Kereskedelem | Elektronikus Kereskedelem » Elektronikus fizetési rendszerek

3. Elektronikus fizetési rendszerek A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) becslése szerint a világon évente az összes pénzkifizetések mintegy 7 trillió dollárt tesznek ki, s ennek majd 65 százaléka még mindig készpénzfizetéssel történik. A készpénznek mind előállítási mind pedig tartási költségei jelentősen csökkenthetők lennének a készpénz "elektronizálásával". 1. Fizetési módszerek 1.1 Makrofizetés 1.2 Mikrofizetés 2 Elektronikus fizetés és protokollok 2.1 Biztonságos elektronikus átutalási protokoll hitelkártyával való fizetés esetén 3 Elektronikus hitelkártya rendszer az Interneten 3.1 Szereplők 3.2 Hitelkártya használat folyamata 4 Elektronikus átutalás és bankkártya (debit card) az Interneten 4.1 Elektronikus átutalás 4.2 Bankkártya (Debit card) 4.3 Pénzügyi EDI 5. Elektronikus pénz 5.1 Chipkártyák / Pénzkártyák (Smart Card) 5.2 E-pénz 5.3 Elektronikus pénztárca 5.4 Szolgáltatók 5.5 Internetes és

nem Internetes fizetési rendszerek integrálása 5.6 Hívj fel! 6. Elektronikus csekk rendszer 7. Gyakorlati szempontok, trendek Bevezető A fizetés ideje és módja nagyban befolyásolja, hogy a vevőkben és eladókban kialakulnak-e fenntartások. A fizetés alapvetően a kereskedelmi információcserére, kommunikációra egyébként is igénybe vett Interneten vagy azon kívül történhet. Interneten kívül a kézbesítő futárnak vagy személyes mintabolti átvételkor készpénzzel, de akár bankkártyával is fizethetünk (például az eBolt kártyaleolvasó POS eszközzel és mobiltelefonnal ellátott munkatársának). A kifizetések túlnyomó többsége a világon hitelkártyával, idehaza azonban postai utánvétellel, esetenként pedig csekkel történik. Banki átutalással is rendezhetjük számlánkat, ami bár cégek között jellemzőbb, de magánszemélyek által is egyszerűen megtehető az internet-banking rendszerében. Az áru ellenértékének

teljesítésére alternatív módszert jelent az elektronikus pénz. 1. Fizetési módszerek Jelenleg nem léteznek elfogadott szabványok az Interneten történő fizetések lebonyolítására. Több cég is (köztük a Netscape, EIT/Terisa, Spyglass, IBM, MasterCard, VISA) dolgozik általános fizetési módszer kidolgozásán. A biztonsági problémák megoldása mellet, fontos a felhasználók általi elfogadás, a módszer használatának elterjedtségének, elterjedésének kérdése. Az Interneten való fizetés szempontjából meg kell különböztetnünk legalább két szintet: · A magasabb összegű vásárlások esetén a vásárlás során a tranzakciós költségek és az időtényező legtöbbször nem okoz problémát. Ez a makrofizetési szint · Az alacsony összegű, lehetőleg gyors vásárlások során (mikrofizetés) a magas tranzakciós költség és idő ellenben már nem tenné rentábilissá a vásárlást. Ezt a szintet mikrofizetésnek nevezik. 1.1

Makrofizetés A makrofizetésre jelenleg általánosan elfogadott megoldás a hagyományos bankkártyák használata. Nyugat-Európában és Amerikában az Internetes bankkártyás fizetés tranzakciós költsége egy adott minimum díj mellett, 2-3% körül van, az ellenőrzési idő 30 másodpertől másfél percig tart. A bankkártyás fizetés legnagyobb problémája sokak szerint a felhasználók bizalmatlansága. A makrofizetés biztonsági problémájának megoldására már létezik egy kidolgozott rendszer: a SET, amely azonban még nem terjed el általánosan. 1.2 Mikrofizetés A mikrofizetés a néhány dollártól, az egy cent alatti fizetések lebonyolítását jelenti. A néhány dollár körüli fizetések már nem oldhatók meg a magas tranzakciós költségek miatt bankkártyával. Az Internetes technológiák kifizetődővé tesznek korábban lehetetlen ügyleteket. Habár az ős Internet felhasználó számára rémálomnak tűnik, lehetővé válik a webtartalom

eladása. A mikrofizetés felhasználható a gazdasági élet majd minden online információjának mikrokereskedelmi értékesítésére (adatbázis lekérdezések, cikkek, kutatási eredmények, képek, zene, video, stb.) Például az online újságok nem egy egész számot adnak el, hanem csak az elolvasott cikkekért számítják fel a díjakat. Online felmérések kitöltéséért a piackutató cég kisebb összegekkel motiválhatja a megkérdezetteket. Szoftverfejlesztők és disztribútorok egyszerűen megoldhatják olcsó programelemek (Java appletek, ActiveX kontrolok, szoftver plug-in-ek, driverek) terjesztését és bérletbe adását. További példaként említhető az online játékrendszerekben való részvétel azonnali számlázása. A mikrofizetési rendszerek két irányba fejlődnek. Az egyik a mikrofizetésre is alkalmas anonim elektromos pénz, a másik pedig a nem teljesen anonim kifejezetten mikrofizetésre kifejlesztett elektromos pénz. 2 Elektronikus

fizetés és protokollok A kereskedelmi tranzakció fizetési fázisa az elektronikus kiskereskedelem legkényesebb pontja, ugyanis itt jelentkezik a hálózati vásárlás legfőbb kockázata. A kockázat mindkét felet érinti, egyaránt van veszteni valójuk. Az elektronikus fizetőeszközök életre hívását a készpénztartás költségei indokolják. A világon becslések szerint 6,9 trillió USD-nak megfelelő fizetési forgalom bonyolódik évente. A világágon a legelterjedtebb fizetési módok a készpénzfizetés (65%), a csekken történő átutalás és az elektronikus átutalás, amely kezdeményezhető bankszámláról vagy kártyáról is. Az USA-ban a kiskereskedelmi forgalom 55%-át készpénzben, 29%-át csekken, 15%-át pedig elektronikus átutalással bonyolították. Az USA mindezen forgalom nyilvántartására évente a 60 milliárd dollárt, közelítőleg a GDP-je 1%-át költi. A tranzakció költsége USD Hitelkártya 0,81 Csekk 0,43 Debitkártya

0,30 Készpénz 0,07 Smart Card 0,02 Gáts András: : Elektronikus fizetési módok az Interneten és a digitális készpénz, 1999. (MBA szakdolgozat) 44. o Az Interneten a legnépszerűbb fizetési mód a hitelkártyás fizetés, hiszen ehhez csupán a kártya számára, tulajdonosára és a lejáratának idejére van szükség. Legtöbbször ezen információk továbbítása titkosított formában kerül sor online vagy emailben. Természetesen nem minden vásárló bízik meg a bankkártyás eljárásban ezért további fizetési módokat kell biztosítani. 2.1 Biztonságos elektronikus átutalási protokoll hitelkártyával való fizetés esetén A fő kérdés, hogy van-e titkos elég biztonságos ahhoz megvédjen bizalmas adatokat és hitelességet biztosítson?. Tudjuk, hogy a hitelkártyás fizetés adataival vissza lehet élni Feltételezhetjük, hogy bármely offline kereskedő visszaél a nála kártyával vásárlók adataival. Mindez természetes az Interneten is

