Jogi ismeretek | Római jog » Németh Zoltán - Római jog tételek

Alapadatok

Év, oldalszám:2016, 150 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:101

Feltöltve:2016. november 19.

Méret:1 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 zsbc 2017. május 08.
  Nagyon jó összefoglaló.

Tartalmi kivonat

1 1. Vagyon, hagyaték, örökség Az öröklési jog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való átszállását rendezik. Az öröklési viszonyok tárgya a hagyaték (HEREDITAS), azaz az örökhagyó után hátramaradt vagyontömeg; vagyoni jogai és kötelezettségei Aszerint, hogy a jogok (aktívák) vagy a kötelezettségek (passzívák) vannak túlsúlyban, aktív vagy passzív hagyatékról beszélünk. Örökhagyó halálával megszűnnek azok a jogok és kötelezettségek, melyek személyéhez tapadnak, így a hagyaték nem egyenlő azzal a vagyonnal, mely az örökhagyót az utolsó pillanatában megillette. Nem tartalmazza az örökhagyó • családi jogait • birtokát • személyes szolgalmait • eltartásra való jogát vagy ilyen irányú kötelezettségét • delictumból eredő pönális tartozásait • személyéhez tapadó

követeléseit (pl örökhagyó ellen lekövetett iniuriából származó, büntetőkeresettel érvényesíthető követelés). A hagyaték két fő részre oszlik: I. örökség (HEREDITAS) – halál esetére szóló egyetemes jogutódlás; tartalma az összes aktív és passzív vagyontétel, kivéve azon aktívákat, amelyeket az örökhagyó a hagyatékból az örökség terhére harmadik személynek rendeltörökség = hagyatéknak a hagyománnyal csökkentett része II. hagyomány (LEGATUM) – halál esetére szóló különös jogutódlás; tartalma egyes aktív hagyatéki vagyontételek, nem jogi egész, azaz csak aktíva, passzíva nélkül. Megkülönböztethető: ◦ hagyomány ◦ hitbizomány (FIDEICOMMISSUM). A hagyományos csak akkor szerezheti meg a hagyományt, ha az örökös megszerezte az örökséget: ha az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyomány megdőlt. SZEMÉLY VAGYON ÖRÖKHAGYÓ HAGYATÉK ÖRÖKSÉG Személyéhez tapadó jogok és

kötelezettségek HAGYOMÁNY 2 2. Az öröklés, örökség, hagyomány, hagyaték egybevetése. Örökség EREDETE ÉS LÉNYEGE Az öröklési jog azon szabályok összessége, amelyek a halál folytán felmerülő magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való átszállását rendezik. Szabályozás tárgyát csak az ember halálával kapcsolatos jogviszonyok képezik, nem tartoznak ide a jogi személyek megszűnése. Az öröklés lényege, hogy a házközösség fennmaradjon és a pater familias személyisége halálával nem szűnik meg, hanem az örökösökben/örökségben folytatódik (minden vonatkozásban az örökhagyó helyébe lépegyetemes jogutódlás1 (SUCCESSIO UNIVERSALIS)). A vagyonközösség fennmaradt, ahol a dologról/vagyonról az egyik társ a többiektől függetlenül érvényesen rendelkezhetett A császárkorban már az öröklés individuális, vagyoni jellege dominált. Az elhunyt után elsősorban gyermekei

örököltek, azok hiányában a rokonok, végső soron a nemzetség (törvényes öröklés). Ezzel szemben a végrendeleti öröklés (TESTAMENTUM) hosszabb fejlődés eredményeként alakult ki; mely végül a mainál is nagyobb szabadságot él vező jogintézménnyé jegecesedett. FOLYAMATA 1) az örökség megnyílása (DELATIO HEREDITATIS), ami az örökhagyó halálával következik be. Jogalapja a törvény vagy végrendelet; az örökség megszerzésének eszerint három jogcíme volt: A) törvényes öröklés (SUCCESSIO LEGITIMA) B) végrendeleti öröklés; ennek hiányéban a törvényi öröklés érvényesül (SUCCESSIO TESTAMENTARIA). Ez az elsődleges jogintézmény, mely azt jelenti, hogy érvényes végrendelet esetében a törvényes öröklés elvileg és általában kizárt; csak kisegítő jelleggel érvényesül. Egy hagyaték csak végrendelet esetében szállhatott át Törvényes és végrendeleti öröklés kizárták egymást: ha a végrendelet csak a

vagyon egy részéről szólt, azt kiterjesztették az egészre C) a fentiek ütközése esetén végrendelet ellenére való öröklés (SUCCESSIO CONTRA TABULAS) 1 Amikor a hagyaték mint egész, a bennefoglalt összes jog és kötelezetség együtesen száll át egy vagy több személyre. A rómaiaknál a hangsúly az egyetemes jogutódláson volt, ugyanis a római jog szerint a hagyaték lebonyolítása (a tágabb értelemben vet öröklés) csak akkor mehet végbe, ha van legalább egy örökös Ennek oka: a hagyatéki hitelezők kielégítésének biztosítása + a családi szentségek tiszteletének biztosítása. Csak ekkor rendezet a hagyaték sorsa 3 2) az örökségnek az öröklésre meghívott általi megszerzése. Azon tények összessége, amelyeknél fogva az öröklésre jogcímmel rendelkező (kivételesen nem rendelkező) személy valóban örökössé válik A megszerzéssel egyszer és mindenkorra örökössé válik, e minőségét nem veszíthet el.

Hagyomány Tág értelemben az örökhagyó a hagyatékból egyes jogokat az örökösre szálló vagyon csökkentésével harmadik személynek juttat2. Esetei: I. szűk értelemben vett hagyomány 3(LEGATUM) és ennek császárkori változata a hitbizomány II. fenti kettőnek az egyetemes jogutódlással kombinált változata: részhagyomány és egyetemes hitbizomány III. halál esetére szóló ajándékozás és halál esetére szóló egyéb juttatás A jogviszony alanyai: végrendelkező – megterhelt örökös – hagyományos. A hagyomány megszerzésére csak akkor van mód, ha a végrendelet érvényes (azaz nem szenved semmilyen eredeti vagy utólagos hibában) és hatályos (azaz az örökös el is fogadja az örökséget). A hagyomány lehet: • dologi jogok (tulajdon szolgalom) átruházása ill alapítása • kötelmi jellegű juttatás, mely lehet követelés átruházás, adósság elengedés, örökös terhére új kötelem alapítása. 3. Nyugvó

hagyaték, uratlan hagyaték Nyugvó hagyaték Az öröklés megnyílása és az örökség megszerzése közé eső idő alatt az önkéntes örökösök szempontjából a hagyaték nyugszik (HEREDITAS IACENS), azaz ideiglenesen nincs örököse. Amíg nyugszik senki vagyonába nem tartozik, de mégsem tekinthető uratlan vagyonnak, mivel az a cél, hogy egyszer lesz ura, összetartja vagyonegységként. Átmeneti, ideiglenes állapotában önálló életet él: rabszolgák szerzeményei gyarapítják, praetor szükség szerint gondnokot rendelhet ki, stb. Uratlan hagyaték Uratlan hagyaték (BONA VACANTIA) azt jelenti, hogy egyáltalán nincs örököse a hagyatéknak. Kezdetben a civiljog nem szabályozta, és bárki elbirtokolhatta. A császárkorban általában a kincstárra szállt; ha a fiscus is elhárítja az adóssággal terhelt hagyatékot, akkor következik a hagyaték csődje. 2 3 Amikor az örökhagyó egyes (szorosan meghatározot) vagyoni jogai szállnak át a

jogutódra. Hagyomány nem más, mint végrendeletileg hagyot ajándék. 4 4. Az örökség megszerzésének módjai Azon tények összessége, amelyeknél fogva az öröklésre jogcímmel rendelkező (kivételesen nem rendelkező) személy valóban örökössé válik. A megszerzéssel egyszer és mindenkorra örökössé válik, e minőségét nem veszíthet el. A hagyaték megnyílása (DELATIO) az örökhagyó halála. Feltétel, hogy az örökös túlélje A megnyílás időpontja módosult, ha az öröklés feltételhez volt kötve, ill a fictio leges Corneliae (ha difogságban meghalt, olyan mintha fogságba esésének pillanatában halt volna meg) által érintett esetekben A delatióval csak az öröklés lehetősége nyílik meg, el is kell azonban fogadni az örökséget. Örökség megszerzése civiljog szerint I. a házközösség tagjai az ún házon belüli vagyis szükségszerű örökösök (HEREDES DOMESTICI), akik az örökséget a halál tényénél fogva

azonnal, elfogadó nyilatkozat nélkül szerzik meg, még akaratuk ellenére is. Két csoportja van: I. örökhagyó hatalma alatt álló és halálával önjogúvá váló családtagok ( SUI HEREDES). Ha nem avatkoztak bele a hagyaték ügyeibe4, távol tarthatták magukat az örökségtől és örökösi minőségük csak formálisan maradt meg II. örökhagyó által végrendeletileg felszabadított és örökössé nevezett rabszolgák Nem tarthatták magukat távol az örökségtől. II. a többi örökös az ún házon kívüli vagyis önkéntes örökösök (HEREDES EXTRANEI), akik az örökséget rendesen csak elfogadó nyilatkozattal, egyébként csak elbirtoklással5 szerezhették meg. Az elfogadó nyilatkozat lehet A) ünnepélyes, alakszerű, tanúk előtt tett elfogadó nyilatkozat (CRETIO) B) alakszerűtlen, akár hallgatólagos akaratnyilvánítás (PRO HEREDE GESTIO), melyhez a hagyaték egészének vagy egy részének birtokbavételét kívánták meg. Örökség

megszerzése a praetori jog szerint A praetor a nem civiljog szerinti személyeknek paetori birtokba utalást (BONORUM POSSESSIO) adhatott, amelyet a felmenő és lemenő örökösöknek 1 év alatt, mindenki másnak 100 napon belül kellett kérelmezni. Még nem lehetett ezen fikcióval civiljogi örökösöknek tekinteni, így a praetori örökösök csak bonitár tulajdonosok lehetettek, és elbirtoklásra voltak ráutalva. Az elbirtoklás ideje alatt azonban védelembe részesíttette őket a praetor akár a civiljogi örökösökkel szemben is (BONORUM POSSESSIO SINE RE / CUM RE). Három csoportot lehet megkülönböztetni: 4 5 Ha nem rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felől (elidegenítés, megterhelés), akkor a hagyatéki hitele zőknek nem volt ellenük keresetük. Amennyiben nem volt szükségszerű örökös, bárki megszerezhete az örökséget; a jogosulatlan elfoglaló 1 év alat elbirtokolhata a hagyatékot. A császárkorban már törvénytelen volt, sőt

egyenesen crimennek nyilvánítoták 5 A) aki valószínűvé tette, hogy ő civiljogi örökös: érvényes civiljogi végrendeletet produkált vagy valószínűsítette törvényes örökösi jogcímét. Civiljogi örökös végrendelet ellenére is kérhetett bonorum possessio-t, ha bizonyította annak alaki mellőzhetetlenség megsértése miatti érvénytelenségét. Ha több örökös jelentkezett egyszerre, a sorrend az alábbi volt: végrendelet ellenére való öröklés, végrendeleti öröklés, törvényes öröklés B) amennyiben civiljogi örökös nem jelentkezett; pl agnation kívüli vérrokonok és az örökhagyót túlélő férj/feleség C) civiljogi örökös létének ellenére is megkapták a praetori birtokba utalást; pl emancipált gyermek. Ha a meghívott személy az öröklés megnyílása után, de a hagyaték megszerzése előtt halt meg az örökség – eredetileg nem, de később – átháramlott az utódaira. 5. Az incapacitas és indignitas

Incapacitas A végrendeleti örökösök vonatkozásában fennállhat az örökség megszerzésének teljes vagy korlátozott képtelensége. Ekkor az örökség megnyílik, ám magát az örökséget nem vagy csak korlátozottan szerezheti meg. Ez megszűnik, ha a cretio határidején belül elhárítja azt. Az ilyen személyre nézve az érvényes végrendelet részben vagy egészben hatálytalan Kategóriái: I. házasságra kötelezett korban lévő, de házasulatlan személy teljes szerzésképtelenségben van; míg a házas gyermektelen személy csak felerészben szerezhette meg az örökséget II. formahibával felszabadított rabszolga teljes szerzésképtelenségben van III. feslett erkölcsű nők teljes szerzésképtelenségben vannak A hagyaték üresen maradt része nem válik azonban növendékjog tárgyává, hanem elesett örökrésszé (BONA CADURA) válik: ugyanazon végrendeletben kinevezett gyermekes apákra, ezek hiányában gyermekes hagyományosokra, végső

soron kincstárra háramlik. Indignitas Ez az örökségre való érdemtelenséget jelenti. Az így megszerzett örökséget az örökös nem tarthatja meg; lsd LEX PAPIA POPPEAEA6. Ide tartozik: • aki az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta,esetleg meg is ölte • örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta. Érdemtelen személy jog szerint örökös, az örökség azonban „elragadtatik” tőle, és rendszerint a kincstárra háramlik. 6 Az uratlan hagyaték, mint caducum (eleső örökrész) az aerariumra, később az ennek helyére lépő fscusra szállt. 6 6. A praetor öröklési reformjai: bonorum possessio, successsio graduum et ordinum Bonum possessio A praetor azt a személyt aki nem volt a civiljog szerint örökös, még fikcióval sem tehette azzá, de beutalhatta a hagyaték birtokába és megadhatta neki a hagyatéki javak hasznát és élvezetét. Mivel nem lehetett őket civiljogi örökösöknek tekinteni,

így a praetori örökösök csak bonitár tulajdonosok lehetettek, és elbirtoklásra voltak ráutalva Az elbirtoklás ideje alatt azonban védelembe részesíttette őket a praetor akár a civiljogi örökösökkel szemben is I. civiljogi örökössel szemben hatálytalan birtokba utalás (BONORUM POSSESSIO SINE RE); tehát nem végleges hatállyal adta a praetor a III. és IV osztálybeli örökösök nek, akik csak akkor örököltek, ha a civiljogi örökösök nem jelentkeztek a hagyaték praetori által beutalt birtokosa engedni köteles a civiljogi örökösnek, azonban a hagyatéki perben a kedvezőbb alperesi pozícióban lesz (nem neki kell bizonyítani). Harmadik személyekkel szemben védelmet kap a beutalt birtokos a praetortól Ha a civiljogi örökös nem jelentkezik, vagy nem időben, a birtokos elbirtokolhatja a hagyatékot II. civiljogi örökössel szemben is hatályos birtokba utalás (BONORUM POSSESSIO CUM RE); tehát véglegesen adta meg az I. és II

osztálybeli örökösöknek (emancipált fiút kell itt kiemelni). A praetor nem tehet vkit civiljogi örökössé, de egyeseket egyenlővé tehet a civiljogi örökössel, és védelmet biztosíthat nekik nemcsak harmadik személyek hanem a ius civile szerinti örökös ellen is7. A bonorum possessor-ok négy osztályba voltak sorolva. Mindegyik osztály egy meghatározott határidőn belül igényelhette a bonorum possessio-t. Az 1 éves elbirtoklási idő letelte után mindkét fajta beutalt bonorum possessor civiljogi örökössé vált, mivel valójában ezek bonitár tulajdont eredményező birtokba utalások voltak. Három csoportot lehet megkülönböztetni: A) aki valószínűvé tette, hogy ő civiljogi örökös: érvényes civiljogi végrendeletet produkált vagy valószínűsítette törvényes örökösi jogcímét. Civiljogi örökös végrendelet ellenére is kérhetett bonorum possessio-t, ha bizonyította annak alaki mellőzhetetlenség megsértése miatti

érvénytelenségét. Ha több örökös jelentkezett egyszerre, a sorrend az alábbi volt: végrendelet ellenére való öröklés, végrendeleti öröklés, törvényes öröklés B) amennyiben civiljogi örökös nem jelentkezett; pl agnatio-n kívüli vérrokonok és az örökhagyót túlélő férj/feleség C) civiljogi örökös létének ellenére is megkapták a praetori birtokba utalást; pl emancipált gyermek. 7 Párhuzam: bonitár tulajdonos védelme a civiljogi tulajdonossal szemben. 7 Ha a meghívott személy az öröklés megnyílása után, de a hagyaték megszerzése előtt halt meg az örökség – eredetileg nem, de később – átháramlott az utódaira. Successio graduum et ordinum A házközösség és az agnát rokonság mellett a praetor biztosította a kognát rokonság öröklését is. Ha a legközelebbi rokon (COGNATUS) a törvényes öröklési rend III. osztályában nem tudja elfogadni az örökséget, a távolabbi fokú rokon örököl

(SUCCESSIO GRADUUM); ha pedig ő sem képes, az elfogadás joga a következő rendre száll át ( SUCCESSIO ORDINUM); pl ha az örökhagyó apja nem fogadta el az örökséget, a nagybátyja még örökölhetett; ha ő sem fogadta el, akkor lehetőség nyílt a manus nélküli feleség öröklésére is. 7. A törvényes öröklés három rendszere A törvényes öröklés (SUCESSIO AB INTESTATO) szabályozásának egymást követően kialakult rendje van. Civiljogi törvényes öröklés rendje A házközösség, annak hiányában az agnát rokonság örököl. A sui heredes „tulajdonostársa” volt a családi vagyonnak a pater familias életében is, egyfajta lappangó tulajdonjoggal; így tu lajdonképpen nem kimondottan öröklés, hanem a házközösség belső viszonyaiban való átrendeződés történt. A házközösségi vagyon mindaddig egybemaradt, míg vmelyik örököstárs nem kezdeményezte annak megosztását. Öröklésre végrendelet hiányában három egymást

követő osztályban (rend - ORDO) lévők hivatottak; ezen belül egyes rokonok fokokhoz (GRADUS) tartoztak. I. osztály a sui heredes Ide tartoznak: • manus alatt lévő feleség, aki saját jogon örökölt • családgyermekek • örökbefogadott • manus-os házasságot kötött fiúgyermek felesége és gyermekei, amennyiben a filius familias nem élet túl az örökhagyót, vagy az örökhagyó őt emancipálta 8. Az örökhagyó gyermekei fejenként (IN CAPITA) örököltek; míg a manus-os házasságot kötött fiúgyermek felesége és gyermekei törzsenként (IN STRIPES), azaz együttesen annyit, amenynyit kieső elődjük egymaga örökölt volna. Ugyanez állott a további lemenőkre is A rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kiesett elődjük egymaga örökölt volna, ezt képviseleti jognak nevezzük (IUS REPRAESENTATIONIS). 8 Csak az emancipáció előt fogant unokák örökölnek. 8 A hagyaték csak egyszer nyílt

meg; egyetlen delatio alapján csak a legközelebbi rokon örökölhetett, így a hagyaték viszonylag könnyen uratlanná vált. PATER FAMILIAS MANUSOS FELESÉG FIÚGYERMEK FIÚGYERMEK LÁNYGYERMEK LÁNYGYERMEK ADOPTÁLT EMANCIPÁLT Manusos házasságkötés révén kikerül az agnatio-ból FIÚUNOKA MANUSOS FELESÉG FIÚUNOKA FIÚUNOKA FIÚUNOKA LÁNYUNOKA Nem örököl, mert apja túlélte az örökhagyót FIÚDÉDUNOKA FIÚDÉDUNOKA A vagyon összesen hat részre osztandó: 1/6-1/6 részt örököl a feleség, a fiúgyermek, a lánygyermek, az adoptált; képviseleti jog alapján az elhalt fiúgyermek után az 1/6 három felé oszlik: feleség, fiúunoka, és a két dédunoka 1/2-1/2 arányban. Az emancipált az emancipáció előtt fogant gyermekei szintén örökölnek a hagyaték 1/6-ának 1/2-1/2 arányában II. osztály a proximi agnati, azaz a legközelebbi agnát rokonok, kik csak akkor örökölhetnek, ha sui heredes egyáltalán nincs. Ide tartoznak: •

örökhagyó teljes testvérei • apai féltestvérei • testvérek hiányában a távolabbi fokú férfi agnát rokonok, akik még tagjai az agnátionak. Egyenlő részben, fejenként osztoznak a hagyatékban, de a fokban közelebb álló agnát rokon léte kizárta a távolabbit, akkor is, ha a közelebbi nem fogadta el az örökséget (ekkor a gentiles sem örökölt). Az agnatusnak joga volt harmadik személynek átengedni jogosultságát ( IN IURE CESSIO HEREDITATIS), kivéve, ha végrendeleti úton lettek kinevezve • a civiljog szerint a szerző ekkor nem csupán az egyes hagyatéki dolgokat, hanem magát az örökösi minőséget szerzi meg, épp ezért ez az átruházás csak a hagyaték megszerzése előtt foglalhatott helyt, mert a megszerzett örökösi minőség már eltörölhetetlen • később az in iure cessio hereditatis lehetséges volt a hagyaték megszerzése után is bármely örökösnél, de ekkor ennek lényegesen eltérő hatása volt az

előbbitől. Az előbbinél maga az örökösi minőség ruháztatott át, emitt csupán a hagyatékban levő egyes dolgok, mégpedig csak a testi dolgok, a követelések kivételével; ez utóbbiak ugyanis egyszerűen megszűnnek, mivel átruházásukra az in iure cessio alkalmatlan, de benne mégis lemondás nyilvánul meg. 9 In iure cessio hereditatis a megszerzés előtt In iure cessio hereditatis a megszerzés után Universalis successiot jelent Singularis sucessiot jelent Az átruházó a maga helyébe lépteti örökösül a szerzőt Az átruházó örökös marad továbbra is, s felel a hagyaték adósságaiért, melyek természetesen nem szűnnek meg III. osztály a gentiles, azaz a nemzetség tagjai örökölnek 9; csak akkor, ha egyáltalán nem voltak az I. és II osztálynak tagjai Praetori jog törvényes öröklési rendje A praetori hagyatéki javakba való beutalás csak kérelemre történt megszabott határidőkön belül. A hagyaték – szemben a

civiljoggal – már többször, egymást követően megnyílt I. osztály a bonorum possessio unde liberi (gyermekek) Ide tartoznak: • sui heredes, vmint a manus-os feleség • emancipált fiúgyermek • emancipált fiúgyermek emancipáció után fogant gyermeke. Az I. osztály CUM RE meghívás volt: általa a többi civiljogi törvényes örökösök (agnatok, gentilisek) ki voltak zárva Az öröklés szükség esetén IN STRIPES történt, azaz több várományos között törzsenként oszlott meg a hagyaték, a reprezentáció elvét figyelembe véve A bonorum possessio megadásánál a férfiak és nők egyenjogúak voltak. Figyelembe vették a postumus suust is, és érdekei védelmében szükség szerint gondnokot rendeltek neki (méhmagzat!). Az emancipált fiú hatalom alatt maradt gyermekeivel egy sorban lépett fel, egy részt kaptak, fele-fele arányban. Nőnek nem lehetnek sui-jai, s így liberije sem II. osztály a bonorum possessio unde legitimi

(törvényes örökösök) Ide tartoznak: • sui heredes • proximi agnati – csak akkor jelentkezhettek, ha egyáltalán nem volt sui heredes, hisz ilyenkor a civiljog szerint ipso iure ők szerezték meg a hagyatékot. • (gens – egy ideig). A II. osztály SINE RE meghívás, vagyis az egy fokban közelebb álló igényét a civiljogi hagyatéki keresettel sikeresen érvényesítheti a behelyezettel szemben. A praetor teljes egészében tartotta magát a civiljog szabályaihoz! Ha tehát nem volt I. osztályú, vagy nem jelentkezett a BONORUM POSSESSIO-ra, a praetor a civiljogi örökösöknek nyitotta meg a hagyatékot A sui heredes közül azok, akik a bonorum possessio-ra gyermekként (liberi) az 1 éven belül az I osztályban is jelentkezhettek volna (pl az örökhagyó fia/lánya), a 2. év folyamán már csak a II osztály 1 csoportjába tartozókként je lentkezhettek III. osztály a bonorum possessio unde cognati, azaz ilyenkor az összes vérrokon részére

lehetővé válik az öröklés Szabály az, hogy közelebbi vérrokon kizárta a távolabbi bonorum 9 Köztársaság kor végére idejét múlta, és eltűnik ez az intézmény. 10 possessioját: csak a fokközelség számított, az azonos fokú rokonik egymás közt egyenlő arányban örököltek, függetlenül attól, hogy lemenő, felmenő vagy oldalági rokonok voltak. Elsősorban I. fokú rokonok (gyermek, szülő), ennek hiányában a II fokú rokonok (unoka, nagyszülő, testvér) örököltek. A III osztály SINE RE meghívás Oldalági rokonok között örököltek az örökhagyó • testvérei és azok gyermekei, unokái, stb. (2, 3, stb fok) • nagyszüleinek és szüleinek testvérei (4., 5 fok) • elsőfokú és másodfokú unokatestvérei (4., 6 fok) • másodfokú unokatestvérének gyermekei kivételesen (7. fok) 7. fokú egyenesági rokonok öröklése gyakorlatilag kizárt E körben nem érvényesült a ius representationis, tehát pl öt testvér

esetén az egyik halálával a növedék a másik négy testvér részeihez járul és nem száll tovább az elhalt testvér gyer mekeire. Érvényesült viszont a successio graduum et ordinum, amely lehetővé tette, hogy a közelebbi rokon lemondó nyilatkozata esetén a távolabbi szerezze meg az örökséget, ill. az ő képtelensége esetén az a következő rendre szálljon; így pl ha az örökhagyó apja nem fogadta el az örökséget a nagybátyja még örökölhetett, ha ő sem fogadta el, akkor lehetőség nyílt a manus nélküli feleség öröklésére is. Anyjuk után a törvényes és törvénytelen gyerekek is meghívást kaptak. IV. osztály a bonorum possessio unde vir et uxor A manus nélküli házasságban a túlélő házastárs örökölhetett az összes agnát és kognát rokon után jelentkezve Feltétel a házasság fennállta a halál időpontjában. SINE RE hatályú meghívás. Iustinianusi jog törvényes öröklési rendje I. osztály a lemenőké

(DESCENDENTES), azaz az összes lemenő: nemcsak a vér szerintiek10 (szükségszerű örökösök, akikre nézve nincs nyugvó hagyaték), hanem a örökbefogadottak (hagyatékot csak elfogadó nyilatkozattal szerezhetik meg) is. A képviseleti elv továbbra is érvényesül; a lemenő nyomába lépő utódok IN STRIPES örökölnek. II. osztály a felmenőké (ASCENDENTES) és a teljes testvéreké (GERMANI) Fejenként egyenlő arányban örökölnek; és ha a teljes testvéreknek gyermekeik is vannak, azok kieső elődjük helyén a képviseleti elv alapján együttesen örökölnek annyit, mint kieső elődjük. A teljes testvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölnek A teljes testvérek létében a szülőknél távolabbi fokú felmenők nem örökölhettek. Ha azonban az örökhagyó után csak felmenők maradtak, akkor akár a dédszülők is örökölhettek; ekkor a hagyaték ágak (IN LINEAS) – anyai és apai ág – szerint oszlik meg, és a közelebbi felmenő

léte kizárja a távolabbit. Ha az egyik ágon az adott fokon nincs senki, akkor az egész hagyaték a másik ág azonos fokát illeti. Egy ágon belül a felmenők fejenként osztoznak 10 Törvénytelenek csak anyjuk után. 11 APAI DÉDAPA APAI DÉDANYA APAI DÉDAPA APAI DÉDANYA APAI NAGYANYA APAI NAGYAPA ANYAII DÉDANYA ANYAI DÉDAPA ANYAI DÉDAPA ANYAII DÉDANYA ANYAI NAGYANYA ANYAI NAGYAPA ANYA APA ÖRÖKHAGYÓ A hagyatékot teljes egészében az apa kapja, mert a legközelebbi felmenő léte kizárja távolabbi felmenők öröklését. Ha az anya élne, a hagyaték 1/2-1/2 arányban illetné meg őket. Ha azonban az apa is meghalt volna, a hagyaték fele az apai nagyapának, a másik fele anyai nagyapának és anyai nagyanyának járna: vagyon azonos fokon mindkét ágon feleződik, ágon belül egyenlő arányban oszlik. Ha az apai nagyapa nem élte volna túl az örökhagyót, az egész hagyatékon anyai nagyapa és anyai nagyanya osztozik. Ha minden

nagyszülő meghalt volna, a hagyaték fele apai dédapát illetné, a másik fele 1/3-1/3 arányban oszlana el az élő anyai dédszülők között. APAI NAGYAPA APAI NAGYANYA APA ÖRÖKHAGYÓ ANYAI NAGYANYA ANYAI NAGYAPA ANYA ÖRÖKHAGYÓ TESTVÉRE ÖRÖKHAGYÓ TESTVÉRE GYERMEK ÖRÖKHAGYÓ TESTVÉRE GYERMEK Az örökhagyót túlélő anyja és testvérei, vmint elhunyt tetvére két gyermeke 1/4 részt örököl (két gyermek fejenként 1/8-1/8-ot). Ha az örökhagyó halálakor az anya már nem él, akkor a nagyszülők nem örökölhetnek, mivel a teljes hagyatékot a testvérek és az elhunyt testvér gyermekei szerzik meg. III. osztály a féltestvéreké: apai és anyai féltestvérek, vmint ezek gyermekei 11 Az elhalt féltestvérek gyermekei megelőzik az egyéb 3 fokú oldalági rokonokat (nagybácsi) IV. osztály az összes távolabbi oldalrokoné, akik a 6 fokon túl is örökölhetnek Képviseleti elv itt nem érvényesül, az azonos fokú oldalági

rokonok közt az öröklés fejenként történik. 11 Képviseleti elv alapján. Közülük az azonos fokon állók in capita részesednek 12 ÖRÖKHAGYÓ NAGYSZÜLŐJE ÖRÖKHAGYÓ SZÜLŐJE ÖRÖKHAGYÓ ÖRÖKHAGYÓ SZÜLŐJÉNEK TESTVÉRE ÖRÖKHAGYÓ UNOKATESTVÉRE ÖRÖKHAGYÓ SZÜLŐJÉNEK TESTVÉRE ÖRÖKHAGYÓ UNOKATESTVÉRE ÖRÖKHAGYÓ UNOKATESTVÉRE ÖRÖKHAGYÓ UNOKATESTVÉRE GYERMEK GYERMEK Itt csupán az egyetlen túlélő 3. fokú rokon, az örökhagyó szülőjének testvére (nagybácsi, nagynéni) örököl, mert ő a legközelebbi oldalrokon Ha nem élte volna túl az örökhagyót a 4. fokú örökhagyó unokatestvérek örökölnének egyenlően, a hagyaték 1/4-1/4 arányában Ha egy unokatestvére sem élte volna túl úgy a két gyermek örökölne fele-fele arányban, mint 5. fokú oldalági rokonok A túlélő házastárs öröklésére nézve a praetori bonorum possessio unde vir et uxor élt tovább, azzal a változással, hogy most már az

örökhagyó legtávolibb kognát rokona is már megelőzte. Ezt kompenzáló, részleges haszonélvezetet kapott a hagyatékra, ha volt közös gyermekük; ha nem volt, tulajdonjogot kapott a hagyatékra. SC TERTULLIANUM: háromgyermekes anya örökölhet gyermeki után. SC ORPHITIANUM: öröklés gyermekeket hívta meg az anyjuk után. A kedvezményezettek, mint heres legitimus-ok már második osztályban örökölhettek, megelőzve a vér szerinti örökösöket Iustiniánusi öröklési rend teljes egészében a kognát rokonságon alapult, csupán az érvényesült továbbra is, hogy a sui heredes számára nem volt nyugvó hagyaték. Összefoglalva Civiljogi öröklési rend Családgyermekek, örökbefogadottak, maSui heredes nus-os feleség, a házas filius lemenői Germani, consanguinei Proximi ag(féltestvérek), és távonati labbi agnát férfi rokonok Gentiles A gens bármely tagja Praetori öröklési rend Iustinianusi öröklési rend Bonorum possessio unde

liberi A sui heredes és az emancipált gyermekek (utiliter) Descendentes Az összes lemenők Bonorum possessio unde legitimi Sui heredes, proximi agnati, a gens tagjai Ascendentes et germani A szülők és a testvérek egyenlően örökölnek Bonorum possessio unde cognati Az összes vérrokon örököl a 6. fokig, (nincs ius representationis) a successqio graduum et ordinum érvényesül Consanguinei et uterini A féltestvérek és azok gyermekei Bonorum possessio unde vir et uxor A túlélő manus nélküli házastárs öröklése Cognati collaterales Az összes oldalági rokon a 6. fokon túlról is 13 8. Mit jelent és hol érvényesül az in stirpes, in capita, és a per lineas öröklés? A különböző öröklési elosztási típusok mind a civiljogi, mind a praetori, mind a iustinianusi öröklési rendben érvényesülnek. 1) Az IN CAPITA öröklés kizárólag a suusok12 esetében merül fel. Lényege, hogy az azonos fokon állók együttesen,

fejenként ugyanannyit örökölnek, egyenlő arányban (pl öt gyermek esetében egyötöd részt) Érvényesülés: • civiljog: I. osztály: örökhagyó gyermekei; II osztály: legközelebbi agnát rokonok • praetori jog: I. osztály (liberi): ha egyenlő fokon állnak; II osztály (legitimi): a suusok vagy agnat-ok között egyenlő fokon; III osztály (cognati): azonos fokú vérrokonok egymás között függetlenül attól, hogy lemenők vagy felmenők • Iustininanus: I. osztály: a lemenők, ha azonos fokon vannak; II osztály: ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak, és az egy ágon belüli felmenők is; IV osztály: az azonos fokú oldalági rokonok között; féltestvérek közt; az összes oldalrokonok között, az azonos fokon állók között. 2) Minden suus azonban egy törzset is képvisel, amely a suus halála esetén a lemenői részére a fejenként (in capita) örökölt részét osztja fel IN STRIPES; azaz az a törvényes

öröklési jogi megoldás, amikor a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kieső elődjük egymaga örökölt volna (pl három gyermek esetében, ahol az egyik gyermek meghal még a pater familias halála előtt, és két gyermeke hagy maga után; akkor a pater familias két életben maradó gyermeke 1/3-1/3-ot, a két unoka pedig 1/6-1/6-ot örököl majd). A lehetőséget ius representationisnak nevezik: a törzsenként öröklők e joga, hogy a távolabbi fokon lévők elődjük helyébe lépnek, és kieső elődjük részén osztoznak. Érvényesülés: • civiljog: I. osztály: kieső suus helyén Példa: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt; az ő gyermekei, és manus-os házasságot kötött felesége (azaz az örökhagyó menye és az unokák) annyit örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egyma ga örökölt volna • praetori jog: I. osztály (liberi): az emancipált fiúkat és gyermekeiket a

praetor suusnak tekintette – ebből a képviseleti elv következik • Iustininanus: I. osztály: távolabbi lemenőknél; II osztály: teljes testvérek gyermekeinél; III osztály elhalt féltestvérek gyermekeinél 3) A iustinianusi jog a felmenők körében bevezetett újítása volt a PER LINEAS öröklés. Az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az örökhagyó után csak felmenők maradnak, és a felmenők öröklésénél a hagyaték az apai és anyai ág között egyenlően oszlik meg 12 • az ágon belül az ott lévők fejenként osztoznak • a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését Pater familias hatalomalatija. 14 • ha az egyik ágon nincsen senki, a másik ág osztozik az egész hagyatékon. Érvényesülése csak Iustiniusnál található meg a II. osztályban (ascendentes, germani): ha csak felmenők maradtak az örökhagyó után, a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint oszlik meg, és a közelebbi

felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését. Példa: ha az önjogú apja még élt, anyja azonban meghalt, akkor az örökség teljes egészében az apát illette; ha a négy nagyszülőből azonban a két apai nagyszülő és egy anyai nagyszülő él, akkor az utóbbi 1/2-et, az előbbiek 1/4-1/4-et örököltek. 9. Törvényes öröklés libertinus után A felszabadított rabszolga (LIBERTINUS) jogállásából fakadóan nem rendelkezik felmenőkkel és oldalági rokonokkal. Ezért fikcióval a praetor úgy tekintette, hogy a patronus és annak nemzetsége a libertinus felmenője, és azért lehetséges törvényes örökösének számítottak. Természetesen, ha a libertinusnak voltak suusai, akkor a törvényes öröklés rendszerében ők megelőzték a patronust Más szavakkal: a felszabadított után csak lemenői és túlélő házastársa örökölt, utóbbit viszont megelőzte a patronus családja. A három öröklési rendben az alábbiak szerint alakult az

öröklés: • a civiljogi öröklési rendben – végrendelet híján – elsőként a sui heredes, utánuk a patronus és annak agnát rokonai örökölnek • • a praetori jog öröklési rendje a BONORUM POSSESSIO INTESTATIT adott ◦ a felszabadított gyermekeinek (LIBERI) ◦ törvényesített gyermekeinek (LEGITIMI – törvényes örökösök) ◦ patronusnak ◦ patronus agnát rokonainak ◦ a felszabadított lemenőinek ◦ patronus családjának ◦ libertinus túlélő házastársának ◦ patronus kognát rokonainak iustinianusi öröklési rendben a sorrend a következőképp változott: ◦ libertinus lemenői ◦ patronus és gyermekei ◦ patronus oldalági rokonai ◦ libertinus túlélő házastársa. 15 10. A végrendelet fogalma, fajai Fogalma Amennyiben az örökhagyó végrendelet hátrahagyásával hal meg, utána az öröklés rendjét az szabja meg. A TESTAMENTUM halál esetére szóló, alakszerűségekhez kötött,

örökösnevezést tartalmazó, egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás Formális, ünnepélyes joggyakorlat Tartalmaznia kell: • örökös kinevezését, mely mellett előfordulhatnak más intézkedések is • kitagadás • örökös helyettesítése • hagyományrendelés • gyámrendelés • rabszolga-felszabadítás. Az örökösnevezés (HEREDIS INSTITUTIO) a végrendelet nélkülözhetetlen eleme; kezdete és alapja, mely intézkedés teszi a végrendelet azzá ami. Formai előírásai: latin nyelven, ünnepélyesen, bizonyos „parancsoló és egyenes” szavakkal kellett megnevezni13. Tartalmi korlátozásai: eredetileg csak akkor lehetett végrendelkezni, ha nem voltak suus-ok; később vagy örököltek, vagy kitagadtatottak a végrendelet által, de mellőzésük esetén az érvénytelenné vált. Meghatározott személy lehetett csak örökös: ám nem volt szükség név szerinti megemlítésére, de pontosan azonosíthatónak kell lennie. Több személy

örökössé való kinevezése esetén az osztályrészeket is meg kellett határozni; enélkül egyenlő arányban örököltek. Ha az örökös részaránya a hagyaték egy részére korlátozódott, a végrendeleti öröklés, mint a több a kevesebbet magába foglalta az egész hagyatékot (egyetemes jogutódlás). Fajai ARCHAIKUS ÉS PRÉKLASSZIKUS CIVILJOG I. TESTAMENTUM IN COMITIIS CALATIS forma valószínűleg az önjogú személy örökbefogadásából alakult ki: pater familias jogutódját jelölte ki halála esetén Már a császárkor előtt kiment a divatból. II. TESTAMENTUM IN PROCINCTU forma a hadba vonult római polgár nyilvánosan, katonatársai előtt tett végrendelete volt. Köztársasági kor végére elavult 13 „Titius heres esto.” (Titius legyen az örökösöm) 16 III. TESTAMENTUM PER AES ET LIBRAM forma már nem közösségi jellegű, hanem magánjogi (mancipatio-s) aktus volt, mely érvényre juttatta a végrendeleti szabadságot. Az

örökhagyó színleges vételárért eladta a hagyatéki vagyont halála esetére egy meghitt emberének, az ún. örökségvevőnek. Őt tanúk előtt szóbelileg felkért (később viasztáblára jegyezték fel), hogy halála után adja ki örökségét az általa megjelölt személyeknek. A végrendeleti táblák önma gukban csak a mancipatio-t bizonyították; azt a mancipatio-t, mely tulajdonképpen az „eladó” halálakor lép hatályba, a valóságos örökösök így csupán kötelmi jogi viszonyban állnak az örökségvevővel. A vagyont különös jogutódlás útján, élők közötti átruházással kaphatták meg PRAETORI JOG Kialakult a mancipatio-tól független, írásbeli végrendelet, a TESTAMENTUM SEPTEM SIGNIS OBSIGNATUM. Végakaratot a viasztábláról elolvasva, majd tanúk által hitelesítve közölte az örökhagyó. Így a hagyaték birtokába azt a személyt utalta SINE RE a praetor14, aki felmutatta a hét pecséttel ellátott táblát.

CSÁSZÁRKORI JOG 1) kialakult a CODICILLUS, azaz fiókvégrendelet, vagyis a végrendelet utólagos kiegészítéseként elismert a végrendeleti örökösökhöz írt levél. Ennek betartása eredetileg csak az örökösök hűségére, lelkiismeretére volt bízva, a princípátus idején azonban már peresíthető volt. Nem tartalmazhatott örököskinevezést és kitagadást, vmint mentes volt a formakényszertől, és több is hátrahagyható volt belőle. Magyarul, anélkül lehetett a végrendeleten változtatni, hogy annak előírt formaságait minden alkalommal újra kellett volna alkotni 2) a iustinianusi korban jön létre a végrendelet két fő típusa: I. közvégrendelet; mely lehetett hatósági jegyzőkönyvbe vétel, vagy császári megőrzésre való átadás II. magánvégrendelet; mely lehetett ◦ közönséges magánvégrendelet; ennek is két formája ismert ▸ írásbeli: 7 serdült, cselekvőképes és római polgár férfitanú előtt kell felmutatni,

akik aláírásukkal és pecsétjükkel igazolják, hogy a végrendelet az örökhagyó akaratát tartalmazza. Örökhagyónak mindenképpen alá kellett írnia; ha írástudatlan vagy vak lett volna, az aláírás pótlására 8 tanút kellett kiállítani. SC LIBONIANUM szerint a vég- rendelet írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával válik hatályossá ▸ szóbeli: örökhagyó kijelentése a 7 fentiekhez hasonló tanú megszakítás nélküli, együttesen jelenlétében. Csak a nyugatrómai birodalomban nyert alkalmazást a holográf végrendelet, melynél a saját kezűleg írt és aláírt végrendelet tanúk alkalmazása nélkül is érvényes volt 14 Császárkorban már cum re hatállyal. 17 ◦ kiváltságos magánvégrendelet; méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén az alakiságon könnyítettek. Ilyen volt pl járvány fennállta, faluhelyen, vagy ha a szülők végrendelkeztek a gyermekek javára,

és a katonák végrendelete esetén is. 11. Érvényesség és hatályosság a végrendeletek körében Érvényesség FOGALMA Végrendelet akkor jön létre érvényesen, vagyis alkalmas az adott joghatások kiváltására, ha • az önmagában is ép végakarat és annak alakszerű megnyilatkozása összhangban van egymással • a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába. Jelentős eltérések vannak az általános szerződési érvényességtől: I. lényegesen szigorúbb előírás az, hogy utóbb ne következzenek be olyan tények, amelyek érvénytelenné tennék a végrendeletet (pl visszavonás)érvényesség a végrendelkező haláláig bizonytalan; érvénytelenség utólagos is lehet II. enyhébb megítélést a FAVOR TESTAMENTI elve fogalmazza meg: egyfelől hogy a végrendelkező akarata minél inkább érvényre jusson, lehetőleg a még hibásan létrejött végrendeletet is érvényesnek kell tekinteni, emiatt részleges

érvénytelenséget lehet megállapítani. Az olyan kikötéseket, amelyek a szerződéseknél a jogügylet egészét érvénytelenítik, a végrendeletnél általában ki nem kötöttnek kell tekinteni Másfelől olyan körülményekre is ki kell terjeszteni a végrendelkező akaratát, amelyekre az a szöveg szó szerinti jelentése alapján nem vonatkozik. A NEM LÉTEZŐ VÉGRENDELET Még a praetori jog szerint sem képes semmilyen joghatás kiváltására az a végrendelet, melynek külső tényállásának hiánya áll fenn: I. nem tartalmaz örökösnevezést II. hamisított végrendelet15 III. befejezetlen végrendelet16 ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET Ha érvénytelen, nem alkalmas a célzott joghatás – öröklés – kiváltására. Ekkor törvényes öröklésre kerül sor. 15 Például színházban a színpadon elhangzot végrendelet. 16 Szóbeli végrendeletnél beszéd közben elnémul a végrendelkező; írásbeli végrendeletnél elmarad a felolvasás vagy a

felajánlás. 18 Feltétlen érvénytelenség (semmisség) A hibás végrendeletek semmisek voltak, az érvénytelenségi ok észlelése esetén, tehát az érvénytelenséget hivatalból is meg lehetett állapítani. Feltételes érvénytelenség (megtámadhatóság) Az akarathibában szenvedő és az anyagi mellőzhetetlenséget sértő végrendeletek körében tapasztalhatunk ilyet. Civiljogi érvénytelenség Praetori jogi érvénytelenség A praetor a civiljogilag érvényes végrendeleteket alkalmatlannak minősíthette a joghatások kiváltására, vagy a civiljogilag érvénytelen végrendelet alapján bonorum possessio secundum tabulast adott az örökösnek. Eredetileg érvénytelen (testamentum irritum) Olyan végrendelet, amely valamely eredeti hiba miatt a jogrend megtagadja a joghatások kiváltásának képességét. Utólagosan érvénytelen (testamentum ruptum) Ha az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte után merül fel megdőlt

végrendeletről beszélünk. Az ok külső természetű. Az érvénytelenség csak ún végrendelet írásával állt be, pusztán az akarat megváltozása nem elég. Akarathiba miatt érvénytelen az a végrendelet, Akarat utólagos megváltozása miatt érvénytelen viszamelynek megtételekor az örökhagyó tévedésben volt, szavont végrendelet. Érvényességét akkor sem megtévesztésnek esett áldozatul vagy erőszak hatása nyerte vissza, ha a helyébe lépett új végrendelet kéalatt állt. sőbb maga is megdőlt volna. Szubjektív tényből adódik Nyilatkozati hiba érvénytelen, ha nem tesz eleget az A nyilatkozat utólagos hibája miatt érvénytelen a alakszerű követelményeknek (formai okok), ill. ha nem mellőzővé vált végrendelet, vagyis az örökhagyó apai vagy nem megfelelően nyilatkozik a törvényes örököhatalma alá új suus (postumus) került. Objektív ténysök bizonyos csoportjáról (tartalmi okok) ből adódik. Joghatáskor kapcsolatos hiba:

ha mind az akarat, Joghatás hibája miatt érvénytelen a létalapját veszmind a nyilatkozat hibátlan, összhangban is vannak tett végrendelet, ha az örökhagyó elveszti testamenti egymással, de vagy hiányoznak azok a feltételek, factióját halála előtt (pl. capitis deminutio útján), amelyek alapján az örökhagyó ill. az örökös az öröklési amely azonban még orvosolható volt, ha az örökhagyó jogviszony alanya lehetne (alanyi okok), vagy maga a visszakapta eredeti státusát. Nem okozott ilyen hibát a joghatásra irányulás szenved hibában (tárgyi okok). cselekvőképtelenné válás, de a császárkorban a 10 évnél korábbi végrendeletet is hibásnak tekintették. Hatályosság FOGALMA Hatályos az a végrendelet, amelynek alapján ténylegesen is öröklésre kerül sor, melynek alapján tehát az örökös elfogadja és megszerzi az örökséget. Így a végrendelet a végrendelkező halála előtt eleve nem léphet hatályba; sőt nem lép

feltétlenül hatályba az örökhagyó halálát követően sem (pl a nevezett örökösök közül senki sem éri meg az örökhagyó halálát) Amikor azonban az örökös túlélte az örökhagyót, de nem fogadta el az örökséget, akkor a végrendelet a halál pillanatában hatályba lépett, de egyúttal hatályát is veszti: a benne foglalt rendelkezések ténylegesen nem valósulnak meg, ergo nem hatályosulnak. Csak a kezdettől fogva érvényes végrendelet lehet hatályos, az csak az érvényesség fennforgása esetén értelmezhető. HATÁLYTALAN VÉGRENDELET Amíg az örökhagyó meg nem hal, a végrendelet hatálytalan. Előfordulhat, hogy érvényes végrendelet a halál időpontjában sem lesz hatályos vmely tényező hibájából kifolyólag: • hatálytalanság eredeti, a végrendelet megtételétől kezdve folyamatosan áll fenn (pl összes örökös ég az örökhagyó életében meghal) • hatálytalanság utólagos, amikor az érvényes és hatályos

végrendelet bizonyos okból elveszíti hatályát (pl örökös szerzés-képtelenné válik) 19 ◦ ha bekövetkezte tényszerű oknál fogva történik, a végrendelet ellehetetlenül, mert az összes örökösnevezés meghiúsul, s a hagyatékot senki nem szerzi meg, az a tör vényes öröklés rendje szerint száll át a jogutódokra. A hatálytalanság ilyenkor ▪ eredeti – végrendelkezéstől fogva az örökhagyó halála után is folyamatosan fennáll ▪ végleges – végrendelet hatályosulására nincs többé mód ▪ teljes – az egész hagyatékra vonatkozik ▪ abszolút – relatív nem lehet, mert akkor létezne olyan személy, aki a végrendelet alapján örököl ◦ ha bekövetkezte jogszabálynál fogva történik, olyan örökhagyó lett kinevezve, aki jogszabály előírásánál fogva képtelen az örökséget megszerezni, vagy utólag válik azzá. A hatálytalanság ilyenkor ▪ utólagos – pl az örökös az örökség megnyílta

után, de megszerzése előtt házasulandó kort ért el ill megözvegyült ▪ ideiglenes – a házasságra kötelezett házasulatlan határidőn belül megházasodott vagy a házasságban élő gyermektelennek gyermeke született, a végrendelet hatályba lépett ▪ nem mindig teljes – a házasságban élő gyermektelen csak fele részt kaphatott, így nem volt az örökségre megszerzésére való teljes képtelenségben ▪ mindig relatív – szerzőképes örökössel szemben nem állott be. 12. A substitutio Az örökösnevezés mellett a végrendelet másik fontos rendelkezése lehet az örökös helyettesítése (HEREDIS SUBSTITUTIO). Ennek három formája alakult ki: I. közönséges örökös-helyettesítés: arra az esetre, ha az örökösnek nevezett személy bármely okból nem válhatnék örökössé, a végrendelkező őutána egy vagy több helyettes örököst is rendelhet. A helyettes örökös az örökhagyó örököse lesz, ha a feltétel beáll A

kinevezést akárhány fokon meg lehet ismételni II. serdületlen gyermek részére: az apa rendelt számára örököst 17 arra az esetre, ha a hagyatékot megszerző gyermek még serdületlen korában (mielőtt még végrendelkezhetne) elhalna III. őrült gyermek részére: a iustinianusi jog szerint rendelhető részére is örökös akkor, ha az őrült gyermek haláláig őrült marad, és így végrendeletet sem tehet. 17 Ez az egyetlen eset a római jog szerint, mikor valaki másnak rendel örököst. Valójában utóöröklésről beszélünk: az örökhagyó egy másik személy (gyermek) helyett maga nevez ki örököst 20 13. A végrendelet ellenére való öröklés Fogalma A gyermek és a szülő – egymás közti kapcsolatban értve – megtámadhatta az olyan végrendelet, mely még a köteles résztől is megfosztotta (SUCESSIO CONTRA TABULAS). Így a törvény különös szabálya részben vagy egészben kizárta a végrendelet érvényesülését; a

végrendeleti és a törvényes öröklés szabályai ütköznek össze egymással: a törvényes örökösök egy privilegizált csoportja (az örökhagyó legközelebbi családtagjai, rokonai) megelőzik/kiszorítják a végrendeletben nevezett örökösöket. A mellőzhetetlenségnek két fajtája van aszerint, hogy a törvényes örökösök a végrendelet ellenére milyen jogalapon örököltek: I. alaki mellőzhetetlenség, azaz a végrendelkezőnek vmilyen formában meg kell emlékeznie (örökössé nevezés, kitagadás). Suus-okról végrendeletben nem lehet hallgatni, mellőzhetetlenek (mely inkább csak alaki, formális természetű, hisz kitagadással kizárhatók az örökségből) II. anyagi mellőzhetetlenség, azaz nemcsak meg kell említeni a suus-okat, hanem mindenképpen meg kell kapniuk a hagyaték egy törvényileg meghatározott részét, a kötelesrészt Alaki mellőzhetetlenség A civiljogban az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett szabadon, ha nem

voltak suus-ai, ha ugyanis voltak, a törvény szerint mindenképp azoknak kellett örökölniük. Ebből alakult ki az alaki mellőzhetetlenség: a végrendeletben örökössé kellett tenni vagy ki kellett tagadni őket. A kitagadás (EXHEREDATIO) ünnepélyes formula volt az alábbi kötöttségekkel: • az apai hatalom alatt álló fiúgyermekeket csak egyenként, név szerint megnevezve adott formulával lehetett kitagadni; mellőzésük esetén az egész végrendelet érvénytelené vált • az apai hatalom alatt álló lánygyermekeket, vmint apjuk halála vagy emancipációja következtében suus heressé előlépett fiú- ill. lányunokákat együttesen is ki lehetett tagadni; mellőzésük esetén a rájuk vonatkozó részben válik a végrendelet érvénytelené • a végrendelet készítése után született gyermekek esetében mindenképp megdőlt a végrendelet. Idővel lehetővé vált az előzetes kinevezés/kitagadás; ekkortól a végrendelet csak akkor vált

