Politika, Politológia | Felsőoktatás » Bayer József - A politikatudomány alapjai

BAYER JÓZSEF A POLITIKATUDOMÁNY ALAPJAI 1 NÉHÁNY ALAPVETŐ POLITOLÓGIAI FOGALOM A POLITIKA TUDOMÁNYOS DEFINÍCIÓJÁNAK NEHÉZSÉGE Valószínűtlenné teszik a politika f ogalmának egységes m eghatározását, általában a z egyik v agy másik leglényegesebb vonását emelik ki. Meghatározhatják a célja felől, hogy olyan tevékenység amely a demokrácia vagy szabadság m egteremtésére, v agy a he lyes rend, a b éke k ialakítására törekszik. L ehet az államvezetés művészete, a z i gazgatásban, a t ársadalom i rányításában l átják a p olitika l ényegét. V égül l ehet a z érdekellentétekből fakadó hatalmi harc a politika lényege, mely a javak elosztásáért folyik. ULRICH ALEMANN csoportosítása, az hogy mit helyez a középpontba a politika. Guvernamentális definíciók: melynek központjába az állam, a vezetés, a hierarchia áll. „A politika az állam céljairól és megvalósításuk legjobb eszközeiről szóló tanítás”.

(Brockhaus) Az állam, vezetés, hatalom és uralom, alá- és fölérendelés mind arra utalnak, hogy a p olitika lényege az állam vezetése, illetve a parancsolás és engedelmeskedés az állam keretein belül. Normatív politikafogalmak: amelyek bizonyos értékek, célok megvalósítását tekintik a politika lényegének, mint amilyen a helyes rend, béke, szabadság és demokrácia. „A politika a helyes rendért folyó harc”(O. Suhr) Az értékeket itt normaként, kritikai mérceként állítják szembe a politikai realitással. Konfliktusorientált definíciók: amelyek az osztályok és csoportok harcát állítják a középpontba. „A politikai olyan társadalmi cselekvés, amely arra irányul, hogy a társadalmi konfliktusokat értékek útján kötelező érvénnyel szabályozza”. (Lehmbruch) A f ogalom t artalmi el emei i s k ombinálhatóak eg ymással. Amerikai p olitika m eghatározás: a po litikát e gyfajta elosztási küzdelemnek állítják be. A politika

az a tevékenység, amely megszabja, hogy egy társadalomban ki, mit, mennyit, mikor és hogyan kap meg a társadalom által megtermelt javakból. A politika fogalmának klasszikus, elméletileg megalapozott meghatározása: A hatalom és az u ralom kezdettől fogva a politika fogalmának centrális elemei. A politika lényegének az államcélok és államélet hatalmi szempontok szerinti irányítását tartják. MACHIAVELLI és HOBBES: az államhatalomért folyó politikai küzdelmet elsődlegesnek tekintette, és a jogot csupán a h atalmi h arc e szközének t artotta. A zaz a p olitika a zoknak a z e szközöknek az ö sszessége, a melyek szükségesek a h atalom m egszerzéséhez é s megtartásához, é s a hhoz, h ogy a hatalmat a l eghasznosabban használjuk fel. A politika tehát a bánni tudás a hatalommal, ami függ az uralkodó és a nép képességeitől (virtú), és sajátos korviszonyoktól. A politika hatalomközpontú meghatározásának képviselője MAX WEBER

volt. A politika itt távlati célokra tekintő stratégiai g ondolkodást é s g yakorlatot jelent. ( kötőjeles politikák: kultúrpolitika, gazdaságpolitika, biztonság, szociál.) Ezek egy bizonyos terület problémáinak megoldására hivatottak A konfliktus alapú politika fogalom képviselője SCHMITT államjogász és filozófus, nem a politika tárgyi körülhatárolására, azaz terjedelmi definíciójára törekedett. A lényeges ismérvet kereste, amely megkülönbözteti a politikát a társadalmi jelenségektől. Szerinte minden politikai cselekvés és indíték visszavezethető, az embereknek b aráti é s e llenséges csoportokra való f elosztása. M inden p olitikává v álhat, h a e lég intenzív szenvedélyeket vált ki ahhoz, hogy az embereket barát és ellenség csoportra tagolja. A konfliktus egzisztenciális természetű, vagyis nem térhetünk ki előle, és nem oldható fel szabályozó normákkal. (Schmitt) 2 Demokratikus jogállamban a politikai

ellenfelek azonos jogrendben állnak, a köztük lévő jogviszony szerint politikai ellenfelek, vitai partnerek. A politika ott ér véget, ahol felszámolják a konfliktusok megvívásának jogszerű közös alapját és a felek erőszakhoz folyamodnak. Modell rendszerelmélet a politikaintegráló-egyesítő, irányító és fenntartó szerepét emeli ki. A konfliktust hajlamos elhajlásnak tekinteni és a társadalom irányítását, önfenntartó szabályozását tekinti a politika lényegének. NIKLAS LUHMANN né met s zociológus p olitika f ogalma: a p olitika m a m ár c sak a z államra v onatkoztatva határozható meg, amely körül minden politika forog. A politika kötelező erejű döntések meghozatala az egész társadalom számára. A z ál lam a z egész p olitikai k özösségért f elel e gy j ogi személyiség a lakját öltve, m elyet felróható a c selekedeteinek következményei. A p olitika n em a zonos a z á llammal d e mindig r ávonatkoztatva határozható

meg. Csak a cselekvés és nem cselekvés egysége alkotja a politikum teljes univerzumát Funkcionális rendszer elmélet szerint csak igazgatás, a közös ügyek adminisztrációja létezik amelyben elkülönült politikai rendszer, illetve az azt jogi személyiségként képviselő állam társadalmi rendszer egészét fenntartó szelektív döntései révén biztosítja a rendszer stabilitását és működését. POLITIKA FOGALMI MEGHATÁROZÁSAI ÁLLAM ÉS SZUVENERITÁS Az állam olyan tartós uralmi képződmény, amelyet három ismérvel definiálnak: a határolt államterülettel, és a fennhatósága alá t artozó á llamnépességgel é s a z állami erőszak hatalommal. Polgárai számára kényszer tagságot jelent. Az állam szuverén, ha az államhatalom kizárólagos ellenőrzést gyakorolt mind polgárai, mind területe f elett. A z á llam e timológiailag a l atin s tatus p ublicus és a z o lasz l o s tato s zóból e red, n yilvános közügyeket intéző uralmi

szervezetet értették rajta. Az államról azóta beszélünk, mióta szétvált egymástól az uralkodó személye és közhatalmi funkciója. Az államnak két döntő ismérve van: 1. Tartósan f ennálló igazgatási és jogrend, amelyhez a z á llami a pparátusnak igazodnia k ell, s m indenki cselekvésére vonatkozik, akár tagja az államnak, akár nem. 2. A legitim erőszak monopóliuma, amely felett az állam rendelkezik Bárki más csak annyiban rendelkezhet az erőszak eszközei felett, amennyiben erre az államtól felhatalmazást kap. MAX WEBER: államnak nevezzük a politikai intézményes üzemet, ha igazgatási stábja sikerrel veszi igénybe az erőszak monopóliumát a rend érvényre juttatásában. Weber az államot nem a célja felöl közelítette, hanem az alkalmazott és rá jellemző eszközökről vizsgálta. Az állam hagyományosan a politikai gondolkodás középpontjában állt, az állammal szemben igyekezett inkább a polgári társadalom

autonomiáját hangsúlyozni. Az állam helyett ezért inkább governmentről azaz kormányzásról beszéltek. Az állam nemcsak uralkodik, szervezi is a társadalom életét, lehetőségeket és feltételeket teremt a civilizált és kulturált életvitel számára. (nemzetállam, jóléti állam) A nemzetállami népnek az állampolgári jogegyenlőség mellett kulturális ön azonosság is fontos eleme, biztosítva a nemzeti közösség egységét. Fontos az állampolgári identitás és a lojalitás szempontjából. Az állampolgári jogok után a szociális jogok a lojalitás erős kötelékével kapcsolja az állampolgárokat a modern államhoz. Ezen állam törekszik a gazdaság forrásainak bővítésére és a válságmentes gazdasági fejlődésre, ezért szabályokkal beavatkozik a gazdaság és a társadalom folyamataiba (intervenciós állam). HATALOM, URALOM, BEFOLYÁS A HATALOM A politikai gondolkodás középpontjában áll. Átszövi az emberi viszonyokat Max Weber: A

