Történelem | Tanulmányok, esszék » A Diósgyőri Vár

A Diósgyőri Vár A Diósgyőri Vár hazánk egyik legszebb, és legrégebbi reneszánsz, történelmi műemléke. Magyarország északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bükk lábánál, Miskolcon épült. A vár és Károly Róbert képét viseli a magyar 200 Ft-os bankjegy A vár története: A honfoglalás előtt itt állott gyűrű alakú földvár (Geuru, Győr), helyén a XIII. század második felében kezdte építeni Ernye bán e egy nagy kővárat. 1271-ben az oklevelek és már az új várról beszélnek. Anonymus írása szerint Árpád vezér Böngérnek, Bors apjának adományozta a Miskolcnak nevezett földet és azt a várat, amelyet Győrnek neveztek. A vár és vidéke az 1128-as évek körül még mindig a Bors nemzetség birtoka volt, de nem sokkal ezután Bors comest, Borsod megye főispánját hűtlensége miatt II. István száműzte és javait, köztük Diósgyőr Várát is elvette. IV. Béla király 1262-70 között adományozta e vidéket az

Ákos nembeli Ernye bánnak, aki megvette (a mai is látható) vár alapjait. Diósgyőrt Ernye bán és családja fejlesztette igazi erősséggé és rendezte be fényűző módon. Az ekkori támadó fegyverekkel szemben bevehetetlen erősség volt. A bán 1274 körül meghalt, és fia, István örökölte, aki a várat tovább építtette. Az ő fia, János 1303-ban itt tartotta menyegzőjét a bajor herceg lányával Ernye bán fia, az előbb említett István nádor 1315-ben meghalt, örökösei pedig Kopasz nádor király elleni lázadásához cs atlakoztak. Károly Róbert király hadai a lázadást leverték, a résztvevőket elfogták, Ernye bán unokáit lefejezték, birtokaikat elvették. A király Diósgyőr Várát 1316-ban a lázadást leverő seregek vezérének, Debreczeni Dózsa erdélyi vajdának adományozta. 1319-ben a vár a Balogh nembeli Széchy Miklós horvát báné lett, aki azt 1325ig birtokolta A várat a későbbiekben először királyi, majd királynéi

birtoknak mondják I (Nagy) Lajos tovább építtette, és a lengyel kapcsolatok miatt fontos politikai bázis lett. A vár ekkor élte fénykorát. Lajos király 1343-ban, 1362-ben és az ezt követő években gyakran felkereste Diósgyőrt. 1381 november 26-án itt ír ta alá a Velencével kötött, ún torinói békeszerződést. Lajos király 1382-ben bekövetkezett halála után a vár Zsigmond király birtokába jutott, aki első feleségével, Mária királynéval 1387. június 4-én érkezett Diósgyőrbe, és ez év szeptember 24-én az országgyűlést is itt tartotta meg. 1424-ben a várat második feleségének, Czillei Borbálának adományozta. Borbála 1424-ben a Diósgyőri Várat Rozgonyi Istvánnak és fiainak elzálogosította. 1439-ben Albert király a várat és tartozékait visszavette, majd feleségének, Erzsébetnek adta. Mátyás király 1461-ben menyasszonyának, Podjebrád Katalinnak kötötte le jegyajándék címén, de annak korai halála után,

1476-ban második feleségének, Aragóniai Beatrixnak ajándékozta. 1502-ben II Ulászló király a várat feleségének, Candelai Annának adta. 1515-ben bajnai Both Endrének, majd özvegyének birtoka, akitől II. Lajos király váltotta ki, majd 1522-ben feleségének, Máriának adta. A mohácsi csatavesztés után a v ár és tartozéka magánosok zálogbirtoka lett , akik nem törődtek annak javításával, fejlesztésével. Ekkorra katonai jelentősége már nincs, bár sokszor védelmet nyújtott Miskolc városának és a környező falvaknak a vidék sarcolására induló kisebb portyázó török csapatok ellen. 1536-ban Szapolyai János elfoglalta és gyarmati Balassa Zsigmondnak adományozta, akitől a várat Ferdinánd király elvette. Miután Balassa visszatért Ferdinánd pártjára, a király 1540-ben 20 ezer aranyforintért neki és feleségének a birtokot visszaadta. Haláluk után Diósgyőr ismét királyi birtok lett, amit Miksa király 1564-ben Perényi

