Kémia | Felsőoktatás » Másodfajú fémek

 2001 · 15 oldal  (127 KB)    magyar    68    2007. április 14.  
    
Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Másodfajú fémek Cu Ag Au Mg Zn Cd Hg Ga In Tl félfémek Sn Pb Bi - A félfémek sajátságai részben a nemfémekre, részben a fémekre emlékeztetnek - A másodfajú fémek külső megjelenésükben, fizikai tulajdonságaikban már kifejezetten a fémekhez hasonlítanak: nyújthatók, hőt és elektromosságot vezetik, alacsony op. és fp, a rézcsoporté 10000C körüli, a Hg folyadék - A nagyobb rendszámúak ns2 elektronjai inert párok, ezért az oxidációfokok a vártnál kisebbek, pl. Tl: főleg +1, Pb: +2, Bi: +3 - Hidridjeik, ha léteznek igen labilis vegyületek - Egyesek (Zn, Ga, Sn, Pb) jó hidroxo-komplexképzők - A másodfajú fémek kémiailag szepaarálódnak el a fémektől és az átmeneti fémektől: vegyérték elektronjaik még nem elég jól elkülönült nemesfémhéjra épülnek. Az (n-1)d10 és az ns2 orbitálok keveredhetnek, ennek következménye: 1. Az ns2 elektronok kisebb szerephez jutnak, inert párként viselkednek a rendszám

növekedtével 10 2. Az (n-1)d héj feltöltött, ezért komplex vegyületekben (az átmenetifémektől eltérően) mindig csak a külső ns, np, nd-pályák vesznek részt (hasonlóság a félfémekhez) A RÉZCSOPORT - A nemesfémekhez tartoznak (a Cu félnemes fém). Oxidjaik, oxoanionjaik termikus stabilitása kicsi - Az I. oszlop elemeinek összehasonlítása: Li Na K Cu Rb Ag Cs Au Fr [ ]ns1 [ ](n-1)d10ns1 - Egy vegyértékelektronjuk van, a Cu-csoport (n-1)d elektronjai is szerephez jutnak, ezért ezek +1, +2 ill. +3 oxidációfokúak is lehetnek - Az alkálifémek igen gyengén komplexképzők, koord. Szám 4 vagy 2 - Az alkálifémek kis elektronegativitású elemek (1 ≥ ), a Cu-csoport elemeié közel állank a H-éhez (1,9-2,4) - Az alkálifémek op.-ja alacsony (< 2000C), a Cu-csoport elemeié lényegesen magasabb (960-11100C) - Oxidjaik bázisképzők, az alkálifém-oxidok jól, a Cu-csoport elemeinek oxidjai rosszul oldódnak vízben - Az alkálifémek

halogenidjei vízben jól, a Cu-csoport EX haloge-nidjei rosszul oldódnak - A Cu-csoport elemeinek fizikai, kémiai tulajdonságai - a Cu és az Ag 2-2 természetes izotóp keveréke, az Au „tiszta elem” - elektromos ellenállásuk a legkisebb - hasonlóság van az eggyel kisebb rendszámú elemekkel: Ni - Cu, Pd - Ag, Pt - Au - a Cu levegőn zöld színű bázisos Cu(II)-karbonát réteggel vonódik be (patina), az Ag H 2 S-tartalmú levegőn megfeketedik: 4 Ag + O 2 + H 2 S = 2 Ag 2 S + 2 H 2 O - csak oxidáló savakban oldódnak, Cu és Ag már HNO 3 -ban, az Au királyvízben: 3 Cu + 8 HNO 3 = 3 Cu(NO 3 ) 2 + 2 NO + 4 H 2 O Au + HNO 3 + 4 HCl = H[AuCl 4 ] + NO + 2 H 2 O - az Ag és Au alkáli-hidroxid olvadékokkal nem reagál, de alkáli-cianid oldatokban (O2 jelenlétében) oldódnak: 4 Ag + 8 KCN + 2 H 2 O + O 2 = 4 K[Ag(CN) 2 ] + 2 KOH - más fémekkel és egymással jól ötvöződnek (14 karát Au = 14 súlyrész Au + 10 súlyrész Ag v. Cu), Hg-nyal amalgámot