hatalom az-az esély, hogy az akaratunkat mások ellenállásával szemben is érvényesíteni tudjuk, bármin nyugodjék is ez az esély. Utal arra , hogy a hatalom cselekvésen alapul és két fél kölcsönös viszonyában realizálódik, valamint kifejezi azt is, hogy a hatalom sohasem abszolút, hanem számolnia kell az ellenállással. 3 Fajtái (H. POPITZ): 1. Akcióhatalom: fizikai erőszakon fenyegetésen alapul Az ember esendő, könnyen sebezhető ezért önvédelemből meg kall hajolnia az előtt, aki testi épségét fenyegeti. Mások fizikai megsemmisítése az erőszakos hatalom tisztelete. 2. Szinbólikus hatalom: Az autoritáson alapul vagyis a másik szellemi tekintélyének önkéntes tiszteletén Nem a zt j elenti, h ogy a h atalom jelképes, ha nem a j elek k özvetítik. A m egszerzett p resztis h atalmi eszköz nélkül is követésre, igazodásra késztet. 3. Instrumentális ha talom: F orrása a t echnikai f ölény, f ejlett t echnikai e szközök képes

b ehatárolni és ellenőrizni a másik mozgását, korlátozni cselekvőképességét. 4. Információs hatalom: Az információ birtoklásán és az adatokhoz való hozzáférés ellenőrzésén alapul Az információ termelése, elosztása, visszatartása, adagolása, manipulálása. A hatalom általában nem egyszerűen van vagy nincs, hanem meg kell teremteni. AZ URALOM A hatalommal rokon fogalom az autoritás és az uralom. Autoritás: tekintélyt jelent, az autoritárius uralmat, tekintély uralomnak is nevezzük. Jelentheti a hatóságot is A politika e lméletben a t örvényes l egitim h atalmat j elenti, v agyis n emcsak k ényszeren a lapul, h anem az alárendeltek önkényt is elfogadják. Az uralom, a h atalom t artós i ntézményesülése po litikai, s zervezeti é s kulturális e szközök r évén. Tartóssá válásához szervezet r endre van s zükség ( pozíciók r ögzítése, h ierarchia). A s úrlódásmentes, t artós ha talom gyakorlás feltétele, olyan

intézmények létrehozása, amelyek biztosítják az anyagi erőforrások feletti ellenőrzést, elkülönül uralmi apparátust teremtenek, melynek részei a rendfenntartók és fegyveres erők, az igazságszolgáltatás intézményei. MAX W EBER: A z u ralom a z a z e sély, h ogy e gy t ársadalmi v iszonyban, v agy k apcsolatban m egadható személyek köre meghatározott tartalmú parancsoknak engedelmeskedni fog. HATALOMFELFOGÁSOK A hatalomnak elméleti értelmezését BEYME írta le: 1. A hatalmi ösztönt és a belső hatalmi törekvés oldaláról közelíti Hobbest szerint az emberek mindennél inkább a hatalomra vágynak, de nemcsak élvezni akarják, de biztonságba is akarják tudni. A hatalom minden ami félelmet tud kelteni, vagy szeretetet képes ébreszteni. NIETZCHE: A hatalom akarását kozmikus erővé emelte, amely a világot mozgatja. Az erkölcs mint a hatalom fékje szerinte csak a gyengék védekezése az erősekkel szemben, akik méltók az uralkodásra, a

többiek felett. Pszichológiai m agyarázat: Az alaphipotézis sze rint m indig k evesebb a h ivatali é s p olitikai pozíció, mint ahányan versengenek érte. A demokratikus politika mozgatója is az elittek versengése a hivatali hatalom, a döntési pozíciók megszerzésére. A hatalom jelenségét egyoldalúan, a szubjektumok felől ragadják meg, s figyelmen kívül hagyják az objektív hatalmi viszonyokat. 2. A ha talom s zubsztanciális e lméletei a h atalom l ényegét r ealista m ódon, a h atalom g yakorlás feltételeiben, dologi formáiban vizsgálják. Ebben elsősorban az államhatalom, s főleg a hatalom eszközeire és erőforrásaira irányul a hatalom. MORGENTHAU: Hatalom mértéke, geográfiai tényezők, természeti erőforrások, ipari kapacitás, katonai fegyverzet, népesség nagysága, nemzeti karakter, erkölcs, diplomácia és a kormányzat erőssége. A hatalmi potencia nagysága attól függ, hogy az adott állam mennyivel rendelkezik az előbbi

tényezőktől. De nem elég csak rendelkezni, arra is szükség van, hogy a hatalom nagyságát mások is észleljék és elismerjék. 4 3. A ha talom, mi nt be folyás elmélete, a h atalmi v iszonyok e mpirikus k utatásából e redt, a mely a magatartást vizsgálta, egy adott hatalmi konfliktusban. Robert D ahl: A -nak ha talma van B f elett, annyiban amennyiben képes B -t olyan dolgok megtételére késztetni, amelyeket az különben nem tenne meg. A befolyás nagysága mérhető: a kötelességérzet, vagy tekintélytisztelet, barátság és jóindulat, racionális meggyőzés, becsapás, félrevezetés és kényszer. 4. A hatalom funkcionális elmélete, a hatalom viszonyjellegéből indul ki Hatalmi viszony akkor jön létre, ha az é rdekek k onfliktusában a z e gyik fél szankciók f enyegetésének h atására e ngedni kényszerül. A hatalmi helyzetek tipizálhatóak: fenyegetés, kényszerítés, tekintély, manipuláció. A politika l ényege az egész közösség

számára kötelező döntések meghozatala, akkor a hatalom birtokosai azok, akik ezeket a döntéseket meghozzák. Ezeknek módjában áll meghatározni a testületek napirendjét Fontos dolog, hogy elkerüljék a kényelmetlen döntések napirendre tűzését, amely kedvezőtlen az uralkodó érdekek számára. 5. A h atalomrendszer elméleti é s komunikációelméleti értelmezése A r endszerelméletben a ha talom közvetítő-szabályozó eszköz, médium szerepét t ölti be, ú gy m int a p énz a g azdaságban. A hatalom fizetőeszköz a társadalmi viszonyokban, kölcsönös cserén alapul. LUHMANN: aszimmetrikus kommunikáció: közlöm veled, hogy ezt megteheted, azt nem különben . és jön a szankciók felsorolása. A hatalom b irtokosainak érdeke, hogy m érlegeljék a hatalmi e szközöket és optimálisan h asználják fel, e hhez önmérséklet, önfegyelem szükséges. Kommunikációs struktúra: D EUTSCH, p olitikai r endszerben a z i nformációk

központosítása é s újra e losztása történik. A h atalomra s zerinte o tt van szükség, ahol már csődöt mond a befolyás, megszokás, vagy a cselekvések önkéntes koordinációja. Az az esély, hogy a parancsokat kövessék függ az uralmon lévő képességétől (információ, begyűjtés, feldolgozás, továbbítás, visszajelzés). Következtetés: - A h atalom n em h ierarchikus s truktúra, h anem i nterakciós v iszony, a p artnerek m indegyike f ontos szerepet játszik (uralmon lévők, alárendeltek). - A hatalom nemcsak a döntések birtoklásában játszik szerepet, de megakadályozásukban is. - Az információknak és a tanulás képességének nagy szerepe van a hatalom eredményes működésében. - Tudomásul k ell v enni, h ogy a h atalom t ársadalom r endezett é letének é s a t ársadalmi r end fenntartásának jelensége. A h atalom és u ralom ne m f eltétlenül a s zabadság e llentéte, c sak a z önkényes és ellenőrízetlen hatalom és uralom

az. BEFOLYÁS PRITTWITZ: A hatalom és befolyás különbsége. 1. A befolyás nem jelenti az akarat teljes érvényesítését, lényegében azon nyugszik, hogy valaki csak úgy érvényesítheti saját érdekét, ha részlegesen alárendelődik másoknak, s csak így biztosíthatja létét, ha függővé teszi magát. Céljaihoz szüksége van másokra, akikkel rendszeresen kooperál egy alkufolyamat, így kölcsönösen befolyásolják egymást. 2. a befolyás általában eszköz bizonyos politikai célok eléréséhez, míg a hatalom öncél is lehet 3. csak a ténylegesen gyakorolt befolyás létezik, a többi csak képzelgés 4. a b efolyásolási h elyzet a szimmetrikus v agy s zimmetrikus eg yaránt l ehet A h atalom a szimmetrikus befolyást jelent. A befolyás mértéke azon múlik, hogy milyen fenyegetést képvisel a befolyásoló fél, vagy milyen ösztönzéssel tud élni (milyen anyagi források felett rendelkezik). Lényeges a jobb kommunikációs képesség, a

