Szociológia | Felsőoktatás » Általános- és gazdaságszociológia

Általános- és gazdaságszociológia (Andorka és Giddens alapján) Tartalomjegyzék 1. A szociológia tudománya .2 2. A szociológia módszertana .5 3. Kultúra, értékek és normák, szocializáció, életmód .9 4. Család, rokonság, házasság .14 5. Népesség, népesedés, egészségügyi ellátás .18 6. Társadalmi szerkezet és rétegződés, társadalmi mobilitás .25 7. Egyenlőtlenség, szegénység, munkanélküliség .32 8. Faj, nemzet, etnikai csoport, kisebbségek .35 9. Város és falu.38 10. Oktatás, kommunikáció, média .48 11. Gazdaság, gazdasági élet, csoportok és szervezetek .51 12. Deviáns viselkedés .55 1 1. A szociológia tudománya A szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány. Tudomány - tudományos módszer – ha megfogalmazódik valamilyen probléma, akkor ennek megpróbálunk valamilyen elméleti magyarázatot adni, amit vagy igazolunk vagy megcáfolunk. Karl Popper szerint

sohasem tudjuk hipotéziseinket végérvényesen igazolni, csak cáfolni, mivel a jövőben bármikor kaphatunk olyan empirikus eredményt, amelyek megcáfolják hipotéziseinket. Tudományos paradigmaváltás - Kuhn – vita arról, hogy a szociológia úgy fejlődik-e, hogy folyamatosan a korábbi ismeretekre épül, vagy tudományos forradalmak révén a régi ismereteinket félredobjuk, s helyette új kérdéseket, új nézőpontokat fogalmazunk meg. A szociológiában nem dobják teljesen félre a régi ismereteket, azok időnként újra és újra felbukkannak, új megvilágításba kerülnek, újraértelmezik őket. Tudományos szociológiáról akkor beszélhetünk, ha a valósággal való összevetésen alapuló módszereket használunk. Egy társadalom a szociológusok többsége szerint nem egyszerűen a társadalom tagjainak az összessége, mivel van struktúrája, vannak intézményei, van kultúrája. Társadalmi struktúra – a legáltalánosabb értelemben az egyének

és társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós viszonyokat értjük. Társadalmi intézmény – legáltalánosabb értelemben a társadalom tagjainak a többsége által végzett tevékenységek alapvető módját, mintáját. Az intézményekhez normák és értékek tartoznak, melyek előírják az intézményesült viselkedést, a megszegést büntetik. A kultúra – az anyagi javak, normák és értékek együttese. Az egyéneket egész életük során befolyásolja a társadalmi struktúrában elfoglalt helyzetük. Durkheim a társadalmat a bronzhoz hasonlította, melynek tulajdonságai nem vezethetők le az alkotórészeinek tulajdonságaiból. Giddens a társadalmi struktúrát, intézményeket, kultúrát egy lakóházhoz hasonlította, amelyet lakói az évek során átrendeznek, átépítenek. Egy római egyszer kijelentette: „ a római szenátorok jó emberek, de a szenátus rossz bestia” A társadalmi csoportok tevékenysége nem az egyének akaratától függ

csupán, hanem befolyásolja a tagjainak egymáshoz való viszonya. 2 A társadalomtudományok történeti kialakulása A történetíráson kívül a társadalomtudományok a filozófiáról váltak le, amikor az önálló tudományhoz szükséges ismeretek már elégségesek voltak. John Grant – XVII. sz közepén állandósult a demográfia, amikor a londoni halálozási adatokat kezdte vizsgálni(pestis). John Locke – XVII. sz második fele a politikatudomány lekülönülése a filozófiától A polgárság le akarta rázni magáról az uralkodó abszolút hatalmát. Adam Smith – egy évszázaddal később- a közgazdaságtan alapjai- szerinte, ha az állam nem avatkozik bele a gazdasági életbe, akkor a piacon az emberek önérdekkövető viselkedése optimális gazdasági eredményhez vezet (láthatatlan kéz). Saint-Simon, Comte és Toqueville a szociológia előfutárai, a szociológia megnevezés Comte-tól ered Marx, Durkheim, Weber a szociológia klasszikusai

Szociálpszichológia - a pszichológiából alakult ki a századforduló körül - az a felismerés vezetett a kialakulásához, hogy az egyén nagyobb társadalmi csoportokban másképpen viselkedik, mint elszigetelt egyénként (Le Bon- Tömeglélektan). Társadalomnéprajz- két forrása volt: a, Európában az a célja, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, folklórt és a tárgyakat, b, a gyarmatokkal bíró Nyugat- európai országokban és az Egyesült Államokban a gyarmatokon élő népek gondolkodásának a megértése volt a cél (kulturális és szociológia antropológia). A szociológia tárgya, módszere és alapvető szemlélete Módszere – tömegesen előforduló jelenségekre vonatkozó empirikus adatgyűjtés, ezen adatok elemzése. Alapvető szemlélet – a szociológusok többsége úgy véli, hogy az ember életének minden jellemzőjét erősen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyzete. Ez a kapcsolat viszont nem determinisztikus, hanem

sztochasztikus, azaz valószínűségi jellegű, az adott társadalmi meghatározottságokból ki lehet törni. A társadalomtudományok emberképe A szociológia különbözik a többi társadalomtudománytól emberképe tekintetében. Homo economicus – a hagyományos közgazdaságtan emberképe, aki mindig racionálisan dönt, cselekszik, a haszna maximalizálására törekszik (összehasonlítja a z adott cél eléréséhez szükséges ráfordításokat és az elérhető hasznokat). 3 Homo sociologicus – a szociológia emberképe szerint az egyén tevékenysége során a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni, melyek hátterében az értékek állnak és amelyeket a társadalom tagjainak többsége elfogad, gyermekkori szocializációjuk során sajátítja el és internalizálja. Homo pszichologicus – az egyént jelentős mértékben befolyásolják a tudat alatti motívumok, melyek erősebbek lehetnek, mint a haszonmaximalizálás vagy a normakövetés motívuma.

Homo politicus – a politikatudomány emberképe, mely abból indul ki, hogy az embert alapvetően a hatalomvágy, a hatalom megszerzése és megtartása mozgatja. Mire jó a szociológia? A szociológiában jártas egyén jobban megérti a társadalmat, amelyben él, ezért jobban tud védekezni a manipulációval szemben, képes jobban érvényesíteni saját érdekeit, segíthet meggátolni a kizsákmányolás, elnyomás, önkényuralom erősödését a társadalomban. Konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő azzal, hogy ismereteket ad ezeknek a problémáknak a jobb megismeréséhez. Felhasználása az előrejelzésben és a tervezésben vita tárgya. Konkrétan nem tud előrejelezni, de jelzi az irányvonalakat, támpontot adhat bizonyos társadalompolitikai lépésekhez. Merton szerint a szociológia középszintű elméleteket fogalmaz meg, melyek egy jól körülírható és definiálható jelenség előfordulását értelmezik egy adott társadalomban és

korszakban. A szociológus szerepei Milyen tudományos magatartást kövessen a szociológus? Raymond Aron francia szociológus szerint háromfajta szociológus van: 1., az uralkodó tanácsadója – a kormányzatnak szakértő tanácsokat, reformjavaslatokat kidolgozó szociológus. 2., a nép orvosa – a szegények, elnyomottak, kizsákmányoltak problémáit kutató 3., a tudomány főpapja – egyetemeken vagy kutatóintézetekben elvont elméleti és módszertani problémákkal foglalkozó szociológus 4 2. A szociológia módszertana A szociológiai vizsgálat lépései A szociológiai vizsgálat célja valamilyen társadalom vagy társadalmi csoport megismerése, alapvető jellemzőinek feltárása. A szociológiai vizsgálatok legtöbbször nemcsak leírásra törekszenek, hanem a probléma megértésére, összefüggések magyarázatára, jelenségek okainak feltárására. Ezek a lépések: 1., A probléma megfogalmazása – felmerül valamilyen társi probléma,

melynek megismerése és megmagyarázása szükségesnek látszik. 2., Elméleti hipotézisek – elméleti hipotéziseket fogalmaznak meg a vizsgálni kívánt jelenségről, melyhez felhasználhatók a már meglévő szociológiai irodalom elméletei, de új elméleteket is i lehet dolgozni. 3., Operacionalizálás – Operacionalizálják, vagyis mérhető formában fogalmazzák meg az elméleti hipotéziseket, vagyis azt, hogy hogyan és mit mérjenek. 4., Adatgyűjtési módszerek – A szociológia különböző módszerekkel gyűjt adatokat a vizsgált jelenségekről: - publikált statisztikai adatok másodelemzése - egyéni adatok formájában (pl. mágnesszalagon tárolt adatok) másodelemzése - dokumentumok elemzése (sajtóközlemények, naplók, levelek) - megfigyelés, két fajtája van: a., külső megfigyelés – a kutató nem vesz részt a megfigyelt jelenségben b., részt vevő megfigyelés - a kutató részt vesz a megfigyelt jelenségben - esettanulmány –

egyetlen eset, személy, intézmény vizsgálata - kísérlet – ahol a kutató maga szabályozza a jelenség bizonyos feltételeit - mélyinterjú, életrajzi módszer – kötetlen beszélgetés, ahol a kutató kiválasztott szempontok szerint irányított beszélgetést folytat - kérdőíves adatfelvétel – survey módszer 5., Elemzés – Elemezzük a gyűjtött adatokat, amelyek alapján következtetéseket fogalmazunk meg arról, hogy a vizsgált jelenségnek milyen jellemzőit mutattuk ki és, hogy kiinduló hipotéziseink mennyire igazolódtak be, vagy cáfolódtak meg. Az elemzésnél óvatosan kell eljárni, az adatok alapján ok-okozati kapcsolatokra próbálunk következtetni. Abból, hogy két adatsor között korreláció áll fenn, vagy hogy az egyik gyakoribb jelenség, mint a másik még nem következik, hogy az egyik a másiknak az oka. 6., Az eredmények közzététele – Tanulmányokban vagy könyvekben közzétesszük a kutatás eredményeit. A pontos és

részletes publikálás nagyon fontos része a kutatásnak Pontosan ki kell fejteni az alkalmazott hipotéziseket, le kell írni a módszereket, a mintavételt, definiálni kell a használt fogalmakat, be kell mutatni a használt elemzési módszereket. Hozzáférhetővé kell tenni az eredményeket. A szociológia leggyakrabban használt módszere a kérdőíves, vagyis a survey-módszer. 5 Mintavétel Sok esetben nincs arra lehetőség, hogy a vizsgált személyek teljes körét megkérdezzük. De erre jól kiválasztott minta esetén nincs is szükség. Megfelelő minta azt jelenti, hogy a vizsgálni kívánt sokaság minden egyes elemének egyelő esélye van a mintába kerülésre, ezt nevezzük reprezentatív mintavételnek. Vannak olyan jelenségek, melyeket nem v csak nagyon nehezen lehet vizsgálni lakossági minták alapján (ritka jelenség, rejtett populációk). Ilyen mintát az ezekkel foglalkozó intézmények listájának segítségével lehet készíteni. De lehet

megfigyeléssel is. (hólabda mintavétel) A mintavételi arány és a minta nagysága alapján meg lehet határozni, hogy az eredmények milyen hibahatárok között mozognak. Figyelembe kell venni azt, hogy az adatok szolgáltatása mindenkinek jogában áll, vagy előfordulhat az is, hogy valakit nem találunk otthon, ez torzíthatja az eredményeket, ezért az eredmények közlésekor fel kell tüntetni a különböző okok miatt „nem sikerült” megkérdezések számát. Kérdőívkészítés A kérdőívben lévő kérdéseknek két típusa van: 1., zárt (strukturált) – a kérdőíven magán szerepelnek a különböző válaszlehetőségek, így a megkérdezett csak megjelöli a kiválasztott válaszlehetőséget. Előnye az egyszerű kódolás és feldolgozás, hátránya, hogy a nyitotthoz képest nagyobb az információvesztés. 2., Nyitott (nem strukturált) – a megkérdezett személy fogalmazza meg a válaszát, ezt vagy ő vagy a kérdező írja be a kérdőívbe.

Előnye, hogy sok olyan információt adhat, amire a kérdező nem is gondolt, hátránya, hogy nehezebb a kódolás, sokszor csak a válaszok előzetes átnézése után lehet kialakítani a kódkategóriákat., továbbá előfordulhatnak olyan pontatlan válaszok, hogy nehéz eldönteni, melyik kategóriába soroljuk. A kérdéseknek világosnak kell lenniük, zárt kérdéseknél meg kell adni, hogy egy vagy több válaszlehetőséget várunk-e, továbbá nem ajánlatos olyan kérdéseket feltenni, ami a megkérdezettet elriaszthatja vagy közreműködését ronthatja. A kérdőív ne legyen túl hosszú, mert unalmasnak tűnhet, ajánlatos először egy kiscsoportban kipróbálni. Megkérdezés vagy interjú Ez történhet személyesen vagy postán kiküldött vagy másképpen átadott kérdőív ún. önkitöltése alapján. A személyes megkérdezés időigényesebb és ezért költségesebb, de kisebb a pontatlan kitöltés és az adat megtagadásának lehetősége. A

megkérdezés után célszerű átnézni és a pontatlanságokat kijavítani. Nagyobb adatfelvételnél az ellenőrzést egy külön személy végzi 6 Vélemények és attitűdök mérése skálákkal Speciális kérdésekkel lehet attitűdöket mérni. Erre ún skálatechnikákat alkalmazunk A skálák olyan kérdésekből vagy kérdéssorozatokból állnak, melyekre adott válaszok alapján nemcsak típusokba lehet az attitűdöket sorolni, hanem legalább a sorrendjüket, némely esetben az attitűdök egymástól való távolságát is meg lehet határozni. A Bogardus-skála esetében a kérdőívnek olyan állításai vannak, amelyek valamely attitűd erősségének növekvő intenzitási fokát jelzik, így a velük egyet illetve egyet nem értés kifejezi az attitűd intenzitását a megkérdezetteknél ( faji előítélet). A Lickert-skála esetén 5 vagy 7 fokozatú skálát használnak Kódolás A begyűjtött információkat számmal ellátott kategóriákba

csoportosíthatjuk, vagyis meghatározzuk, hogy a különféle válaszlehetőségeket milyen főbb típusokba soroljuk, ezeket 0 –tól 9–ig terjedő kódszámokkal látjuk el. Zárt kérdéseknél ez már általában a kérdőívben benne van. Minden kérdőív kódolása külön kódlapon történik, melyeken fel kell tüntetni az azonosítási számot. A kódoláshoz kódutasítást kell készíteni, melyben pontosan le kell írni, hogy melyik kódnégyzetbe és milyen kódszámok szerint kell a kérdőívben szereplő információkat kódolni. Adatfeldolgozás Kis (100-200 fős) adatfelvételeket egyszerűen kódlapok alapján is fel lehet dolgozni. Viszont nagy munkamegtakarítást jelent a mechanikus táblázatkezelő gépek bevezetése. Mind a kódolást, mind az adatrögzítést célszerű átellenőrizni, ellenőrző utasításokat lehet a gépnek is adni, így ki lehet szűrni a képtelen vagy a nem kívánt kódokat. Az ellenőrzés fontos, mert ha a hibás adatok csak az

elemzés után derülnek ki, akkor az teljesen haszontalanná teheti az elvégzett kutatást. Mérési szintek Az alkalmazható módszerek attól függenek, hogy a változóinkat milyen mérési szinten tudjuk kifejezni vagy mérni. Négy mérési szintet különböztetünk meg: 1., Nominális szint – a változó különböző értékei azt fejezik ki, hogy két vagy több különböző típusról van szó (pl. férfi-nő) A szociológiai felvételek alapján kapott változó többsége ilyen változó. 2., Ordinális szint – a válaszkategóriák sorba rendezhetők, de a köztük lévő távolságokat nem lehet összehasonlítani.(pl egészségi állapot- nagyon jó, meglehetősen jó, közepes, meglehetősen rossz, nagyon rossz – nem tudjuk a kategóriák közti távolságot egyértelműen meghatározni). 3., Intervallumszint – itt nemcsak az egymás utáni kategóriák sorrendjét vehetjük ismertnek, hanem a köztük lévő távolságot is, de nem tudjuk, hogy az egyik

hányszorosa a másiknak (pl. Celsius fok – azt tudjuk, hogy 10 és 20 C között ugyanannyi a távolság mint 20 és 30 C között, de azt nem állíthatjuk, hogy 20C esetén kétszer olyan meleg van, mint 10C esetén). Nem tételezhetjük fel egy zérus pont létét a skálán, mivel azokat csak tetszőlegesen tudjuk megadni. 7 4., Aránymérő szint – itt értelme van a zérus szintnek is (pl jövedelem esetén a 0 jövedelemnek van értelme, a 10000Ft-s jövedelemről pedig állíthatjuk azt, hogy az kétszer akkora mint az 5000Ft-s jövedelem). A szociológusoknak a mérési szintekre oda kell figyelniük, nehogy olyan dolgokat mérjenek, és olyan módszereket alkalmazzanak, amelyek nem alkalmazhatók. Táblázatok készítése és elemzése Az adatok elemzésénél első lépés, hogy megnézzük minden változó gyakorisági eloszlását, tehát azt, hogy a különböző kategóriákba hány megkérdezett személy került. Ezután végiggondoljuk, mely változópárok

kombinációját volna érdemes megvizsgálni és ennek megfelelően kétdimenziós kereszttáblákat készítünk. Nagy minták esetén 2-3-4 dimenziós táblákat is kell készíteni. A nominális szinten mért változók esetében az a probléma, hogy régebbi módszerekkel nem lehet nagyobb számú változó hatását együtt elemezni, ezt loglineáris elemzés segítségével megoldható, de az eredmények értelmezése azonban bonyolult feladat. Egyszerű statisztikai mutatók Az intervallum és az aránymérő szinten mért változók esetén számíthatunk középértékeket és a szóródás különféle mutatóit. A középértékek közül a számtani átlagot használják a legtöbbet Ha a változó szóródása erősen eltér a normális eloszlástól, akkor célszerű a mediánt is kiszámítani, vagyis azt, az értéket, amely alatt ugyanannyian helyezkednek el, mint fölötte. A harmadik középérték, melyet számolni szoktak, a módusz, ez az a kategória, amelybe a

vizsgált populációból a legtöbben tartoznak. 8 3. Kultúra, értékek és normák, szocializáció, életmód Minden társadalomnak szükségképpen van saját kultúrája, amely meghatározza, hogy a társadalom tagjai a társadalmi érintkezésben, együttműködésben hogyan kell hogy viselkedjenek. A szociológia a kulturális antropológiához hasonlóan a kultúra fogalmába tartozónak tekinti nemcsak és nem is elsősorban az irodalmi, művészeti, zenei alkotásokat, azok ismeretét és élvezetét, hanem egyrészről az emberek alkotta tárgyakat, másrészről és főképpen a társadalom viselkedési szabályait, normáit, az azokat alátámasztó értékeket, a hiedelmeket, a vallást, továbbá a hétköznapi és tudományos ismereteket, végül magát a nyelvet. A társadalmakon belül többé-kevésbé különálló szubkultúrák élnek (a társadalom többségének kultúrájától eltérő kultúra). A legegyszerűbb esetek a különböző anyanyelvű,

különféle etnikumhoz tartozó, különböző vallású társadalmi csoportok szubkultúrái. Egészen különlegesek a deviáns szubkultúrák (bűnözők, kábítószer-fogyasztók). Több kultúrának egy társadalmon belüli együttélését kulturális pluralizmusnak nevezik, az ilyen társadalmakat pedig multikulturális társadalomnak. Ahhoz, hogy egy kisebb társadalmi közösség vagy egy nemzeti társadalom, sőt az egész emberiséget átfogó világtársadalom működőképes legyen, tagjainak követniük kell bizonyos viselkedési szabályokat, normákat, máskülönben viselkedésük a társadalom többi tagja számára kiszámíthatatlanná válik, és ezáltal lehetetlenné válik az együttműködés. A norma megszegését mindig valamilyen szankció követi. A társadalomban nagyon sokféle norma érvényesül egymás mellett. Vannak jogi normák, melyek megszegésé az állam kényszereszközökkel torolja meg. Vannak erkölcsi szabályok, melyek megszegését a

társadalom többi tagja többé-kevésbé egyöntetű és erős rosszallással, megvetéssel bünteti. Ezen kívül vannak valláserkölcsi normák, melyek megszegése estén a szankció nemcsak a többi ember ítélete, hanem valamilyen természetfeletti, esetleg halál utáni életben bekövetkező negatív következmény. Vannak továbbá szokások, illemszabályok, divatszabályok, ezek megszegésének büntetése a társadalom többi tagja részéről megnyilvánuló erősebb-gyengébb helytelenítés. A normákkal kapcsolatban öt nagyon fontos tényre kell felhívni a figyelmet: 1. Egy adott társadalomban ellentmondásban lehetnek a normák Előfordul, hogy a büntetőjog büntet olyan cselekményeket, melyeket a népesség többsége nem helytelenít erkölcsileg. 2. A normák a társadalom történeti fejlődése során változnak (pl a homoszexualitás megítélése). 3. A különböző társadalmakban egymástól eltérő normákat fogadnak el (pl vérbosszú) 4. Az a

tény, hogy egy társadalomban valamilyen normát elfogadnak, még nem jelenti azt, hogy ez a norma feltétlenül előnyös a társadalom fejlődése szempontjából (pl. a hindu vallásban a tehén levágásának tilalma). 5. A társadalmi fejlődés egyik fontos összetevője, hogy a normák változnak 9 A normakövetés létrejöhet annak következtében, hogy az emberek félnek normaszegésük következményeitől, de előnyösebb, ha a társadalom tagjai külső ellenőrzés hiányában is értékesnek tekintik a normákat, s ennek megfelelően élnek. Az értékek olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és fontosnak, jónak és rossznak. A szocializáció azon az empirikus megfigyelésen alapul, hogy tartós és intenzív emberi kapcsolatok hiányában a csecsemők és kisgyermekek nem fejlődnek teljes mértékben emberi személyiségekké és nem képesek felnőtt korukban a társadalmi életben részt

venni. A szocializáció az egyik definíció szerint az a folyamat, amely során az emberi személyiség kialakul. A másik definíció szerint a szocializáció az a folyamat, amelynek során a gyermekek megtanulják, hogyan lehetnek a társadalom hasznos tagjai, hogyan kell a társadalomban élniük. Ebben az értelemben a szocializáció során a gyermek megtanulja a környező társadalom kultúráját, normáit, értékeit. A szocializációt úgy is lehet értelmezni, hogy annak során az egyén elsajátítja azokat a társadalmi szerepeket, amelyeket élete folyamán be kell töltenie. A szerep viselkedési mintákból, jogokból és kötelességekből áll. Különböző státuszokhoz különböző szerepek tartoznak. A státusz egy, a társadalomban elfoglalt pozíciót jelent Bár a gyermekkor vitathatatlanul döntő a szocializáció szempontjából, sok pszichológus és szociológus rámutatott arra, hogy a szocializáció az egész élet folyamán folytatódik, pl.

