Jogi ismeretek | Felsőoktatás » Jogszociológia II

Jogszociológia II 1. A jogszociológia kialakulása - a jogszoc keletkezésének és fejlődésének 3 összetevője: - társ viszonyai, jelenségei, folyamatai - a jogfejlődés sajátossága - jogtud-ban és szociológiában alakuló új fogalmak, elméletek, módszerek - a jogszoc keletkezésének társ-i és jogi feltételei - keletkezés: ahol és amikor a társ-i valóság behatolt a jogi szabályozás normatív világába és ezzel a jogtud-ba is - behatolás társ-i alapja: 19. sz végi, 20 sz elejei új gazd-i és társ-i viszonyok (tőkés társ. monopolizálódásával) nem tűrik a korábbi (szabad versenyen alapuló) jogi szabályozást - prob: új jogágak, egész jogrendszer elavult, közjogi hiányosságok, de legjelentősebb: közig-i jog funkciójának és normaanyagának növekedése - ideológiai változás igénye (régi jogelveket az igazság örök elveinek tekintették) ⇒ szakadék a jog normavilága és a valóság között - megoldási kísérletek: -

bírói jogfejlesztő gyakorlat (főleg angolszász T-ken; kontinentális rendszerekben: generálklauzulák, pl: jó erkölcs, jóhiszeműség) - kontinentális jogszoc (Ehrlich): bírói jogalkalmazást irányító normák és a társ-ban élő jog elválasztása - angolszász jogszoc: élet azonosítása a jogi gyakorlattal - a fenti különbség később elmosódik (angolszász: jogi antropológia hatása; kontinentális: jogalkalmazói tevékenység jogfejlesztő szerepének elismerése, pl: ET strabourgi és EU luxemburgi bír-nak tev-e) - a jogszoc fejlődésének jellemzői - kezdeti klasszikusok (pl. Ehrlich): jogelmélet keretein belül (később jelennek meg az emprikus alapú jogszoc-i kutatások) - pragmatista jogszoc (USA) - Roscoe Pound teremti meg - jogelmélet kérdései a jogi stabilitás- és változásigényekhez, az általános biztonság és az individuális emberi élet egyeztetéséhez kapcsolódnak - stabilitás-változás konliktus megoldása: relatív

természetjog: kortól és társtól függő módon a társ jogi szabályozást igénylő követeléseit tartalmazó posztulátumok: - minden embernek biztosnak kell lennie abban, hogy nem fogják megtámadni - embereknek biztosnak kell lenniük abban, hogy a munkájukkal létrehozott javak felett rendelkezhetnek - azok, akikkel érintkeznek jóhiszeműen fognak eljárni - ígéreteikből és magatartásukból folyó várakozásaiknak megfelelően - vállalkozásaik megfelelnek a közösség erkölcsi várakozásainak - megtérítik azon károkat, amelyek nem voltak elvárhatók 1 - embereknek biztosnak kell lenniük, hogy mindenki kellő gondosságot tanusít cselekedetei közben - biztosnak kell lenniük, hogy a másik megtéríti veszélyes üzeme és más dolgai által okozott károkat - társ-i mérnökösködés a jogszoc feladata (fel kell mérnie a de facto igényeket és érdekeket, ezek alapján jogi posztulátumokat kell alkotni, amelyekre a jogalkotás és a

jogalkalmazás támaszkodni köteles) - de facto érdekek felderítése (amelyek befolyásolják az embereket) - ezen érdekek jogi támogatásának határait meghatározni - érdekek biztosításához szükséges jogszabályok, fogalmak és kikényszerítő gépezet meghatározása - jogi támogatás mértékének meghatározása - egyéb pragmatisták: Cairns, Cardozo, Holmes, Llewellyn, Frank - skandináv realizmus: jog és jogtudomány szkeptikus szemlélete (Lundtstedt, Olivecrona); jogi realizmus: nincs jog a döntést megelőzően - a valóság felé fordulás tehát életrehívta a szociológiai felfogást, de később már nem a meglevő jog-megváltozott társ problémája van a kzp-ban, helyette (főleg New Deal hatására): változtatni kívánó jogszabály és társadalom valóságos helyzetének ellentétei (következményekkel kellően számot nem vető jogi szabályozás) - jogszoc fejlődésére hat a szociológia is - 20-as, 30-as évek: pszichológiai irányzat a

jogszocra is átterjed (bírói jogalkalmazás szubjektív tényezői) - jogalkalmazói döntés: - jogszoc vizsgálatok kzpja marad - kezdetben: döntés szubjektív tényezői (pol-i, világnézeti elemek bekerülése is) - szervezeti sajátosságok hatása a szervezeti jellegű döntésekben - bírói döntésben részt vevő laikusok magatartása - a jogszoc főbb vonásai: - a jogszoc a hagyományos jogelméleti gondolkodástól távol lévő problémákkal foglalkozik (jog érvényesülése, jog funkciói és hatékonysága, laikusok részvétele a döntésben - jogászi és szociológusi indíttatású kutatók munkája elválik - utóbbiak: csak a társ-ban valóban érvényesülő magatartásokat tekintik jognak - jogfogalom feloldása, jognak az államtól való elválasztása ⇒ jogrendszerek pluralizmusa - formális jog és az élet valóságának szembeállítása (nem csak "szakadék", de pl. intézmények formálisan feltételezett és valóságos működése

közötti ellentét is) A jogszoc elméleti alapjai - elméleti megközelítés 2 lehetősége: 1. szociológiai jogelméleteken keresztül - fejlett országok a XIX. sz végén: racionális jogfejlődés ⇒ jog jellege megváltozik (eddig a társ belüli közösségi normatív rendszer volt): most külső idegen hat., mechanizmus lesz - jog nem csak normarendszer, hanem bonyolult, összetett, önálló alrendszer is - elválik egymástól jogtud és szoc. elemzés - jogtud: megőrzi a jogrendszer fogalmát: érvényes és hatályos jogok összessége 2 - jogszoc: jogi rendszer fogalma: funkcionális rendszerfogalom ⇒ alrendszereket keres. Jogi rendszer: normák, szerepek, státuszok ⇒ önálló jogi rendszer jön létre, megváltoztatja az alapvető kérdésfeltevést - a jogi gondolkodás története - természetjogi gondolat - már korán: Demokritosz, Epikurosz, majd Aquinói Tamás - mai értelemben: polgári átalakulás idején - kulcsmozzanat: lehetőség legyen az

állampolg-i jogegyenlőség megalapozására - kzp: minden ember egyenlőnek születik természettől fogva ⇒ uazon jogok illetik meg természettől fogva - később: vallási felfogáshoz hasonló - fr. forr ideológiája: kzp-ban az ész (ellentétes a valláserkölccsel) - az ész is azt sugallja, hogy minden ember egyenlő - megalapozza a polg.forr elméleteit - 1789: EPJNY - deklarálja az emberi és állampolg-i jogokat - emberi: általános jogosultság - állampolg-i: az államhoz való viszony alapján - a polgári parlamentarizmus berendezkedése után új elméletek: csak az a jog, amit az állam jogként alkot v. szentesít ⇒ jogpozitivizmus - jogpozitivizmus - a jog nem duális (természetjog és pozitív jog, első a term.jog) - csak az a jog amit az állam annak nyilvánít - pozitív jog: az emberi jogokat pozitív joggá formálja (de tartja magát a termjogi elvekhez) - 20.sz: a fasizmus és a diktatúrák kikezdik a természetjogot, de megfelelnek a

jogpozitivizmus elveinek ⇒ elméleti trauma - Nürnbergi per: a megtorlás jogi alapjai nem voltak meg, a természetjog alapjaira helyezkedtek ⇒ újjáéledt a természetjog (Radbruch-formula) 2. szociológusok jogról való nézetei - szociológia: azt vizsgálja milyen a társ, ill. a jog (a fenti 2 elmélet a helyes, ideális jogot kereste, mint ahogy a emberiség is először az ideális társ-t kereste) - 19. sz vége: megjelennek az első jogszoc-i elméletek (milyen a jog, ami éppen működik?) - első jogelméleti gondolatok: USA - XX.sz fordulóján: USA-ban van a szoc súlypontja (+ a gazd-i robbanás miatt a világ első számú hatalma lesz + tőkekoncentráció) - kumulált csúcsvállalkozások, trösztök, monopóliumok, bankrendszer, világméretű kereskedelem, de ütközés: - angolszász jogi hagyomány - rule of law az alap (a joguralomnak alávetett állampolg-nak mindent szabad, ami más jogát nem sérti; Rechtsstaat: mindent szabad, amit a jog megenged) - a

bírói tev. szerepe kzp-i, magától értetődő, hogy a bíró tudja legjobban a jogot 3 - az angolszász bíró feloldhatja a jogot (kontinentális nem), ha nem talál alkalmas trv-t, és visszanyúlhat ősei jogához ⇒ így új tételt alkot, amely a továbbiakban hivatkozási alapul szolgálhat (precedens) - dinamikus gazd-i fejlődés (megmaradt a rituáléja, de mögötte egy teljesen más társ. épült fel) A) pragmatista jogszoc - Pound: "jogi mérnökösködés" - a jog kettős természetű: - law in books (írott jog) - alkotott jog - precedensjog - law in action (a gyakorlatban ténylegesen megvalósuló jog) - így 3 kategória: - érvényes és hatályos jog, ami soha nem válik ténylegessé - jogként realizálódó jog, amely nem része a jogrendszernek (precedensjog) - kettő átfedése B) realista iskola - csak law in action létezik ⇒ jog az, ami jogként megvalósul - Frank (USA LB): - jog az, ami a tárgyalóteremben jogként realizálódik; 2-s

cél: - stabilitás - rugalmasság, folytonosság ⇒ a harmónia megteremtése nagyon nehéz ⇒ USA jogrendszerében nincs jogbiztonság - pár évvel később Eu: No-ban és Frao-ban is hasonló kérdések merülnek fel, pedig más a rendszer) - 1871: egyesített No: gazd-i-társ-i változás, fejlődés + katonai fejlesztés; jog? Mgnjogi kodifikáció csak az egyesítés után lehetséges (kivéve: 1495: rj recepciója) ⇒ BGB (német hagyomány eltér a francia típusú kodifikációtól) - Savigny: germán népjogokból német szokásjogot csinál + szokásjogi alapon oldja meg a német jogi népszellemiséget is - 1900: BGB hatályba lép, de a 25 éves munka alatt a modern nagytőkés No létrejöttével megváltozott a jogi valóság is - 1905: Kantorowitz - BGB és joggyakorlat összehasonlítása ⇒ BGB §-ainak 70%-a nem jelenik meg a gyakorlatban - a koncentrált kartellek jogvitáikat a jog kikerülésével oldják meg - ÜZANSZ: üzleti szokás, amely olyan

szerződési rendszert hoz létre, amelyen belül kikötik, hogy hogyan döntik el a spec. kérdéseket (nagyon ritkán a BGB alapján) - E. Erlich: - a) írott jog - b) élő jog (Lebensrecht): tényleges jogszokások, nagy cégek üzleti szokásai - 19-20 sz: pauperizmus ⇒ tényleges probléma ⇒ szociális állam fogalma megjelenik 4 - 1. lépcső: konzervatív pol-i gondolkodás (NB), "gondoskodó állam": társpol-i kérdések a kzp-ban - munkástrvhozási folyamat - munkásszerződések körül korlátok + munkavédelmi ⇒ új jogT: vegyes szakjogok (régen a mgnjog alapjai voltak) - továbbvitele: szociális trvhozás (a társ. által megtermelt javak elosztása - redisztributivitás - új logikával): a konzervatív logika mellett már megjelenik a szocialista logika is - átalakul a termelési folyamat is ⇒ már nem 16 órán át dolgozókra, hanem fizetőképes keresletre van szükség - prob: jogrendszer egyik oldalán szociális trvhozás, de másik

oldalán nincs "szociális jogalkalmazás" (pl. korlátlan enyhítés); ha egy ítélet kapcsán a jog elfogadná a szoc. indokot ⇒ a jogrendszer összeomlana A jogszociológia családfája (Gyulavári) - 1. természetjog - 2. jogpozitivizmus (a termjogból szakadt le) - a természettud-os gondolkodás mintájára Comte-tól - szemben a természetjoggal (ami spekulál, magasabb rendű dologra utal vissza) a társtud és a jog a tényeket vizsgálja - jogi pozitivizmus és jogszociológia szétválik - mind2 a tényeket vizsgálja - jogpoz. tárgya: a tételes jog, általános elvek, trvszerűségek; fogalmi tisztaságra törekszik; a jog formai érvényességét vizsgálja (kompetens szervek, megfelelő eljárás) - jogszoc: társ-i tényt (Durkheim és Weber eltérően fogalmazza meg), emberi magatartást vizsgálja + milyen életet élnek a jogszabályok; a jog materiális érvényességét vizsgálja (társ tagjainak többsége ezt a normát magára nézve érvényesnek

ismeri el; nem biztos, hogy követi, de tudja, és érvényesnek tartja ⇒ normával való kalkulálás) - a jogszoc kialakulásának oka (Kulcsár szerint): a társ és a gazd fejlődése meghaladja a jogszabályok fejlettségét - a jog szociológiai fogalma - norma: magatartásszabály, vmely magatartás kötelezővé tétele (általános szituáció és alanyok; parancs: személyes) - megközelítések: 1. jog: az állam joga (meghozatal + kikényszerítés) - jogászi megközelítés - prob: nem minden érvényes, amit kinyilatkoztatnak (egyes pol-i rendszerek figyelmen kívül hagyják a jog öntrv-ű fejlődését) - ha a jog nem érvényesül ⇒ csak üres kinyilatkoztatás, 0 normatív kötőerő (a jog immanens sajátossága, hogy nem mondhat le arról, hogy az emberek magatartására hatást gyakorol) ⇒ a jogászi fogalom túl szűk, kimaradt belőle, hogy a társ magára nézve kötelezőnek tartja 2. jog: minden amihez az emberek alkalmazkodnak - túl tág fogalom

