustusnak nem voltak ehhez hasonló kicsapongásai Az ő kiváló jelleme gyors fejlődésében mutatkozott meg. Termete elég kicsi volt, de az emberekben nézése és tudása tiszteletet ébresztett. Caesar fiatal kora óta pártolta, és tanítatta, így kiváló tanítatásban már tizenkilenc éves korában elég érett volt ahhoz, hogy a nagy előd halála után síkra lépjen. Politikai pályájuk eleje - út a triumvirátusokig Az ázsiai távollét után Julius Caesar Rómába visszaérkezve Sulla törvényei ellen még nem lépett fel, de Sulla hívei közül egyeseket bevádolt a törvényszék előtt. Ezzel felkeltette a közvélemény figyelmét. Ezután elment Rodoszba, ahol Molo rétor kezei alatt szónoklatokban tovább fejlődött. Ismét Rómába ment, évekig nem vállalt szerepet, kihagyta a Sertorius és Spartacus elleni háborúkat. Ehelyett a népet próbálta megnyerni ajándékokkal Egyúttal az akkori legbefolyásosabb emberhez, Pompeiushoz

csatlakozott. Ezalatt a nép szószólójaként lépett fel. Elsőként magasztalta Cinnát és Mariust Pompeius rokonát, Pompeiát vette nőül, ezzel is a kapcsolatukat igyekezett szorosabbá fűzni. Amíg Pompeius keleten tartózkodott, Caesar mindent elkövetett népszerűsége és befolyása megszilárdításában. Visszatérvén Hispániából, i.e 65-ben aedilis curulissé választották Rómát pazar épületekkel díszítette, a nép szórakozását a legfényesebb játékokkal biztosította. Ez ellenkezést váltott ki az optimaták közt, akik a Catilina-féle összeesküvésben való részvétellel vádolták meg. Mivel pártolta azt az indítványt, hogy Pompeius a sereg élén térjen vissza Rómába, a senatus eltiltotta hivatalától, de a nép mégis megerősítette ebben. A következő évben propretorként Hispánia helytartója lett. Ebben a gazdag Crassus segítette, aki hatalmas adósságáért jótállt Kormányzása idején javultak a tartomány viszonyai. Ie

60-ban hatalmas vagyonnal tért vissza Rómába, melyet a nyugati független törzsek elleni hadjáratokban szerzett. Innentől fő célja a konzulság volt. Mire Caesar halálhírére Octavianus Rómába ért, Antonius, Caesar egykori legközelebbi szövetségese, magához ragadta az uralmat. Az ekkor még csak tizenkilenc éves ifjú felszólította Antoniust, hogy adja elő Caesar hagyatékát. Ő azonban nem vette komolyan a szerinte éretlen fiút. Octavianus öröklött birtokait eladta, hogy Caesar végrendelete értelmében minden polgár megkapja 300 sestertiusát. Ezért a nép előtt nagy népszerűségnek örvendett, a veteránkatonák, és Antonius ellenfelei egyaránt támogatták. Cicero indítványára a senatus teljes hatalommal ruházta fel Octavianust, és megbízta Hirtous és Pansa consulokkal Antonius elleni hadjárattal. Véres, két napig tartó küzdelemben, Modenánál legyőzte Antoniust. A senatus nem szavazott diadalmenetet, hanem meg akarták fosztani

vezérségétől, a győztes Octavianust. Ezért ő is átlépte a Rubicon folyót, és Rómába tartott Itt kierőszakolta consullá választását. Ezután politikai ellenfelei helyett Caesar gyilkosai ellen indított szigorú vizsgálatot. Sextus Pompeiust száműzte, de Antonius és Lepidus ellen megszüntette az ellenük szóló rendeletet. Ezzel a viselkedéssel arra bírta Lepidust és Antoniust, hogy közeledjenek hozzá és találkozzanak. Caesarnak és Augustusnak is volt háttere a politikában, Caesarnak Marius, Augustusnak pedig maga Caesar, de mégsem volt kikövezett az út a siker felé. Caesar szónoklataival, és a nép megnyerésével egyre nagyobb tekintélyt szerzett magának, és idővel ifjú kori életének hátrányait ledolgozta. Augustusnak már fiatal korában élnie kellett képességeivel, és meg kellet mutatnia, hogy komolyan kell vele számolni. A népet ő is maga mellé állította, és a katonai sikerek sem maradtak el, ám tény, Caesar

