Történelem | Középiskola » Áfra Krisztina - A római köztársaság virágkora és válsága, az egyeduralom kialakulása

1. Az ókor és kultúrája 1.3 A római köztársaság virágkora és válsága, az egyeduralom kialakulása A HÓDÍTÓ HÁBORÚK TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEI A KÖZTÁRSASÁG KORÁBAN Róma történelmének kezdetei Itália a Földközi-tenger medencéjében helyezkedik el, partvonala tagolatlan. A terület alkalmas földművelésre, állattenyésztésre egyaránt. Itáliában ősidők óta él ember Rómát 7 dombra, a Tiberis partján építették. Alapítása Kre 753-ban a monda szerint Romulus és Remus történetével kezdődött, valójában pedig nomád pásztor népek alapították. Rómának ugyancsak a monda szerint 7 királya volt, az első Romulus. A vezető réteget a patríciusok (jó apától származók) alkották, földjeiket származás alapján, állami földekből kapták. Közülük került ki a király tanácsadó testülete, a senatus Az elszegényedett nemzetségtagokból jött létre egy sajátos réteg, a diensek. A nemzetségekhez nem

tartozók voltak a plebejusok (a nép). Ők nem rendelkeztek politikai jogokkal, nem voltak a Populus Romanus (római nép) része. Földművesek és kereskedők voltak. Kre 510-ben elűzték az utolsó királyt, Tarquinius Superbust, s arisztokratikus köztársaságot hoztak létre. A hódítások kezdetei – Itália meghódítása Az etruszkokkal szembeni védekezés, és más kisebb törzsek támadásainak visszaverése megerősítette a római hadat, s győztesen kerültek ki a harcokból. Róma megerősítette hatalmát Latium felett, s elfoglalta az etruszkoktól Veiit Kr.e 396-ban Az előretörő Róma dél felé kívánt terjeszkedni. Itt Campania birtoklásáért a harcias szamniszokkal került szembe. Az elfoglalt területek nagy részét az állam kisajátította, s a patríciusok kezébe került az ager publicus (állami föld) részeként. A plebejusok is kaptak területeket, ezeken coloniákat hoztak létre, ezzel biztosítva a római fennhatóságot a megszerzett

területeken. Róma beavatkozott az itáliai görög városok életébe, megvetett lábát ezen a vidéken is. A legerősebb görög gyarmat Tarentum volt. Tarentum háborút indított Róma ellen (Tarentumi háború: Kr.e 282 – Kre 272) Mivel az itt élő görögök hadsereggel nem rendelkeztek, így zsoldosokkal harcoltak. A hadvezér Pürrhosz, epeiroszi király volt Több győzelmet is aratott, de míg a rómaiak tudták pótolni a csapataikat, Pürrhosz serege egyre gyengült. Végül Róma elfoglalta Tarentumot, s a többi dél-itáliai görög város is fennhatósága alá került. Itt is alkalmazta az „Oszd meg és uralkodj!” módszerét A pun háborúk és a Földközi-tenger medencéjének meghódítása Karthágót a föníciaiak (punok) alapították kereskedelmi támaszpontként. Később megszerezte a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti ellenőrzést Az első pun háború Kr.e 264-241-ig tartott Róma legfőbb vetélytársa Karthágó lett A harcok

váltakozó sikerrel folytak. A szárazföldön Róma, a tengeren Karthágó seregei bizonyultak jobbnak. Végül a rómaiak egy technikai újítás, a csapóhíd segítségével a tengeren is győzedelmeskedtek. Karthágó békére kényszerült Róma kezére kerül Szicília is. Provinciát (tartományt) szerveztek belőle, amely a „római nép közös tulajdonát” képezte. Évi adót fizettek az államnak, s hivatalnokait nem maga választotta, hanem Róma nevezte ki. A rómaiak nem elégedtek meg sikereikkel, folytatták a harcokat, s leigázták még Szardíniát, Korzikát. A második pun hábor ú Kr.e 218-201-ig tartott Karthágó ereje még nem tört meg, virágzó kereskedelme pótolta a v eszteségeket. Hispania partvidékére rátették kezüket, s megalapították ott Carthago Novát. Kiváló képességű hadvezér került a pun seregek élére, ő volt Hannibál, aki Róma esküdt ellensége. Hannibál váratlanul akart Itáliára törni, ezért a hosszabb