igaz lehet, sőt a kockázat még nagyobb, hiszen kereskedőkön kívül a hackerek elcsíphetik adatainkat míg azok az Interneten száguldoznak. A vevőnek azon kívül, hogy lehetséges, hogy a kért feltételekkel (minőség, szállítási határidő, érintésvédelem, jótállás, garancia, színhűség, használati útmutatás, megfelelés a műszaki szabványoknak és konfekcióméreteknek) nem jut az áruhoz, még a hitel/bankkártya adatait is ellophatják. A kockázatok akkor igazán tetemesek, ha nem csupán csomagküldés és átvételkori fizetés történik, hanem az Internet lehetőségeit kihasználva digitális formájú áru hálózati letöltése révén történik a teljesítés vagy a hálózaton át előre fizetünk, esetleg a teljesítés és az ellenérték fizetése más módón válik el egymástól Az illegális kártya felhasználás kockázata magától értetődő, hacsak nem létezik egy rendszer, egy protokoll amely jóváhagyja a kártyatulajdonos

megbízhatóság a kibertér másik oldalán is. Nem áll-e fent hasonló kockázat amennyiben a kártyaadatokat faxon, telefonon, emilen, vagy lezárt borítékban továbbítjuk? Dehogynem. Épp ezért megfelelő titkosítási technikák adják a legbiztonságosabb védelmet az adatok továbbítása során történő lehallgatása ellen. A biztonságos adattovábbításon kívül szükséges még a kártyatulajdonos hitelesítése is. Még egy jelszó sem zárja ki annak a lehetőségét rosszakarat ember regisztrálja magát egy hamis néven. Az eladó esetleg nem kapja meg a leszállított áru, a pontos teljesítés ellenértékét, mert a megrendelő utólag nem hajlandó fizetni, tagadja a megrendelést, nem érhető el, nem valós bankkártya adatokat adott meg vagy utólag, jogtalan terhelést kiáltva visszakéri a pénzt a banktól. Tehát az eladónak is szüksége van egy hitelesítő dokumentumra, amely biztosítja, hogy a csaló ne élhessen vissza a kártya adataival,

még ha az információkat sikerült is megszereznie. Pontosan ez az amit a SET protokoll biztosítani kíván SET-ről és egyéb biztonsági technológiákról bővebben a biztonsági kérdések fejezet alatt található információ. 3 Elektronikus hitelkártya rendszer az Interneten Az Interneten történő fizetések legtöbbször a hitelkártyával történnek. 3.1 Szereplők Mielőtt megvizsgálnánk a hitelkártyával való online fizetés rendszerét, ismerkedjünk meg az elektronikus fizetés területén használatos szereplőkkel: Kártyatulajdonos: fogyasztó vagy vállalati vásárló, aki hitelkártyával fizet a kereskedőnek. Kereskedő: az a személy, aki elfogadja a hitelkártyát és ellenérték fejében terméket vagy szolgáltatást kínál. Kártyakibocsátó: pénzintézet (általában bank), aki a számlatulajdonos része létrehoz egy bankszámlát és kibocsátja a kártyát. Elfogadó: pénzintézet (általában bank), aki a kereskedő része létrehoz

egy bankszámlát és elfogadja a (kereskedő által kiállított) hivatalos eladásról szóló igazolást. Kártyagyártó: bankkártya kibocsátók és elfogadók szövetsége (pl: Visa, MasterCard) amelyet a tagok védelmére és reklámozására hoztak létre - létrehoz és elfogadtat a bankkártyák használatával és elfogadásával kapcsolatos szabályokat, továbbá a bevont pénzintézetek számára hálózatot biztosít. A kártyaelfogadó hitelesíti a hitelalapú tranzakciókat és biztosítja a kereskedők részére a fizetést. Bizonyos esetekben, a kibocsátó bank átveszi a kártyakibocsátó szerepét. 3.2 Hitelkártya használat folyamata 1. Hitelkártya kibocsátás a potenciális tulajdonos részére · a potenciális tulajdonos benyújtja bankkártya iránti igényét a kibocsátó bank felé, ahol esetleg számlával is rendelkezik. · A kibocsátó bank elfogadja / megtagadja az igény teljesítését · Elfogadás esetén a műanyag kártya a vevő címére

leszállításra kerül · A kártya aktiválásra kerül, amint a tulajdonos a kártya átvételéről értesíti a bankot 2. A kártyatulajdonos bemutatja a kártyát a kereskedőnek, amennyiben fizetni kíván a kínált szolgáltatásért vagy termékért. 3. A kereskedő kéri a kártyagyártó jóváhagyását és a tranzakció hitelből fizetődik A kereskedő megtartja az értékesítésről szóló igazolást. 4. A kereskedő eladja az értékesítésről szóló igazolást a fogadó banknak és kifizeti a szolgáltatás jutalékát. Ez a elfodadás folyamata (capturing process) 5. A fogadó bank kéri a kártyagyártót hogy törölje a hitel összegét és fizesse ki a bankot A kifizetés után a kártyagyártó elszámol a kibocsátó bankkal. 6. A kártyagyártó részére a kibocsátó bank átutalja a kért összeget Azonos összeg levonódik a kártyatulajdonos számlájáról. A bemutatott folyamat a kártya kibocsátó, az elfogadó és a kártyagyártó közötti

megállapodás függvényében a fent bemutatottól eltérhet. A tradicionális hitelkártya rendszerben, a bemutatott folyamat csak részben automatizált. Néhol az el nem fogadható kártyákról szóló listát a kereskedők nyomtatott papíron kapják meg, esetleg a jóváhagyás telefonon történik. Előfordul, hogy a blokkokat a kereskedők postán juttatják el a fogadó bankba. A SET protokoll segítségével az Internet mindezen folyamatok biztonságosan, automatikusan végrehajthatók. A SET használatának köszönhetően a fizetési folyamat minden résztvevője tisztában van a többi résztvevő kilétével, és egyben be is tudja bizonyítani azt. A kártya használója, a kereskedő és a kezelő letagadhatatlanul megállapítható. Az SET protokoll legfőbb része a digitális bizonyítvány kiadáson alapul. Ez annyit tesz, hogy a fizetési tranzakció minden egyes résztvevőjének birtokában van egy a kilétét bizonyító kód. Eddig a pontig a SSL protokollal

megegyező képességei vannak. Az ezt meghaladó biztonság, amelyet az SET bevezetett, a digitális boríték felhasználása. A bankkártya-információ egy digitális borítékban kerül a kereskedőhöz. Ezt a kereskedő a saját digitális bizonyítványával együtt eljuttatja a kezelőhöz, aki felnyitja a borítékot és elküldi a bankkártya-információt a kártya kibocsátójához engedélyezésre. Majd az engedélyezés visszaérkezik a kezelőhöz, a kereskedőhöz és a kártya használójához. A rendszer fő előnye, hogy a kereskedő nem tudja meg a vásárló bankkártya számát, míg a bank nem tudja, hogy ügyfele mit vásárolt. Az Interneten vásárló biztonságban érezheti magát. A SET legfontosabb értéke nem a technikai megvalósításában, hanem az Internetes kereskedelem mögött felsorakozó nagy vállalatok által nyújtott támogatásban rejlik. Az SET protokoll széleskörű elterjedése újabb lökést adhat az elektronikus kereskedelem

