Gazdasági Ismeretek | Számvitel » Mérlegképes könyvelő, államháztartási szak, kidolgozott számvitel tételsor

1.AIsmertesse az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet főbb szabályozási kérdéseit, szerkezeti felépítését! Államháztartás szervezetei: azok a szervezetek, amelyeket az államháztartási törvény alapján az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet annak minősít. Az államháztartás szervezetei alaptevékenységként közfeladatokat látnak el, alaptevékenységüket nem haszonszerzési céllal folytatják, közpénzzel gazdálkodnak, vagyonuk rendeltetése a közérdek szolgálata, működésük és gazdálkodásuk éves költségvetés ( vagy költségvetési keret ) alapján történik. Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet: 249/2000. Kormányrendelet, azaz a „számviteli kormányrendelet”: Az államháztartás szervezeteinek fenti gazdálkodási

sajátosságai indokolttá tették, hogy az általános számviteli szabályozásból kiindulva, de eltérő szabályozást alakítsanak ki számukra, amelyet a számviteli kormányrendelet tartalmaz. A számviteli kormányrendelet hatálya alá tartozó államháztartás szervezetei: • központi költségvetési szervek • helyi önkormányzatok, települési és területi kisebbségi önkormányzatok és költségvetési szerveik • a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai ( tb. alapok ) • társadalombiztosítási költségvetési szervek • országos kisebbségi önkormányzatok és költségvetési szerveik • köztestületi költségvetési szervek • helyi önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulásai • elkülönített állami pénzalapok • az országmozgósítási és állami céltartalékokat vagyonkezelőként kezelő költségvetési szervek ( ezen feladataira vonatkozóan ) • a Kincstári Vagyoni Igazgatóság ( mint az állam tulajdonosi

jogait gyakorló és vagyonkezelő, a kezelésére bízott kincstári vagyon tekintetében ) • a Magyar Tudományos Akadémia ( mint köztestület törzsvagyonába adott eszközök kezelésére létrehozott vagyonkezelő szervezet ) • a megyei területfejlesztési tanácsok, a regionális és térségi fejlesztési tanácsok, valamint munkaszervezeteik A számviteli kormányrendelet főbb szabályozási kérdései: Beszámolási kötelezettség  Az államháztartás szervezeteinek beszámolási kötelezettsége a költségvetési előirányzatok alakulásának és azok teljesítésének, a vagyoni, a pénzügyi és létszámhelyzetének, a költségvetési feladatmutatóknak és a normatívák alakulásának bemutatására, továbbá a költségvetési támogatások elszámolására terjed ki. A beszámolóban a pénzügyi helyzetet a költségvetésben meghatározott bevételi és kiadási előirányzat teljesítése tükrözi. A beszámolóban a maradvány az

alaptevékenységgel kapcsolatban előirányzatmaradványt (kincstári körbe tartozóknál), illetve pénzmaradványt (helyi önkormányzatoknál), a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban az eredményt tartalmazza. Könyvvezetési kötelezettség  Az államháztartás szervezeteinek a tevékenységük során előforduló, a vagyoni és pénzügyi helyzetükre kiható gazdasági eseményekről a kettős könyvvitel rendszerében módosított teljesítés szemléletű nyilvántartást kötelesek vezetni . A módosított teljesítés szemléletű könyvvitel jellemzői  A pénzforgalmi gazdasági eseményeket, valamint ezek eszközökre és forrásokra gyakorolt hatását a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja be. Az egyéb gazdasági műveleteknek az eszközökben és forrásokban bekövetkezett hatását a könyvviteli nyilvántartásban legalább negyedévenként kell rögzíteni, a folyamatosan vezetett analitikus

nyilvántartásokból készített összesítető bizonylat (feladás) alapján. A költségvetési előirányzatokat és azok teljesítését közgazdasági osztályozás (Ko; jogcímenkénti bontás) és funkcionális osztályozás )(Fo; tevékenységenkénti, szakfeladatonkénti bontás) szerint is nyilván kell tartani. 1 Számviteli politika  Az államháztartás szervezetének szakmai feladatai és sajátosságai figyelembevételével ki kell alakítania és írásban szabályoznia számviteli politikáját. A számviteli politika keretében el kell készíteni: a leltározási és leltárkészítési szabályzatot; a pénzkezelési szabályzatot; az értékelési szabályzatot (ahol a Tv. és e rendelet választási lehetőséget ad, valamint ahol az államháztartás szervezetének sajátos eszközei, forrásai indokolják); az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot (Ámr-t is figyelembe véve). A számviteli politika keretében ki kell

jelölni a mérlegkészítés időpontját, vagyis ameddig az értékelési feladatokat el kell végezni, illetve a költségvetési évre vonatkozóan a könyvekben helyesbítések végezhetők. A számviteli kormányrendelet szerkezeti felépítése  • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • A rendelet hatálya (1-4§)  Kikre terjed ki a rendelet hatálya; a Számviteli törvény mely rendelkezéseit alkalmazzák, mely rendelkezéseit nem alkalmazzák, illetve mely rendelkezéseit alkalmazzák e rendeletben szabályozott eltérésekkel. Értelmező rendelkezések és fogalmak (5§) Beszámolási kötelezettség (6-7§) Könyvvezetési kötelezettség (8§)  Ezen belül a számviteli politikára vonatkozó előírások. Számviteli alapelvek (9§)  A vállalkozás folytatásának elve; a teljesség elve; a következetesség elve; az összemérés elve; az óvatosság elve; a bruttó elszámolás elve; az időbeli elhatárolás

elve; a lényegesség elve; a költség-haszon összevetésének elve; a valódiság, a világosság, a folytonosság, az egyedi értékelés, valamint a tartalom elsődlegessége a formával szemben elvek. A költségvetési beszámolóra vonatkozó általános szabályok (10-13§)  Határidők, előírások, beszámolók (éves, féléves, összevont) részei. A mérleg tételeinek tartalma (14-26§)  Előírások: mely eszközöket és forrásokat hol kell és hol szabad kimutatni, illetve hol nem kell és hol nem szabad kimutatni. Tagolását és tételeinek részletezését az 1. számú melléklet tartalmazza A mérlegtételek értékelésének általános szabályai (27§): Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke (28-29§); Az eszközök értékcsökkenése (30§); Az eszközök értékvesztése (31§) A mérlegben szereplő eszközök és források értékelése (32-36§) A mérlegtételek alátámasztása leltárral (37-39§) Kiegészítő

melléklet (40-44§) Készítésének célja, a számszaki rész és a szöveges indoklás tartalma. Számviteli szolgáltatás (45§) Könyvvizsgálat (46§) A költségvetési szervek számlakerete (47-48§) A 9. számú mellékletben foglaltak szerint a könyvviteli számlák számát és megnevezését (számlakeret-tükör), valamint a számlaosztályok tartalmára vonatkozó előírásokat tartalmazza. Számlarend (49§) Előírásai és tartalma. Könyvviteli zárlat (50§) Bizonylati elv, bizonylati fegyelem (51-52§) ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK: Átmeneti rendelkezés (53§); Hatálybalépés (54§): 2001.0101-én Mellékletek a 249/2000. (XII24) Kormányrendelethez: 1. számú melléklet  A könyvviteli mérleg előírt tagolása ESZKÖZÖK • A/ Befektetett eszközök • I. Immateriális javak • II. Tárgyi eszközök • III. Befektetett pénzügyi eszközök • IV. Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott (vagyonkezelésbe vett) eszközök • B/

Forgóeszközök • I. Készletek • II. Követelések • III. Értékpapírok • IV. Pénzeszközök • V. Egyéb aktív pénzügyi elszámolások 2 • FORRÁSOK • • • • • D/ Saját tőke E/ Tartalékok I. Költségvetési tartalékok II. Vállalkozási tartalékok F/ Kötelezettségek • • • • • • I. Hosszú lejáratú kötelezettségek II. Rövid lejáratú kötelezettségek III. Egyéb passzív pénzügyi elszámolások  2. számú melléklet  A pénzmaradvány-kimutatás előírt tagolása  3. számú melléklet  Előirányzat-maradvány alakulása (az alap-, kiegészítő és kisegítő tevékenység szakfeladataira) 4. számú melléklet  A vállalkozási maradvány-kimutatás előírt tagolása 5. számú melléklet  Költségvetési előirányzatok és a pénzforgalom egyeztetése A/ Költségvetési előirányzatok egyeztetése B/ Pénzforgalom egyeztetése 6. számú melléklet  Immateriális javak, tárgyi

eszközök állományának alakulása, valamint a befektetet pénzügyi eszközök és értékpapírok értékvesztésének alakulása A/ Immateriális javak, tárgyi eszközök állományának alakulása B/ Befektetett pénzügyi eszközök és értékpapírok értékvesztésének alakulása  7. számú melléklet  Feladatmutatók állományának alakulása 8. számú melléklet  Az önkormányzati alrendszer sajátos gazdálkodásához kapcsolódó elszámolások A/1) Segédtábla a normatív hozzájárulások elszámolása és a mutatószámok, feladatmutatók alakulásához A/2) A normatív hozzájárulások elszámolása és a mutatószámok, feladatmutatók alakulása B) A cél- és címzett támogatás elszámolása C) D) Központosított előirányzatok és egyéb kötött felhasználású támogatások elszámolása E/1) Segédtábla a normatív, kötött felhasználású támogatások elszámolása és a mutatószámok, feladatmutatók alakulásához E/2) A

normatív, kötött felhasználású támogatások elszámolása és a mutatószámok, feladatmutatók alakulása F) G) A települési önkormányzatok . évi jövedelemkülönbség mérsékléssel való teljes körű elszámolása H) Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő települési önkormányzatok támogatásának elszámolása I) J) Az előző évi (. év) kötelezettségvállalással terhelt normatív, kötött felhasználású támogatások előirányzat-maradványainak elszámolása K) Az előző évi (. év) kötelezettségvállalással terhelt központosított előirányzatok és egyéb kötött felhasználású támogatások előirányzat-maradványainak elszámolása L) A többcélú kistérségi társulások támogatásának jogcím elszámolása, valamint a mutatószámok, feladatmutatók alakulása M) Segédtábla a többcélú kistérségi társulások támogatásának jogcím elszámolásához és a mutatószámok, feladatmutatók alakulásához  9.

számú melléklet  Számlakeret-tükör 1. Számlaosztály BEFEKTETETT ESZKÖZÖK 2. Számlaosztály KÉSZLETEK, KÖVETELÉSEK, ÉRTÉKPAPÍROK 3. Számlaosztály PÉNZÜGYI ELSZÁMOLÁSOK 4. Számlaosztály FORRÁSOK (PASSZÍVÁK) 5. Számlaosztály KIADÁSOK ELŐIRÁNYZATA ÉS ELŐIRÁNYZAT TELJESÍTÉSE (közgazdasági osztályozás szerint) 6. Számlaosztály KÖZVETETT (ÁLTALÁNOS) KIADÁSOK 7. Számlaosztály TEVÉKENYSÉGEK KIADÁSI ELŐIRÁNYZATA ÉS ELŐIRÁNYZAT TELJESÍTÉSE (funkcionális osztályozás szerint) 8. Számlaosztály NEMZETGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSOK 9. Számlaosztály BEVÉTELEK ELŐIRÁNYZATA ÉS ELŐIRÁNYZAT TELJESÍTÉSE (közgazdasági és funkcionális osztályozás szerint) 0. Számlaosztály NYILVÁNTARTÁSI SZÁMLÁK A SZÁMLAOSZTÁLYOK TARTALMÁRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK  10. számú melléklet  Fejezeti maradvány-elszámolási számla pénzforgalma  11. számú melléklet  Letéti számla pénzforgalma  12. számú melléklet 

Központi költségvetésből és egyéb forrásból folyósított ellátások részletezése  13. számú melléklet  Az egyszerűsített mérleg előírt tagolása  14. számú melléklet  Egyszerűsített éves pénzforgalmi jelentés előírt tagolása  15. számú melléklet  Az egyszerűsített pénzmaradvány-kimutatás előírt tagolása  16. számú melléklet  Az egyszerűsített vállalkozási maradvány-kimutatás előírt tagolása  17. számú melléklet  Főkönyvi kivonat  18. számú melléklet  Követelések és kötelezettségek állományának alakulása 3 A) Követelések részletezése B) Kötelezettségek részletezése  19. számú melléklet  Eszközök értékvesztésének alakulása  20. számú melléklet  Az eszközök értékhelyesítésének alakulása  21. számú melléklet   22. számú melléklet  Az adósságállomány évenkénti alakulása  23. számú melléklet   24.

számú melléklet  Kötelezettségvállalások állományának évi alakulása  25. számú melléklet   26. számú melléklet   27. számú melléklet  A mérleg előírt tagolása  28. számú melléklet  Az eredmény-kimutatás előírt tagolása (összköltség eljárással)  29. számú melléklet  Eredményszemléletű számlakeret-tükör  30. számú melléklet  Főkönyvi kivonat 4 1.BIsmertesse a költségvetési elemzés általános jellemzőit (célja, területei, információs bázisai)! Költségvetési elemzés: A költségvetési gazdálkodás irányítása, értékelése elképzelhetetlen megfelelő információk nélkül, amelyeknek egyik legfontosabb forrása az elemző munka. A költségvetési gazdálkodás elemzésének fő feladata, hogy a költségvetési szervek irányítói, a vezetők részére naprakész, pontos információkat szolgáltasson a gazdálkodás helyzetéről, a gazdasági folyamatokról és a

szakmai-gazdasági összefüggésekről. Az elemzői munka akkor eredményes, ha a gazdálkodás átfogó értékelése mellett bemutatja a különböző részfolyamatok közötti ok-okozati összefüggéseket, valamint ezek kapcsolatát a fő szakmai-gazdasági jellemzőkkel. Költségvetési elemzés célja: Az elemző munka eredményességének alapvető feltétele az elemzés konkrét céljának meghatározása, mivel e nélkül nem nyújt kellő segítséget a vezetőknek. Az elemzés célját általában az elemzés eredményét felhasználók ( pl. felügyeleti szervek, vezetők és dolgozók, hitelezők, partnerek, stb) igényeitől függően kell meghatározni. Ezzel érhető el, hogy az elemzés segítse  a döntések megalapozását; a gazdálkodás fejlesztését; a befolyásoló tényezők bemutatását az erőforrások jobb felhasználása érdekében; a feladatellátás, a kitűzött célok végrehajtásának értékelését; a működés és a gazdálkodás

hatékonyságának, gazdaságosságának, eredményességének, vizsgálatát, javítását. Az elemzés célja tehát  feltárni és értékelni (számszerűsítve is) azokat a feltételeket, körülményeket, amelyek befolyásolják a költségvetési szerv gazdálkodását, a vezetés döntéseinek előkészítését, a megtett intézkedések végrehajtását. Költségvetési elemzés területei: Az elemző munka fontosabb részterületei, amelyek a mikro szintű, intézményi elemzési feladatokat tartalmazzák  1. a költségvetés tervezése és végrehajtása, ezen belül • a pénzforgalmi előirányzatok teljesítése  A költségvetés tervezésére a bázisszemlélet jellemző, vagyis az előző évi eredeti előirányzatból áll össze a költségvetés (figyelemmel a szerkezeti változásokra, a szintrehozásra, az előirányzati többletekre). Az elemzésnél vizsgálandó, hogy az egyes tényezők milyen arányt képviselnek a teljes előirányzatból vagy a

bázishoz képest milyen összegű/arányú növekedést jelentettek. A tervező munka minősége, a tervezett adatok realitása tükröződik a tervszerűség elemzésénél. • a pénzügyi helyzet , likviditás alakulása  A pénzügyi helyzet elemzéséhez alkalmazott mutatók a likviditás alakulásának megítélését szolgálják. A likviditás elemzése a likvid eszközöknek (forgóeszközök; készletek nélküli forgóeszközök; pénzeszközök) és a rövid lejáratú kötelezettségeknek az összehasonlítását jelenti. A likviditási mutatók információt nyújtanak arról, hogy a mobil forgóeszközök a rövid lejáratú kötelezettségek milyen arányát képesek fedezni, azaz milyen a fizetőképesség. • az intézményi feladatellátás és a pénzügyi folyamatok kapcsolata  A szakmai tevékenységet a „kapacitást” jelző feladatmutatók (pl. férőhely), illetve a működés idejét és a kapacitáskihasználását is érzékeltető

teljesítménymutatók jellemzik. Az intézmények gazdálkodásának elemzésénél az állandó és a változó kiadások megfigyelésének, viselkedésük ismeretének különös jelentősége van. Intézményi szinten a kiadásokat (bevételeket) és a jellemző mutatókat (feladat-, teljesítménymutató) az ún. normatívák kapcsolják össze Célszerű a kiadásokat és bevételeket szakfeladatonként is vizsgálni, mivel a szakfeladatonkénti összevetésükből kiderül, hogy melyik feladat tudja finanszírozni magát, melyik bevételéből jut más feladatra, s hol van szükség saját bevételt meghaladó pénzeszközre. 2. az intézményi érdekeltségi rendszer működése; az érdekeltség kifejezői: • a pénzmaradvány és az előirányzat-maradvány  Az elemzés első lépése a megalapozottság vizsgálata, amikor a kapcsolódó főkönyvi számlák (adatainak) helyességéről kell meggyőződni. A tartalmi megismerés után szükséges annak elemzése is, hogy

milyen jogcímen keletkezett bevételi többlet, bevételi lemaradás, kiadási megtakarítás, mivel ezek alakulása határozza meg a maradványok nagyságát, összetételét. A pénzmaradvány aránymutatóinak számításánál pedig vizsgálható a tárgyévi helyesbített pénzmaradvány, a költségvetési pénzmaradvány és a módosított pénzmaradvány aránya az összes bevételhez viszonyítva. 5 • a vállalkozási tevékenység eredménye  Az elemzés elsősorban a vállalkozási tevékenység eredményességének, annak az alaptevékenységre gyakorolt hatásának vizsgálatára terjed ki. Az eredményelemzésnél az egyes összetevők egymáshoz, illetve az eredményhez viszonyított aránya mutatható ki, amely alapján a vállalkozási tevékenység átfogó értékelése válik lehetővé. Az eredményelemzés egyik fő feladata az egyes összetevők változását előidéző, ezáltal az eredmény nagyságára ható tényezők (árváltozás, önköltség

változás, értékesítési volumen változás, értékesítési összetétel változás) körének és mértékének vizsgálata. 3. az intézmény(ek) vagyoni helyzetének alakulása; A mérleg megmutatja az elmúlt időszak gazdasági eseményeinek hatását, vagyis számot ad az intézmény vagyoni helyzetéről, tőkeerejéről, tükrözve azok belső összetételét és változását. Az elemzés kiemelt területei: • a vagyon nagyságának időbeli és területi összehasonlítása  A vagyonváltozás időbeli és területi alakulásának vizsgálata. • az eszközök és a források összetételének vizsgálata  Az egyes eszköz- és forráscsoportok belső összetételének (mérlegfőcsoport és mérlegcsoport részletezésben) és arányainak elemzése. • a vagyoni helyzet alakulásának vizsgálata  A vagyoni helyzet alakulásának értékelésére legalkalmasabbak a tőkeszerkezeti mutatók: a tőkeerősség; a kötelezettségek részaránya; a befektetett

eszközök fedezete. 4. az intézmény(ek) szervezeti rendszerének és gazdálkodásának összefüggései; ezen belül • a munkaerővel és a személyi juttatásokkal való gazdálkodás  Az elemzés célja a hiányosságok felszámolása, amellyel anyagi megtakarítás érhető el és eredményesebbé teszi a szakmai feladatok végrehajtását. Az elemzés keretében vizsgálni kell (lehet) a munkaerő-szükségletet; a munkaerőellátottságot; a munkaerő összetételének alakulását; a munkaerő felhasználásának hatékonyságát (termelékenységi mutatókkal: a munka termelékenysége és a munkaidő-kihasználás);a munkaerő forgalmát (mutatószámai: felvételi és kilépési forgalom; munkaerő forgalom; munkaerőhullámzás,azaz a váltás intenzitása); a személyi juttatásokkal való gazdálkodást (a felhasználás alakulása; a személyi juttatások összetétele, aránya; a változásra ható tényezők; juttatások differenciáltsága; átlagilletmények;

jutalmazáspolitika helyessége). • a tárgyi eszközökkel való gazdálkodás  Az elemzésének célja, hogy olyan információkat biztosítson, amelyek alapján a tárgyi eszköz-gazdálkodás tényleges színvonaláról valósághű kép nyerhető. Elemzésének területei: az állomány összetétele; elhasználódás és korszerűség; tárgyi eszköz-ellátottság; tárgyi eszköz kihasználás; fenntartási tevékenység (javítási és karbantartási kiadások);beruházás, felhalmozási tevékenység (összetétele, pénzügyi forrásai, gazdaságossága). • a készletgazdálkodás  Elemzésének célja az optimális készletszint kialakítása, a készletgazdálkodás támogatása. Vizsgálandó a készletek volumene és összetétele; készletnormák alakulása; forgási sebesség; fajlagos anyagfelhasználást; készletellátottság; munkahelyi készletgazdálkodás (munkafeltételek, munkakörülmények vizsgálata); sajátos készletféleségek (gyógyszerek,

élelmiszerek, szakmai eszközök). 5. az intézmény egyes részlegei, illetve a szakmai egységek tevékenysége, gazdasági feltételei; Egyes intézmények olyan kisegítő részleget (segédüzemet) működtetnek, amelyek a szakmai feladatok jobb ellátását segítik, pl. karbantartó részleget, élelmezési üzemet, mosodát, stb A gazdasági-műszaki ellátó részlegeknél az elemzés arra terjed ki, hogy a nyújtott szolgáltatás megfelelő színvonalú-e, illetve a feladatokat a lehető legkisebb ráfordítással látták-e el. A költségvetési elemzés információs bázisai: Az elemzés céljának (az igényelt információknak, az elemzés módjának) megfelelően kell meghatározni az elemzés információs bázisát, mivel az elemzőnek a problémák feltárásához megbízható adatokra, információkra van szüksége. Az elemző ugyanis az információs rendszer által biztosított adatok összehasonlításával, az eltérések feltárásával állapíthatja meg a

problémákat, illetve alkothat képet a vizsgált helyzetről, jelenségről. Az elemzést végzőnek csak olyan adatokat célszerű kérni és igénybe venni, amelyek a mindenkori pénzügyi információs rendszerből, a statisztikai adatszolgáltatásból, a számvitelből biztosíthatók. Az elemzés által igénybe vehető információs rendszer adatállománya két nagy részre osztható: 1. pénzügyi-gazdasági információk  Szerepe jelentős, mivel a gazdasági események (tervezéstől a végrehajtásig), tevékenységek szinte teljes körűen pénzügyi folyamatokhoz kapcsolódnak. Ezek az információk képezik az alapelemeit a beszámoló készítésnek és a könyvelési feladatok végrehajtásának. A 6 pénzügyi információs rendszer több egymástól elkülönülő, de egymással szoros összhangban levő rendszerből (alrendszerből) tevődik össze: • éves költségvetés  Éves szinten tartalmazza a feladatok végrehajtását szolgáló kiadási és

bevételi előirányzatokat (az előirányzatok jogcímenkénti, illetve tevékenységenkénti összetételének az elemzéséhez), a költségvetési szervnél foglalkoztatottak tervezett létszámát és személyi juttatásait, valamint a feladatmutatók állományát (elsősorban más adatokkal összekapcsolva alkalmazzák,pl. fajlagos mutatók alakulásánál). • éves és féléves beszámoló  A költségvetési szervek a beszámolóban adnak számot a költségvetésben jóváhagyott feladatok végrehajtásáról, az előirányzatokkal szembeni teljesítésekről, az alaptevékenységekhez kapcsolódó pénzmaradvány, előirányzat-maradvány nagyságáról, a vállalkozói tevékenység eredményéről. A beszámoló részei és egyben az elemzés legfontosabb információs bázisai: - a könyvviteli mérleg (az eszközök és források állományát előző évi és tárgyévi bontásban tartalmazza; a vagyoni helyzet értékeléséhez alkalmazott mutatók számíthatók

belőle) - a pénzforgalmi jelentés (részletesen tartalmazzák az eredeti és a módosított előirányzatokat, valamint a tényadatokat; a költségvetés teljesítésének, az előirányzatok módosításának és a személyi juttatások elemzéséhez hasznosíthatók) - a pénzmaradvány-kimutatás (a kincstári körbe nem tartozó költségvetési szervek alaptevékenységével és a kapacitások más, nem vállalkozás jellegű hasznosításával összefüggő bevételek és kiadások különbözete), az előirányzat-maradvány kimutatás (a kincstári körbe tartozó költségvetési szerveknél a módosított kiadási és bevételi előirányzatok és azok teljesítése különbözete) és az eredmény-kimutatás (a vállalkozási tevékenység jövedelme; az érdekeltségi rendszer, a tartalékok alakulásának elemzéséhez hasznosíthatóak) - kiegészítő melléklet (kötelező adattartalmú, számszerű kimutatás; elemezhető belőle az immateriális javak és a

tárgyi eszközök állományának alakulása, a követelések és a kötelezettségek részletezése, a feladatmutatók állományának alakulása, a költségvetési előirányzatok alakulása, a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszáma és személyi juttatásainak alakulása) • költségvetési jelentés, kincstári költségvetési jelentés  Az operatív célokat szolgáló, évközi elemzések, illetve az éven belüli irányzatok feltárása szempontjából az önkormányzatoknál különösen fontosak a költségvetési jelentések, amelyek negyedévente készülnek. Tartalmazzák a költségvetés teljesítésének adatait, a kiadások és bevételek egyenlegét, a finanszírozás jellemzőit, a pénzkészlet alakulását, valamint a foglalkoztatottak egyes adatait, a munkajogi létszámot. Kincstári körre, illetve az elkülönített állami pénzalapokra és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira hasonló adatokat a Kincstár havi

adatszolgáltatása alapján állnak rendelkezésre. • mérlegjelentés  A negyedévente összeállított mérlegjelentés az eszközök és források alakulásának elemzéséhez, ezen belül kiemelten a pénzügyi eszközök és kötelezettségek értékeléséhez tartalmaz adatokat. 2. egyéb információk  Az egyéb pénzügyi, munkaügyi stb információk közül elsősorban a költségvetési előirányzatokkal, a létszámmal, személyi juttatásokkal kapcsolatos nyilvántartásokat lehet az elemzés során felhasználni, mivel ezek az éves költségvetésen és a beszámolón kívül további részletező információkat tartalmaznak. Hasznosak még a költségvetési szervek által a felügyeleti szervek, a vezetés részére készített eseti felmérések, kimutatások és értékelések is. A szakmai egyéb információk körébe elsősorban a költségvetési szervek feladatai ellátásáról, a helyzetük alakulásáról készített ún. statisztikai beszámolók

sorolhatók, pl. az egészségügyi (betegforgalom, ápolási napok stb), az oktatási (tanterv, gyerek létszám osztályonként, stb.), a munkaügyi és bérügyi statisztikák 7 1.C Ismertesse az Állami Számvevőszék ellenőrzési szerepét, feladatait! Állami Számvevőszék: az Országgyűlésnek és a törvényeknek alárendelt általános hatáskörű pénzügyigazdasági ellenőrző szerv, az állami ellenőrzés legfőbb szerve. Ellenőrző tevékenységével megteremti a törvényhozás számára a végrehajtó hatalom kontrolljának lehetőségét, és segíti az Országgyűlést döntései megalapozásában. Az ÁSZ (célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok szerint) ellenőrzést végezhet az állami pénzek hasznosítását nyomon követve mindenütt, ahol állami pénzt használnak fel vagy kezelnek. Az ÁSZ elnöke az év során végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést A jelentést nyilvánosságra kell

hozni, de nem tartalmazhat államtitkot vagy szolgálati titkot. Ellenőrzési feladatai: Az ÁSZ alapvető feladata a kormány államháztartással, valamint az állami vagyonkezeléssel összefüggő tevékenységeinek ellenőrzése és értékelése. Az áht. gazdálkodásának ellenőrzése során vizsgálja: • a központi költségvetési javaslat (pótköltségvetési javaslat) megalapozottságát; a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét; az állami kötelezettségvállalással járó beruházási előirányzatok felhasználásának törvényességét és célszerűségét; a költségvetés hitelfelvételeit, azok felhasználását és törlesztését; a központi költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást • a központi költségvetés szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek működését; a tb. pénzügyi alapjainak és az elkülönített állami pénzalapoknak a felhasználását; valamint a helyi önkormányzatok és a kisebbségi