szárazföldi utat választotta. Harci elefántokkal indult el Hispaniából, átkelt a Pireneusokon, majd az Alpokon. Csapata nagy része odaveszett az úttalan utakon, de kiérve a Pó alföldjére, a Rómával ellenséges gallokból feltölthette csapatait. A megzavart rómaiak nem tudták seregeiket egyesíteni, így Hannibál külön-külön semmisítette meg azokat. (Cannae-nál Kr.e 216-ban pun győzelem) Hannibál győzelmeinek rabjává vált, nem vette észre, hogy folyamatosan veszít erejéből, s nincs utánpótlás. A római csapatok élére Cornelius Scipiot állították, aki csapataival átkelt Afrikába, hogy maga után csalja a pun vezért. Hannibál serege nagy részét hátrahagyva tért haza, s így, a szinte egyedül maradt hadvezért Kr.e 202-ben Zamánál Scipio legyőzte Karthágó végleg elveszítette nagyhatalmi állását. Flottáját elvették, 10 hajót tarthatott meg, és óriási hadisarc megfizetésére kötelezték. Így Róma a Föl dközi-tenger

nyugati medencéjének urává vált. A harmadik pun háború Kr.e 149-146-ig tartott Nem volt igaz tétje Róma számára Azért támadták meg a pun várost, mert az engedély nélkül háborút kezdett a szomszédos Numídiával. Karthágót földig rombolták, s helyét lesózták Róma kelet felé is terjeszkedni kívánt. Kre 168-ban megszerezte Makedóniát a püdnai csatában, Macedónia néven provinciává szervezték a területet. A görög területekből Achaia provincia lett, csak Spárta és Athén élvezett különleges helyzetet. A hódítások társadalmi hatásai A provinciák jövedelmeit elsősorban a kereskedőréteg fölözte le. A provinciák lakói szállítással, adóbérlettel foglalkoztak, nem foglalhattak hivatalt. Létrejöttek a lovagrendek Róma vezető rétege a nagybirtokos arisztokrácia lett, ők adták a főhivatalnokokat. Belőlük jött létre a senatori rend. A meghódított területeken saját és az ager publicusból kihasított földekből

létrehozták a latifundiumokat. Rengeteg rabszolga került Itáliába, így áruk csökkent, s a munkaerő is olcsóbb lett. Nőtt a rabszolgamunka aránya A parasztok nem tudták őket kifizetni, földjeiket eladták a na gybirtokosoknak, akik ezeket a l atifundiumaikhoz csatolták. Ez a g azdasági verseny sok parasztcsalád tönkremeneteléhez vezetett. A parasztság lecsúszásával új réteg alakult ki, a plebs. A válság megoldására reformokat vezettek be Problémák vetődtek fel:  A parasztság tönkremenetele  A plebs létszámának növekedése  A rabszolgamunka elterjedése  A városállam birodalommá válása Tiberius Gracchus Megoldás: a par asztság régi állapotának visszaállítása, Tiberius Gracchus fogott hozzá először. Kre 133-ban felújította a Licinius-Sextius-féle földtörvényt Ennek értelmében a föld visszakerült az állam tulajdonába, ezeket Tiberius kisbirtokokra kívánta felosztani, s megtiltotta eladásukat. Reformja a

