Gazdasági Ismeretek | Globalizáció » Jurasits Jánosné - Vissza a jövőbe, Közösségek a XXI. században

GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLÕDÉS, KORSZERÛ VEZETÉS, MUNKAFELTÉTELEK Vissza a jövőbe Közösségek a XXI. században Tárgyszavak: közösségek; globalizáció; információtechnológia; történelmi perspektívák; közösségfejlesztés. A globalizáció, tőkés és tömegkulturális formájában, az egész világon erősödik. Ez a cikk két modell segítségével mutatja be, hogy a globalizáció valójában hogyan keletkezett több ezer évvel ezelőtt és hogyan gyorsult fel a folyamat az utóbbi években. Az egyik modell az „információtechnológia rendszert” ismerteti, a második pedig James Miller élő rendszer modelljét Ezt a két modellt alapként felhasználva, érvekkel támasztja alá, hogy a globalizáció komolyan gyengítheti a közösségeket és ellentétes a jövőorientált perspektívákkal. Ha a jelenlegi globalizációs tendenciák változatlanul tovább folytatódnak, az olyan jövőbeli világot eredményezhet, amelyre azok a megcsömörlött

fogyasztók jellemzők, akiknek egy teljesen hatékony, de tökéletesen személytelen gazdasági rendszer minden kívánságát teljesíti. Ebben a világban az emberek gazdasági jóléte nem a szemtől szembe kölcsönhatáson alapszik. Emiatt közösségek, sőt kultúrák omlanak össze. Ezzel a lélektelen világgal szemben azzal érvelnek, hogy új jövő bontakozhat ki, ha általános irányelvként a jövővel törődés felváltja az individualista és piacorientált aggályokat. Ennek a jövőnek nagy a valószínűsége, mivel a mostani lakosság szocializálódik, s megérti a globalizáció tág koncepcióját. Ráadásul az új technológiák lehetővé teszik a kicsi, legtöbbször önellátó közösségek fejlődését, ami meg fogja könnyíteni a közösségi élet és kötelezettségek újbóli megjelenését. Globalizációról kicsit másképp Ez a cikk a globalizáció kérdésével foglalkozik, de nem úgy, ahogy a fogalmat általában értik. A

globalizációval jellemző módon gazdasági és kulturális tekintetben foglalkoznak Mivel a globális kereskedelem már több ezer éve tény, a XXI. század elején megjelent egy mindenütt előforduló, a világ különböző részeit összekötő és csaknem minden közösséget érintő globális gazdaság Ráadásul egyesek azzal érvelnek, hogy az amerikai tömegkultúrán és az angol nyelven alapuló homogén globális kultúra jelenik meg és, bár sokan vi tatják, a kínaiak a nem is olyan távoli jövőben át fogják venni az internet uralkodó nyelvét – az angolt. A globális gazdaság létrejöttét és a tömegkultúra elterjedését megkönnyíti a számítástechnika és a távközlés fejlődése. Érvek a globalizáció mellett Ebben az összefüggésben a globalizáció nagyon vitatott téma. Védelmezői azzal érvelnek, hogy nagyon jelentősek a gazdasági előnyök A globális gazdaság metaszinten rendkívül versenyképes, ami világszerte ösztönzi

az innovációt és előnyös a fogyasztóknak. A globális gazdaság feltétlenül hatékonyabb, mint a regionális vagy helyi gazdaságok Először is, mert a komparatív előnyök elvének megfelelően az országok csak olyan árukat és szolgáltatásokat állítanak elő, amelyeknek a gyártásában a legjobbak Másodszor, mert a nagyobb egységek, az országhatárokon túlnyúló vállalatok hasznot húznak az általuk uralt területek gazdaságából. A védelmezők tehát a kultúra globalizációjának csak pozitív következményeit látják. Az angol számára kedvezőbb, ha de facto világnyelvvé válik, hiszen ez egyszerűsíti a kommunikációt, a kereskedelmi ügyleteket és a diplomáciát és ellen A globalizáció ellenzői nem hiszik, hogy az előnyök kiegyenlítik a költségeket. A költségkategóriába sorolják a nemzeti kultúra és nyelv elvesztését, aminek helyét az uralkodó kultúra és nyelv veszi át. Az ellenzők úgy vélik, hogy a társadalmi

sokféleség elvesztése ugyanolyan sokkoló, mint a biológiai sokféleség elvesztése. Természetesen a globalizáció a biológiai sokféleséget is fenyegeti, mivel a globális gazdasági nyomások eltiporják a föld trópusi esőerdőinek, partvidékeinek, erdőinek, vizes vidékeinek és vadonjainak védelmére irányuló erőfeszítéseket. A közösségek és a dolgozók az egész világon gazdasági bizonytalanságtól szenvednek, mivel a multinacionális vállalatok távoli országokban lévő tisztviselői gazdasági előnyöket adhatnak vagy vehetnek el látszólag tetszésük szerint és mivel a fogyasztási cikkek és más termékek önkényes világpiaci árai nyilvánvalóan bármikor fellendíthetik vagy letörhetik a helyi üzleti életet. Robert Putman (Harvard Egyetem) Bowling Alone című könyvében olyan statisztikákat mutat be, amelyek az USA vonatkozásában alátámasztják ezeket a megfigyeléseket. Globalizációs stratégiák A hagyományos tanítás

úgy tartja, hogy a közösségek a globalizáció tekintetében két stratégia közül választhatnak: − önállósággal és fennmaradási politikával elszigetelődnek a globalizációval együtt járó hatásoktól és bizonytalanságoktól; − a munkaerő állandó fejlesztésével, képzésével és átképzésével, a globális üzleteket vonzó és megtartó gazdasági ösztönzők rendszerével és költséges infrastrukturális beruházásokkal elkötelezik magukat a globalizáció mellett. Mindkét stratégiának komoly árnyoldalai vannak. Az első esetben nem valószínű, hogy a közösségek nagy többsége, a fejlett és fejlődő országokban teljesen önálló, különösen, ha modern technológiára, orvostudományra van szüksége. Egyszerűen nem tudnak előállítani mindent, amire szükségük van, ezért helyi exportalapra van szükségük ahhoz, hogy pénzt keressenek ezeknek a termékeknek a beszerzésére, s így máris a globalizációs játék