önkormányzatok gazdálkodását • az APEH és a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységét, valamint a VPOP tevékenységét • az állami költségvetésből gazdálkodó intézményeket; az állami költségvetésből nyújtott támogatás vagy az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználását  helyi önkormányzatoknál, országos és helyi kisebbségi önkormányzatoknál, nonprofit szervezeteknél, gazdálkodó szervezeteknél és az egyéb kedvezményezett szervezeteknél • a MNB gazdálkodását és az alapvető feladatok körébe nem tartozó tevékenységét  a jogszabályoknak, az alapszabályának és a közgyűlése határozatainak megfelelően működik-e • a pártok gazdálkodását, a részükre juttatott támogatásokat ( de csak törvényességi szempontból ) A köztulajdon, az állami vagyon (közvagyon) ellenőrzése során vizsgálja: • az állami vagyon kezelését, az áht. alrendszereinek körébe

tartozó vagyon kezelését • az állami tulajdonban (résztulajdonban) levő vállalkozások vagyonérték-megőrző és vagyongyarapító tevékenységét • az áht körébe tartozó vagyon elidegenítésére, illetve megterhelésére vonatkozó szabályok betartását • a Magyar Államkincstárt és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot Az állami számviteli rend ellenőrzése során vizsgálja: • az állami számviteli rend betartását • véleményezi, ellenjegyzi a továbbfejlesztési javaslatokat • továbbfejlesztési javaslatokat tesz Állami Számvevőszék szervezete: Az ÁSZ szervezeti felépítését és éves költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá. Az ÁSZ elnökből, alelnökökből, főtitkárból, vezetőkből, számvevőkből, ügyviteli és kisegítő személyekből áll. Az elnököt és az alelnököket az Országgyűlés 12 évre választja; megbízatásuk lejártával újraválaszthatóak. Az elnökkel, az alelnökökkel, a vezetőivel és

a számvevőivel szemben szigorú összeférhetetlenségi szabályok vannak érvényben. A főtitkár feladata: a hivatali szervezet operatív vezetése; egyfelől gyakorolva a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének jogosítványait, másfelől irányítva a Szervezetirányítási és Működtetési Igazgatóságot. A számvevő feladata: a vizsgálat során ellenőrzési jegyzőkönyvet felvenni, és ahhoz csatolni a bizonyítékokat, pl. a felfüggesztés, stb alapjául szolgáló tényekről Az elnök feladatai: • jóváhagyja a ÁSZ éves ellenőrzési tervét • gondoskodik az ÁSZ éves ellenőrzési tervének és az eseti ellenőrzéseinek végrehajtásáról • figyelembe veszi a törvényi kötelezettségeket, az Országgyűlés határozatát, a kormány kérését, a NATO, az Európai Unió, illetve olyan nemzetközi szervezet felkérését, amelynek a magyar állam tagja • meghatározza az ÁSZ feladatkörébe tartozó egyéb ellenőrzések gyakoriságát

8 • • • • • az ellenőrzött szervezet részére megküldi a jelentést (véleményt) a realizáló levéllel együtt beszámolót nyújt be az Országgyűlésnek az ÁSZ éves tevékenységéről a zárszámadás ellenőrzéséről készült jelentést a zárszámadással együtt terjeszti az Országgyűlés elé gondoskodik az ÁSZ által végzett ellenőrzések és elemzések eredményeit tartalmazó véleménynek és jelentésnek az Országgyűlés elé terjesztéséről felelősséggel tartozik az általa benyújtott jelentés adatainak és ténymegállapításainak valódiságáért, helytállóságáért Az Állami Számvevőszék sajátos intézkedési jogosítványai: realizálást segítő különleges jogosítványok • zárolás  Az ÁSZ a vizsgálat ideje alatt kármegelőzés céljából anyagi és pénzeszközöket (munkabérek kivételével) zárolhat, ha rendeltetésellenes vagy pazarló pénzfelhasználást állapít meg, illetve az ellenőrzött

szerv a pénzeszközök kezelésére vonatkozó szabályok súlyos megsértésével kárt okoz. • felfüggesztés  A költségvetésből finanszírozott beruházásoknál tapasztalt hasonló megállapítások esetén az ÁSZ jogosult a pénzeszközök (munkabérek kifizetéséhez szükséges összeg kivételével) felhasználását további intézkedésig felfüggeszteni. • bírósági eljárás indítványozása  Ha pártellenőrzés során azt észlelik, hogy az a gazdálkodása körében jogellenesen járt el, az elnök felhívást küld a párt elnökének a törvényes állapot helyreállítására. Súlyosabb törvénysértés esetén vagy ha a felszólításnak nem tesznek eleget, akkor az elnök bírósági eljárást indítványoz. • alkotmánybírósági eljárás indítványozása  Az ÁSZ indítványozhatja az alkotmánybírósági eljárást, ha észleli, hogy valamely jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközei nemzetközi

szerződésbe ütköznek, továbbá az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése szükséges. Az Állami Számvevőszék által alkalmazott ellenőrzés módszertana: Az Állami Számvevőszéknek (továbbiakban: ÁSZ) az Alkotmányból és az Állami Számvevőszékről szóló törvényből adódó kötelezettsége a központi költségvetés végrehajtásának, vagyis zárszámadásának ellenőrzése. Az államháztartási törvény kimondja, hogy az Országgyűlés az ÁSZ jelentésével együtt tárgyalja meg a zárszámadási törvényjavaslatot. Az említett törvények azonban konkrét követelményeket nem támasztanak az ellenőrzéssel szemben, annak végrehajtását teljes egészében az ÁSZ-ra bízzák. Az ÁSZ a zárszámadással kapcsolatban helyszíni ellenőrzéseket végzett a központi költségvetés minden egyes fejezeténél (a költségvetési tervezés, végrehajtás és beszámolás szempontjából önállóan felügyelt, irányított szervek és

előirányzatok összességénél), a zárszámadási törvényjavaslat elkészítéséért felelős Pénzügyminisztériumban, valamint a Magyar Államkincstárnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban, a Vám és Pénzügyőrségnél, továbbá fejezetenként néhány intézménynél szúrópróbaszerűen. Az ellenőrzések során az ÁSZ törvényben rögzített törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempont közül elsősorban a törvényességre (szabályszerűségre) helyezték a hangsúlyt, miközben a gazdálkodás célszerűségét is értékelték. Hazánk uniós csatlakozási folyamatának keretében megtörtént a pénzügyi ellenőrzési rendszer működésének átvilágítása, és nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenőrzési rendszert alkalmassá kell tenni arra, hogy az EU követelményeinek megfelelő bizonyosságot szerezhessen az állami eszközök egyrészt szabályos, másrészt pedig hatékony felhasználásáról, és mindez

szükségessé teszi a hazai és a nemzetközi standardokra épülő ellenőrzési módszertanok kidolgozását. A kihívásokat felismerve kötött (az EU pénzügyi támogatásával) iker intézményi szerződést az ÁSZ az Egyesült Királyság Számvevőszékével (továbbiakban: NAO). A szerződés értelmében az ÁSZ a NAO - hazai viszonyainkra adaptált financial audit (továbbiakban FA), illetve teljesítményellenőrzési modelljét veszi át. A központi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése az FA modell alkalmazásával válik alkalmassá az EU követelményeinek megfelelő bizonyosság megszerzésére. Modellje a következő: 1. egyrészt a tevékenység megismerése (intézményi keretek, külső környezet, átfogó szabályozási környezet), másrészt a számviteli és a belső irányítási-szabályozási rendszerek (monitoring értékelése, alkalmazások és az üzembe helyezési kontroll elemek áttekintése) megismerése; 2. lényegességi szint

meghatározása; 3. kockázat becslése; 4 ellenőrzési eljárások megtervezése, ellenőrzési útmutatók; 5 szabályozási elemek tesztelése; 6. analitikus eljárások; 7 tételes ellenőrzési eljárások; 8 eredmények értékelése és véleményalkotás; 9. jelentéstétel 9 2.a Ismertesse az államháztartás szervezeteinek számviteli politikájával kapcsolatos szabályozási feladatait, a sajátosan érvényesülő számviteli alapelvek főbb jellemzőit! 2.b Ismertesse az államháztartás szervezetei érdekeltségi rendszereinek elemzési feladatait! 2.c Ismertesse az ellenőrzés hosszú és rövidtávú tervezésének lényegét! a . ) A számvitelről szóló 2000 évi C törvény és az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló többször módosított 249/2000. (XII 24.) Kormányrendelet alapján, valamint a szakmai feladatok és sajátosságok figyelembevételével kell meghatározni az

alkalmazandó számviteli politikát. A számviteli politika célja, megbízható és valós kép kialakítása a költségvetési szerv vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, annak változásáról. Olyan szabályzat, amely rögzíti a költségvetési szerv működésére jellemző, a számviteli törvény, az államháztartási törvény és az államháztartás működési rendjét szabályozó kormányrendelet, valamint a különböző szakmai jogszabályok végrehajtásának módszereit, eszközeit meghatározó számviteli politikát. A számviteli politika hozzájárul és megalapozza a kv-i szerv vezetéséhez, a megfelelő információk előállításához szükséges belső szabályozási rendet, megfogalmazza azokat az elvárásokat, módszereket, megoldásokat, amelyekre a kv-i szervnek az adott jogszabályi keretek között lehetősége van. A számviteli politikával szemben támasztott követelmények: a számviteli politikát a számviteli törvényben

rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján kell kidolgozni a számviteli politikát úgy kell kialakítani, hogy az a költségvetési szerv adottságaihoz, körülményeihez, sajátosságaihoz a legjobban illeszkedjen a számviteli politikát írásba kell foglalni a számviteli politika összeállításánál figyelembe kell venni az Áhsz-nek a számviteli politikára vonatkozó kötelező előírásait A számviteli politika keretében el kell készíteni:  az eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatát,  az eszközök és források értékelésének szabályozását, azoknál az eszközöknél, illetve forrásoknál, ahol a Tv. és a kormányrendelet választási lehetőséget ad, továbbá ahol az államháztartás szervezetének sajátos eszközei, illetve forrásai indokolják,  a rendszeresen végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében az önköltségszámítás rendjére vonatkozó

belső szabályzatot, figyelembe véve az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó előírásait is,  a pénzkezelési szabályzatot. A számviteli politika keretében kell továbbá szabályozni azt, hogy a számviteli elszámolás és az értékelés szempontjából az államháztartás szervezete mit tekint lényegesnek, nem lényegesnek, továbbá jelentős összegnek, nem jelentős összegnek. Így többek között rögzítendő, mi tekintendő figyelembe veendő szempontnak - a megbízható és valós összkép kialakítását befolyásoló lényeges információk tekintetében, 1 - a kisértékű tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok és szellemi termékek minősítésénél, - az értékcsökkenés összegének alap-, kiegészítő, kisegítő és vállalkozási tevékenység közötti megosztásánál, - az alap-, kiegészítő, kisegítő és vállalkozási tevékenységet terhelő előzetesen felszámított általános

forgalmi adó megosztásánál, - az általános kiadások megosztási módszerének kiválasztásánál, - a raktári készletek leltározása során az eltérések kompenzálásánál és a káló elszámolásánál, - a terven felüli értékcsökkenés elszámolása tekintetében, - befektetett eszközök piaci értéken történő értékelése esetén az eszközök piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet jelentős összegének meghatározásánál. Amennyiben az adott immateriális jószág, a tárgyi eszköz és az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba, vagyonkezelésbe adott, illetve vagyonkezelésbe vett eszköz az államháztartási szervezet tevékenységét várhatóan tovább szolgálja, mint az előírt leírási kulcsok alapján számított használati idő, akkor az államháztartás szervezete a tervezett használati idő figyelembevételével kisebb mértékben is megállapíthatja az általa alkalmazott lineáris leírási

kulcsot. Ez esetben a számviteli politikájában meg kell határoznia azon eszközök körét, amelyek esetében az értékcsökkenést a várható használati idő alapján számolja el, valamint a várható használati idő megállapítására vonatkozó szabályokat. A számviteli politika részeként az államháztartás szervezetének szabályoznia kell a beszerzett, illetve előállított immateriális jószág, tárgyi eszköz üzembe helyezése dokumentálásának szabályait. A számviteli politika keretében ki kell jelölni a mérlegkészítés időpontját, vagyis a költségvetési évet követő időszakban azt az időpontot - figyelembe véve az elemi költségvetési beszámoló elkészítésének határidejét -, ameddig az értékelési feladatokat el kell végezni, illetve a költségvetési évre vonatkozóan a könyvekben helyesbítések végezhetők. A számviteli politika főbb irányainak meghatározásáért, az elkészítésért és az elkészült számviteli

politika jóváhagyásáért, annak végrehajtásáért az államháztartás szervezetének vezetője felelős. Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv számviteli politikájában dönt arról, hogy annak rendelkezéseit és a kapcsolódó szabályzatok hatályát kiterjeszti-e a hozzárendelt költségvetési szervekre, vagy azok - az előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság függvényében - önálló számviteli politikát alakítanak ki, és külön szabályzatokat készítenek. A számviteli alapelvek érvényesülése Az elemi költségvetési beszámoló elkészítésénél, a számviteli munka végzésénél a számviteli törvényben megfogalmazott alapelvek szerint kell eljárni, ezen alapelveket kell érvényesíteni. A valódiság elve A könyvvitelben rögzített és az elemi költségvetési beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell

lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen a számviteli törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak. A mérleg adatainak megbízható, leltárral alátámasztott értékelésén alapszik. A valódiság elve érvényesülésénél a leltárral történő alátámasztással biztosítható az a támpont, hogy a 2 mérlegben kimutatott eszközök és források a valóságban is megvannak. Ugyanakkor a mérlegben kimutatott eszközök és források reális értékét a meghatározott értékelési elvek, és eljárások következetes alkalmazása biztosítja. A világosság elve A könyvvezetést és az elemi költségvetési beszámolót áttekinthető, érthető, a számviteli törvénynek és az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló többször módosított kormányrendeletnek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni. Érvényesülése

a beszámoló és annak mellékletei tiszta, világos elkészítésével biztosítható. A folytonosság elve A költségvetési év nyitóadatainak meg kell egyezniük az előző költségvetési év megfelelő záróadataival. Az egymást követő években az eszközök és a források értékelése, az eredmény számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint változhat. Érvényesülését a záró és nyitó mérleg adatainak azonosságával és az értékelés azonosságával biztosíthatjuk. Az egyedi értékelés elve Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és az elemi költségvetési beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni, ennek megfelelően a nyilvántartás is egyedileg történik. A tartalom elsődlegessége a formával szemben elve Az elemi költségvetési beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági

tartalmuknak megfelelően a számviteli törvény alapelveihez, vonatkozó előírásaihoz igazodóan - kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni, a közgazdasági tartalom döntse el hovatartozásukat a jogi előírásuk mellett. A teljesség elve A költségvetési szervnek könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni, ideértve azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott költségvetési évre vonatkoznak, amelyek egyrészt a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, másrészt azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt költségvetési év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak. A pénzforgalmi adatok könyvelését a gazdasági esemény megjelenését követően, míg

a készletekben, követelések, kötelezettségekben bekövetkezett változásokat negyedévenként kell könyvelni. A lényegesség elve Lényegesnek minősül az elemi költségvetési beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása - az ésszerűség határain belül befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit, a beszámolóról kialakított véleményt. 3 A költség - haszon összevetésének elve Az elemi költségvetési beszámolóban (a mérlegben, az eredmény-kimutatásban, a kiegészítő mellékletben) nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága (hasznossága) álljon arányban az információk előállításának költségeivel. Az információból származó előnyöknek meg kell haladniuk az információnyújtás költségeit. Csak olyan információ állítható elő, amelynél a ráfordítás kisebb, mint a haszon. A költséghaszon összevetésének elve alkalmazásánál, az

információk hasznosítása és az előállításukkal kapcsolatban felmerült kiadások egybevetésénél nem lehet figyelembe venni azon információk előállításának kiadásait, amelyeknek szolgáltatását törvények és kormányrendeletek szabályozzák. A vállalkozás folytatásának elve Az elemi költségvetési beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a költségvetési szerv a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. Következetesség elve Az elemi költségvetési beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. Megvalósítása érdekében az éves (féléves) elemi költségvetési beszámoló részét képező pénzforgalmi jelentés (pénzforgalmi

kimutatás) szerkezeti felépítése, formája azonos az elemi költségvetéssel. Összemérés elve Az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek. A pénzmaradvány megállapításakor a ténylegesen befolyt bevételeket, a pénzforgalom nélküli bevételeket és a tárgyévben ténylegesen teljesített kiadásokat kell figyelembe venni. Ennek megfelelően az időszak ráfordításaként a tényleges kiadásokat, bevételként a ténylegesen befolyt (beszedett) bevételeket és a pénzforgalom nélküli bevételeket kell a könyvvitelben elszámolni. Óvatosság elve Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása

bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az a költségvetési év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy a költségvetési év eredménye nyereség vagy veszteség a vállalkozási tevékenység tekintetében. A bruttó elszámolás elve A tartozások és követelések, illetve a bevételek és kiadások egymással szemben térítményezés címén nem számolhatók el, kivétel a függő, átfutó, kiegyenlítő tételeknél, ahol viszont a halmozódás elkerülése érdekében szükséges a nettó jellegű rendezés. Az időbeli elhatárolás elve A könyvviteli sajátosságokból adódóan, az időbeli elhatárolás elvét nem

alkalmazzuk. 4 b.) A költségvetési szervek alaptevékenységként látják el a társadalmi közös szükségletek kielégítésére irányuló, alapító okiratban meghatározott feladataikat. Az alaptevékenység ellátása nem köthető közvetlenül eredmény eléréséhez, így a tevékenység jellegéhez igazodó maradványérdekeltség juttatja kifejezésre az intézményi szintű érdekeltség és a személyes ösztönzés megfelelő összekapcsolását. Azok a költségvetési szervek, amelyek alaptevékenységük mellett alapító okiratban meghatározott körben és mértékben vállalkozási tevékenységet is folytatnak, abban a tevékenységi körükben eredmény elérésében érdekeltek. Az érdekeltség kifejezője:  a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány  a vállalkozási tevékenység eredménye Az érdekeltségi rendszer együttes és egyes elemeinek vizsgálatához, elemzéséhez az államháztartás szervezetei könyvviteli nyilvántartási

rendszere valamint az éves elemi költségvetési beszámoló adattartalma tekinthető a legfontosabb információs bázisnak. Az éves elemi költségvetési beszámoló az eszköz és forrásváltozásokat teljeskörűen tükrözi, így a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány, vállalkozási eredmény év-végi alakulását is bemutatja. A pénzmaradvány, előirányzat-maradvány keletkezésének, összetételének elemzése: Mivel a költségvetési szervek érdekeltségi rendszere elsősorban az adott intézmény működési bevételeinek fokozását, valamint a hatékony gazdálkodás eredményeként jelentkező tényleges kiadási megtakarítást állítja középpontba, szükségszerű annak elemzése, hogy milyen jogcímen keletkezett a bevételi többlet, bevételi lemaradás, kiadási megtakarítás. Amennyiben a bevételi többlet intézményfinanszírozás keretében túlfinanszírozás miatt jelentkezett a helyesbített pénzmaradvány részét képezi ugyan, de nem

vehető figyelembe felhasználható pénzmaradványként. A túlfinanszírozást befizetési kötelezettségként kell elszámolni. A kiadási megtakarítás vonatkozásában a költségvetési szervet nem illeti meg a helyesbített pénzmaradványból, előirányzat-maradványból a: • a végleges feladatelmaradás miatti összeg • meghatározott célra rendelkezésre bocsátott áthúzódó pü teljesítés nélküli összegek • tárgyévben év közben engedélyezett létszámnövekedéssel összefüggésben jóváhagyott ei fel nem használt része a létszámfeltöltés teljes vagy részleges elmaradása miatt • tartósan 4 hónapot meghaladóan üres álláshelyek előirányzata • munkaadókat terhelő járulékok maradványából azon összeg, amely nem kapcsolódik a személyi juttatás maradványához • a gazdálkodási szabályok megsértéséből származó összeg • központi kv-i szerveknél az alaptevékenység bevételei eredeti ei-át meghaladó

többletének 50%-a • az irányító szerv rendeletében (határozatában) a pénzmaradvány elszámolásra vonatkozó előírások szerint számított összeg. A pénzmaradvány költségvetési szervet meg nem illető összegét - a köztartozások kivételével - a költségvetési szervnek a pénzmaradvány jóváhagyását követő nyolc napon belül az önkormányzat költségvetési elszámolási számlájára kell az érintett előirányzatok módosítása mellett befizetnie. Az elemzésnél külön figyelmet kell fordítani a helyesbített pénzmaradvány negatív összegére, a kiadási ei túlköltésére. Amennyiben a kv-i szerv vállalkozási tevékenységet is folytat, annak 5 eredményét felhasználva, könyvviteli átvezetéssel megszüntethető a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány negatív előjele. A számított mutatók kellő információt nyújtanak a tervezés színvonaláról, a végrehajtás, az ellenőrzés hatékonyságáról, a pénzmaradvány

alakulását befolyásoló tényezők hatásáról. Az elemzésnél elsősorban összetétel ás arányvizsgálatokat alkalmazhatunk a statisztikai módszerek felhasználásával. A pénzmaradvány arányának elemzése: Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány összege x 100 Összes bevétel A mutató értéke megmutatja, hogy a költségvetési szervnél ténylegesen keletkezett pénzmaradvány milyen arányt képvisel az összes bevételen belül. Költségvetési pénzmaradvány x 100 Összes bevétel A mutató a költségvetési rendszeren belüli pénzügyi elszámolások együttes hatását figyelembe véve fejezi ki a költségvetési szervnél felhasználható pénzmaradvány arányát a realizált bevételhez viszonyítva. Módosított pénzmaradvány x 100 Összes bevétel A mutató szemlélteti, hogy az adott költségvetési szervnél milyen arányt képvisel a felhasználható pénzmaradvány a realizált bevételhez viszonyítva a keletkezés helyétől, jogcímétől

függetlenül. Negatív pénzmaradvány esetében a számított mutatók nem a keletkezett, rendelkezésre álló pénzmaradvány arányát mutatják, hanem az alaptevékenység bevételéhez viszonyított túlköltekezés mértékét. Az egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások aránya: Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen x 100 Záró pénzkészlet + Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások A mutató a költségvetési szerv dec. 31-i pénzeszközeinek azt a hányadát fejezi ki, amelyek a különböző, nem végleges, de teljesített kiadások ( transzfer elszámolások ) miatt jelennek meg a kv-i elszámolási számla év végi egyenlegében. Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen x 100 Záró pénzkészlet A számított mutató értéke a dec. 31-i pénzkészletnek azt a hányadát jelzi, amely nem a kv-i szervet megillető bevétel. Mindkét mutató értékének alakulása felhívja a figyelmet a

kiegyenlítő, átfutó, függő tételekből levonható következtetések fontosságára. A tárgyévi helyesbített pénzmaradvány aránya: 6 Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány x 100 Záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pü elszámolások A számítás eredménye azt mutatja, hogy a kv-i szervet dec. 31-én megillető pénzkészletből milyen arányt képvisel az intézménynél tárgyévben keletkezett pénzmaradvány. A költségvetési pénzmaradvány aránya: Költségvetési pénzmaradvány x 100 Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány A mutató értéke a finanszírozási különbözetek, valamit a pénzmaradványt terhelő elvonások korrekciójának hatását mutatja. A módosított pénzmaradvány aránya: Módosított pénzmaradvány x 100 Költségvetési pénzmaradvány A mutató értéke azt jelzi, hogy az alaptevékenység ellátása során keletkezett, felhasználható pénzmaradvány nagyságát milyen mértékben

befolyásolja a vállalkozási tevékenység eredményéből alaptevékenységre visszaforgatott összeg és az esetleges külön jogszabályok, önkormányzati alapján módosító tételek együttes hatása. Az előirányzat-maradvány nagyságának elemzése az előirányzat-maradvány alakulása kimutatás alapján történik, így számítható:  előző évi és tárgyévi előirányzat-maradvány összegének alakulását bemutató dinamikus viszonyszám  több időszak adataiból számított átlagos fejlődési ütem  külön-külön a kiadási megtakarítás/túlteljesítés alakulása  a kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás (túlteljesítés) és az előirányzat aránya  a felhasználható előirányzat-maradvány és a módosított kiadási megtakarítás aránya  az elvonás mértékének alakulása, összetétele A pénzforgalmi eredmény elemzése: a pénzforgalmi eredmény a vállalkozási tevékenység ténylegesen elért (befolyt)

bevételeinek és a ténylegesen teljesített kiadásainak (ideértve a pénzforgalom nélküli bevételeket és kiadásokat is) különbözete, a költségvetési szervnél megjelenő jövedelem. Az elemzés megalapozottsága, a korrekt tartalmi következtetések megállapítása érdekében célszerű meggyőződni arról, hogy a kv-i szerv biztosította-e számlarendjében a számlák megfelelő bontásával az lap és vállalkozási tevékenység bevételeinek és kiadásainak elkülönítését, érvényesítette -e a számlakijelölésnél a tevékenységek szétválasztását. Az elemzés elsősorban a vállalkozási tevékenység eredményességének, annak az alaptevékenységre gyakorolt hatásának vizsgálatára terjed ki. A tevékenység eredményességét kifejező mutatók: Kiadási szint mutatója Vállalkozási tevékenység kiadásai x 100 Vállalkozási tevékenység bevételei 7 A mutató értéke megmutatja, hogy a vállalkozási tevékenység felmerült

kiadása milyen arányban köti le az elért bevételt. Eredményhányad Pénzforgalmi eredmény x 100 Vállalkozási bevétel Vállalkozási tevékenység helyesbített eredménye x 100 Vállalkozási bevételek Mindkét mutató segítségével a vállalkozási tevékenységgel összefüggő bevételek és kiadások különbözetének aránya, az eredmény képződésének mértéke mutatható ki. Vállalkozási tevékenység eredményessége Helyesbített eredmény – befizetési kötelezettség x 100 Összes pénzforgalmi vállalkozási bevétel A mutató a kv-i szerv ténylegesen felhasználható valós eredményének a bevételhez viszonyított arányát mutatja. Pénzforgalmi eredmény – ( értékcsökkenési leírás + befizetési kötelezettség ) x 100 Vállalkozási bevételek Vállalkozási tevékenység jövedelmezőségét kifejező mutató Eszközarányos jövedelmezőségi mutató Vállalkozási tevékenység bevétele x 100 Választott eszközcsoport

