Agrártudomány | Tanulmányok, esszék » Budinszkiné Levek Klára - A föld ára

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási Szak A föld ára Készítette: Budinszkiné Levek Klára II. évfolyam C csoport Levelező tagozat Az elmúlt 12 évben a magyar mezőgazdaságban is gyökeres változások következtek be. A rendszerváltozás során a termelés alapvető tényezője, a termőföld és a többi termelési eszköz magántulajdonba került, a termelés súlypontja a magángazdaságokra helyeződött át. Ez alapjaiban változtatta meg az egész mezőgazdaság helyzetét és fejlődési perspektíváit, mivel a nagyüzemi birtok- és termelési struktúra felbomlott, a kárpótlási törvények végrehajtásával új birtokszerkezet jött létre. Az elmúlt évtized végére a privatizáció befejeződött A mezőgazdasági vállalatok (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) megszűnésével, illetve átalakulásával új gazdálkodási formák (egyéni gazdaságok, gazdasági társaságok, új típusú szövetkezetek) alakultak ki. A földtulajdon

és a földhasználat korábbi egysége megszűnt, a földtulajdon új szerkezete stabilizálódott, a földhasználat struktúrája azonban továbbra is változik. A földbérleti rendszer elterjedésével az évtized végére megindult a hazai agrártermelés koncentrálódása, növekedett az életképes méretű gazdaságok száma. A mezőgazdasági termelés üzemi struktúráját a rendszerváltozásig az átlagosan 4500 hektár földterületen gazdálkodó nagyüzemek túlsúlya jellemezte. Ezen kívül 1,4 millió háztáji és kisegítő gazdaság átlagosan 0,8 hektáros területen végzett mezőgazdasági tevékenységet. Azóta az egyéni gazdaságok száma csökkent, a gazdasági szervezeteké a korábbi nagyüzemek szétválása következtében növekedett. 2000 március végén 960 ezer egyéni gazdaság és 8500 mezőgazdasági tevékenységet folytató szervezet működött az országban. A gazdasági szervezetek átlagos üzemmérete 660 hektárra csökkent, míg az

egyéni gazdaságoké 2,8 hektárra nőtt. A jelenlegi birtokszerkezetet az jellemzi, hogy az egyéni gazdaságok 70%-a 1 hektárnál kisebb termőterületen gazdálkodik, az 50 hektár feletti gazdaságok aránya nem éri el az 1%-ot sem, a gazdasági szervezetek 37%-a pedig egyáltalán nem rendelkezik termőfölddel. A mezőgazdaság termelésének csökkenő irányzata 1993-ig folytatódott, amikor a bruttó termelés az 1989. évi szint 65%-ára esett vissza 1994-től 1996-ig növekedett a mezőgazdasági termékek termelése, az utóbbi öt évből kettőben csökkent, majd 2001-ben kiemelkedően előzetes értékelés szerint 13%-kal nőtt. A termelés csökkenésében a megváltozott birtokstruktúra, a kárpótlás elhúzódása és ennek következményeként a földhasználat rendezetlensége mellett fő szerepet játszott az egyszerű újratermelés feltételeinek elégtelensége, a tőkehiány és a tőkekivonás, az alacsony agrotechnikai színvonal. A korábbi

kelet-európai piacok elvesztése az értékesítés biztonságának hiányát idézte elő. Ezt a helyzetet még az évenként visszatérő természeti csapások (aszály, ár- és belvizek) is súlyosbították. 2 1. Természeti erőforrások A természeti erőforrások olyan aktíváknak tekinthetőek, amelyek ugyan termeléssel nem szaporíthatóak, de termelő szolgáltatásokat nyújtanak. Ezen erőforrások amelyeket együttesen a közgazdaságtanban a termőföld gyűjtőfogalom alá szokás besorolni az ember által készen talált alakjukban potenciális inputtényezők, és szűkösen rendelkezésre álló mennyiségük, mikroökonómiai szempontból külső adottságként kezelendő. Közgazdasági problémaként felhasználásuk mértéke, üteme, illetve ugyanezt másként megfogalmazva megőrzésüknek, tartalékolásuknak a kérdése jelentkezik A természeti erőforrások egy része melyeknél tulajdonképpen még az említett probléma sem jelentkezik