érvénytelenné, ha ez elmaradt A praetori jog mindezt kiterjesztette a BONORUM POSSESSIO CONTRA TABULAS megadása révén az összes vér szerinti leszármazóra. A kitagadás elmaradása esetén a végrendelet csak a mellőzöttet érintő részében vált érvénytelenné 21 Anyagi mellőzhetetlenség Kötelesrészre (DEBITA PORTIO) voltak jogosultak: • a lemenők; ezek hiányában • felmenők; ezek hiányában • testvérek (teljes testvérek, apai féltestvérek), de csak akkor, ha rovásukra turpis persona18 lett kinevezve. Amennyiben az örökhagyó a kötelesrészre jogosultat kellő indok nélkül kitagadta, semmit vagy kevesebbet juttatott neki, az illető a végrendelet ellen panaszt ( QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI) útján a százszemélyes bírósághoz fordulhatott. Mely pozitív elbírálás esetén, egy fikcióval19 élve érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet. Csak személyesen, öt éven belül volt indítható a QUERELA20, mely

különben szubszidiárius jogsegély volt. A meghozott ítélet is csak megállapítási perhez volt elég, pernyertesség esetén rendes örökösi keresettel (HEREDITATIS PETITIO) követelhette a maga teljes törvényes örökrészét (és nem csupán kötelesrészét, mely a törvény rész negyede). Mellőzhetetlenség a iustinianusi jogban Az alaki és anyagi mellőzhetetlenség összefonódott: a lemenők és felmenők mind alakilag és mind anyagilag mellőzhetetlennek lettek. Így tehát: • a lemenők • a felmenők • a testvérek • az apai hatalom alatt nem álló lányok • a női lemenők. Taxatíve felsorolják a kitagadási okokat is azért, hogy a korábbi bírói mérlegelés lehetőségét megszüntessék. A köteles rész mértéke emelkedett: törvényi rész 1/3-ra; ha pedig a sértett törvényes örökrésze még a hagyaték 1/4-t sem érte volna el, úgy a törvényes örökrész fele lett a kötelesrész. QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI csak

akkor volt indítható, ha az örökhagyó semmit sem hagyott a kötelesrészre jogosultnak. Sikeres megtámadás esetén a végrendelet csak az illető kö telesrészre jogosultra vonatkozó részben minősült érvénytelennek Ha az örökhagyó juttatott 18 Becsületcsökkenés egy formája. 19 A legközelebbi rokont kisemmiző örökhagyó őrült volt. 20 Amennyiben a felperes keresetindítása sikeres volt, civiljogi örökössé vált, és így hereditatis petitio-val követelhete a hagyatéki vagyonrészt. A querela kötelmi jogi igény volt, de végeredményben dologi jogi, valóságos örö kösi igénynek nevezhető 22 vmit a hagyatékból, ám az nem érte el a kötelesrész mértékét, a jogosult ACTIO SUPPLETORIA21 útján az arra történő felemelést kérhette a végrendeleti örökösöktől. 14. A collatio, és a növedékjog Osztályra bocsátás Ha több örökös van, az örököstársak ( COHEREDES) joga az örökség eszmei hányadára korlátozódik; A)

dologi jogi szempontból tulajdonközösség B) kötelmi jogi szempontból véletlen közösség (kvázi-kontraktuális viszony) álla fenn. Az örököstársak az örökségben lévő különböző jogokat és kötelezettségeket hányadrészeik arányaiban szerzik meg, de az oszthatatlan követelések és tartozások egyetemlegesen illetik ill. terhelik őket A közösség megszüntetését bármelyik örökös kérheti az ACTIO FAMILIAE HERCISCUNDAE-val. Amennyiben az örököstársak az örökhagyó lemenői voltak, a méltányosság azt kívánta, hogy az örökhagyótól még életükben kapott ingyenes juttatásokat (ajándék, hozomány, stb) az örökségbe beszámítsák. E juttatásokat osztályra kellett bocsátani (COLLATIO), így az eszmeileg kiegészített hagyatéki érték volt megosztandó. Példa: a hagyaték értéke 10.000, és az örökhagyónak két lemenője van: A és B B kapott az örökhagyótól annak éle tében 2000-t; melynek collatio-val emelt hagyatéki

érték 12000 lesz és így az örökrész 6000 Tehát A kap 6000-t és B a már az örökhagyótól annak életében megkapott 2000 felül a hagyatékból 4000-t. Praetori edictumok vezették be a collatio-t: • COLLATIO EMANCIPATI – az emancipált köteles volt az emancipatio és a hagyaték megnyílásának időpontja közötti időben szerzett vagyonát osztályra bocsátani • COLLATIO DOTIS – házasságot kötött apai hatalom alatt álló lánygyermek hozományát kellett osztályra bocsátani • COLLATIO DESCENDENTIUM – a lemenők kötelesek voltak általában minden ajándékot osztályra bocsátani, amit a szülői vagyonból kaptak. Növedékjog Több örökös esetén az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye/joga elvileg az egész hagyatékra vonatkozik. Így ha az örökhagyó a hagyaték egy részéről nem intézkedik, vagy az egyik örököstárs kiesik az öröklésből, a megürült hagyatéki rész a többi örökös

örökrészét arányosan növelte. Ez a növedékjog (IUS ADCRESCENDI); mely a hagyaték megnyílta 21 Tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítő actio volt, melynek felperese nem szerzet örökösi pozíciót, egyfajta hagyatéki hitelezőként lépet fel. Ezzel jöt létre a kötelesrész sui generis jogintézménye, mely elszakadt a törvényes öröklési modelltől. 23 előtt is érvényesül (várományi jelleggel), az örökség megszerzése után általában viszont már nincs helye. Példa: az örökhagyó A örökösét a hagyaték 1/2 részére, B és C örököseit 1/4-1/4 részére nevezte ki, de B a hagyatékot nem fogadja el. Ekkor az ő 1/4 része 2/3 részben A, 1/3 részben C örökrészéhez fog hozzánőni 1) Növedékjog érvényesülését az örökhagyó leszűkíthette: • kieső örökös helyére helyettes örököst nevezett ki • növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta 22 (hagyaték egy részére több örököst nevezett ki

hányadaik meghatározása nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részére más örökösöket nevezett rendelt). 2) Növedékjog érvényesülését a törvény leronthatta: • a megnyílt öröklés átháramlását a helyettes öröklés lerontja • öröklésre való érdemtelenség esetén, mikor az örökrészt a kincstár szerezte meg • az örökség megszerzésére képtelen személy tekintetében az örökrészt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkező pater familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg. 3) Az örökös nem mondhatott le a növedékjogról, ha ugyanis az örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott23. 15. Beneficiumok az öröklési jogban Hagyatéki tartozások Az örökös az örökhagyó universalis successor-ává, azaz minden átháruló jogának és kötelezettségének utódjává lett. Az örökhagyó jogai és kötelezettségei abban az állapotban mennek át az örökösre, amelyben az

örökhagyónál voltak. Az örökléssel a hagyatéki vagyon beolvad az örökös vagyonába, s ott semmiféle különállást többé nem őriz meg. Ebből folyik, hogy I. mindazok a jogviszonyok, melyek az eggyé vált két vagyon (az örökhagyóé és az örökösé) közt előzőleg fennállottak, megszűnnek 24 (CONFUSIO); ennek egyik kiemelt esete a tulajdonjog és haszonélvezet egyesülése (CONSOLIDATIO) II. a hagyaték hitelezőivel szemben az örökös teljesen abba a helyzetbe jut, amelyben saját hitelezőivel szemben van, azaz közvetlenül felelős nekik egész vagyonával (nem csak az öröklöttel). Ez az ULTRA VIRES HEREDITATIS25 22 Példa: a vagyon 15.000, melyből az örökhagyó rendelkezése folytán A 2000-t, B 8000-t, és C, D, E, F, G együtesen 5000-t kap. G kiesik, így az őt megillető 1/5 részből (1000) C, D, E, F kap fejenként 250-250-t 23 Aki egyszer örökös let, az e minőségétől nem szabadulhatot. 24 Olyan telek tulajdonjogát örökölte,

amelyen őt idegen dologbeli jog (pl szolgalom) illete meg. 25 Modern jogrendszerekben az örökös elsősorban a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel (cum viribus here ditatis), kielégítést csak ezekből lehet követelni; római jogban ilyen volt a benefcium inventarii. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai és hasznai nincsenek az örökös birtokában, rend szerint egész vagyonával felel, de csak az örökség erejéig (pro viribus hereditatis). 24 Az ultra vires hereditatis elv az örököst kétes, túlterhelt hagyatékoknál igen súlyos helyzetbe hozhatta, mert ha örökössé vált szükségszerűen, vagy egyszer elfogadta a hagyatékot, akkor többé nem szabadulhatott az adósságoktól, még ha azok az elfogadáskor ismeretlenek voltak is előtte. Túladósodott hagyaték örökösének védelme I. Tartózkodás kedvezménye a házon belüli/szükségszerű örökösöknek amennyiben becstelenséggel26 együtt járó

csődszerű végrehajtás fenyegette őket (BENEFICIUM ABSTINENDI). Ez a hagyatékba való be nem avatkozást előfeltételezett, ha nem rendelkeztek egyes vagyontárgyak felől, akkor a praetor a hagyatéki hitelezőknek nem adott keresetet. Ha ezt a suus megkapja, a praetor a bonorum possessiot a sorban kö vetkező meghívottnak ajánlja fel, ha ilyen nincs a hagyatékot a hitelezőknek adja át A tartózkodó suus kereseteit, valamint az ellene irányuló kereseteket a praetor denegáljacum viribus hereditatis felelősség. II. Haladék a megfontolásra, ami azonban természetesen nem biztosított meglepetések ellen (BENEFICIUM DELIBERANDI) A praetor 100 nap gondolkodási időt adott a házon kívüli örökösöknek, ha a hitelezők sürgették az elfogadó nyilatkozat megtételére ◦ ha az extraneus elfogadta a hagyatékot a meggondolás után, akkor ultra vires felelt ◦ ha visszautasította, csak cum viribus. III. Leltározás kedvezménye annyit jelentett, hogy a

hagyaték megnyílta után 30 napon belül leltározták a hagyatékot úgy, hogy a hagyatéki terhekért csak a leltárba felvett vagyontárgyakkal felel27 a házon kívüli örökös (BENEFICIUM INVENTARII) Ha az örökös elmulasztotta a leltár készítését, akkor a régi szigorú felelősség érvényesült 28 A beneficium inventarii kizáró viszonyban volt a beneficium deliberationisszal. Az örökös vagy egyiket, vagy másikat választhatta. Hagyatéki hitelezők védelme Az ultra vires elv a másik oldalról méltánytalan kárt okozhatott a hagyaték hitelezőinek akkor, ha az aktív hagyaték eladósodott örökösre szállott, mikor ők az örökös hitelezőivel egy sorba kerültek. Ennek megelőzésére vezette be a praetor a BENEFICIUM SEPARATIONIS kedvezményét, mely abban állott, hogy a hagyatéki hitelezők kérelmére – azzal a feltétellel, hogy az örökös elleni keresetekről lemondanak – megengedte nekik a hagyatéki vagyon elkülönítését az

örökös vagyonától, az ő kielégítésük céljára. Ezt a kedvezményt nem kapta meg az a hitelező, • aki már tárgyalásba bocsátkozott az örökössel 26 Infámia. 27 Cum viribus felelősség. Nem volt felelős a hagyatéki vagyontárgyak véletlen elpusztulásáért; felelt azonban az ál tala elidegenítet hagyatéki javak erejéig, s ez már pro viribus felelősség 28 Ultra vires felelősség. 25 • általában nem volt helye e kedvezménynek, ha az elválasztás a hagyatéki vagyon öszszekeveredése folytán már nem volt eszközölhető • a hagyaték megszerzésétől már 5 év eltelt. Ugyanezt a kedvezményt kérhették a hagyományosok is, de csak a hagyatéki hitelezők utáni kielégítéssel. Hagyatékkal szembeni követelések kielégítése A hitelezők és hagyományosok követeléseinél általában a sorrendet az igényeik érvényesítésére való jelentkezésük határozta meg. Voltak azonban privilegizált követelések, amelyeket

először kellett kielégíteni (temetési költségek, hagyatéki eljárás lefolytatásának költségei). Ezért a kielégítési sorrend a következőképp alakult: • privilegizált költségek • hagyatéki hitelezők jelentkezésük sorrendjében • kötelesrészre jogosultak • hagyományosok. Csak ezután kaptak a hagyatékból az örökösök. 16. Jogsegélyek és keresetek az öröklési jogban Civiljogi örökös keresete A közönséges tulajdoni kereset mintájára alakult ki; neve HEREDITATIS PETITIO. A kereset tárgya mindazon kiadás, melyet az alperes29 a hagyatékból megszerzett. Ezért irányulhat az alperes birtokában lévő egész hagyatékra, vagy egyes vagyontárgyak kiadására Az alperes az lesz, aki a hagyatékot, hagyatéki részt vagy akár egyes hagyatéki dolgot PRO HEREDE vagy PRO POSSESSORE birtokolja • pro herede birtokol az, aki magát örökösnek vallja, akár jó-, akár rosszhiszeműen; pl midőn a törvényes örökös a

végrendeletivel szemben vitatja a végrendelet érvényességét • pro possessore birtokol az, aki az interrogatio során kitér a válasz elől: nem adja okát a birtoklásának, de nem is adja ki a dolgot, s ezzel a felperes öröklési jogát ténylegesen kétségbe vonja. Maga a birtoklás ebben az esetben azt is magába foglalja, ha • az alperes egyetlen hagyatéki tárgyat magánál tart • a hagyaték gyümölcseit magánál tartja, 29 Tehát aki a felperes öröklési jogának kétségbevonásával azokat birtokolja, illetőleg aki a tartozást nem fzeti meg. 26 • az eredeti hagyatéki vagyontárgy helyébe lépő vagyonnal bír. A per kezdetén az alperesnek, akivel szemben az örökös követeléssel lép fel, nyilatkoznia kell, hogy milyen alapon veszi fel a küzdelmet a felperessel szemben. Erre a praetor előtti meghallgatás szolgált Birtokosnak tekintendő nem csak a dologbirtokos, hanem az is • akinél a dolog sohasem volt, de aki

magatartásával a felperest megtévesztette, hogy ellene indítsa a pert és ezzel a valódi birtokost mentesítse • aki a dolgot korábban birtokolta ugyan, de csalárd módon túladott a dolgon, amidőn a felperes perlési szándékáról értesült, vagyis a per tényleges megkezdése előtt. Ezeket a nem birtoklókat fiktív birtokosoknak nevezik a források. A bizonyítási teher elsősorban a felperes volt, akinek a delatio-t kellett bizonyítania, azaz az örökhagyó halálát, ritkán a hagyaték – amelyből a vita tárgya hiányzik – megszerzését kell bizonyítania. Másrészt bizonyítania kell természetesen, hogy az alperes birtokolja a per tárgyát. Ennek igazolására azonban lehetőség volt már az eljárás első szakaszában. Ha a felperesnek sikerül ezeket igazolnia és az alperesnek nincsenek olyan bizonyított érvei, melyek a felperes igényét megkérdőjeleznék • az esküdtbíró megállapítja a felperesi igény jogosságát és • a

formulában megtalálható felhatalmazás alapján természetbeni teljesítésre szólítja fel az alperest. Következik a perbebocsátkozás. Miután a felperes perbe idézte azt, akinél a megszerzendő dolgot fellelni véli, és a praetor lefolytatta a szükséges előzetes tudakozódást, az alperesnek el kell döntenie, hogy bele megy-e a perbe. A birtokló alperes nem köteles perbe bocsátkozni, mivel az IN REM kereseteknél a római jog nem ismerte a perbe bocsátkozási kényszert. A perbe nem bocsátkozó alperest a praetor intedictummal felszólítja az igényelt vagyon kiadására, s ha az nem tesz eleget a parancsnak, akkor abban az értékben marasztalja, amit a per végig vitele esetén fizetnie kellett volna az alperesnek (LITIS AESTIMATIO) Az ítélet után a dolgot abban az állapotában kell kiadni, melyben a litis contestatio idején volt, illetve olyan helyzetbe kell hozni a felperest, mintha az általa követelt dolgot már a litis contestatio időpontjában

visszakapta volna. Elsődlegesen a birtokba visszahelyezés az uralkodó elv; a marasztalás is arra megy, hogy az alperes adja ki a hagyatékot, vagy hagyatéki dolgot, és mindazt, ami eladás, csere folytán helyébe lépett (SURROGATUM). A természetbeni teljesítés elsődlegessége hatja át, és pénzbeli marasztalásra – amely a formuláris eljárásban főszabály minden perben – csak akkor kerülhet sor, ha az alperes nem tesz eleget a dolog természetbeni kiadására szóló praetori parancsnak. 27 Végül a marasztalásnál elsődlegesen az összeg bírói megállapítása jöhet számításba, bár a felperesi becslő eskü szerepét itt sem lehet elvileg kizárni. Ha nem az alperes szándékos szerző désellenes magatartása miatt marad el a természetben történő visszaadás, pl mert • az eljárás alatt gondatlansága folytán semmisült meg a dolog • ha a felperes a dolog mellé még kártérítési igénnyel is fellép • a gyümölcsök

kiadását is igényli akkor bírói becslés állapítja meg az alperessel szembeni marasztalás összegét. Cél: a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha a per megalapulása, a litis contestatio idején hozzá jutott volna követeléséhez. A marasztalás összegszerűsége megállapításánál figyelembe veendő szabályokat – akárcsak a tulajdonkeresetnél – a jogtudomány alakította ki, és nem foglalta teljesen egységes szabályrendszerbe. A hereditatis petitio esetében a marasztalási alapelveket egy jogszabályra, az ún. SC IUVENTIANUMRA vezetik vissza, amely eredetileg csak az államkincstár öröklési ügyeiben volt figyelembe veendő. Ezen keresetnél marasztalási alapelv az, hogy A) a jóhiszemű alperes (aki joggal hitte magát örökösnek) csak annak kiadásával tartozik, ami a hagyatékból a litis contestatiokor még megvan, vagyis aminek megtartásával jogalap nélkül gazdagodnék: a litis contestatio előtt elpusztult, elköltött,

eltékozolt vagyonért nem felel B) a rosszhiszemű alperes ellenben minden kár megtérítésével tartozik, ami azért keletkezett, mert ő a hagyatékba jogalap nélkül beavatkozott. Három kérdéskörben kellett a bírónak állást foglalnia: I. hogyan hatott ki a marasztalás összegére, ha a követelt pertárgy a per előtt vagy annak folyamán megrongálódott vagy elpusztult Jóhiszemű alperes Rosszhiszemű alperes Litis contestatio előtt Nem felel semmiért Felel minden vétkesen okozott kárért, mivel felelős omnis culpaért Litis contestatio után Felel minden általa vétkesen okozott kárért, rendes gondossággal tartozik Felel a véletlen (akár a vismaiorból) keletkezett károkért is, amely a felperesnél nem következett volna be II. hogyan kerültek elszámolásra az alperes birtoklása alatt esetlegesen a birtokolt dologból keletkezett időközi gyümölcsök Jóhiszemű alperes Litis contestatio előtt Litis contestatio után Rosszhiszemű

alperes Csak a meglévő gyümölcsöt, vmint az elidege- Az elfogyasztottat, a beszedni elmulasznített hagyatéki dolgok még meglévő ellenértétottat téríti; a meglévőt kiadja két adja ki Az elfogyasztottat, a beszedni elmulasztottat téríti; a meglévőt kiadja Az elfogyasztottat, a beszedni elmulasztottat téríti; a meglévőt kiadja 28 III. milyen elvek szerint téríttethette meg az alperes azon ráfordításait, költségeit, melyeket az idő alatt költött a pertárgyra, míg az az ő hatalmában volt Jóhiszemű alperes Rosszhiszemű alperes Litis contestatio előtt Teljes értékben Teljes értékben Litis contestatio után Teljes értékben Ius tollendi (megváltása: bontási értékkel) A hereditatis petitio lefolyása HEREDITAS PETIO KÉRÉSE A PRAETORTÓL INTERROGATIO IN IURE AZ ALPERES NEM BOCSÁTKOZIK PERBE AZ ALPERES A HAGYATÉKOT NEM ADJA KI INTERDICTUM QUAM HEREDITATEM AZ ALPERES PERBE BOCSÁTKOZIK, TAGAD VAGY ELLENÉRVE VAN BIRTOKOT KAP

A FELPERES MEGÁLLAPÍTÁSRA KERÜL A LITIS AESTIMATIO L I T I S C O SIKERÜL A FELPERES BIZONYÍTÁSA KIADÁSRA KERÜL A DOLOG ÉS JÁRULÉKAI LITIS AESTIMATIO NINCS CONDEMNATIO N T E S T A T I O NEM SIKERÜL A FELPERES BIZONYÍTÁSA FELMENTIK AZ ALPEREST NEM KERÜL KIADÁSRA NEM TUDJA KIADNI, MERT A DOLOG NINCS MEG: BÍRÓI BECSLÉS LITIS AESTIMATIO Praetori jogi örökös keresete E szerint a hagyatéki dolgokat (nem a jogokat!) az örökös INTERDICTUM QUORUM BONORUM útján követelhette attól, aki azokat pro herede/pro possessore birtokolta. Ezzel adott esetben még a civiljogi örököst is perelni lehet a hagyatéki dolgok kiadására, azonban 29 • ha a bonorum possessio csak sine re, akkor a civiljogi örökös hereditatis petitioval viszszakövetelheti a dolgokat (ekkor interdictum célja: a kedvezőbb alperesi pozíció biztosítása) • ha a bonorum possessio cum re, akkor a bonorum possessor végleg megtarthatja a hagyatékot a civilis

örökössel szemben is. A jogeszköznek az a furcsasága, hogy a hagyaték elbirtoklásának lehetetlenné válása előtt erősebb volt, mint maga a hereditatis petitio, mivel az ellen is érvényesült, aki már elbirtokolta a hagyatékot. Egyéb keresetek • A kötelesrészre jogosult örökös által indítható QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI • A hagyatéki résznek a kötelesrész mértékére való kiegészítése ACTIO SUPPLETORIA • Az örököstársak közösségét megszüntető ACTIO FAMILIAE HERCISCUNDAE. 17. A dologi és a kötelmi hagyomány egybevetése Hagyomány FOGALMA Tág értelemben az örökhagyó a hagyatékból egyes jogokat az örökösre szálló vagyon csökkentésével harmadik személynek juttat30. Esetei: I. szűk értelemben vett hagyomány 31(LEGATUM) és ennek császárkori változata a hitbizomány II. fenti kettőnek az egyetemes jogutódlással kombinált változata: részhagyomány és egyetemes hitbizomány III. halál esetére

szóló ajándékozás és halál esetére szóló egyéb juttatás A jogviszony alanyai: végrendelkező – megterhelt örökös – hagyományos. A legatum önmagában nem állhat meg, hanem szükségképp egy örökösnevezésre támaszkodik, ezzel áll vagy bukik: a hagyomány a végrendeleti örökös (örökösök) örökrészének csökkentése A hagyomány megszerzésére csak akkor van mód, ha a végrendelet érvényes (azaz nem szenved semmilyen eredeti vagy utólagos hibában) és hatályos (azaz az örökös el is fogadja az örökséget). A hagyományos csak a megterhelt örökös közvetítésével jut a hagyományhoz: • nem folytatója az örökhagyó személyiségének, csak kap valamit a hagyatékból • nem felel a hagyatéki hitelezőknek; ezek csak az örökös ellen fordulhatnak. 30 Amikor az örökhagyó egyes (szorosan meghatározot) vagyoni jogai szállnak át a jogutódra. 31 Hagyomány nem más, mint végrendeletileg hagyot ajándék. 30 Viszont

hagyományról csak akkor lehet szó, ha a hitelezők kielégítése után maradt még aktív hagyaték. FAJAI A hagyomány lehet: • dologi hagyomány (LEGATUM PER VINDICATIONEM), ahol a hagyományos dologi jogi jogosultságot (tulajdonjogot, haszonélvezetet) szerez. Ennek alapján közvetlen in rem actio-t kap, amellyel bárkitől követelheti a hagyomány kiadását, aki azt magánál tartja • kötelmi hagyomány (LEGATUM PER DAMNATIONEM), ahol csak kötelmi jogi jogosultságot szerez, azaz az örökhagyó az örököst azzal terheli meg, hogy a hagyomány tárgyait adja ki a hagyományosnak. Jogsegélye az ACTIO EX TESTAMENTO régi civiljogi in personam kereset: az adós és hagyományos között kvázi-kontraktuális kötelem jön létre Később kialakult az előhagyomány (PRAELEGATUM), ahol az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére dologi (esetleg kötelemi) hagyományt. A kötelmi hagyomány speciális formája a LEGATUM SINENDI MODO,

ahol az örökösnek tűrnie kellett, hogy a hagyatékból a hagyományos a legatum tárgyát elvihesse. Kezdetben szigorú alakisághoz kötötték a legatum érvényességét, de a SC NERONIANUM azon- ban a rendelési alakszerűség hibáját negligálta. Az örökös a hagyaték egynegyedét hagyományoktól mentsen kellett hogy megkapja (LEX FALCIDIA), így akadályozandó meg, hogy a hagyatékot a hagyományrendelések kimerítsék (mely okot szolgáltatott volna az örökösnek a visszautasításra). Amennyiben a hagyományok a hagyatéknak több mint háromnegyedét kimerítették, az örökösnek joga volt azt a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni. TÁRGYA A hagyomány tárgya lehet bármiféle vagyoni részeltetés: • dolgok tulajdonának • idegen dologbeli jogoknak átruházása, illetőleg engedélyezése • kötelmi jogoknak átruházása • kötelmi juttatás, nevezetesen: ◦ követelés átruházása ◦ adósság-elengedés ◦ kötelemalapítás

az örökös terhére egyszeri vagy visszatérő szolgáltatásokra: járadékok, tartás stb. A legatum lehet • egy vagy több dolog vagy jog (pl. dologösszesség, bútor, üzlet, kelengye stb) 31 • egész vagyonrész (pl. peculium, hozomány) • hagyatéki rész hagyományozása. Passzív vagyonalkatrészek (adósságok) hagyományozása, mint a hagyomány ajándéktermészetével össze nem férő juttatás, ki van zárva. Részhagyomány Az előhagyomány tárgyát a hagyaték egy része is képezhette, ez volt a részhagyomány (PARTITIO LEGATA). Tiszta hagyaték része volt, mivel terhek nélkül rendelték, így az egyetemes jogutód az örökös lett, és a hagyományos ACTIO EX TESTAMENTO INCRETI útján követelhette a hányad kiadását Az örökhagyó és a hagyományos alakszerű lekötelezés útján kölcsönösen biztosították egymást, hogy az utóbb felfedezendő vagyontárgyak tekintetében is végrehajtják az elosztást; ugyanakkor az utóbb

felmerült tartozásokhoz arányosan hozzájárul a hagyományos is. Az örököst ekkor is megillette a quarta Falcidia. Egyetemes hitbizomány Az örökhagyó a hagyatékot teljes egészében vagy egy hagyatéki részt hitbizománnyá tett (FIDEICOMMISSUM HEREDITATIS), és az örökösnek meghagyta, hogy szolgáltassa ki. Elvileg az örökös volt az egyetemes jogutód, de az adott esetben akár az egész hagyatékot ki kellett adnia a hitbizományosnak, és még a quarta Falcidia-t sem tarthatta meg (hitbizományos az örökös helyzetébe került). Az örökös felelt a hitelezőkkel szemben és érvényesítette a hagyatéki követeléseket. Az örökös színleges adásvétellel 32 eladta a hagyatékot a hitbizományosnak és alakszerű lekötelezés útján kölcsönösen biztosították egymást az utóbb felfedezendő vagyontárgyak kiadására és az utóbb felmerülő adósságok rendezésére. SC TREBELLIANUM: a hagyaték, mint hitbizomány kiadását követően a

hagyatéki hitelezők ré- szére a hitbizományos ellen kerestet biztosított + a hagyatéki követelések érvényesítésére szolgáló kereseteket a hitbizományosnak ítélte. Ezzel a hitbizományos az örökös helyzetébe került. SC PEGASIANUM: kiterjesztette a quarta Falcidia-t a hitbizományra, mellyel lehetővé tette, hogy az örökös megtartsa a hagyaték egynegyedét. Ezzel elősegítette, hogy az örökös elfogadja a hagyatékot, amennyiben mégsem tette, a praetor kényszeríthette erre Iustinianus: a hitbizomány már halál esetére szóló valóságos egyetemleges jogutódlás, mely együtt jár az örökös quarta Falcidia-jával és a hagyatéki hitelezők ténylegesen a hitbizományos ellen fordulhatnak keresettel, vmint ipso iure megilletik a hitbizományost a hagyatéki követelések érvényesítése. 32 Mancipatio. 32 18. Fideicommissum A hitbizomány alakszerűtlenül rendelt hagyomány. Az örökhagyó minden alakszerűség nélkül – mind

végrendeletben, mind törvényes öröklés körében – rendelhetett vkinek bizonyos juttatást azzal, hogy írásban vagy élőszóban felkérte a hagyatékban részesülő személyt, hogy a neki juttatott vagyonból adjon vkinek vmit. Eredetileg nem volt peresíthető, csak a felkért személy hitére volt bízva. Kötelmi hatályú, így a kötelmi hagyomány szabályai vonatkoznak rá a lex Falcidia kivételével. Nemcsak formailag, hanem tartalmilag is szabadon rendelhető volt: öröklésképtelen személyek is megnevezhetők voltak. Jogfejlődés folyamán a legatum és a fideicommissum szabályai közelítettek egymáshoz (lsd PEGASIANUM), SC míg a iustinianusi jogban teljesen egyenértékűek lettek. Mindkettőt végrende- letben vagy alakszerű fiókvégrendeletben kellett rendelni; amennyiben a hagyatékban megvan a hagyomány tárgyát képező dolog, minden hagyományosnak (kötelminek is) tulajdoni kereset állt a rendelkezésére, ha nincs, csak kötelmi

keresettel lehetett perelni. Ha a hagyományos megérte az örökhagyó halálát, akkor a későbbi halála esetén joga átszáll az örököseire. Maga a hagyomány megszerzéHagyományos halála = se csak abban az időpontban következett be, hagyomány megszerzésének joga az ő örököseié amikor az örökös megszerezte az örökséget – ekkor a dologi hagyomány esetében, dologi jogot (ékszer tulajdonjogát); kötelmi haÖrökhagyó halála = Örökös megszerzi az örökséget = gyomány esetében kötelmi keresetet hagyományos joga megnyílása hagyomány megszerzése szerzett az örökössel szemben. 19. Halál esetére szóló ajándékozás Halál esetére szóló ajándékozás A jogügylet kötelmi jogi jellegű, mert: a megajándékozó és magajándékozott közötti alakszerűtlen megállapodásról van szó, mely juttatás az örökléstől függetlenül érvényesült, azaz akkor is hatályos, ha az ajándékozó után nem marad örökös; vagy marad, de

nem fogad ja el. A jogügylet öröklési jogi jellegű, mert: hatályosulásának feltétele, hogy a megajándékozott túlélje az ajándékozót. Nem érintették az élők közötti ajándékozásra vonatkozó korlátozások 33; egyes öröklési szabályok hatálya viszont igen – így a lex Falcidia, ajándékozás visszavonhatósága, örökség megszerzésére való képtelenség; Iustinianus az alakszerű fiókvégrendelet formai előírásait rendelte hozzá. 33 Házastársak közöti ajándékozás tilalma, hatósági bejelentési kötelezetség, Lex Cincia. 33 Halál esetére szóló egyéb juttatás Ide tartozott minden halál esetére szóló juttatás, mely nem fért bele a hagyomány, a hitbizo mány, vagy a halál esetére szóló ajándékozás hármas kategóriájába. Például feltétel tűzése az örökös/hagyományos számára, amely harmadik személynek előnyt jelentett34. A juttatást nem szerezhette meg öröklésre képtelen, érdemtelen nem

tarthatta meg. Hitbizománnyal megterhelhető volt, és a lex Falcidia szabályai is vonatkoztak rá 34 Ha vki rabszolgáját végrendeletileg olyan feltétellel szabadítja fel, hogy az bizonyos összeget fzessen harmadik személynek. Ilyenkor amit a harmadik személy kap, az halál esetére szóló jutatás 34 20. Az obligatio fogalma és kialakulása; a kötelem szembeállítása az in rem védelemmel ellátott jogokkal Fogalma Paulus jogtudós szerint a kötelem lényege abban áll, hogy vki mást rászorítson arra, hogy vmit adjon/tegyen, vagy vmiért helytálljon számunkra. Iustinianiusnál a kötelem olyan jogi kötelék, amelynél szükségszerűen vmilyen szolgáltatás teljesítésére kényszerülünk. A kötelem (OBLIGATIO) olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelező) a másik féltől (adós) bizonyos magatartást követelhet, és amennyiben az adós ennek nem tesz eleget, a hitelező őt in personam actio-val erre a magatartásra jogosult rászorítani. A

kötelem elemei eszerint a) az adós és a hitelező, mint a kötelem személyei; b) a szolgáltatás, mint a kötelem tárgya; c) a szolgáltatás jogi kikényszeríthetősége, vagyis a szankció. Irányulhat: Szemben álló felek A jogviszony szerkezete, hatálya Kereset Elvárt magatartás A jogosultság ereje Példa A jogosultság időtartama A jogosultság létrejötte Kötelmi jogi jogosultságok Dologi jogi jogosultságok Tevékenységekre, dolgokra 2 vagy több, de meghatározott személy Relatív; a kereset csak meghatározott adós ellen irányulhat Dolgokra 1 személy (pl.: tulajdonos) áll szemben mindenkivel Abszolút; a kereset bárki ellen indítható, aki a jogosultat jogának gyakorlásában sérti In rem actio-val védett A jogosult negatív, passzív magatartást vár el mindenkitől Erősebb In personam actio-val védett Az adós általában pozitív, aktív, tevőleges magatartásra van kötelezve Gyengébb Haszonbérlő – kötelmi jogi jogosult; nincs

dologi jogi jogosultsága, csak a haszonbérbe adóval áll jogviszonyban, aki bármikor kidobhatja a bérleményéből Rövid életű, átmeneti jellegű A szerződő felek viszonylag szabadon hozzák létre Örökhaszonbérlő – dologi jogi jogosult; pozíciója majdnem olyan erős, mint a tulajdonosé, aki az örökhaszonbérlő hozzájárulása nélkül nem szüntetheti meg az örökhaszonbérletet Tartós jellegű, általában élethoszsziglaniak (kiv.: zálogjog) Keletkezése, módosulása és megszűnése csak a törvény által taxatíve és kógens jelleggel meghatározott módokon lehetséges Kialakulása Csupán feltevések vannak: I. kötelmek először a jogellenes cselekmény következményekét jelentek meg. Ha vki kárt okozott a másiknak, akkor az ilyen cselekményekből a sértettnek eleinte joga keletkezett arra, hogy bosszút álljon a jogsértőn; később ezt váltságdíj fizetésével megmentse. Végül a jogrend kötelezte elégtétel35 szolgáltatására

a jogsértőt 35 Valójában csak ez a kötelem. 35 II. szerződésekben jelentek meg a kötelmek, lsd a szakrális jelleget; a kötelező erőt nem a megállapodás eredményezte, hanem az előírt formaságok megtartása – be nem tartása a delictumokhoz hasonló következményekkel járt. 21. A kötelem fajai és keletkezési forrásai Fajai 1) civilis obligatio – honoraria (praetoria) obligatio. Eredetileg csak egyféle kötelmet ismertek el, amelyet valamilyen civiljogi jogforrás tekint obligátio-nak. Később a praetor jogalkotó tevékenysége új kötelmeket vezetett be Iustinianus szerint ez a kötelmek legfőbb felosztása 2) stricti iuris36 obligatio – bonae fidei37 obligatio. Kezdetben csak az elsővel találkozunk, mivel a civiljog maga is ius strictum. Préklasszikus korban teret hódít a bona fides elve a praetor tevékenysége folytán – kezdetben mint a követelés erkölcsi alapja, később pedig mint a marasztalás mértéke Klasszikus korban a

kötelmek többségét a bona fides szerint bírálják el, ezzel szemben és párhuzamosan fokozatosan háttérbe szorul a stricti iuris obligatio. 3) naturalis obligatio. Eredetileg a hatalomalattiak peresíthetetlen kötelmei; viszont a jogtudósok kiterjesztették a fogalmat az egyéb peresíthetetlen kötelmekre is Minden olyan (actio nélküli) kötelem, amelyet nem lehet peresíteni Ismérvei: • minden más vonatkozásban joghatással bír (ez abban nyilvánul meg, hogy ha az adós az ilyen kötelmet önként teljesíti, ezt nem lehet sem ajándékozásnak, sem pedig tartozatlan fizetésnek tekinteni, s épp ezért ezt később nem is lehet visszakövetelni) • be lehet számítani a hitelező civilis tartozásába • meg lehet erősíteni zálogjoggal, kezességgel és tartozás-elismeréssel • a kötelem megújításával teljes joghatású (peresíthető) civilis obligatio-vá lehet alakítani. Estei: • a hatalomalattiak kötelmei (legrégebbi): pl. női

családtagok és rabszolgák obligatiói, a filius familias családon belüli kötelmei • a statusváltozást szenvedett személy még a változás előtt keletkezett kötelmei • formátlan megállapodásban kikötött kamatkövetelés • önjogú serdületlen gyámi hozzájárulás nélküli kötelezettségvállalása • az Sc Macedonianum ellenére folyósított kölcsön • a büntetésből elvesztett követelés • talán az elévült követelés is. 36 Összes formális szerződés + kölcsön. 37 Összes reál és konszenzuál szerződés, kivéve a kölcsönt. 36 4) obligatio principalis38 – obligatio accesoria39. A kötelmek általában magukban is megálló, ún. főkötelmek A járulékos kötelmek azonban egy főkötelem kiegészítéséül szolgálnak (pl kezesség); önmagában, főkötelem nélkül nem létezhet, és a főkötelem megszűnésével ez is megszűnik. Keletkezési forrásai Klasszikus kor Posztklasszikus kor Iustinianus40

Szerződésből Szerződésből Szerződésből Bűncselekményből „Mintegy” szerződésből. Szerződés nincsen, mégis olyan kötelem keletkezik, amely a szerződéses kötelmekre emlékeztet: • jogalap nélküli gazdagodás • megbízás nélküli ügyvitel • gyámság • hagyomány • véletlen közösség Különböző más jogcímek Bűncselekményből Bűncselekményből „Mintegy” bűncselekményből • lakásgazda felelőssége • leeséssel fenyegető tárgy • hajós, istállós, fogadós • kötelességszegő bíró 38 Főkötelem. 39 Járulékos kötelem. 40 Azonban ez a négyes felosztás sem fogja át a kötelemfakasztó tények teljes körét, mert egyrészt Iustinianus is megőrzi a vegyes jogalapból származó kötelmek sajátos csoportját, továbbá számos olyan kötelemmel találkozunk, melyek nem a kötelmi jog intézményei körében nyertek szabályozást, hanem a magánjog egyéb részeiben. 37 22. A jogügylet (negotium)

fogalma, fajai és alkatrészei Fogalma A jogügylet jogi tény, azaz joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés (jogügylet külső tényállása). Az akaratkijelentés felosztható: • belső akaratra • nyilatkozatra. Fajai • Magánjog rendszerén belüli elhelyezkedés alapján: személyi és családjogi ügyletek (pl.: manumissio, confarreatio) • dologi jogi ügyletek (pl.: mancipatio, occupatio) • kötelmi jogi ügyletek (pl.: stipulatio) • öröklési jogi ügyletek (pl.: testamentum) Civiljogi jogügylet (negotium sollemne, actus legitimi) Egyoldalú jogügylet (negotium unilaterale), amikor a kívánt joghatás létrehozásához elegendő egy személy akaratnyilvánítása, pl. manumissio, occupatio Egyéb formaságoktól mentes jogügylet (negotium minus sollemne) Kétoldalú jogügyletek (negotium bilaterale), pl. elsősorban a szerződés, továbbá a házasságkötés, a tulajdon-traditio stb Halál esetére szóló jogügyletek (negotia mortis

causa), pl. egy végrendelet (feltételük a jogügyletet létÉlők közötti jogügyletek (negotia inter vivos), pl egy rehozó személy halála, tehát csak annak bekövetkezvállalkozási szerződés tével léphetnek hatályba, tetszés szerint visszavonhatók, általában akkor lépnek hatályba, ha a kedvezményezett előbb hal meg, mint a jogügyletet tevő fél) Absztrakt v. kauzálatlan jogügyletek (negotium Konkrét v. kauzális jogügyletek (negotium causale), abstractum), melyek lényegét a törvényes formaságok amikor a jogügyleti nyilatkozatból kitűnik az a jogi cél, betartása képezte, a formák mellett pedig a valóságos amelynek megvalósítása érdekében az adott jogügylet jogügyleti cél háttérbe szorult, a külvilág számára létrejön, pl. adásvételi szerződés, munkaszerződés gyakran nem is vált ismertté. pl mancipatio, in iure cessio, stipulatio Ingyenes jogügylet (negotium gratuitum), ilyen Visszterhes jogügylet (negotium onerosum),

ha a minden halál esetére szóló jogügylet, ajándékozás, jogügylet kötelez valakit az általa kapott szolgáltatás el- haszonkölcsön, szívességi használat, letét, megbízás. lenszolgáltatással való viszonyzására. Itt a juttatás megszerzését feltételhez lehet kötni, vagy meghagyást lehet előírni. Alkatrészei FOGALMA ÉS OSZTÁLYOZÁSA A jogügyletek mint akaratkijelentések elemi összetevői. Három nagy csoport létezik: I. esszenciális alkatrészek (ESSENTIALIA NEGOTII): feltétlenül szerepelniük kell, ezek hiányában nem jön létre a jogügylet. Az ide vonatkozó szabályok kógensek (kényszerítő jellegű); pl. adásvételi szerződésnél a vételárban való megállapodás II. természetes alkatrészek (NATURALIA NEGOTII): törvény diszpozitív szabálya alapján egyes jogügyletek ipso iure tartalmát képezik ezek az alkatrészek. A feleknek nem kell külön belefoglalniuk a szerződésbe, megállapodásukkal mellőzhetik azokat. Az ide

vo- 38 natkozó szabályok diszpozitívek (engedő jellegű); pl. adásvételi szerződésnél kellékszavatosság III. esetleges alkatrészek (ACCIDENTALIA NEGOTII): csak akkor képezik jogügylet tartalmát, ha azokat a felek, az őket megillető privátautonómia alapján, de törvény keretein között a jogügyletbe kifejezetten felveszik. Pl adásvételi szerződésnél a visszaeladási jog kikötése. Legfontosabb általános kikötések FELTÉTEL A feltétel (CONDICIO) olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelytől a jogügylet hatálya függ. I. Felfüggesztő feltételnél a már érvényesen létrejött jogügylet az esemény beálltáig nem lép hatályba (ideiglenes hatálytalanság), és ha a feltétel egyáltalán nem következik be, meghiúsul (végleges hatálytalanság). Pl adásvételi szerződés – „Ha megérkezik a hajó Africából, eladom a lovamat 5 aranyért”. II. Bontó feltétel esetén a jogügylet a megkötéssel azonnal hatályba is lép,

ha azonban a feltétel beáll, szerződés hatályát veszti. Pl „ha január 1-jéig nem fizeted ki a vételárat, a telket úgy kell tekinteni, mintha meg sem vetted volna”. A bontó feltétel beálltával az érvényes szerződésből már nem származnak jogok és kötelezettségek, a szerződés jogi hatása megszűnik. A feltétel alapvető követelménye a megszabott esemény jövőbelisége; a megtörtént, jelenvagy múltbeli, de a felek előtt még nem ismert esemény nem feltétel. Pl: „ha Titius consul volt”, „ha Maevius életben van” – jogilag nem feltétel. Továbbá nem feltétel a jövőbeli, de biztosan bekövetkező esemény, mivel a condicio mindig magában hordja a bizonytalanságot, ekkor pedig nincs függő helyzet Feltételnek a hatályba léptető ill. hatálytalanító ereje a klasszikus korban a feltétel beálltától (EX NUNC41) érvényesült. Pl ha valaki végrendeletében egy rabszolganője felszabadítását feltételhez köti, és a

rabszolganőnek még a feltétel teljesülése előtt gyermeke születik, a gyermek az ex nunc hatály szerint rabszolga lesz. Iustinianusnál ugyanakkor általánosabb a visszaható hatály ( EX TUNC42), azaz a feltétel a jogügylet megkötésére visszamenőlegesen lépteti életbe azt ill. szünteti meg a hatályát Pl előző példa, de eszerint a gyermek szabadnak születik. IDŐHATÁROZÁS A feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos időponthoz kötik. Meghatározhatják, hogy a jogügylet • mikor lépjen hatályba (DIES A QUO43) 41 Mostantól. 42 Akkortól. 43 Kezdő időpont. 39 • mikor szűnjön meg a hatálya (DIES AD QUEM44). Időhatározásnál a felek a jogügylet hatásának kezdetét/végét biztosan bekövetkező eseménnyel kapcsolják össze. Példa: időhatározás a „halálom napján” kitétel, mert biztosan elkövetkezik; de feltétel (és nem időhatározás) a „negyvenedik születésnapom alkalmával”, mivel nem

biztos, hogy megéli az illető. MEGHAGYÁS Ha egy jogügylet ingyenes vagyoni juttatást tartalmaz, a juttató fél meghagyás útján ( MODUS) bizonyos feladat teljesítését írhatja elő az ingyenesen szerző fél terhére. Pl „neked adom a földemet, de tarts el engem életem végéig”. Nem feltétel, tehát az ügylet életbe lépését nem befolyásolja; a kedvezményezett a juttatást mindig megszerzi. Ám az élők közötti ajándékozásnál ha a meghagyás teljesítése elmarad, az ajándékozó a juttatást az ajándékozás céljának meghiúsulására tekintettel visszavonhatja. A császárkor általános jelleggel keresetet adott a meghagyás teljesítésének kikényszerítésére ill. a juttatás elvonására. 23. A naturalis obligatio mibenléte, jelentősége: követelhetőség – peresíthetőség. A rómaik gondolatvilágában az obligatio és az actio egyenértékű kifejezések, így teljes joghatásúnak csak azokat a kötelmeket tekinthetjük, amelyek

bírósági úton, keresettel is érvényesíthetők – ezek a civilis obligatio-k. Előfordulnak azonban olyan kötelmek is, amelyeket actio nem védelmez. Ezeket a kereset nélküli, de valódi, jogilag elismert természetes kötelmek Legfőbb joghatása abban áll, hogy bár a teljesítés perrel ki nem kényszeríthető, az mégis joghatállyal kényszeríthető. Ha tehát az adós akár tudatosan, akár a perelhetőség hiányáról nem tudva teljesített, ezzel fennálló tartozásának eleget tett, s amit szolgáltatott, azt tartozatlan fizetés címén nem követelheti vissza. Másik példán keresztül megvilágítva: a státuszváltozás nem változtatja meg a kötelezettséget, amelynek a szolgáltatás tartalma természetjogilag meghatározott, mivel a civiljogi szabályok a természetjogi jogviszonyokat nem ronthatják le. Ezért a hozomány visszakövetelésére irányuló kereset a státuszváltozás után is fennmarad, mivel a jón és igazságoson alapszik ( AEQUM

