Pszichológia | Gazdaságpszichológia » Gazdaságpszichológia tételek, 2001

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 24 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:647
Feltöltve:2006. szeptember 27
Méret:231 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA I/2 Gazdaságpszichológia tételsor 1. A problémamegoldás renszerszemléletű megközelítése, a problémamegoldás módjai A probléma az, amikor egy célt akarunk elérni, de a cél elérésének útja számunkra ismeretlen vagy rejtve van. Pszichológiailag olyan feladat, kérdés, melyre a választ nem tudjuk azonnal megadni A probléma egy észlelt, jelen idejű állapot megváltoztatását (vagy fenntartását) célzó kielégítetlen szükséglet, amely egy kívánatosnak tartott elérésére (vagy fenntartására) irányul. A probléma megoldása akkor következik be, ha az észlelt jelenlegi állapotot és a kívánt állapotot azonosnak érezzük. A problémamegoldás olyan tevékenység, mely az észlelt állapot, a problémaállapot megoldási állapottá, célállapottá alakításával kapcsolatos. A probléma típusai: – Konceptuális, elméleti problémák: pl. matematikai problémák – Empirikus problémák: megoldásukhoz tapasztalat,

kísérlet kell – Viselkedési problémák: vezetési viselkedés, hatalom érvényesülési módja, szervezeti viselkedés problémái. – Társadalmi problémák: kulturális szokásokból, a normarendszerből fakadhat Szubjektivitás, relativitás, problémaérzékenység A probléma szubjektív fogalom, mert lehet, hogy az adott állapoton valaki más nem kívánna változtatni, azaz nem érzi problémásnak az adott szituációt. Ami valakinek probléma, másnak rutin feladat. Saját észlelési területünk, tudásunk határozza meg, mi probléma A probléma relatív fogalom is, mert adott helyzet az egyik ember számára problémát vet fel, egy másiknak nem biztos. A problémaérzékenység azt jelenti, hogy térben és időben az egymáshoz közel álló problémák felerősítik egymást. A probléma rendszerszerű megközelítése A problémamegoldási rendszerben a problémákat fő szempontok szerint megvizsgálva egy un. problématérbe helyezzük, melynek fő

összetevői a probléma mértékének, súlyának meghatározása, a probléma megoldásának módja, megoldás folyamatának stádiuma (mennyire haladtunk a megoldás felé). Ezek segítségével helyezhetjük el a megoldási rendszerben a problémánkat. A problémamegoldás módjai Ha a probléma definíciójából indulunk ki, Venn-diagramm segítségével kategorizálhatjuk az előbbi összetevőket. A megoldási módok ezeknek a helyzeteknek a fedésbe hozásával jön létre, ezen belül is az észlelt állapot és a kívánt állapot fedésbe hozásával. Ennek három útja lehetséges: – Az észlelt állapotot közelítjük a kívánthoz – A kívánt állapotot közelítjük az észlelthez – A fenti két eljárás vegyes alkalmazása (leggyakrabban ezt használjuk) Mivel az észlelt állapot eltérhet a ténylegestől, bár ezt az adott személy nem észleli, helytelen a tényleges és a kívánt állapot egyezését racionális, igazi megoldásnak nevezni. Az egyén

ugyanis mindig racionális, azaz igazi megoldásként a saját maga által észlelt és az önmaga által elképzelt helyzet egyezésekor érzi teljesnek a megoldást függetlenül attól, hogy a környezet mit gondol, de ne függetlenül az érzékelést befolyásoló környezeti hatásoktól. GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA I/2 A rendszerszemléletű problématér három vektora, a Howard-féle problématér elemei A renszerszemléletű problémamegoldás során a problémát megpróbáljuk egy problématérbe, egy háromdimenziós geometriai rendszerbe elhelyezni: – Első dimenzió: probléma-taxonómia: az alap problématípusok rendezése, besorolása (kiterjedtségük, súlyuk alapján). Ezek a kategóriák lehetnek: – Konceptuális problémák (elméleti problémák): pl. matematikai problémák Megol-dásukban elméletek és fogalmak dominálnak. – Empirikus problémák: megoldásukhoz az elméleteken és fogalmakon túl tapasztalati, kísérleti adatokra is szükség van. –

Viselkedési problémák: egy vagy több személy viselkedése a probléma részét alkotja. Minél több ember viselkedése, tevékenysége szerepel tényezőként a problémában, annál súlyosabb. Ilyen típusú probléma a vezetési viselkedés, hatalom érvényesülési módja, szervezeti viselkedés. – Társadalmi problémák: az előzőn túl kulturális szokásokból, társadalmi norma-rendszerből fakadó problémák is szerepet játszanak. Pl adócsalás (bűn vagy érdem), légszennyezés – Második dimenzió: a problémamegoldás módja. Fokozatai: – Egyéni problémamegoldási mód: egyetlen személy oldja meg a problémát. Kevés problémát lehet így megoldani. Pl az iskolai tanítás, amelyben mindenki maga végzi a tanulást – Csoportos problémamegoldási mód: kettő vagy több személy végzi a probléma megoldását. Pl. bizottsági megoldás Felső korlátját a benne szereplő személyeknek a formális szervezeti struktúra és szabályozás adja.

Tartalmazhat egyéni megoldási módszereket is – Szervezeti problémamegoldási mód: a formális csoportstruktúrát adott szervezeti keretek fogják össze a probléma megoldására. Pl a vállalat így oldja meg a gazdaságos termékszervezet kialakítását. Csoportos és egyéni megoldási módok alakíthatják – Társadalmi problémamegoldási mód: szervezetek mellett kulturális területek is szerepet játszanak. A probléma túlnő a szervezeteken Pl kormányzati szabályozás – Harmadik dimenzió: Problémamegoldás folyamata. Lépései: – Problémafelismerés: a probléma létezésének tudatosítása, azaz a jelenlegi és a kívánatos állapot közti különbség észlelése – Meghatározás (diagnózis): a probléma fő összetevőinek megállapítása, a probléma pontos leírása, a feltételek meghatározása. Problémamegoldást eredményesen véghezvinni csak pontos problémameghatározás után lehet. – Analízis: szétbontják elemekre a problémát

aztán azokat is differenciálják. Felépítik a lehetséges megoldási módokat a részproblémák alapján. – Szintézis: újra összerakják a részeket, vagyis az analizált információkat és össze-tevőket olyan megoldássá integrálják, melynek célja a jelenlegi és a kívánt állapot egybeesésének elérése. Problémafelismerés módjai 1. Kényszerítő nyilvánvalóság: pl termék nem kelendő → rossz minőségű, nincs rá kereslet 2. Figyelmeztető rendszerek használata: számvitel, piacfigyelés, piackutatás Mikor érzé-keljük, hogy a kereslet kezd csökkenni, lépni tudunk. 3. Külső hatások vizsgálata: versenytársak figyelése 4. Kutatás: szervezeti működés vizsgálata, apró eltérések felismerése 5. Különböző a problémaérzékenységünk, különböző dolgokra különbözően reagálunk Kis problémának tekintjük, ami időben, térben messze van. A Howard-féle problématér Célja, hogy a komplexitás, a bizonytalanság és az

időtényező függvényében osztályozni tudjuk a problémát. A Howard-féle problématér ábrázolásakor a szélsőségeket hívják segítségül, és ezáltal egy kocka formájú ábrát rajzolhatunk fel: GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA I/2 Csúcs 1 A probléma determinisztikus, statikus, egyváltozós 2 3 dinamikus, egyváltozós valószínűségi, statikus, egyváltozós determinisztikus, statikus, sokváltozós valószínűségi, dinamikus, egyváltozós valószínűségi, statikus, sokváltozós determinisztikus, dinamikus, sokváltozós valószínűségi, dinamikus, sokváltozós 4 5 6 7 8 Példája adott hosszúságú kerítéssel bekeríthető maximális terület meghatározása elemi automatikus szabályo-zás egyszerű biztosítási ügyletek hozzárendelési problémák, termelésprogramozás egyszerű készletezési probléma új termék bevezetésének problémája bonyolultabb szabályozási és vezetési problémák iparvállalatok fúziója Matematikai modellje

