Oktatás | Tanulmányok, esszék » A hiány-szakképesítések ösztöndíjrendszerének hatása Hajdú-Bihar megye szakképzésében

A hiány-szakképesítések ösztöndíjrendszerének hatása Hajdú-Bihar megye szakképzésében 2017 1 Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló. 3 1. Bevezetés . 6 2. Problémafelvetés és a kutatás célja 7 2.1 A kutatási téma ismertetése 8 2.2 Célkitűzések 9 3. A kutatás 17 3.1 A kérdőíves vizsgálat legfontosabb eredményei 17 3.2 A hiány-szakképesítés helyzete Hajdú-Bihar megyében 35 Felhasznált irodalom . 42 Melléklet. 44 2 Vezetői összefoglaló A kutatás a hazai és a megyei hiány-szakképesítési rendszert vizsgálta. A több mint 10 éve bevezetett hiány-szakképesítés helyes döntés a kutatásba bevontak szerint. A hiányszakmás képzések száma és a képzésbe bevontak száma is folyamatosan emelkedik és a hazai iskolarendszerű szakképzés egyik karakteres, nagyon fontos és hasznos tevékenységéről van szó. Az alábbiakban az empirikus munka legfontosabb megállapításait ismertetjük A hiányszakmákra

irányuló képzések a vizsgált intézmények életében különböző tanévekben jelentek meg (van ahol már a 2010/2011-es tanévben és van ahol csak a 2016/2017-es tanévben). Teljes mértékben jellemző, hogy az intézmények nem változtattak a képzési profiljukon csak azért, hogy a hiányszakmák irányba tereljék azt. A vizsgált intézmények egyes képzéseinek bekerülése a hiányszakmák közzé teljesen esetleges, így tehát akár középtávon is kiszámíthatatlan a rendszer. Többen megjegyezték azon problémájuk, melyet „ki-be folyamatként” írhatunk le. Ez a meghatározás, azokra a hiányszakmákra vonatkozik, amelyek az egyes években hol bekerülnek a listára, hol kikerülnek a listáról. Ez a helyzet nem annyira az intézményeket, mint inkább a szülőket s a potenciális tanulókat bizonytalanítja el. Többen fogalmazták meg azt is, hogy legalább egy teljes képzési időszakban, ciklusban kellene indítani a hiányszakmákat, majd ezt

követően néhány évre akár ki is venni a hiányszakképesítések köréből. A hiányszakmás képzés megjelenése - a kutatás szerint – egy-egy intézmény életében nem jelent extra impulzust, de azt igen, hogy várhatón nagyobb érdeklődés mutatkozik az adott szakma iránt (így az iskola iránt is). Egyértelműen kijelenthető, hogy folyamatosan nő a hiányszakképzésben résztvevők száma. A hiány-szakképesítések száma 1-5 között változott intézményeként. A vizsgált 13 hajdú-bihari intézmény (melyek közül 6 debreceni, 7 vidéki szakképző) kb. 10-50% a hiány-szakképesítésben tanulók arány a teljes nappali munkarendben tanulók arányában. Ugyanakkor ezt döntően nem a hiány-szakképesítésekben lévő tanulócsoportok magasabb létszámával magyarázható, hanem egyszerűen azzal a ténnyel, hogy a hiány-szakképesítés 2006-os indítása óta folyamatosan nőtt az évente megjelenő kormányrendeletekben a

hiány-szakképesítések száma, így logikusan, folyamatosan nő a hiányszakmákkal érintett tanulók száma. Vagyis pusztán a létszámok kevésbé a helyi (megyei) döntésektől, sokkal inkább a mindenkori központi szakpolitikai 3 irányítástól függnek. Egy adott szakmának a hiányszakmásítása nem garancia arra, hogy el tudnak indítani ilyen osztályokat (pl. női szabó, kőműves) A válaszadók pozitív véleménnyel vannak a rendszerről. Azonban egy-két vezető megjegyzésében az tartaná ideálisnak, ha a munkaerőpiacról származó pozitív primer információk alapján lenne vonzó egy-egy szakma a tanulók számára és az határozná meg döntésüket. A támogatási összeget megfelelően kialakítottnak vélik az intézményvezetők, az összeg mértéke, ennek differenciálása egyértelműen motiváló hatású. A válaszadók egyértelműen hiányzóknak tartják a munkaerőpiacon a hiány- szakképesítésekben megjelenő szakmai

kompetenciákat. Sőt a többség azt hangoztatta, hogy az ösztöndíjrendszer nélkül is problémamentesen be tudnánk tölteni a számukra megállapított tanulói létszámkereteket. Az egyre több ágazatba begyürüző munkaerőhiány következtében – ahogyan azt több interjúalany is megfogalmazta – a hiányszakmás képzés megfogalmazás is egyre inkább kiüresedik, hiszen több a hiány az egyes gazdasági ágazatokban, mint amit a szakpolitika követni és támogatni tud. A válaszadók, az országos felméréshez hasonlóan, egyértelműen nyilatkoztak arról, hogy a hiányszakmás képzések teljes mértékben nem oldják meg a helyzetet. Egyrészt azért, mert jelentősen eltér a piac és az oktatás ciklikussága, vagyis amire ma van szükség, az oktatás még nem tudja produkálni, de amire produkálja, esetleg már nincs szükség (bár a jelenlegi munkaerőhiánynál ez a helyzet nem valószínűsíthetően fordul elő). A másik problémakör a jelenség

többszereplős voltából, komplexitásából fakad. Egyrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy a hiányszakmában kiképezett tanulói létszám sem elegendő a munka-erőpiaci hiányok megszüntetésére; másrészt szintén valós helyzet, hogy a tanuló nem a tanult hiányszakmában helyezkedik el; harmadrészt sajátos helyzetek alakulhatnak ki, amikor egy kisebb munkaerőpiaci szegmensben kiképzett nagyobb létszám egyik megyében munkaerő felesleget produkál, miközben az összes többi szomszédos megyében és országosan is folyamatos hiánnyal küszködnek az adott ágazatban a gazdasági szereplők. Az is előfordul, hogy a hiányszakmában kiképzett személy szakmai kompetenciái (köszönhetően számos esetben a személyiségi jellemzőknek), nem teszik alkalmassá a munkapiacon megjelenő hiány betöltésére. A hiányszakmás képzésekhez kapcsolódó ösztöndíjrendszer különösen az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusú családok esetében erős

döntésformáló és orientáló tényezővé válik. 4 Az interjúk (és az országos kutatás) alapján az ösztöndíj mértéke motiválónak látszik. Természetesen iskolákként, képzésekként és tanulókként erőteljesen változik az, hogy alulról teljesítenek (ne legyen bukás és a hiányzások minimálisra csökkenjenek), vagy törekszenek ennél többre (többet teljesíteni a sikerélmény, az önbecsülés és az ezzel járó magasabb ösztöndíj miatt). Többek is azon a véleményen voltak, hogy az ösztöndíj nem is annyira a tanuló számára motiváló, hanem a – különöse nehezebb helyzetben lévő - család részére, hiszen a havi ösztöndíj átutalással a szülőhöz érkezik. A válaszadók szerint a hiányszakmákban tanulók többsége tanult szakmájában helyezkedik el. Utánkövetést az intézmények többsége végez, azonban egyedi módon valósítják ezt meg. Közösségi oldal, e-mail, telefonálás, információk szerzése

ismeretségi körből tartoznak a leggyakoribb formák közzé. Ahol strukturáltabban zajlik ez a folyamat, ott jellemzően a végzést követő néhány hónap után (döntően) szeptemberben valósítják meg. Másrészt jelzés érkezett arra vonatkozóan, hogy nincs kidolgozott rendszer az utánkövetésre. 5 1. Bevezetés A hiányszakma fogalma általánosan elterjedt a piacgazdasággal rendelkező térségekben és országokban. Ennek a jelenségnek egyszerre van gazdasági, oktatási, társadalmi vetülete, így komplex módon jelentkezik és egyben komplex hatása is van a gazdasági, társadalmi és oktatási folyamatokra. A bizonyos szakmai végzettségekből, kompetenciákból meglévő hiány akár tartósan is képes kedvezőtlenül befolyásolni az adott térség, ország gazdasági növekedését. Másfelől a hiányszakmák jelenléte vállalati szinten növeli a béreket, így negatívan befolyásolja a versenyképességet is. Bár a hiányszakmák problémája

már a 2000-es években is napirenden volt a munkaerő-piaci, gazdaságfejlesztési és oktatási szakpolitikák területén, azonban a válságból való kilábalás, az erősödő külföldre irányuló munkaerő migráció, a gazdasági növekedés újbóli beindulása és a szakképzési utánpótlás biztosításnak nehézségei még inkább fókuszba, szakpolitikai mainstrembe helyezik a kérdést. A szakképzés-politika 2006-tól vezette be a tanulói ösztöndíjrendszert azok esetében, akik hiányszakmában tanultak, tanulnak tovább. A kezdeményezés hasznosságát kevesen kérdőjelezik meg, mégis úgy tűnik, hogy a szándék önmagában nem képes megoldani a problémát, ahogyan persze teljes körűen nem is lehet(ne) megoldani a problémát a legkedvezőbb konstellációk esetében sem, a jelenség sajátosságánál és a piac tökéletlenségénél fogva. Tehát nélkülözhetetlen bevonni a gazdasági partnereket, társadalmi szervezeteket is a probléma

kezelésébe, amelyek szintén érdekeltséggel rendelkeznek ezen a területen. A jelen tanulmányban ismertetett kutatások hozzájárulhatnak a jelenség további tárgyalásához, amelyek segíthetik a megoldás keresését. A kutatás elsősorban a szakképzési intézményrendszer vizsgálata oldaláról járul hozzá a közös gondolkodáshoz, de szeretnénk újra aláhúzni, hogy a hiányszakmák problémájának megoldása a többi szakmai szervezet, a gazdálkodó egységek és társadalmi partnerek bevonása nélkül sikertelen lesz. A szakképzési politika a szakképzés intézményrendszere talán főszereplő ebben a kérdésben, azonban szükség van a többi érdekelt erőteljes együttműködésére is. 6 2. Problémafelvetés és a kutatás célja A hiányszakmák megállapítása meglehetősen egyszerűnek tűnik abban az esetben, ha azt értjük hiányszakma alatt, amikor a cégek, vállalkozások nem találnak munkaerőt a betöltetlen pozíciókra. Ez az

alapvető és kiindulópontnak talán elfogadható megállapítás mégsem eléggé pontos és koherens. Éppen azért nem, mert a hiányszakmák azonosítása sem ilyen egyszerű, másfelől a jelenséghez kapcsolt fogalom nem biztos, hogy pontosan írja le azt a helyzetet, ami a valóság. Magyarán a hiányszakma nem biztos, hogy valójában hiányszakma Vagyis sok estben a manifeszten megjelenő hiányra illesztik a jelzőt, miközben lehet, hogy nem is hiány, de bérek, a munkaidő, a munkakörülmények stb. olyanok, hogy az egyébként meglévő adott szakmai területen képzett munkaerő nem vállal munkát az adott ágazatban. Ebben az esetben béremeléssel és munkahelyi körülmények javításával a hiányszakmának nevezett szituáció meg is szűnik. Ez a helyzet tehát lehet, hogy nem is volt hiányszakmás szituáció A valódi hiányszakma akkor áll elő, ha az üres, meghirdetett pozíciók betöltetlenek maradnak annak ellenére, hogy csábító munkavégzési