használat révén nem meríthető ki (non-exhaustible), ilyen például a nap vagy a szél energiája. Egy másik része azonban egy adott emberi léptékkel mérhető időperióduson belül viszonylag kötött mennyiségben áll rendelkezésre, és akár teljes mértékben is felhasználható a termelés céljaira (gondoljunk pl. az olajkészletekre vagy a bálnákra) Ezek a kimeríthető erőforrások ismét csak két további csoportra oszthatók: egyrészt a megújítható (renewable), másrészt a nem-megújítható inputtényezőkre. Az utóbbiakra tipikus például szolgálhatnak az ásványi kincsek, melyek természeti újraképződéséhez speciális feltételek és évmilliók szükségeltetnének. Néhány éven – évtizeden, tehát egy közgazdaságilag még kezelhető időtávon belül mennyiségi változásra, azaz megújulásra képesek viszont az élőlények, melynek folytán számuk az emberek gazdasági tevékenységével párhuzamosan nem feltétlenül kell

csökkennie. 2. A föld kínálata A természeti erőforrások jellemzését első lépésként egyszerűsítsük le a földterületre. A földet általában kötött mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásként kezeljük, melynek alternatív felhasználása is korlátozott. (A Villányi hegységben nehéz lenne rizst termelni vagy golfpályát működtetni, bár a magyar narancs- és gyapotültetvényekről álmodozók ezt nem egészen így látták) A föld kínálati függvényét így hosszabb távon is rugalmatlannak, a közgazdasági tényezők többségétől, így árától (bérleti díjától) is függetlennek tekintjük. A merev kínálati függvény következtében a termőföld bérleti díját (a földjáradékot, mely a tiszta gazdasági járadék speciális típusa) egyoldalúan a földkereslet alakulása határozza meg. A föld kereslete, mint az inputtényezőké általában, származékos jellegű Erre utalt 3 Ricardo (1772-1823) híres mondása, mely

szerint nem a bérleti díjak nagysága miatt volt magas a múlt század elején Angliában a gabona ára, hanem fordítva: a gabona magas ára miatt alakult kedvezően a földtulajdonosok által realizált földjáradék. Ha a bérlő által a földterület tulajdonosának fizetett bérleti díjat a földtulajdon hozamának tekintjük, az ismert módon meghatározhatjuk ezen inputtényező tőkésített értékét is. A modern agrártermelés tényei bizonyos mértékig, a fentebb kifejtettektől eltérő meggondolásokat is szükségessé tesznek. Egy földterület fekvése, domborzati jellemzői még tekinthetőek természetadta sajátosságoknak, de pl. a termőképességre ez már nem érvényes, az nem kezelhető megváltoztathatatlan adottságként hiszen megfelelő művelési eljárások és tőkeráfordítások révén jelentősen módosítható. Ily módon, ha a „hozzáadott” munkának és tőketényezőknek a föld termelőképessége megváltoztatásában játszott

szerepét is figyelembe vesszük, a termőföld kínálata valójában csak rövid távon tekinthető rugalmatlannak. 3. A föld ára A termőföldnek nincs kialakult ára Magyarországon ez szinte közhely manapság; a földművelésügyi államtitkár is egyebek között ezzel indokolta, hogy nem adható külföldi tulajdonba. A földár ügyében sűrűn emlegetett aranykorona (AK) a kataszteri tisztajövedelmet jelenti, azaz egy katasztrális hold (kh) egy évben jelentkező tiszta jövedelmét Egy közepes minőségű termőföld kataszteri holdanként ma nagyjából 15 AK-t, hektáronként (ha) 25 AK-t hoz. A kárpótlási törvény 1000 forintra értékelt 1 AK-t; maradva a közepes föld hektáronként 25 AK-jánál, ez 25 ezer forint tiszta jövedelmet jelentene. Tehát, ha mondjuk a kukoricából jó a termelés (hektáronként 8 tonna), az érte kapható 56 ezer forint árbevételben benne kellene lennie eme tiszta jövedelemnek a trágya, a szántás, a vetőmag, a