elemi matematika eszközei differenciálegyenletek elemi valószinűségszámitás módszerei mátrixalgebra sztochasztikus folyamatok elmélete keverékeloszlások matematikája modern szabályozás-vezérlés elmélete Markov folyamatok GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA I/2 2. Döntéselméleti felfogások, filozófiai és közgazdasági megközelítések, normatív és leíró döntéselméleti irányzatok Az emberi döntésekről való gondolkodás nem egységes, és általában az elméletek tükrözik az adott szakterület sajátos felfogásmódját, előfeltevéseit. Nincs egységes döntéselmélet, a feltevések az általános igazságra való törekvés ellenére nem egységesek. Filozófiai megközelítés Mivel a filozófiából kivált résztudományok lassanként lefedtek minden specifikus területet, ezért a filozófia dolga nem lett más, mint az összefoglaló elvek, legáltalánosabb törvényszerűségek vizsgálata. A filozófia kutatásainak lényege a "jó"

döntés kérdését boncolgatja. Ennek nyomán felmerült az igazságosság és a "jóság" kapcsolata is a döntések terén. Feltételezték a szabad, nem akadályozott döntéshozót, és azt, hogy a döntés ismert helyzet alapján történik. A fő elképzelés szerint a "jóság" definíciójából levezetett értékek vagy az elfogadhatónak tekintett értékek összessége a "jó". Később a természettudományi felfedezések nyomán elvált a filozófiai "jó" és "igaz" vizsgálata: a "jó" megmaradt a filozófiának és a teológiának, ám az igazságot e tudományok meg-közelíthetőnek, de el nem érhetőnek tekintették a továbbiakban. Végül a filozófiai megközelítés az operatív filozófia elméletét fogadta el a döntésekkel kapcsolatban. Ebben a döntések "jó" voltának mértéke attól függ, hogy a döntés eredménye milyen mértékben képes kielégíteni a döntéshozó céljait.

Közgazdasági megközelítések 1. Klasszikus szemlélet: a klasszikus közgazdászok hasznosság alapján értékelték a döntéseket Eszerint egy döntés olyan mértékben eredményes, amilyen mértékben a fogyasztónak és a termelőnek az igényeit kielégíti, azaz amekkora hasznosságot hoz nekik → optimális döntések. Ők a pénz segítségével állapították meg (könnyen de nem tökéletesen) a hasznosságot, persze főleg gazdasági, vagyis jól mérhető döntéseket elemeztek. A döntéshozás klasszikus szemléletében négy kritérium van: – egy választott esetben biztos (1) annak a valószínűsége, hogy az eredmény bekövetkezik. – teljes a döntési helyzetre vonatkozó informáltság – a döntéshozó érzékeli és legalábbis egy skálán rendezni tudja , hogy melyik terméket tartja előbbre a másiknál. – a döntéshozó maximális összhaszonra törekszik. Azonban a továbbfejlesztett klasszikus modell elfogadja, hogy az eredmény

bekövetkezésének esélye lehet 1-nél kisebb is, majd a kutatások rámutattak, hogy a racionális, maximális haszonra törekvés sem mindig teljesül. 2. Adminisztrativ modell: alaptétele, hogy nem az a lényeges, hogy a döntés szempontjából egy eredménynek objektíven mekkora a bekövetkezési valószínűsége, vagy mekkora az értéke, hanem az, hogy a döntéshozó mekkorának észleli. Ebben a modellben a döntés-hozó nem próbálja a komplex, teljességében megismerhetetlen valóságot áttekinteni, hanem a számára kielégítő megoldást kutatja → kielégítő döntések. A következő megállapításokat klasszikus modellhez képest: – a cselekvési alternatívák gyakran nem állnak rendelkezésre, hanem meg kell alkotni őket – az eredményekre vonatkozó információk erősen hiányosak és az információkat keresni kell – az információkat költséges megszerezni – az információk pontatlanok, nem egyértelműek, és ez az események várható

értékének (hasznosságának) bizonytalanságához vezet. A bizonytalanságot, kockázatot a döntéshozó a következőképp enyhíti vagy küszöböli ki: – a bizonytalanság csökkentésére csak számszerűsített, vagy ismert skálán elhelyezhető e