Irodalom | Középiskola » Mikszáth Kálmán - Novellák elemzése

Mikszáth Kálmán – Novellák elemzése Mikszáth Kálmán (1847-1910) életműve a novellától a nagyregényig, a regényes életrajztól a napi karcolatig átfogja az irodalom fontos műfajait. Prózaművészete kötődik a romantikus természetfelfogáshoz, a kalandos meseszövéshez, valamint a realista életképhez. Ismert íróvá „A tót atyafiak” (1881) elbeszéléskötettel vált, melynek sikere után „A jó palócok” (1882) prózakötet országos hírnevet szerzett az írónak. Nemcsak ismert és elismert szerző lett, de novellásköteteit több nyelvre le is fordították. „A tót atyafiak” négy, közepesen hosszú és különböző hangvételű elbeszélést tartalmaz. („Az aranykisasszony”, „Az a fekete folt”, „Lapaj, a híres dudás”, „Jasztrabék pusztulása”). E történetek hőseinek többsége zord hegyek között, magányosan, a természettel meghitt közelségben élnek. Mikszáth korában 4 elbeszélése közül Olej Tamás

története nyerte meg leginkább az olvasóközönség tetszését. A mű megítélése azóta sem változott, ma is Mikszáth egyik csúcsteljesítményének tartják számon az „Az a fekete folt” című elbeszélését. A novella főhőse Olej Tamás, a brezinai akol számadó juhásza. Ő az egyetlen szereplő, akinek belső világát feltárja az elbeszélő. A többi szereplő alakja jelzésszerű, szerepük Olej Tamás belső összeomlásának megformálására korlátozódik. Olej bensőséges viszonyban él a természettel és békességben él 3 urával: Istennel, a talári herceggel, valamint a tekintetes vármegyével is. Ezt a belső idillt a novella világában a fiatal talári herceg megjelenése bontja meg, aki szemet vet a juhász 16 éves, szép és naiv lányára, Anikára. A lány és Taláry Pál viszonyának alakulását az elbeszélő a naiv kislány nézőpontjából láttatja, a gyanútlan olvasót félre vezeti egy ideig, a befogadó későn ismeri fel a

herceg és Olej alkujának valódi természetét. Azt, hogy a herceg nem feleségnek, pusztán csak szeretőnek akarja megszerezni Anikát. Ez a tény azonban az apa számára az első perctől nyilvánvaló Bár kezdetben határozottan utasítja el Taláry Pált, a herceg ajánlatára egy pillanatra meginog. Ezzel lehetővé teszi lánya elszöktetését. Olyan kísértésnek enged, amely ellentmond a természet és személyisége törvényeinek, egész eddigi életének. Ezért hatalmasodik el rajta az önvád, gyújtja fel az aklot és fut világgá. A cím kijelölő jelzői szerepű mutató névmása egyrészt a történet végpontját jelöli, másrészt azt a benyomást kelti, hogy közismert történet következik. A befogadó számára azonban csak az elbeszélés legvégére válik nyilvánvalóvá a cím jelentése. Így a zárlat átértelmezi az eddig olvasottakat. A cím metaforikus tartalommal is telítődik: az akol egykori helyét és Olej Tamás erkölcsi

megingására, bűnére, a becsületén esett foltra, ill. lelkiismeretére való utalásként is értelmezhetővé válik. Amikor Olej Tamás hazaérkezik, nem tudja, ki volt Anika látogatója, de ez akkor az elbeszélő számára is titokként tűnik fel. Ezt követően párbeszédes szereplői szólamok viszik előre a cselekményt, vagyis a történet az elbeszélő és az olvasó számára egyaránt „ismeretlen”. Ez lényegében a mindentudó elbeszélői szerepkör felfüggesztését jelenti. A későbbiekben Olej Tamás alakja is egyre átláthatatlanná válik (pl. a novella zárlata felé közeledve, már nem tudjuk, mi forog Olej fejében). Az olvasó a szereplőnek csak a külső megnyilvánulásairól, mozdulatairól, hangosan mondott szavairól kap tájékoztatást. Ez azt jelenti, hogy a mindentudó (szubjektív) nézőpontot a szereplő vonatkozásában is felváltja a külső, objektív nézőpont. 15 rövidebb darabból áll „A jó palócok”, melynek mesei,