adottságok és körülmények kerültek kialakítására. A hiányszakmák lehetnek ciklikusak és strukturáltak. Például hiányok jelentkeznek adott ágazat erősen növekvő időszakában, illetve alacsony munkanélküliségi ráta esetén is. Ugyanakkor ezek a típusok a ciklikusság változásával csökkenek, eltűnnek. Másfelől a technológiai változások hirtelen szükségletet jelez(het)nek, amelyeket nehéz azonnal kielégíteni. Ráadásul a technológiaváltozás ugyanabban az időszakban növelheti a munkanélküliséget, amikor hiányszakmás helyzet is van. Vagyis előállhat hiányszakma jelenléte és a párhuzamosan magas munkanélküliségi állapot egy időben. A hiányzó készségek meghatározásakor szükség van a minél teljesebb körű információra, s hiba, ha ezek az információk egy irányba folynak. Jellemzően a képzők irányába, mintha csak a képzők tehetnek/tehetnének a helyzet kialakulásáról. Az együttműködéshez

nélkülözhetetlen a többi szereplő tevékenységeihez kapcsolódó információk körkörös megosztása. A munkaerőpiacon jellemző kereslet-kínálat viszonyrendszere a hiányszakmákhoz kapcsolódón is megjelenik természetesen. Azonban túlságosan is egyszerű (és talán 7 megoldható is lenne a probléma) megoldása, ha csak egyszerűen a kereslet-kínálat éppen aktuális viszonyrendszerére fogalmaznánk meg a választ. A jelenség ennél természetesen komplexebb. A keresleti egyensúlyhiány jellemzőebb az alacsonyabb végzettséget szerzők esetében, így egyensúlyi bizonytalansági index körükben a legmagasabb. A hiányszakmás helyzet számos ok miatt alakulhat ki: új termék, új technológia, adott ágazat expanziója, bővülése, új telephelyek kialakítása. Továbbá problémákat okozhat a munkaerőpiacról kivonuló képzett szakemberek, valamint más iskolai végzettségek válnak vonzóvá a fiatal generációk számára. Az eddigiektől

eltérő ágazatok és szakmák vállnak vonzóvá a pályakezdők számára. A hiányszakmák által okozott problémák kezelésére több megoldás is mutatkozik, ugyanakkor számunkra a képzés mint eszköz mutatkozik kézenfekvőnek. Ugyanakkor a megfelelő képzés a hiányszakma típusától, a hiányszakma súlyosságától, és a kiváltó okoktól is függ. A hiányszakmákból eredő problémákat csak részben oldhatja meg az állami szakpolitikai irányítás, ugyanis jelentős módon a piaci szereplők is hozzájárulhatnak ennek csökkentéséhez. 2.1 A kutatási téma ismertetése A kutatás a szakképzés napjainkra egyre fontosabbá váló problémakörével és területével, a hiány-szakképesítésekkel foglalkozik. Ezen belül is az ösztöndíjrendszer és a hiányszakképesítések megszerzésre történő jelentkezések kapcsolatát vizsgálja Azaz növekedett-e, mily mértékben, milyen jellegzetességekkel a hiányszakmai képzésekre jelentkezők száma

és aránya a középfokú iskolarendszerű szakképzésben. A gazdaság működését akadályozó, vagy jelentősen befolyásoló hiányszakmák vizsgálata az elmúlt évtizedek egyik fő szakképzés-fejlesztési, illetve kutatási területe. A gazdaságból hiányzó kompetenciák problémája így egy új fejlesztési és kutatási területet hozott létre, amelyet – hétköznapi szóhasználatban - a hiányszakmák elnevezésével illetünk. A munkavilágában hiányzó szakmák és kompetenciák kialakulásnak több okát azonosíthatjuk. Az egyik jelentős probléma, a munkaerőpiacon azonosítható szükséges szakmai kompetenciák és az iskolarendszerű szakképzés dinamikája közötti eltérésből fakad. A munkaerő-piaci változások jellemzően gyorsabban zajlanak, mint a több éven áthúzódó képzési ciklus. Komoly gondot jelent a munkaerő-piaci szempontból nem szükséges szakmai 8 irányokban megvalósuló szakképzés, illetve ezzel

párhuzamosan a gazdaságban megjelenő hiányzó képzettségek. Hiányszakmák csökkentése oldaláról problémát okoz az, hogy a tudásvezérelt gazdaság a magasabban iskolázott, széles szakmai, illetve egyéb kompetenciával felvértezett munkaerőt látja szívesen, valamint – számos esetben - a középfokon végzett specialistákat. Harmadrészt a potenciális, a hiányszakmákban megszerezhető szakképzettség helyett a fiatalok jelentős arányban a munkavilágában a felsőfokú, diplomás végzettségekhez kapcsolódó munkakör betöltésére alkalmas képzettségekre irányuló inspirációkat fogalmaznak meg. Itt a magasabb bérezés, a munkakörülmények, a társalmi kapcsolatok, az adott képzettség és munkakör társadalmi presztízse a magasabb fokon megszerezhető képzettség szintet erősíti, illetve teszi vonzóvá. Így szűkül azon bázis és célcsoport, amely a hiányszakmákban is megjelenő szakképzettség megszerzését

fogalmazza meg karrier motivációként. Negyedrészt, részben a fentiek miatt – részben az indusztriális korszakból a posztindusztriális korszakba történő váltás jelenlegi időszakban - megfigyelhető egyfajta általános diszharmónia a képzettség és az aktuális munkaerő-piaci igények között. Így érhető, hogy hiányszakmák problematikájának köre a támogató szakpolitika ellenére is folyamatos nehézségekkel küzd. A fenti okokat figyelembe véve - a hiányszakmák jelentős részében - a támogatási politikák ellenére a realizálható kereset, a munkakörülmények, az alacsony társadalmi presztízs és egyéb tényezőknek köszönhetően általánosságban megfigyelhető egyfajta tartózkodás a hiányszakmákban megvalósuló képzettség megszerzésétől. Az utóbbi időben ugyanakkor a hazai szakmapolitika az öszödíjrednszer bevezetésének eredményeként egyértelmű sikerként könyvelheti el a hiány-szakképesítések területén

mutatkozó tanulói jelentkezések növekedését. 2.2 Célkitűzések A kutatás során a témához kapcsolódó eddig megjelent hazai (és részben nemzetközi) kutatások, publikációk feldolgozását követően olyan kérdések megválaszolásra vállalkozunk, amelyek új eredményét jelentek a hiányszakmák vizsgálatának témakörében. Egyfelől igyekszünk a hiányszakma meghatározását gazdagítani, árnyalni. Másfelől – amely a fő kutatási feladat jelen munkában – elemezni azt, hogy a közel 10 éve alkalmazott ösztöndíjrendszer milyen mértékben hatott az alapfokú iskolát befejezők, középiskolát 9 választók körében. Azaz hogyan befolyásolta az ösztöndíjrendszer mind relatív, mind abszolút értékben az iskolát választók körében a hiány-szakképesítésekre történő jelentkezéseket. Fontosnak tartjuk megvizsgálni a hiányszakmás képzésben tanulók, az intézmények és a munkaadók véleményét és tapasztalatait ebben a

kérdésben. Ugyanakkor jelen tanulmány empirikus részében egy országos szakképzési intézményvezetőket megkérdező kérdőíves vizsgálat végeztünk, illetve hangsúlyosan a Hajdú-Bihar Megye Szakképzési Centrumainak tagintézményeinek vezetővel készítettünk interjúkat. 2.3 Kutatási kérdések és hipotézisek Kutatási kérdések: Hogyan befolyásolta a hiányszakmákra irányuló ösztöndíjrendszer a beiskolázási arányokat? Milyen mértékben tette vonzóvá a hiányszakmák tanulását az ösztöndíjrendszer bevezetése, alkalmazása? Mennyiben formálták az intézmények képzéseiket a hiányszakmák irányába? Milyen hatást gyakorolt a szakképző intézményekre a hiányszakmák képzése? Milyen valós kereslet figyelhető meg a munkaerőpiacon a hiányszakmák területén? 2.4 Hipotézisek: 1. Hipotézisünk szerint a hiányszakmák tanulására irányuló ösztöndíjrendszer növelte ezen képzési területekre jelentkező tanulók számát és

arányát. 2. Ugyanakkor a hiányszakmák munkaerő-piaci sajátosságai (lehetséges munkahelyek száma, ezek földrajzi elhelyezkedése, munkakörülmények, bérek, társadalmi presztízs stb.) nem biztos, hogy kellően motiválóak a fiatalok számára 3. Az ösztöndíjrendszer kialakítása és működtetése önmagában bár elegendő eszköznek tűnik a hiányszakmákban meglévő tanulói jelentkezések növelésére, azonban nem biztos, hogy a képesítést megszerző tanulók ebben a szakmában és/vagy Magyarországon helyezkednek el. 4. A hiányszakmákra történő jelentkezések nem minden esetben a szakmai azonosságtudat, szakmai pályakép és az adott szakmában történő elhelyezkedés miatt valósultak meg, sokkal inkább a rövidtávú pénzügyi támogatás inspirálja az odajelentkező tanulók egy részét. 10 2.5 A vizsgálat célcsoportja/tárgya: A kutatás tárgyát valójában a statisztikai mérőszámokkal kimutatható eredmények elemzése

jelenti. Az oktatási statisztikák mögött ugyanakkor tanulók, tanárok, intézmények, képzési szakpolitikát irányítók stb. jelennek meg A kutatás célcsoportját a hiány-szakképesítéseket indító szakképzők adják. Az első kutatásban országos szintű online lekérdezés valósult meg, a másodikban pedig a Hajú-Bihar Megyei Szakképző Centrumok tagintézményeinek vezetőivel késztettünk interjút. Hiányszakma fogalma Hiányszakma megjelenéséről (tágan vett értelemben) akkor beszélhetünk, amikor egy adott szakmai területeken nincs elegendő szakképzett erőforrás, amely az igényeket kielégíthetné. A hiányszakma meghatározásnál több szempontú elemzés alkalmazásának kell megvalósulni, mert a fogalom alkalmazása során különböző szinonim, illetve inkább a jelenséget magyarázó, ehhez kapcsolódó értelmező fogalmak is kapcsolódnak. A hiányszakma fogalma mögött az alábbi – természeténél fogva - három eltérő

