Történelem | Középiskola » Az ókori Róma

Az ókori Róma (Kr.e 753 – kre 44) Földrajzi helyzet: Az Appennini-félsziget a Földközi-tengert kettéválasztja, észak felől az Alpok magaslik, középen az Appennin-hegység vonul végig, a parti síkságokat a folyók medencékké szabdalják. A nyugati ill déli partvidék jól tagolt, hajózásra tengeri kereskedelemre kiváló. A hegyvidék alkalmas pásztorkodásra, a síkságokon lehet gabonát és gyümölcsöt termelni. Itália egyetlen hátránya a kevés ásványkincs Kr. E II évezredben költöztek ide az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó italicusok Közülük a latinok és a s zabellek a jelentősebbek. Az etruszkok ie Xszázadban telepedtek le, kultúrájuk a VIII-VI. században alakult ki A görög gyarmatosítók ilyen tájt kezdték meghódítani Dél-Itáliát és Szicíliát. Az itteni gyarmatok (Tarentum, Szürakuszai) az anyaország szerves részei voltak, minden szempontból. Szicília nyugati fele azonban főníciai kézben volt. Történelmi

fejlődés szempontjából azonban Latium Itália legjelentősebb területe Itt a latinok laktak, a központ az Albai hegyen volt. A legrégebbi település a P alatínus dombon jött létre, a szabinok innen északra telepedtek le. R óma kialakulása a települések összeolvadásával történt, de igazi várossá Kr.e753-ban lettek A monda szerint Romulus és Remus alapította. Romulus és Remus itt akartak letelepedni, de a békés versengésből halálosan komoly lett, mikor Remus átugrált a Romulus által épített falon, annak ellenére, hogy ezt Romulus megtiltotta. Romulus ezért megölte testvérét A római társadalom szerkezete: A gazdagabbakat patríciusoknak hívták, ők lovas katonai szolgálatot teljesítettek, a politikai jogok kizárólagos tulajdonosai voltak. Részt vehettek a népgyűlésen, és tőlük kerültek ki a szenátus (öregek tanácsa) tagjai. Az ő kíséretükhöz tartoztak a cliensek (engedelmeskedők), akik folyamatosan lesüllyedtek a

jogtalanok közé. A parasztok, iparosok, kereskedők jogtalanok voltak, őket hívjuk plebejusoknak. Ekkoriban még jelentéktelen volt a rabszolgaság szerepe. A király tanácsadója volt a patríciusokból álló szenátus, valamint a szintén patríciusokból álló népgyűlés. Róma a VII. században etruszk uralom alá került Ekkor gyors fejlődésnek indult a terület: csatornákat, városfalat, templomokat építettek. A városiasodásra utal a Circus Maximus megépítése is. Az etruszkoknak köszönhetően a plebejusok élete javult, megnőtt az ipar és a kereskedelem szerepe. A királyság ezért inkább a p lebejusrétegre támaszkodott Az etruszk birodalom gyengülését kihasználva 510-ben elűzték az etruszk uralkodókat, velük együtt a királyság intézményét is. A hatalom a p atríciusok kezébe került, és létrehozták az 1 arisztokratikus köztársaságot. Az állam élére két consul került, akik egy évig vezették a birodalmat, ők egymást is

ellenőrizték. Bíráskodtak, háborúknál az élen álltak, de nagy veszély esetén választottak egy diktátort, de ez a k atonai megbízatás csak fél évre szólt. Hivatalnokok, szenátorok csak patríciusok lehettek, így a hatalom a népgyűléseken a patrícusok kezében maradt. A plebejusoknak nem sok esélyük volt beleszólni az életükbe Az etruszk birodalom hanyatlása után Róma kezdett hódító háborúkba, hogy a lakosság földigényét kielégítse. A háborúk a földszerzés révén mind a patríciusoknak, mind a plebejusoknak hasznot hajtottak. Az V század háborúi azonban megterhelték a parasztokat Sokan rabszolgasorba süllyedtek, az eladósodók adósrabszolgák lettek, ledolgozták adósságukat A gazdagodó plebejusok (főképp kereskedők, iparosok) beleszólást szerettek volna a hatalom irányításába, szenátusba akartak bejutni. Ennek megvalósítása érdekében 4 tribus (kerület) alapján létrejöttek a 4 plebejus népgyűlés. Első

