Szociológia | Devianciaszociológia » Solt Ágnes - Bűncselekmények fiatal tettesei, bűnös fiatalok tettei

Bűncselekmények fiatal tettesei – bűnös fiatalok tettei A kérdések Miért fordul valaki el a közösségtől, a társadalomtól? Miért választ valaki olyan utat, melyet a társadalom megvetése övez és amely út a társadalomból való kiközösítéshez, kirekesztéshez vezet? Mi motiválja a deviáns tettek elkövetőit? Minden emberben közös az életösztön. Minden emberben közös az, hogy bizonyos szükségletei vannak, amelyek kielégítésére törekszik. Szeretném a szélsőséges, egyedi és kivételes példáktól eltekintve végiggondolni és követni, hogyan vezet bizonyos szükséglet kielégítetlensége meghatározott fajta deviáns életút választásához? Vajon a társadalomban történő mentális változások, amelyek a személyközi normákat érintik, hatnak-e, illetve hogyan hatnak az ember társas szükségletére? Deviáns életúton haladó személyek indítékai között alapvető különbségek találhatóak. A társadalmi elutasítás és

kiközösítés nem jelenti azt, hogy egy deviáns személy közvetlenebb környezete, saját közössége kirekesztené. Alapvetően másról van szó abban az esetben, ha a bűnelkövetőnek környezete szolgáltatja a deviáns karrier mintáját, szocializálja bele a deviáns közösségbe az egyént. Ebben az esetben közvetlen környezete, családja számára az egyén normakövetőnek mondható, adaptálódik, a deviancia nem saját választása, hanem szűk szocializációs közegéé. Magatartása normatív, racionális Más eset, amikor a deviáns személy nem csupán társadalmi normák szerint nevezhető deviánsnak, hanem saját társadalmi csoportja, közvetlen környezete is deviánsként értékeli, ha családja is elítéli viselkedését/ cselekedetét/ értékrendjét. Az ilyen értelemben vett deviáns utat választó egyén viselkedése első megközelítésben nem racionális, hiszen az életösztön diktálta túlélési stratégia fontos eleme, hogy az egyén

adaptálódjon környezetéhez. Feltételezem, hogy az emberek racionális döntéseket hoznak. Kérdés tehát, hogy az egyén mely szükséglete kielégítésének érdekében választotta a d eviáns utat, illetve az elkövetett bűncselekményt mely szükségletének kielégítése motiválta? Gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők. Empirikus adatok, elméleti háttér Néhány adat a bűnelkövetőkről és bűncselekményekről. Tipikus vonások A fiatalkorú bűnelkövetők aránya 2,22% a fiatalkorú népességben, a gyermekkorú elkövetők aránya 0,25% a gyermekkorú népességben. Évente kb 4000 gyermekkorú követ el büntetőjogilag szankcionált cselekményt. A tipikus bűncselekmények: lopások, betöréses lopások, rablások, rongálások. A gyermekkorú bűnelkövetők 60-70%-a a v eszélyeztetettek közül kerül ki. A nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak az esetek legnagyobb részében anyagi okok m iatt, kisebb részben 1 környezeti és

magatartási okok m iatt, néhány esetben pedig egészségi okok m iatt veszélyeztetettek. Gyermekkorú elkövetők szüleinek 56%-a munkanélküli, ennek 60-70%-a alkoholista is. Rossz baráti környezet az esetek 2/3-ában szerepel az elkövetővé válás okai között A gyermekkorúak vagyon elleni bűncselekményeinek legfontosabb jellemzői az alkalomszerűség, ötletszerűség, előkészület hiánya, csekélyebb érték, kezdetleges végrehajtási mód. A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők körében a vagyon elleni bűncselekmények dominálnak, de ezeket egyre durvább, erőszakosabb módon követik el, társakkal. A fiatalkorú bűnelkövetők száma (14 és 18 év közöttiek) 2001-ben 11081. A rablások 25-26%-át, a betöréses lopások kb. 20% -át, erőszakos nemi közösülések 10-14%-át fiatalok követik el. Emberölések és testi sértések arányában kb 9%, mint ahogy az összbűnözésben 1990-es évek elején a fiatalkorú bűnelkövetők 10%-a alkohol

hatása alatt tette, 2000-re csak 6%, de az alkohol helyét átvették a drogok. A fiatalkorú bűnelkövetők életkori sajátosságából adódik, hogy jellemző a csoportos, társas elkövetés és a n agyszámú halmazat. A lányok részvétele 10% alatti A főváros az ország fiatalkorú bűnözéséből 20-22%-ban részesedik. Évente a fővárosban kb 6-7 befejezett és 4-5 kísérleti szakaszban maradt emberölésben emel vádat a bíróság. Leggyakoribb oksági tényezők az anyagi haszonszerzés, a „rossz” baráti kör, az átmeneti pénzzavar, az agresszivitás. A fiatalkorú bűnelkövetők több, mint 70%-a teljes családban nevelkedik, 20% elvált szülő gyermeke, 6-7% állami gondozott. Egyre több elkövetőre jellemző, hogy nem tanul, de nem is dolgozik. Kockázati tényezők, veszélyeztető körülmények • Az alacsony szocioökonómiai helyzet, a relatív depriváció, az alacsony iskolai végzettség kortól függetlenül marginalizáló hatásúak és

nagyobb arányú devianciához vezetnek, hiszen e tényezők mentén az egyén nehezen, vagy egyáltalán nem képes érvényesülni a társadalomban. • A problémaviselkedés (Jessor és Jessor) a serdülők és fiatal felnőttek társadalmi norma szegése, a helytelenítéstől a bebörtönzésig. A problémaviselkedés a normatív serdülőkori fejlődés alternatívája (lehet alkoholfogyasztás, cigarettázás, marihuánahasználat, korai szexuális aktivitás, antiszociális, diszociális cselekmények). A problémaviselkedés tehát a normától eltérő, „problémás” viselkedést jelent, mely egyes cselekedeteket vizsgálva diagnosztizálható deviánsként is, valójában csak életkor-specifikus, határfeszegető, én-kereső cselekményekről beszélhetünk valós, hosszú távú veszélyforrás, deviancia helyett. A kockázati tényezők sorában azonban megemlítendő • Az identitáskeresés és individualizációs törekvések, az ingatag önértékelés könnyen

veszélyforrássá válhatnak negatív hatású szocializációs közegben (család, iskola, kortárscsoport, nevelőintézet). A drogfogyasztás kialakulásához szociabilitásban fellépő zavar, az interperszonális készségek hiánya szintén hozzájárul. • A kórosan alacsony önértékelés önmagában is kockázati tényező a fiatal számára, nem pusztán a s zuicid hajlam növekedése miatt. Az önértékelési zavar alternatív értékek/értékrend választásával orvosolható, amely során a fiatal olyan értékeket tehet magáévá, amelyek a deviáns életforma választásával járnak együtt. A deviáns életforma 2 választásának felvállalása Kaplan kutatása szerint javítja az önértékelést. Az erőfeszítés feladása és a kontroll gyengesége összhangban van a negatív énképpel. • Ha a születéstől a felnőtté válásig a szülő és gyermek között közvetlen, működő kapcsolat nincs, a személyiség-fejlődés a primer szocializáció

