Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » File Éva - Japán stagnáló gazdasága

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak „ a buborék 1990 körül kipattant, az öngerjesztés nem ment tovább” avagy a Japán stagnáló gazdasága Készítette: File Éva 2003/2004. tanév I félév II. évfolyam Nyíregyháza, 2003. november 25 Gazdálkodási szak Levelező tagozat E csoport 2 Tartalomjegyzék: I. Bevezetés 3 II. Változások a gazdaságban 4 1. Munkaerőpiac, foglalkoztatás 5 2. Megtakarítások, beruházások 7 3. Infrastruktúra 8 4. Műszaki fejlődés, K+F 11 5. Dereguláció a pénzügyekben és mindenütt ? 13 III. A politikai szféra változásai 18 1. Változások a külpolitikában 18 2. Változások a belpolitikai rendszerben 19 3. Lassú reformok Japánban 21 IV. A külgazdasági kapcsolatok alakulása 23 1. Áruforgalom 23 2. Közvetlen tőkebefektetések 24 3. Szolgáltatás-kereskedelem 24 4. Nemzetközi pénzmozgások 25 V. Segíthet-e a japán alkalmazkodási

készség? 26 VI. Befejezés 29 3 I. Bevezetés Kevés dolog van a világon, ami izgalmasabb és rejtelmesebb, mint Japán múltja, történelme. De nem kevesebb izgalmat élhetünk át, ha áttekintjük Japán, a közelmúltból a jelenbe vezető útját. Az 1950-es évek óta a tokiói Külkereskedelmi Minisztérium elemzési osztályának munkatársai hosszabb távú prognózisokat készítenek, hogy az ország gazdasági trendjeit összehangolt fejlődési pályán tartsák. Legendásan pontosak ezek a prognózisok, ezért a japán vállalati stratégiák elsősorban ezekre épülnek. Az 1960-as években az előrejelzések a vegyipar és a nehézipar globális kulcsszerepét hangsúlyozták, sőt a továbblépés feltételének nyilvánították e két ágazat dinamikus fejlesztését. Az 1970-es években a szakemberek a magas technológiáknak adnak prioritást, tehát az elektronikának és a számítástechnikának. Az 1980-as évekre a mikroelektronikai ipar új

forradalmát jósolták Szükségtelen hangsúlyozni, hogy Japán minden esetben teljesítette az előírt célokat. Hanem az 1990-es évekre vonatkozó prognózis országos döbbenetet és tanácstalanságot váltott ki. A Külkereskedelmi Minisztérium várva várt útmutatásának már a puszta címe is meghökkentette a hatékonyság bűvöletében élő japán vállalkozót: „Emberi alapértékek a globális korszakban.” Az elemzés készítői ezúttal szinte meg sem említették az ipari haladás várható főáramlatait, és leszögezték, hogy önmagában a fejlesztés nem szolgálja a japán nemzet értékeit. Az évtized elérendő céljaként „a polgárok életének minőségi javítását” tűzték ki. 1 A munkaidő csökkentése, a termékek árának mérséklése, a japán nők társadalmi helyzetének forradalmi újragondolása, a nyugdíjasok életkilátásainak és „hangulatának” pozitívabbá tétele, tágasabb otthonok építése, a

közköltségek csökkentése, a sok millió ingázó dolgozó utazási kényelmének növelése, a szociális juttatások teljes körének gyors fejlesztése, utak, parkok, csatornák, közművek létesítése szerepel – egyebek között – a programban. Az üzleti körök értetlenül tanulmányozták a javaslatot, amelyet „álmok gyűjteményének” nyilvánítottak. Csakhogy a Külkereskedelmi Minisztérium elemzői – miként eddig mindig – most is a l ényegre tapintottak. A japán társadalom a II világháború óta szakadatlanul „túlórázott”, hogy felépítse romhalmazzá bombázott hazáját, és megteremtse a földkerekség ipari szuperhatalmát. A tokiói tőzsde és a japán bankok a világ pénzpiacának főszereplői, Japán tőketartalékának nyomatéka minden jelentős tőzsdére és piacra ránehezedik, a japán átlagpolgár azonban nem boldog ettől, mert az ő élete jottányit sem javult. 1 Edwin O.

Reischauer: Japán története Maecenas Könyvkiadó, Budapest 1995 4 A japánok tömegei végre „lazítanának”, több szabadidőt szeretnének, utaznának és – mindenekelőtt – tisztességes lakáskörülményeket akarnak;összefoglalva: kényelmesebben élnének. Erre a k özhangulatra „érzett rá” a n agy hatalmú Külkereskedelmi Minisztérium, és erre a felismerésre jutottak azok a befektetőkörök is, akiknek a kezén felhalmozódott hihetetlen tőkefelesleg a világgazdaság általános recessziójának éveiben nehezen talál gyümölcsöző lehetőségre. A japán nép új nemzedékei egyre kevésbé törődnek bele abba, hogy életüket felhőkarcolók tetejéről vezényeljék a láthatatlan, de mindenható trösztvezérek. A régi japán „etikai kódex” tanait egyre merészebben feszegetik és vitatják az egyetemeken, kutatóhelyeken és a családi asztal mellett. Erősödőben van a japán nőmozgalom, és dagad az elégedetlenség a t ehetetlen

politikai rendszer egésze iránt. Minden közvélemény kutatás alátámasztja, hogy Japán népe drasztikus változást akar. Japán története: a v álságkezelés és problémamegoldás története. Japánban az „emberi tényező”, a holnap maga került válságba Tanulságos lesz megfigyelni, miként felel az újabb kihívásra. II. Változások a gazdaságban Az 1980-as évek második felétől a virágzó gazdaság miatt a belső kereslet egyre dinamikusabban növekedett. A tartós fogyasztási cikkek iránt megnőtt kereslet, a vállalati beruházások, az ingatlanpiac, a lakossági fogyasztói magatartás megváltozása miatt a növekedés nem lassult. Az ingatlanpiacon és a tőzsdén az árak az egekig nőttek Beindult egy igen élénk spekulációs tevékenység. Gyakorlatilag korlátlanul bocsátottak ki újabb részvénycsomagokat a tőzsdén jegyzett vállalatok, a kereskedelmi bankok pedig kénytelenek voltak, az egyre kockázatosabb ügyletekhez is hiteleket

nyújtani. A kilencvenes évek első felétől a behajtatlan kintlevőségek, halmozódtak a kereskedelmi bankok mérlegeiben. Sorra jelentették be fizetésképtelenségüket a legjelentősebb vállalatok, melyek közül a pénzügyekkel foglalkozók voltak többségben. A pénzügyi szektor a gazdaság túlszabályozott, bürokratikus ágazata. A gazdaság e legfontosabb pillére Japánban a külső versenyektől megvédett, agyonszabályzott szférához tartozott. Ennek következménye a belső gazdaság stagnálása, pangása A gazdasági biztonság helyreállítására reformintézkedésekre van szükség, melyek az országon belülről és kívülről is sürgetik a Kormányzatokat. 5 A japán gazdaságban és társadalomban, az utóbbi években lezajlott és a továbbiakban várható változások figyelemmel kísérése, illetve előrejelzése a magyarországi külgazdasági stratégia szempontjából is fontos. Japán napjainkra már megszűnt a gyors gazdasági növekedés

mintaállama lenni: sokkal inkább alkalmazkodó képességével tűnik ki. 1. Munkaerőpiac, foglalkoztatás Mind elterjedtebbé és elfogadottabbá válik az a nézet, hogy a hagyományos japán foglalkoztatási rend – amelynek tartópillérei sokáig az élethosszig tartó foglalkoztatottság, a szenioritás és a családi munkamegosztás voltak – felbomlóban van. A 90-es évek recessziója idején a vállalatok átcsoportosításokra, sok helyen munkaidő- és létszámleépítésekre, bércsökkentésekre a cégen belüli kényszerültek. munkaerőRáadásul a felértékelődött jen egyes iparágak kiüresedését (kitelepülését) is kiváltotta, így a megváltozott körülmények között rugalmasabb munkaszervezésre, fokozott mobilitásra van szükség, nagyobb mértékben kell figyelembe venni a tényleges teljesítményeket. 2 A Munkaügyi Minisztérium 1996. é vi Fehér Könyvében támadást indított, mind az egész életre szóló

foglalkoztatás, mind pedig a szenioritáson alapuló bérezés/előmenetel rendszere ellen. Előbbit arra hivatkozva bírálták, hogy az úgymond nem képes rugalmasan követni a gyors változásokat, míg az utóbbival szemben azzal érveltek, hogy a vállalatok nem lesznek képesek annyi idősebb, s ezért automatikusan magasabb bérű alkalmazott bérezésére3 Ugyanakkor az ifjabb korosztályok toleranciája a v állalatokkal szemben csökkent: mind jobban igénylik az önálló életvitel lehetőségét. 4 E trendszerűvé váló jelenség fontossága még hangsúlyosabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a japán lakosság korösszetételére 2 Haruo Shimada „Nihon no koyo” (A foglalkoztatás Japánban), c. könyvét (Chikuma Shobo, 1994) ismerteti a Japanese Book News, Winter 1995, The Japan Foundation, p. 4 3 The Nikkei Weekly, July 8, 1996, p. 3 4 A Munkaügyi Minisztérium 1996. évi Fehér Könyve például arról

számolt be, hogy a fiatalok mindenek előtt „képességeik jobb kihasználása” céljából kívántak megválni korábbi munkahelyüktől. (The Nikkei Weekly, July 1996, p. 3) Egy másik felmérés, amelyet a legnagyobb japán gazdasági napilap, a Nihon Keizai Shimbun készített 1997 augusztusában, azt találta, hogy a Tokióban és környékén élő, 25-39 éves korcsoportba tartozó ún. fehér galléros dolgozók 46%-a elfogadna egy 10-20%-os jövedelemcsökkenést, ha munkája örömtelibbé, élvezetesebbé válna. (The Nikkei Weekly, September 8 1997, p 15) 6 vonatkozó előrejelzések szerint a fiatalok részaránya az elkövetkező mintegy 30 éves időszakban folyamatosan csökkenni fog (például a 14 éven aluliaké 16%-ról 13%-ra). 5 A munkahelyen töltött idő már évek óta csökkenő tendenciát mutat: a 80-as évekre jellemző, évi 2100 munkaórához képest az 1994-ben átlagosan ledolgozott munkaidő már 1900 óra alá esett, és egyes élvonalbeli