állományi értéke A mutató értéke arra utal, hogy a kv-i szerv vállalkozási tevékenységébe bevont eszközállományának milyen mértékű a lekötöttsége. Az eredmény alakulására ható tényezők elemzése Az értékesített termék, szolgáltatás árának a szakfeladatra elszámolt közvetlen kiadások mellett az egy egységre jutó általános ( közvetett ) kiadásokra és az eredményre is fedezetet kell nyújtani. Fedezeti összeg: az egységnyi tevékenység, szolgáltatás árának és a kapcsolódó közvetlen kiadásnak a különbsége, ami a közvetett kiadások megtérülését és a realizálható eredményt tartalmazza. Fedezeti hányad: a fedezeti összeg és az ár hányadosa, amely megmutatja, hogy az árból mekkora hányad jut az általános kiadások teljesítésére és az eredmény képzésére Fedezeti hányad egy termék esetén: eladási ár (p) –közvetlen önköltség(ö) x 100 eladási ár Fedezeti hányad több termék esetén: összes

értékesített mennyiség (q) x ( eladási ár (p) –közvetlen önköltség (ö) x 100 összes értékesített mennyiség (q) x eladási ár (p) 8 A fedezeti hányad a fedezeti összeg és az értékesítési árbevétel arányát fejezi ki. Árváltozás hatása Összes az egyes termékekből értékesített mennyiség a tárgyévben x (tényleges eladások ára az egyes termékekből a tárgyévben – az előző évi eladási ár Értékesítési volumen változásának hatása Összes (az egyes termékekből ténylegesen értékesített volumen a tárgyidőszakban – az egyes termékekből ténylegesen értékesített volumen a bázisidőszakban ) x az egyes termékek bázis eladási ára x az egyes termékek bázis fedezeti hányada A számított érték megmutatja az értékesített termék az értékesített termék, szolgáltatás mennyiségi változásának hatását, feltételezve, hogy az ár és a fedezeti hányad a bázis szintjén marad. Az értékesítés

elszámolt önköltsége változásának hatása Összes az egyes termékekből ténylegesen értékesített volumen a tárgyidőszakban x ( a termék bázis közvetlen önköltsége – a termék tényleges közvetlen önköltsége ) Az értékesítés összetétel változásának hatása (A bázis szintű tény átlagos fedezeti hányada – a bázis átlagos fedezeti hányada ) x ténylegesen értékesített volumen a tárgyidőszakban x ténylegesen értékesített volumen a bázisidőszakban. Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány és az eredmény felhasználásának elemzése Az elemzés eszköze lehet: megoszlási viszonyszám tervteljesítési viszonyszám koordinációs viszonyszám dinamikus viszonyszám 9 c.) A 193/2003 ( XI26 ) kormányrendelet írja elő a költségvetési szervek belső ellenőrzését A kockázatelemzés alapján a belső ellenőrzési vezető stratégiai tervet és éves ellenőrzési tervet készít, amelyeket az intézmény vezetője hagy

jóvá. 1. Stratégiai tervezés A belső ellenőrzés stratégiai terve 5 évre készül. A stratégiai tervet a kv-i szerv vezetője hagyja jóvá. A stratégiai terv tartalmazza: • a szervezet hosszú távú célkitűzéseit, és az azzal összhangban lévő belső ellenőrzési stratégiai célokat; • a belső ellenőrzés tárgyi és információs igényét; • a belső irányítási és ellenőrzési rendszer értékelését; • a kockázati tényezőket és értékelésüket; • a belső ellenőrzésre vonatkozó fejlesztési tervet; • a szükséges ellenőri létszám és az ellenőri képzettség felmérését; • a belső ellenőrök hosszú távú képzési tervét; • a belső ellenőrzés tárgyi és információs igényét; • az ellenőrzés által vizsgált területeket, figyelembe véve a szervezet struktúrájában vagy tevékenységében szükséges változásokat. A belső ellenőrzési stratégiai terv nem konkrét ellenőrzési programokat, hanem a

belső ellenőrzés átfogó céljaira, a folyamatok kockázataira és a belső ellenőrzés fejlesztésnek irányára vonatkozó megállapításokat tartalmaz. 2. Éves ellenőrzési terv A belső ellenőrzési vezető egy évre dolgozza ki az éves ellenőrzési tervet, és azt a tárgyévet megelőző év november 15-ig megküldi az irányító szervnek. Az éves ellenőrzési terv a Ber. 21 § (3) bekezdése alapján az alábbiakat tartalmazza • • • • • • • • az ellenőrzési tervet megalapozó elemzéseket, különös tekintettel kockázatelemzésre; a tervezett ellenőrzések tárgyát; az ellenőrzések célját; az ellenőrizendő időszakot; a szükséges ellenőrzési kapacitás (erőforrás szükséglet) meghatározását; az ellenőrzések típusát és módszereit; az ellenőrzések ütemezését; az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egységek megnevezését. a Az éves ellenőrzési tervet úgy kell összeállítani, hogy szükség esetén az

abban nem szereplő soron kívüli ellenőrzési feladatok is végrehajthatóak legyenek. A soron kívüli ellenőrzésre az intézmény vezetőjének javaslatai alapján, illetve a belső ellenőrzési vezető kezdeményezésére kerülhet sor. A soron kívüli ellenőrzések szükségessége nem várt eseményekből adódik, így a soron kívüli ellenőrzések számát és erőforrás-szükségletét az ellenőrzési tervezés során nem lehet előre pontosan meghatározni. Általános szabályként ezért a rendelkezésre álló éves ellenőrzési 10 erőforrás 20-30 %-át kell elkülöníteni az ellenőrzési tervezés során, soron kívüli ellenőrzések elvégzésére. Az éves ellenőrzési tervet a belső ellenőrzési vezető a kv-i szerv vezetőjének egyetértésével módosíthatja. 11 2. tétel A költségvetési politika célja és eszközrendszere. A költségvetési tervezés folyamata, a tervezés dokumentumai, határidők. Az Országgyűlés, a kormány,

az államháztartásért felelős miniszter, az irányító/felügyeleti szervek, alapegységek feladat-, felelősség-, hatásköre a költségvetés tervezésében és végrehajtásában. A költségvetési politika a monetáris politikával együtt része a pénzügyi politikának. A költségvetési politika az államháztartási bevételek, kiadások és az egyenleg tudatos alakítása a tágabb értelemben vett, társadalmi célokra is irányuló gazdaságpolitikai célok elérése érdekében. A költségvetési politika gyakorlati megvalósítását szolgálja a költségvetés irányítási rendszere, melynek négy funkciója van: a költségvetési tervezés, szervezés, operatív irányítás és ellenőrzés. A költségvetési politika eszközei: • Adók és támogatások • Állampapírok kibocsátása és visszavásárlása • A kormányzati beruházások finanszírozása • A társadalmi közös fogyasztás pénzellátási rendszere A költségvetési tervezés

általános célja, hogy a költségvetési politikát a gyakorlatban, a finanszírozáson keresztül megjelenítse. A költségvetési tervezés operatív célja, hogy kialakítsa az államháztartás és alrendszerei költségvetését és az elfogadott költségvetéseket végrehajtási szintre lebontsa. A költségvetési tervezés egy folyamat, mely • meghatározott időben, • meghatározott szereplőkkel • jól elkülönített szakaszokban • és az egyes szakaszokban meghatározott feladatokkal alakítja ki végeredményként az államháztartás stratégiai és operatív terveit. A költségvetési tervezés szervezője a pénzügyminiszter. A költségvetési tervezés folyamata, határidők, szereplők: határidő I. félév Aug.31(okt15) Szept.30 (okt.31) Okt.15 (nov15) feladat A pénzügyminiszter által közzétett tervezési szempontok (irányelvek) alapján a fejezetek költségvetési tervezetének kidolgozása A költségvetési törvénytervezet Kormány elé

terjesztése A költségvetési törvényjavaslat benyújtása az Országgyűlésnek A fejezetenkénti részletes benyújtása az Országgyűlésnek felelős Fejezetek Pénzügyminiszter Kormány Kormány November 30. Lehetőleg december végéig A törvény elfogadását követő 10. nap A törvény elfogadását követő 20. nap A fejezetek bevételi és kiadási főösszegének és az egyenleg mértékének meghatározása A költségvetési törvény elfogadása Országgyűlés A költségvetési szervek előirányzatainak (kincstári költségvetés) meghatározása Fejezetgazdák Az elemi költségvetések elkészítéséhez szükséges keretszámok, szempontok meghatározása Fejezetgazdák Országgyűlés A tervezésben közvetlenül vesznek részt a Pénzügyminisztérium, az Államháztartási Hivatal, a Kincstár, a fejezet felügyeletét ellátó szervek, a Belügyminisztérium a helyi és helyi kisebbségi önkormányzati kapcsolatai vonatkozásában, az

elkülönített állami pénzalapok kezelői és a Tb pénzügyi alapjainak kezelői. Közvetett módon vesznek részt a közvetlen résztvevők felkérésére a költségvetési szervek, a központi és fejezeti kezelésű előirányzatok kezelői, a helyi önkormányzatok. A Kormány feladata a tervezésben a törvénytervezet ill. a konkrét törvényjavaslat benyújtása az Országgyűlés elé. Az előirányzattal rendelkező részére megállapított kiadási, bevételi előirányzatok megváltoztatása az előirányzat módosítás. Ez lehet egyszeri vagy tartós Az előirányzatok módosítására az Országgyűlés, a kormány, a felügyeleti szerv és a költségvetési szerv jogosult a jogszabályok által meghatározott körben és mértékben. • • • • Az Országgyűlés módosítási jogköre: az éves költségvetési törvényben rögzíti a saját hatáskörben módosítható előirányzatokat. A kormánymódosítási határköre: az államháztartás

alrendszerei költségvetési egyenlegének a tervezettől tartósan és jelentős mértékben eltérő kedvezőtlen alakulása vagy megelőző intézkedésként ezt közvetlenül előidéző körülmények bekövetkezése esetén a központi költségvetésben, az alapoknál és a TB alrendszerben előirányzatokat zárolhat, csökkenthet ill. törölhet A központi költségvetés általános tartalékának felhasználásáról a kormány határozatban dönt. Előirányzat módosítás a központi költségvetési szervnél felügyeleti szervi hatáskörben: a fejezeti kezelésű címzetlen vagy címzett előirányzatok terhére átcsoportosítással pótelőirányzatot vagy új előirányzatot engedélyezhet, felhalmozási célú előirányzaton belül átcsoportosítást engedélyezhet bevételek tervezetten felüli bővülése esetén emelheti a saját bevételi előirányzatot a támogatási előirányzat egyidejű csökkentésével többletfeladat elrendeléséhez kiadási –

bevételi előirányzatot növelhet. Előirányzat módosítása a központi költségvetési szervek hatáskörében: az önállóan gazdálkodó költségvetési szerv saját előirányzat-módosítási hatáskörben – a felügyeleti szerv és az ÁHH egyidejű tájékoztatása mellett – bevételi és kiadási előirányzatának főösszegét, a kiemelt előirányzatokat és a megfelelő részelőirányzatokat felemelheti az előirányzat-maradványból ill. a vállalkozási tartalékából. A központi költségvetési szerv a dologi kiadások körében megtervezett részelőirányzatok között átcsoportosítást hajthat végre. 2.c) Ismertesse az ellenőrzés hosszú és rövid távú tervezésének lényegét A Ber. 19§-a alapján a belső ellenőrzési vezetőnek stratégiai tervet kell készítenie A stratégiai terv kijelöli a belső ellenőrzés hosszú távú célkitűzéseit, stratégiai célokat. A konkrét ellenőrzési feladatok meghatározása nélkül

kijelöli az ellenőrizni kívánt területeket. A stratégiai terv tartalmazza a szervezet belső kontrollrendszerének értékelését, az azonosított kockázati tényezőket és értékelésüket. Tartalmaznia kell továbbá a belső ellenőrzésre vonatkozó fejlesztési tervet,valamint a szükséges ellenőri létszám és az ellenőri képzettség felmérését. Végül meghatározza a belső ellenőrök hosszú távú képzési tervét, illetve a belső ellenőrzés tárgyi és információs igényét. A stratégiai tervet a költségvetési szerv vezetője hagyja jóvá. A ber. 21§ (1) bekezdése értelmében a belső ellenőrzési vezető összeállítja a tárgyévet követő évre vonatkozó éves ellenőrzési tervet. Az éves ellenőrzési tervnek a stratégiai tervvel összhangban kell készülnie. Az éves ellenőrzési tervnek kockázatelemzés alapján felállított prioritásokon és a belső ellenőrzés rendelkezésére álló erőforrásokon kell alapulnia. Az

éves ellenőrzési tervnek tartalmaznia kell az ellenőrzési tervet megalapozó elemzéseket, különös tekintettel a kockázatelemzésre. Be kell mutatnia a tervezett ellenőrzések tárgyát, típusát és módszereit, illetve az ellenőrzések célját és az ellenőrizendő időszakot. Tartalmaznia kell a szükséges ellenőrzési kapacitást, az ellenőrzések ütemezését, valamint az ellenőrzött szervezeti egységek megnevezését. Az éves tervezés során ügyelni kell arra, hogy szükség esetén az abban nem szereplő soron kívüli ellenőrzési feladatok is végrehajthatóak legyenek. Soron kívüli ellenőrzést a szervezet vezetőjének javaslatára, illetve a belső ellenőrzési vezető kezdeményezésére lehet végezni. 2.a) Ismertesse az államháztartás szervezeteinek számviteli politikával kapcsolatos szabályozási feladatait, a sajátosan érvényesülő számviteli alapelvek főbb jellemzőit. A számviteli politika tulajdonképpen a gazdálkodó

által készített, jogszabályokat kiegészítő rendelkezések sorozata, melynek betartása a gazdálkodóra nézve kötelező. A számviteli politikát nem lehet ágazatra, fejezetre, intézménycsoportra kidolgozni, hiszen az egyes intézmények adottságai, anyagi ellátottsága, eszközigényessége, az eszközök korszerűsége, humán környezet és feltételei, szociális lehetőségei stb. lényegesen eltérőek Tehát a számviteli politikát minden intézménynek magának kell kialakítani. Általánosságban a számviteli politika rögzíti, hogy az adott intézménynél • Miként érvényesülnek a számviteli alapelvek • Milyen értékelési módszereket, eljárásokat alkalmaznak, milyen módon számolják el a kiadásokat • Az eredmény felhasználásánál milyen szempontokat vesznek figyelembe, • A számviteli politika milyen hatással van a beszámolóra. Tehát egy adott intézmény számviteli politikájának kialakításánál a következőket célszerű

figyelembe venni: • A meglévő eszközökkel hogyan gazdálkodjanak, milyen bevételi forrásokat, fejlesztési lehetőségeket tárjanak fel, a tartalékokat hogyan használják fel annak érdekében, hogy az intézmény a tevékenységét folytatni tudja a következő években, • Milyen intézkedéseket kell tenni,milyen belső szervezeti rendet, nyilvántartási rendszert kell kialakítani, hogy a bevételek és kiadások elszámolása a tárgyévben megtörténjen. • Az eszközök tárgyi ezsközkénti vagy forgóeszközkénti minősítése, • A bizonylati rend és okmányfegyelem megszervezése, betartásának biztosítása, • Hogyan kell elszámolni (szakfeladatra, vállalkozásra) a bevételeket és a kiadásokat, milyen módszerrel kell felosztani az általános kiadásokat, • Écs elszámolás módja • Előzetesen felszámított áfa megosztása alap- és vállalkozási tevékenység között • Tartalékok felhasználása, • Értékvesztés

számbavételének módja, • Milyen értékelési módokat, eljárásokat alkalmaznak • Kisértékű tárgyi e. elszámolásának módja, • Befektetések kezelése, elszámolása, • Átmenetileg használaton kívüli eszközök hasznosítása, • Raktári készletek leltározása során a figyelembe vehető kompenzálások köre és az elszámolható kálók mértéke, • Terven felüli écs. szabályai, • Jelentős összeg meghatározása • Lassított écs. alkalmazása, • Tárgyi eszközök és immat.javak üzembe helyezésének dokumentálása, • Mérlegkészítés időpontja. A számviteli alapelvek érvényesülése a költségvetési szerveknél A következő alapelveket a költségvetési szerveknél változatlan tartalommal és követelménnyel lehet (kell) alkalmazni: • A vállalkozás folytatásának elve • Valódiság elve • Világosság elve • Folytonosság elve • Egyedi értékelés elve • A tartalom elsődlegessége a formával szemben

• A lényegesség elve A következő alapelvek pedig korlátozottan vagy éppen bővítetten kell értelmezni, esetleg egyáltalán nem értelmezhető: • A teljesség elve a költségvetési szerveknél azt jelenti, hogy el kell számolni és a beszámolóban szerepeltetni kell valamennyi bevételt és kiadást, ami január 1. és december 31 között keletkezett. Nem kell szerepeltetni tehát azon kiadásokat ill bevételeket, melyek ugyan a tárgyévet terhelik, de december 31-e után merültek fel. • Következetesség elve azt jelenti, hogy a beszámoló összeállításánál biztosítjuk évről-évre mind a formai, mind a tartalmi azonosságot. A költségvetési szerveknél ezen túlmenően mind a féléves, mind az éves beszámoló szerkezete, tartalma, formája a költségvetéssel is összevethető kell, hogy legyen. • Összemérés elve a költségvetési szerveknél az eredmény az adott évben tényleges bevételek és kiadások különbözeteként állapítható

meg, ellentétben a vállalkozással, ahol az adott időszak árbevételét kell szembeállítani az ahhoz tartozó ráfordításokkal és ezek összevetése adja az eredményt. Az árbevétel nem azonos a ténylegesen befolyt bevétellel, a ráfordítás különbözik a ténylegesen teljesített kiadástól. • Óvatosság elve A költségvetési szerveknél az óvatosság elvét is sajátosan kell kezelni. Ezeknél a szerveknél ugyanis a pénzforgalmi teljesítésből adódóan nem fordulhat elő, hogy elszámolt eredmény pénzügyileg ne realizálódjon. Figyelemmel kell lenni viszont arra, hogy a vállalkozási tevékenység realizált pénzforgalmi eredménye fedezetet nyújt-e az erre a tevékenységre jutó écs. leírásra • Bruttó elszámolás elve Azt jelenti, hogy mind a bevételeket, mind a ráfordításokat teljes összegükben el kell számolni, azok egymással szemben nem beszámíthatók. A költségvetési szerveknél ezen túlmenően még arra is figyelemmel

kell kenni, hogy az állami költségvetés is bruttó módon tartalmazza a bevételeket és kiadásokat. • Időbeli elhatárolás elve a költségvetési szerveknél nem alkalmazható • A költség-haszon összevetésének elve Az elv tkp. Azt jelenti, hogy az előállított információ hasznosságának arányban kell lennie az információ előállításának költségével. A költségvetési szerveknél ez az elv korlátozottan érvényesül,mert az elv nem alkalmazható olyan információkra, melynek előállítását törvény vagy más jogszabály írja elő. 3. számú számvitel tétel 3. tétel a. Ismertesse az államháztartás szervezeteinek számviteli politikájához kapcsolódó szabályzatok és a számlarend tartalmi elemeit! Számviteli politika A számviteli politika célja, hogy rögzítse azokat a számvitelről szóló, többször módosított 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt), valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és

könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló, többször módosított 249/2000. (XII 24) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm rendelet) végrehajtására vonatkozó előírásokat, eljárásokat, módszereket, amelyek biztosítják szervezetünk sajátosságainak, feladatainak leginkább megfelelő számviteli rendszer működését. A számviteli politikája a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat: a.) Alapítás-átszervezés (minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tevékenység) költségeinek aktiválása. b.) A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásának kezdő időpontja c.) A 100 ezer Ft egyedi beszerzési, előállítási érték alatti - kis értékű - vagyoni értékű jogok, szellemi termékek és tárgyi eszközök beszerzési, előállítási értéke elszámolási módjának meghatározása. d.) A terven felüli értékcsökkenés elszámolásának, visszaírásának szabályai e.) A Korm rendelet 30

§ (2) bekezdése szerinti lineáris értékcsökkenési leírási kulcstól való eltérés szabályai. f.) A különböző ellenőrzések során feltárt „jelentősebb összegű hibák” (Korm rendelet 5. § 8, 9 pont) g.) A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba (Korm rendelet 5§ 10. pont) h.) Az adós, vevő által el nem ismert követelés rendezésének módja i.) Az egyéb gazdasági műveletek hatásának könyvviteli nyilvántartásban történő rögzítésének időpontja. j.) A költségvetési beszámoló elkészítésének időpontja, a tárgyévre vonatkozóan a könyvekben végezhető helyesbítések határideje, valamint a beszámoló elkészítéséért való felelősség. A számviteli politikához kapcsolódóan egyes tevékenységek részletes előírásait külön szabályzatok rögzítik, amelyek a következők:  a számlarend  leltárkészítési és leltározási szabályzat  az eszközök és a források értékelésének

szabályzata  az önköltség-számítási szabályzat  a pénzkezelési szabályzat Számlarend Az államháztartás szervezetei nagyon színes, sokoldalú feladatokat látnak el. Az alaptevékenységként megvalósuló állami, illetve helyi önkormányzati feladatok ellátása mellett kiegészítő, kisegítő és vállalkozási tevékenységet is végezhetnek. Más eszköz körre van szükséges például egy kórháznak a feladat ellátáshoz, s más eszközök segítik egy polgármesteri hivatalban a feladatok végzését. Ezen sajátosságoknak az adott államháztartás szervezete könyvviteli számláinak rendjében is meg kell jelennie. 1/11 3. számú számvitel tétel Az államháztartás szervezete köteles elkészíteni a költségvetési szervek számlakerete alapján saját számlarendjét. A számlarend az adott költségvetési szerv tevékenységi sajátosságainak megfelelően tartalmazza:  minden alkalmazásra kijelölt számla számát és

megnevezését,  a számla tartalmát (ha a számla megnevezéséből nem egyértelmű),  a számlát érintő gazdasági eseményeket, és azok más számlákkal való kapcsolatát,  a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát (benne az analitikus nyilvántartások adataiból készült összesítő bizonylatok (feladások) elkészítésének határidejét),  a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet,  a számviteli politikában nem rendezett számviteli szabályozásokat. A költségvetési beszámoló adatainak valóságtartalma biztosítható (a számlarenddel) a jogszabályban meghatározott számlakeret könyvviteli számláinak tovább-bontásával könyvviteli számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartások vezetésével a számlarend összeállításáért, aktualizálásáért az államháztartás szervezetének vezetője felel A gyakorlatban használatos fogalom még a számlatükör, ami csak a főkönyvi

számlák számát és nevét tartalmazza. Leltárkészítési és leltározási szabályzat A leltározási szabályzat célja, hogy – a helyi sajátosságok figyelembevételével – rögzítse a beszámoló részét képező mérleg tételeit alátámasztó leltárak készítésére és a leltárban szereplő eszközök, források leltározására, valamint értékelésére vonatkozó szabályokat. Elősegítendő, hogy a beszámoló az iskola vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a tényleges körülményeknek megfelelő, valós képet mutasson. 1. A leltárra vonatkozó szabályok  Leltárkészítési kötelezettség  A leltár fogalma  A leltárkészítés módja  Mennyiségi felvétel (leltározás) alapján történő leltárkészítés  Nyilvántartás alapján történő leltárkészítés (egyeztetés)  A könyvviteli mérlegben értékben nem szereplő kisértékű immateriális javak, tárgyi eszközök leltározásának módja 2/11 3.