tekintetében, mint alaphelyzet, veszteségek és hiányok egész sorát okozza, váltja ki. Az ún emotív depriváció sok esetben az érzelmi-akarati sérültség egyik súlyos tünet-csoportját, a teljesítménygyengeséget és a m ásodlagos-harmadlagos hajtóerők alacsony szintjét eredményezi. Ez az a helyzet, ami a fiatal felnőtt önálló életvitelét, beilleszkedését mintegy akadályozza. A személyiségfejlődés folyamatában meghatározó a koragyermekkori anya-gyermek kapcsolat, amely az un. ősbizalom állapotának alapja(Erikson) A szociális kohézió kifejlődésének első lépése a közvetlen anya - gyerek kötődés. Az ősbizalom kialakulása a későbbi bizalom, a kölcsönösség képességének pszichobiológiai alapja. A társadalmon belüli bizalom képességének, a csökkent anómiás jelenségeknek a kialakulásában tehát alapvető, hogy ez a kötődés, a bizalom képessége kialakulhasson. Az elsődleges hiány (anya-gyermek, szülő-gyermek,

család-gyermek) a személyiségfejlődés minden lényeges lélektani fázisában a hiányok egymásra épülését hozzák. E zavarok, hiányok először látensen, majd egyre artikuláltabban jelentkeznek A társas kapcsolatok működését, az eredményes alkalmazkodást erőteljesen gátolják. Ranschburg Jenő pszichológus szerint a csecsemő legfontosabb feladata az első fél évben az ismerős és idegen közti különbségtétel. Ha azonban a családi viszonyok ezt nem teszik lehetővé, a különbségtételekre képtelenség a k örnyezethez való differenciálatlan viszonyuláshoz vezet, melyből kamaszkorra kialakulhat a pszichopata, kegyetlen agresszió, melynek hátterében nem lehet indulatot találni. A szorongó illetve az agresszív személyiség kialakulását előidéző szülői–nevelői magatartás viszonylag pontosan körülhatárolható. Ranschburg a négy lehetséges szülői attitűd szorongással és agresszióval kapcsolatos adatait emeli ki. 1

Meleg–engedékeny, 2 H ideg–engedékeny, 3 Meleg–korlátozó, 4 H ideg– korlátozó. Ezek nem pusztán a nevelési helyzetben megvalósuló attitűdök, hanem az ilyen helyzetben levő egyén személyiségének jellemzői. Az említett négyféle szülői attitűd közül kétféle válthat ki könnyedén antiszociális magatartást, illetve kifelé fordított és megélt agressziót. A hideg–engedékeny attitűd elősegíti a gyermek belső konfliktusokból származó, antiszociális agressziójának kibontakozását. Agresszív serdülőkkel illetve fiatalkorú bűnözőkkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az ilyen nevelői attitűd következményeként kialakuló függőségi szorongás és nyílt agresszív magatartás a gyermeket igen gyakran antiszociális (kortárs)csoportba vezeti. A hideg–korlátozó miliőben a szülő ellenérzései (melyek fizikai büntetésben, a gyermek közeledésének elutasításában, a minimális számú szülő–gyerek

interakcióban nyilvánulnak meg) a gyermekben agressziót váltanak ki, azonban ennek kiélésére semmiféle lehetősége nincs. A szülő általában hidegségét, ellenszenvét úgy próbálja leplezni, hogy gyermeke iránti szeretetét, odaadó gondoskodását hangoztatja. Ez az ellentmondás a gyermekben bűntudatot ébreszt, növeli agresszióját, amit aztán önmaga ellen fordít. Súlyos belső konfliktusok alakulnak ki benne, neurotikus zavarai lesznek, amik az évek során beépülnek személyiségébe, komoly torzulásokat okozva. Előfordulhat, hogy ez a nevelői attitűd teljes bizalmatlanságot eredményez minden felnőttel szemben, öngyilkossági kísérletekre hajlamosíthat. Kiemelkedő ártalmak az anyától való korai elszakadás, amely szeparációs szorongást kelt az egyénben, csakúgy, mint a szégyenélmény, amely kriminogén nevelési ártalomként 3 alárendelt én-helyzetet teremt. A harag, frusztráció, esetleg párosuló bűntudat és

félelemérzet könnyen vezethet agresszióhoz. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az antiszociális tünetek diszpozíciós talaját minden esetben alkati tényezők és károsító élmények együttesen alkotják. • Meghatározó jelentőségű a veszélyeztetettség létrejöttében a társas kapcsolati háló, a magatartási és személyiségbeli tényezők. A megelőzésben rendkívüli jelentősége van az önállóság, felelősségtudat kialakításának. A szociális fejlődés koncepciói a kötődés jelentőségét hangsúlyozzák. Elliott a szociális kontroll elméletből indul ki, és három fő okot lát a konvencionális társadalomhoz való kötődés csökkenésében (Elliott-Huizinga-Menard, 1989). A serdülőkori krízisek többsége arra vezethető vissza, hogy a vágyak (felnőttség elérése), ill. a lehetőségek nem felelnek meg egymásnak, ezért a fiatalok a vágy szimbolikus kifejezőeszközeihez nyúlnak, mint pl. az alkohol vagy a cigaretta A másik

jelenség a szociális környezet összetartó ereje, amely könnyen meggyengül, ha nincsenek útmutatást és jövőperspektívát nyújtó intézmények, közösségek. A harmadik pedig a szocializáció során közvetített értékrend stabilitása, és a konvencionális társadalmi értékekkel való azonosulás mértéke, amelynek egyik megnyilvánulása az iskolai értékrend elfogadása, az iskola és a t anulás iránti elkötelezettség. A környezetben lévő kockázati tényezőket szokás „szociális mérgeknek” is nevezni, mely kifejezés kellőképp illusztrálja a kapcsolati diszfunkciók, zavarok és egyéb környezeti anomáliák egészségkárosító hatását. Magatartászavarok kialakulásához vezet a gyermekbántalmazás, érzelmi elhanyagolás, büntetéstúlsúlyú nevelési stílus, biztonságos kötődésre lehetőséget nem adó környezet. A személyiségvonások és a családi háttér összefüggéseinek vizsgálatával lehet megelőzni a