vállalatok, mint például a Sony is, arra kezdték ösztönözni dolgozóikat, hogy – a korábbi gyakorlattal szemben – vegyék igénybe a teljes nekik járó éves szabadságot. 6 A nők foglalkoztatásának közeledése a férfiak foglalkoztatási rendjéhez (melyhez a jogszabályi lehetőséget az 1986-ban életbe lépett „Egyenlő Foglalkoztatási Esélyek Törvénye” teremtette meg) ugyancsak jelentősen átalakítja (humanizálja) a munkahelyek és dolgozók közötti kapcsolatot. Az otthon(ról) végzett munka még ugyan „fehér holló” Japánban, de már erre is vannak példák. A Murata Feldolgozóipari Vállalatnál az otthoni munkavégzés napjainak száma a h eti 1-1,5 napot is elérhet a – munkahellyel természetesen kompjuteres kapcsolatra épített – „házi” munka. 7 Kérdéses, hogy új jelenségként vajon nem kerül e fokozatosan sor arra is, hogy az eddigiekben tudatosan alacsonyan tartott jövedelmi- és vagyonkülönbségek szélesebbre

nyíljanak. Ennek hátterében egyfelől – az általános emberi „felkapaszkodási” törekvésen túl – a japán társadalomban is már egyre inkább teret nyerő, az egyéni érdekeket előtérbe helyező szemlélet, másfelől viszont a munkaadóknak vagy akár a gazdaságirányításnak a (nemzetközi) versenyképesség növelésében való érdekeltsége állhat. 8 Az esetleges konfliktusok tompítása érdekében a kormánynak az 1996-97. évről szóló jelentése „biztonsági háló” kifeszítését szorgalmazza, hogy a „vesztesek” ne vegyék el sem a vállalatok, sem pedig az egyének kedvét kockázatvállaló új vállalkozások beindításától.9 5 A Management and Coordination Agency of Japan adatait közli Newsweek, May 19, 1997,p. 30 6 Ugyanakkor érdekes felfigyelni arra is, hogy – amint ezt Tetsuro Kato, a Hitotsubashi Egyetem professzora megjegyzi – a ténylegesen ledolgozott munkaórák száma ezt

mintegy 350-nel meghaladta. Egyúttal arra is rámutat, a japánok hagyományos „munkamániája” csak mítosz: régebbi leírások alapján megállapítható, hogy csak a 20. században, de igazán talán csak a II világháború végétől kezdve álltak át a hosszabb munkanapokra és a rövidebb (nyári) szabadságokra. (Look Japan, February 1995, pp 8-10) 7 8 The Nikkei Weekly, October 17, 1994, p. 12 Igen látványos példát tár fel erre vonatkozóan a The Economist 1996. február 10-i száma: a j apán autóipar pozícióvesztése külföldön és odahaza (pp. 61-62) 9 The Nikkei Weekly, July 21, 1997, p. 4 7 A hivatalos munkanélküliségi ráta a 90-es évek közepére elérte a 3 ,5%-ot.10 A munkanélküliség főként a fiatal korosztályokat (15-24 év) és a nőket sújtja.11 A buborékgazdaság kipukkanása idején (1990-et követően) is elsősorban a női munkavállalók iránt esett vissza a k ereslet, a f rissen végzett lányoknak jóval nehezebb volt

elhelyezkedni, mint a fiúknak. (A munkahelyről kiszorult nőket a japán társadalom, valamint a statisztika még ma sem tekinti munkanélkülinek, hiszen jelentős részük csak szerződéses alkalmazásban állt, s nem lehetett munkanélküli biztosításuk.) 2. Megtakarítások, beruházások A japán háztartások megtakarítási rátája – a csökkenő trend ellenére – a 90-es években is a világon az egyik legmagasabb maradt, 1994-ben például 12,8%, több mint háromszorosa az USA-ban kialakult szintnek. 12 Mivel a lakosság a m ég mindig magas ingatlanárak és oktatási költségek, valamint az öregkori megélhetés miatt továbbra is hosszú távú megtakarításokra kényszerül, e pénzeszközök alacsony kamatráta13 esetén is valószínűleg jól tervezhetően állnak majd a gazdaság fejlesztéséhez rendelkezésre. (A „kényszermegtakarítások” tényét jól illusztrálja, hogy 1996-ban a bérből és fizetésből élők háztartásai átlagosan 4,8

millió jen adóssággal kellett, hogy számoljanak, míg a lakás- vagy földvásárlás folytán jelzáloghitelt felvettek körében ugyanez háztartásonként átlagosan 13,3 millió jen – az évi átlagos jövedelem közel másfélszerese – volt.)14 A lakosság gyors elöregedése ugyanakkor a szociális, egészségügyi kiadások kényszerű növekedését vetíti előre.15 (A különböző előrejelzések egyetértenek abban, hogy 2015-re a 10 A különböző – elsősorban külföldi – becslések az eltérő statisztikai értelmezések miatt a valóságos rátát ennél néhány százalékpontnyival magasabbra teszik. A Japán Munkaadók Szövetségének elnöke, Jiro Nemoto a „rejtett munkanélkülieket” figyelembe vételével 5-6%-kal számolt. (The Nikkei Weekly, February 5, 1996, p 6) 11 A frissen diplomát szerzettek körében például a munkanélküliségi ráta az 1 992. évi 6%-ról 1995-re 14%-ra nőtt (The

Economist, February 10, 1996, p. 35) 12 Japan 1996: An International Comparison. Keizai Koho Venter, Japan Instiute for Social and Economic Affairs, p. 101 13 2010-re például már csak 9% körüli rátával számolnak. A Nomura Research Institute középtávú becslését közli Look Japan, August 1996, p. 13 14 A Management and Coordination Agency adatait közli The Nikkei Weekly, April 14, 1997, p. 19 15 1997. Június 16-án például a képviselőház elfogadta a lakosság egészségügyi terheinek megduplázásáról szóló törvényjavaslatot. Ennek értelmében kezelésenként a teljes költség 20%-át kell megtéríteniük (Népszabadság, 1997. június 17, p 5) 8 lakosságnak egynegyede 65 éven felüli lesz, s a munkaképes korosztály részarányának 1996 óta megindult, s – úgy tűnik – megállíthatatlan csökkenése oda vezethet, hogy az életszínvonalnak akár 30 éven át is stagnálnia kell majd.16) Az így kieső fejlesztési forrásokat a

fejlődő és a kelet-európai országokba kihelyezett segélyek (melyek lényegében kedvező feltételekkel adott kölcsönök) visszafizetéséből kívánják pótolni. A belföldi forrásokat egyfelől a munkaadói és munkavállalói nyugdíjhozzájárulások ötévenkénti növelésével és a nyugdíjkorhatár fokozatos, 60-ról 65 é vre emelésével, 17 illetve – a lakosság korösszetételétől kevésbé függő – fogyasztási adó felemelésével bővítik. A gazdaság mára már jelentősen lelassult ütemű növekedésben is kétségkívül nagy szerepet játszanak a termelő és nem termelő beruházások. A finanszírozásukhoz szükséges pénzmennyiséget egyrészről a lakossági megtakarítások, másrészről a központosított jövedelmek magas aránya, és nem utolsósorban az évről-évre felhalmozódó külkereskedelmi mérlegtöbblet teremti meg. 3. Infrastruktúra A fejlett ipari országok sorában az USA mögötti második helyét stabilan tartó

Japán egyik relatíve elmaradottabb területe mindenképpen az infrastruktúra. Japán nemcsak a „rangsorban” harmadik Németországhoz képest, de még az ugyancsak „szigetország” Egyesült Királysághoz viszonyítva is lemaradásban van. 18 Ráadásul a koncentráltabban élő népességének még a v alóságosnál is hátrányosabb helyzetben kell éreznie magát .A japán technika jóvoltából természetesen vannak kiugróan fejlett területek is (például az országot átszelő szupervasút, a Shinkansen), ezek azonban nem helyettesíthetik a tömegek által a mindennapokban nélkülözött infrastrukturális adottságokat 16 Newsweek, May 19, 1997, p. 30 A Nemzeti Népesedési és Társadalombiztosítási Kutató Intézet becslése szerint az ország munkaképes korú lakosságának száma az 1996. évi 87 millióról 2020-ra 73 millió főre, 2050-re pedig 54 millió főre fog csökkenni. Ugyanebben az időszakban a 126

milliós össznépesség – a 2007 évre várt 128 milliós csúcs után – 115, illetve 100 millió főre fogyatkozik majd. (The Nikkei Weekly, April 28, 1997, p 6, illetve 27, 1997, p. 3) 17 Egy 1994-ben hozott rendelet értelmében az át térésre 2001 és 2013 között kerül majd sor, de egyes kormánytanácsadók ma már a 67 vagy 68 éves korhatártól sem idegenkednek. (Newsweek, May 19, 1997 p 30) 18 Kőrösi István: A gazdasági és nem-gazdasági infrastruktúra nemzetközi összehasonlítása – Japán, Németország és az Egyesült Királyság. Budapest, 1997 szeptember, 40 p 9 (például az egy főre jutó lakó- és parkterület nagysága, a tömegközlekedés „kényelme”). A társadalom és a gazdaság szempontjából kiemelkedő fontosságú oktatás és képzés területén korszakos változások szükségességéről beszélnek Japánban. Kevésbé van szó mennyiségi, költségoldali reformokról, inkább szemléletbeli változtatásokról.

