Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Solt Katalin - Pénzügytan

Solt Katalin PÉNZÜGYTAN Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerző: dr. Solt Katalin egyetemi docens Lektor: dr. habil Vigvári András Solt Katalin, 2006 Pénzügytan A dokumentum használata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az

adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. A tárgymutató használata, keresés a szövegben Keressük meg a tárgyszavak között a bejegyzést, majd kattintsunk a hozzá tartozó oldalszámok közül a megfelelőre. A további előfordulások megtekintéséhez használjuk a Vissza mezőt A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 3 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék Bevezetés. 5 1. A pénz

és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban 6 1.1 Pénz és pénzforgalom 6 1.2 A pénz értéke és az infláció 19 1.3 A pénz a gazdasági körforgásban 24 1.4 A pénzügyi rendszer 32 2. A bankrendszer és a bankok 45 2.1 A központi bank 45 2.2 A kereskedelmi bankok 51 3. Az értékpapírok és az értékpapírpiac 68 3.1 Az értékpapírok fogalma, fajtái 68 3.2 A váltó 73 3.3 Az értékpapír-számtan alapösszefüggései 76 3.4 A kötvény86 3.5 A részvény98 3.6 Egyéb értékpapírok103 3.7 Értékpapírpiacok107 3.8 A tőzsde113 3.9 Kockázatkezelés határidős ügyletekkel 121 4. Nemzetközi pénzügyek127 4.1 Valutaárfolyamok127 4.2 Árfolyamelméletek135 4.3 A nemzetközi fizetési mérleg 144 4.4 A nemzetközi fizetésimérleg és a valutaárfolyamok 149 4.5 Nemzetközi pénzügyi intézmények154 4.6 Regionális pénzügyi intézmények 169 Felhasznált irodalom .177 Tárgymutató .178 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Vissza ◄ 4 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Bevezetés Vissza ◄ 5 ► Bevezetés „Money makes the world go round” – énekli a Kabaré legendás konferansziéja. És valóban – a fejlett piacgazdaságban mindent a pénz működtet, és minden a pénz körül forog. Egyes vélemények szerint napjainkban a világgazdaságot már csak a pénz és a spekuláció mozgatja, a reálfolyamatok a pénztőke érdekeinek rendelődtek alá. Sajátos módon manifesztálják ezeket a véleményeket a globalizáció ellen fellépő mozgalmak. (Lásd például Seattle, Prága, Genova) Akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a közgazdaságtan alárendelődött a pénzügytannak! Ez persze csak játék a szavakkal, de kétségtelen tény, hogy a 21. század gazdasági folyamatainak minden elemét áthatja a pénz, így a pénzügytan a gazdaságtudományok legfontosabb ágává lépett elő Mi nem osztjuk azok

álláspontját, akik a világ monetarizálásáról beszélnek, úgy véljük, hogy a pénzfolyamatok végső soron a reálfolyamatok tükrözői, még ha erőteljes önmozgást is végeznek. A pénzpiacok eseményei tartósan nem jelezhetnek mást, mint a reálfolyamatokat – eddigi tapasztalataink szerint a pénz- és reálfolyamatok tartós elszakadása pénzpiaci katasztrófához vezet. (Ez történt például a közelmúltban a japán tőzsdén, vagy a távol keleti kisebb pénzpiacokon.) Maradjunk tehát a hagyományos megközelítésnél: a pénz a gazdasági folyamatokban főszereplő ugyan, de nem mozgatója és végső célja. A pénzügytan tudománya a pénzfolyamatok sajátosságaival, a közgazdaságtani összefüggéseknek a pénz- és pénzügyi rendszerre, valamint a pénzügyi piacokra való alkalmazásával foglalkozik. A téma rendkívül tág: a pénzelmélettől, a bankrendszeren át, a vállalatok, a háztartások és az állam pénzgazdálkodásán át a

nemzetközi pénzügyekig terjed. Tankönyvünkben nem vállalkozhatunk arra, hogy a pénzügyek minden részterületét áttekintsük. Elsősorban olyan általános és alapvető ismereteket szeretnénk nyújtani, amelyek minden leendő közgazdász számára nélkülözhetetlenek Így kitérünk a pénz- és bankrendszer legfontosabb jellemzőire, a pénzügyi piacok működésére és a nemzetközi pénzügyekre. A pénzügytan egyik lényeges területe az állam pénzügyei, beleértve az adórendszert is. Ez utóbbival külön félévben ismerkedhetnek majd meg a hallgatók. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 5 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 6 ► 1. A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban 1.1 Pénz és pénzforgalom 1.11 A pénz lényege A pénz leglátványosabb szerepe, hogy tulajdonosának

hatalmat ad: érte bármit megvehet, árut, szolgáltatást, céget, műkincset, ingatlant stb. Ez a hatalom pedig azon múlik, hogy mekkora pénzösszeg lapul az illető valóságos vagy virtuális pénztárcájában. A pénzzel nem egyszerűen a gazdagságot mértjük, hanem közös mértékegysége minden árunak és szolgáltatásnak, minden vagyontárgynak A pénz egyúttal ténylegesen megjelenik a gazdaságban, hiszen az árucserében, a hitelnyújtásban, az adófizetésben ezt használjuk eszközként. A pénz egyszerre absztrakt (elvont) és konkrét. Egyformán betölti a méter és a méterrúd szerepét Ezért lényegének pontos meghatározása nem is olyan egyszerű A piacgazdaság legfontosabb tulajdonsága, hogy a gazdasági egységek szinte kizárólag áruként termelik a gazdasági javakat, azaz a megtermelt javak adásvétel útján jutnak el a fogyasztóhoz, illetve a szükségletek nagy részét árukkal elégítik ki, vagyis mások által megtermelt javakat

fogyasztanak. Az árucsere csak úgy terjedhetett el, hogy létezett egy közvetítő eszköz, amely a rendszeres adásvétel folyamatát lehetővé tette Ez volt a pénz. Bár történelmileg viszonylag hosszú ideig létezett közvetlen termékcsere, de ekkor az árutermelés még nem vált meghatározóvá Az árutermelés és a piacgazdaság végleges uralkodóvá válásával együtt a pénz is elterjedt és elválaszthatatlan részévé vált a gazdasági folyamatoknak A piacgazdaság ezért egyben pénzgazdaság is 1.1 definíció A pénz az árucsere közvetítésének eszköze, azaz forgalmi eszköz. Miért alkalmas a forint vagy a dollár ezekre a szerepekre? Egyrészt tudjuk, hogy az állam különböző törvényekkel kötelezi polgárait a hivatalos pénzeszköz elfogadására. De ha a gazdasági életben fennakadás van, akkor hiába a törvényi kötelezettség, a gazdasági szereplők elkezdik a törvényes fizetőeszközt helyettesíteni más dolgokkal – más

országok pénzeivel, vagy egyéb értékálló és jól elcserélhető dolgokkal, szélső esetben pedig a közvetlen termékcsere is megjelenik. A 20 század történe- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 6 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 7 ► tében több példát is találunk ilyen helyzetekre: 1946-ban Magyarországon, a 80-as években Lengyelországban, majd a 90-es években több egykori szocialista államban vált olyan mértékben értéktelenné a hazai pénz, hogy a lakosság kénytelen volt egyéb eszközökkel beszerezni a szükséges árukat. Az említett esetek szélsőséges bizonyítékát adják annak, hogy egy forgalmi eszköz csak akkor képes pénzként működni, ha egyben megbízható elszámolási egység is. 1.2 definíció A pénz elszámolási egység, minden érték közös mértékegysége A

pénz absztrakt mérce szerepe és konkrét forgalmi eszközként való működése csak együttesen képzelhető el: hiába lenne kiváló mértékegységünk, ha azt nem tudnánk a forgalomban használni; és fordítva: hiába lenne egy csereeszközünk, ha az nem volna képes megbízható mértékegységként szolgálni. A pénz két fenti alapfunkciójából adódik, hogy a forgalomból kivonva is képes értéket, gazdasági teljesítményt, vagyont megtestesíteni. Ha a pénz mindig és minden árura becserélhető, valamint viszonylag stabil értékkel rendelkezik, akkor a vagyon, a megtakarítás, a felhalmozás univerzális eszköze, tárgya lehet. A pénzben tartott vagyon bármikor bármire átváltható, a pénzbeni megtakarítás lehetővé teszi a jövedelmek egyes időszakok közötti átcsoportosítását, a pénz a gazdagság általános megtestesítője. Ahogyan az árucserében van a pénznek egy absztrakt és egy konkrét megjelenése, ugyanígy értékmegőrző

eszközként is betölti ezt a kettős funkciót. A vagyon értékét szintén pénzben fejezzük ki, vagyis a pénz a vagyon különböző eszközeinek is mértékegysége; ugyanakkor a vagyontartás egyik formája is a pénz. A pénzt értékmegőrző eszközként kétféle formában használjuk: egyrészt pénzt tartunk, másrészt a rendelkezésünkre álló pénzmennyiséget kölcsönadjuk másoknak, annak reményében, hogy később több pénzt kapunk vissza. 1.3 definíció Pénzként csak olyan dolog szolgálhat, amelyik képes kielégíteni azt a társadalmi szükségletet, amely létrehozta: forgalmi (csere) eszközként, elszámolási eszközként és az értékmegőrzés eszközeként egyszerre használható A pénz így válhat általánosan elfogadott fizetési eszközzé A pénz azzal, hogy az érték általános mértékegysége, egyúttal olyan gazdasági kapcsolatok közvetítésére is alkalmas, ahol az árucserének nincs A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 7 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 8 ► közvetlen szerepe. A gazdasági szereplők a pénz segítségével értékhez juttathatják egymást, anélkül hogy megtermelt javakat vagy szolgáltatásokat kellene egymásnak átadni. A pénz tehát képes arra, hogy értékátadás eszköze legyen. Pénzben fizetik a munkabért, a nyugdíjakat, az adót, a tandíjat stb. A pénz ezen sokoldalúsága miatt önálló „adásvétel” tárgyává is vált: akinek bármilyen okból nincs elegendő belőle, hajlandó fizetni azért, hogy valaki átengedje számára. A pénz ára, a pénz használatáért fizetett díj a kamat. A pénz gazdasági szerepét többféleképpen csoportosítják az egyes közgazdászok, egyesek 3, mások 4, míg megint mások 5 funkciót tulajdonítanak neki. Mindegyik csoportosítás

kiindulópontja azonban az, hogy a pénz elszámolási egység, forgalmi eszköz és az értékmegőrzés eszköze egyszerre, és minden egyéb funkciót csak ennek alapján képes betölteni. Ezen három alapfunkció mellett meg szokták említeni még a fizetési eszköz vagy hitel-eszköz szerepet, valamint a nemzetközi forgalomban játszott sajátos szerepe alapján világpénz funkciót is tulajdonítanak neki. A pénz gazdasági működése szempontjából logikailag és tartalmilag is elsődleges az elszámolási egység szerep. A pénz értékét, az elszámolási egység értékét csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, milyen formában jelenik meg a pénz a gazdaságban. 1.12 A pénz különböző formái Pénz lehet egy olyan eszköz, amely más szerepet is betölt a gazdaságban, vagyis nem csak pénz mívoltában használják. Ezeket a fizetési eszközöket nevezik árupénznek. Az árupénznek van saját értéke, illetve ára Az általánosan elterjedt árupénz a

nemesfémből készült pénz volt, amelyet érme formájában használtak. A pénz másik formája saját értékkel nem rendelkezik, illetve szerepe független saját értékétől. Az ilyen belső értékkel nem bíró pénz a papírpénz, amelyet a kormány nyilvánít törvényes fizetőeszközzé A papírpénz egyben hitelpénz, vagyis hitelnyújtással keletkezik és hitelvisszafizetéssel szűnik meg Az ilyen pénzt valamilyen bank bocsátja ki, ezért néha bankpénznek is nevezik. 1.4 definíció A bankpénz olyan banki kötelezettségek, amelyeket pénzként használnak A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 8 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 9 ► A bankpénz hosszú időn keresztül a nemesfémpénzzel együtt töltötte be a pénz szerepét. Ezért ekkor a bank által kibocsátott pénzt pénzhelyettesítőnek

nevezték, mert a bankpénz tulajdonosa bármikor aranypénzre válthatta azt Ahogy a nemesfémek, illetve az arany elvesztette pénz szerepét, a bankpénz maga vált fizetési eszközzé, vagyis pénzzé. A bankpénznek két formája létezik a készpénz és a számlapénz. A készpénz lehet bankjegy vagy érme. Az érme azonban csak technikai segédeszköz, váltópénz, ezért a készpénz és a bankjegy kifejezést gyakran azonos értelemben használjuk. A bankjegy eredetileg a bankár váltója volt, vagyis a bank látra szóló fizetési ígérete, amiben kötelezettséget vállalt arra, hogy a bankjegy bemutatójának az azon szereplő összeget bármikor törvényes fizetőeszközre, aranypénzre váltja. 1.5 definíció Ma a bankjegy a végső pénz, amelyet a központi (jegy-) bank bocsát ki, és amely az ország törvényes fizetőeszköze. Az országok törvényes fizetőeszköze az a pénz, amelynek használatát az ország Alkotmányában rögzítik; amelyet az

ország területén mindenki köteles fizetési kötelezettség teljesítésére elfogadni; és amelynek végső fedezetéül szolgáló bankpénzt kizárólag az ország központi (vagy jegy-) bankja bocsátja ki. 1.6 definíció A számlapénz a bankkal szemben fennálló látra szóló követelés A számlatulajdonos ezzel a követeléssel szabadon rendelkezik – bármikor készpénzre válthatja vagy más számlájára átutalhatja. A számlapénz egy könyvelési tétel, amellyel a bank elismeri az ügyfél adott összegű követelését. A könyvelési tétel, a követelés felhasználási köre attól függ, hogy milyen bankban keletkezett. A fentiekben már szóltunk a központi bankról, amelynek kizárólagos joga a bankjegykibocsátás. A központi bank létrehozhat számlapénzt is, amelyet azonban a „közönséges” halandók nem használhatnak. A központi bank ügyfelei a kereskedelmi bankok Ezek hagyományosan olyan bankok, amelyek folyószámla (látra szóló)

betéteket gyűjtenek és ehhez kapcsolódó műveleteket végeznek. A takarékbankok viszont lekötött betéteket gyűjtenek és hiteleznek. Az elmúlt néhány évtizedben a bankok egyre inkább univerzális pénzintézetekké váltak, így ma már az üzleti bank elnevezéssel élünk, jelezve, hogy olyan bankról van szó, amelyik üzleti vállalkozásként végzi tevékenységét. Ettől különbözik ugyanis a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 9 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 10 ► központi bank, amelyik az állam megbízásából, a pénz- és bankrendszer biztonságának érdekében, elsősorban nem profit szerzése céljából végzi tevékenységét. Számlapénzt tehát minden olyan bank teremthet, amelyik folyószámla (látra szóló) betéteket kezel. A kereskedelmi bankok a bankrendszeren kívüli

szereplőkkel tartanak kapcsolatot, számukra vezetnek folyószámlát. A központi bank nem kerül kapcsolatba közvetlenül a lakossággal, a bankok és a kormány számára végez banki műveleteket A központi bank által teremtett számlapénzt így csak a bankrendszeren belül lehet felhasználni. 1.7 definíció Jegybankpénznek nevezzük a központi bank által teremtett bankpénzt, vagyis a bankjegyet és a központi banki számlapénzt. Ez úgynevezett definitív pénz, ami semmi másra nem váltható át A közönséges vagy kereskedelmi banki pénz csak számlapénz formában létezik, hiszen ezek a bankok nem bocsáthatnak ki bankjegyet. 1.13 Pénzteremtés – pénzkibocsátás Ha a forgalomban levő pénz többsége egy könyvelési tétel, akkor keletkezése nagyon egyszerű: csak rá kell könyvelni az adott ügyfél számlájára. De mi a feltétele ennek a könyvelésnek? Miért érdekelt a bank a pénzteremtésben? Ki vagy mi korlátozza a pénz mennyiségét?

Hogyan jutnak hozzá az ügyfelek, a nem-banki szereplők a pénzhez? Ezekre a kérdésekre feltétlenül válaszolnunk kell ahhoz, hogy a modern pénz lényegét megértsük. Mivel a pénzteremtést a bankok végzik, ezért elsőként azt kell megvizsgálnunk, miért teszik ezt a bankok és miért veszik igénybe szolgáltatásukat a gazdaság szereplői. A kereskedelmi vagy üzleti bankok profitra törekednek, ezért valószínűleg a pénzkibocsátás hozzájárul a profit szerzéséhez. A bank profitja az úgynevezett kamatrésből ered: a nála elhelyezett betétekért kamatot fizet, a kihelyezett hitelekért viszont kamatot szed. A hitelkamat mindig magasabb, mint a betéti kamat, ebből ered a bank haszna, a kamatrés Ha a bankok csak saját tőkéjüket adnák kölcsön, akkor a lehető legnagyobb lenne a kamatrés, de nem a bankok nem tudnák betölteni legfontosabb hivatásukat és így nem érnék el a lehető legnagyobb profitot és társadalmi hasznosságot! A bank

legfontosabb funkciója ugyanis az, hogy felgyorsítja a pénzforgalmat és egyúttal közvetíti a gazdasági szereplők feleslegessé váló pénz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 10 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 11 ► eszközeit másokhoz. A bankok a fizetések lebonyolításával lényegesen csökkenti az áruforgalom úgynevezett tranzakciós költségeit, ezzel minden termelő és fogyasztó számára olcsóbbá teszi a pénzforgalmat. Egyúttal növekszik a pénz forgási sebessége is, így kevesebb pénzre van szükség, ami ugyancsak az áruforgalom lebonyolításának költségeit csökkenti. A betétek gyűjtésével a bankok lehetővé teszik, hogy az egyes gazdasági szereplők átmenetileg szabad pénzeszközeit mások felhasználhassák: az egyének nem, vagy csak nagyon nehezen találnák meg azokat a

partnereket, akiknek biztonságosan kölcsön adhatnák átmenetileg feleslegessé váló pénzeszközeiket. A bankok egyrészt "összehozzák" ezeket a partnereket, amikor a náluk elhelyezett betéteket kikölcsönzik, másrészt átvállalják a hitelezés kockázatát, ezzel biztosítva a betétesek számára a stabil kamatbevételt. Ráadásul a bankokon keresztül a legkisebb pénzösszeg is hitelezhető, illetve bármekkora hiteligény kielégíthető A biztonság és a közvetítés díja a kamatrés. A bankok tehát döntően mások pénzét adják kölcsön De vajon minden betét hitelezhető? És a hitelezés hogyan érinti a forgalomban levő pénzmennyiséget? Mi a köze a bank hitelezési tevékenységének a pénzteremtéshez? A folyamat megértése érdekében nézzük meg, hogyan is működik egy bank! Tegyük fel, hogy az ABC Bank nemrég kezdte meg működését, de már gyűjtött betéteket is – néhány vállalat nála helyezte el pénzeszközeit,

folyószámlát nyitva. Tegyük fel, hogy az említett vállalatok összesen 1000 millió forint folyószámlabetétet helyeztek el a banknál, amit bankjegy formájában fizettek be. Eszerint a bank mérlegében – saját tőkéje mellett – szerepel 1000 millió készpénz az eszköz oldalon, és 1000 millió betét, ami a bank kötelezettsége a betétesek felé. A betétesek, amikor készpénzüket bevitték a bankba, átalakították pénzük formáját: eddig bankjeggyel rendelkeztek, most pedig bankszámlapénzzel. A bank trezorjában levő készpénz nem tölti be valódi szerepét, hiszen csak akkor használható pénzként, ha valamelyik nem-banki gazdasági szereplő tulajdonába kerül Amíg a őrzi a készpénzt, addig csak a fizetésként felhasználható betétállomány fedezete. Mennyi pénz van tehát forgalomban? 1000 millió bankszámlapénz, hiszen a gazdasági szereplők ennyit használhatnak fizetésként Kölcsön adhatja-e ezt a betétállományt az ABC Bank?

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy nem, hiszen a folyószámlabetétek tulajdonosai bármelyik pillanatban kivehetik pénzüket, ezért a banknak annyi készpénzzel kell rendelkeznie, hogy ezeknek az igényeknek eleget tudjon tenni. Csakhogy a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 11 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 12 ► betétesek nem fogják egyszerre teljes betétállományukat készpénzre váltani: először is, a kifizetések nem egyszerre jelentkeznek, egyszerre csak akkor veszi ki minden betéttulajdonos a pénzét, ha valamilyen gazdasági katasztrófa fenyeget. Másodszor pedig a folyószámla betéteket nem feltétlenül készpénzben fogják felhasználni: a számlatulajdonosok egymás közötti fizetéseiket számlapénzben bonyolítják le A betét felhasználása ilyenkor egyszerű könyvelési műveletet

jelent: a bank az egyik ügyfél számláját megterheli a megjelölt összeggel, és jóváírja a másik ügyfélnek. Ezzel a bank mérlegében csak annyi változás történik, hogy az egyik ügyfél követelése átkerül egy másik ügyfélhez. A banknak sem az eszköz, sem a forrás állománya nem változik, és változatlan a forgalomban levő pénz mennyisége is. Kövessük nyomon az elmondottakat a bank vagyonmérlegének sematikus ábráján! Tegyük fel, hogy az említett 1000 millió betét három ügyfél, X, Y és Z között oszlik meg. A bank vagyonmérlege a következőképpen néz ki az induló helyzetben: 1.1 táblázat Eszköz Készpénz 1000 Forrás X betéte 400 Y betétje 400 Z betétje 200 Összesen: 1000 Tegyük fel, hogy Z árut vásárol X-től, aminek fejében 100 millió forintot fizet neki. Z utasítja az ABC bankot, hogy utalja át ezt az összeget számlájáról X számlájára. Ennek hatására Z számlakövetelése csökken, X követelése pedig

nő. A bank összes forrása azonban nem változik 1.2 táblázat Eszköz Készpénz 1000 Forrás X betéte 500 Y betétje 400 Z betétje 100 Összesen: 1000 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 12 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 13 ► Ha most megjelenik egy új ügyfél, aki hitelt szeretne felvenni, a bank mindenképpen kielégíti ezt az igényt, ha biztosítva látja a hitel visszafizetésének feltételét, vagyis hitelképesnek ítéli az ügyfelet. N vállalat 100 millió forint összegű hitelt kér. A bank ezt az összeget jóváírja az ügyfél számláján, és egyben megjelenik 100 millió forint követelés N vállalattal szemben Ezzel egyúttal megnő a forgalomban levő pénzmennyiség is, hiszen növekszik a bankszámlapénz állomány 100 millió forinttal! Az ABC bank vagyonmérlege a következőképpen

módosul: 1.3 táblázat Eszköz Készpénz 1000 Hitel 100 Összesen X betéte Y betétje Z betétje N betétje 1100 Összesen: Forrás 500 400 100 100 1100 Az N vállalat persze nem azért kért hitelt, hogy azt bankszámláján hevertesse, hanem mondjuk munkabért akar fizetni belőle. Ekkor a betétet készpénzre váltja, tartozása azonban megmarad. A bank eszközei csökkennek 100 millió készpénzzel, a források oldalon a betétállomány is csökken ugyanennyivel. A forgalomban levő pénzmennyiség azonban nem változik, csak számlapénz helyett készpénz kerül forgalomba. 1.4 táblázat Eszköz Készpénz Hitel Összesen 900 100 1000 Összesen: X betéte Y betétje Z betétje N betétje Forrás 500 400 100 0 1000 Az ABC bank tehát hitelnyújtással pénzt hozott forgalomba. Ez a pénzmennyiség akkor kerül ki a forgalomból, ha N vállalat a hitelt visszafizeti. Ekkor csökken a bank követelése és növekszik készpénzállománya A dokumentum használata

| Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 13 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 14 ► 1.8 definíció A modern pénz hitelpénz, mert hitelnyújtással keletkezik és hitel-visszafizetéssel szűnik meg. Mennyi hitelt nyújthat, mennyi pénzt teremthet az ABC bank? A pénzteremtés – a hitelnyújtás – egyik korlátja a rendelkezésére álló készpénz-fedezet. A bank tapasztalatból tudja, hogy betétesei átlagosan mennyi készpénzt használnak egy adott időszakban, vagyis a fizetési forgalom hány százaléka zajlik készpénzben. Ennek megfelelő készpénztartalékkal feltétlenül rendelkeznie kell Ha mondjuk az átlagos készpénzhányad 10 százalék, vagyis az összes fizetési forgalom 10 százalékát bonyolítják készpénzben, a többit pedig számlapénzben, akkor az ABC Bank az 1000 milliós készpénzzel 10000 millió folyószámla

fedezetét tudja biztosítani. Példánkban az eredeti 1000 millió forint betétállomány mellett tehát maximálisan 9000 millió forint összegű hitelt nyújthat, ennyi pénzt teremthet a bank. A pénzteremtés másik korlátja a hitelek iránti igény. Ha egy jó hitelképességgel rendelkező ügyfél jelentkezik a banknál, és banknak nincs elég fedezete, a bank akkor is hitelt fog nyújtani, és megszerzi a szükséges fedezetet hozzá. Honnan tud a bank készpénzt szerezni? Vagy más bankoktól vesz fel hitelt vagy a központi banktól! Az ilyen hitelfelvételt refinanszírozási hitelnek nevezzük, hiszen célja az, hogy egy hitelnyújtáshoz nyújtson fedezetet. Az ügylettel megjelenik a bank mérlegében egy új típusú forrás: a jegybanki hiteltartozás. Ez azonban újabb pénzteremtés – hitelnyújtás – fedezetét teremti meg, mégpedig a hitel összegénél nagyobb összeggel Ezért az ilyen hitelfelvétel költsége sokszorosan megtérül. Ha az ABC Bank

hitelt vesz fel a központi banktól, akkor azt nem készpénzben kapja, hanem számlapénz formájában: a központi bank jóváírja az összeget a bank nála vezetett számláján, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt az ABC Bank tette. A központi bank tehát a refinanszírozási hitel nyújtásával jegybanki számlapénzt teremt Ezt a jegybanki számlapénzt a kereskedelmi bank bármikor készpénzre, bankjegyre válthatja. A kereskedelmi bank eszközei, a folyószámlabetétek fedezete tehát jegybanki pénz, amely lehet számlapénz vagy készpénz. A szükséges összegnek mindig csak akkora hányadát tartja készpénzben a kereskedelmi bank, amely a folyamatos kifizetéskehez szükséges, hiszen a készpénz tárolása és szállítása költséges, míg a számlapénz kezelése minimális költségekkel jár. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 14 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 15 ► A kereskedelmi banknak nem csak azért van szükséges jegybanki számlapénzre, hogy ügyfelei készpénz-igényét kielégíthesse. Az ügyfelek egy része olyan cégeknek is utalhat pénzt, akik nem az ő bankjánál vezetik folyószámlájukat. Ezek az átutalások a központi bankon keresztül történnek: az ABC Bank más banknak csak jegybankpénzben fizethet Ez a fizetés nyilván nem úgy történik, hogy a megfelelő összegű készpénzt átszállítják egyik bankból a másikba, hanem könyvelési művelettel: az egyik bank jegybanki számláját megterhelik a szükséges összeggel, és azt jóváírják a másik bank számláján. A kereskedelmi banknak (a példában az ABC Banknak) annyi jegybankpénzzel kell rendelkeznie, amennyi elegendő a készpénz-igény és a más bankokhoz történő átutalások zavartalan lebonyolítására. Minél nagyobb egy kereskedelmi bank, annál kevesebb ilyen

átutalásra van szükség, hiszen annál nagyobb a valószínűsége, hogy ügyfelei egymás között bonyolítják le a fizetéseket. Ne felejtsük el azonban, hogy a kereskedelmi bank hitelnyújtását a jegybanki pénzállomány nem korlátozza: ha szükségesnek látja, akkor refinanszírozási hitelt vesz fel a fizetési forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. Minden bankban működik egy olyan részleg, amelyik erről a fedezetről folyamatosan gondoskodik, míg a hitelezéssel foglalkozó részleg dolga az, hogy a kedvező lehetőségeket kihasználja, azaz a megfelelő hitelképességgel rendelkező ügyfelek hitel-igényét kielégítse. A kereskedelmi bankok általában néhány százalékos jegybankpénzállományt elegendőnek tartanak a zavartalan és biztonságos fizetési forgalom lebonyolítása érdekében. Ennek ellenére a kereskedelmi bankok ennél nagyobb jegybankpénz-állománnyal rendelkeznek. A központi bankok ugyanis a pénzforgalom biztonsága

érdekében úgynevezett kötelező tartalék elhelyezését írják elő a kereskedelmi bankok számára. A kötelező tartalék nem használható fel fizetésre, célja elsősorban és döntően az, hogy a központi bank ennek segítségével szabályozza a forgalomba kerülő pénz mennyiségét. 1.9 definíció A kötelező tartalék nagyságát a központi bankok a betétállomány százalékában határozzák meg Ezt a százalékot kötelező tartalékrátának nevezik Térjünk vissza az ABC Bankhoz, hogy bemutathassuk, hogyan hat a kötelező tartalékolás és a szükséges tartalékolás a pénzteremtésre! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 15 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 16 ► Tegyük fel, hogy a kötelező tartalékráta 10 százalék, az ABC Bank pedig ezen felül likviditása megőrzése érdekében 2,5

százalék jegybanki tartalékot tart. Ekkor a betétállomány 12,5 százalékának megfelelő jegybanki tartalékot képez, ami az induló betétállomány (1000 millió forint) esetében 125 millió. Így a rendelkezésére álló jegybankpénzből 875 millió szabad tartalék. Ez az összeg a kötelező tartalék képzése és a likviditás megőrzése mellett 7000 millió bankszámlapénz teremtését teszi lehetővé. Ilyen feltételek között minden egységnyi újabb jegybankpénz megszerzése 8 egység pénzteremtést tesz lehetővé. A kötelező tartalékráta megváltoztatása természetesen változtatja a pénzteremtési lehetőségeket. Ha mondjuk a kötelező tartalékrátát csökkentik 7,5 százalékra, akkor változatlan jegybankpénz-állomány mellett növekszik a pénzteremtés lehetősége, hiszen a teljes tartalékolási igény csökken tíz százalékra, így egységnyi jegybankpénz segítségével 10 egység számlapénz teremthető. Összegezve

megállapíthatjuk, hogy a központi bank és a kereskedelmi bankok egyaránt végzenek pénzkibocsátást. A pénz azonban csak a kereskedelmi bankokon és a kormányzaton keresztül kerül forgalomba A jegybank által kibocsátott pénz a bankjegy és a központi banki számlapénz Ez utóbbi kizárólag a bankrendszeren belül kerülhet felhasználásra. A bankjegyek a kereskedelmi bankokon keresztül kerülnek forgalomba, amikor az ügyfelek számlapénzüket bankjegyre váltják. A kereskedelmi bankok számlapénzt bocsátanak ki, amelynek likviditásuk, illetve a hiteligény valamint a központi bank kötelező tartalékolási elírása szab határt. A központi bank által kibocsátott jegybankpénz mennyisége a kereskedelmi bankok pénzteremtésén keresztül megsokszorozódik. A multiplikatív (sokszorozó) hatás mértéke a jegybanki tartalékolási rátától függ. 1.14 A forgalomban levő pénzmennyiség A pénzteremtés eredménye, hogy biztosítja a gazdaság

számára a szükséges pénzmennyiséget. Az egyes fizetési eszközök nem egyforma szerepet töltenek be a gazdaságban: a jegybankpénz (definitív pénz) a pénzrendszer monetáris bázisa, amely meghatározza a kereskedelmi bankok által kibocsátható pénz mennyiségét. A nem banki szereplők által használt pénzkészlet részben a kereskedelmi bankok által kibocsátott bankpénzből, részben pedig készpénzből áll. A forgalomban levő pénznek csak azok a fizetési eszközök tekinthetők, amelyeket a lakosság és a vállalati szféra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 16 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 17 ► használ. (Együttesen a bankrendszeren és az államháztartáson kívüli gazdasági szereplők pénzállománya) Mivel a pénz a bankok kötelezettsége, ezért a forgalomban levő pénzmennyiség

legegyszerűbben a bankok passzívái. Az egyes pénzaggregátumok mennyiségének elemeit a bankok mérlegei alapján határozhatjuk meg egyértelműen. Ehhez meg kell ismerkednünk a központi bank és a kereskedelmi bankok mérlegeinek vázlatával 1.5 táblázat A jegybank mérlege Aktívák Követelés a bankokkal szemben Passzívák Az államháztartás betétei Követelés az államháztartással szemben A bankok betétei a jegybanknál Arany, valuta és devizatartalék Készpénzállomány a lakosságnál és a vállalatoknál Értékpapír-állomány Készpénzállomány a bankoknál Külföldi követelések Külföldi kötelezettségek A passzívák a bank kötelezettségeit jelenti. A kiemelt (vastagított) sorok alkotják a monetáris bázist, vagyis a jegybankpénz-állományt 1.10 definíció A jegybankpénz-állomány M0, a forgalomban levő készpénzből és a bankok jegybanki betéteiből áll Forgalomban levő készpénznek csak az tekinthető, ami a

bankrendszeren kívüli tulajdonosoknál van, hiszen a bankok a készpénzt fizetésre nem használják. A pénzforgalom további elemzéséhez a kereskedelmi bankok összefont (konszolidált) mérlegére van szükségünk, ahol a kereskedelmi bankok egymással szembeni kötelezettségeinek és követeléseinek egyenlege szerepel. Az összevont mérleg a bankok együttes kötelezettségeit és követeléseit tartalmazza a jegybankkal és a lakossággal, valamint a külfölddel szemben. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 17 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató ◄ Vissza 18 ► 1.6 táblázat A kereskedelmi bankok összevont mérlege Aktívák Passzívák Készpénzállomány Kötelezettség a jegybankkal szemben Jegybanki betét (tartalék) A lakosság és a vállalatok látra szóló betétállománya Értékpapír-állomány

Hitel-követelések a lakosságtól, a vállala- A lakosság és a vállalatok határidős betétáltoktól és az államháztartástól lománya Valuta- és devizakészlet Egyéb lakossági és vállalati megtakarítások A jegybank és kereskedelmi bankok összevont (konszolidált) mérlege az úgynevezett monetáris mérleg az egymással szembeni tartozásokkal és követelésekkel nettósított mérlege. A mérleg passzívái jelentik a bankrendszer egészének kötelezettségeit a bankrendszeren kívüli gazdasági szereplőkkel szemben, amivel meghatározható a forgalomban levő pénzmennyiség A mérlegből ugyanis kiesnek azok a tételek, amelyek a kereskedelmi bankok és a központi jegybank közötti tranzakciók következményei. Így például nem szerepelnek benne az egymással szembeni kötelezettségek és követelések. 1.7 táblázat A jegybank és kereskedelmi bankok összevont mérlege: Aktívák Passzívák Nettó külföldi követelések (deviza-tartalék, 1.

Készpénzállomány a lakosságnál és a hitel-tartozás egyenlege) vállatoknál Értékpapír-állomány 2. A lakosság és a vállalatok látra szóló beHitel-követelések a lakosságtól , a vállalatok- tétállománya tól és az államháztartástól 3. A lakosság és a vállalatok határidős betétállománya 4. Egyéb lakossági és vállalati megtakarítások 5. Az államháztartás betétei a jegybanknál 1.11 definíció A szűken értelmezett pénzmennyiség M1 a közvetlenül fizetésre felhasználható eszközök összessége. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 18 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 19 ► Az M1 a lakosságnál és a vállalatoknál lévő készpénzállományból, a lakosság és a vállalatok látra szóló betétállományából áll. Ez az összevont mérleg forrásainak 1. és 2 sora

1.12 definíció A tágan értelmezett pénzmennyiség M2 a szűken értelmezett pénz és a határidős betétek összessége Ez az összevont mérleg 1., 2 és 3 sorának összege A határidős betéteken túl a lakossági és vállalati megtakarítások egyéb formái, egyéb pénzpiaci eszközök is léteznek, amelyeket az M2 tágan értelmezett pénzmennyiséghez adva, a pénzmennyiség további kategóriáit, az M3 és M4 aggregátumokat kapjuk. Ez utóbbiak a bankok passzíváinak elemzése szempontjából játszanak szerepet, a pénzforgalom elsődleges vizsgálatánál nem játszanak önálló szerepet. Az államháztartás betétállománya nem része a forgalomban levő pénzmennyiségnek, mert addig nem tud tranzakciókat lebonyolítani, amíg a jegybanknál van. Akkor kerül forgalomba, amikor a kormányzat fizetésre használja fel. Ekkor a felhasznált összeg a kereskedelmi bankokhoz vagy készpénzként a lakossághoz vagy a vállalatokhoz kerül, így növeli a

forgalomban levő pénz mennyiségét. 1.13 definíció Az M1 és M2 aggregátumok, valamint az M0 jegybankpénz-állomány hányadosát pénzmultiplikátornak nevezzük, amely azt mutatja meg, hogy a kereskedelmi bankokhoz kerülő egységnyi jegybankpénz hány egységnyivel növeli a bankok által nyújtható hitelek összegét, ezáltal a rendelkezésre álló pénz mennyiségét. 1.2 A pénz értéke és az infláció Mi határozza meg a pénz értékét? A történelem során hosszú időn keresztül olyan dolgok töltötték be a pénz szerepét, amelyek egyéb célra is használható áruk voltak. Az árupénzek saját árral is rendelkeztek, így értékük attól függött, hogyan aránylott áruk a többi termék árához. Tegyük fel, hogy az aranytermelés ráfordításai és piaci helyzete alapján egységnyi (mondjuk 1 uncia) arany kétszer annyit ér, mint 1 zsák búza. Ekkor a búza ára ½ uncia arany. (Az ár ebben a helyzetben az érték aranyban kifejezve) Ha

ezután az aranytermelés költségei növekednek, akkor az arany értéke is nő, ezért az aranypénz értéke is nő. Így például ha 1 uncia arany értéke kétszeresére nő, a búzáé viszont nem változik, akkor most 1 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 19 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 20 ► uncia arany már négyszer annyit ér, mint 1 zsák búza. A búza ára ezért ¼ uncia aranyra csökken. Az árak csökkennek, a pénz vásárlóereje nő Napjainkban azonban a pénzként használt eszközök saját ára, vagyis mondjuk termelési költségei, nem játszanak szerepet abban, hogy milyen az adott pénz vásárlóereje. Egy százdolláros előállítási költsége hasonló, mint az ezerforintos bankjegyé, mégsem gondol senki arra, hogy a két bankjegy értéke azonos. A pénz értékét, vagyis

vásárlóerejét alapvetően két dolog határozza meg: a forgalomban levő mennyisége és azon áruk és szolgáltatások tömege, amelyet a forgalomban levő pénzzel meg lehet vásárolni. 1.14 definíció Az árszínvonal azt fejezi ki, hogy egységnyi árut vagy szolgáltatást átlagosan hány pénzegységért lehet megkapni. 1.15 definíció Az árszínvonal reciproka a pénz vásárlóereje, amely az egységnyi pénzért átlagosan megvásárolható árumennyiséget jelöli. Az árszínvonal és a vásárlóerő elsősorban változásában ragadható meg: Az árszínvonal változását a statisztikusok a különféle árindexekkel mérik. Abban a valószínűtlen esetben például, ha egy országban nő a termelés, de változatlan a forgalomban levő pénzmennyiség, a nagyobb árutömeg egységének realizálására kevesebb pénz jut, ezért minden mást változatlannak tekintve csökken az árszínvonal Ez egyben azt is jelenti, hogy nő a pénz vásárlóereje, hiszen

egységnyi pénzért most több árut tudunk megvásárolni. Az árszínvonalat elméletileg kiszámíthatjuk néhány makrogazdasági mutató segítségével. Az árutömeg, a pénzmennyiség és az árszínvonal kapcsolatát a következőképpen határozhatjuk meg: MV = PQ , ahol M a forgalomban levő pénzmennyiség, V a pénz forgási sebessége, P az árszínvonal, Q pedig az időegység alatt megtermelt javak mennyisége. A képletet Fisher-egyenletnek, vagy forgalmi egyenletnek nevezik. A fentebbi képletből kifejezhetjük az árszínvonalat: P= MV . Q A pénz vásárlóereje, vagyis értéke ennek a reciproka. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 20 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 21 ► A problémát csak az okozza, hogy az adott időszak alatt termelt árumennyiséget pontosan nem ismerjük, mert azt csak az

árak segítségével számíthatjuk ki, illetve összesíthetjük. Ha viszont nem az árszínvonalat, hanem annak változását akarjuk meghatározni, akkor már könnyebb dolgunk lesz. A statisztikából ugyanis ismert az árszínvonal változásának üteme, amiből következtethetünk a pénz értékének változására is. A pénz értékének (vásárlóerejének) változását az árszint változásával, vagyis az inflációval mérhetjük. „Az infláció mindig és mindenütt monetáris jelenség” – hangzik Milton Friedman szállóigévé vált mondata. Az állítás nagyrészt megérthető a forgalmi egyenlet és némi logika segítségével, de azért nem árt némi magyarázat hozzá Ha szó szerint értelmezzük, akkor arra a következtetésre jutnánk, hogy mindazok az állami fórumok, amelyek a monetáris politikát alakítják, nem csak az infláció elleni küzdelem egyedüli jogával rendelkeznek, hanem az inflációt is ők idézik elő. Ez azonban a modern

gazdaságok árszínvonal növekedését tisztán gazdaságpolitikai problémává tenné, ami az elmúlt évtizedek történései alapján nem igazolható. 1.16 definíció Az infláció a javak és szolgáltatások pénzben kifejezett árának általános növekedését jelenti. Infláció esetén a pénz áruegységben kifejezett vásárlóereje csökken, defláció esetén pedig a pénz vásárlóereje növekszik. Ezek szerint az infláció (és a defláció) a pénz (a monetáris egység) értékének változását fejezi ki, ami független az áruk és szolgáltatások saját értékétől. Ezért az infláció valóban monetáris jelenség. Az infláció ezen jellegzetességének megértéséhez hozzájárulhat, ha egy olyan gazdaságot veszünk szemügyre, amelyikben nincs általánosan elfogadott fizetési eszköz és nem működik pénz. Egy ilyen gazdaságban árut közvetlenül egy másik árura cserélnének, az egyik áru árát pedig egy másik áru mennyiségében

fejezik ki, ezért csak relatív árak (árarányok) léteznének, és nem lenne árszínvonal. Egy ilyen gazdaság teljesen infláció és defláció-mentes lenne Ez a gazdaság azonban nagyon alacsony hatékonyságú lenne. Mindenkinek, aki cserélni akarna, magas információs és csereköltségeket kellene viselnie, hogy megfelelő helyen és időben az igazi csere-partnert megtalálja Gyakorlatilag pedig teljesen lehetetlen lenne, hogy minden relatív árat folyamatosan ismerjenek. A pénz tehát nélkülözhetetlen egy árugazdaságban, ugyanakkor a pénz használatának velejárója, hogy vásárlóereje nem állandó. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 21 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 22 ► Az inflációt mindezek ellenére nem magyarázhatjuk tisztán a forgalomban levő pénz mennyiségének változásával. A

pénzt ugyanis tágabb körben lehet felhasználni, mint az áruforgalom. A pénz vásárlóerejének változása érinti azon vagyontárgyak és adósságok reálértékét is, amelyek az adott pénznemre szólnak. Az infláció okainak és hatásainak magyarázata ezért – még ebben a megközelítésben – sem korlátozódhat a forgalomban levő pénzmennyiség változására. Az elmúlt időszakban újra és újra ingadozott a pénz értéke, mégpedig teljesen kiszámíthatatlan módon. Teljesen irreális és történelmietlen lenne azt állítani, hogy a stabil és előrelátható pénzérték lenne a normális és természetes állapot, miközben a pénzérték ingadozása valamilyen külsődleges, zavaró tényező eredménye. A pénzérték ingadozása már csak azért is szükségszerűnek tűnik, mert a pénz reálértékét az egyének szubjektív értékelése is meghatározza, ami bármikor megváltozhat, ingadozása teljesen természetes állapot. A pénzérték

ingadozása a pénzgazdaság hatékony működésének velejárója. A monetáris politika feladata az, hogy a pénzérték ingadozását olyan mértékben korlátozza, hogy az ebből származó hátrányok ne legyenek nagyobbak, mint a pénz használatából származó haszon. Az infláció mértékét rendszerint a fogyasztói árindex alakulásával mérik. A fogyasztói árindexet a statisztikai hivatalok számítják ki Ennek módszere – nemzetközi megállapodások szerint – a következő: kiválasztanak több ezer árucikket és azoknak több értékesítési helyét. Ezen árucikkek különböző értékesítési helyeken mért árának átlagát veszik figyelembe, majd meghatározzák az egyedi árucikkek árindexét, vagyis egyik időszakról a másik időszakra való növekedési ütemét. Majd végül az egyedi árindexekből súlyozott átlagot számolnak A súlyozást a háztartások megfigyelt fogyasztói kosara, vagyis fogyasztási összetétele alapján

számítják. (Így például a háztartásokról készült felmérés szerint jövedelmükből átlagosan 2 százalékot költenek televízióra, akkor a televízió árindexe 0,02-es súllyal szerepel. A súlyok összege 1) Példaként bemutatjuk a 2001 júniusi fogyasztói árindex hazai értékeinek alakulását néhány fő fogyasztási cikk csoportra vonatkozóan. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 22 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza 2001. június Súly- 2000. 2001 2000 arány, dec. május június % százalékában Élelmiszerek Szeszes italok, dohányáruk Ruházkodási cikkek Tartós fogyasztási cikkek Háztartási energia Egyéb cikkek, üzemanyagok Szolgáltatások Összesen 24,6 9,1 5,8 7,4 8,4 17,1 27,6 100,0 109,8 108,5 103,0 100,4 102,7 102,6 106,8 105,9 100,7 100,2 100,3 99,8 100,0 99,6 100,5 100,3 118,1 111,8

105,6 101,7 110,9 105,1 110,1 110,5 ◄ 23 ► 2001. jan.jún 2000. jan.jún %ában 116,2 111,5 105,7 101,5 111,7 106,1 110,7 110,4 Forrás: www.kshhu A Magyar Nemzeti Bank az infláció alakulásnak leírására az úgynevezett maginflációs mutatót használja, amely kiszűri a változékony, statisztikai szempontból problematikus idényjellegű élelmiszerek, a világpiaci árak alakulását követő energiahordozók és egy, a statisztikai számbavétel módja miatt torzító tételt, a gyógyszerek hatását. A mutató célja, hogy kiszűrje az átmeneti hatásokat és az inflációt torzító tényezőket. A maginflációnak a fogyasztói árindexen belüli súlya nagyjából 90 százalékos, vagyis csak a fogyasztói árindex kosarában szereplő termékek 90 százalékára terjed ki. A maginfláció értéke attól függően tér el a fogyasztói árindextől, hogy a figyelmen kívül hagyott termékek árindexe az átlaghoz képest hogyan alakult. 2000 decemberében

például a fogyasztói árindex 10,1 százalékos volt, a maginfláció mértéke pedig 9,8 volt, 2001 januárjában pedig a fogyasztói árindex 10,1, a maginfláció pedig 10,5 százalék volt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 23 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 24 ► 1.3 A pénz a gazdasági körforgásban 1.31 A pénz és a megtakarítás A pénzre eddig úgy tekintettünk, mint egy olyan eszközre, ami az árucserét közvetíti, annak lebonyolítását segíti és elszámolási egységként szolgál. Tudjuk, hogy a pénz alkalmas arra, hogy az értékmegőrzés és az egyoldalú értékátadás eszköze legyen. A termelési tényezők jövedelmét ugyancsak pénzben fizetik ki, az adófizetési kötelezettségnek is pénzben kell eleget tenni, az állam támogatásait szintén pénzben adja állampolgárainak stb.