fejlődésének. A SET-ről és egyéb biztonsági technológiákról bővebben a biztonsági kérdések fejezet alatt található információ. 4 Elektronikus átutalás és bankkártya (debit card) az Interneten A második legnépszerűbb elektronikus fizetési forma az Interneten az elektronikus átutalás (EFT, electronic fund transfer) és bankkártya (debit card) 4.1 Elektronikus átutalás Az elektronikus pénzmozgásokat, köztük az átutalásokra vonatkozó információkat optimalizáló rendszer, mely a bankok közötti biztonságos privát hálózatokat használja. A bankszámlák közötti átutalás hagyományos rendszere az 1970-es évek óta automatikus klíringházakon keresztül történik. Az offline világban a bankszámlák közötti átutalások bonyolíthatók az automatákon (ATM), a bankrendszerhez kapcsolt PC terminálokon és a telefonos ügyfélszolgálatokon keresztül. A klíringházakat eredetileg nagykiterjedésű hálózatokon (VAN) kötötték össze,

amelyeken a pénzügyi tranzakciók lefolytathatók voltak. A felhasználók, akik előfizettek az otthonról telefonvonalon keresztül történő banki szolgáltatások igénybevételére, a bank szerverével voltak közvetlen kapcsolatban. Ezen rendszerek, a közvetlen kapcsolatnak köszönhetően drágák, de biztonságosak voltak. Az Internet elterjedésével és ingyenességével, a legfőbb és leggazdaságosabb adatátviteli rendszerré vált az elektronikus átutalások terén is. Számos bank - mint pl a Bank of America, a Citibank - is lehetőséget kínált az Internet alapú tranzakciók lebonyolításához. Természetesen a titkosítás az Internetes átutalások biztonságossá tételéhez elengedhetetlen. Azonban a SET-hez hasonló igazoláson alapuló rendszerek csupán kevés helyen vannak kiépítve. 4.2 Bankkártya (Debit card) Bankkártya vagy csekk kártya alatt az elektronikus átutalások ellenőrzését jóváhagyó kártyát értjük (a hitelkártyák (credit

card) nem azonnali, hanem jövőbeni fizetésre szolgálnak). Bankkártyás átutalások esetén az átutalt összeg azonnal levonásra kerül a kártyatulajdonos bankszámlájáról, gyakorlatilag a csekk könyv vagy a készpénz helyettesítőjeként is felfogható. A hitelkártyás és a bankkártyás fizetéseket azért szükséges megkülönböztetni, mert az amerikai jogrendszerben a bankkártyás fizetések kevesebb védelmet nyújtanak a tulajdonosának azokban az esetekben, amikor a megvásárolt termék vagy szolgáltatás hibásan vagy egyáltalán nem kerül leszállításra. Lemondás vagy az áru visszajuttatása esetén a bankkártyás fizetések a kézpénzzel vagy a csekkel történő vásárlással megegyező elbírálásban részesülnek. Mivel bankkártyás fizetések esetén a kereskedőnek nem kell jutalékot fizetnie, ezért legtöbbször a boltok külön kedvezményeket adnak, ha a vevő bankkártyával fizet és nem hitelkártyáját használja. Ez utóbbi

kitételtől eltérően a bankkártyás fizetések a hitelkártyáról szóló részben megismertekkel megegyezően történek. 4.3 Pénzügyi EDI A pénzügyi EDI az EDI rendszer használatát jelenti pénzügyi tranzakciók lebonyolítására. Az EDI az üzleti életben használat, standardizált üzenetközvetítő rendszer, amely az üzenetek továbbításra az Internetet is felhasználhatja. Az EDI-ről további részleteket lásd itt 5. Elektronikus pénz A kereskedelem hajnalán áru árut cserélt. Majd arannyal, vagy más nemesfémmel tudtuk megvásárolni az árukat. Ezek belső értékkel bíró fizetési eszközök voltak Mivel korlátolt mennyiségben álltak rendelkezésre, egyre kevesebb nemesfémtartalma volt a pénznek, már nem annyit ért mint egy tiszta aranytömb. Elterjedt a papírpénz, amely magában nem hordoz értéket, de mégis azt képvisel. A legújabb fizetési módszereknél pedig már nincsen fizikailag anyag, csak információ. A bankkártyák

egyre nagyobb mértékben terjedtek el, mint fizetési módok, de a jövő az internetes fizetésé, amelynek legfőbb jellemzője, hogy az információn kívül más nem kell hozzá. A fizetés mikéntjénél két dologra kell kitérni. Az egyik, hogy a fizetés mennyibe kerül, milyen arányban van a fizetés, mint tranzakció költsége az adott értékkel. A másik, hogy mennyire biztonságos a fizetés. Az ember szívesebben fizet kártyával pár ezer forintot, mintsem hogy vaskós bankókat cipeljen magával, amelyet bármikor elveszíthet. Az internetes fizetésnél hasonló a helyzet. Biztonság és költség Minél biztonságosabb egy fizetési módszer, annál költségesebb. A cél, hogy megfelelő arányban álljon a költség a biztonsággal szemben. Az alacsonyabb és a magasabb összegű vásárlásoknál mások a biztonsági kívánalmak. Ha pár ezer forintért vásárolunk, akkor megfelelő biztonság mellet a hitelkártya alkalmas fizetőeszköz. De mi történik

akkor, ha csekély összeért akarunk valamihez hozzájutni? Ilyenkkor a hitelkártyát már nem szívesen használjuk, hiszen járulékos költségei magasak. (tranzakciós díj) Ilyenkor használható az elektronikus pénz Egy tranzakciót addig tarthatunk bizonytalannak, amíg a vevő ki nem fizette az eladót. Minél primitívebb a fizetési rendszer, annál nagyobb a különbség a fizetés elfogadása és teljesítése között ill. annál nagyobb a bizonytalanság Az Internet távlatilag egy költségkímélő fizetési rendszert nyújt az alacsony értékű tranzakciókhoz. A most bemutatásra kerülő technológiák egy csaknem azonnal bevezethető tranzakció - elszámolást tesznek lehetővé. Azonban az Interneten történő elektronikus fizetési rendszernek alapvető nehézségekkel kell szembenéznie, miszerint ezt a rendszert elsősorban az információk szabad cseréjére hozták létre. E cél elérése folytán a biztonsági kérdéseket megfelelő

körültekintéssel kell tárgyalni, a "nyitott rendszerű struktúra" előnyei mellőzése nélkül. 5.1 Chipkártyák / Pénzkártyák (Smart Card) Az elektronikus készpénz alapötlete szintén az offline világból származik, mégpedig az 1970es évek óta forgalomban lévő chipkártyáktól. A chipkártyáktól a bankkártyához hasonlít, mivel ezen is található egy mágneses tároló felület, amivel pl. egyértelműen azonosítani lehet a kártya tulajdonosát, vagy tartalmazhat egy összeget is. A modernebb kártyákról tartalmaznak egy IC-t is, amely programozható. Egy kis olcsó készülék segítségével lehet olvasni / írni az információt. Fizetőeszközként való felhasználásakor használója általában csak annyit költhet el a kártyáról, amennyit előzetesen már betett rá (felírt). Maga a kártya változó tartalmat képes tárolni, általában több tároló rekesszel rendelkezik, minek következtében többször feltölthető,

többféle valutát vagy más fizetési funkciót betöltő eszközt képes tárolni. A felhasználó titkos kódja és a "pénz" is a kártyán tárolódik, ezért fizetéskor nem kell a bankkal kapcsolatot létesíteni, csak a kereskedő és a vásárló cserél egymással pénzt és árut. Az eladók az árujuk ellenértékét a kártyatulajdonos társaságon keresztül kaphatják meg. A legtöbb kártya a kártyabeolvasó berendezésbe történő behelyezéssel aktiválható. Ezekkel a kártyákkal (melyek főként Európában terjedtek el), lehet telefonálni, fénymásolni könyvtárakban, kifizetni autópályadíjat vagy étel-ital automatáknál lehet használni Ugyanakkor lehetőség van a chipkártyák távoli-érzékelésére / olvasására is, azaz a kártya nem kerül közvetlen fizikai kapcsolatba a leolvasóval. Az e-pénzzel való fizetéskor tehát lehetőség nyílik akkor is, ha a kártya mozgásban van. A távoli-érzékelésére is alkalmas