vetés, a növényvédőszer stb. ára mellett Ezzel szemben ma a nagyüzemi kukoricatermelés tiszta jövedelme 5 ezer forint körül mozog Ezt tudva még cifrább, hogy a termőföld kárpótlási licitjét az AK = 3000 forintról indítják; az elvárt tiszta jövedelem tehát több mint a ma elérhető árbevétel. Azért persze mégiscsak „be van árazva” a magyar termőföld (mezőgazdasági terület közel 70 százalék, ezen belül szántó közel 50 százalék, messze a legnagyobb arány Európában erdő közel 20 százalék, az ország területe felkerekítve 10 millió hektár). 1960-ban nemzeti vagyonként 1 hektárt 20 ezer forintra értékeltek, 1982-ben 70 ezer 4 forintra, a 93 ezer négyzetkilométer termőföldjét összesen 1000 milliárd forintra. Ebből kiindulva egy hektár ma a legszerényebben számítva is megérne 150 ezer forintot. Újabban a magyarok is vehetnek birtokot Texasban, hektáronként 140 000 osztrák schillingért (közel egymillió

forint – HVG, 1992. március 28, 52 oldal) Ausztriában a németek szeretnének termőföldet venni, mert ott csak feleannyi, 70 ezer schilling az átlagos termőföld hektárja, azonban ott 20 éve törvény korlátozza a külföldiek földvásárlását. Magyarországon a nyugati határvidéken az osztrák bérlők hektáronként 15-18 ezer forint évi bérleti díjat fizetnek, keleten 3-8 ezer forint egy bérelt hektár. A bérleti díj természetesen alacsonyabb a kataszteri tisztajövedelemnél A magyar termőföld „könyv szerinti értéke” ha csak a „sógorokhoz” mérjük hektáronként legkevesebb 300 ezer forint, ára ma ennek körülbelül csak a fele. A valódi ár alaposan felborzolhatná a kedélyeket, és felborítaná az ismert nyilvánosságra hozott nemzeti vagyonmérleget. Ez ugyanis nem tartalmazza a földárakat, ami a folyóáron 2000 milliárd forintra becsült hazai termelőtőkét minimum megduplázná. 4. Természeti erőforrások

tartalékolásának vagy kiaknázásának a dilemmája A nem-megújítható erőforrások gazdasági jelentőségének a kérdése különösen a 70-es években az olajválság idején került a közgazdászok érdeklődésének a homlokterébe. Számos hipotézist fogalmaztak meg a készletek kimerülésének várható időpontjáról, más inputtényezőkkel való helyettesíthetőségükről (mely lehetőségre a fogyóban lévő ásványi kincsek kitermelési költségeinek, árának növekedésével egyre nagyobb súly helyeződik). A nem-megújítható inputtényezők, így pl. a bányakincsek ármeghatározódásának a vizsgálatánál induljunk ki abból a már ismert alapelvből, hogy valaki egy bányamező tulajdonjogának a megszerzését akkor mérlegeli komolyan, ha a befektetésnek pozitív nettó jelenértéke van Ez pedig akkor lehetséges, ha a kitermelt ásványi kincs árában a termelési költségeken felül olyan nettó hozam képződése prognosztizálható,

amely a befektetés összegére vetítve legalább a piaci kamatlábbal azonos belső kamatlábat eredményez. A befektető tehát a bányakincs megszerzésétől a kockázati tényezőktől eltekintve ugyanolyan hozadékrátát remél, mintha pénzét a bankba tette volna. Ha e várakozásaiban csalatkozik, akkor igyekszik megszabadulni az ásványi kincs-készletektől (vagy a bánya eladásával, vagy pedig, ha ez nem megy a készletek mielőbbi kitermelésével és értékesítésével, s az így nyert pénzbevételeit más, nagyobb hozamot ígérő befektetési területekre helyezi ki. Fordított esetben, amikor a bányakincsek megvásárlásának tartásának pozitív 5 nettó jelenértéke van, a bányatulajdonosok várnak a kitermeléssel hiszen ez azt jelenti, hogy (egyelőre legalábbis) nem érdemes az ásványi kincsek tulajdonjogát pénzre átváltani. A bányakincs kitermelőinek együttes, iparágai kínálati görbéje mindezek alapján nem lesz azonos

