Történelem | Tanulmányok, esszék » Szent Margit és a Margit-sziget történelme

Szt. Margit / Margit sziget történelme Margitsziget, egykor római vezérek nyaraló és temetkezési helye volt. Ekkor urak szigetének nevezték ( Insula dominorum). Attila királyi székhelye a sziget mellett a mai Ó-Budán volt, s a Duna gyöngyét valószínűleg kőoszlopokon nyugvó híd kötötte össze Attila székhelyével. Ugyanúgy, mint ő, Árpád is vadaskertül használta az ős vadonszigetet, mely rendkívül gazdag volt nyulakban, innen is ered a későbbi neve. Akkoriban még a király első tanácsadói az érsekek és a püspökök voltak, s az esztergomi érsek palotát építtetett a szigetre, melyet erősítésül kisebb várakkal és erődítésekkel látott el. IV. Béla gyakran töltött hosszabb időt a szigeten A tatárjárás alatt nemcsak, hogy nem kapott külföldről segítséget, de még saját nagyurai is azt akarták, hogy veszítsen, mert úgymond ,,akkor ők kedvesebbek lesznek a király előtt, s majd jobban becsüli őket˝. A tragédia és az

ország pusztulása közepette Béla király hitvese, Mária királyné éppen várandós volt, s mivel a menekülés közben két gyermeküket is elvesztették (Katalin, Margit) ezért a házaspár fogadalmat tett, hogyha az ég országukat megmenti a szörnyű pusztulástól és az azt követő ínségtől és a születendő gyermek leány lesz, azt az istennek fogják szentelni. MARGIT ÉLETE Mária királyné a klisszai várban 1242-ben leány gyermeknek adott életet, akit elhalt testvére emlékére, valamint annak emlékére, hogy Béla király atyja Jeruzsálemi Endre, szentföldi hadjáratából szent Margit vértanúnak fejét hozta el, szintén Margitnak kereszteltek. A gyermeket 3 éves korában egy főnemes özvegyére, Bodomér Tamásnéra bízták, ő nevelte négy és fél éves koráig. Ekkor a királyné az özvegy kíséretében a veszprémi domonkos-rendű apácák kolostorába vitte s a Boldogságos Szűznek ajánlotta fel. A nevelőnő mindvégig Margit mellett

maradt, s Olympia néven apácaruhát öltött. A kislány csöndes, szófogadó és engedelmes volt. Öt éves korában már felvette a rend öltönyét, s szemtanúk szerint imára kulcsolt kézzel, égnek emelt tekintettel úgy nézett ki, mint egy igazi angyal. Hét éves korában már olyan szigorúan tartotta a ház szabályait, hogy ciliciumot is kért. Ez egy kecskeszőrből készült testet dörzsölő anyagból készült öv volt, melyet a régi szerzetesnők a csupasz derekukon viseltek. Szerénységében és egyszerűségében annyira ment, hogy mindig a legsilányabb ruhában járt, s kérte a nővéreket, hogy ne szólítsák őt királyi hercegnőnek. Szülei szerették volna, ha közelebb van hozzájuk, s ezért Béla király elhatározta, hogy kedvelt nyaralóhelyén, a Nyulak szigetén a Boldogságos Szűz tiszteletére nagyszerű templomot és melléje apáca kolostort építtet, s ide telepíti a domonkos rendű apácákat. A gyönyörű templom s a kolostor el is

készült s Béla király 1255-ben oklevelet adott ki, amelyben tudatja a nemzettel, hogy szent fogadalmát teljesítette. A veszprémi apácák és Margit azonban már 1252-ben, tehát a kis hercegnő 10 éves korában már áttelepültek a szigetre. Ekkor a szigetet Szűz Mária szigetének nevezték el, s rajta a várakon kívül több kolostor is volt. Így a premontrei prépostság rendháza és temploma is, mely valószínűleg a 12század elején épült. Azonkívül a domonkos szerzeteseknek is volt a szigeten templomuk és rendházuk, melyet egyes kutatók szerint Vak Béla alapított, vezeklésül azért, mert felesége Ilona legyilkoltatott 68 nemes urat, kiket az ő megvakíttatásában bűnrészesnek ítélt. A domonkos rendi apácák szigeti zárdája volt az ország legnépesebb zárdája, hiszen az apácák létszáma rövid idő alatt 70-re emelkedett. Pest és Buda legelőkelőbb közönsége járt a templomukba, s még a téli jégzajlás sem tartotta vissza a