nagyobb döntésük az volt, hogy a hódító háborúk után 494-ben kivonultak a Szent Hegyre, hogy új várost alapíthassanak. A patríciusoknak nagyon hiányoztak, ezért kénytelen voltak beleegyezni abba, hogy néptribunusokat választhassanak a plebejusok, akiknek vétójoguk volt, tehát a patríciusok intézkedéseit jogukban állt érvényteleníteni. Eleinte 2, később 10 néptribunust választottak. Újabb előrelépésük: 451-ben írásba foglalta a törvényeket egy 10 tagú bizottság Ezzel visszafogták a patrícius intézkedéseket. A folyamatos hódítások miatt egyre több plebejust vontak be a háborúba. Az új katonai rendszer alapja a vagyon lett, ugyanis a katonák önköltségből fegyverkeztek. Az állampolgárok így vagyon szerint lettek osztályozva Egy idő múlva a katonai beosztás a politikai jogokat is meghatározta, ezért kialakult a centuriák szerinti népgyűlés. Mivel a gazdagok több centúriák alkottak, így a vagyonosoknak döntő

befolyásuk volt. A plebejusok előretörését a cenzori hivatal létrehozásával akarták elérni a patríciusok. Az i.e IV században Róma sorozatos háborúkban kiterjesztette hatalmát Itália nagy részére Ezzel párhuzamosan nagy belpolitikai változások is végbementek. 367-ben megszületett a Licinus földtörvény. Ezzel szabályozták a magántulajdont, egy személynek maximum 500 jugerum (230 hold) nagyságú birtoka lehetett. Egy évre rá, 366-ban, az egyik consul plebejus lett. 326-ban pedig eltörölték az adósrabszolgaságot 300-ban megnyílik a papi hivatal a plebejusok előtt, így a jogi különbségek eltűntek a két osztály között. A gazdag plebejusok összeolvadtak a patríciusokkal, megszületett a nobilitas, amely vagyona alapján gyakorolta a hatalmat. A szegény plebejusoknak azonban nem sokat változott a h elyzetük, ezért az osztályharc tovább folytatódott a szegény plebejusok és a nobilitas között. 2 A Földközi-tenger

medencéjének meghódítása: A föníciaiak (punok) több telepet hoztak létre a Földközi- tenger nyugati medencéjének partvidékén. Idővel a pun gyarmatok az északafrikai Karthágó vezetésével iparos-kereskedő birodalommá fejlődtek A város az ie IV századtól állandóan harcban állt a s zicíliai görögökkel, ami a Rómával való szövetséghez vezetett. Miután a d él-itáliai görög városok római uralom alá kerültek, az eddigi szövetségesek szembefordultak egymással. Szicília birtokáért ie 264-ben fegyveres harc tört ki közöttük. A római seregek kezdetben gyors sikereket értek el a szicíliai szárazföldön, Karthágó viszont a tengeren volt erősebb. A rómaiak ekkor görög segítséggel flottát szerveztek, és hamarosan a tengeren is győzelmet arattak. A győzelem után Szicília alávetett tartomány, provincia lett, jövedelmének tizedét be kellett fizetnie a római államkincstárba. A vereség után Karthágóban kitört

zsoldoslázadás alkalmat adott Rómának újabb pun tartományok - Szardínia és Korzika - megszerzésére. E két sziget lett Róma második provinciája. A következő lépésben a Pó völgyét foglalták el a galloktól, az Adriai-tenger túlsó partján is megszerezték a hídfőállást. A második pun há borúban (218-201) már a Földközi-tenger nyugati medencéjéért folyt a harc. Hannibál Hispániából indulva átkelt a Pireneusokon és az Alpokon, és északról lepte meg Itáliát. Sorozatos győzelemeik ellenére Itália szívósan kiállt, küzdött Hanniál szövetséget kötött Makedóniával. A rómaiak újonnan toborzott seregei magukhoz ragadták a kezdeményezést, ebben nagy részt vállalt Cornelius Scipio hadvezér. Először Hannibál utánpótlását vágta el, majd elfoglalta Hispániát, Szicíliát, végül a hadműveletek színterét Afrikába tette át. A döntő csatát Záma (202) mellett a r ómaiak nyerték meg Karthágó kénytelen volt

lemondani minden Afrikán kívüli birtokáról, 10 e zer talentum hadisarcot fizetni és flottáját átadni ellenfelének. Ezután Róma engedélye nélkül még háborút sem kezdhetett. Róma viszont a Földközi-tenger nyugati medencéjének ura és az egész medence első hatalma lett. A római uralkodó osztályok gazdasági érdeke a kelet felé való terjeszkedést követelte. A nagybirtokosok olcsó rabszolgát, a kereskedők és az iparosok a görög piacok megszerzését óhajtották. Róma eleinte nem hódított keleten, csak az egyensúly fenntartására törekedett, és gazdasági, politikai befolyását növelte meg. A II század közepén megváltozott a római politika, a keleti országok végleges meghódítása következett. Provincia lett Makedónia, Görögország és Ázsia. Ezzel egyidőben Róma mondvacsinált okból harmadszor is háborút kezdett a punok ellen. Karthágó három évig elkeseredetten védekezett, végül a r ómaiak elfoglalták és porig 3