BONUM). A fejlett kötelmi jog egésze a népek jogából ( IUS GENTIM) származik, amelyek konszenzus alapján jön létre (adásvétel, dologbérlet, munkabérlet, stb), és így független a civiljogtól. Joghatása, hogy mint a valódi kötelem • megerősíthető; tartozáselismeréssel, kezességgel, záloggal • más kötelemre változtatható novatio-val • érvényesíthető; rabszolgának juttatott különvagyonból való levonással, beszámítással. 44 Befejező időpont. 40 24. A jogügyletek érvényessége és hatályossága általában Az érvényesség FOGALMA A jogügyletnek érvényesség szempontjából három eleme van: • akarat • nyilatkozat • joghatásra irányulás. A létrejött jogügylet csak akkor érvényes, vagyis alkalmas arra, hogy célzott joghatásokat kiváltsa, ha a jogügyleteket létrehozó személy(ek) akarata és nyilatkozata önmagában is ép, emellett összhangban van egymással (kétoldalú jogügyletek esetén

ezenkívül még a két fél akarata is találkozik); továbbá ha a jogügylet célja, nevezetesen a jogügylettel elérni kívánt joghatás nem ütközik a jogrend vmely tilalmába. NEM LÉTEZŐ JOGÜGYLET A joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés (jogügylet külső tényállása) a legfontosabb ismérv, mivel ez az objektív elem, mely a kívülállók számára mindig észlelhető tényekből (szavak elmondása, okirat készítése) tevődik össze. Jelentése, hogy a jogügyletnek legalább a látszatával rendelkezik; ha a puszta látszat sem létezik45, nem létező jogügyletről beszélünk ÉRVÉNYTELEN JOGÜGYLET Ha a külső tényállása megvalósul, de akár az akarat46, akár a nyilatkozat47, akár a joghatáshoz kapcsolódás48 vmely, a jogrend által meghatározott jelentősebb hibában szenved, hibás jogügyletről beszélünk. Az ilyen jogügylet a törvény előírása folytán nem alkalmas a felek által megkívánt joghatás kiváltására: ez

létező, de érvénytelen jogügylet 1) az érvénytelenségnek a modern jogtudomány számos kategóriáját ismeri; a legfontosabb az érvénytelenségi ok súlyosságán alapul. Az ügyleti hiba az érvénytelenséget • azonnal és feltétlenül váltja kisemmisség • feltételes módon váltja ki különös törvényi feltétel (megtámadás) bekövetkeztévelmegtámadhatóság. A jogügylet nem leve érvénytelen, azaz alkalmas lehet célzott joghatások kiváltására, a törvény azonban lehetővé teszi azok beálltának megakadályozását. A megtámadhatóság az érvénytelenség külső feltétele (másik félhez intézett nyilatkozat vagy per), melynek elmaradása esetén a jogügylet érvényes, mintha az érvénytelenség oka a jogügyletben nem is forogna fenn Ha sikeres a megtámadás, éppúgy érvénytelennek kell te- 45 46 47 48 Színészek „házassága” a színpadon. Fizikai erőszakkal kikényszerítet jogügyet. Formai előírásokat sértő

végrendelet. Erkölcstelen vagy jogellenes célra irányuló szerződés. 41 kinteni, mintha eleve semmis lett volna (megtámadhatóság függő jogi helyzetet jelöl = feltételes semmisség). 2) az érvénytelenségnek a római jogrendszerben két kategóriáját lehet megkülönböztetni I. civiljog szerinti érvénytelenség II. praetori jog szerinti érvénytelenség Egyaránt jelenthetett semmisséget és megtámadhatóságot Semmisség itt is nagyjából azt jelenti, mint a modern jogokban; jogkövetkezménye a formula kibocsátásának megtagadása49. A megtámadhatóság szűkebb körben érvényesült; de lehetővé vált – elsősorban a praetori jogban – az érintett félnek, hogy az érvénytelenségi októl szenvedő jogügyletet megerőtlenítse 50. 3) az érvénytelenség további felosztása • eredeti – utólagos érvénytelenség. Érvénytelenség elsősorban a jogügylet létrejöttének kérdése, mivel a jogügyleti hibák általában a

létrehozatalkor keletkeznek; így az érvénytelenség csak eredeti lehet, mivel az érvényesen létrejött jogügylet később nem válhat érvénytelenné. Viszont az utólagos érvénytelenségnek lehet értelme a halál esetére szóló jogügyletek esetében; pl. a végrendelkező által visszavont végrendelet tkp érvényét vesztette; olyan, mintha létre sem jött volna • teljes – részleges érvénytelenség. Az elmaradt joghatás terjedelmével kapcsolatos Teljes érvénytelenség esetén az kiterjed a jogügylet egészére; kiváltani szándékozott összes joghatásra (a római jogban főszabály ez volt). Példa: teljesen érvénytelen az olyan szerződés, amely lehetetlen szolgáltatásra irányul. Részleges érvénytelenség csak a jogügylet egy részét érinti; pl. végrendeletek megtámadása kötelesrész kiadására • abszolút – relatív érvénytelenség. Az elmaradt joghatás irányára vonatkozik, így az abszolút érvénytelenség mellett a

jogügylet mindenkire nézve érvénytelen, abból senki sem szerezhet jogokat és kötelezettségeket. Ezzel szemben a relatív érvénytelenség esetén a joghatások csak az egyik vagy a másik félre nézve állnak be 51. Ebben az esetben az ügylet csak az egyik oldalról (ex uno latere) érvénytelen, a másik fél kötelezettségvállalása érvényes; modern jog ezt a sántikáló jogügyletnek nevezi • orvosolható – orvosolhatatlan érvénytelenség. Maga az érvénytelenség általában és elvileg orvosolhatatlan, tehát az érvénytelenségi ok elhárulása esetén sem válik érvényessé a jogügylet. Példa: a serdületlennel kötött szerződés nem válik érvényessé csak azért mert időközben felserdült az illető. Római jog kivételes esetben52 ismerte csak el az orvosolhatóságot: 49 Civiljogi példa: res mancipi formátlan átadása; praetori jogi példa: végrendeletben az apai hatalom alat nem álló (emancipált) gyermek mellőzése. 50 Civiljogi

példa: kötelesrészt sértő végrendelet megtámadása, lsd querela; praetori jogi példa: peren kívüli jogse gély, mint a megtévesztet félnek adot exceptio doli. 51 Példa: „ha valaki egy gyámoltól a gyám hozzájárulása nélkül vásárolt, akkor csak az egyik oldalról áll meg a szerződés; aki ugyanis vásárolt, az lekötelezte magát a gyámoltnak, de a gyámoltat nem kötelezi le magának”. 52 Nincsenek rá általános szabályok. 42 ◦ a jogügylet utólagos megerősödése esetén; pl. ha az a fél, akinek az akarata a szerződés érvényességéhez hiányzott, utólagos nyilatkozatával a szerződést megerősítette, jóváhagyta ◦ más érvényes jogügyletbe való átfordulása esetén; pl. az eredetileg érvénytelen szerződés utóbb azonos tartalommal, de más formában kelt életre. A hatályosság FOGALMA Az érvényesség fogalmára épül, ahhoz képest egyfajta többletet jelent. A jogügylet hatályossága az érvényes jogügylet

aktív, működő állapotát jelenti, amikor a jogügylet alapján már jogokat lehet érvényesíteni, amikor a feleket a jogügylet alapján már kötelezettségek terhelik. A hatályosság tehát azt jelenti, hogy a jogügylet a célzott joghatásokat ténylegesen ki is váltja. A hatályos jogügylet elvileg és általában is kiváltja a kívánt joghatásokat. A célzott joghatások tényleges beállása esetén beszélünk a jogügylet hatályosulásáról. A hatályosulás folytán a hatályosság elvileg és általában megszűnik, hiszen teljesítés után már nem lehet követelni a szolgáltatást (bizonyos igényeket lehet attól még követelni, lsd szavatosság) Az érvényes jogügylet elvileg és általában már keletkezéskor azonnal hatályba lép (bolti adásvétel). Nem ritka azonban a feltételtől való függővé tétel vagy az időtűzés Hatályossághoz sok tényező együttes fennállása szükséges, amelyek nélkül az érvényesség dacára nem

kerülhet sor a joghatások kiváltására. HATÁLYTALAN JOGÜGYLET Érvényes jogügylet hatályosságának vmely kritériuma hiányzik, azaz érvényesség ellenére nem áll fennn a hatályosságot biztosító vmely tényező, és így joghatás kiváltására sincs mód. Példa a végrendelet mindaddig hatálytalan, míg a végrendelkező életben van. Összefoglalva Érvényesség Hatályosság Mind az érvényesség, mind a hatályosság a jogügylet egy bizonyos állapotát írja le; a különbség ennek az állapotnak tartalmában és okaiban áll A jogügylet képes a célzott joghatás kiváltására (poA jogügylet a közvetlen joghatást (a jogérvényesítés letencialitás) hetőségét) ténylegesen ki is váltja (aktualitás), ha a jogosult jogát actio-val érvényesítheti Szükséges, hogy ne forogjon fenn érvénytelenségi ok, Egy sor olyan tényező együttes fennállása szükséges, amely kizárná a célzott joghatások kiváltására való alamelyek nélkül

az érvényesség ellenére sem kerülhet kalmasságot (negatív kritérium) sor a joghatások kiváltására (pozitív kritérium) 43 25. A kötelem fő- és mellékszemélyei Többalanyú obligatiók Kötelemben szereplő személyek FŐSZEMÉLYEK A kötelem (OBLIGATIO) meghatározott személyek között fennálló, a magánautonómián alapuló azon jogviszony, melynél fogva az egyik fél a másiktól szolgáltatást követelhet. Alanyaként legalább két személy szükségeltetik: hitelező és adós A hitelező az, aki egy másik féltől, az adóstól vmit követelhet; vmilyen magatartást elvárhat akként, hogy ha az adós nem tenne eleget ennek, akkor ezt a magatartást a hitelező a jog segítségével (rendszerint perrel) kikényszerítheti. Az adós az, aki tartozik vmivel; vmilyen magatartásra köteles. A főszemélyek egymáshoz való viszonya alapján: I. egyoldalú kötelem: az adós tartozik ↔ a hitelező követel (deliktuális kötelemek, ajándékozás,

stb) II. kétoldalú kötelmek: mindkét fél egyszerre adós és hitelező is ◦ egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus) kötelmek: tartozások és követelések ellenszolgáltatásai egymásnak (egyik feltételezi a másikat; rendszerint kiegyenlítik egymást)53. Példa: adásvételnél az eladó adós az árut illetően, de hitelező a vételár vo natkozásában; vevő adós a vételárral, de hitelező az áru tekintetében ◦ egyenlőtlenül kétoldalú (aszinallagmatikus) kötelmek: tartozás – követelés – ellenkövetelés jellemzi; így a letéti szerződésnél, mely ingyenes, azaz a letevő csak hitelező, a letéteményes csak adós; ha azonban költségek merülnek fel az őrzéssel, akkor a letéteményes költségei megtérítését követelheti – ilyenkor az ellenkövetelés nem ellenértéke a főkövetelésnek, a kettő nem feltételezi egymást. MELLÉKSZEMÉLYEK 1) képviselők, akik az ügy ura helyett meghatározott körben jognyilatkozatot is

tehet, sőt jogokat és kötelezettségeket is szerez az ügy urai között fennálló szerződésből fakadóan 2) olyan személyek, akik nem képviselők, de a kötelemmel kapcsolatban ők is bizonyos jognyilatkozatokat tesznek, vagy egyéb cselekményeket végeznek • teljesítés végett odavett személy, aki a teljesítés felvételére volt jogosítva, perlésre nem • teljesítési segédek, alvállalkozók, adós által a teljesítéssel megbízott egyéb személyek • [kezesek, bár inkább a főkötelemhez kapcsolódó járulékos kötelem alanyai (kezességi jogviszony) alanyai]. 53 Visszterhes. 44 SEGÉDSZEMÉLYEK Technikai feladatokat ellátó segédszemélyek nem tesznek jognyilatkozatot ill. sem jogokat, sem kötelezettségeket nem szereznek a kötelemből (hanem külön szerződésből fakad). Szerepük irányulhat: • bizonyítás megkönnyítésére • segédkezésre a szerződés technikai létrehozásában (írnok, tolmács). Több adós vagy

több hitelező a kötelemben Akár egyik, akár mindkét oldalon több személy is állhat; ilyenkor általános szabály, hogy a követelés ill. tartozás megoszlik több hitelező ill több adós között Mindegyik hitelező csak a neki járó részt követelheti, ill. mindegyik adós csak a ráeső résszel tartozik A másik lehetőség, amikor egyszerűen több kötelem egymás melletti keletkezéséről van szó, a halmozás esete (lsd 26. tétel) Egyetemlegességről (SOLIDARITAS) van szó, ha kivételesen nem oszlik meg a követelés ill. tartozás a kötelemben szereplő személyek között. Két fajtája van: I. hitelezői egyetemlegesség: bármelyik hitelező követelheti az egészet az adóstól, de csak egyszer ↔ adós bármelyik hitelezőnek kötelemszüntető hatállyal az egészet teljesítheti II. adósi egyetemlegesség: mindegyik adós az egésszel tartozik, azaz a hitelező bármelyik adóstól követelheti az egészet, de csak egyszer Az adósok közötti

jogviszony dönti el, hogy a fizető adósnak van-e visszkereseti joga adóstársai ellen, azaz követelhet-e megtérítést és mennyit. A visszkereseti jog tehát nem az egyetemlegesség folyománya, annak nem szükségszerű velejárója. 26. Alanyváltozás a kötelemben Egyetemlegesség Akár egyik, akár mindkét oldalon több személy is állhat; ilyenkor általános szabály, hogy a követelés ill. tartozás megoszlik több hitelező ill több adós között Egyetemlegességről (SOLIDARITAS) van szó, ha kivételesen nem oszlik meg a követelés ill. tartozás a kötelemben szereplő személyek között Két fajtája van: I. hitelezői egyetemlegesség: bármelyik hitelező követelheti az egészet az adóstól, de csak egyszer ↔ adós bármelyik hitelezőnek kötelemszüntető hatállyal az egészet teljesítheti II. adósi egyetemlegesség: mindegyik adós az egésszel tartozik, azaz a hitelező bármelyik adóstól követelheti az egészet, de csak egyszer Az adósok

közötti jogviszony dönti el, hogy a fizető adósnak van-e visszkereseti joga adóstársai ellen, azaz követelhet-e megtérítést és mennyit. A visszkereseti jog tehát nem az egyetemlegesség folyománya, annak nem szükségszerű velejárója. 45 Az egyetemlegesség keletkezhet: • ügyleti rendelkezés alapján; pl. a felek így szerződnek, végrendelkező a végrendeletben kiköti az egyetemlegességet • törvény rendelkezése folytán; pl. oszthatatlan szolgáltatás esetén, több gyám együttes eljárásánál. Tulajdonközösségénél, társaságnál általában nincs egyetemlegesség. Meghatározott esetekben jön létre, az még önmagában nem elég, hogy többen vannak a kötelem egyik, vagy mindkét oldalán. Egyetemlegesség szabályozásának története: • klasszikus korban nagyon hátrányosan érvényesült az a perjogi szabály, miszerint egy ügyben csak egyszer lehet perelni; pl. egyetemleges kötelemnél ha a hitelező valamelyik adóst az

egész követelés erejéig perelte be, de rosszul választott és a végrehajtás nem/részben vezetett eredményre, akkor a hitelező nem perelhetett tovább, nem követelhette a többi adóstól a fennmaradt, ki nem fizetett részt. A litis contestatio-val ugyanis felemésztette a keresetjogát, s ha mégis megkísérelte volna a perlést, újabb kereset ellen az adósoknak exceptio-juk volt • iustinianusi jogban már az ügyletből keletkezett egyetemleges kötelem csak a tényleges teljesítéssel szűnik meg; pl. ha a hitelező csak követelésének egy részét kapta volna meg az először beperelt adóstól, tovább perelhette az egyik adóst a másik után, amíg csak követelése teljes egészében kielégítést nem nyert. Később Iustinianus megszüntette (visszalépés) az egyetemlegességet: előírta, hogy az adósok ilyen irányú kérelme esetén a hitelező csak megosztva perelheti őket Halmozás A halmozásnak (CUMULATIO) két fajtája van: I. személyek

halmozása, azaz egy bizonyos cselekmény alapján az abból fakadó egyetlen keresetet egyszerre több személy által vagy ellen is meg lehet indítani ◦ hitelezői (aktív) halmazat, ha több hitelező indítja meg ugyanazt a keresetet ugyanazon a jogcímen egy adós ellen ◦ adósi (passzív) halmazat, ha egyetlen hitelező perel ugyanazon jogcím alapján több adóst. Mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel az egész tartozásérthitelező jogosult az egészet behajtani mindegyik adóstól annyiszor, ahány adósa van. Az adósok sem formailag (perelhetés szempontjából), sem materiálisan (követelés kielégítése szempontjából) nincsenek összefüggésben egymással. A halmozásnál több önálló kötelem áll fenn egymás mellett Példa: fennáll a több tolvaj által együttesen elkövetett lopás. A lopás folytán előállt gazdagodás elvonását a sértett egyetemlegesen követelheti a tolvajoktól: amíg az egyszeres összeget teljes

egészében meg nem kapta, addig egyik tolvajt a másik után perelheti, a teljes összeg kéz hez kapása után viszont már nem. Ezzel szemben halmazattal perelhet büntetésre: különkülön perelheti a tolvajokat az érték kétszeresére (actio furti), így két tolvaj esetén négyszeresre, ráadásul, ha van fedezet, akkor büntetés címen összesen nyolcszorosat hajthat be 46 II. keresetek halmozása, azaz egyetlen hitelező egyetlen adóssal szemben indíthat több keresetet. Ilyenkor csak akkor jön létre valóságos keresethalmazat, ha az actio-k egymással kumulatív viszonyban állnak 27. Az ügyleti képviselet Fogalma Képviseletről akkor beszélünk, ha a közvetlenül érdekelt fél helyett más tesz jognyilatkozatot I. közvetett képviseletről van szó, ha a képviselő saját nevében tesz jognyilatkozatot. A jogi hatások előbb a képviselő személyében állnak be, melyet egy további aktussal a képviseltre ruház át (serdületlen gyámja, őrült

gondnoka) II. közvetlen képviseletről van szó, ha a képviselő a képviselt nevében tesz jognyilatkozatot A jogi hatások azonnal a képviselt személyében állnak be Ezt a képviseleti formát a római jog mostohán kezelte (valószínűleg a rabszolga és a családgyermek a családfő részére való közvetlen szerzése miatt, mivelhogy az általuk vállalt kötelezettségek nem terhelték a családfőt). Legfontosabb római jogi konstrukciója az ACTIO QUASI INSTITORIA. Fajai A keletkezés jogalapja szerint: • törvényes (gyám) • jogügyleten alapuló (meghatalmazás). A képviselet tárgya szerint: • ügyleti (peren kívüli); képviselt helyet a képviselő köti a szerződést • perbeli; megbízás a perben való eljárásra vonatkozik. 28. A hatalomalattiak kötelmei Járulékos keresetek A hatalomalatti (családgyermek, rabszolga) a civiljog szerint minden jogot a pater familiasnak szerzett, míg a kötelezettségek csak őt terhelték 54.

Méltányosság megkívánta, hogy a családfő is perelhető legyen ill. a vállalkozók vállaljanak felelősséget a „menedzsereik” által kötött szerződések alapján Így alakult ki a praetori edictumban a járulékos kereset (ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS). 54 Bár nem mindig voltak peresíthetők. 47 Alapja az volt, hogy a hatalomgyakorlónak elsősorban azon tudati viszonyulás függvényében kell felelnie az így kötött szerződésekért, amely őt a hatalomalatti tevékenységéhez fűzte. Ez a viszonyulás lehetett: • egyetértés/parancs; mely korlátlan és egyetemleges felelősséget vont maga után • puszta tudomás • nem tudás. a hatalomgyakorló legfeljebb korlátolt felelősséggel tartozott Járulékos keresetek fajai ACTIO QUOD IUSSU az egész tartozás erejéig a családfő ellen indítható követelés, amely a hatalomalattinak a családfő parancsára kötött szerződésből ered (később általános jelleggel az ügykötésre

feljogosított hatalomalattinak tett nyilatkozatot is értették alatta). ACTIO DE PECULIO a különvagyon erejéig indítható követelés, amelyet a hatalomalatti kapott a hatalomgyakorlótól. A hatalomgyakorló akkor is felelősséggel tartozott, ha nem tudott a tevékenységről, mivel a különvagyon juttatása azt már korábban megalapította A szerződést kötő családtaggal szemben fennálló követelését azonban a hitelezőket megelőzve levonhatta a különvagyonból (csődvagyonból). ACTIO DE IN REM VERSO a különvagyon értékén felül azokért a hasznokért is felelt a hatalom- gyakorló, mely a hatalomalatti harmadik személlyel kötött szerződéséből származik, és a hatalomgyakorló vagyonába háramlott55; ez tulajdonképpen a jogalap nélküli gazdagodás. ACTIO TRIBUTORIA kereset a hatalomalatti szárazföldi vállalkozása56 ellen, amennyiben azt a különvagyonból finanszírozta a hatalomgyakorló tudtával, de egyetértése nélkül, s csődbe

megy. A hatalomgyakorló egysorban a többi hitelezővel elégítette ki a követelését 57; mindazonáltal a hitelezőkkel szemben a tudtával a vállalkozásba fektetett rész erejéig felel, és nem az egész különvagyon mértékével ACTIO EXERCITORIA / ACTIO INSTITORIA keresettel lehet perelni azt a hatalomgyakorlót, aki csa- ládgyermeket vagy rabszolgát nevezett ki hajó-/ipari vagy kereskedelmi vállalata élére, az üzletvezetői megbízatása körében vállalt kötelezettségekért az egész tartozás erejéig. Ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú képviselőt, szintén e keresetet adta meg a praetor: actio quasi institoria. 55 Hatalomalati a hatalomgyakorló családja részére élelemet vásárolt, de nem fzete ki. 56 Tengeri vállalkozás esetén az actio quasi tributoria kérhető. 57 Felelőssége a tudomásszerzés miat szigorúbb, mint az actio de peculio-nál. 48 29. A szolgáltatás fogalma, és

osztályozásai Fogalma A kötelem tárgya a szolgáltatás (PRAESTATIO); azaz a kikötött adósi magatartás. Az adós kötelezheti magát vminek a teljesítésére (aktív magatartás), vagy tűrnie köteles (passzív magatartás) Más felosztás alapján beszélhetünk: • dare szolgáltatásról, mikor az adós civiljogi tulajdont köteles átruházni (pénzfizetés). Ide tartozik: • ◦ permutatio ◦ kölcsön ◦ bizomány ◦ mandatum ◦ adásvétel facere szolgáltatásról, mikor az adós nem köteles civiljogi tulajdont átruházni ◦ tágabb értelemben minden szolgáltatást felölel; jelenthet tulajdonátruházást, birtokba-adást, munkavégzést, szavatosságot, azaz tartalmazza tkp. dare és praestare szolgáltatásokat is ◦ • szűkebb értelemben nem tartozik bele a dare és praestare szolgáltatások praestare szolgáltatásokról, melyek helytállást, szavatolást jelentenek. Ha az adós vmit garantál, praestare szolgáltatásról van

szó (kezesség, custodia-kötelezettség). Ezen hármas nem zárja ki egymást, így tehát elképzelhető, hogy a dologbérlő díjfizetésre te kintettel dare és emellett custodia-kötelezettsége alapján praestare szolgáltatással tartozik. Osztályozása Specifikus (egyedi) szolgáltatás (praestatio specifico): Generikus (fajlagos) szolgáltatás (praestatio generiamikor meghatározott, konkrét dolog a szolgáltatás tár- ca): amikor a szolgáltatás tárgya csak fajta (genus), azaz gya. Ha a dolog megsemmisül a kötelem is, legfeljebb mennyiség és minőség szerint van meghatározva (pl. 50 kártérítési kötelezettség léphet a helyébe. mérő búza). Ha megsemmisül az a bizonyos dologmenynyiség, amellyel az adós tartozott, a kötelem nem szűnik meg, az adós továbbra is köteles szolgáltatni58. Határozott szolgáltatás (praestatio certa): már a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló a szolgáltatás mibenléte, milyensége és mennyisége. Határozatlan

szolgáltatás (praestatio incerta): ha a teljesítés bizonyos részletei csak a későbbiekben válnak pontosan ismertté. Főszolgáltatás (praestatio principalis): A fő- és mellékszolgáltatás egymással mindig kumulatív viszonyban állnak, és a kötelem tárgyát mindkét szolgáltatás képezi Mellékszolgáltatás (praestatio adiecticiae): A főszolgáltatáshoz kapcsolódó mellékszolgáltatás nem önálló tárgya a kötelemnek, mert léte rendszerint szorosan tapad a főszolgáltatáshoz59. (Pl a szobafestő főszolgáltatása, hogy a lakást kifesse, mellékszolgáltatása, hogy munkavégzése során ügyeljen a tisztaságra). 58 „Fajta nem pusztulhat ki”. 59 Bona fdes elvéből, a jóhiszemű teljesítés elvéből következik. 49 Elsődleges szolgáltatás (praestatio primaria): A köte- Szubszidiárius szolgáltatás (praestatio subsidiaria): ha lem alapján az adós elvileg csak a kötelem tulajdonképaz elsődleges szolgáltatás valamilyen oknál

fogva elmapeni tárgyát képező elsődleges szolgáltatást köteles teljerad, akkor kerülhet előtérbe a szubszidiárius (kisegítő) síteni. Az elsődleges és a másodlagos szolgáltatás halmoszolgáltatás, pl kártérítés, kötbér megfizetése zására általában nem kerülhet sor. Osztható szolgáltatás (praestatio divisibilis): ha a kötelem olyan szolgáltatásokra irányul, amelyek maguk is oszthatók, akkor általában a szolgáltatás is osztható, pl. pénzkötelmek. Fokozatosan kialakult az az elv, hogy a hitelező (ténylegesen) osztható szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni. Oszthatatlan szolgáltatás (praestatio indivisibilis): pl. egy épület felépítése, egy rabszolga átadása. Előfordul, hogy a kötelem az egyik fél részéről oszthatatlan, a másik fél részéről viszont osztható (pl. egy ház részletre történő megvásárlása: az eladó kötelezettsége oszthatatlan, a vevőé osztható.

Vagylagos szolgáltatás (alternaVagylagos felhatalmazottság (faTeljesítés helyetti adás (datio in tio): ha a kötelem keletkezésekor az cultas alternativa): a törvény ill. a solutum): az adós más szolgáltatással adós egyszerre többféle szolgáltatásszerződés felhatalmazza az adóst, teljesít, mint ami eredetileg ki volt sal tartozik, de az egyik szolgáltatás hogy a hitelező által követelt szolgál- kötve, de ezt a hitelezőnek a szerzőteljesítésével a kötelem megszűnik. tatás helyett a törvény ill a szerződés dés megkötését követően adott hozVagylagos kötelemnél (obligatio alter- által meghatározott másik szolgálta- zájárulásával teszi Pl pénzbeli tartonativa) kérdés: kit illet meg a választással teljesítsen zása fejében felajánl egy telket, ametás joga? Ha a felek nem rendelkezlyet a hitelező elfogad teljesítésül. tek, az adós választhat60. Az alternatiónál a kötelem keletkezéskor eleve több szolgáltatás

szerepel, a teljesítéskor azonban a többszörösség megszűnik. A facultas alternativánál a hitelező csak egy meghatározott szolgáltatást követelhet, amikor azonban a teljesítésre kerül sor, az adós több szolgáltatás közül választja meg, hogy melyikkel teljesít. Így pl. a félen túli sérelemnél az eladó csak az adásvétel felbontására perelhet, és a vevő vagy hozzájárul ehhez, vagy a vételár tényleges értékre való kiegészítésével fenntartja hatályban az adásvételt (az eladó nem követelhet vételár-kiegészítést) Különbség a facultas alternativa és a datio in solutum között, hogy 1) a vagylagos felhatalmazásnál a felek előzetes rendelkezése vagy a törvény jogosítja fel az adóst, hogy mással teljesíthessen ↔ a datio in solutum-nál mással való teljesítéshez a hitelező hozzájárulása szükséges 2) a vagylagos felhatalmazásnál csak törvényben vagy a felek előzetes rendelkezésében meghatározott módon

teljesíthet az adós ↔ a datio in solutum-nál bármi mással, amit a hitelező elfogad 3) a vagylagos felhatalmazásnál már a kötelem létrejöttekor mindkét fél tudja, hogy az adós mással fog tejesíteni ↔ a datio in solutum kérdése viszont csak teljesítéskor merül fel 60 Ha a hitelező élhet a választás jogával és valamelyik szolgáltatás az adóson kívül álló okból megszűnik, akkor a hitelező követelési joga a megmaradt szolgáltatásra koncentrálódik; de ha bármelyik szolgáltatás lehetetlenülése az adósnak felróható, akkor a hitelező választhatja a megszűnt szolgáltatás pénzbeli ellenértékét is. Ha ellenben az adós jogosult a választásra, bármelyik szolgáltatással teljesíthet; ha az adóstól függetlenül az összes szolgálta tás lehetetlenné vált, az adós szabadul. 50 30. Kár és kártérítés általában Kártérítés A római jog nem dolgozta ki a kártérítés elméletét, noha magát az intézményt

ismerte. A kártérítés modern fogalmát kell visszavetíteni a római jogba, ez többféleképp lehetséges: • kiterjesztő értelmezés szerint minden olyan vagyoni reparáció kártérítés, amely a római jogban kártérítés funkcióval rendelkezett • szűkítő értelmezés szerint a kártérítés csak a károkozásért való felelősség körében értelmezhető • tankönyv szerzői szerinti értelmezés a kártérítés alatt a kárral egyenértékű vagyoni megtérítést érti; de ez tágabban értelmezve alapulhat a kár viselésének szerződési elvállalásán (pl. biztosítás) és egyéb jogcímeken is Kialakulása egy nehézkes folyamat eredménye volt. A XII táblás törvény általános kártérítési szabályt még nem ismert; a károkozási tényállások szankciójául általában pénzbeli kárpótlást jelentő magánbüntetéseket írt elő – ezek többszörös értékre menő tarifális büntetések voltak, azaz ősi jogok büntetőjogi-as

szemlélete. LEX AQUILIA: kártérítési alaptörvény, csak büntetésre menő 61 keresetet adott dologrongálás esetére. A modern kártérítési jog fejlődésére döntő befolyást gyakorolt Csak lassan és következetlenül válik el egymástól a károkozó cselekmény kettős következménye: a kártérítés és a büntetés. A tiszta kártérítés szabályai a bonae fidei actio-k és a rei vindicatio keretében alakulnak ki Damnum iniuria datum tényállás a lex Aquilia-ban A lex Aquilia az idegen rabszolga és barom 62 megölését, a hitelezőt megkárosító képviselő felelősségét, az égetéssel, zúzással elkövetett dologrongálásokat szabályozta. A DAMNUM INIURIA DATUM, azaz a jogellenes károkozás (bár célszerűbb rongálásnak fordítani) tényállását a törvényben következő módon lehet értelmezni: • csak a pontosan körülírt tényállásokban meghatározott károk (tényleges sérülés, dologrongálás) minősül itt damnum-nak •

„személysértés” (iniuria) itt a jogellenességre utal; azaz nem követ el az delictumot, aki saját dolgát pusztítja el, vagy más dolgát, de a tulajdonos megbízásából ill. önvédelemből okoz rongálásnál • a rongálását okozó magatartás (datum) közvetlen kellett hogy legyen, fizikai összefüggésben63 a bekövetkezett rongálódással. 61 Több tetes mindegyike ellen külön-külön indítható, a tetes örökösei ellen azonban nem. Hatalomalati károkozása esetén a családfő ellen actio noxalis-ként támasztható A státuszváltozás nem szüntete meg 62 Ló, marha, szamár, öszvér juh, kecske, stb; ám nem tartozik ide a baromf, a kutya, a vadállat. 63 Rabszolga ütés által sérül meg; de hiányzik a közvetlen okozatosság, ha parancsra felmegy a tetőre, és leesik. Nincs sérülés, ha más ezüstkelyhét a tengerbe dobják a hajóról, mert bár elveszik, de nem rongálódikkárokozás megtörténik, de delictum nem következik be a lex

Aquilia szerint. 51 E merev szabályozást a praetori jogfejlesztés tágította: • a dologrongálódás már kiterjedt minden egyéb módon való rongálódásra, így a vágásra, szakításra, kiöntésre is • megadták az actio-t közvetlen fizikai okozás és bizonyos esetekben rongálódás hiányában is • iustinianusi jogban már szabad embernek okozott esti sértés alapján is megadták az actio legis Aquiliae-t, megtérítvén a gyógyítási költségeket. ACTIO LEGIS AQUILIAE: a klasszikus korban tiszta büntetőkereset volt, így mellette indítható volt ACTIO REI PERSECUTORIA (megtérítési kereset); ám később a halmozás lehetősége megszűnt, ezért mixta actio. A tettestől kötbér címén a megrongált dolog (rabszolga) bizonyos időszakon belüli legmagasabb értékét lehetett követelni 64. Az alaptalanul védekező alperes ellen duplum-ban való marasztalást vont maga után Iustinianusnal nem kártérítésre, hanem a kárt

esetlegesen jelentősen meghaladó kötbér megfizetésére irányult, és csak meghatározott károkozási tényállások 65 esetén volt indítható, vmint a kötbéri actio sajátosságait viselte (felelősség az elkövető jogutódjaira nem szállt át, rabszolga által okozott kárért a hatalomgyakorló őt csak kiadni volt köteles). Kár FOGALMA ÉS FAJTÁJA A kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. Két fajtája van: I. felmerülő kár (DAMNUM EMERGENS) a ténylegesen érzékelhető, valóságos vagyoncsökkenés, mely a vagyontárgyak elpusztulásával, megrongálásával következik be II. elmaradt haszon (LUCRUM CESSANS), amely a joggal és alaposan remélt előnytől való elesés66. MÉRTÉKE Nem követelhető teljes kártérítés: 1) a törvény forgalmi érték alatt is megállapíthatta a kártérítési kötelezettség mértékét, vagy a szerződő felek maguk is előírhatták (kármegosztás). Példa LEX RHODIA DE IACTU MERCIUM, mely szabályozta,

hogy ha tengeri vihar esetén a hajó megkönnyítése céljából árukat dobnak ki, az ebből adódó kárt meg kellett osztani mindazok között, akiknek a hajó meg mentéséhez érdekük fűződött. 2) ha a károkozó cselekményből a károsultra nézve bizonyos hasznok is származtak, ilyenkor a hasznokat meghaladó kárt kellett megtéríteni (károk és hasznok beszámítása). Példa: vki két különálló, meghatározott területű telket ad el ugyanannak a vevőnek, s utóbb kiderül, 64 A keresetindítás joga a klasszikus jogban már kibővült: tulajdonos mellet a jóhiszemű birtokost, haszonélvezőt, záloghitelezőt, a dolgot kötelmi jogon birlalót is megillete. 65 Ekkor sem az általános értelemben vet károkozás esetén. 66 Más által okozot testi sértés következtében egy ideig nem tudunk dolgozni (kieset munkabér). 52 hogy a telkek területe nem egyezik a szerződés szerinti mértékkel (az egyik valamivel kisebb, a másik nagyobb); ez esetben

az eladó csak a beszámítás után fennmaradó esetleges különbözetért („szaldó”) felel. 3) amennyiben a károsult nem teszi meg mindazt, ami tőle a kár elhárítása/csökkentése érdekében joggal elvárható (kárenyhítési kötelezettség), az ebből fakadó többletkárt magának kell viselnie. Mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha a törvényben vagy szerződésben meghatározott menetesítő körülmény fennforgását bizonyítja. Így, ha bizonyítja • gondatlan magatartásának hiányát • ha felelősségét szerződésben korlátozta • hogy a kár a károsult hibájából következett be • hogy a kár a károsult beleegyezésével következett be. 31. A kártérítés alapja, mértéke Alapja A római jog nem ismerte azt a tételt, hogy a jogellenesen okozott kárt meg kell téríteni. Csupán meghatározott jogcímek alapján volt helye, így alapulhatott: • törvényen, ami főleg a tulajdonvédelem körében volt gyakori

(rei vindicatio) • szerződésen, főleg a BONAE FIDEI CONTRACTUS67 körében. Ha az adós alakszerűen megígérte, hogy tartózkodik a szándékos szerződésellenes magatartástól vagy jóhiszeműen fog eljárni, akkor a STRICTI IURIS CONTRACTUS is megalapozhatja a kártérítési igényt68. Ha senki sincs, aki szerződés, vagy törvény szerint kártérítése köteles, a károsult maga viseli a kárt69. A kártérítésnek legtöbbször egyetlen célja van: az eredeti állapot helyreállítása (IN INTEGRUM RESTITUTIO) • természetben megtéríteni a legegyszerűbb forma (kijavítás, visszaadás) • pénzbeli megtérítés a legáltalánosabb forma70 67 Az adós mindazt köteles teljesíteni, amit az objektív értelemben vet jóhiszeműség megkíván. Bérlet dolog megrongálódik, a bérlő kártérítéssel tartozik Ez viszont nem volt így a civiljogi szerződésekben, ahol is csak annyival tartozot a bérlő, amennyit a szerződésben ígért. 68 Ezzel a

stipulatio-ban a kártérítés elsődleges szolgáltatássá válik; ellentétben azzal, hogy valójában az eredeti szolgálatatás helyébe szubszidiárius jelleggel lép be a kártérítés. 69 Voltaképpen ez a főszabály, hozzá képest kivételnek tekinthető, ha vmilyen jogcím alapján mást lehet kötelezni a kár megtérítésre. 70 Az általános pénzbeli kártérítésen kívül a pénz különlegesen is szerepelhet kártérítésként; pl. késedelmi kamat fzetésekor, vagy ha a kötbér kártérítési funkciót tölt be. 53 • természetben, de eltérő formában megtéríteni; pl. a jóhiszemű bérbeadó, ha elperelték tőle a lakást, azzal tesz eleget a kártérítési kötelezettségének, ha a bérelt lakásból a tulajdonos által kidobott bérlőjének más megfelelő lakást ajánl fel Mértéke A kártérítés mértéke ideális esetben egyensúlyt mutat a kár értéke és a kártérítés összege között. Alsó határa az az érték, amelyért

a dolgot kereskedelmi forgalomban meg lehet szerezni; objektív forgalmi érték (VERUM REI PRETIUM). Ehhez jött még az a szubjektív egyéni érdeksérelem (INTERESSE), a károsult ténylegesen beállott anyagi helyzetének és a kár elmaradása esetén lévő helyzetének az összevetése során létrejövő különbözet. A károkozó általában az interesse-t (két vagyoni helyzet közti különbséget) köteles megtéríteni. Az interesse-érték relatív, mert bizonyos egyéni szempontokat is figyelembe vesz; ám csak vagyonilag értékelhető, pénzben kifejezhető érdekekre van tekintettel. Iustinianus a kártérítés maximumát a forgalmi érték kétszeresében határozta meg. 32. A pozitív és a negatív Interesse A károkozással összefüggő szerződés érvényessége ill. érvénytelensége alapján Jhering tett különbséget pozitív és negatív interesse között • pozitív interesse az a vagyoni helyzetben beállott különbség/érdeksérelem/kár,

amely egy érvényes szerződés nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése miatt a másik félnél beálltolyan helyzetbe kell hozni a károsultat, amelyben akkor lenne, ha a szerződést kellően teljesítették volna. Relatíve teljes kárt (OMNE DAMNUM) jelent, mely meghaladja a forgalmi árat: a károsult lehetséges vagyoni helyzete (a kár be nem következése esetén) és a tényleges (a káresemény folytán kedvezőtlenebbé vált) vagyoni helyzete közötti különbözet. Példa: vki egy négyesfogatból elpusztít egy lovat; nemcsak a megölt értéke jön tekintetbe a kártérítésnél, hanem az az érték is, amennyivel a káreset folytán a megmaradt lovak értéke a károsult szempontjából csökkent • negatív interesse azt a kárt (biztatási kár) jelenti, amely azáltal érte a károsultat, hogy bízott a szerződés érvényességében, amely azonban a másik fél gondatlanságból érvénytelen volt. Példa: ha a magándologként megvett terület szent

hely/temetkezési hely/közdolog, ebből eredő kárát az eladó megtéríteni volt köteles. 54 33. Az adós felelőssége általában Felelősség fogalma A római jog nem ismerte a felelősség fogalmát, sőt ilyen jelentésű latin szó sincs – mindazon által szabályokat hoztak rá. Az archaikus korban eredményfelelősség volt, azaz ha a teljesítés elmaradása vagy nem kellő teljesítés miatti kötelemsértés (mint eredmény) és vmely személy (mint okozó) megállapítható okozati kapcsolat, az eset konkrét körülményeitől függetlenül felelőssé tették. A nem teljesítő fél magatartásának vétkes (szándékos vagy gondatlan) vagy vétlen jellege ezt nem befolyásolta A préklasszikus jogban a szubjektív momentumok szerepe erősödött. Az adós szándékos kötelemsértő magatartása (DOLUS) már alapvető felelősség-kiváltó tényező; emellett megjelent a gondatlanság (CULPA) fogalma is. Az adós felelőssége stricti iuris

szerződéseknél Az adós ekkor sem többre, sem kevesebbre nincs kötelezve, mint amire szó szerint vállalkozott. Példa: ha Stichus rabszolgát ígérte, akkor a rabszolga holttestének átadásával is teljesíthet Másfelől a tisztán objektív megítélésre tekintettel az adós vétlen magatartása esetén is felelt az eredmény elmaradásáért vagy akár vis maior esetén is a ius strictum szerint ( eredményfelelősség) Ezt a merev jogszemléletet a praetor feloldotta. Civiljog szerinti szerződést betartó, de valójában csalárd adós ellen büntetőkeresetet adott, sőt kifejezetten szerződésszegésként bírálta el a csalárdságot, ha a felek a stricti iuris contractus-nal felvették záradékként a dolus-t. A legnagyobb reform az volt, amikor mindazt meg kellett tennie az adósnak, amit a jóhiszeműség kí vánt, hogy a kötelem teljesítésbe menjen át Az adós felelőssége bonae fidei szerződéseknél Az adósi felelősség kérdésének felmerülése

esetén, legelőször az tisztázandó, hogy kinek az érdekében jött létre a szerződés; van-e haszna a szerződésből az adósnak vagy nincs • ingyenadós, ha valaki ingyen elvállalja egy dolog őrzését (letét) és a szerződésből semmi haszna sincsen • érdekelt adós, ha valaki bizonyos időre akár ingyenesen (haszonkölcsön), akár pénzfizetés ellenében (bérlet) használatra kap egy dolgot, és a szerződésből haszna van, érdeke fűződik hozzá. Az adósi felelősséget a klasszikus korban három magatartás határozta meg: I. DOLUS, azaz szándékos szerződésellenes magatartás, mely lehet aktív71 vagy paszszív72 magatartás 71 Vki azért nem tudja visszaadni a használatra kapot dolgot, mert eladta. 72 A bérbeadó tudva nem fgyelmezteti a bérlőt arra, hogy a bérbe adot hordók szivárognak. 55 II. CULPA, azaz gondatlan magatartás; a teljesítés az adós hanyagsága folytán hiúsul meg részben vagy egészben73. Három fajtája

ismeretes: ◦ CULPA LATA, azaz nagyfokú gondatlanság; „amikor valaki nem ügyel még arra sem, amire mindenki ügyelni szokott” (Ulpianus). Ez a fajta gondosság bárkitől elvárható, objektív követelmény, amelynek megszegése már-már a szándékosság határát súrolja. ◦ CULPA LEVIS, azaz enyhe, kisebb fokú gondatlanság; a derék, gondos családapa gondossága74. Az adós nem ügyelt arra, amit előre láthatott vagy láthatott volna; mértéke szintén objektív75. ◦ CULPA IN CONCRETO, azaz egyéni, szubjektív gondatlanság; „nem tanúsítja más ügyében azt a gondosságot, amellyel a saját ügyeiben általában eljárni szokott” (Gaius). Minden konkrét esetben egyedileg kell megállapítani (személye válogatja76) III. CUSTODIA lsd 36 tétel 34. A felelősség és a helytállás egybevetése A felelősség általában és elvileg a felróhatóságon alapul; ellenben a veszély viselését objektív alapon meghatározott jogalanyok viselik

(kinek kell adott esetben a vis maior-ból származó károkat viselni). Vis maior következményeire a „tulajdonos érzi a véletlent” érvényes, hisz az erőhatalom ellen védekezni lehetetlen. Vis maior-ért senki nem felel, kivéve • ha vki szerződésben vállalta (hajórakományra adott tengeri kölcsönnél) • ha felróható az illetőnek a vis maior77 • késedelmes adós • tolvaj • generikus szolgáltatással tartozó adós • érdekelt adós, aki katasztrófa esetén a saját dolgait részesítette előnyben. Tkp. itt sem a vis maior-ért felelnek, hanem saját vétkes magatartásukért, mely a vis maior közvetítésével okozta a kárt 73 A bérlő elhanyagolja a bérbe vet ló etetését, s a ló emiat megbetegszik. 74 Magyarul a jó gazda gondossága. 75 Ha a kőműves rabszolga alat a nem kellő gondossággal felállítot állványzat összedől és a rabszolga meghal, ez nem véletlen baleset, hanem culpa levis. 76 Előfordulhat, hogy egy

pedáns embernél a culpa in concreto-ért való felelősség megközelíti, vagy eléri a culpa levis-ért való felelősség szintjét. 77 Forrongás miat a dolog elveszet, de okozója, kirobbantója a dolgot birtokló volt. 56 35. Felelősségi fokozatok a klasszikus és a iustinianusi jogban Klasszikus jog Az adós elsősorban az érdekeltségétől függően különböző fokozatú felelősséggel tartozott • DOLUS a legenyhébb fokozat, ahol mindenki felel; alapja az „adott szó kötelez” erkölcsi normája. A dolus-ért való felelősséget előre kizárni nem lehet (kógens szabály), legfeljebb utólag el lehet tekinteni a felelősségre vonástól Az ingyenadós (megbízott, letéteményes) felelőssége meg is áll ennél a mértéknél • CULPA a középszintű fokozat, melynek három fajtája ismeretes: I. CULPA LATA, ahol mindenki felel, aki nem tanúsította a minimális, bárkitől elvárható gondosságot; gyakorlatilag mindenkit terhel II. CULPA

LEVIS, ahol minden érdekelt adós felel Akinek haszna van az általa kötött szerződésből, az köteles gondos családapaként eljárni III. CULPA IN CONCRETO, ahol a felelősség bizonyos bizalmi jogviszonyoknál áll fenn, így a gyámságnál, férj vagyonkezelésénél, társasági ill. megbízási szerződésnél • CUSTODIA a legsúlyosabb fokozat, ahol a felelősség objektív, így felelős az az érdekelt adós, akinél a másik fél dolga van. Az idegen dolgot megőrizni és azt a szerződés rendelkezéseinek megfelelően a másik félnek épségben visszaadni köteles. Megalapozottságához két dolog szükséges: I. szükséges, hogy az adósnak haszna legyen a szerződésből II. szerződésből folyóan idegen dolog az ő őrizetében van Ha bármelyik előfeltétel hiányzik, nem áll meg a custodia-felelősség. Példa: dologbérletnél az érdekelt adós a bérbeadó, de mivel nincs nála idegen dolog, felelőssége culpa levis-nél megáll; ezzel szemben a

bérlő már birtokol idegen dolgot, megállapítható a custodia. Aki ingyen vállalkozik a dolog megőrzésére, dolus-ért felel Az adósi felelősség súlyossága és a felelősséget kiváltó ok felróhatósága fordított arányban áll nak egymással. Súlyos a felelősség, akkor enyhe ok is kiváltja azt; enyhe a felelősség, ha csak súlyos szerződésellenes magatartás esetében kerülhet sor a felelősség érvényesítésére. Iustinianusi jog Az objektív (custodia) és a szubjektív (dolus, culpa) vegyes rendszert a letisztultabb szubjektívvé alakította át, melynek alapja a culpa lett. Így a custodia felelősség formailag csak hajóssal, fogadóssal és a béristálló-tulajdonossal kötött szerződéseknél maradat fenn ( RECEPTUM NAUTARUM CAUPONUM STABULARIORUM), míg a többi beleolvad a culpa levis-be és jött létre az összevont CULPA IN CUSTODIENDO, az őrizetben való gondatlanság. Igaz a felelősség szintje 57 ténylegesen mit sem

változott, mert a culpa fennforgását vélelmezték. Néhány esetben viszont a megbízott dolus helyett culpa in concreto-ért felelt. OBJEKTÍV SZUBJEKTÍV Szándékos Gondatlan Absztrakt Dolus Konkrét Culpa lata Culpa levis Omnes Bonus pater familias Culpa in concreto Quam in suis rebus Custodia Casus minor 36. A custodia és a vis maior Custodia Kisebb balesetekét való felelősséget jelent (szó szerint „őrizet”) olyanoknál, amit az ember általában el tud vagy tudna hárítani, azonban még a legnagyobb figyelem mellett is bekövetkezhetik (lopás, egérrágás, véletlen leejtés). E mérce szerint felelnek azok az érdekelt adósok, akik a hitelező dolgát a kötelmi viszony (vagy külön felvállalás alapján) kizárólagos őrizetükben tartják. Így pusztán a kötelmi viszonyból kifolyólag az eladó az eladott, de még át nem vett áru; a bérlő, a munkavállaló, a vállalkozó, a záloghitelező, a haszonkölcsönbe vevő az átvett dolog

tekintetében; külön vállalás alapján a hajós, a vendéglős, a fogadós az utastól átvett dolgokért custodia-felelős. Custodia a legsúlyosabb fokozat, ahol a felelősség objektív, így felelős az az érdekelt adós, akinél a másik fél dolga van. Az idegen dolgot megőrizni és azt a szerződés rendelkezéseinek megfelelően a másik félnek épségben visszaadni köteles. Megalapozottságához két dolog szükséges: I. szükséges, hogy az adósnak haszna legyen a szerződésből II. szerződésből folyóan idegen dolog az ő őrizetében van Ha bármelyik előfeltétel hiányzik, nem áll meg a custodia-felelősség. Példa: dologbérletnél az érdekelt adós a bérbeadó, de mivel nincs nála idegen dolog, felelőssége culpa levis-nél megáll; ezzel szemben a bérlő már birtokol idegen dolgot, megállapítható a custodia. Aki ingyen vállalkozik a dolog megőrzésére, dolus-ért felel A kötelezett ilyenkor szubjektív magatartásától függetlenül

objektíve felel a vis maior határáig78, vagyis a vétkesség nem kerül mérlegelésre. 78 Vis maior bizonyításával mentheti ki (exkulpálhatja) magát. 58 Iustinianus ezt a felelősségi alakzatot is vétkességi alapra helyezi, azzal, hogy az őrizetben lé vő dolog baleset folytán történt elvesztését is a custodia-köteles adós vétkességének tudja be, akit ezért a jó gazda gondosságán túlmenően EXACTISSIMA DILIGENTIA is terhel. Vis maior Olyan károsító esemény, amelyről teljességgel bizonyos, hogy vele szembeni védekezés eleve lehetetlen ill. eredménytelen Az erőhatalom előállhat mint ellenállhatatlan természeti erők eredménye (földrengés, árvíz, villámcsapás, sáskajárás, rabszolga természetes halála) vagy elháríthatatlan emberi tevékenység következménye (háború, forradalom, rablóbanda79 károkozása) Ezek az események abszolút jellegűek, mivel viszonyításuk alapja, hogy létezik-e egyáltalán olyan ember, aki az

adott eseményt el tudná hárítani. Vis maior következményeire a „tulajdonos érzi a véletlent” érvényes, hisz az erőhatalom ellen védekezni lehetetlen. Vis maior-ért senki nem felel, kivéve • ha vki szerződésben vállalta (hajórakományra adott tengeri kölcsönnél) • ha felróható az illetőnek a vis maior80 • késedelmes adós • tolvaj • generikus szolgáltatással tartozó adós • érdekelt adós, aki katasztrófa esetén a saját dolgait részesítette előnyben. Tkp. itt sem a vis maior-ért felelnek, hanem saját vétkes magatartásukért, mely a vis maior közvetítésével okozta a kárt Sajátos esete amikor a férj a hozományt, a haszonkölcsönbe vevő a haszonkölcsönbe kapott dolgot, a bizományos az eladandó dolgot „becsértékben” veszi át, amikor vagy a dolgot kell visszaadni, vagy annak értéket kell megtéríteni vis maior esetén isbecsértékben való átvétel ipso iure a vis maior veszélyének vállalását

is jelentette. 79 De nem egyes rabló! 80 Forrongás miat a dolog elveszet, de okozója, kirobbantója a dolgot birtokló volt. 59 37. Az adósi és a hitelezői késedelem egybevetése Adóskésedelem Az adós késedelembe (MORA DEBITORIS) esik, ha • lejáratkor; ha törvény vagy szerződés mást nem ír elő, a szolgáltatás azonnal esedékes/teljesítendő (kötelem keletkezése és lejárta egybeesik) • felhívásra; hitelezőnek fel kell szólítani az adóst a teljesítésre 81; ekkor haladéktalanul kell teljesíteni, vagy késedelembe esik. Kivétel: a tartozáselismerés és a pontosan meghatározott határidő • neki felróhatóan; az adóson múlik, hogy nem teljesít. A felróhatóság elvei azonosak a lehetetlenülésnél érvényesültekkel; pl. a letéteményes, a megbízott csupán szándékos vagy gondatlan magatartásuk esetén esnek késedelembe, vagy ha az adós nem úgy járt el, amint az adott esetben törvény vagy szerződés írja elő (pl.

