Nyelvtanulás | Magyar » A bővítmények. A tárgy, a határozó és a jelző. A mondatrész és a szófaj összefüggései

A bővítmények. A tárgy, a határozó és a jelző A mondatrész és a szófaj összefüggései. Tárgy: valamely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítménye, azt nevezi meg, amire a cselekvés irányul, illetve ami a cselekvés eredményeképpen létrejön. Szófaja: • főnév • főnévi névmás: Csak mit hozzád írok. • főnévi igenév: Jól tud sakkozni. • bármely más szófaj főnévi értelemben: Egyet mondok, kettő lesz belőle. Fajtái: • határozott: ha jelentéstartalma egy jelpéldányra vonatkozik. Határozott tárgyra az igei alaptag határozott (tárgyas) ragozása, azaz az igei személyragjai utalnak. • határozatlan Kettős és összetett tárgy • lát, hall, érez igék mellett két tárgy van: Láttam a delfineket cicázni. • összetett tárgy: Szeretnék tanár lenni. Határozott értékű tárgy: olyan bővítmény, amelynek formai ismérve tárgyi bővítményre utal, jelentése azonban a határozók közé sorolná: S addig

ösztökélte, addig korbácsolta. Tárgyi bővítmény alaptagja • igei állítmány: Becéztek minden kicsikét, aranyhalat, kutyát, csibét. Határozó: az a mondatrész, amely a mondatban valamely más mondatrészből kifejezett cselekvésnek a körülményeire mutat rá. Szófaja: • főnév • főnévi igenév: Elmegyek napnak Indiába sütni. • főnévi névmás • határozószó • határozói igenév • melléknév • melléknévi igenév • számnév Kettős és összekapcsolt határozószó • kettős: egy kezdő- és egy végpontra utal: évről évre • összekapcsolt: a tagok között az egység az alárendelő szintagmatikus kapcsolatból alakult: két méterre innen Fajtái: 1. Helyhatározó: a mondatban kifejezett cselekvés, történés, létezés körülményeit határozza meg. Kifejezőeszközei: • ragos főnév: ban, on, ról, tól, ra, ig • névutós főnév: alatt, alá, elé, előtt • határozószó: itt, ott, innen 2. Valóságos

időhatározó: a cselekvés, létezés, történés időpontját vagy időtartamát, illetőleg annak kezdő- vagy végpontját határozza meg. Kifejezőeszközei: • ragtalan főnév: nap, hét, hó • ragos főnév: kor, ban, on, tól • névutós főnév: múlva, ezelőtt, után • határozószó: ekkeor, ezután • határozói igenév 3. Számhatározó: a cselekvés gyakoriságára, időben való ismétlődésére mutat rá (hányszor?) Kifejezőeszközei: • ragtalan melléknév • ragos főnév v. melléknév: an, en, ul, ül, • névutós főnév: szerint, nélkül • határozószó: így, éppúgy 4. Eszközhatározó: azt az eszközt jelöli meg, amely által a cselekvés lejátszódhat Kifejezőeszközei: • ragos főnév: val, vel • névutós főnév: által, révén • árán, segítségével 5. Fok- és mértékhatározó: a cselekvés lejátszódásának intenzitására utal Kifejezőeszközei: • ragos névszó: ig, an, en (Körme szakadtáig.) •

ragtalan névszó: Borzasztó olcsón vettem. • névutós névszó: felül, túl • határozószó: annyira, aránylag, nagyon 6. Tekintethatározó: a cselekvés közben fennálló helyzet milyen megszorítással, milyen szempontból érvényes (mire nézve? milyen tekintetben?) Kifejezőeszközei: • ragos névszó: ral, ban, ben (Gyenge vagy, öcsém, így szemre.) • főnévi igenév: Hallani hallom, de érteni nem értem. • névutós névszó: nézve, tekintve, szempontjából • „általában” határozószó 7. Okhatározó: azt az elindító, kiváltó körülményt határozza meg, amelynek okozataként a cselekvés végbemegy. (miért? mi okból?) Kifejezőeszközei: • ragos névszó: tól, ból, ra, ért (Forgott a szeme az idegességtől.) • névutós névszó: miatt, felől • határozószó: ezért, emiatt, ennél 8. Célhatározó: a cselekvés milyen cél elérésére irányul, illetve valamely személy vagy dolog milyen célra alkalmas.