Japánban viszonylag nagyobb összeget fordítanak az alapfokú képzésre és kevesebbet a felsőfokúra. Ugyanakkor a tanárok anyagi elismerése jóval alacsonyabb, mint nyugat-európai kollégáiké. Hasonló gondolatok köszöntek vissza az Oktatásügyi Minisztérium számára 1997 májusában elkészült jelentésből is. 19 Így például felmerült a középiskolai felvételi vizsgák eltörlése, az alsó- és felső-középiskolák összevonása, és általában az a törekvés hatotta át a javaslatokat, hogy csökkentsék a túlzott versenyt. Ugyancsak a Központi Oktatási Tanács tett javaslatot 1996 júliusában arra, hogy vezessék be az angol nyelv oktatását már az elemi iskolákban is. Meglepő módon az előterjesztés nem aratott osztatlan sikert. 20 Az új dolgok terjedésének nehézségeit jól illusztrálta az a t ény, hogy 1995-ben az általános iskolák több mint háromnegyed részében volt már személyi számítógép, míg az alsó

középiskolák szinte teljes körűen rendelkeztek PC-vel. Ugyanakkor viszont a tanároknak alig több mint egyharmada tudott bánni e g épekkel, s ez még nem jelentette automatikusan azt, hogy oktatni is tudták volna a gép használatának módját.21 A „szellemi” infrastruktúra, a szoftver mellett természetesen nem elhanyagolható a „fizikai”, vagy a hardver sem. Míg az országban csaknem kétszer hosszabb a közutak hálózata, mint például Németországban, az autópályák teljes hossza fele annyit sem tesz ki, mint a németeké. A vasutak kihasználtságáról – a hihetetlen zsúfoltságról, az ingázás szinte általános gyakorlatáról – tanúskodik Japánban, hogy itt az államvasutak utas sűrűsége (a megtett utaskilométerek száma/sínhálózat hossza/365) 31794, míg Németországban csak 4086. A z urbanizálódás azonban tovább folytatódik, a vidéki mezőgazdasági területek összezsugorodnak, egyesek elnéptelenednek. Az egy

négyzetkilométerre eső nitrogéntartalmú műtrágya-felhasználás (13 tonna) ugyan kedvezőbb, mint a német, vagy a brit, de a jóval kisebb mezőgazdasági földterület okán és a sokkal magasabb növény-védőszer felhasználással (1,5 tonna) súlyosbítva, a japán termőtalaj nagyobb terhelésnek van kitéve. 19 The Nikkei Weekly, June 9, 1997, p. 3 20 The Nikkei Weekly, July 22, 1996, p. 20 21 The Nikkei Weekly, December 25, 1995, p. 19 10 Mindez növekvő környezetvédelmi problémákhoz vezet, a s zemétlerakó helyek gyors telítődése várható.22 Az egykori vízben gazdag ország több nagyvárosában vízhiánnyal kell számolni, miközben a csatornákba ömlő szennyvíz mennyisége és szennyezettsége egyre nő. A környezetvédelmi problémák és megoldásuk, mind súlyosabb terheket ró a gazdaságra, annak ellenére, hogy az ipar-kitelepítés folytán, a szennyezés csökkentő hatása jelentős. A

környezetvédelem persze egyúttal egy újabb felfutó (export) iparág megteremtését is lehetővé tette világszerte. Az új üzleti lehetőségekre mindig is gyorsan reagáló japán vállalatok e tekintetben is jeleskedtek, a környezetvédelmi berendezések hazai piaca évi 6%kal 2000 é s 2010 köz ött pedig évi 4%-kal fog bővülni, s körülbelül a felét mindvégig két terület, a reciklálás, valamint a háztartási és ipari hulladékok kezelése fogja kitenni.23 Az 1990-ben még csak összesen 14 millió kidobott, négy fajta árucikkből, 1998-ban már 20 millió darabot selejteznek ki a japán háztartásokból.24 A háztartásokból rendszeresen szelektív módon begyűjtött hulladékok közül a papírféléké 1997 tavaszán olyan felhalmozott készletekhez vezetett, hogy több városban – ha ideiglenes jelleggel is – le akarták állítani az elszállításukat. A kiutat egyesek most is a jól bevált exportban találták meg.25 Ezzel szinte egyidejűleg

a kormány azzal a javaslattal állt elő, hogy az ipari hulladékok engedély nélküli lerakásáért kivethető legmagasabb büntetés díját a jelenlegi l millióról emeljék fel l00 millió jenre. Az 1997-es pénzügyi év elején a kormány energia-takarékossági programot hagyott jóvá. Az 1970-es évek olajválsága óta első ilyen terv egyebek között „parkolj és utazz tovább” módszerrel kívánja korlátozni a nagy forgalmú városok gépkocsi-közlekedését.26 Japánban az összes energiakínálatban a nukleáris energia felhasználása nőtt a legdinamikusabban (82,5%-kal) 1985 é s 1995 között. Az Ibaraki megyei Tokai nukleáris hulladék feldolgozó üzemében történt robbanás és egy 1996 augusztusában a Nigata megyei Maki-ban lezajlott nukleáris erőműépítéssel szembeni népszavazást követően azonban a szakértők úgy vélték: a japán nukleáris program jelentős lelassulására kell számítani.27

22 Az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium megjelent felmérése szerint az 1 994-ben 151 millió köbméternyi szemét befogadására alkalmas lerakóhelyek még 8,7 évre elegendőek. (The Nikkei Weekly, September 29, 1997, p. 19) 23 Focus Japan, May 1996, p. 3 24 The Nikkei Weekly, September 29, 1997, p.8 25 The Nikkei Weekly, May 12, 1997, p. 2 26 The Nikkei Weekly, April 7, 1997, p. 2 27 The Wall Street Journal Europe, March 13, 1997, p. 8 11 Végül az infrastrukturális fejlesztések kapcsán feltétlenül szólni kell arról a hatalmas volumenű, 1992-ben törvénybe is iktatott tervről, hogy az ország fővárosát elköltöztetnék Tokióból. Az e törvény végrehajtásán munkálkodó bizottság 1996 első felében jelentést készített a miniszterelnöknek, amelyben leszögezte, hogy az új fővárosnak: • A parlamentnek is otthont adó politikai és kormányzási központnak kell lennie; • Mintegy 9000 hektáron 600 ezer körüli

lakossága lehetne; • Tokiótól 60-300 km közötti távolságban kellene lennie, és egy maximum 40 perc alatt megközelíthető nemzetközi reptérrel kellene rendelkeznie, földrengés- és aszálykároktól mentes, más városok terjeszkedésétől védett területen.28 Röviddel beiktatása után Ryutaro Hashimoto miniszterelnök is a Japán előtt álló négy kihívás egyikeként említette a főváros elköltöztetését. A közvélemény-kutatási eredmények évrőlévre nagyobb támogatottságról tanúskodnak, de természetesen mindig lesznek is ellenzői e mega-projektnek. 4. Műszaki fejlődés, K+F A háború utáni gyors gazdasági fejlődés egyik motorja az új technológia volt: a japán kormány Gazdasági Fehér Könyve szerint a 80-as években a GDP növekedésének hátterében 40%-ban ez állt.29 Az évtized végén azonban a növekedés megtorpant, és ez visszavetette a fejlesztési ráfordításokat is. Ugyanakkor a k utatói létszám a 9 0-es

évek során folyamatosan nőtt: ami arra utal, hogy ha összességében csak csekély ráfordítás-növekedést lehetett regisztrálni, és egy kutatóra számítva kevesebb pénz állt is rendelkezésre, a kutatások iránti egyéni, vállalati és társadalmi érdeklődés nem csappant meg. Mégis, mi lehetett az oka a vállalati K+F ráfordítások csökkenésének? Egy 1994. é vi felmérés szerint a megkérdezett cégek 63,4%-a a nyereség csökkenését, 61,5%-a az értékesítés visszaesését illetve stagnálását tartotta a fő oknak. (A gazdaság megélénkülését követően, az 1996-os pénzügyi 28 29 Look Japan, June 1996, pp. 14-15, illetve The Nikkei Weekly, June 3, 1996, p 7 és September 16, 1996, p7 A technológia, a K +F tevékenység szerepében történt módosulások összefoglalása során nagyban támaszkodtam az évek óta Japánban kutató-oktató Bakos Gábor résztanulmányára, amely eredeti japán források

például a Kagaku gijutsu hakusho, Heisei 7 nen (Tudomány és Technológia Fehér Könyv 1995, Science and Technology Agency) felhasználásával készült. Az idézett adat forrása: Economic Survey of Japan 1989-90, EPA, 1991, p. 105 12 évben viszont már újra nőttek a magánvállalati K+F kiadások.30) A Gazdaságtervezési Hivatal (Economic Planning Agency) az 1996 és 2000 közötti időszakra kiadott tervben a K+F területén nem az alapkutatásokra helyezte a h angsúlyt, hanem az alapkutatási eredmények minél gyorsabb alkalmazására, amitől a gazdasági növekedés fellendülését remélte. A K+F tevékenység minőségét illetően mind hazai, mind pedig külföldi bírálatok is megjelentek. Ennek részletesebb kifejtését ad(hat)ta a The Economist cikkírója a lap 1996. m ájus 25-i számában megjelent írásában.31 Segíteni kell a kormány által működtetett kutatóhelyek K+F eredményeinek elterjesztését, a t ermelésbe való bevezetésüket, és az

eredményeket hozzáférhetővé kell tenni a magánvállalatok számára.32 A kormány 1996. július elején egy külön tudomány- és technológiapolitikai tervet is elfogadott, amely ugyancsak öt évre (1996-2000) szólt.33 Ennek kiinduló célkitűzése az volt, hogy Japánban is emeljék fel az állami részvétel arányát a K +F finanszírozásban a t öbbi vezető fejlett ipari ország szintjére, azaz a GDP 1%-a körüli szintre. A kutatási infrastruktúra fejlesztését halaszthatatlanul sürgető feladatként írta le a dokumentum: mind az állami egyetemeken, mind pedig a kutatóintézeteknél rendszeres és módszeres felújításokra van szükség, a kutatási eszközök és berendezések életkora ne haladja meg a 10 évet. Az új technológiák (a multimédia alkalmazása, az ezzel kapcsolatos eszközök gyártása, az információs hálózatok kiépítése, a rakéta és űripar, a műhold- és repülőgép/helikoptergyártás,