rombolták az egykor virágzó várost. Az országból Afrika néven provincia lett Róma másfél évszázad alatt kis városállamból a Földközi-tenger medencéjének ura, hatalmas világbirodalom központja lett. A nagy hódítások azonban számos gazdasági, társadalmi és politikai kérdést vetettek fel és alapvető változásokat idéztek elő, válság alakult ki. A válság jelei: A gazdaságban nagy változásko mentek végbe. A birtokos parasztság ugyanis elvesztette érdekeltségét a hódításokban. Az otthonmaradt családtagok nem tudtak olyan hatékonyan dolgozni, a háború után meg a gabona a polgári piacokon árubőséget okozott. Az arisztokrácia abbahagyta a g abonatermelést, s rabszolgák segítségével mást termeltek. A parasztság azonban nem tudott rabszolgákat tartani, s a kisgazdaságok nagyrésze tönkrement. Helyükbe a nagyüzemek léptek, a gazdaság belterjessé változott. Ennek legfőbb haszonélvezői a vezető rétegek voltak. Pl a

Szenátori rend, a s zenátorok leszármazottai Optimatáknak nevezték magukat. Jelentése legjobbak Közülük kerültek ki a parancsnokok, a provinciák kormányzói. A másik befolyásos réteg a lovagrend Ők ipari, pénzügyi és kereskedelemi utakat jártak. Ők, bár hivatalt nem viselhettek, mégis befolyást gyakoroltak az államra Ennek a rendnek a tagjai vették bérbe az államtól a tartományokban a bányákat, erdőgazdaságokat, s biztosították számukra a tengerentúli kereskedelem hasznának kisajátítását is. A változásoknak egyértelműen a parasztság volt a kárvallottja.A tönkrement parasztok az utcán kóboroltak, kialakult az antik proletáriátus. Ők alkalmi munkából, politikai joguk árúba bocsátásából tengődtek. Egyre kevesebb szabad paraszt volt, egyre több rabszolga Nagy számuk miatt itt is kialakult a klasszikus rabszolgaság, ezzel együtt természetesen növekedett a felkelések száma is. A parasztság tömeges tönkremenése

hadkiegészítési válságot is előidézett. A hadseregbe vagyontalanokat nem soroztak be, mert megbízhatatlannak tartották őket, így kénytelenek voltak olyanokat besorozni, akik már letöltötték katonaidejüket. A törvényellenesen besorozottak fellebbeztek a néptribunusokhoz, akik közbeléptek a consuloknál. Miután nem engedték el a besorozottakat, börtönbe vetették az állam képviselőit. A legyengült hadsereg egyre nehezebben lett úrrá a rabszolgafelkeléseken, s nehezebbé vált a h atárok védelme is. A társadalmi, gazdasági és politikai gondok megoldása érdekében Rómában különbözo politikai csoportulások alakultak ki. Tiberius Sempronius Gracchus ie. 133-as év néptribunusaként földreform tervezetet dolgozott ki, 4 mellyel helyre akarta állítani a p arasztság gazdasági helyzetét, hogy csökkentse a s zabadok közti politikai feszültséget, és megoldja a hadsereg kiegészítési gondjait. Maximálták a

családfők és családok által birtokolhatott területet. Az elvett földekért a tulajdonosok kártérítést kaptak, s parcellákra osztva földnélküli parasztoknak adták. A szenátusi arisztokrácia többsége ellenezte a földreformot. Gracchus még egy évre meg akarta magát választatni, hogy folytathassa reformjait. Emiatt fegyveres összecsapások alakultak ki, melyben Gracchus is életét vesztette. Halála után kisebb hatékonysággal, de folytatódott a földosztás. Bátyja Caius Gracchus ie. 123-122-i néptribunus törvényeivel a városi köznépnek olcsó gabonát biztosított, Karthágó területén új provincia létrehozásával munkalehetőséget akart biztosítani. A lovagrend megnyerése céljából Ázsia provincia évi adó begyűjtésének jogát adta nekik bérbe, s úgy döntött, hogy a provinciákban történt visszaéléseket a lovagokból álló bíróságok vizsgálják felül. Intézkedéseivel kivívta a szenátusi arisztokrácia gyűlöletét

