Irodalom | Középiskola » Babits Mihály műveinek elemzése

Babits Mihály műveinek elemzése 1. Babits életrajza, pályaképe 1883. november 26-án született Szekszárdon Tanulmányait Pesten és Pécsett végezte, 1901ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára Négyesy László stílusgyakorlatain ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányival. 1900-tól kezdett verseket írni, de nem gondolt nyilvánosságra még. Latin-magyar szakon diplomázott Baján, majd Szegeden tanított. Első műveivel a Holnap antológiában jelent meg (1908) A Fekete ország c versével nagy botrányt kavart, mert Ady: Fekete zongora c. művével egyetemben érthetetlennek találták. 1908-ban Itáliába utazott, és ekkor határozta el az Isteni színjáték lefordítását 1909ben jelenik meg első kötete (Levelek Iris koszorújából) 1911: második kötete (Herceg, hátha megjön a t él is). 1911-től az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba helyezték át 1912-ben kezdte a Dante-fordítást (1913, 1920, 1923). Első korszakára az antik

görög irodalom formáinak imitálása jellemző. Második korszakára, az 1912 utáni verseire, a keresztény irodalom műfajainak, a Zsoltárnak imitálása jellemző. 1913-ban jelenik meg fantasztikus regénye, A gólyakalifa. Egy verse ürügyén (Játszottam a kezével) hazafiatlansággal vádolták, fegyelmi indult ellene, majd nyugdíjaztatta magát. 1916-ban megjelenik harmadik verseskötete, a Recitativ. A Nyugat főmunkatársa, majd egyetemi tanár (1919). 1919-ben írta az 1990-ig cenzúrázott Szíttál-e lassú mérgeket című versét, amelyben a tanácsköztársaság jelszavait leplezi le, az ellentmondásokat tárja fel. A Magyar költő 1919ben c versében mindenféle diktatúrától elhatárolja magát Eltávolítják az egyetemről 1920ban Szabó Lőrinccel és Tóth Árpáddal lefordítja Baudelaire-t 1921-ben összeházasodik Tanner Ilonával. 1933-ban írja utolsó regényét, a hátborzongató antiutópiát, Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom címmel.

1927-ben meghalt Baumgarten Ferenc, aki végrendeletében alapítványt hozott létre a rossz sorsú költők számára. A kuratórium elnöke Babits volt 1929től főszerkesztője a Nyugatnak Lírájában egyre jobban látszott az egyre pesszimistább világszemlélete, amelyet csak fokozta, hogy gégerákot kapott. 1938-ban gégemetszést hajtottak végre rajta, miután nem tud beszélni, beszélgetőfüzetén keresztül érintkezik a külvilággal. 1934-ben jelent meg Az európai irodalom története 1938-ban írta a Jónás könyvét, majd 1939-ben a Jónás imáját. 1941 augusztus 4-én halt meg 2. A dekadencia Babits korai lírájában (A lírikus epilógja, Fekete ország, Húnyt szemmel) Babits első korszaka 1905-1913-ig tart. Nagy szerepet játszik az antik művészet imitációja ekkor nála. Franciaországban megjelennek a parnasszisták: romantikus költők, akikre már a szimbolizmus is hatással van (Lecomte de L’Isle hatott erősen Babitsra.?! Ilyen még

Stéphane Mallarmé: Egy faun délutánja), nyelvi maximalizmusra törekszenek, jelszavuk a tárgyilagosság, érzelemmentesség. Leírás nagyon metaforikus, kedvelik a zárt formákat (szonett). Nemes Nagy Ágnes szerint a századelőn két nagy hatású költői indulás formálta a magyar líra fejlődéstörténetét: Ady, aki másként látta a magyar valóságot és máshogyan ábrázolta azt, és Babits, aki másról szólt, mint a megszokott és másként is ábrázolt. Az induló Babits célkitűzése kettős: a.) Filozofikussá, bölcseleti érvényűvé tenni költészetét Babits kezdetben filozófusnak is készül, s csak a fogarasi évek alatt dönt az “örök költészet” mellett. Döntését segíthette a századforduló pezsgő magyar filozófiai élete (Hanák Péter: Az elfelejtett reneszánsz); ekkoriban indul a klasszikus és kortárs filozófusok magyarra ültetése, többek között az unokatestvér Dienes Valéria közreműködésével. Az induló Babitsnak

még nincs kedvenc filozófusa vagy filozófiai korszaka (csak a második kötetben erősödik fel Bergson hatása), mivel a l étezés egésze érdekli, szinte az egész filozófiatörténetre – a preszókratikusoktól a középkori bölcselőkön át, az angol empiristáktól Schopenhauer és Nietzschén keresztül Francis Jamesig és Bergsonig – kiterjed érdeklődése. Minden újítás a hagyomány újragondolását is jelenti egyben. Babits új tájékozódási pontot jelöl ki a maga számára a magyar líratörténetben. ‘Az ifjú Vörösmarty’ illetve ‘A férfi Vörösmarty’ című nagy hatású esszétanulmányaiban azonosul a XIX. századi költőelőd legfontosabbnak vélt jellemzőjével: “Vörösmarty minden sorából az egyetemesre nyílik rálátás”. ‘Petőfi és Arany’ című némileg pamfletszerű esszéjében Petőfit a magyarok legnagyobb költőjének, Aranyt a legnagyobb magyar költőnek nevezi. Az előbbi “nyárspolgár a zseni

álarcában”, az utóbbi “zseni a nyárspolgár álarcában” (a későbbiekben árnyalta Petőfiképét). Aranyban a bölcselkedő, az egyéni sorsproblémákat egyetemes szinten megfogalmazó költőt kedveli. b.) Poétikai szempontból Babits túl akar lépni a romantikus énlírán, melynek lehetőségét a XIX. század második fele, illetve a századforduló magyar költészete véglegesen kimerített A romantikus énlíra lényege, hogy a lírai én mint versszervező áll a költemény középpontjában, s áttétel nélkül, közvetlenül szólal meg. Babits többféle módon törekszik e vershelyzet megváltoztatására, illetve a lírai én kiiktatására. Az iker- vagy párversekben (pl: Strófák a wartburgi dalnokversenyből) megkettőzi a lírai ént, a perszóna- vagy álarcversekben közvetítőt iktat a lírai én és az olvasó közé (pl.: Zrínyi Velencében, Aliscum éjhajú lánya), illetve teljesen kiiktatja a lírai ént az ún. tárgyversekben A

törekvés tehát egy objektív, tárgyias költészet létrehozása. Ilyen szempontból a világirodalmi hagyományból nem elsősorban a francia szimbolistákat folytatja, hanem a Mallarmé, Rilke, T. S Eliot, Ezra Pound nevével fémjelezhető objektív lírai törekvések folytatója, illetve velük párhuzamos alkotója. 1909-ben jelenik meg a ‘Levelek Iris koszorújából’ című kötete. A cím jelképes értelmű, s egyúttal a költői program kifejezője is. Iris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma; a levelek a versek, egy-egy, gyakran egymástól elütő szín hordozói, melyek nem önmagukban, hanem a kötet egészében tükrözik a sokszínűséget. A kötet három pillérre épül: a programadó nyitóvers az ‘In Horatium’; az időben legkorábban keletkezett ‘A lírikus epilógja’ zárja a kötetet, majd a kurzívval kiemelt ‘Húnyt szemmel’ – mely a k ötet háromnegyed részénél helyezkedik el – a