számú számvitel tétel  A leltár fordulónapja  Leltárkészítők  A leltár értékelése 2. leltározásra vonatkozó szabályok  Leltározási utasítás  A leltározási egységek (körzetek) kijelölése  A leltározandó tárgyi eszközök és készletek leltárfelvételhez történő előkészítése  A leltározók, leltárellenőrök kijelölése, felkészítése  A leltározáshoz szükséges technikai eszközök biztosítása  Leltárbizonylatok meghatározása és biztosítása  Leltározási nyomtatványok nyilvántartása  Leltározási nyomtatványok, dokumentumok  megbízólevél  leltárnyitó jegyzőkönyv  leltárfelvételi jegyek  leltárfelvételi ívek  a felelős elszámoló nyilatkozata  leltári “záró” jegyzőkönyv  A nyomtatványok kitöltési, aláírási követelményei 3. A leltározás módja  A nyilvántartásoktól független leltározás  A nyilvántartás alapján végzett

leltározás 4. A leltár (a leltározás) adatainak feldolgozása (értékelése), kompenzálás 5. A leltárkülönbözetek számviteli elszámolása 6. A leltárfelvétel előkészítésének, végrehajtásának és a leltár feldolgozásának az ellenőrzése 7. A kártérítési felelőséggel járó leltárhiány meghatározásának szabályai 8. A leltározási bizonylatok megőrzése Az eszközök és a források értékelésének szabályzata Az értékelési szabályzat elkészítésének elsődleges célja, hogy abban meghatározásra kerüljenek azok az értékelési elvek, módszerek, amelyekkel szervezetünk az eszközei és forrásai mérlegértékét meghatározza és rögzítse azokat a szabályokat, amelyek alkalmazását a számviteli törvény, valamint a Kormány rendelet a költségvetés alapján gazdálkodó szervre bízza. Az értékelési szabályzata a - számviteli törvény, valamint a Korm. rendelet végrehajtására vonatkozóan - a következő témákhoz

kapcsolódóan tartalmaz előírásokat:  A mérlegben szereplő eszközök értékelésének általános szabálya.  Az immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítésének általános szabálya.  Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értékének tartalma.  Térítésmentesen átvett eszközök, ajándékként, a többletként fellelt eszközök, valamint a követelések fejében átvett eszközök értékelése.  Az egyes eszközök értékelése.  A mérlegben szereplő források értékelésének általános szabálya.  Az egyes források értékelése. Az önköltség-számítási szabályzat Az önköltség számítási szabályzat célja, hogy részletesen szabályozza az iskolában folyó önköltség számítási tevékenységet, alapul szolgáljon az önköltség számítási tevékenység külső és belső ellenőrzéséhez. 3/11 3. számú számvitel tétel Az önköltség

számítási szabályzat célja továbbá, hogy részletesen szabályozza az alap és vállalkozási tevékenység keretében előállított eszközök, elvégzett tevékenységek vagy nyújtott szolgáltatások tényleges közvetlen önköltségének meghatározására irányuló tevékenységet, továbbá alapul szolgáljon az önköltség számítás külső és belső ellenőrzéséhez. Az önköltségszámítás célja, funkciója és tartalma eltérő aszerint, hogy az iskola a tevékenységét:  alapfeladatként, vagy  a szellemi és tárgyi infrastruktúra szabad kapacitását kihasználva térítés ellenében, külső vagy belső szolgáltatásként (a továbbiakban térítéses szolgáltatás) látja el. Az önköltségszámítás feladata, hogy az 5, 7 számlaosztályban rögzített kiadásokról (költségekről) adatokat szolgáltasson saját előállítású eszközönként, tevékenységenként valamint szolgáltatásonként. Az önköltség számítási

szabályzata a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat: 1. költség, önköltség számítási fogalmak 2. az önköltség számítás tárgya (a kalkulációs egységek) 3. a kalkulációs séma, a kalkulációs költségtényezők tartalma A pénzkezelési szabályzat A pénzkezelési szabályzat elkészítésének elsődleges célja, hogy rögzítse a bankszámla nyitással, kezeléssel, valamint a készpénzforgalommal kapcsolatos feladat és hatásköröket, továbbá a pénzkezelést meghatározó szabályokat. Természetesen a szabályzat tartalmát, részletezettségét, szerkezetét alapvetően meghatározzák az államháztartási szervezet sajátosságai, a pénzkezelés helyi körülményei és szabályai.Mindezek figyelembe vételével minden költségvetési szervnek önmagának – a saját adottságainak ismeretében – kell megfogalmaznia, hogy hogyan szabályozza a bankszámla és a házipénztár kezelés rendjét. 1) Bankszámla-kezelés

(önkormányzat)  Költségvetési elszámolási számla nyitása, vezetése  Költségvetési elszámolási számlához kapcsolódó számlák  Nem közvetlenül a költségvetés végrehajtásához kapcsolódó feladatok kimutatására szolgáló számlák  A számlákhoz kapcsolódó készpénzforgalom, a számlákról teljesíthető kifizetések, utalások  Az Önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szerv bankszámlájának megnyitása  Aláírás bejelentésének szabályozása  Hitelintézeti ügyfélterminál használata 1) Bankszámla-kezelés (önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek esetében)  Költségvetési elszámolási számla nyitása, vezetése  Költségvetési elszámolási számlához kapcsolódó alcímű számlák  Költségvetési elszámolási számlán kívüli számlák  A számlákhoz kapcsolódó készpénzforgalom  Aláírás bejelentésének szabályozása 1)

Bankszámla-kezelés (kincstári körbe tartozó költségvetési szerveknél)  A szervezet számlái  Aláírás bejelentésének szabályozása  Pénzkezelés lebonyolítás rendje: Befizetések rendje, Kifizetések rendje  Átutalási megbízás kiegészítő szelvény alkalmazása  Készpénz felvételre jogosultak, és a készpénz felvételének bejelentése  Kincstári kártyák használata  Bankszámlához kapcsolódó nyilvántartás  Adatszolgáltatások, egyeztetések 4/11 3. számú számvitel tétel 2) Házipénztár kezelési szabályok  A házipénztár létesítése  A házipénztár fogalma, elhelyezése  Készpénzállományt érintő mozgások  A készpénz, értékpapír, egyéb értékek biztonságos tárolásának feltételei  A házipénztár pénzellátása: a szükséges pénzkészlet biztosítása, a készpénz szállításának szabályai  Készpénz kezelése a házipénztárban, a napi készpénz záró

állományának maximális mértéke  A pénztár kezelésével kapcsolatos feladatkörök: pénztáros, pénztáros helyettes, pénztárellenőr  Pénztári pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylati rend és a pénzforgalommal kapcsolatos szabályok  Pénztári bevételek bizonylatolása  Szervezetünk által kiállított készpénzfizetési számla esetén követendő gyakorlat  Pénztári kifizetések bizonylatolása  Pénztári jelentés  Készpénzfelvételi utalvány  Pénzbeszedő helyek és azok működése:  A munkabér kifizetésénél alkalmazott szabályok  Elszámolásra kiadott összeg, előleg nyilvántartása  Valuta kezelése, nyilvántartása  Az értékpapírok, részvények, kötvények nyilvántartása a pénztárban  A pénztárban tárolt (nyilvántartott) szigorú számadású nyomtatványok 3) Bankkártya-használat 5/11 3. számú számvitel tétel b. Ismertesse a vagyoni helyzet – ideértve a beruházás

gazdaságosság, hatékonyság megítélésére vonatokozó – elemzési, döntés előkészítési elemzési módszertant! (Költségvetési szervek gazdasági tevékenységének elemzése tankönyv 128.o) A vagyoni helyzet alakulásának elemzése A vagyoni helyzet alakulásának értékelésére legalkalmasabbak a tőkeszerkezeti mutatók. 1. Tőkeerősség Az államháztartás szervezetei saját tőkéjének összetételét az induló tőke, a tőkeváltozások, az értékelési tartalék elemek alkotják. Ezen tételeknek a mérleg főösszeghez viszonyított aránya jelenti a tőkeerősséget. Tőkeerősség = Saját tőke x 100 Mérleg főösszeg Kedvezőnek tekinthető a mutató magas értéke, illetve növekedése a kötelezettségek nagyságrendjének csökkenése mellett. 2. Kötelezettségek részaránya A kötelezettségek két fő részre bonthatók: hosszú és rövid lejáratú tartozásokra. A mutató együtt tartalmazza a kötelezettségek teljes körét a mérleg

főösszeghez viszonyítva. Kötelezettségek részaránya = Kötelezettségek x 100 Mérleg főösszeg A kötelezettségek részarányának növekedése nem tekinthető kedvező jelenségnek az államháztartás szervezetei körében, mivel idegen források megjelenésére utal. 3. Befektetett eszközök fedezete A mutató a tartósan lekötött, befektetett eszközök és a saját források összhangját tükrözi. Befektetett eszközök fedezete = Saját tőke x 100 Befejtetett eszközök A mutató értéke kedvező esetben 100% feletti, ami a saját erőből történő beruházásokat támasztja alá. Néhány esetben jelentős beruházás valósul meg idegen forrásból, ami a mutató értékét csökkenti. (Költségvetési szervek gazdasági tevékenységének elemzése tankönyv 314.o) Az államháztartás szervezeteit feladat-ellátási kötelezettséggel hozták létre. Az alaptevékenységi tevékenységek ellátását, szintjét befolyásolja költségvetésének

nagysága, a rendelkezésre álló vagyona és természetesen a tevékenysége iránt megnyilvánuló igény. A beruházás az üzembe nem helyezett tárgyi eszköz beszerzésére, létesítésére fordított kiadás, saját vállalkozásban történt előállításra fordított kiadás, a beszerzett tárgyi eszközök üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárban történő beszállításig végzett tevékenység kiadásai, továbbá mindazon tevékenység kiadása, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg hozzákapcsolható. A beruházási tevékenység a beruházás megkezdésétől annak megvalósításáig terjed, ami lehet akár éveken át húzódó folyamat is. A beruházási tevékenység elemzése összetett vizsgálatot kíván, amelynek főbb területei: - beruházások összetétele, 6/11 3. számú számvitel tétel - a beruházások pénzügyi forrásai, - a beruházás egyes szakaszainak, az aktivált beruházásnak a gazdaságossága,

- a beruházásokat jellemző naturális adatok, - a helyi önkormányzatok beruházását jellemző sajátosságok. Az elemző információs forrásként sok, rendelkezésre álló, beruházásokra vonatkozó dokumentációt használhat fel. Az elemzéshez adatbázist képezhetnek: az államháztartás szervezetének költségvetése, a beszámolók, a főkönyvi számlák adatai (az elkülönített nyilvántartás a kötelező számlakerettükör alapján biztosított), az analitikus nyilvántartások, a kötelező beruházási dokumentáció, önkormányzatnál a vagyonrendelet, fejlesztési terv. Mindezen adatforrások lehetővé teszik az elemzés széles körű módszereinek alkalmazását. Az általános statisztikai módszerek körül alkalmazható többek között a dinamikus, a megoszlási, a teljesítési viszonyszám, és a fajlagos mutatók. Az egyes elemzési területekre alkalmazható lehetséges számítási módszerek: a./ a beruházások összetétele sokféle

csoportosítási szempont alapján vizsgálható:  Nemzetgazdaság szempontjából  Nemzetgazdasági  Üzemgazdasági  Döntési jogkör szerint  Központi  Intézményi  Anyagi-műszaki összetétel (tárgyieszköz-csoport) szerint  Ingatlanok  Gépek, berendezések és felszerelések  Járművek  Szakfeladatok szerint  Kivitelezés szerint  Idegen  Saját Számíthatók megoszlási viszonyszámok, célszerű nyomon követni az egyes csoportok évenkénti változását, dinamikáját. b./ a pénzügyi források szerinti elemzés kiemelt területe a beruházási tevékenység vizsgálatának. Mind az államháztartás központi, mind a helyi szintjén az esetek többségében csak takarékos gazdálkodás mellett teremthetők meg a beruházások pénzügyi forrásai, melyek napjainkban sokszor vegyesek, több helyről származnak (pl. központi költségvetés, támogatás, pályázat, hitel, saját forrás stb). A vegyes finanszírozású

beruházásoknál általában követelmény a saját források meghatározott nagyságrendű biztosítása (pl. költségvetési előirányzat, alaptevékenység többletbevétele, átvett pénzeszköz, pénzmaradvány stb). A pénzügyi források összetételének vizsgálatát megoszlási viszonyszámok segítségével végezhetjük. Az elemzés során képet kapunk a jellemző pénzügyi források eredetéről. A gyakorlatban fontos információt jelenthet az időarányos teljesítési szint megállapítása a beruházási kiadások előirányzati és pénzforgalmi teljesítési adatainak összevetésével. c./ a beruházási folyamatok, beruházások gazdaságosságának elemzése felöleli az egyenletesség, valamint a ciklikusság vizsgálatát, kiterjed az újonnan induló, folyamatban lévő beruházásokra. A beruházások megvalósulása akár éveken át tarthat. A többéves kihatású beruházásoknál az elemzés szempontjai körébe kell sorolni annak vizsgálatát is,

hogy az időtáv elhúzódása eredeti terv szerinti-e (átmenő beruházás), vagy nem az eredeti terv szerinti (áthúzódó beruházás). 7/11 3. számú számvitel tétel Az egyes beruházások vonatkozásában elemezhető a készültségi fokuk és vizsgálható annak változása. A készültségi fok meghatározására műszaki és pénzügyi szempontból is sor kerülhet A műszaki készültségi fok számítása technikai, teljesítményi paraméterek figyelembe-vételével történik. A pénzügyi készültségi fog számításának képlete: Pénzügyi készültségi fok (%) = Beruházásra adott időpontig kifizetett összeg x 100 Beruházás teljes kiadása A beruházási tevékenység értékelésének fontos része a beruházás gazdaságosságának elemzése. A gazdaságossági szempontokat már a tervezés szakaszában érvényesíteni kell. Szem előtt kell tartani azonban, hogy a közszolgálati feladatok ellátása területén nemcsak a gazdaságossági

szempontok szerepelhetnek beruházási döntések meghozatalánál. Esetenként érvényesíteni kell például a hatékonyság, a feladat-változás körülményeire való reagáló képességet, az EUkompatibilitás követelményeit is. A vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó beruházásgazdaságossági számítások esetén alkalmazható képletek: Egységnyi ráfordításra jutó nyereségnövekmény= Megtérülési idő = Évi átlagos eredménynövekmény Beruházási, fejlesztési kiadás Beruházási, fejlesztési kiadás Évi átlagos eredménynövekmény A vállalkozási tevékenységre számított mutatók finomításával (diszkontálásával) határozható meg, hogy meghatározott idő alatt a beruházás megtérül-e, képződik-e jövedelem. d./ a naturális adatok felhasználása az elemzésnél színesíti, kiegészíti a beruházási tevékenység megítélését. A természetes mértékegységben megadott adatok és azok megfelelő módszerű alkalmazása a

szakfeladatok ellátásának körülményeiről, annak változásáról tájékoztathatnak. Természetes adatok alapján a következő mutatók számíthatók: - bruttó és nettó fejlesztés - teljesítési viszonyszám - fejlesztési szerkezet összetétele - ellátottsági mutatók A bruttó és nettó fejlesztés a fejlesztési folyamat alábbi összetevőiből számítható: 1. nyitó állomány 2 + fejlesztés (bruttó fejlesztés) 3. – megszűnés 4. (2-3) állományváltozás (nettó fejlesztés) 5. záró állomány A teljesítés vizsgálata a természetes mértékegységben megadott tényleges tárgyévi fejlesztést viszonyítja a tervezett tárgyévi fejlesztési ütemhez. e./ az ellátottsági mutatók a beruházási tevékenység hatását, a közfeladatok ellátási szintjét mutatják. A közfeladat-ellátási fajlagos mutatók szerepe megnövekedett a nemzetközi összehasonlításokban, egyes mutatók meghatározó mértéket jelentenek a nemzetközi szervezetekbe

való belépés esetén. A gyakorlatban mennyiségi és minőségi mutatókat különböztetünk meg. Mennyiségi mutató esetében a fejlesztés naturáliában megadott állományát kell a népességhez vagy annak valamely csoportjához hasonlítani a minőségi ellátottsági mutató bővíti ez elemzést minőségi szempontokkal is. 8/11 3. számú számvitel tétel Infrastrukturális ellátottságot jellemző főbb mutatók: lakásellátottság, közműellátás, közvilágítás, egészségügyi és szociális ellátás, oktatás, kultúra, művelődés, kutatás, környezet- vízgazdálkodás f./ a helyi önkormányzatok beruházásainak elemzése kiemelt figyelmet érdemel A helyi közösségek életterét befolyásoló beruházási tevékenység vizsgálata nem szűkülhet csak a pénzügyi és naturális mutatók számítására, értékelésére. Az elemzésnek ki kell térnie a működtetés, fenntartás elsődlegességének megítélésére. Mindenképpen elemezni kell

a tevékenységet részletesen abból a szempontból, hogy azok az önkormányzat által ellátandó, önkormányzati törvényben megfogalmazott kötelező feladatot szolgálnak-e, azaz egészséges ivóvíz-ellátással, alapfokú oktatással, egészségügyi ellátással, közvilágítással, helyi közutak és köztemetők fenntartásával stb. állnak kapcsolatban A szakfeladatonkénti beruházás-elemzés is fontos információt nyújt a fejlesztésekről. Az elemzést a szakfeladatokon belül részfeladatoknak megfelelően célszerű tovább folytatni. 9/11 3. számú számvitel tétel c. Ismertesse az ellenőrzés megállapításának jogkövetkezményeinek lényegi elemeit! A költségvetési ellenőrzést végzők javaslatot tehetnek a feltárt hibák megszüntetésére, a szabálysértési, büntetőjogi következmények alkalmazására, illetve szankciókat alkalmazhatnak, pl. adóhatóságok adóbírságot szabhatnak ki A költségvetési ellenőrzés

jogkövetkezménye az ellenőrzési pótlék. Ellenőrzési pótlék-fizetési kötelezettség terheli a központi, s tb-i és a köztestületi költségvetési szervet, ha a kormányzati, a felügyeleti, valamint a belső ellenőrzés során az ellenőrző szerv megállapította, hogy: • A költségvetési előirányzatokból, az alapból, illetve a fejezeti kezelésű előirányzatokból juttatott céljellegű támogatások jogszabályellenesek, illetve a céltól eltérő felhasználását, • A központi költségvetést illető egyéb befizetési kötelezettségek jogszabályi előírásnál alacsonyabb teljesítését, beleértve az eredmény téves kimutatását. A pótlék mértéke a jogszabályellenesen felhasznált előirányzat vagy befizetési elmaradás 20%kal növelt összege. A pótlék forrása a ktv-i szerv saját bevétele, előirányzat, illetve vállalkozási maradványa. A befizetést az elrendelés kézhezvételétől számított 30 napon belül

teljesíteni kell A pótlék befizetése nem mentesít az egyéb jogszabályokban meghatározott személyes felelősség alól. A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettség vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. Gondatlan elkövetés esetén a köztisztviselő háromhavi illetménye erejéig felel, amennyiben: 1. a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével, 2. az ellenőrzési tev elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével, 3. hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével kárt okozott. Leltárhiány: a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, árúban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkentéssel és kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Az a köztisztviselő, akiinek kinevezési okiratában rögzített munkaköri feladatai közé tartozik a részére szabályszerűen

átadott és átvett anyag, árú kezelése, a keletkezett hiányért vétkességre való tekintet nélkül felel. A felelősséget abban az esetben lehet érvényesíteni, ha: 1. a köztisztviselő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét, 2. a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént, 3. a leltárhiányt a ktv-i szerv által meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapították meg. Ha a köztisztviselő olyan munkakörben, illetve munkahelyen dolgozik, ahol az átvett leltári készletet állandóan egyedül kezeli, a leltárhiány teljes összegéért felel. Több köztisztviselő esetén a leltárhiányért illetményük arányában felelnek. A leltározásnál a köztisztviselő, illetve akadályoztatása esetén a képviselő jelenlétének feltételét biztosítani kell. A köztisztviselő a

leltárfelvétel, illetve utána a leltározással kapcsolatosan észrevételt tehet. A felelősséget a leltárfelvétel befejezését követő 60 napon belül el kell bírálni. Büntetőeljárás esetén a határidő a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának kézbesítést követő nappal kezdődik. A 60 nap eltelte után a köztisztviselőt kártérítésre nem lehet kötelezni. A közalkalmazott kártérítési felelőssége Gondatlan károkozás esetén a közalkalmazott háromhavi illetménye erejéig felel, amennyiben 10/11 3. számú számvitel tétel 1. a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével, 2. az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozott kárt, vagy 3. a kár olyan – jogszabályba ütköző – utasítása teljesítéséből következett, amelynek várható következményeire az utasított közalkalmazott előzőleg a figyelmét felhívta. A központi

költségvetésből céljelleggel nyújtott támogatások nem rendeltetési célnak megfelelő felhasználása esetén az ellenőrző szerv vezetője köteles eljárást kezdeményezni és intézkedni a feltárt összegnek a céltól eltérő felhasználásának időpontjában érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő kamattal növelt mértékű visszafizetéséről. Mulasztási bírság A bírságot az ellenőrzési szerv vezetője az államigazgatási eljárás szabályai szerint határozatban szabja ki. Mulasztási bírsággal sújtható az ellenőrzés akadályoztatása, a jogszabályban előírt határidők be nem tartása esetén az ellenőrzött szerv vezetője, valamint a felelőssé tett személy. 11/11 4/A Ismertesse az államháztartás szervezeteinek beszámolására és könyvvezetésére vonatkozó szabályokat! (Ideértve a negyedéves mérlegkészítési kötelezettséget, az alapítás-átszervezéshez kapcsolódó feladatokat is.) Az államháztartás az

állam és a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreit ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Szervezeti megközelítésben az áht egésze a közhatalmi és közigazgatási szervek és kapcsolódó közintézmények pénzügyi, vagyoni gazdálkodási rendszerét jelenti. A költségvetési szervek gazdálkodásukat éves költségvetés alapján végzik. Minden pénzmozgásról el kell számolni, minden költségvetési bevétel és kiadás része a költségvetésnek. Az államháztartás szervezete a tevékenysége során előforduló, a vagyoni és pénzügyi helyzetére kiható gazdasági eseményeiről a kettős könyvvitel rendszerében - e rendeletben rögzített szabályok szerint - módosított teljesítés szemléletű nyilvántartást vezet, amelyet a költségve-tési év végével lezár. A nyilvántartást magyar nyelven, a Magyar Köztársaság hivatalos pénz-nemében kell vezetni. Formái: Analitikus könyvelés: mennyiségbeni és

értékbeni nyilvántartás Szintetikus főkönyvi könyvelés: csak értékbeli nyilvántartás . A KÖLTSÉGVETÉSI BESZÁMOLÁS A költségvetés megtervezéséről, végrehajtásáról az államháztartási információs rendszerben kialakított módon számot kell adni. Ennek a rendszernek összehangoltnak kell lennie a statisztikai, a nemzetközi kormányzati pénzügyi statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségekkel, a nemzeti számlák rendszerével. Az államháztartás szervezetei a költségvetési év első félévéről június 30-ai fordulónappal féléves elemi költségvetési beszámolót, a költségvetési évről december 31-ei fordulónappal éves elemi költségvetési beszámolót kötelesek készíteni. A féléves elemi költségvetési beszámolót legkésőbb július 31-éig, az éves elemi költségvetési beszámolót legkésőbb a következő költségvetési év február 28-áig kell az államháztartás szervezeteinek az irányító szervnek

megküldeni. Az államháztartás szervezetei az éves és féléves elemi költségvetési beszámolót, egyszerűsített éves költségvetési beszámolót, konszolidált éves költségvetési beszámolót, éves eredményszemléletű költségvetési beszámolót az Áhsz. rendeletben meghatározott (a Pénzügyminisztérium honlapján közzétett, központilag előírt tájékoztató és űrlapgarnitúra szerinti) formában és tartalommal készítik el. A KÖLTSÉGVETÉSI BESZÁMOLÓ RÉSZEI A költségvetés alapján gazdálkodó szerveknek gazdálkodásukról éves és féléves beszámolót kell készíteniük. Az éves elemi költségvetési beszámoló részei: a) könyvviteli mérleg b) pénzforgalmi jelentés, c) pénzmaradvány-kimutatás, előirányzat-maradvány kimutatás, vállalkozási maradványkimutatás, d) kiegészítő melléklet. A féléves elemi költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentést és az éves elemi költségvetési beszámoló

kiegészítő mellékletéből a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza. A könyvviteli mérlegben az államháztartás szervezete tulajdonában lévő, a rendelkezésére, használatára bocsátott, kezelésébe adott, az államháztartás szervezetének működését szolgáló eszközöket - a bérbevett eszközök kivételével -, valamint az eszközök forrását kell kimutatni. A pénzforgalmi jelentésben, illetve a pénzforgalmi kimutatásban a bevételeket és a kiadásokat bruttó módon kell szerepeltetni (kivéve a forgatási célú finanszírozási műveletekhez tartozó kiadásokat és bevételeket, azokat év végén nettó módon kell a pénzforgalmi jelentésben bemutatni). A költségvetési beszámolót és annak felülvizsgálatát a szerv vezetője és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy a hely és a keltezés feltüntetésével írja alá AZ ÉVES BESZÁMOLÓ RÉSZEINEK TARTALMA Könyvviteli mérleg: megmutatja a költségvetési szerv

tulajdonában lévő vagyon értékét, meghatározott időpontra vonatkoztatva. A mérleg formátuma: - lépcsőzetes, - mérlegszemléletű A mérleg adatait leltárral kell alátámasztani. A mérleg információt nyújt: - az eszközök és források állományának alakulásáról - a vagyon szerkezetéről, összetevőiről, az összetétel változásáról mind az eszközök, mind azok forrásai tekintetében Pénzforgalmi jelentés Információt szolgáltat a költségvetés végrehajtásáról. Az elemi költségvetéssel azonos formában és szerkezetben kell elkészíteni. Tartalma:  előirányzatok:  eredeti, módosított és  előirányzat-teljesítések mind a kiadások, mind a bevételek vonatkozásában, kiadási jogcímenként, illetve bevételi forrásonként  pénzforgalom tevékenységenként  tevékenységeken belül főbb jogcímenként  egyéb- a jogszabály által meghatározott- tájékoztató adatok Maradvány-kimutatások A pénzmaradvány a

költségvetési szerv alaptevékenységének teljesítésével és a kapacitások más, nem vállalkozás jellegű hasznosításával összefüggő bevételek és kiadások különbözete, azaz az alaptevékenység pénzeszközeinek maradványa. ( nem kincstári körbe tartozó szerv) Az előirányzat maradvány a módosított kiadási és bevételi előirányzatok és azok teljesítésének különbözete. Az eredmény a vállalkozási tevékenység ténylegesen befolyt bevételeinek és ténylegesen teljesített kiadásainak különbözete. (kincstári körbe tartozó szerv) 2 Pénzmaradvány kimutatás a könyvviteli mérlegben szereplő költségvetési tartalék kialakulásának bemutatására szolgál. A záró pénzkészlet a szerv minden pénzeszközének állományát jelenti. Az aktív függő, átfutó kiegyenlítő kiadások a tárgyévben a költségvetési szerv szempontjából nem jelentik a pénzeszközök végleges felhasználását, ezért módosítják a záró

pénzkészletet. A passzív függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek a tárgyévben nem jelentenek végleges pénzeszköz növekedést, így a záró pénzkészlet értékét megváltoztatják. A pénzmaradványt terhelő elvonások körét jogszabály konkrétan meghatározza. Előirányzat-maradvány kimutatás Az előirányzat-maradvány kimutatás a kincstári körbe tartozó költségvetés alapján gazdálkodó szervek könyvviteli mérlegében szereplő költségvetési tartalék keletkezését vezeti le. Eredmény-kimutatás a költségvetési szerv könyvviteli mérlegében szereplő vállalkozási tartalék összegének kialakulását mutatja be. A pénz- és előirányzat-maradvány felhasználásra vonatkozó szabályok Csak az önkormányzati képviselő-testület, illetve a felügyeleti szerv jóváhagyása után használhatók fel. A pénz- és előirányzat-maradvány azon része amely személyi juttatásokból származik, bármely kiemelt előirányzatra