30 The Nikkei Weekly, August 4, 1997, p. 8 31 „A japán egyetemek mélyreható alapkutatásokra nem alkalmas helyek. Többségükben merev Hierarchikus struktúrák. Korosodó tanszékvezetők uralják a kutatási programokat és a publikációs tevékenységet Mindenféle véleményeltérést rosszallás fogad. Amellett, hogy önálló gondolataikat elfojtják, az ifjabb kutatók gyakran azon veszik észre magukat, hogy olyan kulimunkát végeznek, amilyet Amerikában vagy Európában a technikusok. A segédszemélyzet megfizetéséhez szükséges pénz hiánya miatt a kísérletek végzésére is alkalmas dolgozók inkább mosogatnak.” ua (p 98) 32 Egy OECD tanulmány ki is emelte, hogy új termékek és eljárások feltalálása és első kereskedelmi célokra történő felhasználása kisebb jelentőséggel bír egy-egy ország műszaki és ipari teljesítménye szempontjából, mint ugyanezen technológiák gyors és széleskörű „diffundálása” (elterjesztése)

a gazdaságban. Japán sikerességét azzal is magyarázták, hogy az ún. teljes technológiai intenzitás mutatószáma (vagyis a K+F kiadások és a más szektorokból átvett technológiákra fordított költségek összege) Japánban nagyobb volt, mint versenytársai esetében. (The Economist, May 24, 1997, p 84) 33 Kagaku gijutsu kihon kiekaku (Tudományos- Technológiai Alapterv) 1996-2000, Science and Technology Agency, 1996. 13 a nagysebességű tengeri és szárazföldi szállító eszközök gyártása, atomenergia ipar, biotechnológia) olyan sokat ígérő területekként jelennek meg az ezredforduló küszöbén, amelyek a japán fejlesztések homlokterében állnak. Egy 1996 köz epén készített ENSZ jelentés szerint – a 90-es évek elején tapasztalt visszaesés után – az évtized második felében a robotok felhasználása újra felfelé fog ívelni, s Japán mind a vásárlások, mind pedig az eladások terén tartani fogja az 50%-ot meghaladó

súlyát.34 (Az ipari alkalmazásban lévő robotok számát ugyanekkor az USA-ban 70 ezer, Japánban 400 ezer körülire tették.35) A Tudomány és Technológia Hivatal (STA) által publikált technológia-prognózisokban azt állapították meg, hogy az elkövetkező három évtized folyamán a legnagyobb jelentőségű fejlesztések a gyógykezelés és a környezeti ártalmak enyhítése terén várhatók. Ezek mellett az információs technikához és az energiaforrásokhoz kapcsolódó eljárások felívelését vetítették előre. Ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki az ún elektronikus bűnözés terjedésével valamint a humán géntechnológiák alkalmazása kapcsán felmerülő veszélyekkel kapcsolatban.36 Mind gyakoribbá vált a K+F területén (is) a versenytársak erőfeszítéseinek összehangolása – nem csupán a hazai vállalatok között, hanem nemzetközi méretekben is.37 5. Dereguláció a pénzügyekben38 és mindenütt? A japán tőke áramlása, a

pénz- és tőkepiac, valamint a jen nemzetközi gazdaságban betöltött szerepe a 80-as évtizedtől a 90-es évekre átnyúlva alapvetően megváltozott. A japán gazdaság szabályozórendszerében döntő változások következtek be, és a reálgazdaságban folyó technológiai és szerkezeti fejlődéssel párhuzamosan a Japán és a világgazdaság közötti viszony a nemzetközi pénzügyek területén is átalakult. Az igen erősen szabályozott, hagyományos banki, vagy korlátozott biztosítói tevékenységet végző intézmények külföldi leányvállalati – amelyeken keresztül a j apán megtakarítások a 34 The Economist, September 28, 1996, p. 138 35 The Economist, October 19, 1996, p. 102 36 The Nikkei Weekly, July 21, 1997, p. 11 37 A mind gyakoribbá váló kutatási-termelési együttműködések sorában az egyik a General Motors és az Isuzu Motors megállapodása említhető, melynek értelmében a japán

gépkocsigyártó kifejleszti azt a dízelmotort, amely a General Motors autóiba kerül beszerelésre. A tervek szerint az Isuzu 2005-re évi 1,8 milliós termelésével a világ legnagyobb dízelmotorgyártója lesz. (The Nikkei Weekly, July 4, 1997, p 6) 38 Ebben a részben nagymértékben támaszkodtam Kovács Antal Ferenc : A japán tőkeáramlás és a pénzügyi liberalizáció fejlődése nemzetközi összefüggésekben Budapest, 1996 február, megfogalmazott megállapításokra. 14 világ tőkepiacaira áramlanak – érzékelték elsőként a változás igényét. Portfolióállományukra a múltban addig nem tapasztalt kockázati tényezők kezdtek el hatni, melyek száma és jellege ráadásul folyamatosan változott, a kihelyezések minősége pedig fokozatosan romlott. Felmerült a pénzintézetek nemzetközi minősítésének problémája, amely előtérbe helyezte a nemzetközi és a japán pénzügyi rendszer szabályozás összevethetőségének kérdését. A

legerőteljesebb ilyen irányú új keletű lökést talán az 1985-ben megkötött, ún. Plaza Egyezmény jelentette, amellyel kezdetét vette egy új időszak, amely során a jen árfolyamváltoztatását sürgető külső erők felerősödtek; közvetlenül nőtt meg a világgazdaság hatása Japán pénzügyi rendszerére, és ez felgyorsította a pé nzügyi liberalizációs folyamatot. Felerősödött a japán tőke kiáramlása és ugrásszerűen megnőtt az ország külső követelésállománya is. Érdemes felfigyelni arra, hogy az oly sokat emlegetett és nemzetközileg kárhoztatott fizetési mérlegtöbblet mennyire eltörpül(t) a teljes külföldi követelésállományhoz képest! A Bretton-Woods-i rendszer összeomlását követően a világgazdaságban több döntő fontosságú folyamat indult el. A globalizáció, a pénz- és tőkepiacok közötti arbitage (árfolyamkülönbséget kihasználó) lehetősége,39 és az ugrásszerűen fejlődő értékpapírképzés

mind azt érzékeltették, hogy a gazdasági rendszerek egymásba kapcsolódása csökkenő mértékben a kereskedelmen, növekvő mértékben pedig a tőkeáramláson keresztül valósul meg. Így például az 1983-1994 közötti időszakban a teljes japán tőkekihelyezéshez képest az értékpapírvásárlás aránya az 1990-es év kivételével az 50-80% közötti sávban mozgott. A kereskedelmi tranzakcióban a jen még közel sem annyira elterjedt, mint a dollár, ami végeredményben a nemzetközivé válás még korai szakaszára utal. Akkor fog növekedi a jenben meg kötött kereskedelmi tranzakciók száma, ha növekszik a jen alapú vagyoneszközök mennyisége, aminek elengedhetetlen előfeltétele a jenben történő tőketranzakciók lebonyolításához szükséges hatékony piac. Ez magában foglalja az információ, a piaci értékelés és a biztosítás hatékonyságát is. A piac megítélése e tekintetben akkor változna, ha a japán központi bank, a Bank of

Japan, elkötelezettséget vállalna a jen árfolyamának stabilizálására, amely a gyakorlatban határozott hajlandóságot jelentene a s zabadpiaci műveletek alkalmazására, valamint a nem egyoldalú monetáris politika folytatására. 39 A multinacionális vállalatok kiépülésével az arbitrage lehetősége már nemcsak az egyes piacok közötti árkülönbségek kiegyenlítésének eszköze, hanem például az ad óztatási rendszerek közötti eltérések profit formájában való kiaknázását is lehetővé teszi. Az árkiegyenlítő hatáson túl tehát szabályozó rendszerek közötti kiegyenlítődési folyamatokról is beszélhetünk. 15 Külön figyelmet érdemel a japán bankok és más pénzintézetek nemzetközi súlyának alakulása a 90-es évek során. 1993-ban az elhelyezett betétállományt tekintve a világ 25 legnagyobb bankja közül 18 volt japán. A listavezető Norinchukin Bank betétállománya

meghaladta a 386 milliárd dollárt, a 24. helyezett Bank of Tokyo-é pedig 176 milliárd dollárra rúgott40 Az 1990-es évektől a japán pénzintézetek nemzetközi szerepének bizonyos átrendeződése zajlik, számos esetben a részleges vagy teljes visszavonulás jegyei láthatók. A bankokon belül fokozottan komoly problémát vet fel az ún. „nemzetköziesítés” kérdése Először is, a bankok személyzeti politikája okoz gondot.41 Egy másik fontos probléma a pénzintézetek és a pénzintézeti hitelek kockázat kezelési minősítésének kérdése. A japán bankok a nemzetközi pénz- és tőkepiacra való kilépéssel már nemcsak a hagyományos kockázati formákkal találják szembe magukat, hanem például az eszköz-, a k amat-, a h itel- és a hitelezők működéséből adódó egyéb kockázat. Ezek az új kockázati típusok felvetik egyrészt a pénzintézeteken belüli kockázatbecslés, -kezelés és –felügyelet kérdését, de ezzel egy időben

sürgetővé válik a bankok tevékenységének nyilvános felügyelete, azaz egy összehangolt nemzetközi pénzintézeti minősítési rendszer kidolgozása. A bankok portfoliójában viszont – különösen 1990-től kezdve – ugrásszerűen megnőtt a behajthatatlan követelésállomány, amely független elemzők szerint 1995-re elérte az 500 milliárd USA dollárt. Ez az összeg a japán GDP több, mint 10%-ának felel meg. A vélemények eltérnek a t ekintetben, vajon mi a p robléma megfelelő kezelési módja. A rossz követelések azonnali nyilvánossá tétele esetén, amit általában az angolszász szakértők javasolnak, esetleg elkerülhetetlen lenne a japán pénzügyi rendszer teljes összeomlása. A bankrendszerbe vetett hit megingása következtében ugyanis nemcsak a tényleg nehéz helyzetben lévő bankokat rohannák meg a b etétesek, hanem azok magukkal ránthatnák a megfelelő tartalékokkal rendelkező megbízható pénzintézeteket is.

