Történelem | Tanulmányok, esszék » Luxemburgi Zsigmond politikája

Luxemburgi Zsigmond politikája Nagy Lajos 1382-ben bekövetkezett halálával kihal az Anjou-ház férfiága, ami a báróknak vitára ad okot az új király személyérôl, bár I. Lajos még életében meghagyta, hogy leánya, Mária örökölje mind a lengyel, mind a magyar trónt. Mária 14 évesen kerül a trónra, ezért anyja, Erzsébet uralkodik helyette a bárók egy csoportjával. A magyar bárók nem értenek egyet a király személyében, csak abban vannak közös nézeten, hogy a trón Mária leendô férjét illeti. A törvényes jegyes Luxemburgi Zsigmond brandenburgi ôrgróf, ám Erzsébet francia házasságot akar; mindenesetre Máriát tíz nappal apja halála után, 1382. szeptember 21-én koronázzák meg. Mivel a magyar nemesség azt követeli, hogy az uralkodónak Magyarországon legyen a székhelye, ezért Erzsébet kénytelen másik leányát, Hedviget a lengyel trónra ültetni. A bárók másik csoportja II Anjou Károlyt támogatja, aki azonban csak 39

napig uralkodik 1385-86-ban. A két csoport között fegyveres harcokra kerül sor, ezekben elôször II. Károly, majd Erzsébet is az életét veszti, és Mária is fogságba esik Fogsága idejére a bárók Zsigmondot bízzák meg az ország irányításával, majd miután nem sikerült Máriát kiszabadítaniuk, 1387-ben királyukká választják Zsigmondot, aki még 1385-ben feleségül vette Máriát. Zsigmond a bárók egyik ligájának segítségével jut a trónhoz, akik trónra jutását egy szerzôdéshez teljesítéséhez kötik, melyszerint minden tisztséget a liga tagjai viselnek, valamint ezek örökösei, továbbá a ligatagok kényszeríthetik Zsigmondot ígéretei megtartására. A bárókat természetesen meg kell jutalmaznia, aminek a királyi birtokok látják nagy kárát. Zsigmond azonban a bárók helyett inkább köznemeseket juttat hatalomra, ezért a bárók 1401-ben fellázadnak ellene és Siklós várába zárják. Fogságából Garai Miklós szabadítja

ki, aki csatlakozik Zsigmond híveihez, majd amikor Zsigmond -engedmények áránvisszakapja trónját, létrejön a Garai-Cillei liga, amely a királyhû bárókat tömöríti. Zsigmond hálájának jeléül majd 1405-ben feleségül veszi Cillei Borbálát (Mária lovaglás közben baleset áldozata lett), valamint a régi liga birtokainak egy részét új hívei között osztja szét, és elfogadtatja a bárókkal, hogy halála esetén IV. Albert legyen az utódja Ez a régi liga tagjainak már végképp nem tetszik, és 1403- ban felkelést hirdetnek a -pillanatnyilag távollevô- király és hívei ellen, azonban a királyhû erôk szétszórják a Dunántúlon gyülekezô felkelôket és üzennek Zsigmondért. A hazatérô Zsigmond a maradék szervezkedéseket leverve a fô szervezôket számûzi, a többieknek pedig megkegyelmez, sôt általában birtokaikat is megtarthatják. Ezután Zsigmond és a Garai- Cillei liga hatalma végleg megszilárdul 1404ben meghozza a Placentum

Regium (királyi tetszvényjog) rendeletét, melyszerint pápai bullák csak királyi engedéllyel terjeszthetôek, valamint a Vatikán nem avatkozik bele a magyarországi egyház dolgaiba. Ez azt jelenti, hogy Zsigmondé a fôkegyúri jog, vagyis a fôpapok kinevezéséhez királyi jóváhagyás kell, ezáltal nem minden egyházi tisztség kerül betöltésére, ezeknek a jövedelmei Zsigmondot gazdagítják. Zsigmond a városokban csak gazdasági erôforrást lát, politikai támaszt még nem nyújtanak számára, ezért a városok fejlôdésére koncentrál törvényeiben. 1405-ben az uralkodó a királyi városok és a mezôvárosok követeivel tanácskozik, ennek eredményeként a királyi városok pallosjogot kapnak, kereskedôik mentesülnek a belföldi vámok alól, és nem érvényes rájuk Buda árumegállító joga, valamint sürgeti a hiányzó városfalak felhúzását, sok településnek ígér teljes városi jogokat, ha fallal veszik körül. Ez azonban sok helyen csak