határköltség-görbéik horizontális összegével, hanem attól magasabban helyezkedik el, mivel a kínálati árba beépül egy ún. ritkaság-költség (scarcity cost), azaz az előbb említett befektetési hozam. Az 1 ábra ezeket a vázolt összefüggéseket szemlélteti, két egymást követő üzleti év tekintetében. Az a) diagram az első év kompetitív piaci keresletét, kínálatát, egyensúlyi árát (P1) és kitermelt mennyiségét (Q1) jelzi. A második évben az ár eleve emelkedik azáltal, hogy a kitermelési feltételek romlanak (hacsak új, jobb adottságú bányamezőket nem fedeznek fel, új technológiákat nem alkalmaznak). Így a kínálati görbe a második évben horizontálisan, ΔQ1-gyel balra eltolódik (S’1). 1. ábra: A nem-megújítható erőforrások árának alakulása Forrás: Koppányi Mihály:Mikroökonómia Továbbá: a kínálati az árnak inputegységre vetített befektetési hozammal is meg kell növekednie ahhoz, hogy a

bányatulajdonosok a készleteket még egy évig ne termeljék ki, melynek folytán az S’1 vertikálisan tovább tolódik felfelé S2-be. E hatások eredőjeként, változatlan keresletet feltételezve alakul ki a második év egyensúlyi kínálata (Q2) és ára (P2). Természetesen ezeket az összefüggéseket, mint már jeleztük, nagyban befolyásolják a bányatulajdonosoknak a jövőbeni árakra, kitermelési költségeikre és kamatlábakra vonatkozó várakozásai. Ha a keresleti görbe enyhén negatív lejtésű (azaz, a kereslet érzékenyen reagál az árra), ez azt jelzi, hogy az adott ásványkincs más inputtényezőkkel viszonylag jól helyettesíthető, s ez elősegíti további tartalékolását. Végül megemlítjük: ha 6 a nem-megújítható erőforrások köztulajdonlását tételezzük fel, akkor a kínálati ár a kitermelési költségekhez igazodik, azon felüli hozamot nem tartalmaz. Ez pedig az előző logika alapján ezen inputtényezőknek a

jövendő generációk szempontjából nézve túlzott mértékű kiaknázáshoz, jövőbeni értékalakulásukkal nem számoló „kirablásához” vezet. 5. A termelési tényezők piaca 2. ábra: Az erdő kivágásának optimális időpontja Forrás: Koppányi Mihály:Mikroökonómia A megújítható erőforrások sajátosságai eltérőek az előbbiektől, mert természeti tulajdonságaiknál fogva mennyiségük az idő függvényében változik, így az ezekbe való befektetésnél ezt a tényezőt is figyelembe kell venni. Válasszuk ki a példa kedvéért ezen erőforrások közül az erdőket, és vizsgáljuk meg, hogy minek alapján dönthetik el racionálisan az erdőtulajdonosok: milyen időpontig kívánják megtartani az erdő tulajdonjogát, azaz mikor szükséges megkezdeniük a fakitermelést (az egyszerűség kedvéért azt tételezzük fel, hogy az egész famennyiséget egyszerre vágják ki). A portfolió-elmélet alapján azonos kockázatok mellett a

befektetőnek vagyonát mindig azokba az aktívákba kell helyeznie, amelyek a legnagyobb pozitív nettó jelenértékkel bírnak. Ebből az következik, hogy amíg az erdő értéke (jelöljük ezt Fv-vel, és legyen egyenlő a famennyiség piacon realizálható árösszege és a kitermelési költségek különbségével) a faállomány természetes gyarapodása következtében nagyobb ütemben emelkedik, mint a piaci kamatláb, addig a fakitermelést nem célszerű elkezdeni. (Feltéve, hogy az erdőtulajdonjog megtartásának egyetlen lehetséges aktíva-elhelyezési alternatívája a faeladással kapott pénz bankba való betétele.) Ez abban az időpontban válik aktuálissá, amikor az erdő értékének az elöregedés következtében egy idő után lassuló növekedési üteme (a fa piaci árát konstansnak tekintve) megegyezik a piaci kamatlábbal. ∆Fv = r 7 Fv Ha a tulajdonos a kitermelést ezen időpontnál korábban tervezi megkezdeni, ezzel csökkenti

