Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Kuruczné Rácz Anikó - Árszínvonalak és árarányok Európában, eltéréseik és kiegyenlítődésük a Monetáris Unióban

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Árszínvonalak és árarányok Európában, eltéréseik és kiegyenlítődésük a Monetáris Unióban. Összehasonlító gazdaságtan dolgozat Nagyrábé, 2003. December 28 Készítette: Kuruczné Rácz Anikó Gazdálkodási szak Levelező tagozat 2003/2004. Tanév I félév C. csoport TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés . 2 A Gazdasági és Monetáris Unió . 2 A Gazdasági és Monetáris Unió eszméjének fejlődése Európában . 3 A Gazdasági és Monetáris Unió legfontosabb sajátosságai a közösségi jogban . 5 Közgazdasági feltételek . 5 A gazdasági felkészültség indikátorai (maastrichti konvergencia kritériumok) . 6 Az Európai Unió összehangolt gazdaságpolitikája. 7 Konvergencia- és stabilitási programok (A Tanács 1466/1997 EK rendelete alapján) . 8 Monetáris politika a GMU harmadik szakaszában . 9 Árfolyampolitika . 10 A nemzeti valuták euróval való felváltása.

10 Mindennapi pénzügyeink az Európai Unióban . 11 Ahány ház, annyi ár . 11 A csatlakozás gazdasági hatása a tagjelöltekre és Magyarországra . 15 Az árak várható alakulása hazánkban . 16 Nem lesz adóriadó . 17 Mitől és hogyan nőnek a bérek? . 18 ÖSSZEFOGLALÁS: Az euróátállás hatása a tagjelöltekre és Magyarországra . 19 BIBLIOGRÁFIA . 21 1 Bevezetés Az Európai Unióhoz történő csatlakozás folyamatos és fokozatos fejlődést jelent Magyarország számára. Nem okoz azonnali és drasztikus változásokat, hanem kiszámítható, nyugodt jövőt biztosít. Valószínűleg nagyot csalódnak majd azok, akik 2004 m ájus 1-jétől egyik napról a másikra jóval magasabb béreket, vagy a kibontakozó verseny révén meredeken zuhanó árakat várnak, de azok is, akik fojtogató adóktól és égbe szökő áraktól félnek. Nem ez fog történni. Továbbra is a földön járunk majd, de biztosabb lábakon A hatalmas európai piac, a gazdagabb

tagállamok pénzben is megnyilvánuló szolidaritása és egy új gazdaságpolitikai kultúra együtt stabil és modern gazdaságot teremthet. Ez idővel elhozza majd az életszínvonal emelkedését is, ami valamennyiünk egyik legfontosabb elvárása az uniós tagsággal szemben. A jelenlegi magyar nemzeti banki és kormányzati célkitűzések értelmében országunk 2008ban nemcsak az Európai Uniónak, hanem a nyugat-európai országok jelentős részét tömörítő Gazdasági és Monetáris Uniónak (magyar rövidítéssel: GMU-nak) is teljes jogú tagja lesz. E képződménynek a szó szoros értelmében kézzelfogható megnyilvánulása az euró, számos európai ország közös fizetőeszköze, amely a 2002. év elején a GMU-tagállamok nemzeti valutájának helyébe lépett. Ezzel az európai gazdasági integráció magasabb fokra emelkedett, a fejlődés újabb szakaszába jutott. A monetáris unió létrejöttének előzményei közül a legfőbb elem a gazdaságpolitika

összehangolása, és ennek a koordinációnak a folyamatos erősítése volt, ami ugyanakkor nem szüntette meg az egyes tagországok gazdaság- és pénzügyi politikájának önállóságát. A nemzetgazdaságok egyre szorosabb egymáshoz kapcsolódása, integrálódása elvezetett az önálló monetáris és árfolyam-politikák szerepének mérséklődéséhez, végül teljes egészében közösségi szintűvé válásához. Az euróövezetben részt venni szándékozókkal szemben támasztott szigorú követelményeket a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott, úgynevezett konvergencia kritériumok tartalmazzák. Ezeknek hazánknak is meg kell felelnie, ha csatlakozni kíván az euróövezethez. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy nem valamiféle kívülről ránk erőltetett követelményekről van szó: elsőrendű érdekünk a teljesítésük, hiszen a magyar gazdaság erősebbé válik. Jóllehet, Magyarország csak a későbbiekben vezetheti be az eurót, hazánk már

jócskán előrehaladt a feltételek teljesítésében. A gazdaságpolitika kiemelt hangsúlyt helyez az árstabilitás és a kiegyensúlyozott állami pénzügyek megteremtésére. Már ma is törvény garantálja a jegybank önállóságát, elősegítve az európai monetáris rendszerbe való harmonikus beilleszkedésünket. Az eddig megtett lépéseket folyamatosan követik újabbak annak érdekében, hogy mihamarabb és úgy válhassunk az euróövezet részévé, hogy annak előnyei minél nagyobb mértékben érvényesülhessenek. A Gazdasági és Monetáris Unió A gazdasági és monetáris unió kifejezés az európai országok integrálódási folyamatának szülötte. Sokkal inkább társadalom- és gazdaságstratégiaként, mint közgazdaságelméleti fogalomként találkozhattunk először az azóta már közkinccsé vált kifejezéssel: az európai integrálódási folyamat fontos állomásaként határozták meg az elképzelés megalkotói, akiknek elsősorban az

Amerikai Egyesült Államok példája lebegett a szemük előtt. Az foglalkoztatta őket: hogyan lehetne az elkülönült nemzetállami lét gazdasági hátrányait kiküszöbölni, vagy legalábbis mérsékelni. Mindemellett a GMU célja legalább annyira politikai, mint gazdasági volt. Az Európai Gazdasági Közösség - a mai Európai Unió – alapító szerződése a gazdasági együttműködés 2 elmélyítésével újabb háborús konfliktus kirobbanását kívánta elkerülni: a gazdasági integráció előrehaladtával a tagországok egymásrautaltsága is nő, így nem lesznek érdekeltek politikai feszültségek keltésében. Az egyre szorosabban összefonódó nemzetgazdaságok – a gazdasági hatékonyság emelkedésének a t ársadalom jólétére gyakorolt hatásán túl – a mindinkább elmélyülő kölcsönös függőségi viszony következtében egyirányú pályára kerülnek, ezáltal egyre nehezebbé és költségesebbé válik bárminemű, az

integrációt megkérdőjelező „különutas” magatartás. Az áruk szabad mozgása a t agállamok területén a k ereskedelem liberalizációjának kulcsa. Erre tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés kimondja, hogy a Közösség alapja a vámunió, rendelkezik a tagállamok közötti vámok eltörléséről, létrehozza a közös vámtarifát és kimondja a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások megszüntetését. A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályok amellett, hogy a piaci liberalizációt szolgálják, a hatékony kereskedelmi övezet kiépítésén túlmenő, mélyebb hatással is bírnak. Az integrálódás elmélyülésének folyamatában egyre nagyobb hangsúlyt kapott az európai versenyképesség növelésének szempontja. Az úgynevezett belső vagy egységes európai piac kialakítása, a piaci szereplők számának emelkedésének révén a korábbinál erőteljesebb versenyre

kényszerítette a v állalkozásokat. A Gazdasági és Monetáris Unió létrehozása az európai versenyképesség növelésének újabb lehetőségeit teremti meg, egyúttal hozzájárul a monetáris stabilitás megőrzéséhez, valamint az egységes pénzügyi piac létrehozásához. A közös európai valuta képes tovább fokozni az egységes piac hatékonyságát. A termelők és a fogyasztók közvetlenül össze tudják hasonlítani az egymással versengő termékek árát az egyes tagállamokban, és az olcsóbb helyen vásárolva elősegítik az árak kiegyenlítődését. Összességében lehetővé válik az erőforrások hatékonyabb kihasználása és olyan folyamatok kibontakozása, amelyek megalapozzák a gazdaság fenntartható növekedését a munkanélküliség csökkenése mellett, valamint a széles értelemben vett jólét kiteljesedését. A Gazdasági és Monetáris Unió eszméjének fejlődése Európában A pénzügyi stabilitás, a kiszámítható

árfolyammozgás, a valutaválságok elkerülésének igénye miatt időről időre napirendre kerültek a valutáris együttműködés különböző koncepciói. A II világháború befejeződésével egy időben az ENSZ égisze alatt létrejött intézményrendszer (IMF, Világbank) és a Bretton-Woodsban 44 résztvevő által létrehozott aranydeviza-rendszer a kérdés világméretű, globális kezelését célozta. A globális megoldások nem kielégítő eredményei, valamint az Egyesült Államok, illetve a dollár túlzott dominanciájának ellensúlyozására irányuló törekvések már az Európai Közösség megalakulása előtt regionális szintű pénzügyi együttműködés kialakítását célzó elképzelésekhez vezettek. Az 1950-ben létrehozott Európai Fizetési Unió (EPU) a fizetések sokoldalú elszámolásának lehetőségével nagyban hozzájárult a k ereskedelem és a munkamegosztás háború által megakasztott fejlődésének újraindításához, az

elkülönült nemzeti pénzügyi rendszerek összekapcsolásához. Már az Európai Közösség keretei között 1970-ben elkészített Werner-tervben megfogalmazódott a közös monetáris politika kimunkálásának részletes programja és menetrendje. A nemzetközi pénzügyi rendszerben ez időben jelentkező problémák – az aranydeviza-rendszer összeomlása, az első olajválság okozta sokk – azonban megakadályozta a program megvalósítását. 1979-ben a tagállamok közötti árfolyam-politikai együttműködés erősítésére létrehozták az Európai Monetáris Rendszert, mint a kiszámíthatatlan árfolyam-ingadozás, a növekvő munkanélküliség és az általános gazdasági instabilitás elleni harc eszközét. Létrejött a közös valuta (ECU, European Currency Unit), amelynek értékét a tagállamok valutáiból – azok külkereskedelmi arányával súlyozva – képzett kosárként határozták meg. 3 A gazdasági és monetáris unió jelenleg működő

