Politika, Politológia | Konzervativizmus » Krizmanits-Nádasi - Az Európai Néppárt

Krizmanits József - Nádasi László - Az Európai Néppárt Bevezető Napjainkban, mikor Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz egyre konkrétabb jelleget ölt, igen fontos az, hogy minél részletesebben felmérjük az utóbbi tizenkét év alatt Magyarország és az Európai Unió között kialakult kapcsolatrendszer minden lehetséges részterületét. A pártdiplomácia � e szempontból � a lehető legfontosabb szakterületek közé tartozik, mivel egy-egy kérdésben elengedhetetlen a politikai akarat, mely sok esetben minden szakmai érvnél többet ér, és ennek keretében formálódik egy-egy konszenzusos döntés. A három fő politikai irányzat (kereszténydemokrata-konzervatív, szocialista-szociáldemokrata, liberális) pártjai közül mindegyik rendelkezik európai szinten olyan testvérpártokkal, melyekkel intenzív kapcsolat építhető ki, legalább a programegyeztetés és tanácsadás szintjén, ami esetleges hatalomra kerülésük esetén konkrét

tettekben realizálódhat. Mint azt a dolgozat címe is mutatja, az európai-magyar kapcsolatrendszernek egy speciális, jól körülhatárolható területét szeretnénk kiemelni és megvizsgálni ebben a munkában, kiemelve a lényegében most kialakuló�európai pártok� (ld. a Maastrichti Szerződés 138/a pontja) jelentőségét és szerepét, mivel ezek lényeges, új színfoltként jelennek meg a transznacionális politikai szervezetek színpadán. Ez a dolgozat egy olyan politikai szervezetről és annak kiterjedt kapcsolataikról szól, mely elsőszámú alapítója és alakítója (elvein és az azt képviselő � nem egy esetben ma már törté nelminek minősülő� személyiségein keresztül) az összeurópai politikának, s egyben az egészséges Európa eszméjének megálmodója. Az Európai Néppárt (EPP) az Európai Parlament (EP) jelenleg legnagyobb frakciójaként, emellett az azt alkotó tagpártokon és vezető politikusain keresztül lényeges

befolyással rendelkezett, rendelkezik az Európai Unió és Magyarország közös jövőjének kialakításában. A címmel ellentétben ez a d olgozat nemcsak az Európai Néppártról és az európai kereszténydemokrata, konzervatív pártok közötti általános nemzetközi kapcsolatokról nyújt információt, hanem röviden szól politikai és diplomáciai kérdésekről, illetve az Európai Parlamentről, annak történetéről és működéséről is, hiszen �európai az pártok� tevékenységének egyik legjelentősebb színtere az Európai Parlament. Ezek a s zervezetek a nemzetközi életben csak az utóbbi években tűntek fel tevékenységükkel, de a következő évtizedekben, ellentétben az eddig létező nemzetközi politikai szervezetekkel, az európai (és a világ-) politikai közéletében nemcsak szimbolikus szerepet tölthetnek be, hanem�nemzetek feletti� szervezeteik a jövőnket tevékenységükkel hatékonyan befolyásolhatják a leendő Egyesült

Európában. �Az európai szinten tevékenykedő politikai pártok az Unió integrációjának fontos tényezői. Hozzájárulnak az európai tudat kialakulásához és kifejezik az Unió polgárainak politikai akaratát.�[1] Pártdiplomácia kapcsolatok Pártdiplomáciai kapcsolatnak nevezhetünk minden olyan tevékenységet, melyet a különböző demokratikus berendezkedésű országok politikai szervezetei, pártjai és a hozzájuk kötődő tudományos, oktatási intézetek, alapítványok a más államok hasonló felépítésű és feladatú szervezeteivel folytatott együttműködés során végeznek. A II. világháborút követően a demokratikus, szabad választásokon, a különböző politikai erők �váltógazdaságán� nyugvó országokban �több évtizedes politikai fejlődés következtében � kialakult egy hasonló pártstruktúra, mely minden országban más történelmi hagyományra támaszkodik ugyan, felépítése azonban általában azonos. Ez

az úgynevezett �3+2�-es politikai struktúra a különböző politikai ideológiák alapján épül fel. Általában két nagy politikai irányzata van, melyet legtöbbször - kereszténydemokrata és/vagy konzervatív, valamint - szocialista/szociáldemokrata politikai pártok képviselnek, kiegészülve - liberális nézeteket valló politikai szervezetekkel, melyek általában mindenhol megtalálhatók ugyan, de kevesebb befolyással rendelkeznek. Emellett léteznek - baloldali radikális, illetve - jobboldali radikális politikai pártok. Ez utóbbiaknak általában kis befolyása van a politikai eseményekre, ugyanakkor radikális tevékenységük miatt sokszor kerülnek a politikai viták középpontjába. Széleskörű nemzetközi szervezetekkel csak az első három irányzat rendelkezik.[2] Az utóbbi években az Európai Unió kialakulása és fejlődése következtében most vannak kialakulóban az ún. �európai pártok� (ld Maastrichti Szerződés 138/a cikkely),

melyek igazából példanélküliek a politikatörténetben, hiszen jelenleg 15 n emzet tagjai alkotják e pártokat (amely hamarosan 25-re bővül), megteremtve ezzel a t énylegesen �nemzetek feletti� politikai szervezeteket, melyek befolyása az EU működésére szintén tovább fog bővülni. A pártdiplomáciai kapcsolatok fő területei: - információ- és tapasztalatcsere, - közös álláspont kialakítása a globális, határokat átlépő problémák tekintetében, - szolidaritás a nem demokratikus berendezkedésű országok hasonló gondolkodású ellenzéki politikai csoportosulásai iránt és azok támogatása. Ennek szerepe KeletKözép-Európa kereszténydemokrata-konzervatív pártjai és az EUCD (Európai Kereszténydemokrata Unió) kapcsolatánál volt jelentős, 1989-től, - együttműködés választási kampányok idején, - oktatás és képzés az �erősebb�pártok különböző intézményeiknek segítségével. A modern történelemben

legutóbb az 1989/90-es közép- és kelet-európai fordulat idején volt a pártok közötti kapcsolatoknak szerepe. A nyugat-európai szervezetek szinte mindegyike �megtalálta� testvérpártjait a térség országaiban, és lehetőség szerint támogatta azokat megalakulásukkor, fejlődésükkor és választási kampányaik során anyagilag, és infrastrukturális segítséggel. A pártdiplomáciai kapcsolatok kiépítésénél, szervezésénél és működtetésénél elsődleges szerepe van a politikai pártokhoz közel álló alapítványoknak és továbbképző intézeteknek, politikai akadémiáknak, melyek általában az anyapárttól független szervezetek. Tevékenységüket a nyilvánosság kisebb figyelme kíséri, és ezért alkalmasabbak a bizalmi jellegű feladatok elvégzésére is, pl. anyagi és infrastrukturális támogatás nyújtása választások idején, a nem nyilvánosság elé szánt találkozók, egyeztetések megszervezése, stb. Az alapítványi

tevékenységre a l egjobb példa a n émet politikai alapítványok tevékenysége, amelyek számos országban fenntartott irodáik révén lényegében pártjaik �szövetségesei� Európa szerte. Budapesten irodát tart fenn a szociáldemokrata Friedrich Ebert Stiftung (SPD), a kereszténydemokrata Konrad Adenauer Stiftung (CDU) és Hanns Seidel Stiftung (CSU), valamint a liberális Naumann Stiftung (FDP) is. A pártdiplomácia fontos területe a szakmai szemináriumok, tanulmányutak és kongresszusok megszervezése is, ahol a politikusok kötetlenebb körülmények között tájékozódhatnak, illetve fogadhatnak el nagy elvi jelentőségű programokat. A politikai felelősség tekintetében a pártközi konferenciákon született dokumentumok és döntések a legkötetlenebbek, mivel azok megvalósítása nem kérhető számon egy adott kormányon és párton sem, ezért általában kiváló lehetőséget nyújtanak a politikailag még nem reális, de kívánatos célok

megfogalmazására. Nemzetközi politikai szervezetek A nemzetközi szervezeteket, pártokat a nemzeti pártok hozták létre, alapították meg sok évtizedes fejlődési folyamatot követve, az együttműködés lehetséges formáit keresve. A legklasszikusabb szervezetek az ún. internacionálék, melyek az egész világot átfogják Ebből következik, hogy működésük nem hatékony, leginkább szimbolikus jelentőségű, és elsősorban ideológiai szempontból lényegesek. Az utóbbi években nőtt meg a szerepe�európai az pártoknak�, m elyek a különböző regionális politikai szervezetekből és az Európai Parlament frakcióiból alakultak ki. Így ma elmondható az, hogy politikai pártok, szervezetek három szinten tevékenykednek: 1) Nemzeti politikai pártok, melyek egy adott állam határain belül fejtik ki politikai tevékenységüket. 2) Európai pártok, melyek az Európai Parlamentben látják el az Európai Unió polgárainak politikai

képviseletét, illetve más regionális politikai szervezetek, melyek egy adott régió, földrész hasonló pártjait fogják össze. 3) Világszervezetek. Egy-egy adott politikai irányzat akár több regionális illetve világszervezettel rendelkezhet, melyek egymással rivalizálnak azon pártok vezetésével, melyek több befolyásra szeretnének szert tenni nemzetközi szinten. Ezek a s zervezetek vagy fennmaradnak, vagy idővel tevékenység híján megszűnnek. A politikai térkép nem csak a nemzeti szinten változik időnként, alkalmazkodva az aktuális helyzethez, hanem nemzetközi szinten is újra és újra felmerül új szervezetek megalapításának gondolata, amelyeket jelentős mértékben meghatároz a szervezetet vezető politikusok egyénisége és tekintélye. A legismertebb nemzetközi politikai szervezetek: Kereszténydemokrata/konzervatív: - Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) Európai Néppárt (EPP) Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD)

Európai Demokrata Unió (EDU) Szocialista/szociáldemokrata: - Szocialista Internacionálé - Európai Szocialista Párt Liberális: - Liberális Internacionálé (LI) - Európai Liberális Demokrata Reformpárt (ELDR) Az Európai Parlament Az Európai Parlament az �Európai Közösségben egyesült államok népeit� képviseli. Jelenleg mintegy 370 millió európai polgár képviseletét látja el, mint az EU egyik legfontosabb intézménye. 1957 óta a Parlament hatásköre fokozatosan bővült és kiszélesedett, az Egységes Európai Okmány (1986), a Maastrichti (Európai Unióról szóló) Szerződés (1992) és az Amszterdami Szerződés (1997) által. Az Európai Parlament részt vesz az uniós jogszabályok kidolgozásában, meghatározó szerepet tölt be a Bizottság és a Tanács mellett az EU ügyeinek kezelésében. Tagjait 1979-ben választották először közvetlen szavazás útján. A Parlament kialakulása[3] 1950. május 9: Robert Schuman francia

külügyminiszter javaslata az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozására. 1951. április: a Párizsi Szerződés aláírása (Benelux államok, Németország, Olaszország, Franciaország). 1952. szeptember: az ESZAK Parlamenti Közgyűlésének első ülése Strasbourgban 1957. március 25: a Római Szerződés aláírása, az Európai Gazdasági Közösség és az EURATOM megszületése, az Európai Parlamentet (EP) ekkor 142, a nemzeti parlamentek által delegált képviselő alkotta. 1973. január: Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozása, az EP 198 főre bővült 1979. június: a Római Szerződésben rögzített alapelvekkel összhangban az Európai Parlamentet közvetlen szavazás útján választották meg. A Parlamentet 410 képviselő alkotta 1981. január: Görögország belépésével 434-re nőtt a képviselők száma 1984. június: a második európai választás 1986. január 1: Spanyolország és Portugália csatlakozásával

518 tagúra bővült a Parlament 1986: Az Európai Parlament sürgetésére, az Európai Unió perspektíváját szem előtt tartva, a tagországok kormányai aláírták az Egységes Európai Okmányt, tényleges együttműködést teremtve a jogszabályalkotásban az Európai Parlament és a Tanács között. 1989. június: a harmadik európai választás 1992. február: a Maastrichti Szerződés aláírása, az Európai Parlament jogköreinek kibővítése, a 138/a cikkelyben első ízben esik szó az európai pártok tevékenységéről. 1994. június: a negyedik európai választás, a képviselők száma 567-re növekedett a két német állam egyesülése következtében. 1995. január 1: Ausztria, Svédország és Finnország is csatlakozott az Európai Unióhoz Ettől kezdve az Európai Parlament 626 képviselőt számlál. 1995. április: létrejött az Európai Parlament elnökének és a társult közép- és kelet-európai országok parlamenti elnökeinek találkozója.

