Irodalom | Tanulmányok, esszék » A barokk

A barokk Az eredetileg gúnyos hangzású barokk szó különlegest, szabályellenest, a rendestől való eltérést jelent. A „rendes”, amitől eltér az új stílus, a reneszánsz építészet szimmetrián alapuló nyugalmas rendje volt, ennek helyébe hozott szabálytalan, mozgalmas formákat a barokk. A nyugtalan szellemű új művészet a reneszánsz stílus szöges ellentéte, a régebbi harmónia-törekvés nyílt tagadása. Holott az utóbbiból alakult ki Átveszi a reneszánsz építészet szerkezeti megoldásait, és ókori építészettől kölcsönözött díszítőelemeit, az oszlopot, a háromszögű oromzatot, a kupolát. Az átvett formákat azonban teljesen átalakítja. Felül akarja múlni az elődök alkotásait, ezért erőt sugárzó, nagy méretekre törekszik, s szertelen pompahajszolásában túlhalmozza a díszítéseket. A barokk előzményei, mint láttuk, megvoltak a reneszánsz művészetében. Csak ki kellett emelni a nyugalmas összhatású

alkotásokból a szenvedélyes formákat, felszabadítani őket a fegyelmező keretekből és szabadjára engedni: fő céllá tenni az ott még alárendelt mozgalmasságot. De honnét ez a nyugtalanságra törekvés? Miért érezték a művészek nyűgnek a harmóniát, s helyette sokkal tetszetősebbnek a szenvedélyesen mozgalmas formákat, a nagy méreteket és a túláradó pompát? Ennek egyik okát ismerjük: az ellenreformáció szelleme és új igényei megváltoztatták az ízlést. A vallási harcok azonban társadalmi bajokat is jeleztek: a reformáció nem véletlenül csúcsosodott ki országos méretű parasztháborúkban. A feltörekvő polgárság és a lázongó alul lévők megfékezésére új, erőskezű kormányzatra volt szükség – és kialakult az abszolút monarchia államformája, amelynek királyai erős központi hatalmat teremtenek. Az egyház és az egyeduralkodó királyok messzemenően támogatják egymást, s céljaik propagálására ez is, az is

felhasználja a művészetet. Ez idők legjellemzőbb épülettípusa a templom és a palota. A protestáns vallások száműztek templomaikból mindenféle fölösleges díszt – az ellenreformáció építői éppen ellenkezően: soha nem látott pompával töltik meg azokat. A XVI. század hetvenes éveiben Rómában egy új templom épült, az Il Gesú, a jezsuita rend főtemploma, amely barokk stílusban épült. Tervezői (Vignola, Della Porta) még nem adtak nevet újításuknak. Csak később kezdték el használni a barokk elnevezést a mértéktelen, túldíszített, bizarr épületekre. Ettől kezdve, a XVII-XVIII századtól kezdve alkalmazták e szót a reneszánszt követő korszak művészetére, irodalmára. A barokk nemcsak irodalmi, hanem építészeti, festészeti, zeneművészeti korszak, stílus is egyben. Az építészet jegyei a barokkban is, akár a reneszánszban, a zárt szerkezetű antik elemekből alakultak ki. A barokkban azonban a fő cél az erő

kifejezése A mozgás szétfeszíti a kereteket, és gyakran áttépi egyik művészet a másik határait. Az épületek tagolásában gazdag fény-árnyék hatásokra törekszenek. A barokk alkotás célja a megdöbbentés, gyönyörködtetés; lenyűgöző hatás keltése, misztikus révületbe emelés. Minden művészeti ágban jellemző a festőiség, a kontraszt kihasználása, a dinamizmus, a mértéktelen díszítettség, az érzelmek ábrázolása. A barokk alkotások harmóniát sugároznak. A részletek viszonylagos önállósága a barokkban megszűnik: Rubens vagy Rembrant képein, a hatalmas mennyezetfreskókon a részleteknek önmagukban véve már nincs jelentésük. A művész egységes szemlélettel közeledik tárgyához Arra törekszik, hogy minden elemet egy vezérmotívumnak rendeljen alá, és az alkotás egészét egyetlen hatásra koncentrálja. A barokk kialakulásában és elterjedésében nagy szerepe volt az ellenreformációnak, s különösen a jezsuita