örököseként jóval könnyebb volt a dolga. Azonban mindketten tudták, hogy céljuk eléréséhez szövetségesek kellenek, és közeledtek a kor nagy befolyású személyeihez. A triumvirátusok és bukásaik - út az egyeduralomhoz Caesar a konzuli hivatalt csak úgy érhette el, hogy i. e 60-ban, Magnus Pompeiussal és Licinus Crassussal megkötötte az első triumvirátust. Ennek a titkos szövetségnek a célja az volt, hogy egymást minden nemű törekvéseiben kölcsönösen segítik. Caesar ennek hála, ie 59-ben megválasztották consullá. Consulsága alatt teljesítette Pompeius vágyát, megjutalmazta seregét. Emellett polgár számára való földkiosztással a népet, a lovagok bérösszegének egyharmadának elengedésével a lovag rendet kötelezte el magának. Saját magának kiosztotta Galliát Illyricummal 5 esztendőre, mellé a senatus hozzácsatolta az alpeseken túli Galliát és egy negyedik légiót. Az okból, hogy távol tartsa Rómától Caesar azonban

tisztában volt azzal, hogy népszerűségben nem fogják felülmúlni távollétében. Ezenkívül két emberét juttatta consullá, leányát, Juliát Pompeiusnak adta feleségül, ő pedig Calpurniát vette el. Közben a senatus két leghatalmasabb emberét, Cicero-t és Cato-t Clodius által eltávolítatta Rómából. Caesar azzal a szándékkal indult Galliába ie 58 áprilisában, hogy nagy hódításokkal dicsőséget szerez, és egyúttal engedelmes, személyéhez hű hadsereget képez ki magának, valamint elég pénzzel látja el magát a további politikai céljaihoz. Nyolc évet töltött itt. A még független Galliában Biberacte-nél megverte a helvetákat Elszászban, Mülhausen környékén a szuév fejedelmet, Ariovistust győzte le, aki itt akart letelepedni. I e 57-ben a belgákat, egy évre rá Bretagne és Normandia népeit és Aquitaniát verte le. Ezután átkelt a Rajnán, majd Britanniában is megfordult, hogy a germánok és a kelták támadását

meghiúsítsa. Szigora miatt lázadás tört ki Vercingetorix vezetésével A kezdeti vereségek után Caesar legyőzte és körbezárta őket. Igaz ie 51-ben és 50-ben is voltak lázadások, de utána Galliában a római intézmények és szokások meghonosodtak. Caesar távozása után társai tekintélye csökkent, és a consulság eléréséhez Caesarra volt szükségük. Lucában találkoztak, és megújították a triumvirátust. Ie 56-ra két társa consul lett, majd utána Pompeius Hispániát, Crassus Szíriát kapta tartományként. Caesar Gallia helytartóságát 5 évre meghosszabbította. Crassus elment Szíriába, de Pompeius tartományait legátusaival kormányozta, és Rómában maradt. A senatus ie 52-ben egyedüli consulnak választotta, és támogatott minden indítványt, ami Caesar ellen szólt. Idő közben a köztük lévő kapcsok elszakadtak, Pompeius felesége, Julia meghalt, ugyanúgy, mint Crassus is. Ez az ellentét ie 49-re vezetett válságra, amikor a

