Földrajz | Középiskola » Állatföldrajz

Állatföldrajz Természetvédelmi mérnök BSc szak III. évf levelező tagozat 2009/10 1. félév Regionális állatföldrajz Óceániai és Antarktikus faunabirodalom és az óceánok állatvilága Óceániai faunabirodalom Polinézia, Mikronézia, Melanézia. Vulkanikus szigetek, korallok. Szigetjellegű fauna. Kétéltű és hüllő alig van, nem röpképes emlős is alig akad (pl. Mariana-szigetek szambárszarvasa) Repülőkutyák, sirályok, albatroszok, viharmadarak, szalangána fajok („ehető fecskefészek”). Halak főleg a tengerből bevándorló fajok. Óceániai faunabirodalom Hawaii-szigetek: Vulkanikus sziget. Ausztráliai, Indomaláji, Neotrópusi bevándorolt fajok közül nagyon sok endemikus fajjá fejlődött. A 428 bogárfaj 80%-a, a madarak 99%-a, a virágos növények 91%-a endemikus a szigeteken. Csak 1 békafaj. Gyapjasmadarak endemikusak (1 neotrópusi fajból adaptív radiációval alakultak ki). Hasonló folyamat játszódott le az endemikus

ahátcsigák esetében is (kb. 300 rokon forma alakult ki) Az ember által betelepített fajokon kívül csak 1 denevérfaj képviseli az emlősöket. Antarktikus faunabirodalom Mind élettér, mind táplálkozás szempontjából az állatvilág nagy része leginkább a vízhez kötődik. Medveállatka, ugróvillás, mohák, zuzmók. Viharmadár, vándoralbatrosz, pingvinek. 5 fókafaj (Weddel-, rákevő, leopárd-, elefánt-, Ross fóka) Tengerek állatvilága Két alapvető áreatípust különítünk el: Epikontinentális: árapályzóna, partközeli sekélyebb vizek. A környezeti tényezőket tekintve jobban tagolt, izolálódás gyakoribb, korlátozó tényezők az éghajlati viszonyok, és a kontinentális részek is. Éghajlatilag jól megkülönböztethető régiók (pl. Sarkok körüli hideg boreális, az Egyenlítő menti meleg trópusi). Óceáni (nyílttenger): Elsősorban az éghajlati tényezők a meghatározóak. Vikariáló fajok: Atlanti-óceán és a

Csendes-, valamint Indiaióceán faunájában. Vertikális zonalitás is megtalálható. Tengerek állatvilága A szervesanyag termelés intenzitása legnagyobb a mérsékelt égöv sarkvidékhez közeli szubarktikus régióban, míg egészen alacsony a trópusi, szubtrópusi övezet kontinensektől távoli óceáni területein. Arktikus tengerek: sok plankton, hering, tőkehalak, ehető cápa, narvál, grönlandi fóka, rozmárok, tengeri vidra, kék bálna, grönlandi bálna, sirályok, csüllők, alkák, lundák, szulák, pehelyrécék, sarki csér, jegesmedve. Északi mérsékelt öv tengerei: medúzák, hering, spratt, szardínia, makréla, tonhal, lepényhal, „északi madárhegyek” madarai, kék bálna, púpos bálna. Tengerek állatvilága Trópusi tengerek: „kék sivatagok” alakulnak ki a szárazföldtől távoli területeken. Korallszirtek, cápák, ráják, levesteknős, tengeri kígyók, delfinek, ámbráscet, madárviláég szegényes (fregattmadár). Déli

mérsékelt övi tengerek: szárazföldekkel kevésbé tagolt, így nagyobb nyíltvízi térségek vannak. Úszóhínár, albatrosz (a sarki vizeken már kevésbé van jelen), galambhojsza, egyes pingvinek, szulák, kormoránok, tengeri pelikánok, fülesfókák, delfinek, bálnák. Antarktikus tengerek: sok plankton, farkashal, fókák, pingvinek, viharmadár, vándoralbatrosz Palackorrú delfin Hosszúszárnyú bálna