Irodalom | Középiskola » Radnóti Miklós főbb műveinek elemzése

Radnóti Miklós műveinek elemzése A Nyugat harmadik, „ezüstkor” nemzedéke (Radnóti, Zelk Zoltán, Örkény István, Dsida Jenő) a gazdasági válság, az erősödő fasizmus jelenségeit, a közeledő háború fenyegetését látta maga körül. Nem hittek már abban, hogy a költő személyesen és közvetlenül beleszólhat a világ sorsának alakulásába. Irodalmat akartak, tisztán irodalmi eszközökkel A művészet erejét, a kultúra értékeit, a szellem fölényét helyezték szembe a kor embertelenségével, barbárságával. Érdeklődésük a lét filozófiai kérdései, a mítoszok sejtelmei felé fordul A nemzedék fórumai az Apolló (1934) és az Ezüstkor (1943) voltak. Radnóti Miklós a Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító, prózaíró volt. Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet A halál és a halálraítéltség költészetének meghatározója, alapeleme. Ezt 1933-ban, a Mint a bika c.

költeményében fogalmazta meg először, de már korábban is magában hordozta sejtelemként Születésekor meghalt ikertestvére és édesanyja, s 12 évesen elvesztette édesapját is Az egyéni tragédia azonban csak egyetlen réteg a halálraítéltség előidézésében. A fasizmus előretörésével a halál nagyon is konkrét formákat öltött a zsidó származású, baloldali költő számára. Korai költészete Korai költészetében még Ady és Babits hatása érződik, ám saját stílusa hamar kialakult. Főleg az avantgárd hatott rá, illetve a futurizmus, expresszionizmus, szürrealizmus; ezt klasszicizálja. Első három kötetének (Pogány köszöntő, Újmódi pásztorok éneke, Lábadozó szél) legfőbb tárgyköre a természetélmény és az ujjongó szerelmi érzés, továbbá megjelenik a b ukolikus költészettel való kapcsolat, majd az elégiák is. A fiatal Radnóti költészetének egyik jelentős szólama a közösségi felelősségtudatból, a

szociális elégedetlenségből fakadt. (Mint a bi ka, Kortárs útlevelére) Az idill és a halál képe Következő köteteiben folytatódott és teljesedett ki az a művészi-stílusbeli átalakulás, mely már az Újholdban is megkezdődött. Radnóti visszatért a kötött, szabályos formákhoz, a szabályos strófaszerkezetekhez, s a N y-európai verselés többé-kevésbé szabatos használatához A következő két kötete (Járkálj csak, halálraítélt, és a Meredek út) szabályos, rímes jambusok- ban írt verseket tartalmaznak. Ez a klasszicizálódás a kor íróinak többségénél megfigyelhető: az avantgárd írók elfordultak az izmusoktól és visszatértek a humánumot őrző formákhoz. A képek természetesebbek, könnyebben érthetőek lettek, jobban szolgálták a mondanivalót. Járkálj csak, halálraítélt c. verse azonos című kötetben jelent meg 1936-ban Ez a v erse is szembe került az általános zűrzavarral, a bomló értékrenddel. A

mártírsors érzése és vállalása Radnóti költészetében összefonódik az élet derűs élvezetének vágyával, és annak megvalósításával. Az egyre erősebbé váló fenyegetettségtudattól a katolicizmusban, szerelemben, költészetben, a b aloldali közéletiségben kereste a r eményt, amely erőt adhat neki, hogy meg tudjon állni a megaláztatás, a gyűlölet, a veszélyeztetettség légkörében. Lírája Tragikus és felemelő, hogy Radnóti lírájának kibontakozása 1943-44-ben, a fasizmus magyarországi tombolásának idején következett be, amikor a költő személy szerint kiszolgáltatott áldozatként hányódik-vetődik a munkatáborokban. 1944-ben tör fel ajkáról a hazaszeretet forró vallomása a Nem tudhatom c. versében A vers fájdalmas hitelét és szépségét az biztosítja, hogy nem nagy szavakat használ, hanem apró, személyes lírai képekben vall arról, mit jelent számára a haza. Az ellenséges repülőknek csak térkép ez a táj,

amelyen elpusztítandó célpontok sorakoznak, de neki, a költőnek bokor, virág, ismerős táj, emlékek, barátok; „mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem / az bakterház, s a bakter előtte áll s üzen, / piros zászló kezében, körötte sok gyerek, / s a gyárak udvarában komondor hempereg.” Lágerversek 1940-től háromszor hívták be munkaszolgálatra. Utoljára 1944 májusában, a német megszállást követően Ekkor a jugoszláviai Bor mellett elhelyezett Lager Heidenauba szállították Barátai el akarták bújtatni, ám Radnóti nem volt hajlandó megtagadni zsidóságát, vállalni akarta sorstársai sorsát, így nem sikerült megmenteni. A munkatábort augusztus végén kiürítették és a foglyokat szeptemberben nyugat felé indították. November elején érték el a Győr melletti Abda községet, ahol 21 társával együtt agyonlőtték Radnótit Amikor testét exhumálták, viharkabátja zsebében találták meg utolsó, halála előtt írt