kártyáknak két típusa van: a "közelség" (proximity) kártyák és a táv kártyák (amplified remote-sensing card). Az előbbi az olvasó berendezés 30 centi sugarú körében lehet aktiválni A közelség kártyákat épületbe való bejutásra vagy tömegközlekedési eszköz díjának beszedésére alkalmazzák (Helsinki). A táv kártyák 30m-es körzetben érzékelhetők mozgó automatikus járművek díjfizetésére alkalmas. Ilyet használnak az USA 91-es autópályáján, ahol így a pályadíj megállás nélkül is beszedhető.A beolvasok magas ára miatt és a szabványosítás hiánya miatt csak kevés kártyák tölthető fel az Interneten keresztül A chipkártyák egyik speciális esete a White Card (kontófüggetlen pénzkártya). Ez olyan anonim pénzkártya, amely nem áll kapcsolatban a vásárló folyószámlájával. Ezeket is PIN kóddal használják, és a lényegük, hogy pénzfelvevő termináloknál készpénzt lehet a kártyára feltenni, és

az összeget nem egy folyószámláról kell ráutalni. Ez az adatvédelem és a fogyasztóvédelem szempontjából igen előrehaladott dolog, de sajnos a gyakorlatban még nemigen fordul elő, illetve nem megfelelően alkalmazzák. Merz: Electronic Commerce, 1999. 184 o 5.2 E-pénz Elektronikus pénzt ma Magyarországon is sokan használnak, és nem kizárólag a pénzegységes telefonkártya formájában. A Számítástechnika egyik cikke (2000 március 28, Elektronikus péztárca Magyarországon) állítja, hogy több mint százezren használnak hazánkban rendszeresen előre fizetett értékkel feltöltött chipkártyát. Az író elektronikus pénztárcának tekinti az Aral 1994-ben törzsvásárlói kártyaként indított, korlátlanul újratölthető üzemanyagkártyáját, amelyből több, mint negyvenezer van forgalomban és amellyel 60 helyen a kártyatulajdonos által öt közül kiválasztott jogosultsági sávban lehet fizetni (csak üzemanyagot vagy bármit). A

Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás öt-, tíz- és harmincezer forintos parkoló kártyákat, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Rt. tarifa és értékadatokkal feltöltött kulcsszerű eszközt árul. A Fővárosi gázművek pedig legfeljebb 2400 köbméter gáz fogyasztására jogosító értékkel feltölthető mágneskártyákat kínál négyezer átalakított gázmérőjéhez. A banki szakemberek többsége a leírt egy céghez tartozó ügyfélkártyás rendszereket nem sorolják a valódi e-cash kategóriába, korlátozott forgalmuk, elfogadottságuk miatt. Persze egy elektronikus pénztől nem várható el, hogy rögtön a bevezetés után mindenki által akceptált legyen, de a gyakorlati használhatósághoz szükséges, hogy több a kibocsátó bankkal szerződéses kapcsolatban álló internetes kereskedő boltjában lehessen vele fizetni. Ezáltal a virtuális világ készpénzeként funkcionál, amely csak annyiban különbözik a valós érméktől, hogy a

banki fizetési garancia anyagi hordozó helyett elektronikus formában testesül meg. Az információként történő kezelés, az elektronikus nyilvántartás és mozgatás a banki számlapénznél sem szokatlan a bankok és vállalatok nagy összegű tranzakcióiban (marcrofizetések), de a gyakori, kis összegű (mikrofizetések) fogyasztói rutinvásárlásokban nem célszerű a drága banki közvetítést igénybe venni. Az ideális kibertéri fizetőeszköz az elektronikus készpénz (e-cash) monetáris értéket testesít meg, amely közvetlen, azonnali cserére alkalmas. Elektronikus pénznek azokat a rendszereket nevezzük, amelyek az érmék és pénzjegyek jellemzőit a leginkább magukon hordozzák; tehát nem névre szólóak, értékegységekre tagolódnak, stb. Az elektronikus készpénz olyan monetáris értéket megtestesítő elektronikus formában tárolt mennyiség, melyet a benne megtestesülő érték közvetlenül cserére alkalmassá tesz és a fizetés a

tranzakcióval egy időben, azonnal történik. (Mihályi Judit: Banki termékek értékesítésének elektronikus csatornái, Bankszemle 1997. 05 06, p 16o) 5.21 Az e-pénz tulajdonságai Az e-pénz rendelkezik a készpénz alapvető tulajdonságaival (könnyen azonosítható, tartós, a hamisítás költsége és bonyolultsága miatt ésszerűtlen) és más elektronikus pénzformáktól megkülönböztető sajátságokkal bír. Előre kifizetett értéket képvisel nem pusztán hozzáférést egy értéktárhoz (mint a bankkártyák) és ezért mindenki használhatja, még a legkétesebb hitelképességű egyének is. Banki közvetítés nélkül, természetesen csak egyszer költhető el, alacsony tranzakciós költség mellett. A tisztább érmeszerű forma az anonim zsetonalapú (token-based) elektronikus készpénz, a hagyománykövetőbb bankkártyához hasonlatos a fizetés, az értékjelölt fizetési (float-based) fajta, amely akár egy váltó készpénzre szóló fizetési

ígérvényt jelent. Az e-cash nagyobb biztonságot is kínál a papírpénznél, hiszen ha elvesztjük a papírpénzünket, nincs aki kárpótoljon, maximum letilthatjuk a banknál a hitelkártyánkat, hogy más ne használhassa, de az e-pénz elvesztése esetén egy másolat segítségével újra használhatjuk, ha ellopják a sorozatszáma alapján letilthatjuk. 5.22 Az e-pénz működése A zseton alapú, vagy digitális pénz valódi készpénz, rendelkezik egy egyedi bankjegy azonosítóval. Muködése a következo: Az eljárás elején a vásárló "nyers érmeket" generál. Ezek az érmék sorszámmal, címlettel, valutanemmel rendelkeznek. Pl a NetCash pénze a következoképpen "ölt testet" egy számítógépen: NetCash US 10.00 A123456B789012C Ebben a hosszú kódban az utolsó 15 jegyu karaktersorozat a bankjegy illetve érme azonosítója. Ezt az érmét a vásárló a titkos kulcsával titkosítja, és benyújtja a bankszerverhez, hogy az

hitelesítse. Mindezt azonban úgy teszi, hogy a bank nem ismeri fel a vásárló érméjének a sorszámát. Ezt az eljárást hívjuk vak aláírásnak A bankszerver bejegyzi az összeget az adatbankjába, hogy az érmét felhasználáskor azonosítani tudja, illetve annak hitelességérol meggyozodhessen. A bank a vásárló eCash-számláját a folyamat végén megterheli az így felvett pénzösszeggel. Az eljárás lényege tehát, hogy a bank csak azzal az információval rendelkezik, hogy a vásárló érmét vett fel, de azt nem tudja, hogy melyiket. S ez még a bank és a vásárló együttmuködése során sem derülhet ki, mert a bank nem rendelkezik a mindenkori transzformációs algoritmus paramétereivel. A felvett pénz címleteit a vásárlónak kell meghatároznia, hiszen minden bankjegy sorszámmal rendelkezik. A megfelelo fizetéshez ugyanúgy fel kell váltani az eCash-t mint a valódit. A fizetés során a kommunikáció a vásárló egy szoftverportján