Minden jövedelemáramlás pénzáramlás is egyben. Ennek kapcsán érthetjük meg igazán, mit is jelent a pénz értékmegőrző eszközként való működése. Minden jövedelemtulajdonosra igaz, de a háztartásokra különösen, hogy jövedelmük egy részét nem költik el azonnal, egy részét megtakarítják. Ennek célja sokféle, és a pénzügyesek számára nagyon fontos lehet ezen motívumok ismerete, hiszen a megtakarításoknak csak egy kisebb hányada marad pénz formában, nagyobb részét valamilyen hozamot, jövedelmet biztosító formává változtatják. Aki megtakarít, az nem költekezik – a pénz (illetve a jövedelem) egy részét kivonja a forgalomból. Ez egyrészt „fennakadást” okoz az áruforgalomban: első pillantásra, úgy tűnik, hogy nem lehet annyi árut értékesíteni, mint amennyit a termelési tényezők létrehoztak. Másrészt a pénz egy része kikerül a forgalomból, és látszólag elveszti értelmét. Mi az a haszon, ami mégis arra

készteti az embereket, hogy ne költsék, hanem tartsák a pénzt? Éppen a pénz társadalmi hasznossága: bármikor, bármit meg lehet venni érte! Vagyis a pénz a vagyon, a gazdagság általános megtestesítője, birtoklása potenciális hatalmat jelent a gazdaság, az értékek felett. De érdemes-e egy olyan dolgot őrizgetni, aminek a tárolás során csökken az értéke? A pénzről az előbbi részben kimutattuk, hogy az árszínvonal növekedése következtében veszít az értékéből. De még magas inflációs ráta esetén is tartanak az emberek pénzt, mert bizonyos mennyiségét nem tudják nélkülözni. Ennek oka a likviditás iránti igény 1.17 definíció A likviditás azt jelenti, hogy egy vagyontárgy milyen gyorsan és milyen áron tehető pénzzé. A pénz tökéletesen likvid eszköz A pénztartásnak van még egy alternatív költsége is: mégpedig az elszalasztott hozam. A pénz ugyanis a megtakarítással csak részben kerül a párnahuzatba, nagyobbik

része a pénzügyi rendszer közvetítésével eljut azokhoz, akik több pénzt tudnak belőle csinálni. A piacgazdaság egyik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 24 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 25 ► „csodája”, hogy képes keresletté alakítani azokat a jövedelmeket, amelyeket tulajdonosaik nem költenek el. A bankok kialakulásának egyik legfontosabb indítéka és oka éppen az volt, hogy összegyűjtsék azokat a pénzösszegeket, amelyeket tulajdonosaik nem akarnak elkölteni, és ebből hitelt nyújtsanak azoknak, akik viszont többet szeretnének költeni, mint amenynyi rendelkezésükre áll. Ma már ez a közvetítés egy világméretű hálózattal rendelkező pénzügyi rendszeren keresztül történik. A piacgazdaság teljes kiépülésével együtt kialakult az annak igényeit szolgáló pénzügyi

intézményrendszer is, amelyik a pénz közvetítését hatékonyan biztosítja. Ebből következik, hogy akinek pénze van, annak egyben kölcsönzési lehetősége is van. A kölcsönzés pedig nem ingyenes, a kölcsönadó igényt tart a kölcsön felhasználásával keletkező többletjövedelem egy részére A piacgazdaságban a pénznek ára, van ez pedig a kölcsön díja, a kamat A kölcsön tartalmára jól következtethetünk a szó értelmezésével. kölcsön adhatok egy könyvet, egy autót, egy lakást, egy üzlethelységet Ha ezt nem baráti, hanem üzleti alapon teszem, akkor szerződésben rögzítem, hogy mennyi időre szól a kölcsön, és a kölcsönzésért milyen díjat kérek. A bérleti díj ebben az esetben azért jár nekem, mert a kölcsönadott eszköz kopott, használódott, és mert a bérbeadás ideje alatt elszalasztottam valamilyen hasznot – a kölcsönvevőnek ezt kell megtéríteni. Hasonló a helyzet a pénzzel: meghatározott időre

kölcsönadom valakinek, ezért használati, bérleti díjat kérek. Ez a használati díj a kamat A hétköznapi életben gyakran használjuk a hitel kifejezést a kölcsönre. A pénzügytanban azonban nem azonos tartalmú a két szó. Mindkettő pénzösszeg átadását jelenti kamat ellenében, de a hitel esetében a szerződés megkötésével egy meghatározott összeg felhasználási lehetőségét biztosítják az adós számára, aki saját igényei szerinti időpontokban használhatja fel a biztosított keretet. A kölcsön esetében viszont a pénzösszeg azonnal átadásra kerül. 1.18 definíció A kamat az a pénzösszeg, amit a pénz kölcsönzésért fizetnek A kölcsön lejáratakor nagyobb összeget kell fizetnünk, mint a kölcsönbe adott pénz, a kölcsöntőke Ez a többlet a kamat 1.19 definíció A kamatláb a kamatnak a kölcsöntőke százalékában való kifejezése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 25 ►

Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 26 ► Kölcsönt vállalatok és háztartások is nyújthatnak egymásnak a legkülönbözőbb formában. Tipikus eset például a kereskedelmi hitel, amikor a szállító fizetési haladékot ad a vevőnek, vagyis árukölcsönt ad neki. A pénzügytan elsősorban az úgynevezett monetáris hitelügyletekkel foglalkozik, amikor a kölcsönt vagy annak igénybevételi lehetőségét pénzben nyújtják és abban is fizetik vissza. A kölcsönért fizetendő díjat mindig időegységre meghatározott kamatláb segítségével határozzák meg, így a különböző kölcsönzési lehetőségeket egyszerűen össze lehet hasonlítani. A különböző időtartamú kölcsönöknek általában eltérő a kamatlába, a hosszabb lejáratúaké rendszerint magasabb. Hogyan befolyásolja a kamat és a kamatláb nagyságát a pénz értékének,

illetve vásárlóerejének változása? A pénz vásárlóereje a hitel időtartama alatt megváltozhat – általában csökken. A kölcsönadó viszont természetesen szeretné a kölcsöntőke eredeti értékét visszakapni Ezért a kamat megállapításakor figyelembe kell venni az infláció várható mértékét is, meg kell különböztetni a nominálkamatot a reálkamattól. 1.20 definíció A nominálkamat a kölcsönzött összegre fizetett kamat összege. 1.21 definíció A reálkamat a kifizetett kamat reálértéke, az az árumenynyiség, amit a nominálkamatért meg lehet vásárolni 1.22 definíció A nominális kamatláb a nominálkamat és a kölcsönadott összeg hányadosa, százalékban kifejezve 1.23 definíció A reálkamatláb a vásárlőerőben mért kamatláb, a nominálkamat és a kölcsönadott pénzösszeg reálértékének hányadosa. Ha a kölcsönzési idő alatt az árszínvonal növekszik, akkor a kölcsönadó csak akkor kapja vissza a kölcsönadott

értéket, ha a visszafizetett öszszeg az infláció mértékével nagyobb, mint a kölcsönadott összeg. Tegyük fel, hogy 1000 forintot kölcsönöztünk valakinek 1 évre, és az infláció mértéke az adott évben 10 százalék volt. A kölcsönadott vásárlóértéket akkor kapjuk vissza, ha 1100 forintot kapunk a lejáratkor, hiszen most 1100 forint vásárlóereje egyezik meg az egy évvel ezelőtti 1000 forint vásárlóerejével. Ha 10 százalékos nominálkamatlábat állapítanánk meg, akkor csak a kölcsönadott értéket kapnánk vissza. A reálkamatlábat úgy határozhatjuk meg, hogy a lejáratkor kapott összeget (ami a nominális kamat és a köl- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 26 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 27 ► csöntőke összege) a kölcsöntőke, vagyis a kölcsönadott összeg aktuális

reálértékéhez viszonyítjuk. A példánkban 10 százalékos kamatláb esetén lejáratkor 1100 forintot kell fizetni. A kölcsönadott összeg reálértéke pedig ugyancsak 1100. A két érték hányadosa 1, vagyis a reálkamatláb zérus Mekkora lenne a reálkamatláb, ha nem 10 százalékos, hanem 15 százalékos kamatlábat állapítanánk meg? Ekkor az adós lejártakor 1150 forintot fizetne vissza, a kölcsönadott összeg reálértéke továbbra is 1100, a két érték hányadosa: 1,045, a reálkamatláb tehát 4,5 százalék. A kamatszámítás további részleteivel még többször fogunk foglalkozni. Mivel a pénzgazdaságban mindenkinek lehetősége van arra, hogy a legkisebb összeget is kamatozóvá tegye, ezért a pénz alternatív költsége minden esetben a feláldozott kamat. 1.32 A pénz és a jövedelemáramlás Már eddig is többször szóba került a pénz szerepe a jövedelmek áramlásában. A dolog fontossága miatt most külön bemutatjuk a

jövedelemáramlás folyamatát a piacgazdaságban 1.1 ábra vállalatok jövedelem háztartások fogyasztás adó beruházás, hitel-felvétel állam megtakarítás, hitelkínálat Hitel-felvétel Pénzügyi szektor A jövedelmek a modern pénzgazdaságban szinte kizárólag pénz formájában kerülnek kifizetésre, ezért a jövedelem-áramlás egyben pénzáramlást is jelent. Az ábrán a gazdasági körforgás bonyolult rendszeréből azokat a kapcsolatokat emeltük ki, amelyek világossá teszik a pénzügyi rendszer szerepét A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 27 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 28 ► A jövedelmek elsődleges áramlásának iránya a vállalatoktól a háztartások felé tart. A termelési tényezők szolgálatainak ellenértékét (a munkabért, a kamatot, a profitot) végső soron valamilyen

háztartás kapja meg A háztartások a realizált elsődleges jövedelmükből fizetnek adót, illetve tényezőjövedelmeiket kiegészítik az államtól kapott transzferek. A jövedelem-újraelosztás eredményeként a háztartások rendelkezésére álló jövedelmét fordíthatják fogyasztásra és megtakarításra A rendelkezésre álló jövedelem egy részét természetesen pénzben tartalékolják a háztartások, de a megtakarítások döntő része bekerül a pénzügyi rendszerbe, hiszen csak így juthatnak hozamhoz. A háztartások megtakarításaiból keletkező forrásokat a pénzügyi rendszer közvetíti a vállalatoknak, akik ezeket döntően beruházásokra használják fel. A beruházások növelik a tőkeállományt, ezzel lehetővé téve a termelést és az abból származó bevételből a kölcsönök törlesztését és kamatainak kifizetését. A modern gazdaságban a termelés döntő hányadát a nagyvállalatok adják, ahol a szükséges tőkefelszerelés

létrehozására tetemes összegű beruházási forrásra van szükség. Ezeket a forrásokat egy egyén vagy egy család már régen nem tudja előteremteni, ezért a modern tőkés nagyvállalatok a különböző tulajdonosoktól származó tőkék egyesítésével képesek a megfelelő méretű üzemeket létrehozni. A pénzügyi rendszer feladata a szabad pénzeszközök ilyen jellegű átcsoportosítása. Ennek formái és módszerei az elmúlt évtizedekben rohamosan fejlődtek, hiszen a fejlett gazdaságok háztartásaiban egyre nagyobb összegű megtakarítások keletkeznek, amelyet változatos célokra kívánnak felhasználni. A különböző megtakarítási célokhoz illeszkedő befektetési lehetőségek alakultak ki, amelyekről a későbbiekben bőségesen fogunk szólni Az ábrán feltüntettük a modern piacgazdaság harmadik fontos jövedelem-tulajdonosát, az állami költségvetést. A pénzügyi rendszer egyik funkciója éppen az, hogy az állami költségvetést,

illetve az állami szektort hitelekkel lássa el. Erre ugyancsak változatos formák és módszerek alakultak ki, amelyek egyes országokban jelentős hányadát teszik ki a befektetéseknek Nem szerepel ábránkon egy negyedik, ugyancsak fontos jövedelemtulajdonos, a külföld. Az országok közötti pénzáramlás meghatározó lehet egy ország életében, a nemzetközi pénzforgalom és tőkeforgalom egésze a pénzügyi rendszeren keresztül bonyolódik A külföld szerepe sokkal összetettebb, mint a hazai pénz- és jövedelemáramlás, mert ebben az esetben a pénznek más valutává illetve devizává kell alakulnia, ezért hatásától A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 28 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 29 ► és szerepétől egyenlőre eltekintünk, a tankönyv későbbi fejezeteiben fogunk részletesen

foglalkozni vele. A pénzügyi rendszer szerepét még jobban érzékelhetjük, ha a bemutatott pénz- és jövedelemáramlást a nemzetgazdasági egyensúly szempontjából is megvizsgáljuk. Egy nemzetgazdaság egyensúlyának alapfeltétele, hogy az összkereslet megegyezzen az összkínálattal. Az ország keresletét – ha a nemzetközi kapcsolatoktól eltekintünk – az országban realizált jövedelem nagysága határozza meg. Az összkínálat pedig ennek a jövedelemnek a forrása Az egyensúly feltétele eszerint az, hogy az emberek éppen annyit akarjanak költeni, mint amennyi a megtermelt jövedelem nagysága. Láttuk azonban, hogy a háztartások jövedelmüknek csak egy részét költik el árukra, mégpedig fogyasztási cikkekre. A jövedelem egyre növekvő részét megtakarításra fordítják Így a megtakarítás azt jelenti, hogy a jövedelem egy részét nem költik el, ami azt eredményezné, hogy az összkereslet kisebb lenne, mint az összkínálat. A

megtakarítás azonban a pénzügyi rendszer közvetítésével beruházási forrássá válik, így olyan keresletté alakul, amit a vállalatok nem saját aktuális jövedelmükből fedeznek Ha a megtakarítás megegyezik a beruházással, akkor az összekereslet és az összkínálat is megegyezik egymással A pénzügyi rendszer hatékony működése ezért egyik alapvető feltétele a makrogazdasági egyensúly kialakulásának. Hasonló a helyzet az állami költségvetés szerepével is. A háztartások adót fizetnek, amiből a kormányzat árut vásárol. Ha a kormányzat többet költ, mint a bevétele, akkor túlkereslet alakulna ki. A kormányzat azonban csak akkor tud többet költeni, mint az adóbevétel, ha kölcsönt vesz fel a pénzügyi rendszerben, ezzel felhasználja a megtakarítások egy részét, és csökkenti a vállalatok számára rendelkezésre álló beruházási forrásokat. 1.24 definíció A pénzügyi rendszer funkciója, hogy minél hatékonyabban

biztosítsa, hogy a háztartások megtakarításai fedezzék a beruházásokat és a kormányzati hiteligényeket. Ha ez az egyensúly nem teljesül, akkor az összkereslet és összkínálat egyensúlya sem valósulhat meg, ami további egyensúlytalansági problémákhoz vezet. A leírt kapcsolatokat egy egyszerű séma segítségével számszerűen is bemutathatjuk. Ennek érdekében a jövedelemáramlásokat úgynevezett tőkeáramlási számlákon fogjuk feltüntetni. Egy-egy ilyen számla az egyes gazdasági szektorok finanszírozási forrásait állítja szembe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 29 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 30 ► azok felhasználásával. Az elemzéshez három gazdasági szektort különítünk el: a háztartási és vállalati szektor közösen alkotja a nem-pénzügyi magánszektort, vagy

röviden a magánszektort, az állami szektornak nevezzük a központi és helyi állami szervek összességét, végezetül feltüntetjük a bankrendszert is. A teljes tőkeáramláshoz természetesen hozzá tartozna a külföld is, de az egyszerűség kedvéért maradunk a zárt gazdaság kapcsolatrendszerének bemutatásánál. A magánszektor forrásai: a realizált hazai jövedelem (Y), a kormányzattól kapott transzferek (TR) és a hazai bankoktól felvett hitelek (dH). A megszerzett forrásokat fogyasztásra (C), beruházásra (I), adófizetésre (T), pénzfelhalmozásra (dM) és kormányzati kötvények vásárlására (dBG) fordítja. A bevételként megjelölt hitel összege az adott évi kiadások fedezetéül szolgáló, az adott évben felvett kölcsönöket, vagyis a kölcsön-állomány növekedését jelenti. A hazai bankoktól újonnan felvett összes hitel lényegében azonos a forgalomban levő pénz mennyiségének növekményével Csak azok a banki kölcsönök

növelik a magánszektor forrásait, amelyek pénzteremtéssel járnak. Az úgynevezett pénzújraelosztó kölcsönök ugyanis csak egyik gazdasági szereplőtől csoportosítja át a forrásokat egy másik gazdasági szereplőhöz. A magánszektor bruttó megtakarítása az az összeg, amit a rendelkezésre álló jövedelemből nem költenek el fogyasztásra. A rendelkezésre álló jövedelem a realizált jövedelem és az egyoldalú jövedelem-áramlások egyenlege. (1) Ydis = Y + TR − T Ha a rendelkezésre álló jövedelemből levonjuk a fogyasztást, akkor megkapjuk a magánszektor megtakarításainak nagyságát. Ennek érdekében először is írjuk fel a realizált nemzeti jövedelem nagyságát meghatározó összefüggést! (2) Y = C + I +G Helyettesítsük be (2)-t, (1)-be! (2a) Ydis = C + I + G + TR − T Ha (2a)-ból levonjuk a fogyasztást, megkapjuk a magánszektor bruttó megtakarításainak összegét: (3) S = I + G + TR − T A (G+TR-T) a költségvetés

egyenlege – a kiadások (G+TR) és a bevételek (T) különbsége. Ha a kiadások meghaladják a bevételeket, akkor a költségvetés deficites, fordított esetben szuficit keletkezik. Deficit esetén a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 30 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 31 ► kormányzat kölcsönt kénytelen felvenni, szuficit esetén viszont kölcsönt nyújt. A magánszektor teljes megtakarításából – a pénzügyi szektor közvetítésével – finanszírozzák a magánberuházásokat. A megtakarítás és beruházás különbsége áll a többi szektor rendelkezésére, ez a magánszektor finanszírozási egyenlege A költségvetési szektor finanszírozási egyenlege pedig a kiadások és bevételek különbsége. A fentiek alapján az egyes szektorok tőkeáramlási vagy finanszírozási számlái a

következőképpen írhatók fel: Magánszektor Felhasználás Forrás Beruházás (I) Megtakarítás (S) Allamkötvény vásárlás (dBG) Bankhitel (dH) Pénzfelhalmozás (dM) Állami költségvetés Felhasználás Kormányzati kiadások (G) Transzfer-kifizetések (TR) Forrás Adó (T) Kötvénykibocsátás (dBG) Bankhitel (dH) Bankrendszer Felhasználás Bankhitel nyújtás (dH) Forrás Pénzfelhalmozás (dM) Az egyes számlákat egyetlen táblázatba összevonva kapjuk az úgynevezett tőkeáramlási mátrixot, amely az egyes gazdasági szektorok jövedelem-felhasználását és annak finanszírozását tartalmazza. A táblázat soraiban a finanszírozási formák szerepelnek, az oszlopokban pedig az egyes gazdasági szektorokat tüntettük fel. Az oszlopok összegei a szektorok mérlegeinek egyenlegét jelenti, hiszen a forrásokat és felhasználásukat egyaránt szerepeltettük, ezért mindegyik egyenleg szükségszerűen 0. A sorok összege az egyes finanszírozási formák

forrás-felhasználás kapcsolatát mutatják meg. Ezek összege szintén 0, hiszen a hitelező és a hitelt felvevő egyaránt szerepel az adott sorban. A forrásokat negatív előjellel, a felhasználásokat pozitív előjellel (azaz előjel nélkül) tüntettük fel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 31 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 32 ► 1.8 táblázat A tőkeáramlási mátrix Magánszektor 1. Jövedelemfelhasználás Finanszírozás 2. Pénz 3. Bankhitel 4. Kormányzati értékpapírok Egyenleg I–S Költségvetés Bankrendszer Egyenleg G+TR-T dM -dHP -dHG dBG -dBG 0 0 0 -dM dH 0 0 0 0 A pénzügyi rendszer önmagában természetesen nem képes a fenti egyensúlyt megvalósítani, de sokat tehet a hitelkereslet és kínálat közelítése érdekében. Változatos megtakarítási formákkal

befektetésre serkentheti a háztartásokat, a kamatláb csökkentésével buzdíthatja a beruházásokat stb. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi rendszer szereplői ezt a feladatot nem valamilyen makrogazdasági parancsnoknak engedelmeskedve látják el, hanem saját érdekeiket követve. A pénzügyi intézmények is profitmaximalizálók, profitjuk forrása például a kamatrés (a betéti és a hitelkamat különbsége) Minél nagyobb összeget tudnak begyűjteni és kihelyezni, annál nagyobb a profitjuk Céljuk tehát az, hogy a megtakarítások minél nagyobb hányadát „csábítsák be” a pénzügyi rendszerbe, hogy jövedelmüket növeljék. Így – hasonlóan a többi üzleti vállalkozáshoz – saját egyéni céljukat követve segítik elő az egyensúly kialakulását. Mindezek után meggyőződhettünk arról, hogy a pénz- és a pénzügyi rendszer alárendelt szerepet játszik ugyan a reálgazdasági folyamatokhoz képest, de olyan fontos eszközrendszert biztosít

a gazdaság számára, hogy biztonságos működése nélkül aligha valósulna meg a gazdasági fejlődés. A gazdálkodás szakembereinek ezért kiemelten fontos a pénzügytan ismerete. 1.4 A pénzügyi rendszer A pénzügyi rendszer a pénz- és tőkeáramlást biztosító intézmények, eszközök és piacok összessége. A pénzügyi rendszer része a bankrendszer, a pénzrendszer, a pénzügyi intézmények, a pénz- és a tőkepiac, illetve A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 32 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 33 ► az értékpapír-piac. A pénzügyi rendszer biztosítja a gazdaság zavartalan pénzellátását, valamint a hitelforrások és hiteligények összekapcsolását. A pénzügyi rendszer egyrészt piaci viszonyokból, másrészt állami és államilag szabályozott intézményrendszerből áll. Az állami

szabályozást az egyes részfejezetben fogjuk bemutatni, most a piaci kapcsolatok legfőbb szereplőit, a piaci csere tárgyát és az egyes részpiacok alapvető működési mechanizmusait fogjuk bemutatni. 1.25 definíció A pénzügyi piac a pénzügyi eszközök keresletének és kínálatának összessége, valamint ezek adásvétele. 1.26 definíció A pénzügyi eszközök vagyont (értéket) és/vagy jövedelemre való követelést testesítenek meg A pénzügyi eszközök közé tartozik a pénz maga, a hitel, a pénztőke, az értékpapír valamint a valuta és a deviza. A pénzügyi eszközök piacát több alcsoportba sorolják. Egyrészt a követelés lejárata, másrészt a követelés formája, harmadrészt a megtakarítások és a beruházások közötti kapcsolat és végül a nemzetközi kapcsolatokban való részvétel alapján különböztethetjük meg az egyes részpiacokat. A követelés lejárata alapján megkülönböztetünk pénzpiacot és tőkepiacot. A

pénzpiac a pénzügyi követelések azon részére használt kifejezés, amelyek egy évnél rövidebb lejáratúak Elméletileg tehát idetartozik a pénz is. Pénzpiaci eszközök azok az értékpapírok, hitelek, amelyek lejárata egy éven belüli. Ide tartoznak a váltók, az egy évnél rövidebb időtartamra lekötött bankbetétek, egy évnél rövidebb lejáratú bankhitelek stb A makroökonómiában a pénz- és tőkepiac elkülönítése másképpen történik: pénzpiacnak csak a szűken értelmezett pénz keresletének és kínálatának összességét tekintik, és minden kamatozó pénzügyi eszköz a tőkepiac része. Így a pénzügytani értelmezésnél a makroökonómiai pénzpiac szűkebb, a tőkepiac pedig tágabb A tőkepiac az egy évnél hosszabb lejáratú pénzügyi eszközök adásvételét jelenti. A tőkepiac fő eszközei az értékpapírok és a hosszúlejáratú bankbetétek illetve hitelek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Vissza ◄ 33 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 34 ► A követelés formája szerint megkülönböztetjük az értékpapírpiacot a többi pénzügyi eszköz piacától. Az értékpapír egy sajátos pénzügyi eszköz, amely valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot testesít meg okirat vagy számlán megjelenő összeg formájában. A megtakarítók és a beruházók közötti kapcsolat alapján az elsődleges és a másodlagos pénzügyi piacot különböztethetjük meg. Elsődleges piacnak nevezzük a pénzügyi piacot, ha a megtakarítások ténylegesen beruházásokká alakulnak, új követelések keletkeznek A másodlagos piacon már meglévő pénzügyi eszközök adás-vétele folyik, elsősorban a megtakarítók között Ez a felosztás döntően az értékpapírokra vonatkoztatható, hiszen pl egy bankbetét másodlagos forgalma csak nagyon ritkán

történik meg. A nemzetközi kapcsolatokban legfontosabb szerepet a devizapiac játssza, ami egy sajátos pénzügyi eszköz piaca. Ugyancsak szokás megkülönböztetni a hazai és a nemzetközi tőkepiacot 1.41 A pénzügyi eszközök jellemzői A pénzügyi eszközök adásvétele során jelenbeni pénzt cserélnek jövőbeni pénzre szólő követelésre. Az átváltás különböző fokozatokban és különböző kockázattal történhet, amiben a pénzintézeteknek aktív szerepe van. Az ügylet lényege azonos, de a lebonyolítás technikai formái, intézményi keretei, kockázata sokféle lehet Az említett eltérések alapján a pénzügyi eszközök többféle szempontból különböznek egymástól. A pénzügyi eszközök a következő tényezők szerint különböznek egymástól: 1. Milyen jog alapján biztosítják a jelenbeli pénz jövőbeni ellenértékét Ilyen jog lehet hitelezői jog (bankhitel vagy kötvény esetén), tulajdonosi jog (részvények esetén),

biztosítási jog stb. 2. Ki bocsátja ki az értékpapírt, illetve kinek a kötelezettségeit képviseli a pénzügyi követelés. A kötelezettségvállaló lehet az állam, egy vállalat, magánszemély vagy pénzintézet stb. 3. Milyen időpontbeli pénzre szól a kötelezettség, és milyen valószínűséggel biztosítják az ellenérték kézhezvételét (más szóval: mekkora a visszafizetés kockázata). 4. Milyen módon határozták meg az ellenértéket Ebből a szempontból két alapesetet különböztethetünk meg: az ellenérték előre meghatározott pénzösszeg vagy véletlen nagyságú pénzösszeg, amelynek megállapítása előre meghatározott feltételek szerint történik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 34 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 35 ► a) előre meghatározott pénzösszeg lehet: •

egyetlen időpontban fizetendő összeg (pl. váltó), • rendszeres időszakonként, véges időtartamon keresztül fizetendő összeg (pl. a kötvény kamat- és törlesztőrészletei) • rendszeres időszakonként, végtelen időtartamon keresztül (lejárat nélkül) fizetendő pénzösszeg (pl. örökjáradék-kötvény kamatai) • véletlen időpontban fizetendő pénzösszeg (pl. életbiztosítás), • rendszeres időszakonként, véletlen hosszúságú időtartamon keresztül fizetendő összeg (pl. nyugdíj) b) előre csak feltételeiben meghatározott, véletlen nagyságú összeg lehet: • egyetlen időpontban fizetendő összeg (pl. nyeremény-betétkönyv) • rendszeres időszakonként, véges időtartamon keresztül fizetendő összeg (pl. változó kamatozású kölcsönök és kötvények) • rendszeres időszakonként, elvileg végtelen időtartamon keresztül fizetendő összeg (pl. részvények osztaléka) • véletlen időpontban fizetendő pénzösszeg (pl.

vagyonkár-biztosítás) További variációt jelent a takarékbetétkönyv, ahol csak a kamatláb rögzített, de tetszőleges lehet a betét és a kivét időpontja és nagysága, tehát a különböző időpontbeli pénzek átváltásának csak az átszámítási alapja rögzített, viszont az, hogy mikor, milyen összegben és milyen időbeli pénzre váltja át pénzét, a betétestől függ. Mindegyik esetben előfordulhat azonban, hogy az ígért jövőbeli pénzt csak késedelemmel, részlegesen vagy egyáltalán nem kapják meg. Amikor valaki jelenbeli pénzért jövőbeli pénzt vásárol, többnyire még valami járulékos szolgáltatást, járulékos hasznot is nyer az adásvétellel, például biztonságérzetet stb. E minőségi mellékkörülmények végül is mennyiségi tényezőkké válnak a jövőbeli pénzek adás-vétele során. 1.42 A pénzügyi eszközök piacának intézményei A pénzügyi eszközök cseréje úgy zajlik le, hogy a jelenbeli pénzért

közvetlenül nem jövőbeli pénzt, hanem fizetési ígéretet kap a vevő. Ezek a fizetési ígéretek vagy valamely bank könyvelésében vagy valamilyen értékpapírban öltenek testet A pénzügyi eszközöknek sem a kereslete, sem a kínálata nem tekinthető homogénnek. A megfelelő keresletnek a megfelelő kínálattal kell összetalálkoznia ahhoz, hogy a megtakarítás ideiglenes újraelosztása végbemen- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 35 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 36 ► jen. A kereslet és kínálat eltérése a pénzügyi eszközök legfontosabb tulajdonságaiból fakad. Ennek alapján a következő jellemzők jöhetnek elsősorban számításba: • A követelés névértéke, azaz milyen nagyságrendű jövőbeli pénzt keresnek, illetve kínálnak. • A követelés lejárata, azaz milyen

időpontbeli pénzre vonatkozik a kereslet, illetve a kínálat, vagyis mi a megtakarítás illetve a beruházás forrásigényének tervezett időtartama. • A követelés kockázata, azaz mekkora annak a valószínűsége, hogy a jövőbeli pénz átadása elmarad (mekkora a nem-teljesítés vagy a csőd kockázata). • A várható hozam, azaz mi a jövőbeni kifizetés várható nagysága illetve valószínűség-eloszlása a csak feltételeiben rögzített ellenérték esetében. • A követelés mobilizálhatósága, azaz milyen könnyen és milyen áron lehet a megvásárolt jövőbeli pénzt a későbbiekben jelenbeli pénzre visszaváltani. A kereslet és kínálat egymásra találását elősegíti az, hogy a megtakarítási formákat szabványosítják, általános standardokat alkalmaznak, jogi eszközök biztosítják az adásvétel feltételeit, követelményeit és olyan – törvényileg is garantált – intézmények jönnek létre, amelyek biztosítják a vevők

és eladók találkozását, a megfelelő információk beszerzését. A következő sémán a pénzügyi közvetítőrendszer legjellemzőbb csatornáit ábrázoltuk. A megtakarításokat a pénzügyi rendszer alapvetően kétféleképpen kapcsolja össze a beruházókkal, illetve a forrás-igénylőkkel: egyszerű közvetítéssel és közvetett finanszírozással. 1. Egyszerű közvetítés (értékpapír-kereskedelem) esetén a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, illetve fizetési ígéretét megtestesítő értékpapírral. Ez a forma akkor működik, ha a megtakarító és a megtakarítás végső felhasználójának igényei megfelelnek egymásnak, csak összetalálkozásukat kell gyorsabbá és biztonságosabbá tenni. A megtakarító elsődleges értékpapírt, a végső felhasználó fizetési ígéretét kapja meg. Ha a végső felhasználó nem fizet, akkor a megtakarító kerül hátrányos helyzetbe. Elsődleges

értékpapír pl a kereskedelmi váltó, a vállalati vagy kincstári kibocsátású kötvény, a részvény. A keresletet és kínálatot erre szakosodott „kereskedők”, brókerek, dealerek, átvevők közvetítik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 36 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 37 ► 1.2 ábra elsődleges értékpapír elsődleges értékpapír értékpapírkereskedõk Megtakarítók (befektetõk) pénz pénz pénz másodlagos értékpapírok A megtakarítás végsõ felhasználói Másodlagos értékpapírpiac közvetett tőkeáramlás Kereskedelmi bankok elsődleges értékpapír pénz Betéti intézetek Közvetítõ piac Biztosítók, nyugdíjalapok Közvetlen piac Befektetési társaságok Finanszírozási társaságok Egyéb 2. Közvetett finanszírozás esetén a megtakarításokat egy

közbenső intézmény (rendszerint valamely bank vagy pénzintézet) összegyűjti és nagyságrendjében, lejáratában, kockázatában és likviditásában átalakítva adja tovább a beruházóknak. A megtakarító másodlagos értékpapírt kap, ami a közvetítő intézmény kötelezettségét testesíti meg. Ebből következik, hogy ha a végső felhasználó nem fizet, akkor a közvetítő intézményt éri veszteség. Másodlagos pénzügyi eszköz pl a biztosítási kötvény, a takarékbetétkönyv, a csekkfüzet, a pénzintézeti kibocsátású kötvény stb Ennél a formánál a pénzintézetek közbenső, önálló kereslettel és kínálattal jelennek meg. A közvetett finanszírozás intézményei közül a legjelentősebbek a kereskedelmi bankok. A kereskedelmi bankok szinte minden ügyféltípusnak és sokféle formában kínálják a megtakarítási és hitelezési formákat Hitelállományuk döntő része azonban rövidlejáratú, mert a betétek legnagyobb

hányada is látra szóló. Ezért ezeket a forrásokat csak korlátozottan lehet hosszabb lejáratú kihelyezésekké alakítani. Ez is hozzájárul a keres- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 37 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 38 ► kedelmi bankok pénzteremtő képességéhez. E képességük alapján nevezik ezeket a bankokat monetáris intézményeknek. A nem-monetáris intézetek közé tartoznak a betéti intézetek, a biztosítók, a nyugdíjalapok, a befektetési társaságok és a finanszírozási társaságok. A betéti intézetnek nevezik a takarékpénztárakat és a hitelszövetkezeteket. A takarékpénztárok takarék- és határidős betéteikből hagyományosan lakásépítési célokat elősegítő jelzáloghiteleket nyújtanak – hosszú lejáratú hitelforrásokká alakítva a megtakarításokat A

határidős betétek meghatározott időre lekötött, kamatozó betétek, a takarékbetétek viszont nem meghatározott időre lekötöttek. A betét összegét lehet változtatni, legfeljebb a kivét korlátozott bizonyos ideig A takarékszövetkezetek fogyasztási kölcsönöket nyújtanak a szövetkezet tagjainak. Vannak olyan takarékszövetkezetek is, amelyek a hitelszövetkezetekhez hasonlóan nem fix kamatot fizetnek a takarékbetétek után, hanem a kihelyezések utáni bevételt oszthatják fel arányosan a betétesek között. A betéti intézeteknek különböző kombinációja létezik, amelyek egymástól gyakran alig különböznek. A biztosítók és a nyugdíjalapok egyre fontosabb szerepet játszanak a megtakarítások ideiglenes újraelosztásában, bár többnyire tevékenységüknek nem ezt az oldalát szokás hangsúlyozni. Az általuk összegyűjtött pénzalapoknak adott időszakban csak egy részét használják kártérítések fizetésére és nyugdíjak

folyósítására. Az általuk összegyűjtött és ideiglenesen szabad pénzalap megfelelő befektetésével teremtik meg azt a forrást, amiből működési költségeiket és a befektetők (biztosítók) járandóságát fedezik. A biztosító-társaságokat tevékenységük alapján két csoportba sorolhatjuk: az életbiztosítást valamint a vagyon- és balesetbiztosítást nyújtó cégek. Az életbiztosítást nyújtó cégek gyakran kombinálják a szűkebb értelemben vett biztosítási formákat megtakarítási formákkal, ami kifejezetten szükségessé teszi az összegyűjtött pénzalapok befektetését. E tevékenység sok rokon vonást mutat a nyugdíjalapokkal A nyugdíjalapok rendszeres díjfizetés ellenében rendszeres nyugdíj folyósítását vállalják – bizonyos életkor és bizonyos idejű díjfizetés után. Ezen intézmények jelentős pénzalapokkal rendelkeznek, amelyek rendszeres és jól előre jelezhető bevételeken és kiadásokon alapulnak. Ezért

ezen alapok rendszerint hosszú lejáratú és magas hozamú befektetésekbe helyezik pénzalapjaikat. A befektetési társaságok összegyűjtik ügyfeleik értékpapír-vásárlásra szánt megtakarításait és nagyobb szakértelemmel, pontosabb információk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 38 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 39 ► alapján, kisebb tranzakciós költséggel és a kockázatok megosztásával vásárolnak ügyfeleiknek értékpapírokat, helyezik el megtakarításaikat. Gyakran értékpapír-állományuk folyamatos átrendezésével igyekeznek minél nagyobb jövedelmet biztosítani ügyfeleiknek, akik befektetéseik arányában, részjegyeik alapján részesednek a hozamból. A befektetési társaságok részjegyeit úgy tekinthetjük, mint az értékpapírok egy köréből összeállított

értékpapírt, amely ennek a körnek az átlagos hozamával és kockázatával rendelkezik. A befektetési társaságok az értékpapírpiac kínálatának egy részét felszívják, és a megtakarítók számára kényelmesebb, biztonságosabb értékpapírra alakítva adják tovább. A biztosítókat, a nyugdíjalapokat és a befektetési társaságokat együttesen intézményi befektetőknek nevezik. A nyugdíjalapok tevékenysége sok tekintetben hasonlít a befektetési társaságokéhoz, de megkülönbözteti tőlük díjbeszedési és kifizetési kapcsolatuk van az ügyfelekkel. A finanszírozási társaságok kis összegű, többnyire rövid lejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hiteleket nyújtanak. Forrásaik nem betétekből, hanem értékpapír-kibocsátásból vagy kereskedelmi bankok refinanszírozásából származnak. Gyakran valamely kereskedelmi bank leányvállalataként működnek. Kialakulásuk nagyrészt annak köszönhető, hogy nem vonatkoznak rájuk a

betétgyűjtő intézetekre érvényes szabályok Az egyéb pénzintézetek közé különféle állami intézmények tartoznak, amelyek főleg a jelzáloghitelek kockázatát hivatottak valamilyen formában csökkenteni. A megtakarításokat közvetítő intézmények ezen felsorolása nem teljes, hiszen a különböző országokban a helyi jogrendszertől és tőkepiaci szokásoktól függően egészen speciális intézmények alakulhattak és alakulnak ki. Az egyes tőkepiaci intézményeket, értékpapír-formákat a későbbiekben részletesen bemutatjuk majd. 1.43 A pénzügyi eszközök ára A pénzügyi eszközök értékéről többféle megközelítésben beszéltünk – szóba került a pénz értéke vagy vásárlóereje, a pénzügyi követelések névértéke és hozama, gyakran beszéltünk a kamatról, mint a pénz áráról stb. Néhány fontos árazási, étékelési fogalom még tisztázatlan maradt, ezeknek szenteljük ezt a részt. A pénzügyi eszközök

értékelésével kapcsolatban a legfontosabb és mindig szem előtt tartandó megállapítás, hogy a különböző időpontban esedékes, azonos összegű kifizetések, pénzösszegek értéke nem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 39 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 40 ► azonos! A különböző időpontban felmerülő kiadásokat vagy bevételeket csak úgy hasonlíthatjuk össze, ha azokat egy időpontra számítjuk át. A ma kapott 1000 forint értéke nem azonos az egy év múlva várható 1000 forint értékével. A két időpont között egyrészt változik a pénz vásárlóereje, másrészt az idő növeli a pénz értékét A kétféle szempont azonos számítási módszert igényel, de a pénz időértékének megállapítása több szempontból közelíthető, ezért többféle számítási módszer

megismerését igényli. Kezdjük az infláció hatásának számszerűsítésével! Az inflációt különböző árindexszel fejezhetjük ki. Az árindexet többféle formában találjuk meg a statisztikai kimutatásokban Az egyik forma: 102,6, ami azt jelenti, hogy a bázis időszakhoz képest az árak 2,6 százalékkal növekedtek. A másik forma 2,6 százalék, aminek jelentése természetesen azonos az előbbivel Reálérték számítások esetében rendszerint az első formulát használjuk, de általában nem százalékos formában, hanem tizedes-törtként: 1,026. Ne felejtsük el, hogy egynél illetve 100-nál kisebb értékű árindex az árak csökkenését jelenti Az árváltozás ütemét az indexszám alapján úgy határozhatjuk meg, hogy levonunk belőle 100-t (tizedestört esetén 1-t) Ha például az árindex 98,2, akkor az árváltozás üteme: 98,2 − 100 = −1,8, vagyis az árak 1,8 százalékkal csökkentek. A fogyasztói árindex segítségével össze tudjuk

hasonlítani a különböző időpontban esedékes kifizetések illetve bevételek reálértékét. Ezt a módszert azonban a pénzügyi eszközök értékelésénél önmagában nem használhatjuk, csak számításaink kiindulópontja lehet! Elsősorban a személyes jövedelmek (munkabér, juttatások stb.) reálértékének megállapításánál használjuk önállóan. Ha például tudjuk, hogy pénzbérünk az elmúlt egy hónapban nem változott, és az adott hónapra vonatkozó árindex 1,5 százalék, akkor bérünk reálértéke nyilván csökkent. A csökkenés mértékének kiszámításához nem is kell ismernünk a nominálbér nagyságát. reálbérindex = nominálbér − index 1 = = 0,985 , árindex 1,015 a reálbér tehát csökkent 1,5 százalékkal. Közelítő számítások és viszonylag alacsony (10 százalék alatti) változások esetén a reálbérindex kiszámítható a nominálbér-index és az árindex különbségeként is: 1 − 1,015 = −0,015.

(Vigyázat! Ebben az esetben az eredményből már nem kell levonni 1-t!) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 40 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 41 ► Hogyan nő a pénz értéke az idővel, ha nincs infláció, tehát vásárlóereje változatlan? A pénzgazdaságban a pénznek ára van, ez az ár a kamat. A kamat pedig időarányos – minél hosszabb ideig adjuk kölcsön vagy vesszük kölcsön a pénzt, annál több kamatot kell fizetni. A pénz időértéke eszerint azt jelenti, hogy a jelenbeni pénzt nagyobb összegű jövőbeni pénzre lehet cserélni, a mai pénz az idő múlásával egyre nagyobb összegű jövőbeni pénzzé válik. Az egyszerű kamatszámítás módszerét nyilván mindenki ismeri: Ha ma váltok egy egyéves lejáratú takaréklevelet 1000 forintért, az éves kamatláb pedig 10 százalék,

akkor a takaréklevelet egy év múlva 1100 forintért fogják visszavásárolni. A kamatszámításhoz az úgynevezett kamattényezőt használjuk: (1) r = 1+ i ahol r a kamattényező, i pedig a kamatláb, tizedes-tört formában A kamatlábat rendszerint egy évre határozzák meg. A kamattényező segítségével így ki tudjuk számítani egy tetszőleges nagyságú kölcsöntőke (befektetés) egy év múlva esedékes értékét. Ha a lekötés több évre szól, akkor a kamatos kamat számításának módszerét alkalmazzuk: az évek múlásával a kamat is kamatozik, így n év múlva rendelkezésünkre álló összeg: (2) FV = C 0 r n ahol C0 a befektetett összeg, FV a befektetés jövőben várható értéke, a jövőérték (Future Value) A jövőérték számítási módszer alapján azt is meg tudjuk határozni, mekkora egy jövőben várható kifizetés mai értéke, röviden jelenértéke. Egy n év múlva várható Cn összegű kifizetés (vagyis a fenti képletben

szereplő FV ) mai értéke: PV = Cn (3) rn Végül az alapképlet segítségével egy várható kifizetés hozadéki rátáját is meghatározhatjuk, ha a (2)-ből kifejezzük r-t, és levonunk belőle 1-t. A hozadéki ráta, vagy más néven belső megtérülési ráta (IRR – Internal A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 41 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 42 ► Rate of Return) kifejezi, hogy egy befektetés milyen százalékos hozamot eredményez. IRR = n C −1 PV (4) A fenti 3 alapképletből kiindulva segítségével bármilyen – rendszeres vagy rendszertelen, fix vagy változó összegű – kifizetés-sorozat, értékpapír, pénzügyi követelés árának meghatározási formulája levezethető. Az alkalmazásra vonatkozóan most megmutatunk néhány példát, további részleteket a tankönyv megfelelő

fejezeteiben találhatnak. A legegyszerűbb eset, amikor egy jövőben várható egyszeri kifizetést kell értékelni. Legyen ez mondjuk egy diszkont kincstárjegy, amelynek nincs meghatározott kamata, hanem a lejáratkor a kincstárjegy névértéke kerül kifizetésre. 1.27 definíció Névérték az az összeg, amivel a pénzügyi követelés kibocsátója tartozik, amelynek megfizetésére kötelezett A névérték jelentése eltérő a különböző kötelezettségek esetében. Egy kötvény névértéke például a fennálló hiteltartozás összege, a részvény névértéke a társaság vagyonából való részesedés nagysága stb. Példánkban a névérték a lejáratkori fizetési kötelezettség nagysága. 1.28 definíció A pénzügyi követelés árfolyama, vagy piaci ára az az öszszeg, amelyért az adott időpontban meg lehet vásárolni Tegyük fel, hogy a diszkont kincstárjegy névértéke 10000 forint, piaci ára (árfolyama) pedig 9500 forint, vagyis ma

ennyiért lehet megvásárolni. Érdemes-e megvenni? A kérdésre akkor tudunk válaszolni, ha kiszámítjuk az említett értékpapír piaci hozamát, vagyis a piaci árból számított kamatlábat és azt összehasonlítjuk a hasonló befektetési lehetőségek kamatlábával. Mivel az egy év múlva esedékes fizetési kötelezettség 500 forinttal haladja meg a piaci árat, ezért a kamat összege 500 forint. Ennek alapján a piaci hozam: 500 = 0,0526 vagyis 5,26%. 9500 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 42 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 43 ► A piaci ár, a névérték és a piaci hozam közötti kapcsolat azonos, mint amit a (2) vagy (3) összefüggés mutat. A piaci ár a pénzügyi követelés jelenértéke, a névérték a várható kifizetés, a piaci hozam pedig a kamatláb 1.29 definíció A piaci hozam az a

kamatláb, amely mellet az értékpapírra esedékes kifizetések teljes jelenértéke egyenlő az értékpapír piaci árával. A legtöbb pénzügyi követelés nem egyszeri kifizetést ígér, hanem több részletben, több éven keresztüli ígér kamatot illetve törlesztést. Ebben az esetben az egyes években várható kifizetések jelenértékeinek öszszegével azonos a kötelezettség piaci ára 1.30 definíció A futamidő a kibocsátás és a lejárat időpontja közötti időszak. Egy olyan kötvény megvásárlásáról kell döntenünk, amelynek névértéke 1000 forint, évente 12 százalék kamatot fizetnek rá, a futamidő 3 év, a kölcsöntőke visszafizetésére pedig a lejáratkor kerül sor. Tudjuk továbbá, hogy a kincstárjegyek hozama minden lejáratra 9 százalék. Az adatok alapján megállapíthatjuk a várható kifizetések összegét és időpontját: 0. időpont (a kibocsátás vagy vásárlás időpontja) 1. év vége 2. év vége 3. év vége 120

120 120+1000 A piaci árat ebben az esetben a kincstárjegyek kamatlába segítségével határozhatjuk meg, hiszen ez jelenti a kockázatmentes befektetési alternatívát. Ennek alapján a kötvény piaci ára, vagy jelenértéke: 120 120 1120 PV = + + = 1075,93884 1,09 1,09 2 1,09 3 A különböző időpontban esedékes kifizetések jelenértékét általánosságban a következő összefüggés segítségével számíthatjuk ki. n PV = ∑ t =1 Ct (5) rt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 43 ► Pénzügytan A pénz és a pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 44 ► ahol Ct a t-edik évben esedékes kifizetés, n a futamidő hossza. Ha ismerjük a fenti kötvény piaci árát és kifizetéseit, akkor meghatározhatjuk a lejáratig számított átlagos éves hozamot. Ekkor az (5) képletben PV és C adottak, az egyenletben az ismeretlen r. A

megoldása egy ilyen egyenletnek általában nem egyszerű, de számítógéppel pillanatok alatt megoldható. Az éves hozam természetesen nem feltétlenül azonos összegű, a futamidő nem biztosan teljes évekre jön ki, gyakran kell figyelembe venni a kockázati tényezőt is, de minden esetben a fenti alapképleteken alapuló módszerrel számíthatjuk ki a pénzügyi követelés piaci árát vagy hozamát. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 44 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 45 ► 2. A bankrendszer és a bankok A pénzügyi rendszer központi szereplői – ahogyan azt az előző fejezetben is hangsúlyoztuk – a különböző pénzintézetek, ezen belül is a bankok. Ezért a pénzügyek vizsgálatát a bankok alapvető feladatainak, működésük legfontosabb jellemzőivel folytatjuk. A bankrendszer két, egymástól lényegesen eltérő

feladatokat ellátó „szektorra” osztható: a központi bankra és az úgynevezett kereskedelmi bankokra, amelyek a pénzteremtés és a pénzforgalom legtöbb feladatát ellátják. Működésük ismerete elengedhetetlen bármely gazdálkodással foglalkozó szakember számára, hiszen a bankok szolgáltatásait naponta igénybe kell vennünk. Túlzás nélkül állíthatjuk azt is, hogy a magánszemélyek, a „közönséges” fogyasztók, háztartások számára is fontos lehet bizonyos alapvető banki összefüggések ismerete, hiszen már a diákok is közvetlen kapcsolatba kerülnek a bankokkal, amikor ösztöndíjat kapnak, vagy éppen különböző díjakat kénytelenek befizetni az egyetem számára, hiszen mindezek a műveletek a bankokon keresztül történnek. 2.1 A központi bank 2.11 A központi bank feladatai és céljai A központi bank feladata az állami pénzpolitika, a monetáris politika megvalósítása. A monetáris politika végső célja a gazdasági

stabilitás feltételeinek megteremtése, a termelés és a foglalkoztatás kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása A monetáris politika azonban nem képes közvetlenül hatni azokra a gazdasági tényezőkre, amelyek megváltoztatása a pénzpolitika végső célja. A monetáris politika „kerülő-úton” fejti ki hatását, a pénzügyi rendszeren keresztül, áttételesen hat a reáltényezőkre. A pénzpolitika megértéséhez ezeket az úgynevezett transzmissziós mechanizmusokat is ismerni kell A monetáris politika hatását és erősségét azok a magatartási tényezők, reakciók határozzák meg, amelyek a központi bank intézkedései és az elérni kívánt célok között közvetítenek. Ezeknek a tényezőknek a következő követelményeknek kell megfelelniük: • reagálniuk kell a monetáris eszközökre • szoros kapcsolatban kell lenniük a gazdaságpolitika végső céljaival • könnyen megfigyelhetőnek kell lennie és rövid időn belül kell

reagálnia. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 45 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 46 ► Ezek a változók úgynevezett köztes célok, amelyeket a központi bank közvetlenül szabályoz a végső gazdaságpolitikai cél elérése érdekében. A köztes célok azonban nem csak a monetáris hatásokra reagálnak, hanem egyéb gazdaságpolitikai intézkedésekre és spontán gazdasági eseményekre is. Ezért a köztes célok közül ki kell választani azokat, amelyeket a monetáris eszközök közvetlenül és erőteljesen befolyásolnak Azokat a köztes célokat, amelyek a monetáris politikai hatását és erősségét közvetlenül jelzik, monetáris mutatóknak nevezzük. A legfontosabb ilyen mutatók a rövid távú piaci kamatláb, a bankok likviditása, valamint a pénz- és hitelállomány. A kétszintű bankrendszer működésének

sajátosságai miatt a központi bank rövid távon nem tudja pontosan az elérni kívánt mennyiséggel változtatni a pénzmennyiséget. Egyrészt a pénzmennyiség bővítése érdekében nem feltétlenül fordul minden egyes bank közvetlenül a jegybankhoz pótlólagos jegybankpénzért. A többlet-forrásokat az egyes bank beszerezheti a pénzpiacon is, más bankoktól Az egész bankrendszer természetesen nem képes növelni a jegybankpénz-állományt, azonban rövid távon – a kötelező tartalék képzési idején belül – a jegybankpénz iránti kereslet rugalmatlan. Másrészt a pénzintézetek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy tartalékaikat nem tudják a bankközi piacon rendelkezésükre álló szabad forrásokkal fedezni. A központi banknak ilyenkor nem marad más lehetősége, mint kielégíteni a jegybankpénz iránt jelentkező többlet-igényt, vagyis időszakosan túlkínálatot teremteni. A központi bank tehát nem tudja mindig saját elképzelései

szerint alakítani a pénzmennyiséget. Ha a központi bank szeretné gyorsítani a hitelés pénzállomány bővülését, akkor különböző eszközökkel túlkínálatot kell kialakítania a pénzpiacon. Ez azonban nem vezet azonnal a pénzmennyiség növekedéséhez, mivel a pénzintézetek rövid távon nem képesek tevékenységüket kiterjeszteni Első lépésben csökkentik a központi banknál meglévő a lombard- és rediszkont-kötelezettségeiket. Csak ezt követően fognak változni a monetáris értékek. Mindebből adódik, hogy a központi bank a pénzmennyiség változtatására vonatkozó céljait elsősorban közvetett eszközökkel, a pénzpiac közvetett szabályozásával érheti el. Ennek során a kamatfeltételeket és a kereslet-kínálat arányát kell befolyásolnia a monetáris politika céljai érdekében A rövid távú piaci kamatláb és a bankrendszer rendelkezésére álló likviditási források meghatározásával a központi bank közvetve

igyekszik befolyásolni a bankok hitel-kínálati magatartását és a gazdaság pénz- és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 46 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 47 ► hitelkeresletét. Mivel a pénzpiac változása hatással van a másodlagos hitelés értékpapír-piacon kialakuló feltételekre is, ezért közvetve ezt is befolyásolják a jegybank műveletei A fenti közvetett szabályozást a központi bank refinanszírozási politikája, a kötelező tartalék politika, a nyílt piaci műveletek és egyéb eszközök felhasználásával valósítja meg. 2.12 A központi bank szabályozó eszközei Refinanszírozás 2.1 definíció Refinanszírozásnak nevezzük, ha a központi bank hitelt nyújt egy pénzintézetnek. A központi bankok változatos formában nyújtanak hiteleket a kereskedelmi bankoknak és egyéb pénzintézeteknek. Az

alkalmazható hitelformákat azonban néhány alaptípusba lehet sorolni, ezek a rediszkont hitel, a lombardhitel és az úgynevezett repo-hitel. Rediszkont-hitelt akkor nyújt a központi bank, ha a pénzintézet egy általa már leszámítolt váltót viszontleszámítolásra (rediszkontálásra) benyújt a központi banknak. Ezek a váltók rendszerint rövid lejáratúak (általában legfeljebb 90 naposak) A leszámítolás a központi bank hivatalos leszámítolási kamatlába alapján történik. A lombardhitel egy kamatozó kölcsön, amelyet értékpapír zálogba tétele ellenében nyújt a központi bank. Ilyen hitelt elsősorban akkor nyújtanak a jegybankok, ha egy pénzintézet átmeneti likviditási igényének rövid távú áthidalására van szükség. A lombardhitelek kamatait a jegybank szintén előre rögzíti A lombardhitelt bármikor vissza lehet fizetni, ezért rugalmasabb, mint a rediszkont-hitel, amely csak a benyújtott váltó lejártakor szűnik meg. A

repo-hitel esetében a központi bank értékpapírt vásárol a pénzintézettől, annak visszavásárlására vonatkozó megállapodással. Az értékpapír megvásárlásakor megállapodnak a visszavásárlás időpontjában és feltételeiben. Lényegileg egy olyan rövid távú hitelről van szó, amelynek az átadott értékpapír a fedezete. A repo-hitelt az aktuális piaci kamatláb mellett nyújtja a bank. A refinanszírozási hitelek révén a központi bank két alapeszközzel tudja szabályozni a monetáris változókat: a refinanszírozási hitelek nagyságával valamint ezek kamatlábával. A központi bank – ha a monetáris célkitűzések ezt szükségessé teszik – limitálhatja a refinanszírozási hitelek öszszegét, elsősorban a rediszkont-hitelek nagyságát Ezen keresztül befolyá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 47 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer

és a bankok Vissza ◄ 48 ► solja a bankok hitelnyújtási és pénzteremtési lehetőségeit. A refinanszírozási hitelek kamatszintje közvetve és közvetlenül hat a piaci kamatlábakra, ami hatással van a hitelkeresletre is és bankok likviditására. Kötelező tartalékolás A tartalékolási kötelezettség nem csak a kereskedelmi bankokra vonatkozik, hanem minden pénzintézetre. A tartalékolási kötelezettség hatása, mértéke attól függ, hogy milyen bankpasszívákra és mekkora tartalékolási rátát határoz meg a központi bank, valamint milyen időszakonként kell a tartalékokat feltölteni. A kötelező tartalék hatása nagymértékben függ attól is, hogy fizet-e kamatot a központi bank a nála elhelyezett tartalékokra. A kötelező tartalékra a jegybankok többsége egyáltalán nem fizet kamatot, ha igen, akkor az nagyon alacsony, jelképes értékű. Ez a bankok számára jövedelem-kiesést jelent, hiszen ezen eszközeik után nincs

bevételük Ezért a tartalék növekedése növeli a banki kamatrést, növelőleg hat a piaci kamatlábra (és fordítva). A kötelező tartalék tehát nem csak a bankok likviditásának mértékét, hitelnyújtási lehetőségeinek nagyságát, hanem a piaci kamatlábat is befolyásolja A pénzügyi szakemberek véleménye világszerte megoszlik a kötelező tartalék alkalmazásának előnyeiről és hatékonyságáról. Egyes vélemények szerint a kötelező tartalék előírása már korszerűtlen, túlhaladott eszköz, mert a központi bankoknak egy sor egyéb eszköz áll rendelkezésére, hogy a bankrendszer működésének biztonságát megteremtsék. Az ellenvetések abból származnak, hogy a magas tartalékolási kötelezettség rontja a bankok versenyképességét, egyrészt külföldön, másrészt a belföldi egyéb, nem-banki forrásokkal szemben. A monetáris politika irányítói viszont – a bankbiztonság mellett – azért ragaszkodnak ehhez az eszközhöz,

mert automatikusan képes szabályozni a forgalomba kerülő pénzmennyiséget. Nyílt piaci műveletek A nyílt piaci műveletek során a központi bank értékpapírokat vásárol vagy ad el a nyitott pénz- és értékpapír-piacon. A nyílt piaci műveletek döntően a pénzpiacon, azaz a rövidlejáratú papírok piacán zajlik. A hagyományos nyílt piaci politikában a rövidlejáratú állampapírok (kincstárjegyek) játszanak szerepet. Nyílt piaci műveletekre természetesen csak ott kerülhet sor, ahol megfelelő mennyiségű értékpapír-állomány áll rendelkezésre és létezik a rövidlejáratú papírok másodlagos piaca. Ahol ez hiányzik, ott a központi ban- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 48 ► Pénzügytan A bankrendszer és a bankok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 49 ► kok maguk igyekeznek megteremteni a pénzpiacot a rövid lejáratú kincstárjegyek rendszeres

aukciójával. A nyílt piaci műveletek a jegybank legrugalmasabban alkalmazható szabályozási eszköze, hiszen a központi bank döntése alapján azonnal hat a pénzpiacra, segítségével közvetlenül tudják befolyásolni a piaci kamatlábat és a jegybankpénz-mennyiséget egyaránt. A monetáris politika egyéb eszközei A kormányzati hitelnyújtás, a költségvetési deficit finanszírozási formái lehetőséget teremtenek a monetáris politika megvalósítására. Ennek keretében ugyanis a jegybank hatást gyakorolhat a kamatlábra, valamint a forgalomba kerülő pénzmennyiségre is A jegybank gyakran az állampapírok kibocsátója is, így ez a tevékenység a nyílt piaci műveletekhez hasonló hatással jár. Ugyanakkor a jegybank nem dönthet pusztán monetáris szempontok alapján az állami hitelekről, a költségvetési deficit növekedése, az állam eladósodása korlátozhatja a monetáris politika céljainak megvalósítását. A központi bankok

folyamatosan végeznek devizaműveleteket is, amelyek egyrészt a belföldi pénzpiac egyensúlyát, másrészt a nemzetközi fizetési pozíciók javítását szolgálják. Ezek hatásáról és jelentőségéről a devizagazdálkodással foglalkozó részben fogunk részletesen írni. Végül – de nem utolsó sorban – meg kell említeni a központi bank erkölcsi hatását, amely a gazdasági szereplők várakozásainak, döntéseinek befolyásolásával igyekszik a kívánt irányba terelni a pénzfolyamatokat. 2.13 A Magyar Nemzeti Bank céljai és tevékenysége A központi bankok a rendelkezésükre álló eszközök közül mindig azokat kezeli kiemelten, amelyek adott gazdasági, gazdaságpolitikai helyzetben legjobban szolgálja céljait. Példaként röviden összefoglaljuk azokat a célokat és eszközöket, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank követ és alkalmaz a 21. század első évtizedében A MNB általános feladata, hogy gondoskodjon • a törvényes

fizetőeszköz kibocsátásáról, • annak értékállóságáról és • a pénzforgalom szabályozásáról. Ennek érdekében az alábbi tevékenységeket látja el: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 49 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 50 ► 1. Biztosítja a pénzügyi rendszer stabilitását A jegybank feladata, hogy fenntartsa a fizetőképességet az országban, és minimalizálja a megrázkódtatások hatását. Ennek megvalósításához a következő eszközök állnak rendelkezésére: • vezeti a bankok elszámolási számláit, vagyis a bankok bankjaként funkcionál. • szabályozó és ellenőrző szerepe van a pénzforgalom tekintetében • végső hitelező lehet: rendkívüli hitelt nyújthat olyan esetben, amikor egy hitelintézet válsága veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását. 2. Biztosítja a fizetési forgalom

zavartalanságát Ennek keretében meghatározza a fizetési módokat és lebonyolításának szabályait, valamint elszámoló-házakat hoz létre illetve kezdeményezi létrehozásukat, és ellenőrzi azok működését. 3. Az MNB-nek bankjegy- és érme-kibocsátási monopóliuma van A törvényes fizetőeszköz Magyarországon a forint, amelyet az MNB bocsát ki és mindenki köteles azt elfogadni. A bankjegy-nyomtatásról és érmeverésről is az MNB gondoskodik. 4. Kezeli az ország deviza- és aranytartalékait A devizatartalék teszi lehetővé az árfolyam-szabályozást, illetve a banki likviditás-szabályozást. Ez elsősorban azt jelenti, hogy e tartalékok segítségével képes az MNB befolyásolni a devizaárfolyamot – szükség esetén devizavásárlást vagy eladást végezni; és ezek a tartalékok teszik lehetővé, hogy betöltse végső hitelezői szerepét. Az MNB ezekből a tartalékokból törleszti a saját és a kormány devizahiteleit. 5. Kezeli a

kormány (az állam) pénzeszközeit Az MNB vezeti a központi költségvetés számláit, az állam bankjaként működik. Hitelezési jogköre azonban nincs, vagyis nem nyújthat hitelt a kormánynak. Közreműködhet azonban a piaci hitelfelvételben, elsősorban a nemzetközi pénzpiacon 6. Statisztikai adatgyűjtést és feldolgozást végez Az MNB kötelezettsége, hogy a nemzetgazdaság helyzetét jellemző egyes pénzügyi mérlegeket rendszeresen összeállítsa és nyilvánosságra hozza. Ezek közül a legfontosabbak: a nemzetközi fizetési mérleg és a különböző monetáris mérlegek. A mérlegek összeállítása érdekében adatokat gyűjt, az érintett intézmények pedig kötelesek a kért adatokat rendszeresen megadni az MNB-nek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 50 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 51 ► 2.2 A kereskedelmi bankok A

kereskedelmi bankok szerepe a gazdaság pénzellátása, a fizetési forgalom lebonyolítása, a szabad pénzforrások begyűjtése és közvetítése a hiteligénylők számára. A kereskedelmi bankok műveleteinek döntő része a rövid távú pénzmozgásokra koncentrálódik. A pénz- és tőkepiac fejlődésével azonban a kereskedelmi bankok hagyományos üzletágaik – a betétgyűjtés, a hitelezés és a fizetési forgalom lebonyolítása – mellett szerepet vállalnak a legtöbb pénzügyi közvetítési formában. A kereskedelmi bankok egyre inkább univerzális bankokká fejlődnek. Erre részben azért került sor, mert a tőkepiaci műveletek jövedelme növeli ezen bankok profitját, másrészt a pénz- és tőkepiacon folyó verseny rákényszeríti ezeket a bankokat is arra, hogy minél több szolgáltatás nyújtásával igyekezzenek megtartani régi ügyfeleiket és újabb ügyfeleket toborozni. A kereskedelmi bankok egyben vállalkozások is, amelyeknek

meghatározott döntéseket kell hozniuk profitjuk maximalizálása érdekében. A bankok gazdálkodása egészen sajátos, aminek bemutatására itt nem vállalkozhatunk, az a banküzemtan tárgyát képezi. Ebben a fejezetben a kereskedelmi bankok legfontosabb szolgáltatásait vesszük sorra, vagyis azokat a bankműveleteket, amely a gazdasági szereplők pénzügyeiben, a pénzforgalom lebonyolításában, a megtakarítások közvetítésében a legfontosabb szerepet játsszák. 2.21 Az univerzális bankok szolgáltatásai A bankok kialakulása a pénzváltással kezdődött – maga a bank elnevezés a pénzváltó asztalból származik. A történelem során a pénz egyszerű őrzéséből fokozatosan alakult ki az a szerteágazó tevékenység, amelyet ma a bankok végeznek A bankok legfontosabb funkciói manapság a következők: • Közvetítő szerep: a gazdasági szereplők megtakarításainak összegyűjtése, és ebből hitelek nyújtása. • Fizetési szerep: a

gazdasági szereplők fizetési forgalmának lebonyolítása (folyószámla-vezetés, készpénzellátás, csekkforgalom, elektronikus fizetési forgalom). • Garancia szerep: az ügyfelek helyett fizetnek, ha azok fizetésképtelenné válnak. • Ügynöki szerep: az ügyfél vagyonának kezelése és védelme, értékpapírok kibocsátása és forgalmazása, befektetési tanácsadás stb. • Stratégiai szerep: a gazdasági stabilitásra vonatkozó kormányzati célok megvalósításában való részvétel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 51 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 52 ► A következőkben bemutatjuk, milyen tevékenységekkel és szolgáltatásokkal töltik be a bankok ezeket a funkciókat. A bankok műveleteit gyakran osztják passzív, aktív és semleges műveletekre. A felosztás alapja az, hogy az adott művelet a bankok

passzíváit vagy aktíváit érinti-e, illetve nem befolyásolja a bank mérlegét. A passzív bankműveletek a bankok kötelezettségeit növeli, vagyis betétek gyűjtésére irányul. Az aktív bankműveletek a bankok követeléseit növeli, azaz hitelnyújtást jelent A semleges műveletek döntően a fizetési forgalom lebonyolítására irányulnak 2.22 Passzív bankműveletek – betétgyűjtés A betétgyűjtés a bankok legrégibb és legismertebb üzletága, minden egyéb szolgáltatásuk feltétele. A betétgyűjtés lényege, hogy a gazdasági szereplők pénzkészletüket, átmenetileg felesleges pénzeszközeiket illetve megtakarításaikat a bankokban helyezik el, kamat reményében, a tranzakciós költségek csökkentése valamint a kockázat mérséklése érdekében. A célok sokfélesége és a betét-elhelyezők preferenciái a betétek széles skáláját eredményezte A betéteket a többféle szempont szerint csoportosíthatjuk: a tulajdonos szerint, a betét

feletti rendelkezés, a lekötés időtartama szerint, a betét jogi formája valamint a kamatozás szempontjából. A betétek tulajdonosai szerint beszélhetünk lakossági (háztartási), vállalati – vállalkozói, közületi (költségvetési intézményi) és bankközi betétekről. A betét feletti rendelkezés módja szerint beszélhetünk látra szóló betétről, lekötött és takarékbetétről. • A látra szóló betétekből azonnali fizetések teljesíthetők, készpénz vehető fel belőle vagy átutalás teljesíthető. Az angolszász irodalomban ezeket a betéteket csekkszámlának nevezik, jelezve, hogy felhasználása azonos a készpénzzel, és a jellegzetes fizetési mód a csekk. Ezen betétek után nem vagy csak jelképes kamatot fizetnek, ugyanakkor a szolgáltatások körének bővítésével igyekeznek rábírni a pénztulajdonosokat – főleg a háztartásokat -, hogy likvid pénz-készleteiket folyószámlán tartsák A vállalati szektor pénzeinek

megszerzéséért is verseny folyik a bankok között, hiszen hitelezési lehetőségeiket a náluk lévő betétállomány határozza meg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 52 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 53 ► • A takarékbetétek általában meghatározatlan lejáratúak, de bizonyos minimális idejű lekötéshez kötődik a kamatozása. Pénzátutalást nem lehet róluk teljesíteni, a pénz felvétele pedig rendszerint felmondási időhöz kötődik. • A lekötött betétek meghatározott lejáratú, kamatozó betétek. A lejárat után megszűnik a kamatozása, ebben különbözik a takarékbetéttől A lekötött betétekhez hasonló a letéti jegy is, amely meghatározott lejáratra szól, és kamatot fizetnek utána, azonban léteznek forgalomképes formái is. A lekötési idő általában minimum 1 hónap, felső határa rendszerint 1

év, a hosszabb lekötésre a bankok más pénzelhelyezési formákat ajánlanak. Lekötött betétben az átmenetileg szabad tranzakciós pénzkészleteket is elhelyezhetik a pénztulajdonosok, a hosszabb lekötési idejű betétek inkább vagyontartási célt szolgálnak. A betétek lejárat szerint lehetnek 1, 2, 3 stb. hónaposak A betétek jogi formája lehet szerződéses betét vagy értékpapírformát öltő betét. A szerződéses betét a betétes és a bank közötti szerződéssel jön létre, aminek jellemző formája a bankszámla vagy a takarékbetét. Az értékpapírformában megjelenő betét úgy jön létre, hogy a betétes megvásárolja a bank által kibocsátott értékpapírt. Ilyenek lehetnek a takaréklevelek, a letéti jegyek vagy pénztárjegyek A betétek kamatozás szempontjából lehetnek előre meghatározott kamatozásúak, változtatható vagy változó kamatozásúak. A változtatható kamatról a bank a futamidő alatt tetszőlegesen dönt, a

változó kamatozás esetén viszont előre rögzítik, milyen feltételhez kötötten változtatják a kamatot. 2.23 Aktív bankműveletek – a hitelezés A bankok alap-funkciója, hogy elősegítik az ideiglenesen szabad pénzforrások átcsoportosítását a gazdasági szereplők között. Ennek egyik oldala a betét-gyűjtés, a másik oldala pedig a hitelezés. A kereskedelmi bankok által nyújtott hiteleket a következő szempontok szerint csoportosíthatjuk: • A hitelt igénybevevők szerint megkülönböztetjük a vállalatok (vállalkozások), az állami szektor (költségvetés, önkormányzatok), és más bankok hitelfelvételét. Ez utóbbit bankközi hitelnek nevezzük • A hitelek lejárata szerint beszélhetünk rövid lejáratú (1 éven belüli), közép lejáratú (1-3 éves) és hosszú lejáratú (3 éven túli) hitelekről. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 53 ► Pénzügytan A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 54 ► • A hitelek tárgya szerint lehet beruházási hitel, forgóeszköz-hitel, építési (jelzálog) hitel és fogyasztási hitel. • A hitel igénybevételének módja szerint lehet egyszeri kölcsön (amikor a teljes összeget azonnal jóváírják a hitelfelvevő számláján vagy készpénzben kifizetik), lehet vásárlási hitel (amikor a hitelfelvevő pénzt nem kap), és lehet rulirozó hitel (amikor a hitelt meghatározott összegig és lejáratig többször is igénybe veheti a hitelt igénylő). • A hitelnyújtás pénzneme szerint történhet hazai valutában vagy devizában (devizahitel). Az egyes szempontok szerinti csoportosítás természetesen átfedi egymást, hiszen ugyanazon hitelt többféle szempont szerint osztályozhatunk. Egyes hitelfajtákat akár bármelyik szempont szerint is jellemezhetjük, további alcsoportokat létrehozva (pl. a vállalati hitelek lehetnek bármilyen

lejáratúak stb.) Más hitelfajták meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért nincs vagy alig van alváltozatuk Fogyasztási hitelt például csak a háztartások vesznek fel, a beruházási és a jelzálog-hitelek csak hosszú lejáratúak lehetnek stb. A hiteleket megkülönböztethetjük aszerint is, hogy fedezetlenek vagy fedezettek. A hitelfedezet általános fogalom, amely azt fejezi ki, hogy biztosított a hitel visszafizetése. A fedezet kifejezést azonban a gyakorlatban ennél szűkebb értelemben használjuk, amikor arra utalunk, hogy egyes hitelek nyújtásának feltétele, hogy a hitelfelvevők valamilyen biztosítékot bocsássanak a bank rendelkezésére, arra az esetre, ha nem fizetnék vissza a hitelt. A fedezet tehát ebben a szűkebb értelemben valamilyen vagyontárgy, amelynek értékesítése révén a bank beszedheti követelését a hitelt felvevőtől, ha az nem fizet. Fedezetlen tehát egy olyan hitel, amelynek folyósításakor a bank nem

követeli meg valamilyen biztosíték nyújtását. A fedezetül szolgáló biztosítékok lehetnek személyi, dologi vagy egyéb biztosítékok. • A személyi biztosíték a kezesség és a garancia. Mindkét esetben arról van szó, hogy egy harmadik fél szavatolja a hitel visszafizetését és nem-fizetés esetén részben vagy egészen átvállalja a kötelezettség teljesítését. • A dologi biztosíték lehet zálogjog vagy óvadék. A zálogjog valamilyen ingó vagy ingatlan vagyontárgy, amelyet a hitel fennállásának időpontjáig nem vagy csak a hitelező hozzájárulásával lehet értékesíteni A zálogjog egyik változata a jelzálog, amikor az ingatlan-nyilvántartásba A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 54 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 55 ► bevezetik a hitelező jogait. Az óvadék a banknál letétbe helyezett pénz,

értékpapír, takarékbetét. Az óvadék a bank számára nagyobb biztosítékot jelent, hiszen a zálogtárgyat előbb értékesíteni kell, majd a bevételből lehet érvényesíteni a követelést. Óvadék esetében azonban azonnal és közvetlenül hozzájut követeléséhez a bank. • Az egyéb biztosítékok között legelterjedtebb az engedményezés és a hitelbiztosítás. Az engedményezés esetén a hitel-igénylő valamely más gazdasági szereplővel szembeni követelését ruházza át a bankra (pl. vevői tartozását) A hitelbiztosítás során a hitelt felvevő egy garancia-nyújtással foglalkozó pénzintézettel köt szerződést, amelyik díjfizetés ellenében vállalja a hitel visszafizetését abban az esetben, ha az adós azt nem tudná teljesíteni. A továbbiakban azokat a hitel-fajtákat mutatjuk be, amelyek leggyakrabban fordulnak elő, ezek a vállalati, a fogyasztási és jelzáloghitelek. 2.231 Vállalati hitelek A vállalati hitelek

csoportosításánál célszerű abból a szempontból kiindulni, hogy az adott hitel-fajta milyen szerepet játszik a vállalkozás finanszírozásában. Ennek alapján érdemes megkülönböztetni a fejlesztési, a rövidlejáratú forgóeszköz-hiteleket és az egyéb hiteleket A fejlesztési hitelek a vállalat beruházásait vagy forgóeszköz-igényének tartós növekedésének finanszírozásához járulnak hozzá. A fejlesztési hitelek tehát lehetnek beruházási hitelek és középlejáratú forgótőke-hitelek A rövid lejáratú forgóeszköz-hitelek formája lehet áthidalási hitel, rulirozó hitel vagy nyílt hitelkeret alapján nyújtott hitel Az egyéb hitelek lehetnek különböző kedvezményes hitelek (pl állami privatizációhoz kapcsolódóak), elkülönített alapokból, alapítványokból folyósított hitelek stb Ez utóbbiak esetében a kereskedelmi bankok elsősorban közvetítő szerepet játszanak, önálló üzletpolitikai szempontjaikat nem vagy alig

érvényesíthetik, ezért ezek részletes bemutatását itt most mellőzzük. A vállalatoknak (vállalkozásoknak) nyújtott leggyakoribb hitelfajták a következők: 1. Beruházási hitelek: A beruházások finanszírozására a vállalatok hoszszú lejáratú hiteleket igényelhetnek A folyósításnak természetesen szigorú feltételei vannak: a bank részletesen elemzi a beruházási tervet, a vállalat hitelképességét és fedezet és/vagy zálogjog biztosítását is előír- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 55 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 56 ► ják. A beruházási hitelek általában 3-5 éves lejáratúak, de – megfelelő feltételek esetén – akár 10 éves lejáratúak is lehetnek. A hitel visszafizetésének fedezetéül a beruházás következtében növekvő árbevétel és nyereség szolgál. 2. Forgóeszköz-hitelek: A

beruházások megvalósítása esetében természetesen növekszik a vállalat forgótőke igénye is Ennek finanszírozását rendszerint a beruházási hitelből fedezik Gyakran előfordul azonban, hogy egy vállalat gazdálkodásában csak a tartós forgóeszköznövekedés finanszírozásához van szükség bankhitelre Az ilyen hitelek többnyire középlejáratúak, hiszen a visszafizetés csak akkor lehetséges, ha a vállalat tevékenységéből származó bevétele – ezen belül a vállalati nyereség – megteremti a hitel-törlesztés fedezetét. Az is gyakran előfordul, hogy a vállalatok újabb hitel felvételével biztosítják a hitel viszszafizetésének forrásait, mindaddig, míg saját forrásaik nem lesznek elegendőek a forgótőke-növekmény fedezetére. Erre természetesen csak azok a vállalatok vállalkoznak, amelyek a forgóeszköznövekedésből jelentős bevétel-növekedésre számítanak. A bankok ilyen hitelek esetében fedezetet követelnek, amely

rendszerint éppen a hitelből beszerzett forgóeszköz (készlet vagy vevőállomány). 3. Áthidalási hitelek: A vállalatok többségénél a forgóeszközök állománya gyakran ingadozik, ciklikusan, szezonálisan vagy véletlenszerűen Az ilyen vállalatok nem tartanak akkora pénzkészletet, amely a maximális finanszírozási szükséglethez kell, hanem az átmeneti többletpénz igényüket rövidlejáratú hitel felvételével elégítik ki. Az igényelt és felvett hitel jellege attól függ, hogy a finanszírozási nehézségek átmenetiek vagy rendszeresek. Az eseti, alkalmi pénzigények kielégítését szolgálja az áthidalási hitel, amely rendszerint rövid lejáratú. Az ilyen hitelhez valamilyen fedezetet követelnek meg az adóstól, a hitelkérelmet egyedileg bírálják el, ezért nem szükséges, hogy tartós kapcsolat legyen az ügyfél és a bank között. 4. Nyílt hitelkeret – hitelezés nyitott hitelkeret alapján Sok vállalatnál jelentkezik ciklikus,

rendszeres ingadozás a finanszírozási szükségletekben, a termelési vagy piaci sajátosságok miatt. A vállalatnak és a banknak is egyszerűbb, ha az ilyen rendszeresen fellépő hiteligények kielégítésére hitelkeretet biztosítanak, amelyet azután a vállalat igényei szerint veheti igénybe. Ilyen hitelkeretet a bankok csak legjobb ügyfeleik számára biztosítanak: olyan vállalatoknak, amelyek már hosszabb ideje ügyfelük, tartósan megbizonyosodhattak hitelképességéről és tör- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 56 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 57 ► lesztési fegyelméről, jelentős forgalommal és tőkeerővel bírnak stb. Az ilyen hitelek leegyszerűsítik a hitelezési eljárást, hiszen nem kell minden esetben külön lefolytatni a sokszor hosszadalmas engedélyezési eljárást. A hitelkeret megnyitásakor tisztázzák

annak maximális összegét, kamat-feltételeit, törlesztési kötelezettségeit stb. Az ilyen hitelkeret sokszor informális, de a bankok ennek ellenére folyósítják azokat, mert csak olyan ügyfeleknek nyújtják, ahol a hitelezés kockázata csekély. 5. Rulirozó hitel: Ez a hitel-fajta a nyílt hitelkeret szerződésben rögzített változata, és hasonló célt szolgál, mint az: a vállalatok forgóeszközszükségletének várható ingadozása teszi szükségessé. A két-három évre szóló szerződésben egy meghatározott összegű hitelkeretet biztosit a bank a vállalat számára, amelyet az ügyfél tetszőleges időpontban vehet igénybe, a visszafizetés után a vállalat újra lehívhatja a hitelt. A szerződés tartalmazza a kamatfeltételeket és visszatöltési kötelezettségeket. Ilyen hitelszerződést ugyancsak hitelképes régi ügyfelekkel kötnek a bankok 6. Folyószámla hitel: A bankok a folyószámla-szerződésekben rögzített feltételek alapján

kifizeti a számlatulajdonos azon csekkjeit is, amelyeknek még nincs meg a számlán a fedezete. Az ilyen hitel 1-2 napos fizetési nehézségek áthidalását teszi lehetővé. A folyószámla-hitel maximális összegét valamint időtartamát (legfeljebb néhány nap) a számla-szerződésben rögzítik 2.232 Fogyasztói hitelek A fogyasztási hitelek az USA-ból indultak világhódító útjukra. Napjainkban a kereskedelmi bankok jelentős üzletágát képezik, hiszen a tartós fogyasztási cikkek értéke egyre növekszik, így nő a háztartások kereslete az ilyen hitelek iránt. A fogyasztási hitelek iránti igény ugyanakkor kevésbé ingadozik, mint a vállalati hitel-kereslet, ezért az ilyen kihelyezések kiegyensúlyozott bevételt biztosítanak a bankok számára. A fogyasztói hitelek lehetnek fedezettek vagy fedezetlenek, rövid vagy hosszú lejáratúak, részletfizetéssel vagy egy összegben visszafizetendőek, rulirozó és közvetett hitelek is. Nagy-értékű

vásárlások esetén rendszerint részletfizetési hiteleket folyósítanak, amelynek főösszegét és kamatait havonta fizetik vissza. Ezekben az esetekben megjelölik a fedezetül szolgáló eszközt, rendszerint azt a vagyontárgyat, amelyet a hitelből megvásároltak. Az ilyen hitelek esetében is előfordulhat azonban fedezetlen hitel is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 57 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 58 ► A fedezett részletvásárlási hiteleket közvetlen és közvetett hitelekre osztják. A közvetlen hitelek kétoldalú hitelek, ahol a bank és az adós közvetlenül kerül kapcsolatba A közvetett hitelek esetében az adós és hitelező bank közé belép egy harmadik szereplő, általában a kereskedő A fogyasztónak a hitelt a harmadik fél folyósítja, aki felveszi a banktól a hitelt A kereskedő hitel-visszafizetése

általában független a vevők törlesztésétől. Ebben az esetben a kereskedő magasabb kamatot számit fel, mint a bank, egyrészt kockázatának ellenértékeként, másrészt költségeinek fedezetéül. A bankok az ilyen hitelkonstrukciókat más formákkal is kiegészítik, így mindkét fél kedvezőbb helyzetbe kerül. Ezt a konstrukciót legtöbbször gépkocsik értékesítésénél alkalmazzák, ahol a hitel fedezete a megvásárolt autó A fedezetlen hitelek főleg rövid lejáratúak és kisösszegűek. Az ilyen hitelek esetében is előfordul, hogy egy harmadik fél lép fel közvetítőként, amelyik – rendszerint a kereskedő – a hitel-lehetőségekkel eladásaik növekedését vagy egyenletesebb eloszlását kívánják biztosítani. Az egyedi fedezetlen hitelek helyét fokozatosan átveszik a hitelkártyák és a rulirozó hitelek. Az ilyen hitelezés lényegesen kisebb költséggel jár, mint az egyedi folyósítás és egyben növelheti a bank ügyfélkörét

is. Az automatikus folyószámla-hitelek valamivel kockázatosabbak, mint az esetenkénti hitelezés, ugyanakkor a forgalom növekedése és a költségek csökkenése ellensúlyozza az ebből származó hátrányokat. 2.233 Jelzáloghitelek Jelzálog bármely hitel fedezetéül szolgálhat, jelzáloghitelnek azonban csak meghatározott fajtájú, jelzáloggal fedezett hiteleket neveznek. Jelzáloghitel egyrészt az épületek építtetésére a pénzintézet által az építtetőnek folyósított hitel, másrészt az a hitel, amit azoknak a pénzintézeteknek folyósítanak, amelyek jelzáloghitelek nyújtására szakosodtak. Jelzáloghiteleket elsősorban lakásépítéshez nyújtanak, amelyek hosszúlejáratúak, ezért a kereskedelmi bankok közvetlenül csak csekély szerepet vállalnak ebben az üzletágban, hiszen forrásaik többsége rövidlejáratú. A kereskedelmi bankok döntően a jelzáloghitel-intézmények finanszírozásában vesznek részt, rövidlejáratú hitelek

nyújtásával. A jelzáloghiteleket általában úgynevezett jelzáloghitel-jegyek kibocsátásával fedezik, amelyek sajátos értékpapírok, sajátosságukat az értékpapírokkal foglalkozó részben mutatjuk majd be. A kereskedelmi bankok hitelei a jelzáloghitel-intézmények átmeneti finanszírozásához nyújtanak hitelt, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 58 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 59 ► amíg a pénzintézet a folyósított hitelek fedezetét meg nem szerzi hosszabb távú befektetőktől. A jelzáloghitelek napjainkban többnyire változó kamatozásúak, mert a hosszú lejárati idő alatt az inflációs ráta lényegesen változhat, ami lehetetlenné teszi a fix kamatok megállapítását. A kamatot általában valamilyen referencia kamat változásához kötik, ami lehet a jegybanki alapkamat vagy a hosszúlejáratú

állampapírok kamata. A kamat változásával megváltozik a fizetendő havi törlesztő-részlet is, amit gyakran összekapcsolnak a lejárati idő módosításával is. Kiterjedten alkalmazzák a késleltetett törlesztést, a fokozatos visszafizetést is, amikor az induló részletek alacsonyabbak, majd fokozatosan emelkednek a hitelt felvevő fizetőképességének megfelelően. 2.24 A semleges bankműveletek – a fizetési forgalom lebonyolítása A fizetési forgalom lebonyolítása a bankok alaptevékenysége közé tartozik, legrégibb feladatuk. A fizetési forgalom a készpénz és a követelések átruházására – a számlák közötti átírásra bontható A készpénz-forgalom egyre kisebb hányadát teszi ki a banki forgalomnak, hiszen a háztartások is egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a készpénz-nélküli, illetve készpénz-kímélő fizetési formákat. A fizetési forgalomban megkülönböztethetjük még a belföldi és a nemzetközi forgalmat,

illetve csoportosíthatjuk a forgalmat a különböző formák szerint is. A készpénz nélküli fizetés történhet a számlák közötti átírással és kölcsönös beszámítással. Átírás esetén a bank – a számlatulajdonos rendelkezésére – a megnevezett összeggel csökkenti a fizető számlakövetelését és ugyanekkora összeggel növeli a jogosult (kedvezményezett) számlakövetelését (folyó-számla betétjét). Kölcsönös beszámítás esetén csak a kötelezettségek egyenlegével módosítják a két fél – a fizető és a jogosult – számlakövetelését Az átírás történhet átutalással, inkasszóval, csekkel és akkreditívvel, amelyek közül az első kettő a legelterjedtebb. 2.241 Átutalás Az átutalás a fizető (a kötelezett) kezdeményezésére történik. A kötelezett átutalási megbízást ad bankja számára, hogy a megbízáson szereplő öszszeget írja át a kedvezményezett számlájára (illetve utalja át a

kedvezményezett bankjába). Ez a fizetési mód a legegyszerűbb és leggyakoribb fizetési forma Ez a megoldás a fizető számára kedvezőbb, hiszen ő kezdeményezi a fizetést A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 59 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 60 ► 2.242 Inkasszó (beszedési megbízás) Az inkasszóval történő átírást a jogosult kezdeményezi: megbízza bankját, hogy esedékes követelését az adóstól szedje be, számlák közötti átírás útján. Két alapformája az azonnali beszedési megbízás (prompt inkasszó) és a határidős beszedési megbízás. Az azonnali beszedési megbízás esetén a jogosult a bankhoz eljuttatott megbízással egyidejűleg értesíti a kötelezettet is. A bank az adós megkérdezése nélkül megterheli számláját A határidős inkasszó esetében az adósnak lehetősége van kifogást emelni;

az átutalásra csak akkor kerül sor, ha az adós ehhez – meghatározott szabályok szerint – hozzájárul. A nemzetközi fizetési forgalomban az inkasszó sajátos formáját, az ún. okmányos beszedési megbízást (cash against documents CAD) alkalmazzák. Az elnevezés onnan ered, hogy az eladó a beszedési megbízással együtt az áruhoz kapcsolódó okmányokat is elküldi a banknak, amelyek igazolják az áru eredetét, feladását stb., vagyis azt, hogy az eladó (az exportőr) teljesítette kötelezettségét. Az inkasszót az eladó saját bankjának juttatja el, amelyik felszólítja a vevőt kötelezettségének teljesítésére – rendszerint annak bankján keresztül. Az okmányos inkasszónak két változata ismert: a vinkulált inkasszó és a nyitott (sima – clean) inkasszó. A vinkulált inkasszó esetében a vevő csak akkor juthat hozzá az áruhoz, ha fizetési kötelezettségét teljesíti. Ezt úgy bonyolítják le, hogy az áru átvételére

jogosító okmányokat a vevő csak a fizetés teljesítésekor, a banktól kapja meg A nyitott inkasszó esetén a vevő a fizetéstől függetlenül is hozzájut az áruhoz, mert a szükséges okmányokat közvetlenül ő is megkapja az eladótól. Az okmányos inkasszó mindkét változata lehet látra szóló vagy határidős. A látra szóló okmányos inkasszó esetében a vevő a dokumentumok bemutatásakor azonnal fizet (documents againts payment D/P). Határidős fizetés esetén a vevő egy fizetési kötelezettséget (váltót) állit ki (documents againts acceptance D/A) 2.243 Akkreditív (okmányos meghitelezés) Az akkreditív fizetési módot ugyancsak a külkereskedelemben használják, ahol a vevő és eladó kockázata sokkal nagyobb, mint belföldön, ezért olyan fizetési mód alakult ki, amely egy (vagy több) bank közbeiktatásával erősíti meg a vevő fizetési ígéretét és a vevő pénze csak a szerződés szerinti áruokmányok benyújtása után

kerülhet a vevőhöz. Az akkreditívhez legalább három szereplő szükséges: ƒ a vevő, aki akkreditív-nyitási megbízást ad bankjának, a fedezet egyidejű biztosításával, ƒ az akkreditívet nyitó bank, amelyik a vevő megbízása és a biztosított fedezet alapján az eladónak levélben kötelező fizetési ígéretet tesz, azaz megnyitja az akkreditívet. Az akkreditívet nyitó bank rendszerint a vevő bankja, de előfor- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 60 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 61 ► dulhat, hogy az eladó egy általa jobban ismert bankhoz ragaszkodik. Ilyenkor a vevő bankja útján felkéri a megjelölt bankot az akkreditív megnyitására. ƒ az eladó, az akkreditív kedvezményezettje, akinek a bank fizetési ígéretet tesz és az akkreditív előírásainak megfelelő okmányok ellenében fizet. Akkreditív

esetében a bank akkor is fizet, ha ez esetleg ellenkezik a vevő akaratával. Ez garantálja az eladó számára, hogy ha a szállítás teljesítését igazolni tudja, akkor mindenképpen hozzájuthat a pénzéhez. Az akkreditív lebonyolításában általában szükség van még egy bank közreműködésére is, hiszen az akkreditívet nyitó bank nem az eladó országában működik. Ez a közvetítő bank legtöbbször az exportőr bankja, amelynek a szerepe többféle is lehet. A legegyszerűbb esetben az eladó bankja ún avizáló vagy értesítő bank Az eladó az akkreditív megnyitásáról szóló értesítést saját bankja közvetítésével kapja meg, illetve annak közvetítésével juttatja el az okmányokat. Az avizáló bank ellenőrzi az akkreditív-nyitás hitelességét, az okmányok pontosságát stb Az eladó bankját a nyitó bank felkérheti igazoló vagy megerősítő szerepre is, amikor az eladó bankja megerősíti a nyitóbank kötelezettségvállalását

és a maga nevében is önálló fizetési kötelezettséget vállal, ezzel második kötelezettként belép az akkreditíves ügyletbe. Az akkreditívnek mindig meg kell jelölnie a teljesítő bankot, amely természetesen azonos lehet a nyitó vagy az igazoló bankkal. A fizető bank teljesíti a kifizetést az eladó számára. A fizető bankot a nyitó bank kéri fel, és ő állapodik meg vele a feltételekről A fizetéssel megbízott bank rendszerint az eladó bankja. Az eladó bankja a fenti funkciók mindegyikében csak a nyitó bank megbízásából kapcsolódhat be az akkreditív ügyletbe. Az eladó közvetlenül csak az ún megelőlegező (negociáló) banki feladatokra kérheti fel saját bankját. Az eladó felkérésére a negociáló bank megelőlegezi az eladónak az akkreditív összegét arra az időszakra, amíg az okmányok ellenében a nyitó bank vagy a teljesítéssel megbízott másik bank fizet. A negociálás formailag azt jelenti, hogy a bank átvállalja

az eladónak az akkreditívből eredő kötelezettségeit és jogait az adott okmányok értékéig. A bank ezt a megelőlegezést természetesen kamat illetve jutalék ellenében teszi. 2.244 A készpénz-kímélő fizetési formák – a csekk A készpénz-kímélő fizetési formák valamilyen formában kapcsolódnak a készpénzhez, de a készpénz-használatot minimálisra csökkentik. A készpénz-kímélő fizetési forma legrégebbi formája a csekk, napjainkban azonban szerepét egyre inkább átveszik a bankkártyák, az elektronikus „pénztárcák” A csekk készpénzt helyettesítő fizetési eszköz, amelyen a csekk kibocsátója – meghatározott formaságok betartásával – arra utasítja a bankját, hogy a csekkben megnevezett összeget fizesse ki a csekk birtokosának. A csekk szigorú előírásoknak megfelelő formában kiállított értékpapír. Ha a törvényben előirt alaki követelmények közül bármelyik is hi- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 61 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 62 ► ányzik, akkor az okirat már nem minősül csekknek. Ezek a formai követelmények a következők: • a csekk megjelölés az okiraton, a kiállítás nyelvén, • meghatározott pénzösszeg kifizetésére szóló feltétlen meghagyás, • a fizetésre kötelezett megnevezése, telephelye, a fizetési hely megjelölése, • a csekk kiállításának helye és napja, • a kibocsátó aláírása. Vannak még nem kötelező úgynevezett kereskedelmi alaki kellékek is: előre gyártott formanyomtatványon szereplő kiegészítő adatok (számlaszám, a számlatulajdonos neve stb.), amelyek annak érdekében készülnek, hogy a banki ügyfelek által kiállított csekkek minél pontosabbak legyenek. A csekket megtekintéskor fizetik ki, a fizetésért a kibocsátó felelős. A csekk forgalomképes, de

csak korlátozott ideig, mert a kibocsátástól számított rövid időn (az adott ország területén 8 napon) belül be kell váltani. A legtöbb csekk rendeletre szól, tehát forgatással átruházható. Lehet névre szóló, amikor átruházása engedményezői nyilatkozattal történik, vagy bemutatóra szóló, amikor átruházása egyszerű átadással történik. A címzett bank a fizetés végett bemutatott csekket az érvényességi kellékek, a lejárati idő, az aláírás eredetisége és a fedezet szempontjából ellenőrzi és ha rendben találja, akkor fizet. A fizetés formája szerint a csekknek alapvetően két típusa létezik: a fizetési csekk, amikor a megnevezett összeg készpénzben vehető fel és az elszámoló csekk, amelynek összege készpénzben nem vehető fel, csak számlák közötti átírásra utasítja a bankot. Az ilyen csekken átlós irányban szerepel a „csak elszámolásra” megjelölés. A keresztezett csekk ugyancsak elszámolási

csekk, de csak bank mutathatja be a kibocsátó számlavezető bankjánál. A csekken két párhuzamos vonal szerepel, amelyek közé írják be annak a banknak a nevét, amelyik a csekken szereplő összeget lehívhatja. Ha a vonalak közé nem írták be a pénzintézet nevét, akkor bármelyik bank beválthatja azt. A bankcsekk bank által bankra címzett csekk, amely a legbiztonságosabb, hiszen a kedvezményezettnek nem kell tartania a fedezethiánytól. A bankcsekk különleges változata az utazási csekk, amelyet külföldre utazáskor adnak ki a bankok, valuta helyett. Az utazási csekk különleges szabálya, hogy a kedvezményezettnek kétszer kell aláírnia: a kibocsátáskor és a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 62 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 63 ► címzett bank pénztáránál. Ez teszi lehetővé a címzett bank számára a

kedvezményezett azonosítását 2.245 Az elektronikus fizetések A század utolsó harmadáig a technikai forradalom szinte teljesen érintetlenül hagyta a banküzem működési technológiáját, a bankok csaknem ugyanolyan módon működtek, mint akár 100 évvel ezelőtt. A 70-es években azután betört az elektronika a bankok életébe, ami soha nem látott mértékben átalakította a pénzügyek intézését, és olyan mértékben felgyorsította az üzletkötéseket, hogy a nemzetközi pénzpiac ma már non-stop működik. Az átalakulás részben az adatfeldolgozás időigényét csökkentette le, részben pedig új fizetési módozatok meghonosítását tette lehetővé, amelyek jelentősen megnövelték a készpénz nélküli, illetve készpénzkímélő fizetési lehetőségek körét. Mindkét változás csökkenti a pénzügyi műveletek költségeit, ami az ügyfelek és a bankok számára egyaránt kedvező. A számítógépek terjedésével az ügyfelek lakásukon

vagy telephelyükön végezhetik el a bankműveleteket Sokan azt remélték, hogy a készpénzt és a csekket teljesen kiszorítja majd az elektronika, ami azonban túlzott várakozásnak bizonyult. Kétségtelen, hogy például a bankok közötti forgalom és információ-áramlás rendkívül felgyorsult, a pénzmozgatási lehetőségek köre kitágult, ami az ügyletek kockázatát csökkenti és a pénzügyi vagyontárgyak jövedelmezőségét növeli. Ugyanakkor a spekuláció is fokozódik, ami viszont egyes területeken – főleg a nemzetközi pénzpiacon – növeli a bizonytalanságot. A következőkben bemutatjuk azokat a formákat és eszközöket, amelyek az elektronika jóvoltából kerültek be a bankműveletek közé. A legnagyobb mennyiségben használt elektronikus bankszolgáltatás a különböző kártyák használata. A kártyák elterjesztésében a bankok, a kártyakibocsátó társaságok, a kártyabirtokosok és az elfogadóhelyek egyaránt érdekeltek voltak.

A bankok többletbevételhez jutnak, növekszik betétállományuk; a felhasználók előnye, hogy kötöttség nélkül tudják betétjüket felhasználni, illetve újabb hitelforráshoz jutnak; az elfogadóhelyek pedig a forgalom növekedését tapasztalhatják. A kártyakibocsátó társaságok az üzleti bankokon keresztül nemzetközileg szabványosított kártyákat hoznak forgalomba. Technikai szempontból háromféle kártyát különböztethetünk meg: a dombornyomású, a mágnescsíkos és chipkártyát. Felhasználásuk jellege szerint a kártyák lehetnek betéti kártyák (debit card, ami fizetéskor azonnal terheli az ügyfél A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 63 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 64 ► számláját, és csak fedezet esetén lehet használni), hitelkártyák (credit card: a bank szükség esetén hitelkeretet biztosít az

ügyfélnek, amit csak hosszabb idő alatt kell törleszteni) vagy keretkártyák (budget card, amihez rulírozó hitel társul). A bankkártyák felhasználását a bankautomaták és a vásárlóhelyek elfogadó termináljai teszik lehetővé. A bankautomaták közül a legelterjedtebbek a készpénzkiadó automaták (ATM = Automatic Teller Machines) Ezen kívül az automaták információt adhatnak a számla-egyenlegről, vagy képesek átutalások teljesítésére is. Az eladási helyeken lévő automaták (az úgynevezett POS Print Of Sales terminálok) felismerik a kártyát, közvetlen vonalon keresztül felhatalmazást kérnek azok elfogadására, továbbítják a fizetés összegét, és nyugtát adnak. A fizetési forgalom lebonyolításában is jelentős változások következtek be: a vállalati ügyfelek esetében a papír-alapú bizonylatok helyett elektronikus adathordozók segítségével történik a forgalom lebonyolítása. Egyre szélesebb körben terjednek az

úgynevezett Home Banking megoldások, amikor az ügyfélhez telepített terminál vagy az internet segítségével az ügyfél közvetlenül, telephelyéről veheti igénybe a banki szolgáltatásokat. Az így igénybe-vehető szolgáltatások köre folyamatosan bővül, az elektronikus aláírás megjelenésével akár a hitelfelvételt is lehet „távolból” intézni. A fiókon kívüli ügyintézés tömegesen használható formája a telefonos szolgáltatás. Az úgynevezett Call Center alkalmas arra, hogy a banki fiókhálózatot kibővítse, az ügyfélfogadás idejét meghosszabbítsa, és lényegesen gyorsítsa az ügyintézést. Ezt a szolgáltatás a háztartások is képesek tömegesen igénybe venni 2.25 Egyéb bankszolgáltatások A bankok alaptevékenységük kiegészítéseként, jövedelmük növelése, a betétek kedvezőbb elhelyezése, az ügyfelek jobb kiszolgálása érdekében egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, megfelelő díjazás ellenében. 2.251