veszélyeztetettség kialakulását. A kortárscsoportokban (iskolai osztály, baráti kör, sportegyesület, stb.) kialakuló státusok, szerepek erősen hatással vannak a fiatal önképének alakulására, önismeretére. Az iskolai elutasítottság szerepet játszik a lemorzsolódásban, a deviáns csoportokhoz való csatlakozásban. Könnyen kirekesztik a szokatlan módon viselkedő; előnytelen külsejű gyerekeket, fiatalokat kortársaik. Kutatások szerint az iskolai elutasítottság elsősorban a lemorzsolódás, míg az agresszivitás miatti elutasítás a későbbi magatartási zavar, deviancia előrejelzője. A kitaszított és elkóborló egyének közössége: a deviáns szubkultúra A társadalmi integráció, kohézió alapja a közös értékek elfogadása és a társas kapcsolatok gazdag, szerves hálója. Az emberi kapcsolatok természetes hálójának, a közös értékek elfogadásának, az ezen alapuló életcélok meglétének, egyszóval a t ársadalmi

azonosságtudat (Pataki) megbomlásának következménye a devianciák - öngyilkosság, alkoholizmus, bűnözés, egyéb önromboló magatartásformák - gyakoribbá válása, vagy alternatív csoportok alakulása. A deviáns szubkultúra üldözött és kitaszított, olyan egyének sorsközössége, akik kényszerhelyzetben találnak egymásra. Ennek a szubkultúrának a kultúrán belül redukált emberi kapcsolat-igénye van. E kultúrában általában erős a hatalmi hierarchia, szigorúan racionális elveket követ, nincsenek hosszú távú tervei, programjai, kapcsolatai. Akciószövetség, elkülönülnek a hatalmi és funkcionális szerepei. A deviáns szubkultúra 4 csoportjai igen hasonlítanak egymásra, ezért az egyén az egyik intézmény rendjét kitanulva könnyen beilleszkedik a másik rezsim rendjébe, vagy az egyik csoportból kilépve könnyen helyet talál egy másik csoportban. A bűnelkövető fiatalkorúak motivációinak értelmezése a biológiai

szükségletek fényében A fiatalkorú bűnelkövetők döntő többségénél a deviáns karrier a nem megfelelő, illetve elégtelen szocializáció következménye. A szükségletek kielégítetlensége könnyen vezethet deviáns tettek elkövetéséhez. Ha a személyes célok eléréséhez szükséges társadalmilag jóváhagyott eszközök nem állnak az egyén rendelkezésére, vagy tanult tehetetlenség következtében nem él velük, az egyén motiváltsága szerint egyéb alternatív eszközöket kereshet megfogalmazott és tudatosan kijelölt céljai elérésének érdekében. (A tanult tehetetlenség fogalma állatkísérletek eredményeként született. A tanult tehetetlenség állapota akkor alakul ki, ha egy állatot negatív ingerek érnek úgy, hogy nincs lehetősége a menekülésre. Egy ideig mindent megtesz, hogy elmenekülhessen, azonban egy idő múlva feladja, passzívvá válik. Az ember esetében hasonló szerepe lehet egy tartósan rossz, megoldhatatlannak

érzett kapcsolatnak, vagy egyéb negatívan megélt élethelyzetnek.) Olyan eszközöket kereshet céljai elérésére, melyek a társadalmi és jogi normával összeegyeztethetetlenek. Ilyenek az anyagi haszonszerzés motiválta bűncselekmények Ugyanígy sodródhat az egyén a d eviáns tettek által a t ársadalomból kirekesztettek mezejére, ha céljai olyan elemi szükségletek (voltak gyermekkorában), melyek kielégítetlensége érzelmileg sérültté teszi (tette gyermekként). Ha az egyén szeretet- és közösséghez tartozásának igénye, illetve egyéb társas szükségletei, kötődésigénye kielégítetlen, a frusztráció okozta sérülések agresszív tettek formájában törhetnek felszínre. Az agresszió motiválta bűncselekmény ebben a megvilágításban az egyén érzelmi szükségleteinek kielégítetlensége, ennek tüneteiként értékelhető. A későbbi visszailleszkedés esélyeit mérlegelve fontos figyelembe vennünk, hogy az agresszív cselekedet

vajon a társadalmi kötődés szükségletének kielégítetlensége miatti frusztráció következménye, a s zeretethiány miatti fájdalmas kiáltás, avagy az egyén közösséghez való tartozás iránti szükségletének kielégítetlensége már rögzült torzulásokat okozott személyiségében, és agresszivitása már legfőbb személyiségvonásává vált. Minél fiatalabb az ember, annál nagyobb esély van arra, hogy a s zocializációs és egyéb személyiségtorzító hiányosságok negatív hatásai még kijavíthatóak, jóvátehetőek. Maslow rendszerében a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként való fellépését jelenti. Az emberi szükségleteket öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította: 1. 2. 3. 4. 5. fiziológiai szükségletek biztonsági szükségletek szeretet- és közösséghez tartozás igény tisztelet, elismerés iránti igény tudás és megértés iránti vágy

5 1. Fiziológiai szükségletek A fiziológiai szükségletek a legerősebben jelentkező, legdominánsabb szükségletek. Bár az összes fiziológiai szükséglet felsorolása képtelenségnek tűnik, és némely szükséglet hovatartozását illetően kétségek támadhatnak (pl.: az érzéki örömök: ízek, szagok, simogatás, stb. fiziológiai szükségletek-e?), az alapvető fiziológiai szükségletek az éhség, szomjúság, szexuális vágy, alvásigény, anya – gyermek kapcsolat. Ha ezen szükségletek nincsenek kielégítve - vagy akár csak egy közülük, mivel ezen szükségletek viszonylag elszigetelhetők, testileg lokalizálhatók - akkor minden egyéb szükséglet háttérbe szorulhat. (Maslow szerint el is tűnhet, de későbbi kutatások igazolták, hogy csupán háttérbe szorulnak, intenzitásukban gyengülnek a piramisban vizuálisan egymásra épülő szükségletek. Mindegyik él azonban, csak intenzitásuk mértéke különbözik jelentősen.) 2.

Biztonsági szükségletek A biztonsági szükségletek kielégítetlensége következtében fellépő motiváció működése analóg a fiziológiai szükségleteknél tárgyaltakkal. Ez a biztonságos létezés tudatának szükséglete. Tehát biztonság hiányában a többi, magasabb rendű szükséglet jelentőségét veszíti, valamint a bizonytalan környezetben élő egyén legfőbb törekvése a biztonság megteremtése lesz. Ide tartozik még a létbiztonság érzése is, az a hit, hogy a jövőben képesek leszünk biztosítani alapvető szükségleteink kielégítését. Ha a biztonsági szükségletek kielégítést nyertek, intenzíven lép fel a következő igény, a szeretet utáni sóvárgás. 3. Szeretet- és közösséghez tartozás igénye A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Itt a szerelem nem keverendő össze a szexuális viselkedéssel, amit a fiziológiai szükségletekhez soroltunk. (A tisztelet, elismerés iránti igény (4.),