képeznek - A Cu-csoport elemeinek előfordulása - elemi állapotban is: Au - ásványaikban: Cu 2 O kuprit CuCO 3 .Cu(OH) 2 malachit 2 CuCO 3 .Cu(OH) 2 azurit kalkopirit CuFeS 2 AgCl kerargit (szarukő) Ag 2 S aaargentit (ólom- és rézércekben) - A Cu-csoport elemeinek előállítása Cu: kalkopirit dúsítása flotációval, majd oxiddálád CuFeS 2 + O 2 Cu 2 S + FeS + SO 2 majd homokkal salarezes kéneskő kosítás, ezután reduktív pörkölés (smelting!): Cu 2 S + FeS + SiO 2 FeSiO 3 + CuS CuS + O 2 Cu 2 O + CuS Cu + SO 2 nyersréz nyersréz tisztítása elektrolízissel Ag: ólomércekből óloműzéssel, vagy Pattinson ill. Parkes eljárással, rézércekből az anódiszapból Au: aranymosás, amalgámozás, ciánlúgzás - A Cu-csoport elemeinek felhasználása Cu: elektrotechnikai ipar, ötvözetek (bronz: Cu+Sn, sárgaréz: Cu+Zn) Ag: elektrotechnikai ipar, fényképészet, ékszeripar Au: elektrotechnikai ipar, fényképészet, ékszeripar. - A Cu-csoport

elemeinek sztereokémiája +1 ox.fokkal mindhárom elem főleg óriásmolekulákat képez oxidok: Cu 2 O, Ag 2 O, Au 2 O szulfidok: Cu 2 S, Ag 2 S, Au 2 S halogenidek: CuX, AgX, AuX, vízben rosszul oldódnak cianidok, komplex cianidok: [Cu(CN) 4 ]3-, [Ag(CN) 2 ]-, [Au(CN) 2 ]-, koordinációszám 2 és 4 + 2 oxidációfokkal elsősorban csak a Cu (sík ) + 3 oxidációfokkal az Au (sík Pl. a Cu(II)Cl 2 Cu ) Cl Cl Cu Cl Cl Cu Cl Cl Cu A másodfajú fémek halogenidjei - +1 és +2 oxidációfokúak, 3- ill. 2-dim óriásmolekulák (atomrács - ionrács közötti átmenet) - a magasabb oxidációfokúak kovalens jellegűek, pl. SnCl 4 , PbCl 4 - a sztöchiometriai képlet megtévesztő lehet az oxidációs állapot szempontjából: TlI 3 Tl+ + I 3 In 4 Cl 6 3 In+ + InCl 6 3Ga 2 Cl 4 Ga+ + GaCl 4 - A Cu-csoport elemeinek halogenidjei EX EX 2 CuCl CuBr CuI CuCl 2 AgF AgCl AgBr AgI AgF 2 E2X6 EX AuCl AuBr AuI EX 2 AuF 3 E2X6 Au 2 Cl 6 Au 2 Br 6 Au 2 I 6 - a Cu

és Ag EX összetételű halogenidjei 3-d. rácsszerkezetűek (AgF, AgCl, AgBr, AgI), NaCl-szerűek, a fluoridok kivételével vízben és savakban rosszul oldódnak - a Cu(I)-fluorid és -jodid labilis vegyületek: 2 CuF CuF 2 + Cu 2 CuSO 4 + 4 KI = 2 CuI + I 2 + K 2 SO 4 fehér csap. - a vízben szuszpendált CuCl megköti a CO-t, melegítésre a megkötött CO ismét felszabadul. A dinukleáris komplex sík alakú, hasonlóan a CuCl 2 2H 2 O-hoz: OC H2O Cu Cl Cl Cu OH 2 CO Cl H 2 O - Cu - OH 2 Cl - a Cu(I) [CuX 4 ]3- halogenokomplexei tetraéderesek a Cu(II) [CuX 4 ]2- halogenokomplexei síknégyzetesek - az AgX oldhatósága az AgCl > AgBr > AgI sorrendben csökken, oldódnak KCNban, Na 2 S 2 O 3 -ban: AgI + 2 KCN = K[Ag(CN) 2 ] + 2 H 2 O AgBr + 2 Na 2 S 2 O 3 = Na 3 [Ag(S 2 O 3 ) 2 ] + 2 H 2 O fixirsó - az AgCl és kis mértékben az AgBr NH 4 OH-ban is oldódik: AgCl + 2 NH 4 OH = [Ag(NH 3 ) 2 ]Cl + 2 H 2 O - az AgX halogenidek fény hatására bomlanak