(vannak vallási, erkölcsi szabályok is) - a jognak élete van - jogszabály meghozatala 5 kívül hagyják law) - egy darabig érvényes, később fokozatosan egyre inkább figyelmen - szokásból: ha kialakult és rögzült ⇒ jogszab lesz belőle (common 3. lemondok arról, hogy meghatározzam a jogot - a jog jelenségtartományából azt emelem ki, amely az emberek társ-i magatartásában megnyilvánul + olyan jelenségvilágba ágyazom bele, amelyben társ-i kontroll érvényesül ⇒ olyan szabályrendszerek összessége, amelyek a társ életét szabályozzák és amelyek egyik fajtája a jog, melynek érvényesülését állami szankció biztosítja; ezen belül: 1. monista megközelítés: az államhoz tapadó jogforrások értelmezése 2. pluralista megközelítés: x T-n több olyan jogi szabályozás működik, ami érvényes (pl. Indiában a tradícionális és modern normarendszer v a modern kori népvándorlások idején a népek viszik magukkal jogi

kultúrájukat is) 3. jogszociológiai megközelítés - átmeneti megközelítés - vmi domináns, de nem biztos, hogy az állam az - tovább tagolódik - hol a monista, hol a pluralista megközelítésnek adnak nagyobb hangsúlyt 2. A jogszociológia Weber, Durkheim és Habermas munkásságában - jog normatív szemléletét Jhering ("a jog elfogadott célokat szolgáló eszköz") és Savigny bontja meg először - Weber - amerikai jogszociológusok: jogelmélet; Weber: általános társ.elmélet keretében dolgozza ki jogszoc-ját ⇒ a jog fejlődését, jelenségeit a társ fejlődési menetében, más társ-i folyamatokhoz és jelenségekhez, sőt más uralmi típusokhoz való kapcsolatukban törekedett megérteni - jog és élet különbségét ugyanúgy észleli, mint Pound (de Weber elsősorban a jog és gazd viszonyát vizsgálja), felismeri, hogy a jog társ-i kötött - jogfejlődés: a jog folytonos racionalizálódó és formalizálódó tendenciája - törés

Weber korának jogfejlődésében: antiformális elemek jelentek meg (pl: bizonyítékok szabad mérlegelése a formalizált eljárásban) - ő is érzékeli az érdekeltek számára jogilag előírt és gazd-ilag elvárt cselekedetek közötti különbséget (habár nem beszél szakadékról) ⇒ felhívja a figyelmet a bírói tev. megváltozására, a teremtő, v. alkotó elem jelentőségére a jogalkalmazásban - jog: - jogtudomány: arra keres választ, hogy mi tekinthető fogalmilag jognak ⇒ milyen jelentést (normatív értelmet) kell tulajdonítanunk egy jogi normaként fellépő nyelvi alaknak - szociológia: mi történik egy közösségen belül azért, mert fennáll annak az esélye, hogy a közösségi csel-ben résztvevő emberek szubjektíve érvényesnek tekintenek vmilyen rendet és gyakorlatilag is hozzáigazítják saját cselekvésüket ⇒ jogrend és gazd-i rend közötti szoros kapcsolat oka: ekkor a jogrendet szociológiai értelemben nézzük, az emberi

cselekvést meghatározó okként vizsgáljuk - funkcionális szemlélet hangsúlyos: a jog eszközjellege kzp-ban (pol-i hat. eszköze, de az uralom alá vetettek eszköze is) 6 - a jog társ-ilag kötött: olyan tényezők és viszonyok kötik, amelyek a pol-i hat-t, az állami hat-t is kondicionálják - egyes emberek számára legfontosabb: kiszámíthatósága (milyen esélyeik vannak a javak feletti rendelkezésre, javak megszerzésére) - a jog és a racionalitás típusai Webernél (W: a jog a formalizálódás és a racionalizálódás irányába halad); ha az adott döntés előre kiszámítható: racionális (ha nem: irracionális) - formális - a jog saját csiszolódását jelenti - jogászi hivatásrend - önmagáért való jog (csúcsa teljesen absztrakt, általános) - v. materiális - ha a formális rendszerbe bármilyen más, attól eltérő logika kerül (pl. társ-i igazságosság, méltányosság) ⇒ 4 alaptípus: - formálisan racionális (jog kizárólag

általános anyagi jogi v. eljárási tényállásra épül) - formális lehet: - meghatározott szóhasználat, szükséges aláírás - logikai jelentéssek bíró jogfogalmakból alkotott szigorú normák - formálisan irracionális (a jogalkotó irracionális megismerésből indul ki, pl. jóslatot követ) - materiálisan racionális (az ilyen jog tartalmilag általánosított magatartási elvekre támaszkodik, ezek lehetnek érték- v. célracionális jellegűek) - materiálisan irracionális (a döntéseket etikai, érzelmi, v. pol-i értékelésre alapozzák és a döntés csak az adott esetre érvényes) (- a jogfejlődés a formálisan racionális felé halad) - gyakorlatcentrikus, a társ-ban működő jogot vizsgálta ⇒ kiindulási alapokat nyújtott - uralomtípusok: - tradícionális - karizmatikus - legális - racionális - társ.cselekvés: - affektív (érzelmi) - célracionális - értékracionális - tradícionális - a jog fejlődése Weber-nél: - elhatárolja a

társ-i kontroll egyéb eszközétől (vallás, erkölcs), ezt a jog genezisének fogja fel 1. szokás: x közösség életének vmely T-n meghatározó ismétlődő magatartások 2. szokás-erkölcs: nem egy friss szokás, már meggyökeresedett ismétlődés ⇒ érdekek, elvárások fűződnek hozzá 3. konvenció: megsértése már szankciót von maga után; az ehhez való nem igazodás a többség ellenérzését vonja maga után (megszólják, szankció: helytelenítés) 7 4. jogrend: megsértéséhez szankció kapcsolódik, melynek kikényszerítését intézményesített államapparátus biztosítja (nem feltétlenül állami apparátus, pl: vérbosszú); ma már a kényszer elemét nem tartják a jog ismérvének, lehet pl. jutalmazás is (szocpol) - az ideáltípusokkal kapcsolatos jogi fejtegetései - univerzalitás: a racionalitás kiteljesedése a jellemző, a jog fejlődése az informálistól a formális, racionális felé mozog - modern jog szerepe: kapitalizmus nem

létezhet modern jog nélkül, de a modern jognak nem elég a kapitalizmus, kell még: - igazgatás - term.jog legitimációs tételei - jogászi szakma: professzionális réteg megjelenése és oktatása ⇒ formalizálódás és racionalizálódás (egyre több jogszabály ⇒ egyre érthetetlenebb a laikusok számára) - az uralom forrásai: 1. tradícionális - az engedelmesség iránya: helyi szokások ⇒ tekintély (uralkodó) - a legitimitás alapja: szokás, tradíció, kikezdhetetlenség - a döntés (eljárás) módja: eseti/egyedi döntés (igazságossági képzet) - a jogi adminisztráció struktúrája: patrimonális, örökletes, hagyományoknak megfelelő személyzeti rekrutáció - a diszkréció foka: magas (0 általános szabályok) - a szabályozás előreláthatósága: alacsony 2. karizmatikus - az engedelmesség iránya: karizmatikus egyén, termfeletti képességek - a legitimitás alapja: vezető iránti odaadás, személyes hűség - a döntés (eljárás)

módja: esetorientált kinyilatkoztatás - a jogi adminisztráció struktúrája: 0 adminisztráció, a karizmából eredően a kiemelt személy maga intéz - a diszkréció foka: magas (0 általános szabályok) - a szabályozás előreláthatósága: alacsony 3. racionális/legális - az engedelmesség iránya: univerzális szabályoknak megfelelően előre meghatározott normarendszerben személytelen engedelmesség - a legitimitás alapja: jogilag meghatározott szabályszerű eljárás keretében születik, tudatosan, ésszerűen hozzák; végső háttér: alkotmány - a döntés (eljárás) módja: univerzalisztikus, független döntéshozatal: legitimáció (absztrakt elvek, formalitás) - a jogi adminisztráció struktúrája: magasan szervezett bürokrácia, szakemberek, szabályozott judifikció - a diszkréció foka: alacsony (mérlegelési mód) - a szabályozás előreláthatósága (magas) - racionális: az előreláthatóra, általánosra, ésszerűen levezethetőre

vonatkozik - irracionális: ésszerűleg nem ellenőrizhető (pl: irracionális-formális eljárás: nem kézzelfogható) 8 - jogfejlődés: irracionálistól a racionális felé, de a modern jogrendszerben is vannak irracionális elemek (pl: jóhiszeműség); igény: népjog kiszolgálása + hivatásrend ideológiája - Ehrlich: 2 féle jogi norma - döntésre szolgáló (állami szervek alkalmazzák jogviták eldöntése során) - élet valóságos kötelékeiből származó szabályok, melyek az emberi kötelékek belső rendjéből erednek (emberi magatartást ezek irányítják elsősorban) ⇒ jogszocnak fel kell tárnia ennek az élő jognak a forrásait - Marx - Weber ellenfele - társelméletek 2 csoportja (működő alapelv szerint): - harmónia (integráció): Weber, Durkheim - konfliktus: Marx - a jognak elnyomó, ideológiai funkciója van (ezt leplezi, hogy formális jogegyenlőség van) - a jogrendszer a kapitalista rend védelmét szolgálja ⇒ elnyomó funkciót

gyakorol - Durkheim - francia jogszoc kiemelkedő alakja - Frao-ban is felismerik a jog és az élet különbségét - a "társ-i tény" fogalmának bevezetése (társ-ban élő normák ⇒ erkölcs, szokás, jog) - társ-i tények objektívek, mint a természeti trv-k, képesek kényszerítő erővel hatni az egyénre, egy társ-ra általánosan jellemző - normális tények elválasztása a patologikusoktól - normális: egy x típusú társ-ban szokásszrűen megjelenik, amelyet a kollektív élet feltételei megalapoznak ⇒ bűncsel, deviancia normális (anómia fogalom kialakítása: a társ-ban élő normák ellentmondásossá és relatívvá válása) a) a jog index/indikátor szerepéről - társ-i kohéziós erő ⇒ társ-i szolidaritás (szolidaritás: erkölcsi jelenség ⇒ nem vizsgálható, erre való a jog); 2 féle szolidaritás (már D. is meghaladottnak tekintette): - mechanikus szolidaritás (egyszerűbb társ.) - egyenlők szolidaritása, alap:

kollektív meggyőződés, hogy a társ tagjai egymásra utaltak - represszív (elnyomó, megtorló) jogot eredményez (főleg bj) - azt a cselekedetet büntetik, amely a közt sérti - egyszerűbb társ: kollektív tudattartalom ⇒ ennek megsértését represszíven szabályozzák - organikus szolidaritás (modern társ.) - minden tagja, mint individuum rendelkezik funkcióval, szabadsággal ⇒ szükség van ennek koordinációjára - gazd, társ. megváltozása ⇒ resztitutív (kártérítő, helyreállító) szabályozás ⇒ pj előtérben (- a 2 féle szolidaritás jogi sajátosságai már Maine-nél is megtalálhatók) b) a bűncselekményekről - sajnálatos, de elkerülhetetlen, természetes jelenség az egészséges társ-ban - a norma érvényességét leginkább a norma megsértése segíti elő, ha azt szankció követi (nyilvánosságra kell kerülnie a szankciónak) 9 - kollektív tudat nem tudja lefedni az egyéni tudatokat ⇒ újra meg kell sérteni a normákat