Vagyonkezelés A vagyonkezelés lényege, hogy a vagyon tulajdonosa megbízza a pénzintézetet vagyonának működtetésével, ugyanakkor a vagyon hozadékát a tulajdonos kapja meg. A vagyonkezelő – rendszerint a hozadékkal arányos – jutalékot kap. A vagyonkezelő látja el a tulajdonos helyett az ellenőrzési, felügyeleti jogokat, és hozza meg a tulajdonosi döntéseket. A vagyonkezelést végezhetik magánszemélyek részére vagy testületek – intézmények, jogi személyek, alapítványok – számára. A bankok a magán- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 64 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 65 ► személyek számára végzett vagyonkezelést nem tartják elég jövedelmező üzletágnak, de az ügyfelek megtartása és az ügyfélkör bővítése érdekében ellátják ezeket a megbízásokat is. A testületi vagyonkezelés azonban

már más, hiszen itt nagyobb vagyonról, összetettebb portfolióról, ezért nagyobb hozadékról és jutalékról lehet szó. 2.252 Befektetési szolgáltatások A vagyonkezelésnél szűkebb körre terjednek ki a befektetési szolgáltatások, de közös vonásuk, hogy a gazdasági szereplők megtakarításainak felhasználásához, portfoliójuk kezeléséhez nyújtanak segítséget. Ebbe a csoportba a legszélesebb körű szolgáltatások sorolhatóak, amelyek közül néhány jellemző formát felsorolunk • Bemutatóra szóló értékpapírok őrzése és a jövedelem beszedése. Az ügyfél helyett a bankok kezelik, őrzik az értékpapírokat és a szelvények ellenében beszedik a jövedelmet. • Értékelő szolgálat – a tőzsdén bejegyzett értékpapírokról adnak értékelést az ügyfelek számára. • Értékpapírok adás-vétel, az ügyfelek megbízásából. • Befektetési tanácsadás – értékelik az ügyfél értékpapír-állományát és javaslatokat

tesznek a jövedelmet növelő változtatásokra. A kereskedelmi bankok nem minden országban végezhetnek tőzsdei műveleteket, ami korlátozza befektetési szolgáltatásaikat. Magyarországon a 90-es évek második fele óta a pénzintézeti törvény lehetővé teszi a bankok számára az univerzális szolgáltatások nyújtását. Ennek hatására folyamatosan bővül a kereskedelmi bankok szolgáltatási kínálata, egyre több vagyonkezelési, befektetési ügyletet ajánlanak ügyfeleiknek. 2.253 Lízing A lízing egy sajátos keveréke a termelési eszközök bérletének és hitelben történő vásárlásának. A lízing során a vállalat hozzájuthat olyan eszközökhöz, amelyek beruházásához nincs elegendő tőkéje és a hitel felvételének feltételeit sem tudja teljesíteni. A lízingnek két alapváltozata ismert: a pénzügyi és az üzemeltetési lízing. A pénzügyi lízing esetében a lízing-szerződés lejárta után a maradványérték kifizetésével az

eszköz a lízingbe vevő tulajdonába kerül Az üzemeltetési lízing során a lízingbe vevő nem akarja megszerezni a tulajdonjogot, mert csak rövidebb időre van szüksége az adott eszközre, így A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 65 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 66 ► a fizetett bérleti (lízing-) díj messze elmarad az eszköz értékétől. A szerződés lejártakor az eszköz visszakerül a lízingbe-adóhoz A lízing lehet direkt – amikor az eszköz gyártója vagy a kereskedő közvetlenül köt szerződést a lízingbe-vevővel – vagy indirekt – amikor az ügyletet egy lízingtársaság közvetíti. A bankok szerepe természetesen a finanszírozásban jelentkezik – egyrészt saját lízingtársaságot alapítanak és ezen keresztül finanszírozzák az ügyletet; másrészt hiteleket nyújtanak az önálló

lízingtársaságoknak. 2.254 Faktorálás A faktorálás azt jelenti, hogy az eladó (a jogosult) követeléseit átruházza (engedményezi) a faktornak, aki megfelelő díj ellenében elvégzi a követelések nyilvántartását, a kintlévőségek behajtását, esetleg meghitelezi a követelés összegét és átvállalja a kockázatot. Az is előfordul, hogy a követelést az eladó hajtja be, a vevő nem is tud a faktor létezéséről. Ebben az utóbbi esetben egyszerű hitelezésről beszélhetünk, hiszen a faktor fő funkciója, hogy a követelés megérkezéséig megelőlegezze az összeget. A faktorálását döntően olyan külkereskedelmi ügyleteknél alkalmazzák, ahol az eladó nem kapott bankbiztosítékot. A kereskedelmi bankok faktorházakat alapítottak azzal a céllal, hogy meglévő ügyfeleik számára biztosítsák ezt a szolgáltatást. Magyarországon a vállalatok elsősorban a finanszírozási oldalra tartanak igényt, míg külföldön elsősorban a

kockázat átvállalását várják a faktorházaktól. A faktor előnye mindenképpen az, hogy a faktorház jelentős adminisztratív munkát vállal át tőle, hiszen nem kell a kintlévőségeket folyamatosan és rendszeresen ellenőrizni, kezelni. A faktorálás azonban az egyik legdrágább finanszírozási forma – amit csak a kockázat elkerülése, és pótlólagos pénzeszközök megszerzésének sürgető igénye ellensúlyoz Mindezek természetesen eredményezik azt a megállapítást, hogy a bankok számára a faktoring nagyon jó üzlet, még ha az átlagosnál nagyobb is a kockázata. 2.255 Forfetírozás A forfetirozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire gépek és beruházási termékek szállításából és/vagy a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából eredő közép- és hosszú-lejáratú követelés-sorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. A visszkereset nélküli megvásárlás azt jelenti, hogy a forfetőr

magára vállalja a bármely okból történő esetleges nemfizetés teljes kockázatát A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 66 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A bankrendszer és a bankok Vissza ◄ 67 ► Az eladó maga az exportőr, aki jövőbeni fizetést fogadott el áruszállítás ellenében és ezt szeretné azonnal készpénzzé tenni. A követelést a forfetirozó leszámítolja, az exportőr ezzel a hitelezést átruházza a pénzintézetre. A legkönnyebben és leggyorsabban forfetirozható követelés a váltó, ami könnyen átruházható, de viszonylag gyakran forfetiroznak halasztott hatályú akkreditívet, valamint bankbiztosíték nélküli szállításból eredő könyv szerinti követelést is. A forfetirozás sok tekintetben hasonlít a faktoráláshoz, de a legfontosabb különbség, hogy a faktorálás esetében legfeljebb 180 nap múlva esedékes követelések

engedményezése történik, a forfetirozás pedig ennél hosszabb lejáratú kintlévőségekre vonatkozik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 67 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 68 ► 3. Az értékpapírok és az értékpapírpiac 3.1 Az értékpapírok fogalma, fajtái 3.1 definíció Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő okirat vagy számlatétel A közgazdasági értelmezés szerint az értékpapír egy jelenbeli pénzért jövőbeni pénzügyi követelést testesít meg, amelyet forgatni lehet, és a pénzügyi követelésnek kalkulálható belső értéke van, amelyet a jövőben várható bevétel egyértelműen meghatároz. A követelés érvényesítése érdekében az értékpapírnak a következő formai és tartalmi elemeket kell tartalmaznia: • az értékpapírban megtestesülő

alapjogviszony meghatározása, ami lehet pénzkövetelés, dologra vonatkozó tulajdonjog, valamint tagsági jog; • az értékpapír a kibocsátó (kiállító) feltétlen és egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazza; • kibocsátását jogszabály teszi lehetővé; • meghatározott formai kellékekkel kell rendelkeznie; • bemutatóra vagy névre szólóan lehet kiállítani; • átruházása törvényben előírt módon történik; • az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni csak az értékpapír birtokában lehet; • az értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra. 3.11 Az értékpapírok csoportosítása Az értékpapírokat a legkülönbözőbb szempontok szerint csoportosíthatjuk – ezek között természetesen fontos szerepet kapnak a jogi meghatározásban szereplő tényezők. A közgazdasági megközelítés alapján azonban további

fontos szempontokat érvényesíthetünk. A csoportosítást a jogi és a közgazdasági megközelítésből adódó legfontosabb szempontok szerint fogjuk bemutatni: a) A leglényegesebb csoportosítási elv az értékpapír tartalmát kifejező jogviszony. Ennek alapján hitel-, tulajdonosi és dologi jogviszonyt megtestesítő papírokról beszélhetünk A hitelviszony A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 68 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 69 ► pénzkövetelést testesít meg. Pénzkövetelésre szól a váltó, a csekk, a kötvény, a befektetési jegy stb. Tulajdonosi viszony esetében az értékpapír valamilyen tagsági jogot testesít meg. Ilyen értékpapír a részvény és a szövetkezeti üzletrész. A dologi jogviszony valamilyen dologra vonatkozó tulajdonjogot testesít meg Ilyen értékpapír a közraktári jegy és

jelzáloglevél b) Az egyes értékpapírok között különbséget tehetünk azok futamideje alapján. Futamidő alatt a kibocsátás és a lejárat időpontja közötti időszakot értjük Egy értékpapír hátralévő futamideje már kibocsátott papírok esetében a jelen pillanattól a lejáratig tartó időszakot jelenti A futamidő szerinti csoportosítás megegyezik a közgazdaságtanban szokásos időtávok közötti különbségtétellel. Ennek alapján beszélhetünk: a) rövid lejáratú – egy éven belüli, b) középlejáratú – egy és öt év közötti futamidejű, c) hosszúlejáratú – öt évnél hosszabb futamidejű, d) lejárat nélküli értékpapírokról. c) A gazdasági elemzések szempontjából legfontosabb csoportosítási szempont az értékpapír által biztosított cash flow. Az értékpapírok esetében a cash flow az értékpapír által biztosított jövőbeni kifizetés-sorozat, pénzáramlás. A várható pénzáramlást többféle

szempontból vizsgálhatjuk a) A pénzáramlás várható időpontja szerint az alábbi típusokat különböztethetjük meg: ƒ Az értékpapírok egy része kizárólag a lejáratkor, vagy a papír értékesítésekor fizet. Ilyen például a váltó, a kincstárjegy Ezen papírok nyereségét a tőkenyereség biztosítja ƒ Rendszeres jövedelmet fizető értékpapír a kötvények többsége, a befektetési jegyek. ƒ A vegyes típusú értékpapírok tőkenyereséget és rendszeres jövedelmet is adnak, mint pl. a részvények b) A befektető nyereségének pénzügyi forrása alapján megkülönböztethetünk: ƒ árfolyamnyereséget – a vételi és eladási árfolyam közötti különbséget, ƒ kamatot, ƒ osztalékot vagy osztalékjellegű kifizetést, ƒ nem pénzeszköz formájú nyereséget, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 69 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 70 ► ƒ a fentiek kombinációját – pl. részvények esetében osztalék és árfolyamnyereség is keletkezhet. c) A várható hozam ingadozása alapján a következő formákat különböztethetjük meg: ƒ Fix pénzáramlás, amikor egyértelműen meghatározzák, hogy milyen kamat kifizetésére vállal kötelezettséget a kibocsátó. A befektető az ígért nyereséget rögzíti, de ez nem jelenti azt, hogy a tényleges hozam is ugyanennyi, hiszen előfordulhat, hogy a kibocsátó nem tesz eleget kötelezettségének, vagy a lejárat előtt eladják az értékpapírt. ƒ Változó hozamú az értékpapír, ha nem lehet adott értékként meghatározni a jövőbeni pénzáramlást. Ilyen a részvények osztaléka, a befektetési jegyek hozama és várható árfolyam-ingadozásuk, mert ezeket az értékeket még akkor sem adhatjuk meg pontosan, ha a meghatározó adatokat ismerjük (pl. a vállalati nyereséget, az inflációt

stb) ƒ A várható hozam átmeneti formájú is lehet, ha a fizetendő összeg kiszámítási módját rögzítik. Ilyenek a változó kamatozású kötvények, az elsőbbségi részvények stb Ezekben az esetekben azt rögzítik, hogy bizonyos események esetén mennyit fizetnek. A változó kamatozású kötvény kibocsátója például azt vállalhatja, hogy a fizetendő kamat a tárgyévi hivatalos inflációs rátánál 1 százalékkal nagyobb. 4. A kibocsátó személye szerint az értékpapír lehet: a) állampapír – a központi költségvetés által kibocsátott értékpapír (kincstárjegy, államkötvény) b) önkormányzati papír – a helyi költségvetések által kibocsátott értékpapír. Ez a két forma csak hitelviszonyt testesíthet meg c) vállalati értékpapír – a kibocsátó vállalkozás, gazdasági társaság (pl. részvény, kötvény, befektetési jegy) d) pénzintézeti értékpapír – egyes értékpapírokat csak pénzintézetek bocsáthatnak ki

(pl. letéti jegy) e) magánszemély által kibocsátott értékpapír a váltó. 5. A lehetséges vásárlói kör szerint is csoportosíthatjuk az értékpapírokat Ebből a szempontból elképzelhető olyan szabályozás, hogy bizonyos értékpapírokat csak jogi személyek vásárolhatnak meg Ez A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 70 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 71 ► azonban egyre ritkábban fordul elő. Ennél fontosabb a vevő illetősége szerinti csoportosítás, ami lehet ƒ csak valutabelföldiek által vásárolható ƒ csak valutakülföldiek által vásárolható ƒ bármilyen illetőségű által vásárolható értékpapír. 6. Az értékpapírhoz kapcsoló jogok gyakorlása szerint beszélhetünk ƒ névre szóló vagy ƒ bemutatóra szóló értékpapírról. 7. Az értékpapírok forgalomképessége alapján a

másodlagos forgalmazás helyszíne szerint különböztetjük meg ƒ a tőzsdei és ƒ a tőzsdén kívül forgalmazott értékpapírokat. 8. Az értékpapír fizikai formája szerint megkülönböztetünk ƒ okirat ƒ számlakövetelés ƒ dematerizált 3.12 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok jellemzői 3.2 definíció Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a tulajdonosnak a kölcsönadott összeg és annak kamatai erejéig áll fenn követelése a kibocsátóval szemben A kamatokat a papír névértékének százalékában szokás megadni. A megadás módja alapján beszélhetünk fix kamatozású, változó kamatozású és formailag nem kamatozó hitelpapírokról. A fix kamatozású hitelpapírok kamatlábát előre rögzítik. Ez jelentheti azt, hogy a futamidő alatt mindvégig azonos kamatláb érvényes, de elképzelhető, hogy az egyes évekre eltérő kamatlábat rögzítenek. Inflációs várakozások idején például meghatározhatnak

növekvő kamatlábat (Az első évre pl. 22 százalékot, a másodikra 24 százalékot stb) A változó kamatozás azt jelenti, hogy a kamat kiszámításának módját határozzák meg. A hozamot rögzíthetik valamilyen mikroszintű mutatószámhoz. Például a vállalati nyereségtől teszik függővé Elterjedtebb az a megoldás, amikor valamilyen makroszintű pénzügyi mutató alakulása alapján számítják a kamatlábat Ilyen mutató lehet az inflációs ráta, a jegybanki alapkamatláb, a rövidlejáratú állampapírok hozama, vagy valamilyen bankközi kamatláb (pl. LIBOR, vagy BUBOR) Elképzelhető az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 71 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 72 ► is, hogy valamilyen egyéb eseményhez kötik a kamatlábat, ez azonban a pénzpiacon alig fordul elő. A változó kamatozású papírok

inflációs kockázata kisebb, ezért kevésbé ingadozik az árfolyamuk is. A formailag nem kamatozó papírok esetében a tulajdonos nyeresége kizárólag árfolyamnyereség, azaz a vételi és eladási árfolyam közötti különbség. A váltók túlnyomó többsége ilyen, hiszen a váltó összege, amire a fizetési kötelezettség vonatkozik, nem tartalmaz külön kamatot, a kibocsátáskor azonban kisebb összeg átadására került sor. Az ilyen papírokat diszkontárfolyamon bocsátják ki. (Lásd később!) A hitelpapírok névértéke a hitel fennálló értéke. Ez az az összeg, amivel a kibocsátó tartozik a papír tulajdonosának, amelynek megfizetésére kötelezett. A névérték eltérhet a papír címletértékétől, vagyis az induló hitelösszegtől Egyes hitelpapírok esetében ugyanis előfordul részlettörlesztés, vagyis a futamidő alatt is törlesztenek a hitel összegéből (a címletértékből) Ilyenkor a névérték a fennálló hiteltartozás

összege Ebben az esetben a kamatlábat és az árfolyamot is a névérték százalékában adják meg, hiszen ez fejezi ki a tényleges követelés és adósság összegét. 3.13 Részesedést biztosító értékpapírok 3.3 definíció A részesedést biztosító értékpapírok tulajdonosai egy társaság résztulajdonosai: tagsági és vagyoni jogokkal rendelkeznek. Részesedést nyújtó papírok esetében a névérték a jegyzett tőkéhez való hozzájárulás nagyságát mutatja. A papírok összesített névértéke a társaság jegyzett tőkéjével egyenlő. A részesedési jogokat biztosító papírok sajátossága, hogy a kibocsátónak általában nem adhatók vissza: a társaság rendelkezésére bocsátott öszszegek végleges átadásra kerülnek. (Kivétel ez alól a nyílt végű befektetési alapok által kibocsátott befektetési jegy.) A tulajdonos csak a másodlagos piacon tudja értékpapírját értékesíteni. A társasággal szemben a tulajdonosnak egyetlen

kötelessége van: a névérték befizetése Felelőssége így korlátozott, csak ezen befizetett összeg erejéig áll fenn. Részesedést biztosító értékpapírok például a részvények és a befektetési jegyek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 72 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 73 ► 3.2 A váltó A legrégibb értékpapír a váltó, hiszen már az ókorban is használták a kereskedők. A középkorban már kiterjedt formában működött, forgalmazására tőzsdeszerű intézmények jöttek létre A bankok önálló üzletágává fejlődött a váltóleszámítolás. A piacot szabályozó első törvények többek között a váltók kibocsátását, forgalmazását szabályozták. Napjainkban is fontos szerepet játszanak az értékpapírok között, az ún. Váltótörvény az értékpapírokra vonatkozó előírások

alapját képezi. A váltó elterjedtségének oka az, hogy ez a forma biztonságos és rugalmas hitelezési lehetőséget jelent a vállalatok között, ezzel lehetővé teszi a vállalatok folyamatos finanszírozását. 3.21 A váltó tartalma, szabályozása 3.4 definíció A váltó egy rövidlejáratú értékpapír, ami egy később esedékes fizetést testesít meg A váltó lehet fizetési ígérvény vagy fizetési felszólítás. A saját váltó fizetési ígérvény, azaz a kiállító ígéretet tesz arra, hogy a váltón szereplő összeget a megjelölt helyen és időben megfizeti. Az idegen váltó egy fizetési felszólítás, amelyben a kibocsátó egy másik személyt szólít fel arra, hogy a megjelölt összeget a váltón feltüntetett időpontban megfizesse A váltó úgy jön létre, hogy az egyik félnek követelése keletkezik a másikkal szemben – pl. árut szállít neki, szolgáltatást teljesít -, aminek ellenértékét nem fizetik ki azonnal, a

követelést meghitelezik A hitelviszony a váltó kiállításával keletkezik. A váltó tehát egy kölcsönviszonyon alapul, de kiállításától kezdve önálló életet él, a kölcsön alapjául szolgáló kapcsolattól teljesen függetlenül ki kell fizetni. Csak az az okirat minősül váltónak, amely a jogszabályban meghatározott tartalmi elemeket szigorúan szabályozott formában tartalmazza. Ezeket az elemeket váltókellékeknek nevezik A váltókellékek a következők: • a váltó elnevezés magában a váltó szövegében • határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás, vagy saját váltó esetében kötelezettségvállalás, • a fizetésre kötelezett (címzett) neve • az esedékesség, azaz a fizetés ideje A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 73 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 74 ►

• a fizetés helye • a rendelvényes neve (akinek részére vagy rendelkezésére a fizetést teljesíteni kell) • a váltó kiállításának napja és helye • a kibocsátó aláírása – saját váltó esetén a kiállító aláírása. A váltó lejárata szerint lehet • megtekintésre (bemutatásra) szóló, • megtekintés után bizonyos időre, • a kelet után meghatározott időre, • határozott napra szóló. Megtekintésre vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltó esetében a váltó szövegében kamatot is lehet rögzíteni, hiszen a kiállításkor még nem lehet tudni a lejárati időt, így a váltó összege nem tartalmazhatja a kamatot. A kelet után bizonyos időre és a határozott napra szóló váltó esetében azonban csak meghatározott pénzösszeg szerepelhet a váltón. Megjegyezzük, hogy a hazai bankok csak az utóbbi két lejárati idejű váltókat fogadják el. A váltó nem szólhat bemutatóra, vagyis mindenképpen

tartalmaznia kell a rendelvényes nevét. A váltó forgatható, vagyis átruházható. Az átruházás a váltóra írt nyilatkozattal történik („hátirat”) A forgató ezzel kötelezettséget vállal a fizetésért minden későbbi birtokossal szemben Az átruházás (forgatmány) egyben igazolja, hogy a váltó birtokosa jogos tulajdonosa a váltónak. Az átruházással minden jog a forgatmányost (akire a váltót átruházták) illeti meg. Speciális fajtája a váltónak az ún rektaváltó, amelyben megtiltják a forgatást, tehát csak a váltó szövegében feltüntetett rendelvényes részére fizetnek. Az idegen váltó címzettje az elfogadással válik a váltó kötelezettjévé. Az elfogadás érdekében a váltót be kell mutatni a címzettnek. Az elfogadás tényét a címzett a váltón feltünteti A hazai bankok csak akkor fogadják el a váltót, ha azt 3 nappal az esedékesség előtt bemutatják A törvény szerint az esedékesség napjáig kell ezt

megtenni. Az elfogadott váltót az esedékesség napján a váltóbirtokos köteles fizetés végett bemutatni, ellenkező esetben a megtérítési adósok mentesülnek a felelősség alól. (Megtérítési adósok a váltó kiállítója és a váltó forgatói.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 74 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 75 ► A fizetés után a címzett jogosult átvenni a nyugtázott váltót, vagyis a váltón a birtokos nyugtázza az összeg átvételét, majd átadja a címzettnek. 3.22 A váltó leszámítolása A váltó birtokosa úgy juthat pénzéhez a lejárat előtt, ha egy pénzintézetnél leszámítoltatja a váltót. A váltó leszámítolásakor a pénzintézet az esedékességig járó kamat összegének levonásával vásárolja meg a váltót. A pénzintézetek határozzák meg azokat a feltételeket,

amelyek esetén leszámítolják a váltót. A bank a leszámítolás előtt formai és tartalmi szempontból megvizsgálja a váltót A váltó formai vizsgálata során a bank azt vizsgálja, hogy • a váltót megfelelő szabványnyomtatványon állították-e ki, • a váltó rendelkezik-e a törvényes kellékekkel, • a váltó átruházása az előírások szerint történt-e, • nincs-e a váltón olyan sérülés, javítás, törlés, amely a váltót érvénytelenné teszi. A váltó tartalmi vizsgálata során a pénzintézet azt vizsgálja, hogy • milyen a váltóadósok fizetőképessége, • hányszor forgatták a váltót, és a váltóátruházóknak milyen a fizetőképessége. Minél több átruházó szerepel a váltón, annál kisebb a bank kockázata, mert több kötelezettől követelheti a váltón szereplő összeg megfizetését. • milyen biztosítékkal rendelkezik a váltókötelezett (van-e váltókezes, aki készfizető kezesi minőségben

kötelezettséget vállal). Amennyiben a pénzintézet formai és tartalmi szempontból a váltót leszámítolásra elfogadja, a váltót leszámítoltatónak kifizeti a leszámítolási értéket. A leszámítolási érték a váltó árfolyama, vagyis a jövőben várható pénz jelenbeli pénzben kifejezett ára. A váltóleszámítolást elvégezhetjük a már ismert jelenérték-számítási művelettel: a jövőben várható hozamot elosztjuk a kamatlábból képzett diszkonttényezővel. A tényleges leszámítolás és a váltó árfolyamának megállapítása az ismert diszkontálási alapösszefüggésnél bonyolultabb művelet A szükséges ismeretekre a fejezet 4 pontjában térünk ki A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 75 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 76 ► 3.23 A váltó viszontleszámítolása A bank folyamatos

működésének biztosítása szükségessé teheti, hogy az általa nyújtott váltóhiteleket, illetve azok egy részét maga is meghiteleztethesse. Ennek módja a váltók viszontleszámítolása (rediszkontálása) a központi banknál A váltó viszontleszámítolása egy olyan pénzügyi művelet, amelynek során a központi bank a pénzintézetek által leszámítolt váltót az esedékesség napja előtt megvásárolja (meghitelezi). A központi bank a váltók viszontleszámítolásával növeli a forgalomban levő pénz mennyiségét, hiszen jegybanki pénzt ad a váltó ellenében. A rediszkontláb nagysága hatást gyakorol a banki diszkontrátára és a forgalomba kerülő pénz mennyiségének változására. Ha ugyanis a központi bank a banki diszkontlábnál alacsonyabb rediszkontlábat állapít meg, ezzel ösztönzi a bankokat a váltók viszontleszámítolására, növeli a pénzmennyiséget Ha viszont a rediszkontláb magasabb a banki diszkontlábnál, akkor a

pénzintézetek csak likviditáshiány esetén fogják viszontleszámítolásra benyújtani a váltókat A hazai gyakorlatban a váltók viszontleszámítolásának alig van jelentősége, hiszen a váltóforgalom elenyésző mértékű. 3.3 Az értékpapír-számtan alapösszefüggései 3.31 Névleges, effektív és folyamatos kamatláb A kamatlábat egy évre szokás megadni, még akkor is, ha évente többször történik kamatfizetés vagy törlesztés. Az éves kamatláb segítségével öszszehasonlíthatóvá válnak az egyes befektetési lehetőségek, a különböző értékpapírok hozamai. Az éves kamatláb alapján azután bármely időtartamra meghatározhatjuk a fizetendő kamatot és hozamot Ha több egész évre kell számolnunk, akkor a jól ismert kamatos kamatszámítást kell alkalmaznunk. (FV = jövőérték, n = az évek száma) FV = PV ( 1 + i ) n (1) Egy mai befektetés (PV = jelenérték) i kamatláb mellett n év múlva FV értékű lesz, ha a kamatokat

minden évben kifizetik és azt újra befektetjük. Ha azonban a kifizetett kamatokat nem tőkésítjük, akkor a befektetésből kapott hozam minden évben ugyanazzal az összeggel növekszik Egy jövőben várható bevétel mai értékének kiszámítása során azonban mindig kamatos kamatozást feltételezünk, hiszen a két vagy három év múlva esedékes bevételt a kamatok tőkésítésével kapott hozammal kell A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 76 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 77 ► összehasonlítanunk. Hozamszámítások során azt feltételezzük, hogy a befektető mindig a legjobb lehetőséget választja, és a kapott kamatot újra befekteti. Az (1) képletből fejezhetjük ki egy jövőben várható pénzhozam mai értékét: PV = FV ( 1 + i )n Másképpen kell számolnunk akkor, ha a kamatozás időtartama kisebb,

mint egy év. A legegyszerűbb módszer ebben az esetben az, ha meghatározzuk, hogy a kamatozás időtartama a teljes év hányad része, és az éves kamat arányos részével számolunk. 1. feladat Tegyük fel, hogy az éves kamat 25 százalék, és egy 10.000 forintos betétet kilenc hónapra kötünk le. Mekkora összeget kapunk a lejáratkor? A kilenc hónap a teljes év 9/12=0,75 század része. Ekkor a kamatnak is a háromnegyedével számolhatunk, ami 18,75 kamatot jelent A 10000 forintos betétre tehát 1875 forint kamatot fizetnek. Jelöljük t-vel a töredék év hosszát, a teljes évhez viszonyított arányát. ( t < 1 ) A töredék év hozamát a következőképpen határozhatjuk meg: FV = PV ( 1 + it ) (2) Ezt a kamatszámítást akkor használhatjuk, ha egy befektetést valóban töredék ideig kamatoztattunk. Ilyen eset lehet például egy három hónapra lekötött betét, amelyre csak akkor fizetnek kamatot, ha a betétet három hónap után szüntetik meg. A

(2) képlet alkalmas a jelenérték megállapításához (hasonlóan az (1)hez), ha kifejezzük belőle PV-t. Más a helyzet akkor, ha egy értékpapírt akarunk lejárat előtt értékesíteni, hiszen akkor az éves kamatból kell kiindulni, és azt kell megállapítani, mennyi a törtidőszakra jutó hozam. Ekkor a tényleges kamatozás egy év, de mi előbb szeretnénk megkapni az arányos hozamot. Az értékpapír vásárlója a vételi árat fogja kamatoztatni a maradék ideig Akkora lesz tehát a jelenérték, hogy annak töredékkamattal növelt értéke kiadja az éves hoza- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 77 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 78 ► mot. Mivel egy éves kamatozás esetén a kamattényező kitevője 1, ezért a megosztást úgy végezzük, hogy a kitevő az időarányos rész lesz. (Az előző esetben a

befektetés csak 9 hónapra szólt, tovább nem kamatozott.) A számítást ilyenkor úgy végezzük, hogy a kamattényező kitevőjében szerepeltetjük t értékét. FV = PV ( 1 + i )t (3) 2. feladat Tegyük fel, hogy az előbbi példában szereplő befektetés nem bankbetét, hanem kötvény, amelyet névértéken vásároltunk meg! Mennyit ér a 10.000 forint névértékű kötvény 9 hónap múlva, ha évente 25 százalék kamatot fizetnek a tulajdonosnak? A kötvény értékét úgy állapíthatjuk meg, hogy kiszámítjuk a kilenc hónapra jutó hozamot a (3) képlet segítségével: FV = 10000( 1,25 )0 ,75 = 11821,77 A törtidőszakra járó kamat így kisebb értéket ad, mint az 1. feladatban Egyszerű időarányosítással számolva 1875 forint kamatot kaptunk, tört kitevőjű számítással pedig 1821,77 forintot. Hasonló eltérést kapunk, ha a jövőbeni bevételből kiindulva számolunk. A fenti példát megfogalmazhatjuk úgy is: mennyit ér az egy éves

futamidejű, 10000 forint névértékű, 25 százalékos kamatozású értékpapír a lejárat előtt 3 hónappal? A hozam 3 hónap múlva a névérték és a kamat összege együttesen: 10000+2500=12500 forint. A bevétel 3 hónap múlva esedékes, ami a teljes lejárati idő (1 év) 1/4 része. Az értékpapír jelenérté12500 12500 ke: PV = = = 11821,77 0 ,25 1,05737 1,25 A hazai gyakorlatban minkét számítási mód elterjedt. A bankbetéteknél a lineáris (egyszerű időarányos) kamatszámítást alkalmazzák, a kötvénypiacon pedig a törtkitevős megoldást A törtidőszak problémája merül fel akkor is, ha két olyan befektetési lehetőséget kell összehasonlítani, ahol a kamatfizetés eltérő időszakonként történik. Az összehasonlítás csak akkor végezhető el, ha a kamatokat egy évre számítjuk át. Az átszámítást – hasonlóan a kamatszámításhoz – elvégezhetjük egyszerű kamatozást feltételezve, valamint kamatos kamatozással. Az első A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 78 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 79 ► esetben azt feltételezzük, hogy az egyes kamatfizetéseknél kapott összegeket nem tőkésítik, míg a második esetben az éven belül kapott kamatok tőkésítésével számolunk. Az átszámítást háromféleképpen végezhetjük el: Az éves névleges kamatlábat egyszerű időarányosítással számíthatjuk ki: az éven belüli kamatfizetések számát megszorozzuk a kamatozási periódusra járó kamatlábbal. Egy havonta 3% kamatot fizető befektetés éves névleges kamatlába: 12 ⋅ 3 = 36 százalék. A félévenként 12 százalékos hozam éves 24 százalékos kamatlábnak felel meg Az éves kamatfizetések számát m betűvel jelöljük (A korábban használt t a kamatfizetések 1 számának reciproka: t = .) m Az effektív kamatláb figyelembe

veszi az éves kamatfizetések során kapott kamatok újrabefektetésének lehetőségét. A havonta kapott kamatot 12 hónapon keresztül tovább kamatoztathatjuk. Jelöljük j-vel az egy évnél rövidebb időszakra kapott kamatlábat, m-mel az éves kamatozások számát, akkor az éves effektív kamatláb (r) nagyságát a következő formulával határozhatjuk meg: r = ( 1 + j )m − 1 (4) A képlet másik felírási módja az, amikor a névleges kamatláb (i) segítségével határozzuk meg az effektív kamatlábat: (i megegyezik j mszeresével) r = (1 + i m ) m (5) 3. feladat Egy 100 forintos befektetés az első hónap végén havi 2,5 százalékos kamatozás mellett 102,5 forintot hoz, a következő hónapban már ez az összeg kamatozik, így év végére a 100 forint 1,02512-szeresére növekszik. Az éves kamatláb ekkor: 1,02512 − 1 = 1,3448 − 1 = 0,3448 azaz 34,48 százalék. Hasonlítsuk össze a névleges kamatláb és az effektív kamatláb nagyságát! A

havi 2,5 százalékos kamatláb éves névleges kamatlába: 12 ⋅ 2,5 = 30 . Az effektív kamatláb ennél magasabb, 34,48 százalék volt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 79 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 80 ► A kamatfizetések száma eltérően hat a névleges és az effektív kamatláb nagyságára. 4. feladat Hasonlítsuk össze a 3. feladatban szereplő hozamot egy olyan befektetési lehetőséggel, ahol félévenként 15,5 százalék kamatot fizetnek. Ekkor a kamatfizetések száma 2, a névleges kamatlába 31 százalék. Az effektív kamatláb viszont: 1155 , 2 − 1 = 1,3225 − 1 = 0,3225 , vagyis 32,25 százalék. A névleges kamatláb tehát ebben az esetben magasabb, az effektív kamatláb viszont alacsonyabb. Ezért ezt mindenképpen kisebb hozamú befektetésnek kell ítélnünk A kamatfizetés gyakorisága

bármilyen kicsi érték is lehet. Naponkénti kamatozás esetén például minden nap kiszámítják és jóváírják a kamatot. Elvileg elképzelhető, hogy minden percben jóváírnak kamatot. Ezt folytonos kamatozásnak nevezik A pénzügyi számítások során gyakran számolnak ezzel a feltevéssel, mert a módszerrel egy olyan összehasonlítási alapot kapunk, amely legalkalmasabb a különböző gyakoriságú kifizetések egybevetésére. A folytonos kamat-elszámolási időszaknak minden más időszak egész számú többszöröse. A folytonos kamatozás esetében m tart a végtelenhez. Ha az (5) képletben m tart a végtelenhez, akkor a kifejezés határértékét a természetes alapú logaritmus alapszámának meghatározott hatványa. A hatványkitevő értéke maga a folytonos kamatláb (k) (1 + i m ) = ek m (6) ebből a folytonos kamatláb: k = m ln( 1 + i ) m (7) ahol ln(x) az x szám természetes logaritmusa. A folytonos kamatlábat meghatározhatjuk az

effektív kamatláb segítségével is: k = ln( 1 + r ) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató (8) Vissza ◄ 80 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 81 ► 4. feladat folytatás Határozzuk meg az éves 30 százalékos nominális kamatlábhoz tartozó folytonos kamatlábat, ha a kamatfizetés havonta történik! 0 ,3 k = 12 ln( 1 + ) = 12 ln1,025 = 12 ⋅ 0 ,02469 = 0 ,2963 . A számolás 12 nagyon egyszerű egy többműveletes zsebszámológép használatával. A zárójelben lévő érték kiszámítása után megnyomjuk az ln feliratú billentyűt, majd elvégezzük a szorzást. Számítsuk ki az effektív kamatlábból kiindulva is a folytonos kamatlábat! Az effektív kamatláb 34,48 százalék volt. A folyamatos kamatláb ennek alapján: k = ln( 1 + 0 ,3448 ) = 0 ,2962 . A havi 2,5 százalékos kamatláb névleges kamatlába effektív kamatlába

folytonos kamatlába 30% 34,48% 29,63% Általánosan érvényes, hogy az effektív kamatláb nem kisebb, a folytonos kamatláb pedig mindig kisebb, mint a névleges kamatláb. A folytonos kamatláb alapján természetesen nem csak az éven belüli hozamokat számíthatjuk ki, hanem több éves hozamot is. Ekkor a jövőértéket és a jelenértéket a következőképpen határozhatjuk meg: FV = PV ⋅ e kn (9) PV = FV ⋅ e − kn Ahol n az évek száma, ami nem feltétlenül egész szám. Ezzel a formulával jutottunk el a folytonos kamatláb használatának legfontosabb esetéhez. Az értékpapírok értékelésénél elsősorban a folytonos kamatlábbal számolnak, illetve a jelenérték és jövőérték közötti eltérés alapján határozzák meg az adott értékpapír folytonos kamatlábát Ennek segítségével bármilyen kamatfizetésű értékpapírokat összehasonlíthatunk A (9) képletekből kifejezhetjük ugyanis az árfolyamkülönbségből adódó folytonos

kamatlábat, ami nem más, mint a befektetés (a tőke vagy vagyon) növekedési üteme. Fejezzük ki ezt (9)-ből! 1 FV k = ln n PV A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató (10) Vissza ◄ 81 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 82 ► 5. feladat Egy befektetés értéke 2,5 év alatt 18000 forintról 22000 forintra nőtt. Mekkora volt a befektetés (a tőke vagy vagyon) növekedési üteme (a folytonos kamatláb)? Mekkora az ezzel egyenértékű effektív kamatláb? 22 0 ,20067 = 0 ,08026 vagyis kn = ln = ln1,2222 = 0 ,20067 . Ebből k = 2 ,5 18 8,03 százalék. Az éves – nem folytonos – növekedési ütemet, vagyis az effektív kamatlábat (8) és (9) alapján határozhatjuk meg, a következőképpen: e kn = (1 + r ) = n FV , amiből PV 1 ⎛ FV ⎞ n 1+ r = ⎜ ⎟ ⎝ PV ⎠ FV = 1,2222, n = 2,5; 1+r = 1,0836. Az effektív kamatláb PV tehát

8,36 százalék. Most is teljesült, hogy a folyamatos kamatláb kisebb, mint az effektív kamatláb. Példánkban 3.32 A diszkontláb és árfolyam Mindezek után térjünk vissza a váltó árfolyamának meghatározására! Jelöljük a váltón szereplő fizetési ígéret összegét C-vel, az árfolyamot a már ismert PV-vel, a kamatlábat pedig i-vel! Ha a váltó egy év múlva esedékes, akkor a mai árfolyama: PV = C 1+ i (11) A váltóárfolyam tehát a váltó névértékétől (a fizetendő összegtől) és a kamatlábtól függ. Az árfolyam meghatározásánál használt kamatláb azonban nem azonos azzal, amelyet a váltó kibocsátója állapított meg. A leszámítolást ugyanis a bank végzi, és ezzel a művelettel egyben átvállalja a kibocsátó A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 82 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza

◄ 83 ► kötelezettségét, a leszámítolástól kezdve a bank válik hitelezővé. Ezért természetes, hogy a leszámítoláskor azt a kamatlábat veszi figyelembe, amelyet rendszerint meghatároz a hasonló lejáratú hitelekre. A számítás lényegesen egyszerűbbé válik, ha nem a kamatlábbal, hanem az abból képzett diszkontlábbal számolunk. 3.5 definíció A diszkontláb a jövőbeli pénzre (az adósságszolgálatra vagyis a kamattal megnövelt kötelezettségre) vetíti a kamatot. A diszkontláb azt fejezi ki, hogy egy jövőbeli összegből hány százalékot vonunk le, ha azt jelenbeli pénzre akarjuk váltani A diszkontláb segítségével a következő képlet alapján határozhatjuk meg az árfolyamot: PV = C ( 1 − d ) (12) ahol d a diszkontláb (11) és (12) képletek alapján meghatározhatjuk a kamatláb és a diszkontláb közötti összefüggést, ami lehetővé teszi, hogy az árfolyamokat egy egyszerű művelettel számítsuk ki. C = C(1 − d )

1+ i amiből 1 = 1− d 1+ i d= i 1+ i (13) 10 százalékos kamatláb például 0,1/1,1=0,0909, azaz 9,09 százalékos diszkontlábat jelent. Ha tehát a bank rendszerint 10 százalékos kamatláb mellett nyújt hitelt, akkor a váltókat 9,09 százalékos diszkontlábbal számítolja le. Ez azt jelenti, hogy az egy év múlva esedékes hozam, vagyis a jövőbeni pénz 90,91 százalékát fizeti ki ma a bank A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 83 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 84 ► 6. feladat Egy bank rövidlejáratú hitelekre 12 százalékos negyedéves kamatot állapít meg. Milyen diszkontrátát alkalmaz három hónapos váltók leszámítolása0,12 = 0,1071 , vagyis 10,71 százalék. kor? d = 112 , Milyen árfolyamon lehet leszámítolni a három hónap múlva esedékes váltókat? 100 − 10,71 = 89,29 százalékon. A

diszkontláb ismeretében a (13) összefüggésből meghatározhatjuk a kamatlábat is. i= d 1− d Ha például a diszkontláb 6 százalék, a kamatláb (14) 0,06 = 0,063 0, tehát 0,94 6,3 százalék. A diszkontláb természetéből adódik, hogy mindig alacsonyabb, mint a kamatláb. 7. feladat Egy hathónapos váltót 86,5 százalékos árfolyamon vásároltak meg. Mekkora a hathónapos kölcsön kamatlába? A diszkontláb: 1 − 0,865 = 0,135 0,135 Ebből a kamatláb: i = = 0,1561 1 − 0,135 Egy váltó árfolyamának meghatározásakor egyszerű időarányosítással szokás számolni. Mivel a váltók egy évnél rövidebb lejáratúak, a kamatozási időszakot napokban adjuk meg A lejáratig hátralévő napok számát viszonyítjuk az év összes napjaihoz. Pusztán megállapodás kérdése, hogy az évet 360 vagy 365 naposnak tekintjük-e. A hazai kötvénypiacon a 365 nap az elfogadott megállapodás, a váltóknál azonban a 360 napos év használatos. Ennek

magyarázata nem valamilyen gazdasági ok, hanem a hagyomány: a kézzel való számolásnál egyszerűbb volt a 360 napos év és a diszkontláb használata. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 84 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 85 ► A (12) képlet töredék év esetén a következőképpen módosul: PV = C ( 1 − td ) (15) ahol t értékét a lejáratig hátralévő napok és a 360 aránya határozza meg. A megállapodások alapján a váltók lejáratát 30 napos hónapokkal számítják, így a 12 hónap éppen 360 napot ad ki. 8. feladat Egy váltót 2004. szeptember 30-án bocsátottak ki, 250000 forint értékben A váltó 2004. december 15-én esedékes A váltót a váltóbirtokos 2004. december 1-jén benyújtja leszámítolásra A bank diszkontrátája 20 százalék. Határozzuk meg a váltó árfolyamát! A lejáratig

15 nap van hátra. A váltó összege (a várható hozam): 250000 Ft A (15) képlet alapján az árfolyam: 15 PV = 250000( 1 − 0 ,2 ) = 239583,33 360 9. feladat Egy 100000 forintra szóló váltót június 12-én állítottak ki, a váltó esedékessége 90 nap, a leszámítolás időpontja július 5. A banki diszkontláb 15 százalék. Milyen összeget kap a tulajdonos a leszámítoláskor? Először meg kell határoznunk a váltó lejáratának időpontját: június 12. + 90 nap, azaz szeptember 12. A leszámítolás időtartama: július 5-től 12-ig 7 nap + 60 nap, összesen 67 nap. 67 A leszámítolási érték: 100000(1 − 0,15) = 97208,33 360 (15) képlet alapján nem csak az árfolyamot határozhatjuk meg, hanem az árfolyam és a névérték ismeretében a diszkontlábat is. d = (1 − PV 1 ) C t A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató (15a) Vissza ◄ 85 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 86 ► 10. feladat Egy 90 nap múlva esedékes, 50000 forint névértékű váltót 48125 forintért 48125 360 vásároltak meg. Mekkora volt a diszkontláb? d = ( 1 − ) = 0 ,15 50000 90 3.4 A kötvény A kötvény alapját hitelviszony képezi. Kibocsátása során az adós a felvett nagyobb hitelösszeget azonos jogokat biztosító egyenlő részekre bontja. Ezek a részkövetelések a kötvények. A kötvény tehát sorozatban kibocsátott értékpapír A kötvény tulajdonosának a kölcsönadott összegre (a névértékre) és a megállapított kamatokra van követelése. 3.6 definíció A kötvény hitelviszonyon alapuló, sorozatban kibocsátott értékpapír, amely a kölcsönadott összegre és a megállapított kamatokra szóló követelést testesíti meg. A kötvényeknek – mint minden értékpapírnak – szigorú alaki kellékei vannak, amelyek a következők: • a kibocsátáshoz szükséges felhatalmazás • a

kötvény elnevezés és kibocsátásának célja, • a kötvény típusának megjelölése (bemutatóra vagy névre szóló), • a kötvény névértéke • a kötvény sorszáma • a kibocsátónak és képviselőjének megnevezése • névre szóló kötvény esetén a tulajdonos megnevezése • a kamat és beváltási (törlesztési) feltételek • a kiállítás helye és napja • a kibocsátó aláírása A kötvény legelterjedtebb formája az, amikor évente, előre rögzített nagyságú kamatot fizetnek és a hitelezett alapösszeget egy összegben, lejáratkor törlesztik. Ha másképpen nincs definiálva, akkor kötvény alatt ezt az alapkonstrukciót értjük. Az alapesettől leggyakrabban a következő eltérések fordulnak elő: • a rögzített kamat évenként más értékű • változó kamatozást alkalmaznak • évente többször van kamatfizetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 86 ► Pénzügytan Az

értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 87 ► • kamatos kamatozású, a több év kamatát egyszerre fizetik ki – legtöbbször a lejáratkor • részletekben törlesztik a kölcsönt. A kötvény általános értelemben közép- vagy hosszú lejáratú. A magyar törvény azonban nem rögzíti a minimális futamidőt, így egy évnél rövidebb futamidejű kötvények is kibocsátásra kerülhetnek. A kötvény feltételeit a kibocsátó határozza meg: a kibocsátó határozza meg a kibocsátás összegét, a kibocsátandó kötvények névértékét, a kötvények darabszámát, címletit, a kamatot, a kamatfizetés és a tőketörlesztés feltételeit. A feltételek meghatározásában a kibocsátónak csak a piac értékítélete szab határt. Ha a befektetők nem fogadják el a feltételeket, akkor nem fogják megvásárolni a kötvényt, a kibocsátás meghiúsul A kötvény általában nem

biztosított hiteltartozás. Amennyiben a kibocsátó esedékességkor nem tudja teljesíteni a kötvényben foglalt kötelezettségét, akkor végrehajtási eljárásra, majd csőd- illetve felszámolási eljárásra kerül sor Kivétel ez alól az államkötvény valamint az állami garanciával kibocsátott kötvény, amelyeket minden esetben megfizetnek a tulajdonosnak 3.41 Kötvénytípusok 1. Vállalati kötvényeknek tekintjük a vállalatok (gazdasági társaságok és pénzintézetek) által kibocsátott kötvényeket Ezeket magánkötvénynek is szokták nevezni A vállalati kötvények visszafizetéséért a kibocsátó teljes vagyonával felel Egyes vállalati kibocsátások esetében a kötvények visszafizetésére fedezetet is biztosítanak, ilyenkor a vállalati eszközök egy része – a vállalati vagyon egészén túl – a kötvény visszafizetésére szolgál. 2. Államkötvényeknek a központi költségvetés által kibocsátott egy évnél hosszabb lejáratú

papírokat nevezzük. Ezekről az állampapírokról szóló részben szólunk részletesen 3. Az örökjáradék kötvényeknek nincs lejárata, futamideje végtelen Az alapösszeg törlesztésére tehát soha nem kerül sor, a befektető csak kamatokat kap. 4. A nem kamatozó (zéro kupon) kötvényre nem fizetnek kamatot A neve onnan ered, hogy papíron kiállított kötvény esetében az ilyen kötvényen nincsenek kamatszelvények (kuponok). A befektető nyereségét a névérték és a diszkontált árfolyamon történt kibocsátási ár különbsége adja A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 87 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 88 ► 5. A nyereménykötvényekre nem fizetnek kamatot, hanem a tulajdonosok között sorsolással osztják el a szerződésben rögzített nagyságú, kifizetendő összeget. Gyakran előfordul, hogy a

befektetők nyereménye nem készpénz, hanem valamilyen termék 6. Az átváltható kötvényeket tulajdonosaik előre meghatározott időben a kibocsátó társaság hasonló névértékű részvényére válthatják. Ezt a formát főleg új vállalkozások választják, ahol részvények eladására nem lehet reálisan számítani, a tőkebevonás csak kötvénykibocsátással valósítható meg. Az átváltás lehetőségének biztosításával azonban tartós tőkebevonássá alakíthatják a kölcsönt. Az átváltás során a kötvényeket bevonják, és részvényre cserélik. Az átváltás azonban nem kötelező erejű a tulajdonosokra nézve. Ilyen kötvények kibocsátásakor a vállalat feltételes alaptőke emelést köteles végrehajtani, ami akkor válik véglegessé, amikor a részvénykibocsátás megtörténik. 7. Az opciós kötvények tulajdonosainak lehetőségük van arra, hogy egy későbbi időpontban, előre rögzített árfolyamon a kibocsátó cég

részvényéből meghatározott számút megvásároljanak. A kötvény ilyenkor lejáratig megmarad, a tulajdonos elővásárlási joga a kötvényhez kapcsolódó egyéb jogokat nem érinti. Az elővásárlási jog ilyenkor megelőz minden más hasonló jogot (pl. a részvénytulajdonosok elővásárlási jogát) 8. Az ún nyitott kötvényeknél a futamidő előre rögzített időpontjaiban a kibocsátónak vagy a tulajdonosnak lehetősége van arra, hogy előre megadott árfolyamon a kötvényt visszavegye vagy viszszaadja. Gyakran nevezik a kibocsátó által visszahívható kötvényt call-kötvénynek, a tulajdonos által visszaadhatót pedig putkötvénynek. A gyakorlatban inkább a kibocsátó számára biztosítanak visszavásárlási jogokat Az ilyen kötvények árfolyama a visszahívási árfolyam fölé nem emelkedhet, mert ekkor a kibocsátónak megérné a rögzített árfolyamon visszavásárolni papírjait. Az ilyen kötvény hozama elég bizonytalan, hiszen a

visszavásárlás lehetősége bármikor fennáll. 9. A bóvlikötvények (junk bonds) rendkívüli kockázatot megtestesítő, de ennek fejében szokatlanul magas kamatot ígérő konstrukciók Alkalmazása az USA-ban terjedt el, ahol vállalatfelvásárlások finanszírozását fedezték belőle. A kockázat igen nagy, hiszen ha a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 88 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 89 ► vállalat feljavítása nem sikerül, akkor teljes fizetésképtelenség következik be. 10. A kereskedelmi kötvények a váltók és a kötvények között helyezkednek el A váltótól abban különböznek, hogy sorozatban bocsátják ki őket, de nem igazi kötvények, mert rövidlejáratúak. 11. Az osztalékot fizető kötvényre nem fix kamatot, hanem a vállalati nyereségtől függő osztalékot fizetnek Ezt a formát

elsősorban adócsökkentési céllal alkalmazzák – ha a kibocsátó vállalat nyereségadó kulcsa alacsonyabb, mint a kötvényeket megvásárló intézményi befektetőé, akkor a kifizetett osztalékra fizetett együttes adó alacsonyabb. A kibocsátó vállalat ezzel a megoldással kiterjesztheti hitelezőire nyereségadó-kedvezményét. 3.42 Kötvénykibocsátás A kötvénykibocsátás – forgalomba hozatal – feltételeit jogszabályok határozzák meg. Magyarországon kötvényt kibocsátani a vevők megfelelő tájékoztatása után és befektetési vállalkozáson keresztül történhet (Ez utóbbi alól kivétel, ha a kibocsátó pénzintézet.) A kötvény forgalomba hozatala történhet zártkörben (nem nyilvánosan) vagy nyilvánosan. A zártkörű forgalomba hozatalra akkor kerül sor, ha a lehetséges vásárlók köre meghatározott. Ennek feltételeit az Értékpapírtörvény részletesen szabályozza Így például zárkörű forgalomba hozatal csak akkor

lehetséges, ha az értékpapír névértéke legalább 5 millió forint, a kötvényt csak intézményi befektetők, illetve a kibocsátó alkalmazottai, tisztségviselői vásárolhatják meg. Ha a vevők között nem „profi” befektető személy is akad, akkor zárt körben csak akkor lehet kibocsátani a kötvényt, ha az egyedileg előre meghatározott tulajdonosok száma legfeljebb 35. A nyilvános forgalomba hozatal két lépésből áll: a nyilvános ajánlattételből és az értékesítésből. A nyilvános ajánlattétel a kötvény vásárlására illetve jegyzésére szóló felhívás. A felhívás tartalmazza a kötvény legfontosabb adatait, valamint a jegyzés (vásárlás) időpontját és helyét. A kötvénykibocsátással kapcsolatos részletes információkat a tájékoztató tartalmazza, amelynek tartalmát ugyancsak a törvény határozza meg. A tájékoztatót a sajtóban kell közzétenni vagy a jegyzés helyén ingyenesen a nyilvánosság rendelkezésére

kell bocsátani. A nyilvános ajánlattétel tartalmazza a kibocsátás adtait: a kibocsátásra kerülő kötvények összegét, az értékpapírok számát és névértékét, a kamatot, a fizetés és törlesztés feltételeit, a jegyzés és az eladás adatait. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 89 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 90 ► Ebben közlik azt is, ha meghatároznak egy minimális kibocsátási összeget – ha a jegyzés ezt nem éri el, akkor a kötvényt nem lehet forgalomba hozni. Közölni kell továbbá a túljegyzés esetére vonatkozó eljárást is Az értékpapír értékesítése történhet jegyzés, aukció vagy folyamatos kibocsátás útján. Jegyzés Jegyzés esetén minden kibocsátási paraméter, így a kötvény ára is előre meghatározott. A jegyzés során az értékpapírt megvásárolni

szándékozók a jegyzési ív aláírásával kötelezettséget vállalnak a kötvény megvásárlására, az íven rögzített összegben. A jegyzés meghatározott ideig tart A jegyzés lezárása után kerül sor a kötvény eladására. Aluljegyzésről beszélünk, ha a kibocsátás minimális mennyiségét nem éri el a lejegyzett összeg. Ebben az esetben nem kerül sor a kibocsátásra Túljegyzés esetén a jegyzett összeg meghaladja a kibocsátásra szánt értékpapírok összegét. Ha a kibocsátás összege fix, akkor túljegyzést nem lehet elfogadni, ezeket a vásárlási igényeket nem lehet kielégíteni. A kibocsátás összegének teljes lejegyzése esetén a jegyzés már a zárónap előtt is lezárható, de csak abban az esetben, ha ezt a lehetőséget előre közölték. Túljegyzés esetén az előre rögzített szabályok szerint történik a jegyzések elfogadása, az ún. allokáció A legelterjedtebb allokációs módszerek a következők: •

kártyaleosztás: minden jegyzőnek adnak egy kötvényt, ha maradt még elosztani való kötvény, leosztják a következő kört. ezt mindaddig folytatják, amíg van elosztandó kötvény. Ha van olyan befektető, aki kevesebbet igényelt, mint amennyi szétosztható lenne, őt az igényelt és megkapott darabszám utáni körökből kihagyják. • időrendi: a befektetőket a jegyzés időpontja szerinti sorrendben elégítik ki. A sor elején minden jegyzési igényt kielégítenek, akinél éppen elfogy a szétosztható mennyiség, csak részben kapja meg az igényelt mennyiséget. A sor végén lévők egyáltalán nem kapnak kötvényt • jegyzésarányos: a befektetők az igényelt mennyiséggel valamilyen formában arányos mennyiséget kapnak. Alapesetben egyenes arányosságot alkalmaznak, tehát mindenkinek azonos arányban elégítik ki jegyzési igényeit. Elképzelhető az is, hogy degresszív arányosságot határoznak meg a jegyzett és megkapott mennyiség

között: bizonyos darabszám alatt teljesen kielégítik a jegyzett igényt, efelett pedig csökkenő arányban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 90 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 91 ► • preferenciák megjelölésével: bizonyos jegyzői csoportok preferenciát élveznek a jegyzésnél (pl. belföldi magánszemélyek, eredeti kárpótoltak stb) A diszpreferált jegyzők csak akkor juthatnak értékpapírhoz, ha a preferált csoport minden tagjának igényét kielégítették. • sorsolás: a kielégítendő igényléseket számítógépes eljárással választják ki a jegyzők listájáról. A fenti alapeseteken kívül számos speciális megoldást, illetve a fentiek keverékeit is alkalmazhatják. Aukció Aukció esetén vételi ajánlatokat várnak a befektetőktől: a vásárolni kívánt mennyiséget és számukra

elfogadható maximális árfolyamot kell aukciós ajánlatukon feltüntetni. Az ajánlatok elfogadására két lehetőség van: • Francia aukció esetén a kibocsátó az ajánlatok benyújtása után megszab egy minimális árfolyamot, amely fölött minden ajánlatot elfogad. Ezzel azonban nem lehet biztos abban, hogy az összes felajánlott mennyiséget el tudja adni. • Holland aukció esetén az ajánlatokat az árak csökkenő sorrendjében mind elfogadják, amíg az ajánlatok vagy a kibocsátandó mennyiség el nem fogy. A kibocsátó így előre nem lehet biztos az átlagos kibocsátási árfolyamban. Folyamatos kibocsátás Folyamatos kibocsátás során az értékesítés hatvan napot meghaladó időszak alatt történik úgy, hogy az egyes értékpapírok futamideje mindig az értékesítés időpontjától kezdődik. A kibocsátás időszakát azonban ekkor is meg kell határozni, de az árfolyam és a kibocsátásra kerülő összeg nem rögzített. 3.43 A kötvények

árfolyama és hozama A kötvények árfolyamát és hozamát a jelenérték számítás és a belső kamatláb (a belső megtérülési ráta) számítását alkalmazva határozhatjuk meg. A kötvények értékelése során tehát azokat az elveket alkalmazzuk, amelyeket a váltó árfolyamának számítása során is, csak figyelembe kell vennünk a kötvények értékelésének sajátosságait. A kötvények értékelésére akkor van szükség, ha el akarjuk dönteni, hogy adott kötvény megfelelő befektetés-e a többi lehetőséghez képest. Az értékelésre vevőként és eladóként egyaránt szükségünk lehet. Mindkét A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 91 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 92 ► esetben a kötvény piaci árfolyamát kell egybevetnünk a piaci kamatláb alapján számított árfolyammal és/vagy a

kötvény belső megtérülési rátáját a kamatlábbal. A számítások bemutatása során először röviden áttekintjük a már ismert jelenérték számítási módszereket (zéró kupon kötvény, annuitás és örökjáradék), majd megismerkedünk a kamatszelvények kezelésével, a bruttó és nettó árfolyam fogalmával, az időtényező hatásával a kötvények árfolyamára, végül a kötvényhozam számításának módszereivel. 3.431 Szabályos pénzáramlást biztosító kötvények árfolyama A legegyszerűbben a kamatszelvény nélküli (zéró kupon) kötvény árfolyamát lehet meghatározni. Az ilyen kötvény hasonló a váltóhoz, mert csak egyetlen jövőbeni időpontban teljesítenek rá kifizetést. Árfolyamát tehát hasonlóképpen határozhatjuk meg, mint a váltóét: a jövőbeni kifizetés összegét (C) a piaci kamatláb (i) segítségével diszkontáljuk a mai napra. A számítást töredékidő esetén is kitevős formában végezzük. PV = C (

1 + i )n (16) A kamatszelvény nélküli kötvényeknél a nominális kamatlábbal számolunk, mert nincs kamatfizetés, ezért nem is vehetjük figyelembe annak újrabefektetési lehetőségeit. A számításokhoz felhasznált diszkonttényezőt (DF) táblázatok segítségével határozzák meg. A diszkonttényező azt fejezi ki, hogy n év múlva várható 1 Ft-nak i kamatláb mellett mennyi ma az árfolyama. (táblázatot lásd a Függelékben) A táblázatban szereplő megfelelő értéket csak meg kell szorozni C- vel. DF ( n , i ) = 1 ( 1 + i )n (16a) Ha kamatszelvény nélküli kötvényt akarunk vásárolni, akkor legfeljebb annyit érdemes adni érte, mint a (16) árfolyam. Ha viszont el akarjuk adni, akkor ez a minimális ár, csak ennél magasabb árfolyam mellett érdemes eladni, mert nagyobb haszonhoz jutunk, ha eladjuk a papírt és bankba tesszük a pénzt. Ezért a (16) árfolyam az egyensúlyi árfolyam Ettől csak akkor tér el a tényleges árfolyam, ha a

kereslet és kínálat nem egyezik meg egymással. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 92 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 93 ► Ha a kötvény piaci árfolyamát ismerjük, akkor meghatározhatjuk a kötvény belső megtérülési rátáját (IRR – internal rate of return). A belső megtérülési ráta a kötvény tényleges hozadéki rátája, amit az árfolyam és a jövőbeni kifizetés összegének aránya határoz meg. A belső megtérülési rátát a piaci kamatlábbal kell összehasonlítani, hogy eldönthessük, érdemes-e az adott kötvényt megvásárolni. (1) alapján a belső megtérülési ráta értékét a következőképpen határozhatjuk meg a zéró kupon kötvények esetében: 1 ⎛ C ⎞n IRR = ⎜ ⎟ −1 ⎝ PV ⎠ (17) 11. feladat Milyen árfolyamon érdemes eladni egy 1,5 év múlva esedékes 150000 Ftos

követelést, ha az alternatív befektetési lehetőségek kamata 20%.? 150000 Megoldás: PV = = 114108,87 1,2 1,5 12. feladat Mekkora annak a diszkont kötvénynek a belső hozadéki rátája, amelyet 10000 forintos árfolyamon bocsátanak ki, a futamidő 5 év, a fizetési ígéret (a névérték) 17623 Ft? 1 ⎛ 17623⎞ 5 Megoldás: IRR = ⎜ ⎟ − 1 = 5 1,7623 − 1 = 0,12 ⎝ 10000 ⎠ A szabályos pénzáramlás második típusa az annunitás (évjáradék). Ebben az esetben minden kifizetés ugyanakkora összegű, és a kifizetések szabályos időközönként ismétlődnek. Az annuitás esetében a kifizetés összege tartalmazza a kamatot és a törlesztést is, vagyis a törlesztést és a kamatot úgy osztják el a lejárati időre, hogy minden időszak végén azonos összeget fizethessenek. Az annuitás speciális esete az örökjáradék, amikor lejárat nélküli pénzáramlás történik A számítás legegyszerűbben az örökjáradék esetében végezhető el.