Kifejezőeszközei: • ragos névszó: ért, ra, hoz, nak, ba • főnévi igenév: menjetek a piacra sírni • „végett” névutó • határozószó: evégett, azért 9. Állapothatározó: valamely személynek vagy dolognak a cselekvés, történés, létezés közben fennálló állapotát határozza meg. (hogyan? milyen állapotban?) Kifejezőeszközei: • ragtalan melléknév: Illetlen mért hagyod kupádat? • ragos névszó: n, on, ban, ul (Rongyosan is jó ez nékem.) • határozói igenév: Halva találták Bárczi Benőt. • határozószó: éhen, szomjan, mezítláb • névutós névszó: kívül, nélkül, gyanánt 10. Körülményhatározó: a cselekvéstől, illetve hordozójától független körülményekre utal (hogyan? milyen körülmények között?) Kifejezőeszközei: • ragos névszó: ban, n • névutós névszó: közt, között, nélkül 11. Társhatározó: azt a személyt vagy dolgot nevezi meg, akivel vagy amivel az alanytól, tárgytól

megjelölt személy, dolog együttlét vagy együtt cselekvés állapotában van. (kivel? kikkel?) Kifejezőeszközei: • ragos névszó: val, vel, stul • névutós névszó: együtt • határozószó: együtt 12. Eredethatározó: azt a személyt, dolgot határozza meg, amelyből vagy amelytől valamely más személy, dolog, cselekvés vagy állapot létrejön, ered, származik. Kifejezőeszközei: • ragos névszó: ból, ből, tól, ról • névutós névszó: közül • határozószó: innen, onnan, honnan 13. Eredményhatározó: arra mutat rá, hogy valamely személy vagy dolog a cselekvés eredményeképpen mivé, illetőleg milyenné lesz, tehát az új állapotot fejezi ki. Kifejezőeszközei: • ragos névszó: vá, ra, ba „lánggá csurran a jég” • határozószó: Kétfelé kell vágni. 14. Részeshatározó: azt a személyt nevezi meg, akinek a számára, javára vagy kárára válik, történik vagy van valami. Kifejezőeszközei: • • ragos

névszó: nak, nek névutós névszó: számára, részére 15. Hasonlító határozó: az alaptagjául szolgáló középfokú melléknév, számnév mellett azt a személyt jelöli meg, akihez történik a hasonlítás. Kifejezőeszközei: • ragos névszó: nál, nél Jelző: megjelöli alaptagjának minőségét, mennyiségét, birtokosát, illetve utólag értelmezheti vagy azonosítja. A jelzői bővítmény alaptagjával jelzős szerkezetet alkot, amelyben a bővítmény a jelző, az alaptag a jelzett szó. 1. Minőségjelző: jelzett szavának külső, belső tulajdonságát határozza meg • minősítő jelző: milyen? miféle? • megkülönböztető jelző • állandó jelző: szoros kapcsolatban áll alaptagjával (Erős Ágost) • kiemelő jelző: a fogalom bizonyos tulajdonságainak kiemelésére • kijelölő jelző: jelentése jelzett szava jelentéskörének csupán egyetlen egyedére vonatkozik (melyik? hányadik?) Kifejezőeszközei: • melléknév •