rendszere a Delors-bizottság 1989-ben elfogadott jelentésének elvrendszerére épült, és annak javaslatai mentén alakult ki. Jogi formát az Európai Unióról szóló Szerződésben (a továbbiakban: szerződés) – közismert nevén Maastrichti Szerződésben – öltött a gazdasági uniót gazdasági és monetáris unióvá fejlesztő program. 1. táblázat A CMU-ig vezető út három szakasza 1. szakasz: 19900701-19931231 -A tőkemozgásokra vonatkozó korlátozások teljes leépítése. -A tagállamok közötti szorosabb gazdaságpolitikai egyeztetés kereteinek kialakítása (többéves konvergenciaprogramok alapján). -A nemzeti jegybankok közötti szorosabb együttműködés kialakítása. Az euró bevezetésének három fázisa 1. fázis: 19980503-19981231 -Döntés az eurót bevezető országok köréről. -Az Európai Központi Bank (EKB) és a KBER létrehozása. -A pénzcseréhez szükséges törvényi keretek és módosítások elfogadása. -Az euróbankjegyek

és –érmék előállításának kezdete. -A monetáris unióban részt vevő országok valutája és az euró közötti átváltási arányok visszavonhatatlan rögzítése. 2. szakasz: 19940101-19981231 -Az Európai Monetáris Intézet (EMI) megalapítása és ennek keretében a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER), valamint az egységes monetáris politikára való áttérés jogi, intézményi és technikai előfeltételeinek kialakítása -A fő célkitűzés a nominális konvergencia kritériumok teljesítése, ill. a tagállamok gazdasági teljesítményének közelítése -A nemzeti monetáris politikák koordinációja. -A tagállamok közötti gazdaságpolitikai koordináció erősítése (évente meghatározott gazdasági irányelvek lefektetése, ill. a túlzott költségvetési hiány elkerülését célzó felügyeleti mechanizmus létrehozása). -A nemzeti jegybankok függetlenségének biztosítása a szerződés előírásai alapján. 3. szakasz: 19990101-től

-A monetáris unióban részt vevő országok valutája és az euró közötti átváltási arányok visszavonhatatlan rögzítése. -A monetáris politika delegálása a KBER-hez ezzel az egységes monetáris politika meghatározása és végrehajtása. 2. Fázis: 19990101-20011231 -Az euró számlapénzként történő bevezetése -A monetáris politika delegálása a KBERhez, ezzel az egységes monetáris politika meghatározása és végrehajtása. -A KBER bevezeti a transzeurópai automatizált, valós idejű, bruttó elszámolási rendszert (TARGET), és biztosítja az átváltást a visszafordíthatatlan konverziós rátán. 3. fázis: 20020101-20020228 -Az euróbankjegyek és –érmék forgalomba hozatala. -Pénzcsere a közületi, vállalati és háztartási szektorban. -Legkésőbb 2002.0228-i határidővel a pénzcserét a tagállamok mindegyikében végre kellett hajtani. Ekkortól a nemzeti valuták véglegesen kikerültek a forgalomból. Forrás: A forint útja az

euróhoz, MNB, 2001. november 4 Az euró 1999. j anuár 1-jével történő bevezetésével valóra vált a több évtizedes törekvés a monetáris integráció létrehozására. Az euró 2002 január 1-jén törvényes fizetőeszközként már készpénz formájában is megjelent az euróövezetben. Az euróbankjegyek és –érmék kibocsátása maga után vonta az érintett tagállamok nemzeti valutájának kivonását a forgalomból. Az euró létrehozása, az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb gazdaságtörténeti eseménye, az EU-tagállamok együttműködésének új szakaszát nyitja meg. A közös monetáris és árfolyampolitika minőségi változást hozott az egységes piac fejlődésében, és egyúttal szimbolikus jelentőségű is. Az euró bevezetésével megszűnt a résztvevő tagállamok nemzeti valutái közötti árfolyam-ingadozás, és olyan egységes pénzügyi régió jött létre, amely mind méretében, mind fejlettségi szintjében vetekedik az

Egyesült Államokkal. Az euró készpénzként való megjelenésével a mindennapi életben is érzékelhetővé vált az uniós gazdaság- és monetáris politika már eddig is megvalósult történelmi léptékű átalakulása. Mindez az unió egységét a s zó szoros értelmében is kézzelfoghatóvá teszi, és további hajtóerőt ad a fejlődéshez. Az euró váltópénze a cent, 1 euró = 100 cent. (A nemzeti valuták az átmeneti idõszakban az euró nem decimális váltópénzeként maradnak forgalomban.) A bankjegy hét- (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 euró), míg az érme nyolcféle címletben kerül forgalomba (1, 2, 5, 10, 20 és 50 cent, 1 és 2 euró). Az érmék egyik oldalán a kibocsátó ország nemzeti szimbólumait tüntetik fel, a másik oldalt egyformára tervezték. Az euróbankjegyek mindkét oldala teljesen azonos minden részt vevõ országban. A Gazdasági és Monetáris Unió legfontosabb sajátosságai a közösségi jogban A monetáris unió nem azonos

egy rögzített árfolyamrendszerrel. Az ilyen rendszerben a résztvevő országoknak meg van a lehetőségük arra, hogy a rögzített árfolyamot feladják. A hitelesség legkisebb megingása esetén fennáll annak veszélye, hogy a pénzügyi piac szereplői veszteségeik elkerülése és/vagy nyereségük növelése érdekében spekulációs támadást indítanak a rögzített árfolyam ellen. A közös valuta viszont az árfolyamok végleges, visszafordíthatatlan rögzítését jelenti. A GMU létrejöttéhez előfeltételnek tekinthető négy szabadságon – a termékek, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlásán – túl az alábbiak szükségesek: • A monetáris uniós tagság közgazdasági feltételeinek teljesítése és folyamatos fenntartása; • A gazdaságpolitikák koordinációja; • A monetáris és árfolyam-politika közösségi hatáskörbe vonása, ennek keretében az árstabilitás követelményeinek előírása és intézményi

biztosítékai, a nemzeti és a közösségi intézményektől független, valamint az üzleti befolyástól is mentes, közösségi szintű központi bank működése. Közgazdasági feltételek A közös valuta bevezetésének feltétele, hogy a résztvevő országok alávessék magukat egy nemzetek feletti közös monetáris politikának. A belépés előtt minden tagországnak bizonyítania kell, hogy hajlandó és képes önálló monetáris politikájának feladására. A stabilitásorientált gazdaságpolitikák, a közös pénz életképessége legfőbb kézzelfogható, mennyiségi mércét is tartalmazó közgazdasági feltételét képezik az úgynevezett konvergencia kritériumok. Ezek a következők: 5 - Az árstabilitás követelménye, amely a gazdasági folyamatok átláthatóságát, kiszámíthatóságát, a gazdaság tartós növekedési potenciáljának legkedvezőbb kihasználását szolgálja; az államháztartás fenntartható pénzügyi helyzete, amely

egyrészt a gazdasági szektor inflációmentes, optimális fejlődése, forrásigényének kielégíthetősége, másrészt a gazdasági egyensúlynak a ciklikusságot simító hatása miatt kiemelt jelentőségű; az árfolyam-stabilitás követelménye, amely a monetáris és árfolyam-politikai eszközök alkalmazásáról való végleges lemondás képességének bizonyítására szolgál; a hosszú távú kamatlábak közeledése a legalacsonyabb inflációt elérő országok hasonló kamataihoz, amely jelzi a konvergencia tartósságának a piac által történő megítélését. A gazdasági felkészültség indikátorai (maastrichti konvergencia kritériumok) 1. Árstabilitás Az árstabilitási kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal

meghaladó inflációs rátával rendelkezik. Az összehasonlíthatóság érdekében az inflációs rátára vonatkozó konvergencia kritérium teljesítését a t agállamok harmonizált fogyasztói árindexe (HICP) alapján mérik. A KBER definíciója szerint a GMU év/év alapú HICP mutatója középtávon nem haladhatja meg a 2 százalékot. A kritérium szerződésbeli megfogalmazásából kitűnik, hogy az euróövezeten kívüli tagországok inflációs rátája is befolyásolja a referenciaértéket. Ezért az EKB 2000-es konvergencia jelentésében kiemelte, hogy a hivatalos referenciaérték megállapításánál figyelembe veszik annak eltérését az euróövezeti-szintű inflációtól. 2. Az államháztartás fenntartható pénzügyi helyzete A fiskális politikára vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa (ECOFIN) által a túlzott hiány fennállásáról hozott határozat

hatálya alatt. A túlzott hiány megállapítására akkor kerülhet sor, ha a GDP-hez viszonyítva az államháztartási hiány meghaladja a 3 , az államadósság pedig a 6 0 százalékos referenciaértéket. Arról, hogy az adott államban fennáll-e a túlzott mértékű hiány – eltérően a többi kritériumtól – a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa dönt minősített többséggel. A döntés során a következő szempontokat mérlegelhetik: - az államháztartási hiány – bár meghaladja a r eferenciaszintet – jelentős mértékben és folyamatosan mérséklődött, és mértéke a referenciaértékhez közeli szintre csökkent; - az államháztartási hiány csak kivételesen és átmenetileg lépte túl a referenciaértéket, és aránya közel maradt ahhoz; - a referenciaértéket meghaladó államadósság elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez. 3. Árfolyam-stabilitás Az Európai Monetáris Rendszer

árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül komoly feszültségek nélkül az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávon belül maradt. Így különösen azt, hogy ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére nem értékelte le valutájának középárfolyamát. 4. Kamatkonvergencia A kamatokra vonatkozó konvergencia kritérium azt jelenti, hogy egy tagállamban a kamatszint a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül legfeljebb két százalékponttal haladja meg az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam átlagos normális, hosszútávú kamatszintjét. A hosszú távú kamatok alakulását a tízéves állampapírok átlagos hozama alapján vizsgálják. E papíroknak a következő közös ismérveknek kell megfelelniük: a központi költségvetés

bocsátja ki; 6 hátralévő lejáratuk megközelíti a tíz évet; fix kamatozásúak; megfelelő likviditással rendelkeznek; adózás előtti hozamaikat veszik figyelembe. Mindezeken túl fontos feltétel a jegybank függetlensége, a jegybanktörvény összhangja a szerződés előírásaival, a tőkemozgások liberalizáltsága. Az Európai Unió összehangolt gazdaságpolitikája Az Unió működésének alapvető elve, hogy a gazdaságpolitikát közös érdekeltségi körbe tartozó ügynek tekintik. Az EU célja a gazdasági tevékenység harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődésének, a fenntartható, stabil árakra épülő és a környezetet figyelembe vevő növekedésnek, a gazdasági teljesítmények konvergenciájának, a magas szintű foglalkoztatottságnak és szociális védelemnek, az életszínvonal és az életminőség emelésének, a gazdasági és a t ársadalmi kohéziónak, valamint a szolidaritásnak az előmozdítása (a szerződés 2. cikke) A

közös gazdaságpolitika – a szabadversenyes piacgazdaság elvét érvényesítve – az egységes belső piacon és a célok közösségén alapul. A közös célok megvalósításához és az árstabilitás fenntartásához a valutaárfolyamok rögzítésén, a közös pénz bevezetésén, valamint az egységes monetáris és árfolyampolitikán keresztül vezet az út (a szerződés 4. cikke) Az Európai Unióban érvényesülő gazdaságpolitika a fő célok és alapelvek közös meghatározásán, s a nemzeti gazdaságpolitikák – meghatározott iránymutatás, kritériumok, intézmények és eljárási mód melletti – összehangolásán alapul. A társadalmi partnerek, a tagállamok és a Közösség felelősségének megosztását, a gazdaságpolitikai egyeztetési mechanizmus felügyeletének tartalmi és eljárásjogi alapjait a Maastrichti Szerződés határozza meg, s ezt a másodlagos jogforrások részletezik. A monetáris politikával ellentétben a fiskális és

jövedelmi politika nemzeti hatáskörben marad. Ahhoz, hogy a közös monetáris politika elérhesse célját. A másik kettőnek is támogatnia kell azt A tagállamoknak gazdaságpolitikájukat a Közösség évente elkészülő, átfogó iránymutatásának figyelembevételével kell kialakítaniuk. A tagállamok a gazdaságpolitikájuk terén hozott fontos intézkedéseikről, valamint az általuk szükségesnek tartott egyéb adatokról tájékoztatják a Bizottságot (a szerződés 99. Cikke) A gazdaságpolitikai koordinációba tartozó rendelkezések konkrét, számszerűen is rögzített követelményeket támasztanak a fiskális politika vonatkozásában a tagországokkal szemben, és intézkednek a követelmények nem teljesítése esetén szükségessé váló szankciók tartalmáról és eljárásrendjéről. A GMU harmadik szakaszában a Stabilitási és Növekedési Egyezmény (SNE) dokumentumaiban egyértelmű, keményebb és nagyobb önkorlátozást érvényesítő

szabályok fogalmazódnak meg a tagállamokkal szemben. A monetáris unió harmadik szakaszában a gazdaságpolitikák koordinációja hangsúlyosabbá válik (Tanács 1466/1997 EK rendelete). Az euróövezetben résztvevő tagállamoknak stabilitási programot, az euróövezeten kívüli tagországoknak konvergencia-programot kell készíteniük. A stabilitási és a konvergencia-programok tartalmi kellékeit – azzal az eltéréssel, hogy a stabilitási programok a középtávú monetáris politika célkitűzéseivel, e célkitűzéseknek az ár- és árfolyam-stabilitással való összefüggéseivel már nem foglalkoznak – azonos módon határozták meg. Megegyezik a programok aktualizálásának gyakorisága (egy év), továbbá időhorizontja is (visszafelé egy év, előretekintve legalább három év). A programokat a tagországoknak mindkét csoportban nyilvánosságra kell hozniuk. 7 Konvergencia- és stabilitási programok (A Tanács 1466/1997 EK rendelete alapján) A

programok készítésének alapvető célja, hogy a T anács és Bizottság hozzájusson a többoldalú felügyelet céljából szükséges azon információkhoz, amelyek lényegesek a munkahelyteremtést elősegítő árstabilitás és a dinamikus, fenntartható növekedés feltételeinek kimunkálásához. Fő tartalmi jellemzőik a következők: - az egyensúlyközeli vagy többlete tartalmazó költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú célkitűzés, és az államháztartási többletre/hiányra vonatkozó célkitűzéshez vezető korrekciós pálya; az államadósság arányának várható változása; - a középtávú monetáris politika célkitűzései; e célkitűzések összefüggése az ár- és árfolyam-stabilitással; - a várt gazdasági fejlődésre és a lényeges közgazdasági változókra vonatkozó főbb feltételezések, amelyek a p rogram megvalósítása szempontjából lényegesek, úgymint a kormányzati beruházási kiadások, a reál-GDP

növekedése, a foglalkoztatás és az infláció; - a program célkitűzéseinek elérése érdekében tett és/vagy javasolt költségvetési és más gazdaságpolitikai intézkedések ismertetése, valamint a főbb költségvetési intézkedések esetében azok költségvetésre gyakorolt mennyiségi hatásainak értékelése; - elemzés a főbb közgazdasági feltételezések változásainak a költségvetési egyenlegre és az adósságra gyakorolt hatásairól. Ebben a szakaszban erősödik a Közösségnek a tagállamok feletti felügyeleti funkciója, és kiemelt fontosságot kap a közös gazdaságpolitika feltételeit nem teljesítő, túlzott deficitet tervező, illetve felmutató tagállammal szemben alkalmazható intézkedések, szankciók mechanizmusa (a szerződés 104. cikke; a szerződéshez csatolt jegyzőkönyv a túlzott hiány esetén követendő eljárásról, a Tanács 3605/1997 EK rendelete, valamint a Tanács 1467/1997 EK rendelete). A tagállamoknak el kell

kerülniük jelentős államháztartási hiány kialakulását, illetve mind az euróövezet tagállamainak, mind az övezeten kívül maradó EU-tagországoknak arra kell törekedniük, hogy az államháztartásban középtávon egyensúlyi pozíció alakuljon ki. Ez a konjunktúraciklus mélypontján lehetővé teszi a fiskális politika anticiklikus célú alkalmazásának és a referenciaérték betartásának egyidejű teljesülését. A GDP-hez viszonyított 3 százalékos referenciaértéket meghaladó hiányt a GDP 2 százalékánál nagyobb visszaesése esetén nem tekintik jelentősnek. A GDP évi 2 százaléknál kisebb csökkenése esetén a t úlzott hiány fennállásáról való döntéskor figyelembe vesznek a tagállam által tett minden olyan észrevételt, amelyből az derül ki, hogy ez a csökkenés kivételes, különös tekintettel a hanyatlás váratlanságára vagy a múltbeli tendenciákhoz képest a termelés erős visszaesésére. A nem euróövezethez

tartozó tagországok esetében az ajánlások nyilvánosságra hozatala, illetve a Kohéziós Alap forrásaihoz való hozzáférés befagyasztása a szankció; az euróövezethez tartozóknak viszont a deficitnek a referenciaértéktől mutatott eltérése arányában kamatmentes letétet kell elhelyezniük a K özösségnél, amely bírsággá változtatható, ha a költségvetési kiigazítás két éven belül nem történik meg. A letét mértéke a GDP 0,2 s zázaléka, plusz annyiszor a GDP 0,1 százaléka, ahány százalékkal túllépte a tagállam a 3 százalékos referenciaértéket. A letét maximuma azonban összesen a G DP 0,5 százaléka lehet (ami 6 százalékos hiány esetén következik be), ennél nagyobb hiánynál már nem növelik tovább a letét mértékét. A tagállamok a GMU harmadik szakaszában piacgazdasági alapon hangolják össze, és közösségi szinten egyeztetik gazdaságpolitikájukat a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsában (a

továbbiakban: Tanács) és a Bizottságban, a GMU harmadik szakaszában létrejött Gazdasági és Pénzügyi Bizottság közreműködésével. A költségvetési és makroökonómiai kérdésekben a Tanács az illetékes, amely a tárgyalt ügyekről általában minősített többséggel hoz döntést. Az Európai Bizottság, mint az EU végrehajtó szervezete, a 8 ráruházott kezdeményezési joggal élve a gazdaságpolitikák felügyeletében, az ennek során hozott döntések előkészítésében, a gazdasági folyamatok elemzésében játszik kulcsszerepet. A jelentős hiány fennállásáról vagy kialakulásának veszélyéről, kivételes vagy tartós jellegéről a Bizottság jelentése alapján a Tanács dönt. A döntésben az érintett ország kivételével valamennyi EU-tagország minisztere részt vesz. A szerződés rendelkezik a jegybank és a költségvetés kapcsolatáról, figyelembe véve, hogy ez a kapcsolat a monetáris unióban nem csak tagállami szinten,

hanem az EKB és a tagállamok jegybankjai és a k özösségi intézmények viszonyában is szabályozást igényel. Az erre vonatkozó rendelkezés szerint sem az E KB, sem a t agállamok nemzeti jegybankjai nem nyújthatnak semmilyen hitelt a közösségi intézmények vagy szervek, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, más közintézményei vagy közvállalkozásai részére, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhatnak adósságinstrumentumokat (a szerződés 101. Cikke) A szerződés szerint tilos továbbá minden olyan intézkedés, amely nem prudenciális megfontoláson alapul, és amely említett intézményeknek kiváltságos hozzáférést biztosít a p énzügyi szervezetekhez (a szerződés 102. Cikke) Monetáris politika a GMU harmadik szakaszában A közös monetáris politikának intézményi feltétele a közös európai jegybank létrehozása. E nélkül, a résztvevő tagországok eltérő

