Történelem | Tanulmányok, esszék » Heckenast Gusztáv - A magyarországi vaskohászat történetének iparrégészeti problémái

H E C K E N A S T GUSZTÁV A magyarországi vaskohászat történetének iparrégészeti problémái* A magyarországi vaskohászat történetét a magyar történetírás gazdaságtörténeti, illetve technikatörténeti témának tekinti. Kongresszusunk iparrégészeti tematikája arra ösztönzött, hogy megvizsgáljam az iparrégészeti kérdésfeltevés lehetőségeit és előnyeit a m a g y a r vaskohászattörténet technikai emlékeinek a vizsgálatában. A magyar történettudomány és régészet kutatási területei földrajzi szempontból nem fedik egymást. A történész a mindenkori magyar államterülettel kell, hogy foglalkozzék, a régész általában kötve van a mai magyar állam területéhez A mi témánk esetében ez azt jelenti, hogy a magyarországi vaskohászat történetének feltárása a középkori magyar királyság valamennyi utódállamának tudományos feladata, s ebből m é g az oszmán-török történetírás sincs kizárva Az iparrégészeti

megközelítés ezért elsősorban azokban a történeti korszakokban ígér eredményt, amelyekben a történettudomány és a régészet kutatási területe egybeesik. A magyarországi vaskohászat középkori és kora újkori története három technikatörténeti korszakra oszlik: a földbe v á j t bucakemencék (Rennofen) korszaka a XIV. század közepéig tart, a vízierővel hajtott olvasztóké és hámoroké (Pläofen. Hammer) a XIV század közepétől a XVIII. századig ezeket nevezik általában tótkemencének, végül a faszéntüzelésű nagyolvasztóké (Hochofen) a XVIII századtól a X I X század közepéig A történettudomány és a régészet kutatási területe csak az első és a harmadik korszakban esik egybe: vízierővel h a j t o t t olvasztók és hámorok az 1800 előtti időből nem m a r a d t a k fenn. Az iparrégészeti megközelítés lehetősége tehát az első és a harmadik korszak esetében v a n adva. S I. Ügy tűnik, hogy a középkori

Magyarországon vasat úgyszólván mindenütt lehetett találni. Csekély értékű gyepvasércet és kicsiny vasércelőfordulásokat dolgoztak fel, ezeknek ma már nyomát sem leljük. Bebizonyosodott azonban, hogy a rudabányai nagy vasérctelep bányászata is megkezdődött már a középkorban. A középkori vasfeldolgozás telephelyeinek régészeti feltárásához a salakleletek igazítanak útba. Jelenleg több mint 50 település h a t á r á b a n ismerünk salaklelőhelyeket, legnagyobbrészt Nyugat-, illetve Északkelet-Magyarországon. Az utolsó 15 év ásatásai több tucat kicsiny bucakemencét hoztak napvilágra. Ezek egytőlegyig csordogáló sekély patakocskák mellett, a domboldalba voltak bevájva; v a g y természetes széllel vagy emberkéz h a j t o t t a fújtatókkal működtették őket. Az eddig feltárt bucakemencék alapvető hasonlóságuk mellett két különböző típushoz tartoznak. Az először Imola (Borsod m) határában feltárt és ezért

imolai típusúnak nevezett, kör- vagy ovális alaprajzú kemencék * Az ipari műemlékek védelméről rendezett II. nemzetközi kongresszuson Bochumban 1975. szeptember 5-én elhangzott előadás И Történelmi Szemle 1977/2 330 H E C K E N A S T GUSZTÁV az ország egész területén megtalálhatók. A másik, négyszögletes alaprajzú, ún nyugat-magyarországi típus szoros rokonságot, szinte azonosságot mutat az alsó-ausztriai parasztkemencékkel A kemencék méretei mindkét típus esetében szinte azonosak: magasságuk 100 cm, az olvasztótér átmérője 40 cm körül van. Fúvókákat az alsó-ausztriainyugat-magyarországi típusnál csak ritkán találtak, az imolai típusnál viszont tömegesen, kemencénként több százat, sőt ezret; ebből a részletekben eltérő technológiára következtethetünk. 1964-ben egy imolai típusú kemence pontos rekonstrukciójában az ásatás során feltárt,, annakidején olvasztásra előkészített középkori

vasérccel eredményes próbaolvasztás történt. E kísérleti olvasztás végterméke a miskolci Központi Kohászati Múzeumban, egy X I I . századi valószínűleg imolai típusú kemencében előállított vasbuca a budapesti Öntödei Múzeumban látható. A fenti leletek a X X I I I . századból valók Kézzel fogható maradványai az egykori, bucakemencékben t ö r t é n t vasércfeldolgozásnak, így közvetlen források a tudományos feldolgozás számára. Közvetett forrásaink, vagyis egykorú ábrázolások, legendákban vagy oklevelekben fennmaradt leírások nincsenek. A régészeti leletanyag kiegészítéséhez és értelmezéséhez azonban rendelkezésünkre állanak, a kutatásba bevonhatók X X I I I . századi helyneveink Az idevágó helynévanyag tanulmányozása során kitűnt, hogy bizonyos, a helynévképzés szabályosságai szerint legkésőbb a X I I I . században keletkezett helyneveink jelentéstanilag a vastermeléshez kapcsolódnak. Okleveles