(potenciálisan erdő-tulajdonjogból, illetve bankbetétből álló) portfoliója jelenértékét. Ennél későbbre tervezett kitermelés azonban szintén csökkentené a portfolió jelenértékét. Ezeket az összefüggéseket szemlélteti a 2. ábra Az erdő faállományának optimális, tx időpontban történő kivágása tehát úgy fogható fel, mint a befektetésnek a hozadékráta további csökkenése nélküli folytatása egy bankban, vagy más, alternatív aktíva-piaci területen. 6. A földpiac sajátos jellege A termőföldnek, mint termelési tényezőnek a piaca sajátos piac. A földnek tulajdonítható sajátosságok (térbeli kötöttség, a termelési és biológiai folyamatok összekapcsolása, a nagyon eltérő minőségi különbségek a lassú tőkekörforgás stb.) miatt a földpiacon nem érvényesülnek tisztán a kompetitív piac jellemzői. A földpiac nagyrészt a helyi kínálati és keresleti feltételekhez igazodik. Az eladó eladandó földjére

csupán néhány potenciális vevő figyelmét tudja felhívni Ezen a tényen az sem változtat, hogy az ingatlanközvetítők és az ingatlaneladásokkal foglalkozó más szolgáltató szervezetek igyekeznek a földpiac korlátozottságát enyhíteni. Sok országban azonban a földtulajdonszerzés szabályozása is gátat szab a nagyobb méretű földforgalom kialakulásának Az átlagos vásárló és eladó a földpiacon csupán alkalomszerűen vesz részt, és ennek eredményeként tapasztalatai is korlátozottan érvényesülnek. Sajátos a földpiac a tekintetben is, hogy a termőföld helyhez kötött, térben nem mozgatható, térbeli pozíciója általában a környezet változásának függvénye. Ez azért lényeges, mert emiatt sok esetben többször spekulációs céllal vásárolnak termőföldet. Egy ipari üzem létesítése, élelmiszer-feldolgozó telepítése, közlekedési út építése stb. lényegesen megváltoztathatja a földek fekvési pozícióját, ezen

keresztül azok értékét is Végső esetben földkivonásra is sor kerülhet, vagy más művelési ággá sorolják át a területeket (például belterületté), aminek értéke sokszorosa lehet az eredeti mezőgazdasági területnek. A földpiac sajátos jellegét hangsúlyozza annak vagyonmegőrző képessége, amely egyszerűen annak tulajdonítható, hogy a termőföld nem amortizálódik, értékét megtartja (sőt növelheti), tartós megélhetési garanciát és bizonyos értelemben egzisztenciát jelent tulajdonosának, illetve a használójának, ezért a földet eladó vagy vásárló a legtöbb esetben a hosszabb távon kalkulálható hozadékhoz igazítja a vételárat. 8 A földár meghatározása szempontjából fontos sajátossága a földnek, mint termelési tényezőnek, hogy a többi tényezőtől vagy fogyasztási cikktől eltérően „ összkínálata, természeténél fogva viszonylag fix, és általában nem növelhető magasabb ár ajánlásával, vagy

nem csökkenthető az alacsony földbérleti díj következtében”. (SAMUELSON [1976] 709. o) Az előzőekből nem következik az, hogy a földárnak, mint piaci kategóriának a kialakulását nem a piaci törvények motiválják. E törvények azonban sajátosan érvényesülnek, aminek az a következménye, hogy a termőföld esetében az érték jelentősen és tartósan eltérhet az ártól. Ezzel van összefüggésben az, hogy a földérték és a földár becslésének folyamata, a földjáradék számszerűsítésének módja bonyolult, sok vitára adhat okot. Különösen így van ez a kialakulatlan piacgazdaság körülményei közepette, vagy azokban az országokban, ahol a földek mezőgazdasági termelésből való kivonásának folyamata gyors. 7. A földár és a földminőség összefüggései A földnek, mint termelési tényezőnek sajátosságai közé tartozik, hogy a föld iránti kereslet származékos kereslet, tehát az árát a földön termelt termékek

