Tartalmi kivonat
Arany János a ballada Shakespeare-je Arany János volt az első magyar balladaköltő, kinek nem a német műköltészet szolgált alkotásaihoz alapul, hanem lehajolt a magyar népballadához, eltanulta hangját, szerkezete titkait, s újjá, művészibbé szülte azt. Oly művészivé, hogy drámaiságban, tragikai erőben Goethe is mögötte marad. Sőt, merész kifejezéssel élve Aranyt a ballada Shakespeare-jének nevezhetjük A műballada a romantika vívmánya. Arany előtt írt balladát többek között: Goethe, Mc Pherson, a magyarok közül: Vörösmarty, Kölcsey, Kisfaludy és Kiss József is. A romantikus ballada epikus műfaj, de a három műnem határán helyezkedik el. Cselekménye sűrített, az elbeszélés módja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédből, vagy lírai monológokból áll össze. Általában tragikus témát dolgoz fel Tehát röviden megfogalmazva "a ballada tragédia dalban elbeszélve". Az idők folyamán a
balladának két ága alakult ki. Az egyik a Kelet-Európában elterjedt, a másik a Nyugat-Európában elterjedt balladatípus, melyet románcnak nevezünk. A kelet-európai bonyolultabb, strukturált szerkezetű, sejtelmes, drámaibb, az eseményeket az egyén belső elhatározása irányítja, jellemzi a mélyebb lélektani alap, az elnagyolt jellemzés, s a komoly, tragikus hangvétel. Arany balladái a kelet-európai típusba sorolhatók, sőt, tulajdonképpen Arany e típus egyik megteremtője s legnagyobb alkotója. A balladában Arany alkatához illő műfajra talált: a tragikum, a kompozíció iránti kivételes érzékenység, a zenei ihletettség igen szembetűnő adottságai a költőnek. Lelkialkatát: zárkózottságát és szemérmességét figyelembe véve, ez az epikai műfaj a legalkalmasabb, hogy bár egy idegen történet szűrőjén keresztül, de megjelenítse a lírai én vívódásait. Arany balladáit három balladaíró korszakra oszthatjuk. Az első korszak
1847-1851-ig tartott. Az ekkor született balladák jelentették az első lépéseket, mellyel Arany balladaköltészete indult. E költemények egyszerű, lineáris szerkezetűek voltak, a balladai homály még nem játszott szerepet bennük. Témájukat tekintve születtek népi témájú ( pl.: Szőke Panni, A varró lányok), és történelmi témájú ( pl: Rákócziné, Rozgonyiné ) balladák is. A második korszak balladáit nagykőrösi balladáknak hívjuk. Ezek az alkotások abban az időben születtek, amikor Arany Nagykőrösön volt tanár, azaz 1851-1860-ig. Nagykőrös biztosította a család megélhetését, de nem adta meg azt a "független nyugalmat", amelyet a költő egész életében keresett. Bár Arany nagyszerű tanár volt, fárasztotta és túlságosan lekötötte a tanítás. Rosszul érezte magát Nagykőrösön Kedélyállapota elkomorult, egyre többet kínozták testi lelki betegségei. E magánéleti válság idején azonban gyönyörű
balladák születtek a költő tollából. S mily jól illett mélabús hangulata e búskomor témájú alkotásokhoz E korszak balladáinak többsége történelmi tárgyú. A helytállás a nemzeti tudat ébresztői E művek ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek. Bár tárgyukat rendszerint a nemzeti múlt nehéz korszakaiból merítik - az Anjouk, a Hunyadiak és a török hódoltság idejéből - rejtett jelentésükkel a jelenhez szólnak. Ilyen ballada például a Szondi két apródja is. E költemény a hazájáért harcoló hős dicsőségét hirdeti, s a zsarnokkal meg nem alkuvó költőknek állít példát az apródok személyében. Az apródok - Szondi György drégelyi várkapitány lantosai - akkor is a hősi halált halt kapitány vitézi helytállásáról énekelnek, amikor a török vezér küldönce a győzelmet ünneplő török táborba hívja őket. S a küldönc mézes-mázas szavaira oda se figyelve dalukban egyre fokozzák a várkapitány dicséretét,