1999. június: az ötödik európai választás, legnagyobb frakciót az Európai Néppárt adja[4] Az Európai Parlament hatásköre[5] Az Európai Parlament 3 alapvető jogkörrel rendelkezik: I.) törvényhozói hatáskör (a döntéshozatali hatáskörben tekintélyes számú témakör kapcsán osztozik a Tanáccsal), mely jogalkotói hatáskörét négyféle módon gyakorolja: 1.) Egyszerű konzultáció: a Parlament véleményezi a Bizottság javaslatát, mielőtt a Tanács határoz. 2.) Együttműködési eljárás: ha az első olvasatban megfogalmazott parlamenti véleményt a Tanács az állásfoglaláskor nem veszi figyelembe, a P arlament a második olvasatban visszautasíthatja a javaslatot, amit a Tanács csak egyhangú döntéshozatallal bírálhat felül. 3.) Együttdöntési eljárás: ebben az esetben, ha a Tanács nem vette figyelembe a Parlament véleményét és a határozatot a Parlament a második olvasatban elvetette, a döntést nem lehet hatályba léptetni.

Az együttes döntéshozatali hatáskör az egyetértési jog mellett a Parlament legfőbb jogosítványa. A Nizzai Szerződés, és jelenleg a Konvent munkája is igyekszik kiterjeszteni azon ügyek/esetek körét, amikor az együttdöntési eljárást alkalmazzák. 4.) Egyetértési jog: az Európai Parlament egyetértése szükséges új tagállam felvételéhez, nemzetközi szerződések életbelépéséhez, társulási megállapodások megkötéséhez, az egységes európai választási eljárás jóváhagyásához, a s trukturális és kohéziós alapok megszervezéséhez és céljainak meghatározásához, stb. II.) költségvetési hatáskör: az Európai Parlament határoz az EU költségvetéséről Az EU csak azt követően rendelkezik a következő évi pénzügyi kerettel, ha az Európai Parlament elnöke aláírja az Unió költségvetését. III.) Az Európai Unió végrehajtó hatalom feletti ellenőrzés joga: vizsgáló bizottságok, Európai Bizottság

elnökének s a tagok kinevezését hagyja jóvá, ugyanakkor joga van a testület egészének visszahívásához. A Parlament az ellenőrzési jogot a Bizottság által beterjesztett jelentések vizsgálata révén gyakorolja, emellett az ún. �kérdések órájában� a képviselők szóbeli és/vagy írásbeli kérdéseket intézhetnek a Bizottsághoz. Az Európai Parlament az EU egyetlen olyan intézménye, melynek tanácskozásai nyilvános keretek között zajlanak le. Vitáit, véleményeit és ajánlásait az Európai Unió Hivatalos Közlönyében teszik közzé. A Parlament üléstermében a képviselők nem nemzeti hovatartozás, hanem politikai csoportok szerint foglalnak helyet. Jelenleg 8 frakció alkotja a Parlamentet, független képviselőkkel kiegészülve. A Parlament székhelye Strasbourg, főtitkársága Luxemburgban van, míg a parlamenti bizottságok havonta két héten át Brüsszelben üléseznek az Európai Bizottsággal és a Tanáccsal való könnyebb

kapcsolattartás érdekében. A parlamenti munka valamennyi ülése az Unió 11 hi vatalos nyelvén folyik, ami lényegesen megnehezíti a munkát és növeli a költségeket, hiszen a szinkrontolmácsolás állandó szolgáltatását kell biztosítani 11 nyelven, ezenkívül a Parlament dokumentumait is megjelenítik az összes hivatalos nyelven. Az Európai Parlament bizottságai[6] A plenáris ülések előkészítése érdekében a képviselők 17 állandó, konkrétan körülhatárolt témakörrel foglalkozó bizottságban végzik a munkájukat: - Fejlesztési és együttműködési bizottság, Gazdasági, pénzügypolitikai bizottság, Halászati bizottság, Intézményi ügyek bizottsága, Ipari, külgazdasági kapcsolati, kutatási és energiaügyi bizottság, Jogi- és belső piaci ügyek bizottsága, Kérvényezési bizottság, Költségvetési bizottság, Költségvetési ellenőrzési bizottság, Környezetvédelmi, közegészségügyi és fogyasztóvédelmi bizottság,

Kulturális, ifjúsági, oktatási, média és sportbizottság, Kül-, emberi jogi, közös biztonsági- és védelempolitikai bizottság, - Mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottság, Nők jogainak és az egyenlő esélyeknek bizottsága, Polgári szabadságjogok és belügyek bizottsága, Regionális politikai, közlekedési és idegenforgalmi bizottság, Szociális és foglalkoztatási ügyek bizottsága. A parlamenti vegyes bizottságok az Európai Unióval társulási szerződést kötött országok parlamentjeivel fennálló kapcsolatok fóruma. Az interparlamentáris delegációk számos további ország parlamentjével, valamint nemzetközi szervezetekkel állnak kapcsolatban. Az Európai Parlament pártjai és frakciói[7] Az EP jelenleg nyolc frakcióra és a függetlenek csoportjára tagozódik. A három legnagyobb frakcióval a három legjelentősebb politikai irányvonal rendelkezik: a k ereszténydemokratakonzervatív, a szocialista-szociáldemokrata és a

liberális irányvonal.[8] Az Európai Parlament házszabálya szerint frakciót alakíthat: - két EU tagállam 23 képviselője; - három tagállam 18 képviselője; - négy vagy több tagállamból származó 14 képviselő. A szabályzat 1999-es módosítása óta egy frakcióban legalább két tagállamból jövő képviselőnek kell lenniük. Korábban egyetlen ország legalább 29 képviselője is alakíthatott önálló parlamenti frakciót. Az 1994-es európai választásokat követően az olasz Forza Italia külön frakciót hozott létre Forza Europa néven, mivel a Forza Italiat az Európai Néppárt, a kormányzó olasz koalícióban a radikális jobboldali pártok�, mint a Nemzeti Szövetség, � részvétele miatt nem vette fel tagjai közé. A jelenlegi frakcióalakítási küszöb még mindig viszonylag alacsony a nyugat-európai nemzeti parlamentekben érvényben lévőkhöz képest, ám ennek emelését az EP kisebb frakciói erősen ellenzik. A legutóbbi

európai választásokon először történt meg az, hogy az Európai Néppárt több mandátumot szerzett[9], mint az Európai Szocialisták Pártja, amely 1979 óta a legnagyobb frakcióval rendelkezett. A liberálisok, a zöldek és az Európai Egyesült Baloldal szintén mandátumnyereséget könyvelhettek el. A zöldek frakciója szövetséget kötött egy sor regionális párttal és együtt létrehozták a Zöldek � Szabad Európai Szövetség frakcióját. Az Unió Európáért Csoport megszűnt, miután tagjainak többsége (a francia gaullisták) az Európai Néppárthoz csatlakozott. Az Európai Radikális Szövetség ugyancsak feloszlott, mert a francia radikálisok kiestek a P arlamentből és a regionalisták átmentek a zöldekhez. A Nemzetek Európája frakció nevet változtatott (Nemzetek Európájáért Egyesülés) és tagjai lettek az ír Fianna Fáil-nak a feloszlott Unió Európáért frakcióból jövő képviselői, viszont elhagyták a dán euroszkeptikusok

és a holland ultra-kálvinisták. Utóbbiak megalakították a brit Függetlenség Párttal és néhány francia, erdészeti és halászati platform alapján megválasztott képviselővel együtt a Demokráciák és a Különbségek Európája Csoportot. A független képviselők egy része létrehozott egy ún. Technikus Csoportot Az EP egy sor rendkívül különböző, főképp radikális jobboldali pártjának képviselője, az Emma Bonino listáján bekerült olasz radikálisoktól egészen a francia Nemzeti Front tagjaiig, az 1999. j úliusi alakuló ülésén megpróbált létrehozni egy másik technikai csoportot, amely frakcióalapítási törekvés ellenállásába ütközött.[10] Az Európai Parlament frakciói működésének jellemzői A frakciófegyelem betartása az Európai Parlamentben enyhébb, mint a l egtöbb tagállam nemzeti parlamentjében. Ennek több oka van: 1. Az EP pártfrakcióiból nem alakulnak meg kormányok, melyeknek fennmaradásához szükség

van frakciójuk állandó támogatására. 2. A frakciókon belül sokféle eltérő regionális, nemzeti és ágazati érdek bizonyos ügyekben jelentősen megnehezíti közös frakcióálláspont kialakítását. A legtöbb képviselőcsoportban elfogadott az, hogy egyéni képviselők vagy egy nemzeti párt tagjai egyes esetekben kilépnek a frakciófegyelem hatóköre alól és tartózkodnak, nem jelennek meg a szavazáson vagy ellenkezőleg szavaznak. 3. Maguknak a frakcióknak kevesebb hatékony eszközük van a renitens képviselők elleni fellépésre, mint a nemzeti parlamenteknek. Megtehetik, hogy az illetőt jelentéktelenebb bizottsági vagy delegációs pozícióba jelölik, de erre csak a következő két és fél éves időszakra van mód. Megtagadhatják tőle az új rapporteuri kinevezést, ám a meglévőt nem vonhatják vissza. A legfontosabb szankció, a képviselő következő választásokra való újrajelölésének joga azonban nem a f rakció, hanem a n emzeti

párt kezében van. Nyilvánvalóan a n emzeti pártcsoport rendelkezik nagyobb hatalommal az egyéni képviselők fegyelmezése terén, még a bizottsági jelölés tekintetében is, hiszen ezt a frakció a nemzeti delegáció javaslata alapján teszi. A nemzeti parlamentekkel összevetve az EP frakciói között bal-jobb megosztottság kevésbé hangsúlyos. Ez azzal magyarázható, hogy nincs kormánypárt/koalíció és ellenzék A Parlament, melyben több, mint 140 párt található, rendkívül heterogén összetételű. Nemzeti, regionális és szektoriális érdekek rendkívül széles skálája található meg benne és a képviselők általában inkább e t ényezők mentén szavaznak, mint ideológiai alapon. Például a mezőgazdasági érdekek koalíciói, vagy a föderalisták és az euroszkeptikusok közötti ellentétek gyakran átnyúlnak a frakciók határain. Ugyanakkor bizonyos politikai szituációk megkövetelik a P arlamenten belüli konszenzust, például,

amikor az EP-nek meg kellett védenie álláspontját az EU többi intézményével folytatott politikai vitákban, vagy amikor szükség van az abszolút többségre a költségvetés elfogadása érdekében. Végül kiemelkedő, hogy az Európai Parlament mindennapi munkája erősen technikai jellegű, ami a bal-jobb megosztottságot irrelevánssá teszi. Az Európai Parlament csoportjai[11] Jelenleg a következő csoportok vannak jelen az Európai Parlamentben:[12] - EPP-ED: Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták (233 képviselő), - ESP: Európai Szocialista Párt (179 képviselő), - ELDR: Európai Liberális Demokrata és Reform Párt (53 képviselő), - ZÖLDEK: Zöld Csoport - Szabad Európa Szövetség (45 képviselő), - GUE/NGL: Európai Egyesült Baloldal - Északi Zöld Bal Konföderációja (44 képviselő), - EUN: Nemzetek Európájáért Egyesülés csoportja (22 képviselő), - TDI: Technikus Csoport Független Képviselőkből -

Vegyes Csoport (18 képviselő), - EDD: Demokráciák és Különbözőségek Európájáért csoport (18 képviselő), - NI: függetlenek (14 képviselő). Az Európai Néppárt frakciója Az Európai Néppárt (EPP) frakciója a közvetlen választások bevezetése óta először a legnagyobb az Európai Parlamentben. 233 t agja között megtalálható az összes EU-tagállam képviselője és 33 politikai pártot és szervezetet foglal magába, 12-vel többet, mint a nagyságban utána következő szocialista frakció. Ez a frakció adta a jelenlegim parlamenti ciklus első felének parlamenti elnökét[13], ezen kívül 5 alelnököt, 2 quaestort és 8 bizottsági elnököt. A néppárti frakció elődje 1953. június 23-án, az Európai Szén- és Acélközösség közgyűlésén alakult. Magját kereszténydemokrata indíttatású pártok alkották, amelyek magukat centristának tartották és az európai föderalista gondolat fő támogatói voltak.[14] Ezek a pártok az EGK-t

megalapító hat tagállam mindegyikében jelen voltak és Franciaország kivételével mindenhol a legnagyobbaknak számítottak. A frakciók legerősebb pártja végig a német CDU és az olasz Kereszténydemokrata Párt volt, jelenleg a CDU/CSU 53 képviselője mellet a brit konzervatívok adják a legtöbb képviselőt. Maga a frakció 1979-ig a Kereszténydemokrata Csoport nevet viselte, nevét 1979 j úliusában � rögtön az Európai Parlament közvetlen megválasztása� után Eu rópai Néppárt Frakciójává (Kereszténydemokrata Frakció), majd 1999 j úliusában Európai Néppárt (Kereszténydemokrata) és Európai Demokraták Frakciójává (EPP-ED) változtatta. A közvetlen választások bevezetése óta nagy számú egyéb jobbközép párt csatlakozott a frakcióhoz, kereszténydemokrata és más hátterűek egyaránt. A görög Új Demokrácia, a finn és a svéd konzervatívok közvetlenül e frakcióhoz csatlakoztak, míg mások egyéb frakciókon keresztül

