Matematika | Statisztika » Gazdaságstatisztika

Gazdaságstatisztika Gazdaságstatisztika: a gazdasági életre vonatkozó adatok gyűjtésével, feldolgozásával és elemzésével foglalkozik. A vizsgálatok irányulhatnak: egyetlen gazdasági egység helyzetére, tevékenységére (vállalat); gazdasági egységek egy földrajzi területre (régió, megye); nemzetgazdaság egészére; több országból álló gazdasági csoportosulásra (EU); egy valamilyen részhalmazára. E különböző szintek megkülönböztetésére szoktak mikro-, mezo-, makrostatisztikáról beszélni. A gazdaságstatisztikai mérés nem közvetlenül a számszerűsítéssel, hanem a fogalomalkotással, definíciók képzésével és a vizsgálathoz szükséges osztályozási rendszer megalkotásával kezdődik. Gazdaságstatisztikai osztályozás: a statisztikai sokaságnak egy vagy több ismérv szerinti tagolása, rendezése. Javak és szolgáltatások osztályozása (termelési, kereskedelmi, fogyasztási szempontból); Ágazatok osztályozása;

Munkaerő osztályozása Adatszolgáltatási nomenklatúra: azoknak a tételeknek a jegyzéke, amelyeket a statisztikatételesen megfigyel, publikál. Nem feltétele a teljesség, a lényeg az, hogy a legfontosabb elemek mennyiségéről képet kapjunk Tisztázzák azt is, hogy milyen részletességben, összevontságban jelentendők az adatok. Általános alapelvek: Homogenitás – az egynemű, a közgazdasági szempontból egymáshoz hasonló egységek egy osztályba kerüljenek; Átfedés-mentesség – egy adott egység csak egy osztályban szerepelhet; Teljesség – minden egyes egység helyet foglaljon valamely osztályban. Az első két elv logikai, ill. technikai jellegű A különböző osztályozási rendszerek a homogenitás tekintetében különböznek egymástól, azoknak a közgazdasági szempontok megválasztásában, amelyek tekintetében az egyneműséget értelmezzük. Ágazati osztályozás: tevékenysége4k osztályozását jelenti. Az ágazati osztályozási

rendszer hierarchikus szerkezetű, azaz különböző fokozatokban csoportosítja a tevékenységeket, szintjei: gazdasági ág, ágazat, alágazat, szakágazat. Tevékenység: termékek és szolgáltatások előállítása, különböző erőforrások, fizikai eszközök, munka, technológiai ismeret, anyagok és információ felhasználásával. A szolgáltatások jellegét az alkalmazott és előállított termékek és szolgáltatások jellege, ezek felhasználási célja, az előállításokhoz a technológiai és a felhasznált input együttesen, kombináltan határozza meg. Termelés: olyan folyamat, amely egy szervezeti egység felügyelete és irányítása alatt megy végbe és amelyben munkát és eszközöket használnak fel abból a célból, hogy termék és szolgáltatás inputból termék és szolgáltatás outputot állítsanak elő. A termelőtevékenység eredménye termék formájában vagy szolgáltatás nyújtásaként jelenik meg. Késztermék: vállalaton belül

további feldolgozásra már nem kerül. A késztermékek nagyobb hányadát a a megfigyelés időszakában érvényesítik, egy részét raktározzák. Félkész termék: a vállalaton belül egy teljes technológiai folyamaton már keresztülment, valamely üzemrész szempontjából befejezett terméknek minősül, de a vállalat más üzemrészeiben még további feldolgozásra kerül. A félkész termékek részét képezik a termelés értékének. Beszélünk: Értékesített félkész termékről, Adott időszakban fel nem használt – raktárra vett félkész termékről, tovább feldolgozott félkész termékről, amely beépül a késztermék értékébe. Befejezetlen termék: olyan termék, amelyen a vállalat a munkafolyamatot már megkezdte, de még nem fejezte be. Elkészültségi foka szerint közbeeső helyet foglal el a nyersanyag és a félkész termék, ill a félkész és a késztermék között. Szolgáltatás: olyan tevékenységek eredménye, amelyek nem hoznak

létre anyagi-tárgyi testet öltő termékeket, hanem a tevékenységek eredménye közvetlenül elégíti ki a felhasználó termelő szükségleteit. A szolgáltató tevékenység a munkafolyamat végső eredménye, a szolgáltatás nyújtása időben egybeesik a felhasználásával. A különböző termékek termelési eredményei összesítésének egyetlen módja az árak alapján történő értékbeni összesítés. Amely történhet: Folyó áron kifejezett értékkel, olyan értékkel, ahol az árak is ugyanannak az évnek az árai, amelyik évben a termelésről van szó. A termelés folyó áras adatai biztosítják az értéki folyamatok vizsgálatát (jövedelemszámítás). Összehasonlító áron kifejezett értékkel, olyan értékkel, ahol az adott év termelési mennyiségei valamilyen standardnak vett korábbi év árszínvonalán szerepelnek. Az összehasonlító áras adatok alapján végezhetők a volumenvizsgálatok. Alapáron: az alapár magába foglalja a