keresztül a felhasználás (ált. www) és az elektronikus pénztárca között történik Amint a vásárló a kereskedonél megrendelést ad le, annak elektronikus pénztárcája nyomban intézkedik, hogy az adott pénzösszeget a vásárlótól beszedje. Ha a vásárló megerosíti vásárlási szándékát, akkor megtörténik a fizetés. Végül a kereskedo beválthatja az e-pénzt a bankban valódi pénzre vagy új eCash-t kérhet azok helyett cserébe. A fizetési forma általánossá válásával a régi, egyszer használt pénzek bevonására valószínuleg nem lesz szükség, hanem folyamatos lehet a bankjegyek felhasználása. Ákoshegyi Miklós: Behálózott bankok, elektronikus bankszolgáltatások 1998. (szakdolgozat) 55.-59 o: 5.22 Az eCash elonyei: · korlátlan névtelenséget biztosít a vásárló számára, nem kell más személyek elott a vásárlónak személyazonosságát feltuntetnie; · sem a bank sem a transzakcióban részt vevo más fél nem szerez

tudomást az ügylet tartalmáról, illetve a kereskedo is csak az ügylet tartalmát ismeri, de a vásárló személyét nem; · az eCash használata nem túl bonyolult, mind az eladó mind a vásárló elektronikus pénztárcája hasonlóan használható. · a bank szempontjából pedig ennek az a pénznek az a nagy elonye, hogy a könyvelési pénz mindig a bank oldalán marad, és ezzel együtt a kamatjövedelem is, amelyet a bank az ügyfélnek jóváír. A jelenlegi megoldásban az internetes eCash használata jogilag leginkább az utazási csekkek használatával analóg. 5.3 Elektronikus pénztárca Az elektronikus készpénz megjelenési, tárolási formája, az elektronikus pénztárca. Jellemzően egy változó tartalmat tároló chip-kártya vagy egy online kommunikáló program. Ebben a "pénztárcában" lehet tárolni a kifizetésekre vonatkozó információkat, a pénztárca használójának személyazonosságát igazoló digitális tanúsítványt és a

tranzakciók gyorsítása érdekében a szállítási információkat is. A digitális pénztárca használata a vásárló számára előnyös, mivel a benne levő információk a titkosításnak köszönhetően védve vannak az adatkalózoktól. A pénztárcák egyes fajtái automatikusan rögzítenek bizonyos adatokat a kereskedő webhelyén, a vevő pedig szabadon választhat a kártyás, vagy a csekkel történő fizetés között. A digitális pénztárca előnyös a kereskedőnek is, mert megvédi őket a csalóktól Az e-pénz felvétele, átváltása hasonlít egy bankjegykiadó automatánál végzettekhez, csakhogy a bankók sorozatszámát véletlenszám-generálással készítjük el, ezeket "vakon", egy titkos borítékban aláíratjuk a bankkal, hogy elfogadja majd e pénzeket, de ne tudhassa, hogy melyik kié volt, s később mire költötte el. Fizetéskor a vevő elektronikus pénztárcájából az kereskedőébe töltődik át a pénz, amelynek

hitelességét a kibocsátó bank ellenőrzi. A kereskedők az összegyűjtött e-cash-t a kibocsátó banknál beválthatják számla- vagy készpénzre, de ugyanezt a vevők is megtehetik. Amennyiben az e-cash rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy banki közvetítés nélkül a pénztárca tulajdonosok egymásnak pénzt adjanak át a rendszert nyitottnak hívjuk (ilyen pl. Mondex UK), ellenkező esetben zártnak Mivel a kormányok ragaszkodnak a pénz nyomon követéséhez és hogy, kizárják a pénzmosás lehetőségét, ezért a zárt rendszereket támogatják Érelemszerűen ez utóbbiak az elterjedtebbek. A hónap végén egy fileba kigyűjtve elemezhetjük, mire, és mennyi pénzt költöttünk. 5.4 Szolgáltatók Az e-pénz a gyakorlatban sokféle fizetési rendszerrel valósul meg, ilyen a Millicent, a Mondex, a First Virtual, a MicroMint, a NetBill, a ClickShare, a Multicash, a CAFE és a klasszikus példák DigiCash és a CyberCash. Az alábbiakban részletesen

bemutatunk néhányat. 5.41 CyberCash Néhány cég elektronikus klíring rendszerekkel próbálja az Interneten történő fizetések biztonságos bonyolítását létrehozni. Szükségszerűen egy ajánlattételkor az eladónak és a vevőnek egy biztonságos üzenetközvetítő rendszeren kommunikálniuk kell egymással. A CyberCash Inc.-t 1994 augusztusában alapítottak Restonban (Virginia) Az alapítója William Melton, a Verifone Inc. létrehozója, ami pillanatnyilag az USA vezető POS (point of sale) hitelkártya azonosító rendszerek szállítója. A CyberCash olyan fizetési rendszer, amely különböző fizetési eszközöket (bankkártyát, digitális érméket stb.) egységes szoftverbe egyesít. Ahhoz, hogy valaki CyberCash-sel fizessen, először is szert kell tennie a CyberCash honlapjáról (www.cybercashde), egy banktól vagy egy kereskedőtől a számítógépére telepített elektronikus pénztárcára. A telepítés közben kell megadni a bankkártya számát,

és ezután a pénztárcát már fel is lehet a vásárlásokkor használni. A kereskedők számára is hasonlóan egyszerű a CyberCash regisztrációja. Nekik is szükségük van egy szoftverre, amely a vásárló szoftvere és a CyberCash-szerver között lebonyolítja a fizetést. Az adatok titkosítására régebben még az SSL eljárás szolgált, de mára már ezt a SET felváltotta. A vásárló a kereskedő honlapján rákattint a "Pay" gombra. A kereskedő CyberCash szoftveréről a pénztárca megkapja az összes rendeléssel kapcsolatos adatot. A pénztárca automatikusan aktivizálja magát, kinyílik egy ablak, amelyben a vásárló kiválasztja az általa választott fizetőeszközt és megerősíti a vásárlást. A fizetéseket a vevő hitelkártya adatait tartalmazó, egyéni azonosító számmal ellátott CyberCash wallet szoftverrel kezdeményezi. A hitelkártyájára vonatkozó adatok bármikor lehívhatóak (mivel a pénztárca tulajdonosa a pénztárca

installálásakor megadta a hitelkártyájára vonatkozó adatokat). A fizetési adatokat a pénztárca-azonosító kíséretében saját titkos kulcsával digitálisan aláírva és a CyberCash nyilvános kulcsával kódolva (768 bites RSA és 56 bites DES használatával) küldi el a CyberCash-nek. A vevő csak az aktuális megrendelési adatokat írja be, ami alapján számlát kap, s ha fizetésre elfogadja, akkor programja az automatikusan generált, rendelési, fizetési és pénztárca-azonosító adatokból álló csomagot digitálisan aláírva, a CyberCash Gateway szervere titkosítja (publikus kulcsával kódolja), majd a kereskedőnek elküldi. Fizetési eljárás a CyberCash-nél Merz: Electronic Commerce, 1999. 167 o A kereskedő a CashRegister szoftver segítségével ehhez hozzáfűzi saját e-számla példányát, bankszámlája adatait, valamint elektronikus aláírását - anélkül, hogy a vásárló adataiba bepillantást nyerhetett volna -, és továbbküldi

