Irodalom | Középiskola » Irodalom érettségi tételek, 1998

1. Tétel Balassi Bálint és a reneszánsz A 16. század a magyar reneszánsz második korszaka, bár ekkor még hiányoznak a nagy kultúrális központok a reneszánsz irodalmi műveltsége mégis szélesebb körben, és már magyar nyelven terjed. A tragikus történelmi helyzet ellenére sokszínű, széles skálájú, eleven szellemi élet, gazdag irodalom bontakozik ki. A reneszánsz az újfajta szemléletével az evilági élet felé fordult Európa fejlett országaiban a reneszánsza modern polgárság kialakulásának az időszaka, nálunk a 16. században egy új főnemesség játssza a vezető szerepet a reneszánsz életszemlélet, életforma kialakításában. S mindez egybeesett a török elleni élethalál harccal, az ország három részre hullásával, a feudális anarchia tombolásával. A protestáns szellemű, vallásos irodalommal egyidejűleg a reneszánsz műveltség és a világiság is egyre mélyebben hatolt be a magyar szellemi életbe. Sylvester János

fölfedezte, hogy magyar nyelven is lehet időmértékes verseket írni, Tinódi Sebestyén egyik helyről a másikra vándorolt, s fülbemászó dallamú históriás énekeiben adott hírt a török elleni csatározásokról, Bornemisza Péter megalkotta hazafias líránk első remekét, a lefordította – átdolgozta – Szophoklész Elektráját. A reneszánsz novellairodalom az ún széphistóriákban szólalt meg S mindez már magyar nyelven, hogy mindenki érthesse, olvashassa. Az anti kultúra "újjászületése" miatt reneszánsznak nevezzük a nyugat európai művelődéstörténetnek azt a szakaszát mely hozzávetőleg 1300-tól 1600-ig tart. A reneszánsz mai felfogásunk szerint nemcsak egy meghatározott művelődéstörténeti korszak elnevezése, hanem ugyanezzel a szóval jelöljük a művészeteknek ebben a korban érvényesülő egyetemes stílusirányát is. Balassi Bálint élete, munkássága Balassi Bálint (1554-1594) - Zólymon született 1554-ben -

1569-ben édesapját hamis vádak alapján összeesküvés gyanújával letartóztatták, a család Lengyelo.-ba menekült - 1575-ben az erdélyi fejedelem elleni hadjáratba fogságba esett, (barátságosan bántak vele) - 1578-ban Pozsonyban megismeri Ungnádné Losonczy Annát, a Nagyciklus verseinek születése - 1579-81-ig hadnagyságot vállalt Egerben - 1584-ben török elleni harcok, érdekházasságot köt unokatestvérével Dobó Krisztinával - 1588-ban Júlia-ciklus - 1590-ben megismerkedik Wesselényiné Szárkándi Annával, Célia-ciklus - 1594. május 30-án Esztergom ostrománál meghal verseit három csoportra oszthatjuk : - szerelmes versek - vitézi versek - istenes versek Költészete: (A szerelem költője) Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Ezt bizonyítja nevezetes drámai műve: Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmekrül szép magyar comoedia. Ez a munkája

1589-ben keletkezett, s a Júlia meghódítására irányuló utolsó kísérletnek tekinthető. Benne egy egészen új műfajt honosított meg: a reneszánsz szerelmi komédiát. Fiatalkori udvarlói költeményei s az 1578-ban keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a későbbi nagy későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak. A reneszánsz szerelmi költés a petrarkizmus sablonjai szerint született Balassi "tudós" költő volta abban is megmutatkozott, hogy verseinek elég nagy része "fordítás". Nem szóról szóra fordított, hanem a mintául választott mű átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. Az írói eredetiség igényét még a reneszánsz sem ismerte Petrarca hatása érezhető azokon az érett nagy verseken is, amelyeket főleg 1588-ban írt és részben küldözgetett – hiába –az özveggyé lett Losonczy Annának, "Júliának”. A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi

diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal versciklussá, magyar "Daloskönyvé" szervezte verseit. Júlia egyre elérhetetlenebb eszménye, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. Júlia lakóhelye valami távoli idegen ország soha el nem érhető paradicsom A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófaszerkezete, szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, egy belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző összefüggésrendszere ezt a versciklust költészetének csúcsponjává avatja. Ütemhangsúlyos verselés: E verselési módban a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a ritmust. Verstani alapegysége az ütem A magyar ütemben mindig az első szótag hangsúlyos, s ez után 1,2 de legfeljebb 3 handsúlytalan szótag következhet. Balassi költeményének sorfajai kétütemű nyolcasok. Pattogóbb a ritmus, ha az ütemek nem vágnak ketté szavakat, ellenkező esetben

csendesebb, fátyolozottabb, rejtettebb.  Szerelmes versek: Hogy Júliáéra talála, így köszönne neki Az 1. versszakban a költő azt fejti ki, hogy Júlia nélkül értéktelen értelmetlen a világ A következő négy strófa áradó metafora sor A metaforák azonosító elemeiben a lelki élet értékei (vidámság, édes kévánság, boldogság) a reneszánsz főúri világ mozzanatai, részletei (palotám, jó illatú piros rózsám, gyönyerő szép kis violám), a női test szépségei (szemüldek fekete széne) és egyéb értékek (a nap fénye, a szem fénye, az élet reménye) sorakoznak egymás után. Az 5 versszak összefoglalása az előző négynek, de a fokozásos halmozás (szívem, lelkem, szerelmem) s a vallásos himnuszokból, imákból kölcsönzött üdvözlés (idvez légy) még magasabb szintre emeli a verset, s az utolsó metafora (fejedelmem) újabb világi értékkel egészíti ki az eddigieket. Az utolsó versszakban Júlia csak mosolyog az előtte

hódoló szerelmesen. A vers a megközelíthetetlen Júlia képével zárul Verselése: ütemhangsúlyos. E verselési módban a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a ritmust Verstani alapegysége, az ütem: 1 hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata. Három Júlia-vers: A legtöbb udvarló vers nem életrajzi ihletésű hanem tudós poézis. Könyörgések, bókok, üzenetek találhatók e líraialkotásokban Ezeknek az a céljuk, hogy Júliát meghódítsák. Darvaknak szól: a meleg jobb hazába szálló darvakkal üzen elérhetetlen távolságban lévő kedvesének. Az első 4 versszak fájdalmas önnjellemzés. Júlia otthona egy másik ország, egy olyan ideavilág, ahová sohasem érkezhet meg a boldogságot és megnyugvást remélve a bujdosó zarándok. A teljes reménytelenség és kilátástalanság ellenére is őrzi véghetetlen szerelmét a kitagadott szerelmes A záróstrófa a kor szokása szerint a vers

születésének körülményeit, az ihletforrását rögzíti. Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról: Az irodalmi minta Angerianustól való. A vers szerkesztőelve a minden dologra kiterjedő érvényesség illúziójának keltő halmozás. Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlóságot hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezd el. Júlia azonos a szerelemmel Célia-versek: hiányoznak ezekből a versekből a nagy indulatok, érzelmi háborgások. Ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás, gyötrelem, annyi küzdelem és várakozó reménykedés. A ciklus darabjainak többsége három Balassi strófából áll A céliaversek kimunkáltabbak mint korábbi szerzeményeiA kései versekben a kifinomult műgond, játékos könnyedség az érzéki hatásokra való törekvés az uralkodó. Vitézi versek: Egy katonaének: 1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországban bujdosott. A haza eddig hiányzott

költői szótárából, a szülőhaza csak mos szépül "édes hazává", mikor már hazátlanná vált. Búcsút mond hazájának, barátainak és mindazoknak a dolgoknak, melyeket nagyon szeretett. A költeményből hiányzik a jövő biztató reménye: a költő útja a teljes bizonytalanságba vezet. Csak a visszahúzó, a marasztaló, megszépült emlékek szerepelnek az elégiában: itt a jövőtlen múlt uralkodik. Az utolsó és az utolsó előtti töredékes strófa kivételével mindegyik versszak végén más és más csúcsformula van: ez Balassi nyelvi gazdagságát bizonyítja. A "szerelmes ellenség" nyilván Losonczy Anna Balassi tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szenny, bűn vagy szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki

sem vonhatta kétségbe: emléket állíthatott Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is. A vers Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll Az egy katonaének "hárompillérű kompozíció", s ez a három pillér az 1., az 5, és a 9 strófa Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is A felkiáltásszerű szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus, egyetemes szépségével érvel a végek élete mellet, felsorakoztatva mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud. A következő szerkezeti egység (2-4.) az első strófa állítását igazolja, részletezi Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, az éjszakai

ütközetet, párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt az sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a végek élete. Az 5. versszak a "második pillér" Az 1 szakaszban a költemény címzettjeihez, a vitézekhez fordul közvetlenül a költő, közvetett címzettjeit, az olvasókat pedig érzelmi érvekkel akarta meggyőzni a végvári élet szépségéről. Most az 5 strófában a részleteket elhagyva, azok fölé emelkedve, a katonaélet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenségét kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak." A „szép tisztesség" és a humanista

"hírnév" övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az "édes haza" és a kereszténység védelmét. Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely hozzátartozott a reneszánsz emberi teljességhez. A következő nagy szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8.) Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből A korábban felvillanó képekben a vitézi élet kockázatosságának jelzése ellenére ennek az életnek inkább a nyalka hetykesége, férfiassága, uralkodott, az újabb képsorban viszont már árnyoldalai kerülnek előtérbe: "súlyosan vagyon az dolog harcokon", "kemény harcok" , " éhség, szomjúság, nagy hévség", "véresen, sebekben halva sokan feküsznek" szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak zárósoraiban Ott: a "nyugszik reggel, hol virradt" s a "mindenik lankadt s

fáradt" kifejezések még csak a csataviselések utáni elnyugvást, erőt gyűjtő pihenést jelentik, itt: a "halva sokan fekszünk" s a "koporsója vitézül, holt testeknek" már az örök elnyugvást, a hősi halált tudatják. Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek az életnek természete és előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező végső állomása a hősi halál.  A harmadik pillér a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az "ifjú vitézeknek" "ez világon szerte-szertén" megvalósult hírnevét örök dicsőségét. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra Az utolsó sorban már a búcsúzó ,költő fájdalmas rezignációval kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak. Istenes versek: Istenes énekeket Balassi költői pályájának valamennyi szakaszában írt, de

legszebb, legmegragadóbb költemények életének válságos éveiben születtek. Balassi vallásos költészetében alkotta a legeredetibbet, s művészileg ezek a legértékesebb alkotásai A vallásos tematika a legszemélyesebb lírai mondanivaló kerete lett számára: elsírja élete kisiklását, szíve nagy keserveit, őszintén megvallja vétkeit, bűnei bocsánatáért esedezik, szinte perlekedik, alkudozik Istennel a kegyelemért, egyéni megváltásért. Így lesz ez a vallásos líra a reneszánsz költészet szerves része. Kiben bűne bocsánatáért könyörgett. A versfők összeolvasása saját nevét adja: BALASSI BÁLINTHÉ. Ez az alkotás ifjúkori költeményeit zárja le A vers nem csupán az első ciklust zárja le, hanem egy életszakaszt is, fiatalságának korszakát. Harminc éves ekkor, házasodni készül, nagy reményekkel egy új életperiódus előtt áll, tisztázni és tisztára mosni szeretné korábbi életét, ezért tör fel belőle az őszinte

bűnbánás és gyónás megrendítő éneke. három eltérő, de egymással össze is függő érzelmi-hangulati lelkiállapot követi egymást a költeményben Az első szerkezeti egységben 1-5. versszak a bűnbocsánatért esdő sóhaj után a kétségek között hányódó meghasonlottság, a lelki válság, az ostorzó önvád állapota nyilatkozik meg. Fájdalmas és szégyenkező gyónásban sorolja fel ifjúsága bűneit, hitetlenségét, s keserűen vakja be, hogy nincs semmi érdeme, amivel az Istent engesztelhetné. Léte tele van tétova bizonytalansággal, rettegéssel, kétellyel Gyötri bűnösségének tudata, a lélek valóban szánalmas helyzetben vergődik. Bűneire nem talál semmi mentséget A költő önmagát teszi felelőssé elhibázott, méltatlan életéért. Talán a gyónás őszintesége, mély bűnbánata adja végül is kételyei, félelmei ellenére az erőt és bizalmat, hogy reménykedve mégis isten szánalmáért könyörögjön 6-10. versszak A

vers utolsó harmadában 11-15. versszak a bizakodás már bizonyossággá erősödik Kétkedés nélkül, háborgásain túljutva és lecsillapodva érvel a megbocsátás szükségessége mellett. Eddig egyes szám második személyben szól az Istenhez a jajongó panasz és a bocsánatkérés, most az isteni irgalom reményében megnyugodva önmagához fordul, s saját lelkét szólítja meg 13. versszak Az Istenbe vetett bizalom immár megingathatatlan, s ez a bizonyosság múlt időben szólal meg, hiszen Isten "most megkegyelmeze" A záróstrófa összefoglalja még egyszer a versen végigvonuló különböző lelkiállapotokat: a lelki válságot és keserűséget, a bűnbánó őszinteséget és az Úr kegyelmében való, megnyugvást, lelki megbékélést.  2. Tétel A barokk és Zrínyi Miklós A barokk elnevezést csak 1750. után kezdték használni, mégpedig elítélő, gúnyos értelemben. Azokra a művészi alkotásokra, főleg épületekre alkalmazták,

amelyeket mértékteleneknek, túl dí szítettnek, bi zarrnak t artottak. A stílusmegnevezés azonban hamarosan elvesztette gúnyos értelmű mellékízét. Ettől kezdve alkalmazták a reneszánszt követő korszak ( XVII. XVIII s z) művészetére, irodalmára, majd a korszak egészére. Az építészet jegyei a zárt szerkezetű antik elemekből alakulnak ki. A barokkban a fő cél az erő kifejezése. A mozgás szétfeszíti a kereteket, és gyakran átlépi az egyik művészet a másik határait. A barokk alkotás célja a meghökkentés, gyönyörködtetés, lenyűgöző hatás keltése, misztikus révületbe emelés. Minden művészeti ágában jellemző vonás a festőiség, a kontraszt kihasználása, a dinamizmus, a mértéktelen díszítettség, az érzelmek ábrázolása a borzalmastól az extatikusig. A ba rokk a világot hierarchikusan tagoltnak é rzékeli. A ha rmóniát s ugározzák a barokk alkotások. A barokk kialakulásában és elterjedésében nagy szerepe

volt az ellenreformációnak, s különösen a jezsuita rendnek. A barokk kultúra és művészet elterjedésének másik fontos, gazdasági és társadalmi tényezője a refeudalizálás, a feudalizmus újbóli megerősödése. A képzőművészethez hasonlóan a barokk irodalmi alkotások is kedvelik a bravúros formai elemeket: a merész asszociációkon alapuló költői képeket, a meglepő ellentétektől feszülő hasonlatokat, a virtuóz rímtechnikák. Kedvelik a bonyolult összetételű körmondatokat, a rokon értelmű vagy rokon hangzású szavak halmozását, az erős érzelmi tartalmú kifejezéseket. Új műfajkánt ekkor jelenik meg a drámát, zenét, táncot, képet egyesítő opera. Magyarországon az első barokk művészeti és irodalmi alkotások a s zázad 4 0-es éveiben j elennek m eg. F elépül a na gyszombati j ezsuita e gyetem ( 1635) a ba rokk szellemiség központja, és Kismartonban az Esterházy-kastély (1764-1766). A magyar barokk irodalom

legjelentősebb világszínvonalon alkotó költője és írója Zrínyi Miklós. Zrínyi Miklós (1620-1664) - 1566 május 1. I Szulejmán török szultán Isztanbulból magyarországi hadjáratra indul - 1566 augusztus 6. a török sereg megkezdi szigetvár ostromát - 1566 szeptember 6. az ostrom közben a szultán meghal (az eseményt titokban tartják) - 1566 szeptember 8. gróf Zrínyi Miklós, a költő dédapja egy hónapi védekezés után kitör a rommá lőtt várból és hősi halált hal - 1636. itáliai utazása - 1646. elkészül a Szigeti veszedelem című eposza - 1647. Zrínyi horvát bán és Dél-Magyarország katonai főparancsnoka lett - 1649. megírja Tábori kis tracta hadtudományi munkáját - 1651. Bécsben megjelenik az Adriai tengernek Syrenaia című alkotása benne a Szigeti veszedelem című eposza más verseivel együtt  - 1653. megjelenik a Vitéz hadnagy című hadtudományi munkája - 1656. megírja Mátyás király életéről való

elmélkedések című művét - 1661. megírja a török áfium ellen való orvosság című röpiratát - 1663. szeptember 9 Zrínyi az egész magyar hadsereg főparancsnoka lesz - 1664. január-február Zrínyi téli hadjárata a török ellen - 1664. november 18 Zrínyi Miklós halálos balesete A Szigeti veszedelem Az 1640 -es év ek k özepén Z rínyiben a 3 0 év es h áborúban s zerzett t apasztalatai m egérlelték az a felismerést, hogy a magyarság csak saját erejéből, nemzeti összefogással képes megszabadulni a töröktől. Eszméjének megvalósításához meg kellet győznie a magyar fő- és közép nemeseket Az ő buzdításukra és nekik dedikálva írta meg 1645-1646 telén fő művét a Szigeti veszedelem című eposzát. Az ep osz S zigetvár 1 566-os ostromát, a várvédők, elsősorban a költő dédapjának, Zrínyi Miklósnak hősies küzdelmét és halálát, a török felett aratott győzelmét mondja el. A szigetiek mentesek azoktól a bűnöktől,

amelyek a korabeli magyarságot jellemezték. A legkiválóbb erények t estesülnek m eg b ennük: h azaszeretet, önfeláldozás, b ajtársiasság, erkölcsi tis ztaság, v agyis mindaz, amit a kor heroizmusa elvár. ilyen védősereg ellen nem elégséges a törökök számbeli, anyagi és technikai fölénye. Ezért hihető el, hogy győzelműk Szigetvárnál csak látszatsiker Valójában veszítenek, hiszen seregük szétzüllik, vezérük elpusztul, miközben a szigetiek megdicsőülnek. Az eposz egyik fő erőssége a szerkezete. A kompozíció eleget tesz a barokk szerkesztés kettős követelményének: látomásos elemeivel a valóság határain túlra ragadja az o lvasó képzeletét, miközben a részletek reális ábrázolásával megteremti a valóság illúzióját. Az események három cselekményszálon indulnak el. 1 isteni rendelkezés az égben ( látomás), 2 Arszlán budai pasa palotai vállalkozása (reális ábrázolás), 3. Zrínyi imája (látomás és

realizmus) A s zerkesztés egyik érdekes megoldása, hogy a tulajdonképpeni főcselekmény, a vár ostroma, csak a VII. énekben kezdődik A terjedelmes bevezetőnek fontos szerepe van Megismerjük Magyarország korabeli állapotát, a magyarság bűneit, a megbocsátás f eltételeit. F elvonul előttünk a hatalmas török sereg és látjuk a feszület előtt imádkozó Zrínyit. A h osszú bevezető elsősorban arra szolgál, hogy hihetővé tegye: nem lehetetlen legyőzni a hatalmas támadó sereget. A v ár ostromát b emutató h ét én ek ( VII-XIII) s zerkezete k ét s zempontból é rdemel f igyelmet. E gyik a tömörítés, a másik a változatosság. A magyaroknak dicsőséget hozó ostromot leíró X éneket Juranics és Radivoj hősi, de tragikus kimenetelű története előzi meg. A török sereg széthullását, a l ázadást bemutató X I. é nek ut án D elimán és C umilla s zerelmi ep izódja k övetkezik Majd a p ogány ér zéki szerelem ellenpárjaként Deli

Vid és Borbála története, a hitvesi szerelem szép példája. Fontos szerepük van az eposzban a végzetszerűséget érzékeltető véletleneknek is. Ezek sorozatát zárja a XIII énekben a postagalamb elfogása. A szultán, aki már f ontolgatta az o strom f eladását, az el fogott segélykérő levélből értesült a vár súlyos helyzetéről, és felkészül a végső támadásra. A végkifejletet megrajzoló k ét u tolsó én ek a b arokk f estészet f ény-árnyék t echnikája s zerint ép ül f el. Alderán, a s ötétség u ra az eg ész al világot m ozgósítja Zrínyiék elpusztítására, de már n incs h atalma fölöttük. A fény fiai Gábriel arkangyal vezetésével visszaűzik a pokolbeli szellemeket, a hősöket pedig felviszik a menybe, akik így diadalmaskodnak. Az eposz monumentális képei, hasonlatai, jelzői, egész barokkosan gazdag színes nyelvhasználata jelenítik meg a heroizmust, a hősi, gyakran véres eseményeket és az ezektől

elválaszthatatlan halált. szembetűnő a hősi élet megkívánta testi és lelki erő megnyilvánulásait festő képek sokasága: szél, vihar, villámlás, mennydörgés, láng, zivatarnak ellenálló hegycsúcs, tölgy stb. Az eposz verselése nem követi az antik példát. A magyar verselés egy változatában, a négyrímű tizenkettesben íródott Magyar eposzi hagyomány nem lévén, Zrínyi az antik és az olasz epikus mintákat követte. Az 1645 -1646 te lén ír t e poszt Z rínyi először csak 1651 -ben jelentette m eg n yomtatásban – más verseivel együtt – Adriai t engernek Syrenaia címmel. A kötetben az eposzt idillek, szerelmes versek előzik meg. Ezekre, a Violának nevezett kedveshez írt versekre utal vissza az eposz első versszaka Zrínyi ezzel is Vergiliust látszik követni, aki egyes kódexek bizonysága szerint az Aeneis elé négysoros verset ír t, melyben hős eposzi vállalkozását összehasonlította korábban í rt s zerelmi és

pásztorköltészetével. Az eposz után epigrammák következnek, majd a költő vallásos számvetése: a Feszületre című óda. A kötetet utóhang zárja Ebben a költő hallhatatlanságot ígér magának  3. Tétel Csokonai és a felvilágosodás A stílusok sokfélesége Verseiben fellehető a kor valamennyi művészeti törekvése. Nem kötötte magát egyféle versrendszerhez A barokkos hagyományból indult el, a poétaosztályok t ananyagán és v ersgyakorlatain k eresztül m agába s zívta a k lasszicizmus i skolás változatát, felhasználta költészetében a m anierizmus bizonyos elemeit is. De ott él költészetében az o lasz irodalomból elesett rokokó a maga kellemvilágával, kecses, miniatűr formáival és sajátos örömkultuszával. Élete vége felé hangot kap költészetében a r ousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja, magányba menekülő kiábrándultsága, halálvágya is. Az irányzatok tarkaságával rokon a hangnemek gazdag sokfélesége

is. Minderre tudományos érdeklődése, nyelvtehetsége és az egész világirodalomban való otthonossága tette alkalmassá. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) 1773. nov 17-én született Debrecenben 1780- A debreceni református Kollégium tanulója 1791- békaegérharc 1792- elküldi verseit Kazinczy Ferenchez, levelezni kezdenek 1794- pásztorregényt ír A csókok címmel, szerelmes verseket Rozáliához, diákkori leíró verseit filozófiai költeménnyé dolgozza át 1795- húsvétkor Kiskunhalasra megy legációba, Budán szemtanúja Martinovicsék kivégzésének ezért kizárják a kollégiumból 1795-96- Sárospatakon jogot tanul 1796- Balatonfüreden megírja A tihanyi Ekhónál első változatát, A füredi parton címmel. Ősszel kiadja Pozsonyban a Diétai Magyar Múzsa c. újságját 1797- Komáromban megismerkedik Vajda Juliannával, Lillával 1798- Festetics Györgynél tanári állásra ajánlkozik a keszthelyi Georgikonban, de a gróf elutasítja, megírja a

Dorottyát 1799-1800- Csurgón a gimnázium helyettes tanára. A Cultura és az Özvegy Karnyóné keletkezése 1802- Komáromban nyomtatni kezdi Kliest A tavasz c. művének fordítását Tűzvész Debrecenben, leég a házuk 1804- Nagyváradon gróf Rhédey Lajosné temetésén felolvassa nagy filozófiai költeményét, a Halotti verseket. A hűvös időben tüdőgyulladást kap 1805. jan 28-án Debrecenben halt meg Felvilágosodás és klasszicizmus A sententia, s a pictura vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének nagy filozófiai lírája, melyben bátorsággal szólaltatja meg a felvilágosodás legfőbb gondolatait. Kiemelkedő alkotásai e témakörben a Konstancinápoly és Az esve E két vers egyúttal a felvilágosodás két fő irányzatát is képviseli. A Konstancinápoly Voltaire egyházellenességét, csipkelődően szellemes gunyorosságát és o ptimista r acionalizmusát v isszhangozza, A z es tve p edig R ousseau f elfogását: a romlott társadalommal

szemben a természet, a természetes állapot idilli harmóniáját hirdeti. Csokonai hosszú időn át dolgozott művein: verseit újra meg újra elővette, csiszolgatta, tökéletesítette őket. A Konstancinápolyban az elképzelt Kelet színpompás leírása szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába, a végén pedig a felvilágosodás általános győzelme szólal meg. A vers első harmadában a térbeli rendező elv kívülről közelít a városhoz. Egy belső intim térbe kalauzol a leírás a költői játékosságot a Múzsa óvó figyelmeztetése fokozza, nehogy a "szemfül heréltek" őt is a hárembe zárják. A zárt térből újra a szabadba jutunk A leírást követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül. A templomok bemutatása filozófiai általánosításba vált át Az indulatos kritikát felkiáltó mondatok vezetik be a két idegen érzékletes metaforával: "Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!" A

felvilágosodott költő felidézi az eszményített múltat, a rousseau-i ősállapotot, amikor még "állott a Természet örök építménye". Az emberi t ársadalom megromlásának k övetkezménye a v allás, a vallások megjelenése A költeményt szérnyaló jövendölés, boldogító látomás zárja le az ú j világról, melyben a T ermészet " örök törvénye" fog uralkodni s megvalósulhat a mindenben embert és népet egybeölelő testvériség eszménye. Az es tve v onzó természetleírás és keserű társadalombírálat: a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával. Az alkony az "estve" tündérien szép leírásával indul a költemény Ebben az átmeneti időszakban feldúsulnak ugyan a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával is telíti a tájat. A legelső sorokban a színhatások vizuális élménye az uralkodó: a tündöklő fény

halovánnyá fakul, a horizont pirul, a felhők szegélye pedig aranyos lesz. A hanghatások zenei elemei jelennek meg, és a különböző hangjelenségek az első egység utolsó, alliteráló sorában lágy dallammá olvadnak össze: a madárkák "búcsúzó nótát" énekelnek, a kis filemile kisírja magát, a pacsirta szomorúan hangicsál, a medve bömböl. Ide, ebbe az ideavilágba menekül a költő, vigasztalásért, lelki enyhülésért Bánat és vigasz, szomorúság és ennek oldódása teszi érthetővé a "vidám melankólia" jelzős szerkezet ellentmondását: a zsibbasztó emberi görcsök csak a természet "kies szállásain" engedhetnek fel. A "setét éj" nem csak a t eljes fényhiányát jelzi, hanem a m egromlott, az ér telem nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijesztő képévé is tágul. Kiszakad a költőből közvetlen panasz is: "e világban semmi részem nincsen". A világ, az értelem

fényét nélkülöző emberi közösség A szépséget elpusztította a közönségesség Ezért az állapotért a "bódult emberi nem" a felelős: eltér a természet törvényétől. A további eszmefuttatásban a közismert rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megszűntette az ősi egyenlőséget.  A befejezés tulajdonképpen keserű, rezignált sóhaj: az ősi idill maradványa a közös kincs csupán a természet még álruhába nem bocsátott néhány szépsége. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő Mindkét költemény versformája a páros rímű tizenkettes. Rokokó A rokokó Csokonai számára a szépség s a boldogság világát jelentette, felülemelkedést a köznapi élet szféráján. Legfőbb tárgyköre viszonzottnak érzett szerelem, a finom erotika. Jellemző ezekre a versekre a miniatűr forma, a változatos ritmika alkalmazása, a csilingelő rímjáték, a finomkodó

könnyedségek. Nem eszméket hirdetnek ezek a versikék: csupán játékos, fortélyos ötletek. Verseiben gyakori rokokó motívum a virágok bűbájos szépségében való gyönyörködés (rózsa, tulipán, jácint, nárcisz). Nem tudjuk pontosan kikhez írta korai szerelmes verseit 1795 előtt mintegy kéttucatnyi dal szólt "Laurához" és "Rózához". Ezek jelentős részét átdolgozva, véglegesre csiszolva, besorolta a Lilla címen halála előtt kötetbe gyűjtött "érzékeny dalok " közé. Ilyen L illára á tköltött d al a Tartózkodó k érelem. E gyikváltozatát az ó dák k özé i s f elvette Egy t ulipánhoz címmel A v ers lényege, megejtő nyelvi dallamában, eleven, friss zeneiségben rejlik. Csupa játékos vidámság, táncos jókedv ez a miniatűr remekmű. Kettős hangszerelésű sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és időmértékesen is skandálni Kétütemű nyolcasok és hetesek váltakozásából épül fel egy-egy

versszak keresztrímekkel összefűzve. De ugyanezek a sorok az időmértékes ritmusnak is megfelelnek. A kétféle ritmuselv egymásra játszása gazdagítja a vers szöveg zeneiségét, sajátos belső feszültséget is létrehoz A tartózkodó kérelem zenei hatását felerősítik a tiszta rímek is. Csokonai más költeményeiben is csaknem ilyen rímeket használ. A vers alapja egy meglehetősen elkoptatott metafora: "a szerelem tűz". De vonzó szépsége, üde bája éppen abban áll, ahogy a költő jókedvűen, önfeledten eljátszik ezzel a képpel: kibontja és továbbfejleszti. Az enyelgő szerelmes viszontszerelmet kér kedvesétől, enyhítő orvosságot lüktető sebére, s igenlő válaszért csókokat ígér. A költő udvarlásában megbújó bókokat az utolsó s trófa k eresztény " angyali" és an tik " ambrózia" s zavai el mélyítik, ünnepélyessé színezik, az isteni szféra magasába emelik. A r okokó él etérzéshez s

imulnak a g örög A nakreón m odorában í rt k ölteményei Ezeket 1 802-ben r endezte s ajtó alá Anakreoni Dalok címmel. Többségükben rövid terjedelmű alkotások, és valamennyinek versformája az ún anakreóni sor A bol dogság című verse 1797-ben született, s benne föllelhető mindaz ami az élet vidám, könnyű és szabad élvezéséhez szükséges. Ez az anakreóni dal két részből, egy 14 soros leírásból s három soros tanulságból áll A leíró rész első hétsoros egységét a "Most", a másodikat az „Itt" határozószó vezeti be. Az elsőben az időt, a boldogság pillanatát ragadja meg, s ennek a pillanatnak központja Lilla: vele és körülötte történik minden. A második egységben mintegy a b oldogság táját, környezetét írja le, s ezt az ü nnepi d íszletett az " én" r endezte b e az ér zéki és s zellemi élvezetek kellékeivel. A pillanat és a hely gyönyörűsége két költői kérdéssel