melléknévi igenév : elpattanó szív • melléknévi névmás: ilyen olyan • főnév: Ima Baál istenhez • főnévi névmás: az a, ugyanaz, ami • sorszámnév: harmadik 2. Mennyiségjelző: az alaptagban megnevezett dolog mennyiségét jelöli meg (hány? mennyi?) Kifejezőeszközei: • számnév • számnévi névmás: valahány, annyi • mértéket, mennyiséget, időegységet jelölő főnevek: csapat, kanál, üveg • melléknév: számtalan, számos 3. Birtokos jelző: az alaptagban megnevezett dolog vagy személy birtokosát jelöli meg A birtokos jelzős szerkezetet birtokos szerkezetnek, a jelzőt birtokos szónak, az alaptagot birtokszónak nevezzük. (kinek? minek?) Kifejezőeszközei: mindig főnév vagy ilyen jellegű szó • főnév: Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol a színes ég hártyájára bogas kínai titkokat. • főnévi névmás: Hallják egymás vad kattogását. • főnévi igenév (nagyon ritkán): Itt az ideje tanulni! A birtokos

jelző rendszerint megelőzi a jelzett szót, de ha utána áll, a birtokos jelző mindig –nak/-nek ragos. A birtokos jelzős szerkezet jelzője: ragos vagy ragtalan, jelzett szava: mindig jelölt. A birtokos jelzős szerkezet alaptagjának szófaja mindig főnév 4. Értelmező jelző: utólag értelmezi a jelzett szóban megjelölt dolgot minőségi, mennyiségi jegyének, birtokosának vagy a vele azonosított dolognak a megnevezésével. Kifejezőeszközei: megegyezik a minőség-, a mennyiség- és a birtokos jelzőnek a szófajával. Madarat Nem egyet, Százat is meglőnek. A tagok általában felcserélhetők. Magdi, a testvérem, vagy a testvérem, Magdi. Alaki kérdései: az értelmező általában közvetlenül értelmezett szava után áll. 8. Mellérendelő összetett mondat Azonos értékűek, egymással szemantikai összefüggésben lévő tagmondatok kapcsolódnak egymáshoz. Önállóan is megállják a helyüket 1. Kapcsolatos: a második tagmondat továbbfűzi a

megkezdett gondolatot, vagy egy újabb mozzanattal egészíti ki. • egyszerű: a tagmondatok között térbeli és időbeli összefüggés van. (és, s, meg) • hozzátoldó: a második tagmondat a már szinte befejezett elsőhöz kiegészítést fűz. (is) • összefoglaló: is, sem-sem • megosztó: hol-hol, egyrészt-másrészt • fokozó: a második tagmondat az előző fokozását fejezi ki (sőt) 2. Ellentétes: a tagmondatok tartalma között valamilyen ellentét fejeződik ki • egyszerű vagy szembeállító: mindkét tartalom igaz, de a két tartalom szemben áll egymással. (azonban, ellenben, pedig, viszont, de) • kizáró ellentétes vagy ellentmondó mellérendelt: első tagmondat tagadó, a második állító, de csak az egyik igaz. (hanem) • megszorító utótagú mellérendelés: mindkét tagmondat tartalma lehet igaz, de a másodiknak a tartalma ellenkezik azzal, amit az elsőből következtetni lehetne. (de, mégis, csak, csakhogy, ellenben) 3. Választó:

a tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak • kizáró: csak annyi lehetőség van, ahányat a tagmondatok tartalmaznak (vagy, vagyvagy) • megengedő: a lehetőségek nem zárják ki egymást (vagy, akár-akár) 4. Következtető: a második tagmondat olyan következtetést tartalmaz, amelynek előzménye az első tagmondatban van kifejtve. (tehát, hát, ezért) 5. Magyarázó: • okadó: az első tagmondat az okozatot tartalmazza, ennek okát a második tagomndat magyarázza. (hisz, hiszen, ugyanis, tudniillik) • kifejtő (helyreigazító): nincs ok-okozati viszony, a második tagmondat csupán más szavakkal fejezi ki az előzőekben foglaltakat. (azaz, vagyis, illetve, tudniillik) 9. Az alárendelő összetett mondatok fajtái I Az alanyi és állítmányi mellékmondat A sajátos jelentéstartalmú összetett mondatok. A tagmondatok között nemcsak tartalmi viszony van, hanem szoros nyelvtani, szerkezeti összefüggés is. A mellékmondat a főmondat