senatus azt határozta, hogy Caesar mondjon le imperiumáról, és magánemberként fegyvertelenül jöjjön Rómába. Caesar azonban válaszként átlépte a határt Itália és tartománya közt, a Rubico folyót, mondván: Jacta alea esto, azaz: A kocka legyen elvetve. Két hónap alatt egész Itália ura lett, Pompeius Görögországba menekült, de Caesar hajóhad híján nem követhette. Előbb nyugaton akart rendet teremteni Rómában az államkincstárat hatalmába vette, és Hispániába ment, ahol Pompeius két legátusát, Afraniust és Petreiust Ilerdánál megadásra bírta, majd Massiliát meghódította. 11 napot töltött Rómában, ahol népszerű intézkedéseket léptetett életbe. Diktátor lett, így tetszés szerint irányíthatta a népgyűléseket. Párthívei léptek a fő hivatalokba 9 hónapig szabadon hagyta Pompeiust, aki nagyon megerősítette seregét, Caesar sokkal kisebb sereggel indult, i.e49-ben ellene, s Egyiptomban partra szállt. Először

Dyrrhachiont nem sikerült elfoglalni, ezért Tesszaliába vonult vissza, ahová Pompeius is követte. Itt Pharsalus mezején a döntő ütközetben, i.e 48 augusztus 8-án Caesar, az erőfölényben lévő ellenséget legyőzte, hidegvérűségének és hadvezéri ügyességének köszönhette ezt. Pompeius menekült, de Egyiptomban kivégezték. Caesar amint megérkezett Egyiptomba, eléhozták Pompeius levágott fejét, és pecsétgyűrűjét. I. e 43-ban Bonona melletti szigeten találkozott tehát Octavianus, Caesar örököse, Marcus Antonius, Caesar konzul társa, és Marcus Aemilius Lepidus, a lovasság parancsnoka, és itt megkötötték a második triumvirátust. Kiosztották maguk között a területeket, Octavianus kapta Afrikát, Szicíliát, Szardíniát, Lepidus Hispániát és narboi Galliát, Antonius a másik két Galliát. Az ellenségeiket, köztük Cicerót kivégezték, a katonaságot jutalmakkal maguk mellé állították. Majd Caesar gyilkosai, Brutus és

Cassius ellen indultak, akik keleten nagy haderőt gyűjtöttek. Az ütközetük Philippinél történt, ie 42-ben, itt Octavianus betegsége miatt nem vehetett részt, de Antonius teljes győzelmet aratott. Míg Antonius keleten maradt, addig Octavianus visszatért Itáliába, hogy veteránjainak az ígért földosztást végrehajtsa. Eközben összeütközésbe került Antonius fivérével és nejével, Fulviával, de sikerült őket Perasiában megadásra bírni. Antonius ezalatt sikertelenül harcolt a parthusokkal, és új csapatokat követelt. Octavianus azonban eleinte nem akarta megengedni, hogy Itália földjére lépjen és már-már összeütközésre került a dolog, de a két triumvir barátai kicsikarták a brundisiumi szövetséget i.e 40-ben Ebben a provinciákat újra felosztották maguk közt Octavianus kapta nyugatot, Antonius a keletet, míg Lepidus Afrikát. Míg Antonius tovább folytatta ütközeteit a parthusok ellen, azalatt Octavianus legyőzte Sextus

Pompeiust, és diadalt aratott a dalmatákon és pannonokon. Lepidus szembe fordult Octavianussal, de ő Szicíliában legyőzte, lemondatta és száműzte. Így a birodalom már csak két ember kezén maradt. Antonius közben Egyiptomban élte napjait a szépséges Cleopatra-val, de ez a viszony és Egyiptomi intézkedései annyira felháborította a rómaiakat, hogy őt a haza ellenségének nyilvánították, Cleopatra-nak meg megüzenték a háborút. A háborúra ie 31-ben Actiumnál került sor. Antoniusnak kb 100 000 gyalogosa és 12 000 lovas katonája lehetett, 500 hajós tengeri haddal. Octavianus serege 80 000 gyalogost, 12 000 lovast számolt, 250 kisebb és könnyebben kormányozható hajóval. Antonius táborában nagy elégedetlenségek és járványok dúltak. Maga Antonius sem bízott a sikerben és már a harc kezdetén a menekülő Cleopatrahoz csatlakozott, nélküle a seregét Octavianus serege Agrippa vezetésével megadásra bírta Ezután Antonius, majd az őt