ezt az egészet a CyberCash szerverhez. Ez titkos kulcsával dekódolja az adatokat és hitelesíti a kapott az elektronikus aláírásokat és a hitelkártya-információkat. Ha minden rendben halad, akkor a vevő hitelszámláját megterhelik és erről értesítik a kereskedőt. A pénzintézet ellenőrzi a kártya érvényességét és a közvetítőn át visszajelzik az eladónak, aki erre nyugodtan teljesíthet. A kereskedő ekkor megkezdheti az áru szállítását, vagy a vásárló biztosíthatja a kért adatokhoz vagy letöltéshez (pl. szoftverek esetén) a szükséges hozzáférést. Ez a bonyolultnak tűnő folyamat teljes egészében automatizált, és így az egész nem tart tovább 20-30 másodpercnél. A cég az anonimitás hiánya és költségessége miatt a rendszert a felek közvetlen ügyleteire alkalmas, előre kifizetett értéket kezelő CyberCoin-nal egészítette ki. A CyberCoin mikrofizetések, azaz 0,25$ és 10$ közötti összegek fizetésére szolgál,

amelyek esetén a hitelkártyával való fizetés túl magas költségekkel járna. A CyberCash valójában egy biztonságos hitelkártya-tranzakciót kezel le; egyfajta átjáróként (gateway) működik az Internetes tranzakciók, és a valós banki tranzakciók között. Olyan mintha egy POS terminálról érkezne kifizetés. Ezek mellett a hitel ill. terheléses kártya fizetések elősegítésére a CyberCash független elektronikus szolgáltatásokat nyújt. A számlákat közvetlenül a CyberCash-nél hozzák létre és fenntartása a számlatulajdonos CyberCash kódja alapján, nem pedig a felhasználó identitásán alapul. A CyberCash számlák nem kamatozó tőkeszámlák, amik a számlatulajdonos átutalásait és "CyberCash bevételeit" szolgálják. Sem árfolyamlebegés, sem pedig ellenőrzés nincs; csak aláírt elismervények, amelyek jelzik az átvevőnek, hogy a transzfer megtörtént. Az egyetlen mód a CyberCash számlán keresztüli készpénz

felvételre ill. betétre egy banki folyószámla nyitása. Következésképpen az összes CyberCash-számla fedezetet a résztvevő bank biztosítja. CyberCash-számlák részben megfelelőek a kis értékű, költségkímélő elektronikus fizetések teljesítésére. Ez a szolgáltatás valószínűleg elősegíti a nagy számú, de ugyanakkor kis értékű fizetések lebonyolítását, amelyek feltehetőleg a vállalkozói elektronikus információk nyilvánosságra hozatala és kereskedelme kapcsán fognak felmerülni. A CyberCash előnye, hogy teljes portfoliót kínál fizetési eszközökből. Hátránya viszont a bonyolultsága. Amióta a információkat SET eljárással titkosítják, felvetődik a kérdés, hogy a vásárlók miért vegyenek igénybe egy közvetítő szervet, a CyberCash-t, és miért ne használják a SET-et közvetlenül. További hátránya a CyberCash-nek, hogy a kereskedő révén próbálja a csalást megelőzni. Kriminálstatisztikák szerint azonban

éppen a kereskedők követik el a legtöbb csalást. 5.42 Teljesen anonim elektromos pénz (Digital Cash) A teljesen anonim elektromos pénzek fő célja a hagyományos pénz hosszú távú felváltása. Ezek a rendszerek átveszik a hagyományos készpénz azonosíthatatlan jellegét, de nem koncentrálnak kifejezetten a hagyományos pénz által le nem fedett mikrofizetés alsó régióira. Mint említettük, a digitális pénz világán belül újabb két irány található: a szoftverben tárolt pénz és a smartkártyák által tárolt pénz. A szoftverben tárolt elektromos pénz legjobb példája az európai DigiCash cég által kifejlesztett rendszer volt. Ezt David Chaum fejlesztette ki, de sajnos 1998-ban a DigiCashnek csődöt kellett jelentenie Ennek oka nem a technikai oldalban keresendő, hanem inkább abban, hogy a vállalatnak nem volt lehetősége bankokkal együttműködésben megjelentetni ezt a pénzt a piacon. Sokan magát David Chaumot hibáztatják azért, mert

a bankokkal és pénzszolgáltatókkal kötendő stratégiai szerződésektől az utolsó pillanatban elállt. A központosított verifikáció miatt a rendszer volt nehezen skálázható [www.digicashcom] A minden zsetonalapú e-készpénz feltételt teljesítő igazi elektronikus pénz, így a DigiCash is úgy működött, mint a valós aprópénz, tehát akár magánszemélyek közvetlenügyleteire is alkalmas. A fizetések digitális jelekből állnak, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy ne lehessen összetéveszteni ill. hamisítani azokat A DigiCash alapötlete szerint a fogyasztók helyi valutájukkal egyenértékű "e-cash"-t vennének a banktól. 5.43 Mondex A smartkártya alapú rendszerek egyik példája az európai Mondex cég, amely 1997-óta a világ egyik legnagyobb kártyatársaságának, a MasterCardnak tulajdona. A Mondex néhány éve működik Nagy-Britanniában, és 1995-ben Swindonban tesztelték. A különlegese az, hogy készpénzhez hasonló

tulajdonságokkal rendelkezik. A vásárlók és a kereskedők offline, tehát olvasókészülékeik összekötésével pénzegységeket tudnak egymásnak utalni. Mivel a smartkártyák esetében az elektromos pénz (valójában elektromos érmék) egy chipen tárolódnak. A "pénztárca" egy kis olvasókészülék, amelybe a tulajdonos a saját kártyája mellett belehelyezheti a tranzakcióban részt vevő másik fél kártyáját is, és a billentyűzet segítségével az egyik kártyáról meghatározott értéket a másikra teheti át. A Mondex-kártyákat nem csak bankterminálokon hanem telefonkészülékeken keresztül is fel lehet tölteni. Az elektromos kereskedelemben való alkalmazásához egy néhány ezer forintos leolvasó készüléket kell szerelni a számítógépbe. Ha kiforr a technológia valószínűleg a MasterCard át fog térni a hibrid kártyákra: a bankkártyákon egyszerre lesz mágnescsík a bankszámla kapcsolat miatt és egy intelligens

chip is az elektromos pénz tárolására. Hosszútávon az elektromos fizetés legátfogóbb megoldásának látszik a rendszer [www.mondexcom] A kártya Magyarországon még nem használatos. 5.44 Digital Millicent A teljes anonimitás elvetésével a fizetési tranzakciós költségek tovább csökkenthetők. Habár még egy ilyen rendszer sem lépett működésbe a piacelemzők óriási jövőt jósolnak a kifejezetten mikrofizetésre kifejlesztett fizetési rendszereknek. Két nagy cég rendszere van a piacon. A Digital Millicent és az IBM Minipay módszerei A Millicent a hosszabb távú vevő-eladó kapcsolatra épít. Betét alapú, vagyis előre meg kell venni a rendszer valutáját, a "scrip"-et egy brókertől. A világban több bróker is működik, közöttük automatikus clearing történik. Az azonnali verifikáció decentralizált, ezért könnyen skálázható. A rendszer egyszerű, nem használ nyilvános kulcsú titkosítást A Millicent a legérettebb,