termék termelési költségeit, a gazdálkodó egység működési eredményét és a termelőnek adott árkiegészítést. Nem tartalmazza a termékadókat Kibocsátás – bruttó termelés – bruttó kibocsátás jelenti azt a termékhalmazt, amitΣq*p képlet is kifejez. A termelés halmozott mutatója, a nemzetgazdaság valamennyi gazdasági egységében egy év alatt létrehozott termékek és szolgáltatások (bruttó) értéke Termelés=értékesítés-/+készletváltozás Folyó termelőfelhasználás: olyan javakból és szolgáltatásokból áll, amelyeket a termelési folyamat teljes mértékben fel- vagy elhasznál. Hozzáadott érték-bruttó hozzáadott érték: bruttó termelési érték-folyó termelő felhasználás (felhasznált anyagok, energia és a termeléshez felhasznált szolgáltatások értéke); a termelési folyamat által generált értéknövekedés, amely nem tartalmazza a folyó termelőfelhasználás értékét. Nettó termelés-nettó hozzáadott

érték: hozzáadott érték-tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenése Bruttó hazai termék (GDP): a hozzáadott érték összgazdasági nagysága. Termelés oldalról egyenlő a gazdasági egységek által létrehozott hozzáadott érték és a termékadók egyenlegének összegével, felhasználás oldalról a végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások értékének összege. Nettó hazai termék (NDP): GDP-tárgyi eszközök értékcsökkenése, az országban egy év alatt létrehozott új termék. Elsődleges jövedelem: egy gazdasági egység azon jövedelme, amit az adott egység a termelésben való közreműködésével, ill. a termelési tényezők tulajdonosaként realizált Két legfontosabb csoportja: a termelési tényezők jövedelme és a tulajdonosi jövedelem. Makroszintű értéke a bruttó nemzeti jövedelem (GNI): a nemzetgazdaság elsődleges jövedelme, és nem tartalmazza a külföldi egységeknek fizetett elsődleges

jövedelem tételeket, de tartalmazza a hazai egységek külföldről származó elsődleges jövedelmét. Rendelkezésre álló jövedelem: az a maximális összeg, amelyet a háztartások vagy más egységek az időszak folyamán elfogyasztanak anélkül, hogy a kiadásaikat készpénzük vagy más eszközök csökkentésével kellene fedezniük, tartozásaikat növelni kellene. Összgazdasági szinten ez a bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (GNDI): a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) és a külfölddel bonyolódó jövedelmi transzferek egyenlegének összege. Halmozódás: a gazdasági egységek bruttó termelésének összege ugyanannak a terméknek az értékét többször is tartalmazza. A halmozódás mértéke egyrészt attól függ, hogy milyen a termelő folyamat vertikalitása, ill a szervezeti tagolódás mértéke; másrészt pedig attól, hogy mit tekintünk a termelés számbavétele során megfigyelési eszköznek Ipar - az ipari termelés mutatószámai:

Teljes ipari termelési érték: felel meg a bruttó kibocsátás mutatójának, az értékesített késztermékek és kiszámlázott szolgáltatások értékén túl a félkész és befejezetlen ipari termékek állományváltozását is mutatja. Teljes keresztmetszetű termelésen a kész és félkész termékek adott időszak alatti összes termelését kell érteni, amely az értékesítésre és raktározásra került termelésen túl a vállalkozáson belül tovább feldolgozásra került félkész termékek értékét is tartalmazza. Nettó termelési érték: Hozzáadott érték-Tárgyi eszközök és immateriális javak adott időszakban elszámolt értékcsökkenése Építőipar Az építőipari termelés az építés-szerelési tevékenység eredménye. Építési-szerelési tevékenység alatt új építmények építését, meglévő építmények átépítését, átalakítását, felújítását, nem értéknövelő fenntartását vagy bontását értjük. Jellege

szerint lehet: beruházási és fenntartási jellegű építési-szerelési tevékenység Eredményének jellemzésére 3 termelési értékmutató szolgál: Vállalkozói tevékenység értéke: saját erővel és az idegen alvállalkozók bevonásával létrehozott érték Alvállalkozói tevékenység értéke: az adott vállalat által alvállalkozóként végzett építési-szerelési tevékenységet tartalmazza. Saját építési tevékenység értéke: Vállalkozói tevékenység értéke+Alvállalkozói tevékenység értéke-Idegen alvállalkozók által végzett munka értéke Mezőgazdaság A mezőgazdasági termelés jellegzetességei: a termelés idényszerűsége, a termékfajták viszonylag kis száma, a kisgazdaságok nagy száma. A legfontosabb termelési mutatók: Bruttó termelés: a megtermelt mezőgazdasági termékek mennyiségének értéke Halmozatlan termelési érték: Bruttó termelés-Termelés mezőgazdasági eredetű ráfordításai Anyagmentes