érkeztek. Az Európai Néppárt� Európai Demokraták Frakció az Euró pai Parlamentben betöltött szerepének köszönhetően jelentős politikai erőt jelent az Európai Unióban, közvetlen örököse az ötvenes években Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi által megteremtett hagyományoknak.[15] Mint a középen lévő politikai erő Európában, az EPP-ED frakció kitartóan és sikerrel dolgozott annak érdekében, hogy az elkövetkezendő fejlődés Európa minden lakosának közös érdeke legyen, hangsúlyozva az Európai Közösségen (Európai Unión) belül a jog elsődlegességét, az alapvető jogok tiszteletben tartását, a szubszidiaritás elvének alkalmazását, a hatáskörök hatékony felosztását és független, demokratikus intézményének létesítését. A frakcióhoz, amely a legnagyobb a Parlamentben 53 német, 36 brit, 34 olasz, 28 spanyol, 21 francia, 9 görög, 9 holland, 9 portugál, 7 osztrák, 7 svéd, 6 belga, 5 finn, 5

ír, 2 luxemburgi és 1 dán képviselő tartozik.[16] Az Európai Néppárt frakciójának működése Az Európai Néppárt frakciótagjai tevékenyen vesznek részt az E urópai Parlament plenáris ülésein, amelyekre havonta egyszer egy héten kerül sor Strasbourgban, valamint az úgynevezett �mini-üléseken� Brüsszelben. Az Európai Néppárt valamennyi képviselője tagja a 17 parlamenti bizottság egyikének és helyettes tagja egy másiknak. A bizottságok alaposan megvitatják az összes jelentést, amit a Parlament előkészít, mielőtt végleges elfogadásra kerülnének a plenáris ülésen. Az EPP-ED frakció ülései: az EPP-ED frakció belső szabályzatának megfelelően, a frakció szervei (Közgyűlés, Elnökség, Vezetőség és Állandó Munkacsoportok) a Parlament valamennyi plenáris ülése előtt összeülnek, hogy előkészítsék a napirenddel kapcsolatos munkákat. Valamennyi jelentést és a rájuk vonatkozó módosításokat és egyéb

kérdéseket, amelyek a napirenden szerepelnek (szóbeli kérdés, határozati javaslatok, stb.) legelőször az EPP-ED állandó munkacsoportjai vitatnak meg, majd a frakció plenáris ülése elé kerülnek, amely meghatározza a frakció végleges állásfoglalását. Ezen üléseken kívül, amelyekre általában Brüsszelben és Strasbourgban kerül sor, a f rakció évente kétszer ül össze az Európai Unió valamely más országában.[17] Hogy biztosítsák a szavazatok minél nagyobb arányát, ezáltal a politikai befolyást a plenáris ülésen, a frakció tagjainak számára való megjelenést több szinten teszik kötelezővé. Ez egy háromszintű rendszer alapján történik. - Első szint: a képviselőktől elvárják, hogy jelen legyenek a szavazáson, ha feliratkoztak a jelenléti ívre. Távolmaradás esetén nem kell senkit értesíteni - Második szint: nagyon fontos szavazások. A képviselőknek értesíteni kell a megfelelő testületet távol maradás

esetén. Havonta csak két távolmaradást tesz lehetővé a szabályzat. - Harmadik szint: döntő szavazások. A képviselőknek kötelező részt venni a szavazáson, ami alól csak nagyon kivételes körülmények esetén kaphat bárki is felmentést, azt is csak akkor, ha azt előre kérvényezi az illetékes testületnél. A szavazásokon való részvételt jegyzik és értékelik egy pontrendszer által. A távolmaradás miatti bocsánatkérést figyelembe veszik, azonban, ha valaki kiemelkedően sokszor távol van a szavazásoktól, akkor a frakció elnöksége eljárást kezdeményezhet a renitens képviselő ellen. Természetesen hasonlóképpen elvárják a képviselőktől a frakció egyéb ülésein (bizottságok, munkacsoportok) való részvételt is. Az Európai Néppárt frakciójának vezetősége Az elnökség: a n émet Hans-Gert Pottering tölti be jelenleg a frakció elnöki tisztét, akinek munkáját 6 elnökhelyettes és egy kincstárnok segíti. Mindegyikük

meghatározott hatáskörrel rendelkezik a frakción belül. Az elnökség szabályos időközönként ülésezik a nemzeti delegációk elnökeivel, hogy megvitassák a kulcskérdéseket, és alapfontosságú döntéseket hozzanak a frakció stratégiáját illetően. Az elnökség tagjai még: - Françoise Grossetête (Franciaország): elnökhelyettes, a p arlamenti munkák és a nemzeti parlamentek kapcsolatainak felelőse, - José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (Spanyolország): elnökhelyettes, Együttdöntési Eljárás � helyettes csoportfőnök, az �E�munkacsoport vezetője, - James Elles (Nagy-Britannia): elnökhelyettes, az Óceánon-túli kapcsolatok és az európai intézményekkel való kapcsolatok felelőse, a �C�munkacsoport vezetője, - Franceso Fiori (Olaszország): elnökhelyettes, a mediterrán országok kapcsolatainak felelőse, a �D� munkacsoport vezetője, - Ilkka Suominen (Finnország): elnökhelyettes, a személyzeti kapcsolatok felelőse,

az �A� mukacsoport vezetője, - Wim van Velzen (Hollandia): elnökhelyettes, a tagságért folyamodó országok felelőse, a �B� munkacsoport vezetője, - Othmar Karas (Ausztria): kincstárnok, továbbképzési napok és külső gyűlések felelőse. Az elnökség feladatai: - az EPP frakció üléseinek vezetése, koordinálása, a Munkacsoportok elnöklése, a frakciói megjelenítése kifelé, döntéshozatal sürgős esetekben, a megfelelő testület helyett, a vezetőség és a frakció gazdasági ügyeinek előkészítése. A vezetőség: a vezetőség az elnökség tagjaiból, a nemzeti delegációk elnökeiből és� minden delegáció 10 tagja után � egy közösen választott tagból áll, valamint a frakció azon tagjaiból, akik egyben a parlamenti vezetőség tagjai is. A vezetőségben foglalnak még helyet a frakcióhoz tartozó parlamenti bizottságok és albizottságok elnökei, az interparlamentáris delegációk vezetői, illetve az Európai

Parlamentnek azon egykori elnökei, akik az EPP-ED tagjai. A vezetőség feladatai: - a frakció politikai kérdésekben hozott döntéseinek előkészítése, és a kivitelezés felülvizsgálata, - döntéshozatal olyan gazdasági és adminisztratív kérdésekben, amelyeknél más testületeknek nincs felelőssége. A titkárság: a titkárság feladata, hogy segítse a frakció munkáját az Európai Parlamentben és annak testületeiben. A titkárság készíti elő a háttéranyagokat a bizottsági munkához és a plenáris ülésre, a fontos tanulmányokat a képviselőknek, illetve biztosítja a média szereplést a frakció számára. A titkárság élén a frakció által választott főtitkár áll Az állandó munkacsoportok: a munkacsoportok a parlamenti bizottságok munkájában résztvevő képviselők munkáját koordinálják, készítik elő a munkaanyagokat. A munkacsoportok elnökei az Európai Néppárt parlamenti frakció elnökségének alelnökei, akik

összefogják a néppárti frakció különböző bizottságokba delegált tagjait. Ezek a munkacsoportok a következő csoportosítások szerint végzik munkájukat: - �A� munkacsoport: külpolitikai, emberi jogi, közös biztonsági- és védelempolitikai bizottság, fejlesztési és együttműködési bizottság, sürgős esetek. - �B� munkacsoport: ipari, külgazdasági kapcsolati, kutatási és energiaügyi bizottság, szociális és foglalkoztatási ügyek bizottsága, kulturális, ifjúsági, oktatási és sportbizottság, nők jogainak és az egyenlő esélyeknek bizottsága. - �C� munkacsoport: költségvetési bizottság, költségvetési ellenőrzési bizottság, mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottság, halászati bizottság. - �D� munkacsoport: polgári szabadságjogok és belügyek bizottsága, jogi- és belső piaci ügyek bizottsága, intézményi ügyek bizottsága, kérvényezési bizottság. - �E� munkacsoport: környezetvédelmi,

közegészségügyi és fogyasztóvédelmi bizottság, regionális politikai, közlekedési és idegenforgalmi bizottság, gazdasági és pénzügypolitikai bizottság. A frakció szerveinek- (elnökség, vezetőség), illetve a Parlament vezető tisztségeire (elnök, alelnökök, bizottsági elnökök és a delegációk vezetői) való kinevezés minden parlamenti ciklus elején és félidőben (két és fél évente) történik. Ezek a pozíciók megoszlanak a Parlament politikai csoportjai között, és a frakción belül is. A kiválasztási procedúra nem csak a személyes kvalitásokon múlik, de a politikai csoport és a nemzeti delegációk szavazatban megnyilvánuló erején is, mely az ún. d�Hondt � arányos � módszer[18] alapján történik Az Európai Néppárt (European Peoples Party - EPP) 1975 februárjában az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD, melynek elődje a nyugateurópai kereszténydemokrata pártok ernyőszervezete már a II. világháború,

illetve 1965 óta)[19] elnöksége megbízást adott a szervezetek szakértőinek és az Európai Parlamentben dolgozó kereszténydemokrata csoport elnökségének, hogy dolgozzák �azkiEurópai Közösség tagállamainak kereszténydemokrata pártját� megalapító politikai programot és az annak működését biztosító alapszabályt. Április 29-én a t agállamok kereszténydemokrata pártjainak küldöttei elfogadták�Európai az Néppárt kereszténydemokrata pártjainak föderációja� alapszabályát. - az Európai Közösségek Az Európai Néppárt létrehozását elsősorban azok a politikusok támogatták, akik az európai egyesülés folyamatában létrejött szervezetek (Európai Szén- és Acélközösség, később az Európai Gazdasági Közösség) plenáris ülésein közös csoportot alkotva dolgoztak és felismerték annak szükségességét, hogy munkájuk során egy európai szinten működő pártstruktúrára támaszkodhassanak. Ezen kívül az

a tény is nagyban hozzájárult az EPP megalapításához, hogy az 1979-es első közvetlen európai választáson (az Európai Parlament képviselői helyeiért) a nemzeti pártok egy közösen irányított és koordinált kampánnyal kívántak elindulni, hogy minél stabilabb politikai csoport képviselhesse a kereszténydemokrata értékeket az EK Parlamentjében. 1978. március 6-7-én az Európai Néppárt első kongresszusán, Brüsszelben elfogadták a párt politikai programját, a második kongresszuson, 1979 februárjában pedig megalakították közös választási platformjukat, készülvén az 1979 júniusi közvetlen európai választásokra. Az EPP volt az egyetlen európai politikai család, amely az első választási kampány során már közös szervezetként tudott bemutatkozni a választók előtt. 1979-től kezdve, a kereszténydemokrata pártoknak az Európai Néppárton belüli együttműködésének kezdete óta mind a párt, mind pedig az EPP-frakció

fokozatosan fejlődött tovább, melynek jellemzői: - széles konszenzuson nyugvó döntéshozatal, nemcsak a program tartalmával kapcsolatban, hanem a gyakorlati politika, a nemzetközi kapcsolatok és a gazdasági/szociális politika tekintetében is, a nemzeti pártok szoros kapcsolata a legkülönbözőbb területeken, felülemelkedve a nemzeti sajátosságokon, az EPP befolyásának növekedése, az új tagpártoknak köszönhetően jelentősen megnövekedett az Európai Néppárt frakció és a párt is, az EPP elnökségét tapasztalt, híres európai politikusok alkotják, elnökei általában az EK/EU országainak (volt) miniszterelnökei, miniszterei. Az Európai Néppárt működése Az európai egységesülési folyamat felgyorsulása és az EPP szerepének növekedésével járó feladatok ellátásának biztosítása miatt 1982/83 óta a párt mindenkori főtitkára főállásban tölti be szerepét a titkárság élén, a frakciótól független struktúraként

irányítva azt. A politikai vonalat a Politikai Iroda (Bureau Politique) szabja meg, mely kéthónaponként ül össze, a tagpártok által delegált képviselők alkotják. A politikai programot a kétévente összeülő kongresszusokon fogadják el az EPP képviselői. A konkrét feladatok elvégzésére és azok előkészítésére állandó bizottságokat és ad hoc munkacsoportokat alakítanak, mint: - Biztonság- és védelmi politika, Jog, Latin-Amerika, Közép- és Kelet-Európa, EU bővítés, Belső biztonság, rendőrség/igazságügy. Az európai választások előtt működő munkacsoportok: - Programbizottság, - �Választási kampány� csoport. Tagsági viszony (tagpártok listáját ld. a Mellékletben): - teljes jogú tagság: az Európai Unió tagországainak megfelelő pártjai, akik elfogadják az Európai Néppárt programját és alapszabályát, - társult tagság: azon országok pártjai, melyek csatlakozási kérelmet nyújtottak be az Európai