kifejezetten mikrofizetésre kifejlesztett rendszer, profi marketinggel és felhasználó támogatással. Gyenge védelemmel látták el, hiszen kis értékek utaznak csak; viszont ahhoz elég bonyolult, hogy ne érje meg feltörni. [wwwmillicentdigitalcom] A MilliCent segítségével minden egyes információért kis összeget fizethet az olvasó. A fizetés módja a MilliCent rendszerben hasonló a hagyományoshoz. A kifizetés költsége azonos. A tranzakció véghezviteléhez nem szükséges sem a vásárló, sem pedig a szolgáltató oldalán adatbázishoz fordulni, nincs szükség a brókerrel, bankkal való online kapcsolatra, amely lassítaná az Interneten az amúgy sem túl gyors adatátvitelt. Az elektronikus fizetések szereplői: a vevő, a szolgáltató és a bank. A bank ismeri a vevő hitelképességét, személyes adatait, amelyek mindahhoz szükségesek, hogy a vevő pénzügyeit biztonsággal tudja intézni. 5.45 IBM Minipay Az IBM Minipay rendszere is a

piacrakerülés utolsó stádiumában van. A Digital rendszerétől legfőképp abban különbözik, hogy a napi tranzakciók hitel alapúak, az eladó csak a nap végén vagy egy bizonyos összeg fölött verifikálja a vásárlást online. Végső elszámolás szempontjából a rendszer lehet hitel és betét alapú is. A rendszer működési elvét arra alapozták, hogy alacsony összegek esetén nem érdemes feltörni a rendszert (mivel nyilvános kulcsú titkosításra épül, ez elég költséges is lenne) [www.ibmnetil/ibm il/int-lab/mpay] 5.46 Chipper, Aprópénz, ami nem csörög Az elektronikus "erszényeknek" Hollandiában nagy múltja van. Az újra feltölthető pár száz dolláros összeget tartalmazó pénztárcák hasonló módon működnek, mint a telefonkártyák. Az elkölteni kívánt összeget előre kell áttranszferálni a kártyára. A költés legkisebb alapegysége 1 cent, nem úgy a hitelkártyáknál, ahol a 10 dollár alatti összegek kifizetése

nem szokásos és nem is éri meg. Az elektronikus pénztárcát Chipernek hívják és Hollandiában sok boltban, parkolóban, nyilvános telefonnál lehet használni és alkalmas Interneten keresztüli kifizetésre. A Chipper egy smartcard alapú fizetőeszköz, amely használatához szükség van egy leolvasó készülékre, amelyet az Internet elérésére használt PC-hez csatlakoztatnak. Ez a smartcard az Internet kereskedelem lehetőségeit nagymértékben kibővíti. Az elektronikus erszény a felhasználónak nagyobb biztonságot nyújt, hisz a legrosszabb esetben is csak a "benne lévő" pénzösszeget veszítjük el, nem úgy, mint a hitelkártyánál, amely elhagyása esetén bárki szabadon rendelkezhet a bankszámlánk felett. 5.47 First Virtual Holding Inc Ez az eljárás az 1994-ben az USA-ban megalapított FirstVirtual Holding eljárása. A rendszer kitalálói Nathaniel Borenstein (a MIME levelezőszabvány egyik kifejlesztője) és Einar Stefferud (az

első internetes levelezőlista megalkotója) voltak. A FirstVirtual a legsikeresebb időszakában több mint 4000 kereskedőt és 166 ország 240000 vásárlóját tömörítette. 1998 közepére már csak 2000 kereskedője és 60000 aktív vásárlója maradt. 1998 július 20-án a vállalat bejelentette, hogy a fizetési rendszerek piacáról kivonul, és a jövőben csak a biztosabb hírszolgáltatásra koncentrál. A vásárlóknak felajánlották, hogy a továbbiakban a CyberCash átveszi fizetési eljárásaik lebonyolítását. Ez a fizetési mód azzal indul, hogy a vásárló e-maillel, Telneten vagy a www-n keresztül bankszámlát nyit a FirstVirtual-nál. Ehhez megadja a FirstVirtual-nak a nevét, a címét, egy jelszavát és az e-mail címét. Erre a címre ír vissza a FirstVirtual egy elismervényt, és egy ingyenesen hívható telefonszámot, amelyen bediktálhatja a bankkártyaszámát. Tehát a kártyaszámot az ügyfél nem az interneten továbbítja a

FirstVirtual-hoz, hanem a biztonságosabbnak tekinthető telefonvonalon keresztül. Az interneten forgalmazó cégnek is számlát kell nyitnia a FirstVirtual-nál. Ha a vásárló valamit vásárolni szeretne tőle, akkor az eladó gazdálkodó szervezetnek a FirstVirtual-nál vezetett bankszámlaszámát adja meg. Ezt a számot és a cég a sajátját megküldi a FirstVirtual-nak, amely e-mailben kéri a vásárlót a rendelés megerősítésére. Ha a vásárló megerősíti a vásárlási szándékát, akkor a FirstVirtual megterheli a bankszámláját a megadott összeggel, és a pénzt az illetékek levonása után átutalja a gazdálkodó szervezet számlájára. A FirstVirtual legnagyobb előnye, hogy sem az eladónak sem a vásárlónak nem kell különleges technikai feltételeknek megfelelnie, mindössze mindkét félnek e-mail címmel kell rendelkeznie. Másik előnye, hogy meglehetősen biztonságos rendszer, mivel nem kell semmilyen érzékeny adatot (bankkártyaszámot)

az interneten keresztül továbbítani. Ennek következtében nincs szükség titkosítási eljárás bevetésére. A bizalmat a FirstVirtual szervezeti szempontok (és nem technikai újdonságai) alapján érdemli ki. A FirstVirtual nagy hátránya viszont, hogy a gazdálkodó szervezeteknek, eladóknak számlával kell rendelkezniük valamelyik amerikai banknál. Pontosabban a bankot támogatnia kell a "United States Automated Clearing House (US ACH) System"-nek. Külföldi, pl magyar banknál illetve egy amerikai bank külföldi (magyar) leányvállalatánál folyószámla nyitása nem elég. A modell értékelésénél még egyszer fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez a vállalkozás már nem létezik. 2000 kereskedő ill internetbolt-tulajdonos bevonása nem volt elég a rendszer életben tartásához, gazdasági profit kitermeléséhez. Ez a tény a jövő szempontjából is nehéz időket sejtet az elektronikus fizetés ezen módját szolgáltatók számára.

5.48 NetBill Információ alapú áruk kifizetésére fejlesztették ki, mint pl.: könyvtári szolgáltatások, újságcikkek, CPU használat. Használatához szükséges egy NetBill számla Egy vásárlás alkalmával az információ kódoltan jut el a vásárlóhoz, a kliens oldalon egy software ellenőrzi a letöltés sikerességét, majd elintézi a kifizetést, aminek ellenértékeként a vásárló egy kulcsot kap, amivel dekódolhatja a megszerzett információt. 5.49 National Westminster Bank (NatWest) A National Westminster Bank (NatWest) az egyike azon szervezeteknek, amik intelligens kártya technológiákat fejlesztenek ki, hogy létrehozzák az un. "elektronikus pénztárcát" (electronic purse). Amíg a hitelkártya mágnescsíkja csak egy ill két sor információt tud hordozni, addig az intelligens kártya néhány oldalt is képes. Cél a kis készpénzű fizetések felváltása a kiskereskedők körében vagy a különböző nyilvános