nyelvhasználat, a nyilvános közlések feletti uralom. 5 A befolyás főleg a politikának azon a szintjén jelentős, ahol a politikai arénába való bejutásért folyik a harc, arról kell dönteni, hogy mi is kerüljön bele a nyilvános vitába, milyen megfogalmazásban, és mi az amiről hallgatni illik. A média, a társadalmi nyilvánosság intézményei általában a befolyás övezetei, a politizálás inkább a befolyás és nem hatalom körébe tartozik, hiszen nincsen döntési felelősségük, inkább csak a döntéshozókat akarják befolyásolni. A be folyás ad ott e setben lefordítható a h atalomra, h a h atással van a politikai h ivatalok é s d öntések megszerzésére. Akinek módjában áll a viták nyelvezetét, a megfelelő fogalmak és szimbólumok használatát meghatározni, jelentős befolyásra tehet szert, növelve ezzel hatalmi esélyeit. Semmilyen pu sztán h atalmi pozíció m egszerzése a m édiában n em k épes e zt a ha tást e lérni, a

mennyiben nélkülözi a szellemi befolyáshoz szükséges kulturális presztízst és a megfelelő kommunikációs kultúrát. KONFLIKTUS ÉS KONSZENZUS A konfliktus olyan t ársadalmi e llentét, a mely egymást kizáró t ársadalmi t örekvésekhez k apcsolódik, é s i gen gyakran a társadalmi struktúrájában gyökerezik. (Dahrendorf) Időnként a konfliktusok néhány nagy kérdés köré sűrűsödnek, amelyek mélyen megosztják a társadalmat. A pártok é s ér dekszervezetek l étrejötte a z il yen n agy ko nfliktusokhoz kapcsolódik. L ipset é s R okkan sze rint, a pártok keletkezését a társadalmi törésvonalakhoz (cleavages) kötötte. A konfliktus minden társadalom folyamatos működésének természetes velejárója. A konfliktus ellenpárja a konszenzus. Két jelentése van: 1.) a consent, a beleegyezés valamibe, a hozzájárulás egy politikához, melyet a mi közreműködésünk nélkül határoztak el, de valamilyen okból elfogadjuk. 2.) a consensus, a

megegyezés, amely két tárgyaló, egyformán aktív fél között jön létre Soha nem fordul elő, hogy egy társadalomban minden kérdés konfliktusos lenne, illetve hogy teljes lehetne az egyetértés, a m értékek a lényegesek. A p olitikai kérdés a z, h ogy h ol h úzzuk meg a k onfliktus é s konszenzus határát. Alapvető a konszenzus köre, amely nem képezheti vita tárgyát, ezt az alkotmány rögzíti. Meghatározza a politikai rend alapvető intézményeit, az alkotmányos szervek, intézmények jogkörét, egymáshoz való viszonyát, az érvényes döntéshozatali eljárásokat, az alapvető polgári és emberi j ogokat. A lapkonszenzus n élkül a p ártok harca szétvetné a a demokráciát. Ahol hiányzik a politikai bizonytalanság fenyeget, ahol pedig nem szabályozott, ott a politikai cselekvés megbénulhat. LEGITIMITÁS A legitimitás általában a z u ralom elfogadottságát, a p olgári e lfogadottságot j elenti. Minden u ralom i gazolásra szorul.

Weber: Legitim a rend, ha a cselekvők egy érvényes „rend” képzetéhez igazodnak, amelynek törvényességében, jogosságában hisznek. A legitimitás f ogalmát, a legitimitáshit k ülönbségei alapján a nnak három típusát különböztette meg: a tradicionális, a karizmatikus, és a legális-racionális legitimitást. 1.) Tradicionális: a hagyomány és a szokás szentségén és a lojalitáson nyugszik 2.) Karizmatikus: egy vezér rendkívüli képességeibe vetett hiten alapul, s követők veszik körül 3.) Legális-racionális: a t ételes t örvények é rvényességébe v etett h iten n yugszik, a melyet r acionális szabályok szerint államhivatalnokok gyakorolnak, kik a törvény szolgáiként lépnek fel. Beetham: Jogos vagy legitim az a hatalom, amelyet igazolható törvényeknek (rules) megfelelően szereztek meg és gyakorolnak és amely a konszenzus bizonyítékával bír. Szerinte a legitimitás szintjei: 1.) az a k érdés, hogy a hatalom birtokosa

mennyire törvényesen szerezte meg a hatalmát, és a törvény keretén belül gyakorolja-e. 6 2.) a n ormatív i gazolás s zintje: v ajon a t örvény, a melyre a hatalom h ivatkozik, m ennyire i gazolható a társadalomban széles körben osztott erkölcsi meggyőződések és politikai értékek alapján, amelyek jó érvekkel védhetők? Ezen a szinten az ideológiák és elvek csatája zajlik, amelyekkel igazolják vagy vitatják a hatalmi jogcímeket. 3.) Az egyetértés kinyilvánításának szintje: milyen módon demonstrálják a polgárok a támogatásukat? A legitimitás ellentétei az előbbi három kérdéstől függenek: 1.) Érvényes-e a hatalom a törvény alapján? Ha nem akkor illegitim 2.) Megfelel-e a h atalom a z e mberek e rkölcsi é rzékének, elvárásainak? H a n em a kkor legitimitásdeficitről, avagy gyenge legitimitásról beszélünk 3.) Van-e látható jele a hatalom ténykedésével való egyetértésnek, vagy ellenkezőleg? Az egyetértés

demonstratív megvonása a h atalom delegitimálódásához vezet. A hatalmat törvényesen, a k özérdek jegyében, és az emberek erkölcsi elvárásainak megfelelően kell gyakorolni, ellenkező esetben elveszhet legitimitása. A legitimitás ennyiben összefügg a politikai és kormányzati stabilitás kérdésével is Legitimitásra minden h atalomnak szüksége van, de megszerzésének módja nagymértékben f ügg a z u ralkodó politikai tradícióktól és a társadalom fejlettségi szintjétől is. A legfejlettebb országokban ma a hatalom legitimációjának fő formája az alkotmányos demokrácia, amelyben érvényesülnek a jogállamiság é s a de mokratikus v álasztás e lvei. E zt procedurális legitimitásnak nevezik, utalva az e ljárások központi szerepére, amellyel mindenki egyet érthet akkor is, h a tartalmi kérdésekben konfliktusok v annak k özöttük; a z al kotmányos r end é s a de mokratikus e ljárások k eretében r endezhetik a konfliktusokat.

Fontos legitimáló tényező a jóléti állam a maga szociális szolgáltatásaival, amelyek az állampolgárok szükségleteinek kielégítését és szociális biztonságukat szavatolják. POLITIKAI IDEOLÓGIÁK ÉS ÉRTÉKEK Az ideológiák olyan e szmerendszerek, a melyek kifejezik a n agy t ársadalmi c soportok (osztályok) é rdekeit é s sajátos világlátását, ezért gyakorlati-politikai jelentősséggel bírnak. A társadalmi modernizáció termékei A közügyek nyilvános megtárgyalása egyre inkább a racionális ideológiák keretében folyik, amelyek a politikai és világnézeti tájékozódás fő forrásaivá váltak. A társadalom és a politikáról folytatott nyilvános diskurzus során jöttek létre és terjedtek el, a sajtó, a könyvkiadás, a társadalmi nyilvánosság fórumaival. Fő feladata a társadalmi k onfliktusok t udati f eldolgozása é s a megoldásoknak á ltalános e lvekben é s programokban való kimunkálása ésszerű érvek alapján.