dolus-t követett el), akkor magatartása felróható. Ha pedig felróható magatartása következtében a teljesítés lejáratkor a hitelező felhívás ellenére elmarad, az adós késedelembe esik82 nem teljesít. Az adós késedelmének az a következménye, hogy köteles a hitelezőt olyan helyzetbe hozni, mintha a késedelem meg sem történt volna, mintha kellően teljesített volna. Ezek a következők: • vis maior felelősség: bármilyen is volt a késedelem előtti felelőssége, az a késedelemmel korlátlanná válik. Kivétel az az adós, aki bizonyítani tudja, hogy határidőn belüli teljesítés esetén a dolgot a hitelezőnél is ugyanaz a sors érte volna 83 • kártérítés: késedelemből keletkező kárt bonae fidei contractus-nál köteles megtéríteni; stricti iuris obligatio-nál csak külön ez irányú kikötés esetén 84 • késedelmi kamat: elsősorban pénztartozások esetén kellett megfizetni. Késedelmét megszünteti az adós, ha a

szolgáltatást az okozott károk egyidejű megtérítésével a hitelezőnek felajánlja. Ha a hitelező ezt elfogadja, a kötelem megszűnik; ha jogos ok nélkül visszautasítja, hitelezőkésedelembe kerül. Hitelezőkésedelem A hitelező késedelembe (MORA CREDITORIS) esik, ha a kötelemszerű időben és helyen felajánlott szolgáltatást nem veszi át, vagy visszautasítja (elfogadási késedelem) ill. a teljesítéshez való közreműködést megtagadja (közreműködési késedelem). 81 82 83 84 Egyoldalú, az adóshoz vagy törvényes képviselőjéhez címzet jognyilatkozat Custodia-kötelezet esetén is csak vétkesség esetén áll be. Késedelmes eladó istállójában bennégtek az állatok, de a hitelező istállója is leéget, az ő marhái is elpusztultak. Kártérítés kiterjed az elmaradt haszonra is. 60 A hitelező késedelembe eséséhez szükséges, hogy a szolgáltatást az adós felajánlja. Amennyiben a felajánlás kötelemszerű volt, a

késedelembe eséshez elegendő volt, ha a teljesítés elma radásához a hitelező ad okot; akkor is bekövetkezik ha teljesen vétlen az átvétel elmaradásában (betegség) A hitelező a nem kötelemszerű szolgáltatást anélkül visszautasíthatja, hogy késedelembe esne. A hitelező késedelmének az a következménye85, hogy • az adós felelőssége a minimumra száll (dolus). Szabadul a generikus kötelem alól is, amennyiben a teljesítésre szánt és elkülönített egyedeket a hitelező nem vette át, s ezt követően az adós dolus-a nélkül mentek veszendőbe; ilyenkor az adós exceptio doli-val védekezhet • az adósnak joga van pénztartozás esetén a teljesítésre felajánlott és át nem vett pénzt letétbe helyezni – ezzel a kárveszély átszáll a hitelezőre • az adós követelheti a kiadásokat, amelyeket a dologra fordított 86, ill. az őt ért károk87 megtérítését. Ilyen igényt beszámítás útján érvényesítheti ill követelése

kielégítéséig a szolgáltatást visszatarthatja • a hitelezőkésedelem feltartóztatja vagy megszünteti az adóskésedelmet • ha a szolgáltatás hitelezőnek felróható okból lehetetlenül, akkor úgy kell tekinteni, mintha megkapta volna azt, vagyis visszterhes kötelemnél tartozik az ellenszolgáltatást teljesíteni. Késedelmét megszünteti a hitelező, ha elmulasztott tennivalóját pótolja, és kinyilvánítja készségét a szolgáltatás átvételére, majd kötelezettségeit teljesíti. Egyszersmind meg kell térítenie az adós kiadásait és kárát. A hitelezőkésedelem ilyen megszűnése egyúttal az adós megintését jelenti, és most már ő esik késedelembe. 85 A hitelező olyan magatartása, amely a kötelem teljesedésbe való menetét akadályozza, nem minősül kötelemszegésnek, mivel a hitelezőnek nincs teljesítési kötelezetsége. Ha a teljesítés végbemenetelét megakadályozta, ezzel önmagának okozot kárt. Köteles

közreműködni a teljesítési eredmény létrehozásában, de ez csupán feltétele a szolgáltatásnak, elmulasztása nem kötelezetségszegés. Az adóstól viszont nem elvárható, hogy a hitelezői akadá lyokat elhárítsa 86 Rabszolgák, állatok etetése. 87 Az eladot bor átvételével való késedelem miat a hordókat nem tudta bérbe adni. 61 38. A kötelem biztosítékainak rendszere A kötelmi jogviszonyban a hitelező két oldalról szorul biztosítékra, mely általános forgalmi érdek: I. fizetésképtelenség esetén fedezetet kell teremteni ◦ kezesség; személyi jellegű, azaz kötelmi jogi (in personam) biztosíték88 ◦ jelzálogjog; dologi jogi (in rem) biztosíték89 II. fizetőkészség elősegítése, melyről a felek azonban már előzetesen, a szerződés megkötése alkalmával is gondoskodhattak ◦ kötbér ◦ foglaló. [A cautio nem tartozik ide, mivel az egy külön stipulatio-ban felszólításra vagy önként tett ígéret egy vele

jogviszonyban álló másik félnek, hogy annak követeléseit előre meghatározott vagy teljesítéskor meghatározandó pénzösszeg megfizetésével ki fogja elégíteni. Ptk-beli óvadékkal szemben ezt nem adták át előre, csak ígérték; ráadásul nem kötelemből fakadt, hanem más jogviszonyból. Egyszóval nem ebbe a tárgykörbe tartozik] 39. A kötbér és a foglaló fogalma, funkciói Kötbér A kötbér90 (POENA) legegyszerűbb formájában a szerződő felek által stipulatio-ban kikötött pénzösszege, amelyet az adós a szerződés nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése esetén köteles a hitelezőnek megfizetni. A kötbér kárátalány, vagyis szolgáltatáshoz fűződő és kötelemszegéssel sérelmet szenvedett hitelező érdek ( INTERESSE) pénzben történő előzetes megállapítása. A kötbér-igényt stipulatio útján lehetett érvényesíteni; ha azonban a hitelező a kötbér esedékessé válta után elfogadta az utólagos teljesítést,

a kötbér nem volt követelhető. Ahhoz, hogy a kikötött kötbér követelhesse, a hitelezőnek csupán a kikötés tényét és a kötelemszegés fennforgását kellett bizonyítania. Ez a kötbér lényege, megkönnyíti a kár megtérítését: hiszen ahhoz, hogy kárának megtérítését a hitelező követelhesse, bizonyítania kell: a) a szerződésszegéssel összefüggő kárának nagyságát; b) továbbá azt, hogy a szerződésszegés az adósnak felróható, vagyis többnyire az adós vétkességét Mindkét körülmény bizonyításának terhe a hitelezőre nehezedik, így őt adandó esetben hátrány érheti pusztán amiatt, hogy teljes kára nagy ságát vagy az adós vétkességét nem tudja bebizonyítani, melynek következményeit azután viseli (bizonyítási szükséghelyzet) 88 Azzal nyújtják a nagyobb biztonságot a hitelezőnek, hogy az adós tartozásának teljesítéséért elsősorban felelős adósi vagyont (az ún. fedezeti alapot) további

vagyontömeggel, ti egyrészt az egyetemleges adóstársak, másrészt az adós mellé beállítot járulékos adós, a kezes vagyonával megnövelik. 89 Vagyis a zálogjog, mely azzal növeli a hitelező biztonságát, hogy az a neki zálogként átadot vagy zálogul lekö töt vagyontárgyat, bárki tulajdonában legyen is, a teljesítés kimaradása esetén rövid úton eladhatja és a vételárból magát kielégítheti. 90 Szerződéses bírságnak is lehet nevezni. 62 Amennyiben a kár meghaladta a kötbér összegét, a többlet követelhető volt (kivéve átalánykártérítés esetén). Peres eljárás során a felek • kötbér kikötésével biztosították egymást afelől, hogy a bíró előtt a tárgyaláson megjelennek • rászorították egymást a bírói ítéletben foglaltak teljesítésére. Peren kívül a felek • a nem peresíthető megállapodásokat kívánták biztosítani. Ilyenkor a kötbérfizetés kártérítésnek is tekinthető91 (túl az

egyszerű büntetésjellegen) • a hitelező az alapkötelem teljesítése mellett (cumulatio) követelheti a kötbér fizetését az adós nemteljesítése esetén92. A kötbér ilyenkor tisztán büntetés • kötbér átalány-kártérítésként is szolgálhat, anélkül, hogy az alapkötelem teljesítése emellett szóba kerülne. Akkor célszerű, ha a kárt nehezen vagy egyáltalán nem lehet összegszerűen meghatározni; a felek előre megállapítják a kártérítés mértékét 93 • kötbért alternatívaként használják az alapkötelem mellett; választható, hogy a hitelező melyiket követelje. Van arra is példa, hogy a kötbér mellett az alapkötelem facultas alternativa, azaz az adós választ a kettő közül94 Foglaló Az adásvételi szerződések megkötésének jeléül a vevő értéket adott át az eladónak, ez volt a foglaló (ARRHA). A megkötött adásvétel bizonyítéka volt, maga a konszenzuál-szerződés ugyanis már a megegyezéssel

létrejött. A posztklasszikus korban a foglaló büntető jelleget vett fel, mivel általános jelleggel a szerződések betartásának biztosítására adják. Ha a foglalót adó fél visszalép, elveszti a foglalót; ha pedig aki kapja a foglalót nem tartja be a szerződést, kétszerest kell visszaadnia. A foglalót mindig előre adják, vmint kikötése esetén kártérítésnek is helye van, amennyiben a foglalót meghaladja a kár. A nemteljesítésből származó károk megtérítése nyitva marad, perelhető. Szerződésszerű teljesítés esetén a foglaló beszámítandó ill visszaadandó 91 A puszta kölcsönmegállapodás alapján nem lehet perelni a kölcsön folyósítását (a kölcsön reálszerződés), viszont a kötbér mint büntetés perelhető 92 Ház határidőn kívüli felépítését + kötbért is lehet követelni 93 A bérbeadó a kikötöt idő előt szünteti meg a bérletet, a bérlő kötbér formájában kap kártérítést. 94 „Ha nem adnád a

telked, ígérsz százat?” it a kötelem a százra vonatkozik, melyet a hitelező kötbérként követel het, de az adós teljesíthet a kető közül vmelyikkel. 63 40. A kezesség fogalma és formái Fogalma A kezesség járulékos kötelem, ahol egy másik (fő)kötelem teljesítését biztosítja azáltal, hogy a kezes a főadós nemteljesítése esetére kötelezettséget vállal a főadósi kötelem megvalósítására. Egy kötelem teljesítését garantálja úgy, hogy mintegy megsokszorozva az adóst, személyi biztosítékokkal növeli a hitelező követelésének fedezetét A kezességet csak szerződéssel vállalhatja fel a kezes A kezesség még Iustinuanus-nál sem válik sui generis jogintézménnyé, mivel az igényt erre a már meglévő jogi konstrukciók megfelelő alkalmazásával elégítették ki. Formái 1) stipulatio formájában létrehozott kezesség. Legrégibb forma • archaikus korban a kezességnek két válfaja volt, mely csak stipulatio-hoz

járulhatott, de ahhoz is csak egyidejűleg ◦ SPONSIO, mindazokat a stipulatio-kat jelentette, amelyben a szakrális spondeo igét használták; az isteneket hívták tanúul, hogy teljesíteni fognak, esküszegőt törvényen kívül helyezték. Csak a római polgároknak volt fenntartva ◦ FIDEPROMISSIO, csak a használt szavakat tekintve különbözött a sponsio- Mindkettőnél megszűnt a kezesi felelősség a kezes halálával tól; viszont ezt már a latinjogúak és a peregrinusok is használhatták • préklasszikus korban a kezesség formája a FIDEIUSSIO volt. Alakilag fidepromissio-hoz hasonlított, viszont tartalmilag bármely szerződéshez járulhatott akár egyidejűleg, akár utólagosan, sőt előzetesen is; kötelem átszállt az örökösökre; több kezes egyetemlegesen felelt a főadós tartozásáért95 2) mandatum formájában létrehozott kezesség. Magát a kezességet formátlan, pénz hitelezésére szóló megbízással hozták létre A kezes

(mint megbízó) ilyenkor megbízza a hitelezőt, hogy hitelezzen bizonyos összeget a főadósnak. Ha a főadós nem teljesítene lejáratkor, a hitelező a megbízási szerződés folytán a megbízó ellen fordul, hogy térítse meg a megbízás teljesítéséből keletkezett kiadásait (= főadósnak nyújtott hitelt) 3) constitutum formájában létrehozott kezesség. A praetori tartozáselismerés felhasználásával alakult ki a kezességnek ez a formája Ha ugyanis vki egy másik személy tartozását elismerte, ebből kifolyólag kezesként felelt 4) receptum argentarii formájában létrehozott kezesség. A bankár egyoldalú, nem címzett jognyilatkozattal ígéretet tesz arra, hogy ügyfele helyett egy meghatározott szolgáltatást fog teljesíteni harmadik személy részére. Nem szorosan vett járulékos ügylet, hanem saját szabályait követi, mint a mandatumos kezességválla lás is. 95 Ezt Hadrianus egyik konstitúciója módosítota, úgy hogy a fzetőképes

kezesek kérheték a benefcium divisionist, a kezesi tartozás köztük való megosztását. 64 41. A fejlett kezesség főbb elvei Beneficiumok a kezesség körében. A mandatum formájában létrehozott kezesség fő elvei: • • kezesség mindig járulékos kötelem, így ◦ a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós ◦ ha a főkötelem bármilyen okból megszűnik, a kezes ipso iure szabadul ◦ a főadóst megillető kivételekre/kifogásokra a kezes is hivatkozhat a kezesség bármilyen fajta kötelem biztosítására szolgálhat (akár jövőbeli, akár természetes, akár stipulatio-s) • a kezesség nem személyhez tapadó kötelem, így átszáll az örökösökre • több kezes egyetemlegesen felel. Ha viszont bármelyikük kérné, a tartozás megoszlik a fizetőképes kezesek96 között (BENEFICIUM DIVIDIONIS). Az egyetemlegesség azonban ekkor is fennmarad, mivel ha a hitelező vmelyik kezestől nem kapná meg a ráeső részt teljes

egészében, hiányzó összeget behajthatja a többin • a hitelező megválasztatta a főadós nemteljesítése esetén a főadóst vagy a kezest perli (készfizető kezesség). Iustinianus megváltoztatta a sorrendet, így a hitelező előbb a főadóson volt köteles megkísérelni a tartozás behajtását, és ennek sikertelensége esetén fordulhatott a kezes ellen; sortartás kedvezménye (BENEFICIUM ORDINIS). • a fizető kezes bizonyos értelemben a hitelező helyébe lép: megkapja annak kereseteit, esetleges egyéb biztosítékait. 96 Iustinianus nemcsak a fzetőképességet követelte meg, hanem a jelenlétet is, azaz az elérhetőséget, a tényeges pe relhetőséget. 65 42. A zálogjog fogalma, formái, keletkezési forrásai, megszűnése Fogalma A zálogjog az az idegen dologbeli jog, amely vmely ingó vagy ingatlan dolgot egy követelés biztosítékául ad át vagy köt le a hitelezőnek oly módon, hogy a dolog tulajdonosa és bár ki más tűrni

köteles, hogy a záloghitelező nemteljesítés esetén a dolgot (zálogtárgyat) eladhassa és a követelését a vételárból kielégíthesse. Ez nem más, mint záloghitelezőnek más dolgán fennálló IN REM védelemben részesülő, abszolút szerkezetű joga; hatálya az elzálogosító tulajdonjogától függ: a (még) nem tulajdonostól szerzett zálogjog az ellen hatályos, aki ellen a jóhiszemű birtokos actio Publiciana-val győzni tud. A zálogjog járulékos jellegű; létrejöttének előfeltétele egy követelés megléte, amelynek biztosítására szolgál. A biztosítandó követelés lehet peresíthetetlen, felfüggesztő feltétel mellett kikötött, sőt jövőbeli is. Kiterjed a főkövetelés mellett a járulékokra is, és osztatlanul fennmarad míg mindkettőt ki nem egyenlítik. A vételárfölösleg azonban az adóst illeti Formái A római jogtörténetben három zálogjogi forma alakult ki: I. FIDUCIA CUM CREDITORE, olyan mancipatio-t jelent, amelynek

alkalmával a hitelező (formailag a vevő) ünnepélyesen megígérte, hogy a dolgot, amelyet így megszerzett, bizonyos feltételekkel mancipatio útján visszaszolgáltatja. Ez a kötelezettsége csupán erkölcsi volt, melynek megszegése infámia-t eredményezett; később jogivá vált azáltal, hogy a szószegő hitelező ellen ACTIO FIDUCIAE DIRECTA keresetet kapott a zálogadós. Amennyiben a tartozás kiegyenlítése után az adós a dogát formátlanul (traditioval) kapta vissza, azon tulajdonjogot csak elbirtoklás útján szerezhette vissza Az adós mindenek dacára ki volt szolgáltatva, mivel a hitelező tulajdonosává vált a dolognak és azzal joghatályosan rendelkezhetett (eladhatta, szolgalommal megterhelhette) II. PIGNUS, azaz kézizálog, ahol a dolog birtokának átadása a hitelező részére csak úgy történik, hogy ez a dolgot mindaddig visszatarthatja, amíg a követelése kielégítést nem nyer. A hitelező nem volt tulajdonos, nem idegeníthette el; ha

mégis használta, lopást követett el Ám így a dolog használatát is elvonta, melyre az adósnak szüksége lett volna gazdasági tevékenysége folytatásához. Ezért gyakran visszaadta szívességi használatra vagy bérbe, de bármikor visszavonhatta ezt A hitelező kamatok fejében használhatta a vagyontárgyat, és szedhette gyümölcseit, melyet levonhattak az adós kamattartozásából/főköveteléséből; ezt a jogintézmény a ANTICHRÉSIS volt A visszatartási jog közvetett kényszereszközt jelentett a tartozás teljesítésére, a hitelező érdek hatékonyabb érvényesítésére mellékegyezményeket kötöttek: 66 ◦ pactum de distrahendo: nemteljesítés esetén a hitelező a zálogtárgyat eladhatta97, ebből magát kielégítheti és a vételár-felesleget az adósnak köteles kiadni ◦ lex commissoria: nemteljesítés esetén a hitelező a zálogtárgyat sajátjaként véglegesen megtarthatja, értékre tekintet nélkül III. HYPOTHECA, azaz

jelzálog, ahol puszta megegyezéssel jön létre a zálogjog Az adós formátlan megállapodással leköti vmilyen dolgát: nincs sem tulajdonba adás, sem birtokba adás. Nemteljesítés esetén a bérbeadó jogosult volt megakadályozni a dolgok elvitelét, ill. birtokba vehette azokat; ez volt az IN PERSONAM hatályú INTERDICTUM SALVIANUM. Ezt továbbfejlesztve IN REM keresettet (dologi kereset) adtak a haszonbérbeadónak is bárki ellen, akinek a bérlő a zálogtárgyakat elidegenítette 98; ez volt az ACTIO SERVIANA. A keresetet később megadták bármely követelés biztosítására lekötött bármely dolog birtokbavételére is. A pignus és a hypotheca között a birtokba lépés időpontjában van különbség: a kézizálogos hitelező a zálogalapítás időpontjától fogva birtokol; jelzálogos hitelező pedig csak a követelés lejárta után, nemfizetés esetén igényelheti a birtokba adást. Elveben bármilyen dolog elzálogosítható, de az ingatlanokra

kizárólag hypotheca-t alkalmaztak, az ingókra pedig pignus-t Keletkezése 1) a felek rendelkezése alapján, azaz elsősorban szerződés (mancipatio, contractus pigneraticius99, pactum hypothecae), kivételesen egyoldalú rendelkezés lehet. 2) törvényi zálogjog, melyet már a XII táblás törvény is ismert. Példa: • a bérbeadót a bér biztosítására a bérleménybe a bérlő által bevitt dolgokon kikötés nélkül fennálló zálogjog • haszonbérletnél a bérlő által már megszerzett gyümölcsökön fennálló zálogjog • feleséget hozománya visszakövetelésének biztosítására és férji vagyonkezelés esetén a férje vagyonán fennálló zálogjog • gyám és gondnok vagyonát terhelő zálogjog • fiscus törvényi zálogjoga. 3) hatósági vagy bírói intézkedés. 97 A záloghitelezőnek bona fdes szerint kellet eljárnia és a legmagasabb áron eladnia, általában árverés útján. 98 Például mert tudta, hogy nem fogja

kifzetni a bért. 99 Reálszerződés. 67 Tárgya Eredetileg csak testi dolog lehetett, később mindaz, ami az adásvétel tárgyát képezheti. Leggyakoribb tárgya egy egyedileg meghatározott forgalomképes dolog, amely nem esik elidegenítési tilalom alá. Elzálogosítható jövőbeli dolog: a zálogjog biztosítási funkciója (rangsor) itt is az elzálogosítás időpontjától, nem pedig a jövőbeli dolog létesülésétől érvényesül. Ha tulajdonközösség egy dolog elzálogosítása után keletkezik (együttes öröklés), a zálogjog oszthatatlanul terheli minden tulajdonostárs eszmei hányadát, későbbi megosztás esetén vmennyi dologrészt. Zálogjog tárgyául jogok is alkalmasak, melyek elidegeníthetők vagy amelyek gyakorlása másnak átengedhetők100. Így például az örökhaszonbérlet, felülépítményi jog Leköthető kötelmi követelés is; a záloghitelező így a biztosítékul kapott követelést eladhatja vagy behajthatja101. Ismert volt

az általános, egyetemes zálogjog, ahol az adós minden meglévő, sőt leendő vagyona is megterhelés alá került (törvényi zálogjog kategória). Megszűnése 1) főkötelem megszűnése. Ha a biztosított követelés megszűnik, a járulékos zálogjog is megszűnik A teljes megszűnés számít mivel míg egy kis hányada is fennáll a főkövetelésnek, a zá logjog maga teljességében érvényes 2) zálogtárgy eladása. A vételárból először a kamatot (ha van), utána a tőkét kell elszámolni Zálogjog oszthatatlan; fennáll mindaddig, míg az összes követelés teljes kielégítést nem nyer. 3) egyéb esetek: • zálogtárgy elenyészése • adósi és hitelezői pozíció egy kézben való egyesülése (CONFUSIO) • lex commissoria érvényesítése • ha a hitelező lemond zálogjogáról (ezzel egy időben az adós más biztosítékot ajánl fel) • elévülés (30-40 év) • zálogmentesség elbirtoklása harmadik személy révén. 43. A

zálogjog tartalma Érvényesítése hitelező részére PIGNERATICIA IN REM ACTIO-t eredményezett: a hitelező bárkitől követelheti a dolgot, még ha az illető jóhiszeműen szerzett is. A szerző ugyanis nemo plus iuris elve alapján csak zálogjoggal terhelt tulajdont szerezhet. Természetesen a követelés és járuléka kifizetésével a birtokos megtarthatja a dolgot Záloghitelezőt mindenki ellen ható birtokvédelem illeti meg. 100 Például az usus nem. 101 Ha a követelés dologra irányul, a hitelező kézizálogjogot szerez. 68 Záloghitelezőnek mindenkivel szemben hatályos zálogtárgy eladásának joga van; saját maga nem szerepelhet vevőként. Záloghitelezőt mindenki ellen megillető jogosultsága a jogvesztő záradék ( LEX COMMISORIA). Nemteljesítés esetén követelése fejében megtarthatta a zálogtárgyat. Ha vevő hiányában ez nem sikerült, a dolog tulajdonjogát kérhette a császártól. A ki nem elégített rész erejéig a kö vetelés

joga fennmarad Ha a vételár meghaladta a követelést, a hitelező köteles volt kiadni azt az adósnak. 44. Kielégítési sorrend több záloghitelező esetén Ius offerendi Ugyanazon dolgon több zálogjog is alapítható, azaz a zálogjogok konkurenciája különböző módokon állhat elő: • különböző személyek (pl. civiljogi tulajdonos és az, aki elbirtoklófélben van) engedélyeznek zálogjogot a dolgot Kielégítés szempontjából az ACTIO PUBLICANA érvényesül: aki erősebb jogelődtől szerzett, annak van elsőbbsége; azonos jogú jogelődöktől való szerzés esetén a birtokló helyzete erősebb • azonos zálogadós alapít egyszerre vagy egymást követően több zálogjogot ugyanarra a dologra (jelzálog esetében lehetséges, mivel kézizálognál kikerülvén az adós birtokából, annak újbóli elzálogosítása már nehézségekbe ütközik). Kielégítés szempontjából: ◦ ha a zálogjogok egy aktussal keletkeztek, a több

záloghitelező követelése arányában kap kielégítést ◦ ha a zálogjogok egy időben, de különböző ügylettel keletkeztek, a birtokló záloghitelező részesül előnyben ◦ ha a zálogjogok különböző időben keletkeztek (egymást követően), akkor a korábbi zálogjog a rangsorban megelőzi a későbbit102. Prioritás szempontjából döntő jelentősége van tehát az időpontnak, ezzel az elzálogosítást okiratba foglalták Ezeket az elveket a privilegizált zálogjog esetében áttörték, amelyek keletkezésük idejétől függetlenül megelőzik a többi zálogjogot. Ilyennek a következők: • fiscus törvényes zálogjoga adókövetelés biztosítására az egész vagyonon • feleség törvényes zálogjoga hozománykiadás iránti követelésre • zálogjog olyan követelés megtérítésére, amely a dolog megszerzése, fenntartása, kijavítása miatt eszközölt. Ennek indoka, hogy a kötelezéseknek azok is hasznát látják, akik a dolgon

korábban szereztek zálogjogot. A különböző rangsorú zálogjogok egymáshoz való viszonya a következő: • bármelyik záloghitelező érvényesítheti jogát harmadik személlyel szemben • rangsorban előbb álló hitelező érvényesítheti jogát a hátrébb állóval szemben (követelheti a zálogtárgy kiadását) 102 Qi prior tempore, potior iure elve. 69 • eladás jogát csak a rangelső gyakorolhatja; ha tehát a rangsorban hátrébb álló adta el a dolgot, az eladás nem hatályos az előbbivel szemben és az követelheti a vevőtől a vagyontárgyat, aki csupán az eladó ellen fordulhat • a rangelsőt a hátrább álló záloghitelező kifizetheti (IUS OFFERENDI), ezzel annak zálogjogát megszerzi, de saját követelésének helye marad azonban a ranghelyén. Amennyiben a kielégítést a rangelső nem fogadná el, az bírói letétbe helyezhető. A ranghelymegváltás lényege, hogy a hátrébb álló hitelező megakadályozza a zálogtárgy

kedvezőtlen időben és módon történő értékesítését, remélve, hogy majd kedvezőbb áron adhatja el, az összes követelés kitelik belőle. 45. A novatio és a delegatio Novatio FOGALMA A római jogban a már meglévő – létrejött – kötelmet jogügyelet révén sokáig egyáltalán nem lehetett módosítani. Lényegében ennek „kiváltására” szolgált a kötelem megújítása, a NOVATIO; az obligatio tartalmát a felek új kötelem tárgyává teszik azzal a szándékkal, hogy az a régit felváltsa. Vagyis az új kötelem tartalma, tárgya ugyanaz marad, mint a régié volt, de egy új elemnek a felvételével a régi kötelem egy újabbá alakul át. Az újításnak egy előző köte lemnek egy más kötelembe való átöntése és átvitele Az új elem a kötelemben állhat: • a szolgáltatás tartalmi elemeiben: más feltételek, más teljesítési idő, más teljesítési hely • a kötelem személyeiben ◦ a hitelezői oldalon:

követelésátadás, mikor az adós ugyanazt ígéri egy új hitelezőnek, amivel a réginek tartozott ◦ az adósi oldalon: tartozásátvállalás, mely során rendszerint az új adós ugyanazt ígéri teljesíteni a hitelezőnek, amivel a régi adós tartozott (ez történhet a régi adós akaratából, de annak tudtán kívül, sőt akarata ellenére is) • a tartozás causa-jának a megváltozásában: egy adásvételből származó kötelezettséget átalakíthattak stipulatios kötelezettséggé. ÁTVÁLTOZÁS A régi kötelem mindenestől megszűnik ipso iure103, és a novatio-t követően a felek legutóbbi akaratának megfelelő új kötelem hatályos. A novatio mindig stipulatio-val jön létre, még ha az eredeti kötelem teljesen alakszerűtlen volt is 103 A régi obligatio-val együt megszűnik az ahhoz kapcsolódó kezesség, zálog, más mellékegyezmények, a kamatfz etés megszakad. Mivel azonban az új kötelem szolgáltatási tartalma ugyanaz, mint ami a

régié volt, a régiből ere dő egyes kifogások az új kötelem perbe vitelekor is felhozhatók 70 I. az újító stipulatio általában kauzálisan van fogalmazva, vagyis benne van a szövegben, hogy az új kötelem tárgya egy másik obligatio-ból származik. Ebből következik, hogy ha megújított kötelezettség nem áll fenn, a stipulatio-ból sem keletkezik új kötelem, s ha az újító stipulatio miatt perelnék az új kötelem kötelezettjét az exceptio-val kimentheti magát. Fontos tehát, hogy a stipulatio megkötésénél kifejezetten hivatkozni kellett a korábbi, megújítandó obligatióra (CAUSALIS STIPULATIO) II. ha a stipulatio-t absztraktul kötik meg, vagyis ha nem hivatkoznak a felek egy korábbi obligatio-ra, akkor a felek megegyezésétől függött, hogy a régi kötelezettség fennmarad-e az új mellett, vagy megszűnik – vagyis az újítási szándéktól függött. A novatio kötelem-megszüntető hatása olyan erős volt, hogy a régi kötelem

akkor is megszűnt, ha az új kötelem valami oknál fogva érvénytelen volt. IUSTINIANUSI JOG Miután a posztklasszikus jogban a stipulatio formalitása vesztett erejéből, szükséges volt, hogy a felek újítási akaratukat is kifejezzék. E nélkül az új kötelem nem a régi helyébe, hanem csak amellé lépett. Iustinianus az újítás döntő momentumának ezt az újítási szándékot (ANIMUS NOVANDI) tekintette: kimondta, hogy a novatio csak akkor következik be, ha a felek újító szándékukat kifejezetten kinyilvánítják, írásba foglalt ügyletnél azt az oklevélbe belefoglalják (PACTUM NOVATORIUM). NOVATIO NECESSARIA A novatio nemcsak a felek akaratából jöhetett létre - a római jog ismerte a szükségképpeni novatiot is. Egyes perbeli történések ugyanis magukon hordják a novatio bizonyos jegyeit A iudicium legitimum során (vagyis olyan perben, melyben római polgárok római bíróság előtt Róma területén álltak szemben egymással) • a litis

contestatio az actio in personamo-t, (mely alapján a hitelező dare (facere) oportere köteles valamit) átalakítja át úgy, hogy köteles az ítéletet bevárni • egy másik átalakító momentum az ítélet volt. A condemnari oportere az ítélettel átalakult iudicatum facere oportere-vé, vagyis az ítéletnek eleget tevés kötelezettségévé Mindkét esetben, csakúgy mint a közönséges novatio-nál a régi kötelezettségek megszűntek. Eltérés a novatio necessaria-nál: • a mellékjogok fennmaradnak • a felek akaratától független az esemény • a kötelem tárgya is megváltozik. Delegatio Iustinianus felfogása szerint a novatio egyik esete a DELEGATIO, vagyis amikor a felek személyében áll be változás – a kötelem más személyre való átruházása esetén akár az adósi, akár a hitelezői oldalon. A hitelező az adóst egy új hitelezőhöz küldi (delegálja); az adós egy új adóst küld (delegál) a hitelezőhöz. E háromoldalú

jogviszonyban mindig megtalálható az „utal- 71 ványozó”, vagyis a régi hitelező vagy régi adós; és az „utalványos”, vagyis a hitelező, akihez küldik. A delegatio azonban csak részben függött össze a novatioval, mivel a delegatio „modern” formái már nem feltétlenül noválják az alapkötelmet104. A delegatio-nak több megjelenési formája lehet: D E L E Hitelezői delegatio Delegatio activa Teljesítésre irányuló delegatio Delegatio solvendi Stipulatio-val történő kötelezettségvállalásra irányuló delegatio Delegatio obligandi G A T I O Adósi delegatio Delegatio passiva Teljesítésre irányuló delegatio Delegatio solvendi Stipulatio-val történő kötelezettségvállalásra irányuló delegatio Delegatio obligandi 1) DELEGATIO ACTIVA senkire sem nézve hátrányos, mivel érvényesül a nemo plus iuris elve, azaz az adós semmivel nem kerülhet hátrányos helyzetbe azáltal, hogy másnak teljesít A) delegatio

solvendi105 úgy valósul meg, hogy a hitelező (utalványozó) felhívja az adóst (utalványozott) arra, hogy ne neki, hanem harmadik személynek (utalványos) részére teljesítsen B) delegatio obligandi106 keretében a hitelező arra kári fel az adós, hogy a teljesítést stipulatio formájában egy harmadik személynek – új hitelező – ígérje meg 2) DELEGATIO PASSIVA sérthet bizonyos érdeket, mivel elképzelhető, hogy az új adós kevesebb fedezettel rendelkezik, nem olyan megbízható stb. A passzív delegatio esetén az új kötelem kauzálisan régi kötelemhez kötve volt. A novatio itt mindig bekövetkezik, a régi kötelem megszűnik A) delegatio solvendi esetében az adós megbíz egy harmadik személyt,, hogy teljesítsen a hitelező részére B) delegatio obligandi keretében az adós arra kéri fel a harmadik személyt, hogy stipulatio-val ígérje meg teljesít helyette a hitelezőnek107. 104 A régi római jog még nem ismerte el annak lehetőségét,

hogy a kötelmet átruházzák – a mancipatio, in iure ces sio, traditio alkalmatlanok voltak ilyen nem testi dolgok, jogok és kötelezetségek átruházására. 105 Ez nem novatio, mivel a teljesítéssel a kötelem megszűnik. 106 Amennyiben ezen delegatio megvalósításához olyan stipulatio-t használnak, melyben az eredetileg (a delegáló és a harmadik személy közöt fennálló) stipulatio causa-jára utalnak (causalis stipulatio), akkor ebben az esetben a delegatio a novatio szigorúan vet esetének tekinthető. It tehát mindig előfeltétel egy már fennálló obligatio, me lyet a felek ÚJ hitelező vagy adós állításával noválni akarnak 107 A passzív delegatio esetén a hitelező beleegyezése a dolog természeténél fogva fennállt a stipulatioban való szükségszerű részvétele miat. 72 46. A mandatum agendi, a cessio és az expromissio szabályai Mandatum agendi Elismert elv volt, hogy a követeléseket az adós tudta és belegyezése nélkül is át

lehet ruházni. Ez senkire sem nézve hátrányos, mivel érvényesül a nemo plus iuris elve, azaz az adós semmivel nem kerülhet hátrányos helyzetbe azáltal, hogy másnak teljesít. Mivel erre a stipulatio-s forma nem megfelelő, az új megoldás a perbeli megbízás lett. Itt a kötelemátruházó megállapodás az új és a régi hitelező között történt meg, ahol is az új hitelező formuláris eljárás keretében mint megbízott jogoAdós Hitelező 1 sultként járt el, anélkül, hogy a behajtott összeggel el kelm tu lett volna számolnia. A perlés és behajtás a megbízott „saját számdá n a Hitelező 2 m lájára” történt; saját dolgában eljáró ügyvivő volt, aki az ügy urának számít. Probléma volt ezzel a formával, hogy a régi hitelező: • rosszhiszeműség esetén is jogszerűen behajthatta követelését az eljárás litis contestatio szakaszáig (utána már az új hitelező az ügy ura), és az adós is jogszerűen fizetett •

bármikor visszavonhatta a perlési megbízást • bármelyik fél halálával szintén megszűnt a mandatum agendi. Cessio Ebben a formában a régi és új hitelező kötelemátruházó megegyezése (pl eladás) folytán kapta meg az új hitelező a régi keresetét. Ennek elnevezése engedményezés Az új hitelezőnek érdekében áll értesíteni az adóst, hogy az ne teljesítsen a réginek; az értesí tés vétele után az adós csak kétszeres fizetés veszélyével teljesíthet a régi hitelezőnek. A régi hitelező szavatossága az új felé az engedményezés causa-jától függ: ha a hitelező ellenérték fejében engedményezett, akkor felel a követelés fennállásáért és behajthatóságáért; ha ellenben ingyenesen adta, ajándékba, vagy úgy adta, ahogy van, csak a fennállásáért felel, a behajthatóságért nem108. Expromissio Elismert elv volt, hogy a régi adós helyett más személy teljesítsen – akár annak tudta nélkül is, sőt akarata

ellenére. Ez a harmadik személy a hitelező irányába stipulatio-val vállalja a régi adós kötelezettségének elismerését (tartozásátvállalás). Lényegében ez a novatio egy speciális esete; sérthet bizonyos érdeket, mivel elképzelhető, hogy az új adós kevesebb fedezettel rendelkezik, nem olyan megbízható stb., erre volt alkalmas kontroll a stipulatio 108 Reményvétel; vagyis egyfajta szerencseszerződés. 73 47. Solutio, liberatio és compensatio A teljesítés, mint a kötelemmegszűnés felek által privilegizált formája ipso iure megszünteti a kötelmet, ha a teljesítés megfelel a felek akaratának. A klasszikus jogban a teljesítés bizonyítása mentes volt a formáktól, de a felek ha akarják számlát állíthattak ki, melynek Iustinianus teljes bizonyító erőt adott, ha tanúk előtt készítették. A teljesítés feltételeire vonatkozó szabályok általában diszpozitívak Solutio FOGALMA A teljesítés a megvalósult szolgáltatás, az

adósnak az a magatartása, melyet a kötelem előírt. Az archaikus korban azt a törekvést jelentette, hogy az adós megszabaduljon ( SOLUTIO) a kötelemtől. Ehhez járult hozzá a hitelező feloldása szigorú formális módon; kötelemszüntető ellenügylet (CONTRARIUS ACTUS) Az az elv, hogy az adós kötelemszerű magatartása, a puszta formátlan teljesítés ipso iure elegendő a kötelem megszüntetéséhez, csak későbbiekben nyert teret. FELTÉTELEI KI? KINEK? A kötelezettséget, ha az tartalma szerint nem kötött az adós személyéhez, harmadik személy is teljesítheti. Ez a más általi teljesítés akár a hitelező akarata ellenére is történhet. Kivétel van, pl. a vállalkozói szerződés némely eseténél, megbízásnál, társasági szerződésnél Előfordulhat, hogy az adósnak lehetősége van nem csak a hitelezőnek teljesíteni, hanem a teljesítést mások is elfogadhatják: • ha a hitelező meghatalmaz valakit a teljesítés elfogadására,

különösen pl. procuratorát – ezt a meghatalmazást bármikor visszavonhatja • a hitelező felhatalmazhatja az adóst, hogy más kezéhez teljesítsen (delegatio solvendi), de az adós akkor is szabadul, ha ilyen meghatalmazás híján teljesít harmadiknak, és azt utólag a hitelező jóváhagyja (ratihabitio) • stipulatio-nál, vagy dotis dictio-nál a hitelező mellett egy harmadik személyt is megnevezhetnek mint a teljesítés átvételére jogosultat (pl. egy bankárt) A harmadik személy ezáltal elfogadhatja a teljesítést, de nem követelheti azt, nem perelheti, nem engedheti el vagy át • ezzel szemben lehetőség van „mellékhitelező” megjelölésére is egy a főstipulatio-t rögtön követő második stipulatio-ban, mikor is a harmadik nem csak átvételre, hanem perlésre is jogosult – jogai persze a hitelező jogaitól függenek (adstipulator) • • MIT? MIKOR? • A teljesítés tárgya meg kell feleljen a kötelezettség tárgyának

rész(let)teljesítést a hitelező visszautasíthatja, ha az adósnak nincs kifejezetten megengedve az ilyen teljesítés ha az adós mással teljesít mint amivel tartozik, csak akkor szabadul a kötelezettségtől, ha azt a hitelező elfogadja ha az adós és a hitelező között több hasonló jellegű teljesítésre (pl. pénz) menő kötelem áll fenn ugyanazon irányban való teljesítési kötelezettséggel, kérdéses lehet, hogy melyik adósság fejében számolják el az adott teljesítést ◦ egyes nézetek szerint ezt alapvetően előbb az adós, majd a hitelező határozhatja meg ◦ ha egyikük sem nyilatkozott akkor az (1) esedékes adósság előzi a nem lejártat; (2) több esedékes közül az adós számára terhesebb kötelezettség fejében számítandó be; (3) hasonló terhesek esetén arányosan számítják fel. A teljesítés ideje a kötelem létrejöttekor megállapítottakhoz igazodik (szerződés, végrendelet). Általában a körülmények, és

teljesítés adottságai határozzák ezt meg – ha más nem következik, a teljesítés azonnalra szól. A megállapított idő lejártával a szolgáltatás esedékessé válik, a hitelező azt követelheti illetve perelheti. Az adós korábban is teljesíthet, ha a hitelezőnek nem fűződik nyomós érdeke a megállapított időpontban való teljesítéshez. A teljesítés helye szintén a felek megállapodásához kötődik. Általános szabály szerint 74 HOL? • • helyettesíthető dolgokra irányuló kötelmek ott teljesítendők, ahol a teljesítést perelni lehetne, vagyis általában az adós lakóhelyén egyedi tárgyak tekintetében ott volt a teljesítés helye, ahol a tárgy megtalálható volt. Liberatio Vannak olyan, a felek akaratától független tények, melyek megszüntetik a kötelmet anélkül, hogy célját elérte volna. A liberatio bekövetkezik solutio (teljesítés) nélkül LIBERATIO IPSO IURE A kötelem a törvény erejénél fogva –

civiljogilag is – megszűnik, az adós szabadul. 1) A szolgáltatás lehetetlenné válása, feltéve ha a lehetetlenülés nem róható fel az adósnak 109. Utóbbi esetben a kötelem nem szűnik meg, hanem a szolgáltatás helyébe kártérítésre menő kötelezettség lép. 2) Némely esetben a felek halála is megszünteti a kötelmet. • bármelyik fél halála megszünteti a megbízási szerződést, a társaságot • hitelező halála megszünteti a vindictam spirans actioval szankcionált személyhez tapadó kötelmeket, és a mellékszemély kereseti jogát • az adós halála a litis contestatio előtt az összes poenalis kötelmeket, vmint bármikor a kezes (sponsor/fidepromissor) kötelmeit szünteti meg. A többi kötelmek aktív és passzív oldalon átmennek az örökösökre. 3) Az adós status-változása is megszünteti összes tartozásait (kivéve a delictumból származókat). A praetor azonban ezeket a kötelmeket restituálhatja a deminutiót

szenvedett jogutódaival szemben 4) A confusio, vagyis a követelés és a tartozás egy személy kezén való egyesülése is kötelemszüntető; pl. az öröklés megszünteti az örökös és örökhagyó közötti ügyleteket (részöröklés esetén részleges a megszűnés). 5) Az idő letelte is kötelem szüntető lehet, legyen az a felek által kitűzött időpont, melynek elmúltával a kötelem megszűnik, akár kivételesen törvény szabta meg az ilyen határidőt. 6) A kereset-elévüléssel az elévült kereset alapjául szolgáló kötelem is elenyészik 110, bár ez vitatott111. 7) A felbontó feltétel beálltával szintén megszűnik a kötelezettség. 8) A járulékos kötelemnél a főkötelem megszűnte önmagától a mellékkötelmet is megszünteti. 9) Némely esetben a hitelező büntetésből is elvesztheti követelését; pl. decretum divi Marci önhatalmú jog érvényesítés esetén 10) A kötelmi cél meghiúsulása is megszünteti a kötelmet. 109

Objektív fogalom, pl vis maior. Nem áll fenn, ha az adósnak felróható (szubjektív), pl csőd 110 Melyet az adósnak kifogással kell érvényesítenie, tehát nem szűnik meg ipso iure. 111 Vannak naturalis obligatioként való fennállást hirdetők is. 75 LIBERATIO PER EXCEPTIONEM Az adós kötelezettsége civiljogilag nem szűnik meg ugyan, de számára a praetor a perben kifogást enged. 1) A felek közös megegyezéssel felbontják a fennálló kötelmi viszonyukat. Ilyen szerződéseknél ugyanis a felek egy ellenirányú megegyezéssel megszüntethetik a kötelezettséget 2) Hitelező egyoldalú lemondása vagy tartozás elengedése szintén megszünteti a kötelmet. 3) Adós kifogásként hivatkozik az elévülésre. VEGYES JELLEGŰ LIBERATIO Egyéb módokon is bekövetkezhet az adós liberatioja, amikor nem külső ok és nem is elsődlegesen a felek kötelem-megszüntető szándéka szünteti meg a kötelmet. A felek érdekei azonban valamilyen módon

kiegyenlítődnek Változó a felfogás, hogy törvény erejénél fogva avagy praetori jogfejlesztés eredményeként szünteti meg a kötelemet. 1) Teljesítés helyett adás, azaz az adós mással teljesít, mint ami eredetileg ki volt kötve, mindezt a hitelező szerződést megkötést követő hozzájárulásával teszi. 2) Letétbe helyezés112, erre akkor kerül sor, ha az adós a hitelező személyével kapcsolatos okból nem tud szerződés szerint teljesíteni. Ekkor a hitelező a szolgáltatást még nem kapta meg, az adós azonban szabadul. Compensatio A beszámítás a jogviszonyban álló felek egymással szemben kölcsönösen fennálló követeléseinek a kisebb összegű követelés erejéig történő törlését jelenti 113. Adósi tartozás Adós által fizetendő A rómaiaknál a beszámítás kifejezetten perjogi intézmény volt. Sorész káig a bíró vette figyelembe az egyik fél kérésére és számította be az ellenkövetelést. Hitelező tartozás 1)

A régebbi jogban beszámításnak csak a bonae fidei obligatioknál lehetett helye. Itt a kereset természete ezt megengedte, de ekkor is csak az ugyanazon a jogalapon alapuló, esedékes és egynemű ellenkövetelés érvényesítésére. A beszámítás elrendelése teljesen a bíró belátására volt bízva. 2) A praetor kivételes szabályokat alkalmazott • a bankárok; csak a fennmaradt részre perelhetett, ha ügyfelének vele szemben hasonló, vagyis általában pénzre menő követelése volt. A szembeálló követeléseknek ebben az esetben nem kellett ugyanazon jogalapból származnia. A különbözet kiszámítása a perlő bankár lehetősége, ha azonban túl sokat kér pluris petitiot követ el, és keresetét elutasítják 112 Vmely hatóságnál, templomnál, bírónál, pénzváltónál. 113 Lsd károk és hasznok beszámítása. 76 • a csődtömeg vevője; a vagyonhoz tartozó, behajtandó követeléseket csak úgy érvényesítheti, hogy az alperesnek

a vagyonnal szembeni követeléseit előzőleg levonja. Itt nem kell az azonos jogalapra és a szolgáltatás esedékességére tekintettel lenni. tekintetében. 3) A stricti iuris obligatiok-nál csak Marcus Aurelius egyik decretuma alapján volt lehetséges (túlkövetelés miatti) exceptio doli-val114 az ellenkövetelés felszámítását elérni. Azonban a felperesre csak akkor lehetett ráhúzni a rosszhiszemű perlés ódiumát, ha a határozott összegre perelt alperes a per folyamán egy hasonnemű, esedékes és bizonyítható nagyságú ellenkövetelést tud felmutatni. Ha az alperes nem tud bizonyítani, nehezen lehet rosszhiszemű perlésért a felperest elutasítani. 4) Iustinianus kiszélesítette a compensatio lehetőségét, amennyiben biztosította, hogy a felperesnek nem kell félnie a plus petitio-tól. A kodifikáció szerint már csak a különbözet tekintendő követelhetőnek. Ezt a bíró számolja ki A bíró ugyanis hivatalból (tehát az alperes

felemlítése nélkül) köteles az • egynemű, hasonló jellegű szolgáltatásra irányuló115 • liquid, vagyis fennállására és nagyságára nézve rögtön bizonyítható, tisztázható 116 • esedékes117 követeléseket beszámítani és csak a különbözetről dönthet. Egyes követeléseknél nem ismerték el a beszámítás lehetőségét. Legfontosabb a letét kizárása a beszámítható követelések közül 48. A contractus fogalma; a pactum és a contractus viszonya Contractus FOGALMA A római jogban a legfontosabb kötelem-keletkeztető tény a szerződés ( CONTRACTUS), a felek egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratnyilvánítása kötelmi jogok és kötelességek létrehozására. Az akaratkijelentés formája szerint • alakszerűek; ilyenek voltak az ünnepélyes jogügyletek, melyeknél az előírt szavak, cselekmények be nem tartása az ügylet érvénytelenségét vonta maga után. Kógens, aprólékos szabályozás jellemezte.