Mivel itt nem kell számolni a lejárati idővel, egyszerűen azt kell meghatá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 93 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 94 ► rozni, hogy mekkora összeg kamatát jelenti aktuális kamatláb mellett az évente ígért hozam: PV = C r (18) ahol C az éves kifizetések összege, r pedig az effektív kamatláb. Minden további kötvény esetén az effektív kamatlábbal fogunk számolni, mert kamatfizetés esetén figyelembe kell venni a kamatok újrabefektetési lehetőségét is. A képlet segítségével azt az összeget (PV) határozhatjuk meg, amely lehetővé teszi, hogy évente C összeget kapjunk. 13. feladat Mennyi pénzt érdemes adni 4%-os effektív kamatláb mellett egy olyan 16000 örökjáradékért, ami éves összege 16000 Ft ? PV = = 400000 Ft 0,04 Az évente azonos kifizetést

biztosító n éven keresztül fizetett járadék vagy kamat jelenértékét a következő annuitás képlettel határozhatjuk meg: PV = 1 C (1 − ) r ( 1 + r )n (19) ahol r az effektív kamatláb nagysága. Az annuitás képlet segítségével olyan kötvények árfolyamát tudjuk meghatározni, ahol a törlesztés és a kamatfizetés évente azonos összegben történik. Ezzel azonos módon határozhatjuk meg az évente azonos törlesztési összegű hitelek nagyságát vagy törlesztési összegét is 14. feladat Mennyi éves törlesztést kell fizetni a 100000 forint hitelért, amit 5 évre 20 százalékos effektív kamatláb mellett nyújtanak? 100000 20000 Megoldás: ⋅ 0,2 = = 33444,82 1 0,598 1− 5 1,2 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 94 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 95 ► Az annuitás értékét szintén

táblázatok segítségével határozzák meg. A táblázatok az ún. annuitás faktort (annuitás tényezőt) tartalmazzák, vagyis n éven keresztül fizetett 1 Ft jelenbeli pénzben kifejezett árfolyamát fejezi ki r kamatláb mellett. 1 1 ) AF ( n , r ) = ( 1 − r ( 1 + r )n (19a) A (19a) képlet egyben százalékos formában fejezi ki a jövőbeni 1 forint mai értékét. A táblázatot lásd a Függelékben! 3.432 Kamatszelvényes kötvények árfolyama és hozama Kamatszelvényes kötvények esetében a kamatfizetés és a törlesztés elszakad egymástól, ezért a futamidő alatt eltérő összegű pénzáramlás jelentkezik. Az ilyen kötvények esetében az egyes években várható kifizetések jelenértékeinek összegzésével kapjuk meg a kötvény árfolyamát A kötvény-típus elnevezése abból az időből származik, amikor a kötvények valóban tartalmaztak úgynevezett kamatszelvényeket, ezeket a kifizetőhelyen levágták, és ennek ellenében fizették ki

az éves járadékot. Elektronikus kötvények esetében természetesen ilyen szelvény már nem létezik, de a típust továbbra is ezzel a névvel szokás megkülönböztetni a többi kötvénytől. A legegyszerűbb eset az, amikor a futamidő alatt minden évben azonos nagyságú kamatot fizetnek, és lejáratkor kerül sor a törlesztésre. Az egyes években kapható kamatok mai értékét az annuitás képlettel számíthatjuk ki, majd ehhez adjuk hozzá az utolsó évben esedékes törlesztés jelenértékét A lejáratkor egy összegben törlesztő fix kamatozású kötvény árfolyamát – a névérték százalékában – a következő képlet segítségével határozhatjuk meg: 1 1 c )+ PV = ( 1 − n r (1 + r ) ( 1 + r )n (20) ahol c a kötvény névleges kamatlába. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 95 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Vissza ◄ 96 ► 15. feladat Milyen árfolyamon vegyük meg azt a kötvényt, amelynek névértéke 100000 forint, évente 15 százalék kamatot fizetnek rá, az alternatív befektetési lehetőségek kamatlába pedig 12,5 százalék? Megoldás: 15000 1 100000 PV = = 53408,53 + 55492,9 = 108901,43 (1 − )+ 5 0,125 , , 5 1125 1125 Ha a kötvény éves kamatfizetése és törlesztése nem azonos öszszegű, akkor az évente esedékes pénzáramlások jelenértékeinek összegével kell számolnunk. 16. feladat Tegyük fel, hogy egy olyan kötvényt akarunk megvásárolni, amelyre minden évben a névérték 10 százalékának megfelelő nagyságú kamatot fizetnek, a kölcsön összegét évente törlesztik, a második évtől kezdődően. Az első törlesztés a címletérték 20 százaléka, a következő évben a 30 százalékot és az utolsó évben a hitel maradék 50 százalékát törlesztik. A futamidő 4 év. A kötvény címletértéke 50000 forint A kamatfizetésre és a

törlesztésre mindig év végén kerül sor, a kötvényt pedig a 1991 januárjában bocsátják ki A piaci kamatláb 15 százalék Első lépésben az egyes években esedékes pénzáramlásokat kell meghatározni, amelyeket a következő táblázatban tüntettük fel: Időpont 2001. dec 2002. dec 2003. dec 2004. dec Fennálló névérték 50000 50000 40000 25000 Törlesztés – 10000 15000 25000 Kamat 5000 5000 4000 2500 Pénzáramlás 5000 15000 19000 27500 A kötvény árfolyamát úgy határozhatjuk meg, ha az évente esedékes pénzáramlások jelenértékeit összegezzük: 5000 15000 19000 27500 + + + = 4347 , 82 + 11342 ,15 + 12492 , 81 + 15723 , 22 = 43906 1,15 1,152 1,15 3 1,15 4 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 96 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 97 ► Megjegyezzük, hogy a különböző lejáratú hitelek és

betétek kamatlába eltérő, mivel az idő múlásával változik a kockázat és a várható infláció. Ennek hatását későbbi pénzügyi tanulmányaik során fogják megvizsgálni. A kötvények árfolyamát a következő tényezők határozzák meg: • a jövőben kifizetendő pénzáramlás nagysága – minél nagyobb a pénzáramlás, annál magasabb az árfolyam • a piaci kamatláb, ami egyben tükrözi a kereslet-kínálat pillanatnyi állapotát is • a futamidő hossza és kamatfizetések időpontja. Az idő múlásának hatását külön is megvizsgáljuk. 3.433 A kötvényárfolyam időbeli alakulása A futamidő múlásával, a lejárati idő közeledtével a kötvény árfolyama egyre inkább közelít a névértékhez. Minél hosszabb a futamidő, annál inkább eltér az árfolyam a névértéktől. Ha a kötvényre fizetendő névleges kamatláb magasabb, mint a piaci kamatláb, akkor az árfolyam magasabb, mint a névérték. Ha viszont a névleges kamatláb

alacsonyabb, mint a piaci kamatláb, akkor az árfolyam alacsonyabb, mint a névérték. Az árfolyam azonban mindkét esetben közelít a névértékhez, a lejárati idő közeledtével. A lejárat időpontjában az árfolyam megegyezik a névértékkel. A kötvények árfolyamát az is befolyásolja, hogy milyen messze van a kamatfizetés időpontja. Ha például január 1-jén történik a kamatfizetés és a kötvényt május 1-jén akarjuk megvenni, akkor ki kell fizetnünk a kamatfizetés és a vásárlás közötti időszakra jutó időarányos kamatot. Az időarányos kamat figyelembevételével különböztethetjük meg a kötvény bruttó és nettó árfolyamát. A nettó árfolyam a kamatfizetés időpontjában esedékes árfolyam, amikor a kamatszelvényt már beváltották. A (6) és (7) képletek mindegyike nettó árfolyamot jelent. A nettó árfolyamot szokták tiszta árfolyamnak is nevezni A bruttó árfolyam tartalmazza a felhalmozódott időarányos kamatot. Bruttó

árfolyam = Nettó árfolyam + Felhalmozódott időarányos kamat Az időarányos kamatot a kötvény névleges kamatlábával és 365 napos év törtrészével számoljuk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 97 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 98 ► 17. feladat Mennyi a bruttó árfolyama április 25-én annak a kötvénynek, amelynek névleges kamatlába 8 százalék, az érvényes piaci kamatláb 10 százalék, a futamidő 3 év, a névérték 10000 forint, a kamatfizetés időpontja január 15? A kamatfizetés időpontja és a vásárlás között 100 nap telt el. Az időará100 nyos kamat nagysága: 0,08 ⋅ 10000 = 219,18 365 800 1 10000 A nettó árfolyam: = 1989,48 + 7513,15 = 9502,63 (1 − 3 ) + 0,1 , , 3 11 11 A bruttó árfolyam: 9721,81 A kamatlábak alapján számítva a felhalmozott kamat a névérték százalékában:

8(100/365)=2,1918% 8 1 1 A nettó árfolyam: (1 − 3 ) + 3 = 19,895 + 75,132 = 95,027 0,1 , , 11 11 A bruttó árfolyam a névérték százalékában: 97,218. A bruttó árfolyam a kamatfizetéshez közeledve növekszik, legnagyobb értéket a kamatfizetés előtti napon veszi fel, hiszen ekkor már az egész éves kamatot tartalmazza. A kamatfizetés napján a legalacsonyabb a bruttó árfolyam – ekkor megegyezik a nettó árfolyammal. 3.5 A részvény A részvény olyan értékpapír, amelyet részvénytársaságok alapításakor vagy alaptőkéjük emelésekor bocsátanak ki. A részvény a vállalat jegyzett tőkéjének meghatározott – a névértéknek megfelelő – hányadát testesíti meg. A részvényes felelőssége a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes egyébként nem felel A részvényest ún. tagsági és vagyoni jogok illetik meg A részvényes tagsági

joga a közgyűlésen való részvételre, szavazásra terjed ki. A tagsági jog alapján a részvényes indítványokat tehet a közgyűlésen és megilletik az ún kisebbségi jogok is, vagyis a részvényesek kisebbsége is kezdeményezheti a közgyűlés összehívását A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 98 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 99 ► A vagyoni jogok a következők: • jogosult a közgyűlés által felosztani rendelt nyereségnek részvényeire jutó arányos részére, az osztalékra, • a részvénytársaság megszűnése esetén a felosztható vagyon részvényeivel arányos részére jogosult; ez az ún. likvidációs hányadhoz való jog, • későbbi részvénykibocsátáskor elővételi joga van. A részvények kibocsátását a társasági és az értékpapírtörvény szabályozza. A részletes szabályokat

a gazdasági jog tárgyalja Itt csak néhány fontos előírást emelünk ki. A részvénytársaság alapításakor történő részvényjegyzés esetében a részvényesnek általában csak egy bizonyos előleget kell befizetnie, hogy vásárlási szándéka komolyságát bizonyítsa. A végleges befizetések előtt a cégjegyzékbe való bejegyzésig részvényutalvány állítható ki a jegyzett tőke befizetett részéről. A bejegyzés után ideiglenes részvény kiállítására kerül sor a befizetett jegyzett tőkéről (ennek el kell érnie a jegyzett mérték 30 százalékát). Minkét papír névre szól és tartalmazza a befizetett összeget Végleges részvény csak a részvénytársaság cégjegyzékbe való bejegyzése és a jegyzett tőke teljes befizetése után bocsátható ki Egy részvényfajtához tartozó részvényeknek mindig azonos címletűeknek kell lenniük A címletek általában kis összegre szólnak, hogy kisbefektetők számára is lehetővé váljon a

vásárlás. A részvénynek – a többi értékpapírhoz hasonlóan – szigorú alaki kellékei vannak. A részvények a következő adatokat mindenképpen fel kell tüntetni: • a részvénytársaság cégnevét és székhelyét, • részvény sorszámát, névértékét, típusát (névre vagy bemutatóra szóló), névre szóló részvény esetén a tulajdonos nevét, • a részvény fajtáját és az ahhoz fűződő jogokat, • a kibocsátás időpontját, a kibocsátáskori alaptőke nagyságát és a részvények számát, • az igazgatóságnak a cégjegyzés szabályai szerinti aláírását. A részvények – a kötvényekhez hasonlóan – forgalomba hozatala történhet zárkörűen vagy nyilvánosan. A forgalomba hozatal szabályai lényegében megegyeznek a kötvényre vonatkozó szabályokkal. Egy fontos A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 99 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 100 ► kivétel, hogy részvényeket nyilvánosan csak olyan gazdasági társaság hozhat forgalomba, amelyik legalább két naptári éve működik. 3.51 A részvények fajtái A részvény alaptípusa a törzsrészvény vagy más néven közönséges részvény, amely bemutatóra szól és minden részvényhez azonos tagsági és vagyoni jog társul. Ezek átruházása egyszerű átadással történik, tehát a részvényen a tulajdonosok neve nem jelenik meg. A törzsrészvények is lehetnek névre szólóak. A tulajdonosok nevét ebben az esetben bevezetik a részvénytársaság részvénykönyvébe. A tulajdonos csak akkor gyakorolhatja jogait, ha neve szerepel a társaság részvénykönyvében. Ennek az a célja, hogy a részvénytársaság tőkéje, ezen keresztül tulajdonjoga ismert tőkecsoport kezében maradjon. Az elsőbbségi részvények valamilyen jogot a névértékre vetítve nagyobb arányban

biztosítanak tulajdonosuknak, mint a közönséges részvények. Az elsőbbségi részvény szintén lehet bemutatóra vagy névre szóló Az elsőbbségi részvényhez társulhat a szavazati jog korlátozása vagy kizárása. A három legfontosabb jog – a szavazati, az osztalékra való jog, a likvidációs hányadra való jog – mindegyikéhez kapcsolódhat elsőbbségi jog A nemzetközi gyakorlatban leginkább az elsőbbségi osztalékot biztosító részvények terjedtek el, és ezért az elsőbbségi részvény kifejezést gyakran szűkítik le az osztalékelsőbbségi részvényekre. Az elsőbbség itt azt jelenti, hogy a tulajdonosok a közönséges részvényeket megelőzően juthatnak osztalékhoz. Az elsőbbségi osztalék szintjét gyakran rögzítik, tehát kiemelkedő nyereség esetén sem kaphatnak a megállapított értéknél magasabb osztalékot. Ez a megállapított szint gyakran alacsonyabb, mint a közönséges részvények várható osztaléka Ennek az az oka,

hogy az elsőbbség miatt az elsőbbségi részvények alacsonyabb kockázatúak, és ezért elvben alacsonyabb hozamígérettel is kelendőek lehetnek Az elsőbbségi részvények osztalékszintjét általában kétféle módon szokás megadni: • rögzített értékként, ami egyben abszolút felső plafont is jelent (pl. 12%, ami a törvényben rögzített esetekben kifizetendő, de ennél magasabb nem lehet), • egy minimum értékként (a törvényben rögzített esetekben a minimum érték kifizetendő, de az elsőbbségi részvényesek osztaléka nem lehet kevesebb a törzsrészvényesekénél). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 100 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 101 ► A likvidációs elsőbbségi részvény a társaság jogutód nélküli megszűnése esetére biztosít kielégítési elsőbbséget a tulajdonos számára.

Az alapszabályban kell meghatározni, hogy pontosan mit fed az elsőbbségi jog végelszámolás vagy felszámolási eljárás esetén és milyen mértékű elsőbbséget jelent. A szavazatelsőbbségi részvény a részvényhez kapcsolódó szavazati jogot a részvényes javára eltéríti. A részvényeknek általában csak egy vagy nulla szavazata lehet. A szavazatok súlyát csak akkor lehet megnövelni, ha különálló értékpapír sorozatokat hoznak létre, amelyhez többszörös szavazat kapcsolódik. Kibocsátható olyan szavazatelsőbbségi részvény is, amely a közgyűlésen bizonyos kérdésekben vétójogot biztosít. Ezeket a részvényeket aranyrészvényeknek nevezik. Elsőbbségi részvényt legfeljebb az alaptőke 50%-ának erejéig lehet kibocsátani. Egyéb speciális részvényfajták: • A kamatozó részvény, amely előre meghatározott mértékű kamatra jogosít az osztalékon felül, amit akkor is kifizet a társaság, ha nincs osztalékfizetés.

Kamatozó részvényt legfeljebb az alaptőke 10%-ának megfelelő értékben lehet kibocsátani. A társaság a kifizetett kamatot költségei terhére számolja el. • Az átváltható elsőbbségi részvény tulajdonosa meghatározott arányban átválthatja papírját közönséges részvényre. • A részvény-opciós utalvány részvényvásárlási jogot testesít meg, előre meghatározott árfolyamon. • A dolgozói részvény korlátozottan forgalomképes, amelyet ingyenesen vagy kedvezményes áron lehet megvásárolni. A dolgozói részvény névre szól és csak a vállalat dolgozói illetve nyugdíjasai között lehet átruházni. A dolgozók munkaviszonyának megszűnése és halála esetén a társaság a papírt árfolyamon, de legalább névértéken visszavásárolja. A dolgozói részvény tulajdonosát éppúgy megilleti az osztalék- és szavazati jog, mint a közönséges részvény birtokosát. Dolgozói részvényt csak az alaptőkén felüli vagyonból

lehet kibocsátani és legfeljebb az alaptőke 10%-áig. 3.52 A részvények hozama A részvények árfolyamát több tényező együttesen befolyásolja: • a részvény forgalomképessége • a piaci kereslet és kínálat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 101 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 102 ► • a részvény hozama • a részvény kockázata • az értékpapír-piac általános állapota A részvények értékelése lényegesen bonyolultabb, mint más értékpapíroké, ezért az értékelési módszerekkel magasabb fokú kurzusok foglalkoznak. A részvények értékelésének alapvető eleme a részvény hozama, hiszen ez a kiindulópontja a részvények és egyéb befektetési formák összehasonlításának. Itt csak azt az alapvető összefüggést mutatjuk be, ami hozamszámítás alapja A részvények éves hozama

két részből áll: az osztalékhozamból és az árfolyamnyereségből. r= D1 P1 − P0 + P0 P0 (21) ahol r a hozam D1 a tárgyévi osztalék P0 az év eleji árfolyam P1 az év végi árfolyam Az árfolyamnyereség úgy értendő, mintha az év elején vettük volna a részvényt, év végén pedig eladtuk volna. Ha több éven keresztül megtartjuk a papírt, akkor a közbenső évek árfolyamnyereségei vagy -veszteségei nem realizált nyereségek vagy veszteségek. A képlet nem veszi figyelembe az osztalékfizetés időpontját. Több év átlagos hozamát az egyes évek hozamának mértani átlagaként szokás számolni. A számtani és mértani átlag eltérő eredményt ad, a valós hozamot csak a mértani átlag képes megmutatni. Ezt a tulajdonságot az alábbi példán mutatjuk be. 1. feladat Hasonlítsuk össze X és Y részvényeket, amelyek egyikére sem fizettek két éven keresztül osztalékot. Az első év elején mindkettő árfolyam 20$ volt Az X részvény

árfolyama először lecsökkent 10$-ra, majd ismét megemelkedett 20-ra. Az Y részvény árfolyama először megnőtt 30-ra, majd lecsökkent 20-ra A befektetés a két év végén mindkét esetben ugyanannyit ér, mint az induláskor, a két év együttes hozama tehát ténylegesen zéró. Számítsuk ki az átlagos hozamot az (1) képlet alapján! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 102 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató X részvény időpont árfolyam hozam 0. 20 1. év 10 (10-20)/20 = -0,5 2. év 20 1,0 átlag 0,25 Vissza ◄ 103 ► Y részvény hozam árfolyam 20 30 30-20)/20 = +0,5 20 -0,333 0,0835 A számtani átlag tehát pozitív hozamot tüntet fel. A mértani átlag értéke azonban megegyezik a tényleges hozammal: X ( −0,5 + 1)(1 + 1) − 1 = 0 Y (0,5 + 1)( −1 / 3 + 1) − 1 = 0 A részvények értékelésénél figyelembe

kell venni azok kockázatát és az értékpapíroktól elvárt hozamot is. Ezek számítása, értelmezése magasabb szintű kurzusok tárgyát képezi. 3.6 Egyéb értékpapírok 3.61 Az állampapírok Szűkebb értelemben állampapírnak a központi költségvetés felhatalmazásával kibocsátott értékpapírok minősülnek. Tágabb értelemben állampapírnak számit mindazon kibocsátás, amelyre az állam visszafizetési garanciát vállalt A szűkebb értelemben vett állampírokon kívül ide tartoznak az elkülönített állami alapok és az állami garanciavállalással kibocsátott önkormányzati kötvények is. Az adott ország pénznemében kibocsátott állampapírok a legkisebb kockázatú értékpapírok, hiszen ezek fizetésképtelenségi kockázata gyakorlatilag nulla. Szűkebben értelezett állampapírt az Államadósság Kezelő Központ Rt valamint a Magyar Nemzeti Bank bocsáthat ki. Az állampapírokat általában futamidejük szerint csoportosítják. A

futamidő szerinti felosztás tekintetében eltér egymástól a magyar és a nemzetközi gyakorlat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 103 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 104 ► A nemzetközi gyakorlat a következő felosztást alkalmazza: • egy éven belüli lejáratú a kincstári váltó (Treasury Bill) • egy és öt év közötti lejáratú a kincstárjegy (Treasury Note) • öt évnél hosszabb lejáratú az államkötvény (Treasury Bond) A magyar gyakorlatban az alábbi csoportosítási elvet követik: • egy éven belüli lejáratú a kincstárjegy • egy éven túli lejáratú az államkötvény Minden állampapír alapcímlete 10000 forint. A kincstári takarékjegy kivételével minden állampapír sorozat nyilvántartása és forgalmazása értékpapírszámlán történik. Mindegyik állampapír névre szóló

Magyarországon az alábbi állampapír típusok használatosak: 1. Magyar Államkötvény: egy évnél hosszabb futamidejű, kamatozó állampapír. Jelenleg 2, 3, 5, 10 és 15 éves futamidővel kerülnek értékesítésre Léteznek fix és változó kamatozásúak A kamatfizetés történhet félévenként vagy évente 2. Kamatozó Kincstárjegy legfeljebb egyéves futamidejű fix kamatozású, dematerializált állampapír A kamatfizetés a futamidő végén történik, a törlesztéssel együtt Értékesítése jegyzéssel történik Devizabelföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli szervezetek vásárolhatják meg az elsődleges forgalmazásra szerződött hitelintézeteknél és a Magyar Államkincstár fiókhálózatában. 3. Diszkont Kincstárjegy egy évnél rövidebb futamidejű állampapír, mely kamatot nem fizet, hanem a névértékénél alacsonyabb, diszkont áron kerül forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizeti vissza. A

diszkont összege a névérték és a vételár közötti különbség. Három különböző futamidővel (3, 6 és 12 hónapos) kerülnek elsődleges piaci értékesítésre 4. Kincstári Takarékjegy 1 illetve 2 éves futamidővel kerül forgalomba Az egyéves futamidejű kincstárjegynek, a kétéves államkötvénynek minősül. Fix, lépcsős kamatozású értékpapír Kizárólag devizabelföldi természetes személyek vásárolhatják a Postahivatalokban. Nyomdai úton előállított formában létezik, amelyet forgatmány útján nem lehet átruházni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 104 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 105 ► 3.62 Pénzintézeti papírok Ezek az értékpapírok hasonlítanak leginkább a bankbetétekhez. Abban különböznek a lekötött betétektől, hogy standard címletekben kerülnek kibocsátásra,

forgathatóak és általában nagyobb a nem-fizetés kockázata, mert a betétek visszafizetésére külön állami garanciák léteznek. Főbb fajtái a pénztárjegy, amely egy évnél rövidebb lejáratú és jogilag nem minősül értékpapírnak, valamint a letéti jegy, ami egy évnél hosszabb lejáratú. A letéti jegy pénzkövetelésről szóló értékpapír, amelyben a kibocsátó pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a letéti jegyben megjelölt – részére befizet pénzösszeget, valamint annak előre meghatározott kamatát a letéti jegy mindenkori tulajdonosának a letéti jegyben megjelölt időben és módon megfizeti. A letéti jegy kamatának mértékét a kibocsátó határozza meg. A jogszabály azonban felhatalmazza az MNB-t, hogy a banki forrásgyűjtési versenyben felfelé kúszó kamatlábak leszorítására a letéti jegy kamatának mértékét maximálja. 3.63 Befektetési jegyek A befektetési jegyek befektetési alapok résztulajdonát

igazoló értékpapírok. A befektetési alapok megalakulásának célja sok kisebb befektető pénzének összegyűjtése és ezzel kedvezőbb befektetési lehetőségek megvalósítása, mint amilyenre a befektetőknek egyénileg lehetőségük lett volna. A magyar gyakorlatban főleg a jelentős adókedvezmények segítették megalakulásukat. A befektetési jegyek tulajdonosainak korlátozott részesedési jogaik vannak. A befektetési jegyek tulajdonosai tagsági jogokkal nem rendelkeznek, a társaság életébe nincs beleszólásuk A vagyoni jogok közül rendelkeznek a nyereség felosztott részére, a hozamra való joggal, megszűnés esetén joguk van a likvidációs hányadra. A befektetési jegyek elsősorban abban különböznek a részvényektől, hogy a tulajdonos visszaadhatja papírját a kibocsátójának. A befektetési alap típusától függ, hogy ez a jog mikor áll fenn. A zártvégű befektetési alapok esetében egy meghatározott futamidő után; a nyíltvégű

befektetési alapok esetében bármikor. A zártvégű befektetési alapok két szempontból is zártak. Egyrészt a jegyzési időszak lezárultával a kibocsátó sem új jegy kibocsátásra, sem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 105 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 106 ► visszavételére nem képes, vagyis a társaság alaptőkéje adott érték. Másrészt az egyes befektetési jegyek szempontjából is véges időtartamról van szó, hiszen a kibocsátó a futamidő lejárata előtt nem vásárolja vissza a jegyeket. Az alapok zártsága olyan befektetéseket tesz lehetővé, ahol hosszabb a megtérülés és így nagyobb hozam is lehetséges. A nyíltvégű befektetési alapoknál a kibocsátó vállalja, hogy folyamatosan hajlandó értékpapírjaiból értékesíteni, illetve azokból visszavásárolni. A befektetői

keresletnek megfelelően rugalmasan nő vagy csökken a társaság alaptőkéje. Az alap nyílt a lejárat szempontjából is: az egyes tulajdonosok akkor döntenek befektetésük felszámolása és befektetési jegyüknek a kibocsátónak való visszaadása felől, amikor jónak látják A befektetési alapokat csoportosíthatjuk aszerint is, hogy milyen eszközökbe fektetik forrásaikat, így beszélhetünk értékpapír- és ingatlanalapokról. Az értékpapír alapok eszközeiket kizárólag értékpapírok és pénzeszközök alkotják. Közülük a kockázati alapok vállalati kötvényekbe, részvényekbe és egyéb kockázatos értékpapírokba is fektetnek A kisebb kockázatot vállaló alapok állampapírokat, esetleg elsőrangú vállalati kötvényeket választanak portfoliójúkba Az ingatlanalapok épületeket és telkeket vásárolnak eszközökként. Futamidejük általában hosszabb, mint az értékpapír alapoké, hiszen eszközeik jóval lassabban és nehézkesebben

mobilizálhatóak. Ezért zártvégű alapként működnek. 3.64 A kárpótlási jegy A kárpótlási jegy sajátos magyar képződmény: közgazdaságilag nem tekinthető értékpapírnak, de a jogszabály értékpapírként hozta létre. Kibocsátására a kárpótlási törvények alapján került sor, az állam által az állampolgárok vagyonában, tulajdonában, szabadságában, egészségében okozott károk részleges kárpótlására. A kárpótlási jegy az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír. A kárpótlási jegy sajátosan kamatozó értékpapír: 1991. augusztus 10től 1994 december 31-ig kamatozott, a kamat mértéke a jegybanki kamat 75%-a volt. A kárpótlási jegy névértékét a kárpótlási jegy címletértékének és a felhalmozott kamatának összege alkotja. Mivel a kárpótlási jegy nem hitelviszonyt testesít meg, ezért lejárati idejéről esedékességéről és elévüléséről nem beszélhetünk. A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 106 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 107 ► Az állammal szembeni követelést a következő formában lehet felhasználni – különböző megkötésekkel: • életjáradékra váltható • termőföld vásárlására használható • önkormányzati lakás megvásárlására fordítható • állami vállalatok részvényeire cserélhető • kereskedelmi cégeknél fizetési eszközként használható. A kárpótlási jegy értékpapírként való kezelése számos problémát vet fel. Az állammal szemben fennálló követelés nem feltétlen kötelezettségvállalást jelent A jövőbeni pénzáramlása nem definiálható egyértelműen Bemutatóra szóló, de egyéb iratokkal együtt névre szólónak minősül. Az egyetlen olyan papír, amelynek kamatozási időszaka és futamideje eltérő.

Árfolyamát nem a névérték, hanem a címletérték százalékában adják meg. A kárpótlási jegyek forgalma folyamatosan csökken, egyre nagyobb része kerül vissza a kibocsátóhoz. A kárpótlási jegyeket a Budapesti Értéktőzsde részvény szekciójában lehet forgalmazni, de forgalma az elmúlt évben nem érte el az összforgalom 1 százalékát. 3.65 A közraktári jegy A közraktári jegy olyan értékpapír, amely a közraktárban elhelyezett áruk helyettesítésére szolgál. A közraktári jegy egyedi értékpapír, amely árura vonatkozó tulajdonjogot testesít meg. Közraktári jegyet a közraktárban elhelyezett árukról állítanak ki. A közraktári jegy két részből áll: az árujegyből, amely a tulajdonjogot, az áru feletti rendelkezés jogát testesíti meg, és a zálogjegyből, amely a közraktárban elhelyezett áru ellenében felvett kölcsön és járulékai mértékéig zálogjogot ad. Az áru- és zálogjegy együtt és külön-külön is

átruházható A zálogjegy birtokosa az árutulajdon jogát korlátozza. A tulajdonos csak akkor rendelkezik szabadon árujával, ha a felvett kölcsönt visszafizette vagy letétbe helyzete, amit a két jegy együttes birtoklása bizonyít. 3.7 Értékpapírpiacok Az értékpapírpiac az értékpapírok kereslete és kínálata, valamint azok adásvétele. Megkülönböztetjük az elsődleges és másodlagos értékpapírpiacot Az elsődleges értékpapír-piacon az értékpapírok kibocsátására kerül sor. A másodlagos értékpapírpiacon pedig a korábban kibocsátott papírok adásvétele bonyolódik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 107 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 108 ► Az értékpapír-piac szereplői a kibocsátók, a közvetítők és a befektetők. A kibocsátók csak az elsődleges piacon játszanak szerepet. A

közvetítők a kereskedelmet bonyolítják le A közvetítők lehetnek ügynökségek, brókercégek, erre a területre szakosodott önálló cégek vagy bankok, pénzintézetek. A tevékenységét végzésének feltételeit, szabályait minden országban jogszabályok rögzítik 3.71 Elsődleges értékpapír-piac Az értékpapírok élete a kibocsátással kezdődik, ami a legtöbb országban a tőzsdétől teljesen függetlenül történik. A tőzsdére ugyanis csak a már kibocsátott, és megfelelő múlttal rendelkező papírok kerülhetnek be Kibocsátó elvileg bárki lehet, a gyakorlatban azonban a költségvetés, a bankok, a biztosítók, a vállalatok, a befektetési alapok és az önkormányzatok tekinthetők a legfontosabb kibocsátóknak. A kibocsátó abban érdekelt, hogy kibocsátásra szánt papírjait számára elfogadható áron és feltételekkel teljesen lejegyezzék. Mivel a kibocsátóknak rendszerint nincsenek aktív pénzpiaci kapcsolatai, ezért

általában tanácsadó és lebonyolító (befektetési vállalkozó) céget bíznak meg A hazai törvények kötelezővé teszik, hogy értékpapír-kibocsátáskor a kibocsátó befektetési vállalkozót bízzon meg a kibocsátás lebonyolításával. A kibocsátási eljárás jellemzőit, menetét a kötvényekkel foglalkozó részben már bemutattuk. Most a kibocsátó és a forgalmazó közötti kapcsolat formáit tekintjük át. Az értékpapírok forgalomba-hozatalára általában kétféle megállapodási típust alkalmaznak. Az első típus az úgynevezett „best efforts” megállapodás, amikor a befektetési vállalkozó nem vállal kockázatot, csak közvetít a befektetők és a kibocsátó között, valamint megszervezi a jegyzést. A második típus az ún. „jegyzésgarantáló” (underwriting) megállapodás, amikor a befektetési vállalkozó lényegében megveszi saját tőkéjéből a teljes kibocsátásra kerülő papír-csomagot és azt saját kockázatára

értékesíti tovább a befektetőknek. A kibocsátó szempontjából tehát mindenképpen sikeresnek tekinthető a kibocsátás, hiszen a meghirdetett jegyzés eredményességétől függetlenül mindenképpen hozzájut az értékpapírokból származó bevételhez. A jegyzésgarantáló vállalja, hogy ez el nem adott mennyiséget saját számlára megveszi és azt saját hálózatán keresztül értékesíti. Az átvételi ár általában alacsonyabb, mint a jegyzés ára volt, de a kibocsátó még így is jól jár. Az esetek többségében azonban a jegyzésga- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 108 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 109 ► rantálás formális aktus, hiszen a megbízott cég a befektetői körétől szerzett kötelező érvényű vételi szándékokkal a tényleges kibocsátás időpontjára már lefedezte

pozícióját. Mindkét esetben gyakori, hogy a befektetési vállalkozó nem egyedül végzi az értékesítést, hanem arra egy konzorciumot (szindikátust) hív életre. A konzorcium általában egyszeri alkalomra alakul, a befektetési bankok és brókercégek átmeneti szövetségeként, amelynek célja az, hogy a résztvevők minimalizálják az ügyletben rájuk háruló kockázatot és egyidejűleg maximalizálják a kibocsátás sikerét. Jegyzésgarantálás esetén a konzorcium feladata az, hogy amennyiben az új kibocsátás során a jegyzési időszak alatt az értékpapírokat nem jegyzik le maradéktalanul a befektetők, úgy a jegyzésre felajánlott árfolyamon a konzorciumi tagok a rájuk eső kvóta arányában a maradékot saját számlára lejegyezzék. A fejlett gazdaságokban szinte nincs is olyan kibocsátás, amelyet egyetlen tanácsadó egyedül el mer vállalni. Ennek az az oka, hogy sok a nagy összegű kibocsátás, amelynek garantálására egyetlen

közvetítő alkalmatlan, hiszen így veszélybe kerülne a likviditása. Az is előfordulhat, hogy nehéz értékesíteni a papírt, és emiatt nagy a kockázat, amit érdemes több cég között megosztani. A hazai, viszonylag fejletlen tőkepiaci környezetben a kicsi piac kiszámíthatatlansága miatti nagy kockázat indokolja konzorcium létrehozását. A kibocsátásában segédkező befektetési vállalkozások elsősorban jutalékért dolgoznak. A kibocsátás megszervezéséért lebonyolítói, a jegyzés garantálásáért garanciális, a papírok értékesítéséért eladási jutalékot kapnak. Amennyiben a forgalomba hozatalra konzorcium szerveződik, a díjak értelemszerűen megoszlanak a tagok között. 3.72 Az értékpapírok másodlagos piaca Aktív elsődleges piac csak hatékony másodlagos piac esetén képzelhető el: a kibocsátások sikeréhez nagymértékben hozzájárul, hogy később a már kibocsátott értékpapírnak milyen másodlagos piaca

valószínűsíthető. A másodlagos piac mintegy függetleníti a befektetőt befektetése lejáratától: a befektetési idő (a pénz lekötési ideje) és az értékpapír futamideje egymástól élesen elválhat. A másodlagos piac alapvető szerepe, hogy biztosítsa a megtakarítások likviditását. További funkciója, hogy információt szolgáltat mind a kibocsátók, mind a befektetők számára a piacon lévő értékpapírokról. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 109 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 110 ► Az értékpapírpiacokat koncentráltságuk foka szerint szokás megkülönböztetni. Két alapvető formája létezik: • A „szervezetlen”, tőzsdén kívüli forgalom, más néven a pulton keresztüli piac (angol elnevezéssel: over the counter market – OTC), ahol az üzletek földrajzilag szétszórt helyen

köttetnek meg. • A tőzsde, ahol az adásvételek központosított helyen, koncentráltan jelentkeznek. A nyolcvanas években új, a két piac közötti átmeneti forma is kialakult: a tőzsdén nem jegyzett értékpapírok szervezett piaca. Ide könnyebb és olcsóbb bekerülni, mint a tőzsdére, forgalma viszont szabályozottabb, mint az egyszerű OTC piacé. 3.73 Az értékpapírpiacok szabályozása A megtakarítók védelme és a piac megfelelő működésének biztosítása egyaránt az értékpapírpiacok szabályozását igényli. A szabályozás lehet állami vagy érvényesülhet a piac autonómiája, önszabályozása, s természetesen a kettő ki is egészítheti egymást. Az állami szabályozás lehet jogi formájú, törvényi szabályozás, illetve felügyelet, amikor különféle állami szervek vagy azok felügyelete alá tartozó értékpapír-piaci bizottságok feladata a jogszabályok kidolgozása és betartatása. Elképzelhető azonban közvetlen

szabályozás is, amikor az állami szervek közvetlenül ellenőrzik a kibocsátásokat. Az állami szabályozás csökkenti a piacok kockázatát, de egyúttal korlátozza a versenyt Az önszabályozás rendszerint az értékpapír-tőzsdén keresztül jut érvényre. Az önszabályozó piac is hordoz magában veszélyeket (pl. kartellek alakulhatnak) Az értékpapírpiacok gazdaságban betöltött szerepe, súlya alapján a fejlett ipari országokat általában három csoportba szokták sorolni: 1. Az elsőbe azok az országok tartoznak, ahol az értékpapírkibocsátásnak nagy hagyományai vannak, a tőkepiac szervezett A vállalatok finanszírozásában döntő súlya van a vállalati értékpapírkibocsátásnak, és azzal arra specializálódott vállalkozások foglalkoznak. Ez a rendszer elsősorban az angolszász típusú bankrendszerrel rendelkező országokban alakult ki, ahol a bankok tevékenysége, hitelezési lehetőségei sokáig szigorúan szabályozott volt. Ezekre

az országokra az utóbbi évtizedben az erőteljes pénzügyi liberalizáció, a pénzügyi újítások sokasága jellemző. Ebbe a csoportba tartozik például az USA, Nagy-Britannia és Kanada A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 110 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 111 ► 2. A második csoportba azokat az országokat soroljuk, amelyekben az értékpapírok kevésbé jutnak szerephez, mert a gazdaság finanszírozása elsősorban a bankrendszeren keresztül történik. Ezekben az országokban hagyományosan az ún univerzális bankok működnek, a bankok nem specializálódtak, például a kereskedelmi bankok értékpapír-műveletekkel is foglalkoznak. A pénzügyi változások itt kisebb mértékben és intenzitással jelentkeztek, sok újításra nem is volt szükség. Ebbe a csoportba tartozik, pl Németország, Ausztria, Svájc,

Hollandia. 3. A harmadik csoport az előző kettő között helyezkedik el E csoport országaiban az értékpapíroknak területenként is és időben is változó a jelentősége. Ide tartozik például Olaszország, Belgium vagy Svédország A pénzügyi piacok liberalizálását, a pénzügyi újítások bevezetését szinte országonként más-más tényező ösztönözte Franciaország vagy Japán régebben a második csoportba tartozott, ma inkább az elsőbe sorolhatnánk Az eltérések valószínűleg még sokáig fennmaradnak, de a nemzetközi tendenciák arra utalnak, hogy az egyes rendszerek egymáshoz közelednek, a fennálló szabályozásokat fokozatosan harmonizálják, legalábbis amenynyire a nemzeti érdekek engedik. A fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező országok értékpapírpiacainak szabályozása nem egységes. A legtöbb országban az állami felügyeletre támaszkodó önszabályozó modellt alkalmazzák, de annak számtalan változata ismeretes. A

szabályozás három alapmodelljét különböztethetjük meg: • amerikai (SEC) típusú speciális autonóm független intézmény által irányított szabályozási modell. • önszabályozó rendszer az univerzális bankrendszerű országokban • vegyes modell. Az amerikai modellben központi szereplő a SEC (Securities and Exchange Commission – Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet), amelynek az USA-ban kizárólagos hatásköre van az értékpapírokra és az értékpapíropciókra, valamint a piaci szereplőkre vonatkozóan. A határidős ügyletek és az ezekre szóló opciók egy másik szervezet hatáskörébe tartoznak. A SEC 1934 óta működik, független szabályozó testület. Feladata a befektetők érdekeinek védelme, az értékpapírpiac szabályozása és az információs szolgálat. Hatáskörét először 1975-ben bővítették lényegesen, ekkor hoz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 111 ► Pénzügytan Az

értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 112 ► ták meg az első liberalizációs szabályokat. Ettől kezdve számítjuk a liberalizáció vagy dereguláció kezdetét 1990-ben újabb jelentős liberalizálásra került sor, ami fellendítette a másodlagos piac forgalmát, fokozta a piac likviditását. Az önszabályozó piac az univerzális bankrendszerű országokra jellemző, ahol a nagybankok uralják és egyben szabályozzák a piacot. Természetesen Németország ennek tipikus példája. Ezekben az országokban nem válnak el az értékpapír-piaci és a kereskedelmi banki funkciók, következésképpen az értékpapír-piacok szabályozása sem válhat el élesen a bankélet szabályozásától. A bankok uralják a pénzügyi életet, gyenge az értékpapír-piaci felügyelet. Nincs külön törvény a tőzsdékre, azokat a tartományok szabályozzák A vegyes szabályozású rendszerek példája

Nagy-Britannia és Franciaország. Nagy-Britannia csak késéssel kapcsolódott be a deregulációs folyamatba A régi szabályok fenntartása London pénzügyi szerepének fokozatos térvesztéséhez vezetett 1986-ban létrehozták a szabályozásért felelős hivatalt, a SIB-et (Securities and Ivestments Board), amely önszabályozó szervek hálózatán keresztül szabályozza az értékpapír-piaci és befektetési tevékenységet. Hazánkban a kétszintű bankrendszer és az értékpapírpiac intézményi kereteinek megteremtésekor kezdetben az angolszász modellt tekintették mintának. A tőzsdei kereskedelemben az MNB mellett csak brókercégek vehettek részt. Az értékpapírpiac működését az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet látta el. A fejlődés tapasztalatai alapján azonban célszerűbbnek látszik az univerzális bankok rendszere felé haladni – ami egyben közeledést jelent az Európai Unió szabályozásához is. 1997-ben létrehozták az Állami

Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletet, amely együttesen látja el a bankok és az értékpapírpiac, valamint a tőzsde felügyeletét. Ezt a folyamatot tovább erősítette, a pénzügyi eszközök piacának egységesítését szolgálta a 2001. évi a tőkepiacról szóló CXX törvény elfogadása A törvény átrendezte a hitelintézetek felügyeletét is, minden befektetéssel, hitelezéssel, biztosítással foglalkozó vállalkozás felügyeletét az újonnan létrehozott Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a PSZÁF hatáskörébe utalt, ezzel biztosítva a befektetések, a tőkepiac egységes elvek szerinti ellenőrzését és felügyeletét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 112 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 113 ► 3.8 A tőzsde 3.81 A tőzsdék jellemzői 3.7 definíció A tőzsde egy olyan központi piac, amely az

értékpapírok, áruk vagy egyéb értékek keresletét, kínálatát és kereskedelmét koncentrálja. A tőzsde a koncentráció révén nagyobb likviditást biztosít és a tranzakciók lebonyolításának költségei is csökkennek. A koncentráció biztosítja továbbá az információk hatékony és gyors megszerzését, ezzel a piac rugalmas működését. A tőzsdék hagyományos csoportosítása két szempont alapján történik: a kereskedés tárgya és a teljesítés ideje szerint. A kereskedés tárgya szerint megkülönböztethetünk értéktőzsdéket (ahol értékpapírok, nemesfémek és devizák kereskedelme folyik) és árutőzsdéket (ahol homogén mezőgazdasági és ipari nyersanyagokkal kereskednek). A teljesítési idő szerint pedig azonnali tőzsdéket és határidős tőzsdéket. Ezt a csoportosítást azonban egyre kevésbé használhatjuk, mert a tőzsdék tevékenysége egyre inkább univerzálissá válik, és az egyes kereskedési formák azonos

szervezetben zajlanak. A változás fő oka a kereskedelem elektronizálása: mivel ma a világ legtöbb tőzsdéjén számítógépes rendszereken keresztül zajlik a kereskedés, ezért nincs szükség külön szervezetre és kereskedési helyre az egyes ügylet-típusok számára. Helyette a számítógép csoportosítja és rendszerezi az ügyleteket. Az értékpapírtőzsdék általános funkcióin túl számos egyéb gazdasági szerepet is betöltenek. Az értékpapírtőzsdék árfolyam-meghatározó és vagyonértékelő szerepet játszanak. A részvények ára mindenkor a napi piaci fogalomban a kereslet és kínálat viszonyának hatására alakul. A vagyonértékelő szerep arra a kérdésre ad rendszeresen választ, hogy mennyiért lehetne az adott vállalatot megvenni: annyiért, amennyit a piacon fizetni kell érte, amennyibe tehát a tulajdonosi jogokat megtestesítő részvények kerülnek. Nem csak az értékpapírok folyamatos, objektív értékelését végzi a

keresletkínálat hatására alakuló árakon keresztül, hanem az információkat is feldolgozza és megjeleníti az árakban. A tőzsdén az árfolyam-meghatározás a lehető leghatékonyabban történik – az árfolyamok azonnal reagálnak minden új nyilvános információra és egy adott pillanatban már minden fontos információt magukba építettek és visszatükröztek. Hatékony tőzsdei piacon az árfolyamok alakulása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 113 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 114 ► nem jelezhető előre, így nem létezhet olyan befektetési aranyszabály, amelynek révén tartósan piaci átlag feletti hozamokat lehetne realizálni. Amennyiben ugyanis az árak minden információt magukba foglalnak, csak új információk felmerülése esetén változnak meg. Az új információk megjelenése és tartalma

viszont időben előre nem látható, ezért az árak jövőbeni alakulását sem lehet előrejelezni, legfeljebb megjósolni A tőzsdei piac hatékonysága egyfajta gazdasági egyenlőséget teremt az elérhető hozamok szempontjából. A legjobb, amit egy hatékony piacon közönséges befektetőként elvárhatunk, hogy átlagon felüli hozamok helyett akkorát realizáljunk, amekkora éppen fedezi befektetett pénzünk időértékét és a vállalt kockázatot. Mindez biztosítja, hogy az árfolyamok reálisak legyenek, és minden befektetési döntésnél hagyatkozni lehessen a piac értékítéletére, ami a befektetők legfőbb érdeke. A tőzsde fejlesztésének végső célja mindenütt a piaci hatékonyság növelése Legalább ilyen jelentős a tőzsde közvetlen és közvetett tőkeelosztó szerepe is, mivel a részvények árfolyamainak nyilvános kialakításával informálja a befektetőket arról, hogy a piac miként értékeli az adott forrásért folyamodott

vállalatot. A tőzsdének előrejelző szerepe is lényeges, hiszen az értékpapír-piaci várakozások általában a mögöttes reálgazdasági eseményeket tükrözik vissza. A tőzsdei árakban megnyilvánuló változások arra utalnak, hogy a piac az adott vállalat jövőjét illetően megváltoztatta véleményét, értékítéletét. A tőzsdei árak változásait általában kisebb-nagyobb késéssel a tényleges vállalati teljesítmények változása is hűen követi A tőzsdének tulajdoníthatunk jövedelempolitikai szerepet is, hiszen lehetővé teszi a kisbefektetők részére is részvények megvételét, vagyis tulajdonosi jogosítványok megszerzését. Ezen keresztül növekedhet egy gazdaság tulajdonosi bázisa és jobban összekapcsolódhatnak a termelői és fogyasztói érdekek. A tőzsde csak akkor tudja megvalósítani feladatait, ha az ügyletek megkötésére és azok elszámolására minden tőzsdei szereplő számára kötelező szabályokat fogalmaz meg,