Fontos a szerepük a modern k or s zellemi h áztartásában. H a s ok e mber v allja ugyanazt a n ézetet, annak integráló, csoportképző a hatása. Minden politikai közösség rászorul a közös eszmék és értékek ilyen készletére saját identitása kialakítása céljából. Hatásukat azáltal érik el, hogy értelmezik a történelmet, és elemzik a jelent, képet alkotnak a jövőről, amelynek megvalósulásában hisznek, és mindezek alapján gyakorlati útmutatást adnak a cselekvéshez. Rögzítik az értékek meghatározott hierarchiáját, amelynek alapján a dolgokat meg lehet és meg is kell ítélni. A politika vonatkozásában az ideológia kijelöli az egyes ember helyét, a szellemi vitában pedig rögzíti az érvelés sarokpontjait. Megjelöli az elérendő célokat, nevén nevezi a barátot és az ellenséget, igazolja a saját politikát és cáfolja a másikét, legitimálja a fennálló hatalmi rendet, vagy élesen bírálja, elveti azt. A politikai

elméletek általában sohasem mentesek teljesen az ideológiai és értékválasztásoktól, bár a tudomány feladata ennek az összefüggésnek a kritikai átvilágítása. Az értékek szorosan összefüggenek az i deológia problémáival é s a p olitikában is fontos s zerepet j átszanak. Érték első sorban az amit szükségleteinkre vonatkoztatva értékesnek t artunk. A z é rték azonban n em t eljesen szubjektív megítélések függvénye, azt ugyanis hogy mit tartunk értéknek, már eleve meghatározzák az eszmék, amelyek korábbi választások eredményeként rögződtek, hagyományozódtak. A m odern t ársadalomtudomány álláspontjáról nézve ezért az értékek az „előnyben részesítés általános szabályai”, v agy másképp általános orientáló eszmék vagy kategóriák. Az értékkategóriák l ehetnek formálisak, amelyek a t artalomról semmit s em m ondanak ( jó-rossz, igaz-hamis), e zek az é rtékorientációs kategória-párok. De az élet

konkrét területein, sok tartalmi értékfogalommal találkozunk, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség, a közjó, a biztonság, a rend és az igazságosság. Politikai magatartásunkat és ítéleteinket áthatják az ilyen értékek. 7 Minden emberi cselekvés értékvonatkozása miatt a társadalommal foglalkozó tudományokban kiéleződött az értékmentesség az értékkötöttség dilemmája. A politikában elkerülhetetlen az értékválasztás, hiszen az egyes politikai erők ennek révén a lakítják ki sa ját identitásukat. Az ideológiák szintetizálják és hierarchizálják az értékeket, ami teoretikusan könnyebben megy, az értékek megvalósításából eredő gyakorlati ütközéseket azonban nem lehet teljesen elkerülni. A POLITIKA RENDSZERE A politikai berendezkedés sajátosságait vizsgáló tudomány: government. Az ilyen vizsgálódások középpontjába az állam és a kormányzat funkciói és alapvető intézményei állnak. Az

állam- és kormányzati formák sajátosságai az egyes országok összehasonlításából rajzolódnak ki. A p olitikai r endszer f ogalma, a mely e gységes elméleti k eretben é rtelmezi a p olitika i ntézményes v ilágát, a z alapvető politikai folyamatokat és törekvéseket, valamint azok belső összefüggéseit. Nemcsak az állam és kormányzat a politika valóságának meghatározó tényezői, hanem maga szervezett, aktív társadalom is, amelynek politikai intézményei és folyamatai közvetítik az állami és kormányzati szervek felé az állampolgárok érdekeit, meghatározva a p olitika napirendjét, befolyásolva a kormányzati döntéseket. A politikai rendszer kiterjed a polgárok politikai akaratformálásában részt vevő pártok és érdekszervezetek, a társadalmi és politikai mozgalmak, a választói magatartás, a nyilvánosság és média politikai szerepére, illetve a politikai kultúra elemzésére is. Ezek egymással kölcsönhatásban álló,

összefüggő rendszert alkotnak A hagyományos kormányzati rendszertan egy-egy ország konkrét politikai berendezkedését írja le: a kormányzat körébe soroljuk az alkotmányos szerveket, tehát a törvényhozást (parlamentet), a végrehajtó hatalom szerveként működő kormányt és az igazságszolgáltatás szerveit. A p olitikai r endszer f ogalma: t ág é s n em k orlátózódik t isztán a z á llam t erületére. Tartalmazza a p olitika kapcsolatát a külső feltételeit meghatározó gazdasági- és társadalmi folyamatokkal is, bár elsősorban a politikai akaratformálás és döntéshozatal folyamata áll a középpontjában. A POLITIKA INTÉZMÉNYELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE A formalizált politikai hatalom az intézményekben testesül meg. A klasszikus politikai filozófia alapkérdése is az volt, h ogy mely p olitikai intézmények t eremtik meg a társadalom l egideálisabb r endjét, b iztosítva p olitikai szabadságot és az egyének harmonikus

együttműködését. Az i ntézmények de finíciója: e gyszerre no rmatív és e mpirikus e ntitások (létezők). Intézményen tartós és az érintettek által elfogadott szabályrendszert értünk, amelynek fő feladata az, hogy rutinná teszik a cselekvést és ezáltal a cselekvőket tehermentesítik a kudarctól. Az intézmények mindig az egyének közös cselekvéséből jönnek létre, és a magatratási előírások, szabályok rögzítésének célja az egyének közötti kooperáció és a csoportokon belüli integráció növelése vagy stabilizálása volt. A szabályok lehetnek: 1.) formálisak: írásban rögzített statútuma van 2.) és informálisak: a szabályok nincsenek írásban rögzítve Az intézmények lehetnek: 1.) kényszeren alapulók 2.) és önkéntesen vállaltak Például az á llam k ényszertagságon ny ugszik, más i ntézmény v egyesen t artalmazza a z önkéntesség é s a j ogi kényszer elemeit (pl. házasság), s vannak amelyek önkéntes

alapon nyugszanak Vannak átlátható (transzparens) és nem átlátható intézmények, amelyek céljai vagy módszerei titkosak. Különbséget kell tenni s zervezet és intézmény között: a s zervezetek c sak e szközök a z i ntézményekben kifejeződő normák megvalósítására. Egyetlen személy is lehet intézmény, az intézményeket rendszerint mégis szervezetek tartják fenn és működtetik. A hierarchia intézménye, a melynek a v iselkedési szabályai e lterjedtek: a j ogkörök ve rtikális m egoszlása, a szigorú be- és kilépési szabályok, a rögzített előmenetel, erőteljes intézményvédelem, érdekek egyesítése. 8 Ez nagy erőt ad a szervezeteknek, ugyanakkor csekély mértékű reagáló és kezdeményezőképességnek hagy teret. Hasonló intézmény a t öbbségi d öntési r endszer: e z g yors r eagáló-képességet é s i nnovációs r ugalmasságot biztosít a politikai döntéshozatalban. Ide sorolhatóak még a tárgyalási, illetve

alkurendszerek Ezekre a pozíciók egyenlőbb eloszlása, a kölcsönös megegyezés jellemző, amely gyakran informálisan t örténik. E há lók i gen erősek lehetnek. A játék is felfogható egyfajta intézményként, amennyiben egyértelmű szabályok jellemzik, és feltételes zárt világot a lkot. A p olitikát i s s zokták j átszmának nevezni, s valóban a politika s zerepjáték i s, a j átékszabályok betartása é s a s tratégiai s zámítások gy akran v iszik k özel a j átékhoz. U gyanakkor n yilván n em l ehet j áték Hiányzik belőle a feltételes zártság, nem lehet belőle komoly veszteségek nélkül kilépni. A modern demokráciát is f elfoghatjuk számos i ntézmény k ombinációjaként, a melyek kö zött a képviselet intézménye, a z a lkotmányban r ögzített r észvételi j ogok, a k ommunikációs é s a lkufolyamatok é s a po litikai szerepek lejátszása beletartoznak. Az intézmények legfontosabb eleme a tartósság. Miből ered? Az

emberek többsége úgy érzi, hogy túl nagy bizonytalanságot idézne elő a változás, az új szabályok elfogadása. A politikai intézmények általában nagy történelmi fordulópontokon jönnek létre és szilárdulnak meg, később legfeljebb módosítják őket. Különböző időszakokban kialakult és rétegződött elemekből áll, amelyek egységét kockázatos megbontani. Szilárdságukat a hatalom is erősíti Az i ntézmények h atározzák meg h ogy e gy-egy o rszág politikai r endjében k ik a l egitim d öntéshozók, h ány elismert politikai erő létezhet, és m ilyen formában v ehetnek r észt a p olgárok a közügyek e ldöntésében, min a politikai c selekvés é s d öntéshozatal t örvényes r endje, m ilyen információkkal r endelkezhetnek e gymásról a konkurens politikai erők. A POLITIKA RENDSZERELMÉLETI MODELLJEI A rendszerelmélet a 20. század természettudományos fejlődésének terméke Az e lmélet s zerint m inden rendszer az a zt a