eláruló Cleopatra is öngyilkos lett. Mind Caesar, mind Augustus szövetséget kötött koruk két meghatározó emberével. Ezeknek a szövetségeknek sok hasonlósága volt. Caesar és Augustus két társa közül az egyik volt képes tartani velük a lépést, ez volt Pompeius és Antonius. A harmadik triumvir mindkét esetben igaz, nagy hatalommal rendelkezett, de vetélytársa nem lehetett társainak, Crassus meghalt, Lepidust száműzték. Az első triumvirátust azért kötötték, hogy egymást segítve a főbb tisztségeket megszerezhessék, a második triumvirátus Caesar gyilkosai ellen jött létre, de a sikerek után megromlott a viszonyuk, és a két fő triumvir egymás ellen fordult az egyeduralom megszerzésének érdekében. Caesarnak az volt az előnye társával szemben, hogy galliai helytartósága idején hozzá hű hadsereget szerzett, Augustusnak pedig ellenfele Cleopatra-val való viszonya könnyített helyzetén. A döntő ütközetben Caesar és Augustus

egyaránt győzött kisebb haddal is, köszönhetően katonai képességüknek, és ellenfelük megingásának. Ellenfelük halálával Caesar és Augustus előtt nyitva állt az út az egyeduralom felé. Egyeduralmuk és haláluk A pharsalusi diadala után Caesar Alexandriában Cleopatra bájai annyira lenyűgözték, hogy beleavatkozott a közte és testvére, Ptolemaios közt dúló háborúba. A emiatti csőcselék lázadást alig bírta lenyomni. Csak ie 47 júniusában hagyta el Egyiptomot, innen ElőÁzsiába ment, hogy onnan Pharnakes királyt visszaűzze országába Innen írta Rómába ezt a három szót: veni, vidi, vici, vagyis: jöttem, láttam, győztem. Rómában helyreállította a külső rendet. Aztán távolléte alatt 5 évre consullá választották, a tribuni hivatalt és a diktatúrát élete végéig megkapta. Eközben Pompeius párthívei megerősödtek, Afrikában Cato és Scipio Metellus, Hispániában pedig két fia, Cneius és Sextus. Caesar előbb

Afrikába vezette seregét, és Thapsusnál i.e 46 április 5-én győzedelmeskedett és Numidia egy részét római provinciává alakította. Visszatérve Rómába 4 hónapig ünnepelte diadalmait Gallia, Egyiptom, Pharnakes és Juda királyok felett. Ez idő alatt a népet hatalmas ünnepélyekkel, játékokkal, vendéglésekkel, ajándékokkal kápráztatta el, katonáit nagy jutalmakkal árasztotta el. A naptárt az alexandriai Sosigens matematikus által kijavította. Saját nevének emlékére a Forum Julit építette fel. Hatalmi állása megerősödött, a diktatúrát 10 évre kapta, emellett a praefectus morum kitüntetését. Cenzorként eldöntötte, ki tartozhat a senatusba, amit felemelt 900 főre Egyeduralkodó azonban még nem volt, ugyanis Hispánia még mindig Pompeius fiainak kezén volt. Eredménytelenül töltött hónapokat dél Hispániában, végül ie 45 Március 15-én a döntő ütközetben Caesar hősies küzdelemben győzött. Szint Istenként tisztelték,

amikor visszatért Rómába. Diktátorrá tették élete végéig, megkapta maga és utódai számára az imperátori címet. A Quintilis hónapot róla Júliusnak nevezték el, a Quirinus templomában szobrot emeltek neki, ami istenként ábrázolta, ekkor már minden hatalom az ő kezében összpontosult. Azonban nagyságát az is mutatta, hogy az alkotmányhoz nem nyúlt. Megtehette volna, hogy a köztársasági alkotmány megváltoztatásával magának törvényben is biztosítsa az egyeduralmat. Tevékenysége mégis csak a politikai és társadalmi viszonyok javítására irányultak. Telepítésekkel próbálta levezetni a társadalmi feszültségeket, ki akarta terjeszteni a római jogállást a provinciákra (hadseregébe és a senatusba is bevonta a provinciabelieket), bevezette az aranydénárt, rendszerbe foglalta a törvényeket. Törvényiben korlátozta a fényűzést, uzsoráskodást, büntette a hivatalok cseréjét, vesztegetést, házasságtörést, lázadást, a