szocializálja az egyént a munkahelye vagy a felnőtt családja is. A szocializáció legfontosabb intézménye a gyermekkori család, de a modern társadalomban ezt a szerepet kezdi átvenni az iskola, mindemellett jelentős befolyással bírnak a barátok és az utóbbi évtizedekben a televízió és egyéb tömegkommunikációs eszközök is. A szocializációval összefüggő fogalom az internalizálás, ami azt a folyamatot jelenti, hogy az egyén olyan mértékben sajátítja el, teszi magáévá az értékeket és normákat, hogy akkor is azoknak megfelelően viselkedik, ha nem számít külső negatív szankcióra, vagyis, ha valaki belső meggyőződésből viselkedik a normáknak megfelelően, mert a normakövetést igen érétkesnek tartja. Azon a felismerésen, hogy az embernek nemcsak anyagi szükségletei vannak, alapul az élet minősége fogalmának bevezetése. Ez azt jelenti, hogy az anyagi szükségletek kielégítettségének magas szintje még nem jelenti

szükségképpen, hogy a társadalom tagjai „jól élnek”, a javakkal való ellátottság tekintetében is jól érzik magukat. Ehhez kapcsolódik a „jólét” (welfare) és a „jóllét” (wellbeing) megkülönböztetése. A jóléten általában az anyagi javakkal való ellátottságot értik, míg a jólléten azt, hogy a társadalom tagjai nemcsak az anyagi javak tekintetében, hanem a különböző szellemi javakkal való ellátottság tekintetében is jól érzik magukat. 10 Módszerek A normák, értékek, attitűdök vizsgálatának legelterjedtebb módszere az, hogy a kérdőíves vizsgálatban konkréten megfogalmazott kérdéseket tesznek fel ezekre vonatkozóan. A kérdések megfogalmazásának két elterjedt módja van: felsorolnak különféle értékeket, és ezeket fontosság szerint sorba rendeztetik, továbbá megfogalmaznak bizonyos kijelentéseket, amelyek értékeket vagy normákat tartalmaznak, és a kérdezett személyt arra kérik, hogy menyire

ért egyet a kijelentésekkel. A végső értékek helyett sok esetben attitűdöket vizsgálnak. Attitűdnek nevezik az egyénnek azt a lelki és szellemi készségét, hogy bizonyos tárgyakra, személyekre, helyzetekre meghatározott módon reagáljon. Az attitűdök hátterében nyilvánvalóan értékek állnak A két fogalom közötti különbség az, hogy az attitűd inkább valamely konkrét helyzetre vonatkozik, az érték inkább az általános kérdésekre. Értéket vizsgálnak, amikor az emberek közötti alapvető egyenlőségre kérdeznek rám attitűdöt, amikor azt kérdezik, hogy mit szólna, ah a gyermeke színes bőrűvel kötne házasságot. Elméletek A nevelés dilemmái A szocializációkutatásoknak a nevelési gyakorlattal szorosan összefüggő fő elméleti kérdése, hogy milyen tényezők segítik elő a gyermekek sikeres szocializációját, azt, hogy egészséges, érett személyiséggé váljanak, a társadalomba jól beilleszkedni képes, a

társadalom számára hasznos, értékes emberekké váljanak. Itt egészen konkrét kérdések merülnek fel, mint az, hogy a szigorú vagy az engedékeny gyermeknevelés a helyesebb. A szocializációval kapcsolatban merül fel azonban egy teljesen alapvető kérdés, nevezetesen az, hogy az-e a kívánatos, hogy a társadalom tagjai tökéletesen beilleszkedjenek a társadalomba, teljesen konformak legyenek minden értékkel és normával szemben. A teljes konformitás ugyanis a társadalom teljes megmerevedéséhez vezet. A társadalmi változások úgy következnek be, hogy a társadalom tagjainak egy kisebbsége nem konform módon kezd el viselkedni, esetleg egyetlen nagy újító kétségbe vonja a társadalom normáit, esetleg értékeit is, és helyükre más –szerinte magasabb rendű – normákat javasol állítani, új értékeket hirdet. A társadalom tagjainak azután egyre nagyobb része fogadja el ezeket a normákat és értékeket, míg azok végül uralkodó

normákká és értékekké válnak. A teljes konformitás tehát káros lehet az adott társadalom számára. Életmód Az életmód empirikus kutatásának kezdetei a „szabadidő szociológiájához” nyúlnak vissza. A szociológiának ez a részterülete az 1960-as években vált divatossá, a szabadidő megnövekedésével és az életszínvonal emelkedésével összefüggésben, amely lehetővé tette a szabadidő felhasználásának egyéni megválasztását és a nem jelentéktelen pénznek a szabadidős tevékenységek keretében való felhasználását. 11 Az életmód a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere, tehát az, hogy a társadalom tagjai mindennapi életükben milyen tevékenységeket végeznek, hol végzik ezeket, kik vesznek részt ezekben, miért végzik ezeket, mit jelentenek számukra ezek. Életstílus - az adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységeket, ezzel

kapcsolatos preferenciákat helyezi vizsgálatainak középpontjába. Életvilág – a mindennapi élet mindazon elemei, amelyeket a társadalomban élő ember adottnak vesz: az embertársakat, azoknak a mienkhez hasonló tudatát, a velük való kapcsolat létesítésének lehetőségét, környezetünk tárgyait. A praxis Bourdieu-nél jelenti a mindennapi tevékenységeken kívül ezeknek a tevékenységeknek a cselekvő egyének számára megnyilvánuló értelmét, továbbá a gyakorlatban megnyilvánuló értékeket, „ízléséket” is. Habitus – a mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető beállítódások. Módszerek Időmérleg Az időmérleg-adatfelvételek feldolgozásánál 3 alapvető mutatót szokás kiszámítani. 1. a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idő, 2. az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevők aránya, 3. azoknak az átlagos ideje, akik az adott

tevékenységben a vizsgált napon részt vettek Háztartás-statisztika Nagyobb számú háztartásból (reprezentatív minta) arra kérnek fel személyeket, hogy hosszabb időn át naplószerűen vezessék a háztartás összes jövedelmét és kiadását. Megfigyelés és élettörténet Elméletek Az életmód szerepe Max Webernél Weber szerint a társadalom tagjai nemcsak a gazdasági helyzet és a hatalom szerint rendeződnek a társadalom hierarchiájában, hanem az életmódjuk és ennek az életmódnak következtében kialakuló megbecsültségük szerint is. Aki „finomabb”, „előkelőbb” életmódot folytat, azt jobban megbecsülik, függetlenül attól, hogy mekkora a jövedelme vagy vagyona és mekkora a hatalma. 12 A hivalkodó fogyasztás Thostein Veblen szerint a gazdagoknak a társadalom nagy tömegeitől való elkülönülésében szintén nagy szerepet játszik az életmód és a fogyasztás. Ezt a gazdag osztály „dologtalan” osztálynak nevezte el,

és azt hangsúlyozta, hogy tagjait a „hivalkodó fogyasztás” (conspicious consumption) jellemzi, mert nagyon is meg akarják mutatni, hogy megengedhetik maguknak a fényűzést, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyivel fölötte állnak a dolgozó tömegeknek. Munkáséletmód és a szegénység kultúrája Többen vizsgálták a 60-as években az angol munkásosztály életmódját és azt kutatták, hogy elpolgárosodik-e a viszonylagosan magas jövedelmű és ezért jólétben élő munkásosztály. Azt találták, hogy az említett modern szakmunkások magas keresetük és életszínvonaluk mellett is megtartják a hagyományos munkásosztályra jellemző életmód számos jellemzőit, tehát nem polgárosodnak el. Praxis és habitus Bourdieu-nél Bourdieu szerint a társadalmi hierarchiában magasabb helyzetű osztály különleges életmódjával, különleges szabadidős tevékenységeivel és ízléssel önmagát definiálja és különíti el más osztályoktól.

Azzal, hogy milyen sportot űz, milyen zeneszerzőket kedvel, hogyan rendezi be lakását, sőt azzal is, hogy mit eszik és hogyan öltözködik, milyen kozmetikumokat használ, stb., önmagát definiálja, így az egyes ember egy-egy társadalmi osztályhoz, réteghez való tartozását juttatja kifejezésre. A mindennapi életmódnak ezeket az elemeit a praxis fogalmában foglalja össze. A praxis, vagyis a mindennapi gyakorlat- és ízlésválasztások hátterében áll az egész társadalmi élettel és kultúrával szembeni következetes attitűd, amelyet habitusnak nevez. Ez a habitus jellemzi és egyben definiálja a társadalmi osztályokat. Az életmód tehát Bourdieu felfogása szerint nemcsak a társadalmi struktúrában elfoglalt pozíciót tükrözi, annak mintegy függvénye, hanem meg is határozza, hogy az egyén milyen társadalmi osztályhoz tartozik, mintegy alakítja, definiálja is a struktúrát. Ennek következtében Bourdieu nemcsak a hagyományos társadalmi

osztályokat különbözteti meg, hanem azok mellett vagy még inkább azokon belül az életmód alapján definiált osztályokat is. Az uralkodó osztályokon belül például megkülönbözteti a tőkéseket és az értelmiséginek nevezett csoportot. 13 4. Család, rokonság, házasság Az emberi társadalomban mintegy közvetítőként helyezkednek el az emberek között a társadalmi intézmények – olyan normák és értékek valamilyen egymással összefüggő tevékenységére vonatkozó elfogadott rendszerét jelenti, melyek a társadalmi életet szervezik úgy, hogy a társadalom tagjai a társadalom számára szükséges funkciókat ellássák. Ilyenek a család, az oktatási rendszer, a gazdasági rendszer és kormányzat, politikai intézmények. Az intézmények státuszokat határoznak meg (anya, gyerek, tanár) és hozzájuk kapcsolódó szerepelvárásokat definiálnak. Az emberi társadalmi intézmények közül a legfontosabb a család. A család a

társadalmi kiscsoportok egyike. Csoport az egyének olyan együttese, melyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek. Kiscsoport olyan csoport, melynek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak. A család olyan emberek csoportja, akiket közvetlen rokonsági kapcsolat fűz össze, s amelynek felnőtt tagjai vállalják a gyermekek gondozásának felelősségét. A rokonság azon emberek közötti kapcsolatokat foglalja magában, amelyek házasság vagy leszármazás révén jönnek létre (apák, anyák, más leszármazottak). A házasság társadalmilag elismert és jóváhagyott szexuális közösség két felnőtt ember között. A klán olyan csoport, amelynek minden tagja egy néhány nemzedékkel korábban élt közös őstől származtatja magát női vagy férfiágon. Önmagukat, s mások is őket, önálló identitással rendelkező közösségnek tekintik. A szervezetszociológiában

megkülönböztetik a formális és informális csoportot. Formális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeket a szervezeti szabályok definiálnak. Ilyen pl a vállalat egy osztálya Informális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeket nem formális szabályok definiálnak, hanem személyes kapcsolatok, szimpátiák, közös érdekek és azok képviselete tart össze. Ilyen pl egy baráti csoport vagy klikk a vállalaton belül. A kiscsoporttal rokon, de azzal nem teljesen azonos, annál szűkebb fogalom az elsődleges csoport, mely olyan kiscsoport, amelyben a csoporttagok teljes személyiségükkel (tehát nemcsak munkatársak vagy szomszédok) vesznek részt, ezért a kapcsolatok sokoldalúak (pl. nemcsak a munkára, hanem a szabadidő eltöltésére is kiterjednek), továbbá érzelmileg színezettek, a csoporttagok érzelmi biztonságot, segítséget adnak és kapnak, ezek a kapcsolatok elősegítik személyiségük fejlődését. Az elsődleges csoportok

nyújtanak segítséget a felnőtt élettel járó feszültségek. Lelki problémák megoldásában A legfontosabb elsődleges csoport a család, a tágabb rokonság és a baráti, közöttük a kortársi kiscsoportok. A család a szociológiában olyan együtt élő kiscsoport, melynek tagjait vagy házassági kapcsolat vagy leszármazás, vérségi kapcsolat köti össze. A statisztikában csak a szülőket és a velük élő nem házas gyerekeiket számítják a családhoz: házaspár, házaspár+gyerek, egy szülő+egy gyerek. Ezeket szokás családmagnak vagy nukleáris családnak nevezni A háztartás az együtt élő és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja, akik általában, de nem szükségképpen rokonok. 14 Attól függően, hogy kik élnek együtt a háztartásban, különféle háztartástípusokat különböztethetünk meg. P Laslett tipológiája a következő: 1. nukleáris családi háztartások, ezekben egyetlen nukleáris

család tagjai élnek, 2. kiterjesztett családi háztartások, ezekben egy nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a családmaghoz nem tartozó rokonok (leggyakrabban az özvegy szülő vagy egy nem házas testvér) élnek együtt, 3. több családmagból álló háztartások, ezekben több családmag él együtt, legtöbbször a szülők és házas gyermekük háztartásával, 4. olyan háztartások, melyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanahhoz a családmaghoz, pl. két egyedülálló, nem házas unokatestvér együttélése egy háztartásban, 5. egyszemélyes háztartás Egy család, akár nukleáris, akár kiterjesztett, az egyes ember helyzetét illetően lehet származási család, illetve nemző család. A származási család az, amelyikbe az ember beleszületik, a nemző család pedig az, amelyikbe felnőttként lép be, s ebben nő fel a gyerekek új nemzedéke. Házasságkötés a szociológiában az a cselekmény, amellyel felnőttek házastársi

kapcsolatot létesítenek egymás között. A statisztikában az a jogi cselekmény, melynek során egy férfi és egy nő a jogszabálynak megfelelően házastársi kapcsolatot létesítenek. A szociológiában házasság a jogi cselekmény nélküli tártós együttélés is. Monogám házasságnak nevezi egy férfi és egy nő együttélését. Poligám házasságnak nevezik azokat, ahol egy férfinak vagy nőnek több házastársa van. Poligíniának nevezik azt az esetet, amikor egy férfinak több felesége van, poliandriának pedig azt, amikor egy nőnek több férje van. A poliandria olyan helyzetet hoz létre, amely poligínia esetén nem fordulhat elő – a gyerek biológiai apja általában nem ismert. A poliandria rendkívül szegény társadalmakban fordul elő, ahol a lány újszülöttek egy részét rendszeresen megölik. A legtöbb férfinak a poliginikus társadalmakban is csak egy felesége van. A több feleséghez való jog gyakran a magas rangú férfiakra

korlátozódik, ahol pedig nincs ilyen korlátozás, ott a nemek aránya és a gazdasági tényezők korlátozzák a poligíniát. A poliginikus családokban a társfeleségek néha egy fedél alatt laknak, de gyakran mindegyiknek megvan a maga külön háztartása. A poligínia által okozott konfliktust néha enyhíti a feleségek hierarchizálásának rendszere. Csoportházasságnak nevezik azt az esetet, amikor több férfi és több nő él együtt közösen házas kapcsolatban. Az utóbbi időkben felmerült az a kérdés is, hogy az azonos nemű felnőttek házasságszerű együttélését is jogilag házasságként kellene elismerni. Az emberi társadalmak általában meglehetősen szigorúan szabályozták, hogy ki kivel köthet házasságot, és ki kivel nem. Az egyik legfontosabb tilalom a vérrokonok házassága A vérrokonok közti tiltott szexuális kapcsolatot incesztusnak nevezik. A tilalom az egyes társadalmakban a rokonok eltérő körére terjed ki, valahol csak az

első unokatestvérig terjed, másutt viszont a második unokatestvérek között , vagy még távolabbi rokonok között is tilos. 15 Endogámiának nevezik a csoporton (törzsön, falun, exogámiának a csoporton kívülivel kötött házasságot. klánon) belüli házasságkötést, Homogámiának nevezik az egy adott társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten, etnikumon belüli házasságkötést, heterogámiának azt az esetet, amikor a vőlegény és a menyasszony más-más osztály tagja. A válás a házasság felbontása, a házastársak különválása. Ettől meg kell különböztetni a tényleges különélést, a különválást. Az elszakadás azt a folyamatot jelenti amelynek során felbomlik egy hosszan tartó, intim kapcsolat. Sok esetben a fizikai válást megelőzi a szociális elkülönülés - legalább a partnerek egyike új életstílust alakít ki, új célok izgatják, új barátokat talál olyan közegekben, ahol a párja nincs jelen. A válás során

lezajló átmenetek: 1. az érzelmi válás, amely jelzi, hogy a házasság megromlott ,és amely növeli a feszültséget a házastársak között, s rendszerint elvezet a tényleges váláshoz. 2. a jogi válás arra vonatkozik, hogy milyen alapon ér véget a házasság 3. a gazdasági válás a vagyon és tulajdon megosztására vonatkozik 4. a szülői feladatok megosztása a gyermekfelügyelettel kapcsolatos kérdésekre és a láthatási jogokra terjed ki. 5. a közösségi válás azt jelenti, hogy az elvált ember miképpen rendezi át a baráti körét és egyéb társadalmi viszonyait. 6. a pszichikai váláson azt értjük, hogy végül az érzelmi függőség szálait is el kell szakítani és szembe kell nézni az önálló élet követelményeivel. A házasság megszűnhet az egyik házasfél halála, vagyis özvegyülés következtében is. A statisztikában négyféle családi állapotot különböztetnek meg: 1., nőtlen/hajadon, 2, házas, 3., elvált, 4, özvegy A

