Sport | Horgászat » Vörösszárnyú keszeg

Vörösszárnyú keszeg Leírása Szaporodása és növekedése Tartózkodási helye és táplálkozása Horgászata Tudományos neve: Scardinius erythrophthalmus L. Orosz neve: krasznoperka. Német neve: Rotfeder. Angol neve: rudd. A vörösszárnyú keszeg lassú folyású vizekben is elõfordul, de igazi otthona az állóvíz, abban is a sekély, növényzettel benõtt részek, ahol kisebb-nagyobb csapatokban tartózkodik. Húsminõsége gyenge, csak a ragadozók takarmányhalaként jelentõs, mindenek elõtt a csukának nyújt táplálékbázist, amely ugyancsak a növényzettel benõtt vízterületeket kedveli. Fogása horoggal jó szórakozást nyújt, emellett mint csalihal is kiváló valamennyi ragadozó halfaj horgászatához. fel LEÍRÁSA Sokszor összetévesztik a bodorkával.Megkülönböztetõ jegyei: szája felfelé nyílik, szemköre narancssárga (olykor vörös foltokkal, beszûrõdéssel), uszonyai általában vérvörösek, hátuszonya jóval hátrább áll, mint

a halúszói, haltája a has- és farokuszonya között étes. Keskenyebb hátú és magasabb, mint a bodorka. fel SZAPORODÁSA ÉS NÖVEKEDÉSE Május-júniusban ívik. A bodorkához hasonlóan keresztezõdik a dévér- és a karikakeszeggel, a szélhajtó küsszel is. 2-3 éves korban ivarérett, ikrái a növényeken tapadnak meg, és azon függnek a lárvák is a szikzacskók felszívódásáig. Lassan növekedik, a 30-35 cm-es, fél kiló körüli példányok már nagynak számítanak és igen ritkák, bár kivételesen 1 kg-osra is gyarapodhat. fel TARTÓZKODÁSI HELYE ÉS TÁPLÁLKOZÁSA Csapatosan jár; minél kisebbek a csapat tagjai, innál közelebb a vízfelszínhez, de mindig a növényzet mellett vagy között, a nádfal szélénél vagy a hínármezõben. A csapat tartózkodási helyét - sima víztükrön - a fodrozódások árulják el,ahogyan az apraja - a küszökhöz hasonlóan - a vízbe hulló rovarok után kapkod. A felszíni táplálkozásra utal szájának

felsõ állása is A nagyobbak még a jól megtermett cserebogarat is zsákmányul ejtik, sõt elkapják a közelükbe kerülõ halivadékot is. fel HORGÁSZATA A siker elõfeltétele ebben az esetben is a felszerelés. Ha kisebb egyedeit csalihalnak keressük, a küsz fogásához hasonlatos, egészen kõnnyû szereléket kell használnunk. Ilyenkor a 0,10 mm-es mûanyag zsinóron úszónak gyufaszál nagyságú baromfitollszár-darabot, cirokvesszõvagy kákahajtásdarabot erõsítsünk fel, a legegyszerûbben úgy, hogy tûvel vezetjük át rajta a mûszálat. 10-15 cm-nél hosszabb ereszték csak borús idõben vagy hullámzó vízben szükséges. Ehhez a szerelékhez súlyt nem használunk, és 15-20-as nagyságú horgot kötünk fel. Tapasztalni fogjuk, hagy a kis vörösszárnyúak látszólagos mohóságuk ellenére óvatosak, a horgot, a csalit - ami lehet légy, csontkukac, gilisztadarabka, kenyérbélbõl gyúrt golyócska hamar kiismerik. Eleinte kíváncsiságból is

körülveszik, szinte megrohanják a vízbe hulló horgot, de alig fogunk ki kettõt-hármat a csapatból, már csak tologatják, lökdösik a csalit, nem veszik a szájukba sem. Ezért célszerû az egészen könnyû készséggel - kivált rovarcsalival - a vizet ostorozva horgászni, hogy ne legyen sok idejük a csalival, horoggal való ismerkedésre. fel