termelési érték: Halmozatlan termelési érték-Nem mezőgazdasági eredetű folyó termelőfelhasználás értéke Kereskedelem A kereskedelem teljesítményeinek legfontosabb mutatója a forgalom. Az áruforgalom körében termelési értéknek az árrés összege, amely az eladott áruk értékesítési és beszerzési összegének különbsége. Bizományosi áruértékesítés esetén a kapott jutalék számít bruttó termelésnek. Szállítás és hírközlés A közlekedési vállalatok bruttó termelési értéke lényegében azonos a személy- és áruszállítási teljesítmény alapján kapott díjbevételek összegével. A hírközlés termelési értéke a posta, távíró és telefonszolgálat, a rádió és televízió díjbevételeit tartalmazza. Szolgáltatások A szolgáltatások egy része árujellegű (mozi), a szolgáltatásért fizetett díj a bruttó termelés értéke. A szolgáltatások nagyobb hányada azonban nem árujellegű (közigazgatás), nincs

díjbevétel vagy olyan alacsony, hogy az nem fejezi ki a szolgáltatás hasznosságát. A termelés értéke azonos a ráfordítások értékével A bankok bruttó termelése 2 fő komponensből áll: kamatrésből (kapott és adott kamatok különbsége), különböző bankszolgáltatásokért elszámolt díjakból (számlavezetés) Az intézményi egységek fő szektorai: vállalatok, pénzintézetek, kormányzat, háztartások, háztartásokat segítő non-profit intézmények, külföld. Kormányzati szektor egyetlen nagy intézményi egységből áll, a különböző állami szervek nem önálló intézményi egységek. A kormányzaton belül alcsoportonként megkülönböztetjük a központi kormányzatot és a helyi kormányzati egységeket. Háztartások szektora a legnépesebb intézményi kategória. A háztartás természetes személyek kis csoportja, akik közös fedél felett élnek, és akik jövedelmüket, vagyonukat részben vagy egészben közösen kezelik, bizonyos

javakat, szolgáltatásokat együtt fogyasztanak, vesznek igénybe. A háztartások egyben fogyasztási egységei a gazdaságnak, de gazdasági tevékenységet is folytatnak. Bel-és külföld: A külföld nem önmagában, hanem csak a belföld gazdasággal való kapcsolat mértékéig érinti a rendszert. Rezidens: Azt az egységet tekintjük valamely országban rezidensnek, amelynek az adott ország területén van a gazdasági érdekcentruma, pl. ha egy vállalat hosszabb ideig üzemeltet egy létesítményt az ország területén (1 év). A megtermelt bruttó hazai termék (GDP) a rezidens gazdasági egységek termelésének összessége A nem rezidens egységek, amelyek az ország rezidens egységeivel kapcsolatban vannak - jelentik a külföldet. Egyenleg a számla legfontosabb adata, szerepe: egyrészt a rendszer legfontosabb mutatószámai (termelés számla egyenlege a hozzáadott érték); másrészt az egyenlegen keresztül valósul meg a számlák összefüggő sorozata

úgy, hogy az egyik számla egyenlege a sorrendben utána következő számla kiinduló adata. A nemzeti számlarendszer a jövedelemelosztás különböző fázisait különbözteti meg: Elsődleges elosztás: amely kezdőpontján a jövedelmek keletkezése, végpontján az elsődleges jövedelmek állnak. A jövedelmek keletkezése és elsődleges elosztása során kerülnek a jövedelmek a termelési tényezők birtokába, amelyek e jövedelmet létrehozzák. Így jönnek létre az elsődleges jövedelmek Másodlagos elosztás: (jövedelmek újraelosztása) az elsődleges jövedelmek jelentik a kiindulópontot, a rendelkezésre álló jövedelmek a végpontot. Az elsődleges jövedelmek tovább áramolnak az intézményi egységek között. Ezek a műveletek a transzferek, amelyek révén új jövedelmek nem keletkeznek, csupán a jövedelmek jutnak el felhasználóikhoz. Természetbeni társadalmi juttatások elosztása: eredményeként adódik a korrigált rendelkezésre álló

jövedelem. Ez olyan jövedelemfolyamat, amely nem minden szektort érint, hanem csak az államot, a háztartásokat és a non-profit szervezeteket. E jövedelemmozgás után az egyes intézményi szektoroknál kialakult jövedelmet a rendszer korrigált rendelkezésre álló jövedelemnek nevezi, a háztartási szektorban azonban, ahol a legnagyobb a jelentősége, az összes jövedelem elnevezést is alkalmazzák. Végső felhasználás: A végső felhasználásnak a rendelkezésre álló jövedelem a forrása, összgazdasági szinten a végső felhasználás a GDP felhasználását jelenti. A végső felhasználás három, közgazdasági funkciót tekintve eltérő része: a végső fogyasztás, a tőkeképződés (felhalmozás), a nettó export (export-import) A végső fogyasztás legnagyobb részét a lakosság fogyasztása teszi ki. Másik része a közösségi fogyasztás melynek felhasználója általában az állam. Megtakarítás: a végső fogyasztásra fel nem