Gábornak elzálogosított, aki még ebben az évben végrendetileg feleségének, Guthy Ország Ilonának hagyományozta. Perényi 1564-ben meghalt és felesége –mivel gyermekük nem volt- királyi engedéllyel húgának, Borbálának, enyingi Török Ferencnének adta, akit 1570-ben be is iktattak a vár birtokába. Ezután házasság révén a Bedegi-Nyáry és részben a hallerkői Haller család birtoka lett. Eger elesése után Diósgyőr végvár lett, de korszerűtlensége és a környező magasabb hegyek miatt védhetetlen, hadi jelentősége nem volt. A várat a török 1596-ban felgyújtotta, 1598-ban kirabolta. 1600 kö rül a császáriak pusztították 1618-ban törvénnyel rendelték el a v ár kijavítását, ami azonban még 1631-re sem készült el. 1644-ben I Rákóczi György hadai elfoglalták, de a császáriak még ebben az évben visszavették. 1673-ban kuruc kézre került, emiatt 1674-ben a kassai császári parancsnok 1500 főnyi hadcsoportot küldött

elfoglalására. Ez a Diósgyőri vár egyetlen ismeretes ostroma. Thököly Imre szabadságharca idején, 1678ban a vegyes őrség magyar katonái a németeket a várból kiűzték és sokakat közülük megöltek. A megtolásra érkező osztrák sereg a várat visszavette, felégette és lerombolta A tüzérségi tűz által felgyújtott és kiégett erősség várjellege megszűnt. Rommá 1678 július 11én vált Ezen a napon, nehogy német csapatok költözzenek be, kuruc katonai különítmény érkezett a várárkon belül húzódó külső kőfalak és a felvonóhíd bejáratát védő két őrtorony lerombolására. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc hadai elfoglalták Diósgyőrt A szabadságharc bukása után a császári kamara vette birtokba. Ezután a romos vár pusztulásnak indult, köveit a lakosság szekérszámra hordta el építkezéseihez. A régészeti feltárás: A három évszázadon át romló, omladozó vár Országos Műemléki Felügyelőség által 1953ban

megkezdett és 1973-ra befejezett régészeti feltárást C zeglédy Ilona vezette, a helyreállítást Ferenczy Károly tervezte. Négy tornyából három épen maradt, a v árudvar és számos terem falai még most is állnak. A felső udvarba egy hatalmas függőhíd és több, mint száz lépcső vezet fel. Legszembetűnőbb, már messziről jól látható jellegzetessége a négy nagy méretű saroktorony, amelyek 22-24 m magasságban maradtak meg. A vár szimmetrikus felépítésű, hármas tagolású: a dombot széles (helyenként 20-25 méteres) vizesárok vette körül, ezen belül húzódott a domb egyenesre vágott sziklaoldalát támfalként burkoló, 1-1,5 m hosszú, 40-60 cm vastag és magas kváderkövekből álló váröv kőfala, legbelül pedig a négytornyos belső vár. A téglalap alapú várudvar 650 m² területű A falak vastagsága a legtöbb helyen 320 cm. A vár bejárata az északi oldalon van, itt volt a 14-18 m széles, 24,9 m hosszú, 350 m² területű

nagy lovagterem; a keleti szárnyban több más helyiség mellett a várkápolna állott. Legjobban látható a régi alaprajzi elrendezés a viszonylag épen maradt déli szárnyban. Az építészeti feltárás során számos, az elmúlt évszázadok életére jellemző lelet, felszerelési tárgy, épületrészlet került elő: több szépen faragott sárkányt, női fejet, stb.-t ábrázoló boltozati zárókő, mázas cserépkályharészlet, ajtóvaspánt-darab, fegyver, kopjavég, nyílvég, tál, cserépedény, markolatdíszek, csiholóvas, hajsütővas, Mária-relief-töredék stb. A folyamatos restaurálás következtében Diósgyőr Vára az ország egyik legjelentősebb középkori műemléke. A vár mai állapota: A Diósgyőri Vár különleges műemléki és kulturális érdekessége a városnak. A vár körzete kiválóan alkalmas nagy tömegeket vonzó üdültető, kultúrpark, városliget kialakítására, időnként várjátékokat, hangversenyeket is rendeznek itt. A

vár kazamatáiban látható KözépEurópa legnagyobb alakszámú –67 darabos- panoptikuma A hat jelenetben Nagy Lajos király udvara, középkori mulatság, lovagi torna, vásár, Magyar György pokoljárása és a kassai címeradományományozás látható. Az építmény közelében működő kellemes, tiszta, +22- +25ºC-os vizű strandfürdő –és a szauna- meleg nyári napokon sok látogatót csalogat ide