senatori rend heves ellenállásába ütközött Tiberiust 300 hívével együtt meggyilkolták, amikor újra néptribunussá akarták választani. Caius Gracchus Tiberius öccsét választották néptribunussá, Caius Gracchust. Ő folytatta a reformokat Kr.e 123-ban A lovagok támogatására számított, ezért:  nekik kedvező döntéseket hozott  leszállította a gabona árát  földet ajánlott a nincsteleneknek. a népet maga mellé szerette volna állítani  itáliai szövetségeseknek római polgárjogot akart adni szembekerült a plebssel Caiust istenkáromlással vádolták, több ezer hívét lemészárolták, ő pedig öngyilkos lett Kr.e 121-ben. A politikai problémákat egyre durvább erőszakkal oldották meg, ez volt a polgárháború előszele. A vezető réteg két ellentétes csoportra bomlott Senatori rend Két politikai csoport jött létre: Lovagok Optimaták (a régi szokások hívei) Néppárt (szélesebb bázist, több földterületet

akarók) Mindkét irányzat valójában a hatalomra tört. Marius reformja – Sulla diktatúrája A Gracchusok programja nem oldotta meg a gondokat. A tulajdonukat vesztett parasztok nem voltak kötelesek katonáskodni, csökkent a hadba foghatók száma. Numídiában a római csapatok lezüllöttek, ezért Mariust állították az élére. Sikereket ért el, ezeket reformjainak köszönhette.  Vagyontalan római polgárokból álló zsoldos hadsereget hozott létre, 16 éves korukig a parasztok zsoldért és ellátásért harcoltak, aztán pedig földet kaptak a coloniákon.  Bevezette a rendszeres kiképzést, egyesítette a fegyverzetet, mozgékonyabbá tette a légiókat. Hogy reformjait végrehajthassa, többször egymás után megválasztották consullá. Az új típusú haderő jól vizsgázott az Észak-Itáliára törő germánokkal szemben. Keleten újabb háború tört ki, VI. Mithridatész pontusi király Róma érdekeire tört, naponta 80. 000 rómait gyilkolt le

A csapatok élére a senatori rend Sullát állította A néppártiak leváltották, helyére Mariust emelték. Sulla azonban zsoldosaival Róma ellen vonult. A várost megszállta, s vérfürdőt rendezett a néppártiak között Sulla Kis-Ázsiában legyőzte VI. Mithridatészt, közben Mariust legyilkolták Békét kötött a pontusi uralkodóval, Kr.e 83-ban hazatért, s lecsapott ellenfeleire Sulla korlátlan időre diktátorrá választotta magát. Ő használta a kétélű fegyvert (proscriptio) először. Ez egy olyan lista volt, melyre aki felkerült, azt bárki büntetlenül megölhette. Rómában 90 senatort és 2600 lovagot öltek meg.  Sulla a senatus tagjainak számát 300-ról 600-ra emelte, s saját híveivel töltötte meg.  Mikor célját elérte, lemondott a hatalomról (Kr.e 79) Műve félresiklott: a köztársaságot diktatórikus, törvénytelen eszközökkel nem lehetett megvédeni.  Rabszolgafelkelések A hódító hadjáratok mind nagyobb számú

rabszolgát szolgáltattak. A rabszolgák helyzete elsősorban értéküktől függött, hiszen a rómaiak nem embernek, hanem beszélő szerszámnak tekintették őket. Értéküket meghatározta a kereslet-kínálat viszonya, ért-e valamilyen mesterséghez, szaktudása van-e. Sajátos típusát adták a rabszolgáknak a gladiátorok. A rabszolgák, ha mód nyílt rá, igyekeztek sorsukon változtatni. A polgárháborúk időszaka ideális volt olyan szempontból, hogy a szabadok között is belső ellentétek éleződtek ki, és seregeik egymással vagy külső ellenséggel voltak elfoglalva. Az ókor legjelentősebb rabszolgafelkelése Sulla diktatúrája után zajlott, Kr.e 73 és 71 között. A capuai gladiátoriskolából induló mozgalmat a rómaiak kezdetben nem vették komolyan, s így az óriási méretűvé duzzadt. Vezérük, Spartacus észak felé tört, hogy megerősítse seregeit a gallokból. Mikor azonban elérte a Pó völgyét, váratlanul visszafordult, Szicíliát