használt jövedelem. Tőkeszámla: kiinduló adata a megtakarítás, amelyhez forrásként a tőketranszferek járulnak. A nemzeti számlák elemzésének lehetőségei: A gazdasági növekedés mérése; A reálérték változása; A nemzeti számlák különböző strukturális vizsgálatai: az ágazatok részesedése a termelésben, a termelő és végső felhasználás aránya, jövedelmek eloszlása; A nemzeti számlákban szereplő mutatószámok összehasonlítása. Ágazati kapcsolatok mérlege (ÁKM): A nemzeti számlarendszerben sajátos helyet foglal el az ágazatok közötti kapcsolatok vizsgálata. Erre a vizsgálatra kétdimenziós kombinációs táblák sorozata szolgál, melyben a termelés és a felhasználás adatai jelennek meg különböző összefüggésekben. Az ÁKM egymással kombinatív összefüggésben ábrázolja az összgazdasági termelési folyamatot a felhasználási folyamatokkal. Az ÁKM a termékmozgásokat bemutató elszámolási alrendszer, egyben

közgazdasági modell és matematikai modell is. Ennek megfelelően az ÁKM-nek statisztikai-elemzési és modellezési rendeltetése van a nemzeti számlarendszerben. Belső négyzet (alapmátrix): az ágazatok közötti termelési-felhasználási (input) és kibocsátási (output) kapcsolatokat, azokat a folyamatokat tartalmazza, amelyek a modell elnevezésének alapjául szolgálnak. A belső négyzet egyes elemei azt mutatják, hogy az egyes szektorok milyen értékű terméket adnak át más szektoroknak folyó termelőfelhasználás céljából a vizsgált időszakban. A négyzet sorai a kibocsátó-, oszlopai a felhasználói szektorokat adják meg. A belső négyzet szerves kiegészítője az import sor – az egyes ágazatok termelőfelhasználásukhoz milyen értékben használtak fel importot. Oldalszárny (végső felhasználás mátrixa): a végső felhasználás tételeit mutatja be szektoronként. Az oldalszárny egyes sorai azt mutatják, hogy az egyes végső

felhasználási célok milyen értékben használnak fel belföldi, import eredetű termékeket. Alsó szárny (hozzáadott érték tételei): az ágazatonkénti értékösszetételt, a jövedelmek képződését írja le. Sorra veszi a munkajövedelmeket, a bruttó működési eredményt, és itt vannak kimutatva a támogatási és elvonási jellegű tételek is. Közvetlen ráfordítási együtthatók: az ágazat átlagos, fajlagos importigényességét jellemzi. Technológiai koefficiensek: a belső négyzet együtthatói, mivel azok az ágazatok időben stabil termelésitechnológiai kapcsolatát mutatják. A vállalkozások feladatai a gazdaság 3 szintjén: Makroszinten: egy vállalkozásnak tisztában kell lennie az általános gazdasági helyzettel, elsősorban azzal, hogy milyenek a konjunkturális kilátások. Mezoszinten: a vállalkozás szűkebb piaci környezetét kell feltérképeznie, milyenek a vetélytársak, a vállalatok, amelyekkel kapcsolatba kerül, ill. milyen

kereslet várható termékei iránt a lakosság és a vállalkozások körében Mikroszinten: a vállalkozás saját gazdálkodását kell, hogy elemezze, mennyire hatékony az erőforrások felhasználás, hogyan javíthatja tevékenységének eredményességét a vállalkozás keretein belül. Konjunktúraelemzés: A makroszintű gazdasági helyzetkép kialakításának forrásai általában a hivatalos statisztikai szolgálat (KSH, MNB kiadványai). A hosszabb távú (éves) makroszintű információk legfontosabb forrásai a Statisztikai Évkönyv, Statisztikai Zsebkönyv és az egyéb tematikus statisztikai kiadványok. A rövidebb távú (havi, negyedéves) információk legfontosabb forrásai a Statisztikai Havi Jelentések, a KSH jelentése, a MNB havi statisztikai jelentése. A legfontosabb mutatószám-csoportok: A belföldi termelés, értékesítés, és kiskereskedelmi forgalom alakulása (indexei); A külkereskedelmi forgalom alakulása összességében és

termékcsoportonként; A beruházások, lakásépítések alakulása; Az infrastruktúra szolgáltatásainak alakulása (posta, közlekedés); Az árak alakulása (fogyasztói-termelői árindexek); Foglalkoztatottság, munkanélküliség, keresetek alakulása; Pénzügyi mutatószámok (költségvetési-, fizetési mérleg, piaci kamatlábak). Mutatószámok 3 csoportja: Megelőző jelzőszámok: Ezen jelzőszámok alakulása tendenciaszerűen megelőzi a konjunktúraciklusok alakulását, azaz előbb kezdenek el nőni, csökkenni, mint a termelés, értékesítés idősorai. Ezek a jelzőszámok alkalmasak lehetnek a konjunkturális kilátások előrejelzése. (hetente ledolgozott munkaórák száma, új lakásépítési engedélyek száma, részvényárfolyamok alakulása) Együtthaladó jelzőszámok: Ezek a jelzőszámok mutatják, hogy a konjunktúraciklus ténylegesen milyen fázisban van.(ipari termelés volumenének alakulása, foglalkoztatottak számának alakulása)