tényleges helyzet azonban nem mindig egyezik meg a jogi helyzettel, az alaposabb szociológiai vizsgálatok részletesebb családi kategóriákat használnak: 1. nötlen/hajadon, 11 egyedül él, 12 élettárssal él, 2. házas, 21 együtt él házastársával, 22 külön él házastársától, egyedül él, 23 külön él házastársától, élettárssal él, 3. elvált, 31 egyedül él, 32 élettárssal él, 4. özvegy, 41 egyedül él, 42 élettárssal él A család funkciói: 1. Termelési funkció – korábban lényeges volt, mert a család volt a termelőegység Ez a funkció csökkent a termelőszövetkezetek elterjedésével. Jelentős a családban a házépítés is, „csináld magad” munkák. Ezek lényegesen hozzájárulnak a lakosság jólétéhez. 2. Fogyasztási funkció – régebben a családban történt A fejlett társadalmakban a fogyasztás növekvő része kerül a családon kívülre (pl. munkahelyi étkezés) 3. Reprodukciós funkció – gyermek szülése,

a népesség fenntartása nemzedékről nemzedékre. 4. Felnőttek pszichikai védelme – egyesek szerint a mentálhigiénés és hasonló intézmények átvették a felnőttek védelmét. A mindennapi feszültségek és kudarcok 16 elviselésére a család nyújtja a legjobb segítséget azáltal, hogy biztos, szerető és megbecsülő hátteret nyújt. Az idős emberek és betegek gondozása terén nem sikerült a családot pótló egyenértékű intézményt létesíteni. 5. Gyermek szocializációja – egyesek szerint az iskola vette át ezt a szerepet Ahol a család nem tud segíteni ott sokszor az „utcasarki csoportok” negatív hatása érvényesül. A család szocializációs hiánya veszélyezteti a gyermekek személyiségfejlődését. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában nő az első házasságkötési életkor, gyakori a házasságon kívüli együttélés, eltérő mértékben nő a válások száma, és a házasságon kívül született gyerekek száma, nő

az egyszemélyes háztartások száma, csökken a családok gyerekszáma. A család árnyoldalai: A családi kapcsolatok komoly feszültségek forrásai lehetnek, amelyek kétségbeesésbe kergetik az embereket, vagy éppen erős szorongással és bűntudattal töltik el őket. A legsúlyosabb következményekkel azonban a gyerekeken elkövetett vérfertőző nemi erőszak, azaz a megrontás és a családon belüli erőszak jár. A megrontás korántsem ritka jelenség, és leggyakrabban családon belül fordul elő. A megrontást a legegyszerűbben olyan nemi aktusként definiálhatjuk, amelyet felnőttek kezdeményeznek a törvényes kornál fiatalabb gyerekkel. A vérfertőzés közeli rokonok közötti szexuális kapcsolatot jelent. Családon belüli erőszaknak azt nevezzük, amikor valamelyik családtag fizikailag bántalmaz egy másik vagy több családtagot. A házasság és a család alternatívái Kommunák – a kommunális életforma legfontosabb mai példái az izraeli

kibucok. A kibuc családok és egyének közössége, amely együttműködik a gyerekek felnevelésében. A legtöbb kibuc eredetileg kollektív mezőgazdasági vállalkozás volt, amelyek közül ma már sok ipari termeléssel is foglalkozik. Együttélés – amikor házasságon kívül egy pár szexuális közösségben él együtt. Homoszexuális családok – manapság sok homoszexuális nő és férfi él stabil párkapcsolatban, és néhány ilyen pár formális házasságot is köt, még ha az jogilag nem is érvényes. 17 5. Népesség, népesedés, egészségügyi ellátás Minden társadalom egy adott népesség tagjaiból áll. A népesség száma és összetétele befolyásolja a társadalmi folyamatokat, a népesség alakulása függ a társadalmi tényezőktől. A demográfia a népességszámmal és a népesedési folyamatokkal foglalkozó tudomány. Születését John Grant 1662-ben megjelent könyvétől számítjuk, amelybe a londoni halálozási statisztikai

adatok alapján a halandóság törvényszerűségeit és más népesedési folyamatokat vizsgált. A legismertebb demográfus Robert Malthus egy leegyszerűsített elméleti módszert fogalmazott meg, mely szerint a népesség gyorsabban képes szaporodni, mint a termelés növekedni. Ez szükségképpen halandósági katasztrófához vezet (éhínség, járvány). Később felvetette a születésszám korlátozását (késői házasodás, vagy házasságtól való tartózkodás). Az európai népességek már az ő korában is megkezdték a születések korlátozását – a termelés gyorsabban nőtt – életszínvonal emelkedett – nem következett be a megjósolt halandósági katasztrófa. A demográfusok inkább a népesedésre vonatkozó adatok gyűjtésével, azok feldolgozásával foglalkoznak. A demográfiának hatalmas lendületet adott a II. vh – utána felgyorsult a világ népességének növekedése. Rengeteg tudós foglalkozott vele Rendszeresen kerül sor

tudományos világkonferenciákra és az ENSZ által szervezett népesedési világkongresszusokra. A demográfusok nemcsak a helyzet felmérésével, hanem politikai ajánlások kidolgozásával is foglalkoznak. Később figyelmet fordítanak a fejlett országok alacsony gyermekszámára. A halálozással szorosan összefügg az egészségi állapot. Ezzel a szociológia külön ágazata az egészségszociológia foglalkozik (ettől megkülönböztetjük az orvosi szociológiát és a pszichiátriai szociológiát). Alapvető demográfiai fogalmak Termékenység – a születések vizsgálatánál használjuk. Ezen a szülőképes korban lévő női népességre vagy egyes részeire jutó születések számát értjük. Halandóság – ezen nem a halálozások számát, hanem valamilyen mutatóját, pl. korcsoportonkénti valószínűségét vagy még inkább a halandósági tábla mutatóit, elsősorban a születéskor várható átlagos élettartamot értjük. Reprodukció – a

népesség újratermelődése. Hogyan alakul a népesség száma, összetétele a halandóság és termékenység együttes hatása alatt. Morbiditás – a betegségek előfordulásának gyakorisága. Incidenciamutatók – hányan betegednek meg (pl. 10000 lakosra jutó új tbc-s betegek száma) 18 Pervalenciamutatók – hányan vannak beteg állapotban(pl nyilvántartott tbc-sek száma) Egészség – a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) szerint az egészség a testi , szellemi és társadalmi jólét teljes állapota és nemcsak a betegség és rokkantság hiánya. Nyers élveszületési arányszám – általában az 1000 főre egy évben jutó élveszületések számát fejezi ki. A születési arányszámok a nők termékenységét mutatják. A termékenység arra vonatkozik, hogy egy átlagos nő hány élő gyereket szül. A termékenységi arányszám (fertility rate) nagyon bonyolult számítás eredménye. Ez azoknak a gyerekeknek a száma, akiket egy átlagos nő

szülne egy adott népességben, ha megéri a szülőképes éveinek a végét, és ugyanolyan ráta szerint hordja ki a gyermekeit, mint azok, akik az adott időpontban éppen túlléptek a szülőképes korukon. A fertilitást megkülönböztetik a biológiai termékenységtől, amely azt jelenti, hogy egy nő biológiailag hány gyerek kihordására képes. A nyers halálozási arányszámot a születési arányszámhoz hasonlóan számítják ki, az 1000 főre jutó halálesetek száma egy év során. A halálozási arányszámoknak általában különösen fontos eleme a csecsemőhalandósági ráta az 1000 élveszületésre jutó, egy év alatti korban meghalt csecsemők száma egy adott évben. A csecsemőhalandóság csökkenésének legfontosabb következménye a születéskor várható átlagos élettartam – vagyis azoknak az éveknek a száma, amit egy átlagember várhatóan megél a születése pillanatában. A várható élettartamot meg kell különböztetni az

élethossztól, ami az a maximális időtartam, amit egy faj megélhet. Míg a várható élettartam a világon a legtöbb társadalomban nőtt, addig az élethossz változatlan maradt. Módszerek Népszámlálások, éves népmozgalmi statisztikák, kérdőíves módszer. Elméletek Demográfiai átmenet elmélete : Malthus (halandóság javul- nő a népesség) A demográfusok felismerték, hogy a fejlett országokban a halandóság javulását a termékenység csökkenése követte (Landry). A halandóság hosszú távú javulását és az azt követő termékenységcsökkenést nevezzük demográfiai átmenetnek. 1. a halálozási és születési arányszám egyaránt igen magas 2. a halandóság javulni kezd, a termékenység egyelőre változatlanul magas marad, a népesség gyorsan nőni kezd. 3. a halálozási arányszám tovább csökken, de a születési arányszám is csökkenni kezd , a népesség növekedése továbbra is gyors 4. a halálozási arányszám csökkenése

lelassul, majd megáll, a születési arányszám tovább csökken, ezért a népesség növekedése lelassul 5. a halálozási és születési arányszám hasonlóan alacsony szinten stabilizálódik, a népesség növekedése megáll. A halálozás javulása az életszínvonal emelkedésével, a termékenység csökkenése gondolkodásmódbeli változással van összefüggésben. 19 A termékenység közgazdaságtani és szociológiai elméletei Sauvy – egy átfogó keretet fogalmazott meg a termékenység változásainak megértéséhez a fejlett országokban. A termékenység közgazdasági elmélet szerint az emberek a gyerekszámról hasonlóan gondolkodnak mint amikor tartós fogyasztási eszköz megvásárlásáról határoznak. Hasznokat és örömöket állítanak szembe a gyereknevelés költségeivel, családi jövedelemmel. Ha a gazdáság fejlődik, nő a család jövedelme, de nőnek a gyereknevelés költségei is ezért csökkennek a gyerekből várható hasznok.

A nők kereső munkája, az anya lekötöttsége is csökkenti a gyerekszámot. Easterlin szerint a házaspárok életszínvonalra nemzedékről nemzedékre változnak. és gyerekszámra vonatkozó nézetei A termékenység szociológiai elmélete szerint a családok nem gazdasági kalkulációk alapján döntenek, hanem értékek szerint, olyan viselkedési normák befolyásolják őket, melyeket a társadalom elfogad. A normák változásainak okai: a gazdasági prosperitás a jövő kilátásának kedvező megítélése fölfelé, a jövő pesszimista megítélése lefelé módosítja a társadalomban ideálisnak tartott gyerekszámot. A nők egyenjogúságra törekvése, karrierambíciói szintén csökkentik a gyerekszámot. Egészség és betegség A népesedési kérdések szoros kapcsolatban állnak az egészség és betegség problémáival. Az, hogy hány gyerek születik, hogy a gyerekek mekkora hányada éli túl a csecsemőkort, hogy az emberek hány éves korukig

élnek, és az, hogy melyek a fő halálokok, szorosan összefügg az egészségi állapottal. Minden kultúrában találhatók bizonyos eszmék a fizikai egészséggel és betegséggel kapcsolatban,de az, amit ma orvostudományként ismerünk, a nyugati társadalmakban az utolsó két-három évszázad alatt lezajlott fejlődés eredményeként alakult ki. A tradicionális kultúrákban közös az, hogy a betegséget az egyén átfogó lelki és szociális jólétének egyik aspektusaként értelmezik. A modern orvostudomány a betegség olyan szemléletét alakította ki, amely a betegségek eredetét tudományos terminusokkal leírható fizikai tényezőkben látja. Az iparosodott társadalmakon belül nagy különbségek figyelhetők meg a fontosabb betegségek megoszlásában. A halálesetek körül-belül 70 százaléka négy fő betegségtípusra vezethető vissza a nyugati országokban. Ezek a rák, a szívbetegségek, az agyvérzés és a légzőszervi megbetegedések. A

halálozás csökkenésének okai az életszínvonal növekedése, orvostudomány fejlődése. Az orvostudomány szerint a halandósági és egészségi állapotra ható tényezők közül a legfontosabbak a biológiai tényezők (az egyén szervezetével összefüggő adottságok, örököltek). 20 A társadalmi tényezők a következők: 1. A környezetben előforduló egészségkárosító tényezők, emberi tevékenység , ipar 2. Életmód egészségkárosító elemei (dohányzás, alkohol, kábítószer, mozgásszegény életmód). 3. Az életmód és az életkörülmények egészségkárosító eleme annak a következménye, hogy az azok által érintett személyek szegénységük vagy más társadalmi hátrányuk miatt nem tudnak ezen változtatni. Demográfiai trendek Az idősebb embereke társadalmi helyzete a modern társadalmakban sokkal bizonytalanabbá vált, mint amilyen számos korábbi kultúrában volt, ahol az időskor gyakran együtt járt a presztízs, a

vagyon és a hatalom megnövekedésével. A nyugdíjba vonulás az egyének és gyakran a háztartások számára is társadalmi, gazdasági és pszichológiai problémákat okoz, nagy átalakulást jelez még azok esetében is, akik újonnan felszabadult szabadidejüket lehetőségként tudják kezelni. Az öregkor gyakran együtt jár a kapcsolatok beszűkülésével. A nyugdíjba vonulás nemcsak magának a munkának az elveszítését jelenti, hanem a munkatársakkal fennálló kapcsolatok leépülését is. Kiemelt demográfiai csoportok: nők, idősek, fiatalok és gyermekek A régebbi szociológiai tankönyvekben nem foglalkozott külön fejezet a demográfiai csoportokkal. De a helyzet megváltozott Különösen érvényes ez a nőkre, kialakult egy feminista irányzat, de megnövekedett az idő emberek helyzete iránt való szociális érdeklődés is. A nők és férfiak megkülönböztetésétől eltérően az életkori csoportok pontos definiálása korántsem egyszerű

kérdés. A 70 vagy 75 évnél idősebbeket szokás „idős öreg”-eknek tekinteni, de általában véve a 60 év fölöttieket nevezik öregnek. A nagykorúság életkorát (18) szokták a fiatalság felső határának tekinteni, de az iskolába járás meghosszabbodása és az aktív keresés eltolódása végett a 30 évnél fiatalabbakat tekintjük fiatalnak. A gyermekkort és a serdülőkort általában együtt vizsgálják Elméletek A nemek közti különbségek okai Két elméleti felfogás létezik. Az egyik a biológia, genetikai okokban keresik a magyarázatot, a mások pedig pszichológiai, szociológiai magyarázatot ad. Az angolban a „nem „ szónak két megfelelője van, az egyik a „sex”, vagyis a biológiai nemet értik alatta, a másik a „gender”, ami társadalmi vagy pszichológiai-szociológiai különbségekkel határozza meg a két nemet. A genetikai különbség a 23. kromoszómapárból adódik (XX, XY) 21 A szociológiai különbségeket a

születésüktől kezdődő eltérő bánásmód határozza meg. Megkülönböztetik a nemi szerepeket (milyen viselkedést vár el a társadalom a különböző nemek képviselőitől) és a nem identitást, vagyis, azt hogy az illető melyik nemhez tartozónak érzi magát. Margaret Mead kutatott két új-guineai törzset, ahol ara a következtetésre jutott, hogy az arapes nevű törzsében mindkét nemhez tartozók egyaránt nem agresszív, másokkal törődő tulajdonságokat mutattak, melyek az európai nőkre jellemző, a mundugumor törzsben viszont a nőket agresszíveknek, kíméletlennek találta, ami inkább az európai férfiakra jellemző. Margaret Meadet követően sokan hivatkoztak még az ő kutatásaira. A férfiak és nők közötti munkamegosztás A funkcionalista iskola szerint a nemek közötti különbségek azért fordulnak elő a legtöbb társadalomban, mert a nemek közötti munkamegosztás és a szerepek ebből fakadó eltérései előnyösek az emberi

társadalmak számára. A férfiakra a fizikai erő, a nőkre a gyerekszülés és nevelés, gondozás jellemző és ez alapján ítélték meg őket régen, de ma már kevés az a munkakör, ahová fizikai erő szükséges, így a férfiak és nők hasonló munkakörökben dolgozhatnak, ezért változik a megítélésük is. A konfliktuselméleti irányzatok a munkamegosztás helyett a férfiak hatalmi pozíciójára helyezik a hangsúlyt. Eszerint a férfiak dominanciája, a nőknek a férfiak általi elnyomása az emberiség történetének legáltalánosabb egyenlőtlenségi viszonya, fontosabb és általánosabb, mint az uralkodó osztályok és az alávetett osztályok közötti konfliktus. A modern társadalmakban a többi fajta elnyomási viszonyok élessége csökkent, az osztályok közötti konfliktus is elhalványult, ellenben a férfiaknak a nők fölötti elnyomó uralma fennmaradt, ezért a modern társadalmakon belüli harc legfontosabb formája a nők harca a

felszabadulásért és az egyenjogúságért. Az egyének életciklusának szakaszai 1. 2. 3. 4. 5. 6. csecsemőkor, születéstől 1 éves korig gyermekkor, 1 év – 12-ig serdülőkor 12-től – 14-16-ig ifjúság 14-16-tól az iskolai tanulmányok befejezéséig, kereső munkáig felnőttkor, nyugdíjkorhatár eléréséig időskor nyugdíjkorhatár fölött A modern társadalmakban az ifjúkor és felnőttkor közé kezd beékelődni egy sajátos életszakasz, melyet posztadoleszcenciának 8utóserdülőkor) neveztek el. A 18 éves nagykorú fiatalok egyre többen szorulnak szülőkre pl továbbtanulásuk miatt. P. Laslett azt javasolt , hogy az időskort két szakaszra osszák fel 1. gazdasági aktivitás megszűnése utáni időszak, amikor még testi erőinek és szellemi képességének tudatában van 2. igazi időskor, amikor a testi és szellemi képességek is hanyatlanak 22 A felnőttkor előtti és utáni életszakaszok elkülönülése és meghosszabbodása A

fejlett társadalmakban jobban elkülönülnek egymástól az egyes életszakaszok, és különösen meghosszabbodnak a felnőttkor előtti és utáni egyes szakaszok. A munkaképes és szexuálisan teljesen érett fiatal emberek hosszú ideig egy olyan szakaszban élnek, amelyben nem állnak előttük nyitva a felnőttkorral járó lehetőségek és nem vállalhatják a felnőttkorral járó kötelezettségeket. Az idős emberek régen lassabban és fokozatosan váltak ki a jövedelmet biztosító munkából, míg ma a nyugdíjba lépéssel egy csapásra véget ér az aktív kereső tevékenységük, ami több különböző problémát is okozhat amiatt, hogy ezek az emberek új értelmet kell, hogy találjanak az életükben, ugyanis a várható élettartam meghosszabbodása miatt hosszabb időt töltenek el ebben az életszakaszban. A fiatalok és a nők helyzete napjainkban Az egyik legátfogóbb kutatás a 15- 29 éves fiatalok életéről az Ifjúság 2000 címet viseli. A 15-29