szecesszió életérzésének egyik legszebb magyar megnyilatkozása. In Horatium (1904.): A cím jelentése bár kettős: Horatius ellen illetve szellemében – a vers egésze az előbbit hitelesíti. A vers kultúr- illetve bölcselettörténeti alapját a hérakleitoszi és a horatiusi világfelfogás, illetve életelv adja. A kurzívval írt felütés Horatius egyik legnépszerűbb, ‘Odi profanum vulgus et arceo’ kezdetű ódájának szabad átköltése. A szellemi arisztokratizmus egyúttal össze is köti a horatiusi és hérakleitoszi világfelfogást, hogy aztán a későbbiekben egyértelműen szétváljanak. Babits az örökké változó, mindig megújuló világ eszméjét a preszókratikus görög filozófustól veszi át, versbe emelve annak talán leghíresebb gondolatát, a ‘pantha rei’-t (“Nem lépsz be kétszer egy patakba”). Hérakleitosz szerint a tűz és a víz a világ két princípiuma. Horatiust idézi a kikötő, az aranyos középszer gondolata Az

állandóság és a változás dialektikáját esztétikai–poétikai szinten a “szabad szolga” oximoron jelöli. Ennek szellemében a horatiusi gondolatokat elvető költemény a római költő kedvelt strófaszerkezetében, alkaioszi versszakban íródott, de a költői szabadság jegyében. Messze. messze (1907): Sokrétűen kapcsolódik a költői programhoz. Részint a magyar impresszionista stílus remeke, a nominális stílus lehetőségeinek ad absurdumig vitele. A versegész ily módon a maga leporellószerűségével nem csak az állókép jelleget hangsúlyozza, hanem mozgalmasságot is visz a v ersbe. Életérzését tekintve közel áll a s zecesszió elvágyódás-kultuszához A kötet egészét tekintve a világ sokszínűségét, gazdagságát hirdeti. Az utolsó strófa ezt állítja szembe az emberi megismerés korlátozott lehetőségeivel és voltával, hiszen – Goethét idézve – a személyiségnek világnyivá kéne tágítani önmagát, hogy

befogadhassa a világot. Sunt lacrimae rerum (1906.): Az utalás Vergilius Aeneiséből való, és kapcsolódik a korai Babits tárgyköltészetéhez. Anyám nevére (1906.) Hegeso sírja (1907.) Mozgófénykép (1907.): Líratörténeti szempontból tudatosan Arany ‘A képmutogató’ című balladájának párverse. Melodrámát dolgoz fel mindkettő a kor populáris műfajában. Stilisztikai–poétikai szempontból a vers bravúrja, hogy nyelvi eszközökkel adja vissza a korai némafilm technikai lehetőségeit, a vágásokat, a különböző kameraállást, sőt, még a színhatásokat is. Filozófiai szempontból a vers Bergson filozófiájával mutat rokonságot – a ‘Teremtő fejlődés’ utolsó része a tudat mozgófényképes jellegéről szól. Ily módon a történet kapcsán az emberi tudat működési mechanizmusát is elénk tárja. (Babits első nagy hatású filozófiai tanulmányát ‘Bergson, a szabadító’ címmel írta, s az ő nevéhez fűződik a

dur.e, a szubjektív idő ‘tartam’-ra fordítása.) A lírikus epilógja: a költő az individualizmust értékeli (Individualizmus: a közösséggel szemben az egyén kerül előtérbe), ez az értékelés azonban elitélő, az individum mint tárgy a költői felfogás beszűkülését jelenti. Mást szeretne csinálni, de nem tud, erre utal a bír ige, fizikai fájdalom ("Csak én bírok versemnek hőse lenni"). A dió és a börtön metafora is a bezártságot, szűk közt mutatja. Az utolsó sort Jézus mondja a Bibliában ("én vagyok az ómega s az alfa"), ami Jézusnál felszabadító, az a költőnél beszűkítő. A költő a zárt világ, ahol van, az is az. A szimbolizmus a belső világgal akar foglalkozni, ezt mutatja be szűknek A börtönképzet zártságát fokozza a szonett forma is. Nem összefoglalója a kötetnek, nem is ars poeticája, hanem egy újabb filozófiai–ismeretelméleti probléma megragadása: mi van akkor, ha egybeesik a

megismerő alany és a megismerés tárgya, azaz az alany és a tárgy. A vers filozofikus jellegét erősítik a közismert toposzok. Schopenhauertől veszi át a bűvös kör, a vak dió metaforáját, Nietzsche Zarathustrájából való a v ágy nyila és az ómega és alfa. Az önmagábazártság problémájához adekvát a versforma, a szonett. Fekete ország: gyakran emlegették együtt Ady: Fekete Zongora c. versével, habár nem annyira értelmetlen, inkább a fekete szó túlzott gyakoriságát és pesszimizmusát sokallták. Érdekes benne a vershelyzet váltása. A kiindulási helyzet a lírai én álma, igéi múlt idejűek, majd nominális rész következik, nem találunk igéket, majd jelen idejű igék következnek. Ezzel a középső résszel a múlt időből úgy tér át jelenbe, hogy szinte észre sem vesszük. A látomás rejtett igazságot mutat be, az álom csúszik át látomásba. Olyan dolgot lát, ami igaz, de testi szemeinkkel nem láthatjuk. Amit

álmodunk nem feltétlen igaz, de a látomás igen, ezért kellett áttérni rá. Rejtett igazságot mond el, de nem magát a látványt írja le, hanem a belső lényeget vetíti ki a külsőre. A fekete szín több jelentésben is megjelenik, pl: szószerinti jelentésben: fekete ember, tenger, gyász, kelme. Viszont vannak jelentésbeli összeférhetetlenségek is: fekete öröm (negatív öröm: káröröm); fekete mag, tojás, csíra - itt a fekete jelző a pusztulásra utal, nem lesz belőle élet, már a kezdet negatív; fekete elme: gonoszság; fekete vér, ér: halál. Fekete ország: pokol Ez az emberek mindennapi világa, a mi világunk. Forma, jelentés kapcsolata: nincsenek versszakok, látomás a tudattalanból jön, ezért formátlan. Ritmusa gyors, néhol szabályos daktilus, néhol erős licenciák találhatók, melyek megbontják a ritmust. A Húnyt szemmel c. költemény is jellegzetesen dekadens A metafizikai világ keresése jelenik meg benne (mint pl.: Heine:

Loreley) Itt is megjelenik a fönt (bércek) és a lent (való) ellentéte. Fiktív jelenet, képesbeszéd szintjén van a vershelyzet, nem lehet valóságos Ez a vers viszont ellentétben a többivel a metafizikai világ elérhetőségét is megkérdőjelezi. A Húnyt szem veszélyre utal. A való világ unalmas, ezt nem akarjuk látni A veszély, hogyha lezuhanunk: halál vár ránk. Felfogható ars poeticának is, hisz a "lírai mi" a költők, akik felismerik a való világ negatívumait. Esti kérdés (1909.): A hatalmas, retorikusan felépített, kérdésekkel tagolt, de meg nem szakított körmondat ismeretelméleti problémát vet fel: van-e oka, célja a világnak, a létezésnek; megismerhető-e ez az ok és cél. A verset záró fű-hasonlat, mely tudatosan ellenpontozza az előzőek nagyméretű látomását, már Kant ‘A tiszta ész kritikája’ című munkájában is szerepel. A vers látszólag a k érdések és nem a f eleletek verse. A Danaida és a S

ziszifusz képzet a v ilág értelmetlenségét sugallja, mint ahogy látszólag a zárósorok is. A nyitókép viszont a dajkahasonlattal az abszurditást egy fölöttünk álló erő kegyelmével, gondoskodásával, szeretetével ellenpontozza. Először jelenik meg a kései Babits világképének egyik fontos összetevője, a Szent Ágoston felfogásán alapuló kegyelemtan. A vers nagy részét a bergsoni öntudatlan emlékezés tételének költői megfogalmazása adja. 3. Antik és keresztény mitológia Babits első korszakában (A Danaidák, Vakok a hídon) A Danaidák c. vers az erudícióra egy példa, a költő nagy műveltségének egy részét foglalja versbe. Itt egy kevéssé ismert mítoszt újít fel és értelmez át A mítosz Danalosz király 50 lányáról szól, akik megölték saját férjeiket, mert édestestvéreik voltak, ezért büntetésük, hogy feneketlen hordóba kell hordozniuk a felejtés vizét. A versben Babits nem említi, hogy férjük a

testvérük is volt, így nincs motiválva a gyilkosság. A fenti világban vágykancsóból merítettek, ürítettek, úgy érezzük, hogy emiatt történt a gyilkosság, mintha a vágy következménye lenne. A büntetés a versben is az, hogy nem felejthetnek. Két világ jelenik meg: a fenti, világos, aranyos, zöld, az élet világa és a lenti, sötét, néma, a halál világa. A romantikában is jelen volt e két világ mint a metafizikai, ahol mindennek van értelme, és a valóságos, ahol az ember nem érti önmagát, ki van szolgáltatva. Babits az emberi lelket akarja ábrázolni, ott van jelen e két világ, mint tudatos, tiszta világ és mint tudattalan, alvilág. A mű balladaszerű homálya és időtlenítése miatt Csak 3 mondatból áll, belső beszédben (ismétlések hosszú mondata) mondja csak, dúltságot jelez, nem is mondja, csak gondolja, mert még nincs megfogalmazva. Babits ebben a korszakában áttér a görög mitológiáról a keresztény mitológiára,

miután 1912-ben az Isteni színjáték fordításakor rájött, hogy keresztény elemekkel ugyanúgy ábrázolhatja a világot válságosnak. A Vakok a h ídon c. versben egyszerre jelenik meg a görög és a keresztény mitológia A vakság a görög mitológiában a jobbanlátást jelenti, a d olgok mélyebb értelmének látását, a keresztény mitológiában a n em tudást, téves hitet jelent. A Danaidákban megjelent csönd, folyó motívumok jelennek meg. A vers elején még a csöndet és a folyót értelmezhetjük szó szerint, de a "csöndbe taszítja társát a társ" sortól metaforikusan kell értelmeznünk. Ezt Babits tudatosan írta így, hiszen ettől kezdve a csönd nagybetűvel kezdődik. A csönd a jelölt, a folyó a kép, de a csönd egyben kép is abban a metaforában, ahol a halál a jelölt, ekkor a hidat is mint az élet képét kell értelmeznünk. A vers fokozatosan metaforizálódik A vakok és a híd pici, a csönd nagy, ez a halál

hatalmasságára utal. A vakok kicsinységét jelzi görnyedt hátuk is. Ezt a verset Bruegel: Vakok c képe ihlette Vakok vonulását mutatja be mindkettő. A hídon vonulnak, ami csúszós, nincs korlát és nem tudják vezet-e valahová, tehát az életet a semmibe hulláshoz hasonlítja. Egyszerre jelenik meg a versben a vak vezet világtalant keresztény motívum és a csönd, folyó görög motívum. A 3 ve rsszakban a vak már metaforizált: a lelkük a testből ki sem lát soha, ezáltal a vakok, mint ösztönlények jelennek meg. Aki a hídon megy elállatiasodik A vers kalligramma, azaz képvers A forma hídakat jelképez, de a legtöbb a semmibe nyúlik. Hiányzik a központozás, erősíti a vers belső beszéd jellegét. Verselése ütemhangsúlyos 3|3|3|2 (a tördelés miatt nem 4|2|4|1). A verselés is diszharmonikus világ képét fejezi ki 4. Az értékek védelmezése Babits költészetében (Régen elzengtek Sappho napjai, A gazda bekeríti házát) Babits háború

alatti versei pacifisták, nacionalizmus ellenesek. Az avantgárd felé törekszik Ezek a művei nem túl jelentősebbek, jelentősebb a kihatásuk a 19-es évekre, amikor Babits fordulatot vesz, a klasszicizálódás és a konzervativizmus lesz rá jellemző. Ez azt jelenti, hogy az egyén szempontjából vizsgálja a dolgokat, ő van az értékrend középpontjában. Emiatt nevezi magát konzervatívnak, hisz az avantgárd és a megjelenő politikai irányzatok kollektivisták, ezt tartja modernnek. Az individum értékeit akarja megőrizni a kollektivizmussal szemben. Jellegzetesen katasztrófa utáni költészet. A háború, a T anácsköztársaság, Trianon rettenete után jogosan vetődik föl részint a líra értelmetlenségének, a művészet céltalanságának gondolata, másrészt szükségszerűen át kell gondolni a szecesszió individuum-központú világképét. Éppen a tragédiák árnyékában válik nyilvánvalóvá a személyiségközpontúság tarthatatlansága,

illetve válik kérdésessé az individuum központi helye és mérce jellege. A Babits által vállalt és kijelölt szerep az elzárkózásé. Ezt jelzi az 1925-ös ‘Sziget és tenger’ kötet címe is. Két jellegzetes motívum a sziget és a hegy, hegytető (A sziget nem elég magas, Hús-szigetek a kőtengerben, Hegytetőn, A gazda bekeríti házát, Hold próféta a hegyen). Az individuum problémájának meghaladása két szinten jelentkezik. Egyrészt a teremtménytudat felerősödéseként jelentkezik, a gazdára, a gondviselőre való ráhagyatkozás gesztusaként (Ádáz kutyám, Mint a kutya silány házában, Psychoanalysis Christiana); másrészt a kérdéseket egyetemesebb horizontba állítani (Örökkék ég a felhők mögött). A Régen elzengtek Sappho napjai is az individumot tartja értéknek. A kortársakról azt írja, hogy merész kezekkel téptük a kényes leány hegedű-testét, azaz a lírát, nincs ütem, se szó, se tag. Ez a szabadversre utal Úgy

jelenik meg mint a durvaság megtestesítője, a modern költészet állatias, hajszolt: tüdő liheg. A torok kiált: független az érzelmektől, tömegesedés. Felmerül egy vád az individualizmus ellen: "mit ér a szó, amely csupán tiéd?", de rögtön meg is adja rá a választ: "testvér az, aki nem hallja meg testvére panaszát?". Tehát a kollektivizmus: milliók nyögése; testvérek vagyunk: negatívumként jelenik meg, mint ösztönvilág, mocsár, ezzel szemben áll az él et kettes csöndje, ami individum, de nem magány, nem számkivetettség, hanem a boldogság szigete. Az utolsó sor: "Az istenek halnak, az ember él" ambivalens kijelentés, pozitív, hogy az ember él, de negatív, hogy az istenek, a líra, meghal (az ember kiürül)! A gazda bekeríti házát c. versben a költő a gazda szerepét veszi fel (a gazda szó jelentésének képzettársítása a korban: erősödik a kisgazdapárt - konzervativizmus a városiasodás ellen).