és csak azok számára teszi lehetővé a tőzsdén történő közvetlen részvételt, akik a szabályoknak megfelelnek. A szabályokat vagy az alapítók, a tőzsdetagok maguk fogalmazzák meg, vagy az állam határozza meg számukra. A tőzsde önfenntartó szervezet, amely bevételeiből fedezi működési és fejlesztési költségeit. Nem profitorientált intézmény Célja a tőzsde- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 114 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 115 ► tagok számára profitszerzésükhöz a lehető legjobb feltételek megteremtése. Ezért az esetleges nyereséget a feltételek javítására fordítja Magyarországon a tőzsde önkormányzó és önszabályozó szervezet, a működéssel, fejlesztéssel kapcsolatos kérdések zömét maguk a tőzsdetagok döntik el. A tőkepiacról szóló törvény a legfontosabb

keretszabályokat tartalmazza. A tőzsde szabályzatait is önállóan alkotja A törvény előírja azokat a főbb kérdésköröket, amelyekről feltétlenül rendelkezni kell a tőzsdei szabályzatokban. A tőzsde hatáskörébe tartozik a bevezetési szabályzat megalkotása is, amiben rögzítik, hogy milyen feltételek teljesítése esetén kerülhet sor egy értékpapír tőzsdei bevezetésére. A budapesti tőzsde részvénytársaságként működik, amelyre érvényesek mindazok a szabályok, amelyek a gazdasági társaságok általában Mivel a tőzsde egyedi, sajátos szervezet, ezért működésére nem csak a társasági törvény előírásai érvényesek, hanem a tőkepiacról szóló törvény is tartalmaz erre vonatkozó előírásokat. 3.82 A tőzsdei kereskedés tárgya A tőzsdei kereskedés tárgya mindenütt csak azon értékpapírok lehetnek, amelyek teljesítik a tőzsdére jutás (bevezetés) feltételeit, illetve eleget tesznek a folyamatosan teljesítendő

előírásoknak. Mindez a tőzsde és általa a befektetők bizalmát, a biztonságos kereskedés feltételeinek megteremtését szolgálja. A piac stabilitása érdekében minimalizálni kell az olyan részvények forgalmát, amelyek elértéktelenedhetnek Minden tőzsdének léteznek előírásai arra nézve, hogy milyen feltételeknek kell a kibocsátóknak eleget tenniük ahhoz, hogy papírjaikat jegyezhessék, és a tőzsdetag kereskedők forgalmazhassák a tőzsdén. A világ tőzsdéinek többségén a jegyzéshez a jegyzési díj befizetésén túl alapvetően három feltételt kell egyidejűleg teljesíteni: • Stabil pénzügyi helyzetre, kiegyensúlyozott működésre utaló pénzügyi adatokat (alaptőke, éves árbevétel, jövedelmezőség stb.) kell felmutatni • A tőzsdei jegyzésre jelölt papírból annyit kell kibocsátani, illetve anynyinak kell már forgalomban lennie, hogy aktív, likvid piaca lehessen. A tőzsdén ugyanis csak olyan értékpapírokkal érdemes

kereskedni, amelyek viszonylag nagy összegben vannak forgalomban, és meglehetősen sok tulajdonos között oszlanak el. • Vállalni kell, hogy a vállalattal kapcsolatos minden lényeges információ (éves jelentések, negyedéves beszámolók, átszervezések, vezetők névsora stb.), ami a piaci árfolyamokra a legcsekélyebb mértékben hathat, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 115 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 116 ► rendszeresen eljut a befektetőkhöz, ideértve minden új, lényeges körülmény azonnali publikálását is. Világszerte szigorúan szankcionál a törvény minden olyan kísérletet, amely még nem nyilvánosságra került információk felhasználásával igyekszik jogtalan és igazságtalan előnyökhöz jutni. Ezt a tevékenységet nevezik bennfentes kereskedelemnek, ami a szigorú szabályozás

ellenére is a legnagyobb tőzsdei botrányok kiváltója. A tőzsdei bevezetésre a legtöbb országban egymásra épülő fokozatokat alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy már az egészen kicsi vállalkozások részvényeinek is tartanak fenn – ún. harmadik vagy akár negyedik – piacot, ahol a viszonylag enyhe feltételek miatt kicsi ugyan a forgalom és a likviditás, de már megmérettetik az adott értékpapír és kibocsátója. Amennyiben stabilabbá válik a cég, javulnak pénzügyi mutatói, előrébb léphet a fokozatban. A Budapesti Értéktőzsde bevezetési szabályzata két bevezetési kategóriát különbözetet meg: Az „A” jegyzett kategóriába szigorúbb feltételekkel lehet bekerülni, mint a „B” forgalmazott kategóriába. A jegyzett kategóriában magasabb minimális értékszintet és nagyobb tulajdonosi létszámot határoznak meg. A szabályzat természetesen egyéb feltételeket is tartalmaz 3.83 A tőzsdei kereskedés 3.831 Kereskedési rendszerek

A világ tőzsdéin különbözőbb kereskedési rendszereket alkalmaznak. Néhány alapvető szempont alapján azonban felállíthatunk kereskedési típusokat, amelyek köré csoportosíthatók a különböző kereskedési rendszerek Az első ilyen szempont, hogy a tőzsde folyamatos piac vagy időszakosan kötő (fixing) rendszer. A folyamatos tőzsdei rendszerekre jellemző, hogy az üzletkötések az ajánlatok között bármikor létrejöhetnek a kereskedési idő által meghatározott kereteken belül, amennyiben az eladó és a vevő megállapodott a feltételekben. Az időszakosan kötő rendszereknél a tőzsde a jelentkező teljes keresletet és kínálatot összegyűjti és nyilvántartja egészen addig, amíg az üzletkötések az ún. fixing eljárás alapján meghatározott áron létre nem jönnek A kereskedési rendszert meghatározó második szempont az, hogy vannak-e a piacon úgynevezett market markerek (piacvezetők), vagy A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 116 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 117 ► beiktatott piaci szereplők nélkül találhatnak egymásra az ajánlatok az úgynevezett order driven (ajánlatok által vezérelt) piacon. A piacvezetőn alapuló rendszerek lényege, hogy bizonyos tőzsdetagok vállalják: adott papírokból piacot tartanak fenn, azaz mindig készen állnak az általuk megadott és természetesen állandóan változó árakon vételre vagy eladásra. Ily módon nagyban növelik a piac likviditását, mivel mindenkor betömik az esetleges túlkereslet vagy túlkínálat okozta lyukakat. Az alkuszok tudják, hogy amennyiben más alkusznál nem képesek üzletet kötni, a piacvezetőnél mindig lehet a piaci áron üzletelni. A kereskedési rendszer harmadik jellemzője, hogy a különböző vételi és eladási megbízások milyen módon találnak

egymásra. Ebből a szempontból két rendszert különböztetünk meg: a nyílt kikiáltásos licitrendszert és az elektronikus kereskedelmet A nyílt kikiáltásos licitrendszer a hagyományos forma, amikor az alkuszok hangos szóval bekiáltják ajánlataikat. Az esetlegesen ezt elfogadó másik oldal szintén hangos szóval közli, hogy az üzlet megköttetett. Az üzlet megkötését a tőzsde alkalmazottja, a levezető regisztrálja. Az elektronikus kereskedelmet számítógépes rendszerben végzik az ajánlatok egyszeri vagy folyamatos párosításával. Az elektronikus kereskedelem általában nem igényli a tőzsdeparkettet, a kereskedés kihelyezett terminálokon keresztül a brókercégek irodájából is folyhat. A fenti szempontok alapján azután sokféle változata jött létre a tőzsdei kereskedelmi rendszereknek. 3.832 A tőzsdei kereskedés résztvevői A tőzsdei kereskedésben csak tőzsdetagok vehetnek részt. A kereskedelmi és bizományosi tevékenységet

folyatató tőzsdetagok csak a megbízások teljesítése után forgalmazhatnak saját számlájukra A tőzsdetagokat a tőzsdei üzletkötésben üzletkötők (alkuszok) képviselik. A tőzsdén egy tőzsdetag több üzletkötője is kereskedhet egy időben, egyazon értékpapír-csoport papírjaival is. Ugyanazon tőzsdetag több alkusza azonban egymással nem köthet üzletet Ha a tőzsdetag egyetlen üzletkötője sincs a kereskedési idő alatt a tőzsdeteremben, akkor a tőzsdetag nevében nyílt kikiáltásos üzlet nem köthető. A tőzsdei kereskedést megelőzően tett nyilvános ajánlatból vagy automatikus ajánlatból született ügylet a tőzsdetag távollétében is érvényes. Az üzletkötők munkáját segítik a segédüzletkötők. Ők készítik elő az üzletkötő ajánlati tevékenységét, illetve regisztrálják a megkötött üzleteket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 117 ► Pénzügytan Az értékpapírok

és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 118 ► A segédüzletkötő jogosult a kereskedelem figyelemmel kísérésére, de tőzsdei ajánlatot nem tehet, illetve ügyletet nem köthet. A befektetők tehát nem közvetlenül, hanem ügynökségek útján köthetnek tőzsdei ügyleteket. A befektető megbízást ad a kiválasztott brókercégnek Az ügynökségek a megbízásokért általában díjakat, költségeket számítanak fel. 3.833 Tőzsdei üzletfajták Azonnali ügyletek esetében az ügylet teljesítése a tőzsdei elszámolás alapján néhány napon belül megtörténik. Az azonnali adásvételben a vevő és az eladó egy meghatározott értékpapír eladásában állapodik meg, megjelöli annak mennyiségét, illetve árát. Az azonnali adásvétel a tőzsdéken a leggyakrabban használt üzletfajta. A határidős adásvételnél a szerződő felek a szerződésben kialakított feltételek mellett a

teljesítést egy későbbi időpontban kívánják megvalósítani. Az opció egy olyan szerződés, amely alapján a vevőnek az opciós díj megfizetése ellenében joga van arra, hogy a szerződésben meghatározott időtartamon belül vagy meghatározott napon a szerződés tárgyát a szerződésben meghatározott áron az eladóhoz intézett egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja. A vételi opció egy olyan ügylet, amelyben a vételi opció jogosultja egy előre meghatározott árfolyamon valamely értékpapír meghatározott mennyiségét valamely időpontban (illetve időszakban) megvásárolhatja, a kötelezett pedig köteles eladni azt. Az eladási opció jogosultja egy előre meghatározott árfolyamon valamely értékpapír meghatározott mennyiségét valamely időpontban (illetve időtartam alatt) eladhatja, a kötelezett pedig köteles megvenni azt. 3.834 A tőzsdei ajánlat és üzletkötés fajtái A nyílt kikiáltásos ajánlat érvényességének feltétele,

hogy hangos szóval kerüljön megtételre a kereskedési posztok közvetlen környékéről az erre kijelölt területről. A kereskedés a levezető által meghatározott sorrendben történik. Ajánlat csak a levezető által bejelentett értékpapírra tehető Ha több üzletkötő is ajánlatot tesz egy adott papír eladására vagy vételére, akkor a szabályzatban meghatározott elsőbbségi sorrend szerint kerül sor a tényleges üzletkötésre. A nyilvános ajánlat nem a poszt közvetlen környékéről kerül hangos szóval kikiáltásra, hanem a tőzsdetagok munkaállomásaiban elhelyezett számítógépen keresztül az ún. nyilvános ajánlati könyvbe kerül elhelyezés- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 118 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 119 ► re. A nyilvános ajánlatokat a számítógépes rendszer egy

meghatározott prioritási sorrend szerint rangsorolja. Az üzletkötés hasonlóképpen történik, mint a nyílt kikiáltásnál, de a bróker a könyvnek ad el és attól vesz Az automatikus kereskedési rendszerben – ugyancsak számítógépen – az ajánlatok több árra, limitárra is vonatkozhatnak. Az üzletkötés automatikus kötéspárosítással, ugyancsak számítógépes rendszerben történik A nyilvános ajánlati könyvtől tehát abban tér el, hogy a vételi és eladási ajánlatokat a számítógépes rendszer párosítja, míg az előbbi esetben az alkusz maga választja ki a megfelelő ajánlatot. 3.84 A tőzsdei megbízások fajtái A befektető és a bróker között megbízási szerződés jön létre, amelyben rögzítik a befektető által megvalósítani kívánt ügylet ismérveit, valamint a brókercég működési feltételeit, díjazását. A díjazás tartalmazhat kezelési költséget, amely akkor is jár, ha az ügylet nem teljesül. A

módosítási költség a megbízás megváltoztatásakor fizetendő, összege megegyezik a kezelési költséggel A sikerdíj az ügylet sikeres megkötésekor jár A felek megállapodhatnak a nyereségből való részesedésben is A megbízási szerződésben rögzíteni kell az eladási vagy vételi szándékot, az ügylet típusát, az üzlet tárgyát képező értékpapír nevét, fajtáját, típusát, a keresett vagy kínált mennyiséget, eladás esetében az értékpapír egyéb azonosítóit. Ezek az adatok egyértelműen megadhatóak A megbízás határideje és az ár meghatározása többféle formában történhet, ezek jelentik a szerződés legkényesebb és legfontosabb pontjait. A megbízás határidejét általában a következő lehetőségek valamelyikével szokták megadni: • Adott napra vagy időtartamra vonatkozó megbízás. Ha a megadott időpontig vagy időtartam alatt a brókercég nem tudja teljesíteni a megbízást, akkor a megbízó lemond róla. •

Adott esemény bekövetkezésekor végrehajtandó adásvétel. • Teljesítésig szóló megbízás. Ekkor az ajánlat visszavonása szerződésmódosításnak számít • Visszavonásig szóló megbízás, amely vagy a megbízás teljesítésével vagy visszavonásával veszti érvényét. Az ár az adott értékpapírfajta egy darabjának árát jelenti. Az ár meghatározására a következő lehetőségek kínálkoznak: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 119 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 120 ► • A piaci áron vagy napi áron történő megbízás önmagában azt jelenti, hogy az alkusznak azon az áron kell az üzletet megkötnie, amelyik éppen abban a pillanatban elérhető, amikor a megbízást a bróker először teljesíteni tudja. Veszélyes ilyen megbízást adni olyan időkben, amikor túlságosan gyorsan és

erőteljesen ingadoznak az árfolyamok. • A limitáras megbízásban a befektető előre kiköt egy árat és csak akkor teljesíthető a megbízás, ha ezt az árat a papír árfolyama eléri. Ennél a megbízási formánál a befektető vételnél a számára elfogadható legmagasabb, eladásnál a legalacsonyabb árat jelöli meg. A limitáras megbízásokat beérkezésük sorrendjében teljesítik a brókercégek, ezért előfordulhat, hogy bár a piaci árfolyam eléri a limitet, mire a befektető megbízása sorra kerülne, már újra elmozdul onnan. • Nagy tételű ügyleteknél célszerűbb lehet az átlagáras megbízás alkalmazása. Ilyenkor az ügylet átlagos, darabszámmal súlyozott ára érdekes az ügyfél számára, így ha a brókercég csak több részletben tud teljesíteni, akkor egy kedvezőbb teljesítés terhére köthet az átlagnál rosszabbakat is. • A küszöb-áras megbízások látszólag ellentmondanak a hétköznapi logikának. A befektető

ezúttal is előre kiköt egy árat, de éppen fordítva, mint limitáras megbízás esetében: megadja a vételnél számára elfogadható legalacsonyabb, eladásnál a legmagasabb árat A küszöbáras megbízás lényege a nyereségbiztosítás. Ha nincs állandó részvételi lehetőségünk a tőzsdén, érdemes lehet nyereségünket bebiztosítani: ha számunkra kedvezőtlen tendenciák indulnak meg (ha van részvényünk, akkor elkezd esni az ára; ha venni szeretnénk majd belőle, az árfolyam elkezd emelkedni) érdemes lehet automatikusan akcióba lépni. Ilyenkor a megadott küszöbárfolyamon, tőlünk függetlenül is végrehajtják a szerződést. Arra a szintre érdemes helyezni a küszöbárfolyamot, amelyről a befektető úgy gondolja, hogy onnan már nem fordul vissza a másik irányba az árfolyam. A határidős és opciós megbízások elsősorban spekulációs célúak, ezért azok elemzésére a következő fejezetben térünk ki. 3.85 A Budapesti Értéktőzsde

A Budapesti Értéktőzsde Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Feladata a nyilvánosan kibocsátott értékpapírok hivatalos kereskedelmének, valamint egyes, szabványosítható áruféleségek központosított piacának működtetése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 120 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 121 ► A BÉT-n négy szekcióban folyik a kereskedelem: részvény, hitelpapír, származékos és áru szekciókban. A kezdetektől működő Részvény Szekció a tulajdonosi viszonyt megtestesítő értékpapírok, így különösen a részvények – emellett a befektetési jegyek és a kárpótlási jegy – kereskedését biztosítja. A Hitelpapír Szekcióban az állampapírok mellett egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert a jelzáloghitel-levelek, illetve a vállalati kötvények. A Tőzsde legfiatalabb,

ám legdinamikusabban fejlődő szekciója a Származékos Szekció, melyben egyedi részvény és BUX index, deviza illetve kamat alapú határidős ügyletek és opciós ügyletek köthetők. A Budapesti Árutőzsde 2005 novemberében egyesült és Értéktőzsdével, azóta működik az Áru Szekció, amely a korábbi BÁT átvételét jelenti. A BÉT 1998 novemberében indította el új elektronikus távkereskedési rendszerét az azonnali piacon, majd 2000 októberében a származékos piacon is. Ezzel megszűnt a nyílt kikiáltásos rendszer, és a kereskedési teremben zajló sürgés-forgás helyét a számítógépek vették át. 3.9 Kockázatkezelés határidős ügyletekkel Az értékpapírok vásárlása, tartása jelentős kockázattal járhat. Ezek kockázatok részben a piaci árak mozgásából, részben az adott értékpapír (például részvény) jellemzőinek változásából, a hozamok alakulásából fakad A kockázatok egy részét mérsékelni lehet, ha a

befektetők nem egyetlen formában tartják befektetéseiket, hanem a nagyobb kockázatú, de nagyobb haszonnal kecsegtető befektetések mellett biztonságos, de szerényebb hozamú papírokat is tartanak. A befektetési portfolió diverzifikálása tehát mérsékelheti a kockázatból származó veszteséget. A kockázatok egyik formája az időtényezőből fakad. Ezen kockázatok kezelésére sajátos ügyletek alakultak ki, amelyek ma már jelentős részét képezik az értékpapírműveleteknek A határidős (áru-, deviza- vagy értékpapír-) ügyletek olyan ügyletek, ahol a jelenben történik a megegyezés az árban, a volumenben, a minőségben és a teljesítés időpontjában, míg a teljesítés (az adásvétel lebonyolítása) a megállapodott jövőbeli időpontban esedékes. Ezen ügyletek célja, hogy a bizonytalan jövőbeli árakból fakadó kockázatot kezelhetővé tegyék, emellett megjelenítsék a termin piac résztvevőinek árfolyamvárakozásait. Ezen

ügyletekre akkor van szükség, ha az árfolyam-alakulás kiszámíthatatlanul ingadozó. A részvények árfolyama mindig is bizonytalanul alakult, így rájuk már nagyon régóta kötnek határidős ügyleteket A devizapiacon az I. világháború után vált ingataggá a devizaárfolyam, a 70- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 121 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 122 ► es években pedig a változó mértékű infláció miatt egyre ingatagabbá váló kamatlábak kezelésére kezdték alkalmazni a határidős hitel-ügyleteket. 3.91 A pozíció A határidős ügyletekkel kapcsolatban alapvető fontosságú fogalom a pozíció. 3.8 definíció Nyitott pozícióról akkor beszélünk, ha valakinek ár, árfolyam vagy kamatlábváltozásnak (kockázatnak) kitett eszköze vagy forrása van Hosszú (long) pozíció esetén eladásra

szánt eszközük van. Ennek tipikus példája az exportőr jövendő devizabevétele a devizapiacon, vagy a később eladni kívánt értékpapír-állomány az értékpapír-piacon. Akinek hosszú pozíciója van, az az áreséstől fél és az árnövekedésben bízik. Rövid (short) pozíció esetén vételi szándékunk van. Jellemző esete az importőr jövendő devizaszükséglete a devizapiacon, vagy a később beszerezni kívánt értékpapír-állomány az értékpapírpiacon. Akinek rövid pozíciója van, az az áremelkedéstől fél és árcsökkenésre számít. A határidős ügyletek sajátossága, hogy olyan valamit lehet eladni, amivel még nem rendelkezünk. Pozíciója lehet valakinek a gazdálkodásából adódóan (külkereskedelmi ügyletekből adódó devizamozgások, vagy jövőben esedékes hitelfelvétel, értékpapír-vásárlás, eladás) vagy a határidős piacon kötött ügylet eredményeképpen. 3.92 Arbitrázs, spekuláció, hedge A határidős piacok

révén a pozíció nyitottsága, a vállalt kockázat mértéke csökkenhet, növekedhet és eredőjében változatlan maradhat. A kockázathoz fűződő viszony alapján a határidős piacok résztvevőit három csoportba szokás sorolni: • A fedezeti ügyleteket (hedge) kötők (hedgers) normál üzletmenetükből adódóan van kockázatot jelentő követelésük illetve tartozásuk, és a határidős művelettel kockázatukat csökkenteni akarják. • A spekulánsok (traders) az árfolyam- és kamat-szintekkel, illetve azok relatív változásaival kapcsolatos várakozásaik alapján határidős műveleteket kockázatvállalással járó nagy profitok szerzésére igyekeznek felhasználni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 122 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 123 ► • Az arbitrázsőrök a kamatlábak és devizaárfolyamok

anomáliáit kihasználva a határidős műveleteket kockázatmentes profit szerzésére használják. A fedezeti ügyletkötő lehet például egy exportőr, aki fél a deviza árfolyamának számára kedvezőtlen változásától. Amíg be nem folyt az export devizabevétele és át nem váltotta belföldi valutára, addig ki van téve a devizaárfolyam-kockázatának. Ezért határidőre eladja devizáját, előre ismeri exportjának forint ellenértékét, nyitott pozícióját megszüntette, a későbbi árfolyammozgások nem érintik. A spekuláns az árfolyam-várakozások alapján maga teremt nyitott pozíciót azzal, hogy prompt vagy határidős vásárlást végez, amit később zár le profit reményében. A pozíciót fenntarthatja akár csak néhány percig is (az ún. sklaper), vagy egy napig (day trader), valamint hosszú távon (trend spekuláns). A spekulánsok legfontosabb szerepe, hogy gyakori adásvételeikkel biztosítják a piaci likviditás nagy részét. Az

arbitrázsőr a kamatlábak illetve devizaárfolyamok eltérését használja ki. Az eltérés lehet földrajzi, amit az egyik piacon történő vétellel és a másikon való egyidejű eladással lehet kihasználni. Az áreltérés jelentkezhet az egyes pénzügyi termékek között és a különböző határidős ügyletek között. Az arbitrázsőr funkciója, hogy időben és térben összehangolja az árolyam-alakulást. Az arbitrázsőr ott vásárol, ahol olcsó és ott ad el, ahol drága. A spekuláns akkor vásárol, amikor olcsó és akkor ad el, amikor drága A spekuláns kockázata abból fakad, hogy időben szétválik a vétel és az eladás. Az arbitrázsőr kockázata azért kicsi, mert egyidejűleg végzi az eladást és a vásárlást A piac bármely résztvevője lehet spekuláns, arbitrázsőr. Magán az ügyleten nem látszik, hogy az hedge, spekuláció vagy arbitrázs, azt az induló pozíció és a kiegészítő ügyletek sorolják be valamely kategóriába. Az

ügyfél várakozásaitól és a kockázattól való idegenkedésének mértékétől függ, hogy nyitott pozícióinak a bővítésére vagy szűkítésére törekszik-e. 3.93 A forward és a futures ügyletek A határidős ügyletek történhetnek szabványosított formában vagy anélkül. A szabványosított határidős ügyleteket nevezik futures ügyleteknek. A futures és a forward piac között a legfontosabb különbség, hogy a forward piac minden nap más áruval (vagyis más időpontra vonatkozó ügylettel) kereskedik, a futures piac mindennap ugyanazzal (vagyis azonos időpontra vonatkozó ügylettel, amíg az adott időpontot el nem érik). A A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 123 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 124 ► forward piac mindig ugyanolyan időtávra dolgozik, a futures piac mindig ugyanazokra az időpontokra.

A forward piacon a tejesítés időpontja mindig más, ezért mondhatjuk, hogy más áruval kereskedik A forward piaci spekuláció tárgya a lejáratkori prompt árfolyam nagysága. Aki határidőre vásárol azt reméli, hogy lejáratkor drágábban tudja eladni a határidős terméket, mint a mostani határidős árfolyam, amin vásárol. Aki határidőre elad, abban bízik, hogy lejáratkor olcsóbban tudja megvásárolni a leszállítandó árut, mint amilyen árfolyamon eladta A futures piaci spekuláció tárgya többnyire valamely későbbi – de még a lejárat előtti – időpont futures árfolyama. A futures piaci spekuláns – mivel a vállalt pozíciót a szabványok és a klíringház miatt könnyű lezárnia általában még lejárat előtt – a pozíció lezárásakori futures árfolyam és a pozíció létrehozásakor érvényes futures árfolyam különbözeteként realizálja nyereségét. Spekulációja arra irányul, hogy e két árfolyam eltérése a

lejáratig valamikor kellő nyereséget biztosit számára. A futures piacon nagy a likviditási követelmény. Ezt úgy igyekeznek elérni, hogy mesterségesen koncentrálják a keresletet, azaz nem mindenfajta értékpapír és deviza képezheti a kereskedés tárgyát és főként nem tetszőleges időpontra. Mivel nem lehet tetszőleges időpontra devizát vásárolni, ezért akinek egy köztes időpontban van szüksége devizára, az kénytelen egy közeli időpontra vásárolni Ha például valakinek februárban van szüksége jenre, de csak márciusra vehet, akkor februárban eladja a futures piacon a márciusi jent és megveszi a prompt piacon a februárit. A forward piacon előre be lehet szerezni a jövőben szükséges devizát és értékpapírt, a futures piacon csak egy ideiglenes helyettesítőt. Az ilyen ügyletek számára nagyon fontos a folyamatos likviditás, mert ellenkező esetben nem jut hozzá a számára szükséges devizához, nem tudja pozícióját lezárni.

Futures ügyletet ezért rendszerint nem teljesítik, mert nem abban az időpontban van szükségük az árura, amire megkötötték. Ezzel szemben a forward piacon a tejesítés gyakorisága 90 százalékos. A futures ügyleteket az ügynökök kötik egymással a tőzsdén ügyfeleik megbízásából. A napi forgalom befejezésével a tőzsde komputere szembeállítja egymással az egyes ügyletek szereplőit, majd az egyes ügyleteket úgy tartja nyilván a továbbiakban, mintha az eladó a klíringháznak adott volna el, a vevő pedig a klíringháztól vásárolt volna. A klíringház pozíciója mindig semleges marad, mert mindig egyszerre kerül eladói és vevői pozícióba A forward ügyleteket nem tőzsdén kötik, hanem pulton keresztül . A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 124 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 125 ► A

forward és futures piac eltérései forward A kereskedés módja telefonon, kevés vevő és eladó között Az üzlet volumen egyéni igények szerint A teljesítés dátuma rugalmas Az ügylet díja a vételi és az eladási ár közötti marge Biztonsági letét nincs Az árfolyam ügyfelenként eltérő lehet Klíring nincs Árfolyamváltozás nincs napi limit A piac helye a világ minden táján szétszórva A nem teljesítésből a másik fél eredő kockázat viselője az üzlet felmondása az eredeti ügyfélnél, nehézkes hitelforrásokat igénybe vesz az ügyfelek ismerik egymást, közvetlenül egymással kereskednek kik vehetik igénybe nagy ügyfelek a teljesítés gyakori- 90% fölött sága futures tőzsdén, sok eladó és vevő között standardizált standardizált ügynöki díj, nincs külön vételi és eladási ár alacsony mindenki számára azonos naponta korlátozott egy helyen, a tőzsdén a klíringház a piacon, könnyű nem vesz igénybe ügynökön

keresztül széles közönség 1% alatt 3.94 Az opciós ügyletek Az opciós szerződések a futures ügyletekhez hasonlóan a tőzsdén jönnek létre azzal, hogy a vevő és az eladó megegyezik egymással az adásvételben az adott, éppen érvényes piaci ár mellett, azaz egyidejűleg vállalnak azonos nagyságú, de ellenkező irányú nyitott pozíciót. A pozíciók vállalását és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 125 ► Pénzügytan Az értékpapírok és az értékpapírpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 126 ► lezárását teszi gyorssá és egyszerűvé a tőzsdei szabályok és a klíring alkalmazása. Az opciós szerződések is szabványmennyiségekre, ún kötésegységekre szólnak és szabvány lejárati időpontra vonatkoznak, ahol a kötések nagysága és lejárata általában összehangolt a futures kötésekkel A kereslet-kínálat ingadozása a futures

szerződéseknél a kötési árfolyam változásában jelentkezik, az opciós ügyleteknél a kötési árfolyamok is rögzítettek, és az opció vásárlója által fizetett díj, a prémium nagyságának változása hozza összhangba a keresletet a kínálattal. Az opciós és határidős ügyletek között a legfontosabb eltérés az, hogy a határidős ügyletnél a lejáratkori prompt árfolyamtól függetlenül megtörténik az adásvétel. Az opciós ügylet esetében azonban csak akkor valósul meg, ha a prompt árfolyam magasabb, mint a kötési árfolyam. Ha a prompt árfolyam alacsonyabb, mint a kötési árfolyam, akkor a vételi opció jogosultja nem köteles vásárolni, az eladási opció jogosultja pedig nem köteles eladni a kötési árfolyamon. Az opciós tőzsdéken egyidejűleg egyszerre több kötési árfolyamot jegyeznek, amelyek egyenlő lépésközökben növekedve fogják közre az aktuális prompt árfolyamot. Ha a prompt árfolyam drasztikusan elmozdul,

akkor új kötési árfolyamot vesznek fel a listára. Az opciós és a futures ügyleteket származékos termékeknek hívják, mert közvetetten testesítik meg a követeléseket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 126 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 127 ► 4. Nemzetközi pénzügyek A nemzetközi pénzügyi rendszer az országok közötti pénzügyi kapcsolatok, valamint az ezen kapcsolatokat szabályozó megállapodások és intézmények összessége. A nemzetközi pénzügyi rendszer működését meghatározza a valuták országok közötti cseréje, az árfolyamok alakulása, a nemzetközi fizetési formák, szokások, a nemzetközi tőkepiac működése valamint az ezeknek keretet adó intézményrendszer Ebben a részben bemutatjuk a valutaárfolyamok alakulását meghatározó legfontosabb törvényszerűségeket, azok hatását az egyes

országok fizetési mérlegére, valamint a nemzetközi pénzügyi intézményrendszert. A nemzetközi tőkepiac egyes tulajdonságait a pénzügyi piacokkal foglalkozó részben fogjuk elemezni. Nem térünk ki a nemzetközi fizetések technikai ügyleteire, mert azok inkább banktechnikai ismeretek körébe tartoznak. 4.1 Valutaárfolyamok 4.11 Alapfogalmak 4.1 definíció Valutának nevezik egy ország törvényes fizetőeszközét, ha nemzetközi forgalomba kerül. Az árfolyam, egészen pontosan a nominális árfolyam valamely pénzügyi eszköz pénzben kifejezett ára. 4.2 definíció A valutaárfolyam valamely valuta egy másik valutában kifejezett ára. A nominális árfolyam tehát bilaterális (két országra vonatkozó) árfolyam. A valutaárfolyamot kétféle formában lehet felírni: vagy a külföldi valuta egységéhez viszonyítjuk a hazai valutát – ekkor közvetlen árfolyamjegyzésről beszélünk. (Pl 1 $ = 150 Ft) vagy a hazai valuta egységéhez viszonyítjuk

a külföldi valutát (Pl. 1 Ft = 1/150 $) Az utóbbit közvetett árfolyamjegyzésnek nevezik. Az országok többsége a közvetlen árfolyamjegyzést alkalmazza A valutapiac ábrázolásakor a közvett jegyzés estén a kereslet és a kínálat a hazai valutára vonatkozik, az árfolyam pedig a hazai valuta egységére érvényes. Ebben az ábrázolásban a valuta le- és felértékelődése a hazai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 127 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 128 ► valutára vonatkozik, ez egyensúlyi árfolyam éppen olyan irányban mozog, ahogyan a hazai valuta értéke változik. (lásd 41 sz ábra) $/Ft S e D Ft Ft 4.1 ábra A közvetett árfolyamjegyzés A 4.1 ábrán a kereslet és kínálat a forintra irányul A forintot azok a dollártulajdonosok keresik, akik nálunk akarnak vásárolni. Akik forintra akarják váltani

dollárkészletüket, egyrészt azok közül kerülnek ki, akik magyar terméket adtak el külföldön (vagyis az exportőrök), és így dollárbevételük keletkezett. Másrészt azok a dollártulajdonosok keresik a forintot, akik Magyarországon akarnak tőkét befektetni A forintot azok kínálják dollár ellenében, akik dollárért akarnak külföldön vásárolni, (vagyis importálnak), vagy külföldön akarnak tőkét befektetni. A valuta-árfolyam (e) a kereslet és kínálat egyensúlyában alakul ki. Ha a kereslet megnő a forint iránt, akkor a forint felértékelődik – egy forintért több dollárt fognak adni. A fel- és leértékelődés általános értelmű használata tehát a közvetett valutajegyzés esetén a legszemléletesebb. Ugyanakkor a valutajegyzés általában közvetlen formában történik, ezért az ábrázolást is ebben a formában fogjuk végezni. A 4.2 ábrán a kereslet és a kínálat a dollárra vonatkozik, az árfolyam pedig a dollár egy

egységére. Ebben a megközelítésben azok keresik a dollárt, akik forintjukat dollárra akarják váltani, vagyis importálni akarnak vagy külföldön akarnak tőkét befektetni. A dollárt pedig azok kínálják, akik exportból származó bevételüket akarják forintra váltani vagy Magyarországon szeretnének tőkét befektetni. Ebben az esetben a kereslet növekedése a dollár felértékelődését, és a forint leértékelődését eredményezi A későbbiekben ezt a változatot fogjuk használni, ezért kicsit részletesebben elemezzük a változásokat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 128 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató ◄ Vissza 129 ► Ft/$ S e D $ $ 4.2 ábra A közvetlen árfolyamjegyzés A dollár kereslete megváltozik, ha például több importtermékre van szükség a hazai termeléshez, akkor a dollár kereslete megnő, a keresleti

függvény jobbra tolódik. (43 ábra (a) része) A kereslet növekedése miatt a dollár forintban kifejezett árfolyama megnő, a dollár felértékelődik, a forint viszont leértékelődik. A dollár kínálata megváltozik, ha például a kormány adókedvezményekkel serkenti a külföldi tőke beáramlását Ennek hatására a kínálati függvény jobbra tolódik. A dollár forintban kifejezett árfolyama csökken, a dollár leértékelődik, a forint felértékelődik. (43 ábra (b) része) Ft/$ Ft/$ S S S e e e e D D D $ $ $ $ (a) (b) 4.3 ábra Az árfolyam változása 4.3 definíció Devizának a valutára szóló követelést nevezzük A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 129 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 130 ► Egy követelés értékét jelentősen befolyásolja a lejárata, vagyis az az időpont, amikor a követelés valutára

váltható. Egy jövőbeni követelés értékét meghatározza a várható kamatláb nagysága. Az időbeli eltérések hatását a későbbi fejezetekben fogjuk bemutatni. A valuta árfolyamát az azonnali (prompt) devizaárfolyammal érdemes összehasonlítani. A két árfolyam elsősorban a kockázat és a költségek különbsége miatt tér el egymástól A valutaárfolyam valamivel magasabb, mint a devizaárfolyam, mert a valuták őrzése és szállítása költségekkel jár. Emellett nagy a hamisítás kockázata. A prompt devizaárfolyam és a valutaárfolyam azonban csak csekély mértékben tér el egymástól, ezért elméleti elemzéseink során nem különböztetjük meg a kettőt egymástól. 4.1 táblázat Az OTP Bank Rt 2006 július 6-i árfolyamai EgyValuta Valuta Deviza Deviza Közép ség vételi eladási vételi eladási AUD 1 164,13 159,21 169,05 163,31 164,95 BGN 1 143,72 136,53 150,91 143,00 144,44 CAD 1 197,91 191,97 203,85 196,92 198,90

CHF 1 179,08 173,71 184,45 178,18 179,98 CZK 1 9,86 9,37 10,35 9,81 9,91 DKK 1 37,68 36,55 38,81 37,49 37,87 EUR 1 281,10 274,07 288,13 279,98 282,22 GBP 1 404,34 394,23 414,45 402,72 405,96 HRK 1 38,80 36,86 40,74 38,61 38,99 JPY 100 191,13 185,40 196,86 190,17 192,09 NOK 1 35,33 34,27 36,39 35,15 35,51 SEK 1 30,68 29,76 31,60 30,53 30,83 SKK 1 7,32 6,95 7,69 7,28 7,36 USD 1 220,12 214,62 225,62 219,24 221,00 A valutaárfolyamot a bankok háromféle formában jegyzik: vételi-, eladási- és középárfolyamként. Az árfolyamjegyzés az adott közzététel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 130 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 131 ► előtti időszak konkrét ügyleteiben érvényesített árfolyamok súlyozott átlaga. A jegyzés tehát nem konkrét üzleti ár, hanem

tájékoztató jellegű A középárfolyam a vételi és eladási árfolyam átlaga, aminek jelentősége az, hogy ennek segítségével követhetjük nyomon az árfolyamok alakulását. A vételi és eladási árfolyam közötti különbséget árfolyam-marge-nak nevezik, ami fedezi a bank költségeit és nyereségét. A nagyobb bankok közzéteszik nyitó- és záróárfolyamukat is: a nyitóárfolyam az üzlet nyitásakor érvényes árfolyam, a záróárfolyam az utolsó üzleti órában alkalmazott árfolyam. 4.4 definíció A központi bank által közzétett vételi és eladási árfolyamok az adott ország hivatalos árfolyamát jelentik A bankok rendszerint közzéteszik a legfontosabb valuták keresztárfolyamait is. Ezek olyan árfolyamok, amelyek a valuták közötti átváltást jelzik, azok forint-árfolyamai alapján. A kereszt-árfolyamokra akkor van szükség, amikor a gazdasági szereplők valutákat akarnak egymásra átváltani. Példaként bemutatjuk az előbbi

táblázatban megadott középárfolyamok néhány pénznemre vonatkozó kereszt-árfolyamait. A számítás módja a következő: egy eurót 281,10 forintért vásárolhatunk meg. Ha ezt a forintösszeget elosztjuk a svájci frank forintárfolyamával, akkor megkap281,10 juk, hogy mennyi svájci frankot vehetünk 1 euróért. = 1,57 . Ha179,08 sonló számítással az összes valuta keresztárfolyamát meghatározhatjuk. Példaként kiszámoltuk három valuta, az euró, a svájci frank és az USA dollár adott bankra vonatkozó keresztárfolyamait Valutanem EUR CHF USD EUR CHF 1,00 0,63 0,78 USD 1,56 1,00 1,22 1,27 0,81 1,00 Eddig egy valuta vagy deviza nominális árfolyamáról volt szó. Rajta kívül megkülönböztethető még az ún effektív árfolyam Ez a mutató azt is figyelembe veszi, hogy egy ország valutájának az árfolyama – külön megállapodás hiányában – minden más ország valutájával szemben változik. Az effektív árfolyamot az egyes bilaterális

árfolyamok súlyozott átlagaként számítják ki, és a bázisévhez viszonyított indexként fejezik ki. A súlyokat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 131 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 132 ► az egyes valutáknak az adott ország külkereskedelmi vagy nemzetközi fizetési forgalmában elfoglalt részesedése alapján határozhatják meg. A reál árfolyam azt az arányt hivatott mérni, amely mellett a hazai árukat más országok áruira cserélik, nem pedig azt, ahogyan az egyes valutákat cserélik egymásra. A reálárfolyam versenyképességi mutatónak tekinthető A reálárfolyamot úgy kapjuk meg, hogy az effektív árfolyamot, megszorozzuk a hazai és a partnerországok árindexének a hányadosával. A reálárfolyam tehát a szóban forgó ország és a külgazdasági partnerei közötti áralakulás különbségével is számol. A

nemzetközi gyakorlatban a mindenkori elemzés szempontjainak megfelelően sokféle árindexet használnak. A leggyakrabban a fogyasztói és a termelői árindexet, valamint az egységnyi (egy órára jutó) munkaerőköltség-indexet használják. 4.12 Az árfolyamok típusai A valutaárfolyamok jellegét döntően a devizagazdálkodás módja határozza meg. Konvertibilis valuták esetében, azaz a valuta szabad átváltása esetén az árfolyamot a piaci kereslet és kínálat határozza meg. A központi bank a valutaárfolyamot csak úgy képes befolyásolni, ha a valutapiacon intervenciót hajt végre: megfelelő irányú piaci művelettel hat a valutaárfolyamra. Konvertibilis valuták esetében a valutaárfolyam lehet rugalmas (flexibilis vagy lebegő) vagy rögzített (fix). 4.5 definíció Rugalmas árfolyam esetén az árfolyamot a valuta kereslete és kínálata határozza meg Természetesen ebben az esetben is lehetősége van a központi banknak arra, hogy

intervenciókkal hatást gyakoroljon az árfolyamra, de ezek az intervenciók nem egy meghatározott árfolyam fenntartására irányulnak, hanem eseti deviza- vagy külgazdaság-politikai célokat szolgálnak. Ilyenkor a valutapiac szabadon működik, az árfolyamot a kereslet és kínálat egyensúlya határozza meg. Az árfolyam változása a piaci helyzet változását tükrözi Az ábrán jelölt kereslet a belföldieknek dollár iránt megnyilvánuló keresletét fejezi ki, a kínálat pedig a belföldi valutapiacon megjelenő dollár kínálat. Minél alacsonyabb az árfolyam, annál többen akarják forintjukat dollárra váltani. Minél magasabb az árfolyam, annál többen akarják dollárjukat forintra váltani A piaci egyensúlyban éppen annyi forintot akarnak dollárra váltani, amennyi dollárt forintra. Az egyensúlyban tehát a dollár (a valuta) iránti kereslet megegyezik a valutakínálattal az adott ország valuta- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Vissza ◄ 132 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 133 ► piacán. Az egyensúlyi árfolyam akkor változik meg, ha változás történik a keresletben vagy a kínálatban. Ft/$ S e0 D $ $ 4.4 ábra Rugalmas árfolyam Az árfolyamok mozgása a 4.3 ábrán bemutatottnak megfelelően alakul Rugalmas árfolyamok esetén a valuta árfolyama mindig reális, tehát nem lehet se túl-, se alulértékelt. 4.6 definíció Rögzített árfolyam esetén a valutaárfolyam egy előre meghatározott sávban ingadozik a deklarált valutaárfolyam körül. A jegybanki intervenciók biztosítják a valutaárfolyam rögzítését. Ha a piaci árfolyam kilép az előre meghatározott sávból, akkor a jegybank devizapiaci műveletei „térítik vissza” az árfolyamot a deklarált értékhez. A rögzített árfolyam tehát egy piaci árfolyam, de azt nem a valutapiac spontán egyensúlya

határozza meg, hanem a jegybanki intervenciók hatása alakítja ki. A valuta tényleges piaci egyensúlyi árfolyama eltérhet ettől Ft/$ S S intervenció e0 e D $0 $ $ 4.5 ábra Rögzített árfolyam A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 133 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 134 ► A 4.5 ábrán e a jegybank által deklarált árfolyam A piaci hatások következtében a piaci árfolyam e0-ra emelkedik Ekkor a bank növeli a dollár (a valuta) kínálatát, hogy az árfolyam visszatérjen a deklarált szintre. Az ábrán jelölt esetben a rögzített árfolyam mellett a hazai valuta felülértékelt (a dollár pedig alulértékelt), ami a központi bank beavatkozása miatt alakul ki és marad fenn. A piaci hatásokra, a jegybanki beavatkozás nélkül a hazai valuta alacsonyabb értékű lenne, a dollár forint árfolyama magasabb lenne. Ha a deklarált

árfolyam tartósan eltér a piacitól, az feszültséget okoz a valutapiacon, nehézségeket támaszt a jegybanki tartalékokban. A külföldi valuta alulértékeltsége esetén a központi banknak folyamatosan fenn kell tartania a kínálatot, ennek hatására a központi bank tartalékai kimerülhetnek. A külföldi valuta felülértékeltségét folyamatos dollár-felvásárlással lehet biztosítani, ami a tartalékok túlzott felhalmozódásához vezethet. A kereslet vagy a kínálat változása, a keresleti vagy a kínálati függvény eltolódása nem hat közvetlenül a kötött árfolyamra, elsősorban az intervenció mértékét befolyásolja. Ha azonban a piaci árfolyam tartósan eltér a rögzített árfolyamtól, a kereslet vagy kínálat változása tartósnak bizonyul, akkor a jegybank kénytelen lesz megváltoztatni a rögzített árfolyamot. Ekkor beszélünk valuta felértékelésről vagy leértékelésről. Kötött devizagazdálkodás esetén nem működik

legális valutapiac, az árfolyamot hatósági úton állapítják meg. Ebben az esetben a jegybanknak deviza-monopóliuma van: minden valutát és devizát be kell szolgáltatni a jegybanknak és csak a jegybanktól lehet valutát vásárolni. A központi bank az árfolyamot elsősorban nem piaci szempontok alapján határozza meg. A kötött árfolyam rendszerint a külföldi valuta hiányát idézi elő, tartós túlkeresletet teremtve (Természetesen elképzelhető, hogy a kötött árfolyam éppen megegyezik a piaci egyensúlyi árfolyammal, de ez csak véletlen lehet.) A kereslet vagy a kínálat változása az árfolyamot nem befolyásolja, csak a túlkereslet vagy a túlkínálat mértékét Az 1944-es Bretton Wodds-i egyezmény alapján működő aranydeviza-rendszerben fix árfolyamokat alkalmaztak. Ebben a rendszerben az USA kötelezettsége volt az arany dollárban kifejezett árának rögzítése, a többi ország jegybankjainak saját valutájuk dollárban kifejezett

árfolyamát kellett az intervenciós sávon belül tartania. Az aranydeviza-rendszer 1972. évi felbomlása után általánossá vált az árfolyamok lebegtetése, ami azt jelentette, hogy az árfolyamokat döntően a kereslet és a kínálat alakította, nemzeti jegybanki intervenció nélkül. Ez azonban nem mindig „tiszta” lebegtetés. A „piszkos lebegtetés” (dirty A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 134 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 135 ► floating) esetén a jegybankok időről időre interveniálhatnak a devizapiacon, azonban nincs olyan intervenciós kötelezettségük, mint a fix árfolyamok rendszerében. A „piszkos lebegtetés” esetén a jegybanki intervenció célja a spekulánsok elbizonytalanítása 4.2 Árfolyamelméletek A valutaárfolyam a piacon alakul ki. Ettől meg kell különböztetni a paritást, amelyik lehet valamilyen

deklarált árfolyam vagy valamilyen törvényszerűség alapján meghatározott egyensúlyi árfolyam (vásárlóerővagy kamatparitás) 4.21 Deklarált valutaparitások Aranyérmerendszerben az egyes országok érméi közötti átváltást aranysúlyuk arányában végezték. Az aranyérmék aranysúlya arányában kialakuló árfolyamot érmeparitásnak nevezzük. Az érmeparitás egy egyensúlyi árfolyam, hiszen az átváltás nem az érme deklarált aranytartalma, hanem tényleges aranysúlya alapján történt. Az aranystandardban, amikor aranyra beváltható bankjegyek töltötték be a pénz szerepét, az aranyparitás határozta meg az egyes országok bankjegyeinek átváltási arányát. Az aranyparitás a valuták hivatalos aranytartalma alapján meghatározott átváltási arány Az árfolyam az aranyparitás körül ingadozott, a felső és alsó aranypont között, az aranypontmechanizmusnak megfelelően. Az aranyparitás inkább deklarált árfolyam, hiszen a bankjegy

aranytartalmát a bank határozta meg. Az aranydeviza standard idején az aranypontok szerepét az intervenciós pontok vették át. A valuták értékét valamilyen kulcsvalutához kötötték, ezzel meghatározva a valutaparitást. Az árfolyamok valutaparitás körüli ingadozását a jegybankok intervenciói biztosították. A valutaparitás tehát egy deklarált árfolyam. Ha a valutaárfolyam rugalmas, akkor a valutaparitást – vagyis az egyensúlyi árfolyamot – valamilyen gazdasági törvényszerűség alapján lehet meghatározni. Ezek közül legkézenfekvőbb, a kereslet és kínálat alakulása Az igazi kérdés azonban az, hogy mi határozza meg a valuta keresletét és kínálatát, vagyis milyen összefüggések és törvényszerűségek miatt változik az árfolyam. A valutaparitást meghatározó gazdasági összefüggésekre vonatkozóan többféle megközelítés született A következő részben ezekről az elméletekről adunk rövid áttekintést. A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 135 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 136 ► 4.22 Vásárlóerő-paritás A vásárlőerő paritás klasszikus elmélete szerint az árfolyam szintje a valuták vásárlőerő-arányához igazodik. Ha A valuta egy egységéért kétszer annyi árut tudunk vásárolni A országban, mint B valuta egységéért B országban, akkor A valuta 2B valutára cserélődik. Ez a megközelítés kizárólag a nemzetközi árumozgások alapján magyarázza a valutaárfolyamok alakulását. A vásárlóerő-paritás érvényesülésének az a feltétele, hogy az egyes termékeknek egységes ára alakuljon ki Ha a külkereskedelem teljesen szabad, akkor az árak kiegyenlítődnek az egyes piacokon. Ha valamely piacon alacsonyabb ár alakul ki, akkor a kereslet erre a piacra terelődik, így az árak növekednek A magasabb árú piacon a

kereslet csökken, ezért csökken az ár – az árak egy egységes ár felé közelednek. Az egységes ár kialakulása az árak és az árfolyamok között szoros kapcsolatot teremt. Az árfolyamok tehát az árak arányához igazodnak A vásárlőerő-paritás elméletének két változata létezik: az abszolút és a relatív. Az abszolút felfogás szerint az árfolyamot az határozza meg, hogy a mindkét országban megvásárolható áruk és szolgáltatások azonos mennyiségét milyen valutamennyiségekért lehet megvásárolni. Ha A országban a termékek ára fele annyi A valutában kifejezve, mint B ország árai B ország valutájában kifejezve, akkor az árfolyam: B = 1/2 A, ha A a hazai, B a külföldi valuta. A továbbiakban a külföldre vonatkozó értékeket *-gal fogjuk megkülönböztetni a hazaitól. A vásárlóerő-paritás abszolút változata esetén a valuta hazai pénzben kifejezett árfolyamát a következő képlettel határozhatjuk meg: s A/ B = PA

(1) P*B Ha például belföldön egy termékmennyiséget 1000 forintért tudunk megvásárolni, Svájcban pedig ugyanezen termékmennyiséget 10 svájci frankért, akkor a svájci frank forintárfolyama 1000/10 = 100 Ft/CHF, vagyis 1 CHF árfolyam 100 forint. Rugalmas árfolyam esetén az árak változása határozza meg az árfolyam változását. Ha például a belföldi árak 20 százalékkal növekednek, míg Svájcban változatlan az árszínvonal, akkor a valutaárfolyam 1200/10 = A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 136 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 137 ► 120 Ft/CHF-re növekszik, a hazai valuta leértékelődik. Ennek oka az, hogy a svájci vevők most 1200 forintért kapják meg ugyanazt a terméket, amit korábban 1000 forintért, ezért csökkentik vásárlásaikat, a frank kínálata csökken, ami az árfolyam növekedését idézi elő. A

hazai importőrök növelni fogják a behozatalt, mert átmenetileg olcsóbban tudnak Svájcban vásárolni. Ezért növelik a svájci frank keresletét, ami ugyancsak az árfolyamot növeli A hazai valuta végső soron az árváltozás mértékével leértékelődik A vásárlőerő-arány meghatározása látszólag egyszerű feladat. A konkrét számítások azonban több elvi és gyakorlati problémát vetnek fel Egy súlyozott nemzetközi árindexet kell számolni, ahol az eredmény nagyban függ attól, hogy a termékek mely körére terjesztjük ki a számítást (a teljes termelésre vagy csak a külkereskedelembe kerülő termékekre), milyen típusú árakat veszünk figyelembe (nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi árakat), és milyen súlyokat használunk. További gondot okoz, hogy a termékek túlnyomó többsége nem homogén, így nem találunk összehasonlítható árakat Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a nemzetközi kereskedelem költségei lényegesen

eltérítik egymástól az egyes piacok árait, így nem érvényesülhetnek az egységes árak, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a módszer alkalmazhatóságát. A vásárlóerő-paritás elméletének relatív változata szerint az árszínvonalak összehasonlításával csak nagyon bizonytalan információkhoz juthatunk az árfolyamokra vonatkozóan. Az árszínvonalak változásának összevetésével azonban meghatározhatjuk az árfolyam változásának irányát és ütemét. A vásárlóerő-paritás relatív változata szerint az árfolyam változásának ütemét a két ország árindexének aránya határozza meg: st s t −1 Pt P = t −∗1 Pt Pt∗−1 (2) Ezen megközelítés szerint ha mondjuk a belföldi árak kétszeresére növekednek, a külföldi árak pedig nem változnak, akkor az árfolyam a kétszeresére nő, a külföldi valuta felértékelődik, a hazai pedig leértékelődik. Az árfolyam változása tehát az inflációs ráták eltéréseit tükrözi.