40 American Banker, July 29, 1994. A sorrendben jelentős változást okozott, hogy 1994-ben a Bank of Tokyo és a Mitsubishi Bank összeolvadásával a világ legnagyobb betétállományú bankja jött létre. Több más, egyéb szempontok alapján rangsorolt banklista is publikálására kerül a nemzetközi szaksajtóban. Így például a saját tőke nagysága alapján készült rangsorban az 1995. évi 6 helyett 1996-ban már csak 4 japán bank szerepelt az első tízben, s helyükre amerikai bankok kerültek.(Napi Gazdaság, 1997 június 17 p 4) 41 A japán rendszerű banki belső szervezetben külföldiek nem kaphatnak felsőbb vezetői tisztségeket, ezért igen nehéz vonzó állást ajánlani jó és kiemelkedő képességű pénzügyi szakemberek részére. A karrier hiánya miatt tehát negatív szelekció érvényesül, ami fokozott konfliktushelyzetet teremt a japán és a helyi munkaerő között. Az Egyesült Államokban számos példa akadt

arra is, hogy az elbocsátott helyi munkaerő peres úton keresett jogorvoslatot japán munkaadójával szemben. 16 A pénzügyi és az ipari kereskedelmi szféra szoros szálakkal való összekapcsolódása folytán pedig nyilván ez utóbbiak sem „úszhatnák meg szárazon” az így kialakuló válságot. A pénzügyi szektor megbízhatósága és a befektetők fokozott védelme a pénzintézetek tevékenységének a jelenleginél sokkal nagyobb átláthatóságán, a nyilvánosságra hozott adatok ellenőrizhetőségén és megbízhatóságán múlik. A japán pénzintézetekkel szembeni meglehetős bizalmatlanság legyőzése múlik e szabályozás sikerén. Ez tekinthető tehát a pénzügyi szektor liberalizációja következő, és talán legfontosabb időszakának. A liberalizáció vázolt, következő szükséges lépései természetesen nagy horderejű politikai kérdést is jelentenek. Bizonyíték erre, hogy kormányzati körökben vizsgálják annak lehetőségét,

hogy a Bank of Japan nagyobb függetlenségét törvényi úton szavatolják,42 és fontolóra vették a Pénzügyminisztérium (MOF) esetleges kettéválasztást, amely lépés kétségtelenül a minisztérium hatáskörének átstrukturálását, illetve befolyásának jelentős csökkenését eredményezné.43 A kihelyezési kockázatok koordinált, fejlett minősítési rendszerének hiányával végső soron a bankrendszer újjászületése késik, és ez a nemzetközi piacon a japán pénzintézetek forráshoz jutásának a költségeit emeli. A rossz hitelek44 megfelelő kezelésének elmaradásával és a bankszektor átláthatóvá tételének késedelmességével a pénzügyi rendszer gátjává válhat azoknak az erőfeszítéseknek, amelyekkel Japán a jelenlegi gazdasági nehézségeiből kitörni igyekszik. 42 The Economist, April 20, 1996, p. 77 és Business Week, April 29, 1996, p 47, illetve The Nikkei Weekly, November 4,

1996, p. 6, és November 18, 1996, p 3 43 A még koalíciós időkből származó egyik szociáldemokrata párti javaslat, mely szerint létre kellene hozni egy az MOF-en kívül álló pénzügyi ellenőrző szervet, az LDP erejére támaszkodva úgy szelídült meg, hogy maga az MOF tett javaslatot egy, a minisztériumon belüli felügyelő szerv kialakítására.(The Nikkei Weekly, September 30, 1996, p.2) 44 A bankrendszer behajthatatlannak látszó hitelállományát 1996 közepén hivatalosan 400 milliárd dollár körülire tették, amerikai szakértők azonban az 1000 milliárdos nagyságrendet sem tartották elképzelhetetlennek. (Heti Világgazdaság, 1996. augusztus 3, p 21) A rossz hitelek banki megítéléséről tanúskodott az a számítás, mely szerint a l egjobb helyzetben lévő Tokyo-Mitsubishi Bank-nak is legalább fél évre lett volna szüksége 1996 áprilisában ahhoz, hogy megfelelő tartalékokat tegyen félre rossz kinnlevőségei fedezésére,

miközben a legkedvezőtlenebbül érintett city banknak, a Hokkaido Takushoku-nak ez több mint 8 évébe tellett volna. (The Nikkei Weekly, July 8, 1996, p. 1 )A megelőző pénzügyi év során a 21 nagyobb bank összesen több mint 100 milliárd dollár értékű rossz hitelt írt le, s ez közülük 17-et tett veszteségessé, olyan neveseket is, mint például a Fuji, a Sakura, a Sanwa és az Industrial Bank of Japan. (The Nikkei Weekly, June 3, 1996, p 6) 17 Egy gyors beavatkozás azonban valószínűleg sok bank azonnali csődjét jelentené és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom is megrendülne. A bankok konszolidációja várhatóan így hosszabb időt vesz majd igénybe, és óriási költségvetési összegeket fog felemészteni. A folyamat alatt csőddel, összeolvadással, felvásárlással vagy egyéb módon bankok szűnnek majd meg és alakulnak újjá. A bankszektor jelentősen átalakul, és egy évtized múltán már egy letisztult japán pénzügyi szektort

látunk majd, ami várhatóan nagyon hasonlít az egységesülő angolszász és kontinentális modellre. A japán kormányzat hajlandósága megnövekszik a j en árfolyamának karbantartására, elsősorban nyílt piaci műveleteken keresztül. A központi banki beavatkozások elősegíthetik az árfolyam-stabilitást, de ezt a japán monetáris politikának más országokkal történő összehangolása is segítheti.45 A japán központi alapkamat évek óta alkalmazott alacsony szintje még a gazdaságba történő folyamatos pénz-injektálással is nehezen tartható. Az alulértékelt jen iránt a pénzpiacok közötti arbitrázs lehetősége miatt ugyanis nő a kereslet, 46 és az állami beavatkozásból származó pénz a spekulációs tranzakciókban csapódik le. A japán pénzpiacon kölcsönzött jen külföldre áramlik, majd reálisabb kamatlábak esetén a tőkeáramlás iránya megfordul. Kényes, nemzetközi egyensúlyt igénylő fejlődés várható tehát, amely

során fokozatosan nő a japán gazdaság, a pénz- és tőkepiac nyitottsága, és zsugorodni fog a japán politikai és gazdasági kormányzat játéktere. Más tárcáknál is sokkterápiás beavatkozásokat terveznek, „áramvonalasítani” kívánják a gazdaságot, egyebek között a s zállítás, az elosztás és a h írközlés magas költségeinek mérséklésével,47 és csökkenteni akarják az orvosi és jóléti kiadásokat a betegekre több terhet hárítva, 48 valamint az oktatásügy reformját is kilátásba helyezték. A Hashimoto elnöklete alatt működő ún. Adminisztratív Reform Tanács 1997 szeptember 3-i előzetes jelentésében azzal a javaslattal állt elő, hogy az eddigi 22-ről csökkentsék le 12-re a minisztériumok és hivatalok (Agenicies) számát, viszont hozzanak létre egy, az eddiginél több hatalommal rendelkező kabinetirodát, amely magába foglalná a korábbi miniszterelnöki hivatalt, a kabinet titkárságát és a Gazdaságtervezési

Hivatalt (EPA).49 45 Példa erre a Hongkonggal és Szingapúrral megkötött együttműködési egyezmény, bár, főleg amerikai elemzők, ebben inkább a japán kormányzat azon szándékát látják, hogy ily módon igyekezzék a jen árfolyamát a dollárhoz képest mesterségesen alacsonyan tartani. 46 The Economist, Feruary 17, 1996. 47 The Economist, April 12, 1997, p. 68 48 Far Eastern Economic Review, december 26, 1996 –January 2, 1997, pp.118-120 49 The Economist, September 13, 1997, p. 64 18 Az átalakítások mögött bizonyára az az alapvető törekvés húzódik meg, hogy a mára már a költségvetési hiányhoz és a belső államadóssághoz is „hozzászokott” japán irányítási gépezetet olcsóbbá tegyék. 50 Ha sikerülne jelentős mértékben csökkenteni e kiadásokat, sor kerülhetne az évek óta sürgetett adóteher mérséklésére is51 III. A politikai szféra változásai52 1. Változások a

külpolitikában Miközben Japán gazdasági óriássá növekedett, a japán közvélemény kitartott amellett, hogy az országnak nem kell aktív szerepre vállalkoznia a világpolitikában. Napjainkra azonban mint többen vetik fel a s zigetország határain belül is, hogy éppen a gaz dasági erőfölény megőrzése érdekében nagyobb nemzetközi súlyra kell szert tenni a pol itika szférájában. A korábbiaknál kedvezőbb légkört teremt ehhez az a tény, hogy az ország „szidalmazása” („Japan bashing”) helyett mind gyakrabban lehet arról hallani, hogy Japánt felül is lehet múlni („Japan passing”).53 A közel-keleti és a volt jugoszláviai gócokon túl – éppen a távol-keleti térség mutatta a legnagyobb nemzetközi konfliktusveszélyeket a 90-es évek során (ld. A két Korea, a KNK és Tajvan sokszor borotvaélen álló viszonyát, valamint a régiót jellemző gyors fegyverkezési 50 A központi

költségvetés 1993 óta folyamatosan növekvő hiánya 1995-ben meghaladta a GDP közel 4%-át, a helyi önkormányzatoké további 3,5%-át, a belső államadósság pedig majdnem 90%-át tette ki.( The Economist, March 2, 1996, p. 81, illetve The Nikkei Weekly, March 24, 1997, p 4) Egy másik érdekes mutatószám, a költségvetésnek az adósságterhek kamatainak törlesztésére fordított hányada alapján a vezető ipari országok között 1995-ben Japán volt a legkedvezőtlenebb helyzetben, ahol ez a hányad 16,4% volt – az USA –ban 15,9% Franciaországban 14,1%, Németországban 11,5%, az Egyesült Királyságban 6,9%.(Japan Echo, Summer 1996, p. 29) 51 The Nikkei Weekly, August 11, 1997, p. 3 Az EPA már az 1990 és 1995 közötti növekedés-szegény évekre vonatkozóan is úgy számolt, hogy a kormányzat visszafogott deregulációs intézkedései évi 1,69%-pontos hozzájárulást jelentettek a GDP növekedési rátájához. (The Economist, January 11, 1997, p.