részeseivé válnak. A második esetben rendkívül nehéz megőrizni a munkaerőnek azt a rugalmasságát, ami ahhoz szükséges, hogy átvészelje a nem helyi tulajdonú multinacionális vállalatok üzleteinek elvesztését és helyette más országokból új üzleteket vonzzon. Ráadásul az egyes vidékek között az új üzletért folyó globális verseny elősegíti az adóbevételek csökkenését és a környezeti normák visszaszorítását, ami sokakat arra a kérdésfelvetésre ösztönöz, hogy a globalizáció helyi ára vajon felülmúlja-e az előnyöket. A közösségek esetében ez sokak számára reménytelennek, a 22-es csapdájához hasonló szituációnak tűnik. A tanulmányról Így körvonalazódik a hagyományos vita arról, hogy a gazdasági és kulturális globalizáció előnyei kiegyenlítik-e a költségeket. Ez egy fontos vita, de meg kell változtatni fókuszát. A globalizációra szükség van, de nem gazdasági és kulturális globalizáció

formájában. A futurológusok érvekkel támasztják alá, hogy az emberi perspektíva globalizációjára szükség van ahhoz, hogy a földi életet időben és térben biztosítani lehessen. A világ túlságosan bonyolult és a problémák és kockázatok túl nagyok ahhoz, hogy a szűk látókörű jövőképek az emberi faj túlélését biztosíthassák. Ellenben a pénzszerzést és az uralkodó kulturális formákat hangsúlyozó globalizáció túl rövidlátó és stratégiailag korlátolt. A hosszú távú fenntarthatóság megköveteli, hogy a jövő perspektívák ne a piacon jelenjenek meg és igényli a kulturális formák sokféleségét annak érdekében, hogy megkönnyítse az emberi tanulást. Nem tudunk eleget arról, hogyan kell szervezni magunkat ahhoz, hogy megfelelő önhittel rendelkezzünk hogy azt higgyük, rábukkantunk minden idők legjobb emberi intézményére. A globalizáció egy olyan jelenség, amelynek gyökerei a messzi múltba nyúlnak vissza. Ez

a jelenség egy ideje pusztítja a közösségeket, bár az információtechnika az elmúlt években jelentősen felgyorsította ezt a folyamatot Az elemzés alátámasztására a tanulmány két vázlatot mutat be. Az egyik vázlat ismerteti, mit értünk információtechnológia alatt, majd röviden számot vet azzal, hogy az emberi közösségek milyen változáson mentek át a vadászó–gyűjtögető idők óta és ismerteti az információtechnológiának a jelenlegi és jövőbeni változások katalizálásában betöltött szerepét. A lefestett kép olyan, ahol az emberek atomizáltak vagy individualizáltak lettek, kiválva az erős közösségi gyökérből. A globális vállalatok bonyolult információtechnológiával összekapcsolódhatnak az emberi akarat kielégítésére, de nem az alapvető pszichológiai szükségletekre Az emberek megérthetik, hogy minden valami máshoz kapcsolódik és ezért globálisan gondolkoznak azért, hogy megoldják a problémákat

és biztosítsák a túlélést. Ahhoz azonban, hogy közösséget és pszichológiai egészséget vigyünk a jövőbe, új helyi intézményekre van szükség Ugyanazok a technológiák, amelyek az egyén teljes elszigetelődéséhez vezetnek, a globalizáció új hullámainak magjaként is szolgálhatnak. Ez azért van, mert ez az új technológia esetleg lehetővé teszi az alapvető szükségleti cikkek és más termékek helyi gyártását anélkül, hogy igény lenne a multinacionális vállalati infrastruktúrára. Az emberek képesek lesznek kisebb, nagy mértékben önellátó közösségekbe szerveződni, amelyek hasznosítják a modern technológiát és újból létrehozzák a régi törzsek társadalmi kötelékeit, s mindezt egy globális elviselhető jövőképen belül. Két rendszer egybevetése Információtechnológia rendszer Az információtechnológia fogalmát a számítógépes és távközlési technológiákra használjuk. Az információtechnológiának

négy alapvető feladata van: – az információ archiválása; – hozzáférés biztosítása az archivált információhoz; – az emberi intelligencia és képességek gyarapítása; – az ember és a gép közötti kommunikáció megkönnyítése. Az információtechnológiai rendszernek számos komponense van, beleértve az alkalmazásokat, a hardvert és a fizikai infrastruktúrát. A népszerű alkalmazások közé tartoznak a honlapok, szövegszerkesztők, adatbázisrendszerek, táblázatkezelők, pénzügyi rendszerek A hardver a személyi számítógépeket, vezeték nélküli telefonokat, szervereket és routereket foglalja magában A fizikai infrastruktúra alatt a réz vagy üvegszál-optikás kábeleket, rádiótelefon-tornyokat és műholdakat kell érteni Ez George Gilder „telekozmoszának” nagyon leegyszerűsített változata. A jövőben az információtechnológia tovább fogja javítani a fentebb felsorolt négy funkció teljesítményét. Már közel vagyunk

ahhoz a naphoz, amikor kommunikálni tudunk a Föld másik részén valakivel, a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján. A fejlett világban előállított új információk többsége megtalálja útját egyik vagy másik adatbázishoz és ezekből az információkból sok hozzáférhető lesz a világhálón is. Kézi készülékek és nagy teljesítményű keresőgépek, intelligens, témaorientált adatbázisrendszerekkel és intelligens közvetítőkkel kombinálva, állandóan javítják az információ-hozzáférést. Tekintettel a fokozódó emberi intelligenciára és képességekre, a jövő olyan rendkívül intelligens rendszereket ígér, amelyek bármely témában szakértői tanácsokat adnak, nanotechnológiák irányított alkalmazásával rendelésre készült termékeket gyártanak és a beszélgetéseket száz nyelvre fordítják egyidejűleg. Az élő rendszer Az emberi társadalmakra kerestünk egy keretet, hogy összekapcsoljuk a fentebb vázolt

információtechnológiai kerettel. Olyan keretre volt szükségünk, ami elég általános ahhoz, hogy a mai és a holnapi, sőt a tegnapi társadalmakra is alkalmazni lehessen. Miller kerete, miközben elsőre jelentéstanilag kissé nehézkes, megfelel igényeinknek. Miller élőrendszer-keretének tizenkilenc eleme van. Azt állítja, hogy minden élő rendszert az egysejtű protozoáktól a hangyabolyokig, a pocsolyák ökorendszeréig, az emberi közösségekig le lehet írni ennek a közös keretnek a használatával. Néhány elem az anyaggal és energiával, az információval kapcsolatos kérdésekre vonatkozik, míg más elemek csak az egyikre vagy másikra. Az 1 táblázat az első oszlopban felsorolja a tizenkilenc elemet, megadja a rövid meghatározást és minden elem vonatkozásában rövid magyarázatot a vadászó–gyűjtögető, a jelenlegi, és a közeljövőben a jelenlegi globalizációs folyamat során várhatóan kibontakozó társadalom vonatkozásában. Az