vallásos nőket, hogy gályáikon oda ne zarándokoljanak. Mivel a sziget senki elől nem volt lezárva, nyaranta ezrével jöttek messzi földről is az emberek, hogy láthassák ezt a szép helyet, ahol a királyleány él és imádkozik. 1254-ben Mária Umberto atyának (az ország fő kormányzójának) tette le a szerzetesi fogadalmat. Ez alkalommal a király díszes kegytárgyakat adományozott a templomnak A rendház főnöke pedig az egykori nevelőnő, Olympia nővér lett. A rend főnökasszonya oly szigorúan megtartotta a ház szabályait, hogy még magával sem tett kivételt. Húst nem ettek, bort nem ittak, vászonruhát nem viseltek, ágyuk, puha párnájuk nem volt, földre terített durva pokrócon aludtak. Mária derekán két ujjnyi széles vasövet hordott, lábán pedig olyan sarut, melybe szögek voltak verve, s hegyes végük a talpába fúródott. Halvány és gyönge volt, mégis állandóan sanyargatta magát. Alázatossága nem ismert határt Még a

cselédmunkát is ő végezte Ha valaki megbántotta, még ő kért bocsánatot. Ha családja ajándékot küldött neki, azokat mind egy szálig szétosztotta a szegények között. A pesti Szent Antal templomában Szent Miklós püspök emlékére oltárt állíttatott, remek oltárterítőt és misemondó ruhákat hímzett. A beteg apácákat odaadóan ápolta. II. Ottokár cseh király, mikor meglátogatta a rendházat s meglátta Margitot, annyira megtetszett neki, hogy édesapjától feleségül is kérte. A királyi pár örült az ajánlatnak, s IV Sándor pápa fel is oldozta Margitot egyszerű szerzetesi fogadalma alól, de ő annyira megijedt attól, hogy kitaszítják csendes magányából hogy tiltakozásul még teste megcsonkításával is fenyegetőzött. Margit megelőzve a további ilyen jellegű problémákat, letette a már feloldozhatatlan szent fogadalmat, s 1261 pünkösd napján felvette az apácafátyolt. A királyi családban történt szomorú események sem

hoztak Margit lelkének megnyugvást. Előbb az idősebb fiú kezdett belháborút az atyja ellen, majd következett a fiatalabb fiú, Béla herceg korai halála (1269), s rá egy évre az édesapa IV. Béla Margit kezei között halt meg Ekkor már ősz volt s Margit teste annyira legyöngült a sok szenvedéstől és önsanyargatástól, hogy a kemény téli időszakban ágynak esett, s 1271 januárvégén meghalt. Még nem volt 29 éves, s mégis egy negyed századot töltött apácaruhában. Margitnak számtalan csodát tulajdonítanak, többek között a gyermek IV. (Kun) László felgyógyulását súlyos betegségéből. Továbbá a szülő nők még több száz évvel később is Margit övét szorongatták, hogy könnyebben szüljenek. SZENTTÉ AVATÁSA Királyaink a pápáknál hat ízben sürgették, hogy szentté avassák Margitot. Mégis csak 1641-ben sikerült a boldogok sorába iktatni. Közben Buda törökök általi elfoglalása után testét az apácák elvitték

előbb Nagyváradra, onnan Nagyszombatra, majd Pozsonyba. Csontjait később ereklyeként elajándékozták. A pozsonyi klarisszák később visszaköltöztek Budára, de már csak Margit oltárával. Árpádházi Margit szentté avatására 1943-ig kellett várnunk