Unióhoz, valamint az EPP programját és alapszabályát elfogadják, - megfigyelők: a kereszténydemokrata alapelveket elfogadó pártok az Európai Unióból és a jelentkező országokból. Az Európai Néppárt felépítése - Kongresszus[20] Választmány Pártelnöki és miniszterelnöki konferencia Tanács Elnökség Elnök Főtitkár Az Európai néppárt fejlődése (időrend)[21] 1920-as évek: első kísérletek, hogy intézményesítsék a kapcsolatot azon politikai pártok között, melyek a keresztény erkölcsi világkép alapján határozták meg politikai programjukat. 1925: a keresztény (főleg katolikus) néppártok első nemzetközi konferenciája Párizsban, ahol közös titkárság (Kereszténység által befolyásolt demokratikus pártok titkársága � SIPDIC) felállítását határozták el, mely 1939-ig működött. A titkárság munkájában a következő országokból vettek részt pártok: Belgium, Németország, Olaszország, Franciaország,

Hollandia, Luxemburg, Ausztria, Magyarország, Svájc, Csehszlovákia, Spanyolország, Portugália és Litvánia. 1946: a II. világháború után a kereszténydemokrata pártok felújították nemzetközi tevékenységüket és megalapították a� Nouvelles Équipes Internationales� nevű szervezetet (NEI). 1953: az Európai SZén- és Acél Közösség parlamenti közgyűlésén a hat tagország pártjai megalapították az első kereszténydemokrata frakciót. 1965: a NEI átalakulása: Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD). 1975: �Európai Párt�-munkacsoport megalakítása, előkészületek. 1976: az Európai Néppárt (EPP) megalakítása. 1978: az EPP első kongresszusa, politikai programjának elfogadása. 1979: európai választások, EPP: 107 hely a 410-ből. 1981: Görögország csatlakozása az EK-hoz, EPP: 109/434. 1983: az EPP és az EUCD egyesítette titkárságát: a közös szervezet kezdett kialakulni. 1984: második európai választások, EPP: 108/434.

1986: Spanyolország és Portugália csatlakozása az Európai Közösséghez, EPP: 118/518. 1989: harmadik európai választás, a Spanyol Néppárt (Partido Popular) csatlakozása a frakcióhoz. 1990: VIII. Kongresszus Dublinban, az EPP programja az Európai Unió létrehozásáért először voltak jelen magyar politikusok 1991: a Spanyol Néppárt csatlakozása az EPP-hez, az Osztrák Néppárt és a svéd Konzervatív Párt társult tag. 1992: a dán és brit konzervatívok (és a francia UDF néhány képviselőjének a parlamenti frakcióhoz történő) csatlakozása. 1994: negyedik európai választás: 157 he ly az Európai Parlamentben dán, brit, francia politikusok csatlakozása után. 1995: EUCD-kongresszus Ljubljanában, határozat: az EUCD 1998/99-ben beolvad az EPPbe. 1996: hat közép-európai párt (köztük a Magyar Demokrata Fórum) megfigyelő státust kapott az EPP-ben. 1997: XII. kongresszus, Toulouse: az új alapszabály szerint csatlakozási kérelmet

beadott országok pártjai társult tagságot kaphatnak az EPP-ben. 1999: az EUCD beolvadt az EPP-be, ötödik európai választás: 232 hely a 626-ból, - a francia RPR és az olasz Forza Italia csatlakozása révén. 2001: a francia RPR csatlakozása az Európai Néppárthoz, a Magyar Demokrata Fórum az EPP társult tagja. Az Európai Néppárt, illetve elődje az Európai Kereszténydemokrata Unió alapításától kezdve a kereszténydemokrata pártokat volt hivatott összefogni. A�hőskorszakban�, azaz a �40-es évek második felén, illetve az�50 -es években ezen pártok a szavazatok 35-40 százalékát is megszerezték a választásokon. Azonban �70 a -es évektől folyamatosan esett a kereszténydemokrata pártok népszerűsége,� mára a szavazatok 10 -15 százalékát gyűjtik általában be a parlamenti választásokon,� és ezzel párhuzamosan emelkedett a konzervatív és egyéb centrumpártok, néppártok népszerűsége. Ez azt eredményezte, hogy az

Európai Néppárt folyamatosan tágította saját szervezetét, és mára kereszténydemokrata, konzervatív és nem-baloldali, �hasonló gondolkodású� politikai pártok vesznek részt az EPP munkájában, hogy erősebb csoportot képezhessen a szocialistáknál. Ebből sok konfliktus is adódott, többek között a Forza Italia csatlakozása kapcsán, amelyet több párt erősen ellenzett, és Wilfried Martenst, az EPP elnökét,� aki támogatta Silvi o Berlusconi pártjának csatlakozását� is komoly kritikák érték.[22] Az Európai Néppárt egyesületei és társszervezetei - Kis- és Középvállalatok Európai Szövetsége (SME-Union) - Kereszténydemokrata Munkavállalók Európai Unió (EUCDA) - Robert Schuman Intézet (Robert Schuman Institute for Developing Democracy in Central and Eastern Europe) - Európai Regionális- és Lakáspolitikai Egyesület (EKRPV) - Ifjúsági Európai Néppárt (YEPP) - EPP/EUCD Női Tagozat - Európai Időskorú Unió (ESU) Az

Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) Az Európai Kereszténydemokrata Uniót 1965-ben alapították meg Nyugat-Európa kereszténydemokrata politikai pártjai. Lényegében e s zervezet magjából alakult meg 1976ban az Európai Néppárt, mely azóta � az Európai Unió megalakulásának és folyamatos fejlődésének, valamint az 1989/90-es közép-európai radikális változások következtében� mára már átvette az EUCD szerepét is. A Ljubljanai Kongresszuson az EUCD lényegében döntött saját szervezetének feloszlatásáról és az Európai Néppártba való beolvadásáról, mivel az utóbbi években fő működési területét képző tíz közép- és kelet-európai ország felvételét kérte az Európai Unióba, illetve ma már tárgyalásokat folytat. Az EUCD-n keresztül eddig már több, mint 10 közép-európai pártnak van valamilyen státusza az Európai Néppártban. Az EUCD mára lényegében betöltötte eredeti rendeltetését és a n

emzetközi szinten sokkal jelentősebb EPP-nek adja át helyét. Közép-európai szempontból azonban meg kell jegyezzük, hogy igazán lényeges feladatát, az új, posztkommunista országokban létrejött, kereszténydemokrata/konzervatív pártok integrálását a n emzetközi pártszervezetekbe és az Európai Unióba sikeresen véghezvitte, s mind kormányzati, mind ellenzéki pozíciójukban tevékenyen segítette� szakmai konferenciák, tanulmányutak szervezésével, informális információforrásával. Az EUCD-ben szerzett pártdiplomáciai tapasztalatoknak köszönhetően az EPP tag- és partnerpártjai sikeresen működnek együtt ma is. Az EUCD megalakulása Az 1940-es évek második felétől működő, laza együttműködést biztosító NEI helyett 1965ben felmerült az igénye a konkrétabb együttműködésnek, mivel az európai integrációt szorgalmazó nemzetek feletti koncepcióhoz hű kereszténydemokrata politikusok a közös politikai front

megerősítését kívánták. Az új szervezet, az Európai Kereszténydemokrata Unió több szempontból jelentős változást jelentett (már a neve által is) a korábbi együttműködési formával kapcsolatban: - nyíltan kereszténydemokrataként határozták meg önmagukat, - a szervezetet pártok alkották, nem személyek, ezzel elfogadták a közös, nemzetek feletti kooperáció szükségességét, - a �nemzetközi� szót �európai�-val cserélték fel, ezzel is jelképezve az�egységes Európa� megteremtésének célját. Érdekes, hogy milyen szempontok alapján határozták meg, hogy mely pártok lehetnek tagjai az EUCD-nek: a legfelsőbb vezető szerv által életre hívott bizottság nemcsak a pártok programját �világította át�, hanem a szövetségi politikáját is feltérképezte. Azok a pártok, amelyek akár kormánypozícióban, akár a parlamenti munka során szélsőségesen baloldali vagy �antieurópai�, nacionalista pártokkal

együttműködtek, semmi esélyt sem kaptak a csatlakozásra. Ez lényegében ma is így van, elég csak a KDNP 1997-es esetére gondolni Az EUCD tevékenysége az 1990-es években nagy arányban a közép-kelet-európai pártokkal való kapcsolatépítésben nyilvánult meg, legfőbb eredménye az utókor számára is valószínűleg ez lesz. Az EUCD működése, az állandó politikai viták, a nemzetek feletti szervezet konszenzust teremtő folyamata és az annak során felmerült problémák kiválóan bemutatják, hogyan lehet együttműködni, mely veszélyeket kell elkerülni egy olyan ernyőszervezet működése során, ahol a saját nemzeti értékeket képviselve kell közös európai álláspontot kialakítani úgy, hogy azzal végül lehetőleg mindenki, de legalább a többség elégedett legyen. Lényegében erről szól az Európai Unió kialakulásának története is, lassan kis lépésekkel kezdve haladni az úton, hogy végül a minél teljesebb integrációs

szerkezet a lehető legjobban működjön. A Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI)[23] A Kereszténydemokrata Internacionálé laza szervezete a v ilág körülbelül 130, hasonló ideológiai alapokon nyugvó pártját foglalja magába. Fő tevékenysége e pártok politikájának koordinálása, emellett szolidaritási akciókkal segíti azokat a tagszervezeteket, amelyeknek különösen nehéz politikai és szociális körülményekkel kell megküzdeni. E világszervezet három évenként tartja kongresszusát, amelyen megválasztják vezető szerveit és döntenek a következő három év legfontosabb feladatairól. A CDI �olyan demokráciára törekszik, amely képes felismerni és kezelni tudja a társadalmi konfliktushelyzetekből adódó feszültségeket azáltal, hogy részvételi lehetőséget teremt, mely a feszültségeket a közjó javára kiegyenlíti és megoldja. Az általunk javasolt új típusú társadalom és a demokrácia megszilárdítása csak a nép

széleskörű részvétele mellett lehetséges, melynek során a népet a valóban mértékadó politikai, szakszervezeti és társadalmi szervezetek mozgósítják � � foglalták össze 22 évvel ezelőtt a CDI vezető politikusai a szervezet fő célját. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen a nyilatkozaton már jóval túlhaladt a történelem, elsősorban az 1989es közép-európai fordulatnak köszönhetően. Ugyanakkor ez az idézet világosan rámutat arra, hogy a CDI ma már egyáltalán nem Európában, hanem leginkább a harmadik világ és főleg Latin-Amerika országainak politikai életében játszik szerepet. Ennek köszönhető az, hogy a Szocialista Internacionáléval ellentétben szinte alig lehet hallani e szervezetről. A CDI világszervezetként ma alapvetően két regionális oszlopra támaszkodik, az egyik a főleg Közép- és Dél-Amerika hasonló szellemiségű pártjait összefogó Amerikai Kereszténydemokrata Szervezet (ODCA)[24], a másik pedig az EUCD