(fényképészet) hν AgBr Ag + Br - az Au halogenidjei az AuF 3 kivételével bomlékonyak, az Au(III)-klorid, -bromid, jodid dimer vegyületek, vízzel, savval komplexet alkotnak: Au 2 Cl 6 + 2 H 2 O = 2 H[AuCl 3 OH] Au 2 Cl 6 + 2 HCl = 2 H[AuCl 4 ] - A Cu-csoport elemeinek oxo-vegyületei - Oxidok: Cu 2 O CuO Ag 2 O Au 2 O Au 2 O 3 de létezik 2 AgO ≈ Ag(I)Ag(II)O 2 vízben, lúgokban oldhatatlanok, ásványi savakban, KCN-ban oldódnak - Hidroxidok: CuOH AgOH AuOH már vizes oldatban bomlanak, Au(OH) 3 gyengén amfoter, lúgos oldatban [Au(OH) 4 ]- van. - A Cu-csoport elemeinek szulfidjai E2S Cu 2 S Ag 2 S Au 2 S ES CuS E2S3 ES 2 Au 2 S 3 - ásványként is előfordulnak kalkozin Cu 2 S CuS kovellin Ag 2 S argentit - vízben oldhatatlanok, az Ag és Au szulfidjai KCN-ban oldódnak: Ag 2 S + 4 KCN + H 2 O = 2 K[Ag(CN) 2 ] + KSH + KOH - az Au szulfidjai (és az SnS) alkálifém-poliszulfidokban is oldódik A MAGNÉZIUM ÉS A CINK-CSOPORT - Mg; Zn, Cd, Hg a II. oszlopba

tartoznak, két vegyérték elektronjuk van (ns2) - A Mg és a Zn-csoport elemeinek fizikai, kémiai tulajdonságai - sok természetes izotópjuk van, Mg: 3, de Cd: 8. - a Mg op.-ja a legnagyobb (6500C), de a Hg folyadék - a Hg csak oxidáló savaaaaaakban oldódik, a Zn amfoter elem - a Mg jó redukálószer, oxidjának képződéshője és termikus stabilitása igen nagy (magnezit tégla!) Cr 2 O 3 + 3 Mg = 2 Cr + 3 MgO - a HgO hevítve elbomli (félnemes fém) 2 HgO = 2 Hg + O 2 - A Mg és a Zn-csoport elemeinek előfordulása - elemi állapotban csak a Hg fordul elő - ásványaikban, kőzeteikben: MgCO 3 magnezit MgCa(CO 3 ) 2 dolomit MgSO 4 .7H 2 O keserűsó ZnS szfalerit HgS cinnabarit - a Cd a szfalerit kísérője szulfid (CdS) alakban - A Mg és a Zn-csoport elemeinek előállítása Mg: karbonátokból karbo- vagy szilikotermiásan: MgO + C = Mg + CO MgO + 2 CaO + Si(Fe) = CaSiO 4 + 2 Mg + Fe Zn, Cd: szfalerit pörkölése után az oxidok szenes redukciója levegő

kizárásával 2 ZnS + 3 O 2 = 2 ZnO + SO 2 a keletkező fémgőzök kondenzációs leválasztásával, a kolonna tetejétől lefelé: Cd Zn Pb, Bi, As, Sb Hg: a szulfid pörkölése a fémet közveeetlenül adja: HgS + O 2 = Hg + SO 2 - A Mg és a Zn-csoport elemeinek felhasználása Mg: könnyűfém-ötvözetek, redukáló anyag, régebben fényképeszet Zn: szárazelemek, cinkbádog, ötvözetek Cd: alacsony op.-ú ötvözetek, elektrokémiai ipar Hg: műszeripar, stb. - A Mg és a Zn-csoport elemeinek sztereokémiája - a Hg +1 ox.számú vegyületei diszproporcióra hajlamosak - főleg +2 ox.fokúak, de koordszámuk lehet 3, 4 vagy 6 is: H 5 C 2 - Zn -C 2 H 5 , (2) H5C2 Mg H5C2 [Zn(CN) 4 ]2H 3 C - Cd - CH 3 H 3 C - Hg - CH 3 O C2H5 (3) C2H5 [Zn(NH 3 ) 6 ]2+ H 5 C 6 - Cd - C 6 H 5 [HgI 4 ]2- [Cd(CN) 4 ]2- - A Mg és a Zn-csoport elemeinek halogenidjei E2X2 Hg 2 X 2 EX 2 MgX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk EX+ EX 3 - MgX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk MgX+ MgX 3 -