utolsó oszlop a tendenciának az emberi közösségekre gyakorolt hosszú távú hatásainak magyarázatát tartalmazza. Mielőtt tovább mennénk, rá kell mutatni, hogy a következő fejtegetések a fejlett országokra, főleg az USA szempontjaira vonatkoznak. Sok társadalom nem rendelkezik a táblázat negyedik oszlopa szerinti jelenlegi feltételekkel és ezért természetesen ezek a társadalmak nem lépnek a táblázatban ismertetett jövő útjára. Globalizáció – történelmi perspektívák Az alábbiakban négy társadalomtípust ismerhetünk meg, tekintettel Miller élő rendszer keretére, s annak figyelembevételével, hogy az információtechnológiáknak az idők során bekövetkezett javulása hogyan hatott rájuk. Az elemzés azt mutatja, hogy a globalizáció, amelyik ha a vadászó–gyűjtögető társadalmakat veszi kiindulási pontnak, évezredekig fennállt, jóllehet a folyamat az elmúlt években lényegesen felgyorsult. 1. táblázat Miller élő

rendszere, az emberi társadalmakra alkalmazva Alrendszerek Alrendszerek jellemzői Vadászó– gyűjtögető Jelenlegi Jövő Hosszú távú atások Anyag, energia és információ vonatkozásában Reprodukáló Felemelkedést nyújt a csoporton belüli hasonló csoportnak, vagy a csoportnak mint egésznek A törzs túléléséhez szükséges természetes születés Termékenység fokozása, néhány születés előtti genetikai teszt Genetikai harmonizálás és erősítés, reprodukálás csak akkor, ha akarják Az emberi mivolt elvesztése, etika, faji identitás elvesztése, születési hibák nincsenek, kiberkultúra, a reprodukálási döntések nem kötődnek a túléléshez Határ Törzsi rendszer, formai földrajzi határok nélkül Földrajzilag meghatározott nemzetállamok, ellenőrzött bevándorlás Nem térbeli kormányok, virtuális bevándorlás igény szerint Országhoz kötődés elvesztése, nincs szükség a társadalmi csoportokhoz való hosszú

távú elkötelezettségre Energiaintenzív, genetikailag erősített élelmiszer-termelés A földhöz kötődés elvesztése, élelem tekintetében kevésbé közvetlen és kevésbé általános függőség másoktól Összetartja a csoportnak a rendszert alkotó komponenseit, védi őket a környezeti stressztől, és kizárja vagy engedi az anyag, energia és információ különböző fajtáiba lépést Csak anyag és energia vonatkozásában Tápláló Anyagot, energiát visz át a csoport határain a környezetből Vadászok és gyűjtögetők Szabályos és nagy arányú, földre támaszkodó mezőgazdaság Elosztó Elosztja más alrendszerek termékkibocsátását a csoporton belüli szervezetek között Törzsi normák Inkább helyhez Az élelmiszer megfizetésének kötött, szükségletre termelés képessége, nagykereskedelmi és kiskereskedelmi rendszerek Ez a funkció iránt kisebb igény az egész társadalomban, több egyéni autonómia Átalakító A

csoport által A ráfordításokat a csoporton belüli speci- vállalt informális ális folyamatok számá- feladatok ra hasznosabb formákra alakítja Nanotechnológiák, maximálisan hatékony termelési folyamatok Az emberek kevésbé függnek másoktól és nagy árutermelő és szolgáltató vállalati egységek Munkaerő szakosodása, nem hatékony termelés 1. táblázat folytatása Alrendsze- Alrendszerek rek jellemzői Vadászó– gyűjtögető Jelenlegi Jövő Hosszú távú hatások Termelő A csoport részére termel Szerszámkészítők Gyártók, tömegtermelés Rendelésre tervezett, igény szerinti Az emberek itt is kevésbé függnek másoktól áruk és szolgáltatások tekintetében Tárolás Az anyag–energiát a csoportban visszatartja, a tárolás véd a hiány miatti stressz ellen Zsír az emberi testben Áruházak Tárolás nincs, szükséglet szerinti gyártás Kevesebb igény a funkció iránt Ürítő Az anyag–energiát a

csoportból termékek vagy hulladék formájában átviszi Bárhova kiöntött Hulladék feldolhulladék gozva, földbe lerakva, újra hasznosítva Nincs hulladék Kevesebb igény erre a funkcióra Motor A szervezetet saját környezetéhez vagy minden máshoz viszonyítva mozgatja Lábbal; később állatokkal, csónakkal Gépek, autók, repülők Tapintható virtu- A fókusz az egyéális valóság, az neknek a csoporttal űr meghódítása fennálló kapcsolatáról a másokhoz való kapcsolat irányába tolódik el Támogató Térbeli kapcsolatot Közvetlen elintart fenn a szerveze- tézés a törzsek tek között, s így anél- között kül tudnak egymásra hatni, hogy egymást mérlegre tennék vagy kiszorítanák Nemzetközi és nemzeti szerződések, állami törvények Számítógéppel összekapcsolt és figyelemmel kísért magatartás Térbeli kapcsolatok elvesztése, „személyes” kényszer elvesztése a számítógéppel figyelemmel követett kényszerek

vonatkozásában Televízió, rádió, nyomtatott anyagok, internet Többcsatornás virtuális valóság, rendelésre készült információszűrők Az egyének már nem támaszkodnak másokra információ tekintetében, az emberi szűrők elvesztése szándékos és szelektált hanyagság lehetősége Csak folyamatinformáció Termelés átalakítók Jeleket visz a csoportba, átalakítja azokat más, a csoporton belüli átvitelre alkalmas anyag– energia formákra Felderítők, küldöttek 1. táblázat folytatása Alrendszerek Alrendszerek jellemzői Vadászó– gyűjtögető Belső átalakító Fogadja az alrendsze- Sámán, törzsfőren vagy komponense- nök ken belüli jelentős változásokkal kapcsolatos jeleket, átalakítja azokat más, belsőleg vagy a csoporton belüli átvitelre alkalmas anyag–energia formákra Jelenlegi Jövő Hosszú távú hatások A hierarchikus bürokrácia és testületek birtokában lévő információk Számítógépes és

megrendelésre végzett információ-feldolgozás Az egyének már nem támaszkodnak személyesen másokra az információ értelmezésében Csatorna és Egyetlen út a fizikai hálózat térben, vagy több egymással összekapcsolt út, amivel a jeleket a csoport részei számára átalakítják Szemtől szembe, Fizikai média (pl. vizuális és hang- könyvek), elektronikus és elektkommunikáció romágneses csatornák Minden érzék, multimédiás, szinkron, nagy sávszélességű, multicsatornás kommunikáció Az intim, közvetlen személyek közötti kommunikáció csökkenése Dekóder Input-átalakítóval vagy belső átalakítóval megváltoztatja az információ input kódját a csoporton belül használható privát kóddá Sámán Számítógépes információértelmezés és nyelvfordítás Az egyének kevésbé támaszkodnak közvetlenül másokra szakértelem és nyelvi fordítás tekintetében Asszociáló Elvégzi a tanulási folyamat első szakaszát,

