Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Gazdaságtörténet a XVIII. századtól napjainkig

1 Gazdaságtörténet a XVIII. századtól napjainkig 1. Az agrárrendszer változása a 18 – 19 században ANGLIA A mg. forradalom kérdése a Ny-Eu-i gazdaságtörténeti kutatások örökzöld témája A forradalom a 19.sz első éveiben alakult ki Már Marx is használta ezt fogalmat, de ő nem látott különbséget a 16 17 És 18. sz-i mg változások között A mg változások megteremtették a potenciálisan fölös népességet, s ez képezhette az alapját a városi ipar olcsó munkaerőbázisának. Arnold Toyndee (1883) alapgondolata: az agrotechnikai újítások csakis a régi open-field rendszerének megváltoztatásával mehettek végbe. (klasszikus nyíltmezős rendszer felszámolása) 1760 bekerítési törvénymg. robbanásszerű fejlődésenagyüzemi rendszer alapjamezei lakosság lényeges csökkenése. Bekerítés:nagy tömegek maradtak föld nélkülegy tagban lévő táblák kialakításabérleti gazdaságok létesítéseelsődlegesen

gyapjútermelésfelemelkedett a kereskedők rétege. Lord Ernle 1760 után új takarmánynövények, istállózó állattartás Két társadalmi réteg kialakulása: ℵ arisztokraták és ℑ gentry (a városi iparban megszerzett tőkéjével a mg.ban megjelenő üzletember.) BHammond (1911) A bekerítések a társadalom egy részét bizonytalan helyzetbe hozták Ennek oka az arisztokrácia vad osztályönzése. RH Tawney (1912) A 16 sz-ban emelkedtek a gyapjúáraka legelőket kiterjesztettéka korábbi földművesek elűzése. Földhasználat kiterjesztése A népesség és a hasznosított földek nagysága egy egyensúlyi elv szerint változott. A 18 sz-ban emelkednek a piaci árakújabb földek feltörése, mocsárlecsapolás („Fen” nevű hatalmas mocsár. I Jakab uralkodása alatt készítették elő A tényleges munkák 1663-1801-ig tartottak.)Eredmény: javult a föld minőségekiváló gabonatermő területekkorszerű módszerekkel való gazdálkodás. A

században Európában mindenki mg termelőterületet akart szerezni DélHollandiában 600 e ha;Franciao 400e ha; IRL 80e ha-ral nőt a termőterület a mocsárlecsapolás után Németben a legelőket felszántották. Sok helyen erdőirtás, tengervíz visszaszorítása Gregory King szerint a 17.sz végén az ország felét művelik, Arthur Young: a 18sz-ban már 90%-át A bekerítések. A 16sz-ban a gabona ára gyorsabban emelkedett mint a gyapjúé, így nem ösztönzött arra, hogy a szántókból legelők legyenek. A 16sz előtt lehetett csak beszélni néhány midlandi vidéken bekerítési hullámról. Többfajta bekerítés létezett, volt amikor az egész falu hátára, de előfordult darabonkénti elkerítés is. A bekerítésnél elismerik a parasztok tulajdonjogát, örökölhető érdekeltségeiket. A bekerítéseket már az 1235-ös mertoni és az 1285-ös westminsteri statútum (szervezeti szabályzat, alapszabály) is szabályozza. Ezek csak a parlagon lévő földre

vonatkoztak A 15.sz-ban már a művelés alatt álló földek estek a gazdaság racionálás áldozatává (főleg Midlansben) 16-17.sz A bekerítések megnövelték a föld értékét, lehetőséget adtak a tulajdonosnak arra, hogy emeljék a földek bérleti díját. Az elkerített birtokon olcsóbbá vált a gazdálkodás 18század második fele: a bekerítések ekkor szaporodnak meg. Az emelkedő mg árak a termelés fokozására ösztönöznek „Bekerítési robbanás” következett be. A bekerítésnek komoly gazdasági és társadalmi következményei voltak. A tulajdonos számára emelte a föld értékét Ha nem adta bérbe, úgy intenzívebb nagyüzemi termelést folytatva növelhette a jövedelmét. Széttörhette a klasszikus faluközösségi földrendszert, új tulajdonos √ bérmunkás viszonyt hozhatott létre. A termelékenység növekedése. A szétparcellázott kisbirtokok helyett létrejött nagyüzemi művelésre is alkalmas üzemtípus termelékenyebb-e, mint a

tradicionális családi gazdaság. A bekerített gazdaságok (1801-es adatok szerint) folyamatosan növelték termelésüket a hagyományos termelési folyamatok modernizálásával, később pedig tőkeigényes gépek, berendezések, eszközök beszerzésével, használatával. A munka termelékenysége is látványosan nőt 1760-ban egy angol mg-i dolgozó már el tudott tartani egy nem mg-ban dolgozót (pl.iparost), de 1841-re már 2,7 főt mentesíthetett az élelmiszertermelés alól. Az átlagos mg munkás többet dolgozott naponta, mint kontinentális kollégája 2 Az 1870-es években az angolok mint egy 20%-kal többet dolgoztak. A 19sz–ban egy angol és egy lengyel mg-i dolgozó munkájának termelékenysége közötti különbség kb. négyszeres Új művelési eljárások: - az ugar elhagyása, a váltógazdaság létrejötte. A takarmánynövények termelésével megoldódott a tápanyag-visszacsatolás problémájaa föld egészét tudták művelni. Híres volt

az ún: „norfolki négyes” négy rotációban cserélték a növényeket. Búzát, lóherét, árpát vagy zabot, répa - Új növények bevezetése. Ezek elsődlegesen takarmánynövények voltak, amit állatok etetésére használtak. (pl: lucerna, lóhere, angolperje, pázsitfű) Termesztettek még kukoricát, répát, burgonyát. Fontosak voltak az ipari hasznosítású növények, pl: repce∏olajat sajtoltak, s ezzel világítottak, komló∏sörfőzésre. A takarmánytermelés lehetővé tette a téli istállózástkoncentrált trágyanyeréstalaj regenerációgabonatermelés növekszik. Sikeres állattartás√gabonatermés nő Ezek a komplementaritás mindkét ágazatot generálta, s ez alapozta meg hosszú távon a 18.-19 sz-i agrárátalakulást. Növelte az eredményességet, hogy a 18.sz-ban áttértek az ökörrel való szántásról a ló hasznosítására, mivel ez utóbbi vontatási sebessége 50%-kal magasabb, s volt takarmány az ellátásához.

Fokozottan ügyeltek még a vetőmag kiválasztására, valamint a vetés idejének eltalálására. - A hagyományos eszközök felújítása, újak bevezetése. A 18sz-ban gyorsan terjed a vaseke használata. Élettartama hosszabb, szántási mélysége összehasonlíthatatlanul nagyobb mint a faekéké. A gabonatermelés hozama javult, a kötöttebb talajok is feltörhetőbbek lettek Az új eketípus megkövetelte a vonóerő növekedését is. A kasza terjedése forradalmi változást idézett elő a gabonatermesztésében. Az aratás ideje lecsökkent, mivel a munka elvégzésére rövidebb időt – mintegy kilenc-tízszeres – vett igénybe a sarlós aratásnálkevesebb munkás is elég voltvándorló vendégmunkások megjelenése. Megjelenik a vetőgép, amivel szabályozhatták a vetést, lehetővé vált a gyomláláshozamnövekedés. A 19.sz-ban ezek a technikai módszerek tovább finomodtak A nagy áttörést a gőzgépek elterjedése jelentette. Lokomotívok,

gőzekék, gőzcséplőgépek (1830)A piacra jutás ideje lerövidült,gyorsult a tőkemegtérülésemelkedtek a jövedelmek. Vasútépítkezés megindulásaszállítási költség csökkenprofit nő. Száz év alatt az angol mg megháromszorozta produkcióját, a népesség csak a duplájára nőtjobb táplálkozási lehetőségek, mert emelkedett az egy főre jutó termelés mennyisége. Egyre kevesebb lett az éhinség. Gabonaexportálás vált lehetségessé 1750-ben már az ország agrárprodukciójának kb. 13%-át (kb: 200e tonnát) külföldön értékesítette (Előtte mintegy 20 évig importtőr volt). „Európa magtárának” nevezték Angliát Az agrár-szakirodalom kialakulása A 18.sz-ban az individuális kísérleteket az utazók, a mg-gal foglalkozók írásban is terjesztették. Viscount Townshend az udvarból elment raynhami birtokára, s ott létrehozta a „norfolki négyest”. A répa terjesztése alapvetően az ő nevéhez fűződik Robert

Bakewell állattartási kísérleteiről vált híressé. Új tartási módszerek, és hogy milyen tápláléktól lesz erős az állat, s milyen tartási szabályok mellett lehet sikeresen gazdálkodni. Jethro Tull sorvetőgép kitalálása, ill lótenyésztési tapasztalatainak publikálása. Joseph Foljambe of Rotherdam új eketípust készített Arthur Young az általa látott mg-i termelésről készített szisztematikus feljegyzéseket. Leírta az üzemek működését, a jövedelmezőséget, a termelési eljárásokat. 1771-ben „Farmer’s calendar” című munkája megjelenik. William Marshall 1787-ben adta ki a „General of the Rural Economy of England” c. alkotását III György király nagy híve volt a váltógazdálkodás rendszerének, s maga is publikált. Az agrártársadalom változása. A tradicionális agrártársadalmak népességének – átlagos körülményeket feltételezve – legalább 25-30%-a szegénynek minősíthető. Ez az arány nagyon rossz

termőévben akár 50-60%-os is lehet. Anglia az első olyan ország, ahol kormányzati szinten már a 18.sz-ban segélyezték a rászorultakat Bekerítés után a birtoktalan emberek száma rohamosan 3 növekszik. A zsellérek a bekerítések során korábbi törpebirtokaiknak megfelelő földet kaptak a falu határában. A telepesek nem kaptak földet, belőlük bérmunkások lettek, de nem ipari bérmunkások A kisbirtokosok a bekerítések költségeit nem bírták, sokszor előfordult, hogy el kellett adniuk a földjeiket. A 18sz-i vidéki társadalmi zavargások elsődlegesen nem a parasztság tömeges elnyomorodásának jelei, hanem regionális szinten jelentkező, általában csak kisebb területekre kiterjedő éhségmozgalmakról van szó. Társadalmi zavargást sok minden elindíthatott (politikai motivációk, vallási türelmetlenség, fogyasztási adó kivetése, élelmiszerek árának hirtelen növekedése.) A 18-19 sz-ban az angol mg. dolgozók aránya gyors

ütemben csökkent, s népességkibocsátóvá vált 1688-ban az angliai népesség 75%-a, de a 19.sz közepére már az egyetlen olyan ország volt, ahol a mg-i népesség a lakosság 25%-át sem érte el. Az összes férfikeresőt tekintve 1851-ben 20% dolgozott az agrárágazatban, 1881-ben 16%, 1911-ben 5%. A 19sz 70-es éveire szélsőséges birtokmegoszlási kép. Mai szakirodalmi vélemények a mg-i forradalomról 1. Az angol mg-i forradalom 1750-1850 között zajlott le (Chambers és Mingay) Úgy vélik, hogy a technológiai újítások (főleg a takarmánynövények termelésével működő vetésforgók)növelték a föld termékenységét, aminek hatására létrejöhetett a modern gazdálkodás, megvalósulhatott a N visszajuttatása a talajba, az istállózó állattartás komplementer módon kapcsolódhatott a szántóföldi gabonatermeléshez. Számításaik szerint ezek a változások 1750-1850 között 6,5 millió plusz ember ellátását tették lehetővé. 2. AHJohn

és ELJones szerint a mg-i forradalom 1650 és 1750 között volt a szigetországban Szerintük a technológiai megújulás már ekkorra megtörtént. A mg növekedése megelőzte a népesség növekedését, és így nőt az agrároutput is. A gabonaexport beindulása nem lett volna lehetséges a hagyományos mg. erőforrásaival és technológiájával 3. EKerridge szerint a mg-i forradalom ideje 1560-1767 közé tehető Tényezői az állítása igazolására: - megjelent az ún. átalakítható gazdaság típusa: open-field helyzet: ~ létrejött a kevert (midex) gazdaság, ~ komoly méretű mocsárlecsapolás, ~ nőt a termelékenység, ~ megjelenik az árasztásos rét, ~ új takarmánynövények elterjedése, ~ új művelési eljárások, ~ kasza, vaseke megjelenése. Szerinte a népesség 1550 és 1750 között (Angliában) majdnem a kétszeresére nőhetett. Az Angol átalakulás 4 fontos vetülete: 1. 2. 3. 4. az átalakulással együtt járt a művelt területek

kiterjedése. Szinte mindenhol nőttek a ráfordítások (inputok). Az átalakulással párhuzamosan a helyi regionális specializációk jelentek meg egyes vidékeken. A technológiai innovációk nélkül egy elhúzódó folyamattá vált volna az átalakulás, de az új módszerek forradalmasították a termelést. Azt láthatjuk, hogy a mg-i forradalom folyamatos, lassú evolúciós előzmények után a 18.sz-ban ment végbe Angliában. Az angliai átalakulás méreteivel, kontinentális hatásával a 19sz-ban már meghatározó lett minden ország számára. A mg-i forradalom Franciao-ban 1750-60 felé; ÉAmerikai gyarmatokon 1760-70 felé; Németo.-ban 1790-1800 felé; Magyaro-gon 1820-30 felé; Oroszo-ban 1860 felé indultak meg hasonló folyamatok. 4 2. Az ipari változások Európában a 18 – 19 században Az ipari struktúrák a 18. sz előtt A tradicionális ipar legfontosabb jellegzetessége az volt, hogy szorosan kötődött az agrárrendszerhez. Az ipar egy része

az agrártermelést látta el késztermékkel(pl: fémeszközök, építőanyagok). Megjelenik a bányászat, a fémmegmunkálás A 18sz elejére NyEurópa egyes területein az ipar már szervezeti formájában sem emlékeztetett a korábbi, hatóságilag kötött, ellenőrzött, függő ipari struktúrára. A 15-16 sz-tól a nyeurópai ipar egy modernebb kereskedelmi szisztémával is összekapcsolódott, kialakult a Verlag-system (termékkiadási rendszer), egyes termékek létrehozása és forgalmazása monopoljoggá válhatott néhány tőkeerős és politikailag is befolyásos csoport kezében. A hagyományos céhek sokáig tartották magukat Kiváltságos testületek voltak Termelési és szervezeti rendszerük kizárólagosságon alapult. A 16sz után Európában, azon belül Magyarországon is (de itt főleg a 18.sz-tól) gomba módra szaporodtak a vidéki, falusi céhek A céhes termelés munka intenzív volt, a műhelyek egyszerűek. A céhszervezet funkcionális célja a

céhtagok számára szükséges jövedelem biztosítása volt. A folyamatos technikai fejlődés nyomán Ny.Eu-ban következett be változás A 16sz-tól dinamikusan szaporodó népesség, a hozamait lassan növelni tudó agrárágazat megteremtette az ipari változások materiális alapjait. A kereskedelmi tőkék egy részének az iparba fektetése, a tőkeigényesség lassú növekedése és az üzletszerű gondolkodás megjelenése, az állami finanszírozás megteremtődése, a pü-i rendszerek modernizálódása és a birodalommá fejlődő gazdasági struktúrák életre hívtak egy dinamikusabb ipari fejlődést, régebbi nevén az ipari forradalmat. Iparosodás, vagy ipari forradalom? Az 1980-as évekig úgy vélték, hogy az ipari forradalom kategóriája bizonyított történelmi folyamatnak tekinthető. Ipari forradalom alatt az 1740-80-as évektől elkezdődő, s az egész gazdaságra kiható technikai találmányok elterjedését értették. Meghatározóvá vált a

gőzenergia, a nagyipar, a vasút elterjedése alapjaiban rázta meg és formálta át az egyes nyugati országok gazdasági szerkezetét, társadalmi rendszerét. Technikai találmányok: ~ 1698:Savery-féle gőzgép; ~ Hargreaves 12 orsót hajtó fonógépe; ~ Fulton gőzhajója; ~ Trevith ill. Stephenson gőzmozdony A 18.sz-i technikai újdonságok még nem voltak képesek a munkaerőpiacot alapjaiban befolyásolni és átalakítani, így a nyugati ipar szerkezetében továbbra is a hagyományos kisüzemi képműipari termelés maradt a meghatározó. A modern ipar a hagyományos ipar munkaerejére és erőforrásaira építhetett, így a modern szektor fejlődése egyben iparsorvasztással járt, s ezért nem volt képes az ágazat magasabb növekedési rátát elérni a 18.sz-ban John Komlos úgy vélte, hogy az ipari forradalom egy, a neolit mg-i forradalomtól kezdődő folyamatos felhalmozás eredménye, s nem a múlttal történő strukturális szakítás. Rondo Cameron: az

ipari forradalom egy hosszúra nyúlt fejlődés következménye. Az ipar és a mezőgazdaság kölcsönhatásai A mg. forradalom eredményeképpen megnőtt az agrártermelés kibocsátása (outputja) ezzel együtt a fejenkénti élelmiszerkészlet is. EEngel: az élelmiszerfogyasztás rugalmasságának a jövedelmekhez való viszonya csak nagyon csekély. Az agrártermelés növekedésevásárlóerő nőipari és agrártermelés hagyományos egyensúlyának helyreállítását követelte. A mg-i birtokosok és az ipari vállalkozók közt szoros korreláció megállapítása. (PBairoch,1977) A mg-i forradalom és az ipari forradalom kezdetei között komoly időbeli különbségek voltak. A mg-i termelékenység növekedésének hiányában azonban nem lett volna lehetséges semmiféle gyors iparosodás, hiszen az agrártermelés produktivitásának emelkedése szabadíthatta fel azt a munkaerőt, amelyet az ipari tömegtermelésre berendezkedett ágazatok használhattak. Anglia

gazdaságtörténetében 5 fontos, hogy már a középkor elejétől nagyarányú külkereskedelmet folytatott, s a magas városi népességarány miatt a kereskedelem is masszívabb alapokon volt. Az agrárágazat jelentős ipari termékkészletet tud felvenni. A mg-i dolgozók számára szükséges tartós fogyasztási cikkek megvásárlása, az ágazat termelő eszközeinek pótlása. A 18sz-ban a vaseke iránti kereslet megnövelte a vastermelés jövedelmezőségét, de a patkók, textilipari gépek, stb. is Mivel a 18.sz-ban a leggyorsabban fejlődő ágazatok egyike a textilipar, ennek nyersanyagbázisát a mg állítja elő. Az ipar kezdeti szakaszában a vállalkozók tőkéi elsődlegesen a mg-ból, s csak kisebb részben a kereskedelmi tőkéből származtak. Egy átlagos ipari vállalkozás beruházási költsége egy átlagos ipari bérmunkás 4-5 havi bérének megfelelő összeget tett ki. Technikai, technológiai változások a 18-19.sz-i angliai iparban 1.

Nehézipar (vaskohászat, szénbányászat) GB rendelkezett minden olyan ásványkinccsel, amely az ipari forradalom alatt relatíve növelte fontosságát. Szénbányászattal, vaskohászattal már régóta foglalkoztak. A kitermelt kőszén nem volt alkalmas vasolvasztásra, a vasat faszénnel olvasztották A 18.sz-ra megnőtt egy új fűtőanyagra az igény Abraham Darby 1709-ben feltalálta a szén kokszosítását, amivel megnőtt a szén fűtőértéke. Coalbrookdaleben levő üzem valóságos óriássá fejlődött a 18.sz végére III Abraham Darby vasgyártó üzemében építették a világ első vashídjának, az Iron Bridge-nek az alkatrészeit, pillérjeit. Henry Cortnak sikerült a nyersvasat oxidálnia, így az megtisztult kísérőanyagaitól. A rugalmasabb, kevésbé rideg vas (acél) alkalmassá vált olyan technikai eszközök létrehozására is, ahol egyszerre volt követelmény a hosszú élettartam, a nagy szilárdság, a relatív rugalmasság.(pl: gőzgép) 2.

Gőzgép Thomas Savery Európában az első hosszú távon is működőképes gőzgépet épített 1698ban építette meg tűzgépét, amin 1733-ig komolyabb változtatást nem is hajtottak végre A londoni tűzoltók 1820-ig nagy hasznát vették. Thomas Newcomen vaskereskedő volt 1712-re bányavízszivattyút hozott létre, ami percenként 500 liter vizet tudott 50 méter magasságra felemelni. Az 1770-es években már 100 db működött belőle az országban A Temzéből a vizet a lakásokba szállították. James Watt – féle gőzgép már folyamatos, egyenletes járású üzemre volt képes. 1769-ben szabadalmaztatta a különálló sűrítőkészülékét, az új típusú gőzgép lelkét⇔kettős hatású expanziós gőzgép, a dugattyú mozgásánál mindkét irányban egyszerre fejtett ki ugyanakkora erőt. (fonógépek meghajtására használták) Használták még a vasműveknél, a bányáknál, a malmoknál és a sörgyártásban is. A 18sz-ban a gőzgép relatív

költségessége miatt lassan terjedt el (a vízikerék üzemben tartása jóval olcsóbb volt.) John Wilkinson (Iron Mad) a kovácsolást tökéletesítette egy gőzkalapács segítségével. Maudsly modern esztergapadot szerkesztett A fosszilis energiabázisra építő új iparokról lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb radikálisan fogják megnövelni a termelékenységet. 3. A textilipar Angliában már régóta az egyik legfontosabb ipari ágazat volt A 15sz előtt a gyapjúkivitel helyett kiépült a belső hazai feldolgozóipar. A 16-17sz-ban a gyapjúiparon kívül Lancashire-ben kiépült a pamutipar, Norwich, Coventry és London környékén a selyemfeldolgozás, a lenfeldolgozás, a vászonkészítés É.Írországban „domestic system”-be szerveződött, (házi, otthoni) tehát a textilkészítés folyamatának valamelyik fázisa családi otthonokban történt. Munkafázisok: ~ az anyag előkészítése; ~ a fonás; ~ a szövés; ~ a kikészítés. A 18sz-ban textilipari

vállalkozások létrejötte. Kay-féle vetélő, 20-30%-kal növelhette meg a szövés termelékenységét 1764-68: James Hargreaves elkészítette a nyolc orsós, szakaszos meghajtású fonógépet. Ezt kézzel hajtották, de 810 ember munkáját tudta helyettesíteni 1769 Richard Arkwright – vízkerékkel hajtott, folyamatos fonásra is alkalmas fonógépet készített. A megoldást Samuel Crompton alkotta meg, s így egyszerre lehetett finom fonalat készíteni, s ugyan akkor alkalmas volt a gőzgéppel való meghajtásra is. Csökkent a fonal áramegszaporodtak a fonógyárak. 1784-ben 10 shilling, 1812-ben 2,5; 1832-ben 0,1 shilling volt a pamutfonal ára. A pamut alapanyaga a gyapot az össz behozatalban 20%-ot ért el, a pamutáru a kivitel felét tette ki. A pamutfonal termelés a 19sz közepe felé gyorsul fel látványosan. A pamuttermelés fokozatosan átvette a gyapjútermékektől a vezető szerepet A gyapjúipar visszaszorult, mert a pamutipar relatíve új ágazat

volt, a nem látták a termelés terjedését tradicionális kötöttségnek, valamint a pamut technikai szempontból jóval könnyebb terepet kínált a technikai mechanizáció számára. A pamut növényi szál, erős, homogén, a gyapjú szerves anyag, 6 viselkedése kiszámíthatatlan, ingadozó. A gyapottal művelt területet könnyebb volt kiterjeszteni, mint a birkákat szaporítani. A 18-19sz-ban a pamut a társadalom minden rétege számára fogyasztható termék volt, a divat átalakulása erős keresletet jelentett az angol pamuttermelés számára. 1825-30 között Sharpand Roberts-féle szövőgép egyesítette az összes addigi szövőipari vívmányt, és a gőzgéppel hajtott szövőgép előtt már nem voltak technikai akadályok, s a gépi szövés viharos gyorsasággal terjedt. A közlekedési rendszer átalakulása. Az árumennyiség növekedett főleg a mezőgazdaságban és a bányászatban a 18-19.sz-ban 1. A csatornarendszer kiépítése (1760-1830) Ez

idő alatt egy modern csatornarendszert építettek ki. A korábbi vízi szállítás a partmenti hajózásra s a belső folyami hajózásra szorítkozott. Partmenti hajózással folyt a belkereskedelmi áruszállítás, pl a szén Newcastle-ből Londonba való szállítása. Itt elsődlegesen a Temze, a Humber, a Mersey jöhetett számításba. A 16sz-ban parlamenti törvény biztosította a szabad áruszállítást a folyókon A csatorna építésre szükség volt a szárazság, ill. az árvizek idején is A halászok és a molnárok versengtek a csatornák használatáért. Szükség volt a csatornára azért is, mert a folyók nem mindig arra folytak, amerre a gazdaság igényelte. Az ipari és mg-i termékmennyiség növekedésével a folyami hajózás hagyományos állapota már rég nem volt adekvált. 1 757- Mersey folyó az első csatorna ide épült, s a St. Helenből Liverpoolba való szénszállítást könnyítette meg. Nagy jelentősége volt a Worsley csatornának, amit

1759-61 között építettek meg Ennek elkészülésére már hitelt vettek fel!! A csatornahálózat kiépítéséhez a központi kormányzat is hozzájárult, mivela kiemelt városokat össze kellett kötni a gyorsan fejlődő iparvidékekkel. (London, Liverpool, Hull, Bristol – nagy kikötővárosok). Az első ilyen csatorna (11 évi építés után) 1777-ben átadott „Grand Truck Canal”, ami a Trent és a Mersey csatornája volt (149 km). 1791-94 felgyorsulnak a csatornaépítések 40 csatorna épül ezen időszak alatt. A 19sz első 15 évében, pl 1805-ben Grand Junction Canal közvetlen kapcsolatot teremtett Birmingham és London között. 1830-ra 6400 km-nyi csatorna épült Angliában A csatornák építését eleinte helyi egyének (üzletemberek, bankárok) kezdeményezték, később azonban több társadalmi csoport érdeke találkozott egy-egy kanális megépítésénél. A parlament adta ki az engedélyeket a munkálatok megkezdésére, s az alsóházban külön

bizottság foglalkozott a kérdéskörrel. Csatornatársaságokat hoztak létre az építés és a pénzeszközök felhasználását figyelték. 1760-1830 között 20 millió fontott költöttek csatornaépítésre Ezt főleg a helyi üzletemberek és földbirtokosok biztosították. Egy főre jutó befektetett tőkemennyiség 50-200 font között volt. A csatornáknak profitot kellett termelnie, a társaságok tagjai osztalékot kaptak a befektetett pénzmennyiség arányában. A legnyereségesebb csatornák az Oxford-, a Forth-, Clyde-, a Coventry- és a Grand Junction Canal voltak. A mg-i területek csatornái kisebb hozamot hoztak mint az ipari területeken levők. Gazdaságra gyakorolt hatása: Alacsony volt a szállítási költség, de relatíve nagy tömegű árucikket lehetett forgalmazni rajta. A szén szállítására volt nagy hatással, márpedig a szén az egész „ipari forradalom” sarokköve volt. Jótékony hatása volt az építőanyag iparra, a vasércszállítás

megkönnyítésére, a fa és a textilipar fejlődésére. Hozzávetőleges számítások szerint kb 1 millió ember dolgozott az 1757-1830 között épült csatornáknál. 1830-40-ben a csatornaépítés veszített a jelentőségéből, mivel a vasúthálózat elkezdett kiépülni. A csatornán való szállítás már lassú volt, s a vasúttársaságok tudatosan igyekeztek tönkretenni a csatornatársaságokat. 2. A vasútrendszer létrejötte Richard Trevithik mérnök megalkotta a lokomotív elvet, amire a későbbi gőzmozdony-technika alapult. Trevithik gőzmozdonya 1803-ban 25 tonna terhet tudott óránként 7 km-es sebességgel vontatni. 1813-ban William Hedley és Timothy Hackworth megépítette a Puffing Billy-t és a Wylam Dilly-t. George Stephenson (1781-1848) első gőzmozdonya (1814-ben) 30 tonnát tudott óránként 6,5es sebességgel szállítani 7 1825. 09 27-én megnyitották a Stockton Darlington közötti sínpályát Az 1,5 m-es nyomtáv mértékadónak

számított. 1829-ben Rakéta nevű gőzmozdony 13 tonnát 25 km/h sebességgel tudott vontatni. 1830 Manchester – Liverpool vasútvonal megnyitása, s ettől kezdve Angliában robbanásszerű gyorsasággal terjedtek a vasútvonalak. Szinte mindegyik vonal esetében megfigyelhető, hogy egy bizonyos utaslétszám elérése után a személyszállításban lelassul a növekedés, a teherszállításban viszont dinamikus a növekedés. A gazdasági életre komoly stimuláló hatást fejtettek ki az építkezések. Megrendelésekkel látta el a nehézipari ágazatokat, a széntermelést, a vaskohászatot, az acéltermelést. Az építőipar is fejlődött, hiszen állomást, javító műhelyeket, stb. kellett építeni Jelentősen csökkentek a szállítási költségek A vasutak építésénél alagutak építését, hegyek átvágását hidak, viaduktok létrehozását kellett megoldani. Ezek roppant költségesek voltak Nagy volt a munkaerő kereslet az egyszerű fizikai munkás

iránt. 1840-ben 100e fő; 1847-ben 300e fő dolgozott a vasúti építkezéseknél Tőkeigényes beruházás volt. Elengedhetetlen volt a társas formák keresése, amit a korlátolt felelősségű részvénytársaság teremtett meg. A vasútrészvények hamar bejutottak a tőzsdére Az Angol vasútépítés különösen drága volt. Egy mérföld létrehozásának költségei mintegy 40 000 fontra becsülték. 1844-ben fogadta el Gladstone a vasúttörvényt, amely 21 éves magánhasználat után a vasutak állami kézbe vételét biztosította. Fontos volt a díjszabás egyesítése is Egy mérföld 0,1 pennybe került. A 19.sz-ban Angliában a kormányzat többször szabályozta a vasutak működését Az államnak csak a versenysemlegességet kellett biztosítania a laissez faire elvnek megfelelően, másrészt az országra kiterjedő szabványosítás betartását, végül a fejlesztések főbb irányait is ki kellett jelölni. A vasút olcsóbbá tette a szállítást, a tőkék

megtérülési ideje lecsökkent, megnyílt a pótlólagos befektetések lehetősége, s ez növelte a jövedelmeket és a profitokat. A vasút létrejötte felgyorsította az urbanizációs folyamatokat, a vonalak kiépülésével új közlekedési csomópontok alakulhattak ki. A postai szolgáltatás meggyorsult 3. A tengeri hajózás modernizálódása Anglia földrajzi elhelyezkedése miatt, ill. a 16-17sz során megszerzett világhatalmi pozicióiból is következően a tengeri szállítás technikájának átalakítása komoly hatást gyakorolt a makrogazdaság működésére. A hagyományos vitorlás áruszállító hajókat megpróbálták gyorsabbá tenni, és a faalapanyagot acélra cserélni. 1747 John Wilkinson az első vasból készült vitorlás hajót, ami 3-4-5 árbócos, hatalmas befogadóképességű klipperek. Ezek 1500-2500 tonnát szállítottak A 19sz közepén egyes vitorlások 1500-2000 főt is tisztességesen utaztattak. Az Angol kereskedelmi és hadiflotta a

19.sz közepén a világ hajóparkjának mintegy 40%-a GBhoz tartozott Az angol össztermék 20-30%-a külföldön értékesítődött, így érthető az irdatlan méretű kereskedelmi flotta aránya. 1807 USA Fulton felfedezte a gőzhajót, de elég lassan terjedt a század első néhány évtizedében. Gond volt, hogy a hajó lassú, de megépítése költséges volt Nagyobb súly, nagyobb merülés, nagyobbá kellett a kikötőket átépíteni. A Temzén 1821-ben úszott le az első vasból készült gőzhajó, s Bristol és New York között állandó összeköttetést lett. 1846-ban Liverpool – New York távot 14 nap 21 óra alatt tette meg A mérnököknek sikerült a tengeri gőzösök szénfogyasztását mintegy felére leszorítani a század közepe felé, s ez jelentősen csökkentette az üzemeltetési költséget. 4. A szárazföldi közlekedés változásai A preindusztriális Angliában az utak nagyjából olyan rosszak voltak mint bárhol másutt Európában. Kocsival

London és Edinburg közötti távolság 2 hétbe került. A kocsival való utazás a nagy erdőségeken keresztül nem volt életbiztosítás. A közlekedés hátránya a magas költség volt A hagyományosan rossz közlekedési viszonyokat a rosszul működő közigazgatás okozta. 1555-ben törvény, hogy az utak fenntartását, minden plébánia területén a helyi lakosságnak kell karbantartania, de ezt szinte senki nem tartotta be. A 15 000 plébániát sem lehetett ebből a szempontból irányítani 8 A 18.sz-ban élesen vetődött fel az utak kérdése, mert a megnövekedett mg-i és ipari termékmennyiséget valahogyan szállítani kellett. 1753-ban elfogadtak a „Broad Whell Act”-et, melyben meghatározták, hogy a kerekek minimális szélességének 22 cm-nek kell lennie. Áttörés a „Turnpike Trust” létrejöttével Ez 1706-ban kezdte meg a funkcionálást. Ezek a társaságok döntően helyi üzletemberekből, egyháziakból, a szállításban leginkább

érdekelt kereskedőkből álltak össze. A parlament garantálta nekik, hogy ha jó utat hoznak létre egy meghatározott területen, elvégezhették a munkát, akkor az állam megtéríti a költségeik egy részét. Az útépítő társaságok azután a jó utakon díjat szedhetnek, amit központilag állapítottak meg A törvény 21 évre átengedte a koncessziót. A nagy építő korszak 1760-1830 között volt, s kb 35200 km-nyi utat hoztak rendbe. A szilárd alapozattal bíró kövezett utak megépítése komoly feladat volt. Útépítő mérnökök, földmérők is dolgoztak. Thomas Telford skót származású mérnök mintegy 1500 km-nyi utat hozott létre, 1200 hidat épített – a Menai függőhidat is. – Az ő általa tervezett utakon háromszor olyan gyorsan lehetett haladni. John London Macadam szerint ha a természetes talaj száraz, ez elviseli a kocsi súlyát, erre kell ráhordani egy zúzott kőből álló réteget, aminek gránit keménységűnek kell lennie.

Arra kell figyelni, hogy a kőnek némi dőlése legyen, ami a víz elvezetésére szolgál Az általa kidolgozott eljárást még ma is használják. Az útépítések eredményeként a belső kereskedelem és a személyszállatás mobilizációja jelentősen felgyorsult. A szállítás költségei csökkentek, a pénz forgási sebessége növekedett, a kereskedők, forgalmazók jövedelmei nőttek. Υ A 18.sz első felében megindult iparosodás egymásra épülő ágazati kölcsönhatással bíró történelmi folyamat volt. Ennek eredményeképpen az 1830-as évektől egyre gyorsuló, lassan forradalmivá váló átalakulás volt. A korai iparosodás egy elnyújtottabb, sokáig tartó időszakot mutat A modernizálódott ipar mindenhol megváltoztatta a hagyományos gazdaság rendszerét. Új társadalmi rétegek, csoportok alakultak ki: a vállalkozó tőkés és a nagytömegű ipari munkásság a két legfontosabb momentum. Nem szabad megfeledkezni a professzionális értelmiség

kialakulásáról, a mg-i bérmunkásság létrejöttéről és a „self made man” – önerejéből lett ember – kategóriáról sem. A 19.sz-i fejlődés a liberális állami gazdaságpolitika mellett ment végbe, bár voltak olyan országok is, ahol a növekedés állami szubvenciókkal, protekcionista védővámok biztosításával történt. (Németo. Magyarország) Az angol ipar átalakulása nem nélkülözhette a modern pénzügyi szféra létrejöttét, a birodalmi pozícióból fakadó gazdasági versenyelőnyöket, a korlátlannak tekinthető felvevőpiacot, s az olcsó nyersanyagbázist. A fejlődésben némileg elmaradt kontinentális országok Angliát tekintették követendő mintának. 9 3. A hagyományos népességmodell és a demográfiai átmenet A hagyományos népességmodell. A preindusztriális Európa népessége és a konkrét gazdasági változások közötti kapcsolatok rendkívül sokoldalúak, bonyolultak, megítélésük nehéz feladat. A

tardicionális idők népességfejlődésének egyensúlyi rendszere, önszabályozó mechanizmusa volt. Ha nem lenne kapcsolat a népesség és a gazdaság közt, akkor a népességek vagy felduzzadnának vagy kihalnának. A 18szelőtti Európában amikor a népesség száma magas volt, akkor a születések száma csökkent, vagy a halálozások száma nőt. (negatív visszacsatolás) A népesség túlszaporodott, s az a veszély fenyegetett, hogy az egy főre jutó élelmiszerkészletek radikálisan csökkentek, akkor demográfiai fékek léptek életbe. A történeti demográfia eredményei szerint a 18.szelőtt 3 nagy hullám: - A neolit forradalomtól időszámításunk kezdetéig. Átlagosa ezerévenként megkétszereződő népesség. - 10.szkörnyékén Durván 200-300 év alatt kétszerezte meg a világ népességét - A 18.sz szorosan összekapcsolódott a mg-i és az ipari változásokkal, ún modernizációs hullám A népesség nagysága. A 15-18.század lassú növekedés

Ez ciklikusan változott A növekedés elsődlegesen az 14501650 közti és az 1700 utáni időszakra jellemző Az európai népesség ebben a korban már gyorsabban nőt mint a középkorban. Európa Uralig értelmezett területén 1500-ban 67 millió; 1600-ban 89 millió; 1700-ban 95 millió; 1800-ban 146 millióan éltek. Tehát az igazi nekilendülés a 16 s a 18sz-ban következett be A látványos előrelépés őshazája Anglia volt. A népességrobbanás szorosan kapcsolódott a 18.sz-i mg-i forradalomhoz Nőttek a hozamok, javult a mg produktivitása, ugrásszerűen nőt az élelmiszerbázis. A demográfiai jellemzők változása. 1740 előtt nem bizonyítható az európai halandósági görbe, utána egészen a 16 ezrelékig csökkent a 20. század elejére Az angliai születések száma ennél kisebb mértékben esett, a 20sz elején 28 ezreléket mutatott, s a két érték között tágult a rés. Az átalakulás több szakaszban zajlott le: 1. Először a halandósági

arányok kezdtek csökkenni, míg a születések nagyjából magas szintűek maradtak. (Anglia 1740-1875) 2. A halandóság további csökkenése és mellette a születések számának gyorsabb visszaesésével járt együtt. Ez kisebb ütemben növelte a népesség számát 3. A két arány közötti rész beszűkült Ismét lassan növekedett a népesség, s a 20szmásodik felében több országban előfordult, hogy a népesség csökkenni kezdett. A 18.szgyors demográfiai növekedését a közegészségügyi viszonyok javulása is segítette, mert Angliában már megszűntek a járványok, visszaszorult a himlő, ami ellen a század vége felé már volt oltóanyag. Az éhínségek a legrosszabb esetben is lokálisa maradtak Javult a távolság leküzdésének technikája. A betegségek egy része gyógyíthatóvá vált, de a 19-20sz-ban a kolera pusztított (1829-37) A halandóság csökkenésével párhuzamosan megnőtt az emberek átlagéletkora, s ez bővítette az ország

munkaerő kapacitását, biztosította az új ipari és mg-i munkahelyek élőmunkaerővel való 10 ellátását. A 18sz,előtt 30-35 év az angolok átlagéletkora, a 19szvége felé 40-45 évre számíthattak Az átlagéletkor növekedése alapjaiban alakította át a munkaerő struktúrát. Megszaporodott a felnőtt lakosság az aktív munkaképes elemek aránya. Az iparosodás alatt általában nem volt tartós munkanélküliség, inkább munkaerőhiány volt. A gazdaság gyorsabban növekedett mint a népesség Anglia és a kontinentális országok. Amikor a 18.sz-ban megindult az angol demográfiai átmenet folyamata, a kontinens országaiban élő népességek még hagyományos vonásokat mutattak. A ny-európai országokban az angolhoz hasonló viharos változás sehol nem volt tapasztalható a 18.sz-ban A 18sz-ban a népesség jelentősen megnőtt az eu-országokban, bár ennek okai meglehetősen eltérőek voltak. Más a helyzet egy-két olyan közép-európai

országgal, amelyek a 18.szelőtti korszakban súlyos népveszteségeket szenvedtek. Ilyen volt pl Magyarország, ahol a népességnövekedést a bevándorlás okozta Mintegy 3 millió fő. Ez a szaporulat nem a demográfiai magatartás változására utal Európa két nagyobb része között a 18-19.sz-ban még nem mosódtak el a különbségek Az I világháború előtt az angol, francia, belga stb. 20-25 ezrelékes születési aránnyal szemben Oroszország európai részén 45,6 ezrelékes ráta mutatkozik. A 18.-19-sz-i változások eredményeképpen a következő figyelhető meg: az életkor megnőtt, fizikailag erősebb, minőségileg jobb társadalmi kép. A vándorlás. A központi regionális gazdaságpolitika híján nehezen, - sokszor egyáltalán nem – tudta kezelni a demográfiai problémákat. A társadalmi konfliktusok sok esetben érintettek kisebb-nagyobb csoportokat, etnikai közösségeket, s csak másodlagosan egyedeket. Volt rá példa több helyen Európában,

hogy – főleg zárt csoportokban – visszafogták a szaporodást, ha kell, megakadályozták a gyermekek létrejöttét. Magyarország esetében hat-hét olyan terület van, ahol a társadalom önmagát pusztította. (valószínűleg lelki defektusok, gazdasági élettérszűkülés, etnikai háttérbe szorítottság). Voltak társadalmi csoportok, amelyek fizikai mobilizációval válaszoltak a hatásokra. Előfordult elvándorlás már a tradicionális gazdasági rendszerben is, pl. keresztes hadjáratok stb A 16-17sz-i nagy tömegű kivándorlásnak politikai gazdasági okai is lehettek. Az európai népesség mindig is a népességkibocsátó területek közé tartozott, legfeljebb az okok módosultak A 18-19sz-ban nagy tömeg vándorolt ki Amerikában. Kb 60 millió ember hagyta el Európát ebben az időben Célok: USA Oroszország, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland. A Kínaiak nagy számban telepedtek le az USA-ban, Indonéziában, a Csendes - Óceáni szigeteken.

Szintén jelentős volt a vándorlásairól az európai zsidóság, a cigányság és a szlávok A fogyasztási szerkezet átalakulása. A hagyományos agrártársadalmakban alapvetően a természetföldrajzi adottságok határozták mag a gazdálkodás kereteit. A növekvő európai népesség táplálkozásában meghatározóvá vált a cereáliafogyasztás (gabonafélék). Voltak olyan vidékek, ahol a népesség stacioner volta érvényesült (időben nem változó). Ezeken a helyeken az állati termékek határozhatták meg a fogyasztást Ny.Európában a gabonatúlsúly mellett szervesen beépültek az állati termékek, a szőlő, a gyümölcsök, ill. a főzelékfélék a táplálkozási szokásokba A 18-19sz-ban új távlatok csillantak fel A tradicionális mg. látványosan megújult, nőttek a hozamok, javult a gazdaság termelékenységeélelmiszertöbbletnagyobb népesség. Átalakult az energiabázis, mesterséges anyagok felfedezésenagyobb termeléshozam a

mg.ban AA népesség jövedelméből egyre kevesebbet kellett az elsődleges (élelmiszer) jellegű fogyasztásra fordítani, s lehetővé vált a tartós fogyasztási cikkek tömegtermelése, s nőhetett a nemzeti jövedelmen belül a felhalmozás aránya is. A legszegényebb rétegek esetében a jövedelem nagy részét elviszi a „kötelező kiadás”, ami a megélhetéshez kell. A csúcson lévők esetében már futja alkalmazottakra, jótékonykodásra, művelődésre, szórakozásra is. 11 A társadalmak strukturális változásai: az urbanizáció. Az ipar növekedési üteme a 19.sz-ban megelőzte a mg-ét, s vonzó béreivel hatalmas tömegeket csábított el az agrárágazattól. Különösen a 18sz végén, a 19szelső felében volt gyors a változás Megnőtt az ipari foglalkoztatottak száma, s drámai módon csökkent az agrárágazat munkaerő nagysága. Az ágazatot (foglalkoztatást) váltott emberek a városokba költöztek Az egész kontinensen megfigyelhető

volt az urbánus populáció gyorsabb növekedése a falusival szemben. A 19szközepén csak Angliában haladta meg a városi népesség a vidékit, de gyorsan követte Hollandia, Itália, Belgium. A gyors iparosodás miatt hatalmas városok jöttek létre Európában, s kialakultak a metropoliszok melletti agglomerációs övezetek is. A 19szközepén Európában csak 43 olyan nagyváros volt, amelynek lakossága meghaladta a 100ezerfőt, 1910-ben már 156 ilyen volt. Az 1 milliós bűvös határt Londonon és Párizson kívül átlépte Berlin, Moszkva, Bécs is. Nagy szívóereje volt a frissiben növekvő kisvárosi ipartelepeknek, amelyek rendszerint egy-egy nyersanyagkincsre alapozhatták felfutásukat (szén, vasérc). A városi élet - bármennyire igaz a munkásság kizsarolása, alacsonyan tartott bérezése, a gyermekmunka még – így is jobb megélhetést tudott biztosítani, mint a falun való elszegényedés, a pauperáció (koldusbotra jutás), s a látens

munkanélküliség valósága. Szegények, koldusok, végletesen elesettek továbbra is előfordultak, sőt néha hatalmas tömegben a nagyobb városok peremén, de a tömegszerű szegénység nem az ipari modernizáció eredménye, mert a korábbi tradicionális korszaknak is alapvető jellemzője volt. Az urbanizálódás olyan történelmi folyamat volt, amelyben a népesség egy része a korábbi életmódjánál lényegesen jobb helyzetbe kerülhetett. A 18-19sz-ban a gazdasági növekedés üteme lényegesen felülmúlta a népesség növekedését, s a két tényező hányadosa tartósan magasabb volt egynél. Az életmódváltás (rendszeres fizikai munka, bérlakás, fizetés) nem ment társadalmi tragédiák nélkül, az azonban tagadhatatlan, hogy a városokban született meg először a rendszeres orvosi ellátás, a vezetékes ivóvíz, kiskereskedelmi hálózat, s a munkalehetőségek is bővebben álltak az emberek rendelkezésére mint falun. A város hozta magával a

kötelező oktatást, a szociális kérdéseket is itt tudták tömegszerűen a legjobban kezelni. A 19.sz-tól a városok váltak kulturális centrumokká, s itt jöhetett létre a professzionális értelmiség, s a nagy létszámú szakbürokrácia intézményrendszere is. 12 4. A gazdasági munkamegosztás és integráció a Habsburg-birodalomban (18-19sz) A Habsburg birodalom a 16.sz-tól egyike volt Európa legnagyobb birodalmainak A 18-19szkörül területe 670ezer km2 ; lakossága 1800-ban Európa népességének egyhetedét, 1914-ben egynyolcadát alkotta. A dualista Monarchia egyike volt a kontinens legsajátosabb államformáinak A Monarchia, mint államforma a 20.szelső nagy vérzivatara után megszűnt létezni A gazdasági egység kialakulásának körülményei. A 17-18.sz fordulója előtti időkben a birodalmi vezetésben egyre inkább erősödött a KözépDuna –medence politikai megszerzésének gondolata, tehát a birodalom súlypontját a Duna mellé kell

áthelyezni. Látványosan segítette az egyesítés kialakulását a gazdaságföldrajzi terület Munkamegosztás a mg. és az ipar között A politikai és kulturális különbségek nem nevezhetők egységesítő bázisnak. Tucatnyi nemzetiség, etnikum élt a Kárpát-medence területén, eltérő nyelvvel, s eltérő jogrendszert használva. A gazdaságpolitika egységesítő vonásai. Központi gazdaságpolitikai irányítás. 1687-Bécs-Kollonich Lipót elképzelése Magyarország birodalmi betagolása. Szorgalmazza a kereskedelem kiépítését, javasolta a manufaktúrák alapítását, részletesen végiggondolt adórendszert kívánt, németországi jobbágyok betelepítését ajánlotta. 1688 Esterházy Pál nádor önálló magyar Kamarát akart, de megtartotta volna a központi vám- és adórendszert. A gazdasági beilleszkedés és ennek elméleti kidolgozása együtt történt. Hörnigk ismerte fel először, hogy a Habsburg-birodalom országai egymásra utaltak,

egymást jól kiegészítik, s ezzel együtt képesek az autarchiára. A földművelés és a nyersanyag –kitermelés területén optimális kihasználásra kell törekedni. Ha a fogyasztás döntően belföldi termékből áll, a készáru kivitellel csak nyerhet a birodalom. Behozatali tilalmakat kívánt néhány termékre Magyarország helyét "„valóságos kenyér, zsír és húsbánya"-ként határozta meg. 1754 okt1-jén léptették életbe az ún ”kettős vámrendszert”, ami 5-20%-os vámértékkel szabályozta a két térség kereskedelmét. Célja: a birodalmi prioritások – az örökös tartományok és Bécs ellátásának zavartalansága – fönntartása, annak hosszú távon való biztosítása. A magyar agrártermékekre relatíve alacsony vámot vezettek ki Megmaradt a negatív vonás, mégpedig a gazdasági munkamegoszlás. Az iparcikk és agrárárú cseréjénél a magasabb feldolgozási fokú, nagyobb bérköltséget tartalmazó ipari termék

került előnyösebb árpozícióba. Egy lassú, folyamatos, évszázados tőkeelszívás történt. Relatív tőkeszegénységcsökkennek a beruházások Az udvar nem akadályozta, de nem is fejlesztette Magyarországnak az iparát, ami aztán folyamatos lemaradást hozott. Az impulzus a magyarországi gazdaság számára az európai iparosodás, s ezzel összefüggésben a gyors osztrák gazdasági átalakulás volt. 1810-20-ban az ipar gazdasági átalakuláson ment át A gomba módra szaporodó munkahelyek elszívták a mg-i munkaerő egy részét. A gyors osztrák iparosodás csökkenő mg-i outputtal járt. A hatalmas mértékű gyapjúkereslet és az osztrák élelmiszerhiány a magyar mg. számára óriási kihívásként jelent meg: lehetőséget nyitott egy egyre jobban fokozódó exporttevékenységre. 1840 Freidrich List munkája a politikai gazdaságtan nemzetgazdasági értelmezéséről. Szándéka az volt, hogy Németország gazdasági fölvirágoztatásához

programot adjon. A gyöngébb gazdaságokat nem szabad kiszolgáltatni szabadkereskedelem révén az erősebb gazdaságoknak. Báró Karl Kübek – gazdasági csúcsminiszter – úgy vélte, hogy az eddigi vezetés nem ismerte fel eléggé Magyarország 13 gazdasági jelentőségét. Gyorsan el kívánta törölni a belső vámhatárt, s egyben szabadkereskedelmi politikát akart a birodalmon belül. 1841 végén egy egységes gazdasággal rendelkező birodalom mellett kardoskodott, vasutat kívánt, egységes közlekedési rendszert és pénzügyi szisztémát. Kübeck elképzelése az 1848-49-es magyar nemzeti függetlenségi háború után megvalósulni látszott. 1850-51ben felszámolták a vámhatárt, s szabad termékáramlást biztosítottak a birodalmon belül A neoabszolút rezsim rendeleti úton bevezette Magyarországon az új adórendszert, meghonosították a telekkönyvezést, az osztrák büntetőjogi kódexet, átszervezték és németesítették a

bürokráciát, újraszabályozták a jobbágyfelszabadítást, a földesúri kártérítést az elveszett munkaerő és adó miatt, iparszabadságot hoztak létre a céhek monopóliumának megtörésével. Szabaddá válhatott a tőke- és a hiteláramlás, a munkaerőmozgás. A dualista monarchiát létrehozó kiegyezési törvény rögzítette Magyaro. önrendelkezését, kinyilvánította azon szándékot, miszerint kereskedelmi és vámszövetségi törvényt kell kötni Ausztriával. Az integráció felé ható tényezők a dualizmusban. 1. A külkereskedelem szerkezete Eddie Scott mutatta ki, hogy a dualizmus végére a magyar kivitelben a készárukivitel a korábbi 10%-ról 35%-ra nőt. Az export többsége a nyers- vagy félkész jellegű mg termék volt A külkereskedelmi áruforgalom jelentősen nőt. Az 1840-es évekhez képest 1913-ra lényegében 13 szorosára nőt a magyar kivitel, s még ennél is jobban nőt az import. A külkereskedelmi forgalom az 1880-1905-ig

aktívummal zárult. Az Ausztriába való kivitel sokkal jobban növekedett mint a vámkülföldi kivitel. A vámkülföldi export változott. A németországi vámemelések a magyar gabonát lényegében kiszorították a piacról. Helyette megugrott a baromfi-, a fa és tojásexport A balkán felé Magyarország mint egy iparosodott ország jelenhetett meg, s ott még a magyarországi ipari termelés is versenyképesnek bizonyult. A birodalom nyugati felének ipari termelése továbbra is megelőzte a magyarországi ipart. Katus László: ”határozottan megfigyelhető a fogyasztási szolgáló, késztermék arányának csökkenése, a beruházási javak és a további hazai ipari földolgozásra szánt felgyártmányok részarányának növekedése.” A külkereskedelmi áruforgalom növekedésével, az egyre nagyobbá váló termékcserével megindult az addig eltérő ár- és bérrendszer kiegyenlítődése. A dualizmus éveiben az ausztriai és a magyarországi legfontosabb

termékárak arányaikban nagyjából hasonlóan mozogtak. Magyarországon alacsonyabbak voltak az árak és a jövedelmek. A piaci egységesedés folyamata nemzetgazdasági keretek között ment végbe. A birodalmi munkamegosztási pozícióból eredően Magyarország egyre szorosabban illeszkedett Ausztriához, a dualizmus végére a magyarországi nemzeti jövedelem csaknem 30%-a exportálódott. Ez az arisztokrata és a középbirtokos rétegeknek kedvezett, de a század vége felé már a magyarországi vállalkozó iparos és kereskedő rétegekre is kiterjedt. 2. Tőke- és hitelmozgások A kiegyezési törvény a jegybankkérdést nem tisztázta egészen 1878-ig az Osztrák Nemzeti Bank gyakorolta a magyarországi jegybanki funkciókat. A két országban használt konvenciós ezüstpénz, majd 1892-től az aranystandard rendszer is összefűzte a két országrészt. A 19.szmásodik felére a magyar gazdaságra nagy hatást gyakorolt a nyugat felől érkezett tőke 1855-ben

Bécsben megalakul a Creditanstalt, ill. Magyarországon a Hitelbank Ezek már nem csak kötvénykibocsátással, hanem a lakossági betétek gyűjtésével is foglalkoznak, valamint ipar és infrastruktúra hitelezésével is. Megmaradtak a tradicionális finanszírozási mechanizmusok 185 Pest – Pozsony – Bécs vasúti vonal átadása. A bécsi bank 10 millió forint értékű részvénnyel vette ki a részét a vállalkozásból. 1867-ig a vasútba fektetett tőke 85%-a külföldi volt, de a kiegyezés után, az 1870-es évek második felétől egyre nőt a hazai tőkéből létrehozott vagy megvásárolt vasútvonalak száma. A vasútépítés robbanása a birodalomban 1873 után következett be, s a világháború előtt kb. 45 ezer km vasút volt a Habsburg-birodalom területén 14 A 19.szvégére a magyar bankélet fokozódó önállósulása már jellemző jegy Az osztrák tőke kivette részét a magyarországi ipar és bányászat termelésének felfuttatásaiból

is. 1911-ben félmilliárd koronára becsülhető a tőkéjük részaránya a két ágazatban. Nagy volt az Osztrák tőke a vasiparban (40%), a gépiparban (20%). Az 1910-es gyáripari statisztika szerint a 2480 magyarországi gyáripari vállalat közül 205 volt teljesen vagy részben osztrák tulajdonban. A dualizmus korában 7-8 milliárd korona külföldi tőkét fektettek be Magyarországon. Ennek az összegnek csaknem a fele a Monarchia nyugati feléből származott. A századforduló táján egyre erőteljesebben jelentkezett a hazai tőkeakkumuláció. 1900-1913 a magyarországi beruházások tőkeigényének 75%-a alapvetően belső felhalmozásból származott. Közös vállalatok különböző területeken működtek, pl. a közlekedésben (vasút, gőzhajó) a nagyiparban (vaskohászat, bányászat, gépipar). A konszernek közül egyik legnagyobb volt a Skoda konszern, amihez sok magyar vállalkozó is kötődött. Pl Hazai Gépgyár, Láng Gépgyár, Győri magyar

Ágyúgyár stb. Az első világháború kitöréséig több mint 50 közös kartell alakult. 3.A munkaerő és a társadalmi kapcsolatok Az elmaradott agrártérség gyorsuló átalakulása, az erőteljes ipari növekedés megkövetelte a szakképzett tömegek termelésbe való bevonását. A magyar oktatásügy kialakulása, a megfelelő felsőoktatási és egyéb szakképzési rendszer kiépítésének megkezdése; a munkaerőhiány azonnali pótlása, a külföldi munkaerő bevonása. A Magyarországra érkező gazdag, tőkeerős vállalkozók többsége a Monarchia nyugati részéből érkezett. Jelentős részarányt képviselt ebben a zsidóság 1910-ben Budapesten a nagyiparosok 52,6%át, a kereskedelem és a pénzvilág 59%-át, a jogászok 62%-át Pl: Deutschok A bevándorlók szám szerinti tömegét a fizikai és szakmunkás rétegek alkották. 1900-ban ausztriai volt az igazgatási és a kereskedelmi tisztviselők 7,5%-a, a műszakié 16,4%-a, a művezetők, az

előmunkások 15,7%-a, a munkások 9,1%-a. 1869 és 11910 között 88 ezerről 295 ezerre nőt az Ausztriában élő magyar lakosok száma. Kibővültek a két országrész közötti szellemi kapcsolatok. Nem egy magyar feltaláló Ausztriában szerezte meg a diplomáját. A munkaerő áramlást elősegítette az intézményes rendszer, a diplomáciák léte, a közös ügyek bürokráciája. Fontos volt a hosszú távon kialakult társadalmi – rokonsági intézmények léte. Az „ősi” magyarországi arisztokrata családok birodalmi címmel rendelkező főrangú házból választottak feleséget. A dualizmus korában a birodalom agrár- és ipari térsége közötti társadalmi kapcsolatok elmélyülése erőteljesen növelte, növelhette az integrációs hajlamot. A Habsburg-birodalom azért bomlott fel, mert - „szétbomlasztották”- Európa vezető nagyhatalmai meg akarták szüntetni ezt a közép-európai államot. A duális alapokon nyugvó Monarchia egy sajátos

színfoltot jelentet, világtörténelmi példát adva egy lehetséges, zárt típusú modernizációra. 15 5. Az európai népesség változása (1921-1970) Európa népessége a XX. sz elején 430 millió fő volt, 1950-ben 570 millió, 1970-ben 704 millió A 20.sz népességnövekedése eltér a 19sz-i dinamikus fejlődéstől Az össznépesség nagyságát jelentősen átalakította az I. és a II világháború, és az egy-két helyen gyakorlott népirtó politika. Európa népessége világviszonylatban rendkívül csökkent Európán belül a legstabilabb népességnövekedés É.-Európában ment végbe, a legellentmondásosabb K.-Európában 50 év alatt Északon évtizedenként kb: 4-5%-kal nőt a lakosság, Keleten 11%-os növekedésről 7%-os csökkenés. Sajnálatos, hogy a háborús veszteségeket nem tudjuk pontosan megbecsülni. Az I világháború európai veszteségét Notestein 6,5 millió katonai és kb. 5 millió polgári áldozatra becsülte az orosz

áldozatok nélkül. Ebből Németország 2,7 millió, Franciaország 1,5 millió Ausztria – Magyarország kb 2 millió fő. A II.világháború után is csak becslések vannak az áldozatok számairól Urlanis (1960) kb: 30 millióra becsülte ezt a számot. Frumkin szerint az oroszok veszteségei nélkül kb 15 millió főről szól A Szu veszteségei kb. 7-25 millió ember volt Magyarországon újabban 1,2 millió főre teszik a népességet, amiből 563 ezer fő volt a zsidó. A népességvándorlás is változásokat okozott Európa össznépességén belül. A 19sz-ban Európából 43 millióan vándoroltak ki az USA-ba. 1950-60-as években a kontinens nyugati fele már évtizedenként 3%-os növekedést tudott felmutatni a bevándorlás miatt. Dél és Közép Európa az ötvenes években népesség-kibocsátó hely maradt. A két régióban a távozó lakosság aránya az össznépesség 2,8-3,1%-ig terjedt. A szovjetunió határai a nyugati oldalon zártak voltak, de

óriási belső mobilitás figyelhető meg. Okai az önkéntes és az erőszakos telepítés 1940-70 között az eu-i területeken a népesség 8%-kal nőt, míg az ázsiain 47%.kal Az 1970-es évekre a halálozási ráta átlag 16-19 ezrelékről 9-11 ezrelékre esett vissza, a születések aránya 21-30 ezrelékről 14-16 ezrelékre csökkent. A népesség átalakulásának döntő tényezője a termékenységnek 19.sz óta tartó csökkenése Ez szorosan összefügg a gazdasági fejlődéssel. Keynes szerint a termékenység visszaesése alapvetően befolyásolhatta a jövőbeni fogyasztás alakulását. Szerinte a kiutat a kormány intézkedései jelenthetnék: az állami kiadások radikális emelése, a kamatláb csökkentése, új jövedelmi elosztási politika. Harrod viszont a családok számára kedvezményeket nyújtó kormányzati intézkedésekről remélt megoldást. Az 60-as évektől megnyilvánuló termékenységcsökkenésnek 4 alapvető oka volt. - A föld

túlnépesedésétől való félelem, főleg a harmadik világ népesedési robbanásának eredménye. - Megváltozott az állampolgár életszemlélete és sexuális magatartása - A nyugaton megszilárduló relatíve magas életszínvonal a kiscsaládi mintát erősítette. - A 70-es években kialakult gazdasági bizonytalanság a magasra szökő munkanélküliségi ráta. A demográfiai átmenet fontos aspektusa a korcsoportok átrendeződése, vagyis a gyermekhalandóság visszaszorulása eredményeképpen nő az alsóbb évjáratú csoportok aránya, és nő a magasabb életkort megéltek száma. A felnőtt népességnek a legmagasabb számbeli aránya Magyarországon, Angliában és Walesben található, a legmagasabb gyermekarány Angliában és Koszovóban. A legmagasabb átlagéletkort a Ny-európai országok, Svédország, Ausztria, Franciao., Ennek komoly gazdasági hatása van, mert a foglalkoztatott munkaerő nagysága és minősége nem utolsósorban a függő népesség

méretétől függ. A népesség foglalkoztatási szerkezete átalakult. A fejlődés iránya az iparosodás, majd a szolgáltatási szektor felé való áramlás volt. Clark úgy vélte, hogy a gazdasági növekedés és az eltérő 16 demográfiai magatartás között lineáris kapcsolat van. Bairoch alapján kiderült, hogy a fejlett nyugati területeken a II. világh utáni két évtizedben mindenhol 20% alá csökkent az agrárnépesség aránya Az agrárágazat folyamatosan népességkibocsátó ágazat maradt, relatív, hanyatlásával fordítottan volt arányos a szolgáltató szektor foglalkoztatottságának növekedése. Nagyon komoly jellemzője a 20.sz-i foglalkoztatási rendszernek, hogy főleg a Közép-Európai területeken jelentősen emelkedett a nők iparban való foglalkoztatása. Arányuk elérte az összes dolgozó 35-40%-át. Európában 1920-ban átlagban 46% volt a városi népesség aránya, 1970-ben 63%. A Szovjetunióban 1922-ben 16% volt az urbánus

populáció aránya, 1970-ben 56%. A vizsgált korszakban a vidéki népesség nagysága szinten maradt Európa egész területén, míg a városi lakosság aránya megduplázódott. Európa legvárosiasodottabb országa 1980 környékén Anglia Az európai népesség központi problémája maradt a nemzetiségi kérdés. Az I vh után ,megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, ami soknemzetiségű volt, s a problémát az utódállamok örökölték. A vallási különbség sokszor nemzeti-nemzetiségi mozgalmak kiindulópontjává vált. Nyugaton ezek a problémák nem jelentkeztek olyan karakterisztikusan mint Közép Európában. A vallásitársadalmi tolerancia színvonala, magasabb iskolázottság és életszínvonal φ 17 6. Gazdasági változások az 1920-as években A világháború hatása az európai gazdaságra A háború felgyorsította a gazdasági kapacitások eloszlásának változását, szinte mindenhol erősödött a nehézipar és a gépipar pozíciója, GDP-ből

való részesedése. Széttört a korábbi liberális világkereskedelem, a legjelesebb szabadkereskedő birodalmak is védővámok bevezetésére kényszerültek. Németország úgy veszítette el a háborút, hogy lényegében ellenséges katona nem lépett az ország területére, ugyanakkor gazdasági és fizikai tartalékai teljesen felmorzsolódtak. Közép-Európa integrációs alapokon nyugvó birodalma,, az Osztrák-Magyar Monarchia 1919-20 folyamán a nyugati nagyhatalmak áldozatává esett, s ezzel kisállami szerkezetű térség jött létre. A háború alatt fokozódott az éhezés, a nyomor szörnyű méreteket öltött a szegényebb, alacsonyabb életszínvonallal rendelkező országokban, a jegyrendszer általánossá vált. Az emberáldozatok hatalmas mérete miatt radikális gondolkodást és tevékenységet hozott magával, különösen Oroszországban. Az orosz gyakorlat hatására hosszabb-rövidebb ideig baloldali kormányzatok jöttek létre (M.o-gon is)

Területi változások A XX. sz-i gazdaságra nagy hatással volt az 1919-20-ban politikai eszközökkel megváltoztatott gazdasági térszerkezet. A területi átszabást Franciaország követelte Filozófiája az volt, hogy annyira meg kell gyengíteni a legyőzött Németországot, hogy még egyszer eszébe ne jusson háborút indítani Franciaország ellen. Elcsatolta Elzász és Lotharingia területét, ezzel jelentős nyersanyag forrásoktól fosztották meg az ellenlábast. Ez nem okozott olyan nagyméretű leépülést, mint amit vártak tőle. Önálló államiságot kapott Lengyelország, szinte beleszabták a korábbi birodalmi szinten szervezett területbe, így komoly agrárforrásoktól fosztották meg Németországot. A legnagyobb területi veszteséget az Osztrák-Magyar Monarchia szenvedte el. A 676443 km2 területből a két korábbi meghatározó államalkotó ország hajdani területének maradékjaihoz jutott csak hozzá. Ausztria 26,3%-nyi területet kapott a

maradékon létrejöttek az utódállamok (Csehszlovákia, Románia). Magyarország elvesztette területének 70, népességének 60%-át. Széttört a korábbi gazdasági munkamegosztás rendszere is. Mindegyik utódállam egyoldalú gazdasági szerkezetet örökölt Ausztria ipari országgá vált, Mo. agrárjellege erősödött A vasutak szénhiány miatt leálltak, a vaskohászat leállt Valamennyi utódállamnak ki kellett lépnie a világpiacra, ott pedig kiderült, hogy a térség országai gazdaságtalanul és gyenge minőségben termelnek, sokszor csak áron alul tudnak értékesíteni. Pénzügyi nehézségek és az infláció A hadviselő országokat súlyosan érintette az infláció. Az árak meredeken emelkedtek, s bár mindenhol megpróbálták az inflációt féken tartani (ármaximalizálás, jegyrendszer) valóságos robbanás következett be. Nagy-Britaniában háromszorosára, Franciao-ban hétszeresére nőttek az árak Ausztriában 14000 szeresére,

Magyarországon 23000 szorosára, Némto-ban a háború előtti értékének egymilliomodját érte a márka. Az infláció az állam megnövekedett hadikiadásai, a fokozatosan növekvő áruhiány és a spekuláció miatt jött létre. Próbálták a pénzhiányt első kölcsönökkel, hadikölcsönökkel, megnövelt adóval pótolni. A háború iszonyatos költségű gépi háború volt, becslések szerint a közvetlen költségek 180-230 milliárd dollárra rúgtak, s a közvetett költségek meghaladták a 150 milliárdot. Minden háborús ország deficites fizetési mérleggel rendelkezett, s a vesztes országoknak jóvátételt kellett fizetni. Anglia és Franciao.a háború előtt hatalmas külföldi lekötött tőkét halmozott fel, de a háború elhúzódásával ez 18 sem volt elég. A nyugati államok is rászorultak az USA pénzügyi segítségére A háború után az újjáépítés fokozta a fizetési nehézségeket, s hosszú távon akadályozták a beruházások

megindulását. A nyugati szövetségesek egymásnak is nagy összegeket kölcsönöztek. Anglia 1741000 fontot, s ebből 568 milliót Oroszországnak. Franciaországban a hiányt államkölcsönökből fedezték, de kölcsönt vettek fel az USA-tól is. A felvett kölcsönöket a Német jóvátételnek kellett volna fedeznie, de a leromlott gazdaságú ország nem tudott fizetni, ezért az USA-hoz fordult kölcsönért. 1921 májusában meghatározták a jóvátétel nagyságát. Németországnak 132 milliárd aranymárkát, mintegy 33 milliárd dollárt. A visszafizetés eleinte áruszállítás formájában történt az infláció miatt. 1923 létrejön az új birodalmi márka 1924 Darnes-terv: biztosította az amerikai magánés állami tőke Németország felé való áramlását, amit a német gazdaság modernizációjára és racionalizációjára kellett felhasználni. A legtöbb országban visszaállították az arany valutát, London 1925-ben a font átváltási árfolyamát

a háború előtti szinten fagyasztotta be. Ezzel hátráltatta az angol exportőröket A világ pénzügyi központja New York lett. Magyarországon 1921 nyarán leállították a bankjegy kibocsátást, mesterséges pénzszűkét idéztek elő. A költségvetési kiadásokat egyszeri adókivetéssel próbálták ellensúlyozni. Közben a termelés növelésére nem történt semmilyen érdemi lépés, s az árukészletek krónikus hiánya az egyensúlyt felborította. A gazdagokra kivetett adó is csak részben folyt be. A pü-i szigor megdrágította a kamatokat, a drága pénz miatt nem indultak el a beruházások, a munkanélküliség alig csökkent. A deflációs kísérlet csődöt mondott, s maradt az inflációs pénzpolitika. A pénz értéktelenedéséből származó munkabér csökkent, a forgótőke könnyű előteremtésében , a beruházásokhoz szükséges összegek megszerzésének lehetőségében és az infláció teremtette piacvédelemben realizálódott. A

Közép-európai térségből Mo-got és Bulgáriát terhelte jóvátéti fizetés kötelezettsége. Magyarország mintegy 30 millió aranykorona értékű jóvátételt fizetett. Bulgária 550 millió aranyfrankot. Ebből 1929-ig kb 30 milliót fizettek ki Ausztria vonatkozásában a jóvátételt sohasem határozták meg. Az 1920-as évek első felében a közép-európai miniszterelnökök egyik szokásos tevékenysége a népszövetségi kölcsönök felhajtása volt. Magyarország számára 1924-ben adatott meg ennek lehetősége, mintegy 307 millió aranykoronás hitelhez jutott a magyar állam, bár előnytelen feltételek mellett. Az aranystandardhoz nem lehetett visszatérni, minden ország védeni kezdte a saját valutáját. Ennek káros következményei lettek a gazdaság fejlődésére nézve: ~ megdrágította és megnehezítette a gazdasági tevékenységet, a kereskedőknek és más üzletembereknek a bürokratikus kormányzati politikára is figyelniük kellett. ~

jelentős tőkét vont el a termelő tevékenységtől az árfolyam spekuláció javára. ~ a valutavédelem szorosan kapcsolódott a kormányzati protekcionista gazdaságpolitikához, ami a magas vámok, behozatali vagy tilalmi kvóták révén akadályozták a nemzetközi kereskedelem bővülését. Gazdasági fejlődés a 20-as években Az 1920-as években a kereskedelem nem nőt olyan gyorsan, mint a gazdaság egésze, és így a forgalmazás volumene csak 1924-ben érte el az 1913-as szintet. Lewis szerint a kereskedelem növekedése azért lassult le, mert a háború miatt visszaesett a népesség növekedése. A világkereskedelemben Európa 1913-ban 59%-ban vett részt, 1928-ban 48%-ban. A háború alatt nőt a mg-i termelés, utána a megnőtt agrárkapacitások folyamatosan erős piaci nyomást jelentettek.a mg-i árak elmaradtak a késztermékek árai mögött (ezt nevezik agrárollónak) Az 1920-as évek második felében a nagy túltermelési, helyzet következtében

néhány agrártermék piaci ára esni kezdett (pl. búza, gyapot), s ezért óriási eladatlan mg-i termék halmozódott fel 1926-ban 34 millió q gabonafelesleg volt eladhatatlan. 1929-ben 122mq A korszak dinamizmusát az ipar helyreállítása jelentette, főleg azokon a területeken, ahol a határok megváltoztatása egyoldalú (ipartalan) gazdasági-ágazati szerkezetet hozott létre (pl. Magyarország). A trianoni békeszerződés után Mo elvesztette a nyersanyag forrásait, így a nehézipar 19 nem fejlődhetett, így a két világháború között a könnyűipar kapacitásai emelkedtek. Ennek egyik forrása az infrastrukturális beruházások tömkelege volt. Számos új iparág dinamikusan növelte kibocsátását. A 19sz termelőeszköz gyártásával ellentétben most a fogyasztási cikkek termelése került előtérbe. Nőt a villamos energia termelés, a háztartásokba elektromos gépek kerültek, villanyvilágítás, rádiózás. Az emberek moziba jártak Az

európai gazdaságok fejlődtek az 1920-as években, de ez a fejlődés egyenetlen volt. A fejlődés eredménye volt, hogy az Európán belüli gazdasági rangsor némileg módosult az 1920-as évek végére. A teljes foglalkoztatást általában nem tudták elérni. 1926-29 között kb 4,5-5 millió felnőt lehetett Európában munkanélküli. A tartósnak tűnő munkanélküliség bizonyos ágazatok gyöngeségét tükrözte (textil, bőr). Látens munkanélküliség az agrárágazatban Ezt a gondot a földreform sem oldotta meg. Az eu-i gazdaságok az 1920-as évek második felében már egyre jobban látható és érezhető strukturális válságba kerültek. A gazdasági stabilitás biztosításához az állam fokozott gazdasági szerepvállalása nem nélkülözhető. Nyugaton főleg az infrastruktura és a pénzügyek közvetett befolyásolásában öltött testet, Közép-Kelet Európában a földreformok végrehajtásában és az állami tulajdon kiterjesztésében

realizálódott. 20 7. A világgazdasági válság Gazdasági működési zavarok az 1920-as évek végén. A 20-as években lassan talpraálló eu. gazdaságot figyelhettünk meg A gazdasági konszolidációban nagy szerepe volt az USA hiteleinek. A pénzmozgások korábban tőkemozgás formájában mentek végbe. Az amerikai beruházók felvásárolták az európai értékpapírokat A 20-as évek végére ez a pénzforrás kiapadt. A pénztőke rövid lejáratú hitelként vagy napipénzként áramlott Európába. 1919-31 között a Németországba került pénz fele ilyen volt 1928 felé az amerikai bankárok felmondják európai kölcsöneiket. Egy év alatt (1929-ben) a nettó tőkeimport egyötöde esett vissza Gazdasági hatása: likviditási gondok, az inflálódó árakra építő vállalkozók pénztelenné váltak. Az árak tovább estek, nehéz helyzetbe hozva számos társadalmi réteget. Integrált gazdaságban ez a vállalatok lavinaszerű csődjéhez vezetett. Az

automobil gyártásban is válságtünetek jelentkeztek A termelés csökkenését elbocsátások kísérték. A gazdasági depresszió hatása minden ágazatban jelentkezett. Pénzügyi krach 1929.október 24én USA-ban „fekete csütörtökön”. Az 1920-as években az USA-ban spekulációs láz bontakozott ki, és ez az egész egy gazdasági konjunktúrával kapcsolódott össze. A vállalatok részvényeinek piaci értéke messze elszakadt a reálértékétől. Október 24-én a New York-i tőzsdén nyitáskor még minden normálisan működött. 11 óra felé eladási láz kezdődött, az emberek pánikszerűen adták el az értékpapírjaikat. A pánikhangulat átterjedt a reális árfolyammal rendelkező értékpapírokra is. Egy óra alatt 12 millió részvénytől szabadultak meg az emberek, annyitól, mint megszokott üzletmenetnél fél év alatt. A probléma az volt, hogy az emberek egyszerre jelentkeztek a bankokban a pénzükért, ahol nem volt akkora likvid tőke, ami

ezt a hatalmas pénzmennyiséget biztosítani tudta volna. A gazdaság működőképességéhez vissza kellett hívni a kintlévőségeiket. Ez a beruházások leállítását és azonnali munkanélküliséget, az életszínvonal csökkenését eredményezte. George Harrison, a New York-i központi bank kormányzója az okt.30-ával záródó héten 160 millió dollárért vásárolt állampapírokat, hogy növelje a banktartalékot, s ezzel együtt enyhítse a pénzszűkét. Novemberben 210 millióért vásárolt, de a tőzsdei árak hanyatlását már nem lehetett feltartóztatni. Az árak csökkenése világszerte nagyon sebesen terjedt át az értékpapírokról az árura. A New York-i pénzpiac 1930 januárjában tért újra magához. Gazdasági depresszió az európai országokban. A második súlyos csapás a pénzügyi intézményrendszerre s így az egész világra nézve 1930 december fele bontakozott ki. Ez hitelforgalmi zavarhelyzet volt, ami átterjedt Európára is A

hitelforgalmi összeomlás 1931 májusában kezdődött a bécsi Creditanstalt összeomlásával. Júliusban átterjedt Németországra, szeptemberben GB-ra. Németo-ban 1931-ben kb 17000 cég csukott be. A német összeomlásnak sok oka volt Az állami kiadások nettó értékének csökkenése 1923 után, a külgazdaság visszaesése, a reálbérek tartós növekedése, s ez törékennyé tette a Német gazdaságot. A gazdasági nehézségek súlyosságát mutatta, hogy 1929-ben a német munkanélküliség elérte a 2 millió főt, 1931 július 13-án a Danatbank bezárt. Az üzleti körök és a lakosság megrohanta a bankokat, amik 48 óra múlva kénytelenek voltak bezárni. Az angol pénzintézetek megúszták a csődöt. 1931szept21-én Anglia letért az aranystandardról, megszüntették a font sterling konvertibilitását, az átváltási árfolyamot a devizapiacon a kereslet-kínálat határozta meg. Az alacsony árszint biztosította a belföldi árszint stabilitását, az

angol termékek külföldön egyre olcsóbbá váltak. Jelentősen korlátozták a kiadásokat pl hadsereg, rendőrség, tanári 21 fizetések. Fontleértékelés, az olcsó pénz áldásos hatásai, kormánypolitika, új iparágak korai ösztönzése, lakásépítési a keresleti oldal fellendítése. Franciaországban 1929-től bekövetkezett az értékpapírok árfolyamának csökkenése, visszaesett az export, az ipari termelés. Kevésbé hatott rá a spekulációs tőkék pánikszerű mozgása A Francia Nemzeti Bank arany és valutatartalékai 1925-1929 között 20 milliárd frankról 67,5 milliárdra nőttek. 1929-37 között 670 bank ment tönkre Az országban enyhének indult a válság, mégis akkora mocsarat teremtett, hogy még a harmincas évek fegyverkezése is alig tudata kihúzni onnan. Közép-Európa. A kis országok számára a pénzügyi termelési válságból az igazi szörnyűséget a termelési-értékesítési válság jelentette. Ezek az országok

elsődlegesen agrár országok voltak, melyeknek az 1920-as években állandóan csökkenő mg-i árak és az egyes országok protekcionista gazdaságpolitikája amúgy is problémákat okozott. Mind az exportbevételek csökkenése, mind a tőkekiáramlás csökkenése problémákat okozott. Az agrárválság szorosan összekapcsolódott a hitelválsággal. A belföldi értékesítés is megoldhatatlanná vált A kis országok számára a német pü-i összeomlás indította el a lavinát. Magyarországon három nappal a német bankcsőd után az államcsőd elkerülése végett három napos bankszünetet rendeltek el, nyitáskor pedig érvényben volt az a rendelkezés, hogy a betéteknek csak 5%-át, de legfeljebb 1000 pengőt fizetnek vissza. Súlyosbította a helyzetet, hogy a régi agrárszerkezet nehezen mozduló gazdaságot jelentett, a műszaki-gazdaságszerkezeti elmaradottságot, az alacsony hatékonyságból eredő gyenge versenyképességet, rossz

alkalmazkodóképességet. Agresszív marketingtevékenység jellemzett néhány országot, de lehetett érezni, hogy ezt a szituációt hosszú távon csak az tudja megoldani, aki a térség agrárfeleslege számára piacot tud nyújtani. A nyugati hatalmak erre nem voltak képesek A térség iparosodottabb országaiban (Ausztria, Csehszl.) a válság lefolyása inkább a fejlett nyugat-európai országok modellje alapján írható le. A válság szociális hatásai. Megjelent a tömeges éhezés, a nyomor. Megjelentek a népkonyhák még a leggazdagabb nagyvárosokban is. A munkanélküliség hatalmas, addig még soha nem látott méreteket öltött A válság az emberiség nagy részének súlyos, szinte kitörölhetetlen lelki traumát okozott. Az emberek féltek, nem tudták, hogy a következő nap lesz-e munkahelyük és pénzük. 1930-as évektől az elbocsátások és az éhezéstől való félelem miatt számos tömegmegmozdulásra került sor a világon. Az inflációs hatás

széthúzta a jövedelmeket, fokozódott az anyagi egyenlőtlenség mértéke (USA-ban a társadalom 48%-a szorult rá állami segélyezésre.) Az állam beavatkozása a gazdasági folyamatokba. A pü-i válság a központi pénzintézetek szerepét felértékelte, megoldása azonnali állami beavatkozást igényelt. Németo Nyomán sok országban bevezették – főleg a közép európai országokban – a kötött devizagazdálkodást, ami megszüntette a nemzeti devizák szabad átváltását, s minden devizaügyletet a nemzeti bank hatáskörébe utalt. Az állam megakadályozta az arany és a deviza kiáramlását. Volt olyan ország, ahol az állampolgároknak a nemesfémből készült ékszereiket le kellett adniuk. Csak töredékes kamat- és kölcsöntörlesztésre került sor A kormányok intézkedéseket hoztak a behozatal korlátozásáról (mg-i és ipari), vámokat emeltek, a valutát szabadon lebegtetett valutává tették, felfüggesztve aranyhoz való kötését.

Burkolt valutaleértékelések az exportbevételek ösztönzése végett. Valutabeváltás esetén bevezették a felárrendszert, a kereskedelmi váltás árfolyamát eltérítették a hivatalos váltástól. A merev agrárszerkezetű területeken rendelkezések a termelés korszerűsítésére, importpótló beruházási programok létrejötte. Ösztönözték a válság által kevésbé sújtott ágazatok szerepének bővítését. Kísérleteket tettek a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítására, exporttámogatási rendszert hoztak létre, gazda adósságokat engedtek le, munkanélküliség csökkentő közhasznú beruházásokat kezdeményeztek. Az összefüggő világgazdasági rendszer miatt szükség volt nemzetközi szintű rendezésre is. Egységes elvek alapján kellett szabályozni a nemzetközi deviza áramlást, nemzetközileg is 22 működőképes hitelrendszerre volt szükség. Ösztönözni kellett az országok közötti kereskedelmi forgalmat. A

legtöbb ország feladta az aranystandardot 1933 áprilisában a dollárt is függetlenítették az aranytól. A világ számos valutaövezetre bomlott. 1. csoport: A Britt birodalom országaiból, Skandinávia, államaiból állt, ezek font sterlinghez kötötték nemzeti valutájukat. 2. csoport: a dollárövezet 1934 Roosevelt elnök a dollárt ismét aranyértékkel ruházta fel 1 uncia finom arany = 35 dollár. 3. csoport: Francia vezetéssel jött létre 1933-ban Franciao, Svájc, Hollandia, Belgium, Luxemburg létrehozták az aranyvalutablokkot, amelyben kölcsönösen garantálták az aranykonvertibilitást. 1935-ben Belgium leértékeli a valutáját, és ezzel a blokk szétesik 1932.június 16-július 9 A laussannei konferencián a legfontosabb államok vezetői és pü-i szakemberei gyűltek össze. A Hoover - moratórium gazdasági hatásairól, s vele egyetemben a német jóvátételekről is tanácskoztak. Az európai államok a jóvátételi fizetések mellett

döntöttek, de ezt az USA soha nem fogadta el. A konferencia 3 milliárd márkára csökkentette a német jóvátételi kötelezettséget Adolf Hitler hatalomra jutása után minden ilyen jellegű kifizetést beszüntettek. Az utolsó fontosabb nemzetközi kooperációt mutató egyezmény 1933-ban volt, az ún. Londoni Világgazdasági Konferencia. Az USA szerepe itt alapvető volt mert Hoover elnököt Roosevelt váltotta fel, s nem lehetett tudni, hogy az új elnök gazdaságpolitikája s nemzetközi pénzügyekben vallott politikája mit hozhat az európai országok számára. Az új elnök ekkor még nem állt elő releváns változtató tervekkel. 23 8. A keynesi forradalom és hatásai Gazdasági helyzet az 1930-as évek elején. A világgazdasági válsággá szélesedő depresszió, az ad hoc jellegű állami beavatkozási politika világosan jelezte a gazdaságpolitikusok és az elméleti közgazdászok számára, hogy a gazdaság nem halad automatikusan a teljes

foglalkoztatottság felé, s nagyon súlyos egyensúlyzavarok jelentkezhetnek, amelyek maguktól egészen biztosan nem fognak megoldódni, és a piac már nem az, aminek régen hitték. Nem működött normálisan a „láthatatlan kéz”, s a nemzetközi szervezetek gyengék voltak egységes normatívák kidolgozására. A harmincas évek elején szinte minden gazdasági mutató negatív tendenciát mutatott a 20-as évek második felével szemben. Minden jelentős országban csökkent a termelés volumene 1929-32 között Némeo-ban 42%-kal csökkent az ipari termelés, Ausztriában 39%-kal, de még ezt is meghaladta az USA ipari termelésének visszaesése. Akadtak olyan országok, ahol az ipari termelés kisebb mértékben (10%-kal) esett vissza pl.: Dánia, Románia A mg termelés visszafogására tett kísérlet tengerentúlon részleges eredményeket hozott, Közép-Európában viszont ez nem sikerült, a megnövekedett készletek folyamatosan nyomást fejeztek ki az árakra.

Egyfajta megoldásnak mutatkozhatott a késztermékek külső keresletének növelése a kereskedelem fellendítése révén, ez azonban csak elméleti lehetőség volt, a gyakorlatban nemigen kínálkozott rá alkalom. A válság pontosan a nemzetközi kereskedelem ellen hatott: az állandó leértékelések, a protekcionista intézkedések, a valuta- és devizavédő szabályozások, stb. alaposan visszavetette az európai kereskedelem volumenét. A kereskedelem növelése nem kínált reális kibontakozási alternatívát: 1928-ban az európai kereskedelem megközelítőleg 58 milliárd dollárt tett ki, 1935-re ennek kevesebb mint felére, 0,8 milliárd dollárra csökkent. Az alternatívát a hazai beruházások növelése jelentette, s a nyugati országok szempontjából meghatározó volt, hogy a hagyományosan szabadkereskedelmi országnak számító Anglia, ill. az egyre erősebb USA milyen gazdasági magatartást tanúsít, milyen válságellenes technikát alkalmaz. A

hagyományos gazdaságelmélet alaptétele: a Say-törvény Tudvalevő, hogy nem a „Nagy Válság” volt az első visszaesés az európai gazdaság történetében. Volt egy elfogadott föltevés, hogy a visszaesések mindig átmeneti állapotnak mutatkoztak az eddigiekben, vagyis úgy gondolták, hogy a recessziók a pontatlan előrejelzéseken, téves gazdasági várakozásokon kell alapulnia. Jean Baptiste Say 1803-ban az „Értekezések” c. munkájában úgy vélte, hogy a természeti törvény erejével és természetességével érvényesült az a sajátosság, hogy minden kínálat megteremti a maga szükségletét. „Érdemes rámutatnunk arra, hogy amint sor kerül egy jószág előállítására, ettől a pillanattól kezdve piacot kínál más termékeknek is saját teljes értékéig. Amint a termelő befejezte munkadarabján az utolsó műveletet, arra törekszik, hogy azt rögtön eladja, nehogy csökkenjen annak az értéke. Ugyanakkor arra is törekszik, hogy az

így nyert pénzösszeget azonnal felhasználja, hiszen a pénze értéke romolhat. A pénztől való megválás módja ebben az esetben az, hogy egy másik terméket vásárolunk. Vagyis valamely termék előállításának puszta ténye közvetlenül szabad teret nyit más termékek számára”- írja Say. Tehát arról van szó, hogy a termelésből származó jövedelem Say felfogása szerint keresletté válik, s a kettő összessége egymást kiegyenlítve biztosítja a teljes foglalkoztatást. Természetesen komoly tévedésről van szó, hiszen azt a hallgatólagos előfeltételezést tapasztalhatjuk, hogy a kockázat valamennyi termék árára mindenkor azonos módon gyakorol hatást. Ha ez nem létezne, akkor preferált termékek léteznének, s ebben az esetben nem lehetne kizárni a felhalmozás, illetve a spekuláció lehetőségét. 24 John Maynard Keynes tette talán a legtöbbet azért, hogy megvalósuljon a recessziós jelenségek közgazdasági átértékelése

és újragondolása. Keynes angol közgazdász volt, és 1883-1946 között élt. Pályája elég változatos volt, volt egyetemi tanár Cambridge-ben, vállalkozó, újságszerkesztő, író, kormányzati tisztségviselő, s nemzetközi pénzügyek avatott szakértője. 1936 elején adták ki azt a munkáját, ami hosszú időre meghatározta a nyugat-európai gazdaságpolitika beállítottságát, s egyben az egész elméleti közgazdaságtant. A munka teljes címe: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete, röviden csak „Az általános elmélet”. A keynesi elmélet nagymértékben támaszkodott az addig megjelent modernebb szemléletű közgazdasági munkákra. 1931-ben R Kahn felismerte a multiplikátor elvét, ami majd meghatározó pontja lesz Keynes elméletének. Keynes a gazdasági bizonytalanság és a vállalkozói magatartás elemzésével magyarázta a rossz konjunktúrában való bentragadást: a normális gazdasági magatartás nem vezet

automatikusan a gazdaság megélénküléséhez és a teljes foglalkoztatáshoz. Kimutatta, hogy az állami deflációs politika haszontalan, sőt káros, az államnak ezzel homlokegyenest ellenkező módon kell beavatkoznia: a tényleges keresletet kell növelnie, hogy létrejöjjön a teljes foglalkoztatottság. S ami nagyon fontos: Keynes nem vetette el a piacgazdaság és a szabadverseny eszményét, hanem csak magának a rendszernek az alkalmazkodóképességét akarta állami beavatkozással javítani. Keynes úgy vélte, hogy a gyakorlatban a termelésből eredő jövedelem nem válik teljes egészében keresletté, sőt a jövedelem növekedésével a fogyasztás hányada csökken, így tehát a kereslet összessége kisebb lehet, mint a termelés összessége. Tehát a kereslet határozza meg a termelést és nem a termelés teremti meg a maga keresletét. A tőkés gazdaság egyensúlyzavarából az is következik, hogy a fogyasztás lehet nagyobb is a termelésnél. Ez

abból fakad, hogy a pénz nemcsak közvetítő szerepet játszik, hanem önálló szerepet is betölthet, magyarul: pénzteremtéssel és hitelbiztosítással megfelelő beavatkozás esetén pótlólagos keresletet lehet teremteni. Azt állította, hogy pótlólagos foglalkoztatás révén bizonyos szektorokban erőteljes expanziós hatást lehet elérni. Ennek a foglalkoztatásnak a multiplikátor hatása tovagyűrűzik, s jótékony hatást gyakorolhat a nemzetgazdaság egészére. Nagy jelentőséget tulajdonított a gazdasági döntések kialakításában, a különféle várakozásoknak, a recessziós jelenségek vizsgálatakor figyelembe vette a bizonytalanság és az időigényes alkalmazkodási folyamatok következményeit. Ez vezette el őt ahhoz, hogy az aggregált keresletet helyezze kutatása középpontjában. Keynes művével forradalmasította a közgazdasági ideákat, hiszen alapvető elemzési keretnek a gazdasági aktivitást, a nemzeti jövedelmet választotta.

Elemzése olyan tudatos gazdaságpolitikai tevékenységnek adott táptalajt, amely összhangba volt a világpolitika akkori irányzataival, amelyek már visszavonulót fújtak a szabadkereskedelem elveinek. Az angol modell. A brit gazdaság jobban ellenállt a válságnak, s előbb is kecmergett ki belőle. A tudatos kormánypolitikát mutatja, hogy a belső iparfejlődés megtervezett, befolyásolt, de alapvetően a magángazdaság keretei között végbemenő folyamat volt. A kilábalás fontos összetevője a pénzügyi szabályozásban rejlett. Az Angol Nemzeti Bank leszámítolási kamatlába 1932 és 1939 között 2% volt, szemben a 20-as évek 5%-ával. Az alacsony kamatláb megkönnyítette a beruházásokat, az ipari értékpapírok valóban emelkedtek. Az olcsó pénz mellett a lakásépítések fellendülése is hozzájárult a brit gazdaság talpraállásához. Az 1930-as években kétszer annyi lakás épült Angliában, mint a 20-as években. A sok lakás részben az

olcsó pénz terméke. Visszaesett a jelzálogkölcsön kamata, ugyanakkor – ellentétben a korábbi gyakorlattal - már a munkások és az alacsonyabb keresetűek is kaphattak jelzálogkölcsönt. S ami különösen fontos: a lakásépítés egy sor iparág számára nyújtott termelési és értékesítési lehetőséget (elektromos ipar, műanyagipar, faipar stb.) ugyanakkor az is tény, hogy a lakás létrehozása, mivel nem közvetlen fogyasztásba kerülő objektum, nem növeli a túltelített fogyasztási piac kínálati szintjét. Ha az új lakások a külvárosokban épülnek, akkor a lakásépítés továbbgyűrűző gazdasági hatási jótékony keresletet támasztottak a közlekedési eszközöket gyártó iparágak számára, az útépítéssel és egyéb infrastrukturális ágazatokkal foglalkozó iparágak számára. A 30-as években már megszokott vonássá vált, hogy a vizet, a villanyt és a csatornákat már a lakás építésekor bevezették az épületekbe.

25 A harmadik tényező, ami a brit gazdaság talpra állását segítette, az új iparágak megjelenése és terjedése volt. Ezek az ágazatok maguktól is fejlődtek, gyorsan nőt az alkalmazotti réteg, új technikai és technológiai módszereket fejlesztettek ki. Az új iparágak jelentősége. Az 1926-ban villamosenergia-törvény után rohamos fejlődés következett be.1938-ban az elektromos ipar annyira fejlett volt, hogy a világpiacon egyharmados arányt ért el exportjával. Közlekedésipar A brit Daimler 1896-ban kezdte meg Angliában a tevékenységét, s ettől kezdve rohamosan szaporodtak az autót, tehergépkocsit és motorkerékpárokat gyártó üzemek. A válság alatt csökkent a növekedés üteme, de utána a dolgozók létszáma is nőt. A gyors növekedéshez hozzájárult, hogy az 1908-ban Henry Ford által kifejlesztett tömegtermelési szisztémát hamar alkalmazni kezdték Angliában is. Nagy fejlődést hoztak a 30-as években az amerikai tulajdonú

cégek is termelő beruházásaikkal, pl.: a Vauxhall Motor Company A hagyományos iparok befolyása, összkibocsátó képessége jelentősen csökkent. Egyre kisebb jelentőségűvé vált a 19.sz-i iparosodásban meghatározó nehézipar, a pamut- és gyapjúipar, ill a a hajóipar. A szén és a textilipar az 1910-es években még a teljes export 62%-át tette ki, ezzel szemben az 1930-asévekben már csak 45%-t. Látható, hogy a brit gazdaság talpraállása alapvetően a belső kereslet ösztönzésére, ill. az olcsó pénz melletti modern iparágak és a lakásépítkezések felfutására épített. Nagyon erősek voltak az angolok szabadkereskedelmi kötődései, a brit-birodalom sajátos áruforgalmi rendszere, s az olcsó nyersanyag meglehetősen speciálissá tette Anglia helyzetét. A New Deal az USA-ban A gazdasági válság különösen az USA-ban, a világ legnagyobb gazdasági hatalmában okozott nagy pusztítást. Az USA-ban a gazdasági válságból való

kilábalás szorosan összekapcsolódott a demokrata párti Franklin Delano Roosevelt nevéhez.1932 november 8-án választották meg elnöknek, s 1933 március 4-én lépett hivatalba az új kormányzat, amely még mindig hanyatló gazdaságot vett át, a megelőző Hoover-kormánytól. A válság alatt az USA gazdasági elzárkózása fokozódott, 1930-ban hozták létre az ún: Smoot-Hawlwy-féle vámrendszert, amit a szakirodalomban „ultraprotekcionista” vagy „hiperprotekcionista” jelzővel szoktak illetni. A törvény 890 tételnél hajtott végre vámemelést, így a legfontosabb fogyasztási termékeknél gyakorlatilag kizárta más országok exportálási lehetőségét. A hivatalba lépő új kormány számára az Ún. „száz napos „ ciklus állat rendelkezésre ahhoz, hogy az égető gazdasági gondokra – munkanélküliség, a termelés visszaesése, stb. – megoldási alternatívát dolgozzon ki. Ami nagyon lényeges: már nagyon korán fölvázolta az állami

beavatkozás lehetőségeit (vasútügy, energiaügy stb.), mint lehetséges stabilizáló funkciókat A koncepció központi gondolata a belső vásárlóerő növelése, ami megélénkíti a gazdaság vérkeringését. A legfontosabb programok között szerepelt az átfogó mg-i rendezés, az ipari stabilizációs program, ami csökkenti a munkanélküliséget, az államháztartás konszolidációja s a költségvetési egyensúly megteremtése a fogyasztási adó emelésével; a bankok reformja és a hitelintézetek koordinálása, a közlekedési hálózat működésének felülvizsgálata. A gazdasági helyzet romlása miatt elsőként a bankkonszolidációval kellett foglalkozni. Hivatalba lépése után 4 napig általános bankszüneti napot rendelt el, s ezalatt megszülethetett a banktörvény, ami felhatalmazta az elnököt további rendeletek kibocsátására. Az aranyexport tiltását felfüggesztette, a devizaügyeket szabaddá tette. Május 12-én született a

segélyezési törvény is, hiszen tudvalevő, hogy a lakosság kb. 40%-a valamilyen formában segélyre szorult Május 18-án hatályba lépett a Tennessee-völy fejlesztését előirányzó Tennessee Authority Act, május 27-én pedig elfogadták az 1933-as értékpapírtörvényt. Nagyon jelenetős újdonság volt a közmunkaprogram létrehozása. 1933 június 16-án létrejött a nemzeti ipari helyreállítási törvény, amely jelentős jogokat biztosított az ipari munkásságnak. A „korai New Deal”-ből még szinte teljesen hiányoztak az elméleti gondolatok. A gazdaság állapota nem nagyon javult a kezdeti intézkedések nyomán, továbbra is mg-i túltermelés volt, a farmerek eléggé nehezményezték a túltermelés visszafogására született törvényt, a működőképes bankok száma jelentősen csökkent. 26 A gazdasági mutatók romlása, a riasztó hírek hatása radikálisabb tevékenységre ösztönözte a kormányzatot. Első lépésként

megvalósították Warren professzor aranyvásárlási gondolatát Ennek bevallott célja az áresések ellensúlyozása, ill. a gazdaságpolitika által irányított árfolyamú valuta megteremtése volt. Okt25-én befejeződött a program végrehajtása, az árfolyamot naponta állapították meg. A program végül is kudarcba fulladt A kudarc hatására az elnök elérte, hogy a kongresszus 1934 elején megszavazta a Gold Reserve Actot, amikor is a dollárt 40,9%-kal leértékelték, s egy uncia arany értékét 35 dollárban állapították meg. Ugyanakkor az aranykészletek újraértékeléséből származó dollárösszegből egy árfolyamstabilizációs alapot hoztak létre. 1934 nyarára megérett a protekcionista vámtörvény liberalizálásának gondolata, június 12-én hatályba lépett a kereskedelmi megállapodások törvénye. Mindenképpen növelni akarták az exportot, de ez csak az importvámok oldása révén volt lehetséges. A terv célja az volt, hogy az USA

exportjának növelésével az egész világkereskedelmet liberalizálják. A folyamat eredménye a 2 világháború vége felé létrejövő nemzetközi pénzintézetek lettek (IMF, GATT). Jelentősen módosítani kellett az ipari törvényt is, a monopóliumok restriktív törekvései ugyanis ellentétbe kerültek a fogyasztás gyors fellendítésével kapcsolatos kormányzati elgondolásokkal. Az iparági kódexek létrehozása s a monopoltörekvések megszüntetése, ill. korlátozása volt a cél Ez szükségessé vált, mert egyes városokban már állandósultak a munkászavargások a sztrájkok, az utcai tüntetések. Végül is 1935-ben az iparági kódexek érvénytelenné nyilváníttattak, a NIRA alkotmányellenesnek bizonyult, s ezzel az ipari törvény is hatályon kívülre került. A nagytőke megfékezésére a munkaviszonyok törvényét fogadták el, amely alapján új országos munkaügyi tanácsot hoztak létre., s ennek hatásköre kiterjedt a munkásellenes

üzelmek megtiltására Jelentős eredményeket értek a mg. területén is A tervben szerepelt, hogy fölszámolják az ipar és a mezőgazdaság fejlettsége közti aránytalanságot, mérsékeljék a mg-i időjárási viszonyoknak való kiszolgáltatottságát, tegyék változatosabbá a mezőgazdasági termelést. A program azoknak a farmereknek, akik önként korlátozzák termelésüket, egyre bővülő összegű támogatást nyújtott. Az 1930-as évek közepén törvényt hoztak az elszegényedett mezőgazdasági termelők megsegítésére is, s az sem utolsó szempont, hogy a farmereket is kisebb kölcsönökkel támogatták. A kormányzat 1935-ben 3,5 millió munkanélkülit akart álláshoz juttatni, ehhez 4,8 milliárd dolláros közmunkaprogramot hirdetett meg, ami persze igen csak megterhelte a költségvetést. Az államadósság azonban egyre nőt, 1935-ben 1,7 milliárddal haladta meg az előző évit. Újra kellett szabályozni a banktörvényt, a holdingtársaságok

tevékenységét korlátozni kellett. Roosevelt a kis és középvállalkozókat támogatta a monopóliumokkal szemben. A New Deal eredményei elég látványosak voltak. Az USA gazdasága fokozatosan erőre kapott, amit az mutat, hogy a munkanélküliség, amely 1933-ban még 25%-os volt, 1937-re 14%ra mérséklődött. A nemzeti reáljövedelem a válság előtti állapotokhoz képest csaknem 60%-kal nőt, s ez jóval meghaladta az angol, a francia és a német növekedést is. Megszületett a két ország (Anglia és az USA) gyakorlatából egy új gazdaságpolitikai alternatíva, amely a magángazdaság talaján állva az állam gazdasági beavatkozási lehetőségeit is biztosította, s amely alapvetően egy növekedésorientált gazdaságpolitika volt. Ezzel lényegében a keynesiánus tanok kerültek át a reálgazdaságba, s létrejött a „vegyes gazdasági rendszer”, ami alapvetően az állam, a magántőke és a munkavállalókat képviselő szakszervezet

érdekkapcsolatán nyugszik. 27 9. A német gazdaság az 1930-as években A német gazdaság az 1930-as évek elején Az európai országok közül Németországot sújtotta legjobban a válság. Ennek okai szerteágazóak voltak. Komoly megterhelést okozott a jóvátételi fizetés, a magas munkanélküliség, a hitelektől való függőség, a nagyméretű spekuláció ami óriási gazdasági katasztrófát okozott. Jelentősen visszaesett az exporttevékenység, ami a fizetési mérleg szempontjából okozott károkat. 1929-32 között az exportjuk kb. 58%-kal csökkent Visszaesett a Bo társadalmi termelés mértéke Az ipari mutatók kb 42%-kal csökkentek, a mg teljesítménye valamivel kisebb mértékben esett. A munkanélküliség óriási méreteket öltött. A válság kirobbanása előtt kb 1,5 millió főnek nem volt állása, de 1932-re már 7-8 millió volt ez a szám. Az emberek reálbére egyharmaddal csökkentek Megszülettek a gazdasági intézkedések,

szigorúan korlátozták az élelmiszer behozatalt, kölcsönöket adtak az eladósodott birtokosoknak, de az állam fenntartotta magának a jogot, hogy nem megfelelő gazdasági üzemeltetés esetén átvegye annak irányítását. Az állam, már a náci párt hatalomra jutása előtt komoly tulajdonosi szerepre tett szert a nagyipar területén. A legszorongatottabb helyzetben lévő iparóriásokat felvásárolta. A Brühning-kormány 1930-tól legfontosabb gazdaságpolitikai céljának az államháztartás szanálását tekintette. Magasabb fogyasztási adókat vezetett be, csökkentette a társadalmi juttatások arányát az állami költségvetésben. A schachti gazdaságmodell 1933 január 30-án Hindenburg köztársasági elnök Adolf Hitlert nevezte ki kancellárrá. Egy év alatt a parlamenti pártban és a párton belüli ellenzéktől is megszabadult Hitler irányította náci párt, s az egész országot sajátos céljainak megfelelően, belső kontroll nélkül,

diktatórikus eszközökkel irányította. Egyenlőre érintetlenül maradtak a tulajdonviszonyok, a nagyipari szervezetek. Idővel viszont a politikai szempontok messze felülemelkedtek a gazdasági szempontokon. A cél az volt, hogy a megszabott politikai feltételeket megvalósítsa, egy politika alá rendelt gazdasági rendszer jött létre. Elkobzásokkal és terrorral száműzte a gazdasági életből a kiskereskedő, a középvállalkozó és az értelmi pályán lévő zsidókat, harcot indított a tőzsdei és a pü-i vállalkozások ellen, szétverte a hagyományos német munkásmozgalmat. Helyükre vállalati közösségeket csinált, amelyek gyakorlatilag „feloldották” a vállalaton belüli munkavállalói és munkáltatói érdekellentéteket. Átfogó gazdaságpolitikai terv 1934 őszére készült, létrehozója Hjalmar Schacht volt. A terv neve: Neuer Plan. A terv szorosan kapcsolódott a nagytérgazdaság elvéhez, aminek a gondolata nem a náciktól származott,

már a 19.sz-ban is felvetődött ez a fejlődési forma Az alapelv az volt, hogy egy adott térség saját munkaereje és tőkéje által biztosítani tudja a létfenntartását és a fejlődését. Az elv szemben áll a szabadkereskedelemmel, s a komparatív csere tanával. Fejlődési ütemét a politikai elhatározások szabják meg. A nagytérgazdaság népekre, nemzetekre építő gazdasági formula, tehát ez a forma független a külső országoktól, s a benne lévő országok számára sajátos „Lebensraum”-ot, azaz életteret nyújt. A szabadkereskedelmet folytató országok a komparatív cserére építenek, a nagytérgazdaság pedig hosszabb távon is meglévő lehetőségekre rendezkedik be, az egyes országok között hosszú időre kívánja rendezni a munkamegosztási kapcsolatokat. Ennek egyik eszköze az ún „tisztességes hasznot hozó ár”, amit az állam teremt meg. Organikus árarányok kellenek a nemzetgazdaságon belül Másik eszköze a vám, a nemzeti

vámoknak meg kell felelni a nagytérgazdaság követelményeinek. Harmadszor, nagy hangsúlyt feltettek az országok közötti technikai segítségnyújtásra. Az üzleti titok helyébe a kölcsönös segédkezés lép. Nagy tér – nagy kereslet – nagy fejlődés Schacht alapelvei közé tartozott, hogy korlátozni kell a behozatalt. Bár Németországnak csak 100 000 katonája lehetett, nagyon hamar elkezdődött a fegyverkezés. 1933-ban parancsba adta, hogy „létre kell hozni a legerősebb hadsereget.” Elkezdték oldani a merev külgazdasági köteléket, s a 28 délkelet-európai kis országok (Südostraum) gazdasági potenciálját Németországhoz kapcsolják. A térség kis országai számára az óriási lehetőség volt. 1933-ra a külföldi adósságok és kamatterhek nem könnyebbedtek, sőt súlyosbodtak, mert saját erőből nem tudtak eleget tenni a fizetési kötelezettségeknek. Az exporthelyzet rosszabb volt, az árak tovább estek, az agrárolló tovább

nyílt Az agrárfölösleg számára nem volt piac sem Anglia se Franciaország felé. Mivel nekik is eladatlan készleteik voltak felhalmozva. Így a térség Hitler lábai elé hullott Németország és a Südostraum kereskedelmi rendszere. Németország kereskedelmét és a Südostraum –okét is a bilaterális – kétoldalú, kölcsönös alapon szervezte át. Magyarországgal 19340221-én kötött kereskedelmi szerződést, ami 0401-én lépett életbe. Németország kompenzáció és klíring keretében vállalta a magyar agrárbevétel előmozdítását, ugyanakkor Magyarország iparcikkeket kapott. Magyarországnak ez az 1934-es 50 ezer tonna búza, 75 ezer tonna takarmánygabona, 3 ezer tonna sertéshús, 3 ezer tonna tsír, 1,5 ezer tonna szalonna kivitelét tette lehetővé. Ekkor még az Olaszországba irányuló kivitel négyszerese volt a Németnek. 1937-ben fordult meg a trend Olaszország külpolitikai bonyodalmai miatt Cserébe Magyarország vámkedvezményeket

biztosított Németország számára gépek, fémek, papír és más termékek behozatalára. Az elszámolás klíring formájában történt A magyar export ellenértékének 90%-a szolgált a német áruszállítások fedezésére, a fennmaradó 10%-kal az MNB szabadon rendelkezhetett. Az eredmények már az első évben látványosak voltak A térség többi kis államával is hasonló szerződéseket kötöttek. Bulgáriával már a háború előtt is tekintélyes méretű volt a külkereskedelem, de a válság alatt ez tovább emelkedett. Románis és Jugoszlávia sokoldalúbb gazdasággal rendelkezett mint Bulgária, így tárgyalási pozícióik is jobbak voltak. Németország a Südostraum irányába folytatott kereskedelmében túlértékelt márkával dolgozott. Németországi exportálók nemzeti valutában magasabb összeget kaptak. 1936-ban 463 millió márkával tartoztak Dél-Kelet Európa kis országai felé. Azt állították, hogy ipari kivitellel akarják a számlát

kiegyenlíteni, valójában pedig e kis országok finanszírozták a belső német gazdaságátalakítási programot és fegyverkezést. Ez egyfajta vissza nem térítendő kölcsönként is felfogható volt A négyéves terv és hatásai. 1935-36. az európai gazdaságok egyre több jelét adták annak, hogy újra működőképes gazdasággal rendelkeznek. A Südostraum államai egyre terhesebbnek érezték a németországi szállításokat, hiszen a világpiacon jobb áron lehetett volna értékesíteni a termékeket. Németország látványos gazdasági gondokkal küszködött. Az elkezdett fegyverkezés számos területen feszültségekhez vezetett. Rosszabbodott a belső ellátás, visszaesett a mg-i termelés, jelentős importra volt szüksége, de nem volt meg a kellő fedezete rá. Így mind jobban rászorult a Südostraum nyersanyag és élelmiszerkészleteire. A nagy hadi készülődés mindenképpen szükségessé tette az állam fokozott gazdasági beavatkozását.1936

októberében Hermann Göring vezetésével felállították a Négyéves Terv Hivatalát, amely a főhatóság szerepét töltötte be és fölötte állt a kormány többi, heterogén és szervezetlen felügyeleti hatóságának. A négyéves terv céljai: - a fokozottabb önellátás megteremtése - a stratégiai iparágak áttelepítése a határoktól Németország belsejébe. - a stratégiai ágazatok kapacitásainak bővítése - az iparszerkezet és a technológia racionalizálása. A szigorúbban vett tervezési rendszer után gyors gazdasági növekedés indult el Németországban. Ez a növekedési folyamat mesterséges úton történő tőkeallokációval és olcsó munkaerő felhasználással ment végbe. A munkaerő - s főleg a szakképzett ipari munkaerő – szűk keresztmetszetnek mutatkozott. 1935-ben törvény, hogy minden 19-25 év közötti férfi és nő köteles valamilyen közhasznú munkát végezni. Az így összeállt munkaerőt vészhelyzetben vetették be

Erőteljesen beavatkoztak a munkaerőpiac törvényeibe is. 1934-ben előírták, hogy szakképzett fémipari munkásokat csak a 29 munkaközvetítő hivatal írásos engedélyével lehet foglalkoztatni. Megtiltották az ipari állások hirdetés útján való betöltését. Mezőgazdasági munkaerőben is hiány volt, ezért 1934-ben bevezették a rabszolgatörvényt: a rendelet idejében és az azt megelőző 3 év során egy teljes évig a mg-ban dolgozók ezentúl csakis a hatóság engedélyével mehettek el más munkahelyre. A fenti intézkedéseket 1938-39ben koronázták meg, amikor rendeletet hoztak arról, hogy a munkaközvetítő irodáknak joguk van bármely munkaképes német lakost „kritikus munkákra” besorozni. A náci fegyverkezés nem hozott létre a szovjet gazdasághoz hasonló gazdasági rendszert. A hadifegyverkezés alapvetően a magángazdaság keretében ment végbe. Ha az adott objektum, nem a náci érdekeknek megfelelően működött, akkor azt az

állam kisajátította. Bevezetik a fixárakat Ennek következménye, hogy az árak elvesztették erőforrás-alkotó szerepüket, s ezzel a termelésnövekedés egyik gátjává is váltak. A mesterségesen életben tartott fegyverkezési konjunktúra az 1936-os években magasabb árszintet biztosított. Ez a mezőgazdaság számára egy folyamatos erőforrás elszívást jelentett A termelést fokozni kellett. Az 1933-38 közti időszak egy gyors gazdasági növekedés korszaka volt. Németországban a GDP nőt A fejlődés az iparban volt gyors Ott 66-ról 122-re emelkedett az index. 1933-ban 13,4 millió főt foglalkoztattak, 4,8 millió volt a munkanélküli 1938-ban 20,1 millió a foglalkoztattak száma, munkanélküli szinte nincs. 1933-38 között a bruttó termelés 68%-kal, a munkaerő 50%-kal nőt. A rendszer képes volt jelentős termelékenység növelésére. DLaudes szerint ennek okai: folytatódott a nem hatékony kis egységek felszámolása, a munkanap hosszabb, a

munkatempó gyorsabb lett, az új beruházások hatékonysága nőt. A változás magában a rendszerben rejlett Feszültségek és ellentmondások a német gazdaság és társadalom működésében az 1930-as évek vége felé. A német társadalom a XIX.sz-ban sem fejlődött organikusan Gyors nehéz- és fémipari fejlődés, viszont a társadalom fejlődése és átalakulása szempontjából fontosabb fogyasztási cikkeket gyártó iparágak nem részesültek állami segítségben. „Ersatzklass”-ék jöttek létre Ez a társadalom gazdasági közrétege. Ezek egy része idegen származásúak voltak, akikkel szemben a 30-as években a nácik a megsemmisítés gondolatával léptek fel. A társadalom egy része számára javuló életkörülményeket biztosított az új rezsim. (a munkához jutott dolgozók, a zsidó vagyon új haszon) Az ipar területén a bérek emelkedő tendenciát mutattak, de összességében csökkenő reáljövedelmek voltak. Oka: az árszínvonal

növekedése gyorsabb volt a bérekénél Tőkeelszívás volt A nemzeti jövedelmen belül a személyi fogyasztás fokozatosan csökkenő részarányt mutatott. Nagy súlyú probléma volt a nemzeti-szocialista rendszer kaotikus döntéshozatali rendszere. Nem volt egységes, összehangolt gazdasági program, amely a fegyverkezési igényeket az erőforrások reális mértékéhez kapcsolta volna. Mindegyik fegyvernem sajátos versenyfutásban volt az erőforrások megszerzéséért (nyersanyag, munkaerő, tőke), s ezzel együtt az állam is rossz elosztó volt. A fegyveres erőiknek megalomániás terveik voltak. A gazdasági problémák megoldására kézenfekvő volt egy háború, ami majd biztosítja a hiánycikkeket. (vasérc, bauxit, nikkel, nyersolaj stb) A harmadik probléma a fegyverkezés költségei terén jelentkeztek. A nácik hatalomra kerülésekor még viszonylag konzervatív a pénzügyi rendszer. A újrafegyverkezés korai, titkos szakasza rengeteg pénzt emésztett

fel. Schacht nagyon félt az inflációtól és annak hatásaitól Az államnak még mindig volt lehetősége a tőkét nem katonai célokra átcsoportosítani. 1935-38 között a 34 milliárd márka közkiadásból 18 milliárdot fordítottak fegyverkezésre. A kezdeti időben Hitler még népszerű volt. Nagyméretű útépítési, villamosítási, ipartelepítési programok Tőkeforrást jelentett a Südostraum térségével folytatott kereskedelem. Itt a német tartozás kb 4,5 milliárd márka 1939 szeptemberében Hitler kijelentette, hogy eddig az időpontig mintegy 90 milliárd márkát fektettek be a német gazdaságba fegyver és hadianyaggyártás céljára. Komoly pénzügyi segítséget jelentettek pl. az Osztrák Nemzeti Banktól elrabolt arany- és valutakészletek, ami mintegy 460 millió birodalmi márkát tett ki, ugyanakkor megszerezte a volt Monarchia részén lévő tőkét is (a Magyarországon lévő nehézipari kapacitások több mint 10%-át.) Az eredmények

30 Létrejött egy állami irányítású magángazdasági rendszer. Nagy volt az ipari kapacitás mértéke Magas költségekkel építettek új gyárakat, s ezek még magasabb költségekkel termeltek mint a nyugati országokban. A fegyverkezés meghatározta a fontosabb irányokat Óriási összegeket emésztett fel az olajhelyettesítő program, amelynek során szénből olajat készítettek. A négyéves terv időszakában hidrogénező üzemeket létesítettek. Elkezdték a műgumi előállítását Sokba került a vastartalmú ércek kibányászásatiszta vas előállítása. 1938-39-re olyan gazdasággá vált, ahol a foglalkoztatás magas szintjének megőrzése, a hadsereg fejlesztésének óhaja területi hódításokat igényelt. 31 10. A tervgazdálkodás kialakulása Kelet-Európában Az orosz gazdaság 1917 előtt. A cári Oroszország gazdasági-társadalmi fejlődése a 19. sz 70-80-as éveiig alapvetően eltért a nyugat-európai fejlődéstől. A kontinens

legnagyobb területű és népességű állama – a Balkánnal együtt – a legelmaradottabb térség volt Európában. A 19. sz utolsó harmadában, jelentős külföldi tőke áramlott be az országba, ami a nehéziparban okozott gyors változást. Kialakult a 4 nagy iparvidék: Moszkva ill Pétervár környékén, az Ural vidékén és a Donyeck – medencében. Szénbányászat, vastermelésvasútépítési program A könnyűipar fejletlen maradt. Az állam jelen volt az ipar alapításánál, de a későbbiekben a működést alapvetően nem befolyásolta. Mindegyik ipari vállalkozást ellenőrizte, így azok működése a cártól és az államtól függtek. Az ország 75-80%-a mg termelésből ált A XX században (elején) a földművelésben és az állattenyésztésben a paraszti közösségeknek volt meghatározó szerepük. A társadalom is elmaradott volt. Az állami hatalom elfojtotta a nemesi szabadságot, cserébe viszont jogfosztott milliókat vetett a

földesuraknak. Nem alakult ki a jobbágyság intézménye, helyette a szolgaság szintjén egységesedő holop réteg adta a munkaerő nagy részét. A mg-i növekedés megindulása, a racionálisabbá váló gazdálkodás kialakulása létrehozta a liberális elveket valló vállalkozó polgár társadalmi csoportját, akik még a parlamentbe is bejutottak (kadet párt). A koncentrált iparvidékeken kialakult több milliós munkásság kritikussá váló létviszonyai egyre radikálisabb politikai tevékenységet eredményeztek, aminek hatására előbb 1907 februárjában polgáriasabb kormány jött létre. 1907 október 25-én a bolsevik párt került hatalomra Az orosz gazdaság és a hadikommunizmus rendszere (1918-1921) Az örökség súlyos volt. A legnehezebb helyzetet a háború jelentette A bolsevik hatalomátvétel után egy nappal megjelent a földdekrétum, ami a földet nacionalizálta, ugyanakkor a föld használati joga továbbra is a parasztoké maradt. A városi

munkásság 19171116-a után beleszólhatott az ipari termelésbe és az elosztásba, ezzel a szovjetek termelésirányító szerepe nőhetett meg. 1917 dec.8-án karhatalom foglalta el az Állami Bankot, december közepén pedig minden bankot és pénzintézetet államosítottak. Ezek az intézkedések a politikai bázist kívánták kiterjeszteni, másrészt pedig a katasztrofális élelmiszerellátást akarták helyrehozni. A központi kiadások pénzügyi igényeinek kielégítését is meg kellett oldani. Létrehozták a Legfelsőbb Népgazdasági Tanácsot(VSZNK) a Veszenkát. Feladata a népgazdaság és az állami pénzügyek megszervezése, gazdasági irányelvek megalkotása, elkobzások, kisajátítások végrehajtása. A Veszenka a Népbiztosok Tanácsa mellé rendelt szervezet, a kormány gazdasági kabinetje volt. Az államosító tevékenységéről lett hírhedt Kezdetben még csak alkalmanként, 1918 első felében már tömegével államosították az ipari és

kereskedelmi üzemeket és szervezeteket. Az igazi „államosítási kampány” június után következett A legkisebb üzemek kivételével elrendelték valamennyi gyár államosítását. Létrejött a „vegyes gazdaság”, amit 1930-tól az erőszakos kollektivizálás szüntetett meg. 1918 március elejétől a vállalati vezetők mellé egy-egy párt kommiszárt rendeltek. Ez már magában hordta a klasszikus szovjetek szerepének átalakítását Innen már nem volt szó önállóságról, piaci versenyről, esetleges nyilvánosságról. A közellátás katasztrofálisan visszaesett. Pétervárott és Moszkvában a munkások kenyér fejadagja 1917-18-ban 5-15 dkg között mozgott. Lenin 1918 márciusában meghirdette a „kulákok elleni könyörtelen háborút”. Az élelmiszerre kötelező felvásárlás volt érvényben, alacsony árakon, ami a mgból jókora tőkeelszívást eredményezett A feketepiac megszokottá vált, kibontakozott a spekuláció, az egész országot

éhínség sújtotta. 32 1918 nyarán kitört a belső polgárháború, s jókora mg-i termelő területek vesztek el a bolsevik hatalom számára. Az eddigi politikai terror most gazdasági terrorral párosult, s létrejött a hadikommunizmus. Lenin 1918 május végén meghirdette a”kenyérért folytatott keresztes háborút”-t. Egyrészt az élelmiszer megszerzéséért, másrészt a kulákok ellen folyt ez az intézkedés. A kötelező gabonabeszolgáltatás elutasítása következtében munkáskülönítmények érkeztek a falura, ami tovább mélyítette az agrárfoglalkozásúak és az iparosok ellentétét. Az emiatt kirobbant parasztfelkelések közül az Ukrajnai volt a legnagyobb. A háború itt is komoly inflációt eredményezett. Megszüntetésére nem volt lehetőség, hiszen az országnak egy részén polgárháború volt. Az állami gazdaságpolitika nem volt hatékony, éhínség dúlt Az államháztartás költségeit bankópréseléssel fedezték. Az

üzemek, vállalatok pénzszükségletüket a költségvetésből kapták, s oda is fizettek be. Az üzemek közötti fizetéseket könyvjóváírással teljesítették. A vállalatok pü-i forgalmát megszüntették, s a lakosságnak nem kellett fizetnie egyes szolgáltatásokért. 1919-20-ban a munkások bérét is természetben fizették ki A kulcsprobléma az élelmiszerhiány volt. Gyorsan csökkent a városi létszám Részben az elvándorlás, részben az éhhalál miatt. A Veszenka irányítása alatt 1919-ben 3300 üzem volt, de csak 1375 működött. A gazdaság produkciója jelentősen csökkent. Az ipar állandó újjászervezése megnövelte az adminisztratív apparátust, aminek nagy gondot okozott a rengeteg államosított kisüzem irányítása. 1920 májusában kitört a lengyel – orosz háború, ami a kivételes rendszabályok életben tartását eredményezte. Vezetőjük közül elsőnek Trockij javasolta a beszolgáltatás eltörlését (1920), de Lenin még

ellenezte. 1921 február 24-én, Tambov környékén hatalmas tömegeket megmozgató parasztfelkelés tört ki Antonov vezetésével. A társadalmi és politikai hatalom fenntartása megkövetelt egy új típusú, engedékenyebb gazdaságpolitika kialakítását. A NEP és eredményei. NEP: Novaja Ekonomicseszkaja Polityka. Szovjeuban a hadikommunizmus időszaka után (1921) bevezetett új gazdasági politika rövidített elnevezése. 1. A gazdaságirányítás rendszere A NEP fontos vonása, hogy a magánszektor jelentős teret nyert ebben az időszakban, de ez a korszak az, amelyben a későbbi tervgazdálkodás intézményi rendszere kialakult. A Veszenkát 1921-22 elején decentralizálták, ám mégis ez maradt a szovjet gazdaság irányító szerve. 1922-ben 430 nagy tröszt közül 172 közvetlenül a Veszenka alá volt rendelve A trösztökhöz pedig további gyárak, üzemek. A trösztök tervezték a gyárak működését, felügyelték a pü-i elszámolásokat stb. A

Veszenka intézményében elnökség, adminisztráció, főbizottság és számos osztály dolgozott. Eszközei közé tartoztak a gazdasági módszerek, az adminisztratív intézkedések, a termelés és az elosztás megszervezése, az ipari tervek egyeztetése a népgazdasági tervvel. A Veszenka mellett létrejött és meghatározóvá vált a Goszplan. (Általános Tervezés Állami Bizottsága), amit 1921 februárjában hoztak létre. Feladata az egységes állami terv megalkotása, a terv eszközének és módszereinek kidolgozása. 1923-ban Állami Terv Bizottság a neve Feladatköre kibővült, s így az állami költségvetést is ők készítették, valamint foglalkoztak a pénzügyi, a hitel- és bankrendszerrel is. Versengés alakult ki a Veszenka és a Goszplan között E második 1925/26 felé több funkciót halmozott már fel. A Goszplan gyengén megbízhatatlan statisztikával dolgozott, de először dolgoztak ki a történelemben népgazdasági mérleget. Sem a

Goszplan, sem a Veszenka nem adott a trösztök számára termelési terveket, a trösztök többsége önállóan működött. 2. A mezőgazdaság A mezőgazdaságban a NEP időszakában a magángazdaság volt az uralkodó. 98,3% volt az egyéni parasztgazdaságok által művelt terület. 1,1% állami gazdaságok, 0,6% szövetkezetek osztoztak A 20-as évek közepén a parasztoknak kb. 90%-a az újraalakult faluközösségekhez tartozott, amelyek 33 elsősorban háromnyomásos rendszerben termeltek. Elmaradott volt a technikai eszközállomány 1928ban a parasztság 5,5%-a faekét használt, az aratás 50%-átsarlóval és kaszával végezték Az oroszországi kulák nyugati szemmel nézve szegénynek nevezhető. (2 tehén, 2 ló, annyi föld, hogy a család megélhessen). A hatalomnak több árura és élelmiszerre volt szüksége. A parasztkérdés a bolsevik vezetőknek komoly problémát okozott. A parasztság számára a fejlődés földbirtokának fejlesztése, a piaci

hányad növelése lehetett csak. A bolsevik vezetők viszont ettől féltek, mert szerintük ez a kapitalizmus megerősödéséhez vezethet. Lenin a szövetkezetek megteremtésében és a gépesítésben látta a probléma megoldását. 1924-ben a beszolgáltatást megszüntették, a parasztoknak adót kellett „fizetniük”. 1925-26-ban az állam volt a legfőbb gabonavásárló, a piacra hozott gabona 75%-áig. A gabonatermelés, sertéstartás, állattartás állatlétszám megduplázódott. Lényegesen javult a városok élelmiszerellátása A paraszti gazdaságból a felesleg piacra került a városokba. 3.Pénzügyi politika, infláció és az „árolló – válság” A NEP szakítást jelentett a pénz nélküli gazdaság fogalmával, a hiány és a központi kiadások növekedése viszont lökést adott az inflációnak. A forgalomban levő pénz mennyisége állandóan emelkedett. A pénz értékének csökkenésével a kereskedelemben a természeti formák kerültek

előtérbe Pl.: falun a kenyérgabona pudjában számolták a cserét 1922 júliusában döntés született az aranyalapra helyezett új pénzegység, a cservanyec bevezetéséről. 1924 februárjától hivatalos pénzzé vált Az államháztartás stabilitására egy sor adót vezettek be, pl.: fogyasztási adó, természetbeni mg-i adót, közmunka kötelezettség pénzbeli megváltását. Adó az állami- és magánvállalatokra, a jövedelemre, a tulajdonra. A NEP kezdeti évei még nem hoztak átütő sikereket. Áruhiány volt, a termékforgalom akadozott az ágazatok között, a tőkeáramlást az állam erősen kézben tartotta, az infláció egyre nagyobb lett. A mg-i és az ipari árak között jelentős különbségek voltak Az ipari árak gyorsabban nőttek Ennek oka, hogy a mg. gyorsabban regenerálódott a polgárháború után mint az ipar Oka, hogy a hagyományos gazdálkodás alacsonyabb tőkeigényt követelt. A csúcson az ipari árak háromszor olyan magasak voltak.

A kormány igyekezett kevésbé egészségtelen árviszonyokat létrehozni Megtiltották az engedély nélküli áremeléseket, igyekeztek az állami ipar árait csökkenteni, megszorítani a hiteleket. 4. Az ipari termelés alakulása A NEP kezdetére az ipar nyomorúságos helyzetbe került. A termelés látványosan csökkent Oka a fűtőanyag és a nyersanyag termelésének csökkentése, a munkaerőhiány, a termelékenység és a hatékonyság visszaesése. Az ipari üzemek nem voltak érdekeltek a termelésben, mivel a pénz elveszítette a szerepét. A volt tulajdonosok vonakodtak visszatérni, s a külföldi tőke sem bízott a bolsevik vezetésben. A koncessziós üzemek 1928-ban az ipari kibocsátás 0,69%-át képviselték A külföldiek bizalmatlanságának oka a hatalom által hangoztatott ellenségkép, ill. az, hogy eltörölték és nem fizették ki a korábbi orosz adósságokat. A NEP mérlege A „novaja ekonomicseszkaja polityka” 1925-26- felé ért csúcsára, a

magánszektor ezek után már nem növekedett, sőt – a mg.-tól eltekintve – számos területen visszaszorult 1. Azért szűnt meg, mert a további ipari fejlődéssel már inkonzisztens volt A gazdasági logika követelte meg az abbahagyást. 2. A NEP rugalmasan tudott alkalmazkodni, s akár egy ötéves terv mellett is tudott volna funkcionálni. 3. A NEP extrém módon felgyorsított iparosodással volt inkonzisztens, implicite tartalmazta azokat az elemeket, amelyek egy lassúbb iparosodásnak megfeleltek volna. A leglátványosabb eredmények a termelés növekedésének területén érzékelhetőek. A SZU össztermelése a mg-ban 1926-ra, az iparban 1928-ra érte el a háború előtti szintet. Számos új iparág keletkezett, bár kibocsátásuk még nem vált meghatározóvá. Az állami beavatkozás a hadikommunizmus után még megmaradt, de a magánszektorba csak közvetett eszközökkel nyúltak. 34 1925 felé kb. 10 millió munkanélküli volt az országban A NEP a

gazdasági helyreállításnak sikeres gazdaságpolitikája volt. Megszüntetésének politikai okai voltak A tervgazdálkodás rendszere Elképzelések a szocialista gazdaság megteremtésére. Kialakult a „szocializmus egy országban” elképzelés. Lényege, hogy az elképzelt társadalom és gazdaság létrehozása belső erőforrásból is lehetséges. A párt lett az igazság (Sztálin) egyedüli hordozója és ismerője. A 30-as évektől beindul a terrorgépezet, ami emberek millióinak kivégzését jelentette. A politikai centralizáció a gazdasági központosítást is lehetővé tette. A szocializmus kialakulásának két gazdasági elképzelése volt. 1. Preobrazsenszkij soha nem azonosult a NEP-pel, azt a kapitalizmus egyik megnyilvánulásának, s ezzel együtt a szocializmussal szemben állónak tartotta. A saját erőből való fejlődés bázisa a nagyipar és a bányászat lehet. A másik mód a kispolgári környezet jövedelmének megcsapolása Úgy vélte,

hogy így a szocialista nagyipar gyors fejlődésnek indulhat, az iparosodás látványos átalakulást hozhat a mg-ban, ahol megszilárdulhatnak az állami gazdaságok (szovhozok). 2. NJBuharin koncepciójának központjában a gazdasági növekedés áll A fejlődés meggyorsításának feltételét a gazdaság különböző szektorai közötti kapcsolatok kiépítésében, s a gazdasági árucsere fejlesztésében látta. Növekedési tényezőnek tartotta a kisárutermelő parasztot, de a nagyipari munkást is. Úgy gondolta, hogy az állami gazdaság a magángazdasággal versenyezve a piaci viszonyokon keresztül fog kiteljesedni. A Preobrazsenszkij-féle modell valósulhatott meg a SZU-ban. A gazdaságirányítás változásai A politikai centralizáció olyan gazdaságirányítási szisztémát igényelt, amelyben a helyi végrehajtás parancsszerűen teljesítheti a központi akaratot, s ugyanakkor a rendelkezésre álló politikai és hatalmi eszközökkel biztosítja a

központi terv teljesítését. A Goszplan vált a központi gazdaságszervező intézménnyé. Itt dolgozták ki a népgazdasági terveket, mind az éves, mind az ötéves időszakúakat. A terveket lebontották országrészekre, településekre, vállalatokra, emberekre. A gazdasági terv azon alapszik, hogy pontosan tudja a szükségletek nagyságát és a termelő kapacitások méretét. A probléma a terv teljesítésében adódik Egy hiánygazdaságban a rendelkezésre álló termelési tényezők szűk keresztmetszetet alkotva negatív irányban alapvetően befolyásolni tudják a gazdaság teljesítményét. A termelési tényezők nem harmonikusan oszlanak el, minőségüket, nagyságukat tekintve a terv szempontjából tökéletlenek. Az egyes termelő szervek számára kényelmessé válhat a gazdaság egészében elfoglalt szerepük, ami nem járul hozzá a gazdasági munkamegosztás fejlődéséhez. A központi irányítás a gazdaság egészére kiterjedt. A Veszenka

funkcióit 1932ben megszüntették, így elvesztette addigi koordináló szerepét. A pártállami hatalom döntött minden pénzügyi dologról, a munkaerő mobilizálásáról, az ellenőrzés végrehajtásáról, az egyéni karrierekről. A vállalatok elvesztették önállóságukat, s teljes egészében a centrális irányítás függvényévé váltak. Az állam lett a központi tulajdonos mind a mg-ban, mind az iparban. Akarta meghatározó volt a népgazdaság és a társadalom egészére nézve. Az iparosítás a Szovjetunióban. A SZU gazdasági elmaradottságának megszüntetése a 19.sz-ban végbement nyugati út másolásához vezetett. Úgy gondolták, hogy az európai iparosodás eredményeinek megvalósítása nélkül nem lehet utolérni a fejlett tőkés államokat, s nem építhető fel a szocialista gazdaság. A nehézipar már régóta állami befolyás alatt állt. Ez megkönnyítette a beavatkozást a hatalom számára υ Az első 5 éves terv meghirdetése

(1929-33) főleg nehézipari beruházásokat kívántak létrehozni. A szénbányászatot, az olajtermelést, a vasércbányászatot és a vasfeldolgozást preferálta a terv. A 35 könnyűipar nem kapott ilyen prioritást. Sőt az is előfordult, hogy a már folyó terv során a textilipartól el is vontak a már megkapott fejlesztési támogatásból. Meglehetősen nehéz az ötéves tervről reális képet nyújtani, mivel a statisztikák túlértékelték a valós eredményeket. Látványosak és monumentálisak voltak az iparosítási eredmények. A moszkvai és leningrádi gépgyárakat jelentősen kibővítették és modernizálták. Az ipari fejlődés területileg is kiterjedt, elérte az elmaradottabb nemzetiségi területeket is. Textilgyár Közép-Ázsiában, bányászat Kazahsztánban Az állami tőkeallokáció a könnyűipar számára nem tudta a beruházási forrásokat biztosítani. A textilipar folyamatosan hanyatlott, a nyersanyaghiány miatt. A vasutakat

fejlesztették, de a folyók, tavak télen hosszú időre hajózhatatlanok voltak. A munkásság számbeli növekedése is elmaradt a várttól. υ A második ötéves terv már sokkal szerényebb célokat kívánt megvalósítani az ipar területén. Nem teljesítették sem a fogyasztási iparok, sem a lakásépítés, sem a reálbérek fejlesztésének tervét. Ennek oka volt Hitler hatalomra kerülése is. Eredményeket értek el a széntermelésben, a villamos energia termelésben. Gyorsan nőt a szerszámgépek száma, a traktoroké negyvenszeresére Az olajipar sanyarú éveket élt át. A bakui olajmezők képtelenek voltak a tervet teljesíteni A mezőgazdaság helyzete a tervgazdálkodás időszakában. A mezőgazdasági szerkezet megváltoztatásának és a gyors iparosításnak az áldozatává a mezőgazdaság vált. 1920-vlge felé gondolat a parasztgazdaságok felszámolására A mg-i üzemrendszert teljesen át akarták alakítani, a cél érdekében viszont a tulajdon-

és birtoklási rendszerhez is hozzá kellett nyúlni. A hatalmas létszámú parasztság ellenállt, így a bolsevik vezetés a végrehajtáshoz a titkosrendőrséget, a különítményeket, a munkatáborokat, a terrort sem nélkülözte. Ez lett a kollektivizálás. A mg-i üzemek tulajdonformái megváltoztak 1928-ban 33300 kolhoz és 248 millió parasztgazdaság; 1940-ben 235 000 kolhoz és 3,6 millió parasztgazdaság. 1926 után megnehezítették a magángazdák és a kulákok gazdálkodási lehetőségeit. A mg helyzete gyorsan romlott, 1928-ra áruhiány. A gabona ára magasabbra szökött, erősödött a feketekereskedelem 1929 újra jegyrendszer, s begyűjtések. Aki vonakodott a beszolgáltatás alól azt keményen megbüntették „A látványos sikert” a szövetkezetekben való tömörülést terrorral érték el. A kulákokra különösen nagy adót vetettek ki, és ha nem tudott teljesíteni, akkor földjeiket kisajátították. 1930 nyarán kb 320ezer

kulákgazdaságot szüntettek meg, s kb 4,5 millió embert érintett. 1930 június 30-ra mindent kollektivizáltak. A szántóföldet, a legelőt, stb Eredmény: 1932-33-ra mezőgazdasági vállság. Az egy főre eső fogyasztás folyamatosan csökkent Katasztrofális volt az állatállomány csökkenése. A pusztulás elképesztő méretű volt, hozzávetőlegesen 5-10 millióra becsülik az éhen haltak számát. Létrehozták a gépállomások rendszerét, ami a rendelkezésre álló erőgépeket, (traktorok, betakarítógépek,) koncentrálta. A mg-i dolgozók száma gyorsan csökkent, mert a mesterséges ár- és bérarányok kedvezőtlenek voltak az agrárágazat számára. A mg alapvető funkciója az iparosítás korában a lakosság minimális ellátásán túl az volt, hogy biztosítsa az ipar számára a munkaerőt, megteremtse a nehézipar erőforrásbázisát. A társadalom átalakulása. Az I. világháború borzalmai, ill az 1930-as évek éhínségei és az őrült

politikai terror nem tették lehetővé a népesség dinamikus növekedését. Az ipar munkaerőhiányára több tényező is megoldást kínálhatott, pl.: a népességtelepítési politika Ez egyrészt lakóhelyváltozást jelentett, de életmódváltozást is hozott. A nők munkába állítása is javíthatott a munkaerő problémán A nők korábban is aktívan dolgoztak a gazdaságban, csak tevékenységükkel a hagyományos családi munkamegosztás keretébe integrálódtak. 1951-ben 21 millióval több nő élt mint férfi Gyors városiasodás ment végbe, s ezzel párhuzamosan csökkent az össztársadalmon belül a falulakók száma. Különösen gyorsan nőttek a nagyvárosok Az iparosítással a kis falvakból relatíve gyorsan válhattak százezres nagyvárosokká (Sztálingrád). Az átalakulás fontos vonása, hogy a nemzetiségi területeken gyorsabb népességfejlődés ment végbe, mint a központi orosz területeken. 36 Az iparosodás megkövetelte az

iskoláztatás, szakképzés hagyományos rendszerének átalakítását. Hatalmas kereslet volt mérnökökre, vegyészekre, műszaki vezetőkre, szakértelmiségi pozíciót betöltőkre. Szaporodtak az iskolák, a közép- és felnőttképzési intézmények, amelyek már a „szocializmus” szellemében neveltek. Az állam minden területen beleavatkozott a képzésbe Egy meglehetősen embertelen rendszer jött létre a SZU-ban, ahol terror és az emberek millióinak halála biztosította az államhatalomnak, hogy a 30-as évek végére olyan ipari kapacitással rendelkező nagyhatalommá válhasson, amely alapot adhatott az általa értéknek hitt nézetnek. /szoctársadalom/ 11. A háborús gazdaságok működése Az I. világháborúban a gazdaság és az hadigépezet működése között nem volt alárendelt viszony, bár az államhatalom megrendeléseivel befolyásolta a magángazdaságot. Sokszor hoztak korlátozó intézkedéseket, ugyanakkor kedvezményes hiteleket is

adtak a vállalatoknak. Keretek közé zárták a munkásmozgalom működését, megakadályozták a sztrájkokat, a hadiipari üzemek élére katonai parancsnokokat neveztek ki. A II. világháború előtt szisztematikus lépéseket tettek annak érdekében, hogy a gazdaság egészét a hadsereg igényeinek szolgálatába állíthassák. Megváltoztatták az intézményi viszonyokat, s felállították a gazdaság irányítására szolgáló hivatalokat. Németországban a megváltozott politikai feltételek közepette egy esetleges háború, - amire következetesen készültek – már totális háborúnak képzelték. Ez azt jelentette, hogy a társadalmi- gazdasági életet a legszigorúbban alá kell rendelni a háborús céloknak, s a gazdasági erőforrásokat a legteljesebb mértékben a front szolgálatába kell állítani. Németország 1934-től szervezett fegyverkezés. A nagy tér jelentése, hogy a természetes terjeszkedési terület erőforrásait (Közép- és

Délkelet – Európa) a német gazdaság szolgálatába kell állítani, így remélhető a legfőbb rivális, Anglia legyőzése. A Südostraum országait különböző szerződésekkel a német gazdaság ipari potenciáljához láncoltak, s a klíringelszámolási módszerrel kifosztottak. A háborúra való felkészülés tartalékok képzését követelte meg. Központilag irányított gazdaságot, az agrárbázis biztosítását, a gazdaság szerkezeti átalakítását úgy, hogy a nehéz és gépipar előnyöket élvezzen. Ezt Göring irányította 4 éves tervben valósult meg A háborút megelőző két évben jelentős tartalékokat halmoztak fel. Nagy mennyiségű élelmiszert, nyersanyag készletet Ez kb 6 hónapi háborúra volt elég. A hadikapacitás megkétszereződött Jelentős erőforrásokra számítottak a villámháború győztes befejezőjeként. A háború kirobbanása után (1941 nyarától) a német vezetés szovjet területek megszerzésétől remélte

európai győzelemhez szükséges erőforráskészletet, de az oroszországi hadjáratuk negatív gazdasági eredménnyel járt, mivel nem tudták térdre kényszeríteni a szovjet hadsereget. A háborút nem sikerült gyorsan befejezniük, a hazai gazdaságban munkaerőhiány lépett fel, mivel kb. 7-8 milliós aktív hadsereget tartottak fenn. A német hadsereg létszáma a háború végére felé már elérte a 13 milliót. A háború éveiben csak 400ezer nőt sikerült pótlólagos erőforrásként bevonni a termelésbe, mivel a háború előtt a nők 35%-a már dolgozott. A német gyárak ontották a hadianyagot. A fegyverkezés központi magja a repülőgépek és a harckocsik gyártása volt. Sikeresek voltak a Messerschmittek és a Stukák A haditermelés egészének 40%-a repülőgépgyártás volt. A páncélosok 1942/43 fordulójáig voltak sikeresek, később azonban a német párducok és tigrisek elmaradtak a szovjet tanktípusok mögött. 1940-ben a kiadások 36%-át

tették ki a háborús kiadások, 1944-ben 66%-át. Az állam adóssága gyorsan növekedett. 1939-ben 41 milliárd márka, 1945 áprilisában 388 milliárd A háború alatt jelentősen nőttek az adók, a cigarettára, az alkoholra új adókat vetettek ki. 1942 után a központi bevételek csökkentek, 1945 elejére Németország a pénzügyi összeomlás szélére került. Ez iszonyú méretű éhezéssel és nyomorral járt együtt Az egy főre jutó fogyasztás drámaian csökkent. Az egy emberre jutó napi élelmiszermennyiség 800 kalóriát sem biztosított Németország a háború költségeit a megszállt területek kirablásából fedezte. 37 Anglia Két kritikus pont adódott a háborús gazdaság működését illetően. 1. Az alapanyag ellátás, hiszen a nyersanyagok nagy része a domínium országaiból került Albionba A német hadihajók és tengeralattjárók nagy veszélyt jelentettek a beszállító hajókra. Nagy mértékben kellett támaszkodnia az USA

segítségére. Kölcsönbérleti rendszer biztosította Angliának azt a lehetőséget, hogy a háború utáni törlesztés mellett használhassa az USA katonai erőforrásait. A kézifegyverek 36, a repülőgépek 24, a katonai teherautók és terepjárók 39, a hajók és partra szállítók 60%-a származott az USA-ból. 2. Munkaerőhiány Az angol gazdaság munkaerő biztosítása nagyrészt nők bevonásával történt meg A háború vége felé kb. 40 ezer ír munkás vállalt munkát Angliában Munkaerőt szereztek még DélAfrikából, Ausztráloktól, akik a magasabb bérek reményében jöttek a szigetországba A dél-Angliát érő német bombázások miatt komoly pusztítások érték a gazdaság mégis viszonylag gyorsan tudta fokozni a termelést. A mg képes volt termelékenységét növelni, kétszeresére emelte az élelmiszerek kalóriaértékét. Az angol mg-i termelés nettó növekedése mintegy 15%-os volt a háború időszakában. Nőttek a farmerek jövedelmei

Ezzel párhuzamosan az angol élelmiszer behozatal a háború alatt csökkenő tendenciát mutatott. Az angol technológia jelentős átalakuláson ment át a háború folyamán. A haditechnika szinte mindenhol képes volt a német fölébe kerekedni. A bombázó- és hadihajó program volt eredménye Az ország feletti légi csatákat a Spitfire és Hurrican típusok nyerték meg. A nagy Wellington nehézbombázók Németo.-ban óriási pusztításokat vittek végbe A kincstár uralma 1940-ben megszűnt az angol gazdaság felett. A háború kezdetétől hiány mutatkozott, az árak gyorsabban emelkedtek a béreknél. Keynes javaslata, hogy az árak ellenőrzése mellett a béreket és a fogyasztást is ellenőrizni kell. Az árak szinten tartásához az ártámogatási rendszer nagy szerepet játszott. Ennek a folyamatnak a végén az inflációt már kezelni tudták. A háború alatt a GDP 15%-al nőtt, a polgári fogyasztás 20%-al csökkent. A sikeres központi finanszírozás

érdekében GB eladta külföldi érdekeltségeit A háború alatt 10 milliárd font deficit keletkezett. Szovjetunió A háború szempontjából óriási előnye volt a SZU-nak, hogy a 30-as évektől egy tervutasításos rendszerű, központilag irányított gazdasággal rendelkezett, s ez megkönnyítette az erőforrások átcsoportosítását, telepítését. A háború első másfél éve óriási gazdasági veszteségeket okozott a SZU-nak. A megszállt területen folyt korábban a vastermelés 71, az acéltermelés 58, a széntermelés 63%-a. A gazdaság Közép-Ázsiába és Szibériába települt át. Az olajtermelést fokozták A polgári fogyasztást elképesztően alacsony szintre szorították vissza. 1942-43 volt a fordulat éve A szovjet gyárak ontani kezdték a jól használható hadianyagot, amelyek sokszor magasan felülmúlták a német technikát. 1942-től emelkedett a termelési index. 1943-ban a szovjet hadsereg mintegy 40-80%-ban új fegyverekhez jutott. Nagy

hatása volt az időjárás viszontagságait jól tűrő dobtáras géppisztolynak. AT-34-est joggal tekinthették az egész háború legsikeresebb fegyverének. Ezek univerzális eszközök voltak, mert fedezéket adott a gyalogságnak, előretolt őrsként mindenre alkalmas volt. 1944-ben 11ezer db-ot gyártottak belőle a SZU-ban. A repülőgépipar is komoly haladást ért el. A JAK és MIG- típusok felülmúlták a német gépeket A tüzérség legsikeresebb eszköze a Katyusa volt. Ez egyszerre 16 db, egyenként 40 kg-os rakétát tudott kilőni 2,5-3 km távolságra. A mg-ban dolgozók nagy részét elvitte a háború, helyettük nőket és gyermekeket dolgoztattak. A mg-ban már a háború előtt a női munkaerő 52% volt, 1943-ban 71%. A nők iparban való foglalkoztatása is jelentőssé vált, hiszen több millió fő esett hadifogságba, s halt meg a csatákban. 1941-ben 40-45%-ot költöttek a költségvetésből a hadseregre, 1842-ben 65%-ot, s nagyjában ilyen szinten

stabilizálódott. A költségvetés legnagyobb bevétele a forradalmi adókból származtak A háború alatt lassan, de folyamatosan emelkedtek a lakosság adói. Meglehetősen nagy volt az infláció 38 Változott a nemzeti jövedelem szerkezete is. Igencsak jól jött a SZU-nak az amerikai-angol haditámogatás, ami az összes szovjet hadikiadásoknak kb. 6-10%-át tette ki A hadi támogatás értéke – pénzben kifejezve - állandóan nőt. 1942-ben 1,3 milliárd, 1944-ben 4 milliárd dollár Amerikai Egyesült Államok A háború legfontosabb momentuma az USA hadba lépése volt. Jelentős segítséget adott a kölcsönbérleti szállításaival a SZU-nak. Ugyanakkor Anglia is élvezhette a kölcsönbérleti szerződések minden előnyét. Az USA-ban nem került sor a tőkejavak pusztítására, tehát a GDP nőhetett. Az iparban 1939-44 között évi 15%-os növekedést lehetett megfigyelni. Az USA 1941 végi Pearl Habour elleni támadás után lépett be a háborúba. A

hajóépítésben új technológiai eljárásokat vezettek be, így a termelékenység javult. A legnagyobb hatásfokkal a repülőgép-anyahajók működtek. A repülőgépek gyártásával is sikereket értek el. A háború alatt 231ezer repülőgépet gyártottak Ennek 25%-a volt vadászgép, és 15%-a nehézbombázó. Az amerikai hadiipar ontotta a szárazföldi eszközöket is. (tankok, lövegek) 1942-től itt is volt jegyrendszer (húst, zsírt, vajat), de nem a hiány miatt, hanem a jobb elosztás végett. Az USA mg-i kivitele 1939 után számottevően visszaesett, de ez nem veszélyeztette a belső fogyasztást. Sokkal komolyabb gondot okozott a háború elején az agrárnépesség jelentékeny része elhagyta a farmergazdaságát, s ez csökkentette az agrároutputot. A kormány beavatkozása után (1942) nőtt a vetésterület, biztosították a hazai fogyasztást, s a SZU-nak nyújtottak nagy segítséget. Az USA hadikiadása 1945 végére 300 milliárd dollárra rúgott.

Ennek fedezésére hadikötvényeket bocsátottak ki. Ezek többségét kereskedelmi bankok vették meg A háború alatt átrendeződött a nemzeti jövedelem szerkezete. Évek 1939 1945 magánfogyasztás 74% 56% beruházás 1% 4% kormányfogyasztás 15% 40% 39 12. Az európai gazdasági fejlődés 1945 után A háború gazdasági következményei. A háborús veszteségek közül az anyagi pusztulást a legkönnyebb megítélni, bár nincsenek pontos adatok. A veszteségek érintették Európa nagy részét, É-Afrikát, Távol-Keletet és a Csendesóceáni térséget Európában az anyagi pusztulás óriási volt. Tömegesen semmisültek meg az épületek A SZUban mintegy 1,2 millió lakás pusztult el a városokban a megszállt területeken, de a falvakban 3,5 millió Németo.-ban 10 millió, GB-ban 4 millió, Francio-ban 2 millió A Közép-Európai országok is frontterületté váltak a II. világháborúban Lengyelországban a megszálló német csapatok a teljes

megsemmisítés taktikáját követték. Bécsben 37ezer lakás semmisült meg; Budapesten 4% és további 23% rongálódott meg. Komoly problémát jelentett a közelgő tél Hasonló méretű volt az európai infrastruktúra leépülése is. A helyzetet súlyosbította, hogy ez együtt járt a tartós gazdasági bénultság állapotával. Infrastruktúra híján nehéz a termelési tényezőket mobilizálni, de az ágazat komoly beruházási forrásokat igényelt. Visszavonuláskor a németek felrobbantották a használható hidakat, a vasúti szállítási rendszer szinte minden hadviselő országban összeomlott. A SZU-ban kb65ezer km-nyi vasutat romboltak le a németek 15800 mozdonyt, s 428ezer tehervagont semmisítettek meg. Jugoszláviában pl a mozdonypark A személy és tehervagon állomány több mint fele megsemmisült. Magyarország elvesztette vasúti hídjainak 90%-át, mozdonyainak 69%át, tehervagonjainak 86%-át Az ipari berendezések 50%-ban, a hajtógépek 33%-ban, a

munkagépek 75%-ban semmisültek meg. Éhínség fenyegette Európa nagyvárosait, gyógyszereket kellett előteremteni, helyre kellett állítani a közlekedést, újjászervezni a közigazgatást, a mg-i és az ipari termelés megindítása. Az össztermelésen belül az élelmiszertermelés és az alapvető fogyasztási cikkek termelése esett vissza. Az ipari kapacitások ennél sokkal kisebb mértékben károsodtak A mg-ból a fogyasztás korlátozásával munkaerőt lehetett elvonni, s ahonnan tőkét lehet allokálni a hadikiadások fedezésére. Azok az országok, amelyeknek területén nem zajlott hadi tevékenység (USA,Svájc,Svédo.)jelentős gazdasági növekedést értek el Az angol gazdaságot ért háborús károk miatt 1945 után GB elvesztette addigi gazdasági befolyását, hiszen a hadikiadások finanszírozásához el kellett adnia külföldi tőkeérdekeltségeit, s még el is adósodott. A háború után a leglátványosabb növekedés az USA-ban ment végbe.

1941-45 között az egy főre jutó GNP 50%-kal emelkedett. Európában 25%-kal csökkent A háború vége felé az USA rendelkezett a legnagyobb légierővel, kizárólagos tulajdonosa volt az atomfegyvernek, óriásira duzzadt a hadiflottája, több millió embert tartott fegyverben, s mindez a világ meghatározó hatalmává tette az USA-t. 1945-re itt a legmagasabb az életszínvonal A gazdasági kapacitások és a katonai hatalmi tényezők adekvált formájukat nyerték el. Az újjáépítés megindulása Európában. Nyugat Európa Fontos volt, hogy a győztes szövetségesek milyen gazdaságpolitikai gyakorlatot kívánnak meghonosítani az általuk megszállt területen. A SZU gyorsan lerabolta az általa birtokolt vidékeket, főleg Kelet-Németországot. A nyugatiak (USA,Anglia) valamivel nagyvonalúbbak voltak A megszállt Németországban a polgári demokrácia politikai alapjait kívánták lerakni. Ennek megfelelően az 1938as határokhoz tértek vissza, de nem vettek

el Németo-tól jelentős területeket !!!! Három formája alakult ki a háború utáni tőkés gazdaságnak: 40 1. Neokollektivisták A háború után koalíciós kormányzatok, amelyekben a baloldal (szociáldemokrata, kommunista pártok) is részt vett, az államhatalom gazdasági befolyását kiterjesztették, s pl. a keleti országokra jellemző államosításokat hajtottak végre Francio-ban pl De Gaulle kormányában az energiaszektort, a bankszektort, s néhány nagyobb vállalatot (Renault) állami kézbe vettek. Ez az államosítás nem terjedt ki az ipar egészére Az államosításhoz hasonlóan meghatározóvá vált a tervezés rendszere. 1946-50; 1954-57 közti tervek az egyensúlyhiányos növekedésre építettek, s alapvetően a nehézipart próbálták meg az erőforrások hatékonyabb felhasználásával fejleszteni. 1945 hatalomra kerül a Munkáspárt, s Angliában is államosítás lesz 1946-ban a Bank of England-ot állami irányítás alá helyezik. De

még a szénbányászatot, a távíróhálózatot, a polgári repülést is. 1947-ben az elektromos és a gázellátást, valamint a vasúti közlekedést. 2. A vegyes gazdasági rendszer neoliberális változatára az USA a jó példa Truman elnök meghirdette a „back to normality” politikáját. A kongresszus kötelezte az elnököt, hogy évente egyszer jelentésben számoljon be az ország gazdasági helyzetéről. Monopol- és trösztellenes törvényeket hoztak. Nem hozhattak diszkriminatív intézkedéseket, olyan gazdasági szabályozókat, amelyek valakit versenyelőnybe hoznak. Elvárták a polgárok az államhatalomtól, hogy a keresletszabályozásával tartsa fenn a háború alatti magas foglalkoztatási szintet. Kialakult az a nézet, hogy a társadalmi jólétért az államhatalom a felelős. 3. Svédországban a megegyezésen alapuló gazdaságpolitika jött létre az 1930-as évektől 1930-1976ig a szociáldemokraták kormányoztak, s keynesiánus

gazdaságpolitikát folytattak É-Európa ezen területén. A II vh után bevezették a beruházási adót Megvalósították a kollektív bértarifa rendszert, szociális programokat hirdettek, jóléti szociális politikát folytattak. Szigorú monopólium ellenes szabályok uralkodtak, hogy fenntartsák az éles piaci versenyt, de az államhatalom támogatta a svéd exportot. A magas adók és a költségvetés rendkívül koncentrált magas aránya fényes életszínvonalat biztosított az ország népességének. A háború sikeres befejezése után a nyugati gazdaság újjáépítésére csakis amerikai segítséggel történhetett meg. A nácizmus alól felszabadított országokban gyorsan nőt a forgalomban lévő papírpénz mennyisége. A termelés viszont egyáltalán nem nőt, főleg a fogyasztási cikkek piacán volt hiány, s ez felhajtotta az árakat, más tényezők kapcsán is elszabadult az infláció. Magyarországon kialakult a háborút követő egy év alatt a

világtörténelem legnagyobb méretű inflációja. Több országban pénzcsere, és mesterséges ár- és bérviszonyok megteremtésére került sor. A nyugati országokban drasztikus kormányzati lépéseket vezettek be pl. árellenőrzés, árszubvenció, tartós jegyrendszer, katonai kiadások csökkentése. Az USA beterjesztett egy tervezetet a Szövetségi Ellenőrző Tanácsnak a németországi valutareformról, de ez a szovjetek kifogásai miatt nem valósulhatott meg (1946.) 1948-ban Trizóniában a nyugati szövetségesek egyoldalú lépésként végrehajtották a nyugatnémet gazdaság szanálását. A pénzforgalmat és a bankbetéteket 130 birodalmi márkáról 12-13 milliárd új német márkára redukálták, s ezzel megkezdődött a hiperinfláció megfékezése. A nyugat-európai ipar és mg. nem növekedett olyan ütemben, mint ahogy azt a társadalom elvárta volna. Nyugat Európában – Németország nélkül – az ipari termelés indexe eleinte stagnált Kisebb

fellendülés csak 1947 második felében történt. Hasonló folyamat volt megfigyelhető a mg-ban is. Az USA-val szembeni kereskedelmi deficit 1946-ról 47-rre látványosan megnőtt Közben kitört a hidegháború, így az USA érdekeltebbé vált az európai gazdasághelyreállításában. Az európai országok számára nyilvánvalóvá vált, hogy külső erőforrások bevonása nélkül nagyon elhúzódik a gazdaság stabilizációja. A Truman-doktrina kimondja, hogy az USA ellenáll a szovjet térhódításnak. Ennek jegyében született meg a Marshall-terv, amit szerzője (George Catlett Marshall amerikai külügyminiszter) 1947 június 5-én a Harvard Egyetemen elmondott híres beszédével indított útjára. Hangsúlyozta, hogy meglátása szerint Európa szükségletei nagyobban a külföldi élelmiszerek és alapvető termékek iránt, mint amiért jelenleg fizetni képes. A terv hivatalos neve: European Recovery Programme A terv stratégiai céljai: ~ Az európai

infrastruktúra megújítása 41 ~ Radikális termelékenységnövekedés elérése ~ Az európai pénzügyi stabilitás elérése ~ Az európai ipari kapacitások kiegyensúlyozottabb eloszlásának elérése. Fontos kitétele volt a tervezetnek, hogy a program végére 1851-52 tájára Európának önfenntartóvá kell válnia. Az amerikai kongresszus 17 milliárd dollárt szavazott meg Ezt felajánlották Európa minden országának, így a SZU-nak és a közép-európai kis országoknak is. Molotov szovjet külügyminiszter a párizsi értekezleten ragaszkodott volna a bilateriális (kétoldalú, kölcsönös) segélyekhez, s nem a multilaterális (sokoldalú) rendszerben gondolkozott. Attól féltek, hogy a segély elfogadásával saját gazdaságuk és a megszállt zónájuk az amerikaiak befolyásolása alá kerülhet, s így visszautasította az ajánlatot, sőt határozottan megtiltotta annak elfogadását Lengyelo. És Csehszlovákiának is Helyette meghirdette a

Molotov-tervet, amiben a háborús adósságok egy részének elengedésével nyújtott némi segítséget a közép-európai kis államoknak. A Marshall- terv az első időszakban (1947-49) kiemelkedő eredményeket hozott. 30%-kal nőt az ipari termelés, helyreállították az infrastruktúrát, volt élelmiszer a boltokban, lassan felszámolták a jegyrendszert. A terv második időszakában az európai gazdasági együttműködésre fordították a figyelmet. Az OEEC (Európai Gazdasági Együttműködési Szervezete) léte és tevékenysége leegyszerűsítette a fizetési forgalmat, s 1950-ben felállították az EPU-t (Európai Fizetési Unió). A Marshall-segély legnagyobb részét Anglia kapta. Ennek ára az volt, hogy az USA átvette a világkereskedelem ellenőrzését, növelte valutáris befolyását a fontsterling övezetben, s Angliát engedelmes másodrangú hatalommá degradálta. Közép-Európa Lengyelországot nyugatabbra rakták a térképen. A SZU területi

nyereségének könyvelte el a balti kis államokat, némi finn földeket. Besszarábia megszerzésével közvetlenhatárossá vált Magyarországgal. Távol-Keleten is nagy területekhez jutottak A közép-európai területek tárgyi és embervesztesége nagyobb volt mint a nyugati vidékeké. A térség életszínvonala jóval alacsonyabb volt, az itt található országok alulfejlettek voltak, s egyoldalú gazdasági szerkezettel rendelkeztek. Sok helyütt a front nyugatra való húzódása miatt elmaradt a vetés, a munkaerő veszteség néha felére, harmadára redukálta a lehetséges agrártermelést. 1945 után a terület egyes országaiban a SZU és a győztes nyugati államok segítségétől függött a gazdasági túlélés. Különösen válságos volt egy-két nagyváros közellátása Budapest élelmiszer ellátását csak a szovjet burgonyaszállítmányokkal tudták megoldani. A gyorsan romló életszínvonal, a GDP tartós csökkenése, a politikai csalódottság.

Magyarország esetében arra is volt példa, hogy az abszolút győztes párt is a nagyobb társadalmi támogatottsággal bíró koalíciós lehetőséget ragadja meg. 1945-46ban a kommunista pártok mindenhol parlamenti tényezővé váltak, s ezt a megszálló szovjet hadsereg jelenléte politikailag is megerősítette. A térség országai szinte valamennyien kaptak UNRAA-segélyt (Egyesült Nemzetek Segélyezési és Helyreállítási Igazgatósága). Egy-két országban bizalmatlanul fogadták az amerikai segítséget Jugoszlávia 1945-47 között 415 millió dollárnyi segélyt kapott. Lengyelo 481; csehszl 261 milliót Ezek a segélyek fontos szerepet töltöttek be a túlélés terén. Az agrár országokban súlyos gazdasági és társadalmi kérdés volt a föld tulajdonjogának és üzemi szerkezetének problémája. Földreformok, több helyen spontán keletkezett társadalmi folyamatot legitimizálva. Az eredmény a régi nagybirtokosi – nagyüzemi rendszer szétverése

A mg-i árutermelést nagyobb tőkeigényességgel folytató nagyobb üzemtípust kiiktatták, s egy befeléforduló, zártabb, önellátóbb kisparaszti-kisüzemi agrárstrukrúrát hoztak létre. A nagybirtokokat felszámolták, területét az igénylők között kiosztották. Így jelentősen lecsökkentették az arisztokrácia gazdasági-politikai befolyását. 1945 utáni legnagyobb földreform Lengyelországban és Magyarországon zajlott le. Lengyelországot nyugatabbra tették a térképen, így jelentős lakosságcserék, kitelepítések, földreform játszódott le. Az ország földterületének a felét kisajátították, elvettek kb 14 millió hektárt Magyarországon (1945 márciusában) minden 100 holdat maghaladó földesúri és 200 holdat meghaladó paraszti birtokot osztottak ki. Mintegy 680ezer új vagy az előzőnél nagyobb kisbirtok született. 42 Közép-Európában és a balkáni országokban kb. 20 millió hektárnyi földet sajátítottak ki, s ebből kb.

12 millióit osztottak fel 3 millió parasztcsalád között Az állami befolyás mindenhol megnőtt a mg-ban. A nácibarát elemektől elvett földek ill az állami-kincstári birtokok gyarapodása növelte az állam vagyonát, s ezzel erősítette a mg-ba való beleszólás lehetőségét. Hozzájárult a világháborút követő ínséges években a készletek szabályozásához, a jegyrendszer működtetéséhez, a közellátás minimális szinten való stabilizálásához. Megnövelte a törpebirtokosok arányát, az új átlagos földnagyság 3 ha volt. 1945 után az állami beavatkozás a gazdaság minden területén erősödött. A tüzelő és nyersanyag hiány, az élelmiszer és egyéb fogyasztási cikkek katasztrofális elégtelensége elkerülhetetlenné tette a háborús jellegű hiánygazdálkodás, adagolási rendszer fenntartását. A kulcs ipari ágakat hamar állami kézbe vették a baloldali vezetésű koalíciós kormányok. Lengyelországban az 50 főnél többet

foglalkoztató ipari vállalatot állami kézbe vették. Magyarországon 1945 végétől 1949 végéig volt államosítás. A 10 főnél több dolgozóval működő ipari vállalatokat állami kézbe vették Az államosításoktól azt várták, hogy a gazdaság racionálisabban fog működni. A közép-európai országokban a gazdasági stabilizáció a belsőforrásokra támaszkodott, s ez együtt járt az állam gazdasági szerepének folyamatos erősödésével. A hidegháború kitörése és a Marshall-segély megjelenésének idejében a SZU elérkezettnek látta az időt a gyeplő megszorítására, az egységes keleti tömb kialakítására. Eszköze ennek a Molotov-terv volt. A politikai szigorodás magával hozta a közép-európai országokban a szovjet mintájú tervgazdálkodást is. A folyamat 1950-re tetőzött Ettől kezdve már nem volt ebben a térségben gazdaságpolitikai alternatívája a direkt utasításos gazdasági szisztémának. Az iparban megszüntették a

magángazdaságot, a korábbi tulajdonosi réteget likvidálták, szétverték a társadalmi autonómiát, átszervezték a gazdaság irányítását. Kelet Európa Az erőltetett beruházási program még feszítettebb lett. Munkaerő pótlás céljából több százezer embert hurcoltak a SZU-ba rabszolga munkára. A megszállt területekről számos üzemet leszereltek és vitték a SZU-ba. A Vörös Hadsereg bandákká szerveződve csoportos rablásokat hajtottak végre 1945 KGST-hez való csatlakozás. Élelmiszerhiány, a szovjet mg területének 76%-át használta Szigorították a kolhozok működési rendjét, erősítették a gépállomások szerepét, 1947-ben kollektivizálást hajtottak végre. A beszolgáltatási cserearányok az agrártermelés számára kedvezőtlenek voltak. A 3. 5éves terv (beruházási) sikeres ágazata az ipar volt Szénbányák termelésének fokozása, kohászati kapacitások növelése, elektromos áramot szolgáltató erőművek

helyreállítása. A köztársaságok hatáskörét csökkentették. A népbizottságokat minisztériumoknak keresztelték át. Ha a gazdaság tervezői nem veszik figyelembe, hogy az újjáépítés korszaka különleges pszichológiai, emberi erőfeszítések eredménye, akkor a meglévő feszített, s kifulladó gazdasági folyamatra terveznek rá egy még feszítettebb tervet. Ennek az eredménye, hogy a gazdaság valós teljesítménye és a terv komoly aszinkronitást fog mutatni. Feloldása politikai terrorral, népirtással Hátráltatta a gazdasági rekonstrukciót a „nagyhatalommá válás”. A SZU többmilliós katonasággal rendelkezett, s ennek fenntartása hatalmas költségvetési összegeket igényelt. A szuperhatalmi státus fenntartása az állami bevételeknek mintegy 40-50%-át emésztették fel. Így nem vagy alig jutott pénz a lakosság életszínvonalának emelésére, a mg. fejlesztésére, a fogyasztási javakat előállító iparágak meghonosítására.

1953. Sztálin halála után kezdődött el a megújulás 43 13. A gazdasági növekedés az 1950-60-as években A növekedés üteme. A világ ipari termelése a 18.sz-ban átlagosan 1-1,5%-kal nőtt, a 19sz-ban elérte a 3%-ot, s ezt tartotta a 20.sz első felében is 1948 után meredeken nőttek a mutatók, 1971-ig, átlag évi 5,6%-os növekedés az európai országokban. Okai: - közép európai országok gazdasági fejlődése (Csehszl., Magyaror, NDK, Lengyelo) szovjet modellel próbálkoztak. Központi beruházások, melyeket adóelvonásokból és a mg megsarcolásából fizettek. - gyorsabban fejlődő távol-keleti országok felfutása (Japán, Kína, Ázsiai kistigrisek) - nyugat-európai országok fejlődése A háború után GB és Belgium állt az élen, de az 50-es években már A; NSZK; F; I; vette át a hatalmi szerepet. A 60-as években kiegyenlítődtek az európai országok növekedési rátái (niveállódás). Az 1950es évektől az USA az európai

országokénál kisebb méretekben tudta növelni teljesítményét A növekedést okozó tényezők. Utolérési folyamata háborút viselt térségnek de kellett hoznia a lemaradást, mert lehetőség nyílt a jóléti társadalomhoz való felzárkózásra. A világgazdasági válság és a háború okozta gazdasági visszaesés után pótlólagos tér adódott a növekedés számára. Ez 1950 után realizálódhatott, mivel megoldódott a munkaerőhiány, jelentősen nőttek a bérek. A beruházási ráták magasabbak voltak Újdonságok: - elektronikai ipar: leglényegesebb változás. A televízió 1929-ben a New York-i világkiállítás csodájának számított, a 60-as években már megszokott fogyasztási eszközzé vált. Számítástechnika –számítógépek elterjedése. - Autógyártás: robbanásszerűen növekvő ágazat volt. A két világháború között a kis üzemi autógyártás lényegében megszűnt, s a klasszikus manuális módszer egy-két kivételes

márkánál maradt meg. Gyártósorok automatizálása, robottechnika - Energiahordozók használata. A kőolaj a legolcsóbb, a szénbázisú termelés lassan háttérbe szorul Az olajkitermelés gyorsan nőtt. A fejlett országok nagyobb mennyiségben importálják a kőolajat a fejletlenebb államokbólmindkét területen jótékony változás. A piacokat a nagy amerikai olajtársaságok uralták. A kőolaj kitermelése technikailag egyszerű, szállítása csővezetékkel vagy tankhajóval megoldható. Sokoldalúan felhasználható alapanyag Földgázkitermelés növekedése, a maghasadás útján nyert energia lehetősége. A széntüzelésnek a 70-es években volt a reneszánsza - Vegyipar. A fogyasztási javak előállításához szükséges anyagok (műszálak, műbőrök), új gyógyszerek (antibiotikumok, nyugtatók) feltalálása. Vegyes gazdaság: olyan gazdaság, amely az állam, a magángazdaság és a szakszervezet kölcsönkapcsolata által működik. Mindegyik oldal

érdeke a gazdasági növekedés előmozdítása • Az államra hárult a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi biztonság kiépítésének feladata. • A konjunktúra alatt a nyugati államok anticiklikus költségvetési politikát folytattak. Nőttek az állami kiadások, ez növelte a keresletet és a kínálatot is. Az 1950-es években a legfejlettebb országokban a keynesi gazdaságpolitika vált meghatározóvámagas foglalkoztatási arány, munkanélküliség minimális. Költségvetés hiánnyal zért A gazdaság-elméleti gondolkodás alapvetően keynesiánus volt. A növekedés makrogazdasági vonatkozásait vizsgálták. Ez megnövelte az igényt az olyan elméleti fogalmak iránt, amelyek kiválasztásánál és meghatározásoknál az empirikus mérhetőség volt az elsődleges szempont. 44 A szakszervezet szerepe fontos volt a gazdasági megegyezés miatt a munkaadók és a munkavállalók között. A magántőkések és a nagyberuházók is

ösztönözve érezhették magukat a vegyes gazdasági rendszer fenntartására. Az alacsony bérszínvonal a termelési költségeket folyamatosa alul tartotta. Profitnövekedés Gomba módra szaporodtak a multinacionális vállalatok A kereslet bővülése döntő tényező volt. Új beruházásúj munkahelyújabb jövedelemújabb jóléti kereslet. Kereslet pl a különféle tartós fogyasztási cikkek iránt Az export, mint növekedési tényező 1945 után nagy hangsúlyt kap. Ahol magas az egy főre jutó GNP növekedése, ott komoly exportteljesítmény figyelhető meg. Legdinamikusabban fejlődő ország: NSZK. Az egyenetlen fejlődés átrendezte a világkereskedelmi pozíciókat. Az olajtermelő országok fejlődtek a legjobban. Átalakult az export áruösszetétele is. Korábban elsődlegesen élelmiszereket és nyersanyagokat forgalmaztak a nemzetközi kereskedelemben, most pedig készáruterméket exportálnak. A humán képzettség gyors ütemű emelkedése

alapvetően hozzájárult a termelékenység növekedéséhez, az új technikai találmányok létrejöttéhez. Ennek alapjait a nagyszámú egyetem és a teljesítményorientált képzési struktúra kialakítása teremette meg. A kvalifikált munkaerő az USA-t választotta munkahelyéül. 1956-1964 Kelet-Közép-Európából politikai meggyőződésük miatt is elüldözték az értelmiségieket. 1913-1950 között a nyugat-európai országokban a munkatermelékenység átlag évi 1-3%-kal nőtt. 1950-1973 között évi 3-6%-kal. Gyors volt az A;NSZK;I és Finn termelékenység emelkedése Lassabban nőtt a produktivitás GB;Svájc. A gyors növekedés eredménye a legfejlettebb ny-európai országok a 70-es évekre megközelítették az amerikai gazdaság termelékenységi mutatóit. (12 nyeurópai országot tekintve) 1950-ben 44%-át érték el az USA termelékenységének, 1973-ban 69%; 1979-ben 75%. Kiemelkedik a sorból Hollandia és Belgium, ahol több mint 10%-nyi

különbség adódik, a negatív póluson GB, Dánia és Svájc áll. A 2 évtizedes gazdasági növekedésben kisebb visszaesések. Ezek lényegesen különböztek a korábbiaktól. Régen a válságról beszéltek, ami a termelés abszolút mértékű csökkentésével járt, most recessziót emlegettek, ami a növekedési ütem visszafogottságára utal, s nem lefelé lejtő görbére. A korábbi ciklusok tartós növekedési ciklussá váltak, a konjunktúra ciklus helyett finom hangolás lett a megfelelő elnevezés. Visszaesés 1948-49-ben, amikor néhány nyugati országban csökkent az ipari termelés. 1951-52es recesszió a koreai háború miatt készletezni kezdtek 1957-58 valamennyi nyugat-európai országot érintett, romlottak a fizetési lehetőségek, s csökkentek a késztermékek kivitelei. A kormányok által alkalmazott keynesi elveken nyugvó gazdaságpolitikák az ilyen esetekben alkalmasak voltak a gazdasági válságok holtpontról való kilendítésére.

Működési nehézségek az 1970-es évek elején. A nyugati országok gazdasági növekedése látványosan csökkent. Sajátos világgazdasági tendenciák bontakoztak ki. Oka: az olajtermelő országok (OPEC) együttes fellépése 1973-78 több lépcsőben ötszörösére emelték a nyersolaj árát, azért, hogy az utóbbi években őket ért cserearány veszteséget valahogyan ellensúlyozzák. Ennek a lépésnek néhány arab ország részéről jelentős izraeli, amerikai- és angolellenes éle is volt. Ez a lépés az importáló országok felhasználóinak, fogyasztóinak költségét alapvetően megnövelte, ami sok helyen veszteséget okozott. A fejlett országokban gyárakat, üzemeket kellett becsukni, nőtt a munkanélküliség. Az állami költségvetések hatalmas deficittel zártakeladósodott az államjelentős infláció. Egyszerre kellett kezelni a tartós munkanélküliséget és az inflációt (Philips –görbe). A nagy munkanélküliségi arány központi

intézkedéseket igényelt Angliában 1951-66 között a munkanélküliségi ráta 1,1-2,5%. A 70-es évek második felében 4,1-7,7%; a 80-as évek elején 14%. A keresleti infláció átment költséginflációba. Összeomlott a dollárstandard, lebegtetett valutáris szisztémára tértek át. Ezzel az USA gazdasági hegemóniája megtört 45 A 70-es évek első fele a jólét csökkenését hozta Nyugaton. A jövedelmek csökkentek, a vásárlóerő drasztikusan visszaesett, ami a termelésre is nagy hatással volt. A kormányok áttértek a „stop and go” politikára: megpróbáltak ellenállni a recessziónak, egyre jobb esély az exportlehetőségek növelése volt. A világkereskedelemben kevésbé mutatkoztak a recessziós jegyek Mindazon által a 70es évek egésze Nyugat Európa számára alapvetően a relatív stagnálás (stagfláció) időszakát jelenti A változások másik oka a társadalom oldaláról jelentkezett. A 60-as évek 2 Felének politikai eseményei

a társadalom számos rétegében megkérdőjelezték a fogyasztói társadalom pozitív vonásait. Diáktüntetések 1968-ban. Ennek gazdasági hatásai is voltak, mivel ezzel az egész fennálló hatékony gazdasági rendet kérdőjelezték meg. Új motiváció keresésére az önkormányzatoknak, a társadalomnak, a családoknak, s egyben a militarizált nagyhatalmi státusról is le kellett mondani. Hatás: A világ országai gazdaságilag átrendeződtek. A két szuperhatalom gazdasági súlya csökkent, a új gazdasági területek váltak egyre fontosabb zónává. Japán előretör, termelékenységnövekedést érve el, az egyik legfontosabb exportőrré nőtte ki magát, komoly versenytársa lett az USA-nak. Kína is növelte befolyását Nem tudott semmi érdemlegeset felmutatni a tervgazdálkodási rendszer. A szocialista országok jelentősen veszítettek világgazdasági pozícióikból Integráció és dezintegráció az európai gazdasásokban. 1933 után az USA

igyekezett átvenni Anglia vezető szerepét a világkereskedelemben. A II világháború után ez valósággá lett, mivel az eladósodott szigetország gazdasági ereje meggyengült. Az USA az ENSZ-en és a Bretton-Woods-i pénzrendszer ellenőrzésén keresztül döntő befolyást tudott gyakorolni a legfontosabb gazdasági folyamatokra. A Pax Britanica helyébe a Pax Americana lépett. A amerikaiak meghirdették a „vissza a szabadkereskedelemhez” jelszavú politikájukat. Vámtarifák mérséklését javasolták 1947. GATT (General Agreement Tariff and Trade), amelyben bilateriális szerződésekkel garantált egymásnak kölcsönös előnyöket 23 tagország. Az egész világ kereskedelmi rendszerét átfogta, mert a havannai Világkereskedelmi Kartát nem ratifikálták. A szervezet sikerát jelzi, hogy a 70-es évek végére több mint nyolcvan tagország vett részt benne, s további 25 ország megfigyelőként képviseltette magát. 1947.0605 Marshall külügyminiszter

harvardi beszéde Nagyméretű segélyprogram felvázolása. 16 ország fogadta el a tervet A terv koordinálására létrejön a Európai Gazdasági Együttműködési Bizottság., amely előkészítette a Párizsi Konvenciót, ahol létrehozták az Európai gazdasági együttműködés szervezetét, az OEEC-t. Ez a szervezet a gazdasági újjáépítést szervezte az egyes európai országok között, s az OEEC egyben a Marshall-terv lebonyolításának legfontosabb intézményévé vált. Az OEEC nem volt egységes szervezet Voltak olyan tagországok, amelyek síkra szálltak egy gyors európai integrációért, s voltak olyanok is, amelyeknek csak lassú közeledést hirdettek. Uniformizáló hatásminden országba ugyanolyan amerikai eredetű termékek kerültek. Az épületek, az infrastruktúra helyreállítása amerikai technológiával. A nyugati kultúrákat egymáshoz közelebb hozta. Reális lehetőség egy olyan nemzetközi együttműködési rendszere kialakítására,

amely az amerikai elveknek megfelelően szabadkereskedelmi alapon szerveződik, de szervezeti rendszerével megkönnyíti az áruforgalmat. Erre szükségük volt a nyugati országoknak, mert az eltérő erőforrások, gazdasági kapacitások kereskedelemre ösztönöztek. Egyes országoknak lépést kellett tenni a deficit csökkentésére, a kereskedelmi bevételek növelésére. !!!!!!!! Az integrálódás első eleme az1948.január 1-én életbe lépő Benelux államszövetségi rendszer volt. A szerződés kimondta, hogy a tagországok önállóságuk megtartásával vámszövetséget alkotnak, a három kis állam (Hollandia, Belgium és Luxemburg) termékei vámmentesen kerültek egymás országaiba. A vámok megszüntetése gyorsította a kereskedelmet, és olcsóbbá tette aztEmelkedett a jövedelem, csökkentek az árak, növelte a keresletet. Lemondtak egy államok feletti intézményrendszer kialakításáról. A 3 ország gyorsan fejlődött 1952. Montánunio (Európai

Szén- és Acélközösség) megalakulása Tagjai a Benelux államokon kívül: NSZK, F, Olaszo. Ez volt az első olyan szervezet, mely szuprematív vezetőséget (Főhatóságot) hozott léte. Ide magas rangú állami vezetőket is delegáltak, állandó székhellyel rendelkezett. A közös szervezet döntései kötelező érvényűek voltak a tagországok számára Az unió a 46 nehézipar fontosabb ágazatait, annak termelését koordinálta. Közösen döntöttek az árakról, egységesítették az energiahordozókat, meghatározták a béreket. A termelés nagyságrendjéről is születtek érdemi döntések. Célja a tevékenységek összehangolása, a negatív irányú ciklusok kiküszöbölése. Az unió olyan időben született, amikor az energiaellátásban a szénbányászat volt a döntő. Később jelentősége csökkent, mert a világ energiabázisa az olajra tevődött át 1957.március 25 Római Szerződések alapján létrejön 1958január 1-én az Európai

Gazdasági Közösség (Közös Piac). Ide a Montánunio 6 országa lépett be Később ez a szám jelentősen növekedett. Az EGK a teljes gazdasági integráció elérését tűzte maga elé Ezt a gazdaságpolitikai rendszer összehangolásával, az agrárpolitikai problémák közös megoldásával, a munkaerő és a tőkeáramlás szabadságának biztosításával, az infrastrukturális problémák együttes kezelésével, a pü.i valutáris rendszer átalakításával kívánt megoldani. Különböző intézményeket állítottak fel, ezekből kettőt a Momtánunión belül. Az EGK országai a szervezeten belül vámmentesen kereskedhettek Felgyorsult az erőforrások mobilizációjakomoly gazdasági növekedés. Az angol gazdaság integrálása. Az angol gazdasági birodalmi struktúrába szerveződött, intézményi szervezete, árai, olcsó mg-i beszállító övezet. Eltértek a többi közös piaci országtól Anglia több nyugati országot is befolyásolt kereskedelmi

kapcsolatai révén. A szigetország EGK tagságáért Angliának le kellett volna mondania egy sor gazdasági előnyről. Erre sokáig nem volt hajlandó 1960ban megszervezte a szabadkereskedelmi társaságot (EFTA), de közben közeledett a Hatok Európája is (EFTA tagja lett: Dánia, Svédo. A, Portugália, Norvégia) Az EFTA országai lassabban fejlődtek mint a Közös Piac országai. A munkanélküliség magasabb volt, a beruházási szint alacsonyabb, 1972-ben Anglia, Dánia, Irl, Norvágia tagjai lettek az EGK-nak. 1968.júlis 1 Az EGK országai vámuniót hoztak létre Az egymás közötti vitás vámkérdéseket rendezték. Nehéz volt az egyes tagországok közötti gazdaságpolitikai egyeztetés Létrejött néhány speciális európai szervezet is, pl. Miniszteri Tanács, ami a legfontosabb döntési jogkörrel rendelkezik A Strasburgi Európa Parlament :tanácsadói jogkörrel, a Luxemburgi Bíróság: a vitás kérdések ledöntésére. A Római Szerződések lehetővé

teszik, hogy a közösség külső országgal társulási szerződést kössön.1976-ra 46 társult tagja volt az EGK-nak Az EGK országai közötti különbségek nem tűntek el, és nem is fejlődtek egyenletesen. NSZ, Belgium, Dánia, F, népességarányának nagyobb részthasít ki a Közösség által termelt összes termékből. Negatív pólus: Olaszo., IRL, Görögo (alulfejlettségi állapot) Közép-Európában: A világháborúból nagyhatalomként kikerülő SZU a magszállási övezetébe tartozó kis országokat, köztük Mo-is bilateriális szerződésekkel kényszeríttették bele egy katonailag, politikailag is a befolyása alatt álló nagytérszerkezetbe, aminek formális kifejezése a KGST lett. A szervezet 1949ben alakult A hidegháború kitörése alkalmat adott a nyugati térségtől való politikai és ideológiai elválasztásra, amit a zsdanovi-proklamáció koronázott meg. Bizonyítandó a két térség külön utas fejlődését. A Marshall-segélyt a kis

országok nem fogadhattál el, ám a helyébe lépő Molotov-segély nem tudott érdemi gazdasági segítséget nyújtani a térségnek. Nagyok voltak a tőkeszükségletek a gazdaság helyreállítására, de a politikai hovatartozás megakadályozta a külső segítség stimuláló hatásának érvényesülését. A tagországok közötti kereskedelem csakis a szovjetek jóváhagyásával történhetett, s csakis akkor, ha az nem veszélyeztette a szovjet érdekeket. Teljesen nem tudták megakadályozni, hogy a kis államok ne folytassanak kereskedelmet a nyugati országokkal. Ez ott lett fontos, ahol az exportorientált gazdaságok léteztek.pl Mo Ennek történelmi gyökerei is voltak