balladai, példázatos és életképszerű elbeszélései a palóc vidék hagyományaiban gyökereznek. A novellák közös jellemzője a személyes elbeszélésmód, az erőteljes történetmondói hang is (közbeszólások, kiszólások, előreés visszautalások). Az egyes történetek olykor egymáshoz is kapcsolódnak, de az elbeszélés időrendjében e történetek nem mindig követik egymást. A „Szegény Gélyi János lovai” a Mikszáth Kálmán – Novellák elemzése 1 kötet 13. elbeszélése A novella megalkotottságának egyik legszembetűnőbb jegye a balladaszerűség. Balladaszerű novellákkal, a balladára jellemző tematikával, hangulattal és beszédmóddal a 19. század végének és a 20 század elejének irodalmában találkozhatott először a magyar olvasó. Mikszáth novellája hagyományosan balladai témát ír le, a hűtlenség, a csapodár szépasszony, a kerítőnő ill. a megcsalt férj pusztító indulatai jelennek meg A cím az események

tragikus végkifejletére utalnak, ez a vonatkozás azonban csak a mű végén jelenik meg, hiszen az eseménysor idillinek mondható alaphelyzetből, nyugalmi állapotból indulGélyi János a lovakat szerszámozza fel egy ünnepi alkalomra (lakodalom), ahová Gélyi és felesége, Vér Klára is hivatalosak. Vér Kláráról annyit tudunk, hogy özvegyként lett Gélyi felesége, de már korábban is szeretője volt. Ez a mozzanat akár elgondolkodtathatja az olvasót, ha az asszonykorábban is kikapós volt, vajon most hűséges-e férjéhez. Az olvasói tapasztalat végül visszaigazolja az előfeltevést A nyugalmi helyzetet hirtelen fordulat billenti ki, hiszen Gélyi János tanúja lesz felesége és a kerítőnő szaggatott párbeszédének. A további történések erre a fordulatra épülnek Az előadásmód balladaisága megnyilvánul a fehér és piros mályvarózsa motívumának refrénszerű ismétlődésében, a gyakran 3 ponttal nyomatékosított szaggatottságban, a

feszült párbeszédekben, ill. elhallgatásokban. Az elbeszélői hang mellett a külső és belső történéseket Gélyi János látószögéből ismerjük meg. Az elbeszélő és a szereplő szólamának összefonódása miatt az olvasónak az a benyomása támadhat, hogy a narrátor közelről ismeri azt a világot, amelyről tudósít. Az otthonosság, a jártasság képzetét kelti az a mód is, ahogyan az elbeszélő a szereplőkkel, helyszínekkel, tárgyakkal bánik. Legtöbbször mellőzi a bemutatást, úgy tesz, mintha a befogadó is tagja volna a közösségnek. Az elbeszélői szubjektivítás ellenére a narrátor nem mesél el mindent részletesen. Keveset tudunk meg pl arról, hogy mi is zajlik Gélyi János lelkében, milyen gondolatai, indulatai támadnak. A 19 századi elbeszélésben mindentudó elbeszélő általában feltárja a szereplők cselekedeteinek okait és céljait. A mikszáthi elbeszélésmód eltér ettől az elbeszélői hagyománytól: az okok és

a célok egy részét csak sejteti. Ezért az „üres helyeket” az olvasónak kell kitöltenie képzelete, műveltsége, személyes élettapasztalata segítségével. A tót- és palóctörténetek azt sugallhatják, hogy Mikszáth már nem hisz a világ változtathatóságában. Kétkedve nézi az ember által alkotott rendszereket, ugyanakkor nem mond le a szilárd közösségi normákba vetett hitéről. Bár a két novelláskötetet követően Mikszáth fontosabb művei a kisregény és a regény műfajában születtek, az életművet a novella műfaja is végig kíséri. A későbbi „novellatermés” között is akad jó pár, melyek kiemelkedő alkotások pl. „A piros harangok” vagy a „Fili” Mikszáth Kálmán – Novellák elemzése 2