valamint a tudás és megértés iránti vágy (5) szükségletét itt nem részletezem, hiszen a dolgozat témája szempontjából kevésbé jelentősek.) Alderfer szükségletelmélete differenciáltabb felosztásban jeleníti meg a szükségletek sorát: 1. Egzisztenciális szükségletek: ° Fiziológiai szükségletek ° Biztonsági szükségletek 2. Másokhoz tartozás szükséglete: ° Közösséghez való tartozás szükséglete 3. Fejlődési szükséglet: ° Elismerés iránti szükséglet ° Önmegvalósítási szükséglet A következőkben azt a feltételezésemet szeretném megalapozni, miszerint azok a fiatalok, akik a családjukban sem anyagilag, sem érzelmileg nem jutottak hozzá az egészséges fejlődésükhöz nélkülözhetetlen szükségletekhez, inkább térnek az anyagi haszonszerzés motiválta devianciák útjára, míg azok a fiatalok, akikről családjukban gondoskodtak ugyan, de érzelmi szükségleteiket nem elégítették ki, közömbösen viszonyultak

gyerekükhöz, inkább lépnek az agresszió motiválta deviancia útjára. 6 El kell választani egymástól a megélhetési bűnözést és a „fogyasztói” bűnözést. A fogyasztói bűncselekmény a piaci társadalom stimulálta vágyak kielégítésének egyfajta gyors megoldása. A vágyak, amelyeket a fogyasztói társadalom ébreszt, sokak számára okoznak frusztrációt azok elérhetetlensége miatt. A megfelelő értékrendszer hiánya, illetve a deviáns érték- és normarendszer elsajátítása következtében kialakul egy olyan anyagi haszonszerzési indítékkal elkövetett bűncselekmény, amely nem közvetlenül a fiziológiai és biztonsági szükségletek kielégítésére tör. A helyzetet az erkölcsi szocializáció kérdése befolyásolja jelentősen, amelytől eltekinteni nem lehet: hogy a gyermek/fiatal mely társadalmi értékeket interiorizálja sajátjaként; illetve érez-e, és ha igen, mi és ki iránt érez tiszteletet; mit becsül: egyáltalán

csak célokat képes értékelni, vagy az eszközök és stratégiák terén is különbséget tesz jó és rossz, megengedett és nem megengedett módok között, stb. Ha az anyagi szükségletei nem is egzisztenciálisak, vágyai és céljai elérésében nem tartják vissza, nem állítják meg erkölcsi vagy jogi akadályok és határok. Az anyagi szükségletek képlékenyek, s így a haszonszerzés motiválta bűncselekmények esetében nem a szűken értelmezett Maslow-i fiziológiai szükséglet kielégítetlensége jelenik meg, hanem a relatív depriváció következtében fellépő, szubjektív anyagi szükséglet kielégítetlensége. Az erkölcsi, értékrendbeli szocializációra nem csupán a család képes, egyéb szocializációs közegek is képesek pótolni az esetleges hiányt (pl.: iskola, média, kortárscsoport, közösségek). Annak a gyermeknek vagy fiatalnak, akinek sem érzelmi szükségletei nem nyertek kielégülést, sem értékrendbeli szocializációja

nem volt megfelelő, de nem érhet el olyan anyagi javakat, amelyekre vágyik, - valószínűleg az elkövetett bűncselekmény jellege nem különíthető el agresszió motiválta, illetve anyagi haszonszerzés motiválta cselekményekre, éppúgy jellemző lehet mindkét fajta motívum megléte. (Előfordulhat hogy a vagyon elleni bűncselekményt elismerés iránti szükséglete vagy szociális szükségletei motiválták, amennyiben pl. deviáns szubkultúra tagjaként csoportjának akar megfelelni). Az tehát egyértelműen kijelenthető, hogy az agresszió kitörését érzelmi frusztráció táplálja. A vagyon elleni bűncselekményt azonban a fiziológiai vagy biztonsági, azaz anyagi szükséglet éppúgy motiválhatja, mint egyéb szükségletek, fontos tehát különválasztani az abszolút és relatív anyagi szükségleteket. A feltevés igazolására, - hogy azok a fiatalok, akikről családjukban gondoskodtak ugyan, de érzelmi szükségleteiket nem elégítették ki,

közömbösen viszonyultak gyerekükhöz, inkább lépnek az agresszió motiválta deviancia útjára -, támaszkodom Dr. Utasi Judit kutatására, amelyben a fiatalkorú bűnelkövetők körében végez vizsgálódásokat. A kutatási eredmények részleteit szeretném Maslow elméletének, a szükségletpiramis tükrében bemutatni, amely segít a motivációk mögötti szükségleteket láttatni. „Fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények főbb jellegzetességei” címmel Dr. Utasi Judit ’98 -ban kutatást folytatott A kutatásban az 1997-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon jogerőssé vált 407 rablást és garázdaságot elkövető személy ügyében született ítéletének aktáját vizsgálta meg, kérdőíves módszerrel feldolgozva azokat. 145 rablásból 82 (56,6%), míg 262 garázdaságból 62 (23,7%) fiatalkorú által elkövetett eset. Az esetszám alacsony volta miatt a kutatási eredmények és a százalékos arányszámokból levont

következtetések erősen megkérdőjelezhetőek, óvatosan kell ezért következtetéseket levonnunk belőle. Kitér az elkövetők szociális helyzetére, családi körülményeire is, azonban az oksági összefüggéseket nem elemzi, de kimutatja és megállapítja, hogy a bűncselekmények motívumai és a család anyagi helyzete, illetve érzelmi viszonyai között összefüggés mutatkozik a garázdaságot és vagyon elleni erőszakos bűncselekményt elkövetők körében. Vizsgálta a család érzelmi viszonyait és anyagi körülményeit, illetve a bűntetthez vezető 7 motívumokat, úgymint: anyagi haszonszerzés; családi problémák; csábítás, befolyásolhatóság; rossz baráti társaság. Rablást elköv. fk Garázdaságot elköv. fk Család anyagi helyzete 80% rossz és közepes 56,5% közepes Családi érzelmi viszonyok 82% elhanyagoló; közömbös 75% gondoskodás; közömbös Utasi Judit kutatási eredményeiből az is kitűnik, hogy míg a garázdák

(agresszió motiválta bűncselekmény) 70%-ánál a rossz baráti társaság fontos motívuma a tett elkövetésének, a rablók (anyagi haszonszerzés motiválta bűncselekmény) 16,7%-ánál okolható a rossz baráti társaság, mint a bűntény motívuma. Vagyis a baráti társaság szerepe jóval jelentősebb az agresszió motiválta fiatal bűnelkövetőkre. Számukra tehát fontosabbak a szubkulturális csoport előnyei: amelynek révén a deviáns gyermek vagy fiatal elfogadást, támaszt, szolidaritást, emberi melegséget, érzelmi kapcsolódási pontokat, méltánylást talál egy olyan emberi közösségben, amely sorsközösség jellegű, és ahol új formában működtetni tudja az emberi értékeket, az ideálképzést, a normakövetést, a belső szabályozók kialakítását. Megtanítja a gyermeket vagy fiatalt a társadalomban lehetséges alternatív életmódra. Mit, miért, hogyan kell és lehet tenni a többségi társadalom által elfogadott értékrend és

