Művészet | Művészettörténet » A 17. századi francia klasszicizmus

A 17. századi francia klasszicizmus   A 17. század közepén Franciaországban új stílus: a klasszicizmus (classis = osztály; classicus = első osztályba tartozó) Jellemzi: az antikvitás tisztelete és követése, a szigorú formákhoz kötődés a barokk mértéktelenségével, miszticizmusával, szertelenségével szemben Idő:   XVII. század; XIII és XIV Lajos uralkodása. Richelieu, Mazarin, Colbert politikai és gazdasági tevékenykedésének időszaka. 17. század második fele, Franciaország, XIV. Lajos (Napkirály) uralkodása (1643-1715) alatt bontakozott ki (Európába többi részén barokk hódít) XIV. Lajos uralkodói érdeke:       rend, nyugalom, ésszerűség ezeket az erényeket kérte számon művészein is Jellemzői továbbá: Valószerűség Ésszerűség áttekinthető szerkezet belső harmónia Társadalmi háttér:   az abszolút monarchia időszaka; a király és a polgárság történelmi

kompromisszuma, melynek lényege, hogy a király megvédi az arisztokráciával és klérussal (=egyház) szemben a polgárságot, s ezzel elősegíti a saját érdekében is annak gazdasági megerősödését. Társadalmi háttér:    Ennek érdekében a polgárság lemond az önálló ideológiáról és szervezkedésről. Az élet minden területét áthatja a józan ész nevében fellépő központi akarat és irányítás. Ez érvényesül a művészetek területén is.    XIV. Lajos (1643–1715), a Napkirály korában az ízlést az udvar (az irodalmi illedelmesség) és a város (a polgári józanság) határozza meg. Az államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodik. „Az állam én vagyok.” François Girandon: Apolló és a nimfák Esztétika:     A XVII. század elején fellobbanó vitákat, azok tanulságait Boileau foglalja össze Art poetique című munkájában. A józan

ész nevében a legmagasabb szintű esztétikához kell visszanyúlni (Arisztotelész, Horatius), s a művészi gyakorlatban is az antik szerzőket kell utánozni. Boileau előírásokat fogalmaz meg a műalkotással szemben. A témában hasznos oldalak:      http://enciklopedia.fazekashu/memo/Nicolas Boileau b.htm Vagy http://www.sulinethu/tovabbtan/felveteli/ttk uj/8het/esztetika/arspoetica.html További képek http://enciklopedia.fazekashu/tarsmuv/klassz icizmus.htm Követelmények Két alapelv:   a mértéktartás a józan ész elve Mértéktartás, distancia elve:      A színpadi mű cselekménye nem érintheti a királyt és közvetlen környezetét, ezért a cselekményt időben vagy térben el kell távolítani, meg kell szüntetni a ‘hic et nunc’ (=itt és most) állapotot. Ezért a témát leggyakrabban az antik mitológiából veszik. A cselekmény nem sértheti a jó ízlést és az erkölcsöket, nem történhet

erőszakos jelenet, szeméremsértő tett. A dráma nyelvezete sem sértheti a jó ízlést. Megkötötték a versformát is. A józan ész, a raison követelménye:  Arisztotelész félreértelmezése folytán követelmény lesz a hármas egység elve. „De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén: úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény, történjék egy eset, egy helyen, egy napon: kezdettől végig azt lássuk a színpadon” A józan ész, a raison követelménye    A hely egysége: A klasszicista tragédia szigorú követelményei között a háttérdíszlet palotát, palotabelsőt ábrázolt – festve. (Néhány esetben két helyszínt is felfestettek, s a színész azzal jelezte a helyszín változását, hogy a másik díszlet elé állt.) Az idő egysége: 24, 36 óra. A cselekmény egysége: A cselekménynek kitérők nélkül, egyenes vonalúan kell haladnia a végkifejlet felé.     A klasszicista színházban

nincs véletlen; fedett helyen; a színpadot a nézőtértől függöny választja el (de a kosztümök 17. századiak) s ezzel kezdetét veszi a színművek felvonásokra osztása. A színészek férfiak és nők. Ekkor alakul ki a színpad mai formája az ún. kukucskáló színpad A francia klasszicista dráma       arisztokratikus színház (közönsége az arisztokrácia) cselekménye egyszerű, egy vonalon halad előre, lélekelemző természetű nem szenvedélyesek a hősök, hanem kötelességtudatuk erős hármas egység színház: fedett, függönyt használtak, felvonásokra tagolódott, nők is játszottak, de mellőzték díszleteket drámák verses formájúak (alexandrinus, magyarra hat és feles jambusokban)     tragédiaíró: Corneille (1606-1684) – 1636 Cid, Racine (1639-1699) – 1677: Phaedra komédiaíró: Molière (1622-1673)