érdekei következtében, a monetáris politika összehangolatlan maradhatott volna, ami összeegyeztethetetlen a monetáris unióval. A közös monetáris politikát a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) valósítja meg, amely az Európai Központi Bankból (EKB) és valamennyi EU-tagország nemzeti jegybankjából áll. A KBER alapvető feladata a Közösség monetáris politikájának meghatározása és alkalmazása, a d evizaügyletek irányítása, a tagállamok hivatalos devizatartalékainak megőrzése és kezelése, valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének elősegítése. A KBER két legfontosabb vezető testülete a Kormányzótanács és az Igazgatóság. A Kormányzótanács határozza meg a K özösség monetáris politikáját, beleértve adott esetben a közbenső monetáris célokra, az irányadó kamatlábakra és a KBERben a tartalékok pótlására vonatkozó határozatokat. Az Igazgatóság felelős a Kormányzótanácsban elhatározott

monetáris politika végrehajtásáért, továbbá összehangolja az euróövezetbe tartozó nemzeti jegybankok tevékenységét. Az átmeneti feladatokat ellátó úgynevezett Általános Tanács – amelynek tagjai az euróövezeten kívüli tagországok jegybankjainak elnökei is – az euróövezet és az abban még részt nem vevő tagországok közötti monetáris és árfolyam-politikai koordináció fórumaként szolgál. A közös monetáris politika működéséhez elengedhetetlen, hogy az EKB és a n emzeti jegybankok harmonizált eszköztárral rendelkezzenek, és minden résztvevő országban ugyanazt a monetáris politikai műveletet azonos feltételek mellett végezzék, valamint a nemzeti fizetési rendszerek egységes, összehangolt mechanizmus keretében működjenek az euróövezeten belül. A KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása (a szerződés 105. Cikke) Az árstabilitás céljának veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az általános

közösségi gazdaságpolitikát annak érdekében, hogy az egész Közösségben előmozdítsa a gazdasági tevékenység harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését. A KBER működése során hangsúlyt helyez a stabil árak, az egészséges államháztartás és pénzügyi feltételek, valamint a f enntartható fizetési mérleg követelményeinek érvényesülésére. A jegybanki függetlenség és pontos célmeghatározás nem specifikusan a m onetáris integrációhoz kapcsolódó jelenség, hanem világszerte terjedő gyakorlat. A KBER /EKB alapokmánya rögzíti -a szerződés 108. Cikke alapján – a jegybanki függetlenség alapvető 9 elveit. E cikk kimondja, hogy feladataik ellátása során sem az EKB, sem a t agállamok jegybankjai, illetve azok döntéshozó testületeinek tagjai nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat sem a közösségi intézményektől és szerveiktől, sem pedig a tagállamok kormányaitól vagy bármilyen más szervtől. Mindezek a

szervek és intézmények ugyanakkor kötelezettséget vállalnak arra, hogy ezt az elvet tiszteletben tartják, és nem próbálják az EKBt vagy a nemzeti központi bankokat befolyásolni a döntéshozó testületek tagjain keresztül. A KBER/EKB alapokmányának 14.2 cikke előírja, hogy a nemzeti központi bankok elnökeinek megbízatása nem tarthat öt évnél rövidebb ideig. A KBER és az EKB pénzügyi függetlenségének biztosítékaként az alapokmány 28. Cikke előírja, hogy az EKB tőkéje ötmilliárd euró, amelyet a Kormányzótanács minősített többséggel meghozott határozatával, adott korlátok és feltételek mellett felemelhet. Az EKB tőkéjét kizárólag a nemzeti központi bankok jegyezhetik és birtokolhatják. A szerződés 106. Cikkének megfelelően a GMU-n belül kizárólag az EKB engedélyezheti bankjegyek kiadását. Bankjegyeket az EKB vagy a nemzeti központi bankok bocsáthatnak ki, pénzérméket pedig az EKB jóváhagyásával a

tagállamok. A KBER az illetékes hatóságokkal együttműködve őrködik a pénzügyi rendszer stabilitásán és közreműködik a hitelintézmények prudenciális ellenőrzésben. Árfolyampolitika A GMU viszonylag zárt gazdaság, az árfolyam alakulása csak kismértékben befolyásolja az övezet gazdasági folyamatait, ezért a KBER-nek nincs árfolyamcélja. Mindamellett a Tanács a szerződés 111. Cikke szerint egyhangú döntéssel hivatalos megállapodást köthet a közös valuta nem közösségi pénznemekre meghatározott árfolyamrendszeréről. Az euróövezethez még nem csatlakozott tagállamok számára is követelmény, hogy az árfolyampolitikát közös érdekeltségű ügyként kezeljék. Az árfolyam-politikai lépések egyeztetésére részben az említett gazdaság- és fiskális politikai koordináció keretében kerül sor, részben a KBER Általános Tanácsában, amelyben az euróövezeten kívüli tagországok jegybankelnökei is részt vesznek. Az

euróövezeten kívüli tagállamok valutái az ERM II árfolyamrendszer keretében kapcsolódhatnak az euróhoz. Az ERM II-ben való részvétel önkéntes az euróövezeten kívüli tagállamok számára, mindazonáltal elvárt, hogy ezek az országok csatlakozzanak a mechanizmushoz. Az elődjénél rugalmasabb ERM II árfolyamrendszerben az euró egyedüli, meghatározó jelentőségű kulcsvaluta szerepet tölt be. A három euróövezeten kívüli tagállam közül csak Dánia vesz részt az ERM II-ben, Svédország és Nagy-Britannia nem tagja az árfolyamrendszernek. Az árfolyam-ingadozási sáv +/- 15 százalék a központi ráta körül. A konvergencia terén elért előrehaladás függvényében ennél szűkebb ingadozási sáv is lehetséges. (Dánia esetében +/2,25 százalék érvényesül) Az árfolyam-ingadozási sávokról és a centrális paritásokról a döntéseket az euróövezet tagállamainak miniszterei, az EKB, valamint a nem-euróövezet új

árfolyam-mechanizmusában résztvevő tagállamok miniszterei és jegybankelnökei hozzák meg a Bizottsággal és a Tanács Gazdasági és Pénzügyi Bizottságával történő konzultáció után. A fizetési mérleg átmeneti hiányának finanszírozását, illetve az árfolyamparitás fenntartását támogató, nagyon rövid távú finanszírozási mechanizmus feltételeiről az EKB és az érintett nemzeti bank állapodik meg. A nemzeti valuták euróval való felváltása Ebbe a témakörbe azok a közösségi jogszabályok tartoznak, amelyek meghatározzák annak módját, ütemezését, hogy a konvergencia kritériumok teljesítése nyomán a GMU harmadik szakaszába bekapcsolódó tagországokban miként kerül sor a n emzeti valuta felváltására az 10 euróval. Elsősorban két tanácsi rendeletről van szó, amelyek az euró 1999 elején történt indulásának körülményeit szabályozták. A GMU harmadik szakaszának kezdetén az euróövezetbe tartozó tagállamok

valutáinak árfolyamát visszavonhatatlanul rögzítették. A Tanács 1103/97 EK rendelete előírta, hogy az ECU-t az euró 1:1 arányban váltja fel. A különféle jogi instrumentumok folytonosságát az nem érintette, hogy az ECU-re való hivatkozás felcserélődött az euróra való hivatkozással. A monetáris unióba később bekapcsolódó országok már egy kialakult rendszerhez csatlakoznak. Esetükben az euró bevezetéséhez szükséges konkrét intézkedések minden bizonnyal a megváltozott körülményekhez igazodnak. A jelenlegi tagjelöltek számára – mivel először az EU-hoz csatlakoznak, és csak azt követően kerül sor az euróövezethez történő csatlakozásra -az elkövetkező néhány évben ezek a rendelkezések nem vetnek fel sürgető jogharmonizációs vagy más feladatokat. Mindennapi pénzügyeink az Európai Unióban Ahány ház, annyi ár Hiába is keresnénk olyan EU-szabályt, amely megmondaná, hogy egyik vagy másik árucikkért mennyit

kell fizetni. Ha körülnézünk az Európai Unióban, ugyanannak a terméknek országonként különböző ára van. Ugyanazért az autóért például Nagy-Britanniában akár 3040 százalékkal is többet elkérnek, mint Spanyolországban Az árakat többnyire a helyi kereslet és a helyi bérek határozzák meg, ezért mutatnak olyan nagy eltérést az Európai Unión belül. Maastricht, a holland kisváros mindössze 150 kilométerre van Brüsszeltől, de itt egy éttermi ebéd elfogyasztása legalább kétszer annyiba kerül. Az átláthatóság potenciálisan kedvez az árversenynek, de a fogyasztási cikkek ára az adók és bérek szintjét is tükrözi, márpedig azok országról országra eltérőek. A minimálbér például Hollandiában 1179 euró, miközben Görögországban csak 466 euró. Vélhetően az olajbogyó vagy a füge ára sem lesz soha ugyanannyi Spanyolországban, mint Észak-Európában. Miközben az előbbiben a mindennapi étrend része, a zordabb északon