normarendszer szerint. Dr. Utasi Judit jogász kutatására, illetve Maslow és Alderfer szükségletelméletére támaszkodva úgy gondolom, hogy: 1. azok a fiatalok, akikről a családjukban gondoskodtak ugyan, de érzelmi szükségleteiket nem elégítették ki, közömbösen viszonyultak gyerekükhöz, inkább lépnek az agresszió motiválta deviancia útjára; 2. az agresszió motiválta devianciákat elkövetők életében, mindennapjaikban jellemzőbben fellelhető a rossz baráti társaság szerepe. Dr. Vigh József által vizsgált adatok alapján szintén arra a következtetésre jut, hogy az erőszakos bűnözésnek lényegesen eltérő struktúrájú stimulátorai vannak, mint a túlnyomórészt vagyon elleni bűncselekményekből álló összbűnözésnek, és az erőszakos bűnözés elsősorban nem anyagi szükségletek kielégítéséből fakad. (Ranschburg Jenő fentebb vázolt elmélete is alátámasztja az összefüggést: a hideg– engedékeny attitűd

valószerűsíti a gyermek belső konfliktusokból származó, antiszociális agressziójának megjelenését. Az ilyen nevelői attitűd következményeként kialakuló magatartás a gyermeket gyakran antiszociális (kortárs)csoportba sodorja.) A társadalom mentális változásának hatása a szociális szükségletekre Az ember szükségletei, igényei formálhatóak, a relatív depriváció jelensége is a részben szubjektív szükségleteknek tulajdonítható. Mit jelenthet ez a mai bűnözési tendenciákra, a változásokra, más felől a társadalmi elvárásokra nézve? A szubjektív relatív deprivációt átélik azok, akik szociális helyzetük miatt nem képesek a választásra, miközben a fogyasztói vágyak csábításai ömlenek rájuk. A modernitás kultúrájának alaptulajdonsága a bizonyosság hiánya és folyamatos keresése, hiszen a társadalmi életben senki sem hagyatkozhat az interakciók valamely szilárd és egyértelmű jelentésére, amely jelentés

segítségével a világ jelenségei ellentmondásmentes rendbe állhatnának. A fogyasztói társadalomban a hitek és világképek legfőbb szervező 8 elvévé a fogyasztói vágyak kielégítése vált. Ahol e vágyak állandó és bővített újratermelése folyik, egyértelműen növekszik a kielégítetlenek tömege. Durkheim egyik legnagyobb hatású állítása, hogy a modern társadalmi fejlődés a hagyományos közösségek felbomlásával, az értékek átadási folyamata, a szociokulturális azonosságtudat megbomlásával anómiás állapothoz vezet, együtt jár a különböző devianciaformák gyakoribbá válásával, amelyek az értékvesztett, céltalan lelkiállapot magatartási megnyilvánulási formái. Milyen szerepe van tehát az emberi szükségletek és igények formálhatóságának a mai bűnözési tendenciákra, a változásokra, más felől a társadalmi elvárásokra nézve? Mi az oka annak, hogy a fiatalok bűncselekményei az utóbbi években

erőszakosabbakká váltak? Mi az oka, hogy több kegyetlen elem jelenik meg a vagyon elleni bűncselekmények elkövetési módjaiban? A sikerorientált versenyszellem? A társadalmilag jóváhagyott életstratégia, amelynek része az a fajta agresszív versenyszellem, amely a megélhetés, illetve sikeresség zálogaként eredményesnek mutatkozik a társadalomban, növelheti az erőszakot és az arra való hajlamot a fogékony fiatalok körében. Az egyén egyedülállóságának hangsúlya a közösség hangsúlytalanabbá válásával? Ezzel párhuzamosan érvényesül az individualizáltságnak egy olyan közösség és szolidaritásromboló velejárója, amely következtében a közösséghez, közösségi léthez való elköteleződés gyengül, és az egyén jóval elszigeteltebbnek és függetlenebbnek éli meg saját létét másokétól. Nagyobb fokú magárautaltsága megnehezíti az alapvető szociális szükségletek kielégítését. A média hatása? Az érintett

szakemberek szerint az utóbbi években a fiatalkorúak által elkövetett bűnesetek erőszakosabbakká váltak. Egyes vélemények szerint a média hatása érzékelhető az erőszakosabb tettek mögött. A véres akciófilmek valóban elárasztják a médiát, a híreket szolgáltató műsorok képei és tartalmai is brutalitást mutatnak. Mára közhelyszámba megy a média által közvetített erőszakosság (nagy) mennyisége. Egyes esetekben úgy tűnik, erőszakos jelenetek ötletet adhatnak egyes bűncselekmények elkövetéséhez. A családi felelősség, a szülőkkel szemben támasztott társadalmi elvárások növekedése? A társadalom nagyobb jelentőséget tulajdonít és több figyelmet szentel a családon belüli kapcsolatok egészségességének és erőszakmentességének, plusz terhet róva a szülőkre, nagyobb felelősséget adva a kezükbe, több elvárást, gondoskodást követelve a családoktól, a jóléti állam szociális szolgáltatásaival párhuzamosan.

A konfliktusos, rossz családi légkör, a nem megfelelően gondoskodó szülők negatívabb elbírálásnak esnek alá a közmegítélés szerint. Feltételezem, hogy a fiatalok szociális igénye a társadalmi elvárásokkal párhuzamosan emelkedett, miközben a családi kötelékek és az otthon biztonsága nem változott. Az elvárások és a valóság közti távolság megnőtt, ezzel további frusztrációkat okozva a családtagoknak. A frusztráció általános növekedése a gyermekek és fiatalok agresszívabbá válását eredményezhette. 9 A szabadságvesztés hatása a fiatalkorú bűnelkövetőre A társadalomba való reintegráció szerepe a bűnelkövetők közül a gyermek-, illetve fiatalkorúakra nézve kiemelt fontosságú és sikerének valószínűsége is jelentősebb, mint felnőtt sorstársaik esetében. Ezért kiemelkedően fontos a gyermekkorú, illetve fiatalkorú bűnelkövetők számára kialakított intézeteket olyan közeggé alakítani, melyben a

fiatalnak esélye van a társadalomba való visszailleszkedésre. A fő probléma, hogy a büntetés-végrehajtó intézetek olyan totális rendszerek, amelyekben óhatatlanul kialakul az az intézet céljaival és szemléletével szembeni, ellenálló szubkultúra, amely a börtönökben megszerveződő rabtársadalomhoz hasonlóan erősen megnehezíti, egyes esetekben egyenesen gátolja a fiatalok társadalomba való visszailleszkedését. A szabadságvesztésnek, mint a büntetés Magyarországon kizárólagos eszközének a fiatalkorú bűnelkövetők esetében még hatványozottabban érvényesülnek a negatív hatásai. A büntetés szerepe a megtorlás, a „forgalomból” való kivonás, illetve a reszocializáció. Ezek az elméleti célok A börtönintézetek bizonyítottan csak a társadalomból való ideiglenes kivonásra, a t ársadalmi veszélyesség csökkentésére kínálnak valamiféle megoldást, kis mértékben szolgálhatnak a megtorlás eszközeként is, a