(sőt most már inkább az EPP), mint a ( nyugat-) európai kereszténydemokrata pártokat összefogó szervezet. Meg kell említeni, hogy a főleg közép- és kelet-európai kereszténydemokrata érzelmű emigráció az 1950-es években létrehozott egy szervezetet, az UCDEC-t, a K özép-Európai Kereszténydemokrata Uniót, amely azonban alig élte túl a rendszerváltozás időszakát, hiszen lényegében megszűnt a szerepe 1990 után. A Közép-Európai Kereszténydemokrata Unió (UCDEC)[25] Az UCDEC az�50 -es években jött létre. Azok a közép-európai kereszténydemokrata politikusok alapították, akiket a II. világháború utáni kommunista fordulat amerikai vagy európai emigrációba kényszerített, és e s zervezetek keretein belül képviselték pártjaik történelmi folyamatosságát és legitimitását. Az UCDEC, mint a Kereszténydemokrata Internacionálé regionális szervezete fő tevékenységét az�50 -es és �60-as években fejtette ki. Ápolta a

kapcsolatokat �Ostblock� az ellenzéki szervezeteivel és félreállított volt politikusokkal, valamint Nyugat-Európa országaiban folyamatosan felhívta a f igyelmet a szovjet uralom alatt szenvedő keleti országokra. A �70-es évektől az UCDEC egyre jobban elveszítette jelentőségét, egyrészt a kelet-nyugati viszony enyhülése, másrészt az emigráns politikusok kiöregedése miatt is.�80 A -as évek végén az UCDEC már politikusainak legjobb akarata és lelkesedése mellett sem tudott tevékenyen részt vállalni az új közép-kelet-európai erők szervezésében és támogatásában. Az UCDEC sikertelenségéhez az is hozzájárult, hogy az új pártok nem voltak érdekeltek egy közép-európai pártszövetség létrejöttben, sokkal inkább a nyugati szervezetekbe akartak integrálódni minél gyorsabban, több támogatást remélve onnan (reálisan), mind az európai elismertség és legitimáció tekintetében, mind pedig anyagi vonatkozásban. 1990

márciusában az UCDEC Budapesten tartott még egy kongresszust, felelevenítendő a tevékenységét, azonban az EUCD XXIV. varsói kongresszusán (1992 június 21-23) az új közép-európai pártok feloszlatták a szervezetet, elismerve egyben az EUCD vezető szerepét.[26] Az Európai Demokrata Unió (EDU)[27] 1978 áprilisában Ausztriában, a K lessheim-palotában az Osztrák Néppárt és annak akkori elnöke vezetésével megalakult az Európai Demokrata Unió, mely lényegében a nyugateurópai konzervatív pártok közös európai szervezete lett. Az EDU megalakulására sokan úgy tekintettek, hogy az EUCD konkurenseként jött létre az európai politikai �nem -baloldal� térfelén, ezért � főleg az EUCD politikusai között � nem aratott osztatlan tetszést az új pártszervezet. (Ez érthető is, hiszen a két szervezet � lehetséges � tagsága között jelentős átfedés van.) Mivel az EDU nem határozta meg magát nevében sem, mint

�kereszténydemokrata� vagy �konzervatív�, sokkal nyitottabb szervezetként több lehetőséget kínált a pártdiplomáciai kapcsolatok szorosabbra fűzésében, mind a konzervatív, mind más nem baloldali középpártok előtt nyitva tartva az együttműködés lehetőségét. Éppen ezért a megalakulása után voltak olyan vélemények is, miszerint az EUCD az EDU keretein belül mint a kereszténydemokratákat összefogó csoport működhetne tovább. A fő ellentétek (EUCD-EDU) oka volt többek között az is, hogy a brit konzervatívok véleménye egyre jobban ellenkezett a k ereszténydemokrata Európa-koncepcióval, valamint az, hogy az �euroszkeptikus� francia gaullisták egyre nagyobb befolyást szereztek az EDUban. Az Európai Demokratikus Uniót (a kereszténydemokraták, konzervatívok és más �hasonló gondolkodásúak� gyűjtőszervezeteként) előnyben részesítők a követendő és továbbfejlesztendő példát az ún.�Interparty -Conference�

sorozatban látták, mely a �60-as évek óta kiváló alkalmat nyújtott a hasonlóan vélekedő pártok vezetőinek az informális találkozásokra és tapasztalatcserére. Az EDU megalapításának több mozgatórugója is volt. A házigazda Osztrák Néppárt így bekerült a�kereszténydemokrata és antikolloktivista� európai pártok informá ciós- kommunikációs hálózatába, hivatalosan is kapcsolatba kerülve így a NATO és EU tagországok sok esetben kormányon lévő testvérpártjaival, részben túllépni így az Ausztriát sújtó 1955-ös államszerződés semlegességi kötelezettségén. Németország (CDU/CSU) tekintetében az volt a döntő érv az EDU létrehozása mellett, hogy mindaddig nem volt európai szinten alkalom az együttműködésre az angol testvérpárttal egy szervezeten belül, hiszen a brit Konzervatív Párt akkor még nem volt tagja az EUCD-nek, és az EPP-be sem lépett be a m egalakulásakor.[28] Ugyanakkor a briteknek is érdeke

volt az, hogy kitörhessenek addigi elszigeteltségükből és az európai konfliktusoktól sem mentes angol kormányzat mellett normalizálhassák kapcsolataikat a nagy testvérpártokkal, közös nemzetközi szervezetben együttműködve, kihasználva a pártdiplomácia adta lehetőségeket. A brit konzervatívok 1975-ben kinyilvánították, hogy pártjuk szeretne �szorosabban együttműködni európai politikai szövetségeseivel egy mérsékelt középjobb-szövetség megteremtésében, elismerve a tényt, hogy Nagy-Britannia az Európai Közösség szilárd tagja�.[29] A német CDU álláspontja:[30] �szükségesnek tartjuk az EDU megállapítását, hogy - azokban az országokban, melyekben kereszténydemokrata pártok történelmi okokból kifolyólag nem alakulhattak ki, a hasonló értékrendű pártokkal kapcsolatot teremtsünk, - a leendő Európai Parlament nem baloldali többségét biztosítsuk, - a nem EK-tag európai országok rokon pártjainak is otthont

kínáljunk.� Az ambiciózus, magát nemzetek felettiként definiáló, kereszténydemokrata Európai Néppárt 1976-os megalakítása nem csak az EUCD szerepének csökkenését hozta magával, hanem az EDU megalapítását is, mely egyben az EPP kiegészítője és alternatívája is lett. A kezdeti problémák után az EDU-EUCD-EPP hármas közös eredetéhez híven végezte munkáját, kisebb-nagyobb vitákkal megszakítva, melyek általában a szervezetek politikai autonómiájával, dominanciájával voltak kapcsolatosak. Az EDU munkastílusa� ellentétben az EUCD -vel, mely a parlamenti munkára helyezte a hangsúlyt � sokkal inkább ahhoz a diplomáciai tevékenységéhez hasonlatos, mely a kormányzatok közti együttműködést jellemzi. Az EDU ténylegesen inkább a külpolitika szolgálatában álló konzultációs és kommunikációs eszközök igénybevételével él tevékenysége során, felhasználva az EDU tagpártjai által alkotott kormányok segítségét.

Erre volt példa 1993-ban az EDU pártvezetői konferenciája, melyet az Magyar Demokrata Fórum rendezésében tartottak meg, támogatva a választások előtt álló Antall-kormányt, több mint 10 európai ország kormányfőjének vagy minisztereinek részvételével.[31] Az EPP/EUCD közép-európai szerepvállalása 1989 óta 1989 tavaszán az EUCD és az EPP vezetőségének döntéseként felfüggesztették a két szervezet fúziójának tervét[32] egy időre, mivel abban reménykedtek, hogy a moszkvai és a többi közép-kelet-európai országban végbemenő forradalmi események következtében lehetőség nyílik ezen államok politikai térképének átrajzolására, amiben majd az EUCD jelentős szerepet vállalhat, támogatva a kereszténydemokrata erők újjászerveződését és tevékenységét a kommunista országokban. Az EPP és az EUCD politikusainak erőlelátása beigazolódott, hiszen 1990 ut án valóban az EUCD volt az a szervezet, mely szélesre

tárta kapuit a keleti testvérpártok előtt. Az EUCD 1998/99 fordulóján úgy olvadt be az EPP-be, hogy egyelőre csak�társult� vagy �megfigyelő� tagsági pozícióval ugyan, de bevitte magával az EPP-be azokat a közép- és kelet-európai pártokat, amelyek az elmúlt 8 év során parlamenti munkájukkal és sikereikkel bizonyították politikai stabilitásukat. Ez alatt az időszak alatt számos krízist kellett túlélni e pártoknak, az évek során több szervezetet is �lemorzsolódott� az EUCD-ről, mint például a magyar FKgP vagy KDNP. (Így Magyarországot az európai pártok között, a kereszténydemokrata-konzervatív oldalon � a Fidesz-Magyar Polgári Párt átlépéséig � csak a Magyar Demokrata Fórum képviselte). Az EUCD XXIII. máltai kongresszusán 1989 novemberében, a szervezet történetében első ízben vettek részt tevékenyen olyan magyar, lengyel és észt kereszténydemokrata politikusok, akik már nem az emigrációs szervezeteket,

hanem ellenzékben működő kereszténydemokrata pártokat, politikai csoportokat képviselték. Az EUCD vezető szervei ettől az időtől kezdve az addig csupán nyugat-európai szervezet �összeurópaivá� történő kiszélesítését tűzték ki célul maguk elé. Az EUCD tevékenysége 1989/90 körül a nyugati szervezetek a keleti támogatás célját abban jelölték meg, hogy - rövidtávon a demokratikus rendszer megszilárdításában segédkezzenek, - középtávon megteremtődjenek a gazdasági fellendülés és a szociális biztonság feltételei, - hosszútávon lehetővé váljon a keleti országok csatlakozása az Európai Közösséghez. 1989-től kezdődően az EUCD megkezdte többé-kevésbé szisztematikus módon az információgyűjtést és a Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos akciók és projektek koordinációját, 1990 j úniusában pedig a CDI szervezett egy pártvezetői konferenciát Budapesten, � ahol akkor már az új Antall-kabinet

állt Magyarország kormányrúdjánál,� mely a világ számos kormányfőjének részvételével zajlott le. Fő téma természetesen KözépKelet-Európa helyzetének megvitatása volt A nyugat-európai partnerszervezetek tevékenysége elsősorban háromféleképpen nyilvánult meg: - az EUCD, az EPP és tagpártjai számos találkozót, informális tárgyalást és beszélgetést szervezett a t érség és Nyugat-Európa politikusai számára. Ilyen volt például az 1990 é s 1991 nyarán az EPP-frakció által támogatott�Európa 2000� konferenciasorozat, amely kitűnő lehetőséget kínált �keleti� a politikusok, az Európa Parlament képviselői és más nyugat-európai politikusok számára az információgyűjtésre, vélemény- és tapasztalatcserére. A találkozók, szemináriumok megszervezését főleg az EUCD vállalta magára, gyakran különböző nyugati kereszténydemokrata/konzervatív politikai alapítványok és továbbképző intézetek

segítségével és támogatásával, mint például - a Hanns Seidel Stiftung (CSU), a Konrad Adenauer Stiftung (CDU), az Edoardo Frei Stiftung (CDA), a Fondazione Alcide de Gasperi (Olaszország), a Fondation Robert Schuman (Párizs), a belga CEPESS-Intézet, az osztrák ÖVP Politikai Akadémiája. Az EUCD által a k özép- és kelet-európai testvérpártok számára szervezett szemináriumok közül kiemelkedő jelentőségű volt� többek között � az 1991 nyarán Prágában lezajlott rendezvény �A politikai munka megszervezéséről�, illetve a pozsonyi konferenciák (1991, 1993) a kisebbségi kérdésről. - Tanulmányutak szervezése és különböző delegációk utazása a testvérpártokhoz az EPP, az EUCD, a CDI, vagy a tagpártok és frakcióik megbízásából annak érdekében, hogy a politikai fejlődésről és a baráti pártok problémáiról információt gyűjtsenek, ezenkívül jellemző tevékenység a tagpártok választási kampányain és