marginális bevételei határozzák meg. Mivel a marginális bevételek a földek minőségétől függően eltérőek, a különböző minőségű földek ára attól függően változik, hogy az adott földterületen milyen termékek termelhetők; milyen mennyiségi összefüggés szerint alakul az egyes termékek marginális hozadéka. A termelés növelésének a piacon a fogyasztási igények szabnak határt. A vállalkozó (töké• • letesen működő piac esetén, ahol piacra lépésével a piaci árat nem tudja közvetlenül befolyásolni) mindaddig hajlandó tovább területeket bérelni, amíg egységnyi többlettermék előállítási költsége a termék piaci ára alatt marad. Valamely termék egységnyi mennyiségének növeléséhez szükséges földigény földminőségtől függően változik. Átlagos termesztéstechnológiát feltételezve, a termelés növekedésének földigénye fordítottan arányos a földterület minőségével A földminőség

javulásával csökken az egységnyi termelési növekmény megtermeléséhez szükséges terület. A földet vásárló (vagy bérlő) a földért legfeljebb annyit hajlandó fizetni, amennyit a megtermelt termésmennyiség ér. (Feltételezve, hogy a többi termelési tényező változatlan marad) Ha tehát (a többi termelési tényező változatlan szintje mellett) az egységnyi termésnövekmény eléréséhez szükséges földterület ára egyenlő a termék árával, akkor az egy hektár 9 földterület ára ennek tízszerese, vagyis egyenlő az egy hektár terület marginális bevételével, ahol t = termésátlag (t/ha). A probléma azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a termelési tényezők a termelési folyamatban egymást helyettesítik. A gazdálkodó ezt a helyettesítési műveletet addig „űzi”, amíg olyan tényezőkombinációt (technológiai receptúrát) nem állít össze, ami mellett az adott technikai szinten a legkedvezőbb hozamokat éri el. A farmer

megfelelő konjunktúra esetén először az adott földterületen kísérli meg a hozamok növelését. A földbérlet vagy földvásárlás igénye akkor lép be közgazdaságilag, ha a meglévő földterületen az egységnyi termelésnövelés költsége (vagyis az egyéni marginális költsége) magasabb, mint az egyégnyi termelésnöveléshez szükséges terület bérleti díja. Ebben az összefüggésben a földigénybevétel elsődlegesen az egységnyi többlettermés eléréséhez szükséges földterület nagyságától, illetve annak termelékenységétől függ. A földek minőségi különbözőségeiben részben az ökológiai, részben a közgazdasági környezet játssza a főszerepet. Az ökológiai adottságokat a talaj, az éghajlat és a domborzati viszonyok együttese, különböző kombinációjuk fejezik ki. Ezek tudományos rendszerezésével, minősítésével külön tudományok foglalkoznak E tanulmányban ezekre külön nem térünk ki. A későbbiekben

látni fogjuk azonban, hogy ezek tudományos elemzése a valószínűsíthető földár megállapítása szempontjából is fontos, hiszen hatásuk mérlegelése nélkül a földhozadékok jövőbeli alakulásának becslése nem oldható meg. A közgazdasági tényezők esetében már más a helyzet. Ezeket sokan és sokféleképpen rendszerezték, s még ma sem alakult ki e kérdésben egységes álláspont. Magunk részéről a földek hozadékát, járadéktermelő képességét befolyásoló közgazdasági tényezőket a következőképpen csoportosítjuk: fekvés, elhelyezkedés: lakott területtől való távolság, kiemelt településközponttól való távolság (nagy város, turisztikai központ, vásárhelyek stb.), • élelmiszer-feldolgozó helytől való távolság, • útsűrűség (100 hektárra jutó szilárd útburkolat), • repülőtér, vasútállomás, hajókikötő helyi potenciális lehetőségek: • • • • • • öntözési lehetőség, hőforrás

