Nyelvtanulás | Magyar » A bővítmények. A tárgy, a határozó és a jelző. A mondatrész és a szófaj összefüggései

Adatlap

Év, oldalszám:2005, 12 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:667
Feltöltve:2006. szeptember 13
Méret:126 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

A bővítmények. A tárgy, a határozó és a jelző A mondatrész és a szófaj összefüggései. Tárgy: valamely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítménye, azt nevezi meg, amire a cselekvés irányul, illetve ami a cselekvés eredményeképpen létrejön. Szófaja: • főnév • főnévi névmás: Csak mit hozzád írok. • főnévi igenév: Jól tud sakkozni. • bármely más szófaj főnévi értelemben: Egyet mondok, kettő lesz belőle. Fajtái: • határozott: ha jelentéstartalma egy jelpéldányra vonatkozik. Határozott tárgyra az igei alaptag határozott (tárgyas) ragozása, azaz az igei személyragjai utalnak. • határozatlan Kettős és összetett tárgy • lát, hall, érez igék mellett két tárgy van: Láttam a delfineket cicázni. • összetett tárgy: Szeretnék tanár lenni. Határozott értékű tárgy: olyan bővítmény, amelynek formai ismérve tárgyi bővítményre utal, jelentése azonban a határozók közé sorolná: S addig

ösztökélte, addig korbácsolta. Tárgyi bővítmény alaptagja • igei állítmány: Becéztek minden kicsikét, aranyhalat, kutyát, csibét. Határozó: az a mondatrész, amely a mondatban valamely más mondatrészből kifejezett cselekvésnek a körülményeire mutat rá. Szófaja: • főnév • főnévi igenév: Elmegyek napnak Indiába sütni. • főnévi névmás • határozószó • határozói igenév • melléknév • melléknévi igenév • számnév Kettős és összekapcsolt határozószó • kettős: egy kezdő- és egy végpontra utal: évről évre • összekapcsolt: a tagok között az egység az alárendelő szintagmatikus kapcsolatból alakult: két méterre innen Fajtái: 1. Helyhatározó: a mondatban kifejezett cselekvés, történés, létezés körülményeit határozza meg. Kifejezőeszközei: • ragos főnév: ban, on, ról, tól, ra, ig • névutós főnév: alatt, alá, elé, előtt • határozószó: itt, ott, innen 2. Valóságos

időhatározó: a cselekvés, létezés, történés időpontját vagy időtartamát, illetőleg annak kezdő- vagy végpontját határozza meg. Kifejezőeszközei: • ragtalan főnév: nap, hét, hó • ragos főnév: kor, ban, on, tól • névutós főnév: múlva, ezelőtt, után • határozószó: ekkeor, ezután • határozói igenév 3. Számhatározó: a cselekvés gyakoriságára, időben való ismétlődésére mutat rá (hányszor?) Kifejezőeszközei: • ragtalan melléknév • ragos főnév v. melléknév: an, en, ul, ül, • névutós főnév: szerint, nélkül • határozószó: így, éppúgy 4. Eszközhatározó: azt az eszközt jelöli meg, amely által a cselekvés lejátszódhat Kifejezőeszközei: • ragos főnév: val, vel • névutós főnév: által, révén • árán, segítségével 5. Fok- és mértékhatározó: a cselekvés lejátszódásának intenzitására utal Kifejezőeszközei: • ragos névszó: ig, an, en (Körme szakadtáig.) •

ragtalan névszó: Borzasztó olcsón vettem. • névutós névszó: felül, túl • határozószó: annyira, aránylag, nagyon 6. Tekintethatározó: a cselekvés közben fennálló helyzet milyen megszorítással, milyen szempontból érvényes (mire nézve? milyen tekintetben?) Kifejezőeszközei: • ragos névszó: ral, ban, ben (Gyenge vagy, öcsém, így szemre.) • főnévi igenév: Hallani hallom, de érteni nem értem. • névutós névszó: nézve, tekintve, szempontjából • „általában” határozószó 7. Okhatározó: azt az elindító, kiváltó körülményt határozza meg, amelynek okozataként a cselekvés végbemegy. (miért? mi okból?) Kifejezőeszközei: • ragos névszó: tól, ból, ra, ért (Forgott a szeme az idegességtől.) • névutós névszó: miatt, felől • határozószó: ezért, emiatt, ennél 8. Célhatározó: a cselekvés milyen cél elérésére irányul, illetve valamely személy vagy dolog milyen célra alkalmas.

Kifejezőeszközei: