Jogi ismeretek | Római jog » Németh Zoltán - Az európai unió és a római jog

1 Az Európai Unió, mint nemzetközi szervezet, az EU nemzetközi jogi személyisége, nemzetközi szervezeti tagsága és diplomáciai képviselete. EUSZ 47. CIKK Az Unió jogi személy. Részt vesz nemzetközi kapcsolatokban, a nemzetközi közösség életében. Az Unió a hagyományos nemzetközi szervezetek és szövetségi tagállamok között helyezkedik el, és azok jellemzőit ötvözi: • a szuverenitásukat megőrző tagállamok közötti többoldali szerződéseken alapul, melyek meghatározzák az Unió hatásköreit és biztosítják a kilépés lehetőségét – a nemzetközi szervezetekhez hasonlóan • az uniós jog elsőbbséget élvez, ill. azokban közvetlenül hatályos és közvetlenül alkalmazandó; belső vitáit az Európai Unió Bírósága rendezi; költségvetés döntő hányada uniós politikák megvalósítását szolgálja – a szövetségi államokhoz hasonlóan • döntéshozatali rendszerében nemzetek feletti (Bizottság), közvetlen

választáson alapuló (Európai Parlament) és kormányközi (Tanács) elemek egyaránt megtalálhatók, ill. egyhangú és többségi döntéshozatal elvek párhuzamosan érvényesülnek, bevételei saját és tagállami befizetésekből tevődik össze – nemzetközi szervezetek és szövetségi államok jellemzői keverednek. Nemzetközi szervezetek Szövetségi államok Európai Unió Jogi alap Tagállamok közötti multilaterális szerződések Szövetségi alkotmány Tagállamok közötti multilaterális szerződések Tagállam kilépése Tagállamok egyoldalú döntése nyomán bármikor Nem lehetséges a föderációt alkotó entitások egyoldalú döntése nyomán Tagállamok egyoldalú döntése nyomán bármikor Döntéshozatali fórumok Tagállamok képviselőinek kormányközi fórumai Szövetségi intézmények Döntéshozatali rendszerben kormányközeli és nemzetek feletti elemek egyaránt megtalálhatóak Döntéshozatali eljárások Egyhangú

döntéshozatal elvére alapulnak (opt-out lehetősége) Többségi döntéshozatal elvére épül Egyhangú és többségi döntéshozatal elvei párhuzamosan érvényesülnek Döntések jogi státusza A tagállamok általi jogi befogadást kívánnak Szövetségi jog a föderációt alkotó entitásokra és az azokban található jogi és természetes személyekre nézve kötelező Az uniós jog elsőbbséget élvez a tagállamok jogával szemben, azokban közvetlenül hatályos és közvetlenül alkalmazandó Belső viták rendezése Tagállamok közötti tárgyalás útján Szövetségi (legfelsőbb) bíróság útján Európai Unió Bírósága útján Költségvetés Befizetések elsősorban az intézményi működést finanszírozzák, egyéb kiadásokat a tagállamok önkéntes alapon fedezik A saját bevételek az intézményrendszer működésén túl elsősorban meghatározott közpolitikai célok megvalósítását szolgálják A saját bevételek és a

tagállami befizetések az intézményrendszer működésén túl elsősorban uniós politikák megvalósítását szolgálják Unió sajátos természete 2 A Lisszaboni szerződés hatálybalépése előtti jogi környezet EKSZ 281. cikkén alapult a Közösség nemzetközi szerződést megkötő hatásköre, amely a Közösséget jogi személynek nyilvánítja Ha az EKSZ kifejezetten vagy hallgatólagosan felruházza hatáskörrel a Közösséget, az maga köt nemzetközi szerződést. Minden olyan esetben, amikor a közösségi jog saját rendszerén belül hatáskört hozott létre a közösségi intézmények számára egy meghatározott cél elérésére, a Közösség kifejezett meghatalmazó rendelkezés hiányában is jogosult olyan nemzetközi megállapodásokat kötni, amelyek szükségesek a cél eléréséhez. Kevés ilyen hatáskör volt: első rendelkezések a közös kereskedelempolitikát, vmint a társulási megállapodások megkötését érintették. Később

monetáris és devizagazdálkodás szabályozása, kutatás-fejlesztés területe és környezetvédelem került be. A nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó közösségi hatáskör fennállása esetén azt kell megvizsgálni, hogy a kérdéses hatáskör kizárólagos vagy csak a tagállamokkal együttesen gyakorolható. KIZÁRÓLAGOS HATÁSKÖRÖK A tagállamok a politikai egységet a gazdasági integráció folyamatán keresztül valósítják meg. A gazdasági Közösség létrejöttével nemzetközi jogalannyá vált az EK. A Közösség eltérően a tagállamoktól, nem elsődlegesen alanya a nemzetközi jognak, hatásköre abban a körben áll fenn, amelyben azt a tagállamai ráruházták. Ekkor kizárt a tagállami párhuzamos hatáskörgyakorlás, mind belső, mind nemzetközi színtéren A külkapcsolatok vonatkozásában ez azt jelentette, hogy a tagállam nem vállalhatott a közösségi intézmények keretein kívül olyan nemzetközi kötelezettséget,

amelyek az EKSZ-ben kitűzött célok elérését szolgáló közösségi szabályokat érintik vagy azoknak a tárgykörét megváltoztatják. A tagállamok nem képviselhetnek a Közösséggel ellentétes álláspontot harmadik államokkal szemben A Bíróság véleményében kimondta, hogy a Közösség rendelkezik nemzetközi kötelezettségek vállalására irányuló hatáskörrel, erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában is A külső hatáskör implicit következhet a Római Szerződésből1 A külső hatáskörnek, tehát a nemzetközi jogalanyiság terjedelmének különleges jelentősége van a Közösséggel szerződéses kapcsolatba lépő kívülálló országok számára. Nekik ugyanis érdekül, hogy hatáskörrel bíró személlyel lépjenek jogviszonyba Hallgatólagos formában került sor az Európai Közösség elismerésére. Két fajtája van: kétoldalú szerződés megkötése esetén de facto (pl. KGST tagjai); míg diplomáciai kapcsolatok felvétele

esetén de jure elismerésről beszélünk. Leginkább az utóbbi által ismerték el az államok az EKt MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK, PÁRHUZAMOS HATÁSKÖRÖK A megosztott hatáskörgyakorlás egyrészről eredhetett az EKSZ rendelkezéseiből, másrészt a párhuzamos hatáskörökből azokban az esetekben, amikor a Közösség még nem járt el önálló an egy adott kérdésben, ezért még nem vonta el a tagállami hatáskört. Amennyiben a Közösség közös szabályokat fogad el, a belső szabályok elfogadása egyúttal kizárólagos hatásköröket is keletkeztet és a korábban a tagállamokkal megosztott hatáskör megszűnik 1 A Római Szerződés szerint a Közösség céljának megvalósításához szükséges mértékben felléphet a külkapcsolatokban akkor is, ha a szerződés hatáskört nem ír elő, de a Tanács meghozza a szükséges rendelkezéseket. 3 A megosztott hatáskörök esetében a tagállamoknak a közösségi intézményekkel szorosan

együttműködve kell nemzetközi tárgyalásokat lefolytatni, vmint nemzetközi kötelezettségeiket teljesíteniük. Az együttműködési kötelezettség abból ered, amelynek értelmében a Közösség nemzetközi képviselete egységes kell hogy legyen. A megosztott hatáskörök: 1) szerződések kifejezett rendelkezése alapján (pénzügyek, környezetvédelem, fejlesztési együttműködés) 2) a Közösség potenciális hatáskörrel rendelkezik, amelyet még nem gyakorolt 3) maga a nemzetközi megállapodás mind közösségi, mind tagállami hatáskört érintő rendelkezést tartalmaz 4) a Közösség a minimum szabályok elfogadására vonatkozó belső hatáskörökkel rendelkezik 5) olyan speciális területeken, ahol a közösségi és tagállami hatáskörök párhuzamosan, egymás mellett fennállnak (pl. szellemi tulajdon) A vegyes megállapodások olyan nemzetközi szerződések, amelyeket a Közösség egy vagy több tagállammal együtt harmadik felekkel köt.

SZUBSZIDIÁRIUS EGYEZMÉNYEK A tagállamok létrehoztak olyan nemzetközi megállapodásokat, amelyek nemzetközi jogi jellegüket megőrizve a közösségi jog részét képezik. Szabályos nemzetközi szerződések, amelyek megerősítést igényelnek, ugyanakkor a közösségi jog részei. Egy szubszidiárius egyezmény és vmelyik alapítószerződés rendelkezésének összeütközése esetén az utóbbi élvez elsőbbséget. Ennek alapján fogadták el pl. A polgári és kereskedelmi joghatóság, illetve ilyen ítéletek végrehajtásáról szóló nemzetközi egyezményt A Lisszaboni szerződés hatálybalépése utáni jogi környezet Az EU az EK helyébe lépett, és Közösséget alapító szerződés jelentős módosulással az „Európai Unió működéséről szóló Szerződés” nevet kapta (EUMSz); a módosítás önálló jogi személyiséggel ruházta fel az Uniót. A politikai integráció legfontosabb eleme az Unió nemzetközi jogalanyiságának létrejötte Az

EU megteremtésének módja a föderális és antiföderális erők harcának politikai kompromisszuma volt Lisszaboni Szerződés az EU-nak jogi személyiséget ad, ám ennek ellenére maga az Unió nem jogosult a ráruházott hatáskörökön kívül jogszabályokat hozni. Jelenleg két jogi személyisége van az integrációnak: EU és az EUROATOM A nemzetközi jogalanyiság megvalósulása egyrészt a korábbi Európai Közösség külkapcsolati rendszerének „öröklését" jelenti, másrészt számtalan, a tagállamokra jellemző tulajdonsággal ruházza fel az Uniót. Ezek között feltétlenül említést érdemel az aktív és passzív képviseleti jog megjelenése (így a külügyi szolgálat feladatainak megalapozása, pl. önálló külképviseleti intézmények felállításának lehetősége) és a nemzetközi szerződésekben való teljes jogú részvétel lehetősége. Az Unió megállapodásokat köthet egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi

szervezettel akkor, • ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő, 4 • ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges, • ha valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz, vagy • ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja 2. EUMSZ 217. CIKK Az Unió egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel kölcsönös jogok és kötetezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulást létrehozó megállapodásokat köthet A megállapodások kötelezőek az uniós intézményekre és a tagállamokra nézve – az uniós jog integráns részét képezik3. Az Unió által megkötött nemzetközi szerződések közvetlen hatállyal bírnak, ha teljesülnek a feltételei Az Európai Közösség saját személyében eddig is részt vett a nemzetközi szervezetek munkájában, az

Unió a megnövekedett eszköztárával azonban az eddiginél nagyobb szerepet játszhat. Az Európai Unió azonban az elkövetkező időszakban többször is beleütközhet abba a problémába, hogy egyes nemzetközi szervezetek - alapítószerződésük értelmében - csak államokat vehetnek fel tagként; az EU viszont jelen értelmezésünk szerint nem tekinthető annak. Hosszú távon ez vitákat indukálhat az EU államiságának definíciója kapcsán. Az EU sui generis államszerű alakulat: vannak tagállamok feletti struktúrák, amelyek a hatalmi ágak jellegezettségeit mutatják (Bizottság, mint szövetségi állam kormánya, vagy a Parlament, mint szövetségi állam alsóháza). Azonban tagállami szint alatt nem képesek akaratukat kikényszeríteni – csupán peres eljárással az Európai Bíróságon keresztül EU WTO tag; nemzetközi szerződéseket köthet; külképviseleteit 2009-zől nagykövetségeknek nevezik. Az ENSZ-nek csak megfigyelő tagja Az Európai

Unióhoz csatlakozás közjogi feltételei: az Alaptörvény E.§-ének értékelése, a belső jog és az európai jog viszonya A hatáskör-átruházás elve EUSZ 5. CIKK (2) be A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad Az Unió minden hatásköre a tagállamoktól származik, amelyek a gyakorlását a Szerződésekben az Unióra ruházták az Unió részére megfogalmazott célok megvalósítása érdekében, a hatáskör keretei között. 2 3 EUMSz 216. cikk Eljárási procedúrát lsd EUMSz 218. cikk 5 Alaptörvény E.§-ének értékelése Mo 1994-ben nyújtott be csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz 4. Csatlakozási tárgyalások során a „koppenhágai feltételekből”

kiindulva, feltérképezték a magyar jog, közigazgatás és igazságügy szervezetrendszerét. A négyéves tárgyalási folyamat alatt a legfőbb kérdés az volt, hogy a felek a közösségi vívmányok adott állapotához képest engednek-e a csatlakozási szerződésben vmilyen időszakra átmeneti eltérést (derogáció5). Csatlakozási szerződés 2004 május 1-jén lépett hatályba. Ez a szerződés Mo-on a 2004 évi XXX tv hirdette ki. Csatlakozással az ország vállalta, hogy uniós joganyag érvényesítését a joghatósága alá tartozó területeken. Ennek sokféle feltétele lehet, az egyik azon jogi feltételrendszer kialakítása, amely alkalmassá teszi a magyar államszervezetet az uniós jog alkalmazására; lsd AB 30/1998 határozat az alkotmányos felhatalmazásra. Ezt a feltételt a 2002 évi LXI tv kívánta megoldani, ám számos kérdést nyitva hagyott. A csatlakozás alkotmányi alapját teremtette meg az állami hatáskörök bizonyos körű

átengedésének lehetőségét biztosítva az ún. Európa-klauzula Bevezetését az tette szükségessé, hogy az Unióhoz való csatlakozással az ország nagymértékben mond le az állami főhatalom részét képező hatáskörökről; különösen az uniós jogalkotás, mely belső jogviszonyokat is közvetlenül szabályoz, teljesen új jelenség az ország nemzetközi jogi kapcsolatrendszerében. A hatályát veszettet Alkotmány helybe lépő Alaptörvény E) cikke tartalmazza az Európa-klauzulát. Négy alapeleme van: 1) egy alkotmányi cél kitűzése: európai egység 2) hatáskör-gyakorlás átengedése 3) hatáskör gyakorlásának átruházását tartalmazó szerződések megerősítését megalapozó felhatalmazáshoz az ogy képviselők kétharmadának szavazata kell Ezt a két elemet tartalmazta a korábbi 2/A § szakasz 4) uniós jogalkotás közvetlen hatályának elismerése a belső jogviszonyokra. Alkotmány 2/A § A Magyar Köztársaság az Európai

Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is. Alaptörvény E) cikk (2) be Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja Az Európa-klauzula ezen része egy felhatalmazó rendelkezés: csatlakozással bizonyos

hatáskörök gyakorlását az ország átengedi, de arra nem utal, hogy a csatlakozással elfogadott egy már kialakított, létező szupranacionális jogrendszert. Ugyanakkor az LB (ma Kúria) egyik dön4 5 1998 március 30-án kezdődtek a tényleges tárgyalások. Az egyik legjelentősebb, és leghosszabb ideig tartó eltérés a mezőgazdasági földterület megszerzésére vonatkozó előírás, mely 2014 április 30-ig tartott. 6 tésében közvetlenül a 2/A §-ból levezette az elfogadást is. Egyébiránt erre a Csatlakozási Okmány 2 cikke utal Két lényeges korlátja van a klauzulának: a) az csak alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig történik meg6 b) csak egyes, alkotmányon alapuló hatáskörök közös gyakorlását teszi lehetővé: amire a magyar közhatalmi szervek nem jogosultak az alkotmány alapján, annak gyakorlását nem lehet átengedni – így arra uniós

intézmények sem kapnak felhatalmazást. A hatáskör átengedése abban nyilvánul meg, hogy az uniós szervek (legtöbb esetben a Tanács) akkor is hozhatnak Mo-ra nézve kötelező jogszabályt, ha ahhoz nem járul hozzá, ellene szavaz. Ilyen értelemben nincs közös hatalomgyakorlás A csatlakozással egy új, kiterjedt normarendszer jelent meg a magyar jogrendben. Az alkotmánymódosítás után is nyitott maradt a kérdés a jogalkotó felől az uniós jog helyéről és alkal mazásáról Viszont az AB többször tett utalást erre, így 1053/E/2005 határozatban: szerződési eredetük dacára az EU alapító és módosító szerződéseit nem nemzetközi szerződésként értelmezhető. 72/2006 határozatban: e szerződések, mint elsődleges jogforrások és az Irányelv, mint másodlagos jogforrás, közösségi jogként a belső jog részei, mivel EU tagok vagyunk. Ezzel az AB kétágú jogrendszert teremtett, ahol az uniós jog része a belső jognak, és ezektől

elkülönül a nemzetközi jog. Így kivonva a Q) cikk hatálya alól az uniós jogot; mindez azt teszi lehetővé, hogy a belső jog és uniós jog esetleges ellentétét ne alkotmányi, hanem alkotmány alatti kérdésként kezelje, kiszorítván ezeket a kérdéseket az alkotmányossági vizsgálat alól. Ez a doktrína három ponton törik meg: 1) belső jogba sui generis módon épülne be, közvetlenül az E) cikk (2) be alapján. Ezzel ellentétben viszont az AB az uniós alapító szerződések hiteles szövegét a Magyar Közlönyben megjelenő, azokat kihirdető törvényekben vélte megtalálni 2) AB a Lisszaboni Szerződés alkotmányos vizsgálatát elvégezte, ezzel ténylegesen nemzetközi szerződésként kezelte, és nem a belső jog részeként 3) AB az Unió alapító szerződéseit hatálybalépésük pillanatáig ténylegesen nemzetközi szerződésként kezeli, ezt világosan mutatja a népszavazási kezdeményezések elbírálása ilyen ügyekben; lsd 61/2008 AB

határozat. Hasonló a helyzet az előzetes normakontroll esetében is; lsd ún. EUIN-megállapodások vizsgálatát Rendkívül nehéz kezelni a doktrína alapján az uniós jog néhány formáját: • az uniós jog részeként megjelenő nemzetközi szerződéseket • az uniós irányelveket, mivel a legtöbbször nem kell alkalmazni ezeket, vagy ha igen, sajátos feltételei vannak. Az irányelvek a jog feltétlen alkalmazásának doktrínáját áttörik a magyar rendszerben • 6 az uniós jog része a nem kötelező szabályok (ajánlás, vélemény). Ez negatív lenyomata az EUSz 5 cikk (2) be-nek, mely a hatáskör-átruházás elvére utal. 7 Az alkotmányos tényezők szerepe az Európai Unió és a Magyarország intézményei közti viszonyban: az Országgyűlés és a Kormány Országgyűlés HATÁSKÖRÖK Az Alaptörvény értelmében az Országgyűlés Magyarország legfőbb népképviseleti szerve, a legfőbb jogalkotó szerv. A 2004 május 1-jei

EU-csatlakozással egyes jogalkotási hatáskörök ugyanakkor átkerültek az EU intézményeihez. Ez a hatáskör-átruházás nem a jogkörökről való lemondást, hanem ezeknek a jogoknak a többi tagállammal közösen - európai szinten - történő gyakorlását jelenti. A Lisszaboni Szerződés pontosan felsorolja azon területeket, amelyeken a tagállami nemzeti parlamentek tevékenyen hozzájárulhatnak az Unió jó működéséhez: • a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvvel • összhangban az Unió intézményeitől tájékoztatást kapnak, és kézhez kapják az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit; a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meg- • határozott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását; a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében az •

EUSz 70. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását értékelő eljárásokban, és az említett szerződés 80., illetve 85 cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenőrzésében, valamint az Eurojust tevékenységének értékelésében; az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkével összhangban részt vesznek a Szerző- • dések felülvizsgálati eljárásaiban; az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkével összhangban értesítést kapnak az Unióhoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról. Az uniós jog alapján az Országgyűlés számára egyrészt törvényalkotási kötelezettséget, másrészt lehetőséget teremt az uniós jogalkotásban való közvetett részvételre. Ez utóbbit szolgálja az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI törvényben, szabályozott, ún egyeztetési eljárás Ez egy olyan különleges parlamenti eljárás, amely során az

Országgyűlés közvetett módon bekapcsolódik az uniós döntéshozatalba, s meghatározott keretek között a Kormány és az Or szággyűlés közösen alakítja ki az európai uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó magyar álláspontot. Az Országgyűlés ellenőrző tevékenységét európai uniós ügyekben is ellátja, fontos feladata a Kormány beszámoltatása annak munkájáról. Ennek általános eszközei (interpellációk, kérdések, bizottsági meghallgatások, parlamenti vitanapok, vizsgálóbizottságok) uniós ügyekben is alkalmazhatók, továbbá a 2012. évi XXXVI törvény 69 §-a a Kormány tájékoztatási kötelezettségének egyéb eseteit is meghatározza: 1) különleges módon teljesíti a Kormány tájékoztatási kötelezettségét az Európai Tanács üléseivel kapcsolatban. Az Európai Tanács az Európai Unió stratégiai intézménye, tagjai 8 a tagállamok állam-, illetve kormányfői, saját állandó elnöke és az Európai Bizottság

elnöke. Magyarországot a miniszterelnök képviseli az Európai Tanács ülésein Az üléseken kiemelt jelentőségű, stratégiai döntések születnek, amelyek azonban nem bírnak jogszabályi kötelező erővel. Ezekben az ügyekben - a lehető legszélesebb körű konszenzus megteremtésének céljával - a miniszterelnök köteles előzetes felvilágosítást adni. A tájékoztatás az ún Európai Uniós Konzultációs Testület ülésén történik, amelyen az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési képviselőcsoportok vezetői, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság elnöke és alelnöke, az alkotmányossággal foglalkozó bizottság elnöke és a külügyekkel foglalkozó bizottság elnöke vehetnek részt a törvény erejénél fogva. Az üléseken részt vehetnek továbbá az Országgyűlés elnöke által meghívott más személyek A miniszterelnök az általa az Európai Tanács ülésén képviselni kívánt álláspontról a nyilvánosság

kizárásával tájékoztatja az Európai Uniós Konzultációs Testület tagjait, s megvitatja azt a résztvevőkkel 2) hasonló megbeszélés tartható egyéb stratégiai jelentőségű uniós politikai eseményekről (pl. diplomáciai csúcstalálkozók); amennyiben a konzultációs ülést nem hívják össze, a Kormány rendszeres tájékoztatást köteles adni ezen eseményekről 3) az Európai Tanács üléseiről a miniszterelnök utólagos tájékoztatást is nyújt az Országgyűlés plenáris ülésén 4) a Kormány évente tájékoztatja az Országgyűlést Magyarország európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről. Az Országgyűlés ellenőrzési eszközei közé sorolható az a rendelkezés is, amelynek értelmében az Országgyűlés meghallgathatja a Kormány által a Bizottság, a Bíróság, a Törvényszék, a Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsa magyar tagjainak javasolt

személyeket. A meghallgatásokra az Európai ügyek bizottsága előtt kerül sor, ugyanakkor az európai uniós tisztséggel kapcsolatos tevékenységgel összefüggő feladatkörrel rendelkező állandó bizottság is meghallgatja a javasolt személyeket. Ez a fajta meghallgatás természetesen különbözik a kormányzati, állami tisztségre javasolt személyek meghallgatásától Az uniós tisztségre jelölt személyek meghallgatása nem kötelező, emellett a bizottságok nem szavaznak, illetve nem hoznak határozatot a jelölt alkalmassága tárgyában. SZERVEZET Az Országgyűlés és az Európai Parlament teljesen elkülönül egymástól, szervezetileg nincsenek egymással alá-fölérendeltségi viszonyban. Személyi szinten is jellemző az elkülönülés: összeférhetetlenség áll fenn az Országgyűlésben és az Európai Parlamentben viselt képviselői tisztség között Az Országgyűlés az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII

és az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004 évi LVII törvények megalkotásával teremtette meg az európai parlamenti választás feltételeit és a magyar európai parlamenti képviselők parlamenti munkájának hátterét. Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII törvény és az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI törvény értelmében az Európai Parlament magyarországi képviselője bekapcsolódhat az Országgyűlés előtt folyó vitába: európai uniós kérdéssel összefüggő napirend tárgyalása során részt vehet és felszólalhat a plenáris ülésen, valamint a napirendi pontok témájától függetlenül meghívást kap az állandó bizottságok üléseire, ahol tanácskozási joggal vehet részt. 9 Kormány Szerepe, hogy döntsön minden politikai, gazdasági, társadalmi kiemelt fontosságú kérdésben. Kettős rendszer elkerülése érdekében

(uniós/nemzeti kormányzat) az uniós ügyeket integrálják a Kormány ügyrendjébe • minden előterjesztésben tájékoztatást kell adni arról, hogy a javasolt szabályozás öszszeegyeztethető-e az Unió jogával • EU jogi aktusok átültetésére/végrehajtására szolgáló jogszabályokhoz részletes megfelelési táblázatot kell készíteni • jogszabálytervezeteket előzetesen el kell küldeni Bizottságnak, Központi Banknak vagy a tagállamoknak • uniós vívmányok körét érintő összes előterjesztést, miniszteri rendeletet el kell küldeni a külügyminiszternek és a közigazgatási és igazságügyi miniszternek • Kormány üléseire és az Államtitkári Értekezletekre külügyminiszter írásban jelentést terjeszt be uniós feladatokról. Az EU-ügyekért felelős államtitkár felel az Európai Unió politikáiból eredő és az európai uniós tagsághoz kapcsolódó kormányzati feladatok tárcaközi összehangolásáért. A

koordinációs rendszer központi eleme az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB). AZ EU ÜGYEKÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRSÁG Az EU-ügyekért felelős államtitkár felel az Európai Unió politikáiból eredő és az európai uniós tagsághoz kapcsolódó kormányzati feladatok tárcaközi összehangolásáért. Felügyeletet gyakorol továbbá az Európai Unió mellett működő brüsszeli Állandó Képviselet felett is (az Állandó Képviselet Közös Kül- és Biztonságpolitikai Hivatalának kivételével). Az államtitkárság gondoskodik a Kormány Európa-politikájának előkészítéséről és koordinációjáról, továbbá nyomon követi annak végrehajtását. Ennek keretein belül segíti a külügyminisztert a hatáskörébe tartozó, Európai Unióval kapcsolatos feladatok végrehajtásában Az államtitkárság felelős a hetente ülésező Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) működtetéséért, valamint az európai uniós

intézményekkel való aktív kapcsolattartásért is. Az államtitkárság gondoskodik továbbá az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács, valamint a külügyminisztereket tömörítő Általános Ügyek Tanácsa üléseinek hazai előkészítéséről. Az államtitkárság alapvető feladata emellett annak biztosítása, hogy Magyarország egy konzekvens és értékorientált Európa-politikán keresztül képes legyen érdekeit megfelelő módon, a lehető legeredményesebb eszközökkel képviselni. Az államtitkárság tevékenységének célja, hogy hazánk aktívan hozzájáruljon az Európai Unió hosszú távú terveinek megvalósításához, egyúttal arra is törekszik, hogy a magyar nemzeti érdekek becsatornázása a szükséges szakmai előkészítést követően sikeresen menjen végbe. AZ EURÓPAI KOORDINÁCIÓS TÁRCAKÖZI BIZOTTSÁG Az európai uniós tagságból fakadó előnyök kihasználásában és a kötelezettségek teljesítésében

kiemelkedő szerepe van egy átlátható, a feladat- és hatásköröket pontosan meghatározó, együttműködésen és információáramláson alapuló koordinációs rendszernek. A hazai koordinációs rendszer központi eleme az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) 10 Az alulról építkező és minden érintett tárcát bevonó koordinációs rendszer lehetővé teszi, hogy a döntések jelentőségükhöz igazodva a legmegfelelőbb szinten szülessenek meg. Az EKTB megfelelő keretet teremt továbbá ahhoz, hogy az úgynevezett stratégiai kérdésekben minden esetben a megfelelő, politikai szintű döntéshozó szint – szükség esetén a Kormány – döntsön. Az EKTB hetente legalább egyszer egyeztető ülést tart, üléseit a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára (az EKTB elnöke) vezeti, tagjai a miniszterek és az államtitkári értekezleten képviselettel rendelkező kormánybiztosok, valamint a központi államigazgatási

szervek vezetői által kijelölt állami vezető vagy vezető beosztású köztisztviselők (az EKTB tagjai). Az EKTB állandó napirendi struktúrát követve tartja üléseit. A heti rendszerességgel ülésező COREPER I és COREPER II ülések mandátumainak megtárgyalása és elfogadása mellett előkészíti a miniszteri tanácsüléseket; beszámoltat a lezajlott tanácsülésekről; áttekinti a fontosabb tanácsi munkacsoporti szintű fejleményeket; elfogadja az új uniós tervezetekre vonatkozó induló tárgyalási álláspontokat, az Országgyűlés részére készülő tárgyalási álláspontokat, valamint a kötelezettségszegési és bírósági eljárásokhoz kapcsolódó intézkedéseket; áttekinti az Európai Parlament és az Európai Bizottság aktuális kérdéseit; előkészíti az uniós tagsággal kapcsolatos előterjesztéseket. Az EKTB titkársági feladatainak ellátásáról a Külügyminisztérium EU Koordinációs Főosztálya gondoskodik. Az EKTB

Titkárság biztosítja az EKTB üléseinek egységességét, koherenciáját, koordinálja a tárgyalási álláspontok elkészítését és képviseletét, ellenőrzi az uniós tagságból fakadó feladatok végrehajtását. Emellett intézi az Európai Unióból érkező hivatalos tanácsi dokumentumok magyar közigazgatáson belüli elektronikus szétosztását Uniós döntéshozatal Magyar kormányzati képviselő Európai Tanács ülése Miniszterelnök Tanács ülése Első helyen felelős miniszter COREPER I Állandó Képviselő COREPER II Helyettes Állandó Képviselő Politikai és Biztonsági Bizottság ülése Állandó Képviselő felelős szakmai helyettese Tanácsi munkacsoportok Első helyen felelős minisztérium EKTB tagja Bizottság mellet működő bizottság Első helyen felelős minisztérium tisztviselője 11 Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai Az integráció bővítése A hat alapító tagállam

Franciaország, Németország, Olaszország és BENELUX államok voltak. 1973-ban csatlakozott Egyesült Királyság, Írország, Dánia. 1981-ben Görögország; 1986-ban Spanyolország és Portugália. 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország; 2004 május 1-jén 10 új tagállam lépett be: Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Ciprus. 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária. 2013-ban Horvátország A tagállamok száma jelenleg 28. Az integráció mélyítése ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEK Schuman-tervnek megfelelően létrejött az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), előre meghatározott ötven évre. Ez mintául szolgált két másik közösség: Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia-közösség (Euroatom/EAK) megalapításához Az ESZAK és az euroatom szektorális jellegű; míg az EGK általánosabb hatáskörrel rendelkezett, melynek keretében az ún.

négy alapszabadság (áruk, személyek, szolgáltatások, tőke) szabad áramlása biztosított. EGYESÍTÉSI SZERZŐDÉS A három közösség összefoglaló elnevezéssel Európai Közösségeket, majd Európai Unió alapját jelentő első pillérbe kerültek a Párizsi majd a két római Szerződés által. Jogi értelemben azon ban a három közösség továbbra is független, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetként működött tovább EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY • Cél az egységes belső piac létrehozása 1992-ig • Jogharmonizáció felgyorsítása ennek érdekében (Tanács minősített többséghez kötött jogköre) • Új politikák megjelenése: gazdasági és társadalmi kohézió, kutatás és technológiai fejlesztés, környezetvédelem • Európai Tanács intézményesítése • Elsőfokú Bíróság felállítása • Új döntéshozatali eljárások: együttműködési és hozzájárulási 12 MAASTRICHTI SZERZŐDÉS • Az

EGK Európai Közösségre módosult • Lefektette a gazdasági és monetáris unió programját: létrejött az európai Monetáris Intézet • Uniós polgárság létrehozása • Megfogalmazták a szubszidiaritás elvét • Új politikák megjelenése: közösségi ipar versenyképességének erősítése, egészségvédelem, fogyasztóvédelem, oktatás és kulturális politika, transzeurópai hálózatok létesítése • Számvevőszék beemelése a fő szervek közzé (Parlament, Tanács, Bizottság, Bíróság) • Régiók Bizottsága és az Ombudsman létrehozása • Új döntéshozatali eljárás: együttdöntési • Tagállammal szembeni átalányösszeg vagy kényszerítő bírság kiszabása Pilléresedés: Az első pillér az eddig működő három Közösség lett, Európai Közösségek néven. A második pillér a kormányközi alapon működő közös kül- és biztonságpolitika. Ennek célja a tagállamok közös értékeinek, érdekeinek,

függetlenségének védelme, biztonságuk erősítése. A harmadik pillér a szintén kormányközi alapon működő bel- és igazságügyi együttműködés. Az uniós állampolgárság és a teljes mozgásszabadság megkövetelte a menekültügy (Schengeni egyezmény), a határvédelem, a betelepedés, a drog és a terrorizmus elleni küzdelem összehangolását. Erre alapították meg a közös európai rendőrséget, az Europol-t Ez a három pillér együtt alkotja az Európai Uniót. AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS • Közösség rendelkezett a vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó politikák területére irányuló intézkedések elfogadására • Minősített többséggel döntenek még több területen • Technikai szabályok: maximálja a Parlament létszámát, újraszámozza a Szerződéseket, a Bizottság elnökének pozíciómegerősítése • A schengeni egyezményt beemelték az intézményi keretbe NIZZAI SZERZŐDÉS

• Tanácsban a szavazati súlyok elosztása • Bizottság tagjainak maximálása • Bírói külön-tanácsok létesítése 13 ALKOTMÁNYSZERZŐDÉS A belgiumi Laekenben elfogadott nyilatkozat világosan tükrözte az integráció megújításának igényét. A tagállamok képviselői egyetértettek abban, hogy • az EU intézményrendszerét demokratikusabbá kell tenni • az Uniót a mindennapi életben közelebb kell vinni az egyszerű állampolgárokhoz, hogy jobban megismerjék • erősíteni kell a globális szerepvállalását Négy olyan témakört neveztek meg, amelyeket köré csoportosították az Unió jövőjét: 1) hatáskörök jobb meghatározása és megosztása az Unióban 2) az Unió eszközrendszerének egyszerűsítése 3) az átláthatóság (transzparencia), a demokrácia és a hatékonyság fokozása 4) az európai polgárok Alkotmánya. Az átalakítás keretéül szolgáló alapszerződés kidolgozásával az Európai Konventet bízták

meg. Az Alkotmány főbb rendelkezései: • Az Alkotmányos Szerződés az eddigi összes alapító szerződés helyébe lép, hatályon kívül helyezve azokat. • Az Európai Uniót nemzetközi jogi személyiséggel ruházzák fel, melynek joga elsőbbséget élvez a tagállamok belső jogával szemben. • Az Alapjogi Charta teljes szövegét beemelik a szerződésbe. • Az Európai Tanács az EU intézményévé válik, jogalkotói funkciója azonban továbbra sincs. • Létrehozzák az uniós külügyminiszteri posztot, aki a Bizottság egyik alelnökeként ellátja a jelenlegi külügyi főképviselő, illetve a külkapcsolatokért felelős európai biztos feladatait. • A Maastrichti Szerződés által létrehozott pilléres szerkezet átalakul, a három pillér egyesül, de a közös kül-, biztonság- és védelempolitika területén fennmaradnak a speciális döntéshozatali mechanizmusok. • Az uniós jogalkotás terén az Unió állampolgárainak

érdekeit képviselő Európai Parlament egyenrangú viszonyba kerül (valódi „társjogalkotóvá” válik) a kormányérdekeket megjelenítő Miniszterek Tanácsával Nem lépett hatályba, mert Franciaország és Hollandia népszavazáson elvette azt. 14 Európai Unió alapszerződései LISSZABONI SZERZŐDÉS • Minősített többségi szavazások számának növelése az EU Tanácsában • Az Európai Parlament megnövelt szerepe a döntéshozásban • A pillérrendszer megszüntetése • Új tisztségek létrehozása (az Európai Tanács elnöke és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) egy egységes álláspont képviseletének megkönnyítésére • A szerződés két jelenlegi és egy jövőbeli kivétellel jogilag kötelezővé tette az Alapjogi Chartát EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS • Unió jogi személyiséget kap • Szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó • Elismeri az Alapjogi

Chartában foglalt jogokat, elveket és szabadságokat • EU csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez • Legalább egymillió uniós polgár kezdeményezési joga a Bizottság hatáskörén belüli megfelelő javaslatra • Részletesen szabályozza a kül- és biztonságpolitikát • Szól a csatlakozás, kilépés és a Szerződések módosításának szabályairól EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS • Megállapítja az EU hatásköreinek típusait és gyakorlásának szabályait • Intézmények munkájuk során a nyitottság elvét tiszteletben tartva járnak el • Meghatározandó elvek és feltételek alapján szervek és hivatalok dokumentumainak hozzáférésének lehetővé tétele • Jogharmonizáció. 15 Lisszaboni Szerződés Aláírás dátuma Hatálybalépés dátuma Cél Főbb változások 2007. december 13 2009. december 1 Az EU demokratikusabbá és

hatékonyabbá tétele, valamint annak biztosítása, hogy képes legyen jobban, egységes fellépés keretében kezelni a globális problémákat, például az éghajlatváltozást Az Európai Parlament hatáskörének kibővítése, a tanácsi szavazási eljárások módosítása, polgári kezdeményezés, az Európai Tanács állandó elnöke, új külügyi főképviselő, új uniós diplomáciai szolgálat. A LSZ meghatározza, hogy mely hatáskörök: • tartoznak az EU-hoz, • tartoznak az EU tagállamaihoz, • közösek Nizzai Szerződés 2001. február 26 2003. február 1. Amszterdami Szerződés 1997. október 2 1999. május 1 Az uniós intézmények megreformálása a jövőbeli tagállamok csatlakozására való felkészülés céljából. Az EU-Szerződés és az EGK-Szerződés módosítása, átszámozása és egységes szerkezetbe foglalása. Átláthatóbb döntéshozatal (az együttdöntési szavazási eljárás fokozott alkalmazása) Szerződés az

1992. februEurópai Unióár 7 ról – Maastrichti Szerződés 1993. november 1 A gazdasági és monetáris unióra való felkészülés, illetve a politikai unió egyes elemeinek (polgárság, közös kül- és belpolitika) bevezetése Az Európai Unió létrehozása, illetve az együttdöntési eljárás bevezetése, amely nagyobb szerepet biztosít a Parlamentnek a döntéshozatalban. Újfajta együttműködési formák az uniós kormányok között, például a védelem és a bel- és igazságügy területén Egységes Eu- 1986. februrópai Okár 17 (Lumány xembourg) / 1986. február 28 (Hága) 1987. július 1 Az uniós intézmények A minősített többségi szavazás kibővítémegreformálása a Portugá- se a Tanácsban (hogy az egyes tagállalia és Spanyolország csatmok nehezebben tudják megvétózni a lakozására való felkészülés jogszabályjavaslatokat), az együttműköcéljából, illetve a döntésho- dési és a hozzájárulási eljárás létrehozázatal

felgyorsítása az egysa, a Parlament befolyásának növelése séges piac előkészítése keretében Egyesítési szerződés – Brüsszeli Szerződés 1965. április 1967 július 1 8. Római Szer- 1957. márciződések – az us 25. EGK-Szerződés és az Euratom-Szerződés 1958. január 1. Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 1952. július 23. 1951. április 18. Olyan intézményi reform, Bizottság összetételének módosítására amelynek révén az EU 25 vonatkozó módszerek meghatározása, iltagállammal is hatékonyan letve a tanácsi szavazási rendszer átalaműködhet kítása Az európai intézményrendszer egyszerűsítése Az akkoriban három különálló közösségből (EGK, Euroatom és ESZAK) álló Európai Közösségek számára egyetlen Bizottság és egyetlen Tanács létrehozása. Az Amszterdami Szerződés hatályon kívül helyezte ezt a szerződést Az Európai Gazdasági Kö- Az európai integráció

kiterjesztése az álzösség (EGK) és az Európai talános gazdasági együttműködésre Atomenergia-közösség (Euroatom) létrehozása A szén- és az acélipar terén kölcsönös függőség kialakítása annak érdekében, Lejárat dátuhogy egyetlen ország se ma 2002. jú- mozgósíthassa haderejét a lius 23. többi ország tudomása nélkül. Ezzel sikerült enyhíteni a második világháborút követő időszakra jellemző bizalmatlan és feszült légkört 16 Funkcionalizmus, euróföderalizmus és a neofunkcionalista elmélet, kormányközi megközelítés, rezsim elmélet, interdependencia elmélet Funkcionalizmus Meghatározó alakja David Mitrany; könyve Egy működő békerendszer, melynek alaptétele, hogy egy létező állami struktúra magában hordozza a háborút, melyet csak egy alternatív, nem állami struktúrával lehet kiküszöbölni. A regionális integrációval elvetette, mert szerinte ez is újratermeli a vetélkedő gazdasági blokkok közti

néz eltéréseket, melyek háborúhoz vezetnek. Nemzetállamok nem pótolhatók, nem felszámolni kell rövid távon, hanem összefogásukra buzdítani. Nem tartotta célszerűnek a föderációt, mivel a politikai vita és az alkotmányozás kierőszakolása káros az új világrendszerre Kiindulási pontja, hogy a nemzetállam nem képes kielégíteni az emberiség természetes igényeit és az önkéntesen meghúzott államhatárok nem ésszerűek. Emberek akkor élnek békében, ha szerényen kielégítik igényeiket (lakás, élelmezés, közlekedés), aminek politikamentesnek kell lennie A szükségletkielégítéssel kapcsolatban felmerülő diszharmóniát a nacionalizmus félrevezetésének tudja be Szükséges egy nemzetek feletti, technokrata szektorális szervezet FAO mintájára, mely együttműködik a nemzetállamokkal, amely egyfajta világkormányként funkcionálna Ez a technokratikus irányítás a megoldás az államközi ideologikus konfliktusok legyőzéséhez

Ám az idáig vezető út hosszas, és bonyolult átalakulási folyamat A gyakorlat más mutatott, maga az integráció nem a Mitrany-féle politikamentes területekről indult ki, sőt tulajdonképpen nincsenek is ilyen területek. Kérdés maradt, hogy mit kell ponto san csinálni, hogy kialakuljon a funkcionális együttműködés II VH után az állam szerepe a gazdaságban megnőtt, s így az állam visszavonulására vonatkozó tételek sem valósultak meg. Funkcionalizmus szerint nemzetközi színtéren az állam visszaszorul – valóságban épp nőtt a szerepe. Békerendszer funkcionalista célkitűzése Nyugat-Európában megvalósult, igaz nem a közemberek felvilágosodása révén, hanem a német-francia kiegyezésnek köszönhetően. Szektorális megközelítése az integrációnak funkcionalista minta alapján történik, úgyszintén a generációk alatt megvalósítás időbenisége is. Euroföderalizmus Célkitűzése az egyesült Európa létrehozása; nem új

intézmények segítségével, hanem a nemzeti politikai garanciarendszer és intézmények kiterjesztésével: hatalmi ágak elválasztásával és a közösségi intézmények valamint a nemzeti kormányok közötti feladatok optimális elosztásával. Az elméleti föderalisták szerint nem sürgető a szövetségi állam létrehozása. A soknemzetiségű Európát egy olyan többszintű kormányzat irányítaná a legjobban, a melyben a hatalommegosztás jogilag szabályozott, az alacsonyabb szint de facto független a központól. Jogharmonizációra/jogegységesítésre és a intézményépítésre fektetett nagy hangsúlyt A gyakorlatban a Bizottságban nem folyik egységesítés az állami reakciók miatt – ebből fakad a kölcsönös elis- 17 merés elve, amely fenntartja a jogrendszerek autonómiáját, de egyben könnyű eljárás eljárást biztosít egyikből a másikba. A Bíróság alkotta jogi elvek mentén a Közösségben többszintű kormányzás alakult ki,

mely megfelel a fékek és egyensúlyok elvének Föderalista ideológia nem érte el célját, és nem tudott a cél eléréséhez használható mintát felmutatni. Precedens értékűnek tekintették, hogy a Közösség közvetlenül vessen ki adót, s nem függjön a tagállamok befizetésétől. Ezt nem sikerült teljes mértében kialakítani Sem közösség, sem közösségi-nemzeti szinten nem alakult ki világos hatalommegosztás: közösségi szinten három szervnek van jogalkotási hatásköre, míg végrehajtó egyiknek sincs megfelelő. Nemzeti szint kárára hatásakör-átrendeződés ment végbe, jogilag szabályozatlan a nemzeti-regionális szint közti hatáskör-megosztás. A várt Parlamenti megerősödése is elmaradt, hisz az EP nem törvényhozó testület, s korlátozott befolyása van a döntéshozatalra. Egy föderációban a hatalom megosztott: föderális szervek nem a tagállami szervek felett állnak, hanem jól elkülönített hatáskörökkel

rendelkeznek. Azaz a szövetségi szervek helyi szerviken keresztül közvetlen kapcsolatba lépnek a polgárokkal; a szervek fellépése nem függ a tagállamok engedélyétől Ellenben az EK-nak nincsenek ilyen szervei, nem lép közvetlen kapcsolatba a polgárokkal, kivéve a normatív aktusokat Neofunkcionalizmus Funkcionalizmusra épít, egyetért azzal, hogy: • nemzetállam elégtelen • az átalakulás hosszú folyamat • technokratikus irányítás kell • a gazdasági ágazatokban megvalósított integráció átcsordul más ágazatokba • nemzetállam kiiktatódik a politikából, döntési kompetenciák a lobbicsoportokra és a polgárok lojalitására helyeződik. Viszont ellentétben a funkcionalizmussal azt hangsúlyozza, hogy: • a létrejövő integrációnak a külső biztonságot és jólétet is szolgálnia kell • regionális keretben valósítható meg az integráció • politikai integráció megvalósítása szükséges, cél a haladás

• nem tartotta elképzelhetőnek a nemzeti elit kizárását a szükségkielégítésből. A neofunkcionalista elmélet sok fogalmat dolgozott ki. ➔ Funkcionális spill-over (túlcsordulás): a gazdaság valamelyik fontos szektorában létrejövő integráció integrációs szükségletet teremt más ágazatban. Ez túljutva a gazdaságon a politikai és emberi jogok világában is megjelenik. ➔ Politikai spill-over: szervezett érdekcsoportokat állítja a középpontba, melyeknek szerepe Brüsszelbe koncentrálódik, a nemzeti fővárosok helyett. 18 ➔ Irányított spill-over: maga a spill-over automatizmusa mellett megjelenik a tanulási folyamat is és horizontális és szektorális szolidaritások alakulnak a társadalom elitjei közt. Emellett nagy szerepe van a különböző integrációs fázisokat nyitó politikai döntéseknek a Tanácsban és a Bizottságban. ➔ Engrenage (angrönázs) – beolvadás, összeolvadás: döntéshozó elitek folyamatosan

integrálódnak, s a bürokrácia europanizálódik, mely lehetővé teszi az egyre bonyolultabb dolgokban való együttműködést. ➔ Válságokon keresztüli fejlődés: a válságszerű jelenségek arra predesztinálják a vezetőket, hogy vagy haladjanak előre az integrációban, vagy hagyják el az véglegesen. Szektorális egyenlőtlenségek, melyek orvoslására az alacsonyabb szinteket a magasabbakhoz igazítják ➔ Locking-in: egyre kevésbé van lehetőség elhagyni az integrációs folyamatot – mely egy cső: hátrálni nehéz, megfordulni lehetetlen, csak előre lehet menni. ➔ Szupranacionalitás: a vezetés attól nemzeti fölötti, hogy speciálisan kiválasztott, Közösség érdekét figyelembe vevő technokraták dolgoznak. Gyakorlatban a biztosok nem tudják függetleníteni magukat a nemzetüktől. Ha megvalósult volna, problémaként vetődne fel a demokratikus deficit Az elmélet az integrációt dinamikus, öngerjesztő folyamatnak tekinti. A spill-over

koncepció sikere vegyes: a funkcionális pontosan az elmélet szerint működik, ám érvényessége a gazdaság dinamizmusán múlik. A politikai nem vált erős mozgatórugóvá Az irányítottnál el kell mondani hogy a Bizottság sokszor belebukott a közvetítői szerepbe. Kormányközi megközelítés Egyfajta ellen-elmélet, arra keresi a választ, hogy miért kell megbuknia az integrációnak. A nemzeti érdek nemzetközi színtéren konfliktusokon keresztül, erő útján érvényesül, itt az erőszak elfogadható eszköz. A politika állandó igazodás, és alkudozás az állam hatalmának megtartására – zéró összegű játékok összessége,melyben az egyik állam nyeresége szükségképpen a másik vesztesége Az alkukat a nemzeti érdekek legkisebb közös többszörösén kötik Az alkuk nemzeti érdekek termékei, adott hatalmi konstellációkat tükrözik. A nemzetállamot kiküszöbölni képes globális/regionális szervezet léte nulla, mivel nem számol a

nemzetek sokszínűségével, a külvilág gyors változásával, a nemzeti bürokráciák fennmaradásával, s nem képes a nemzetállam működőképes alternatíváját felmutatni. Szuverenitás alatt a nemzetállam szuverenitását értjük, amikor azt európai integrációs kontextusba használjuk. Szuverenitás hatalom, függetlenség, önálló akarat – jogi értelemben hatáskör, korlátozás nélküli döntéshozatal A kormányközi megközelítés szerint a tagállamok nem adták fel szuverenitásukat, hanem annak megtartásával léptek be az integrációba. Az EU és intézményei mindent csak azért tesznek, mert az az szuverén államok érdekeit szolgálja – így az intézményeknek nincs önálló szerepe Mivel maga az elmélet nem speciálisan európai, nem ismeri el az európai integráció egyedi jellegét, sőt az integrációt tényét is tagadja. 19 Az államközi kapcsolatokat a biliárdgolyók állandó ütközéseinek fogja fel, s nem veszi figyelembe

az ágazat transznacionális érdekeket, melyek révén az azt megjelenítő bürokráciák közelebb kerülnek egymáshoz, mint saját nemzeti bürokráciájukhoz. Eu-t biliárdasztalként írja le, amelyen a tagállamok elefántcsont golyóként funkcionálnak - ha egy golyó elgurul, meglöki a másikat, akkor megáll - ha két golyó egymással szemben gurulnak teljes erővel azok is megakadnak - hogy szimbolizálja az EU-t o tagállamok akaratára helyezi a hangsúlyt o tagállamok közötti együttműködés =0 összegű játék (adok-kapokról van szó a tagállamok között; az integráció csak addig áll fenn, amíg létrehozható olyan alku, amelyben mindenki ad is, kap is) Új elméletként jelent meg a liberális kormányközi megközelítés. Képviselője Andrew Moravcsik; elméletének három alapeleme van: 1. racionális állami magatartások: az államok az eszközeiket költség-haszon elemzések alapján választják ki. 2. nemzeti preferenciaformálás

liberális elmélete: egyének, társadalmi szervezetek részvételével alakul ki a nemzeti preferenciák bonyolult rendszere 3. tárgyalások intergovernmentalista elmélete: nemzeti preferenciák letisztulása vezet a második szinthez, a kormányok egymás közötti tárgyalásához. Ezek együttesével az együttműködés így modellezhető: individuumok és társadalmi szervezetek kialakul a társadalmi preferenciák bonyolult rendszere, melyek a kormányok egymás közti tárgyalása folytán tisztázódnak és egyszerűsödnek le. Moravcsik szerint a szupranacionális intézmények a szuverén államok együttműködésének bizonyítéka, melyek erősítik a nemzeti kormányok pozícióit. Növelik az államközi alkufolyamatok hatékonyságát, és egy „kétszintű játékteret” biztosít a kormányoknak, mellyel nagyobb függetlenségre tesznek szert belpolitikában a közösségi politikák legitimációjának segítségével A demokratikus deficit egyúttal oka is az

integráció sikerének. Moravcsik szerint az EK a tagállamok saját nemzeti érdekeik lapján hozták létre; az integráció a tagállamok által szabályozott együttműködés. Rezsimelmélet A Közösséget egyetlen komplex nemzetközi rezsimnek vagy önmagukban is komplex rezsimek halmazának látja attól függően, hogy az egyes részpolitikákat a rendszer szerves részeként, vagy a rendszeren belüli elkülönült szabályösszességnek fogja fel. Maga a ez elmélet pustán leíró jellegű. A rezsimet az államok azért hozzák létre, mert egy ún „sűrű” témakörben (ahol jelentősek a kapcsolatfelvételek) képtelenek mindannyiuk számára optimális egyezségre jutni. A rezsim haszna, hogy csökken annak valószínűsége, hogy a másik fél szándékait félreismerik, s megnő az információszerzés lehetősége. a rezsi a döntéshozatal külső kerete, közvetítő struktúra. A tagállamok így egymás viselkedésével kapcsolatban kölcsönösen stabil

elvárásokat formálhatnak. Ebből való kilépés akkor válik reálissá, ha a fenntartása meghaladja az abból származó hasznot. 20 Az európai integráció egy ipari, kereskedelmi, közös kutatásra létrehozott rezsim, mely közös politikai hagyományokra és kultúrára, valamint a Szu-tól való félelemre alapul. Klubként tekinti az európai integrációt; a klubnak megvannak a saját céljai: - mindenki haszonszerzésére legyen képes - mindenki köteles betartani a klub szabályai - amíg az államok úgy látják, hogy a klub fenntartása olcsóbb, és kevesebb pénzt emészt fel, addig érdemes ezt az integrációt megtartani - cinikus, de EU jövőjével kapcsolatban optimista - segíti az együttműködés kibontakoztatását. Ez egy „elit klub-elmélet” – az integráció addig tartható fenn, amíg a rezsim fenntartási költségei alulmúlják az abból származó előnyöket, ergo fenntartják a „klubbot”. William Wallace szerint az EK

négy politikai ügytípus halmaza: 1) szabályozási ügy: jogalkotási eljárás 2) elosztási ügy: regionális politika 3) alkotmányos ügy: Politikai Unióról kapcsolatos vita 4) redisztributív ügy: brit költségvetési visszatérítések. Interdependencia elmélet Kialakulásának háttere a szovjet-amerikai ellentét. Kiindulópontja szerint az államok sokcsatornás érintkezése folytán a kommunikációs tranzakciók száma nő, a gazdasági összefonódás lehetetlenné teszi, hogy a kormányok monopolizálják a politikát. Az állam térvesztése nyomán (pl multinacionális vállalatokkal szemben) az egymással versengő államok is az együttműködés, a kölcsönös függés felé sodrodnak. Integráció olyan állami összefogás, amely arra irányul hogy a jóléti tényezők feletti ellenőrzést fenntartsák, ha már a termelési tényezők transznacionálizáláson estek át. EK-politika egy alkufolyamat, melyben nem születnek döntések tagállamok közti

koalíció nélkül. Itt támogatás és viszont támogatás hálózata alakul ki, mely a linkage-hoz vezet, azaz öszsze nem függő ügyek összekapcsolódásához A Bizottság nem képes alkalmai koalíciós partnerek és linkage nélkül jogalkotásra Így a Közösség politikai napirendje (hogy mivel foglalkozzanak a döntéshozók) a tagállamok kívánságai alapján áll össze, melyre belső és transznacionális csoportok alakítanak ki. Maga az integráció egyszerre progresszív és konzervatív folyamat. Progresszív, mert működőképes megoldást nyújt a termelési tényezők fölötti ellenőrzést visszanyerni képtelen államok számára – konzervatív, mert az államok a koalíciót arra használják, hogy a Bizottság kezébe vegyék az irányítást. Idealista elmélet: - EU, mint hős lovag - EU a globális multinacionális nagytőkével szemben képez egyensúlyt - EU emberi világot teremt, amely ugyan kapitalista, de emberarcú kapitalizmus. 21

Az alapító szerződések struktúrája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, az Európai Unió céljai és értékei és az EUSz. 7 cikke szerinti eljárás. Alapító szerződések struktúrája Lisszaboni Szerződést követően Az alapító szerződések az Európai Unió jogforrási hierarchiájának csúcsán helyezkednek el. Az alapító szerződésekben a tagállamok közvetlen jogalkotóként megalkották a nemzetközi szervezet legalapvetőbb szervezeti, eljárási, hatásköri és érdemi együttműködési szabályait. Ezek adják az Unió működésének alapjait és kereteit. Keretszerződések; rendelkezéseik gyakran általánosak és célkitűzéseket tartalmaznak Rendszere az uniós jogrend alapkövét jelenti, az uniós jog alkotmányos kereteit adja Alkotmányos jellegüket erősíti, hogy az Európai Bíróság rendelkezéseiket csupán értelmezheti, azonban azok érvényességét nem vizsgálhatja Az alapító szerződések

„self-executing” (önvégrehajtó, közvetlenül alkalmazandó) szerződések, tehát ratifikálásukat követően automatikusan a tagállamok jogának részévé válnak. A Lisszaboni Szerződés7 nem tartalmazza az „alkotmány” kifejezést; módosítja az Európai Közösséget, vmint a Szerződéseket. Az alkotmányszerződés célja az volt, hogy az EU alapító szerződéseit egyetlen egységes szöveggel: az európai alkotmánnyal váltsák fel. A Lisszaboni Szerződés ezzel szemben nem lép az alapító szerződések helyébe, mindössze módosítja azokat. Jogi értelemben ez az alaki változás nem jár következményekkel, ám annál fontosabb szimbolikus és politikai jelentőséggel bír. Az új szerződés felhagy az európai alkotmányosításra vonatkozó elképzeléssel, és az európai jogot továbbra is nemzetközi szerződések határozzák meg. A Lisszaboni Szerződés a meglévő szerződési rendszert akként alakította át, hogy a korábbi

alapszerződésekből összegyúrta az Európai Unióról szóló Szerződést és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződést. Az EU tehát jelenleg ezen két szerződésen alapul, a korábbi alapítószerződések jóllehet hatályon kívül vannak, ekkénti helyüket a jogforrási hierarchiában nem vesztették el. A Lisszaboni Szerződéssel elfogadott Európai Unióról szóló Szerződés sok változ tatással ugyan, de a korábbi Maastrichti Szerződéssel létrehozott, majd módosított Európai Unióról szóló Szerződésen alapul. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés azonban részben az Európai Közösséget létrehozó Szerződésen alapul, ugyanakkor nagyon sok rendelkezést és megoldást átvesz az Alkotmányszerződésből. Az Európai Unió Alapjogi Chartája jogilag a Szerződésekkel azonos értékű, de nem része az EUSz-nek, sem az EUMSz-nek. A lisszaboni szerződés életbe lépésével (2009 december 1) – az ez alól kivételt

kapott országok leszámításával – A Charta kötelező érvényűvé vált. Az EUSz 6. cikke szerint a Charta ugyanúgy kötelező érvényű, mint maga az Európai Unióról szóló vagy akár az Európai Unió működéséről szóló szerződés. 7 Hivatalos neve: Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról 22 Módosítás Szerződés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról (ESZAK) 1 Módosítás Maastrichti Szerződés 2 Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról (EGK-Szerződés vagy Római Szerződés) Európai Gazdasági Közösség elnevezését Európai Közösségre módosította és az EGK-Szerződés elnevezését EK-Szerződésre Módosítás Szerződés Az Európai Atomenergia Közösség létrehozásáról (EURATOM) Az EURATOM joga már nem tartozik az EU jogához. De szervezetét tekintve kapcsolódik az EU-hoz, mivel az uniós

intézmények egyben az EURATOM szerveiként is működnek az EURATOM Szerződésben meghatározott hatáskörökkel és eljárás szerint Módosítás Negyedik nemzetközi szerződést csatolt Kezdetben a három közösség alapjait 3 okmány képezte 2002-ben hatályát veszti Egységes Európai Okmány 3 Amszterdami Szerződés 4 Nizzai Szerződés Módosítás Lisszaboni Szerződés Szerződés az Európai Unió létrehozásáról (EUSzerződés) 6 Módosítás célzata Szerződés Európai Alkotmány létrehozásáról Módosításokkal egy okmányban integrálta az EU-Szerződést és az EK-Szerződést, valamint II. részét képezte az Unió Alapjogi Chartája Nem lépett hatályba 2007. december 12-én a kiigazított Alapjogi Charta szövegét a Hivatalos Lapban kihirdették. Így az alapító szerződésekhez hasonló jogi kötőerővel bír. A kihirdetés mellett ezt kifejezésre juttatja az EU-Szerződés 6. cikk (1) be, mely szerint az Unió elismeri az

Európai Unió Alapjogi Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket. 5 Lisszaboni Szerződés eredményeként aktuálisan három nemzetközi okmány hatályos szövege képezi az EU jog alapját: • Európai Unióról szóló Szerződés, • Európai Unió működéséről szóló Szerződés, • Európai Unió Alapjogi Chartája. Európai Unió céljai és értékei EK elsődleges célja gazdasági jellegűek voltak, melyen az EU már túllépet, s az integráció általános szerepét hangsúlyozta. Az integráció kifejezetten értékközösséget jelenít meg – ez jelenik meg az Európai Tanács laekeni ülésén: „Az Európai Unió csak azon országok felé nyitott, melyek olyan alapvető értékekre épülnek, mint a szabad választások, a kisebbségek tisztelete és a jogállamiság tiszteletben tartása”. 23 ALAPÉRTÉKEK EUMSZ 2. CIKK Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a

jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. A Lisszaboni Szerződés újabb mérföldkövét jelenti az európai integrációnak, hiszen a Maastrichti Szerződéssel útjára indított politikai unió az Európai Unió jogalanyiságának elnyerésével vált teljessé. Évtizedes várakozás után a lisszaboni módosítással az Alapjogi Charta is kötelező jogforrássá vált. Ezzel pedig kézzelfoghatóvá válnak azok a jogok és elvek, melyek az Unió értékeinek részletezéseként is felfoghatók és az Európai Bíróság korábbi alapjogi joggyakorlatát kodifikálják. Végül, a lisszaboni szerződésmódosítás az Unió alapelveit értékké nevezi át,

miközben azok körét is jelentősen bővíti Hivatkozási alapul és háttérként szolgálhat más uniós jogszabály értelmezésénél, különös jelentőséget kaphat az uniós alapjogvédelemnél, az Alapjogi Charta értelmezésénél (kisebbséghez tartozó személyek jogainak beemelése nem szerepelt az Alkotmány-tervezetben 8). Tagsághoz fűződő jogok felfüggesztéséhez vezethet, ha egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti ezeket. Az EUSz 7 cikkében foglalt eljárások keretében az EU felügyeletet gyakorolhat ezen értékek tiszteletben tartása érdekében. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal egy többszintű kormányzási rendszer részévé váltunk, ahol a jogalkotási, végrehajtási és igazságszolgáltatási funkciók megoszlanak a nemzeti és uniós szintek közt. Az eredmény egy „európai alkotmányos tér”, melyben az Unió alkotmányjoga a tagállami alkotmányok mellett egyfajta „részalkotmányként” jelenik meg Az értékek

olyan alapvető elveket jelenítenek meg, melyek az egész integrációs folyamatot áthatják, egyszerre kötik az Uniót és a tagállamokat jogalkotási tevékenységeik és a ráépülő gyakorlat tekintetében, sőt, a csatlakozni kívánó (EUSz 49. cikk), vagy az Unióval egyéb kapcsolatra lépni szándékozó államokat is kötelezik A tagállamokkal szembeni kikényszerítésükre két eszköz is rendelkezésre áll: egyrészt egy formalizált politikai eszköz az EUSz 7. cikke alapján, másrészt jogi utat jelenthet az Európai Bíróság előtt lefolytatható kötelezettségszegési eljárás Ehhez képest az EUSz 2. cikkén „kívül rekedt” elvek, így például az Uniót kötelező szubszidiaritás elve (EUSz 5 cikk (3) bekezdés) vagy a tagállamokra irányadó közösségi hűség elve [EUSz 4. cikk (3) bekezdés] csupán semmissé nyilvánítási, illetve kötelezettségszegési eljárás keretében kikényszeríthetők Az elvek jogrendben betöltött szerepének

három kategóriáját különíti el: 1) Rendezési funkció. Az elvek egy alkotmányos rendben – márpedig az uniós jogrend alkotmányos rendnek tekinthető – egyfajta sarokkövekként jelennek meg, mintegy kijelölik a kérdéses jogrend alkotmányos alapjait Egyben a másodlagos jogforrások alapját és értelmezési keretét is megadják, hiszen az „alkotmány valamennyi jogviszonyt át kell, hogy hasson”, miközben az elvek olyan „kiemelt normák, melyek az egész [jogrendszerre] vonatkoznak.” Ebből a szempontból a másodlagos jog az elsődleges jogban megjelenített elvek konkrét kérdésekben való értelmezésének és végrehajtásának tekinthető. Az elvek nem szolgálhatnak arra, 8 Magyar kezdeményezésre szerepel a Chartában 24 hogy megmerevítsék a jogrendet, ehelyett azok csupán egyszerű rendezési, jogfejlesztő funkcióval bírnak, miközben kellő fogalmi nyitottsággal kell rendelkezniük a változásokhoz való alkalmazkodás és az

elvek egymáshoz való viszonyának egyedi eldöntésének lehetősége érdekében. Mindezek alapján az elvek egymáshoz való viszonya és a másodlagos jogra kifejtett hatása dinamikus, azaz a szociológiai kihívásokra adott jogfejlesztő tevékenység tükrében alakul 2) A jogi érvek megalapozásának funkciója. Míg az elvek rendezési funkciója olyan funkció, mely az uniós jogrend belső dinamikáját határozza meg, a tagállami jogalkotás és gyakorlat szempontjából az elvek szükségszerű fogalmi nyitottsága támpontot jelenthet az átültetésben megjelenő sokszínűség fenntartásához és az uniós elvek mindenkori értelmezési kereteinek megkérdőjelezéséhez. Megnyílik a lehetőség arra, hogy a jogalkalmazó a jogalkotó által elfogadott jogszabályok értelmezésébe egy, a jogalkotói felhatalmazáson kívül eső jogforrást is bevonjon, azaz az uniós jog esetében a másodlagos jogot az elsődleges jogban foglalt elvekre tekintettel

értelmezze. Az egyes elvek elsősorban egyéb jogi érvek általános alátámasztását szolgálhatják, ugyanakkor az Európai Bíróság gyakorlatában az is előfordul, hogy önmagában egy elv testesíti meg a jogi érvet és válik valamely aktus jogszerűségének mércéjévé. 3) Korrekciós funkció. Az Európai Unióról szóló Szerződés hatályos szövege egyetlen rendelkezésben (EUSZ 2 cikk), csupán két mondatban, felsorolásszerűen tartalmazza azokat az értékeket (elveket), melyeken az Unió alapul Az elvek megfogalmazása tömör, nyitott és általános, nélkülözi a közelebbi definíciót Nem véletlenül, hiszen az elvek „bármely értelmezése csak azzal járna, hogy bebetonozza őket, ez pedig ellentétes volna az alkotmányos terv lénye gével és azzal a kockázattal járna, hogy a jelen nemzedékeket foglyul ejthetnék a múlt dönté sei.” Márpedig az elvek hosszú távra íródtak: nem az elvek, hanem azok értelmezései követik a

társadalmi, politikai és gazdasági változásokat. Az elvek szükségszerű nyitottsága az elvek korrekciós funkciójára vezethető vissza. Az elvek a jogrend és a széles nyilvánosság közötti „átjáró” szerepét töltik be: az elveknek a társadalmi valóságra tekintettel történő folyamatos újraértelmezésével a jogrend „karbantartható”. Az elveken, mint átjárókon ugyanis a változó társadalmi meggyőződések és érdekek is beszüremlenek és termékenyen hatnak mind a jogértelmezésre, mind pedig a jogi érvelésre, a folyamatosan változó társadalmi valósághoz igazítván azokat. Másfelől elmondható, hogy az értékek általános megfogalmazása azt is lehetővé teszi, hogy az EUSZ 2. cikke mögött az eltérő alkotmányos hagyományokkal rendelkező valamennyi tagállam felsorakozhasson Az EUSZ 2 cikkének nyitottsága úgy teremt egységet a tagállamok között, hogy – az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésére is tekintettel – nem

veszélyezteti „alkotmányos sokszínűségüket”, nemzeti identitásukat. Az Unió értékeit deklaráló EUSZ 2. cikke „tartalmazza a közös standardokat többek között az emberi jogok és demokrácia tárgyában, méghozzá az európai jogi térségben gyakorolt valamennyi főhatalom tekintetében – akár az Unió, akár a tagállamok gyakorolják azt. Ebben az értelemben az EUSZ 2. cikke egy közrendi elemet rögzít mind az Unió, mind pedig a tagállamok számára Az EUSZ 2. cikke szerinti alapjogi minimum kikényszerítésére hivatottak egyéni jogérvényesítés keretében a tagállami bíróságok, kötelezettségszegési eljárásban pedig az Európai Bíróság (bírói út), emellett nyitva áll az EUSZ 7. cikke szerinti politikai szankció lehetősége is (politikai út). 25 CÉLOK EUMSZ 3. CIKK (1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása (2) Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a

biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul. (3) Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást. Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti

szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét. Előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást. Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását. (4) Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euro. (5) A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így

különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához. (6) Az Unió e célkitűzéseket a megfelelő eszközökkel, a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg. EUSz. 7 cikke szerinti eljárás EUSZ 7. CIKK (1) A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket Mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet neki. Tagsági jogok felfüggesztésének mechanizmusa A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e.

(2) A tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően, az Európai Tanács, miután 26 a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. (3) A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés szerinti megállapításra jutott, minősített többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi az ilyen felfüggesztésnek a természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit érintő lehetséges következményeit. A kérdéses tagállamnak a Szerződések szerinti kötelezettségei minden esetben továbbra is kötik ezt az államot. (4) A

Tanács a későbbiekben minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben az elrendelésükhöz vezető körülményekben változás következett be. (5) Az e cikk tekintetében az Európai Parlamentre, az Európai Tanácsra és a Tanácsra alkalmazandó szavazási szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 354. cikke állapítja meg Habár az EUSz 7. cikke szerinti eljárást az alapítószerződés részletesen szabályozza, „aktiválására” igencsak homályos feltételeket szab Ennek megfelelően a közrendi minimumnak a 7 cikk szerinti eljárás keretében történő kikényszerítése kapcsán a legfontosabb kérdést az értékek „súlyos és folyamatos megsértésének” megállapítása jelenti. Az Európai Bizottságnak az EUSz 7. cikkével kapcsolatban kiadott közleménye szerint ennek megállapításához a nemzetközi jogból jól hasznosítható

példát jelenthet az ENSZ alapokmányának 6 cikke, valamint az Európa Tanács statútumának 8. cikke A Bizottság azonban nem tér ki arra, hogy a hivatkozott cikkek, valamint az alapokmányban és a statútumban tartalmazott, hasonlóan nyitott megfogalmazású értékek miként segíthetnek az értékek „súlyos és folyamatos megsértésének” megállapításában. A Bizottság mindenesetre rögzíti, hogy az egyes alapjogsérelmek önmagukban nem alapozzák meg a 7. cikk szerinti eljárást, annak valamilyen „rendszerszintű problémán” kell alapulnia. Ami a 7 cikk szerinti preventív eljárás küszöbét illeti, a Bizottság hangsúlyozza, hogy az értékek súlyos megsértésének veszélye tényleges veszélyt kell, hogy jelentsen: „a veszélynek testet kell öltenie”, például valamilyen közös érték érvényesülését kétségbevonó nemzeti szabályozás formájában. A közös értékek súlyos megsértésének megállapítása során tekintettel kell

lenni az értéksérelem céljára és hatására Miközben egyetlen érték súlyos megsértése alapot adhat a 7 cikk szerinti eljárásra, több érték sérelme már megfelelő bizonyítékul szolgálhat az értéksérelem súlyosságára. A súlyos értéksérelem folyamatosságának megállapítása kapcsán a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a folyamatosság megnyilvánulhat az értékek megsértésének huzamosságában, rendszerességében és visszatérő jellegében. A folyamatosság megállapítását megalapozhatja, ha a tagállamot más nemzetközi fórumok (Emberi Jogok Európai Bírósága, Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése vagy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága) elmarasztalták valamely jogsértésért, melynek kiküszöbölésére a tagállam nem tett lépéseket. Ám a tagállamok hagyományosan ódzkodnak a „politikai atombombaként”73 is aposztrofált 7. cikk szerinti eljárás alkalmazásától, kodifikálása óta nem is került sor annak

érvényesítésére. A probléma inkább abban áll, hogy az eljárás kialakítása azt a várakozást kelti a tagállamokban, hogy azt soha nem is fogják bevetni. Ez pedig a gyakorlatban azzal a jelentős veszéllyel járhat, 27 hogy a tagállamok között megszokássá válik, hogy kölcsönösen „félrenéznek” egymás közrendi minimumot sértő gyakorlatai esetén. ÖSSZEFOGLALVA: Nem vitás, hogy az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek (elvek) normatív rendelkezések, melyek az Uniót és tagállamait egyaránt kötik Az értékek nyitottsága, általános megfogalmazása lehetővé teszi, hogy az EUSZ 2 cikkében foglaltakkal a nagyon is eltérő alkotmányos berendezkedésű államok azonosuljanak – azonban az értékek éppen abban az esetben nehezen „bevethetők”, amikor valamely tagállam esetlegesen eltér a közös közrendi minimumtól. Hiszen bár a közrendi minimum kikényszerítésére többféle lehetőség is kínálkozik – az alapszerződés

szövege, az Európai Bíróság joghatósága vagy az eddig csak javaslatként létező fordított Solange-doktrína9 alapján –, továbbra is kétséges, hogy ezeket az eszközöket valóban igénybe veszik majd a tagállamokkal szemben. Ennek híján pedig nem tudhatjuk biztosan, miben is áll az EUSZ 2 cikkében foglalt közrendi minimum, mi az a végső határ, amihez a tagállamoknak főhatalmuk gyakorlása során tartaniuk kell magukat MAGYAR KORMÁNY ELLENI JELENTÉS (2013) szerint fennáll annak kockázata, hogy Magyarország súlyosan megsérti az Európai Unió szerződésének második cikkében lefektetett értékeket, ezért a szerződés 7. cikkének 1 pontjában le írt vizsgálat elindítását helyezi kilátásba Magyarország ellen az a jelentéstervezet, amelyet nyilvánosságra hozott az Európai Parlament szabadságjogi bizottságának jelentéstevője, Rui Tavares. A jelentéstervezetében úgy érvel, hogy a magyarországi „alkotmányos és jogszabályi

keretek nagyon rövid időn belüli ismételt módosításainak rendszerszintű és általános trendje, valamint e módosítások tartalma összeegyez tethetetlen” az unió szerződésének 2. cikkében kimondott értékekkel, és arra kéri az Európai Parlamentet, hogy mondja ki, hogy ha ez a trend időben és megfelelő módon nem változik, akkor azt a kockázatot eredményezi, hogy súlyosan sérülnek az unió alapértékei. A portugál zöldpárti politikus által előterjesztett szöveg arra kéri az EP házbizottságaként működő, úgynevezett el nökök értekezletét, hogy ha a magyar hatóságoknak a jelentésben megfogalmazott ajánlásokra adott majdani vá laszai nincsenek összhangban az uniós értékekkel, akkor indítsák el a szerződés hetes cikkének első pontja szerinti vizsgálatot. A 7 cikk 1 pontja még semmilyen szankciót nem helyez kilátásba az adott országgal szemben A portugál politikus jelentéstervezete mind az uniós intézmények, mint

Magyarország számára tartalmaz ajánláso kat. Magyarországot arra szólítja fel a dokumentum, hogy az ajánlásokat minden további késedelem nélkül hajtsa vég re. Az irat szerint az Országgyűlésnek a többi között törölnie kellene az alaptörvényből azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek nyilvánított, maradéktalanul végre kellene hajtania a Velencei Bizottság ajánlásait, és azokkal összhangban felül kellene vizsgálnia, mely területeket szabályozzanak sarkalatos törvények. Az irat azt javasolja, hogy a magyar alkotmánybíróság kapja vissza azt a jogkörét, hogy minden jogszabályról íté letet mondhasson, kerüljön ki az alkotmányból az a passzus, amely kizárja, hogy a testület vizsgálja az alkotmánymódosítás alkotmányosságát, és az is, amely hatályon kívül helyezi az alaptörvény hatályba lépése előtti alkot mánybírósági ítéleteket. A dokumentum ajánlásai között

az is szerepel, hogy kerüljön be az alkotmányba a bírák elmozdíthatatlanságának és az Alkotmánybíróság függetlenségének elve. A dokumentum olyan ügyeket is említ, amelyeket jelenleg is vizsgál az Európai Bizottság: a politikai hirdetések korlátozása, az Európai Bíróság ítéleteiből fakadó fizetési kötelezettség alapján kivethető különadó és az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének ügyáthelyezési joga. A politikai hirdetésekkel kapcsolatban elvárásként fogalmazza meg a jelentéstervezet, hogy az erre vonatkozó szabályoknak "igazságos hozzáférést kell biztosítaniuk a külön böző politikai vetélytársak, vélemények és nézőpontok számára, különösen választások és népszavazások alkalmával" Az ügyáthelyezéssel kapcsolatosan pedig objektív kritériumok felállítását sürgeti a dokumentum 9 Az Alapjogi Charta alkalmazási területén kívül egy tagállam alapjogilag autonóm marad mindaddig,

amíg [solange] az EUSZ 2. cikkében foglalt szintet általánosan biztosítja A betartást vélelmezni kell Amennyiben azonban ez a vélelem megdől, a tagállami bíróságok az uniós alapjogok lényeges tartalmának védelme érdekében minden tagállami intézkedéssel szemben felléphetnek, az egyén pedig uniós polgári státusza alapján követelheti ezt. 28 A jelentés ezen túlmenően felszólítja az uniós tagállamokat, hogy tegyenek többet az alapvető értékek megvédése érdekében, mert, mint fogalmaz, az unió hitelessége múlik azon, hogy "az unió és tagállamai mennyire veszik ko molyan az unió alapjaiként általuk választott értékeket". A dokumentum a tagországok állam- és kormányfőivel, az Európai Tanáccsal szemben is fogalmaz meg bírálatot, mert kimondatná az EP-vel, hogy „csalódottan állapítja meg, hogy az Európai Tanács az EU egyetlen politikai intézménye, amely továbbra is hallgat, miközben a bizottság, a

parlament, az Európa Tanács, az EBESZ, sőt még az Egyesült Államok kormányzata is hangot adott a Magyaror szágon kialakult helyzettel kapcsolatos aggodalmainak”. A dokumentum egyúttal felszólítja Herman Van Rompuyt, az Európa Tanács elnökét, hogy foglaljon állást az ügy ben, és kezdjen egyeztetést az EP és az Európai Bizottság elnökével. A bizottságot pedig arra kéri, tájékoztassa az EP-t arról, hogy miként értékeli a magyar alaptörvény negyedik módosítását. Az unió szerződésének kettes cikke kimondja, hogy a szervezet az emberi méltóság tisztelete, a szabadság, a de mokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok, köztük a kisebbségi jogok tisztelete értékeire épül. A hetes cikk első pontja pedig arról rendelkezik, hogy az uniós intézmények megállapíthatják, hogy „fennáll a világos kockázata annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben lefektetett értékeket” Ennek megállapítását az

uniós jog szerint indoklással ellátva kezdeményezheti az Európai Parlament, ha a kezde ményezést a képviselők kétharmada támogatja. Az eljárást kezdeményezheti az Európai Bizottság vagy a tagorszá gok kormányait képviselő tanácsban a tagállamok egyharmada is, az Európai Parlament hozzájárulásával A döntést az Európai Unió Tanácsa hivatott meghozni, és ez csak akkor lehetséges, ha a kezdeményezést az érin tett országon kívül a tagállamok nyolcvan százaléka támogatja. Mielőtt a tanács meghozná a döntést, a tagállamok kötelesek meghallgatni az érintett ország álláspontját, és ajánlásokat is megfogalmazhatnak számára. A szerződésnek ez a passzusa azt is előírja, hogy a döntés okául szolgáló megállapítások fennállását a tanács köteles rend szeresen ellenőrizni EUSZ 49. CIKK: Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és

elkötelezett azok érvényesítése mellett A kérelemről értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket A kérelmező államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott egyetértését követően arról tagjainak többségével határoz Az Európai Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni. A Tanács a kérelemről egyszerű többséggel határoz, miután a Bizottság véleményt kikérte illetve a Parlament abszolút többséggel támogatta A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapodást alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie Azaz a tagság kritériumai (koppenhágai

feltételek10): • a 2. cikkben említett értékek • létezzen piacgazdaság, mely képes megfelelni az Unión belüli versenynek • állam képes legyen vállalni a tagsággal járó kötelezettségeket • bővítés nem hátráltathatja az integrációt. 10 A koppenhágai kritériumok egy politikai deklarációnak tekinthetők, melynek különös jelentősége, hogy az EU története során először fogalmazta meg egy csatlakozni kívánó országcsoport számára a belépés feltételrendszerét. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy e kritériumok politikai feltételek; a tagság jogi feltételét a RSZ rögzíti, s azt csak az Amszterdami Szerződés egészítette ki. 29 Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre Szervezet Legfőbb politikai szerv, mely a tagállamok állam- és kormányfőinek valamint a Bizottság és az Európai Tanács elnökéből áll; tevékenységében részt vesz a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő.

Az EEO11 helyezte el a közösségi jogba; Lisszaboni Szerződés alatt intézményesült 2009-ben elfogadták saját eljárási szabályait. Főtitkáriság segíti munkáját Egy politikai szerv: politikai megoldásokat hoz tető alá, stratégiai kérdésekben dönt. Az integráció jelentős kérdései politikai, gazdaságpolitikai szinten itt dőlnek el Az Európai Tanács konszenzussal hozza meg döntéseit, kivéve, ha a Szerződés másképpen határoz Egyes esetekben egyhangúlag eljárva vagy minősített többséggel határoz, a Szerződés előírásainak megfelelően. Az Európai Tanács és a Bizottság elnöke, továbbá a kül- és biztonságpolitikai főképviselő nem szavazhat. Nem jogalkotó szerv, de kivételesen hozhat jogi aktusokat – pl. a gazdasági és monetáris unió területén, ahol „következtetést” fogad el az iránymutatásokról. Vagy „következtetést” fogad el a foglalkoztatottságról; „általános iránymutatásokat” hoz az Unió

stratégiai érdekeiről és a közös kül- és biztonságpolitikáról Meghatározza az Unió fejlődésének általános irányát Ezek nem jogi, de fontos politikai eszközök Az EUSZ 15. CIKK: (1) Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. Az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat. (2) Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a Bizottság elnökéből áll. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. (3) Az Európai Tanács, elnökének összehívására, félévente kétszer ülésezik Brüsszelben. Amikor a napirend úgy kívánja, tagjai úgy határozhatnak, hogy munkájukat tagonként egy miniszter, illetve a Bizottság elnökének esetében egy biztos segítse. Ha a helyzet úgy kívánja, az elnök az Európai Tanácsot rendkívüli

ülésre hívja össze (4) Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Európai Tanács konszenzussal dönt. Európai Tanácshoz tartozik: • minősített többséggel a Tanács formációról szóló határozat elfogadása • minősített többséggel kinevezi a Bizottságot, a Parlament jóváhagyását követően • javaslattétel a Bizottság elnökének személyére • minősített többséggel nevezi ki a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt 12 és az EKB Igazgatóságának tagjait 11 Egységes Európai Okmány. 12 Bizottság elnökének egyetértésével. 30 • egyhangúlag határozza meg és hajtja végre a közös kül- és biztonságpolitikát 13 • annak megállapítása, ha egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti az Unió értékeit • új tagokkal kapcsolatban feltételeket szabhat • kilépésről iránymutatása szerint kell tárgyalni • rendszeresen értékeli az Uniót fenyegető veszélyeket, meghatározza a

szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat • foglalkoztatottság éves vizsgálata. Elnök (5) Az Európai Tanács minősített többséggel, két és fél éves időtartamra választja meg elnökét; az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható. Akadályoztatás vagy súlyos hivatali mulasztás esetén az Európai Tanács az elnök megbízatását ugyanilyen eljárással megszüntetheti a) elnököl az Európai Tanács ülésein, és lendületet ad munkájának, b) a Bizottság elnökével együttműködve és az Általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról, c) erőfeszítéseket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére, d) az Európai Tanács minden ülését követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek. Az Európai Tanács elnöke

– a saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül – ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben. A Lisszaboni Szerződés létrehozta az elnöki tisztséget. Minősített többséggel, két és fél éves időtartamra választják, mely egy alkalommal meghosszabbítható. Jelenlegi elnök Donald Tusk Nincs döntési joga, sem döntéskezdeményező joga. Feladata Tanács munkájának előkészítése, ülések levezetése, rendkívüli ülés összehívása biztonságpolitikai kérésekben. Külügyi és biztonságpolitikai főképviselő hatáskörének sérelme nélkül az Unió külső képviseletét látja el a KKBP keretében. Napirend-tervezetet készít, melyet az Általános Ügyek Tanácsa megvitat, ebből lesz az ideiglenes napirend (véglegeset majd az ülés kezdetén fogadnak el). MI A KÜLÖNBSÉG A TANÁCS, AZ

EURÓPAI TANÁCS ÉS AZ EURÓPA TANÁCSA KÖZÖTT? A Tanács (az Európai Unió Tanácsa, vagy Miniszterek Tanácsa) az Európai Unió egyik legfonto sabb döntéshozatali szerve, amely kezdettől fogva az uniós intézményi struktúra központi szereplője. Az Európai Tanács az Európai Unió állam- és kormányfőinek, valamint a Bizottság elnökének testülete. Az unió csúcsszerve, amely meghatározza az Európai Unió általános politikai irányait 13 EU Tanáccsal együtt. 31 Az Európa Tanács (ET) az Európai Uniótól független nemzetközi szervezet, amelyet 10 nyugat-európai ország (Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Svédország) hozott létre 1949-ben. Az Európa Tanács (székhelye Strasbourg) a tagállamai közötti politikai, szociális, jogi és kulturális együttműködés megszilárdítására és az emberi értékek védelmére törekszik Európában. Az Európai

Unió Tanácsának összetétele, feladatés hatáskörei, a szavazási mechanizmusok, a COREPER Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat- és hatáskörei Kezdettől fogva az uniós intézményi struktúra központi szereplője; tagállami vélemények és érdekek kifejezésének legközvetlenebb fóruma, multifunkcionális intézmény. Ugyanakkor osztozik a Parlamenttel a jogalkotási és költségvetési hatáskörön, de a Lisszaboni Szerződés nyomán is megőrzi önálló jogalkotási hatáskörét bizonyos területeken; központi szerepet tölt be a kül- és biztonságpolitikában és a gazdaságpolitikák összehangolásában. A tagállami érdekek legfőbb megnyilvánulási helye. A tagállamok miniszteri szintű képviselőiből áll, ezért is szokták Miniszterek Tanácsának hívni. ÖSSZETÉTEL 1) Tanácsban minden tagállamot egy, az állama nevében kötelezettségvállalásra jogosult miniszter képviseli. Ugyanakkor a tagállami képviselők személyét

illetően nincsenek állandó tagjai Azt, hogy melyik miniszter képviseli a tagállamot, az aktuális napirendtől függ Így a Tanácsnak többféle felállása (formációja) van, melyek külön elnevezést kaptak Az EU-Szerződés két formációt nevesít14: Általános Ügyek Tanácsa15 vmint Külügyek Tanácsa. A többiről minősített többség dönt Székhelye Brüsszel, de évente három hónapot Luxembourgban ül össze. Hozzávetőlegesen évente 100-szor ülésezik. 2) Elnökséget a tagállamok sorban, hathavonta felváltva töltik be. Az elnökséget adó tagállam irányítja a Tanács munkájának szervezését, külön programot alakít ki, meghatározza a döntéshozatal súlypontjait. A Külügyek Tanácsának elnöke viszont a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő Jelenlegi főképviselő Federica Mogherini 14 Jelenleg tíz formáció van: Általános Ügyek; Külügyek Gazdaság és Pénzügyek; Bel- és Igazságügy, Foglalkoztatás,

Szociálpolitika, Egészségügy, és Fogyasztói Ügyek; Versenyképesség; Közlekedés, Távközlés, Energia; Mezőgazdaság és Halászat; Környezetvédelem; Oktatás, Ifjúság, Kultúra. 15 Gondoskodik a különböző tanácsi formációk tevékenységének összhangjáról. 32 A Tanács soros elnöksége: • Lettország (2015. január–június) • Egyesült Királyság (2017. július–december) • Luxembourg (2015. július–december) • Észtország (2018. január–június) • Hollandia (2016. január–június) • Bulgária (2018. július–december) • Szlovákia (2016. július–december) • Ausztria (2019. január–június) • Málta (2017. január–június) • Románia (2019. július–december) • Finnország (2020. január–június) 3) COREPER (Állandó Képviselők Bizottsága), mely egy döntés-előkészítő szerv; a tagállamok brüsszeli állandó képviseleteinek vezetőiből áll 16. Több mint 150 szakosított

munkacsoport és bizottság támogatja. Hetente legalább egyszer ülésezik Brüsszelben, a döntések mögötti politikai kompromisszumok jelentős része itt születik meg Elnöke a Tanács soros elnökségét betöltő tagállam brüsszeli képviseletének vezetője. Kétféle felállásban működik: A) ügyek egy részében, melyek elsősorban nagyobb politikai jelentőséggel bírnak (pl Külügyek Tanácsa) állandó képviselők üléseznek – COREPER II. B) túlnyomóan szakmai egyeztetések, technikai viták megoldása az állandó képviselők helyetteseinek feladata – COREPER I. A mezőgazdasági tanácsok üléseit külön szerv, a Különleges Agrár Bizottság (KAB) készíti elő és koordinálja. Szintén nem a COREPER foglalkozik a Pénzügyi Bizottság és a Kereskedelmi Bizottság hatáskörébe tartozó ügyekkel „Előkészítés előkészítése” is külön történik: COREPER II. esetén a Antici-csoport; COREPER I esetén a Mertens-csoport végzi,

melyekben az állandó képviselet magas rangú diplomatái vesznek részt. Ezenkívül munkacsoportok segítik a munkát, melyekben szakértők dolgoznak 17 4) Különbizottságokat állítanak fel egyes területeken, melyek szintén a Tanács üléseit készíti elő. Például a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC), Foglalkoztatási Bizottság, Kereskedelempolitikai Bizottság (TPC) 5) Főtitkárság fogja össze a Tanács több ezer főből álló adminisztratív szervezetét. FELADAT ÉS HATÁSKÖR • Jogszabály-kezdeményezés: Tanács egyszerű többséggel felkérheti a Bizottságot, hogy végezze el a célkitűzéshez szükséges vizsgálatokat és terjesszen be hozzá megfelelő javaslatokat. A Bíróság, Európai Központi Bank, Európai Beruházási Bank jogalkotásra vonatkozó tervezeteit a Tanács továbbítja a nemzeti parlamenteknek 16 Ők nem külügyminisztériumi diplomaták, hanem szakminisztériumok tagjai; ám diplomáciai státusban

tevékenykednek. 17 A Bizottság a javaslatokat mindig a tagállamok uniós nagyköveteihez juttatja el először, akik továbbítják saját kormányhivatalaik felé. Amikor az egyes országok kialakították álláspontjukat, a kérdést először munkacsoportokban, majd magában a COREPER-ben vitatják meg, csak ezután kerül a miniszterek elé. Amennyiben sikerült konszenzust kialakítani és a Tanács tárgyalás nélkül elfogadja a javaslatot, a javaslat „A”-ügynek minősül Azokat, amelyekben további tárgyalásra, miniszteri szintű egyeztetésre is szükség van, „B”-ügynek nevezik 33 • Jogalkotás: együtt gyakorolja a Parlamenttel, viszont több területen önállóan is elfogadhat jogszabályokat, de egyes ilyen jogkörét átruházza a Bizottságra ◦ rendes jogalkotási eljárás: Bizottság javaslata alapján a Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásból áll ◦ különleges jogalkotási eljárás: Parlament által a

Tanács közreműködésével, vagy a Tanács által a Parlament közreműködésével ▪ Unió éve költségvetése ▪ Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó rendelkezések ◦ Unió és harmadik ország/nemzetközi szervezetek közötti megállapodás ◦ közös kereskedelempolitikai megállapodások összhangba legyenek az uniós joggal • Végrehajtás ez látványosan megnyilvánul a kül- és biztonságpolitika területén • Politikai koordináció pl menekültügy, rendőrségi adatcsere • Kinevezések Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága összetételét, Számvevőszék tagjait, Közszolgálati Törvényszék bíráit; javaslatot tesz a Bizottság tagjaira • Egyéb hatáskörök, mint határoz az országok felvételi kérelméről, rögzíti az átváltási arányt az euró és egy tagállam valutája között, uniós pénzügyi támogatás nyújthat. Szavazási mechanizmusok Háromféle szavazási mechanizmus

szerint hoz döntéseket: • egyszerű többség eljárási kérdésekben ill. amikor a Tanács a Bizottságot tanulmányok készítésére és javaslatok benyújtására kéri fel • minősített többség, ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek • egyhangúság konszenzust jelent; a tagállamok által érzékenynek tartott kérdések esetén ill. amennyiben a Tanács el kíván térni a Bizottság javaslatától A jelenlévő vagy képviselt tagok tartózkodása azonban nem akadálya az egyhangúságot igénylő jogi aktusok elfogadásának. A Lisszaboni Szerződés a szavazás rendszerében fokozatos változtatást vezet be. 2014 novemberétől a korábbi súlyozott szavazatok helyett minden tagállamnak egy szavazata lesz. Ekkor, ha a Bizottság vagy a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő javaslatára jár el a Tanács, a javaslat akkor kerül elfogadásra, ha a Tanács tagjainak legalább 55%-a, de legalább 15 tagállam támogatja, feltéve, hogy a

támogató államok az Unió népességének 65%-át képviselik. Amennyiben a blokkoló kisebbség kevesebb 4 tagnál, a minősített többség akkor is megvan, ha a feltételek vmelyike nem teljesül (ez csak a lakosság arányára vonatkozó feltétel lehet). Más javaslat esetén, a minősített többséghez a tagok legalább 72%-ának támogató szavazata kell, ha ők egyben az Unió népességének 65%-át képviselik 18. 18 Fordítva: ahhoz, hogy megakadályozhassák a döntés elfogadását, legalább 4 tagországnak nemmel kell szavaznia (feltételt jelent az is, hogy e 4 tagország népessége együttesen legalább 35%-át alkossa az EU teljes lakosságának). Kivételt képeznek: 34 2017-ig azonban eseti alapon bármely tagállam kérheti, hogy egy-egy döntést a 2014. november 1 előtt hatályos szabályok szerint (azaz a Nizzai Szerződésben meghatározott minősített többség elve alapján) hozzanak meg. A tagállamok ezenfelül kérhetik a Lisszaboni Szerződés

7. nyilatkozatában foglalt „joanninaikompromisszum” alkalmazását Ez a rendelkezés abban az esetben is lehetővé teszi a tagállamok egy csoportja számára, hogy valamely szöveggel szembeni ellenkezését érvényre juttassa, ha a csoport létszáma nem elegendő a blokkoló kisebbség létrehozásához Ebben az esetben a tagállamok csoportjának jeleznie kell a Tanácsnak, hogy ellenzik valamely aktus elfogadását. A Tanácsnak ekkor minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy kielégítő megoldást találjon a tagállamok csoportja által felvetett aggodalmakat illetően A Tanács ilyen irányú döntésének ésszerű határidőn belül és az uniós jog által meghatározott kötelező határidők sérelme nélkül kell megszületnie A „joanninai-kompromisszum” tehát mindenekelőtt egy politikai kompromisszum, amelyben megnyilvánul a Tanács azon szándéka, hogy a fontos kérdésekben a lehető legtöbb tagállam számára kielégítő

megállapodást sikerüljön elérni. A MAGYAR ELNÖKSÉG 2011-ben volt az első olyan elnökség, amelynek a feladatait az Európai Unió alapszerződése pontosan rögzíti. Magyarország Spanyolországgal és Belgiummal egy elnöki triót alkotva elnököl az Európai Unió Tanácsában. Ezt a szervezetet az Európai Tanácstól, az Unió fő politikai szervezetétől a lisszaboni szerződés külön böztette meg A kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban azonban már nem a magyar miniszterelnök, hanem az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy látja el az elnöki teendőket a 2010-es spanyol elnökség óta. A soros elnökséget első alkalommal ellátó Magyarország nem csak a trió tagjaival, hanem a következő triót elkezdő lengyel elnökséggel is igyekezett összehangolni a munkáját. Az EU-elnökség indulásakor a magyar kormány hitelességét rombolta a közösségi normákkal szembemenő média szabályozás. Az Orbán Viktorral szembeni fenntartások

abban is megmutatkoztak, hogy az EU elnöke, Herman Van Rompuy többször magához ragadta a kezdeményezést, a márciusi, rendkívüli csúcsértekezletre meg sem hívták a magyar kormányfőt, az egyetlen jelentős kormányközi találkozó, a Keleti Partnerség időpontját pedig a lengyel el nökség idejére napolták el. A magyar elnökség a beteljesületlen ígéretek és vérszegény megállapodások féléve volt. A horvát EU-csatlakozás tárgyalásai lezárultak, de a schengeni zóna Romániával és Bulgáriával való bővítése megbukott. Bár magyar kezdeményezésre júniusban elfogadták az EU Duna-régió-stratégiáját, de forrásokat nem rendeltek hozzá. Sikerült elfogadni a Járóka Lívia által előkészített romastratégiát, ami azonban csak keretprogram, a tagállamokra vár az országszintű intézkedéscsomagok elkészítése. Az integrált energiapolitika megvalósításáról is csak politikai döntés született. A magyar EU-elnökség Európai

Bizottsággal egyeztetett, mintegy 50 oldalas hivatalos programját 2011. január 10én hozták nyilvánosságra Az elnökségi program jelmondata „Erős Európa” lett Az elnökség alatt kezdődhetett meg az érdemi vita a 2014-től érvényes uniós költségvetési keretről, és elképzelhe tő volt, hogy aláírják Horvátország csatlakozási szerződését. A félév kiemelt rendezvényei közé tervezték a végül elnapolt Keleti Partnerség állam- és kormányfői csúcstalálkozóját (melyet pedig konkrét tartalommal szerettek volna megtölteni), a magyar kormány és a Bizottság, a magyar EU-elnökség és az Európai Parlamenti Elnökök Konferenciájának találkozóját, fontos rendezvény volt az ASEM (az ASEAN- és az EU-országok külügyminiszteri találkozója), valamint a 17 informális miniszteri találkozó is. Ezeknek a magas szintű találkozóknak a túlnyomó többségét Gödöllőn rendezték meg. Az elnökség fő prioritásai négy csoportra

oszthatók: 1) a munkahelyteremtés kérdése, a romastratégia, illetve az EU2020, az Európai Unió versenyképességről szóló tervezete 2) az uniós politikák megerősítése: a belső kohézió megerősítése, az energiabiztonság megteremtése, a vízpolitika és a Duna-stratégia • • az érzékeny témákkal – pl. a külpolitikai és az adóügyi kérdésekkel – kapcsolatos döntések, melyek meghoza talához a tagállamok egyhangú egyetértésére (azaz az összes tagország támogatására) van szükség eljárási és adminisztratív ügyekben viszont a döntéshozatal egyszerű többséggel történik. 35 3) a polgárközeli Európa gondolata: a schengeni övezet bővítése (2011 márciusában Románia és Bulgária schenge ni csatlakozását vitatják meg), a kulturális sokszínűség támogatása 4) az EU felelősségteljes bővítése (Horvátország esetleges csatlakozása, az izlandi tárgyalások megkezdése) és a globális

felelősségvállalás. Egy korábbi, 2010 nyarán tartott államtitkári sajtótájékoztató még a következő programpontokat is tartalmazta: a gazdasági válság kezelése, az uniós költségvetés reformja, ágazati politikák (kohézió, közlekedés, energiapolitika, mezőgazdaság), bel- és igazságügyi együttműködés (stockholmi program) egyes aspektusai, a romák társadalmi befogadásának, illetve a gyermekszegénység elleni küzdelemnek a kérdése. Az Európai Parlament működése, hatáskörei. Az Európai Parlament az egyetlen közvetlenül megválasztott uniós szerv és a világ egyik legnagyobb demokratikus közgyűlése. 751 tagja az EU 500 millió polgárát képviseli Ötévente választják őket a 28 tagállam választópolgárai általános és titkos választások útján A választások szabályai nem egységesek, azokat a tagállamok határozzák meg19 A Parlament összetételét a Lisszaboni Szerződés határozza meg, melyektől a 2009-2014

közötti ciklusra átmeneti rendelkezések eltérést engedtek. A létszámkorlát 20142019-re viszont életbe lép. Ennek értelmében Mo-n 21 képviselőt választottak meg 2014-ben. Ebből 12 FIDESZ; 3 JOBBIK; 2 MSZP; 2 DK; 1-1 EGYÜTT-PM, és LMP. 2014-es választások eredménye Működése A képviselők nem állampolgárságuk szerint, hanem politikai csoportokban20 (nem frakció) foglalnak helyet (lsd a képet). A csoportok meghatározó szerepet játszanak a Parlament működtetésében: részt vesznek a tisztségek elosztásában, az előadók kijelölésében, parlamenti információs támogatás elosztásában. Érdemi feladatokat a csoportheteken látják el, amikor koordinálják a csoporthoz tartozók politikai álláspontját és megkötik a legfontosabb kompromisszumokat. A parlamenti munka java a 20 állandó biztosságban és eseti bizottságokban folyik. A Parlament létrehozhat albizottságokat vagy ideiglenes különbizottságokat is. A bizottsági

pozícióknál a politikai csoport nagyságát, a nagyjából megfelelő nemzeti képviseletet és a bizottság iránti 19 Magyar szabályozás lsd 2003. évi CXIII tv 20 Egy csoport alakításához legalább 25 képviselőre van szükség, akik legalább a tagállamok egynegyedéből lettek megválasztva. 36 nemzeti érdeklődést veszik figyelembe. Bizottságok vezetése egyrészt az elnökből és a három alelnökből álló bureau, vmint a politikai csoportok bizottságban meghatalmazott képviselőiből álló koordinátori bizottság kezében van. A bizottságokban folyik az érdemi munka, a jogalkotás java, vmint az ellenőrzési, beszámoltatási és vizsgálati feladatok. A bizottsági eljárás az Európai Bizottság normatervezetei, a képviselők egyéni indítványai és a bizottság saját kezdeményezésű jelentései nyomán indul. Az első intézkedés az előadó kinevezése, aki a javaslat kezelésével van megbízva Jelentéstervezetet készít, melyet a

bizottság a plénum elé terjeszt. Ezek különböznek egymástól attól függően, hogy jogalkotási vagy politikai aktus-e, ill. egy- vagy két olvasatban kerül-e megtárgyalásra ELNÖK Élén az elnök áll, akit egy ciklus felére, azaz két és fél évre választanak meg. Az elnök – 14 al elnöke segítségével – irányítja az Európai Parlament és szervei (az Elnökség 21, illetve az Elnökök Értekezlete22) munkáját, valamint vezeti a plenáris ülésszakokon folytatott vitákat Az EP jelenlegi elnöke Martin Schulz. Az elnök képviseli a Parlamentet a jogi ügyletekben és valamennyi külső kapcsolatban. Az elnök többek között nyilatkozik valamennyi fontos nemzetközi ügyről, és az Európai Unió megerősítését célzó ajánlásokat tesz Az elnök aláírásával jogerőre emeli az Európai Unió költségvetését, annak az Európai Parlament által második olvasatban történt megszavazását követően. Az Európai Parlament elnöke a Tanács

elnökével közösen írja alá az együttdöntési eljárással hozott valamennyi jogalkotási aktust. PLÉNUM Munkája parlamenti ciklusokra, éves ülésszakokra és ülésszakokon belül legalább 12, havonta összehívott (plenáris) ülésre, azon belül ülésnapra osztható. Évente 12 plenáris üléshetet tartanak Strasbourgban, valamint 6 plenáris ülésszakot Brüsszelben A teljes, plenáris ülés hozza a döntéseket, mely a képviselők összességéből áll. A Parlament maga határozza meg a napirendjét, semmilyen javaslatot nem köteles napirendre tűzni ill. formális határidők sem kötik (kevés kivétel van) Napirendet az elnök és a kibővített bureau állítja össze. A tehermentesítés és a döntéshozatal felgyorsítása érdekében három eljá rást – sürgős, bizottsági hatáskör-delegációs, jelentés és vita nélküli – vezettek be annak érdekében, hogy minden esetben a legmegfelelőbb eljárásokat és határidőket kövessék A

parlamenti adminisztrációt a Főtitkárság; napi igazgatást az öt quaestor végzi. Hatáskörei 1) önigazgatás. Egyrészt az alapító szerződések és bizonyos nemzetközi megállapodások, másrészt önmaga határozza meg (elsősorban a házszabályt). 2) normatív hatáskörök. EUSZ 14 (1) Az Európai Parlament, a Tanáccsal közösen, ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat. A Szerződésekben meghatároCIKK 21 Elnök, 14 alelnök, 5 quastor (tanácsadási jog); ez a szervezet ellátja intézmény igazgatási és pénzügyi irányítását, elfogadja az intézmény költségvetésének tervezetét, felügyeli a Főtitkárság munkáját. 22 Parlament elnöke + képviselőcsoportok vezetői; ez a szervezet önigazgatási kérdésekről dönt (pl napirend) 37 zott feltételek szerint politikai ellenőrzési és konzultatív feladatokat lát el. Az Európai Parlament megválasztja a Bizottság elnökét. Továbbra sem rendelkezik általános

javaslattételi joggal, azaz főszabályként nem nyújthat be jogszabály-kezdeményezést Csak külön meghatározás szerint teheti, így például: EUSZ 223. CIKK (1) Az Európai Parlament javaslatot dolgoz ki a tagjainak valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint vagy valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően tartandó, közvetlen és általános választójog alapján történő megválasztásához szükséges intézkedésekre vonatkozóan. Legfontosabb jogalkotási jogosítványok a rendes jogalkotási eljárásban érvényesülnek, ahol vétójoggal rendelkezik. 3) politikai ellenőrző szerep. A Parlament közvetlenül választott, mégsem ellenőrizheti ténylegesen a tagállamok kormányait, ezért a Bizottság fölé terjesztett ki felügyeletet A) Európai Bizottság meghallgatása, beiktatása: Parlament szavaz a Bizottság elnökének jelölt személyről; tagjainak jelölt személyeket meghallgatja, és mint testületről szavaz B) információ és

kérdés: jelentést kap az uniós szervektől, emellett információt kérhet bármely szerv tevékenységéről. Ebben fontos szerepe van a képviselők kérdéseire adott válaszoknak C) vizsgálóbizottságok: jogsértések kivizsgálására vagy bonyolultabb politikai kérdések feltárására23 D) bizalmatlansági indítvány: ezzel lemondásra kényszerítheti a Bizottságot. Erről a Parlament nyílt szavazással, benyújtását követő három napon belül határoz Indítvány akkor minősül elfogadottnak, ha a jelen lévő képviselők – akik egyszersmind az összes képviselő többségét is alkotják – kétharmada mellette szavaz. 4) költségvetés ellenőrzése. Két módon lehetséges: költségvetési tartalékba helyezés 24 és zárszámadás felülvizsgálata25 5) a jog érvényesülésének biztosítása. A) EUMSZ 20. CIKK (2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek.

Így az uniós polgárok többek között: e) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak. Gyakorlatban ez panasz vagy kérdés B) Európai Bíróság előtti eljárásokban a Parlament lehet beavatkozó is, de passzív és bizonyos esetekben aktív perbeli legitimációja is elismerést nyert. 23 Képviselők egynegyedének indítványára. 24 Számos olyan kiadási előirányzat van, melynek teljesítése bizonyos jogszabályok elfogadásától függ; amikor az megszületik és egyben nem kötelező kiadásról van szó, Bizottságnak a Parlamenttől kell kérnie a tartalékolt összeg felszabadítását. 25 Ezzel a Parlament kinyilvánítja, hogy a Bizottság jogellenesen vagy nem gazdaságosan kezelte az uniós pénzeszkö zöket. Zárszámadás el nem

fogadási esetén jogi szankció nincs, de komoly politikai hatása van és bizalmatlansági indítványnak alapja lehet. 38 Az Európai Bizottság összetétele, működése és hatásköre. 28 biztosból álló testület26; szupranacionális szervezet az Unió egészének érdekeit tartja szem előtt, ezért sajátos az EU, az átlagos nemzetközi szervezetektől eltérő jellegű. Döntés-előkészítő és végrehajtó szerv, átruházott jogkörben jogalkotást is végez. Elsődleges feladata az Unió általános érdekeinek megtestesítése és az uniós politikákat kidolgozza, végrehajtsa. Összetétele Európai Tanács határozata szerint a Bizottság tagjainak száma megegyezik a tagállamok számával – ezt felülvizsgáljak, ha elérik a 30. tagot vagy a 2014-es Bizottságot követő Bizottság feláll. ELNÖK Elnöke Jean-Claude Juncker. Az elnök megválasztása a következő módon zajlik: a tagállamok minősített többségi döntés alapján beterjesztik

elnökjelöltjüket a Parlament elé, aki az EP plenáris ülése előtt ismerteti politikai elképzeléseit. Az elnökjelölt beszámolóját vita követi, majd a képviselők titkos szavazással hoznak döntést a jelöltről. A leadott szavazatok többségének függvényében a Parlament vagy jóváhagyja, vagy elutasítja a jelöltet. Utóbbi esetben a tagállamok kormányai új jelöltet kötelesek állítani Amennyiben az elnökjelölt személyét a parlament jóváhagyta, a frissen megválasztott elnök és a tagállamok kormányainak közös feladata, hogy az egyes biztosi tisztségekre alkalmas jelölteket találjon, s ezt követően választottjaikat be kell terjeszteni a Parlament elé. A biztosjelölte ket először a jövendő hatáskörük szerinti illetékes bizottságok hallgatják meg, majd a Bizott ság elnöke a Parlament plenáris ülésén bemutatja az egyes biztosjelölteket, illetve azok programját A bemutatás után vita következik, aztán a képviselők név

szerint szavaznak a Bizottság – mint testület – jóváhagyásáról Tehát a Parlament kollektívan dönt a testületről, azaz az egyes jelölteket külön-külön nem, csak a Bizottság egészének kinevezését hagyhatja jóvá, illetve utasíthatja el. BIZTOSOK Elnök hatáskörébe tartozik az alelnökök kinevezése és hivatali ideje alatt módosíthatja a tárcák megosztását is. A bizottsági tagok biztosítják a Bizottság politikai irányítását az ötéves mandátumuk folyamán. Az elnök minden bizottsági tagra felelősséget ruház bizonyos politikai területek vonatkozásában. Navracsics Tibor kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztos A biztosok hetente egyszer, rendszerint szerdán üléseznek Brüsszelben. Amikor a Parlament plenáris ülést tart Strasbourgban, a biztosok általában ott találkoznak. Az ülések napirendjét a Bizottság munkaprogramja határozza meg. Az egyes napirendi pontokat az adott szakpolitikai területért

felelős biztos ismerteti, majd a testület közösen határoz a kérdésről. Az ülések és a viták nem nyilvánosak, de az ülések napirendje és jegyzőkönyve mindenki számára hozzáfér26 Amely magában foglalja az elnököt és az alelnököket is. 39 hető. A Bizottság akkor is összeül, ha sürgős kérdéseket kell megvitatni, illetve ha a Miniszterek Tanácsa fontos kérdésekről tart megbeszélést Tagállam megnevezi a biztosjelöltet Bizottság elnöke dönt a tárcáról Konzultáció az EP-vel. A biztosjelöltet meghallgatják az általa felügyelt területtel foglalkozó parlamenti szakbizottságok A jelölt írásban válaszol öt kérdésre, meghallgatása esetén legfeljebb 15 perces beszédet mond Szakbizottságok 24 órán belül értékelik a jelölt teljesítményét. Szükség esetén további információkat kérhetnek Szakbizottságok elnökök értekezlete és az Elnökök Értekezlete beszámolót kap, majd elkészítik a

jelentéstervezetet, melyről plenáris ülésen szavaznak a képviselők Plenáris szavazás: egyszerű többség, titkos Tanács jóváhagyása az Európai Bizottság elnökének egyetértésével Összesen 23.000 tisztviselő és más alkalmazott dolgozik a Bizottságot alkotó szervezeti egységekben – az ún. főigazgatóságokon és szolgálatoknál27, melyek mindegyike meghatározott szakpolitikai területért felel. A főigazgatóságok élén a főigazgatók állnak A főigazgatóságok dolgozzák ki a jogszabálytervezeteket, ám javaslataik csak akkor válnak hivatalossá, ha a biztosi testület tagjai heti ülésükön elfogadják őket. A főigazgatóságok ezen túlmenően uniós szintű finanszírozási kezdeményezéseket irányítanak, nyilvános konzultációkat bonyolítanak le, és kommunikációs tevékenységeket végeznek. Biztosi kinevezés A Bizottság irányítása alá tartozik több végrehajtó ügynökség is, amelyek az uniós programok

igazgatásában segítik az Európai Bizottságot. A biztosok kollégiuma a legfőbb döntéshozó testület; három módon járhat el: 1) bizonyos kérdésekben hatáskörét delegálhatja az adott területért felelős biztosra, aki ezt a Bizottság nevében és ellenőrzése mellett gyakorolja 2) írásbeli eljárást akkor használják, ha a hatáskört nem delegálják, de a meghozandó döntésről a főigazgatóságok egymás között megegyeztek és a Jogi Szolgálat azt jóváhagyta. Adott témáért felelős biztos körözteti az elfogadni kívánt szövegjavaslatot, ha senki nem jelentkezik, elfogadják 3) ha a fenti két módszerrel nem tudtak döntést hozni, meg kell vitatni a kollégium tagjai nak heti rendszerességgel zárt ajtók mögött. Konszenzusra törekednek, szavazásra csak egészen kivételesen kerül sor. 27 A Bizottság úgynevezett főigazgatóságokból és szolgálatokból áll. 40 BIZOTTSÁG FŐTITKÁRSÁGA Vmennyi szervezeti egységet átfogó

koordinációs szerv a bizottsági apparátus működtetésére. Hatáskörei 1) legfontosabb hatáskör: jogszabály- és döntéshozatalai kezdeményezés; ez jelentős, mert a Tanács – néhány kivételtől eltekintve – jogalkotó tevékenysége során a Bizottság előterjesztésétől függ. Bizottság dönt a jogi aktusok kibocsátásának időpontjáról és módjáról; tartalmáról, formájáról, szabályozottság mértékéről. 2) jogi aktusok elfogadása átruházott hatáskörben28lehet: • felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, melyek a jogi aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik/módosítják. Visszavonható a felhatalmazás ill kifogás emelhető a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben (jogalkotó által) • végrehajtási aktusok: a jogilag kötelező aktusok végrehajtásáért alapvetően a tagállamok a felelősek, akkor kell ezt a Bizottságra ruházni, ha a végrehajtásnak egységes feltételek szerint kell történnie.

Olyan alap jogi aktusok esetében, amelyeknél a végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadásához tagállami ellenőrzésre van szükség az ún. komitológia rendszerében a tagállamok képviselőiből álló bizottságok kerülnek felállításra. 4) gazdaság-ellenőrző tevékenységét, mint az Unió versenyhatósága látja el egy kontradiktórius eljárásban: nyomoz, vádhatósági tevékenységet végez, első fokon döntést hoz. 5) költségvetés végrehajtását és az Unió pénzügyi programját irányítja. 6) kül- és biztonságpolitika kivételével ellátja az Unió külső képviseletét. Például irányelveket határozz meg a Tanács által kinevezett főtárgyaló számára, közös kereskedelempolitikában tárgyalásokat kezdeményez. 7) felügyeli az uniós jog alkalmazását. Kötelezettségszegési eljárást kezdeményezhet Tanácscsal és a Parlamenttel szemben megilleti a keresetindítási jog Az Európai Bíróság és a

Törvényszék összetétele, működési elvei, feladatai és hatásköre Az EU kiépített jogi keretek közt működik. Az uniós bíráskodás a Nizzai Szerződés hatálybalé pése után, 2005-ben vált háromszintűvé: Bíróság, Törvényszék, Közszolgálati Törvényszék – együtt uniós bíróságok. A szervezet további bővítését az EUMSz 257 cikke teremti meg Az alapvető feladatát az EU-Szerződés 19. cikke határozza meg A Bíróság szervezete 1) Annyi bírája van, ahány tagállama az Uniónak 29. Hat évre a tagállamok kormányai nevezi ki közös megegyezéssel; függetlenek, megfelelnek az országuk legmagasabb bírói tisztségbe tör28 Lsd EUMSz 290-291. cikk 29 A magyar bíró Juhász Endre. 41 ténő kinevezés feltételeinek vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok. A Bíróság megújítása részleges, három évenként történik; bírák újraválaszthatók. Bírói megbízatás megszűnése: megbízatás lejárta,

elhalálozás, lemondás, elmozdítás (egyhangú döntés alapján). 2) Bíróság elnökét és elnökhelyettesét a bíróság tagjai maguk közül választják három évre. Az ítélkező tanácsoknak külön elnökük van három évre. Igazgatási szerepük van egyes ügyek vitelében és a Bíróság működtetésében 3) Főtanácsnokok a Bíróság nem ítélkező tagjai. Indítványt nyújtanak be az ítélkező testületnek, így segítve a munkájukat Független a felektől, saját szakmai megítélésére hagyatkozik Az indítványa a Bíróságot nem köti. Hat évre a tagállamok kormányai nevezik ki közös meg egyezéssel 4) Ítélkező szerv lehet háromtagú ill. öttagú tanács, nagytanács (15 tag), vmint teljes ülés (érvényes döntéshez 17 tag elegendő). 5) A munkát referensek segítik; a Bíróság hivatalvezetőjének szélesebb jogköre van, mint a Mo-i gyakorlatban (ítéletet aláírhatja). Törvényszék szervezete 1) Annyi bírája van, ahány

tagállama az Uniónak. Lsd a Bíróságról írtakat 2) Elnökről lsd a Bíróságról írtakat. 3) Nincsenek külön kinevezett főtanácsnokok, ezt a szerepet a Törvényszék bármelyik bírája betöltheti (elnök kivételével). A Törvényszék teljes ülése dönt a kijelölés szükségességéről és az elnök jelöli ki személyét. Amennyiben a Törvényszék teljes ülésen jár el, Törvényszék elnöke jelöl 4) Ítélkező szervezete megegyezik a Bíróságokról írtakkal, ám kiegészül egyesbírósággal is. 5) A munkát referensek segítik; a Törvényszék hivatalvezetőjének szélesebb jogköre van, mint a Mo-i gyakorlatban (ítéletet aláírhatja). 6) Különleges hatáskörű törvényszékek. Közszolgálati Törvényszék szervezete Hét bíróból áll, akiket pályázaton választanak ki és a Tanács nevezi ki hatéves időtartamra. Maguk közül választanak elnököt három évre Tipikusan háromtagú tanácsban ülésezik, azonban kivételesen

egyesbíróként, ötfős tanácsban vagy teljes ülésbe is eljárhat. 42 Közszolgálati Törvényszék Törvényszék Bíróság Egyes bíró Kivételesen bizonyos ügytípusoknál, mely egyszerű jogkérdéseket vett fel Kivételesen bizonyos ügytípusoknál, mely egyszerű jogkérdéseket vett fel Háromtagú tanács Leggyakoribb formáció Leggyakoribb, általános formáció Egyszerűbb jogkérdések eldöntése Öttagú tanács Az ügy bonyolultsága, jelen- Általános formáció; akkor is tősége vagy különleges köeljár, ha tagállam vagy inrülmények indokolják tézmény kéri Nagytanács Teljes ülés Az ügy bonyolultsága, jelen- Az ügy bonyolultsága, jelentősége vagy különleges kö- tősége vagy különleges körülmények indokolják rülmények indokolják, ill. ha tagállam vagy intézmény kéri Az ügy bonyolultsága, jelen- Az ügy bonyolultsága, jelentősége vagy különleges kö- tősége vagy különleges

körülmények indokolják rülmények indokolják Különleges formációk Leggyakoribb formáció Fellebbviteli tanács Kivételes jelentőségű ügy, vagy az Alapokmányban meghatározott esetekben Sürgősségi döntéshozatali tanács; felülvizsgálat megengedhetőségéről döntő tanács Ítélkező testületek az Európai Unió Bíróságán Hatáskör Az uniós bíróságoknak nincs általános hatáskörük a bíráskodásra. Alapvetően konkrét eljárási formákhoz kötődik – olyan ügyekben járhatnak el, melyekre vonatkozólag az alapító szerződések vagy azok alapján a másodlagos jogforrások kifejezetten biztosítják az eljárás lehetőségét. A Bíróság az uniós jog értelmezésével foglalkozik, ezáltal pedig gondoskodik arról, hogy azt valamennyi uniós tagállamban azonos módon alkalmazzák. Emellett az uniós kormányok és az uniós intézmények közötti jogvitákat is rendezi. Magánszemélyek, valamint vállalkozások és más

szervezetek szintén fordulhatnak a Bírósághoz, ha véleményük szerint valamelyik uniós intézmény megsértette a jogaikat. A Törvényszék hatáskörébe tartoznak az alábbi ügyek: • a természetes és jogi személyek által benyújtott közvetlen keresetek, amelyek az Euró- • pai Unió intézményei, szervei vagy hivatalai azon jogi aktusainak megsemmisítésére irányulhatnak, amelynek ők a címzettjei, vagy amelyek közvetlenül és személyükben érintik őket (ilyen például az olyan kereset, amelyben egy vállalkozás megtámadja a Bizottságnak az őt pénzbírsággal sújtó határozatát), továbbá amelyek az őket közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen irányulnak, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket, illetve ugyanezen személyek által előterjesztett olyan keresetek, amelyek ezen intézmények, szervek vagy hivatalok mulasztásának megállapítására irányulnak; a tagállamok által a Bizottság

ellen benyújtott keresetek; • a tagállamok által a Tanács ellen benyújtott, az állami támogatások, a kereskedelemkorlátozó intézkedések (dömping) területét érintő keresetek, valamint azon intézkedések ellen benyújtott keresetek, amelyeket a Tanács végrehajtási jogkörében eljárva hozott; 43 • az Európai Unió intézményei, szervei, illetve hivatalai vagy alkalmazottaik által okozott • kár megtérítésére irányuló keresetek; az Európai Unió által kötött, kifejezetten a Törvényszék hatáskörét kikötő szerződésre • vonatkozó jogviták; a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) és a Közössé- • gi Növényfajta-hivatal ellen indított, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos keresetek; a Közszolgálati Törvényszék által hozott határozatok ellen - kizárólag jogkérdésekre vo- • natkozóan - benyújtott fellebbezések; az Európai Vegyianyag-ügynökség által hozott

határozatok ellen benyújtott keresetek. A Törvényszék által hozott határozatok ellen - két hónapon belül és kizárólag jogkérdésekben a Bírósághoz lehet fellebbezést benyújtani. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Unió igazságszolgáltatási rendszerén belül az európai uniós közszolgálattal kapcsolatos jogviták elbírálására rendelkezik hatáskörrel. E hatáskört korábban a Bíróság, majd 1989-es létrehozatalát követően az Elsőfokú Bíróság/ Törvényszék látta el. A Közszolgálati Törvényszék az EUMSz 270 cikk alapján első fokon jár el az Európai Unió és alkalmazottai között felmerülő jogvitákban. Ezek nemcsak a szigorú értelemben vett munkaügyi jogvitákra vonatkoznak (díjazás, előmenetel, felvétel, fegyelmi intézkedések stb.), hanem a szociális biztonsági rendszerre is (betegség, időskor, rokkantság, munkahelyi baleset, családi támogatások stb.) A Közszolgálati Törvényszék meghatározott

alkalmazottakkal kapcsolatos jogviták, így az Eurojust, az Europol, az Európai Központi Bank, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) és az Európai Külügyi Szolgálat alkalmazottai vonatkozásában is hatáskörrel rendelkezik. Ugyanakkor nem jár el a nemzeti államigazgatási szervek és alkalmazottaik közötti jogvitában A Közszolgálati Törvényszék által hozott határozatok ellen a határozat meghozatalától számított két hónapon belül csak jogkérdésre vonatkozóan lehet fellebbezni a Törvényszékhez. A Törvényszéknek a fellebbezési eljárásban hozott határozatai ellen pedig kivételes esetben felülvizsgálati eljárást lehet indítani a Bíróság előtt 44 Közszolgálati Törvényszék Törvényszék Bíróság Közszolgálati perek I. fok II. fok Felülvizsgálat (kivételes) Előzetes döntéshozatal Egyfokú Kötelezettségszegés megállapítása iránti per Egyfokú Egyfokú

Megsemmisítési vagy mulasztási per (intézmény v Bizottság vagy EKB) Egyfokú Megsemmisítési vagy mulasztási per (fentiektől eltérő esetben) I. fok II. fok Kártérítési jogviták I. fok II. fok Szerződéses jogviták, választott-bírósági kikötés alapján I. fok II. fok I. fok II. fok Megsemmisítési vagy mulasztási per (tagállam vagy intézmény a Parlament és/vagy Tanács ellen) Szellemi tulajdon (védjegy, növényfajták oltalma) Hatáskörmegosztás Az Európai Bíróság eljárási rendje, az ítéletek végrehajtása Az uniós bíróságok eljárása kontradiktórius, mely a bírósági eljárás hagyományos bizonyítékait magában foglalja és amelyet részletes eljárási szabályok irányítanak. Az eljárás túlnyomórészt írásbeli anyagokon nyugszik, a nyilvános tárgyalás inkább járulékosnak tekinthető Az Európai Unió Bírósága A Bíróság elé kerülő ügyekkel egy-egy bíró és

egy-egy főtanácsnok foglalkozik. Először valamennyi érintett fél írásbeli nyilatkozatot nyújt be az ügyben eljáró bírónak. A bíró ezt követően írásban összefoglalja a nyilatkozatokat és az ügy jogi hátterét. A második szakasz a nyilvános tárgyalás. Ez az ügy bonyolultságától függően 3, 5 vagy 13 tagú bírói tanács vagy pedig az egész Bíróság előtt zajlik. A meghallgatáson az egyes feleket képviselő ügyvédek ismertetik álláspontjukat a bírákkal és a főtanácsnokkal, akik kérdéseket tehetnek fel nekik A főtanácsnok ezt követően ismerteti indítványát. A bírák ezután együttesen megvitatják az ügyet, és ítéletet hoznak. A főtanácsnok csak akkor köteles indítványt előterjeszteni az ügyben, ha a Bíróság álláspontja szerint az ügy új jogkérdést vet fel A Bíróság nem köteles a főtanácsnok indítványának megfelelően eljárni A Bíróság ítéleteit többségi szavazással hozza, az

ítélethirdetésre a nyilvános tárgyaláson kerül sor. A tárgyalásról gyakran videofelvétel készül (Europe by Satellite) 45 Törvényszék A Törvényszék előtt indított keresetekre - a szellemi tulajdonnal kapcsolatos keresetekre és a fellebbezésekre vonatkozó néhány különös rendelkezéstől eltekintve - ugyanaz az eljárás alkalmazandó. Főszabály szerint az eljárást egy írásbeli és egy szóbeli szakasz alkotja A Törvényszék előtt a Hivatalnak címzett, ügyvéd vagy meghatalmazott által benyújtott írásbeli keresetlevéllel lehet eljárást indítani. A kereset főbb pontjait valamennyi hivatalos nyelven közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában A hivatalvezető kézbesíti a keresetlevelet az ellenérdekű félnek, aki a kézbesítéstől számított meghatározott határidőn belül terjesztheti elő ellenkérelmét. Főszabály szerint, erre - meghatározott határidőn belül - a felperes jogosult választ előterjeszteni,

amelyre az alperes viszonválaszt nyújthat be A tagállamok, az uniós intézmények, és bárki, aki igazolja, hogy a Törvényszék előtt folyó jog vita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik, beavatkozóként beléphet az eljárásba. A beavatkozó beadványt nyújt be, amelyben támogatja vagy ellenzi az egyik fél kereseti kérelmeit; e beadványra a felek később válaszolhatnak. Meghatározott esetekben a beavatkozó is tehet észrevételeket az eljárás szóbeli szakaszában A szóbeli szakaszban nyilvános tárgyalást tartanak. Ennek során a bírák kérdéseket tehetnek fel a felek képviselőinek. Az előadó bíró a tárgyalásra készített jelentésben összefoglalja a tényállításokat, valamint a felek, illetve - adott esetben - a beavatkozók által felhozott érveket. Ezt az iratot az eljárás nyelvén elérhetővé teszik a nyilvánosság számára. A bírák ezt követően az előadó bíró által készített ítélettervezet alapján hozzák meg

határozatukat, majd nyilvános tárgyaláson kihirdetik az ítéletet. A Törvényszék előtti eljárás ingyenes. Ugyanakkor a nemzeti bíróság előtt eljárásra jogosult ügyvéd költségei, akit a feleknek meg kell bízniuk jogi képviseletük ellátásával, nem a Bíróságot, hanem a feleket terhelik. Azonban, ha egy természetes személy nem tudja fedezni az eljárás költségeit, akkor költségmentességet kérhet Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás: a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése nem tartozik a Törvényszék előtt indított keresetek joghatásai közé. A Törvényszék azonban elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését, vagy más ideiglenes intézkedéseket hozhat. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a Törvényszék elnöke, illetve adott esetben - ideiglenes intézkedésről határozó bíróként - valamely másik bíró határoz indokolt végzéssel. Ideiglenes intézkedéseket csak akkor lehet hozni, ha a

következő három feltétel teljesül: 1) a kereset érdemében első látásra megalapozottnak tűnik; 2) a kérelmező köteles alátámasztani az intézkedések sürgősségét, amelyek nélkül súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedne; 3) az ideiglenes intézkedéseknek tekintettel kell lenniük a felek érdekei és a közérdek kö zötti egyensúlyra. A végzés ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre a Törvényszéknek az alapügyben hozandó határozatát. Ugyanakkor a végzés ellen fellebbezést lehet benyújtani a Bíróság elnökéhez. 46 A gyorsított eljárás: lehetővé teszi, hogy azokban az ügyekben, amelyeket különösen sürgősnek ítél, a Törvényszék gyorsan határozzon a jogvita érdeméről. A gyorsított eljárást a felperes vagy az alperes kérheti K Ö Z V E T Í r á s L E b N L e l i Keresetlevél A hivatalvezető kézbesíti a keresetlevelet az alperesnek A kereset közzététele az Európai

Unió Hivatalos Lapjában (C sorozat) Az ügy valamely ítélkező testületnek történő kiosztása Az előadó bíró kijelölése Ellenkérelem [Elfogadhatatlansági kifogás] [Válasz és viszonválasz] [Egyéb beadványok] Az előadó bíró elkészíti az előzetes jelentést Az adott bírói tanács bíráinak tanácskozása [Előkészítő intézkedések] S z ó b e l K E R E S E T E K B B E Z É S E K E i s z a k a s É S F E L - z [Költségmentesség iránti kérelem] [Beavatkozások] [Ideiglenes intézkedések] [Az ügy kiosztása a különböző számú bíróból álló tanácsoknak (egyesbírónak, három-, öt-, tizenhárom fős bírói tanácsnak vagy a 28 fős teljes ülésnek)] s z a k a s z [Tárgyalásra készített jelentés; tárgyalás] A bírák tanácskozása Ítélet A Közszolgálati Törvényszék Az eljárás ügyvéd által írt és a Hivatalnak címzett írásbeli keresetlevéllel indul 30. A hivatalvezető a

keresetlevelet kézbesíti az ellenérdekű félnek, akinek két hónap áll rendelkezésére ellenkérelmének előterjesztésére A Közszolgálati Törvényszék határozhat úgy, hogy szükség van második írásbeli beadványváltásra. Bárki, akinek a tárgyalt jogvitához jogos érdeke fűződik, illetve az Európai Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok beavatkozhatnak az eljárásba. A beavatkozó valamely fél kérelmeit támogató vagy elutasító tartalmú kérelmet nyújt be, amelyre az említett fél ezt követően válaszolhat. A beavatkozó a szóbeli szakaszban is előadhatja észrevételeit A szóbeli szakaszban általában nyilvános tárgyalást tartanak. Ennek során a bírák kérdéseket tehetnek fel a felek képviselőinek, illetve adott esetben maguknak a feleknek. Az előadó bíró a tárgyalásra előkészítő jelentést készít az ügy lényeges körülményeiről, és kiemeli azokat a pontokat, amelyekre a feleknek szóbeli

előadásaik során összpontosítaniuk kell. Ez az irat az eljárás nyelvén a nyilvánosság számára is hozzáférhető. A bírák az előadó bíró által elkészített indokolástervezet alapján hoznak határozatot. Az ítéletet nyilvános tárgyaláson hirdetik ki Az eljárás költségmentes. A tagállami bíróság előtt eljárni jogosult ügyvéd díjazását azonban – akinek el kell járnia a felek képviseletében – nem a Közszolgálati Törvényszék viseli. Ugyanakkor költségmentességben részesülhet az a fél, aki az eljárás költségeinek viselésére nem képes 30 A keresetlevelet elektronikus úton, az e-Curia alkalmazás használatával is be lehet nyújtani. 47 A kérelem benyújtásától kezdve az eljárás bármely szakaszában megkísérelheti előmozdítani a jogvita egyezség útján történő rendezését. Az eljárás a megtámadott jogi aktus végrehajtására nézve nem bír halasztó hatállyal. A Közszolgálati Törvényszék

ugyanakkor elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését, illetve egyéb ideiglenes intézkedésekről is rendelkezhet A Közszolgálati Törvényszék elnöke vagy adott esetben egy másik bíró – ideiglenes intézkedésről határozó bírói minőségében – indokolással ellátott végzéssel határozhat az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről. Ideiglenes intézkedésre csak az alábbi három feltétel fennállásakor van lehetőség: 1) az alapügy keresetének első látásra megalapozottnak kell tűnnie; 2) a kérelmező köteles igazolni az intézkedések sürgősségét, amelyek hiányában őt súlyos és helyrehozhatatlan kár érné; 3) az ideiglenes intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a felek érdeke és a közérdek közötti egyensúly megteremtésére. A végzés csupán ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre a Közszolgálati Törvényszéknek az ügy érdemében hozandó határozata tartalmát. Mindemellett e

végzés ellen a Törvényszék elnökéhez lehet fellebbezni. A Í r á s b e Z l E i s L z J a Á k R Á s z a S Keresetlevél A Hivatal kézbesíti [Költségmentesség iránti kéa keresetlevelet az alperesnek A keresetről készített közlemény közzététele relem] az Európai Unió Hivatalos Lapjában (C sorozat) (A kérelem tárgyának és a kereseti kérelem[Ideiglenes intézkedések] nek a közzététele valamennyi nyelven, mintegy hat héttel a Közszolgálati Törvényszékhez Az ügy kiosztása egy bírói tatörténő benyújtást követően)31 nácsnak és az előadó bíró ki[Beavatkozás] jelölése Ellenkérelem A Közszolgálati Tör[Elfogadhatatlansági kifogás] vényszék az eljárás bár[Válasz és viszonválasz] mely szakaszában megAz előadó bíró elkészíti az előzetes jelentést kísérelheti előmozdítani Zárt megbeszélés az adott bírói tanács bírái a jogvita felek közötti között egyezség útján történő

[Bizonyításfelvétel] rendezését. S z ó b e l i s z a k a s z Tárgyalás Tárgyalásra készített előkészítő jelentés (Az előadó bíró által készített irat, amely az ügy lényeges elemeit foglalja össze, adott esetben pedig azokat a pontokat, amelyekre a feleknek szóbeli előadásaik során összpontosítaniuk kell)32 A b í r á k t a n á c s k o z á s a Ítélet vagy végzés (végzés esetén nem kerül sor a szóbeli szakaszra) 31 Ezek az iratok az interneten is elérhetőek: a Bíróság honlapján (http://curia.europaeu); az EUR-Lex adatbázisból (http://europa.eu) 32 Ezeket az iratokat a tárgyalóterem bejáratánál helyezik el, illetve az Európai Unió Bíróságának Sajtó- és Tájékoztatási Osztályán keresztül is beszerezhetők. 48 Az Európai Unió egyéb szervei: a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az Európai Ombudsman. Tanácsadó szervek GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS

BIZOTTSÁG EUMSZ 300. CIKK (2): a munkaadók és a munkavállalók szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezetek képviselőiből áll. A valóságban szakszervezetek, munkáltatók, farmerek, fogyasztói csoportok, szabad-foglalkozásúak képviselőiből áll; szervezet civil társadalom képviselője uniós szinten. Római Szerződés rendelkezett a létrehozásáról Tagokat a Tanács nevezi ki öt évre; azaz elfogadja tagállamok javaslatai alapján összeállított listát. Tagok létszáma nem haladhatja meg a 353-at; Mo-nak 12 helye van Maga választja az elnökét és fogadja el az eljárási szabályzatát; tagok függetlenek, nem utasíthatók. Ülést saját kezdeményezésre, vagy a Tanács, Bizottság, Parlament javaslatára tartanak meg EGSZB tagjai három csoportba sorolódnak:

munkaadók – munkavállalók – különböző érdekcsoportok (környezetvédők, fogyasztóvédelmi szervezetek, egyéni vállalkozók, tudósok, szövetkezeti tagok stb. - mindenki, aki nem illeszthető be az első két csoportba) A vélemények elkészítése több fázison megy keresztül. Először az adott témának megfelelő szakmai szekció tagjaiból alakult munkacsoport több ülésen vitatja meg az előterjesztő által (általában szakértő segítségével) megírt anyagot, amit utána az adott szekció is megtárgyal, a véleménytervezet csak utána kerül a Plenáris ülés elé. Amennyiben a szakmai szekció azt ellenvélemény nélkül fogadta el, a Plenáris ülés már csak formailag, ún „vita nélküli eljárásban” szavazza meg az anyagot, de ha az adott szekcióban volt ellenvélemény, akkor a véleményt még a plenáris ülés is megvitatja, azaz még ott is lehet módosító indítványokat benyújtani. Ha egy véleménytervezetet a Plenáris ülés

résztvevőinek a többsége nem támogat, azt visszaküldik a szekcióhoz. A vélemények kialakítása akkor nehézkes, ha a különböző csoportok érdekei között jelentős a különbség. Ilyenkor a csoportok elnökei „egyezkednek”, néha előfordul, hogy a munkavállalói csoport „szövetséget köt” a civilek csoportjával a munkaadók ellenében. A delegációs bizottságok évente egy-két alkalommal ülnek össze és előre meghatározott, mindkét fél számára jelentőséggel bíró témákkal foglalkoznak, amiket az adott bizottság arra kijelölt tagjai terjesztenek elő. Ezek a bizottságok gyakran készítik elő az EU és egy-egy ország közötti csúcstalálkozót és így segítik az EU, a tagországok, és az adott ország civiltársadalmai közötti együttműködést is. Kötelező kikérni a véleményét a Szerződésben meghatározott esetekben; melyre legalább egy hónapnyi időt kell hagyni: • belső piaci jogharmonizáció •

foglalkoztatás, szociális politika • kutatás 49 • fogyasztóvédelem • kohéziós politika • környezeti politika • energiapolitika. RÉGIÓK BIZOTTSÁGA EUMSZ 300. CIKK (3):a regionális és helyi testületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak. Régiót és tagállamok helyi, regionális, városi, községi politikai-önkormányzati dimenzióit jeleníti meg Maastrichti Szerződés hívta életre Tagok létszáma legfeljebb 353; összetételről a Tanács dönt, tagokat öt évre nevezik ki. Összeférhetetlenség áll fenn a Régiók Bizottsági tagság és a Parlamenti közt Parlament, Bizottság, Tanács konzultál a Szerződésben meghatározott esetekben 33, továbbá minden olyan esetben, amikor az intézmények valamelyike ezt indokoltnak tartja. Lisszaboni Szerződés

újítása: formális jogkört kap a szubszidiaritás ellenőrzése terén; azaz keresetindítási joggal rendelkezik, olyan aktusok tekintetében, amelyek elfogadásához az EUMSz szerint vele konzultálni kell. Bizottság évi jelentését, melyet a Tanácsnak és a Parlamentnek nyújt be, a RB-nak is el kell küldenie. Maga választja az elnökét és fogadja el az eljárási szabályzatát. Ülést saját kezdeményezésre, vagy a Tanács, Bizottság, Parlament javaslatára tartanak meg. RB keretében szakbizottságok, politikai csoportok, interregionális csoportok működnek. Az RB évente öt plenáris ülést tart az általános stratégia meghatározása, illetve vélemények elfogadása céljából. Az RB-n belül hat szakbizottság működik, amelyek adott szakpolitikai területekkel foglalkoznak, és előkészítik a plenáris üléseken megvitatandó véleményeket: • Területi kohézió • Gazdaság- és szociálpolitika • Oktatás, ifjúság és kutatás •

Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy • Uniós polgárság, kormányzás, intézményi és külügyek • Természeti erőforrások Az RB fontos politikai kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásokat is kibocsát. Európai Ombudsman Maastrichti Szerződés vezette be. Parlament választja öt évre; melynek indítványára az Európai Bíróság menti fel, amennyiben nem felel meg a vele szemben támasztott igényeknek Füg getlen szerv, nem kérhet és nem fogadhat el utasítást Feladataival kapcsolatos részletes szabályokat egyrészt a Parlament, másrészt saját maga határozza meg Jelenleg Emily OReilly tölti be a tisztséget. Székhelye Strasbourg 33 pl.: oktatás, képzés, kultúrpolitika, népegészségügy, kohéziós politika 50 Feladat, hogy fogadja az Unió intézményei és más szervei tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszokat, és vizsgálatot indítson, ha azok megalapozottak. Panaszt

állampolgárok, székhellyel bíró jogi személyek nyújthatnak be. ALAPJOGI CHARTA 43. CIKK Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok34 esetén. Feltéve, ha egyszer már eredménytelenül fordult az adott intézményhez Harmadik országbelieket akkor illeti meg ez a jog, ha tartósan letelepedettek az EU-ban Hivatali visszásságok: • tisztességtelen eljárás • megkülönböztetés • hatásköri visszaélés • a tájékoztatás elmulasztása vagy megtagadása • indokolatlan késedelem • nem megfelelő eljárások. Vizsgálat indulhat eu-i parlamenti képviselő indítványára,

illetve saját elhatározásból. Az ombudsman nem vizsgálhatja a következő eseteket: • az uniós tagállamokon belüli nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok (kormányhivata- • lok, állami szervek és önkormányzatok) elleni panaszok, ideértve az olyan eseteket is, amikor a panasz uniós üggyel kapcsolatos. a nemzeti bíróságok vagy ombudsmanok tevékenysége. Az európai ombudsman nem • tekinthető fellebbviteli szervnek az említett szervezetek által hozott határozatok tekintetében. panaszok vállalkozások vagy magánszemélyek ellen. Panasz benyújtásának szubjektív határideje két év, miután az érintett szervet eredménytelenül megkeresték. Vizsgálat alatt az érintettek kötelesek a kért információt az ombudsmannak megadni. Hivatali visszásság megállapítása után az ombudsman megkeresi az érintett szervet, melynek három hónapja van, hogy álláspontját kifejtse. Ombudsmannak „békés megoldást” kell keresnie Vizsgálat

eredményéről a Parlamentnek, bepanaszoltnak és a panaszosnak beszámol. Kritikai észrevételt is eljuttat az szervhez, mely megerősíti a panaszt, és jelzi a szervnek, hogy miért járt el helytelenül. Ajánlástervezetet küld a szervnek, ha még megszüntethető a hivatali visszásság, vagy az különösen súlyos vagy általános következménnyel jár. Ha az ajánlástervezetre nem válaszol megfelelően, ombudsman jelentést küldhet a Parlamentnek – ez az utolsó érdemi lépés, melyet egy ombudsman megtehet Ombudsman határozatai nem bírnak jogi kötőerővel, ezek „soft law” kategóriába tartoznak Eredménye pl: Statewatch, egy az Egyesült Királyságban polgári szabadságjogokkal foglalkozó csoport hozzájutott a Tanács dokumentumaihoz, miután az Ombudsman beavatkozott. A Tanács visszautasította a dokumentumok nyilvánosságra hozását, de felülvizsgálta korábbi álláspontját az Ombudsman érvei alapján 34 Hivatali visszásság fogalma tágan

értelmezendő, amibe a megfelelő ügyintézés, helyes hivatali magtartás vagy a tisztességes bánásmód megsértése is beleértendő. A megfelelő ügyintézéshez való jog a Chartában is szerepel ; lsd 41. cikk 51 Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása Az előzetes döntéshozatali eljárás egy sajátos sui generis eljárás a közösségi jogban. Előzetes döntésében az EuB érvénytelenséget állapíthat meg, azaz az adott ügyben a nemzeti bíróságot zárja el az érvénytelen norma alkalmazásától (relatív joghatás) – ellentétben a semmissé nyilvánítással, ahol eltávolítja a normát az uniós jogrendből Nem jogorvoslati eszköz, hanem az alapeljárásban egy közbenső eljárás. Jogalapja EUMSZ 267. CIKK Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben: a) a Szerződések értelmezése; ez alatt EUSz-t, EUMSz-t, csatlakozási szerződéseket, hozzájuk

csatlakozó jegyzőkönyveket kell érteni b) az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése; (ide tartozik az Unió harmadik országgal kötött megállapodásai, a nem kötelező aktusok, valamint az uniós normára visszautaló belső jogszabály is). Közös kül- és biztonságpolitika keretében elfogadott jogi aktusokra nem alkalmazható! Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni. Főszabály: valamennyi tagállami bíróság fordulhat az EuB-hoz, azaz az a tagállami

szabály, hogy eljárásjogi alapon vmelyiket megfosztja ettől, ellentétes az EUMSZ-szel Ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely valamely fogva tartott személyt érint, az Európai Unió Bírósága a lehető legrövidebb időn belül határoz. Annak ellenére, hogy természeténél fogva a Bíróság a közösségi jog tiszteletben tartásának legfőbb őre, nem ő az egyetlen bíróság, amely jogosult a közösségi jog alkalmazására. Ez a feladat megilleti a nemzeti bíróságokat abban a mértékben, amennyiben hatáskörükbe tartozik a közösségi jog közigazgatási végrehajtásának – ami általában a tagállamok közigazgatási szerveinek feladata – ellenőrzése; a szerződések és a másodlagos jogforrások (rendeletek, irányelvek, határozatok) rendelkezéseinek jelentős része közvetlenül egyéni jogokat keletkeztet a tagállamok állampolgárai részére, melyeket a tagállamok kötelesek

megvédeni. Ily módon a tagállamok bíróságai természetüknél fogva a közösségi jog elsődleges biztosítói A közösségi jogszabályok hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása, továbbá az értelmezési szabályok közötti különbség elkerülése érdekében, a tagállami bíróságok jogosultak, illetve bizonyos esetekben kötelesek a Bírósághoz fordulni, hogy annak értelmezése által a közösségi jog egy adott része pontosan meghatározásra kerüljön annak érdekében, hogy például ellenőrizhessék, vajon ezen jog és nemzeti szabályozásuk mennyiben van összhangban. 52 Az előzetes döntéshozatali eljárás célja lehet továbbá egy közösségi jogi aktus érvényességének vizsgálata. Ugyancsak az előzetes döntéshozatali eljárás segítségével tudja valamennyi európai állampolgár meghatározni a rá vonatkozó közösségi jogi normákat. Ugyanis annak ellenére, hogy csak a nemzeti bíróság indíthatja meg ezt az

eljárást, mivel csak ő dönthet annak szük ségességéről, valamennyi érintett fél, azaz a tagállamok, a nemzeti bíróság előtt már eljáró felek és a Bizottság is részt vehet a Bíróság előtt folyó eljárásban. Számos jelentős közösségi jogi elvet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapján állapítottak meg, amelyeket egyes esetekben az elsőfokú tagállami bíróságok tettek fel. Bíróság meghatározása Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezője a bíróság, mely: 1) jogszolgáltatásra létrehozott szerv. Kontinentális jogokban a közigazgatási bíróságok is Az EuB a következők szerint ítéli meg: ◦ Jog hozta-e létre? ◦ Állandó jellegű-e? ◦ Eljárása kontradiktórius? ◦ Döntése kötelező? ◦ Független-e? ◦ Jogot alkalmaz? 2) Nem tagállamban létrehozott szerv akkor bírói szerv, ha ◦ a felek kötelesek ehhez a fórumhoz fordulni, nincs lehetőségük rendes bíróság

igénybevételére ◦ a tagállam rá a közösségi jog végrehajtásával kapcsolatos feladatokat hárított át, illetve engedett át. 3) Választottbíróság akkor minősül bírói szervnek, ha ◦ a választottbíráskodás jogi keretek között folyik, ◦ az ítélet jogon alapul, ◦ az ítélet ítélt dolgot eredményez és kikényszeríthető, ◦ a peres felek kötelesek voltak ezt választani az állami bíróság helyett, ◦ a választottbíróságot az állam támogatja. Magyar választottbíróság nem minősül bírói szervnek. Szakmai kamarák esetében sem zárható ki, hogy pl. szakmai névjegyzékben történő felvételesetén bíróságnak minősülnek; ennek megítélése adott ügy körülményeitől függ 53 Közigazgatási szerv nem tekinthető bíróságnak, mivel döntéseket a nekik alárendelt szervek döntései tekintetében hozzák, amelyekkel szemben nem tekinthetők kívülállóknak. Ügyész sem az. Jogkérdés tárgya

Előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó kérdésnek meg kell felelnie a Szerződésben foglalt feltételnek, azaz „szükségesnek” kell lennie az ítélethozatalhoz; továbbá – mely feltételek a Bíróság esetjogában alakultak ki – nem lehet túl általános/hipotetikus, az ügyre kell vonatkoznia, a kérdést valódi jogvita keretében kell feltenni, s az eljárásnak nem szabad meg szűnnie a felterjesztő bíróság előtt. Mivel tagállami bíróság nem állapíthatja meg uniós jogi aktus érvénytelenségét, ha ilyen kérdés merül fel, akkor köteles EuB-hoz fordulni (Foto-Frost-Shul elv), de bizonyos körülmények közt35 ideiglenes intézkedés meghozatalára irányuló eljárásban kivételt tehet. Ezt nem tehetik meg a közigazgatási szervek. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az

Európai Unió Bíróságához fordulni. A nemzeti bíróságok, jogorvoslati megoldások miatt sokszor kérdés, hogy melyik bíróságra vonatkozik az előterjesztési kötelezettség Ha ugyanolyan ügyben az EuB már egyszer ítéletet hirdetett, csupán hivatkozik előzetes döntésére (Da Costa elv) jogértelmezési gyakorlat ex ante kötelező hatályának kimondása. A nemzeti bíróság kizárólagos joga, hogy a döntéshozatali kérelemről döntsön, függetlenül, hogy az alapeljárásban résztvevő felek kérték-e. CILFIT ügy (CILFIT feltételek): felperesek szerint bizonyos vámok ellentételesek a közösségi rendelettel, s indítványozták az Olasz Semmítőszéknek, hogy a kérdés tisztázása érdeké ben forduljanak előzetes döntéshozatali kérelemmel, amely úgy találta önmagában az, hogy az EuB-hoz kell fordulni, előzetes döntéshozatal tárgya. EuB kimondta, hogy a végső fokon határozatot hozó nemzeti bíróságok mentesülnek az

előterjesztési kötelezettség alól, ha a válasz magától értendő, világos (acte clair). Egyben rögzítette azokat a követelményeket amelyeknek a nemzeti bíróságoknak eleget kell tenniük, ezek jogértelmezési módszerek, amelyek az uniós jog megfelelő értelmezését valószínűsítik: • valamennyi nyelvi változat figyelembevétele • sajátos uniós jogi terminológia • sajátos uniós intézmények ismerete • az adott uniós jog céljának ismerete. Azaz a feltételek teljesülése esetén a nemzeti bíróság által adott értelmezés megfelel annak, amit az EuB adott volna. Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezésében. A kérés alapja gyakran magánfél indítványa lehet, kinek a 267. cikkben foglalt eljárás előnyös, mert 35 Intézkedést kérőt jelentős, helyrehozhatatlan kártól óvja meg,

bíróság megfelelően figyelembe vette a közösségi ér dekeket, figyelembe vette az EuB, és a Törvényszék határozatait. 54 nincs elindítási határidő (tehát bármikor kezdeményezheti a vizsgálatot), s nincsenek keresetindítási feltételek sem – ellentétben a semmiségi eljárással (263. cikk) Hogy ezzel ne lehessen visszaélni, az EuB kimondta, hogy ha a magánfélnek lett volna perindítási lehetősége a semmiségi eljárásban, és a két hónapos határidőn belül erről tudomása is volt, akkor nem élhet a 267. cikk jogosítványaival Előzetes döntés természete Az EuB nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Az érintett nemzeti bíróság ezt követően köteles alkalmazni az EuB által adott értelmezést. Az így kiadott előzetes döntések ezt követően a többi nemzeti bíróság szá mára is irányadóak A közösségi jog számos fontos alapelvét az EuB ilyen előzetes

döntések során fogalmazta meg. Kvázi-precedens jelleg – más bíróságok számára meghozott döntése későbbi ügyekben is követendő. A tagállami bíróság nem mondhatja ki egy közösségi jogi aktus érvénytelenségét; ez az EuB kizárólagos hatásköre. Ha egy nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy az EuB egy korábbi ítélete figyelembe vételével eldönthető az alapügy, akkor a korábbi előzetes döntés alapján maga dönthet Az irányadó jelleg az, amely miatt nem szükséges minden egyes uniós jogi kérdést az EuB elé utalni. Az előzetes döntésben foglaltak kötelezőek a tagállamra, az értelmezés nem követése szankcionálható. IDŐBELI HATÁLY Főszabály szerint az értelmezett jogi rendelkezésre hatálybalépésétől fogva fennáll (ex tunc). Ez azt jelenti, hogy előzetes döntéseknek visszamenő hatályuk lesz; kivételesen azonban előfordulhat ennek korlátozása Nemzeti jogok határidőt szabhatnak a jogérvényesítésre

(elévülés), amelyen túl a közösségi jogra alapozott jogok nem érvényesíthetők. EuB korlátozhatja a visszamenőleges hatályt (ezt nem tehetik meg a nemzeti bíróságok), ám ez kivételesnek tekinthető, azaz ha elrendeli, csak arra tagállamra vonatkozik, amelynek ezt engedélyezték (területi korlátozás). Közigazgatási szervnél főszabály szerint nem követeli meg az uniós jog, hogy jogerős határozatát ez alapján visszavonja; csupán ha az alábbi feltételek fennállnak: • hatáskörrel rendelkezik a határozat visszavonására • végső fokon eljáró nemzeti bíróság ítélete alapján vált jogerőssé • EuB későbbi ítélkezési gyakorlatára tekintettel a közösségi jog téves értelmezésén alapszik • az érdekelt az ítélkezési gyakorlatról való tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult. JELLEMZŐI Az előterjesztés kapcsán nem ír elő az EuB kötött formát. A magyar jogrendszerben

a bíróságok végzésben határoznak (mivel nem ügydöntő határozatról van szó) A kezdeményező döntés megjelenik az összes hivatalos nyelven 55 Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás 2008-tól lépett életbe az új eljárási lehetőség; hátterében az állt, hogy a szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térségéhez tartozó területeken gyakran a sürgős jelleg jellemző. Főszabály szerint tagállami bíróság kérelmezheti előterjesztésben az eljárást, és annak indokoltságáról az EuB határoz. Lehetőség van arra is, hogy maga az EuB hivatalból határozzon a sürgősségi eljárásról. Minderről egy öt tagú tanács dönt Ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely valamely fogva tartott személyt érint, az Európai Unió Bírósága a lehető legrövidebb időn belül határoz. Három lényeges ponton különbözik ezen új eljárás a rendes előzetes

döntéshozatali eljárástól: 1) a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás során a gyors lefolytatás érdekében az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszában résztvevő felek köre eltér. Ugyanis csak az alapeljárás felei, a kérdést előterjesztő bíróság székhelye szerinti tagállam, az Európai Bizottság, és adott esetben – ha valamelyik aktusukról van szó – a Tanács és az Európai Parlament nyújthat be az eljárás nyelvén és szoros határidőn belül írásbeli észrevételt. Az egyéb érdekelteknek, és különösen a kérdést előterjesztő bíróság székhelye szerinti tagállamon kívüli tagállamoknak erre nincs lehetőségük, de részt vehetnek a tárgyaláson, ahol előadhatják a nemzeti bíróság által feltett kérdésekre és a benyújtott írásbeli észrevételekre vonatkozó esetleges szóbeli észrevételeiket 2) az elbírált ügyek belső intézése jelentősen felgyorsul, mivel a szabadság, a biztonság és a jog

érvényesülésének térségével kapcsolatos valamennyi ügyet – már a Bírósághoz való érkezésükkor – egy olyan, egyéves időtartamra kijelölt öt bíróból álló különtanácsnak osztanak ki, amelynek feladata kiválasztani és elbírálni ezeket az ügyeket. Ha e tanács úgy határoz, hogy helyt ad a sürgősségi eljárás lefolytatása iránti kérelemnek, a tárgyalás megtartását és a főtanácsnok meghallgatását követően rövid időn belül dönt. 3) az eljárás a gyakorlatban főként elektronikus úton folyik. Semmisségi eljárás (EUMSz. 263-264 és 266 cikkek és 277 cikk); Mulasztási eljárás EUMSz 265 cikk Semmiségi eljárás FELÜLVIZSGÁLHATÓ AKTUSOK KÖRE EUMSZ 263. CIKK: Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja 1. a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint 2. a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá 3. az Európai Parlament és az

Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. 56 4. Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét. Csak a kötelező erővel rendelkező aktusokat lehet támadni. KERESETINDÍTÁSRA JOGOSULTAK E célból az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket (felperesek köre korlátozott, ezen belül három nagyobb csoport van) 1. valamely tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. Privilegizált kérelmezők 2. Az Európai Unió Bírósága azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel a Számvevőszék, az Európai Központi Bank és a Régiók

Bizottsága által előjogaik megóvása érdekében indított keresetek tekintetében. Kvázi-privilegizált kérelmezők 3. Bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat Nem privilegizált kérelmezők a) a neki címzett vagy b) az őt közvetlenül és személyében érintő36 jogi aktusok ellen, továbbá c) az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok (= vmenynyi általános hatályú aktus, a jogalkotási aktus kivételével – azaz csak a rendeleti jellegűek) ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket. Az Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet. SEMMISSÉGI OKOK A megsemmisítést a következő

érvénytelenségi okokra hivatkozva lehet kérni: 36 Személyes érintettség alapján az intézkedés a felperest úgy érinti, mintha neki címezték volna, azaz objektív ténye zők alapján elkülöníthető, zárt csoport tagjaként érinti a jogi aktus. Plaumann ügy (Plaumann teszt) A német kormány kérelmezte a Bizottságtól egyes áruk, többek között a mandarin importjára kivetett vám beszedésének felfüggesztését, amit a Bizottság egy határozatával elutasított Ezt támadta meg a Plaumann & Co cég, egy mandarinimportőr, aki mag nélküli mandarin behozatalában volt érdekelt, és így a Bizottság határozata érdekeivel ellentétes volt. A határozatot megtámadta a Bíróság előtt, állítván, hogy importőrként személyes érintettsége fennáll A Bíróság leszögezte, hogy azok, akik a határozatnak nem címzettjei, csak akkor állíthatják, hogy az őket személye sen érinti (= csak akkor támadhatják meg), ha a határozat őket valamely

sajátságos jellegzetességük folytán érinti, vagy olyan körülmények okán, melyek elhatárolják őket minden más magánszemélytől, és ezen tényezők egyénileg úgy különböztetik meg őket, mint a címzett személy esetében. Ezzel szemben tárgyi ügyben a határozat a felperest mint mandarin-importőrt érinti, azaz egy olyan kereskedelmi tevékenység okán, melyet bárki, bármikor folytathat. Ez nem olyan, hogy a felperest úgy különböztetné meg a vitatott határozat vonatkozásában, mint a címzettet. Ezen okból a semmissé nyilvánítás iránti keresetet meg nem engedhetővé kell nyilvánítani. Szükséges tehát, hogy az érintetteknek egy objektív jellemző által leírható, zárt csoportjáról legyen szó. Az importőri mivolta nem elég Plaumann teszt alóli kivételt képző területek: versenyjog, állami támogatások, dömpingellenes eljárás. 57 1) hatáskör hiánya – kiindulási pont a tagállamok és az Unió közötti

hatáskörmegosztás: csak a Szerződésekben meghatározott területeken járhatnak el az uniós szervek; egy aktus meghozatalánál meg kell jelölni a szerződési rendelkezést (jogalap), amely alapján azt elfogadták. A tágan értelmezhető hatáskörök miatt azonban ritka ez alapján való semmisítés 2) lényeges eljárási szabály megsértése – pl. a belső eljárási szabályok vagy indoklási kötelezettség megsértése vagy kötelezően elírt konzultáció elmaradása 3) Szerződés vagy alkalmazásához kapcsolódó jog megsértése – Bíróság megvizsgálja az alapító szerződések, másodlagos jogforrások megfelelő alkalmazást 4) hatáskörrel való visszaélés – bizonyítani kell, hogy az uniós intézmény eltér azoktól a céloktól, amely megvalósítása érdekében hatáskörrel felruházták. KERESETINDÍTÁSI HATÁRIDŐ Az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, • az intézkedés kihirdetésétől vagy a határidő a

Hivatalos Lapban a kihirdetést követő 15. naptól kezdődik (távolság miatt ez 10 nappal hosszabbodhat) • a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában • attól a naptól számított., amikor arról a felperes tudomást szerzett két hónapon belül kell megindítani ÉRVÉNYTELENSÉG JOGHATÁSAI EUMSZ 264. CIKK: Ha a kereset megalapozott, az Európai Unió Bírósága a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja Az Európai Unió Bírósága azonban, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. EUMSZ 266. CIKK: Az az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusait az Európai Unió Bírósága semmisnek nyilvánította, vagy amelynek mulasztását az Európai Unió Bírósága a Szerződésekkel ellentétesnek nyilvánította, köteles megtenni az Európai Unió Bírósága ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

Ez a kötelezettség nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyek a 340. cikk második bekezdésének alkalmazásából származhatnak. Érvénytelenség jogkövetkezményei főszabály szerint mindenkivel szemben (erga omnes) és hatálybalépésétől (ab initio) fogva állnak be. Mivel a megsemmisítésnek vannak nehezen belátható jogi vagy pénzügyi konzekvenciái, ennek érdekében vezették be a 264 cikk második mondatát – azaz korlátozzák a megsemmisítés visszaható hatályát/erga omnes hatályát. ALKALMAZHATATLANSÁGRA VALÓ HIVATKOZÁS Egy általános hatállyal bíró jogi aktus (rendelet) alapján hozott határozat hátrányos lehet egy személyre, és így megkérdőjeleződik a jogszerűsége. A kérelmezhető indítványozhatja az alkalmazhatatlanság megállapítását Ez nem önálló megtámadási ok; csak akkor lehet rá hi- 58 vatkozni, ha más rendelkezés alapján már eleve eljárás folyik, pl megsemmisítésre irányuló kérelmet

nyújtanak be. EUMSZ 277.CIKK: A 263 cikk hatodik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére az Unió intézményei, szervei, vagy hivatalai által elfogadott általános hatállyal bíró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet a 263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az Európai Unió Bírósága előtt a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon. Ennek alapján olyan esetben is jogvédelem lehetséges, amikor a 263 cikk perképességi szabályai alapján nem támadhatnák meg az uniós normát Eljárás sajátossága, hogy • származékos jellegű, csak már létező jogvita kapcsán lehet hivatkozni az érvénytelenségre • határidő nélkül felhozható kifogás • relatív hatású, csak konkrét ügyben nyilvánítják érvénytelennek a kérdéses aktust, azaz, ha újból a vitatott aktus alapján fogadnak el intézkedést, újból hivatkozni kell a 277. cikkre

SEMMISSÉGI ELJÁRÁS A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA TERÜLETÉN EUMSZ 275. CIKK: Az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések, valamint az azok alapján elfogadott jogi aktusok tekintetében. Mindazonáltal az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikke betartásának ellenőrzése, valamint a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 2 fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket (terroristalistán szereplő személyek, pénzeszközök befagyasztása) előíró határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló, e szerződés 263. cikkének negyedik albekezdése alapján hozzá benyújtott keresetek tekintetében. Mulasztási eljárás EuB előtt indítható közvetlen eljárás; melynek célja, hogy amennyiben vmely intézmény

a Szerződés megsértésével elmulasztja a döntéshozatalt, az EuB megállapíthassa a jogsértést. EUMSz 265. cikk: Ha az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank a Szerződéseket megsértve elmulasztja a döntéshozatalt (joghatás kiváltására alkalmas aktusok kibocsátásának elmulasztása), a tagállamok és az Unió többi intézménye keresettel fordulhatnak az Európai Unió Bíróságához a jogsértés megállapítása iránt. E cikket, azonos feltételek mellett, az Unió mulasztó szerveire és hivatalaira is alkalmazni kell. A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt előzetesen felkérték, hogy járjon el. Ha a felkéréstől számított két hónapon belül az érintett intézmény, szerv vagy hivatal nem foglal állást, a keresetet további két hónapon belül lehet megindítani 59 Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt

feltételek mellett panasszal fordulhat az Európai Unió Bíróságához, ha az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott valamely neki címzendő jogi aktust az ajánlások és vélemények kivételével meghozni. A keresetindításra jogosultak csoportja a privilegizáltak (tagállamok/intézmények); kváziprivilegizált (Központi Bank hatáskörében); a nem privilegizáltak (természetes/jogi személyek). E döntéseivel – a jogalkotással kapcsolatos jogorvoslati rendszer egységére hivatkozva – az EuB összesimította a semmisségi és a mulasztási per feltételeit. Egyrészt megállapította, hogy a mulasztás minden olyan aktusokra irányul, melyekkel szemben semmisségi per indítható; másrészt a Szerződés szövegéhez képest kibővítette a felperesek lehetséges körét A magánfelek így nemcsak olyan mulasztás esetén rendelkeznek perlési joggal, ha az aktust nekik kellett volna címezni, hanem akkor is, ha az elmulasztott aktus

vonatkozásában közvetlen és személyes érintettségük lenne. Amikor a mulasztás jogszerűtlensége megállapítást nyer, az érintett intézmény megfelelő intézkedések megtételével köteles véget vetni a mulasztásnak. A mulasztás megállapításának előfeltételét jelentő jogszabályi kötelezettség bizonyítása, mely a mulasztást elkövető közösségi intézménnyel szemben áll fenn, nem egyszerű, különösen, ha „puha kötelezettségről” van szó, s a közösségi intézménynek széles körű mérlegelési jogosultsága van valamely intézkedés meghozatalára vagy annak mellőzésére. A problémát jól példázza az a klasszikus ügy, melyben az EP perelte a Tanácsot, a közös közlekedési politika elfoga dásának hiánya miatt A közös közlekedési politika-ügyben a Parlament a Tanácsot több alkalommal határozatban szólította fel közös közlekedési politika létesítésére, végül a Bírósághoz fordult. Az EuB viszont

kimondta: a Szerződés nem határozza meg kellő konkrétsággal a meghozandó intézkedéseket, a Tanács tehát ezen az alapon nem marasztalható. A mulasztásnak megfelelően konkrét kötelezettségen kell tehát alapulnia Eljárás az uniós jogot megsértő tagállam ellen Eljárás jogalapja A tagállamok kötelesek betartani az uniós jogszabályokat, és megsértésük esetén felelősségük keletkezik; erre kötelezi őket három elv is. Ezt az általános kötelezettséget tartalmazza az EUSZ 4. CIKK (3) Az Unió és a tagállamok a 1) lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában A tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok segítik az Uniót feladatainak

teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az 2) Unió célkitűzéseinek megvalósítását (uniós jog elsőbbségének elve). 60 + 3) pacta sunt servanda (szerződések jóhiszemű teljesítése) nemzetközi elve. Az Európai Uniót tagállamok hozták létre nemzetközi szerződésekkel, erre épül a szervezet egész jogrendszere. Az Unió működése és működtetésének lehetősége elsősorban a tagállamok magatartásától függ A jogsértő magatartások veszélyeztethetik az egész integrációt Ugyanakkor a tagállamok jogsértése sértheti az egyén uniós jogszabályokon alapuló jogait is. Az uniós jog jelentős része olyan, hogy közvetlenül is sértheti egyszerre az összes többi tagállam közvetlen gazdasági vagy egyéb érdekét. Lényeges olyan mechanizmusok léte az uniós jogrendszeren belül, amelyek hatékonyan biztosítják a tagállamokkal szemben is az uniós jogszabályok betartását. Ezen

eljárásokba pedig kellenek olyan szereplők, melyeknek érdeke vagy feladata a jogkövetés kikényszerítése. A Szerződések ezzel a feladattal alapvetően a Bizottságot bízták meg, de a többi, sértett tagállamnak is lehetőséget biztosítottak erre Az utóbbi évtized fejleményei az egyének számára is keretet adnak, hogy jogvédelmet kapjanak uniós jogot sértő tagállami magatartással szemben Az igények érvényesítése – azok jellegétől függően – természetesen nem ugyanazon fórumon, és nem ugyanazon feltételek mellett történik A tagállamok jogsértő magatartása AZ ÁLLAMI EGYSÉG ELVE A tagállami kötelezettségek legnagyobb részének teljesítése, az egyes tagállamokon belül, elsősorban a tagállam kormányát, a közigazgatást, a végrehajtó hatalmat terheli. Azonban amikor a tagállam a kötelezett, a kötelezettség nemcsak a tagállamok kormányát és az alárendelt szerveket terhelheti, hanem a tagállam minden szervét, akár

függő, akár alkotmányosan független a végrehajtó hatalomtól. A Bíróság a Haim-ügyben a következőket külön kiemelte: A tagállamok ezért nem mentesülnek a felelősség alól a nemzeti jogrendben, az állami szervek között létező hatáskör- és felelősségmegosztásra hivatkozva, vagy olyan indokkal, hogy a közösségi jog megsértéséért felelős közhatalmi szervnek nincs meg a szükséges hatásköre, tudása, eszközei vagy forrásai. A TAGÁLLAMI JOGSÉRTÉSEK NÉHÁNY TÍPUSA A tagállami szervek általános kötelezettsége abban összegezhető egyszerűen az EUSz 4. cikk (3) bekezdése alapján, hogy az uniós jog hatékony érvényesülését biztosítani kell. Ez az általános kötelezettség – tevékenységük jellegétől függően – az egyes állami szervekre lebontható, konkrét kötelezettségeket foglalhat magában, nem szólva azon sajátos, ugyancsak konkrét kötelezettségeket tartalmazó rendelkezésekről, amelyek a Szerződések

egyéb részeiben fellelhetőek. Az egyedi, konkrét kötelezettségek teljes körű áttekintése lehetetlen. A tagállamok jogsértést jelentő magatartási formáiból néhány tipikusat az alábbiakban emelünk ki: • A tagállam jogalkotó szervei, beleértve a központi államhatalomtól független helyi vagy regionális jogalkotó szerveket is, az utóbb keletkező uniós jogszabállyal ellentétes tagállami jogszabályt hagynak hatályban (mulasztás jogszabály hatályon kívül helyezésére vagy módosítására). 61 • A tagállam jogalkotó szervei, beleértve a központi államhatalomtól független helyi vagy regionális jogalkotó szerveket is, az uniós joggal ellentétes tagállami jogszabályt fogadnak el. • A tagállam nem vagy nem megfelelően ülteti át és hajtja végre belső jogában az uniós szervek által elfogadott irányelveket. • A tagállam közigazgatási szervei olyan egyedi közigazgatási határozatot hoznak vagy intézkedést

tesznek, mely ellentétes az uniós joggal. Ide tartozik azon eset, amikor például a holland hatóságok Thaiföldről jogellenesen nagy mennyiségű maniókaszállítmányt engedtek be az országba csökkentett vámmal; Bizottság v Hollandia (Manióka-ügy) • A tagállami bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységük során az uniós joggal ellentétes ítélkezést folytatnak, vagy ítéletet hoznak. • A tagállam szervei eltűrik olyan magánfelek, nem állami szervek cselekedeteit, melyek magatartása az államnak betudható, és amely magatartás ellentétes az uniós joggal. Így az állam felelős lehet olyan nem állami szerv, az áruk szabad áramlását sértő reklám- és egyéb tevékenységéért, mely szerv kellően szoros kapcsolatban áll a kormányzattal; lsd Bizottság v Írország (Vásároljon ír árut!). Kereset megindítása, eljárás főbb szabályai Két jogosulti kör van: Bizottság és tagállam. 1) A Bizottság feladata az uniós jog

betartatása. EUMSZ 258 CIKK: Ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat. A) Előzetes eljárást kell folytatni, mielőtt a perlési jogosultság megnyílna, melytől egyes esetekben el lehet térni (támogatási programok, belső piacra vonatkozó szabályok, versenyjog). A pert megelőző eljárás szakaszai: 1. Bizottság észleli a jogsértést (bejelentés alapján/hivatalból) és informálisan kapcsolatba lép a tagállammal 2. levélben felhívja a figyelmét a jogsértésre, és ésszerű határidőn belül felhívja a tagál lam figyelmét álláspontja előterjesztésére 3.

indokolt véleményt terjeszt elő, ha nincs, vagy nem megfelelő a válasz Pontosan körülírja a jogsértést és indokolja, hogy miért is áll fenn, határidőt tűz a jogsértés abbahagyására 4. határidő eredménytelen eltelése után megnyílik a perlési lehetőség 62 A megelőző eljárás nem formai, amennyiben valamilyen hibában szenved az EuB a keresetet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. B) A bírósági szakasz a Bizottság keresetével indul; alperes a tagállam. Jogsértést a Bizottságnak kell bizonyítania EuB az ügy érdemében hozott ítélete arra terjed ki, hogy megállapít sa, történt jogsértés vagy sem – nem jelölheti meg, hogy a tagállam miként küszöbölje ki a jogsértést. Eredetileg a tagállami kötelezettségszegés nem járt szankcióval, mely veszélyeztette a belső piac megvalósítását – ezért a Maastrichti Szerződés bevezette a pénzügyi szankciót. A Bizottság eljárást indít a közösségi jog

megsértése miatt (levelet küld a tagállamnak) Indoklással ellátott válaszlevelet küld a tagállam a Bizottságnak Bizottság elfogadja a választ, az eljárás megszűnik Bizottság nem fogadja el a választ, az ügy az EuB-hoz kerül Nem érkezik válasz a tagállamtól a Bizottságnak EuB-ra kerül az ügy EUMSZ 260. CIKK (2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett Az EuB elítéli Az EuB felmenti tagállam nem teszi meg a tagállamot a tagállamot és bírságot szab ki és az eljárás megszűnik az Európai Unió Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság – miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – az Európai Unió Bíróságához fordulhat. A Bizottság meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél. Ha az Európai Unió

Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. Ez az eljárás nem érinti a 259. cikket↓ EUMSZ 260. CIKK (3) Ha a Bizottság a 258 cikknek megfelelően azon az alapon nyújt be keresetet az Európai Unió Bíróságához, hogy az érintett tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az érintett tagállam által fizetendő átalányösszegnek vagy kényszerítő bírságnak az általa az adott körülmények között megfelelőnek tartott mértékét. Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot – a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű – átalányösszeg vagy

kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. A fizetési kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik esedékessé Az ilyen szankciórendszer a nemzetközi jogban ismeretlen. 2) EUMSZ 259. Bármely tagállam az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. CIKK 63 Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen a Szerződésekből eredő valamely kötelezettség állítólagos megsértése miatt, az ügyet a Bizottság elé kell terjesztenie. A Bizottság indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államoknak lehetőséget biztosított arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak. Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon belül nem ad véleményt, a vélemény hiányától függetlenül az

ügyben az Európai Unió Bíróságához lehet fordulni. Három eset volt eddig csupán: 1. Franciaország kontra UK; tárgya a halkészlet óvására tett intézkedések ellentétesek a Szerződéssel. Bizottság, a felek meghallgatása után, indoklással ellátott véleményében megállapította a jogsértést. A peres eljárásban Franciao mellett a Bizottság beavatkozóként vett részt 2. Belgium kontra Spanyolország; tárgya borok eredetmegjelölésének tartalma EuB a keresetet elutasította, a Bizottság nem adott ki véleményt 3. Spanyolország kontra UK; tárgya Gibraltár európai parlamenti választások alkalmával egy brit választókerülethez sorolták, mely ellentétes a Szerződésben foglaltakkal. EuB a keresetet elutasította. Magyar kötelezettségszegési esetek 1) energiaszabályozás: A kötelezettségszegési eljárás előzményeként Brüsszel 2013 augusztusában kezdett egyeztetést (úgynevezett előzetes eljárás keretében) a magyar hatóságokkal

több szabályozási kérdésben, a hálózati tarifák szerkezetétől kezdve a szabályozó hatóság függetlenségén át az ausztriai Baumgartent Magyarországgal összekötő gázvezeték határkeresztező kapacitásainak diszkriminatív elosztási gyakorlatáig. A Bizottságnak először is a hálózati tarifarendszerrel van problémája, amely meglátása szerint az uniós szabályokkal ellentétben egyes fogyasztói csoportokat előnyben részesít másokkal szemben. Brüsszel konkrétan azt kifogásolja, hogy a háztartások és a közületek számára a nagy nyomású gázhálózat használatáért felszámított díjak alacsonyabbak, mint más fogyasztói kör számára. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy ugyanazért a szolgáltatásért két külön díjat számítanak fel, ami a diszkriminációmentesség elvével ütközhet. Ez ugyanis azt jelenti, hogy részben az egyik fogyasztói csoporttal fizettetik meg egy másik fogyasztói csoport költségeit. A Bizottság

egy másik kifogása, hogy a magyar szabályok túlságosan leszűkítő módon határozzák meg azokat a költségeket, amelyeket a hálózatot tulajdonló cégek átháríthatnak a hálóza tok használóira. 2) patikatörvény: A belső piaci főigazgatóság a letelepedés szabadságának és a tőke szabad áramlásának korlátozása miatt tartotta aggályosnak a 2010 decemberében módosított, és 2011. január elsején hatályba lépett gyógyszer-forgalmazási törvényt, amely alapjaiban változtatta meg a gyógyszertárak tulajdonosi struktúrájának szabályait 64 Brüsszel elsősorban „külföldi-hazai” dimenzióban tekint az ügyre, arra keresve a választ, hogy vajon a magyar törvény jogszerűen próbálja-e helyzetbe hozni a hazai gyógyszerészeket a külföldi befektetőkkel szemben. A tényleges problémát szakértők szerint igazából az jelenti, hogy a szektorban korábban történt már egyszer egy piaci liberalizáció, amit a törvény kvázi

„visszacsinált”. Brüsszelben voltaképpen azt várják a kormánytól, hogy meggyőző érveket hozzon fel az újbóli korlátozás mellett 3) vasúti közlekedés: A Bizottság elsősorban a nemzeti vasúti biztonsági hatóság függetlenségének és az uniós jogban előírt hatásköreinek korlátozását kéri számon a magyar hatóságoktól, amelyeknek két hónapjuk van a válaszadásra. Ha ez nem elégíti ki Brüsszelt, az Európai Bíróságon is landolhat az ügy. A Bizottság által meghivatkozott 2004-es uniós irányelv közös európai megközelítést honosít meg a vasúti biztonság terén. Brüsszel felszólítása a következőkre vonatkozik: a nemzeti biztonsági hatóság függetlensége, a nemzeti biztonsági hatóság azon joga, hogy technikai segítséget kérjen az infrastruktúra működtetőitől, a vasúti társaságoktól vagy más minősített testületektől, valamint azon kötelezettsége, hogy jelentse a vizsgáló testületnek a baleseteket

és a váratlan eseményeket. Az Európai Unió szupranacionális jellege, az Európai Unió joga, mint a nemzetközi jog sajátos rendszere. Az uniós jog autonómiája és szupremáciája Európai Unió sajátos jogrendszere A Közösségek joga olyan új jogrendet hozott létre, amely különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind a tagállamok belső jogrendjétől. Bár a közösségi jog eredetileg a nemzetközi joghoz ha sonlóan államok közötti szerződések eredményeként született, a nemzetközi jogtól számos tekintetben eltér: • A nemzetközi jog elsősorban az államközi viszonyokat szabályozza, így alanyai az államok. Ezzel szemben a közösségi jog a tagállamokra, valamint a magán- ill jogi személyekre egyaránt vonatkozó jogok és kötelezettségek összessége A közösségi jog a tagállamokat és azok állampolgárait egyaránt kötelezi • A nemzetközi jog nemzetközi szerződésekre épül. A közösségi jog forrásai között viszont a

Szerződések mellett döntő szereppel bírnak a Közösségek saját aktusain, a közösségi intézmények által alkotott másodlagos jogforrások A közösségi jog olyan egyedi jogrend, amelynek saját intézményei, jogalkotásai eljárásai és jogforrásai vannak A közösségi jog a tagállamok jogrendjének integráns részévé vált, amelyet a tagállamok bíróságai is alkalmazni kötelesek. • A nemzetközi közjog érvényesülése: az esetek többségében az államok saját ügyeikben bírák. Közösségi jogsértés esetén azonban a tagállami bíróságok mellett az Európai Bíróság jár el 65 • A legfontosabb nemzetközi szerződések aláírásuk után megerősítést igényelnek. A közösségi jog egyes jogforrásai ezzel szemben közvetlenül kötelezőek Uniós jog autonómiája Az Európai Unió jogát sem a nemzetközi jogba, sem a nemzeti jogrendszerekbe nem lehet besorolni. A hagyományos nemzetközi szervezetektől • független

intézmények • többségi döntéshozatal lehetősége • uniós jog közvetlen alkalmazhatósága • Európai Bíróság kötelező joghatósága Szupranacionális jelleg megléte okán különbözik. A kormányközi és a szupranacionális jelleg ötvöződése a speciális intézményi felépítésben is megmutatkozik. A kormányközi alapon működő Tanács a tagállamok érdekképviseleti intézménye, ahol megjelennek a tagállamok álláspontjai Ezzel szemben a Bizottságot szupranacionális szervként szokás meghatározni, miután nem közvetlenül a tagállamokat, hanem az Unió egészét szolgálja: a közösségi érdeket igyekszik képviselni. A vezetés attól nemzetek feletti, hogy nem nemzetileg elkötelezett állami hivatalnokok, hanem speciálisan kiválasztott, a Közösség érdekében eljáró technokraták irányítják az integrációt. Az EP a tagállami érdekeket megjelenítő Tanács és a közösségi érdekeket megjelenítő Bizottság mellett

az Unió állampolgárai érdekeinek képviseletére törekszik a közösségi döntéshozatalban; az Unió állampolgárai által közvetlenül választott képviselő-testület. Ehhez kapcsolódik a demokratikus deficit fogalma, mely arra utal, hogy az Unió intézményeiben, kiemelten a Tanácsban és a Bizottságban, az állampolgárok képviselete többszörösen is közvetett, s túl nagy hatalom koncentrálódik a nem választott, hanem kinevezett bürokraták kezében. Sokan a demokratikus deficit csökkentését az EP hatásköreinek szélesítésében látják Az egyik legnagyobb jogértelmezési nehézséget okozó probléma a közösségi jog és a nemzeti jogrendszerek kapcsolata volt. Az uniós jog elsőbbsége elvének kimondása az EuB ítéleteiben történt meg. Értelmezése szerint az elsőbbség abszolút: a legjelentéktelenebb uniós jognak is elsőbbsége van a tagállamok féltett elveivel szemben. Costa kontra ENEL ügy: Az olasz állam törvénnyel

államosította az olasz villamosipari cégeket, s vagyonukat az alperes, ENEL nevű cégbe csoportosította át. Costa felperes az egyik álla mosított olasz cég részvényese volt, egy 1950 lírás áramszámlát kapott alperes cégtől egy korábban államosított magáncég által szolgáltatott áram ellenértékeként Azzal az indokolással tagadta meg a pénzügyi kötelezettségének teljesítését, hogy az annak alapjául szolgáló olasz államosítási törvény ellentétes egyrészt az olasz alkotmánnyal, másrészt pedig a Római Szerződéssel (annak a kereskedelmi állami monopóliumra vonatkozó rendelkezéseivel). A társaság ezzel szemben a lex posterior tételével érvelt, hivatkozva arra, hogy a társaságot államosító olasz törvényt később hozták, mint a RSZ ratifikáló törvényt, és ezért (az azonos szintű jogszabályok közül) az utóbbi alkalmazásának van elsőbbsége. Az ügyben az olasz kormány úgy érvelt, hogy a nemzeti bíróság

köteles a nemzeti jogot alkalmazni, és nem hívhatja fel a Szerződést (ill. annak valamely konkrét cikkét) 66 Az Európai Bíróság egyértelműen állást foglalt a közösségi jog szupremáciája, azaz elsőbbsége mellett. Többek között leszögezte, hogy a Római „Szerződés célja egy közös piac létrehozása, amelynek a működése közvetlenül érinti a Közösség jogalanyait és e célból az következik, hogy a Szerződés több, mint egy olyan megállapodás, amely pusztán a szerződő államok között hoz létre kölcsönös kötelezettségeketa Közösség egy új nemzetközi jogrendet hoz létre, amelynek javára a tagállamok meghatározott területeken korlátozták a szuverén jogaikat és amelynek a jogalanyai nemcsak maguk a tagállamok, hanem azok állampolgárai is”. Ennek megfelelően „egy későbben hozott egyoldalú törvény, amely a Közösség céljaival nem egyeztethető össze, nem kaphat elsőbbséget”. A közösségi jog ereje

nem változhat egyik államról a másikra utóbb meghozott nemzeti törvények miatt, ez ui veszélyeztetné a Szerződésben rögzített célokat, és lehetőséget adna a diszkriminációra. A Szerződés alapján vállalt kötelezettségek nem lennének feltétel nélküliek, ha azokat az államok későbbi törvényhozási aktusai megkérdőjeleznék. Tehát mindazokon a területeken, ahol a Közösség hatásköre fennáll, a közösségi jognak elsőbbsége van. Mindez következik abból, hogy a tagállamok határozatlan időre egy olyan Közösséget hoztak létre, amelynek saját intézményei, saját jogi személyisége és jogképessége van, amely nemzetközi jogalanyisággal rendelkezik, és amelynek a tagállamok hatáskörének korlátozása és e hatáskörök egy részének a Közösségre történő ruházása következté ben tényleges önálló hatásköre van. Ez a tagállamok szuverén jogainak állandó korlátozását jelenti, amellyel szemben egy későbbi,

egyoldalú, a Közösség koncepciójával összhangban nem álló aktus nem maradhat fenn. Nagyon lényeges, hogy a közösségi jog elsőbbsége nemcsak a tagállamok belső jogával, hanem a tagállamok által kötött nemzetközi szerződésekkel szemben is érvényesül, éspedig mind a tagállamok egymás közötti viszonyában, mind pedig a tagállamok és a kívülálló államok között létrejött nemzetközi szerződések tekintetében. 1) Az uniós jog autonomista elmélete. A közösségi jogrendszer sui generis, autonóm entitás; mely a tagállamok szuverenitás-átruházásával jön létre, de ezen aktus után „különálló életet” él és jogosult az önszabályozásra Ehhez saját jogforrások, intézmények és eljárások tartoznak, melyek elkülönülnek a nemzetközi és nemzeti jogrendektől A közösségi jog legalapvetőbb konstrukciós jellemzője abban áll, hogy önmagától integrálódik a tagállamban alkalmazandó jogszabályok közé Az EuB

ezen az alapon határozza meg az uniós jog szupremáciáját; kimondva ➔ az átruházott hatáskörök egyoldalú visszavonásának tilalmát ➔ az uniós jog elsőbbségét a nemzeti alkotmányokkal szemben (Internationale Handelsgesellschaft-ügy) ➔ nemzeti bíróság nem várhat az elsőbbség érvényesítésével a nemzeti jogalkotó vagy alkotmánybíróság döntésére (Simmenthal-ügy). Internationale Handelsgesellschaft-ügy: Itt a frankfurti közigazgatási bíróság került szembe azzal a problémával, hogy a közösségi jogszabályok által az exportengedélyek kiadásához megkövetelt biztosítékrendszer a német Alaptörvénynek a gazdasági vállalkozás és a kereskedelem szabadságára vonatkozó előírásába ütközött. A frankfurti bíróság álláspontja szerint az óvadékrendszer ellentétes a nemzeti jog bizonyos alkotmányos alapelveivel, amelyeket a közösségi jog keretei között is védeni kell. A nemzetek feletti jog elsődlegességének

meg kell hajolnia a német Alaptörvény elvei előtt 67 Az EuB leszögezte: „A nemzeti jog szabályaira vagy fogalmaira való hagyatkozás a Közösség intézményei által elfogadott intézkedések érvényességének megítélésekor hátrányos hatással járna a közösségi jog egységességére és hatékonyságára.Sőt, a Szerződésből származó jogot, amely független jogforrás, jellegénél fogva nem bírálhatják fölül a nemzeti jog szabályai, bármilyen formában is léteznek azok, anélkül, hogy azt megfosztanák közösségi jog jellegétől, és anélkül, hogy magának a Közösségnek az intézményes jogalapját ne kérdőjeleznék meg. Ezért egy közösségi intézkedés érvényességét vagy tagállamon belüli hatályát nem érintik azok az indokok, amelyek szerint az adott intézkedés ellentétes az állam alkotmá nyában megfogalmazott alapjogokkal, vagy egy nemzeti alkotmányos berendezkedés elveivel.” Ugyanakkor kinyilvánította, hogy

a közösségi jog szerves része az alapjogok tiszteletben tartása. Az ilyen jogok védelmét - amelyet egyébként a tagállamok közös alkotmányos hagyománya ihletett - a Közösség struktúrájának és céljainak keretén belül is biztosítani kell. Azaz: e jogok korlátozhatók. Továbbá érdemben megállapította, hogy nincs olyan tényező, mely megkérdőjelezné a rendelet támadott rendelkezésének érvényességét Fontos, hogy a hatóságok képesek legyenek előrejelezni a jövőbeli exportot - importot, az óvadék alkalmas e cél megvalósítására; a korlátozás szükségesnek és arányosnak is minősül. Az előzetes döntés után (az Európai Bíróság döntése ellenére) a német közigazgatási bíróság az óvadékrendszer alkotmányellenességére tekintettel - alkotmányossági vizsgálatot is kért az Alkotmánybíróságtól. Két alapvető aggály merült fel: • az integráció hevében olyan hatáskörök is átkerülnek a Közösséghez,

amelynek átadására az alkotmány alapján senki nem kapott felhatalmazást; • a hatáskört megkapó közösségi szerv nincs alávetve alkotmányossági követelményeknek. * Simmenthal-ügy: A közvetlenül hatályos közösségi joggal ellentétes tagállami jogszabály alkalmazásának mellőzésére, és az erre vonatkozó kötelezettségre vonatkozó első megállapítások. Előzménye: a Simmenthal (I.) ügyben a Bíróság döntése nyomán megállapítható volt, hogy az importált marhahús állat-egészségügyi és közegészségügyi vizsgálatának vizsgálati díját szabályozó egyes olasz rendelkezések nem felelnek meg az EK-Szerződés előírásainak. Az olasz előterjesztő bíróság ennek nyomán azzal a kérdéssel fordult az EuB-hez, hogy a közösségi joggal ellentétes belső jogi rendelkezések tekintetében, a felmerülő alkotmányossági kérdés miatt (hisz egy olasz törvény, egy utólag meghozott jogszabály ellentétes a közösségi

joggal, a törvényben kihirdetett EK-szerződéssel), meg kell-e várni az olasz alkotmánybíróság érvénytelenítő döntését, vagy egyszerűen tekintsen-e el az ellentétes belső jogszabály alkalmazásától. Bíróság [Simmenthal (II.)]: az EGK Szerződéssel önálló jogrendszer jött létre, amely a tagállamok jogrendszerének integráns részévé vált, miközben közösségi jellege megmarad A tagállami bíróság a világos és feltétlen közösségi jogi rendelkezéseket közvetlenül és haladéktalanul alkalmazni köteles, még akkor is, ha azok egyértelműen a hazai jogba ütköznek. „A közvetlen alkalmazhatóság azt jelenti, hogy a közösségi jog szabályait teljes körűen és egységesen kell minden tagállamban alkalmazni hatálybalépésük időpontjától kezdve, és addig, amíg hatályban vannak. Ezek a rendelkezések ezért a jogok és kötelezettségek közvetlen forrásai minden általuk érintett számára, akár tagállamok, akár

magánszemélyek, akik felek a közösségi jog alapján fennálló jogviszonyokban. Ebből következmény származik bármely nemzeti bíró- 68 ságra is, amelynek a tagállam szerveként feladata, hogy hatáskörének keretei között védje a közösségi jog által az egyénekre ruházott jogokat.” Az a nemzeti bíróság, amelynek hatáskörének keretei között a közösségi jog rendelkezéseit alkalmaznia kell, köteles ezen rendelkezéseket teljes egészében érvényre juttatni még akkor is, ha az adott nemzeti jogszabályt utóbb fogadták el. Nem szükséges, hogy a bíróság kérje vagy megvárja, hogy törvényhozási aktussal vagy más alkotmányos eszközzel az ilyen jogszabályt hatályon kívül helyezzék. „Egy nemzeti bíróság, amelynek hatáskörében eljárva a közösségi jog rendelkezéseit alkalmaznia kell, köteles e rendelkezések teljes érvényesülését biztosítani, és szükség esetén saját kezdeményezésére megtagadni a nemzeti

jogszabályok bármely ellentétes rendelkezésének alkalmazását, még akkor is, ha azt később fogadták el, és a bíróságnak nem szükséges kérni vagy megvárni egy ilyen jogszabály, jogalkotás vagy más alkotmányos eszköz útján történő előzetes féltételét.” Ismét leszögezte a közösségi jog elsődlegességét: a közösségi jog hatálybalépésével nemcsak abban az időpontban hatályos nemzeti jog ellentétes rendelkezéseit teszi automatikusan alkalmazhatatlanná, hanem kizárják az új nemzeti jogszabályok alkotását, amennyiben azok ellentétesek lennének a közösségi rendelkezésekkel. A közösségi joggal ellentétes hazai jogszabályok alkalmazásának mellőzésének kötelezettsége a közösségi jog ellenőrző szerepét biztosítja a belső jog felett. Ez egyben a tagállam bíróságainak felülvizsgálati szerepet biztosít a hazai jogalkotás eredményei felett - függetlenül attól, hogy esetleg nem jogosultak a jogszabály ér

vénytelenségének megállapítására vagy hatályon kívül helyezésére. A közösségi jog biztosítja a közvetlen hatályú közösségi normával ellentétes hazai jogszabályok ad hoc, eseti kiküszöbölését egyes ügyekben. A jogszabály vagy rendelkezés végleges kiküszöbölését a jogrendszerből (hatályon kívül helyezését) viszont a belső jognak kell megoldania 2) Alkotmányos felhatalmazások elmélete. Nemzeti jogrendszereknek azért kell megfelelnie az uniós jog szabályozásának, mert a tagállamok alkotmányaiban lévő, az integrációban való részvételre adott felhatalmazás egyben ezt a kötelezettséget is magában foglalja. Az uniós jog alkalmazási elsőbbsége (elsődlegesség, szupremácia, primátus) Az EuB következetes gyakorlata értelmében a nemzeti és közösségi jog összeütközése esetén az uniós jogot kell alkalmazni: ez az uniós jog szupremáciája. Bár az Alkotmányszerződésben erre külön cikk volna, a Lisszaboni

Szerződésben nincs ilyen rendelkezés – azonban a tagállamok álláspontját egyértelműen jelzi a szerződéshez csatolt 17. számú nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről. Az elsőbbség érvényesítésének kötelezettsége a tagállami bíróságok és közigazgatási hatóságok feladata. Az uniós joggal ellentéte jogszabályokat „félre kell tenniük” anélkül, hogy a tagállami jogalkotó azt hatályon kívül helyezné Szupremácia megköveteli a jogalkotóktól, hogy ellentéte szabályokat ne alkossanak. Az elsőbbség elve felülírja a lex posterior derogat priori jogelvet. Az EuB nyilvánvalóvá tette, hogy a közösségi jog önálló, sajátos jogrendszer, amely a tagállamok számára olyan kötelezettséget képez, amelyekre az állampolgárok a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak; lsd Van Gend en Loos ügy. 69 A Van Gend en Loos ügy: A Van Gend en Loos holland cég vegyi termékeket importált Németországból. A behozatal során azt

vette észre, hogy a terméket a korábbihoz képest egy másik vámtarifa alá sorolták, amelyhez magasabb vámtétel tartozott. Ez voltaképpen vámemelés, ami nem megengedett a tagállamok számára A RSZ cikkelyére hivatkozva azt állította, hogy mentes e nemzeti (vám)intézkedéstől A holland hatóságok ezen érvelést vitatva úgy vélték, hogy a rendelkezés címzettjei kizárólag a tagállamok, így kizárólag a tagállamokra nézve keletkeztet kötelezettségeket, amire viszont az állampolgárok kifejezett meghatalmazás hiányában nem hivatkozhatnak. Az EuB ezzel szemben megállapította az EGK Szerződés céljából (a közös piac létrehozása) kiindulva kifejtette: a Szerződés több mint egy olyan nemzetközi megállapodás, amely csak a tagállamokat kötelezi. A közösségi jog a nemzetközi jognak új rendszerét alkotja, amelynek érdekében az államok korlátozzák saját szuverén jogaikat, és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok

állampolgárai is. A Szerződés mind kötelezettségeket, mind pedig jogokat hoz létre az egyének terhére, ill javára is Függetlenül a tagállamok jogalkotásától, a közösségi jog tehát nem csupán kötelezettségeket támaszt az egyénekkel szemben, hanem jogokat is biztosít a számukra. A Bíróság a holland közigazgatási bíróság által feltett kérdésre válaszolva kimondta, hogy a RSZ megtiltotta a tagállamoknak, hogy az egymás közötti kereskedelmükben új vámokat vessenek ki, a tagállamok bíróságain közvetlenül érvényesítendő. Ez pedig azt jelenti, hogy a tag államok polgárai erre a tilalomra közvetlenül alapozhatnak jogokat, a tagállami bíróságnak pedig kötelessége (minthogy a közösségi jog bírósága is) ezeknek a jogoknak az érvényesülését biztosítani. A tilalom természeténél fogva közvetlen hatályt teremt a tagállamok és a polgáraik közötti jogviszonyokban (= vertikális közvetlen hatály). A közvetlen

hatály feltételei: • az adott rendelkezés legyen világos, egyértelmű, • negatív kötelezettséget tartalmazzon (nem tevés, tevéstől való tartózkodás), • feltétel nélküli legyen, ne tartalmazzon a tagállamok részéről fenntartást, • önálló legyen, azaz ne igényeljen a tagállamok részéről végrehajtási intézkedést. A közvetlen hatály alapján az egyéneknek jogukban áll, hogy nemzeti bíróságaik előtt a közösségi jogra hivatkozzanak, a szupremácia elve szerint a közösségi jogból származó jogosultságok a nemzeti jog ellenében érvényesülnek, még a kettő összeütközése esetén is. A közösségi jog közvetlen hatálya alapján a közösségi jog hivatkozható a nemzeti bíróságok előtt. A szupremácia elvéhez hasonlóan a közvetlen hatályt sem tartalmazza egyetlen szerződéses rendelkezés sem Az Európai Bíróság a Van Gend en Loos ügyben megállapította: „A Közösség a nemzetközi jog új jogrendjét

hozta létre, amelynek javára az államok, körülhatárolt területeken ugyan, de korlátozták szuverén jogaikat, alanyai nem csupán a tagállamok, hanem azok állampolgárai is. Ezért a közösségi jog, függetlenül a tagállamok jogszabályaitól, nemcsak kötelezettségeket ruház az egyénekre, hanem jogokat is, melyek jogi örökségük része”. * 70 Solange I. (Internationale Handelsgesellschaft)-ügy: német alkotmánybíróság ítéletében kimondta, hogy az EK-jog és a német Alaptörvény alapjogokat biztosító normáinak ellentéte esetén a német alkotmányos szabályok érvényesítendők. „Az alkotmányban rögzített alapjogok garanciái élveznek elsőbbséget mindaddig, amíg a Közösség szervei meg nem szüntetik a normák összeütközését.” A közösségi jog által az alapjogoknak biztosított védelem elégtelensége miatt tehát fenntartotta a jogát arra, hogy az alapjogok védelmét a közösségi joggal szemben is érvényesítse,

megtagadva ezzel a közösségi jog feltétlen elsőbbségét. Időközben a közösségi bírói joggyakorlatban az alapjogvédelem jelentősebb szerepet kapott. Ez tükröződött a két alkotmánybíróság gyakorlatában is. A Solange II (Wünsche Handelsgesellschaft döntésben érvényesítette a közösségi jog elsőbbségét a német alkotmánybíróság A megváltozott körülményekre (EP közvetlen választása, Európai Bíróságnak az emberi jogok védelmével kapcsolatos megváltozott gyakorlata, EJEE-nek minden tagállam részese) tekintettel, „a közösségi alapjogvédelem ilyen szintű fennmaradása esetén a jövőben általában nem fogja az alaptörvény alapjogi rendelkezései alapján vizsgálni a közösségi jogszabályok alkalmazhatóságát”. Azaz: kielégítő helyzetnek ítéli, ezért nem vizsgálja a közösségi jognak a német alaptörvényben biztosított alapjogokkal való összhangját. Azonban az alkotmányos vizsgálat jövőbeni

lehetőségét nem zárja ki A német Alkotmánybíróság elé került az EU-ról szóló Szerződés is. Ezzel kapcsolatban az ún „Maastricht-döntés”-ében megerősítette fenti határozatát, ugyanakkor kimondta: A közösségi jog elsőbbségének elfogadása nem feltétlen. Elfogadják az elsőbbségét a Közösségnek átadott hatáskörökön belül, de a német Alkotmánybíróság fenntartja magának azt a jogot, hogy felülvizsgálja a közösségi intézmények aktusait abból a szempontból, hogy nem lépték-e túl hatáskörüket. A német bíróságok és közigazgatási hatóságok figyelmen kívül hagyhatják az EK olyan aktusait, amelyek meghozatalára megítélésük szerint nem volt hatásköre. - Ugyanakkor ennek megállapítására valójában csupán az EuB-nek lenne hatásköre. Az Európai Bíróság a hatásköri vitákat általában a Közösség javára kiterjesztően oldja fel. Ez nem vezethet a Közösségeknek juttatott szuverén jogok

túllépéséhez. Amennyiben ez mégis megtörténne, úgy a felhatalmazások ilyen túlzott kiterjesztése révén alkotott jogi aktusoknak semmiféle jogi kötelező ereje nem lenne Németországban. A magyar rendszer A csatlakozási szerződés alkotmányos felhatalmazást ad hatáskörök átruházására; ám nincs olyan magyar szabály, mely előírná az uniós jog elsőbbségét. AB 1053/E/2005: alapító és módosító szerződések nem nemzetközi szerződések, uniós jog nem nemzetközi jog Azaz ha a belső jogi aktus uniós jogba ütközik, önmagában nem von maga után a csatlakozási klauzulába ütközést, nem végez alkotmányossági vizsgálatot. Ugyanez a helyzet a magyar jogalkotó mulasztása esetén is Az AB közvetlenül nem vizsgálja az uniós jogi aktusok alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét. Az uniós jog átültetésére szolgáló belső jogi aktusokat alkotmányossági kontroll alá vonja/felülvizsgálja. AB nem veszi figyelembe az uniós

jog elsőbbségét, ogy-nek ugyanolyan jogalkotási hatáskört tulajdonít, mint az EU-ba belépés előtt. Így a csatlakozási klauzula teljes tartalmi kifejtését még nem adta meg az AB. 71 Szerinte a Lisszaboni Szerződés nem „szuperállamot” hozott létre; a tagállamok szuverenitásuk egy részét nemzetek feletti együttműködés formájában megosztják egymással. Így Mo továbbra is önálló tagállamként vesz részt a integrációban, ezzel az AB a szuverén nemzetállamiság felől közelít az Unióhoz Az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvei és formái. Ráruházott, benne foglalt hatáskörök és az EUMSz. 352 cikke Előfoglalás és szubszidiaritás, proporcionalitás Hatáskörmegosztás A hatáskörmegosztás elve kifejezi, hogy a tagállamok továbbra is a Szerződések urai, az állami szuverenitásnak továbbra is ők a birtokosai; az Unió csak a közösnek vehető célok elérésére létrehozott eszköz. Az

Unió a célkitűzéseit csak a ráruházott hatáskörök kereti közt valósítja meg, minden olyan hatáskör, amely a Szerződések nem ruháznak át, a tagállamoknál marad. A hatásköröket a hatályos Alapszerződések adják meg: célok részletes rögzítésével, s az igénybe vehető eszköztár meghatározásával. Ezeket hatásköri csoportokba szervezve írják le. EUMSZ 2. CIKK (1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása. (2) Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e

hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról (5) Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit. Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját. Emellett a szerződés két területet kifejezetten kiemel: gazdaság- és foglalkoztatáspolitikát és a közös kül- és

biztonságpolitikát. Az együttműködésre az EUMSz és az EUSz szabályait írja elő követni. 72 Az egyes politikákat az EUMSz 3-6. cikkei sorolják fel a kizárólagos, megosztott vagy támogató kategóriáiba. A kizárólagos és támogató hatásköröknél a felsorolás taxatív; a megosztottba tartozik minden, a másik két csoportba nem sorolt politika. KIZÁRÓLAGOS HATÁSKÖR Ide tartozik: vámunió, belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok, monetáris politika, közös kereskedelempolitika stb. Kifejezett hatáskör természetéből következik, hogy adódhatnak olyan további jogosultságok, melyek nincsenek külön kifejezetten biztosítva a Szerződésekben – azaz ez a kizárólagosság kiterjesztő értelmezése. Amennyiben a Közösségnek kifejezett hatásköre van egy kérdésben a tagállamok irányában, ez kiterjed ugyanazon területen a Közösség külső kapcsolatainak alakításra is. Itt a beleértett hatáskör doktrínája a

közösségi külső és belső hatáskörötök párhuzamba állítását szolgálja; e területen van a legnagyobb gyakorlati jelentősége Σ: ahol a Közösségnek van hatásköre, az egyszerre jelent „belső” hatáskört (tagállamokra és azok jogalanyaira vonatkozó jogalkotási felhatalmazást), valamint „külső” hatáskört (= szerződéskötési képesség, nemzetközi szervezetekben való fellépés) = beleértett külső hatáskörök elve. MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK Itt a tagállamok csak oly mértékben gyakorolhatják hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió nem gyakorolja a sajátját. Érvényesül a szubszidiaritás és a proporcionalitás elve I. Ha a jogosultságok átfedik egymást, versengő hatáskörökről van szó, hisz az Unió lefoglalja magának egyes hatásköröket, kiszorítva ezzel a tagállamokat. Tagállam mindaddig szabályozhatja a kérdést, amíg uniós norma meg nem születik Előfoglalásról leegyszerűsítve akkor beszélünk,

mikor a közösségi jogalkotó „ráteszi a kezét” egy olyan szabályozási területre, ahol korábban a tagállamok (is) jogot alkothattak, s ezt a hatáskört a Közösségi szint felszívja, kizárólagossá teszi. Eszerint, ha az Unió szabályozott egy kérdést, azt ezzel lefoglalta magának a továbbiakban, így nincs tere nemzeti szabályok alkotásának. II. Uniós és tagállami hatáskör 1) átfedheti egymást, vagy megvalósulhat úgyis, hogy 2) a részterületek megoszlanak az Unió és a tagállamok közt (szomszédos hatáskörök). Szomszédos hatáskörök felosztása lehet horizontális (szolgáltatásnyújtás szabadsága: Mo-n 1999-ben fennálló harmadik országba irányuló tőkemozgás esetén megvalósuló korlátozásra nem terjed ki az uniós szabályozás) és vertikális (letelepedési jog nem érinti azon tagállami szabályait, melyet a közrend, közbiztonság, és közegészségügy védelmében hoznak) is. Ide tartozik: mezőgazdaság és

halászat, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, közlekedés, energiaügy, belső piac stb. A tagállami gazdaságpolitika, foglalkoztatáspolitika, és szociálpolitika összehangolása területén viszont nyílt koordinációs módszerrel él az Unió. Azaz az Unió szintjén szakmai alapon elfogadott célokat a tagállamoknak elfogadásra ajánlanak, elvárva a teljesítésre tett lépéseiket Ezeket a lépéseket közösen, intézményesítve figyelemmel kísérik 73 TÁMOGATÓ-ÖSSZEHANGOLÓ-KIEGÉSZÍTŐ HATÁSKÖRÖK Azaz az Unió nem vonja el a tagállami hatásköröket, csupán támogat, kiegészít, összehangol. Itt nincs tagállami jogharmonizáció. Ide tartozik: ipar, kultúra, idegenforgalom, polgári védelem, oktatás, szakképzés stb Hatáskör-átruházás elve A tagállamok felségjogának eredeti és korlátlan voltával ellentétben az Unió hatáskörei származékosak és korlátozottak. Az intézmények csak az uniós célkitűzések érdekében ill

a szerződések szövegében rájuk ruházott hatáskörök alapján cselekedhetnek. EUSZ 3. CIKK (6) Az Unió e célkitűzéseket a megfelelő eszközökkel, a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg EUSZ 4. CIKK (1) Az 5 cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad EUSZ 5. CIKK (1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó. (2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad. Az Unió nem rendelkezik eredeti hatáskör-megállapítási joggal. Az ún

Kompetenz hiányában az intézmények nem állapíthatnak meg maguk számára új hatáskört. Az Alapszerződésbe foglalt célok eléréséhez szükség van az uniós szervek intézkedéseire A „rugalmassági záradék” (az EUMSz 352. cikk) lehetővé teszi az Unió számára, hogy a Szerződések által ráruházott hatáskörökön túlnyúlóan is felléphessen, ha ez valamely célkitűzés elérése érdekében szükségesnek bizonyul A záradék végrehajtása azonban szigorú eljáráshoz kötött, és alkalmazása bizonyos tekintetben korlátozott Az így hozott jogi normákat származtatott, vagy másodlagos uni ós jognak hívják Ezekkel a jogi aktusokkal szemben több követelmény is felmerül: 1) jogalap: meg kell jelölni azt az uniós rendelkezést, amely alapján az aktust elfogadták. A jogalap tartalmazza az intézmények hatáskörét; így vitás esetben eldönthető, hogy az adott helyzetben valóban a Szerződésben meghatározott hatáskörben járt-e el.

Ha nem, az aktus érvénytelen, megsemmisíthető. Másrészt az egyes területeken a hatáskör gyakorlása nem egyforma eljárás keretében történik, nem ugyanazon intézmények, nem ugyanazokkal a jogosítványokkal vesznek részt. A gyakorlatban egy konkrét intézkedés több területet is érinthet – így vmennyi releváns jogalapot meg kell jelölni 2) szubszidiaritás elvének figyelembe vétele: EUMSZ 352. CIKK (1) Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az

Európai Parlament egyetértését követően szintén egyhangúlag határoz. 74 (2) A szubszidiaritás elve érvényesülésének ellenőrzésére szolgáló.eljárás keretében a Bizottság köteles felhívni a nemzeti parlamentek figyelmét azokra a javaslatokra, amelyek e cikken alapulnak. (3) Az e cikken alapuló intézkedések nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját olyan területeken, amelyeken a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják. (4) Ez a cikk nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául, és az e cikk alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkének második bekezdésében megállapított határokat A Lisszaboni Szerződés jelentős újítása a nemzeti parlamentek szubszidiaritás-kontrollja, azaz a Bizottság a normatervezetet az

uniós jogalkotók mellett 37 a nemzeti parlamenteknek is megküldi. Nyolc héten belül indokolt vélemény küldhet vissza a tervezetről vmely parlament, miért tartja a normatervezetet összeegyeztethetetlennek a szubszidiaritás elvével Amennyiben egy ilyen véleménnyel a nemzeti parlamenteket képviselők egyharmada egyetért, a tervezetet felül kell vizsgálni Minden parlamentnek két szavazata van. A normatervezetet ilyenkor vagy fenntartják, vagy módosítják, vagy visszavonják. A döntést indokolni kell 3) indoklási kötelezettség: indoklásnak adatokat kell tartalmaznia, hogy egy uniós cél az Unió szintjén jobban megvalósítható. Kisegítő elvek A hatáskörgyakorlás elveiként, amolyan korlátokként a szubszidiaritás és arányosság jelenik meg38, amelyek alkalmazásáról külön jegyzőkönyv készült39. EUSZ 5. CIKK (4) Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a

Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. Minden hatáskörgyakorlásra vonatkozik, és tartalmában azt jelenti, hogy az Unió intézkedése csak olyan mértékű beavatkozást jelenthet a tagállamok jogrendszerébe, ami az uniós cél eléréséhez feltétlenül szükséges. Ez vonatkozik nemcsak a szabályozási tartalomra, hanem az alaki jogforrás megválasztására is. (Ami cél elérhető jogközelítéssel, irányelvben kell meghatározni, nem a jogegységesítést jelentő rendeletben). Ehhez képest a szubszidiaritás elve csak a nem kizárólagos hatásköröknél érvényesül. EUSZ 5. CIKK (3) A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme

vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. Az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározottak szerint alkalmazzák. 37 Bizottság, tagállamok csoportja, Parlament, Bíróság, Központi Bank 38 EUSz 5. cikk (3) és (4) be 39 (2.) jegyzőkönyv a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról 75 A nemzeti parlamentek az említett jegyzőkönyvben megállapított eljárásnak megfelelően gondoskodnak a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáról. A Maastrichti Szerződéssel beiktatott elv egyértelműen a tagállami hatáskörök védelmét szolgálja, azonban pontos tartalmát illetően még ma is vannak viták, amelyekben a princípium alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv sem hozott előrelépést. A jegyzőkönyv az arányosság elvének alkalmazásáról hallgat, a szubszidiaritás kapcsán pedig az eljárási kérdéseket

rendezi, tartalmilag az értelmezéshez nem ad útmutatást. ÖSSZEFOGLALVA: Az alapító szerződések közül az EUSz az általános szabályokat határozza meg, egyúttal kijelöli az integráció alapvető kereteit. A rendelkezéseiből a hatáskör átruházáshoz kötöttség szigorú elve olvasható ki azzal a további szűkítéssel, hogy minden, kifejezetten át nem engedett kompetencia a tagállamoknál marad Ehhez a szuverenitást féltőket megnyugtató szabályozáshoz képest, az EUMSz számos ponton elvonja a nemzeti főhatalmat; az egyes hatáskör-csoportok területeinek felsorolása nem taxatív, a sort bővítik a szektorális részletszabályok, a „beleértett hatáskörök” elve és az „effet utile”, vagyis az uniós jog hatékonysága jegyében a közös célok megvalósítására általános felhatalmazást adó 352. cikk A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett módosítások pontosították a kizárólagos hatáskörök csoportját, azonban a megosztott

kompetenciák körében fennmaradt a „verseny” a tagállamok és az Unió között, ráadásul úgy, hogy minden olyan kérdéskör ide tartozik, ami máshová nem. Vagyis, ha az Unió kihasználja az EUMSz 352 cikkét, és valamely közös cél megvalósítása érdekében kifejezett szerződési felhatalmazás nélkül normát alkot, azt a területet is bevonja a megosztott hatáskörök közé. Ezzel egyidejűleg lefoglalja magának és ezzel kizárólagossá teszi a fellépésével érintett kérdések szabályozási jogát, újabb szeletet elhódítva a tagállamok főhatalmából. E térhódításnak a szubszidiaritás és arányosság elvei szabhatnak medret, amelyek érvényre juttatásában a nemzeti parlamenteknek jelentős szerep jut Az uniós jog végrehajtása a tagállamok feladata. Ennek teljesítésére alapvetően csupán az alapító szerződések aláírásával a „szerződés kötelez” elv és a lojalitás klauzula kényszeríti őket. E két elv önmagában

gyenge kötőerőt jelentene, ha nem egészítenék ki az EUB által kimunkált olyan elvek, amelyek révén a közösségi jog egyedülálló jelleget öltött. A közvetlen hatály és alkalmazhatóság kimondásával a belső jogok minden ellenállásuk ellenére szembesülnek a közösségi joggal, a transzformáció vagy végrehajtási intézkedések elodázása nem megoldás. Az elsődlegesség elve és az értelmezési doktrína folytán konfliktus esetén ugyancsak a nemzeti jog szorul háttérbe, adott esetben még maga az alaptörvény is Felróható, károkozással járó uniós jogsértés esetén maga az állam tartozik helytállási kötelezettséggel jogalanyai felé, akik számára a hatékony bírói felülvizsgálathoz való jogot a belföldi esetekkel azonosan biztosítani köteles. 76 Az Európai Unió jogának közvetlen hatálya, a közvetlen hatály feltételei. A közvetlen alkalmazhatóság Közvetlen hatály alapja Az uniós jognak a tagállami

jogrendszereken belüli helye, hatályosulása nincs explicit módon meghatározva; rendezése az EuB ítélkezési gyakorlata révén történt meg. Lsd még nemzetközi jog végrehajthatóságára adott monista-dualista alkotmányjogi választ. A Van Gend en Loos ügy: A Van Gend en Loos holland cég vegyi termékeket importált Németországból. A behozatal során azt vette észre, hogy a terméket a korábbihoz képest egy másik vámtarifa alá sorolták, amelyhez magasabb vámtétel tartozott. Ez voltaképpen vámemelés, ami nem megengedett a tagállamok számára A RSZ cikkelyére hivatkozva azt állította, hogy mentes e nemzeti (vám)intézkedéstől A holland hatóságok ezen érvelést vitatva úgy vélték, hogy a rendelkezés címzettjei kizárólag a tagállamok, így kizárólag a tagállamokra nézve keletkeztet kötelezettségeket, amire viszont az állampolgárok kifejezett meghatalmazás hiányában nem hivatkozhatnak. Az EuB ezzel szemben megállapította az EGK

Szerződés céljából (a közös piac létrehozása) kiindulva kifejtette: a Szerződés több mint egy olyan nemzetközi megállapodás, amely csak a tagállamokat kötelezi. A közösségi jog a nemzetközi jognak új rendszerét alkotja, amelynek érdekében az államok korlátozzák saját szuverén jogaikat, és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is. A Szerződés mind kötelezettségeket, mind pedig jogokat hoz létre az egyének terhére, ill javára is Függetlenül a tagállamok jogalkotásától, a közösségi jog tehát nem csupán kötelezettségeket támaszt az egyénekkel szemben, hanem jogokat is biztosít a számukra. A Bíróság a holland közigazgatási bíróság által feltett kérdésre válaszolva kimondta, hogy a RSZ megtiltotta a tagállamoknak, hogy az egymás közötti kereskedelmükben új vámokat vessenek ki, a tagállamok bíróságain közvetlenül érvényesítendő. Ez pedig azt jelenti, hogy a tag államok polgárai

erre a tilalomra közvetlenül alapozhatnak jogokat, a tagállami bíróságnak pedig kötelessége (minthogy a közösségi jog bírósága is) ezeknek a jogoknak az érvényesülé sét biztosítani. A tilalom természeténél fogva közvetlen hatályt teremt a tagállamok és a polgáraik közötti jogviszonyokban (= vertikális közvetlen hatály). A közvetlen hatály feltételei: • az adott rendelkezés legyen világos, egyértelmű, • negatív kötelezettséget tartalmazzon (nem tevés, tevéstől való tartózkodás), • feltétel nélküli legyen, ne tartalmazzon a tagállamok részéről fenntartást, • önálló legyen, azaz ne igényeljen a tagállamok részéről végrehajtási intézkedést. A közvetlen hatály alapján az egyéneknek jogukban áll, hogy nemzeti bíróságaik előtt a közös ségi jogra hivatkozzanak, a szupremácia elve szerint a közösségi jogból származó jogosultságok a nemzeti jog ellenében érvényesülnek, még a kettő

összeütközése esetén is. 77 A közösségi jog közvetlen hatálya alapján a közösségi jog hivatkozható a nemzeti bíróságok előtt. A szupremácia elvéhez hasonlóan a közvetlen hatályt sem tartalmazza egyetlen szerződéses rendelkezés sem Az Európai Bíróság a Van Gend en Loos ügyben megállapította: „A Közösség a nemzetközi jog új jogrendjét hozta létre, amelynek javára az államok, körülhatárolt területeken ugyan, de korlátozták szuverén jogaikat, alanyai nem csupán a tagállamok, hanem azok állampolgárai is. Ezért a közösségi jog, függetlenül a tagállamok jogszabályaitól, nemcsak kötelezettségeket ruház az egyénekre, hanem jogokat is, melyek jogi örökségük része." a közvetlen hatályt meg kell különböztetni a közvetlen alkalmazhatóságtól, mely egyes közösségi jogforrások (pl rendeletek) jellemző tulajdonsága: azt jelenti, hogy e normákat a nemzeti jogrendszerbe nem kell (sőt tilos) egy nemzeti

aktussal átültetni, mert hatályba lépésüknél fogva a nemzeti jogrendszer részét képezik. A közvetlen alkalmazhatóság mindig a jogforrás egészére vonatozik és mindenkivel szemben érvényes Egyes uniós szabályok közvetlen hatálya • Alapító szerződések: egyes rendelkezések bírhatnak közvetlen hatállyal, mások nem. Így van például: EUMSz 45. cikk munkaerő szabad áramlása, vagy EUMSz 157 cikk férfi és nő közti megkülönböztetés munka díjazása tekintetében • Unióra kötelező nemzetközi szerződések: alapvetően azok a nemzetközi szerződésekről van szó, melyeket az Unió kötött, vagy melyeket a tagállamok kötöttek, de a szerződés tárgya szerinti hatásköröket időközben az Unió átvette. Kérdés, hogy közvetlen hatályúak-e? A felek joga, hogy eldöntsék milyen joghatást gyakorolhat belső jogukra a szerződés; ha ezt a kérdést nem rendezik, az EuB-ra marad ennek megítélése, mely alapvetően a szerződés

„szelleme, rendszere, szövege” alapján történik. A közvetlen hatály vizsgálata nem a szerződés egészére, hanem egyes rendelkezésekre irányul Azonban lehetséges, hogy közvetlen hatállyal nem bíró, közvetlenül nem alkalmazható rendelkezést bizonyos körülmények közt fel lehet hívni az uniós jogrenden belül. Egyrészt akkor, ha Unió e rendelkezés végrehajtására intézkedést fogad el, illetve ha egy uniós jogszabály kifejezetten és tartalmilag visszautal a rendelkezésre. • Rendeletek: EUMSz szerint „közvetlenül alkalmazandó” jogszabály, ez bár nem jelent feltétlenül közvetlen hatályt is, gyakorlatban azonban igen. • Határozatok: ezek egyedi igazgatási aktusok, melyeknél a kérdés az, hogy a nem címzetteknél (harmadik személyek) származhatnak-e belőlük jogok és kötelezettségek. Az első eset, ahol a határozat közvetlen hatályának kérdését a Bíróság pozitívan ítélte meg, a Grad-ügy40 volt. Itt a

Bíróság elutasította azt az érvelést, hogy a rendeleteknek 40 Grad-ügy: A Tanács által a tagállamoknak címzett, a közlekedést és a piaci versenyt érintő egyes rendelkezések harmonizációjáról szóló határozatra kívánta adójogi igényét alapítani a magánfél. Az ügyben egy német fuvarozó vállalat azt sérelmezte, hogy a német adóhatóság a határozat megsértésével vetett ki adót. A német kormány ezzel szemben azzal érvelt, hogy a határozat tartalmára a fuvarozó közvetlenül nem alapíthat jogot. Hangsúlyozta egyrészt a rendelet, másrészt az irányelv és a határozat hatásai közötti különbséget A Bíróság azonban kimondta: bár a RSZ rendelkezésénél fogva a rendeletek közvetlenül alkalmazhatók és természetüknél fogva alkalmasak közvetlen hatály előidézésére, ebből még nem következik az, hogy más jogi aktusok sohasem tudnának hasonló hatást gyakorolni. Ez biztosítja ugyanis a jogszabályok hatékony

végrehajtását (effet utile érve) Kiemelte, hogy a határozat minden részében kötelező a címzettre nézve Indokolatlan lenne a határozatban foglalt kötelezettség végrehajtásában érdekelt személyt kizárni abból, hogy e kötelezettségre a címzettel szemben hivatkozhasson E lehetőség kizárása nem lenne összeegyeztethető a RSZ-sel A határozat hivatkozott rendelkezését vizsgálva megállapította, hogy az a tagállamok számára olyan kötelezettséget ír elő, amely feltétel nélküli és eléggé egyértelmű és pontos ahhoz, hogy alkalmas legyen a tagállamok és a jogala - 78 a RSZ-ből levezetett közvetlen hatálya kizárná, hogy egyéb másodlagos jogforrások is rendelkezhessenek közvetlen hatállyal. • Irányelvek: a tagállamok számára elérendő célokat határoz meg, amelyek eléréséhez a tagállamok szabadon választanak eszközöket, módszereket. Az irányelv tehát tagállami implementációs intézkedést igénylő,

tagállamokra kötelező jogforrás, a jogharmonizáció eszköze Ebből sokáig arra következtettek, hogy – mivel nem érvényesül a „feltétel nélküliség” követelménye – az irányelv nem alkalmazható közvetlenül a tagállamban, s valójában nincs többről szó, mint arról, hogy az irányelv a tagállamok felé jogal kotási kötelezettséget ír elő A Bíróság gyakorlata azonban ezt a tételt is áttörte és kiépítette az irányelv közvetlen hatályának a tételét Lisszaboni Szerződés után is hatályba maradtak a harmadik pilléres jogi aktusok, az irányelvekhez hasonló kerethatározatok; ám ezekre kifejezetten kizárta a közvetlen hatályt az EuB. Uniós normák vertikális és horizontális hatálya A közvetlen hatály kétféleképpen érvényesülhet: 1) a természetes vagy jogi személy valamilyen állami aktussal szemben hivatkozhat a közösségi jogra a nemzeti bíróság előtt (állam – magánszemély viszony), azaz vertikális

közvetlen hatály 2) a természetes és jogi személyek egymás közötti pereikben is kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra alapítsa, azaz horizontális közvetlen hatály. A kettő nem feltétlenül jár együtt. Az, hogy a közösségi szabály közvetlen hatálya kiterjed-e a magánfelek közötti kapcsolatokra, vagy megmarad a magánfél és a tagállam közötti jogviszonyokban, több tényezőtől függ. Igen lényeges a szabály tartalma. Van olyan kötelezettség, mely a tagállamnak szól, és fogalmilag is csak a tagállam tudja teljesíteni (pl a piacvédő és diszkriminatív adóztatás tilalmát rögzítő cikk - magánfél nem tud adóztatni); más előírásoknál azonban felmerülhet elvileg a magánszemély cselekvési kötelezettsége (és kötelességszegése) is, de ez az előbbinél jóval szűkebb terület az EK-Szerződésben. Ilyenek a versenyjogi szabályok vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalma a munkajogi

jogviszonyokban Ez esetekben annak is jelentősége van, milyen jogszabályi formában jelenik meg a kötelezettség, és mi az előírás célja, jogi környezete. A szabály tartalma alapján történő megkülönböztetés tehát mindig az egyes érintett rendelkezések konkrét, tartalmi elemzését kívánja Másik tényező lehet, hogy a szabály milyen típusú jogforrási formában jelenik meg. E tekintetben több, általánosabb megállapítás tehető: • A rendeletek jellegéből fakadóan a közvetlen hatály horizontális hatályt is jelent, rendelkezéseiket magánfelekkel szemben is fel lehet hívni, nemcsak állami szervekkel szemben. • Alapító szerződések: alapügynek e kérdésnél a Defrenne ügy számít, melyben a Bíróság az EK-Szerződés egyenlő munkáért egyenlő bért biztosító cikkének hatályát vizsgálta a munkáltató (SABENA légitársaság) és a munkavállaló (légi utaskísérő) viszonyá- nyaik közötti jogviszonyokban közvetlen

hatály előidézésére. 79 ban. Az EuB konkrét elemzések után, egy sokat vitatott ítéletet hozott, melyben kimondta, hogy a kérdéses rendelkezés - egyes vonatkozásaiban - felhívható magánfelek közötti jogvitában is tagállami bíróság előtt. Döntése következtében egyértelmű, hogy az EK-Szerződés különböző rendelkezéseinél a közvetlen hatály terjedelme, a horizontális közvetlen hatály lehetősége, mindig a konkrét vizsgálatok eredményétől függ, melyek a rendelkezés jellegére, tartalmára, a piaci környezetben betöltött szerepére vonatkoznak. Így a gyakorlatban a Bíróság állásfoglalása az irányadó A rendelet, ill. az alapító szerződés tartalmilag megfelelő szabályának tehát fennáll mind a horizontális, mind a vertikális közvetlen hatálya. • Irányelv: a vertikális relációban az irányelvek megfelelő rendelkezései közvetlenül hivatkozhatók a tagállami bíróság előtt. Felmerült a kérdés, hogy

az irányelvek közvetlen hatályának elvét ki kell-e terjeszteni a magánszemélyek közötti jogviszonyokra is. Az EuB következetesen megtagadta az irányelvektől a horizontális közvetlen hatályt. Amennyiben tehát egy irányelvnek van is közvetlen hatálya, annak rendelkezésére csak állami szervvel szemben lehet igényt alapítani. Az EuB ezt kifejezetten a Marshallügyben mondta ki: „Hangsúlyozni kell, hogy a Szerződés szerint valamely irányelv kényszerítő jellege, amelyen az a lehetőség alapul, hogy egy nemzeti bíróság előtt hivatkozni lehessen rá, csak „valamely címzett tagállam“ tekintetében áll fenn. Ebből az következik, hogy az irányelv önmagától nem hozhat létre kötelezettségeket valamely magánszemélyre nézve és így egy irányelv rendelkezésére, mint olyanra, nem lehet tehát ilyen személlyel szemben hivatkozni.” ÖSSZEFOGLALVA: A Bíróság eljutott a vertikális hatály elismeréséig, ám a horizontális közvetlen

hatályt elutasította. A fentiek két kérdést vetnek fel: 1. Milyen szervek tartoznak az „állami szervek” körébe? 2. Csak közhatalmi viszonyokkal összefüggő jogvitában hívhatók fel az irányelvek, vagy akkor is, ha az állam (állami szerv) magánjogi jellegű jogvitában (pl. mint munkáltató) áll szemben egy magánféllel? Az utóbbi kérdést az EuB a Marshall ügyben tisztázta, melyben alperesként egy regionális egészségügyi hatóság, mint munkáltató szerepelt: „Amikor a perbeli fél olyan helyzetben van, hogy hivatkozhat az állammal szemben valamely irányelvre, ezt megteheti, bármilyen minőségében járjon el az állam, akár munkáltatóként vagy közhatóságként. Mindkét esetben el kell ugyanis kerülni, hogy az állam a közösségi jog teljesítésének elmulasztásából hasznot húzzon.” Ezzel a Bíróság ugyanakkor indokolhatatlan megkülönböztetést tett a magán- és az állami szektor alkalmazottai között a közösségi jog

alkalmazhatósága szempontjából. Ezután a közösségi jog érdekes további fejlődése vette kezdetét: 80 • az állami szerv fogalmát41 a Bíróság a maximumig kiterjesztette, hogy minél több eset a vertikális közvetlen hatály intézménye alapján legyen tárgyalható; • elkezdte elválasztani a közösségi jog alkalmazhatóságát az egyén perképességétől, és bevezette a közvetett hatály fogalmát. Az uniós hűség elve. Az Európai Unió jogának közvetett hatálya Közvetett hatály A tagállami bíróságok előtt lévő igények elbírálásánál a közvetlen hatálynak híján lévő, ezért az ügyben közvetlenül nem alkalmazható közösségi normák játszhatnak-e valamilyen szerepet, valamilyen módon figyelembe lehet-e azokat venni, pl. a belső jogszabályok értelmezésénél E kérdés elsősorban természetesen az irányelvekkel kapcsolatban merül fel. Az EuB a kérdés megválaszolásánál a lojalitási klauzulát hívta fel, és

megállapította, hogy bár e normák esetében a közvetlen alkalmazás értelemszerűen nem vetődik fel, azért lehet szerepük a belső jogrendszerben, irányítva a belső jogi normák értelmezését. A közvetlen hatállyal nem rendelkező közösségi normáknak is lehet ilyen értelemben közvetett hatályuk A von Colson elv: Sabine von Colson és Elisabeth Kamann két szakképzett szociális munkás a werli börtönbe jelentkezett állásra, ahol csak férfi elítélteket őriztek. Azért nem foglalkoztatták őket, mert női jelöltek voltak, és nemükre tekintettel „túlzottan nagy kockázatnak” lettek volna kitéve; inkább a kevésbé képzett férfi jelölteket nevezték ki. A német bíróság megállapította a diszkrimináció tényét, azonban az akkor hatályos munkajogi szabályok alapján csak az egyik felperes utazási költségének megtérítését ítélhette meg. Kérdéses volt, hogy a kártérítést korlátozó belső jogszabály megfelel-e a férfiak

és nők munkaviszonyban való egyenlő elbánásáról szóló (közvetlenül nem hatályos) irányelvnek. Az előzetes döntés iránti előterjesztésre az EuB megállapította, hogy az irányelv szabad választást tesz lehetővé a tagállamok számára a diszkrimináció tilalmának megszegése elleni szankciók kiszabására (a tagállamok szabadon választhatnak az irányelv céljának elérésére alkalmas szankciók közül), de azért megköveteli, hogy amennyiben valamely tagállam a kártérítés mellett dönt, az olyan mértékű legyen, hogy az irányelv hatályosulását és elrettentő hatását biztosítsa. Az elszenvedett kárhoz adekvát kártérítést kell biztosítani (ez pedig meghaladja a költségtérítést) A tagállamnak tehát kötelezettsége a jogsértésre olyan szankció előírása, mellyel „valódi és hatékony bírói védelmet” biztosít Az EuB nem hagyott sok kétséget afelől, hogy az irányelvet végrehajtó német jogszabály nem felel

meg e követelménynek. Továbbá kijelentette: „a tagállamok irányelvből fakadó kötelezettsége az irányelvben előírt eredmény elérésére, valamint a Szerződés értelmében velük szemben fennálló követelmény, 41 Az állami szerv fogalma az EuB gyakorlatában: • Az állam valamennyi, közhatalmat gyakorló szerve idetartozik. • A központi hatalomtól független szervek is, mint a helyi önkormányzatok. • Szolgáltatók: Foster v British Gas ügyben az EuB kimondta, hogy egy olyan szervezet, amelyet állami ellenőrzés mellett közfunkció ellátásával bíztak meg, és ebből a célból olyan különleges hatáskörökkel rendelkezik, amelyek meghaladják azt, ami az egyének közötti kapcsolatokban szokásos, olyan szervnek tekintendő, amelylyel szemben az irányelvekre lehet hivatkozni (adott esetben a gázszolgáltató). 81 hogy megtegyenek minden, akár általános, akár különös intézkedést e kötelezettség teljesítésének

biztosítására, a tagállam minden hatóságára vonatkozik, beleértve a hatáskörükben eljáró bíróságokat is. Ebből következik, hogy a nemzeti jog, és különösen az irányelv végrehajtása végett hozott nemzeti jogi rendelkezések alkalmazása során, a nemzeti bíróságok kötelesek a nemzeti jogot az irányelv szövege és célja fényében értelmezni”. A közvetett hatály annyit jelent, hogy a nemzeti bíróság köteles a tagállami jogszabályokat az irányelv érvényesülését elősegítő módon értelmezni. Az irányelvben megfogalmazott, de végre nem hajtott közösségi jog, ha nem is alkalmazható közvetlenül, lerontja a vele ellentétes nemzeti jogot a nemzeti bíró jogértelmezése alapján. A Marleasing-ügy: a cég egy másiknál társasági szerződésének megsemmisítése érdekében indított pert, mely az érvényben levő spanyol jog szerint indokolt volt. Az utóbbi céget ugyanis tulajdonosai tartozásaik hitelfedezetének elvonása

céljából hozták létre. Spanyolország azonban korábban elmulasztott átültetni egy társasági jogi irányelvet, amely szerint viszont a hivatkozott alapon (alapító hitelezőinek kijátszása) nem lehetett kimondani a társasági szerződés semmisségét. Az EuB ítéletében - a közvetett hatály elvét kimondva - rámutatott, hogy a kö zösségi irányelvben lefektetett, de végre nem hajtott közösségi rendelkezés is előnyt élvez a vele összeütközésben álló nemzeti joggal szemben, és a nemzeti bíróságnak a közösségi joggal összhangban kell eljárnia olyan esetekben is, amikor a közösségi jogból eredő alanyi jogot az egyén egyébként nem érvényesíthetné. Továbbá, a Bíróság a tagállami bíróság irányelvnek megfelelő értelmezési kötelezettségét nemcsak az implementálást szolgáló – nem kielégítő – tagállami rendelkezések tekintetében, ha nem a korábban született tagállami jogszabályokra is megállapította. „Az

alkalmazandó nemzeti jognak akár az irányelv előtt, akár utána elfogadott rendelkezéseiről legyen szó, a nemzeti bíróság, melynek értelmeznie kell azokat, amennyire lehetséges, azt az irányelv szövegének és céljának fényében köteles megtenni abból a célból, hogy az utóbbi az irányelv által kitűzött cé lokat elérje.” A konkrét esetben a spanyol bíróság tehát nem mondhatta ki a társasági szerződés semmisségét. Az irányelvnek megfelelő értelmezési kötelezettség korlátja – amikor tehát az irányelvben foglaltakat mégsem kell az értelmezés során érvényre juttatni – a büntetőügyekben a jogbiztonság és a visszaható hatály tilalma. A Bíróság leszögezte, hogy egy ki nem hirdetett jogsza bály alapján nem lehet megállapítani a vádlott büntetőjogi felelősségét Uniós hűség elve A tagállamokra azt a kötelezettséget rója, hogy juttassák érvényre az alapszerződésekből, vagy a közösségi intézmények

fellépéséből eredő kötelezettségek teljesítését, illetve segítsék a közösségi feladatok elérését. Ugyanígy tartózkodniuk kell a tagállamoknak minden olyan intézkedéstől, amely hátráltatja a közösségi célok elérését. A közösségi jog alkalmazása szempontjából a tagállam valamennyi szervét kötelező hűség-klauzulából következik, hogy a nemzeti bíróságnak a nemzeti jogot a közösségi jog megvalósítására alkalmas módon kell értelmeznie. A hűség-klauzulának különösen akkor jut szerep, ha egy irányelvi rendelkezés nem meríti ki a közvetlen hatály feltételeit, a bíróság ilyenkor is köteles a nemzeti jogot az érintett irányelvi rendelkezésre tekintettel értelmezni. Ezt az értelmezési kötelezettséget nevezzük közvetett hatálynak 82 A tagállamok kártérítési felelőssége az Európai Unió jogának megsértéséért Általános alapelvek A nem implementált és a nem közvetlenül hatályos irányelvek

esetében a tagállam vajon fele lőssé tehető-e az implementáció elmaradása által okozott, máshogyan nem érvényesíthető 42 kárért. A magánfelet kár érheti azáltal, hogy a tagállam valamilyen uniós jogi normát nem tartott be Uniós szinten tagállamot nem perelhet magánfél Andrea Francovich és Danila Bonifaci ügy: Az eset arról szólt, hogy Olaszország elmulasztotta nemzeti jogába beiktatni azt az irányelvet, mely előírta olyan garanciaalap felállítását, amely kompenzációt nyújt a fizetésképtelen vállalatok dolgozói számára. Andrea Francovich olasz munkavállalót és társait ugyanakkor kár érte, miután vállalatuk csődbe jutását követően nem kaphattak ilyen kompenzációt az olasz garanciaalap létrehozása hiányában, és ezért bírósághoz fordultak. Az EuB ítéletében először is megállapította, hogy a kérdéses irányelv rendelkezései nem felelnek meg azon feltételeknek, melyeket a közvetlen hatály léte megkíván,

ugyanis diszkrecionális jogkört biztosítottak a tagállamok számára (= feltételes jelleg). Azonban így marad-e jogorvoslati lehetősége a felpereseknek más alapon? A Bíróság e kérdésre válaszolva vizsgálta az állami felelősség problémáját. „Először is emlékeztetni kell arra, hogy az EGK-Szerződés olyan sajátos jogrendszert hozott létre, amely illeszkedik a tagállamok jogrendszerébe, és a bíróságaik kötelesek azt alkalmazni. E jogrendszer alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is Ahogy a magánszemélyekre kötelezettségeket állapít meg, a közösségi jog arra is szolgál, hogy ugyanúgy jogokat is keletkeztessen. A közösségi jog az egyénekre jogokat is keletkeztet, vagy kifejezetten, vagy úgy, hogy bizonyos kötelezettségeket ró a tagállamokra vagy a Közösség intézményeire. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következően a nemzeti bíróságok feladata, hogy hatáskörükön belül alkalmazzák a

közösségi jog rendelkezéseit, biztosítsák e normák teljes körű érvé nyesülését, és védjék azokat a jogokat, amelyeket ezek a magánszemélyeknek biztosítanak. A közösségi normák teljes körű érvényesülése [a közösségi jog hatékony érvényesülése = effet utile] kérdésessé válna, és az általuk biztosított jogok védelme gyengülne, ha a magánszemélyek nem juthatnának jogorvoslathoz abban az esetben, amikor jogaik sérülnek a közösségi jog megszegése által, amelyért egy tagállam felelőssé tehető. Különösen elengedhetetlen a tagállammal szembeni jogorvoslat lehetősége, amikor, mint a jelen esetben is, a közösségi szabályok teljes érvényesülése előzetes állami cselekvéstől függ, és ahol ilyen cselekvés híján, a magánszemélyek a közösségi jog által elismert jogaiknak nem szerezhetnek érvényt a nemzeti bíróságok előtt. Ebből következően a Szerződés rendszeréből fakad az az elv, mely szerint az

állam felelős a közösségi jog neki tulajdonítható megsértésével magánszemélyeknek okozott kárért. Az ilyen károk megtérítésére irányuló tagállami kötelezettség további alapjául szolgál a Szerződés 10. Cikke, amely szerint a tagállamok kötelesek minden általános vagy különös intézkedést megtenni annak érdekében, hogy biztosítsák a közösségi jog által előírt kötelezettségeik végrehajtását. E kötelezettségek közé tartozik az is, hogy megszüntessék a közösségi jog 42 Mert horizontális jogviszonyban elszenvedett. 83 megsértésének jogellenes következményeit. Mindezekből következik, hogy a közösségi jog elve az, mely szerint a tagállamok kötelesek megtéríteni a magánszemélyeknek okozott azon károkat, amelyek a közösségi jog nekik tulajdonítható megsértéséből származnak. Az államnak a nemzeti jog felelősségi szabályai alapján kell az okozott kár következményeit orvosolnia. Közösségi

jogszabályok hiányában minden tagállam belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni a jogviták eljárási szabályait Továbbá, a tagállamok nemzeti jogszabályai által meghatározott, a károk megtérítésére vonatkozó tartalmi és formai kellékek nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkozó feltételek, valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék a kártérítés elérését.” A kártérítési felelősség keletkezésének három feltételét állapította meg: 1. Az irányelv célja foglalja magába valamilyen jog biztosítását magánfél részére 2. E jog tartalmát meg lehessen határozni az irányelv rendelkezései alapján 3. Álljon fenn okozati összefüggés az állam kötelezettségszegése (az irányelvnek az állam általi nem vagy nem megfelelő végrehajtása) és a magánfél által

elszenvedett kár, veszteség között. A tagállam közösségi jogi megsértéséből eredő kártérítési felelősségének megalapozása rendkívüli lépés volt az EuB részéről, ugyanis e felelősség átfogja nemcsak a közigazgatási tevé kenységet, hanem a jogalkotást is. A Francovich ügy jelentősége továbbá, hogy olyan esetekben is hivatkozhatnak természetes és jogi személyek a közösségi jogra, ahol nem érvényesül a közvetlen hatály. Az EuB a kártérítési ügyekben felmerülő kérdések rendezését a tagállamokra hagyja, azonban a belső jogorvoslati eljárásokkal szemben általános követelményként támasztott két elvet: hatékonyság és egyenértékűség elvét. Azaz ezen belső szabályok nem lehetnek a károsult magánfél szempontjából korlátozottabbak, mint a hasonló „hagyományos” kártérítési nemzeti normák. Ugyanakkor ezen szabályok megszorításaikkal és feltételeikkel nem lehetetleníthetik el vagy nem tehetik

különösen nehézzé az igényérvényesítést. Az EuB tehát három feltételt állapított meg a közösségi jog megsértéséből eredő állami kártérítési felelősség megnyílására: I. a megsértett norma biztosítson jogot a magánfélnek, s a norma alapján a jog tartalma azonosítható legyen II. jogsértés és a kár okozati összefüggése álljon fenn III. jogsértés kellően súlyos legyen Az EuB kimondta a kártérítési felelősséget vmennyi állami szerv tevékenysége vagy mulasztása megalapozhatja. Fennáll az állam egysége elve alapján; a jogsértés egészen egyedi lehet, tekintve tevékenységüket. A jogsértés megállapítása csak úgy történhetne, hogy a korábbi ítéletet a kártérítési igényt elbíráló bíróság érdemben felülvizsgálná – ugyanakkor a bíróság az állam egyik szerve, így nem megengedhető, hogy a közösségi jog megsértésének ne lehessenek következményei a tagállam vonatkozásában. Köbler-ügy:

az osztrák egyetemeken béremelés jár a professzoroknak 15 éves szolgálati idő után. Egyikőjüknek csak úgy volt meg az adott évek száma, ha más uniós jogállami szolgálati idejét is beszámította. A munkaerő szabad áramlását biztosító közösségi jogszabályok az ilyen beszámításra alapot adnak. Az osztrák bíróság azonban elutasította, mondván, hogy ez hűség- 84 jutalomnak számít, így csak az osztrák egyetemi idő számítható be. Felperes szerint a bíróság közösségi jogot sért ezzel az ítéletével. Az EuB megállapította általánosságban, hogy az állam felelős lehet bírósága által elkövetett jogsértésekért, ha az uniós jog megsértése nyilvánvaló. Azonban a konkrét ügyben kártérítés nem keletkezett, mivel a jogsértés nem súlyos, azaz nem nyilvánvaló. Kárigény A közösségi joggal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a magánszemély nem kérheti kárának megtérítését,

amelynek bekövetkezését szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztotta elkerülni jogorvoslat igénybevételével, feltéve, ha a jogorvoslat igénybevétele ésszerűen megkövetelhető. A kártérítési igény elévülését nem szakítja meg, ha a Bizottság által a jogsértés tárgyában kö telezettségszegési eljárás van folyamatban. Azaz a károsult nem várhatja be igényérvényesítésével az ítéletet, amely megállapítja a tagállam jogsértését Állami szervnek való betudhatóság A tagállam nem mentesül a kártérítés alól, ha a szervek közti hatáskörmegosztásra, vagy -hiányra hivatkoznak. Szövetségi államnál lehetséges, hogy a tartománynak kell a kárt megtérítenie 85 Az Európai Unió jogforrási rendszere. Elsődleges jog; Másodlagos jog • • • Szerződések • Az elsődleges jog forrásai • Íratlan uniós jog • • • Általános jogelvek Speciális uniós jogelvek Szokásjog • Az EUMSz 288. cikk

(rendelet, irányelv, határozat, vélemény, ajánlás) az EUMSz 288. cikkben nem szereplő, „nevesítetlen43” aktusok (atipikus) Egyoldalú jogi aktusok • Másodlagos jog forrásai • Megállapodáson alapuló jogi aktusok Alapító szerződések Módosító szerződések Az alapító/módosító szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek Az alapító szerződések ágazati módosítását tartalmazó kiegészítő szerződések Az EU tagállamainak csatlakozási szerződése • A tagállamok közötti egyes megállapodások Az intézményközi, azaz eu-s intézmények egymás között kötött megállapodásai Elsődleges uniós jog A tagállamok által a nemzetközi jog általános szabályai alapján megkötött nemzetközi szerződések, melyeket minden tagállamnak saját alkotmányos rendelkezései szerint ratifikálnia kell. ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEK Aláírás Hatályba lépés Szerződés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról44 (Párizsi

Szerződés) 1951 1952 Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról45 (Római Szerződés) 1957 1958 Szerződés az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról (Római Szerződés) 1957 1958 Szerződés az Európai Unióról46 (Maastrichti Szerződés) 1992 1993 43 Rossz magyar fordítás, inkább „nem törvényhozási eljárás”-t kellene mondani. A nem jogalkotási aktusok egy része egyedi, igazgatási aktus, de lehet jogszabály is! 44 Határozott (50 év) időre; hatályát vesztette 2002-ben. 45 Maastricht Szerződés nevét Európai Közösségre változtatta. 46 Létrehozta az Uniót, és módosította a három Közösség alapító szerződését. 86 MÓDOSÍTÓ SZERZŐDÉSEK AZ Aláírás Hatályba lépés Egységes Európai Okmány 1986 1987 Szerződés az Európai Unióról (Maastrichti Szerződés) 1992 1993 Amszterdami Szerződés 1997 1999 Nizzai Szerződés 2001 2003 Alkotmányszerződés 2004 -

Lisszaboni Szerződés 2007 2009 ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEK SZERZŐDÉSEK ÁGAZATI MÓDOSÍTÁSÁT TARTALMAZÓ KIEGÉSZÍTŐ Aláírás Hatályba lépés Szerződés az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról 1965 1967 Költségvetési Szerződés 1970 1971 Pénzügyi Szerződés 1975 1977 A Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 1976 CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉSEK Aláírás Hatályba lépés Dánia, Egyesült Királyság, Írország 1972 1973 Görögország 1979 1981 Portugália, Spanyolország 1985 1986 Ausztria, Finnország, Svédország 1994 1995 Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia 2003 2004 Románia, Bulgária 2005 2007 Horvátország 2011 2013 ÍRATLAN ELSŐDLEGES UNIÓS JOG 1) Általános jogelvek körét az EuB alakította ki a

jogértelmezés és a joghézagok kitöltése céljából • uniós alapjogok (pl. magánélet és tulajdon védelme, hatékony jogorvoslathoz való jog) • jogállami garanciák (pl. felek meghallgatásának kötelezettsége, jogbiztonság elve ne bis idem elve, arányosság elve) 87 2) Speciális uniós jogelvek, melyek az Unió és a tagállamok közötti jogviszonyra vonatoznak (pl. uniós jog elsőbbsége, közvetlen alkalmazhatóság, közvetlen hatály) 3) Szokásjog, mely a gyakorlatban ritkán fordul elő; lényegében csak az intézmények működésével kapcsolatban lehet erről beszélni (pl. Tanács ülésein csak miniszterek vehetnek részt, de Németország részéről államtitkárok is képviselhetik az államot) Másodlagos jog A hatáskörrel rendelkező intézmények jogszabályokat alkothatnak; arra szolgál, hogy az alapszerződésekben megfogalmazott célokat elérjék. Így a másodlagos jogi aktusok jogalapja közvetlenül vagy közvetve mindig a

Szerződésekben lelehető fel Az uniós jog nem különbözteti meg a normatív jogi aktust az egyedi, igazgatási szabálytól. Ugyanazon intézmény ugyanolyan formában hozhat egyedi és általános jogszabályi döntéseket. 1) Tipikus formái EUMSZ 288. CIKK Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. Miniszterek Tanácsa, illetve a Bizottság által kiadott rendeletek, irányelvek, határozatok, ajánlások és állásfoglalások összessége, amely az Európai Bíróság döntéseivel és az azokban megfogalmazott jogelvekkel egészül ki Az elsődleges jogforrásokkal együtt az acquis communautaire47 fontos eleme A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban Azaz a tagállamoktól nem igényli külön jogszabály kibocsátását; hatályba lépésétől alkalmazandóvá válik a

tagállamok jogrendszerében Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. Nem sérti a tagállamok önállóságát; jogalkotásra kötelezi őket, meghatározza a célokat. Határidőt tűz ki (1-3 év), de a tagállamra bízza, hogyan végzi el a feladatot Saját jogszabályt alkot a tagállam, mely „csupán” harmonizál, de nem egységesíti a jogrendszert. Hatályos lesz az államban a határidő lejárta után, még ha a tagállam nem is emelte be a saját jogrendjébe (hivatkozni lehet rá magánszemélyeknek) A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl. Konkrét ügybeni rendelkezés (általában végzés jellegű) Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek. Bármely intézmény kiadhatja, nem kötelező, a

nemzeti bíróságnak azonban figyelembe kell vennie, összhangban kell lennie (soft law) 2) Atipikus formái elvétve, egyes szűkebb területen megtalálhatók a Szerződésekben: • általános iránymutatások kül- és biztonságpolitika területén • ajánlás, melyet a Bizottság ad a Tanácsnak gazdaságpolitika egyeztetése alapján 47 EU teljes joganyagát és az ahhoz tartozó egyéb elemeket hívjuk így, magyarul vívmányok. Normákból és joggya korlatból áll, magába foglalja az elsődleges és másodlagos joganyagot, minden olyan jogszabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot, amely a Közösségre vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem Kulcsfontosságú az újak számára, mert elfogadása, elismerése és adaptálása jelenti az EU-hoz való csatlakozás feltételét 88 • következtetéseket fogad el az európai Tanács a gazdaságpolitikai

iránymutatásokról • utasításokat adhat a Bizottság a költségvetésért felelős szerveknek, stb. 3) Intézményközi aktusok • intézményközi nyilatkozatok a költségvetési eljárás során a Tanács, a Bizottság, Parlament között • intézményközi megállapodás a fenti három közt • jegyzőkönyv a Tanács üléseiről, ahol a benne szereplő megállapításoknak lehet joghatása, illetve informális állásfoglalása 4) jogi aktusok, melyek meghozatalára a másodlagos jogforrások hatalmazzák fel az intézményeket: ilyen, ha véleményt nyilvánít a Bizottság; a gépekre vonatkozó jogszabályok közelítéséről szóló irányelv alapján a tagállam megtilt egy gép forgalmazását. A főbb jogalkotási és döntéshozatali eljárások az Európai Unióról szóló Szerződésben és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésben Elhatárolás A Szerződések különbséget tesznek 1) „jogalkotási eljárások” és 2) „nem

jogalkotási eljárások”48 között. E kettőn túl léteznek 3) egyéb (nem nevesített) nem jogalkotási aktusok, amelyet a Tanács bocsát ki a Parlament részvételével, vagy anélkül Jogalkotási aktusok A közösségi jogalkotás eltér a tradicionális törvényalkotási mechanizmusoktól. A Közösségben ugyanis nincs egységes jogalkotási eljárás, a szabályozás tárgyától függ, hogy a közösségi intézmények milyen jogalkotási eljárást követve, milyen jogosítványokkal, milyen jogszabályokat alkotnak. A közösségi jogalkotás során a Közösség saját hatáskörben hozott aktusait fogadják el, ezek tehát közösségi jog másodlagos jogforrásai Emellett az Európai Parlament, a nemzeti parlamentektől eltérően, nem rendelkezik általános jogszabály-kezdeményezési jogosítvánnyal, valamint javaslattételi joga is erősen korlátozott. A jogalkotásban részt vesz az Európai Parlament, az Európai Tanács, az Európai Bizottság, a

Gazdasági és Szociális Bizottság, és az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS A Lisszaboni Szerződés főszabállyá tette a rendes jogalkotási eljárást. 48 Rendeltetése általában a jogalkotási aktusok vagy szerződések bizonyos rendelkezéseinek végrehajtása. Ilyenek az intézmények belső szabályzatai, Tanács egyes határozatai, versenyjog területén hozott Bizottsági határozatok. Itt is születhetnek hagyományos értelemben vett jogszabályok, de természetesen egyedi, igazgatási jellegű jogi aktusok is. 89 EUMSz 294. cikk:(1) Ha A Szerződések valamely jogi aktus elfogadásával kapcsolatban rendes jogalkotási eljárásra hivatkoznak, a következő eljárást kell alkalmazni (2) A Bizottság javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé. Első olvasat (3) Az Európai Parlament első olvasatban elfogadja álláspontját és azt továbbítja a Tanácsnak. NINCS HATÁRIDŐ 3(+1) HÓNAP Parlament –

első olvasat Módosítások elfogadottnak kell tekinteni. (vége Javaslat jóváhagyása az eljárásnak) (5) Ha a Tanács nem ért egyet az Európai Parlament álláspontBizottság javaslata jával, a Tanács első olvasatban elfogadja saját álláspontját, és azt közli az Európai Parlamenttel. (6) A Tanács teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet az első olvasatban elfogadott álláspont elfogadásához vezető okokról. A Bizottság teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet a saját álláspontjáról. Parlament – második olvasat Parlament első olvasata eredményének elfogadása Jogi aktus elfogadása (4) Ha a Tanács az Európai Parlament álláspontjával egyetért, a javasolt aktust az Európai Parlament álláspontjának megfelelő szövegezéssel Eredmény elutasítása – a Tanács első olvasatban elfogadott saját álláspontja Tanács – első olvasat Második olvasat (7) Ha az e közléstől számított három hónapon

belül az Európai Parlament: a) egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával vagy nem foglal állást, a szóban forgó jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni; (vége az eljárásnak) b) tagjainak többségével elutasítja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni; (vége az eljárásnak) c) tagjainak többségével módosításokat javasol a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjához, az így módosított szöveget továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak; a Bizottság véleményt nyilvánít ezekről a módosításokról. (8) Ha az Európai Parlament módosításainak kézhezvételétől számított három hónapon belül a Tanács minősített többséggel: a) valamennyi módosítással egyetért, a javasolt jogi aktust elfogadottnak kell tekinteni; 90 Egyeztetés 3(+1) HÓNAP 6(+2) HÉT Tanács első olvasatban

elfogadott álláspontjának elutasítása Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjának elfogadása Módosítások jóváhagyása Jogi aktus elfogadása Parlament – második olvasat Jogi aktus elfogadása (9) A Tanács egyhangúlag dönt azokról a módosításokról, amelyekről a Bizottság elutasító véleményt adott. 3(+1) HÓNAP Jogi aktus el nemfogadása b) nem fogadja el valamennyi módosítást, a Tanács elnöke az Európai Parlament elnökével egyetértésben hat héten belül összehívja az egyeztetőbizottságot. Egyeztető bizottság összehívása – előkészítő szakasz (10) A Tanács tagjaiból Módosítások vagy azok képviselőiből és Módosítások az Európai Parlament azonos számú képviselőielutasítása ből álló egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek miTanács – második olvasat nősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével az Európai Parlament

és a Tanács második olvasatban elfogadott álláspontjai alapján az öszszehívásától számított hat héten belül megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről. (11) A Bizottság részt vesz az egyeztetőbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében. (12) Ha az egyeztetőbizottság az összehívásától számított hat héten belül nem hagy jóvá közös szövegtervezetet, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni. Harmadik olvasat Közös szövegtervezet (14) Az e cikkben említett há- Közös szövegtervezet elutasítása rom hónapos, illetve hathetes határidő az Európai Parlament vagy a Tanács – harmadik olvasat Tanács kezdeményezésére legfeljebb egy hónappal, illetve két héttel meghosszabbodik. Jogi aktus elfogadása Jogi aktus el nemfogadása Jogi aktus el nemfogadása Jogi aktus el nemfogadása (13) Ha e határidőn

belül az egyez6(+2) HÉT 6(+2) HÉT tetőbizottság jóváhagy egy közös szövegtervezetet, e jóváhagyástól Parlament – harmadik olvasat számítva hat hét áll rendelkezésre, hogy az Európai Parlament a Közös szövegtervezet elutasítása leadott szavazatok többségével, a Tanács pedig minősített többséggel Közös szövegtervezet e tervezetnek megfelelően elfo- Eredménytelenség elfogadása megállapítása gadja a szóban forgó jogi aktust. Ha ez nem teljesül, a jaKözös szövegtervezet vasolt jogi aktust el nem foelfogadása Egyeztető bizottság gadottnak kell tekinteni. 91 Különös rendelkezések (15) Ha a Szerződésekben meghatározott esetekben valamely jogalkotási aktust a tagállamok egy csoportjának kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlása alapján, illetve a Bíróság kérelme alapján kell a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadni, a (2) bekezdés, a (6) bekezdés második mondata és a (9) bekezdés nem

alkalmazható. Ebben az esetben az Európai Parlament és a Tanács a javasolt jogi aktust az első és második olvasatban elfogadott álláspontjaikkal együtt továbbítják a Bizottságnak. Az eljárás folyamán az Európai Parlament és a Tanács kikérhetik a Bizottság véleményét, amely véleményt a Bizottság saját kezdeményezésére is kiadhat A Bizottság, amennyiben szükségesnek ítéli, a (11) bekezdésnek megfelelően részt vesz az egyeztetőbizottságban is. Rendes jogalkotásban fogadhatók el jogi aktusok pl.: munkavállalók szabad mozgása, fogyasztóvédelemmel kapcsolatban, Európai Szociális Alap végrehajtási rendeletei KÜLÖNLEGES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁSOK Különleges, mert a három intézmény hatásköre megváltozik. I. Költségvetés elfogadása Az éves költségvetést a Tanács és a Parlament közösen fogadja el; a korábban meghatározott többéves pénzügyi keretre tekintettel kell meghatározni. A Tanács egyhangú szavazással,

rendeletben fogadja el a Parlament egyetértése mellett. EUMSz 314. cikk: 1 Az Európai Központi Bank kivételével valamennyi intézmény július 1-je előtt megtervezi a következő pénzügyi évre vonatkozó kiadásait A Bizottság ezeket a javaslatokat költségvetési tervezetbe foglalja, amely eltérő javaslatokat is tartalmazhat A költségvetési tervezet egy tervezett bevételi előirányzatot és egy tervezett kiadási előirányzatot tartalmaz. 2. A Bizottságnak a költségvetési tervezetet tartalmazó javaslatát legkésőbb a költségvetés végrehajtását megelőző év szeptember 1-jéig az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie. A Bizottság az eljárás során a költségvetési tervezetet mindaddig módosíthatja, amíg az 5. pont szerinti egyeztetőbizottságot össze nem hívják 3. A Tanács elfogadja a költségvetési tervezetre vonatkozó álláspontját, és azt legkésőbb az adott pénzügyi évet megelőző év október 1-éig az

Európai Parlament elé terjeszti. A Tanács teljes körűen tájékoztatja az Európai Parlamentet az álláspontjának elfogadásához vezető okokról 4. Ha az álláspont közlésétől számított negyvenkét napon belül az Európai Parlament: a) egyetért a Tanács álláspontjával, a költségvetés elfogadásra kerül; b) nem foglal állást, a költségvetést elfogadottnak kell tekinteni; 92 c) tagjainak többségével módosításokat fogad el, a módosított tervezetet továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament elnöke a Tanács elnökével egyetértésben haladéktalanul összehívja az egyeztetőbizottságot. Amennyiben azonban a Tanács a tervezet továbbításától számított tíz napon belül tájékoztatja az Európai Parlamentet arról, hogy valamennyi módosításával egyetértett, az egyeztetőbizottság ülésére nem kerül sor 5. A Tanács tagjaiból vagy azok képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú

képviselőiből álló egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek minősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével az Európai Parlament és a Tanács álláspontjai alapján az összehívásától számított huszonegy napon belül megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről. A Bizottság részt vesz az egyeztetőbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében. 6. Ha az 5 pontban említett huszonegy napos határidőn belül az egyeztetőbizottság közös szövegtervezetben állapodik meg, e megállapodás időpontjától számítva tizennégy nap áll mind az Európai Parlament, mind a Tanács rendelkezésére, hogy a közös szövegtervezetet jóváhagyja. 7. Amennyiben a 6 pontban említett tizennégy napos határidőn belül: a) mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács jóváhagyja a

közös szövegtervezetet, vagy egyikük sem foglal állást, illetve amennyiben ezen intézmények egyike jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem foglal állást, a költségvetést a közös szövegtervezettel összhangban véglegesen elfogadottnak kell tekinteni, vagy b) az Európai Parlament – tagjainak többségével – és a Tanács egyaránt elutasítja a közös szövegtervezetet, vagy amennyiben ezen intézmények egyike elutasítja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem foglal állást, a Bizottság új költségvetési tervezet nyújt be, vagy c) az Európai Parlament – tagjainak többségével – elutasítja a közös szövegtervezetet, míg a Tanács azt jóváhagyja, a Bizottság új költségvetési tervezet nyújt be, vagy d) az Európai Parlament jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a Tanács azt elutasítja, a Parlament – tagjainak többségével és a leadott szavazatok háromötödével – a Tanács elutasításától

számított tizennégy napon belül úgy határozhat, hogy a 4. pont c) alpontjában említett módosítások egy részét vagy egészét megerősíti. Ha a Parlament valamely módosítását nem erősítik meg, a módosítással érintett költségvetési sorra vonatkozóan az egyeztetőbizottságban megállapított álláspontot kell megtartani. A költségvetést ezen az alapon véglegesen elfogadottnak kell tekinteni. 8. Amennyiben az 5 pontban említett huszonegy napon belül az egyeztetőbizottság a közös szövegtervezetet illetően nem jut megállapodásra, a Bizottság új költségvetési tervezetet nyújt be 93 9. Az e cikkben előírt eljárás lezárását követően az Európai Parlament elnöke megállapítja, hogy a költségvetést véglegesen elfogadták Közös szövegtervezetre vonatkozó álláspontok Parlament + + : elfogadva - : elutasítva nincs : nem született határozat Nincs - Tanács Eredmény + Közös tervezetet elfogadják - Amennyiben

lehetséges vissza a Parlament álláspontjához49 Nincs Közös tervezetet elfogadják + Közös tervezetet elfogadják - Bizottság új költségvetési tervezetet készít Nincs Közös tervezetet elfogadják + Bizottság új költségvetési tervezetet készít - Bizottság új költségvetési tervezetet készít Nincs Bizottság új költségvetési tervezetet készít Az egyeztetőbizottság közös szövegtervezetének jóváhagyási folyamata II. Egyéb különleges jogalkotási eljárás A kitűzött cél az EU döntéshozatali folyamatának egyszerűsítése annak egyértelműbbé és hatékonyabbá tételével Ezek az eljárások eltérnek a rendes jogalkotási eljárástól, tehát kivételt képeznek. A különleges jogalkotási eljárásokban a gyakorlatban az Európai Unió Tanácsa az egyetlen jogalkotó. Az egyes, különleges jogalkotási eljárások elnevezése elsősorban a Parlament szerepére utal, amikor a Parlamentnek csak véleményezési joga

van (konzultációs eljárás50), illetve amikor egyetértési joga (egyetértési eljárás51). Ugyanakkor kivételesen van, amikor a Parlament hozza a jogszabályt, és a Tanács a közreműködő, egyetértési joggal. A rendes jogalkotási eljárástól eltérően az EUMSz nem tartalmazza a különleges jogalkotási eljárások pontos leírását. Az eljárások módját tehát esettől függően az EUSz és az EUMSz azon cikkei határozzák meg, amelyek az alkalmazásukról is rendelkeznek. A Szerződések rendelkezéseiből az derül ki, hogy amikor a Tanács a Parlamenttel való együttműködésben hoz valamilyen jogi aktust, az nem mindig és feltétlenül (rendes vagy különleges) jogalkotási eljárás. Például a Számvevőszék tagjainak kinevezésekor az EUMSz 286. cikk (2) be alapján az eljárás konzultációt ír elő a Parlamenttel, de ez aligha tekinthető különleges jogalkotási eljárásnak, hiszen egyedi határozatról van szó. Ugyanakkor egyedi ügyben

hozott döntés is születhet jogalkotási eljárásban, így rendes 49 Ha tagjainak többségével és a leadott szavazatok háromötödével eljárva a Parlament megerősíti néhány vagy az összes korábbi módosítását. Ha a Parlamentben nem érik el a szükséges többséget, a közös tervezetben megállapí tott álláspontot emelik át 50 A Parlamentnek igen gyenge részvételt biztosít a döntéshozatalban, egyszerű véleményező szerepet kap. A konzultációs eljárásban a Bizottság kezdeményezésére, a Tanács dönt a jogi aktus elfogadásáról, miután a Parlament véleményét kikérte A konzultáció a Parlament véleményének kikérését jelenti, azonban ez nem köti a döntéshozatalban a Tanácsot. A Parlament elé egy olvasatban kerül a javaslat, kifejtheti a véleményét, formálisan azonban nem akadályozhatja meg az általa elfogadhatónak nem tartott döntés meghozatalát, tehát hatásköre igen szűk ebben az eljárási formában. Példa rá az

adóharmonizációs szabályozás 51 Az egyetértési eljárás lényege, hogy a Parlament egy egyszerű eljárással megakadályozhatja a jogi aktus elfogadását, amennyiben azzal nem ért egyet. Amennyiben elutasítja a javaslatot, azaz nem adja egyetértését, hozzájárulását, nem születhet meg a jogi aktus. Példa rá az Európai Ügyészség létrehozása 94 jogalkotási eljárásban; pl. EUMSz 173 cikk (3) be vagy különleges jogalkotási eljárásban is, lsd 349 cikk (1) be-t AZ ÁTHIDALÓ KLAUZULÁK A Lisszaboni Szerződés áthidaló klauzulákat vezetett be, hogy a rendes jogalkotási eljárás azokra a területekre is alkalmazható legyen, amelyekre a szerződések különleges jogalkotási eljárást írtak elő. E klauzulák emellett azt is lehetővé teszik, hogy a minősített többségi szavazást az egyhangú szavazással elfogadható jogi aktusokra is alkalmazzák Kétféle áthidaló klauzula létezik: 1) valamennyi európai politikára alkalmazható

általános áthidaló klauzula; ennek a klauzulának a hatálybalépéséről az Európai Tanácsnak egyhangúlag kell határozatot hoznia (lásd: „A szerződések felülvizsgálata” lap); 2) meghatározott európai politikákra alkalmazható, egyedi áthidaló klauzulák. Az egyedi áthidaló klauzulák néhány eljárásbeli különlegességgel rendelkeznek az általános áthidaló klauzulához képest. Például a nemzeti parlamentek általában nem emelhetnek kifogást, mint ahogy az általános klauzula alkalmazása során. Más esetekben bizonyos egyedi klauzulák alkalmazása engedélyezheti, hogy a Tanács, és ne az Európai Tanács határozzon, mint ahogy az az általános klauzula esetében történik. Az egyedi klauzulák alkalmazásának módjai tehát esetenként eltérnek, és ezeket az eseteket az alkalmazásukról rendelkező szerződések cikkei ismertetik. Hat egyedi áthidaló klauzula alkalmazható: • a többéves pénzügyi keretre (az EUMSz 312. cikk);

• a közös kül- és biztonságpolitikára (az EUSz 31. cikk); • igazságügyi együttműködésre családjogi ügyekben (az EUMSz 81. cikk) Ez az egyetlen • olyan egyedi klauzula, amelynek esetében a nemzeti parlamentek kifogást emelhetnek; egyhangúsággal vagy egy különleges jogalkotási eljárással szabályozott megerősített • együttműködésekre (az EUMSz 333. cikk); szociális ügyekben (az EUMSz 153. cikk); • a környezettel kapcsolatos ügyekben (az EUMSz 192. cikk) Nem jogalkotási aktusok A nem jogalkotási eljárások igen sokfélék lehetnek, abból a szempontból, hogy mely uniós in tézmények és szervek működnek közre, melyik szereplőnek, milyen joga van az uniós aktusok elfogadása során az adott területen. E sokszínűség miatt sokféleképpen osztályozhatóak ezek az eljárások. Minden öncélú osztályozást célszerű kizárni, azonban ezen eljárások néhány formáját – fontosságuk miatt – érdemes

megkülönböztetni Az EUMSz két nem jogalkotási aktustípust nevesít: 1) felhatalmazás adható a Bizottságnak általános hatályú nem jogalkotási aktus elfogadására, melyek a jogalkotási aktusok nem alapvető rendelkezésit módosítják/kiegészítik 2) végrehajtási aktust alkothat a Bizottság, a tagállamok, kivételesen a Tanács és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főtisztviselője is (EUMSz 291. cikk) 95 A Parlament részvétele a nem jogalkotási eljárásokban lehet véleményezési (versenypolitikai érdekek érvényesítése, euró-érmék címlete) vagy egyetértési (büntetőeljárás szabályozandó területei, harmadik állammal kötendő egyes megállapodások). Parlament részvétele nélkül hozott általános hatályú jogi aktusok nem jogalkotási eljárás keretében: • Tanács részvételével, pl. a közös agrárpolitikában nyújtott támogatás • EKB a monetáris unió területén • Bizottság szintén a KAP-nál,

kiegyenlítő díjakkal kapcsolatban. KOMITOLÓGIA A Tanács és a Parlament révén folytatott jogalkotás számára lehetetlen lenne minden terület minden kérdésében meghozni a szükséges döntéseket. Vannak olyan területek (pl mezőgazdasági árkiigazító intézkedések, élelmiszer-adalékok engedélyezése stb), amelyek zökkenőmentes működése a Tanács és az EP lehetőségeinél (ülésezési, működési mechanizmusainál) folyamatosabb döntéseket igényelnek. Ezért az ilyen jellegű döntések egy – a Tanács vagy a Tanács és a Parlament által elfogadott – keretjogszabály alapján, a Bizottság hozza meg. A Bi zottság tehát ilyen esetekben a Tanács, ill a Tanács és a Parlament által hozzá delegált, lényegében végrehajtó döntéseket hoz Ugyanakkor a Tanács sok esetben nem teljesen engedi át a Bizottságnak e döntéshozó feladatokat, és folyamatos kontrollt, sőt bizonyos esetekben vétót gyakorol a Bizottság e tevékenysége felett.

Ezt a Tanács különböző típusú, a tagállamok képviselőiből álló bizottságokon keresztül végzi Ez az eljárás a komitológia („bizottságosdi”) A Lisszaboni Szerződésben a komitológia rendszere módosult, azaz végrehajtási aktusoknál a Bizottság hatáskörgyakorlásánál tagállami ellenőrzést ír elő, melyeknek szabályait a Parlament és a Tanács rendes jogalkotás keretében határozza meg. A Tanács ellenőrző szerepének erőssége alapján négyféle bizottságot állíthat fel: 1. tanácsadó bizottság: itt a legnagyobb a Bizottság önállósága A Bizottság benyújtja a szándékozott intézkedés tervezetét a tanácsadó bizottságnak, amely arról (egyszerű többséggel) véleményt mond. Ez ugyanakkor nem köti a Bizottságot, csupán a „lehető legnagyobb figyelmet” kell szentelnie a vélemény beépítésére 2. ellenőrzéssel történő szabályozási bizottság: akkor alkalmazandó, ha a Bizottság általános hatályú jogi

aktust fogad el, mellyel konkrét felhatalmazás alapján rendes jogalkotási eljárásban elfogadott jogszabály nem alapvető rendelkezéseit hatályon kívül helyezi/módosítja/kiegészíti. A bizottság véleményt nyilvánít a jogszabálytervezetről, amennyiben egyezik a Bizottságéval, előterjesztik a Tanácsnak és a Parlamentnek. Amennyiben ezek nem ellenzik, a Bizottság elfogadja a normát. Ha a bizottság véleménye nincs összhangban a Bizottságéval, a tervezetet elő kell terjeszteni a Tanácshoz, s tájékoztatás céljából a Parlamentnek. Amennyiben a Tanács ellenzi, a Bizottság nem fogadhatja el, átdolgozza és újraindul az eljárás Ha a Tanács egyetért, a Parlament még ellenezheti, de ekkor a Bizottság vagy átdolgozza, vagy jogalkotási eljárást kezdeményez – ekkor a Bizottság és a Tanács a tervezetet elfogadja 3. irányító bizottság: tagok a tagállamok képviselői, elnök a Bizottság képviselője A bizottság a jogi aktus

tervezetéről véleményt nyilvánít – a Bizottság elfogadja a jogsza- 96 bályt, de ha eltér a bizottság véleményétől, azt felfüggeszti, s előterjeszti a Tanácshoz. A Tanács minősített többséggel eltérő tartalmi normát fogadhat el 4. szabályozó bizottság: itt a legkisebb a Bizottság döntési autonómiája A szándékozott intézkedés tervezetét benyújtja a szabályozó bizottsághoz; ha az támogatja, a Bizottság elfogadja az intézkedést. Amennyiben viszont a bizottságban nincs meg a támogatás, akkor a Bizottságnak a Tanácshoz és a Parlamenthez kell fordulnia A Tanács ekkor az adott intézkedésben meghatározott határidőn belül (ez maximum három hónap lehet) dönt: • minősített többséggel elfogadja a javaslatot • egyhangúlag más döntést hoz • minősített többséggel jelzi, hogy ellenzi a javaslatot. A Bizottság ekkor felülvizsgálja, majd újra benyújtja a Tanácsnak • ha a Tanács a határidőn belül a

szükséges többséggel sem elfogadni nem tudja a tervezetet, sem ellenzését nem jelzi, az intézkedést a Bizottság elfogadja, és hatályba lépteti. A Parlament véleményt mond. Nem nevesített nem jogalkotási aktusok Tanács bocsátja ki a Parlament részvételével, vagy anélkül. Például ilyenek: • KAP támogatás nyújtásának engedélyezése, EUMSz 42. cikk • átmeneti intézkedések nem uniós állampolgárok hirtelen beáramlása miatt, EUMSz 78. cikk (3) be • állami támogatások szabályozása, EUMSz 109. cikk Központi Bank nem jogalkotási aktussal fogadja el feladatai végrehajtásához szükséges intézkedéseket. 97 Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma az Európai Unió jogában (az EUMSz. 18-19 cikkei), a diszkrimináció fajtái (közvetlen, közvetett, pozitív, fordított) Fogalmak A diszkrimináció, azaz megkülönböztetés tilalma az uniós jog egyik fontos alapelve. Akkor beszélünk erről, ha egyforma helyzetben

lévőket eltérő bánásmódban részesítenek, avagy ha különböző helyzetben lévő személyeket egyforma bánásmódban (fontos előkérdés, hogy a helyzetek valóban összehasonlíthatók-e). Bizonyos esetekben az eltérő bánásmód mögött vmi ésszerű megfontolás áll,tehát a különbségtétel objektíve igazolható A legfontosabb diszkriminációs alapok (védett tulajdonságok): állampolgárság, nem, faji vagy etnikai származás, vallás/meggyőződés, fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság, társadalmi származás, születési vagy vagyoni helyzet. Különbséget szoktak tenni a diszkrimináció tilalma (egyenlő bánásmód) és az esélyegyenlőség között. Az előbbi negatív megközelítést takar, míg az utóbbi pozitív lépéseket feltételez a hatóságoktól: valódi, tényleges egyenjogúsítás érdekében tett intézkedések A pozitív diszkrimináció az esélyegyenlőség politikájához kapcsolódik. Formális egyenlőségen túl

cél a tényleges egyenlőség megvalósulása Példa rá: EUMSZ 157 CIKK (4) Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. Fordított diszkriminációról beszélünk, ha egy tagállam kevésbé kedvező bánásmódot biztosít saját állampolgárainak, mint más tagállam állampolgárainak (pl. hazai termékek adója magasabb, minőség-ellenőrzése szigorúbb, mint a importált áruké) Uniós relevancia okán ez nem nyilvánítja tilosnak az EuB. Ebben az esetben nemzeti jogokban meglévő diszkrimináció-tilalomra lehet hivatkozni

Különbséget kell tenni közvetlen és közvetett diszkrimináció között. Közvetlen megkülönböztetés esetében a különbségtétel alapja vmely általános diszkriminációs ok, mint nem, életkor, faj A közvetett diszkrimináció esetén olyan feltételt, vagy kritériumot alkalmaznak, amely látszólag semleges, ám hatását tekintve egy adott csoportot más személyekhez képest különösen hátrányosan érint. A feltételt szabó személy szándéka irreleváns Ilyen pl testmagasság, minimális gyakorlati idő, fizikai erőnlét mind semleges, nemtől független kritérium, mégis hátrányos a nőkre nézve. A diszkrimináció fogalma három elemet rejt magában: 1) a megkülönböztetés negatív hatással van az érintett személyre 2) ez a hatás különbségtételből ered 3) a különbségtétel ésszerűtlen és nem indokolható. A diszkrimináció megállapításánál a két legfontosabb kérdés: 98 1) helyzetek összehasonlíthatósága: ez nem azt

jelenti, hogy tökéletesen azonosnak kell lenniük, sem azt, hogy vmennyi körülményt figyelembe kell venni. Pl megállapítható a munkák egyenértékűsége az állások osztályozásával 2) különbségtétel igazolható-e: igazolható, ha objektív kritériumokon és objektív módon igazolható tényeken nyugszik. EUSZ 9. CIKK Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Ezt célként egészíti ki az EUMSZ 10. CIKK Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló

megkülönböztetés ellen . Általános és speciális rendelkezések PRIMER JOGFORRÁSOK EUMSZ 18. CIKK A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében az ilyen megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat fogadhat el. EUMSZ 19. CIKK (1) A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a Szerződések által az Unióra átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. Nemcsak egy szegmensre mondja ki a megkülönböztetés

tilalmát, hanem lefedi az Unió hatáskörébe tartozó vmennyi területen történő diszkriminációt is Ám nem tiltja közvetlenül, pusztán felhatalmazást ad a Tanácsnak, hogy a megfelelő intézkedéseket meghozza Ez az intézkedés lehet kötelező aktus és soft law norma (ajánlás, vélemény, stb) Parlament mozgástere szűk: bizonyos kivételtől eltekintve ↓ csak egyetértési joga van Tanácson belül egyhangú szavazásra van szükség (2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadhatja a tagállamok által az (1) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében tett intézkedéseket támogató uniós ösztönző intézkedések alapelveit, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását. 19. cikk alapján jött létre a faji és etnikai diszkrimináció tilalmáról szóló 2000/43/EK irányelv, vmint a

2000/78/EK keretirányelv. ALAPJOGI CHARTA 21. CIKK (1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tarto- 99 zás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés. MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK Az egyenlő bánásmód elve számos jogterületen megjelenik, így számos irányelvet megfogalmaztak már. Irányelv száma Irányelv címe 79/7/EGK Férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról 2000/43/EK Személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód 2000/78/EK Foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános keretei 2004/113/EK 2006/54/EK 2010/41/EU

Nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, vmint azok értékesítése ill. nyújtása tekintetében Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén (átdolgozott szöveg) Önálló vállalkozási tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról A diszkrimináció tilalma az Unió aktusaira terjed ki; tagállamokéira csak annyiban, amennyiben azok az uniós jogot hajtják végre. Diszkrimináció tilalmát sértő intézkedések jogszerűsége Az EUMSz ezt lehetővé teszi számos helyen. Így a munkavállalók szabad mozgását korlátozni lehet közrendi, közbiztonsági avagy közegészségügyi indok alapján (EUMSz 45. cikk (3) be) A szabad mozgás joga nem terjed ki a közszolgálatban történő foglalkoztatásra (EUMSz 45. cikk (4) be). Letelepedési jog vonatkozásában

is megjelenik (EUMSz 51-52 cikk) Jogesetek Az egyenlőség elve megkívánja, hogy az összehasonlítható helyzeteket a jog azonos módon szabályozza, és az eltérő helyzeteket ne szabályozza azonosan, hacsak az ilyen különbségtétel objektív mérlegelés alapján nem tekinthető indokoltnak. Az uniós jogban a hátrányos megkülönböztetés két formáját különböztetik meg: nyílt, közvetlen diszkriminációt és a burkolt, közvetett diszkriminációt Defrenne-ügy: Defrenne a Sabena belga légi közlekedési vállalat alkalmazottjaként - légi utaskísérőként - dolgozott. Tizenhét év után azonban kénytelen volt munkáját abbahagyni, mivel negyvenes éveibe lépett, és a Sabenával kötött munkaszerződése a repülőszemélyzet női tagjai részére ezt kötelezően előírta. Gabrielle Defrenne a brüsszeli munkaügyi bíróság előtt eljárást indított a fizetésben, járadékokban és az alkalmazás megszűnésében megnyilvánuló, nemek közötti

diszkrimináció miatt elszenvedett károkért járó kártérítésért A brüsszeli bíróság az EuB-hoz fordult azzal a kérdéssel, hogy a RSZ vonatkozó cikke közvetlenül hatályos-e, azaz lehetséges-e, hogy egy magánszemély a kikényszerítés érdekében nemzeti bírósághoz forduljon, és ezt megteheti-e egy, az államtól független jogi személlyel szemben is? 100 A Bíróság kimondta a 141. cikk közvetlen (horizontális) hatályát A cikk közvetlenül alkalmazható és egyéni jogokat keletkeztet, amelyeket a bíróságoknak védelemben kell részesíteniük Jóllehet a cikk a tagállamokra ró kötelezettségeket, de ezáltal az egyéneknek biztosít jogo kat A cikk alkalmazásának teljes hatókörén belül különbséget kell tenni egyrészt a kizárólag e cikkben hivatkozott egyenlő munkáért egyenlő díjazás elvre vonatkozó objektív kritériumok segítségével meghatározható közvetlen és nyílt diszkrimináció, másrészt a csak a

közösségi vagy tagállami végrehajtási rendelkezésekre utalva meghatározható közvetett és burkolt diszkrimináció között. A cikk a közvetlen és nyílt diszkrimináció esetén közvetlenül alkalmazható, és egyéni jogokat keletkeztet A közvetlen (horizontális) hatály tehát addig állapítható meg, amíg a diszkrimináció közvetlen és nyílt, azaz ha megállapításához nincs szükség egyéb feltétel vizsgálatára. Ennek iskolapéldája az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megsértése, amikor ugyanabban a létesítményben vagy szolgálatban kerül sor a munkavégzésre, és azonos munkáért nemükre tekintettel eltérő díjazásban részesülnek, mint a Defrenne-esetben * Jenkins-ügy: Közvetett és rejtett diszkrimináció jellegzetességei. A keresetet a Kingsgate brit ruházati termékeket előállító vállalat ellen indították, amely magasabb órabért fizetett a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak, mint a részmunkaidőben

dolgozóknak, akik lényegében mind nők voltak. Ez tehát közvetett és rejtett diszkrimináció, hisz megállapításához nem elég az egyenlő munkáért egyenlő bért elv, a férfiak és a nők között ugyanis nem tettek kü lönbséget. A vállalat azonban megfelelő indokát adta a különbségtételnek: több munkára akarta ösztönözni a dolgozókat, az órabér nagysága tehát a munkában töltött órákkal nő A Bíróság nem állapította meg a 141. cikk megsértését E körben kérdés, hogy mi tartozik a fizetés fogalma alá. A Bíróság megállapítása szerint a rendes fizetésen felül az egyéb juttatások is, függetlenül attól, hogy készpénzben vagy egyéb for mában, közvetlenül vagy közvetve adják, ha a munkáltató a munkavállalónak az alkalmazására tekintettel adja (Pl. Garland-eset: brit államvasutak által adott utazási kedvezmények nyugdíjas kollégáknak nyugdíjas férfi kollégák családjuk részére is kaptak, nyugdíjas nők

csak sajátot - diszkriminatív) A cikkben foglaltak megvalósítására született a 75/117. számú irányelv, melynek fő célja, hogy segítséget nyújtson a nemzeti bíróságoknak a közvetett és rejtett diszkrimináció eseteinek felderítésében. Eszerint, ahol az állások besorolási rendjét a fizetések nagyságának meghatározására használják, ott a besorolást olyan módon kell kialakítani, hogy a férfiak és nők számára azonos feltételeket támasszon, és kizárja a nemi diszkriminációt. A 76/207. számú irányelv pedig az alkalmazás, a szakképzés, az előléptetés és a munkakörülmények tekintetében mondja ki az egyenlő bánásmód elvét Lehetővé teszi ugyanakkor a nők javára alkalmazott pozitív diszkriminációt. * Bosman-ügy: hivatásos sportolók szabad mozgásának kérdése. 1990-en Bosman visszautasította a szerződéskötést klubjával az RC Liege-zsel, ám a klub az átigazolásért pénzt kért egy francia csapattól. Mivel

lejárt a szerződése, az RCL-nek semmilyen joga sem volt pénz kérni érte – érvelt Bosman –, és belga munkaadói megsértették a szabad munkaerő-áramlásról szóló 48. cikket 101 Az EGK-Szerződés 48. cikkével ellentétes a sportegyesületek által meghatározott olyan szabályok alkalmazása, amelyek szerint a valamely tagállam állampolgárságával rendelkező hivatásos labdarúgó-játékost a klubjával kötött szerződésének lejártával csak akkor foglalkoztathatja egy másik tagállamban lévő klub, ha ez utóbbi az eredeti klub részére átigazolási díjat, nevelé si vagy képzési költségtérítést fizet. továbbá ellentétes olyan szabályok alkalmazása, amelyek szerint az e sportegyesületek által szervezett mérkőzéseken a futballklubok csak korlátozott számban állíthatnak pályára egy másik tagállam állampolgárságával rendelkező játékosokat. Közvetlen hatályára nem lehet hivatkozni az olyan átigazolási díjakra,

nevelési és képzési költségtérítésekre vonatkozó követelések alátámasztása céljából, amelyek kifizetésére a jelen ítélet meghozatalát megelőzően már sor került, illetve amelyek a jelen ítélet meghozatalának időpontját megelőzően keletkezett kötelezettség alapján még esedékesek, kivéve azon jogalanyok esetét, akik az említett időpontot megelőzően – az alkalmazandó nemzeti jog szerint – e tárgyban keresetet nyújtottak be a bírósághoz, vagy ezzel egyenértékű igényt érvényesítettek. Egyenlőség elve: hatékony jogvédelem eszközei 1. egyenlő bánásmód biztosítását előmozdító szervek létrehozása: irányelvek kötelezik a tagállamokat ezek létrehozására, sőt hatásköröket is nevesítenek, pl: független vizsgálatok lefolytatása 2. jogorvoslati eszközök biztosítása: biztosítani kell, hogy civil szerveztek is részt vehessenek, igaz arra már nem biztosítanak jogot az irányelvek, hogy az eljárást

megindítsák 3. megtorlás elleni védelem 4. bizonyítási teher megfordítása: az egyenlőség biztosítása céljából kell megfordítani a bizonyítási tehert. Felperesnek csupán valószínűsítenie kell, hogy közvetlen, vagy közvetett megkülönböztetés történt 5. szankció és a sértettnek nyújtandó jóvátétel: irányelv nem határozza meg a formáját, ám tényleges és hatékony bírói jogvédelmet kell biztosítania, s tényleges visszatartó hatást kell kifejtenie Alapjogok védelme. Az Európai Bíróság alapjogi gyakorlata; az Európai Unió Alapjogi chartája Történeti változások Az alapító szerződések eredeti változatai nem tartalmaztak alapjogi rendelkezéseket, hiszen a Közösséget gazdasági integrációs céllal hozták létre. A Bizottság elődjének, a Főhatóságnak nem volt feladata az emberi jogok védelme, mivel – érvelt a Bíróság – a vonatkozó szabályok a tagállamok jogrendjében találhatók, és a Főhatóságnak

nincs hatásköre ezen szabályok érvényesítésére. Először az Egységes Európai Okmány preambulumába kerül be az alapjogi védelem. Amszterdam és Nizza után az EU-Szerződés már kinyilvánította, hogy az Unió a szabadság, demokrá - 102 cia, emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásán, valamint a jogállamiság elvein alapul. Ezek a szerződések már létező esetjogra építettek, de az utalások általánosak ma radtak, nem adták meg ezen jogok katalógusát 90-es években azonban előtérbe került az alapvető jogok közösségi szintű védelme. Egyik megoldás az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozás lehetett volna – ám a Közösségnek akkori állapotában nem lett volna hatásköre a csatlakozáshoz 52. A másik megoldás egy közösségi charta kidolgozása Ezzel egy Konventnek nevezett testületet bíztak meg, melynek élén Roman Herzog volt német kancellár állt. Maga a Konvent az Európai Parlament

delegált tagjaiból, Bizottság elnökének képviselőjéből, a tagállami parlamentek és az állam- és kormányfők képviselőiből állt. 2000ben Nizza-ban elfogadták a Chartát, de nem ruházták fel jogi kötőerővel A Charta nem kötelező jogszabályként született, nem is a tagállamok fogadták el A Tanács, a Bizottság, a Parlament elnökei írták alá Az Elsőfokú Bíróság a Lisszaboni Szerződésig többször hivatkozott a Chartára. Ennek ellenére továbbra sem volt kötelező alapjogi dokumentum és a Közösségek nem csatlakozhattak az európai egyezményhez53. Ezt oldotta meg a Lisszaboni Szerződés: EUSZ 6. CIKK(1) Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000 december 7-i, Strasbourgban 2007 december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. A Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben

meghatározott hatásköreit. A Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket a Charta VII. címében foglalt, az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni, kellően figyelembe véve a Chartában említett azon magyarázatokat, amelyek meghatározzák az egyes rendelkezések eredetét (2) Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit. (3) Az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei. 52 Lisszaboni Szerződés lehetővé tette az Uniónak a csatlakozást (EUSz 6. cikk (2) be); maga az Emberi Jogi Egyezmény 14 Kiegészítő

Jegyzőkönyv bevezette módosítások is elősegítik ezt Ám 2014-ben az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) való csatlakozásáról szóló megállapodás tervezete több ponton is figyelmen kívül hagyja az uniós jogot – állapította meg az EuB ítélete. A csatlakozás a jelenlegi tervezet mellett azzal járna, hogy minden tagállamnak kötelessége lenne ellenőrizni az alapvető jogok más uniós tagállamokban való tiszteletben tartását, ami a Bíróság szerint túllép az uniós jog keretein. Így a tervezet nem felelt meg az EU-szerződések rendelkezéseinek, mivel azok vagy az EU-s jog autonómiájára jelent fenyegetést, vagy az EuB kizárólagos hatáskörével kapcsolatosak. 53 Bíróság szerint a csatlakozás a Közösségi lényegi megváltozását kívánta volna, amennyiben egy különálló nemzetközi intézményrendszerbe kellene beleilleszkednie. Egy ilyen változás

alkotmányos jelentőséggel bírna 103 Európai Unió Alapjogi Chartája Az Alapjogi Charta az Unió történetében először tartalmazza teljeskörűen az összes polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat54. A Charta Preambulumból és hét fejezetből áll: Méltóság, Szabadságjogok, Egyenlőség, Szolidaritás, Állampolgári jogok, Igazságszolgáltatás, Általános rendelkezések. Összesen 53 cikket tartalmaz. Példa a Charta jogaira: Méltóság Szabadságok Egyenlőség Emberi méltóság és az élethez való jog Magán- és családi élet tiszteletben tartása Törvény előtti egyenlőség Személyi sérthetetlenség Személyes adatok Megkülönböztetés védelme tilalma Kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód Oktatáshoz való jog Kulturális, nyelvi, vallási sokszínűség Szolidaritás Polgárok jogai Igazságszolgáltatás Kollektív tárgyaláshoz való jog Aktív/passzív választójog az EP, helyhatósági

választásokon Ártatlanság vélelme Gyermekmunka tilalma Petíciós jog Tisztességes eljáráshoz való jog Egészségvédelem Diplomáciai és konzuli védelem Kétszeres eljárás alá vonás és büntetés tilalma A jogokat felsorolja, de nem szól arról, hogy milyen módon, s körülmények közt lehet korlátoz ni. Meg kell említeni azonban a 2007-ben felállított Alapjogi Ügynökséget, amelynek feladata az alapjogi kérdésekkel kapcsolatos információk és adatok gyűjtése Chartáról a tagállamok kinyilvánították, hogy • rendelkezései semmilyen módon nem módosítják a Szerződésekben meghatározott hatásköröket • rendelkezései csak uniós tevékenység körében alkalmazhatók • nincs visszamenőleges hatálya • EEJE-vel és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaival összhangban védi az emberi jogokat • a jogokat az értelmezést szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni. Az uniós

jogban biztosított alapjogok védelme csak a Szerződések alkalmazási körében (uniós tevékenység határai között) érvényesül. Az uniós alapjogi ellenőrzés – közvetetten – a Szerződések alkalmazási körén kívülre is kiterjedhet Lsd 7 cikk szerinti eljárás! 54 A deklarációhoz felhasznált jogforrások száma hatalmas. Az Európai Unió alapszerződéseire és másodlagos joganyagára, Egyezményre és annak Jegyzőkönyveire, a tagállamok alkotmányos tradícióira, az Európai Bíróság és strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság joggyakorlatára, az Európai Szociális Chartában és a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól szóló Közösségi Chartában foglaltakra, illetve különböző nemzetközi szerződésekre és egyezményekre, úgymint az Európa Tanács Emberi jogi és biogyógyászati, valamint a személyes adatokról szóló Egyezményei, a Nemzetközi Büntető Bíróság döntései, az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló New

York-i Egyezménye, a Korrupció ellenes küzdelmeiről szóló Egyezmény és a Polgári és Politikai Szerződés támaszkodik. 104 Vajnai Attila-ügy: előzetes döntéshozatali kezdeményezés egy büntetőügyben, mely önkényuralmi jelkép tiltott használata miatt indult. A Munkáspárt alelnöke ellen büntetőeljárást indítottak, mert egy tüntetés során nagy nyilvánosság előtt, kartonpapírból készült ötágú vöröscsillagot viselt a ruháján A helyszínt biztosító rendőrjárőr felhívta az érintettet a jelkép eltávo lítására, amit ez utóbbi meg is tett Állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés miatt fordult az EuB-hoz EuB kifejtette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel olyan szabályozás tekintetében, amely nem tartozik a közösségi jog keretébe, és a jogvita tárgya nem kapcsolódik a szerződések rendelkezéseihez. Úgy, mint ebben az ügyben is; azaz a magyar szabályozás az alapügyre alkalmazva nem tartozik a

közösségi jog keretei közé. Közös kül- és biztonságpolitika az Európai Unióban Története A Közösség tagállamai 1969-ben határozták el, hogy együttműködésüket külpolitikai dimenzióval egészítik ki. Az elhatározás nyomán jött létre az ún Európai Politikai Együttműködés [European Political Cooperation, EPC] Formailag az együttműködés a Közösség keretein kívül, de annak apparátusát igénybe véve működött. Lényege az intézményesített külpolitikai véleménycsere, a közös álláspont kialakítására tett rendszeres kísérlet a külügyminiszterek szintjén Az EPC intézményes befogadására 1987-ben, az Egységes Európai Okmánnyal került sor. Az együttműködés azonban továbbra is megmaradt kormányközi szinten, azaz nem emelkedett szupranacionális szintre. Ebben a tekintetben a Maastrichti Szerződés sem hozott igazi áttörést A MSZ értelmében az EU fokozatosan közös kül- és biztonságpolitikát (KKBP)

[Common Foreign and Security Policy, CFSP] alakít ki. Mindkét közös politika - együtt alkotják az EU második pillérét - megmarad a kormányközi együttműködés szintjén. Ugyanakkor közben „kölcsönveszi” a Közösség intézményeit A kormányközi jelleg mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy e területeken a lényegi döntéseket az Európai Tanácsban az állam- és/vagy kormányfők egyhangúlag hozzák. Nem volt igazán hatékony, a közös fellépés több esetben is kudarcot vallott, s különösen a Jugoszláviával kapcsolatos tétlenség, az egységes álláspont kialakításának hiánya nyomta rá bélyegét a kilencvenes évek első felére. Nem volt olyan intézmény vagy személy sem, aki egymagában kompetensen képviselte volna az európai álláspontot A közös álláspontok megszületését akadályozta a kötelező konszenzus igénye is Ezért az Amszterdami Szerződés módosította a II pillér döntéshozatali és jogforrási rendjét •

Új jogforrásként bevezette az alapelveket, iránymutatásokat lefektető ún. közös stratégiákat, amelyek egy adott országra, régióra, területre vonatkozó, követendő politikai irányvonalakat határozzák meg. • Bevezette továbbá a konstruktív tartózkodás intézményét, mely lehetővé teszi, hogyha egy tagállam valamilyen okból kifolyólag nem akar részt venni egy közös akcióban, de nem akarja azt megakadályozni sem, akkor tartózkodásával nem gátolja meg a többiek számára a közös cselekvést, miközben neki sem kell ahhoz csatlakoznia. 105 • A közös európai külpolitikai hang és arculat egységes és markáns megjelenítésére pedig az ASZ bevezette a kül- és biztonsági képviselői posztot, amelyet a Tanács főtitkára tölt be. Tisztán kormányközi alapú együttműködés, melynek működési elvei szerint a tagállamok minden általános jellegű kül- és biztonságpolitikai kérdésről tájékoztatják egymást, és

egyeztetik magatartásukat. A tagállamok kötelesek összehangolni fellépésüket a nemzetközi szervezetekben Az Unió közös KKBP-ja nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelmi politikájának speciális jellegét, és tiszteletben tartja egyes tagállamoknak a NATO-tagságukból eredő kötelezettségeit. Az Unió politikájának összeegyeztethetőnek kell lennie a NATO keretében megállapított biztonság- és védelmi politikával. Lisszaboni szerződés után EUSZ 24. CIKK (1): Az Unió közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó hatásköre a külpolitika minden területére és az Unió biztonságát érintő valamennyi kérdésre kiterjed, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását, amely közös védelemhez vezethet. Azaz hatásköri értelemben nincsenek pontosan területek kijelölve, bármi, ami az Unió határain kívülre mutat, ide sorolható Ennek két érdemi fékje van: 1) döntéseknél az egyhangúság elve; 2) nem

sértheti a biztonságpolitika végrehajtása az EUMSzben meghatározott hatásköröket Ebből következően, bár a LSZ megszüntette a pilléres felosztást, a kül- és biztonságpolitika elhatárolt szabályozási terület maradt, meghatározhatatlan tartalommal, eltérő döntéshozatali, s szervezeti struktúrával. Ezen a területen az Unió általános iránymutatást határoz meg, és határozatokat hoz a végrehajtandó fellépésekről. Legfőbb döntéshozó az Európai Tanács és a Tanács Más szervek az előkészítésben és a végrehajtásban vesznek részt. Az Európai Tanács évente négy alkalommal ül össze abból a célból, hogy meghatározza a követendő szakpolitikai elveket és kidolgozza az általános iránymutatásokat. Döntéshozatalnál az egyhangúság a főszabály. Ez nem azt jelenti, hogy minden tagállamnak igennel kell szavazni, a tartózkodás még nem akadálya a döntéseknek – csak akkor, ha számuk eléri az egyharma dot, és egyben az

Unió népességének egyharmadát is képviselik, valamint nyilatkozatot fűznek a tartózkodáshoz. A főképviselőnek (jelenleg Federica Mogherini) az a feladata, hogy következetesebbé tegye az uniós kül- és biztonságpolitikát. Ennek megfelelően ő elnököl a Külügyek Tanácsában 55, mely havi rendszerességgel ül össze. A főképviselő az Európai Tanács ülésein is részt vesz, ahol be számol az aktuális külügyi kérdésekről Az uniós kül- és biztonságpolitikai döntések túlnyomó többségét az összes uniós tagállam egyetértésével kell elfogadni. Az Európai Külügyi Szolgálat a főképviselő munkáját hivatott támogatni. Az EKSZ gyakorlatilag az EU diplomáciai szolgálata Hálózatát, mely az uniós érdekeket juttatja érvényre és vé delmezi 55 A Külügyek Tanácsát a 28 uniós tagállam külügyminiszterei alkotják. 106 EUSZ 31. CIKK (2): .a Tanács minősített többséggel határoz: amikor az Európai Tanácsnak az

Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit meghatározó, a 22. cikk (1) bekezdése szerinti határozata alapján az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot fogad el; amikor az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által benyújtott olyan javaslat alapján fogadja el, amelynek benyújtására a főképviselőt az Európai Tanács saját, vagy a főképviselő kezdeményezésére külön felkérte; amikor az Unió valamely fellépését vagy álláspontját meghatározó határozat megvalósítására vonatkozó bármilyen határozatot fogad el; amikor a 33. cikknek megfelelően56 különleges képviselőt nevez ki Ha a Tanács valamely tagja kijelenti, hogy létfontosságú és általa megnevezett nemzeti politikai okokból ellenezni kívánja a minősített többséggel meghozandó határozat elfogadását, a szavazásra nem kerül sor. A főképviselő az

érintett tagállammal intenzív konzultációt folytat a tagállam számára elfogadható megoldás felkutatására. Amennyiben nem jár sikerrel, a Tanács minősített többséggel eljárva kérheti, hogy az ügyet egyhangúlag elfogadandó határozat meghozatala érdekében terjesszék az Európai Tanács elé. Az EU külső tevékenysége (közös elvek, célok és közös EiT-startégia: EUSz 21-22. cikk) Az EU külső tevékenysége szűk értelemben Közös kül- és biztonságpolitika (szupranacionális politikák; EUMSz 205-222. cikk) (EUSz 23-41. cikk) Közös kereskedelempolitika Fejlesztési együttműködés Korlátozó intézkedések Nemzetközi megállapodások Nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartás Szolidaritási klauzula Regionális politikák Horizontális politikák Transzatlanti kapcsolatok Emberi jogok ACP országok Szomszédságpolitika Terrorizmus Tömegpusztító fegyverek terjedése Oroszország Ázsia, különösen Kína Közös kül-

és védelempolitika (EUSz 42-46. cikk) Együttműködés a Nemzetközi Büntetőbírósággal Polgári Rendőri Katonai m ű v e l e t e k Békefenntartás, konfliktuskezelés Közös uniós védelempolitika Állandó strukturális együttműködés Kollektív önvédelmi klauzula Európai Védelmi Ügynökség 56 A Tanács, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata alapján meghatározott politikai kérdé sekben felhatalmazással rendelkező különleges képviselőt nevezhet ki. A különleges képviselő megbízatását a főképviselő irányítása alapján látja el 107 KÖZÖS POLITIKA Kollektív segítségnyújtási kötelezettséget ír elő a tagállamok részére, ha valamelyiküket támadás érné, de ennek összhangban kell lennie az ENSZ kollektív önvédelmi jogával és a NATOkötelezettséggel. A kül- és biztonságpolitika azok közé a szakpolitikai területek közé tartozik, ahol a fontosabb jogosultságok a

tagállamoknál maradnak, bár a döntéshozatali folyamatban szerepet kap az Európai Bizottság és – kisebb mértékben – az Európai Parlament is. Az Európai Tanács stratégiai érdekeket, célkitűzéseket, és iránymutatásokat határoz meg. EP kérdéseket intézhet a Tanácshoz, évente kétszer megvitatja a programot. Főképviselő javaslatot terjeszthet a Tanács elé, Unió álláspontjának egységes képviselője, gondoskodik a végrehajtásról EURÓPAI VÉDELMI ÜGYNÖKSÉG Az Európai Védelmi Ügynökséget a Miniszterek Tanácsa hozta létre a következő feladatok ellátására: • az EU védelmi képességeinek fejlesztése a válságkezelés területén; • az európai fegyverkezési együttműködés támogatása; • az európai védelem ipari és technológiai alapjainak erősítése, valamint egy versenyképes európai védelmieszköz-piac létrehozása a Bizottsággal folytatott konzultáció keretében; • a közösségi kutatási

tevékenységekkel együttműködve, a jövőbeni védelmi és biztonsági képességeket támogató stratégiai technológiákkal kapcsolatos, vezető szerepet célzó kutatások támogatása. A Szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége. A személyek szabad mozgása számos biztonsági kockázatot is felvet, ezért elkerülhetetlen a bel- és igazságügyi szervek együttműködése, koordinációja, a vonatkozó jogszabályok harmonizációja. A határok és határellenőrzés nélküli egységes belső piac felvetette, hogy a tagállamok e területen is intézményesítsék együttműködésüket Minthogy e terület mélyen érinti a tagállamok szuverenitását, nem utalták a közösségi intézmények hatáskörébe, csak kormányközi együttműködést határoztak el. A Parlament konzultációs jogkörrel rendelkezett A Bíróságot a Tanács felhatalmazhatta állásfoglalásra Fő egyeztető szakértői fórum nem a COREPER, hanem az ún. K4-es Bizottság

(a MSZ cikkéről kapta nevét) Az Amszterdami Szerződés egyik legfontosabb, az integrációt elmélyítő célkitűzése a szabadság, a biztonság és a jog térségének létrehozása volt, amely a személyek szabad mozgásának biztosításán alapult, és amely célkitűzés megvalósítása eredetileg az első és a harmadik pillér összehangolt intézkedései szerint történt. 108 A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének megvalósulása az alábbiakat jelenti: • a szabadság érvényesülése nem csupán a személyek szabad mozgását jelenti, de alapvető jogaik védelmét, és a mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelmet is (személyes adatok védelme, bevándorlás és menekültügy) • a biztonság érvényesülésén lényegében a bűnözés elleni küzdelmet, annak visszaszorítását kell érteni (EUROPOL, EUROJUST, FRONTEX) • a jog érvényesülése ebben a kontextusban büntető és polgári bíróságok közötti

együttműködést, eljárások közelítését, határon túlnyúló aktusok (másik államban pereskedés) egyszerűsítését jelenti. Ezek által lefedett szakpolitikai területek az Európai Unió külső határainak őrizetétől a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésig terjednek. Magában foglalja a bevándorlási és menekültügyi politikákat, a rendőrségi együttműködést, valamint a bűnözés (terrorizmus, szervezett bűnözés, ember- és kábítószer-kereskedelem stb) elleni küzdelmet A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség a • tamperei (1999–2004), • hágai (2004–2009) és • stockholmi (2010–2014) programokon alapul. Az EUMSz V címére vezethető vissza, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket Amely az alábbi címeket foglalja magába: a határok ellenőrzésével, a

menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák; igazságügyi együttműködés polgári ügyekben; igazságügyi együttműködés büntetőügyekben; rendőrségi együttműködés. Kialakulása 1) Amszterdami Szerződés nyomán kialakult szerkezet I. pillér II. pillér III. pillér (a két közösség) Közös kül- és biztonságpolitika Rendőri és büntető igazságügyi együttműködés kormányközi együttműködés Nem eredményez közösségi jogot. Bíróság hatásköre korlátozott Változás Maastrichthoz képest: a migrációs ügyek (külső határ átlépése, harmadik államok polgárainak tartózkodása, menekültügyek), és a polgári igazságügyi együttműködés, az EKSZ új IV címébe, a vámegyüttműködés az EKSZ új X. címébe került 2) Lisszaboni Szerződés Részben megszűnik a pilléres szerkezet, a rendőri és a büntető igazságügyi együttműködés EUMSz-ben (az eddigi EKSZ-ben) újra egyesül a migrációval

és az Unió belső politikáival és tevékenységeivel foglalkozó III. Rész V címeként jelenik meg a következő megnevezéssel: „A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülés alapuló térség”. Öt fejezetre és huszonhá- 109 rom cikkre (67-89 §) bontva szabályozza a határellenőrzést, bevándorlást, a menekültügyet, a polgári és büntető igazságügyi valamint rendőrségi együttműködést. Két külön tevékenységi fajtaként nevezi meg a jogharmonizációt, célzó jogalkotást és a mindennapi „operatív” kooperációt, mely utóbbi előmozdítására külön állandó bizottságot hoz létre. A büntető igazságügyi és a rendőrségi együttműködés terén a nemzeti parlamentek fokozott ellenőrzési jogát rögzíti, és a Tanácsot felhatalmazza egy európai ügyészi hivatal felállítására. A kezdeményezés jogát a Bizottság egyedül élvezi, kivéve a büntető igazságügyi és a rendőrségi együttműködést,

valamint az igazgatási együttműködést, ahol a tagállamok egynegyede együtt ugyancsak tehet javaslatokat jogalkotásra. A döntéshozatal terén főszabállyá válik a rendes jogalkotási eljárás (294. cikk) amely lényegé ben a korábbi együttdöntési eljárásnak felel meg és azt feltételezi, hogy – alapesetben a Tanács – a Parlamenttel egyetértésben – minősített többséggel dönt és fogad el rendeleteket és irányelveket. A LSZ átveszi az Alkotmányszerződés bel-és igazságügyi együttműködés területét érintő változtatásait: • az Unió pillérrendszere megszűnik, a minősített többség és az együttdöntési eljárás válik a fő döntéshozatali formává a bel- és igazságügyi együttműködés területén is • az Európai Bíróság hatásköre teljes mértékben ki fog terjedni a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésének minden területére • megváltozik a jogforrási rendszer. A pillérrendszer

megszűnésével egységes jogforrási rendszer lesza jelenlegi kerethatározatok helyett irányelveket lehet alkotni (vertikális közvetlen hatály) • a Bel- és Igazságügyi együttműködés által érintett területek egy helyre kerülnek a LSZ szerint (EUMSZ, V. cím) • létrejön a Belbiztonsági Bizottság (COSI). Politikai területek EUMSZ 67. CIKK (1) Az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait. A döntéshozatal folyamatában négy szint határolható el: Tanács; Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper); Bevándorlás, Határok, Menekültügy Stratégiai Bizottság; Büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőri együttműködés koordinációs bizottsága. A belbiztonsági bizottság operatív kérdésekkel foglalkozik, jogszabály-előkészítésben nem vesz részt.

SZABADSÁG TÉRSÉGE (2) Az Unió biztosítja a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét, továbbá a menekültügy, a bevándorlás és a külső határok ellenőrzése terén a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló olyan közös politikát alakít ki, amely a harmadik országok állampolgáraival szemben méltányos bánásmódot biztosít. E cím alkalmazásában a hontalan személyeket harmadik ország állampolgárá- 110 nak kell tekinteni. Ez a szabadság térsége, melyre az egész schengeni rendszer épül Közrend és nemzetbiztonsági érdekéből a tagállamok visszaállíthatják a nemzeti határellenőrzést. A külső határok ellenőrzésének koordinálását a Frontex végzi Közös vízumpolitikában a legátfogóbb szabályozást a Vízumkódex adja 2010-től, mely bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó tervezett tartózkodás feltételeit szabályozza. Vízumkiadás kérdéseit is

szabályozza, ennek is alapvető kérdése a közös adatbázis léte. A vízum – mivel egységes – minden schengeni országban érvényes, de tulajdonosa 3 napon belül köteles belépési nyilatkozatot tenni azokban a tagországban, melyek területére lép, vagy a határon, vagy a tagország valamelyik rendőrségi hivatalában. • a 3 hónapnál hosszabb időre szóló tartózkodási engedély vagy vízum tulajdonosa 3 hónapig szabadon mozoghat a schengeni térség többi országában, de tartózkodási jogot nem szerez ezekben az államokban. • a menedékjogért folyamodók kérelmét az az ország intézi, amelyen keresztül ezek a személyek az EU területére kívánnak lépni. Mivel a nemzeti jogok harmonizációja még nem fejeződött be, és azon ország biztonsági szintjének megítélése is változó, amelyből a menedék kérője (közvetlenül vagy átutazóként) érkezik, a kérvényeket tagországonként más és más módon bírálják el. •

törvénytelen bevándorlás esetén annak az országnak kell gondoskodnia a bevándorlóról (és adott esetben a határra szállítását biztosítania), amelyen keresztül a bevándorló a térségbe érkezett. SCHENGEN Lényege, hogy a belső határokon a személy- és áruforgalom ellenőrzése megszűnik és az így keletkező biztonsági deficitet kiegészítő intézkedésekkel ellensúlyozzák. Ez elsősorban a határellenőrzésben nyilvánul meg, ahol a tagállami hatáskör mellett kulcsszerepe van a Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségnek (FRONTEX) is. A schengeni együttműködés közös szabályok, mércék, eljárások kialakítása, a részt vevő államok közti információcseréből áll (Schengeni Információs Rendszer, SIS). A SIS egy informatikai rendszer, mely a tagországok rendőri és bírói szerveitől beszerzett információkkal rendelkezik körözött

személyekről és ellopott tárgyakról (fegyverek, autók) és figyelmeztető jelzéseket és hozzájuk kapcsolódó adatokat szolgáltat. A SIS megfelel a személyi adatvédelmi törvényeknek (az Európa Tanács Egyezménye, 1981) és csak a határon történő rendőri vagy határőri ellenőrzéskor, vízum vagy tartózkodási engedély kiadásakor lehet igénybe venni. UK és Írország fenntartja a határellenőrzést a „kontinens felé”; Ciprus, Románia, Bulgária, Horvátország még nem teljes mértékben vesz részt; Svájc, Liechtenstein, Norvégia, Izland tagja az övezetnek. RENDŐRSÉGI ÉS BÍRÓI EGYÜTTMŰKÖDÉS (3) Az Unió a bűncselekmények, a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendőri, az igazságügyi és az 111 egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságok koordinációjára és együttműködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetőügyekben hozott

bírósági határozatok kölcsönös elismerése és – amennyiben szükséges – a büntető jogszabályok közelítése révén a biztonság magas szintjének garantálásán munkálkodik. A különböző tagországok rendőri, adminisztratív és bírói szervei kormányközi együttműködés keretében támogatják egymást a törvénysértések felderítésében és megelőzésében. Egymás rendelkezésére bocsátják információikat, és az EUROPOL keretében összehangolják a kábítószer, a tiltott kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni akcióikat. Országuk határain túl a rendőrök meghatározott területen belül üldözhetnek (de nem tartóztathatnak le) személyeket gyilkosság, erőszak, kábítószer-kereskedelem vagy csempészés miatt. Kötelesek erről tájékoztatni azt az országot, melynek területén tartózkodnak, és kötelesek segítséget kérni attól IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS Három nagy terület tartozik ide: 1. büntetőügyekben

hozott ítéltek és határozatok minden formájának kölcsönös elismerése, valamint a joghatósági ütközések megelőzése Különösen jelentős a ne bis idem elv érvényesülése, azaz a kétszeres eljárás kizárása 2. szabályozási minimumok megállapítása, elsődlegesen az eljárásban részvevők jogainak uniós szintű meghatározása 3. tagállami anyagi büntetőjogi szabályok közelítése, leginkább olyan területeken, mint emberkereskedelem, terrorizmus, tiltott kábítószer-kereskedelem. (4) Az Unió – különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvével – megkönnyíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. EUROJUST Az Eurojust az Európai Unió által 2002-ben létrehozott szervezet, amely a tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti koordinációt ösztönzi és javítja a nyomozások és a büntetőeljárások terén. Munkája során a

szervezet figyelembe veszi a tagállamok illetékes hatóságaitól beérkező kéréseket és a Szerződések keretében elfogadott jogszabályok által felhatalmazott testületektől (Európai Igazságügyi Hálózat, Europol, OLAF) kapott információkat. Az Eurojust célja az illetékes hatóságok közötti együttműködés javítása, különösen a kölcsönös nemzetközi jogsegély és az európai elfogatóparancs révén A szervezet segítséget nyújt olyan nyomozati és büntetőeljárások során, amelyek egy tagállamot és egy Unión kívüli országot érintenek, és támogatást biztosít azokban az eljárásokban, amelyek az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények kapcsán a tagállamok egyikének és a Bizottságnak a közreműködésével folynak. Annak érdekében, hogy a bűnelkövetőket ténylegesen és gyorsan bíróság elé lehessen állítani, az Eurojust elősegíti a nemzeti nyomozó és bűnüldöző hatóságok munkáját a

több tagállamot érintő súlyos bűncselekményekkel és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben (pl. terrorizmus, embercsempészet, kábítószer-csempészet, csalás, pénzmosás) A szervezetbe minden uniós tagállam egy tagot delegál. A 27 nemzeti tagot, akik állandó meg bízatást látnak el Hágában, saját jogrendszerűkkel összhangban küldik ki a tagállamok A nemzeti tagok tapasztalt, magas beosztású ügyészek, bírák vagy hasonló kompetenciákkal rendel- 112 kező rendőrtisztek; egyes tagok munkáját helyettesek, asszisztensek, illetve kihelyezett nemzeti szakértők támogatják. A nemzeti tagok és a testület egészének munkáját az igazgatási részleg segíti, melynek élén az adminisztratív igazgató áll. Az Európai Igazságügyi Hálózat titkársága ugyancsak az Eurojust igazgatási részlegénél nyert elhelyezést, ám attól független, önálló egységként funkcionál Polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés

területei EUMSz 81. cikk (2): a) a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és azok végrehajtása, b) a bírósági és bíróságon kívüli iratok határokon túlra történő kézbesítése, c) a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetősége, d) együttműködés a bizonyításfelvétel terén, e) az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés, f) a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával, g) alternatív módszerek kidolgozása a jogviták rendezésére, h) a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzésének támogatása. Európai Igazságügyi Hálózat A Hálózat tagjai között a tagállamok nemzetközi bűnügyi

együttműködéssel foglalkozó hatóságainak képviselői, a tagállamok által kijelölt egy vagy több kapcsolattartó személyekből és az összekötő bírákból áll. A Hálózat célkitűzése, hogy megkönnyítse a kapcsolatfelvételt a tagállami hatóságok között, rendszeres találkozók révén kicseréljék tapasztalataikat és rendszeresen információkat szolgáltassanak. Magyarországon a kijelölt kapcsolattartó pont az Igazságügyi Minisztérium és a Legfőbb Ügyészség. 113 Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételrendszere. Út Magyarország uniós tagságához A Csatlakozási Szerződés EU-hoz való csatlakozás feltételei EUSZ 49. CIKK Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett A kérelemről értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket A kérelmező államnak a kérelmet a

Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott egyetértését követően arról tagjainak többségével határoz Az Európai Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni. A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapodást alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie A csatlakozási kérelmeket a Bizottság véleményezi, és azokról a Tanács határoz, amely elismeri a kérelmező ország tagjelölti státusát. Ez a státus nem feltétlenül teszi lehetővé a csatlakozási tárgyalások azonnali megkezdését Ehhez a tagjelölt országnak teljesítenie kell bizonyos számú feltételt. Meg kell felelnie a jogosultsági

kritériumoknak: • politikai kritériumok: a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a ki- • sebbségek tiszteletben tartását és védelmét biztosító intézmények stabilitása; gazdasági kritériumok: működő piacgazdaság megléte; azon képesség, hogy az adott • ország meg tudjon birkózni az Unión belüli versenyhelyzet nyomásával és a piaci erőkkel; az uniós jogból és politikákból (azaz a közösségi joganyagból) fakadó, tagsággal járó kötelezettségek, többek között a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalására való képesség. Ezenfelül a tagjelölt ország köteles megteremteni saját integrációjának feltételeit, igazgatási struktúrái kiigazításán keresztül. Az Európai Unió befogadóképessége (azaz integrációs képessége) további meghatározó tényező. Az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy az új tagok felvételével egyidejűleg elmé lyítse az

integrációt, és biztosítani tudja intézményei és politikái működését Az új tagoknak megfelelően fel kell készülniük tagállamként betöltött új szerepükre. A bővítéshez ezenkívül a közvélemény támogatását is el kell nyerni a tagállamokban és a tagjelölt országokban. Amennyiben a tagjelölt ország teljesíti ezeket a követelményeket, megindulhatnak a csatlakozási tárgyalások. Az Európai Tanács a Bizottság véleménye alapján határoz arról, megkezdhetők-e a tárgyalások A csatlakozási tárgyalások képezik a csatlakozási folyamat alapját. A tárgyalások a közösségi joganyagnak a tagjelölt ország általi elfogadását, végrehajtását és alkalmazását érintik, és cél- 114 juk, hogy segítséget nyújtsanak a tagjelölt országoknak a csatlakozást követően rájuk váró tagállami kötelezettségeikre való felkészüléshez. A tárgyalások egyénileg, az egyes tagjelölt országok tényleges érdemeinek

megfelelően zajlanak; a felkészültség szintje tehát tagjelölt országonként eltérő lehet. A csatlakozási tárgyalásokat egy, a Bizottság javaslata alapján a Tanács által létrehozott tárgyalási keretrendszer szerint bonyolítják, amely az egyes tagjelölt országok helyzetét és jellemzőit figyelembe véve helyezi kilátásba a lefolytatandó tárgyalásokat. A tárgyalási keretrendszer az alábbiakat tartalmazza: • a tárgyalási alapelvek és eljárások; • azok az elemek, amelyekre a tárgyalás során ki kell térni, például a joganyag egyes • konkrét területeit (a személyek szabad mozgását, a strukturális politikákat vagy a mezőgazdaságot) érintő pénzügyi szempontok, átmeneti eltérések vagy védintézkedések; a politikai és gazdasági reformok; • a tárgyalások kimenetele, amely továbbra is nyitott; • a cél, azaz maga a csatlakozás. A tárgyalások a közösségi joganyag elfogadásához kapcsolódnak. Az első

lépés egy előkészítő szakasz, vagyis a joganyag elemző vizsgálata, („átvilágítása”), amelyet a Bizottság bonyolít le. Az átvilágítás célja, hogy a Bizottság meggyőződjön a tagjelölt ország felkészültségének szintjéről, hogy megismertesse vele az uniós joganyagot, és bizonyos referenciakritériumok alapján meghatározzák, mely fejezeteket kell megnyitni. A tárgyalásokra az uniós tagállamok és a tagjelölt ország részvételével zajló kétoldalú kormányközi konferenciák keretében kerül sor. A tárgyalásokat akkor zárják le, amikor a tagjelölt ország egy fejezet tekintetében teljesíti a zárókritériumokat (például: jogalkotási intézkedések, közigazgatási vagy bírói hatóságok, a joganyag ténylegesen végrehajtott elemei, működő piacgazdaság a gazdasági fejezeteknél). Az érintett országnak ezenkívül el kell fogadnia az Európai Uniónak a Bizottság által kidolgozott és a Tanács által egyhangúlag

elfogadott közös állásponttervezetét. A lezárt fejezetek ugyanakkor újra megnyithatók, ha a tagjelölt ország a későbbiekben már nem teljesíti az előírt követelményeket Az összes tárgyalási fejezet lezárása a csatlakozási folyamat végét jelzi. A tényleges csatlakozáshoz a tagállamok és a tagjelölt ország megállapodást írnak alá; ez a csatlakozási szerződés A Tanács ugyanakkor a Bizottság véleménye alapján és az Európai Parlament hozzájárulását követően egyhangúlag határoz a folyamat lezárásáról A csatlakozási szerződés az alábbia kat tartalmazza: • a csatlakozási tárgyalások eredményét, a csatlakozási feltételeket, valamint a védintéz- • kedéseket vagy átmeneti intézkedéseket azokra a területekre vonatkozóan, ahol fokozottabb erőfeszítésekre lesz szükség; az intézmények átalakítását és a szerződések kiigazítását, a tanácsi és az európai parla- • menti szavazatok újraelosztását,

az európai parlamenti képviselők számát, a Régiók Bizottsága tagjainak számát stb.; a csatlakozás dátumát. A csatlakozási szerződést valamennyi uniós tagállamnak és a leendő tagállamnak is ratifikálnia kell. A tagjelölt ország ezt követően már csatlakozó ország, amely a hiányosságokkal 115 küzdő területeken végrehajtott módosítások által, a Bizottság szigorú felügyelete mellett halad tovább a csatlakozáshoz vezető úton. Magyarország uniós tagsága 1991-ben kötötték, majd 94-től hatályos a társulási egyezmény (Európai Megállapodás), mellyel Magyarország társulási viszonyba lépett a Közösségekkel. Sok általános, szándékokat és célokat rögzítő „puha” rendelkezés volt, de tartalmazott kötelezettségeket a jövőbeli tagsággal kapcsolatban. A politikai párbeszédet intézményesítette; ennek célja a nemzetközi kérdésekben a pozíciók közelítése, vmint a szolidaritás erősítése Miniszteri,

államfői és politikai igazgatói szinten folyt eszmecsere. Gazdasági szempontból az ipari termékekre vonatkozó szabad-kereskedelmi megállapodás a leghangsúlyozottabb; aszimmetrikus volt, azaz az EGK hamarabb vezette be a vámok és mennyiségi korlátozások leépítését A tőkemozgások teljes liberalizációja volt a cél 1994-ben nyújtották be a magyar kérelmet az Unióhoz – kérdés ekkor az volt, hogy képes-e fogadni politikai és szervezeti értelemben a kelet-európai országokat. Csatlakozási tárgyalások a koppenhágai feltételekből indultak ki, a közösségi vívmányok maradéktalan befogadásának lehetőségét vizsgálták. Évente országjelentéseket adtak ki a pillanatnyi helyzetről A négyéves tárgyalási folyamat alatt az uniós tevékenység összes területén (31 fejezetre osztva) folyat a csatlakozási feltételek megállapítása. Kérdés az volt: engedjenek-e a közösségi vívmányok addigi állapotához képest valamilyen átmeneti

eltérést (derogáció ↓) Az előcsatlakozási partnerség lényege, hogy meghatározza a társult országgal fenntartott viszony tartalmát az elhatározottnak tekintett csatlakozás perspektívájából. Ennek elveit, feltételeit a Bizottság javaslatára a Tanács hagyja jóvá minősített többséggel Lényege a kapott pénzügyi támogatások feltételessége, azaz bármilyen forrásból jövő pénz odaítélésének feltétele a kijelölt acquis communautaire megvalósítása (ilyen volt pl Mo-nak 2000-ben az egészségügyi reform, MNB függetlenségének megerősítése, kedvezményes adótárgyak számának csökkentése). PHARE program: vissza nem térítendő segélyprogram (technikai segítségnyújtás), melynek célja a demokrácia és a piacgazdaság kiépítése. Intézményfejlesztés keretében segítséget kaptak a kandidálók jogrendszerük átalakításához, fő cél a közösségi vívmányok átadása Ezt követően írták alá a társulási

szerződéseket SHAPARD program: fő feladata a mezőgazdasági politika átvétele, a vidék felzárkóztatása. ISPA program: projekt alapú fejlesztések finanszírozása a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra területén. ÁTMENETI ELTÉRÉSEK (DEROGÁCIÓK) Az acquis communautaire-től több átmeneti eltérésre is lehetőség nyílt a Csatlakozási Szerző dés alapján. Személyek szabad mozgása: csatlakozás után a tagállamok legfeljebb hét évig korlátozhatják a magyar munkavállalók munkavállalását. Magyarország is bevezethetett hasonló intézkedést Szolgáltatás nyújtásának szabadsága: biztosítás terén a befektetők kártalanítására, vmint a szövetkezeti hitelintézetek indulótőkéjére nem kell alkalmazni a közösségi normákat. 116 Tőke szabad mozgása: másodlagos lakóhely megszerzésére vonatkozó korlátozásokat Mo 2003-tól kezdődően öt évig fenntarthatta uniós polgárokkal szemben. Úgyszintén hét évig

korlátozhatja mezőgazdasági földterület szerzését Versenypolitika: fenntartható átmenetileg a beruházási adókedvezmény, az off-shore cégek adókedvezményei, vmint a helyi önkormányzatok iparűzésiadó-kedvezményei. Mezőgazdaság: tej zsírtartalma 2,8%-ban átmenetileg megmaradt; asztali borok alkoholtartalma 7,7 lehetett. Közlekedéspolitika: vasúti pályák legfeljebb 20%-át köteles biztosítani más társaságoknak 2006-ig; uniós normákat nem teljesítő repülőgépek is leszállhattak. Adózás: egyes termékek és szolgáltatások áfakulcsa (földgáz, szén, éttermi szolgáltatás), valamint a cigaretta jövedéki adója eltérhetett az uniós normáktól. Környezetvédelem: eltérések a hulladékszállításnál, csomagolási anyagok újrahasznosításánál. A csatlakozási szerződést 2003-ban Athénban írták alá 57, mely 2004 május 1-jén hatályba lépett – és ezzel a társulási egyezmény hatályát vesztette. CSATLAKOZÁSI

SZERZŐDÉS A csatlakozási szerződést 2003-ban Athénban írták alá, mely 2004 május 1-jén hatályba lépett – és ezzel a társulási egyezmény hatályát vesztette. A csatlakozási szerződés három részből áll: (1) „Csatlakozási Szerződés”. Ebben a felek a csatlakozás tényét és a szerződés hatálybalépésének kérdéseit rögzítik (2) „Csatlakozási Okmány”. A hozzáfűzött mellékletekkel és jegyzőkönyvekkel együtt, a szerződés azon része, mely a csatlakozás feltételeiről, az átmeneti eltérések lehetőségéről és feltételéről, valamint az alapító szerződések módosításairól szól. Tartalma az alábbiakban összegezhető: I. rész Alapelvek, értelmező rendelkezések; az új tagállamok viszonya a schengeni vívmányokhoz és a Közösségek által harmadik államokkal kötött nemzetközi szerződésekhez II. rész A Szerződések kiigazítása (elsősorban az intézmények tagságának összetételében, a Tanács

szavazási rendjében bekövetkező változások rendezése). III. rész Állandó rendelkezések: az okmány mellékleteiben hivatkozott uniós jogszabályok kiigazításáról rendelkeznek. IV. rész: Ideiglenes rendelkezések: • a mellékletekre visszautalva biztosítják államonként az átmeneti eltérés • lehetőségét a közösségi vívmányokhoz képest • az intézmények összetételében beálló ideiglenes változások • költségvetési kérdések 57 Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter írta alá. 117 • általános vádzáradék • átmeneti rendelkezések egyes szűkebb területeken. V. rész Végrehajtási rendelkezések: egyes szervezeti kérdések, záró rendelkezések Mellékletek: Összesen 18 db. Ezek közül a X melléklet tartalmazza Magyarország vonatkozásában az átmeneti eltéréseket biztosító rendelkezéseket Jegyzőkönyvek: Összesen 10 db. Ezekből egyedileg és nevesítve

Magyarországot csak az Európai Beruházási Bank Alapokmányának módosítása érinti (3) „Záróokmány”. Ebben a felek rögzítik, hogy a csatlakozási szerződés aláírása során milyen megállapodásokat, mellékleteket és jegyzőkönyveket fogadtak el, és egyben tudomásul veszik a csatlakozási szerződéshez fűzött nyilatkozatokat. Az Unió joga átfogóan érinti az élet minden jogviszonyát; nemzeti bíróság előtt mindennapossá válhat az alkalmazása. Csatlakozással Magyarország vállalta az uniós joganyag érvényesítését a joghatósága alá tartozó területen. Ergo alkalmassá kell tenni az államszervezetet az uniós jog alkalmazására; ezt 2002 évi LXI tv-el kívánta megteremteni. A csatlakozási szerződéshez két rendelkezése kapcsolható. 1) népszavazás a csatlakozásról 58; 2) állami hatáskörök bizonyos mérvű átengedése (Európa-klauzula) Magyarország a csatlakozással elfogad egy már létező szupranacionális

jogrendszert, olyan normákat, amelyek magyar közreműködés nélkül alakultak ki. A hatáskörgyakorlás két korlátja: az csak az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához, kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig terjed, illetve csak egyes, alkotmányból eredő hatáskörök közös gyakorlását teszi lehetővé, azaz amire a magyar közhatalmi szervek nem jogosultak, annak gyakorlását nem lehet átengedni. Hatáskör átengedés történt, ami abban is megnyilvánul, hogy a Tanács akkor is hozhat Magyarországra nézve kötelező normát, ha az nem járul hozzá, ellene szavaz. Ilyen értelemben nincs közös hatáskörgyakorlás. Több kérdést nem tisztázott a tv; pl uniós jog és a belső jog viszonya, uniós és hazai igazságszolgáltatás viszonya. A tv. az „Európa-klauzulán” túl további módosításokat is hozott • Új államcélként jelenik meg, hogy Mo az európai népek szabadságának, jólétének és

biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében (Alkt. 6§ (4)59) • A köztársasági elnök tisztségének betöltését magyar állampolgársághoz kötötte, ugyanakkor kiterjesztette jogkörét arra, hogy kiírja az európai parlamenti választásokat. • A Magyar Nemzeti Bank felelős a módosítás szerint általában a monetáris politikáért, és elnöke jogszabály-alkotási jogkörrel (rendelet) rendelkezik. • Igen általánosan utal az új 35/A. § 60 az Országgyűlés és a Kormány viszonyára az uniós ügyek intézésével, az uniós döntéshozatallal összefüggésben. 58 Megjelent választópolgárok aránya 45%; belépést 83% támogatta. 59 Alaptörvény E) cikk. 60 Alaptörvény 19. cikk 118 • Módosítani kellett a választásokra vonatkozó rendelkezéseket, mivel a többi tagállam állampolgára bizonyos feltételekkel részt vehet a helyi önkormányzati és polgármester választáson,

valamint az európai parlamenti választásokon. • A közteherviselésre vonatkozó szabály módosult annyiban, hogy erre nemcsak magyar állampolgárok kötelesek. Jogharmonizáció. A kölcsönös elismerés elve az uniós jogban. Az uniós szabályozási technikák – általában Az uniós szabályozási technikák egyik legfontosabbika, a jogharmonizáció, amely az egyik legalapvetőbb cél, a közös piac, majd belső piac kialakítása és fenntartása során alakult ki és csiszolódott. A belső piac területén, a határon átnyúló tevékenységeknél a tagállamonként különböző előírások léte komoly akadályt jelenthet A belső piac feltételezi, hogy például a másik államból jövő áru, vagy munkaerő, vagy szolgáltatás fogadásához, a nemzeti piacra történő beengedéséhez, a forgalmazásához feltételeket előíró belső, tagállami szabályok egységesek, vagy legalább hasonlóak legyenek (pl. szabványok, biztonsági, technikai

előírások, munkakörök betöltéséhez képezettség szintje stb) Nagyon sok területen és vonatkozásban a szabályok uniós szintű egységesítése lehetetlen az eltérő tagállami érdekek miatt, ekkor a tagállamok belső jogszabályainak közelítése, harmonizálása lehet a maradó megoldás. A jogközelítés vagy jogharmonizáció olyan uniós jogszabályokkal történik, melyek bizonyos alapvető követelményeket, kereteket meghatároznak egy-egy szabályozási kérdésben, de a részletes szabályozás ennek alapján a tagállam feladata lesz (az ilyen, harmonizációs szabályozásra az irányelv, mint a jogi aktusok egyik alapformája a legalkalmasabb). További megoldás lehet, ha az államok kölcsönösen elismerik egy-egy tekintetben a többi államban hatályos előírásokat a saját nemzeti piacon való megjelenés feltételeként. A fentieket is figyelembe véve, az uniós szinten az alábbi öt alapvető szabályozási módszert érdemes

megkülönböztetni. Természetesen e szabályozási módszerek és irányok egy jogi aktuson belül is megjelenhetnek, keveredhetnek 1) jogegységesítés, mint teljes körű uniós szabályozás (mint a jogharmonizáció legteljesebb, legszorosabb formája): a szabályozási kérdést uniós jogszabály teljes körűen szabályozza, ebben a kérdésben külön belső jogszabályok általában nem érvényesülhetnek, azokat hatályon kívül kell helyezni. Ennek egy alfaja, amikor az uniós szabály egy kérdésben kifejezetten tiltja bármilyen belső szabály létét (pl. vám alkalmazása – deregulációs kötelezettség) A jogegységesítés jellemző az Unió kizárólagos és megosztott hatásköréhez tartozó szabályozási területeken 2) jogközelítés (mint a jogharmonizáció lazább formája): az Unió egy keretszabállyal csak a szabályozás egyes sarokpontjait, korlátait tűzi ki, fogalmakat tisztázza – aztán e kereteken belül a tagállam saját maga

állapítja meg a szabályokat. E keretszabály tipikus, de nem kizárólagos formája az irányelv A jogközelítés tulajdonképpen keretek közé szorítja a tagállamok jogszabályi (általános hatályú) és egyedi jogi aktusainak (vagy ahogy az EUMSz használja „törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek”) érvényesülési lehetőségeit, behatárolja azok játékterét, az uniós célok irányába csator- 119 názza be a tagállami szabályozásokat egy-egy területen. A jogközelítés az Unió megosztott (versengő) hatásköréhez tartozó szabályozási területek tipikus szabályozási technikája 3) kölcsönös elismerés: az uniós szabályozás különösebb tartalmi kikötés nélkül csak azt írja elő, hogy a tagállamok egymás szabályait kötelesek elismerni. A kölcsönös elismerés ugyancsak az Unió megosztott hatásköréhez tartozó területeken érvényesül 4) koordinációs-kiegészítő szabályozás: az Unió az

együttműködés egyes területein csak „támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések” megtételére jogosult (l. EUMSz 6. cikk) Az uniós szabályozás itt nem irányulhat jogharmonizációra, nem kényszerítheti a tagállamokat arra, hogy belső jogi szabályozásukat az adott kérdéskörben feladják vagy módosítsák. Az összehangolás legfeljebb a tagállamok gazdasági, szociális és egyéb politikájának (tkp. a tagállami álláspontoknak és cselekvésnek) az összehangolására, puha befolyásolására, támogatására irányulhat, de ez nem érheti el a tagállami jogrendszer szintjét Ilyen, alacsonyabb szintű, csökkentett együttműködést írt elő pl. az Európai Parlament és a Tanács 2119/98/EK határozata a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról vagy a Tanács 86/664/EGK határozata az idegenforgalom területén konzultációs és együttműködési eljárás

létrehozásáról. Ezek a jogi aktusok bizonyos tagállami cselekvések koordinációját (összehangolását) írják elő ugyan, azonban a belső jogban legfeljebb államszervezeten belül érinthetnek bizonyos szervezeti vagy eljárási kérdéseket (pl. egészségügyi igazgatás) A EUMSz tehát élesen szembe állítja a harmonizációs intézkedéseket és a koordinációs intézkedéseket. A Szerződés konkrétan is megjelöli azokat szabályozási területeket, ahol kifejezetten kizárt a harmonizációs intézkedések meghozatala, és a tagállamok irányában a szabályozás csak ösztönző, kiegészítő, támogató jellegű intézkedéseket tartalmazhat, vagy esetleg közös uniós cselekvéseket írhat elő. Így kizárt a jogharmonizáció a következő kérdésekben: ◦ mindazon területeken, ahol az Uniónak kiegészítő, összehangoló és támogató hatásköre van ◦ a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok

beilleszkedése ◦ bűnmegelőzés ◦ emberi egészség védelme, közegészségügy ◦ iparpolitikai intézkedések ◦ európai űrpolitika ◦ idegenforgalom ◦ polgári védelem ◦ uniós jog végrehajtásához szükséges igazgatási együttműködés 5) Uniós szintű tevékenység szabályozása. Van a szabályozásoknak egy olyan köre, mely az Unió (annak szerveinek) működésére és tevékenységére, illetve kifelé irá-nyu- 120 ló, külkapcsolati fellépésére vonatkozik (uniós szinten kifejtett tevékenység): ide tartoznak tipikusan a szervezeti, eljárási kérdések. A szabályozásnak ez a típusa sem követel az államoktól jogharmonizációs lépéseket, és nem ró rájuk átfogó kötelezettségeket, legfeljebb bevonja őket uniós szintű feladatok, programok teljesítésébe. Ide tartozhat, ha az Unió szervezeti kérdést szabályoz, például a Tanács 168/2007/EK rendelete, mely az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét (FRA)

hozta létre; vagy valamilyen uniós programot valósít meg, mint az Európai Parlament és a Tanács 771/2006/EK határozata az „Esélyegyenlőség mindenki számára európai évéről (2007) – az igazságos társadalom irányában”; vagy a tagállamokat vonja be valamilyen uniós szinten megvalósuló rendszerbe, mint az Európai Parlament és a Tanács 1986/2006/EK rendelete a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatoknak a Schengeni Információs Rendszer második generációjához (SIS II) való hozzáféréséről. A jogharmonizáció A jogharmonizáció az Unió talán legfontosabb szabályozási technikája, melyre az EUMSz külön is kitér. A szerződés a belső piacra vonatkozó jogharmonizáció két alapvető eljárását szabályozza a 114 és 115 cikkben Azonban a közös piac, majd a belső piac kiépítésében alkalmazott jogharmonizációs technika, ma már az uniós tevékenység több területére

kiterjed, pl büntető igazságügyi együttműködés vagy polgári igazságügyi együttműködés Az eredeti, jogharmonizációról szóló rendelkezés az EUMSz 115. cikkében található Eszerint a Tanács egyhangúlag irányelveket fogadhat el (most már különleges jogalkotási eljárás keretében) a tagállamok olyan jogszabályainak közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a közös piac megteremtését vagy működését. (Ezt megtámogatja egyes adók tekintetében az EUMSz 113 cikk is.) Az egyhangúság követelménye a jogszabályok közelítését igen nehézkessé tette, mert bármely tagállam ellenállása a jogszabály elfogadását megakadályozta. Így az építész oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló 85/384/EGK irányelv

előkészítése és elfogadása tizenhét évet vett igénybe. Ezt, az egyes területeken a teljes jogharmonizációt megcélzó, de egyben a tagállamok részéről egyhangúságot követelő gyakorlatot a „Cassis de Dijon”-ügyben megmutatkozó kölcsönös elismerés elve törte meg. Eszerint a közös piac kialakításakor egy-egy kérdés rendezése során nem közös és részletes uniós feltételek és szabályok kialakítására kell törekedni (teljes harmonizáció), ami hosszadalmas és nehéz folyamatot, érdekegyeztetést feltételez, hanem arra, hogy a tagállamok egymás előírásait kölcsönösen ismerjék el. A „Cassis de Dijon”-döntés köz vetve hatással volt a jogharmonizációs eljárás egy másik formájának megjelenéséhez Ez volt az Egységes Európai Okmánynak az egyik legnagyobb jelentőségű újítása, mely jelenlegi formájában az EUMSz 114. cikkében jelenik meg, és amely szakított az egyhangúság elvével a belső piac

megteremtésének és működtetésének vonatkozásában. Eszerint rendes jogalkotási (korábban együtt döntési) eljárásban fogadja el a Tanács és a Parlament azokat a tagállamok jogszabályainak közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek a belső piac megteremtésére és működésére vonatkoznak, (kivéve az adózást, a személyek szabad mozgását, valamint a munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezéseket.) 121 A harmonizáció két formája lényeges eltéréseket mutat: a 114. cikk csak a belső piacra vonatkozik, a 115 cikk a környező szabályozási területeket is átfogja; a két eljárásban más az Európai Parlament szerepe (konzultatív, illetve társjogalkotó szerep); ugyanakkor a 115 cikk alapján irányelveket lehet elfogadni, míg a 114 cikk ezt nem korlátozza, bármely „intézkedés” lehet Természetesen annak, hogy a 114. cikk szerinti eljárásban nem egyhangú döntésekről van szó, megvolt az ára,

különböző mentőklauzulák formájában (EUMSz 114. cikk (4), (5) és (10) be) Így a tagállamok a Bizottság értesítése mellett kivételesen fenntarthatják a belső rendelkezéseiket különböző mentőkörülmények fennforgása esetén (pl. egészségvédelem, a környezet, munkakörnyezet védelme stb.)A tagállam a Bizottság értesítése mellett a harmonizációs intézkedéstől eltérő belső szabályt is bevezethet, új tudományos bizonyítékok esetén, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatban. A harmonizációs jogszabályok külön védzáradékot is tartalmazhatnak, melynek alapján a tagállamok ideiglenes intézkedések meghozatalára lehetnek jogosultak * A jogharmonizációt célul kitűző irányelvek nemcsak harmonizációs szabályokat tartalmazhatnak, és tartalmilag igen vegyesek lehetnek. A jogharmonizációs irányelvek vagy más normák is tartalmazhatnak olyan rendelkezést, melyek nem engednek választást az államnak. Ekkor

már nem harmonizációról van szó, hiszen az adott kérdésben az uniós szabályozás teljes. Pl a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 98/37/EK irányelv I mellékletének 54 pontja szerint a sínpályán futó gépek mozgásánál a gyorsító- és fékberendezések irányításának kézi működtetésűnek kell lennie (HL L 207., 19980723) Hasonlóan, a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló módosított 70/157/EGK irányelv 2 cikke szerint a tagállamok nem tagadhatják meg az adott járműtípus típusjóváhagyásának megadását a megengedett zajszintre vagy a kipufogórendszerekre hivatkozva, ha ezek megfelelnek a mellékletben előírt követelményeknek. Ekkor a tagállamnak nincs lehetősége további szabályozással eltérni az előírt szabálytól, tehát nem jogharmonizációról, hanem ebben a kérdésben jogegységesítésről van

szó. A fentieknek a fordítottja is igaz, ti. nemcsak irányelvek tartalmazhatnak harmonizációs rendelkezéseket Ez jellemző lehet a rendeletekre is, különösen az EUMSz 114 cikkében foglalt, a belső piac működésére vonatkozó szabályozási lehetőségek alapján. Harmonizációs szándék nem kötelező aktusokban is előfordulhat, sőt ez előszobája lehet egy későbbi irányelvi szabályozásnak, l. pl a fogyatékos személyek parkolási kártyájáról szóló 98/376/EK ajánlást * A jogharmonizáció során meghatározott keretek, a jogharmonizációs technikák nagyban függenek részben a szabályozás tárgyától, másrészt a tagállamok kompromisszumos készségétől. A jogharmonizációs technikáknak különböző osztályozásai születtek, amire itt nem szükséges kitérni. Itt csak néhány példát emelünk ki a jogharmonizáció módjaira: (1) Minimális értékek meghatározása – pl. az energiatermékek és a villamos energia közösségi

adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv melléklete abszolút értékben meghatározza, hogy az üzemanyagoknak mennyi lehet a minimális adómértéke ezer literre számítva Ettől a tagállamok felfelé eltérhetnek (2) Minimális feltételek meghatározása – pl. a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelíté- 122 séről szóló, módosított 67/548/EGK irányelv meghatározza, hogy a nevesített veszélyes anyagok csomagolásának milyen követelményeknek kell megfelelni. A 6 cikk szól arról, hogy a csomagoláson milyen információ szerepeljen Ekkor a tagállam további tájékoztatási feltételeket állíthat ugyan, de az irányelvben szereplő adatoknak a megkívánt formában szerepelnie kell. Az EUMSz maga is rendelkezik szabályozási minimumok előírásának lehetőségéről, például a szociálpolitika

területén 152. cikk (2) bekezdés b) pont, vagy a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, EUMSz 82. cikk (2) bekezdését vagy83 cikk (1) és (2) bekezdését. (3) Maximális értékek meghatározása – pl. a cukrozott sűrített tejeknél a késztermék legfeljebb 0,03 tömegszázalékát kitevő pótlólagos laktózmennyiséget enged a 2001/114/EK tanácsi irányelv, de ennél kevesebb megengedhető (4) Maximális feltételek meghatározása – pl. a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló 95/2/EK irányelv pontosan felsorolta, hogy élelmiszerekben milyen adalékanyagok engedélyezhetők az irányelv által szabályozott körben; az irányelv ezen rendelkezéseit átvette az irányelvet 2010. január 20-tól felváltó, az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK parlamenti és tanácsi rendelet, l a rendelet 30 cikk (2) be kezdését és III melléklet 1 pontját (5) Általános

feltételek vagy követelmények meghatározása – pl. a gépekről szóló 2006/42/EK parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének 114 pontja szerint a gépet fel kell szerelni az adott műveleteknek megfelelő világítási rendszerrel ha annak hiánya kockázatos. E szabály csak általános feltételt, követelményt határoz meg, ezen belül a tagállam szabályozhatja, hogy mi a „megfelelő” világítás, vagy tovább szabályozhatja, hogy annak hiánya mikor kockázatos. MEGJEGYZÉS A NOTIFIKÁCIÓS (BEJELENTÉSI) ELJÁRÁSOKRÓL Vannak olyan uniós jogszabályok, melyek kötelezővé teszik a tagállamok számára, hogy egyes területeken az elfogadás előtt álló jogszabálytervezeteiket bejelentsék a Bizottságnak olyan, az áruk és szolgáltatások szabad mozgását érintő területeken, ahol nincs még uniós jogharmonizáció. Az eljárás olyan információáramlást biztosít, melynek során a Bizottság és a többi tagállam alkalmat kap a tervezett

szabályozás véleményezésére, és észrevételeik megtételére, így jó eséllyel kiszűrhető az EUMSz, áruk és szolgáltatások szabad áramlását biztosító rendelkezéseinek megsértéséhez vezető belső jogszabálytervezetek elfogadása. Mivel itt alapvetően csak egyeztetési, információszolgáltatási eljárásokról van szó, a tagállamoknak lényegileg csak eljárási kötelezettségeik vannak, ezek az eljárások az uniós koordinációs-kiegészítő szabályozás jellegzetes példái Az egyik, legnagyobb jelentőségű ilyen eljárás a Tanács módosított 98/34/EK irányelve alapján folyik, a műszaki szabványokat és a műszaki tartalmú jogszabályokat érintő információszolgáltatásról (korábban szűkebb területen hasonló szabályozást tartalmazott a Tanács 83/189/EGK irányelve). Az irányelvben foglalt alapvető, bár puha anyagi jogi kötelezettség, hogy a bejelentést tevő tagállamnak „a legnagyobb mértékig figyelembe kell

vennie” a Bizottság és a többi tagállam véleményét (8 cikk (2) bekezdés), másrészt eljárási ol dalról az irányelv előírja a műszaki tartalmú jogszabálytervezetek elfogadásának késleltetését rövidebb-hosszabb időre A bejelentést tevő tagállam főszabályként a bejelentéstől számított három hónapig nem fogadhatja el a műszaki tartalmú jogszabály tervezetét Ugyanakkor, amennyiben a Bizottság, illetve valamely tagállam a bejelentett tervezetben az áruk 123 vagy szolgáltatások szabad áramlásának akadályát látja, vagy a Bizottság jogalkotást kíván e tárgykörben kezdeményezni, vagy a jogszabálytervezet tárgyában már folyamatban van jogalkotási eljárás uniós szinten, akkor a tagállam a jogszabálytervezet elfogadását köteles hosszabb, az irányelvben előírt időszakra felfüggeszteni. (Ezen időszak hosszúsága az irányelvben előírt körülményektől függ) Hasonló notifikációs eljárást ír elő az

áruknak a tagállamok közötti szabad mozgásával kapcsolatban, a belső piac működéséről szóló 2679/98/EK tanácsi rendelet, valamint az egyes nemzeti műszaki szabályoknak valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 764/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet is. Az első pillantásra, jogi értelemben ártalmatlannak tűnő uniós notifikációs eljárásoknak az Európai Bíróság „fogakat adott”: megállapította ugyanis, hogy amennyiben egy tagállam ezen eljárási kötelezettségeit megszegve fogad el egy belső jogszabályt, akkor a notifikációt előíró irányelv megsértése miatt, a belső jogszabály nem alkalmazható a belső jogban, és ez így van, akár magánfelek között folyó eljárásban is. Ez azt jelenti, hogy ilyen értelemben a 98/34/EK irányelvnek közvetlen hatálya lehet a tagállami belső jogrendszerekben. A magyar belső

jogban a notifikációs eljárásokat az egyes európai uniós jogi aktusokban előírt bejelentési, értesítési, tájékoztatási és jelentéstételi kötelezettségek teljesítéséről szóló 102/2009. (V 11) Korm rendelet szabályozza, mely szerint a bejelentéseket, és a más tagállam tervezeteire tett észrevételeket az iparügyekért felelős miniszter által működtetett Notifikációs Központon keresztül kell megtenni. Magyarországon a műszaki tartalmú jogszabálytervezetet, ha az miniszteri rendelet tervezete, akkor a miniszteri aláírást megelőzően, ha az kormányrendelet vagy törvénytervezet, akkor a Kormány döntését megelőzően kell bejelenteni a Bizottságnak. Az notifikációt előíró uniós jogszabályok hatálya alá eső belső jogszabályok tartalmazzák a notifikációs záradékot, melyben jelzi a jogalkotó, hogy a jogszabály tekintetében megtették a bejelentést, és lefolytatták az egyeztetést. A kölcsönös elismerés elve

Cassis de Dijon-ügy: nyomán vált általánosan elismertté a kölcsönös elismerés elve, mely a jogharmonizációt részben vagy egészben kiváltó eljárás. [Német jogszabályok csak olyan gyümölcslikőr forgalmazását tette lehetővé, melynek legalább 25%-os alkoholtartalma volt. A dijoni feketeribiszke-likőr (cassis), mely szabad forgalomban volt Franciaországban, alkoholtartalma 15–20% között volt, így a német piacon nem volt forgalmazható. A felperes engedélyért fordult a szövetségi monopolhivatalhoz, hogy engedélyezze az ital forgalmazását, amely azt megtagadta. A Hessische Finanzgericht (hesseni pénzügyi bíróság) elé került az ügy, amely előzetes döntés iránti előterjesztést tett A Bíróságnak mindenekelőtt állást kellett foglalnia abban, hogy a Dassonville-formula és egyáltalán a 28 cikk mennyiben terjed ki egyenlően alkalmazandó intézkedésekre, és milyen a tagállamok szabadsága nem harmonizált területen hasonló

termékelőírások alkalmazására.] Az alkohol előállítására és forgalmazására vonatkozó közös szabályozás hiányában – 1976. december 7-én a Bizottság egy rendelettervezetet nyújtott be a Tanácshoz, amellyel kapcsolatban ez utóbbi még nem intézkedett – a tagállamok feladata, hogy szabályozzák a saját területükön az alkohol és az alkoholtartalmú italok előállítását és forgalmazását 124 El kell fogadni a Közösségen belüli mozgásnak a kérdéses termékek forgalmazására vonatkozó nemzeti jogszabályok különbségeiből eredő akadályait, amennyiben elismerhető, hogy ezek az előírások olyan feltétlenül érvényesítendő követelményeknek való megfelelés érdekében szükségesek, mint amilyen különösen az adóellenőrzés hatékonysága, a közegészség védelme, a kereskedelmi ügyletek tisztességessége vagy a fogyasztóvédelem. Az előbbiekből következik, hogy a szeszes italok minimális alkoholtartalmára

vonatkozó előírások nem szolgálnak olyan közérdekű célt, amelynek elsőbbsége lenne az áruk szabad mozgásának követelményével szemben, amely a Közösség egyik alapvető szabályát jelenti. Az ilyen jellegű előírások gyakorlati hatása elsősorban a magasabb alkoholtartalmú italok előnyben részesítése az ezen előírásnak meg nem felelő, más tagállamokból származó termé keknek a nemzeti piactól való távoltartásával. Következésképpen a minimális alkoholtartalomra vonatkozó egyoldalú követelmény, amelyet egy tagállami szabályozás a szeszes italok forgalmazására vonatkozóan előír, a kereskedelemnek a Szerződés 30. cikkének rendelkezéseivel össze nem egyeztethető akadályát jelenti Nincs tehát olyan elfogadható indok, amely alapján meg lehetne akadályozni, hogy a tagálla mok bármelyikében jogszerűen előállított és forgalmazott szeszes italokat bármely másik tagállam piacára bevezessék anélkül, hogy e

termékek mozgását a nemzeti jogszabályok által meghatározott határértéknél alacsonyabb alkoholtartalmú italok forgalmazásának törvényi tilalmával megakadályoznák. A Cassis de Dijon-ügyben a Bíróság a még nem harmonizált kereskedelmi előírások területén, tehát a következő megoldást találta: harmonizáció ideiglenes hiányában is, a tagállamoknak a kereskedelem szabadsága érdekében meg kell engedniük olyan termék forgalmazását, mely más tagállamokban jogszerűen forgalmazható (kölcsönös elismerés elve). Ez alól kivétel lehet, ha olyan kényszerítő érdek (a fordításban „feltétlenül érvényesítendő követelmények” – „exigences impératives”) áll fenn, mely indokolja a forgalmazás tiltását vagy korlátozását (ésszerűségi szabály). A Cassis de Dijon-ügyben kifejtett álláspont meglehetősen komoly visszhangot váltott ki, és a Bizottság külön közleményben foglalt állást a közös piaci integráció

megváltozott módszereiről. A közlemény kiemeli a kölcsönös elismerés elvét, és annak kötelezettségét, hogy a tagállamok beengedjék piacukra azon termékeket, melyek jogszerűen forgalomban vannak más tagállamokban. A Bizottság a kölcsönös elismerés elvének érvényesítését hallgatólagosan a harmonizáció alternatív módjának tekinti a közös piac integrációja során Ettől kezdve a Bizottság a közös piac, illetve a belső piac megteremtésének egyik központi elveként kezeli Az elvnek kiemelt szerep jut a Bizottság az egységes piacról szóló 1997 június 4-i intézkedési tervében, és külön közleményt intézett 1999-ben a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez az elv végrehajtásának tapasztalatairól, melyben kifejti: „A kölcsönös elismerés elve központi szerepet játszik az egységes piac működésében. Biztosítja az áruk és szolgáltatások szabad mozgását anélkül, hogy szükséges lenne a nemzeti jogok közösségi

szintű harmonizációja. Ezen elv értelmében, egy tagállam nem tilthatja meg a saját területén olyan termék forgalmazását, melyet jogszerűen állítottak elő és forgalmaznak egy másik tagállamban, még akkor sem, ha ezt a terméket olyan technikai és minőségi előírások szerint állították elő, melyek különböznek a saját termékekre alkalmazott előírásoktól. Az importáló tagállam ettől a szabálytól csak nagyon szigorúan meghatározott körülmények között térhet el Ez [az elv] így a gazdasági integráció gyakorlati és erőteljes eszköze.” 125 A kölcsönös elismerés elve, bár hamar önjáró lett a közös piac, majd a belső piac területén, a jogharmonizáció új technikáira is ösztönzőleg hatott. A Tanács 1985 május 7-én hozott határozatot a műszaki harmonizáció és a szabványosítás új megközelítési módjáról, mely áttörést jelentett ezen a területen. A határozat tartalmazta azon módszereket,

melyekkel elő kell segíteni az áruk szabad mozgását, és a jogharmonizációs irányelvek tartalmának főbb elemeit is A harmonizációs intézkedések a nyolcvanas évek közepétől már nem a részletes szabályozást célozzák, hanem egyre inkább a minimális követelmények előírására hagyatkoznak. Ezt az is lehetővé teszi, hogy a kölcsönös elismerés elve kombinálható a harmonizációs rendelkezésekkel egy-egy területen. A jogharmonizációs irányelv vagy más szabály ennek megfelelően tartalmazhatja a kölcsönös elismerést a szabályozás tárgyában más tagállami szabályozásra vonatkozóan, ugyanakkor a tagállami belső szabályozással szemben minimális követelményeket ír elő, illetve az elismerés feltételeként a tagállam szűk körben további (korrekciós) szabályo kat írhat elő. Erre a megközelítésre kitűnő példa volt a Tanács 89/48/EGK irányelve a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú

oklevelek elismerésének általános rendszeréről. Ma már a kölcsönös elismerés, mint szabályozási technika, a belső piacon kívül máshol is megjelenik az alapító szerződésekben is, pl. EUMSz 53 cikk, mely az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok, az EUMSz 67. cikk (3) és 82 cikk (1) bekezdései, melyek a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok, vagy az EUMSz 67. cikk (4) és 81. cikk (1) bekezdései, melyek a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerését tűzik ki célul Jogharmonizációs jogalkotás Magyarországon A tagállamok jogalkotása folyamatos jogharmonizációs kényszer alatt áll, hiszen az Unióban sorra születnek a jogharmonizációt előíró irányelvek vagy egyéb jogi aktusok. Nincs ez másként Magyarországon sem A jogharmonizációs kötelezettség és igény felismerése, a joghar monizációs feladat

azonosítása, teljesítésének megtervezése és kivitelezése alapvető sarokpontjai annak, hogy egy tagállam tudja teljesíteni uniós kötelezettségeit Magyarországon minderről, az uniós jogharmonizációs feladatok teljesítésére vonatkozó kormányhatározat rendelkezik. A) A jogharmonizációs javaslat. A jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésére irányuló eljárás kulcsa a jogharmonizációs javaslat, mely kifejezi a megmutatkozó jogharmonizációs igényt, tájékoztatást nyújt erről az érintett központi közigazgatási szerveknek, alapját képezi a jogharmonizációs jogalkotás során szükséges egyeztetéseknek, és egyben a harmonizációs jogszabály elfogadásának vagy a harmonizációs célú jogszabálymódosításnak. A jogharmonizációs javaslatot, a jogharmonizációs kötelezettséget keletkeztető uniós jogi aktus kihirdetésétől számított 30 napon belül, az a minisztérium vagy más állami szerv készíti el, amely az adott

uniós jogi aktus elfogadására irányuló előkészítésben és döntéshozatalban részt vett, vagy egyébként az uniós jogi aktus tárgya szerint hatáskörrel rendelkező minisztérium. A határozat szerint a jogharmonizációs javaslat tartalmazza harmonizációt szükségessé tevő uniós jogi aktust, az elvégzendő belső jogalkotási lépéseket, az elfogadni vagy módosítani szükséges jogszabályokat, a felelős minisztériumot és a jogalkotási lépések kívánatos határidejét. A jogharmonizációs javaslat közigazgatási egyeztetésen esik át az érintett központi közigazgatási szervek részvételével. Amennyiben itt lényeges kérdésben nem jönne létre 126 megegyezés az elfogadandó jogharmonizációs jogszabály tekintetében, az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság állásfoglalásának ismeretében a Kormány dönt. A jogharmonizációs javaslatot be kell építeni a jogalkotási programokba ( a Kormány vagy a mi nisztériumok

szintjén), és a véglegesített javaslat adatai bekerülnek az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által fenntartott jogharmonizációs adatbázisba. Az igazságügyi és rendészeti miniszter ellenőrzi a jogharmonizációs feladatok teljesítését, a jogharmonizációs jogszabálytervezetek előkészítését, és nyomon követi a jogharmonizációs célt szolgáló, megfelelő szintű jogalkotást. B) A jogharmonizációs klauzulák. Az uniós jogharmonizációt szolgáló jogszabályokban megjelennek a jogharmonizációs klauzulák. Ezek, a jogszabályok zárórendelkezéseiben, arra adnak választ, hogy milyen uniós jogszabályoknak való megfelelést szolgálják az adott jogszabályok. Ezek megfogalmazása különböző lehet Vannak olyan, főleg korábbi jogszabályok, amelyek deklarálják, hogy a jogszabály összeegyeztethető valamely uniós jogszabállyal, vagy megfelel annak. Pl a rehabilitációs járadékról szóló 2007 évi LXXXIV tv 34 §-a szerint:

„E törvény a Tanácsnak a férfiakkal és nőkkel való egyenlő bá násmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló 79/7/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.” Vannak óvatosabban fogalmazott klauzulák, melyek szerint az adott jogszabály a megjelölt uniós jogszabály(ok)nak való megfelelést szolgálja. A pontos megfogalmazást a második változat tartalmazza, különös tekintettel arra, ahogy egyes esetekben a magyar bíróságok értelmezik a jogharmonizációs klauzulákat az uniós jog és a magyar jog összhangjának értékelésekor. Egy építési termékekkel összefüggő fogyasztóvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos ügyben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem látta szükségesnek, hogy a módosított 89/106/EGK tanácsi irányelv értelmezését kérje az Európai Bíróságtól, mert „a hazai szabályozás teljesen átvette az Irányelvben

foglaltakat”, az alkalmazandó hazai jogszabály már egy harmonizált jogszabály, erre utal a rendelet 16. §-a is, mely szerint a rendeletben foglaltak összeegyeztethetőek a hivatkozott irányelvvel. Ezért a Bíróság megkeresése szükségtelen, hiszen belső jogszabályt nem értelmezhet előzetes döntéshozatali eljárásban. Természetesen ez az álláspont a harmonizációs irányelvek átültetésének téves értelmezésén alapszik. Azért, mert egy irányelv szövegét egy tagállami jogszabály átveszi, ez nem biztosíték a megfelelő alkalmazásra Az irányelv szövegét szó szerint átvevő jogszabályt is lehet az irányelv céljaival vagy az általa hordozott jogtartalommal ellentétesen értelmezni és alkalmazni. Ekkor már olyan uniós értelmezési jogkérdés merül fel, mely indokolhatja előzetes döntéshozatal kezdeményezését Hasonlóan, a Fővárosi Ítélőtábla egy ízben úgy gondolta, hogy önmagában az a tény, miszerint a formatervezési

minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII törvény átültette az ugyanilyen tárgyú 98/71/EK irányelvet, ezzel az uniós (közösségi) jog és a magyar jog összhangja egyben meg is valósult, így nincs alap arra, hogy az irányelvet használja az elsőfokú bíróság a magyar jogszabály értelmezésénél. Másrészt, azért, mert egy jogharmonizációs klauzula összeegyeztethetőnek deklarálja az adott jogszabályt a vonatkozó uniós jogszabályokkal, ez nem menti fel a bíróságokat az esetleges ellentét érdemi vizsgálata alól. Pedig a magyar bíróságok nem csak a fenti ügyben gondolták így. Volt olyan ügy, ahol a fél indítványára sem vizsgálta érdemben a bíróság azt, hogy a magyar jog és az uniós jog „fogyasztó” fogalmára vonatkozó szabályai összeegyeztethetőek-e, mert a fogyasztóvédelmi törvény indokolása (!) kijelentet- 127 te, hogy igen. A belső jog és az uniós jog ellentétére vonatkozó érdemi vizsgálat

lefolytatásának küszöbét ilyen magasra tenni, azt ilyen szűkre szabni, aligha indokolható, hiszen ez egyes esetekben az uniós jogon alapuló bírói jogvédelem tényleges megtagadását jelentheti a peres féltől Még akkor is így van ez, ha maga a jogszabály deklarálja az összeegyeztethetőséget, ahogy a fenti példában látható. Egy alkalommal a bíróság azzal okolta, hogy nem tér ki az ügyben felmerülő irányelv és a fogyasztóvédelmi törvény összeegyeztethetőségének vizsgálatára, mert az utóbbi, 57. §-ban foglalt jogharmonizációs klauzulája deklarálta, hogy a törvény összhangban van az adott irányelvvel Pedig az ilyen jogharmonizációs klauzulák nem zárhatják el a bíróságokat attól, hogy érdemben vizsgálják az esetleges ellentétet, amennyiben ennek valószínűsége felmerül Az áruk szabad mozgása - a vámok és a vámokkal egyenértékű intézkedések tilalma, diszkriminatív és protekcionista adók tilalma A közös

piac középpontjában a négy szabadság áll: áruk, személyek, szolgáltatások, tőke sza bad mozgása. A belső piac joga a tagállamok egymás közti kapcsolatait szabályozza Áruk szabad mozgásának célja, hogy kereskedelmi akadályok nélkül áramolhasson az áru, amelynek megvalósításában a vámunió, és a mennyiségi korlátozások tilalma játszik szerepet. Ezt egészíti ki a kereskedelmi jellegű állami monopólium kiigazítása (EUMSz 37. cikk) annak érdekében, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire az állampolgárok között ne áll jon fenn különbség. Áru fogalma EuB gyakorlata alapján az áru fogalomalkotó ismérvei: kereskedelmi értékkel rendelkező, kereskedelmi forgalomba hozható tárgy, termék. Az áruforgalom szabadságát • a tagállamokból származó termékekre61 • harmadik országból érkező, és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékekre 62 kell alkalmazni. Vámunió és a vámokkal

egyenértékű intézkedések tilalma EUMSZ 28. CIKK (1) Az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban. Vámunió akkor jön létre, ha országok egy csoportja közösen úgy határoz, hogy ugyanolyan mértékű importvámot vet ki a világ más részeiből behozott árukra. A vámuniót alkotó országok kölcsönösen megállapodnak továbbá abban is, hogy egymás termékei után nem szednek vámot. Ez végeredményben azt jelenti, hogy miután az áruk átjutottak a vámon, a vámunión belül szabadon mozoghatnak. 61 Melyet vmely tagállamban gyártottak; vagy utolsó, lényeges megmunkálási/feldolgozási fázist valósították meg. 62 Ha az adott tagállamban eleget tett a behozatal alaki követelményének, és a fizetendő

vámot vagy azzal azonos ha tású díjat beszedték, és azt sem részben, sem teljesen nem térítették vissza. 128 Két összetevője van: I. tagállamok közötti behozatali és kiviteli vámok, vmint azzal azonos hatású díjak kiszabásának tilalma II. harmadik államokkal szembeni közös vámtarifa bevezetése Az Unió közös külső vámhatárral rendelkező egységes vámterület. A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Ezt a tilalmat a fiskális vámokra is alkalmazni kell. Bizottság v Olaszország ügy: Olasz törvények adóval sújtották a művészeti, történeti, régészeti értékkel bíró tárgyak Olaszországból való kivitelét. Olaszország védekezése: e tárgyak nem fogyasztói javak, nem áruk. EuB: Árunak minősül minden olyan termék, amelynek pénzben kifejezhető értéke van, és mint ilyen, kereskedelmi forgalom tárgya lehet. EUMSz 30. cikk: A tagállamok között tilos

bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Ezt a tilalmat a fiskális vámokra is alkalmazni kell. Mivel a szerződés a „vámokkal azonos hatású díjak tilalma” meghatározását nem tartalmazza, az ítélkezési gyakorlatnak kellett meghatározást nyújtania. Az EuB szerint elnevezésétől vagy alkalmazási módjától függetlenül minden olyan díj, „amely amikor azt egy valamely tagállamból behozott termékre kivetik, egy hasonló hazai termékre azonban nem, a termék árának megváltoztatása miatt a vámmal azonos hatást gyakorol az áruk szabad mozgására”, természetétől vagy formájától függetlenül azonos hatású díjnak tekinthető Akkor minősül vámmal azonos hatású díjnak a fizetési kötelezettségek, ha a befizetett összeg közvetve vagy közvetlenül a hazai gyártók támogatására fordítják és kompenzálják fizetési kötelezettségeiket, szemben a külföldi gyártókkal. A termékre pusztán a

határátlépés ténye miatt tilos kiszabni fizetési kötelezettséget. Érvényes ez tagállam belül is, az egyes régiók közötti áruforgalomra. Kivételek Továbbra is megengedett az adó kivetése, amelyek a határátlépéshez pusztán igazgatásszervezési okból kötődnek. Az adóügyek továbbra is tagállami hatáskörben maradtak Az uniós jog pusztán az adóztatás semlegességét írja elő (EUMSz 110-113. cikk) Az áruk szabad mozgásával összefüggésben ténylegesen elvégzett szolgáltatás arányos ellenértékeként keletkező költség nem tartozik az uniós jog által tiltott fizetési kötelezettségek közé. A díj nem haladhatja meg a tagállam által nyújtott szolgáltatás mértékét, és az importőr számára egyedi, mérhető előnyt kell jelentenie Hasznot nem hajtó hivatali cselekményért igazgatási költséget fizettetni tilos A határátlépéssel összefüggően előírt díjfizetés megengedett, amennyiben közérdeket hivatott

szolgálni (élőállat szállítására vonatkozó ügyben állapított meg az EuB). Az ehhez hasonló díjak akkor nem tekinthetők vámmal azonos hatású tehernek, ha • nem haladják meg a vizsgálat tényleges költségeit • vizsgálat a Közösség egész területén kötelező, s vmennyi érintett áru tekintetében egységes 129 • vizsgálatot a közösségi jog írja elő • a vizsgálat elősegíti az áruk szabad mozgását, különösen, ha semlegesíti az EUMSz 30 cikkben említett egyoldalú intézkedéseket. Statisztikai illetékek ügye: az exportált és a részben importált áruk után kis összegű statisztikai illetéket szedett be. Statisztikai adatgyűjtés célja az árumozgás követése volt Védekezésben ezért az illetékek egyedi céljára hivatkoztak, ráadásul nincs semmilyen piacvédő hatása, hiszen az exportált árukra is kiterjed EuB megállapította, hogy vámhatárok eltörlése nem csak a vám védő jellegét kívánta

megszüntetni, hanem a vámok és a vámokkal azonos hatású díjak eltörlésével általánosabb hatást akartak nyújtani az áruk szabad mozgása érdekében. Az, hogy egy díj a vámmal egyező hatással rendelkezik, azokat a célkitűzéseket szükséges fi gyelembe venni, melyeket az EUMSz 28. és 30 cikke tartalmaz Lényeg, hogy a díjak kirovása kapcsolódik-e határátlépéshez Amennyiben a belső piacon maradt árukra is vonatkozik a díjfizetés, akkor már az EUMSz 110. cikkét kell figyelembe venni Az uniós joggal ellentétes adót vissza kell téríteni; ez alól elejthet kivételt, ha az adózó a befizetett adót továbbhárította. Ha nem így lenne, akkor az adózó a visszatérítéssel jogalap nélküli gazdagodáshoz jutna. Kereskedelmi jellegű állami monopóliumok EUMSZ 37. CIKK (1) A tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a

tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés. A kereskedelmi monopóliumokkal együtt járó, és a belső áruforgalmat károsan érintő kihatások megszüntetésére irányul. E cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányítja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni kell A rendelkezés csak a tagállamok között áruforgalmat bonyolító kereskedelmi monopóliumokra tejed ki; szolgáltató, termelő, pénzügyi szektorra nem Diszkriminatív és protekcionista adóztatás tilalma Az adóztatás bizonyos formái akadályoztathatják az áruk szabad mozgását – az adóztatás jelleg viszont nem. Ez a körülmény teremti meg a vámokkal szembeni lényegi különbséget A jö vedéki

adót vagy az Áfát behozott és hazai termékre egyaránt alkalmazni kell EUMSZ 110. CIKK A tagállamok sem közvetlenül (hazai terméket kedvezőbb helyzetbe hoz- za az ugyanolyan vagy hasonló külföldi termékkel szemben), sem közvetve (importtermék magas adószintje egy nem ugyanolyan, nem hasonló, de behozott termékkel mégis versenyben álló hazai terméket részesíti előnyben) nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót. A diszkriminatív adózás megállapítása a termékek közti hasonlóság alap- 130 ján történik. Csak olyat lehet, mely ugyanazon szempont szerint terheli a hazai és külföldi árut, pl ÁFA63. A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja. Ezek az úgynevezett protekcionista adók Ebben a vonatkozásban a termékek

hasonlósága nem követelmény, az is elégséges, ha azok egymással versenyben állnak Bizottság kontra Egyesült Királyság: az Egyesült Királyság jóval magasabb fogyasztási adóval sújtotta a bort a sörhöz képest. Az Európai Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást az Egyesült Királyság ellen, mert álláspontja szerint az adókülönbség az angol söripar érdekeit szolgálta. A Bíróság helyt adott a Bizottság keresetének abban a tekintetben, hogy bár nincs szó hasonló termékekről, de a sörök és a könnyű borok versenyezhetnek egymással, a versenyben lévő termékekre kivetett adó következtében kialakult termékár pedig jelentősen befolyásolhatja a fogyasztói preferenciát. A piacvédő adóztatásnál a versenyhelyzet lesz a meghatározó szempont: ahol a fogyasztói szokásokat veszik alapul, azaz mennyiben helyettesíthető egy termék egy másikkal. Lépcsőzetes tagállami adóztatásnál, mint a gépjárműadó,

nagyon bonyolult megítélni a hátrányba hozatalt. Lütticke-ügy: Egy német társaság tejport szállít Luxemburgból Németországba. A hatályos német szabályozás szerint a hazai tejpor és tej mentes volt a forgalmi adó alól, azonban a külföldről behozott termékre forgalomkiegyenlítő adót vetettek ki. A Bíróság megállapította, hogy a 90.(95) cikk, amely tiltja a diszkriminatív belső adók kivetését, világos és feltételtől nem függő kötelezettséget fogalmaz meg, ezért közvetlen hatállyal bír a tagállamok és személyek egymás közötti kapcsolatában – azaz vertikálisan és horizontálisan egyaránt. Ugyanakkor kimondta a bíróság, hogy a 90 (95) cikk és a 25-26 (12-13) cikkek – mely utóbbiak a vámok és vámmal azonos hatású díjak tilalmára és a közös vámtarifára vonatkoznak – együttesen nem alkalmazhatók. A Bíróság tehát immár nem csak a tilalmat megfogalmazó, hanem a kötelezettségvállalást tartalmazó

rendelkezések – miszerint a tagállamoknak a diszkriminatív belső adókra vonatkozó szabályozást hatályon kívül kell helyezniük, tehát belső jogalkotói aktust igényelnek – közvetlen hatályát is elismerte. Kimondta továbbá, hogy a közvetlen hatálynak nem feltétele az, hogy az adott területen ne legyen tagállami szabályozás, feltéve, hogy ezen szabályozás meghozatalának határideje már lejárt. * Humbold-ügy: A francia Humblot úr nagy teljesítményű, német gyártmányú autót vásárolt. Franciaországban a gépjármű használata után a gépjármű teljesítményétől függő, progresszív útadót kellett fizetni. Az adó mértéke azonban csak egy bizonyos teljesítményhatárig volt progresszív, e határ felett az adót tételesen, minden gépjárműre 5000 FF/év szerint állapították meg. Mivel azonban a progresszív adómérték maximuma csak 1100 FF/év, a nagy teljesítményű gépjárműveket négy és félszeresen magasabb

adóteher sújtotta Humblot úr az ilyen elbánást diszkriminatívnak, s mint ilyent, a 90 (95) Cikkel ellentétesnek tartotta Álláspontja szerint a diszkrimináció abban rejlik, hogy Franciaországban főleg kisebb teljesítményű gépjármű- 63 Ez viszont nem eredményezhet kétszeres megadóztatást. 131 veket gyártanak, amelyeket így a külföldi nagy teljesítményű gépjárművekhez képest alacsonyabb adóteher érint. A Bíróság határozatában kimondta a vonatkozó francia jogszabálynak a Szerződéssel ellentétes voltát. Tette ezt annak ellenére, hogy a francia szabály nem a származási helyek - Franciaország, illetve Németország - alapján tett különbséget az egyes gépjárművek között A Bíróság álláspontja szerint a hátrányos megkülönböztetés nem csak abban rejlik, hogy a magasabb adómérték kizárólag a külföldi gyártású gépjárműveket terheli, hanem abban is, hogy a legmagasabb progresszív adómérték és a tételes

adómérték közötti különbség (450%) aránytalanul nagyobb, mint a progresszív mértékek fokozatai közötti különbség. Ily módon a fogyasztóknak nem éri meg külföldi gyártású gépjárművet vásárolni, hiszen annak üzemeltetési költsége jóval magasabb, mint a belföldi gyártásúaké A 90. (95) cikk a hasonló hazai termékekhez képest tiltja a más tagállamból származó termékekkel szemben alkalmazott megkülönböztetést A fenti ítélet értelmében azonban nem csak a közvetlen megkülönböztetés tilos, hanem a látszólag semleges ismérven – jelen esetben a gépkocsi teljesítménye – alapuló közvetett diszkrimináció is. Az áruk szabad mozgása - a mennyiségi korlátozások és a velük azonos hatású intézkedések tilalma EUMSZ 34. CIKK A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyisé- gi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. A többi tagállamból egy adott tagállam felé irányuló

áruforgalom korlátozásának megszüntetése, mely így egyébként a szóban forgó termék hazai keresletét privilegizálná a többi tagállamban mutatkozó kereslettel szemben. EUMSZ 35. CIKK A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. Olyan intézkedések, amelyek kifejezetten a többi tagállamba irányuló áruforgalmat korlátozzák, és ezzel az adott tagállamon belül különbséget eredményeznek a belföldi kereskedelmi forgalomban ill. a más tagállamok felé irányuló kereskedelmi forgalomban résztvevő azonos és hasonló termékek között Dassonville formula Az államok közti kereskedelmi akadály – a vámokon kívül – az olyan belső szabályok, melyek kiszorítják a külföldi árut és kedvezőbb helyeztet teremtenek a belföldinek. Az uniós jog ezt mennyiségi korlátozásoknak és a velük azonos hatású intézkedéseknek nevezi. Tilalmat a EUMSz 34-35 cikk, a

kivételt az EUMSz 36 cikke tartalmazza Mennyiségi korlátozás az export, import vagy tranzitáruk teljes vagy részleges tilalmát jelenti. Az azonos hatású intézkedések azt a bármilyen formát vagy módszert jelenti, mely akadályoztató hatású a kereskedelemben; ezt egy másodlagos jogforrás, nevezetesen Bizottsági irányelv részletezte. Eszerint a mennyiségi korlátosokkal azonos hatású intézkedések azok, amelyek megakadályozzák az importot vagy azt nehezebbé illetve költségesebbé teszik. Például: • minimum vagy maximum ár megszabása import termékre 132 • importált termékre hátrányos fizetési feltételek meghatározása • termékek csomagolására, összetételére, méretére, súlyára stb. vonatkozó előírások, amelyek csak az importált termékekre vonatkoznak • hazai termékek előnyben részesítése (pl. a közbeszerzések terén) • hirdetés korlátozása importált termékeknél a hazaiakéhoz képest •

készletezési előírások kötelezővé tétele, amelyek eltérnek vagy nehezebben teljesíthetők, mint a hazaiaknál • import tekintetében kötelező ügynök igénybevétele. Dassonville-ügy: francia nagykereskedő Belgiumba exportált skót whiskyt. A belga jogszabályok alapján alkoholt közvetlenül a gyártó tagállamból származó eredetigazolással lehet forgalmazni, amit azonban Dassonville, aki Franciaországból szállított, nehezen tudott beszerezni Dassonville formula. E fogalmat a Bíróság az alábbiak szerint összegezte: minden olyan, tagállamok által alkotott, kereskedelemre vonatkozó szabály, amely alkalmas arra, hogy közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő (EUMSz 34-35. cikk tág értelmezése) Nyilvánvaló, hogy e meghatározás – a tagállamok protekcionista hajlamai kivédése érdekében –

a lehetséges állami intézkedések igen széles körét fogja át, továbbá, hogy nem annyira ezen intézkedések formájára, hanem sokkal inkább kereskedelmet torzító, korlátozó hatásukra összpontosít. Ennek értelmében pl egy árat maximalizáló intézkedés is beleütközhet a szabályozásba, amennyiben olyan alacsonyan határozza meg egy termék árát, hogy az importőr csak veszteséggel tudná azt külföldről behozni. Államnak betudható intézkedések Ha a korlátozást nem közvetlenül tagállami intézkedés idézi elő, úgy az államnak legalábbis közvetetten betudható kell legyen az akadályoztatást eredményező magatartás ahhoz, hogy az uniós jog szempontjából releváns legyen. Példa rá a „Vásároljon ír terméket” („Buy Irish”) ügy: a nem kötelező erejű tagállami intézkedés lehet egy reklámkampány is, mivel speciális eljárásokkal előtérbe helyezte az ír termékeket. A tagállamnak betudható intézkedések a többi

gazdasági alapszabadságra is vonatkoznak: magánjogi jogviszony keretében végzett tevékenység akkor tudható be az államnak, ha a tevékenységet rendelkezése alatt tartja (uralja) vagy legalábbis felügyeleti joggal rendelkezik. Ez a „beszámítás” a lojalitás-klauzulából (EUSz 4. cikk (3) be) következik Áruforgalom szabadságát védő tagállami intézkedések Az állami intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének ahhoz, hogy az EUMSz 36. cikke vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított feltétlenül érvényesítendő követelmények értelmében indokoltnak minősüljenek. A szóban forgó intézkedéseknek szükségesnek kell lenniük a kitűzött cél eléréséhez; a cél nem lehet el érhető kevésbé korlátozó tilalom vagy kor látozás, illetve az EU-n belüli kereskedelemre kisebb hatást kifejtő tilalom vagy korlátozás mellett. Más megfogalmazásban: a tagállam által választott eszközöknek az elérni

kívánt célnak ténylegesen megfelelő mértékre kell korlátozódniuk, és arányban kell állniuk a kitűzött céllal. 133 Bizonyítási teher: a közérdeken alapuló cél meglétét, a szóban forgó korlátozás szükségességét, valamint a korlátozásnak az elérni kívánt céllal való arányosságát az áruk szabad mozgásának korlátozására állítása szerint indokkal rendelkező tagállamnak kell bizonyítania. A Keck-ítélet hatása a Dassonville-formulára A Keck és Mithouard ügyek: Az ügyek a veszteségre történő eladás (resale at loss) bizonytalan közösségi jogi megítélésével kapcsolatosak. Keck és Mithouard urak ugyanis azért kerültek a vádlottak padjára, mert egyes árukat, a francia jog tilalma ellenére, olcsóbban értékesítették, mint amennyiért vásárolták A kereskedők védekezésükben vitatták a tilalom jogszerűségét, egyebek mellett arra hivatkozva, hogy a francia jogszabály – mivel kizárja az olcsó érté

kesítés egyik módját, tehát csökkenti az eladott áruk, beleértve az importált áruk mennyiségét –, ellentétes az áruk szabad mozgásával. Ezért a büntetőeljárás eredménye döntően a közösségi jog értelmezésétől, azaz az EuB előzetes határozatában foglaltaktól függött Ami a francia bíróság kérdésére adott rövid választ illeti: az EuB kijelentette, hogy nem minősülnek kereskedelmi korlátozásnak azon intézkedések, amelyek: A) árukra vonatkozó termékértékesítési körülményeket szabályozzák (pl áruk beszerzési ár alatti értékesítése, üzletek nyitva tartására vonatkozó tagállami rendelkezések) B) vmennyi érintett szereplőre, aki tevékenységét belföldön végzi, különbség nélkül alkalmazandók, és C) amelyek belföldi ill. más tagállamból származó termékek forgalmazását jogi szempontból és ténylegesen is egyformán szabályozzák Majd megismételte joggyakorlatának sarkalatos „dijoni

tételét”, mely szerint az áruk szabad mozgásába ütköznek az áru jelölésére, formájára, méretére, súlyára, összetételére stb. vonatkozó szabályok, amennyiben azok gátolják a tagállamok közötti kereskedelmet Viszont világosan elhatárolta a minőségi és technikai előírásoktól azon nemzeti jogszabályokat, amelyek csak az értékesítés bizonyos formáit tilalmazzák, s amelyek nem akadályozzák a tagállamok közötti kereskedelmet. A Keck-formula megfogalmazásával az EuB az áruforgalom szabadságának az eredeti értelmét kívánta visszaállítani: forgalmazás és értékesítés terén biztosítani kívánja a más tagállamból származó termék piacra jutásának lehetőségét. Csak a piacra jutást garantálja, és nem kívánja előnyben részesíteni a hazai termékkel szemben. Jogszerű és arányos korlátozás Az áruforgalom szabadsága nem abszolút kategória. Létezhetnek olyan élethelyzetek, amelyek indokolhatják ezen

szabadság korlátozását. 1) írott kimentési okok EUMSZ 36. CIKK A 34. és a 35 cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a • közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, állami szervek működésképességének megőrzése, bcs felderítése stb • az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, 134 • a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy • az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Szabadalom, áruvédjegy, szerzői jog, mintaoltalom. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei. Kiszorító volta miatt szűken értelmezendő a 36. cikk EUMSz 36. cikk alkalmazásának kulcsfogalma a szükségesség és arányosság A tagállami intézkedések csak

akkor menthetőek, ha • szorosan kötődnek a legitim célokat tartalmazó felsorolás valamely eleméhez, és • lényegesek ennek eléréséhez, ugyanakkor • nem sértik az arányosság elvét. Tehát ha ugyanazon cél kevésbé korlátozó intézkedéssel is elérhető, úgy azt kell alkalmazni. Példa a közbiztonság: Nem találta a közösségi jogba ütközőnek a Bíróság az ír ipari és energiaügyi miniszter azon rendeletét, mely szerint az olajtermékek forgalmazóinak beszerzéseik meghatározott hányadát az ír nemzeti kőolaj-finomítótól kell vásárolniuk annak érdekében, hogy megrendeléseikkel biztosítsák annak fennmaradását. Tekintettel arra, hogy egy esetleges háborús vagy politikai válság esetén a minimális nemzeti olajfinomító kapacitás léte elemi fontosságú, a Bíróság a nyilvánvalóan fennálló közbiztonsági megfontolásokra figyelemmel elfogadhatónak ítélte a rendelkezést, annak ellenére, hogy az aligha

összeegyeztethető az áruk szabad mozgásának elvével. 2) íratlan kimentési okok. Maga az EuB fogalmazta meg a Cassis-formula alapján Eszerint tagállami kiviteli vagy behozatali korlátozások akkor megengedhetőek, ha • nincs közösségi szintű szabályozás • a tagállami korlátozások pedig indokoltak • a közérdek - így különösen a pénzügyi/adóügyi felügyelet hatékonysága, a kereskedelmi ügyletek tisztasága, a fogyasztóvédelem, a kultúrpolitika, a médiavilág sokszínűsége, a közegészség, a környezetvédelem stb. – védelmében • és a tagállami rendelkezések diszkriminációmentesen alkalmazandók a külföldi és belföldi termékekre egyaránt. A kimentési lehetőséget csak a megkülönböztetés nélkül alkalmazandó nemzeti rendelkezések esetén vehető igénybe. Ezek a kimentési okok nem taxatívek 135 A szolgáltatásnyújtás szabadsága A szolgáltatásnyújtás szabadsága lehetőséget ad arra, hogy a határon

átlépve egy másik tagállamban bizonyos fajta tevékenységet (szolgáltatást) anélkül is végezni, hogy ahhoz a másik tagállamban hosszabb időre be kelljen rendelkezni. Egyik gazdasági alapszabadsága az Uniónak (EUMSz 56-62 cikk) Szolgáltatás fogalma EUMSZ 57. CIKK A Szerződések alkalmazásában „szolgáltatás” a rendszerint (nem ki- zárt az ellenszolgáltatás hiánya sem) díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá64. Szolgáltatásnak minősülnek különösen: (nem taxatív felsorolás!) a) az ipari jellegű tevékenységek; b) a kereskedelmi jellegű tevékenységek; c) a kézműipari tevékenységek; d) a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek. A letelepedési jogra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen65 a

szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint. Ez az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma Mely megvalósulhat úgy is, hogy egyenlően alkalmazott korlátozásokat szenvednek el a hazai és külföldi szolgáltatókat Különösen akkor, ha a szolgáltatást nyújtó személynek a szolgáltatás helyén lakóhellyel kell rendelkeznie. Az egyenlően alkalmazott intézkedések akkor férnek össze a szolgáltatásnyújtás szabadságával, ha a „közjót” (közérdeket) szolgálják. Nem részesülhet védelemben az olyan személy, aki külföldről próbálja megkerülni az állam közjót védő szabályait. EUMSZ 56. CIKK Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban

letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. Az egyenlően alkalmazott intézkedések akkor egyeztethetőek össze az 56. cikkel, ha • megkülönböztetés mentesen alkalmazzák (hátrányos megkülönböztetés tilalma) • közérdek által igazolt (szükségesség elve) • alkalmasak az általuk elérni kívánt célok megvalósításának biztosítására és ezen célon nem lépnek túl (arányosság elve). 64 Szolgáltatások szabadsága nem terjed ki a szállítmányozási és közlekedési szektorban folytatott tevékenységekre, ugyanis külön speciális szabályok vonatkoznak ezekre. 65 Letelepedés szabadságától való elhatárolás leglényegesebb eleme. Ideiglenesség megítélése nemcsak időtartamtól függ, hanem a tevékenység gyakoriságától, rendszeresen ismétlődő jellegétől is. Az átmeneti jelleg nem zárja ki infrastruktúra kiépítését, pl iroda 136 Ha az egyik tagállamban megengedett egy tevékenység,

folytatható-e az olyan tagállamban, ahol viszont tiltott? EuB: amennyiben egy tagállamban megengedett, akkor nem tilos, de egyes tagállamok korlátozhatják, feltéve, hogy nem diszkriminatív módon, és nem szolgáltatásnyújtás burkolt korlátozására teszik. HATÁRON ÁTNYÚLÓ ELEM KÖVETELMÉNYE Alapvető feltétele a határon átnyúló forgalmi elem megléte. Így az alábbi esetcsoportok képzelhetők el: A) szolgáltatás nyújtó megy a szolgáltatást igénybe vevő tagállamba (aktív szolgáltatás) .a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint B) EuB gyakorlata alapján: passzív szolgáltatás esetén a szolgáltatást igénybe vevő megy a szolgáltatást nyújtó tagállamba. Ilyen pl a szállásadó tevékenység, gyógyturizmus orvosi ellátással C) maga a szolgáltatás lép át a határt

(személytől független szolgáltatás), pl banki/biztosítási tevékenységek, amennyiben nem a tőke szabadságának hatálya alá vonandók, rádiós/tv szolgáltatás D) szolgáltatás nyújtója, szolgáltatás igénybe vevője, maga a szolgáltatás egyaránt egy harmadik tagállamban van (aktív-passzív szolgáltatás kombinációja). Ilyen pl turistacsoportokat kísérő idegenvezető tevékenysége egy másik tagállamban KÖZHATALOM GYAKORLÁSA Közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre nem alkalmazhatók a szolgáltatásra szabadságára vonatkozó rendelkezések (EUMSz 62. cikk) Ezt a kizárást azonban megszorító értelmezés korlátozza: a kizárás csak azokra a konkrét tevékenységekre és feladatokra vonatkozhat, amelyek a közhatalom gyakorlásával járnak; egy szakmát pedig teljes egészében csak akkor lehet kizárni, ha a tevékenység egésze a közhatalom gyakorlását szolgálja, vagy ha a közhatalom

gyakorlását szolgáló rész a többitől elválaszthatatlan. Megengedő jogszabályhely, tagállami döntéstől függ betartása. Jogosultak köre Minden olyan természetes személyre kiterjed, aki vmely tagállam állampolgára, vagy lakóhellyel rendelkezik. Azonos elbíráslás alá esnek a jogi személyek Csak olyan természetes vagy jogi személy esetében alkalmazható a szolgáltatások szabadsága, melyek vmely tagállamban letelepedettnek számít. Jogi személy esetében ez akkor teljesül, ha tevékenysége tényleges és tartós kapcsolatban van a területi tagállam gazdaságával. Tipikus tagállami korlátozások ➔ engedélyhez kötött tevékenységek: engedélyeztetés legtöbbször indokolható a közérdekkel, a fogyasztók védelmével, stb. A kérdés inkább mindig az arányosság ➔ szolgáltatásnyújtás lakhelyhez kötése: ez jogellenes; csak akkor igazolható, ha közérdeken alapuló kényszerítő indok áll fenn 137 ➔ tiltott

szolgáltatások: jogszerűséget az indokolhatja, ha egy tagállam monopóliumot biztosít egy szolgáltatásnak, ha a közérdek védelmét szükséges és arányos intézkedések szolgálják. Az erkölcsileg kifogásolható jellegű esetekben nem a közérdeket, hanem csak a szükségességét és arányosságát kell vizsgálni a korlátozásnak ➔ szakmai képesítések elismerése, és a határon átnyúló szolgáltatás: szakmai képesítések általános és széles körű elismeréséről van szól, így ezen indokok alapján nem lehet korlátokat felállítani. Ha egy szolgáltató jogszerűen letelepedett egy tagállamban, akkor átmeneti és alkalmi jelleggel másik tagállamban is szolgáltató tevékenységet végezhet. Fogyasztóvédelmi szempontból a határon átnyúló szolgáltatásnál bejelentési kötelezettsége van a szolgáltatónak a hatóság felé. A tagállam köteles mentességet adni olyan kötöttségek alól, melyeket az állandó és folyamatos

szolgáltatásnyújtókat kötelezi; ilyen pl. szakmai szervezet engedélye Jogesetek Alpine Investments-ügy: a holland jog alapján létrejött és hollandiai székhelyű társaságként árutőzsdei határidős ügyletekkel foglalkozott, ennek keretében portfoliókezelést, befektetési tanácsadást valamint az ügyfelek által a határidős árutőzsdei ügyletek Közösségen belüli és kívüli piacain tevékenykedő brókereknek adott megrendelések továbbítását kínálta. Ügyfelei Hollandiában, Belgiuman, Franciaországban és az Egyesült Királyságban egyaránt voltak. A holland pénzügyminiszter azonban – a holland értékpapírjogi szabályozás felhatalmazása alapján – úgy határozott, hogy általános jelleggel megtiltja a lehetséges ügyfelekkel ún. „cold cal ling” módon történő kapcsolatfelvételt, tilos lesz tehát magánszemélyekkel – azok előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül – telefonon kapcsolatba lépni pénzügyi

szolgáltatások ajánlása céljából. A holland kormány szerint ez a döntés az 1991 év során a pénzügyminiszterhez érkezett panaszok nyomán született meg, amelyek olyan befektetőktől származtak, akik az adott területen rossz befektetéseket eszközöltek. Mivel néhány e panaszok közül más tagállamokban letelepedett befektetőktől származott, a tilalmat kiterjesztették a Hollandiából más tagállamokba irányuló szolgáltatásokra irányuló ajánlatokra is, annak érdekében, hogy a holland pénzügyi szektor jó hírnevét megőrizzék. EuB szerint a holland intézkedések nem lépték túl a szükséges és megfelelő mértéket; szükséges volt a értékpapírpiac jó hírének megőrzése véget. EuB a Keck formulát kiterjesztette a szolgáltatások szabadságára; bevezetve a „szolgáltatások piacához való hozzájutás szabadsága” új kategóriát. Nem jelentik a szolgáltatások szabadságának korlátozását az olyan tagállami

intézkedések, amelyek • külföldi szolgáltatások piacra jutását ténylegesen nem akadályozzák • gazdaság működésben részt vevő vmennyi szereplőre megkülönböztetés nélkül alkalmazandók (normatív diszkrimináció) • belföldi és más tagállamból származószolgáltatás nyújtására és igénybevételére ténylegesen egyenlő mértékben hatnak (tényleges diszkrimináció). * 138 Gebhard-ügy: német állampolgárt 1977–ben jegyezték be ügyvédként Stuttgartban, azonban már 1978-tól Olaszországban élt olasz feleségével. Először egy olasz ügyvédi irodában dolgozott, majd 1989-ben megnyitotta saját irodáját Milánóban, ami ellen több olasz ügyvéd kifogással élt, mivel az „avvocato” cím alatt folytatta tevékenységét Az ügyvédi kamara Gebhardot eltiltotta a címhasználattól és egy időre a foglalkozás gyakorlásától is A Bíróság kidolgozta az ún. Gebhard-formulát, miszerint a Szerződés által

garantált gazdasági alapszabadságok gyakorlását várhatóan hátráltató vagy kevésbé vonzóvá tevő tagállami intézkedések csak akkor lehetnek jogszerűek, ha: • azokat diszkriminációmentesen kell alkalmazni • alkalmazásukat a közérdek indokolja • alkalmasak a kitűzött cél elérésére • nem haladják meg azt a mértéket, ami a cél eléréséhez feltétlenül szükséges – ará nyosság. A Bíróság kimondta, hogy a szolgáltatások szabad áramlása keretében is kiépíthet magának bizonyos infrastruktúrát a szolgáltatást nyújtó személy az adott tagállamban, anélkül, hogy meg kellene felelnie a letelepedéssel kapcsolatosan támasztott követelményeknek (pl. diploma elismerése, kamarai tagság előírása) A letelepedést viszont az adott tagállam indokolt esetben feltételekhez kötheti. Az elhatárolás alapja a tevékenység tartós, rendszeres vs időszakos, ideiglenes jellege. 2006/123/ EK irányelv Az unión belüli

szolgáltatásnyújtás szabadságát megerősítő szolgáltatási irányelv kulcsfontosságú a belső piac kiteljesítése szempontjából, hiszen hatalmas lehetőségeket kínál arra, hogy a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások előnyökhöz jussanak. A cél egy nyitott egységes szolgáltatási piac létrehozása az Unión belül, az uniós polgároknak nyújtott szolgáltatások minőségének biztosítása mellett. Az irányelv hozzájárul az adminisztratív és szabályozási egyszerűsítéshez és korszerűsítéshez Az új irányelv jelentősen csökkenti azoknak az indokoknak a számát, amely alapján a tagállamok korlátozhatják a más tagállamból érkező vállalkozások szabad szolgáltatásnyújtását a területükön és az egyablakos rendszer bevezetésével számottevően leegyszerűsíti a külföldön (más tagállamban) szolgáltatást nyújtani kívánó cégek adminisztratív teendőit. Az irányelv végrehajtása több tagállamban

jelentős késedelmet szenvedett az eredeti határidőhöz képest. 139 A tőke szabad mozgása A tőkemozgás fogalma Tőkemozgásnak minősül: a tárgyiasult tőke (ingatlan, üzletrésztulajdon, stb) és a pénztőke (törvényes fizetőeszköz, értékpapír, hitel. stb) egyoldalú átvitele egyik tagállamból a másikba, amely egyúttal (rendszerint) vmilyen vagyoni beruházást is megvalósít. Az ellenszolgáltatás (pl áruszállítás ellenértéke) címén forgalomba kerülő – értelemszerűen határokon átlépő – fizetőeszköz-forgalom a fizetési műveletek körébe tartozik. Fizetési műveletek szabadsága nem önálló gazdasági alapszabadság, csak nélkülözhetetlen kiegészítője az áru, a személyek, és szolgáltatások áramlásának. Akadályozás tilalma EUMSz 63. cikk: (1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás. (2)

E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás. A tőke és fizetési műveletek személyi hatálya lakóhely és székhely függvénye. Kiterjed a 63. cikk hatálya minden olyan tagállami intézkedésre, mely alkalmas arra, hogy ténylegesen vagy potenciálisan, közvetlenül vagy közvetve akadályozza a tőke és fizetési műveletek szabad áramlását. A tilalom kiterjed azokra az esetekre is, amelyekben a tagállam nem tett meg mindent annak érdekében, hogy elhárítsa a tőkeszabadságot akadályozó cselekményeket. Tevőleges magtartással köteles az akadályokat elhárítani Jogszerű és arányos korlátozás 1) írott kimentési okok. EUMSz 65 cikk: (1) A 63 cikk rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy: a) alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján

az adózók között különbséget tesznek; EuB: vagy objektíve nem összehasonlítható helyzetekben lévő adóalanyokra kell vonatkozniuk, vagy általános érdekeket kell szolgálniuk (pl. adórendszer egységessége) – ezen felül mindkét esetben meg kell felelni az arányosság elvének b) meghozzák a szükséges intézkedéseket • a nemzeti törvények és rendeletek megsértésének megakadályozására, különösen az adózás és a pénzügyi szervezetek prudenciális felügyelete terén, vagy hogy • eljárásokat alakítsanak ki a tőkemozgások igazgatási vagy statisztikai célú bejelentésére, illetve hogy 140 • a közrend vagy a közbiztonság által indokolt intézkedéseket hozzanak. (2) E fejezet rendelkezései nem érintik a letelepedési jogra vonatkozó és a Szerződésekkel összeegyeztethető korlátozások alkalmazhatóságát. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések és eljárások nem szolgálhatnak a 63. cikkben

meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül (4) A 64. cikk (3) bekezdése szerinti intézkedés hiányában a Bizottság, illetve – amennyiben az érintett tagállam kérelmétől számított három hónapon belül a Bizottság nem fogad el határozatot – a Tanács határozatban megállapíthatja, hogy a tagállamok valamelyike által elfogadott, egy vagy több harmadik országot érintő korlátozó adóügyi intézkedéseket a Szerződésekkel összeegyeztethetőnek kell tekinteni, amennyiben azokat valamely uniós célkitűzés indokolja, és a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethetők. A Tanács, a tagállamok valamelyikének kérelmére, egyhangúlag határoz66. 2) íratlan kimentési okok. Itt is használatos a Cassis-formula; azaz megengedhetőek a tagállami korlátozó intézkedések, ha azok nyomós közérdek miatt feltétlenül szükségesek