23) 52 Ezen fejezet alapjául Berényi Judit: A bel- és külpolitikai rendszer változásai, várható módosulása. Politikai aspektusok munkája szolgált. Budapest, 1996 november 53 Például Toru Iwami, a T okiói Egyetem közgazdász professzora használja ezt a k ifejezést a r ómai Külügyi Intézet részére írott kéziratában. („Japan’s Foreign Economic Policy in the Age of Globalization”, Tokyo, 1997, Mimeo., p 2) 19 folyamatot), ami nyilvánvalóan nem hagyhatta közömbösen Japánt sem. Miközben egyre nagyobb részt vállalt az ENSZ nemzetközi békefenntartó tevékenységéből (eleinte lehetőleg csak „szellemiekkel”54 és anyagiakkal, később japán egységek külföldre küldésével), és mind határozottabban lobbizott a Biztonsági Tanács egyik állandó helyének elnyeréséért, elsősorban arra törekedett, hogy „saját” térsége biztonságát gazdasági és politikai módszerekkel fokozza. Ennek szolgálatába állította

diplomáciai tevékenységét (a kiutazó politikusok mind gyakrabban ismerik el Japán második világháborús bűneit. Japán sokirányú aktivitásának köszönhetően csökkenőben vannak a térség félelmei a rossz emlékű japán militarizmus újjáéledésével kapcsolatban. Talán az egyetlen rendezetlen kapcsolata Oroszországgal szemben áll fennt, ahol az északi területek (a négy sziget hovatartozásának) kérdése nem teszi lehetővé békeszerződés megkötését, és ugyanezért a gazdasági kapcsolatok is meglehetősen korlátozottak. Végül ugyancsak említésre méltó mértékben növekedett meg Japán részvétele a különböző nemzetközi intézmények (OECD, Világbank, IMF, EBRD és az Ázsiai Fejlesztési Bank) tevékenységében. Feltétlenül idekívánkozik még annak megemlítése is, hogy az IMF 1997 s zeptemberi hongkongi ülésén Japán felvetette egy 50-60 milliárd dollár nagyságrendű Ázsiai Monetáris Alap (AMF) létrehozásának

gondolatát is, ami – főként az IMF, illetve az USA részéről – heves ellenkezést váltott ki, a k isebb délkelet-ázsiai országok viszont örömmel vették e kezdeményezést.55 Az „amerikai kapcsolat”-nak a fentiekben elmondottak ellenére is fennmaradt prioritásáról és Japán megnövekedett teherviselési szándékáról tanúskodott az 1997. szeptember 23-án New Yorkban aláirt „Az amerikai-japán védelmi együttműködési új irányelvei” elnevezésű közös nyilatkozat, ahol – kissé homályos megfogalmazással élve - Japán kész lenne katonai tevékenységben való részvételre.56 2. Változások a belpolitikai rendszerben A kilencvenes évtized elejétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a két világrend szembenállásának megszűntével egyben, a majd négy évtizeden keresztül a hatalmat 54 Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának posztját például már hosszabb ideje Sadako Ogata asszony tölti be. 55

The Nikkei Weekly, September 29, 1997, pp. 1 és 23 56 The Nikkei Weekly, September 29, 1997, pp. 1 és 23 20 töretlenül birtokló Liberális Demokrata Párt „egyeduralmának” egyik pillére is összetört, nincs olyan külső erő, amit fel kell tartóztatni, ami veszélyeztetné az ország belső stabilitását. Ugyanakkor a stabilitás gazdasági pillérének meggyengülése, a k ilencvenes évtized recessziója megrendítette a „gazdasági csoda” sikereiben vetett hitet.57 E gondokat tetézték a pénzügyi-hitelezési rendszer robbanásszerűen felszínre került problémái, valamint a számos vezető politikust érintő, mi több, a kormánypárt pénzügyeinek menedzselésével összefüggő korrupciós botrányok. Mindezek a fejlemények olyan bizalom-vesztést idéztek elő, amelyek a politikai átalakulás elkerülhetetlenségére figyelmeztettek. A változ(tat)ások szükségességét a kormánypárton belül is érzékelték. A párt korábbi frakciói

közötti ellentétek, mindig is jellemző kulisszák mögötti harcaik-kompromisszumaik felszínre kerültek. Ezzel a japán közvélemény mélységes kiábrándultságát, a politikával, azok „csinálóival” kapcsolatos szkepszisét váltották ki. Ez minden párttal szemben megnyilvánult A kiábrándultság mellett azonban egy másik, pozitív irányú tendencia is megkezdődött: ha a hagyományos „hátsó szobai” politizálás nem is szűnt meg, kétségtelen, hogy a korábbi „királycsinálók”, a pártok, s főkét az LDP szürke eminenciásai helyett most maguk a „királyok” kerültek előtérbe, nyíltan meghirdetve, s egymással részben szembesítetve elveiket.58 Mindezek a tényezők az érdektelenségében (60% alatti részvétel), s az LDP megerősödésében jutottak kifejezésre. A japán emberek politizáló tábora sokkal inkább vonzódik a stabilitáshoz (vagy legalábbis annak reményéhez), amit az LDP testesít meg, mint a hár om év alatt

57 A japán szakértők éppen a gazdasági helyzet rosszabbodásával hozzák összefüggésbe annak a már két évtizede tartó trendnek a folytatódását, hogy csökken(t) a szakszervezetekbe tömörülő dolgozók száma (1996-ban például már csak a teljes munkaerő 23,2% tartozott közéjük). Ugyanakkor – az alkalmazás módszereiben beálló változások tükröződéseként – az érdekvédelem területei is módosulnak. Tsuyoshi Tsuru, a Hitotsubashi Egyetem professzora például úgy véli: „A munkások elveszítik érdeklődésüket a szakszervezetek iránt, mivel a lassú gazdasági növekedés megnehezíti a jelentősebb béremelések elérését. Most, hogy a munkásokat inkább a készségeik és teljesítményük alapján, nem pedig életkoruk szerint fogják javadalmazni, a szakszervezeteknek a vállalati vezetők felügyeletére és a jobb bérszerkezet biztosítására kell irányítaniuk figyelmüket.” (The Nikkei

Weekly, August 4, 1997, p. 3) 58 Nem véletlenül kommentálta e helyzetet szinte ujjongva a The Economist: „Japán két legkiemelkedőbb politikai figurája előlépett az árnyékból, és nyíltan megméreti magát a következő választáson. A japán szavazók új és örömteli helyzettel találják majd magukat szembe: tényleges választásra nyílik lehetőségük két erős, egymástól jól megkülönböztethető és senki által sem manipulált vezető között. S ez mindennél inkább utat nyit a változásoknak.” (January 13, 1996, p 20) 21 meglehetősen lejáratódott „reformerekhez”, akik alapvető reformok helyett főként a pártpolitikai manőverekben jeleskedtek.59 3. Lassú reformok Japánban Japánban a gazdaság immár több mint egy évtizede válságban vergődik, és eddig tucatnyi reformcsomag bizonyult hasznavehetetlennek. A politikai toporgás oka, hogy a koalíció meghatározó erejének számító Liberális Demokrata Pártot botrányok

tépázzák, a politikai elit pedig bénultan figyeli, ahogyan a világ második legnagyobb gazdasága egy elvesztegetett évtized után, a reformokat halogatva sodródik a recesszió felé. A bürokrácia hatalmának megnyirbálása, a piac liberalizálása, a pénzügyi szektor átalakítása, ezek azok a tényezők amelyekre a buborékgazdaság 1990-es kipukkanása óta szükség lenne. A közgazdászok által elvesztegetett évtizednek tartott kilencvenes években a japán gazdaság mindvégig a recesszió szélén imbolygott, hol belesüllyedt, hol kilábalt. A reformokat központi intézkedésekkel helyettesítették: a gazdaságba 1993 ót a 112 ezermilliárd jen költségvetési pénzt pumpáltak, ám az ahelyett, hogy a növekedést gerjesztette volna, LDP helyi politikai érdekeinek megfelelő infrastrukturális beruházásokban süllyedt el. Az eredmény: a japán államadósság a h azai össztermék (GDP) 69 %-ról annak 115 %-ra emelkedett, ami a legmagasabb a vezető

ipari országok körében. 60 Bár a japán államadósság döntő többsége a rendkívül takarékos lakosság, illetve a pénzintézetek kezében van, a t artozások törlesztése, illetve újrafinanszírozása egyre jobban ránehezedik a tőkepiacra. Ahol ráadásul a bankok is egyre rosszabb helyzetben vannak, hiszen az 1998-as konszolidáció áldásos hatása elmúlt, s továbbra sem tudnak szabadulni a nyolcvanas években felgyülemlett ballasztjuktól. Az LDP- n belül Takesita halála óta nem volt, aki a szálakat a háttérből mozgassa. A feladatra mégis vállalkozni hajlandók közül egyikük sem volt tökéletes jelölt. Koizumi Junicsirot fiatalnak és kiszámíthatatlannak tartották bírálói, de a közvélemény- kutatók által 59 Amint ezt Takeshi Sasaki, a Tokiói Egyetem professzora kemény szavakkal megfogalmazta: „1994 és 1996 között a p olitikusok csak beszéltek a r eformokról, miközben – a status quo

fenntartása érdekében – csak halogatták a gondok kezelését. A gazdaság szerkezeti átalakításáról tudomást sem vettek, a nemzetközi hozzájárulás kifejezést alig lehetett hallani. A nemzeti erő megcsappanásának érzése befelé fordította a politikát, miközben a belpolitika alig-alig mutatott fel valóságos teljesítményeket. (In: Japanese Politics since 1993: Redefining the Issues, Japan Review of International Affairs, Summers, 1997, 142.) 60 Heti Világgazdaság, 2001. március p 31 22 megkérdezett japánok 90 %-a támogatta, ez az arány 45 %-ra esett a megválasztását követő évben.61 A hatvanéves politikus megítélése elsősorban azért romlott, mert Japán több mint 125 millió polgára alig érzett valamit a Koizumi által meghirdetett gyökeres gazdasági és politikai reformokból. A politikai elit többi tagjával szemben lezsernek és könnyednek tűnő Koizumi tevékenységét értékelő elemzések szerint a miniszterelnök a

látszat ellenére több téren is megindította a gazdasági reformokat. Eleget tett például annak az ígéretének, miszerint évi ezer milliárd jen (1jen = 2,09 forint) alatt tartja az új állami kötvénykibocsátások összértékét, és ezzel megkísérli kordában tartani a 2003-ban már a hazai össztermék (GDP) 152 %-ra rúgó belső államadósságot. Megkezdte az évek óta recesszióban lévő japán gazdaság egyik fő rákfenéjének tartott pénzügyi szektor rendbetételét is: felmérték a bankok rossz hiteleinek összértékét, és a kormány kidolgozta a t ervet a be nem hajtható hitelek leírására, illetve eladására. A probléma nagyságát mutatja, hogy a betétek alapján a világ legnagyobb bankjának számító Mizuho Holdingnak a hitelleírások ezer milliárd jenes veszteséget jelentenek majd. Tokiói elemzők szerint Koizumi legnagyobb ellenfele nem az ellenzék, hanem maga az LDP, amelyben most is meghatározó szerepet játszanak a s zínfalak