lkotó el emek, t árgyak, v agy v áltozók eg yüttese, a melyek kölcsönhatásban, illetve k ölcsönös f üggési viszonyban vannak e gymással. A rendszer alapvető kérdése saját belső rendjének – struktúrájának – fenntartása és a határ megvonása azzal a külső környezettel szemben, amelyben fennáll és működik. DAVID EASTON: Szerint a társadalom egymással összefonódó alrendszerek komplex együttese. (Tankönyvi ábra: 95. oldal) A p olitikai r endszer az oknak az i ntézményeknek és e ljárásoknak az összessége, amelyek r évén a t ársadalom számára kötelező döntéseket meghozzák és betartásukat kikényszerítik. Tágabb környezetét a társadalom többi alrendszere és a nemzetközi politikai rendszer a lkotja, e zen túl a tágabb természeti-ökológiai környezet i s meghatározza. A politikai r endszer t énykedésének k özéppontjába a társadalom é s önmaga f enntartása á ll A rendszer és környezete kölcsönhatását az

input-output modell keretében vázolta. A társadalomból érkező inputot a v álasztópolgárok által megfogalmazott kívánságok és követelések j elentik, amelyek teljesítéséhez az adózás révén, szavazataikkal, t ovábbá a z állampolgári lojalitás és áldozatkészség formájában segítik hozzá a kormányzatot. A k ormányzat e rre ou tputokkal v álaszol, a t ársadalom s zámára m eghozott t örvényi szabályozással, a f orrások e losztásával. A ko rmányzat t eljesítményeit a z á llampolgárok é rtékelik és újabb inputok formájában visszacsatolt információként eljuttatják a kormányzatnak, amelyre neki reagálnia kell. A politikai rendszer két fő feladata: 1.) az egész társadalomra nézve kötelező erejű döntések meghozatala, és 2.) ezek elfogadtatása a társadalom tagjaival, szankciók terhe mellett 9 A POLITIKA INTÉZMÉNYES VILÁGA – POLITY A POLITIKAI RENDSZER TIPOLÓGIÁJA Arisztotelész: a z alkotmány az á llam é s

a ko rmányzás r endje a h atalmi á gak é s politikai h ivatalok, valamint a polgárok egymáshoz való viszonyába, s főleg a legfőbb hatalom tekintetében. Az alkotmány formáit aszerint különbözteti meg, hogy hányan é s d ominánsan m ilyen t ársadalmi csoportok v esznek r észt a p olitikai döntésekben. A legfőbb hatalmat szerinte egy ember, néhány, illetve több és a sokaság gyakorolhatja Történhet törvényesen és igazságosan, illetve törvénytelenül és igazságtalan módon. Formái (3 jó és 3 rossz): - a királyság (bazileia) - az arisztokrácia - politeia - türannisz - oligarchia - demokrácia A kormányzati és politikai rendszerek mai összehasonlító elméletei is sokféle ismérv alapján osztályozhatóak. Négy fő kérdésre kell válaszolnia: 1.) ki hozza meg az alapvető kérdéseket? Ez az uralom struktúrájára vonatkozik, aszerint, hogy egy vagy több hatalmi központ létezik-e. 2.) milyen mélyen hatolnak ezek a döntések a

társadalom életébe? Az uralom terjedelmére vonatkozik 3.) Milyen célt követ az uralom: a fennálló rend megőrzésére vagy megváltoztatására törekszik-e? 4.) Milyen eszközökkel folyik az uralom gyakorlása? Itt az uralom lehet mérsékelt vagy szélsőséges az eszközök erőszakosságától függően. A demokráciát és diktatúrát mint a politikai rendszerek két l egfontosabb típusát G: BRUNNER főleg az uralom struktúrájának ismérvei alapján i smérvei alapján különbözteti meg egymástól. A demokrácia eszerint pluralista, autonóm é s legitim u ralom, a melyet a t örvény é s a hatalommegosztás e lve is korlátoz, é s mérsékelt hatalomgyakorlás jellemzi. A diktatúrák ellenben monisztikusak, heteronóm és illegitim jellegűek, miközben a hatalom korlátlan, és szélsőséges eszközök alkalmazása a jellemző. A politikai rendszereket a fejlődés szempontjából ALMOND és POWELL osztályozta. A primitív rendszerekben még n incsenek d

ifferenciált po litikai szerepek. A t radicionális p olitikai r endszerekre a t ársadalom r endi rétegződése, valamint a kezdetleges differenciált politikai struktúra jellemző. Csak a modern politikai rendszerekben fejlődtek ki teljesen a politikai struktúrák, a politikai intézmények és a szervezetek. AZ ÁLLAMFORMA KÉRDÉSE Az államformát a főhatalom jellege szabja meg: az hogy miből jön létre és miből meríti a legitimitását. Az á llamszervezet f ormája változatos. A z á llamok t öbbsége c entralizált, k özpontosított ( unitárius) á llam, egységes kormányzati rendszerrel, jogrenddel és centralizált közigazgatással. A szövetségi állam (föderáció) már összetett képződmény, amelyben a fő államhatalmi szervek – a kormány, a törvényhozás, az igazságszolgáltatás – egységesek ugyan, de az egységes tagállamok (tartományok) nagyfokú jogi önállósággal, s önálló kormányzati struktúrával is rendelkeznek. Ez a

tagoltság kifejeződhet a törvényhozás két házában, a jogok megosztásában a szövetségi állam és a tagállamok, illetve tartományok között, miközben a szövetségi kormány kifelé rendszerint egységesen lép fel. A KORMÁNYZATI RENDSZEREK FŐBB TÍPUSAI A kormányzati formák osztályozásában nem a hatalom terjedelmének és törvényi korlátozásának, hanem inkább a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyainak van döntő szerepe. 10 Egy t ársadalom intézményesen k ialakult u ralmi r endjét rezsimnek s zokás n evezni. J elentése h ol az u ralmi berendezkedés, a politikai rendszer egészére, hol pedig annak pusztán kormányzati rendszerére vonatkozik. A DEMOKRATIKUS REZSIMEK VÁLFAJAI Fő típusait az államhatalmi ágak egymáshoz fűződő viszonya, illetve a végrehajtói hatalom egységes vagy összetett jellege különbözteti meg. Fő változatai: - a parlamentáris demokrácia - az elnöki rendszer - a vegyes rendszer - és a direktoriális

kormányzat. 1.) A PARLAMENTI DEMOKRÁCIA A parlamenti rendszerben a végrehajtó hatalom szerkezete kettős: az államfői és a kormányzati hivatal elkülönül egymástól. Az államfő lehet örökletes uralkodó, vagy választott köztársasági elnök A végrehajtó hatalom súlypontját ebben a formában mégsem az államfői hivatal jelenti, hanem a kormány: az államfőnek csekély önálló jogköre van, intézkedései rendszerint miniszterelnöki ellenjegyzéshez van kötve. A nemzeti egység jelképeként sok ceremoniális feladatot lát el, és a hadsereg főparancsnokaként látszólag nagy hatalmat testesít meg. A köztársasági elnök személyéről rendszerint a parlament szavaz A parlamentáris rendszerben a v égrehajtó és törvényhozó hatalom viszonyát az j ellemzi, hogy a törvényhozás nevezi ki a kormányt, amely tevékenységéért a parlamentnek tarozik politikai felelősséggel. A miniszterek rendszerint parlamenti képviselők, bár a kormány

néhány tagját szakértői minőségben is meghívhatják a kormányba. N emcsak a k ormány függ a parlamenttől, hanem a parlament is a kormánytól (pl parlament feloszlatása, vagy választások kiírása). A parlament ellenőrizheti a kormányt, interpellációk, állandó bizottságok és eseti vizsgálóbizottságok révén, petíciók é s t örvényjavaslatok, módosító i ndítványok r évén. A k ormány a k ormányfrakciókon k eresztül g yakorol befolyást a parlamentre. A parlamentáris kormányzati rendszer eredeti alapelve mindenképpen a parlamentnek felelős kormány, az államfőnek csupán jelképes a szerepe. A végrehajtó hatalom súlyának növekedését jelzi az úgynevezett kancellári típusú demokrácia kifejlődése is. A kancellári kormányzás a parlamenti demokrácia keretében a kormányfő kormányon belüli, valamint az államfővel, illetve a végrehajtó hatalom fejeként a parlamenttel szembeni kiemelt szerepére utal. Közjogi helyzete