maradandó képzettársításokat létrehozva a csoporton belüli információtételek között Törzsi kezdemé- Intézményesített tanulás nyezési folyamatok, tanonckodás, tanulás Számítógépes, rendelésre tervezett, életre szóló tanulás Bizonyos tekintetben átfogóbb, hatékonyabb tanulási modell, a tanár szerepének elvesztése és a tanulás személytelenné válása Memória A tanulási folyamat második szakaszát végzi, különböző időszakokra tárolja a különböző információkat a csoportban Szóbeli hagyományok, barlangfestés, sziklametszetek Könyvek, fotók, felvételek, számítógépes adatbázisok, algoritmusok Nagy interaktív és multimédiás adat- és ismeretbázisok Közvetlen hozzáférés hatalmas menynyiségű tárolt információkhoz, az idősebbek szerepének elvesztése az ismeretek átadásában, érzelmi tapasztalatok elválása az ismeretek értelmezésétől Szakértők, fordítók 1. táblázat folytatása

Alrendsze- Alrendszerek rek jellemzői Vadászó– gyűjtögető Jelenlegi Jövő Hosszú távú hatások Választott tisztviselők, elektorok, diktátorok, ügyvezetők, bírák Számítógépes közvetlen demokrácia, számítógéppel irányított döntéshozatal Az egyének nagyobb potenciális bevonása a döntéshozatalba, az emberi beavatkozás elvesztése sok napi döntésbe Döntő Fogadja az információ- Törzsfőnök, inputokat az összes pátriárka, többi alrendszerből és mátriárka az egész csoportot ellenőrző információoutputokat továbbít hozzájuk Kódoló Megváltoztatja a más Sámán, törzsfő- Írók információfeldolgozó nök alrendszerekből érkező információ-input kódját azért, hogy a privát kódot nyilvános kóddá alakítsa Írók, automatiAz embereket kus szöveg- és potenciálisan kesztori-generálás vésbé vonják be az élet értelmezésébe és dokumentálásába Outputátalakító A csoportból jeleket Ókori

művészek Multimédiás bocsát ki, a jeleket a művészek csoporton belül átalakítja más, olyan anyag– energia formára, amit csatornákon keresztül a csoport környezetébe lehet továbbítani Számítógépes és generált művészetek uralkodnak Új művészeti formák, kevesebb „kézi” művészeti alkotás Vadászó–gyűjtögető törzsek A vadászó–gyűjtögető törzsek meghatározó tétele szoros társadalmi kötődésük. Úgy vélik, hogy ezeknek az ősi törzseknek átlagosan ötven–kétszáz tagjuk volt. Ez alapján a kis létszám alapján azt feltételezik, hogy mindenki mindenkit ismert. Robin Dunbar szerint még fontosabb, hogy ez a kis létszám lehetővé tette az embereknek, hogy nyomon kövessék a második- és harmadikfél-kapcsolatokat: „Nem az volt a problémájuk, hogy a Jim és John és saját maguk között fennálló kapcsolatokat nyomon kövessék, hanem a három szóban forgó kapcsolat közötti egyensúly kezelése. Sokkal

nehezebb elérni, hogy Jim és John egyszerre legyen boldog, mint egyszerűen emlékezetben tartani, hogy vajon egymásnak barátai-e.” Dunbar szerint voltak olyan nyomások, amelyek a törzsek szétszakítására irányulnak, de a fosztogatástól való félelem a legerősebb tényező volt a törzsek együtttartásában. Ezek a félelmek a társas természet érzéseivé fejlődtek „Tudnod kell, hogy kiben bízhatsz.” Ezt a tudást a másokkal való együttélés, együttdolgozás és viselkedésük különböző helyzetekben történő megfigyelése során szerezhették meg. Kialakultak az önzéssel és a saját személlyel kapcsolatos belső kérdésekkel foglalkozás normái Dunbar úgy véli, hogy a főemlősök legnagyobb evolúciós vívmánya az ellentétes erők kiegyensúlyozása a társadalmi stabilitás fenntartása érdekében. Miller élőrendszer-modelljére hivatkozva a törzs tagjai közvetlenül függtek egymástól az 1. táblázatban ecsetelt funkciók

teljesítése tekintetében A törzs tagjai felelősek voltak azért, hogy élelmiszert vigyenek a törzsi rendszerbe, elosszák az élelmet, szerszámokat készítsenek a vadászathoz és elkészítsék az élelmet. A törzs tagjai felelősek voltak a döntésekért, a szóban őrzött történelem megőrzéséért és továbbadásáért, valamint a környezet azon jeleinek értelmezéséért, amelyek a jövőt megjósolhatják. A fentebb leírt globalizációnak a vadászó–gyűjtögető törzs mindennapi életében nem volt jelentősége. Túlélésük saját maguktól függött, attól, hogy mint csoport mennyire hatékonyan működtek, hogyan reagáltak az időjárás és az élelmiszer-ellátás változásaira. Általában elmondható, hogy nem voltak külső nyomások nyelvük vagy kultúrájuk megváltoztatására vagy megélhetésük elvételére. Azonban az előrehaladó kutatás egy olyan képet alkot a vadászó–gyűjtögető világról, ami egy mozgásban lévő

világot ábrázol Távoli őseink hullámokban elvándoroltak Afrikából Ázsiába, Európába, Észak- és DélAmerikába A globalizáció az ősi időkben olyan mértékben volt tényező, ahogyan a vándorlások megszüntették, kiszorították és/vagy asszimilálták a vadászó–gyűjtögető társadalmak helyi népességét, befolyásolták a helyi nyelveket és ahogyan a genetikai örökségek keveredtek A globalizáció nem az egész világra kiterjedő hatásokon keresztül működött, mint ma. Ehelyett kifejezetten ösztönösen, érzelmi úton hatott a törzs túlélésére Ezt a folyamatot inkább regionalizációnak, mint globalizációnak lehetne nevezni. Az információtechnológia előtti társadalmak Ezek a társadalmak átmenetet jelentenek a vadászó–gyűjtögető és a mai társadalmak között. Ebbe a csoportba beleértjük az ősi mezőgazdasági társadalmakat egészen az első nemzetállamokig Ez alatt az időszak alatt a világ sok területén elkezdtek

fellazulni a vadászó–gyűjtögető törzsek szoros társadalmi hálói. A klánokat és a nagyobb törzseket, amelyekhez tartoztak, királyságok, birodalmak és nemzetállamok váltották fel Az önellátó törzsek helyébe a nagyobb, regionális gazdasági rendszerek léptek. Sok ember már számára ismeretlen emberek munkájától függött, akik ellátták őket élelemmel és egyéb szükségleti cikkel. Elérkezett a „névtelen függőség” korszaka Ebben az időben az úgynevezett információtechnológiában az írás volt az egyik legfontosabb fejlődés. Azt követte a nyomtatás Csónakokat, lovakat és kocsikat használtak az áruk és információk továbbítására. Az ilyen típusú újítások, ha a mezőgazdaság, szerszámkészítés és intézményi területén is újításokkal párosultak, megkönnyítették az erre az időszakra jellemző nagy társadalmi változásokat. Mi történt a vadászó–gyűjtögető törzsek szoros társadalmi hálóival?