tartományok igazgatását enyhítette. Néhai ellenfeleivel engedékenyen bánt, de a polgárháborút követő nyugalom csak látszólagos volt. Az optimaták tartottak attól, hogy Caesar a királyi koronára áhítozik. Erre alkalom lett volna az ie 44-re tervezett parthusi hadjárat, erre azonban nem került sor. Mintegy 60 ember, főleg senatorok, összeesküvést szerveztek élete ellen. Élén Marcus Brutus és Gaius Cassius Longinus álltak Ie 44 március 15-én, vagyis március idusán a senatus Pompeius kúriájában gyűlést hívott össze. Felesége rosszat álmodott, és kérte Caesart, hogy ne menjen el, emellett egy jós is rossz előjeleke látott áldozás közben. Antonius már megkapta a parancsot, hogy oszlassa fel a senatust, de Brutus gúnyos szavaival rábírta Caesart, hogy kövesse a senatusba. A megállapodás szerint az első, aki Caesarhoz közeledett, Tillius Cimber volt, hogy a száműzött testvérének kegyelmet kérjen. Amint Caesar a válasszal

késett, lerántotta tógáját - ez volt a jel a támadásra Az első döfést P. Servilius Casca intézte, a többiek követték Mikor Brutust meglátta gyilkosai között, állítólag így kiáltott föl: Et tu mi fili Brute? (Te is fiam, Brutus?). 23 késszúrástól esett holtan össze, Pompeius szobránál Caesar. Antonius halálával a polgárháborúk kora véget ért, és az erkölcsében megromlott, hanyatló köztársaságot egy új államforma, a császárság váltotta fel, mely Octavianus nevéhez fűződik. Mostmár az a csekély ellenzék is elsodródott, mely Octavianus nevéhez fűződik Mostmár az a csekély ellenzék is elsodródott, mely a köztársaságot védte Caesar idejében, így Octavianus előtt nem volt többé akadály a római császárság megalapításában. Octavianus továbbra is fenntartotta a köztársaság látszatát. A harcok után továbbra is megválasztották imperatornak, tehát az egész hadsereg az irányítása alá került. Míg Caesar

a senatus hatalmát igyekezett szorítani, addig Octavianus 600-re csökkentette a létszámát és a censura jogával az oda nem illőket kitörölte. A senatus tekintélyét azzal is növelte, hogy mint princeps vezette a tárgyalásokat. Igyekezett fenntartani a köztársaság látszatát, és ez a rang sem volt egybekötve a hatalommal, mégis a legmagasabb polgári tisztség volt, amit élete végéig viselt. Ezért kapta monarchikus kormányformája a principátus nevet. Augustus sorba vette fel a főbb tisztségeket, Lepidus halála után pontifex maximus méltóságát, a consul és tribunus mellett, de az olyan tisztségeket elutasította, amely az egyeduralmát jelenti. Munacius Plancus indítványára az Augustus melléknévvel jutalmazták meg, a birodalom atyjának tekinteték. Caesarral teljesen ellentétes politikát folytatott. A római polgárjogot nem osztogatta Az új rendszert okosan ápolta, az előkelőket senatori és lovagrendű hivatalokkal árasztotta el,

a népnek mulatságokat és gabonát adott. Emellett 200 000 polgárnak adott mindennapi ingyen kenyeret. Hatalmának alapja a hadsereg volt, melyet nagy gonddal szervezett, állandósította és növelte is számát. Uralkodásának vége felé 25 légió, vagyis segédcsapatokkal együtt kb 300. 000 fő állott rendelkezésére az egyes provinciákban elosztva Saját személyének biztosítására testőrgárdát, 9 pretoriánus csapatot szervezett, melyek Róma kapuja előtt állomásoztak. Ilyen nagy haderő mellett Augustus mégis óvatos volt a hódítások terén Azonban a szükség hozta a harcokat. Meg kellett erősítenie a Rajna mentén húzódó határvonalat, biztosítania kellett Armenia, Júdea hűségét, s megtörnie a parthusokat éppen úgy, mint igája alá vetni az afrikai népeket. Keleten megelégedett a parthusok hatalmába került római foglyok és hadi jelvények visszaszerzésével. Általában Augustus hadjáratai kisebb-nagyobb véráldozatokat