éves fiatalok többsége tanul, képzi magát, hogy ezáltal is minél jobban megfeleljen a piacgazdaság kihívásainak. Nagyon nehéz az önállósodás, a leválás a szülőkről Többségük szüleivel él „gyerek státuszban”, bár néhányan rendelkeznek önálló lakással, sokuknak lakásbérléssel vagy „kényszer-együttéléssel” sikerül csak elkerülniük a szülői házból. Anyagi helyzetüket jellemzi, hogy nem dúskálnak a pénzben, egy részük beosztással jól kijön, más részük alig jön ki a jövedelméből. Harmaduk rendszeresen dohányzik, a férfiak kétharmada, a nők fele szokott alkoholt fogyasztani, héttizedük drogokat is kipróbált már (Ifjúság 2000). Mivel nő az iskolázottság mértéke, egyre több nő tanul tovább, kitolódik a házasodási életkor. Ennek egyik oka lehet, hogy a közvélemény szerint még mindig az a normális, ha a fiatalok iskoláik befejezése után kötnek házasságot, másrészt az iskolázottsággal nő a

nők munkaerő - piaci esélye, nőnek a választási lehetőségeik. A házasság halasztásának további okai lehetnek, hogy akik a rendszerváltás nyerteseinek számítanak, megtehetik, hogy egyedülállóként éljenek, hiszen rendelkeznek az ehhez szükséges anyagiakkal, másrészt nő a szegénység, egyre nagyobb méreteket ölt az elszegényedés, a munkanélküliség, így az ebbe a rétegbe tartozó fiataloknak el kell odázniuk a családalapítást. Mivel az élettársi együttélés egyre elfogadottabbá válik a társadalomban, ez is hozzájárul a házasság népszerűségének csökkenéséhez, ráadásul ez a törvényes kötöttségek nélküli életforma jobban meg is felel a fiatalok igényeinek, mivel ebben a párkapcsolati formában így inkább az egymás iránt érzett érzelmek játszanak szerepet. Továbbá azok, akik képzetlenek és nehezen tudnak elhelyezkedni, vagy nagyon bizonytalan a munkájuk szintén kénytelenek a kisebb anyagi és érzelmi

biztonsággal járó élettársi kapcsolatot választani, nemtől függetlenül. A kutatások említést tesznek egy jól képzett, jól fizetett szakember és vállalkozói csoportról, akik szintén halasztják a házasságkötést, inkább együtt élnek vagy tartós kapcsolat nélkül élnek. Megjegyzik, hogy ezt a réteget a valóságosnál nagyobb számúnak tünteti fel a tömegkommunikáció (Tóth Olga 1997, Bukodi 2002). Megkülönböztethetünk egy „együtt járó együttélőknek” nevezett csoportot is, akik ugyan nem vallják magukat élettársaknak, viszont hetenként néhány napra összeköltöznek, így gyakorlatilag életvitelükben mégis az élettársi kapcsolatot képviselik (Utasi 2002). 23 Csökken a gyermekvállalási hajlandóság, a munkaerő - piaci körülmények nagyban hozzájárulnak ehhez. Kitolódik a gyermekvállalási életkor is, a nők többsége manapság 25 – 29 éves korban vállal gyermeket. Egyre gyakoribb a házasságon kívüli

gyerekszülés Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a karrier vagy az egyéni ambíciók előnyben részesítése miatt csökkenne a nők családcentrikus beállítottsága, vagy szándékosan gyermektelenek szeretnének maradni, arról van szó, hogy anyagi okok miatt, a család megélhetése érdekében munkát kell vállalniuk, ami helyenként egy időre kitolja és megváltoztatja a gyermekvállalási szokásokat (Pongrácz, Spéder, S. Molnár, 2002) A fiatalok értékpreferenciái három típus köré csoportosíthatók. Legfontosabbnak a „harmonikus, boldog élethez köthető, immateriális értékek mutatkoztak”. Ide sorolták a család biztonságát, az igaz barátságot, a szerelmet, a békés világot, valamint a belső harmóniát. A rangsorban a következő csoport az anyagi javakhoz kötődik, ide tartozik a gazdagság, a rend, az érdekes és változatos élet, a kreativitás. Ezután következik a társadalmi tudatként leírt nemzeti identitás, a tradíciók

jelentősége, a hatalomhoz való viszony. Legkevésbé fontosnak tartják a hatalmat. A fiatalok egy 0-tól 10-ig terjedő skálán a következő értéksorrendet alakították ki: 1. család, 2 saját jövő, 3 jövedelem, 4 pénz, 5 munkája jellege, 6 munka, hivatás, 7. saját műveltsége, 8 magyarság, 9 barátok, 10 szabadidő, kikapcsolódás, 11 hogy Ön férfi/nő, 12. saját hasznossága, 13 kultúra, 14 vallás, 15 politika A fiatalok 90 százalékának van kialakult, konkrét elképzelése saját jövőben céljait illetően. Leggyakoribb megvalósítandó elképzelésként a tanulás és szakmaszerzés szerepel, ezt követi a saját lakás, az önálló otthon megszerzése, majd a családalapítás, valamint a gyermekvállalás következik. Ezután jön az „önálló életvitel megteremtése” és a megfelelő munkahely megszerzése. Egy kutatás, mely az erőszakhoz való hozzáállást vizsgálta, azt próbálta feltérképezni, hogy a fiatalok erőszakhoz való

viszonyát milyen szociológiai különbségek befolyásolják. Abból indultak ki, hogy a fiatalok véleményét és magatartását társadalmi státuszuk nagyban befolyásolja, ezért különbséget tettek a fiatalok között munkaerő-piaci pozíciójuk szerint, vagyis tanulókra, dolgozókra és munkanélküliekre osztották őket. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy „a felnőtt világba való integrálódást, az iskolának az életre való felkészítését, a személyes és az ország jövőjét illetően” legpesszimistábbnak a munkanélküliek bizonyultak, majd őket a dolgozó fiatalok követik, szintén ők azok, akik leginkább elismerik a fiatalok erőszakhoz való jogát, és ők csatlakoznának leginkább erőszakos szervezetekhez, ha ettől helyzetük javulását remélhetnék. Ha iskolatípus szerint vizsgálják a hozzáállást, akkor a szakmunkásképzőbe járók véleménye közelít leginkább ezekhez a pesszimista véleményekhez (Garami Erika 1997). A

Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet és az ELTE Pszichológiai Intézete által végzett felmérés szerint a 18 évnél idősebb magyarok 75 százalékának van állandó társa, partnere. Az állandó társ 75 százalékban férjet/feleséget, 12 százalékban élettársat, 13 százalékban külön-élő társat jelent. A 18-29 éves fiatalok 41 százaléka együtt él, 27 százaléka külön él, 32 százalékuknak nincs partnere. A férfiak 5 százalékának több állandó jellegű szexuális kapcsolata is van, míg a nőknél ez az arány 1 százalék. Ami a hűséget illeti, a „felnőtt magyarok 28 százaléka él nemi életet egynél több partnerrel”. A magyarok átlagosan 17 éves koruk körül létesítik első szexuális kapcsolatukat, a magyar férfiaknak átlagosan 9, a nőknek 4 szexuális partnerük volt életük során. Egy átlagos magyar 18-29 közti fiatal a felmérést megelőző 10 napon átlagosan 4,6- szor szeretkezett. Egy átlagos magyar

szeretkezés 33 percig tart, ebből 15 perc az előjáték. A kezdeményező szerep inkább a férfiaké, de a férfiak és nők többsége is azt vallotta, hogy partnerével nagyjából azonos mennyiségben kezdeményezik a szexuális együttlétet (Marketing Centrum Országos Piackutató Intézete és az ELTE Pszichológiai Intézete 2002). 24 6. Társadalmi szerkezet és rétegződés, társadalmi mobilitás Egyenlőtlenségek minden társadalomtípusban léteznek. Az egyenlőtlenségek leírására a szociológusok a társadalmi rétegződés fogalmát használják. Társadalmi szerkezeten a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat értjük. A társadalmi szerkezeten belül státuszok vannak (az egyén által elfoglalt pozíció), a státuszok betöltői pedig meghatározott szerepek szerint viselkednek, és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat írnak elő az őket betöltők számára. Egy személy többféle státuszt is elfoglalhat (apa,

férj, gyerek, tanár). Társadalmi rétegződés a különböző ismérvek (foglalkozás, beosztás, munkahely, végzettség, lakóhely) alapján definiált társadalmi kategóriák, helyzetének, életkörülményeinek, életmódjának különbségei, e rétegek hierarchikus sorrendje különböző dimenziókban. Társadalmi osztálynak nevezzük a termelőeszközökhöz való viszony (termelőeszközök tulajdona vagy ennek hiánya) alapján definiált társadalmi kategóriákat. Társadalmi rétegnek nevezzük a foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, jövedelem nagysága, stb, alapján definiált kategóriákat (pl. értelmiségi, szakmunkás) Státuszcsoport az egyéneknek vagy családoknak azon csoportja, amelynek tagjai a Kolosi Tamás által megkülönböztetett 7 dimenzióban együttvéve hasonlóan helyezkednek el ( anyagi színvonal, fogyasztás, életmód, lakás, lakókörnyezet, munka, hatalmi pozíció). Elit a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő kis

csoport, szociológiában leggyakrabban hatalmin elitről beszélnek, vagyis a politikai hatalmat kezében tartó szűk csoportról. A társadalmi rétegződés négy alapvető rendszere: a rabszolgaság, a kasztrendszer, a rendi tagolódás és az osztálytagozódás. A rabszolgaság az egyenlőtlenségek olyan szélsőséges formája, amikor egyes embereket mások a szó szoros értelmében birtokolnak. A kasztrendszer mindenekelőtt az indiai szubkontinens kultúráihoz kapcsolódik. A kasztrendszer rendkívül összetett, és területről területre más a szerkezete. A legmagasabb varnához tartozók, a brahmanák képviselik a tisztaság legmagasabb fokát, és az érinthetetlenek vannak legalul. A brahmanáknak el kell kerülniük bizonyos típusú érintkezéseket az érinthetetlenekkel, és csak az érinthetetleneknek szabad fizikailag érintkezniük tisztátalannak tekintett állatokkal vagy anyagokkal. A rendi tagolódás az európai feudalizmus részét képezte, de

létezett sok már tradicionális civilizációban is. A feudális rendek eltérő kötelezettségekkel és jogokkal felruházott rétegekből álltak, s e különbségek egy részét jogilag is szabályozták. Az osztálytagozódáson alapuló rétegződési rendszerek sok szempontból eltérnek az előbb említett rendszerektől. - az egyéb rétegtípusoktól eltérően az osztályok jogi vagy vallási rendelkezések alapján nem különülnek el, az osztály-hovatartozás jogilag vagy szokásjog alapján nem öröklődik. 25 - Az egyén részben saját teljesítménye révén kerül egy adott osztályba, nem születésétől fogva Az osztálytagozódás alapját az egyének csoportjai közötti gazdasági különbségek alkotják A más típusú rétegződési rendszerekben az egyenlőtlenségek elsődleges megjelenési formái a kötelezettségeken alapuló személyes kapcsolatok, az osztályrendszerek ezzel ellentétben személytelen, átfogó kapcsolatok révén működnek.

Módszerek Survey-módszer – adatok gyűjtése a megkérdezett személyek vagy családok társadalmi helyzetéről, életkörülményeiről, életmódjáról, gondolkodásáról. Önbesorolásos módszer – a megkérdezetteket kérdezik meg, hogy ők milyen osztályba vagy rétegbe sorolják magukat. Presztízsvizsgálat – a megkérdezetteket arra kérik, hogy pontosan megnevezett foglalkozások presztízsét, megbecsültségét nevezzék meg, értékeljék. Társadalmi-gazdasági státusz (SES-socioeconomic status) a foglakozási csoportok átlagos jövedelme és átlagos iskolai végzettsége alapján kiszámított pontszám. Az ismert presztízsű foglalkozási csoportok presztízspontszáma és e foglalkozási csoport átlagos jövedelme és átlagos iskolai végzettsége között kiszámítják a regressziós kapcsolatot, így a nem ismert presztízsű, de ismert átl. jöv és átl isk végz foglalkozási csoport SES-pontszámát is ki tudják számítani. Elméletek

Harmóniaelmélet szerint az emberi társadalmakat alapvetően a tagok együttműködése jellemzi. Híveit konzervatívoknak nevezik Konfliktuselmélet szerint minden emberi társadalmat alapvetően a konfliktus jellemzi, és ez nem szükségképpen káros jelenség, mert a konfliktusok viszik előre a társadalom fejlődését, Híveit radikálisoknak is szokták nevezni. Csereelmélet szerint a társadalom tagjai egymással javakat cserélnek, nemcsak anyagi, hanem szellemi javakat is. Kényszerelmélet szerint nem a mindenki számára hasznot hozó csere, hanem a hatalom birtoklói által az elnyomottakkal szemben gyakorolt kényszer jellemzi a társadalmakat, a javak átadása nem egyenrangú csere útján, hanem kényszer fenyegetése alatt történik. Strukturalista-funkcionalista irányzat szerint a társadalomban különféle funkciók ellátásáról, munkafeladatok elvégzéséről kell gondoskodni. Ezek a funkciók eltérően fontosak a társadalom számára (orvos,

utcaseprő), továbbá eltérő színvonalú képességek és ismeretek szükségesek az elvégzésükhöz, ezért ahhoz, hogy a legmegfelelőbb emberek kerüljenek a fontosabb és nagyobb képzettséget igénylő pozíciókba, azokat jobban meg kell fizetni és becsülni. Ezért a rétegek közötti jövedelemkülönbségek indokoltak, „funkcionálisak”, a társadalom jó működéséhez szükségesek. 26 A társadalmi szerkezet változása 1. Nő a szellemi foglalkozásúak és csökken a fizikai foglalkozásúak aránya 2. Nő a szolgáltatások területén foglalkoztatottak száma 3. Növekszik a munkásosztály belső differenciálódása, különösképpen a szakképzett és a szakképzetlen munkások közötti távolság. 4. Kialakulni látszik egy „új szegény réteg” a tartósan munkanélküliekből, krónikus betegekből és rokkantakból, a faji kisebbségek tagjainak és a vendégmunkásoknak egy részéből. 5. Nő az állam bürokratikus apparátusa 6. A

korábbi várakozásokkal szemben nem tűnik el az ún kispolgárság, kisiparosok, kiskereskedők rétege. 7. Nő a társadalmi juttatásokból, elsősorban a nyugdíjakból élők száma Ferge Zsuzsa munkajelleg-csoportja: 1. vezető és értelmiségi 2. középszintű szellemi (technikus, stb) 3. irodai 4. szakmunkás 5. betanított munkás 6. segédmunkás 7. mezőgazdasági fizikai (mindenki, aki mezőgazdasági fizikai munkát végez) vagy egyszerűbben paraszt 8. nyugdíjas Kolosi Tamás (1981-82-ben) szerint nemcsak és nem elsősorban a foglalkozás határozza meg az egyén vagy egy család társadalmi helyzetét, hanem az életkörülmények és az életmód nagyobb számú dimenziójában elfoglalt együttes hely: 1. Fogyasztás 2. Kultúra, életmód 3. Érdekérvényesítés 4. Lakás 5. Lakókörnyezet 6. Anyagi színvonal 7. Munkamegosztás A családok 12 státuszcsoportját különböztette meg: 1. Elit 2. Városias felső réteg 3. Falusias felső réteg 4. Fogyasztói

magatartású középréteg 5. Városias jómódú munkások 6. Rossz anyagi helyzetű középcsoport 7. Falusias középcsoport 8. Érdekérvényesítő alsó csoport 9. Jó anyagi helyzetű falusias alsó csoport 10. Városias alsó csoport 11. Enyhén deprivált családok 12. Deprivált helyzetű családok 27 Társadalmi mobilitás és vándorlás Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik pl. parasztból munkás vagy munkásból értelmiségi – ez foglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgás. De mobilitásról beszélünk jövedelem, iskolai végzettség, kedvező lakóhely, egyéni megbecsültség vagy presztízs alapján is. A társadalmi mobilitást vertikális mobilitásnak is szokták nevezni, ekkor a társadalmi hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgásra gondolunk. Elvben létezik horizontális mobilitás is, ami helyváltoztatást jelent pl.

gépkocsi-szerelőből gépkocsivezető Nemzedékek közötti mobilitás, ha valaki társadalmi helyzete a szüleiéhez képest megváltozik pl. munkás fia mérnök lesz Nemzedéken belüli mobilitás, ha valaki házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe. 3 nagy társadalmi kategória – szellemi, fizikai, mezőgazdasági foglalkozásúakat ill. 7 társadalmi réteg közötti átlépéseket tekintjük mobilitásnak. Róbert Péter 4 társadalmi dimenzióban vizsgálta a társad. származást, ill elért társadalmi helyzetet. Ezek: foglalkozás, műveltség, anyagi helyzet, lakóhely Nyitott és zárt társadalom – annál nyitottabb egy társadalom minél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók arányszámai között. Vándorlás – lakóhely-változtatás, amely településhatár átlépésével jár. Így az egy településen való helyváltoztatás nem számít vándorlásnak. Állandó és lakónépesség: a be- és kiköltözés az

önkormányzati apparátusban benyújtott be- és kijelentő lapon történik. A települések kétféle népességszámát a népszámlálás adja meg Állandó népesség: állandó lakhellyel rendelkező népesség. Lakónépesség: állandó lakóhellyel rendelkező népesség száma + ideiglenesen bejelentkezett népesség – azok az állandó lakhellyel rendelkezők, akiknek máshol ideiglenes lakóhelyük van. Állandó vándorlás – állandó lakóhely-változtatás. Ideiglenes vándorlás – új ideiglenes lakóhelyre való bejelentkezés. Ingázás – ha az aktív keresőnek más településen van a lakóhelye és a munkahelye (településhatárt lép át) – napi ingázás, heti vagy ritkább ingázás – állandó lakhelyére csak hétvégéken utazik. Nemzetközi vándorlás – országhatárt átlépő lakóhely-változtatás. Nehéz róla pontos adatokat szerezni, ugyanis nagyon jelentős az illegális nki vándormozgalom, vagyis az engedély nélküli

bevándorlás. Vándorlási egyenleg – a településre való bevándorlás és kivándorlás különbsége, nemzetközi vándorlásban be- és kivándorlás különbsége 28 Módszerek Az ISA-paradigma ISA – Nemzetközi Szociológiai Társaság neve, ahol ezt a módszert kidolgozták. A „paradigma” nemcsak módszer, hanem a jelenség elméleti és módszertani megközelítéséről van szó. Mobilitási kereszttáblázatokat tartalmaz, 5-10 nagyobb réteget különböztetnek meg. A táblázat egyik dimenziója az elért társadalmi kategóriát mutatja, a másik a származási kategóriákat. Minden cellába azok száma kerül, akik megfelelő társadalmi kategóriából indultak, és a megfelelő kategóriába érkeztek. Százalékos arányokat kapunk, melyek ha azt mutatják, hogy egy-egy társ-i kategóriából származók közül hányan kerültek különféle társ-i kat-ba, akkor kilépési mobilitási arányszámról beszélünk. Ha az arányok azt mutatják, hogy

egy-egy társ-i kat-ba tartozók hogyan oszlanak meg származás szerint, akkor belépési mobilitási arányszámokról beszélünk. Az ilyen táblázatokból ki lehet fejezni az összes mobilak arányát, vagyis azok százalékos arányát, akik a megkérdezettek közül mobilak voltak (akik a táblázatban a nagyátlón kívül helyezkednek el),. Az összes mobilitást felosztják strukturális és cirkuláris mobilitásra. Apa Szellemi Munkás Paraszt Összesen Szellemi 490 770 440 1700 Fiú Munkás Paraszt 200 30 2160 300 2540 3070 4900 3400 Összesen 720 3230 6050 10000 A nagyátlóban lévők száma 490+2160+3070=5720, tehát az összes megkérdezettek közül immobil volt 57,2 százalék, mobil 42,8 százalék. A strukturális mobilitáson azoknak az arányát értjük, akik szükségképpen mobilak voltak a származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közötti eltérés miatt, más szóval azért kellett, hogy mobillá váljanak, mert az apák

nemzedékének összetétele eltér a fiúk nemzedékének összetételétől. Úgy számítjuk ki, hogy a két száleloszlást egymásból kivonjuk, és a pozitív különbségek összegét vesszük strukturális mobilitásnak. apák 720 3230 6050 Fiúk 1700 4900 3400 Különbség -980 -1670 +2650 Tehát a strukturális mobilitás 26,5 százalék. Az összes mobilitás és a strukturális mobilitás különbségét szokták cirkuláris mobilitásnak nevezni. Tehát 42,8%-26,5%=16,3% 29 Stratifikációs paradigma, útelemzés Alapvető módszere az úgynevezett útmodellek elemzése. Másképp látja a társ-i szerkezetet mint az ISA-paradigma, nem 5-10nagyobb osztályt, hanem 50-100 vagy több kis foglalkozási réteget különböztet meg. Egy százfokozatú skálán minden ilyen kis rétegnek meghatározott skálapontszámot adnak. Ennek alapja vagy egy presztízsskála, vagy egy SES skála Mobilitásnak tekintjük ebben az esetben az elmozdulást ezen a skálán fölfelé

vagy lefelé. A mobilitás ilyen definíciója sokkal nagyobb volumenű mobilitást mutat ki, mint amikor 5-10 kategóriát különböztetnek meg. A I F AF EF Loglineáris paradigma Ez a módszer főképpen összehasonlító elemzésekre alkalmas, mert arra a kérdésre lehet vele választ adni, hogy két ország vagy időszak mobilitási arányszámainak különbségeit csupán az eltérő strukturális adottságok okozzák-e, vagy pedig a származás és az elért helyzet közötti kapcsolat erőssége is különbözik. Konkrétan arra a kérdésre próbál választ adni, hogy a gazdasági fejlődés, a társadalom kultúrája, valamint a társadalompolitika képes-e a mobilitási esélyek alapvető egyenlőtlenségét módosítani, vagy csak a strukturális adottságok befolyásolják az országok közötti és történeti korszakok közötti különbségeket. Elméletek A mobilitás nagyságát és irányát befolyásoló tényezők elméleteit két nagy csoportba