(gázlencse, melegvíz), energiavezetékhez kapcsolódás lehetősége, helyi károsító hatások: mesterséges vagy természetes tereptárgy, amely akadályozza a termelés zavartalan vitelét, 10 • • légszennyeződés, zajártalom, vadkár, természetvédelmi szempontok, távlati fejlesztési elképzelések: a) a mezőgazdálkodás vitelére vonatkozó fejlesztések b) a művelésből való kivonást prognosztizáló fejlesztések • ipari jellegű vagy az infrastruktúra fejlesztéséhez kötődő változások, • belterületté vagy üdülőövezetté történő várható átminősítések. Ezen utóbbi csoport nem tartalmaz kimondottan ökológiai tényezőket, nem is tartozik szorosan a mezőgazdasági termőföld értékelésének problémaköréhez, főleg a nem mezőgazdasági fejlesztések hatását mutatja. Itt a feladat a kisajátítás-kártalanítás összegének kalkulálása lehet, amit a mindenkori földtörvény tartalmaz. A spekulációs célú

földvásárlásra pedig az adott térség telekárai az irányadók. A különböző közgazdasági (infrastrukturális) tényezők hatásának becslése a helyszínen, megfelelő tájékozódás alapján végezhető el. Azt kell mérlegelni, hogy a helyi hatások milyen értékű változást eredményezhetnek a tiszta jövedelem nagyságában. 8. A valószínűsíthető földár meghatározása A föld valószínűsíthető árát nem egy adott év, sőt nem is egy-egy rövidebb időtáv konjunkturális vagy dekonjunkturális viszonyai határozzák meg. A gazdálkodó mindig hosszabb távlatokban gondolkozik, hiszen ha nem ezt tenné, akkor sohasem építene például hosszabb időszak alatt amortizálódó épületeket, építményeket, nem végezne lényeges meliorációs beruházásokat stb. Számára az általa termelni kívánt növénytermelési vagy állattenyésztési ágazat várható gazdasági pozíciója a fontos. Általános gazdasági recesszió mellett is lehet

egy-két jól működő gazdaság, amely sajátos termelési struktúrája vagy az alkalmazott technológiai megoldások miatt kedvező pozícióba kerülhet. Ezért elképzelhető, hogy földet vásárol olyankor is, amikor mindenki más menekül a földtől A föld árának meghatározása tehát minden esetben egyéni kalkulációt, megítélést és döntést igényel. A vásárló érdeke illetve a földvásárlás melletti döntés két tényezőhöz kapcsolódik: • n év alatt mennyi jövedelmet tud az adott területen megtermelni, mekkora ennek a jövedelemnek a tőkésített összege és jelenértéke; • n év múlva mennyit fog érni a megvásárolt földterület a racionális földhasználat elveit betartva (meghatározott értéknövekedési rátát feltételezve), és mennyi ennek a jelenértéke. E két információ birtokában a vállalkozó el tudja dönteni, hogy egy adott földterület számára mennyit ér. 11 A kétféle értékítélet általában

együtt jelenik meg, hiszen a gazdálkodó évenként jövedelmet termel, ami a termelés (földbirtoklás) belátható időtávlatában folyamatos kamatot hoz a föld tulajdonosának. De földje meg is marad, sőt lehet hogy értéke nőni is fog, tehát a termelési jövedelem mellett megjelenik a föld vagyonértéke is. A tulajdonost gazdasági érdeke kényszeríti a racionális földhasználat elvének betartására, hiszen ha kizsigereli a földet azért, hogy rövid távon nagyobb hozamot tudjon elérni, csökken a föld vagyonértéke, tehát amit nyer a réven, elveszti a vámon. TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés.2 Természeti erőforrások3 A föld kínálata.3 A föld ára.4 Természeti erőforrások vagy kiaknázásának a dilemmája.5 A termelési tényezők piaca.7 A földpiac sajátos jellege8 A földár és a földminőség összefüggései9 A valószínűsíthető földár meghatározása.11 12 IRODALOMJEGYZÉK Paul A. Szamuelson-William D Nordhaus: Közgazdaságtan

Közgazdasági és Jogi Kiadó Budapest 1993 Koppányi Mihály: Mikroökonómia Műszaki Könyvkiadó Budapest 1996 Közgazdasági Szemle XLII.évf 19957-8sz 13