ahhoz, hogy az összetartozás érzését és tudatállapotát rögzítse - egyszerű társ: a kollektívumot sérti vmi, az egyes embereknek nincs nagy jelentősége (Kulcsár: nem ismerik az emberi jogokat) - modern társ: az egyes ember értéke felfokozódik (ma: katolikusoknál erős a kollektív érzés) c) a bűnelkövetőkről d) a bj fejlődéséről - követői (főleg a jogi antropológia T-n; D: totemisztikus társ jogát vizsgálta): Mauss, Davy - egyéb franciák: Gurvitch, Carbonnier - Habermas - rendszervilág: társ és alrendszerei: a modernizáció miatt folyamatosan differenciálódott, egyre bonyolultabb alrendszerek jönnek létre - életvilág: a természetes kisközösségek és a szolidaritás által összefogott nagyobb közösségek világát fogja át - a jog a rendszervilág gyarmatosító törekvéseinek közvetítője (ezzel szemben a deliberatív - tanácskozó - jog a gyarmatosítás visszaszorításának és az életvilág reproduckiójának eszköze -

kiinduló pont: jóléti állam - a jóléti állam gondoskodik polgárairól ⇒ beavatkozik életükbe ⇒ felszínen szép eredmények, de az eredeti motivációs, intim tereket feldúlja, más logikát ad neki, funkcióiból kifordítja - a diffúzitást a jog formanyelvének megfelelően szétbontja - különböző jogokat ad, ezek védelmére különböző hatóságokat, intézményeket hoz létre, de: a természetes családi kötelékeket tovább rongálja, így ezek funkcióikat vesztik - Habermas szerint ez egy gyarmatosítási folyamat ⇒ az államnak ki kellene vonulnia (a szocialista állam ezt szűkös erőforrásokkal tette ezt, így úgy vette el az autonómiát, hogy helyette nem nyújtott gondoskodást) - ma az állam már nem teheti meg, hogy teljesen kivonul - a jog mindenhova behatol, de tanácskozó (deliberatív) jellegű lett a modern társ-ban: kommunikatív cselekvés (interakció: közös értelemaktualizálás, konszenzus létrehozása) - Habermas

túllépett a pozitivizmus szempontján: a norma érvényessége a jogállamból fakad - jogállam: - a jog normatív zártságát feloldja az erkölcs irányába ⇒ igazságosság, méltányosság (informális elemek) beemelése a jogba - eljárási értelemben: a jogegyenlőség és az eljárási garanciák biztosítják a tekintélymentes, szabad társalgást ⇒ közvetlenebb kapcsolat a jog és a társ. között ⇒ deliberatív jog 3. A jogalkalmazás - jogalkalmazás 2 összefüggésben: - 1. társ-i jelenség (jogszab találkozása az egyedi esettel) - jogalkalmazás: ált. vitával indul (konfliktusok megoldásához kapcsolódik) 10 - konfliktusat érintő jogi szabályozástól is függ - régen: gazd-i konfliktusokba kevéssé avatkozik be - ma: vallási konfliktusokba már nem avatkozik be - függ a vitapartnerektől - pl. Japán: első a békítése - intézmény és használói viszonyában: gyakran kikerülés (nem éri meg bírósághoz fordulni) - hatás: jogi

szabályozás mennyisége, ellentmondásos jellege - jogszabály tipikus esetet szabályoz, de minden eset egyedi ⇒ Frank: tulkép nem a jogszabály alapján oldják meg az esetet - Horváth: a jogalkalmazás során a jogszab és a jogeset is változik - de: jogszab és jogeset ugyanazon társ-i viszonyok terméke + keretjellegű - 2. szervezeti kontextusban született döntés - a jogszab a jogalkalmazói döntés kötelező eleme (bármely más típusú döntés esetén nem kötelező elem a jogszabály) - jogalkalmazó szerv: - korábban: - csak a bíróság (kizárólagos jogalkalmazó) - közig nem mentes a pol alól ⇒ nem alkalmaz jogszabályt - de mind2 szerv esetében kötelező a jogszab + diszkrecionális jog + pol-i szempontok - különbségek: - bírói jogalk korábban alakult ki, tev-e a konfliktuskezelő jogi funkcióhoz tapad ⇒ az érdekek súlyosabb része elé került ⇒ garanciák rendszere épült ki a történelmi fejlődés során ⇒ szervezetrendszerében

és eljárásában mássá teszi - a különbség csak munkamegosztási különbség: 2 államhat-i ág különböző feladatokat teljesít ⇒ különböző az eljárási rendje és szervezeti felépítése - de: különböző a pol-i rendszerhez való viszonyuk, eltérő a pol-i elem aránya - közig: szervező jogalk; bírói: konfliktuskezelő jogalk - a modern bírói szervezet kialakítása 1. vérbosszú átalakulása, enyhülése 2. a büntetőigény államilag monopolizálódott 3. egyre nagyobb részt vállalt a jogi szakelem + ennek bonyolítását kisajátította a társ-i munkamegosztás jegyében 4. bíróság szervezetileg elvállt a közigről ⇒ bírói polmentesség (közig: hosszú ideig polfüggő maradt (szocialista országokban: paternalizmus a bíróságban) - pol-i elem aránya nem egyforma - szoc.orsz: bírói függetlenség nem működik teljes mértékben (a bíró az egyes konkrét ítélkezés során független volt, de a bíróság nem lehetett független

az államhat-tól) - közig: pol-ilag nem is tud semleges lenni (a bírónak polilag semlegesnek kell lennie) - bírósági döntés: 1. jogszabály találkozása az egyedi esettel - jogszab: tipikus helyzetet szabályoz, tipikus következményekkel számol 11 - egyedi eset: mindig más ⇒ azt igazolja, hogy csak a bírói működésnek van helye: egyedi megoldásokat kínál, feltétel: a bíró mérlegelhessen - nem minden konfliktus kerül bíróság elé (pl. családi prob), ez függ a háttértől, kultúrától - az egyén mérlegeli, hogy mennyire éri meg neki - függ attól, hogy mennyire átlátható a jogrendszer - a bírói szervezet önállósodásával garanciák rendszere: - pártatlan bíró - elfogultságmentesség (szervezeti kontextus) 2. szervezeti kontextusban megszületett bírói döntés - 2 mozzanat: - a bírósági szervezet hierarchia, meghatározott sátuszok, szerepek kapcsolódnak a pontjaihoz - szerepelvárások: egy részük jogilag is szabályozva

van, ezeknek a bíró tesz eleget ⇒ személyiségének is szerepe van - egyéni szerepfelfogás: érinti a jogi kultúra, szocializáció, pol-i kultúra (a döntés csak szervezeti környezetével együtt elemezhető) + első fokú bíró inkább megfigyelő, másodfokú: végső, végrehajtó - jogszaborientált bíró: könnyen kiszámítható - esetorientált bíró: a problémát érzékeli másik megközelítésben, szembehelyezkedik a jogszabállyal - hivatalnok típusú: a bírót személyileg is ebbe az irányba tolja - pol-i karakterű: pol-i áramvonal alapján - laikusok - ok lehet: helyi szokások ismerete, demokratikus ellenőrzés - jellemző: - szervezetidegenség (előremozdít és korlátoz is) - szakmaidegenség - jogalkalmazás: tudatos, aktív magatartás, az erre rendelt szervek feladata - döntés: vmilyen cél elérésére irányul - jogalkalmazói döntés: - lehetséges alternatívák közötti választás, tekintettel az alternatívák várható

következményeire - vmilyen konfliktus kapcsán ítélet formájában történő állásfoglalás (el lehet-e érni a célt?) - a cél elérésén kívül milyen más következményei lehetnek? - Llewellyn: - vajon csak egy helyes döntés van? Csak egy út járható? Nem ⇒ minden döntés relatív - jogilag csak egy helyes döntés? Függ attól, hogy mennyire keretszerű a jogszab. Ha keretszerű ⇒ nem csak egy helyes döntés van jogilag - bírói jogalkotás 12 - Rousseau: trvalkotás = jogalkotás - polgári állam: Korm. tvalkotó jelentőségét is elismerték + bejöttek az állig helyzetű szabályok - ok: - jogszabályok nem foghatnak át minden társ-i helyzetet és viszonyt - életviszonyok állandó változása a jogot is alkalmazkodásra kényszeríti - keretjellegű jogszabályokat a bírói jogértelmezés konkretizál - eltérést nem az egyéni eset sajátos körülményei, hanem a társ-i viszonyokban bekövetkezett változások eredményezik - Mo:

kizárólag az LB vonatkozásában merült fel - irányelvek (kötelező): több jogT-ről fogalmaznak meg - elvi döntések (kötelező): konkrétan az egyes jogágakhoz csatolódik - kollégiumi állásfoglalások (v. tanácseln) - egyedi BH: elvileg nem kötelező - LB: hivatalosan a jogalkalmazói értelmezés a feladata, a jogalkalmazás egységességét kell biztosítania, ez lehet: - értelmező - sokasodnak, amikor az alapkódexek nagyon régiek és statikusak - prob: amikor az értelmezés jogalkotásba megy át (jogszabályok tartalmi változása, kiegészítése) - kiterjesztő: a jogszab-k új tömegével találkozik (ez is jogalkotásba megy át) - oka: - alapja: a jogrendszerben az LB által kiadott jogot irányítási normaként fogják fel - mindenkire kötelező, kihirdetett jogszabályok - irányítási norma: hierarchia alapján a felsőbb szerv adja ki az alsóbbnak - oka: bíróságok túlterheltsége, keretjellegű többlépcsős szabályozás - probléma: -

irányítási normákat nem hirdetik ki - jogalkotás mindig pol-i-társ-i érdekek megfogalmazását jelenti ⇒ a demokrácia ellen hat - "irányítási norma": centralizált szervezetre gondolunk ⇒ nem komoly a bíróságok függetlensége - jogszabályon túli tényezők: 1. szubjektív tényezők (bíró személye) - megismerési folyamat: a jogalkalmazó a döntés szempontjából releváns összetevőiben rekonstruálja az esetet - bírói pályán mitől függ a karrier, milyen a szelekciós mechanizmus - laikus elem: népi ülnökök - Kulcsár: 0 szakmai kompetencia, a bír légköre befolyásolta - Mo. 1948 után: - az ideológia szerint az állam elhal, a jog is ⇒ jogászi áplya presztízse alacsony, jogászság képzése új alapokon ⇒ munkáshat-hoz lojális jogászság létrehozása, bírói kar jelentős részének lefejezése, de a trvesség látszatát keltve - bírói utánpótlásban kontraszelekció érvényesül ⇒ legrosszabb pálya lesz a

bírói - legalacsonyabb fizetés 13 szempontok, protekció) - röghöz kötés - bírói függetlenség megsértése + szignalizáció (pol-i - LB, IM ellenőrzése (nyílt diktatúra: csak 56-ig) - Kádár-rendszer: relatív autonómia 2. történelem-társadalom kontextus, amelyben a jogalk történik 4. Jogi kultúra és a jogrendszer pluralitása Jogi kultúra - a jogi rendszer történetileg kialakult társ-i környezetben működik, ennek egyik eleme a jogi kultúra - a kultúra összetevői: - emberek belső társ-i tudata - magatartások - tárgyiasult szellemi és anyagi természetű termékek - kultúrák elemzésének szempontjai: - egyik kultúra sem értékelhető a másik kultúra sajátosságainak mércéjével - a kölcsönhatások miatt a történetileg kialakult elemek más kultúrából eredő hatások folytán is kialakulhattak - Baxi (indiai jogszoci) szerint a kultúra lehet - reziduális: a múlt maradványa, a jelen kulturális folyamatait igyekszik

saját struktúrájába illeszteni - kialakuló (felemelkedő): feltörekvő társ-i rétegekhez, csoportokhoz kapcsolódik; nehezen, lassan és alárendelt elemként kerül a domináns kultúrába - Friedman szerint a jogi kultúra részei: - belső jogi kultúra (jogászi kultúra: a jogászi foglalkozásúak attitűd és értékkészlete) - a társ-ra jellemző jogi kultúra magában foglalja és kondicionálja a jogászi kultúrát is - a jogászok pozicionálisan és mentálisan is különböznek egymástól (jogászi foglalkozás sem egységes) - a jogászok különböző szinteken helyezkednek el a társ hierarchiájában - a jogi foglalkozások tükrözik és befolyásolják a társ jogi kultúráját - külső jogi kultúra (a laikusok atttitűd- és értékkészlete) (- a politikusi és a politikai kultúra nem vált el ilyen élesen egymástól, a politikus jobban rákényszerül a társ-mal való közvetlenebb érintkezésre, mint a jogász) - a jogi kultúrák - nem a jogi