Általában a stipulatio alakszerűségei az irányadóak A 114 Csalárdság kifogása. 115 Pénz pénzzel, bort borral kompenzálható, de bor pénzzel nem. 116 A még nem peresítet kártérítési követelés nem likvid, ellentétben a bírói ítéletel vagy a meghatározot összegű tartozásról szóló kötelezvénnyel. 117 Lejárat előt nem lehet érvényesíteni a követeléseket. 77 stipulatio mindig egyoldalú kötelezettség-vállalást jelent, kétoldalú kötelmekhez tehát mindkét fél részéről külön-külön stipulatio szükséges • alakszerűtlen; ezek felismerhető formában jelennek meg, ilyenek voltak az ügyleti nyilatkozatok. Feltéve, hogy a benne felvállalt szolgáltatások és ellenszolgáltatások olyanok, melyek pontosan egybevágnak azokkal a szolgáltatás-típusokkal, melyeket a ius civile az illető szerződésfajtára jellemzőként, célját kifejezőként megállapítotttípuskényszer. Így pl dolog szolgáltatása pénz ellenében

adásvétel, más dolog ellenében csere, ingyenesen ajándékozás. Formaszabadság, de típuskényszer A római jog tehát a típusszabadságot formakényszerrel, a formaszabadságot típuskényszerrel kombinálta. Alakszerűtlen lehet ◦ kifejezett (előírt formához nem kötött élőszó, írásbeli rögzítés) ◦ ráutaló magatartás („aki hallgat, beleegyezni látszik” Ulpianus)118. CIVILIS CAUSA A római jog értelemében létrejövő szerződéshez a felek megállapodása nem elég, fontos öszszetevője az ún. CIVILIS CAUSA Ez kezdetben és leggyakrabban forma volt: szavak elmondása, meghatározott írásbeli formulák, érc és mérleg használata A préklasszikus kortól elég volt a formátlan megegyezés és a dologátadás; átadással érvényesen létrejött a (reál)szerződés119. Később a hangsúly a felek megegyezésére helyeződött, erősödött az akarati elem. A puszta megegyezésnek kötelemkeletkeztető ereje volt, ahol a fides-nek, azaz a

szavaknak és megállapodásoknak állandósága és valódisága fontos szerep jutott (konszenzuálszerződés120). Kijegecesedése a puszta ráutaló magatartás elfogadása volt Ennek ellenére még a iustiniánusi jogban sem ismerték el teljes egészében egyenlőnek a pac tum-ot, mint formátlan megállapodást 121 és a contractus-t, mint joghatással bíró szerződést. Mindig elsőbbsége volt annak a nézetnek, hogy a megállapodás kötelező erejét a forma és az ahhoz kapcsolódó objektív alakszerű tény adja. A törvényileg előírt alakszerűség a forgalom biztonságát; a forma szabad megválasztásának lehetősége pedig a forgalom könnyítését szolgálja. Végeredményben a római jog contractus-nak csupán azokat a megállapodásokat nevezte, melyek civiljogon alapuló keresettel ( ACTIO CIVILIS) voltak felruházva. Azt az okot pedig, mely a peresíthetőséget megadja, mondták civilis causanak, ezt a forma vagy a típus adta. Ennek hiányában az

alakszerűtlen megállapodás − ha csak nem csatlakozik egy contractus-hoz − csupán NUDUM PACTUM, mely nem eredményez kötelmet, legfeljebb egyes esetekben kifogásként lehet rá hivatkozni. 118 Hallgatás csak akkor beleegyezés, ha a félnek szólnia kellet volna ill. nehézség nélkül szólhatot volna 119 A reálszerződések esetében a kötelem keletkezéséhez nem elegendő (de persze szükséges) a felek formátlan meg állapodása, hanem kell, hogy a felek egyike, anélkül hogy erre kényszeríthető lenne, a megállapodást önként teljesítse, mely által a másik fél terhére jogilag is érvényesíthető kötelezetséget hoz létre. 120 A forgalmi élet szempontjából legfontosabb szerződések tartoznak ide, melyek zömükben szinallagmatikus kötelmet eredményeznek, ahol az egyik fél szolgáltatása többnyire pénzben van megállapítva. 121 Mely obligatio-t nem (vagy csak kivételesen) eredményezhet. 78 Pactum FOGALMA A római zárt szerződési

rendszer folytán a civilis causa-val nem rendelkező megállapodások a pactum-ok. Peresíthetetlenek voltak, nem keletkeztettek obligatio-t Ergo exceptio-t adott a praetor, actio-t nem. PERESÍTHETŐ PACTUM-OK Mivel a contractus-ok köre zárt volt így a formátlan megállapodásokat kellett a forgalmi élet szükségleteihez igazítani, és a praetor jogfejlesztő tevékenysége peresíthetővé tette PACTA PRAETORIA, mely főleg perbeli kifogások megadásában jelentkezett, de a praetor • már keresetet is adott rá, méltányosságból (receptum122, tartozáselismerés) PACTA LEGITIMA, mely peresíthetővé tette a választott bírói egyezményt, a formátlan • hozományígéretet, a formátlan ajándékígéretet PACTA ADIECTA, mely a főszerződésekhez járuló megállapodásokat tette peresíthetővé • (kölcsönszerződés mellett a kamat kikötése). 49. A szerződések érvényessége és hatályossága általában; az ügyleti-, az akarat-, és a

joghatáshoz kapcsolódás hibái Szerződés érvényessége A szerződés akkor jön létre érvényesen, vagyis alkalmasa célzott joghatások kiváltására, ha • a felek akarata és nyilatkozata önmagában véve ép • külön-külön összhangban van egymással, és egymás között is találkozik • a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik jogrend tilalmába. NEM LÉTEZŐ SZERZŐDÉS Ha a szerződés külső tényállása – tehát az akaratmegegyezésnek a látszata is – teljességgel hiányzik, akkor a jogügylet létre sem jött,tehát nem létezik a szerződés. Ennek két esete: I. a szerződés egy lényeges alkatrésze hiányzik; adásvételnél a vételár II. a szerződés ügyleti nyilatkozata hiányzik; hamisított szerződés, tréfából, oktatási célból készült. 122 Az „elfogadom” ige használatával tet elvállalást jelent; mely megjelenik a bankár kezességénél, választot bírói kötelezetségvállalásánál vmint a hajófuvarozók,

fogadósok, béristálló-tulajdonosok kárviselésénél. 79 ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉS Ha a szerződés fogalmi elemeinek egyike – akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás – jelentősebb hibában szenved, a szerződés létrejön, de érvénytelen, mert a törvény előírása folytán nem alkalmas a felek által kívánt joghatás kiváltására és nem keletkezett kötelmet. Feltétlenül érvénytelen Feltételesen érvénytelen semmis szerződés, mert megszületésekor olyan súlyos hi- megtámadható szerződés mivel hibája nem olyan súlyos; bában szenved, ami miatt ipso iure nem alkalmas a célcsak akkor válik semmissé, ha vmely külső tényező folyzott joghatások kiváltására; jogilag nem létező 123. tán alkalmatlannak bizonyul a célzott joghatások kiváltására A legfontosabb semmisségi okok: a) az ügyletkötő fél jogképtelensége vagy cselekvőképtelensége b) a szerződési konszenzust kizáró akarathibák c) alakszerű ügyleteknél

az alakszerűség hiánya d) az ügylet lényeges tartalmi elemei vmlyikének hiánya e) az ügylettel felvállalt szolgáltatás lehetetlen, tilos, erkölcstelen vagy határozatlan volta f) más nevében kötött ügyletnél a képviseleti hatalom hiánya. Civiljogi forma Praetori jogi forma Érvénytelenség kizárólag eredeti; érvényesen létrejött szerződés utóbb nem válhat érvénytelenné Teljes érvénytelenség Részleges érvénytelenség ilyen részlegesen semmis ügyletek: a) a negotium claudicans (sántikáló jogügylet) b) a házastársak közti ajándékozással vegyes adásvétel az eladott dolog értékének megfelelő vételár erejéig érvényes, azon felüli részében semmis c) a törvényi maximumot meghaladó kamatkikötés a megengedett mértékig érvényes d) Iustinianusnál semmis a bejelentésre köteles, de be nem jelentett ajándékozásnak az előírt mértéken felüli része. Érvénytelenség abszolút Érvénytelenség relatív csak az

egyik félre nézve áll be (gyámoltól a gyám hozzájárulása nélkül vásárol – gyámolt nincs lekötelezve) Érvénytelenség nem orvosolható Érvénytelenség orvosolható szűk körben (szerződés megerősödése, érvényes szerződésbe átfordulás) A semmis ügylet nem válik érvényessé azáltal, hogy a semmisség oka utóbb megszűnik. Ezt az elvet fogalmazza meg a REGULA CATONIANA: ami kezdettől fogva érvénytelen, az nem válik pusztán az idő múlásával érvényessé. A szabály alól kivételt jelent: • az utólagos jóváhagyás olyankor, amidőn az ügylet a jogosult beleegyezésének hiánya miatt volt érvénytelen • a házastársak közti ajándékozás, mely érvényessé válik az ajándékozó halálával. 123 A semmis jogügyletnek mégis van egy jogkövetkezménye: aki a semmisségi ok ismeretében kötöt szerződést, köteles megtéríteni a másik félnek azt a kárát, mely őt a szerződéskötés folytán érte (biztatási

kár: negativ interesse). 80 Szerződés hatályossága FOGALMA Hatályosnak az az érvényes szerződés minősül, amely ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat, amelynek alapján jogok és kötelezettségek szerezhetők ill. érvényesíthetők Másképpen azt jelenti, hogy az érvényes szerződés életbe lépett-e, részt vesz-e a forgalmi életben. Hatályosság a felek megállapodásától függ, leginkább attól, hogy meghatároznak-e vmilyen feltételt (CONDICIO) vagy időtűzést (DIES). Általában a hatályosságot az előírt szolgáltatás teljesítése szünteti meg HATÁLYTALAN SZERZŐDÉS Hatálytalan az az érvényes szerződés, amely bár elvileg alkalmas rá, mégsem vált ki joghatásokat, vagy mert nem lépett hatályba, vagy mert már hatályát vesztette. Hatálytalanság eredetileg (felfüggesztő feltétel be nem áll) Hatálytalanság utólagosan (miután a bontó feltétel beállt/szolgáltatás lehetetlenült) Teljes hatálytalanság

Részleges hatálytalanság Abszolút (a joghatások egyik félre sem állanak be ) Relatív (csak bizonyos felekre vonatkoznak) Ideiglenes (míg el nem következik a hatálybalépés kitűzött időpontja) Végeleges (kitűzött időponttal a szerződés hatályát veszti) Ügyleti hibák AKARATHIBÁK A jogügylet az ügyleti akarat vmilyen fogyatékossága 124, hibája125 ill. az akarat és nyilatkozat összhangjának hiánya126 miatt érvénytelen. A római rendszerezése ennek az alábbiak 1) tévedés (ERROR) az a körülmény, hogy a szerződő felek helytelen elgondolásból, feltevésekből kiindulva, vagy véletlenül mást mondva mint amit akartak, kötnek szerződést. A tévedés kizárja a megegyezést és a tévedő fél valódi akaratát nem engedi érvényre jutni. A tévedés a szerződő felek érdekére, nem pedig a szerződés létére lehet ártalmas vagy ártalmatlan A) a jogügylet (szerződés) érvényességére csak az ún. ténybeli tévedés (ERROR

FACTI) hat ki, akkor ha lényeges és menthető, mivel ez kizárja a felek közti akarat-megegyezést, s ezért a hatására létrejött szerződés semmis, olyan mintha meg sem kötötték volna. A ténybeli tévedésnek lényegesnek kell lennie, vagyis a szerződés olyan pontjára kell vonatkoznia, melyben való egyetértés hiánya kizárja a felek közti consensus-t. Ennek esetei: 124 Egyik vagy mindkét fél nyilatkozata nem felel meg a valóságos akaratának. 125 Felek nyilatkozata megfelel az akaratuknak, melyek azonban nincsenek összhangban a valós tényekkel. 126 Előidézheti az egyik fél rosszhiszemű magatartása. 81 • ERROR IN NEGOTIO: az ügyletben való tévedés, azaz a felek magában a megkötendő ügyletben értették félre egymást; pl. a pénzösszeget folyósító kölcsönre, az átvevő ajándékra, a dolog használatát átengedő bérletre, az átvevő haszonkölcsönre gondolt • ERROR IN PERSONA: tévedés a másik szerződő fél

személyében, de csak olyankor, amidőn a személy kiléte fontos; így pl. ha vki ajándékot ígér annak, akit tévesen hisz élete megmentőjének, olyasvalakinek ad megbízást egy épület felépítésére, akit tévesen azonosít egy bizonyos építésszel – a névben való tévedés azonban nem számít • ERROR IN OBIECTO (IN CORPORE): tévedés a szerződés tárgyát képező dolog azonosságában; pl. a több rabszolgára alkudozó vevő azt hiszi, Stichust vette meg, eladó viszont azt, hogy Pamphilust adta el. Az egyszerű helytelen névmegjelölés itt sem számít, ha a dologazonosság kétségtelen. • ERROR IN SUBSTANTIA: az ügylet tárgyát kitevő dolog azonossága kétségtelen, a fél azonban tévedett a dolog belső mivolta, anyaga tekintetében; pl. az ezüsttel futtatott rézasztalkát ezüstből valónak hiszi, az adott rabszolgát rabnőnek, hímállatot nősténynek véli, vagy megfordítva. Nem lényeges tévedés ellenben a fél tévedése a

szerződés tárgyának minősége felől127. A lényeges tévedésnek menthetőnek kell lennie a tévedő személye szempontjából. Menthető a tévedés, ha a fél a tőle megkövetelt gondossággal járt el, és mégis tévedett. Nem menthető a tévedés, ha azt az ügyletkötő fél közönséges gondossággal elkerülhette volna Az a szerződés tehát, melyben nem fordul elő consensus-t kizáró lényeges tévedés, érvényes. Nem teszi érvénytelenné az sem, ha valamelyik felet akarat-elhatározásához hamis feltevések, utóbb helytelennek bizonyult várakozások vezették (a vevő azt hitte, az áru piaci ára emelkedni fog). Az ügylet téves belső indítóokai nem hatnak ki annak érvényességére B) a jogbeli, vagyis a szerződés joghatására vonatkozó tévedés (ERROR IURIS) nem jön figyelembe, vagyis nem teszi a tévedő félre hátrányos szerződést érvénytelenné, s ezért árt a tévedőnek; pl. a hitelező azt hitte, hogy • a kamatkikötés

formátlanul is lehetséges • a letéteményes az őrizetére bízott dolgot használhatja • a bérlő a bérleményt zálogul lekötheti, stb. Ilyenkor a szerződés a jog előírásai értelmében megkötöttnek tekintendő, esetleges hátrányait a tévedőnek viselnie kell. Kivételesen a jog nem tudása mentesít a jog hátrányos következményei alól, így • a serdült • a katona • a nő • az egyszerű, tanulatlan ember esetében. Az általuk kötött olyan szerződés tehát, melyet jogbeli tévedés motivált, érvénytelen – nem okoz hátrányt a számukra. 127 A minőségi hibával terhelt szerződés érvényes, más kérdés, hogy a hibás teljesítés miat megfelelő jogeszközök állnak a tévedő rendelkezésére. 82 2) egyoldalú fenntartás (RESERVATIO MENTALIS) az, ha vki azt a szándékát, hogy mást jelent ki, mint amit a valóságban akar, a másik szerződő fél előtt tudatosan elhallgatja; pl. hogy a kialkudott vételárat

részletekben kívánja megfizetni Az ilyen titkos fenntartás, mivel a jó erkölcsökkel ellentétes, jogilag érvénytelen, a szerződés tehát a másikkal közölt nyilatkozat értelmében létrejön. 3) színlelés (SIMULATIO) olyankor forog fenn, amidőn mindkét fél egyetért abban, hogy a nyilatkozataik szerint való ügyletet valójában nem akarják. Ez kétféleképpen alakulhat: I. azt színlelik a felek, mintha szerződést kötnének, holott ezt egyáltalán nem akarják; pl. a csőd előtt álló adós fiktív szerződésekkel elvonja a végrehajtás elől vagyontárgyait. Az ilyen szerződés érvénytelen II. akarnak ugyan szerződést kötni a felek, de más milyet, mint amit kijelentenek„akarnak, de takarnak” Az ilyen színlelt szerződés érvényes, ha az eltakart ügylet feltételeinek is megfelel és nem a törvény kijátszására szolgál. Érvényes a színleges vételár mellett kötött adásvétel, mely valójában ajándékozást,

hozományrendelést takar, de megítélése a takart ügylet szerint történik. Érvénytelen ellenben az olyan színleges adásvétel, melyet a házastársak közti ajándékozás tilalmának kijátszása végett kötöttek. 4) megtévesztés (DOLUS MALUS) mint szerződési akarathiba nem más, mint a másik fél tudatos tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása. Megvalósulhat tevőlegesen (aktív forma) vagy elhallgatással (passzív forma). Az elhallgatás abban áll, hogy az egyik fél a szerződéskötés szempontjából jelentős és általa ismert vmely tényt a másik féllel nem közöl. A megtévesztés hatására létrejött szerződés a civiljog szerint érvényes, hiszen a megtévesztett szintén akarta az ügyletkötést, de később a megtévesztett a szerződést megtámadhatja, és kérheti annak érvénytelenítését. A megtámadás eszközei megtévesztés esetén: • ACTIO DE DOLO, mely eleinte büntetőkeresetként az okozott kár összegének

megfelelő poena megfizetésére, később a szerződés érvénytelenítésére, egyszersmind annak viszszakövetelésére megy, amit a megtévesztett a csalárdságot még nem észlelve önként teljesített • EXCEPTIO DOLI a felperesnek a szerződés alapján indított keresetével szemben • IN INTEGRUM RESTITUTIO-ért folyamodás, ha sem a megtévesztő nem teljesített, sem a megtévesztő nem perel. Az eredeti, vagyis a szerződés előtti állapot visszaállítása itt kimerül a szerződés semmissé nyilvánításában A későbbiekben actio de dolo indítására vagy exceptio doli felvételére csupán a stricti iuris szerződéseknél volt szükség; míg a bonae fidei ügyleteknél a megtámadást a megfelelő szer ződési keresettel, ill. a másik fél keresetével szemben a felperes dolus-ára való hivatkozással lehetett eszközölni. 5) kényszer és megfélemlítés (VIS AC METUS) az ügyleti akarat akár a másik féltől akár egy harmadiktól származó

fenyegetés hatására jön létre a megfélemlítettnél. A megfélemlítés nem 83 más, mint vmely komoly és jogellenes hátrány kilátásba helyezése arra az esetre, ha a másik fél nem kötné meg a kívánt módon a szerződést • a kilátásba helyezett hátránynak olyannak kell lennie, mely alkalmas komoly és felnőtt férfiben is félelmet kelteni A szerződő félre gyakorolt enyhe presszió ezért nem vis ac metus • a kilátásba helyezett hátránynak továbbá jogellenesnek is kell lennie, ezért pl. egy perrel való fenyegetés nem jön figyelembe A) közvetett kényszer (VIS COMPULSIVA) esetében a régi civiljog a fenyegetés hatására kötött szerződést érvényesnek tekintette: „bár fenyegetés hatása alatt, de mégis csak akarta a fél az ügyleti hatást”. A praetor azonban itt is jogeszközöket adott a megfenyegetettnek a megkötött szerződés érvénytelenítésére a másik féllel szemben: • actio quod metus causa-t128 •

exceptio metus-t129 • in integrum resritutio-t130 a megtévesztés analógiájára. A bonae fidei szerződéseknél vis ac metus esetében is érvényesíthető a megtámadás a kikényszerített szerződés keresetével, ill. a megfélemlítésre alperesként külön exceptio nélkül is lehet hivatkozni. B) közvetlen fizikai kényszer (VIS ABSOLUTA) esetében szerződési akaratról egyáltalán nem lehet viszont beszélni, amidőn közvetlen fizikai erőszakkal kényszerítenek vkit egy ügyleti akaratnyilvánítást imitáló magatartásra; pl. kínzással, fogságba vetéssel Itt akarat-elhatározás egyáltalán nem lévén, az ügylet semmis. NYILATKOZATI HIBÁK 1) formai hiba, mely sérti a római jog szerződési típus- és formakényszerét; pl stipulatio esetén más ige használata 2) tartalmi hiba, mely elsősorban a végrendeletet érinti, mivel csak itt találkozhatunk előírt tartalmi követelményekkel (örökösnevezés, mellőzhetetlenség). JOGHATÁSHOZ

KAPCSOLÓDÓ HIBÁK Megkötött szerződésük tartalmát a felek szabadon állapítják meg, s e szabadságnak csupán a jogrend állít korlátokat azzal, hogy bizonyos szolgáltatások felvállalásától egyszerűen megtagadja joghatást, vagy azok felvállalását kifejezetten megtiltja. A törvényi korlátok áthágása a szerződés semmisségét vonja maga után. 128 Bünetőkereset, mellyel egy éven belül négyszeresére, azon túl egyszeresére menő kárpótló büntetés megfzetését lehetet követelni. 129 Kifogás. 130 Előző állapotba való visszahelyezés. 84 1) A szerződés nem kötelezhet olyan szolgáltatásra, melynek teljesítése fizikailag vagy jogilag lehetetlen. Az ilyen szerződést mint céltalant, minden ésszerűséget nélkülözőt, a jog nem tartja védelemre érdemesnek A) fizikailag lehetetlen annak a szolgáltatása, • ami a valóságban sosem létezett • vagy létezett ugyan, de még a szerződéskötés előtt megsemmisült •

olyan cselekmény lenne, melynek véghezvitelére senki sem képes. Érvényes ellenben a szerződés, ha a teljesítése nem objektíve, hanem csupán az adós számára lehetetlen − szubjektív lehetetlenség; pl. olyan munka felvállalása, melynek elvégzésére az adós képtelen. B) jogi lehetetlenség akkor forog fenn, ha a szolgáltatás véghezvitelére a jog egyáltalán nem ismer lehetőséget; pl. forgalomképtelen dolog, szabad ember eladása, saját dolog megvétele 2) Érvénytelen az erkölcstelen szolgáltatásra kötelező szerződés vagyis az, melynek teljesítése ugyan nem ütközik a jog tilalmába, de ellentétben áll a társadalom általánosan elfogadott értékrendjével; pl. vki kötelezettségvállalása ellenérték fejében arra, hogy nem fog egy bűncselekményt elkövetni 3) Semmis az a szerződés, melynek teljesítését valamely jogszabály kifejezetten megtiltja. Általánosságban áll az, hogy ennek külön kimondása nélkül is mindaz

tilos, ami ius publicumba vagy cogens magánjogi szabályba ütközik; pl. a házastársak közti ajándékozás Tilos nem csupán a törvény betűjébe ütköző szerződés, hanem a törvényi tilalmat megkerülő, a törvény céljával és szellemével ellentétes megállapodás is; pl. az adásvételbe burkolt házastársi ajándékozás. 4) A szolgáltatásnak nem kell már a szerződéskötés idején teljességgel meghatározottnak lennie, de nem lehet oly mértékben határozatlan sem, hogy a szerződésből nem állapítható meg, a fél valójában mire is kötelezte magát; pl. „ígérek neked valamit” A szolgáltatásnak legkésőbb a teljesítéskor határozottnak kell lennie. Ezt bízhatják a felek egy harmadik személy méltányos megítélésére is, de nem valamelyik fél önkényére131. 50. Az ősi jog szerződései Az ősi társadalom egyszerű életviszonyai közt előforduló mindennapi megállapodások a jogi megítélés körén kívül maradtak.

Megsértésük nem szerződésszegésként, hanem delictumként került értékelésre Aki a kölcsönbe, használatba, őrzésre kapott dolgot nem adta vissza a megállapodásnak megfelelően, azt egyszerűen tolvajnak (sikkasztónak) tekintették, és delictum-elkövetőként vonták felelősségre. A szerződési rendszer jellemzője a formatakarékosság és a formalizmus132 volt (rituálék). Teljesen hiányzik az írásbeliség. 131 A klasszikus jogban a szolgáltatásnak pénzben felbecsülhetőnek is kellet lennie; ezt a követelményt azonban Iustinianus elvetete. 132 Az ősi, primitív, egymás iránt bizalmatlan emberek közöt a lekötelezés csak akkor lehetet érvényes, ha az az előírt, hagyományos formában történt, mert ez a forma az, amelyben az ügyleti szándék kétségtelenné, az ügyletből származó joghatások vitán kívülivé válnak. „A forma az, amely kötelez, minden más csak puszta szóbeszéd” 85 Mancipatio A történetileg legelső

forma, melyben a felek akaratmegegyezése jogi (kötelező) formába juthatott a MANCIPATIO volt. Ez eredetileg adásvételi szerződés volt A civiljog ősi, formális, ünnepélyes jogügyelete, amely nem tartalmazhatott feltételt és időhatározást és amelynél képviseletnek sem volt helye Tárgya a res mancipi: itáliai telkek és szolgalmak 133, rabszolgák, igavonó és teherhordó négylábúak Később a MANCIPATIO NUMMO UNO, vagyis a készvételből tulajdonátruházó móddá lett ügylet, mely színleges vételként alkalmassá vált • a vételár meghitelezésére • ajándékozásra • hozományrendelésre, stb. is Kauzátlan134, absztrakt jellegéből következett, hogy a mancipatio-s ügyletek a tulajdont akkor is átveszik, ha a felek akarata másra (zálog, haszonkölcsön, letét) irányul. Származékos szerzésmód, ezért az átvevő a tulajdont nem szerzi meg, ha az átruházó nem volt tulajdonos A vevő ilyenkor elbirtoklásra szorul. In iure

cessio Fiktív tulajdonjogi perindítás. A szerző fél előzetes megállapodás alapján pert indít a tulajdonos ellen, azt állítván, hogy a dolog az övé. A tulajdonos megtagadja a kontravindikációt a praetor előtt (vagy hallgat), és ezzel elismeri a felperes tulajdonjogát. Praetor odaítéli a felperesnek a dolgot, s ezzel megtörténik a tulajdonátruházás. Származékos szerzésmód, ezért az átvevő a tulajdont nem szerzi meg, ha az átruházó nem volt tulajdonos. A vevő ilyenkor elbirtoklásra szorul Alkalmazási területe szélesebb, mint a mancipatio-nak; egész vagyontömeg megszerzését is lehetővé tette. Kauzátlan, absztrakt jellegéből következett, hogy a in iure cessio-s ügyletek a tulajdont akkor is átveszik, ha a felek akarata másra (zálog, haszonkölcsön, letét) irányul. Nexum A primitív embereknek egymás közötti forgalmuk lebonyolításánál főként két szerződésre volt szükségük: az adásvételre és a kölcsönre.

Mindkettő pénzfizetéssel járt, természetes tehát, hogy a forma is, melyben e szerződések létrejöttek − az akkor szokásos nyers ércpénz lemérésével kapcsolatos volt. Ezt az egész aktust nevezték a régibb források NEXUM-nak (nectere = kötni), később azonban ez a név csak a kölcsönügylet jelölésére korlátozódott. A nexum a librál-ügyletek formaságai között végbemenő kölcsönnyújtás, nyerspénz-kölcsön volt, ahol a pénzt eredetileg az öt tanú és a mérlegtartó előtt lemérlegelték. Egyúttal a köl csönző ünnepélyes nyilatkozattal kötelezte a kölcsönvevőt a visszafizetésre 133 Út, gyalogút, marhahajtás, vízvezetés. 134 Valóságos ügyleti céltól (causa) különböző. 86 A vert pénz behozatala után folyósítását csupán jelezték, színlegessé vált: a beszélő csak megütötte a mérleget egy ércdarabbal, s ezt adta át jelképesen a másiknak. A kölcsönösszeg való ságos lefizetése az ügyleten

kívül történt A nexum hatása az volt, hogy a hitelező a lejáratkor nem fizető adós ellen anélkül, hogy előbb perelnie kellett volna, azonnal manus iniectio-t vezethetett, melyet csak a lex Poetelia de nexis szüntetett meg. Fiducia Egy dolog megszerzője hitére, becsületére (fides) kötelezte magát, hogy a mancipatio útján tulajdonba kapott dolgot bizonyos feltételek mellett vissza fogja adni. Ez arra szolgált, hogy a hitelezőt vmely tartozás tekintetében tulajdonátruházással biztosítsák (zálogszerződés), ill. egy dolgot ingyenes használatra vagy őrzés céljából átadják (haszonkölcsön és letét). Stipulatio TÖRTÉNETE A hajdani eskü alatti ígéretből kialakult egy profán lekötelező ügylet, a STIPULATIO, melynek a régi szakrális ügylethez való kapcsolatát megőrizte a vallásos színezetű spondere (= ígérni) ige használata, de tisztán jogi lekötelezettséget eredményezett. Kiemelkedik az ősi szerződésfajták közül, az

egész római jogtörténet során megtalálható a formátlan szerződések mellett is, részint ezek rendszerét kiegészítve, részint velük konkurálva. Közkedveltségét jelzi, hogy a klasszikus kori jogtudomány mint egyfajta mintaszerződést vette alapul a szerződés általános tanainak kidolgozásához. 1) Eredeti, de lényegét a klasszikus kor végéig megőrző formájában a stipulatio nem más, mint a kötelezettségvállalásnak egy sajátos római módja, melynél a hitelező (stipulator) szóbeli kérdésére a jelenlévő adós (promissor) nyomban élőszóban és a kérdéssel egybehangzóan válaszol. Az adós az isteneket hívta tanúul, hogy teljesíteni fog; az esküszegő kiátkozottnak minősült. Az alakiságai a következők: I. az akaratnyilvánításnak érvényességi feltétele, hogy annak élőszóval kell végbemennie. Ezért mondjuk a stipulatiót verbál-contractus-nak; a belőle fakadó kötelmet verborum obligatio-nak Jel (pl. bólintás)

vagy írás nem helyettesítheti a szóbeli kijelentést, ezért süketek, némák a stipulatio-t nem használhatják II. az élőszóban kinyilvánított szerződési consensus-nak nem tetszés szerinti formában, hanem kérdésre adott feleletként kell létrejönnie135 ◦ sorrendben előbb a hitelező teszi fel a kérdését, mely mint ajánlat a célzott megállapodás teljes tartalmát magában foglalja 135 Az alaki szigor a forgalmi biztonságot volt hivatva szolgálni − mindenek előt óvatosságra, a szerződés tartalmának pontos megfogalmazására ösztönözte a feleket. 87 ◦ ezt követnie kell az adós feleletének: melyben az ajánlatot változtatás nélkül elfogadja, s ezzel az ügyletet perfektté teszi 136. A promissor nem mindig ismétli meg a kérdés tartalmát: egyetlen szóval is válaszolhat, de csupán azzal, ami a kérdésben szerepelt137 III. szükséges az ügylet folyamatossága, vagyis a válasznak a kérdést azon nyomban kell követnie.

Ez a követelmény kizárta a távollévők közti (pl küldönc útján történő) stipulatio-t138. A családfő természetesen igénybe vehette a hatalomalatti stipulator-ként való közreműködését, mivel ezek szükségképpen neki szereztek139 IV. a válasznak a kérdéssel nem csupán formai (nyelvi) szempontból, de tartalmilag is egybe kell vágnia. Ezért érvénytelen a stipulatio, ha a válasz a kérdést módosítja: ha nincs meg a tárgyazonosság, ha az egynemű tárgy mennyiségében van eltérés 140. 2) A posztklasszikus jogban az ügylet alaki szigora enyhült, de ennek eredményeként a stipulatio is fokozatosan deformálódott. Már a kései klasszikusok érvényesnek tekintették a stipulatio-t, ha a felelet a kérdést csak részben fedte 141 Később elesett a kérdő-felelő szavak azonosságának követelménye is Leo császár 472 évi constitucio-ja a kérdés-felelet forma követelményét általános érvénnyel véglegesen elvetette, hacsak a felek

bármiképp kifejezésre juttatták egyező akaratukat Tanúk jelenléte nem szerepelt a stipulatio alakiságai között, ez tehát nem volt érvényességi feltétel, a bizonyítás céljából a felek alkalmazhattak tanukat, de szokásosabb volt a végbement stipulatio-ról okiratot, CAUTIO-t készíteni • amennyiben a felek ilyet kiállítottak, vélelem (PREASUMPTIO IURIS) szólt amellett, hogy a benne foglaltak az előírt formaságok között élőszóban is elhangzottak. Ezt a vélelmet azonban az adós ellenbizonyítással megdönthette • a posztklasszikus jogban szigorodtak a cautio-val szembeni ellenbizonyítás lehetőségei is, így ha az együttesen jelenlévő felek a stipulatio-ról okiratot vettek fel, ezzel szemben nem lehetett bizonyítani a kérdező-felelő forma mellőzését, e követelmény megtartása mellett tehát most már megdönthetetlen vélelem ( PRAESUMPTIO IURIS ET DE IURE) szólt • Iustinianus, kimondta, hogy nem csupán a kérdő-felelő

forma elmaradását nem lehet felhozni az okirat ellenében; de az együttes jelenlét hiányát is csak akkor, ha a fél iga zolni tudja, hogy az okirat keltének egész napján távol volt a kiállítás helyéről 142. Szemben más szerződésekkel, melyek tipizált tárgyúak (típus-szerződések), a stipulatio-val bármely szolgáltatás érvényesen felvállalható. Ez azt jelenti, hogy a római jog a stipulatio-val, feltéve hogy annak alakiságait a felek megtartották, eljutott a szerződési típusszabadság modernjogi elvének megvalósításához. 136 A nyilatkozati sorrend megfordítása esetén az ügylet érvénytelen. 137 A formaszerű kérdés-felelet aktusa élesen elhatárolja időben is a megelőző alkudozásoknak és a szerződés végle gesülésének a fázisait. 138 Csökkenti a félreértés veszélyét. 139 Harmadik javára vagy terhére kötöt stipulatio is érvénytelen. Hatalomalatiak és rabszolgák azonban a családfő javára közvetlenül szereznek

követelést harmadik személyekkel szemben. 140 Egybehangzás követelménye nyilvánvalóvá teszi a consensus létrejötét. 141 Ötre érvényes, ha a kérdésben tíz, a feleletben öt foglaltatik. 142 A folyamat eredményeként a stipulatio gyakorlatilag írásbeli kötelezvénnyé, adóslevéllé (saját váltóvá) alakult át. Ezeknek a szerződéseknek azonban semmi köze sincs a római jog stipulatio-jához. 88 TÁRGYA – KERESETE A stipulatio tárgya lehet I. CERTUM, ha az adós felvállalt kötelezettsége abban áll, hogy ◦ meghatározott pénzösszeg (CERTA PECUNIA) ◦ helyettesíthető dolgok meghatározott mennyisége (CERTA QUANTITAS) ◦ vmely egyedileg megjelölt dolog (CERTA RES) civiljogi tulajdonjogát ruházza át a hitelezőre. A hitelező keresete ennek megfelelően a kötelem tárgyától függően vmely CONDICTIO II. minden más esetben a szolgáltatás INCERTUM, így ha ◦ az adós kötelezettsége egy dolog birtokának adott célra

történő átengedésére ◦ idegen dologbeli jog alapítására ◦ vmilyen fizikai vagy szellemi tevékenységre (facere) ◦ meghatározott magatartástól való tartózkodásra (non facere) irányul. A hitelező keresete ilyenkor az ACTIO INCERTI EX STIPULATU. Nemteljesítés esetén A) certum szolgáltatásnál, mivel a marasztalás terjedelme szorosan meg van határozva a bíró csupán az ígért pénzösszegre, illetőleg az egyéb dolog pénzbeli egyenértékére marasztalhat B) incertum szolgáltatásnál a pénzbeli egyenérték közelebbi meghatározása a bíró feladata, kártérítés azonban itt sem jön figyelembe. A szolgáltatás utólagos lehetetlenülése esetén, mely természetesen csupán a certa res és az incertum tárgyú stipulatio-nál jöhet szóba, az adós vétkességére tekintet nélkül akkor felel, ha tevőleges magatartásával ő maga hiúsította meg a teljesítést, amikor is a kötelem „megöröklődik” vagyis az adós

szolgáltatási kötelezettsége a lehetetlenülés ellenére fennmarad. A promissor tárgyi alapú felelőssége módosul, ha a felek a stipulatio-ba egy külön záradékot (CLAUSULA DOLI) iktatnak, melyben az adós kijelenti, hogy • a szerződéskötéskor nem forog fenn nála csalárdság • ígéri, hogy ettől a jövőben, a teljesítéskor is tartózkodni fog. Az adós felelősségét ilyenkor a bonae fidei szerződések mércéje szerint ítélték meg. CAUSA A stipulatio-val való kötelezettségvállalás természetesen mindig meghatározott célból (pl. kölcsön, ajándék, hozomány stb.) történik Ezt az ügyleti célt, a CAUSA-t, ha akarják, a felek 89 belefoglalhatják az ügyletbe, de mellőzhetik is: előbbi esetben a stipulatio kauzális ügylet, az utóbbiban absztrakt (kauzátlan; vagyis causa-t elhallgató) ügylet. Az absztrakt stipulatio-nak is van tehát causa-ja a valóságban, s ha ez meghiúsult vagy be sem következett, az adós exceptio

doli-t hozhat fel a stipulatio alapján indított kereset ellen. A kifogási lehetőség leggyakoribb esete az, amikor az adós a felveendő kölcsönösszeg visszafizetésére stipulatio-ban előre kötelezte magát, melyet azonban a valóságban nem kapott meg. Az adós ilyenkor exceptio-val védekezhetett, mellyel szemben a pénz leolvasásának bizonyítása a stipulator-t terhelte. A iustinianusi jogban a promissor egy querela non numeratae pecuniae nevű keresettel magát a stipulatio-t is megtámadhatta, erre azonban Iustinianus − akárcsak az exceptio-ra − előbb 5, majd 2 évi határidőt szabott. ALKALMAZÁSA A stipulatio a római jog általános kötelemalapító ügylete, mely előnyös tulajdonságai folytán alkalmas volt A) önálló szerződéses kötelmek megalapítására. Elsődleges rendeltetése, hogy (1) kitöltse a tipizált formátlan szerződési rendszer hézagait. A felek ui stipulatio útján olyan tartalmú megállapodásokat is jogérvényesen

megköthetnek, melyek formátlan szerződésként nem állnának meg (pl. a vegyes típusú ill atipikus szerződések, formátlan ajándék- ill hozományígéret, stb.) A stipulationak azonban nem csupán hézagkitöltő szerepe van a formátlan szerződéstípusok mellett, hanem (2) konkurál is azokkal. A feleknek szabadságukban áll a formátlanul is érvényes megállapodást a stipulatio alakiságai szerint megkötni A létrejött kötelem ilyenkor természetesen stricti iuris jellegű lesz A kétoldalú szerződéseknél pedig két kölcsönös stipulatiora van szükség143. B) formátlan szerződésekhez kapcsolódó külön kötelezettségek felvállalására. A római jogban általában csak a nagyobb garanciát nyújtó stipulatioval vállalhatók fel a formátlan szerződések mellett is olyan mellék-megállapodások, melyek • az adós szempontjából többletterhet jelentenek, pl. ◦ kamatkikötés kölcsönnél ◦ jog- és kellékszavatosság kikötése

adásvételnél (egy ideig) ◦ kötbérkikötés ◦ kölcsönös kötelezettségvállalások az örökös és a részhagyományos között, stb. • másvalaki kötelezettségéért való felelősségvállalásban állnak (kezesség) • egy már fennálló kötelemről való utólagos rendelkezést tartalmaznak (delegatio, novatio). 143 A stipulatio-s formába öntöt adásvételi, vagy bérleti megállapodásból nem egyetlen kétoldalú bonae fdei, hanem két egyoldalú stricti iuris kötelem keletkezik. 90 51. Szerződési típuskényszer – szerződési formakényszer A római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere, a szerződési típuskényszer jellemezte; csak meghatározott tényállásokat ismertek el a szerződések alapjául. A contractus-ok korlátozott száma és zárt köre szükségesség tette, hogy kötelmi jogi erővel ruházzák fel a puszta megállapodások (pactum) egy részét. A CIVILIS CAUSA emelte a pactum-ot a contractus-okkal egy sorba

és ruházta fel jogi kötőerővel. Ez kezdetben és leggyakrabban forma volt: szavak elmondása, meghatározott írásbeli formulák, érc és mérleg használata Azaz az alkalmazott forma képezte a szerződés lényegét A préklasszikus kortól elég volt a formátlan megegyezés és a dologátadás; átadással érvényesen létrejött a (reál)szerződés. Később a hangsúly a felek megegyezésére helyeződött, erősödött az akarati elem. A puszta megegyezésnek kötelemkeletkeztető ereje volt, ahol a fides-nek, azaz a szavaknak és megállapodásoknak állandósága és valódisága fontos szerep jutott (konszenzuálszerződés). Az akarati elem erősödésével a formátlanság, az alakszerűtlenség is mind nagyobb területen kezdett érvényesülni, s szerződésként ismerték el magát a formátlan megegyezést is. Ennek a római jogban négy esete van: • adásvétel • bérlet • társaság • megbízás. Kijegecesedése a puszta ráutaló magatartás

elfogadása volt. A római zárt szerződési rendszer folytán a civilis causa-val nem rendelkező megállapodások a pactum-ok. Peresíthetetlenek voltak, nem keletkeztettek obligatio-t Ergo exceptio-t adott a praetor, actio-t nem. Mivel a contractus-ok köre zárt volt így a formátlan megállapodásokat kellett a forgalmi élet szükségleteihez igazítani, és a praetor jogfejlesztő tevékenysége peresíthetővé tette • PACTA PRAETORIA, mely főleg perbeli kifogások megadásában jelentkezett, de a praetor már keresetet is adott rá, méltányosságból (receptum, tartozáselismerés) • PACTA LEGITIMA, mely peresíthetővé tette a választott bírói egyezményt, a formátlan hozományígéretet, a formátlan ajándékígéretet • PACTA ADIECTA, mely a főszerződésekhez járuló megállapodásokat tette peresíthetővé (kölcsönszerződés mellett a kamat kikötése). 91 52. A szerződési típuskényszer oldásának eszközei Típuskényszer oldásának

rendszere A római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere, a szerződési típuskényszer jellemezte; csak meghatározott tényállásokat ismertek el a szerződések alapjául. A contractus-ok korlátozott száma és zárt köre szükségesség tette, hogy kötelmi jogi erővel ruházzák fel a puszta megállapodások (pactum) egy részét. Emellett a szerződési rendszer kereteit további eszközökkel is sikeresen tágították: I. stipulatio, ahol is nem kellett utalni a jogügylet céljára (causa) II. kötbér, amely lehetővé tette a nem peresíthető igények érvényesítését144 III. in factum actio-val a praetor keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint ez nem volt lehetőség, mely a condictio-val vagylagosan indítható a teljesítő választása szerint IV. névtelen szerződés, mely a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére szolgált V. in personam hatályú interdictum145 Példa rá a jelzálog, ahol puszta megegyezéssel jön létre

a zálogjog. Az adós formátlan megállapodással leköti vmilyen dolgát: nincs sem tulajdonba adás, sem birtokba adás. Nemteljesítés esetén a bérbeadó jogosult volt megakadályozni a dolgok elvitelét, ill. birtokba vehette azokat; ez volt az IN PERSONAM hatályú INTERDICTUM SALVIANUM. Névtelen szerződések KLASSZIKUS JOG A reálszerződések körébe vont kategória a posztklasszikus korban alakult ki, szembeállítva a tulajdonképpeni reálszerződésekkel. REÁLSZERZŐDÉSEK Kölcsön Haszon- Letét Kézizálog- Névtelen szerződés reálszerződések kölcsön 144 A peren kívül kikötöt kötbér funkciói: • megállapodás betartásának biztosítása. Ilyenkor a teljesítés elmaradása esetén a fzetendő kötbér nem egy szerűen büntetés volt, hanem egyfajta kártérítés, hiszen az alapul szolgáló megállapodás teljesítését egyébként nem lehetet kikényszeríteni • peresíthető szerződés nemteljesítése esetén az alapkötelem mellet

kötbért is kellet fzetni (cumulatio). Ilyenkor tisztán büntetés jellege van • átalánykártérítés, amikor nehéz vagy lehetetlen a kár meghatározása/bizonyítása. 145 Peren kívüli jogsegély típusa: egyik fél kérelmére kibocsátot feltételes praetori utasítás. 92 • „névtelenség” azaz nem tartoznak az önálló elnevezéssel rendelkező (nevesített) szerződéstípusok zárt körébe • „reál jelleg” azaz a szerződés, a kötelem létrejöttéhez a megegyezésen felül szükséges vmilyen res (dolog, tág értelemben: dologátadás; de itt bármilyen egyéb szolgáltatás is lehet, pl.: munkavégzés) is Az alaphelyzet146 a következő: ketten megegyeznek bizonyos kölcsönös teljesítésben, és e megegyezés folytán az egyik fél teljesít, a másik nem. Ilyenkor a teljesítő félnek LEGIS ACTIO PER CONDICTIONEM-et adtak saját teljesítménye ill. a másik félnél beállott gazdagodás visszakövetelésére; a nem teljesítő

félnél a condictio azonban nem volt alkalmas a teljesítésre szorí tásárapraetor in factum actio-val lehetőséget biztosított a teljesítés kikényszerítésére (vagy a teljesítő fél választása szerint saját szolgáltatását/perbeli ellenértékét is visszakövetelhette). A leggyakrabban előforduló változatok mégis már a klasszikus jogban saját önálló nevet kaptak: I. a bizományi szerződés (CONTRACTUS AESTIMATORIUS): egy dolog eladás végett való átadása azzal, hogy az átvevő vagy a dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fi zesse meg. II. a csereszerződés (CONTRACTUS PERMUTATIONIS): dolgok tulajdonjogának kölcsönös átruházása. Itt mindkét fél szolgáltatása dare 147 Maga a szerződés az egyik fél részéről történt dologátadással jön létre. Az ügyletre az adásvétel szabályai vonatkoznak, azzal a különbséggel, hogy a veszélyviselés és a félentúli sérelem szabálya a cserére nem alkalmazható, vmint ha

nem a sajátját adja, hanem idegen dolgot, a másiknak nem kell bevárnia az elperlést III. a perenkívüli egyezség (TRANSACTIO): vitássá vált kölcsönös követelések szaldójának kölcsönös engedéssel történő megállapítása IV. az eladási bizomány (PRECARIUM): egy dolog ingyenes használatra való átengedése A dolog bármikor visszakérhető; a szívességi használó birtokvédelem szempontjából civilis prossessor és csak a dolus-ért felel. IUSTINIANUSI JOG Azokat a formátlan megállapodásokat, melyek szinallagmatikus, de atipikus szolgáltatásokra irányulnak148, vagyis nem minősíthetők konszenzuál-szerződéseknek, Iustinianus általános érvénnyel ismerte el peresíthetőnek azonban csupán reál-kontraktusként, tehát arra az esetre, ha a megállapodásnak az egyik fél már önként eleget tett. A szóba jövő szolgáltatások annyira sokfélék, hogy tulajdonképpen a kötelmek lehetséges tárgyainak teljes körét (dare, facere) és ezek

tetszés szerinti kombinációit felölelik, amiért is a következő séma szerint csoportosíthatók: • do ut des – „adok, hogy adj” 146 A névtelen szerződések kategóriája egy civiljogi és egy praetori jogeszköz összefonódásából keletkezet. 147 Tulajdonátruházás. 148 Más szóval: kölcsönös szolgáltatásra irányuló formátlan megállapodás, amelyben a viszonos szolgáltatás nem pénzbeli (atipikus), vagy ha pénzben is áll, az ellenszolgáltatás gazdaságilag nem eléggé jelentős ahhoz, hogy ön álló contractus-ként nyerjen elismerést. 93 • do ut facias – „adok,hogy tégy” • facio ut des – „teszek, hogy adj” • facio ut facias – „teszek, hogy tégy”. Az ellenszolgáltatás követelésére egységesen az ACTIO PRAESCRIPTIS VERBIS szolgál. 53. A császárkor szerződésrendszere általában 1) reálszerződések (CONTRACTUS REALES): a dolog, a re átadásával jönnek létre. Ilyenek: • kölcsön –

stricti iuris obligatio-t eredményez • haszonkölcsön • letét • kézizálogszerződés • névtelen reálszerződés. Bonea fidei obligatio-t eredményez 2) verbálszerződések (CONTRACTUS VERBALES): az előírt formaságoknak megfelelően elmondott szavak által létesített szerződések. Az alakszerűen elmondott formulák adták a szerződés kötelező erejét • stipulatio149 – stricti iuris obligatio-t eredményez • (dotis dictio150 • iurata promissio operarum151 • votum152). Mindkét esetben szerződésről van szó, mert bár a hitelező részéről sem kérdés, sem elfogadási nyilatkozat nem hangzik el, a hitelező (férj, patronus) hallgatólagos beleegyezése mégis fennforog, hiszen a javára tett adósi (nő, libertus) ígéretnek az ő jelenlétében kell elhangoznia. 3) litterálszerződések (CONTRACTUS LITTERALES): egyoldalú pénzkötelem megalapítható oly módon, hogy kölcsönös megállapodásuk alapján a felek a

létrehozandó követelést • előbb fiktív bevételként, • majd ezt követően nyomban fiktív kiadásként • egymás házi könyveibe párhuzamosan bevezetikpénztárkönyvekbe történő kölcsönös bejegyzés. Az ekként létrejött kötelem a könyvtartozás, mely esetben az írás érvényességi kellék. 4) konszenzuál-szerződések (CONTRACTUS CONSENSUALES): magával a puszta formátlan megegyezéssel jönnek létre. Ilyenek: 149 Leginkább ez tartozik ide, és ennek különböző válfajai (sponsio, stb); a többi csupán „zárójeles” felsorolás. 150 A nő, a nő felmenője vagy adósa részéről tet hozományígéret a férjnek. II Teodosius alat jelentőségét vesztete 151 A felszabadítot rabszolga esküvel megerősítet ígérete patronusa felé a teljesítendő fzikai munkára nézve. Az eskü alati ígéretet az előzetesen kialkudot szolgáltatásokra még a felszabadítás előt veték ki a rabszolgától, ami önmagában is kötelező volt, de

a libertus a felszabadítás után tartozot az esküt és az ígéretet nyomban megismételni, s ezt a felszabadítás feltételének tekinteték. 152 Isteneknek tet felajánlás. 94 • adásvétel • bérlet • társaság • megbízás. 54. A mutuum és a commodatum egybevetése A kölcsön FOGALMA A kölcsön (MUTUUM) meghatározott mennyiségű elhasználható dolognak tulajdonba adása azzal, hogy a kölcsönvevő ugyanolyan mennyiségű és minőségű dolgot legyen köteles visszaadni. Tárgya csak helyettesíthető dolog lehet. Elhasználható dolog, melynek tulajdonba adásával jön létre a kölcsönkötelem. A kölcsönnyújtásban való előzetes megállapodásból nem származik perelhető kötelezettség az ígért kölcsön folyósítására (kivéve ha a kölcsönígéret stipulatio-s formában történt). Néha elhasználhatatlan dolog tulajdonba adásával létesül a mutuum: a klasszikus korban kölcsönnyújtásnak minősítik azt az esetet, amidőn

valaki egy egyedi dolgot (ezüsttálat vagy tömböt) ad át azzal, hogy az átvevő adja el, és a vételárat tartsa meg kölcsönképpen. • az ügylet eleinte csupán az adásvétel megtörténtével fordult át kölcsönbe, ezt megelőzően a veszélyt az átadó viseli • Diocletianus szerint viszont már a dolog átadásával kölcsönnek minősül az ügylet, ha az állatokat vagy más árut pénzben felbecsülve adják át. KÖLCSÖNKÖTELEM A kölcsönkötelem egyoldalú, ingyenes, stricti iuris kötelem, mely csak a kölcsönvevő terhére hoz létre kötelezettséget. Ez a tulajdonba kapott dolgot (a tőkét) nem tartozik visszaadni, hanem helyette ugyanolyat és ugyanannyit. Kötelezettsége tehát generikus A stricti iuris jellegből következik, hogy • kamatfizetési kötelezettség nem származik, a kölcsönkötelem tehát ingyenes • az adós késedelem esetén sem tartozik kártérítést (késedelmi kamatot) fizetni153 • mivel a kölcsön tárgyán

az adós tulajdonjogot szerez és a visszatérítési kötelezettsége generikus (vis maior-ra sem hivatkozhat), a szolgáltatás lehetetlenüléséért való felelősség kérdése kölcsönnél fel sem merülhet • kölcsönadó szolgáltatása dare, vagyis tulajdonba adás. 153 Az esetleges kamatkikötés csak stipulatio usurarum útján történhetik, amikor is a kamatartozás a jogilag független stipulatio-n alapul. 95 KERESETEK A kölcsönadó keresete pénzkölcsön esetében CONDICTIO CERTAE CREDITAE PECUNIAE, olyankor pedig, amidőn a kölcsön tárgya egyéb elhasználható dolog (pl. gabona, bor, olaj), CONDICTIO TRITICARIA. A kölcsönadás tényét a hitelezőnek kellett bizonyítania. Ezt megkönnyítendő szokásos volt az adóstól elismervényt, adóslevelet kérni. Ha ezt kiállította, mielőtt részére a kölcsönt ténylegesen folyósították volna, előfordulhatott, hogy az adóslevél alapján annak birtokosa pert indí tott a kiállító ellen az

okiratban foglaltak teljesítésére Ennek megakadályozására a klasszikus jogban a kiállító az adóslevél készítésétől számított 5 (Iustinianusnál 2) éven belül exceptio-val védekezhetett, ill. querela-t indíthatott az adóslevél érvénytelenítésére Iustinianus hasonlóan rendelkezett a hitelező nyugtáját illetően is, amennyiben azt az adósnak kiszolgáltatta, mielőtt a kölcsönt visszakapta volna. KAMATOZÓ KÖLCSÖN A rendszerint ingyenes ún. fogyasztási kölcsön 154 mellett Rómában már korán ismeretes a kamatra való üzletszerű pénzkölcsönzés (FOENUS) is Az ezzel foglalkozó tőkepénzesek a nagyobb haszon érdekében igyekeztek áthágni a törvény megállapította kamatmaximumot (6 %), a kölcsön uzsorás jellegét természetesen más ügyletekkel leplezve. Ezeknél a kölcsönöknél elterjedt gyakorlat volt a szerződés stipulatio-ba foglalása és erről cautio kiállítása, hogy ily módon a kamatokat is bele lehessen venni az