teljesíthető. Kiegészítő mellékletek az előbb említett információtartalmon túli adatszolgáltatási kötelezettség jelenik meg benne. Ezen beszámolórész fő céljaként fogalmazható meg a költségvetési szerv részletes és valósághű beszámolója az állami pénzek felhasználásról és az eszközök nagyságáról és összetételéről. Számszaki és szöveges részből áll A kiegészítő melléklet részei számszaki rész (űrlapok) költségvetési előirányzatok és pénzforgalom egyeztetése immateriális javak és tárgyi eszközök állományának alakulása költségvetési szervek létszáma és személyi juttatásai feladatmutatók állományának alakulása az állami támogatások alakulása és a hozzájuk kapcsolódó mutatók, mutatószámok maradvány elszámolási számla forgalma letéti számla pénzforgalma ellátások részletezése szöveges rész (kötelező írásbeli tájékoztatás az alábbi tényezőkről) alaptevékenység

ellátását befolyásoló tényezők előirányzatok tervezettől eltérő felhasználása rendkívüli események kötelezettségi állomány alakulását befolyásoló tényezők értékcsökkenés megosztási mód változtatásának indokai értékcsökkenés elszámolási mód választásának indokai külföldi segélyprogramok, pénzeszközök alakulása alapítványok által ellátott feladatokra teljesített kifizetések birtokolt részesedések részletes bemutatása számviteli politika lényeges módosításai 3 A beszámolók adatai alapján kerül sor a zárszámadásra. A központi költségvetésnek államháztartási alrendszer esetében a tárgyévet követő év augusztus 31-ig kell elfogadnia a költségvetés-végrehajtásról szóló törvényt. Az önkormányzati alrendszer esetében a képviselő-testület elé a tárgyévet követő év április 30-ig kell előterjeszteni a költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási rendelettervezetet,

amely elfogadása esetében a képviselő-testület zárszámadási rendeletet alkot. Az átszervezéssel, illetve jogutód nélkül véglegesen megszűnő államháztartási szervezet a megszüntető szervezet (alapító szerv) által meghatározott fordulónappal (megszűnés napjával) - az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal - leltárral és záró főkönyvi kivonattal alátámasztott beszámolót köteles - 60 napon belül – készíteni, mely tartalmazza a könyvviteli mérleget, pénzforgalmi jelentést (pénzforgalmi kimutatást), a pénzmaradvány-kimutatást (előirányzat maradvány-kimutatást), a vállalkozási maradványkimutatást, a kiegészítő mellékletet, valamint a szöveges indoklást. A beszámolót a fordulónapig (megszűnés napjáig) bekövetkezett gazdasági események - könyvvitelben rögzített - pénzforgalmi és pénzforgalom nélküli adatai alapján az éves zárásra vonatkozó szabályok szerint kell

elkészíteni. A megszűnő államháztartási szervezet vagyona a jogutód, illetve jogutód nélküli megszűnés esetén az alapító/irányító szerv részére a (2) bekezdés szerint elkészített éves elemi költségvetési beszámoló könyvviteli mérlegében szereplő adatok, valamint a mérleget alátámasztó leltár alapján kerül átadásra. 4 4/B Ismertesse a munkaerő forrással kapcsolatos elemzési módszereket! A munkaerő-szükséglet és – ellátottság elemzése A munkaerő-szükségletet az ellátandó össze feladat és az egy dolgozó által adott időegység alatt (óra, nap, hét) elvégzendő feladat hányadosa határozza meg. A munkaerő-szükségletet a munka jellegét kifejező teljesítmény-követelménnyel kell alátámasztani. A munkaköröknek megfelelően felmért munkaerő-szükségletet nevezhetjük munkaerőigénynek is, amelyhez a tényleges létszámot viszonyítva, megkapjuk a munkaerő-ellátottságot. Az igények létszámnormák

formájában is kifejezhetők, melyet számos területen alkalmaznak a tervezés, elemzés és ellenőrzés hatékony módszereként. A létszám normatíva szakfeladatonként, vagy munkahelyenként tartalmazza azt a munkaerőigényt, mely az adott feladat ellátásához optimálisan szükséges, a tervszámok a mérlegelést követően a költségvetésben átlaglétszámként jelenik meg. A munkaerő-ellátottság mérése, elemzése - létszámnormatívákhoz, vagy egyéb módon meghatározott szükséglethez, - az azonos típusú intézmény tervezett, vagy tényleges létszámához, továbbá - a tervezett átlaglétszámhoz történő viszonyítással végezhető el. Norma esetén a létszámellátottság: Ellátottság = Állományi létszám Létszámnorma Intézményi ellátottság = tényleges létszám Norma szerinti létszám x 100 Egyéb módon kiszámított szükséglet számítására példa: Tantervi óraszükséglet megállapítása tantárgyanként

Tantárgyankénti heti óraszám x tanulócsoportok száma valamennyi évfolyamra Tanári szükséglet tantárgycsoportonként (fő) = Tanári kapacitás = tanulócsop.onkénti órák száma Tanár heti kötelező óraszáma Y szakos tanár heti kötelező óraszáma (fő x óra) - órakedvezménye (pl.osztfőnök, könyvtáros stb) Rendelkezésre álló kapacitás ⇒ számítható a kapacitásfelesleg/hiány : rendelkezésre álló kapacitás - tanulócsoportonként a heti ellátandó tantervi óraszám . A munkaerő-összetétel alakulásának elemzése A szakmai feladatok végzéséhez megfelelő felkészültségű, szakismeretekkel rendelkező dolgozókra van szükség. Ezért fontos a munkaerő összetételének elmézése is Értékelni kell a 5 munkaerő nemenkénti, életkor, iskolai végzettség és szakmai képesítés szerinti alakulását. A rendelkezésre álló adatokból megoszlási viszonyszámokat képezhetünk, mely segítségével külön-külön

minősíthetjük - szaktudás (besorolás pl. közalkalmazotti, v felső, középisk, alsó besorolás) osztályonként a nemek szerint - nemenként a besorolási osztályok szerinti megoszlást. A megoszlási viszonyszámok képzését követően célszerű azokat azonos tartalmú adatokkal összehasonlítani, ilyen lehet pl. az adott intézmény következő évi azonos adatai Ebben az esetben a változás jellegét minősíthetjük. Lehetőség van arra, hogy egy másik – azonos feladatokat ellátó – intézmény adataihoz hasonlítsuk a vizsgált intézmény adatait. Ekkor az intézmények munkaerő-összetételében meglévő különbségekre mutathatunk rá. Az elemzéshez szükséges adatokat a bér- és létszámnyilvántatás, valamint a munkaügyi statisztika adati szolgáltatják. A munkavállalók munkakörönkénti helyes aránya meghatározza a feladatok hatékony ellátását, kihat a nyújtott szolgáltatás színvonalára. A munkaerő-felhasználás

hatékonyságának elemzése A megfelelő mennyiségű és optimális összetételű munkaerő-ellátottság még nem feltétlen biztosítja a hatékony gazdálkodást. Gondoskodni kell az élőmunka takarékos felhasználásáról is. A gazdálkodás hatásfoka javítható, ha valamennyi gazdálkodási tényezővel takarékoskodunk. Szükségszerű az élőmunka hatékonyságának növelése A költségvetési szerveknél a teljesítmény és a felhasznált élőmunka között nehéz közvetlen kapcsolatot találni, mert a munka hatásfoka mennyiségi mutatókkal nem mérhető. Például az orvos, a színész, a tanár stb. munkája és az előállított termék között bonyolult kapcsolat van, melyet mutatószámokkal nem lehet egyértelműen kifejezni. Mégis számos mutató segítségével értékelhető a költségvetési gazdálkodás számost területén a munkaerő hatékonysága. Ilyen mutatók a termelékenységi és a munkaidő-felhasználási mutatók. A termelékenységi

mutatóval a termelő, vagy anyagi jellegű szolgáltatói tevékenységet végző területeken (szoc.foglalkoztatóknál, gazdi-műszaki ellátó részlegekben, vállalkozási tevnél) a munkaerőfelhasználás hatékonyságát fejezhetjük ki Munkatermelékenység Munkatermelékenység = termék (mennyiségben v. értékben) Felhasznált munkamennyiség P=q T ( q = az előállított termékmennyiség természetes mértékegységben, vagy értékben, T = a felhasznált munkamennyiség munkaórában, munkanapban, munkáslétszámban, vagy az összes foglalkoztatottak létszámában kifejezve P = munkatermelékenység /produktivitás/ ) Példa: Egy munkás állományi létszámára átlagosan x ft termelési érték jutott P = x ft értékű munka Állományi létszám (fő) 6 Egy dolgozói létszámra jutó termelési érték P = x Ft értékű munka Tényleges dolgozói létszám (fő) Az egy ledolgozott órára jutó termelési érték P= x Ft értékű munka Tényleges dolgozói

létszám x ledolgozott órák száma A 100 Ft bérre jutó termelési érték P = x Ft értékű munka Kifizetett bér (Ft) Az építőiparnál például a termelékenységi mutató számításánál – az anyaghányad eltérő és torzító hatásának kiszűrése céljából – az anyagmentes értékből kell kiindulni. Ezt úgy érjük el, hogy a termelési értékből levonjuk a felhasznált anyag értékét és az anyagjellegű kiadások összegét. Példa: Teljes termelési érték = adott évi árbevétel +/- beflen. termelés állváltozása Teljes termelési érték alakulása = tárgyév teljes termelési érték x 100 Előző év teljes termelési érték Egy főre jutó teljes termelési értek (Ft/fő) = adott év teljes termelési érték Adott év átlagos dolgozói létszám (fő) Egy főre jutó termelési érték változása (%) = tárgyév 1 főre jutó telj.termelési érték x 100 Előző év 1 főre jutó telj.termelési érték Anyagmentes termelési érték =

teljes termelési érték – felhasznált anyag értéke Anyagmentes termelési érték alakulása = tárgyév anyagmentes term.értéke Ft/fő Előző év anyagmentes term.értéke Ft/fő x 100 Egy főre jut anyagmentes term.érték (Ft/fő) = adott év anyagmentes termértéke Ft Adott év átlagos dolgozói létszáma (fő) 1 főre jutó anyagmentes term.érték vált = tárgyév 1 főre jutó anyagmenttermérték előző év 1 főre jutó anyament.termérték x 100 A munkaidő-kihasználás elemzése A költségvetési intézményekben/gazdálkodóknál a teljesítményt nem lehet pénzben kifejezni, ezért a munkaerőfelhasználásnak közvetetttebb elemzési módszereire kell támaszkodni. Ilyen módszer a munkaerő-kihasználás elemzés. A kieső idő alatt azokat a munkanapokat értjük, melyek amiatt következtek be, hogy a dolgozók egy része különböző okok miatt távol van a munkahelyétől és nem végez munkát. A kieső munkaidő jelentős mértékű aránya,

illetve növekvő mértéke növeli a munkaerő-szükségletet, csökkentésével pedig a gazdálkodás veszteségforrása mérsékelhető, tartalékok szabadíthatók fel. 7 Munkaidő-kiesést okoz: - fizetett, ill. fizetés nélküli szabadság, - betegség, - különféle jogszab.-on alapuló engedélyezett és - az igazolatlan mulasztás miatti távollét. A munkaidő-kihasználást elemezhetjük egy főre vetítve is. Ez esetben azt vizsgáljuk, hogy egy dolgozó átlagosan az éves munkaidő-alapot miként teljesítette, hogyan alakultak a kiesések. 8 4/C Ismertesse a belső kontroll rendszer lényegét! Az ellenőrzés a megismert, feltárt tényeknek valamilyen követelményekhez történő hasonlítására, a tények értékelésére a követelményektől való eltérések okainak feltárására irányuló tevékenység. Belső ellenőrzés Kötelező minden önállóan gazdálkodó, illetve részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv esetében. A belső

ellenőrzési rendszer kialakításáért, működtetéséért a szerv vezetője felel. A belső ellenőrzés a tervezés, a szervezés, a döntés, a végrehajtás és az ellenőrzés folyamata. Alkalmasnak kell lennie, hogy jelezze a külső feltételekben, a környezeti hatásokban bekövetkezett változásokat, másrészt a kialakított céloktól, feladatoktól, követelményektől való eltérést. Az ellenőrzési rendszer helyes szervezés esetén átfogja az irányítási rendszer egészét. A belső ellenőrzést az állami vagy társadalmi szervezetek, magánvállalkozók, különböző gazdasági társaságok keretein belül kezdeményezik és végzik; az adott szervezet érdekében folyik. Alapvető célja: - segítse a szervezet vezetését a hibák, hiányosságok felfedésében, a pénz helyes és hatékony felhasználásában, - a belső rend és fegyelem megtartásának ellenőrzésével segítse a vezetői utasítások, intézkedések végrehajtását, vagyon

védelmét, - segítse a vagyoni, pénzügyi helyzet megfelelő számbavételét és a jövedelmezőség megállapítását A belső ellenőrzési rendszer részei: - a vezetők ellenőrző tevékenysége Belső kontrollrendszer - munkafolyamatba épített ellenőrzés - a függetlenített belső ellenőrök tevékenysége Belső kontrollrendszer o A belső kontroll egy folyamat, amelyet a társaság igazgatósága, a menedzsment és az alkalmazottai befolyásolnak, és amelyet azért hoznak létre, hogy az alábbi célok elérését illetően ésszerű bizonyosságot nyújtson: o A működés hatékony és eredményes legyen o A pénzügyi beszámolási rendszer megbízható legyen o A vonatkozó szabályozásnak a társaság eleget tegyen Belső kontrollrendszer célkitűzései: működés, pénzügyi beszámolás, megfelelés Belső kontrollrendszer összetevői: - kontrollkörnyezet, - kockázatértékelés, - kontrolltevékenységek, információ és kommunikáció, monitoring.

Működésének lényege: o Feladatainak elhatárolása fontos! o Igazgatóság: átfogó irányítás és a menedzsment felügyelete 9 o Menedzsment: az igazgatóság elvein alapuló tényleges vezetés! o Szoros kapcsolatban áll a célokkal és kockázatokkal: ezáltal a kockázatokra előre megtervezett válaszok tényleges végrehajtása biztosított. Kontrolltevékenységek: o Szabályzatok (kockázatkezelés helye, ideje, módja) o Tevékenységek (a szabályzatok érvényesítése = kockázatkezelés eszközei) Csoportosítási ismérvei: o Célkitűzéshez való kapcsolódásuk o Időbelisége o Automatizáltsága Kontrollkörnyezet, információ és kommunikáció, monitoring o Kontrollkörnyezet: szervezeti struktúrák, gyakorlatok és a megfelelő vállalati kultúra o Információ: elengedhetetlenek a működéshez! o Monitoring: képes-e a kontrollrendszer betölteni funkcióját? Felülvizsgálat – ez a monitoring. Mikor eredményes a belső kontrollrendszer? –

Ha az igazgatóság és a menedzsment ésszerű bizonyossággal rendelkezik arról, hogy a társaság mindhárom célkategóriája teljesül! A controlling a korszerű belső irányítás, vezetés eszköze, de nem ellenőrző szervezet. -A controlling folyamatosan végzett operatív tervező, információs és ellenőrző, koordináló tevékenység, míg a függetlenített belső ellenőr munkája előre meghatározott munkaterv alapján végzett - úgynevezett időszakos - ellenőrzés. -A controlling az információrendszer által szolgáltatott adatokon kívül más személyek ismereteire, az egyes szakterületek dolgozói közreműködésére is támaszkodik s így munkája csapatmunka. A függetlenített belső ellenőr viszont (az átfogó, komplex vizsgálatoktól eltekintve) egyedül vagy társával teljesíti ellenőrzési feladatait. -A controlling, koordináló szerepénél fogva, egyrészt meghaladja az ellenőrzés követelményekhez viszonyító tevékenységét,

másrészt mindig az adott időpontban legfontosabb ügyekkel, a ma eseményeivel foglalkozik, míg a függetlenített belső ellenőr általában a korábban megtörténteket, múlt eseményeit ellenőrzi, azok tapasztalataiból von le következtetéseket, tesz javaslatokat. -A függetlenített belső ellenőr munkája a megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat tartalmazó jelentés vagy az ellenőrzési jegyzőkönyv átadásával általában lezárul, beavatkozási joga nincs, intézkedéseket csak a szervezet vezetése, az ügyvezetés útján kezdeményezhet. A controllernek - a belső szabályozásban rögzített mértékig - beavatkozási, intézkedési joga, hatásköre is van. -A controllingnak és a függetlenített belső ellenőrzésnek van közös vonása, mindkét formának az alapvető célja abban jut kifejeződésre, hogy a funkcionális és területi elkülönülés feloldásával segítse a vezetés döntéseinek és intézkedéseinek

komplexitását, megalapozását. A controlling mint megoldás egyre nagyobb teret nyer; javíthatja a vezetés hatékonyságát, erősíti az ellenőrzési elemek szerepét. 10 5.a: Mutassa be az államháztartás szervezetei immateriális javak könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat, ( fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés) Besorolása: Mérleg / Eszközök / Befektetett eszközök / 11 Immateriális javak Fogalma: immateriális javak közé olyan értékkel bíró nem tárgyiasult eszközöket kell besorolni, amelyeknek a rendeltetése a költségvetési szerv tevékenységét tartósan, legalább egy éven túl szolgálják. Jellemzői: - forgalomképesek - vagyoni értéket képviselnek Csoportosítása: - alapítás átszervezés aktivált értéke ( csak a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos kiadásokat lehet figyelembe venni) - kisérleti fejlesztés aktivált értéke :( a jövőben

várhatóan hasznosuló, a kisérleti fejlesztés érdekében felmerült számlázott tételek, közvetlen költségek, kiadások, amelyek más termelő értékében nem aktiválhatók, mivel azok várható piaci árát meghaladják.) - vagyoni értékű jogok (megszerzett, egy évnél hosszabb idejű jogok, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz /bérleti jog, koncessziós, játék, márkanév, licensz, használati jogok szellemi termékek felhasználási joga) - szellemi termékek (hasznosított szellemi alkotások szoftvertermékek, szabadalom, egyéb szellemi alkotások, know-how, gyártási eljárás, védjegy) - immateriális javak beszerzésére adott előlegek - immateriális javak értékhelyesbítése gazdasági műveletek: 1)nyitás 2) nyitó rendező tételek 3) vásárlás, létesítés 4) térítésmentes átvétel 5) saját kivitelezésben előállítás 6) állományi csökkenés 7) egyéb növekedések 8) kis értékűek elszámolása 9) beruházásra adott előlegek

10) értékhelyesbítés 11) évvégi záró tételek 1)nyitás állományi érték T K 491 1111,1112,1113,1114,1119,117,1181,119 Értékcsökkenés Terven felüli ÉCS visszaírása Előleg értékvesztése T 491 T 11223,11233,11243,11273 K 1121,1222,1123,1124,1127 K 491 T 491 K 1182 Előleg értékvesztésének visszaírása 2)nyitó rendező tételek terven felüli ÉCS visszaírása Értékvesztés visszaírásának átvezetése Ártékvesztés tárgyévi átvezetése Befejezetlen beruházás. És a kisértékű még használatba nem vett szellemi termék visszavezetése Eredeti előirányzatok nyitása Előző évi kötelezettségvállalás megnyitása 3) vásárlás, létesítés szerződéskötés kötelezettségvállalása Beruházási szállító állományba vétele Számla kiegyenlítése Áfa ha levonható Áfa ha le nem vonható Aktiválás Folyamatban maradó beruházásnál Beruházási előleg Beruházási szállítói állomány kivezetése 4)

térítésmentes átvétel önkormányzaton kívülről Tőkeváltozás Önkormányzaton belülről bruttó érték ÉCS állományba vétele 5) saját kivitelezésben előállítás felmerült kiadások elszámolása Áfa ha elszámolható T 1182 K 491 T 11222,11232,11242,11272 K 11223,11233,11243,11273 T 118213,118223,118233,118243 K118211,118221,118231,118241 T 118212,118222,118223,118224 T 117 K 118211,118221,118231,118241 K 1114 KO T 498 FO T 498 T 0711,0712 T 0991 K 1151,1152,1153,1154 K 71,741 K 0991 K 0971 T 0711 K 0971 T 41231 K 441,442,443 KO T 1131,1132,1133,1134 KO T 1822 KO T 1823 FO T 72,751 T 1111,1112,1113,1114 T 117 K 3311,321,311 K 311,321,3311 K 311,321,3311 K 1991,1998 K 4122 K 4122 T 1181 T 441,442,443 K 4122 K 4122 T 1111,1112,1113,1114 K 98531 T 98531 T 1111,1112,1113,1114,1119 T 98531 T 98531 T 41231 T 51-57 K 41231 K 98531 K 41231 K 1121,1122,1123,1124 K 98531 K 311,321,3311 FO T 72 T 5612 K 599 K 311,321,3311 Állománybavétel

Tőkeváltozás 6) állománycsökkenés selejtezés TFÉCS Bruttó érték kivezetése ÉCS kivezetése Értékesítés, követelés előírása Bruttó érték kivezetése ÉCS kivezetése Értékesítés bevétele Forrásrendezés ha veszteséges az értékesítés Követelés kivezetése 7) egyéb növekedés többlet állományba vétele Tőkeváltozás Ajándék állományba vétele Tőkeváltozás Követelés fejében átvett eszköz 8) kis értékű elszámolása állományba vétel Szállítói szla állományba vétele Beszerzés Beszerzés Felhasználás Hiány Többlet Selejtezés Térítésmentes átadás Alapítás, átszervezés FO T 72 T 1112,1114 T 98582 T 5932 T 41235 K 599 K 98582 K 41231 K 11222,11222,11242,11272 K 5932 T 59821 K 1111,1112,1113,1114,1119 T 1121,1122,1123,1124 T 282 K 59821 K 41231 T 4122 K 1111,1112,1113,1114,1119 T 1121,1122,1123,1124 Ko T 321 T 321 Fo T 999 K 4122 K 9312 K 91924 K 992, 995 T 41238 K 4122 T 4122 T 1114 K 282 K 98511

T 98511 T 1113,1114 K 41232 K 98521 T 98521 T 1114 K 41231 K 41231 T 0754 K 0975 T 41231 K 441,442,443 Ko T 54722 T 56121 Fo T 72,751 T 1114 T 41231 T 59811 T 41232 T 1114 T 98511 T 59821 T 41232 T 59831 T 41231 T 41231 K 311,321,3311 K 311,321,3311 K 599 K 4122 K 1114 K 1114 K 59811 K 98511 K 41232 K 1114 K 59821 K 1114 K 59831 K 1114 Értékesítés Ko T 321 Fo T 999 K 91221,9192 K 992,995 Követelés kivezetése 9) beruházásra adott előlegek értékvesztés T 4122 T 59511 T 41236 K 282 K 1182 K 59511 Évvégi visszaírás T 1182 T 59521 T 119 T 417 K 59521 K 41236 K 417 K 119 10) értékhelyesbítés Visszaírása Analitika: lehet egyedi vagy csoportos. Utóbbit többnyire homogén eszközcsoport esetén alkalmazzuk. Az azonosításhoz szükséges adatok: megnevezés, beszerzés időpontja, használatba vétel időpontja, gyártó-szállító megnevezése, állomány és értékadatok, ezek változásai, aktiváláskor érték, választott

értékcsökkenési leírási módszer, várható használati idő, ténylegesen elszámolt értékcsökkenés összege, értékhelyesbítésre vonatkozó adatok, leltári feljegyzések, tartozékok felsorolása Leltározás: alapja az analitikus nyilvántartás, amely tételesen és ellenőrizhető formában tartalmazza a költségvetési szerv fordulónapon meglévő eszközeinek / immateriális javainak mennyiségét és értékét. A leltár a mérleg egyik alapdokumentációja Értékelés: Az államháztartásról szóló tv 97. §(1) bek előírása szerint : ,, A költségvetési szerv vezetője felelős a feladatai ellátásához, a költségvetési szerv vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért, az alapító okiratban előírt tevékenységek, jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő ellátásáért, a költségvetési szerv gazdálkodásában a szakmai hatékonyság és gazdaságosság követelményeinek

érvényesítéséért ,a tervezési, a beszámolási, információszolgáltatási kötelezettség teljesítésért, annak teljességéért és hitelességéért, a gazdálkodási lehetőségek és a kötelezettségek összhangjáért, az intézményi számviteli rendért, a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés, valamint a belső ellenőrzés megszervezéséért és hatékony működéséért.,, 5. b Ismertesse a jövedelempolitika elemzési módszertanát A dolgozók anyagi ösztönzésének egyik hatékony módja a személyi juttatások differenciált megállapítása. A költségvetési szervek dolgozói vonatkozásában erre döntően: - Köztisztviselők esetében a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992 évi XXIII. tv azt határozza meg, hogy miként kell kiszámítani az egyes fizetési fokozatokban adható bért. E szabályozás mellett a munkáltató legfeljebb a várakozási idő csökkentésével, vagy címek adományozásával

tud differenciálni a dolgozói között. - Közalkalmazottak esetében a közalkalmazottak illetményrendszere ad lehetőséget. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.évi XXXIII tv nem fix tételeket határoz meg az egyes fizetési fokozatokhoz, hanem csupán annak alsó határát tartalmazza (azt az összeget, melynél az adott dolgozó besorolása alacsonyabb nem lehet). A közalkalmazottakat foglalkoztató költségvetési szerveknél (állami és helyi önkormányzatok) a differenciáltság vizsgálata a beállási mutatóval történhet. A mutató azt fejezi ki, hogy az adott dolgozó vagy csoport esetében a fizetési fokozatban meghatározott alsó határtól hány százalékkal tértek el. Számítási módja. Besorolás szerinti összes juttatás Beállási mutató =-------------------------------------------------------* 100 Fizetési fokozat alsó hatása szerinti juttatás Illetményként kifizetett összeg