nyomatékosítja a már-már fokozhatatlan és nyelvileg alig kifejezhető érzést, mely mindenkinél boldogabbá teszi. A v álasz n élkül maradt k érdések l ezáratlansága azt a b enyomást s ejteti, h ogy ez a b oldogság időtlen, örökké tartó állapot. A r ousseau-i s zentimentalizmus L illa el vesztése ú j i rányt ad ott k öltészetének. A p oétai j áték helyébe a mélyen átérzett, megszenvedett, sablontalan eredetiségű költemények lépnek. A Lilla-ciklus h armadik k önyvének v égére h elyezte a p oétai románc lezárásaként A Reményhez írott költeményét. Elbúcsúzik benne mindattól, ami életét tartalmassá tette: jókedvtől, reményektől, szerelmektől s költészetétől is, a "bájoló lágy trilláktól". A Reményhez c. költeményben az érzelmi gondolati tartalom ellentétbe kerül a külső formával a ritmus trochaikus lejtésű A hosszú strófák első felében 6-5 szótagos sorok váltakoznak. Ezt a

szabályszerűséget töri meg a 9 és 11 sor: ezek az eddigi hat szótag h elyett 8 s zótagból ál lnak. A 1 3 s oroktól k ezdve i smét 6 és 5 s zótagos s orok k övetkeznek A k eresztrímek négysoronként váltják egymást. Átgondolt logikus a v ers s zerkezete i s: az 1 és a 4 s zakasz t artalmi és ér zelmi p árhuzamot alkot. a közbezárt 2 és 3 strófa pedig hangulati ellentétet, éles kontrasztot fejez ki A megszemélyesített reményt szólítja meg párbeszéd nem alakulhat ki, így a költemény fájdalmas monológ. Az első strófában nem csak megszólítja hanem be is mutatja a Reményt. A csalódott és kiábrándult lélek ingerülten utasítja vissza csalóka p róbálkozásait: a k étségbeesés mélyébe zuhanva már r eménykedni s em ak ar. A m ásodik v ersszak a r okokó k észlettárából i smert k éppel, a t avaszi v irágoskert kibomló pompájával jellemzi életének bizakodó korszakát. A következő szakasz az előző képsort a

visszájára fordítja: a lélek sivárságát a kerti tél pusztulásával ábrázolja. A befejező versszak a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal Ezután hangzik e l a szívbe markoló fájdalmas búcsú mindattól, ami az életet értelmessé és emberivé tette. A t ihanyi E khóhoz című vers eredetileg Rózáról szólt. A strófaszerkezet újszerű, bonyolult A trochaikus lejtésű verssorok szótagszáma a következő: 10-7-10-7-8-10-7. A 8 szótagos s or kiválik a 10 -7-esek váltakozásából, s innen "szabálytalanul " következnek a sorok. Az utolsó sor az előzőnek a megismétlése, mintha a visszhang mondaná vissza, de Csokonai kéziratában nem is szerepel, csak az én ekelt d allam kívánta a duplázást Az elégia megszólítója a v isszhang. Az 1-1 versszakban a költő saját élethelyzetét mutatja be. Azt kéri a nimfától, hogy panaszait fölerősítve sokszorozza meg, kiáltsa világgá A megfogalmazás nyelvi es zközei a s

zentimentalizmus i rányzatának i smert m otívumai. A m ásodik s zerkezeti eg ység a 3 -6 versszakot foglalja magába. a harmadik szakaszban a panaszos kérés erőteljes felszólítássá tágul A reményeitől megfosztott ember élete kisiklását, költői pályájának zátonyra futását panaszolja el. A panaszáradat oka nem Lilla Ezért nincs egyetlen zokszava sem a hűtlen kedves ellen. A 7-10 s trófák ú j em beri t artalmakat t árnak f el A m agányba K íván m enekülni A felvilágosult gondolkodókra jellemző optimizmus Csokonainál is összekapcsolódik a jelenre vonatkozó keserű pesszimizmussal. A Magánossághoz című elégiko-ódájában újfajta strófaszerkezettel találkozhatunk: ezúttal 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak egymással nyolc alkalommal. Az azonos szótagszámú sorok egymással rímelnek: az első négy sorban kereszt-, a m ásodik négyben pedig páros rímeket találunk. A ver legelső és legutolsó sora szó szerint megegyezik ugyan

tartalmi-érzelmi, jelentésük más. A költemény első versszakában megszólítja és hívja a Magánosságot, kéri ne hagyja el, hiszen reá talált itt a 4-5 szakaszok azt a világot ábrázolják, mely az előző részben bemutatottnak az ellentéte. A 6-7 versszakban újra szemléletváltás következik, most a magány áldásait, jótéteményeit emeli ki a vers. A későbbi romantika korai felvillanása, a művészi szabadság  gondolatának e gyik l egkorábbi m egjelenése kö ltészetünkben. A 8-9 strófákban a Magánosság megérti őt, hűséges, s nincs tettetés és csalfaság szavában. Az örök természettel megosztott magány a cs endes és nyugodt létet, a b ékét ajándékozza neki Az utolsó versszakban háromszor hangzik el újra az " áldott Magánosság" megszólítása, hívása, de ez a vers végén már nem a természet idilljének vágyott vigaszát jelenti, hanem a végső magánosságot, az elmúlás óhajtását és siettetését. A

meghalás azonban i szonyat és b orzalom, n em o lyan éd es k imúlás, m int ah ogy eb ben a v ersében el képzelte. Ö rökölt tüdőbetegségét egy súlyos tüdőgyulladás fordította tragikusra. Talán utolsó nagy költeménye a Tüdőgyulladásomról A ver esztétikai ér tékei m égsem eb ben r ejlenek, h anem a t esti s zenvedéshez kötött lelkiállapotnak, a kétség és reménység között vergődésnek képi megjelenítésében. A magas láz keltette félig éber, félig eszméletlen állapot bizonytalan, hullámzó mozgáshoz hasonló lebegését úgy érzékeli, mintha a hold mozogna. Ebből fakad, e hhez ka pcsolódik, ho gy a z, a miben há nykolódik ne m koporsó hanem " csónak". A z áj ulásból v aló o csúdás s orán v égül s zétfoszlanak a v íziók, s o rvosára, S ándorffyra i smer: kis lantja neki zengedez háladalt. Dorottya: Somogyi tartózkodása során írta meg a dámák diadalma a Fársángon című komikus eposzát. A

cselekmény időtartama 24 óra. Színhelye Esterházy herceg kastélya Csúfondáros, szatirikus, dévaj hangnem uralkodik a költeményben A szerelem cs alódás, a t ársadalmi s zámkivetettség m ost n em a m agánybavonulás melankolikus magatartást hívja elő, hanem ennek v iaszhatásaképpen a p aródiához m enekül. K ritikájának él e az el len i rányul, h ogy a n emesség m egtagadja a nemzeti hagyományokat, szokásokat, nyelvben, r uhában, táncban az i degeneket majmolja. A Dorottyában mégsem ez a fajta bírálat a vezérmotívum. Egy farsangi bál a mese kerete Az 1799-i "kurta farsang" miatt sok ifjú és idősebb leány maradt pártában Ezért harcot indítanak a házasságra nem hajlandó férfiak ellen. Elsősorban a leányságuk szégyenét és éveik számát n yilvántartó matrikulát akarják Carnevál hercegnőtől megkaparintani, s magát, az ő sorsukat közömbösen szemlélő Farsangot is megbüntetni. A d áma-sereg fővezére,

Dorottya, "egy öreg kisasszony", ki mindenkinél inkább vágyódik a férfiak után Alvezére, Orsolya. Bár a vénkisasszonyoknak a táncban való mellőzöttségük miatt is elegendő okuk lenne a felháborodásra, méltatlankodásukat Erisz, a viszály istennője fokozza haraggá. Egy fánk formájában jut Dorottyába a merész és elszánt dámák vadul csatáznak az ifjakkal. Opor, az ifjak vezére megígéri, hogy feleségül veszi azt a kisasszonyt, aki legelőszőr megcsókolja A komikum áthatja a műnek minden részletét. Az eseményekben jelen van az elbeszélő is Keserű irónia színezi azt a részletet amikor Dorottya végrendeletében emlékezik meg arról a költőről, aki majd megénekli a dámákért folytatott harcát. Egy földbirtokot s házat hagy rá, ezenkívül valamennyi pénzét, hogy azzal holtig elverselhessen. Népiesség: A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. 1799 -ben írta Jövendölés az első oskoláról a

Somogyban című versét. A táj elbájoló szépsége által keltett csodálkozás szembekerül a műveletlenség sivárságával De itt is hangot kap a távoli jövő ígérete, a remény. A népdalokat is gyűjtő Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a magyar parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van. Népies helyzetdalaiban, életképeiben már Petőfi elé készíti az utat Fiatalon derékba tört költői pályája, s így irodalmi terveit csak töredékesen tudta megvalósítani. Életműve így is a halhatatlanság szintjére emelkedett.  4. Tétel Berzsenyi Dániel Húsz évig írta verseit, s K ölcsey hi deg, l esújtó b írálata ut án új abb hús z é vig í rt m ég: t anulmányok sorában m agyarázta, miért f ormálta úgy verseit, ahogyan megformálta őket. A teljesületlen élet, a terméketlen vágyak, a félbemaradt akarások költője Berzsenyi. Életének legjellemzőbb eleme a várakozás. K épes m egalkotni a magyar felvilágosodás

k öltészetének s zintézisét, és eg yszersmind elindítani a romantikát. A költői hivatás, csupán mélyen rejtegetett parázs marad életében, az i rodalmi élet b evilágító lángolássá soha nem b ontakozhatott, noha eszméi már a r eformkorban hatni kezdenek. Berzsenyi az antik minták, különösen Horatius ideálját állította maga elé, de a költői én egyénivé, eredetivé gazdagította a klasszikusoktól kapott formákat. 1776- Egyházashetye, a költő születése 1788-95- megszakításokkal a soproni líceum tanulója 1799- feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát, Sömjénbe költöznek 1803- Kiss János, lelkész-barátja elküldi Berzsenyi verseit Kazinczynak 1804- Niklára költözik családjával 1808- verseskötetének kézirata kapcsán megindul levelezése Kazinczyval 1810- Pestre látogat, megismeri Vitkovics Mihályt, Szemere Pált, Kölcseyt 1813- megjelenik a kötete 1817- a Tudományos Gyűjtemény közli Kölcsey lesújtó bírálatát

verseiről 1825- megjelenik az Észrevételek Kölcsey recensiójára 1833- megjelenik akadémiai székfoglalója: Poétai harmonistika 1835- elkészül A kritikáról c. tanulmánya 1836- Nikla a költő halála Az ódák Máig a legismertebb műve A magyarokhoz című agitatív ódája. A vers 1807-ben a napóleoni háborúk idején keletkezezz. A háború fő hadszíntere Poroszo, mely teljes f üggésbe k erült az 1806 okt 14-i csatát követően. A balti partot Napóleon Lengyelo-tól csatolja el, Adria öblei a harcok során többször gazdátcserélő Dalmáciát Isztriát jelölik. S zinte p ontos, naprakész p olitikai h íradás r ejlik e versföldrajzban. A verstér az eg ész földdé szélesülve az eg yetemesség egyik megvalósítója Kilépünk az idő pillanatnyiságából is. Az első az antikizálás, am ely a k lasszicista í zlésirány f ormai követelményének is eleget tesz. Ráadásul nemcsak a h elyszínek ókori neve, hanem a viszály istenének említése

és az idegenek fölötti győzelem örök jelképére, Marathonra való utalása még új abb s íkkal gazdagítja a jelentést. Ugyanígy az alkaioszi- horatiusi hajómetafora Európa egész történelmével k elt képzettársításokat. De nemcsak évezredek épülnek a versbe, hanem a történeti erők megidézésével maga a véghetetlen idő: földrészek r omlanak, né pek s zületnek, t rónusok omlanak l e a nagy romantikus l átomásokban. A korlátlan tér és idő fókuszában azonban mégis s aját h azája, k ora áll. Bennük elemi természeti erők hatnak, a mozgás visszafoghatatlanul dinamikus az i gék j elentése al apján, a h angok h arsányak, a minősítések is határozottak. A fennköltséget az egymásra torlódó rövid versmondatokban is megőrzik az összetett szószerkezetek. A kettős ritmus a lendületet tovább fokozza Az alkaioszi strófa alapjellegét a lassúbb jambusok adják, de a belépő anapesztusok mégis magukkal sodornak. A ne gyedik s or

ellenkező lejtése, a trocheusok és a daktilusok újabb iránnyal dinamizálják a hullámzó mozgásokat. De érvényesül a hangsúlyos, magyaros ritmus is, mint egy nyomatékot adva minden közbenső lépésnek, rohanó-megtorpanó ütemnek. A harci hangulat az utolsó részben elcsitul, a világerők kavargásában megtaláljuk a t ámaszt, az értelmes, cselekvő, emberi, közösségi erőt. E morális magaslaton a hangnem is visszafogottabb, noha itt van az egyetlen igazi iperatívusz, felszólítás: a szabad közösséget hirdetve, s Buda említésével ezt Mo.-ra vonatkoztatva Mindegy tíz év vel korábra valószínűsíthető a Romlásnak indult. kezdetű, szintén A m agyarokhoz címmel közölt óda keletkezése. A két mű Berzsenyi v ilágképének v áltozását s zinte példaerejűnek mutatja. A korai vers jelzőkkel kinagyított történelmi példái is a bölcseleti megállapítást argumentálják A szerkezet is a jövőtlenséget, a lezáruló t örténelmi s

zerepet ér zékelteti. A visszafordíthatatlanságot különösen hangsúlyozza a végső ellentétező látomás: a korábban viruló nemzetnek a jövőben csak a hamvait kavarja a szél. Az óda e zárással és az "Ó, jaj" indulatszavas, személyes indítású, de elvont bölcseleti megállapítást közlő szentenciájával egyetemes távlatba helyezi a magyar nemzet korcsosulását. Így az aktuális erkölcsi-politikai válságon, lealacsonyodáson háborgó vers a p esszimista  világkép hordozója. A metafizikai síknál erőteljesebb az i ndulati- érzelmi s ík Á tokszó k iáltására kényszeríti. de a nemzetostorozó, expresszív erejű fölkiáltások a vers egészében a dicső múlt képeibe ágyazódnak. Mind a metaforát, metonímiát, szinesztéziát egyesítő komplex képek, mind az erős indulati töltés, mind a szervezőerőként ellentétező hangnemváltás az elhivatott költő felelősségtudatának, nemzetféltésének dokumentuma.

Elégiák A magát csöndesítő, visszafogni kényszerülő lélek áll előttünk Berzsenyi elégiáiban, az 1804-08 közötti, e légikusnak tekintett korszakában. M ár a h uszonhárom évesen írt Osztályrészem ál-idillje ide utal. Hiszen bármilyen elégedettség sugárzik is az első négy strófából, a következők rácáfolnak Már az ötödik a vers szövetébe szövi a baljóslatú végzett szót. A hatodikban az eddigi kies, ragyogó, békés táj a vadon jelzőt kapja. Ha nem vissza-, de előreutalás ez az utolsó strófára akkor i s é les a ha ngulati váltás. Az indító kép "soha" időhatározóját érvényteleníti a k ét v égpont A k öltészet az eg yetlen menedék, a szív, a lélek, az értelem menedéke, lételeme, mely kiragadhatja a lehúzó mindennapiságból, eszménytelenségből. A tudatos cél a klasszicistáé, az élmény a romantikusé Elégiái mindegyikében, de egész életművében is a nagy távlatok költője ő. A

közelítő tél ünnepélyes cí m K azinczytól s zármazik, az er edeti az Ősz volt. T árgya a H oratiustól kezdődően oly sokak által megénekelt topoz: az idő múlása. A sorvégek mondat- vagy tagmondathatárokra e snek. A s zókincs an tik r eminiszcenciákat h ordoz, an tikizáló az aszklepiádészi strófa is. Az erős metszetű trocheusokat és daktilusokat váltó ütemekbe belecsendül a magyar felező tizenkettes ritmusa, megbontva az an tik egységet, ami a visszafojtott feszültséget is hordozza. A költő nem az őszt festi, hanem a nyár és a tavasz hiányát. A pompa tagadva van jelen A vers záró szakaiban még a mondatok szabályossága is föllazul kissé. Az illatok, színek, fények, csillogó hangok az idő egyetlen szárnycsapására elhalványulnak, s a mégeket és majdot érvényteleníti a soha szigorúsága. Alapszerkezete a szuverén, belső törvények működésének eluralkodását, a romantika látásmódját igazolja. A közelítő tél

értékszembesítő, időszembesítő és létösszegző típusú vers. Romantikus, paradoxon jellegű képet rajzol a közelítő télről, mely után már nincs kikelet többé. A realitás feloldottságának titka ül ezen a versen S emmi s em t ud b enne s zilárd, nyugvó valósággá válni. Episztolák A P esti M agyar Társasághoz vagy a Vitkovics Mihályhoz a felvilágosodás t ételes követelményeit a majdani r eformkort megelőlegezve mutatja meg. A hevület ugyanakkor a horatiusi aranyközéppel, a carpe diem elvével társul. A személyiség föloldhatatlan belső paradoxonjait is megmutatja Látszólag az episztolák sorát gazdagítja a Levéltöredék barátnémhoz is. Egy helyzet, eg y hangulat rögtönzésszerű közlése után, annak jelképpé emelkedése is így válik lehetővé. Az utókor rezignáltan teheti hozzá, hogy a romantikus sejtelem egyszersmind a l egjózanabb realitás is volt. Az életközeliség másrészt ott van a vers képanyagában. A tá

rsalgó, le vélszituációt m ímelő közlő mondat indítja A kárha egy romantikus festményt s zemlélnénk: e st, a hatalmas d iófa, a tűz fényküllői, lepelbe burkolt árnyalak. A valóság konkrétumai azonban ellenpontozzák ezt a lebegést: szüreti lárma, őszi bogár zúgása hangzik. Az emlékező álom-hangulat a j elképességbe v áltással el komorul. A z ér zés és a k öltészet jelent kapaszkodót: a s zerelem s zikrája és a melankólia, a z e légia o ly p ontosan k ijelölt lé lekállapotának szomorkodó n ótája. A z ál lapotrajz s ummázattal zár ul, d e nem valamiféle klasszicizáló- bölcselkedő általános i gazsággal, h anem l étösszegzéssel. E zen b elül azo nban bármely életre érvényesen: az élet vidám álorca. Az elmúlás, a halál teszi minden törekvésünket végül is töredékké  5. Tétel Katona József Katona József nemzeti drámánk megteremtője, aki sokféle szerepet játszott a pesti színházi élet

kialakításába az 1810-es években. Fő művét, első változatában egy kolozsvári drámapályázatra küldte be (1815-ben) Végső alakjában a Bánk bán 1819ben készült el A hazai drámairodalom Katona fellépéséig csak kevés jelentős alkotással dicsekedhetett. A korabeli divatos német lovagdrámák a Sturm und Drang szellemében íródtak. Kisfaludy Károly már a magyar nemzeti múlt drámai eseményeit vitte színre, de nem tudta elkerülni az érzelmes hazafiaskodás buktatóit. A Bánk bán jelentős mértékben a kortárs német irodalom (Schiller) hatása alatt született, sőt átvett szövegrészeket is tartalmaz. Katona művének magas fokú drámaisága Shakespeare világára is emlékeztet. A magánélet és a közélet összefonódott tragikuma, a gondolat és a tett konfliktusa, a bosszú kötelezettsége, a sejtés és a megbizonyosodás problémája stb. a dán királyfi alakját is felidézheti A Bánk bán azonban minden külső hatással,

drámatörténeti előzménnyel együtt a nemzeti sorskérdéseinket magas szinten ábrázoló, szerves kompozíciójú tragédia. A mű középpontjában az idegen hatalom, a vele való szembefordulás és mindezek következményei állnak. Katona a nemzetfogalom tartalmának újragondolását is kezdeményezi: a király, a nemesség, a parasztság, valamint az idegenek helyzetét és szerepét külön-külön is értelmezi. A hazafiság tartalmát is árnyaltan vizsgálja 1791. szeptember 11-én született Kecskeméten 1802-1807- a pesti és a kecskeméti piarista gimnáziumban tanul 1807-1810- az egyetemi tanulmányokra előkészítő filozófiai osztályokat végzi ugyanott 1810-1813- Pesten jogot tanul. A pesti magyar színtársulatnál statisztál, színészkedik, dramatizál, fordít és saját darabot ír Szerelmes Széppataki Róza színésznőbe 1813-1814- drámái: István, a magyarok királya, Jeruzsálem pusztulása, Aubigny Clementina, Ziska, A rózsa- avagy a

tapasztalatlan légy a pókok hálójában 1815- a társulat elhagyja Pestet. Katona ügyvédi vizsgát tesz A Bánk bán első kidolgozását elküldi az Erdélyi Múzeum pályázatára (eredményhirdetés 1818-ban, a Bánk bán említése nélkül) 1819- a Bánk bán előadását a cenzúra betiltja, Katona átdolgozza a művet, könyv alakban 1820-ban jelenik meg 1820- alügyész majd főügyész Kecskeméten 1821- Mi az oka, hogy Mo.-ban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? c tanulmánya a Tudományos Gyűjteményben 1830. április 16-án szívszélhűdésben meghal Bánk tragikuma 1. Bánkra, a főszereplőre óriási terhek nehezednek Országjárása során előzőleg személyesen tapasztalhatta az általános nyomort és elégedetlenséget, a királyi udvarba érkezve láthatja a dőzsölést, amely egyszerre ellentéte és oka az ország állapotának. A nemzet egészét érinti a jogtiprás, és Bánk, a király helyettese hivatalból is felelős az ország

sorsáért Az abszolutista zsarnokság azonban nem csupán a nemzeti szabadságot tapossa el, hanem a személyiséget is megtámadja. A Bánk bán az első mű a magyar irodalomban, amely a személyiség integritásáról, sérthetetlenségéről és becsületéről szól. A mű fő konfliktusát tehát az adja, hogy a haza és Melinda egyaránt veszélyben forog, és a szálak Gertrudis, a merániai származású királyné felé vezetnek. A szabadság és a becsület védelme, majd helyreállítása lesz tehát Bánk heroikus feladata Ez pedig csak úgy volna teljesíthető, ha megváltoztatná azt a hatalmi rendszert, amelynek őréül II. Endre megbízta, és amely megbízatásának teljes lelkiismerettel eleget akar tenni. 2. Az első felvonásbeli expozíció során Bánk még csak veszélyekről értesül, nem látja tisztán a helyzetét és a feladatát Az emberi tudat tragédiája: a teljes bizonyosság lehetetlensége. Bánk felismerései tehát csak részigazságok lehetnek

Betoppanásakor ugyan személyesen szerezhet tanúbizonyságot Gertrudis becstelenségéről, ő azonban azt is tudni akarja, hogy volt-e a porokról tudomása a királynénak, hogy tettette-e az álmosságot. Bánk csak sejtheti Gretrudis mögöttes szándékait, konkrét bűneit. A téves tudat tragédiája nyilvánul meg abban is, hogy Melinda egyetlen félreérthető gesztusát Bánk, a szerelmes férj azonnal félreérti. A gyarló ember áll tehát szemben a világ kiismerhetetlenségével 3. Bánk feltétlenül és tökéletesen eleget kíván tenni államférfiúi és családapai, férj kötelezettségének, de még inkább erkölcsi parancsokra akar hallgatni, az abszolút becsület törvényét szándékozik követni. A haza dolgát és Melinda ügyét is ezért kívánja teljesen elfogulatlanul rendezni. Ehhez ragaszkodik akár élete árán is Melindát megtagadja, vele együtt a gyermekét is megátkozza, majd odaveti a nádori jelvényt Gertrudis koporsójára. 4.

"Itten Melindám, Ottan a hazám" – e két legszentebb földi érték ellentétes irányból vonzza Bánkot az expozíció végén Nehezen dönt, de végül a hazát fenyegető veszélyt indul elhárítani. Magabiztos fellépéssel leszereli a békétleneket, sőt Peturt is térdre kényszeríti. Sorsának tragédiája azonban most az, hogy Ottó épp ezekben a percekben környékezhette meg Melindát a két főmotívum, a haza és Melinda sérelem a továbbiakban is felváltva, váltakozó erővel késztetik előre, a bosszúállás irányába. a nagyjelenetben egyértelműen Melinda sorsa lesz a súlyosabb tényező. Az ötödik felvonásban Bánk majd annak önérzetes hangoztatásával lép színre, hogy tettét a haza "polgári háborútól" való megóvásáért követte el. A becsületét azonban nem tudja megvédeni, és a sorsát megbélyegző csapásként éri a védetlenül hagyott Melinda halála. 5. Bánknak meg kell menteni a haza és Melinda

becsületét és ezzel együtt a magáét Nem látja, hogy konkrétan mi a feladata: a veszélyek elhárítása, vagy a már megtörtént események megállítása, esetleg megtorlása, igazság szolgáltatása? Mindegyikre sor  kerül, hiszen Bánk tragédiájához az is hozzájárul, hogy ezt az utat lépésenként végig kell járnia és rendre késlekedéssel. Legvégül pedig még az önigazolásra, az önbecsület tisztázására is rá fog kényszerülni. 6. Késlekedésének az a fő oka, hogy világszemlélete ellentmondásos Bánk egy középkori tragédia hős, de felvilágosodott gondolkodás is jellemzi. Katona ezzel a drámájával azt illusztrálja, hogy az ő jelenében, a XIX század elején a feudális és felvilágosult szemlélet szövevénye könnyen okozhat politikai, magánéleti váltságot. Bánk ugyanis önérzettel védi meg hagyományos nemesi kiváltságait akár a királlyal szemben is. Többször jelenik meg a színen félig vagy egészen kivon kardal,

fel-feltör benne a békevágy az emberszeretet. A békétleneket is azért fékezi meg, mert békét akar, mert a parasztok is benne bíznak. Bánk már nemzeti egységet akar képviselni Az egész mű azt sugallja: olyan nemzeti egység és béke kívánatos, amelyben a személyes méltóság és sérthetetlenség is érvényesül. Bánk nosztalgiával tekint vissza nemzeti függetlenség korára. Látásmódja egyúttal illuzórikus is, az eseményei és illúziói gyakran takarják el előle a valóságos történéseket. Az első felvonás végi monológjában Bánk még elveit és monológjait fogalmazza meg, de Ottó már a kezében tartja a porokat Melinda megbecstelenítéséhez, s utóbb kiderül: a Délvidéken már korábban megkezdődtek a zendülések. Bánkot a helyzete, jelleme, szemlélete és főképp a sorsa rendszerint megfosztja az adekvát cselekvéstől: az illúziós szándék, és a radikális tett konfliktusa nehezedik rá. A IV. felvonásban, Gertrudishoz

érkezve már mintha elszánta volna magát a véres tettre, de erőszakellenessége megint visszarettenti. Vádjait szenvedélyesen, de indulatainak nagyfokú fegyelmezésével olvassa a királyné fejére, és végül is csak önvédelemből öl, az életére orozva törő Gertrudis tőrét fordítja vissza a hátulról támadóra. Felrémlik előtte, hogy gyilkolni semmilyen körülmények között nem szabad. A sor büntetése az lesz, hogy az erőszaktól eleve idegenkedő Bánk mégis gyilkol, de az ezután elszabaduló erőszakhullám el fogja pusztítani a legdrágább kincsét, elvakultan megtagadott, de mindig rajongással szeretett Melindáját. Az ötödik felvonás A Bánk bán első négy felvonása a klasszikus drámamodellt testesíti meg: a konfliktus két oldalán Bánk, illetve Gretrudis áll, az ő összecsapásuk a negyedik felvonásba lezajlik. az ötödik felvonásban azonban nem csupán a leszámolás következményei játszódnak le, hanem a főszereplők

tetteinek megítélése kerül sorra. Gertrudis már halott Bánk pedig el kell, hogy szenvedje egyfelől az udvartól tetteinek jogi és erkölcsi megítélését, másfelől saját belső lelkiismereti drámáját. Bánk most szilárdan áll saját lelki ítélőszéke előtt, és ez az önérzet színpadi igazsággá válik. Lelkiismereti nyugalma azonban ingatagnak bizonyul. Petur átka megrendíti, de még egyszer mindenki fölé magasodik: leteszi a kardját királya, Isten földi képviselője és a haza megszemélyesítője előtt. Tisztaságán azonban rögtön folt esik Még súlyosabb tőrdöfés Bánk lelkébe: Solom "átkozott"-nak nyilvánítja őt és ezért méltatlannak a bajvívásra. Mind a hazafi, mind a férj bosszújának jogossága megkérdőjeleződött. Bánk önbecsülése, magabiztossága végképp megingott A családi életbe, a magánszférába való visszavonulás lehetőssége pedig a következő percekben hiúsul meg: Tiborc Behozatja Melinda

holttestét. Bánknak tehát be kell látnia: megsértette a világrendet, amelynek őréül rendeltetett, Isten büntetése jogosan éri. Melinda holttestének behozatala ugyanakkor Bánk sorspárhuzamát is jelzi II. Endréével, akinek egyrészt Bánk tetteit kell megítélnie, másrészt viszont felesége esetleges bűnösségével kell szembenéznie. A folt Gertrudis becsületén ráadásul a férjre is átszállhat – akárcsak korábban Melindáé Bánkra. Gertrudis mint királyné, mint esetleges bűnrészes Melinda megbecstelenítésében, és mint szeretett feleség méretik meg az V. felvonásban Endre számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a királyné a magyar haza méltatlan uralkodója volt, hogy kizárólag saját dinasztiája érdekeit szolgálta. Ottó bűnös udvarlásával kapcsolatban azonban Endre semmit nem fog megtudni. Endrét a lelkiismeretes embert és államférfit elvakította ragaszkodása a felesége emlékéhez, egyenlőre erőtlenül vádaskodik

saját emberi gyengeségével. II. Endre tehát Bánkhoz hasonlóan szerető férj, felelősségteljes államférfiú és a becsületére kényes, igazságosságra törekvő ember. A tragikus feszültségek kiegyenlítődése a színpadon majd csak akkor jöhet létre, amikor a király személyes veszteségét ellensúlyozni tudja a haza érdeke, és ezzel együtt a felébredő emberi, emberbaráti érzés. A mű záróképében kiegyenlítődés, megbocsátás és béke uralkodik. Izidóra bosszúszomja már sehonnan nem kap visszhangot, végül is elhallgat. Tiborcon a család bizalmasán kívül a feltétlen lojális Solom is irgalmat kér Bán számára Csak a liberális nemzeteszme érvényesülése segít megoldani a személyes tragédiákat, segíti diadalra az emberség parancsát. Az uralkodó mindezeknek a személyes biztosítéka, letétményese és őrzője. Az össznemzeti érdekeket képviselő nemzeti király a XIX. század eleji magyarság eszményképe lehetett II