éneküket egyre inkább átforrósítja a gyász, s végül átkot mondanak Szondi gyilkosaira. Félre nem érthetően a szabadságharc utáni költőkre érti Arany ezt a balladai cselekményt: sem ígéretekkel, sem fenyegetéssel nem lehet a magyar költőket arra bírni, hogy a hódító zsarnokot ünnepeljék, s halottaikhoz hűtlenek legyenek. Ezt a gondolatot írja meg Arany más szereplőkkel, más történelmi környezetbe és korba helyezve A walesi bárdokban is, ahol az ötszáz bárd - költő - dalolva ment lángsírba, de egy sem volt hajlandó éltetni a zsarnokot, s elfeledni költőtársaik emlékét. E motívumon kívül azonban mindkét ballada rendelkezik egyéni sajátosságokkal. A Szondi két apródjában az Aranyra jellemző balladaszerkesztés: a többszólamúság. A költő egy költeményen belül több párhuzamos eseménysort sző egybe. E balladában az egyik eseménysor Szondi György hőstetteit meséli el, a másik szál pedig bemutatja, hogy hogyan
próbálja a török küldönc lecsalogatni a két lantost a török táborba. A walesi bárdok sajátossága, hogy e balladában már megjelenik a bűn és bűnhődés kérdésköre, mely Arany műveinek nagy részében szerepet kap. Arany elmélete e problémáról, hogy a bűn magában hordozza büntetését. Arany különös gondot fordít a lélektani indokoltságra, a lélektani folyamatok hiteles leírására. Balladáiban a bűnös tette súlya alatt megroppan, elméje bomlani kezd , végül megőrül. A walesi bárdokban Edward király a kegyetlen zsarnok ellen saját lelkiismerete lázad fel, amiért mágiára küldi az ötszáz walesi bárdot. Megőrülését Arany lélektani pontossággal ábrázolja. Történelmi témájú az V. László is Bár itt a lélektani motívum jobban dominál A király fokozódó hallucinációi nagyobb hangsúlyt kapnak. Ez a ballada többszólamú is Három különböző, de egyidejű eseményszál fonódik össze: a vihar fenyegető
közeledése, kitörése és elcsitulása; a Hunyadi párti rabok szökése; s a hallucinációi elöl menekülő király szökése Budáról. A nagykőrösi balladák között voltak népi témájú balladák is. Ilyen például az Ágnes asszony E költemény Arany legtökéletesebb lélektani balladája. Pszchológiai hitelességgel vonul végig a versen Ágnes asszony elméjének megbomlása. A cselekmény különböző helyszíneken játszódik ugyan, az események azonban a bűnös nő lelkében peregnek. Arany finom eszközökkel apró jegyek megfigyelésével festi le a megőrülés belső folyamatát. A harmadik nagy korszak balladái 1877 nyarán születtek. Arany kései balladáit a kulccsal zárható "kapcsos könyvbe" írta, melyet Gyulai Páltól kapott ajándékba. E könyv s a Margit-sziget csendes ligetei menekvést jelentettek Aranynak a számára egyre terhesebbé váló külvilágtól, nyilvánosságtól. Így születhettek a "kapcsos
könyv" tiszta lapjaira olyan alkotások, melyek az ihlet percét megragadva öntik formába, amit egy pillanatnyi benyomás kivált a lélekből. Arany balladái közül a Tetemrehívás a kedvencem, s egyben e költeménnyel jól szemléltethetők a harmadik korszak balladáinak sajátosságai, főbb motívumai, ezért erről a balladáról részletesebben írok. Arany egyik legkedveltebb, legolvasottabb kései balladája a Tetemrehívás, mely Vörösmarty reformkori, szélsőségesen romantikus verses epikájához nyúlik vissza. Emellett azonban az ötvenes évek lélektani balladáinak félelmetes, babonás, középkorias légköre is jellemző a költeményre. A vers alapjául egy középkori szokás szolgál, mely szerint úgy kutatták fel az áldozat gyilkosát, hogy a tetemhez hívták a feltételezett bűnös személyeket és, amelyik jelenlétében a halott sebe vérezni kezdett, azt minősítették gyilkosnak. Tehát a vers voltaképpen az istenítélet leírásának