vette célba. Nem tudtak átkelni a Messanai-szoroson, s míg itt vesztegeltek, Róma összeszedte erejét, Sulla egyik hadvezére, Crassus támadt rájuk. Sulla másik vezérének, Pompeiusnak a seregei is közeledtek, Spartacus kénytelen volt csatát vállalni. A küzdelemben ő és társainak nagy része elesett, az életben maradt rabszolgákat Róma és Capua közötti útszakaszon karóra feszítették. Az első triumvirátus – Caesar egyeduralma Crassus (Sulla egyik alvezére) és Pompeius között ellentét alakult ki. Pompeius leállította a kalózkodást és megtörte VI. Mithridatész hatalmát, ezzel megerősödött, a senatusban félelmet keltett. Úgy próbálták visszaszorítani, hogy veteránjainak nem adtak földet Eljött Julius Caesar (Kr.e 100-44) ideje Ő előkelő patrícius volt, de rokoni kapcsolatok fűzték a néppárthoz is. A néppárti elveket hirdette, így szélesítette táborát Caesar kibékítette a hadv ezéreket (Crassust és P ompeius),

s szövetséget kötött velük. Kr.e 60-ban létrejött az első triumvirátus (három férfiú szövetsége) Caesar Kre 59-ben consul lett. Crassus: Syria Caesar: Gallia felosztották a hatalmat, Pompeius: Hispania proconsulok lettek (Kr.e58) Az egyensúly felborult, Crassus meghalt. Megszűnt a triumvirátus Caesar és Pompeius között ellentét alakult ki az egyeduralomért. Caesar létrehozta a G allia provinciát, és ott összeállított egy hozzá hű, óriási hadsereget. Caesart a senatus el akarta szakítani hadseregétől, mert féltek tőlük, de Caesar a hazahívásra harccal válaszolt. Kre 49-ben csapatával átlépte a Rubicon-folyót (A kocka el van vetve! – Alea iacta est!) Ez a pol gárháború kezdetét jelentette. Kre 48-ban a görögországi Pharszalosznál Caesar serege győzött Róma új ura Julius Caesar lett, Pompeiust meggyilkolták Egyiptomban Caesar egyeduralma Kr.e 44-40 között tartott Örökös diktátorrá választotta magát Reformjai: 

Földosztás (ingyen gabona a 3 gyereknél nagyobb családoknak)  Letelepítette veteránjait  Aranypénzt veretett  A senatus létszámát 900 főre emelte (katonák, provincia belek)  Korrigálta a naptárt Julián-naptár (szökőév)  Folyatja a polgárjog kiszélesítését  Ellenőrizte az adózás folyamatát (adóreform) Ő egyeduralmat szeretett volna bevezetni, de az emberekben még erősen éltek a köztársasági hagyományok, erre azonban Caesar nem volt tekintettel. Ez összeesküvéshez vezetett, melyben hozzá közelálló személyek vette részt, s Kr.e 40 március 15-én 43 döféssel megölték. (Te is fiam, Brutus!) Consul: (1-1 évig; 2 személy töltötte be) Patríciusok, az állam legfőbb irányítói, békében a főhatalmat, háborúban a hadsereget vezették. Praetor: (1 év; 2 s zemély) A consulok helyettesei, feladatuk a v árosi rend fenntartása, cirkuszi

játékok rendezése, bíráskodás. Diktátor: (fél év; 1 személy) Különleges helyzetben nevezték ki, telj.hatalommal ruházták fel, döntéseiért később nem vonhatták felelősségre. Senatus: Vezető állami intézmény, de nem hivatal. Tagjai a nemzetségfők (600), sármazás alapján kerülhettek oda, törvényhozó testületként működtök, közösen a consullal. Népgyűlés: (comitia curiata) Minden római polgár a tagja volt, a nemzetségeket érintő ügyekben döntöttek. E M E L T S Z I N T AUGUSTUS PRINCIPÁTUSÁNAK JELLEMZŐ VONÁSAI A második triumvirátus A Caesar halála körüli zűrzavarból hárman emelkedtek ki: Marcus Antonius (Caesar volt parancsnoka), Lepidus ( a lovasság vezetője) és Octavianus (Caesar unokaöccse). Az új vezetők egymással is versengtek, de a senatus és a gyilkosok ellen szövetségre léptek. Kr.e 43-ban megkötötték a második triumvirátust, s Kre 42-ben Philippinél már le is győzték Caesar