Endre az utolsó mondatok után nem jut el Gertrudis ravataláig, mert gyermekei kerülnek elébe, és átöleli őket. így a jövő királyaira esik az utolsó tekintet  6. Tétel Kölcsey Ferenc és a reformkor Reformkor 1823-1848-ig ta rtott, te hát a szabadságharccal szakadt v ége. A f eudalizmus k orszakának, v áltságában kialakul a k apitalista átalakulás i génye. L ehetségessé m ajd elkerülhetetlenné válik e gy p olgári f orradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, ak ik r eformereknek s zámítanak, d e forradalmároknak nem. Akik a népet fel ak arják szabadítani, de an nak megmozdulásától rettegnek Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformkornak 3 fő követelése volt: 1. Az örökváltság 2. Közteherviselés 3. A népképviselet A reformkor alapvető törekvése

az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt Először kivívni a nemzeti függetlenséget az Osztrákokkal szemben és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalomerősen politizálódik A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik, és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis, hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva. Kölcsey Ferenc (1790-1838) Kölcsey irodalmunk eg yik l egrokonszenvesebb s zemélyisége. M inden önösségtől mentes férfi, a ki m egtestesíti a r eformkor összes nemes tulajdonságát anélkül, hogy a legkisebb engedményt is tenné céljai érdekében. Előnytelen külsejétől sokat szenved. A közért végzett

nemes munkákban keresi élet értelmét A debreceni ,református Kollégiumot úgy hagyja el, hogy az antik holt nyelveken kívül ír és olvas németül, franciául, műveltsége, olvasottsága európai színvonalú. Szemere Pállal való barátsága pótolja számára a családot. Jogvégzettsége révén kerül Szatmár megye szolgálatába Naplójában megfogalmazza a nemzetért felelősséget érző férfi minden kétségét is önmaga tehetségét és munkabírását illetően. 1790- Sződemeteren születik középnemesi családban korán árvaságra jut debreceni kollégium joghallgató Pesten – bekapcsolódik a nyelvújítási harcba 1829- Szatmár megye aljegyzője 1830- főjegyzője 1831- képviselő a reformországgyűlésen 1835- leköszön a képviselőségről Kölcsey Kálmán nevelése (Parainaesis) 1838- halála Himnusz A magyarság himnuszával Kölcsey Ferenc a nemzeti bűntudat érzésének ad hangot. Középkori vallásos műfajt elevenít fel ódai

hangvételben költeményében. A lcímet használ mellyel az volt a célja, h ogy a cenzúra figyelmét elterelje a költemény valós mondanivalójáról. Azt a látszatot kelti, mintha csak egy történelmi áttekintést adna a „magyar nép zivataros századaiból" Istenhez szól, tőle kér áldást, majd pedig szánalmat a magyar nép sorsának enyhítéséért. A költeményben úgy tűnik, mintha csak a múltat énekelné meg benne, azonban észre kell vennünk azt is, hogy a jelenről a jelennek szól. A költemény történeti tárgya a Mohácsot megelőző és azt követő időszak. Felsorolja mindazt a nagy történelmi eseményt, mely korának emberéből a múlt dicsősége által ki tudja váltani a bűntudat érzését. Ezzel a felsorolással, áttekintéssel az a célja, hogy rávilágítson arra, hogy mi mindent rombolt szét bűneivel a magyarság. A v allásos s orok m ögött te rmészetesen p olitikai f elismerés is h úzódik, h iszen istenhez való

fordulását tekinthetjük a költő pesszimizmusának i s. K ülönösen ki ke ll e melnünk a Rákóczi szabadságharc bujdosó hőseinek rajzát, mellyel azt akarja éreztetni, hogy ez a hatalmas véráldozat hiábavalónak tűnik, a nemzet nem képes bűneivel megküzdeni, nem képes népe sorsán változtatni. A költemény keretes szerkezetű, melyben a keretet az első és az utolsó versszak adja Nem szó szerinti ismétlést látunk, hiszen a keret közben foglalt mondanivaló az áldást szánalommá változtatja. 5 versszakon keresztül idézi a múlt képeit, majd a 6. versszakban a jelen problémáira utal negatív festésű képekkel Elpanaszolja benne, hogy a hazára saját fiai törtek rá, tehát rávilágít a magyar egység hiányára. Ezekkel, a sorokkal véglegesen bebizonyosodik, hogy a R ákóczi szabadságharcosok véréből nem született a várva várt szabadság az utódok, a jelen számára. Ez a történeti tanulság a jelenre készíti fel azt a jövőt,

melyben végre fel kell derülnie a szabadság fényének. A Rákóczi szabadságharc és dalainak hatása oly erős volt a költőre, hogy a költeményben szinte egy Rákóczi nóta szavit véljük felismerni: "Jaj régi szép magyar nép, Az ellenség téged miképp szaggat és tép."  Móricz Zsigmond - 1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén - édesapja: Móricz Bálint fölfelé törekvő kisparaszt - édesanyja: Pallagi Erzsébet - Csécsén élt hét éves koráig, ekkor következett be a család anyagi összeomlása - Zsigmondot anyai nagybátyjához Pallagi Lászlóhoz adták. - 1890-től a debreceni református kollégium tanulója - 1892-ben a szülők Sárospatakra költöznek, itt végzi a gimnázium 4. és 5 osztályát - 1879-ben a kisújszállási gimnáziumban érettségizik - 1899-ben beiratkozik a debreceni református teológiára, fél év után átiratkozott a jogi karra - 1900-ban a budapesti egyetemen jogi és bölcsészeti

tanulmányokat folytat - 1903-ban Az Újság című napilap munkatársa, részt vesz a népköltészeti gyűjtőúton - 1905-ben feleségül veszi Holics Jankát (Eugéniát), a házasság azonban börtön volt Móricz számára - 1908-ban Nyugat közli a Hét krajcárt - 1909-ben megjelenik a Hét krajcár című első novellakötete, megismerkedik Adyval - 1915-ben a világháború frontjait járja haditudósítóként - 1919-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választják, sürgeti a fölosztást ezért kizárják a Kisfaludy Társaságból - 1925-ben felesége meghal - 1926-ban feleségül veszi Simonyi Máriát - 1929-ben átveszi a Nyugat prózai rovatának szerkesztését, 1933-ig Babits szerkesztőtársa - 1936-ban megismerkedik Csibével - 1937-ben felbomlik második házassága is és Leányfalura költözik - 1939-ben átveszi a Kelet Népe című folyóiratot, haláláig szerkeszti - 1942. szeptember 4-én meghal Móricz művészetének újszerűsége témaválasztásban,

problémaérzékenységében, ábrázolásmódjában és stílusában egyaránt keresendő. Elsősorban a parasztság és az úri osztály világát ábrázolta A falu világát belülről látta, ő fedezte fel irodalmunkban a falu társadalmi tagozódását éles rétegződését. Elődeivel szemben akik a vidám parasztság képet alkották Móricz a valós paraszti világot mutatja be a sok keserűséggel, szegénységgel, kínnal. Ábrázolásmódját a líraiság és ezzel egyidejűleg a drámaiság jellemzi Móricz hősei különleges egyéniségek, mély érzelmekkel, erős szenvedélyekkel, nagyra törő vágyakkal. Művei cselekményét, a történések jellegzetesen a főszereplő nézőpontjából látjuk aki mindig színen van. Az író aprólékosan tárja fel a tettek indítékait, a tudatosult vágyak világát. Vívódó hősei két világ határán élnek: el égedetlenek ö nmagukkal és környezetükkel, magányosak és társtlanok. Változtatni, új világot

teremteni azonban nem tudnak A magyar Ugar írója A magyar irodalomnak ez az időszaka csak a romantikusra színezett parasztképet kedvelte, a népszínműveket, amelyekben a piros arcú menyecskék jókedvűen táncolnak a patyolatinges férfiakkal. Jókainál a paraszt mellékalak. Mikszáth a maga romantikus bájával vonta be a tót atyafiakat és a j ó palócokat Gárdonyi parasztjai bölcsen, el égedetten élik a maguk egyszerű életét. Tömörkény már a parasztok elesettségéről is tud, de az ő emberei még naívan együgyűek. Móricz a Hét krajcárban először fogadja leereszkedés nélkül testvérré a koldust, itt azonosul teljesen a szegény, szenvedő emberekkel. Folyik a mese az anya és a fia krajcárkeresgéléséről, minden talált krajcárral közelebb lép Móricz a leírt szegénységhez. Szorongva várjuk, mi lesz a tréfás kergetőzés, kutatás és kacagás vége. Hátha csoda történik! Átérezzük a szegénység minden fájdalmát, amely ott

húzódik meg a kacagás mögött. De a m esebeli csoda helyett egy koldus érkezik, a játék egy súlyos drámává mélyül: a koldus adja oda a hetedik krajcárt. Úgy tűnik, hogy ennél súlyosabban semmi sem fejezheti ki a nyomort, pedig ez csak az egyik motívum, s ha itt záródna a novella, csattanós lenne a befejezés. A játék, a kacagás azonban tovább folytatódik, egyre világosabban érezzük az emberi indulatokat. Az anya fuldokló nevetésekor kibuggyan a vére, s ráömlik a k isfiú k ezére. N emcsak az an ya " drága, s zent v ére" ez, h anem ezr eké I lyen él et j ut a s zegény embereknek. Idillt és tragédiát, mosolyt és könnyet egyszerre, együtt látni egyetlen művön keresztül A Hét krajcár nyomora még csak a t estet törte meg, a l élek ép és egészséges maradt. Móricz azonban tovább lépett A naturalista hatások nemcsak sötétebbre színezték írásai világát, hanem a valóság mélyebb tanulmányozására is

sarkallták. Tragédia című novellája (1909) az örök éhezésről szól Kis János egyszer lakott jól, a saját lakodalmán, s most újra itt az alkalom: gazdája lányának lakodalma. Elgondolja, mennyi mindent fog megenni, aprólékos pontossággal kigondolt haditervét azonban nem képes végrehajtani. Eltorzult bosszúja csupán önmagát pusztította el. Célja – ki akarja enni Sarudyt a vagyonából Kis János nem klasszikus hős, hanem csak kisember Az író és az olvasó vele kapcsolatos érzése több a s ajnálatnál: megrendültség és f elháborodás. E mber h alálát  festeni nem könnyű, egyetlen hamis hang hitelét veheti az egész műnek. Kis János halálának rajzával igazolódik Móricz művészete és embersége. Móricz első regénye a Sárarany (1910). Művészetének, életének legnagyobb problémáit pendíti itt meg: a magyar Ugar sorsát, hogy mi a sorsa a sárba került aranynak, a szűkös, kicsinyes viszonyok közé került nagy léleknek.

Túri Dani arca újra és újra kísért majd, faluban és kisvárosban, értelmiségi és dzsentri hősökben, a jelenben és a történelmi múltban. Túri Dani, a v ad, b üszke l ázadó t udatlanságában i s t ehetséges, d e k ibontakozni k éptelen, feltörekvő paraszt. A Sárarany problémája: a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sorsa Ez a probléma Mó ricznál az eg ész magyar élet megrekedtségének tükrözőjévé nő. Túri D ani a m ozdulatlanság, az ósdiság, a babonás megszokások ellen lázad. Földet akar; ő a szegény paraszti vágy hordozója Harcba indul a népet sanyargató nagybirtok ellen. A megrekedtség a k icsinyes és nyomorúságos élet következménye, amelyben nincs más kiélési terepe az erőnek és életkedvnek, csak a csók. Asszonyéhsége nem ok, inkább csak okozat Az egyik legtökéletesebb Móricz-mű az Isten háta mögött (1911). Egy kisváros életét festette meg benne, annak sivár, hétköznapi,

kicsinyes világát. A bogaras figurákon, a k isvároson keresztül Magyarország egész sivárságát megrajzolja. Az öregedő férj és ifjú feleség problémáját ábrázolja Móricz megmutatja, hogy ugyanaz az emberi élet mennyire másként alakul a XIX. századi Franciaországban és a magyar Ugaron A k örnyezetével, k örülményeivel szemben küzdő hős A fáklya című regényben is megelevenedik (1917). Matolcsy M iklós, a d ebreceni r eformátus t eológia j eles d iákja, ak i n agy t ervekkel, r ajongással, l obogással érkezik egy kis Szatmár megyei falu parókiájára. Mintaközösséget akar teremteni falujából a s zeretet jegyében De zát onyra f ut a l elkesedése; és zreveszi, hogy nincs ereje a f eladathoz. A kkor m agasodik fel újra, amikor a szerencsétlen véletlen, a tűzvész okozta tragédia következtében feláldozhatja magát népéért, amelyért eddig mit sem t udott t enni. A góniájában r ájön: n em a s zerete v áltja m eg a v

ilágot M atolcsy bukásának legfőbb oka a magyar Ugar; de oka tehetetlensége, gyámoltalansága, teologikus kultúrája is. Parasztábrázolás Móricz újszerű parasztábrázolása a parasztok valódi világát, nyomorát, kínjait mutatja be. Ez jól tükröződik Barbárok című novellájában, amiben a pusztán - barbár módon - élő parasztokról (juhászokról) kapunk képet. A mű egy olyan előre kitervelt gyilkosságot és következményét tárja elénk melynek indítéka nem a szegénységben s n yomorban r ejlik, h anem cs ak a v agyon g yarapítására s zolgál. A n ovella h árom r észre tagolódik. Az első rövidebb részben meggyilkolják Bodri juhászt és fiát egy rézzel kivert öv miatt. Már a mű eleje tele van feszültséggel. "A puli, fülelt, szimatolt s vicsorítva kezdett ugatni" A második, hosszabb időtartamot felölelő részben a Bodri juhász aggódó felesége családja keresésére indul. Nagy utat jár be míg rátalál az

igazságra. A harmadik, szintén rövidebb drámai részben a bíró a Veres juhászt vallatja. Aki egyéb bűneit beismeri ám a gyilkosságot - mint le galjasabb te ttét - mindaddig t agadja m íg a t árgyalóterem aj tajának k ilincsén m eg n em pillantja a bűnjelet (rézveretes szíj). Tovább nem tud tagadni beismeri tettét Bár a bíró magasabb pozícióban van még sem érzékelteti felsőbbrendűségét, hasonló nyelvezetet használ mint a korábbi szereplők. A bíró, bűnöshöz intézett szava "barbárok" híven tükrözi a novella egész mondanivalóját. Mert a pusztában élő rideg pásztorok környezetük sivárságának hatására vállnak barbárokká. A dzsentri ábrázolása A húszas években Móriczot elsősorban az foglalkoztatta, hogy tud e a dzsentri a XX. században vezetésre termett embert adni a m agyarság fölemelkedéséhez. Az Úri muri c regényével (1927) arra szándékozott figyelmeztetni, hogy a produktív szerep találása és

vállalása, sőt végrehajtása létérdeke a dzsentrinek. Szakhmáry Zoltánban az író azt a hőst kereste, aki visszavezeti a dzsentrit a munkához. Nem lett belőle hős, elbukott Háromszáz holdas birtokából m intagazdaságot ak ar t eremteni, t udományosan g azdálkodik. S zemélyes él etében i s h adat ü zen a parlagi életformának: tanyáján p arkot v arázsol R ozikának, a t ündéri s ummáslánynak. R ozikáról s em t udja eldönteni azonban Zoltán, hogy a teste vagy a lelke kell e neki. Rozika más világból való, ők sem érthetik meg egymást. De nagyon bizonytalan a dolgaiban, nincs kitartása, nem visz végig soha semmit Segítői Borbíró, Csörgheő Csuli, Balogh Ábel kedves derűs emberek. Szakhmáry az ő szintjükre süllyed, velük együtt mulat s végül egy éjszakán, amikor a leghangosabba muri felgyújtja tanyáját és szíven lövi magát. Az Úri muriban Móricz a f élfeudalizmusba r ekedt m agyar t ársadalom t eljes k eresztmetszetét

r ajzolja m eg. Szerkesztési bravúrral egy idegent, egy utazó könyvügynököt hoz az unatkozó urak közé (Lekenczey Muki), őt vezetik körbe a helybéli urak a társadalmi lét jellegzetes színterein: a vendéglőn, a tanyán, a kaszinón, a kúrián, s végül Szakhmáry tanyájára érkeznek. Az élet tartalmát evés, ivás, adomázás vaskos tréfája adja Az idő egybefolyik, eg yetlen n égynapos d áridóba. A z an ekdotázás v égtelen sora alakítja a történetet, Szakhmáry személyes sorsa sokáig csak a háttérben szövődik. A bonyodalom hirtelen robban ki M egjelenik a t anyán a  féltékeny feleség, majd eszeveszett hisztériája elűzi mellőle Zoltánt, a férfi számára a családi harmónia reménye végleg megsemmisül. Mások a cél jaik n em ér thetik m eg eg ymást A z u rak él ete és az an ekdoták s zerves egységet alkotnak. Az anekdotizmus Móricz kezén a jellemzésnek és ábrázolásnak egyaránt központi eszközévé válik. Kifejezi

és leleplezi a szereplők álomvilágát, megóvja az írót a hősökkel való azonosulástól, lehetővé téve az irónia érvényesülését. Móricz "benne él a hősben" együtt vívódik alakjaival együtt keresi a megoldás gondjaikra. Az utolsó nagy Móricz-regény, amelyben a dzsentri a főhős és központi helyet kap a vívódó ember: a Rokonok (1932). E gy v áros é lete k apcsán f orradalmi b átorsággal ábrázolja az el lenforradalom u ralkodó osztályainak legtipikusabb alakjait, a polgármestertől a miniszterelnökig. Jó szava nincs már róluk, valamennyien egy nagy korrupció részesei, "rokonok". A főhős Kopjáss István átlagon felüli, alulról a tehetségével feltörő dzsentri Mint egyszerű kultúrtanácsosban még nagy tervek és álmok élnek, de amint Zsarátnok város főügyésze lesz, lassanként megtagadja ifjúkori e lveit, elnyeli őt is a panamák világa, s csak saját karrerjével törődik. Mi re r ádöbben a

kíméletlen igazságra, bírálatra m ár n incs er kölcsi al apja, öngyilkos lesz, de a regényből nem derül ki, hogy meghal-e. Kopjáss b ukása n em tragikus Az ő sorsa nem azt hirdeti, am it M atolcsyé, h ogy " elvégeztetett, d e semmi sem tisztáztatott", nem azt mondja, amit Szakhmáry, hogy " kár volt mindenért". A Rokonok azt hirdeti, hogy aki sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak, s a "született gazok közé" kerül.  8. Tétel Petőfi Sándor A reformkor: A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a s zabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk r eformkornak, mert reformtörekvések jellemzik, m elyek az 1 848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a k apitalista átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és

középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak n em. Akik a népet fel ak arják szabadítani, de annak m egmozdulásától rettegnek Akik k ívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése volt: - örökváltság - közteherviselés - népképviselet A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt Először kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető

követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva. Petőfi Sándor: (1823-1849) 1823. január 1-én született Kiskőrösön iskolái: Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód, Selmecbánya 1838-1844- vándorlás, színészélet katonaság (1839-1841), Pápán tanul és barátságot köt Jókaival (1841-42) 1842- A borozó az Athenaeumban 1844- Vörösmarty pártfogása, Versek 1842-1844 c. kötet, A helység kalapácsa 1844-45- János vitéz 1845- Cipruslombok Etelke sírjáról, felvidéki uatzás-Úti jegyzetek, Versek II. 1846- a Tízek Társaságának alapítása, Felhők: A hóhér kötele (regény)-első szatmári út 1847- Tigris és hiéna (dráma, könyv alakban), Összes költemények Második szatmári út – házasság Szendrey Júliával Úti levelek 1848- a forradalom vezéralakja: nemzetőr Shakespeare: Coriolanus (fordítása) Választási kudarc Szabadszálláson – Az

apostol 1849- januárban a harctérre megy (Bem szárnysegédje, majd őrnagy) július 13-án részt vesz a segesvári ütközetben, Fehéregyháza határán elesik Indulása a népies költészet jegyében (1842-1844) Az 1842 és 1844 között írt verseiben az érzelmes almanach-líra meghaladására törekszik, egy új irodalmi ízlést honosít meg. A népköltészettel nyer t árgyi és formai i hletet, de nem "utánozza" a népdalt. Ekkor írt verseinek a többségére a hetyke, t réfás hangnem, a szándékoltan egyszerű nyelvhasználat, a természetesség jellemző. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, mely tudatos művészi munka eredményeképpen jön létre, s az olvasóban azt az illúziót kelti, hogy ennél egyszerűbben, természetesebben aligha lehet szólni. E lveti a s tílromantikát: a s tílus nem akar ö nálló esztétikai hatást elérni, azt alárendeli a gondolat uralmának. Petőfi is nagymértékben kitágítja a líra témakörét, s új

műfajokat teremt Népies helyzetdalok, életképek: Legjellegzetesebb k ölteményei, m elyekben s zerepjátszó hajlama leginkább megnyilvánulhat, a népies helyzetdalok. Ezekben beleéli magát egy-egy sajátos emberalak: szerelmes juhász, bánatos parasztlegény, vidám borissza stb. helyzetébe, s egyes szám első személyben magát az alakot szólaltatja meg. Gyakoriak a n épi él etképek, m elyek eg y-egy kiragadott életdarabot, a nép világából vett jelenetet emelnek költői témává. Keletkeztek ezekben az években olyan költemények is, melyek a szerepjátszás nélküli önmagát, őszinte érzéseit tükrözik. Családi líra: Új témakör a családi lírája. Legbensőbb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél Egy estém otthon (1844) című Dunavecsén keletkezett költeményét nevezi az új ízlés egyik diadalának, mely szembefordul a korábbi költő-eszményével. a költő nagy művészi erővel imitálja a

kötetlen, könnyed családi társalgás természetességét, s a csipkelődő, ironikus dialógus és elbeszélés felvillantja apa és fia ellentmondásos viszonyát. A jambikus ritmusú versben valóban nincsenek "költői kifejezések" csupán a legvégén ragyog fel a tükör metafora, mely az édesanya iránti rajongást érzékelteti. Ebből az évből való a Füstbe ment terv, az István öcsémhez, a Szülőimhez című hasonló tárgyú három költemény. Tájköltészet: Újat hoz Petőfi a tájköltészetben is. E témakör első remeke az Alföld (1844) Az első két szakasz a kétféle tájideál szembeállításával indítja a verset, majd később fokozatosan egy sajátos szerkesztési technikával: a látókör tágításával, később fokozatos szűkítésével, egy ponttá zsugorításával, végül a horizont legtávolabbi széléig való lendítésével a költő az Alföld  végtelenségének illúzióját kelti fel; az utolsó versszak meghitt,

személyes vallomása hatásosan zárja le a költeményt. A tájleíró versek nagy sora fog következni ezután: A csárda romjai (1845), A Tisza (1847), A puszta, télen (1848), Kiskunság (1848). Elbeszélő költemények: A helység kalapácsa komikus eposz, remek stílusparódia és kacagtató falusi történet: egy kisszerű küzdelmet, egy kocsmában elkezdődő és lezajló szerelmi versengést a nagy eposzok ünnepélyességével ad elő, valamennyi eposzi kelléket is felhasználva. A stílusparódia legfőbb eszközei: az eposzi jelzők, értelmezők állandó használata, a szándékoltan bonyolult és fölösleges körülírások, a hosszadalmasra elnyújtott, aprólékosan részletező hasonlatok, a meghökkentést kiváltó tréfás fordulatok, ellentétek. 1844 novemberében fogott bele a J ános v itézbe ( 1845 m árcius 6 -án j elent m eg). K iharcolt ú j í zlésének ö sszegezése ez az elbeszélő költemény. A népies epika mintapéldája Versformája a

régi hagyományokból örökölt négyütemű 12-es, de már páros rímekkel; pátosztalan nyelve a népnyelv kifejező gazdaságából táplálkozik; cselekményében a valószerű falusi életkép a mesevilág jól ismert motívuma, s a népi mesemondó színes képzeletével, tódító nagyotmondásaival kapcsolódik össze. A talált gyerek Kukoricza Jancsi János vitézzé lesz, s nem csak erejével, bátorságával, eszességével kell rendkívüli akadályokat legyőznie, hanem jellempróbáló erkölcsi csapdákon is sikerrel túljut. A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzelmes felülkerekedését hirdeti, de szól írójának derűs optimizmusáról is. A költő a világot, annak berendezését alapvetően jónak tartja: a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig maguk megérdemelt jutalmát: az igazság diadalt arat. Felhők: Az a m agabiztosság, melyet az 1 844-es év sikerei teremtettek meg, a következő évben kezd szétfoszlani,

megrendülni. 1845ben kísérletet tesz témaköreinek bővítéseire elsősorban a szerelmi költészettel szeretné gazdagítani költői palettáját Ez az év főleg kudarcokat tartalmaz számára. A C ipruslombok d arabjaira i s i nkább a s zándékoltság, n émi s zínpadias p óz, a m esterkéltség n yomja r á b élyegét; gyakori bennük az epigrammai szerkezet. Mikor megismerkedett Mednyánszky B ertával ak kor i s azt h itte, h ogy i gazán s zerelmes, pedig csak egy újabb múzsát talált szerelmes verseinek. a gödölői szőke szépséghez írt 39 darabja esztétikai érték tekintetében alatta maradt a Cipruslombok verseinek, mert ott legalább a bánat volt őszinte. Itt a szerelemvágy s a szerelemköltői ambíció uralkodik. Szerelemköltői kudarcai, csalódása, a kritika támadásai, elmélyítik magányosságát Szinte menekül Pestről A kiváltó okok az önmagával való művészi elégedetlenség s az új utakat kereső szándék. Egy érték nélküli

kiábrándító világ veszi körül. lelki betegségének lírai tükre a 66 "epigrammából" álló Felhők című versciklus, mely 1845 novembere és 1846 márciusa között keletkezett. A költemények arról vallanak, hogy nem csak lelki válságot él át a költő, a művészi világ is éppúgy tetten érhető. Eljut korábbi korszaka legjellemzőbb műfajának, a népdalnak legszélsőségesebb tagadásáig, s felerősödnek bennük a romantika túlzásai. E rövid versek formája, ritmikája is ideges nyugtalanságot, szeszélyességet árul el, szerkezeti elvük pedig az epigrammáké. "Szabadság, szerelem." 1846 tavasza meghozza a lelki betegségéből való kilábalást: a falu, a természet, a kikelet volt leghatásosabb orvosa. A Dömsödön 1846. május 22 -én írt Levél Várady Antalhoz című episztola kedélyesen tréfálkozó hangneme a m egváltozott, az újra bizakodó és magabiztos költőt állítja elénk, aki már elindul új célok

felé. Ebben e levélben jelenik meg először az a "forradalom előtti" optimizmus, mely az emberiség minden társadalmi bajának megoldását egy közeli, kegyetlen, véres háborúban látja, s az a meggyőződése, hogy ezután "isten képeihez hasonló" emberek lakják majd a földet. 1846 tavaszától újra Pesten van, szervezni kezdi a fiatal írókat, t ürelmetlen cs elekvésvágy f ogja el . 1 847 m árcius 1 5-én megjelent Ö sszes költemények című kötete. Ennek mottója volt a Szabadság szerelem!, mely azon kívül, hogy megjelöli ekkori költészetének két legfontosabb témakörét, értékrendjét is megszabja. Forradalmi látomásköltészet: Költészetében 1 846-tól fölerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze

pedig a s zabadság. Ezt a s zabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a r ab népek leszámolnak zsarnokaikkal. Ez a derűlátás lobog benne a szabadszállási képviselőválasztás kudarcáig Látomásversei közül az egyik legjelentősebb, az Egy gondolat bánt engemet. Ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztendőt. A bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszadalmas folyamatát a két hasonlat ( hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletező kibontása érzékelteti. A cselekvő akarat két felkiáltásban utasítja el ezt a halálnemet, s rögtön ezután két metafora (fa, kőszirt) fejezi ki a költő óhaját. A metaforikus képek azonban csak annak a másik, lassú és beteg sorvadásnak vágybeli ellentétei: az épnek és erősnek hirtelen, elemi erők által okozott, nagyszerű jelenségektől kísért pusztulását jelentik. De ez a

megsemmisülés is passzív halál, mint a verskezdeti, s ezért a költő számára ez is elfogadhatatlan. A három pont és a gondolatjel a töprengés csendjét jelzi, a végleges döntést megelőző időt Az előbbi képek után jelenik meg a cselekvő halál gondolata egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen versmondat, mely időben egymást követő jelenségek során át rohan a megnyugtató megoldás felé. ez a rész az előzőekhez képest is, de önmagához véve is nagyarányú fokozást valósít meg. A látási és hallási képzetek ismétlődése, kiemelése erőteljes hangsúlyt ad célkitűzésének. A költemény a feltételes mondatok főmondatával egyes szám első személyben folytatódik A költő erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben t udja cs ak el képzelni a m egnyugtató h alált. az ö nfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív

megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat. Ritmust vált a költemény az eddigi jambusi sorok lejtését robogó anapesztusok veszik át A ponttal és gondolatjellel lezárt m ondat u tán a v ers l ecsendesedik. A z a b iztos h it s zólal m eg a zár ó szakaszban, hogy az utókor, a h álás n emzedék megadja a végső tisztességet önfeláldozó hőseinek. A rapszódia a legfőbb gondolat a "szent világszabadság" jelszavának végső zengésével fejeződik be. A XIX. szászad költői(1847) című verse szerint a költő Isten küldötte A költők kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére. Ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé Ennek érdekében szenvedélyes  indulattal érvel és bizonyít: tiltással f igyelmeztet a f eladat r endkívüliségére, m eghatározza a n épvezér-költők szerepét, rendeltetését, felháborodottan árkozza meg a gyáva és hamis,

hazug próféták magatartását. A látnok-költő feltárja a jövendőt A cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan. a költő itt már nem látja önmagát az elkövetkező időben, nem szól személyes részvételről. a költemény mégis a megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Ez a költemény minden romantikus szenvedélyessége ellenére klasszicista ízlésű kompozíció Júlia: Második nagy ihletforrása a szerelem. az 1846-os szerelmes versek tele vannak belső bizonytalansággal, kétellyel Reszket a bokor, mert. A dallamos versforma, az azonosan felépített strófák szerkezete, a kezdő természeti képhez kapcsolt párhuzamos érzelmi tartalom a beletörődést, az érzelmi vihar elcsöndesedését , a lelki veszteségen való rezignált felülemelkedést jelzi. a búcsúvers hangja nem kétségbeesett, inkább nyugodt lelkiállapot tükrözője. A második strófa képi

anyaga ugyan a régi szenvedély megerősödéséről vall, de a záró szakaszban az évszakok ellentétéből levont következtetés a kijózanodást mutatja, s köznapi búcsúformula az indulatok lehiggadásáról ad hírt. Petőfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. Szeptember v égén című elégiája közvetlen tájszemléletből indul A költő nézi a völgyet és a bérci tetőt, s ezek a nyár szépségeit, a még nyíló virágokat, a zöldellő lombokat, a tél fenyegető közelségében mutatják. ugyanezt az el lentétet fedezi fel ö nmagában: még fiatal, ifjú szívében még o tt a v iruló kor, de sötété haja őszbe vegyül már. a szubjektív párhuzam képeiben felvillannak mind a négy évszaknak motívumai, megsejtve a rohanó, feltartóztathatatlan időt. A fenyegető elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül, s ennek hatása alakítja a költemény további érzelmi-gondolati lírai anyagát. Az általános