MgX 4 2- CdX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk CdX+ CdX 3 - CdX 4 2- HgX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk HgX+ HgX 3 - HgX 4 2- [ EX 4 2MgCl 4 ]2- - a Hg-nak összetett halogenidjei is vannak, benne -Hg-Hg- kötésekkel, a többié csak EX 2 összetételű - a HgI 2 vörös v. sárga színű, a többi színtelen - a fluoridok: 3-d. rácsban, Cl-,Br-,I- : 2-d rácsban kristályosodnak - a Cl-, Br- és I- vegyületek molekuláris jellege a Hg(II) esetén már kifejezett (alacsonyabb op., fp) - az EF 2 fluoridok és a Hg 2 X 2 halogenidek vízben rosszul oldódnak - az EX 2 halogenidek gőzállapotban líneeárisak - a MgX 2 halogenidek (X=Cl, Br, I) higroszkóposak, MgX 2 .6H 2 O alakban kristályosodnak - vízmentesen az oxid és szénpor, valamint a megfelelő halogén hevítésével keletkeznek - a Hg(I) halogenidek reakcióikban diszproporcionálódnak; a jodid már spontán bomlik, a fluorid vízzel hidrolizál Hg 2 Cl 2 + H 2 S = HgS + Hg + 2 HCl Hg 2 I 2 = HgI 2 + Hg Hg 2 F 2 +

H 2 O = Hg + HgO + 2 HF - a vízben rosszul oldódó HgI 2 a I- -ion feleslegben oldódik: HgI 2 + 2 KI = K 2 [HgI 4 ] (Nessler-reagens az NH 3 kimutatására) - A Mg és a Zn-csoport elemeinek oxidjai, hidroxidjai - Amfoter oxid: ZnO - Bázikus oxid: MgO, HgO - Oxidok: MgO, ZnO, CdO, HgO és Hg 2 O - Hidroxidok: Mg(OH) 2 , Zn(OH) 2 , Cd(OH) 2 víízben igen rosszul oldódnak MgO: tűzálló bélés (magnezit tégla), síkpor, gyógyyyászat ZnO: festékpigment, gyógyászat, kozmetika Zn(OH) 2 : amfoter, még NH 4 OH-ban is oldódik, de nem hidroxo-, hanem NH 3 -komplex formában Zn(OH) 2 + 4 NH 3 = [Zn(NH 3 ) 4 ](OH) 2 Cd(OH) 2 is hasonlóan viselkedik - A Mg és a Zn-csoport elemeinek szulfidjai - ES összetételűek: MgS fehér ZnS CdS HgS fehér sárga fekete (szfalerit (cinnabarit) v. würtzit) - vízben oldhatatlanok, a HgS kivételével HNO 3 -ban oldódnak - A Mg és a Zn-csoport elemeinek nitridjei és foszfidjai Nitrid Mg 3 N 2 Zn 3 N 2 Cd 3 N 2 Hg 3 N 2 Azid Hg(N 3 )

2 Amid Foszfid Mg(NH 2 ) 2 Zn(NH 2 ) 2 Cd(NH 2 ) 2 (Hg(NH 2 Cl) x Mg 3 P 2 - a Zn, Cd-nak ammin-komplexei is vannak - a nitridek és foszfidok vízzel hidrolizálva NH 3 -at és PH 3 -at fejlesztenek - HgNH 2 Cl amido-halogenidek képződése: [HgI 4 ]2- + NH 3 HgNH 2 I + HI - A Mg és a Zn-csoport elemeinek karbidjai, cianidjai, karboniljai - Karbidok (C 3 4- tetrafunkciós) Mg 2 C 3 2MgC 2 (C 2 bifunkciós) ZnC 2 CdC 2 HgC 2 acetilidek, vízzel hidrolizálva acetilént fejlesztenek: MgC 2 + 2 H 2 O = Mg(OH) 2 + C 2 H 2 - Cianidok, cianokomplexek Mg(CN) 2 Zn(CN) 2 [Zn(CN) 4 ]2Cd(CN) 2 [Cd(CN) 4 ]2Hg(CN) 2 [Hg(CN) 4 ]2vízben rosszul az alkáli sók vízben oldódnak oldódnak - Karboniljaik főleg az átmeneti fémeknek van A GALLIUM-CSOPORT - Ga, In, Tl: ns2np1 három vegyértékelektron s-elektronok gyakran inert párok, pl. Tl: +1 oxfok (hasonlóság az alkálifémekhez) - Ga: elektronhiányos elem (hidridekben, halogenidekben, elemorganikus vegyületekben), alacson op.:

≈ 300C (Tl ≈ 3300C) - elemi állapotban nem fordul elő, elég szétszórt elem (pl. a bauxitban, a vörösiszapban dúsul) - felhasználás: Ga: hőmérők (10000C-ig), ötvöző elem, katalizátor (Tl méreg) - sztereokémia: Ga főleg sp3, Tl sp3d2 is. Cl Cl Cl Ga Ga Cl Cl Cl H CH 3 Ga CH 3 Ga H CH 3 CH 3 CH 3 Ga CH 3 Ga CH 3 - Hidridek Ga 2 H 6 CH 3 CH 3 CH 3 digallán, diboránhoz hason tulajdonságú - A Ga-csoport elemeinek halogenidjei EX E2X4 Ga 2 Cl 4 EX 4 - EX 3 GaF 3 X=Cl,Br,I Ga 2 X 6 In 2 X 6 X=Cl,Br,I TlX Tl 2 X 4 TlX 6 3X=Cl,Br,I Tl 4 Cl 6 - TlI 3 E 2 X 9 3- GaBr 4 - InF 6 3- InCl 4 InBr 4 - TlX 3 TlCl 4 - TlI 3 TlBr 4 - Tl 2 Cl 9 3- - Halogenokomplexek ClCl- Tl Cl Cl- - Cl Tl 2 Cl 9 3- Tl - ClCl- TlCl 5 2X=Cl,Br,I TlIII - TlX oldhatósága hasonlít az AgX-éhez Cl- EX 6 3GaF 6 3- GaCl 4 - Tl+ + I 3 - Cl- EX 5 2- ClTlII TlII TlII TlIII Tl 6 Cl 12 4+ TlII - A Ga-csoport elemeinek oxidjai, összetett

oxidjai - Oxidok: Ga 2 O 3 In 2 O 3 fehér színű vegyületek In 2 O Tl 2 O Tl 2 O 3 csak a Tl 2 O vízoldható - TlOH erős bázis - A Ga-csoport elemeinek szulfidjai - A Ga-csoport elemeinek nitridjei, foszfidjai Nitrid Azid Amid GaN InN Tl 3 N Tl(N 3 ) Foszfid GaP InP AZ ÓN (Sn), AZ ÓLOM (Pb) ÉS A BIZMUT (Bi) - Sn, Pb: ns2np2 - négy vegyértékelektron, de s2 elektronjaik már inert párok is, oxidációfokok tehát: Sn: (+2) +4, a +2-es vegyületek erősredukálószerek Pb: +2 (+4), a +4-es vegyületek erős oxidálószerek - Bi: 6s26p3 - öt vegyértékelektron, de főleg +3 ox.fokú - Az Sn, Pb és Bi fizikai, kémiai tulajdonságai - Sn, Pb: sok természetes izotóp, az Pb a természetes radioaktív bomlási sorozatok utolsó, már stabilis izotópja (206Pb, 207Pb, 208Pb), az Pb-ban az izotóparány ingadozó - Bi: tiszta elem - allotróp módosulatok: α-ón, β-ón (por alakú, mikrokristályos, gyémánt térrács, ónpestis 100C alatt) - Sn, Pb: alacsony op., Bi:

rideg, op alacsony - levegőben védő oxidréteg (SnO 2 , PbO), magasabb hőmérsékleten elégnek (SnO 2 , PbO, Bi 2 O 3 ) - az Pb felületén kevés CO 2 -tartalmú vízzel védő bázikus ólomkar-bonát, Pb 2 (OH) 2 CO 3 védőréteg alakul ki (vízvezetékek) - Pb, Sn: amfoter elemek Sn, Bi: csak oxidáló savakban oldódnak (SnO 2 .xH 2 O, β-ónsav) Pb: HCl-ben, H 2 SO 4 -ben PbCl 2 ill. PbSO 4 védőréteg keletkezik, akadályozza az oldó- dást - Az Sn, Pb és Bi előfordulása csak vegyületeikben: SnO 2 ónkő (kassziterit) PbS galenit cerusszit PbCO 3 PbCrO 4 vörös ólomérc (krokoit) Bi 2 S 3 bizmutin Bi 2 O 3 bizmutokker - Az Sn, Pb és Bi előállítása Sn: szénnel, redukcióval SnO 2 + 2 C = 2 CO + Sn Pb: galenitből (flotációs dúsítás után, reduktív pörköléssel): PbS + O 2 = PbSO 4 2 PbS + 3 O 2 = PbO + 2 SO 2 PbSO 4 + PbS = 2 Pb + 2 SO 2 2 PbO + PbS = 3 Pb + SO 2 redukciós eljárás: galenit + CaO + SiO 2 pörkölés PbO + C (koksz) Pb PbO + CO