sorolhatjuk, egyik a gazdasági-társadalmi-politikai rendszer jellegében (kasztrendszer, rabszolgarendszer, rendi társadalom) keresi a mobilitás okát, másik a struktúrákra, társadalmifoglalkozási struktúrákra és annak változásaira, valamint a demográfiai adottságokra helyezik a súlyt. Gazdaságilag nem fejlődő társadalmakban a társadalmi-foglalkozási struktúra változatlan marad, ezért nincs lehetőségük a szegényebb rétegeknek, hogy új pozíciókba jussanak. Az iparosodás után a társadalmi-gazdasági struktúra megváltozott, így a mobilitási tendenciák is megváltoztak( parasztból munkás lett, szellemi foglalkozásúak rétege is nőtt). Az amerikai álom – bárki karriert csinálhat. 30 A mobilitási esélyek egyenlőtlensége – lásd egyenlőség-egyenlőtlenség, 8.old Belső vándorlás átmenetének elmélete szerint a vándorlás a következőképpen alakult a moderizálódás öt nagy szakaszában: 1. A premodern társadalmakban a

vándorlás csekély és cirkulációs jellegű, vagyis az oda- és elvándorlók kiegyenlítik egymást. 2. A korai átmeneti társadalomban erősen megnő a falvakból a városokba irányuló vándorlás és a falvakból a gyéren lakott határterületekre irányuló vándorlás. 3. A késői átmeneti társadalomban csökken a falvakból a városokba és a határterületekre irányuló vándorlás, viszont újra erősödik a cirkulációs vándorlás, tehát az egymással ellentétes oda- és elvándorlások. 4. A fejlett ipari társadalomban a gazdasági fejlettségi és életszínvonalbeli különbségek kiegyenlítődése következtében csökken a falvakból a városokba irányuló vándorlás, viszont megnő a városok közötti cirkulációs vándorlás, mert megfelelő munkahelyet keresve az emberek könnyebben vándorolnak. 5. A posztindusztriális társadalomban a közlekedés és a hírközlés fejlődésével és a területileg egyenletesebben elosztott szolgáltatási

szektor erős növekedésével lecsökken a cirkulációs vándorlás is. Fölévándorlás – a bevándorló népesség az új lakóhely társadalmának legkedvezőbb helyzetű rétegeibe kerül (tőkés vállalkozók bevándorlása). Alávándorlás – a bevándorlók az új lakóhely társadalmának legalacsonyabb szintjére kerülnek (néger rabszolgák). A nemzetközi vándorlások átmenetének elmélete szerint a demográfiai átmenet elméletének második és harmadik szakaszában, amikor a születési arányszám a halálozási arányszámnál lényegesen magasabb, és ezért a népesség gyorsan szaporodik, erős a kivándorlás az adott országból, a negyedik szakaszban, amikor a két arányszám kiegyenlítődik, és még inkább az esetleges ötödik szakaszban, amikor a népesség fogyni kezd, erős bevándorlás indul meg az adott ország felé. 31 7. Egyenlőtlenség, szegénység, munkanélküliség Egyenlőtlenség – egyenlőség Társadalmi

egyenlőtlenség – az egyének, családok ill. más társi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőtlenségnek számos dimenzióját különböztethetjük meg: jövedelem, vagyon, munkakörülmények, lakásviszonyok, környezet, műveltség, stb. Ezek társi pozíciók közötti egyenlőtlenségek Lehet különbség a társi pozíciókba való bejutás alapján is, ezt esélyegyenlőtlenségnek nevezzük (értelmiségbe, magas poz.ba való jutás) Az egyenlőség fogalmának is két értelme lehet: 1. aktuális pozíciók egyenlősége vagy 2, esélyegyenlőség, amikor mindenkinek egyenlő esélye van társilag kedvező pozíciókba jutni. Méltányosság, igazságosság Méltányosság (equity) – a társ. tagjai javadalmazásban, megbecsülésben részesülnek a társ részéről, amely arányos a társ érdekében végzett szolgálatukkal, közjóhoz való hozzájárulásukkal. Azt a társ-at, ahol ez megvalósul meritokráciának is

szokták nevezni Igazságosság (justice) – igazságosak azok az egyenlőtlenségek, jövedelemkülönbségek, amelyeket egy hipotetikusan kiinduló helyzetben, amikor még senki sem tudja, hogy a jómódúak vagy a szegények közé fog tartozni, a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana. Szegénység A szegénység fogalmát inkább a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, és inkább az alacsony jövedelem és ebből adódó egyéb hátrányok (nem megfelelő tápl., rossz lakásviszonyok) szokták használni. A depriváció szó szerint „valamitől való megfosztottságot” jelent. Nemcsak a szegénységgel kapcsolatban használhatjuk (szeretettől való megfosztottság), de amikor a szegénységre vonatkoztatjuk, akkor azt értjük alatta, hogy egy adott személy vagy család nélkülöz valamit, ami a társadalom nagy többségének a rendelkezésére áll. A hátrányos helyzet relatív lemaradást jelent, a többszörösen hátrányos helyzet

esetén egynél több hátrány jelentkezik (szegény is meg beteg is). Abszolút szegénység – ha a család vagy egyén a létminimum alatt él. (A létminimumot legtöbbször egy főre jutó jövedelemben határozzák meg). Relatív szegénység – az egyén erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól, pl az egy főre jutó jövedelem kevesebb mint az átlag 60,50,40 százaléka. Ezt nemcsak a jövedelem alapján mondhatjuk, hanem pl. isk végzettség szerint is lehet vki relatív értelemben vett szegény, ha az ált. isk az elfogadott követelmény, ő viszont ennél alacsonyabb végzettséggel rendelkezik. Decilis – pl. az egy főre jutó jövedelem alapján sorba rakott egyének vagy családok alsó 10 százaléka, kvintilis – 20 százaléka lehet relatív szegénynek nevezhető. 32 Módszerek Háztartásijövedelem-felvételek – a háztartások félszázalékos reprezentatív mintáját kérdezik meg az összes jövedelméről és fogyasztásáról.

Jövedelmet osztják a háztartásban élők számával, majd 12-vel, így megkapják az egy főre jutó havi jövedelmet. Háztartáspanel-felvételek – rendszeresen (évente) ugyanazokat a háztartásokat kérdezik meg Létminimum Szegénységi küszöb – az a határ, amely alatt szegénynek nevezünk valakit. A szegénységi küszöb meghatározásának egyik lehetséges módja a létminimum kiszámítása. Ez problémás, mivel az emberek többsége háztartásokban él, ahol a jövedelmek összeadódnak a költségek egy része viszont a tagok számával nem arányosan nő, ugyanis vannak olyan ktg-ek, amelyeket csak egyszer fizetnek ki függetlenül a háztartásban élők számától, ezért azt a módszert szokták alkalmazni, hogy az egyes háztartástagokat bizonyos súlyokkal szokták szerepeltetni, életkor szerint vagy a többedik háztartástag kisebb súlyokat kap. Ezeket a súlyokat nevezik ekvivalencia-skáláknak. Másik probléma a létminimumhoz szükségek

kiadások nagyságának meghatározása. Legolcsóbb étrend meghatározása, amely kielégíti a minimális kalóriaszükségletet, ennek árát számítják ki. Általában ezt az élelmiszer-létminimumot szorozzák be valamilyen szorzószámmal, feltételezve, hogy a létminimumhoz szükséges kiadások e szorzószám szerint aránylanak az élelmiszer-kiadáshoz. Másik módszer, hogy ugyanúgy, ahogy az élelmiszerlétminimumot, kiszámítják a létminimumhoz szükséges egyéb kiadást is, tételenként (szappan, fehérnemű, ruha, stb.) Vitatott módszerek Jövedelmi decilisek Százalékos részesedések az összes jövedelemből, tehát a személyeket egy főre jutó háztartási jövedelmük alapján sorba rendezzük, majd kiszámítjuk, hogy az összes jövedelemből mennyit kapott az első, második decilis. Jövedelmi kivintilis (egyötöd részek) Elméletek 1. Az egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak: a, szűk elit a tömegekkel szemben,

tehetségesebbek az átlagnál, ők viszik előbbre a társadalmat – elitista álláspont, b, a beavatkozás a szegények érekében sérti a gazdagok szabadságjogait – libertariánus álláspont, c, a fennálló jöveloszlás tükrözi a társ számára végzett hasznos funkciók eloszlását – funkcionalista szoc. Iskola álláspontja 2. Mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek A méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatóak, amennyiben azok a társadalomnak nyújtott szolgálatok különbségét tükrözik. Az egyenlőtlenség azonban csak addig a határig fogadható el, 33 amíg elősegíti a gazdaság és a társadalom fejlődését azáltal, hogy a társ tagjait nagyobb erőfeszítésre ösztönzi. a, A társadalom minden tagjának egyenlő joga van az alapvető szabadságjogok legteljesebb körére addig a határig, amely összeegyeztethető a társadalom többi tagjának hasonló teljes körű szabadságjogával. b, A

társadalmi egyenlőtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét is javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlő esélye legyen a kedvező pozíciókba való jutásba. 3. A fentiekkel ellentétben a teljes egyenlőség a kívánatos Ezt nevezik egalitárius álláspontnak. Az egyenlőtlenség és a szegénység okai - biológiai adottságok gazdasági-társadalmi rendszer jellege műveltség és iskolai végzettség terén fennálló hátrányok rossz testi és lelki egészségi állapot csonka családok életciklus-jelenségként is felfogható, egyes egyének csak bizonyos életszakaszukban szegények Kik a szegények? 1. hagyományos szegénység – szakképzetlen munkás vagy mezőgazdasági fizikai réteghez tartozás és az ezekkel együtt járó alacsony iskolai végzettség, továbbá a községi lakóhely játszik fontos szerepet benne 2. új szegénység, amely a rendszerváltás óta jelent meg, vagy csak a

rendszerváltás óta keltette fel a figyelmet – a rendszerváltás óta munkanélküliek, rokkantnyugdíjasok, özvegyi nyugdíjasok, háztartásbeliek és egyéb felnőtt eltartottak, akiknek nincs rendszeres keresetet biztosító munkahelyük. Gyakran a hagyományos szegények közül kerülnek ki, mivel náluk magasabb a munkanélküliség 3. demográfiai szegénység – az idősebb korosztálytól fokozatosan a gyermekek felé tolódó szegénység. 4. etnikai szegénység – roma etnikumú népesség körében az átlagosnál jóval nagyobb a szegénység A szegénység fogalmával szorosan összefügg a munkanélküliség fogalma. Köztudott, hogy a munkanélküliek jelentős része szegény vagy többnyire anyagi és megélhetési gondokkal küszködik. A biztos állás azonban az anyagiakon (pénz) kívül számos olyan fontos dolgot nyújt a munkavállalónak: aktivitási szint, változatosság, időstruktúra, társas kapcsolatok, személyes identitás, amelyek

jelentősen hozzájárulnak mind a szellemi mind a fizikai jólétéhez. 34 8. Faj, nemzet, etnikai csoport, kisebbségek Mivel a nemzet problémakörével foglalkozó szociológia az utóbbi évekig meglehetősen fejletlen állapotban maradt még, az alapfogalmak definíciója sem teljesen tisztázott még. Fajnak nevezik az emberek olyan csoportját, amelyet biológiailag örökölt vagy biológiailag örököltnek gondolt, testi jellemzők, elsősorban a bőrszín alapján különítenek el. Fajnak szokás tekinteni a köznapi szóhasználatban elterjedt feketéket, sárgákat, fehéreket. A szó elég megtévesztő, mert a magyarban két eltérő fogalom megnevezésére szokták használni (species- az ember és a csimpánz különböző fajok, de minden ember ugyanannak a fajnak – species- a tagja, bár vannak az emberi fajon belül rasszok (races).) A fizikai antropológia nem bőrszín, hanem több jellemző alapján különböztette meg a három nagy emberi rasszt: a

kaukázoid, a mongoloid és a negroid. Ezen belül vannak alrasszok is pl. kaukázoidban van hordikus, alpesi, hindu Bár a fajok megkülönböztetésében fontos a testi eltérés, mégis az adott társadalom definiálja, hogy ki melyik fajhoz (rasszhoz) tartozik. Nemzet azokból áll, akik egy nemzet tagjának tarják magukat, és akiknek közös a nemzeti identitásuk. Ez nem annyira semmitmondó, mert minden, a családnál nagyobb emberi közösség azokból áll, akik az adott közösség tagjainak vallják magukat, vagy más szemszögből, akiket a közösség tagjaként elfogad. Ide tartozik: nyelv, nyelvjárás, kultúra, szokások, közös lakóterület, és közös történelemre vonatkozó emlékek. A nemzet fogalmához hozzátartozik, hogy létezik egy állam, ami ennek a nemzetnek az állama. A szociológusok többsége azt veszi alapul, hogy az adott egyén, melyik nemzet tagjaként definiálja önmagát, melyik nemzeti identitást vallja. A nemzeti kisebbség

definíciója bizonytalanabb. Úgy lehetne definiálni, mint egy adott társadalom azon tagjainak csoportját, akik nem a többségi nemzettel identifikálódnak, hanem vagy egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama, vagy egy olyan nemzet tagjainak tartják magukat, amelynek nincs ugyan állama, de saját állam létrehozására törekszik. Etnikai csoportnak nevezzük az adott társadalmon belül azoknak a csoportját, akik olyan közös kulturális identitástudattal rendelkeznek, amely elkülöníti őket a többségtől vagy a többi etnikai csoporttól. Az etnikai csoport kevésbé különül el a többségtől, mint a nemzeti kisebbség Nemcsak nemzeti és etnikai ismérvek alapján különülnek el a kisebbségek, hanem pl. vallási alapon is elkülönülhet valamely kisebbség a társadalmon belül. Rasszizmusnak nevezzük azt a felfogást, amely szerint az a faj, amelyhez az adott ember tartozik (amelyhez tartozónak vallja magát) magasabb rendű, mint a többi faj,

pl. intelligensebb, erkölcsösebb. Etnocentrizmus az a felfogás, hogy a saját etnikai csoport vagy nemzet magasabb rendű, mint a többiek. 35 Ritkán használják a nacionalizmus fogalmát, mert ennek nincs elfogadott definíciója, mert a szerzők különböző attitűdökre gondolnak, amikor erről beszélnek. Érdemes megnézni egy fogalompárt, in-groups out-groups, amelyek segítségével jellemezhetjük az embert aszerint, hogy a csoport tagjaihoz és a csoporton kívüliekhez hogyan viszonyul. A legtöbb ember a csoport tagjaival szimpatizál, szolidaritást érez irántuk, míg a csoporton kívüliekkel szemben közömbös. A veszély akkor kezdődik, amikor a másik csoporthoz tartozók iránt elkezd ellenségesen viselkedni és érezni. A nemzettudat fontos, mert enélkül nem tartana össze egy nemzet, viszont nem szabad, hogy ez más nemzetek, nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok iránti gyűlöletbe csapjon át. Előítéletnek nevezik valamely csoport

tagjaival szembeni negatív érzelmi viszonyulást, amely azon alapul, hogy ezek az emberek a csoport tagjai. Lehet pozitív előítéletről is beszélni A sztereotípia torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív elképzelések, előítéletek együttese valamely csoporttal szemben. A diszkrimináció pedig egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy azok valamely meghatározott csoport tagjai. Pl. a többségi csoport tagjai piszkosnak, erkölcstelennek, megbízhatatlannak tarthatja valamely kisebbség tagjait (sztereotípia), ezért nem kíván velük érintkezni (előítélet), ennek következtében nem alkalmazza őket munkásként az irányítása alatt álló munkahelyeken (diszkrimináció). Módszerek Nincsenek standardizált szociológiai módszerek a nemzeti érzés kutatására. Szubjektív jellegű kérdéseket szoktak feltenni, de ez sok mindentől függ ezért nem lehet belőlük általános következtetéseket levonni. Az

előítéletet attitűdkérdésekkel szokták vizsgálni. A sztereotípiákat az egyes csoportok tagjainak pozitív vagy negatív tulajdonságaira vonatkozó nézetek alapján szokás vizsgálni. A kisebbségekkel szembeni diszkriminációnak vagy egyszerűen csak hátrányainak kutatására a rétegződéskutatás módszereit lehet felhasználni (mennyi a jövedelme, milyen rossz a lakásviszonyuk, mennyivel kevesebbnek van főiskolai végzettsége). 36 Elméletek Az agresszív nacionalizmus kialakulásának okai Négy szociálpszichológiai elmélet van arról, hogy mi okozza egyéni szinten az előítéletes gondolkodást és a diszkrimináló viselkedést. Ezek: 1. Az előítélet és a diszkrimináció olyan egyéneknél erősödik meg, akik súlyos frusztrációkat szenvedtek, sikertelenek voltak, és a sikertelenség okát másokra akarják hárítani (pl. németek és az antiszemitizmus) 2. Az autoritárius személyiségű emberek hajlamosak előítéletes gondolkodásra

és agresszív viselkedésre más csoportokba tartozókkal szemben. Az autoritárius személyiségtípus meghatározott nevelési gyakorlatok terméke. 3. Az előítéletek és a diszkrimináció hatalmi és anyagi érdekeket szolgálnak Azok hirdetnek negatív előítéleteket és azok követelnek vagy alkalmaznak diszkriminációt a kisebbségek ellen, akik hatalmukat akarják növelni vagy gazdasági helyzetüket akarják javítani a kisebbségek elnyomása révén. 4. Az előítéleteket, a sztereotípiákat és a diszkriminációs viselkedéseket a szocializáció útján sajátítja el az ember. Ezért ezeket tanuljuk, és a társadalom kultúrájától függ, hogy kivel szemben alkalmazzuk. 37 9. Város és falu A város és község fogalmának definiálása elsőre egyszerűnek tűnhet, nevezhetjük városnak aszerint, hogy városi államigazgatási rangjuk van, vagy aszerint, hogy mennyien laknak benne, ám egyik sem jelent teljesen biztos megoldást, mivel a

községek gyakran kapnak városi rangot, a lakosságszám alapján sem lehet mindig egyértelműen eldönteni, hogy városról vagy faluról van-e szó. Általában az 1000 000-nál nagyobb lakosságú településeket metropolisznak, a 100 000 felülieket nagyvárosoknak, a 20–100 000 közöttieket középvárosoknak, 20 000 alatt kisvárosnak, 5000 alatt pedig községnek nevezhetjük, viszont attól, hogy valamelyik település 5000 főnél többet számlál, még nem biztos, hogy városias jellegű, és egy 5000 alatti településnek is lehet városias jellege. A szociológiában ezeknél finomabb egy kicsit másképp meghatározott város- illetve falufogalmakat használnak. Az egyik elképzelés szerint városnak nevezhető az a település, amely központi funkciókat lát el a környező falvak számára, szaküzletekkel, orvosi rendelőkkel, magasabb szintű iskolákkal rendelkezik, stb. A másik definíció viszont azt emeli ki, hogy a városok lakossága heterogénebb, az

emberi kapcsolatok személytelenebbek, a szomszédság és a család szerepe is meggyengül, ezért gyengébb az egyén viselkedésének társadalmi kontrollja, gyakoribb a deviáns viselkedés. Agglomeráció – azokat a községeket és kisebb városokat nevezik így, amelyek lakossága szoros, mindennapi kapcsolatban áll a nagyvárossal, ahonnan sokan ingáznak naponta a nagyvárosba. Tanya – a falvak és városok zárt beépítésű területein kívül eső, kevés épületből álló település, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakókkal. Magyarországon ezeket külterületi lakott helyként tartják nyilván. A településállomány egészét érintő, annak rendszerében végbemenő átalakulási folyamat az urbanizáció, ami nem más, mint az általános társadalmi-gazdasági fejlődős térbeli megnyilvánulási formája. A tér sajátos komplex egysége a település, amely adott természeti környezet elemeivel szoros kölcsönhatásban élő társadalmi,

gazdasági, és műszaki rendszer. Az urbanizációnak tehát két megnyilvánulási formája van. A városodás elsősorban a városok, a városlakó népesség számának, arányának változását fejezi ki; a városiasodás pedig a városi életforma általánossá válását, az ellátás színvonalnak emelkedését, a szolgáltatások választékának bővülését jelenti városon és falun egyaránt. Az előbbi inkább mennyiségi, míg az utóbbi inkább minőségi jellemzője (kísérő jelensége) a folyamatnak. Az agglomerálódás kifejezés, halmozódást, tömörülést jelent. Kezdetben a termelési tényezők halmozódása a településen belül zajlik, később azonban a település határai szűknek bizonyulnak, a vonzóhatás kisugárzik és a környező települések is növekedésnek indulnak. Felerősödnek a településközi kapcsolatok és megkezdődik a települések összenövési folyamata, agglomerálódó térségek, település agglomerációk