Különböző változások mentek végbe. Már szó volt róla, hogy sok ember számára a túlélés névtelen munkásoktól függött. A fizetések lassan felváltották a szükségletre termelést Az emberek közösségen belüli szerepe kevésbé volt öszszefonódó Az írás és a könyvek pótolták a szóbeli hagyományok szükségességét, így lényegesen csökkentve ezt az igény a közösségben Sok döntést a távoli hűbérurak és papok hoztak. A viselkedést sokkal inkább szakértők által értelmezett és kikényszerített hivatalos törvények irányították, mint a törzsek által generációkon át kialakult informális normák. A kultúra és a nyelv még fontos és megkülönböztető volt. A globalizáció, mint ma tudjuk, nem volt élettényező, de a regionális hatások még működtek. Háborúk, hatalmak és katasztrófák okoztak instabilitást a világ sok részén és vitték el a görög és római hatásokat a távoli régiókba. Elkezdődött az

átmenet a vadászó–gyűjtögető társadalmakból a nagyobb, bonyolultabb és névtelenebb társadalmi rendszerekbe. Információtechnológiai társadalmak A mai világot a globalizáció uralja. A multinacionális vállalatok homogenizálják a termelést, az amerikai tömegkultúra végigsöpör a világ ifjúságán, a szilárd tüzelőanyagok égetése a fő oka a föld történetében feltehetőleg precedens nélküli klímatikus változásnak (talán csak az aszteroida által hatvanötmillió évvel ezelőtt okozott hatás képezhet kivételt). Az őshonos és etnikai közösségek, amelyek megpróbáltak ellenszegülni a fennmaradásukra gyakorolt külső nyomásoknak, sorvadoznak a globális gazdasági verseny és az uralkodó civilizációk támadása alatt. Nyelvek tűnnek el, népek halnak ki A közösségekre ható gazdasági döntések gyakran több ezer mérfölddel távolabb születnek. Az információtechnológia a globalizációnak nem oka, de táplálja a

globalizációt. A számítógéprendszerek a multinacionális vállalatoknak lehetővé teszik, hogy a személyzeti ügyeket, bérelszámolást, leltárt, termelést, marketinget, kutatást és fejlesztést kontinenseken, nyelveken és regionális gazdaságokon át irányítsák. A valós idejű pénzügyi rendszerek többtrillió dollárt utalnak át elektronikusan a nemzeti határokon. A telekommunikációs rendszerek lehetővé teszik a globalizációt és a hírek és sportesemények azonnali továbbítását. A vezeték nélküli és fotogalván technológiák segítségével a legtöbb vidéki és szegény közösség is tudja fogni a CNN-t és más amerikai televíziókat. Ezen a világon távoliak a szorosan kötött vadászó–gyűjtögető társadalom nyomai. A fejlett országokban az emberek túlélése csaknem teljesen más, névtelen emberektől függ. Az élelmiszer az élelmiszerüzletekben jelenik meg, a házakat szakemberek építik, ruháikat a fejlődő

országokban rosszul fizetett munkások varrják, a Kafka kastélyában tartózkodó orvosok pácienseikkel a „szükség szerint” bázisukon találkoznak és a tanárok jönnek-mennek. Az őskori törzsek régi szerepei már nem léteznek Valójában ezekből az ősi szerepekből ha még van, akkor is már csak a zárt közösségekben nagyon kevés, mert az ilyen közösségek már nem léteznek. A társadalmi kötődés nagymértékben gazdasági jellegű A gazdaságon kívüli kapcsolatok, mint a közösségben az önkéntes vagy vallásos szervezetek, gyengék Nincsenek valós függőségek mint túlélési szükségletek, amelyek ezeket a csoportokat összetartják Valójában az emberek tetszés szerint jönnek-mennek ezekben a szervezetekben. Ebben a tekintetben a globalizáció a múltbeli tendenciák folyamata, felgyorsulva. A szoros értelemben vett közösségeket lerombolták Helyükön fogyasztók és termelők világa jön létre Az individualizmus, a gazdasági

ember modern elméletének gerince van hatalmon. Az emberek, miközben túlélésük tekintetében csaknem teljesen másoktól függnek, paradox módon senkitől sem függnek közvetlenül. Szabadon mozoghatnak a laza kötésű társadalmi hálóban és azt tehetik, amihez kedvük van mindaddig, amíg szorosan kötődnek a gazdasági hálóhoz. Elég, ha pénzt keresnek, fizetési csekket kapnak A munkában nem szükséges a személyes elkötelezettség és emocionális belegabalyodás, mindez időpazarlásnak tekinthető. A globalizációval kapcsolatban az individualizmus előretörése és a közösség elvesztése a leginkább romboló. Mivel nincsenek vállalható társadalmi szerepek és szoros kötődésű, támaszt és hovatartozást jelentő közösségek, az emberek veszélyeztetettnek és idegennek érzik magukat. Irányítani akarják életüket és közösségüket, de esetleg csak gazdasági biztonságot tudnak elérni. Az információtechnológia utáni társadalom A

jelenlegi és a jelenlegit követő tendenciákat vizsgálva a kép az individualizmus tekintetében csak élesebb lesz. El tudunk képzelni egy potenciális jövőbeni világot, ahol az információtechnológia nanotechnológiákkal és genetikai tervezéssel kombinálva majdnem lehetővé teheti az egyéneknek, hogy életük során más emberekkel kevés vagy csak jelentéktelen kapcsolatot tartsanak. Jelenleg az embereknek a közszférában kölcsönösen hatni kell egymásra, hogy megvitassák, hogyan valósítsák meg a közjó célkitűzéseit, például oktatás, orvosi ellátás, friss víz, utak és energiaellátás A jövőben az oktatás és az orvosi ellátások többsége on-line lesz és otthoni technológiák fogják szolgáltatni a friss vizet és az energiát Kinek kellenek az utak a korlátlan sávszélesség, telekommunikáció és fejlett mesterséges intelligencia rendszerek korában? Csaknem paradox módon a multinacionális vállalatok építik ki a