bizonyítást nyert, hogy egy Yasas nevű település lakói tributarii ferri, vassal adózók voltak, és hogy több Kovácsi nevű helység a király kovácsaié volt (terra fabrorum regis, és hasonlók). A vastermelés és vasfeldolgozás problémakörébe tartoznak még a következő helyneveink: Vasverő, Tárkány, Csatár, valamint a szláv Stitary, Vigne, Rudnok-Rednek, és a türk Temer. Az ilyenféle helynevek száma tekintélyes: a középkori Magyarországon több mint 50 Kovácsi, mintegy 3030 Csatár/Stitary, illetve Rudnok/Rednek, t ö b b mint 10 Tárkány nevű helységet ismerünk. A helynevek értelmező idevonását az ásatási eredmények több esetben alátámasztják. A mai Imola és Trizs községek határa, ahol sok földbevájt bucakemence került elő, egy egykori Kovácsi nevű faluéval határos. Az 1972-ben Sopronban feltárt olvasztók egy olyan patak mellett fekszenek, amelynek alsó folyásánál oklevelek említenek egy Kovácsi nevű települést. A

Zala megyei Csatáron egy régi magyar vaskovács műhely került elő. Végül ott, ahol a vastermelés régészeti emlékei különösen sűrűn csoportosulnak, központi fekvésű helyen Vasvár helynevet találunk, az egyiket Nyugat-, a másikat Északkelet-Magyarországon. A nyugat-magyarországi Vasvárt egy 1226. és egy 1240 évi oklevél királyi vasraktárnak mondja E régészeti leletek és helynevek alapján egy fejedelmi, illetve királyi vastermelő szervezetre lehet következtetni, valószínűleg a X . század második felétől a XIII század derekáig A vasérc kohósítása és a vasfeldolgozás erre a célra specializált szolgálónépek kötelezettsége volt. A helynevekből következik, hogy ezek a szolgálónépek részben magyar (talán türk), és részben szláv eredetűek voltak. Végeredményben a földbe v á j t bucakemencék korszakára az iparrégészet közvetlen forrásai a mérvadók. A k u t a t á s a régészeti feltárásokra épül, a helynevek

közvetett forráscsoportjának idevonása jelentős társadalomtörténeti és gazdaságszervezeti következtetésekre nyújt módot, de semmiféle t á m p o n t t a l nem szolgál a technikatörténeti kérdések tisztázásához II. A nagyolvasztók elterjedésének korszakából csak egyetlen egy, nem teljes ipari műemlék, az 1952/53-ban kívülről nagyjából helyreállított miskolc-újmassai nagyolvasztó áll rendelkezésünkre, mint közvetlen iparrégészeti forrás. Minden egyebet közvetett, levéltári forrásokból kell megtudnunk. Az ide vonatkozó irat- és képanyag tömege fölött egyelőre nincs is még kellő IPARRÉGÉSZETI PROBLÉMÁK 331 áttekintésünk. A kutatási feladatok e g y m á s u t á n j a sem áll világosan előttünk Ilyen körülmények között a problémák iparrégészeti megközelítése ú j és sokat ígérő szempontokat h o z h a t A bueakemencék korszakával ellentétben a nagyolvasztók elterjedésének k o r á b a n a

közvetlen iparrégészeti forrásanyagból nem t u d u n k kiindulni. Az 1813-ban épült miskolc-újmassai nagyolvasztó az 1860-as évek végéig volt üzemben. Helyreállítása az 1950-es évek elején az alapfalak és az eredeti alaprajz a l a p j á n történt meg Minthogy azonban sem az építészeti d o k u m e n táció nem volt teljes, sem a nagyolvasztó belső berendezése nem m a r a d t meg, a teljes helyreállításról le kellett mondani K é t további nagyolvasztó (Miskolc-Ómassa és Kislőd) p o n t o s helyét sikerült u g y a n megállapítani, de régészetileg értékelhető m a r a d v á n y o k a t nem t a l á l t a k . A magyarországi nagyolvasztók iparrégészeti kutatása ezért rá van utalva a levéltári anyag a l a p j á n végzendő rekonstrukciókra. Természetesen elméleti rekonstrukcióra gondolok, és nem tényleges helyreállításra. T ö b b t u c a t technikailag értékelhető leírás m a r a d t ránk csaknem valamennyi, a X V I I