igényeltek, de sikerrel végződtek. Hispániába meghódítatta a cantabereket és asturokat. Afrikában és Kis-Ázsiában a római határokat kikerekítette Vipsanius Agrippa segítségével elfoglalta Pannóniát (i.e 9) és Moesiát Mostoha fiai, Nero Drusus és Nero Tiberius pedig Noricumot (Stiria), Vindeliciát (Bavaria) és Rhaeatiát (Tirol) vették be. A római lobogók épp oly dicsőséggel járták körbe a világot, mint Caesar idejében Ehhez azonban nagyban hozzájárult Agrippa személye is. Többször berontott germániába is, de sikerült a germánoknak visszaszorítani őket a Rajna bal partjára. Ezek a harcok azonban csak a birodalom szélein voltak, így nyugalmát és jólétét semmi sem zavarta. Itália Augustus uralma alatt végre békét élvezett és kiheverhette a hosszú polgárháborúk csapásait. A provinciákra is jobb kor köszöntött, a helytartók zsarolásai megszűntek. Az Augustussal kezdődő belső béke, a Pax Romana még utána két

évszázadig tartott. Uralkodásának idején kitűnő, sűrű úthálózatokat épített ki a birodalom mindenütt. Legtöbbet talán Róma városa köszönhette neki. Majdnem igaz volt a mondása: téglavárosból márványvárost teremtett Nagy építkezéseiben Agrippa és Maecenas támogatták. Ő építette Mars templomát, a capitoliumi Jupiter-templomot, Apollo Palatinus templomát könyvtárral. Livia és Octavia csarnokait, Gaius és Lucius emlékére egy bazilikát, Marcellus-színházat s más díszes épületeket, mind márványból. Augustus idején ie 30-tól kezdve béke uralkodott Rómában, ennek megfelelően a jólét is növekedett. A művészetek virágzásnak indultak és kora a római birodalom fénykora lett. Mint az irodalom pártfogója is örök emléket szerzett magának, a kor nagy költői, Vergilius és Horatius egy szebb jövő megteremtőjeként ünnepelték. Életét megkeserítették Julia leánya kicsapongásai. Maga Augustus három házasságot

kötött Első nejétől a hírhedt Clodius lányától elvállt, második nejét, Scriboniát Julia lányának születése után eltaszította. Harmadik feleségét, Liviát Tiberius Nero-tól ragadta el A nő magával hozta Tiberiust és Drusus fiát. Kr u 14, augusztus 19-én halt meg, 77 évesen, természetes halállal, bár a nép szerint egy ideig, Livia mérgezte meg, de ez nem bizonyított. Hagyatékának fő örökösévé Liviát és Tiberiust tette. Julis Caesar és Gaius Octavianus Augustus egyaránt elérte az egyeduralmat. Caesarnak miután legyőzte Pompeiust, már nem akadt komolyabb ellenfele, de a tényleges egyeduralma csak i.e 45-ban kezdődhetett Nem tudni, hogy helyes politikát folytatott volnae, mert egy évre rá megölték, így félbeszakadt munkássága Augustus szerencsésebb volt, ugyanis 44 évig volt hatalmon. Ez idő alatt megindult a birodalom békéje, fellendülése, és halála után Tiberius örököse gond nélkül követhette a trónon. Augustus