elmélet marad, mert a települések nem rendelkeznek az ehhez szükséges pénzzel. Ezzel megkezdôdik a városok renddé szervezôdése területi és jogi alapon, képviselôik résztvehetnek az országgyûléseken. 1408-ban Zsigmond létrehozza a Sárkányos Rend Társaságát a királyhû liga megerôsítésére. Ebben 24 bárói család vesz részt, akik helyet kapnak a királyi tanácsban, és birtokokat is kapnak, ami által csökken a királyi birtokok csökkennek, erôsödik a nemesi vármegyerendszer. A társaságnak politikai jellege is van, amennyiben támogatják Zsigmond külpolitikai törekvéseit, a trónutódlási elképzeléseit is, valamint jelent még egy törökellenes szövetséget is. Zsigmond állandó pénzügyi nehézségekkel küzd, amelyek miatt többször rontja a pénzt, valamint dalmáciai városokat ad el Velencének (1409), és 1412-ben elzálogosítja a szepességi városokat Lôcse központtal Lengyelország felé, ezeket majd csak Mária Terézia

juttatja vissza Magyarországnak. 1435-ben Zsigmond összehívja Magyarország elsô rendi országgyûlését, amelyen fôpapok, bárók, köznemesek és városi képviselôk egyaránt részt vesznek. Itt újra megpróbálja a telekkatonaságot elfogadtatni, melyszerint most 33 jobbágy után a földbirtokosnak kötelessége egy könnyûlovas katonát kiállítania. Ez annyiban módosítás az 1397-es országgyûléshez képest, hogy akkor 20 telek után kellett egy katonát kiállítani. Bár a telekkatonaságot törvénybe iktatják, a gyakorlatban nem valósul meg Ugyancsak ezen az országgyûlésen növeli Zsigmond a szabad királyi városok számát, összesen 17-re emelkedik számuk. Zsigmond külpolitikáját mindvégig a török terjeszkedés megállítása határozza meg. 1389-ben az elsô rigómezei csatában I. Bajazid (1389-1402) döntô gyôzelmet arat a szerb fejedelmen és szövetségesein, 1394-ben pedig saját vazallusát nevezi ki havasalföldi vajdává. Ezek által

Magyarország közvetlen szomszédja lett az Oszmán birodalomnak, ennek fôként a Szerémség, a Bánát és Erdély látja kárát az állandósuló török betöréseknek. Zsigmond régi szokás szerint már 1390-tôl megtorló hadjáratokat vezet Szerbiába, amelynek eredményeként néhány várat visszafoglal, de nem sikerül Bajaziddal megütköznie. 1395-ben követeket küld nyugat-európai udvarokba, hogy egy nagy sereggel megtámadja a törököket. Tervét a pápa is támogatja, keresztes hadjáratot hirdet. Ennek eredményeként nagyszámú francia nehézlovasok érkeznek, mert a százéves háború éppen szünetel. 1396 augusztusában Zsigmond megindul a törökök ellen, és szeptemberben Nikápoly váránál megütköznek a szultán derékhadával. A franciák magabiztosak ("ha leszakad az ég, azt is fenntartjuk lándzsáinkkal"), de nem ismerik a török harcmodort és felállást. Ezért nem a magyarok által javasolt szpáhik és a janicsárok ellen

indulnak meg, hanem egy egyrohamos támadással akarnak gyôzelmet kicsikarni. Ez a kísérlet csúfosan megbukik, az egész keresztény sereg ottveszik a vezérekkel együtt, vagy fogságba esnek; Zsigmond is csak néhány kísérôjével menekül meg. A bukás rádöbbenti az európai uralkodókat, hogy mekkora veszélyt jelent a török birodalom, valamint a magyarokat arra, hogy inkább a haza védelmével kell foglalkozni. 1402-ben Timur Lenk Ankaránál legyôzi Bajazidot, maga a szultán is meghal. Ennek eredményeként a magyar befolyás nô a Balkánon. Havasalföld már 1395 óta magyar szövetséges, 1403-ban pedig Szerbia fejedelme is Zsigmond vazallusává nyilvánítja magát, és ezért 1408-ban a Sárkányos Rend egyik tagja lesz. Cserébe a magyarok védelmezik Szerbiát a török támadásoktól. A két vazallus állam ütközôállamként mûködik, és tíz-húsz évig felfogják a török támadásokat. A déli védelem százszázalékossá válásához még