kifejezést találunk. 1. Hiányról beszélünk akkor, amikor a kereslet bizonyos szakképzettséggel rendelkező munkaerőre nagyobb, mint a megfelelően képzett munkaerő kínálat, azon munkaerő, amely rendelkezésre áll és tagjai hajlandóak munkát vállalni a meglévő piaci körülmények alatt. Esetenként a piac alkalmazkodhat a helyzethez a legkülönbözőbb módokon (pl. bérek) és az egyensúlytalanság megszűnik 2. A készség szakadék azt a szituációt jelenti, amikor a rendelkezésre álló munkaerő a betöltendő munkapozíciót nem csak, vagy nem szükségszerűen a papíron meglévő végzettség hiányában, de a hiányzó szakmai és egyéb készségek hiányában nem képes betölteni. 3. Toborzási nehézségek abban az esetben fordulnak elő, amikor a munkaadó nem tudja betölteni az üres állást, annak ellenére, hogy létezik adekvát, megfelelően képzett munkaerő kínálat. Ennek számos oka lehet: alacsony bérek, rossz munkakörülmények, a

vállalkozás rossz imidzse, ingázási nehézségek stb. 11 A hiányszakmás helyzet kialakulásának okai A hiányszakmás helyzetet, az elviekben döntően piac által uralta helyzetekben maga a piac is megoldhatná, egy elvileg egyszerű folyamat eredményeként: hiányszakma megjelenése > béremelés > szakma vonzóvá válik > megfelelő munkaerő megjelenése > hiányszakma eltűnik. Ugyanakkor számos egyéb tényező miatt ez a tisztán piaci, ideálisnak tűnő modell ritkán valósul meg (pl. éppen a képzések ciklikussága és egyéb sajátosság miatt) A munkaerő-piaci keresletek, kereslettípusok gyors váltakozása szintén tartósan fenntarthatja a hiányszakmás helyeztet. Másrészt a hiányszakmás helyzet nem garantálja a bérek azonnali emelését az adott ágazatokban, a munkaadóknál. Amennyiben a hiányszakmás helyzet a szükséges, de alacsonyan kvalifikált munkaerő hiányából fakad, úgy a munkaadók igyekszenek ezt „kézi

vezérléssel” kezelni, és különböző módon pótolni a hiány. Amint magasabb kvalifikációs és iskolázottsági szintet igényel a hiányszakmás szituáció, azonnal nehezebb a problémát helyileg a munkaadónak kezelni. A kínálatot ugyanakkor nem biztos, hogy a gyors, azonnali bérreagálás (béremelés) megoldja. A hiányszakmás rendszerben kardinális szerepe van az információ biztosításnak és az információs ellátottságnak. Információ a munkaadóknak, a munkavállalóknak a képzési szakapolitikát irányítóknak és a képző intézményeknek, szervezeteknek. A hiányszakmákhoz kapcsolódó egyik probléma, a megjelenő információk lokalitása, ugyanis a hiányszakmás helyzetet részben oldhatja az információ regionális, országos disszeminációja, amelynek kapcsán a munkaerő mobilitás megvalósulásával oldódhat a hiányszakmás helyzet. A hiányszakmák azonosítása A hiányszakma azonosítására és a probléma mérésére szükséges

a megfelelő módszertant kidolgozni. Nem biztos, hogy az ad hoc jellegű mérések megbízható adatokat szolgáltatnak a gazdasági szektorokból, mert gyakran inkonzisztensek lehetnek ezek az információk. A munkaadókra irányuló kérdőívek, felmérések tekinthetők a legrelevánsabb információgyűjtő módszernek, azonban a munkaadók gyakran csak a számukra megjelenő problémából indulnak és gyakran keverhetik a fogalmakat és a jelenséget a hiány, toborzási nehézség és készség szakadék között. Az üresedéseket mérő statisztikák sem nyújthatnak mindig megbízható információt, ugyanis van esély arra, hogy az adott időszakban a munkaerő munkahelytől munkahelyig „vándorol” 12 (munkahelyet vált, interjúkon vesz részt) a jobb munka reményében, így a felmérés torzító lehet. Amennyiben az üresedések és az álláskeresők statisztikái rendelkezésre állnak, az álláskereső-üresedő technika alkalmazásával a

problémát aggregát módon is lehet vizsgálni. A bérek vizsgálata információt nyújthat az adott ágazaton belüli bérhelyzetről, valamint a szektorok közötti szektorokon átívelő bérhelyzetről is. A bérek emelése segíthet a helyzeten, azonban valódi hiány estében a béremelés nem oldja meg a problémát rövidtávon (közép és hosszútávon azonban igen). A hiányszakmás vizsgálatoknál jelentős szerepe van – a fent már említettek mellett – az egyéb munkaerő-piaci elemzéseknek. Ezek közé tartozik a munkaidő, ennek rugalmassága, illetve intenzitása; túlórák, ezek bérezése; termelékenységi szint; foglalkoztatási szint; belépőkkilépők aránya, dinamikája; képzésre fordított kiadások; munkaerő alkalmazási, felvételi politika stb. A teljes munkaerőpiacra irányuló strukturalitásban a kínálat-kereslet modell szintén alkalmazható a hiányszakmák elemzésére. A készség igények folyamatosan változnak, és több tényező

befolyásolja ezek alakulását:  technológiai változás, fejlődés: az automatizálás esetében a munkavállaknak új készségeket kell elsajátítaniuk,  gazdasági szerkezet váltás: újonnan kialakuló és növekvő gazdasági ágazat munkaerőhiánnyal küszködhet  munkaerő mobilitása: a meglévő készségek mobilitásban vesznek részt, amely gyakran külföldi munkavállalásban ölt testet,  öregedő társadalom: idős munkavállalók kilépését követően az adott szakmába nem lépnek be új munkavállalók. Hazai előzmények, nemzetközi kitekintések A hiányszakmák területén több hazai elméleti és empirikus munka látott napvilágot az utóbbi időben, azonban további kutatásokra, majd fejlesztésekre van szükség. A hazai munkák közül elsősorban a Mártonfi György nevével fémjelezett elméleti írások és empirikus vizsgálatok adják a munkák legjavát. 13 Megítélésünk szerint három további területen

szükséges a kutatások folytatása. Fontosságilag is első helyre tesszük a gazdasági szereplőket, amelyek a képzésben résztvevő tanulók későbbi potenciális munkahelyei és nem mellékesen bizonyos részük tanulói szerződés keretében a tanulók gyakorlóhelyeként is funkciónál. Nélkülözhetetlen, hogy minél több és bővebb információk és tapasztalatok érkezzenek erről a területről. Másodikként említjük a hiány-szakképesítésben résztvevő képzőket. Az intézmények ebben a problémakörben három érdekelttel is interaktív kapcsolatban vannak: a tanulókkal (s nem kevésbé fontosan ezek családjával), a szintén fontos és ebben a kérdésben kardinális szerepet játszó kamarával és magukkal a tanulókkal. Minél több interjút és számos fókuszcsoportos beszélgetést kell megvalósítani, hogy a bőségesen felhalmozott tapasztalatok megjelenítődjenek és ezt követően megfogalmazást nyerjenek az átgondolt és

megfontolt, figyelembeveendő javaslatok. S végül, de egyáltalán nem utolsósorban a hiányszakmás képzésbe bekerült tanulókat is szükséges elemezni. Mert úgy véljük, fontos tudni, hogy ezen tanulási szándékok mögött milyen motivátorok húzódnak meg. Ugyanis jelentős különbségek vannak az erős pályaelköteleződéssel, a tudatos (hiány) szakképesítés választással, az erős tanulási motivációval és az adott, tanult szakmában mihamarabb elhelyezkedni akaró fiatal, és azon tanuló között, akinél az egyetlen motivációt az ösztöndíj jelenti, de semmilyen egyéb tényező, pályakép, szakmai érdeklődés, motiváció a tanult szakmában való elhelyezkedésre. Természetesen ezen két ellentétes tanulói állapot között számos átment található. De mind a Kamarának, mind az iskolának, mind pedig a (potenciális) munka- és gyakorlóhelyeknek alapvető érdeke a minél tisztábban látás folyamata. Nemzetközi kitekintés A magyar

nyelvben használatos hiányszakma (amely nem nehezen valószínűsíthetően a hiányzó szakma szavak összevonásával keletkezett) fogalom nemzetközi kitekintésben nem egyértelműen használt. Vannak országok, ahol a fogalom forgalomban van (pl a német Mangelberuf), máshol a fogalom helyett inkább a jelenségre utaló kifejezést találunk (pl. az angolban leginkább skills shortage). A hiányszakmákra vonatkozó felmérések és kutatások tekintetében az Unió CEDEFOP intézménye a legjelentősebb. Az Intézmény a skills shortage helyett elsősorban a skills 14 demand (készség szükséglet), vagy skills forecast (készség előrejelzés) témában publikál felméréseket, kutatásokat. Az OECD Skills programja is nagyon jelentős a témában Európa gazdaságának és ezen belül az Unió gazdaságának, illetve a növekedésnek is akadálya a különböző gazdasági ágazatokból hiányzó készségek. Jelenleg elsősorban a bérekkel és más, részben a jó

munkakörülményekkel csábítják tízezres, százezres nagyságrendben a fejlett gazdaságú országok a periféria és szemi-periféria országaiból a képzett, félig képzett, de akár képzetlen munkaerőt is. Ahhoz hogy az iskolarendszerű szakképzés biztosítani tudja a szükséges szakmai kompetenciákat a munkaerőpiac számára, az ENQA-VET megfogalmazta a legfontosabb teendőket. A dokumentum a szakképzés vonzóvá tételének sarkalatos teendőit fogalmazza meg:  a jogszabályi környezetet a felmérésekre és kutatási eredményekre alapozottan kell megvalósítani (evidence-based policy)  szoros munkaerő-piaci relevancia, illeszkedés  tanulási utak ismerete, ezek kiszámíthatósága a tanulók részére  a szakképzés státusának és imidzsének javítása  információ és tanácsadás  tanulástámogatás és facilitálás (ENQA-VET 2009). 15 1. ábra: A kereslet-kínálat elméleti modellje Forrás: CEDEFOP 2010 16 3. A

kutatás Jelen munka - az eleméleti kérdések körbejárása után - két empirikus kutatásnak az eredményeit ismerteti. Az elsőben egy országos dimenzióban lebonyolított online kérdőívezés valósult meg, a másodikban egy Hajdú-Bihar megyei kvalitatív (interjús) vizsgálatot végeztünk szakképzés intézményvezetők körében. Az empirikus kutatások eredményei 3.1 A kérdőíves vizsgálat legfontosabb eredményei A kérdőíves kutatás körülményei A kérdőíves kutatás országos térdimenzióban valósult meg 2015. december 15- 2016 február 16 között. Az online kérdőív két nagy adatbázisból került kijelölésre (a kérdőívben megfogalmazott kérdéseket lásd az I. mellékeltben) A szakképzési centrumhoz tartozó tagintézmények listáját az NSZFH honlapjáról, míg az egyéb intézményekét (FM fenntartású, magán, egyházi fenntartású) a KIR stat-ból válogattuk le. Így összesen 370 centrumos tagintézmény és 519 egyéb

intézmény vezetőjének került kiküldésre a kérdőív. 168 kitöltött kérdőív érkezett vissza, amely 18.8%-os visszaküldési arányt jelent Ez nagyon jó eredménynek mondható, különösen annak tükrében, hogy kértük az intézményektől, csak a hiányszakmás képzésben jelenleg is, vagy korábban résztvevő intézmények vezetői válaszoljanak, hiszen ők rendelkeznek tapasztalattal, így relevánsabbnak mondható szakmai véleménnyel is. Ennek ellenére néhány olyan intézmény is kitöltötte a kérdőívet, amely jelenleg sem, de korábban sem folytatott hiányszakmás képzést. A következőkben a kérdőív kérdéseit elemezzük röviden. 17 2. ábra: A kérdőívre adott válaszok száma megyei bontásban A kérdőívre választ adók területi (megyei) megoszlásáról elmondható, hogy két megye (BácsKiskun és Pest) kiemelkedik a több közül, mindkét estben 24-24 intézmény adott választ, míg a legkevesebb kitöltött kérdőív Tolna,