pártkongresszusain való részvétel. - 1991 októberétől a fent említett intézetek és alapítványok segítségével megkezdte működését Budapesten a Kelet-Közép-Európai Kereszténydemokrata Akadémia. Az új pártok felvétele Az EUCD 1990 nove mberében megtartott kongresszusán Dublinban létrejött az EUCD �Közép- és Kelet-Európa Munkacsoportja�, mely az új pártokkal kapcsolatos feladatok koordinálását kapta meg feladatul. Ez a munkacsoport a következő feltételeket állapította meg az új pártok felvételével kapcsolatban: - szabad, demokratikus jogállam keretein belüli működés, - szabad parlamenti választásokon való sikeres részvétel, parlamenti képviselet, - egyetértés az EUCD és a CDI politikai nyilatkozatával, illetve az EUCD alapszabályának elfogadása. Az EUCD ezen kívül támogatta azt a gondolatot, hogy lehetőség szerint egy ország konkurens kereszténydemokrata pártjai alkossanak�nemzeti ún. csapatot� és

egymással együttműködjenek.[33] Minden jelentkező párt esetében behatóan megvizsgálták e feltételek teljesítésének lehetőségét, ugyanakkor nem minden döntés bizonyult maradandóan helyesnek. Ilyen a magyar Független Kisgazdapárt esete, melynek tagsági viszonyát fel kellett függeszteni a párton belüli viszályok és az Antall-kormánnyal szemben tanúsított magatartása miatt.[34] Az új pártok A közép-kelet-európai országok többségében, a kommunista rendszerből való kiábrándultság és a változás igényének következtében, sorra alakultak meg az új pártok, melyek nagy része a Nyugat-Európában sikeres kereszténydemokrata politika gondolatvilágát tett magáévá. Megalapításukkor vagy korábban, a II. világháború után is létező kereszténydemokrata pártok hagyományaira (pl. Magyar Demokrata Néppárt, Csehszlovák Néppárt, Lengyel Munkapárt, Szlovén Kereszténydemokrata Néppárt, Litván Kereszténydemokrata Párt,

stb.), vagy pedig azokra a paraszt- illetve agrárpárti elődökre (pl. Román Nemzeti Parasztpárt, Bolgár Nemzeti Agrárunió, Lengyel Parasztpárt, Horvát Parasztpárt, a magyar Független Kisgazdapárt, stb.) támaszkodhattak, amelyek a kommunista hatalomátvétel előtt domináns vagy meghatározó szerepet töltöttek be országaikban. Az ún. történelmi pártok mellett kialakultak olyan pártok is, amelyek a�80 -as évektől már ellenzéki demokratikus és nemzeti érzelmű mozgalmakként szerveződtek és a kereszténydemokrata politikai családdal kerestek nemzetközi kapcsolatot (pl. Magyar Demokrata Fórum, Horvát Demokrata Unió). Pártdiplomáciai kapcsolatok a magyar pártokkal Az EPP/EUCD/EDU, mint egymással párhuzamos tevékenységet folytató nemzetközi (európai) politikai szervezetek lényegében ugyanazokkal az új pártokkal léptek kapcsolatba Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is 1989-ben, amikor e pártok éppen megszerveződtek,

vagy megalakulás előtt álltak. A főbb politikai erők közül az európai kereszténydemokrata és konzervatív szervezetek azokkal hoztak létre kapcsolatot, amelyekre 1989/90 körül úgy tekinthettek az eszmei háttérből kiindulva, mint várhatóan együttműködésre kész és alkalmas leendő politikai pártokra. A kapcsolatfelvételnél nagyon fontos szerepet játszott a politikai szerepet vállalók egyéni külföldi ismertsége, a korábbi években akár szakmai utakon szerzett baráti, illetve szakmai ismertségi kör. Nagy előnyben voltak azok a politikusok, akik olyan NyugatEurópában élő emigráns magyar, vagy magyar származású értelmiségiekkel, szakemberekkel, netán politikusokkal (,� mert erre is volt példa �) tartottak fenn kapcsolatot, akik személyes ismeretségén keresztül megnyílt az út a n emzetközi kereszténydemokrata szervezetek irodáiba. A magyar jobbközép oldal pártjai, élükön a későbbi miniszterelnökkel dr. Antall

Józseffel, 1989-től kezdődően felvették a kapcsolatot e nemzetközi szervezetekkel, és megfigyelőként bekapcsolódtak munkájukba is, adott esetben részt vettek nemzetközi rendezvényeiken, kongresszusaikon, melyeken a közép- és kelet-európai politikusok nagy figyelmet és érdeklődést vívtak ki maguknak. Magyar oldalról a �90-es években három párt került kapcsolatba e szervezetekkel: - a Magyar Demokrata Fórum (MDF), - a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és - a Független Kisgazdapárt (FKgP). A Magyar Demokrata Fórum, mint a legerősebb, legszervezettebb és várhatóan legsikeresebb párt állt már 1989-ben is a nemzetközi figyelem középpontjában, egyrészt mert várhatóan a legnagyobb jövővel rendelkező párt volt (amit az 1990-es választásokon bizonyított is), másrészt mert elnöke dr. Antall József, későbbi miniszterelnök (1990-1993) volt az egyik legismertebb magyar politikus külföldön 1989-től, nem utolsó sorban kiváló

egyéni kapcsolatrendszerének köszönhetően. Érdemes kiemelni a személyi kapcsolatok szükségességét, hiszen például az MDF nem történelmi pártként sokat köszönhetett nemzetközi szinten elsősorban Antall József személyes kapcsolatainak.[35] Tagsági viszony a nemzetközi szervezetekben (EUCD/EPP�EDU) Magyar Demokrata Fórum kapcsolata ezen szervezetekkel: - 1989: megfigyelő az EUCD-ben és az EDU-ban 1990. június: felvétel az EUCD-be 1990. augusztus: felvétel az EDU-ba, Antall József az EDU alelnöke 1998: megfigyelő tagság az Európai Néppártban (EPP) 2001: társult tagság az Európai Néppártban (EPP) Magyar szempontból e szervezetek tevékenységét ketté kell választani, mivel az EUCD/EPP és az EDU tevékenysége nagyban különbözik egymástól a munkamódszer és a nyilvánosság tekintetében. Az EUCD/EPP a pártok közötti�diplomáciai� eszközökkel, így konferenciák, szemináriumok, tanulmányutak, kétoldalú tárgyalások

megszervezésével próbálja meg elérni a célját, azaz a pártok közötti együttműködés és programegyeztetés minél szorosabb koordinációját, míg az EDU a kormányon lévő tagpártok általi befolyás kihasználásával próbálja meg elérni a szervezet céljainak megvalósítását. Nyilvánosság tekintetében jóval többet lehet(ett) hallani az EUCD-ről, egyrészt a magyar belpolitikai élet néhány botránya miatt, mint például a K DNP megosztottsága, szakadása és kizárása (1997), az FKgP kilépése a kormánykoalícióból és emiatti felfüggesztése (1991/92), a MIÉP és az MDNP kiválása a Demokrata Fórumból (1993, illetve 1996), másrészt az Európai Néppárt Európai Parlamentben játszott szerepe miatt. Bár az MDNP 1996-os kiválása és megalakulása miatt az MDF elveszítette vezető ellenzéki szerepét, de politikai stabilitását az 1998-as választásokon bizonyította, megfigyelő státuszt kapott az Európai Néppártban 1998

tavaszán. Az EUCD és a magyar tagpártok kapcsolatának fontosabb eredményei: - az Antall-kormány külpolitikai támogatása, a Robert Schuman Intézet működtetése, az 1998-as választásokon kötött szövetség támogatása, 12 év alatt számos szeminárium, tanulmányút, kétoldalú tárgyalás megszervezése magyar politikusoknak, - a Magyar Demokrata Fórum megfigyelő tagsága az Európai Néppártban, - magyar alelnök[36] vállal szerepet az EUCD vezetésében. Az Európai Demokrata Unió �, miután 1989 -től kezdve kapcsolatban volt a magyar jobbközép pártokkal,� helsinki kongresszusán, 1990 augusztusában sor került az akkori magyar jobbközép kormánykoalíció mindhárom pártjának felvételére. Az EDU-n belül magyar oldalról mindvégig a Demokrata Fórum játszotta a vezető szerepet, főleg azért, mert 1990 és 1994 között a magyar kormányfő és külügyminiszter is az MDF, a legnagyobb kormánypárt tisztségviselője volt, és nemzetközi

szinten jóval ismertebbek voltak, mint a másik két párt politikusai, ezen kívül már ellenzéki szerepkörben is az MDF volt a legkorábban létrejött és legszervezettebb jobbközép politikai szervezet.[37] 1990-ben a magyar politikai fejlődés nagy eredménye volt az is, hogy dr. Antall Józsefet, Magyarország miniszterelnökét, az MDF elnökeként az EDU alelnökévé választották meg. Az EDU-tagság magyar szempontból főleg 1990-94 között volt és 1998-ban lett ismét jelentős, amikor a tagpártok kormánypártokként tudtak együttműködni számos európai ország vezető politikai erejével, a hivatalos kormányközi együttműködésnél jóval kötetlenebb módon, előre egyeztetve és jobb esetben megoldva a vitás kérdéseket. E szempontból nagyon fontosak az EDU ún. Pártvezetői Konferenciái,[38] melyek lazább keretek között nyújtanak tárgyalási és együttműködési lehetőséget a tagpártok kormányzó szerepet betöltő vagy éppen

ellenzéki politikusainak. 1993. szeptember 1-3 között a Magyar Demokrata Fórum � az Eu rópai Demokrata Unió 1990 óta teljes jogú tagja � volt a házigazdája a szervezet 16. Kongresszusának [39] A számos európai ország kormányfői és politikusai részvételével megtartott rendezvény célja volt többek között előmozdítani a térség biztonságát, szorosabbá tenni a gazdasági együttműködést, valamint hozzájárulni egy átfogó környezetvédelmi rendszer kiépüléséhez. Másrészt kinyilvánított célja volt, hogy kifejezze elismerését az Antall-kormány teljesítményéért, megerősítve, hogy az út, amelyen járnak helyes. A rendezvény befejeztével a résztvevők közös zárónyilatkozatot[40] fogadtak el, melyben megfogalmazták a jövőre vonatkozó céljaikat is: �Elismerjük, hogy az új közép- és kelet-európai demokráciák többsége a szocializmus szörnyű öröksége ellenére figyelemre méltó eredményeket ért el a

politikai, gazdasági, társadalmi fejlődésben.� �Elkötelezetten támogatunk minden olyan reformot, mely következetesen halad [�] a szociális piacgazdaság felé�� �Felhívjuk a Nyugat gazdag, kialakult piacgazdasággal rendelkező országait, hogy bilaterális kapcsolataikban és a nemzetközi szervezetekben a lehető leghatékonyabban támogassanak minden ilyen reformot. Különösen fontos ebből a szempontból a szabadkereskedelem Említésre méltó hozzájárulásnak tartjuk az Európai Közösség �Eur ópai szerződéseit�, valamint azokat a bilaterális kereskedelmi megállapodásokat, melyek lehetővé teszik a szabad kereskedelmet és segítik a piac működését.� Ennek a konferenciának két célja volt. A szokásos pártok (és kormányok) közötti együttműködés elősegítésén kívül lényeges szempont volt az 1993-ban, hogy a konferenciát először tartották egy volt kommunista ország fővárosában, elismerve ezzel az ott végbement

demokratikus politikai változásokat, értékelve a kormányon lévő tagpártok munkáját, felhíva a figyelmet az általuk elért sikerekre. Egyszerre volt ez az akkori magyar kormány nemzetközi elismertségének bizonyítéka, valamint az azt alkotó pártok (MDF, KDNP) belföldi népszerűsítésének eszköze is az 1994-es választások előtt. Az EDU magyar kapcsolatainak elemzésénél meg kell említenünk a Független Kisgazdapárt esetét is, melynek tagsági viszonyát a szakadás és a kormánykoalícióból való kilépés (1991) után megszüntették. Az 1998-as kormányváltás után megint nagyobb szerepe lett az EDU-tagság által biztosított külpolitikai kapcsolatrendszernek, ez azonban 1998 ÉS 2002 köz ött már csak az MDF számára jelentett kihasználható lehetőséget, tekintve azt, hogy magyar oldalról az egyetlen olyan tagszervezet volt, mely parlamenti képviselettel és kormányzati pozícióval is rendelkezett. Az Európai Néppárt magyar

kapcsolatainak jelentősége és jövője Az Európai Parlamentet két fő politikai csoportosulás határozza meg. Mindkettőnek van magyar partnerpártja, mely részt vehet a szervezet munkájában és politikai programjának alakításában. A ESP-ben a Magyar Szocialista Párt rendelkezik megfigyelői státusszal, az Európai Néppárt hivatalosan két magyar párttal áll kapcsolatban, először 1998 tavaszán a Magyar Demokrata Fórum kapott megfigyelői státuszt az Európai Néppártban. Magyar szempontból ekkor érdekes volt a helyzet, hiszen a Fidesz-MPP, az 1998-as választások győztes pártja még a Liberális Internacionálé tagja volt, az EPP-vel mégis jó kapcsolata volt annak köszönhetően, hogy a KDNP-frakció 1997-es szétszakadása után több kereszténydemokrata politikus a F ideszhez csatlakozott a M agyar Kereszténydemokrata Szövetség keretein belül, köztük a KDNP volt elnöke, aki egyben az EUCD alelnöke is. Az Európai Néppárt által képviselt