javítás, nevelés szerepére azonban semmiképpen nem alkalmasak. E funkció hiányossága különböző mértékű hátrányokkal jár a bűnelkövető életkora szempontjából. A fiatalkorúak nevelhetőek, alakíthatóak, a felnőtt-korú bűnelkövetők nevelhetősége már kevéssé valószínű, kevésbé befolyásolhatóak. A személyiség reszocializációjának esélye annál nagyobb, minél gyengébb az elsődleges szocializáció hatása, illetve a már rögzült érték- és normarendszer kevésbé kialakult. A büntetés elkülönítő és megtorló funkciójának visszaszorítása és a nevelő, javító funkció előtérbe kerülése a fiatalkorúak esetében rendkívüli jelentőségű. A szabadságvesztés büntetése azonban ebben a formában alkalmatlan a fiatalok visszailleszkedésének segítésére. A deviancia megfékezésére létrehozott intézetek között vannak olyanok, amelyek állandósítják ezeket a jelenségeket, ilyenek a börtönök is. Ezek az

intézetek a marginalizált személyeket egymástól elhatárolt, zárt csoportokba gyűjtik, s az így elkülönített emberek eltanulják egymástól a deviáns karrier magatartásformáit. Épp azáltal, hogy elkülönítik őket a társadalom többségétől, provokálják őket ezeknek a magatartásformáknak a használatára, sajátos (deviáns) szubkultúrák megalkotására, hiszen, mint már említettem, az ilyen totális intézményekben hamar kialakul az informális ellenkulturális légkör és deviáns referenciacsoport szocializáló hatása. A börtön totális intézmény, melyre jellemző az izoláció. Egy olyan hierarchikus szervezet, amely kívülről-felülről irányított, amelyben az elítéltek teljes életmódját szabályozzák. Alapvető követelmény ebben a deviáns szubkultúrában, a rabtársadalomban a bizalmatlanság a felügyelők irányában. A börtönártalmak, a rablét következményei a - szabadság - a javak - a heteroszexualitás - a

biztonság - az autonómia - a saját életrend - a döntéshozás - a kapcsolattartás jogának 10 alapvető hiányosságaiból fakadnak. A fiatalkorú bűnelkövetők esetében az életkori sajátosságok még inkább megnehezítik a szabadságvesztés büntetésének elviselését, hiszen a serdülőkori változások során éppen a fokozott autonómia- és szabadságigény jellemző. A fiatalok társadalomból való erőszakos kiemelése hozzájárul a bűnözői én-tudat kialakulásához, valamint a társadalmi megbélyegzettség rögzüléséhez. Mint a fentiekben kifejtettem, a szükségletek kielégítetlenségét látom a deviancia felé való fordulás egyik legfőbb okának. Ha a szükséglet kielégítése az egyén racionális választásának motiválója, úgy megfogalmazható, hogy minél több szükséglet kielégítetlen a deviáns közegben (amelybe a jogilag szankcionált bűnelkövető bekerült), annál valószínűbb a sikeres reintegráció, ha az képes

szükségleteket kielégíteni; illetve új szükségleteket ébreszteni (pl.: tisztelet, elismerés iránti igény; tudás és megértés iránti vágy), amelyeket kielégíthet. Ha azonban a deviáns szubkultúra több és fontosabb szükségletet elégít ki, mint a társadalom, illetve intézmény, a visszailleszkedésnek nincs esélye. Büntetések alternatívája a gyakorlatban. A szemtől szembe program Szabadságvesztés büntetésének további elméleti negatívumai A közösség döntése, miszerint szankciókat hoz egyik tagjával szemben, nem egyszerűen a cenzúra egy mozzanata, hanem bonyolult átmeneti rituálé, amelynek során az egyént kiemelik a társadalomban betöltött helyéből, és egy speciális deviáns helyzetbe helyezik. A ceremóniák egyik fontos tulajdonsága, hogy szinte visszafordíthatatlanok a kultúrákban. Míg legtöbb esetben az átmeneti szerepekhez (pl diák, sorkatona) hozzátartozik valamiféle végső ceremónia, amely jelzi az egyén

kilépését a szerepből, a deviáns személyekre kiosztott szerepek nem engedik meg ezt a f ajta átjárhatóságot. A deviánsnak kikiáltott személy egy döntő és gyakran drámai ceremónia után lép be ebbe a szerepbe, kilépése azonban nem kerül a n yilvánosság elé, s ezért a d eviáns személy gyakran úgy tér vissza otthonába, hogy nem tapasztalja a normális életvitelhez szükséges közösségi befogadási készséget. Biztos vagyok benne, hogy a stigmatizáció negatív hatása, a címkézés bumeránghatása azért érvényesülhet ilyen mértékben, mert a deviánst stigmáitól megszabadító ceremónia hiányzik. Fiatalok esetében ez a probléma is súlyosabb. Egyrészt az életkori sajátosságok miatt a deviáns szubkultúra tagságának hatása a fiatal személyiségében különösen mélyreható, torzító értékrendje visszavonhatatlan és végleges lenyomatokat hagy, illetve a tagsági kapcsolat sok szempontból a későbbiekben is védelmet tud

nyújtani, amely a fiatal társadalomba való visszailleszkedését akadályozza. Olyan szociális ingerek, hatások érik a fiatalokat, amelyek a marginalizálódott szubkultúrára jellemzők, a társadalom által nem elfogadott értékek hatásai veszik körül őket. A megbélyegzettség és kitaszítottság, amelyet konzervál és megerősít a büntetésvégrehajtás intézete, egész felnőtt létüket meghatározza, a társadalmi normáknak megfelelő életvitelt ellehetetlenítheti. A stigmatizáltság ugyanis túlmutat a szerep fogalmán A szerep elhagyható, a stigma megmarad. Arra, hogy a megbélyegzettség hatásait visszaszorítsuk, csak 11 úgy van esély, ha egy visszailleszkedést segítő ceremónia az egyént feloldja, megszabadítja az általa elkövetett tett súlyától, a büntetést valóban letöltöttnek, befejezettnek kiáltva ki, s a szimbolikus izolációt megszüntetve ezzel. A ceremóniának legalább olyan jelentőségűnek kell lennie, mint a

bebörtönzést megelőző, a megbélyegzettséget megteremtő rituálé: a megítélés és elítélés folyamata, a bírósági tárgyalás. Csak így van esély, hogy a bűnös, bűnöző valóban „csak” egy szerep legyen. A társadalom zárt, határait vigyázzák, nem lehet kockáztatni. A megbélyegzettség azt mutatja, ha egyszer valaki átlépte határait - megszegve ezzel az együttélés és a t agság kritériumait, - vissza nem, vagy csak egészen különleges helyzetben léphet. Ezzel a biztonsági intézkedéssel azonban a társadalom konzerválja és így növeli a számára veszélyt jelentő egyének számát. Aki kilép a játékból, a szerepből is kilép ezáltal. A stigmatizáció hatására a bűnöző játszmából kilépve az egyén megmarad a bűnös szerepében, ezzel kényszeríti vissza a társadalom abba a játszmába, ahová szerepe szerint „illik”. Abba a játszmába, ahol releváns személynek tekintik és befogadják, ahol életstratégiáit