rendnek. A nyitott égbolt illúzióját keltő mennyezetfreskókkal díszített templomok a hívőkre gyakorolt érzelmi hatás révén segítették a katolikus egyházba való visszatérést. 1 A barokk kultúra elterjedésének másik fontos tényezője a refedualizmus, a feudalizmus újbóli megerősödése. A barokk - amelynek legszembetűnőbb jegye a pompa, a pátosz, a monumentalitás - megfelelt afeudális osztály reprezentációs igényeinek. Az irodalmi alkotások is kedvelik a bravúros formai elemeket: a merész asszociációkon alapuló költői képeket, a meglepő ellentétektől feszülő hasonlatokat, a virtuóz rímtechnikát, a bonyolult összetételű körmondatokat. A reneszánszt követő, több mint másfél évszázadot felölelő (a XVII. század elejétől a felvilágosodásig tartó) harmadik fejlődési szakasz reprezentatív stílustendenciája a barokk. Ehhez a szakaszhoz tartozik a barokkot előkészítő manierizmus, valamint a barokkból kinőtt

és vele párhuzamosan ható rokokó. A magyar irodalomban a barokk már az 1600-as évek elején feltűnik (pl. Pázmány Kalauza, 1613). Egy ideig a manierizmussal párhuzamosan fejlődött, de annak elavulása után, 1640 körül már uralkodó tendencia. A barokk első, XVII. századbeli szakaszának korai jelentősebb képviselője Pázmány Péter, legnagyobb íróalakja Zrínyi Miklós, nagy hatású és sokat olvasott költője Gyöngyösi István. Jellegzetes stílusa volt a barokk a katolikus egyházi irodalomnak, de a költészetnek. A világi irodalomban a barokk hatására alakult ki az udvari költészet, amelynek főrangú lírikusai közé tartozik Balassi Bálint. Barokk elemeket találni a századvégi nemesi és protestáns publicisztikában (a vallásos-hazafias buzdító iratokban, a gályarab-irodalomban és a korai kuruc nemesi költészetben). A barokk stílus a XVII. század legnagyobb íróinál és költőinél, Zrínyinél, de még Pázmánynál,

Gyöngyösinél sem érvényesült teljes mértékben. Pázmánynál és főleg Zrínyinél elég nagy a nem barokk elemek száma. Gyöngyösinél az életörömök kedvelése, derűsebb életfelfogása, könnyed stílusa, dallamos verselése a rokokó felé mutat. Mindhármuk jelentősebb alkotásainak stiláris hovatartozása vitatott kérdés. Fejlődésének második szakaszában, a XVIII. században a barokk érettebb formákban élt tovább. Az írók fokozták a tetszetős külsőségeket, a díszítettséget De e nyolc-kilenc évtized barokk stílusa művészi értékben alatta maradta XVII. századbelinek Számottevő írói nagysága nem volt, néhány értékesebb változatát nem számítva meglehetősen alacsony szinten mozgott. Legtisztább formájában továbbra is a katolikus egyházi prózában és énekköltészetben virágzott. A barokk – a belőle kibontakozó és vele párhuzamosan ható rokokó mellett – sokáig, az 1970-es évekig hatott. A felvilágosodás

első évtizedeiben nem egy író (pl Baróti Szabó Dávid, Dugonics András, sőt a fiatal Csokonai is) még követte a barokk íróelődök, elsősorban Gyöngyösi részletező kifejezési módját. Általános művészeti sajátosságai A barokk először a képzőművészetekben jelentkezett, s csak ennek nyomán alakult ki a szépirodalomban. Szülőhelye Spanyolország, Portugália és az olasz államok Indítéka és kezdeti szűkebb társadalmi alapja az ellenreformáció, a jezsuita mozgalom. Idővel azonban a barokk társadalmi alapja szélesedett. A XVI századbeli antifeudális harcok (parasztfelkelések, polgári mozgalmak) után a feudalizmus sok helyt újraerősödött, és segítő támaszra talált az ellenreformációban. Az arisztokráciának több országban is érdekévé vált az ellenreformáció elfogadása. A magyar főurak nagy része is ekkoriban katolizált Így vált az eleinte jezsuita, katolikus érdekű barokk az arisztokrata társadalom ízlésévé,