Boszniát is meg kellene nyernie Zsigmondnak, aki ezért 1405. és 1410 között öt hadjáratot vezet az ország leigázására. Fô ellenlábasa Hervoja nagyvajda, aki tetszése szerint cserélgeti a királyokat 1408-ban Zsigmondnak sikerül elfognia a pillanatnyi bosnyák királyt, akit 120 másik nemessel együtt lefejeztet és testüket lehajíttatja a várból. Ennek eredményeként Hervoja meghódol Zsigmond elôtt és felvételét kéri a Sárkányos Rendbe. Zsigmond 1412-tôl 1418-ig külföldön tartózkodik, ez idô alatt Hervoja megtámadja szomszédját, aki szintén magyar fennhatóságot élvez, ezért Zsigmond hûtlennek nyilvánítja Hervoját és megfosztja magyarországi birtokaitól. Válaszul a nagyvajda a törökök segítségét kéri, és közösen megtámadják Szlavóniát. Ezért a magyarok büntetôhadjáratot szerveznek, de nem várják meg az éppen Konstanzban tartózkodó Ozorai Pipót. A hadjárat megbukik, a vezetôk többsége fogságba esik,

akiket Zsigmond magas váltságdíjjal kivált, de Csupor Pál szlavón bán az életével lakol könnyelmûségéért. Bár Hervoja 1416-ban meghal, a magyaroknak állandóan támogatniuk kell a bosnyák királyt a fôurak és a törökök ellen. Mivel itt a védelem elég gyenge, Zsigmond kénytelen Bosznia északi részét magyar fennhatóság alá helyezni, hogy Szlavóniát ne érhessék el a törökök. 1418-ban meghal a havasalföldi vajda, utódja pedig törökpárti, ezért Zsigmond illetve Ozorai Pipó rendre hadjáratokat vezetnek Havasalföldre, amelyek eredményeként idôlegesen magyarpárti vajdák kerülnek hatalomra. Ezzel párhuzamosan Zsigmond Szörénytôl Haramig végvárakat építtet. 1426- ban a szerb fejedelem Tatán szerzôdést köt Zsigmonddal, melyszerint halála esetén Brankovics György lesz a fejedelem, és Magyarország megkapja Nándorfehérvárat és Galambócot. 1427-ben Brankovics lesz a szerb fejedelem, átadja Nándorfehérvárat a magyaroknak,

de Galambócot a törököknek adja. Zsigmond átlátja a Magyarország számára kedvezôtlen helyzetet, és 1428ban nagy erôkkel megostromolja Galambóc várát, de amikor a szultán megérkezik Zsigmond fegyverszünetet kér. II Murád azonban megszegi ezt, és lecsap a magyarokra Zsigmond is csak üggyel-bajjal menekül meg. Mivel Galambóc elestével Magyarország az oszmán birodalom közvetlen szomszédjává vált, Zsigmond a déli határ védelmére 1429-ben a Német Lovagrend harcosait telepíti az érintett területre, de ôk sem bírják sokáig a török rohamokat, 1435-re egységeik felmorzsolódnak. Így Zsigmond kényszerül a végvárak megerôsítésére és bôvítésére, ezért az egész végvárvonalat Tallóci Matkó horvát-szlavón bán irányítása alá rendeli. A végvárrendszer kiépítéséért Ozorai Pipó szörényi bán, majd temesi ispán a felelôs Zsigmond utolsó délvidéki csatájára 1437-ben kerül sor, amikor Hunyadi Jánossal egyetemben

visszafoglalja Szendrô várát. Szintén a déli végeken Velencével kerül Zsigmond összetûzésbe, az ok a dalmáciai városok birtoklásának kérdése. 1409-ben Zsigmond pénzügyi nehézségei miatt eladja Dalmáciát Velencének, ez utóbbi azonban 1410-ben megtámadja Traut és Sebenicot, hogy Dalmáciában érvényesíteni tudja a befolyását, ezzel megindulnak a velencei háborúk (1410-1413, 14181420, 1431-1433), amelyek Magyarország számára kevés sikert hoznak, sorra veszítjük el a várakat. Amikor a pápa közvetítésével 1433-ban létrejön a két állam között a béke, Zsigmond már elvesztette Dalmáciát, ami azonban a török fenyegetettség növekedésével huszadrangú kérdéssé minôsül át. 1410-ben a hét német választófejedelem közül három német-római királlyá választja Zsigmondot, a brandenburgi ôrgrófot, így Zsigmond már biztosan király, de a többi választófejedelem csak 1411-ben választja meg királlyá. 1412-ben Zsigmond