használni tudja. A z izoláció látens funkciója olyan egyéni és társadalmi károkat okoz, amelyek miatt érdeklődően kell fogadnunk más alternatívákat is. Ezért rendkívüli jelentősége van egyéb módszereknek, melyek sok esetben felválthatnák azt a f ajta büntetést, amelynek negatív következményei, hatásai sokszor súlyosabb terhet rónak a társadalomra, mint önmagában a deviáns tettet elkövető személy. A szemtől szembe program A szemtől szembe módszer kidolgozóját, egy fiatalkorúakkal dolgozó ausztrál rendőrt, és minden későbbi átvevőjét kettős igény vezette. Egyrészt az, hogy az általában alkalmazott, hagyományos büntetőeljárás során eltűnnek az áldozatok: kevéssé kapnak szót és szinte semmi nem történik annak érdekében, hogy megnyugodjanak, jobban érezzék magukat és valahogyan kártalanítsák őket. Másrészt, ugyanebben az eljárásban a vétkest ugyan megbüntetik, de ezzel nem érnek el érdemi változást.

A büntetés során az azt kapó passzív, nem kell, hogy felelősséget vállaljon azért, amit csinált, semmit nem tesz annak érdekében, hogy jóvátegye, csak elszenvedi a rá kirótt büntetést, és úgy érzi, ő maga vált áldozattá. A Szemtől szembe konfliktusmegoldó és megoldáskereső program új, alternatív eljárás a fiatalkorú bűnelkövetők kezelésében. A módszert egyre több országban alkalmazzák Európában és a tengerentúlon egyaránt. A módszert kitaláló, és rendszeresen alkalmazni kezdő csoport a gyermekvédelemben már ismert család-csoport konferencia technikáját vette alapul, melynek lényege, hogy egy gyermeket érintő ügyben a döntést a gyerek életének minden jelentős szereplője bevonásával azok hozzák, akik a legközelebb állnak hozzá. A helyreállító igazságszolgáltatás keretében alkalmazott módszer egy ehhez hasonló eljárásként indult a fiatalkorú bűnelkövetők ügyeinek megbeszélésére és a

döntéshozásra. A módszer kulcsfogalma a helyreállítás. Nem terápiás módszer, és nem elnéző a vétségekkel, kihágásokkal, bűncselekményekkel szemben: helyteleníti a nem megfelelő viselkedést és cselekedeteket, de támogatja és értékeli a tett elkövetőjének belső értékeit. A jóvátételi szemléletű megbeszéléseken együtt dolgozik a facilitátor, - az a p ártatlan személy, aki a Szemtől szembe megbeszélést levezeti - a vétkesekkel, elkövetőkkel, szabályszegőkkel, közvetlenül bevonva őket a megoldáskeresés folyamatába, melyben szerepet kapnak az áldozatok, károsultak, család, barátok, a közösség is, és mindenki, akit az elkövető viselkedése valahogyan befolyásolt. Egy vétség vagy bűncselekmény által érintett minden személy összeül annak érdekében, hogy együtt határozzák el, hogyan kezeljék a tett következményeit és kihatásait a jövőre nézve. 12 Sikeres megbeszélések tarthatók súlyosabb esetekben

is, ahol nem állítható helyre a kár, és elkerülhetetlen az előírt büntetés alkalmazása, hiszen ezzel a módszerrel ilyenkor is fokozható az elkövető rálátása tette következményeire, és mindez az áldozatot is segítheti érzelmei kifejezésében, feldolgozásában. A formális megbeszélésnek több lényeges eleme van. Elsőként azt a lehetőséget teremti meg, hogy a felek kifejezhetik érzelmeiket a tett következményeivel kapcsolatban. A károsultak, áldozatok elmondhatják, mennyiféleképpen volt hatással életükre az, ami velük történt. Szót kapnak az áldozat, és a vétkes családtagjai, ismerősei is, akik gyakran másodlagos áldozatok, szintén sok sérülést szenvedve egy-egy ilyen esetben. Ez önmagában sokkal több, mint amit általában egy hagyományos büntetőeljárás elérhet. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a vétkes felelősséget vállal azért, amit tett, az áldozat dühe, sértettsége, esetleg bosszúvágya gyakran

elpárolog. A formális megbeszélés második fontos feladata a döntés. A megbeszélés célja, hogy közös döntés szülessen arról, mi történjen ak ár jóvátétele érdekében. Sokféle megoldás működhet a kár, az áldozat igényei és a vétkes lehetőségei függvényében: a hangsúly mindig azon van, hogy az áldozatoknak megnyugvást jelentsen, az elkövető pedig, lehetőségeihez képest megfelelő felelősséget vállaljon az általa okozott kár jóvátételében. A megbeszélés harmadik része az érzelmek, indulatok feloldását szolgálja. Gyakran ez a kötetlen szakasz éri el a m egbeszélés valódi célját: az indulatok kioldását. Ezeket a m egbeszéléseket egy független facilitátor vezeti, aki egyik oldalon sem áll, nem dolga állást foglalni, viszont kötelessége biztosítani, hogy minden résztvevő biztonságban érezhesse magát, szót kapjon és kifejezhesse érzéseit. Egy sikeres konferencia eredménye messze túlmutat a konkrét

konfliktus megoldásán: erősíti a szolidaritást, az egymásért való felelősségvállalást, megerősíti a normakövető magatartás értékét, és megerősíti magukat a közösségi normákat is. Összegzés Összegzésként csak azokat a gondolatokat szeretném megismételni, amelyek kutatásokkal vagy szociológiai elméletekkel kellőképpen még nincsenek alátámasztva. Néhány gondolat újdonságerejét pusztán az adja, hogy szociológiai vizsgálatok alkalmával az eredmények elemzésekor a k utatók nem vették figyelembe más diszciplinák eredményeit, illetve nem adaptálták a vizsgálatokba, elméletekbe. Úgy vélem, sok esetben, a pszichológia és pszichiátria egyes eredményeit (alkalmazott elméleteit, bevált módszereit) alkalmazva lehetne olyan eredményeket felmutatni, melyek valóban a mélystruktúrákat tárnák fel, és rajzolnák meg. A genetika, pszichológia és szociológia interdiszciplináris megközelítése hatalmas előrelépés lehetne