jellegzetesen udvari művészetté. Később még jobban tágult a köre, és falusi, jobbágykörökben is meghonosodott (falusi barokk templomok, népi imádságoskönyvek igazolják ezt), sőt kisebb-nagyobb mértékben az eredeti indítékoktól eltávolodva protestáns és polgári környezetben is feltűntek barokk stíluselemek. Tipikus és jellegzetes ízlésként azonban főleg a katolikus és feudális államokban hatott. Ezt - mint a nem egységes barokk művészet egyik változatát - nevezzük udvari-katolikus barokknak, szemben a másikkal, a polgári-protestáns barokkal. 2 Művészi sajátosságait kezdeti, szűkebb funkcióiból lehet levezetni. A barokk eredetileg az ellenreformáció visszatérő akcióinak, a katolizálásnak és egyáltalán a vallási meggyőződésnek volt a művészi eszköze. A reneszánsz és a reformáció racionális kritikája után nemigen lehetett ésszerű érvekkel hatni. A megrendült hitéletet inkább csak az érzelmi ráhatás

útján lehetett visszaállítani Érthető, hogy a barokk miért nem annyira az értelemre, mint inkább az érzelemre alapozott. Fokozta az ájtatos hangulatba való beleélést, az elragadtatást, eksztázis előidézésével, a misztikum révületébe emeléssel próbált hatni. Vagy éppen a borzongatás, a rettenet hangulatának a felkeltésével figyelmeztetett az elmúlásra. A világi művekben viszont, például a hősi eposzokban, a heroizmus nagyságával, az akaraterő hatalmával nyűgözött le. A végső fokon mindig a lángoló vagy fojtott szenvedéllyel, pátosszal összefüggő hatást a barokk leginkább formai külsőségekkel oldotta meg. Feltűnő és mozgalmas stílusformákat alakított ki. A hatásosság érdekében a barokk megtartotta a reneszánsz monumentalitását, de szilárdságát lendületességgel, mozgalmassággal váltotta fel. A reneszánsz szerkezeti arányossága megszűnt. Az épületek kereteit mozgalmas, görbülő, hullámzó vonalak

feszegetik. A festmények körvonalai szeszélyes kavargással törik át a z árt keretet Azt a látszatot keltik, mintha a határtalanság felé haladnának. A festményeken nehéz kivenni az alakok egymáshoz való viszonyát. Ugyanez a nyugtalan mozgalmasság figyelhető meg az épületek csavart oszlopain, a festett vagy faragott alakok kicsavart testtartásán és omló, görbülő ruházatán, amely annyira nyugtalan vonalú, mintha erős szél mozgatná. Az irodalmi mű kompozíciója a nyugtalan mozgalmasság következtében szerteágazik, sok benne a közlés fő vonalától eltérő mellékepizód és betét. És egészen feltűnő a tartalmasabb funkció nélküli, pusztán csak díszítőformák halmozása. A barokk épületek díszítettsége, a sok márványfaragás és az aranyozott figurák zsúfoltsága izgalmas hatást kelt. A freskók keretét girlandok, virágok, növények pazar ornamentikája ékesíti Az irodalmi szövegekben a gyakran öncélú, bravúroskodó

technikáról árulkodó díszítőelemek bősége lepi meg az olvasót: érzéki hatású és keresett metaforák, pompázó jelzők, bizarr akusztikájú verselési formák. Nagymértékben hódított a formai bravúrkodás. Minduntalan felbukkantak a „concetto”-nak mondott szellemes csattanók. A halmozódó mondatszerkezeteket ezek a csattanók és hatáskeltő kérdések, felkiáltások, késleltetések és megtorpanások tették hatásossá. A reneszánsz antikvitásához viszonyítva a barokk mitologizálás dekoratív jellegűvé vált. Funkciója tehát más volt, mint a reneszánsz stílusban. Akkor ezek antik eszmények szimbólumaiként a valóság jobb megértetését szolgálták. A barokkban viszont mint dekoratív eszközök – inkább a valóságnak, a lényegnek látszatként való megjelenítését segítették elő. A barokk művészet sok értékes és új kifejezőeszközzel gazdagította a művészeteket. Különösen a pátosz, a vallásos eksztázis, az