erős jogosítványokat biztosít a miniszterelnöknek. Joga van megszabni a kormány politikai irányvonalát, ő jelöli és ki és csak ő menesztheti a minisztereket, javaslatot tehet a parlament feloszlatására. Konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye a m agyar közjog is tartalmaz, ez azt jelenti, hogy a parlament nem hívhatja vissza egyenként a minisztereket hanem csak a kormány egésze ellen nyújthat be indítványt. 2.) ELNÖKI RENDSZER Az elnöki rendszerben a végrehajtó hatalom monisztikus, azaz a kormány feje és az államfő személye azonos. Pl. USA A hatalommegosztásnak ebben a rendszerben sokkal nagyobb a jelentősége, mint a parlamentáris demokráciában, ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom a kormányzati képviselőkön keresztül összefonódik egymással. Vita esetén az elnök megvétózhatja a parlament döntéseit A törvényeket csak a képviselők hozhatják meg. A képviselőháznak nincs interpellációs joga, az elnök

nem felelős a kongresszusnak, s csak nagyon súlyos esetben hozhatnak bírói döntést az elnök leváltására. A kérdés, hogy nem e veszélyes az elnök autonómiája? Ezt korlátozza a hatalom decentralizáltsága, az erős nyilvánosság és a demokratikus politikai k ultúra; g átolja t ovábbá a z alkotmánybíráskodás é s a z e lnök újraválaszthatóságának korlátozása is. 3.) VEGYES – félig elnöki, félig parlamenti – RENDSZER 11 A vegyes rendszerek egyesítik egymással a parlamenti és elnöki hatalom előnyeit. Pl francia politika A v égrehajtói h atalom i tt d ualisztikus, a zaz e gyensúlyban v annak a k öztársasági e lnök é s a k ormány kompetenciái. Az elnöki hatalom itt jóval erősebb, mint a parlamentáris rendszerben, nem szükséges minden esetben a miniszterelnöki ellenjegyzés. Az elnöki hatalom függ a politikai erőviszonyoktól és az alkotmányjogi szabályozástól. Az elnököt hosszabb időre választják, mint a

parlamentet Az államelnök nem felelős a parlamentnek, hi szen l egitimitását f üggetlen f orrásból, a z o rszágos e lnökválasztás a lapján n yeri. V étójoggal rendelkezik a parlament e gyes döntéseivel szemben. Mégis általában együtt kell működnie intézkedéseiben a kormánnyal. A kormányt és a miniszterelnököt az államelnök nevezi ki, de a kormány működése a törvényhozásban többségi frakció támogatására szorul. Ez a kettős kötöttség bizonyos dinamizmust kölcsönöz, de politikai bizonytalanságot is magába rejthet. 4.) A DIREKTÓRIÁLIS RENDSZER Már csak egyetlen országra Svájcra jellemző. Itt a végrehajtó hatalom a szövetségi tanácsnak, mint kollektív vezető testületnek a kezében van. Ennek hét tagját a kantonok (tartományok) küldötteiből álló szövetségi gyűlés választja meg. A szövetségi tanács nem tartozik felelősséggel a parlamentnek és nem is váltható le A szövetségi elnök személye a hétfős

testület tagjaiból évenként rotációs alapon változik. A szövetségi tanács mellett létezik ügyvezető kormány is. A DIKTATÓRIKUS REZSIMEK VÁLFAJAI 1.) AZ AUTORITÁRIUS VAGY TEKINTÉLYURALOM Az a utoritás t ekintélyt jelent, tehát a z autoritárius di ktatúrák a t ekintélyuralom r endszerei. A h atalom a lapja, a tekintély sokféle forrásból származhat, és a tekintélyuralom is többféle kormányzati rendszerben valósulhat meg. Megkülönböztethetünk hagyományos monarchiákat, teokratikus rezsimeket (papi uralom), valamint oligarchikus rezsimeket, századunkban pedig ellenforradalmi rezsimek és katonai diktatúrák. 2.) A TOTALITÁRIUS DIKTATÚRÁK A k ifejezés ar ra u tal, h ogy a h atalom a társadalom totális ellenőrzésének igényével lép fel. Az államhatalom befolyása az .élet minden területére kiterjed, az uralkodó párt az egész társadalmat egységes i deológiai célok jegyében igyekszik átformálni, mozgósítva minden eszközt és

szervezeti erőt. Pl fasizmus, kommunista egypárti uralom. Létrejöttének előfeltétele a modern tömegdemokrácia kifejlődése és a technikai modernizáció volt. A totális diktatúrák közös vonásai (FRIEDRICH - BRZEZINSKI): 1.) egyetlen i deológia u ralma, a mely á tfogja a z e mberi létezés m inden o ldalát, s am elyet a t ársadalom minden tagjának –legalább passzívan- el kell fogadnia. 2.) Egyetlen t ömegpárt h atalmi m onopóliuma, a melyet á ltalában d iktátor v ezet, e p árt m agába f oglalja a lakosság azon részét amely hajlandó az ideológiai céljaiért tevékenykedni. 3.) Az uralom fenntartásának egyik fő módszere a párt és a titkosrendőrség által fenntartott terrorszervezet 4.) A hatékony tömegkommunikáció eszközei –a sajtó, a rádió, a film- a párt és az állam kezében vannak 5.) A fegyveres harc hatékony eszközei az állam monopóliumai 6.) A g azdaság e gésze központi f elügyelet é s i rányítás a latt á ll,

a g azdasági e gységet b ürokratikus koordinációnak vetik alá. A totalitárius rezsimek jelentősen különböznek egymástól mind ideológiájukban, mind az elnyomás és terror mértékét tekintve. A DEMOKRÁCIA ALAPVETŐ INTÉZMÉNYEI A demokrácia démosz + kratein görög szóból származik, amely népuralmat jelent. LINCOLN: a demokratikus kormányzás lényege, a demokrácia a nép uralma, a nép érdekében és a nép által. 12 Ma m ár a d emokrácia m ár c sak k épviseleti d emokrácia l ehet, a melyben a né pszuverenitás e lve a v álasztott népképviselők testületében érvényesül. Ezenkívül a modern demokrácia magába foglalja az alkotmányos jogállam intézményeit, az általános választójog kiterjesztését, és stabilitásához századunkban a szociális és jóléti állam kifejlődése is jelentősen hozzájárult. Korunkban az alkotmányos jogállamon és a jóléti államon nyugvó demokrácia képviseli a politikai fejlődés eddig

elért legmagasabb fokát, amely a legnagyobb legitimitást képes elérni polgárai előtt. A demokratikus kormányzás fő rendszerelveit G. BRUNNER a jogállamiságban, a demokratikus alapelvekben és a szociális államiság elveiben foglalta össze. A jogállamiság elve tartalmazza a jog elsődlegességének elvét (legalitás), vagyis azt a következtetést, hogy a társadalom és a politikai rend az érvényes jogrend alapján működjék. Beletartozik az alkotmányosság elve is, ami a politikai intézmények alkotmány szerinti elrendezését és működését jelenti. Mindehhez hatékony jogvédelem szükséges, amelynek viszont feltétele a bírói függetlenség biztosítása. A demokratikus alapelvek a népszuverenitást és a képviseleti elvet jelentik első helyen. Demokratikus alapelv az általános, egyenlő és titkos választójog, amely minden politikai egyenlőség alapja. A s zociális á llamiság el ve a s zociális j ogok k iterjesztését j elenti, a melynek

során a t ársadalmi é let s zámos területét jogi szabályozás a lá v onják. A z e lv é rvényesülése m agába f oglalja a z á llami s zociálpolitikát, a minimálbér r ögzítését, a munkanélküli é s s zociális se gélyezés r endszerét, a kötelező társadalombiztosítást, amely az egészségügyi szolgáltatást, a táppénzt a nyugdíjat adja az állampolgároknak. Ide tartozik még az állami gazdaságpolitika, az oktatás- és kultúrpolitika, s a környezetpolitika is. Az alkotmányos jogállami, képviseletei demokráciában a politikai folyamatok jellemző vonásai: a hatalomért több párt verseng, amely nyílt szabályokon, rögzített eljárásokon alapul. A pol itikai ha talom tehát n em z árt k örök k izárólagos b irtoka, s zabad belépni a v ersengésbe, a nyilvánosság fórumaira. A főhatalom kérdése ugyanis időszaki választásokon dől el, amelyek az általános és titkos választójogon alapulnak. Minden érdek szabadon