a társadalmi folyamatok feltérképezésekor. (A határok átléphetőségének kockázatát a különböző tudományokat művelők sem szívesen vállalják fel.) A szükségletek kielégítetlenségét látom a d eviancia felé való fordulás egyik legfőbb okának. Az egyén valamely szükséglete kielégítésének érdekében választotta a deviáns utat. 13 Az agresszió kitörését érzelmi frusztráció táplálja. Ha az egyén szeretet- és közösséghez tartozásának igénye, illetve egyéb társas szükségletei, kötődésigénye kielégítetlen, a frusztráció okozta sérülések agresszív tettek formájában törhetnek felszínre. Az agresszió motiválta bűncselekmény így az egyén érzelmi szükségleteinek kielégítetlensége, ennek tüneteiként értékelhető. A vagyon elleni bűncselekményt fiziológiai vagy biztonsági, azaz egzisztenciális szükségletek éppúgy motiválhatják, mint egyéb szükségletek. Ennek megítélésekor fontos

különválasztani az abszolút és relatív anyagi szükségleteket. Azok a fiatalok, akik a családjukban sem anyagilag, sem érzelmileg nem jutottak hozzá az egészséges fejlődésükhöz nélkülözhetetlen szükségletekhez, inkább térnek az anyagi haszonszerzés motiválta devianciák útjára, míg azok a fiatalok, akikről családjukban gondoskodtak ugyan, de érzelmi szükségleteiket nem elégítették ki, közömbösen viszonyultak gyerekükhöz, inkább lépnek az agresszió motiválta deviancia útjára. Az emberi szükségletek és igények formálhatóságának szerepe van a mai bűnözési tendenciákra, a változásokra, más felől a társadalmi elvárásokra nézve. A fiatalok bűncselekményei az utóbbi években erőszakosabbakká váltak. Ennek lehetséges okai: a sikerorientált versenyszellem; az egyén egyedülállóságának hangsúlya a közösség hangsúlytalanabbá válásával; a média hatása; a családi felelősség, a szülőkkel szemben

támasztott társadalmi elvárások növekedése. Feltételezem, hogy a fiatalok szociális igénye a társadalmi elvárásokkal párhuzamosan emelkedett, miközben a családi kötelékek és az otthon biztonsága nem változott. Az elvárások és a valóság közti távolság megnőtt, ezzel további frusztrációkat okozva a családtagoknak. A frusztráció általános növekedése a gyermekek és fiatalok agresszívabbá válását eredményezhette. A stigmatizáció negatív hatása, a címkézés bumeránghatása azért érvényesülhet ilyen mértékben, mert a deviánst stigmáitól megszabadító ceremónia hiányzik. Arra, hogy a megbélyegzettség hatásait visszaszorítsuk, csak úgy van esély, ha egy visszailleszkedést segítő ceremónia az egyént feloldja, megszabadítja az általa elkövetett tett súlyától, a büntetést valóban letöltöttnek, befejezettnek kiáltva ki, s a szimbolikus izolációt megszüntetve ezzel. A ceremóniának legalább olyan

jelentőségűnek kell lennie, mint a bebörtönzést megelőző, a megbélyegzettséget megteremtő rituálé: a megítélés és elítélés folyamata, a bírósági tárgyalás. Csak így van esély, hogy a bűnös, bűnöző valóban „csak” egy szerep legyen, amelyből ki lehet lépni. Az izoláció látens funkciója olyan egyéni és társadalmi károkat okoz, amelyek miatt érdeklődően kell fogadnunk más alternatívákat is. Solt Ágnes 14 Bibliográfia • Boros János: Agresszivitás a börtönben. Doktori disszertáció, 1979 Kézirat • Dr. Boros János – Dr Csetneky László: Börtönpszichológia Rejtjel Kiadó – Rendőrtiszti Főiskola, 2000 • Emile Durkheim: Az öngyilkosság: szociológiai tanulmány, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1967. • Désai Molnár Zsuzsa: A gyermekbűnözés társadalmi háttere. Szakdolgozat, ELTE, Szociológia, 1998 • Dr. Frech Ágnes; Dr Berkes Károlyné; B Aczél Anna: A fiatalkorú bűnözés új

jellegzetességei és a fiatalkorúak előzetes letartóztatása In: Kriminológiai Közlemények 58., OKRI, 2001 • Gyarmati Margit: Fiatalok a büntetésvégrehajtásban. Szakdolgozat, ELTE, Szociológia, 2003 •Hammer Ferenc – Dessewffy Tibor: www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/szocio/fogyaszt/fogyaszthtm A fogyasztás kísértete. • Hárdi István (szerk.): Az agresszió világa, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2000 • Kai T. Erikson: Önfejű puritánok In: Dr Rácz József (szerk): Devianciák : szabálykövet(el)ők és bajkeverők: bevezetés a devianciák szociológiájába , Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2001. • Kisida Erzsébet: A fiatalkorúak veszélyeztetettsége In: Új Pedagógiai Szemle, 1999. április • Dr. Kopp Mária: A stressz szerepe az e gészségromlásban In: Hippocrates, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, 2003. • Kopp Mária, Skrabski Árpád, Szedmák Sándor: A szociális kohézió jelentősége a magyarországi morbiditás

és mortalitás alakulásában szociális kapcsolatok, a szociális kohézió. wwwmpszorg/ • Dr. Lázár Imre: Kötődés és függőség In: Kapócs Imre, Maár Márton, Szabadka Péter (szerk): Ifjú-Kór 2 • Németh Zsolt: Fiatalkorú bűnözés elemzésének problémái In: Kriminológiai Közlemények 58., OKRI, 2001. • Merton, Robert K.: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Osiris, 2002 • Németh Zsolt: Ifjúkori bűnözés, drogfogyasztás In: Belügyi Szemle, 2002/1. • Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió, Nemzeti Tankönyv Kiadó, 2001. • Dr. Rácz József: Ifjúsági marginalizáció, ifjúsági szubkultúrák In: Dr Buda Béla (szerk): Drogok, drogprevenció, ifjúsági problémák, intézményi szerepzavarok, 2002. • Dr. Rácz József: Semmittevés Lakótelep és szegénynegyed-mentalitás In: Dr Buda Béla (szerk): Drogok, drogprevenció, ifjúsági problémák, intézményi szerepzavarok, 2002. • Dr. Rácz József: Az ifjúkori

problémaviselkedések In: Dr Buda Béla (szerk): Drogok, drogprevenció, ifjúsági problémák, intézményi szerepzavarok, 2002. • Dr. Tavassy Tibor: A szigorított őrizetbe utalt, különösen veszélyes visszaesők társadalmi beilleszkedésének néhány alapvető problémája In: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.,1979 • Dr. Utasi Judit: Fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények főbb jellegzetességei In: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok 36., OKRI, 1999 15 • Vavró István: Fiatalkorú elítéltek, 2000 In: Belügyi Szemle, 2002/1. • Volentics Anna: Gyermekvédelem és reszocializáció, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. • Zakács Gábor: Phare foglalkoztatási programok a g yermek- és ifjúságvédő intézetekben. www.zalahu/kozgy/kiadvanyok/hatranyos/ • Zápor Barbara: Gyermekkorú bűnelkövetők a gyermekvédelem rendszerében. Szakdolgozat, ELTE,

Szociológia, 2003. • www.szochalohu 16