A gazda a kertben él, amely a termékenység, természet fejlődés zárt világa. Civilizáció előtt van, nincs társadalom, se technika A kerten kívül hideg szél van A modern szél dinamikus, vad, kiszámíthatatlan, pusztító veszélyt rejt (alatta ing és zeng a fa), ez a civilizált világ. A "sisakos hordák, korcs nomádok" a pogányságra utal, jobboldali kollektivizmus képét idézi fel, de lehet kultúrapusztító tömeg is. A gazda magatartása: a régi értékek megvédése (sün élet), így metaforizálódik a kultúra védelmezőjének jelképévé. Itt is jelen van a konzervativizmus: régi érték megőrzése. Példázatszerű, történet: gazda, aki védi földjét a hideg szélektől. Ez válik metaforikussá Verselése diszharmonikus próza felé viszi el, zaklatott, sok az áthajlás. Psychoanalysis Christiana (1927.): A kultúrtörténeti–művészettörténeti háttér a román–gótikus és a barokk művészet szembeállítása. A

rájátszás egyúttal kétféle ember- és világkép szembeállítása is Pontosabban az élethez illetve a halálhoz való kétféle viszony. Ennek lényege a külvilágnak való öntudatlan élet illetve önbecsapás, mely elfeledkezik arról, hogy az embernek számot kell adnia önmagáról, illetve a végesség tudatában a külvilág megítélésétől függetlenül alakítani, formálni, tökéletesíteni énünket. Örökkék ég a felhők mögött Babits hitvallása azokat a k atolikus értékeket veszi sorra, melyek megadják az emberhez méltó élet értelmét. A katolikus szó nem elsősorban vallási értelemben használatos, hanem egyetemes jelentésben. A cím sokféle áttételen keresztül Kant tanításának parafrázisa (“A csillagos ég fölöttem, az erkölcsi törvény bennem”). A gondolatsor kapcsolódik a magyar irodalomtörténet legjelentősebb tanítóinak és vallomástevőinek munkáihoz, elsősorban – ha személyesebben és összefogottabban is

– Kölcsey Parainesiséhez. Nemcsak erkölcsi– világképi nézeteit veszi sorra, hanem számot vet addigi költészetével is. Cigány a siralomházban (1926.): Az első strófa az induló, a szecessziós, az “iparművészeti remekeket” alkotó Babits önjellemzése és önértékelése. A versek plaszticitását, személytelen tökéletességét, a l írai én kiiktatására tett kísérletét a b ogár metafora érzékelteti. A második versszak a háborúellenes Babits, a ‘Fortissimo’, a ‘Húsvét előtt’ költője. A harmadik versszak a poétikai bizonytalanságot jelzi. Ezt követően a kor- és társadalomrajz, a nagyvárosi elidegenedés képe a schopenhaueri részvét-etikával ötvöződik. Babits átveszi a német filozófustól az emberekhez való viszonyulás legalapvetőbb törvényét: csak a részvét és együttérzés a helyes magatartás. 5. Szorongás és katolicizmus Babits lírájában (Az Isten és ördög, Az elbocsátott vad) Az Isten és

ördög című vers versszerűtlen, ritmikailag nehéz elemezni, hiszen nem időmértékes és az ütemhangsúlyos elemzés sem tökéletes, ugyanis a hangsúlyos nyomaték mindig hangsúlytalan szótagra esik. Csak a sormetszetet tartja tiszteletben A verset a próza felé viszi el, ütemhatárok szavakat vágnak ketté. A vers témájában az Elza a pilóta című antiutópiára hasonlít. A mű kiindulópontja: nem fejeződik be az első világháború Két világ alakul ki, Magyarországon hadigazdaság lesz, a nőket is besorozzák, emiatt Elza átszökik a túloldalra, de ott sem jobb. Ezt a világot egy tudós vizsgálja mikroszkóp alatt és megállapítja, hogy ez sem jobb. A vers is úgy mutatja be a világot, mintha háború lenne: hadszíntér a világ, gyilkos üledék. Bibliai motívumok jelennek meg: Bábel tornya, amely szintén a káoszra utal. Az édenkertre vágyik: "lesz-e még jámbor állat a gyilkos gép helyett?" Az édenkertet és a bukolikus világot

állítja szembe a valós világgal. Megjelenik a n ietzschei gondolat, miszerint Isten meghalt (Übermensch-sé kell lenni). Babitsnál ez árvaságot, erkölcsnélküliséget fejez ki. Eleinte ironikus, majd tragikussá válik Nem is keresik az édenkertet, az ördögi világ lesz általános. Verselés is alátámasztja a hangulatot: 4 ütemű 12-es lenne, de darabos. Az elbocsátott vad c. versben Babits az Istenhitet nem idillinek mutatja be, hanem mint keresést. Babits vallásossága önmagát kutató, elemző Isten megnevezése a versben ambivalens, egyszer bizonytalan (Valaki), azután biztos benne. Ebből arra következtetünk, hogy ez belső Isten, hisz ha kívül lenne, tudna dönteni, hogy vane vagy nincs. (Balassinál jelenik meg először a belső Isten képe) Szabadság ábrázolása is ambivalens: "szabadon sem vagyok szabad". A versben egy allegória fedezhető fel, amelyben az ént a vadhoz hasonlítja, a vadászt pedig Istenhez. A vad és vadász

kapcsolatában megtalálható a szabadság és rabság is. Mindkettőnek vannak pozitív és negatív oldalai. Szabadság pozitívuma: "van szívemben akarat", azaz öntudatos ember, viszont "elveszni engedett", azaz Isten nélkül kell élnie, céltalan ("bolyongok a viharban"), ez mind a fenyegetettségre utal. Ugyanígy több értelmű az odatartozás is: "visz, őriz, ezer baj között", "nem felejtett" a jel mint kitüntetés, mint a különleges kapcsolat jele jelenik meg. A másik oldalon a jel viszont mint nyakörv, mint megbélyegzés jelenik meg, a rabság jeleként ("gyermekül vermébe ejtett"). Babits az igazi Istenhitnek az istenkeresést tartja: "Vezessen "hozzád a s zabadság", azaz a szabadság ne az elszakadást jelentse, hanem vezessen Istenhez. Az Istenhez tartozás és tőle való szabadság is hordoz pozitív és negatív értékeket, ez a természetes állapot. 6. Politikai és háborús