Vas, Heves és Nógrád megyékből érkezett (4-4 db.) 3. ábra: Az intézmények típusa fenntartó szerint 18 A szakképzési centrum tagintézményei adják a válaszadók közel háromnegyedét, a többi megoszlik az FM fenntartású, a magán, az egyházi valamint az egyéb kategóriák között. Jelen kutatás válaszait tehát elsősorban az újonnan létrehozott centrumok tagintézményei formálják, illetve határozzák meg. 4. ábra: Képzések a hiányszakmákban A válaszadók kétharmada folyamatosan indít képzéseket hiányszakmákban. További kérdések, illetve az interjúk is megerősítették azt, hogy a szakképzők a sikeresen elindított hiányszakmás képzéseket előszeretettel folyamatosan indítják, sőt a lehetőség szerint bővítik is a képzési profiljukat ez irányba. Ez a magatartás nemcsak az adott iskolát magasabb számban választó tanulók szempontjából fontos, de a folyamatosság a megkezdett képzés állandóságát is

biztosítja az intézményeknél. Ez a lehetőség minden szempontból növeli a hiányszakképzést biztosító intézmények vonzóképességét a lehetséges tanulók között. Ennek megfelelően az adott képzésben résztvevő tanárok, oktatók alkalmazása is stabilitással, kiszámíthatóssággal rendelkezik, a képzéshez kapcsolódó eszközök, infrastruktúra pedig megfelelően kihasznált (és nem használaton kívüli állapotban van). Ugyanakkor azon képzők, amelyek csak alkalmanként és ritkán folytatnak hiányszakmás képzést, ezen képzések indíthatóságának rugalmassága kerül veszélybe, hiszen az adott szakmák indításnak bizonytalansága a tanárok tervezhető óraszámait is bizonytalanságban tartja illetve az adott szakmához kapcsolódó eszközök, gépek, berendezések csak alkalmanként kerülnek felhasználásra, alkalmazásra. 19 5. ábra: A hiányszakma illeszkedése az iskola meglévő képzési profiljába A válaszadók közül

hiányszakmás képzést folytatók kétharmada jelezte azt, hogy az indított hiányszakma teljes mértékben illeszkedett a meglévő képzési profilhoz és valamivel több, mint 10% válaszolta azt, hogy egyáltalán nem. Esetükben valószínűsíthetően a hiányszakmák nyújtotta lehetőség (több diák, megőrizhető tanári státuszok stb.) generálhatta ezt a képzési profilváltoztató tevékenységet. Mivel kutatásban felhívtuk az intézmények figyelmét arra, hogy csak a hiányszakmában jelenleg is, vagy korábban érdekelt intézmények töltsék ki a kérdőívet, így (az eredmények is ezt mutatják) a hiányszakmákban valóban érdekeltséget mutató intézmények küldtek választ. Ha ez így van, akkor a hiányszakmás képzésben érdekelt intézmények kétharmadánál, illetve háromnegyedénél teljes mértékben, illetve döntően illeszkednek a hiányszakmák a meglévő képzési irányokhoz. Így számukra a hiányszakmás képzések minden

szempontból biztosítják az intézmény működését és létezésük szükségességét megerősítik. 20 6. ábra: A képzési profil alakítása Előző kérdéshez kapcsolódik jelen kérdés, amely a képzési profilnak a kormányhatározatokban nevesített hiányszakmákhoz történő képzési profil alakítását vizsgálta. A válaszokból úgy tűnik, hogy az intézmények közel fele aktívan tesz azért, hogy az iskola képzési profilja idomuljon a hiányszakmák képzési irányához. Az interjúk és kérdőív más kérdései alapján is úgy tűnik, hogy a képzők egyre inkább igyekszenek képzési profiljukat a hiányszakmák irányba formálni. Természetesen azon képző intézmények, ahol az adott képzési területek távol állnak a megnevezett hiányszakmáktól szinte lehetetlen a képzési profilt hiányszakmásra váltani. 21 7. ábra: A hiányszakmás képzés, mint szakpolitikai kezdeményezés megítélése Pozitívan vélekedik

a hiányszakmák képzésére irányuló támogatórendszerről, mint szakpolitikai kezdeményezésről, a válaszadók háromnegyede, ami összességében azt jelzi, hogy a rendszert jónak tartják a válaszadók. A válaszadó 168 intézményből mindössze 1 jelezte, hogy egyáltalán nem tartja jó kezdeményezésnek ezt, s 4 vélte úgy, hogy inkább nem tartja jó kezdeményezésnek. 8. ábra: Az ösztöndíjrendszer megítélése 22 Előzőhöz kapcsolódó kérdésben a válaszadók 80%-ának volt pozitív a véleménye az ösztöndíjrendszerrel, teljes mértékben (18.5%) vagy alapvetően jónak (619%) tartja azt Nincs válaszadó, aki rossznak tartaná, azonban minimális számú válaszadó teljesen új rendszert dolgozna ki. 9. ábra: Hiányszakmák és a munkaerőpiac kapcsolata Kutatásunk kétséget kizárólag egyik legfontosabb kérdése, amelyben arra kértük az intézményvezetőket, ítéljék meg azt, hogy a hiányszakképzési szakpolitikai szegmens

alkalmazása valóban releváns, vagyis hiányoznak a hiányszakképzésben megjelenő kompetenciák a munkaerőpiacról. Az öt választási lehetőség közül kettőt emelünk ki (csupán megjegyezve azt, hogy a válaszadók kis csoportja [4%-a] szerint többségében nem, vagy egyáltalán nem hiányoznak ezek a szakmák a munkaerő-piacról). A válaszadók valamivel több, mint a fele vélte úgy, hogy a megnevezett hiányszakmák többségben hiányoznak a hazai munkaerőpiacról (s nem arra a lehetőségre szavaztak, ahol a mindenestben kategóriára lehetett választ adni). Vagyis, az alapvetően pozitív válaszokat adó, hiányszakmás képzéseket indító intézmények figyelemreméltó része maga sem teljesen biztos abban, hogy a hiányszakmák valóban hiányok a munkapiacon. Másik fontos értéknek tartjuk az egyharmad közeli bizonytalan választ adók körét (részben igen – részben nem). 23 10. ábra Hiányszakmák és készséghiányok megszüntetése a

munkaerőpiacon Előzőhez hasonlóan fontosnak tartjuk azt a kérdést, amelyben a hiányszakmás képzések sikerességét vizsgáltuk, azaz vajon megszüntetik-e a hiányszakmák a munkaerőpiacon meglévő hiányokat, tudva azt, hogy munkaerőpiacon soha sincs tökéletes egyensúlyi helyzet. Ennek megfelelően senki nem gondolta úgy a 168 válaszadóból, hogy a rendszer teljes mértékben megoldja a problémát. Viszont előzetes elvárásunkhoz alacsonynak véljük a 10% körüli értéket, amely csoport szerint alapvetően megoldja a helyzetet, és több mint a kétharmad véli úgy, hogy a rendszer csak részben oldja meg a problémát. Ez azt is feltételezi, hogy bár összességében pozitív vélemény formálódik a rendszerről, de még lehet rajta tökéletesíteni. 24 11. ábra: A hiányszakmákat meghatározó döntési szintek Kíváncsiak voltunk az intézményvezetők azon véleményére, amely során véleményezhették azt, hogy a hiányszakmák körét

melyik közigazgatási hierarchia szinten kellene végső döntésként meghatározni. Az interjúk során ugyanis több esetben, megfogalmazásra került, hogy miközben alapos módszertannal és vizsgálattal határozzák meg a megyei MFKB-k a megyék hiányszakmáit, csak ajánlást tehetnek és a végső döntés egy szinttel feljebb realizálódik (korábban az RFKB-nak döntési és nem javaslati jogkörük volt). Az intézményvezetők közel fele a megyei döntést tartaná helyesnek. Közel hasonló arányt kapott a járási és a régiós szint. Az országos döntést kevesen (77%) választották I. táblázat 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 1. hiányszakma 28 23 29 29 36 38 41 49 52 2. hiányszakma 27 27 26 26 21 25 27 29 32 3. hiányszakma 18 14 16 16 20 22 25 21 17 4. hiányszakma 6 7 11 11 12 14 14 12 21 5. hiányszakma 4 7 5 7 6 7 10 17 19 25 A táblázat idősorosan vizsgálja a válaszadó

intézmények hiányszakképzési programjai számának alakulását. A növekedés ebből egyértelműen kirajzolódik és az is, hogy a növekedés nem feltétlenül az intézményi törekvéseknek, sokkal inkább az országos szakpolitikának köszönhető. A hiány-szakképesítések számának folyamatos emelése ugyanis egyre több intézményt és képzést von a hiányszakmás képzések rendszerébe. Míg a kezdetkor 4 intézmény tartozott ebbe a körbe, vizsgált időszakunk végére megötszöröződik ez a szám. 12. ábra: Hiányszakképzések az összes képzési program tükrében A válaszadó iskolák képzési profiljában jelentős arányban szerepelnek a hiányszakképzések, amely a korábbi táblázat eredményeit ismerve várható is volt. Ráadásul fontos megjegyeznünk, hogy jelzéseket adó intézmények hozzávetőleg felénél 20%-nál magasabb a hiányszakképzések aránya a teljes képzési profilon belül. Tehát nem a „futottak még” kategória