elutazik Magyarországról, hogy az 1378-ban létrejött nyugati egyházszakadást megszüntesse, mert addig nem jöhet létre egy egységes keresztény törökellenes szövetség. Zsigmond feladata nem könnyû, mert nem egyszerû a nemzeti egyházakat közös nevezôre hozni, valamint tovább nehezíti helyzetét a százéves háború. 1414-ben XXIII János Zsigmond nyomására összehívja a konstanzi zsinatot Zsigmond elnöklésével. A zsinat elsô eredménye az, hogy XXIII János és XII. Gergely önként lemondanak a pápai címrôl Nehezebb dolga akad azonban a harmadik pápával, XIII. Benedekkel, aki meg sem jelenik a zsinaton, ezért Zsigmond kénytelen személyesen felkeresni. Zsigmond találkozik I Ferdinánd aragóniai királlyal, akit sikerül rávennie, hogy ejtse el XIII. Benedeket, mire a kasztíliai és a portugál király is követi példáját. 1415-ben azonban újra fellángol a százéves háború, ezért Zsigmond közvetíteni indul a két fél között,

kísérlete azonban sikertelenül végzôdik, végül is szövetséget köt V. Henrikkel, az angol királlyal. 1417-ben visszatér Konstanzba, ahol már a spanyol fôpapság is részt vesz, kimondják XIII. Benedek letételét, a bíborosok pedig V Mártont választják meg új pápává, a zsinat 1418-ban eredményesen oszlik fel. A konstanzi zsinattal párhuzamosan csehországban jelen van a huszitizmus, amely John Wyclif tanain alapszik, amelyeket Husz János prágai teológiatanár karol fel. Husz a csehországi viszonyokhoz alakítja át Wyclif tanait, követeli: a nemzeti nyelv használatát (istentiszteleteken és az oktatásban egyaránt) és a cseh kultúra fejlesztését; követeli a papi kiváltságok és a kolostorok megszüntetését; a két szín alatti áldozás bevezetését; továbbá szót emel az adók csökkentéséért és egy szegényebb egyházért. Husznak ezzel sikerül egy széleskörû nemzeti mozgalmat elindítania, amelynek bázisát a cseh parasztság

alkotja. A huszitizmussal szemben IV. Vencel semleges álláspontra helyezkedik, nem így azonban a katolikus egyház. Huszt 1411-ben kiátkozzák, majd Zsigmond menlevelével megjelenik 1414-ben a konstanzi zsinaton, hogy hitvitában gyôzze meg az egyházt igazáról, Zsigmond azonban kiadja Huszt, akit eretneknek nyilvánítanak és máglyára vetik. Ezzel Zsigmond megnyeri magának a cseh fôpapságot, de a társadalom széles rétegeinek támogatását elveszti, ezért amikor 1419-ben cseh király lesz, erôszakkal akar leszámolni a huszitizmussal -V. Márton keresztes háborút hirdet-, a huszitáktól sorozatos vereségeket szenved. Ezen az sem segít, hogy Zsigmond német csapatokat is mozgósít. A harctér fokozatosan a környezô országokra tevôdik át, és 1428-ban Magyarországot is érintik a huszita támadások (Pozsony). Két évvel késôbb, 1430-ban Nagyszombatnál legyôzik az ellenük küldött magyar seregeket, 1431-ben a Vág völgyét dúlják fel, 1432-ben

tartósan befészkelik magukat több magyar várba, így Nagyszombaton is. 1433-ban pedig egészen a Szepességig jutnak, és kifosztják Körmöcbányát, a magyar pénzverés központját. Az újfajta cseh harcmodorral, a szekérvárakkal szemben a magyar seregek éppúgy, mint a német páncélos lovagok teljesen tehetetlenek, ezért Zsigmondban már az 1420-as években megérlelôdik az a gondolat, hogy a háborút tárgyalásokkal kell lezárni, azonban az egyház Zsigmond ezen ötletét csak 1431-ben a bázeli zsinaton fogadja el, miután egy nagyszabású német támadás összeomlik. 1433-ra Zsigmondnak sikerül megegyeznie a kelyhesekkel - "mellesleg német-római császárrá koronázzák"-, majd a két sereg egyesült erôvel 1434. május 30-án Lipany-nál legyôzi a táboritákat. Ugyanebben az évben sikerül a magyaroknak is a husziták kiszorítása az országból. 1436-ban a cseh kormány kiegyezik Zsigmonddal, aki végre elismert cseh király lesz.

Luxemburgi Zsigmond tehát igen kiterjedt politikát folytat, melyhez anyagi és politikai hátteret Magyarország szolgáltat. Ez megmutatkozik a telekkatonaság (1397, 1435) kérdésében és a rendkívüli hadiadók kivetésében. Lépései általában nem tekinthetôek elhibázottnak, megszilárdította a katolikus egyház hatalmát, Magyarország déli végein pedig olyan végvárrendszert építtet ki, amely még Mohács idején is áll, és (elvileg) védelmezi az országot