ájtatos hangulat, a hősiesség mély és mozgalmas kifejezésére csiszolt ki új és hatásos formákat. Nagy alkotások egész sora őrzi a barokk maradandó értékeit: Rubens, Murillo, Van Dyck festészete vagy Bach zenéje és a spanyol Cervantes, Lope de Vega, Góngora és Calderón, az olasz Tasso és Marino irodalmi alkotásai és a s ok-sok barokk templom meg palota. A barokk művészetének általános sajátosságai elég jól kivehetően konkretizálódnak a magyar szépírói stílusban. A barokk irodalom stílusát meghatározó tartalomban ismét egy irracionális világkép uralkodott el, ismét az érzelmi tartalom dominált. A művek nagy részét áthatja a pátosz: az egyházi irodalomban a misztika és az elragadtatás vagy a meggyőzés és megijesztés, Zrínyinél a heroizmus, Gyöngyösinél és még inkább a nemesi és udvarházi irodalomban az életörömök kultusza. Mindemellett dinamikus életérzés is sajátja a barokknak, ami elsősorban a

mozgalmasság, nyugtalanság és a korlátlanság, a végtelenbe törés hangulatát kelti. Az agitatív tendenciák irracionális tartalma minduntalan beleütközött a reneszánsz racionális örökségébe. Ebből az ellentétből fakadt a barokk világnézet nagyfokú feszültsége, ami erőteljesen megnyilatkozik az irodalmi alkotásoknak mind a tartalmában (a hit és a tudás, a valóság és a vágy, a látszat és a lényeg, a halálfélelem és az életöröm ellentétében), mind pedig közlési célzatosságában, főleg a valószerűtlen elhitetésében (például Zrínyinél a vereség győzelem). 3 A magyar barokk irodalom több változatában is megfigyelhető gyakori, jellegzetes kép, az élet illuzórikus értelmezése, ami a lényeg látszatként való megjelenítéséből természetszerűleg következik: az élet „vízi buborék”, „elenyésző árnyék” stb. Így lesz a valóság, a lényeg látszattá, s így válik a látszat létezővé. A barokk

stílus a manierizmus hűvösebb arisztokratikus jellegétől eltérően közérthető, de nem köznapi, hanem választékos és emelkedett. Olyan stílus, amely mindenáron hatni akar, és ezért alakítói mindent elkövetnek, hogy csodálkozást váltson ki és gyönyörködtessen. A képalkotás A barokk írói nagyfokú érzelmi és érzéki hatásra törekedtek. Sok-sok metaforát alkottak érzéki érzetből, és általánosak az elvont fogalmakat feltűnően konkretizáló képfajták, amelyek mint merész és szokatlan társítások is meglepő hatásúak. A megérzékítés alapja és gyakran kifejezőformája a látomás. Tobzódó vizionárius képszerűséggel akarja a barokk író az érzelmeket felkorbácsolni, akár a r ajongó eksztázis, akár a félés borzalma a megvalósítandó szándék. Ugyancsak a vizualitás az alapja a barokkban divatossá vált szimbolizálásnak és allegorizálásnak. Közkedvelt eljárás volt ugyanis az elvont és titkos értelmek

szimbolikus ábrázolása. A szóhasználat Az érzelmi hatást közvetlenül az emocionális szókészlet valósítja meg. A barokk író mindig azt a szót keresi, amelynek erőteljesebb hangulati velejárója van. A jellegzetes szóanyag egyik jelentéskörét a csillogó természeti jelenségek alkotják. Ezek mint díszítő stíluselemek is fokozzák a hatást. Egy másik véglet az erős hatású naturalisztikus szavak használata Ennek az egyházi nyers naturalizmusnak agitatív célja van. A vallásos érzelmekre akarnak hatni, bűnbánatra akarnak késztetni, és ennek érdekében a bűnöktől és következményeiktől való irtózás és undor hangulatát idézik fel. Az élőnyelvi fordulatok mellett útszéli kifejezések, valamint szitok, gúny és durva hangnem jellemzik a hitvitázók írásait. A kompozíció és a mondatszerkezet A barokk írásmű szerkezete – mint egy füzér – sok részletből áll: mellékepizódokból, tájleírásokból, álmokból,