technológiákat ahhoz, hogy a termelést házhoz vigyék. Ebben a világban az emberek otthonaikban többszörös sávszélességű kommunikációs csatornákkal, vezeték nélküli egységekkel, ruhákkal, járművekkel és minden egyébbel rendelkeznek. A mindenhol, mindenkor lesz a szabály, s nem pedig a kivétel. Nincsenek olyan közösségek, ahová az egyéneknek igazán tartozni kell Valójában a nem térbeli kormányok világában népbetegséggé válhat a virtuális migráció. A gazdasági szerepeken kívül nin csenek olyan szerepek, amelyeket az embereknek vállalni kell. A társadalmi kötelékek a levegőben szálldosnak, hatásuk egészen a család szintjéig terjed, ahol az anyák és apák szerepét sokkal kevésbé veszik komolyan és a gyermekeket személyi tervezési kritériumok szerint „alkotják” a személyi preferencia korában, függetlenül minden közösségi túlélési kényszertől. Könnyű elképzelni a kibernetikai kultúrák evolúcióját,

mechanikailag és genetikailag megerősített emberekkel Globalizáció jövője Az információtechnológia utáni világról fentebb vázolt kép túlságosan sivár, de lehetséges. Reméljük, hogy nem jön el és hisszük, hogy nem is fog Mára az emberek hozzászoktak a globális falu gondolatához. A földnek a holdról készült felvételei nem segíthetnek, de megváltoztatják azt, hogyan képzelik az emberek az „űrhajóföld” fogalmát. A médiából többet tudunk egymásról, mint valaha is a történelem során, még akkor is, ha hiányoznak az elképzelések, amelyek közvetítik a különböző kultúrák valódi mélységét Sok ember, például az USA-ban, boldognak tűnik, mert hanyagolja a világ ügyeit, hiszen tudják, hogy a világhálón különösebb gond nélkül megtalálják DélAfrika, Thaiföld vagy Brazília vezetőinek nevét vagy repülőjegyet vehetnek Szibériába vagy Tahitire. Tudják persze azt is, hogy fertőző anyagok lépnek át repülőn

a határokon. Az ebolavírus az egyik, ami különös figyelmet érdemel Így a globalizáció teljessége, a jó és rossz, az emberek többségét a világon a globalizáció koncepciójához szocializálta. Galaktikus perspektívák A kérdés az, hogy a globalizáció főleg gazdasági és kulturális uralkodó vonalon terjed-e tovább vagy más formát ölt? Az utóbbi esetben mi váltja fel a motivációt a globalizáció ösztönzéséhez szükséges pénz megteremtésében és ez a forma a közösségek számára kedvezőbb vagy enyhébb lesz-e? Reméljük, hogy a közeljövőben a globalizáció egy új formája jelenik meg, ami rendelkezik ezekkel a jellemzőkkel. Motivációja nem a pénzcsinálásra fog vonatkozni, hanem az emberiség új generációjára és a teljes földi életre Szigorúbban véve, az emberekben olyan erős aggály fog kialakulni a jövőbeli élet biztonsága tekintetében, hogy ez az aggály újból összehozza őket. Az emberiség és a földi

életnek a távoli jövőre, nemcsak mától száz évre vagy ezer évre, de millió évekre való fennmaradásáról gondoskodás térben és időben globális perspektívákat igényel. A ma élő emberek többsége fel tudja fogni azt a térbeli dimenziót, hogy a földi élet Gaia része. A tudomány szolgáltatja a kirakós játék részeit az ember számára, hogy felfogja az időbeli dimenziót Általánosabban, a fejlett országokban az emberek többsége most úgy véli, hogy a föld története jóval a nyugati civilizáció előtt kezdődött. A glo bális felmelegedés jobb megértése érdekében a tudomány visszament száz évvel, ezer évvel, sőt százezer évekkel és millió évekkel a múltba. Most már értjük, milyen lehetett az éghajlat tízmillió évvel ezelőtt. Ráadásul genetikai elemzések segítségével képet alkotunk arról, milyen lehetett a földön az élet milliárd évekkel ezelőtt. Ez a két ösvény fajok tömeges kiirtásának

időszakában keresztezi egymást; ma már tudjuk, hogy az éghajlati változás állt a legtöbb tömeges pusztítás mögött A tudomány bepillantást ad a saját megsemmisítésünk idejének kezdetére és képet ad saját megsemmisítésünkről is, ami a földnek aszteroidákkal történő ütközése vagy galaxisunknak az Andromedagalaxissal történő összeütközése vagy a nap halála miatt következik be. Ilyen értelemben perspektíváink több mint globálisak, lehet hogy galaktikusak. Emberbarát globalizáció? Egy galaktikai perspektíva megalázó, sőt ijesztő. Az egészséges válasz, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, fogjunk össze a földi élet fenntartása érdekében ahelyett, hogy fejünket a piacgazdaság homokjába rejtjük. Pénzcsinálás helyett, a közpolitika elsődleges célja a földön az élet fenntartásának biztosítása legyen és csak azután próbáljunk meg új otthont találni valahol máshol az univerzumban. Ennek a

nézőpontnak a globalizációja megköveteli, hogy az emberek tudomásul vegyék, hogy a közösség részeként térben és időben felelősek a földi életért. Ennek a képnek a felbukkanását különböző további feltételekre alapozzák. Például, a globális tudatnak az embereket inkább a társadalmi sokféleség választása felé kell vezetni, mint a mindent felölelő globális kultúra felé. A globális tudattal rendelkező emberek nemcsak hogy könnyebben tudják tolerálni a különböző kulturális háttérrel rendelkező embereket, de azt is meg fogják érteni, hogy jobban meg tudjuk tanulni, hogyan szervezzük magunkat, ha több „társadalmi kísérletet” indítanak és értékelnek ki, mint ha kevesebbet. A környezetvédelemnek példákkal kell alátámasztani a „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” irányelvet, mivel az embereknek globális környezeti mutatókat kell kialakítani, globális környezeti célokat kitűzni és azután együtt

kell működni, hogy ezeket a célokat a föld minden régiója, országa, közössége és egyéne számára lefordítsák. Az emberi ügyeknek a valós politizálás nemzetközi ügyeinek helyébe kell lépni Az állandó gyilkos verseny és konfliktus és bizalmatlanság helyett az embereknek a túlélés és felsőbbrendűség és tolerancia kollaboratív céljaira kell majd összpontosítani. A kereskedésnek és a piacgazdaságnak a közérdek teljes rendszerében kevésbé fontosnak kell lenni, kutatásba és fejlesztésbe történő lényeges emberi befektetésekkel kell helyettesíteni, mindezt a már fentebb említett túlélési cél érdekében. Ezeknek a törekvéseknek a támogatásához sok hosszú távú, akár ezer évre szóló tervek kifejlesztésére lesz szükség a mai, csupán a következő üzleti negyedévig vagy a következő választási ciklusig terjedő horizont helyettesítésére. Intézmények a közösség újjáépítésére Az ismertetett új