versek: Babitsot nagyon foglalkoztatta a politika és a háború gondolatának témaköre. Mint minden problémát, a háborúhoz való viszonyát is először bölcseleti szinten tisztázza Babits. Kant ‘Az örök béke’ című művéhez írt tanulmányában mutat rá a háborúnak erkölcsbölcseleti szinten embertelen voltára. Attól, hogy az örök béke a gyakorlatban nem, vagy nehezen valósítható meg, attól még az ember illetve az emberiség nem mondhat le ennek megvalósításáról. Az erkölcsi parancs mindig magasabb rendű a praxisnál, s nem függvénye a megvalósíthatóságnak. Babits háborúellenes költészete kevésbé homogén, s bizonyos szempontból kevésbé jelentős, mint Adyé. A ’14–’15-ös verseket még a fiatal életek kiontásán érzett fájdalmas meghatottság és szomorúság hatja át (Fiatal katona, Miatyánk). A ‘Játszottam a kezével’ című verséért felséggyalázás címen perbe fogták. Valójában azonban a költemény nem

a háború ellen íródott, hanem egy ősi toposzt felhasználó szerelmes vers. Babits a betegsége idején jegyezte föl Beszélgetőfüzeteibe, hogy “politikáról nem beszéltem, de mikor szükségét éreztem megszólaltam”. Kb 1916-tól erősödik fel és válik egyértelművé költészetében a háborúellenesség. Kétféle magatartást is helyénvalónak tart: az egyik a k iáltás, mely túlharsogja a háború hangzavarát és a csöndet, mely éppen némaságával tüntet az artikulálatlan hangerő ellen. Május huszonhárom Rákospalotán - 1912. A világháborúig tartó időszakban a maga szenvedélyes hangvételével, közéletiségével kivételt jelent a költemény. Apropóját az 1912-es tragikus tüntetés, az ún vérvörös csütörtök adta A két részre tagolt költemény első felében a városperemi, újpesti idill nyugalma, változtathatatlannak tűnő jelenidejűsége kerül szembe a változás szükségességével. A második rész ideológiai

szempontból bonyolult módon határolódik el – aktuális szinten a tüntetés szervezőitől és leverőitől is – a téveszméktől, nem tagadva azonban a változás szükségességét. Hatásosan él Babits a disztichon lehetőségeivel, mely egyszerre áraszthat nyugalmat, vagy mozgalmasságot, feszültséget. Ekkor egy nagy tüntetés volt Pesten. Választójogért és Tisza István személye ellen irányult Két tájegységet mutat be: a várost és ezzel szemben a csöndes falut. A városban a forradalom zajlik. Forradalom képeit hangutánzó szavakkal kapjuk: „csörren az ablak, csorran a vér, forran a forradalom”. Az eszme Petőfi, tehát a szabadság eszméje A faluban néma csend honol. A villamos köti össze a várost és a falut, de egy döglött „villanyos” fekszik a vágányon. A forradalom zaja és történései tehát ide nem jutnak el A második részben a jövőhöz szól. A jövő „sűrű fátyol” alatt érkezik, nem lehet tudni, hogy jót vagy

rosszat hoz a világnak. Egyszerre határozottá válik a költő, nem érdekli, hogy milyen lesz, de jönnie kell, „Jöjjön az igazság, mely eltörli az igazságtalanságot, jogtalanságot, elnyomást, diktátorokat és a gyilkosokat”. „Látni és teremteni kell” Mindig először át kell gondolni a dolgokat és csak aztán cselekedni. Húsvét előtt - 1916. Ez a háborús versek témakörbe sorolható Nagy rapszódia: zaklatott hangvételű lírai költemény. A Nyugat esten olvasta fel, nagy hatást váltott ki Zaklatott refrén sor: „Ha szétszakad ajkam akkor is”. Itt már nagyon megrázta a háború élménye, nem úgy mint a Miatyánk című versben, ahol még nyugodt a hangvétel. A háború szimbóluma a malom, mely mindent felőröl. A felfokozott lélekállapotot jelzik a vers ismétlődő fordulatai és toposzai. A folyamat hitelesen jut el a kettős zárlat népdalt idéző egyszerűségéhez. Szintén a Beszélgetőfüzetekben jegyzi meg Babits, hogy a

kortársak nem figyeltek fel a vers egyértelmű és hangsúlyozott németellenességére. A mű egyik központi szervezőképe az ősi malom-metafora, mely a mindent felőrlő pokoli idő jelképe. Pontos a cím jelentése is, mely nem csupán arra utal, hogy a Zeneakadémián tartott Nyugat matinén tavasszal olvasta fel Babits, hanem jelképes értelemben az örök reményre is, arra, hogy a szenvedéstörténetet a feltámadás követi. A vér a másik szörnyű borzalma a háborúnak. Jelen van az alvadt és a friss vér Az alvadt vér a halottakra apellál. Egyszerre van jelen az élet és a h alál, mint egymástól két külön nem választható fogalom. Dicsérni kéne a győzteseket, óriások vak diadalmát, gépeket, háborút De ő nem dicsőíti ezeket. Ő nem a győztest énekli Nem az a hős, aki gépekkel tud harcolni, hanem aki ki meri mondani, hogy legyen béke már. A második rész a húsvéti hangulatot idézi. Ekkor már béke van Meg kell teremteni a munkát

és a temetést „Sose nézzünk hátra” Ne gondoljunk a múltra, meg kell bocsátani mindenkinek és feledni kell. „Adjon Isten bort búzát, bort a feledésre”. Mély vallásosságról tanúskodik ez a költemény Fortissimo - 1917. A jelentése: még erősebben Itt már nem tud imádkozni a költő, átkot mond az Istenre. Azt mondja, hogy az Isten süket és nem hallja meg az emberek kínjait és jajveszékeléseit. Az ember hangosan ordít, mint egy állat Rettenetesen elkeseredett a költő Az lenne jó, ha az ember is süket lenne és akkor nem hallaná a háború borzalmait. Minden vallásos dolognak ellent mond ez a vers. Isten férgei vagyunk Istenkáromlás címén fogták perbe, ezért Babits kénytelen volt értelmezni saját költeményét. A cím csak a “Süket! Süket!.” felkiáltásig értelmezi a verset, s eddig úgy is tűnik, hogy a világgal nem törődő Istent csak az egyre fokozódó hangerővel lehet elérni. A vers zárlatszerű önértelmezése

azonban éppen ellenkező előjelt ad a címnek. Nem Isten fordult el az embertől, hanem az ember lépett ki az isteni és teremtett világ termékeny csöndjéből, s ennek tragikuma és következménye a háború és a zűrzavar. Háborús anthológiák (1917.): Kétféle költői magatartást különböztet meg. Az egyik – Arany balladájára is utalva – a kor hangját visszaadó, a mindig az aktuális “széljáráshoz” igazodó költő, akit a sás metaforával jellemez; a másik a csönddel tüntető, így tiltakozó poéta. A cím a háborús időben évente megjelenő költői antológiára utal. Lehetséges magatartásformaként jelenik meg a háborús időkben a teremtménytudat vállalása, a napi eseményeken való túllépés igénye, a gondviselőre való ráhagyatkozás gesztusa. Zsoltár gyermekhangra (1917.): A kései versek legfontosabb motívumai előlegződnek a naiv tudatot imitáló költeményben. Részint az emberi és isteni világ