(Brutus, Cassius) gyilkosait. A triumvirek felosztották egymás közt a hatalmat, és Róma urai lettek. Antonius: Alexandria + keleti területek Octavianus: Nyugati részek Lepidus: Afrikai területek Lepidus visszavonult, Octavianus és Antonius pedig a kezdetektől hatalomra tört. Kre 31ben került sor a kettőjük közötti döntő ütközetre Actiumnál Octavianus győzelmet aratott, s Egyiptomot provinciává tette. Augustus egyeduralma – a principátus Octavianus (Kr.e 31- Kru 14) egyeduralmát igyekezett leplezni, s köztársaság megmentőjének szerepében tetszelgett Látszólag lemondott hatalmáról, csak megtiszteltetésből fogadott el címeket. Például Augustus (istentől gyarapított férfiú), melyet személynévként használt később, vagy princeps (első polgár), melyből rendszere a principátus nyerte nevét. A hatalmat továbbra is a kezében tartotta, az irányítása alatt álló hadseregre támaszkodva. A kulcsfontosságú köztársasági

tisztségeket összpontosította a kezében, s ezeken keresztül érvényesítette akaratát. Consulként, proconsulként a végrehajtó hatalom vezetője, néptribu-nusként sérthetetlen volt, vétójoggal rendelkezett. Mint censor, híveit ültette a senatusba, pontifex maximusként (főpap) pedig a kultikus életet irányította. Államilag támogatta a régi erkölcsöket, ami rendszerének köztársasági mázát erősítette. Ugyanakkor már megjelentek a csak Augustustól függő hivatalok és később a testőrgárda (a császár életét védték). Augustus küldpolitikájának célja volt, hogy a birodalom határait a természetes határokig tolja ki: keleten az Eufráteszig, nyugaton Gallia területéig, északon Pannóniáig. Megvalósult ezáltal a „Pax Romana”, a római békepolitika. Augustus A principátus rendszere A birodalom államformái időrendben:  Kr.e 753 – Kre 510: Királyság  Kr.e 510 – Kre 300: Köztársaság Arisztokratikus Timokratikus

 Kr.e 31 – Kru 284: Principátus  Kr.e 284 – Kru 476: Dominatus Principátus: A császárság burkolt formája, köztársasági külsőségekkel leplezve. Teljes neve: Imperator Caesar Augustus divi filius Senatus Magistratusok Köztársasági provinciák A római köztársaság válsága Testőrség Hivatalnokok Légiók Császári provinciák Rómát a l egenda szerint Romolus és Remus alapította Kr.e 753-ban Kre 510-ig etruszk királyok uralkodtak, ezután a királyság helyét átvette az arisztokratikus köztáraság. A római nép patríciusokra és plebejusokra oszlott A főhatalmat a 2 consul gyakorolta, a t ényleges politikai hatalom azonban a szenátus kezében volt. Háromféle népgyűlés működött, a comitia centuriata (vagyonbecslés alapján), a comitia curiata (nemzetségek ügyeiben dönt) és a comitia tributa (lakóhely szerinti népgyűlés). A magistratusokban egy tisztséget egyszerre több személy látott el Kr.e 369-ben Veii