rendszer eleme, hanem környezetéhez tartozik - 2 nagy fajtája: - orientatív jogi kultúra - a jogszabály normativitása a szabályban foglalt elv helyességének befogadását igényli, viselkedési modellt ad a társ. tagjai számára, tájékoztat, eligazít (nem feltétlenül szankcionál) ⇒ nehezen elválasztható a vallási, erkölcsi normáktól - nagy keleti kultúrákra jellemző - viták megoldása: egyeztetés, kölcsönös engedmények (perindítás megvetést válthat ki) - modernizációt szolgáló jogszabályok nehéz helyzetben vannak - regulatív jogi kultúra 14 - jell: jogszabályok határozott normatív jellege, a társ. tagjai által ilyenként való elfogadása - euro-atlanti kultúra társ-ira jellemző - adekvát jogalkotó-jogalkalmazó szervezetrendszer kell - a jogi kultúra Eu keleti perifériáján és Mo-n - eu: jellemzően regulatív jellegű - kö-ke-eu-i régió: regulatív jelleg, de oreintatív vonások néha, ok: - rj-ra, kánonjogra,

szokásjogi elemekre épül - Mo: a jog kikerülésére való hajlandóság elfogadott magatartás + orosz hatás (nem euro-atlanti alapok) - Oro: a cár sem vette komolyan a jogot - SZU: - orientatív jelleg megtartása, jog megvetése - jog eszközjellegének kihasználása minden kötöttség nélkül ⇒ nem működik ⇒ újabb szabályozások, bj előtérbe, kiszámíthatatlanság ⇒ még inkább orientatív jellegű lesz - 1945 előtt: Rechsstaat-vonások ⇒ regulatív jelleg, de történeti sajátosságok: - királyok jogszabályai általában uralkodásuk idejére szóltak, később is rendszeres újbóli megerősítésre szorulnak - felülről lefelé irányuló reformok erejét csorbítják egyes T-k autonómiái - nemesség eléri, hogy a trv-k csak akkor váljanak tartós jogszabállyá, ha a szokásjog is befogadta őket - rj befolyása, de 0 valódi recepció - történeti sajátosságok hatása a jogi kultúrára: - normatív jogi gondolkodás együttes jelenléte a

történeti felfogással (reformellenállás párhuzam) - jogosultság hangsúlya (kezdetben nemesség, majd minden egyén) - Mo: bíró: hatalommal bíró személy (csak 1869-ben válik el a közigtől), mindig pol-i befolyás alatt - 19. sz: adaptációs kényszer belső szükséglet lesz (tőkés gazd és társ) - racionális jogalkotás: ny-i mintájú társfejlesztés hívei hivatkoznak rá - történeti jogfejlődés: ellenállás eszmei alapja - 2. VH után a totalitárius szovjet rendszer megerősíti a régióban fennmaradt paternalista pol-i kultúrát, jell: - elszakadás igénye a régitől (jogfejlődés által kitermelt alapelvektől is) - kötetlen jogalkotás korlátlan használata - szimbolikus jogszabályok + technikai, bürokratikus jogszabályok számának növekedése ⇒ az emberi magatartást ténylegesen szabályozó normativitás háttérbe szorulása ⇒ diszfunkcionális jelenségek - visszaható hatályú jogszabályok: rontják a jog hatékonyságát - 89

után: - jog uralma hangsúlyozott alapelvvé vált - AB következetes gyakorlata: kedvező hatás a magyar jogi kultúrára - prob: szakértői követelmények mellőzése, hosszú távú gondolkodás hiánya ⇒ túlszabályozás, alulszabályozás, ellentmondások - jog megkerülése még mindig divatos - pereskedési hajlam ⇒ túlterhelt bíróságok, hosszú perek, mgnúton történő behajtások 15 - EU: jogharmonizáció A jogi hivatások szerkezete nemzetközi összehasonlításban - kiindulópont: hivatásrend (Weber ennem alapján magyarázta a common law és a kontinentális jog közötti különbséget) - Parsons: a hivatás alapja: a professzió a társ-i munkamegosztásban milyen helyet foglal el (magában foglalja a spec. ismeretek monopóliumával való rendelkezést ⇒ alkupozíció) - zárt közösség: meghatározott kritériumok - szervezet - etikai kódex - sajátos mérőeszközök szakmai kompetencia mérésére - a spec. ismeretekkel rendelkező réteg

monopolizálja az ismereteket (ő határozza meg az ismeretek további fejlődésének szempontjait); nincsenek kimutatható szempontjai - a jogi kultúrák különbségeiben - a rj recepciójához való viszony: megvalósult-e? - jogi kultúra: nem értékkategória, hanem leíró - társ egyik metszete: kultúra - ide tartoznak a magatartásban és objektivációban lévő részek - 3 témakörbe tartozó kutatás: - klasszikus jogösszehasonlító kutatások - jogtörténeti kutatások (egyes nemzeti jogok jogtörténeti fejlődése) - joggal kapcsolatos magatartások (jogtudat, jogismeret) - Fro: - minimális rj-i recepció, oka: frank királyok kényesen ügyeltek a szuverenitásra - Párizsban király mellett: nagyhat-i bír (egész Frao-ra kiterjed, joghézagokat betölt) - bírói tisztségek megvásárolhatók ⇒ jogászdinasztiák (szokásjogot alkalmazzák), máig ható hatása van A jogrendszer pluralitása - egy adott pol-ilag szervezett társ-ban az állam mellett egyes

közösségek is rendelkeznek olyan sajátos értékrendszerrel, hat-mal, amely autonóm jogalkotásban, v. jogi erővel érvényesülő magatartásban megjelenhet - Ehrlich: élő jog: 1. állami jog, 2 emberi kötelékek normateremtő hatásából származó magatartásszabályok - Gény pluralitása: állami és egyházi jogrendszer egymás mellett élése - Hauriou pluralitása: saját elismert hat-mal, szabályteremtő lehetőséggel és megfelelő eljárással rendelkező intézmények - mai társ-ban 2 társ-i folyamat idézi elő a pluralitást: - a társ-ban nagy gazd-i, v. más jellegű hat-mal rendelkező szervezeteket létrehozó folyamatok (+ e szervezetek szabályainak jogként való felfogása) - belső viszonyaik szabályozásában nagy szabadság - az embereket sokszor jobban érintik, mint az állami jog - Evan két jogrendszere: - államhoz a köztípusú jogrendszer kapcsolódik - mgnjogrendszerek: nagy társaságok, egyesülések belső struktúrájában jönnek

létre - a szabályalkotás és a végrehajtás az állami szabályozás keretei között zajlik - fejlődő országok modernizálódása: tradícionális normarendszerek, recipiált modern jogrendszerek és az új jogalkotás együttes léte - Carbonnier: rj németországi recepciója 16 - volt gyarmati országok: érvényesül is a tradícionális normarendszer - a tradícionális normarendszer egy része itt az államhatalom által elismerten, a jogrendszer részeként működött pl. Indiában - a tradícionális normarendszer maga is többrétű lehet (pl. Indiában: hindu, mohamedán, common law - a trad. normarendszer és a recipiált v a modernizálódás folyamatában kialakított jogrendszer sorsa a tradicionális szektor nagyságától, fejlődési perspektívájától függ (pl. magyar jogalkotás nem épülhetett a jogi népszokásokra, mert azok nem szabályozták a modern életviszonyokat) - cél: konfliktusok gyengüljenek + a kialakuló konfliktusok az állami

jogrendszer javára oldódjanak fel - jogi akkulturáció: idegen eredetű kultúrának az átvevő társ. kultúrájába való szerves beépülése - pluralitás feloldható a több szabályrendszer együttes, de hierarchikus alkalmazásával (prob: csak formai megoldás, gyakori ellentmondások 5. A magyar jogszociológia - magyar jogfelfogás tradíciója: jog egyszerre biztosít keretet és korlátot a pol-i tevékenységnek és a pol. legfontosabb eszközeként működik - nemesi jogszemlélet: maga jogainak biztosításával saját életmódját tartja fenn ⇒ jogosultság jelleg + Tripartitum meghatározó szerepe ⇒ magyar jogi gondolkodás mélyén: mindig pol-i elem ⇒ gyakran redukció (pol-i szempontokra) + történetiség - 19.sz 2 fele: szociológiai szemlélet a jogi gondolkodásban (pl: Pulszky; alap: Savigny, Maine; jell: konzervativizmus) ⇒ 1. a jog a társ-i problémák megoldására, a társ-i haladás érdekében korlátlanul használt eszközként jelenik meg

2. jog, mint pol-i védekező eszköz, visszatarthat a jog változtatásától - a polgári társ és a történeti társ kettőssége táplálja a fenti 2 jogszemléletet - a szociológia a jogtud. segítségével került Mo-ra - történeti jogi gondolkodás szerepe Mo-n: - társ-i valóság kötőerejének elismerése - tradícionális jogintézmények továbbélésének segítése - evolúció bevitele a magyar gondolkodásba - Pulszky Ágost (XIX. sz 2 fele) - unilineáris fejlődésre alapozó szemlélet (Maine: A jog őskora c. művének lefordítása) - Pikler Gyula: Pulszky követője (természettudományi megalapozottságú jogszoc) - Somló Bódog: ősi társ-k elemzése, spencer-i szociológia, később: újkantiánus gondolkodás - Ehrlich (állami jog kizárólagosságának elutasítása) és Kantorowitz (szabadjogi gondolat) hatása - a 2 VH között: - normatív szemlélet lesz uralkodó - Moór Gyula: Sein és Sollen közötti különbség áthidalása - Horváth

Barna: katedra-jogtud-ban; a fenti kettősség megoldása: a természet és a norma funkcionális egymásra vonatkoztatása ⇒ a jogszoc módszere nem a megismerés, hanem a gondolkodás módszere; a jog és az eljárás együtt teljesedik ki, a jog a társ leginkább intézményesült szerkezete 17 - legsajátosabb magyar jogszoc-i kísérlet: jogi népszokások kutatása (keu-ra jellemző) - élő jog: népi jog, a parasztság között élő jogi néphagyomány; könyvekben lefektetett jog: idegen jog (rákényszerített) - fő képviselője: Tagányi Károly (nem az a célja, hogy a modern társ jogrendszere ezekre a jogszokásokra épüljön) - Bónis György: népi jogéletkutatás kiemelkedő alakja; a népi jogszokásokat a jogtörténet íratlan forrásainak tekintette - jogpol-i szemlélet bekerülése: Győrffy István (a jogalkotást a nép között élő jogra kell alapozni) - legtanulságosabb eredmények: néprajzi és jogtörténeti szempont egyesítésével (Papp