különbözősége, a ‘Fortissimo’-ban is megjelenő süketség teremtő harmóniája, illetve a költő-szerep megfogalmazása: a költő médium, közvetítője a talán általa sem értett igéknek, de nem csak egyedüli közvetítő, hanem mint egy kórus tagja énekel. 7. Babits, a kétkedő vátesz (Mint a kutya silány házában, Mint különös hírmondó) A ’10-es években Babits – éppen Ady ellenében – utasította el határozottan magától a közéleti-küldetéses költő szerepét, az egyik jellemző magyar lírikusi feladatot. A ’20-as években már megjelennek – mint még többnyire elutasított szereplehetőségek – a próféták. A belső vívódástól sem mentes folyamatban – ha ellentmondásosan is – a vállalás válik meghatározóvá. A Mint a ku tya silány házában c. vers formailag a primitív verselést akarja felidézni: egyöntetű ragrímek, éles áthajlások, elválasztja a birtokos jelzőt a birtokostól, erőltetett rímek. Azt

mondja a versekről, hogy dadogóak A hasonlatokból megtudjuk még, hogy a hangja megvetett, magányos, "és mégis híven és bátran kiált": ez nagy pozitívum az eddigiekkel szemben. A család mint olvasóközönség jelenik meg, aki kiveri, dobálja sárral, a kutya pedig mint a költő. Babits ezt az önszemléletet Aranytól vette át (Tamburás öregúr), de itt más a képvilág A hangok mélyről jönnek belőle (fulnak, túrnak, fúrnak), nem ő alkotja őket, hanem maguktól jönnek. Felmerül a kérdés, ennyi viszontagság mellett van-e értelme verset írni A válasz: igen, mert ő mondja ki a nagy szót. Igaz, csak szenved érte, viseli a megaláztatásokat: a költő hivatása a végzet. Nem az alkotás a feladata, hanem a belőle kijövő dolgok közvetítése. A Mint különös hírmondó c. vers egy mondatból áll, belső monológszerű Erre utal a verselése is: az időmértékes verselés csak néhol tisztul ki, ott hexameter, sok licenciával, ez is a

próza felé viszi el az áthajlásokkal együtt és erősíti a belső monológ jellegét, belső feszültség van benne. A vers két részre tagolható, egy hasonlatra és a többi A költő a hírmondó szerepét veszi fel: hegy tetején ül, botja van, hírt hoz. Megtalálhatók elemek, amelyek a prófétát a jelenhez kötik, így azonosíthatjuk a lírai énnel: gépfegyvert próbál a szomszéd, autó hangja, város lámpái. A vers példázatszerű (a jelölt már a képi részben is megjelenik). A lírai én és a próféta mondanivalója is az ősz Az embereket nem érdekli ez a hír. Őket az érdekli, ami körülöttük van: új találmányok, városépítés, stb A próféta ezekről nem tud, fényévnyi távolságra van a várostól és ezek a dolgok semmit nem jelentenek az ő híréhez képest, amit mindenki tud, ez persze csak irónikus. A költő a költő és olvasó viszonyáról ír: a költő mély és örök dolgokat mond, az olvasó nem érti meg, a napi

dolgokról követel híreket. A költő a természeti élet nagy törvényeiről akar szólni A fölütés paradoxona a vers egészében értelmeződik, s határozza meg Babits a próféta, a hírmondó feladatát. A civilizáció embere a második világ, a technokrácia és haszonelvűség közegében a nóvum utáni futás közben elfeledkezik a polgári világon túllépő, nem változó törvényekről. A három alappillér a szellem, a szerelem és a természet perspektivikusan reményt adó körforgása, mely hozzásegít, hogy túllássunk a mán. Nem véletlenül ragadja ki és teszi nyomatékossá a határozott névelő használatával József Attila a szellem és a szerelem kifejezéseket ‘Ars poetica’ című költeményében. Csak posta voltál A vers az identifikáció folyamatát tárja elénk, azaz önmeghatározási kísérlet, mely egyszerre állítja a személyiség meglétét és fontosságát, és tagadja azt. A személyiség mássága, állandó kiválási

kényszere környezetéből, közegéből az idő folytonosságában lel önmagára; lényege, értéke múltat és jövőt összekötő voltában van. Ez a felismerés oldja fel az önmegszólítással együtt járó válságérzetet, hiszen az önmegszólító verstípus lényege mindig a válságérzet, a személyiség mintegy kettéhasadva próbál válaszolni önmaga problémáira. A megszólító mintegy kilépve a hétköznapiság közegéből ad feleletet, illetve szembesíti a megszólítottat létének végességével, s ebből fakadó tragikumával. Ezt a tragikumot oldja fel a közvetítőszerep felismerése. 8. Babits: Jónás könyve, Jónás imája Jónás könyve A mű terve már a műtét előtt kész volt, de csak azt követően vetette papírra. Illyés Gyula visszaemlékezéséből tudjuk, hogy jókedvűen, a lehetőségekhez képest mosolyogva és nevetve írta. Ebből vonta le Illyés azt a következtetést, hogy valójában a prófétaszerep paródiájáról van

szó, ám ezt az értelmezést sem a mű, sem az életmű egésze nem támasztja alá. Először a Nyugat 1938. szeptemberi számában jelenik meg Történelmi háttér: az Anschluß, Ausztria megszállása. Babits Magyarország hasonló sorsától félt, és általában egész Európa pusztulásától. A Beszélgetőfüzetekben írja: “a próféta sorsa a szellemsors a v ilág hatalmasságaival szemben: lehet-e izgatóbb tárgy a mai költőnek?”. Sem a téma, sem az eszmei mag nem fordulat Babits pályáján, csak magasabb művészi teljesítmény, koncentrált összegzés. Gazdag magyar- és világirodalmi előzményekre építkezett: Nietzsche Zarathustrája, a megigazulást hirdető próféta, már egyetemista korától foglalkoztatja. Ambrus Zoltán ‘Ninive pusztulása’ címmel írt elbeszélést A ’20-as évek végétől a prófétaszerep egyre inkább jelen van Babits költészetében; Jób, Dániel, Jeremiás jelenik meg költeményeiben. A ‘Psychoanalysis

Christiana’-ban egyszerre van jelen a jónási elzárkózás és a h ivatástudattal való viaskodás. A küldetéstudat vállalása jellemzi a ‘ Vers a csirkeház mellől’ című költeményét. A gazdára való ráhagyatkozás gondolata jelentkezik az ‘Ádáz kutyám’-ban, a ‘Mint a kutya silány házában’ címűben és ‘Az elbocsátott vad’-ban. ‘Az írástudók árulása’ című nagyesszében a világ hatalmasaitól független eszme hirdetését vallja az értelmiség feladatának. Ninive mint a második világ, a civilizáció önpusztításba való átcsapásának mértéke jelentkezik az ‘Isten és az ördög’ című versében és az ‘Elza pilóta’ című utópisztikus regényében. A témát közvetlenül az Ószövetség hasonló könyvéből merítette. Néhány epikus mozzanat földuzzasztásától eltekintve a legfőbb változás, hogy míg a Bibliában Ninive népe a királlyal együtt megtér, addig Babitsnál ez elmarad. Stílusa:

összetett, többrétegű. – archaizáló, biblikus réteg – neologizmusokból (=oda nem illő új szavak) álló réteg – emelkedett ódikus réteg – profán réteg Ezek egymásba játszása gyakran groteszk, ironikus hatású is. Néhány problémakör: – A prófétaszerep kérdése Jónást tapasztalatai kényszerítik arra, hogy elmeneküljön az újabb feladat elől. A feladat, a kötelesség nem vállalása büntetést von maga után, sőt fölborítja a világrendet is. Babits archetipikus emberi helyzetet felhasználva az ismert zsoltár kezdősorai (“De profundis.”) által is megfogalmazott létszituációban mutatja be Jónást, aki paradox módon a Pilinszky által a mélypont ünnepélyének nevezett kilátástalan lélekállapotban ismeri fel felelősségét, s kerül közel ismét az Úrhoz. Jónás helyesen ismeri fel az Úr, az igazság és a közvetítő, azaz a próféta szoros egybetartozását. Azt azonban már nem látja, hogy a 3 tényező nem azonos

fontosságú. Ebből fakad Jónás csalódása, illetve kifakadása az Úr előtt a mű végén Jónás az igazság bekövetkeztét, a p rófécia teljesültét a j elenben gondolja, azaz a p rófécia bekövetkeztétől várja a próféta hitelesítését. Az Úr azonban – az ágostoni időszemléletnek megfelelően – a történelem, az üdvtörténet egészében gondolkodik, s ebben az intervallumban látja megvalósulni a p róféciát, ebben az intervallumban pedig Jónás csak egy a próféták, az írástudók, a felelősséget vállalók és hirdetők sorában. – Az igazság és annak recepciója Jónás félreértése abból is fakad, hogy az igazságot azonosítja annak megvalósulásával. Az Úr szavai (“a szó tiéd, a fegyver az enyém”) meghatározzák a próféták feladatkörét. Az írástudó feladata – erről Babits nagy erővel ír a Julien Benda ‘Az írástudók árulása’ című könyve nyomán kibontakozó hazai polémiában – a

gazdasági–társadalmi viszonyoktól független igazság hirdetése. Szintén ‘Az írástudók árulása’ című esszéjében fogalmaz úgy, hogy a felelősen gondolkodó ember akkor is mozdulatlan világítótorony legyen, ha egyetlen hajó sem fordítja felé a lámpáját. – Pusztulás vagy megmaradás A világégés előestéjén Babits nem tagadja, hogy a teremtett világ erkölcsi rendjéből kilépő civilizáció, a második világ, a technokrácia és haszonelvűség világa megérett a pusztulásra. Ezt hirdeti Jónás. Babits humanizmusa abban nyilvánul meg, hogy fölismeri, hogy az emberi kultúra és gondolkodástörténet évezredes folyamata – mely akár célelvű, akár körkörös – nem zárulhat le a fölhalmozott értékek pusztulásával. Babits ismét Szent Ágostonhoz fordul, tőle veszi át azt a gondolatot, mely szerint bűnt és erényt megítélni nem az ember dolga; a szétválasztás felelőssége Istené. Az ember felelőssége az értékek

védelme és megőrzése A Jónás könyvében van palinódia, azaz ugyanazt a történetet mondja el többször kissé átírva. E történet a bibliai történetet mondja el kissé megváltoztatva, pl.: a város a Bibliában megtér, így nem indokolt Jónás haragja, komikus hős; a Bibliában a hajósok jámbor hívő emberek, még Babitsnál antiszemiták. Bibliatörténészek szerint a J ónás könyve a próféták aranykora után keletkezett, ironikus prófétaparódia. Babitsnál az első részben Jónás tragikus hős, haragja jogos, hisz még nem tudjuk, hogy megtért a város. Komikus mozzanatok: "tegyetek egy magányos erdőszélre, hol makkon tengjek" (menekülő magatartás kigúnyolása). Jónás szavait a mesélő eltorzítja, így feszült, tragikus helyzetben is komikussá válik. Babits a stílussal teremti meg a komikumot, amit a Biblia a történettel ér el. Az első elbeszélés tragikus, mint költő vall kudarcot, hisz nem tér meg a város, nem

hisznek Jónásnak, nem értik meg, bohócnak nézik. És mint próféta is kudarcot vall, hisz Isten nem hitelesíti szavait. Ezek a kudarcok korábbi műveiben is megjelennek: Mint különös hírmondó a félreértett, meg nem értett költő jelenik meg. Isten nem hitelesíti szavát: Szíttál-e lassú mérgeket (Isten és ördög-ben). A második részben a történet átalakul. Isten mint bölcs, aki jobban látja a dolgokat, jelenik meg. Megmagyarázza, hogy miért nem rombolja le a várost Tragikus Jónás komikussá válik A prófétaszerep vállalása a költészetében: Babitsban már a 30-as évek elején felrémlett egy új háború pusztításának látomása és a torz ideológiáktól való félelem tartotta fogva. Az emberiség kultúráját és értékeit féltette a kibontakozó háborútól. Jogos volt a felismerés, miszerint az emberek elindultak az erkölcsi romlás és pusztulás lejtőjén. Ennek a fő okozója a diktatúra, az elnyomás és az emberek

egymástól való elszigetelődésének növekedése. Az erkölcsi romlás elindulása mindenkit magával rántott. Babitsot az 30-as évek közepére már csak az emberiség megmentésének momentuma foglalkoztatta. Szerette volna biztosan látni, hogy az emberekre váró jövő csak jót hozhat az emberiség és egyaránt az egész világ számára. Optimistán szeretett volna a jövőbe tekinteni, de néha ennek ellenére - persze nem véglegese - megfutamodott az Isten által kapott prófétaszereptől és az emberiség teljes pusztulását kívánta. A teljesen romlott világ és erkölcsileg züllött társadalom hatására elképzelte, milyen lenne, ha a bibliai vízözön újra megismétlődne. Ez egyszerre elmosná a bűnt a szennyet és az erkölcsi fertőt. A bárka csak egy igazán szabad emberpárt mentene meg egy új és jobb világ számára. A kétségek és kételyek közepette néha szeretett volna teljesen visszavonulni. Ezt tartalmazza a Vers a csirkeház mellől c

verse, amely a Jónás könyvének alapgondolatát adta. Eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne a domb tetejére visszavonulni és várni, míg Isten ítélkezik az emberiség felett. ezen érzés hatására sem futamodott meg sohasem a költői feladatvállalás elől. Ilyen lelki gyötrődések közepette írta meg a Jónás könyve című alkotását, melyben ötvözi a kritikát és az önkritikát. Ekkor már tudatosult benne, hogy a költő feladata az emberiség szolgálata. A költő kívülről szemléli önmagát, s önarcképét Jónás személyében festette meg, persze nem azonosul teljesen műve főszereplőjével. A Jónás könyve eredetileg egy bibliai téma, melyet kisebb-nagyobb mértékben Babits átdolgozott. A mű négy részből áll I. rész: Kapta a parancsot Istentől, hogy menjen és szóljon Ninive városának, mert túl sokat vétkeztek. Jónás „rühelli” a prófétaságot Lázad a költői feladatvállalás ellen Nem teljesíti Isten óhaját és