mögött kétes ügyletekbe belebonyolódott politikai érdekcsoportok. Ennek Koizumi is tudatában van, hiszen kormányfővé választása után azonnal közölte: a döntéshozatal színterének a kormányt, nem pedig a pártot tartja, ha nem enged neki tágabb mozgásteret, akkor magára hagyja a pártot, és saját politikai szervezetet alakít. A második világháború óta szinte folyamatosan hatalmon lévő LDP kénytelen komolyan venni a fenyegetést, hiszen a pártban mindenki tudja, hogy a felsőházi választásokon az LDP kizárólag Koizumi akkor még töretlen népszerűségének köszönhette a vártnál jobb szereplését.62 Miután szeptemberben Koizumi miniszterelnököt újraválasztották pártelnökké, erős reformpárti kormányt nevezett ki, a kormányátalakítást külföldön nagyon pozitívan fogadták. Az elemzőházak és megfigyelések egyértelműen pozitívnak nevezték a kinevezéseket, mivel így folytatódhat a japán gazdaság talpra állítása a

már több mint egy évtizede tartó stagnálásból és recesszióból.63 A minap nyilvánosságra hozott mutatók szerint végre megtört a jég: az április-júniusi időszakban – az előző negyedévhez képest – 0,6 %-kal nőtt a gazdaság, jócskán meghaladva a 61 Heti Világgazdaság, 2002. május p 29 62 Heti Világgazdaság, 2001. augusztus p 32 63 Magyar Hírlap 2003. szeptember 23 szakértők által várt eredeti 0,2 % -ot. A hírre nyomban megbolydultak a pénzpiacok is, a befektetők elő sorban a jó ideje gyengélkedő és a recesszió által leginkább érintett bankok és ingatlancégek papírjait keresték. Pénzpiaci várakozások szerint ugyanis az évek óta rossz hitelekkel és nagy adósságállománnyal küszködő bankok 2004-ben már pozitív eredményeket mutathatnak, a lassanként magára találó gazdaság pedig felfelé hajthatja az ingatlanárakat. A recesszióból való kilábalás jeleire reagálva

a 225 vezető japán részvény árfolyammozgását követő Nikkei-index augusztus közepén egy év óta először kúszott ismét a lélektani határnak nevezett 10 ezres szint fölé.64 Élénkül az ipari termelés (különösen a mobiltelefonok és a digitális fényképezőgépek, kamerák gyártása), a munkanélküliek száma csökken. A Japán gazdaság számára alapvető fontosságú kiskereskedelem forgalma, azonban továbbra is kedvezőtlenül alakul. IV. A külgazdasági kapcsolatok alakulása65 1. Áruforgalom Az előző fejezetekben már részletesen taglalt belgazdasági változások részben tükröződtek a 90-es évek külgazdasági kapcsolataiban. Talán a legszámottevőbb módosulás annak nyomán következett be, hogy a japán feldolgozóipar mind nagyobb területén vált jellemzővé a kitelepülés. A termelés külföldre vitele nagy befolyással volt a külkereskedelmi forgalom irányára, szerkezeti összetételére. Miközben dollárban számítva a

forgalom mindkét oldala bővült, - a kereskedelmi mérleg többletet mutatott - a ddig jenben a jóval kisebb forgalombővülés mellett még csökkent is a többlet. Alapvetően a jen 25%-os felértékelődése magyarázza az eltérést (1990-ben még 144,8, 1996-ban viszont 108,8 jen ért egy dollárt ). Összefoglaló jelleggel azt is elmondható, hogy a fogyasztási cikkek részesedése csökkent a kivitelben, míg a t ermelésben használatos gépeké, berendezéseké, de különösen az alkatrészeké és a vegyipari termékeké nőtt, és arányuk az összexportból elérte a 60%-ot. A japán kivitelben a tőkejavak, alkatrészek egyre inkább a távol-keleti térségre koncentrálódnak, a fogyasztási cikkek és végtermékek súlya pedig az USA és Nyugat-Európa esetében 64 65 Heti Világgazdaság 2003. szeptember p 17 Ebben a fejezetben, Bassa Zoltán: Japán külgazdasági kapcsolatai az 1990-es években. Budapest, 1997

szeptember, munkája szolgáltatta az alapot. 24 nagyobb. A fejlett ipari országok (különösen a nyugat-európaiak) viszont a g azdasági stagnálás időszakában kevesebb tőkejavat vonzottak Japánból. 2. Közvetlen tőkebefektetések A közvetlen beruházások nem pusztán a p iacszerzést célozták (bár továbbra is ez maradt a legfontosabb motiváció), hanem egyben a japán vállalatok költségcsökkentő stratégiájának szerves részét is képezték. A beruházásokban egyre nagyobb szerepet játszott az alkatrészgyártás és a kutatás-fejlesztés kitelepítése. A japán Eximbank felmérései szerint a beruházások motivációi között a helyi piac ellátása mellett egyre inkább erősödik a Japánba, valamint a harmadik országokba irányuló kivitel növekedése és a helyi összeszerelő üzemek alkatrészekkel való ellátása.66 A Japánba irányult közvetlen beruházások eltörpültek a szigetország vállalatainak tőkekiviteli tevékenységéhez

képest. A külföldi tőke csak gyengébben volt jelen, a 90-es évek során a külföldiek által kezdeményezett fúziók és felvásárlások száma folyamatosan nőtt, s ezekből már nemcsak amerikai, hanem távol-keleti cégek is kivették a részüket. A Külföldi Befektetés-fejlesztési Társaság (FIND), a J apán Fejlesztési Bank a k ülföldi cégeket is segíti. Az MITI 1997 é vi Külkereskedelmi Fehér Könyve még japán közgazdászokat is meglepő módon nemcsak végelmébe vette, hanem kívánatosnak is nevezte a beáramló külföldi tőkét.67 Úgy tűnik azonban, hogy az igazi változást csak az fogja meghozni, ha a gazdasági, különösen a pénzügyi szabályozás tovább lazul.68 3. Szolgáltatás-kereskedelem Az IMF, japán statisztikák alapján rendszerezett adatai szerint a s zolgáltatások kereskedelméből származó bevétel (vagyis az export) 1990-95 között másfélszeresére nőtt, míg a kiadás (import) ennél valamivel lassúbb ütemben

bővült. A jelentősebb tételek közé számító áruszállításból származó bevételek a kiadásoknál lassabban bővültek. Bár kisebb tételt jelent, de még feltűnőbb egyensúlyhiányt mutat a 66 Shigeki Tejima: Az Európai Japanológusok Szövetségének, az EAJS-nek az előadása 1997. Budapest 67 The Nikkei Weekly, May 26, 1997, p.3 68 Az olajpiac 1996. évi deregulációja nyomán például gyorsan megélénkült a n agy nemzetközi olajmonopóliumok érdeklődése az iparág japán vállalatai iránt. (The Nikkei Weekly, August 4, 1997p6) 25 személyszállítás: a kiadások a bevételnek több, mint hatszorosát tették ki.69 A turizmus70 deficitje tette ki a szolgáltatás-deficit valamivel több, mint felét. A japán turisták által külföldön elköltött összegek a külföldiek Japán-beli költekezésének 1990-ben még kevesebb, mint 8-szorosát, 1995-ben már több mint 10-szeresét tették ki. Ez a

japánok utazási kedvének élénkülése mellett a jen felértékelődésének is köszönhető, ami annyira megdrágította Japánba irányuló turizmust, hogy a szigetországban a külföldiek vásárlásai visszaestek. 4. Nemzetközi pénzmozgások A fizetési mérlegen belül a folyó fizetési mérleg tételeket ellentételező pénzügyi transzferek között kerülnek elszámolásra a külföldre irányuló vagy onnan érkező közvetlen beruházások, portfolió-befektetések, valamint a hitelek és egyéb pénzügyi műveletek. E három területet összesítve, Japán követelései 1990-95 között csaknem másfélszeresükre duzzadtak, míg a t artozások kevesebb, mint 25%-kal bővültek. Érdemes megvizsgálni e jelentős nettó tőkekiáramlás mögött meghúzódó főbb tényezőket és az ezekből származó (elsősorban kamat) jövedelmeket is. A külföldi közvetlen beruházásokról (FDI) a folyó fizetési mérlegben a kisebb összegű adatok azt mutatják, hogy

a külföldiek Japánba irányuló FDI-jának állománya megduplázódott, egytizenötödét teszi ki Japán külföldi működőtőke-állományának. Japán külföldi portfolió-befektetéseinek, vagyis részvény-, kötvény- és egyéb értékpapírvásárlásainak, valamint származékos ügyleteinek éves értéke 1990-95 között jelentős ingadozásokat mutatott, hiszen ezek részben spekulációs célú tőzsdei műveletek. Részvényekbe elenyésző összegeket fektettek be a japánok, 1992-ben és 1995-ben részvényeladásaik meg is haladták vásárlásaikat. Ugyanakkor a jelentős tőkekiáramlás fő oka, hogy a japán kisbefektetők 1994 óta egyre nagyobb kedvvel vásárolnak külföldi kötvényeket (főleg ún. eurojen vagy eurodollár kötvényeket, valamint – az árfolyam alakulásától függően – amerikai kincstárkötvényeket), látva, hogy külföldön jóval magasabbak a kamatlábak.71 Az egyéb befektetések kategórián belül két jelentős

forgalmat mutató tétel van: pénzügyi 69 Az áru- és személyszállításból származó bevételek a japán vállalatok által külföldiek számára teljesített szállítási szolgáltatásokból, a k iadások a j apánok által igénybe vett, nem japán cégek nyújtotta szállítási szolgáltatásokból adódnak. 70 A turizmus kiadásai és bevételei olyan áruk és szolgáltatások vásárlásait tartalmazzák, amelyeket japánok külföldön (kiadás) vagy külföldiek Japánban (bevétel) végeztek. 71 Euromoney, September 1995, pp. 89-93 26 hitelek, illetve a bankszámlák és betétek. A visszafizetett pénzügyi (nem kereskedelmi) hitelek 1991-93 között meghaladták a nyújtott hitelek értékét, ami a befagyott követeléseik miatt nehéz helyzetbe jutott bankok átmeneti óvatosságára vezethető vissza. A japánok külföldi bankszámlákon lévő megtakarításaiban évente kisebb változások zajlottak le,