Megengedhető korlátozásnak diszkriminatív-mentesnek kell lennie Ilyen nyomós közérdek a hatékony pénzügyi felügyelet, beruházásvédelem Csak akkor megengedhetőek a korlátozások, ha szükségesek és alkalmasak arra, hogy a szóban forgó közérdekű cél védelmét megfelelően garantálják (arányosság). nem szolgálhatnakönkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül Véd- és egyoldalú intézkedések Tanács által bevezethető korlátozás: spekulatív tőkemozgás elleni védekezésül harmadik országokkal szemben (gazdasági kapcsolatok felfüggesztése, korlátozása). EUMSz 66. cikk: Ha rendkívüli körülmények fennállása esetén a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően védintézkedéseket

hozhat harmadik országokkal szemben hat hónapot meg nem haladó időszakra, amennyiben ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek. „Feltétlenül szükséges” megszorítás arányosság szem előtt tartására vonatkozik Jogesetek Luisi és Carbone egyesített ügyek: Külföldre utazó olaszok a hazai devizaszabályozás szerint engedélyezettnél több pénzt vittek magukkal. A Bíróság megállapította, hogy a szolgáltatások szabad áramlása a szolgáltatásnyújtás szabadsága mellett magában foglalja a szolgáltatáshoz való hozzáférés szabadságát is. Ennek értelmében az uniós polgárok korlátozásmentesen utazhatnak másik tagállamba abból a célból, 66 Magyarország a Csatlakozási Szerződésben fenntartotta a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlan megszerzésére vonatkozó korlátozásokat öt évig (lejárt??); valamint a nem Magyarországon lakó vagy nem magyar állampolgár természetes személyek és jogi személyek

mezőgazdasági földterület megszerzésére fennálló moratóriumát hét évig (ez lejárt 2015-ben; lsd földtörvény). 141 hogy ott valamilyen szolgáltatást (így pl. gyógyturizmus, orvosi szolgáltatás) vegyenek igénybe Az ezen szolgáltatásokért történő ellenérték-fizetés a fizetési műveletek körébe tartozik és mint ilyen szintén nem korlátozható. Az ilyen pénzmozgások nem tekinthetők tőkemozgásnak (mivel ez utóbbi célja források befektetése), így nem a tőke szabad áramlására vonatkozó szabályok szerint kell az ilyen ügyleteket megítélni. * Svensson és Gustavsson-ügy: Egy luxemburgi házaspár bankkölcsönt vett fel, hogy házat építsen gyermekének és a kamatterhek enyhítésére támogatást kért a Lakásügyi Minisztériumtól, amely azt elutasította arra hivatkozva, hogy csak Luxemburgban letelepedett bankoktól felvett kölcsönök kamataihoz adható kamattámogatás. A Bíróság úgy látta, hogy ez olyan, a

tőkemozgásokra vonatkozó korlátozás, amelyet a vonatkozó irányelv értelmében el kell törölni, tekintettel arra, hogy eltántoríthatja az ügyfeleket attól, hogy más tagállamban honos banktól vegyenek fel építési kölcsönt. Kimondta továbbá, hogy az intézkedés a szolgáltatások szabad áramlásának akadályozására is alkalmas, mivel a kölcsön pénzügyi szolgáltatásnak minősül. * Bordessa-ügy: Aldo Bordessa olasz állampolgár teherautójában a spanyol-francia határ átlépésekor a megengedettnél lényegesen több spanyol pesetát találtak. A Bíróság kimondta, hogy az érme, papírpénz és csekkek kivitelének előzetes engedélyhez kö tése a Közösségen belül ellentétes a közösségi joggal, mert a tőke- és fizetési műveletek szabadságát korlátozza, az előzetes bejelentési kötelezettség azonban elfogadható. A munkavállaló fogalma, a munkavállalók szabad áramlásának tartalma és lehetséges korlátozásai Alapjogi

természetű szabadságról van szó; külön szabályozása csak az a tény indokolja, hogy munkavállalás céljából történő szabad mozgás 67 eltérő feltételrendszer mellett vehető igénybe, mint általában a szabad mozgáshoz való jog. Munkavállaló fogalma A munkavállaló fogalma uniós jogi kategória, azaz nemzeti jogrendszertől függetlenül kell meghatározni. Csupán az EuB gyakorlata adja meg, nincs meghatározva a Szerződésekben Lawrie Blum ügy: Deborah Lawrie Blum brit állampolgár, aki a freiburgi egyetemen középiskolai tanárnak készült. Állampolgársága miatt megtagadták a gyakorlati képzésre való felvételét; a német szabályok szerint ugyanis e gyakornoki idő (első és második államvizsga közötti két éves időszak) ideiglenes köztisztviselői státusznak minősül. A tartomány rendeletei a felvé telt azokra korlátozták, akik megfeleltek a köztisztviselői karba történő kinevezés feltételeinek 67 Az első három

hónapban minden uniós polgár jogosult feltételek és formaságok nélkül egy másik uniós ország területén tartózkodni. Hosszabb időtartam esetén a fogadó tagállam előírhatja a polgár számára, hogy az országban tartózkodását ésszerű és mindenkire egyformán alkalmazandó időszakon belül vetesse nyilvántartásba A tartózkodás hosszától függően adott esetben más adminisztratív követelményeknek is eleget kell tenni. 142 - ezért német állampolgárnak kellett lenni. A német Szövetségi Bíróság szerint ez a kivételi körbe tartozik (a cikk nem vonatkozik azokra, akik munkaviszonya a közjog alá tartozik). 1) Munkavállaló fogalmának meghatározása = munkáltatóval szembeni alárendeltségi viszony68, szolgáltatás tényleges nyújtása, díjazás ellenében. A munkavállalót nem lehet az egyes tagállamok belső joga szerint értelmezni, annak közösségi jelentése van, mivel ez határozza meg a szabadságjogok alkalmazási

körét. Ezért tágan kell értelmezni 69 A cikk csak azt követeli meg, hogy a tevékenység díjazás ellenében végzett legyen, függetlenül attól a szférától, amelyben végzik. A munkavállaló és a munkáltató közti jogviszony jellege (közjog vagy magánjog alá tartozik-e) a cikk szempontjából lényegtelen. A tanárjelölt, aki iskolai hatóságok irányítása és felügyelete alatt szolgálati időt teljesít, felkészülve a tanári szakma gyakorlására, melynek során szolgáltatásokat nyújt azzal, hogy órákat ad és ezért díjazásban részesül, munkavállalónak tekintendő, függetlenül a munkaviszony jogi jellegétől. 2) Közszolgálat kivételt jelent, ezért úgy kell értelmezni, hogy annak alkalmazási köre arra korlátozódjon, ami szigorúan szükséges. Amikor az érintett állás közjogi funkciók ellátását érinti (formális feltétel), valamint olyan jogkörökkel ruházzák fel az álláshely betöltőjét, ami az állam vagy más

közület érdekének védelméhez szükséges (anyagi feltétel). A feltételek kumulatívak Az állami iskolákban és a magániskolákban a tanár rendes tevékenységei nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek. A tanári szakmára felkészítő gyakornoki idő nem tekinthető közszolgálati alkalmazásnak A felvételt tehát nem lehet azzal az indokkal korlátozni, hogy egy adott tényállásban az ilyen állásokra kinevezett személyek köztisztviselői jogállással bírnak. Ennélfogva a lehetőség más tagállamok állampolgárai számára nem tagadható meg A munkavállalók szabad mozgásához való jogára vonatkozó uniós szabályok alkalmazásának előfeltétele egy határon átnyúló elem megléte. Nemzeti állampolgárság szerinti országban tisztán belső jogviszonyban nem lehet erre hivatkozni. Következésképp nem zárható i az ún fordított diszkrimináció esete, amikor egy másik tagállambeli munkavállalóval szemben a fogadó állam saját

állampolgárai hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ha azonban a fogadó állam saját polgárainak körülményei az alapszabadság jogosultjainak körülményeihez hasonlóak, azaz van a tényállásban olyan elem – még ha közvetve is – uniós jogi relevanciával bír, a fordított diszkrimináció nem történhet meg. Példa uniós jog által szabályozott, de más tagállamban szerzett szakmai képesítést a tagállam saját polgárai esetében is köteles elismerni. A migráns munkavállalók három hónapot meghaladó tartózkodása továbbra is bizonyos feltételekhez van kötve, amelyek az adott jogállás szerint (munkavállaló, önálló vállalkozó, nyugdíjas, kiküldött munkavállaló, munkahelyét elvesztő személy) változnak. Az uniós polgárok a fogadó tagállamban való ötéves folyamatos, jogszerű tartózkodást követően huzamos tartózkodási jogot szereznek. 68 Ha az irányítás hiányzik, nem vonatkoztatható rá az uniós szabály. A társaság

igazgatója, melynek ő az egyetlen tu lajdonosa, nem alárendeltségi viszonyban végzi a munkáját 69 Munkaviszony rövid ideje, vagy részmunkaidős jellege irreleváns. Fontos viszont a tényleges gazdasági tevékenység jellege (nem az az állami drogrehabilitációs programban a fizetett tevékenység) 143 Munkavégzésre vonatkozó jogok EUMSZ 45. sát. CIKK (1) Az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgá- (2) A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között • a foglalkoztatás Két alapvető probléma szokott fellépni: külföldi képesítések elismerése, illetve a helyi nyelvismeret megkövetelése • a javadalmazás, Minden olyan szociális juttatás ide tartozik, melyet munkavállalói státusa alapján kap • az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. Egyéb jogok pl azonos

adókedvezmények, azonos feltételek az szakképzésben (tág értelemben szinte minden oktatási forma ide tartozik, mely adott szakmára megszerzésére készít fel, így az egyetem is. Csak akkor illeti meg az egyenlő bánásmód, ha fennáll a folyamatosság a korábbi szakmai tevékenység és az oktatás közt), egyenlő bánásmód a szakszervezetnél és lakhatási ügyekben (3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy: a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzen; b) e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon; c) munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően; d) egy tagállamban történő alkalmazását követően a Bizottság által rendeletekben

meghatározott feltételek mellett az adott tagállam területén maradjon. (4) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a közszolgálatban történő foglalkoztatásra. E kivételt szűken kell értelmezni, hiszen uniós alapjogot korlátoz Azt kell vizsgálni, hogy mennyiben jellemzi közhatalom gyakorlása és általános állami érdekek védelmének feladata az állást. A munkavállaló szabad mozgásának akadálya lenne, ha a családtagok nem mehetnének vele és nem részesülnének bizonyos kedvezményekben. A munkavállaló házastársa, 21 év alatti gyermeke vagy eltartott gyermeke jogosult bármilyen munkavállalásra, akkor is, ha nem tagállami állampolgár. Egy külföldi, alkalmazásban álló uniós polgár gyermekei, ha a munkavégzés szerinti államban laknak, azonos feltételekkel járnak általános oktatási intézményekbe, szakmunkás- és szakképzésre (nem csak képzésre, de ezt megkönnyítő következményekre is jogosult). A 45. cikknek vertikális

közvetlen hatálya van, azaz a munkavállaló állammal, állami szervvel szemben hivatkozhat erre a normára És horizontális közvetlen hatályai is, azaz a magánfelek is felhívhatják egymással szemben EUMSZ 46. CIKK Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően 144 irányelvek vagy rendeletek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalók 45. cikkben meghatározott szabad mozgását megvalósítsák. Irányelvek 1612/68/EGK RENDELET A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSÁRÓL A tagállamok állampolgárainak joguk van arra, hogy azonos feltételek mellett állást vállaljanak, erre irányuló szerződést kössenek és teljesítsenek egy másik országban. Nem alkalmazhatók a harmadik országokból érkező munkavállalókra vonatkozó korlátozások. Azonos szociális előnyök és adókedvezmények

illetik meg, mint a belföldit Egyenlő a hozzáférés a szakképzésben, s ugyanazok a szakszervezeti jogok is. Egy 1992-es módosítás a szakszolgálatok közötti együttműködést mélyítette el, azaz egymásnak és az Európai Koordinációs Irodának kell elküldeni pl. a megüresedett munkahelyek adatait A 2004/38/EK IRÁNYELV A CSALÁDEGYESÍTÉS TEKINTETÉBEN Módosította az 1612/68/EGK rendeletet, és kiterjesztette a „családtag” fogalmát (amely korábban a házastársra, a 21. évüket be nem töltött egyenes ági leszármazottakra vagy eltartott gyermekekre, valamint a felmenő egyenes ági, eltartott rokonokra korlátozódott), hogy az magában foglalja a bejegyzett élettársat is, ha a fogadó tagállam joga a bejegyzett élettársi kap csolatot a házassággal egyenértékűnek tekinti. A munkavállaló e családtagjainak állampolgárságuktól függetlenül joguk van ahhoz, hogy ugyanabban az országban tartózkodjanak 1251/70/EGK RENDELET A FOGADÓ

ORSZÁGBAN VALÓ TARTÓZKODÁS JOGA A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSÉT KÖVETŐEN Ezt a jogot az rögzíti; és jelenleg a 2004/38/EK irányelvvel összefüggésben kell szemlélni. Az álláskeresők feltételek teljesítése nélkül jogosultak hat hónapot meghaladó ideig a fogadó tagállamban tartózkodni, amennyiben ott továbbra is állást keresnek, és „tényleges esélyük” van a munkához jutásra. A fogadó tagállamon belüli huzamos tartózkodáshoz való jog megszerzését követően az uniós polgároknak semmilyen feltételnek nem kell eleget tenniük (nem kell például elegendő anyagi forrással rendelkezniük), szükség esetén azonban a belföldi állampolgárokhoz hasonlóan szociális támogatásért folyamodhatnak. Jogesetek Levin-ügy: A támadott nemzeti szabályozás a kedvezményekre jogosító munkavállalói státusz fennállását ahhoz kötötte, hogy az érintett személy eléri-e a nemzeti jog által megállapított legkisebb jövedelmet. A

Bíróság kimondta, hogy a „munkavállaló” olyan önálló tartalommal bíró közösségi fogalom, amelyet nem lehet a különböző nemzeti jogok alapján értelmezni, mert ez adott esetben ahhoz vezethetne, hogy a személyek meghatározott körét kizárná a munkavállalók szabad áramlásával összefüggő jogaik gyakorlásából. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkavállaló fogalmát szélesen kell értelmezni. * 145 Bettray-ügy: Egy német ex-drogost Hollandiában alkalmaztak munkaterápia, azaz szociális foglalkoztatás keretében. A Bíróság kimondta, hogy a szociális foglalkoztatás nem tekinthető valóságos és tényleges („effective and genuine”) munkavégzésnek, mivel kizárólagos célja a rehabilitáció, azaz hogy felkészítsen a későbbi tényleges munkavégzésre, így a foglalkoztatottak nem tekinthetők munkavállalónak. * Anita Groener-ügy: holland állampolgárt egy ír főiskolán nem nevezték ki a festészet tanárává, mert

nem sikerült az ír nyelvvizsgája. Írország két hivatalos nyelve az ír és az angol, írül azonban csak a lakosság egyharmada beszélt, ezért a kormány próbálta előmozdítani az ír nyelv használatát. Az érintett dublini főiskolán egyetlen tanár sem tanított ír nyelven, továbbá Anita Groener festészetet akart oktatni, nem pedig pl. irodalmat A Bíróság megállapította, hogy az ír szabályozás által támasztott nyelvi követelmény az adott állás természete miatt indokolt lehet – mivel az oktatás mellett a tanárok részt vesznek az iskola mindennapi életében is - a kultúrpolitika részeként, azonban a diszkrimináció tilalmának és az arányosság elvének érvényesülnie kell, így nem írható elő pl. az, hogy a nyelvtudás csak az adott államban szerezhető meg, a vizsga megismétlésére pedig lehetőséget kell biztosítani. A letelepedés szabadsága önálló vállalkozók és gazdasági társaságok esetén A letelepedés

szabadsága a személyek szabad mozgásának a munkavállalás szabadsága melletti másik lehetséges formája. Az önálló jövedelemszerző tevékenységet folytatók számára kívánja megadni a lehetőséget, hogy tisztán gazdasági, megtérülési szempontok alapján válaszszák meg vállalkozásuk színhelyét az Unión belül Önálló vállalkozások esetén LETELEPEDÉS FOGALMA Uniós jogi kategória, mely tágan értelmezendő. A letelepedés szabadsága körébe eső tevékenységek egyszerre több tagállamban is folytathatók Alapvető feltétel a gazdasági jelleg és a jövedelemszerzésre irányuló cél. EUMSz 49. cikk: Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy

tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak. Az önálló, nem utasításra történő munkavégzés különbözteti meg a letelepedés szabadságát a személyek szabad mozgásának másik fajtájától a munkavállalás szabadságától. Az eseti tevékenységekre vonatkozó szolgáltatások szabadságától a tevékenység folyamatos, tartós gyakorlása és a befogadó állam jogrendszerébe való betagozódása különbözteti meg. 146 A tőkeművelet és a letelepedés szabadsága egymást kiegészítő szabadságok. A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó

fejezet rendelkezéseire is. A rendelkezés természetes személyekre utal, de az 54. cikk kiterjeszti jogi személyekre is Így társaság alatt polgári vagy kereskedelmi jog által létrejött jogi személyt jelent, a nonprofit szervezetek kivételével. A társaság székhelye, központi ügyvezetésének vagy üzleti tevékenységének fő helye olyan kapcsolatot jelent egy tagállammal, mint az állampolgárság a természetes személynél. Thieffry-ügy:Egy belga ügyvéd, aki eredendően Brüsszelben praktizált, felvételét kérte a Párizsi Ügyvédi Kamarába. A párizsi testület viszont elutasította kérelmét, arra hivatkozva, hogy a kérelmező nem rendelkezik francia jogi diplomával (belga jogi diplomáját viszont kérésére a Párizsi Egyetem egyenértékűnek ismerte el!), és még nem született olyan irányelv, amely előírná Franciaország számára, hogy egy másik tagállamban kiállított ügyvédi diplomát el kellene ismernie. Az eljáró francia

bíróság az EuB-hoz fordult előzetes határozatért, amely megállapította, hogy a letelepedés szabadságának biztosítása a Szerződés céljai közé tartozik A tagállamok kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedés meghozatalától, amely a Szerződésben előírt célok elérését veszélyezteti. Ezért a tagállamok nem tagadhatják meg a letelepedést kizárólag arra hivatkozva, hogy az irányelvet a Tanács még nem alkotta meg Tehát a letelepedés szabadságának igazságtalan korlátozását jelenti, ha valakitől megtagadják egy bizonyos hivatás gyakorlását, jóllehet rendelkezik a nemzeti diplomával ekvivalensnek elismert képesítéssel és a szükséges szakmai vizsgát is kiállta. KÖZHATALOMBAN VALÓ RÉSZVÉTEL EUMSZ 51. CIKK Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre e fejezet rendelkezései az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók Az EuB a közhatalom gyakorlását

azonban szűken értelmezi; csak azt tekinti relevánsnak, mely közvetlenül és specifikusan a közhatalmi tevékenység konkrét gyakorlását jelenti. Nem egész szakmacsoportokat vesz ki az uniós szabályozás hatálya alól, hanem pusztán meghatározott tevékenységeket Ilyenek tekinthetők a bírák, bírósági végrehajtók és a közjegyzők. Ügyvéd nem JOGOSULTAK KÖRE Olyan természetes személyekre kell alkalmazni, akik vmely tagállam polgárai. Családtagokra nézve a 2004/38/EK irányelv a mérvadó Továbbá alkalmazott munkavállalókra, kik önálló vállalkozói tevékenységre kívánnak áttérni a fogadó állam területén, amennyiben megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket teljesíteniük kellene, ha abban az időpontban lépnének a másik tagállam területére, amikor az ilyen tevékenységet meg kívánják kezdeni. A lakóhely csak akkor lehet szempont, ha nem főtelephely, hanem képviselet6fiók stb alapításáról van szó, mert ilyenkor

az EUMSz 49. cikket is figyelembe kell venni (Unió területén meglévő lakóhely is előfeltétel) 147 2006/123/EK irányelv Ezt az irányelvet a szolgáltatók letelepedési szabadságának gyakorlásának és a szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyítése végett hozták. Természetes és jogi személyekre egyaránt kiterjed, és csak a gazdasági jellegű szolgáltatásokra vonatkozik. Alapvetően szubszidiárius jellegű: ha más, valamely szolgáltatás szabályoz uniós jogszabály rendelkezéseivel ütközik, az utóbbiak az irányadók. Ez vertikálisan is igaz, mert nem érinti a tagállamok adójogi, szociális jogi szabályozását. Meghatározza a tagállami előírásokat; korlátozásoknak a bevezetését, s elveit; nevesít és kizár több olyan korlátozást70, mely alkalmas a letelepedés akadályozására; összehangolja az engedélyeztetési rendszereket. A letelepedett szolgáltatók tevékenységét akkor kötheti egy állam engedélyhez, ha az

alábbi három feltétel fennáll: 1) nem jelent hátrányos megkülönböztetést 2) az engedélyezés szükségességét közérdeken alapuló kényszerítő indok alátámasztja 3) az engedélyezés, mint korlátozás arányos a kitűzött célhoz képest. Az engedélyezési rendszereknek világos, objektív feltételeken kell alapulniuk. Egyik legfontosabb uniós norma, mely a belső piac fenntartását és kialakítását célozza. Gazdasági társaságok esetén A letelepedés szabadsága jogi személyre is alkalmazandó. EUMSZ 54 CIKK Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai. „Társaság” a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság,

beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket. A tisztán karitatív szervezetek nem tartoznak a letelepedés szabadságának jogosultjaihoz A fióktelepek/leányvállaltok csak akkor kerülnek az alapszabadság hatálya alá, ha az anyavállalat központi székhelye vmely tagállam területén található. Azt, hogy az uniós polgárok egy másik tagállamban vállalkozást hoznak létre, elsődleges letelepedési jognak nevezik. Azt, mikor egy vállalkozás egy másik tagállamban tartós jelleggel – képviselet, fióktelep, leányvállalat – üzleti tevékenységet folytat, másodlagos letelepedési jognak. A vállalkozások letelepedési szabadsága vonatkozásában az egyenlő elbánás elvét az EUMSZ 53. CIKKE fogalmazza meg:(1) Az Európai Parlament és a Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében rendes

jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsát kia tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából. 70 Nem lehet előríni egy szolgáltatónál, hogy csak egy tagállamban legyen telephelye. Nem lehet vezető tisztségvise lők állampolgárságát előírni 148 Azok a társaságok, amelyek fő telephelyüket át kívánják helyezni egy másik tagállamba, át kell, hogy helyezzék tényleges székhelyüket ebbe az országba. Mivel ez súlyos adójogi teherrel jár, a gyakorlatban csak ritkán találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Daily Mail-eset: egy angol jog szerint alapított társaság, a Daily Mail and General Trust PLC Hollandiába kívánta székhelyét áthelyezni. Bár ennek sem az angol, sem a holland társasági jog nem képezte akadályát, a brit adójogi jogszabályok megtiltják a brit székhellyel rendelkező

társaságoknak, hogy székhelyüket a pénzügyi minisztérium engedélye nélkül helyezzék át. Kérdés: ellentétes-e az engedélyezési rendszer a letelepedés szabadságával? EuB megállapította, hogy a brit jog nem gátolja ügynökségek, fiókok, leányvállalatok létrehozását, és azt sem, hogy az Egyesült Királyságban létrehozott társaság tevékenységét (részben vagy egészben) másik tagállamba áthelyezze. A Kincstár hozzájárulását csak akkor követeli meg, ha a társaság központi irányítási és ellenőrzési funkcióit úgy kívánja áthelyezni, hogy közben Nagy-Britanniában fenntartja jogi személyiségét és cégkénti jogállását. A társaságok a tagállami jog teremtményei, csak a különböző, bejegyzésüket és működésüket meghatározó tagállami jogszabályok erejénél fogva léteznek. A Szerződés rendelkezései nem adnak jogot arra, hogy az egyik tagállam szabályai szerint alakult és ott bejegyzett társaság,

eredeti jogi személyiségének és honosságának megtartása mellett helyezze át székhelyét egy másik tagállamba akkor, amikor az engedélyezésre jogosult hatóság ezt nem hagyja jóvá. * Centros-ügy: Dán állampolgárok Angliában alapítottak egy céget, amely ott nem fejtett ki gazdasági tevékenységet, azt valójában Dániában kívánta kifejteni, egy fiókján keresztül. De mivel Angliában kisebb volt a jegyzett tőke minimuma, ezért ott alapították a céget. A dán ha tóságok szerint a közösségi jogot arra használták fel, hogy a tagállami jogot (a szigorú dán előírásokat) megkerüljék, ezért megtagadták az angol társaság fiókjának bejegyzés iránti kérelmét. Arra is hivatkoztak, hogy a Centros Ltd Nagy-Britanniában nem fejtett ki gazdasági tevékenységet EuB kimondta, hogy az a tény, hogy az állampolgár azt a tagállamot választja, amelynek társasági joga számára kedvezőbb, önmagában nem jelenti a letelepedés jogával

való visszaélést. Egyik tagállamba társasági joga szerint társaságot alapítani és egy másik tagállamban fiókot nyitni: ez nem más, mint a Szerződés által biztosított letelepedési szabadság gyakorlása. A dán hatóságok ezen döntése a letelepedési szabadságba ütközik. Az, hogy a társaság abban a tagállamban, amelyben székhellyel rendelkezik, nem fejt ki gazdasági tevékenységet, hanem ezt csak abban a tagállamban teszi, amelyben a fiókja van, nem lehet ok a kérelem megtagadására. A bejegyzési kérelmet tehát teljesíteni kell * Marleasing ügy: A cég egy másik cég társasági szerződésének megsemmisítése érdekében indított pert, mely az érvényben levő spanyol jog szerint indokolt volt. Az utóbbi céget ugyanis tulajdonosai tartozásaik hitelfedezetének elvonása céljából hozták létre. Spanyolország azonban korábban elmulasztott átültetni egy társasági jogi irányelvet, amely szerint viszont a hivatkozott alapon

(alapító hitelezőinek kijátszása) nem lehetett kimondani a társasági szerződés semmisségét. Az EuB ítéletében - a közvetett hatály elvét kimondva - rámutatott, hogy a közösségi irányelv ben lefektetett, de végre nem hajtott közösségi rendelkezés is előnyt élvez a vele összeütkö- 149 zésben álló nemzeti joggal szemben, és a nemzeti bíróságnak a közösségi joggal összhangban kell eljárnia olyan esetekben is, amikor a közösségi jogból eredő alanyi jogot az egyén egyéb ként nem érvényesíthetné. Továbbá, az EuB a tagállami bíróság irányelvnek megfelelő értelmezési kötelezettségét nemcsak az implementálást szolgáló – nem kielégítő – tagállami rendelkezések tekintetében, hanem a korábban született tagállami jogszabályokra is megállapította „Az alkalmazandó nemzeti jognak akár az irányelv előtt, akár utána elfogadott rendelkezéseiről legyen szó, a nemzeti bíróság, melynek értelmeznie

kell azokat, amennyire lehetséges, azt az irányelv szövegének és céljának fényében köteles megtenni abból a célból, hogy az utóbbi az irányelv által kitűzött célokat elérje.” A közvetett hatály elve tehát lényegében a nemzeti bírókat kötelezi, ugyanis a közvetett hatály értelmében a bírók kötelesek a nemzeti jogot mindig úgy értelmezni, hogy a közösségi irányelvben kitűzött célok megvalósuljanak. Az irányelvben megfogalmazott, de végre nem hajtott közösségi jog, ha nem is alkalmazható közvetlenül, lerontja a vele ellentétes nemzeti jogot a nemzeti bíró jogértelmezése alapján. A konkrét esetben a spanyol bíróság tehát nem mondhatta ki a társasági szerződés semmissé gét. Az irányelvnek megfelelő értelmezési kötelezettség korlátja – amikor tehát az irányelvben foglaltakat mégsem kell az értelmezés során érvényre juttatni – a büntetőügyekben a jogbiztonság és a visszaható hatály tilalma. A

Bíróság leszögezte, hogy egy ki nem hirdetett jogszabály alapján nem lehet megállapítani a vádlott büntetőjogi felelősségét. * Überseering-ügy: A holland Überseering Ltd. kártérítési pert indított egy tulajdonában álló németországi ingatlannal összefüggésben, azonban a német bíróságok nem ismerték el perképességét. Ezt arra alapozták, hogy a társaság valamennyi üzletrésze Németországban élő német állampolgárok tulajdonában volt, ezért tulajdonképpen székhelyáthelyezés történt anélkül, hogy a társaságot a német jog szerint újraalapították volna. A Bíróság kimondta, hogy más tagállamban alapított társaságok jog- és perképességet tagadó német álláspont sérti a letelepedés szabadságát anélkül, hogy erre megfelelő indoka volna – akadályozási tilalom. 150 Az ügyvédi tevékenység folytatásának feltételei a tagállamokban az Európai Unió joga szerint Az ügyvédek szabad áramlásának

jelentős akadályát képezi, hogy a képzés nagymértékben eltér az egyes tagállamokban. Az EuB számos esetben foglalkozott az ügyvédek tevékenységével, tehát azt lehet mondani, hogy a letelepedési szabadság fejlődésében az ügyvédek fontos szerepet játszottak. A Bíróság egy minimális elvárást érvényesít: a vitatott képesítés egyenértékűségét vizsgálják meg és döntésüket indokolják a tagállamok Vlassopoulou-ügy: görög felperes, az athéni ügyvédi kamara tagja öt évig mannheimi ügyvédi irodában dolgozott. Kérte ügyvédként való bejegyzését, de elutasították, mondván nem rendelkezik megfelelő – német – képesítéssel. Kérdés harmonizációs irányelv hiányában az elutasítás jogszerű-e Az EuB megállapította, hogy a fogadó ország nemzeti hatóságainak részletesen kell vizsgálniuk az ügyvédségre pályázó jogász képzettségét és tudását, érdemben át kell tekinteniük a külföldi jogi diploma

által nyújtott ismereteket. Nem elégséges tehát a fogadó országban megkövetelt diploma hiányára hivatkozni; kizárólag erre alapozva elutasító döntés nem hozható Nem materiális kötelezettségről van szó, hanem egyenértékűség vizsgálatáról; ahol egyben megnyilvánul az EUMSz 49 és 56 cikk szabályozásának korlátjai, ha nem támogatják harmonizációs intézkedések A tagállam köteles a kérelmező diplomáit, gyakorlatát figyelembe venni, s érdemben, tartalmilag összehasonlítani a nemzeti követelményekkel. 98/5/EK irányelv Az ügyvédeknek egy másik tagállamban történő tartós tevékenység-gyakorlásának megkönynyítéséről szól, melynek rendelkezései mind az önálló, mind a munkaviszony keretében foglalkoztatott ügyvédekre vonatkoznak. A direktíva értelmében az ügyvédek a származási ország szerinti megjelölés alkalmazása mellett bármely tagállamban letelepedhetnek és ott mind a származási ország, mind a

befogadó ország jogának, valamint a nemzetközi jognak az alkalmazásával fejthetik ki tevékenységüket. Háromévi ott-tartózkodás és a befogadó ország jogában való megfelelő jártasság esetén a tagállamban letelepedett nem honos ügyvéd a tagállam honos ügyvédeivel azonos jogállásra tarthat igényt Az irányelv rögzíti azokat a tárgyköröket, amelyek tekintetében a tagállamok kizárhatják egy másik tagállam szakmai megnevezésével működő ügyvédeket: 5. cikk (2) be azok a tagállamok, amelyek engedélyezik, hogy területükön az ügyvédek egy meghatározott csoportja olyan okiratot készítsen, amelyek elhunyt személyek hagyatékának kezelésére jogosítanak vagy ingatlanok tulajdonjogának keletkezésére vagy átruházására vonatkoznak, amely okiratok készítését más tagállamok az ügyvédi szakmától eltérő más szakma számára tartanak fenn, e tevékenységek gyakorlásából kizárhatják a saját országuk szakmai címével

az utóbbi tagállamokban működő ügyvédeket. AZ ÜGYVÉDI MAGATARTÁS SZABÁLYAI 6. cikk (1) A saját tagállamában érvényes ügyvédi működési szabályoktól függetlenül a saját országának szakmai címe használatával működő ügyvédre minden olyan tevékenység esetében, amelyet a fogadó tagállam területén végez, ugyanazok a működési szabályok érvényesek, mint a fogadó tagállam szakmai címével működő ügyvédekre. 151 (2) A saját országuk szakmai címét használva működő ügyvédeknek megfelelő képviseletet kell biztosítani a fogadó tagállam szakmai szervezeteiben. Ennek a képviseletnek legalább szavazati jogot kell biztosítania az illető szervezetek vezető testületeinek választása esetén (3) A fogadó tagállam előírhatja a saját országa szakmai megnevezésével működő ügyvéd számára ügyvédi felelősségbiztosítási szerződés megkötését, vagy azt, hogy belépjen egy ügyvédi biztosítópénztárba,

annak a szabályozásnak megfelelően, amit az adott tagállam állapított meg a területén folytatott tevékenységekre. A saját országa szakmai címét használva működő ügyvédet azonban fel kell menteni e kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a saját tagállamában kötött biztosítással vagy a saját tagállamának előírásai szerinti biztosítópénztári tagsággal rendelkezik, amenynyiben ez a biztosítás vagy tagság feltételei és hatálya szerint egyenértékű. Amennyiben a megfelelés csak részleges, a fogadó tagállamban a hatáskörrel rendelkező hatóság kiegészítő biztosítási vagy biztosítópénztári szerződés megkötését írhatja elő az olyan körülmények biztosítására, amelyekre a saját tagállam előírásainak megfelelően kötött biztosítás vagy biztosítópénztári tagság nem terjed ki. A FOGADÓ TAGÁLLAM ÜGYVÉDEIVEL AZONOS BÁNÁSMÓD 10. cikk (1) Annak a saját országa szakmai címével működő ügyvédnek,

aki igazolja, hogy a fogadó tagállamban legalább három évig ténylegesen és rendszeresen folytatta tevékenységét annak az államnak a jogában, beleértve a közösségi jogot is, a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába történő befogadása céljából mentességet kell adni a 89/48EGK irányelv 4. cikk (1) bekezdése b) pontjában foglalt feltételek alól; "Tényleges és rendszeres tevékenység" alatt a tevékenység tényleges, megszakítás nélküli végzését kell érteni, figyelmen kívül hagyva a mindennapi élet eseményeiből adódó megszakításokat. Az illető ügyvéd feladata, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának a rendelkezésére bocsássa a legalább három éven át tartó, a fogadó tagállam jogában folytatott tényleges és rendszeres tevékenysége bizonyítékát. Ebből a célból: a) az ügyvéd a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának rendelkezésére bocsát minden lényeges

információt és dokumentációt, különösen az általa kezelt ügyek számáról és jellegéről; b) a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága ellenőrzi az ügyvéd tevékenységének tényleges és rendszeres voltát, és szükség esetén felhívhatja az ügyvédet, hogy szóban vagy írásban adjon felvilágosítást, vagy bocsásson rendelkezésre további részleteket az a) pontban említett információval vagy dokumentációval kapcsolatban. A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának a felmentés iránti kérelmet az első albekezdésben meghatározott feltételek nemteljesülése miatt elutasító határozatát indokolnia kell; e határozat ellen fellebbezésnek van helye a tagállam belső joga szerint. (2) A saját országa szakmai megnevezésével a fogadó tagállamban működő ügyvéd bármikor kérheti oklevele elismerését a 89/48/EGK irányelv alapján, abból a célból, hogy felvételt nyerjen a fogadó tagállam ügyvédi

szakmájába, és az adott 152 tagállamban a szakmának megfelelő szakmai címmel gyakorolhassa ügyvédi hivatását. (3) A saját országa szakmai címével a fogadó tagállamban legalább három éven át ténylegesen és rendszeresen működő ügyvéd, aki azonban az adott tagállam jogában három évnél rövidebb ideig működött, a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságától engedélyt kaphat a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába történő bebocsátásra, valamint jogot szerezhet az adott tagállamban hivatásának a megfelelő szakmai címmel történő gyakorlására anélkül, hogy a 89/48/EGK irányelv 4. cikk (1) bekezdés b) pontjában említett feltételeket teljesítette volna, az alábbiakban megállapított feltételek és eljárások szerint: a) A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának figyelembe kell vennie az ügyvédnek a fenti időszak alatt folytatott tényleges és rendszeres szakmai tevékenységét, valamint a

fogadó tagállam jogára vonatkozó ismereteket és az abban szerzett szakmai tapasztalatot, valamint a fogadó tagállam jogáról, beleértve az ügyvédi hivatás gyakorlásának szabályairól és az ügyvédi működésről szóló előadások vagy szemináriumok látogatását is. b) Az ügyvédnek a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának rendelkezésére kell bocsátania minden lényeges információt és dokumentációt, különösen az általa kezelt ügyekről. A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága az ügyvéddel folytatott elbeszélgetés segítségével minősíti az ügyvédnek a fogadó tagállamban kifejtett tényleges és rendszeres tevékenységét, és felméri, hogy az ügyvéd képes-e tevékenységét az adott tagállamban folytatni; ez az elbeszélgetés egyben az ügyvéd által végzett tevékenység rendszerességének és ténylegességének ellenőrzésére is szolgál. A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező

hatóságának a felhatalmazás iránti kérelmet az első albekezdésben meghatározott követelmények nemteljesülése miatt elutasító határozatát indokolnia kell; e határozat ellen fellebbezésnek van helye a tagállam belső joga szerint. (4) A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága indoklással ellátott és a tagállam belső joga szerint megfellebbezhető határozattal megtagadhatja az ügyvédtől az e cikk rendelkezéseiben foglalt előnyök alkalmazását, ha úgy ítéli meg, hogy ez ellentmondana az általános gyakorlatnak, különösen fegyelmi eljárás, panasz, vagy bármilyen incidens miatt. (5) A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a kérelem elbírálásával megbízott képviselői minden beérkezett információt bizalmasan kötelesek kezelni. (6) A fogadó tagállamban az ügyvédi szakmába az (1), (2) és (3) bekezdés szerint befogadott ügyvéd jogosultságot nyer arra, hogy együttesen használja országa szakmai címét a saját

tagállamának hivatalos vagy egyik hivatalos nyelvén, valamint a fogadó tagállam ügyvédi szakmájának megfelelő szakmai címet. Jogesetek Wouters-ügy: az amsterdami ügyvédi kamaránál bejegyzett ügyvéd 1991-ben lett tag az Arthur Andersen & Co. Belastingadviseurs (adótanácsadók) társaságnál 1994 végén tájékoztatta a rotterdami területi ügyvédi kamara ellenőrző bizottságát, hogy szándékában áll kérni a nyilvántartásba vételét e város ügyvédi kamarájánál, és az „Arthur Andersen & Co., advocaten en belastingadviseurs” megnevezés alatt tevékenykedni. A bizottság határozatában megállapítot- 153 ta, hogy az Arthur Andersen & Co. Belastingadviseurs társaság tagjai együttműködési társulást tartottak fenn az Arthur Andersen & Co. Accountants társaság tagjaival, vagyis a könyvvizsgálók szakmai csoportjának tagjaival, így Wouters megsérti a vonatkozó törvényi rendelkezéseket, melyek tiltják az

ügyvédek és könyvvizsgálók közötti együttműködést, ha olyan együttműködésbe kezd, amelynek a közös megnevezése tartalmazza „Arthur Andersen” természetes személy nevét. 1995 elején J. W Savelbergh, az amsterdami ügyvédi kamara tagja értesítette az amsterdami területi ügyvédi kamara ellenőrző bizottságát azon szándékáról, hogy együttműködésre lépjen a Price Waterhouse Belastingadviseurs BV társasággal, a Price Waterhouse nemzetközi vállalkozás leányvállalatával, amely nemcsak adótanácsadókat, hanem könyvvizsgálókat is magában foglal. A bizottság határozatában kimondta, hogy a tervezett együttműködés ugyancsak ellentétes a fenti szabályokkal. Az érintettek ezért keresetet indítottak, és többek között azzal érveltek, hogy a határozatok összeegyeztethetetlenek a Szerződés versenyjogra, a letelepedési jogra és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel Az ügyvédeket illetően a

Bíróság kiemelte, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat közösségi szabályok hiányában főszabály szerint minden egyes tagállam szabadon szabályozhatja az ügyvédi tevékenységnek a területén történő gyakorlását, a szabályok ennélfogva tagállamonként lényegesen eltérhetnek. Hollandiában az ítélet meghozatalakor az volt az uralkodó álláspont, hogy az e célból elfogadott lényeges szabályok többek között az ügyfél teljesen független, és az ő kizárólagos érdekében történő védelmére vonatkozó kötelezettség, az összeférhetetlenség bármely veszélyének elkerülésére vonatkozó, kötelezettség, valamint a szigorú szakmai titoktartásra vonatkozó kötelezettség. E szakmai etikai szabályok nem elhanyagolható hatásokkal járnak a jogi szolgáltatások piacának szerkezetére, és különösen az ügyvédi szakma e piacon jelen lévő más szabad foglalkozásokkal együtt történő gyakorlására. Így előírják, hogy az

ügyvédnek a hatóságoktól, más piaci szereplőktől és harmadik személyektől független helyzetben kell lennie, akik soha nem befolyásolhatják. Az ügyvédnek e tekintetben garanciát kell nyújtania arra, hogy a valamely ügyben tett minden kezdeményezése az ügyfél kizárólagos érdekének figyelembevételével történik A könyvvizsgálói szakma viszont általában – és különösen Hollandiában – nincs alárendelve hasonló szakmai etikai követelményeknek. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a holland ügyvédi kamara ésszerűen vélhette úgy, hogy az említett szabályozás az azzal járó versenykorlátozó hatások ellenére szükséges az ügyvédi szakma – ahogyan azt az érintett tagállamban megszervezték – rendeltetésszerű gyakorlásához, ezért a szabályozás nem ellentétes a közösségi joggal. * Wilson-ügy: G. J Wilson brit állampolgársággal rendelkező ügyvéd (barrister) 1975 óta volt tagja az angliai és walesi ügyvédi

kamarának, és 1994 óta folytatott ügyvédi tevékenységet Luxembourgban. 2003-ban G J Wilsont a luxemburgi ügyvédi kamara a vonatkozó nemzeti szabályozásban előírt személyes elbeszélgetésre hívta be. G J Wilson e személyes elbeszélge tésen egy luxemburgi ügyvéd kíséretében jelent meg, a kamarai tanács azonban megtagadta, hogy ez utóbbi személy azon részt vegyen. A kamarai tanács megtagadta Wilson felvételét az ügyvédi névjegyzékbe, mivel ő egyedül nem kívánt részt venni az elbeszélgetésen, így nem tudtak meggyőződni arról, hogy rendelkezik a szükséges nyelvismerettel. 154 A Bíróság mind a jogorvoslat, mind pedig a nyelvi követelmények tekintetében határozott: Az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az

olyan jogorvoslati eljárás, amelynek keretében az említett irányelv 3. cikkében foglalt bejegyzést megtagadó határozat elsőfokon olyan szerv előtt támadható meg, amely kizárólag a tevékenységüket a fogadó tagállam szakmai cí mét használva gyakorló ügyvédekből áll, másodfokon pedig olyan szerv előtt, amely többségében ugyanilyen ügyvédekből áll, amikor az e tagállam legfelsőbb bírósága előtti semmisségi panasz a bírósági felülvizsgálatot nem a ténykérdésben, hanem kizárólag jogkérdésben teszi lehetővé. A 98/5 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tevékenységét a saját tagállamának szakmai címét használva gyakorolni kívánó ügyvédnek a szakmai képesítés megszerzése szerinti tagállamtól eltérő tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzése nem köthető annak előzetes ellenőrzéséhez, hogy rendelkezik-e a fogadó tagállam nyelveinek ismeretével. A gazdasági

együttműködés fokozatai, Lámfalussy Sándor szerepe az európai integráció történetében. A Gazdasági és Monetáris Unió kialakulásának szakaszai, a Stabilitási és Növekedési Paktum, az Európai Monetáris Intézet, az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere A gazdasági együttműködés fokozatai és Lámfalussy Sándor A gazdasági integráció egy viszonylag új jelenség; a részt vevő országok egy közös gazdasági probléma megoldására törekednek (ebben közös az együttműködés többi formájával), oly módon, hogy csökkentik az egymás közötti diszkrimináció fokát a közöttük álló korlátok folyamatos lebontásával. Ha ez a kereskedelmi kapcsolatokat érinti, akkor kereskedelmi, ha a pénzügyi kapcsolatokat, akkor pénzügyi integrációról beszélünk. A nemzetközi problémák megoldására napjainkban két megoldás létezik. A versengés, vagy az együttműködés. Ha az együttműködés gazdasági

területen történik, akkor nemzetközi gazdasági együttműködésről beszélünk Ez az együttműködés különböző formákban történhet: egy nemzetközi konferencia, egy nemzetközi megegyezés, nemzetközi gazdasági szervezet, vagy gazdasági integráció. 1) kereskedelmi integrációról akkor beszélünk, ha az integrációban részt vevő országok az egymás közötti kereskedelmi kapcsolatokban csökkentik a diszkriminációt. A kereskedelmi integrációnak különböző fokozatai vannak: vámkedvezmények, szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac, és gazdasági unió. Például Dánia Svédországra vámkedvezményt ró ki a fakereskedelemre és cserébe Svédország is kedvezményt ad valamire 155 • vámkedvezmények: a kereskedelmi integráció legalacsonyabb foka, mikor az országok az egymás közötti kereskedelemben bizonyos, előre meghatározott termékek esetén a vámokból bizonyos mértékű kedvezményt adnak • szabadkereskedelmi

övezet: a kereskedelmi integráció azon fajtája, mikor a részt vevő országok egymás között nem alkalmaznak vámokat, de közös külső vámot vagy egyéb védelmi eszközt sem alkalmaznak • vámunió: a kereskedelmi integráció magasabb foka, mikor a részt vevő országok, amellett, hogy egymás között vámoktól mentesen kereskednek, harmadik országok felé közös vámokat alkalmaznak • közös piac: a kereskedelmi integráció magasabb foka, ahol a részt vevő országok vámunióban állnak és emellett a gazdasági faktorok (áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő) az országok között szabadon áramlanak 2) Gazdasági unió a kereskedelmi integráció legmagasabb foka a közös piac megvalósulása mellett az országok közös gazdaságpolitikákat fogalmaznak meg és hajtanak végre. 3) Pénzügyi integráció a pénzügyi integráció az integráció azon fajtája, ahol a részt vevő országok az egymás közötti monetáris diszkriminációt

csökkentik. A pénzügyi integráció legalacsonyabb fokán az országok közelítik egymáshoz a monetáris politikájukat, ezután az egymás közötti deviza-átváltásokat egy megadott sávban lebegtetik, végül rögzítik. A pénzügyi integráció legmagasabb foka egy közös pénznem bevezetése A világ pillanatnyilag legintegráltabb nemzetközi gazdasági közössége az Európai Unió, mely egyszerre valósítja meg a kereskedelmi és pénzügyi uniót. Lámfalussy Sándor az „euró atyjának” nevezik, mert igen nagy szerepet játszott a közös európai valuta megteremtésében. 1994 január 1-jétől 1997 június 30-ig az európai központi bank elődjének szánt, frankfurti székhelyű Európai Pénzügyi Intézet (EMI) első elnöke volt. Az EMI készítette elő az egységes európai valutára való átállást, hangolta össze az uniós tagállamok monetáris politikáját. 1988-89-ben tagja volt az úgynevezett Delors-bizottságnak, az Európai Központi Bank

létrehozására felállított Európai Monetáris Intézet első elnökeként fontos szerepet játszott a közös európai pénzügyi rendszer megteremtésében. 2000-ben ő vezette az EU pénzügyminisztereinek felkérésére alakult „bölcsek tanácsát”, amely az európai tőkepiac-szabályozással kapcsolatban dolgozott ki javaslatokat71. Gazdasági és Monetáris Unió kialakulásának szakaszai GMU a gazdasági integráció egyik kulcsfontosságú célkitűzése; fenntartható gazdasági növekedés és magas szintű foglalkoztatottság biztosítása a célja a megfelelő gazdasági és monetáris döntések összehangolásával. Három gazdasági tevékenységet foglal magába: 1) árstabilitást célzó monetáris szakpolitikát 2) tagállamok gazdasági szakpolitikáinak összehangolását 3) egységes piac működését. 71 Meghalt 2015. májusában 156 Szakaszai: 1) 1990-1993; célja a tőke a tagállamok közötti szabad mozgásának biztosítása 2) 1994-1998;

célja a tagállami gazdasági politikák konvergenciája, ill. a tagállamok nemzeti központi bankjai közötti együttműködés erősítése. A monetáris politikák összehangolása az Európai Monetáris Intézeten (EMI) keresztül történt, amely az egységes valuta bevezetéséhez szükséges előkészületekért is felelt 3) 1999-???; fokozatosan bevezetik az eurot és az Európai Központi Bank (EKB) felügyelete alatt végrehajtják a közös monetáris politikát, amelyet a nemzeti központi bankokból és a EKB-ból álló Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) határoz meg. Harmadik szakasz megkezdésének feltétele a szerződésben lefektetett konvergencia-kritériumok tartós, magas fokú megvalósítása. Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem tagjai az eurózónának a GMU megvalósítása érdekében az alábbi kritériumoknak kell megfelelniük: • árstabilitás magas fokának elérése (a tagállam egyéves időszakon keresztül az árstabilitást

illetően a legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó inflációs rátával rendelkezett) • állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága (tagállam nem áll túlzott hiányeljárás alatt) • Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartása (legalább két évig anélkül, hogy a tagálla saját kezdeményezésére valutáját az euróval szemben leértékelte volna) • hosszútávú kamatszint kiegyensúlyozott elérése (egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb 2 százalékponttal meghaladó kamat). GMU első két szakasza befejeződött; harmadik szakasz jócskán folyamatban van – hiszen elveben minden EU tagállamnak csatlakoznia kell hozzá (Dániát és UK-t kivéve72). Európai

Monetáris Intézet Az Európai Monetáris Intézet (EMI) az EKB meghatározott időtartamra (1994. január 1 – 1998. május 31) létrehozott elődintézménye, mely a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszát készítette elő. Elnöke Lámfalussy Sándor volt Az Európai Közösséget létrehozó szerződés értelmében az EMI köteles kialakítani az 1999-től létrejövő KBER szabályozási, szervezeti és logisztikai keretét. Az EMI: • elemezte a lehetséges monetáris politikai stratégiákat, • kidolgozta az egységes monetáris politika eszközeit és eljárásrendjét, • összehangolta az euroövezeti pénzügyi statisztikákat, • kifejlesztette a devizaműveletek végzésére, valamint a devizatartalékok tartására és kezelésére szolgáló keretrendszert, 72 Mentességet élveznek, de fenntartják annak lehetőségét, hogy csatlakozhassanak az euróövezethez. 157 • létrehozta az euroövezet pénzforgalmi rendszerét (a TARGET

rendszert), • előkészítette az eurobankjegyeket. Továbbá az EMI részt vett a monetáris és pénzügyi vonatkozású nemzeti és közösségi jogalko tás (például a nemzeti központi bankok alapokmányainak) előkészítésében is. valamint együttműködött a többi uniós testülettel a harmadik szakaszra való felkészülésben Monetáris Unió intézményei EURÓPAI KÖZPONTI BANK 1998-ban hozták létre Frankfurt am Main-ban. Lisszaboni Szerződéssel intézményi státust nyert. Mario Draghi az elnöke Két döntéshozó szerv: Kormányzótanács és Igazgatóság irányítja. A Kormányzótanács az Igazgatóság tagjaiból és azoknak a tagállamoknak nemzeti központi bankjainak az elnökeiből áll, amelyeknek hivatalos pénzneme az euró. Kormányzótanács iránymutatást ad KBER-re ráruházott feladatok ellátásához és az Unió monetáris politikájának kialakításához Igazgatóság tagjai az EKB elnöke, alelnöke és négy további tag, akiket az

euróövezethez tartozó tagállamok állam- és kormányfői neveznek ki közös megegyezéssel nyolcéves, meg nem újítható időtartamra. Feladata a monetáris politika végrehajtása, amelynek során kiadja a szükséges utasításokat a nemzeti központi bankoknak; előkészíti a Kormányzótanács üléseit Az Általános Tanács azoknak a tagállamoknak a monetáris politikáját koordinálja, amelyek még nem vezették be az eurót és felügyeli az európai árfolyam-mechanizmus működését. Tagjai: EKB elnöke, alelnöke, tagállamok központi bankjainak elnökei függetlenül attól, hogy bevezették-e az eurót EKB engedélyezi a bankjegykibocsátást a tagállamoknak. KBER-re vonatkozólag pedig meghatározza feladatai végrehajtásához szükséges intézkedéseket Konzultációs joga van a hatáskörébe tartozó vmennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslatnál, továbbá vmennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban véleményt terjeszthet elő Elláthat

egyedi feladatokat hitelintézetek és egyéb pénzügyi intézmények prudenciális felügyeletével kapcsolatos politikák vonatkozásában KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERE A KBER magába foglalja az EKB-t és az összes uniós tagállam nemzeti központi bankját; ugyanazok a döntéshozó szervek irányítják, mint az EKB-t. A KBER-hez csak az euroövezeté hez tartozó tagállamok nemzeti bankjai tartoznak Alapvető feladata az árstabilitás fenntartása és általában véve az Unió gazdaságpolitikai támogatása. Ennek érdekében: • meghatározza és végrehajtja az Unió monetáris politikáját • devizaműveleteket hajt végre • vezeti és kezeli a tagállamok hivatalos devizatartalékait • előmozdítja a fizetési rendszerek zavartalan működését • közreműködik a hitelintézetek prudenciális felügyeletében és a pénzügyi rendszer stabilizálására irányuló politikák zökkenőmentes végrehajtásában. 158 GAZDASÁGI ÉS

PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG Minden egyes tagállam, a Bizottság, az EKB, legfeljebb egy-két tagot nevez ki a bizottságba, amely a monetáris unió konzultatív szerve. Ennek keretében véleményeket készít a Tanács illa Bizottság részére, figyelemmel kíséri a tagállamok és az Unió gazdasági és pénzügyi helyzetét, melyről rendszeresen jelentést készít. GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI TANÁCS (ECOFIN) Európai Unió Tanácsának egyik formációja az összes tagállam pénzügyminiszterét tömöríti. Európai szintű döntéshozó szerv az Európán kívüli valuták kapcsán az euró árfolyam-politikájáról dönt az árstabilitás figyelembevétele mellett. Egységes euróövezeti bankfelügyelet Egységes euróövezeti bankfelügyelet (Single Supervisory Mechanism, SSM) létesült. Az uniós országok pénzügyminiszterei jutottak egyezségre abban, hogy a EKB részeként létrehozzák az euróövezeti bankrendszer egységes felügyeletére hivatott intézményt. A

tervezett közös bankfelügyelet a majdan létrehozandó európai bankunió első kulcsfontosságú építőköve. Az eurózónán kívüli uniós országok is csatlakozhatnak majd hozzá. Az SSM létrehozásának az a célja, hogy az eurózóna mintegy hatezer bankja fölötti hatósági felügyelet egységes szempontok szerint működő rendszerével megakadályozzák a most tapasztalható - Görögországban, Spanyolországban, Cipruson drámai jelleget öltő - pénzügyi válságok megismétlődését. Az, hogy az egységes európai bankmentő mechanizmus összes szükséges eleme még nem épült ki, különösen élesen megmutatkozott a ciprusi pénzügyi mentőcsomag körüli elkeseredett vitákban. Ha már működött volna az egységes felügyelet, akkor annak sem lenne semmi akadálya, hogy igénybe vegyék az Európai Stabilitási Mechanizmus pénzforrásait közvetlenül a bajba került ciprusi bankok kisegítésére. Ezzel külön lehetne választani két problémát,

vagyis azt, hogy a kereskedelmi bankok csődje szinte óhatatlanul a tönk szélére juttatja a bankok működési országát – pénzügyi szakzsargonban: a „szuverén adósokat” –, hiszen azok kétségbeesetten próbálkoznának saját bankmentő akciókkal, amihez viszont nincs elég pénzük, hitel felvételéhez viszont nem elég jó a hitelképességük. Az egységes bankfelügyelet lesz „az első alapvető lépés a valódi bankunió felé, amelynek helyre kell állítania a bizalmat az eurózóna bankjai iránt, és biztosítania kell a bankrendszer megbízhatóságát”. Az EKB részeként létrehozandó egységes bankfelügyelet nem mind a hatezer euróövezeti bank, hanem csak a nagyobb pénzintézetek rutinszerű napi felügyeletét fogja folyamatosan ellátni. Lehetősége lesz azonban arra is, hogy kisebb bankok közvetlen felügyeletét is magához vonja a nemzeti bankfelügyeleti hatóságoktól, ha e kisebb bankok valamilyen sajátos helyzet folytán a

bankrendszer egészének a stabilitására nézve „rendszerszintű kockázatot” jelentenek. Stabilitási és Növekedési Paktum 1997-ben elfogadták a Stabilitási és Növekedési Paktumot (Stabiliy and Growth Pact – SGP), amelynek fő célja a GMU megteremtésének további lépéseihez szükséges költségvetési fegye- 159 lem biztosítása volt, valamint bevezették azt az új Európai Árfolyam-mechanizmust73 (ERM–2), ami az euró bevezetésének „előszobája”. Az egyezmény követelményei: • a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át (az önkormányzatok, régiók • stb. költségvetéseit is beleértve) az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át. Az Egyezmény részletesen kifejtette, hogy miként kell a gyakorlatban alkalmazni a maastrichti szerződésben meghatározott elveket, s milyen ellenőrző és büntető eljárással tartható fent a közös európai valutához (euró) szükséges pénzügyi fegyelem. Az eurózóna

tagországai ún stabilitási programot, a még nemzeti valutát használó uniós országok pedig ún. konvergencia-programot kötelesek kidolgozni, s az uniós döntéshozó fórumok elé beterjeszteni Az Egyezmény keretében részletesen meghatározták a teendőket arra az esetre, ha a tagállamok költségvetési hiánya és államadóssága meghaladja a szerződéses referencia-értékeket. Ilyenkor az illető ország kormányát az ún. túlzotthiány-eljárás alá vonják A GMU tagországa esetében a kormány felelőssége nagyobb, mint ha csak tagjelölt országról van szó: az első esetben tartósan fennálló túlzott hiány esetén akár még pénzbüntetésben is részesíthetik az országot, míg a tagjelöltek esetében ilyen közvetlen büntetést nem tartalmaz a szerződés. 2004 szeptemberében az Európai Bizottság javaslatot fogadott el a stabilitási és növekedési paktum reformjára, melyet végül 2005 márciusában fogadtak el. A változtatások a

meglévő feltételek és keretek rugalmasabb értelmezésére, az egyes tagországok sajátosságainak figyelembe vételére vonatkoznak. A közös kereskedelempolitika Tárgya A közös kereskedelmi politika bevezetésének szükségességét a vámunió létrehozása hívta életre. Vámunióval a tagállamok harmadik országgal folytatott kereskedelmük szabályozását a közösségi szintre utalták A vámunió lényege, hogy míg a tagállamok közötti kereskedelemben eltörlik a vámokat, a külső országgal szemben közös, egységes vámtarifarendszert alkalmaznak. EUMSZ 206. CIKK A 28–32 cikk szerinti vámunió létrehozásával az Unió a közös érdeknek megfelelően hozzájárul a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi kereskedelemre és a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások fokozatos megszüntetéséhez és a vám- és egyéb akadályok csökkentéséhez. 73 Az ERM köztes árfolyamrendszerű, melyben az árfolyam

megengedett mozgásának szélső értékeit meghatározzák, de ezek közt az árfolyam szabadon mozoghat. Az euró bevezetése előtt az árfolyamokat az ECU-höz kötötték, amelynek értékét a tagországok devizáinak súlyozott átlagaként állapították meg. Az ECU-ben meghatározott központi rátája körül minden egyes ERM-tag deviza 2,25%-ot erősödhetett, vagy gyengülhetett A meghatározottnál nagyobb esetleges árfolyammozgásokat piaci beavatkozások, illetve hitelügyletek voltak hivatva megakadályozni. 160 207. CIKK (1) A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul74; ez vonatkozik különösen • a vámtarifák módosításaira75, • az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifaés kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint • a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá • a külföldi közvetlen befektetésekre, • a liberalizációs intézkedések egységesítésére, •

az exportpolitikára és • az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. Közös kereskedelempolitika eszközei; példálózó jelleggel, nem definiálja lezárt módon az igénybe vehető eszközöket. A közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni. (2) A közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. (3) Ha egy vagy több országgal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat kell megtárgyalni, illetve megkötni, az e cikk különös rendelkezéseire is figyelemmel, a 218. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni A Bizottság ajánlásokat terjeszt a Tanács elé, amely felhatalmazza a szükséges tárgyalások megkezdésére. A Tanács és a

Bizottság feladata annak biztosítása, hogy a megtárgyalt megállapodások a belső uniós politikákkal és szabályokkal összeegyeztethetőek legyenek. A Bizottság ezeket a tárgyalásokat a Tanács által e feladatának támogatására kijelölt különbizottsággal konzultálva, a Tanács által számára kibocsátható irányelvek keretei között folytatja le. A Bizottság a tárgyalások előrehaladásáról rendszeresen jelentést tesz a különbizottságnak és az Európai Parlamentnek. (4) A (3) bekezdésben említett megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács minősített többséggel határoz. A szolgáltatások kereskedelme, a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai, valamint a közvetlen külföldi befektetések területére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács egyhangúlag jár el, ha a megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elfogadásához a belső szabályok esetében

egyhangúságra van szükség. A Tanács szintén egyhangúlag határoz: a) a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok korlátozzák az Unió kulturális és nyelvi sokféleségét; 74 Azaz megoszlik a hatáskör az EU és a tagállamok között. Ugyanakkor nem értelmezhető úgy, hogy az EU csak általános alapelvek kiadására lenne jogosult A közös kereskedelempolitika alakítása a Bíróság állandó gyakorlata szerint kizárólagos uniós hatáskör. 75 2913/92/EK rendelet. 161 b) a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok komoly zavarokat okoznak az ilyen szolgáltatások nemzeti megszervezésében, illetve korlátozzák a tagállamok ezek biztosítására vonatkozó hatáskörét. (5) A

közlekedés területén a nemzetközi megállapodások tárgyalására és megkötésére a harmadik rész VI. címét és a 218 cikket kell alkalmazni (6) Az e cikkben a közös kereskedelempolitika területén átruházott hatáskörök gyakorlása nem sértheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörök elhatárolását, és nem vezethet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációjához, amennyiben a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják. A közös kereskedelempolitika az Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozik; az Unión belüli kereskedelemre az egységes (belső) piacra vonatkozó szabályok érvényesek. A mezőgazdasági termékek kereskedelme nem tartozik a közös kereskedelempolitika hatálya alá, azokra a közös agrárpolitika rendelkezései vonatkoznak A vámunió létrehozása óta a tagállamok közös külső vámtarifát alkalmaznak az Unióba behozott árukra. Ez egyben azt

jelenti, hogy függetlenül attól, hogy egy áru hol lépi át az Unió határát, exportőrének ugyanazokkal a feltételekkel kell számolnia A tagállamok így nem szerezhetnek versenyelőnyt egymással szemben az alacsonyabb vámtételek alkalmazásával A közös kereskedelempolitika fő letéteményese a Bizottság és a Tanács. Mindennapi végrehajtását a Bizottság végzi76; fontosabb döntéseket a Tanács hozza ill felügyeli a Bizottság döntéseit A tagállamok nevében az EU folytat tárgyalásokat A legtöbb nemzetközi egyezményről jelenleg minősített többséggel döntenek a Tanácsban, illetve egyetértési eljárással az Európai Parlamentben. A közös piac, majd az egységes belső piac megalkotása érdekében megtett kereskedelmi intézkedéseket a közös kereskedelempolitika belső oldalának tekinthetjük. A tagállamok kifelé, harmadik országok irányában alkalmazandó egységes vámtarifája, a közösen kötött vámés kereskedelmi

megállapodások a közös kereskedelempolitika külső oldalát jelenti A Közösség számos kétoldalú megállapodást köt; például társulási megállapodásokat (Törökországgal), preferenciális megállapodásokat, stabilizációs és társulási megállapodásokat (a nyugat-balkáni országokkal), partnerségi és együttműködési megállapodásokat (Ukrajnával, Oroszországgal, Moldovával, Kazahsztánnal), Mediterrán-országokkal (Algéria, Marokkó, Egyiptom, Jordánia, Izrael), Lomé Egyezmények és az ún. AKCS-EK partnerségi megállapodások (46 afrikai, karibi és csendes-óceániai országgal). A Közösség nem kötött különleges kereskedelmi egyezményeket az Egyesült Államokkal és Japánnal, hanem ezekkel az országokkal az együttműködés a legnagyobb kedvezmény elve, valamint a WTO és OECD szabályai szerint történik. Védintézkedések A közös kereskedelempolitika mint politikai szankciók eszköze: az embargó. EUMSz 215 cikke lehetővé

teszi harmadik állammal a pénzügyi és gazdasági kapcsolatok (részbeni) megszakítását, feltéve ha a kül- és biztonságpolitikai szabályok szerint hozott határozat így rendelkezik. 76 Pl dönthet dömpingellenes vagy piacvédelmi intézkedésekről; kiegyenlítő vámok kivetéséről, ahol az exportőr állam túlzó szubvenciót nyújt. 162 Úgyszintén van lehetőség természetes személyek, jogi személyek, nem állami entitásokkal szemben is igénybe venni. Szürke zónás megállapodások lehetővé teszik, hogy az EU külföldi vállalkozásokkal, iparágakkal állapodjon meg: behozatal önkéntes korlátozása kontra termékek forgalmazása a közös piacon. Ekkor olyan korlátozásokat vállalnak be, melyeket az EU a WTO kötelező szabályai miatt nem írhatna elő. Az EU legtöbbször a dömpingre hivatkozva alkalmaz védelmi intézkedéseket. Egy termék akkor tekinthető dömpingnek, ha az exportára alacsonyabb, mint hasonló terméknek a rendes

kereskedelmi forgalomban az exportáló országra megállapított rendes értéke 77. Védintézkedés csak akkor alkalmazható, ha a dömping kárt okoz. Kár egy gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrány, azzal való fenyegetés, ill a ágazat létrehozásának jelentős hátráltatása Ekkor dömpingellenes vámot (kiegyenlítő vám) lehet kivetni. Megállapodások A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 1995-ös megalapítása óta jelentős szerepet játszik a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer kialakításában. A WTO az 1947-ben létrehozott Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) utóda. Részben a WTO vitarendezési mechanizmusának köszönhető, hogy a szervezet a nemzetközi kereskedelmet tisztességesebbé tette, és visszaszorította az egyoldalú megtorló intézkedések alkalmazását A közös szabályokon alapuló, többoldalú kereskedelmi rendszer létrehozásának célja ugyanakkor az egyre inkább többpólusú világban

nehezen megvalósíthatónak bizonyult. A tárgyalások újabb, a fejlesztésre összpontosító fordulójának (a „dohai fejlesztési fordulónak” 78) lezárására irányuló erőfeszítések mindeddig eredménytelenek maradtak. Ez meghiúsította a WTO számos tagjának – köztük az EU-nak – azon törekvéseit, hogy közös nevezőre jussanak, és több országot arra késztetett, hogy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokra helyezze a hangsúlyt. Az Európai Parlament hagyományosan jelentős szerepet tölt be a WTO munkájának nyomon követésében, mind közvetlenül, mind pedig a WTO-ról szóló parlamenti konferencia révén. Az Európai Parlamentnek a kereskedelempolitika ellenőrzésében betöltött szerepe a Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése óta megnőtt. TRANSZATLANTI KERESKEDELMI ÉS BEFEKTETÉSI PARTNERSÉG (TTIP) létrehozásáról intenzív tárgyalások folynak az Európai Unió és az Egyesült Államok között. Valóban nagy a tét,

hiszen a két gazdaság együttesen a világ GDP-jének több mint 50 százalékát és a globális kereskedelem harmadát teszi ki. A kétoldalú kereskedelmi megállapodások újabban ismét az előtérbe kerültek. Az EU és Kanada által megkötött Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás 79 várhatóan a TTIP 77 Rendes érték: exportáló országban független vevők által ténylegesen a rendes kereskedelmi forgalom keretében fizetett árakon alapszik. 78 A legfőbb célkitűzés az, hogy a fejlesztés a világkereskedelmi rendszer fókuszpontjába kerüljön. A tárgyalópartnereknek a megállapodások révén arra kell törekedniük, hogy megerősödjön a fejlődő országok arra vonatkozó képessége, hogy részesüljenek a nemzetközi kereskedelemből származó előnyökből, és hogy lehetővé váljon számukra a szegénység legyőzése. Ezért a legújabb forduló a dohai fejlesztési menetrend elnevezést kapta A dohai fejlesztési menetrend három

pilléren nyugszik: 1. piaci hozzáférés a mezőgazdasági termékek (beleértve a vámokat és a támogatásokat), az ipari termékek (más néven a „nem mezőgazdasági termékek piacra jutása”) és a szolgáltatások tekintetében; 2. szabályozás, például a kereskedelem megkönnyítése és a dömpingellenes fellépés tekintetében; valamint 3. fejlesztés 163 alapja lesz. A kétoldalú tárgyalások előtérbe kerülése nem meglepő, hiszen sorozatban hiúsultak meg azok a törekvések, amelyek a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretén belül kívántak egy globális kereskedelmi megállapodást létrehozni. A WTO dohai fordulója azonban kudarcot vallott, és a tavalyi, Balin megkötött megállapodás is – annak ellenére, hogy azt sikerként próbálják eladni – csupán annyit tett, hogy megkönnyítette a vámok emelését. A jelenlegi helyzet szerint főként a fogyasztóvédelem hatékonyságával kapcsolatos félelmek dominálják a TTIP-ről

szóló tárgyalásokat. Az USA-ban jóval magasabb minőségű és szigorúbb a fogyasztóvédelem, mint az EU-ban, ahol az Európai Bíróság Cassis de Dijon ügyben hozott ítélete szerint a legalacsonyabb standardokat alkalmazó ország rendelkezései alapján határozzák meg a minden tagállamban érvényes minimum standardokat. Az amerikai élelmiszerbiztonsági- és gyógyszer-felügyeleti hatóság viszont a legmagasabb termékstandardokat követeli meg, ami azt jelenti, hogy a TTIP révén az európai fogyasztók magasabb mi nőségű termékekhez olcsóbban juthatnak majd hozzá A kereskedelmi könnyítések fő kedvező hatása, hogy lehetővé teszik azt, hogy az egyes or szágok olyan területekre specializálódjanak, ahol a leginkább versenyképesek. Például ha Németország nem férne hozzá a nemzetközi piacokhoz, akkor az ország lakosságának életszínvonala a jelenleginek a felét érné el. A kereskedelmi könnyítések fő kockázata az, hogy a

kereskedelem torzul. A vámok két ország közötti csökkentése azt okozhatja, hogy a fogyasztók nem keresik majd a harmadik ország olcsóbb termékeit. Ha a fogyasztók megtakarításai nem múlják felül az ország vámbevételeinek esését, akkor végeredményben a jólét mértéke csökkenhet Ennek elkerüléséhez olyan szabályozásra van szükség, amely az országok szélesebb köre, mint például Kína vagy Oroszország számára lehetővé teszi, hogy azonos feltételekkel részt vehessenek a kereskedelem-könnyítés folyamatában. Valójában sem gazdasági, sem politikai értelemben nem lenne tanácsos, ha egyfajta „gazdasági NATO” jönne létre, amely olyan országokat, mint Oroszország és Kína kizárna sorai közül. Ehelyett ezen országokat is be kellene vonni a tárgyalásokba. A másik fő kockázatnak a befektetések védelme számít. A dolgok jelenlegi állása szerint az rendben van, hogy az EU-nak felelősséget kell vállalnia abban az esetben,

ha a saját egész ségügyi és környezetvédelmi előírásai de facto kereskedelmi akadályként funkcionálnak. Az autók széndioxid-kibocsátását korlátozó uniós irányelvek például olyan iparpolitikai intézkedésnek tekinthetők, amelyek a kis francia és olasz autók gyártóit védik. A befektetések védelme viszont határt szabna az ilyen visszaéléseknek Az viszont már nem fogadható el, hogy a külföldi befektetők EU-szintű védelmet kapjanak, ha egy adott tagállam nem képes teljesíteni kötelezettségét, különösen az adósságszolgálat 79 2013-ban kötötték meg. Az agrártermékek területén a liberalizáció a két fél közötti kereskedelem körülbelül 93 százalékát érinti majd, ezen a téren viszont Kanada számára érzékeny kérdés volt a tejtermék piaca Európa számára pedig a marha- és sertéshús, valamint a csemegekukorica volt a kulcskérdés. Ezen termékek tekintetében vámmentes kvótákat állítanak fel, de a kvóták

kimerítése után a termékekre továbbra is vámot vetnek ki A mezőgazdasági késztermékekre kivetett vámok megszűnnek, ami a bizottság szerint egyértelműen hasznot hoz az európai gazdaságnak, mert ezen a téren jelenleg is az EU oldalán van a jelentős kereskedelmi többlet. Külön hang súlyozza az Európai Bizottság, hogy a kereskedelmi megállapodás értelmében Kanada el fogja ismerni az európai földrajzi megjelöléseket, így például a Tokaji Kanadában is Tokaji lesz, a pármai sonka pedig pármai sonka. A bizottság közleménye az uniós autóexport várható bővülésére is kitér, mondván: a megállapodás értelmében ez is egyszerűbbé válik, miután a kanadai kormány egy sor európai autóipari szabványt fog elismerni. A megállapodás a szolgáltatások kereskedelmét is liberalizálja, megnyílik a pénzügyi, távközlési, közlekedési szolgáltatások piaca is. 164 terén. Egy ilyen lépés azt jelentené, hogy a TTIP átalakulna egy

olyan mechanizmussá, amely közösségiesítené az EU-n belül adósi kötelezettségeket. Az EU-szintű befektetés-védelmi garanciák mesterségesen csökkentenék a hitelkamatok szintjét, és így arra bátorítaná a hitelfelvevő tagállamokat, hogy még több adósságot hal mozzanak fel, ami valójában kiiktatná a tőkepiacok önkorrekciós mechanizmusát. Ez pedig az európai adósságkatasztrófa újabb fejezetét nyitná meg, amelynek következményei jóval meghaladnák a TTIP kedvező hatásait. Kétségtelen, hogy a TTIP jelentősen tudná erősíteni a gazdasági teljesítményt az Atlantióceán mindkét partján. De ez semmit sem érne, ha a megállapodás a hátsó ajtón keresztül egyben arra is lehetőséget adna, hogy megvalósuljon egy egyfajta európai adósság-közösségiesítés, ami valójában az eurókötvényekhez hasonló helyzetet eredményezhetne. A regionális politika Jelentősége, alapja A régió alatt egyedi sajátosságokat felmutató,

valamilyen közös jellemzőket magában foglaló s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi egységet értünk. A régiók létrejöhetnek politikai okok következtében, amikor egy adott állam területén belül, az állami feladatok dekoncentrálására, vagy decentralizálására, a különböző közigazgatási funkciók elosztására földrajzilag elhatárolt területi egységeket alakítanak ki. Gazdasági okok is hozzájárulhatnak a régiók kialakulásához A kulturális értékek azonossága, azok alkotóelemeinek fenntartása, szintén meghatározója lehet valamely területi egységnek S végül a fejlesztés, a jövőépítés érdekében is lehatárolhatnak területi egységeket, amelyek a sajátosságaik miatt, egységes megújításra szorulnak Ez a lehatárolás azonban már kötődik a közigazgatási határokhoz. Regionális politika azoknak a céloknak, eszközöknek és folyamatoknak az összességét jelöli, melyek a régiók társadalmi és

gazdasági kohézióját illetve strukturális tényezőit hivatott javítani. Az egyes régiók nehéz helyzete nem csupán a tagállam, hanem az egész EU számára prob léma: tömeges migráció, fékező hatás a gazdaságban Cél a hátrányos régiók támogatása, így versenyképessé tenni azokat. A regionális politika a tagállamok közti pénzügyi szolidaritáson alapul. A redisztribúciós rendszer keretében a gazdagabb államok hozzájárulásai fejlesztési támogatásként lehívható formában jelenik meg az érintett régióknak. A kohéziós politika a regionális politika részét jelenti, melynek célja a felzárkóztatás, kedvezményezettei a tagállamok, melynek előfeltétele a GDP ne haladja meg a közösségi átlag 90%-át. Másik területe a strukturális politika, melynek célja a meghatározott strukturális nehézségek kiküszöbölése: hanyatló tevékenységről, egy jövedelmezőbb, innovatívabb tevékenységre való áttérés.