érvényes a hiányszakképzésekben, nem csak egy tevékenységpótló opcionális lehetőségről van itt szó, hanem egy nagyon is fajsúlyos, volumenében is jelentős képzési tevékenységről. 26 13. ábra: Hiányszakképzésben résztvevő tanulók száma a teljes képzési létszám tükrében A szakképző intézményekben tanulók jelentős csoportját képezik a hiányszakmás képzésben tanuló fiatalok. A válaszadók egyötöde esetében a tanulók 30%-a, vagy annál is jelentősebb arányban vesznek részt a tanulók a teljes tanulói létszámból a hiányszakképzésben. Összesítve elmondható, hogy átlagosan a válaszadó iskolák tanuló létszámának hozzávetőleg 11-20% közzé tehető a hiányszakmát tanulók aránya a teljes tanulói populációban. 14. ábra: A hiányszakképzés intézményi megítélése 27 Az intézményvezetők több mint 90%-a a hiányszakmás képzések megvalósítását pozitívumként éli meg intézménye

szemszögéből. A válaszadók közel háromnegyede fenntartás nélkül látja, tapasztalja intézménye szempontjából ezen típusú képzések hozadékát. A teljesen negatív válaszok egyáltalán nem jelentek meg, és kevesebb, mint 10% véli úgy, hogy igazából a problémák nagyobbak, mint a hasznok ebben a rendszerben. 15. ábra: Hiányszakmás képzésből fakadó intézményi lehetőségek A hiányszakmás képzések megvalósítása több intézmény számára nemcsak a fejlődési, de a megmaradási lehetőséget is biztosítja. A kérdés csak pozitív lehetőségeket sorol fel Ezek közül magasan a legtöbb értéket a tanuló létszám megtartása, illetve növelése érte el. Ez természetesen direkt módon multiplikátor elven más tényezőkre, elemekre is pozitív hatással van, hiszen a tanuló létszám adja egy képző intézmény létezéséhez, ezek részleteihez az alapot. Ennek következménye a képzési profil bővítése, az infrastruktúra

fejlesztése és az oktatói létszám megtartása, lehetséges bővítése is. Másrészt akkor, amikor a tanuló szerződések a hazai szakképzés-politika egyik fókuszát képezik, talán nem meglepő a munkaadókkal való kapcsolattartás lehetőségének jónak mondható értéke. 28 16. ábra:A hiányszakmában végzettek elhelyezkedésének megítélése Kutatásunkban fontosnak tartottuk annak megkérdezését, hogy az intézményvezetők milyen okokat tudnak megfogalmazni a végzettek más területen megvalósuló elhelyezkedéséről. Több válasz közül is említhettek a válaszadók. Legmagasabb értéket az alacsony bérek kapták. Vagyis miközben hiányszakmákról beszélünk, a munkaadók mégsem törekszenek magasabb bérek megadásra, vagy nem tudják ezt megtenni. Szükséges megjegyeznünk ugyanakkor, hogy némely hiányszakmában ma Magyarországon akkora a munkaerőhiány, hogy jelentősebb béremeléseket kellett végrehajtaniuk a munkaadóknak az

utóbbi időkben. Ehhez közeli értéket ért el az okok között a külföldi munkavállalás, amely a több ágazatban egyébként is meglévő törékeny egyensúlyt (éppen van annyi és olyan minőségű munkaerő, hogy ne kellejen jelentősen bért emelni) felborulni látszik. A két jelentősebb indok mellett az egyéb indokok széles skálája jelent meg:  a végzett lakóhelyén nincs ilyen szakmában hiány,  a végzett lakóhelyének térségében (20-30 km) nincs ilyen szakmában hiány,  a hiányszakmával rendelkezők többsége nem hajlandó ingázni,  fizikailag, vagy szellemileg megterhelőek a hiányszakmák,  a munkakörülmények kedvezőtlenek a hiányszakmák többségében, 29  a végzett nem is tervezet, hogy ebben a szakmában helyezkedik el,  a végzett alkalmatlan a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, helytállásra. 17. ábra: A hiányszakma rendszer megítélése a végzettek elhelyezkedésének tükrében Az előző

kérdéshez szorosan kapcsolódik azon vélemény, amely a hiányszakmát végzettek elhelyezkedésének megítélését célozza. A válaszadók jelen esetben az előre megadott négy válasz közül választhattak, azonban a négy válaszlehetőség – véleményünk szerint – átfogta az összes számításba vehető alternatívát. Miközben a válaszadók és az interjúalanyok többsége is alapvetően jónak tartja a kezdeményezést, mindössze a válaszadók valamivel több mint 10%-a véli úgy, hogy érintetlenül kell hagyni a rendszert. A legtöbben úgy vélik, hogy szűrni kellene a belépőket, így nagyobb százalékkal lehetne a későbbiek során is a pályán tartani őket. Az előzetes szűrés kérdését az interjúk során is felvetettük, amelyre több interjú alany is megfogalmazta azt az aggodalmát, mely szerint akkor még annyian se lépnének a szakképzés rendszerébe, mint amennyin szűrés nélkül, azaz még kevesebb hallgató lépne be a

szakképzés intézményrendszerébe. A válaszadók nagyjából egyharmada tartaná hasznosnak a tanult szakmában történő elhelyezkedés kötelezettségére irányuló szigorítást. Az árnyaltságot jelentő interjúk során volt, aki a visszafizetési kötelezettséget is felvetette, míg mások a néhány évig (jellemzően a támogatás folyósítás időszakának megfelelő ideig tartó) a tanult szakmában való elhelyezkedési kötelezettséget fogalmazták meg (egyéb esetben az időarányos visszafizetési kötelezettséget írnák elő). 30 A kérdőív utolsó pontja egy üres szövegdobozt tartalmazott, ahová kértük a válaszadó intézményvezetőket véleményük, javaslatuk, észrevételeik szöveges kifejtésére. Alább változtatás nélkül vágtuk be ezeket. A szövegek önmagukért beszélnek, megítélésünk szerint nem kívánnak szakértői kommentet. „Az elmúlt években az állami iskolák esetében nem az iskola döntött arról, hogy milyen

képzést folytat, hanem a fenntartó a kamarák által engedélyezett keretszámok függvényében. Így fordulhatott elő nálunk, hogy három egymást követő évben ugyanazon a képzőhelyen három különböző szakterület oktatása lett meghirdetve, azaz esély sincs adva arra, hogy pl. évismétlés esetén legyen hova bukni. Az iskola legfeljebb szóvá tehette, de ez nem jelentette azt, hogy változik bármi is.” „A hiányszakmák megállapítása is egy érdekes folyamat. Például a következő tanévre olyan hiányszakma is meg lett állapítva a megyében, amelynek képzése évek óta egyetlen képzőhelyen sem folyik. Ennek így semmi értelme, mert a hiányszakmák listája később kristályosodik ki, mint ahogy meg kell határozni a beiskolázást. Arról nem is beszélve, hogy ami az egyik tanévben hiányszakma, az a következőben már nem az. Nálunk pl az egyik tanévben a cukrász, a következőben a pék a hiányszakma. Így nem lehet iskolarendszerben

tervezni, hiszen nem ugyanazok az oktatók kellenek az egyik szakmához, mint a másikhoz. Megértve persze azt is, hogy nem lehet 10 évig egy adott szakmát képezni, mint hiányszakmát, hiszen ennyi idő alatt a hiány rég pótolható.” „Egy szakma valószínűleg azért hiányszakma, mert vagy nincs, vagy csak kevés művelője akad az adott területen. Ebből következően egyfelől kevesen tudnak részt venni a képzésben az oktatói oldalról, ha egyáltalán meggyőzhetőek rá, másfelől amikor a diák végez, akkor pedig nem biztos hogy talál munkahelyet, mivel kevesen vannak, akik művelik e szakmát.” „A diákok (vagy szüleik) pedig sokszor nem azért jelölnek meg hiányszakmát, mert az a végső cél, hanem helyette a családi kassza bevételi oldalának növelése a cél.” „Érdemes megjegyezni azt is, hogy manapság már Szlovákiában is jelentősen több bért lehet kapni a hazaihoz képest, nem csak Németországban vagy Angliában. Ha sok fiatal

felvállalta a teljes költözést távoli országokba, akkor nagyobb valószínűséggel fognak ingázni a szomszédos országokba, hiszen így még a lakhelyet sem kell elhagyni. Fontos lenne a keresetek jelentős növelése.” 31 „Mi is támogatjuk ezt a rendszert, mert legalább vonzóvá teheti a szakképzést, ami nem csak az iskolák, hanem az egész ország érdeke. Jó az elképzelés, de meg kellene kérdezni a képző intézményeket is, nem csak kész tények és elvégzendő feladatok elé állítani.” „ Ösztönző ez a rendszer, csak ezzel nincs megoldva a probléma, mert a tanuló nem helyezkedik el benne. Valahogy rá kell venni őket, hogy végzés után a szakmában helyezkedjen el az ösztöndíj idejének legalább feléig.” „Tapasztalatom szerint a hiányszakmák megszüntetésére nem a legalkalmasabb az ilyen szakmák képzésének támogatása. A képzés során a pénzre leginkább rászorulók közül sokan elesnek a támogatástól, mert

nem sikerül tartani az igazolatlan hiányzásra, vagy a 2,51 minimum átlagra vonatkozó feltételt.” „Fontosabb szempont, hogy ha a megszerzett szakmájából nem fog tudni jól megélni, akkor más munka után fog nézni, vagy elmegy külföldre dolgozni.” „Jogi egyetemre nem véletlen a többszörös túljelentkezés, és a tandíjat is megfizetik a várható jobb élet reményében.” „A szakképzés átalakulása révén a Szakképzési Centrum fenntartása alatt jelentős pénzügyi támogatásra került sor, mely lehetővé tette a tanműhelyekben "felgyülemlett" hiányosságok kiküszöbölését. Úgy gondolom, hogy a Kamara által igen erősen propagált duális képzésre még nem érett meg a magyar vállalkozások zöme. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a vállalkozások sok esetben nem tanítják a náluk szerződéssel ott lévő tanulókat, hanem kihasználják azok munkateljesítményét. Vannak olyan esetek, mikor segédmunkás státuszban

dolgoztatják a diákot és utána szemére vetik – sok esetben az iskola szemére vetik- a szakmai hiányosságait. Én úgy gondolom, hogy a tanműhelyi foglalkozások jelenlegi óraszáma nem alkalmas a mai kor szakmai képzésére, ez nagyon kevés. Tehát a gyakorlati óraszámok 9 évfolyamon történő emelését szorgalmazom és e mellett az első szakképző évfolyam teljesítése után sem engedném ki a tanulókat vállalkozásokhoz, csak az utolsó szakképzési évfolyamon, illetve abban az esetben, ha külső tanműhely a vállalkozónál biztosított. A vállalkozók nem a pénzt, hanem a leendő munkaerőt – szakembert lássák a tanulókban. Ne az elszámolható 32 költség, a tanulók után leigényelhető összegek motiválják a vállalkozásokat a szakképzésben való részvételre. A jelenlegi szintvizsgák koránt sem azt szolgálják, ami a szerepük lenne Nem a Kamara ellen „beszélek”, hanem a tényeket mondom el.” „Mint beiskolázási

felelős gyakran tapasztalom, hogy a gyerek nem azért jelöl meg egy-egy szakmát, mert ahhoz érez kedvet, hanem azért, mert az ösztöndíjas. A kilencedik év közben és év végén kiesett gyerekek nagy része (osztályonként 2-3 tanuló!) évismétlőként egy másik szakmát, olykor másik iskolát is választ. A mi iskolánk jellemzően vasipari szakmákat oktat (megyeszékhelyen), 3-4 folyamatosan oktatott hiányszakmával, a kilencedikben távozó gyerekek általában teljesen más irányban mennek tovább (pék, cukrász, állatgondozó). A sikeres tanulók esetén viszont szignifikáns a félévi és év végi jobb tanulmányi átlag és kevesebb hiányzás a nem ösztöndíjas osztályokhoz viszonyítva. Két dologgal magyarázható: 1: van tétje a tanulásnak, és 2: a képzésre a nagyobb számú jelentkező miatt eleve a jobb tanulók lettek felvéve. Egy évek óta ösztöndíjas szakma esetén a felsőbb évfolyamokon bukásmentes félévi és év végi

eredmények is megfigyelhetőek, míg ez évekkel az ösztöndíjas idők előtt nem fordult elő! „ A tanulmányi ösztöndíjak szerepe rendkívül fontos. Ha lehet, akár növelni kellene, még jobban érje meg.” „A tanuló hazai munkavállalási hajlandóságát is elemezni muszáj, mert ha külföldre megy, nem csináltunk semmit. Itt a magyarországi bérezési kondíciók olyanok, amilyenek, nehéz ügy.” „Már a képzésben a majdani cég részéről megkötött valamilyen támogatási szerződés segítene. Nálam volt ilyen az Apolló Tyres részéről, a tanuló még a padban ült, de már aláírt céggel.” „Médiában pozitív kép, minta, stb. hogy a 30 éves sztereotípiákat átállítsuk a fejekben” „Vonzó iskolai infrastruktúra, mert a lepukkant szakmunkásképzőbe, hiába lesz más elnevezés a névtáblán, ki akarja szívesen járatni a gyermekét?” 33 „Iskola biztonság, komfort érzet, ezek javítása sokat jelentene.” „