kialakulása. 38 Az agglomerálódó térség két legfontosabb jellemzője a gazdasági tevékenységek, az ezeket végző emberek és a mindkettőnek teret adó műszaki létesítmények területi sűrűsödése, valamint a települések közötti kapcsolatok felerősödése a társadalmi gazdasági élet számos területén. A koncentrálódási folyamat elvileg addig folytatódik, amíg az ezzel járó gazdasági előnyök nagyobbak, mint a hátrányok. Egy ponton túl azonban, a túlzott mértékű koncentrálódással már hátrányok is jelentkeznek. A gyors növekedéssel párhuzamosan az előnyök először kezdenek csökkenni, majd a nagyvárosokban egyre dominánsabbá válnak a negatív jelenségek. Nőnek a telekárak, emelkedik a munkaerő ára, a zsúfoltság miatt nőni kezdenek az egységnyni outputra jutó költségek. Nő a környezetszennyeződés, a bűnözés, emelkednek a környezetvédelmi, biztosítási kiadások, a térbeli növekedéssel pedig a

szállítási, közlekedési költségek, romlik az életminőség. Mindez oda vezethet, hogy a növekedési folyamat először lelassul, majd megfordul és a város hanyatlásnak indul Egy város hanyatlásának elindítója a tradicionális nagyipar visszaesése. Ha egy üzem bezár, elhagyott területeket hagy maga után, elavult épületekkel, elavult infrastruktúrával, ipari hulladékokkal. A folyamat általában együtt jár a visszaeső foglalkozási lehetőségekkel, a romló lakáshelyzettel, a tehetősebb rétegek elköltözésével. Minden esetre egyes nagyvárosok hanyatlása felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően az urbanizáció nem jelenti a városlakó népesség számának, arányának töretlen és folytonos növekedését, hogy a településhálózatban a koncentrálódással ellentétes tendenciák is érvényesülnek, és hogy a folyamat bizonyos ciklikusságot mutat, ami alapján eges szakaszok többé-kevésbé jól

elkülöníthetők. A Nyugat-Európából a 18.-19 század fordulóján elindult modern urbanizációs folyamat első kezdeti szakaszát a népesség erőteljes városba áramlása, a nagyvárosok hihetetlenül gyors növekedése jellemzi. Ezt az időszakot a szakirodalom az abszolút koncentráció korszakának (más néven városrobbanásnak) nevezi, ami egyszerre jelenti a népesség, a munkahelyek és az infrastruktúra térbeli koncentrálódását. A folyamat elindítója és fő mozgatórugója egyrészt a mezőgazdaság technikai színvonalának ugrásszerű emelkedése, amely lehetővé tette a mezőgazdaságból tömegesen felszabaduló munkaerő városba áramlását, másrészt az ipar, a kereskedelem gyors fejlődése a városban, ami biztosította e szabad munkaerő felszívását, foglalkoztatását. Mint arról korábban már volt szó, a növekedés nem tart örökké. Részben a város terjeszkedésének fizikai korlátai miatt, részben a város és környéke

közötti infrastrukturális hálózatok kiépülése következtében a város növekedése lassulni kezd, és - bár eleinte még mindig a város erős vonzásának köszönhetően - a város körüli gyűrű dinamikusan fejlődni kezd, megindul a települések összenövési folyamata, az agglomerálódás. Az urbanizációnak ezt a második szakaszát relatív dekoncentrációnak nevezzük a termelési tényezők korábbinál kevésbé koncentrált elhelyezkedése miatt. (Ez azonban csak a város vonatkozásában jelent dekoncentrációt, a településagglomeráció továbbra is sűrűsödési hely marad.) Új jelenség e cikluson belül, hogy a túlzsúfoltság következtében fellépő negatív tendenciák erősödése egyes nagyvárosokban a magasabb jövedelműeket, középosztálybelieket a városból való kiköltözésre késztette. (A jelenséget szuburbanizációnak nevezzük) Ettől kezdve már nem csak a népesség falvakból városba áramlásával találkozunk, hanem

megindul egy azzal ellentétes, a városokból kifelé irányuló mozgás is. E folyamatot az ipar hanyatlása indítja el 39 Amerikában és egyes fejlett európai országokban is, a népességnövekedés súlypontja a vidéki térségekre tevődött át, vagyis a növekedés üteme gyorsabb volt a falvakban, mint a városokban. A jelenséget kiváltó okok között egyaránt volt jelen a túlzsúfolt város taszító hatása, az emberléptékű, természet közeli környezet iránti igény fokozódása, valamint a civilizált életmódot biztosító infrastruktúra széleskörű elterjedése az egész településhálózatban. A modern urbanizációs folyamatnak ezt a harmadik szakaszát dezurba-nizációnak vagy kontraurbanizációnak nevezik. A városok hanyatlását természetesen nem nézték tétlenül a várospolitikusok, sorra születtek a fizikailag, társadalmilag leromlott állapotú városok, városközpontok újraélesztését (revitalizálását) célzó programok

(pl. Amsterdam, londoni dokkok), amelyekkel sikerült megállítani, sőt visszafordítani a folyamatot (WILBRAAD F, JORNA P. 1993) A szakirodalom a jelenséget reurbanizációnak nevezi. A magyar urbanizációs fejlődés késve kezdődött, csupán a 19. sz utolsó harmadában, majd amikor a II. világháború után az iparosítással párhuzamosan a városba áramlás felgyorsul, az infrastruktúra fejlődése nem tud lépést tartani a népességnövekedés ütemével a városokban, így a városodás és városiasodás között nem volt meg a kellő összhang. Alapvető különbség az is, hogy Magyarországon nem játszódott le, illetve kimaradt a dezurbanizálódás szakasza, elsősorban a falu-város között megmaradt szakadék miatt. A falusi térségek hátránya az itthon is kiéleződő versenyhelyzetben tovább fokozódik, amire a településpolitikának oda kell figyelnie! Másik lényeges eltérés, hogy miközben a fejlett országokban a városgazdaság szolgáltató

jellegűvé vált, addig a hazai városok zömében még mindig a termelő funkció dominál. Szegregáció – egy településen belül különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. Slum – városok fizikailag leromlott állapotú és szegények által lakott városrészeinek megnevezése. Invázió – amikor egy településrészbe, városi kerületbe a korábbi népességtől eltérő népesség költözik be és amikor a korábban megszokott tevékenységfajták mellé újabb tevékenységfajták települnek be (pl. nagyáruházat építenek a környéken) Szukcesszió - a településrész lakosságának és gazdasági tevékenységének összetétele megváltozik, kicserélődik az invázió és a korábbi lakosság és tevékenységek kiköltözése következtében. Filtráció – lakásszociológiában a szukcesszióval rokon fogalom, a lakások lakói kicserélődnek, szegényebb rétegek költöznek be, a korábbiak

pedig nagyobb és jobb minőségű lakásba költöznek. Jó minőségű lakások építése elősegíti a filtrációt 40 KÖZPONTI HELYEK ELMÉLETE Minthogy a települések növekedése szoros összefüggésben van a telephelyválasztással, a telepítési elméletek a településekkel foglalkozó kutatókra is hatással voltak. Ők természetesen nem a gazdasági tevékenységek, hanem a központi funkciók telepítése során figyelembe veendő szempontokat tanulmányozták. A központi helyek elméletének megalkotása a német Christaller nevéhez fűződik az 1930-as években. Az elmélet hátterében az a felfogás áll, hogy a város fontos szerepet játszik a helyi termékek exportálásában, biztosítja környezete számára azokat a javakat és szolgáltatásokat amelyekre szüksége van. A városnak ez a jelentősége nem mérhető népességszámmal, a méret lehet mércéje a fontosságnak, de nem a központiságnak. A központi funkció azokkal az „árukkal”

fejezhető ki, amelyeket a város kifelé nyújt. A szolgáltatásoknak igen széles választéka van, amelyek közül egyesek költségesek, ezért általában ritkábban van rájuk szükség, így azok csak nagyobb népességszám mellett biztosíthatók gazdaságosan. Mások viszont mindennapi szükségleteket elégítenek ki, ezért alacsonyabb népességszámú településekbe is telepíthetők. Az előbbiekből következik, hogy minden szolgáltatásnak, központi funkciónak van egy bizonyos vonzástere, amelynek nagysága függ: − a szolgáltatás gazdaságosan nyújtható mértékétől, − a vele szemben megnyilvánuló kereslet gyakoriságától, valamint − a szállítási, közlekedési költségektől, illetve a szolgáltatás elérhetőségi idejétől. A fentiek alapján két küszöbérték létezik. A minimum küszöb azt az adott területre vetített minimális népességszámot jelenti, amely mellett egy szolgáltatás gazdaságosan értékesíthető. Ha az

igények és jövedelmek eloszlása egyenletes lenne, akkor ki lehetne egyszerűen számolni, hogy adott népességszám ellátásához pl. hány doktorra, mekkora kórházra, speciális szakrendelő intézetre, stb-re van szükség. A másik küszöbérték a vonzáskörzet nagyságával függ össze, azt a maximális távolságot (elérhetőségi időt) jelenti, amelyet az emberek még hajlandóak megtenni azokért a szolgáltatásokért, amit a központi hely kínál. A fentiek alapján a szolgáltatások, központi funkciók hierarchikus rendszerbe sorolhatók, s az ezeknek telephelyet adó központi helyeknek (településeknek) is van egy hierarchiája. Eszerint minél nagyobb egy település, annál több és annál magasabb szintű funkció ellátására képes, természetesen az alapfunkciók biztosítása mellett. 41 Felső küszöbérték; a központtól mért maximális távolság Alsó küszöbérték; az a miminimális népesség, amelynek ellátása az adott

szolgáltatás gazdaságos nyújtásához szükséges Forrás: H. CARTER 1994 Visszatérve Christaller központi hely elméletéhez, a nevével fémjelzett koncepció szerint a központi helyek ideális esetben rácsszerűen egymáshoz kapcsolódó hatszögek középpontjaiban helyezkednek el. A nagy hatszögek közepén összpontosulnak a magasabb szintű, nagyobb vonzásterű városi funkciók, a hatszög csúcsai pedig egy-egy kisebb hatszög középpontját képezik, természetesen a kisebb vonzásterű funkcióknak helyet adva. A központi helyek rendszere Christaller elméletében Forrás: H. CARTER 1994 42 Christaller az általa ideálisnak vélt településrendszer kialakítása során három elvet igyekezett követni: − a piaci elvet, ami azt jelenteti, hogy minden területet a lehető legkevesebb központi hely szolgáljon ki, − a közlekedési elvet, amely szerint fontos, hogy minél több település helyezkedjen el olyan főútvonal mentén, amely a központtal

összeköti, végül − a hatékony adminisztráció elvét, amelynek alapfeltétele, hogy adminisztratív szempontból a vonzáskörzetet ne válasszák szét. (H CARTER 1994) A TELEPÜLÉSEK MODELLEK BELSŐ FUNKCIONÁLIS TAGOZÓDÁSÁVAL KAPCSOLATOS Burgess elmélete azon a feltevésen alapszik, hogy a város szerkezetét és terjeszkedését az ismétlődő bevándorlási hullámok alakítják, és a különböző lakóövezetek létrejöttét, az eltérő időben letelepedők egymástól való elszigetelődése idézi elő. Az emberek más-más helyről származnak, nagyon eltérő kulturális háttérrel, fizikai megjelenéssel, ami együtt tartotta őket az idegen környezetben, ez segítette közös szokásaik megtartását. Szintén amerikai város példáján dolgozta ki H. Hoyt 1939-ben publikált modelljét, melyben megmaradtak a koncentrikus körszerű elhelyezkedés elemei, de az ipari és lakóterületek itt tortaszelethez hasonlóan terjeszkednek a központtól

kifelé haladva a fő közlekedési útvonalak mentén, megszakítva ezzel a körben elhelyezkedő övezetek folytonosságát. A munkások, ill. magasabb jövedelmű és társadalmi státuszú emberek lakóterületei ebben a modellben is elkülönülnek egymástól, az előbbiek az ipari területek elhelyezkedését követik, míg a gazdagabbak a drágább, esztétikailag színvonalasabb városrészekben laknak. 43 A városi földhasználat típusaira kidolgozott alapmodellek A) Burgess alapmodellje. Chicago példáján 1925 B) Az előbbi továbbfejlesztett változata a gyors ipari fejlődés nyomán. C) H. HOYT Szektorelméleten alapuló sémája Az egyes szektorok: 1 Városközpont 2 Könnyűipar, nagykereskedelem 3. Alacsony jövedelműek lakóterülete 4, 5 Közép és felsőbb osztályba tartozik szektora. D) Az előbbi modell kiegészítve. 6 Nehézipari terület 7 Üzleti negyed (külső) 8 Lakó szuburbia 9. Ipari szuburbia Forrás: H. CARTER 1994 44

TELEPÜLÉSMARKETING CÉLJA, SAJÁTOSSÁGAI A településmarketing nagyon általánosan megfogalmazott célja, hogy javítsa a település lakóinak életminőségét, olyan települési környezetet hozzon létre, ahol az ott élők valóban otthon érzik magukat. E cél eléréséhez össze kell hangolni a település által kínált lehetőségeket a vonzani kívánt vevők (ezek lehetnek befektetők, lakosok, turisták) un. célcsoportok igényeivel. (G ASCHWORTH 1990) Ebben nagy szerepe van a helyi önkormányzatoknak. Az ő feladatuk, hogy − magas színvonalon elégítsék ki a lakosság igényeit, − támogassák a településen már jelenelevő vállalatok fejlődését, segítsék azokat különböző kedvezményekkel, tanácsadással, − új vállalkozásokat vonzzanak a településre, − tegyék vonzóvá a települést az odalátogató turisták számára, emeljék a szolgáltatások színvonalát, hogy ezzel is több látogatót vonzzanak a térségbe, − célozzanak

meg olyan lakossági csoportokat, amelyek letelepedése előnyös a település számára és növeli a lakosság elégedettségét. (KOZMA G 1999) A településmarketing nem más, mint a település adottságainak értékesítése. A termék pedig amit eladni kívánunk, az a település. Ez a termék azonban a hagyományos piaci terméktő eltérő sajátosságokkal rendelkezik: − legalapvetőbb különbség, hogy ebben az esetben a termék helyhez kötött, a fogyasztók pedig térben szétszórtan helyezkednek el, − a termék nem feltétlenül pénzért cserél gazdát, − az alkotó elemekből, a település fizikai, gazdasági, társadalmi, természeti, esztétikai adottságaiból – a használati céltól függően – más-más várostermék állítható elő, − az alkotó elemek (pl. eges szolgáltatások) külön-külön is eladhatók A marketing tevékenység feladata, hogy a terméket a vevő igényeihez igazítsa, meg kell azonban jegyezni, hogy a település csak

lassan, hosszabb távon változtatható, rugalmassági foka alacsony, vagyis a változó körülményekhez nem képes gyorsan alkalmazkodni. A marketing stratégia kiinduló pontja a helyzetfelmérés, amelynek három lényeges eleme van: − a település adottságainak nagyon szigorú számbavétele, különös tekintettel az erős és gyenge pontokra (önmagunkat nem csaphatjuk be). Ennek eredménye az un értékaudit, amely a településről nyújt objektív képet, kifejezi annak innovációs képességét. − a versenyanalízis, amely nem más, mint a piacon elfoglalt versenypozíció, a potenciális versenytársak felmérése. − a piacelemzés, vagyis a szóba jöhető fogyasztók körének feltárása, „telephelyválasztási” szempontjainak megismerése, elemzése. A piac szereplőinek, az egyes célcsoportoknak eltérő ugyanis a preferencia rendszere. A legközvetlenebb célcsoportot a lakosság jelenti, szempontjai között munkahelyi lehetőségek, lakáshelyzet, a

szolgáltatások választéka, a jövedelmi viszonyok játszanak fő szerepet. A vállalkozó szféra a gazdasági előnyöket, vállalkozást segítő kedvezményeket, a 45 kapcsolattartás lehetőségeit, az információcsere gyorsaságát mérlegeli elsősorban. A turisták a különleges vonzó tényezőket keresik, de nem közömbös számukra a kiegészítő szolgáltatások színvonala sem. Szintén a piac tanulmányozásával kapcsolatos marketing tevékenység a potenciális fogyasztók szokásainak, viselkedési mintáinak vizsgálata. Ennek keretében nemcsak a cégek, hanem alkalmazottaik telephelyválasztási szempontjait is elemzik. Ez utóbbi ugyanis például a K+F (kutatási, fejlesztési) tevékenységek esetében meghatározó lehet. A helyzetelemzés (melynek leggyakrabban alkalmazott módszere a SWOT analízis) alapján lehet meghatározni a településfejlesztési politika fő céljait, az azok elérését szolgáló alternatív stratégiákat. Egyszerűen

fogalmazva, dönteni kell arról, hogy kinek (kiknek) akarjuk eladni a települést és hogyan? A következő ábra összefoglalja a marketing szemléletű fejlesztési program készítésének, megvalósításának és ellenőrzésének főbb fázisait. 12. sz ábra A városmarketing-program készítésének szakaszai Helyzetfelmérés (piac, versenytársak, fogyasztók, saját helyzet) Lehetséges marketingpolitikák, célok, ált. stratégiák Pénzügyi tervezés Céldefiniálás, alternatív célok Szervezet Marketingtervezés: - célcsoport politika, - várostermék fejlesztés, - marketingpolitikai eszközök Kivitelezés Ellenőrzés Forrás: MÉSZÁROS B. 1997 Azután, hogy döntés születik arról, hogy a település milyen funkciókat, tevékenységeket, milyen társadalmi csoportokat, stb., kíván megnyerni, az adott csoportokhoz el kell juttatni a számukra létrehozott speciális várostermékeket, azaz a fogyasztókat informálni kell a település nyújtotta

– őket érdeklő – lehetőségekről. A településmarketingnek egyik nagyon fontos feladata az imázsépítés, amely a meglévő imázs megismerésén alapszik. Ebből kiindulva törekszik a negatív imázs eloszlatására, megváltoztatására, a pozitív imázs megőrzésére, ha lehet erősítésére. Tudni kell azonban, hogy a pozitív imázs nagyon sérülékeny, könnyen lerombolható, míg felépítése nagyon szívós, kitartó munkát igényel. Ha a településről még nincs ismerete a későbbi lehetséges fogyasztónak, akkor az imázsépítés első lépése az érdeklődés felkeltése. 46 A sikeres településmarketing hatékony kommunikációs stratégiát feltételez, ami átfogó célkitűzés és feladatrendszert jelent. Ezt a stratégiát követve alakítja ki és tervezi meg a település arculatát, üzenetét, amely PR /public relations/ tevékenységen keresztül jut el a fogyasztóhoz. A PR, kapcsolatépítés célja, hogy bizalmat építsen ki az