szolgáltatásokban való készpénzkímélés, mint a közlekedés vagy a telefonálás. A NatWest sokkal inkább távlati víziója azonban egy sokkal globálisabb Internet alapú fizetési rendszer létrehozása. A lényege: a számítógéphez egy kártya olvasót kapcsolnának és egy szoftver biztosítaná az olvasó személy (feltehetőleg kártyabirtokos) egyedüli hozzáférését. Habár ez igen nehézkesnek bizonyulna a sokkal közvetlenebb alternatívákhoz képest, a NatWest hiszi, hogy az intelligens kártyák örökölt biztonsága élne így tovább. 5.5 Internetes és nem Internetes fizetési rendszerek integrálása Mint a fenti példákból is látható viszonylag kevés az olyan rendszer, amely chipkártyán keresztüli fizetést valósit meg, ami lehetővé tenné, hogy a megszerzett e-pénzt a virtuális világon kívül is fel lehessen használni. A jövő vélhetően egy olyan chipkártya alapú rendszeré, amelyet a virtuális és a való világban egyaránt

használható. Ehhez egy olyan, általánosan elfogadott kártya szükséges, amely egyszerre tartalmazza a tulajdonos digitális aláírását és a tárolt pénzösszeget. Ez természetesen nem technológiai probléma, a megfelelő üzleti modell kiépítése és elterjedése hiányzik. A szükséges szereplők: fizetési szolgáltató (pl Mondex), bank (akik eladják a kártyákat a tulajdonosnak), egy igazoló hatóság (CA), akinek bevonása - többek között - az aláírások kártyára való beégetéséhez kell és persze a tulajdonos aki, hajlandó chipkártyájával fizetni. A visszaélések megelőzéséhez és az illegális nemzetközi pénzkifizetések megakadályozása miatt egyes országokban a kártyán tárolható összegeket korlátozzák. 5.6 Hívj fel! Az elektornikus fizetőeszközök nem tipikus ám érdekes fajtája az interneten forgalmazott termékekkel kapcsolatosan alakult ki. A vásárló felhívja a terméket szolgáltató vállalat kereskedelmi

telefonszámát (Magyarországon ez 0690, Németországban 0190-lal kezdődik), és bizonyos ideig az azon hallható reklámot hallgatja. Ha az ár eléri a termék értékét, akkor a hangposta megad egy 20 számjegyből álló azonosító kódot. Ezután ezt a kódot kell használni, ha a vásárló a továbbiakban pajzán képeket, videoklippeket akar nézegetni vagy éppen chatelni szeretne. Egy hónap múlva megszűnik ez a kódszám, és akkor meg kell ismételni a fent részletezett eljárást. Ez a technika mindegyik résztvevő számára nagyon egyszerű Az egyetlen problémája, hogy igen drága: a telefontársaságok a forgalom kb. 50 (!)%-át zsebre teszik. Ez a gond talán a telefontársaságok növekvő versenyével és a kereskedelmi telefonszámok díjainak csökkentésével lesz megoldható. 6. Elektronikus csekk rendszer Valójában a papír modellen alapul. Biztonságtechnikai megvalósítása a SET rendszerben megismertekkel azonos, azzal különbséggel, hogy az

átutalt összegről egy visszaigazolást kapunk. Felhasználása az elektronikus átutalásra hasonlít Nagy összegű tranzakciók is végrehajthatók vele biztonságosan. Ez elektronikus csekk-könyv - az elektronikus pénztálcához hasonlóan - egy azonosítót és egy pénzösszeget tartalmaz és könnyedén integrálható a vállalati informatikai rendszerbe eladói és vevői oldalon egyaránt. Minden egyes tranzakció tárolásra kerül és a visszakapott visszaigazolás révén, amely tartalmazza a hitelesítő (CA) időlenyomatát, teljesen hitelesnek tekinthető. A SafeCheck rendszerben nem lehet a kibocsátó bevonása nélkül a csekket kiállítani és érvényesíteni, ugyanakkor a rendszer a kibocsátótól függetlenül minden kiállítást hitelesít, azaz a SafeCheck rendszerrel megelőzhető a rosszindulatú csekk kibocsátás. Ez utóbbi szolgáltatás a papír-alapú rendszereken is túlmutat. A csekkfüzet oldalainak száma a csekktulajdonos számlájának

függvénye. Forgatni és aláírni digitális aláírással lehet. A digitális aláírás lényegében egy jelsorozat, amely több száz különböző karakterből áll, és a tulajdonosa azt elhelyezi egy aláírás igazoló cégnél (szerte a világon már több tucat ilyen működik). A digitális aláírás azonosítja a tulajdonost (a nevét, anyja leánykori nevét, születési idejét és helyét, telefonszámát, címét, stb.), a banki információt (számlaszám) megőrizve a személyek titokban maradását A vevő digitálisan aláír egy formulát - mely a tranzakció leírását, a vevő és az eladó megnevezését, az összeget, és a dátumot tartalmazza. Az eladó aki az aláírt formulát egy egyszerű e-mail segítségével kaphatja meg, érvényesítheti a csekket az eladó a publikus kulccsal, és begyűjtheti a pénzt. Legnagyobb előnye, a kártya-alapú fizetési rendszerhez képest, hogy szükségtelen minden csekk hitelesítése. (Lásd még wwwecheckorg)

7. Gyakorlati szempontok, trendek Magyarországon a kártyák használat szerint két nagy csoportot alkotnak. Az úgynevezett debit vagy online kártyákkal és a credit (valódi hitel alapú kártyák) kártyákkal fizethetünk. Utóbbi kártyák általában dombornyomásúak, míg az előzőek simák. A csaknem 4 millió hazai bankkártyát birtokló 2,5 millió állampolgár közül egyébként sincsenek túl sokan olyanok, akiknek plasztiklapjuk elektronikus vásárlást enged. A Visa Electron és a Cirrus Maestro kártyákkal az ügyfélek általában hiába próbálkoznak. Az Internetes kereskedelmi rendszerek leggyakrabban a böngészőn kívül semmilyen egyéb kliens meglétét nem igénylik; a fizetési megbízás a böngésző felületén keresztül történik. Jelenleg a többnyire SSL rendszeren keresztül, de valószínűsíthető, hogy az EC fokozatos népszerűsödése az elektronikus fizetési rendszerek generációváltását is kikényszeríti. Akad néhány nem

technikai természetű dolog amit érdemes figyelembe venni a rendszerek kiválasztásakor. Elfogadottság: a fizetési rendszert széles körben elfogadottnak kell lennie a kereskedőkkel, annak érdekében, hogy minél több vásárló használhassa. Vásárlói bázis: nagyméretű vásárlói tömeg szükséges, hogy meggyőzze a kereskedőt a rendszer használatáról. Rugalmasság: különböző eszközök integrálhatósága a rendszerbe. Általános szabvány kialakulásáig különösen szükséges. Könnyű integrálhatóság: szükség van egy általános, API független fizetési eszközre. Könnyű használhatóság: a felhasználóknak kényelmes használhatóságot kell biztosítani. Szakértők véleménye szerint a fizetési rendszerek két elkülöníthető standard csoportja fog kialakulni: az anonim és az azonosítható fizetési rendszerek. A makrofizetések terén az utóbbiak (elektronikus átutalás, kártyás fizetések és e-csekk) közül kiemelkedik majd

egy, mivel funkciójuk megegyezik, csak infrastruktúrájuk eltérő. Elképzelhető, hogy az azonosításra használt digitális aláírást felváltja az újlenyomat. Az anonim rendszerek a szerepe, pedig a mindennapos fizetések terén növekszik majd, mivel gyors és olcsó fizetések bonyolítható velük. Könnyű visszaélési lehetőségek és egyéb már említett tényezők miatt a rajtuk tárolható értéket korlátozni fogják, azonban lehetőség nyílik majd az országok közötti felhasználásra is. felügyelnek