Véleményem szerint a hiányszakmák felszámolásának a megoldása nem a képzési rendszerben keresendő. Azokat a szakmákat amelyeket hiányszakmának neveznek nem azért nem képeznek az intézmények, mert nincs rá affinitásuk, hanem azért, mert a képzésekre nem jelentkeznek a tanulók. Az ösztöndíj ezen ugyan segíthet, de később a végzettek nem ezen a területen fognak elhelyezkedni.” „ Az évenként változó hiányszakképesítések nem szolgálják az üres álláshelyek betöltését a nemzetgazdaságban. Iskolai szinten zavart okoznak, ha évente másik szakképesítés lesz "hiány". Igyekszünk feltölteni a tanulólétszámot a maximálisra, mert az iskola érdeke ezt kívánja, másrészt a tanárok foglalkoztatása is ezt szolgálja. A tanulók viszont, lehet, hogy nem pont ezeket a szakmákat választanák, de az iskola is efelé tereli őket, talán ellenükre” „ Budapest ösztöndíj szempontból felemás. A versenyszféra meg tudja

termelni az ösztöndíjat Egy költségvetési ágazat az ösztöndíjat csak úgy tudja adni, ha az összeget a dolgozóitól veszi el. Pályázatot nemigen nyújt be Púp a hátán” „Legrosszabb helyzetben az SNI tanulók vannak. Hiába profik a gyakorlatban, hiába tudják, hogy szakmájuk hiányszakma - eü. vagy szoc ágazat - Budapesten nem kap ösztöndíjat Nálam pont ez a két hiányszakma oktatása folyik - ápoló és szoc.gondozó - kiválóan dolgoznak, alig várják, hogy végezzenek, az OKJ bizonyítvánnyal kezükben van a munkaszerződés, mégis az ösztöndíjat nem tudják megkapni. A kamara az SNI-t nem támogatja e téren. Nekünk kell gyakorlati helyet keresni” 34 3.2 A hiány-szakképesítés helyzete Hajdú-Bihar megyében A kutatás célja A kutatás a megyei hiány-szakképesítés jellemzőit, sajátosságait vizsgája a szakképzési intézmények szemszögéből. A hiányszakmás képzésben a szakképzés intézményei a legfontosabb szerepet

töltik be, így az intézményvezetők véleményei meghatározóak a témában. A kutatás körülményei A kutatás célcsoportját a hiány-szakképzésben érdekelt megyei szakképzők alkották. Az öt kérdésblokkból álló interjúkérdéseket (lásd II. melléklet) összesen 13 (6 debreceni – 7 megyei) intézményvezetőtől (illetve helyettestől) kérdeztük meg 2017 novemberében. A következőkben az interjúk eredményeit ismertetjük. Hiányszakmák képzésének megjelenése az intézményben - hiányszakmák és képzési szerkezet A hiányszakmákra irányuló képzések a vizsgált intézmények életében különböző tanévekben jelentek meg (van ahol már a 2010/2011-es tanévben és van ahol csak a 2016/2017-es tanévben). Teljes mértékben jellemző, hogy az intézmények nem változtattak a képzési profiljukon csak azért, hogy a hiányszakmák irányba tereljék azt. Egyrészt a képzési profilbővítés és átalakítás meglehetősen hosszú és

bonyolult folyamat (új szakemberek, eszközök, tanműhelyek stb.), amelyhez hosszú távon is erőteljes bizalmat kell nyerni a szakpolitikai irányítástól és a döntéshozóktól. Másrészt az, hogy milyen szakmák kerülnek be az egyes években a hiányszakmák közzé szinte kiszámíthatatlan. Így jelentős erőfeszítések mellett sem biztos, hogy megfelelő irányba történne adott intézmény képzési profil átalakítása. Harmadrészt a képzés piac szereplői évek, évtizedek óta bejáratott képzéseket visznek, új szereplők a hagyományos ágazatokban nehezen képzelhetők el. Érdekességként jegyezzük meg, azon intézmények, amelyek új képzéseket indítottak az elmúlt években egyáltalán nem a tradicionális és esetleges sejthető hiányszakmás irányokat választották, hanem új, a munkaerő-piacon viszont kereslettel rendelkezőket alakítottak ki. Kijelenthető tehát, hogy a vizsgált intézmények egyes képzéseinek bekerülése a

hiányszakmák közzé teljesen esetleges, így tehát akár középtávon is kiszámíthatatlan a rendszer. Többen megjegyezték azon problémájuk, melyet „ki-be folyamatként” írhatunk le 35 Ez a meghatározás, azokra a hiányszakmákra vonatkozik, amelyek az egyes években hol bekerülnek a listára, hol kikerülnek a listáról. Ez a helyzet nem annyira az intézményeket, mint inkább a szülőket s a potenciális tanulókat bizonytalanítja el. Többen fogalmazták meg azt is, hogy legalább egy teljes képzési időszakban, ciklusban kellene indítani a hiányszakmákat, majd ezt követően néhány évre akár ki is venni a hiány-szakképesítések köréből. Természetesen találunk olyan szakmaterületeket (pl fémipar), amelyek 15 éve folyamatosan a hiányszakmák között találhatók. A hiányszakmás képzés megjelenése egy intézmény életében tehát nem jelent extra impulzust, de azt igen, hogy várhatón nagyobb érdeklődés mutatkozik az adott

szakma iránt (így az iskola iránt is), más esetben (technikus képzés szintjén) magasabb létszámban tartja bent az iskolában a tanulókat (erősítve ezzel egyébként a tanulók munka-erőpiaci lehetőségét, valamint érettségük növelését, amennyiben felsőoktatás irányba szeretnének lépni). Jellemző, hogy az intézmények el tudnának indítani az adott képzésüket a hiányszakmásítás nélkül is, azonban kétségtelen, hogy ez ad egyfajta biztonságot. Egyértelműen kijelenthető, hogy folyamatosan nő a hiányszakképzésben résztvevők száma. Ugyanakkor ezt döntően nem a hiány-szakképesítésekben lévő tanulócsoportok magasabb létszámával magyarázható, hanem egyszerűen azzal a ténnyel, hogy a hiány-szakképesítés 2006-os indítása óta folyamatosan nőtt az évente megjelenő kormányrendeletekben a hiányszakképesítések száma, így logikusan, folyamatosan nő a hiányszakmákkal érintett tanulók száma. Vagyis a létszámok

kevésbé a helyi (megyei) döntésektől (sőt egyáltalán nem), sokkal inkább a mindenkori központi szakpolitikai irányítástól függnek. Ezt természetesen minden érintett intézmény pozitívan értékeli, hiszen ez nemcsak a szakképzési profiluk fenntartását, de a hallgatói beiratkozási létszámot is növelheti, de legalábbis stabilizálja, illetve a potenciális jelentkezők táborát duzzasztja fel. Másrészt több iskola említette, hogy hiába hirdetnek meg bizonyos hiányszakmás képzéseket, mégsem jelentkeznek erre és nem tudnak osztályt, de még csoportot sem indítani (pl. kőműves szakma) A vizsgált intézményekben a hiány-szakképesítések száma 1- 5 között változott, az érintett tanulói létszámok a teljes - nappali munkarendben - tanulók létszámának nagy szórással kb. 10-50%-át adják. Az intézményvezetők elmondták, hogy ezek az arányok évről évre változnak, de összességben – a hiány-szakképesítések száma

emelésének köszönhetően évről évre növekszik. 36 Hiányszakmák és szakpolitika A válaszadók pozitív véleménnyel vannak a rendszerről. Azonban egy-két vezető megjegyzésében az tartaná ideálisnak, ha a munkaerőpiacról származó pozitív primer információk alapján lenne vonzó egy-egy szakma a tanulók számára és az határozná meg döntésüket. Néhány esetben kritika is megfogalmazásra került a döntési mechanizmussal kapcsolatban. Egyrészt a kormányrendelet jellemzően későn jelenik meg. Ahhoz hogy az egyes intézmények ideálisan tudják megszervezni a beiskolázást, a rendeletnek hamarabb kellene megjelennie. Másfelől a helyi (megyei) szinten született javaslatot az NGM a megye által megnevezett hiány-szakképesítéseket egy-két helyen felülírja. Néhányan hivatkoztak az RFKB időszakra, amikor regionális szervezeteknek döntési és nem csak javaslattevő jogosítványa volt. Nem minden vezető tudja, hogy milyen folyamat

eredményeként kerülnek meghatározásra a hiány-szakképesítések, hiszen az egyik interjúalany saját iskolájában azt tapasztalja, hogy vállalatok egymást követve jelennek meg iskolájában a megfelelően képzett szakemberekért és az adott szakma (bár beiskolázási nehézségük egyáltalán nincs) soha nem kerül be a hiányszakmák közzé. A támogatási összeget megfelelően kialakítottnak vélik az intézményvezetők. Az összeg mértéke, ennek differenciálása egyértelműen motiváló hatású. Hiányszakmák és munkaerőpiac Az intézményvezetők úgy vélik, hogy az MFKB és Kamara a bevont szakemberek és döntéshozók együttműködésével megyei szinten megalapozott döntést hoznak a hiányszakképesítések megnevezésekor. Ugyanakkor jeleztek egy-két olyan esetet, amikor a kormányrendeletben nem a megye által megállapított szakmák jelentek meg. A válaszadók egyértelműen hiányzóknak tartják a munkaerőpiacon a hiány-

szakképesítésekben megjelenő szakmai kompetenciákat. Sőt a többség hangoztatta azt, hogy az ösztöndíjrendszer nélkül is problémamentesen be tudnánk tölteni a számukra megállapított tanulói létszámkereteket. Egyértelmű jelzés érkezett arra vonatkozóan is, hogy a megadott keretnél több tanulót is be tudnának iskolázni, mert a gazdasági szereplők jelzése az utóbbi 37 időben ezt megerősíti. Több interjúalany is tapasztalta a piaci szereplők folyamatos „kopogtatását” adott szakmákban, mert olyan jelentős munkaerőhiánnyal küzdenek. Az egyre több ágazatba begyürüző munkaerőhiány következtében – ahogyan azt több interjúalany is megfogalmazta – a hiányszakmás képzés megfogalmazás is egyre inkább kiüresedik, hiszen több a hiány az egyes gazdasági ágazatokban, mint amit a szakpolitika követni és támogatni tud. Másrészt ez a folyamat tükröződik a hiány-szakképesítés szakpolitikájában, hiszen

folyamatosan növekszik, bővül a hiány-szakképesítésbe bevont szakmák köre. A 2006-ban újonnan kialakított rendszer még csak négy hiány-szakképesítést fogalmazódott meg, ezzel szemben a folyamatos növekedés, bővítés miatt a 2017/2018-s tanévben már 20 hiányszakképesítésről van szó. (Értelemszerűen az intézkedés fokozatosan növeli a hiányszakmákban megjelenő tanulói létszámokat). Másrészt a hiányszakmáknál nem csak a középtávon (3-5 év) kialakuló trendekre kell figyelni, de a gazdasági helyzet gyakran gyors változására is. A beruházók, befektetők előre nem kalkulálható megjelenése és az általuk megfogalmazott munkaerőigény átírhatja az egyébként már megnevezett támogatandó szakterületeket. Így a megyei döntések „felülírása” tükrözi, tükrözheti a gazdasági igényekre történő gyors reagálást, ami alkalomadtán egyes intézményeknek nem kedvező, másoknak viszont igen. Azonban