kuriózumnak számít. A legnagyobb belgiumi fogyasztóvédelmi szervezet, a T est-Achat szakértői még decemberben, az euró fizikai bevezetése előtt 12 ország 57 városának 2300 üzletében vizsgálódtak, s arra a – nem meglepő – következtetésre jutottak, hogy ugyanazt a portékát más és más áron kínálják az euróövezet különböző pontjain. A különbségek olykor-olykor mellbevágóak. Egy Swatch Yas típusú karórát például Belgiumban közel 97 euróért árulnak, miközben Olaszországban ennél legalább 15 euróval olcsóbban. A legjobb üzletet azonban az csinálja, aki Andorrában vásárol: ott ugyanis potom 73 e uróért hozzá lehet jutni a szóban forgó időmérő eszközhöz. Eric Clapton egyik népszerű CD-jét is a miniállamban kínálják a legkedvezőbb áron, 12,5 euróért. Németországban már valamivel többe, 15,3 euróba kerül (míg az eurózónán kívüli Nagy-Britanniában az andorrai árnak közel a kétszeresét kérik

Claptonért). A Chanel Allure nevű kölnit viszont Belgiumban árusítják a legvonzóbb áron, nem egészen 60 euróért. A Test-Achat munkatársai a határ menti régiókban is összehasonlították az árakat, s megállapították, hogy a határhoz közel lakó honfitársaiknak nem igazán érdemes átruccanni a szomszédba bevásárolni, mert a b elgiumi szupermarketek versenyképes árakat kínálnak. Az egyik kivétel a franciaországi Valenciennes városka, ahol 20–26 százalékkal is alacsonyabbak az árak, mint Belgiumban. Franciaországban a borokat és a pezsgőket általában is kedvezőbb áron lehet megvásárolni, mint másutt. Luxemburg pedig az aperitifek és a habzó borok miatt érdemel figyelmet. 11 2. táblázat: Európai árak összehasonlítása néhány terméknél (a legalacsonyabb ár = 100) Város Aachen Antwerpen Barcelona Bécs Berlin Bordeaux Braga Brüsszel Firenze Hága Liege Lisszabon Luxemburg Maastricht Palermo Párizs Róma Vigo Ország

Németország Belgium Spanyolország Ausztria Németország Franciaország Portugália Belgium Olaszország Hollandia Belgium Portugália Luxemburg Hollandia Olaszország Franciaország Olaszország Spanyolország Hifitorony 114 119 112 111 109 121 112 114 105 100 115 109 107 109 107 120 104 118 Sportci Parfümök pők 118 107 116 104 106 110 108 114 117 118 115 113 100 108 109 108 116 107 107 116 110 100 112 108 118 118 113 116 133 108 114 110 115 107 113 108 Sportruházat Karóra 111 119 101 n. a 111 108 108 114 108 n. a 114 109 115 n. a 109 108 107 100 n. a 119 111 n. a 110 121 117 118 100 130 119 113 115 135 103 118 n. a 109 Több kereskedő árat emelt az átállás leple alatt, de az európai jegybank cáfolja, hogy az euró inflációt gerjesztene. Becslések szerint a g örög lakosság 70 százaléka vett részt abban az egynapos vásárlói bojkottban, amelyet az euró bevezetése óta bekövetkezett – és a közvélemény által az új pénz megjelenésével

összekapcsolt – áremelkedések elleni tiltakozásul szerveztek. A „görögtűz” fellángolását indokolhatja, hogy az 2002 eleje óta az árucikkek és szolgáltatások megmagyarázhatatlanul széles körének szökött fel meredeken az ára. Az éttermek és a fodrászok például 20–50 százalékkal kértek többet a vendégektől, mint korábban. Nem elszigetelt jelenségről van szó. Az Európai Unió legnagyobb fogyasztóvédelmi szervezete, a b rüsszeli központú BEUC jelentése arról tanúskodik, hogy a 12 t agú eurózóna szinte minden országában szórványos áremelkedések kísérték az euró bevezetését. Franciaországban a s zupermarketek zöme árat emelt, Spanyolországban a l ottózás, Írországban az orvosi vizit, Olaszországban és Hollandiában a parkolójegyek drágultak, hogy csak néhány jellemző példát említsünk. Az olasz kormány a megugró infláció fékentartására még szeptemberben hatósági árellenőrzést készül bevezetni

a vendéglátóiparban és a nagyáruházakban. Az „árrobbanásért” Bax Willemeen, a BEUC szakértője szerint javarészt azok a kiskereskedők és szolgáltatók tehetők felelőssé, akik a készpénzcserét gátlástalanul arra használták ki, hogy felemeljék az árakat. Görögországban például egy csésze kávé decemberben még körülbelül 2 eurónak megfelelő összegbe került, márciusban viszont már 3 euró volt az ára. Willemeen a Figyelőnek nyilatkozva ezenkívül a lassuló gazdasági növekedés és a megingott fogyasztói bizalom számlájára írta az inflációs hatást, aminek „tetten érésben” véleménye szerint az átállás pszichológiai szempontból nehéz folyamata is szerepet játszik. A vásárlók zöménél a bevezetés mindössze 2 hónapos időszakában még nem 12 volt elég idejük az új árak megjegyzésére, ezért gyakran ott is drágulást érzékeltek, ahol az egyébként nem következett be. Erre a véleményre hajlott

Gerrit Zalm holland pénzügyminiszter is, aki szerint a közvélemény „drágulásérzete” nem felelt meg a v alóságnak. A miniszter arra emlékeztette honfitársait, hogy a parkolójegyek ára az elmúlt húsz év során folyamatosan emelkedett, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy a guldent hibáztassa érte. Az unió hivatalos statisztikái ugyan megerősítik, hogy a közös pénz megjelenése hatással volt az inflációra, de annak mértékét elenyészőnek tartják. Az Eurostat szerint az euró mindössze 0,2 százalékpontot tett hozzá az inflációhoz, amely az euróövezet egészét tekintve a 2 százalékos érték körül stabilizálódott. Jean Rodriguez, a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (ECB) szakértője azzal magyarázza a k özfelfogás és a h ivatalos árindex között megmutatkozó különbséget, hogy általában a hétköznapi fogyasztási cikkek és szolgáltatások drágultak, míg egyebek – így a szoftverek vagy az autók – sok

helyen olcsóbbak lettek. „Ha a kávé ára megváltozik, az hamar szemet szúr annak, aki rendszeresen fogyasztja” – mutat rá Rodriguez. Az eurózónán belüli árstabilitásért felelős ECB már-már mantraként ismételgeti, hogy nincs ok az aggodalomra, és az euró bevezetése érdemben nem duzzasztotta az inflációt. A banknál hangsúlyozzák, hogy mindezt nem ők állítják, hanem az adatok mutatják, amelyek mellesleg nem Frankfurttól, hanem a tagországoktól származnak. Az egyik valószínű magyarázatot az ECB minden áron nyugalmat sugalló retorikájára maga Tommaso Padoa-Schioppa, az igazgatótanács tagja adta meg, amikor egy olasz lapnak írt cikkében figyelmeztetett: „Ha túl sokat beszélünk az inflációról, a végén még kicsúszik az ellenőrzés alól.” Még a kritikus fogyasztóvédők közül is sokan bizakodnak, hogy a drágulás csupán rövid távú jelenség lesz, és hosszabb távon kidomborodnak az egységes valutában rejlő

előnyök, amelyek éppen az ellenkező irányba hatnak. Az EU fogyasztóvédelmi csúcsszervezeténél úgy vélik, a történtekből érdemes az eurózóna jövendőbeli tagjai számára is hasznosítható tanulságokat leszűrni. Bax Willemeen szerint az egyik megszívlelendő lecke, hogy a hozzászoktatás végett a szűk másfél-két hónapnál hosszabb ideig kellett volna tartania annak az időszaknak, amikor egyszerre két fizetőeszköz – a régi nemzeti valuták és az euró – volt forgalomban. A BEUC mindenesetre kezdeményezni fogja az Európai Bizottságnál, hogy a reménybeli eurózóna-tagok számára szervezzenek szemináriumot az átállás tanulságairól. Így talán meg lehet majd előzni, hogy az új tagállamokban is a mostanihoz hasonló jelenségek kísérjék az euró bevezetését. Az euró 2002 év elejei bevezetése óta leginkább a turisták által vásárolt árucikkek, szolgáltatások drágultak, s ezzel a sajátos inflációval több

nyugat-európai újság is foglalkozik. A Bild am Sonntag című német lap felmérése azt bizonyítja, hogy a pénzcsere következtében tetemesen nőttek az árak az eurózóna országaiban található nyaralóhelyeken. A lap kimutatja: az olasz tengerparti üdülőhelyen, Riminiben egy üveg ásványvíz 25, egy adag fagyi 47, míg egy pohár sör közel 76 százalékkal lett drágább. Kréta szigetén is majdnem 40 százalékkal drágult a fagyi, a biciklikölcsönzés pedig csaknem 30 százalékkal. Az Il Messaggero című római napilap körképe szerint a bárokban és éttermekben 5 százalékkal emelkedtek az árak az euró bevezetése óta. A cappuccino például sok helyen 1 euróba kerül, pedig a pénzcsere előtt 77 eurócentnek megfelelő (1500) líráért lehetett kapni. A múzeumi belépők és a hotelszobák ára 5, a benziné pedig 7 százalékkal ment feljebb. A The Times azt tartja a legérdekesebb változásnak, hogy a francia turisták saját országukban is

kevesebbet költöttek 2002-ben, mint 2001 nyarán, ugyanis úgy tartják, hogy számottevően megugrottak az árak 2002 januárja óta. A Cote d’Azur turisztikai hivatalának szóvivője tavaly arról számolt be, hogy egy honi turista 2002-ben naponta átlagosan 68 eurót (közel 17 ezer forint) költött el. Ez 450 franknak felelne meg, míg a 2001-es adat még 650 frank volt. 13 Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legutóbbi felmérése azt mutatja, hogy az eurókészpénz bevezetése mindössze 0,2 s zázalékkal emelte az árakat az eurózónában az év első hat hónapjában. Az Eurostat jelentése azt mégis elismeri, hogy bizonyos termékek és szolgáltatások árai nagyobb mértékben növekedtek a pénzcsere hatására. Különösen a turistákat is eléggé érintő szegmensben, főként a kávézókban és az éttermekben volt tapasztalható nagy arányú árnövekedés. Az elmúlt négy évben átlagosan hét százalékkal nőtt az ingatlanok