László) - a 2. VH után - jogi népszokások gyűjtése továbbra is (Bónis György, Tarkány Szücs Ernő) - egri Jogakadémia Szociográfiai Intézete (Csizmadia Andor) - Tarkány Szücs Ernő: összefoglaló monográfiák a 80-as években - 48-49: szocialista normativizmus megjelenése: a jogtud-ból kiiktatja a jog szociológai valóságát, a jog társ-i tényezőit; a jog normatív ("kell") elemének hangsúlyozása - a jogot a jogi normával azonosítja (kiemelve parancsjellegét); Visinszkij alakította ki - magába a jogfogalomba is normatív elemeket visz - ennek következtében jelenik meg védekező mechanizmusként a szociológiai jogszemlélet, a voluntarisztikus jogalkotás diszfunkcionális következményei vizsgálatára - 50-es évektől: jogszoc összefüggéseinek tanulmányozása - 60-as évek végétől: első kutatások, témák: - társ-ban élő jogismeret - népi ülnökök bír-i döntéshozatalban való részvétele - jog változása - jog

modernizációban betöltött szerepe - mai jogszociológiai szemlélet hatása: - jog társ-i szemlélete uralkodó - tételes jog szakágaival foglalkozó tudományok egyre erősebben fogadják be a szociológiai szemléletet 6. A jogi szocializáció - komplex rendszer épül ki a társ-i lénnyé válással - szocializáció: primer és szekunder szakasz - jogi szocializáció 3 szakasza Jean Piaget szerint: 1. prekonvencionális szakasz - a szabály csak addig érvényes, amíg a szabályozó jelen van - a szabály nem általános érvényű - elsődleges cél: a büntetés elkerülése 2. a szabály mindenhatóságra tesz szert - az egyén megtanulja: a szabály általános érvényű - rugalmatlan szakasz - nem tudja a szabályt a szituációkkal rugalmasan alkalmazni - szabály-szituáció: kisérők követésére nem képes 3. autonómia szakasz 18 - nagy szerep a kortárs-csoportnak - a szabályok változtathatók - elkülönül szabály és erkölcs - beépült

szabálytudat: belső iránytű - szabály-szituáció egymásra alkalmazása 4. posztmateriális szakasz - csak azt a szabályt követem, amely az elveimmel megegyezik - ny-i értékcentrikus ideált közelíti meg 7. Jogtudat, jogismeret - vmennyi magatartásszab: helyesnek tartott cselekvési módra utal - nem biztos, hogy mindenki által ismert - nem biztos, hogy mindenki érdekeivel egyezik (érdekfelismerés is különbözik) - emberi magatartást alakító és a magatartásszabály képződésében megnyilatkozó létfeltételek azonosak ⇒ automatikus cselekvésmódokat eredményeznek (ezek részben szabályként is élnek) - joganyag nem egységes (érvényesülést befolyásol) - történeti kialakultság ⇒ régi és új jogszab-k - kifejezett érdekek és értékek különbözősége (pl. elmosódott értéktartalom) - közvetlen, v. közvetett (szervezeteken keresztüli) irányítás - fogalmak: - jogkövetés: nem a jognak megfelelő magatartás, hanem a norma tudatos

elfogadása; feltétele a jogismeret - jogismeret: vmely jogszabályok konkrét ismerete, de nem biztos, hogy helyes ismerete (társ-i tanulással elsajátítható) - 2 elem: - annak az ismerete, hogy vmit a jog szabályoz - a tartalom ismerete - a jogismeret differenciáltságának tényezői (fokban és jogágban is eltérnek) - különböző státuszokkal különböző jogágak függnek össze - jogágak szerint: - bj leginkább ismert - polgári jog kzpesen ismert - alkjog, állig-i jog legkevésbé ismert - jogtudat: a helyesnek tartott magatartásra vonatkozó vélekedés (tágabb, a szocializáció folyamán alakul ki) - tanulás: a szocializáció 1 eleme - szocializáció: minden tapasztalatszerzés, ami az irányításon alapuló tanuláson túlmutat - jogismeret: a spec szabályok esetében lehet kimutatni (pl: vámszabályok) - jogtudat: jogérzület, ezen belül a jog elfogadása - a jog elfogadása: a jog akceptálására vonatkozik - létezik egy olyan autoritás a

társ-ban, ami jelen van és amit nem vonok kétségbe (tekintély) és tudomásul veszem - egyén társ-i lénnyé alakul ⇒ környezetével diffúz rendszer-támogatás épül ki ⇒ általánosított bizalom, egyes társ-i intézmények (pl. jog) tiszteletben tartása - a jognak, mint társ-i intézménynek min. szinten való tudomásulvétele 19 A jogról való vélemény - ua.-k a tényezők alakítják, mint a közvéleményt ⇒ személyes érintettség szerepe nagy - jogismeret 1. ókori Kína - ha lehetővé tennék, hogy a nép megismerje jogait ⇒ 0 tisztelet feljebbvalói iránt (pereskedő hajlam) - kutatások: minél jobban ismeri vki a jogot, annél kevésbé tiszteli; a nép igényli az igazságosságot (ma: igazságosság, mélyányosság útján kapja meg) 2. II József - kegyelem okai: 0 ismertek (nem lehet rá hivatkozni) 3. felvilágosodás - NCSL, NPSL: lehetővé tették a jog ismeretét - ambicionálás: a legújabb ismeretek eredménye - modern társ:

kialakul a jog társ.alakító, társszervező funkciója ⇒ a jog hatékonyságának mutatója - hipotézis: minél jobban ismerik az emberek a jogot, annál erősebb a jogkövető magatartás (a jog nem ismeretére senki nem hivatkozhat) 4. KOL-eredmények - habár a jogot egészen minimálisan ismerik ez nem befolyásolja a társ. jogkövető magatartását ⇒ a jogismeret sem elégséges, sem szükséges eleme a jogkövetésnek - érintett emberek magatartását vizsgálták, az érdekeltség feltételezhető volt (pl. háztartási alkalmazottak túldolgoztatásával kapcsolatban: 16% ismerte a jogszabályt) - a spec. szabályok (spec réteget céloznak meg) ismerete is alacsony 5. Magyar jogismeret kutatások - jogismeretről ált. értelemben nem lehet beszélni - eltérő társ-i csoportok ⇒ eltérő jellegzetességek ⇒ különböző jogismeret - 3 szempont: - társ-i beosztás, pozíció (összefügg az iskolázottsági szinttel, tömegközlési eszközökkel) -

legmagasabb jogismereti szint: szellemi dolgozók (saját munkája során kapcsolatba kerül vele + iskolázottság + tájékozottnak kell lennie) - számos jogszab közvetlen címzettjei a szervezetek ⇒ emberre, mint a szervezetben x pozíciót betöltő egyénre vonatkoznak - kevésbé magas: fizikai dolgozók - legalacsonyabb: mezgaz-i fizikai munkások - nemek szerint - nők: alacsonyabb szint (kivéve: családi és öröklési jog, ott jobbak) jogágak alapján (szoros összefüggés ált.műveltséggel, iskolázottsággal) - minden rétegben legismertebb: bj - kzpesen ismert: pj (családi, öröklési jog) - alacsony: alkjog, állig-i jog (ok: közügyektől való távolságtartás) - jogszabályismeretet fokozó tényező a jogalkalmazó szervekkel való kapcsolat - társ jogkövető magatartásának feltétele: jogismeret + engedelmeskedés, jognak megfelelő viselkedés 20 - társ-i kontrollmechanizmusoknak csak egyik eleme a jog (vallás, erkölcs: nem von maga után

szankciót megsértésük) - a jogkövető magatartás egyéb szabályrendszereket is követ - jogtudat - helyesnek tartott magatartásra vonatkozó nézet - a szocializáció egészének az eredménye (a jogismeret: info-felvétel, de ez a szocializációnak csak egyik eleme) - jogismeret ellen hat: jogi túlszabályozottság; érdekében hat: jogalkalmazó szervekkel való találkozások ⇒ tapasztalatszerzés - jogismeret és jogtudat a gyakorlatban összemosódnak, habár elméletileg külön kategóriák - a jogról való ismereteink formálják nézeteinket, de a nézet is befolyásolja az ismeretet - jogi megítélés és emberek megítélése közötti különbség: - a nem jogi dolgokat joginak tartják (általában a fontosnak érzett dolgokat) - a jogi dolgokat nem tartják joginak (pl. fusizás munkások szerint nem bűncsel) - jog hatékonysága: ha ismerik és követik 9. A jogkövetés - jogkövetés: állampolgárok végzik, passzív magatartás is lehet - a jogismeret

ennek a folyamatnak nélkülözhetetlen eleme (helyeslés v. helytelenítés csak ebből következhet) - jogszab helyeslése v. helytelenítése irányulhat: - jog tartalmára - arra a tényre, hogy a normatartalom jogszab-i formában jelent meg - Knowledge and Opinion about Law: nemzetközi kutatássorozat - első vizsgálat eredménye: jogismeret szintje alacsony - kovariancia-elmélet: - a társ. túlnyomó többsége joggal megegyező viselkedést tanúsít - nem mindegy, hogy tudjuk-e, hogy miért van a jognak megfelelő viselkedés - változtatás szükségessége: milyen esélyei vannak a népesség jogkövetésének - a jog nem tud működni ellenséges pol-i és jogkulturális környezetben - társ-i konszenzus és megfelelő jogalkalmazói háttér nélkül a modern jog recepciója nem megy (jogi szocializáció: rendszerek kiépítése + szokások komplex rendszere + jogkövetés ⇒ min. egy generációs fejlődés kell) - ha nagy a kontraszt a joganyag és a társ-i

kontextus között ⇒ a jog elveszti szabályozó erejét (pl: magyar népesség szembenáll az új joganyaggal, pl: halálbüntetés) - jogkövetés - 2 eleme: - tényleges ismeret - engedelmeskedni akarás; motivációi: - ismerem és egyetértek vele - objektíve nem létezik olyan jogszab, amely mindenki érdekeivel találkozna, de az emberek annak hajlandóak engedelmeskedni, amivel egyetértenek, ok: különbség objektív érdek és annak szubjektív feldolgozása között, nincs mindenki tisztában saját érdekeivel ⇒ nem feltétlenül érdekeinek megfelelően viselkedik 21 - kulturális viszonyok befolyásoló szerepe (minél iskolázottabb vki, annál kevésbé lehet félrevezetni) - szankció v. ellentétes hatás jutalmazása (közvetett módon tart vissza) - sokszor a teljesítés iránti erkölcsi viszonyt is létrehozza - a jogszab-lyal szembeni egyéni érdekek hatását közömbösítheti - csak akkor hatásos, ha rendszeresen és valóban alkalmazzák - nem

jó az esetleges alkalmazás (nem mindig, nem mindenkivel szemben) - de: további jogsértő magatartásra is vezethet (pl. nem áll arányban a jogsértéssel; végrehajtás körülményei, visszailleszkedés) - jogot, mint autoritást tisztelik ⇒ engedelmeskedni kell - jog: társ-i engedelmesség eszköze ⇒ a jogkövetés az engedelmesség struktúrája - az engedelmeskedés szerkezete a társ és a vezérlés együttmozgására, v. hiányára mutat rá (kell-e engedelmeskedni a jognak, ha az igazságtalan: Mo: 66%, Lo: 45% igen) - az emberek joggal kapcsolatos nézete és a jogkövető magatartás közti összefüggés - 0 szoros összefüggés - a bűnözők ugyanúgy elítélik a jog tiltotta magatartásokat, mint a nem bűnözők, de cinikusabbak, valóságismeretük jobb, nem jogi szocializációjuk eredménye a bűnözés - a jogszabályi tiltás visszahat-e az egyéb társ-i kontrollmechanizmusokra? - pl: öngyilkossági kísérlet büntett volt, majd 0 tiltott: nem volt

összefüggés az erkölcsi és a jogi megítélés között - pl: ittasság: akik azt hitték, hogy jogilag tiltott: nem befolyásolta a véleményalkotást - önmagában a jogi tiltás az emberek erkölcsi nézetrendszerére nincs hatással + kell hozzá egy közvetítő közeg: többség véleménye, szakmai kompetencia - szankció - jogkövetést csak akkor segíti elő, ha rendszeresen alkalmazzák (következetesség) - jogszoc: nem a büntetés súlyossága, hanem elkerülhetetlensége az, ami visszatartó erőt képez - a jog hatása egyéb kontrollmechanizmusokra - általában szükség van egy jogi háttérre - a jog kifejt egy fajta nevelő hatást, hosszú távon hat az erkölcsi nézetre, ill. egymás kölcsönös támogatásaként működnek 10. A jog normatív jellege - társ normatív struktúrája - a múlt tapasztalatai válnak magatartási mintává (szükségletekre adott válaszként) - az egyén alkalmazkodási módjai a társ. normatív struktúrájához

(Merton): - konformizmus (célok és eszközök elfogadása) - újítás (célok elfogadása, eszközök elutasítása) - ritualizmus (célok elutasítása, v. közömbös kezelése, eszközök elfogadása - visszahúzódás (célok és eszközök elutasítása) - lázadás (megpróbál új célokat és eszközöket intézményesíteni) 22 - a jogászi normativizmus jellemzői: - "kell" szintjén való gondolkodás - az a feltételezés, hogy a jogi norma mind keletkezésében, mind megvalósulásában a közreható társ-i pol-i és egyéb tényezőktől elvonatkoztatható - önmagában, mint zárt rendszerben is megérthető - a jogászi normativizmus forrása: a jogászi munka szakmává válása - jogász normativizmus nagy képviselője: Hans Kelsen: a jog egy hipotetikus alapnormára épített hierarchikus, zárt rendszer - a normatív elem a jogban - Hans Kelsen: tiszta jogtan (norma és valóság, kell és van elválasztása) - normák: eredetükben, tartalmukban