globalizációt közösségi szinten is meg kell valósítani. Mint az 1. táblázat is mutatja, az információtechnológiák nanotechnológiákkal és a tudomány és termelés egyéb fejlődésével kombinálva nagyon erőteljes és pszichológiailag romboló hatással lehetnek a társadalmi kohézióra és a pszichológiai egészségre. A globalizációnak a földi életet és az egész világra kiterjedő emberi együttműködést biztosító jó szempontjai nem jönnek létre, ha az embereknek nincs közvetlenebb és tartalmasabb kapcsolatuk. Ezért erős annak a szükségessége, hogy a távoli múlt közösségi struktúráját újjáépítsék, ez alkalommal már modern technológiák és termelési folyamatok felhasználásával. A legfontosabb ajánlás száz–kétszáz fős önellátó közösségek megtervezése. Ez az elviselhető közösségek egészséges nagysága, hiszen a csoport elég kicsi ahhoz, hogy mindenki ismerje egymást, de elég nagy ahhoz, hogy

különböző szakmákat és háttereket magába tudjon foglalni. Ezek a közösségek lehetnek városiak vagy vidékiek A megfelelő technológiákat úgy kell megtervezni, hogy az emberek ezen csoportjának alapigényeit a csoporthoz tartozó felnőttek rendelkezésre álló munkaideje felének felhasználásával kielégítsék. Ezek a rendszerek magukban foglalnák az energia-, élelmiszer-, hulladék-, lakás- stb. technológiákat Ez a megközelítés újrateremtené a vadászó–gyűjtögető törzs környezetét, de bonyolult technológiákat használna a túlélés elősegítéséhez. Az önellátó közösségben mindenki segédkezne az 1 táblázatban felsorolt funkciókban. Az ellátástervező lenne felelős a közösség önellátási tevékenységének megtervezéséért, az 1. táblázatban felsorolt támogató szerep ellátásáért A „rendszer” motorját a már korábban tárgyalt globális perspektívák képeznék Ezen túlmenően fontos lenne új szerepeket

és újból életre keltett régi szerepeket létrehozni, amelyeket az önellátó közösségekben élő emberek töltenének be. A világosan meghatározott szerepekkel rendelkező emberek jobban kötődnek a csoporthoz és a szerepek is a csoporthoz kötődést szolgálják. Íme néhány szerep, amit mérlegelni lehetne A külső ügyintéző A kétszáz fős közösség kibogozhatatlanul összefonódik a Földgolyón élő összes többi közösséggel. Legyen a közösség városi, külvárosi vagy vidéki, szorosan együtt kell működnie a szomszédos közösségekkel, hozzá kell járulnia a regionális kezdeményezésekhez és a nemzeti és nemzetközi célok irányába kell tevékenykednie. Minden közösségnek szüksége van külső koordináló funkcióra, ami a határkérdésekkel foglalkozik A külső koordinátor szerepét olyan személy töltheti be, aki ért az interperszonális kommunikációhoz Az előrelátó A változások továbbra is sújtják a

közösségeket. Még a viszonylag önellátó kétszáz fős közösségek esetében is szükség lesz az előrelátásra Legalább egy személynek felelősnek kell lenni az adat- és információforrások vizsgálatáért és a többi előrelátóval közlésükért, hogy meghatározzák azokat a tendenciákat, amelyek a jövőben a közösségre hatással lehetnek. Az előrelátó felelős azért, hogy a világgal kapcsolatos külső jeleket a közösség hasznára a lehetséges jövőbeni világra vonatkozó értelmezésekké átalakítsa. A dokumentáló A közösségi tudat tartós erősítéséhez és adatok értékeléséhez minden kétszáz fős közösség felelős mindennapi életének, eredményeinek és problémáinak dokumentálásáért. Legalább egy személynek, egy dokumentálónak felelősnek kell lenni ezért a számos adattípus, ezen belül képek, hangok, interjúk, néprajzok, tanulmányok, termelési adatok, környezeti minőségmutatók és egészségi adatok

gyűjtését (és kódolását) magában foglaló feladatért. A TES-szerzetes A TES az angol „the everything system” („a minden rendszer”) rövidítése. A jövőben a mindenütt jelenlévő információtechnológiai rendszerek mindenről befogadnak információt. Például, dokumentálók milliói fognak információt kódolni közösségükről a TES-be vitel céljára A TES-ben lévő információ azonban csak annyira lesz hibátlan, amennyire az abba bemenő információ-input A TES-szerzetes lesz felelős a TES-ben lévő információk belső érvényességéért. A közösség TES-szerzetese minden bizonnyal az évek és a közösségről dokumentálásra érdemes évek belső érvényességének fenntartására (azaz a belső átalakításra) fog koncentrálni, de biztosítani fogja azt is, hogy a közösség információja a TES-ben lévő többi információval összhangban van. Az értékelő Minden közösségben kell lenni legalább egy személynek, akinek az a

szerepe, hogy a TES-be bevinni kívánt, a közösség életét dokumentáló információkat – több kritérium alapján – a közösség értékelésére használja. Másképp fogalmazva: az értékelő szerepe a közösséget leíró információk összekapcsolása a közösség döntési folyamatai hatékonyságának, például a környezetvédelmi mutatók teljesítésének értékelésére A mesemondó Míg a TES a közösség történetének testetlen tárháza, a közösség számára az is fontos, hogy az emlékeket valós emberek összefoglalják és továb badják. A mesemondók a közösség emberi memóriáját képezik és nemcsak a múltbeli események tényszerű részleteit veszik számba, de az események érzelmi és spirituális szempontjait is kifejezésre juttatják. A sámán A közösségnek szüksége van a személyes érzésre. A múltban a sámán segítette az embereket életükön keresztül, foglalkozott betegségeikkel és lelki ügyeikkel. A

sámán akkoriban természeten nagyon jól ismerte a közösség tagjait. Ma a sámán szerepe megoszlik a vallási tisztviselők, társadalmi munkások, pszichológusok, pszichiáterek, tanácsadók, mentorok, tanítók, oktatók és mások között. Jellemző módon ők nem tudják az embereket annyira megismerni, mint a régi sámánok A kétszáz fős közösségnek szüksége van egy sámánra, hogy segítsen az általa jól ismert embereknek mindennapi ügyeikben. A tanító A közösségnek szüksége van tanítókra. Az információtechnológia minden bizonnyal lehetővé teszi, hogy az oktatást a diákok ereje és preferenciái szerinti testre szabják és ez a kis csoport számára bőséges oktatási forrást kínál. Elvileg mindent on-line lehet elvégezni Az oktatás azonban a mesemondáshoz hasonlóan több mint tények, elméletek és modellek átadása Az oktatásban szükség van érzelmi és szellemi szempontokra, amit csak az emberi tanítók tudnak kifejezésre