Kedvezményezettei a régiók, előfeltétele az egy főre jutó GDP ne érje el a közösségi átlag 75%-át. ALAPELVEK • koncentráció: pontosan meghatározott prioritásokra, kevés csatornán át, a leghátrányosabb helyzetű régiókba kell eljuttatni 165 • addicionalitás: az Unió által nyújtott pénzügyi támogatás kiegészíti az adott ország fejlesztési politikáját, hozzájárul területfejlesztési stratégiájához; nem lépnek a helyükbe (társfinanszírozás). • A koncentráció és az addicionalitás célja kettős: egyrészt az adottságok felismerése és erősítése, ezzel is hozzájárulva a fejlesztési célkitűzés megvalósításához, mérsékelve ezzel a párhuzamosságokat, a pazarlást és az elaprózottságot. Másrészt olyan területi egységek kialakítására szolgál, ahol azonos vagy nagyon hasonló problémákkal küszködnek (pl. alacsony jövedelmi szint, magas munkanélküliség stb) Ezzel elérhető, hogy

statisztikailag is meghatározhatóak lesznek azok a területek, amelyek a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak, ahová a forrásokat koncentrálni kell. Így könnyebben regisztrálhatóak a beavatkozások következményei, eredményei • partnerség: együttműködést jelent az Európai Közösség, jelen esetben az Európai Bizottság és a tagország - illetve azon belül a partnerek, kormány, helyi/lokális szervek és a civil szervezetek - között a prioritások meghatározásától a programok végrehajtásának megfigyeléséig és értékeléséig • programozás: a fejlesztési stratégiák partnerségen alapuló kidolgozása, a fejlesztések egymásra épülése, időbeli ütemezése jelenti a programozást. A programozás elve az Unió regionális politikájában azt szolgálja, hogy ne egy-egy projektet (azaz egy-egy létesítményt, egy-egy akciót) támogassanak, hanem a régió egészének vagy annak meghatározott területének fejlődését befolyásoló

célkitűzéseket vagy azok sorozatát. Integrált programok: lehetőleg több régiót érintő csomagokat kell támogatni TÖRTÉNETE A Római Szerződésben már megfogalmazódik, hogy a nyugat-európai integráció nem képzelhető el a regionális különbségek mérséklése nélkül, hiszen a területi egységek közötti jelentős fejlődésbeli eltérések akadályozzák az áruk, a szolgáltatások, a tőke és munkaerő szabad áramlását. 1960-ban hozzák létre az ESZA-t 1964-ben az EU Gazdasági és Szociális Bizottságának egyik feladataként megjelenik a regionális politika, és 1967-ben ennek szervezésére önálló főigazgatóság alakult A területi különbségek a Közösség bővítésének előkészítésekor kerültek igazán felszínre, hiszen az akkor újonnan csatlakozó országokban (Nagy-Britannia, Írország, Görögország) jelentős regionális fejlettségbeli különbségekkel kellett számolni, amelyek mérséklése szükségessé vált. Az

1972-es Párizsi Csúcsértekezleten született döntések mentén határozták el, hogy közösségi (pénzügyi) eszközök igénybevételével kell elősegíteni a szerkezeti/strukturális és területi aránytalanságok mérséklését, ill. megkezdődött az akkor belépett tagországok területi politikájának egyeztetése, amely egybeesett a Közösségek hasonló törekvéseivel 1975-ben létrehozták az ERFA-t, amelynek működése során a fejlesztések 80%-át infrastrukturális beruházások tették ki, a legnagyobb összeget Olaszország és Nagy-Britannia használta fel, bár később, 1988-ban már Spanyolország volt a második legnagyobb felhasználó. Az Egységes Európai Okmány konkrétan, új politikaként nevesíti a közösségi politikák között a regionális politikát, és kiegészíti a Római Szerződést a gazdasági és szociális összefogás fejezettel. A regionális politika céljaként a gazdasági és szociális kohézió erősítését jelölték

meg, a különböző régiók közötti különbségek és a kedvezőtlen adottságú területek elmaradottságának csökkentésével, a Közösségnek mint egésznek harmonikus fejlődése érdekében. A regionális politikát 1988-ban reformálták meg. Ennek keretében emelték az ERFA támogatási forrásait, il- 166 letve erősíttették a koordinációt a területi folyamatok alakításához felhasználható további alapok között: ESZA, EMOGA, HOPE. Az együttesen Strukturális Alapoknak nevezett pénzügyi források nem az egymástól független projekteket, hanem az átfogó programokat támogatják Delors csomagok reformja alapján a kohézió az integráció vezérelvévé vált, javult a regionális politika működése. • D-I a közös költségvetés reformjának terve; lényege az agrárkiadások korlátozása, a strukturális alapok növelése és a költségvetési szabályok megújítása. • D-II az EK középtávú pénzügyi terve volt, amelyet

gyakorlatilag a maastrichti határozatok megvalósításának megalapozására dolgoztak ki. Fő elemei a költségvetés növelése, az EK versenyképességének fokozása, a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi összetartás („kohézió") erősítése volt. A 2007-2013 közötti időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap három új célkitűzést támogat: 1) Konvergencia célkitűzés: célja a legkevésbé fejlett államok és régiók felzárkózásának elősegítése. A 27 tagállamot számláló Európai Unióban ez a célkitűzés 17 tagállamban 84 régiót érint, melynek összlakossága 154 millió fő. A konvergencia célkitűzés forrásait a három alap - Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap - együttesen biztosítja. Azon régiók (ún „phasing out" térségek), ahol a GDP az EU bő vítéssel járó statisztikai hatás következtében

épphogy meghaladja a küszöbértéket, a célkitűzés forrásaiból fokozatosan csökkenő támogatásban részesülnek. 2) Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés: célja a konvergencia célkitűzés hatálya alá nem tartozó régiók versenyképességének, vonzerejének erősítése, foglalkoztatási mutatóinak javítása (pl: vállalkozások odavonzása). A forrást az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap egyenlő mértékben biztosítja 3) Európai területi együttműködés célkitűzés: a közös helyi és regionális kezdeményezések révén tovább erősíti a határokon átnyúló együttműködést. NUTS-RENDSZER Lehetővé teszi az uniós tagállamok eltérő méretű és jellegű régióit viszonylag egységes statisztikai rendszerben határozzák meg. A lehatárolásra a tagállamok tesznek javaslatot, és az Unió statisztikai hivatal hagyja jóvá. A valódi helyzetet azonban számos egyéb tényező is

befolyásolja: infrastruktúra kiépítettsége, emberi erőforrás minősége, foglalkoztatottság szintje, kutatás-fejlesztés összegének nagysága A régiók összehasonlítása végett alakították ki a „statisztikai célú területi egységek nómenklatúráját” (NUTS) Három szintű lakosságszám alapján: NUTS1 3-7 millió; NUTS2 800000-3 millió; NUTS3 150000-800000 Mo három NUTS1 régióra osztható: Közép-Mo, Dunántúl, Alföld és Észak. Ezek hét NUTS2-re oszthatók: Közép-Mo, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Mo, ÉszakAlföld, Dél-Alföld. 167 Változások a 2014-2020-as időszakra Három lényeges szempontból is változnak a pénzfelhasználás szabályai: • a kedvezményezett tagállamoknak és régióknak néhány előre meghatározott politikai célra kell koncentrálniuk a rendelkezésükre álló forrásokat. A kis- és középvállalkozások számára elérhető keret például 70 milliárd euróról 140

milliárd euróra nő majd a következő hét évben. Az energiahatékonyság javítására és a megújuló energiákra pedig 23 milliárd euró lesz megpántlikázva a biztos szerint 2014 és 2020 között • a tagállamoknak a jövőben világos célokat kell megfogalmazniuk és azt is be kell majd bizonyítaniuk, hogy az általuk javasolt projektek hogyan szolgálják ezeknek a céloknak az elérését. • első ízben a tagállamoknak előzetes feltételeknek (ex ante) is meg kell felelniük, mielőtt hozzáférhetnek majd az alapokhoz. Indokolt esetben módosítaniuk kell közbeszerzési szabályaikat, vagy zöldprojektek esetén gondoskodniuk kell arról, hogy adottak legyenek az uniós jog által elvárt környezetvédelmi rendelkezések a jogrendszerükben. Így például adott területre vonatozó közbeszerzési szabályozással, valamint – és különösen - szektoriális stratégiával kell rendelkezniük, amelyek kötelezően meg kell, hogy előzzék (valójában:

alapozzák) az adott szektort érintő fejlesztési programokat és projekteket. Ráadásul a különböző szintű célrendszerek és stratégiák úgy kell, hogy egymásra épüljenek, hogy végül az általános európai uniós EU2020-stratégiába is illeszkedniük kell Ennek gyakorlati megvalósulását szolgálja majd az úgynevezett „tematikus koncentráció”, amikor is a projektek többsége EU2020-as célkitűzések teljesülését kell, hogy szolgálja. A „jobb pénzhasznosulás” jegyében a projekteknek emellett eztán cél-indikátoroknak és az eredmény-indikátoroknak kell megfelelniük, azaz igazolni kell tudni, hogy adott fejlesztések milyen tágabb célokat szolgálnak, illetve a konkrét megvalósulást milyen mellérendelt mérőszámok teszik egyértelművé (például az út/km teljesülésével). És hogy ez többé nem üres formalitás, arra garancia lehet, hogy 2017-ben megvizsgálják majd az addigi célkitűzések teljesülését, és ha jelentős

elmaradást észlelnek, korrekciót, szélsőséges esetben pénzügyi korrekciót is kérhetnek bizottsági részről. Valahol szintén a jobb pénzköltést, de még inkább a mindehhez keretet adó fegyelmezettebb makrogazdasági kormányzást kívánja ösztönözni a legtöbbet vitatott újdonság, a makrogazdasági feltételnek való megfelelés követelménye. A dolog lényege, hogy e kondíció szerint bizonyos makrogazdasági előfeltételeknek való meg nem felelés esetén felzárkóztatási (és/vagy halászati, vidékfejlesztési) forrásokat zárolhatnának. A szankció voltaképpen a kohéziós politika és az európai gazdasági kormányzás (deficiteljárás, európai szemeszter stb.) között teremt szorosabb kapcsolatot, és bizottsági érvelés szerint azért lenne rá szükség, hogy nagyobb koherenciát biztosítsanak a nemzeti szinten végrehajtott makrogazdasági politikák és az európai programokon keresztül megvalósuló befektetések között. Az is az

érvek között szerepelt, hogy a makrogazdasági gondokkal küszködő országok láthatóan amúgy sem tudnak válságos helyzetben mit kezdeni a projektalapú, társfinanszírozást is feltételező közösségi pénzekkel. Az továbbra is érvényben maradt, hogy a forrásbefagyasztás maximális mértéke - a kötelezettségvállalásoknál - a büntetett ország GDP-jének 0,5 százalékáig terjedhet. 168 Az újítások között szerepel még, hogy, hogy bevezették az „átmenetileg támogatott régió” kategóriáját, (olyan régiók számára, amelyeknél az egy főre jutó GDP rátája már meglépte a 75 százalékot, de még nem éri el az unós átlag 90 százalékát. Egy másik újítás értelmében a strukturális alapok hasznosításánál, uniós szinten legalább 23,1 százalékot szociális alapra kell fordítani. És végül: adott esetben fontos lehet az is, ha valahol nincs változás, különösen, ha jogszabályalkotói oldalon kezdetben törekvés

lett volna itt is (felhasználói szempontból kedvezőtlen) változásra. Így sikerült megőrizni a vissza nem téríthető áfa elszámolhatóságát, valamint azt, hogy a legelmaradottabb (EU átlag 75 százaléka alatt lévő) régiók esetében a közösségi társfinanszírozás mértéke továbbra is 85 százalékos legyen, (az eredeti bizottsági javaslat még 75 százalékkal számolt). TÁMOGATÁSI ESZKÖZÖK I. Strukturális és Beruházási Alapok: jogosultság az uniós átlag 75%-a alatt régióknak A. Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA): vállalkozás és infrastruktúra fejlesztése innováció és esélyegyenlőségi programokkal. Támogatások nagy része ilyen B. Európai Szociális Alap (ESZA): munkavállalói mobilitás javítása, fiatal munkavállalók integrációja, szakképzési programok C. Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) D. Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) II. Kohéziós Alap: jogosultság az uniós átlag

90%-a alatt tagállamoknak Hosszú megtérülési idejű projektek támogatása, pl: környezetvédelem, infrastrukturális beruházások. CÉLKITŰZÉSEK 2020-RA 1) Foglalkoztatás Biztosítani kell, hogy a 20–64 évesek körében a foglalkoztatottság aránya elérje a 75%ot. 2) K+F Az Európai Unió GDP-jének 3%-át a kutatásba és a fejlesztésbe kell fektetni. 3) Éghajlatvédelem és fenntartható energiagazdálkodás Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest (vagy akár 30%-kal, ha adottak az ehhez szükséges feltételek). A megújuló energiaforrások arányát 20%-ra kell növelni. Az energiahatékonyságot 20%-kal kell javítani. 4) Oktatás A korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell csökkenteni. El kell érni, hogy a 30 és 34 év közötti uniós lakosok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. 5) Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen Legalább 20 millióval

csökkenjen azok száma, akik nyomorban és társadalmi kirekesztettségben élnek, illetve akik esetében a szegénység és a kirekesztődés reális veszélyt jelent. 169 A mezőgazdasági politika alapelvei, fogalmai KAP integráció A közös agrárpolitika eredeti kiindulópontja szerint a mezőgazdaság egyes ágazati sajátosságai és az agrárnépesség relatíve szegénysége miatt védelmet biztosító piacpolitikára van szükség. A mezőgazdasági közjavak előállítása pusztán a piac működése alapján nem lehetséges, az Unió támogatása is szükséges. AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI EUMSZ 39. CIKK (1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők: a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával; agrármodernizációs cél b) ily

módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével; jövedelempolitikai cél c) a piacok stabilizálása; d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása; e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása; SZABÁLYOZÁS FŐ TERÜLETEI 1) Közös agrárpiac-politika: piacok közösségi szabályozása. 2) Struktúrapolitika: ez 2000-től a második pilléré fejlődött. 3) További területek közösségi harmonizációja: élelmiszerjog, állat- és növény-egészségügyi előírások. Az ártámogatás a KAP középpontja, a magasan tartott nem ingadozó árakkal akarták elérni a piac stabilitását és biztosítani a megfelelő jövedelmet a termelőknek. Így a legfontosabb eszköz az egységes agrárpiaci rendtartás KAP alá tartozik minden termék – de a mechanizmus eltérő. A gabonánál pl a Miniszterek

Tanácsa évente, figyelembe véve az eltérő szállítási és raktározási költségekből adódó helyi árkülönbségeket, irányárat szab – ez a felső határ, amely jóval meghaladja a világpiaci árat A Közös Agrárpolitika által biztosított támogatások a következő fő csoportokba sorolhatók: • közvetlen termelői támogatások; • a piacok stabilizálását szolgáló intervenciós és exporttámogatások; • beruházási támogatások; • szerkezetváltást, környezetvédelmet, vidékfejlesztést szolgáló egyéb támogatások. Közvetlen gyakorlati jelentősége az intervenciós árnak van – ez az alsó határ, amely elérése esetén a termékeket közvetve/közvetlenül az állam felvásárolja. Ez az az ár, amit a termelőnek feltétlen meg kell kapnia. 170 A küszöbár az EU külgazdasági kapcsolatai miatt bír jelentőséggel. Ha az importár (beleértve a szállítás/tárolás költségeit) alacsonyabb, mint a küszöbár,

akkor annyi határkiegyenlítési illetéket vetnek ki, mint az import- és küszöbár különbsége, melyet importőr fizet be az EU-nak. A küszöb- és irányár különbsége a szállítási/tárolási/kezelési költségekkel egyezik meg. A magas belső árak miatt a gazdálkodók nem vállalkoznának arra, hogy az alacsony világpiaci árak mellett exportálják a termékeiket – pedig ez azért fontos, mert a feleslegnek ez az egyik levezető csatornája. EU exporttámogatással ösztönzi a termelőket és megtéríti a belső ár és a világpiaci ár különbségét. Az EU nem támogatja, hogy befelé irányuló mezőgazdasági export tekintetében harmadik ország egy bizonyos támogatási szintnél jobban ösztönözzék termékeik uniós piacra jutását, ne tudjanak jelentős állami szubvencióval bejutni. Lisszaboni Szerződés újítása: uniós norma rendes jogalkotási eljárásban hozható ezen területen, azaz ebben is szerepet kapott a Parlament. Közvetlen

támogatás Minden tagállam számára önkéntesen választható elemek Alaptámogatási rendszer (BPS/SAPS) „Zöld” kifizetés A fiatal gazdálkodókra vonatkozó támogatási Rendszer ÉS Termeléstől függő támogatás Támogatás a természeti korlátokkal rendelkező területeken Nemzeti tartalék (BPS A támogatás feltétele a kölcsönös megfeleltetés intézkedéseinek betartása Degresszivitás vagy redisztribúció Minden tagállam számára kötelező elemek VAGY Minden tagállam számára önkéntes, a gazdák számára választható elem A kisgazdaságok számára kialakított egyszerűsített támogatási rendszer Zöldítés követelménye alól mentesül Kölcsönös megfeleltetés be nem tartása esetén közvetlen támogatása nem szankcionálható A közvetlen kifizetések új rendszere alapmodellje A szabályozás alapelemei • alaptámogatás: a tagállamoknak közvetlen kifizetések céljára rendelkezésükre álló keret legfeljebb 70%-át

használhatják fel az új rendszerben (2015-től). Le kell vonni a kiegészítő támogatásokra80 és a termeléshez kötött összegeket 80 pl. fiatal mezőgazdászok vagy kedvezőtlen helyzetű térségek támogatása 171 • külső konvergencia: a közvetlen kifizetések céljára rendelkezésre álló tagállami kereteket az egy hektárra jutó összeg közelítése érdekében fokozatosan kiigazítják • belső konvergencia: múltbéli referencia-időszakos támogatás felszámolása, és áttérés a hektáronkénti alaptámogatásra • redisztribúció lehetősége: bizonyos számú hektárra átcsoportosítással nyújtható támogatás (nemzeti keret legfeljebb 30%-a erejéig) • mezőgazdasági üzemeknek nyújtott támogatás csökken • kistermelői támogatási rendszer • termeléshez kötött („összekapcsolt”) támogatási lehetőség • kizöldítés: állandó legelők fenntartása, növénytermesztés diverzifikálása. Fejlesztések

2014-2020 2014–2020-as időszakra szóló uniós vidékfejlesztési politika a következő három hosszú távú stratégiai célkitűzés megvalósítására irányul: • versenyképesebbé kell tenni a mezőgazdaságot, • gondoskodni kell arról, hogy társadalmunk fenntarthatóan gazdálkodjon a természeti • erőforrásokkal, és megtegye az éghajlatváltozás problémájának kezeléséhez szükséges intézkedéseket, valamint kiegyensúlyozott területfejlesztéssel – többek között munkahelyteremtéssel és -megőrzéssel – meg kell erősíteni a vidéki gazdaságok és közösségek életképességét. 2014-től a változások központi eleme a direkt támogatások úgynevezett felső határa és fokozatos csökkentése (degresszivitása). Az egyes birtokok támogatása - a zöldítésre szánt kifizetések kivételével - 150 ezer eurós éves kifizetési szint fölött legalább 5 százalékkal csökkenni fog. A birtokon foglalkoztatott dolgozók

bérköltségei ugyanakkor nem számítanak be az alapul vett összegbe, pontosabban levonhatók belőle. Az 5 százalékos szabály alól ugyanakkor mentesülnek azok a tagállamok, amelyek a nemzeti pénzes borítékuk legalább 5 százalékát visszatartják, hogy a birtokok első hektárai után megemelt támogatást folyósítsanak. Az 5 százalékos szabály révén megtakarított összegek az érintett tagállamoknál vagy régióknál maradnak és a vidékfejlesztési borítékba kerülnek át, ahol viszont nem lesz kötelező a társfinanszírozás. A megállapodás a közvetlen kifizetések tagállamok közötti kiegyensúlyozására (a külső konvergenciára) is kiterjed. Azoknak az országoknak a támogatása, ahol a hektáronkénti kifizetés jelenleg nem éri el az uniós átlag 90 százalékát, a 90 százalékos átlag és a jelenlegi szint közötti különbség harmadával fog nőni. Emellett garancia lesz arra, 2019-ben valamennyi tagállam el kell, hogy érjen egy

minimális szintet. A tagállamok a közvetlen jövedelemtámogatásokat tartalmazó nemzeti boríték legfeljebb 15 százalékát az első pillérből átcsoportosíthatják a vidékfejlesztési borítékba, és ennél az összeg nél nem lesz majd nemzeti társfinanszírozás. Ennek a fordítottjára is lesz lehetőség a pénzügyi 172 boríték tartalmának 15 százalékáig. A 90 százalékos átlagos uniós kifizetési szintet nem elérő tagállamokban 25 százalék lesz a megengedett transzfer mértéke. A megállapodás a vidékfejlesztési uniós társfinanszírozási rátákra is kiterjed. Ennek megfelelően a legszegényebb és a távolabb fekvő régiók, valamint az Égei-tengeri szigetek esetében az uniós társfinanszírozási ráta akár 85 százalék, az úgynevezett átmeneti régiókban 75% lehet. A tagállamoknak nemzeti, illetve regionális vidékfejlesztési programjaikat úgy kell kialakítaniuk, hogy azok az alább felsorolt hat közös uniós prioritás

közül legalább négy megvalósítását szolgálják: 1) ösztönözni kell a tudásátadást és az innovációt a mezőgazdaságban, az erdészetben és a vidéki térségekben; 2) életképesebbé, versenyképesebbé kell tenni a mezőgazdasági termelés összes típusát, valamint támogatni kell az innovatív agrártechnológiák alkalmazását és a fenntartható erdőgazdálkodást; 3) elő kell mozdítani az élelmiszer-ellátási lánc megszervezését, az állatjólétet és a mezőgazdasági kockázatkezelést; 4) helyre kell állítani, illetve meg kell őrizni és erősíteni kell a mezőgazdasággal és az er dőgazdálkodással kapcsolatban álló ökoszisztémákat; 5) ösztönözni kell az erőforrás-hatékonyságot, és támogatni kell az alacsony szén-dioxidkibocsátású és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes gazdaságra való átállást a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és az erdészetben; 6) elő kell segíteni, hogy erősödjön a

társadalmi befogadás, csökkenjen a szegénység és lendületet kapjon a gazdasági fejlődés a vidéki térségekben. Minden egyes vidékfejlesztési prioritás több ún. intézkedési területre bomlik A vidékfejlesztési programokban a tagállamoknak, illetve a régióknak – az adott program célterületén felmerülő szükségletek elemzése alapján – számszerűsített célokat kell meghatározniuk az egyes intézkedési területekre vonatkozóan. Ezek után meg kell határozniuk, milyen intézkedésekkel kívánják e célokat megvalósítani, és milyen összegű finanszírozást irányoznak elő az egyes intézkedésekre A finanszírozást részben az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja, részben tagállami, illetve regionális forrásokból, esetenként magánberuházásokból kell állni. 173 Az uniós polgárság Fogalma Az uniós polgárság a tagállamok állampolgárait megillető, uniós jogállás (státus), melyhez

bizonyos, az uniós jogban meghatározott jogok kapcsolódnak. Az uniós polgárság fogalmát és státusát az Unió megalapításával a Maastrichti Szerződés (1992/1993) vezette be, azóta az alapító szerződések módosításai során kisebb változtatások történtek, de a lényege és a hoz zákapcsolódó jogok köre többé-kevésbé változatlan maradt. A Lisszaboni Szerződés egyetlen lényegesebb változást hozott az uniós polgárság tekintetében: az Alapjogi Charta szerződéses rangra emelésével némileg kibővítette az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok körét EUMSZ 20. CIKK (1) Létrejön az uniós polgárság Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Az uniós polgárság csak kiegészítő természetű, azaz nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot Tagállami állampolgárságon alapuló jogokat kiegészítő, azokon túlmenő jogokat

foglal magában: • szabad mozgás, és szabad tartózkodás joga • helyhatósági választásokon való részvétel joga • Európai Parlament megválasztásával kapcsolatos választójog • diplomáciai és konzuli védelem • uniós jogalkotásra irányuló polgári kezdeményezés • petíciós jog • európai ombudsmanhoz való fordulás • jog ahhoz, hogy bármelyik hivatalos nyelven írásban forduljon bármely intézményhez, és ugyanazon a nyelven választ kapjon. Ide lehet még sorolni: • Európai Parlament, Bizottság, Tanács dokumentumaihoz való hozzáférés • uniós jog alkalmazása körén belül az állampolgárságon alapuló különbségtétel tilalma • alapvető jogok védelme, ahogy Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Alapjogi Charta biztosítja • uniós közszolgálathoz való egyenlő hozzáférés. Ezeken túlmenően más jogok és kötelezettségek is terhelhetik az uniós polgárokat, lsd Szerződések. Van

tehát egy jogi státus, mely az Európai Unióhoz kötődik, és az Unióhoz való tartozást sugall, és vannak bizonyos jogok, melyek közvetlenül az uniós jog alapján illetik meg azokat, akik ezzel a jogállással bírnak Az EUSz 9. cikke ezenkívül, az uniós polgárokra vonatkozó utalás mellé teszi az uniós polgárok közötti egyenlőség elvét, mely az Unió intézményeinek és szerveinek tevékenysége során érvényesítendő. 174 Jogok terjedelme Szerződéses rendelkezés Uniós polgárok jogai Másodlagos uniós jogszabály EUSz 11(1) Jog ahhoz, hogy az Unió tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak és azt nyilvánosan megvitathassák ------ EUMSz 15(3) Alapjogi Charta 42. Uniós dokumentumokhoz hozzáférés EUMSz 20(2) és 21. Alapjogi Charta 45. A tagállamok területén szabad mozgás és tartózkodás 2004/38/EK irányelv EUMSz 20(2) és 22(1) Alapjogi Charta 40. A lakóhely szerinti tagállamban helyhatósági választásokon

választójog 94/80/EK irányelv EUMSz 20(2), 24(2), 227., Alapjogi Charta 44. Petíciós jog az Európai Parlament irányában a Parlament eljárási szabályzata Alapjogi Charta 41 A megfelelő uniós ügyintézéshez való jog ------ SZABAD MOZGÁS ÉS SZABAD TARTÓZKODÁS JOGA EUMSZ 21. CIKK (1) A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. Általános jogként fogalmazza meg; rendelkezés nem alkalmazkodó, mikor más speciális rendelkezések (munkavállalás szabadsága, letelepedés, szolgáltatás szabadsága) élveznek elsőbbséget (2) Ha az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy e célkitűzés megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, az (1) bekezdésben említett jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében az Európai

Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében rendelkezéseket fogadhat el. (3) Az (1) bekezdésben meghatározottakkal azonos célok érdekében, és amennyiben a Szerződések nem biztosítottak hatáskört az ilyen fellépésre, a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében a szociális biztonságra, illetve a szociális védelemre vonatkozó intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKON VALÓ RÉSZVÉTEL JOGA EUMSZ 22. CIKK (1) Minden uniós polgár, akinek lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási

eljárás keretében, egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják. Ez az egyenlő bánásmód elvének egyik megnyilvánulása; cél, hogy elősegítse az uniós polgárok politikai integrációját. Az önkormányzati választásokon mind az aktív, mind a passzív választójog megilleti az uniós polgárt, feltéve ha az adott tagállamban lakóhellyel rendelkezik Egyéb feltételek is előírhatók, de csak akkor, ha az adott tagállam saját állampolgáraira is ki terjed (korhatár). Bizonyos tisztségek fenntarthatók saját állampolgárnak, főleg, ha közhata- 175 lom gyakorlásával járnak (polgármester). Speciális eltérési lehetősége 81 van azon államoknak, ahol a nem saját állampolgárok aránya több mint 20%-ot tesznek ki (Luxembourg, Belgium). EURÓPAI PARLAMENT KÉPVISELŐINEK MEGVÁLASZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS VÁLASZTÓJOG EUMSZ 22. CIKK (2) A 223

cikk (1) bekezdése és az annak végrehajtására elfogadott rendelkezések sérelme nélkül minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják. Ez az egyenlő bánásmód elvének egyik megnyilvánulása; cél részvétel biztosítása az Unió politikai közéletében Nincs egységes választási eljárás Mind az aktív, mind a passzív választójog megilleti az uniós polgárt, feltéve ha az adott tagállamban lakóhellyel rendelkezik.

Speciális eltérési lehetősége van azon államoknak, ahol a nem saját állampolgárok aránya több mint 20%-ot tesznek ki. EUMSZ 223. CIKK (1) Az Európai Parlament javaslatot dolgoz ki a tagjainak valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint vagy valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően tartandó, közvetlen és általános választójog alapján történő megválasztásához szükséges intézkedésekre vonatkozóan. A Tanács az Európai Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag megállapítja a szükséges rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések azt követően lépnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták. DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI VÉDELEM EUMSZ 23. CIKK Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár

jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. A tagállamok elfogadják a szükséges rendelkezéseket, és megkezdik az ilyen védelem biztosításához szükséges nemzetközi tárgyalásokat csak néhány olyan ország létezik, ahol minden uniós tagállam rendelkezik képviselettel: Svájc, USA, Japán. Könnyen előfordulhat, hogy olyan országban kerül problematikus helyzetbe, ahol országa nem tart fenn külképviseletet, ekkor válik relevánssá a 23. cikk Ez az egyenlő bánásmód elvének egyik megnyilvánulása; kiterjesztése az EU külső dimenziójára. Ez a védelem kiegészítő jellegű, azaz csak akkor kerülhet sor rá, ha állampolgárság szerinti tagállamnak nincs képviselete UNIÓS JOGALKOTÁSRA IRÁNYULÓ POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉS EUMSZ 24. CIKK Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott

rendeletekben megállapítja az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikke szerinti polgári kezdeményezésekre alkalmazandó eljárásokra és felté81 Előírhatnak minimális helyben lakási időt 176 telekre vonatkozó rendelkezéseket, ideértve azt is, hogy a kezdeményezésnek legkevesebb hány tagállam polgáraitól kell származnia. Részletes szabályok a 211/2011/EU rendeletben vannak. Kezdeményezés legalább egymillió uniós polgárnak, kiknek legalább a tagállamok egynegyedéből kell kikerülniük Minden egyes tagállamra vonatkozóan megállapítottak egy minimális létszámot: a magyar 15750 fő PETÍCIÓS JOG EUMSZ 24. CIKK Minden uniós polgárnak joga van a 228. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni. EUMSZ 228. CIKK (1) A bármely uniós polgártól vagy valamely tagállamban lakóhelylyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személytől érkező, az uniós intézmények,

szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok (nem terjed ki a tagállami hatóságok által elkövetett visszásságokra) átvételére az Európai Parlament által megválasztott ombudsman jogosult. Az ombudsman kivizsgálja a panaszokat, és erről jelentést készít Gyakorlatban a legtöbb ügy alapjogok sérelmével, hatalommal való visszaéléssel, munkaerő-felvétellel, dokumentumhoz való hozzáféréssel függ össze Az ombudsman megbízatásának megfelelően, 1) saját kezdeményezésére vagy a hozzá közvetlenül vagy az Európai Parlament valamely tagján keresztül 2) benyújtott panaszok alapján, lefolytatja az általa indokoltnak ítélt vizsgálatokat, kivéve ha az állítólagos tényállás bírósági eljárás tárgyát képezi vagy képezte. Ha az ombudsman hivatali visszásságot állapít meg, az ügyben

megkeresi az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt, amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy tájékoztassa őt álláspontjáról. Ezt követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek, szervnek vagy hivatalnak A panaszt benyújtó személyt tájékoztatni kell a vizsgálatok eredményéről Az eljárás lényege a közvetítés 1) kapcsolatba lép az intézménnyel, mely az ombudsman közbenjárására maga rendezi az ügyet 2) ha az intézmény rendezi az ügyet a panasz kivizsgálása alatt, az ombudsman olyan békés megoldást keres, amely a panaszos számára is megfelelő 3) ha ez nem sikerül, az ombudsman ajánlástervezetet készíthet az intézménynek, melyben felhívja, hogy tegye meg a szükséges lépéseket 4) ha az intézmény nem fogadja el az ajánlást, az ombudsman különjelentést nyújthat be a Parlamentnek. Vizsgálatainak eredményeiről az ombudsman évente jelentést nyújt be az Európai

Parlamentnek. (2) Az ombudsmant minden európai parlamenti választást követően, a Parlament megbízatásának időtartamára választják. Az ombudsman megbízatása megújítható Az ombudsmant a Bíróság az Európai Parlament kérelmére felmentheti, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el. 177 (3) Feladatainak ellátása során az ombudsman teljes mértékben független. E feladatok ellátása során nem kérhet vagy fogadhat el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől Az ombudsman a megbízatása ideje alatt semmilyen egyéb akár kereső, akár ingyenesen végzett foglalkozást nem folytathat (4) Az Európai Parlament saját kezdeményezésére különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyetértésével meghatározza az ombudsman feladatainak

ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket. Jogesetek María Martínez Sala-ügy: Régóta Németországban élő spanyol állampolgártól a jogszabály tartózkodási engedélyt követelt meg a gyermeknevelési támogatás folyósításához, saját állampolgárai viszont pusztán azon tény alapján megkapták ezt a támogatást, hogy lakóhelyük vagy tartózkodási helyük Németországban volt. A Bíróság kimondta, hogy valamely tagállam polgárára, aki állandó jelleggel és jogszerűen egy másik tagállam területén tartózkodik, alkalmazni kell a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezéseit, így érvényesítheti az uniós polgárságból fakadó jogait, amelyekbe beleértendő az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma is. * Grzelczyk-ügy: A francia állampolgárságú R. Grzelczyk egyetemi tanulmányokat folytatott Belgiumban. Az első három évben saját maga állta megélhetési, lakhatási és

tanulmányi költségeit Tanulmányai negyedik és egyben utolsó évének megkezdésekor minimális létfenntartási támogatás, ún. minimex iránti kérelmet nyújtott az illetékes hatósághoz A támogatást először megítélték neki, majd megszüntették annak folyósítását arra hivatkozással, hogy „az érdekelt diákként beiratkozott EGK polgár”. A Bíróság rendelkezésére álló adatok szerint az azonos körülményekkel rendelkező, de belga állampolgárságú diák jogosult lett volna a támogatásra, tehát a támogatás nyújtásának egyetlen akadálya az a tény volt, hogy Grzelczyk nem belga állampolgár A Bíróság ismét kimondta, hogy az Unió valamely polgára, aki jogszerűen tartózkodik a fogadó tagállam területén, akár tanulmányok folytatása céljából is, a közösségi jog alkalmazási körébe eső minden helyzetben hivatkozhat a Szerződés 6. cikkére, vagyis az állampolgárságon való megkülönböztetés tilalmára. Ezzel a

tilalommal ellentétes az olyan szabályozás, amely a szociális ellátásban való részesülést nem saját állampolgárok esetében attól teszi függővé, hogy azok a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet hatálya alá tartoznak-e, míg saját állampolgáraival szemben ilyen feltételt nem támaszt. A diákok szabad mozgására és tartózkodására vonatkozó irányelv kimondta, hogy a tartózkodási jog kedvezményezettjei nem válhatnak indokolatlan teherré a fogadó tagállam költségvetése számára, ennek érdekében a szabályozás a tartózkodási jog feltételeként a diákoktól megkívánta, hogy nyilatkozattal, vagy más, azzal egyenértékű igazolják, hogy kielégítő anyagi fedezettel rendelkeznek (konkrét összeget ugyanakkor nem határozott meg). 178 Az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma önmagában nem zárja ki, hogy a fogadó tagállam úgy ítélje meg, hogy egy

diák, aki szociális támogatásért folyamodott, már nem felel meg a tartózkodási jog megszerzéséhez szükséges fenti feltételeknek (megfelelő anyagi fedezet), az ilyen döntés azonban nem lehet automatikus következménye annak, hogy az illető a fogadó tagállam szociális támogatásáért folyamodott. * Rottmann-ügy: Janko Rottmann osztrák állampolgár volt, azonban ellene büntetőeljárás indult, melyben gyanúsítottként kihallgatták, emiatt Münchenbe költözött. Az osztrák hatóságok elfogatóparancsot adtak ki ellene. Rottmann német állampolgárságért folyamodott, amelyet meg is kapott, ez pedig az osztrák állampolgárság elvesztését vonta maga után. A német hatóságok értesültek a folyamatban lévő büntetőeljárásról, és Rottmannt emiatt megfosztották német állampolgárságától arra hivatkozással, hogy azt csalárd módon szerezte meg, mivel elhallgatta, hogy ellene büntetőeljárás van folyamatban Rottmann keresetet

nyújtott be e határozat megsemmisítése iránt. A német állampolgárság elvesztése amellett, hogy hontalanságot eredményez, egyben az uniós polgárság és az abból fakadó jogok elvesztését is jelenti A Bíróság utalt a Grzelczyk- és Chen-ügyekben megállapítottakra, miszerint az uniós polgárság célja, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen. Megismételte a Martinez Sala-ügyben kifejtetteket, miszerint az EK 17. cikk (2) bekezdése az uniós polgárság jogállásához rendeli az EK-Szerződésben meghatározott jogokat és kötelezettségeket, köztük az EK 12.cikkre történő hivatkozás jogát a Szerződés tárgyi hatályával kapcsolatos minden helyzetben Ismét utalt arra, hogy a fentiek miatt a tagállamoknak – az állampolgárság terén meglévő hatáskörük gyakorlása során – figyelembe kell venniük a közösségi jogot. A Bíróságnak arra kellett választ adnia, hogy melyek azok a feltételek, amelyek

fennállása esetén valamely uniós polgár – saját állampolgárságának elvesztése miatt – elvesztheti uniós polgárságát, ennélfogva pedig megfosztható az azzal összefüggő jogoktól. A Bíróság úgy találta, hogy az állampolgárság csalárd módon történő megszerzése miatti viszszavonás megfelel a közérdekű indoknak. Jogszerű az, hogy valamely tagállam védeni kívánja a közötte és állampolgárai között meglévő, szolidaritáson és hűségen alapuló, különös kapcsolatot, valamint az állampolgársági jogviszony alapját képező jogok és kötelezettségek kölcsönösségét. A nemzeti bíróságnak a közérdek fennállását követően azt kell vizsgálnia, hogy a visszavonási határozat tiszteletben tartja-e az arányosság elvét mind az érintett személy uniós jogbeli helyzetét illetően gyakorolt következmények tekintetében, mind pedig a nemzeti jog tekintetében. * Micheletti-ügy: Micheletti kettős olasz–argentin

állampolgár volt, aki Spanyolországban kívánt fogorvosként letelepedni, gyakorolván a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jogát az EGKSz 52. (jelenleg EUMSz 49) cikke alapján Mivel utolsó állandó lakóhelye Argentínában volt, a spanyol hatóságok a hatályos jogszabályokat követve, az argentin állampolgárságát vették figyelembe, tényleges állampolgárságként, kérelmének elbírálása során. Argentin állampolgárként viszont nem volt jogosultsága letelepedni spanyol területen A kérdés, ami a keletkező jogvitában a Bíróság elé került, hogy egy tagállam, egy kettős állampolgárságú személy esetén, figyelmen kívül hagyhatja-e annak tagállami állampolgárságát, és az állandó lakóhely 179 alapján a nem tagállami állampolgárságot alapul véve, megtagadhatja-e a szabadmozgáshoz és letelepedéshez való jogot tőle? A nemzetközi jog alapján, a tagállamok hatásköre, hogy a közösségi jogra figyelemmel,

megállapítsák az állampolgárság megszerzésének és megszűnésének feltételeit. Mindazonáltal, nem megengedhető, hogy egy tagállam törvényhozása korlátozza a joghatásait egy másik tagállam által adott állampolgárságnak oly módon, hogy további feltételt támaszt ezen állampolgársággal szemben a Szerződés által biztosított alapvető jogok gyakorlása tekintetében. Következésképpen, nem megengedhető úgy értelmezni a Szerződés 52. cikkét, hogy amikor egy tagállam állampolgára egyben egy nem tagország állampolgára is, egy másik tagállam a közösségi állampolgár státusának elismerését olyan feltételtől teszi függővé, mint például az, hogy az érintett személy szokásos tartózkodási helye az előbbi tagállamban van-e. E következtetést megerősíti az a tény, miszerint egy ilyen szabályozás lehetőségének megengedése ahhoz vezetne, hogy a letelepedés szabadságára vonatkozó közösségi szabályok által

érintett személyek köre tagállamról tagállamra változhatna. A spanyol álláspont nem volt önkényes. A nemzetközi jogban ugyanis létezik a tényleges ál lampolgárság elve, melynek alapja, hogy azon állampolgárságát kell figyelembe venni bizonyos joghelyzetekben egy többes állampolgársággal rendelkező személynek, amely állammal valódi kapcsolata áll fenn. (Ezt a Nemzetközi Bíróság fogalmazta meg a nevezetes Nottebohm-ügyben) A spanyol jogszabályok lényegében ezt követték, amennyiben a valódi kapcsolat mércéjének az utolsó állandó lakóhelyet tekintették Az Európai Bíróság, azonban a nemzetközi jog által állított, az állampolgárság joghatásainak elismerésére vonatkozó korlát érvényesülését kizárta, amennyiben ez az uniós jogban biztosított jogok érvényesülését is korlátozza (Micheletti-doktrína). Ugyanakkor a Bíróság az ítéletben nem hozta fel a Nottebohm-döntést, és nem szembesítette érveit a

tényleges állampolgárság nemzetközi jogi elvével sem. * Gullung-ügy: Itt a német–francia kettős állampolgárságú felperest kizárták Franciaországban az ügyvédi kamarából, és ismételt kérelmére sem vették újra fel. Ezután Németországban nyitott jogi irodát, és e joggyakorlatára támaszkodva kezdett jogi képviseletet ellátni Franciaországban is, mely ellen a francia ügyvédi kamara fellépett Az állampolgárságot érintő jogkérdés az volt az ügyben, hogy a felperes tevékenységének megítélése a közösségi jog alá esik-e ak kor, ha Németországban, tehát az egyik (saját) államában telepítette le vállalkozását, míg a másik (saját) államában kívánt szolgáltatást nyújtani, és a jogvita ez utóbbiban keletkezik. Azt a Bíróság már korábban is megállapította, hogy egy személy a saját államában vagy a saját államával szemben is érvényesíthet, egy másik államban lévő vállalkozásával kapcsolatos

közösségi jogokat, ugyanis ekkor külföldön élt a letelepedés jogával, tehát van belső piacot érintő, nemzetközi elem az ügyben, így a közösségi jog alkalmazható. A Gullung-ügyben, viszont ez a másik állam (Németország) is a saját állama volt a peres félnek, így számára az nem „külföld” volt. A Bíróság azonban úgy vélte, hogy a belső piacra vonatkozó közösségi szabályok akkor is érvényesülnek, amennyiben az érintett személy, többes állampolgár lévén, a saját államai között mozog. Amennyiben egy tagállam jogosult lenne egy személytől megtagadni a belső piachoz kapcsolódó alapvető gazdasági szabadságok élvezetét csak azért, mert a másik közösségi tagállamnak, melyben vállalkozásával letelepedett, ugyancsak az állampolgára, akkor nem beszélhetnénk e szabadságok hatékony érvényesüléséről. * 180 Garcia Avello-ügy: A Belgiumban letelepedett spanyol apának (C. Garcia Avello) és belga anyának

(I. Weber) kettős, belga-spanyol állampolgárságú gyermekeik születtek A belga névviselési szabályok alapján a gyermekek az apai családnevet viselik („Garcia Avello”) A szülők kérelmükben azt kérték, hogy a spanyol jogban is tükröződő szokásoknak megfelelően, a gyermekek családnevét az apa és az anya családnevéből képezzék („Garcia Weber”). Miután a belga hatóságok megtagadták a kérelmet, az ügy bírósági felülvizsgálatra a belga Conseil d’État , mint legfőbb közigazgatási bíróság elé került, amely előzetes döntéshozatalt kezdeményezett. Mivel a természetes személyek névviselésére vonatkozó szabályok kialakítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, a Bíróságnak elsőként azt kellett megállapítani, alkalmazhatóak-e egyáltalán uniós jogszabályok az adott esetre, van-e kapcsolata az ügynek uniós jogszabályokhoz, vagy nem, és tisztán belga belső ügyről van szó. Azonban kapcsolat a közösségi

joghoz létezik az olyan helyzetekben lévő személyeknél, mint Mr. Garcia Avello gyermekei, akik egy tagállam állampolgárai, és tartózkodási helyük egy másik tagállam területén van. Ezt a következtetést nem érvényteleníti az a tény, hogy az alapügyben érintett gyermekek állampolgársággal rendelkeznek abban a tagállamban is, ahol születésük óta tartózkodnak, és amely [állampolgárság] a tagállam hatóságai szerint az egyetlen állampolgárság, mely elismerhető ezen tény miatt. Egy tagállamnak nem engedhető meg, hogy korlátozza egy másik állam által adott állampolgárság joghatásait oly módon, hogy további feltételt szab ezen állampolgárság elismeréséhez a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlása vonatkozásában Mindezt alapul véve, a kérelmező gyermekei az alapügyben hivatkozhatnak az EKSz 12. [jelenleg EUMSz 18] cikkében foglalt jogukra, hogy ne szenvedjenek el hátrányos megkülönböztetést a

családi nevükre vonatkozó szabályok tekintetében Ezen okból, szükséges megvizsgálni, hogy az EKSz 12. és 17 [jelenleg EUMSz 20] cikkek kizárják-e, hogy a belga közigazgatási hatóság elutasítson egy olyan kérelmet, mint ami az alapügyben előforduló helyzetben a családi név megváltoztatására irányult [Ezután a Bíróság megállapította, hogy az EKSz 12. és 17 cikke kizárja azt, hogy a család névviselés megváltoztatására vonatkozó kérelmét elutasítsák.] 181 Tartalomjegyzék Az Európai Unió, mint nemzetközi szervezet, az EU nemzetközi jogi személyisége, nemzetközi szervezeti tagsága és diplomáciai képviselete.1 A Lisszaboni szerződés hatálybalépése előtti jogi környezet.2 KIZÁRÓLAGOS HATÁSKÖRÖK.2 MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK, PÁRHUZAMOS HATÁSKÖRÖK.2 SZUBSZIDIÁRIUS EGYEZMÉNYEK.3 A Lisszaboni szerződés hatálybalépése utáni jogi környezet.3 Az Európai Unióhoz csatlakozás közjogi feltételei: az Alaptörvény

E.§-ének értékelése, a belső jog és az európai jog viszonya4 A hatáskör-átruházás elve.4 Alaptörvény E.§-ének értékelése5 Az alkotmányos tényezők szerepe az Európai Unió és a Magyarország intézményei közti viszonyban: az Országgyűlés és a Kormány.7 Országgyűlés.7 HATÁSKÖRÖK.7 SZERVEZET.8 Kormány.9 AZ EU ÜGYEKÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRSÁG.9 AZ EURÓPAI KOORDINÁCIÓS TÁRCAKÖZI BIZOTTSÁG.9 Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai.11 Az integráció bővítése.11 Az integráció mélyítése.11 ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEK.11 EGYESÍTÉSI SZERZŐDÉS.11 EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY.11 MAASTRICHTI SZERZŐDÉS.12 AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS.12 NIZZAI SZERZŐDÉS.12 ALKOTMÁNYSZERZŐDÉS.13 Európai Unió alapszerződései.14 LISSZABONI SZERZŐDÉS.14 EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS.14 EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS.14 Funkcionalizmus, euróföderalizmus és a neofunkcionalista

elmélet, kormányközi megközelítés, rezsim elmélet, interdependencia elmélet.16 Funkcionalizmus.16 Euroföderalizmus.16 Neofunkcionalizmus.17 Kormányközi megközelítés.18 Rezsimelmélet.19 Interdependencia elmélet.20 Az alapító szerződések struktúrája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, az Európai Unió céljai és értékei és az EUSz. 7 cikke szerinti eljárás21 Alapító szerződések struktúrája Lisszaboni Szerződést követően.21 Európai Unió céljai és értékei.22 ALAPÉRTÉKEK.23 CÉLOK.25 EUSz. 7 cikke szerinti eljárás25 Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre.29 Szervezet.29 Elnök. 30 Az Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat- és hatáskörei, a szavazási mecha nizmusok, a COREPER.31 Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat- és hatáskörei.31 ÖSSZETÉTEL.31 FELADAT ÉS HATÁSKÖR.32 Szavazási mechanizmusok.33 Az Európai Parlament működése, hatáskörei.35

Működése.35 182 ELNÖK.36 PLÉNUM.36 Hatáskörei.36 Az Európai Bizottság összetétele, működése és hatásköre.38 Összetétele.38 ELNÖK.38 BIZTOSOK.38 BIZOTTSÁG FŐTITKÁRSÁGA.40 Hatáskörei.40 Az Európai Bíróság és a Törvényszék összetétele, működési elvei, feladatai és hatásköre.40 A Bíróság szervezete.40 Törvényszék szervezete.41 Közszolgálati Törvényszék szervezete.41 Hatáskör.42 Az Európai Bíróság eljárási rendje, az ítéletek végrehajtása.44 Az Európai Unió Bírósága.44 Törvényszék.45 A Közszolgálati Törvényszék.46 Az Európai Unió egyéb szervei: a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az Európai Ombudsman.48 Tanácsadó szervek.48 GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG.48 RÉGIÓK BIZOTTSÁGA.49 Európai Ombudsman.49 Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása.51 Jogalapja.51 Bíróság meghatározása.52 Jogkérdés tárgya.53 Előzetes döntés természete.54

IDŐBELI HATÁLY.54 JELLEMZŐI.54 Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás.55 Semmisségi eljárás (EUMSz. 263-264 és 266 cikkek és 277 cikk); Mulasztási eljárás EUMSz. 265 cikk55 Semmiségi eljárás.55 FELÜLVIZSGÁLHATÓ AKTUSOK KÖRE.55 KERESETINDÍTÁSRA JOGOSULTAK.56 SEMMISSÉGI OKOK.56 KERESETINDÍTÁSI HATÁRIDŐ.57 ÉRVÉNYTELENSÉG JOGHATÁSAI.57 ALKALMAZHATATLANSÁGRA VALÓ HIVATKOZÁS.57 SEMMISSÉGI ELJÁRÁS A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA TERÜLETÉN.58 Mulasztási eljárás.58 Eljárás az uniós jogot megsértő tagállam ellen.59 Eljárás jogalapja.59 A tagállamok jogsértő magatartása.60 AZ ÁLLAMI EGYSÉG ELVE.60 A TAGÁLLAMI JOGSÉRTÉSEK NÉHÁNY TÍPUSA.60 Kereset megindítása, eljárás főbb szabályai.61 Magyar kötelezettségszegési esetek.63 Az Európai Unió szupranacionális jellege, az Európai Unió joga, mint a nemzetközi jog sajátos rendszere. Az uniós jog autonómiája és szupremáciája64 Európai Unió sajátos

jogrendszere.64 Uniós jog autonómiája.65 Az uniós jog alkalmazási elsőbbsége (elsődlegesség, szupremácia, primátus).68 A magyar rendszer.70 Az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvei és formái. Ráruházott, benne foglalt hatáskörök és az EUMSz 352 cikke Előfoglalás és szubszidiaritás, proporcionalitás71 Hatáskörmegosztás.71 KIZÁRÓLAGOS HATÁSKÖR.72 183 MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK.72 TÁMOGATÓ-ÖSSZEHANGOLÓ-KIEGÉSZÍTŐ HATÁSKÖRÖK.73 Hatáskör-átruházás elve.73 Kisegítő elvek.74 Az Európai Unió jogának közvetlen hatálya, a közvetlen hatály feltételei. A közvetlen alkalmazhatóság.76 Közvetlen hatály alapja.76 Egyes uniós szabályok közvetlen hatálya.77 Uniós normák vertikális és horizontális hatálya.78 Az uniós hűség elve. Az Európai Unió jogának közvetett hatálya80 Közvetett hatály.80 Uniós hűség elve.81 A tagállamok kártérítési felelőssége az Európai Unió jogának

megsértéséért.82 Általános alapelvek.82 Kárigény. 84 Állami szervnek való betudhatóság.84 Az Európai Unió jogforrási rendszere. Elsődleges jog; Másodlagos jog85 Elsődleges uniós jog.85 ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEK.85 MÓDOSÍTÓ SZERZŐDÉSEK.86 AZ ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEK ÁGAZATI MÓDOSÍTÁSÁT TARTALMAZÓ KIEGÉSZÍTŐ SZERZŐDÉSEK.86 CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉSEK.86 ÍRATLAN ELSŐDLEGES UNIÓS JOG.86 Másodlagos jog.87 A főbb jogalkotási és döntéshozatali eljárások az Európai Unióról szóló Szerződésben és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésben.88 Elhatárolás.88 Jogalkotási aktusok.88 RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS.88 KÜLÖNLEGES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁSOK.91 AZ ÁTHIDALÓ KLAUZULÁK.94 Nem jogalkotási aktusok.94 KOMITOLÓGIA.95 Nem nevesített nem jogalkotási aktusok.96 Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma az Európai Unió jogában (az EUMSz. 18-19. cikkei), a diszkrimináció fajtái (közvetlen, közvetett,

pozitív, fordított)97 Fogalmak. 97 Általános és speciális rendelkezések.98 PRIMER JOGFORRÁSOK.98 MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK.99 Diszkrimináció tilalmát sértő intézkedések jogszerűsége.99 Jogesetek.99 Egyenlőség elve: hatékony jogvédelem eszközei.101 Alapjogok védelme. Az Európai Bíróság alapjogi gyakorlata; az Európai Unió Alapjogi chartája.101 Történeti változások.101 Európai Unió Alapjogi Chartája.103 Közös kül- és biztonságpolitika az Európai Unióban.104 Története.104 Lisszaboni szerződés után.105 KÖZÖS POLITIKA.107 EURÓPAI VÉDELMI ÜGYNÖKSÉG.107 A Szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége.107 Kialakulása.108 Politikai területek.109 SZABADSÁG TÉRSÉGE.109 SCHENGEN.110 RENDŐRSÉGI ÉS BÍRÓI EGYÜTTMŰKÖDÉS.110 IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS.111 EUROJUST.111 Polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés területei.112 Európai Igazságügyi Hálózat.112 184 Az Európai Unióhoz

való csatlakozás feltételrendszere. Út Magyarország uniós tagságához A Csatlakozási Szerződés113 EU-hoz való csatlakozás feltételei.113 Magyarország uniós tagsága.115 ÁTMENETI ELTÉRÉSEK (DEROGÁCIÓK).115 CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS.116 Jogharmonizáció. A kölcsönös elismerés elve az uniós jogban118 Az uniós szabályozási technikák – általában.118 A jogharmonizáció.120 A kölcsönös elismerés elve.123 Jogharmonizációs jogalkotás Magyarországon.125 Az áruk szabad mozgása - a vámok és a vámokkal egyenértékű intézkedések tilalma, diszkriminatív és protekcionista adók tilalma.127 Áru fogalma.127 Vámunió és a vámokkal egyenértékű intézkedések tilalma.127 Kivételek.128 Kereskedelmi jellegű állami monopóliumok.129 Diszkriminatív és protekcionista adóztatás tilalma.129 Az áruk szabad mozgása - a mennyiségi korlátozások és a velük azonos hatású intézkedések tilalma.131 Dassonville formula.131 Államnak

betudható intézkedések.132 Áruforgalom szabadságát védő tagállami intézkedések.132 A Keck-ítélet hatása a Dassonville-formulára.133 Jogszerű és arányos korlátozás.133 A szolgáltatásnyújtás szabadsága.135 Szolgáltatás fogalma.135 HATÁRON ÁTNYÚLÓ ELEM KÖVETELMÉNYE.136 KÖZHATALOM GYAKORLÁSA.136 Jogosultak köre.136 Tipikus tagállami korlátozások.136 Jogesetek.137 2006/123/ EK irányelv.138 A tőke szabad mozgása.139 A tőkemozgás fogalma.139 Akadályozás tilalma.139 Jogszerű és arányos korlátozás.139 Véd- és egyoldalú intézkedések.140 Jogesetek.140 A munkavállaló fogalma, a munkavállalók szabad áramlásának tartalma és lehetséges korlátozásai.141 Munkavállaló fogalma.141 Munkavégzésre vonatkozó jogok.143 Irányelvek.144 1612/68/EGK RENDELET A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSÁRÓL.144 A 2004/38/EK IRÁNYELV A CSALÁDEGYESÍTÉS TEKINTETÉBEN.144 1251/70/EGK RENDELET A FOGADÓ ORSZÁGBAN VALÓ TARTÓZKODÁS JOGA A

MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSÉT KÖVETŐEN.144 Jogesetek.144 A letelepedés szabadsága önálló vállalkozók és gazdasági társaságok esetén.145 Önálló vállalkozások esetén.145 LETELEPEDÉS FOGALMA.145 KÖZHATALOMBAN VALÓ RÉSZVÉTEL.146 JOGOSULTAK KÖRE.146 2006/123/EK irányelv.147 Gazdasági társaságok esetén.147 Az ügyvédi tevékenység folytatásának feltételei a tagállamokban az Európai Unió joga szerint.150 98/5/EK irányelv.150 AZ ÜGYVÉDI MAGATARTÁS SZABÁLYAI.150 A FOGADÓ TAGÁLLAM ÜGYVÉDEIVEL AZONOS BÁNÁSMÓD.151 Jogesetek.152 185 A gazdasági együttműködés fokozatai, Lámfalussy Sándor szerepe az európai integráció történetében. A Gazdasági és Monetáris Unió kialakulásának szakaszai, a Stabilitási és Növekedési Paktum, az Európai Monetáris Intézet, az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere.154 A gazdasági együttműködés fokozatai és Lámfalussy Sándor.154 Gazdasági és Monetáris

Unió kialakulásának szakaszai.155 Európai Monetáris Intézet.156 Monetáris Unió intézményei.157 EURÓPAI KÖZPONTI BANK.157 KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERE.157 GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG.158 GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI TANÁCS (ECOFIN).158 Egységes euróövezeti bankfelügyelet.158 Stabilitási és Növekedési Paktum.158 A közös kereskedelempolitika.159 Tárgya.159 Védintézkedések.161 Megállapodások.162 A regionális politika.164 Jelentősége, alapja.164 ALAPELVEK.164 TÖRTÉNETE.165 NUTS-RENDSZER.166 Változások a 2014-2020-as időszakra.167 TÁMOGATÁSI ESZKÖZÖK.168 CÉLKITŰZÉSEK 2020-RA.168 A mezőgazdasági politika alapelvei, fogalmai.169 KAP integráció.169 AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI.169 SZABÁLYOZÁS FŐ TERÜLETEI.169 Közvetlen támogatás.170 Fejlesztések 2014-2020.171 Az uniós polgárság.173 Fogalma.173 Jogok terjedelme.174 SZABAD MOZGÁS ÉS SZABAD TARTÓZKODÁS JOGA.174 HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKON VALÓ RÉSZVÉTEL JOGA.174

EURÓPAI PARLAMENT KÉPVISELŐINEK MEGVÁLASZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS VÁLASZTÓJOG.175 DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI VÉDELEM.175 UNIÓS JOGALKOTÁSRA IRÁNYULÓ POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉS.175 PETÍCIÓS JOG.176 Jogesetek.177