verseit (Bori notesz). A la recherche. címe Proust: A la recherche du temps perdu (Az eltűnt idő nyomában) című művére utal. A vers egy visszaemlékezés, a múlt számba vetése; belenyugvó, filozofálgató mű A jelen szenvedései és a közeljövő még iszonyúbbnak ígérkező rémségei kényszerítik erre. Sok benne a felkiáltás és a kérdés, viszont nagy nyugalom kellett magírásához, mert hexameteres a vers A régi baráti összejöveteleket, a borozgatásokat idézi, mindez most valószínűtlennek, elérhetetlennek, visszahozhatatlannak tűnik. Feltör benne a fájdalom azokért, akiket elragadott a háború Nemcsak a munkaszolgálatos társaira gondol, hanem a harcba kergetett katonákra is (Itt utal Appollianaire egyek versére, ahol az I. vh-ban eltűnt barátait szólongatja) De az élőket is felidézi, őket is megnyomorították a háború évei. Megemlékezik azokról is, akik a szabadság védelmében harcolnak és halnak meg spanyol földön, és

a földalatti szervezetekben. A nosztalgia és a tragédia egymást váltó dallama most már összefonódik, hogy együtt fejezzék ki a v eszteséget, mely immár jóvátehetetlen, végleges és kétségbeesetten kiábrándító. A vers szomorú, rezignált hangulatát nem oldja fel a befejezés sem, de az utolsó sorok csendes fájdalma, a „távoli erdők” és „idegen legelők” nyugalmas képei mégis valami megnyugvást hoznak. A hexameterek egységes ritmusa az emlékezés folyamatát festi alá A klasszikus formával a költő a téma általános, örök emberi voltát érezteti. Az Erőltetett menet (1944) a bori lágerben született. A költemény az élethez való ragaszkodás és a fáradt halálvágy között vergődő költő két énjének drámai belső vitáját, küzdelmét tárja elénk. Két egymásnak felelő tízsoros részből áll, s összesen csak 4 mondat van benne. Az első mondatban a kiábrándult pesszimizmus szólal meg, a menetelést és a

reményüket vesztett, de éltükhöz mégis ragaszkodó rabok lelki állapotát jeleníti meg Az otthon váró asszony elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz A második mondat a végleges kétségbeesés szava, kifejezi, hogy már nincs hova hazatérni. Az egész első részt erős irodalmiasság, esztétikai megformáltság jellemzi Erős ellentétek, szokatlan jelzőhasználat, alliterálások, sok asszociációt felidéző kifejezések és képek vezetnek el az ünnepélyessé lassított, magasztos hangvételű mondatzárásokhoz. A költemény második fele is érvelés: ez a r ész az idill vágyának, reményének belső érveit sorakoztatja fel. A 3 mondat a vers érzelmihangulati fordulópontja Az elgyötört vándor nosztalgikusan idézi az egykori otthon, az elveszett béke impresszionista emlékképeit, s az idillbe kapaszkodik, ám tudja, hogy ez csak álom, az otthon már nem léteik. Az utolsó egység a diadalmaskodó elszántságot fejezi ki, s

mivel a hold még a helyén van, úgy gondolja, hogy a háború nem rombol még szét mindent, s még van remény, de ez már közel áll a bolondsághoz. A vers 13-14 szótagos nibelungizált alexandrinokból áll, melyet Walter von der Vogelweide kk-i költő használt régen. Maga a forma, a szünettel kettétört sorok (cezúra) tartalmi mondanivalót hordoznak: a foglyok vánszorgását idézik. A Razglednicák (1944, jelentése: képeslapok) rövid helyzetképek a tájról, az emberekről, a költői sorsról. Az első a háború ijesztő valóságával a szerelem fénylő állandóságát állítja szembe A kezdő sorokban a hegyekről visszaverődő és lassan elülő ágyúszó megszemélyesítése félelmetes hangulatot kelt A következő képben a lobogó sörénnyel vágtató paripa szürrealista képe uralkodik, mely a fejvesztett menekülés zűrzavarát festi le és az értelmetlen forgatagot kozmikus méretűvé fokozza. A hasonlatban az angyal a szépség és a

jóság megtestesítője, a halálra dermedő bogár pedig a dermedt tehetetlenségé. Szimmetrikus szerkezetű szabályos vers Páros rímű, nyolcsoros strófa A második razglednica a valóság (háború) és az idill képei (béke) kerülnek egymás mellé. A költő az égő házak és a riadt parasztok képéről a vizet fodrozó parasztlányra és a birkanyájra fordítja figyelmét. Szimmetrikus szerkezetű szabályos vers A harmadik razglednica a legrövidebb, de a legmegrendítőbb Pusztulnak az ál latok, akik tehetetlenek, és az emberek szintén Az alliterációk is a b orzalmat fokozzák A forma fegyelme, harmóniája ebben a versben már megtörik, az első két sor már nem rímel. Az utolsó (4.) razglednica a tarkólövés jelenete, melynek során a költő előtt felvillan saját halála is A megjelenített halott a költő barátja, Lorsi Miklós hegedűművész volt A német szavak a gyilkosok alakját is felidézik. A közismert közmondás („A türelem rózsát

terem”) ironikus megváltoztatása minden ősi igazságnak. A költő itt tudatosan vállalt személyes halálát foglalta versbe, és épp ezzel a gesztussal emelkedett a halál fölé. Az utolsó sor kijelentése már a halál végtelen csöndjére vonatkozik A versben lévő sok spondeus alig hallható verszenét képez