Átlagilletmény=--------------------------------------------Átlaglétszám Illetmény és jutalom együttes összege Átlagjövedelem=--------------------------------------------------Átlaglétszám A mutatókat éves és havi szintre is kiszámítjuk. Lényeges információk keletkeznek az alapilletmények, illetmény-kiegészítések, illetménypótlékok és a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért fizetett összegek elemzése során. Ezek vizsgálata választ adhat az alap illetve egyéb illetmények arányára, a dolgozók terhelésére, munkakörülményeire. Az elemzésnél abból indulunk ki, az egyes fizetési fokozatoknál a dolgozók jövedelmét A betöltött munkakör, iskolai végzettség és a közszolgálatban töltött idő alapján lehet differenciálni. Szubjektív elemek figyelembe vételének mérlegelése a munkáltató feladata és azoknak a fizetések különbözőségében is kifejezésre kell jutniuk. A számításokat egyénenként és fizetési

fokozatokra, fizetési osztályokra, közalkalmazotti osztályokra összesítve végezzük el. Az alsó határok megállapítása a garantált havi illetmények és fizetési fokozatok szorzóinak táblázata alapján történhet. Az intézményi szintű beállási mutató alkalmas lehet arra is, hogy más intézmények azonos adataival összehasonlítva képet alkothassunk az átlagos illetmények illetve átlagkeresetek alapján. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben meghatározott illetményrendszer alkalmazása csak a központi igazgatási szervekre és azok területi szerveire kötelező. Az önkormányzatok képviselő testülete saját rendelete alapján a polgármesteri hivatal dolgozóina 5. c Ismertesse a kockázatkezelés lényegét Minden szervezetnek megvannak a saját céljai, célkitűzései, melynek az elérése érdekében végzett tevékenységét – működéséből és a környezet változásaiból adódóan – különböző bizonytalan

tényezők befolyásolják. Ezeket a tényezőket nevezzük kockázatoknak, amelyek negatívan érinthetik szervezet működését, célkitűzéseit. A vezetés feladata, hogy ezeket a negatív hatásokat felmérje, azokkal foglalkozzon, és konkrét válaszlépéseket tervezzen/tegyen csökkentésük érdekében, így biztosítva kitűzött céljainak elérését. A kockázatkezelés ezen feladat végrehajtására kidolgozott, összetett és hatékony tevékenység-rendszer. A kockázatkezelés folyamata az alábbi 4 fő lépést tartalmazza: I. A kockázatok azonosítása II. A kockázatok értékelése III. Kockázati reakciók IV. Kockázatok felülvizsgálata Ezek a lépések a való életben nem különülnek el élesen egymástól, hanem egybeolvadnak, átfedik egymást. A fő lépések mellett további 3 tényező is a folyamat szerves részének tekinthető, azzal szoros összefüggésben áll. (Kommunikáció és tájékoztatás, a szervezet kapcsolatai és a szervezet

környezete). A kockázatkezelés folyamatát a stratégiai, program és operatív szinteket érintő kockázatokat egyszerre figyelembe véve, összehangolt stratégiával kell végrehajtani. Kockázati kategóriák: KÜLSŐ KOCKÁZATOK Lehetséges megnyilvánulás és hatás Infrastrukturális Az infrastruktúra elégtelensége vagy hibája megakadályozhatja a normális működést. Gazdasági Kamatláb-változások, árfolyam-változások, infláció negatív hatással lehetnek a tervekre. Jogi és szabályozási A jogszabályok és egyéb szabályok korlátozhatják a kívánt tevékenységek terjedelmét. A szabályozások nem megfelelő megkötéseket tartalmazhatnak. Környezetvédelmi A környezetvédelmi megszorítások a szervezet működési területén korlátot szabhatnak a lehetséges tevékenységeknek. Politikai Piaci Elemi csapások Egy kormányváltás megváltoztathatja a kitűzött célokat. Egy szervezet tevékenysége magára vonhatja a politika

érdeklődését vagy kiválthat politikai reakciót. Versenyhelyzet kialakulása vagy szállítói probléma negatív hatással lehet a tervekre. Tűz, árvíz vagy egyéb elemi csapások hatással lehetnek a kívánt tevékenység elvégzésének képességére. A katasztrófavédelmi terv elégtelennek bizonyulhat PÉNZÜGYI KOCKÁZAT Költségvetési A kívánt tevékenység ellátására nem elég a rendelkezésre álló forrás. A források kezelése nem ellenőrizhető közvetlenül. Csalás vagy lopás Eszközvesztés. A források nem elegendőek a kívánt megelőző intézkedésre Biztosítási Nem lehet a megfelelő biztosítást megszerezni elfogadható költségen. A biztosítás elmulasztása. Tőke beruházási Nem megfelelő beruházási döntések meghozatala. Felelősségvállalási A szervezetre mások cselekedete negatív hatást gyakorol, és a szervezet jogosult kártérítést követelni. TEVÉKENYSÉGI KOCKÁZATOK Működés-stratégiai Működési

Információs Hírnév Kockázat-átviteli Technológiai Projekt Újítási Nem megfelelő stratégia követése. A stratégia elégtelen vagy pontatlan információra épül. Elérhetetlen/megoldhatatlan célkitűzések. A célok csak részben valósulnak meg. A döntéshozatalhoz nem megfelelő információ a szükségesnél kevesebb ismeretre alapozott döntést eredményez. A nyilvánosságban kialakult rossz hírnév negatív hatást fejthet ki. Például a kialakult rossz megítélés csökkentheti a kívánt tevékeny-ség terjedelmét. Az átadható kockázatok megtartása, illetve azok rossz áron történő átadása. A hatékonyság megtartása érdekében a technológia fejlesztésének/ lecserélésének igénye. A technológiai üzemzavar megbéníthatja a szervezet működését. A megfelelő előzetes kockázatelemzés, hatástanulmány nélkül készült el a projekt-tervezet. A projektek nem teljesülnek a költségvetési vagy funkcionális határidőre.

Elmulasztott újítási lehetőségek. Új megközelítés alkalmazása a kockázatok megfelelő elemzése nélkül. EMBERI ERŐFORRÁS KOCKÁZATOK Személyzeti Egészség és biztonsági A hatékony működést korlátozza, vagy teljesen ellehetetleníti a szükséges számú, megfelelő képesítésű személyi állomány hiánya. Ha az alkalmazottak jó közérzetének igénye elkerüli a figyelmet, a munkatársak nem tudják teljesíteni feladataikat. Bizonyos típusú kockázatok számszerűsíthetők (számszakilag értékelhetők, ld. pénzügyi kockázatok). Más kockázatok értékelésére, mint pl a hírnév, csak sokkal szubjektívebb értékmérés áll rendelkezésre. Szükséges a kockázati kategóriák besorolási kereteit kialakítani melynek legegyszerűbb formája egy 3x3-as kockázatkezelési kritérium mátrix, amelyben az alacsony- közepes – magas szinteket jelölhetjük meg. Eredendő és maradvány kockázat: a beazonosított, de még nem kezelt

kockázatot értjük, amelyre a szervezet a megfelelő módon fog majd reagálni. Maradvány kockázat: a kockázat csökkentésére tett azonnali válaszlépések után még fennálló, olyan mértékű kockázati szint, ami lehetőség szerint, a szervezet kockázati tűréshatárán belül helyezkedik el. Kockázati tűréshatár: a kockázati kitettségnek azt a szintjét jelenti, ami felett a szervezet mindenképpen válaszintézkedést tesz a felmerülő kockázatokra. A kockázati tűréshatár meghatározását az alábbi tényezők befolyásolják adott szervezeten belül: szervezeti kultúra, menedzsment hozzáállása, kapacitás, technikai lehetőségek. A szervezet egyes szintjei számára továbbá, különböző tolerancia szintek meghatározása indokolt: - Szervezeti szintű kockázati tűréshatár - Delegált kockázati tűréshatár - Projekt kockázati tűréshatár. Kockázatkezelési stratégiák • A kockázat elviselése • • • • A kockázat

kezelése: megelőző kontrollok, korrekciós kontrollok, iránymutató kontrollok, eredendő kontrollok. A kockázat átadása A kockázatos tevékenység befejezése Kihasználni a lehetőségeket. A kockázatok felülvizsgálatának céljai és kritériumai lépés A kockázatok beazonosítása A kockázatok értékelése A kockázatra adott reakciók cél az újraértékelésnél A változások megfigyelése a szervezet kockázati profiljában Megbizonyosodni a szervezeten belül működő kockázatkezelési folyamat hatékonyságáról A felülvizsgálat kiterjed a szervezet kockázati profiljában végbement változások és a szervezeten belül működő kockázatkezelési folyamat hatékonyságának vizsgálatára. A felülvizsgálat eszköztárába tartoznak: kockázati önértékelés, felelős személy beszámoltatása, az ellenőrzési nyomvonal és szabálytalanságok kezelésére vonatkozó belső szabályok. A szervezet kockázatkezelési tevékenységét számos

tényező befolyásolja, amelyek három fő csoportja: a kommunikáció és tájékoztatás; a szervezet kapcsolatai; a szervezet környezete. A kommunikáció és tájékoztatás áthatja az egész kockázatkezelési folyamatot, és elengedhetetlen annak hatékony működéséhez. Számvitel-elemzés-ellenőrzés 5. a Mutassa be az államháztartás szervezetei immateriális javak könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)! b. Ismertesse a jövedelempolitika elemzési módszertanát! c. Ismertesse a kockázatkezelés lényegét! a./ Az immateriális javak a befektetett eszközök egyik fontos csoportját alkotják Az immat javak a nem anyagi formában megtestesülő vagyont, vagyoni elemeket foglalják magukban, másképen fogalmazva: anyagtalan, anyag nélküli, illetve anyagtól független javak. Az immat. javakhoz tartozó eszköz ismérvei: - a költségvetési szerv

tevékenységét, ill. vállalkozásait tartósan szolgálják, - nem anyagi eszközök, - többségükben forgalomképesek. A felsorolt ismérvek alapján közös jellemzőjük, hogy vagyoni értéket képviselnek, nem tárgyiasultak, de a mindennapi forgalom tárgyai lehetnek, befektetéshez, követeléshez is tényleges fedezetet nyújthatnak. Csoportosításuk a költségvetési szervek esetében: 1. Alapítás-átszervezés aktivált értéke 2. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke 3. Vagyoni értékű jogok 4. Szellemi termékek 5. Immateriális javakra adott előlegek 6. Immateriális javak értékhelyesbítése Alapítás-átszervezés aktivált értékeként a költségvetési szervek a minőségbiztosítási rendszerrel kapcsolatosan kiadásaikat vehetik figyelembe a számviteli politikájukban foglaltaknak megfelelően. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke a költségvetési szervnél minden olyan, a kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már

létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése, vagy a már létrehozottak vagy bevezettek lényeges javítása. Vagyon értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz, nem tartoznak a szellemi termékek közé. Pld Bérleti jog, használati jog, koncessziós jog, szoftverek használati jogának megszerzéséért fizetett összeg, stb. Szellemi termékek közé tartoznak a találmányok, szabadalmak, a know-how, a szerzői jogvédelem alá tartozó művek (értéke), a szoftverek és az újítások. Immateriális javakra adott előlegként kell kimutatni a mérlegben az ilyen címen a szállítónak átutalt – a levonható előzetesen felszámított áfát nem tartalmazó-, az év végi értékelés során elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az elszámolt értékvesztés visszaírásával

növelt összeget. Az immateriális javak értékhelyesbítéseként csak a vagyoni értékű jogok, továbbá a szellemi termékek – könyv szerinti értéket meghaladó – piaci értéke és a könyv szerinti értéke közötti különbözet mutatható ki abban az esetben, ha a költségvetési szerv a számviteli politikájában élt az Szt. piaci értékelési lehetőségével Az immat. javakat kizárólag értékben lehet nyilvántartani A mérlegben ezeket a javakat összevontan, nettó értéken kell kimutatni a következők figyelembevételével: - alapítás-átszervezés esetében a költségvetési szerv döntésétől függően a minőségbiztosításra kifizetett összeg - kísérleti fejlesztés aktivált értéke a felmerült előállítási költség - vagyoni értékű jog esetében a nyilvántartási érték a megszerzéséért fizetett ellenérték /tehát azt csak akkor és olyan értéken lehet nyilvántartani, ha ahhoz fizetés ellenében jutott a

költségvetési szerv/ - szellemi termékeknél az érték a beszerzési ár, vagy saját előállítás esetén az előállítás közvetlen önköltsége. A saját előállítású szoftvereket aktiválni kell és az immat javak között kell kimutatni. A mérlegben kimutatott értékeket leltárral kell alátámasztani. Az immat javaknál a leltározás az egyedi analitikus nyilvántartásoknak a meglévő dokumentációkkal /szerződés, megállapodás, számla/való összevetését jelenti. A költségvetési szerveknek a beszámoló kiegészítő mellékletében számot kell adni az immat javak bruttó értékében bekövetkező változásokról, a hozzákapcsolódó értékcsökkenési értékekről, valamint a nettó értékekről. Ennek megfelelően az analitikus nyilvántartásokat úgy kell kialakítani, hogy azok megfeleljenek – a mérleghez kapcsolódó követelményeknek, - a kiegészítő mellékletben történő bemutatásnak, - a leltározáshoz alapadatokat

tartalmazzanak. A költségvetési szervek az immat javakat a 11. főkönyvi számlacsoport számláin, ill alszámláin tartják nyilván Fontosabb gazdasági események: Pénzforgalommal kapcsolatos állománynövekedés Pénzforgalommal nem járó állománynövekedés Térítésmentes átvétel az átadó által közölt nyilvántartási érétken, de legfeljebb forgalmi értéken. Az immat javak elszámolás sajátosságainak összegezéseként a következők állapíthatók meg: - az immat javak a költségvetési szervek tevékenységét tartósan szolgálják - a költségvetési szerveknél a befektetett eszközöknek ez a csoportja viszonylag szűkebb körben fordul elő - a mérlegben az eszközök között kell kimutatni, a forrása általában a saját tőke - állománynövekedésnél a mérleg eszköz oldala és forrás oldala –tőkeváltozás- is ugyanazzal az összeggel növekszik - állománycsökkenésnél - ideértve az értékcsökkenést is – csökkenés

következik be a mérleg mindkét oldalán. b./ Ismertesse a jövedelempolitika elemzési módszertanát! A költségvetési szervek előirányzatainak döntő hányadait a személyi juttatások teszik ki. Számottevően növekedtek azok a kiadások is, amelyek nem minősülnek személyi juttatásnak, de a munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatban merülnek fel. Kiemelt jelentőségű a személyi juttatások kiadásainak és a munkaerő-gazdálkodás folyamatainak megismerése, részletes elemzése. A gazdálkodás számos veszteségforrása a helytelen munkaerő-gazdálkodásból ered. Az itt mutatkozó hiányosságok felszámolása nemcsak anyagi megtakarítást jelent, hanem a szakmai feladatok végrehajtását is eredményesebbé teszi. A jogos elvárás tehát nem a dolgozók számának mindenáron való csökkenése, hanem a tevékenységhez legjobban igazodó, megfelelő nagyságú és szakmai összetételű munkaerő hatékony foglalkoztatása. Az optimumot kell keresni,

mivel alulfoglalkoztatottság, vagy feleslegesen lekötött munkaerő egyaránt káros lehet. Az ÁMR szabályozza a költségvetési szervek munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodását. A személyi juttatások magukban foglalják a rendszeres személyi juttatásokat, a nem rendszeres személyi juttatásokat, a külső személyi juttatásokat. A munkaerővel és a személyi juttatásokkal való gazdálkodás elemzése keretében vizsgálni lehet: - a munkaerő szükségletet a munkaerő ellátottságot a munkaerő összetételének alakulását, a munkaerő felhasználásának hatékonyságát a munkaidő kihasználást a munkaerő forgalmát a személyi juttatásokkal való gazdálkodást. A munkaerő-szükséglet az ellátandó összes feladat és az egy dolgozó által adott időegység alatt elvégzendő feladat hányadosa határozza meg. A munkaerő szükségletet a munka jellegét kifejező teljesítmény-követelménnyel kell alátámasztani. Pld.

Általános és középfokú iskolai oktatásban a pedagógus-szükségletet a tantárgyi óraterv, a tanulócsoportok száma és az oktató kötelező óraszámai alapján lehet megállapítani. A munkaerő-szükséglet számításánál a tanár heti tanítási óraszámából, mint központilag meghatározott teljesítmény-mennyiségből kell kiindulni. Az egészségügyi ellátás területén általában a rendelési, működési, nyitvatartási idő és a feladatellátásban részt vevő dolgozók napi munkaidejének hányadosaként tudjuk a munkaerő-szükségletet meghatározni. A létszám normatíva szakfeladatonként, vagy munkahelyenként tartalmazza munkaköri részletezettségben azt a munkaerőigényt, amely az adott feladat ellátásához optimálisan szükséges. A munkaerő ellátottságot legáltalánosabban a tervezett és tényleges átlaglétszám összehasonlításával elemezhetjük. Ez a mutató a tervhez viszonyítva fejezi ki az ellátottságot és egyben a

rendelkezésre álló munkaerő megoszlásának tervszerűségét is jelzi. Az elemzéshez az adatokat a költségvetés és a beszámoló szolgáltatja. A szakmai feladatok végzéséhez megfelelő felkészültségű, szakismeretekkel rendelkező dolgozókra van szükség. Ezért fontos a munkaerő összetételének elemzése is Értékelni kell a munkaerő nemenkénti, életkor, iskolai végzettség és szakmai képesítés szerinti alakulását. A megfelelő mennyiségű és optimális összetételű munkaerő-ellátottság önmagában még nem biztosítja a hatékony gazdálkodást. Gondoskodni kell az élőmunka takarékos felhasználásáról is. A gazdálkodás hatásfoka javítható, ha valamennyi gazdálkodási tényezővel takarékoskodunk. Ezért az élőmunka hatékonyságának növelése is szükségszerű A költségvetési szerveknél a teljesítmény és a felhasznált élőmunka között közvetlen kapcsolatot nehéz találni, mert a munka hatásfoka mennyiségi

mutatókkal nem mérhető. A költségvetési gazdálkodás számos területén azonban a munkaerő hatékonysága közvetlen mutatószámok segítségével is értékelhető. Ilyen lehetőséget biztosítanak a termelékenységi és a munkaidő-felhasználási mutatók. A munkaidő-kihasználás elemzése: a költségvetési gazdálkodási rend szerint működő intézmények szélesebb körében a teljesítményt pénzben nem lehet kifejezi, ezért a munkaerő felhasználásnak közvetettebb elemzési módszereire kell támaszkodni. Ilyen módszernek tekintjük a munkaerő-kihasználás elemzését is, abból a megfontolásból, hogy minél jobb a munkaidő kihasználása, annál nagyobb lesz az intézmény produktuma, működésének hatásfoka. A munkaidő terhére bekövetkezett indokolatlan veszteségek veszélyeztetik a feladatok megfelelő színvonalú ellátását. A kieső idők alatt azokat a munkanapokat értjük, amelyek amiatt következnek be, hogy a dolgozók egy része

különböző okok miatt távol van a munkahelyétől és munkát nem végez. A kieső munkaidő jelentős mértékű aránya, illetve növekvő mértéke növeli a munkaerő-szükségletet, csökkentésével pedig a gazdálkodás veszteségforrása mérsékelhető, tartalékok szabadíthatók fel. Munkaidő kiesést okoz pld a fizetett szabadság, fizetés nélküli szabadság, betegség stb. A költségvetési szerveknél különösen azok a munkaidő kiesések okozzák a legnagyobb veszteséget, melyekre a dolgozó az illetményét kapja. A költségvetési szervek döntő többsége a személyi juttatások előirányzataival önállóan gazdálkodik. Erre a célra felhasználható összeg kiemelt előirányzat, melyet a felügyeleti szerv hagy jóvá. A költségvetésben tervezett, illetve jóváhagyott mértéket alapvetően csak jogszabály, illetve a felügyeleti szerv előírásai szerint módosíthatja a költségvetési szerv. A költségvetési szerv év közben a

tervezett, illetve módosított előirányzatot meghaladó többletbevételéből az éves személyi juttatások és az azzal összefüggő, munkaadókat terhelől járulékok előirányzatát legfeljebb a többletbevétellel összefüggő feladat elvégzéséhez szükséges, a nem személyi juttatások körébe tartozó közvetlen és közvetett kiadások adott bevételből történő teljesítése után fennmaradó összeg erejéig és a szerződés esetén, az abban meghatározott összeggel növelheti. A személyi juttatások előirányzata és annak felhasználása kacsán, összefoglaló jelleggel a következő részterületeket elemezhetjük: - felhasználás alakulása - a személyi juttatások összetétele - a változásra ható tényezők - a személyi juttatások költségvetésen belüli arányának alakulása. A felhasználást a költségvetésben szereplő részelőirányzatok szerint célszerű elemezni. Ez esetben ugyanis az összegszerű felhasználás mellett a

személyi juttatások legfőbb jellemzőit is megismerhetjük. Az elemzés módszere az összehasonlítás, illetve a tervteljesítési mutatók képzése. Az utóbbit az eredeti és módosított előirányzathoz viszonyítva is célszerű kiszámítani. Lényeges információk keletkeznek az alapilletmények, illetmény-kiegészítések, illetménypótlékok és a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért fizetett összegek elemzése során is. Ezek vizsgálata adhat választ az alap- és egyéb illetmények arányára, a dolgzók terhelésére, munkakörülményeire stb. Ezért hasznos, ha a költségvetési szervek olyan analitikus nyilvántartást vezetnek, amelyből az illetmények kifizetési jogcímei is megállapíthatók. Meghatározó elem az alapilletményként kifizetett összeg Illetménykiegészítés többletteljesítmény alapján adható. Nagyságrendje tehát alapvetően attól függ, hogy az intézmény dolgozói a kötelező feladatokon túl végeznek-e

munkát, s ha igen, milyen mértékben. Az illetménypótlékok részben a nagyobb felelősséget, az átlagostól eltérő munkakörülményeket honorálják. Lényeges befolyásoló elem ezért a rendelkezésre álló személyi juttatás előirányzatának nagyságára is kihat. A rendkívüli munkaidőben végzett munkáért járó díjazás a dolgozók fokozottabb terhelésért jár. Pld túlóra, ügyelet, éjszakai pótlék, stb. Egy intézményen belül átlagos illetmény nagyságát igen sok tényező együttese határozza meg, és ezekre aminősítéseknél figyelemmel kell lenni. Van két fontos meghatározója a rendszernek, amelyek csaknem valamennyi illetményelem nagyságát alapvetően befolyásolják – a létszámösszetétel ill. a személyi juttatások előirányzatának nagyságával behatárolt juttatási lehetőség. E két meghatározó tényező alapján az átlagos illetmények és jövedelmek mutatója segítségével méréseket, összehasonlításokat

végezhetünk intézményen belül és az azonos feladatokat ellátó költségvetési szervek között is. Átlagilletmény, átlagjövedelem mutatói nemcsak két intézmény jövedelmi viszonyainak összehasonlítására alkalmasak, hanem az intézményen belüli változásoknak a megfigyelésére is. A fizetési osztályonként és intézményi szinten megfigyelhetjük az egyek évek közötti változásokat, miközben arra is rámutathatunk, hogy a munkahelyen belül milyen arányeltolódások következnek be. A jutalmazáspolitika helyességének elemzésénél arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy a rendelkezésre álló források felhasználásánál kellően differenciáltak-e a dolgozók között? A választ elsősorban a szóródás számítás módszereinek felhasználásával adhatjuk meg. A foglalkoztatottak juttatásai körében a teljes munkaidőben foglalkoztatottak részére fizetendő vagy fizethető juttatások tervezhetők, amelyek nem minősülnek

keresetbe tartozó juttatásnak. Pld, végkielégítés, jubileumi jutalom, napidíj, egyéb sajátos juttatások Személyhez kapcsolódó költségtérítések és hozzájárulások csak teljes munkaidőben foglalkoztatottak körére vonatkozóan tervezhetők ruházati ktg-térítés, üdülési hozzájárulás, közlekedési ktg-térítés, étk. hozzájárulás, egyéb ktgtérítés és hozzájárulás A költségtérítések és juttatások különböző jogcímeinek elemzésénél a foglalkoztatottak sajátos juttatásainál említett módszerek alkalmazhatók. A gyakorlatban alkalmazott mutató az egy főre jutó költségtérítések összege és azok változása. Célszerű kiszámítani, hogy a különböző költségtérítések a dolgozók hány százalékát érintik. Állományba tartozók különféle nem rendszeres juttatásai körébe tartoznak a megbízási-, szerzői- és tiszteletdíjak, honoráriumok, találmányi díjak. E jogcímeken teljes munkaidőben

foglalkoztatott tekintetében juttatás nem tervezhető. Külső személyi juttatások körében két fő jogcímen - állományba nem tartozók juttatásai, valamint a fegyveres erők, testületi és rendvédelmi szervek állományába nem tartozók juttatásai – lehet előirányzatot tervezni a költségvetési szerveknek. Elemzésnél a már megismert elemzési módszerek alkalmazhatók azzal a különbséggel, hogy itt az állományba nem tartozók juttatásaira vonatkozóan kell a számításokat elvégezni. Az állományba nem tartozók részére történt kifizetések a beszámolóban együtt szerepelnek. Az elemzésnél azonban a létszámukat és a részükre fizetett személyi juttatási elkülönítve célszerű vizsgálni. C/ Ismertesse a kockázatkezelés lényegét! A kockázat a költségvetési szerv működése tekintetében mindazon elemek és események bekövetkeztének a valószínűsége, amelyek hátrányosan érinthetik a szerv működését, céljainak,

feladatainak elérését. A kockázat azt a veszélyt jelenti, hogy egy esemény vagy intézkedés hátrányosan hat a szervezet azon képességére, hogy célkitűzéseit elérje. A szervezeti célok eléréséhez nem elegendő felmérni és értékelni a kockázatot, kezelni is kell. A kockázatkezelés a szervezet minden szintjére kihatással bíró tevékenység. Ennek során először a kockázatkezelést felügyelő felső vezetés meghatározza kockázatkezelési elvárásokat, stratégiát, irányelveket. A kockázatok kezelésében általában a szervezet minden szervezeti egysége részt vesz a maga szintjén. Ez esetben az egyes szervezeti vezetők és munkatársak felelnek a területüket érintő kockázatok megfelelő kezeléséért. A kockázatkezelés megfelelőségét a szervezet vezetésének folyamatosan nyomon kell követnie /monitoring/. A kockázatok kezelése során a vezetés lényegében növeli annak esélyét, hogy a szervezet valóban elérje a kitűzött

célokat. Ezzel egy időben minimálisra csökkentik a célok elérését veszélyeztető tényezők bekövetkeztének esélyét, lehetséges hatását. A kockázatkezelés során tehát reagálunk az azonosított kockázatokra. A kockázatkezelés mint módszer a vezetés gyakorlati eszköze, a tervezés és döntéshozatal, a végrehajtás alapvető része. A vezetőknek külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a kockázatkezelést minden folyamatba beágyazzák. A szervezet minden tagjának meg kell értenie a kockázatkezelés értékét. Fontos tudatosítani, hogy a kockázatkezelés a szervezet feladatellátását támogató belső folyamat. Ebből kifolyólag a szervezet saját jól felfogott érdeke annak működtetése. A kockázatkezelés soha nem szolgálhatja pusztán a szervezeten kívüli, az irányító szervezetek vagy valamilyen hatóság igényeit. Kockázatkezelési stratégiák: 1. A kockázat elviselése – nincs intézkedés a kockázat csökkentésére, a

szervezet azonosította és felmérte a kockázatot, de nincs lehetősége annak kezelésére. 2. A kockázat kezelése/csökkentése – legtöbb esetben ezt a stratégiát alkalmazzák Oka, hogy a kockázatos állami tevékenységek /folyamatok/ legtöbb esetben nem szüntethetők meg és nem háríthatók át. A kockázat csökkentése azt jelenti, hogy a bekövetkezésének valószínűségét csökkentjük, miközben a bekövetkezéskor elért hatás nagysága nem változik. Hatékony módszer „4szem elve” 3. A kockázat átadása/áthárítása: ebben az esetben a kockázatviselő személye módosul, tipikus példája a biztosítás kötése. A művelet olyan partnernek történő átadása, aki felkészült a kockázat kezelésére. 4. A kockázatos tevékenység befejezése - egyes kockázatok nem csökkenthetők elfogadható szintre, csak megszüntethetők az adott tevékenység megszüntetésével. Kormányzati szférában ez nagyon korlátozott lehetőség. 5.