juttatni. Ezért a közösségnek szüksége lesz tanítókra, hogy segítsenek a tanulóknak megtanulni, miért fontos a tanulás, mit fontos megtanulni és az adatok és információk között hogyan kell levonni a fontos következtetéseket. A közvetlen demokrácia A közösségben minden felnőtt számára előnyös lenne, ha részt vehetne a közösség döntéshozatali folyamatában. A közösség elég kicsi és az információtechnológia elég bonyolult lesz ahhoz, hogy lehetővé tegye a közvetlen demokráciát. Természetesen ez nagyobb politikai méretekben nem lesz lehetséges és kívánatos, de százötven felnőtt esetén lehetséges és sikeres lehet A segítő A közvetlen demokrácia létrehozásához minden közösségnek szüksége van segítőre. Ez a személy segít koordinálni a megbeszéléseket és a döntéshozatalt Ez a személy a közösség számára csatornaként és hálóként fog működni A külső koordinátorhoz hasonlóan ennek a személynek

erős interperszonális képességekkel kell rendelkezni Művészek Minden közösségben kell lenni egy vagy több művésznek, aki az irodalmon, képzőművészeten keresztül és más formában interpretálja és kifejezi a gondolatokat, koncepciókat és a mindennapi életet. A művészek a belső érzéseket a külső világ által átgondolandó kifejezésekké alakítják (azaz output átalakítás) Szülők Az újratermelő az 1. táblázatban utolsóként felsorolt kategória, amivel itt foglalkozunk. A hagyományos és kissé idealizált emberi társadalmakban a házaspároknak tulajdonítják az újratermelő, a megtermékenyülő és a gyermekek szüleinek szerepét. Úgy véljük, hogy a szülők számára nagyon fontos, hogy erős elsődleges felelősséget érezzenek a gyermekekért. A „magcsalád” az önfenntartó közösség kis mérete és a mesemondók, sámánok, tanítók és létfenntartástervezők támogató szerepe miatt jobban kötődik a

közösséghez, mint sok család a modern társadalmakban. Elképzelhető, hogy az önfenntartó közösségek az emberi népesség és kultúra nagyobb szerveződéseinek részét képezik. Új kulturális formák keletkezhetnek, amelyek magukban foglalják az önfenntartó közösség összefüggéseinek sajátos szempontjait, mint városi vagy vidéki jellegét, az élelmiszerés energiatermelésre használt folyamatokat, éghajlatot, földrajzot, az eredeti növény- és állatvilágot. Várható, hogy az emberek az egyik önfenntartó közösségből a másikba fognak költözni, amíg meg nem találják az érdeklődésüknek, szakértelmüknek és tehetségüknek legjobban megfelelő közösséget Ez a mozgás szükségszerűen hatással lesz a közösség társadalmi tőkéjére, de ha a mozgások nem gyakoriak és nem nagy számban fordulnak elő, az önfenntartó közösségek kis mérete és az emberek által betöltött szerep biztosítani fogja, hogy az újonnan

érkezettek gyorsan integrálódjanak a közösségbe. A beköltöző külsőknek képesnek kell lenni a gondolatok és kapcsolatok keresztezésére és a társadalmi tőke bővítésére. A közösség által saját magáról elmondott történetnek képesnek kell lenni arra, hogy kultúráját érintetlenül megtartsa úgy, hogy kívülállók ne tudják azt felhígítani vagy aláásni. Következtetések A globalizáció egy olyan folyamat, amelynek története több millió évre nyúlik vissza. Az idők során a globális erők azon ügyködtek, hogy egyre jobban gyengítsék az emberek közötti társadalmi kötelékeket, miközben az embereket élelmezés, védelem, kormányszolgáltatások stb tekintetében nagyban függővé tették más névtelenektől Az információtechnológia lényegesen meggyorsította a globalizációs folyamat ütemét. Egy potenciális jövőben az emberek csupán gazdasági közegként is tudnak létezni, akik mind azt akarják, hogy a hatalmas

multinacionális vállalatok által kifejlesztett és irányított bonyolult technikákkal kielégítsék őket. Ebben a világban nem lenne indokolt, hogy az emberek komolyabban kötődjenek bármilyen nagyságú közösséghez is. A helyzet felveti a kérdést: a globalizáció és a modern társadalom és modern technológia és gazdasági nyomás annyira agresszívvé tett minket, hogy úgy véljük, hogy kinőttük a közösségeket, genetikai származásunk legnagyobb evolúciós vívmányát? Tudjuk, hogy a válasz „nem”, mert ez a jövő szerintünk pszichológiailag értelmetlen. Szerencsére látjuk a mai világ tendenciáit, amelyek egy új globalizációs paradigmához vezethetnek, ahol a földi élet iránti globális aggály legyőzi a szűkebb és rövidlátó piaci bázisú és kulturálisan hegemonikus szempontokat. Ahhoz, hogy sikeresen gyökeret eresszen ez az új paradigma, a közösségeknek újjá kell születni, mivel a mások iránti aggály nem lehet csak

elvont és intellektuális, de mindenkinek minden nap közvetlenül kell ezt érezni. Ideális esetben az új közösségek önellátók, méretüket tekintve kicsik és új társadalmi szerepekkel átitatottak lehetnek. Ez a jövő csak akkor jön el, ha megértjük, hogy a földi lét veszélyeztetése mindennapi viselkedésünkből ered. Az ilyen érzékelt napi veszély nélkül evolúciós örökségünk feltételezi, hogy nem ilyen a kötődésünk Főleg a mesélők, sámánok és tanítók lesznek felelősek azért, hogy ez a dolog hétköznapi bázisra helyeződik és olyan ügyet teremtenek, hogy a közösség előnyei fontosabbak az individualista, gazdaságilag orientált társadalomra vonatkozó előnyöknél. (Jurasits Jánosné) Tonn, B. E; Ogle, E = A vision for communities in the 21st century: back to the future = Futures, 34. k 8 sz 2002 okt p 717–734 Stevenson, T.: Communities of tomorrow = Futures, 34 k 8 sz 2002 okt p 735–744 EGYÉB IRODALOM Moody-Stuart, M.;

Quotes, P: Globalization in the 21st century: an economic basis for development. = Corporate Environmental Strategy, 9 k 2 sz 2002 máj p 115–121 Derouane, E.G: Catalysis in the 21st century, lessons from the past, challenges for the future. = Cattech, 5 k 4 sz 2001 p 214–225 Norcia, V.: The knowledge economy and moral community = Journal of Business Ethics, 38. k 1 sz 2002 p 167–177