ügyletbe. TENGERI KÖLCSÖN A foenus sajátos alakzata a görög tengeri fuvarozási praxisból átvett tengeri kölcsön ( PECUNIA TRAIECTICIA), mely funkcióját tekintve rejtett biztosítási szerződés. A kölcsönadó azzal a külön megegyezéssel nyújt egy hajószállítmányra kölcsönt, hogy nem követelheti a kölcsön visszafizetését, ha a szállítmány egészben vagy részben vis maior folytán megsemmisül. Itt a hajóút kockázatát a hitelező viseli. Ellentételként erre a kölcsönre nem vonatkoznak a ka matkorlátozások, hanem a kamat nagysága szabad egyezkedés tárgya és az formátlan pactum-mal is kiköthető Iustinianus a kiköthető kamat felső határát itt 12 %-ban állapította meg A haszonkölcsön FOGALMA A haszonkölcsön (COMMODATUM) vmely elhasználhatatlan dolognak ingyenes használatba adása specifikus visszaadási kötelezettséggel a lejáratkor. Lényegéhez tartozik: 154 Ahol ipso iure nincs kamat, sőt stipulatio-s kikötés

hiányában késedelmi kamat sincs. 96 • az átengedés ingyenessége (a pénzért való átengedés dologbérlet, az egyéb ellenszolgáltatásért történő pedig névtelen reálszerződés) • tárgya csak elhasználhatatlan (ingó vagy ingatlan) dolog lehet; ui. csupán ily módon egyeztethető össze a használat joga a specifikus visszaadási kötelezettséggel (kivételes eset az ún. COMMODATUM AD POMPAM ET OSTENTATIONEM: elhasználható dolognak a rendeltetésszerűtől eltérő használatra való átengedése; pl pénzérméké a pénzváltó kirakatába történő elhelyezésre) • ugyanazt a dolgot kell visszaadni: ebből következik, hogy ha a dolog a haszonkölcsönbe vevőnek fel nem róható okból megsemmisült, a szerződés utólagos lehetetlenülés okából megszűnik. COMMODATUM MINT SZERZŐDÉS A haszonkölcsön szerződés reálszerződés, vagyis létrejöttéhez a felek formátlan megállapodásán felül szükséges az ígért dolog önkéntes

átadása is. A puszta megállapodás alapján tehát a használatba adás még nem követelhető. A haszonkölcsön szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik: • a haszonkölcsönbe vevő szükségképpen • a haszonkölcsönbe adó viszont csupán adott esetekben lesz kötelezve. A haszonkölcsönbe adó igényeinek érvényesítésére az ACTIO COMMODATI DIRECTA; a haszonkölcsönbe vevő esetleges ellenköveteléseire pedig az ACTIO COMMODATI CONTRARIA szolgál. VEVŐ JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI A commodatum a haszonkölcsönbe vevő érdekében jön létre, akinek a kötelezettségei ezért az érdekelt adósi mérce szerint vannak megszabva: I. a kapott dolognak csupán birtokközvetítő bírlalatja, birtokvédelemben tehát csak a haszonkölcsönbe adón keresztül részesül, aki viszont harmadik személyekkel szemben a védelemre kötelezve is van. A haszonkölcsönbe vevő ezért tartozik a birtokháborításról ill. kivetésről a

haszonkölcsönbe adót értesíteni II. köteles a dolgot a bona fides követelményeinek megfelelően, rendeltetésszerűen és szerződésszerűen, vagyis az esetleges külön kikötéseknek megfelelően használni; pl. a hátaslovat szekér, eke elé nem foghatja, az ünneplő ruhát munkához fel nem veheti. A haszonkölcsön jellegének megfelelően jogosult a dolog gyümölcseinek szedésére is. A rendeltetés- ill szerződésellenes használat furtum usus III. tartozik a dolog állagának fenntartásáról a jó gazda módján gondoskodni; pl földet trágyázni, állatot etetni, gondozni, rabszolgát élelmezni. Az állagfenntartás költségeit viseli, nem felel viszont a természetes elhasználódás folytán előállott állagromlásért; pl. kopásért 97 IV. lejárat után köteles a dolgot az átvételkori állapotban visszaszolgáltatni A lejárat napját többnyire a felek állapítják meg, ellenkező esetben ez a commodatum jellegéből következik; pl.

mezőgazdasági ingatlant a gazdasági év végén, a kapott boroshordókat a következő szüretre kell visszaadni. Ha a lejárat napja ily módon nem állapítható meg, a haszonkölcsön felmondható V. mint érdekelt őrző adós, custodia-felelős: nem csupán omnis culpaért felel, de alsó balesetért, rendeltetés- vagy szerződésellenes használat esetén pedig vis maiorért is. ADÓ JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI A haszonkölcsönbe adó ingyenadós, kötelezettségei ezért enyhébbek: I. bár nem köteles az ígért dolgot adni, de ha használatra önként átengedte, tartozik azt a lejáratig a haszonkölcsönbe vevőnél hagyni II. nem köteles ugyan a használatba adott dolgot használatba alkalmas állapotba hozni, de ha (A) szándékosan (dolus) adott hibás dolgot, vagy (B) a dolog általa ismert hibáját súlyos gondatlanságból (culpa lata) nem közölte, a haszonkölcsönbe vevő ebből eredő teljes kárát tartozik megtéríteni; pl. ha ártó szándékkal

adott hibás mérleget, rossz hordót, ragályos betegségben szenvedő állatot, ill. ezek általa ismert hibáiról a másikat nem tájékoztatta III. tartozik megtéríteni azokat az állag fenntartása érdekében szükséges rendkívüli költekezéseket, melyeket a haszonkölcsönbe vevő kötelességein túlmenően eszközölt; pl a hibásan kapott dolgot kijavíttatta, a vihartól megrongált házat tataroztatta 155. Összefoglalva Mutuum Commodatum Helyettesíthető dolog Bármilyen dolog; kivéve elhasználhatóak Átadás itt tulajdonátruházás Átadás itt bírlalat Visszaadási kötelezettség generikus Visszaadási kötelezettség specifikus 155 Ellenigényei érvényesítése véget a haszonkölcsönbe vevőnek retentio-joga van. 98 55. A depositum Fogalma A letét (DEPOSITUM) ingó dolog ingyenes őrizetbe adása és fogadása azzal, hogy a dolgot a letevő kívánságára a letéteményes tartozik nyomban visszaadni. A letét lényegéhez tartozik, hogy

• tárgya csak ingó dolog lehet; ingatlan őrizetének ingyenes elvállalása mandatum (itt ui. nem befogadásról, hanem tevékenység kifejtéséről van szó) • a visszaadási kötelezettség specifikus még helyettesíthető dolgoknál is, ha azok elkülönítve vagy lezárva kerültek átadásra (kivétel a rendhagyó letét) • az őrzés ingyenes (ellenszolgáltatás kikötése esetén munkaszerződésről vagy névtelen reálszerződésről van szó) • a letét tetszés szerinti időben visszavonható. A letéti szerződés reál-szerződés, vagyis a dolog befogadására vonatkozó előzetes ígéret nem kötelez, hanem csupán a dolog tényleges befogadása alapítja meg a letéteményes őrzési kötelezettségét, aki viszont magát utóbb meggondolva nem adhatja vissza a dolgot a kikötött idő előtt. Depositum mint szerződés A letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik, melyből • a letéteményes

szükségképpen • a letevő pedig esetlegesen csupán egyes esetekben lesz kötelezve. A letevő követeléseinek érvényesítésére az infamáló ACTIO DEPOSITI DIRECTA; a letéteményes ellenköveteléseire pedig az ACTIO DEPOSITI CONTRARIA szolgál. LETÉTEMÉNYES KÖTELEZETTSÉGEI A letéteményes kötelezettségeit az a kettős szempont határozza meg, hogy • egyfelől a kötelem fő célját ő valósítja meg • másfelől, hogy tevékenységéért nem kap ellenszolgáltatást, tehát ingyenadós. Ennek megfelelően kötelessége: A) a rábízott dolgot épségben megőrizni, azt külön engedély nélkül nem használhatja (a használat: furtum usus), és mint akinek bírlalatában van, nem részesül birtokvédelemben sem B) a dolgot minden növekményével együtt a letevő kívánságára ennek, illetőleg ha a dolog tulajdonosa a letevő, az általa megjelölt személynek kiadni 99 C) felelőssége: ◦ a klasszikus jogban a letéteményes csak

dolusért ◦ a justinianusiban culpa lataért is felel. A justinianusi jogban különös körülmények között felelős culpa levisért is, így ha ◦ a letét az ő érdekét is szolgálta ◦ ha a letevő neki a dolog használatát megengedte ◦ ha a letét átvételére ő maga ajánlkozott. LETEVŐ KÖTELEZETTSÉGEI Mivel a letét az ő érdekében jön létre, a letevő kötelezettségei és felelőssége szigorúbbak: A) köteles a letéteményesnek dologra fordított összes kiadását, tehát nem csupán a rendkívülit, hanem a rendeset is, megtéríteni; pl. a rabszolga élelmezésére fordítottat B) felel minden kárért, melyet a letétes a letevő hibájából (culpa levis folytán is) elszenvedett, így ha nem figyelmeztette a dolog veszélyes voltára; pl. hogy a rabszolga tolvaj természetű. Depositum nemei 1) vitás dolog letét (SEQUESTRUM): többen tesznek le egy dolgot a sequesternél 156 azzal a megállapodással, hogy ő majd valamelyiküknek

tartozik kiadni (akit bizonyos körülmények fognak majdan igazolni). Leggyakoribb esete a peres dolog letétele a per tartamára, mely a pernyertesnek adandó ki. A sequester mint civilis possessor, a letevőkkel szemben is birtokvédelemben részesül • a sequester ellen az ACTIO DEPOSITI SEQUESTRARIA DIRECTA • a letevők ellen pedig ACTIO DEPOSITI SEQUESTRARIA CONTRARIA indítható. 2) szükség- vagy kényszerletét (DEPOSITUM MISERABILE) az a letéti alakzat, amidőn a letevő fenyegető erőhatalom (pl.tűzvész, árvíz, tömegzavargás) elől kimentett tárgyait bízza valaki őrizetére. Itt a letevőnek nincs lehetősége az alkalmas személy megválasztására, hanem arra bízza dolgát, akivel a véletlen összehozta. Ennek az esetnek az a különlegessége, hogy a letéteményes felróható magatartása esetén a marasztalás duplumra történik157. 3) rendhagyó letét (DEPOSITUM IRREGULARE): elfogyasztható dolgok letétele azzal a megállapodással, hogy a

letéteményes az átvett dolgokat nem in specie tartozik visszaadni, hanem azokból csupán ugyanannyit (generikusan), a letevő kívánsága szerinti időben. A letéteményes tehát itt generikus adós, a tulajdonjog reá a letétbe helyezéssel átszáll, s ettől fogva ő viseli a dolog pusztulásának veszélyét. 156 Harmadik félnél. 157 Iustinianusnál csak akkor, ha a nála lévő dolgot letagadja. 100 Sajátosság az is, hogy ez a letét mindkét fél érdekét szolgálja: a letéteményes a nála elhelyezett dolgokkal szabadon rendelkezik (a pénzt kikölcsönözheti, a gabonát másnak eladhatja), de köteles a letevőnek kamatot fizetni. (a tetszés szerinti visszavonatás miatt azonban ez a rendes kölcsönkamatnál alacsonyabb) A mutuumtól eltérően a rendhagyó letétnél bonae fidei kötelem keletkezik, ezért a kamatkikötés formátlan pactummal is lehetséges, késedelem esetén pedig kártérítés (rendes késedelmi kamat) jár. Az ügyletnek a letéti

jelleget legfőképpen a szabad visszavonás lehetősége adja. 4) bírói letét (DEPOSITUM SOLUTIONIS CAUSA) fogalma nem alakult ki; de tényállásként ismert volt, mint a kötelem alóli vegyes jellegű liberatio egyik módja. Erre akkor kerül sor, ha az adós a hitelező személyével kapcsolatos okból nem tud szerződés szerint teljesíteni. Ekkor a hitelező a szolgáltatást még nem kapta meg, az adós azonban szabadul, ha vmely hatóságnál, templomnál, bírónál, pénzváltónál letétbe helyezte a megfizetendő pénzösszeget. 56. A zálogszerződés Fogalma Az a formátlan megállapodás, melynek alapján az elzálogosító egy dolog birtokát ruházza át a hitelezőre avégből, hogy az egy követelés biztosítására zálogtárgyként (PIGNUS) szolgáljon, ha pedig a követelés megszűnik, köteles legyen azt visszaadni. A kézizálogszerződés reál-contractus, létrejöttéhez szükséges a zálogtárgy tényleges átadása158. A szerződés legfőbb

joghatása, hogy egy in rem actio-val védett dologi jogot alapít meg az átvevő hitelező javára. A létrejött dologi jogviszony jogosulti pozíciójában a záloghitelező áll egyedül ↔ vele szemben mindenki más, az elzálogosító tulajdonost is beleértve, kötelezetti helyzetben van. A zálogjog nem önálló, hanem járulékos jog, amennyiben sorsa a biztosítandó alapkövetelés sorsától függ: nélküle létre sem jöhet, megszűntével pedig ez is elenyészik. A zálogjogot keletkeztető szerződések159: I. MANCIPATIO fiducia cumcreditore esetén II. CONTRACTUS PIGNERATICIUS pignus esetén való reálszerződés III. PACTUM HYPOTHECAE alakszerűtlen, de peresíthető jelzálogszerződés 158 Ellenben a jelzálog (hypotheca) puszta megegyezéssel jöt létre: az adós formátlan megállapodással leköti zálogul vmilyen dolgát, nem kell hozzá tulajdonba/birtokba adás. A „pignus az, ami átkerül a hitelezőhöz, hypotheca az, amikor még birtok sem kerül

a hitelezőhöz”. 159 Lsd még 42. tétel 101 Kézizálog kötelem A kézizálog-szerződésből a dologi jog mellett egy relatív kötelmi jogviszony is létesül az elzálogosító és a záloghitelező között. Ez a jogviszony egy bonae fidei jellegű egyenlőtlenül kétoldalú kötelem, melynek • főkötelezettje a záloghitelező • esetleges kötelezettje a zálogadós. Követelései érvényesítésére az • elzálogosítónak ACTIO PIGNERATICIA INPERSONAM DIRECTA • a záloghitelezőnek ACTIO PIGNERATICIA INPERSONAM CONTRARIA áll rendelkezésére. Jogok és kötelezettségek 1) A záloghitelező, mint főkötelezett tartozik: • a zálogtárgyat megőrizni, vele a teljes gondossággal bánni; azt ellenkező kikötés híján nem használhatja (ez furtum usus lenne); de ha a zálogtárgy gyümölcsöző dolog, a gyümölcsöztetés egyenesen kötelezettsége. A gyümölcsöket a kamatokra, s ha telik belőlük, a tőke törlesztésére kell fordítania

• amennyiben az őt megillető ius distrahendit gyakorolta, a vételárfelesleget; ha pedig követelése megszűnt, az egész zálogtárgyat teljes épségben vissza kell adnia • zálogtárgyért custodia-felelősséggel tartozik. 2) A zálogba-adó köteles a záloghitelező dologra eszközölt szükséges kiadásait, vmint a dologban általa vétkesen (omnis culpa) okozott károkat megtéríteni. 57. Zálogjog és zálogszerződés Zálogjog160 A zálogjog az az idegen dologbeli jog, amely vmely ingó vagy ingatlan dolgot egy követelés biztosítékául ad át vagy köt le a hitelezőnek oly módon, hogy a dolog tulajdonosa és bár ki más tűrni köteles, hogy a záloghitelező nemteljesítés esetén a dolgot (zálogtárgyat) eladhassa és a követelését a vételárból kielégíthesse. Ez nem más, mint záloghitelezőnek más dolgán fennálló IN REM védelemben részesülő, abszolút szerkezetű joga; hatálya az elzálogosító tulajdonjogától függ: a (még)

nem tulajdonostól szerzett zálogjog az ellen hatályos, aki ellen a jóhiszemű birtokos actio Publiciana-val győzni tud. 160 Lsd 42. tétel 102 A zálogjog járulékos jellegű; létrejöttének előfeltétele egy követelés megléte, amelynek biztosítására szolgál. A biztosítandó követelés lehet peresíthetetlen, felfüggesztő feltétel mellett kikötött, sőt jövőbeli is. Kiterjed a főkövetelés mellett a járulékokra is, és osztatlanul fennmarad míg mindkettőt ki nem egyenlítik. A vételárfölösleg azonban az adóst illeti Zálogszerződés161 Az adós (vagy vki más) átad egy dolgot a hitelezőnek követelése biztosításául azzal a kikötéssel, hogy amennyiben az adós lejáratkor nem teljesítene, a hitelező jogosult a dolgot eladni, és a vételárból követelését kielégíteni ill. ha a követelés megszűnnék, a hitelező köteles a dolgot visszaadni. Mindig van egy alap- vagy főkötelem, amely a zálogszerződéstől független

(adásvétel, bérlet) jön létre. Ehhez képest járulékos kötelem a zálogszerződés, mivel a főkötelet van hivatva biztosítani a belőle keletkező zálogjog útján A zálogszerződés feltételez egy másik kötelmet 58. A névtelen reálszerződések Lsd 52. tétel 59. Az adásvétel fogalma, története, lényegi elemei Áru és vételár, a laesio enormis Fogalma Az adásvétel gazdasági értelemben árunak pénzre való kicserélése. A pénz, mint általános csereeszköz megjelenésével lett a forgalmi élet alapszerződése. Mint kötelemalapító ügyletben, az adásvételi szerződésben az • eladó (VENDITOR) áru szolgáltatására • a vevő (EMPTOR) pedig vételár fizetésére vállal kötelezettséget. Konszenzuális szerződés lévén, a kötelem létrejön, amint a felek az ügylet lényeges elemeiben, • az áruban és • a vételárban megállapodnak, ha azonban valamelyikük külön jogot kíván magának kikötni, a consensusnak erre

nézve is fenn kell forognia. 161 Lsd 56. tétel 103 Története Az adásvétel a cseréből veszi eredetét, amikor is nem volt forgalomban pénz, s ezt „helyettesítendő” cserekereskedelmet folytattak. Ez sokszor nehézkes vagy lehetetlen volt 1) Nem keletkeztet kötelmi viszonyt az adásvétel legközönségesebb alakzata, az ún. készvétel (másként: prompt-vétel, reálvétel), ami nem más, mint az adásvételnek egyidejű dologi jog átruházásokkal való végrehajtása. Az eladó átruházza az eladott dolog tulajdonát a vevőre, a vevő pedig nyomban kifizeti a vételárat, anélkül, hogy köztük előzetes kötelezettségi viszony létezett volna, s a felek az átruházás után sem maradnak kötelmi viszonyban: az ügylet a nyomban bekövetkező kölcsönös szolgáltatásokkal „kézen-közön” lebonyolódik. A szolgáltatások mindkét részről dologi átruházó ügyletekkel (mancipatio, in iure cessio, traditio) mennek végbe, melyeknél a vétel

szerzéscímként szerepel. Az ősi római jog eredetileg csupán ezt a készvételt ismerte, s ez maradt a későbbiekben is a mindennapi élet tömeges árucseréjének fő jogi formája. Ez nem minden esetben tudta a bővülő kereskedelmi forgalom igényeit kielégíteni, mivel a körülmények az egyik vagy másik szolgáltatás elhalasztását tehették szükségessé: • a vevő részéről problémát jelenthetett a nagyobb értékű áru vételárának előteremtése • az eladó oldalán pedig az áru előállításához, megtermeléséhez vagy elszállításához szükséges idő igényelhette a szolgáltatás elhalasztását. 2) Az elhalasztott szolgáltatásokra irányuló vételi megállapodás érvényesíthetőségét a régi jogban stipulatio útján szokták biztosítani: az eladó stipulatio-val ígérte a dolog szolgáltatását, a vevő a vételár megfizetését. 3) A preklasszikus kortól fogva nem volt többé szükség stipulatiora (bár továbbra is

alkalmaz ható), mivel elismerést nyert, hogy a felek puszta formátlan megállapodása az áruban és vételárban, önmagában megalapítja az adásvételi kötelmet. Ezt a kötelemalapító vételi alakzatot szoktuk, a reál-vétellel szembeállítva, konszenzuálvételnek nevezni, melynek azokat a szabályait, melyek a kölcsönös teljesítés után is aktuálisak (pl. a jog- és kellékszavatosság) a reál-vételre is alkalmazzák Az adásvételi szerződésből eredő szolgáltatási kötelezettségek kölcsönösek, és egyéb megállapodás hiányában egyidejűleg teljesítendők. Ezért mind az eladó, mind a vevő a maga szolgáltatását függővé teheti a másik fél szolgáltatásának egyidejű véghezvitelétől, s megtagadhatja a teljesítést, amíg a másik fél nem teljesített. Ezt a teljesítés-visszatartási jogot nevezi az újkori jogtudomány EXCEPTIO NON ADIMPLETI CONTRACTUS-nak, mely azonban nem valódi kifogás, így nem kell a keresetformulába

felvenni, hanem olyan jogelv, mely egyenesen következik a vétel bonae fidei jellegéből. Az adásvételi szerződésből folyó jogait • az eladó actio venditi • a vevő actio empti útján érvényesítheti. 104 4) A posztklasszikus korban zűrzavaros társadalmi és gazdasági viszonyok megint csak a készvétel előtérbe kerülését eredményezték. Emellett az értékesebb dolgok adásvételénél szinte kötelezővé vált az írásbeliség, aminek következtében az adásvétel szinte elvesztette konszenzuál-szerződési jellegét. 5) Iustinianus novatio-ja révén visszanyeri konszezuális jelegét, ám a felek kiköthetik az írásbeliséget, s ekkor az adásvétel csak az okirat aláírásával jön létre. Lényegi elemei Az adásvétel tárgya • az eladó részéről az áru • a vevő részéről a vételár. Ehhez természetesen járulhatnak további kikötések (teljesítési határidő, fizetési feltételek) ezek azonban a szerződés

létrejöttét nem befolyásolják. ÁRU Az áru (MERX) gyűjtőneve mindannak, ami pénzért eladható, így mindenek előtt bármely forgalomképes dolog vagy dologösszesség. Eladható nemcsak a saját, hanem az idegen dolog is, kivéve azt, ami a vevő tulajdonát képezi. Más dolgának eladása esetén természetesen az eladó köteles lesz gondoskodni arról (jog szavatosság), hogy a vevő tulajdonjogot szerezzen Adásvétel tárgya lehet nem csupán a vétel idején már létező, hanem olyan dolog is, mely csak ezt követően fog létrejönni: • jövőbeli dolog vétele (EMPTIO REI FUTURAE), amit az eladó saját anyagából később fog előállítani • remélt dolog vétele (EMPTIO REI SPERATAE), melynek létrejötte nagyrészt a véletlen természeti eseményektől (pl. az időjárástól) függ; pl a lábon eladott termés, vemhes anyaállat szaporulata, terhes rabnő magzata • Mindezekben az esetekben a jövőbeli dolog létesülése feltétele az

adásvételnek, vételárat tehát csak abban az esetben kell fizetni, ha a remélt dolog egyáltalán létrejött és csupán annak mértéke szerint: pl. amennyi olajbogyó termett reményvétel (EMPTIO SPEI), melynél a szerződés feltétlen, ezért a vevő köteles a vételárat megfizetni, akár létrejön a remélt dolog, akár nem; pl. egy napi halászat eredményének előre történő megvétele fix összegért Az áru itt maga a remény, a kilátás az eredményre. Az ügylet tehát valójában szerencse (aleatórikus) szerződés. Az adásvétel rendszerinti tárgya, a dolog mellett áruként szerepelhetnek jogok (RES INCORPORALES), feltéve hogy átruházhatók, nevezetesen: • az idegen dologbeli jogok közül különösen ◦ az örökhaszonbérlet 105 ◦ az örökbérlet (felülépítményi jog) ◦ a telki szolgalmak (a már fennálló szolgalom - csak a telekkel együtt) ◦ a személyes szolgalmak (csak a gyakorlás engedélyezését tekintve) •

kötelmi követelések • vagyonösszesség (megnyílt hagyaték, csődvagyon) is. A szolgáltatási kötelezettség ezeknél az „áruknál” természetesen másként alakul, mint a dolgok vételénél, ti. az egyes jogokra vonatkozó külön szabályok szerint Σ: mindazon dolgok eladása jogszerűen történik, amelyeket vki bírhat vagy birtokolhat vagy perrel megszerezhet. VÉTELÁR A vételárnak (PRETIUM) • pénzbelinek • meghatározottnak • valóságosnak a iustinianianusi jog szerint • oly összegűnek kell lennie, hogy az áru értékének felét meghaladja. Ha az ellenérték nem pénzbeli, hanem más dolog vagy egyéb szolgáltatás (pl. munkavégzés), akkor az ügylet nem vétel, hanem csere, vagy névtelen reál-szerződés. A pénz mellett azonban járulékosan egyéb szolgáltatás is kiköthető, de ennek értéke a pénz összegét nem érheti el. A vételár megállapítása nemcsak összegszerűen történhetik, hanem külső körülményekre való

utalással is (pl. piaci ár egy adott időpontban), vagy olymódon, hogy az összeget egy harma dik személy fogja meghatározni, de sohasem akként, hogy a felek valamelyike tegye azt A valóságos ár követelménye azt jelenti, hogy a vételár nem lehet színleges, az egy sesterciu sért való elidegenítés nem minősül vételi ügyletnek. Nem szükséges azonban, hogy a vételár igazságos legyen, azaz pontosan megfeleljen az áru értékének. A vételár szabad alku tárgya, s az alkudozásnál a felek kölcsönös ügyeskedései a vétel természetes velejárói. Laesio enormis Diocletianusnak az ingatlanok eladására vonatkozó rendelkezését általánosítva Iustinianus kimondta, hogy az ügyleti vételár nem lehet alacsonyabb a rendes piaci ár felénél. Ha ez mégis előadódna, az eladó feléntúli sérelem (LAESIO ENORMIS) miatt kérhette a szerződés felbontását és a vételár egyidejű visszaszolgáltatása mellett az áru visszaadását. Ha azonban a

vevő a vételárat a piaci árra kiegészítette, a szerződést fenntarthatta (facultas alternativa). A dolgok értékét az általános forgalmi érték határozza meg, és nem a dologhoz kapcsolódó érzelem vagy haszon. Ez felel meg az igazságos vételárnak, ez az objektív becsérték Ennek megállapítása egy további mércéhez kötött, amely a tisztességes forgalmi viszonyok között, 106 jóhiszeműség és tisztesség alapján a másiktól elvárható. Innen ered a „félen túli sérelem” okán való megtámadás, melyre akkor nyílik lehetőség, ha az eladó a valódi érték felénél keve sebbet kapott. A szabály csak az eladó érdekét védte, a vevő ellenben nem panaszkodhatott, ha a piaci ár kétszeresénél drágábban vásárolt. Diocletianusnál az egyoldalú védelem indokolt volt, ui. szorult helyzetben ingatlant szoktak eladni, venni azonban nem A feléntúli sérelem általánosításánál azonban Iustinianus nem vette figyelembe, hogy más

áruknál (pl. élelmiszereknél) a vevő is kerülhet kényszerhelyzetbe és kénytelen uzsoraáron vásárolni. Uzsorás ár jelenti a probléma másik végét, mely ellen Diocletianus ármaximalizáló rendeletek bocsátott ki a természetjogra hivatkozván, mely rend az emberi életet szabályozza: természeti törvény magába foglalja azt, ami az ember számára hasznos. Az embernek a tulajdon használatával a természeti rendnek kell megfelelnie Tulajdonban benne rejlik a közjónak megfelelő rendeltetés, mely közjó csakis a természetjog által biztosítható. 60. Az adásvétel különleges nemei Adásvétel tárgya – merx Adásvétel tárgya lehet nem csupán a vétel idején már létező, hanem olyan dolog is, mely csak ezt követően fog létrejönni: • jövőbeli dolog vétele (EMPTIO REI FUTURAE), amit az eladó saját anyagából később fog előállítani • remélt dolog vétele (EMPTIO REI SPERATAE), melynek létrejötte nagyrészt a véletlen

természeti eseményektől (pl. az időjárástól) függ; pl a lábon eladott termés, vemhes anyaállat szaporulata, terhes rabnő magzata • Mindezekben az esetekben a jövőbeli dolog létesülése feltétele az adásvételnek, vételárat tehát csak abban az esetben kell fizetni, ha a remélt dolog egyáltalán létrejött és csupán annak mértéke szerint: pl. amennyi olajbogyó termett reményvétel (EMPTIO SPEI), melynél a szerződés feltétlen, ezért a vevő köteles a vételárat megfizetni, akár létrejön a remélt dolog, akár nem; pl. egy napi halászat eredményének előre történő megvétele fix összegért Az áru itt maga a remény, a kilátás az eredményre. Az ügylet tehát valójában szerencse (aleatórikus) szerződés. Az adásvétel eredeti, készvétel jellegéből folyik,hogy tárgya általában egyedileg meghatározott, specifikus dolog. Ennek ellenére a rómaiak ismerték a fajta szerinti (generikus) vételt, de azzal a megszorítással,

hogy csak szűkebb körben (pincében tárolt bor, csűrben lévő gabina) kerülhet sor; a modern dogmatika zártfajú szolgáltatásnak nevezik. Mellékegyezmények Az adásvétel bonae fidei szerződés így a felek mellékegyezményeket is kapcsolhatnak hozzá, amelyek voltaképpen az adásvétel esetleges alkatrészei. Az eladó a javára szóló kikötést ACTIO VENDITI; a vevő ACTIO EMPTI útján érvényesítheti. 107 A legfontosabbak: 1) mindkét fél javára szólók • eladó részére visszavásárlási jog; az eladó azt a jogot köti ki magának, hogy meghatározott időn belül követelhesse a vevőtől, hogy a vevő neki az árut az eredeti vételáron visszaadja (eladja) • vevő számára vissz-eladási jog; a vevő köti ki magának azt a jogot, hogy adott időn belül követelhesse az eladótól az áru visszavásárlását az eredeti vételáron. biztosít. 2) eladó javára szólók • elállás (visszalépés) arra az esetre, ha a vevő nem

fizetne. Az árut az eladó visszakapja a már fizetett részletek megtartása mellett Ez felbontó feltétel volt, büntető tartalmú kikötés (LEX COMMISSORIA – jogvesztő záradék). Különösen a részletre történő vételeknél szokásos mellék-megállapodás, amikor is kiköthető, hogy a vételárrészlettel késedelembe esett vevő a korábban fizetett részleteket elveszti (azok tehát az időközi használat ellenértékének tekintendők). E kikötés nélkül az eladó csupán a hátralékos vételár ill. késedelmi kártérítés követelésére szorítkozhatnék Felfüggesztő feltételes alakzata az ún. PACTUM RESERVATI DOMINII, melyben az eladó a tulajdonjogot tartja fenn magának mindaddig, amíg a vevő a teljes vételárat meg nem fizeti. Ennek megtörténtéig a vevő a szívességi használó vagy a bérlő helyzetében van • elállás a többet fizető vevő miatt (IN DIEM ADDICTIO). A kikötésnek főleg az ingatlanforgalomban van jelentősége;

itt ui az eladó ◦ egyrészt abban van érdekelve, hogy az alacsonyabb árat kínáló, de biztos vevőt el ne szalassza ◦ • másrészt abban, hogy kellő ideje legyen ahhoz, hogy jobb vevőt keressen magának elővásárlási jog fenntartása, amikor az eladó kiköti, hogy ha a vevő a dolgot bármikor el kívánná adni, elsősorban az eladónak köteles azt felajánlani, aki jogosult azt más által kínált áron megvásárolni Elővételi jog Visszavételi jog Harmadik fél által kínált áron Eredeti vételáron Csak akkor gyakorolható, ha a vevő a dolgot el akarja idegeníteni A visszavásárlási jog gyakorlásáról az eladó dönt 3) vevő javára szólók • próbára, megtekintésre vétel (PACTUM DISPLICENTIAE), ahol a vevő meghatározott időn belül elállhat az adásvételtől, amennyiben neki a vétel tárgya nem tetszik. A kikö tés felbontó feltételnek értendő, vagyis a vétel a szerződéskötéssel már perfektuálódik, tehát a

próbaidő alatt a veszélyt a vevő viseli 108 • bánatpénz, amikor a vevő kikötötte, hogy ha megbánná a vételt, akkor egy bizonyos időn belül előre meghatározott összeg átadásával elállhasson attól. Egyfajta átalánykártérítés 61. Tulajdonátszállás, felelősség és veszélyviselés adásvétel esetén A adásvételi szerződésből egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus), bonae fidei kötelem keletkezik. Eladó kötelezettsége 1) Az eladó alapvető kötelezettsége, hogy szolgáltassa a dolgot, annak az adásvételi szerződés megkötése óta előállott minden megnövekedésével együtt (pl. időközi gyümölcsök, iszaplerakódás, sodorvány), viszont vis maior okozta esetleges csökkenéseivel. A szolgáltatási kötelezettség praestare; elegendő, ha biztosítja • a vevő birtoklásának zavartalanságát és azt, hogy • a vevő a dolog birtokát mindaddig megtarthassa, amíg a tulajdonjogot, illetőleg a dolog idegen dologbeli

jogtól való mentességét elbirtoklás útján meg nem szerzi, melynek konkrét módja esetenként változik. Ennek érdekében az eladó köteles a maga részéről mindent megtenni, így a traditio-t, a vevő kívánságára a mancipatio-t foganatosítani. A római jog gyakorlati meggondolásokból mégsem kötelezi az eladót, hogy a vevőt magával az átruházó ügylettel tegye tulajdonossá. Ha ezt előírná, a vevő tulajdonszerzésétől tenné függővé, teljesített-e az eladó avagy sem 162 VACUA POSSESSIO akkor forog fenn, ha a dolgon az adásvételt megelőző időkből harmadik személyeknek nincsen tulajdonjoga vagy idegen dologbeli joga, azaz jog- (igény-) és tehermentes. 2) Az eladó az átruházó ügylet (mancipatio, in iure cessio, traditio) véghezviteléig, vagyis a teljesítésig marad az áru tulajdonosa. A római jogi megoldás itt eltér a kárviselés fő szabályától163: az eladó felelős az áru időközi pusztulásáért vagy

rosszabbodásáért, ha azt vétkesen okozta, vagy ha az alsó baleset folytán következett be. α. az eladó tehát custodia-felelősséggel tartozik az árut illetően, holott az még saját, nem pedig idegen dolog, amely viszont nem terjed túl a casus minor-on; így azonban. β. az áru vis maior okozta pusztulásának vagy rosszabbodásának következményeit viszont a vevőnek kell viselnie, vagyis meg kell fizetnie a teljes vételárat, holott az árut egyáltalán nem, vagy csupán rosszabb állapotban kapta meg. 162 A kérdés eldöntéséhez minden egyes vételi ügyletnél ugyanolyan körülményes eljárást igényelne a tulajdoni kérdés tisztázása, mint a tulajdonperben, ez pedig az áruforgalom megbénulását eredményezné. 163 Casum sentit dominus elvének megfelelően az következne, hogy a dolog bármely okból történt pusztulásának, rosszabbodásának következményeit (a kárveszélyt) is az eladó kell viselje. 109 Az eladónak természetesen ki

kell adnia a dolog esetleges maradványait (pl. leégett ház romjai, elhullott állat bőre), és át kell engednie a károkozó elleni büntető és megtérítési kereseteket is (surrogatum). A vevői veszélyviselés (PERICULUM EST EMPTORIS) szabálya azonban csak akkor érvényesül, ha a vétel emptio perfecta (ha az adásvétel kész). Nem perfekt az adásvétel, s nem száll át a veszély a vevőre: • ha a vételt felfüggesztő feltételhez kötötték, a feltétel beálltáig • generikus szolgáltatásnál a teljesítésre szánt dologegyedek kikülönítéséig • vagylagos szolgáltatásnál a választás megejtéséig. Vevő kötelezettsége A vevő kötelezettsége a kialkudott vételár megfizetése olymódon, hogy az eladó a szolgáltatott pénzdarabok tulajdonosa legyen. Ez a szolgáltatás tehát dare, mely kötelezettségnek a vevő általában nehézség nélkül tesz eleget, figyelemmel a pénzdarabok feletti megkönnyített tulajdonszerzésre. A vevő

köteles a vételárat akkor is megfizetni, ha a vételtárgy a szerződés megkötése után, de az átadás előtt erőhatalom következtében elpusztult (vételárkockázat). Az áru átadásától kezdve a vevő külön kikötés nélkül is tartozik a vételár után kamatot fizetni. Az eladó vételár-követelését hivatott biztosítani az a szabály − mely egyesek szerint Iustinianus újítása −, hogy az eladott dolog tulajdonjoga az átadás ellenére sem megy át a vevőre mindaddig, amíg a vételárat meg nem fizette, vagy azt az eladó meg nem hitelezte. 62. A szavatosság általában Fogalma A szavatosság a mai jogban a hibás teljesítéssel kapcsolatban a törvény által előírt feltétlen helytállást jelent. Az adásvételi szerződésnél az eladót felelősségen túl – vétkességtől függetlenül – szavatosság is terheli. Ez kétirányú: I. eladó szavatol azért, hogy az áru körül jogilag minden rendben legyen (jogszavatosság) II. eladó

szavatol azért, hogy az áru fizikailag is rendelkezzék azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a törvény ill. a szerződés előír (kellékszavatosság) Custodia Kisebb balesetekét való felelősséget jelent (szó szerint „őrizet”) olyanoknál, amit az ember általában el tud vagy tudna hárítani, azonban még a legnagyobb figyelem mellett is bekövetkezhetik (lopás, egérrágás, véletlen leejtés). E mérce szerint felelnek azok az érdekelt adósok, akik a hitelező dolgát a kötelmi viszony (vagy külön felvállalás alapján) kizárólagos 110 őrizetükben tartják. Így pusztán a kötelmi viszonyból kifolyólag az eladó az eladott, de még át nem vett áru; a bérlő, a munkavállaló, a vállalkozó, a záloghitelező, a haszonkölcsönbe vevő az átvett dolog tekintetében; külön vállalás alapján a hajós, a vendéglős, a fogadós az utastól átvett dolgokért custodia-felelős. Custodia a legsúlyosabb fokozat, ahol a felelősség

objektív, így felelős az az érdekelt adós, akinél a másik fél dolga van. Az idegen dolgot megőrizni és azt a szerződés rendelkezéseinek megfelelően a másik félnek épségben visszaadni köteles. Megalapozottságához két dolog szükséges: I. szükséges, hogy az adósnak haszna legyen a szerződésből II. szerződésből folyóan idegen dolog az ő őrizetében van Ha bármelyik előfeltétel hiányzik, nem áll meg a custodia-felelősség. Példa: dologbérletnél az érdekelt adós a bérbeadó, de mivel nincs nála idegen dolog, felelőssége culpa levis-nél megáll; ezzel szemben a bérlő már birtokol idegen dolgot, megállapítható a custodia. Aki ingyen vállalkozik a dolog megőrzésére, dolus-ért felel A kötelezett ilyenkor szubjektív magatartásától függetlenül objektíve felel a vis maior határáig164, vagyis a vétkesség nem kerül mérlegelésre. Iustinianus ezt a felelősségi alakzatot is vétkességi alapra helyezi, azzal, hogy az

őrizetben lé vő dolog baleset folytán történt elvesztését is a custodia-köteles adós vétkességének tudja be, akit ezért a jó gazda gondosságán túlmenően EXACTISSIMA DILIGENTIA is terhel. 63. A jogszavatosság (evictiós szavatosság) szabályai. Az eladó objektív szavatossággal helyt áll, hogy • a vevő a dolog tulajdonjogát legalább elbirtoklás útján megszerezhesse • szavatol, hogy a dolog élvezetének ne legyen jogi akadálya (harmadik személynek a dolgon fennálló vmely joga). Ha a vevőt egy harmadik személy in rem actio-val megperelné, neki az eladót a perről értesítenie kell, hogy az őt a perben megvédhesse. Amennyiben ezt nem akarná vagy tudná meg tenni, s a dolgot a vevőtől elperelnék (EVICTIO), a vevő az eladó ellen fordulhat165 A vevőnek az evictio-t sem kell bevárnia, hanem kiadhatja a dolgot a felperesnek, ha ennek joga kétségtelen. Az elperlés esetén a vevő jogszavatosság alapján indított keresetei az eladó

ellen eltérő módon alakultak: • mancipatio-val vett dolog elperlése esetén a vevőnek joga és kötelezettsége volt jogelődként az eladót a perben segítségül hívni. Ha nem támogatta, vagy az eredménytelen volt, külön kikötés nélkül is egy ACTIO AUCTORITATIS néven emlegetett kereset alapján az eladó a vételár kétszeresével felelt 164 Vis maior bizonyításával mentheti ki (exkulpálhatja) magát. 165 Az eladó evictio-s szavatossága összhangban áll azzal hogy szolgáltatása praestare. 111 • más vételeknél166 az eladó egy járulékos STIPULATIO DUPLAE-val vállalta fel a szavatosságot167 (vagyis hogy visszaadja a vételárat és büntetésképpen vele azonos összeget fizet); a későbbiekben ennek a stipulatio-nak a foganatosítását a vevő az eladótól utóla gosan is követelhette – a kereset: condictio • a klasszikus jogban az elperlésért való szavatosság a vételi szerződés természetes alkatrészévé vált168, és a

vevő az ACTIO EMPTI útján követelhette az elperlésből eredő öszszes kára megtérítését169 • későcsászárkorban az elperlés következménye a vételár kétszeresében merül ki. Azt, hogy az eladó kötelezettsége a tulajdon átruházása lenne viszont Iustinianus elveti. Az eladó tehát azért tartozik helytállni, ha a vevő az eladott dolgot – vagy annak zavartalan birtoklását – azért veszti el, mert harmadik személy a dolgon fennálló tulajdonjogot vagy egyéb jogosultságokat tőle az eladás előtti időkből származó korábbi jogcím alapján perrel visszaszerezte. Ha azonban az eladó erről csalárdul tudva adta el a dolgot a jóhiszemű vevőnek be sem kellett várni az elperlést, az eladó dolus-ára tekintettel a vevő azonnal felléphetett az eladó ellen kártérítést követelve. 64. A kellékszavatosság szabályai Keresetek a kellékszavatosság körében. Fogalma A vevő, aki az áruért ellenértéket ad, joggal várhatja el, hogy

pénzéért teljes értékű dolgot kapjon. Amennyiben az áru olyan hibában szenved, mely annak értékét vagy használhatóságát csökkenti, kellékhibáról beszélhetünk. Kellékhibának számít az is, hogy az árunak nincsenek meg azok a kikötött tulajdonságai, me lyek nélkül a vevő nem vette volna meg; pl. azt állította az eladó, hogy a rabszolga ért bizo nyos mesterséghez A kellékhibának természetesen olyannak kell lennie, mely már a szolgáltatás idején megvolt az áruban. Az ezt követően előállott rosszabbodás következményeit a vevő viseli Kellékhibaként jön figyelembe az a fogyatékosság, • amelyik oly jelentős, hogy az áru értékét vagy használhatóságát lényegesen befolyásolja • melyet a vevőnek az áru megszemlélésekor és átvételekor a rendes gondosság (culpa levis = diligens paterfamilias) mellett sem kell észlelnie. Más szóval, a hibának rejtettnek kell lennie; pl az állat, a rabszolga lappangó betegsége,

az állított tulajdonságok hiánya. Az ún. nyílt hiba fel nem ismerésének következményeit a vevő viseli 166 167 168 169 Res nec mancipi, in iure cessio, traditio. Esetleges, kifejezeten említendő kellet hogy legyen. Ipso iure. Az evictio-ért való felelősség ellenkező megállapodással kizárható, ami persze kihat a vételárra (pl. ha vkinek az árun haszonélvezete, zálogjoga van). 112 Története és a keresetek 1) Az ősi jog még nem ismerte a dolog hibáiért való felelősséget, hanem az árut olyan állapotban adták-vették, amilyenben éppen volt. Egyetlen kivételt jelentett, ha a mancipatio útján elidegenített telek kisebbnek bizonyult annál a területmértéknél, melyben eladták, a vevő ekkor egy keresettel követelhette a hiányzó területnek megfelelő vételárhányad kétszeresét. Egyéb áruk stipulatio vagy formátlan adásvételi szerződés alapján történő elidegenítésénél ill. készvételnél a vevő akkor léphetett fel

az eladó ellen, • ha az az áru előtte ismeretes hibáit szándékosan elhallgatta • vagy az elidegenítésnél tett kifejezett nyilatkozatában annak olyan tulajdonságait állította, melyekkel az valójában nem rendelkezett. Ez a vevő megtévesztése (dolus malus), a vevő egy éven belül POENALIS ACTIO DE DOLO-t indíthat (szubjektív kellékhiba). Lehetséges volt továbbá, hogy a vevő kívánságára az eladó járulékos stipulatio simplae-ben − melyet össze szoktak kapcsolni az evictio esetére szóló stipulatio duplae-vel − felvállalja a felelősséget olyan esetleges hibákért is, melyekről az eladónak sem lehetett tudomása 170 (objektív kellékhiba). A vétel bonae fidei ügyletté válása után a külön felvállalásra sem volt többé szükség, hanem a vevő egy éven túl is indíthatta a kártérítésre menő ACTIO EMPTI-t. 2) A rejtett hibákért való felelősséget az aediles curules edictumai helyezték merőben új alapokra,

feltehetően a Kr.e II században171 Ezek az igásállatok nyílt piacon történt adásvételeiről szóló edictumaikban a meglévő civiljogi eszközök mellé újabb jogeszközöket biztosítottak a vevők számára, nagyobb biztonságot nyújtottak ezek által a vevőknek a kereskedők csalárdságaival szemben olyan áruknál, ahol a vé teltárgy hibái különösen gyakoriak, sokfélék és a vevő részéről többnyire fel sem ismerhetők. Az aedilisek újítása kétirányú volt: I. tárgyi alapra helyezték (objektív) az eladói felelősséget, függetlenítve azt az eladó vétkességétől vagy vétlenségétől II. meghatározták azokat a betegségeket és fogyatékosságokat, melyekre a kötelező szavatosság kiterjed (ún ediktális hibák172) Az eladó köteles volt továbbá az adásvétel megkötésével egyidejűleg stipulatio útján garantálni, hogy • a rabszolga vagy igásállat további ediktális hibában nem szenved, illetőleg 170 Esetleges,

kifejezeten említendő kellet hogy legyen. 171 Párhuzamos fejlődés az előzőekkel. 172 Ediktális hibák a rabszolgák és igásállatok olyan testi betegségei és fogyatékosságai, melyek használhatóságukat hátrányosan befolyásolják. Az aedilisek kötelezték az eladókat, hogy az általuk ismert ediktális hibákat félreérthetetlen módon hozzák a po tenciális vevők tudomására. A közzététel szokásos módja a rabszolga nyakába akasztot írás, mely az illető kora és mestersége mellet a számításba jövő hibáit is feltüntete. Amennyiben az eladó valamelyik rabszolgáért nem kí vánt szavatosságot vállalni, erre a vevőket a rabszolga fején lévő sapka fgyelmeztete (ekkor persze olcsóbb volt az áru). 113 • a vevő megkívánta és ígért tulajdonságokkal rendelkezik; pl. ért valamely mesterséghez, alkalmas a megjelölt feladatra, stb E stipulatio foganatosítását a vevő két hónapon belül utólag is követelhette, s ha ezt az

eladó megtagadta, joga volt a vételtől elállni, még ha rejtett hiba nem is mutatkozott. A mégis jelentkező rejtett hiba esetére az aedilisi edictum az alábbi két kereset valamelyikét biztosította a vevő számára: I. a vételtől utiliter számított hat hónapon belül indítható ACTIO REDHIBITORIA-t, mellyel a vevő az adásvétel felbontását, és az áru egyidejű visszaszolgáltatása mellett a vételár visszafizetését (ill. ha még nem fizetett, az esetleges foglaló visszaadását) követelhette (in integrum restitutio); ha az eladó nem engedelmeskedik, a vételár kétszeresében marasztalják II. a vételtől utiliter számított egy éven belül indítható ACTIO QUANTI MINORIS-t, mellyel a csekélyebb értékűnek bizonyult áru (pl. a tenyészcsődörként vett állat csupán heréltként igáslónak alkalmas) megtartása mellett a vételár aránylagos leszállítását, illetőleg visszafizetését követelhette; ha az eladó nem engedelmeskedik, a