összességben a szakpolitika az aktuális gazdasági igényekre igyekszik reagálni, ami a szakképzés legfőbb célja. Ennél fogva a megyei szakpolitika a potenciális tanulók „terelésével”, irányításával elérheti a kívánt képzett szakember számot, míg vannak esetek, amikor a hiány-szakképesítés alkalmazásával sem. A válaszadók, az országos felméréshez hasonlóan, egyértelműen nyilatkoztak arról, hogy a hiányszakmás képzések teljes mértékben nem oldják meg a helyzetet. Egyrészt azért, mert jelentősen eltér piac és az oktatás ciklikussága, vagyis amire ma van szükség, az oktatás még nem tudja produkálni, de amire produkálja, esetleg már nincs szükség (bár a jelenlegi munkaerőhiánynál ez a helyzet nem valószínűsíthetően fordul elő). A másik problémakör többszereplős: egyrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy a hiányszakmában kiképezett tanulói létszám sem elegendő a munka-erőpiaci hiányok

megszüntetésére; másrészt szintén valós helyzet, hogy a tanuló nem a tanult hiányszakmában helyezkedik el; harmadrészt az is valós ellentmondás, hogy egy kisebb munkaerő-piaci szegmensben kiképzett nagyobb létszám egyik megyében munkaerő felesleget produkál, miközben az összes többi szomszédos megyében és országosan is folyamatos hiánnyal küszködnek az adott ágazatban a gazdasági 38 szereplők. Sajnos az is előfordul, hogy a hiányszakmában kiképzett személy szakmai kompetenciái (köszönhetően számos esetben a személyiségi jellemzőknek), nem teszik alkalmassá a munkapiacon megjelenő hiány betöltésére. Megjegyezzük, hogy az elméleti szakirodalmak java a két utóbbi típust nem is sorolja a klasszikus hiányszakmák körébe. A fentiekből is nyilvánvaló, hogy a hiányszakmás munkaerő-piac helyzete többszereplős és ezt a komplex jelenséget csak minden érdekelt bevonásával és közös együttműködéssel lehet kezelni.

Hiányszakmában tanulók – motivációk, pályaválasztás Kutatásunk hipotézisében negatív szcenáriót fogalmaztunk meg ezzel a témakörrel kapcsolatban. Az informális ismeretek, a közbeszédben artikulálódó vélemények alapján azt vizionáltuk, hogy az iskolarendszerű szakképzésen belül, különösen az új típusú szakközépiskolákba jelentkezők számottevő része „kényszer jelentkező”. Vagyis nem annyira tudatos választás, erős szakma- és pályakép fogalmazódik meg bennük, inkább az egyén számára szűknek tűnő lehetőségek (hiszen gimnáziumba, szakgimnáziumba nem jutna be) közül a lehető legjobb választása, a potenciális negatív élmények elkerülése, leszűkítése a cél, s ezzel párhuzamosan az ösztöndíjrendszer az egyetlen és legfőbb motiváló erő. Amennyiben ez a jellemző állapot, akkor világos, hogy két (vagy több) az egyén számára semleges, vagy közömbös állapot esetén feltehetően azt a képzést

választják, ahol jutalom jelenik meg, miközben jelentős erőfeszítéseket nem kell tennie. Ennél fogva a hiányszakmás képzésekhez kapcsolódó ösztöndíj rendszer erős döntésformáló és orientáló tényezővé válik. Ez a helyzet egyébként megfigyelhető akár a jobb iskolákban is, de a technikusi képzésben is iskolában, képzésben marasztaló eszköz. Azonban ennek az ellentétjét is tapasztaltuk Kutatásunkban ugyanis az is többször megjelent, hogy bár vannak ösztöndíjjal kecsegtető képzési irányok, a határozott pályaképpel rendelkező, motiváltabb, önmagában jobban bízó tanuló számára koherens döntést hoz a beiratkozáskor. Ezt a képet még árnyalja az is, hogy vannak olyan szakmák, amelyek az ösztöndíj rendszer alkalmazása ellenére, az iskolák nem tudnak osztályokat beindítani. Tipikusan ilyen a nehezebb fizikai munkával, keményebb munkakörülménnyel kecsegtető kőműves szakma. Az interjúk (és az országos

kutatás) alapján az ösztöndíj mértéke motiválónak látszik. Természetesen iskolákként, képzésekként és tanulókként erőteljesen változik az, hogy alulról teljesítenek (ne legyen bukás és a hiányzások minimálisra csökkenjenek), vagy törekszenek ennél többre (többet teljesíteni a sikerélmény, az önbecsülés és az ezzel járó magasabb 39 ösztöndíj miatt). S valóban, az interjúalanyok arról számolnak be, hogy elsősorban az igazolatlan hiányzások, „lógások” száma erőteljesen csökkent az ösztöndíj hatására, és másodsorban a bukások száma is csökkent (bár az első elem erősebbnek tűnik). Valószínűleg könnyebb az iskolában lenni fizikailag, mint tanulni is valamit (utóbbihoz több erőfeszítés szükséges, mint a pusztán fizikai léthez). Ugyanakkor azon tanulókon, akik gyenge képességűek, alul motiváltak stb. a rendszer sem segít, lemorzsolódnak, főként az első évben A jobb iskolákban, vagy

törekvőbb fiatalok esetében viszont egyértelműen a magasabb teljesítmény figyelhető meg, a hiányzások körükben egyébként sem merülnek föl problémaként. Érdekes a technikusi képzésben a hiány-szakképesítés megjelenése: ennek hatására többen maradnak az iskolában, így (is) javítva munkaerő-piaci helyzetüket. Többek is azon a véleményen voltak, hogy az ösztöndíj nem is annyira a tanuló számára motiváló, hanem a család részére, hiszen a havi ösztöndíj átutalással a szülőhöz érkezik. Ennél fogva – elsősorban vagyontalanabb és nehezebb egzisztenciában élő családok számára ez fontos és stabil bevételnek számít, miközben esetleg a fiatal nem is tapasztalja ennek előnyeit. A válaszadók szerint a hiányszakmákban tanulók többsége szakmájukban helyezkedik el. Az munkahelyválasztás folyamata nagyon gyakran már a gyakorlat alatt elindul, azzal, hogy a gyakorlóhelyen a vezető, tulajdonos igyekszik a

munkaerőbázist biztosítani a hamarosan szakmát szerző tanulókkal. Az állásajánlat megtétele elsősorban a jobban teljesítő tanulók számára jelent biztosabb utat, de az utóbbi évek növekvő munkaerő-hiánya már a kevésbé jókat is „el tudja adni” a munkaerőpiacon. Az elhelyezkedés térbeli tagolódása változatos. Természetesen preferált hely Debrecen, ahol a vidékről származó tanuló (is) megtalálja munkahelyét, és vagy Debrecenben telepszik, de az esetek többségében vidéki (szülői) lakóhelyről ingázik. Azon tanulóknál, akik vidékiek, de Debrecenben végeztek, nagy eséllyel ez a scenario realizálódik. A másik típusba a vidéken (sok esetben lakóhelyen) végzettek köre alkotja, a munkavállalás sok estben szintén településen történik, harmadik kategóriába pedig a külföldi munkavállalás tartozik. A külföldi munkavállalás jellemzően az Ausztria-Németország-Egyesült Királyság földrajzi irányt mutatja. A

fiatalok többsége ugyanakkor tudja, érzi, hogy a szakmai rutin hiányzik még, illetve a szakma gyakorlati elsajátítása még csak ezt követően indul el alaposabban, így alapvetően alacsony százalékban mennek külföldre végzés után a fiatalok. S persze erősen szakmafüggő is, mert míg hústermék feldolgozók, vagy a szakácsok könnyebben mozdulnak a megszerzett ismerettel, ahol az új tudást is könnyben sajátítják el akár idegen környezetben, 40 addig a fémipari szakmában végzettséget szerző fiatalok kevésbé mobilak, óvatosabbak. Azok közül, akik mégis ezt az utat választják, jelentős részük néhány év külföldi tartózkodás után hazatér (ha nem is a szülőföldre minden esetben). Utánkövetést az intézmények többsége végez, azonban egyedi módon valósítják ezt meg. Közösségi oldal, e-mail, telefonálás, információk szerzése ismeretségi körből tartoznak a leggyakoribb formák közzé. Ahol strukturáltabban

zajlik ez a folyamat, ott jellemzően a végzést követő néhány hónap után (döntően) szeptemberben valósítják meg. Másrészt jelzés érkezett arra vonatkozóan, hogy nincs kidolgozott rendszer az utánkövetésre. 41 Felhasznált irodalom Borbély-Pecze Tibor Bors (2007): Munkaerőhiány és kínálati többlet azonos szakképesítéssel rendelkezők körében: a szakképzés lehetőségei, OFA kutatás, kézirat, Budapest. Brixiova, Zuzana – Li, Wenli – Yousef, Tarik (2009): Skills shortages and labor market outcomes in Central Europe. in: Economic Systems Vol 331 pp: 45-59 CEDEFOP (2014): Coping with changes in international classifications of sectors and occupations Application in skills forecasting. Research Paper No 43 Luxembourg CEDEFOP (2012): Future skills supply and demand in Euroep – Forecast 2012. Research Paper No 26. Luxembourg CEDEFOP/ReferNet (2012): A szakképzés Magyarországon – 2012 ReferNet országjelentés. CEDEFOP (2010b). The skill

matching challenge: analysing skill mismatch and policy implications Luxembourg: Publications Office. http://wwwcedefopeuropaeu/EN/publications/15275aspx [accessed 17.82012] CEDEFOP (2011a). What next for skills on the European labour Briefing note, CEDEFOP Green, Francis – Ashton, David (1992): Skill Shortage and Skill Deficiency: A Critique. Work, Employment & Society Vol. 6, No 2 (JUNE 1992), pp 287-301 Hajdú Miklós (2012): Az RFKB döntések hatása a szakképzésbe belépő tanulók számának változására. MIKIK GVI, Budapest Hajdú Miklós – Dörgő Benedek (2012): A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2012. MKIK GVI, Budapest HBMKIK (2017): Hiány-képesítések Hajdú-Bihar megyében 2006-2017, HBMKIK, Debrecen Jeffrey Moriaty (2014): The Connection Between Stakeholder Theory and Stakeholder Democracy. Business and Society 2014 53:6 pp. 820-852 Juhász Ágnes – Juhász Judit –Borbély-Pecze Tibor Bors