I . század második és a X I X . század első felében é p ü l t nagyolvasztónkról, pontos m é r e t e k k e l és az o t t alkalmazott technológia szakszerű leírásával. Néhány ilyet k i a d o t t Franz Anton Marcher, a „Notitzen u n d Bemerkungen über den Betrieb d e r Hochöfen und Rennwerke zur Verschmelzung der Eisenerze in verschiedenen S t a a t e n " ötödik füzetében, „Vom Königreiche H u n g a r n " (Klagenf u r t 1811). További leírások, vizsgálati és üzemlátogatási jegyzőkönyvek, néha a l a p r a j z o k és keresztmetszetek nagy s z á m b a n találhatók a m a g y a r bányaügy a k k o r i legfelső h a t ó s á g a i n a k , a bécsi u d v a r i k a m a r á n a k és a Selmecbányái főkamaragrófi h i v a t a l n a k a levéltárában. Az egyes nagyolvasztók elméletben t ö r t é n ő helyreállítása nyilván sok időbe és m u n k á b a fog kerülni, de azt hiszem, ez ki nem hagyható lépés lesz nemcsak a

korabeli technológia, hanem a magyarországi vaskohászati terminológia megértéséhez is. A r á n k m a r a d t levéltári források á l t a l á b a n német és latin nyelvűek, de v a n n a k magyar, szlovák, E r d é l y b e n román szövegek is. Az i r a t a n y a g rendkívül változatos: udvari k a m a r a i rendeletek, különböző bányaügyi hatóságok jelentései, földesúri birtokigazgatási iratok, különböző, a b á n y á s z a t b a n iskolázott v a g y műveletlen vasműtulajdonosok kérvényei és levelei. Egységes szakterminológiáról ilyen körülmények között aligha lehet beszélni. Még a bányászati igazgatási szaknyelv is alkalmazkodni v o l t kénytelen a helyi hagyományokhoz: így pl. a Roheisen szó FelsőMagyarországon a X V I I I században a nagyolvasztók termékét jelölte, Erdélyben a z o n b a n vízierővel m ű k ö d t e t e t t olvasztókemencékét A technikai ú j í t á s o k a t a magyarországi vasművekben á l

t a l á b a n külföldi szakemberek honosították meg. A szomszédos országok, K a r i n t i a , Stájerország, Szászország, Szilézia Csehés Morvaország kohászai természetesen s a j á t o t t h o n i szakterminológiájukat h o z t á k magukkal, így a z t á n forrásaink szerint a nagyolvasztó t e r m é k e az egyik helyen Gänse, máshol Flosse, a harmadik helyen Blattei n e v e t viselt. A nagyolvasztókban v é g b e m e n t redukciót t ö b b f e l é nem t a r t o t t á k kielégítőnek; ezért került sor a B á n á t b a n a X V I I I . század végén a H o c h o f e n helyett Flossofen alkalmazására. R u p p r e c h t bányatanácsos, Selmecbányái akadémiai t a n á r egy 1788-i jelentésében beszél egy Hochofenről, amely t u l a j d o n k é p p e n Flossofen. Ezek a p é l d á k m á r sejtetik, hogy t ö r t é n e t i forrásaink szaknyelve n e m következetes, lehet, h o g y nem is e g y é r t e l m ű Alaposan meg kell tehát vizsgálnunk

a helyi és a t á j i szakterminológiát, hogy meg t u d j u k különböztetni a csak látszólagos eltéréseket a technológiai folyamat különbözőségében megokolt eltérésektől A k u t a t á s i problémák iparrégészeti s z e m p o n t ú megközelítése t e h á t f e l a d a t u n k k á teszi a fenn nem m a r a d t kohászati emlékek rekonstrukcióját a k ö z v e t e t t források segítségével. így t e r e m t h e t j ü k meg, ha nem is a kézzelfogható, de legalább megbízható alapokat az ipari forradalom előtti magyarországi vaskohászat technikatörténeti feldolgozásához. 11* 332 HECKENAST GUSZTÄV IRODALOM Az iparrégészeti problematika legújabb áttekintése Ákos Paulinyi: Industriearchäologie. Neue Aspekte der Wirtschafts- und Technikgeschichte. Dortmund 1975 Az iparrégészet közvetlen és közvetett forrásairól Id Richard Pittioni: Studien zur Industrie-Archäologie I Wesen u n d Methoden der Industrie-Archäologie. Anzeiger

der phil-hist Klasse der österreichischen Akademie der Wissenschaften 1968 Az I. szakaszhoz: HeckenastNovákiVastaghZoltay : A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. Bp 1968 Gömöri János : Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban Arrabona, 1973 Heckenast Gusztáv : Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Bp 1970 Györffy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle, 1972 A II. szakaszhoz: Heckenast Gusztáv : A nagyolvasztók elterjedése Magyarországon Technikatörténeti Szemle, 19751976; uő : Etimológia és technikatörténet Nyelvtudományi Értekezések, 89 Bp 1976