dinasztiája, a Julius Caesar dinasztia i.sz 68-ra kihalt, de az uralkodása idején kezdődött Pax Romana még 200 évig fennmaradt. A halála után a principátus még közel 300 évig a római birodalom kormányzati rendszere maradt. Caesar sokkal karizmatikusabb személy volt, sikeres politikus, hadvezér, kiváló szónok és író. Könyve, a De bello Gallico, amiben leírja Gallia elfoglalását, az akkori irodalom egyik remeke. Legjelentősebb lépése mégis Gallia elfoglalása volt, ez a terület sokáig római befolyás alatt maradt. Tehát Augustus a későbbi történelmére jóval nagyobb hatással volt, mint a jóval híresebb elődje, Caesar. Adalékok 1.) Érdekességek Julius Caesar és Augustus életéből Julius Caesar Caesar is ember volt, és rendelkezett nagyon is emberi, sőt gyarló tulajdonságokkal. A külsejére, megjelenésére mindig sokat adott. De kénytelen volt beletörődni, hogy az idő hatalmas keze megritkította a haját. Már abban az

időben is több megoldás kínálkozott a hiú férfiak számára e probléma megoldására. Ő először hátulról előre fésülte a haját, de amikor már nem volt mit fésülnie, a babérkoszorú állandó viselője lett. Házát is saját igényei szerint rendezte be, és egyik villáját csak azért romboltatta le, mert nem egészen felelt meg neki. S persze a nők! Bár idővel beadta a derekát és családot alapított, az asszonyok csábításának legyen bár a hódító hajadon vagy férjezett, nagyon ritkán tudott nemet mondani. A bornál viszont kitűnően tudta a mértéket tartani, s katonai sikerei szinte az eget verték. Az embereit olykor a leglehetetlenebb időben, minden ok nélkül parancsolta csatasorba, hogy azok hozzászokjanak ahhoz, hogy mindig és mindenhol, még a legváratlanabb támadást is vissza kell verni. Mindössze háromszor kapott ki ellenfelétől, s előfordult, hogy maguk a harcosok akartak visszavágni a legyőzőnek. Ha az a hír járta,

hogy az ellenfél nagyon erős, Caesar nem hallgatta ezt el, hanem még inkább eltúlozta. Katonái olykor róla írt gúnydalokkal szórakoztatták egymást és a diadalmenetek során a népet, és ez Caesart nem idegesítette, sőt még élvezte is (a reklám már ebben az időben is fontos volt). De nem csak az embereivel, hanem még a lovával is jól bánt, amely saját istállójában született, ráadásul még Venus Genetrix temploma előtt szobrot is állíttatott kedvencének. Lóháton rövid idő alatt nagy távolságot tudott megtenni. Előfordult, hogy még saját futárát is beérte Egyik reggel azzal búcsúzott el az anyjától, hogy vagy mint pontifex maximus tér vissza, vagy sehogy. Hosszabb ideig sosem tudott haragudni, és talán mindig készen állt a békülésre. De egy-egy mondata vagy cselekedete –- jó tulajdonságai ellenére -– mégis elég okot adott arra, hogy megöljék. A gyilkosok csak néhány évvel élték túl áldozatukat, s talán egy sem

volt köztük olyan, aki maga is nem erőszakos halállal halt meg. A nép sokáig gyászolta Caesart, de úgy tartották, hogy az istenek felvették soraikba. Mi köze van Julius Caesarnak a császármetszéshez? Az anya hasüregéből a magzatot a világra segítő műtétet császármetszés néven ismerik, valószínűleg azért, mert az idősebb Plinius, az I. században élt római történetíró már így említette Egyébként ez a legrégibb műtéti beavatkozások egyike; szerepel a római, a görög, a hindu és a perzsa mitológiában is. Plinius feljegyzései szerint a műtét a császármetszés elnevezést azért kapta, mert Julius Caesar ilyen beavatkozás segítségével látta meg a napvilágot. Sokkal valószínűbb, hogy a műtét latin elnevezése (sectio caesarea) nem Caesar nevéből, hanem a latin caedere (kivágni) igéből ered. Augustus Élete során, több betegségen esett át, s voltak olyanok is, amelyek minden évben meghatározott időpontban tértek