(2009): Munkaerőhiány és kínálati többlet azonos szakképesítésekkel rendelkezők körében: a szakképzés lehetőségei. Kutatási összefoglaló, OFA/7341/0041. Panta Rhei Társadalomkutató Bt Budapest 42 Klész Tibor: Szakképzési hungarikumok Mártonfi György (2011): Hiányszakmák. in Educatio 2011/3 pp374-386 NGM (2011): KONCEPCIÓ a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására 2011. Szakképzés a gazdaság szolgálatában című kormány koncepció Oktatásfejlesztési Observatory Központ kutatási anyagai Nyírő Zsana – Hajdú Miklós (2014): Szakiskolai beiskolázási döntések és iskolai alkalmazkodás - A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok döntéseinek elemzése. MKIK GVI Kutatási füzetek 2014/3 Budapest. Új Pedagógia Szemle 2013 1-2. tematikus szám releváns tanulmányai Shah, Chandra – Burke, Gerald (2003): Skills shortages: concepts, measurement and implications. Monash

University Centre for Economics of Education and Training no. 52 USA Takács Szabolcs (2015): A pályakezdő fiatalok támogatásának regionális tipológiái. in: Munkaügyi Szemle, 2015. 1 sz pp 47-53 Jogszabályok 328/2009. (XII 29) Kormányrendelet, a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról 13/2015. (II 10) Kormányrendelet13/2015 (II 10) Korm rendelet a 2015/2016-os tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről és a 2015/2016-os tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről 562/2013. (XII 31) Korm rendelet a 2014/2015-ös tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről és a 2014/2015-ös tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről, valamint egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú kormányrendeletek módosításáról 331/2012. (XI 28) Korm rendelet a 2013/2014-es tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről, a 2013/2014-es

tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről, valamint egyes szakképzési tárgyú kormányrendeletek módosításáról. 43 Melléklet I. melléklet: Kérdőív A hiány-szakképesítések megjelentetésének és az ösztöndíjrendszer bevezetésének hatása a beiskolázási arányokra online kérdőív A kutatás azt vizsgálja, hogy a hiány-szakképesítésekhez kapcsolódó tanulói ösztöndíjrendszer hogyan hat a beiskolázási arányokra. Jelen online kutatásban a hazai szakképző intézmények vesznek részt. A kutatásban való részvétel anonim és önkéntes Ugyanakkor nagyon megköszönjük, ha ezt a rövid, egyszerű, 17 kérdésből álló kérdőívet kitöltik, segítve ezzel munkánkat és az ismeretek bővülését ezen az országosan is kiemelt szakképzési területen. Kérjük, csak azon intézmények töltsék ki a kérdőívet, ahol hiányszakmás képzés folyik, vagy folyt.

Tisztelettel: Dr. Erdei Gábor kutatásvezető erdei.gabor2@gmailcom 1. Melyik megyében található az Ön intézménye? (amennyiben több tagintézménye van, akkor a székhelyet kell megadni) Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén 44 Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala 2. Az Ön intézménye: szakképzési centrum tagintézménye FM fenntartású intézmény magán alapítású intézmény egyházi alapítású intézmény egyéb 3. Folytatnak-e képzést/képzéseket a 2007-től indított hiányszakmákban? folyamatosan többségében 45 alkalmanként ritkán soha 4. A hiányszakma illeszkedett-e a már meglévő képzési profiljukba? teljes mértékben nagyjából csak részben egyáltalán nem 5. Képzési profilunkat igyekszünk a hiányszakmák irányába vinni teljes mértékben igaz alapvetően igaz részben igaz, részben

nem jellemzően nem egyáltalán nem 6. Mi a véleménye a hiányszakmákat megállapító és ilyen irányú képzéseket támogató kezdeményezésről? nagyon jó kezdeményezésnek tartom jó kezdeményezésnek tartom részben jó, részben nem jó kezdeményezésnek tartom inkább nem tartom jó kezdeményezésnek egyáltalán nem tartom jó kezdeményezésnek 7. Mi a véleménye a hiány-szakképesítésre irányuló támogatórendszerről (ösztöndíjról)? teljes mértékben megfelelő és elegendő 46 alapvetően megfelelő és elegendő kevésnek tartom, részben új elemekkel kellene javítani a meglévőt egyáltalán nem elegendő teljesen új rendszert kellene kitalálni 8. Ön szerint a hiányszakmák valóban hiányoznak a hazai munkaerő-piacról? mindenesetben többségében igen részben igen, részben nem többségében nem egyáltalán nem 9. Ön szerint mennyiben járul hozzá a meglévő rendszer a hiányszakmák munkaerő-piaci felszámoláshoz? teljes

mértékben megoldja a problémát alapvetően megoldja a problémát csak részben oldja meg a problémát alapvetően nem oldja meg a problémát egyáltalán nem oldja meg a problémát 10. Ön szerint milyen szinten hozott szakmai döntést kellene végső állapotként elfogadni a hiányszakmák meghatározásakor? települési járási megyei régiós országos 47 11. Melyik évben hány hiányszakmás képzést indított intézményük? Kérjük jelölje a mátrixban! (több válasz lehetséges egy sorban) (Opcionális kérdés) 200720082009201020112012201320142015 1. hiányszakma 2. hiányszakma 3. hiányszakma 4. hiányszakma 5. hiányszakma 12. Teljes képzési programjuk hány százalékát teszik ki a hiányszakmás képzések azokban a tanévekben, amikor hiányszakképzést is folytatnak? 5%-nál kisebb arányt 5%-10% közötti 11%-20% közötti 21%-30% közötti 31%-40% közötti 40% fölötti 13. Teljes képzési programjukban résztvevő tanulók hány

százalékát teszik ki a hiányszakmás képzésekben tanulók azokban a tanévekben, amikor hiányszakképzést is folytatnak? 5%-nál kisebb arányt 5%-10% közötti 11%-20% közötti 21%-30% közötti 31%-40% közötti 40% fölötti 48 14. Ön saját intézménye oldaláról miként tekint a hiányszakmás képzésekre? nagyon jó lehetőségnek tekintem jó lehetőségnek tekintem lehetőségnek tekintem, azonban rengeteg problémával jár együtt igazából kevés a hozadéka, a problémák jelentősebbek csak gondot okoz 15. A hiányszakmás képzésben való részvétel milyen lehetőséget ad az Ön intézményének? (több választ is jelölhet) (több válasz lehetséges) lehetőséget ad infrastruktúra fejlesztésére lehetőséget ad tanulói létszám megtartására, illetve létszám bővítésre lehetőséget ad a képzési profil bővítésére lehetőséget ad a tanári létszám megtartására, illetve létszám bővítésre lehetőséget ad munkaadókkal való

kapcsolattartásra 16. A hiányszakmákban végzettek több esetben sem a megszerzett szakmájukban helyezkednek el? Ön szerint mi ennek az oka? (több választ is jelölhet) (több válasz lehetséges) a végzettek lakóhelyén nincs ilyen szakmában hiány a végzettek lakóhelyének térségében (23-30 km) nincs ilyen szakmában hiány a hiányszakmával rendelkezők többsége nem hajlandó ingázni alacsonyak a bérek a hiányszakmák többségében fizikailag, vagy szellemileg nehezek, megterhelőek ezek a szakmák a munkakörülmények kedvezőtlenek a hiányszakmák többségében a végzett nem is tervezte, hogy ebben a szakmában helyezkedik el a végzett alkalmatlan a munkaerő-piacon való elhelyezkedésre, helytállásra egyre inkább külföldön vállalnak munkát 49 17. A hiányszakmákban végzettek több esetben sem a megszerzett szakmájukban helyezkednek el? Ön szerint hogyan kellene motiválni a tanulókat, hogy a tanult szakmájukban helyezkedjenek el? jó

a rendszer, változatlanul kell hagyni alapvetően jó a rendszer, de a bemenetkor kellene szűrni a belépőket a rendszer jó, de szigorítani kellene az adott szakmában való elhelyezkedési kötelezettséget szigorítani kellene a teljes rendszeren Kérjük az alábbi szövegdobozba írja be véleményét, tapasztalatát, javaslatát a hiányszakképzések rendszeréről. Köszönjük! II. melléklet: A hiány-szakképesítés helyzete Hajdú-Bihar megyében (interjúkérdések) Hiányszakmák képzésének megjelenése az intézményben 1. Mióta van jelen az intézmény képzési programjában a hiányszakmák képzése? 2. Hiányszakmás képzések száma, az ezekben lévő tanulói létszámok és a létszámváltozások idősorosan! A képzések és a tanulók hány százalékát teszi ki a hiányszakmás képzés (idősorosan)? 3. Mi motiválta az intézményt a hiányszakmás képzések elindítására? 50 Hiányszakmák és képzési szerkezet 1. Milyen mértékben

kellett alakítani a képzési szerkezetet a hiányszakmák bevezetése óta? 2. A hiányszakmák megjelenése óta erőteljesebben alakítják képzéseiket a hiányszakmák irányába? 3. Okozott-e gondot hiányszakmák képzésének bevezetése az intézmény életében, vagy inkább fejlesztési lehetőséget biztosít? 4. Az Ön intézményére milyen hatással van a hiányszakmás képzések megvalósítása? Hiányszakmák és szakpolitika 1. Mi a véleménye a hiányszakmákat megállapító és az ilyen irányú képzéseket támogató kezdeményezésről, szakpolitikáról? 2. Mi a véleménye a hiányszakmát támogató ösztöndíjrendszerről? 51 Hiányszakmák és munkaerőpiac 1. Ön szerint a hiányszakmák valóban hiányoznak a munkaerőpiacról? 2. A hiányszakmákat támogató képzés mennyiben jelent megoldást a hiányok munkaerőpiaci felszámolásához? Hiányszakmában tanulók 1. Ön szerint miért jelentkeznek a fiatalok a hiányszakmákra? 2. Van-e

különbség a hiányszakmában tanuló és a nem hiányszakmában tanulók tanulási motivációi között? 3. Kisebb-e a lemorzsolódás a hiányszakmákban tanulók körében? Van-e különbség a hiányszakmában tanuló és a nem hiányszakmában tanulók lemorzsolódásában? 4. Végzés után a tanult hiányszakmában helyezkednek-e el a végzettek? Végeznek-e után követést? Ha nem mi az oka? 52