mulandóság, az él et eliramlása ébreszti fel a h alál gondolatát, az özvegyen maradó fiatal feleség elképzelését. A fiatal özvegy képe hívja elő annak a fájdalmas elképzelését is, hogy J úlia újból férjhez mehet. A költő "eljátszik" ezzel a lehetőséggel: a szentimentális költészet kelléktárából kölcsönöz színpadias jelenetezéssel látja az özvegyi fátylat eldobó asszonyt, s a sírból kilépő halott önmagát. Mégis a hitvesi hűtlenségre nincs más szava, mint a halálon túli szerelemé, hiszen még akkor is, a sírban is örökre szeretni fogja.  9. Tétel Arany János A reformkor: A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a s zabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk r eformkornak, mert reformtörekvések j ellemzik, m elyek az 1 848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában ki alakul a k apitalista át alakulás i génye. L ehetségessé, majd el kerülhetetlenné válik egy

polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak nem. A kik a n épet f el ak arják s zabadítani, d e an nak m egmozdulásától r ettegnek Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése volt: - örökváltság közteherviselés népképviselet A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt Először kivívni a n emzeti függetlenséget az o sztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és

megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva. Arany János: (1817- 1882) 1817. március 2-án született Nagyszalontán 1833-35- a debreceni kollégium diákja 1834- Kisújszálláson tanító 1836- beáll színésznek, de Máramarosszigetről hazatér 1840- aljegyző Szalontán – feleségül veszi Ercsey Juliannát (gyermekeik Julianna és László) 1845- Az elveszett alkotmány 1846- Toldi – a Kisfaludy Társaság pályadíja 1847- barátság Petőfivel 1848- A Nép Barátja szerkesztője – Toldi estéje – önkéntes nemzetőri szolgálat 1849- elveszti lakását és állását 1850- a Bolond Istók első éneke 1851- Geszten a Tisza családnál nevelő – Nagykőrösön gimnáziumi tanár – A nagyidai cigányok 1860- a Kisfaludy Társaság igazgatója; Pestre költözik 1861- Szépirodalmi

figyelő, majd 1862-től Koszorú címmel lapot indít 1863- Buda halála 1865- az MTA titkára – leánya halála 1867- a Hamlet fordítása 1870-79- az MTA főtitkára 1877- Margitsziget, Őszikék ciklus 1879- Toldi szerelme 1882. október 22-én Pesten meghal A epikus Arany Arany János erősen lírai alkatú költő volt, m égis e pikusként i ndult, e pikusnak hi tte, t udta m agát. Kezdetben csak az as ztalfióknak írt, m ajd baráti bíztatásra benyújtotta pályázatát Az elveszett alkotmányt (1845) és nyert. Ebben az ep osz formájú szatírában Arany a konzervatívok és a liberálisok hazug, d emagóg v álasztási k üzdelmét g únyolta k i, g roteszk-barokkos s zcénákban, ep és, h exameteres kommentárokban. 1846-ban a K isfaludy T ársaság p ályázatára j elentkezik. " Téma és n yelv n épies l egyen!" – így szólt a feltétel. T oldit v álasztja, a s zalontai m ondavilágból ismerős alakot és Ilosvai Selymes Péter széphistóriáját

veszi alapul. Fölényesen különdíjjal nyer A Toldi valamilyen módon ugyan azt fejezi ki mint a János vitéz: a nép fia tehetséges, erős, erkölcsös – győzni tudó. Miklós ugyan nemesi  származású, de mégis pórsuhancnak mondható, életmódja miatt. Természetes, egyszerű, tiszta lélek, mentes a civilizáció rontásától. Önzetlen, de önérzetes és öntudatos A költő 1848-ra elkészült a Toldi estéjével. A mű hangulata, életszemlélete eltér a Toldiétól Miklós Lajos király udvarában nem a vágyott világot találja, s őt sem érti meg ez a világ. arany iróniával ábrázolja az ö reg v itézt, d e i róniáját t úlbúgja el égiája. E posz f ormájú el égia a Toldi estéje Toldi Miklós a régi erkölcs, spártai férfikar megjelenítője. A hős férfikorát, kalandjait , csalódásait az 1850-es évek elején a Daliás időkben szerette volna Arany megírni. A kidolgozás töredékben maradt és csak 1879-re készül el a Toldi

szerelme. Az epikus Arany régi á lma vo lt e gy hun e posztrilógia megírása, melynek Attila és Csaba lett volna a hőse. Erős lélektaniság jellemzi az elkészült első részt, a Buda halála(1863)című eposzt, mely a nagy hun király, Attila és Bátyja, Buda testvéri és trónviszályát adja elő. Szerep és személyiség tragédiája a Buda h alála. B uda k irály eg y p illanat n emes f ölhevülésében m egosztja h atalmát öccsével, Attilával Ezzel Buda is, Attila is o ly s zerepet v esz m agára, m ely l ényükhöz n em vág: az eg yik t úl g yenge, a másik túl erős az osztott hatalomhoz. S elpusztulnak mind a ketten, övéikkel együtt Előbb Buda Attila kezétől, majd Attila a Bűn következtében. Arany balladái: A romantikus ballada epikus műfaj, de drámai párbeszédeket és lírai monológokat is tartalmaz. általában lelkiállapotok egymás után vetített tablóiból áll össze az igen sűrített cselekmény, melynek hátteréül valamilyen

erkölcsi konfliktus szolgál. az egyén erkölcsi felfogása egy szűkebb vagy szélesebb közösség normarendszerével ütközik össze, ezért a konfliktus rendszerint tragikusan ér véget. Az er kölcs és l élektan Arany legfontosabb témái. balladái az em beri l élek m élységeit j árják b e Képeinek tömörsége mellet a balladák szerkezete is újszerű, a huszadik századi prózában találkozunk ilyenféle párhuzamos szerkesztése. idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolódásával. Ágnes asszony: Az Á gnes as szony ( 1853) m egírásának k özvetlen él ménye az v olt, h ogy A rany g yakran l átott egy szótlan asszonyt, aki estig mosott a patakban. A mű három szerkezeti egységre bontható a helyszínek szerint: 1. a patak partja 2. a börtön és a tárgyalóterem 3. újra a patakpart A témát röviden összegezhetjük: a lappangó lelkiismereti konfliktusnak, a bűntudatnak bomlasztó hatása egy naiv,

szép, ér zéki as szony t udatában. A rany zs enialitását és eg yúttal em berszemléletének modernségét mutatja, h ogy f elfedezi a t udatalatti f ogalmát. Ágnes p atakparti s zavai ar ról ár ulkodnak, hogy valami titkos, talán bűnös dolog történt, aminek nem szabad napfényre kerülnie. A ballada az asszony megőrülésének mélyüléséről szól. A második szerkezeti egységben Ágnesnek a megőrülésen jár az esze. A ballada a fény-árnyék ellentéttel az őrület éjszakáját és az ész világosságát állítja szembe A népi tárgyú ballada ősi nyolcas ritmusa a 8. versszak 3 sorában csak 7 szótagos A harmadik szerkezeti egység Ágnest a patakparton találja. Az idő a végtelenbe tágul Ágnes megöregszik a holló haj megőszül, a fehér lepedőből csak foszlányok maradnak, a könnyed, játékos, futó habból hideg, nagyobb hullámokat vető szilaj hab keletkezik. a refrén korábban hol a meg-megújuló könyörgés, hol a rettegő lélek

sikolya, hol a megdöbbenés önkéntelen kitörése, hol a szánalomérzet visszhangja; a 3 . részben viszont a már megtébolyult asszony gépies üres motyogása. A lélektani folyamat mellet a másik olvasási lehetőség az erkölcsi. a földi bírák a jogszabályok fölötti isteni igazságszolgáltatás képviselői lesznek. A harmadik olvasási mód szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülvén az örök kárhozatot. Arany lírája: Arany 1849 után l írikus lett, pedig nem akart az lenni. A tisztábban személyes költemények a sivár nagykőrösi környezetben születnek. Jellegzetes témái: a menekülés vagy elzárkózás a valóság elől kedélyének fokozatos elfásulása, és már-már f elbukkan az él ettel v aló leszámolás gondolata. Visszatérés: az élettel gyakran számvetést készítő költő létösszegzése. A ver arról

szól, hogyan bánt a költő a különböző életszakaszaiban az élet értékével, tudott-e élni a felkínált lehetőségekkel. A kezdő versszak gyermekkort idéző képében felsejlenek az életrajzi mozzanatok. Arany döntésektől való visszariadásáért önmagát hibáztatja, Így lett az örömből örömtelenség, az ifjúságból korai vénség, a boldogságból annak kerülése, a függetlenségből önkéntes lánchordás, a jövőt elképzelő álmokból, ábrándokból széthulló légvár, füstgomoly. A z ötödik versszak minden s zava a megfoghatatlanságról, múlandóságról v all el égikus n osztalgiával. A hatodik szakasz el lentmondásos magatartását sem tudja feloldani: sem halált, sem a sivár életet nem választhatja, erőszakolt vigasza. az élet lehetőségei beszűkültek: a költő megelégszik a család zártabb világával, s úgy látja, ez elégséges lehet még az élet  elviseléséhez, a sírig. Az első nagy lírai korszakot

lezáró mű egy balladás hangú drámai monológ, a lírai elégia és epikus ballada ötvözete: Az örök zsidó (1860). A vers a m egnyugvás, pihenni vágyás, és az űzöttség , a művészi útkeresésé és az életszomj konfliktusává fokozódik. A létbizonytalanságról, a lélek zaklatottságáról szól. Arany a kiegyezés után évekre el hallgat, s em p olitikailag, s em er kölcsileg n em k épes azo nosulni a társadalmi körülményekkel. egyéni tragédiája: lánya halála Erről írna verset, de csak töredék sikerül Betegségétől való félelmei is zavarják, de a belső okok legalább i lyen f ontosak: h iányoznak az új élmények, az ihletforrások elapadnak. Évek múltával megszabadul a kötelező fárasztó hivatali munkától. Írni kezd, önmagának A bénító hatások megszűnnek, megszületik az Őszikék Az augusztustól októberig virágzó őszike mintha az emberi élet őszének halk, bánatos, mégis kedves pillanatait szimbolizálná. A

hervadó természetbe belesimuló őszike a mi végső elmúlásunk előtti apró örömök, szépségek törékenységével azonos. Arany 1877-79 közötti műveire ezért találó a ciklus név E megható őszinteségű versek a költő belső világának szorongásit, aggodalmait, emlékeit idézik meg. a korszak legismertebb remeke az Epilógus (1877). Idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző versnek mondhatjuk, szövegszervező elvül az élettel való számvetés erkölcsi parancsát jelölhetjük meg. Arany végszónak szánta egy költészet és egy élet zárásaként, s érdemes figyelni arra is, hogy mennyire hasonlít a 25 évvel korábbi vershez, a Visszatéréshez. A három szerkezeti egység a múlt, jelen, jövő szerint tagolható. Az emlékidéző, leltárkészítő elégia első része tréfálkozik és ironizál, társadalmi és státusviszonyokat tár fel. A második az í rói létet vizsgálja , válságokat, kételyeket. A harmadik szembesíti a

múltban megálmodott, de meg nem valósult jövővel, az illúziók elvesztésével, a vég szorításával.  10. tétel Madách Imre A reformkor: A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a s zabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk r eformkornak, mert reformtörekvések jellemzik, m elyek az 1 848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a k apitalista átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak n em. Akik a népet fel ak arják szabadítani, de annak m egmozdulásától rettegnek Akik k ívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése volt: - örökváltság - közteherviselés -

népképviselet A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt Először kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva. Madách Petőfivel egy évben, egy hónapban született. A forradalom és szabadságharc bukása után tíz évvel, 1859-ben kezdi írni intellektuális problémákkal küzdő, különös művét, Az ember tragédiáját. Társadalmi, nemzeti és személyes t ragédiák

ösztönzésére nyúlt a f ilozófiai-bölcseleti költészet eszközeihez, hogy számot adjon magának az emberiség létének értelméről, céljáról. Madách a valóságnak általános eszmei szférájában o tthonos M itikus és t örténelmi k épekben j eleníti meg az em ber útját a földön és az egymással mérkőző eszmék, gondolatok történelmi képsorából születik meg a magyar irodalom legnagyobb drámai költeménye. Egy válságos ko rszak nagy emberi útkeresése a mű, amely teljes világmagyarázatra, egyetemes történelemértelmezésre t ör. A romantikus, l iberális t örténetfilozófiák s zabadságeszméje szembesült gondolkodásában a pozitivizmus természettudományos, gépies determináció-tanával. Madách Imre: (1823-1864) 1823. január 21-én született Alsó-Sztregován 1834- apja halála; édesanyja neveli négy testvérével együtt 1837- Pesten, az egyetem filozófiai tanfolyamán tanul 1839-1844- jogot tanul Pesten – első drámája:

Commodus 1840- Lant-virágok című lírai kötete 1842- ügyvédi vizsgát tesz. Csák napjai 1843- lírai ciklus: Fagy virágok 1844- megismerkedik Fráter Erzsébettel – Vadrózsák: szerelmi versciklus 1845- házasság Fráter Erzsébettel (három gyermekük lesz) 1849- a honvédsereg főbiztosa, családi tragédiák 1852-1853- letartóztatás és börtön, Kossuth titkárának Rákoczy Jánosnak a rejtegetéséért 1854- elvál Fráter Erzsébettől 1859- A civilizátor című vígjáték 1859. február 17 – 1861 március 26 –Az ember tragédiája 1861- Arany János bemutatja a Tragédiát a Kisfraludy társaságnak – Mózes 1862- a tragédia első kiadása 1864. október 5-én Sztregován meghal 1883. szeptember 21- Az ember tragédiájának első előadása a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében Műfaj: Az ember tragédiája drámai költemény. Összetett műfaj ez, amelyben összefonódik a drámai és gondolatlírai jelleg Amikor a műfaj drámai

összetevőjét említjük, az ún. kétszintes drámára gondolunk E típusban nem ho rizontálisan b ontakozik ki a z ellentét, hanem vertikálisan, a mű két szintje között. Az alsó szín ezek közöl az ev ilági történések színhelye, a felső pedig az amelyik a z e világi s zintet tö rvényekkel e llátja; az utóbbiban megjelenő alakok azokat a kozmikus erőket jelképezik tehát, amelyek a világ folyását irányítják. A küzdelem lényege, hogy a felső szint ellentétes erői egymás rovására akarnak döntő befolyásra szert tenni az em ber fölött. Ilyen típusú művek például a középkori misztériumok és moralitások Ez a drámaforma tette lehetővé, hogy Madách objektíválja lírai anyagát: gondolkodói énjének megosztottságát, személyessége belső vitáját. e belső vita hozza létre a mű tematikus szerkezetét. Szerkezet: Az 1-3, és a 15. a mitikus, bibliai keretszínek Az Úr és a Sátán vitájának előképe a Jób könyve; a

bűnbeesés, a Paradicsomból való kiűzetés és az édenkerten kívüli jelenetek motívumai Mózes első könyvéből, a Genezisből valók. A 4-14. szín Ádám álma az emberiség történelméről, ezen belül a 4-10 a múltat, a 11 Madách jelenét, a 12-14 a jövőt mutatja be.  Eszmei hatások: Madách olvasmányai a forradalom előtt a szabadelvű történelembölcselet szellemében írt művek voltak. Madáchnál is, mint Hegelnél, minden történeti fok megszüli a maga ellentétét, s az ellentétek harca hozza létre a következő történeti fokot, de nem feltétlenül m agasabbat is , m int H egelnél. Madách olvasmányai a s zabadságharc b ukása u tán a k or t ermészettudományos szellemű, minden ízében pozitivista-materialista beállítottságú művek voltak. A kor divatos természettudományos tanai közül említést érdemel a 12. színben megtapasztalt frenológia, mely szerint a k oponya alkata határozza meg az em ber jellemét és a képességeit,

valamint az antrópia-elmélet, azaz a N ap kihűlése következtében a F öld p usztulásáról s zóló ta n, m ely e llen ú j energiaforrás felfedezésével akarnak védekezni. A mű zárlatában Kant hatását mutatja: a világ teljesen soha nem ismerhető meg. Az Úrtól kapott válaszokból bizonytalanság fakad Az eszmék szerepe és változása a Tragédiában: A m ennyekben játszódó első szín első felében az angyalok kara harmóniát fogalmaz meg a világ megteremtéséről; a vi lág mozgatásáról isteni dicshimnuszt énekel. A szín második felében felbomlik ez a harmónia, elhangzik a t eremtésbírálat A vita tárgya: tökéletes-e a teremtés vagy sem. Az Úr szerint igen, Lucifer szerint "hiányzik az összhangzó értelem" Az Úr Lucifert, a tagadás ősi szellemét kitagadja az égi karból, de Lucifer bizonyítani akar. Az Úr azt hirdeti, hogy rajta kívül senki és semmi nem létezett, Lucifer viszont azt állítja, hogy ő is létezett

kezdettől fogva. Az Úr Lucifernek ad két fát, és ezzel ő a bizonyítási lehetőséget megkapja, de már előre tudjuk, hogy kudarcot vall. A bizonyítás a lanya az em berpár, am ely a P aradicsomban él , ah ol t eljes az összhang em ber és t ermészet, ember és em ber, ember és i sten között. A P aradicsom t ehát a h armónia r eprezentánsa relatív is, nincs b enne er kölcsi t eljesítmény, n em működnek benne a dialektika összetevői, nem hordozza magában a fejlődés lehetőségét, és a későbbi történeti színek küzdésre orientáltságát sem. E körből taszíttatja ki őket Lucifer a csábítás által Bizonyítási kísérlete félig sikerül, Ádám és Éva csak a tudás fájáról szakítanak. Az Úr egy kerub által beavatkozott Ha az Ú r mindenhatóságát elfogadjuk, akkor bizony azt is tudta előre, hogy az emberpár elcsábul és bűnbe esik. A Paradicsomon kívüli színben Ádám számára elkezdődik a megismerés. Lucifertől tudást

kér, hogy a jövőbe láthasson Lucifer álmot bocsát az emberre, hogy kiábrándítsa a jövőből. Az első álomkép az ókorba, Egyiptomba viszi Ádámot. Istenimitációval indul a s zín: a p iramis a n agyratörés, is tenülés szimbóluma, mellyel nevének fennmaradását akarja a f áraó el érni. M agányossága m iatt v álságban v an, n em b oldog, n em szerelmes, a b oldogságért n em k üzdött meg. L eginkább k orlátlan h atalma ál l b oldogsága ú tjában R áadásul a halál, a halandóság őt is nyomasztja. Uralmából való kiábrándulását a rabszolga-epizód felgyorsítja Athénban (5. szín) Miltiádészként, a demokrácia bajnokaként lép föl A nép azonban megfizethető, manipulálható, demagógok által félre vezethető, felheccelhető. A megvásárolt tömeg nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála, s h alálra ítéli Ádámot. A nép háládatlan, méltatlan, a közösségi eszme megcáfolódik Ádám Rómában (6. szín) az

élet élvezésébe menekül, de Évával együtt megcsömörlik ettől az élettől A színen megjelenő Péter apostol a kereszténység eszméjét hirdeti. Ádám ú jra k ész k üzdeni A keresztény eszme azonban em bertelen f anatizmusba torkollik, s Konstantinápolyban (7. szín kö zépkor) e zreket ö lnek meg va llási kül önbségeik miatt Á dám p asszivitásba vo nul, tudományba akar megnyugvást találni. A késői középkor bomló feudalizmusának Prágájában vagyunk (8. szín) Eszménytelen és eszmenélküli, közömbös világ, akár csak a római. Ádám cselekvő történelmi hősből csupán szemlélő lesz: a világegyetem titkait fürkésző, felfedező tudós Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Passzivitásából magánéletének v álsága zö kkenti k i A t udósnak e zért b e kell szennyeznie tiszta tudományát, kénytelen megrendelésre horoszkópokat meg időjóslásokat csinálni. Kepler megelégelvén a fagyos

világot, forradalmat jósolva álomra hajtja fejét. Párizs (9. szín) szerkezetileg álom az álomban Danton újoncok felvonulását nézi végig, bevádolt arisztokraták fölött ítélkezik, szerelmet vall egy arisztokrata hölgynek, majd testvériség nevében maga is áldozata lesz a forradalmár társai intrikájának és a tömeg fanatizmusának. A forradalmi vezér csalódott a forradalomnak módszerében Ádám történelemfelfogását ez a szín fejezi ki leginkább: szabadság, egyenlőség, testvériség; az emberiség szellemi nagykorúsága. Erre az útra nem Lucifer vezeti, aki egy szót sem szól a színben. Prágában éb redve ( 10. szín) Á dám a tanítványának fejtegeti az ú j világ, új ember p erspektíváit London ( 11 szín): M adách jelene. Á dám n em t örténelmi nagyság képét ö lti m agára, inkább "alig résztvevője", szemlélője annak a szabadversenyes kapitalizmusnak, m elyet es zményi t ársadalomnak g ondol. A k eret: egy l

ondoni vá sár, kül önféle á rusok, p olgárok, d iákok, katonák forgatagával. Hamar rájövünk: a szabad versenyből a megélhetésért folyó kíméletlen küzdelem lett, melyben a szellemi értékek devalválódtak. A bábjátékos és a Zenész megjelenése a művészet hanyatlását jelzi; a Nyegle a tudomány elsilányulását, a koldusok marakodása az elemi erkölcs hiányát. Madách belesző a vásár képébe egy munkás t ragédiát, s e nnek ka pcsán történelmileg h iteles g yáros- és m unkásportrékat v illant f öl. B eszédes h aláltánc-szimbólum zárja l e a s zabadversenyes társadalom képét: a szín óriási sírgödörré alakul át, melybe a szereplők sorra belehullanak. A züllött társadalom h alálra van ítélve. Csupán a nő, a szerelem, a költészet értékeit továbbvivő Éva nem pusztul el Elkövetkezik tehát az értelemmel megtervezett jövőbeli társadalom (12. szín): a f alanszter Ádám reméli, hogy megvalósult a

tökéletes társadalom, melyben az ész és a kollektív gazdasági érdek irányít mindent. A 13 szín az űr Az eddigi színekben az időben kísértük figyelemmel Ádámék utazását, mintegy horizontálisan, lineárisan. Ez a szín viszont térbeli vertikális mozgást jelent. Az űrrepülést az motiválja, hogy Ádám, Lucifer érveinek engedve, úgy véli: ami az emberben értékes az tisztán szellemi, s ha ez nem tud kibontakozni, annak egyetlen oka, hogy anyaghoz, a földhöz van láncolva. El kell tehát szakadni az anyagtól, valami tiszta szellemországba kell emelkedni. De Ádám tapasztalja: az anyagi léttől való eltávolodás szegénnyé, tartalmatlanná tesz az életet: elmarad a virág, az erdő, a természet szépsége, a nő. a szín végén Ádám abban bízik, hogy a tudomány megmenti a földet.  A 14. szín: eszkimó-világ, a jövő A tudomány azonban elbukott a természet erőivel szemben Az emberiség nagyobb erőkkel kerül s zembe, mint amelynek

leküzdésére lehetősége lenne. A színben nincs es zme, n incs k üzdelem az es zkimószint a nullpont, a v ég, az em beriség ravatalánál vagyunk. A Nap kihűlt az Egyenlítő vidékét is jég borítja Lucifer szerint az emberi szellemnek semmi ereje a természet erőivel szemben, s primér szükségletek teljesen lekötik az energiát. E keserű tanulsággal fejeződnek be az álomképek. Ádám a gyötrő álomképek hatására az utolsó színben az akarat szabadságát akarja bizonyítani az ember történelmének megszüntetésével: öngyilkos akar lenni. A természet (Éva bejelenti anyaságát) azonban legyőzi Ádámot Éva híre letablózza, a porba h ull. A b ekerítettség é s tehetetlenség érzése hatja át M ég nem tud örülni az apaságnak, gyötrő kérdéseire választ kell kapnia az Úrtól. Az első a lélek halhatatlanságának problémája, a második: haladás v agy k örforgás j ellemzi-e az em beri történelmet, a h armadik: " Van-é jutalma

a n emes k ebelnek?". A z Ú r azo nban b izonytalanságban h agyja Á dám n egyedik kérdésére: hogyan maradjon meg a helyes úton, az Úr kijelöli a szerepeket. Ádám, a férfi sorsa a folytonos küzdés  11. Tétel A XIX. század második felének magyar szép prózája Jókai Mór és Mikszáth Kálmán A középnemesség a századközéptől már nem képes a függetlenségi és polgárosodási küzdelmek élére állni. A kiegyezés és főként 1875 után átalakul a társadalmi szerepe, élősködő életmódra kényszerül, a kialakuló dzsentri egyik alkotó eleme lesz. Polgárságunk még csak alakulóban van, a polgári kultúra majd csak a Nyugat első nemzedékével lép elő, megőrizve például a nemesi kultúra időtállónak bizonyuló hagyományait is. A magyar epika a XIX. század közepére már megerősödött Az első számottevő közönségsikereket még Kisfaludy Károly novellái és Jósika Miklós regényei aratták a század első felében,

de az epika széles olvasótáborát csak Jókai fogja megteremteni. Irodalmi életünk átütő fejlődése 1867 után még várat magára, egyedül a sajtó a kivétel. A nagyepika virágzásához a polgárság széles l átóköre és t ársadalmi p erspektívája – és maga az erős polgárság is hiányzik. Jókai regényeinek hatalmas sikerét a nemesi közelmúlt nosztalgikus megidézése okozza. A novellisztika, a v áltozatos, rövid prózai írások azonban a s zázad végére azonban vezető szerephez jutnak irodalmunkban. Mikszáth az 7880-as év ek el ején r obban b e a t ót és a p alóc t émájú novellákkal; regényei i s i nkább a nekdoták, epizódok lazább szerkezetű füzérei. A paraszti élet eszményített, idillikus, nosztalgikus rajza nála már keveredni kezd a helyzetelemző ábrázolásokkal, balladás, tragikus, megjelenítésekkel. Életművének jelentős része a publicisztika. Novellaíróink tehát Jókai és Mikszáth anekdotizmusán,

zsánerrajzain növelődtek Művészetükben az érzelmesség vagy a naturalizmus, olykor a szecessziós dekorativitás is jelentkezik. Jókai Mór: (1825-1904) 1825-ben született Komáromban 1841-46- Pápán majd Kecskeméten tanul, barátságot köt Petőfivel – jogot végez 1846- Hétköznapok (első regénye) 1847- az Életképek szerkesztője Pesten 1848- a Tízek Társaságának vezéralakja házasságkötés Laborfalvi Rózával 1853-54- Egy magyar nábob 1454- a Vasárnapi Újság szerkesztője 1861-67- országgyűlési képviselő (határozati párti) 1863-82- A hon szerkesztője 1869- a kőszívű ember fiai 1870- Fekete gyémántok 1872- És mégis mozog a föld 1876- a Petőfi Társaság elnöke lesz 1893- Sárga rózsa 1894- műveinek százkötetes díszkiadása 1904- meghal Az arany ember: Jókai műveinek szellemét alapjaiban a liberalizmus és a határtalan optimizmus hatja át. A tevékeny akaratot segíti diadalra csaknem minden írásában. Eszménykereső- és

felmutató művészete az önkényuralom éveiben a nemzeti lelki támaszt nyújtott Legnépszerűbb regényeit a történelmi közelmúlt lélekmelegítő eseményeiről hőseiről alkotta. Az arany ember viszont a jelenben j átszódik, és an nak l egérzékenyebb p ontját ér inti: az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában. Főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonlásra kényszerülő ember Tímár Mi hály a s iker m inden k ellékét m egszerzi m agának, v alódi b oldogságát azo nban cs ak a t ársadalomból k ivonva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben találja meg. A főszereplő a Jókainál megszokott, kivételes képességű, abszolút főhős: Timár Mihály kiváló hajós, előrelátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. O lykor a v életlen is a kezére j átszik; Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos lelepleződéstől menti meg

a feszültségek tetőpontján, sőt a halott ruházata teszi lehetővé Timár számára az elvonulást Senki szigetére. Egyetlen ponton azonban megtörik Timár minden próbálkozása, és ez: Tímea szerelme. Timár büntettlen bűnössége, a boldogság lehetőségeinek eljátszása elzárja előle Tímea szerelmét. Senki szigetére azonban nem kell magával vinnie vétkeit Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminek akkor révbe érhet. Timár és Tímea érzelmi válságát J ókai finom lélekrajzzal jeleníti meg; a többi szereplő belső alkata egyszerűbb Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője, Athalie-t szélsőséges szenvedélyek fűtik, féktelen gyűlölködés motiválja. Krisztyán Tódor a főhős elsőszámú ellenfele, maga a megtestesült gonoszság A cselekmény több pontján tűnik fel, nem csupán gátlástalan önzés vezérli, hanem politikai hatalmaknak is kiszolgálója. Jókai ebben a műben a lélek történéseire

koncentrál, T imár boldogságkeresése alkotja a cselekmény fővonalát. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek, kiélezett értékhelyzetek, fordulatok, megkapó költőiségű leírások, váratlan találkozások, tömegjelenetek, ritmusváltások fordulnak elő. Stílusában is a hangulatváltások, kifejező előadásmód, ellentétezés érvényesül A romantikus ábrázolómód mellett írói eszköztárnak másik részét az an ekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép, idill, adomák, a komáromi hétköznapok életanyaga. Regényei között négy alaptípust lehet kimutatni: 1. heroikus regény (A kőszívű ember fiai) 2. vallomásregény (Az arany ember)  3. kalandregény (Fekete gyémántok) 4. anekdotikus életképek (Egy magyar nábob) Mikszáth Kálmán: (1847-1910) 1847-ben született Szklabonyán (Nógrád megye) 1866-tól- Budapesten 4 évig jogot tanul 1871- Balassagyarmaton szolgabírói esküdt lesz 1873- házasság (felesége Mauks Ilona)

– újságíró Pesten 1875- válás (anyagi okokból) 1878- újságíró szegeden, sikeres 1881- Tót atyafiak – az év végén: A jó palócok 1882- a Petőfi Társaság tagja – megismételt házasság – a Pesti Hírlap munkatársa, országgyűlési karcolatok 1887-től kormánypárti (szabadelvű) képviselő 1894-95- Beszterce ostroma 1895- Szent Péter esernyője 1898- Új Zrínyiász 1900- Különös házasság 1906- A Sipsirica 1907- Jókai Mór élete és kora 1908- A Noszty fiú esete Tóth Marival 1910- A fekete város – negyvenéves írói jubileum, két hétre rá meghal Beszterce ostroma: A regény világában más szempontból az eszmék és a valóság ellentéte a fő téma. Mikszáth azt kutatja, hogy milyen szerepet tölthetnek be a magasrendű eszmények a századforduló felé közeledő magyar társadalomban. Ezt azért is fel kell vetni, mert a Beszterce ostroma tárgyi alapjául egy képviselőtárs (nevezetesen Pongrácz Károly) anekdotája szolgált