szerveződhet, az érdekcsoportok szabadon működhetnek, törvényes e szközökkel b efolyást g yakorolhatnak a kormányzati é s parlamenti döntésekre. A z á llampolgári szabadságjogokat jogvédelem biztosítja. A hatalmi ágak megosztása is érvényesül: a törvényhozás ellenőrzést gyakorol a kormány felett, és érvényesül a bírói függetlenség. A HATALOMMEGOSZTÁS FŐ ÁGAI: A TÖRVÉNYHOZÓ, VÉGREHAJTÓ ÉS BÍRÓI HATALOM 1.) A HATALOMMEGOSZTÁS ELVÉRŐL Lényege a hatalomnak több intézmény közötti megosztása, abból a célból, hogy a törvények meghozása, végrehajtása és betartásuk ellenőrzése ne legyen egy kézben. A t örvényhozás, a v égrehajtó h atalom é s a z i gazságszolgáltatás n emcsak f unkcionálisan k ülönülhet e l egymástól, hanem hatalmunk forrása szerint is, amennyiben más-más társadalmi csoporthoz kapcsolódik. 2.) A TÖRVÉNYHOZÓ HATALOM (A PARLAMENT) A parlamentek a népképviselet szervei, s a modern

demokrácia legfontosabb intézményei. A p arlament a z eg yetlen, á ltalános v álasztásokkal l egitimált né pképviselet, é s m int i lyen a né pszuverenitás letéteményese. A z a lkotmány s zerint minden h atalom a n épé, a mely a n épszuverenitást v álasztott k épviselői útján, valamint k özvetlenül – népszavazások f ormájában g yakorolja. A p arlament t ehát n em mindenható, hatáskörét k orlátozza a z a lkotmány, a h atalommegosztás a lkotmányos e lve, a k özvetlen d emokrácia é s a z önkormányzatok jogai. A parlament struktúrája Mintája a XIV. századtól az angol parlament volt Az angol parlament hagyományosan két házból állt: alsó – és felsőházból. A kétkamarás rendszer eredeti értelme az volt, hogy a főrendi ház a demokratikusan választott, forradalmi jellegű alsóházzal szemben arisztrokratikus-konzervatív ellensúlyt képezzen. 13 A parlament belsőleg tagolt szervezet, amelynek fő szervei: az

elnökség, a bizottságok és a frakciók. Az elnökség (házelnök és helyettesei, a jegyzőkkel) a parlament belső eljárási rendjének betartásán őrködik. Az elnökség képviseli az országgyűlést kifelé és felügyeli a hivatali apparátus munkáját. A bizottságok a törvényhozás munkáját előkészítő testületek. A frakciók a parlament pártpolitikai tagoltságát tükrözik a megszerzett mandátumok arányában A törvényhozás folyamata A parlament fő funkciói közül az első. Az egész népet érintő, kötelező erejű döntéseket a parlamentnek kell meghoznia, világos és közérthető törvények formájában. A törvények ma egész jogi csomagokat alkotnak, melyet szakapparátus készít elő, és a kormányzat nyújtja be. Ki nyújthat be törvényjavaslatokat? Kezdeményezhetnek képviselők, képviselőcsoportok, a kormány és néhány esetben a köztársasági elnök. Gyakorlatilag a meghozott törvények döntő többségét eredetileg a

kormány nyújtotta be. A benyújtás bejelentése után a törvényjavaslat először az illetékes bizottsághoz kerül, ahol részletesen megvizsgálják annak tartalmát, szakértőket hallgatnak meg, mérlegelik a törvény várható hatását. A jogi bizottság vizsgálja a törvény összeférését más törvényekkel és az alkotmánnyal. Ezután a plénum elé kerül (teljes ülés) A plenáris vita két szakaszban zajlik: az általános vitában a törvény indokait és fő elvi kérdéseit vitatják meg, a részletes vitában pedig a z e gyes t örvényi t ételeket. A v ita során először meghallgatják a bizottságok véleményét és a kormány álláspontját. A törvényhozási folyamat végén a végszavazás alapján jegyzőkönyvi pontossággal véglegesítik a törvény szövegét, majd nyilvánosan kihirdetik. A törvény a közlönyben való megjelenés napján lép érvénybe A p arlament h atáskörébe t artozik a z é ves k öltségvetés e lfogadása. E

bben a v itában különösen n yilvánvalóvá válik a végrehajtó hatalom kitüntetett szerepe. A végrehajtó hatalom ellenőrzése A p arlament k evésbé ö nálló t estületként, m int inkább a kormány törvényhozói szándékainak ellenőreként működik. Ezt az ellenőrző funkciót teljesítik ki a képviselőknek a kormányhoz intézett kérdései és interpellációi A kérdésekre a parlament külön időt szán, a kérdéseket előre, írásban kell benyújtani, a v álaszról n incsen szavazás. Az interpelláció annyival súlyosabb, hogy a válaszról a parlament szavaz A t örvényhozás j oga vizsgálatok i ndítása i s h omályos üg yekben. E z v izsgálóbizottságok f elállításával t örténik, melyben kormányzati és ellenzéki tisztségviselők vannak. Betekinthetnek minden aktába, beidézhetnek tanúkat A cél az igazság kiderítése, s legfeljebb ajánlást tesznek az ügyészi vizsgálatra. A parlament ellenőrzését szolgálja a petíciós

jog is, azaz a polgárok panaszainak benyújtása, amelyet e gy képviselőhöz intézhetnek, aki azokat a tisztelt Háznak továbbítja, s vita után a törvényhozás közvetíti a kormány véleményét az adott ügyről. A parlament általában nem hozhat kötelező érvényű határozatokat a kormányt illetően (csak bizalmatlansági eljárás keretében) A politikai hivatalviselők kiválasztása A kormányhivatalok számáról és rendjéről a parlament rendelkezik. A legtöbb tisztségviselőit a hivataloknak a parlament választja a többségi frakciók ajánlásai alapján, melyet a meghallgatás után az államfő nevez ki. Mely hivatalokra választ ki személyeket a parlament? 1.) a végrehajtói hatalom csúcspontjaira, a köztársasági elnök és a kormányfő 2.) a Legfelsőbb Bíróság elnöke 3.) az Alkotmánybíróság tagjait 4.) az ÁSZ 5.) az ombudsman 6.) valamint a diplomáciai missziók vezetőit, az Országos Rádió –és Televízió Tanács, a Magyar

Távirati Iroda Rt. Tanácsadói tagjait, A parlament összetételében optimális esetben egyensúlyban van a folyamatosság és a megújulás a képviselők személyi állományában, ami a politikai stabilitásnak is az egyik fontos biztosítéka. 14 A parlament integráló-legitimáló szerepe Az OGY munkája elvben minden demokratikus rendszerben az ország politikai életének középpontjában áll. A képviselők jogállása A parlamenti képviselőket az országgyűlési választásokon v álasztják, a z e gyes pártok j elölései alapján. A képviselőket különleges tisztelet és jogvédelem illeti meg munkájuk jelleg miatt. A jogi biztosíték a képviselők mentelmi joga, melynek két fontos eleme van: az egyik hogy senki nem vonható felelősségre később bíróság előtt azért, hogy képviselőként miként szavazott vagy milyen álláspontot foglalt el, a másik a személyi védelmére vonatkozik. A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe

venni és ellene csak az OGY előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani vagy folytatni. Az összeférhetetlenségi törvények és rendelkezések célja nem a képviselő korlátozása, hanem a köz szolgálatában való függetlenségének biztosítása, hogy ne legyen kitéve korrupciós hatásoknak. 3.) A VÉGREHAJTÓ HATALOM – AZ ÁLLAMFŐ ÉS A KORMÁNY A végrehajtó hatalom rendelkezik azokkal a hatalmi és igazgatási eszközökkel és egyéb forrásokkal, amelynek révén az elhatározott politikát meg lehet valósítani. A köztársasági elnök A köztársasági elnököt választhatja az ország egész népe, vagy a parlament. Az első esetben erős legitimitású, az utóbbiban gyenge legitimitású elnöki pozícióról beszélünk. Magyarországon az e lnököt a p arlament v álasztja, kétharmados t öbbséggel. H a e z két í zben e légtelen akkor harmadszorra már egyszerű többség is elegendő. A köztársasági elnök az alkotmány