ára az euróövezet országaiban. Az Európai Központi Bank az áremelkedést rendkívül erőteljesnek tartja, ugyanis az előző négy évben mindössze 1,5 százalékkal nőttek az árak. Az Európai Központi Bank jelentéséből kiderül, hogy Írországban, Spanyolországban, Görögországban, Hollandiában és Franciaországban átlagon felül drágultak az ingatlanok, míg Németországban és Ausztriában 1999 óta csökkennek az ingatlanárak. Az Európai Központi Bank az 1999 óta tapasztalt áremelkedést rendkívül erőteljesnek tartja, mivel ebben az időszakban mindössze 1,5 százalékos volt az infláció. A drágulás hátterében az alacsony kamatláb, az erős gazdasági növekedés és az áll, hogy a befektetők a hektikus tőzsdei piacról a biztonságosabbnak ítélt ingatlanpiac felé fordultak. Az euró bevezetése különösen jól jött azoknak az országoknak, ahol a legnagyobb mértékben növekedtek az ingatlanárak, hiszen a kamatok erőteljesen

csökkentek az euróra való átállás utolsó fázisában - értékel az Európai Központi Bank jelentése. Írországban egy ház átlagos ára idén októberben 230 e zer euró volt, ami 14 s zázalékos növekedést jelent egy év alatt, és 300 százalékos áremelkedést 1996-hoz képest, amikor először rögzítették ezt a mutatót. Német kormányzati felmérés szerint az eurózónában Luxemburgban ér legtöbbet az euró. Az EU-vonalon közölt adatok szerint a f elmérés egy német euró relatív értékét számolta ki a többi euró övezetben található tagállamban és 77 más országban a világon. A jelentés szerint egy német euró csak 83 centet ér Finnországban, ami azt jelenti, hogy az áruk és szolgáltatások Helsinkiben 17 százalékkal magasabbak, mint a német fővárosban. Luxemburgban - ahol az árak 2 százalékkal alacsonyabbak - érezhetik legjobban magukat az euró övezeti állampolgárok. A berliniek 14 százalékkal élnek olcsóbban, mint

a párizsiak, 9 százalékkal, mint a rómaiak és 16 százalékkal, mint a dubliniak. A jelentés szerint azonban a közép-kelet európai országok csatlakozása után megváltozhat a sor, és Luxemburg könnyen elveszítheti vezető helyét. Csehországban ugyanis egy német euró 1,36 értékű árut, illetve szolgáltatást ér: eszerint Prága 36 százalékkal olcsóbb, mint Luxemburg. Hasonlóak a körülmények Litvániában, Lettországban és Lengyelországban is Az élet azokban az országokban a legdrágább, amelyek nem csatlakoztak az euró övezethez: London 19 s zázalékkal, Stockholm 16 százalékkal drágább Berlinnél. A felmérést 91 országban végezték el 210 mindennap használatos cikket vizsgálva. Így például elektronikus berendezéseket és háztartási cikkeket. Az európai közös valuta bevezetésének az egyik fontos indoka az volt, hogy a gazdaságilag mind inkább egységesülő Európai Unióban, a tagországok között megszűnjenek az

árkülönbségek. Az euró még meglehetősen fiatal valuta, hiszen elszámoló eszközként, a vállalati, üzleti fizetési forgalomban 1999 óta alkalmazzák, a bankjegyek 2001-ben jelentek meg, amikor is az eurózónába bekerült tagállamok pénzét lecserélték euróra. Gyakorlatilag csak két esztendő telt el, hogy az euró igazi pénzzé vált, s segítségével nagyon könnyen összehasonlítható, hogy a tagállamokban mi mennyibe kerül. A közös pénznek, az eurónak hosszabb távon ugyanakkor lehet olyan hatása, hogy az árak jobban közelednek egymáshoz. Összehasonlíthatóvá válnak, és a vásárlók inkább abba az 14 országba mennek például gépkocsit vásárolni, ahol olcsóbban jutnak hozzá. A gazdaság, a pénz életében két év meglehetősen rövid idő, de a változások már érzékelhetők. Természetesen a különbségek nem tűntek el egy csapásra. Ezt nem is várta senki De hogy máris csökkentek, az biztos. Már most látható, hogy az

euró-zónán belül gyorsabb az árkiegyenlítődés, mint az Európai Unió más országai között. A csatlakozás gazdasági hatása a tagjelöltekre és Magyarországra Új helyzet áll elő tíz ország, köztük Magyarország jövő májusi uniós csatlakozásával. Ezeknek az országoknak a felzárkózásához még hosszabb idő szükséges és ebben az időszakában továbbra is jelentősek lesznek az ár és bérkülönbségek az uniós átlaghoz viszonyítva. Alapvető változást hozhat, ha a most csatlakozók az évtized végén bekerülhetnek az eurózónába is. Az legalább is az árak terén majd ebben a térségben is nagyban hozzájárul a különbségek csökkenéséhez, a kiegyenlítődéshez, a piac jelentős egységesüléséhez. Az eurózónába azonban valószínűleg nem egyszerre kerül be a tíz állam. A tagjelöltek központi bankjai a pontos dátumokat már bejelentették: Észtország 2006-ban, Litvánia, Lettország és a Cseh Köztársaság 2007-ben,

Szlovákia, Magyarország és Szlovénia 2008-ban, Lengyelország pedig 2009-ben állna át az euróra. A menetrend azonban még igencsak változhat, hiszen az euró bevezetéséhez előbb teljesíteniük kell öt olyan gazdasági követelményt, amelyeket az 1991-es maastrichti szerződés meghatározott. Ezek a költségvetési deficitre, az inflációra, a k amatlábakra és az árfolyamváltozásokra vonatkozó megkötések, amelyek veszélyeztethetik gazdasági növekedésüket. Magyarország EU-tagsága olyan változások elindítója lesz, amelyek elősegítik az ország gazdasági fejlődését, a társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkenését, az egyéni boldogulást. A belépés érzékelhető, jótékony hatása fokozatosan, évek alatt bontakozik majd ki. Mindennapi életünkben az EU-csatlakozás nem hoz azonnali, drámai változásokat, sem pozitív, sem negatív értelemben. A csatlakozás kapcsán sok várakozás él az emberekben Az alábbiakban számba

veszünk néhány szempontot, amelyek elsősorban a pénztárcánkon keresztül befolyásolhatják a közérzetünket. Mit is jelent majd Magyarország polgárai számára az Európai Unió piaca? Az egységes belső piacon az áruk és a szolgáltatások szabadon adhatók és vásárolhatók. Magyarországra a kiskereskedelemben kapható árucikkek többsége már ma is az EU-tagállamokból érkezik, bármiféle kereskedelmi korlátozás nélkül. A tagsággal a mezőgazdasági termékek - még részlegesen fennálló - külkereskedelmi szabályozása megszűnik, itt is megvalósul tehát a teljesen szabad kereskedelem. Jelenleg az EU-ból érkező mezőgazdasági behozatal négyötöde vámmentes, további tizenkét százaléka pedig kedvezményes vámtételek mellett érkezik hazánkba. A magyar termelők, kereskedők és fogyasztók már olyan gazdaság cselekvő részesei, amely a csatlakozás előtt is nagymértékben részévé vált az Európai Unió belső piacának. Az EU