álláspontot az Európai Unió kibővítésével kapcsolatban tehát e két párt politikusai is befolyásolni is tudták. Az EPP pedig érdekelt volt abban, hogy a csatlakozás az adott országban belpolitikailag simán, botrányok nélkül és gyorsan menjen végbe, anélkül, hogy tagpártjaik belpolitikai népszerűsége csökkenne. A csatlakozási tárgyalások során a k ét kormánypárt kapcsolata az Európai Néppárttal nagy segítség volt Magyarország számára. A csatlakozás után fontos tényező lesz az európai pártok szempontjából, hogy az újonnan belépő országokból milyen pártállású képviselők kerülnek be az Európai Parlamentbe a majdan megrendezendő európai választások eredményeként, hiszen a politikai csoportok nagyságát jelentősen befolyásolni fogják az új tagországok �európai� politikusai. Természetszerűleg mind az Európai Szocialista Párt, mind pedig az EPP azt akarja elérni, hogy a 2004-ben megválasztott magyar

képviselők többsége az adott tagpártok soraiból kerüljön ki. Az európai pártok szempontjából tehát már most az az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen népszerűek lesznek a velük kapcsolatban álló kormány- (, vagy a magyar jobboldal esetében például) ellenzéki pártok 2004-ben, az európai választások idején. A Robert Schuman Intézet[41] A Robert Schuman Intézet az Európai Unió kereszténydemokratái (EPP/EUCD) által 1991ben alapított Közép- és Kelet-Európai Kereszténydemokrata Akadémiából alakult meg 1995ben. Az EPP/EUCD Dublini Kongresszusán a magyar pártok, az MDF és a KDNP,� 1990. május 23-a után mint magyar kormánypártok � képviselői vetették fel a tanácskozás folyamán, hogy szükség lenne Közép-Európában egy olyan oktatási-képzési intézményre, mely az újonnan megalakult közép-kelet-európai testvérpártok politikusainak és szakembereinek nyújtana �politikai� és egyben szakmai képzést. Ezzel

támogatnák egyrészt a kormányon lévő, de 40 évig ellenzékben lévő, vagy az elmúlt 1-2 év során alakult kereszténydemokrata pártokat kormányzati tevékenységükben, másrészt felkészítenék a jelenleg még ellenzékben lévő, de várhatóan majdan kormányzati pozícióba kerülő kelet-közép-európai pártok (főleg fiatal) politikus- és szakembergárdáját. A Dublini Kongresszus résztvevői� egyetértve a javasolt intézmény szükségességével � döntöttek a Közép- és Kelet-Európai Kereszténydemokrata Akadémia megalakításáról, melyet 1991-ben, Budapesten hozott létre a luxemburgi Robert Schuman Alapítvány[42] számos nyugat-európai politikai alapítvány, oktatási-tudományos intézmény és nyugat-európai kereszténydemokrata politikai párt segítségével. Az Akadémia 1995 ót a Robert Schuman Institute néven működik változatlan célkitűzésekkel, de kiterjesztve együttműködését más politikai irányzatú szervezetekre

is. Ennek köszönhetően vált lehetővé a szorosabb együttműködés többek között a Fidesz-MPP-vel, mely párt az utóbbi években a magyar jobbközép politikai térfél vezető pártjává vált. Az EUCD és az Európai Parlament európai néppárti csoportjának az a döntése 1995-ben, mely szerint ki kell szélesíteni a korábbi Közép- és Kelet-Európai Kereszténydemokrata Akadémia tevékenységi körét, valamint biztosítani kell a szükséges pénzügyi feltételeket az új intézet munkájához, a nyugat-európai pártok szoros közép-európai elkötelezettségét bizonyította a poszt-kommunista országok ellenzékben lévő partnerpártjai iránt. A Robert Schuman Intézet céljai és feladatai A politikai rendszerváltás a hosszú és összetett átalakulási folyamatnak első lépcsője volt, mellyel a fiatal közép- és kelet-európai demokráciáknak szembe kell nézni. A demokratikus úton működő politikai intézményrendszer stabilizálása és a

gazdaság átalakítása mellett valószínűleg a legfontosabb a társadalom mentalitásának átformálása. Az európai értékrendszernek megfelelő, nyitott demokratikus mentalitás terjesztése és erősítése a régióban a demokrácia stabilizálásának elengedhetetlen feltétele. Az Intézet, mely 12 éves tapasztalattal rendelkezik a p olitikai képzés és oktatás terén, ezt a folyamatot Robert Schuman francia politikus[43], az európai egység magálmodója emlékének szenteli. A Robert Schuman Intézet célja, hogy - Robert Schuman szellemében támogassa és elősegítse Közép- és Kelet-Európában a demokratikus átalakulást az európai értékrendnek megfelelően, elősegítse az információáramlást és a kapcsolatfelvételt, beteljesítse az Egyesült Európa eszményét és felkészítse a régió kereszténydemokrata nézetű politikai erőit a kormányzásra. A Robert Schuman Intézet több különböző szinten kínál politikai képzést és

oktatást, mégpedig: - fiatal politikusok számára rendez kurzusokat angol nyelven, melyen közép- és kelet-európai résztvevők elméleti és gyakorlati képzést kapnak, a régióban fontos politikai kérdésekben konferenciákat rendez magas rangú politikusok, közéleti személyiségek és a tudományos élet képviselői számára. Az európai egység szellemében az Intézet elsődleges feladata, hogy � széleskörű nyugat -, közép- és kelet-európai kapcsolatrendszerét felhasználva � elősegítse az információáramlást és a kapcsolatfelvételt �Kelet-Kelet� és �Kelet-Nyugat� között. Az RSI magyar tagszervezetei: - Haza és Haladás Alapítvány - Lakitelek Alapítvány - Batthyány Lajos Alapítvány - Barankovics István Alapítvány - Magyar Demokrata Fórum - Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (Szlovákia) - Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt A Robert Schuman Intézet nemzetközi jellegéből adódóan tevékeny

részese a csatlakozási folyamatnak azáltal, hogy konferenciákat szervez az EU-csatlakozással kapcsolatos témákban, mint például: külpolitika, piacgazdaság, foglalkoztatás és migráció, környezeti elvárások, szociális piacgazdaság, egészségügyi- és nyugdíjrendszer, stb. Az Intézet létrehozott egy dokumentációs központot, mely adatokat rögzít és tesz elérhetővé Európa számára, � adatokat a nemzeti és nemzetközi politikai szervezetekről, oktatási és képzési intézetekről, alapítványokról. Az adatbázis-program segítségével számtalan forrásból származó adat körében végezhető kutatás. Ennek eredményeképpen az adatbank jelenleg körülbelül 40.000 feldolgozott adatot tartalmaz Melléklet Az Európai Néppárt tagjai Albánia Demokrata Párt (PD e RE)* Ausztria Osztrák Néppárt (ÖVP) Belgium Kereszténydemokrata és Flamand Párt (CD&V) Centrum Demokrata Humanista Párt (CDH)[44] Keresztényszociális Párt (CSP)

Bulgária Demokrata Erők Pártja (UDF)* Népunió (Nemzeti Parasztpárt � Demokrata Párt, BANU-PU � DP)* Ciprus Ciprusi Demokrata Gyűlés (DR)* Cseh Köztársaság Kereszténydemokrata Unió � Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL)* Dánia Keresztény Néppárt (KrF) Konzervatív Néppárt (KF) Egyesült Királyság Konzervatív Párt (CONS) Ulster Unionista Párt (UUP) Észtország Pro Patria Unió (PPU)* Finnország Nemzeti Koalíció Párt (KOK) Finn Kereszténydemokrata Párt (KD)* Franciaország[45] Új Unió a Francia Demokráciáért (Nouvelle UDF) Tömörülés a Köztársaságért (RPR) Liberális Demokraták (DL) Görögország Új Demokrácia (ND) Hollandia Kereszténydemokrata Felhívás (CDA) Horvátország Demokratski Centar* Hrvastska Seljacka Stranka (HSS)* Hrvastska Demokratska Zajednica (HDZ)* Írország Fine Gael (FG) Lengyelország Szolidaritás Választási Akció (RS)* Konzervatív Parasztpárt-Új Lengyel Mozgalom (SKL-RNP)* Civil Platform* Lettország

Lett Néppárt* Litvánia Litván Kereszténydemokraták (LKD)* Luxemburg Keresztényszociális Néppárt (CSV) Magyarország Magyar Demokrata Fórum* Független Kisgazdapárt* Fidesz-Magyar Polgári Párt* Málta Nemzeti Párt (PN)* Németország Kereszténydemokrata Unió (CDU) Keresztényszociális Unió (CSU) Norvégia Hoyre* Keresztény Néppárt (KrF)* Olaszország Forza Italia (FI) Olasz Néppárt (PPI) Kereszténydemokrata Unió (Cdu) Kereszténydemokrata Centrum (CCD) Demokratikus Unió Európáért (UDEUR) Dél-Tiroli Néppárt (SVP)* Rinnovamento Puglia (RP) Portugália Szociáldemokrata Párt (PSD) Románia Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)* Nemzeti Paraszt- és Kereszténydemokrata Párt (PNTCD)* San Marino San Marinói Demokrata Párt* Spanyolország Katalán Kereszténydemokrata Unió (UDC) Spanyol Néppárt (PP) Svájc Kereszténydemokrata Néppárt (CVP)* Protestáns Néppárt (EVP)* Svédország Mérsékelt Koalíciós Párt (M) Kereszténydemokrata

Párt (KDS) Szlovákia Magyar Koalíció Pártja (MKP)* Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH)* Szlovák Demokrata és Keresztény Unió (SKDU)* Szlovénia Új Szlovén Keresztény Néppárt (N.Si)* Szlovénia Szociáldemokrata Pártja (SDS)* Szlovén Néppárt (SKD)* § * társult tagok, § * megfigyelő tagok, § az EPP-ED frakció tagjai, akik nem tagjai az Európai Néppártnak (dőlt betűvel jelölve) Irodalomjegyzék § § § § § § § § § § § § § § § § § § § § § ARBOL, NIELS: A kereszténydemokrácia Európában, Budapest, Barankovics István Alapítvány (1995) EDU Yearbook 1993, Wien (1994) - 16th EDU Party Leaders Conference, Budapest, 2-3 September 1993 EDU Yearbook 1996, Wien (1997) EPP-ED, Group pf the European People�s Party (Christian Democrats) and European Democrats in the European Parliament, European Parliament, Sixth Edition, Brussels (June 2002) EPP/EUCD Yearbook 95, Brussels (1996) EPP/EUCD Yearbook 96, Brussels (1997) EPP/EUCD Yearbook