Ha a két ország inflációs rátája megegyezik, akkor az árfolyam nem fog változni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 137 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 138 ► Ha például a belföldi árak 25 százalékkal növekedtek, a svájci árak pe1,25 dig csak 5 százalékkal, akkor a svájci frank forint árfolyama = 119 , 1,05 re nő, vagyis 19 százalékkal több forintot kell adni egy márkáért. Az abszolút verzió elfogadása egyben a relatív verzió elfogadását is magában rejti, hiszen az abszolút árak változása határozza meg az árfolyam változását is. A relatív verzió elfogadása azonban nem jelenti az abszolút verzió elfogadását is, mert nem teszi szükségessé az egységes árak létét. Hosszabb távon az árfolyamok változását nagymértékben meghatározzák az inflációs ráták, de rövid távon ilyen közvetlen

kapcsolat nem mutatható ki, mert az árfolyamra jelentős mértékben hatnak a piaci, pénzügyi tényezők. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél erőteljesebb az infláció, annál tisztábban érvényesül a vásárlóerő-paritás. A magas inflációs rátájú országok valutájának árfolyama és a relatív inflálódás mértéke között igen szoros korreláció érvényesül, míg a viszonylag stabil árszínvonalú országokban az árfolyamszint változását döntően nem az árszint relatív változása határozza meg. Az utóbbi esetben a termékek árarányai játszanak meghatározó szerepet: ahol nagyobb arányban szerepelnek a forgalomban az átlagosnál gyorsabban növekvő árú termékek, ott a valuta leértékelődésére kerülhet sor, az átlagos inflációs ráták egyezősége ellenére is. Vágtató infláció esetén az árak arányai gyakorlatilag nem befolyásolják az árfolyam változását. Minél hosszabb távon elemezzük az

árszínvonal-változás és az árfolyamváltozás kapcsolatát, annál közvetlenebb és egyértelműbb kapcsolat mutatható ki a két tényező között. Az árszínvonal-változás ugyanis csak hosszabb távon válik világossá és egyértelművé, így ennek hatása elnyomja a rövid távú tényezők hatását. A vásárlóerő-paritáson alapuló árfolyam-elmélet legnagyobb hiányossága az, hogy az árfolyamot egyetlen tényező, a nemzetközi kereskedelem alapján kívánja magyarázni. A valuta vásárlóereje időben és térben is változó fogalom A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jellege, az országok közötti gazdasági-pénzügyi kapcsolatok szerkezete dönti el, hogy egy nemzeti valuta vásárlóereje hogyan definiálható. Napjainkban a valuta vásárlóereje csak komplexen értelmezhető: milyen mennyiségű áru és szolgáltatás megszerzését teszi lehetővé az adott valuta, valamint milyen befektetési lehetőségeket lehet szerezni vele. Mivel a valuta

keresletének egyik legfontosabb tényezője a tőkebefektetés, ezért az árfolyamok egyen- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 138 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 139 ► súlyi értékét meghatározó paritás meghatározása során sem hagyhatjuk figyelmen kívül ennek szerepét. A vásárlóerő-paritást viszont csak az árszínvonalak összehasonlításával számítják, így kizárólag a nemzetközi kereskedelem alapján határozzák meg a valutaparitást Az elmélet érvényességével szemben gyakran hivatkoznak arra is, hogy figyelmen kívül hagyja az árfolyamnak a belső árakra gyakorolt hatását. Egy kis ország esetében az árfolyam alakulása befolyásolja a hazai árszintet, illetve annak változását. Ezért az árszínvonal változása és az árfolyam kapcsolatában a belső inflációs rátát nem tekinthetjük független

változónak. Nagyobb országok esetében az árfolyam a külföldi országok árszintjére is hatással van, így a három tényező körkörös kapcsolatban áll egymással, változásukat csak szimultán lehet meghatározni, az inflációs rátákból nem vezethetjük le az árfolyam változását 4.23 Kamatparitás A kamatparitás elmélete a készpénz- és határidős árfolyamok közötti kapcsolatot használja fel a valutaparitás magyarázatára. A kamatparitás megértése érdekében először a kézpénz- és határidős árfolyamok fogalmával kell megismerkednünk A készpénz (más néven: prompt- vagy spot-) árfolyam olyan valutavagy deviza adásvételre vonatkozik, amikor az ügyfelek 2 napon belül lebonyolítják a tranzakciót és rendelkeznek a valutával vagy devizával. A határidős (vagy termin-) árfolyam azokra az ügyletekre érvényes, amelyek megkötése és teljesítése egymástól időben elválik (2 napnál több, de legfeljebb egy év telik el

közöttük). A határidős árfolyam a teljesítés időpontjára vonatkozik. 4.7 definíció A ma megkötött, de a jövőben egy meghatározott időpontban (vagy időpontig) teljesítendő ügyletekre ma érvényes árfolyam a határidős árfolyam. A határidős ügylet esetén az árfolyamot két prompt árfolyam határozza meg: a kötés idején érvényes és a teljesítés időpontjára várható árfolyam. A határidős árfolyamot a belföldi és a külföldi kamatláb, valamint a jövőre vonatkozó várakozások határozzák meg. A kamatparitás elmélete a határidős árfolyamok, a készpénzes árfolyamok valamint a kamatláb eltéréseit kapcsolja össze egymással. A kamatparitás lényegét úgy érthetjük meg legkönnyebben, ha tisztán tőkebefektetési ügyletként kezeljük a devizaügyletet, és első lépésben fi- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 139 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 140 ► gyelmen kívül hagyjuk a spekulációt, valamint a jövőbeni fizetési kötelezettségek miatti ügyleteket. Egy pénztőke tulajdonos konvertibilis valutájú országban szabadon dönthet arról, hogy pénzét belföldön vagy külföldön kamatoztatja-e. Számításainkat és elemzéseinket a legkisebb kockázattal járó befektetések kamatlába alapján végezzük, nevezetesen az államkötvények kamatlába és/vagy a betéti kamatlábak alapján. A belföldi kamatlábat rD -vel jelöljük (D = Domestic = hazai), a külföldit pedig rF -vel (F = Foreign = külföldi). A tőketulajdonos belföldön befektetve pénzét az időszak végére (t időpontban) ( 1 + rD ) jövedelemre tehet szert egységnyi befektetés után. Ha induláskor pénzét külföldön akarja befektetni, akkor hazai pénzét először az induláskor érvényes prompt árfolyamon (s) átváltja valutára, és ezt kamatoztatja külföldön. Egységnyi

hazai pénz ekkor 1/s összegű külföldi valu1 tát jelent, amiből az időszak végére ( 1 + rF ) összegű jövedelemre tehet s szert külföldi valutában. Ezt a két jövedelmet kell összehasonlítani Az összehasonlításnál szerepet játszik, hogy a jövőben kapott jövedelmet már nem azon az árfolyamon lehet hazai pénzre váltani, mint amely induláskor érvényes volt. A kamatparitás alapján számított árfolyamot a kamatarbitrázs ügyletek jellege és kimenete határozza meg Arbitrázs ügylet minden olyan ügylet, amely az egyes piacokon meglévő ár-, árfolyam- és kamatlábkülönbségek alapján igyekszik a várható jövedelmet maximalizálni. A kamatarbitrázs az egyes befektetési formák – jelen esetben az egyes országokbeli befektetések – kamatláb-különbözetei alapján igyekszik a lehető legnagyobb bevételre törekedni. A befektetés ott történik, ahol a kamat nagyobb jövedelmet eredményez. A kamatarbitrázs alapvetően kétféle lehet:

fedezett és fedezetlen (vagy nyitott) arbitrázs ügylet. Elsőként a két ügyletet külön vizsgáljuk meg, majd összesítjük hatásukat az árfolyamokra. A két ügylet között az eltérés abból adódik, hogy milyen árfolyamon váltják vissza hazai pénzre a külföldön szerzett jövedelmet. A fedezett kamatparitás Fedezett kamatarbitrázs ügylet esetén a befektető már az induló időpontban megköti a jövőbeni átváltásra vonatkozó ügyletet. A t időpontban esedékes valuta-bevételére az induláskor megköti a határidős szerződést az induláskor érvényes f határidős árfolyamon. Az időszak vé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 140 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 141 ► f ( 1 + rF ) összegű hazai pénzösszeggel rendelkezik egységnyi s befektetés után. Ebben az esetben nem kell számolnia az árfolyamok

változásából származó kockázattal Minden befektető azt a megoldást fogja választani, amelyik a nagyobb jövedelmet eredményezi. Ha belföldön magasabb jövedelemre tesz szert, f ( 1 + rF ) , akkor csökken az adott valuta kereslete, és vagyis 1 + rD > s csökken a prompt árfolyam. Ezzel a külföldi befektetés jövedelmezősége közelit a belföldihez. Az árfolyam mindaddig változik, míg adott kül- és belföldi kamatlábak mellett egyensúly nem alakul ki a valutapiacon, ami mellett a külföldi és belföldi befektetés jövedelmezősége megegyezik. Ha az induló árfolyam mellett a külföldi jövedelmezőség lesz nagyobb, akkor ellentétes irányú árfolyam-változás hozza egyensúlyba a valutapiacot. Hasonlóképpen levezethetjük a jövőbeni árfolyam változását is Egyensúly esetén tehát: gén tehát 1 + rD = f ( 1 + rF ) s (3) Ebből fejezzük ki a határidős és a prompt árfolyam arányát! f 1 + rD = s 1 + rF Ha az egyenlet mindkét

oldalából levonunk egyet és elvégezzük az öszszevonásokat, akkor a következő eredményt kapjuk: f − s rD − rF = , s 1 + rF ami közelítőleg megegyezik: f −s ≈ rD − rF s (4) Az (f-s)/s érték a terminárfolyam eltérését fejezi ki a promptárfolyamtól, a promptárfolyam százalékában. Ha ez az érték pozitív, akkor határidős prémiumnak nevezzük, ha negatív, akkor határidős diszkontról beszélünk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 141 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 142 ► A határidős prémium akkor alakul ki, ha a belföldi kamatláb nagyobb, mint a külföldi. Ekkor a határidős ügyletek iránti kereslet csökken, a terminárfolyam növekszik. Ezzel a határidős prémium kiegyenlíti a belföldi kamatláb többletét Határidős diszkont akkor jön létre, ha a külföldi kamatláb magasabb a hazainál.

Ekkor a prompt árfolyam magasabb, mint a határidős, ami ellensúlyozza a külföldi kamatláb többletét. A fedezett kamatparitás alapján tehát a két ország kamatlábkülönbözete határozza meg a határidős- és a prompt árfolyam eltérését. Szabad átváltás és szabad tőkemozgás esetén a valutapiac biztosítja ezt az árfolyam-arányt. A fedezetlen kamatparitás A fedezetlen kamatarbitrázs esetén nem kötik meg az induló időpontban a visszaváltási devizaügyletet, hanem a befektetés lejártakor, a t időpontban váltják vissza a valutát hazai pénzre az akkor érvényes prompt árfolyamon (st árfolyamon). Az ügylet ilyenkor kockázati elemet is tartalmaz, hiszen t időpont prompt árfolyama bizonytalan. A befektetők akkor választják ezt a megoldást, ha arra számítanak, hogy st nagyobb lesz, mint a jelenlegi terminárfolyam (f). A külföldön várható jövedelem ebben az esetben hazai pénznemben: st ( 1 + rF ) . s A befektető végső soron

három lehetőség közül választhat: a hazai befektetés, a fedezett kamatarbitrázs ügylet és a fedezetlen kamatarbitrázs ügylet közül. A piaci mozgások a három érték kiegyenlítődése irányában hatnak, az árfolyamok mozgása kiegyenlíti a kamatkülönbségeket. Ennek következtében az egyensúlyi árfolyamok úgy alakulnak, hogy st közelít f értékéhez. vagyis a prompt árfolyam közelít az előző időszak határidős árfolyamához. Ellenkező esetben a várható profitok eltérőek lesznek, ami a valuta keresletét vagy kínálatát változtatva hatással lesz az árfolyamokra. Az egybeesés azonban nem lehet soha teljes, hiszen a különböző határidejű terminárfolyamok is eltérhetnek egymástól, valamint a spekulációs hatások miatt a végső promptárfolyam jelentősen eltérhet a korábbi időszak terminárfolyamától. Ennek ellenére f -t az st -re vonatkozó piaci előrebecslésnek tekintik A devizapiaci egyensúly esetén a várható

árfolyam- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 142 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 143 ► változás megegyezik a belföldi és a külföldi nominális kamatláb különbségével: st − s ≈ rD − rF s (5) A kamatparitás, vagyis a hazai és a külföldi kamatláb aránya illetve eltérése meghatározza a határidős árfolyam és a prompt árfolyam, a jövőben várható prompt árfolyam és a mai prompt árfolyam, valamint a jövőben várható prompt árfolyam és a határidős árfolyam kapcsolatát. 4.24 Tőkepiaci elméletek A vásárlőerő-paritáson és a kamatparitáson alapuló elméletek alkalmazhatóságát a nemzetközi pénzügyi piacok ingadozásai megkérdőjelezték: a valutaárfolyamok sokkal gyorsabban és jelentősebben ingadoztak, mint az árarányok vagy a kamat-különbözetek. Ezért a modern elméletek az utóbbi

évtizedekben a pénzpiacok egészét, a jövedelmek alakulását és portfolió-hatásokat is igyekeznek figyelembe venni Ezek közül legelterjedtebbek az úgynevezett monetáris elméletek, amelyek a hazai és a külföldi ország teljes pénzpiacának alakulása alapján igyekeznek meghatározni a valutaparitást. Ezen monetáris modellek gondolatmenete a következő: a belföldi árakat és kamatlábat a pénzkereslet és -kínálat egésze határozza meg. A pénzkereslet változik a belföldi jövedelem és kamatláb szerint A pénzpiaci egyensúly meghatározza a belföldi árszintet és kamatlábat. A valutaparitás az így meghatározott értékek országok közötti arányától függ. Ebben szerepet játszik az adott ország pénzkínálata, a megtermelt jövedelem és a kamatláb, illetve ezen keresztül az árszínvonal is. Ha bármelyik tényező a fentiek közül megváltozik, az hatással van a valutaárfolyamra A monetáris modellből fontos következtetések adódnak

a kormányok árfolyam-politikájára vonatkozóan. A monetáris és költségvetési politika minden jelentős változása hatással van a valutaárfolyamra is, és ezen keresztül a fizetési mérleg alakulására. És fordítva: a monetáris és költségvetési politika megfelelő eszköz lehet a valutaárfolyam befolyásolására Ezt a megközelítést a tőkepiac működésének kockázati tényezőit bekapcsolva egészítik ki a portfolió-modellek. Az ilyen modellek azt feltételezik, hogy a belföldi és a külföldi befektetés kockázata eltérő, ezért a kockázati elem is szerepet játszik az árfolyamok alakulásában. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 143 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 144 ► A bemutatott legegyszerűbb árfolyam-modellek is jelzik, hogy a valutaárfolyam alakulása egy sor, egymással is szorosan összefüggő tényező

hatására alakul, amelyek elemzése, felmérése, előrejelzése nem könnyű feladat. Ugyanilyen szerteágazó hatással bír az árfolyam változása: megváltoztatja az export és import nagyságát, összetételét, irányát, árait, a cserearányokat, hatással van a működő-tőkebefektetésekre, a kölcsöntőke ügyletekre és a spekulációs célú befektetésekre Mindezek a tényezők egymást is áthatják, hiszen a határidős ügyletek az export vagy importügyletek alakulását is meghatározhatják. A jelzett változások hatással vannak a belföldi termelésre és foglalkoztatásra, a jövedelmekre, az árszínvonalra, a költségvetés egyenlegére, a hazai kamatlábra. A hatás-mechanizmusok másképpen bontakoznak ki, ha kötött árfolyamok vannak, egyes hatások éppen ellenkező előjelűek is lehetnek. Az árfolyamok és a belső gazdasági viszonyok kapcsolatának elemzésével a nemzetközi gazdaságtan, a nyitott gazdaságok makroökonómiája foglalkozik

A valutáris, pénzügyi döntések meghozatala azonban nem történhet ezen hatásmechanizmusok ismerete és elemzése nélkül, ami jelzi, hogy a pénzügyi döntések rendszerint komplex makrogazdasági ismereteket igényelnek. 4.3 A nemzetközi fizetési mérleg 4.31 A nemzetközi fizetési mérleg fő vonásai Egy ország nemzetközi gazdasági kapcsolatainak alakulását többféleképpen lehet mérni, összesíteni. Az összesítés történhet az áruforgalomra összpontosítva, irányulhat a tőkeforgalomra, a jövedelem-áramlásokra stb. A nemzetközi összehasonlítás érdekében azonban itt is megfogalmazódott az egységes mérés iránti igény, akárcsak a nemzetgazdasági teljesítmények esetében. Az országok nemzetközi kapcsolatairól az IMF ajánlása alapján készítenek összegzést, a fizetési mérleg összeállításával 4.8 definíció A nemzetközi fizetési mérleg (röviden fizetési mérleg) valamely országnak egy meghatározott naptári időszak

(általában egy naptári év) alatt a külfölddel lebonyolított gazdasági tranzakcióit nyilvántartó statisztikai kimutatás. Nemzetközi tranzakciónak tekintünk az adott országban állandó tartózkodással bíró természetes vagy jogi személyei és más országok természetes vagy jogi személyei közötti áru-, szolgáltatás-, jövedelem- vagy tőkeés vagyonmozgást. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 144 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 145 ► Mint minden mérlegnek ennek is két oldala van, tartozik (−) és követel (+). A követel oldalra könyvelik azokat a tételeket, amelyek külföldi valuta bevételét eredményezik, a tartozik oldalra pedig a deviza kiáramlással járó tételek kerülnek. Ennek alapján az áru- és szolgáltatás export, a jövedelmek beáramlása, valamint a kapott egyoldalú átutalások a követel oldalra

kerülnek. Az áru- és szolgáltatás import, a jövedelmek kiáramlása, valamint a nyújtott egyoldalú átutalások a tartozik oldalon kerülnek elszámolásra A pénzügyi mérlegben a követelések növekedése, illetve a tartozások csökkenése – vagyis például a külföldi hitelfelvétel, a működőtőke beáramlása, a hiteltörlesztés – a tartozik oldalra kerül, a követelések csökkenése és a tartozások növekedése – az előbbiekkel ellentétes irányú tőke- és vagyonmozgás – a követel oldalon kerül elszámolásra. A fizetési mérleg 5 részből áll: Folyó fizetési mérleg Tőkemérleg Pénzügyi mérleg Tévedések és kihagyások Nemzetközi tartalékok változása A folyó fizetési mérleg a reálgazdasági transzakciókat (az áruforgalomhoz és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó ügyleteket), a tőkebefektetések tulajdonlásához kapcsolódó – kamat és osztalék – jövedelmeket, a munkavégzésből származó jövedelmeket és a

viszonzatlan folyó átutalásokat veszi számba. A tőkemérleg a viszonzatlan tőkeátutalásokat és a nem-termelt, nempénzügyi eszközök tulajdonjogának (vagyis a szellemi tőke) értékesítéséhez kapcsolódó bevételeket és kiadásokat tartalmazza. A folyó fizetési mérleg egyenlege az ország külfölddel szembeni megtakarítói pozícióját tükrözi, míg a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlege az ország külfölddel szembeni finanszírozási igényét, illetve finanszírozási képességét fejezi ki. A pénzügyi mérleg azt mutatja, hogy a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes aktívuma milyen pénzügyi eszközök változásában testesül meg, illetve hiányát mely pénzügyi eszközök finanszírozzák. A pénzügyi mérleg funkcionális bontásban tartalmazza a tőkeműveleteket, azaz megkülönbözteti a közvetlen tőkebefektetések, a portfolió befektetések, az egyéb befektetések forgalmát. Az 1996 előtti

táblázatokban tőkemérlegnek nevezett fizetési mérleg rész 1996 után pénzügyi mérleg elnevezéssel szerepel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 145 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 146 ► A tévedések és kihagyások sora a statisztikai felmérésből származó hibákat korrigálja. A felmérés során ugyanis többféle valutában lebonyolított tranzakciókat kell egységesíteni, többféle adatszolgáltató adatait kell összesíteni, ami természetszerű eltérésekhez, hibákhoz vezet. A tévedések és kihagyások összegét úgy kapják meg, hogy a pontosan megállapítható tartalékváltozás és a statisztikából számított érték közötti eltérést korrigálja. A nemzetközi tartalékok változása a jegybanki tartalékok változását tartalmazza. Ennek nagysága mindig pontosan megegyezik az első négy rész egyenlegével. A

nemzetközi tartalékok közé a jegybank azon likvid eszközei tartoznak, amelyeket a monetáris hatóság fizetési problémák esetén közvetlenül fizetésre fordíthat. Az elmondottakból következik, hogy a kimutatás teljes egésze mindig egyensúlyt mutat, hiszen a tartalékok szükségszerűen annyival változnak ellentétes előjellel, amennyi a teljes fizetési mérleg egyenlege. 4.32 A folyó fizetési mérleg A folyó fizetési mérlege négy alapvető részből áll: a külkereskedelmi mérlegből, a szolgáltatások mérlegéből, a jövedelemáramlásokból valamint a viszonzatlan átutalások (transzferek) mérlegéből. A szolgáltatásokkal kapcsolatos nemzetközi fizetési mozgások hét kategóriára oszlanak, melyek közül vitathatatlanul legfontosabb az idegenforgalom, azt követik a kereskedelemhez kapcsolódó majd a technikai és kulturális szolgáltatások. A jövedelmek egyenlege magában foglalja az egy évnél rövidebb ideig alkalmazottak díjazásán

kívül a közvetlen tőkebefektetések jövedelmeit is, melyek különböző címeken átutalt jövedelmeket tartalmaznak, ide sorolható például a tulajdonosi hitelek kamata, valamint a portfolió és egyéb befektetések jövedelme. A viszonzatlan folyó átutalások között olyan egyoldalú pénzátutalások szerepelnek, melyek általában valamilyen segély vagy adomány formájában érkeznek a címzetthez, visszafizetési kötelezettség nélkül. 4.33 A pénzügyi mérleg A pénzügyi mérlegben kerülnek feltüntetésre a nemzetközi tőke-, hitel- és pénzmozgások. A pénzügyi mozgásokat azok jellege szerint csoportosítva könyvelik, vagyis külön tüntetik fel a közvetlen tőkeberuházásokat, a portfolió-beruházásokat, és a különböző lejáratú hiteleket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 146 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 147

► A külföldön történő közvetlen tőkebefektetéseket a fizetési mérleg tartozik oldalára könyveljük, hiszen ez növeli az országból történő valutaés/vagy devizakiáramlást. Szintén a mérleg tartozik oldalán kerülnek elkönyvelésre a külföldön vásárolt értékpapírok, részvények és egyéb tulajdonosi részesedések Ide tartoznak a nyújtott hitelek és a külföldre irányuló egyéb átutalások Természetesen a külföldi befektetők belföldi értékpapír-vásárlásait és egyéb belföldi tulajdonosi részesedéseit ennek megfelelően a mérleg követel oldalára könyveljük A portfolió-befektetések négy csoportra oszthatók. Ide tartoznak a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok, a kötvények, a pénzpiaci eszközök és a pénzügyi derivatívák. Minden olyan tranzakció, amely az országból történő valuta- vagy devizakiáramlással jár, a mérleg tartozik oldalára könyvelendő, a pénzbeáramlásokat a követel oldalon

tartjuk nyilván Ha például belföldi jogi vagy természetes személyek külföldi kötvényt vásárolnak, akkor a tartozik oldalra vezetjük pénzmozgásaikat, ha ennek ellenkezője történik, vagyis külföldiek vesznek magyar vállalatok kötvényeiből, akkor a követel oldalt növeljük megfelelő mértékben. A pénzügyi mérleg egyéb befektetések elnevezéssel iktatja soraiba a folyósított kölcsönöket, megkülönböztetve az egy évnél nem hosszabb lejáratú és az egy éven túli lejáratú befektetéseket. A nyújtott hitelek és a beáramlott külföldi értékpapírok ellenértéke a mérleg tartozik oldalára könyvelendő, a kapott hitelek és a kiáramlott hazai értékpapírok ellenértéke a követel oldalon kerül feltüntetésre. 4.34 Jegybanki tartalékváltozások A jegybanki tartalékok változása tartalmát tekintve a pénzügyi műveletek közé tartozik. Ennek ellenére a fizetési mérlegben kiemelik onnan, és önálló sorban tüntetik fel.

Ennek az oka az, hogy a jegybanki tartalék változása hozza egyensúlyba a teljes mérleget: a folyó mérleg, a tőkemérleg és a pénzügyi mérleg együttesen nincs egyensúlyban, akkor a jegybanki tartalékok éppen annyival változnak, amennyi a fentiek eltérése. A fizetési mérleg egyenlegét ezért a jegybanki tartalékok változása nélkül értelmezzük Aktív fizetési mérleg esetében a jegybanki tartalékok növekednek, vagyis növekednek tartozásai más jegybankokkal szemben. (Ne feledjük, hogy a banki könyvelés éppen tükörképe a gazdasági szereplőkének!) Ezért a teljes fizetési mérleg pozitív egyenlegének megfelelő összeg a fizetési mérleg tartozik oldalán megjelenik a tartalékváltozás sorában. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 147 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 148 ► Passzív fizetési mérleg esetén

éppen fordított a helyzet: a jegybanki tartalékok csökkennek, azaz a jegybank követelései növekednek, a teljes fizetési mérleg negatív egyenlegének megfelelő összeg kerül a tartalékváltozás követel oldalára. Ennek következtében a fizetési mérleg, mint minden pénzügyi mérleg, mindig szükségszerűen egyensúlyban van. Más kérdés azonban, hogy az egyensúlyt mi teremtette meg. A mérlegegyenleg – a fentiekből adódóan – mindig a teljes fizetési mérleg sorában lévő egyenleget jelenti, vagyis a tartalékváltozás nélküli értéket. Példaként bemutatjuk Magyarország 2005. évi fizetési mérlegének fő sorait. Magyarország nemzetközi fizetési mérlege, 2005 millió euró 1. Áruk, egyenleg 2. Szolgáltatások egyenleg 3. Jövedelmek egyenleg 3.1 Egy évnél rövidebb ideig alkalmazottak díjazása,egyenleg 3.2 Közvetlen tőkebefektetések jövedelmei, egyenleg 3.3 Portfolió befektetések jövedelmei, egyenleg 3.4 Egyéb befektetések

jövedelmei egyenleg 4. Viszonzatlan folyó átutalások, egyenleg I. Folyó fizetési mérleg egyenlege (1+2+3+4) II. Tőkemérleg egyenlege (5+6+7) III. Pénzügyi mérleg egyenlege (8+9+10) * 8. Közvetlen tőkebefektetések egyenlege 9. Portfolió befektetések 10. Egyéb befektetések egyenlege IV. Tévedések és kihagyások egyenlege V. Teljes fizetési mérleg egyenlege (I+II+III+IV) VI. A nemzetközi tartalékok változása -1 610 448 -5 558 102 -4 056 -1 284 -320 195 -6 525 711 11 750 4 184 3 447 4 120 -2 028 3 908 -3 908 * a nemzetközi tartalékok változása nélkül Forrás: MNB, Statisztikai főosztály A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 148 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 149 ► 4.4 A nemzetközi fizetésimérleg és a valutaárfolyamok Egy ország nemzetközi fizetési mérlegének egyenlegét jelentősen befolyásolják a valutáris

folyamatok és a valutaárfolyam alakulása. A fizetési mérleg egyenlege hatással van a belső egyensúlyra is, ami nyitott gazdaság esetén akár meghatározó szerepet is kaphat Ezért elengedhetetlen annak ismerete, hogyan hat a valutaárfolyam változása a fizetési mérlegre és ezen keresztül a gazdaság egyéb egyensúlyi folyamataira is. Ebben a részben ezeket a hatásokat fogjuk röviden áttekinteni. A fizetési mérleg és az árfolyamok kapcsolata kétirányú: egyrészt a fizetési mérleg egyenlege hatással van a valuta keresletére és kínálatára, ezen keresztül az árfolyamra. Ugyanakkor az árfolyam változása hat a fizetési mérleg alakulására, mert megváltoztatja a valuta ki- és beáramlását Az előbbi összefüggés elsősorban rugalmas árfolyamok esetén valósul meg, az utóbbi döntően rögzített árfolyamok esetén. Célszerű tehát a kétféle árfolyamot megkülönböztetve vizsgálnunk a folyamatokat 4.41 A fizetési mérleg

egyensúlyát megteremtő automatizmusok A valutapiac szabad mozgása tükrözi az ország fizetési mérlegének helyzetét és a valutaárfolyam változásán keresztül tereli a nemzetközi kapcsolatokat a fizetési mérleg egyensúlya irányába. Ezt a kapcsolatot legegyszerűbben a külkereskedelem alakulásán keresztül láthatjuk be Ha egy ország exportja meghaladja az import értékét, akkor az exportból származó valutabevétel növeli a valutakínálatot, a külföldi valuta árfolyama csökken, a hazai valuta felértékelődik. Ennek következtében érdemes lesz többet importálni Az import növekedése a külkereskedelmi mérleget kiegyensúlyozza Ezek a folyamatok azonban csak akkor bontakoznak ki, ha elég rugalmas a valutakereslet. Ha ugyanis a valutakínálat növekedésére az árfolyam nem vagy csak elenyésző mértékben reagál, akkor az import nem, vagy alig fog változni, a fizetési mérleg egyensúlya nem teremtődik meg. Az alábbi ábrán éppen ilyen

helyzet látható A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 149 ► Pénzügytan Nemzetközi pénzügyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 150 ► Ft/$ S S e0 D $ $ 4.6 ábra A rugalmatlan valutakereslet Az exporttöbblet a hazai termelés változásán keresztül is a külkereskedelmi mérleg egyensúlya felé terelheti a gazdaságot. Az export növekedése következtében növekedhet a belföldi termelés, ami növeli az importszükségletet. Ezzel az import is növekszik, ami a külkereskedelem kiegyenlítődésének irányába hat A tőkemérleg egyensúlytalansága is kiválthat olyan árfolyamváltozásokat, amelyek a fizetési mérleg kiegyenlítődését eredményezik. Ha a tőkeimport meghaladja a tőkeexportot, akkor a hazai értékpapírpiacon megnövekszik a kereslet, az árfolyam növekszik, a kamatláb pedig csökken. A csökkenő belföldi kamatláb a hazai befektetők számára

kedvezőbbé teszi a külföldi tőkebefektetést, a tőkeexport növekedni fog, megnő a külföldi valuta kereslete, ezzel árfolyama növekszik. Az árfolyam növekedése pedig további tőkekivitelt eredményezhet A nemzetközi tőkeáramlás tehát a fizetési mérleg kiegyenlítődése irányába hat A fent vázolt folyamtok azonban csak „tökéletes” feltételek esetén bontakoznak ki: teljesen szabad valutapiac, korlátozástól mentes külkereskedelem és tőkeáramlás esetén. Ilyen feltételek azonban csak a tankönyvekben léteznek. Ilyen tiszta, nagyon leegyszerűsített esetekre vonatkoznak azok a megközelítések, amelyek a valutaárfolyam és a fizetési mérleg ellentétes irányú kapcsolatait vázolják fel. Ebben az esetben a rögzített árfolyam megváltoztatásától remélt hatások bemutatásáról van szó Ha egy ország valutáját leértékelik, akkor az exportból származó bevételek hazai pénznemben növekednek, ezért az export növekedni fog. Az

importért viszont több hazai pénzt kell fizetni, ezért a leértékelődés mérsékli az importot. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 150 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 151 ► Az árfolyamok növekedése (a hazai pénz leértékelése) csökkenti a határidős és a prompt árfolyam közötti eltérést, kevésbé lesz érdemes a tőkét külföldön befektetni, a tőkeexport csökken. Ugyanakkor növekszik a külföldiek tőkebehozatala, hiszen számukra éppen ellentétes irányban változik az árfolyam A hazai valuta leértékelődése tehát mérséklően hat a tőkeexportra és serkenti a tőkeimportot Ebből arra következtethetünk, hogy egy leértékelés növeli az ország devizabevételeit, mérsékli a devizakiáramlást. 4.42 A valuta-leértékelés tényleges hatásai A valutaleértékelés nem hagyja változatlanul a belföldi árakat

sem: a leértékelés következtében megdrágul az import, az import termékek belföldi ára növekszik. Ha a belföldi termelés import-tartalma jelentős, akkor ez általános árszint-növekedéshez vezethet, a belföldi értékesítés is kedvezőbbé válik, így a leértékelés export-ösztönző hatása megszűnik. Ugyancsak elvész a leértékelés export-ösztönző hatása, ha ezzel egy időben a belföldi fogyasztás növekszik. A növekvő kereslet ugyanis jövedelmezőbbé teszi a hazai értékesítést is, ami mérsékli az export jövedelmezőségének a leértékelés miatt kialakult előnyét További mérséklő hatás, ha az exporttermékek értékesítését nem lehet a külpiacokon növelni. Ilyenkor a leértékelés csak az exportőrök jövedelmét növeli, de nem jelent nagyobb exportbevételt, a fizetési mérleg pozíciója nem változik. Az exportőrök jövedelmének növekedése nem jelenik meg a beruházások növekedésében sem, hiszen nem érdemes

növelniük a termelési kapacitásokat. A jövedelmek növekedése csak a megtakarításokat növeli A leértékelés következtében dráguló import esetenként a belföldi termelés csökkenéséhez vezethet, ha a hazai értékesítésben nem lehet a növekvő árakat érvényesíteni. Ilyenkor nem az import drágulása, hanem a kínálat csökkenése idéz elő árszínvonal növekedést. Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a leértékelés csak meghatározott feltételek esetén növeli a nettó exportot és javítja a fizetési mérleg pozícióját. Ezek a feltételek a következők: • az export és import kereslet elég rugalmas, tehát a relatív árak változásával változik a kereslet; • a leértékelés nagyobb mértékű, mint a belföldi árszínvonal relatív növekedése; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 151 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 152 ► • a termelési kapacitások növelhetők a növekvő export igényének kielégítésére; • megfelelő intézkedésekkel ellensúlyozzák a leértékelés inflációs hatását; • az import csökkenése nem akadályozza az export növekedését. A külpiaci pozíció változása elsősorban nem a leértékelésből fakadó árelőnyökhöz kapcsolódik: az export növelése attól függ, hogy az ország mit és milyen színvonalon képes termelni. Minél kevésbé képes az ország kielégíteni az export termékek iránti keresletet, annál kevésbé várható a leértékeléstől jelentős és tartós hatás. A leértékelés hosszabb távon kedvezőtlen hatásokkal is járhat: elkényelmesíti az exportőröket, nem kényszerít a gazdasági szerkezet megfelelő átalakítására, a világpiaci igényekhez való alkalmazkodásra. Az árfolyampolitika éppen a valuta túlértékelt pozíciójának fenntartásával szolgálhatja a

gazdaság strukturális átalakulását Az export gazdaságosságának romlása arra kényszeríti a gazdasági szereplőket, hogy költségeiket csökkentsék, a termelés hatékonyságát növeljék. Ez a kényszerítő hatás azonban csak akkor tud kibontakozni, ha a termelők kénytelenek a külső piac felé fordulni, és belföldön nem tudják növelni az értékesítést. 4.43 Az árfolyam-politika és a belső szabályozás Az árfolyam-politika kialakításakor a kormánynak nem csak a nemzetközi fizetési mérleg alakulását kell szem előtt tartania, hanem a hazai termelés és foglalkoztatás szintjét is. A költségvetési és monetáris politika eszközei nem csak a belföldi termelésre hatnak, hanem befolyásolják az export és import nagyságát, illetve a nemzetközi tőkeáramlást is. Ugyanakkor a költségvetési és monetáris politika alkalmas lehet a külső egyensúly megteremtésére is. A teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány jellemző

helyzetet Tegyük fel, hogy a gazdaságban munkanélküliség van és a külkereskedelmi mérleg is passzív, az import meghaladja az exportot. Ebben a helyzetben a valutaleértékelés mind a belső, mind a külső egyensúlyi helyzetet javítja: a leértékelés hatására növekszik az export, ami a hazai termelés növekedésével jár, a külső egyensúly javul, a munkanélküliség is csökken. Ha viszont ebben a helyzetben a kormány kereslet-ösztönző eszközökkel akarja növelni a termelést és a foglalkoztatást, miközben a valutaárfolyam nem változik, akkor a termelés növekvő importigénye rontja a külső egyensúlyt, miközben a belső helyzet javul. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 152 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 153 ► Miképpen hatnak ezen beavatkozások a tőkeforgalomra? A keresletet serkentő költségvetési politika

növeli a belső kamatlábat. Ennek következtében serkenti a tőkeimportot, ami a fizetési mérleg bevételeit növeli Ez ellensúlyozhatja az import növekedéséből származó külső egyensúlyromlást. A költségvetési politika változatlan valutaárfolyam esetén képes javítani a belső és a külső egyensúlyt egyaránt. A fix árfolyam mellett szól az is, hogy megakadályozza azt, hogy a valutaárfolyam a destabilizáló spekuláció hatására alakuljon. A spekuláció ugyanis megnehezíti a reálfolyamatokban levő nemzetközi előnyök kihasználását. A spekuláció hatására az árfolyamok állandó hullámzása folyamatos alkalmazkodásra kényszeríti a gazdaságot, ami a kapacitások állandó kihasználatlanságához, a strukturális munkanélküliség magas szintjéhez vezet. A fix árfolyam kiküszöböli a spekuláció ezen negatív hatásait A rögzített árfolyam ugyanakkor akadályozhatja az inflációellenes monetáris politika hatásának

kibontakozását. Tegyük fel, hogy az infláció mérséklése érdekében a jegybank restrikciós monetáris politikát alkalmaz. Ennek következtében csökken a forgalomban levő pénzmennyiség és növekszik a kamatláb. A pénzmennyiség relatív csökkenése és a kereslet csökkenése az árszínvonal csökkenését eredményezheti Ha a valutaárfolyam rögzített, akkor a növekvő belföldi kamatláb a külföldi tőke beáramlását eredményezi, a forgalomban levő pénzmennyiség nem csökken kellő mértékben. Ha viszont rugalmas a valutaárfolyam, akkor az árfolyam a belföldi kamatlábnak megfelelően növekszik, ezért a tőkebeáramlás nem lesz jelentős. A monetáris politika hatását a rugalmas valutaárfolyam jobban szolgálja A rugalmas árfolyam legfőbb előnye, hogy automatikusan kiegyensúlyozza a fizetési mérleget. Így a gazdaságpolitikának nem kell a külső egyensúly biztosítása érdekében beavatkozni. Ugyanakkor a beavatkozás

hatékonyságát a költségvetési politika esetében lerontja a rugalmas árfolyam-rendszer. A kereslet növekedése által előidézett kamatnövekedés elindítja a külföldi tőke beáramlását, a valuta felértékelődik Ennek hatására csökken az export, ami a kereslet-ösztönző beavatkozás hatását lerontja. Az egyes országok a fenti lehetőségek mérlegelésével dönthetnek árfolyam-politikájukról, amely a nemzetgazdaság és a világgazdaság folyamatainak változása szerint módosulhat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 153 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 154 ► 4.5 Nemzetközi pénzügyi intézmények A nemzetközi pénzügyi rendszer fontos szereplői a pénzügyi intézmények. A továbbiakban bemutatjuk a legjelentősebb nemzetközi szervezetek működésének alapelveit és céljait. 4.51 A Nemzetközi Valutaalap –

International Monetary Fund (IMF) A Nemzetközi Valutaalap, valamint a párhuzamosan létrehozott pénzintézete, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank az ENSZ szakosított pénzügyi intézményeként jött létre 1944-ben. Korunk meghatározó nemzetközi pénzügyi intézményévé fejlődött, mivel alapelvei az egész világgazdaság kereskedelmi és pénzügyi folyamatait érintik, így a nem tagállamok nemzetgazdaságai sem függetlenek működésüktől A Nemzetközi Valutaalap céljait az Alapokmány fogalmazta meg. A legfontosabb megállapításokat azért idézzük, mert az intézmény e célok megvalósítását szorgalmazta és ezek érvényesítésére törekszik jelenleg is. Az Alapokmány a következőképpen határozta meg az intézmény céljait: 1. A nemzetközi valutáris együttműködés előmozdítása állandó konzultálási és együttműködési lehetőségek biztosítása révén 2. A nemzetközi kereskedelem szélesítésének és

egyenletes növekedésének elősegítése annak érdekében, hogy elérhető legyen a gazdaságpolitika elsődleges célja: a foglalkoztatottság és a reáljövedelem magas színvonalának megteremtése és fenntartása, a tagállamok erőforrásainak fejlesztése 3. A valutastabilitás előmozdítása, a tagállamok rendezett valutáris kapcsolatainak biztosítása, a versenyszerű leértékelések megszüntetése. 4. A tagállamok folyó műveleteire kiterjedő sokoldalú fizetési rendszer kialakításának, s a világkereskedelem növekedését gátló devizakorlátozások kiküszöbölésének elősegítése. 5. Az alap eszközeinek a tagállamok rendelkezésére bocsátása megfelelő biztosítékok mellett annak érdekében, hogy helyreállíthassák fizetési mérlegük egyensúlyát, s ne kényszerüljenek a nemzeti illetőleg nemzetközi prosperitás szempontjából káros intézkedésekre. 6. A fentiekkel összhangban: a tagállamok nemzetközi fizetési mérlegében

jelentkező egyensúlyzavarok időtartamának és mértékének csökkentése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 154 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 155 ► A Valutaalap történetének teljes bemutatására nincs módunk, elsősorban a jelenlegi működés legfontosabb elveire, szabályaira térünk ki és csak röviden utalunk a korábbi, ún. aranydeviza-standard működésére Az alaptőke A Valutaalapnak feladatai ellátásához szüksége van egy központi pénzalapra, alaptőkére. Az alaptőkét a tagállamok befizetései hozták létre Egy tagállamnak az IMF alaptőkéjéhez való hozzájárulási arányát kvótának nevezik. Kiszámítása azonos alapadatok segítségével történik A kvótaszámításhoz öt képletet alkalmaznak, amelyekhez a következő adatokat használják fel: • a nemzeti jövedelem nagysága, • a megelőző 13 év

export- és importadatai, • az arany- és konvertibilis devizatartalék nagysága, • a megelőző 13 év folyó fizetési mérlegének bevételei és kiadásai. A jelenlegi gyakorlatban a tagfelvétel előtt az IMF képviselői és a tagállamok közötti tárgyalások során történik a kvóta meghatározása. A kvótaszámítási képleteteket rendszeresen korszerűsítik Az alaptőke-hozzájárulás meghatározás után az egyes tagállamok kvótájuk összegének maximum 25%-át dollárban vagy konvertibilis valutában kötelesek befizetni. Ennél esetenként kisebb is lehet a konvertibilis befizetési kötelezettség, átlagosan 21-22%-os mértékű A befizetés valutanemének kijelölése elsősorban a jegybank tartalékénak összetétele alapján történik Az IMF legalább ötévenként általános és szelektív kvótarevíziót hajt végre. E felülvizsgálatok egyik célja a kvóták megemelése, a rendelkezésre álló saját források bővítése. További szempont,

hogy a kvótarevízió segítségével az egyes tagállamok változó gazdasági körülményeit is figyelembe vegyék. A kvótákat nem egyforma mértékben emelik, ezzel kifejezik a tagállamok relatív gazdasági súlyában történt változásokat. A kvóták nagysága meghatározza a tagállamok által lehívható hitel mennyiségét. A tagállamok szavazati joga is a kvótanagyságtól függ A kibocsátott SDR mennyiségéből is a kvóta arányában részesednek a tagállamok. Ezért a kvóta nagysága meghatározó jelentőségű a Valutaalap működésében. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 155 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 156 ► Tartalékok A Valutaalap működésének első szakaszában az alap tartalékait a dollár és az arany képezte. Az aranydeviza-rendszer megszűnésével 1976-ban hivatalosan is megszüntették az arany hivatalos

árát és az alappal kapcsolatos műveletekben megszűnt az arany használata. Az aranytartalékokat részben kiárusították, részben visszaadták a tagállamoknak. Ugyanakkor az egyes tagállamok jegybanki tartalékainak egy részét változatlanul aranyban tartják, kb. a tartalékok felét A Bretton Woods-i rendszerben a dollár kitüntetett szerepe a hetvenes évek végére megszűnt. 1971-ben a dollár aranyra illetve más valutákra történő átváltási kötelezettségét de facto felfüggesztették. A gyakorlatban a dollár aranykonverziójának felfüggesztése alapjaiban rendítette meg a rendszert. A hatalmas jegybanki dollártartalékok használhatósága csökkent, a jegybankok ugyanakkor intervenciós dollárfelvásárlásaik folytatására kényszerültek, mert ellenkező esetben a nemzeti valuták felértékelődtek volna a dollárral szemben. Többszöri leértékelés után a dollár elveszítette kiemelt szerepét, ugyanakkor a jegybanki és Valutaalapi

tartalékokban továbbra is kiemelkedő szerepe maradt. Az IMF 1969-ben hozta létre sajátos tartalékeszközét a Különleges Lehívási Jogok rendszerét, az SDR-t (Special Drawing Rights) Erre azért került sor, mert úgy gondolták, hogy a meglévő tartalékeszközök növekedése nem tart lépést a világkereskedelem bővülésével és nemzetközi likviditáshiányhoz vezet. Az SDR-rel helyettesíteni akarták a nemzeti valutákat – elsősorban a dollárt – a nemzetközi tartalékvaluta szerepben. Az SDR számlapénz formájában létezik és valójában „pénzre szóló követelés”. A kibocsátás pénzteremtő hitelnyújtás formájában történik, kamatfizetési kötelezettséggel. A kibocsátásból a résztvevő tagállamok kvótájuk arányában részesednek A tartalék-eszköz funkció mellett az SDR elszámolási eszközként is működik – számos nemzetközi szervezet, állam és magánintézmény közötti műveletet bonyolítanak vele. Külön

érdemes kiemelni egyfajta „értékmérő” szerepét: a nemzetközi szerződésekben SDR-ben határozzák meg az értékeket, az értékállandóság megőrzése érdekében. A világbank pl. SDR-ben fejezi alaptőkéjét, de ez nem jelenti azt, hogy SDRben kell befizetni a kvótát Egyre több nemzetközi pénzintézetben használják a kötelezettségek teljesítésére is A Valutaalap szerződések formájában teszi lehetővé, hogy a résztvevő tagállamokon kívül más intézmény is használhassa az SDR-t, elfogadhatja, birtokolhatja és felhasználhatja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 156 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 157 ► Az SDR-t a tagállamok elsősorban tartalék-eszközként használják: fizetési mérleg hiány esetén felhasználhatják kötelezettségeik teljesítésére illetve konvertibilis devizát vásárolhatnak érte. Az