Lemaradó jelzőszámok: Ezek a mutatószámok a konjunktúra-ciklushoz képest lemaradva, késleltetéssel alakulnak.(munkanélküliség átlagos időtartama, kamatszint, fogyasztói árszínvonal) Mezoszinten: a vállalkozásnak egyrészt a vele együttműködő, ill. a versenytárs vállalkozásokról kell információt szereznie, másrészt a termékei iránti keresletet kell feltérképeznie. Statisztikai módszerei: céginformáció szerzése, kérdőíves vagy kikérdezéses piackutatás, piaci részarány ismerete, meghatározása, boltmegfigyelési rendszer piackutató cégekkel. Mikroszinten: a mikroszintű elemzés a vállalkozás belső helyzetének elemzését jelenti, mennyire hatékony az erőforrások felhasználása. Ez a terület erősen összekapcsolódik a menedzsment és a számvitel elemzési területeivel, s talán a legkevésbé igényel klasszikus statisztikai eszközöket. A gazdaságstatisztika jellegzetes indexei: Árarányváltozási indexek: azok amelyek

valamely termék vagy termékcsoport árváltozását a termékek összességére vonatkozó árváltozáshoz viszonyítják. Tőzsdeindex: A tőzsdeindexek a tőzsdén jegyzett, ill. forgalmazott részvények átlagos árfolyamváltozását jellemzik. E mutatószámok a gazdaság, a piac fontos jelzőszámai, konjunktúramutatói Az összehasonlíthatóságot akadályozó tényezők főbb csoportjai: Fogalmak és osztályozások változása: A statisztikában használatos fogalmak, az osztályozások változása rendszerint összefügg a gazdaság struktúrájában, a gazdaságirányításban, a gazdasági szabályozókban végbemenő változásokkal. E változások gyakran jogszabályban vagy más adminisztratív rendelkezésben is megfogalmazódnak. Módszertani változások: A statisztikai módszerek fejlődése egyrészt bővíti a megfigyelt anyagok körét, másrészt javítja a minőségüket. A módszertani változások jó része nem érinti az összehasonlíthatóságot

Árváltozások: A gazdasági élet leggyakoribb változásai. Változatlan áras -összehasonlító áras- számítások: A változatlan árak a volumen-, és struktúraváltozások nyomonkísérésére szolgálnak. A változatlan árak egy kiválasztott év árait jelentik Ahhoz, hogy a változatlan árak megfelelő összehasonlíthatóságot biztosítsanak, olyan évet kell kiválasztani, melynek árarányai várhatóan több éven át jellemzőek maradnak a gazdaságra. Szervezeti változások: A szervezeti változások nagyon sokfélék lehetnek és különböző módon érinthetik az összehasonlíthatóságot. Új gazdasági szervezet létrehozása vagy meglevőnek megszűnése általában nem okoz összehasonlíthatósági problémát. Gazdasági egységek szétválása több, kisebb egységre, vagy több egység összevonása egyetlen egységgé, szervezetek profiljának változása azonban már zavarja az összehasonlíthatóságot. Intézményi változások: Jelenthetik a

finanszírozási formák változását, új funkciók megjelenését, bizonyos nem piaci műveletek átkerülését a piaci szférába vagy fordítva. Életszínvonal statisztika: feladata, hogy adatokkal jellemezze a lakosság életkörülményeit meghatározó tényezők szintjét, ill. időbeli és térbeli összehasonlításokat végezzen azokkal A lakosság életkörülményeit meghatározó tényezők: a lakosság jövedelme és a jövedelem megszerzésének módja; a lakosság fogyasztása és annak körülményei; az életkörülmények további elemei (lakáshelyzet, eü. ellátás, oktatás és közművelődés, biztonság); szubjektív elemek (életszínvonal érzékelése és értékelése - a megelégedettség szintje, a várható változások megítélése – a várakozások) Az életszínvonal összetett kategória, ezért egy mérőszámmal nem lehet jellemezni, e célra mutatók egész sorát kell alkalmazni: alapmutatók (egy főre jutó jövedelem, egy főre jutó

fogyasztás); kiegészítő mutatók, amelyek az alapmutatókból kimaradt területeket mérik (munkával töltött idő hossza); részmutatók, amelyek felbontják az alapmutatókat (egy főre jutó élelmiszerfogyasztás) A mutatók nagy része intenzitási viszonyszám, melynek számlálójában az életszínvonallal összefüggéseket, aggregátumokat találunk, nevezőjében pedig a vetítési alapokat. A legáltalánosabban használt vetítési alapok: Lakosság: A lakosság mindig egy területhez kapcsolódó fogalom. A területek lakosságát különböző szempontok szerint határozhatjuk meg. Figyelembe vehetjük az adott közigazgatási egységben tartózkodó személyek számát, ez az állandó-rezidens népesség és a ténylegesen ott lakók számát, a lakónépességet. Háztartás: A lakosság legkisebb jövedelmi és fogyasztási közössége. Olyan személyek közössége, akik közös lakásban laknak és létfenntartási költségeiket részben vagy egészben