városának meghódításával megkezdődött Róma gyors terjeszkedése. Kre 340-338 között Latiumot, 343-290 között Campaniát vonták irányításuk alá. Kre 282-ben kezdődő tarentumi háború után megkaparintották egész Dél-Itáliát. Szicília felé való terjeszkedésük közben összeütközésbe kerültek Karthagóval, amiből kirobbant a három nagy szakaszból álló pun háború (Kr.e 264146) (Itt kell megemlíteni a híres pun hadvezért, Hannibált, aki a 2 pun háború alatt volt hadvezér, és akit egyszer sem győztek le.) A későbbiekben létrehozták Hispania, Achaia és Asia provinciát is. Ekkor már szinte a teljes Földközi-tenger fennhatóságuk alatt volt. Városállamból birodalom, Rómából Imperium Romanum lett A köztársaság válságának jelei A hódítások következtében mind a társadalom, mind a gazdaság átalakult. A hódításokig a kisbirtokok voltak uralkodók, a tulajdonos családjával művelte a földet. A gazdaságok

többnyire saját szükségleteik kielégítésére termeltek A háborúk során szerzett rabszolgák tömegével áramlottak Rómába. Kialakultak a 1 0-15 rabszolgát foglalkoztató nagybirtokok, a latifundiumok. Ezek már kezdtek áttérni a jövedelmezőbb gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermelésre. A gabonát olcsón tudták behozni a meghódított provinciákról. A kisbirtokok már nem tudták felvenni a versenyt ezekkel a gazdaságokkal, és tönkrementek. A római hadseregben plebejusok katonáskodtak, akik saját magukat fegyverezték fel, nem kaptak zsoldot. A katonák hosszú távolléte miatt birtokaik tönkre mentek, eladósodtak és nem volt miből fegyvert venniük. Legtöbbjük Rómába ment, ahol minden polgár ingyen gabonát kapott és látogathatta a cirkuszt is. Innen származik a híres mondás: ,, Panem et cirsenses!’’ (= Kenyeret és cirkuszt!) Nőtt az elszegényedett parasztok, a plebsz száma. Egy részük ingyenélő volt, másik részük kézműves

munkával foglalkozott, harmadrészük alkalmi munkákból élt. A besorozható plebejusok számával együtt csökkent a hadsereg ütőképessége. Számítani kellett az esetleges ellenséges betörésekre a határvidékeknél, és meg kellett tartani a megszerzett területeket, ezek a feladatok pedig nagy haderőt kívántak. Nem csak a nagybirtokokon, de a cirkuszokban is rabszolgákat foglalkoztattak. Galdiátorként állatok és más emberek ellen kellett küzdeniük. Ha jól harcoltak és nem tudták legyőzni őket visszanyerhették szabadságukat, de ez nagyon ritkán fordult elő. A rómaiak beszélő szerszámnak tartották őket A bányákban dolgozóknak volt a legkeservesebb sorsuk, alacsony alagutakban, gyakran négykézláb kellett végezni munkájukat. Egy-két évnél tovább nem sokan bírták A rossz bánásmód és embertelen körülmények miatt rabszolgafelkelések törtek ki. Két nagyobb felkelés is volt Szicíliában, Kr.e 136-132-ben és Kre 104-101-ben

Mindkét esetben, a birodalomban viszály dúlt és ez elterelte a figyelmet a felkelésről. A legnagyobb rabszolgafelkelés Kr.e 73-71 között volt Kirobbanásának oka a capuai gladiátorok elégedetlensége volt. Vezetőjük Spartacus Több légiót legyőztek és észak felé vonultak, de visszafordultak, és Szicília felé vették az irányt, de onnan is visszafordultak. Crassus állta útjukat, akivel szemben - utánpótlás nélkül alulmaradnak Az uralkodó osztály két rétege – a lovagok és az optimaták - ellentétbe kerültek egymással. A lovagok néppártiak, a nép mindenhatóságát hirdetik, a nép érdekeit kifejező követeléseket hangoztattak. Az optimaták a köztársasági hagyományokra, a régi szokásokra hivatkoztak. Valójában mindkét párt célja a h atalom megszerzése A két rend ellentétes érdeke többször polgárháborúhoz vezetett a K r.e 1 században. Kr.e 90-es évek végének nagy eseménye Livius Drusus néptribunus fellépése