Amikor azt indítványozta, hogy Róma összes itáliai szövetségese kapja meg a r ómai polgárságot, az előjogait féltő köznép is ellene fordult. A szenátus rendkívüli állapotot hirdetett ki. Caius híveit legyilkolták, őt magát pedig saját kérésére egy rabszolgája ölte meg A testvérpár mozgalma elbukott, de munkájuk nem volt eredménytelen, hisz 60000 proletár földhöz jutott. A Gracchusokkal kezdődő néppárti politika képviselői meg akarták szüntetni a szenátusi arisztokrácia politikai egyeduralmát. A velük szembenálló optimaták viszont a szenátusi arisztokrácia hatalmát akarták visszaállítani. Marius néppárti politikus a vagyontalanok zsoldoskatonaként való alkalmazásával kivonta őket a belpolitikai harcokból, s megoldta a hadkiegészítési problémát is. A zsoldossereg kialakítása azonban újabb problémákat idézett elő, mert nagyon függtek a hadvezérüktől, így az illető vezér magán-hadseregévé vállhatott. A

kiöregedett katonák (veteránok) földet kaptak munkájuk végezte után. Marius ezzel egy erős, jól képzett hadsereget teremtett A Mariusféle néppárt napirendre tűzte tehát a reformokat, de a legnehezebb kérdés még mindig a földkérdés volt. Livius Drusus néptribunus felújította a f öldosztást (ie91), és a szövetségek egyenjogúsítására is javaslatot tett. A szenátus azonban ellenállt, majd Livius Drusus meggyilkolása az itáliai szövetségesek háborújához vezetett. Elszakadtak Rómától, és külön államot alapítottak. Nagy eredménye, hogy már nem csak a rómaiak, hanem Itália minden szabad polgárára kiterjesztették a római polgárjogot. Ie. 82-ben kirobbant polgárháború idején Sulla, az optimata párt kiemelkedő alakja 5 zsoldossereggel Rómára támadott, s diktatúrát hozott létre. Célja a szenátusi arisztokrácia hatalmának visszaállítása. Politikai ellenfeleit legyilkoltatta Számára a diktatúra nem cél, hanem

eszköz volt, ezért ie. 79-ben lemondott hivataláról A rabszolgák helyzete közben egyre romlott. Különösen a gladiátoroké, akik életükkel játszottak. I.e 74-ben robbant ki a capuai gladiátoriskola felkelése Vezetője Spartacus Céljuk: szülőföldjükön szabadon élhessenek. A z egyre duzzadó sereg egymás után verte meg az ellenük küldött consulokat. A szenátus kénytelen volt kényszer-rendszabályokhoz nyúlni Crassus vezetésével először a segédhadakat verte meg, majd a fősereget is elintézte. Óriási megtorlások következtek (6000 rabszolga keresztre feszítése) A rabszolgatartás formái azonban enyhültek: megválthatták magukat. A magukat szabaddá tevő rabszolgákat nevezzük libertinusoknak. Egyes birtokosok a rabszolgákon kívül területeiket szabad bérlőknek, colonusoknak adták bérbe. A néppárti politika egyik vezére Julius Caesar. Crassus-al szövetkezett Caesar megegyezett még a hadsereg kedvencével, a senatus által

ugyancsak háttérbe szorított Pompeiusszal, s így hárman létrehozták az elso triumvirátust (ie 60). Céljuk a s enatus kiszorítása a t ényleges hatalomból. Ie 59-ben Caesar konzul lett Földet osztott Pompeius veteránjainak, s a lovagrend érdekében leszállította Asia provincia adóbérletének összegét. Ie 58-50 között Pacifikálta Galliát, s evvel hatalmas vagyonra tett szert. Miközben Caesar Galliában harcolt, állandósultak a fegyveres összecsapások Rómában az arisztokráciát támogató Milo és Caesart támogató Cloidus emberei között. Caesar a gall provincia h elytartója lett (proconsul), míg Crassus Szíriáé, Pompeius Hispániáé. Ez a szövetség ie. 53-ig maradt fenn, míg Crassus elesett a parthusok elleni háborúban Ie. 52-ben megölik Cloidust, s Pompeiust az arisztokrácia maga oldalára állítva kinevezi consullá. Caesar ie. 49 j anuárjában elindult katonáival Róma felé A hagyomány szerint a Rubico folyón átlépve mondta

híveinek: „alea iacta est”, „A kocka el van vetve”. Ie 48 augusztus 9én Pharszalosznál került sors Caesar és Pompeius seregei között az összecsapásra, ahol Caesar nyert. A csata után Caesar menekülő ellenfelét üldözve jutott el az egyiptomi Alexandriába, ahol szerelmi viszony kezdődött az általa trónra emelt Kleopátra és közötte. Innen Kis-Ázsiába ment, ahol legyőzte Pharnakészt, s rövid jelentésében adta hírül győzelmét: „Jöttem, láttam, 6 gyoztem!”. Ezután leszámolt Pompeius maradék híveivel, s fiaival is, ezzel a Római Birodalom egyedüli ura lett. Caesar azonban túl gyorsan szakított a köztársasági hagyományokkal. Ezt a konzervatív arisztokrácia nem tudta elfogadni. Ie 44 m árcius 15-én Brutus és Cassius vezette összeesküvők meggyilkolták. 7