önkormányzat és a környezete között. (ÁTS ZS 1994) A megfelelő színvonalú kommunikációra szükség van szervezeten belül és kívül egyaránt. Az un. belső PR munka fontos elemei: − a belső információs hálózat kiépítése és hatékony működtetése, − továbbképzések, értekezletek tartása, − belső kiadványok, hírlevél hirdetőtáblák, Internet kapcsolatok amelyek a fontosabb ügyekről való gyors tájékoztatást szolgálják, − ötletbörzék tartása, az új gondolatok innovatív elképzelések megismerése és terjesztésének elősegítése érdekében. Az alkalmazottak tájékozottsága, elégedettsége a külső kapcsolatok szempontjából is jelentős. A színvonalas belső PR tevékenység gyakorlatilag megalapozza a külső PR hitelességét. Többször volt szó arról, hogy a települést nem általában, hanem az egyes piaci célcsoportok igényéhez igazodva kell értékesíteni. A helyi lakosság felé irányuló kommunikáció

célja a lokálpatriotizmus, a közösséghez való tartozás tudatának erősítése, a lakosság cselekvőkészségének fokozása. A kapcsolattartás, az informálódás történhet közvetlenül lakossági összejöveteleken, különböző fórumokon és a médián, nyomtatott elektronikus sajtón keresztül A kapcsolattartásnak kölcsönösen kell működnie, az önkormányzatnak is ismernie kell a működésével, a település általános állapotával, a szolgáltatások színvonalával kapcsolatos lakossági véleményeket. A külső kommunikáció másik fontos területe a vállalkozók irányába folytatott tevékenység, amely szükségessé teheti a piac további szegmentálását, mert az irányított információk az egyes vállalkozói körök speciális igényeit is ki kell elégítsék. Ebben segíthetnek a szakfolyóiratok, konferenciák, vásárok, szakkiállítások. Részben hasonló, részben ettől eltérő kommunikációs stratégiára van szükség a

jövőbeli – esetleg településen kívüli – potenciális vállalkozók megnyerésére. Kiemelt jelentősége van e körben az önkormányzat által alkalmazott – külső tőke letelepedését, a vállalkozás elindítását segítő – ösztönző eszközöknek. Minden stratégia annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A megvalósítás magában foglalja a stratégia konkrét intézkedésekre való lebontását. A marketing stratégia sikere, vagy bukása a stratégia milyenségétől és a megvalósítás módjától egyaránt függ. Végül a sikeres marketing munka feltétele a tevékenység folyamatos ellenőrzése. A célok és a tényleges folyamatok ütköztetése alapján állapítható meg, hogy hol és milyen módon kell beavatkozni, esetleg az eredeti célt módosítani. 47 10. Oktatás, kommunikáció, média Az iparosodást megelőző évezredekben és évszázadokban az iskolai oktatás kis szerepet játszott a társadalmakban. A gyermekek és fiatalok

családjukban és környezetükben sajátították el azokat az ismereteket, viselkedési normákat, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy felnőtt korukban eredményesen beilleszkedjenek a társadalomba. Az iparosodás kezdete után az írni-olvasni tudás és az iskolákban elsajátítható ismeretek egyre fontosabbá váltak. Ezek nélkül, a mezőgazdasági munkákon kívül, nem lehetett hatékonyan dolgozni. Minél magasabb az egyén végzettsége, minél széleskörűbbek az ismeretei, annál jobbak az esélyei az elhelyezkedésre és érvényesülésre. Egyre több gyerek és fiatal egyre hosszabb ideig vesz részt az iskolai oktatásban. Ezért az oktatási rendszerek és intézmények a modern társadalomban döntő fontosságúvá váltak. Oktatás - a társadalomban felnőttkorban betöltendő szerepekhez szükséges ismeretek átadása. Nevelés – viselkedési normák megtanítása, a mögöttük álló értékek átadása és a személyiség fejlesztése. Emberi

beruházásnak tekintjük mindazokat a ráfordításokat, amelyek az egyén munkájának termékenységét közvetlenül emelik (Elsősorban oktatási és egészségügyi ráfordítások). Módszerek Iskolai végzettségi arányszámok – az oktatás legegyszerűbb mutatói kifejezik, hogy a népességnek mekkora része ért el különböző iskolai végzettségi szintet. A megfelelő végzettségűek arányát célszerű az olyan életkorú népességhez viszonyítani, amely azt a végzettséget elérhette. Az adatok összehasonlításánál azonban figyelni kell arra, hogy a különböző országok iskolarendszerei meglehetősen eltérőek. Beiskolázási arányszámok – az adott évi oktatást jellemzik. Azt fejezik ki, hogy a különféle szintű és fajtájú iskolákban hányan tanulnak, pontosabban: mekkora a tanulók száma az adott típusú iskolai oktatásban való részvétel szokásos életkorában lévő összes népesség számához viszonyítva. Ezeket az arányokat

az évi statisztikai adatokból számítják ki Elméletek Az iskola szerepe Az antik és feudális társadalmakban is voltak iskolák, azonban ezekben a társadalmakban a család és a rokonság voltak azok a társadalmi intézmények, amelyek megtanították a fiatalokat a felnőttkori szerepek ellátására. Az iparosodás előrehaladásával azt a funkciót csaknem teljesen átvette az iskola. Egyre inkább tért hódít az egész életen át történő tanulás gondolata, a felnőttképzés. A oktatás legfőbb feladata a gazdasági és társadalmi fejlődés előremozdítása. Ez az elmélet rokon a közgazdaságtan „emberiberuházás-iskolájának” elméletével, mely szerint a gazdasági növekedés egyre nagyobb fontosságú. A gazdasági fejlődéshez az szükséges, hogy minél többen, minél magasabb iskolai végzettséget szerezzenek. 48 Ezt a felfogást kétségbe vonja P. Bourdieu, aki szerint az iskolák csak látszólag végzik a legtehetségesebb tanulók

kiválasztását, mert az azonos szintű oktatási intézmények közötti differenciálódás rejtetten kijelöli a tanulók helyét a társadalomban – társadalmi egyenlőtlenség újratermelődése. Ilyen értelemben szokás társadalmi reprodukcióról beszélni Ehhez a kritikához közel áll S. M Miller és P Roby bírálata, mely szerint bizonyos munkakörök, beosztások betöltéséhez egyre inkább szükséges bizonyos iskolai bizonyítványokkal rendelkezni (papírkórság). Ivan Illich kritikája szerint az iskola, más szolgáltatóintézményekhez hasonlóan aláássák a személyi, családi és kisközösségi autonómiát, egyes emberek kezdeményezőkészségét csökevényesítik el. További vitatott kérdés az oktatás lehetősége és tényleges szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek és a műveltségbeli hátrányok kiegyenlítésében. Kulturális tőke és nyelvi készségek A szülői házban és a baráti csoportokban elsajátított kultúrán az iskolai

oktatás képtelen változtatni. Kimutatták, hogy a társadalmi különbségek a gyermekek nyelvhasználatában is erősen megmutatkoznak, ez pedig lényeges tényezője az iskolai sikernek. A nyelvhasználaton túl azonban az iskolában oktatott és megkövetelt „magas műveltséggel” való ritkább vagy gyakoribb érintkezés a családban (a lakásban lévő könyvek, a kulturális intézmények látogatása, a különórák, sőt a szűk családon belüli beszélgetési témák is) lényegesen befolyásolják a gyermek iskolai teljesítményét. Ezt a kulturális örökséget Bourdieu kulturális tőkének nevezte. B. Bernstein a nyelvi készségeket hangsúlyozta az iskola által újratermelt egyenlőtlenségek okai között. Különböző társadalmi rétegek gyermekei családjukban eltérő nyelvi készségeket sajátítanak el, sok tekintetben szinte eltérő nyelven beszélnek. Öröklés E szerint az elmélet szerint a hátrányosabb helyzetű családok gyermekei

genetikai öröklés következtében alacsonyabb intelligenciával rendelkeznek, ezeket a genetikai hátrányokat pedig lehetetlen kielégíteni. Vitatott elmélet Az emberi tőke elmélete Az emberi tőke elméletének feltételezése szerint az emberek oktatás, képzés révén beruházásokat végeznek saját termelőképességükbe. Ezek a beruházások növelik termelőképességüket, termékenységüket és így munkájuk piaci értékét. Ezért jövőbeli keresetük magasabb lesz. A beruházások az emberi tőkébe nem szorítkoznak a formális oktatásra Minden olyan befektetés, amely javítja a termelőképességet, az emberitőke-beruházásnak tekinthető. Pl, amikor pénzért veszünk igénybe egészségügyi szolgáltatásokat, akkor is legalább részben az emberi tőkébe fektetünk be. Azért tekintjük beruházásnak, mivel nem a jelenlegi élvezet vezeti őket. Időt és pénzt áldoznak a jelenben a jövőbeli – pénzbeli és nem pénzbeli – haszon

reményében. A szűrőelmélet A szűrőelmélet (screening) képviselői azt állítják, hogy a képzésben való részvétel, az iskolázás során az emberek termelőképessége nem változik, az iskolázás csupán a termelékenység mérését szolgálja. Az iskolarendszer képességeik szerint szűri az egyéneket Az oktatás 49 gazdasági szerepe, hogy informálja a munkáltatókat a munkaadók várható teljesítményéről. A gazdasági élet szereplőinek ugyanis tökéletlen, hiányos információk állnak a rendelkezésükre. Így a munkáltatóknak is hiányos ismereteik vannak alkalmazottai termelékenységéről. Mivel a termelékenység mérése költséges, ezért a munkáltatók különböző jelzéseket használnak fel a válogatásokhoz, többek között az iskolai végzettséget. A szűrőelmélet képviselői úgy vélik, hogy a munkáltatók nem azért értékelik az iskolázottságot, mert az iskolázottak valamilyen ismeretre tettek szert, hanem mert az

iskolázottabbaknak olyan tulajdonságaik vannak, mint például pontosság, együttműködési hajlandóság, kitartás, figyelmesség, teljesítményorientáltság, amelyek termelékenyebbé és képezhetőbbé teszik őket. A szükséges ismeretek pedig munka közben elsajátíthatók Az elmélet szerint az egyének épen ezért vesznek részt tankötelezettségen túli oktatásban, képzésben, hogy a potenciális munkaadóknak képességeiket bizonyítsák, hogy jelezzék: ők jobb képességűek. E. Denison kimutatta, hogy az iskolai végzettség emelkedése lényegesen hozzájárult a fejlett országok gazdasági fejlődéséhez. Az iskolai végzetség hatása az életpályára – a társadalmi mobilitási felvételek minden fejlett országban az állapították meg, hogy az elért iskolai végzettség hatása a foglalkozási életpályára egyre erősebbé válik. Funkcionális analfabetizmus – a fejlett országokban a gyerekek részt vesznek az alapfokú oktatásban, de

ténylegesen nem képesek olvasni vagy az olvasott szöveget megérteni. A felsőfokú képzésnek két hátrányára szokás hivatkozni: 1. a felsőfokú képzés igen drága – gazdasági veszteséget jelent, ha a végzettek nem tudnak diplomájuknak megfelelő munkakörbe jutni 2. azok a felsőfokú végzettségűek, akik nem jutnak értelmiségi munkakörbe, potenciális társadalmi elégedetlenség forrásai lehetnek A kommunikáció és a média A modern világban szükség van a folyamatos kommunikációra, illetve az egymástól távol élő emberek közötti interakcióra. Ha nem függenénk annyira a távolsági kommunikációtól, a tömeges iskoláztatás szükségtelen és lehetetlen is volna. A modern kommunikációs eszközök központi szerepet játszanak életünkben, s számos szükséges információs szolgáltatást nyújtanak, valamint lehetőséget adnak az önművelésre szórakozásra. Az iskoláztatást az iparosodással kialakuló tömegkommunikációs

rendszerek egyik elemének kell tekintenünk. A modern politikai rendszereknek jól informált polgárokra van szükségük, gépi nyomtatás és az elektronikus médiumok – a telefon, a rádió, a televízió és a számítógépek segítségével közvetített információ - révén a globális és a lokális világ közelebb került egymáshoz. A tévé és más tömegkommunikációs eszközök életünkre gyakorolt hatása rendkívül erős. A médiumok nemcsak szórakoztatnak minket, hanem biztosítják és alakítják a mindennapi életünk során hasznosított információk egy jelentős részét. A médiumok tulajdonlására és a különböző nézőpontok kifejezésének szabadságára vonatkozó kérdések nagy jelentőséggel bírnak. 50 11. Gazdaság, gazdasági élet, csoportok és szervezetek A gazdaságszociológia viszonya a közgazdaságtanhoz nem volt mindig problémamentes. A közgazdaságtan előbb fejlődött önálló tudománnyá, ezért amikor a 19. sz

végén és a 20sz elején a szociológia is önálló tudományként jelentkezett, a közgazdászok részéről kialakult egy olyan nézet, hogy a szociológia ne foglalkozzon gazdasági jelenségekkel. Viszont nehéz lenne elképzelni, hogy a szociológia úgy vizsgáljon bármely társadalmat, hogy közben ne legyen tekintettel a gazdaság működésére. Számos nagy közgazdász és szociológus próbálta egyesíteni a két tudomány nézőpontjait munkásságában: Adam Smith, Karl Marx, Max Weber, Polányi Károly. Az említett tudósok munkássága alapján megfogalmazható, hogy a gazdaságot és a társadalmat nem helyes egymástól elszakítva vizsgálni. A gazdaság működésének megértéséhez ismerni kell a társadalmi környezetet, a társadalom megértéséhez pedig ismerni kell a gazdaság működését. A modern társadalmak gazdasági rendszerének egyik legfontosabb jellegzetessége a rendkívül összetett és széles körű munkamegosztás. A tradicionális,

illetve a modern társadalmakra jellemző munkamegosztás közti különbség rendkívül jelentős. Még a legnagyobb tradicionális társadalmakban is legfeljebb 20-30 kézművesszakma létezett kiegészítve néhány speciális foglalatossággal. A modern társadalmak egyik legfontosabb jellegzetessége ezzel szemben a kölcsönös gazdasági függőség rendkívüli mértékű növekedése. Az ipari gazdaságot három szektorra oszthatjuk: primer, szekunder, tercier szektorra. A három szektorban foglalkoztatott munkaerő aránya az iparosodás előrehaladtával változik. A „hivatalos” vagy „első” gazdaság mellett az egyes társadalmakban különböző mértékben és formákban működnek további gazdaságok is. Informális gazdaság – többnyire kismértékben folytatott gazdasági tevékenységek, amelyek nem jelennek meg a nemzeti jövedelem-számításokban, de növelik a társadalom jólétét: kis javítási munkák, háztáji kertekben előállított

mezőgazdasági termékek. Második gazdaság – fogalmát a 80-as években vezették be. Jövedelemkiegészítés céljából végzett legális melléktevékenységek, amelyek a társadalom jólétét növelik. Ide sorolható a háztáji, a kisegítő gazdálkodás, a főmunkaidőn kívüli kisipari és szolgáltatási munkák, magánlakás-építésbe és –karbantartásba fektetett családi, továbbá a vállalati gazdasági munkaközösségben és más hasonló formákban végzett munka. Nem sorolható ide a főfoglalkozású magánszektor, a háztartási munka, a borravaló és az illegális tevékenység. A rendszerváltás után ez a fogalom már nem alkalmazható. Szürke gazdaság - nem kifejezetten tiltottak, de a személyi jövedelemadó alól való kibújás miatt nem teljesen legálisak. A nemzeti jövedelemből ezért többnyire kimaradnak Értéket termelnek, a társadalom tagjainak jólétét növelik. Fekete gazdaság – jólétet növelő, kifejezetten illegális,

bűnözés jellegű haszonszerző tevékenység. Szervezet – személytelen (többé-kevésbé) kapcsolatokra épülő emberek nagyobb csoportja, amelyet konkrét cél megvalósítására hoznak létre. Van struktúrája, tehát szabályozza tagjai 51 tevékenységét, a feladatok elosztják egymás között, pontosan meghatározott hierarchikus viszonyok alakulnak ki közöttük. A tagok közötti kapcsolatokat íratlan szabályok, normák irányítják (informális szervezet). A modern ember életében különféle szervezetekkel találkozik – kórház, iskola, munkahely. Intézmény – az emberi tevékenységek bizonyos területére vonatkozó normák és értékek együttese, amelyek előírják, milyen viselkedést várnak el a társadalom tagjaitól. Bürokrácia – olyan szervezet, amelyben az ügyintézés pontosan meghatározott szabályok szerint történik. A modern társadalmak nagy szervezetei ilyenek Módszerek A gazdasági rendszerek szociológiai

vizsgálatának nincs kialakult sajátos módszertana. Mint minden más társadalmi jelenség vizsgálatánál, használják itt is a survey típusú adatfelvételeket. Egy-egy nagyobb gazdasági egység vizsgálatára használják a esettanulmány módszerét is. Szóba jöhet egy kisebb munkahelyen a mélyinterjú és a megfigyelés is. Előfordul az is, hogy a kutató hosszabb ideig a vizsgált munkahelyen fizikai munkásként dolgozik. Elméletek A gazdasági élet szereplőinek motivációi Aktuális kérdés a szociológiában és egyéb ágainál is, hogy az egyén milyen motivációk alapján dönt és cselekszik, tehát milyen indítékok és megfontolások alapján dönt és cselekszik a gazdálkodó ember mint munkavállaló, vállalkozó, fogyasztó. Itt nyilvánul meg a közgazdaságtan és a szociológia emberképe a „homo oeconomicus” és a „homo sociologicus” közötti különbség. A homo oeconomicus individualista, csak a saját hasznát keresi, senki mással

nem törődik, a homo sociologicus közösségi ember, mert egyetlen célja, hogy megefeleljen közössége elvárásainak, normáinak. Adam Smith elméletének alapja a homo oeconomicus modellje, ám egy jóval korábbi munkájában erősen hangsúlyozza az erkölcsi törvények – az igazságosság és szeretet – fontosságát a társadalom és gazdaság jó működéséhez. A. Sen indiai-amerikai közgazdász és filozófus háromféle indítékot különböztet meg az emberek viselkedésében: az önzést, szimpátiát (altruizmusnak is nevezhető) – nemcsak saját érdeke van előtérben, hanem embertársaié is, elkötelezettséget – nincs tekintettel döntései következményeire saját hasznát illetően (elvek, értékek megvalósítása vezeti). S. Lindenberg fogalmazta meg a „homo socio-oeconomicus” emberkép hipotézisét Ez egy olyan embertípus, amelyik nem kívánja hasznát, nyereségét olyan cselekvésekkel növelni, amelyek ellentétben állnak a

normákkal és értékekkel. Racionálisan választ bizonyos döntési alternatíva-tartományon belül. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy az ember bizonyos helyzetekben és bizonyos határok között homo oeconomicusként viselkedik, más területeken félreteszi individualista racionalitását és erkölcsi értékek, elsősorban más emberek iránt érzett szolidaritás alapján dönt. 52 Gazdasági mechanizmusok Milyen mechanizmus alapján működik a gazdaság? Polányi Károly három ilyen mechanizmust különböztet meg: 1. reciprocitás – kölcsönös adományok, ajándékok 2. redisztribúció – termékek központi begyűjtése és elosztása 3. piac Gazdaságintegrációs formák: (A gazd intézményesülési módjának vizsgálatához) 0. oikosz: zárt, önellátó családi gazdaság (óriás háztartás-gazd) Az árucsere előtt és után másfajta integrációs formák is léteztek / léteznek. 1. reciprocitás: - ajándékcsere - primitív társ-ak esetén

a szükséglet-kielégítés gazd.integrációs formája - szimmetrikusan elrendezett csoportosulásokat feltételez - Malinowski: kula-kereskedelem és rokonsági rendszer (mikor, kinek, mit kell ajándékozni) 2. redisztribúció: - javak és / vagy szolg-ok közvetlen fizikai elosztása - javak feletti rendelkezési jog központi elosztása - feltételezi a csoporton belüli központosítást 3. árucsere: - a piacon történő árucsere - pénz esetleges közbeiktatásával - az integrációhoz feltételezi az árszabályozó piacok valamilyen rendszerét A négy integrációs forma egymás mellett létezik, egyszerre több van jelen a gazd-ban. Kialakul az egyik dominanciája, amely dominancia típusa függ az adott társ szerkezeti, intézményi feltételeitől. 1. reciprocitás a domináns gazd-integrációs forma: - az adott társ szimmetrikus, horizontális, mellérendelt csoportokra tagozódik - törzsi, nemzetiségi elveken szerveződött társ-ak - alárendelt módszerként

képes a redisztribúciót vagy az árucserét alkalmazni - a nem piaci gazd-ban a reciprocitás és a redisztribúció együtt szokott járni 2. redisztribúció a domináns gazd-integrációs forma: - a javak elosztása egy kézben összpontosul, az elosztás módját a szokás, a törvény vagy ad hoc központi döntés szabályozza - katonai-, vallási-, politikai elveken szerveződnek - hierarchikus, vertikális, alá- fölérendeltségi viszonyok 3. árucsere a domináns gazd-integrációs forma: - szükséges az árszabályozó piacok rendszere(csere egy sajátos típusa) - csak akkor lehet az árucsere a domináns, ha az áruk és szolg-ok és a fiktív áruk piacán is alkufolyamat működik piac: a. áruk és szolg-ok piaca b. fiktív áruk piaca: termelési tényezők (tőke, munka, pénz, föld) 53 A bürokratikus szervezetek Max Weber szerint a modern fejlődés egyik legfontosabb jellemzője a szervezetek fokozódó bürokratizálódása. Ez azt jelenti, hogy a