volt Azt javasolta, hogy adjanak római polgárjogot szövetségeseiknek. Ez sokak nemtetszését váltotta ki, ezért Kr.e 91-ben megölték A szövetségesek természetesen Drusus pártját fogták és megöletésének hírére Róma ellen háborút indítottak. Válaszul szenátus meghirdette, hogy aki 60 napon belül leteszi a f egyvert, az megkapja a római jogot. A régi köztársasági rend visszaállítására törekedtek a G racchus-fivérek. Tiberius Gracchus néptribunusi tisztsége alatt Kr.e 133-ban visszaállítatta a Licinius-Sextiusféle földtörvényt Ennek értelmében egy személy 500 jugerumnál nem birtokolhatott többet az ager publicusból. Intézkedése veszélyeztette az optimaták vagyonát, ezért szenátusbeli ellenfelei megölették. Öccse, Caius Gracchus Kre 123-ban, mint néptribunus felújítja a földreformot, a plebsz számára csökkenti a búzaárakat és bíráskodási jogot ad a lovagoknak. Tervezi az itáliai jog kiterjesztését a

szövetségesekre, a szenátus fellázítja a plebszt, 2 évvel később öngyilkosságba kergetik. A birodalom fenntartásához elkerülhetetlen volt a hadseregreform. Ezt Caius Marius vezette be. A katonák ettől fogva zsoldot kaptak - ezzel nem csak felszereltségük, hanem harci moráljuk is nőtt, és kevésbé megvesztegethetőek lettek – és 16 év szolgálat után földet kaptak. Ezen felül a r endszeres kiképzést, egységesítette a f egyverzetet, s a csapategységek átalakításával tagoltabbá, mozgékonyabbá tette a légiókat. A légiók cohorsokra, azok manipulosokra, azok pedig centuriákra (századokra) tagolódtak. Minden légió mellett egy 100 fős lovas segédcsapat is működött, elsősorban hírvivő céllal. Mariusnak kívánatos volt, hogy politikai tisztséget is szerezzen, hogy földet tudjon osztani veteránjainak. Kre 105-ben megnyerte a Jugurtha, numídiai király ellen vívott háborút. Ennek tiszteletére diadalmenetet, triumfot tarthatott A

városba fegyverrel bevonuló katonák kiabálva éltették vezérüket. A szenátus félni kezdett a hadseregtől, ezért Mariust consullá választották. Ezt a tisztséget egymás után ötször viselte. A diktatúra első formáját Cornelius Sulla teremtette meg. Kre 82-79 között polgárháborút folytatott Mariussal. Miközben Sulla megtorló háborúba indult Mitridátész ellen Marius átvette a hatalmat, és üldözni kezdték a szenátorokat. Sulla visszatért és vérengzést folytatott. Mikor ismét távozott a frontra Marius és társai újra kézbe vették a hatalmat. Sulla ezért békét kötött Mitriádésszal és hazatér rendet teremteni. Felveszi a diktátori címet és lemészároltatta a néppárti vezetőket Közzé tett egy feketelistát, amely listára felvett személyeket bárki szabadon megölhette. A poscripción 2600 lovag és 90 szenátor neve szerepelt. Továbbá visszavonta a néptribunosok jogkörét, 300-zal növelte a s zenátus számát,

ellenségei rabszolgáiból több ezret felszabadított. Minden intézkedése a szenátoroknak kedvezett Sulla diktatúrája, nemhogy nem oldotta meg, de elmélyítette a köztársaság válságát. A rendkívül feszült helyzetben megszületett az l. triumvirátus elnevezésű hatalmi csoportosulás. Kre 60-ban Crassus, Pompeius Magnus és Gaius Julius Caesar magánjelleggel megkötik az első triumvirátust. E három kitűnő hadvezér felosztotta maga között a birodalmat. Pompeius Hispaniát, Crassus Szíriát, Caesar pedig Galliát kapta. Caesar – a szenátus számításaival ellentétben – jól kormányozza a neki kiosztott területet, sőt tovább is bővíti Kr.e 58-51-ben Illiriával és Transalpániával Az 50-es évek vége felé a t riumvirátus felbomlott, ugyanis Crassust a parthusok megölték, és Caesar és Pompeius között is ellentétek éleződnek ki. Pompeius a szenátussal szövetkezve visszahívatja triumvirtársát Rómába hadserege nélkül. Ezután