vételár kétszeresében marasztalják A szavatossági idő első hat hónapjában a vevő választhat a két kereset között, mégpedig olymódon, hogy • ha előbb az elállást választotta, utóbb áttérhet a vételár-leszállításra (fordítva azonban nem) • a szavatossági idő második hat hónapjában viszont már csupán vételár-leszállításra perelhet. Az actio quanti minoris többször is megindítható, ha ti. a vevő a különböző hiányokra különbö ző időpontokban jött rá Az első hat hónap alatt is csupán ez a kereset jöhet szóba olyankor, amidőn az áru a vevőnél már nincsen meg, így azt nem is tudná visszaadni. A klasszikus jogban az aedilisi kellékszavatosság két irányban fejlődött tovább: I. egyfelől már bővült a kötelező szavatosság alá eső dolgok köre, amennyiben az aedilisi edictum hatályát előbb az összes nagyobb háziállatra, majd vmennyi vételtárgyra kiterjesztették II. másfelől a szavatosság

felvállalására stipulatio-val sem lett többé szükség, mivel a jogszavatossághoz hasonlóan a kellékszavatosságot is minden adásvétel (akár kötelmi, akár készvétel) természetes velejárójának (naturalia negotii) tekintették. Érvényesítéséhez ezért elegendő lett volna a rendes actio empti, hagyományból azonban az aedilisi keresetek nevét megtartották. 114 65. A locatio conductio általában: fogalma, komplexitása. A római LOCATIO CONDUCTIO egységes fogalma nagyon tág kört foglalt magába; ide tartozott modern dologbérlet, munkaszerződés, vállalkozási szerződés. Ami ezeket a tényállásokat öszszekapcsolja: • az a pénz (bérlet/díj), mely az egyik fél szolgáltatása a kötelemben • szinallagmatikus bonae fidei kötelem létrejötte • az, hogy a szerződéskötés puszta megegyezéssel történik • egyik fél átad, a másik fél átvesz vmit – a tárgya viszont elválasztja egymástól a három tényállását173. A

bérlet elnevezése a locare 174 (elhelyezni, kiállítani) és a conducere 175 (magával vezetni, elvezetni) igékből ered. A felek a kötelemben: • LOCATOR (bérbeadó): dologbérletnél tulajdonos; munkabérletnél bérmunkás; vállalkozási szerződésnél megrendelő • CONDUCTOR (bérlő): dologbérletnél dolog használója; munkabérletnél munkaadó; vállalkozási szerződésnél vállalkozó (mű előállítója). Lényeges eleme a pénzfizetés; mely alól egyetlen kivétel van a részes haszonbérlet, ugyanis a mezőgazdasági ingatlan bérleténél ehetőség volt a termelt termények meghatározott részével teljesíteni. Mindezért nehéz elhatárolni az adásvételtől176 Amennyiben nemcsak használatról van szó, hanem gyümölcsöztetésről is (lsd mezőgazdasági ingatlan bérlése), a magyar jogi terminus a haszonbérlet, ám a római jogi komplex szemléletmód nem tesz különbséget ebben. 173 Dologbérlet tárgya a dolog; munkaszerződés tárgya

fél maga vagy szolgáltatása; vállalkozási szerződés (műbérlet) tárgya munkával elérhető eredmény. 174 Mezőgazdaságban hasznos igavonó állatokat és rabszolgákat a piacon közszemlére teték, hogy pénzért használatba adják; munkás saját magát (munkáját) ajánlota fel; műbérletnél a dolgot adják át feldolgozásra. 175 Aki a megállapodás alapján a kiállítot dolgot pénzfzetés ellenében használatra magával vite, elvezete az a bérlő (conductor). 176 Vki rendel egy ékszert: ha a megrendelő adja az anyagot és fzet a munkáért (elkészítésért), akkor bérletről beszé lünk; ha viszont az anyagot a vállalkozó (aranyműves adja), az már adásvétel – hisz nem bérlet az, ha a dolgot nem adja át a megrendelő, hogy utóbb visszakerülhessen hozzá. 115 66. A locatio conductio rei Fogalma A bérleti szerződésben • a bérbeadó (locator rei) egy elhasználhatatlan dolog 177 időleges használatának, s ha a dolog gyümölcsöző,

gyümölcsöztetésének átengedésére • a bérlő (conductor rei) pedig a kialkudott bér fizetésére vállal kötelezettséget. Konszenzuális szerződés, melyből egyenlően kétoldalú kötelem keletkezik. Az ebből eredő jogait a bérbeadó ACTIO LOCATI; a bérlő pedig ACTIO CONDUCTI útján érvényesítheti Jogok és kötelezettségek BÉRBEADÓ 1) tartozik a dolgot a bérlő rendelkezésére bocsátani és a bérlet egész tartama alatt használatra alkalmas állapotban tartani. Felelőssége culpa levis A dolog állagfenntartási és karbantartási költségei tehát őt terhelik (pl az épület tatarozása), s amennyiben ezeket a bérlő eszközli, kiadásait a bérbeadó köteles megtéríteni 2) bérbeadói kötelességei körül a rendes gondosságot tartozik tanúsítani és felel omnis culpaért. Viseli továbbá a dolog erőhatalom okozta pusztulásának a veszélyét, melyet követően bért sem követelhet (bérkockázat) 3) a dolog fizikai hibáiért

külön kikötés nélkül is kellékszavatossággal tartozik (pl. ha a bérbe adott hordók hibásak voltak) Ha pedig idegen dolgot adott volna bérbe és a bérlőtől a dolgot annak tulajdonosa elperelte volna, a bérbeadó vétkességére tekintet nélkül felel a bérlővel szemben (jogszavatosság). 4) mivel a dolognak a bérlet tartama alatt is ő a jogi birtokosa, a bérbeadó köteles a bérlőt, aki csupán detentor, az ellene indult birtokperben megvédeni Amennyiben ezt nem akarná vagy tudná megtenni (mert pl. a dolgot a bérleti idő alatt elidegenítette), a bérlőt kártalanítania kell (akár oly módon is, hogy számára hasonló bérleményt biztosít); de a bérleti jogviszony megszűnik Természetesen, ha az elidegenítésnél a bérlő bérletben hagyását kikötötte, a vevő ellen fordul hat, ha ez a bérlőt, akivel nem áll jogviszonyban, a bérleményből kivetné. 177 Nemcsak testi dolog, lehet jogosultságokat is bérbe adni. Gyümölcsöző dolgok

bérletét mai szóhasználatal haszonbérletnek nevezzük, ahol a bérlő a használat mellet gyümölcsszedésre is jogosult A dolgok mellet bérlet tárgya lehet némely idegen dologbeli jog: a személyes szolgalmak (a használat kivételével), az örökhaszonbérlet és az örökbérlet, s maga a bérleti jog is. Utóbbi esetben albérletről (sublocatio) beszélünk, ahol is a tulajdonos és az albérlő közöt nem áll fenn jogviszony. Különleges eset a közjog hatálya alá tartozó vám- és adóbérlet: a bérlők az állam vám- és adóköveteléseit hajtják be, melynek bizonyos hányadát megtarthatják. 116 5) a haszonbérbe adó köteles eltűrni, hogy a dolog gyümölcseit, melyeknek a függés alatt ő a tulajdonosa, hallgatólagos (quasi) traditio-val a bérlő beszedhesse. Ha ebben megakadályozná, a bérlő felé kártérítéssel tartozik BÉRLŐ 1) jogosult, de nem köteles a bérelt dolgot használni 178. A használatnak a rendes gazdálkodás

szabályai szerint és a szerződésben foglalt esetleges kikötések szem előtt tartásával kell történnie. Rendeltetésellenes használat esetén a bérbeadó a bérletet felmondhatja 2) a bérlet lejártával a dolgot tartozik ép állapotban a bérbeadónak visszaadni a gondos használat mellett is jelentkező kopást és avulást nem számítva. E körül custodia-felelősség terheli, s őt terhelik továbbá a rendes használattal járó költségek (pl. rabszolga élelmezése, igásállat takarmányozása, talajerő fenntartása stb.) 3) beruházásai tekintetében csupán ius tollendi illeti 4) a bárhonnan jövő birtokháborításról ill. kivetésről tartozik a bérbeadót haladéktalanul értesíteni179, hogy az mint főbirtokos, a birtokperben őt megvédhesse 5) haszonbérletnél a gyümölcsökön quasi traditio-val tulajdont szerezhet 6) köteles a bért megfizetni180, éspedig ellenkező kikötés híján postnumerando, azaz a tényleges használat

mértékéhez képest utólag • ha a bérlemény nem neki fel róhatóan, hanem a bérbeadó hibájából vagy véletlen foly tán vált használatra alkalmatlanná, a hátralévő időre bért nem fizet • a mezőgazdasági ingatlan utáni bér a gazdasági év végén esedékes. Bérkövetelése biztosítására a haszonbérbeadót törvényes zálogjog illeti meg a gyümölcsökön; a lakóház vagy lakrész bérbeadóját pedig a lakó bérleménybe vitt ingóságain. Dologbérlet megszűnése A bérleti kötelem tartós jogviszony, mely A) mind határozott B) mind pedig határozatlan időtartamra létesíthető. A) a határozott időtartamú bérleti szerződés az előírt határnap bekövetkeztével ( DIES AD QUEM) szűnik meg. A törvényben meghatározott esetekben az ilyen bérlet is egyoldalúan felmondható; pl a dologra magának a bérbeadónak lett nyomós okból szüksége Ha a bérlő a lejárati időn túl is a bérleményben marad, és ezt a bérbeadó

eltűri, a bérleti viszonyt hallgatólagosan meghoszszabbítottnak kell tekinteni (RELOCATIO TACITA) 178 Kivéve a colonia partiaria-t, melynél a bérlőt művelési kötelezetség terheli. 179 Mivel a bérlő naturalis possessor, így birtokvédelemre nem jogosult. 180 Bérfzetési kötelezetségének elmulasztása, Iustinianusnál kétévi bérhátralék esetén, a bérbeadó a bérletet felmondhatja. 117 B) a határozatlan időtartamra kötött bérleti szerződést bármelyik fél bármikor indokolás nélkül egyoldalúan felmondhatja181. A váratlan felmondás veszélye ellen a felek kötbér kikötésével védekezhetnek Emellett a bérbeadó erősebb dologi jogi ill. birtokjogi helyzete alapján önkényesen és egyoldalúan megszüntethette a bérletet a szerződést felrúgva Bármikor el is adhatta a bérleményt és az új tulajdonos (vevő) birtokba lépése ipso iure megszüntette a bérletet 182. Ha viszont úgy adta el a bérbeadó a bérleményt az új

vevőnek, hogy a bérlet fennmaradását kikötötte, ám a vevő ezt nem tartotta tiszteletben, a bérlő kártérítésért perelheti (in personam actio) a vevőt, de nem kerülhet vissza a bérleménybe 183. Mind a bérlőnek (ha a dolog használata veszélyes vagy lehetetlen), mind a bérbeadónak (ha bizonyítja, hogy saját használatára van szüksége, vagy nem megfelelően használja azt a bérlő) joga volt azonnali hatállyal megszüntetni a bérleti jogviszonyt. Dologbérlet különleges fajtái A dologbérlet különleges esetei voltak a római jogban: • részes haszonbérlet184 • locatio perpetua185 • emphytheusis • superficies • jogok bérbeadása186 • próbára bérlet187. A római jogban a mezei ill. városi ingatlanok hosszú időre szóló bérlete, mint emphyteusis ill superficies önálló idegen dologbeli joggá fejlődött. 181 182 183 184 A mezőgazdasági ingatlan haszonbérletét azonban csupán a gazdasági év végére szólóan. Középkorban

az adásvételi szerződés is megszüntete már a bérletet (Kauf bricht Miete). In rem védelemmel ellátot jog ellen nem tehet semmit. Ahol a bér nem pénzben, hanem a bérlő által évente létrehozot termés meghatározot hányadában van megállapítva – ez a társasággal (societas) mutat rokonságot. Ennek különleges szabálya: a bérlő rossz termés esetén „bérleengedést” ,vagyis teljes vagy részleges tartozás átütemezést kérhet, a bérhátralékot azonban jó termés esetén pótolni tartozik. 185 Örökös, személyhez nem kötödő bérlet, mely in rem védelemmel volt ellátva. 186 Pl albérlet. 187 Bármelyik fél az első év után minden további nélkül visszaléphetet (elállhatot) indoklás és követezmények nélkül. 118 67. A locatio conductio operarum Fogalma A munkaszerződéssel a • munkavállaló (locator operarum) fizikai munka meghatározott időn át tartó végzésére • a munkaadó (conductor operarum) pedig pénzbeli

munkabér fizetésére kötelezi magát. A munkaszerződés, mint konszenzuál-kontraktus a végzendő munkáról és a munkabérről szóló megállapodással létesül, s belőle kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik188. A munkaszerződés tárgya A munkaszerződés tárgya szabad ember meghatározott idő (óra, nap, hét stb.) alatt kifejtendő munkája (OPERAE), függetlenül annak eredményétől Ez eredetileg csupán különös szakismereteket nem igénylő, alacsonyabb rendűnek tartott, s a római felfogás szerint szabad emberhez nem is méltó fizikai munka lehetett. A későbbiekben a munkaszerződés tárgyává tehető operae köre bővült amennyiben némely alacsonyabb szintű szellemi tevékenységet (pl. az írnok, felcser, földmérő munkáját) is munkaszerződés tárgyául alkalmasnak tekintették (ami persze számos nehézséget okozott a vállalkozástól és a megbízástól való elhatárolásnál). A munkabérnek (MERCES) pénzben kell állnia.

Másfajta ellenszolgáltatás kikötése esetén névtelen reálszerződéssel; ingyenes munkavégzésnél pedig megbízással állunk szemben Jogok és kötelezettségek A felek a szerződésből kölcsönösen jogosítva és kötelezve vannak. A munkavállaló keresete az ACTIO LOCATI; a munkaadóé az ACTIO CONDUCTI. A MUNKAVÁLLALÓ 1) köteles rendelkezésre állni, munkáját a munkaadó irányítása alatt, utasításainak megfelelően, a kijelölt helyen végezni 2) munkáját teljes gondossággal és az ahhoz megkívánt hozzáértéssel, továbbá személyesen kell elvégeznie (ezért a munkavállaló halála a kötelmet megszünteti); az eredményért azonban szavatosság nem terheli, csupán gondossági kötelem forog fenn 3) tartozik megtéríteni azokat a károkat, melyeket vétkesen (culpa levis) vagy hozzáértése hiányával okozott, vmint custodia felelős az átvett munkaeszközért 188 A szerződésfajta eredete a dologbérletre, közelebbről a rabszolga

bérbe adására megy vissza. 119 A MUNKAADÓ 1) tartozik a kialkudott bért utólagosan, a végzett munkaidő arányában megfizetni, amire abban az esetben is köteles, ha nem vette igénybe a munkavállaló munkáját, holott az rendelkezésre állt 2) köteles megtéríteni azt a kárt melyet a munkavállalónak vétkesen (culpa levis) okozott. Veszélyviselés A veszélyviselés megoszlik a felek között (érdekszféra-elv): A) amennyiben a munkavégzés kimaradásának oka a munkás érdekkörében merült fel (pl. megbetegedett), a bérkockázatot ő viseli, vagyis nem követelhet bért B) ha viszont a munkavégzés elmaradásának oka a munkaadó érdekkörében merült fel (pl. nem tudta a munkafeltételeket biztosítani), vagy pedig külső véletlen körülmény akadályozta meg a munkavégzést (pl. mezei munkánál az időjárás), a munkaadó köteles a kikötött bért megfizetni Utóbbi esetben azonban kockázatmegosztás is lehetséges A munkaszerződés

megszűnésének módja és szabályai hasonló a dologbérletével. * A társadalmi élet emberhez méltó rendje csakis a természetjog alapján képzelhető el. Az emberi elme lényegi képessége, hogy felismeri az objektív igazságot Maga az igazságosság is csak természetjog alapján létezhet: mindenkinek megadja azt, amit őt megilleti. Ennek tartalma csak a természetjog alapján deríthető ki A tőke formában megjelenő magántulajdon kíméletlenül kihasználta a munkavállalókat. Ez ellen is hangot adott II János Pál pápa Centesimus annus enciklikája „Gazdasági téren, ahol a felfedezések és a tudományok eredményeinek alkalmazása együtt hatottak, lépésről lépésre haladva elérkeztek a fogyasztási javak termelésének új struktúráihoz. Új tulajdonforma jelent meg, a tőke, és a munka egy új formája, a bérmunka. Ez utóbbit a futószalagon való termelés jellemezte, tekintet nélkül a munkás nemére, életkorára vagy családi

állapotára, s kizárólag a hatékonyságot vette figyelembe, hogy növelje a hasznot Így a munka áruvá vált, amelyet a piacon szabadon lehetett venni és eladni, és amelynek árát csak a kereslet és a kínálat szabta meg, tekintet nélkül a munkás és családja eltartásához szükséges létminimumra. Mi több, a munkás még abban sem volt biztos, hogy sikerül eladni az „áruját”, és szüntelenül fenyegette a munkanélküliség, ami – mindennemű szociális gondoskodás hiányában – az éhhalál veszélyével járt” A szociálpolitika célja és eszköze munkafeltételekre (személyek, élet, és egészség védelme, munkavédelmi előírások, nők és fiatalok munkakörülményeinek szabályozása, pihenőidő) és jövedelembiztonságra vonatkoznak. A szociálpolitika legfőbb területe a munkaviszonyhoz kapcsolódik. Természetjogilag az alapviszonyt tekintve ennek keretében lép kapcsolatba a tulajdon és a munka A tulajdonhoz természetjog szerint

szociális kötelezettsége társulnak, melyeknek elsősorban munkaviszony keretében szereznek érvényt (tulajdonhasználat mások károsítása nélkül, egészségvédelem az üzemben, stb) 120 A munkaszerződés természetjogi feltételeket tartalmaz, melyek elengedhetetlenek, mivel a munka az ember személyes alapvető céljaihoz kötődik. Ha nagy társadalmi csoportok nem kapnak garanciát arra, hogy ezeket a feltételeket a munkaszerződések során betartják, akkor az állam a közjóra irányuló igazságosságban megnyilvánuló kötelezettsége, hogy kezeskedjen erről törvényhozás útján. Az államnak nem kell feltétlenül a természetjogra gondolnia ekkor, hanem elegendő olyan normákat hoznia, amelyek természetjogilag megalapozottak, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye. A munkáért járó igazságos bérre való igény alapvetés a szociális jogban; a kiegyenlítő igazságosság alapja. A munka produktivitása az, ami az igazságos bérre nézve

meghatározó Az igazságos bérezés teljes körű megvalósítása pedig a teljes foglalkoztatottságot előfeltételezi. Ehhez kapcsolódik a nyereségből való részesedés kérdése; mely valójában a haszonból való részesedést jelent, ha a vállalkozás a munkavállalók kiemelkedő teljesítménye (megnövelt munkateljesítmény, anyag- és költségtakarékosság) következtében ér el magasabb hasznot. A szociális-gazdasági együttműködés révén egy vagyontalan férfi jövedelemre jogosult munkaviszonyból, amelyből családot tud alapítani Ám a szociálpolitika ma nem az egykeresős családot támogatja és így a családokat szétzilálja. 68. A locatio conductio operis Fogalma A vállalkozási szerződésben • a vállalkozó (conductor operis) a neki átadott dolgon vmilyen mű létrehozására • a megrendelő (locator operis) pedig vállalkozási díj fizetésére kötelezi magát. Az elnevezések fordítottjai a munkaszerződésbelieknek, de ennek

nincs különösebb jelentősége. A lényeg közös: az kapja a bért, aki más számára munkát végzett Locator operarum Conductor operis Tárgyuk csak fizikai munkavégzés lehet Önállótlanul közönséges munkát végez Önállóan, szakképzettséget igénylő fizikai munkát végez Gondossági kötelem Eredménykötelem A vállalkozási szerződés tárgya 1) A vállalkozási szerződés nem általában munkavégzésre, hanem vmilyen gazdasági vagy egyéb eredmény/mű (OPUS) létrehozására irányul, azaz eredménykötelmet eredményez. Maga az eredmény igen változatos formákban jelentkezhetik. Tipikus esetben magán az átvett dolgon előidézett fizikai változásként mutatkozik: egy telken épület emelése vagy meglévő épület tatarozása; ingóknál az eredmény gyakran a hozott anyagból előállított merőben új dolog ( NOVA SPECIES), vagyis ilyenkor a vállalkozás célja a specificatio. 121 Máskor a vállalkozás új dolgot nem eredményező

puszta szolgáltató tevékenység (pl. javítás, tisztítás). Máskor nem idéz elő fizikai állapotváltozást a dolgon, hanem csupán annak helyváltoztatására irányul, mint a szárazföldi vagy tengeri személy és árufuvarozásnál Az eredmény lehet nem is kifejezetten gazdasági jellegű, pl. a tanonc vagy rabszolga mesterségre tanítása, vagy játékok és hasonlók rendezése, illetőleg különböző szolgáltatások kombinációja 2) A vállalkozó díjazásának pénzben kell állnia, ellenkező esetben névtelen reálszerződéssel; ingyenes szolgáltatás esetében pedig megbízással állunk szemben. Olyankor pedig, amidőn vki saját anyagából állít elő más számára új dolgot, az ügylet adásvé tel, jövőbeli dolog vétele. Jogok és kötelezettségek A konszenzuális vállalkozási szerződésből szinallagmatikus bonae fidei kötelem keletkezik. A megrendelő keresete az ACTIO LOCATI; a vállalkozóé az ACTIO CONDUCTI. A VÁLLALKOZÓ 1) a

munkát teljes gondossággal és hozzáértéssel tartozik elvégezni, így mint eredményfelelős, felel a hozzá nem értésért is; más szóval felel a mű elkészítése körüli minden vétkes ségéért culpa levis 2) a munkaszerződéssel ellentétben a vállalkozó általában nem köteles a művet személyes munkával előállítani, hanem ahhoz mások közreműködését is igénybe veheti, sőt a munkát egészben vagy részben alvállalkozásba is adhatja. Ilyenkor azonban felelős az általa alkalmazott segédek és helyettesek minden hibájáért (culpa levis és imperitia), tehát nem csupán azért, hogy nem volt elég gondos azok kiválasztásánál (culpa in eligendo) A felek megegyezése vagy a vállalt munka természete azonban kizárhatja helyettes alkalmazását. 3) Az átvett dologért, mind a mű elkészülte után, mind annak előtte, custodia felelősséggel tartozik. 4) A kész munka átadásáig viseli a mű bármely okból történt elpusztulásának

veszélyét, azaz ilyen esetben vállalkozási díjat nem követelhet 189; pl. ha a szabó műhelye villámcsapás következtében leég és az elkészült öltöny odavész, a szövetért a szabó nem felel, de munkadíját sem követelheti A MEGRENDELŐ 1) A jól elkészült művet köteles átvenni és a kikötött vállalkozási díjat megfizetni, melynek megtörténtéig a vállalkozó az átadást megtagadhatja (visszatartási jog). 2) A hibás mű átvételét megtagadhatja és követelheti annak kijavítását (kellékszavatosság). A kijavított mű átvételéig a felelősség és a veszélyviselés marad változatlan. 189 Anyaghibáért ellenben a megrendelő felel, s ha a mű emiat nem jön létre vagy hibás, illetőleg megsemmisült, a vállalkozónak jár a díjazás. 122 3) Felelős azokért a károkét, melyeket saját hibájából (culpa levis) a vállalkozónak okozott, s viseli a vállalkozónak átadott dolga erőhatalom okozta pusztulásának veszélyét.

Veszélyviselés ÁLTALÁNOS SZABÁLY A felek veszélyviselését – a munkaszerződéshez hasonlóan – alapvetően az érdekszféra-elv alapján szabályozták. A veszély átszállásának ideje változó ennél a kötelemnél, nem mindegy ugyanis, hogy milyen módon fizetnek a műért: I. átalánydíjas vállalkozás esetében egy összegért készül el a mű, mikor is annak kipróbálását követően átvételével száll át a veszélyviselés a megrendelőre II. mérték szerinti vállalkozás esetében részletekben veszi át a művet a megrendelő, s így a veszélyviselés az átadott részletekhez igazodik. KÜLÖNLEGES SZABÁLY A vállalkozás egyik fajtájához, a nem ömlesztett áru tengeri fuvarozáshoz kapcsolódik egy sajátos veszélyközösség, melynek alapgondolatát a rómaiak a rhodoszi tengerjogból kölcsönözték (LEX RHODIA DE IACTU MERCIUM), s melynek jelentősége túlmutat a vállalkozási szerző- désen. Főszabály: a hajós, mint

vállalkozó az átvett rakományért custodia-felelősséggel tartozik, tehát ha a szállított áru, a hajóval együtt vagy anélkül, tengeri vihar vagy kalózok zsákmányolása következtében veszendőbe megy, ezért mint vis maiorért a hajós nem felel. Ha azonban a rakomány egy részét a hajó megkönnyítése végett a tengerbe dobták, vagy váltságdíjként „önként” a kalózoknak adták (iactus mercium), hogy ily módon a többi árut s persze magát a hajót is megmentsék, az elveszett áruk tulajdonosai ACTIO LOCATI útján követelhették a hajóstól káruk megtérítését. Mivel azonban a iactus-ra a többi áru megmentése érdekében került sor, a hajós visszkeresettel, ACTIO CONDUCTI útján követelhette a megmenekült áruk tulajdonosaitól a iactus okozta kár arányos viselését, melynél persze egyfelől hajója értéke, másfelől az esetleg saját magáért fizetett váltságdíj tekintetében maga a hajós is érintett volt. A (1) hajós, a

(2) megmenekült áruk tulajdonosai, valamint az (3) elveszett áruk tulajdonosai között ily módon veszélyközösség létesül: vagyoni értékeiket fenyegető közös veszélyt csak egyes veszélyeztetett dolgok feláldozásával tudnak elhárítani, ezért az ebből előállott kárt valamennyien együttesen viselik (quasi contractus), veszélyeztetett érdekeik arányában (lsd locatio conductio szabályai). A vállalkozási szerződés különleges fajtája A vállalkozási szerződés különleges alakzata a LOCATIO CONDUCTIO OPERIS IRREGULARIS, melynél a szállításra átadott helyettesíthető dolgok a fuvarozó (rendszerint a hajós) tulajdonába 123 mennek át190, és ő mint generikus adós, az ömlesztve szállított áruból (pl. gabonából) a feladottnak megfelelő mennyiséget tartozik a rendeltetési helyen a címzettnek kiszolgáltatni Ha ezt nem tenné, a megrendelőnek ellene külön keresete van, az ACTIO ONERIS AVERSI (stricti iuris jellegű). 69. A

mandatum és alkalmazási köre Fogalma A megbízás (MANDATUM) az a konszenzuális szerződés, melyben az egyik fél (megbízott vagy mandatarius) a másik fél (megbízó vagy mandans) érdekében ingyenes tevékenységre kötelezi magát. A megbízott által ellátandó feladat bármi lehet, csak jogellenes nem: • fizikai cselekmény vagy munkavégzés (operae, opus) • szellemi tevékenység (operae liberales) • jogi ténykedés; pl. ügyletkötés, perbeli képviselet, vagyonkezelés Más érdekében végzett szellemi munka kizárólag csak megbízás tárgya lehet. Amennyiben a megbízás jogügylet kötésére szól, vagy a megbízott feladatai között ügyletkötés is szerepel, meghatalmazás szükséges ahhoz, hogy az ügylet hatálya a megbízóra is kiterjedjen. Az ügylet legtöbbször egyedül a megbízó érdekében jön létre, de érdekelt lehet a megbízásban egy harmadik személy, sőt maga a megbízott is. Nem megbízás ellenben (legfeljebb tanács,

consilium), ha az ügylet kizárólag a megbízott érdekében létesül. Lényeges elem: az ingyenesség A megbízás lényeges eleme a feladatvállalás ingyenessége: Lehetséges volt azonban a megbízott utólagos díjazása HONORARIUM formájában, ami azonban előre nem volt kiköthető, és a mandatum-tól jogilag teljesen független ügyletnek, ajándéko zásnak tekintették. Ez maradt a megítélés később a császárkorban is, amidőn már lehetővé vált a díjazás előzetes kikötése, mely perelhetővé is vált (de csak extra ordinem), sőt kikötés nélkül is utólag követelhető lett. A különös megoldást az operae liberales és a más ügyében való jogi ügyködés igénylik, melyek nem vonhatók a locatio conductio operarum ill. operis vagy a névtelen szerződések körébe Ezeket eleinte valóban ingyenesen, barátságból vagy erkölcsi kötelességként végezték azok, akik ezt vagyoni helyzetüknél fogva maguknak megengedhették. 190 A veszélyt

teljes mértékben ő viseli. 124 A császárkorban azonban az ilyen ténykedések ellenszolgáltatás fejében vállalt kereső foglalkozásokká váltak. Józan meggondolásból, figyelemmel a szellemi munka sajátos természetére, hogy ti. az eredmény hozzáértés és gondos munka mellett is kétséges, végzésüket a jogtudósok díjazás esetén sem tekintették visszterhesnek, ami érdekelt adósi felelősséggel járna, hanem a szellemi munkást ingyenadós módjára csupán kirívó hanyagság ill. hozzánemértés (műhiba) esetén tették felelőssé Ehhez volt szükséges a tartalmilag visszterhes viszonynak jogi szempontból két ingyenes ügyletre (mandatum ill. donatio) bontása Jogok és kötelezettségek A megbízási szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei, egyszersmind bizalmi jellegű kötelem keletkezik, melyből a megbízott szükségképpen, a megbízó esetlegesen van kötelezve. A megbízó keresete az infamáló ACTIO MANDATI DIRECTA;

a megbízotté az ACTIO MANDATI CONTRARIA, mely nem infamáló. A mandatum bizalmi jellegéből folyik, hogy megszűnik bármelyik fél halálával. A MEGBÍZOTT 1) a vállalt feladatot bona fides, a megbízó esetleges utasításai szerint, ezek keretei között ellátni. Amennyiben a kapott megbízás határait túllépné, felel az okozott kárért és nem követel- heti költségeinek megtérítését sem 2) feladatának elvégzése után tartozik a megbízónak elszámolni, az elért hasznokat kiadni, a szerzett jogokat átruházni 3) a megbízás ellátása körül ingyenadósként enyhébb felelősséggel tartozik: a klasszikus jogban csak dolus-ért és culpa lata-ért felel; a iustinianusi jogban culpa levis in concreto-ért is, figyelemmel a szokásossá vált honoráriumra 4) a megbízott az elvállalt megbízástól egyoldalúan elállhat, éspedig • súlyos akadályozó ok (pl. betegség) esetén feltétlenül • egyébként azonban csak alkalmas időben

mondhat fel. A MEGBÍZÓ 1) megtéríteni a megbízottnak azokat a kiadásait, melyek a megbízás keretein belül végzett ügyvitel körül merültek fel, s átvenni a megbízás folytán vállalt kötelezettségeket 125 2) megtéríteni nem csupán azokat a károkat, melyeket omnis culpa-val okozott a megbízottnak, hanem azokat is, melyek a megbízottat a megbízás teljesítése körül alsó baleset (casus minor) folytán érték191; pl. a megbízásból vett rabszolga meglopta a mandatarius-t 3) a megbízó az adott megbízást bármikor visszavonhatja, lévén a megbízás bizalmi viszony, a már eszközölt kiadásokat azonban köteles megtéríteni. A mandatum speciális alkalmazásai A megbízás a rómaiak kedvelt és széles körben alkalmazott ügylete volt, melyet egyebek mel lett kezességvállalásra és követelések átruházására is fel lehetett használni. 1) A kezességvállalás céljából alkalmazott megbízás az ún. MANDATUM QUALIFICATUM, vagyis

megbízás arra, hogy megbízott nyújtson hitelt egy harmadiknak. Ha ez megtörténik és a harmadik nem fizet, a hitelező, mint magát költségbe verő megbízott ACTIO MANDATI CONTRARIA-t indíthat megbízója, mint kezes ellen. A kezesség legfőbb formája a iustinanusi jogban 2) A követelés átruházására szolgál a MANDATUM AGENDI, vagyis a perlési megbízás, feltéve, hogy a megbízó előre lemond a megbízott elleni ACTIO MANDATI DIRECTA-ról, azaz hozzájárul, hogy utóbbi a per tárgyát magának megtarthassa. A megbízott ilyenkor a saját dolgában eljáró ügyvivő, aki az ügy urának tekintendő. Előnye ennek a megoldásnak, hogy az átruházónak nem kell megkérdeznie adósát, továbbá mivel az új hitelező a régi hitelező jogát érvényesíti, a biztosítékok (kezesség, zálog, stb.) megmaradnak. Hátránya viszont, hogy a litis contestatio-t megelőzően a megbízás egy oldalú visszavonás vagy bármelyik fél halála folytán megszűnik,

továbbá a litis contestatio-ig a régi hitelező is rendelkezhetik a követelés felett. 70. Eredménykötelem – gondossági kötelem Gondossági kötelem Eredménykötelem A megbízott arra vállalkozik, hogy egy ügyet ellásson, a megbízó utasításait követve, annak érdekében jár el, de nem mindig várnak el tőle konkrét eredményt. A megbízott mindent megtesz a rábízott ügy ellátása érdekében, de kézzel fogható terméket, eredményt nem nyújt át a megbízónak. Szinallagmatikus bonae fidei obligatio, a tevékenységet végző személytől eredményt várnak el, és azt, hogy az eredmény legyen alkalmas rendeltetésszerű használatra, ellenkező esetben szavatossággal tartozik. 191 Ez a felelősség tehát szimmetrikus ellentéte a custodia-felelősségnek, s ezt a iustinianusi jog a megbízó hibájának fkciójával indokolja. 126 71. A societas Fogalma A társasági szerződésben két vagy több személy abban állapodik meg, hogy egy

megengedett vagyoni cél megvalósításához kölcsönösen hozzájárulnak, és az elért eredményből kölcsönösen részesednek. A római jogban a társaság sohasem jogalany, nem jogi személy. A társak a SOCIUS-ok, a társaság létrehozására irányuló akarat pedig az AFFECTIO SOCIETATIS. Nem csupán szerződéstípus, hanem egyben közösség (COMMUNIO) egyik típusa is. A jogellenes (tilos) célra történt szövetkezés (pl. egy bűnbandáé) semmis A római jog szerint nem létesíthető társaság ezenfelül nem vagyoni (pl. tudományos, vallási, humanitárius) célra sem. Evégből a feleknek jogi személyiséggel felruházott egyesületet kell alapítaniuk. Társasági formák 1) A magánjogi társaság eredete az ősi civiljogbeli testvérörökösöknek atyjuk halála után hallgatólagos megállapodással fenntartott teljes vagyonközössége. Ilyen közösséget a praetor előtt ünnepélyes formában egymással rokonságban nem álló személyek is

létesíthettek. Ezeknek az volt a jellemzője, hogy a közösség a tagok teljes vagyonára és minden szerzemé nyére, a visszterhesek mellett tehát az ingyenesekre (pl. örökség, ajándék, hozomány) is kiterjedt, éspedig úgy, hogy az egyes társak által szerzett vagyonjogok ipso iure, külön átruházó ügylet nélkül szálltak át az összes társra. Megfordítva, a közös dolgot bármelyik társ egymagában elidegeníthette, önállóan vállalt kötelezettsége társait is kötelezte A közös rabszolgát felszabadíthatta, aki mindnyájuk libertusa lett 2) A klasszikus jogban az ősi consortium helyébe a korlátozottabb vagyoni célokra létrehozott társaságok léptek, melyeket konszenzuális szerződés létesített, és amelyek csupán addig maradtak fenn, amíg valamennyi félnél fennforgott a szükséges consensus. Ezeket most már a ius gentium ügyletének tekintették, így tagjaik peregrinusok is lehettek. A társas célok eltérései szerint a

magánjogi társaságnak három változata különböztethető meg: I. SOCIETAS OMNIUM BONORUM, vagyis az általános közkereseti társaság, melynél a közösség a társak minden munkakeresményéből származó aktívákra és passzívákra terjed ki. Amidőn a felek közelebbi célmegjelölés nélkül létesítenek társaságot, az a feltételezés, hogy societas omnium bonorum-ot akarnak. Elsősorban közeli rokonok között fordult elő II. SOCIETAS NEGOTIATIONIS, vagyis egy meghatározott szűkebb körű gazdasági (pl ipari, kereskedelmi) tevékenység közös folytatására, tehát egy részleges célra való szövetkezés, mely a társaság leggyakrabban előforduló alakzata (pl. közös vállalkozás fuvarozási tevékenységre) 127 III. SOCIETAS UNIUS REI (UNIUS NEGOTII), vagyis társulás egyetlen alkalmi ügylet közös lebonyolítására (pl lovak négyesfogatként, ökrök párban eladására, közös költségen való utazásra stb.) Társasági szerződés

A társasági szerződés létrejön, mihelyt a felek a közösség tárgyára (és általában a hasznokból való részesedés és a hozzájárulás mértékére és módjára) nézve megegyeztek. A hozzájá rulás és részesedés mértéke más kikötés híján azonos, de a felek eltérő mértékben is megálla podhatnak Nem minősül societas-nak (legfeljebb ajándékozásnak, ha feltételei fennforognak) az olyan megállapodás, mely szerint vmelyik fél csak a terhekben osztozik, a nyereségből azonban nem részesül. Jogok és kötelezettségek A társasági szerződésből többnyire tartós, viszonos bonae fidei kötelem keletkezik, melynek azonban a többi szinallagmatikus kötelemtől több tekintetben eltérő vonásai is vannak. Ezek a sajátosságok alapjában véve abból adódnak, hogy a societas a különleges bizalmi viszonyon alapuló ősi consortium több rendelkezését megőrizte (pl. beneficium competentiae, infamia) 1) a társaság alapításakor

mindannyian kötelesek egyenlő mértékben vagy a megegyezés szerint a társas célhoz vagyoni jellegű kölcsönös szolgáltatással hozzájárulni. Ez a hozzájárulás legtöbbször pénznek vagy más dolognak, illetőleg jogoknak a társakra való viszonos átruházásában áll, de lehet munkavégzés is a társaság érdekében 2) Amidőn a társasági cél megszabta körön belül ügyletkötésre kerül sor harmadik személylyel, a társak együttesen is eljárhatnak, ilyenkor a társak közös jogokat, illetőleg kötelezettsé geket szereznek. Eljárhat azonban a társ egyedül is, mint megbízott vagy megbízás nélküli ügyvivő, a közvetett képviselet szabályai szerint, tehát ő szerzi meg a jogokat és kötelezettségeket az általa kötött ügyletből. Kölcsönös követelések Ezt követően azután az eljáró követelheti társaitól a vállalt kötelezettségek, a társai pedig tőle a megszerzett jogok vállalt kötelezettségek megosztása +

megosztását; az általa eszközölt kiadások arányos megté- általa eszközölt kiadások arányos megtérítése rítését, illetőleg társai tőle a szerzett dolog feletti tulajdon közössé tételét a megfelelő átruházó ügyle- ELJÁRÓ TÁRSAK tekkel. 3) A társaság ügyében eljáró társ csupán azt az enyhébb megszerzett jogok megosztása + szerzett dolog feletti tulajdon közössé tétele gondosságot tartozik tanúsítani, amit saját ügyeiben szokott, tehát culpa in concreto-ért felel. 4) A társas viszonyból eredő kölcsönös követelések érvényesítésére az ACTIO PRO SOCIO szolgál. Az ebben elmarasztalt adóst megilleti a beneficium competentiae kedvezménye, viszont a marasztalás infamia-t eredményez. 128 A (A) klasszikus jogban már maga a keresetindítás a társaság megszűnését eredményezte, így a kereset ott csupán a társas vagyonból eredő vagyonrész kikövetelésére szolgált; szemben a (B) iustinianusi joggal, ahol

eme funkciója mellett még a kölcsönös követelések egymással szembeni érvényesítésére is a társaság fennállása alatt. A társaság fennállása alatt keletkezett tulajdonközösség megszüntetésére ACTIO COMMUNI DIVIDUNDO-t kell indítani. Társaság megszűnése I. ha meghatározott időtartamra létesült, az idő leteltével; a múló célra létrehozott társaság pedig a cél elérésével vagy meghiúsulásával II. bármelyik fél halálával, capitis deminutio-jával (Iustinianusnál csak capitis deminutio minima), vmint csődbe jutásával III. bármelyik társ egyoldalú felmondásával192 IV. közös megegyezéssel Ha a többiek a társas viszonyt folytatni kívánják, új társasági szerződést kell kötniük. Ez annyira kogens szabály, hogy még az a kikötés is, mely szerint a társ elhaltával a társasági viszony az örökösre szálljon, semmis. V. jogi cselekménnyel; így az actio pro socio perben hozott ítélet, vagy a felek között

létrejött stipulatio mondja ki a társaság megszűnését 72. A pactumok – peresíthető pactumok A római jog contractusnak csupán azokat a megállapodásokat nevezte, melyek civiljogon alapuló keresettel (ACTIO CIVILIS) voltak felruházva. Azt az okot pedig, mely a peresíthetőséget megadta, mondjuk civilis causanak, ezt a forma vagy a típus adta. Ennek hiányában az alakszerűtlen megállapodás − ha csak nem csatlakozik egy contractushoz − csupán NUDUM PACTUM, mely nem eredményez kötelmet, legfeljebb egyes esetekben kifogásként (EXCEPTIO PACTI CONVENTI) lehet reá hivatkozni. A római zárt szerződési rendszer folytán a civilis causa-val nem rendelkező megállapodások a pactum-ok. Peresíthetetlenek voltak, nem keletkeztettek obligatio-t Ergo kifogást (EXCEPTIO) adott a praetor, keresetet (ACTIO) nem. Mivel a contractus-ok köre zárt volt így a formátlan megállapodásokat kellett a forgalmi élet szükségleteihez igazítani, és a praetor

jogfejlesztő tevékenysége peresíthetővé tette 193. Ezeknek a „keresettel felruházott” pactum-oknak (PACTA VESTITA), melyeket a római jogtudomány csupán konzervativizmusból nem sorolt a konszenzuál-contractusok közé: 1) PACTA PRAETORIA, mely főleg perbeli kifogások megadásában jelentkezett, de a praetor már keresetet is adott rá, méltányosságból. Alapvetően két csoportja volt: 192 A felmondásnak azonban nem szabad sem időszerűtlennek, sem dolózusnak lennie (pl. a veszteség vagy nyereség megosztása elöli kibúvás kedvéért), mert ilyenkor a társaság ugyan megszűnik, de a visszalépő nem szabadul kötelezetségei alól, az előnyöket viszont elveszti. 193 A stipulatio, mint általános kötelemalapító ügylet mellet szükség volt további önálló tárgyú, formátlan megálla podásokat peresíthetővé tenni. 129 A) RECEPTUM, mely az „elfogadom” ige használatával tett elvállalást jelent; három formája: ◦ RECEPTUM

ARGENTARII, ahol a bankár egyoldalú, nem címzett jognyilatkozattal ígéretet tesz arra, hogy más (ügyfél) helyett egy meghatározott szolgáltatást teljesít harmadik személynek. Alapja, hogy a bankár kezeli az ügyfél pénzét, amelynek terhére fog teljesíteni Absztrakt stricti iurus obligatio keletkezik, mely független az alapjogviszonytól és kereset kap a bankár ellen a harmadik személy. A bankár nem hivatkozhat az ügyfél és harmadik személy közötti jogviszonyból194 és a fedezeti jogviszonyból195 származó kifogásokra – mivel ezt méltatlannak tartotta, Iustinianus eltörölte ezt a szabályt ◦ RECEPTUM ARBITRII, amikor a választott bíró elvállalta a bíráskodást az őt erre felkérő személyek jogvitájában. Amennyiben ezt később nem volt hajlandó teljesíteni, a praetor kereset adása nélkül bírságolta meg ◦ RECEPTUM NAUTARUM CAUPONUM STABULARIORUM, hajóssal, fogadóssal és a béristálló-tulajdonossal szemben mindazon a

károk miatt, amik az igénybe vevőket érték, a praetori edictum felelősséget állapított meg, amennyiben a vagyontárgyak őrizetét kifejezetten elvállalták (ill. egyszerűen befogadták) A felelősség eleinte feltétlen volt és a vis maiorra is kiterjedt, ezt azonban később a jogtudomány a custodia-felelősség mértékére szállította le A befogadó elleni igény érvényesítésére praetori IN FACTUM ACTIO szolgált196 B) CONSTITUTUM, azaz tartozáselismerés, mely lényegében formátlan ígéret volt az adós terhére pénzben vagy más helyettesíthető dologban fennálló tartozás későbbi időpontban történő teljesítésére (fizetési haladék). Nemcsak saját, hanem idegen tartozást is el lehetett ismernikezességvállalás egy formája. A nem teljesítő adós ellen az alapkövetelésből származó kereset mellett, egy másfélszeresre menő ACTIO DE PECUNIA CONSTITUTA is a hitelező rendelkezésére állt (csak egyik alapon érvényesíthette

követelését). 2) PACTA LEGITIMA, mely peresíthetővé tette • a választott bírói egyezményt (COMPROMISSUM) • a formátlan hozományígéretet (DOTIS POLLICITATIO) 194 Ügyfele az utalványozó, harmadik fél az utalványos. 195 Közte és ügyfele közöt áll fenn. 196 A felelősség külön praetori felvállaltatására azért volt szükség, mert it olyan dolgokról van szó, melyek a bevitel ellenére az utasnál maradtak, s nem kerültek a hajós ill. fogadós kizárólagos őrizetébe, ami a custodia-felelősséget külön felvállalás nélkül is megalapítaná. 130 • a formátlan ajándékígéretet197 (DONATIO) +1) PACTA ADIECTA, mely a főszerződésekhez járuló megállapodásokat tette peresíthetővé (kölcsönszerződés mellett a kamat kikötése vagy adásvételnél mellékegyezmények 198). Ezen járulékos egyezmények alapján csak akkor lehetett jogokat érvényesíteni, ha a főszerződés bonae fidei contractus volt, és a

mellékegyezmény azzal egyidejűleg, és nem utólag jött létre; azaz a pacta adiecta-ban megjelenő megállapodások érvényesíthetősége így alakult: • amennyiben a kiegészített, alapszerződéssel egy időben történt a megállapodás − perelhető az igény, kereset indítható a megállapodás érvényesítésére • amennyiben utólag járult a mellékegyezmény az alapszerződéshez, csak kifogás útján lehetett érvényt szerezni a megállapodásnak. Ez tehát önállótlan pactum, mely egy contractus-t csupán kiegészít, módosít – ilyen még a vagy pactum de non petendo, mely megszüntet szerződést (lsd liberatio). 73. A constitutum debiti aeliani CONSTITUTUM, azaz tartozáselismerés, mely lényegében formátlan ígéret volt az adós terhére pénzben vagy más helyettesíthető dologban fennálló tartozás későbbi időpontban történő teljesítésére199. Nemcsak saját, hanem idegen tartozást is el lehetett ismernikezességvállalás egy

formája (CONSTITUTUM DEBITI AELIANI). A nem teljesítő adós ellen az alapkövetelésből származó kereset mellett, egy másfélszeresre menő ACTIO DE PECUNIA CONSTITUTA is a hitelező rendelkezésére állt (csak egyik alapon érvényesíthette követelését). Az elismert tartozásnak a constitutum időpontjában jogérvényesnek kell lennie (hacsak naturalis obligatioként is). Ha később megszűnt is a tartozás, ez nem érintette a tartozáselismerés érvényességét, kivéve, ha a megszűnés oka teljesítés vagy más materiális kielégítés volt (pl. beszámítás, datio in solutum). A constitutum debiti funkciója egy meglévő kötelem megerősítése azzal, hogy a hitelező a változatlanul megmaradó alapkötelembeli keresete mellé egy újat kap, mely amattól − a materiális teljesítés esetét leszámítva − független. Ha tehát az alapkereset hibás perindítás miatt felemésztődik vagy elévül, az actio de pecunia constituta akkor is akadály

nélkül indítható 197 Préklasszikus korban a lex Cincia kimondta, hogy az ajándékozás egy bizonyos mértéken túl tilos (kivéve házas társak vagy közeli rokonok közt), ám mivel nem volt szankciója, a civiljog szerint érvényes volt mértéken felül is ajándékozni. A praetor kifogást adot az ajándékozónak, ha a nem teljesítet ajándékígéret alapján a megajándékozot beperelte; ha a beváltot ígéret teljes egészében megvalósult, exceptio-nak nem volt helye Ajándékozás később is csak akkor teremtet kötelmet, ha stipulatio-ba foglalták Iustinianusi jogban jegecesedet ki a pactum donationis intézménye: az ajándékozás az ajándékozó vagyonát csökkentő, a megajándékozot vagyonát növelő, bőkezűségből tet olyan ingyenes jutatás, amelyet a megajándékozot elfogadot. Az ajándékozó felelőssége, mint ingyen adós csak dolus-ért és culpa lata-ért terjedt ki Jogszavatosság nem terhelte A megajándékozot az ajándékozó

hitelezőivel szemben felelősséggel tartozot, amennyiben azok nem tudtak kielégítést nyerni az ajándékozó vagyonából (jóhiszeműsége esetén meglévő gazdagodása erejéig – rosszhiszeműsége esetén teljes kártérítéssel). 198 Visszavásárlás, visszeladás, elállás, elővásárlás, stb. 199 Constitutum-mal nem csupán a teljesítés új napját lehetet kitűzni, hanem a teljesítés egyéb módozatait is meg lehetet változtatni, így pénz helyet gabonát ígérni. 131 • a tartozás-elismerés fő esete a CONSTITUTUM DEBITI PROPRII, amidőn az adós a saját maga adósságának teljesítését ígéri akár a hitelezőnek, akár a hitelező utasítására egy harmadiknak • e mellett azonban előfordult a CONSTITUTUM DEBITI ALIENI is, amikor vki idegen adósság teljesítésére tesz ígéretetkezességvállalás, az elismerő csak a hitelező tényleges kielégítésével szabadul. Jellemzője a járulékosság volt, ezért eltért a

főszabálytól, ám Iustinianus idején kiterjesztették rá a fideiussio és a mandatum qualificatum szabályait. 74. Ajándékozás; az élők közötti és a halál estére szóló ajándékozás egybevetése Az élők közötti ajándékozás szabályai • • A formátlan ígéretként adott ajándék csak Iustinianustól volt peresíthető, kötelmi alapja akkor volt csak, ha stipulatiós forma is fűződött hozzá. Tulajdont az ajándékozás csak akkor keletkezetett, ha civiljogi átruházási ügylet is kapcsolódott hozzá. Az ajándékozás csak akkor jött létre, ha az ajándékot a megajándékozott el is fogadta. A lex Cincia a Kr. e III században kimondta, hogy a nagyobb összegű ajándékozás tilos, amit a szokásjog később a házastársak közötti ajándékozásra is bevezetett. Az ajándékozó értelemszerűen nem volt a doluson túl felelős az ajándékért. A halál esetére szóló ajándékozás • • • Ez is pactumként érvényes, vagyis

nem civiljogi jellegű. Ugyanúgy kizárólag akkor jön létre, ha az ajándékozott túléli az örökhagyót. Az öröklés menetétől függetlenül érvényes, vagyis akkor is, ha a végr. megdől, vagy nincs örökös, stb Nem érintették a halál esetére szóló ajándékozást a lex Cincia szabályai, érvényesek voltak rá azonban a quarta Falcidia feltételei, továbbá az incapax személyek nem szerezhették meg. Iustinianus korától fogva csak a codicillus formaságainak betartásával volt rendelhető. A házassághoz kapcsolódó ajándékozások • • A házasság előtti ajándékozás (donatio ante nuptias) – a posztklasszikus korra jellemző ajándékozási forma volt, amelyben a vőlegény a házasság előtt adott valamit a menyasszonynak, amelyet az – rendszerint hozományként – a házasságkötés után visszaadott neki. A házasság utáni ajándékozás (donatio propter nuptias) – a férj ajándékígérete volt a feleségnek arra az esetre, ha

a házasság megszűnnék, feltéve, hogy az nem a nő hibájából következik be. 75. A Receptumok és receptum-felelősség Lsd 72. tétel 132 76. A jogalap nélküli gazdagodás és a megbízás nélküli ügyvitel. Jogalap nélküli gazdagodás FOGALMA „Méltányos, hogy más kárán és jogtalanul senki se váljék gazdagabbá” (Pomponius). A jogalap nélküli gazdagodás (LOCUPLETATIO INIUSTA) tényállásának két általános feltétele van: I. az egyik fél részéről tulajdonátruházás van (DATIO), amelynek révén a gazdagodó meg is szerzi a dolog tulajdonát. Nem szükséges, hogy perindításkor a gazdagodás még meglegyen, ergo jóhiszemű gazdagodó is felelt mindazon vagyoni értékért, ami hozzá került, még ha attól önhibáján kívül is elesett (rosszhiszeműtől ezen felül kártérítést lehetett követelni) II. a megszerzett vagyoni előny megtartására a gazdagodónak ne legyen érvényes jogcíme (SINE CAUSA RETINENDI) KERESETEK