borzongató jelenetsora. A ballada három szerkezeti egységre tagolható. Az első egység az elsőtől a negyedik versszakig, a második az ötödiktől a tizedik versszakig, a harmadik egység pedig a tizenegyediktől a tizenhatodik versszakig terjed. Az első egységből megtudhatjuk, hogy Bárczi Benő gyilkosság áldozata lett, tőrrel a szívében találtak rá a radványi erdőben. Bemutatásra kerülnek még itt a gyilkos felkutatásának előzményei is. A második egységben kezdetét veszi a nyomozás, azaz a tetemrehívás, mely mivel nem lelik a gyilkost, az egész falu felzaklatásával jár. Ennek a rendkívül alapos nyomozásnak két fontos motívuma van. Az egyik az apa ragaszkodása a fiához, amely mértékére az ifjú bibliai eredetű neve is utal.( József történetéből ismeretes, hogy Benjámin Jákob legkisebb fia volt a tizenkettő közül, s József elvesztése után ő lett apja szeme fénye, minden reménye. ) A második motívum Bárczi Benő
arisztokrata származása. Erre utal az öreg Bárczi felkiáltása : "Bosszulatlan nem foly ez ösi vér." Valamint az a körülmény, hogy az idézést Bárczi saját maga írja pecsétes levélben. E ballada történelmi hitelességét erősíti, hogy a középkori hiedelmek, babonák mellé egy középkori, feudális társadalmi berendezkedésű falut állít elénk a költő. Arany a bűnügyi történetek nyomozási technikáját versépítő elemként használja fel. A gyilkos felkutatásának folyamatában a pörosztó először az ifjú ellenségeit hivatja a tetemhez, azután barátait, végül az egész falut, s mikor ez sem bizonyul eredményesnek, anyját és húgát, majd pedig szeretőjét is hivatják. Ez a sorrend egy logikus nyomozásban helytálló, a vers szempontjából azonban a kedélyek fokozását is megfigyelhetjük a hosszúra nyúló kutatásban. A csúcspont akkor érkezik el, mikor a pörosztó utolsó emberként Bárczi Benő szeretőjét,
“titkos aráját”, Kund Abigélt hivatja. Kund Abigél színrelépése indítja el a harmadik egységet. Arany a tizenegyedik versszakban kiemeli a tőr szót: “ Jő - szeme villan, s tapad a tőrre, Arca szobor lett, lába gyökér,." A későbbiekben kiderül, hogy a lány nem ölte meg Benőt, de ő adta neki a gyilkos tőrt, s voltaképpen enyelgésével ő okozta az ifjú halálát. “Bírta szívem már hű szerelemre Tudhatta, közöttünk nem vala gát: Unszola mégis szóval "igenre", Mert ha nem: ő kivégzi magát. Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!” Ezt azonban az egész nyomozás alatt Abigél nem tudja, mivel nem engedték a ravatalhoz előzőleg, így csak akkor döbben rá bűnére, mikor meglátja a tőrt. Tehát ez magyarázza a tizenegyedik versszakban a szó kiemelését. Ebben a balladában is a fontos motívum a bűn és bűnhődés kérdése. Kund Abigél bűne a könnyelműség, mely szerelme halálát okozza. A bűn itt is magában
hordozza a büntetést Mikor Abigél tettére döbben, a megőrülés jelei mutatkoznak rajta. "Könnye se perdül, jajja se hallik, Csak odakap, hol fészkel az agy: Iszonyú az, mi oda nyilallik!." Majd a leány elmeséli, hogyan történt Bárczi Benővel az a beszélgetése, mely után a fiú öngyilkos lett. Ezután Abigélt az őrület teljes mértékben hatalmába keríti, szeme lángol, visong, táncol, dalol, s saját bűnét énekli el népdal szerű formában, mely egyszerű megfogalmazásával ellentétben mély jelentéstartalmat hordoz. Arany balladáiban sokszor megjelenik a könnyelműség, mint súlyos bűn, melyért büntetés jár. Arany ezzel saját könnyelműségétől érzett bűntudatát próbálja levezetni, szublimálni. A költő ugyanis mély lelkiismeret furdalást érzett, mert fiatal korában beteg, öreg szüleit magukra hagyta. Arany érzékeny lelki alkatával magyarázható, hogy e kései balladájában is felbukkan e kérdéskör. A