Mikszáth számára. Az író regénnyé kerekítette az érdekes történetet. A r egényben P ongrácz I stván a n edeci v ár u ra k özépkori s zokások, t örvények er kölcsök s zerint él , a XIX. századi jelentől érintetlenül. Az ő zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerűség, érvényesül – és a feudális jog is, a brutális erőszak is. A mű döbbenetes végső mondanivalója azonban ebből a szempontból éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rendű, mint a kinti erkölcsű zűrzavar. A külső valóságban a képmutatás, az önzés és törtetés, az eszméknek anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell szenvednie, el kell tűnnie, de túlkapása ellenére is az igazi emberi nagyságutolsó képviselője távozik. Pongrácz István irodalmi előképe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során

ajándékba kapja Cervantes regényét. A magyar környezet elnézi Pongrácz István grófnak az anakronisztikus viselkedést, még statisztálnak is az ismerősök és r okonok, eg yütt j átszanak a v árúrral. M ég l ényegesebb azo nban P ongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után betekinteni. Az üde fiatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot eddigi álomvilága mellé egy elemi erejű vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth mesterien érezteti a szeretetvágy és kötelességtudat küzdelmét, melyet a hős heroikus erőfeszítéssel leplez el mindenki elől, csaknem mindvégig. Apolka távozásakor azonban megmutatkozik veszteségének nagysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét. A környező világban viszont merőben másféle erkölcsök működnek. Ilyen körülmények között az igazi emberi kapcsolat és érzelem üdítő színfolt. Annak számít Pongrácz István

eszeveszett ragaszkodása Apolkához, és az ő hálás vonzalma István bácsihoz. Sok melegséggel, mesélő derűvel, humorral, elkomorulásokkal, szatírával és tragikummal írja le Mikszáth a különc várúr kiterebélyesített an ekdotáját. P ongrácz I stván l elki t ragédiáját r ajzolja m eg a l egnagyobb r észletességgel, a t öbbi f igurát és epizódot vázlatos de találó tollvonásokkal írja le. Néhány szóval mesterien jellemez, rengeteg életbölcsességet villant fel A szerkezet a Mikszáthra jellemző módon épül fel: lassú hömpölygéssel, ezúttal két teljesen külön szálon indul el, majd az összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja.  12. Tétel Ady Endre (1877-1919) Ady messiásként robbant be a magyar szellemi életbe. Költői világát a maga személyisége köré építette fel. Ady kölotészete a századvég lírájából nőtt ki E korszakban sorra jellentek meg a

költészetet megújítani szándékozó törekvések, és első köteteiben még Ady is az ő követőjükként indul. A döntő lépést Ady a harmadik kötetével (az Új versekkel) tette meg, ekkor került a versvilág középpontjába saját személyisége. Versei gazdag összefüggő jelképrendszert alkotnak Lehet külön látomásszerű tájversekről, szerelmes költeményekről, magyarság-versekről, háborúellenes költészetről, létharcversekről stb. beszélni Ady költészetét illetően, hiszen e nagy témák egy-egy nagy szimbólumcsoport kapcsán jelennek meg. Költői nyelve egészen egyéni Visszanyúlt a kuruc költészetig, az erdélyi írók hagyományaihoz, sőt a Biblia ősi fogalomvilágához is. A versritmust is megújította, az ősi magyar tagoló vers és a jambikus időmérték különös ötvözetét hozta létre. Költeményeit a köteteken belül összefüggő ciklusokba rendezte. A Nyugat című folyóirat vezéralakjaként stílusszintézist

teremtett Költészetében mindvégig meghatározó tényező a mítoszteremtő szimbolizmus. Ars poetica és lírai önszemlélet Ady nemcsak szép versek írója kívánt lenni, hanem egy új élet hírnöke, új Messiás is, aki a magyarságot európai helyzetének kritikai önszemléletére akrata ráébreszteni. Úgy tört be a magyar életbe, olan gőgös önérzettel, mint akinek eleve joga és kötelessége ítéletet mondani. Hangja csupa dacos ingerültség Büszkeséggel hirdette magáról: ő az igazi magyar, Góg és Magóg fia, ős Napkelet álmának megvalósítója. Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság, de azt is tudta magáról, hogy mint költő sem hasonlítható össze senki mással. Ennek a hitnek az alapja éppen az volt, hogy átélte és művészi erővel fejezte ki a lét és a magyra lét minden fájdalmas korlátját, bűnét problémáját. Az új versek előhangja a cím nélküli Góg és Magóg

fia vagyok én. kezdetű költemény (1905)lírai ars poetica és programadás is egyben. Az első két versszak hasonló felépítésű: a kezdő sorok erőteljes hangütésű kijelentéseit a záró sorok bizonytalanságot tartalmazó kérdésai követik, s már a költeméyn első felében megteremtik a mű egészének egyre fokozódótragikus-elszánt kettősségét, feszítő ellentétét. A kijelentő mondetok szimbólomai csaknem ugyanazt az érzést, élményt szuggerálják: a bezárt, elátkozott, pusztulásra ítélt néphez való sorsszerű kötődést és a teljes azonosulást, az ősi múlt vállalását s egyben a közösségből való kizártság tragikumát. A kérdőmondatok tétova, engedélyt kérő félelmében egyenlőre csak a hazatalálás, a hazatérés nosztalgiája szólal meg, de belevegyül ebbe már valamiféle messiási küldetéstudat, a megváltásnak, a bezártság feltörésének bizonytalan reménysége is. Góg és Magóg népe az ércfalakkal

körülzárt, pusztulásra ítélt, az élettől elrekesztett "keleti" magyarsággal azonos, s a versben megszólaló hangsúlyozza népével való sorosközösségét, különösen az első sorok végére helyezett nyomatékosított névmással: "vagyok én", "jöttem én". Kívülről döngeti a kaput, falat, hogy bebocsássák, hogy elsírhasa népe sorsát. Ezért kíván betörni nyugatról új időknek új dalaival Szembekerül az első két versszakban a "hiába" és a "mégis": a küldetés hiábavaló reménytelensége, de az ebbe beletörődni nem tudó, nem akaró szembeszegülés daca. Az ellentétek lendítik tovább a költeményt, s a belső feszültség a régi magyar történelemből vett szimbólumok révén még inkább elmélyül és kibontakozik. Góg és Magóg lázadó pogány fiát, "az új, az énekes Vazult" eltiporni akaró durva erőszakkal, az új dalokat elátkozó Pusztaszerrel, vagyis a jelen

minden haladását gátló hatalmával azonosul. Ezzel a hatalommal száll szembe a lírai én elszántsága A negyedik versszakban megszólala lázadó eltökéltség, mely nem engedi eltiporni, elhallgattatni magát. A hallmozott állapothatározókban kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely ellenére is diadalmasan, jövendölészsreűen csendül meg az utolsó sorban a remény: az új szárnyakon szálló dal végül mégis győztes, új és magyar lesz. A költemény egyik kulcsszava a hatszor ismétlődő "új" szó. A vers egéyz jelképrendszeréből kiderül, hogy a költő a nemzeti múlt vállalása mellett érvel, s a jövő fejlődését összekapcslja a múlttal. Kulcsszóként négyszer fordul elő a "mégis" szó is. Az elhivatottság tudata és a reénytelenségnek kettőssége alapvető élménye lett a költőnek: a hangsúly a későbbiekben hol az egyikre, hol a másikra esik. A hiábavalóság élménye és ennek ellenére a mártíriumot

mégis vállaló elszántság szólal meg A magyar Messiások (1907) című költeményében. A ynolcsoros versből árada afájdalom: a költő átérzi a magyar Messiások tragédiáját. Ezt a tragikus elbukást fokozza akétszer előforduló ezerszer számhatározó erős túlzása, a szóismétlésekból fakadó rímek fáradt egyhangúsága. A második strófa sem hoz feloldást; nemcsak megokolja, hanem el is mélyíti a reméyntelenségetés a céltalanságot: a megváltófdás vágyát hangsúlyozó üdv szót rögtön a nincs követi, a tevéssel pedig a semmi kapcsolódik egybe. A magyar Messiások sorsa a meddő áldozat, a magyar sivatag halálra ítél minden megváltási szándékot. A  szomórúság méllyén azonban fölfedezhető a konok mégis-morál: a bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják megválltást ígérő küldetésüket. A stófák végi ráütő rímek poétikailag húzzák alá ezt a meg nem hátráló

bátorságot. Az Új versek legelső költeményének önérzetes, profetikus hangjára rímel a kötet záródrabjának, az Új vizeken járok (1905) címűnek művészi öntudata. Önmagával szemben a legmagasabb igényt állítja fel Élete nagyszerűségének és sosrsszerűségének érzése szólal meg itt is, mint oly sok költeményben. A művészlét együtt jár a meg enm értettség árvságával, az otthontalansággal, a tragikus elhagyatotsággal. Átokvertnek érezte magát, mert érzékenységével, lelkének finom rezdüléseivel messze kiemelkedett kicsinyes, szürke, hérköznapi környezetéből. A művész-magány, a próféta-magány nagy verse az Illés szekerén (1908) című kötet előhangja. Az ótestamentumi történetet használta fel aköltő a vers jelképrendszerében: Illés prófétát élete végén tüzes szekér ragadta az égbe. A művészek, a próféták érzékeny, kivételes, kiválasztott lelkek: sorsuk felemelően szép, de egsban tragikus

is. Sorsuk szép, hizsen a tüzes szekerek kiragadják őket a hétköznapi lét földhözkötötségéből. A Illés-nép Ég felé rohan, izgató, különös szépségek felé, de útjuk mégsem vezet fel az Égbe, nem lesz osztályrészük a boldog megérkezés. Ebből a léthelyzetből sírt fel a Szeretném, ha szeretnének (1909) bevezető verse. A megírás alkalmát a művész kitárulkozni vágyó meg nem értettsége szolgáltatta ugyan, de a költeméyn nem csupán egyetlen ember magányáról beszél, az általános emberi elhagyatottság, az elidegenedés is hangot kap benne. Az első versszak tagadásaiban még érezhetjük az elkülönülés arisztokratikus gőgjét, a második szakaszban is ott van a megközelíthatettlenség büszke kevélysége, noha nem egyedül a lírai alanyra vonatkoznak csupán a halmozott állítmányok: minden ember "fenség, észak-fok, totok, idegenség, lidésrces messze fény" mások elszigetelt megánya azonban nem tudja

elhinteni az egyén tragikus árvaságát, s a költeméyn második felében, a "de" kötőszó után felzokog a panasz jajjszava, s halk sóhajként hangzanak el a mohó szeretetvágy óhajtó mondatai. A vers jellegzetes alakzataként a strófákat záró sorismétlések tűnnek fel legelőször. Ezek az első két szakaszban még kemény határozottságot fejeznek ki a duplázással az utolsó kettőben inkább merengő tűnődéssel, halk ellágyulással telnek meg. Az indító versszak (senki) szavára sz utolsó egység (valakije) felel: a másoktól való rideg elzárkózottságot a valakihez való tartozás örök emberi vágyakozása váltja fel. Külön is figyelemre méltó a szöveg dísztelen puritánsága, mely az őszinteség, a keresetlenség illúzióját kelti fel. A rímek felét az azonos toldalékolás monotóniája csendíti össze, a másik felének alapja a szóismétlés. Alkalmi versként született meg a költőnek ez az alkotása: 1909 június

20-án Nagyváradon az újmagyrfestők kiállításán olvasta fel. A felolvasást döbbenetes csend fogadta A magyar Ugar víziói Korszaknyitó kötetének versei mind arról vallanak, hogy Ady művészi törkvésekben és életformában messze szakadt már a feudális maradványokkal terhelt falusi Mo.-tól Egy újfajta, kritikai jellegű nemzetszemléletet, hazaszeretetet tudatosított, amelyben egyszerre adott volt a szeretet gyöngéd és a bírálat indulatos érzése ugyan úgy, mint Berzsenyi, Kölcsei, Vörösmarty vagy Petőfi verseiven. Harca a szellem harca volt a szellem ellenes, tompa korlátoltsággal szemben. Ez a keserű, támadó, nemeztostorozó indulat fejezősött kia az Új versek legfontosabb, a többit maga köré szervező ciklusában, A magyar Ugaron-ban. A költő szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és mndenki pusztulásra ítéltetett. A ciklus címadó verse (1905) nem "tájleírás", a szimbólumba átváltó metafórák sora nem

egy vizuálisan elképzelhető konkrét tájat abrázol, sokkal inkább belső látásunkat ragadja meg riasztó látomásként. Feszítő, cselekvésre izgató ellentétek található a költeményben: az elvadult táj, a vad mező szemben áll az ős, buja, szűzi földel, a szent humusszal: a szépséget jellképező illatával szerelmesen bódító virággal prdig a dudva, a muhar, a z égig nyúló giz-gazok, a vad indák kerülnek szembe. A képek és a jelzők egyrészt a negy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrászt az elkeserítően kopár valóság, az eldurvult, műveletlen világ leverő élményét fejezik ki. A versnek lefelémenő, aláhulló kompozíciója van Az 1-2 versszakban még az egyes szám első személy, a lírai alany, az ébresztő, felfedező szándék az aktív, a cselekvő (gázolok, ismerem, lehajlok). Ezt jelzi a szépséget, a kultúrát, a világot számonkérő hetyke, még megabiztos felkiáltó kérdés is. A 34

versszakban már az Ugar válik cselevővé: az indarengeteg megmozdul, gyűrűzni kezd A föld alvó lelkét ébresztgető virágot kereső s a régmúlt szépségeket idéző hős tehetetlen, béna rab lesz az indák fojtogató gyűrűjében. A hallmozott alany indít (a dudva, a muhar, a gaz), s a fokozásos igesor (lehúz, altat, befed) a vad mező végső győzelmét fejezi ki: az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó lírai én sorsa az aláhullás, az züllés, a közösnségességben való elveszés. A süket csöndben akacagó szél irónikusan kíséri a nagyratörő szándékok, merész álmok elbukását. A (művész), a szellemi-leki életet élő érzékeny ember helyzete, az albatrosz-sors a ciklus többi versének is a közös témája. A szó  megszokott értelmében nem politikai költemények ezek. Mindegyikben hangot kapa tiltakozó keserűség s a tehetettlenségből fakadó fogcsikorgató düh. A művész tragédiájáról szól A Hortobágy poétája

(1905) című költemény is. Az ellentétekre épülő szerkesztésmód uralkodik itt is: a szimbolikus jelentésű művész-portré s a durva környetet kontrasztja. A Kezdő ellentét a vers során fokozódva tér vissza, egyre inkább kiteljesedik. A művész rejtett belső életének rajzát felerősítik a vissza-vissza térő számneves túlzások (sok-sok, százszor, ezerszer) s a halmozások. Az első versszakban már ott rejlik az elkerülhetettlen bukás A taszító érzelmi töltésű "csorda" szó puszta hangalakjában is és az ironikusan emlegetett (híres) magyar Hortobágy sejteti a vállalkozás lehetetlenségét: itt nincs szükség ilyen emberre. A csorda és a csorda-népek csak állati vegetációra képesek, a szívből nőtt szépség virág-voltát észre sem veszik: nem elpusztítják hanem (lelegelik). Tragikussá színezi az ellentétet az önálósult két rímszó lelkét – lelegelték: a lélek szavára rímként az állati durvaság

válaszol. A művészet itt megsemmisül, senki sem tart rá igényt: a szent dalnok választékos szókapcsolata utal az elvetélt elsikkadt lehetőségekre. A szemlélődő lírai hős cselekvővé válik, ez a scelekvés azonban a társakhoz és a környezethez való hasonulás: eltemeti a nótát, káromkodik vagy fütyörészik. Beteljesedett a művész-tragédia: a szépség, adal elveszetta káromkodó, durva műveletlenségben. A Hortobágynak nem lehet poétája, illetve a poétasors itt az elnémulás A magyar Ugaron ciklust a kötetben közvetlenül A daloló Párizs versei követik: kiélezett kontraszt teremtődött így a szellemtelen, művészetellenes sivatag és a tűnékeny, messzi szépségek álmát megvalósító, daloló Párizs között. Az 1906-os második párizsi utazás már nem (tanulmányút) volt, hanem egyértelműen emigráció. A megérkezés üzenetét hozzta haza Párizs, az én Bakonyom (1906) című verse. A nyomasztó fenyegetettségtől szabadulva

megpihent Párizs szívén, az ember-sűrűs gigászi vadonban, de a költemény még őrzi azt a belső riadalmat, hogy "bűnét": a "lelkét", "messze látását", "hittszegését" megtorolhatja "pandúr-hada a szájas Dunának". Léda versek Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek töbsége. A polgárokat riasztó feltűnésvágy, az ún. perdita kultusz, Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása vola a forrása Az én menyasszonyom (1900) című versének. Ezt jóval Lédával való megismerkedése előtt írta Nagyváradon. Kesztyűt dobott azoknak az arcába, akiket megbotránkoztatott a táncosnővel veló viszonya, s provokáló daccal csttant fel a vers indításában a legfőbb gondolat: Mit bánom én, ha utcasarkokrongya, De elkísérjen egésza síromba Szokatlan hang volt ez a magyar lírában a múltban a magyar szerelmi költészetből hiányzott az

érzékiség, az érszéki forróság. A nagy szenvedély s az áhitaos életvágy szólalt meg a Lédazsoltárokban Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz Léda fétjes asszony volt, ráadásul zsidó nő, idősebb is a költönél. Léda is, Ady is túl sokat, mindent várt ettől a felfokozott érzéstől Ilyen lobogással csak álmodni lehet, való életet élni nem. A csalódás rövidesen diszharmónikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések, perpetvarok. Elválások és egymásratalálások sorozata volt ez a szerelem. Így lett ez a viszony mindketőjük számára egyszerre üdvösség és kín, öröm és gyötrelem; olyan érzés, mely nem boldogságot ad, hanem izgalmat, olyan szüntelen feszültséget, melyből költeméynei táplálkoztak. Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísérője lett a hiábavalóság tudata s a halál hangulat. Nincs az örömnek egyetlen

tiszta hangja ebben az érzelemben, s így a szerelem minden mozzanata bús, tragikus színt kap, mintha a szerelmesek mögött mindig ott állana a halál. Bonyolult, sok szálból összeszőtt, ellentmondásos és vígasztalan érzelem volt az övéké, de egyben megrendítő. A diszharmonikus szerelem fő motívomai jelennek meg a Héja-nász az avaron (1905) című költeményben. Nem boldogságot, búfelejtő idilt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot, örökös mozgást, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik aszerelmi vágyat: víjjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatásról van szó, hanem a szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról. Ezt a diszhamónikus érzést tükrözi a külső forma

is: a strofák páros rímű sorait egy-egy visszhangtalan, elárvult, rímtelen sor követi. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. S ez az út egyre gyorsul; ezt fejezi ki a mozgást jelentő igék cselekvésének fokozása: útra kelünk – megyünk – szállunk – űzve szállunk. A gyorsuó rohanás vége a megállás "valahol az Őszben", a lehullás "az őszi avaron", vagyis a halál, a pusztulás. Céltalanná, hiábavalóvá lett tehát a korábbi mozgás: a héjanász az őszi, élettelen avaron ér véget. Baljós, szomorú hangulat uralkodik a két évvel később keletkezett Lédával a bálban (1907) című versében is. Sejtelems vízió fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlásának  tragikumát. Két féle szerelem ellentétére épül a költemény Az egyik oldalon ott áll a "víg terem" a maga harmóniájával, tavaszi-nyári

színeivel és hangulatával, a szerelemnek még örülni tudó gyanútlan mátkapárjaival. A fiatalok boldogságával szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság A forró örömöt a téli szél hidege űzi el, a fényen és a vígságon győz a feketeség, a szomorúság. A fiatalok sírva, dideregve rebbenek szét: a fenyegető elmúlás állt eléjük a táncoló halott szerlmesekben. A vers azt érzékelteti, sejteti: nincsigazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kettőssége jelenik meg a léda versek csaknem mindegyikében. Az Örök harc és nász (1906) is a "várlak, kívánlak" s az "űzlek, gyűlöllek" paradoxonát méllyíti el. De minden meghasonlottság, diszharmónia ellenére a Léda-szoltárok hírdetik a társ utáni vágyat a

menekülést valaki máshoz. A Léda regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó szép üzenet kegytlensége vetett véget 1912-ben. A szerelmes évek során Ady fölébe nőtt a lassan öregedni kezdő nőneks most hallhatatlanságának gőgős magasából küldte szavainak halálos ütéseit Lédának. Leszed róla minden díszt, mint egykor rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez az igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ő szerelme "magam imádó önmagam imája". A hiányérzet versei Ady nemcsak a megbotránkoztató szerelem merészségét vállalta, hanem azt is, amit mások nem mertek kimondani: a vér mellet az

élet másik nagy mozgató ereja az arany, a pénz. Ady küzdve s elszántan kereste az emberhez méltó, tartalmas életet, de szembe kellet néznie azzal a lehetősséggel is, hogy a huszadikszázadi ember számára már nincsenek meg a megnyugvást és biztonságot adó, kikezdhetetlen értékek. Erről vall rövidségében díyztelen tömörségében is egyik legnagyobb bölcseleti költeménye, a Kocsi-út az ájszakában, 1909.augusztus 10 táján íródott Az életrajz ismeretében lelhetünk mögötte akár valóságos élményt is: Nagykárolyból akéső éjszakai órákban indult haza Mindszentre zörgő rossz parasztszekéren. A fogyó hold ekkor valóban csonka volt, a táj elhagyatottan hallgatott, de a vers világában mindez jelképes értelmet kap, egy képzeletbeli, lelki tájat jelenít meg a költő. Szándékoltan visszafogott, puritán a költemény szövege. A legfeltűnőbb poétikai kellék itt is a sorismétlés: mindegyik strófában két rövidebb (7

szótagos), sor fog közre két hosszabb (9 szótagos) verssort. Az ölelkező rímrendzsreben a két szélső a megismételt szó miatt tiszta rím, a két középső viszont művészi már-már virtuóz asszonánc. A vers a lírai én monológja Az egyes szám első szemlyben megszólaló alany az első és a harmadik versszakban jelenik meg, a másodikban csupán a tények leltározása található. Csodálkozást, borrzongást kiváltó felismerések szólalnak meg az első strófa lehelkított falkiáltó mondataiban. A különösség elsősorban nem az állítmányokban kifejezett megállapításokban, hanem ezek mértékében rejlik, a Hold csonkább, mint máskor, az éjszakai táj jóval elhagyatottabb, a szomorúság is lehangolóbb. Az első szakaszban még szorongó levertség uralkodik: az egyén hangulata a lélekből árad. A sötétséghez a pusztaság, a kietlenség fázó érzése, illetve a teljes csend riadalma kapcsolódik. Az első versszak kísérteties,

félelmet keltő idegensége a továbbiakban általánossá válik: a Hold csonkasága az egész világmindenségra rányomja bélyegét. Összetörten, szétesette, darabokban hever már minden. A harmadik stófában már a lélek jajjkiáltásaként hallatszik az eléőző sorokban kifejezett megrendűltség. A félig mély csöndből és félig lármábó összetevődő panaszos "jaj" szó kíséri az életből kifelé futó "rossz szekeret", mely a halál felé viszi kétségbeesett utasát. A költemény a huszadik szászadi embernek azt az alapvető élményét sugallja, hogy minden érték és igazság bizonytalan, lehetetlen a beteljesülés, a boldogság elérhetetlen. Halál versek A halál, a halálvágy, az elmúlás nosztalgiája, a francia szimbolizmus a századvégi magyar líra e jellegzetes témája korán megjelent Ady költészetében is, a Vér és arany kötetben már önálló ciklust is kapott (A Halál rokona). A Léda-versek álandó

kísérője lett a halál A végzetes testi betegség riadalma gyakran úrrá lett a költőn, s ilyenkor előtérbe nyomult a halál gondolta. Elgondolni sem lehet egészségtelenebb, a test és lélek energiáját jobban pusztító életmódot, mint amit Ady folytatott. Ahogy ő élt az nem volt más mint lassú öngyilkosság Ezt maga is tudta, s állandóan lehangolt, rosszkedvű volt. A Halál rokona (1907) című vers strófáiban makacsulismétlődik a "szeretem" szó, mintha valami szerelmi vallomás lenne. Visszájára fordul az élet megszokott értékrendje: a szent Halál szemszögéből az tűnt,fel szépnek, vonzónak, szeretetre méltónak, ami a közfelfogásban szánandó, ijesztő és szomorú.  14. TÉTEL Babits Mihály (1883-1941) Babits Mihály a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb jelensége. Költő, műfordító, regény-és es széíró A h úszas év ek második felétől a Nyugatnak a szerkesztője, és mint a Baumgarten-alapítvány kurátora

az irodalmi közélet szervezője is. Mind alkotásaiban, mind közéleti szerepében rendkívüli igényesség vezette, ami tulajdonképpen családi örökség is volt. Szekszárdon a Dunántúlon született. Család, szülőföld, nevelők együttesen formálták hagyománytisztelővé Magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett a budapesti bölcsészkaron, de közben görögül, németül, franciául, később olaszul is tanult. Gondolkodására, világlátására az antikvitás és a k ereszténység mellett l eginkább K ant, N ietzsche és B ergson h atottak. N agy művében az 1936-ban megjelent Az európai i rodalom t örténetében an nak ö sszefoglalására v állalkozott, am it k özös eu rópai hagyománynak tartott. Elsősorban olyan műveket akart fordítás révén beemelni irodalmunkba, amelyeket az európai szellemiség szempontjából meghatározó jelentőségűnek érzett. Legkiemelkedőbb műfordítói teljesítménye Dante Isteni színjátékának

átültetése. Jelentősek drámafordításai is Regényei közül a lélektan, különösen a tudathasadás iránti érdeklődését tükröző Gólyakalifa, az önéletrajzi ihletésű Halálfiai és az elégikus hangvételű lélekrajzi kisregénye, Tímár Virgil fia a legjelentősebbek. Költőként először 1908-ban A Holnap című antológiában jelentkezett Verseire felfigyelt Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője, s ettől kezdve költőként és értekezőként rendszeresen szerepeltette a folyóiratában. Első önálló kötete, a Levelek Írisz koszorújából 1909-ben j elent m eg. 1 911-ben ú jabb k ötettel j elentkezett H erceg, h átha megjön a tél is. Ez évben ért véget a költő vidéki elszigeteltsége Pest közelsége lehetővé tette, h ogy b ekapcsolódjon az irodalmi és tudományos közéletbe, a felgyorsuló politikai események pedig lírai válaszadásra késztetik. Az 1916-ban megjelent harmadik kötete, a Recitatív már jelzi, hogy a politikai

események is hatnak költészetére. Ebben a kötetben jelent meg az 1912es m unkástüntetésre r eagáló m editatív v erse, a Máj us h uszonhárom R ákospalotán A h áború u tán megsokasodnak politikai tartalmú versei. Háborúellenes verseiért (Húsvét előtt, Fortissimo) a hivatalos politika részéről megtorlást kellet elviselnie A kultúrát mindenki számára egyformán hozzáférhetővé akarta tenni, emiatt népszerűségében tevékenyen részt vállalt, de az erőszaktól idegenkedett. A tanácsköztársaság idején visszavonult a közélettől A bukás után mégis meghurcolták Személyes üldöztetésénél is mélyebben érintette azonban az ország kétségbeejtő helyzete. Mélységes, de minden szélsőséges nacionalizmustól mentes hazaszeretetét tükrözi a Hazám! című vers. A vers az 1925-ös kötetben , a Sziget és tengerben jelent meg. Az 1934-ben megjelent Versenyt az esztendőkkel kötet nagy verseiben már megfogalmazódik Babits hite

1937-ben jelent meg utolsó verseskötete, a Babits Mihály összes versei. A még ezután írt nagy mű, a Jónás könyve, s az ehhez később (1939) hozzáfűzött Jónás imája, valamint a halál utáni kiadott posztumusz kötete bizonyítja, hogy szinte élete utolsó percéig alkotott. 1941-ben bekövetkezett halálával egyszersmind a Nyugat korszaka is véget ért. Babits költészetének első szakasza Babits, amint ezt első kötete (Levelek Írisz koszorújából) mutatja t árgyiasabb k öltészetet ak art t eremteni, eg yúttal b ölcseleti igénnyel lépet fel. A versek a kötetben nem keletkezésük ideje szerint következnek egymás után, hanem mintegy a szerző szellemi életének útját követik. A kötet élén az alkaioszi óda, az In Horatium áll Ebben a költő merészen szembeszáll a horatiusi „arany k özépszerrel” és a „soha meg nem elégedést”, az örökös megújulás v ágyát hirdeti. Testvérversében (Óda a Bűnhöz) még merészebb

hangot üt meg. A lázadás erkölcsét hirdeti: o storozza a k ispolgári j ellemtorzulásokat é s la ntját a fennálló renddel ellentétes „bűnöknek” ajánlja. A nyitó versek ellenpólusaként a kötetet egy, a művészi megújulás vágyát sugalló szonett: A lírikus epilógja zárja. Babitsnak ez az egyik legkorábban közreadott verse a lírikus általános léthelyzetét fogalmazza meg: „Csak én bírok versemnek hőse lenni”. Babits s zerint az em beri én ö nmagában k eresztül l átja a v ilágot, ö nmegismerésre v iszont azért nem képes maradéktalanul, mivel saját magát nem tudja kívülről szemlélni. Babitsot 1908 -ban Fogarasra helyezik tanárnak. Itt írt verseinek jelentős része második kötetében jelent meg A kötet nyitó verse: Ballada Írisz fátyoláról formai újítást mutat. A ballada itt ajánlással záródó hármas strófaegyüttest jelent Az ajánlás első sora: „Herceg! hátha megjön a t él is”. Eredetileg Babits a K

lasszikus álmok címet szánta a kötetnek Ez a cím azokra a görög tárgyú versekre utal, amelyekben B abits ú j, az i mpresszionizmust m eghaladó p oétikát al akított k i. E gyetemes lírát a kart teremteni, s ennek érdekében fordult ösztönzésért a klasszikus ókorhoz. Legtöbbször a d ionüszoszi szenvedélynek, valamelyik tragikus küzdelemnek utójátéka fogalmazódik meg ezek ben a versekben. Ilyen vers a Danadiák i s A v ers ar ra p élda, h ogy Babits a görög hagyományt díszítőelemként alkalmazza. A vers igazi hatását a hangzásával éri el, s a benne szereplő görög szavaknak is hangalakjuk különössége, zeneisége folytán van jelentőségük a szövegben. 1909-ben keletkezett az Esti kérdés A vers tizenhét sornyi látomásos nyitány után, az olykor határozószóval kezdődő részben a bergsoni önkéntelen emlékezésnek megfelelően időrend nélkül kapcsol egymáshoz konkrét térre és önéletrajzi eseményekre utaló

különböző életszakaszokat. A sebes képváltással föl-fölvillanó életút rajzolatai kérdésekbe torkollanak. A kérdésekre azonban a válasz is csak kérdés lesz Főleg az életlendület és a teremtő képzelet elve jelentett szinte kiapadhatatlan ihletforrást Babits számára. Így például az életlendületet te stesíti meg a Cigánydalban a korlátozatlan szabadság szimbólumává növő lírai hős. A teremtő képzelet az ember tragikus kötöttségein, a tér problémáin is győzedelmeskedni képes – hirdeti a Bolyai című vers. Babits költészete a két világháború között A Trianont követő időszak első kötete, az 1925-ben megjelent Sziget és tenger tartalmi és formai szempontból is új korszakot jelentett Babits lírájában. A kötet tartalmi újdonsága a magánlírában a hitvesi szerelem, a közéletiben pedig a fennálló renddel szembeni el égedetlenségmegszólaltatása. A h ázasság r évén k ialakult b iztonságot ad ó