Magyarország legnagyobb kereskedelmi és gazdasági partnere. Az első tíz magyar külkereskedelmi partner között hét EU-tagállam található. A magyar kivitel háromnegyede az EU-tagállamokba irányul, míg onnan érkezik a magyar behozatal 58 százaléka. Magyarország az unió külkereskedelmében a nyolcadik-kilencedik helyet foglalja el. Mindezek alapján előre jelezhető, hogy a boltokban alapvetően ugyanazt lehet majd kapni a csatlakozás után, mint ma - legfeljebb a belső piacot jellemző verseny eredményeképpen nagyobb választékban és jobb minőségben. 15 Az árak várható alakulása hazánkban Magyarország lakóinak életében rövidtávon nem hoz majd drasztikus változást az európai uniós tagság. Ez a m egállapítás általában az árakra is érvényes Általános alapelvként elmondható, hogy a fogyasztói árak nem lódulnak majd meg hirtelen a csatlakozás miatt, miként azok zuhanására sem lehet számítani. Mindez nem zárja ki azt,

hogy egyes termékek és szolgáltatások ára növekedni vagy éppen csökkenni fog hazánk uniós tagságát követően. Bár az elmúlt évek során a hazai árak szinte minden létező területen közeledtek az Európai Unió átlagos színvonalához. Sőt sokszor el is érték azt, mindent egybevetve még mindig olcsóbbak vagyunk. És ha egyes országokhoz viszonyítjuk magunkat, valószínűleg még jó darabig azok is maradunk. Az iparcikkeknél 2001 óta teljesen szabad a külkereskedelem, és az árak között nincs is számottevő különbség. A nagyobb verseny és a bővülő választék nemcsak az árakra lehet jótékony hatással, de várhatóan az áruk minősége is javulni fog. A ruházati és a tartós fogyasztási cikkek (hűtőgép, mosógép) az importköltségek csökkenésével előreláthatóan olcsóbbak lesznek. Az élelmiszereknél azonban nagyobb a különbség, mint az iparcikkeknél a hazai árszint 35-40 százalékkal marad el az uniós átlagtól. Ám

az élelmiszerek ára az Európai Unión belül tagállamonként, sőt azokon belül is igen változó. A kevésbé fejlett tagországok vagy vidékek árszintje az uniós átlag alatt maradt. Ennek alapvető oka, hogy az élelmiszerek előállításához szükséges alapanyagok, mezőgazdasági földterület, munkaerő stb. ára, illetve az élelmiszerek iránti kereslet nagyban függ az adott állam, illetve régió fejlettségi szintjétől. Ezek a tényezők Magyarországon is csupán lassan változnak, így nincs okunk feltételezni az élelmiszerárak gyors emelkedését a csatlakozás után. Néhány mezőgazdasági terméknél a magasabb közösségi intézményes árak bevezetése áremelkedéshez vezethet: ide tartozik a marhahús és a cukorrépa. A cukor esetében viszont a hazai fogyasztói ár megközelíti az EU-szintet. Más termékeket is az EU-hoz hasonló esetenként magasabb - termelői árak jellemeznek Magyarországon: ilyen a sertéshús, baromfihús, tojás,

tej, burgonya vagy az árpa. Arról már jobban megoszlanak a v élemények, hogy a fodrászat, a villanyszerelés, a ruhatisztítás és más szolgáltatások árait hogyan érinti majd az uniós tagság. Ebben a szektorban az árakat alapvetően a helyi kereslet határozza meg. A lakosság fizetőképessége pedig a helyi bérviszonyok függvénye. A magyarországi szolgáltatások árai nagyjából olyan mértékben közelítenek majd a n yugat-európai árakhoz, ahogyan a magyarországi bérek felzárkóznak az uniós bérekhez. Szárnyakat adhat az utasok vágyainak, hogy olcsóbb lesz a repülés. Hazánk csatlakozását követően ugyanis más légitársaságok is indíthatnak járatokat Magyarországra vagy Magyarországról. A piaci verseny lejjebb viszi majd a j egyárakat, ahogy ez az Európai Unióban is megtörtént. Arra lehet számítani, hogy a telefonálás és internetezés költségei is csökkenni fognak. 16 Az energiaárak (áram- és gázszolgáltatás)

viszont nagy valószínűséggel növekednek valamelyest a következő években. Tudni kell, hogy az árváltozások nem az EU-csatlakozás következményei, hanem azokat gazdasági kényszer váltja ki. A földgáz esetében az áralakulást a jelenlegi torz arányok megszüntetésének igénye indokolja. A gázüzletág ugyanis veszteséges, az árszint nem nyújt fedezetet az infrastruktúra fenntartására. A rendszer állapota évről-évre romlik, és lassan kritikus szintet ér el. Miközben a nagyfogyasztók az EUtagállamok árszintjén vásárolják a gázt, a háztartások az importált gáz áránál olcsóbban jutnak az energiához. Mivel az árváltozások időben közel eshetnek a csatlakozáshoz, ez azt sugallhatja, hogy az áremelkedés az EU-integráció következménye. Ám az árváltozás okát nem a csatlakozásban, hanem az áremelések korábbi elhalasztásában kell keresni. Az általános drágulás ellen hat majd az is, hogy a következő években az

infláció további csökkenésére lehet számítani. Az árdrágulás leszorítása az egyik előfeltétele annak, hogy néhány év múlva Magyarországon is bevezethessék az eurót. Az inflációval együtt a kamatszint is csökkenni fog. Olcsóbban lehet majd hitelekhez jutni A mérséklődő kamatok az ingatlanárakon is tükröződnek majd. Kevésbé éri meg ugyanis kincstárjegyeket vásárolni, és a befektetések az ingatlanpiac felé fordulnak. Ennek pedig az lesz a k övetkezménye, hogy az ingatlanok drágábbak lesznek, ám ezt az em elkedést visszafogja, hogy a cs atlakozási tárgyalások eredményeként Magyarország a belépést követően 5 évig korlátozhatja, hogy nem magyar állampolgárságú EU-tagállambéliek Magyarországon lakóingatlant vásároljanak. A termőfölddel hasonló a helyzet, de itt még szigorúbb és hosszabb, hétéves átmenet lesz érvényben, ami három évvel meghosszabbítható, akkor ha a magyar földárak továbbra is jóval

alatta maradnak az uniós átlagnak. Nem lesz adóriadó Az árak Magyarországon - mint minden működő piacgazdaságban - jelentős mértékű adókat tartalmaznak. A magyarországi adórendszer nagyjából már megfelel az Európai Unió elvárásainak. A magyar áfa-rendszer harmonizációjának utolsó lépése az EU belső piacán nem megengedett nulla százalék megszüntetése, és helyette egy legalább öt százalékos kulcs bevezetése lesz. Ugyanakkor a 25 s zázalékos, normál áfa-kulcsnál magasabbat az EU-ban nem találunk (és az gazdasági szempontból sem ésszerű). Ez az adóteher tehát már biztosan nem nő. A jövedéki adók terén a cigaretta jövedéki adójának megemelésére Magyarország átmenti mentességet kapott, e nélkül a harmonizáció - vagyis a jövedéki adó hirtelen növelése jelentős inflációs hatással járna. Az átmeneti mentesség alkalmazásával ez a hatás több évre elosztható. Ami az üzemanyagok adóztatását illeti, azt

a tagállamok saját hatáskörben döntik el, az unió csupán kötelező minimumot állapít meg, amit a magyar adószint már teljesített. A jelenlegi hazai üzemanyagárak összetevőit és a minimális harmonizációs kötelezettséget figyelembe véve bizonyosan állítható, hogy az EU-csatlakozás miatt a benzin és a dízelolaj ára nem változik, annak alakulását csak a világpiac befolyásolja. Személyi jövedelemadónk sem változik a belépés miatt, a jövedelemadó sávjait minden EUtagállam maga állapítja meg. 17 Mitől és hogyan nőnek a bérek? Az uniós tagság közvetlenül nem hat majd a magyar dolgozók és alkalmazottak millióinak bérére, mert az Európai Unió – akárcsak az árakba – ebbe sem szól bele. Minden tagországnak szíve-joga például az országra vonatkozó minimálbért megállapítani. A bérek általában mindenhol a helyi adottságokat és hagyományokat tükrözik, illetve a munkaadók és a munkavállalók közötti

megállapodás eredményeként alakulnak ki. Egyes országokban a pedagógusokat és az ápolónőket jobban megbecsülik, mint máshol. Németországban erős és jól szervezett szakszervezeti mozgalom javítja a munkavállalók pozícióit a bértárgyalásokon. Nagy-Britanniában ugyanakkor hajlamosak ebben a kérdésben a fejlődés akadályát látni. Mint látjuk, ahány ház, annyi szokás Ha a belépés közvetlenül nem is, közvetett módon mindenképpen kedvező hatást gyakorol majd a bérekre. A megnyíló belső piac, a tőkebeáramlás és az uniós támogatások növelni fogják a magyar gazdaság teljesítményét és termelékenységét. A javuló termelékenység pedig a csatlakozást követő években – miként az más kevésbé fejlett országokkal is történt – megfelelő alapot teremt a reálbérek folyamatos növekedéséhez és felzárkózásukhoz a fejlettebb országok szintjéhez. Ugyanezt a munkát végző német és magyar dolgozó még egy jó ideig

nem viheti haza ugyanazt a fizetést. De a bérek évről-évre gyorsabb ütemben nőhetnek az EU-átlagánál, ami megkönnyíti a felzárkózást. Érdemes egy pillantást vetni a korábban csatlakozó, szegényebb országok béreinek alakulására. Írországban a belépéstől (1973-tól) számított hatodik évben a feldolgozóiparban háromszorosára emelkedtek az órabérek. Az 1979-es szintet újabb hat évre rá sikerült megduplázni. Spanyolországban a taggá válás évében, 1986-ban az építőiparban még 530 peseta volt az órabér, három évvel később, már 655, öt évre rá (1991-ben) pedig 835 pesetára ugrott az órabér. A tagságnak lélektani szempontból is elkerülhetetlenül lesz egy kiegyenlítő hatása. Az alacsonyabb bérekben érdekelt munkaadók nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy immár egy uniós tagállam munkavállalójával állnak szemben. A belépés után szigorúan ugyanazok a munkajogi és munkabiztonsági előírások lesznek