97, Brussels (1998) EPP/EUCD Yearbook 98, Brussels (1999) Europa 2000 Einheit Vielfalt - EVP Dokumentation Heft 9, Bruxelles(1994) Eurpäisches Parlament und EU-Erweiterungen, Bonn (1995) EVP-NEWS, NR. 116, 119, 120, 123, Brussels (1997, 1998) HORVÁTH, ZOLTÁN: Az Európai Parlament szerepe az EU bõvítésében, in: Európai Szemle (1998/1) JANSEN, THOMAS: Die Entstehung einer europäischen Partei, Bonn, Europa Union Verlag (1996) JANSEN, THOMAS: Die Entwicklung der EUCD, (kézirat) Wien (1993) Manuel du groupe du PPE, Bruxelles (1997 és 2000) MÁRKUS, GYÖRGY G.: Reflections on t he Central European Widening of Traditional Party Families, kézirat (1997) MARTENS, WILFRIED: Lune et lautre Europe Mit kell tudni az Európai Néppártról, Robert Schuman Stiftung, Bonn (1992) PEDERSEN, MORGENS N.: Euro-parties and European Parties: New Arenas, New Challenges and New Strategies, in: Andersen, Svein S. - Eliassen, Kjell A (eds): The European Union: How Democratic Is It?; London: SAGE,

pp. 15-39 (1996) Practical Guide for EPP-ED Group Members of the European Parliament, Group of the European People�s Party Research and Documentation Service, Brussels (1999) Rules of Procedure of the Group of the European�s People Party (Christian Democrats) and European Democrats in the European Parliament, Brussels (1999) § § § § § SHACKLETON, M. et al: The European Parliament, Cartermill (2000) SURJÁN, LÁSZLÓ: Az új Európa biztonsága és stabilitása, kézirat (1996) Union of the Robert Schuman Institute (RSI � 1997) WAHL, JÜRGEN: Was die EVP ist und was sie will, Robert Schuman Stiftung, Luxembourg (1997) Továbbá az Európai Néppárt hivatalos honlapjai: § www.eppeorg § www.epp-edorg [1] Maastrichti Szerződés 138/a cikkely [2] A radikális pártok igyekeznek rendre negyedik erőként megjelenni. A jelenlegi parlamenti ciklus egyik érdekessége, hogy az Európai Parlament radikális jobboldali képviselői jogi úton kívántak frakciót

alapítani,� tekintve, hogy ez rengeteg financiális és politikai előnnyel járna. Ezt azonban az Európai Bíróság elutasította [3] Európai Parlament, Office for Official Publications of the European Communities (1997 illetve 2000) [4] Bár ez az első alkalom, hogy a közvetlen választások bevezetése óta az Európai Néppárt alkotja a legnagyobb frakciót, itt meg kell említsük, hogy 1979-ben és 1984-ben is több szavazatot kaptak a k ereszténydemokrata pártok, mint a s zocialista pártok. (1979-ben a kereszténydemokrata pártok 33 millió szavazatot gyűjtöttek be a baloldal 29 és fél milliójával szemben, mégis csak 107 mandátumhoz jutottak, míg a szocialisták 112 parlamenti helyhez. Ennek a szavazatelőnynek az értékét csak növeli, ha figyelembe vesszük, hogy az EK kilenc tagállamából kettőben, Nagy-Britanniában és Dániában nem voltak kereszténydemokrata párti jelöltek, míg a szocialisták mindenhol indítottak jelölteket. 1984-ben is a

kereszténydemokrata pártok szereztek több szavazatot: 31 millió a 30 millió ellenében, de csak 110 m andátumhoz jutottak, a szocialisták pedig 130-hoz). Ennek oka, hogy a tagállamokban eltérő arányos választási rendszerek vannak, illetve a tagállamoknak juttatandó mandátumszám is hozzájárult ahhoz, hogy a Parlamentben kialakult erőviszonyok és az EP politikai frakciói mögött álló támogatottság nem felelt meg egymásnak. - Arbol, Niels (1995): A kereszténydemokrácia Európában; Budapest, Barankovics István Alapítvány [5] Rules of Procedure, European Parliament, 12th Edition, (1997) [6] Európai Parlament, Office for Official Publications of the European Communities (1997 illetve 2000) [7] Shackleton, M. et al: The European Parliament, Cartermill (2000) [8] Az előző parlamenti ciklusban a kereszténydemokrata-konzervatív irányzat pártjai két frakcióban foglaltak helyet, mert a francia RPR és az olasz Forza Italia képviselői még nem

csatlakoztak az Európai Néppárthoz, hanem 1996-ban önálló képviselőcsoportot alkottak Egyesült Csoport Európáért (UPE) néven. - Manuel du groupe du PPE, Bruxelles (2000) [9] Ld. még a 4 Láblegyzeti pontnál [10] Az EP határozata ugyanis kimondta, hogy az új csoport nem hozható létre, mert a házszabály 29.1 pontja alapján nem képvisel egységes politikai irányzatot Végül� épp ezért � az Európai Bíróság elutasította, mivel ezen képviselők többsége független képviselőként indult a választásokon és lett megválasztva. [11] Az angol �group� (csoport) kifejezést használatos az európai parlamenti frakciók elnevezésére. [12] Az EPP-ED Csoportja az Európai Parlamentben, az Európai Néppárt kiadványa alapján (2002. május 20-i állapotok szerint) [13] Jelenleg a liberális Pat Cox tölti be ezt a tisztséget. Az Európai Parlament 5 éves ciklusai két (egyenként két és fél éves) szakaszra osztódnak, és a parlamenti

tisztségeket minkét szakaszaban más párt által delegált politikus tölti be. [14] Ld. még Az Európai Néppárt fejlődése c fejezetet [15] Az EPP-ED frakció szerint a most folyamatban lévő bővítés egyenes folytatása az Európát alapító atyák ambiciózus tervének. A bővítés újra fogja egyesíteni a kontinenst; a jelölt államok csatlakozása a R obert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és mindazon államférfiak által megálmodott látomás beteljesedése, akik az európai integrációt civilizációs terv rangjára emelték. (Az EPP-ED frakció nyilatkozata, 2000 május 9) [16] Ezeknek a számoknak a tükrében várható, hogy a magyar képviselők közepes méretű nemzeti delegációként fognak közreműködni az Európai Néppárt frakciójának munkájában. 2002 novemberében először voltak jelen magyar képviselők az Európai Parlament közgyűlésén Strasbourgban, ahol 11 magyar parlamenti képviselő csatlakozott a néppárti

frakcióhoz. (A Magyar Demokrata Fórum részéről Dávid Ibolya elnökasszony, illetve Balsai István és Szászfalvi László országgyűlési képviselők voltak jelen). Emellett még figyelembe kell venni, hogy a Magyar Koalíció Pártja (és később a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is) feltehetően szintén az Európai Néppárt frakcióját fogja erősíteni. [17] 2001 novemberében éppen Magyarországon, a Hotel Kempinskiben tartotta az EPP-ED frakció kihelyezett ülését. [18] A d�Hondt módszerrel számítják ki több államban a nemzeti- és az európai parlamenti választásokon is a mandátumok elosztását. E módszer lényege ott, hogy a választók nem egyéni jelöltet választanak, hanem pártokra szavaznak, amelyek mindegyike felállít egy területi listát. A szavazatokat (régiókként) összeadják, és a legtöbb szavazatot kapott párt egy helyet kap a p arlamentben. Az egyes pártokra leadott szavazatszámokat ezt követően elosztják a m ár

elnyert parlamenti helyek számával plusz eggyel. Az új eredményeket újra összehasonlítják, és a legmagasabb értéket elért párt kap még egy helyet. Ez a folyamat addig folytatódik, ameddig el nem osztották az összes helyet. Ami az európai parlamenti, illetve európai néppárti pozíciók kiosztásánál fontos esetünkben az az, hogy �Hondt a d módszer inkább a nagy pártoknak kedvez. [19] Ld. Az Európai Néppárt fejlődése (időrend) című fejezetet [20] Az Európai Néppárt kongresszusain lefektetett alapelvek 1976-tól: Európa közös védelmének megszervezése, agrárpolitika: minőség mennyiség helyett, a gyermekmunkát meg kell szüntetni, partneri kapcsolat az USA-val, partnerség Afrikával, a világos Európa-jog biztosítja a humánus rendet, modern erőműveket, a bűnözés nem ismer határokat: meg kell teremteni az EUROPOL-t, deregulációt bürokrácia helyett, nők és férfiak egyenjogúsága, segítség a harmadik világ számára, a

szocializmus gátolja a jólétet, Kelet-Közép-Európát gyorsan integrálni, békét teremteni és biztosítani, a k utatás munkahelyeket teremt, kevesebb hulladékot, a család védelme és támogatása, először elmélyítés, aztán kibővítés, az emberi jogokat világszerte biztosítani, a rasszizmus halálos, tiszta gépkocsimotorokat, Európa 2000 föderáció addíció helyett, a természetet meg kell őrizni, a munkavállalóknak együttdöntési jogot, a modern média az embert szolgálja, tiszta levegőt, tiszta vizeket, kis- és középvállalkozások: kreativitás, önállóság, környezetbarát szállítást, fogyasztóvédelmet egész Európában - forrás: Mit kell tudni az Európai Néppártról� Robert Schuman Stiftung, Bonn (1996) [21] Thomas Jansen: Die Entstehung einer Europäichen Partei, Bonn (1996), illetve http://www.eppeorg/archive/epp chronologyasp, letöltés: 2003 január 3 [22] A belgiumi vallon kereszténydemokrata párt (Centrum Demokrata

Humanista Párt) fel is függesztette részvételét az Európai Néppártban, köszönhetően a Forza Italia csatlakozásának, és a J örg Haider vezette Osztrák Szabadságpárt részvétele miatt az osztrák kormányzó koalícióban. [23] A pontos elnevezés: Kereszténydemokrata és Néppárti Internacionálé. [24] Organizacion Democrata Cristiana de America [25] Union Chrétienne-Démocrate dEurope Central (fr) [26] Itt meg kell említeni a Magyar Demokrata Fórum egy kezdeményezését: 1997-ben Lakitelken alakult egy, a közép- és kelet-európai kereszténydemokrata pártokat összefogó szervezet, a K özép-Európai Kezdeményezés, amely élére Lezsák Sándort, az MDF (akkori) elnökét választották meg,� őt Lech Walesa követte az elnöki székben. Ez a szervezet azonban feledésbe merült, ennek egyik oka az Európai Néppárt értetlensége volt, amely egy újabb konkurens szervezetet látott a Kezdeményezésben, amelynek pedig nagy előnye az volt, hogy EU

tagságért nem folyamodó államok (Ukrajna, Moldvai Köztársaság, stb.) tagpártjait is igyekezett integrálni. [27] Létezik egy hasonló értékrendet valló világszervezet is, a Nemzetközi Demokrata Unió (IDU), amelynek azonban nincs magyar partner szervezete. (wwwiduorg) [28] A brit Konzervatív Párt gyakorlatilag a mai napig nem tagja az Európai Néppártnak, bár a parlamenti frakcióhoz csatlakozott. Ennek fő oka, hogy több alapvető különbség van az EPP és a brit Konzervatív Párt politikai programjában, többek között a jövő Európájáról alkotott elképzeléseket illetően. Az EPP egy föderatív �Egyesült alapú Európában�, míg a Konzervatív Párt egy kormányközi kapcsolatokra (, tehát erős Tanácsra) épülő Európai Unióban látja az európai egység jövőjét. [29] Thomas Jansen: Die entstehung einer europäischen Partei, Bonn (1996) [30] ua. [31] EDU Yearbook 1993, Wien (1994) [32] Thomas Jansen: Die Entstehung einer

europäischen Partei, Bonn (1996) [33] Elég az 1994-es önkormányzati választások kapcsán a Polgári Szövetségre, vagy az 1998-as és 2002-es országgyűlési választásokra gondolni, ahol az MDF és a F idesz szövetségben indult. [34] A Kisgazdapárt 2001-es botrányos belviszályai, és a párt szétesése is hasonló eredményhez fog (ismét) vezetni. [35] Antall Józsefről meg kell jegyezni, hogy mindhárom párt részéről felkérést kapott vezető pozícióra, ő azonban a Magyar Demokrata Fórumot választotta, de már 1989-ben azt hangsúlyozta külföldi tárgyalópartnereinek, hogy ebből a három pártból szeretné megteremteni a közös, nagy magyar jobbközép néppártot. [36] Dr. Surján László, országgyűlési képviselő - az MKDSZ társelnöke, a F idesz-MPP frakciójának tagja [37] Itt érdemel említést, hogy az MDF vezette koalíciónak az érdeme az is, hogy 1994. február elsején lépett életbe az Antall-kormány által aláírt, az EU és

Magyarország kapcsolatát szabályozó �Európai szerződés�, azaz az ún. társulási szerződés [38] EDU Party Leaders� Conference [39] EDU Yearbook 1993, Wien (1994) [40] The Budapest Declaration 1993 September 3 � EDU Yearbook 1993, Wien (1994), 150. oldal [41] Union of the Robert Schuman Institute, Budapest (1997) [42] Az Európai Néppárt alapítványa [43] Robert Schuman a luxemburgi Clausenben született, Lotaringiában nőtt fel, Berlinben és Strasbourgban tanult. 1945-ben tagja lett a francia MRP kereszténydemokrata pártnak, később Franciaország miniszterelnöke volt. 1950 május 9-én történelmi nyilatkozatban hirdette meg az Európai Szén- és Acélközösség tervét, amelyből 4 évtized alatt fejlődött ki az Európai Unió. [44] A volt vallon Keresztényszociális Párt (PSC), amely 2002-ben névváltoztatáson esett át, és nem azonos a flamand CSP-vel. [45] A francia jobbközép pártok (az UDF, az RPR és a DL) 2002-ben egy közös

uniópártba, az UMP-be (Unió a Népi Mozgalomért) tömörültek