Kr.e 49-ben Caesar a hatalomátvétel mellett döntött, fölismerte, hogy a birodalmat nem lehet az eddigi módszerrel hatásosan irányítani. Egy évvel később, Kr.e 48-ban Pharszalosznál legyőzte Pompeiust. Kr.e 48-44 közötti időben Caesar diktatúrája már a köztársaság válságának átmeneti megoldását jelentette. Veteránjait letelepítette, kenyeret osztott a plebsznek, értékálló aranypénzt veretett, megreformálta a naptárat és további területekkel gazdagította a birodalmat. Továbbá segítette Kleopátrát a trónra jutásban és szövetséget kötött Egyiptommal. Marcus fölajánlotta neki a királyi koronát, de visszautasította. Ekkor határozza el 60 szenátor, hogy megölik Caesar nem csak kitűnő hadvezér és politikus volt, hanem író és költő is. Utódja Octavianus Antoniussal és Lepidussal létrehozza Kr.e 43-ban a ll. triumvirátust De később az Antonius és Octavianus közötti ellentétek miatt polgárháború robban ki, és

Antoniust öngyilkosságba kergetik. Ezek után Octavianus (= Augustus) censor, örök consul, néptribunus és princepsz (= szenátorok feje) lesz. A principátussal megoldja a k öztársaság válságát, és megteremti a Pax Romanat, azaz a római békét, kiterjeszti a h atárokat, természetes határokig. Plebejusok: a köznép tagjai, személyükben szabadok voltak, de jogokkal nem rendelkeztek Patrícius: politikai jogokkal kizárólagosan rendelkező nemzetiségi arisztokrácia tagja Szenátus: öregek tanácsa, a köztársaság korában az állam legfőbb szerve, ellenőrizte az állam vagyonát, irányította a külügyeket, törvényeket javasolt, jóváhagyta a népgyűlések határozatait. Optimaták: konzervatív szenátori családok, a földbirtokos arisztokrácia pártja a néppár ttal szemben Kleopátra: Xlll. Ptolemaios lánya, egyiptomi királynő, szépsége Caesart és Antoniust is rabul ejtette, mindkettőjüktől gyereke született, Kr.e 30-ban lett öngyilkos.

Hannibál: pun hadvezér, apja: Hamilcar Barcas, fontos szerepet játszott a ll. pun háborúban, seregével az Alpokon keresztül közelítette meg Rómát, hogy elkerülje a római fogságot Kr.e 182-ben öngyilkos lett Kr.e 264-241: l pun háború, Szicíliánál az Aegates-szigeteknél vívták a rómaiak és a punok, a csapóhíd feltalálásával a rómaiak győztek, s tartománnyá (provincia) tették Szicíliát. Kr.e 218-201: ll pun hábor ú, kezdetekor Hispániában ütközött a két fél érdeke, megállapodást kötöttek, de H annibál elfoglalta Seguntumot, a rómaiak nyereségével végződött. Kr.e 148-146: lll pun háború, Karthagó a békeszerződésben leírtakat megszegve védekezőháborút folytatott Numídia ellen, az utolsó pun háborút a rómaiak indították megtorlásként, és teljes győzelmet arattak, földig rombolták és lesózták Karthágó helyét. Kr.e 111-105: Jugurtha, numídiai király elleni háború, Marius vezetésével győztek a

rómaiak Kr.e 44 március 15: Caesar meggyilkolásának napja, Pompeius kúriájában szenátorok ölték meg; Julius Brutus és Cassius vezetésésvel, ekkor hangzott el a híres mondat: ,,Te is fiam, Brutus ?’’