közösen viselik. Fogyasztási egység: Olyan mesterséges mérték, amely az egyes személyeket koruktól és gazdasági aktivitásuktól függőfogyasztásuk alapján különbözőképpen értékeli, és figyelembe veszi a nagyobb háztartásoknak egyes kiadási tételeknél elért megtakarításait. A lakosság jövedelme: csoportosításuk: - elsődleges jövedelmek: munkavállalói jövedelem (bérek, keresetek); működési eredmény (saját tulajdonú lakásokra elszámolt imputált jövedelem); vegyes jövedelem (a kisvállalkozások tulajdonosainak és a háztartásoknak a nem piaci termelésből származó jövedelme); tulajdonosi jövedelem (a termelésben lekötött tőke, a befektetett pü. eszközök és a hitelek után járó jövedelem, osztalék, kamat) - pénzbeni társadalmi juttatások (nyugdíj, ösztöndíj); egyéb folyó transzferek (biztosítási kártérítések, szerencsejáték bevételek) A felsorolt jövedelmek összegének nettó értéke az egyik

jövedelem aggregátum, a rendelkezésre álló jövedelem. Az ennél nagyobb aggregátum az összes jövedelem a természetbeni társadalmi juttatások nettó értékét is magába foglalja. A lakossági jövedelem mutatószáma: az egy főre, az egy háztartásra és az egy fogyasztási egységre jutó rendelkezésre álló, ill. összes jövedelem Nominál jövedelem index: (értékindex) a két időszak tényleges jövedelemadatának hányadosa. Reáljövedelem index: (volumen index) a jövedelemért vásárolható termékek és szolgáltatások mennyiségének változását méri. A reáljövedelem index meghatározásához a fogyasztói árindexet használják deflátor indexként Jövedelemeloszlás: a vizsgált sokasági egységeknek a választott jövedelemmutató szerinti megoszlása. Vizsgálatának eszközei: Az eloszlás egészének leírása (gyakorisági vagy értékösszegsorral, kvantilis eloszlással); Az eloszlás jellemzőinek megadása (helyzet és szóródási

mutatókkal) Kvantilis eloszlás: az egyenlő nagyságú értékcsoportokhoz megadott értékösszegek, a jövedelem-vizsgálatoknál az egyenlő számú háztartáshoz vagy személyhez tartozó jövedelem vagy annak az összjövedelemhez viszonyított aránya. Alkalmazásának gyakori okai: független a jövedelem kifejezési formájától, ezzel lehetőséget ad a különböző országok adatainak összehasonlítására; az időbeli alkalmazásoknál pedig az infláció okozta problémákat oldja meg. Decilis eloszlás: a jövedelem nagysága szerinti rendezett sokaságból az egyes népességtizedek az összes jövedelem hány százalékával rendelkeznek. A szóródási mutatók között kiemelkedő szerepe van: relatív szórásnak, az átlaghányados mutatóknak (az átlag alattiak jövedelemátlagának és az átlag fölöttiek jövedelemátlagának hányadosa, vagy a jövedelem nagysága szerint rendezett sokaság felső decilisének átlagjövedelme osztva az első decilis

átlagjövedelmével); maximális kiegyenlítődés hiánya, ami az összes jövedelemnek azt a hányadát adja meg, amit el kellene venni az átlagnál nagyobb jövedelmi kvantilis csoportok tagjaitól és szét kellene osztani az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű kvantilis csoportok között annak érdekében, hogy minden kvantilis csoport egyenlő mértékben részesedjen az összjövedelemből. Jövedelemkoncentráció – jövedelemegyenlőtlenségi viszonyok: A jövedelemkoncentráció elemzésének és szemléltetésének elterjedt eszköze a Lorenz-görbe, mérésének pedig a koncentrációs együttható. A lakosság fogyasztása Nemzeti fogyasztás: egy olyan aggregátum, amely az ország lakosságának összfogyasztását adja meg , függetlenül attól, hogy az hol történt. Hazai fogyasztás: amely megadja az ország területén történt összfogyasztás mértékét, függetlenül attól, hogy azt ki fogyasztotta. A fogyasztás mérhető: mértékegységben,

értékben A fogyasztás tartalmazza: a vásárolt termékeket és szolgáltatásokat, a háztartások által termelt termékekből történő fogyasztást, a természetbeni munkadíjak címén kapott termékeket és szolgáltatásokat, a természetbeni társadalmi juttatásokat A fogyasztási adatok forrása: a nemzetgazdasági mérlegek és a termékmérlegek, háztartás-statisztika – a magánháztartások költségvetési felvétele. A háztartások fogyasztásának összetétele: - a javak rendeltetése szerint – élelmiszerek, élvezeti cikkek, ruházkodás, lakásfenntartás, háztartás-, és lakásfelszerelés, egészségügy, testápolás, közlekedés, hírközlés, művelődés, üdülés, szórakozás, egyéb kiadások, lakásépítés, ingatlanvásárlás Rétegvizsgálatok Létminimum: azt a jövedelmi szintet, amely alatt élőket szegénynek tartjuk. A létminimum egy olyan jövedelemszint, amely a folyamatos életvitellel kapcsolatos igényeknek szerény, azaz

a konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségleteknek a kielégítésére nyújt lehetőséget. A létminimum értékének meghatározása: - a konkrét szükségletekből kiindulva megállapítják azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a normatív mértékét, amelyek az egészség és a munkaképesség megtartásához szükségesek. – jövedelemeloszlásból kiindulva, a jövedelemeloszlás alsó hányadát elhatároló alsó decilis ill. alsó kvintilis értéket tekintik létminimumnak, vagy valamelyik középérték meghatározott hányadát. Demográfia Feladata: a népesség, ill. a népesedés különböző jelenségeit, azok kölcsönhatásait, a népesedési folyamatok intenzitását, ezeknek a gazdasággal és a társadalmi lét különböző jellemzőivel való kapcsolatait kutatja, elemzi. A demográfiai vizsgálatok tárgyát képező jelenségek az egyes emberek életének meghatározó elemei, kiemelkedően fontos mozzanatai. Ezek a jelenségek

tömeges előfordulásuk révén tömeges előfordulásuk révén alapvető szerepet játszanak a közösségek, a társadalom egészének életében. Csoportosítása: - Álló népesség statisztikája (a népesség lélekszámának, összetételének és területi elhelyezkedésének vizsgálata); - Népmozgalmi statisztika (születés, halálozás, házasságkötés, válás) A népesedési folyamatok tárgykörei és vizsgálatuk: - A népesség összetétele és ezek változása (strukturális demográfia); - Születés, termékenység (natalitás, fertilitás); - Halálozás, halandóság, halálokok, eü. állapot (mortalitás, morbiditás); - Szaporodás, utánpótlás (reprodukció). A népesség számának megállapítása(népszámlálás): A népszámlálás az egyik legnagyobb jelentőségű, terjedelmes, költséges adatgyűjtés. A népesség számának megállapítása mellett a népszámlálás során megfigyelésre kerül a népesség nemek, életkor, foglalkozás,

vagyoni helyzet, iskolai végzettség, stb. szerinti megoszlása. Jelenlévő népesség: azok akik az ország területén élnek. Ez nem tartalmazza az ország területén kívül élő magyar állampolgárokat, de magába foglalja az itt élő külföldieket. Állandó népesség: az állandó lakóhelyhez és az állampolgársághoz kötődik Lakónépesség kategóriája: annyiban tér el az állandó népességtől, hogy az adott településen, területen ideiglenes bejelentővel rendelkezők számát ill. annak különbségét is tartalmazza Gyakorlatilag a jelenlévő népességgel azonos. Továbbvezetett népességszám: az induló év (a népszámlálás éve) ismert létszámához hozzáadják a születések számát, levonják a halálozások adatát és korrigálják a vándorlás egyenlegével. Mikrocenzus (kis népszámlálás): két népszámlálás közötti időszakon belüli információk szerzése céljából esetenként reprezentatív felvételeket alkalmaznak. Ezek

jó lehetőséget nyújtanak a strukturális demográfiai elemzések számára. A népesség összetételének vizsgálatánál használt alapvető ismérvek: A nem ismérvváltozatai: Az arányok vizsgálata vagy megoszlási viszonyszámokkal, vagy az 1000 férfira jutó nők számával (feminitási arány), vagy az 1000 nőre jutó férfiak számával (maszkulinitási arány) történik. Az életkor ismérvváltozatai: gyermekkorúak (-15 év), munkaképes korúak (15-61 év), nyugdíjas vagy öregkorúak (61- év) Családi állapot: házas, özvegy, elvált, nőtlen illetve hajadon. A népesség különböző társadalmi és gazdasági jellemzői: munkaképes és nem munkaképes népesség, ezek életkora, a keresők-eltartottak, a gazdasági aktivitás típusai, az egyéni foglalkozás, a nemzetgazdasági ágak, a foglalkozási viszony, a vagyoni helyzet, a szociális körülmények szerinti csoportosítások. Nemzetiségi, etnikai, nyelvi ismérvek: A népesség ezen ismérvek

szerinti összetételének ismerete országonként, régionként és korszakonként is különböző fontosságú. Népmozgalmi jelenségek: A népmozgalmi jelenség mozgó sokaság. Ezek statisztikai jellemzése, megfigyelése időtartamra vonatkozik, számbavételük rendszerint folyamatos adatgyűjtések eredményei. A természetes népmozgalom statisztikája az anyakönyvezési rendszerre támaszkodik, a belső és a külső vándorlás igazgatási-adminisztratív nyilvántartási rendszere (lakcímbejelentés). Természetes népmozgalom: születés, halálozás, házasságkötés és válás Mechanikus népmozgalmak: a belső és külső vándorlást foglalja magába Népesség átlagos lélekszáma: más néven évközépi népesség, mivel rendszerint az év eleji és az év végi lélekszám átlagaként számítják ki. Népmozgalmi arányszám: intenzitási viszonyszám, miután különböző jelenségek egymáshoz való arányát jelzi. Általános sémája: Népmozgalmi