CONDICTIO INDEBITI: tartozatlan szolgáltatást ezzel a keresettel követelheti vissza, azaz ha té- vedésből olyannak szolgáltat, akinek nem tartozik. Ha vki tudatosan tartozatlanul fizetett, az ajándékozás volt, s visszakövetelésnek nem volt helye. Ha csak az átadó volt tévedésben, s az átvevő nem, ez utóbbi lopást követett el200. A lényeg: tartozatlan szolgáltatásnál mindkét fél tévedésben van. CONDICTIO CAUSA DATA CAUSA NON SECUTA: ellenteljesítés reményében szolgáltat, mely utóbb mégsem következik be (hozományt adott házasság reményében) CONDICTIO OB TURPEM VEL INIUSTAM CAUSAM: erölcstelen vagy jogellenes ok alapján történt teljesítések visszakövetelhetők A) jogellenes causa alapján történik a gazdagodás, ha a gazdagodó konkrét jogszabályi tilalomba (házastársak közötti ajándékozás tilalma) ütköző módon szerez meg vmely vagyoni értéket. Nem történik tulajdonátszállás 201, tkp konkurál a rei

vindicatio-val, a birtokból kiesett civiljogi tulajdonos keresetével B) erkölcstelenség miatt is lehet perelni; így ha vki a nála letett dolgot csak pénzfizetés ellenében hajlandó visszaadni. Ha a teljesítőnek a magatartása erkölcstelen, nincs helye visszakövetelésnek202. 200 Tulajdonátszállás ekkor persze nem volt. 201 Ebbe a körbe tartozik a tolvaj gazdagodása is, ahol ráadásul datio sincs. 202 Visszakövetelhető-e a prostituáltnak adot díj erkölcstelenség címén? Ugyan dehogy. Ezt a a saját felróható magatartásra alapítot előnyszerzés tiltja Lsd nemo suam turpitudinem allegans auditur elve 133 CONDICTIO SINE CAUSA: (A) nevesítetlen jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére, így pl. ha a teljesítés oka megszűnt203; ill. (B) érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelésére volt indítható. Megbízás nélküli ügyvitel Ha vki más ügyébe önként beavatkozik – hogy illetőt vmilyen

hátránytól megóvja –, ebből a tevékenységéből kölcsönös jogok és kötelezettségek származhatnak. Az ilyen tényállást a praetor kötelemkeletkeztetőnek ismert el. A megbízás nélküli ügyvitel (NEGOTIUM GESTUM) esetei: • a megbízás nélküli ügyvivő azt hiszi, hogy megbízták vmivel • a megbízott a mandatum-ában kapott jogkörének határait túllépi • vki tudja, hogy nincs megbízása mégis beavatkozik. Az ügy ura az ügyvivőhöz került értékekről és behajtott összegekről elszámolást, vmint esetleg kártérítést követelhet. Ezzel szemben az ügyvivő követelheti az ügyvitel folytán keletkezett költségeinek, kárának megtérítését, viszont csak akkor, ha hasznosan (utiliter) járt el. Az, hogy eljárása nem volt sikeres, nem érinti az ügy urának vele szemben keletkező megtérítési kötelezettségét Az ügyvivő culpa levis-ért felel. * Gaius szerint a természetjogra vezethető vissza bizonyos fajta

elidegenítések, mint a traditio, vmint a mancipatio, az in iure cessio és az elbirtoklás joga. Ugyancsak a természetjog az alapja a foglalás útján való tulajdonszerzésnek azon dolgoknál, ahol senkinek nem áll fenn tulajdonjoga Egy személy civiljogi státusának megváltozása nem érinti azokat a kötelmeket, amelyek természetes kötelezettségen alapulnak; vagyis a szolgáltatás természetjogon alapul. Tartozatlan szolgáltatás keresete a természetes igazságosságból ered, ezért van az, hogy kiterjed mindar ra, ami a szolgáltatott dologhoz növedékként járult. 203 Vki odaadta a gyűrűjét foglalóul, s miután az adásvétel rendebn lebonyolódot, nem adták vissza. 134 77. A delictum fogalmi elemei Az actiones poenales Delictum fogalma A contractusok mellett a kötelmek legfontosabb és leggyakoribb keletkeztető tényei a delictum-ok (DELICTA), vagyis azok a jogellenes magatartások, melyek szerződésen kívül, vétkesen (szándékosan vagy

gondatlanul) sértik mások magánjogait204. Ezek egyetlen jogkövetkezménye a római jogban az, hogy ún. delictualis kötelmet hoznak létre a tettes és a sérelmet elszenvedett között, melynek tartalma abban áll, hogy a jogsérelmet elkövető – mint adós – tartozik a jogsérelmet elszenvedőnek pénzbeli elégtételt nyújtani. A delictualis kötelemben tehát • adós a tettes • hitelező a sértett • a kötelmi szolgáltatás pedig a kiszabott POENA (kárpótló büntetés) megfizetése. A delictualis kötelem ezek szerint minden esetben pénzre szóló egyoldalú obligatio, melynek adósa a cselekmény elkövetése pillanatától fogva késedelemben van. Jogtörténeti előzménye a magánbosszú ill. annak kiváltása a váltságdíj (compositio) volt A megtorlás mértéke a tálió-elv205 és a vagyoni váltság tarifális megállapítása. Következő lépés a peres úton követelendő poena volt. A római jogban magándelictumként kezelt jogellenes

cselekedeteket a modern jogok mint „cri men publicum”-okat, közbűncselekményeket közüldözés alá vonják és megfelelő közbüntetés (szabadságvesztés, pénzbüntetés) kiszabásával sújtják, meghagyva a sértettnek azt a lehetőséget, hogy esetleges magánjogi igényét (pl. kártérítésre) külön perben érvényesítse Ezzel szemben a római jog lemondott a vagyonelleni és közönséges személysértésben megnyilvánuló bűncselekmények közüldözéséről és megelégedett azzal, hogy azokat delictualis kötelemmel szankcionálja, s üldözésüket átengedte magának a sértettnek. Ennek magyarázata abban az egyszerű tényben van, hogy a római állam nem rendelkezett megfelelően kiépített nyomozó és igazságszolgáltatási apparátussal ahhoz, hogy ezeknek a tömegesen előforduló jogellenes cselekményeknek az üldözését magára vállalja. De Rómában is korán kialakult a bűncselekmények másik kategóriája is, a közüldözés alá eső

cselekmények, a crimen-ek (CRIMINA) csoportja, melybe a közösséget erősebben fenyegető jogellenes cselekmények (közüldözés alá eső bűncselekmények) lettek besorolva. Tényálláselemek A delictum fogalmához, bármilyen eltéréseket mutassanak is fel az egyes delictumok tényállásai, két közös elem együttes megléte szükséges: 204 Személyi és vagyonjogait. 205 Szemet szemért, foga fogért. 135 1) az objektív jogsértés, ami abban áll, hogy a tárgyi jog tilalma ellenére vki cselekményével (tevőleges magatartásával) másnak vagyoni vagy erkölcsi kárt okoz; más szóval az elkövetett magatartás beleütközik a büntetni rendelő jogszabály tilalmába (modern jogok szerint tényállásszerű). Ugyanakkor a formális megvalósulás esetén sem lehet az adott helyzetben a magatartás vmilyen okból jogszerű (bűnösség) A vagyoni károkozás két fő megnyilvánulási módja a régi jogban: • egyrészt más vagyontárgyainak

haszonszerzés céljából való elvonása (FURTUM) • másrészt más vagyontárgyának tönkretétele vagy megrongálása anélkül, hogy a károsító tényből magának a tettesnek haszna lenne (DAMNUM INIURIA DATUM). Az ún. erkölcsi kár a károsult személyiségi jogainak a csorbításában jelentkezik (INIURIA) 2) a szubjektív felróhatóság, vagyis az elkövető vétkessége, aminek viszont feltétele a vétőképesség. Vétőképtelen személyek jogellenes cselekedeteit a jog nekik be nem számítja, azok tehát nem minősülnek delictumnak, hanem csupán balesetnek. Általános szabályként áll, hogy magánjogi delictumot csak szándékos magatartással, tudatos jogsértéssel (DOLUS) lehet elkövetni. E szabály alól kivételt jelent a dologrongálás (damnum iniuria datum), melyet gondatlanságból, mégpedig annak legenyhébb fokozatával (CULPA LEVIS) is meg lehet valósítani, feltéve, hogy a gondatlanság nem puszta mulasztásban, hanem figyelmetlen, nem

eléggé körültekintő cselekvésben nyilvánul meg (kommisszív, tevőleges culpa). Büntetőkeresetek A sértettnek a vele szemben elkövetett delictum alapján járó, és delictum-onként eltérő szabályok szerint megállapított pénzbüntetés követelésére ACTIONES POENALES szolgálnak. Ezeknek valamennyi delictum-típusnál saját külön nevük van, és indításuk előfeltételei is eltérőek, mégis néhány közös jellemvonásuk élesen elkülöníti őket a többi kötelmi keresettől, nevezetesen: • több tettes ellen egyenként, vagyis halmozva indíthatók a teljes büntetésösszegre, mivel a megtorlási igény valamennyiükkel szemben önálló • a tettes litis contestatio előtti halálával elenyésznek, mivel a megtorlásnak csak vele szemben van értelme (örökösei csak az esetleges gazdagodásért felelnek); nem szűnnek meg ellenben a tettes capitis deminutio-jával, hiszen az üldözés továbbra is lehet séges • elenyésznek a tettes és

a sértett kiegyezésével (pactum), vagyis a váltságösszegben való megállapodással • a hatalomalatti tettes (családgyermek, rabszolga) hatalombirtokosa ellen ACTIO NOXALIS indítható, ekkor a hatalombirtokos (családfő) jogosult volt fizetés helyett kártalanítás 136 céljából kiadni (noxa) az elkövetőt 206. Ezt átfordult actiones poenales-be, ha a hatalomalattit emancipálták/felszabadították • az actiones poenales a sértett részéről átörökíthetők; kivéve ◦ ACTIONES VINDICTAM SPIRANTES-t, mely a sértettnek személyes elégtételt is van hivatva szolgáltatni, vagyis a jogosult halálával elenyészik ◦ ACTIONES POPULARES-t, melyet bármely polgár megindíthat a sértett fellépésének elmeradása esetén207. 78. A furtum és az iniuria Furtum A FURTUM, mint kötelemlétesítő tény fogalma a vagyon elleni jogsértések jóval szélesebb körét foglalta magában, mint amit ma a lopáson értünk. Paulus definíciója szerint „a

lopás egy dolog csalárd birtokbavétele haszonszerzés céljából, éspedig akár maga a dolog, akár annak használata vagy birtoka tekintetében.” Sabinus az állaglopást találóan így definiálja: „a lopás a tulajdonos akarata ellenére történő minden fajta birtokelvonás.” A klasszikuskori tényállása magában foglalta az idegen dolog bármi módon megvalósuló elvonását, mely haszonszerzés céljából történt. Így a furtum körébe esett: 1) FURTUM REI, vagyis a dolog állagának eltulajdonítása, történjék az • a birtokostól alattomban való elvétellel (a lopás mai esete) • a tettesre bízott idegen dolog (letét, haszonkölcsön, zálog) elsikkasztásával • a talált dolog jogtalan megtartásával • a tulajdonos részéről való birtok-traditio csalárd kieszközlésével • vki a dolog lopott voltát ismerve, azt megveszi (orgazdaság) 2) FURTUM USUS, a „használatlopás”, amidőn a tolvaj nem magának a dolognak az

elsajátítására törekszik, hanem csak a dolog használatát veszi jogtalanul igénybe (pl. a tulajdonos alattomban használja a haszonélvezet, örökhaszonbérlet tárgyát, a letéteményes, a záloghitelező engedély nélkül, a haszonkölcsönbe vevő szerződésellenesen használja a dolgot) 3) FURTUM POSSESSIONIS, a „birtoklopás” amidőn vki csupán a dolog őt a lopás saját dolgon is elkövethető (FURTUM SUAE REI) meg nem illető birtokát akarja megszerezni (pl. a tulajdonos a záloghitelezőtől alattomban visszaszerzi a zálogtárgyat) 206 Ez mancipiumba adást ill. rabszolga esetén tulajdonátszállást jelentet Addig tartot, míg az adósságát le nem dolgozta Nőt nem lehetet noxába adni 207 Sírhely meggyalázásánál. 137 TÉNYÁLLÁSBELI ELEMEK 1) CONTRACTATIO, az önhatalmú birtokbavétel, olyan cselekmény, mely alkalmas a tolvaj egyértelmű birtokhelyzetének megteremtésére (nem contrectatio egy súlyos gerenda megragadása, melyet a

tolvaj egyedül nem bír elmozdítani). Amennyiben a dolog már a tolvaj birtokában volt (pl. letétben, haszonkölcsönben), a lopáshoz elegendő vmilyen külsőleg is észlelhető cselekmény véghezvitele (pl. használat, elzálogosítás, elidegenítés, feldolgozás, stb.) 2) az objektív jogellenesség. Jogellenesség híján nem lopás az, amikor vki egy dolog önhatalmú birtokbavételére jogosult (pl saját dolgát a tolvajtól visszalopja, visszaveszi) A contrectatio-nak a tulajdonos beleegyezése nélkül kell történnie, ezért objektív jogellenesség hiányában nem lopás, ha a kontrektált dolog valójában a tettesé, vagy uratlan, vagy a tulajdonos beleegyezett az elvitelbe. 3) a szubjektív vétkesség. Szubjektíve a lopás csak szándékos magatartással (dolus) követhető el, gondatlanságból nem (pl vki a maga dolgát máséval figyelmetlenül elcseréli) 4) ANIMUS LUCRI FACIENDI, a haszonszerzési szándék (a célzat); ezért nem lopás, ha vki

szükséghelyzetben vagy megbízás nélküli ügyvivőként veszi birtokba vagy használatba más dolgát. 5) A lopás csak olyan ingó dolgon követhető el, melyen másnak tulajdonjoga (vagy legalább használati, birtoklási joga) van; ingatlan a klasszikus jogban nem lehet furtum tárgya, hasonlóképpen forgalmon kívüli vagy uratlan dolog sem. KERESETEK A klasszikus jogban a furtumból delictualis kötelem keletkezik a dologértéket alapul vevő poena megfizetésére, melynek érvényesítésére a praetori edictumban meghirdetett ACTIO FURTI vmelyik változata szolgált, az adott tényállásnak megfelelően: ACTIO FURTI NEC MANIFESTI – a közönséges tolvaj ellen a lopott dolog értékének kétszeresére, melyet a praetor változtatás nélkül átvett a régi jogból ACTIO FURTI MANIFESTI – a tetten ért tolvaj ellen a dolog értékének négyszeresére 208 ACTIO FURTI CONCEPTI – a dologérték háromszorosára, ha a lopott dolgot a tolvajnál alakszerűtlen

házkutatás209 során találták meg, ACTIO FURTI PROHIBITI – amennyiben a tolvaj a kutatásnak ellenszegült - négyszeres értékre, ACTIO FURTI OBLATI – az ellen, aki a dolgot a házkutatást elszenvedő házába becsempészte a lopás látszatának rosszhiszemű keltése céljából – a dologérték háromszorosára. A házkutatással kapcsolatos keresetek utóbb feledésbe mentek, a iustinianusi jog csupán az actio furti manifestit és az actio furti nec manifestit ismerte. 208 Amennyiben a tulajdonos teten érte éjjel vagy az elkövető fegyveresen ellenállt, a károsult magánbosszúja megengedet volt, azaz jogosan megölhete. Ha viszont nappal történt a furtum vagy fegyvertelenül, rabszolgává teték 209 Csésze és kötény nélkül; szakralitás hiánya. 138 ACTIO FURTI Az actio furti felperese az, aki a lopás folytán érdeksérelmet szenvedett, elsősorban tehát a dolog tulajdonosa. Ha a dolgot olyasvalakitől lopták el, aki a tulajdonossal szemben

custodia-felelősséggel tarto zik, (azaz a lopásért, mint alsó balesetért is felel, mint pl. haszonélvező, záloghitelező, bérlő, haszonkölcsönbe vevő), és a tulajdonos vele szemben a felelősséget érvényesítette, az actio furti indítására a custodia-kötelezett lesz jogosult. Utóbbi fizetésképtelensége esetén a kereset visszaszáll a tulajdonosra Alperes a tolvaj és a segédje. Utóbbi minden esetben csak kétszeresre marasztalható A poena megállapításánál a lopott dolognak azt a legmagasabb értékét vették alapul, mellyel az a lopás óta bármikor is bírt. A kiszabásnál a lopással okozott kár egyáltalán nem jön figyelembe (sem a lucrum cessans, sem a damnum emergens), továbbá akkor is megfizetendő a poena, ha kár egyáltalán nem mutatkozik, (pl. az ellopott ékszer épségben megkerült). Az actio furtiban történt marasztalás infamiaval jár. Mivel a kereset tisztán poenalis actio, mellette helye van a rei persecutorius

megtérítési kere seteknek: • bármely jogi birtokos rendelkezésére áll az INTERDICTUM UTRUBI210 egy éven belül a klasszikus jog szerint bárki ellen, a iustinianusi jogban a tolvaj és utódja ellen • a (A) tulajdonos rei vindicatio-val követelheti a dolog kiadását, ha ez a tolvajnál meg van, vagy azon tudatosan adott túl; hasonlóképpen az (B) idegen dologbeli jogosultak (haszonélvező, záloghitelező) az őket megillető in rem actio-t indíthatják • a tulajdonos a rei vindicatio helyett alternatívaként még egy speciális kötelmi keresetet, CONDICTIO FURTIVA-t is indíthat, mellyel a még meglevő dolgot; ha pedig nincs meg, annak a lopás óta bírt legmagasabb értékét követelheti211. * A lopás elkövetése természetjog szerint tiltott. Az ember az értelménél fogva képes felismerni a természetnél fogva jogost és jogtalant, azaz mi erkölcsileg jó ill. rossz A jó törvényt a rossztól tehát a természet zsinórmértéke alapján lehet

elválasztani; természetesen tágan értelmezve magát „a tisztességes dolgot az összes gyalázatostól” A jogtudomány nem éri be a pozitív, hatályos jog bemutatásával, hanem közvetlenül az életviszonyokból nyeri el az állításait, azokat a ratio iuris-ból meríti Ebből következik a természetjogi bizonyossága. 210 Ingók birtokvédelme. 211 Mivel ez a kereset a jogalap nélküli gazdagodás gondolatára épül, a tolvaj örököseire is átmegy; több tetes pedig a gazdagodásért egyetemleges felelősséggel tartozik. 139 Iniuria FOGALMA Az iniuria legtágabb értelemben egy szabad ember testi épségének és személyiségének (jó hírnév és méltóság) tudatos megsértése. A személysértő célzat hiányában nem iniura-ról beszélünk, hanem delictum megállapítása lehetséges. 1) XII táblás törvény: • testcsonkítás – talio • csonttörés – 300 as, 150 as • egyéb személysértés – 25 as 2) A XII táblás

törvénynek az iniuria egyes eseteire vonatkozó, egyébként is hézagos rendel kezései a köztársasági kor végére elavultak a megállapított kötelező kompozíció-összegek elértéktelenedése folytán. A praetor ezért edictumot bocsátott ki, melyben egy ACTIO INIURARUM AESTIMATORIA nevű büntetőkeresetet helyezett kilátásba általános érvénnyel mindazon másokat sértő cselekedetekre, • melyekben egyfelől az elkövető személyiségében rejlő gőg • a cselekedetben magában pedig a másik ember megvetése, személyiségének semmibe vétele jut kifejezésre + • a cselekmény tényállásához tartozik, hogy a tettes azt direkt jogsértő szándékkal vigye végbe. Ezt az általános edictumot több speciális tárgyú is követte, melyek idővel feleslegessé váltak, mert a jogtudomány az iniuria fogalmát meglehetősen szélesen értelmezte. 3) A klasszikus korban az elkövetés módja szerint az iniuria két alakzatát különböztették meg:

I. reál-iniuria, ütlegelés, arculütés, bepiszkítás, magánlaksértés, tilalom ellenére más területére lépés, valakinek akadályozása a közterületen, közfolyón, tengerparton való tartózkodásban vagy közlekedésben. Ide tartoznak azok a cselekedetek is, melyek kiskorúak megbotránkoztatására szolgáltak, vagy egy nő jó hírét voltak alkalmasak csorbítani II. verbál-iniuria, mely nem csupán másnak direkt becsületsértő vagy rágalmazó kifejezésekkel való illetését jelentette, hanem megvalósulhatott az illető közbecsülését csökkenteni alkalmas gúnydalok éneklésében, háza előtt rendezett éjjeli macska-zenében, egy gyülekezetben valaki ellen sértő kifejezések skandálásában, gúnyiratok nyilvános kifüggesztésében, terjesztésében. ACTIO INIURIARUM A sértett keresete az ACTIO INIURIARUM AESTIMATORIA. Ez tisztán poenalis kereset, egyúttal vindictam spirans212 is. A tett elkövetésétől számított egy éven belül

indítható, a marasztalás infamia-val jár. 212 Személyes elégtételre irányul; sértet halálával megszűnik a kereset. 140 A kiegyezés vagy megbocsátás a keresetet megszünteti. A poena összegének megállapítása a bíró eseti becslésére volt bízva: a felperesnek az eljárás in iure szakaszában pontosan meg kellett jelölnie a személyiségét sértő cselekményt, továbbá közölnie az igényelt büntetéspénz összegét. A bíró a formulában arra kap utasítást, hogy az alperest a cselekmény súlyához és körülményeihez mérten akkora összegben marasztalja, mely előtte „helyesnek és méltányosnak” (aequum et bonum) mutatkozik, a felperes indítványozta összegen belül (ACTIO AESTIMATORIA). INIURIA ATROX Kirívóbb esetekben (INIURIA ATROX), ami a sértett személyétől, az elkövetés módjától és színhelyétől függött, praetori taxatio szabta meg azt a felső határt, melyen a bíró nem mehetett túl. A Sulla idejéből való

LEX CORNELIA a reál-iniuria súlyosabb eseteit egy külön esküdtbíróság ha- táskörébe utalta – kriminalizáció. Ekkor a kereset, melyet csak maga a sértett indíthatott, az ACTIO INIURIARUM LEGIS CORNELIAE. Ez mindenkor fix pénzösszegre szólt, melyhez a bíróság kötve volt: vagy felmentette az alpe rest, vagy ebben az összegben marasztalta. A klasszikus kor végén a sértett már választhatott • a poenalis kereset vagy • a (köz)büntetőper között. 79. A damnum iniuria datum és a lex Aquilia A XII táblás törvényben a dologrongálás eseteire vonatkozó szórványos és hiányos, és később feledésbe is ment büntetőrendelkezések 213 helyébe a köztársasági kor derekán hozott lex Aquilia léptetett életbe új szabályozást a dolgok megrongálásában megnyilvánuló károkozások körében. Damnum iniuria datum tényállás a lex Aquilia-ban A lex Aquilia az idegen rabszolga és barom 214 megölését, a hitelezőt megkárosító

képviselő felelősségét, az égetéssel, zúzással elkövetett dologrongálásokat szabályozta. A DAMNUM INIURIA DATUM, azaz a jogellenes károkozás (bár célszerűbb rongálásnak fordítani) tényállását a törvényben következő módon lehet értelmezni: • csak a pontosan körülírt tényállásokban meghatározott károk (tényleges sérülés, dologrongálás) minősül itt damnum-nak215 • „személysértés” (iniuria) itt a jogellenességre utal; azaz nem követ el az delictumot, aki saját dolgát pusztítja el, vagy más dolgát, de a tulajdonos megbízásából ill. önvédelem- 213 Poenalis volt, de létezet tarifális is, melyet utóbb a praetor becsértékessé tet. 214 Ló, marha, szamár, öszvér juh, kecske, stb; ám nem tartozik ide a baromf, a kutya, a vadállat. 215 A törvény szavaival: occidere = megölni; urere = felégetni; frangere = eltörni; rumpere = szétörni. 141 ből okoz rongálásnál. A szándékosság (dolus) mellett

kiterjedt a tettes legenyhébb fokozatú gondatlanságára is, feltéve, hogy az tevésben, mint „tevőleges” culpa commissiva nyilvánult meg (culpa levis in faciendo) Ezt a delictualis jogban egyedülálló vétkességi alakzatot nevezzük culpa Aquiliananak • a rongálását okozó magatartás (datum) közvetlen kellett hogy legyen, fizikai összefüggésben216 a bekövetkezett rongálódással. E merev szabályozást a praetori jogfejlesztés tágította: • a dologrongálódás már kiterjedt minden egyéb módon való rongálódásra, így a vágásra, szakításra, kiöntésre is • megadták az actio-t közvetlen fizikai okozás és bizonyos esetekben rongálódás hiányában is • iustinianusi jogban már szabad embernek okozott esti sértés alapján is megadták az actio legis Aquiliae-t, megtérítvén a gyógyítási költségeket. A klasszikusok mindamellett végig tartották magukat ahhoz a felfogáshoz, hogy csupán a • tevőleges magatartással •

testi dolgon előidézett • közvetlen fizikai károkra alkalmazhatók a törvény rendelkezései. Ezért nem volt helye actio legis Aquiliae-nek, a) ha nem forog fenn fizikai rongálódás pl. amidőn valaki más vadállatát szabadon ereszti, kikötött hajója köteleit elvágva azt a folyón leengedi, gyűrűjét a tengerbe dobja, nyáját szétzavarja b) ha nem fizikai rongálással lett a kár előidézve pl. más rabszolgáját, állatát bezárva halálra éhezteti, más rabszolgáját ruháitól megfosztva hagyja megfagyni vki c) ha a cselekménynek a kár nem közvetlen következménye; pl. vki más rabszolgáját a hídról a folyóba löki, melybe azután belefullad. Természetesen az ezekhez hasonló károkozások nem maradtak jogkövetkezmények nélkül: fennforgásuk esetén a törvény által biztosított keresetet a praetor nem DIRECTA ACTIO-ként, hanem mint utánképzett ACTIO LEGIS AQUILIAE UTILIS-t adta meg jelezvén, hogy a károkozás kívül esik az

eredeti törvényi tényálláson. Nagyobb mértékű eltérés esetén pedig praetori IN FACTUM ACTIO útján volt a megtérítési igény érvényesíthető, főleg olyankor amidőn • az állag ugyan nem sérült meg, de a dolog az idegen behatás következtében értékéből veszített (pl. más vetésére ocsút szórnak ki) 216 Rabszolga ütés által sérül meg; de hiányzik a közvetlen okozatosság, ha parancsra felmegy a tetőre, és leesik. Nincs sérülés, ha más ezüstkelyhét a tengerbe dobják a hajóról, mert bár elveszik, de nem rongálódikkárokozás megtörténik, de delictum nem következik be a lex Aquilia szerint. 142 • a dolog birtokától olymódon fosztottak meg valakit, hogy maga az eset furtum-nak nem minősíthető (pl. vki kezéből a pénzt kiütötték) Actio legis Aquiliae ACTIO LEGIS AQUILIAE: a klasszikus korban tiszta büntetőkereset volt, így mellette indítható volt ACTIO REI PERSECUTORIA (megtérítési kereset); ám

később a halmozás lehetősége megszűnt, ezért mixta actio. A tettestől kötbér címén a megrongált dolog (rabszolga) bizonyos időszakon belüli legmagasabb értékét lehetett követelni217. Az alaptalanul védekező alperes ellen duplum-ban való marasztalást vont maga után A dologérték interesse-érték, de az ezen felüli kár (a lucrum cessans) nem jön figyelembe Iustinianusnal nem kártérítésre, hanem a kárt esetlegesen jelentősen meghaladó kötbér megfizetésére irányult, és csak meghatározott károkozási tényállások 218 esetén volt indítható; vmint a kötbéri actio sajátosságait viselte (felelősség az elkövető jogutódjaira nem szállt át, rabszolga által okozott kárért a hatalomgyakorló őt csak kiadni volt köteles). A kereset kezdetben tisztán poenalis actio; büntető jellegét mutatja, hogy • több tettes mindegyike ellen külön-külön indítható • a tettes örökösei ellen azonban nem mehet • a capitis deminutio

nem szünteti meg • a hatalomalatti károkozása esetén a családfő ellen actio noxalis-ként támasztható. 80. A praetori delictumok, és a quasi delictumok Praetori delictum A furtum, iniuria és a damnum iniuria datum civiljogi delictum-ok voltak, s mellettük a praetori edictum-ok is számos magatartást nyilvánítottak bűncselekménnyé. DOLUS MALUS Fogalma A delictum azzal valósul meg, hogy vki tudatosan, csalárd fondorlattal, oly módon okoz vagyoni kárt vkinek, hogy magatartása más delictum-ok körébe nem esik. Egyik esete a szerződő fél tudatos megtévesztése, ami a szerződés megtámadására jogosító ügyleti akarathiba. Egy ilyen eset adott alkalmat a köztársaság utolsó századában Aquilius 217 A keresetindítás joga a klasszikus jogban már kibővült: tulajdonos mellet a jóhiszemű birtokost, haszonélvezőt, záloghitelezőt, a dolgot kötelmi jogon birlalót is megillete. 218 Ekkor sem az általános értelemben vet károkozás esetén.

143 Gallusnak, hogy edictumában egy poenalis keresetet, az ACTIO DE DOLO-t hirdesse meg a csaló ellen. A kereset szubszidiárius jellegű, vagyis csak akkor van helye, ha a károsultnak más jogeszköz nem áll rendelkezésére. Így a bonae fidei kötelmeknél nem jöhet szóba, de nincs is rá szükség, mert valamelyik fél tudatos magatartása egyúttal tisztességtelen is, így a becsapott fél élhet a rendes szerződési keresettel. Keresete Az ACTIO DE DOLO arbitraria actio, vagyis a benne történő marasztalás elkerülhető, ha az alperes a kikényszerített előnyt önként kiadja. A marasztalás a kár egyszeresére történik, a károsult becslő esküje alapján Delictualis jellege • noxalis természetében • infamáló hatásában • egy éven (Iustinianusnál két éven) belül indíthatóságában219 nyilvánul meg. Kifogása A tettes csalárd magatartására alperesi pozícióban is lehetett hivatkozni kifogásként, EXCEPTIO DOLI formájában, ha

ti. a tettes a csalárd módon szerzett követelését perrel akarná érvényesíteni Az alperes indítványára a keresetformulába felvett exceptio doli hangzata szerint („ha ebben az ügyben semmi sem történt vagy történik a felperes csalárdságából”), a kifogásnak két változata lehetséges: I. EXCEPTIO DOLI PRAETERITI VEI SPECIALIS, melynél alperes a felperes múltbéli konkrét csalárd magatartására, nevezetesen a szerződéskötésnél alkalmazott megtévesztésre hivatkozik II. EXCEPTIO DOLI PRESENTIS VEI GENERALIS, melynél az alperes azt hozza fel, hogy a felperes a perindítással követ el dolus malus-t METUS Fogalma A köztársaság utolsó századában Octavius praetor volt az első, aki ediktumában jogi segítséget helyezett kilátásba azok számára, • akiktől fenyegetéssel csikartak ki bármely vagyoni előnyt, ill. • akik ennek hatására szenvedtek vagyoni hátrányt 219 Ezen idő eltelte után csak in factum actio van a gazdagodás

erejéig. 144 • azokról a jogi cselekedetekről pedig, melyeket megfélemlítés hatása alatt végeztek, az edictum általánosságban hirdette meg, hogy nem fogja elismerni érvényességüket. Az egyik fontos tényállása a szerződő féllel szemben a contractus megkötése alkalmával alkalmazott kényszer. Ez olyan akarathiba, mely megtámadási jogot (actio quod metus causa, exceptio metus, in integrum restitutio) biztosít a megfélemlítettnek a szerződés és a belőle eredő kötelem érvénytelenítésére. A megfélemlítéssel kicsikart vagyoni előny, ill. az annak következtében elszenvedett hátrány azonban egyéb módokon is jelentkezhetik, vagyis, mint vagyon elleni delictum fogalma alá a kikényszerített kötelezettségvállalás mellett más tényállások is tartoznak • a legközönségesebb eset, amidőn a fenyegetés hatása alatt dologi hatályú készügylettel (mancipatio, in iure cessio, traditio) ruházzák át a dolog tulajdonát • a

vagyoni hátrány állhat abban is, hogy ◦ vki fenyegetés hatása alatt acceptilatio-val220 elengedi a fenyegető, vagy egy harmadik személy vele szemben fennálló tartozását ◦ cretio-val221 elfogadja valaki passzív hagyatékát ◦ felszabadítja rabszolgáját. Mivel ezekben az esetekben jogügyletekről van szó, az in integrum restitutio az ügyletek érvénytelenné nyilvánításában és a megfelelő keresetek (rei vindicatio, in personam actio) helyreállításában áll. Ha nem egy ügylet kikényszerítésével okoztak vagyoni hátrányt, hanem egyedi erőszakkal vettek el javakat valakitől, akkor furtum; ha csoportos erőszakkal, rablás (rapina) forog fenn. Keresete A kényszerítő ellen a praetori ACTIO QUOD METUS CAUSA indítható: nem infamáló poenalis actio, mely egy éven belül a kizsarolt vagyontárgyak interesse-értékének négyszeresére; egy éven túl egyszeresére megy, mint in factum actio. Nem csak maga a fenyegető, hanem olyan harmadik

ellen is indítható, aki a kényszerítésből hasznot húzott (pl. ha vki a vagyoni előnyt mással kényszerítteti ki a maga számára) A kereset minden esetben arbitraria actio, vagyis a benne történő marasztalás elkerülhető, ha az alperes a kikényszerített előnyt önként kiadja; egyszersmind mixta actio is, vagyis mellette nincsen helye rei persecutorius igénynek, a büntetés tehát a kártérítést is magában foglalja. RAPINA A rapina tulajdonképpen a furtum minősített esete, melynek különös vonása, hogy a tettes erőszakot alkalmaz. 220 Stipulatio kötelemszüntető ellenügylete. 221 Elfogadó nyilatkozat ősi formája. 145 Önálló delictummá akkor lett, amidőn Lucullus praetor edictumában egy ACTIO VI BONORUM RAPTORUM nevű keresetet hirdetett meg a fegyveres csoportok által elkövetett rablások megfékezésére, melyek a polgárháborús időkben nagyon elszaporodtak. Idővel a rapina fogalma alá vonták • a csoportosan, bár fegyver

nélkül • magányosan, közönséges erőszakkal elkövetett rablásokat. A kereset, mely eredetileg tisztán poenalis és infamáló; egy éven belül a dologérték négyszeresére, azontúl egyszeresére ment. Mellette helye van a rei persecutorius kereseteknek, így a condictio furtiva-nak is; Iustinianusnál azonban már mixta actio. SEPULCHRUM VIOLATUM A praetor védelmet adott a sírhely jogosítottjának • INTERDICTUM NE QUID LOCO RELIGIOSOS FIAT • ACTIO DE SEPULCHRO VIOLATO – ez popularis actio222volt, meghatározott pénzbüntetésre ment. Crimen Rómában a bűncselekényeknek két csoportja alakult ki: közbűncselekmények ( CRIMINA) és a magánbűncselemények (DELICTA). Az állam csak azokat a bűncselekményeket üldözi hivatalból, amelyek az állam érdekét sértik ill fenyegetik (hazaárulás és szakrális bcs-ek) A crimenek köre aztán fokozatosan bővül, mivel az államhatalom visszaszorítja a magánbosszú intézményét Magánbosszút

felváltja a TALIO; ezen elv a mérték megszabásával nagy előrelépés volt a szabályozatlan magánbosszúval szemben. A váltságdíjak, kötelezően előírt vérdíjak (COMPOSITIO) megszabása szintén kiegyensúlyozó erővel bírt. A crimen tehát nem más, mint a közvádas, hivatalból üldözendő bcs-ek. Archaikus kor Akkoriban a bűncselekmények tipikus szankciója a magánbosszú volt. Préklasszikus kor A közüldözés alá eső bűncselekmények körét bővítették és részben átalakították. A provinciák rendszerének A közüldözés csak annyit je- kiépítése, a köztársasági lentett, hogy az elkövetőt vezető réteg korrupciója, a bárki jogosan megölhette. gyilkosságok rafináltabb Jellemző az ősi szakrális módszerei tükröződnek a normák nagy fontossága; crimen-ekben. bűncselekmények: istenek megsértése – hiedelem: a A büntetési rendszer jellemmegsértett istenek haragja zői: az egész közösséget fenye- a halálbüntetés

túlsúlya Klasszikus kor Posztklasszikus kor A quaestio-k jelentősége háttérbe szorult a cognitio extra ordinem mellett (a korszak elején még újak is létesültek, egységes szabályzást kaptak). Ez a büntetőjog dogmatikájának jelentős fejlődését és igazságosabb ítélkezést eredményezett. A korban alakultak ki a modern büntetőjog egyes alapfogalmai (pl.: szándékon tú- A cognitio-s eljárás kizárólagossága, csökken a bíróságok mérlegelési szabadsága. Kereszténység új bűncselekményi tényállások jöttek létre (pl.: eretnekség); bizonyos büntetési nemek eltűntek (pl.:keresztre feszítés) 222 Bárki más a rokonok helyet büntetőkeresetet indíthatot. A gazdasági, társadalmi válság, romló közbiztonság, fo- 146 geti. Istenek jóindulatának visszanyerése: elkövetőt homo sacer-nek nyilvánították („kiátkozott”, törvényen kívül helyezett) és rituális módon kivégezték. - a poena capitalis végrehajtása

elől az elítéltnek módja volt a száműzetést (exilium) választani: ekkor kimondták rá az aqua et igni interdictio-t - mellékbüntetésként mega XII táblás törvény a crijelenik a vagyonelkobzás men-eket 4 csoportba sorol- (publicatio bonorum) ja a bűncselekmény által - a pénzbüntetés nagyobb sértett jogi tárgy szerint: jelentőségre tesz szert 1) az állam biztonságát és a - ez részben az államot, közrendet veszélyeztető részben a vádat képviselő bűncselekmények polgárt, kivételesen kártérí2) a gyengébbek (feleség, tésként a sértettet illeti meg cliens) sérelmére elkövetett (crimen repetundarum esebűncselekmények tén). 3) vagyon elleni bűncselekmények 1) közéleti viszonyokat sér4) kifejezetten szakrális tő bűncselekmények bűncselekmények. - államellenes bűncselekmények - állami tisztviselők korrupciós bűncselekményei - állami pénzek hűtlen kezelése - választási megvesztegetések - hamisítások minden faja

2) magánéleti viszonyokat sértő bűncselekmények - emberölés - közbűncselekmény: megverés, ütlegelés, erőszakos magánlaksértés. li cselekmény - halált okozó testi sértés, erős felindulásból illetve előre megfontolt szándékkal elkövetett cselekmény, bűnrészesség, kísérlet, visszaesés). A kor büntetési rendszere 1) halálbüntetés - lefejezés - keresztre feszítés - vadállatok elé vettetés - élve elégettetés 2) száműzetés - kitiltás - egyszerű száműzetés - capitis deminutio-val járó száműzetés 3) új büntetési nemek - bizonyos crimen-ek elkövetőit bányamunkára vagy közmunkára ítélnek - lehetséges részleges vagyonelkobzás is (a teljes mellett) - esethez igazodó pénzbüntetések kiszabása. kozódó bűnözés miatt a büntetések szigorodnak (általában halálbüntetés vagy kényszermunka), kevés sikerrel. Iustinianus a dominátus szigorán enyhít. Új bűncselekményi tényállások - eretnekség -

keresztény hitről más vallásra való áttérés - nőrablás - prostitúció bizonyos súlyosabb esetei. Fontosabb új crimenek, crimenné nyilvánított cselekmények - házasságtörés - házasságban nem élő ingenua nővel folytatott nemi viszony - vérfertőzés - hagyatéki javak önkényes elvétele. DELICTUM CRIMEN (ius privatum) (ius publicum) Sértett által Talio / compositio A sértett poenalis actio-t indíthat, poena (kárpótló büntetés) megfizetésére Vérbosszú Bárki által Magánvádas büntető (criminalis) eljárás, sokáig többnyire halálbüntetés Obligationes ex delicto Szerződésen kívüli jogellenes károkozás („deliktuális felelősség”) a károkozó a polgári jog szabályai szerint kártérítést fizet a károsultnak Kettős joghatás lehetséges: büntető- és polgári jog Modern büntetőjog szerinti bűncselekmények tipikusan közvádas büntetőeljárás szabadságvesztés, pénzbüntetés az államkincstár

javára, emellett a sértett a polgári jogi (kártérítési) igényt érvényesítheti 147 Quasi delictum Iustinianus négy csoportba osztotta a kötelemlétesítő tényeket: I. a szerződés II. a jogellenes cselekmény III. quasi-contractusok223, vagyis a szerződés-szerű tények IV. quasi-delictumok, azaz a delictum-szerű tények Quasi delictum-okból delictualis jellegű kötelem keletkezik annak ellenére, hogy esetükben valóságos delictumról nem lehet szó, hiszen vmennyinél hiányzik az elkövetői vétkesség (dolus). Másképp fogalmazva olyan tényállások, melyek nem minősíthetők delictumnak, de delictumszerű kötelmet szülnek, annak folytán, hogy a praetor bizonyos esetekben sajátos meggondolásokból poenalis actiot ad olyan személy ellen is, akinél dolus nem forog fenn. ACTIO DE DEIECTIS ET EFFUSIS Ha egy lakóépületből valamit kidobtak vagy kiöntöttek olyan közterületre, ahol emberek szoktak tartózkodni, és ezáltal vkinek kárt

okoztak, a praetor actio poenalis-t adott a ház akkori lakója (HABITATOR) ellen • az okozott kár kétszeresére • szabad ember megsérülése esetén a gyógyítási költségekre és a keresetkiesésre • halála esetén pedig 50.000 sestertiusra a kereset popularis Az elmarasztalt lakó in factum actio-val fordulhat vissza a tettes ellen. Az örökösök ellen egyik kereset sem indítható, a habitator elleni kereset azonban átszáll a sértett örököseire, kivéve, ha popularis actioként indították. ACTIO DE POSITIS ET SUSPENSIS Ha a nyilvános útra néző épületen egy tárgy (pl. épületdísz, cégér) oly módon van elhelyezve vagy felfüggesztve, hogy leesésével a járókelőket fenyegeti, popularis actio illet meg bárkit • a háztulajdonos vagy • a lakó ellen 10.000 sestertius büntetésre; függetlenül attól, hogy az illető hol tartózkodik, és hogy a dolgot ki állította oda. Ez a kereset is poenalis actio, átörökítésére az

előbbi kereset szabályai állnak. Kár bekövetkezte esetén ACTIO LEGIS AQUILIAE-nek is helye van a kifüggesztő ellen 223 Olyan tényállások, melyekből olyan kötelmek keletkeznek, amelyek egyik vagy másik szerződéses kötelemhez hasonlóak vagy éppen azokkal egyezőek, anélkül azonban, hogy a felek valójában szerződést kötötek volna. 148 HAJÓS, VENDÉGLŐS, FOGADÓS ELLENI IN FACTUM ACTIO A hajós, vendéglős és a fogadós custodia-felelősséggel tartozik az utas, illetőleg a vendég őrzésre kifejezetten átvett, vmint az ő tudtával oda bevitt dolgokért. A személyes használatában maradt dolgokon elkövetett lopás (furtum), rongálás (damnum iniuria datum) esetén az utas (vendég) természetesen fordulhatna a megfelelő keresettel a tettes ellen is, de mivel ennek kiléte számára nehezen kideríthető, a praetori edictum alapján a poenalis ACTIO IN FACTUM FURTI ill. LEGIS AQUILIAE-t is választhatja a hajós (vendéglős) ellen az

elszenvedett kár kétszeresére A felperesnek bizonyítania kell, hogy a lopást, rongálást • a hajós (vendéglős), ennek • alkalmazottai vagy • állandó lakói nem pedig az utastársak vagy az átmenő vendégek követték el, okozták. Ezek a keresetek tehát poenalisak, de időben nem kötöttek. A fizető quasi-delictualis adósnak a tettes ellen természetesen visszkeresete van, ha sikerült kilétét megállapítania. SI IUDEX LITEM SUAM FACIT A peres félnek vétkesen kárt okozó esküdt- vagy hivatásos bíró a sértett keresete alapján a méltányosság figyelembe vételével kiszabott pénzbüntetés alá esik, melynek összege a pertárgy értékét is elérheti adandó alkalommal. A büntetőkereset nemcsak szándékosan igazságtalan ítélet miatt indítható a bíró ellen hanem quasi-delictualis alapon is, ha ti. a pervezetés körüli kisebb hanyagságból vagy imperitia-ból (pl. határidők elmulasztása miatt) okozott kárt vmelyik peres

félnek A kereset poenalis, tehát a bíró örökösei ellen nem indítható. 149 Tartalomjegyzék 1. Vagyon, hagyaték, örökség1 2. Az öröklés, örökség, hagyomány, hagyaték egybevetése2 3. Nyugvó hagyaték, uratlan hagyaték3 4. Az örökség megszerzésének módjai4 5. Az incapacitas és indignitas5 6. A praetor öröklési reformjai: bonorum possessio, successsio graduum et ordinum6 7. A törvényes öröklés három rendszere7 8. Mit jelent és hol érvényesül az in stirpes, in capita, és a per lineas öröklés?13 9. Törvényes öröklés libertinus után14 10. A végrendelet fogalma, fajai15 11. Érvényesség és hatályosság a végrendeletek körében17 12. A substitutio19 13. A végrendelet ellenére való öröklés20 14. A collatio, és a növedékjog22 15. Beneficiumok az öröklési jogban23 16. Jogsegélyek és keresetek az öröklési jogban25 17. A dologi és a kötelmi hagyomány egybevetése29 18. Fideicommissum32 19. Halál esetére szóló

ajándékozás32 20. Az obligatio fogalma és kialakulása; a kötelem szembeállítása az in rem védelemmel ellátott jogokkal . 34 21. A kötelem fajai és keletkezési forrásai35 22. A jogügylet (negotium) fogalma, fajai és alkatrészei37 23. A naturalis obligatio mibenléte, jelentősége: követelhetőség – peresíthetőség39 24. A jogügyletek érvényessége és hatályossága általában40 25. A kötelem fő- és mellékszemélyei Többalanyú obligatiók43 26. Alanyváltozás a kötelemben44 27. Az ügyleti képviselet46 28. A hatalomalattiak kötelmei46 29. A szolgáltatás fogalma, és osztályozásai48 30. Kár és kártérítés általában50 31. A kártérítés alapja, mértéke52 32. A pozitív és a negatív Interesse53 33. Az adós felelőssége általában54 34. A felelősség és a helytállás egybevetése55 35. Felelősségi fokozatok a klasszikus és a iustinianusi jogban56 36. A custodia és a vis maior57 37. Az adósi és a hitelezői késedelem

egybevetése59 38. A kötelem biztosítékainak rendszere61 39. A kötbér és a foglaló fogalma, funkciói61 40. A kezesség fogalma és formái63 41. A fejlett kezesség főbb elvei Beneficiumok a kezesség körében64 42. A zálogjog fogalma, formái, keletkezési forrásai, megszűnése65 43. A zálogjog tartalma67 44. Kielégítési sorrend több záloghitelező esetén Ius offerendi68 45. A novatio és a delegatio69 46. A mandatum agendi, a cessio és az expromissio szabályai72 47. Solutio, liberatio és compensatio73 48. A contractus fogalma; a pactum és a contractus viszonya76 49. A szerződések érvényessége és hatályossága általában; az ügyleti-, az akarat-, és a joghatáshoz kap csolódás hibái78 50. Az ősi jog szerződései84 51. Szerződési típuskényszer – szerződési formakényszer90 52. A szerződési típuskényszer oldásának eszközei91 53. A császárkor szerződésrendszere általában93 54. A mutuum és a commodatum egybevetése94 55. A

depositum98 56. A zálogszerződés100 57. Zálogjog és zálogszerződés101 58. A névtelen reálszerződések102 150 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. Az adásvétel fogalma, története, lényegi elemei. Áru és vételár, a laesio enormis102 Az adásvétel különleges nemei.106 Tulajdonátszállás, felelősség és veszélyviselés adásvétel esetén.108 A szavatosság általában.109 A jogszavatosság (evictiós szavatosság) szabályai.110 A kellékszavatosság szabályai. Keresetek a kellékszavatosság körében111 A locatio conductio általában: fogalma, komplexitása.114 A locatio conductio rei.115 A locatio conductio operarum.118 A locatio conductio operis.120 A mandatum és alkalmazási köre.123 Eredménykötelem – gondossági kötelem.125 A societas.126 A pactumok – peresíthető pactumok.128 A constitutum debiti aeliani.130 Ajándékozás; az élők közötti és a halál estére szóló ajándékozás

egybevetése.131 A Receptumok és receptum-felelősség.131 A jogalap nélküli gazdagodás és a megbízás nélküli ügyvitel.132 A delictum fogalmi elemei. Az actiones poenales134 A furtum és az iniuria.136 A damnum iniuria datum és a lex Aquilia.140 A praetori delictumok, és a quasi delictumok.142