Ninive helyett egy hajóra száll Tarsis felé. Isten ekkor vihart támaszt a tengeren. De Jónásban nem merül fel, hogy így jelzi Isten a bosszúállást Lemegy a hajóaljára és el akar bújni a vihar elől. A hajós mikor meglátja, durván kezd el vele beszélni Jónás ezt mondja: „zsidó vagyok futok az Istentől, de mi közöm nekem a világ bűnéhez?” Azt akarta, hogy kitegyék egy szigetre, ahol teljesen magányban tud élni, és ahol makk is van. A hajósok teljesen hülyének nézik, kidobják. Ezután megcsendesült a tenger és megjelent a szivárvány II. rész: Ekkor a cethal gyomrában vergődik Jónás A cethal a büntetést jelképezi Isten meg akarja Jónást leckéztetni, rá akarja ébreszteni a bűnére. 3 napig szenvedett Nem döbben rá rögtön a bűnére, először lázadozik a cethal gyomrában. Testi fájdalmai is vannak Majd később ráébred a bűnére: „Magányos gőgöm szarvait letörted”. Bízik abban, hogy Isten megmenti. 4 nap

eljön a szabadulás III. rész: Itt három napon keresztül prédikál Ninive különböző részein 1. nap: árusok terére érkezik Kimondja rögtön a büntetést Nem hisznek neki, kinevetik 2. nap: színészek és mímesekhez érkezik Itt már elmondja, hogy Isten küldte Elmondja, hogy 39 nap van még a pusztulásig, ha nem javulnak meg és nem élnek bűnök között. Ők már érdekesnek találták. 3. nap: a királyi palotához jut el Itt már várták, hallották hírét Egy oszlop tetejére tették, és úgy hallgatták a prédikációját. Teljesen csúfot űztek belőle, cirkuszi mutatványnak fogták fel az egészet. Nagy megalázottnak érezte magát Iszonyú átkot kiállt mindenkire Elrohan mérgesen a pusztába. Kellemetlen pusztulást kíván Ninivének Azt kéri Istentől, hogy pusztítsa el a várost. Elvállalta a prófétaságot: „Harc és pusztítás prófétája lettem” De Isten nem pusztította el Ninivét. IV. rész: Itt jön a magyarázat, hogy Isten

miért nem pusztította el a várost Isten azt mondja, hogy egy két emberben kicsírázott a gondolat, és ez már önmagában is eredmény. Jónás lázad „Isten hazudott” - istenkáromlás. Nagyon dühös Istenre Azt mondja Isten, hogy a költő feladata: prédikálás, feladat vállalása, emberekre hatni. A mű végére érezhetővé válik, hogy Babits nem fog többé meghátrálni a feladatvállalás elől. Rájött, hogy gyümölcsöztetnie kell az Isten adta talentumot. A költőnek ily módon kell hatnia az emberek erkölcseire, eszére és érzelmeire, hogy az Isten által kijelölt úton haladjanak. 1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima, a Gazdához intézett rimánkodó fohász. Bátran és nem bujkálva kíván megszólalni A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már nem rest szolgaként, hanem fáradhatatlanul kövesse a Gazda, az Isten parancsait,

sugalmazását mindaddig, míg lehet, „míg az égi és ninivei hatalmak engedik”, hogy beszéljen s meg ne haljon. Jónás imája mai nyelven íródott, a mesélő Babits. Emelkedettebb hangvételű A ‘Jónás könyve’ személyessé tétele, értelmezése, a prófétaszerep személyessé tétele; egyben a kései versek ars poeticájához is kapcsolódik: a költő – Babits vágya és szándéka szerint – médium, egy fölöttünk álló igazságnak a közvetítője. 9. A szenvedés és halál versei 1935-ben egy rádióelőadás kapcsán figyeltek fel Babits nehéz légzésére. A fokozatosan elhatalmasodó gégerákot ’38-ban operálták meg, és kanült ültettek be a torokba. Babits egy ideig ún. Beszélgetőfüzetein keresztül érintkezett a világgal 1940-ben még átvette az olasz akadémia nagydíját Dante-fordításáért. A szenvedés és halál a művészet és költészet alapvető kérdései közé tartozik. Babits számára a probléma nem

filozófiai–bölcseleti, azaz a b etegség önkívületében, s a h alál árnyékában nem az a k érdés, hogy miért a s zenvedés és miért a h alál – hiszen az tény immár, napi tapasztalat – hanem az, hogyan tudjuk emberi módon elviselni a szenvedést és a halált. Babits halál-felfogása sok szempontból Martin Heidegger (Lét és idő) halál-értelmezésével rokon: “mindenkinek a s aját halálát kell meghalnia”. Az egyedi tényt, a m agáramaradottságot viszont segíthet elviselni az a goethei felismerés, hogy “a világon minden csak hasonlóság, hasonlat, példázat”; azaz a szenvedést és a halálhoz vezető utat az emberiség történetében emberi méltósággal már sokan megtették, az ő példájuk adhat erőt. Ezért van az, hogy a kései Babits költészetében fölerősödnek a kultúr- és művészettörténeti rájátszások, allúziók, hasonlatok. Balázsolás (1937.): A vers szervezőelve a gyermekkori szertartásemlék felidézése, a

balázsolás vagy Balázsáldás. Szent Balázs, Sebasta püspöke, a torokbetegségek védőszentje Ez az emlék teremt lehetőséget kétféle emberi magatartástípus megfogalmazására, a gyermek és felnőtt szembeállítására. Nem életkori, egyedfejlődési periódusokról van szó, hanem a létezéshez való viszonyról. A gyermek öntudatlanul, a dolgok értékét nem ismerve éli életét A felnőtt a dolgok végességének tudatosságában él, s ha a létezés véges, akkor annak egyes összetevői is, így a szenvedés is véges. A felnőtt tehát ismeri a dolgok valódi értékét, tudja, hogy “nem is olyan nagy dolog a halál”. Ősz és tavasz között (1936.): Az irodalmi köztudat már a megjelenés pillanatában a magyar líratörténet reprezentatív alkotásai közé sorolta. A vers szervezőelve a líra- és stílustörténeti rájátszások sora Goethe már említett gondolatának megfelelően. A magyar lírából egyértelműen felismerhető az Őszikék

keserű számvetést készítő Aranyának hangja (5. vsz 5–6 sor, 8 vs z 3–4 sor) Csokonaira utal a magáramaradottság érzésének kifejezése (9. vsz), mely ugyanakkor a XVI– XVII. századi protestáns prédikátorköltők hangját is idézi A Carmina Burana alapvető évszak-metaforikáját mind az őszre, mind a tavaszra vonatkozóan használja az első és hetedik versszak felütése. A barokk képzetkör jellegzetes motívumai bukkannak fel az elmúlás és hiábavalóság kifejezésére (9. vsz 5–6 sor, 5 vsz 3–4 sor) A szecessziós hang hallik ki a 6 versszak 3–4. sorából A naturalizmus illetve a verizmus képei jelennek meg az első versszak második felében. A preraffaelita költészet kedvelt motívuma volt az utolsó versszakban megjelenő letört rózsa. A legfontosabb szervező azonban a középkori haláltáncokat idéző refrén. A hangvételek és hangfekvések sokasága is egységet alkot a versben, az elégikustól az ironikusan–keserűen

groteszkig. Paradox módon a rájátszások, felidézések sokasága éppen a halál egyediségét hangsúlyozza, melyet semmissé még az asszonyi jóság sem tehet, legfeljebb segít – mint ahogy a megidézett költői példák is segítenek – az út emberi méltóságú megtételéhez. Mint forró csontok a máglyán (1932.) Az elbocsátott vad (1934.): Az árnyaltabb, ágostoni értelemben felfogott szabadság és eleve elrendeltség tana oldódik fel a visszatalálás, a hazatalálás reményében