élethelyzetre utal a kötet címében szereplő sziget, mint a lehetséges pozitív értékek szimbóluma. A tenger ezzel szemben csupa negatívum Vissza lehetne vonulni a védelmet nyújtó szigetre, de az „nem elég magas” ahhoz, hogy az érzékeny lélek elől elrejtse a nemzet, az emberiség  szenvedéseit (A sziget nem elég magas). Nem hallgathatja el, hogy kétségbeejtőnek látja a nemzet sorsát A közélet torzulásaira először a Petőfi-centenárium kapcsán figyelt fel annyira, hogy verssel tiltakozik ellene. Tiltakozó verse, a Petőfi koszorúi 1923 január 1-jén jelentek meg a Nyugatban. Szekszárdon szülőházában írja meg hazaszeretetének egyik legszebb versét Hazám! címmel. A két részből építkező vers a költő lelkének szárnyalása a szülőháztól a városon, országon Európán, a világmindenségen át vissza a házhoz. A húszas évek közepétől egyre többször kap hangot Babits költészetében az önvizsgálat. 1929-ben megjelent

kötet: Az istenek halnak, az em ber él , a k özélettel annak problémáival foglalkozó alkotónak mutatja a költőt. Olyannak akit még akkor is foglalkoztat a közélet, amikor látszólag visszavonult tőle. Hagyományőrzése nem politikai állásfoglalás, hanem az erkölcs oltalmazása egy etikátlan környezetben. Az alkotói felelősség a baljós jövővel terhes világ szorongást, megnevezhetetlen félelmet vált ki belőle. A maga és a kor válsághangulatát a természeti környezet részleteinek szimbólummá nagyításával fejezi ki. A szimbólumversekkel p árhuzamosan m egszaporodnak önszemléleti költeményei Közülük is kiemelkedik az ars poetica jellegű, költői fejlődését végigkísérő verse, a Cigány siralomházban. Az 1934-ben megjelent Versenyt az esztendőkkel kötetben még inkább kiteljesedik a küldetéses költő magatartása. Már a kötet nyitó verse, a Mint a kutya a silány házban felvillantja zárlatában a prófétaszerepben

való hitet. A Holt próféta a hegyen lírai hőse kesergő, mord Jeremiásként pörlekedik, a Mint különös hírmondó pedig látszólagos köznapisággal l ep m eg. A v ers v alójában a t ermészet ö rök k örforgásának cs odáját h irdeti A v ers l ehetséges f olytatásaként értelmezhetjük a költő öngyötrő lelkiismeretvizsgálatának megjelenítését a Csak posta voltál című önmegszólító verset. Az önmagát megszólító költő kérdéseket tesz fel magának. 1937 szeptemberében jelent meg verseinek gyűjteményes kiadása, a Babits Mihály összes versei, benne tizennyolc új verssel. Ezek, a költő életében még megjelent utolsó versek, költői erejének teljességében mutatják meg a halálra, éspedig a már nagyon közeli halálra készülő költőt. A meglódult naptár, Babits lelki és művészi nagyságának egyik legszebb megnyilatkozása. Az öt tagversből álló kompozícióban az ember múlandóságának élménye a külső

világra, az egyre gyorsabban változó évszakokra vetítve jelenik meg. A filmszerűen, merész vágásokkal felvillantott természeti képek, a környezet finom rajza mögött elsősorban az első és utolsó versszak „Jaj” felkiáltásában szól ki a halállal szembenéző lírai én. Ez a „Jaj” visszhangzik a középkori haláltánc hangnemét idézve a kötet, és egyben a lírai életmű egyik legtökéletesebb verse, az Ősz és tavasz között refrénjében is. A halálra való készülés másik nagy verse, a Balázsolás a kétes kimenetelűnek ígérkező műtét légkörében született. Még a műtété előtt érlelődött Babitsban a Jónás könyvének terve. Megírására az operáció után került sor Babits ebben a művében még egyszer hitet tesz az európai kulturális hagyomány mellett. 1939-ben fűzte a műhöz a Jónás imáját, mint utolsó fohászt a végső búcsú előtt.  15. Tétel Kosztolányi Dezső (1885-1936) A Nyugat első

nemzedékének kiemelkedő tagja. Az irodalom a versek tudományának szakembere, minden nyelvi dolgok tudója. Újságíró lett, bár tanárnak készült, de mindenek előtt író-költő Bár első kötete Négy fal között 1907-ben j elent meg. Az 1 910-es A szegény kisgyermek p anaszai a szabadkai gyermekkor felsejlő hangulatai a felnőtt ember szorongásait rögzítik. A félénk és ideges kisgyermek hallucinációit, s zínes v ízióit, a v ilág titk aival v aló ta lálkozását ö rökítik meg a költemények. Ezzel a könyvel a költő megtette az első lépést az impresszionizmustól az expresszionizmus felé azáltal, hogy a versfüzért p illanatnyi b enyomások r ögzítése h elyett eg ységes v iláglátásnak rendelete alá. A szegény kisgyermek p anaszai a m agyar irodalom legegységesebb világképű és hangnemű versesköteteinek egyike. A formában Kosztolányi szereti a játékost A rím és ritmus ebben a költészetben nagyon fontos A líra Elsődleges

témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ: az én válasza a valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem világot jeleníti meg műveiben, hanem önmagát A lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid műfajok körébe tartoznak, és szükségszerűen nagyobb tömörséggel, sűrítéssel tükrözik az emberi-társadalmi lényeget, az em ber és a valóság viszonyát. A modern lírai alkotások zöme a hagyományos műfajok körébe nem sorolható, bár tematikai, hangnembeli vagy formai sajátosságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e műfaji előzményekkel. Esti Kornél Kosztolányi szépprózájában sajátos színt j elentenek az ú n. E sti-novellák Ezeknek darabjai a műfaj különböző változatait képviselik, s csupán egyetlen közös elemük van: Esti Kornél. Esti Kornél rejtélyes, talányos al ak. S zoros k öze v an az í róhoz, t etteit, g ondolatait azo nban m égsem s zabad Kosztolányin számon

kérni. Nagy időt fognak át a novellák: a legkorábbi 1925-ből való, a legkésőbbiek az 1936-ban m egjelent Tengerszem című kötetben láttak napvilágot. Kosztolányi előzetes terv nélkül dolgozott, s szándékoltan is laza szerkezetű művet akart létrehozni. Esti arra kéri az elbeszélőt, hogy közös művük legyen egyszerre útirajz, életrajz és regény. Hogy kicsoda is Esti Kornél, rendszerint az Első fejezet alapján szokás megítélni. Ez a fejezet az 1933as könyv legkésőbb, utólag készült darabja: 1933 április 9-én adta közre írója a Pesti Hírlapban Kosztolányiné a férjéről írt életrajzi regényében így mutatja be: "Ez az alak, az ő másik énje, az ő érzelmes és polgári énjének csúfondáros és korlátlan mása, aki kimondja és főképpen megteszi mindazt, amit ő szeretne, a tizenkilencedik századvég regényesen szabad életét éli Kosztolányi Dezső helyett, aki csak ül az íróasztalnál, és dolgozik, dolgozik,

végzi mindennapi robotját a h áború utáni társadalom, a pénzkeresés s a családi élet jármába törve". Az Első fejezet szerint Esti Kornél az író alakmása, énjének, alkatának az a része, melyben lázadó, anarchikus h ajlamai g yökereznek, d e am elyeket p olgárrá válva, a társadalmi közszokásokban belehelyezkedve el kellet fojtania. Képtelenség kettejüket megkülönböztetni Kora gyermekségükben, bohém ifjúságukban egymástól válhatatlanok voltak. Az emlékeket idéző íróban úgy jelenik meg Esti Kornél alakja, mint a gonoszkodás, a vásottság, a féktelenség, a léhaság képviselője akinek egyéniségéhez tartozik a társadalmi erkölcsöket és tilalmakat megszegő lázadás szelleme, mindenféle tekintély kicsúfolása, az életet megvető sátániság. Esti bujtogatta folyton kihívó és dacos engedetlenségekre, merész képzelgésekre, vakmerő és tilalmas tettekre. Kegyetlen vérengző tettekre unszolta: az ázott

verébfiókának tépje ki a szárnyát, szúrja ki a szemét, ölje meg, dobja tűzbe. De ezt ő sem merte megtenni: remegni kezdett, és megszánta az ártatlan madarat. Esti Kornél riasztó és igéző egyben: a rossz és a jó, a romboló és a teremtő hajlamok szétfejthetetlenül szövődnek jellemében. Az E sti-novellák s em j ellegben, s em é rtékben ne m e gyenletesek. V annak kö zöttük o lyan t ípusú darabok, amelyeknek Esti Kornél nem is szereplője, csupán elmesél egy-egy érdekes, figyelemreméltó történetet. Játékos, csibészkedő tréfának indul az a történet is, amelyben egy bolgár kalauzzal cseveg bolgárul anélkül, hogy e gyetlen s zót i s t udna a ny elvén. A vé gén a zonban a f rivol hum or f anyarra fordul: a kalauz közléskényszere, megrendültsége mögött fölsejlik valami mély dráma, s kifejeződik az emberi sorsokkal való játék kritikája is, az a részvétetika, mely a Számadásban szólal majd meg. Valójában kedves,

fiatalos idill a török lánnyal, Kücsükkel való kaland (Hetedik fejezet), de meghatódó lírai árnyalást az anyanyelv iránt rajongó szerelemtől kap a novella: Esti háromszázharminc csókot ad a kislánynak azért a háromszázharminc legékesebb magyar szóért, melyet a töröktől kölcsönöztünk.  Ezek az "öntanúsító novellák". Ezek sorából különösen a Második és a Harmadik fejezet emelkedik ki Az előbbi a "szegény kisgyerek" élettáját idézi: a hatéves gyermek-Esti találkozását a "tömeggel” az emberi társadalommal. A vérszegény, beteges ideges fiúcskát édesanyja szeptember 1 -jén el kíséri az iskolába. A gyerek tele van félelemmel, szorongással: előbb átéli a társtalanság, a magány riadalmát, azt a kétségbeesést, hogy egyedül van a világon. Később az osztályban meg kell tapasztalnia a sehova sem tartozás kitaszítottságának érzését, a s zeretetlenséget, a társakra utalt, esendő

ember csalódását. A kis Esti Kornél már négyéves kora óta írt és olvasott, s ez a s zellemi fölény hoz számára végül is diadalt: szép, finom i betűjét a tanító megdicsérte, s Kornél a nevét már bátran és értelmesen mondta meg. A novella befejezésében az a hit, remény szólal meg, hogy az ember tehetségével, kiemelkedő képességeivel meglelheti a m aga helyét a k özöny és idegenség közepette is, megállhat a m aga lábán a zűrzavarban is. A Harmadik fejezet a legösszetettebb, leggazdagabb elbeszélése a sorozatnak: ez egyben a legteljesebb költői önjellemzése is az írónak. A kitűnő érettségi után a fiatalember-Esti a kisvárosból, Itáliába indul A tudásvágy hajtja, hiszen megkaphatta volna édesapjától azt a gyönyörű kerékpárt is, amelyre már régóta áhítozott. Első ízben szakad ki az otthon védettségéből tele kalandvággyal s az ifjú költőnek azzal a h evületével i s, h ogy m egismerje a v ilágot, az em

bereket, m ások s zívébe pillanthasson. Útja Pesten át vezet. Itt hamar eltanulja a zárkózás és alakoskodás művészetét, mert naiv nyíltságán a pestiek összenevettek a háta mögött. A vonaton egy fülkébe kerül egy asszonnyal és annak tizenöt éves beteg gyermekével. Az elmebeteg, p aranoiás lány az éj szaka folyamán hirtelen szájon csókolja E z a f urcsa kaland Esti számára az élet első igazi vizsgája, a szerelemmel való találkozás jelképe: borzongva érzi a kéj és az undor együttesét. Az írónak készülő Esti megsejti, hogy meg kell tanulnia "virrasztani, szenvedni, megérteni önmagunkat és másokat". Az Esti Kornél utolsó fejezete (Tizennyolcadik) a maga áttetsző logikájával néhány soros mondandót jelenít meg: az él et irgalmatlan tülekedés, a t ömeg-emberek kegyetlen, vicsorító vadállatok, a s zépség és a b oldogság r itka p illanata cs upán, s m ire a h elyünket v égre k iverekedjük, a v illamos a

végállomáshoz ér, vagyis meghalunk. Esti Kornél talányos figurája olyan lehetőséget teremtett Kosztolányinak, hogy a világ és az élet dolgait játékosan, ironikusan, eltúlozva és sajátos nézőpontból mutathassa be, olyan szerepet, melyben kedvére bánhat a tabukkal, kicsúfolhatja mások és maga elveit is. Ez a játékos könnyedségbe menekülő, a tabuk fölé emelkedő szemléletmód a lényege az Esti Kornél énekének is.  16. Tétel A Nyugat első nemzedéke Tóth Árpád és Juhász Gyula 1908. január elsején jelent meg a Nyugat első száma Főszerkesztője Ignotus, aki a tehetség mindenek feletti értékét hirdette; szerkesztői Fenyő Miksa és Osvát Ernő. A Nyugat mindvégig az alkotói szabadság elvét érvényesítette, és ez a k ét szempont a magyar irodalom fejlődésének adott szakaszában egyet jelentett a polgári átalakulás, a haladás, a szociális reformok programjának vállalásával is. A Nyugat rendkívül széles és

változatos mezőnyt képviselt A magyar kultúra egészének megújulását célozza a Nyugat a nyugati, polgári civilizációk eredményeinek közlésével, bemutatásával. A magyar irodalomban most ismét a líra kerül előtérbe, a példakép a francia szimbolizmus, mellette helyet kapnak a szecessziós, i mpresszionista és n aturalista t örekvések i s. M ivel a l ap eg yedüli s zempontja az i rodalmi-művészi érték volt, különösen az első években a politikai óvatosság jellemezte. Később azonban, a világháború éveiben a Nyugat egész gárdája védelmébe vette a háború e llenes versei miatt tá madott Adyt é s B abitsot is. A háború után I gnotus külföldre tá vozott, O svát Ernő öngyilkos lett. A húszas évek második felében radikális beállítottságú fiatal írók-költők jelentkeznek a Nyugat lapjain, annak m ásodik n emzedékét alkotva. Kibontakozásukat a Nyugat segítette, de később saját lap alapításával is próbálkoztak

1929 és 1933 között Babits és Móricz szerkeszti a Nyugatot, majd 1933-tól Babits és Gellért Oszkár. 1933-tól a fiatalok újabb csoportját karolja fel a Nyugat. B abits h alála u tán cs ak a f olyóirat cí me v áltozott m eg, M agyar C sillag n éven I llyés G yula szerkesztette tovább 1944 márciusáig. A Nyugat hatalmas mértékben járult hozzá esztétikai kul túránk, kö zgondolkodásunk, í zlésünk é s kr itikai s zemléletünk haladóbbá és európaibbá válásához. Tóth Árpád (1886-1928) a m ély emberi ér zések, megragadó hangulatok szelíd szavú p oétája. Boldogságvágy, szépségigény fejeződik ki lírájában; jellegzetes műfaja az elégia. Debrecenben lett újságíró, de versei és kritikai cikkei a Nyugatban is megjelentek. 1931-ben költözött ismét Budapestre, ahol arra kényszerült, hogy "kenyérkereső" állást vállaljon. Házitanító és újságíró lesz, a húszas években már az Est-lapok mindenes

szerkesztője. Közben egyre súlyosabban beteg Különleges f ormahűségű műfordító volt. Finom gonddal megmunkált saját költeményeiből négy kötet született A Hajnali szerenád a szecesszió hatását mutatja. A Lomha gályán 1917-ben jelent meg Impresszionista jegyek jellemzőek Az öröm illan című kötetre (1922). Ezután már csak 1928-ban lát napvilágot posztumusz kötete: Lélektől lélekig Összegyűjtött verseit Szabó Lőrinc adta ki. A magány költője Költészetének alaphangjai a bágyadt, tehetetlen lemondás; jellemzője a csüggedt szemlélődés, a panasz. A Hajnali szerenád az első kötet címadó verse. A cím finom hangulatával ellentétes a vers indítása Tárgyilagos meghökkentően merész városkép Aztán hirtelen magasba röppen a tekintet: a hajnali égbolt színpompáját látjuk. A második strófa három teljes metaforára épít: a sötétség "éji, rút csuha"; az erdő – öltözékéből kivetkező lány; a nap

pedig "vén dús kéjenc". A két versszakot áthatják a színélmények. A harmadikban a színek helyére a szürkeség, a sivárság lép A város szennyét eltakarta a sötétség Érdekes, hogy a városkép megörökítéséhez a természetből kölcsönzi a képi a költő: a város gázlángjai virágokként ragyognak, a fénykörök a szirmok lehullását idézik. A vers szerkezeti tengelye a 4 versszak, ahol látókörünkbe kerül a költő alvó menyasszonya, Annuska, és megjelenik a poéta alakja is. Kedvese az el érhetetlen boldogságot szimbolizálja A két utolsó szakasz érteti meg velünk a költő szomorúságának tartalmát. Költészete a húszas években A Lélektől lélekig kötet három ciklusba osztott 59 költeménye az évtized magyar irodalmi életének egyik legnagyobb eseménye volt, és Tóth Árpád költészetének kiteljesedéséről adott számot. A húszadik századi modern nagyváros líráját a magyar költészetben a Nyugat

folyóirat vidékéről származó költők teremtik meg. A Körúti hajnal című versének élményalapja egy valóságosan is megélt budapesti "hajnali varázs", talán az újságíróiszerkesztőségi munkából hazatérő költő élménye lehetett A hajnali színváltozások impresszionisztikus villanásaiból életre keltette egy városrész tájképét és ébredő életét. A vers a nagyvárosi hajnal három időmozzanatát mutatja be az impresszionizmus eszközeivel. Az első szakasz a félig éjszakai állapotot idézi, az utolsó strófa már a nappali élet valóságát A kezdő és a záró egység között elhelyezkedő 3 versszak pedig a bűvöletet: a néhány perces hajnali mámort. Az első sorok minden jelzője a napkelte előtti város sivárságát, élettelen, taszító mivoltát mutatja. Az emberek mozdulata lomha, esetlen Aztán a felkelő nap hatására a rútság helyére lép a szépség: a szürkeségből fény és tűzpiros ragyogás lesz. A 3

versszak kezdősora: összefoglalja a varázslatot. A csönd zavartalan Csak a színek tombolnak, harsognak a szinesztézia poétikai erejével. A mély magánhangzók éreztetik a hangélményt Az utolsó sorok jelzői viszont már arról vallanak, hogy elmúl a hajnali percek mámora. A költemény a nagyvárosi kőrengeteget egyértelműen csúnyának mutatja A Lélektől lélekig kötet lenyűgöző szépségű darabja az Esti sugárkoszorú. A magyar szerelmi líra olyan remekei mellé kívánkozik, mint Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Vajda, Ady, József, Radnóti legszebb szerelmes versei. Már az első sor olyan, mint egy miniatűr festmény. Ketten vannak s a nappal éppen estébe vált Felidéződik az alkonyati séta hangulata Csupa impresszió és ámulat, ahogy a költő a búcsúzó napfényt a kedves asszony hajába font koszorúnak látja és láttatja. Az ámulatot olyan jelzők érzékeltetik, mint a "finom" és a "halk". A második

strófa elején ismét feldereng az előző élmény Aztán kép, szín, hangulat, minden eltűnik, s kibuggyan a költőből a vallomás. Az élmény egyre elvontabb lesz, valami léten túli létbe, testetlen semmibe visz a költő. Szelíd, elbeszélő hangon kezdi a 3 versszakot Az asszony mintha a felhőkből hívná vissza a férfit.  Az alkonyi parkban egy férfi és egy nő mennek az úton, kézenfogva, s a versben minden csak ezért fogalmazódott meg, hogy a költő leírhassa a legtöbbet, amit férfiember asszonyembernek mondhat: jó élni, mert szeretlek. Juhász Gyula (1883-1937) Szeged költője. Eszmények, felfokozott boldogságvágy és szépségigény v ezérelték él etén, d e sorsának b alszerencsés, majd egyre tragikusabb alakulása mind magányosabbá tette. Helyettes tanárként jár városról városra mígnem 1908-ban Nagyváradra kerül. Itt értő társakra talál A Holnap című antológiával, vihart kavaró fiatalok egyike Innen is tovább kell

költöznie. Kötetei: Juhász Gyula versei (1907), Új versek (1914), Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Testamentom (1925), Hárfa (1929), Fiatalok, még itt vagyok! (1935). Tájversei A T isza-part volt Juhász Gyula kedves világa. A tiszai csönd című verse A Hétben jelent meg 1910 őszén A költeményben egyszerre szólal meg csönd, nyugalom, békesség, harmónia és fájdalom, egyedüllét. A kulcsszó a "hajó", mely a költő számára az otthont, a szülőföldet és benne saját magát jelenti, a költő és szűkebb hazája összetartozását. A Tisza-parti este varázslatos hangulatát finom metaforával érzékelteti: "Hálót font az est, a nagy barna pók." A metafora az idő lassú múlását és a sötétség fokozatos beálltát egyaránt megjeleníti. A táj nyugalmát a térből kiragadott egyetlen pont – a mozdulatlan tiszai hajók képe is jelzi. Az estében az égi és a f öldi v ilág k apcsolatot t art eg ymással: a

cs illagok h allgatják a h armonikaszót, a h old f énye beezüstözi a hajókat. A fények, színek, hangok szinte mindenütt átjárják az impresszionista képeket A vers alaptónusát a mély magánhangzók és a lágy mássalhangzók határozzák meg. A szépséges természeti képeket valami szomorúság is belengi 1912-ben S zakolcára n evezik ki helyettes tanárnak. Bár a költő számkivetettnek érzi magát, költészete itt is gazdagodik: érlelődik az új táj élménye, az Alföld utáni vágy, az Anna-szerelem s ajátos t ovábbélése. A k öltészet es zközeivel f est m ost tájképet a Magyar táj, magyar ecsettel című versében, amelyben a tájrajz új tartalommal telítődik: milyennek látja egy XX. század eleji költő a magyar tájat, a magyar valóságot. A Tisza környéki vidéket örökíti meg: fűzfák, folyóvíz, tehenek A jelzős szerkezetek a táj sivárságát, az én kiábrándultságát fejezik ki. A tájban minden megviselt, elnyűtt,

élettelen A szépségbe a fájdalom vegyül. A vers zárójeles utolsó sorában a költő önmagát is belerajzolja a képbe Az Anna-versekből A M ilyen v olt. 1 912-ben jelent meg A Hétben E kkor Szakolcán él és tanít J uhász Gyula I tt írta a l egtöbb Anna-verset A Váradon megismert színésznő emlékét az idő nem homályosította el, sőt érzelmi világának egyre mélyebb rétegeit szólaltatta meg. A Milyen volt három évszakot idéz meg, s ezekből a képekből Anna emléke áll össze A versnek nincs adatszerűsége, az alföldi táj hangulata uralkodik és ez olyan szép, mint Anna, és Anna olyan szép, mint a táj. A nyári búzamezők emlékképe Anna szőkeségét villantja fel, a szeptemberi ég a szeme kékjét idézi, a tavaszi rét sóhaja a szeretett nő hangjából mosódik. Tulajdonképpen nem is vall szerelmet a költő. Mindössze azt mondja el milyen különös, hogy egy nő emléke idővel elhalványodik. Keresztrímek, szinesztézia, jambikus

lüktetés és az az hangok uralma kölcsönöz erős zeneiséget Az u tolsó versszakban jutunk Annához a legközelebb. De a költő boldogsága nem a valóságban, hanem csak a képzeletben él Az arckép eltűnik az érzelem viszont végtelenné magasztosodik. Ebben a három kis strófában egy régi nyár, egy régi ősz és egy régi tavasz van elrejtve: az ifjúság. Egyszerű, finom és áhitatos ez a vers Az 1926-ban keletkezett Anna örök című költemény zárja le végérvényesen az Anna szerelmet. Minél távolabb van térben és időben Anna, annál szebb versek születnek Juhász Gyula tollán. A versben megörökített Anna már nem a Váradon megismert színésznő, hanem egy idealizált lény, szimbólum. Három hatsoros versmondatból áll a mű A mondatok az állítmánnyal kezdődnek, s ezek az állítmányok mind a sorvégére esnek, s a folyamatos sorátlépések bizonyos feszültséget teremtenek. A férfi tetteti a közömbösséget, uralkodni próbál

egykori szenvedélye fölött. A második hat sor a jelenről szól S amikor ár majdnem elhisszük, hogy lezárta a szép emlékeket, akkor robban ki a "ne hidd" kétszeri tiltakozása. A harmadik mondat elsöpör mindent: a szerelem a költő egész életét átitatta, minden cselekedetében tükröződött. A verset záró imaformula Anna alakját az isteni szféra magasába emeli.  17. Tétel József Attila József A ttila é letrajzi a datait n em k ell a le xikonokban, ir odalomtörténeti m unkákban kutatnunk. Születésének helyéről ,idejéről, körülményeiről, szüleinek nevéről, foglalkozásáról, származásáról, édesapja " kivándorlásáról", éd esanyja betegségéről, haláláról mindent elmond verseiben. A versből is megismert t ényeket p rózában i s el mondja él ete u tolsó év eiben eg y ál láskérelemhez mellékelt, mégis költői szintű önéletrajzban, amelyet, a latin megfelelőt használva Curriculum vitaenek

nevezett. Első kötete a Szépség koldusa 1922-ben jelent m eg J uhász G yula aj ánlásával. A k ötet v ersei b iztos formakészséget tükröznek, de egyenlőre még a Nyugat költőinek, leginkább Juhász Gyulának hangján szólal meg. A következő kötet (Nem én kiáltok, 1925) sem mentes még egészen a Nyugat hatásától, de új színként már megjelenik az avantgárd. Amint a kötet címadó verse is mutatja, a költő már bátran él a szabad vers lehetőségeivel, a merész asszociációkra épülő költői képekkel. És megjelenik a kötet verseiben a modern technika a nagyváros világa is. A nem én kiáltok kötet még Szegeden jelent meg Itt született az a vers is (Tiszta szívvel), amely miatt el kellett hagynia az egyetemet, és amelynek első sorát: N incs se ap ám, se a nyám választja 1929-ben megjelenő új kötete címéül. A két kötet közötti időben a költő tíz hónapot tölt Bécsben, egy i deig a p árizsi S orbonne hallgatója, el

tölt eg y nyarat a francia tengerparton: hazaérkezése után pedig találkozik első igazi szerelmével, Vágó Mártával, és elviseli első nagy csalódását is, amikor Már tát szülei, L ondonba küldik tanulni, és ezzel m egszakadt kapcsolatuk. A négy év lírai termését tartalmazó kötet sokszínű változatos József Attila költészete sok új vo nással gazdagodott. A dalszerűség (Ringató), a groteszk hangvétel (Klárisok) mellett különösen fontos új vonás a szürrealista képalkotás (Medáliák). Külföldi ta rtózkodása a latt J ózsef Attila megismerkedett a s zocialista es zmékkel. Ezek hatására a húszas évek végére kialakult marxista világszemlélete. Új kötete az 1931-ben megjelent Döntsd a tőkét, ne siránkozz a k özeli v ilágforradalomban v aló h itét t ükrözi. Feladatát ek kor az agitációban látja, d e politikai v ersei ( Tömeg, Á radat, S zocialisták) az agitációs hang ellenére e lvont go ndolatiságot tükröznek,