érvényben nálunk is, mint más EUtagállamokban. A reálbérek növekedésének ugyanakkor nem csak pozitív következményei lesznek. A magasabb Bérek rontani fogják hazánk vonzerejét a befektetők szemében. Ennek jelei egyébként már most is látszanak. Az elmúlt hónapokban több külföldi cég is „szedte a sátorfáját” és olcsóbb helyre vitte át a t ermelést. Pánikra ugyanakkor nincs ok Az olcsó munkaerő csak az egyik szempont, amit a befektetők döntésük meghozatala előtt mérlegelnek. Az EU-tagság éppen a többit erősíti. Magyarország egy nagy piac szerves része lesz, ahonnan akadálytalanul jöhet a tőke, a tudás és a csúcstechnológia. A határok leomlásával a külföldi befektetők költségei is csökkenni fognak, és az eddiginél is nagyobb lesz a jogbiztonság. Az eredeti mondást kicsit átalakítva elmondhatjuk: amit elveszítenek a vámon, visszanyerik majd a réven. 18 ÖSSZEFOGLALÁS: Az euróátállás hatása a

tagjelöltekre és Magyarországra EXPORTNÖVEKEDÉS. A közös pénz bevezetése várhatóan jótékony hatással lesz a középés kelet-európai országok Európai Unióba irányuló exportjára és ezáltal gazdasági növekedésére, amennyiben persze az EMU kedvezően befolyásolja a tagországok növekedési kilátásait. KÖNNYEBB HOZZÁFÉRÉS A P IACOKHOZ. Az EU-val kiterjedt kereskedelmet folytató államok az átváltási költségek csökkenésének és az árfolyamkockázatok megszűnésének köszönhetően előreláthatóan az eurózóna piacaihoz is könnyebben hozzáférhetnek majd. HITELFORRÁS-BŐVÜLÉS. A jól működő és likvid euró-tőkepiacok létrejötte és beindulása új, kiegészítő hitelforrást kínálhat a tagjelöltek számára. EGYSZERŰSŐDŐ ELSZÁMOLÁSOK. Az átállás enyhítheti a külkereskedelem és a külső adósságállomány eltérő devizaöszszetételéből fakadó ellentmondást is. Számos ország esetében a kereskedelmet

euróban számolják el, miközben a külső adósságot javarészt dollárban tartják nyilván. EGYSZERI ÁTÁLLÁSI KÖLTSÉGEK. A bankoknak át kell állítaniuk informatikai rendszereiket. ÉLEZŐDŐ VERSENY. Az euró bevezetése kiélezheti a v ersenyt a t agjelöltek banki és pénzügyi piacán. A számítások azt mutatják, hogy Magyarország esetében az euró bevezetésének tartós előnyei meghaladják annak hátrányait, ezért a feltételek teljesítése után az ország érdekelt lesz a közös fizetőeszköz mielőbbi bevezetésében. Az euróra való áttérésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt előnyei között meg kell említeni az átváltási költségek és kockázatok megszűnését, a reálkamatok csökkenését, a bővülő külkereskedelem kedvező hatását - de nem elhanyagolhatóak a Lisszabontól Helsinkiig, Párizstól Budapestig érvényes fizetőeszköz idegenforgalmi előnyei sem. Az euróval, sőt annak millióival a csatlakozás után

remélhetőleg sok-sok építkezésnél, infrastrukturális beruházásnál felállított hirdetőtáblán találkozhatunk. Az EU belső fejlesztési politikája ugyanis különös figyelmet szentel az unió átlagától elmaradó tagállamok - köztük Magyarország - regionális fejlesztési, közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúrafejlesztési igényeinek. Az Európai Unió strukturális alapjai évente eurómilliárdokat áldoznak az elmaradott régiók felzárkóztatására, a gazdasági szerkezet átalakítására, a munkahelyteremtő- és megőrző beruházások támogatására, a kisvállalkozások segítésére, a szakképzésre, általában a foglalkoztatási helyzet javítására, továbbá a vidékfejlesztésre - hogy csak a legfontosabbakat említsük. A másik közösségi finanszírozási eszköz, a kohéziós alap környezetvédelmi és közlekedési nagyberuházásokat társfinanszíroz: csatornázási programokat, szennyvíztisztítókat, út-, vasútés

hídépítéseket. Az uniós előírások szerint ezekről a beruházásokról a helyszínen felállított, az EU zászlaját viselő - kék alapon tizenkét csillaggal díszített - hirdetményeken tájékoztatják a lakosságot. Okkal feltételezhető, hogy középtávon a strukturális és kohéziós politika keretében nyújtott támogatások hasonló mértékű nemzeti jövedelem-növekedést eredményeznek Magyarországon, mint a jelenlegi kedvezményezett tagállamokban. Például 1994 é s 1999 között a közösségi támogatások 0,6-0,8 százalékponttal emelték a spanyol, a portugál, az ír és a görög gazdaság növekedési ütemét. Spanyolországban ebben az időszakban a gazdasági 19 növekedés egynegyede a strukturális és kohéziós támogatásoknak volt köszönhető. Kérdés, hogy Magyarország esetében mekkora összegek fejthetik majd ki e kedvező hatást? A csatlakozási tárgyalások eredményeképpen az EU költségvetése 2004 és 2006 köz ött

5,1 milliárd eurós (körülbelül 1200 milliárd forintos) kötelezettséget vállal magyarországi támogatások folyósítására. Ebből a strukturális és kohéziós támogatás több mint 2,8 milliárd eurót (680 milliárd forintot), a mezőgazdasági támogatás közel 1,5 milliárd eurót (360 milliárd forintot) tesz ki. A fennmaradó összeg egyéb közösségi politikák támogatását, a költségvetési kompenzációt és a schengeni határvédelem kiépítését szolgálja. Magyarország nem csupán támogatásokat kap a közös költségvetésből, hanem hozzájárul azok előteremtéséhez is. Nem kell azonban az állampolgárok által fizetendő "európai adóra" gondolnunk: a magyar költségvetés a rendelkezésére álló bevételekből fizet be az EUkasszába. A brüsszeli költségvetés úgy működik, hogy az uniós átlagnál szegényebb tagállamoknál a kifizetett támogatások meghaladják a befizetéseket. Így lesz ez Magyarország esetében

is: 2004 és 2006 között hazánk várhatóan 1,4 milliárd euróval (340 milliárd forinttal) több kifizetéssel számolhat, mint amekkora összeget a közös kasszába átutal. A támogatásokból építhető utakon, vasutakon nemcsak Magyarország határáig utazhatnak majd azok, akik szívesen próbálnak szerencsét külföldön. Az EU-csatlakozás napjától minden magyar állampolgár szabadon választhatja meg, hogy - a helyi feltételek teljesítése esetén hol kívánja tanulmányait folytatni. Egy középiskolai vagy felsőoktatási jelentkezés esetén egy magyar diáknak semmivel sem kell többet teljesítenie, vagy több tandíjat fizetnie, mint az adott EU-tagállam tanulóinak. A hazai vagy külföldi iskolák elvégzése után pedig a magyar állampolgárok a tagállamok többségében könnyen vagy teljesen szabadon vállalhatnak majd munkát. Ide tartozik például Nagy-Britannia, Spanyolország, Írország, Hollandia, Dánia, Svédország, Görögország. Két

tagállam, Ausztria és Németország bizonyos ideig (az első két évben biztosan) korlátozásokat tart fenn az új tagok munkavállalóival szemben. A felmérések szerint azonban a magyarok túlnyomó többsége nem kívánja tartósan elhagyni szülőföldjét. Nem közömbös tehát, miként alakul Magyarország gazdasági felzárkózása. Hazánk 2000-ben elérte az unió (vásárlóerő-paritáson számított) egy főre eső nemzeti jövedelemének 52 százalékát. Az előrejelzések szerint ez a mutató 2004-2005-re elérheti az 58-60 százalékot, ami hasonló, mint Írország mutatója volt a csatlakozáskor (1973-ban 59 százalék), és magasabb, mint Portugália csatlakozáskor mért gazdasági fejlettsége (1986-ban 54 százalék). A csatlakozásra történő felkészüléssel, majd a csatlakozás bekövetkeztével a magyar gazdaság fejlődése új szakaszba lép. A gazdaság egészét - és benne hétköznapjainkat - meghatározó feltételek kiszámíthatóvá, nagy

bizonyossággal előre láthatóvá válnak. Magyarország a nyugat-európai államokkal szembeni modernizációs lemaradását EU-tagként jóval rövidebb idő alatt lesz képes ledolgozni, mint csatlakozás nélkül. Az ország a közösségi politikák révén, a közösségi fejlesztések haszonélvezőjeként és az euró bevezetésével a nemzeti jövedelem biztos növekedésével számolhat. Az EU-átlagot kétszeresen - de legalább két százalékponttal - meghaladó gazdasági növekedési ütem fenntartása azt eredményezheti, hogy Magyarország a következő tizenöt-húsz évben eléri az unió egy főre jutó jövedelmének átlagát. Ezt a reményteli kilátást a ma gyermekei már minden bizonnyal valóságként élik majd meg. 20 BIBLIOGRÁFIA Martin József Péter: Az euróátállás gazdasági hatásai, in: Figyelő, 2002. 1szám Gyévai Zoltán: Inflációt hozott az euró?, in: Figyelő, 2002. 37 szám Gyévai Zoltán: Az euró bevezetése és a

tagjelöltek, in: Figyelő, 2002. 1 szám Gyévai Zoltán: Árak az eurózónában, in: Figyelő, 2002. 8 szám Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány: Mindennapi pénzügyeink az Európai Unióban, 2003. Dr. Marton Bernadett-Malatinszkyné Fekete Mária-Kamarás Klára: Tőkemozgás az Európai Unióban és Magyarországon, 2003. Dr. Erhart Tibor-Gáspár Ferenc: Úton a Gazdasági és Monetáris Unió felé, 2003 Internet oldalak: www.eurohu www.mnohu www.nepszabadsaghu www.fnhu www.mnbhu www.eumtihu 21