Kihasználni a lehetőséget – az újonnan felmerülő kockázatnak lehetnek szervezeti, megújulási, új piaci lehetőséget feltáró mozzanatai. Ilyen eset például a versenytársak erősödése, új piaci megjelenése, vagy éppen a szolgáltatási folyamatok gyorsabbá válása. 6/A Ismertesse a tárgyi eszközök könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés) A tárgyi eszözök számlacsoport között kell kimutatni azon eszközöket, amik tartósan – közvetlenül vagy közvetett módon- egy éven túl szolgálják a ktg.vetési szerv tevékenységét I. - A tárgyi eszközök jellemzői: anyagi javak értékkel bírnak és értéküket általában fokozatosan veszítik el tartósak közvetlenül vagy közvetve szolgálják a ktg.vetési szerv alap-, illetve vállalkozási tevékenységét II. Tárgyi eszköz számlák 111-121-1311-1321-141. Állományi számlák

112-122-1312-1322-142. Értékcsökkenési számlák 113-123-1313-1323-143. Vásárlás, létesítés 114-124-1314-1324-144. Felújítás 115-125-1315-1325-145. Vásárlás, létesítés előirányzata 116-126-1316-1326-146. Felújítás előirányzata 117-127-1317-1327-147. Folyamatban levő beruházások 13179. Kis értékű - éven belül amortizálandó - új tárgyi eszközök raktári állománya 118-128-1318-1328-148. Beruházására adott előlegek 1181-1281-13181-13281-1481. Beruházására adott előlegek állományának értéke 1182-1282-13182-13282-1482. Beruházására adott előlegek értékvesztése és annak visszaírása 119-129-1319-1329-149. Értékhelyesbítése III. Számviteli törvény alkalmazásában: - Beruházás: a TE beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett eszköz rendeltetésszerű használatbavételig, üzembe-helyezésig végzett tevékenység, továbbá mind az a tevékenység, amely a TE

beszerzéséhez, előállításához egyedileg hozzákapcsolható. Beruházás a meglévő TE bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység. - Felújítás: az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló, időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően, vagy teljesen visszaáll. Felújítás a korszerűsítés is, ha ennek eredménye az üzembiztonság, teljesítőképesség, használhatóság, gazdaságosság növekedése. A TE-t akkor kell felújítani, amikor a folyamatos rendszeres karbantartás mellett oly mértékben elhasználódott, hogy az a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti. Nem felújítás az elmaradt és felhalmozódott karbantartások egy időben történő elvégzése

függetlenül az összeg nagyságától. - Pénzügyi lízing: a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonában lévő eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába adja azzal, hogy a lízingbe vevőt terheli a használatból következően - - - - - minden költség és kockázat. A lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére, az időtartam letelte végén az eszköz tulajdonjogát megszerzi, vagy megszerezheti. A lízingbe vett eszközt a lízingbe vevő mutatja ki az eszközei és a forrásai között. Folyamatban lévő beruházások, felújítások: között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba nem vett eszközök bekerülési értékét, továbbá a már használatba vett TE-ön végzett bővítéssel, rendeltetésváltozással, átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással összefüggő munkák, még nem aktivált, bekerülési

értékét. Beruházásokra adott előleg: itt kell kimutatni a beruházási szállítónak, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog eladójának ilyen címen –levonható ÁFA-t nem tartalmazóátutalt összeget. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése: a TE piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözetet (ha a piaci érték magasabb) az értékelési tartalékkal azonos összegben IV. Tárgyi eszköz fajtái: Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok: itt kell nyilvántartani a ktg.vetési szerv ingatlanainak állományi értékét – értékhatártól függetlenül – az ingatlanok értékcsökkenését, az ingatlan beszerzéssel, felújítással kapcsolatos kiadásokat és azok előirányzatát, a folyamatban maradó ingatlan beruházásokat, felújításokat, valamint az ingatlan beruházással kapcsolatban átutalt előlegek összegét. Ide tartozik: földterület, telek, épület, építmény, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni

értékű jog. Gépek, berendezések, felszerelések, járművek: a ktg.vetési szerv azon gépeinek, berendezéseinek, felszereléseinek, járműveinek számláit kell itt kimutatni, amik tartósan szolgálják tevékenysége ellátását. a) gépek, berendezések, felszerelések: a ktg.vetési szerv működésének céljait szolgáló gépeket, berendezéseket és felszereléseket kell kimutatni az alábbi csoportosításban: a. ügyviteli és számítástechnikai gépek, berendezések b. egyéb gépek, berendezések c. képzőművészeti alkotások d. hangszerek e. egyéb állományba vett, értékét nem csökkentő eszköz a ktgvetési szerv számviteli politikájában rögzítetteknek megfelelően b) járművek: a ktg.vetési szerv működését szolgáló forgalmi rendszámmal ellátott járműveket kell kimutatni. a. közúti járművek b. nyomvonalas járművek c. légi járművek d. vízi járművek e. speciális járművek Tenyészállatok: függetlenül attól, hogy meddig

szolgálják a vállalakozási tevékenységet, amelyek a tenyésztés, a tartás során leválasztható terméket termelnek, és ezen termékek értékesítése vagy a tenyészállatok egyéb hasznosítása biztosítja a tartási költségek megtérülését. Állami készletek, tartalékok: ezen a főkönyvi számlán belül kell az önkormányzatoknak a rendkívüli eseményekre tartalékolt készleteiket nyilvántartani. Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök: a ktg.vetési szerveknek azokat a „tulajdonukban” lévő TE-et kell ezen számlacsoportban kimutatniuk, melyeket más gazdálkodó szervezetek, gazdasági társaságok részére koncesszióba adták, illetve az önkormányzatoktól vagyonkezelésbe vették. Ilyen eszközök lehetnek: immateriális javak, az ingatlanok, épületek és építmények, gépek, berendezések, felszerelések, járművek. A számlacsoportban kell megnyitni ezen eszközök bruttó értékének

és értékcsökkenése elszámolására szolgáló számlákat. V. Tárgyi eszköz értékelése: TE bruttó értéke: − Vásárlás: beszerzési ár, − Saját előállítás: előállítás tényleges közvetlen költsége, − Apportként átvett: a létesítő okiratban elfogadott, elismert érték, − − − − Térítés nélküli átvétel: átadó könyveiben szereplő nyilvántartási érték (a nyilvántartási érték és a piaci érték közül a kisebb), ha nem ismert, akkor piaci érték, Ajándék: piaci érték, Követelés fejében: szerződés szerinti érték Csere: csereszerződés szerinti érték. A TE halmozott értékcsökkenésen: az eszköz aktiválása (üzembe helyezése) óta elszámolt, a terv szerinti és a terven felüli értékcsökkenést kell érteni. Terv szerinti ÉCS: amely alatt az amortizálható eszköz értékét a gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja. Maradványérték: az

eszköz rendeltetésszerű használatba vételekor rendelkezésre álló információk alapján a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nem szabad terv szerinti és terven felüli ÉCS-t elszámolni a nullára leírt, illetve a tervezett maradványértéket elért eszköznél. A mérlegben szereplő érték alátámasztása: leltárral, amely tételesen és ellenőrizhető formában tartalmazza a fordulónapon meglévő eszközök mennyiségét és értékét. A leltár a mérleg egyik alapdokumentációja. Az analitikus nyilvántartás lehet egyedi vagy csoportos (a csoportos homogén eszközcsoport esetén alkalmazható), melyben szerepel: megnevezés, beszerzés időpontja, használatba vétel időpontja, gyárt, szállító megnevezése, állomány- és értékadatok, ezek változásai, aktiváláskori érték, ÉCS módszer, várható használati idő, ténylegesen elszámolt ÉCS összege, értékhelyesbítésre vonatkozó adatok, tartozékok

felsorolása. A TE-ket a mérlegben a befektetett eszközök között, nettó vagy piaci értéken kell kimutatni. ÉCS: A TE ÉCS-je az eszköz fizikai és erkölcsi kopásának pénzösszegben kifejezett értéke, melynek elszámolását az üzembe helyezés időpontjától kell megkezdeni. Az Szt többféle módszer alkalmazását teszi lehetővé, melyek közül a vállalkozás a sajátosságainak legjobban megfelelőt választhatja: − 50 e Ft alatt egy összegben, − Időarányos leírás  Bruttó érték alapján:  Lineáris leírás (állandó kulcsok szerint)  Degresszív leírás (csökkenő kulcsok szerint):  szorzószámok módszere  évek száma összege módszerrel  Progresszív leírás: növekvő kulcsok szerint  Abszolút összeg alapján:  Lineáris: évente azonos összeg  Degresszív: évente csökkenő abszolút összeg elszámolása,  Progresszív: évente növekvő abszolút összeg elszámolása,  Nettó érték alapján

(degresszív):  Lineáris gyorsított kulccsal,  Maradék értékes leírás,  Kombinált leírás − Teljesítményarányos leírás alapján:  Bruttó érték alapján lineáris leírás  Letermelés arányos leírás 6/B. Ismertesse a tervezéssel, a pénzforgalommal, és az ellátási színvonallal kapcsolatos elemzési feladatokat! I. A költségvetés tervezésének elemzése – a tervszerűség elemzése A költségvetés tervezésére egyelőre még a bázisszemlélet a jellemző, vagyis az előző évi eredeti előirányzatból, a szerkezeti változásokra, a szintre hozásra, az előirányzati többletekre figyelemmel áll össze a költségvetés. A tervező munka minősége, a tervezett adatok realitása tükröződik a tervszerűség elemzésénél az ún. tervszerűségi mutatóban (a teljesítési adatokat viszonyítja az eredeti előirányzathoz). A számítás a következő logikát követi: ha a teljesítés az előirányzat alatt marad, „elég

lett volna” csak ennyit tervezni, ha viszont a tény meghaladja a terv szerinti szintet, az a fölötti rész tervszerűtlen. A tervszerűségnél így az eredeti előirányzat és a teljesítés közül a kisebbet vesszük figyelembe. A tervszerűségi mutató 100 %, vagy annál kisebb A teljesítés az eredeti előirányzathoz viszonyítva 99 %-os, a tervszerűségi mutató azonban 96 %. Személyi juttatások 800 720 720 90,0 Az eltérés oka, hogy a és munkaadói jár-ok Dologi kiadások 1200 1260 1200 100,0 részelőirányzatok nem a Összes kiadás 2000 1980 1920 96,0 tervezett összeg szerint teljesültek. A tervszerűtlenség okát fel kell tárni (pl. tervezési hiányosságokból, vagy rendkívüli feladatváltozásokból származik) Kiadási jogcímek Eredeti előirányzat Ft Teljesítés eFt Tervszerűségnél figyelembe vehető eFt Tervszerűség (%) II. A bevételek és kiadások összefoglaló elemzése Az intézményi szintű, összefoglaló elemzéseknél mind

a bevételeknél, mind a kiadásoknál egyaránt alkalmazhatjuk az összetétel (struktúra) vizsgálatát. Az összes bevételt, ill kiadást 100 %-nak tekintve számítható az egyes részösszegek részesedése, aránya. Tényleges bevétel A tervezés (kiadás) x 100 megalapozottsága = Eredeti előirányzat Módosítási mutató, arány (bevétel, kiadás) = Pénzügyi teljesítés = Módosított előirányzat Eredeti előirányzat Tényleges bevétel (kiadás) Módosított előirányzat x 100 x 100 Pénzügyi teljesítés százaléka x 100 Tervezés megalapozottságának százaléka A bevételek és kiadások változásának elemzésére a dinamikus viszonyszámokat (lánc-, vagy bázisviszonyszámok) alkalmazzuk, ill. az átlagos növekedési ütem alakulásából vonunk le következtetéseket. Indokoltsági mutató (bevétel vagy kiadás) = Bevételek lehetnek:    pénzforgalmi és pénzforgalom nélküli bevételek, jogcím szerint: intézményi saját folyó

bevételek, felhalmozási és töke jellegű bevételek, támogatások, visszatérülések és egyéb folyó átutalások tevékenység szerint: alaptevékenységgel összefüggő és alaptevékenységen kívüli (vállalkozási tev-ből származó) bevételek Kiadások csoportosíthatók:  kiadásnemek szerint: személyi, dologi, töke jellegű kiadások      működési kiadások, töke kiadások, transzferkiadások bontásban feladatok alapján (alaptevékenységhez, vagy alaptevékenységen kívüli feladathoz kapcsolódó kiadások) elszámolási mód szerint (közvetlenül-, és közvetetten elszámolható kiadások) összetettség szerint: egyszerű (segély) és összetett (felújítás) kiadások a feladat volumenéhez viszonyítva - állandó (fix), a változásra meghatározott paraméterig nem reagáló és - változó kiadások (arányos, progresszív, degresszív, regresszív) Az intézmények gazdálkodásának elemzésénél az állandó és

változó kiadások megfigyelésének, viselkedésük ismeretének különös jelentősége van. Intézményi szinten a kiadásokat (bevételeket) és a jellemző mutatókat az ún. normatívák kapcsolják össze Képletük: Kiadások vagy bevételek Feladatmutatók Kiadások vagy (átlag) bevételek Teljesítménymutatók A normatíváknak is meghatározható az állandó és a változó része: pl. Állandó kiadások Teljesítménymutatók + Változó kiadások = Teljesítménymutatók Összes kiadások Teljesítménymutatók Állandó kiadásokra (fűtés, világítás) jellemző, hogy a kapacitáskihasználásra egy szintig nem reagálnak. A változó kiadások (pl. élelmezés) általában a kapacitáskihasználással arányosan módosulnak, de a teljesítménymutató egységére fordított kiadás (pl. egy ellátott egy napi élelmezésére) változatlan. A kapacitáskihasználás és az állandó-változó elemek összefüggése A kapacitáskihasználás változásával

Állandó kiadás az esetén egy feladatmutatóra jutó kiadás Nem változik egy teljesítménymutatóra jutó kiadás Változik Változó kiadás esetén Változik Nem változik III. A bevételek és kiadások elemzése szakfeladatonként A szakfeladatonkénti megoszlás mutatja a számok tükrében az intézmény jellemző feladatait. A kiadások és bevételek szakfeladatonkénti összevetése választ ad arra a kérdésre, hogy melyik feladat tudja finanszírozni magát, melyik bevételéből jut más feladatra, s hol van több, saját bevételét meghaladó pénzeszközre szükség. IV. A gazdasági-műszaki ellátást nyújtó részlegek (segédüzemek) gazdálkodásának elemzése Az élelmezést, ill. „hotel” szolgáltatást nyújtó intézmények általában több olyan kisegít részleget (segédüzemet) működtetnek, amelyek a szakmai feladatok jobb ellátását segítik. Ilyen pl. karbantartó részleg, mosoda, varroda, élelmezési üzem A kisegítő részlegek

technológiáját többnyire a jól mérhető teljesítmény jellemzi. A gazdasági-műszaki ellátó részlegeknél általánosan az elemzés arra terjed ki, hogy  a nyújtott szolgáltatás megfelelő színvonalú-e, ill.  a feladatokat a lehető legkisebb ráfordítással látták-e el. V. A pénzügyi helyzet folyamatos elemzése A finanszírozást (a források realizálódását), ill. a pénzeszközök felhasználását időszakokra (általában hónapokra, komolyabb feszültségeknél ennél rövidebb terminusokra) bontva lehet összehasonlítani. Felhasználások (Kiadások) Források (Bevételek A bevételekbe beleértve az „induló” pénzkészletet is. Ha a mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez. 6/C Ismertesse a Pénzügyminisztérium feladatát és felelősségét az ÁBPE rendszer iránt. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII törvény szerint a pénzügyminiszter felelőssége az államháztartási belső

pénzügyi ellenőrzési rendszer (továbbiakban: ÁBPE) fejlesztésével, szabályozásával, koordinációjával kapcsolatos feladatok ellátása. A belső kontrollrendszerek fejlesztése, szabályozásának előkészítése, koordinációja és harmonizációja az államháztartás alrendszerei tekintetében az államháztartásért felelős miniszter feladata. Ezen belül az államháztartásért felelős miniszter a) koordinálja és összehangolja a költségvetési, illetve nemzetközi források kontrollrendszereit, valamint javaslatokat tesz az ezekhez kapcsolódó jogszabályok kialakítására; b) megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a belső kontrollokkal kapcsolatos irányelveket, módszertani útmutatókat; c) figyelemmel kíséri és vizsgálja a jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók, belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását és végrehajtását; d) ellátja az Államháztartási Belső Pénzügyi

Ellenőrzési Tárcaközi Bizottság felállításával, működtetésével és ügyrendjének megalkotásával kapcsolatos feladatokat. A Bizottság elsődleges feladata az államháztartási belső kontrollrendszer fejlesztési feladatainak áttekintése, a tárcák által végzett feladatok összehangolása, harmonizációja, koordinációja, illetve a szükséges további fejlesztések előkészítése. Ennek keretében az alábbi feladatokat látja el, albizottságain keresztül: 1. a miniszter támogatása az államháztartási belső kontrollrendszer működésének áttekintése, továbbá a rendszer szabályozása, koordinációja és harmonizációja terén; 2. az államháztartási belső kontrollrendszer továbbfejlesztésére és működtetésére vonatkozó javaslatok megvitatása, ezen belül: a) a belső ellenőrzésre vonatkozó jogszabály tervezetek és módszertani útmutatók tervezetének véleményezése; b) a belső ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok,

módszertani útmutatók, nemzetközi belső ellenőrzési standardok alkalmazásának és végrehajtásának figyelemmel kísérése; c) a belső kontrollokra vonatkozó jogszabályok és módszertani útmutatók alkalmazásának és végrehajtásának figyelemmel kísérése; d) az Európai Unió strukturális alapjai (ESZA, ERFA), Kohéziós Alapja, továbbá egyéb uniós és nemzetközi támogatások felhasználásának ellenőrzési feladataival összefüggő feladatok koordinálásának támogatása és folyamatos figyelemmel kísérése; az Európai Bizottságnak benyújtandó, jogszabályokban meghatározott tervek, stratégiák és jelentések megtárgyalása; e) a belső ellenőrök funkcionális függetlenségének értékelése és támogatása; 3. állásfoglalás kialakítása a miniszter, továbbá a költségvetési szervek képviselői által feltett egyedi kérdésekben; 4. a Kormány számára benyújtásra kerülő ÁBK jelentés megtárgyalása A Bizottság

köteles a tevékenységével kapcsolatos, jogszabályban meghatározott határidők betartására kiemelt figyelmet fordítani. A Pénzügyminisztériumot a fenti feladatok ellátásban az Európai Unió is támogatja. „Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzési rendszere és az ellenőrzési mechanizmusok fejlesztése” c. programot az Európai Unió 2004 és a 2005 évi Átmeneti Támogatása és a hazai költségvetés társfinanszírozza. A program 5 részből (komponensből) áll Ezek közül az 1. komponenst a 2004 évi Átmeneti Támogatás (2004/016-6890401) finanszírozta teljes egészében, míg a 2., 3, 4 és 5 komponenseket nagyobb részben a 2005 évi Átmeneti Támogatás (2005/017/520.0301), kisebb részben a hazai költségvetés finanszírozza A teljes program célja a magyar ÁBPE rendszer hatékonyságának, eredményességének és gazdaságosságának javítása. A fejlesztések egyik fő eszköze a szakemberek képzése, oktatása A fenti cél

megvalósulása érdekében a projekt elsődleges célja egy Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Módszertani és Képzési Központ (ÁBPE MKK, továbbiakban Központ) kialakítása. Első lépésként (1. komponens) az oktatók kiválasztása és kiképzése történt meg, majd az induló tananyag kidolgozása következett. A Központ tananyagainak nagylétszámú oktatása és a rugalmas (pl. otthoni) tanulás érdekében a 2. komponens keretében egy e-learning keretrendszer fejlesztése, testre szabása és e-learning oktatási modulok elkészítése a cél. A 3. komponens célja informatikai és oktatástechnikai eszközök beszerzése volt a Központ számára, hogy az oktatás körülményei európai színvonalúak legyenek. A Központ számára szükséges infrastrukturális háttér biztosítását az ÁBPE területén nyújtott képzések tekintetében a Vám- és Pénzügyőrség (központi és regionális) létesítményei adják, elsősorban a Vám- és

Pénzügyőri Iskola. A 4. komponens keretében kerül kialakításra egy belső ellenőrzési szoftver (Belső Ellenőrzési Tevékenységeket Támogató Informatikai rendszer, azaz BETTI) a közszféra belső ellenőrei számára, amely az államháztartás mind a négy alrendszerében működő belső ellenőrzési tevékenység tervezését, végrehajtását és a kapcsolódó nyilvántartások elvégzését támogató rendszer lesz. Az 5. komponens (mely nem kapcsolódik szorosan a Központhoz) keretében valósult meg egy ún. Twinning light program, amely rövidtávú szakértői támogatást (konzultációk, workshopok) nyújtott a Pénzügyminisztérium és az ellenőrzési szakemberek számára A nyertes Németországi Szövetségi Köztársaság szakértői előadásainak főbb témái voltak pl. minőségértékelés, a teljesítményellenőrzés, informatikai rendszerellenőrzés, csalások és szabálytalanságok felismerésének módszertana, jelentési rendszere,

melyeken nagy létszámban részt vettek az EU-s támogatások lebonyolításában résztvevő intézmények képviselői is. A program szakmai felügyeletét a szakmai programfelelős tisztségviselő (SPO), dr. Dencső Balázs főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) látja el, a helyettes szakmai programfelelős tisztségviselő (DSPO) dr. Lakrovits Elvíra főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium). Számviteli, elemzési, ellenőrzési ismeretek alkalmazása az államháztartásban 6. tétel a.) Ismertesse a tárgyi eszközök könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés). Tárgyi eszközök a befektetett eszközök közé tartoznak. Költségvetési szerveknél a tárgyi eszközök volumene a legnagyobb. Tárgyi eszközök a költségvetési szerv tevékenységét közvetlenül vagy közvetetten szolgáló, tárgyiasult eszköz, amely a költségvetési szerv

működését rendszeres használata mellett tartósan, egy éven túl szolgálja. Csoportosítása a következő: - Ingatlan (termőföld, telek, épület, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog stb.) - Gépek, berendezések és felszerelések, járművek - Tenyészállatok - Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök (tulajdonjog marad, csak használatban van) A tárgyi eszköz értékelésénél figyelembe kell venni a számviteli tv. alapelveit, illetve a költségvetési szerveknél történő sajátosságokat. A könyvviteli mérlegben nettó értéken kell kimutatni. (aktualizált bekerülési érték) Számítása a következő: beszerzési érték, előállítási érték+ felújítások értéke – a mérlegkészítés időpontjáig elszámolt értékcsökkenés. A tárgyi eszközöket értékben és összevontan a főkönyvi könyvelésben, egyedileg, mennyiségben és értékben analitikus nyilvántartásban kell

kimutatni. Főkönyvi nyilvántartás: A költségvetési szervek a tárgyi eszközöket a 12-14. és a 16 számlacsoportokban, illetve azok alszámláin tarják nyilván. Analitikus nyilvántartás: költségvetési szerveknél a kormányrendelet előírása szerint a befektetett eszközök (ezen belül a tárgyi eszközök) főkönyvi számláihoz részletező nyilvántartást kell hozzá rendelni. Minden tárgyi eszközről külön egyedi nyilvántartást kell vezetni. Ezeket a nyilvántartásokhoz országosan forgalmazott nyomtatványok szükségesek - földterület nyilvántartó lap - épületek és egyéb építmények egyedi nyilvántartó lapja - gépek berendezések, felszerelések és járművek egyedi nyilvántartó lapja - tárgyi eszközök állományba vételi bizonylata Leltározás: A kormányrendelet általánosan a leltározási kötelezettséget írja elő, a részletes szabályokat a költségvetési szerv vezetőjének hatáskörébe tartozik. A kormányrendelet a

tárgyi eszközök esetében a mennyiségi felvételt írja elő. A leltár mennyiségi felvételnek a mérleg fordulónapján meg kell egyeznie mennyiségben és értékben az egyedi analitikus nyilvántartással. A leltározással kapcsolatos feladatokat a Leltározási szabályzat tartalmazza. A tárgyi eszközök pénzforgalommal járó állományváltozása: - beruházások - felújítások - bérelt eszközön végzett beruházások és felújítások - részletre történő vásárlás - pénzügyi lízing Pénzforgalom nélküli állományváltozások: - térítésmentes átvétel - leltári többlet - térítésmentes munkával létrehozott tárgyi eszköz - saját kivitelű beruházás, felújítás - követelés fejében átvett eszköz Pénzforgalommal járó állománycsökkenés: - értékesítés Pénzforgalommal nem járó állománycsökkenés: - térítésmentes átadás - selejtezés - leltárhiány - kerekítés b.) Ismertesse a tervezéssel, a pénzforgalommal,