és bár a kötet színvonala egyenetlen, olcsó mozgalmi költészet még nyomokban sem jelenik meg benne. A tö rténelmi, p olitikai események h amarosan rádöbbentik a költőt, hogy a megszülető új világ közeli eljövetelével kapcsolatos elképzelései t évesek. A f elismerés hatására világképe át alakul Gondolkodásának középpontjába az egyéni lét értelmezése kerül. Magánélete zaklatott. Nincs biztos állása, nem talál társra költészete azonban mindinkább kiteljesedik Az 1932-ben megjelenő Külvárosi éj és a válogatott verseit tartalmazó Medvetánc kötet nagy gondolati versei már teljes világképet jelenítenek meg. Jellemző vonásuk ezeknek a verseknek , hogy bennük a leírás és a gondolati elem szerves egységet alkot. Egyre többen figyelnek föl tehetségére. Kitűnő kritikusok, köztük Halász Gábor és Bálint G yörgy méltatják költészetét. Magánéleti válsága azo nban eg yre m elyül. J elentkezik r égóta l

appangó b etegsége, f elbomlóban v an Szántó Judittal való élettársi kapcsolata, nem találj helyét a politikai életben, támadások érik minden irányból. Így érthető, hogy költészete egyre inkább elkomorul Verseiben egyre több lesz a sötétséget, hideget, félelmet árasztó kép: megszólal bennük a halálos fenyegetettség érzése. Utolsó éveiben h elyzete, s orsa eg yre k ilátástalanabbá v álik. V an ugyan egy rövid, reményteljes időszaka, amikor hajlamainak megfelelő állást kap: társszerkesztője lesz az 1936-ban alapított Szép Szó című folyóiratnak. A lapnál barátokra talált, publikálási lehetőséget is kap Igazi megoldást azonban már az s em jelent. Lassan úrrá lesz felette a tudathasadás Betegségének kórképét megdöbbentő pontossággal rajzolja meg utolsó kötete, az 1 936-ban megjelent Nagyon fáj egyes verseiben. Három fő téma foglalkoztatja ebben az időszakban József Attilát: a szerelem, a közélet és a

saját tragikus sorsa. Szerelmes verseit utolsó nagy s zerelméhez, K ozmucza F lórához í rja, azzal ál tatva magát, h ogy v égre viszontszeretik Közéleti verseiben megszólal a szabadságvágya (Levegőt!), félelme a közeledő új barbárságtól (Thomas Mann üdvözlése), hazaszeretete (Hazám), a költészetről való felfogása (Ars poetica), a Dunamenti népek összefogásának gondolata (A Dunánál). Költői szempontból az önmaga tragikus sorsát bemutató versekben nyújtott leginkább újat. Újszerűsége a rendkívüli tömörség, a gazdag jelentéstartalmú szavak használata, az elvontat és a konkrétat egyszerre kifejezésre juttató metaforák, a végérvényességet árasztó megfogalmazások. Legjellemzőbb verstípusa az önmegszólító vers. Utolsó versei még egyszer mintegy összefoglalják, értelmezik léttörténetét, hogy végül e lmondhassa b elenyugvó b úcsúsorait: Íme, hát megleltem hazámat. Életét 1 937 d ecember 3 -án

magaválasztotta, tragikus halállal zárta le.  1905. április 11-én született Budapesten 1910-1912- nevelőszülőknél Öcsödön 1919- édesanyja meghal, gyámja Jolán nővérének férje dr. Makai Ödön ügyvéd 1920-tól - a makói gimnázium diákja 1922- Szépség koldusa 1924- a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója 1925- Nem én kiáltok. Ősztől a bécsi egyetem hallgatója 1926- ősszel kijut Párizsba a Sorbonne hallgatója 1927-1928- két szemeszter a pesti egyetemen: francia levelező a Külkereskedelmi Intézetnél 1928- először kerül szanatóriumba idegbetegséggel 1929- Nincsen apám, sem anyám 1931- elkészül Irodalom és szocializmus című művészetbölcseleti tanulmánya: megjelenik a Döntsd a tőkét, ne siránkozz 1932- Külvárosi éj 1933- megszakad kapcsolata a munkásmozgalommal 1934- Medvetánc 1935- Baumgarten-jutalmat kap: szanatóriumba kerül 1936- márciustól a Szép Szó egyik szerkesztője: decemberben

megjelenik a Nagyon fáj 1937- Skizofréniája súlyosbodik: december 3-án egy tehervonat halálra gázolja. József Attila bölcseleti versei József A ttila k öltészetében m ár kezdettől jelen va nnak a go ndolati elemek. Korán ébredő filozófiai érdeklődését mutatja, hogy már első köteteiben is találkozunk az élet alapvető kérdéseire választ kereső versekkel. Az Ülni, állni, ölni, halni című versben például a v álasztás, a d öntés kényszerét mutatja fel, és azt a f elismerést, h ogy m inden döntésünkkel a lehetőségek végtelen soráról kell lemondanunk. Fiatalon Isten léte is foglalkoztatja. Isten keresésének érzelmi, gondolati tartalmait a sokféle változatban megjelenő istenképben jutatja kifejezésre. A Medáliák szürrealista képsoraiban pedig az én és a világ viszonyát feszegeti. Ezektől a korai megnyilatkozásoktól azonban még hosszú út vezetett a Külvárosi éj és főleg a Medvetánc kötet nagy gondolati

verseihez. A Medvetánc kötet mottója szerint annak, aki költő akar lenni, meg kell járnia a poklokat. József Attilánál ezt senki sem tudhatta jobban Még nincs harminc éves, de m ár s ok b ugyrát m egismerte. Mí g k orábbi v erseiben v ilágképének cs ak eg y-egy vonása jelenik meg, ez időtől fogva teljes világképet képes felmutatni bennük. Ekkorra kialakította azt a verstípust, amelyik a legjobban megfelelt a g ondolkodó, a v ilág és a l ét p roblémáira v álaszt kereső ember szemlélődő, figyelő magatartásának, a meditáció során egymást váltó gondolatok logikus összefűzésének. Ezeknek a verseknek szerkesztési módja a perspektíva váltás: a költemény részei a nézőpont változása szerint tagolódnak. Lényeges elemük a leírás és a gondolati elem egysége A vers indítás l egtöbbször eg y t ájnak, eg y h elyzetnek a leírása. Erre gyakran már a cí m is utal, d e a t áj és a környezet egyszerre külső és ugyanakkor

metaforikus belső táj, a leírt, bemutatott tárgyi világ már hordozza a vers gondolati elemeit is. Minthogy a sivárságot érzékeltető képek: a guanóként lerakódó korom, az ó lmos ég al att s zálló f üst ah hoz a t árgyi v ilághoz t artoznak, ahol a proletáriátus él, így egyúttal e réteg életérzéseit is közvetítik. Egy következő jelentés szinten pedig kifejeznek egy fogalmi úton megfogalmazhatatlannak tűnő érzelmi állapotot, a költő létérzését. Ugyanígy közvetítenek egyszerre társadalmi, általános emberi és egyéni létérzést a versek gyakorta visszatérő olyan motívumai, mint a tél, a fagy, a nyirkosság, sötétség, a hideg űr. A gondolati versek közös jegyei ellenére rendkívüli változatosságot m utatnak, m ind a b ennük ki fejlett go ndolatok, m ind f elépítésük és v erselésük szempontjából. A l egkorábbi ( 1932-ben í rt) K ülvárosi éj eg yre t águló képeivel, a nyomasztó sötétet megtörő fel

felvillanó fényeivel, ódai szárnyalású részével még egy eljövendő jobb világ reményét sugallja. A z 1932-után született versek azonban már jelzik, hogy a költő csak egyre nehezebben tud szembenézni a külső és belső világ fokozódó zűrzavarával. Erre utal a Téli éjszaka önmegszólító kezdő sora: "Légy fegyelmezett!" A gondolkodás, a m editáció most az egyén léthelyzetét vizsgálja, a korhoz kötött problémánál hangsúlyosabb szerepet adva a metafizikainak. A világot és benne saját helyzetét felmérni készülő lírai én meditációja során átéli az egyén szorongató magányát, szembenéz az embertelenné vált világgal, az űr közönyével. Megérti, h ogy az ér telem bármekkora győzelme sem oldhatja fel a szív keserűségét. És mindezek ut án d önt a vi lágról é s a vi lághoz való viszonyáról Mindenestül vállalja a külvárost. A téli éj szakát s ajátjának v allja ú gy " méri", mint

" birtokát tulajdonosa". M íg a T éli éjszaka első sorban az egyén léthelyzetét vizsgálja, A v áros p eremén "szereplője" a munkásosztály. A költő sorsközösséget vállalva a munkássággal tekinti végig osztályának történelmi színrelépését, szerepét. Meghirdeti annak szükségszerűen bekövetkező  győzelmét és meghatározza a maga költői szerepét. Kétely nélkül valja magát a külvároshoz tartozónak Itt n incs h elye an nak az am bivalenciának, ami az ugyanebben az időben született Elégiának a legjellemzőbb formateremtő elve lesz. Az Elégia alapélménye a lírai én szomorúsága, lehangoltsága Kétségei a v ers ö nmegszólító r észeiben s zólalnak meg, azok kiváltó o kai p edig az ö nmegszólításokat váltó leírásokban. A leírásokban megjelenített s ivárság ü resség, m ozdulatlanság, te hetetlen kínlódás szorongást v ált k i a lírai énből, és megnehezíti számára a más

versekben oly magabiztosan vállalt azonosulást. Amint azt önmegszólító kérdései mutatják ambivalenciája éppen az eddig vállalt szerepébe vetett hi tének megingásából adódik. Az elégia felépítésében jól követhetően jelenik meg a gondolati versek egyik szerkezeti sajátossága, az i ntuíció, g ondolkodás, i hlet h ármassága. Az al acsonyan s zálló füst éb resztette i ntuíció i ndítja el a g ondolkodást, am ely a p aradox h elyzet m iatt csak az ihlet segítségével talál megoldást. 1934-ben, a költő életének egy különösen válságos időszakában született egyik legjelentősebb bölcseleti verse, az addig elért eredményeit összegző és a folytatást előlegező Eszmélet. A vers az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegeti, a lét értelmére kérdez rá A vizsgálódás eredménye lehangoló. Szín, s zépség, s zabadság cs ak az ál mok k usza, l ogikátlan, d e kötötségektől mentes v ilágában v an. E zzel az ál ombeli

v ilággal s zemben az éb renlétben a " vas világ rendje" uralkodik. A szellem hiába vágyik szabadságra, újra és újra rácsokba ütközik A világ kiszámíthatatlanságát ér zékelve b izonytalanság éb red az emberben, a d etermináltság u ralma p edig szorongást ébreszt benne. Ezzel a v ilággal szemben csak két magatartás lehetséges Az egyik a felnőtt emberé, aki nem ragaszkodik semmihez, tudomásul veszi a világ törvényeit. Tudja, hogy az élet csupán ráadás a halálra. Nem rab, de nem is akar senkit rabságban tartani Az így felvázolt, értelemmel megélt élettel állítja szembe és utasítja is el egyszersmind a másiklehetőséget, a pillanatnyi örömöknek élő ember kisszerű, állati szintre süllyedt létét. Az utolsó évek költészete 1936. decemberében jelent meg József Attila utolsó verseskötete a Nagyon fáj A Medvetánc megjelenése óta eltelt időszakban a költő személyes élete egyre nehezebbé, egyre

kilátástalanabbá vált, miközben költészete tovább mélyült. A változás elsősorban alkotói módszerében figyelhető meg Míg a Medvetánc nagy gondolati verseiben a k örnyezet és a k özélet jelenségeit közvetlenül, tematikusan írja le, ú j v erseit fegyelmezettebb, zártabb forma j ellemzi, a jelenségek leírását p edig f elváltja a személyesen átélt ál talános ér zület m egfogalmazása. Élete utolsó három é vében egyre i nkább foglalkoztatják a m elylélektan és az eg zisztenciálfilozófia kérdései: az önmegismerés n ehézségei, a valódi és az ál létezés, az eg yéni önmegvalósítás, a világ megismerhetőségének problémai. Mindig meglévő analizáló hajlama a pszicho analitikus kezelések hatására megerősödik. Felszabadulnak elfojtott gyermekkori vágyai, előtörnek fájdalmas emlékei. Sokszor idézi fel verseiben a korán elvesztett édesanyja képét. Úgy érzi, korai árvasága miatt nem tudott igazán felnőni,

ezért szerelmeitől is azt v árja, h ogy ú gy s zeressék, m int eg y v édelemre s zoruló g yermeket. U gyanakkor tisztában van azzal, hogy ez a vágya is betegségének tünete, és szeretne felnőtté válni végre. A szerelem még egyszer hangot ka p a z ut olsó ko rszak kö ltészetében. Új s zerelme, K ozmucza F lóra s zintén p szichológus A költő azzal áltatja magát, hogy b enne v égre i gazi t ársra t alált. A hozzá írt első, ár adó ér zelmi v ersek (Flóra, Flórának) u tán h amarosan m egszólal a s zorongás, a k étkedés ( Ha n em szorítasz). Bár J ózsef Attila ezekben az években már közvetlenül n em v ett r észt a m ozgalmi él etben, k özéleti-politikai érzékenysége megmaradt, í gy a közéleti téma továbbra is j elen van költészetében. A p olitikai közélet egyetemes k érdései, a s zabadság, a j ogállamiság m egsértése, a v eszedelmes nézetek terjedése foglalkoztatja. A szabadság korlátozása, a nyomasztó

légkör ellen emeli fel szavát a Levegőt! című versében. A t éves, v eszedelmes es zmék t erjedésére f igyelmeztet B eszél a D una-menti né pek összefogásának fontosságáról ( A Dunánál), és m egírja a m agyarság s orsával v aló azo nosulásának vallomását, a Hazám! című szonett c iklust. A z u tolsó k orszak ta rtalmi é s f ormai s zempontból is legjelentősebb, legtöbb újathozó verseinek témája a költő tragikus sorsa. E versek gyakori motívumai: A fenyegetettség, az otthontalanság, az árvaság, a feloldozás utáni eleve reménytelennek tűnő vágy már a Nagyon fáj kötetben is megjelentek. Utolsó nagy verseiben ehhez még hozzájárul annak felismerése, hogy a vi lágban ni ncsenek m eg önfenntartásának feltételei, nincsen már számára betöltendő szerep, egyéni léte így véget ért. A Tudod, hogy nincs bocsánat utolsó versszakában, ugyan még felvillant egy lehetőséget: "remélj hű szerelmet", de amint a

feltételes módban álló igék jelzik, már nem hihet, nem bízhat ennek a szerelemnek a létében. De a r emény m ásik f eltétele: a " vess el m inden el vet" s em valósulhat meg, mert ez egyet jelentene az intellektuális lét teljes feladásával, az ösztönlények szintjére való lesüllyedéssel. Formai szempontból e versek legfőbb újítása a tömörítés A versek csak a végső konklúziót mondják ki. Az egymást követő, szentenciaszerű kijelentések között gyakran hiányoznak az összefüggést jelző grammatikai összekötő elemek. Gyakori a második személyű önmegszólító forma A költő közvetlenül halála előtt még egyszer számot vet életéről. Még egyszer felteszi magának a kérdést:  mi volt, és volt e egyáltalában értelme életének. Ebből a számvetésből születik utolsó három verse, a bezártságból való szabadulás lehetetlenségét, a l emondást megfogalmazó Karóval j öttél, az eg yéni lét végét l

ázadás n élkül el fogadó T alán eltűnök hirtelen és a legkeserűbb felismerést, a feleslegességet tudomásul vevő Íme hát megleltem, hazámat.  18. Tétel Radnóti Miklós (1909-1944) Tragikusan kezdődik a költő élete: édesanyja belehal az ikerszülésbe. A nevelőanya és a féltestvér Ági rövid időre pótolják az elvesztett édesanyát. De ha első köteteit olvassuk, nyomát sem látjuk a gyermekkori megrázkódtatásoknak, sőt az életvidám hang az ifjú ember boldog életszeretetét sugározza. 1909. május 5-én született Budapesten, édesanyja belehal az ikerszülésbe (ikertestvére is meghal) - szülei halála után nagybátyja neveli - kereskedelmi érettségit tesz, Liberecben folytat textilipari tanulmányokat - a szegedi egyetemre jár magyar-francia szakra 1930- Pogány köszöntő (szabadverseket tartalmaz) 1931- Újmódi pásztorok éneke 1932- tagja lesz a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának 1933- Lábadozó szél megjelenése

1935- az Újhold című verseskötet megjelenése 1936- Járkálj csak, halálraítélt – Baumgarten díj 1937- párizsi út 1938- a Meredek út megjelenése 1939- Apollinaire – fordítások 1944 május- munkaszolgálatosként Heidenau-táborba kerül (Bor közelében) 1944. novemberének első napjaiban Abda közelében agyonlövik A pályakezdő Radnóti Első két kötetének célja az öröm megéneklése. Állatok és növények kísérik az ifjú embert, bárhol jár is, s ezek az állatok még valóságosak. Talán innen erednek állathasonlatai, melyek az érett férfi verseiben már inkább szimbolikus jelentőségűek Erre az időre tehető Sík Sándor professzor, a jeles papköltő erős hatása, valamint a szegedi diáktársakhoz fűződő önfeledt barátsága. Radnóti hus zonnégy é ves H itler hatalomrájutásakor, d e azo nnal megérzi, h ogy zs idó s zármazása m iatt ú tjában lesz az új, terjedő hatalmi ideológiának. Mint a bika című versében mintegy

"bejelenti", hogy lezárult egy korszak, s jön a küzdelem időszaka Az ifjú bika nem vágtázik többet a s zabad természetben gondtalanul, mert farkascsorda szagát hozza a s zél. De el sem menekül, miként az őzek, hanem küzd, elesik, de "okulásul késő koroknak" csontjait őrzi a táj. Már ekkor írt verseire is az jellemző, hogy minden s ort gondosan megmunkál, mert az a célja, hogy a versen ne érződjék, hogy szavakból írták. Ezután már a "magatartáskijelölő" versek korszaka következik. Magatartáskijelölő versek Arról van szó e v ersekben, hogy Radnóti újabb és újabb aspektusokból és más-más kiváltó élményhez kötődve megfogalmazza azt, hogy az elkövetkezőkben az üldözött, majd elhallgatott költőnek hogyan kell viselkednie. Ilyen jellegű ver a Kortárs útlevelére A költő magatartásformákat villant barátai és önmaga elé. A megmenekülés fizikai értelemben már lehetetlen A Járkálj cs ak,

halálraítéltben nagyszerű érzékenységgel teremt már atmoszférát. Érdekes megemlíteni, hogy az ál latmotívumok milyen dinamikusan változnak a versekben: a Mint a bikában a farkascsorda maga jelentette az veszélyt, itt a "sok sebből vérző, nagy farkasok" a követendő létforma jelképei. Verseiben a sorokat, rímeket még szabadon használja, a későbbi feszes formáknak még a nyomait sem látjuk. Az első ecloga Vergilius VII eclogájának fordítása közben szeret bele Radnóti az antik, bukolikus költészetbe Úgy érzi, hogy az ecloga pásztori cs evegése al kalmat adhat arra, hogy elpanaszolja a spanyol-polgárháború szörnyűséges tragédiáit, megsirathassa Lorcát és József Attilát. A Száll a tavasz című versben a költő szinte mozgósítja a természetet, az elemeket és a néma növényeket is, mert a magatartásban most már nem elég a tisztaság, a morális példa, a költő velük és általuk cselekszik. A sok

felszólítómódú igealak mutatja, hogy Radnóti számára az " itt maradás" kötelességet, és az azzal való teljes azonosulást jelenti! A XX. század talán legszebb hazafias v erse a N em t udhatom. O lyan i ntim v ilágként f esti a h azát, m elybe a k omondor, a s zöcske és V örösmarty egyaránt beletartozik. És miként az úr Babits Jónásának elmagyarázta, hogy miért kellet megkegyelmeznie Ninivének, úgy kér Radnóti a költők, a cs ecsszopók és a büntetlen munkások n evében i steni i rgalmat. A v ers u tolsó s ora ag godalmat , a n emzetért ér zett felelősséget árasztva borul a költeményre. E költői korszak lezárása a Töredék Minden versszaka egyformán kezdődik ("Oly korban éltem én"), mert hogy mindent el a kar mondani e korról a tanú és a szenvedő ember jogán. A lágerben írt versek A hetedik ecloga a s zerelmes versnek és a korrajznak monumentális alkotása. Ebben az eclogában már nincs párbeszéd a

költő és felesége között. A nemzetközi tábor foglya a költő, s este, mikor a tábor elnyugodott már, csonk ceruzájával üzen Fanninak, küzdve a tökéletes hexameterért. Mert kopaszok a foglyok, mert férgek közt élnek, de bizonyíték Isten és ember előtt, hogy az ember minden körülmények között ember maradhat, ha itt is alkotásra képes. Az Erőltetett menet kér hónappal Radnóti halála előtt születik Megindulnak Németo. felé Ott vonulnak különböző nemzetek üldözöttjei, akik az elveszett idillt idézve s zedik ö ssze m aradék erejüket, hogy tovább mehessenek a végzetes úton. Ezután már csak a Razgeldnicák következnek A négy képeslapra írt vers a század szörnyű dokumentuma. Miközben "ágyúszó gurul" és "égnek a kazlak", Radnóti képes meglátni a "tóra lépő apró pásztorleány" idilli jelenetét. A negyedik razglednicában hegedűművész bajtársa halálakor testi mivoltában éli meg a

halált, saját lelövetése előtt számol be a következőről: "Sárral kevert vér száradt fülemen" A lírai életműhöz szorosan hozzátartozik az Ikrek hava című, Napló a gyermekkorról alcímet viselő prózai írás 1939-ben zárja le ifjúságát e művel. Összefoglalása ez az addigi út fő témáinak, az emlékanyagnak  19. Tétel Az 1945 utáni magyar irodalom 1945 áprilisában megalakult az Írószövetség. Korábban ilyen országos szervezet nem volt Az 1948 évi fordulat után az egzisztenciálisan is az irodalmi élethez kötődő írók teljes állami függőségbe kerültek, irányított művészet jött létre, melynek során az író nem az olvasóra, hanem a megrendelő és ellenőrzőfelügyelő jogait gyakorló államra volt utalva. Az irodalompolitika az évek során egyre többet kényszerült föladni eredeti céljai közül. Irányzatok, tendenciák a korszak magyar irodalmában Ha a korszak irodalmát műnemekre és irányzatokra

tagoljuk , a folytonosság jobban látható. 1945 után is a líra dominál, melyben a Nyugat második és harmadik nemzedéke játszik vezető szerepet. Költészetükre sajátos újklasszicista tárgyiasság jellemző. A korszak kiemelkedő költője Weöres Sándor. Az újnépies mitologikus költészet legjelentősebb képviselői, Nagy László és Juhász Ferenc a kortárs irányzatok és a népköltészet mély rétegeinek sajátos szintéziseit hozták létre. A történelmi drámák Németh László és Illyés Gyula művei, melyek rejtjelezett üzeneteit gyakran politikai eseményekre vonatkoztatták a nézők. A hatvanas évek közép-európai irodalmában a groteszk az uralkodó irányzat. A magyar drámairodalomban ez Örkény István Tóték című darabjával kezdődött. A nyugatos próza főként stíluseszményével, az írói autonómia következetes megvalósításával és Kosztolányi példájával hatott. Kiemelkedő képviselői Márai Sándor és Otlik Géza A

mitologikus létmegértés képviselője Hamvas Béla. A groteszk próza legjellegzetesebb darabjai Örkény István egypercesei. A neoavantgárd líra és próza több központhoz is köthető, melyek közül a legfontosabb Párizs, Ú jvidék é s B udapest. A he tvenes-nyolcvanas években feltűnt prózaírók nem helyezhetők el a korábbi irányzatokban. Otlik Géza: Iskola a határon Otlik Géza (1912-1990) Kőszegen, majd Budapesten tanult. Érettségi után leszerelt A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozik, 1931 ót a j elennek m eg í rásai, 1939 -től a Nyugatban is rendszeresen publikált. 1945-től 1957-ig a P EN C lub m agyarországi s zervezetének t itkára vol t. S okáig f ordításból é lt Életműveiből kiemelkedik az Iskola a határon (1959). A regény irodalmi legendává vált Első változatát már 1948 -ban befejezte Otlik, de ez t S chöpflin A ladár, a F ranklin kiadó szerkesztője tízévnyi átdolgozásra ítélte. Az elbeszélés nehézségei

című bevezető rész fordulatot hozott a magyar regény történetében: a későbbi írónemzedékek tanúságtétele szerint e mű helyezte át a hangsúlyt a történet elbeszéléséről magára az elbeszélés problematikájára. Évtizedekkel megelőzve a magyar olvasók elvárásait, Otlik itt gondolta először azt, hogy elmondható-e a t örténet. A k ézirat k orrigálásával foglalkozó elbeszélő a hiteles megszólalás lehetőségeit keresi, eközben negatív tapasztalatokat s zerez a nyelvről. A címbeli "határ" szó nemcsak országhatárt jelent, hanem a hallgatás és a megszólalás közti határterületet is kijelöli. A regényben gyakori a néma kommunikáció, a deformált beszéd, a kifacsart szó A szereplők hang nélkül, szótlanul is értik egymást. A történetet évtizedekre eltávolítja a keret, Szeredy és Both Benedek beszélgetése az us zodában, 1957-ben és egy évvel később, valamint egy 1944-es epizód. Medve Gábor a

hátrahagyott kézirat szerzője 1957-ben m ár n em él . Halála idejét és körülményeit a mű nem adja meg. Mindannyiuk legfontosabb közös élménye a katonai alreáliskolában, egy megnevezetlenül hagyott ki svárosban, a ny ugati ha társzélen e gyütt t öltött há rom é v ( 1923-1926). A m onarchia hagyományait őrző iskola hétköznapi élete klasszikus fejlődésregény témája is lehetne, de ez a közeg nem az értékek hagyományozásának színtere, felismerések a hivatalos és informális hatalmi központokkal való konfliktusok során születnek. Medve kézirata Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből vett latin nyelvű mottóval kezdődik. Az idézet kést részlete az első és harmadik rész címe. A regény hármas tagolódása az Isteni Színjátékra utal A megvilágosodással véget ér a pokoljárás. A határszéli kisváros múltja Kőszegével azonosítható Végvár volt, a hol ha t é vvel a m ohácsi ve sz ut án m egállították a

törököket. Az ostrom fontos helyet foglal el a közös emlékekben. Ez az esemény indítja el a szereplők küldetéstudatát felépítő történelmi hitvallást A harmadik év vége f elé az i skola a m ohácsi cs ata n égyszázadik é vfordulója ünne plésére ké szül. A  győztesek eltűnnek, a vesztett csaták emlékét csak a túlélők őrzik. A vereség-etikát e mű, nem sokkal a befejezés előtt, minden pátosz nélkül a magyar történelem legfontosabb tapasztalataként foglalja össze.  21. Tétel A középkor irodalmából Dante Alighieri és kora A k özépkor a f eudális t ársadalmi r endszer k eletkezésének és b ukásának k ora v olt. M int minden társadalomnak, ennek is a kulturális fejlődésnek a gazdasági fejlettség az alapfeltétele. Így alakult a helyzet I táliában i s, ah ol a X és X I s zázadban kialakul a feudalizmus, kiéleződnek a társadalmi ellentétek, melyek elsősorban a kialakuló és megerősödő városok és

feudális környezetük között húzódnak. A városi fejlődés nagy vonzalmat jelentett a hűbérurak birtokain élő parasztság számára, akik saját eszközeikkel osztályharcot folytattak uraik ellen. Egyik ilyen eszköz volt a t ömeges szökés Különösen a falusi lakosság élt ezzel az eszközzel. Elmenekültek a városba, ahol is kézművesszakmájukat akadálytalanul gyakorolhatták, é s a vá rosfalak között még védelemre is találtak. a Város és a falu között egyre nagyobb méreteket ölt az árúcsereforgalom a hűbérurak eleinte támogatták a birtokaikon kialakult városok fejlődését, mert ez számukra is nagy hasznot hozott, de a XIII. századra ádáz küzdelem kezdődött, a városok és a falusi nagybirtokosok között. A felfegyverkezett városi lakosság fokozatosan megszállja a környező területeket és erős városállammá alakulnak. Ezek a városállamok gazdaságilag teljesen önállóan fejlődtek, de erejükkel egyre jobban kellet

számolnia az egymással állandó harcban álló és Itália társadalmára oly jellemző pápaságnak és császárságnak. 9 62-től I Ottó német császár " Szent Római Birodalom" császárrá koránázása óta Itália állandó harcok színterévé válik. A városfalakon belül sem idillikus már az élet, állandó harc van a alakosság különböző rétegei között A céhek zárt testületeket alkotnak és megindítják a harcot a felsőbb rétegeket képviselő kereskedők és uzsorások ellen. Ugyanakkor harc folyik a különböző céhekből, kereskedőkből kialakuló pápapártiak és császárpártiak ellen. A pápapártiakat gueljeknek, a császárpártiakat ghibellinek-nek nevezték. A nagy összefogás eredményeként a hűbérurakat végre sikerül megtörni, a városok elfoglalják a környezetükben lévő területeket és kialakulnak Firenzében a manufaktúrák. Egyik legjelentősebb városállama Itáliának amely városköztársasággá

fejlődik, és az akkori világ legnagyobb városa Firenze. Fejletségét elsősorban kereskedelmének, v irágzásnak i nduló iparának és bankjainak köszönhette (posztó és selyemszövő ipar). A kereskedők és a bankárok alkották elsősorban a gueljek pártját, a földbirtokos nemesség pedig a gibellinek pártjába tömörült. A céhek inkább a gueljekkel szimpatizáltak. A céhek jelentősége továbbra is fennmarad, azonban az egyes céhek jogai nem egyenlők A kormányzó testületben az ún. signorában csak a nagyobb céhek képviseltették magukat Az egység a guelj párton belül sem volt meg, egyre több összeütközés robbant ki, és két részre oszlanak. Az egyik a megalkudni nem akarók, ezek voltak a feketék, a másik csoport a népi mozgalomhoz akar csatlakozni, ők voltak a fehérek. A feketéknek nagyobb volt az erejük a fehérek nagy részét száműzetésbe küldik, így találjuk meg Dantét a száműzött fehérek között. 1265-1321. Nemesi

családból származik, ezért iskoláztatása biztosított volt Az első szerelem Beatrice iránt egész életét végigkíséri és meghatározza, mert a l ány korán meghalt. Életszemlélete alapján nem hitt a túlvilági éltben, nem hitt az egyház túlvilági kategóriáiban, mindig a kor haladó gondolkodású c soportjához t artozott. E nnek b izonyítéka a z i s, ho gy a B olognai egyetemen végzett tudományai alkalmával azonosul a kor új szellemévvel az "édes új" stílussal. Az orvosok, festők, gyógyszerészek céh ébe t artozik, ak tívan r észt v esz a p olitikai él etben. N épbírói t evékenységet f olytat, pártatlan volt és igazságos. E nnek a g ondolkodásának l ett k övetkezménye, h ogy az eg yház p ápai át okkal sújtotta a firenzei polgárokat és követségbe Dantét és két társát küldi el a város Rómába a pápához. A pápa két kísérőtársát szabadonengedi, de Dantét magánál tartja. Ezzel a feketéknek átadja a

hatalmat Firenzében és Dantét pedig tűzhalálra ítéli Dantéban ekkor fogalmazódik meg az Isteni színjáték gondolata. Főbb művei: Új Élet, Szeretetlakoma, A köznyelvi ékes szólásról, Az egyeduralom Isteni színjáték Műfaját tekintve a mű túlvilági látomás. A mű logikája, gondolatmenete tökéletes, szerkezeti felépítése szimmetrikus, száz énekből áll. Az első a bevezető ének, majd három harminchármas egységre bomlik Ítéletet mond a műben saját koráról, melyben a középkori teológia (vallás) illetve erkölcsrendszerét követi, és e s zerint szabja meg a b üntetéseket és a j utalmakat. Az egyetemességre törekszik, az eg ész való világot akarja visszatükrözni. Mivel a k özépkori gondolkodásmód határozza meg az író világképét is, ezért az lesz a mű meghatározó eszmerendszere. Mindazt gazdag fantáziájával, elképzeléseivel színezi A középkori el képzelés s zerint, a v ilágegyetem k özéppontja a Föld,

amely szabályos g ömb al akú és azt eg y t engely s zeli keresztül. Ennek a tengelynek az északi végén van J eruzsálem, v agyis a G olgota h egy, ah ol K risztus s zenvedett A F öld középpontján keresztülhalad a tengely, ahol i s a p okol k irálya L ucifer l akik, m ajd a t engely v onalán t ovábbhaladva, d élen helyezkedik el a p urgatórium hegye. A tengely a v ilágegyetemben folytatódva keresztülhalad az Isten székhelyén és elvész a végtelenben. Az északi féltekén vannak szárazföldek, a d éli féltekén csupán a t isztítóhegynek a csúcsa látszik ki Kilenc eget különböztet meg: Hol, Mars, Merkúr, Vénusz, Nap, Jupiter, Szaturnusz, Állócsillagok, Kristályég. A pokol: az ebben a részben ismerté váló büntetési rendszerét Arisztotelész ókori gondolkodó etikájára alapozza. Ő az erkölcsi eltévelyedéseket három forrásból származtatja. Az első a mértéktelenség, a másodika a vadság, a harmadik a csalás Kísérőül

választja magának Vergiliust, aki eszerint az erkölcsi törvények szerint csak a pokolban és a purgatóriumban lehet kísérője, a mennyek kapuját nem lépheti át. Onnan Beatrice lesz a kísérő társa A pokol kapujára a következő mondat van írva: "ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel". - A pokol kapuja. Itt azok vannak, akik közönyösen éltek - A pokol tornáca. Itt azok vannak, akik a kereszténység előtt születtek - A szerelem halottai. - A tivornyák, a féktelen lakomák áldozatai. - A fösvények és a pazarlók. - A haragosok. - Az eretnekek. - Óriási szakadék, ami elválasztja az előző köröket az alköröktől.  Alkörök: - Bűnt követtek el felebarátaik, önmaguk személye vagy birtoka ellen. - Vérengzők, gyilkosok, rablók, öngyilkosok, zsarnokok. - Az istenkáromlók, kéjelgők, uzsorások.  22. Tétel William Shakespeare (1564-1616) William Shakespeare a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az angol

reneszánsz kivételes tehetségű drámaírója. Darabjait mindmáig sikerrel játsszák a világ színpadain, emlékezetes történetei és hősei mitologikus örökségként élnek velünk. Shakespeare színháza Shakespeare drámái iránt a társadalom minden rétege érdeklődött, a csetepatékra kíváncsi kocsmatöltelékektől a filozófiai problémákra fogékony jogászértelmiségen keresztül a látványosságokat kedvelő és művelni vágyó udvarig. Ez a széles közönség hatalmas feladat elé állította a drámaírót, és mire Shakespeare felbukkant Londonban, az angol reneszánsz színháznak már komoly h agyományai voltak. 1576 -ban épült az első állandó deszkaszínház, a Theatre, amelyet később számos további követett. Shakespeare színháza a G lobe nevet viselte. Kör- vagy nyolcszög alakú deszkaépület, amely gyökeresen különbözött egy mai színháztól. A közönség ült vagy állt a nézőtéren Az előadás feszített tempóba,

szünetek nélkül, délután kb 2 és 5 óra között zajlott, kezdetét harsonaszó jelezte. A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt, hátsó részében ún öltözőfülke húzódott meg, ami a szobajelenetek helyéül is szolgált. Az öltözőfülke tetejét balkonszerűen képezték ki, ah ol ál talában zenészek muzsikáltak, az előadás előtt, de ez volt a színhelye a Romeo és Júlia híres erkélyjelenetének is, és itt sétálta az őrök a Hamlet 1. felvonásának kezdetén Az erkélyt magas tető fedte, amely mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az esőtől a színészek jelmezeit. A tetőt mennyországnak nevezték, annak a rejtett süllyesztőnek az ellentéteképpen, amely a színpad közepén helyezkedett el, s amelynek pokol volt a n eve. Nem volt függöny és díszlet, ezért volt fontos a dráma szövegében a színhely pontos megjelölését és a színtér leírását beépíteni, ami persze a közönség képzelőerejére is

a mainál nagyobb terhet rótt. A színészeknek alaposan meg kellet küzdeniük a közönség figyelméért, ráadásul a mindig újra vágyó publikumnak még a legsikeresebb darabokat is csak háromszor-négyszer játszhatták egy szezonban. A próbákra nem volt sok idő, ezért gyakran rögtönözniük kellet a színészeknek, és nagy szükség volt a súgó segítségére is. A színészek kizárólag férfiak voltak, a női szerepeket fiatal fiúk játszották. Shakespeare élete és művei Pályafutását Shakespeare is színészként kezdte. Feltehetőleg 1564 április 23-án s zületett S tratford up on A vonben A pja iskolába járatta, de az egyetemre már időközben fellépő súlyos anyagi gondjai miatt nem tudta beíratni. William 18 évesen megnősült. Csak sejthetjük, hogy 1587-ben egy Stratfordba látogató színtársulathoz csatlakozott, és így került Londonba Mivel vérbeli s zínész, a s zínházból cs inál i rodalmat, s n em f ordítva. Ö sztönösen m

egérzi, h ogy m i k ell a népszerűséghez, és szakszerűen kiaknázza az intuíciót. Már Londonban való felbukkanásakor népszerű volt a királydráma Az első négy darabban a "rózsák háborúját" dolgozza fel, a York és a Lancaster uralkodóház véres küzdelemit, melyből egy harmadik család, a Tudordinasztia kerül ki győztesen: a második sorozatban pedig ugyanennek a háborúnak az előzményeivel foglalkozik. Shakespeare nemcsak a történelmi tárgyú drámákhoz használt forrásműveket: szinte alig van olyan darabja, melyben magát az alaptörténetet ő találta volna ki. Gátlástalanul merített az antik irodalomból és saját kortársainak műveiből Vígjátékaiban több a romantikus mint a szatirikus elem: szereplőit nem "kineveti", hanem velük együtt nevet és nevettet. A komédia zárt világában kötelező a "happy end", a szerelmesek egymásra találnak és összeházasodnak. Az ún