SDR árfolyamát létrehozásakor aranyban határozták meg. 1974 óta értékét valutakosár-módszerrel határozzák meg. Jelenleg öt, a világkereskedelemben valamint a nemzetközi pénzügyi műveletekben legnagyobb arányban résztvevő tagállam valutáit tartalmazza a valutakosár A kosárban szereplő valuták piaci árfolyamának súlyozott átlaga alapján naponta meghatározzák az SDR árfolyamát és dollárban fejezik ki. A kosárban szereplő valuták arányát ötévenként felülvizsgálják Jelenleg az USD 40, a német márka 21, a japán jen 17, a francia frank és az angol font 1111 százalékos súllyal szerepel a kosárban. Az árfolyamrendszer Az IMF megalakulásakor kialakított rögzített árfolyamrendszer egy ideig biztosította a fizetési mérlegek kiegyensúlyozottságát. Az árszínvonal változások és az egyes nemzetgazdaságok gazdaságpolitikai törekvései egyre nagyobb mértékű és egyre gyakoribb intervenciót tettek szükségessé. A

sorozatos valutaválságok, valamint a dollár aranyra való beváltásának megszüntetése után szükségessé vált az árfolyam-mechanizmus megváltoztatása is. Az 1976-os kingstoni tanácskozáson az intézmény reformja során megtörtént az árfolyamrendszer felülvizsgálata is. Az IMF a lehetséges árfolyam-meghatározási módszerek tág variációját biztosítja tagállamai számra: • Az egy valutához rögzített árfolyam esetében a tagállam egy fontos valutához rögzíti árfolyamot. • A valutakosárhoz rögzített árolyam alkalmazásakor stabilabb árfolyam alakul ki, mint az előbbi esetben. Ehhez a módszerhez sorolható az SDR-hez vagy az ECU-höz, illetve jelenleg az euróhoz kapcsolt árfolyam is. • Az irányított lebegtetésű árfolyamoknál a központi bank határozza meg az árfolyamot. • Az önálló lebegtetés esetén teljesen rugalmasan alakul az árfolyam. • Míg az együttműködési megállapodáson alapuló lebegtetéskor

korlátozottan rugalmas az árfolyam. Ezt a módszert az Európai Monetáris Rendszer tagállamai alkalmazzák. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 157 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 158 ► A Valutaalap felügyeletet gyakorol a tagállamok árfolyam-politikája felett. Ennek során ellenőrzi a nemzetközi monetáris rendszer egészének működését, valamint azt, hogy tagállamok teljesítik-e az alapokmányban vállalat kötelezettségeiket. Az árfolyam-felügyelethez a tagállamok kötelesek rendszeresen információt szolgáltatni nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolataikról, monetáris tartalékaikról, fizetési mérlegükről, a gazdasági teljesítmény legfontosabb mutatóiról stb Az Alap rendszeres időszakonként gazdaságpolitikai konzultációkat folytat a tagállamokkal. A tagállamoknak az árfolyamrendszer bármilyen

változásáról konzultálniuk kell a Valutaalappal A megfelelő árfolyampolitika alkalmazása érdekében a tagországok nem manipulálhatják valutájuk árfolyamát a fizetési mérleg egyensúlyának korlátozása vagy nemzetközi versenyképességük fokozása érdekében A tagországok kötelesek beavatkozni saját pénzpiacukon valutájuk árfolyamának ingadozása esetén. Az intervenciók során figyelembe kell venniük más tagállamok érdekeit. (Így például nem végezhetnek intervenciót fizetési mérleg problémákkal küszködő országok valutáiban.) A tagállamok kötelezettséget vállalnak valutájuk konvertibilitásának biztosítására, vagyis a fizetési mérleg folyó tételeire vonatkozóan nem alkalmazhatnak korlátozásokat, és egységes árfolyamot kell alkalmazniuk. Korlátozást ebben a körben csak a Valutaalap jóváhagyásával vezethetnek be Szervezeti felépítés Az IMF tagja lehet minden szuverén állam, amely önállóan alakítja

külkapcsolatait és vállalja az intézmény alapokmányában foglalt kötelezettségek teljesítését. Az IMF legfőbb döntéshozó testülete a Kormányzótanács, amely úgy jön létre, hogy abba minden tagország egy kormányzót és egy helyettest delegál, pénzügyminisztériumi vagy jegybanki vezető tisztségviselő személyében. A Kormányzótanács dönt az új tagok felvételéről, a kvóták meghatározásáról ill módosításáról, valamint az SDR kihelyezésekről Valamenynyi egyéb ügyről az Ügyvezető Igazgatóság dönthet Az IMF folyamatos tevékenységét az ügyvezető igazgatókból és az intézmény Vezérigazgatójából álló testület, az Ügyvezető Igazgatóság dönt. Az ügyvezető igazgatók egy részét az öt legnagyobb kvótával rendelkező tagállam jelöli ki A kinevezési joggal nem rendelkező országok, csoportokat alkotva, további 15 ügyvezető igazgatót választanak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Vissza ◄ 158 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 159 ► Az IMF szervezetének szerves részét képezik azok az ad hoc és állandó bizottságok, amelyeket bizonyos feladatokra hoznak létre és amelyek hatásköréről a Kormányzótanács dönt. A döntéshozatal súlyozott szavazással történik. A Kormányzótanács minden tagja 250 alapszavazattal rendelkezik, és minden 100 ezer SDR-nyi kvóta további egy-egy szavazatot jelent. Hitelezés Az IMF hitelezése az egész nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását szolgálja: az átmeneti fizetési mérleg nehézségekkel küzdő tagállamok számra nyújt hiteleket. Az IMF által folyósított hitelek határidős devizacsere ügyletek (swap). A hitelfelvevő tagállam saját nemzeti valutájáért idegen valutát vagy SDR-t vásárol. Ez jelenti a hitellehívást Hitel-visszafizetéskor a valutacsere értelmében idegen valutával vagy

SDR-rel visszavásárolják korábban eladott valutájukat Az ügylet banktechnikailag nem tekinthető hitelnek, de mivel a hitellehívó a világpiacon saját valutájáért általában nem tud vásárolni, illetve tartozásait nem tudja kiegyenlíteni, ezért a valutájáért cserébe kapott SDR valójában devizahitel, mert az SDR devizára szóló követelés. A Valutaalap hitelezési tevékenységének alapvető forrása a tagállamok által befizetett alaptőke. Ez a forrás akkor bővül, ha alaptőke-emelésre kerül sor. A kvótabefizetéseken kívül az IMF külső kölcsönforrások bevonásával is élhet Elvben valamennyi tagállam élhet hitel-igénybevételi lehetőségével, csupán azok az országok záródnak ki, amelyek huzamosabb ideig nem teljesítik törlesztési vagy visszafizetési kötelezettségeiket. A tagállamok által lehívható hiteleket a kvóták arányában határozzák meg, négy, egyenként 25%-os szelvényben. E szelvényeket hitelsávnak nevezik

Bármely tagállam kvótája első 25%-át automatikusan lehívhatja A további hitelsávok lehívása már nem automatikus, hanem a felhasználás céljától függően különböző kötelezettségek vállalásához kötődnek. Az egyes hitelszelvényekből lehívott összegeket általában 3-5 év alatt kell törleszteni – a lejáratot megelőző utolsó két évben, negyedévenként 8 egyenlő részletben. Készenléti hitel-megállapodások. A magasabb hitelsávokból történő lehívásokra az ún készenléti hitelek formájában kerül sor Ekkor egy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 159 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 160 ► olyan swapügyletről van szó, amelyben a hitelfelvevő a lehíváshoz felhasznált saját valutája visszavásárlására vállal kötelezettséget. E megállapodás 1-2 éves időtartamra szól, a lehívást bizonyos

feltételek teljesítéséhez kötik – pl. a költségvetési limitek betartásához Készenléti hitelt egy tagállam kvótája 90-110 százalékáig vehet igénybe. A hitellehívó állam egy ún szándéklevélben rögzíti a készenléti megállapodás során vállalt kötelezettségeit, amelyek teljesítését a Valutaalap folyamatosan ellenőrzi. A kibővített eljárás keretében lehívható hiteleket olyan országok veszik igénybe, ahol a fizetési mérleg hiánya súlyos gazdasági okok miatt alakul ki, ezért hosszabb távú stabilizációs programokra van szükség. Az így lehívható hitelmennyiség elérheti a kvóta 140%-át és folyósításánál külső forrásokat is igénybe vesznek. A kompenzációs és feltételes finanszírozási lehetőség az 1963 óta létező kompenzációs hitel megújított változata. Az országok teljesítményétől függetlenül kialakuló exportbevétel kiesések és a külső környezet váratlan és kedvezőtlen hatásaival

szemben nyújt védelmet Az ütközőkészlet-finanszírozás lehetőségét a tagállamok kvótájuk 45%-áig vehetik igénybe, ha valamely árstabilizáló nyersanyag-egyezmény finanszírozásában vesznek részt a kedvezőtlen áringadozások kivédése érdekében. A szerkezet-átalakító hitelek nyújtásának lehetőségét 1986-tól teremtették meg az alacsony nemzeti jövedelmű tagországok számára. Céljuk a középtávú makrogazdasági és szerkezeti egyensúly megteremtése a súlyos fizetési mérleg problémákkal küzdő országok számára, strukturális reformprogramok támogatása a fizetési problémák kiküszöbölése illetve megelőzése érdekében. Az érintett tagország az IMF és a Világbank szakértőinek támogatásával kidolgozza a gazdaságpolitikai programot és a jóváhagyott program keretében kerül sor a hitel folyósítására A hitelek lejárata 5,5–10 év A természeti katasztrófához kapcsolódó sürgősségi segélyt a természeti

csapások okozta nehézség áthidalására nyújtják, amelynek öszszege egy hitelsáv lehet és öt éven belül kell visszafizetni, 3 év türelmi idő után. 1993-ban a gazdasági rendszer átalakítását segítő hitellehetőséget teremtett az Alap a piacgazdaság gyorsabb kiépítését elősegítendő. A feltételekhez kötött hitelek esetében a tagállam szándéklevélben fogalmazza meg azokat a gazdaságpolitikai vállalásokat, amelyeket a hitel elnyerése érdekében megvalósítani szándékozik. A szándéklevélben a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 160 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 161 ► számszerűsíthető célok mellett nem kvantifikálható célok is szerepelnek, pl. a devizakorlátozások szűkítése vagy megszüntetése A hitelmegállapodás megkötése során az Alap néhány paramétert kiválaszt, és ún

teljesítménykritériumként kezel Ezen kritériumok nem teljesítése esetén az IMF visszatarthatja a már odaítélt hitel még fel nem vett részét. A hitelösszeget az IMF csak a kritériumok teljesítésének függvényében, általában negyedévenként folyósítja. E szakaszolás lehetővé teszi az Alap számára, hogy a hitelfelvevő teljesítményének mérésével ellenőrizze forrásainak hatékony felhasználását. Az érintett tagállam viszont további hitelnyújtók számára tud bizonyítékot felmutatni gazdasági kiigazító programjának megfelelő voltáról. 4.52 A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank – International Bank for Reconstruction and Development (IBRD) A Bretton Wodds-i tárgyalássorozat végeztével, 1944 júliusában a záróokmány mellékleteként hozták nyilvánosságra a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank – röviden a Világbank – megalapításáról szóló egyezmény is. A tárgyalásokon, de még a

Világbank megalakulásakor sem volt egyértelmű, hogy az újjáépítés vagy a fejlesztés kap-e prioritást. A nyugateurópai államok, helyzetükből következően, a helyreállítást hangsúlyozták, a kevésbé fejlett országok pedig a fejlesztési kölcsönök mielőbbi folyósítását szorgalmazták. A Világbank alapokmánya szerint azonos figyelmet kell szentelni a fejlesztési és az újjáépítési programoknak. A megalakulást követően az első kölcsönöket 1947-től a nyugateurópai államok háborús kárainak helyreállítására folyósították. A nyugateurópai országok azonban ekkor már részesültek az amerikai Marshallsegélyből, így a Világbank számára lehetségessé vált, hogy az újjáépítés támogatása mellett fejlesztési hitelek folyósításával is foglalkozzon. Az intézmény alaptőkéje a feladatokhoz képest szűkösnek bizonyult, ezért a Világbank már 1947-ben megjelent a nemzetközi pénzpiacon kötvény kibocsátással.

Kezdetben a Világbank elsősorban hosszú lejáratú hiteleket vett fel. Az ötvenes évek közepétől már a rövid és középlejáratú hitelfelvételek is szükségessé váltak. Az első fejlesztési célú hitelt Chile kapta. A hatvanas évektől kezdődően a Világbank tevékenysége már kizárólag a fejlesztésekre koncentrálódott. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 161 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 162 ► A fejlődő országokban irányuló külföldi magántőke-áramlás megszervezésére és ösztönzésére hozták létre 1956-ban a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot (IFC). 1960-ban alakult meg a legelmaradottabb országok finanszírozására és segélyezésére a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA) A Világbank tagja lehet bármely IMF-tagállam, amely elfogadja a Világbank Alapokmányát. A Világbank legfőbb döntéshozó

szerve a Kormányzótanács, amely évente egy alkalommal tanácskozik. A Kormányzótanács tagjai a kormányzók, általában a tagállamok központi bankjainak vagy központi pénzügyi intézményeinek vezető tisztségviselői, akiket a tagállamok delegálnak A Világbank operatív irányító testülete az Ügyvezetőség. Öt tagját a legnagyobb részvénycsomaggal rendelkező öt tagállam jelöli ki, a további 19 tagot a tagállamok ország-csoportonként választanak. Az egyes tagoknak annyi szavazatuk van, amennyi az általuk képviselt ország-csoportot megilleti. Minden tagállamnak 250 ún alapszavazata van, és minden további 100 ezer dollárnyi részvény biztosit 1-1 új szavazatot. A Világbank részvénytársasági formában működő pénzintézet, amely tevékenysége során profitorientált vállalkozás. Kölcsöneinek forrása a tagállamok befizetései és nyeresége. A tagállamok az IMF-nél szereplő kvótájuk arányában jegyezhetnek részvényeket. A

részvényvásárlás során az összeg 20%-át kell befizetni, a további 80 százalék az ún. garanciaalap A befizetett tőke a többszöri tőkeemelés ellenére is kevés a hitelek finanszírozására. A befizetett alaptőke lehetővé teszi, hogy a Világbank a nemzetközi pénzpiaci futamidőnél kedvezőbben, hosszabb lejáratra kölcsönözhessen. A Világbank nem fizet osztalékot, így a hitelei után kapott kamat nettó jövedelmét növeli, és lehetővé teszi, hogy a pénzpiaci kamatlábaknál olcsóbban hitelezzen. A Világbank ezért nyereséges, ami növeli a rendelkezésére álló tőkét Kölcsönfelvétel A Világbank kölcsönfelvétele során tartozásait igyekszik diverzifikálni: egyidejűleg több tőkepiacon van jelen és különböző valutanemekben veszi fel kölcsöneit. A Világbank jellegzetesen két formában jelenik meg a tőkepiacon: Egyrészt fix kamatozású kötvényeket bocsát ki és a tagállamok jegybankjainál fix kamatozású

adósságleveleket helyez el, másrészt a szokásos nemzetközi pénzpiaci kondíciók mellett bocsát ki kötvényeket ill. helyez el magánkereskedelmi bankoknál, beruházási pénzintézeteknél. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 162 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 163 ► A Világbank pénzpiaci megítélése nagyon kedvező, az elsőrendű adósok között is a legelső. Ennek több oka van: A Világbank szigorú pénzügyi politikát folytat, amelynek értelmében saját tartalékainak és a kihelyezett hiteleinek aránya min 11%, ami lényegesen magasabb a kereskedelmi bankoknál szokásos aránynál. Másrészt a Világbank által felvett kölcsönök mögött gyakorlatilag a tagállamok részvényjegyzése, garanciája áll. Harmadrészt a Világbank hiteleit jövedelmező és hatékony vállalkozásokhoz nyújtja, a Világbank még soha nem volt

veszteséges. Hitelezési politika A Világbank kölcsöneit kizárólag a tagállamai, illetve hivatalos állami garancia mellett azok állami és magánintézményei vehetik igénybe. A kölcsönfelvételre való jogosultság nem automatikus, hanem az egyes tagállamok egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelmének függvénye. A kölcsönjogosultságra vonatkozó küszöbértéket rendszeres időközönként felülvizsgálják A Világbank által nyújtott kölcsönök csupán a kölcsönmegállapodásban szereplő cél megvalósítására használhatók fel. A Világbank által nyújtott hitelek után felszámított kamatok 0,5%-kal magasabbak az általa a nemzetközi pénzpiacokon felvett hitelek kamatainál. A Világbank kamatkedvezményben részesíti azokat a kölcsönfelvevőket, akik a megelőző hat hónapos időszakban fizetési kötelezettségeiknek időben eleget tettek. A Világbank hiteleinek futamideje országcsoportonként változik, maximálisan 17 év, 3-5 év

türelmi idővel A Világbanki hitelek fajtái: A célhitelek egy meghatározott beruházás megvalósítását finanszírozzák. Az ágazati szerkezetátalakítási kölcsön egy nemzetgazdaság adott ágazatának vagy alágazatának gazdálkodást hivatott korszerűsíteni. A nyolcvanas évtized elejétől nyújtanak átfogó szerkezetátalakítási kölcsönöket a Valutaalappal együttműködve. Ezeket a hiteleket azoknak a fejlődő országoknak nyújtják, amelyek eladósodása a gazdaság szerkezeti torzulásaira vezethető vissza és a nemzetközi pénzpiacon már nem jutnak hitelhez. Ebben a konstrukcióban az IMF a gazdaságpolitika átalakításának lehetőségeit vizsgálja, a Világbank pedig a hatékony beruházások kiválasztásában nyújt aktív segítséget Egyre gyakrabban kerül sor ún. társfinanszírozási konstrukcióra, amikor a Világbank mellett más finanszírozó is közvetlenül bekapcsolódik egy program megvalósításába. Erre akkor kerül sor, ha a

Világbank által A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 163 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 164 ► nyújtott hitel nem elegendő a program megvalósítására, és kiegészítő jelleggel egyéb forrásokat is bevonnak. A társfinanszírozás több típusa alakult ki, részben a Világbank közvetlen részvételével, részben garanciavállalásával A világbanki jelenlét lényegesen csökkenti ezen hitelek nyújtásának kockázatát. A Világbanki hitelek előkészítésének és megvalósításának szigorú szabályai vannak, amelyeknek betartása feltétele a hitel folyósításának. A hitelek elsősorban a beruházás importhányadának finanszírozását szolgálják. A programok megvalósításához szükséges szállításokra nemzetközi versenytárgyalást kell kiírni. A finanszírozás a következő szakaszokból áll: • A kiválasztás,

amelynek során a Világbank és a tagország a gazdaság elemzése alapján kiválasztja a megvalósítandó beruházási célokat. • Az előkészítés során dolgozzák ki a műszaki, szervezeti gazdasági és pénzügyi feltételekre vonatkozó alternatívákat. • Ezt követi a hitelvizsgálat, amikor a kidolgozott alternatívák megvalósíthatóságát elemzik, likviditási és megtérülési számításokat végeznek. • A tárgyalások során véglegesítik a hitelmegállapodást és a beruházási szerződést. • Ezt követi a beruházás megvalósítása, amelyet a Világbank folyamatosan ellenőriz. • A folyamatot az utólagos értékelés zárja le, amelyet a Világbank szakértői végeznek el. A hitel-megállapodások előkészítése rendszerint hosszú folyamat, gyakran egy évnél is tovább tart. A Világbanknak három leányvállalata létezik: a Nemzetközi Pénzügyi Társaság, a Nemzetközi Fejlesztési Társulás, és a Nemzetközi

Beruházásbiztosítási Ügynökség. A Világbankot és leányvállalatait, valamint a Világbank által életre hívott Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központját együttesen Világbank-csoportnak nevezik 4.53 A Nemzetközi Pénzügyi Társaság – International Financial Corporation (IFC) Az IFC államközi egyezmények útján létrehozott nemzetközi szervezet, amely a Világbank leányvállalataként önálló és független intézményként jött létre, és megalakulásától kezdődően a világ legnagyobb fejlesztési ügynökségének tekinthető. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 164 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 165 ► Az IFC jelentősége túlnő a pénzügyi támogatáson, mert a külföldi befektetők a számukra általában ismeretlen gazdasági terepen, szokatlan jogi és egyéb feltételek között az intézmény

által szerencsésebben mérhetik fel a kockázati tényezőket, csakúgy, mint ahogy az esetleges károk esetén együttesen keresik a lehetséges megoldásokat. A Társaság célja a tagállamok termelő magánvállalkozásai növekedésének támogatásával, elősegíteni a gazdasági fejlődést, különösképpen a kevésbé fejlett területeken, ezzel kiegészítve a Világbank tevékenységét. Ennek érdekében a Társaság a magánberuházókkal együttműködve támogatja az olyan termelő magánvállalkozások létesítésének, fejlesztésének és növelésének finanszírozását, amelyek képesek saját tagállamaik fejlődését elősegíteni. Az IFC ezen kívül igyekszik összehozni a beruházási lehetőségeket, a hazai és külföldi tőkét és a tapasztalt szervezőket. Az IFC tehát beruházási programokat készít elő, fejlesztési programok pénzügyi tervének kidolgozásában vesz részt. Gyártási ismereteket ad át és technológiatranszfert biztosít.

Jelentős a tanácsadói tevékenysége – elsősorban az állami piacszabályozó, illetve gazdaságélénkítő tevékenységre vonatkozóan. Tevékenységéhez saját forrásból illetve külső intézményekkel együtt biztosít finanszírozási forrásokat Az IFC lejegyzett alaptőkéjén kívül különböző források állnak rendelkezésre: a felhalmozott jövedelmek, a visszafizetések, az IFC által korábban eszközölt befektetések eladásából származó eszközök. Az IFC ezen kívül kölcsönöket is vesz fel, amelynek mértékét az Alapokmány szabályozza. A nyolcvanas évtized közepéig a Társaság kölcsöneinek meghatározó része a Világbanktól származott. 1985 óta a Társaság a nemzetközi pénzpiacon is vesz fel hiteleket A Világbank számára így felszabaduló források további, a fejlődő országokba irányuló hitelezést tettek lehetővé. Az IFC akkor vesz részt egy nemzetgazdaság fejlesztési programjának megvalósításában, ha az

adott program jövedelmező és hozzájárul az érintett ország általános gazdasági fejlődéséhez. Az IFC nem kér kormánygaranciát, de nem vesz részt olyan beruházás megvalósításában, amelyet az érintett állam kormánya ellenez. Az IFC részvétele az egyes projektekben nem haladja meg a teljes összköltség 25 százalékát. Gyakran előfordul, hogy amikor a beruházás már jövedelmezően működik, akkor a Társaság eladja saját tőkerészesedését a belföldi vállalkozónak. Gyakori forma az is, amikor az IFC valójában egy Világbanktól fel- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 165 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 166 ► vett hitelt közvetít magánberuházók számára, de állami visszafizetési garancia nélkül. Az elmúlt évtizedben egyre gyakrabban szervezett a Társaság kölcsönszindikátusokat. A Társaság

tevékenységének fontos területe a fejlődő országok tőkepiacainak megszervezése, kialakítása. 4.54 A Nemzetközi Fejlesztési Társulás – International Development Association (IDA) A Bretton Woods-i megállapodások még abból a feltételezésből indultak ki, hogy a fejlesztést finanszírozó források, a magán-megtakarítások közvetlenül vagy a Világbank hálózatán keresztül áramlanak majd jövedelemtermelő beruházásokba. A forrásokat tőkejavak importjára szánták, és úgy vélték, hogy csak megfelelően megalapozott beruházásokra használhatók fel. Hamarosan kiderült azonban, hogy a fejlődő országoknak a kikötőkön és vasutakon kívül további infrastrukturális jellegű fejlesztésekre is szükségük volt – egyebek között az emberi erőforrások, az államigazgatás és az intézményrendszer területén. Az ilyen természetű beruházások megtérülése azonban lassú, és nem minden esetben termelnek jövedelmet Ezért az ilyen

és hasonló jellegű programok finanszírozójaként a Világbankot jelölték ki. Tekintettel arra, hogy az említett programok sajnálatos módon nem termelnek deviza ellenében exportálható javakat, így a kölcsönök visszafizetését ezek az országok nem tudták kitermelni. A helyzetet tovább rontotta az a tény, hogy a fejlődő országok számára – hitelképességük hiányában – a Bank saját tőkepiaci helyzetének kockáztatása miatt nem kölcsönözhetett Így éppen a legszegényebb országok nem részesedhettek a Világbank hiteleiből – a fejlesztés finanszírozásához tehát kedvezményes kölcsönökre, segélyekre volt szükség. A fenti célok megvalósítására hozták létre 1960-ban a Nemzetközi Fejlesztési Társulást. Az IDA célja, hogy a legelmaradottabb, legszegényebb fejlődő államok gazdasági fejlődésének elősegítéséhez nélkülözhetetlen finanszírozás egy részét a legkedvezőbb feltételek mellett nyújtott segély

jellegű kölcsönökkel biztosítsa. Ezek a kölcsönök hosszúlejáratúak (40-50 évesek) és legnagyobb részük kamatmentes, csupán kezelési költség címén számítanak fel évi 0,75 százalékos díjat. Az IDA Alapokmánya értelmében a Társulás 1 milliárd dollár alaptőkével kezdte meg tevékenységét, ebből a fejlett ipari államok hozzájárulása több mint 75 százalék volt. A Társulásnak ún I és II csoportú tagjai van- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 166 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 167 ► nak – az egy főre jutó nemzeti jövedelemtől függően. Az induló jegyzések 10%-át konvertibilis devizában kell teljesíteni. A fennmaradó összeget az I. csoportba tartozó országok konvertibilis devizában, a II csoportba tartozó országok pedig saját pénznemükben teljesíthetik Az IDA kihelyezhető pénzeszközeinek

legfontosabb forrása a donorok (befizetők) által háromévenként megszavazott alapfeltöltés. Az IDA forrásainak további jelentős hányadát a Világbank biztosítja. A Világbank 1964 óta nettó jövedelmének évente meghatározott hányadát az IDA rendelkezésére bocsátja. A forrásokat növelik a korábban folyósított hitelek visszafizetett részei A különösen hosszú lejáratú hiteleket, a segély jellegű támogatásokat nem lehetséges tőkepiaci hitelfelvételekkel finanszírozni. A segélyezés ezért csak olyan mértékben fokozható, amilyen ütemben a megszavazott pénzeszközök volumene nő. A Társulásban a kisebb államok viszonylag nagyobb szavazati erővel rendelkeznek, mint a Világbankban, mert igyekeznek nagyobb súlyt adni azoknak az országoknak a döntésekben, amelyek rászorulnak a segítségre. A gyakorlatban azonban a szavazati jogoknak mérsékelt jelentősége van, mert ügyeinek jelentős része konszenzussal dől el. A források

elosztását az IDA a népesség száma, a szegénység mértéke, a gazdasági teljesítmény és a hitelképesség alapján dönti el. A társulás kezdeti tevékenysége elsősorban arra a feltevésre alapult, hogy az infrastruktúra fejlesztése magával hozza a gazdasági növekedést. Feltételezték, hogy az utak, vasútvonalak, kikötők, erőművek építése a szegénység csökkenéséhez vezet és mérséklődik a jövedelmek egyenlőtlen eloszlása is. Hamarosan bebizonyosodott, hogy ezek az elgondolások meglehetősen leegyszerűsítettek voltak. Az iparosításra vonatkozó kezdeti erőfeszítések ugyanis nem teremtettek megfelelően növekvő foglalkoztatottságot, viszont teljesen háttérbe szorították a mezőgazdaságot. A csökkenő élelmiszer-termelés újabb fizetési mérleg hiányokat eredményezett, és bebizonyosodott, hogy az egyik kulcskérdés a mezőgazdasági termelés biztosítása E felismerést követően az IDA megváltoztatta kölcsönzési

politikáját és jelentősen növelte a mezőgazdaság finanszírozására vonatkozó kötelezettség-vállalásait. Az IDA kölcsöneinek 80 százaléka Dél-Ázsiába és a Szaharától délre fekvő afrikai államokba irányult. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 167 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 168 ► Hazánk 1985-ben csatlakozott az IDA-hoz, a II. csoportba tartozó donor államként Magyarország számára fontos politikai kérdés volt – és mind a mai napig az –, hogy ha szerény mértékben is, de részt vállaljon a fejlődő országok gazdasági fejlődését elősegítő nemzetközi erőfeszítésekből. 4.55 Nemzetközi Beruházás-védelmi Ügynökség – Multilateral Investment Guarantee Agency (MIGA) A valutáris-pénzügyi tényezők változása a hitelnyújtó és az adós számára egyaránt kockázatot jelenthet, mert a

hitelszerződés előírásainak teljesítése ellenére előfordulhat, hogy a visszaadott összeg értéke a tervezettnél nagyobb mértékben különbözik a kölcsönzött összeg értékétől. Az adós ilyenkor csupán formálisan teljesíti törlesztési kötelezettségét, de a hitelező a kalkulált értéknél kisebb összeghez jut. A gazdasági és politikai kockázatoknál a feltételek kedvezőtlen alakulása már azt a veszélyt is hordozhatja, hogy az adós egyáltalán nem fizet. A nemzetközi adósságválság a nemzetközi hitelezési tevékenység egyik alapvető problémájává vált Ez a folyamat vezetett oda, hogy a külföldi beruházók számára nyújtott biztosítást intézményes formában, nemzetközi szinten szervezzék meg. Ezért hozta létre a Világbank 1985-ben a Nemzetközi Beruházás-védelmi Ügynökséget, amely 1988-ban kezdte meg működését. A hitelműveletek biztonságát garantáló intézmény felállítása minden szereplő közös

érdeke volt. A fejlett ipari államok számára lényeges a külföldi beruházások növelése, ugyanakkor a tőkeexportőrök védelmet igényelnek a kockázattól. A hitelfelvevők számára pedig nélkülözhetetlen a külföldi tőke beáramlása. A MIGA feladata, hogy külföldi befektetők számára politikai és gazdaságpolitikai jellegű kockázatok ellen nyújtson biztosítást. A fejlődő országokban a megvalósítandó beruházások biztosítására is garanciát vállal és technikai segítség-nyújtást végez a beruházások előkészítésében és megvalósításában. A MIGA általában együttműködik az egyes országok nemzeti biztosítási ügynökségével és magánbiztosítóival, bizonyos beruházások esetében viszontbiztosítást is köt. 4.56 Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Ezt az önálló nemzetközi szervezetet 1965-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a kormányok és a külföldi beruházók között felmerülő

jogi kérdéseket, vitákat rendezze és ezzel járuljon hozzá a nemzetközi működő tőke áramlásának zavartalanságához. A Központ számos kutatást folytat, kiadványokat publikál a külföldi beruházásokkal kapcsolatos jogviszonyokról A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 168 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 169 ► 4.6 Regionális pénzügyi intézmények 4.61 Nemzetközi Fizetések Bankja – Bank for International Settlements (BIS) A BIS a legrégebbi nemzetközi pénzügyi intézmény, amely létrejöttét elsősorban annak a szándéknak köszönheti, hogy a jegybankok alkalmi együttműködését szervezetté és folyamatossá tegyék. Fennmaradását rugalmasságának és alkalmazkodóképességének köszönheti A Nemzetközi Fizetések Bankjának megalapításáról a II. Hágai Nemzetközi Konferencián döntöttek 1930-ban Ezen a

tanácskozáson fogadták el az ún Young-tervet, amely egy nemzetközi kölcsön kibocsátása révén kívánta finanszírozni a Németországot terhelő törlesztéseket. A kölcsön kibocsátáshoz és a német adósságszolgálat teljesítésének megszervezéséhez független, nemzetközi bankintézetre volt szükség. A BIS a svájci Bázelben 1931-ben kezdte meg működését, alapító tagja Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Svájc és a Német Birodalom volt. Jelenleg 29 európai állam jegybankja tagja, közöttük Magyarország, ezen kívül tevékenységében részt vesz Ausztrália, Kanada, Japán és a Dél-Afrikai Unió. A bank megalakulásakor már kibontakozott a gazdasági világválság, ami megváltoztatta a bank eredetileg tervezett szerepét és a központi bankok nemzetközi pénzintézetévé fejlődött. Ezekben az években a BIS-t a pénzügyi konzultációk fórumának tekintették, ami nagymértékben hozzájárult fennmaradásához,

hiszen a hitelválság miatt megszüntették a helyreállítási kölcsönök folyósítását. A II. világháború idején a bank pénzügyi helyzete jelentősen meggyengült, alaptőkéje csaknem a felére csökkent Ebben az időszakban körvonalazódott a bank egyik legfontosabb feladata: a központi bankok tartalékainak részbeni kezelése Ezek egy része a BIS-hez került, amelyet azután forrásként kezel, majd átmeneti időre a külső fizetési nehézséggel küzdő jegybankoknak kölcsönözhet. A tőkemenekülés által különösen veszélyeztetett országok jegybankjainak folyósított hitelei alapján a jegybankok bankjának is szokták nevezni. E kölcsönök folyósítása után fennmaradó résszel a BIS pénzpiaci műveleteket végez. A bank fennmaradása a Nemzetközi Valutaalap megalapításával veszélybe került: a Bretton Woods-i konferencia kimondta a BIS lehető legkorábbi felszámolását. Erre azonban nem került sor, mert a bank olyan A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 169 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 170 ► szolgáltatásokat nyújtott, amelyeket az IMF és Világbank nem tudott teljesíteni. A BIS alapokmánya szerint az intézmény feladata a jegybankok együttműködésének elősegítése, nemzetközi pénzügyletek új lehetőségeinek megteremtése és a nemzetközi fizetéseknél megbízottként való közreműködés. Ebből következik a bank három alaptevékenysége: támogatja a nemzetközi devizapolitikai együttműködést, a jegybankok bankjaként funkcionál és lebonyolítja a nemzetközi elszámolásokat. A nemzetközi devizapolitikai együttműködés alapja azt a tény, hogy a bank igazgatótanácsa évente tíz alkalommal ülésezik, s a rendszeres személyes kapcsolat lehetővé teszi az aktuális gazdaságpolitikai problémák informális megvitatását. A nemzetközi

devizapolitikai együttműködés terén nagy jelentőségű a jegybankoknak nyújtott rövid lejáratú pénzügyi segítség, amely azóta funkcionál, mint a jegybankok refinanszírozását szolgálóeszköz. A bank időnként egyes kérdések megvitatására összejöveteleket szervez a jegybankok szakértői számára, e célra állandó bizottságokat hoztak létre. Az 1990-ben bekövetkezett politikai változások után a BIS koordinációs bizottságot hozott létre, amely a kelet-európai jegybankoknak nyújtott segítségről gyűjt információkat és közli azokat az érintett jegybankokkal. A jegybankok bankjaként a BIS jogosult aranyat és devizát vásárolni és eladni, valamint a jegybankoknak hiteleket nyújtani. Jogosult továbbá más bankokkal és magánszemélyekkel bankügyleteket kötni, feltéve, hogy az illető ország központi bankja ez ellen nem emel kifogást. Nemzetközi szervezetekkel szintén üzleti kapcsolatba léphet. A BIS üzleti

tevékenységének összhangban kell lennie a résztvevő országok jegybankjainak politikájával, a jegybankok számára lehetővé kell tennie, hogy ügyleteinek végrehajtása előtt kifogást emelhessenek. A banknak különös figyelmet kell fordítania likviditásának fenntartására. Minthogy kötelezettségei többnyire rövid lejáratúak, ezért portfoliójában többnyire csak rövid lejáratú aktívák lehetnek, ami intenzív és ezért hatékony újra-befektetési tevékenységet igényel. A BIS tevékenységét elősegítik azok a semlegességi jogok, amelyeket az intézmény Svájcban élvez, nevezetesen a BIS-nél elhelyezett betétek mentesek az elkobzás és kisajátítás alól. A BIS részvénytársaság, amelynek alaptőkéjét aranyfrankban jegyzik. Részvényjegyzésre csak jegybank jogosult. a jegybankok azonban a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 170 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 171 ► részvények átruházásra is jogosultak, így a BIS-nek magánrészvényesei is vannak. A BIS ügyfelei elsősorban a jegybankok, más bankokkal a BIS csak az érintett ország jegybankjának engedélyével köthet bármilyen ügyletet. Nem vehet fel kormányoktól hitelt és nem is nyújthat kormányok számára hitelt. Váltót nem fogadhat el és váltóleszámítolásra sincs jogosítványa, nem forgalmazhat részvényeket sem. A BIS-nél elhelyezett betétek elsősorban a jegybanki tartalékokból származnak, arany és deviza formájában. Betétesei között több mint 70 jegybank szerepel. A BIS hiteleinek döntő részét az átmeneti fizetési mérleg hiányok feltételektől mentes áthidalására nyújtja. Hosszabb lejáratú hitelt a BIS swapművelettel vagy aranyzáloggal biztosítva folyósít A BIS által folyósított hiteleket olyan bizalmasan kezelik, hogy csak akkor hozhatók nyilvánosságra, ha az

adós jegybank ehhez hozzájárul. A BIS lényegesen különbözik az IMF-től abban, hogy tagjai a központi bankok és nem a kormányok, ezért a bank független, nem politikai, hanem inkább technikai és bankszerű szervezet. A hitelnyújtást így nem kötik gazdaságpolitikai intézkedésekhez. 4.62 Európai Beruházási Bank – European Investment Bank (EIB) Az EIB volt az első regionális fejlesztési bank, amelyet 1958-ban a Római Szerződés határozatával hoztak létre, ennek ellenére az Európai Uniótól független szervezet. Célkitűzése elsősorban az EK-n belüli kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása hosszú lejáratú hitelek és garanciák nem-profit alapon történő nyújtásával. E cél megvalósítása érdekében olyan jellegű fejlesztési terveket finanszíroz a gazdaság bármely területén, amelyek elősegítik: • a kevésbé fejlett régiók felzárkózását, • a vállalatok átalakítását, modernizálását, új vállalatok

létesítését és • több ország közös fejlesztési tevékenységét. Tevékenységi köre tehát kiterjed mind a magán-, mind az állami szektorban történő olyan beruházásokra, amelyek megfelelnek az EIB-kölcsönök és garanciák prioritást élvező célkitűzéseinek, azaz regionális fejlesztést, közösségi infrastrukturális beruházást, környezetvédelmi és életszínvonal-növelő fejlesztést, racionális energiafelhasználást, illetve az ipari versenyképesség fejlesztését finanszírozzák. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 171 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 172 ► Az EIB alaptőkét ECU-ban, illetve most már az ECU-t felváltó euróban jegyzik. Működésének megkezdésekor a lejegyzett alaptőke 1 Mrd ECU összegű volt. Az eltelt időszakban hat alkalommal került sor alaptőke-emelésre A legutóbbi

alaptőke-emelés alkalmával (1991 januárjában) az EIB alaptőkéjét a kétszeresére emelték (57,6 Mrd ECU, azaz 78,5 Mrd USD). A tagországok legyezett tőkéje az ország gazdasági erejének relatív mutatóihoz igazodik. Az alaptőke jegyzés történhet a tagországok saját valutájában 1989 óta azonban az EIB arra ösztönzi tagországait, hogy befizetéseit ECU-ban, illetve most már euróban teljesítése, és előző befizetéseit is ECU-ra konvertálja. Az EIB hitelezési limitje 144 Mrd euró (az alaptőke 2.5-szöröse) Az EIB alaptőkéjének kiegészítésére a tőkepiacon kölcsönöket vesz fel. A Világbank után a legnagyobb kölcsönfelvevő a magántőkepiacon Évente elkészíti a következő évre szóló kölcsönfelvételi programját, amelyet a várható hiteligények és az előző évi tapasztalatok alapján állít össze. A kölcsönök devizanemének meghatározásában a bank törekszik a diverzifikálásra. Az EIB három döntéshozó szerve az

Igazgatótanács, az Ügyvezető Igazgatóság és a Menedzsment Bizottság. Az Igazgatótanács tagjai a tagországok által kinevezett 12 miniszter Feladatai: az intézményi mérleg, az éves jelentés, az alaptőke-emelés és a kinevezések jóváhagyása, valamint az általános hitelezési direktívák meghatározása. Az Ügyvezető Igazgatóság feladata a hitelek és garanciák jóváhagyása és a kamatok megállapítása. A napi ügymenet gyakorlati irányítása és ellenőrzése a Menedzsment Bizottság feladata. Az EIB-nek nyolc főosztálya és hat külföldön működő irodája van Az EIB hitelnyújtási tevékenysége az utóbbi időben dinamikusan fejlődött. Az EIB nagyrészt állami hiteleket nyújt (elsősorban az infrastruktúra, az energiaipar és a közlekedés területén) Hiteleinek formái a következők: • közvetlen hitelek meghatározott célokra, projektekre, amelyek az EIB kölcsöneinek háromnegyed részét képezik; • globális hitelek, amelyek

esetében az EIB az adott ország valamely pénzintézetének nyújtja a hitelt, amely azután kis- és közepes vállalatok finanszírozására tovább hitelezi azt. A globális hitelek tulajdonképpen hitelkeretek olyan bankok vagy pénzintézetek számára, amelyek regio- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 172 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 173 ► nális vagy nemzeti szinten működnek. A globális hitelek súlya az utóbbi időben jelentősen nőtt • garanciát nyújt más finanszírozó intézményekkel együtt a tőkepiacon kötött hitelszerződések esetében. A hitelek csaknem kétharmada regionális fejlesztési hitel. Az EIB hitelezési tevékenységének túlnyomó többsége (általában 85-95 százaléka a tagországokba irányul, azonban a tagországokon és a Loméi Egyezmény országain kívül a nyolcvanas évek eleje óta kiterjed

kívülálló országokra is, így az EK-val szoros gazdasági együttműködést folytató fejlődő országokra, valamint a kelet-európai országokra. A hitelnyújtás feltételei: • Az EIB egy-egy beruházás költségének általában 25 százalékáig nyújt hitelt, de ez az arány nem haladhatja meg az 50 százalékot. • Az infrastrukturális fejlesztési programok esetében a hozzájárulás aránya 10-15 százalék. Az EIB az általa folyósított hiteleket mindig hoszszú lejáratra nyújtja: a hitelek futamideje 10-17 év, de egyes esetekben elérheti a 20 évet is. • A hitelek kamatlába általában rögzített, de speciális esetekben mozgó kamatlábat is alkalmaz. • Hiteleit a hitelfelvevő ország igényeitől függően különféle valutákban nyújtja – részben ettől is függ a kamatláb nagysága. A hitelfolyósítás valutaneme nem feltétlenül az EK-n belüli valuta. Az EIB finanszírozási politikája az elkövetkező években két területre

összpontosul: egyrészt szorosan összekapcsolódik az EU előtt álló feladattal, az egységes Európa megteremtésével, másrészt az EBRD-vel együttműködve gazdasági támogatást nyújt a kelet-európai országoknak a piacgazdaságra való átmenet időszakában. 4.63 Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank – European Bank for Reconstruction and Development (EBRD) Az EBRD létrehozásáról szóló dokumentumot 1990. áprilisában írták alá az alapító tagországok. Az ún Európa Bank ezt követően 1991 áprilisában kezdte meg működését Célja a „nyitott piacgazdaságra való átmenet elősegítése, a magán – és egyéni vállalkozások ösztönzése azokban a kelet-közép-európai országokban, amelyek elfogadják a többpártrendszerű demokrácia, a pluralizmus és a piacgazdaság alapelveit.” A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 173 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 174 ► Tevékenysége a megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően alakul: a bank számos olyan prioritást élvező tevékenységi kört határoz meg, amelyek az operatív működés során orientációs eszközként szolgálnak. Az előzetesen meghatározott alapvető tevékenységi kör tehát: • a magánszektor fejlesztéséhez és piacgazdaságra való átmenet biztosításához szükséges intézményi és fizikai értelemben vett infrastruktúra kialakítás, • a privatizáció, • a pénzügyi szektor reformja (beleértve a már meglévő bankokat, valamint új pénzügyi közvetítők létrehozását és a tőkepiac fejlesztését), • a produktív, kompetitív magánszektor megteremtése (kis- és középvállalatok), • az iparvállalatok szerkezeti átalakítása, és • környezetvédelem, környezeti rehabilitáció A bank egyik legfontosabb tevékenysége a környezetvédelem szem előtt tartása

tevékenységének környezetvédelmi hatásairól a bank évente köteles jelentést tenni, ennek megfelelően a folyamatban lévő beruházások környezetvédelmi elemzését kötelező elvégezni, arról minden információt összegyűjteni és jelentést készíteni. Az EBRD tagjai lehetnek: a) európai országok, b) azok a nem-európai országok, amelyek az IMF tagjai, c) az EK és az EIB tagjai. Ennek megfelelően a bank alapító tagja 8 kelet-európai ország, az EU 12 tagországa, az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) 6 tagországa, valamint ezeken kívül még 14 ország és 2 intézmény, az EIB és az Európa Tanács (ET). Az azóta eltelt időszakban 25 kelet-közép-európai ország vált az EBRD kedvezményezett országává. Az EBRD induló alaptőkéje 10 Mrd ECU (13.6 Mrd USD) Az EU, az EIB és az Európa Tanács tagországai rendelkeznek az alaptőke többségi tulajdonával. A tagországok közül az USA a legnagyobb részvényes (10 százalék), a

kelet-közép-európai országok együttesen a részvények 5,9 százalékával rendelkeznek. A lejegyzett alaptőke 30 százalékát öt egyenlő részletben évente kell befizetni, a fennmaradó részt pedig akkor, ha az EBRD kötelezettségei ezt szükségessé teszik. Az alaptőke kiegészítésére az EBRD a nemzetközi tőkepiacon kölcsönfelvevőként lép fel, a felvett kölcsönök a bank hitelnyújtási tevékenységét finanszírozzák. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 174 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 175 ► Az EBRD legfőbb irányító és döntéshozó testülete a Kormányzótanács, amely évente ülésezik és a tagországok által jelölt kormányzókból és kormányzó helyettesekből áll. Az operatív működésért a Kormányzótanács által megválasztott Ügyvezető Igazgatóság felel A 23 igazgatóból 11 az EU-t (beleértve

az ET-t és az EIB-t), 4 a többi európai országot, 4 a kelet-európai országokat és 4 a nem-európai országokat képviseli. Az Elnököt az Igazgatótanács választja 4 évre Az EBRD négy különböző típusú finanszírozást nyújt: a) hitelek, b) a jegyzett alaptőke fel nem töltött része, c) garancianyújtás, d) közös finanszírozás más nemzetközi intézményekkel, kereskedelmi bankokkal, más hitelezőkkel technikai segítségnyújtásra, oktatásra és projektfejlesztésre. Az EBRD hitelnyújtásának alapelveit az Alapokmánya határozza meg, ezek: • A kölcsönfolyósítás nem több mint 40 százaléka a tagországok infrastrukturális beruházásait, legalább 60 százaléka a magánszektor vállalatait és az állami vállaltok privatizációs programját, pénzügyi tanácsadó tevékenységének nagy része a privatizációs folyamatot, valamint vegyes vállalatok létrehozását támogatja. A tagországok a lejegyzett alaptőkének legfeljebb 30

százalékát használhatják fel • Az EBRD finanszírozást nyújt mind a magán-, mind az állami szektorban működő vállalatoknak. • A piacgazdaságra való sikeres gazdasági átmenet kritikus pontja a keleteurópai országokban a magánszektor fejlesztése: Az EBRD Alapokmánya kimondja, hogy a kölcsönnyújtás legalább 60 százalékának (országos és globális szinten egyaránt) a magánszektorba kell irányulnia. • A bank kölcsöneit ECU-ban, USD-ben vagy más konvertibilis valutában nyújtja. Az árfolyamkockázat kivédése érdekében a tőke törlesztése ugyanabban a valutában történik, féléves egyenlő részletekben • A nyújtott hitelek lejárata 5-15 év, 5 évig terjedő türelmi idővel. A hitelek kamata a LIBOR felett bizonyos felár megállapításával történik, rögzített és változó kamatozáson. A bank működési alapelve a fejlesztési banki és a befektetési banki stratégiát és gyakorlatot ötvözi: a Fejlesztési Banki

Főosztály átfogó országstratégiát dolgoz ki a tagországokkal való folyamatos gazdaságpolitikai dialógus során, meghatározva az EBRD szerepét és előjogait, támogatja az infrastrukturális beruházásokat és a regionális és környezeti projekteket, segít az egyéb finanszírozási források feltárásában. A Beruházási A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 175 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Nemzetközi pénzügyek Vissza ◄ 176 ► Banki Főosztály az előzőleg kidolgozott stratégia alapján határozza meg finanszírozási tervét elsősorban az állami tulajdonban lévő ipar szerkezeti átalakítására és privatizációjára, valamint kis- és középvállalatok létrehozásának ösztönzésére vonatkozóan. Az EBRD speciális vonásai tehát a többi, már működő fejlesztési intézménnyel szemben: • egyidejűleg befektetési és fejlesztési bank, • az

egyetlen olyan intézmény, amely tevékenységét a kelet-európai országokra specializálja, • ebből következően tanácsadói viszonyban kell lennie a kelet-közép európai kormányokkal, • a hagyományos gazdaságpolitikai megítélésen alapuló hitelnyújtás mellett a segítségnyújtás rugalmasságát biztosító modern pénzügyi műveleteket alkalmaz és az állami és magánszektor kiegyensúlyozott támogatását végzi, • az első olyan nemzetközi intézmény, amely egyértelműen rendelkezik környezetvédelmi feladatkörrel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 176 ► Pénzügytan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Felhasznált irodalom Vissza ◄ 177 ► Felhasznált irodalom Balogh László – Galántainé Máté Zsuzsa – Huszti András – Losoncsz Miklós – Solt Katalin: Bevezetés a pénzügyekbe. Tri-mester, Tatabánya, 2003. Bánfi Tamás – Sulyok-Pap Márta (szerk.):

Pénzügytan I – II BKÁE Pénzügyi Intézet, Budapest, 2002 Bod Péter Ákos: A pénz világa – a világ pénze. KJK-Kerszöv, Budapest, 2001. Kohn Meir: Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok. Osiris – Nemzetközi Bankárképző, Budapest, 1998 Solt Katalin: Pénzügytan 1. – 2 e-learning tananyag, SZE, 2005 Vígvári András: Pénzügy(rendszer)tan. KJK-Kerszöv, Budapest, 2004 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 177 ► Pénzügytan Tárgymutató A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 178 ► Tárgymutató A, Á akkreditív 60 állampapírok 103 annunitás 93 arbitrázsőr 123 átutalás 59 B bankjegy 9 bankpénz 8 befektetési jegyek 105 BIS 169 bruttó árfolyam 97 Budapesti Értéktőzsde 120 folyó fizetési mérleg 145 folytonos kamatozás 80 forfetirozás 66 forward 123 futures 123 H határidős árfolyam 139 határidős ügyletek 121 hivatalos árfolyamát 131 I, Í csekk 61

IDA 166 IFC 164 IMF hitelezése 159 infláció 19, 21, 22, 23, 26 inkasszó 60 D J diszkontláb 83 jegybankpénznek 10 jelzáloghitelek 58 Cs E, É EBRD 173 effektív kamatláb 79 EIB 171 elsődleges értékpapír-piac 108 értékpapír 68 értékpapírok másodlagos piaca 109 értékpapírtőzsdék 113 F faktorálás 66 fedezeti ügyletek (hedge) 122 fedezetlen kamatparitás 142 fedezett kamatparitás 140 fogyasztói hitelek 57 K kamat 8, 10, 25, 26, 27 kamatláb 25, 26, 27, 32 kamatparitás 139 kamatszelvény nélküli (zéró kupon) kötvény 92 kamatszelvényes kötvények 95 kereskedelmi bank 45, 48 kereskedelmi bankok 9, 10, 15, 16, 17, 18, 37, 39, 51, 53, 55, 57, 58 kötelező tartalék 15, 16, 46, 47, 48 kötött devizagazdálkodás 134 kötvény 86 kötvénykibocsátás 89 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 178 ► Pénzügytan Tárgymutató A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 179

► kötvénytípusok 87 központi bank 9, 10, 14, 15, 16, 17, 45, 46, 47, 48, 49 közraktári jegy 107 pénzügyi eszközök 33, 34, 35, 36, 39, 40 pénzügyi mérleg 145 pozíció 122 L R leszámítolás 75 likviditás 24 lízing 65 részvény 98 részvények fajtái 100 részvények hozama 101 rögzített árfolyam 133 rugalmas árfolyam 132 M M1 18 M2 19 MIGA 168 monetáris bázis 17 S SDR 156 spekuláns 122 N Sz nemzetközi fizetési mérleg 144 nemzetközi tartalékok változása 146 Nemzetközi Valutaalap 154 nettó árfolyam 97 névleges kamatláb 79 számlapénz 9 származékos termékek 126 Ny nyílt piaci műveletek 47, 48, 49 O, Ó opciós ügyletek 125 Ö, Ő örökjáradék 93 P pénz 6, 7 pénzmultiplikátor 19 pénzpiac 33 T tőkeáramlási mátrix 31 tőkemérleg 145 tőzsde 113 U, Ú univerzális bankok 51 V vállalati hitelek 55 váltó 73 váltókellékek 73 valutaárfolyam 127 vásárlőerő-paritás 136 Világbank 161 viszontleszámítolás

76 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 179 ►