ballada műfajára jellemző, hogy lírai, drámai, epikai elemek egyaránt megtalálhatók benne. A Tetemrehívás című műben azonban a drámaiság jobban dominál. A végsőkig feszített hangulat, a vers színpadiassága is ezt igazolja. A drámai légkör megteremtéséhez hozzá tartozik a hangulatteremtés: “Fojtva, teremről rejti teremre Halk zokogását asszonyi bú." Végig a műben a sötét halotti színek uralkodnak. “sötét erdőben” , “fekete posztó”, “sárga viaszfény." stb Fokozzák még a drámaiságot a túlfeszített szenvedélyek is Az öreg Bárczi mély elkeseredéssel igyekszik megtalálni fia gyilkosát. Szélsőséges apai érzelmek fűtik, ezt igazolja a hetedik versszak szenvedélyes felkiáltása is: " "Hát ki?." - riad fel Bárczi sötéten -, Bosszulatlan nem foly ez ösi vér, Ide a gyilkost! . Bárha pecsétem Váddal az önnön szívemig ér: Mindenki gyanús nekem, aki él!" Bárczi Benő a
szerelmet végzetes szenvedélyként éli meg. Hallani akarja, amit már amúgy is tud, hogy a lány szereti. S mivel Abigél incselkedik vele és nem mondja ki, túlzásba vitt érzelmei öngyilkosságba hajszolják. Kund Abigél is felfokozottan éli meg az eseményeket. A szerelmes elvesztését és azt, hogy ő okozta halálát, nem bírja ki ép ésszel. Megbomlik az elméje a mély fájdalom és bűntudat súlya alatt. Ezek a szélsőséges túlfűtött érzelmek, mint fentebb említettem drámaivá teszik a művet, de a szintén fentebb említett romantikus gyökeret is igazolják. Arany e balladájából tanulságként vonható le, hogy az élet komoly dolgaival, így a szerelemmel nem szabad játszani, mert e játék tragikus következménye elkerülhetetlen. A bevezető sorokban - mellyel a kései balladák bemutatását indítottam - említettem, hogy a Tetemrehívás e balladaíró korszak sajátosságait magában hordozza. Tehát összegzésül elmondható, hogy az
Őszikék balladáiból, hiányzik mindenfajta allegorikus indíték, költőipolitikai áthallás. Költőjük - csupán művészi célokat követve - főleg régi és népi, babonás hiedelmeket elevenít fel bennük, ugyanakkor folytatja korábbi témáját is: a bűn és bűnhődés kérdéskörét. A Tengeri hántás című balladája is népi babonán alapszik: a boszorkányok kedden és pénteken éjjel vagy lepedőn vagy hosszú deszkán úsznak a levegőben muzsikálva, dalolva. Ezen kívül a bűn és bűnhődés problémája is fő motívumként szerepel a műben. A szereplők a szokásos törvényt megsértéséért, halállal, illetve tébollyal tetézett öngyilkossággal bűnhődnek. Ez a ballada is a többszólamú szerkesztés remeklése. Az első és az utolsó versszak elbeszélésébe egy másik elbeszélés iktatódik. Ezt a tengerihántás egyik idősebb résztvevője meséli a fiatalok okulására. A cselekményt előadó strófák utolsó előtti sora
meg-megszakítja a mesemondás folyamatát, egy-egy kiszólás figyelmeztetés hordozójává lesz, amely mindig szimbolikus kapcsolatba hozható a mesével. Arany Vörös Rébék című balladájában már nem játszik szerepet a bűn és bűnhődés kérdése, de a népi babonák borzongató világa annál inkább hangsúlyossá válik. A babona szerint, ha a boszorkányt megölik varjúvá válik s a lelke varjúból varjúba száll az idők végezetéig. Ez a népi hiedelem a versben szimbolikus értelmet nyer miszerint: az ártó gonosz halhatatlan, hatalma időtlen, "vég ne’kül" itt van közöttünk. S a védekezés ellene ( a versben ezt a refrén szimbolizálja "Hess, madár" ) eléggé reménytelen. A Hídavatás című ballada a nagyvárosi balladáknak indít utat. Szereplői a nagyváros dekadens figurái s a ballada reményvesztett fiatalemberének rémlátomásaiban e meghasonlott emberi sorsok egész sora tárul elénk. Az öngyilkosok számára
azonban az élet értéktelen a halál közömbös, s a forgataggá erősödő öngyilkos csapat "halál táncot jár". William Shakespeare-t és Arany Jánost nem csak drámaiságában lehet összehasonlítani, az irodalomban elfoglalt szerepük is hasonló. Hiszen ahogy Shakespeare drámája összegzése a korábbi drámairodalomnak s egyben annak csúcsát is jelenti, úgy Arany balladaköltészete is összegzi és csúcsát jelenti a magyar balladairodalomnak. Készítette: Takaró Edit