szervezetek méretei nőnek, a nagy szervezeteket egyre inkább bürokratikusan igazgatják, és egyre több ember dolgozik a bürokratikus szervezetekben, sőt a modern ember életének egyre nagyobb része telik el bürokratikus szervezetekben. Mit jelent a bürokrácia? 1. A bürokrácia mindenekelőtt azt jelenti, hogy a munka szakismereteken alapuló munkamegosztás szerint szerveződik. 2. Másrészt, hogy a bürokratikus szervezetben egyértelmű uralmi hierarchia van, pontos szabályok mondják meg, hogy ki kinek adhat utasítást, ki kinek tartozik engedelmességgel. 3. A bürokratikus szervezetben pontos szabályok szerint történik az előrelépés 4. Az ügyeket pontosan megfogalmazott szabályok szerint intézik 5. Az ügyintézésről írásos dokumentumok készülnek 6. A bürokraták teljes munkaidős állásban és kereset fejében dolgoznak 7. A bürokratikus ügyintézésben a kapcsolatok személytelenek Weber látta és azóta szociológiai kutatások is

feltárták a bürokrácia hátrányait: 1. A bürokrácia természetében rejlő alapvető tendencia, hogy növekedésre törekszik Minél nagyobb a beosztottak száma, annál nagyobb a bürokratikus vezető tekintélye. 2. Az előléptetési szabályok ahhoz a képtelen helyzethez vezethetnek, hogy mindenki addig emelkedik a hierarchiában, míg olyan szintre nem jut, ahol már nem tud megfelelni a feladatnak. 3. A bürokrácia a szervezet eredeti célja helyett saját bürokratikus céljait követi, maga a működés válik céllá. 4. A bürokráciában „benne van” az oligarchizálódási tendencia 5. Mindezekért a bürokratikus szervezetek merevekké válnak A bürokratikus szervezetekkel kapcsolatos további szociológiai probléma, hogy hogyan lehet a bürokrácia előnyeit biztosítani úgy, hogy a hátrányait elkerüljük. A tudományos munkaszervezés és az emberi kapcsolatok irányzat A munkaszociológia egyik központi kérdése, hogy mitől függ a munka

termelékenysége, hogyan lehet azt növelni. A tudományos munkaszervezés módszerét Taylor dolgozta ki Ennek lényege, hogy ember és gép együttesét úgy kell kialakítani, hogy a munkásnak minden tevékenységét tudományosan kell megtervezni: minél kevesebb legyen a felesleges munkaelem, felesleges mozdulat a tevékenységek közötti üres idő. Másrészt a gépeket és a szerszámokat úgy kell kialakítani, hogy használatuk a legkönnyebb legyen. Eredménye a szalagszerű termelés – lényegesen növekedett a termelékenység. Mayo elmélete szerint nem annyira a tárgyi munkakörülményektől és a munka megszervezésétől függ a munka termelékenysége, hanem inkább attól, hogy hogyan érzik magukat a munkások a munkahelyen. Pl odafigyelnek rájuk, a kívánságaikra, törődnek velük, ennek következtében erősödik a csoport öntudatuk. Szerinte különösen fontosak a munkatársak közötti informális csoportkapcsolatok, mert ezekben alakulnak ki a

munkavégzésre vonatkozó normák. 54 12. Deviáns viselkedés Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden társadalomban előfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat megszegik. A normaszegést nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek. Tehát deviáns viselkedésnek azokat a viselkedéseket nevezzük, amelyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Ilyenek pl a bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és a lelki betegségek. Mivel a normák társadalmanként eltérőek lehetnek, társadalmanként változhat az is, hogy mit tekintenek deviáns viselkedésnek. A deviáns viselkedés nem mindig szükségképpen káros jelenség, ugyanis egyes esetekben hozzájárulhat a társadalom fejlődéséhez. Mivel a különböző normák létezése nem teszi mindig

egyértelművé, hogy mi is tekinthető devianciának, általánosságban véve azt a normaszegő viselkedést tekinthetjük deviáns viselkedésnek, amely az egyén és a társadalom számára káros vagy súlyosan káros. Módszerek Statisztikai mutatók Alapvető módszertani probléma a deviáns viselkedések gyakoriságának mérése. Egy részükről vannak ugyan statisztikai adatok, de ezek nem mindig biztosak, nem feltétlenül a valós helyzetet mutatják. Az öngyilkossági arányszámot a statisztikai és a demográfiai évkönyvek évente közlik. A statisztika alapja a halálozási statisztikai lapon szereplő halálok, viszont előfordulhat, hogy nem mindig a tényleges okot tüntetik fel. Pl Marilyn Monroe halála a mai napig vitatott kérdés Az öngyilkossági kísérletekről pedig még kevesebb adattal rendelkeznek, mivel többnyire csak azok kerülnek be a statisztikába, akikről az egészségügyi intézmények tudomást szereztek. A bűnözésről négyféle

statisztikai adatot szoktak közölni: 1. az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma 2. az ismertté vált elkövetők száma 3. a vádlottak száma 4. az elítéltek száma Probléma: ezek a számok nem szükségképpen fedik egymást, ráadásul ezeket az adatokat a rendőrség, ügyészség, bíróság állítja elő, akik saját érdekeiknek megfelelően alakíthatják azokat. Viktimológiai felvételek Némely esetben úgy próbálják a bűnözés elterjedtségét felderíteni, hogy a lakosság reprezentatív mintáját kérdezik meg, hogy követtek-e el ellene egy meghatározott időn belül bűncselekményt vagy valamilyen meghatározott fajta bűncselekményt. Ezeket nevezik viktimológiai felvételeknek. A bűnözés az ilyen adatfelvételek alapján általában magasabbnak mutatkozik, mint a statisztikai adatok szerint, de a különbség elsősorban a kisebb súlyú bűncselekményekből pl lopásokból adódik. 55 Az alkoholizmus becslési módszerei Az

alkoholizmus mérésében az első bonyolult probléma az alkoholizmus definíciója. Az orvosi definíció szerint az az alkoholista, akinél már kialakult az úgynevezett dependencia vagy függőség, tehát nem tud uralkodni az ivásán. A szociológiai definíció szerint az az alkoholista, akinek életében – családjában, munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol fogyasztása súlyos problémákat okoz. Nem lehet megszámlálni, hogy az országban hány alkoholista van. Az alkoholistákkal foglalkozó intézményekben nyilvántartottak száma, csak töredéke a ténylegesen alkohol okozta problémákkal küzdők számának, ráadásul sokszor az intézményekben nyilvántartottak számának növekedése csak az intézetek tevékenységének kiterjedését jelzi. Szokás viszont reprezentatív mintákon végzett kérdőíves vizsgálatok során olyan kérdéseket feltenni a fogyasztás mennyiségére és az alkohol okozta problémákra

vonatkozóan, a melyek alapján következtetni lehet arra, hogy a megkérdezett személy alkoholista-e. Ezeket nevezzük epidemiológiai vizsgálatoknak. Az alkohológia nemzetközi gyakorlatában két módszert alkalmaznak: Jellinek-képlet, mely az adott évben májzsugorodásban meghaltak számából indul ki, ennek 60%-át tekinti alkohol okozta májzsugorodásnak. Ezt a számot szorozza meg 144-el, és ezt tekinti az adott népességcsoportban élő súlyos alkoholisták számának. Ledermann-módszer az egy főre jutó összes alkoholfogyasztásból indul ki, annak alapján becsüli, hogy a népesség mekkora része súlyos fogyasztó (tehát nem az alkoholisták, hanem a súlyos fogyasztók számát becsli). Epidemiológiai vizsgálatok A kábítószer-fogyasztók számának becslése még nehezebb, mint az alkoholisták számának becslése. Alkalmazhatók a lakosság megkérdezésén alapuló epidemiológiai felvételek, de itt még nagyobb a letagadás valószínűsége, mint

az alkoholizmus esetén. A mentális vagy lelki betegségek mérése szintén nehéz. Az elme- és ideggyógyintézetekben nyilvántartottak száma szintén csak töredéke a valós számoknak. Epidemiológiai vizsgálatokat lehet végezni a lakosság megkérdezése útján, ebben az esetben különféle tünetekre szokás rákérdezni. Ezeknek a tüneteknek az előfordulása alapján skálákat szoktak szerkeszteni, és a megkérdezett személyt skálapontszáma alapján sorolják be a lelki egészség és betegség különböző fokozataiba. Elméletek A deviancia funkciói és diszfunkciói A köznapi gondolkodás szerint minden deviancia kisebb vagy nagyobb mértékben károsnak, vagy diszfunkcionálisnak tekinthető. A szociológia szemlélete azonban nem ennyire egyszerű, ugyanis bizonyos fokú deviancia akár funkcionális is lehet. Durkheim hoz fel példának egy olyan elképzelt társadalmat, ami csupa szentekből áll, és amely társadalomban a mi szemünkben bocsánatosnak

és lényegtelennek tűnő hibáink is bűncselekménynek minősülnének. Továbbá Durkheim szerint a bűnözés egyben azt a célt is szolgálhatja, hogy a közösség a bűnöző elítélésén keresztül a saját viselkedési normáit megszilárdíthatja és a közösség összetartását erősítheti. 56 A deviancia funkcióját illető legfontosabb szempont azonban az, hogy a teljesen konform társadalomban, ahol senki nem térne el az elfogadott normáktól, minden változás, minden fejlődés leállna. A szociológiai elméletek jellemzői A szociológiai elméletek ( kulturális elmélet, anómiaelmélet, minősítési elmélet) közös jellemzője, hogy elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a deviáns viselkedés társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik, továbbá hogy nem az egyénben, hanem a társadalomban gyökerező okokat kívánják feltárni. Az elmélet szerint nemcsak az egyént kell megváltoztatni,

meggyógyítani, hanem a társadalomban kell a túlzott devianciát csökkenteni. Biológiai elmélet C. Lombroso olasz orvos a testi jellemzők, elsősorban a koponyaalkat és a bűnözés között látott összefüggést. A bűnözők szerinte jobban hasonlítanak az emberszabású majmokra és az ősemberekre, mint a mai modern emberre. Ezt az elméletet ma már senki sem fogadja el Létezik egy olyan elmélet , mely szerint az erőszakos bűnözés egy speciális kromoszómarendellenességgel van kapcsolatban. Az elmebetegséget kutatók gyakran okként hozzák fel a betegségek öröklődését, biológiai, genetikus alapon. Eddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani egyik biológiai elméletet sem, de azt nem lehet teljesen kizárni, hogy genetikai vagy más biológiai adottságok hajlamossá tesznek meghatározott elmebetegségekre. Pszichológiai elméletek A frusztráció-agresszió elmélet szerint a személyi szükségletek kielégítésében való sikertelenség,

frusztráció agresszív viselkedést eredményez. Az agresszió irányulhat más személyek ellen (emberölés, testi sértés, nemi erőszak) vagy önmaga ellen (öngyilkosság) is. A pszichoanalitikus elméletek a személyiségfejlődésben keresik a deviáns viselkedés, elsősorban a mentális betegségek, azok között is különösen a neurózisok okát. Ezek a kora gyermekkori élményekben, különösképpen a szülő-gyermek kapcsolatokban látják a felnőttkori deviancia gyökerét. (orális dependencia –anyamelltől való infantilis függés, lerészegedés – anyai kényeztetésre vágyás). Egy másik mélypszichológiai elmélet szerint az alkoholizmus valójában lassú öngyilkosság, gyökere pedig a halálvágy. E. Fromm destruktív agresszivitás elmélete szerint mélylélektani okai vannak a deviáns viselkedésnek, példaként Hitler halottak iránti beteges vonzódását és Sztálin nem szexuális indíttatású szadizmusát hozza fel. Ezek kialakulása

részben gyermekkori élményekkel, részben a társadalmi rendszer jellemzőivel magyarázható. 57 A szocializáció zavarai Ez az elmélet a szocializáció zavaraiban, hibájában látja a deviáns viselkedés mélyen fekvő okát. A feszültségek elviseléséhez, megoldásához egészségesen fejlődött, érett személyiség szükséges. Az egészséges személyiségfejlődéshez, szocializációhoz harmonikus családi háttér és a kortárscsoportokkal való jó kapcsolatok kívánatosak. Ha ezek hiányoznak, szocializációs és személyiségfejlődésbeli zavarok léphetnek fel. A bűnözés magyarázata a racionális választás elmélete alapján Az elmélet szerint az emberek mérlegelik a cselekményekből várható anyagi nyereséget és a lebukás kockázatát. Valójában azonban még a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek is csak a kisebbsége kalkulál teljesen racionálisan, gyakori a kockázat irreális lebecsülése. Kulturális elméletek Minden

társadalomban más-más normák és értékek szabályozzák a társadalom tagjainak viselkedését. Ez különösképpen érvényes a szeszesital- és a kábítószerfogyasztásra, egyes kultúrkörökben egyenesen tiltják, másutt engedélyezett, esetleg a szertartások szerves része vagy néhol még a lerészegedésnek is bizonyos funkciókat tulajdonítanak (íreknél). A bűnözés tekintetében is eltérő megítélések lehetnek, pl. egyes kultúrákban teljesen természetes reakció a vérbosszú vagy a férfias viselkedéshez tartozónak tartják az erőszakos fellépést. Az öngyilkosság is lehet egyes kultúrákban elvárt cselekedet, pl. a japánoknál a harakiri A kulturális elméletek szerint tehát azokban a társadalmakban gyakoribb valamely deviáns viselkedésforma, amelyek azt engedélyezik vagy hallgatólagosan elfogadják, eltűrik, kevésbé szigorúan szabályozzák, korlátozzák. A chicagói iskola differenciális asszociáció elmélete szerint azok,

akik gyakrabban kerülnek kapcsolatba bűnözőkkel (családjuk, lakókörnyezetük, kiscsoportjuk révén), nagyobb valószínűséggel válnak bűnözőkké, mint azok, akik ritkán találkoznak bűnözőkkel. Anómiaelméletek Durkheim szerint az anómia a társadalmi normák meggyengülésének állapota. Ez többek között a gyors és nagy társadalmi változások hatására erősödik fel. A nagyobb fokú anómia pedig az öngyilkosság gyakoribbá válását okozza, mert a világos viselkedési szabályok hiánya megnöveli az egyes emberek életében előforduló feszültségeket. A gyors társadalmi változások akut feszültséghelyzeteket teremtenek, növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát, általában norma –és értékzavart, válságokat okoznak. Ezt nevezhetjük anómiás állapotnak Ilyen állapotban a társadalom tagjai nagyobb gyakorisággal reagálnak deviáns viselkedéssel. Merton Társadalmi struktúra és anómia c. tanulmányában az amerikai

társadalmat vizsgálja és arra próbál választ találni, hogy „miként szorítják bizonyos társadalmi struktúrák a társadalomban élő egyes egyéneket arra, hogy nonkonformista, ne pedig konformista magatartást tanúsítsanak”. Minden társadalmi csoport olyan erkölcsökben vagy intézményekben gyökerező szabályozó normákat rendel a kulturális célokhoz, melyek nem feltétlenül a technikailag leghatékonyabb 58 eljárásoknak tekinthetők, viszont a társadalom által elfogadottak. Ezek lehetnek szigorúan előírt, előnyben részesített, megengedett vagy tiltott viselkedésminták. A kulturális célok és az intézményesített eszközök hangsúlya egymástól függetlenül változik. Előfordulhat, hogy egy társadalomban nagyra értékelnek bizonyos célokat, viszont ezen célok eléréséhez szükséges intézményesített eszközökre alig fektetnek hangsúlyt. Merton úgy találta, hogy az amerikai társadalomban nagyon-nagy szerepet

tulajdonítanak a pénznek. „Önmagáért való értékké avatják”, mivel a pénz nemcsak fogyasztási cikkek vásárlására alkalmas, a hatalom növelését is szolgálja, kitűnő presztízsszimbólum. Merton azt vizsgálta hogyan alkalmazkodnak a különböző társadalmi pozícióban lévő egyének ehhez a társadalomhoz, ezekhez az értékekhez. Ötféle alkalmazkodási módot különböztetett meg. Az alkalmazkodás módjai Kulturális célok Intézményes eszközök 1. Konformizmus + + 2. Újítás + 3. Ritualizmus + 4. Visszahúzódás 5. Lázadás ± ± A + az „elfogadást“, - az „elutasítást“, ± az „uralkodó értékek elutasítását és új értékekkel való felcserélését“ jelöli. Az emberek különböző társadalmi tevékenységeik során váltogathatják az alkalmazkodás egyes típusait. Konformizmus - stabil társadalmakra jellemző, ahol elfogadják mind a kulturális célokat mind a hozzájuk rendelt intézményes eszközöket. Ellenkező

esetben nem lehetne biztosítani a társadalom stabilitását és folyamatosságát. Újítás - „Mivel a sikercél kulturálisan igen hangsúlyozott, az alkalmazkodásnak ez a fajtája intézményesen tiltott, de gyakran hatékony eszközökkel próbálja a sikernek – a gazdagságnak és hatalomnak – legalább csalóka látszatát elérni“. Akkor reagál így az egyén, ha magáévá tette a kulturális célokat, viszont nem fogadja el azokat a normákat, melyek a célok eléréséhez vezetnek. Ritualizmus - „Az egyén elveti a nagy anyagi siker és a gyors társadalmi felemelkedés magasztos célját, vagy igényeit arra a szintre szállítja le, ahol azok már megvalósíthatók“. Ezt az alkalmazkodási módot általában nem tekintik deviáns viselkedésnek, mivel az egyén belső döntésének eredménye. Az egyén azért menekül a rutincselekvésbe és azért csökkenti igényszintjét, mert ettől azt reméli, hogy mentesül a „kulturális célokért folyó

versengés“ kudarcaitól. Visszahúzódás - Nem fogadják el a kulturálisan előírt célokat és magatartásukban sem követik a megengedett intézményes normákat. Ez az adaptáció valószínűleg akkor fordul elő amikor „az egyén maradéktalanul magáévá tette, érzelmekkel átitatta és magasan értékeli a kulturális célokat és az intézményes gyakorlatot, de az idáig vezető intézményes utak – módok nem kecsegtetnek sikerrel“. Az egyénben kettős konfliktus alakul ki: elkezdi azt érezni, hogy nyomás nehezedik rá, ami arra ösztönzi, hogy annak ellenére, hogy belsővé tette mind az intézményes normákat, mind a kulturális értékeket, törvénytelen eszközökhöz nyúljon, másrészt viszont korlátozott a lehetősége a tekintetben, hogy a megengedett eszközökkel hatékonyan elérje céljait. Ha az elfogadott eszközökkel nem ér célt, törvénytelen eszközökhöz pedig nem mer nyúlni, „bekövetkezik a menekülés folyamata, miközben az

egyének továbbra is a sikert tartják a legfőbb értéknek“. Elveti a kulturális célokat és eszközöket, megszűnik a konfliktus, az egyén kilép a társadalomból. 59 Lázadás - Amikor a fennálló társadalmi rendet, az uralkodó célokat és mércéket önkényesnek tartják, létrejöhet a lázadásnak nevezett alkalmazkodási mód, melynek során új társadalmi struktúra létrehozására törekszenek, megváltoztatják a kulturális sikercélokat, igyekszenek szorosabbá tenni az összefüggést az erőfeszítés és jutalmazás között. Az anómiához hasonló fogalom az elidegenedés. E fogalomnak a dimenziói Seeman javaslata alapján: a hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való elidegenedés, az önértékelés elvesztése, végül a normanélküliség. Minősítési elmélet Becker minősítési elmélete szerint nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak, valamint egy erre kijelölt társadalmi

intézményeknek (rendőrség, bíróságnak, pszichiátriai intézményeknek stb) válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy deviánsnak minősül-e. Fontos eleme ennek az elméletnek, hogy a fenti társadalmi intézmények reakciója nagymértékben függ a deviáns viselkedésű személy társadalmi helyzetétől. Leegyszerűsítve: ugyanazért a cselekményért Amerikában az alsó osztályba tartozó fekete bőrű fiatalt sokkal nagyobb valószínűsítik bűnözőnek, mint a fehér középosztálybeli fiatalt. Deviáns karrier: 1. normaszegő viselkedés 2. a normaszegő viselkedés felismerése a környezete (társadalom által) 3. címkézés, megbélyegzés a társadalom tagjai által 4. a címke elfogadása 5. deviáns csoportokhoz való csatlakozás 60