és érvényességükben a valóság világához tartoznak - a tényleges viselkedés, a norma érvényesülése a norma érvényességének elengedhetetlen kelléke, de a normák különböznek az eltérés lehetősége tekintetében: - népszokások: létükkel hatnak, a viselkedésben ténylegesen követik - hagyományok: hangsúly a hagyományon, de valójában itt is a hagyományra hivatkozás mögött a tradíciót alkotó tényleges viselkedés van kzp-ban - de: a normához való viszony tudatos jellege (pl. értékelés) nem változtat a normativitás a szabályozó erő és a tényleges gyakorlás összefüggésén - meghatározó tényezők: - szokásjog - az emberi magatartásokban jelentkező normatív erejű társ-i gyakorlat - szabályoknak megfelelő tényleges viselkedés - a kialakult viselkedéssel való azonosulás - a gyakorlat normativitása csak akkor válik jogi jellegűvé, ha az állam jogalkalmazói szervei útján ebben a gyakorlatban megnyilatkozó szabályt

elismeri és kikényszeríti - jogi népszokások: gyakran olyan magatartásszabály, amely mögül eltűnt a vmikori állami kényszer - írott jogszabály - általában nem a ténylegesen már megvalósult magatartásokban jelentkező szabályt emeli jogszabályi rangra - az így tudatosan alkotott jogszabályt keletkezésében alakítják a társ-i viszonyok - ez is megnyilvánul a tényleges emberi magatartásokban (ok: kényszer, érdekösszefüggések) - szankciónak kell követnie - szokásjog és írott jog összefüggései: - nem fogható fel történeti egymásutániságban (szokásjogi normák ma is élnek) - egyes állami intézmények gyakorlata kialakít szokásjogi normákat - mind2-re igaz, hogy a jogszabályok ítélkezés alá tartozók (újraértelmezésre alkalmas szabályok) - szankció - az emberi magatartások nagy része a jogszabálynak megfelelően alakul, anélkül, hogy a szankció akár fenyegetés formájában hatással lenne erre - tényleges normatív

erőt ad a jogszabályoknak 23 - az ember jogilag releváns magatartását is a tények irányítják, ezért van a társ-i valóságban ténylegesen élő jogi jelenségeknek normatív ereje - ha a jogszab a társ-i viszonyokkal annyira szemben áll, hogy nem válik eredeti tartalmában tényleges magatartássá ⇒ jogalkalmazó gyakorlat v. lemon kikényszerítéséről, v. a társ-i viszonyoknak megfelelően alakítja ki a jogszabályt - racionalitás - kérdés, hogy a jogi norma sajátossága-e - a jogszab racionalitásának mértéke is megvalósulásának folyamatában mérhető - a jog mint társ-i jelenség - a jog mint norma társ-i jelenség (eredetében is az, normatív ereje is abból fakad, hogy mennyire érvényesül a társ-ban) - az emberi magatartásra nem csak a jog hat (a jogi jelenség mindig más társ-i jelenségekkel együtt mutatkozik) - a jog szerepmeghatározó jellege: a jog alakítja ki a társ-ban meglévő különböző státuszpozíciókhoz

fűződő szerepelvárásoknak egy részét - a jog társ-i jelenségként magában foglalja az igazságosság problémáját is (jogszerűség-igazságosság); honestum vivere, alterum non laedere, suum quique tribuere 11. A jog hatékonysága - a címből következik: a jogszabály nem minden esetben hatékony (eltérés, ill. ellentmondás lehet a jogszab, joggyakorlat ill. a társ-i gyakorlat között) - kérdés aktualitása: amint a jog eszközjellege tudatosodik a társ irányításában - a joggal társ-i változásokat akarnak elérni - a jogot társ-i változások ellen használják fel - a jog magatartásirányító képessége - jog hatékonyságának első feltétele: alkalmassága az adott cél elérésének segítésére (csak segíti, más természeti és társ-i tényezőkkel együtt) - habár a társ-i folyamatok emberi magatartásokból állnak (pl: népesedés alapja a szülések száma), utóbbiak jogi szabályozásával önmagában nem befolyásolhatók az

előbbiek, ill. súlyos diszfunkcionális hatásokkal járnak ⇒ probléma a gazd-ilag, társ-ilag sokféleképpen meghatározott jelenség redukciója a pol-i normatív szférára - redukció elkerülhetetlen (jog csak így tud szabályozni), de csak akkor racionális: - szabályozott jelenség összetevőinek figyelembe vétele - jog specifikus különösségéből következő feltételek figyelembe vétele - a jog hatékonysága nem azonos magatartásirányító képességével, csak a helyes alternatíva kezelhető jogi eszközökkel (x lényeges elemek nem elsősorban jogi eszközökkel kezelendők) - a jogalkotási technika a jog hatékonyságában (technikai megoldássá változott társ-i tartalom) - jogág megválasztása - sokszor indokolatlan a bj igénybevétele (pl. alkoholtilalom) - Weber: - tényállás jogi felfogásában különbségek lehetnek - tényállás jogi szabályozottsága csak viszonylagos választást enged a jogágak között 24 vannak - jogágak

sajátosságaiban sokszor már nem tudatos társ-i tapasztalatok - ugyanazon tényállást több jogág szabályozza ⇒ ellentmondások a jogrendszeren belül - jogszabályok konzisztenciája - jogszabályok ellentmondásmentessége (szituációt értékelve kifejező normák közötti ellentmondás) - különösen fontos, ha a jog a társ-i-gazd-i folyamatok és jelenségek fölé maga épít normákat - fontos a különböző időben alkotott jogszabályok megfeleltetése - jogszabályok túlnyomó része közvetlenül nem az egyénekhez, hanem a szervezeteihez szól - a polgári jogtól a szervezeti jog felé haladunk - prob: jogalkotó ugyanúgy kezeli a szervezeteket, mint az egyéneket (nincs tekintettel a szervezet formalizált és nem formalizált elemekből álló struktúrájára) + nincs tekintettel arra, hogy a jogszabályok emberi magatartásokon keresztül realizálódnak ⇒ szankció csak akkor hatékony, ha az individuális magatartásra hat - az ember, mint a

szervezet tagja máshoz viszonyul a jogszabályhoz - a jog hatékonysága a társ-i viszonyokban - a jog életképességét a már meglévő társ-i viszonyokban való realizálódással, ill. ezen viszonyokat célkitűzéseinek megfelelően változtatva bizonyítja - az átvett, ill. újonnan alkotott jogsza maga is alkalmazkodik; az adaptációs folyamat meghatározó tényezői: - gazd-i feltételek - kulturális sajátosságok figyelembe vétele - új jogszab-bal szemben érvényesülő ideológiák, elvek - meglévő erkölcsi normák, szokások - az érintett viszonyokra vonatkozó korábbi jogi szabályozás - új jogszab ismeretének foka - pol-i rendszer jellege - jog formai hatékonysága: jogszab magatartásokban való megjelenése (pl: bj érvényesül a büntetőbíráskodásban) - jog tartalmi hatékonysága: a társ-i viszonyok a jognak megfelelően alakulnak (pl: csökken a bűncsel-k száma) - a fenti formai-tartalmi megkülönböztetés oka: társ. eltérő viszonyok

között élő szubkultúrákra tagozódik; a hatékonyságot meghatározó tényezők: - jog kompatibilitása az érintett társ. meglévő értékeivel - jog kikényszeríthetősége - jogalkotás pol-i hátterének világossága + valódi készség a jogszab. kikényszetítésére 12. A jogalkotás szociológiai problémái - jogalkotás jogszociológiai vizsgálatának 3 szempontja: - jog és társ. kapcsolata - reszponzív jogalkotás: válasz a társ igényeire - a jog egyre inkább a szervezetek felé fordul - jogalkotás folyamata 25 - Beutel: jogalkotás, mint kísérlet (minden olyan aktus eredménye, amelynek kapcsán jogalkalmazás történik a jog eredményességét méri le) ⇒ - Cowan: a jogrendszer eleve kísérleti természetű - jogszabályok kísérleti bevezetésének gondolata (T-i korlátozásokkal), eredmények ⇒ - jog ritkán kényszeríthető ki betű szerint - változó társ-ban merevség a jog halála - ki nem kényszerített jogszab-k a velük

összefüggő T-ken is a kikényszerítés hanyatlását okozhatják - szigorúbb büntetésnek nincs visszatartó ereje - jogalkotást gyakorlati szempontból segítő kutatások - várható következmények feltárása (Aubert kísérlete), pl: milyen terhet ró alkalmazásuk a bíróságokra - 3 féle norma: - arra felhatalmazott szervek megfelelő eljárás során meghozták (érvényes, közzétett) - az állami kényszer alkalmazására hivatott szervek eltérnek a jogszabálytól 1. deklaratívak 2. jogalkalmazás során az írott joggal ellentétes módon értelmezik a jogot (új tartalmat hoznak létre) - az élet T-n tömegesen jelentkező igényről van szó, de: 1. nincs jogszab 2. van jogszab, de ellentétes a társ-i igénnyel ⇒ szokásrend kialakulhat - szokásrend Webernél: a jog korábbi fejlődési foka - szociológia: jog csak akkor, ha a fentiek egybeesnek, érvényes, és alkalmazzák; ha nem esik egybe: jogi periféria, jogi félperiféria - jogfejlődés két

útja: - szokásjog alapú normaképződés - tudatos jogalkotás (vmilyen cél elérésére, tudatosan) - jogalkotás 3 fokozata - problémaérzékelés + célok megfogalmazása (pol-i-ideológiai értéktételezések háttérben): pol-i szakasz - a fentit magatartásszabályra kell fordítani: jogpol-i szakasz - jogdogmatikai elveknek megfeleltetve jogszabállyá gyúrják - jogalkotás szakaszai - politikai - haladunk a kodifikáció felé (írott jog) - pol-i-társ-i háttér: - 19. sz: polgári társ kialakulása, dominánssá válik az írott jog, kodifikáció (az életviszonyok meghatározott T-re vonatkozó szabályok összegyűjtése, írásba foglalása, rendezése) - jelentős hatalmi körök megjelenése, amelyeknek érdekei a formálisan racionális jog kialakulásához kötődnek (gazd-ilag hatalmasok, liberálisok) - de már ebben az időszakban is voltak csoportok, akiknek ez nem állt érdekében (egyenlőtlenségek továbbörökítése nem felel meg a

méltányossági és igazságossági szempontoknak) - 20 sz.: modern jogok materializálódási tendenciája - formális jogrend: közömbös a társ-i hatások iránt, nem törődik a társ-i igényekkel 26 - materiális jogrend: nem közömbösek, számolnak a társ-i következményekkel, társ-i igényeket igyekszik kielégíteni - 20.sz: modern tömegpártok kialakulása: küzdelmük a materializálódás irányába nyomja el a jogalkotást - ált.váljog bevezetése előtt: cenzusos váljog ⇒ a jogalkotás végzésére hivatott szervezet egészen más összetétetű (társ-ilag egységesebb) - 0 tömegpártok ⇒ képviselő a szavazóitól függ (nem a párttól) ⇒ személyének sokkal nagyobb jelentősége van - ált. és titkos váljog bevezetése ⇒ homogenitás megszűnik ⇒ állampolgárokat érdekelni fogja a közügy, képesek értelmes és felelősségteljes döntést hozni - modern tömegpártok: képviselő pártjától függ ⇒ pártfegyelem (önmaga nem

tudja megszervezni a kampányát) - megváltozik a pol-i diskurzus jellege, a pol-i felszólalások egy pol-i kampány részei ⇒ a képvis egy meghatározott érdekcsoportot képvisel, és ezek érdekeit érvényesíti, nem egy nagy egész érdekeit tartja szem előtt - 20.sz: jog materializálódása: a nagy tömegű materiális anyag a pártküzdelmek révén kerül be - megnövekszik a jog által szabályozott T-k száma, egyre több lesz a jogszabály - jog szerepe különböző: a) NY (fejlett tőkés társ) - jog hagyományos szerepe: be nem avatkozás, később: jóléti állam koncepciója (kzp-i gazdirányítás) ⇒ mennyiségi növekedés (minőségileg: közig-i szabályok növekedő száma) - deklaratív (szimbolikus) jogalkotás erősödése: jelzik a szabályozási igényt jogi nyelven - megnő azon jogszabályok száma, melyek címzettje szervezet - rendeleti jogalkotás előtérben - új jogágak (munkajog, tb-jog) b) volt szocialista országok - hagyományosan nagy

tekintélye van a jognak (pol-i elem dominanciája) - történelmi tradíció: jogi szabályozással próbálnak áthidalni társ-i-pol-i szabályokat, ennek 2 tétel elfogadása az alpja: - az adott pol-i rendszer elszakadhat a múlttól - a jogban kialakult értékek és kötöttségek többé-kevésbé teljes elutasítása - súlyos helyzet: jogszabályban rögzítettek olyan feladatokat, amelyek az adott társ-ban nem voltak megvalósíthatók ⇒ - jogszabály figyelmen kívül hagyása - jogszabály és valóság között híd épül alacsonyabb jogforrások segítségével ⇒ kettős piramis - kettős piramis jelenség (Mo: mind2) - rendes piramis: csúcsán általában az elvi jogszabály - ez a végrehajtás során egyre sokasodik ⇒ többlépcsős szabályozás 27 tvhozási tárgyak köre szabályoz vmit szintű jogszabályok dolgozzák ki - rendszerváltás: megnőtt a kizárólagos - csak elvi, keretszabályi jelleggel - tényleges, konkrét végrehajtás:

alsóbb - szűrő: új jogszab javaslatokat egy bizottság elé utalták, ezért komoly személyes felelősséget kellett viselni - fordított piramis: - fönt: nagyigényű, legátfogóbb célokat megfogalmazó szabály, mindenre kiterjed (alk); erre konkrét jog nem alapítható - a normativitást biztosító alsóbb szintű jogszabályok szűkítik az elveket, míg el nem jutnak a végrehajtható szabályokig - szakemberek választják ki, amit tényleg meg lehet csinálni - Mo: modernizáció: a Pound féle változtatás-stabilitás itt: túlhangsúlyos a változtatás, a stabilitás az újonnan létrehozottra vonatkozik, majd éppen az új védelmében később a stabilitás lesz túlhangsúlyos - első VH előtt: jogalkotás a modernizációt biztosítja - szocialista állam: gyakran ideológiai jogalkotás ⇒ nagy távolság jogszab és valóság között - rendszerváltás: esély a jog szerepének kibontakozására (jogi természetű akadályok lebontásával) modernizáció

legfontosabb feltétele: jogbiztonság (veszély: ideológia) - prob: ma a modernizálódás gazd-i válsághelyzetben folyik ⇒ nem szabad azonosítani a kettő kezelésére hozott szabályozást - c) fejlődő országok: szocialista országokhoz hasonló - tradícionális és modern jog egymásra hatása - közös a)-ban, b)-ben és c)-ben: jog, mint a felzárkózási problémák eszköze jelenik meg (utóbbi 2-nél a modernizáció eszköze: nem szerves fejlődés; sikeres modernizáció: ha eljut a 2., az önfenntartó fejlődés szakaszába) ⇒ jog materialissá válása: problémakört indít el (rossz valóságfelmérés) ⇒ inkongnencia (nem összeegyeztetett), túlszabályozás, stb. ⇒ diszfunkcionális következmények - közvélemény: nem spontán módon alakul, pártpreferencián alapul - új kérdések a modern trvhozásban: maguk a képviselők sem látják át - intézményes felelőtlenség ⇒ 0 intézményes garancia, hogy a parl-ben valóban a közérdek

fogalmazódjon meg - a pol nyelve nem a jog nyelve: pol-i szituáció átfordítódik a jog nyelvére ⇒ torzulás itt is - jogpolitikai - csiszolás - a jogrendszer működését kikezdi: - a jogszabályok átgondolatlan kibocsátása, pillanatnyi érdekek kiszolgálása - ha a jogszabályok nagy része az állampolgárok nagy része számára nem ismerhető meg (amellyel az állampolgár egyébként a mindennapi életviszonyban találkozik) 28 - cél: fontos életviszonyokat olyan normák szabályozzanak, amelyet ha akarunk megismerhetünk + törekedni kell a megismertetésre - ha visszaélnek a visszaható hatállyal - jogbiztonság sérelme - külső és belső ellentmondások: a jogszabályok között és magában a jogszabályban is - ha a jogszabályok élesen eltérnek azoknak az érdekeitől, akiktől elvárják, hogy kövessék őket; ha a jogalkotó a valóságtól elszakadva a jog eszközeivel jogdiktatúrát kényszerít a társ-ra, előreszalad a jogalkotásban - a

jogalkotásnál figyelembe kell venni - a jog lehetőségeinek és határainak bemérése - optimumot kell nyújtania - ne szakadjon el nagyon a valóságtól, egyébként nem éri el amit akar + veszít tekintélyéből - rendszeresen hozzá lehessen férni az érvényes jogszabályokhoz - a stabilitás és a jogbiztonság szempontjait ne ássa alá - a jogismeret szintjének emeléséről nem lehet lemondani (pénz, idő, energia) - a jog életének 2 nagy szakasza: - jogalkotás - jog érvényesülése 13. A jogrendszer szociológiai fogalma - jogrendszer hagyományos értelemben: a jogi normák összességének rendezettségét és a társmal való összefüggéseinek kérdéseit foglalja magában, egyes jogágazatokra tagozódva - jogrendszer: - közjog - alkjog - közig-i jog - bj, stb - mgnjog - polgári jog - családi jog - öröklési jog, stb - később vegyes szakjogok: munkajog, ker-i jog - jogrendszer másik értelemben: elfogadott hierarchikus normák (érték szempontok

figyelembevételével) - 3. fogalma: különböző kultúrával összefüggő, azok elveit tükröző társ-i szabályok rendszere - szociológiai fogalom - a jogi rendszer objektív rendszer, az emberi magatartás objektiválódásának folyamatában jött létre; szervező eleme alapján (jog) határolódik el környezetétől - jogi rendszer: a társ jogi jelenségeinek funkcionálisan összefüggő rendszere; elemei: - jogintézmények - jogszabályok - jog alkotására, ill. alkalmazására hivatott szervezetek - azok a társ-i státuszok a hozzájuk fűződő szerepelvárásokkal és a szerepeket ténylegesen megvalósító emberi magatartásokkal, amelyek a jogszabályok alkotásának, alkalmazásának, a jog társ-i valósággá válásának folyamatában kialakulnak 29 - Pound: a jogi rendszer 2 eleme: imperatív (modern) és tradícionális - a jogi rendszer történeti-társ-i környezete jelentős részben pol-i közvetítéssel hat a jogi rendszerre + a jogi rendszer

egyes elemei (pl. jogalkotó szervek) a pol-i rendszer részeiként is működnek - a jogi rendszeren belül állandó feszültségek és konfliktusok vannak (ezek biztosítják a rendszer mozgását és fejlődését is), ugyanakkor cél a rendszeren belül az ellentmondásmentesség - a jogalkotás gyakran ellentmondásos (pl. a parl-i trvhozással pol-i, v szakmai okok miatt néha ellentmondásos korm.rendeletek születnek) + jogalkalmazók is alkotnak jogot + különböző szerepfelfogásokkal megvalósított szerepek - jogalkalmazó, v. jogot kikényszerítő szervezet hiánya befolyásolhatja a jogszabályok realizálódását (pl. közig és bír szét nem választása esetén; gyarmati országokban: modern közig-ben továbbélő hagyományos elemek) - a szakképzettség hiánya, ill. nem megfelelő értéke prob lehet - prob: szabályalkotó bürokrácia szab.követő helyett + korrupció 14. A jog autonómiája és funkciói A jog autonómiája - a jog önálló fejlődési

sajátságokkal rendelkezik, ezek befolyásolják funkcióinak alakulását - Unger: a szubsztanciális (autonóm) jog nem függ más értékrendektől; hozzátartozik a joggal foglalkozók autonómiája is (eltérően a másik két jogtól: szokásjog, bürokratikus jog) - a jog autonómiája történelmileg alakult ki - a jog autonómiájától függ, hogy a jog milyen korlátokkal alkalmas az emberek közötti, az ember és a társ közötti, ill. különböző közösségek közötti viszonyok kezelésére - a jog autonóm fejlődéssel és sajátosságokkal bíró eszköz is lehet A jog funkciói - Kulcsár: normatíve nem lehet a jognak funkciót adni, csak utólag lehet eldönteni, ténylegesen megvalósult következményein keresztül - funkció: - manifeszt (szándékolt) - látens (rejtett, spontán módon következik be) - diszfunkció (ellenkezőt érvényesít) - jog: társ-ilag kötött jelenség, 2 szála van: 1. mire reagál a jog? 2. ki tűzi ki ezt a célt? - Karl

Renner: a jog funkciói történelmi korszakonként változnak (jogfejlődés 2 útja: normák változása, funkciók változása) - a jog funkció Llewllyn szerint (alapfunkció: a társ. túlélésének biztosítása) - zavart keltő esetek kezelése - viselkedések és várakozások preventív csatornázása és újraorientálása - autoritás és eljárások elrendezése - a jog funkciói Hoebel szerint ("a jogot a teljes környezettel együtt kell tanulmányozni") - társ-n belüli viszonyok meghatározása, a társ-n belüli aktivitása integrálása - rendfenntartás - társ-i célok teljesítésére alkalmas fizikai szankciók kiválasztása - a jog funkciói (Kulcsár szerint) 30 - integratív funkció - különböző értékrendszerű egyének társ-i magatartását egy egységes rendszer szerint koordinálja (a normasértéseket szankció követi, minden szankció visszaállítja a normatív elvárások hitelét) - a társ normális életéhez szükséges rend

(jogrend) és biztonság kialakítása és fenntartása ⇒ konfliktust eredményezhető tényezők csökkentése - ez a funkció a szocializáció folyamatához tapad - a társ-ból a vezérlő felé, ill. a vezérlőtől a társ felé irányuló utasítások egybe soha nem esnek, mindig ellentét van az új és a régi között, de megközelítik egymást - szocializációs folyamat: a 2 fajta elvárási rendszer ne térjen el egymástól nagyon (ha mégis: rendszerstressz) - a szocializáció folyamatában dől el, hogy a társ-ból jövő elvárások szétfeszítik-e a kereteket, v. azok megmaradnak - integratív funkció: a jogi szocializáción keresztül megvalósítja, hogy az emberek egyéni motivációikat a normatív elvárásaikhoz igazítsák - a társ a változás folyamatában maradjon stabil is (különösen vmilyen dezintegráció esetén, pl. háború, válság) - ha a szankció nem követi a norma megsértését, érvényességét elveszti akkor is, ha hivatalosan

nem vonják vissza 1. szankció, és a társ elutasítja - nyers diktatúrák ideológiai elképzeléseiket átviszik a jogba - normatív és valóságos szituáció eltér egymástól 2. nincs szankció - pl: gazdálkodás helyett állami túlszabályozás ⇒ jogszabálysértés nélkül lehetetlen termelni - óriási az eltérés a valóság és a normatív szabályozás között - túlszabályozás: ellentmondó szabályok vannak ⇒ jogrendszer egésze nem koherens ⇒ széthullás ⇒ bizonytalanság, bizalmatlanság, értékválság ⇒ társ-i kontrollmechanizmusok nem működnek ⇒ önbíráskodás ⇒ visszafejlődés - Marx: ideológiai elnyomó funkció; közös elváráshoz igazítás (közös: valójában az uralkodó osztály akarata) - különösen fontos Mo-n: 2 VH után a jogfejlődést sértő jogszabályok anómiát eredményeztek, nem integrációt - konfliktuskezelő (jogalkalmazó) funkció - az állampolgárok és a szervezetek egymás közötti, vmint az

