Történelem | Középiskola » A dualizmus kori magyar társadalom

A dualizmus kori magyar társadalom Torlódott társadalom: az ipari forradalom hazánkban évszázados késéssel jelentkezett. A késve induló gyorsaságával bontakozott ki a városiasodás, a társadalom szerkezetének átalakulása. A változások nem egyszerre érintették az országot. Miközben Budapest nagyvárossá fejlődött, egyes vidékeket alig érintett meg az átalakulás. Az országban egymás mellett élt az új polgárosodó társadalom és a régi formákat őrző világ. A kettő erősen hatott egymásra: az egykori nemesség polgárosult, ám életmódja és mentalitása mintául szolgált a kialakuló polgári világ számára. Nagybirtokosok: mintegy 2000 család, amely 1000 holdnál több földet birtokolt, a magyarországi földbirtokállomány 1/3-át tartotta kézben. Ide tartoznak az arisztokrata famíliák. A nagybirtokok a korszakban már kapitalista nagyüzemek voltak, amelyeket szakemberek irányítottak. A nagybirtokok jelentős tőkével vettek

részt a kereskedelmi és ipari beruházásokon (Ferenccsatorna, Óbudai-hajógyár). Javarészt ez a réteg tartotta kézben az állami vezető pozíciókat. Összeköttetéseik tőkét jelentettek, amit jól fizető igazgatótanácsi állásokkal honorálták a pénzemberek. Zárt, elkülönülő világot alkottak a befolyás, a jólét, a műveltség, mely meghatározta életformájukat, társadalmi mintául szolgált a birtokos nemesség számára. Dzsentri: elsősorban a jómódú, anyagilag független, nemesi származású középbirtokosok (200-1000 hold) jelentette. Az egykori birtokos nemesség is gazdálkodott, azonban a kártalanítás elhúzódása, a passzív ellenállás, a tőkehiány következtében birtokaik rosszul jövedelmeztek. A korszak második felére sokuk elvesztette birtokaik jelentős részét. A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek mellett az állami hivatalok voltak, a jövedelmeik egyre nagyobb részt innen származtak.

Sokan költöztek a városokba, a bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait bérelték. Az új polgári környezetben is sokat megőriztek korábbi életmódjukból. Az elvárt úri közösségek és valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi romlásukat. Ám a dzsentrit gúnyoló társadalom mégis igyekezett hasonlítani rájuk, úgy élni, mint ők. Nagypolgárság: a szűk nagypolgári réteg jelentős részét a terménykereskedelemből meggazdagodott, majd ipari termelésbe kezdő zsidóság adta. A felemelkedés adott volt (Weiß Manfréd, Ganz Ábrahám). A nagypolgárság gazdasági ereje egyre jelentősebb lett, a közvetlen politizálást átengedte a történelmi osztályoknak. Az arisztokráciával létrehozott kapcsolatok révén érvényesíteni tudta érdekeit. Úri középosztály: a hagyományos magyar társadalom néhány polgári réteggel rendelkezett, ezek jó része is a városlakó

németség köréből került ki. Az egykori német polgárság és a városokba áramló magyar és más nemzetiségű népesség egybeolvadásából alakult ki a magyar középréteg. A magyar középosztály magába olvasztotta a lesüllyedő dzsentrit, a bevándorló német, cseh és zsidó értelmiségit és a tanulás útján feltörekvő rétegeket. Mentalitása, ezért nem volt egységes, keveredtek benne e dzsentrik és a polgári gondolkodás hagyományai. Kispolgárság: a nagypolgárság kibontakozásával nem szűnt meg a kisipar, sőt a mesterek száma tovább emelkedett. A kispolgárság mentalitását sajátos kettősség jellemezte: a nagypolgárral szemben sokszor kétkezi munkásoknak tartották magukat, míg a tulajdont megkérdőjelező gondolkodásától elhatárolták magukat. Parasztság: a jobbágyfelszabadításkor telki állományának arányában jutott földhöz, és ennek megfelelően rétegződött gazdag, közép, szegényparasztság illetve földtelen

agrár ploretárokra. A falu irányítása az 50-200 holdas gazdagparasztság kezében volt. A középparasztság (11-40 hold) maga művelte földjét, a szegényparasztság nem tudott megélni a földjéből, ezért bérmunkára kényszerült. A parasztság jelentős részét alkották a földnélküli agrár ploretárok. Bérmunkából, kubikulásból, építkezésen vállalt munkából éltek Saját réteget képeztek az udvari cselédek. Munkásság: új csoportként jelent meg a gyármunkásság. Számuk gyorsan nőtt, az ország népességének alig 5 %-át tették ki. A szakmunkások döntő többsége a Lajtán túlról vándoroltak be. Szaktudásukat jól megfizették Ők voltak a munkásság szervezeteinek vezetői