"probléma-színművekben" (pl: Troilus és Cressida, Szeget szeggel) már megbomlik az egyensúly; a darabot záró házasság a szereplők többségé számára inkább büntetés, mint jutalom, s c sak kompromisszumok, és áldozatok árán menthető meg valamiféle erkölcsi világrend. Shakespeare első színházi sikereit az 1 590-es évek elején érte el: befogadták a n épszínházak, darabjaira tódult a k özönség. Felfigyelt rá és pártfogásába vette a lányos szépségű aranyifjú, az előkelő Southampton gróf, akihez elbeszélő költeményeit és szonettjei nagy részét írta. A szonett rövidsége nyelvi tömörítésre tanította Shakespeare-t. Szonettjeiben mindig egy kibontakozó lelkiállapotot fejezett ki, és a s ajátosan an gol szonettforma rímképlete (abab cdcd efef gg) inkább lehetővé tette a fokozást, amelyre Shakespeare törekedett. Maga Shakespeare a költeményeit jóval többre becsülte, mint a drámákat, számára a színház

elsősorban üzleti vállalkozás volt. 1 594-től Shakespeare-nek á llandó színtársulata volt, s a tá rsulat 1 599-ben megépítette a G lobe színházat A józanság és a végletek közötti ellentét jellemzi életének ezt a korszakát is, hiszen mialatt a jól jövedelmező üzlet hasznából gondos családapaként földbirtokot vásárol, egymás után írja meg nagy tragédiáit. A nagy tragédia világa nem "egyszer volt, hol nem volt" birodalma. A tragédiában bőven van tragikum és politika, de világa minden irányban kitágul A tragikus hős legfeljebb csak rövid ideig él boldogan és a történet végén bizonyosan meghal, de pusztulása egyszerre vereség és győzelem. A tragikus hős azért hős, mert őt a mindennapi ember hétköznapjainak ellentmondásai a lehető legtöményebb koncentrációban és a lehető legmagasabb hőfokon feszítik. Az erkölcsi világrend tehát, amelyet a tragédia főszereplője önnön feláldozása árán

helyreállít, a l ét és a t udás v ilágrendje i s eg yben: H amlett, O thello, L ear és M acbeth m indent m eg ak arnak tenni, a lét teljességét kívánják birtokolni, azaz halandóságukat is átélik. Shakespeare utolsó alkotói korszakában rájött, hogy a rend, ami a történelemben kiszámíthatatlan és kifürkészhetetlen, ami a komédiában túlságosan is kiszámítható és szűkre szabott, ami a tragédiában t úlon t úl t ág és ö npusztító, az el eve ad va v an abban a dramaturgiai felfogásban, amelyben es etleges történeteit reprezentatív cs elekménnyé s zerkesztette, g ondolatait k épekbe v etítette és s zínpadi l átszatvilágát a v aló él et es eményeihez hasonlította. Megalkotta hát a metafora metaforáját: a színpadi rend lett regényes színműveinek témája Maga Shakespeare fokozatosan visszavonult a színházi élettől. 1610 táján végleg letelepedett Stratfordban s csak ritkán utazott Londonba Élete utolsó szakaszáról

éppoly keveset tudunk, mint a pályakezdés előtti öt évről. Feltehetően tüdőgyulladásban halt meg 1616 április 23-án.  Romeo és Júlia Baljós csillagzatok alatt született szerelmesek történetét dolgozza fel a mű. műfajilag a lírai hangvételű drámai költeményekhez hasonlítható. Shakespeare gondolatait az emberi kapcsolatok komikus oldala foglalkoztatta Erre példa műből Mercutio alakja Mercutioból a túláradó fiatalság a bohémség, a csapondó életerő sugárzik, aki a hálál közelettét is tréfával, szójátékokkal fogadja. Ki kell emelnünk a realista vonásokkal megrajzolt dajka alakját, kit Shakespeare megfigyelései alapján alkotott meg A dráma cselekménye, szerkezeti felépítése Mercutio haláláig korai vígjátékok felépítésére emlékeztet. Ezután sűrűsödik a komor hangulat, a drámai intenzitás, amely Romeo halálával éri el tetőpontját. Az egység benyomását Shakespeare azzal kelti, hogy mindent Romeo és Júlia

szerelméhez viszonyít. A külső világ értetlenül, ellenségesen áll szembe ezzel a szerelemmel Pl: Capulették véleménye szerint a házas fél kiválasztása csak a szülők feladata lehet. A házasság m indenképpen t ársadalmi felemelkedést jelentsen. A fiatalok tiszta szerelme haláluk után a családok kibékülését eredményezi Júlia: Júlia jelleme egyszerű, természetes, gyermeki, csak a szívére hallgat. A félénk, ijedt, gyöngéd lányból a szemünk láttára válik tragikus hősnő. Romeo száműzetése után Júlia kerül a dráma középpontjába, amikor is Shakespeare megragadóan ábrázolja szerelméért folytatott küzdelme reménytelenségét. Romeo: Romeo alakjának jellemfejlődését követhetjük nyomon. Először Rozáliába szerelmes, mely szerelem viszonzatlan és ez az ifjút egy magányos mélabúba kergeti. Júlia szerelme kiváltja az ifjúból a szenvedélyeket, a felhőtlen boldogságot A drámai cselekmény ezt követő sorozatos

csapásai Romeot a szemünk láttára érleli férfivá. Halála előtti pillanatában szavait tragikus elszántság és nyugalom lengi körül. Belső konfliktus a műben alig található. A szereplők között érdekes jelleme és feladata van Lőrinc barátnak, aki furfangos bölcsességgel p róbálja a s zerelmesek útját egyengetni. Ez a tevékenysége azonban hiábavaló, a s zerelmesek sorsa akkor sem alakult volna másképpen, ha netán keresztbe tett volna nekik. Shakespeare hőseinek pusztulását nem a jellemük okozza, hanem a külső körülmények, amit végzetszerűségnek nevezhetünk. Ennek a célnak a szolgálatába állítja a cselekmény felgyorsítását. Vasárnap este kezdődik a cselekmény és csütörtökre meg is hallnak hőseink. Ugyanennek a megvilágítására rendeli alá a műnek a képi világát A fiatalok szerelme olyan tiszta, mint a Napnak és a Csillagoknak ragyogása, amely ezt a sötét társadalmat megvilágítja. A mű tragikus

katasztrófájának végső oka tehát a két család már-már kibékíthetetlennek tűnő viszálya. A háttérben kibontakozik előttünk egy hűbéres társadalom reális rajza. Ennek az erőszakos társadalomnak megtestesítője a Tybalt család A konfliktus, tehát a családok közti viszály a mű elején, az estélyen jelenik meg igazi arcával, a későbbiek folyamán ezt halványítja az író.  23. Tétel A REALIZMUS - a romantikával egy időben született - forrása a csalódás az illúzióvesztés - a realista írók szembefordulnak saját korukkal - a realisták tisztelik az apró részleteket is - a realizmus lényege a szereplők lelki világának föltárása - a realista író nem a képzeletére támaszkodik, hanem a valóság pontos megfigyelésére - a realista stílust a tárgyilagos, higgadt, részletező előadásmód jellemzi - a realizmus uralkodó műfaja: a regény és a novella - az új művészeti törekvéseket megnevező szó, a

"realizmus" első ízben egy festészeti kiállításon szerepelt - 1855-ben Gustav Courbert egy párizsi bódéban mutatta be képeit, s a kiállításának ezt a címet adta: "A realizmus" AZ OROSZ REALIZMUS VILÁGA - a 19. század az orosz irodalom fénykora - Oroszországban a társadalom feudális megrekedtsége miatt nem volt még erős, művelt polgári osztály - I. Miklós cár nem járult ugyan hozzá a jobbágyság felszabadításához, de hajlandónak mutatkozott számos enyhítő intézkedés meghozatalára - a jobbágyságot 1861-ben II. Sándor cár szüntette meg - a cári rendszer áttekinthetetlen bürokratizmusa, s az ország siralmas helyzete lett a mind erőteljesebben kibontakozó orosz realizmus legfőbb témája - az orosz regényírók fedezték fel és ábrázolták elsőként a szegényeket, az alázatosokat, a megalázottakat, a cári rendszer deformált kiszolgálóit és kiszolgáltatott áldozatait - az orosz realista írók művei

jórészt arról szólnak, hogy hogyan nem szabad, hogyan nem érdemes élni - hőseik afféle "fölösleges" emberek NYIKOLAJ VASZILJEVICS GOGOL 1808-1852 - 1808 április 1-én született Szorocsinciben - édesapja tisztviselőként dolgozott - Gogol gyermekkorát Vasziljevkában töltötte - apja szenvedélyesen szerette a színházat, s ukrán nyelven verseket írt - gimnáziumi tanulmányait Nyezsinben végezte (1821-1828) - már diákként verseket írogatott, vonzódott a festészethez különösen kitűnt a vígjátékokban megmutatkozó komikai tehetségével - 1828-ban nagy reményekkel érkezett Pétervárra - egy rövid ideig tartó németországi utazás után állami szolgálatba lépett: segédírnoki állást kapott havi 50 rubel fizetéssel - fizetéséből alig tudott megélni - kereset-kiegészítésként fordult az irodalomhoz - 1830-ban megjelent egy "ukrán " elbeszélése - megismerkedett és összebarátkozott Zsukovszkijjal és Puskinnal -

otthagyta hivatalnoki állását - első jelentős műve egy kétkötetes elbeszélés-gyűjtemény: a Tanyai esték (eredeti címe: Esték egy gyikanykai tanyán - 1834-ben elnyerte a pétervári egyetemen a középkori történelmi tanszék adjunktusi állását, egy év múlva leköszönt - 1835-től élete végéig csak az irodalomnak élt - 1835-ben még egy kötete hagyta el a sajtót, az Arabeszkek című - a pétervári csalódásokból, kiábrándulásokból fakadó kisember-novellák, az ún. pétervári elbeszélések egy-két darabja itt látott napvilágot - későbbi hivatalnok-novellák közül jelentős Az orr (1836), A köpönyeg (1842), A revizor - utóbbi művében a hivatalos körök oroszország megrágalmazását látták - Gogol 1836 júniusában külföldre utazott - ezekben az esztendőkben írta meg utolsó és minden eddigit betetőző művét: Holt lelkek címmel (1835-1852) - 1841 őszén hazautazott Moszkvába, hogy könyve kiadásához megszerezze a

cenzúra engedélyét -1842-ben jelent meg a regény "Csicsikov útkalandjai avagy a holt lelkek" - a Holt lelkek "megrázta egész Oroszországot" s újra az író ellen hangolta a közvéleményt - visszatért külföldre - a következő 6 év vándorlások között telt el  - önvád gyötörte az orosz világ sötét ábrázolásáért, s a folytatásban ki akarta engesztelni olvasóit - utolsó éveit már súlyos depresszióban, a világtól elzárkózva töltötte - halála előtt 8 nappal elégette a Holt lelkek második részének teljes kéziratát, tíz év munkáját - 1852-ben Moszkvában halt meg A köpönyeg A hivatalnok novellák között a leghíresebb A köpönyeg (1842)című elbeszélése. Ezen is több éven át dolgozott: átírta, újra írta, kiegészítette. Komikus előadás, stílus humor: A köpönyeg elolvasásakor egyre jobban az író stílusának a hatása alá kerül az olvasó. A humort, a k omikus h atást az el beszélés m

odora v áltja k i, n em a t éma: ez ö nmagában n em i s n evetséges. A z el beszélés nyomtatott szövege mögött mintha egy színész rejtőzne, aki mimikával és gesztusokkal kíséri az előadást. Hűvös, epikus tárgyilagossággal indul a novella, de ez a h angnem hirtelen megszakad, s a t úlzott ingerültség, a m aró gúny hangja váltja fel. Így a rögtönzés benyomása keletkezik, az eredeti közlési szándékot kitérők bontják meg. Az író még semmit sem mondott, de már hallottunk egy sebtében hanyagul odavetett anekdotát. Különös, komikus hanghatása van a kereszt- és az ap ai névnek is: Akakij Akakijevics. Érdemes megfigyelni a többi felmerülő név komikus hangzását is A jelentéktelenségek pedáns részletezésével ellentétben a fontos dolgokról hallgat a történetmondó, s gyakran megjátssza, hogy bizonytalan emlékezete ki-ki hagy. Az elbeszélés olykor a bizalmas bőbeszédűség jellemét ölti Se szeri, se száma a különböző

szójátékoknak, a képtelen túlzásoknak, fölösleges részletek kiemelésének, közbeszúrt anekdotáknak, logikátlan szókapcsolatoknak és ellentmondásoknak, a k ülönféle s zatirikus el emeknek. A t udatos s tilisztikai, n yelvi megoldások azt eredményezik, hogy A köpönyeg elbeszélésmodora sajátos, hanyag és naiv fecsegésnek tűnik. Éppen ezért az élő szóbeli bizalmas rögtönzés hatását kelti Ez az egész elbeszélést a valóságos történet illúziójával ruházza fel. Az eseményeket az elbeszélő olyan tényként tolmácsolja, amelynek nem ismeri pontosan minden részletét. Humánus érzelmesség A köpönyeg komikus stílusába néhány helyen váratlanul hatol be egy másik hangnem: a szentimentális-patetikus érzelmesség, az ellágyulás. Ezzel a megoldással érte el Gogol, hogy A köpönyeg egyszerű anekdotából groteszkké emelkedett Gogolnál a téma csak másodlagos, maga a mese, a cselekmény igen egyszerű: egy senkitől meg nem

hallgatott magányos, megnyomorított kisember észrevétlenül meghal bánatában ellopott köpönyege miatt, amellyel az életet lopták el tőle. Halála után egy ideig kísértetként visszajár a túlvilágról, s "rangra és címre való tekintet nélkül mindenkiről leráncigál mindenféle köpönyeget". A bosszú e komédiája igazságszolgáltatás Akakij Akakijevicsnek, de egyben az író ítélete is felette: élete nem több egy köpönyeg értékénél. Eltorzult világ A groteszk ábrázolás követeli meg, hogy a l eírt esemény az él mények fantasztikusan korlátolt, kicsinyes világába ágyazódjék. Ennek szűk határai között az írónak módja van eltúlozni a részleteket és megbontani a mindennapok szokásos arányait. E világ törvényei és arányai szerint az egyhangú, lélekölő másolás. Tragikomikussá fokozódik az aprócska cél és az ironikusan felnagyított v ágyálmok, a m egnövekedett ö nérzet, em beri m éltóság k özti

ellentét. Elégedett volt elevenebb és szilárdabb jellemű lett, viselkedéséből eltűnt az ingatag bizonytalanság. A helyettes irodafőnök estélyén a felnagyított boldogság lelkiállapota k ezd v isszájára f ordulni: v annak d rágább, s zebb k öpönyegek i s, s az ö vét v alaki g ondatlanul a f öldre l öki, bepiszkítja. A köpeny elrablása és a tekintélyes személy durva elutasítása, sértegetése pedig Akakijt a sírba viszi Torz figura az elbeszélésben a rendőrfőnök is, aki épp az áldozat bűnösségét akarja bebizonyítani. A tábornokgondolat- és érzésvilága épp oly fantasztikusan leszűkített, korlátolt, mint Akakijé. Ebben a világban az arányok épp úgy eltolódtak, groteszk módon eltorzultak A főszereplő halálát többféleképpen is lehet értelmezni. A szokásos magyarázat szerint Akakij Akakijevicstől köpönyegével együtt em beri m éltóságát, él etét i s el rabolták, s a s zerencsétlen kishivatalnok belehalt

bánatába. Egész pályafutása alatt megalázkodó, mintaszerű hivatalnok volt: mindig a magasabb állású személyiségek értékrendjéhez igazodott, létének legfőbb értelmét abban látta, hogy a rangban felette állók elismerését kivívhassa. Csupán egyetlen egyszer került olyan helyzetbe, mikor egy feljebbvalóját viselkedése felháborította. A saját hatalmától megmámorosodott tekintélyes személy valóságos dührohamot kapott Akakij ügyetlen, félénk kérelme miatt. A tábornok ezt szemtelen vakmerőségnek, megengedhetetlen lázadásnak minősítette, ráordított a megszeppent hivatalnokra, s egyszerűen kidobta irodájából. Addigi élete összeomlott Másnapra magas láz tört ki rajta, s a betegség lefolyása gyorsabb volt, mint várni lehetett volna. Fantasztikus befejezés Akakij A kakijevics h alálát u gyan o lyan g roteszk m ódon m eséli el a t örténetmondó, m int s zületését. S záraz t ényközlésként jelenti be: "Szegény

Akakij Akakijevics végül kilehelte lelkét". Majd váratlanul mindenféle apróságokra tér át A befejezés is furcsa, groteszk játék: maga az elbeszélő jegyzi meg tréfásan: ".szerény kis történetünk váratlanul fantasztikus befejezést nyer." Gogol humora megkacagtatja, megnevetteti az olvasót, de nem vált ki igazi jókedvet, derűt belőle: a kacaj összemosódik a megdöbbenéssel, a k eserűséggel. Épp ez a groteszk ábrázolás célja A köpönyeget először Arany János ültette át magyarra német fordítás nyomán (1875).  24. Tétel Avantgárd A francia eredetű avantgárd (elő őrs) gyűjtő fogalom. A különböző izmusok a művészet általános reformjának jegyében alakultak ki, az átalakulás oka a művészet szerepének megváltozása. Az alkotók radikálisan újat akarnak, elvetik a bomló régit nemcsak a művészetben a társadalomban is. Jellemzők: - a nyelv mintegy önálló erővé válik: a jelentés földúsul, a jel

néha önálló életre kél a szó mágia esetenkén öncéllá válik - önállósodnak a költői képek, elszakadnak az érzékelhető valóság hordozásától. - az idő és a tér fogalmát szubjektívan kezelik. Az avantgárd művészet újféle kapcsolatot keres a közönséggel, a közvetlenséget akarja érvényre juttatni. Esztétikai elveiben a művészeti ágak közelítése az interart jelleg közös vonás. Szintén közös vonás az előző század poeticai jellege elleni lázadás, a konvenciók elvetése (abszurd, groteszk). Programjaikat kiáltványokban monifesztumokban hozták nyilvánossá Irányzatok: - kubizmus - futurizmus - dadaizmus - konstruktivizmus - szürrealizmus - expresszionizmus Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei Bertold B recht ( 1898-1956) nagypolgári család gyermeke volt, ám fiatal éveitől kezdve a baloldalhoz húzott, s csakhamar a marxizmus híve lett. Az 1919-es forradalmi mozgalmakat követően (melynek aktív részese volt)

színi kritikus, majd színházi dramaturg lett, előbb Münchenben, aztán Berlinben. 1928-ban írt koldusoperájával vált világhírűvé, amelyben hatásos módon alkalmazz az expresszionista színház eszközeit. A z ex presszionista d ráma, " epikus s zínház" l egnagyobb al kotójaként v ált igazán ismerté. Ennek az új dramaturgiának a lényege, hogy megakarja fosztani a nézőt a színházi illúziótól, mert a régi színház "a nézőt a cselekményrészesévé teszi" és ezzel "feléli a néző aktivitását", az új viszont elidegeníti a színpadi világtól, s ezzel kielégítetlenül hagyja a tett vágyát. Az illúzió, a beleélés szétfoszlatását szolgálják az ún "elidegenítő effektusok", amelyek minduntalan kizökkentik a nézőt a színpadon megjelenített világ átéléséből, és azzal szembesítik, hogy kívül áll a darabon. Ilyenek Brechtnél a rideg, üres színpadképek, az újra meg újra

megjelenő didaktikus feliratok, transzparensek, az eseményeket kommentáló dalbetétek. Hiányoznak darabjaiból a konfliktusok, igazi cselekmény, sőt az egyénített jellemek is Bercht szerint a darab világa nem az életből épül fel vagy indul ki, s jut el különböző írói eszközök révén az általános igazsághoz, hanem az általános igazságból épül fel, indul ki, s jut el az élethez. A Kurázsi mamában ez az általános igazság így hangzik: a háború minden értéket elpusztít, mindenkit tönkre tesz, azt is aki látszólag belőle él, vagy haszonélvezője. A darab a harmincéves há ború ( 1618-1648) idején játszódik, s Brecht itt is egy régi történetet elevenít föl. Vakmerősége miatt nevezik Kurázsi mamának; azért, mert az üzlet virágzása érdekében akár a tűzvonalon is át mer kelni. Markotányosnőként kereskedik a frontokon, s i gyekszik m eggazdagodni, úgy a zonban, ho gy e közben há rom gy ermekét t ávoltartsa a ha

rctól, s mindenáron megkímélje őket. Végül lányát is fiait is elveszíti A háború, s a figyelem középpontjában Kurázsi mama alakja áll Kurázsi mama három gyermekének pusztulása a dráma három ún. stációja Eilif bátor, Stüsszi tisztességes, Kattrin pedig hőssé válik Stüsszi és K attrin halálának kettős jelentőségét ismerhetjük fel: egyrészt azt jelzi, hogy az erény nem számíthat jutalomra, a háború halállal fizet a tisztességét; másfelől mintha Kurázsi mamából szakadna ki egy egy rész pusztulásukkal – gyermekei egy egy hajdani jó tulajdonságát képviselik, s halálukkal Kurázsi mama is végkép elveszíti ezeket az erényeket. Kattrin halálával az anyai érzések is kivesznek belőle: érzelmek és gondolatok nélküli szinte állati szintre süllyedő lénnyé válik. Kurázsi mama az 5. jelenetben viselkedik legellenszenvesebben, amikor sebesülteket hoznak a kocsijához, s ő megtagadja a segítségnyújtást Az asszony

közömbösségét Kattrin ösztönös részvétérzése teszi még feltűnőbbé: a szerencsétlen lány kétségbeesetten vergődik anyja tilalma és lelke parancsa közt, majd drámai módon rátámad szívtelen anyjára. A darab világát a mérhetettlen pusztulás és az em beri k apzsiság áb rázolásán t úl m ég k omorabbá t eszi a b efejezése. K urázsi mama nem tanul a tragédiából: bár immár magának k ell h úznia a szekerét, újra nekivág az ú tnak, h ogy f olytassa a k ereskedést az eg ymást-mészárlás f öldjén. E z a befejezés is tudatos dramaturgiai megoldás: nem a hősnek kell tanulnia a történtekből, hanem a nézőnek. S minél inkább vak marad a hős, annál nagyobb az esély arra, hogy a néző fölháborodik, s ráébred tévedésére.  25. Tétel A XX. század világirodalmából – néhány választott mű alapján A "világirodalom" kifejezést először Goethe használta, jelezve, hogy van valami egész, ami a nemzeti

irodalmakat ha egységessé ne m i s, de ös szetartozóvá ková csolja. K ét vi lágháború, f orradalmak és haláltáborok adják e század í rói s zámára a f eladatot, a m egírás k ötelezettségét. E gyikük a m últ s zázadi realista próza folytatója és egyben betetőzője, míg másikuk a szürreális világban cselekedteti hőseit; a harmadik író m aga i s á ldozatává a S ztálini di ktatúrának, a ne gyedik pe dig r észt ve sz a há ború i dején a francia ellenállási mozgalomban. Különféle nemzetiségű, sorsú és stílusú írók művei alapján ismerjük meg tehát az egyetemesen európait és jellegzetesen egyénit. Thomas Mann: Tonio Kröger Thomas M ann ( 1875-1955) va lamennyi e lbeszélése köz ül a T onio K rögert ( 1903) szerette legjobban, mivel ez a mű bizonyos mértékig önéletrajzának egy része. Tonio származásában, szüleinek zeneszerető otthonában, i fjúkori é lményeiben, a z a pától ör ökölt c ég f

elbomlásában, a m üncheni és olaszországi tartózkodásban nem nehéz felfedezni az egyezéseket Thomass Mann élettörténetével. A novella Mann életének egyik legnagyobb dilemmáját tárgyalja: szellem és élet, azaz művészet és polgáriasság vi szonyáról va n benne szó. Tonio küzd a művészlét elszigeteltsége ellen, Harcol Hans Hansen barátságáért, de fájdalmasan kell tapasztalnia, hogy Hansban nem tud megértést kelteni, és éppen olyan fájdalmasan kell tapasztalnia ezt a számkivetettséget a tánciskolában Inge Holm oldalán. Az orosz festőnővel, Lizaveta Ivanovával folytatott nagy párbeszédében Tonio kifejti nézetét arról, hogyan árulja el a művészet a szeretetre méltó emberiséget. Jelentős megállapítások hangzanak el ebben a rendkívül intellektuális be szélgetésben. E zek köz ül i s a l egfontosabb, hog y ha a z í ró a z é rzelmeket gátlástalanul átplántálja a művészetbe, annak mindig szentimentalizmus, pátosz,

unalom az eredménye. Az e lbeszélés ha rmadik r észében, e gy dá niai ut azás s orán m inden esztétizálásnak búcsút mond, és művészetét arra az egyszerű életre alapozza, melyből a jóság és humor fakad, s a zúgó tender partján egy olyan világról álmodozik, amelyben lehetővé válik az emberszerető művészet. A mű három részből álló zeneműhöz hasonlít, amelyben a vágymotívumok sokféleképpen variálódik. A Tonio Kröger nyelvéről ugyanaz mondható, mint Mann minden művéről: nem igazodik szigorúan az ábrázolt figurához, a szerző általában a s aját í rói n yelvét h asználja, m ely egyszerre em elkedett és ironikus, olykor patetikus, máskor gunyoros. Franz Kafka: Az átváltozás Franz Kafka, aki nemet nyelven írta műveit, Prágában született és élete java részét is itt töltötte (18831924). Műveit halála után az író szándéka ellenére adta ki barátja, Max Brod Az átváltozás című művét 1915-ben írta.

Már a novella első mondataiban találkozik az olvasó a fantasztikummal Az, hogy mi volt az átváltozás oka, hogy miért lett George Samsából ganajtúró bogár, sosem tudjuk meg. Ám ettől a perctől végesvégig ú gy l átunk m indent, ah ogy a " féreg" t udatában m egjelenik. George Samsa családját eltartó, maradi kispolgár volt, akinek szellemi érdeklődését betölti az újság és a menetrend tanulmányozása. A megváltozott helyzetben a cselekmények gyorsan peregnek, S amsa hamarosan pus ztulni, s orvadni kezd, míg végül a takarítónő lapátra söpri a tetemét, s a család megkönnyebbül a szörnyű tehertől. A novellát sokan magyarázzák és igen sokféleképpen. Az egyik magyarázat szerint Samsa bűnös volt, ezért bűnhődik: nem tudta átlátni elviselhetetlen életét, s így nem tudott eljutni a változtatás gondolatáig sem, mielőtt még féreg volta megakadályozta volna döntési szabadságában. Egy másik megközelítésben a

novella a beteg Samsa lázálma. De folyamodjunk Kafkához, aki ezt mondja saját novellájáról: " Az álom leleplezi a valóságot, amely mögött elmarad a képzelet." Kafka a m aga ab szurditásában áb rázolta a v ilágot, am i az óta már nem is olyan szokatlan számunkra. A novella végén a tárgyilagos elbeszélői hang tudatja velünk az eseményeket, mely a maga paradox módján egy lezáró idillben ér véget (családi kirándulás).