= Pb + CO 2 tisztítás: buzgatással, a megolvasztott fémet keverik, szennyezések elsalakosodnak Bi: oxidból szenes redukcióval Bi 2 O 3 + 3 C = 2 Bi + 3 CO - Az Sn, Pb és Bi felhasználása Ónbádog, ötvözetek, csapágyfém: Sn,Sb, Pb, Cu, bronz: Cu, Sn, lágyforrasz: Pb, Sn, betűfém: Pb, Sn, Sb, akkumulátor, szerkezeti anyagok - Az Sn, Pb és Bi sztereokémiája sp3, sp3d2 SnCl 4 [Pb(OH) 6 ]2SnCl 2 , PbCl 2 BiCl 3 - hidridjeik: igen bomlékonyak, (EH 2 ) n valószínűleg - oxidjaik: SnO PbO Bi 2 O 3 SnO 2 PbO 2 Pb 3 O 4 BiO+ (bizmutil kation) - Az Sn, Pb halogenidjei EX 4 EX 2 SnX 2 SnX 4 X=F,Cl,Br,I op,fp nő EX 3 SnF 3 SnCl 3 SnI 3 - PbX 2 X=F,Cl, Br,I PbF 3 - PbF 4 PbCl 4 PbI 3 - EX 4 2- EX 6 4- EX 6 2EX 8 4SnX 6 2X=F,Cl,Br,I SnCl 4 2- PbCl 4 2- PbCl 6 2- PbF 8 4- - +2 vagy +4 oxidációfokú vegyületek, az EX 2 gőzállapotban V-alakú, az EX 4 tetraéderesek - a Pb(IV)-nek nincs bromidja és jodidja (a Pb(IV) erősen oxidál, a Br- és a I-

pedig redukál) - az Sn halogenidjei higroszkóposak, hajlamosak a hidrolízisre, az Sn(II) halogenidek redukálók SnCl 2 + FeCl 3 = SnCl 4 + 2 FeCl 2 - a PbX 2 (X=Cl, Br, I) víízben rosszul oldódnak, alkáli halogenid (judid) feleslegben EX 4 2- komplexben oldódnak: HgI 2 vörös [HgI 4 ]2PbI 2 sárga [PbI 4 ]2Bi 2 I 3 fekete [BiI 4 ]- A Bi halogenidjei E 24 X 28 Bi 24 Cl 28 EX 3 BiX 3 X=F,Cl,Br,I BiF 5 BiI 4 - EX 5 EX 4 - BiF 6 3- EX 6 3- - a Bi 24 Cl 28 szubhalogenid, klaszterkötéseket tartalmaz - BiX 3 : F- rosszul oldódik víííízben, a többi hidrolizál (BiOCl, BiOBr) BiCl 3 BiBr 3 BiI 3 fehér sárga barnás fekete ↓ KI BiI 4 - oldódik - Az Sn, Pb és Bi oxovegyületei - Oxidok: SnO SnO 2 PbO - Hidroxidok: Sn(OH) 2 Pb(OH) 2 PbO 2 Pb 3 O 4 Bi 2 O 3 H 2 [Sn(OH) 6 ] BiO(OH) SnO: vízben rosszul old., savak oldják SnO 2 : vízben, savakban rosszul old., MOH-ban feltáródik M 2 [Sn(OH) 6 ] sószerűek, könnyen vizet veszítenek PbO, PbO 2 :

savakban, lúgokban oldódnak, amfoter oxidok Pb 3 O 4 : mínium, vörös, PbO hevítésével levegőn keletkezik Bi 2 O 3 : nem amfoter, csak savak oldják BiO(OH): Bi(OH) 3 -ból vízvesztéssel - Az Sn, Pb és Bi szulfidjai SnS PbS SnS 2 fekete sárga SnS 2 oldódik (NH 4 ) 2 S-ben és M 2 S x poliszulfidokban