valamelyik mondatrészét fejti ki. Egyszerű mondat valamely mondatrészét kiemeljük és egész mondattal fejezzük ki. Főmondat: amelyikből kiemelünk valamelyik mondatrészt, az alárendelt a kiemelt mondatrész tagmondattal kifejezve. Utalószó: a főmondat tartalmazza, amelyik megmutatja, melyik mondatrészt emeltük ki. • mutató névmás • határozószó Főmondat: amelyikkel kérdezek a másikra. Alárendelt: válaszolok rá. Alanyi mellékmondat: a főmondat alanyát fejezi ki. Utalószava 1: a főmondatban alanyként szereplő alanyesetben álló főnévi mutató névmás: az, azok, azé, vagy főnévi értelemben használt melléknévi névmás: olyan, akkora Kötőszavai 2: • hogy • aki, ami: vonatkozó alanyi mellékmondat Állítmányi mellékmondat: a főmondat névszói állítmányát, illetve a névszói-igei állítmány névszói részét fejti ki egész mondat formájában. • azonosító állítmányi mellékmondat U: az, azok K: főnévi vonatkozó

névmás • minősítő állítmányi mellékmondat U: olyan, akkora, annyi K: vonatkozó névmás: amilyen Sajátos jelentéstartalmú mondatok Olyan mellékmondatok, amelyekben a sajátos jelentéstartalom válik uralkodóvá. Egyes típusaik nemigen tekinthetők mondatrészkifejtő mellékmondatnak, inkább a mellérendelés és az alárendelés közötti átmeneti formának. • feltételes mellékmondat: a főmondatban kifejezett cselekvés érvényességének feltételét fejezi ki. K: ha, hogyha (Ha beteg vagy, menj orvoshoz!) 1 A továbbiakban: U 2 A továbbiakban: K • megengedő: olyan körülményt fejez ki, amely bizonyos fokig ellentétben van a főmondat tartalmával, de nem akadályozza meg, hanem megengedi a főmondatban foglaltak megvalósítását. K: jóllehet, bár, ám, ámbár, (Áll a ház még, bár fogy a gazdasága.) • hasonlító: a mellékmondat a főmondat valamely mondatrészét úgy fejti ki, hogy valamihez hasonlítja. U: úgy, olyan,

akkora K: mint, amint, ahogy Olyan a felelet, mint amilyen a kérdés. • következményes: a mellékmondat a főmondatban megjelölt cselekvés következményét fejti ki. K: hogy, úgyhogy Olyan sok a pénze, hogy alig bírja elkölteni. Sajátos jelentéstartalmú összetett mondatok Alanyi • feltételesek: Jó érzés, ha az ember mindent megad a gyerekének. • megengedők: Nem baj az, ha haragszik is. • hasonlítók: Olyan kell nekem is, mint a tiéd. • következményes: Annyi termett, hogy alig győztük betakarítani. Állítmányi • hasonlító: A memória olyan, mint a vas. • következményes: Akkora volt a sár, hogy alig lehetett járni. 10. Az alárendelő összetett mondatok fajtái II A tárgyi, a határozói és a jelzői mellékmondatok. Tárgyi mellékmondat: a főmondat valamely mondatrészében megnevezett cselekvés tárgyát fejti ki. U: azt, azokat, olyant K: hogy és a vonatkozó névmások • a hogy kötőszós tárgyi mellékmondat: Azt

akarom, hogy megértse a feladatot. • vonatkozó tárgyi mellékmondatok: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Határozói mellékmondatok: a főmondat határozói bővítményét fejti ki. • helyhatározói U: ott, abban, onnan K: ahol, ahonnan, ahová • időhatározói U: akkor, azóta, attól kezdve K: amikor, amit, miután  egyidejű: a mellékmondat történésének időpontja egybeesik a főmondatéval  előidejű: a mellékmondat történése megelőzi a főmondatét (Miután megmosakodott, elment lefeküdni.)  utóidejű: a mellékmondat történése a főmondat után megy végbe (Mielőtt innen elmegyek, szeretnék elköszönni.) • számhatározói U: annyiszor K: -szor ragos névmás Annyiszor voltam nálad, amennyiszer te nálam. • módhatározói U: úgy, akképpen, aszerint K: hogy, ahogy Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te. • eszközhatározói Arra mutat rá, milyen eljárással megy végbe a főmondat cselekménye. U: azzal, attól K:

főnévi vonatkozó névmás és a hogy De minek hozzak bajt rád azzal, hogy Géza itt talál. • fok- és mértékhatározói U: úgy, annyira K: vonatkozó névmás, hogy • okhatározói A mellékmondat általában követi főmondatát. U: azért, amiatt, attól K: mert, mivel, minthogy • célhatározói Kifejezheti, hogy a cselekvés milyen cél elérésére irányul. U: azért, avégett, arra K: hogy és a vonatkozó névmás • tekintethatározói Rendszerint a főmondat állítmányához kapcsolódó, annak alárendelt tekintethatározót fejti ki. U: abban, annyiban, a tekintetben • • • • • • • • • K: hogy, vonatkozó névmás állapothatározói A mellékmondat a főmondatbeli alanyban, tárgyban megjelölt személy vagy dolog állapotát határozza meg. U: úgy, ugyanúgy, anélkül, ahelyett K: hogy, ahogy, amint A fiú lefeküdt anélkül, hogy megmosakodott volna. körülményhatározói U: azzal kapcsolatban, annak kapcsán K: hogy

Azzal kapcsolatban, hogy új lakásba költöztek, sok gondjuk akadt. számállapot-határozó Szinte mindig sajátos jelentéstartalmúak. U: annyian K: hogy, mint, mintha Annyian voltak a teremben, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni. társhatározói A mellékmondat megnevezi azt a személyt, akinek a társaságában van a főmondat alanya. U: azzal, olyannal K: vonatkozó névmás Olyannal barátkozz, akitől tanulsz! eredethatározói Azt nevezi meg, honnan ered a főmondat alanyában, illetve tárgyában megjelölt személy vagy dolog. U: abból, attól, onnan K: főnévi vonatkozó névmás és a hogy eredményhatározói Azt fejezi ki, hogy mivé válik a főmondat alanyában megjelölt személy vagy dolog. U: azzá, olyanná, annak, olyannak K: vonatkozó névmás: azzá Azzá lett, amivé akart. hasonlító határozói Olyan főmondat mellett fordul elő, amelyben középfokú melléknév áll. U: annál, azoknál K: mint, ahogy, hogysem Jobban felelt, mint remélte.

részeshatározói U: annak, azoknak, olyannak K: főnévi vonatkozó névmás Annak szántam, akit a legjobban szeretek. állandó határozói Valamely főmondatbeli mondatrész állandó határozóját fejti ki. U: „az” mutató névmásnak ragos alakja K: hogy, főnévi vonatkozó névmás Arról tudósítanak, hogy valaki megbolondult. Jelzői mellékmondatok: a főmondatnak valamelyik névszóval kifejezett mondatrészének a jelzőjét fejtik ki. • minőségjelzői U: az, olyan, akkora K: vonatkozó névmás, hogy Olyan madár igen ritka, melynek kedves a kalitka. • mennyiségjelzői U: annyi K: ahány, amennyi Annyi emeletet építhetsz, amennyit akarsz. • birtokos jelzői U: annak, olyannak K: hogy vagy főnévi vonatkozó névmás Ez annak a következménye, hogy nem figyelsz. értelmező jelzői A főmondat értelmezőjét fejti ki. Az értelmezői és minőségjelzői mellékmondat között az utalószó sorrendje alapján lehet sorrendet tenni.

Minőségjelzői: Megnéztem azt a filmet, amit nagyon dicsértek. Értelmezői: Megnéztem a filmet, azt, amelyet nagyon dicsértek. • Egy képet akarok tenéked adni, olyant, mely nékem kiskoromban tetszett