látomásokból, elmélkedésekből, lírai kitérőkből. Ezek a részletek mint beékelt, odaragasztott kiegészítések a közlést eltérítik a kifejtés fő vonalától, és tördeltté, kuszává teszik a mű szerkezetét. Ugyanez a füzérszerű szerkezet jellemzi a mondatformákat is. Általános jelenség ugyanis a szavak tetszelgő szaporítása. Az egymásra zuhanó, halmozódó szavak ékesítik is, meg zsúfolttá is teszik a mondattestet. A halmozások egyik típusát a mellérendelő szerkezetek alkotják A halmozások még nehezebbé, még bonyolultabbá teszik a s zerkezetet, ha egymásra rakódó, alárendelő szóhalmazként terhelik meg a mondat testét. Nem ritka ez a szerkezettípus a barokk írásművek hosszú címében sem. De nemcsak a halmozás teszi bonyolulttá a mondatformát, hanem a sokféle elágazás is. A verselés A verselésre szintén a kuszáltság és körülményeskedés jellemző. A versforma, az azonos rímelésű szakaszok részletezésre,

bőbeszédűségre kényszerítik a költőket. A barokk költészetet nagy könnyedséggel kezelt versformák jellemzik. Néhol bravúroskodó verstechnika hökkenti meg az olvasót. A költők kedvelt fogása a játékos és csilingelő rímelés és az echo alkalmazása, valamint sok más általánosítható, de mindenképpen hatásos, feltűnő verselési eljárás. Leleményes nyelvi fordulatok, szójátékok és csattanók díszítik a stílust. A dekoratív hatású csattanókkal díszített bravúros verselés zenei hatásával is meg akar lepni. Az egyházi énekköltészetben a szöveg zeneisége szintén fontos követelmény volt. Jelentőségéről, elterjedtségéről tanúskodnak Pázmány Péter vagy Lépes Bálint gazdag zeneiségű körmondatai is. 4 A barokk jelentősége A barokk stílus a reneszánszból bontakozott ki, sok mindent vett át belőle, például a monumentalitást, az antikvitást. A fejlődést jelző eltérések pl: az egyszerűség és a

harmónia formai tökélyéből a barokkban  bonyolultság, tetszelgő díszítettség; zárt szerkezetek  nyitott, laza, végtelenbe törő formák; klasszikus nyugalom és kiegyensúlyozottság  nyugtalanság és lendület. A barokkban is megmaradt viszont az antik mitológia. Közös továbbá az is, hogy a barokk képek és jelzők nem tudnak egyéníteni, mert továbbra is az idealizálás, sőt az azt is felülmúló tetszelgő és hízelgő magasztalás hat. A barokk írók sok új nyelvi formát teremtettek: érzéki, erőteljesen konkretizáló képeket, nagy kifejezőerejű szöveg- és mondatszerkesztési eljárásokat, valamint a v erselési technika fejlesztésével bravúros és a korábbinál dallamosabb verselést. Mindezek kidolgozásával az érzelmi és egyáltalán a meghökkentő hatáskeltésnek olyan eszközeit állították elő, amelyek korábban ismeretlenek voltak. A barokk kor íróinak más területeken szerzett érdemei is vannak. Zrínyi új

műfaji stílusokat kísérletezett ki. A primitív históriás énekek stílusát a Szigeti veszedelemben a műepika művészi magaslatába emelte. És minden előzmény nélkül alakította ki a politikai és hadtudományi művek előadásmódját. Pázmány stiláris értékekben bővelkedő prózastílust alakított ki, olyant, amely ötvözete a latin szintaxis logikájának, a mérsékelt barokknak és beszédszerűségnek. Több mint egy évszázadon keresztül a legnépszerűbb, a legolvasottabb barokk költő Gyöngyösi volt. Népszerűségét főleg kitűnő ritmusérzékének, könnyed és a kor ízléséhez igazodó kifejezésmódjának köszönhette. Továbbvitte Tinódi és Balassi örökségét Zrínyi hőskölteménye után sikeresen munkálkodott a barokk szerelmi hősregény stílusának kiképzésén. A XVIII. század végétől kezdve a barokkot az ellentétébe átcsapó új stíluseszmény, a klasszicizmus alapján mértéktelennek, elfajzottnak tekintették. 5