szerint kifejezi a nemzeti egységet és őrködik az államszervezet demokratikus egysége felett, képviseli a nemzetközi kapcsolatokat, a fegyveres erők főparancsnoka. Önálló cselekvési jogköre azonban igen korlátozott. Az államfő hatalma tehát inkább szimbolikus ő jeleníti meg a közösség egységét az állam és a nemzet ünnepi, ceremoniális aktusaiban. Főbb alkotmányos jogkörei: - törvényeket kezdeményezhet, - a törvényhozás ülésein részt vehet és felszólalhat, - népszavazást kezdeményezhet - kinevezi a közjogi méltóságokat Csekélyszámú hivatali apparátussal rendelkezik. A kormány és szervezete A kormány a végrehajtó hatalom szerve, amely a kormányfő vezetése alatt ténykedő miniszterekből és azok hivatalaiból áll. Testületileg hozza meg a legfőbb politikai döntéseket, részt vesz a törvényjavaslatok előkészítésében, a végrehajtásuk megszervezésében. Tevékenységéért a kormány a parlamentnek tartozik

felelősséggel. A kormány konkrét struktúráját a politikai körülmények diktálják. A kormány élén a miniszterelnök áll. A miniszterelnök általában a legerősebb párt vezetője, s maga is képviselő Az erős miniszterelnöki hatalom esetén –mint a magyar- a kormányfő válogatja össze a kormány tagjait, s menti fel őket. Feladata a kormány politikai irányvonalának meghatározása, s egyes minisztériumok munkájának koordinálása. Ebben a törekvésében a Miniszterelnöki Hivatal segíti. 15 A kormány tagjai a miniszterek, akik egy-egy ágazat vezetésével vannak megbízva. Ehhez önálló költségvetési keretet kapnak, s f eladatuk ellátására a pparátussal r endelkeznek. A m iniszter k étféle f eladatot l át e l: egyrészt irányítja az á llamigazgatás egy-egy ág át, m ásrészt a k ormány t agjaként r észt v esz a z á ltalános p olitika alakításában. A minisztereket általában a parlamenti képviselők közül

választják. A fontosabb miniszteri tárcákat az alkotmány tartalmazza. Az államtitkárok a miniszterek mellé rendelt főtisztviselők. Csak a miniszternek és a miniszterelnöknek tartoznak felelősséggel, a parlamentnek nem. Az államtitkári szerepkör kettős: vagy a minisztert képviselik az OGY-ben, vagy e gy részterület irányításával vannak megbízva. Megkülönböztetünk politikai államtitkárt és közigazgatási államtitkárt. Az utóbbi az adott terület szakértője az adminisztratív apparátus vezetője, míg a politikai államtitkár a kormányzati frakció tagja. A végrehajtó hatalom fő funkciói A kormányzás A feladatoktól függően változó. A kormány fő feladata az állam v ezetése, a legfontosabb közügyek intézése, alapvető politikai döntések meghozása, illetve az új törvények meghozása. A kormány nagyon is aktív, kezdeményező szerepet játszik. A jogszabályalkotás A kormány maga is alkot jogszabályokat, alkothat

törvényerejű rendeleteket, végrehajtási utasításokat vagy kormányhatározatokat. Az ágazati irányítás A közigazgatás –államigazgatás- ágaiban irányító és ellenőrző szerepet tölt be. Ez elsődlegesen politikai jellegű és a kormánypolitika végrehajtásának szervezésére, irányítására és ellenőrzésére irányul, ami a minisztériumokon keresztül történik. A minisztériumok feladatkörét megszabja az alkotmány illetve külön törvények. A parlament feloszlatása A parlamenti demokráciában az OGY feloszlatásában és új választások kiírásának joga általában az államfő vagy kormányfő illetékességi körébe tartozik. A parlamenti ciklus megrövidítése bekövetkezhet az erőviszonyok megváltozása vagy éles politikai k onfliktus következtében, s r endszerint ös szekapcsolódik a k ormánnyal szembeni bizalmi szavazással. 4.) AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG Az alkotmány a politikai közösség alaptörvénye. A

legmagasabb szintű jogszabály, amely törvényként köti a politikai élet minden résztvevőjét, rögzíti a legfőbb politikai intézmények közjogi alapjait, egymáshoz való viszonyukat, v alamint a z á llampolgárok jogait é s k ötelességeit. M eghatározza a t ársadalom é s a z á llam viszonyát, biztosítja a személyes szabadságjogokat, a jogegyenlőséget, szabályozza az államszervezet felépítését és működését. Az alkotmánybíróság Azért jött létre, hogy védje az alkotmányosság elveit és ellenőrizze az alkotmány előírásának betartását. Az alkotmánybíróság önálló hatalmi ágat képvisel a hartalommegosztás rendszerében. A bíráskodás funkcióját független bírói szervezet csúcsán elhelyezkedő Legfelsőbb Bíróság tölti be. Eljárási rendje: 16 1.) 2.) 3.) 4.) 5.) 6.) 7.) normakontrollt g yakorol, m ely a t ervezett t örvények, j ogi n ormák s zabályozására i rányul, hogy beilleszthetőek-e az

alkotmányosság rendjébe. Vizsgálja a meghozott törvényeket Az alkotmány értelmezését végzi Alkotmánysértés esetén vádeljár Eldönt szervezeti, hatásköri vitákat Belső jog összhangját vizsgálja Alkotmányjogi panaszokat tárgyal 5.) A BÍRÓI HATALOM A bíróság igazi hatalom annyiban, hogy önálló a feladata és független a szervezete, továbbá abban is, hogy a bírói d öntésnek k özhatalmi e reje van; de n em igazi h atalom, a bban a z értelemben, h ogy n em vesz r észt a z életviszonyok tartós átalakításában, sem a napi pártpolitikai harcokban és politikai felelősség sem terheli. A bírói szervezet fő funkciója az igazságszolgáltatás Ágai: 1.) polgári peres eljárások 2.) büntetőeljárás – személyes biztonságot veszélyeztető bűnesetek 3.) közigazgatási bíráskodás- az államhatalom túlkapásaival szemben A bírói függetlenséget az alkotmány is rögzíti, csak a törvényeknek van alárendelve. A bíróságok

egységes rendszert képeznek. Elsőfokú ítéletet a helyi bíróságok hozzák, ezek ellen fellebbezni a másodfokú, megyei illetve fővárosi szerveknél lehet, melyek felett a Legfelsőbb Bíróság áll, s itt fellebbezni már nem lehet. 6.) A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETE Az állampolgárok a közigazgatási hatóságokon keresztül találkoznak az államhatalommal. A kormány befolyása a centralizált közigazgatásra teljes és korlátlan volt, de a feladatok nagymértékű gyarapodása végett a végrehajtói hatalom kettévált a kormányra és a közigazgatásra. A kö zigazgatásban á ltalában e mberek és e szközök s zervezése é s irányítása kormányzati c élok e lérése érdekében. Az i gazgatás a k özügyek a lakítása a maguk n api l efolyásában, s í gy a i gazgatási á gazatok a k özügyek f ajtái szerint oszlanak. Ágazatok: 1.) rendészeti igazgatás 2.) közszolgáltatás 3.) szervezeti igazgatás 4.) politikai és tervező igazgatás A

dekoncentráció a hatáskörök olyan megosztását jelenti, amelyben fennmarad a központ utasítási joga. A decentralizáció a ha táskörök o lyan m egoszlása, a melyben a h elyi i gazgatási e gységek ö nálló j ogkörben intézkednek. 7.) HELYI HATALOM, HELYI ÖNKORMÁNYZATOK A he lyi h atalom szerkezete é s p olitikai j ogosítványai n agymértékben f üggenek a n agypolitika i ntézményes rendjétől, s hat rájuk a társadalmi munkamegosztás fejlődése is, mivel szükségesek speciális szakismeretek. A települési önkormányzatok alkotják a közigazgatás alsó szintjét és a helyi politika alapvető egységeit. Az új magyar önkormányzati rendszer 17