államhoz fűződő kapcsolatainak alakításában és az e kapcsolatokból adódó konfliktusok megoldásában való közrehatás - konfliktus: normális jelenség (a konfliktusokat létrehozó feszültségeket a jog legfeljebb csökkentheti, de nem küszöbölheti ki) - a jogi szabályozás a kezelés egyik eszköze, de a konfliktusok és viták egyik társ-i forrása is (különböző érdekek normatív várakozásai között kell döntenie) - önbíráskodás helyett - a fennmaradó konfliktusokat kezelni kell, nem lehet őket kiszűrni a társ életéből, de a jog csak részben alkalmas (konfliktusok meghatározott körét képes csak kezelni + jogi szabályozás újabb konfliktusokat is szül) - konfliktuskezelés: - nem csak bíráskodás - közvetítő eljárás is 31 - fontos szerepe a tradícionális társ-ban: harmónia - nemzetközi jogban is fontos szerep: diplomácia (finom és diszkrét zsarolás a köztudatban nem jelenik meg) - része a bíráskodás; viták

kezelésének legfontosabb szerve: bíróság - része az adminisztratív döntés ⇒ igazgatási szabályok sokasága - a konfliktuskezelés 3 típusa: - felek közvetlen tárgyalása útján való megegyezés segítőkkel, szakértőkkel ⇒ többnyire kompromisszummal végződik (nincs 3. személy) - harmadik személy bevonása lehetséges (felek választhatják, v. jog rendelkezéséből következik döntési hatalma), de van lehetőség a megegyezésre is - kötelező 3. személyhez, v szervezethez fordulni - bíráskodás nem azonos a jogalkalmazással - bíráskodás korábban az általánosabb hatalmi pozíció függvénye volt - később: más állami szervek is alkalmaznak jogot - egyéb, 3. személy bevonásával történő konfliktusmegoldási mechanizmusok: - közvetítés (kzp: felek befolyásolása, cél: egyezség elérése) - bíráskodás: a közvetítéssel szemben inkább a normák alkalmazásával, kikényszerítésével függ össze; tipikusan nem felek

kibékítésére irányul ⇒ döntés, hogy melyik félnek van igaza - igazgatási döntés: eldönti, hogy miként kell az ügyet rendezni - elsősorban a jövő felé irányul (mik legyenek az ügyfél jogai, kötelességei) - diszfunkcionális jelenségek - jogkikerülés (nem formális mechanizmusok igénybevétele), ok: - túlszabályozottság - időnkénti túlpolitizálódás - távolság - bírósági eljárás költséges volta - túl sok idő - kiskapuk, önbíráskodás - integratív és konfliktuskezelő funkció erősíti-gyengíti egymást - a társ-i folyamatok tervezésében, szervezésében betöltött funkció (társ.alakító funkció) - 20.sz: a modernizációs folyamat problémáit a joggal, mint eszközzel próbálták áthidalni - Mao: cél piacgazdaság; EU: szintén él a jog e funkciója - jóléti állam problémája: igazságosság, méltányosság bevitele a jogba - jog gyarmatosítása: hagyományosan jogtalan T-kre települ a jog + új jogágak

keletkeznek - Kulcsár: - meddig mehet el a jog a legfontosabb egyéni szabjogok megsértése nélkül a társ tudatos irányításának szolgálatában? - laissez faire elv nem megy, mert az irracionális tényezők hatása a társ egészét veszélyeztetné - Friedmann: a bíróságok az állami pol-val szemben is érvényre tudják juttatni a polgári demo. követelményeit (pol és jogászi jog elválasztása) - meddig képes elmenni, mit tehet meg a jog? 32 trendjét? hatékonyabbá tenni - képes-e a politika felismerni a történeti-társ-i folyamatok - eredendően hibás gazd-i v. társ-i pol-t a jog sem tud - a jog társ.alakító funkciójának kiteljesedésével bekövetkezett-e vmilyen változás a jogi jelenségekben? - korábbi jogelvek csorbultak - a szervezethez szóló jogszabályoknak a szervezet tagja magatartásában való érvényesülését a szervezeti jelenségek befolyásolják ⇒ a jog gyarmatosítása hogyan változtatja meg a jogi szemléletet és

milyen új jelenségeket (akár diszfunkciókat) produkál? - Mo. a funkció megerősödésének (tervgazd-i rendszer idején) diszfunkcionális következményei: - tényleges gazdálkodásra nem adott módott - a gazdálkodást közig-i tev. helyettesítette - közig-i szervezet túlméretezettsége (a paternalisztikus gazd-i irányítás esetén ez elkerülhetetlen) - jogszabályok száma megnőtt - közig. jellegű jogszabályok száma megnőtt - megváltozott a jogi normák címzettjeinek a belső aránya, a szervezetek javára tolódott el (a szervezet vagy képes ellátni szervezetszerű tevékenysége, v. nem, utóbbi esetben sérti az emberi szabjogokat) - normatív szituáció torzulása: amikor a jogszab. címzettje szervezet, elkezdi a feladatot lebontani, de a cél érvényesítése mellett célja önmaga igazolása is ⇒ a szervezeti sajátosságok el fogják torzítani ⇒ jogalkotás problémái ⇒ jog bizonytalansága - szimbólum (jelkép) - több dolgot jelent (pl:

zászló) - funkciója: - helyettesít - integratív funkció: a szimbólum által átfogott jelenségtartományt csak ugyanazon közösség tagjai értik (pl: himnusz) ⇒ összetartó erőt ad - szoc kezdettől fogva kérdezi: mi az, ami integrál egy társ-t? - egy társ-ban rendnek kell lennie, de ezt folyamatosan fenn kell tartani fejlődése közben ⇒ újra és újra reprodukálni kell ezt a rendet (kultúra újrateremtése) - a jog és az integratív funkció kapcsolata: - jogszabályok funkciója utólag derül ki ⇒ csak megvalósult célokról mondható el, hogy mi volt a funkciója Parsons - funkcionalista iskola (Comte, Durkheim is) első csúcspontja: Parsons ( - AGIL-séma (életképes = agilis rendszer), 4 funkciója: - Adaptation (adaptáció, alkalmazkodás: alkotó) - Goal: célelérés - Integration: integráció - L: a lényegi struktúra fenntartása (AGI mellett) - rendszer: nem önmagáért van, környezete van 33 - a modern differenciált társ-nak a 4

funkciónak kell eleget tennie - adaptáció: a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva a rendszer továbbélését lehetővé teszi - elindul a cél felé, úgy, hogy ne változzon a lényege; belső eszköz: integráció (az egyénnek a közösséghez való viszonya) - modern társ: differenciálódott (társ-i evolúció ⇒ tökéletesedés, új intézmények ⇒ diff; ha fenn akar maradni, AGIL-nak kell eleget tennie) - a társ-n belüli alrendszereknek ugyanezen 4 funkciónak kell eleget tenniük (kérdés: alrendszerek közötti integráció foka) - a modern társ-ban külön integratív alrendszer jön létre, amely az összes társ-i kontrollmechanizmust magában foglalja (szokás, erkölcs, vallás, jog). Feladata: az adott társban létező kulturális mintákhoz igazítsa az egyének motivációit ⇒ a normatív rendszer célja: nekem az legyen a minta, amibe beleszülettem - Parsons: annyira integratív, hogy a fennmaradásra koncentrál - modern társ: a normatív

struktúrából kiemelkedik a jog - tradícionális rendszer: differenciálatlan - az individuumok minden élettevékenységét szabályozni kívánják, nem különül el teljesen a jog (együtt: szokás, vallás, erkölcs) - modern jogrendszer: a civil élet T-iről fokozatosan visszavonul a jog - normarendszeren belül - értékek szintje (legnehezebben változtatható szint) (= mintafenntartás) - szabályok, normák (= integráció) - kollektivitások (= célelérés) - szerepek (= adaptáció) - a rendszer haladását 2 ellentétes irányú dolog biztosítja 1. kontroll: felülről lefelé halad 2. változtatás: alulról felfelé halad (egyének, normák, értékek) - a jog vonatkozásában - az értékek mozdulnak a legnehezebben (elvontak, pl: igazságosság) - norma: aktuálisabbak, konkretizálódott szabályok gyorsabban változnak, mint az értékek, de még így is elég lassan - kollektivitások: maga a társ. mozdul (mozgékonyabb, mint a norma) - szerepek: egyének

szintjén (legmozgékonyabb) - az AGIL-séma Parsonsnál - mintafenntartás: a jogi tradíciók, a jogi norma alapértékeinek fenntartása (a jogrendszer fennmaradását biztosítja) - jogi alapelvek: a szakma szabályai kialakultak, ezen szabályok megsértése ⇒ szabályozó erejüket elvesztik - jogi szocializáció: a jogi normák fenntartása és utánpótlása - jogi normák kulturális reprodukálódása - integráció: az eljárások koherenciája - az azonos elvű eljárások, a jogi elvek közössé válása - az az elem, amely az adott egyén adott közösséghez való viszonyát mutatja + közös norma- és értékvilág - célelérés: a jogitudásanyag olyan típusú működtetése, ami a tvhozási céloknak megfelel - adaptáció: az ügyfelek érdekeinek, igényeinek kielégítése - Parsons összefoglalva: 34 - differenciált társadalom - AGIL-séma a fennmaradáshoz - alrendeszerek a társ-ban: AGIL-funkciókat töltenek be - igény: külön alrendszer

jöjjön létre, hogy ezeket integrálja ⇒ az integratív alrendszer legkiemelkedőbb pontja: jog - normatív struktúra: ellentétes elemekből épül fel (kontroll-változtatás) Luhmann - a modern társ. bonyolult részrendszerek együttese - a diffúz normavilágból kiemelkedik a jog (Luhmann szemléletmódjának kzp-i eleme a jog) - kulcskategória: kód ⇒ minden alrendszerben van egy érzékelhető pár - tudomány: igaz-hamis - gazd: kifizethető-nem kifizethető - jog: jogos-jogtalan - a pozitív jogok legfontosabb sajátossága: a jog változtathatósága (a tradícionális társ. és jog nem gondolják, hogy az változtatható emberi tev. által ⇒ modern társ legfontosabb eleme: a változtathatóság ember által) - jogos-jogtalan értékduál - jogos: aktuálisan érvényes jogszabályok összessége - jogtalan: ami nem jogos - kommunikáció - a kommunikációban részt vevők közösen aktualizálnak egy bizonyos értelemtartalmat - a közlésnél ugyanarra a

dologra vonatkozóan aktualizálnak egy bizonyos értelemtartalmat - a társ nem = szociális rendszer, mert utóbbi tágabb fogalom, alapegysége nem az ember (minden ember pszichológiai rendszer), hanem: - interakció: min. 2 ilyen pszichológiai rendszer közötti kommunikáció (határait a távolság jelöli ki) - szervezet: nagyobb egység (határait a tagság jelöli ki) - társadalom: legnagyobb eleme (ehhez való tartozás feltétele: a tagok viszonylagos rendszerességgel tudnak kommunikálni egymással) - elvárás és normatív elvárás - elvárás: emlékeink alapján x cselekedeteket valószínűbbnek látunk, miny más cselekedeteket (pl: narancsvásárlásnál elvárjuk, hogy átadja az eladó) - ezek az elvárások kontingensek (bizonytalanok, feltételesek, több lehetőséget foglalnak magukba - a kettős kontingencia terhét az elvárások elvárásai csökkentik; elvárás: - normatív: nem tanulóképes (az elvárás és a valóság közti eltérést a valóság

terhére számolja fel) - kognitív: tanulóképes elvárás (ha látom, hogy vmi nem az elvárásaim szerint ment végbe, akkor képes vagyok módosítani az elvárásaimat) - a jogon belül: - kognitív: jogalkotás (a trvhozó tudomásul veszi, hogy normáját nem tartják be ⇒ alakíthatja az a társ-i valósághoz) - normatív: jogalkalmazás (pl: bíró nem változtathatja meg a normát, a norma érvényességét fenn kell tartani a valóságtól való eltérése ellenére) 35 - minden alrendszer hiperérzékeny bizonyos kód vonatkozásában, más infókat pedig elenged (pl: jogos-jogtalan) - alrendszerek közötti kapcsolatot médiumok és specializált eljárások biztosítják - pl: pénz: közvetítő médium: az összes alrendszer közötti átjárást biztosítja - Luhmannál: tudomány és oktatás között: egyetem - pl: specializált eljárás: a pol-i és jogi szférát összekötő trvalkotás (változtatás igényét a pol beviszi a jogba, változás: csak a

trvalkalmazással); a jog belső szelekciós mechanizmusa egy vonatkozásban nyitott: a változás eleme bejöhet, de a többi vonatkozásban zárt. - gazdaságban - autopoiézis: egy rendszer régi elemei teremtik meg az új elemeket, a rendszer a környezettől csak anyagot és energiát vesz fel - cirkuláris folyamat: csak a kifizetések rendszerében találta meg - a kifizetés kettős hatása: - láncolatai egymásba kapcsolódnak (zárja a rendszert, a gazd-i rendszert kiszámíthatóvá teszi) - a kifizetéseket az árak közvetítik, amelyek szükségletekhez tapadnak ⇒ a társ-i környezetbe kapcsolja az alrendszert) - a gazd. a kifizetéseken kívül az összes többi aspektusra érzéketlen - ez az alrendszer hiperérzékennyé válik, jelzőrendszerek: - tőzsde - marketing-mechanizmusok ⇒ átstrukturálja a rendszer működését - jogban: autopoiézis - minden új jogszab a régi jogszab-okon alapul; csak az az érvényes, ami a régire visszavezethető - a jog

normatíve zárt minden jogalkalmazásban, de kognitíve nyitott a jogalkotásban (kapcsolódik a környezetével) - a jog nyitottsága és zártsága feloldja a korábbi alrendszert (rendszerelméleti megközelítésben); a jogos-jogtalan kódrendszer alapján dől el, hogy vmi eleme-e a jogrendszernek; azért oldja fel az alrendszert, mert eltűnnek a korábbi intézmények - a rendszer programja: pozitív jog - érvényes jog (jogos: ami a pozitív jogba tartozik, jogtalan, ami nem tartozik oda) - a pol. a jog parazitája: a pol saját értékduálját rátelepíti a jogra ⇒ a jog ezáltal sérül 36