vissza; a nyári forróságot és a téli hideget egyaránt rosszul viselte. Örült, ha ragyogó szemében isteni erőt láttak lakozni, és "akire erősen rászegezte nézését, az, mintha napfény vakítaná, lesütötte tekintetét". S hogy teljes legyen a kép szőke, "a szemöldöke egészen összeért; füle közepes nagyságú; kiálló és lefelé görbülő az orra; arcszíne a fehér és a napbarnított szín keveréke", a foga azonban "ritkás, kicsiny és recés felületű volt", ráadásul nem volt egy óriás. Julius Marathus öt és háromnegyed lábnyira becsülte. A honvédelem terén néhány dolgot megváltoztatott és ősi szokásokat is visszaállított. A katonai fegyelmet szigorúan vette, a forrongásokat, összeesküvéseket a kezdet kezdetén elfojtotta, és elmondhatjuk, hogy nem volt az a kifejezetten vesztes típus. Csatában mindössze kétszer szenvedett a serege vereséget, de mindkettőt Germániában és

távollétében. A Lollius-félét, amely inkább szégyenletes volt, mint káros, és a Varus-félét, amely majdnem megsemmisítő erejű volt. Szegény Augustus a hír hallatára, annyira összeomlott, hogy megnövesztette a haját, szakállát, "s miközben fejét az ajtófélfához verdeste, ilyeneket kiáltozott: Quintilius Varus, add vissza légióimat". Augustus hitt mind a szerencsés, mind a baljós előjelekben. Rosszat sejtett, ha reggel előbb a bal, majd a jobb cipőjét húzta fel, de nagyon örült annak, amikor megtudta, hogy Capri szigetén odaérkezésekor egy gyerek tölgyfa újra kihajtott. Születését és trónra lépését is különös álmok előzték meg. Édesanyja, "Atia nem sokkal születése előtt azt álmodta, hogy belei kinőnek testéből, s nyúlnak, egyre nyúlnak, végül elborítják az eget-földet. Octavius, az apa megálmodta, hogy Atia méhe a felkelő nap sugárkévéjét ontja magából." De a kis császárjelölttel is

több furcsa dolog történt. Egyszer például, mikor még beszélni sem tudott, nagyapja Rómához közeli villájában ráparancsolt a brekegő békákra és azóta sem "zajong" ott egyetlen béka sem. Kevés kivetnivaló szenvedélye volt Például nagyon szeretett kockázni, rajongott a drága bútorokért és bronzedényekért, de mindezektől függetlenül mértéktartóan élt. 2.) Római érmék képgyűjteménye Római dénár Julius Caesar arcképével. Az Római aranypénz Kr e 41-ből, Marcus érem túloldalán Róma istennő képmása Antonius és Octavianus arcképeivel (A bécsi látható. (A berlini királyi éremtár császári éremtár gyűjteményeiből.) gyűjteményéből.) Római dénár Brutus arcképével, melyet Római aranypénz Kr. e 38-ból, Lepidus Ázsiában veretett Praetorius Cestianus arcképével. Túloldalát Róma istennő lándzsás hadvezér. Az érem túloldalán két tőr és a alakja díszíti. (A bécsi éremtár szabadság-sipka

van ábrázolva, alatta: EID. gyűjteményeiből) MAR. (Idus Martiae), amely napon Caesart meggyilkolták. (A berlini királyi éremtár gyűjteményeiből.) Római ezüstpénz, Augustus és lánya, Julia arcképével. (A bécsi császári éremtár gyűjteményeiből.) BIBLIOGRÁFIA:  Révai nagy lexikona  Michael H. Hart: 100 híres ember - Budapest, 1998, Magyar könyvklub  Ki kicsoda a történelemben - Budapest, Laude Kiadó  Tolnai világtörténelme - A római birodalom - Budapest, Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó-vállalat kiadása (2. Kiadás) Internet:  www. heurekahu  www. origohu  www. korridorhu  www. yahoocom  www. googlehu  www. googlecom  www.startlaphu  Egyéb helyek: Pallas nagy lexikona weboldala; Híres Bogarasok weboldala; Nagy Képes Világtörténet weboldala