jelenség / Népesség átlagos lélekszáma. Az egész népmozgalmi jelenség és a népesség arányát kifejező mutatószámot nyers, általános vagy teljes arányszámnak nevezzük (1000 lakosra jutó születések). Specifikus arányszámoknál a születések számát vizsgáljuk csak a szülőképes korú nők számához viszonyítva. A népmozgalmi arányszámokat éves vagy havi időtartamra szokás számítani A népmozgalmi arányszámokkal a vizsgált jelenségek intenzitását, viszonylagos nagyságát jellemezük, és ugyanez a célja ezen mutatószámok időbeli és térbeli összehasonlításának is. Standardizálás: a tényezők hatásának elkülönítésére alkalmazzuk. A standardizálás a demográfiai vizsgálatok kiemelkedően fontos eszköze. A módszert ezen területen alkalmazták először, a rendszeres demográfiai közlemények gyakran közölnek standardizált adatokból készített idősorokat, illetve végeznek ilyen területeken

összehasonlításokat. Például a standardizálás jelentőségét jól mutatja a nyers és a standardizált halálozási arányszámok lényegesen eltérő alakulása. A tényleges és a standard halálozási arányszámok különbsége, a korspecifikus mutatók nagymérvű szóródása mellett, egyértelműen jelzi a népesség öregedési folyamatát, népesség kormegoszlásának szerepét, hatását a nyers halálozási arányszámok kialakításában. Halandósági tábla: a halandóság elemzésének nagy jelentőségű eszköze, amely szemléletes módon fejezi ki az egyes életkorok halandóságának jellemzőit, a továbbélés esélyeit. Szerkesztése 2 féle módszerrel történhet: Egy generáció tényleges kihalási rendjének megfelelően (longitudinális módszer); -Egy adott naptári év kivetítése alapján (transzverzális eljárás). Generációs halandósági tábla: megmutatja, hogy egy meghatározott évben született kohorszból hányan halnak meg az egyes

életkorokban, és hányan érik el a különböző életkorokat. Transzverzális jellegű halandósági tábla: egy adott év halandóságára épülő halandósági tábla. A népességben mindig jelen vannak a különböző életkorok képviselői, ismeretesek az egyes életkorok halálozásai, bizonyos feltételezés mellett a kihalási rend egy egész élettartamra kivetíthető. Stacioner népesség: olyan populáció, amelyben a születések és a halálozások száma időben változatlan és azonos számú és ennek következtében a kormegoszlás is állandósul. A stacioner népesség számításánál figyelembe kell venni azt a sajátosságot is, hogy a továbbélők korát a betöltött évek számával mérjük. Ez azt jelenti, hogy az x életkorban továbbélők száma az adott életkort betöltők adatát mutatja, de az ezen életkorhoz rendelt halálozás az x és az x+1 életkor között következik be. Így az x+1 éves kor továbbélőire vonatkozó adat egyben az x

életkor záró létszámaként is értelmezhető. A halandósági táblából 5 középérték mutatható ki: Várható átlagos elhalálozási életkor (számtani átlag): a vizsgált életkorban élők átlagosan hány éves korukban halnak meg. Várható átlagos élettartam (számtani átlag): a vizsgált életkorban élők átlagosan még hány évet élnek. Az elhalálozási életkor ismeretében legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy abból levonjuk az adott életkor x értékét. Valószínű elhalálozási életkor (medián): a halandósági tábla adott sokaságának elhalálozási rangsorában a középső tag életkorát fejezi ki. Valószínű élettartam (medián): a vizsgált sokaság középső tagja még hány évet él. Normálkor (módusz): a legnagyobb halálozási gyakoriságú életkort fejezi ki. A népesség reprodukciójának vizsgálata Természetes szaporodás (fogyás): a születések és a halálozások közötti különbség. Ennek intenzitását

a lakosság számához viszonyítva ezrelékes formában fejezzük ki. A magas születési és halálozási mozgalom mellett létrejövő szaporodást extenzív, az alacsony mutatók esetén kialakultat pedig intenzív szaporodásnak nevezzük. A népesség reprodukciója: a generációk változása, a népesség nemek és életkor szerinti strukturális megújulása. A népesség standard reprodukciójához a születési arányszám, ill. a termékenység intenzitásának olyan színvonala szükséges, amely mellett az egy nőtől származó gyermekek száma eléri a két főt. Nyers reprodukciós együttható: a fennálló termékenységi viszonyok mellett egy nőnek élete folyamán hány leánygyermeke születik. E mutatót megkapjuk, ha a teljes termékenység arányszámát a leányszületések relatív gyakoriságával megszorozzuk. Kiszámításához kiindulunk 1000 újszülött leánygyermekből, s feltételezzük, hogy 50 éves korukig nincs halandóság. A kor szerinti

termékenységi arányszámok felhasználásával megállapíthatjuk, hogy az adott év termékenységének változatlansága mellett 1000 nő élete folyamán összesen hány gyermeket hoz világra. Az eredményt általában egy nőre vonatkoztatva szokás megadni, amelyet teljes termékenységnek is szokás nevezni. Tiszta reprodukciós együttható: két egymást követő női nemzedék arányát fejezi ki. Ha az arányszám értéke 1, ez a népesség változatlan szintű reprodukcióját biztosítja