összértékükben azonban nőttek. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a japán pénzpiac legtöbb részterületéről csak egy-egy rövidebb időszakra fordultak el a külföldi befetetők.72 Az állam és a bankok nem erősítették tovább külföldi jelenlétüket – előbbi a növekvő költségvetési deficit és államadósság, utóbbiak viszont a behajthatatlan követelések felhalmozódása miatt. V. Segíthet- e a japán alkalmazkodási készség? A Japánt ért külgazdasági sokkhatások közül az elmúlt huszonöt év során a két legjelentősebb az 1973-as olajválság és az 1985-ös külső nyomásra bekövetkezett jenfelértékelés volt. Mindkét megrázkódtatást rövid ideig tartó, a várható negatív következmények eltúlzásában megnyilvánuló pánik követte, majd határozott gazdaságpolitikai fordulat következett, melyre a gazdaság szereplői rugalmasan reagáltak. Az átmeneti visszaesést a h etvenes és nyolcvanas évek második

felében is gyors növekedés és erősödő gazdaság jellemezte. Több mint húsz év távlatából visszatekintve látható, hogy az alkalmazkodás nemcsak a r eálgazdaság rugalmas struktúraváltási sorozatából állt, hanem a gazdaság működési mechanizmusának lényegi elemei változtak meg. Az elmúlt öt év során a japán gazdaságnak csak igen lassan sikerült kilábalnia a recesszióból és a p énzügyi rendszerét ért súlyos válságból. Gyors talpraállásról, rugalmas alkalmazkodásról tehát a legutóbbi sokkot követően már nem beszélhetünk. A MITI és a Pénzügyminisztérium és általában a hivatalok gazdaságirányítási kompetenciájába vetett hit ugyancsak megkopott, és ez is közrejátszott abban, hogy még a politikai rendszer is válságba került, ami szintén a k ilencvenes évek új jelensége volt. Az új „jelszó” az átláthatóság és számonkérhetőség irányába mutató intézményi reformok, a gazdaság

területén pedig a dereguláció lett. Míg korábban a japán gazdaság története sugallhatta azt, hogy lehetnek 72 The Nikkei Weekly, October 21, 1996,p.1 27 „harmadikutas” megoldások, most majd ugyanennek az országnak a példája bizonyítja azt, hogy nem. A 90-es évek elején a pénzügyi folyamatok elszakadtak a reálszféra tényleges teljesítményétől. Spekulációs aktivitás kísérte a pénzügyi szektor fokozatos internacionalizálódását.73 A telekés ingatlanárak ugrásszerűen emelkedtek, elszabadultak az árak a tokiói tőzsdén is, miközben a részvényárak és a hozzájuk tartozó vállalatok teljesítménye között már nem volt semmi kapcsolat. A pénzügyi hatóságok annak ellenére sem tették meg kellő időben a korrekciós lépéseket, hogy a pénz- és ingatlanpiacok e szokatlan – az áruk és szolgáltatások piacára át nem gyűrűző és a béreket sem befolyásoló – hiperinflációja

nem volt titok előttük. Az ez alkalommal elmaradt, illetve késedelmes alkalmazkodást a p iac maga hajtotta végre: a buborék kipukkadt, az ingatlanárak a korábbiak felére-harmadára zsugorodtak, a v állalati vagyonok leértékelődtek, és így a felvett hiteleik egy jelentős részének visszafizetése ellehetetlenült. A bankok és pénzintézetek pedig ott maradtak a jen milliárdok ezreiben mérhető, befagyott követelésekkel. A gazdaságpolitika alkalmazkodó készségének fennmaradásáról az tanúskodott, hogy a 90-es években – a többi fejlett ipari országot követve – Japánban is sor került a kormányzati kiadások GDP-hez viszonyított részarányának növelésére. (Az 1980-ban és 1990-ben még egyaránt 32%-os mutatószám 1996-ra meghaladta a 3 6%-ot, s ezzel az USA-ét már meg is előzte, Svájcéval, Írországéval és Ausztráliáéval közel megegyezett, a többiekétől viszont jelentős mértékben elmaradt.)74 Minthogy a jól bevált

monetáris és fiskális eszközök már nem bizonyultak elégségesnek (például a d iszkontkamatláb már olyan alacsonyra esett, hogy tovább már nem lehetett csökkenteni, és a (pót)költségvetéseken keresztül bepumpált jen milliárdok ezrei sem vittek elegendő lendületet a gazdaságba), úgy tűnt, hogy csak a régóta esedékes deregulációval lehet rendbe tenni a tartósan gyengélkedő gazdaságot. A túlszabályozott szektorok felszabadítása, a versenyt korlátozó praktikák megszűntetése elkerülhetetlenné vált.75 73 E folyamat részletesebb tárgyalása az egyik korábbi, a deregulációról szóló fejezetben. 74 The Economist, September 20, 1997, „Ther Future of the State”, The World Economy Survey, p. 11 75 Soichiro Toyoda, a T oyota és a G azdasági Szervezetek Szövetsége, a Keidanren elnöke nem véletlenül jelentette ki: „Japán most éppen olyan válaszút előtt áll, mint a megkésett

polgári fejlődést elindító, múlt század végi Meidzsi császárság idején, vagy mint 1945 után a p áratlan társadalmi-gazdasági átalakulást hozó korszak folyamán. Mára a g azdasági fellendülés eszköztára kezd kimerülni, s ha a p olitikusok tovább halogatják az elkerülhetetlen reformokat, akkor Japán a következő évszázad elejére elveszítheti a világgazdaságban kivívott nagyhatalmi státusát.” (Heti Világgazdaság, 1997 május 31, p 43) 28 A kilencvenes évek eleje óta tartó válság következtében a politika ma már jóval nyitottabb és demokratikusabb, mint korábban volt. Az eddig elért változásokat és a jövőbeli célkitűzéseket akár a japán alkalmazkodó készség újabb bizonyítékaként is értékelhetjük. Persze a v alóságos változások most is a v állalati szférából indultak el.76 Csökkentették a rezsiköltségeket, külföldre helyezték termelésük egy részét, és nagyobb részében kezdtek támaszkodni az

importból származó alkatrészekre vagy akár késztermékekre is. A változások szele a h íres-nevezetes japán Management módszereket sem hagyta érintetlenül. A gyár forradalmasításaként értékelt újítás lényege az eddigiekben szinte abszolutizált szerelőszalag megszüntetésében ragadható meg. A Nippon Electric Company saitamai gyárának elnöke a futószalagot csak felesleges különcködésnek véli, amely „zabálja az áramot, foglalja a helyet, anélkül, hogy bármilyen értéket is hozzáadna a termékhez. Mindössze arra jó, hogy a tárgyakat az egyik helyről a másikra eljuttassa. De ha belegondolunk, magukat az embereket is közel ültethetjük egymáshoz annyira, hogy ne legyen szükség a s zállítószalagra”.77 Nem nehéz az ötlet mögött újra felismerni a hagyományos és az új kettősségét: míg egyfelől a japán hellyel, anyaggal, energiával való takarékoskodással, a miniatürizálással van dolgunk, másfelől viszont – az

évtizedekkel korábban már Svédországban is feltűnt – „humanizálás” szempontja húzódik meg a háttérben. Összegezve elmondhatjuk, a folyó fizetésimérleg többlete miatt kialakult pénzkínálatnövekedés után a részvény- és ingatlanárak az égbe szöktek. Mindenki részvényekbe akart befektetni, mert az árak növekedését lehetet várni. A hitelekre nagy volt a k ereslet, mert a vállalatok bíztak a kereslet növekedésében. De ez a buborék 1990 körül kipattant, az öngerjesztés nem ment tovább, a részvény- és ingatlanárak esni kezdtek, ami ahhoz vezetett, hogy a vállalatok nem tudták visszafizetni hiteleiket. A gazdasági növekedés leállt A buborékgazdaság kialakulásáért az állam gazdaságösztönző politikája is felelős. De a világon egyedülálló a japán nép alkalmazkodó és tűrőképessége. Kevés, de annál drasztikusabb változáson volt kénytelen átmenni történelme során, de még vesztesnek látszó helyzetekből

is sikeresen keveredett ki. Az utóbbi évek gazdasági pangása átgondolásokra késztet, ami minden bizonnyal megrendíti a hagyományos kulturális, társadalmi berendezést. 76 „Végre, a japán vállalatok élet vagy halál kérdésének tekintik a változást!” (The Nikkei Weekly, May 12, 1997, p. 18) 77 Look Japan, August 1996, pp. 8-10 29 VI. Befejezés Dolgozatomban bemutattam a dinamikus, a jobb érdekében mindig változtatni képes Japánt, a jelenkori társadalom kialakulásában közrejátszó tényezőket, a szimbolikus és tényleges politikai hatalmi vezetőket, az oly nagy port kavart gazdasági élet fejlődését, sikereit és jelenlegi, fejtörést okozó árnyoldalait. A dolgozatomban kifejtettek alapján meggyőződésem, hogy akármilyen mértékben és fokozódjon a külföldi nyomás, akármennyire is romoljon a belső gazdasági helyzet, Japán soha nem fogja alapvetően átértékelni hagyományápoló

és –őrző belső világát. A japán társadalom hagyományos értékrendjében bekövetkezett apró változások mindenekelőtt azt sugallják számunkra, hogy mind kevésbé állják majd meg helyüket azok az idehaza széles körben elterjedt érvelések, amelyek a „japán példát” tőlünk távolinak és idegennek, és éppen ezért számunkra figyelemre sem méltónak tartják. A japán gazdaság alapvető sajátosságairól valamelyest is informálódott „nyilatkozók” legalább arra gondolhatnának, hogy e földrajzilag valóban távol eső országban ugyanúgy „vegyesgazdasági” formák (állami és magán szféra, kis- és nagyvállalatok együttműködése, nyitottság és piacvédelem stb.) egészítik ki egymást, mint nálunk, s még a politika, illetve az ideológiák terén is hasonló főáramlatokkal – és szélsőségekkel – lehet találkozni. De ha másért nem, puszta tapasztalatszerzésből is érdemes felfigyelnünk arra, hogy a

hivatalos japán segélypolitika éppen a piacgazdaságra való átmenet és a k örnyezetvédelem ügyét tartja támogatandónak, amelyekben tagadhatatlanul elkel a segítség Magyarországon is