és az ellátási színvonallal kapcsolatos elemzési feladatokat. c.) Ismertesse a pénzügyminisztérium feladatát, felelősségét az ÁBPE rendszer iránt 7. TÉTEL A. Mutassa be az államháztartási szervezeti befektetett pénzügyi eszközei könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés) Befektetett pénzügyi eszközök között kell kimutatni: - egyéb tartós részesedéseket tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat tartósan adott kölcsönöket hosszú lejáratú bankbetéteket egyéb hosszú lejáratú követeléseket befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítését. Tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, hosszú lejáratú követelések: ide tartoznak a pénzügyi befektetések (a tartósan adott kölcsönök kivételével) melyek tartósan, legalább egy éven túli időtartamú lekötést

jelentenek. A tulajdoni részesedést jelentő befektetések (részvények, részesedések) valamint a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (kárpótlási jegyek, államkötvények, egyéb értékpapírok). Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok: minden olyan nyomdai úton előállított vagy dematerializált értékpapír, illetve az Szt. által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátó (adós) meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve, arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát, és általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti illetve teljesíti. Gazdasági műveletek: Főkönyvi számlák nyitása: - állományi érték - értékvesztés - értékvesztés visszaírása - nyitó rendező tételek

Értékvesztés visszaírásának átvezetése Értékvesztés tárgyévi átvezetése Előző évi kötelezettség vállalás megnyitása Tulajdoni részesedést jelentő befektetés vásárlása: - közgazdasági osztályozás szerint - funkcionális osztályozás szerint - állományba vétel - tőkeváltozás Tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítése: - állományból való kivezetés könyv szerinti értéken - bevétel elszámolása Közgazdasági osztályozás szerint Funkcionális osztályozás szerint Könyv szerinti érték és eladási ár közötti különb. elsz T 1711 T 491 T17513 K 491 K 17511 K491 T 17511 T17512 T07171 T0991 K17513 K17511 K0991 K0971 T1713 T72, 751 T1711 T9856 K3311 K 1997 K9856 K4122 T4122 K1711 T3311 T999 T41238 K9312 K992, 9951 K4122 Év végi értékvesztés elszámolása: Tulajdoni részesedést jelentő befektetés: - értékhelyesbítése - értékhelyesbítés visszaírása T59511 T41236 K17512 K59511 T179

T417 K417 K179 Tulajdoni részesedést jelentő befektetésekről olyan analitikus nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza: - azonosító adatokat - a gazdasági társaság nevét - a befektetés évét, - a befektetés összegét, ennek évközi növelését - az időközben végrehajtott csökkentéseket (értékvesztés, eladás) - osztalékok összegét, - a társaság piaci megítélésének főbb mutatóit - az analitika vezetéséért felelős személy nevét - az egyeztetésért felelős személyek nevét Az analitikus nyilvántartást minden negyedévet követő hónap 15. napjáig egyeztetni kell a főkönyvi könyveléssel (171. főkönyvi számla) A főkönyvi könyveléshez szükséges analitikus nyilvántartás mellett a költségvetési szervnek minden negyedévben rendelkeznie kell az időközi mérleg összeállításához szükséges, a gazdasági társaságok adataival. (pl: osztalék bevételek változása, részvények árfolyam különbözete) Hosszú

lejáratú követelésekről olyan analitikus nyilvántartást kell vezetni, amelyből a követelések összege adósonként megállapítható. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell: - a vevő azonosításához szükséges adatokat - a követelés dokumentumának adatai - pénzügyi teljesítések összegét, időpontját - bizonylati hivatkozást - határidőre ki nem egyenlített összegeket - késedelmi kamatot - az analitika vezetéséért felelős személy nevét - az egyeztetésért felelős személyek nevét Az analitikus nyilvántartást minden negyedévet követő hónap 15. napjáig egyeztetni kell a főkönyvi könyveléssel (19. főkönyvi számla) Befektetett pénzügy eszközök leltározása: A befektetett pénzügyi eszközök – részesedések, értékpapírok, adott kölcsönök, hosszú lejáratú bankbetétek – leltározása az analitikus nyilvántartás egyeztetését jelenti. Az analitikus nyilvántartásnak meg kell felelnie a számviteli törvény által

támasztott követelményeknek. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell legalább a következőket: - az azonosításhoz szükséges adatokat, - a befektetés, vásárlás, kölcsön - évét, - összegét, annak időközben végrehajtott csökkenését (értékvesztését), - esetleges lejáratát, illetve - osztalék, kamat feltételeit. B. Ismertesse a tartalékokkal kapcsolatos elemzési feladatokat Az államháztartás szervezetei maradványának, eredményének elemzése Az elemzés célja: - annak megismerése, hogy milyen tényezők befolyásolják a költségvetési szerv alap és vállalkozási tevékenységének ellátását, pénzügyi helyzetének alakulását - a tervezőmunka színvonalának, a gazdálkodás ellátási szintjének növelése, az okokozati összegfüggések feltárása, helyes értelmezése és közreadása által - a közszolgáltatás területén sajátosan érvényesülő gazdaságosság és hatékonyság, valamint a gazdálkodásban rejlő

összefüggések megismerésére - az adott szervezet által végzett tevékenységek, programok területén a működés, illetve a forrásfelhasználás összhangjának vizsgálatára. A célkitűzés eléréséhez elengedhetetlen: - a költségvetési szervek érdekeltségi rendszerének megismerése - az alaptevékenység ellátásához kapcsolódó pénzmaradvány, előirányzat-maradvány tartalmi meghatározása, elszámolási folyamatának megismerése, - vállalkozási tevékenység eredményességét kifejező eredménykategóriák megismerése, értékelése. Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány keletkezésének, összetételének elemzése A pénzmaradvány, előirányzat maradvány nagyságát, összetételét a gazdálkodási évben elért bevételi többlet (bevételi előirányzatot meghaladó teljesítés) kiadási megtakarítás (kiadási előirányzatot el nem érő teljesítés) alakulása határozza meg. Amennyiben a bevételi többlet intézményi

finanszírozás keretében – túlfinanszírozás – jelentkezett a helyesbített pénzmaradványnak részét képezi ugyan, de intézményi szinten nem vehető figyelembe felhasználható pénzmaradványként. A túlfinanszírozást önrevíziós eljárás során befizetési kötelezettségként kell elszámolni a finanszírozási korrekciók között. Hasonló a helyzet a kiadási megtakarítások vonatkozásában is. A költségvetési szervet nem illeti meg a helyesbített pénzmaradványból, illetve előirányzat maradványból: - végleges feladatelmaradás miatti összeg - meghatározott célra rendelkezésre bocsátott – áthúzódó pénzügyi teljesítés nélküli összegek - amelyet a tárgyévben év közben engedélyezett létszámnövekedéssel összefüggésben jóváhagyott előirányzat-növekményből nem használt fel, a létszámfeltöltés teljes vagy részleges elmaradása miatt - amely a költségvetési szerveknél a tartósan, 4 hónapot meghaladó üres

álláshelyek személyi juttatási előirányzata és munkaadókat terhelő járuléka - a munkaadókat terhelő járulékok előirányzat-támogatással fedezett, illetve arányos részének maradványából azon összeg, amely nem kapcsolódik a személyi juttatások előirányzatának járulékköteles maradványához - a gazdálkodási szabályok megsértéséből származó összeg - az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél az önkormányzat rendeletében a pénzmaradvány elszámolásra vonatkozó előírások szerint számított összeg - a központi költségvetési szerveknél az alaptevékenység bevételei eredeti előirányzatot meghaladó többletének 50%-a Az elemzésnél külön figyelmet kell fordítani a helyesbített pénzmaradvány negatív összegére, a kiadási előirányzat túlköltésére. Mindkét jelenség túlköltekezést jelent, amelynek tényleges okát, rendezésének lehetőségeit kell megvilágítani az elvégzett

vizsgálatok alapján. Pénzmaradvány arányának elemzése: Pénzmaradvány kimutatás kiemelt sorainak adattartalmával vizsgálható: - tárgyévi helyesbített pénzmaradvány - költségvetési pénzmaradvány - módosított pénzmaradvány aránya a bevételhez viszonyítva. Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány összege x 100 Összes bevétel A mutató értéke megmutatja, hogy a költségvetési szervnél ténylegesen keletkezett pénzmaradvány milyen arányt képvisel az összes bevételen belül. Költségvetési pénzmaradvány x 100 Összes bevétel A költségvetési rendszeren belüli pénzügyi elszámolások együttes hatását figyelembe véve fejezi ki a költségvetési szervnél felhasználható pénzmaradvány arányát a realizált bevételhez viszonyítva. Módosított pénzmaradvány x 100 Összes bevétel Az adott költségvetési szernél milyen arányt képvisel a felhasználható pénzmaradvány a realizált bevételhez viszonyítva a keletkezés

helyétől, jogcímétől függetlenül. Kiegyenlítő, átfutó, függő kiadások többlete esetén: Egyéb aktív és passzív pü-i elsz összesen x 100 záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pü-i elsz A mutató a költségvetési szerv december 31-i pénzeszközeinek azt a hányadát fejezi ki, amelyek a különböző, nem végleges, de teljesített kiadások miatt nem jelennek meg a költségvetési számla év végi egyenlegében. Kiegyenlítő, átfutó függő bevételek többlete esetén: Egyéb aktív és passzív pü-i elsz összesen x 100 Záró pénzkészlet Tárgyévi módosított pénzmaradvány aránya: Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány x 100 Záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pü-i elsz Azt mutatja, hogy a költségvetési szervet december 31-én megillető pénzkészletből milyen arányt képvisel az intézménynél tárgyévben keletkezett pénzmaradvány. A költségvetési pénzmaradvány aránya: Költségvetési pénzmaradvány

x 100 Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány A finanszírozási különbözetek, valamint a pénzmaradványt terhelő elvonások korrekciójának hatását mutatja. Módosított pénzmaradvány aránya: Módosított pénzmaradvány x 100 Költségvetési pénzmaradvány Az alaptevékenység ellátása során keletkezett, felhasználható pénzmaradvány nagyságát milyen mértékben befolyásolja a vállalkozási tevékenység eredményéből alaptevékenységre visszaforgatott összeg és az esetleges külön jogszabályok, önkormányzati rendeletek alapján módosító tételek együttes hatása. Pénzforgalmi eredmény elemzése: A pénzforgalmi eredmény a költségvetési szervek vállalkozási tevékenységéhez kapcsolódó fogalom, mint a vállalkozási tevékenység jövedelme definiálható. Ebből következik, hogy a pénzforgalmi eredmény: - a vállalkozási tevékenység ténylegesen elért bevételeinek és a ténylegesen teljesített kiadásainak különbözete

- a költségvetési szervnél megjelenő jövedelem. Az alaptevékenységgel azonos elszámolási mód eredője, hogy a vállalkozási tevékenység eredményének számszerűsítésénél és elemzésénél is - csak a vállalkozási szakfeladaton elszámolt bevételek - a szakfeladaton elszámolt kiadások különbözetét, a pénzügyileg realizált eredmény lehet figyelembe venni. Pénzforgalmi eredmény nagyságát meghatározza: + a vállalkozási tevékenység szakfeladaton elszámolt folyó bevétele + kamatbevétele + felhalmozási és tőke jellegű bevételei + osztalék és hozam bevételei + pénzforgalom nélküli bevételei + hiteleinek, rövid lejáratú értékpapírjainak bevételei - a vállalkozási tevékenység szakfeladaton elszámolt folyó kiadásai - a vállalkozási tevékenységet érintő felhalmozási és tőkekiadás nagysága - pénzeszközátadásai, elvonásai, egyéb átutalásai - hiteleinek, rövid lejáratú értékpapírjainak kiadásai.

Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány és az eredmény felhasználásának elemzése Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány és vállalkozási tevékenységgel összefüggő eredmény (továbbiakban tartalék) felhasználása során a felhasználásra, a tényleges teljesítés mértékének vizsgálatára terjed ki az elemzés. A teljesítés mértékének elemzése általában viszonyszámok számításával valósul meg. Az elemzés eszköze lehet: - megoszlási viszonyszám - tervteljesítési viszonyszám - koordinációs viszonyszám - dinamikus viszonyszám A tartalék felhasználására széles körű lehetőség biztosított a költségvetési szervek számára. Ennek következtében az elemzés információs bázisa sem szűkíthető le egy adott kimutatásra, egyetlen nyilvántartási rendszerre. A részletes elemzéshez – az éves beszámoló adattartalma mellett – nem nélkülözhető a könyvviteli nyilvántartási rendszer kapcsolódó elemeinek

felhasználása. C. Ellenőrzési nyomvonal kialakítása Az ellenőrzési nyomvonal definiálása az alábbi többoldalú tartalmi megközelítésben is lehetséges: • • • • • Az ellenőrzési nyomvonal egy szöveges összefoglaló, táblázat vagy folyamatábra, amely tartalmazza a belső kontrollokat és mindazon dokumentumokat, amelyeken a munkafolyamat egyes lépései lebonyolódnak. Az ellenőrzési nyomvonal úgy is felfogható, mint a követelményeket (jogszabályi követelmények, megbízható pénzügyi irányítás, pénzügyi érdekek védelme, stb.) teljesítő vezetési és irányítási rendszer megfelelő leírása. Az ellenőrzési nyomvonal mindenekelőtt az adott tevékenységgel foglalkozók számára biztosít olyan szakmai irányítást, hogy mit és hogyan kell elvégezni, illetve annak ellenőrzésére ad lehetőséget, hogy az általuk végzett munkafolyamat megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, belső utasításoknak, valamint a

folyamatos, hatékony és célszerű munkavégzés követelményeinek. A munkavégzés során szerzett tapasztalatok nyomán határozhatók meg azok a belső kontroll pontok ahol az ellenőrzéseket dokumentáltan végre kell hajtani. Ezt papír alapú ügyintézés esetén aláírással és dátumozással kell dokumentálni, számítástechnikai támogatottságú rendszerben pedig az ellenőrzés automatikus elvégzését a programnak kell biztosítania. Az ellenőrzési nyomvonal a rendszerellenőrzés egyik eszköze, melynek segítségével az ellenőr gyorsan elemezheti a rendszert, és meghatározhatja annak gyenge pontjait, kockázatos területeit, melyek további vizsgálatot igényelhetnek, annak érdekében, hogy meggyőződjön az alkalmazott rendszer magbízhatóságáról, stabilitásáról. A nyomvonal tulajdonképpen egy navigációs térkép, mely keresztül vezet a szervezet teljes vezetési és ellenőrzési rendszerének különböző szintjein. Az ellenőrzési

nyomvonal a fentiek alapján a szerv folyamataira vonatkozó egyes tevékenységek, a tevékenységek jogi alapjának (külső és belső jogforrásának), a felelősöknek, a tevékenységek ellenőrzésének, nyomon követésének, a kapcsolódó dokumentumoknak az együttes meghatározása. Az ellenőrzési nyomvonal általános jellemzői Az ellenőrzési nyomvonal a folyamatokra vonatkozó egyes tevékenységeket, a tevékenységek jogi alapját, felelősét, ellenőrzését, nyomon követését, a kapcsolódó dokumentumokat öleli fel: • • • • a költségvetési szerv működésének, egyes tevékenységeinek egymásra épülő eljárásrendjeit egységes folyamatként mutatja, teljes egészében tartalmazza az ellenőrzési pontok (típusok) összességét; kialakításával a költségvetési szervre jellemző valamennyi tevékenység, valamennyi „szereplő”, funkció együttes koordinálására kerül sor; valamennyi résztvevő számára írott és átlátható

formában válik (követendő eljárásként) feladattá az eljárások és módszerek betartása, miközben a referenciák, dokumentumtípusok és maguk az eljárások is standardizáltakká válnak, segít az új dolgozók betanításában, munkaköri leírások definícióiban, hatásköri szabályozások elkészítésében, • • • segít a követendő eljárásoktól való eltérések feltárásában és a felelősség megállapításában; a pénz- és információ áramlások és a munkafolyamatok áttekinthető és rendszerezett dokumentálása révén hozzásegíti az ellenőrzést végzőket a rendszer-, illetve véletlenszerű kockázatok azonosításához, megmutatja a szervezet folyamatba épített ellenőrzési rendszerének hiányosságait, így felgyorsítja a pénzügyi irányítás folyamatainak megfelelő átalakítását, és a működtetés színvonalának, a nyújtott szolgáltatások értéknövekedését segíti elő. Azoknál a költségvetési

szerveknél, ahol kiépített minőségbiztosítási rendszer működik, ott a rendszerdokumentációt ki kell egészíteni az egyes folyamatokon belüli ellenőrzési pontokkal. Az Ámr. 145/B §-a alapján a költségvetési szerv vezetője köteles elkészíteni a költségvetési szerv ellenőrzési nyomvonalát, amely a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatának (a továbbiakban: SZMSZ) mellékletét kell, hogy képezze, elkészültéért és az SZMSZ mellékleteként történő csatolásáért a költségvetési szerv vezetője tartozik felelősséggel. AZ ELLENŐRZÉSI ELEMEI NYOMVONAL FELÉPÍTÉSE, FORMÁJA, TARTALMI Az események, tevékenységek, folyamatok meghatározása alapján kell a költségvetési szerv folyamatainak ellenőrzési nyomvonalát, melyet szöveges módon, táblázatba foglalva, vagy folyamatábrával kell kialakítani. A konkrét ellenőrzési nyomvonalak mellett javasolt a költségvetési szervek SZMSZ-ben meghatározni a

nyomvonalak elkészítésének az adott költségvetési szerven belüli eljárásrendjét (elkészítés, jóváhagyás rendje), valamint a nyomvonalak hatályát (pl.: a nyomvonal nem terjed ki az uniós társfinanszírozással működő előirányzatok nyomvonalára, mivel azok a megfelelő előirányzatok működésére készített kézikönyvek foglalják magukba). Szöveges leírás A szövegszerű leírás értelemszerűen az összefüggő gazdasági események szöveges megfogalmazását jelenti. Javasolt, hogy a szöveges leírás tartalmazza az alábbiakat: - szerzői jogvédelem, ha van ilyen; - adja meg az ellenőrzési nyomvonal definícióját, írja le alkalmazási körét; - mutassa be az alkalmazott rendszert: o a rendszer dokumentációját és annak általános alapelveit, o a dokumentumazonosítás módját; o a végrehajtási és kifizetési folyamatok dokumentációját; o a monitoring és könyvelési dokumentációt; o az iratkezelés és a könyvelési rendszer

működését; o az információáramlást; o az egyeztetéseket; o a tranzakciók történetét; valamint o a rendszerben bekövetkezett változások dokumentálásának rendjét; - mutassa be a releváns tevékenységeket (folyamatokat; a sorrendjüknek megfelelően); határozza meg azok lényegét és célját; - jelölje meg a felelősöket; határozza meg a tevékenységeket (folyamatokat) alátámasztó, valamint a végrehajtásuk során létrehozott (input és output) dokumentumokat, jelölje meg a pénzmozgással, elszámolással járó gazdasági eseményeket, valamint az érintett adatbázisokat; adja meg az egyes gazdasági eseményekhez kapcsolódó tevékenységek elvégzésének határidejét; utaljon a vonatkozó jogszabályokra, szervezeti és egyéb szabályzatokra; a folyamatok ismertetésével párhuzamosan derüljön ki belőle a szervezeten belüli az ellenőrzés rendje és menete; A szöveges leírás melléklete tartalmazhatja: - a tevékenységek

folyamatábráit, illetve azok táblázatos összesítését; - a dokumentumok (számlák) összesített listáját - a dokumentumok áramlását; - a dokumentumtérképet; - a számlastruktúrát; - a számla magyarázatokat; - az iratmozgás folyamatábráját; - a főkönyv inputjait és outputjait. A lebonyolítási rendszer leírásában egyértelműen láthatóvá kell tenni a kifizetésre, felhasználásra kerülő pénzek és információk áramlását, a kapcsolódó dokumentumok és ellenőrzések leírását. Ehhez tartozik azon információ-áramlások leírása is, amelyek a kedvezményezett teljesítményét és az előírásoknak való megfelelését bizonyítják. Államháztartási mérlegképes könyvelő Számviteli, elemzési, ellenőrzési ismeretek alkalmazása az államháztartásban 7/A. tétel Mutassa be az államháztartás szervezeti befektetett pénzügyi eszközei könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági

műveletek, analitika, leltározás, értékelés)! A befektetett eszközök harmadik nagy csoportját a befektetett pénzügyi eszközök képezik. A költségvetési szervek befektetései ugyanis nem kizárólag tárgyiasult eszközökben, hanem pénzügyi befektetésekben is megjelenhet. A befektetett pénzügyi eszközök fogalma, csoportosítása Fogalma: Idetartoznak mindazok a pénzügyi befektetések, amelyek tartós, legalább egy éven túli időtartamú lekötést jelentenek a költségvetési szervnél. A befektetett pénzügyi eszközöket a következők szerint lehet csoportosítani: 1. Egyéb tartós részesedések azok a befektetések, amelyeket a költségvetési szerv azért vásárolt, hogy más szervezetben (vállalkozásban) befektetése arányában befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget kapjon, és az adott szervezet eredményességétől függően folyamatosan osztalékhoz jusson. Részesedésnek minősülnek: a részvények, az

üzletrészek, a vagyoni betétek. 2. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír minden olyan nyomdai úton előállított vagy dematerializált értékpapír, illetve az Szt. által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátó (adós) meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát, és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként kell kezelni a kárpótlási jegyeket, az államkötvényt és az egyéb értékpapírokat. 3. Tartósan adott kölcsönök csoportjába tartoznak a költségvetési szerv tartósan kölcsönadott pénzeszközei. Ebben az esetben a „többletbevétel” elérése, kamathoz jutás a cél, de az

értékpapírhoz képest nagyobb a kockázat, mivel a kölcsönadott pénzeszköz visszafizetésére egyáltalán nincs garancia. (A követelés évi törlesztő részlete a mérlegben rövid lejáratú követelésként szerepel) Ebbe a csoportba tartozik a dolgozóknak folyósított lakásépítési kölcsön is. 4. A hosszú lejáratú bankbetétek a gazdálkodásra vonatkozó szabálytól függően elhelyezhető bankbetéteket jelentik. Az ilyen tartalékolásnak is a kamatjövedelem elérése a célja. Ilyen eszközzel kizárólag az önkormányzatok és a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek rendelkeznek. 1 A befektetett pénzügyi eszközök analitikus nyilvántartása és leltározása Az analitikus nyilvántartást a befektetett pénzügyi eszközök egyes csoportjai sajátosságainak figyelembevételével kell megszervezni, de természetesen általánosan érvényes szabályokat is figyelembe kell venni. A befektetett pénzügyi eszközök egyes

csoportjainál az analitikus nyilvántartással szembeni követelmények a következők: A részvények esetében a nyilvántartásnak tartalmazni kell a részvény - kibocsátóját, - kibocsátásának időpontját, - költségvetési szerv által történt megvásárlásának időpontját, - sorszámát, névértékét, - darabszámát, - vételi értékét, - tárolási helyét, - megőrzéséért felelős megnevezését, - az osztalékra vonatkozó adatokat, - a beszerzés óta a tőzsdei árfolyam adatait (amennyiben tőzsdén jegyzett), - értékvesztését, az értékvesztés visszaírását, - eladásának (átadásának) időpontját, az eladott részvény darabszámát, névértékét, és nyilvántartási értékét. Az üzletrészek analitikus nyilvántartásában fel kell jegyezni, hogy az üzletrészt - melyik gazdasági társaságban, mikor, milyen névértéken jegyezték, - jegyzett értékét mikor utalták át, - vétel esetén milyen értéken vásárolták, -

milyen (leértékelt) értéket képvisel, - mikor adták el. A vagyoni betét analitikus nyilvántartásából naprakészen meg kell tudni állapítani, hogy a betétet - mikor, hol, milyen értéken helyezték el, - milyen értéken tartják nyilván, - mikor váltották be. Az értékpapírok (állampapírok, kárpótlási jegyek, nyilvántartásának tartalmazni kell az adott értékpapír - megnevezését, - azonosítási számát (kötvényszámát), - névértékét, - szerződés számát, - vásárlásának időpontját, - tárolási helyét, - megőrzéséért felelős megnevezését, - a kamatra vonatkozó adatokat, - értékvesztését, az értékvesztés visszaírását, - visszaváltásának időpontját, - vételárát, - költségeket (megbízási díj, jutalék). egyéb értékpapírok) analitikus 2 Az adott kölcsönök és a hosszú lejáratú bankbetétek esetében az analitikus nyilvántartásban legalább a következő adatokat kell feljegyezni: - a

kölcsönvevő (betétes) megnevezését, - az elhelyezett összeget, - a lejárati időpontot, - a kamatokra vonatkozó adatokat, - a beváltás (kiegyenlítés), törlesztés időpontját. Leltározás A befektetett pénzügyi eszközökre is érvényes a leltározási kötelezettség, amely az e körbe tartozó eszközök sajátosságainak figyelembevételével hajtható végre. A részesedések (részvények, üzletrészek, vagyoni betétek) leltározásánál a társasági (alapítói, tulajdonosi, befektetői) szerződések adatait kell összehasonlítani a vonatkozó analitikus nyilvántartással, és értékben a főkönyvi könyveléssel. Részvényeknél az összehasonlítást az analitikus nyilvántartás és a megtekintett részvények esetében azok sorszáma, névértéke, a kibocsátás időpontja vonatkozásában is el kell végezni. A kötvények szintén tételesen ellenőrizendők. Ennek keretében egyeztetni kell a névértéket, vételi árat, beváltott

szelvények miatti törlesztéseket, még fennálló követelést az analitikus nyilvántartással, és értékben a főkönyvi könyveléssel. Az adott kölcsönök és a hosszú lejáratú bankbetétek leltározását a kölcsön, illetve bankszámlaszerződés ellenőrzése, a szerződések kondíciójának (pl lejárat, részteljesítés) vizsgálata és a bankkivonat egyeztetése jelenti. A befektetett pénzügyi eszközök értékelése A befektetett eszközök értékelésénél vagy a beszerzési árat (költséget), vagy az előállítási költséget kell figyelembe venni. A befektetett pénzügyi eszközöknél az utóbbi nem értelmezhető, mivel ebben a körben előállítási költségről nem beszélhetünk. Így a befektetett pénzügyi eszközök értékelésénél alapállásban az értékelés minden esetben a beszerzési áron történik, illetve abból kell kiindulni. Ezt úgy kel érteni, hogy a könyvekben (ennek megfelelően a mérlegben) a befektetett

pénzügyi eszközöket az alábbi értéken kell szerepeltetni: − a jegyzett részvényeket, üzletrészeket, vagyoni betéteket a vételnek megfelelő értéken, − a gazdasági társaságban már korábban megvolt részesedést a társasági szerződésben rögzített alapításkori értéken, − az értékpapírokat vételi értéken, − az adott kölcsönöket, hosszú lejáratú banktetéteket az egy éven túl lejáró pénzkövetelés szerinti értéken. Értékvesztés elszámolása az egyéb tartós részesedéseknél (tartós, jelentős) Az óvatosság számviteli alapelve alapján a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél értékvesztést kell elszámolni, ha a befektetés könyv szerinti értéke és a piaci értéke közötti különbség veszteség jellegű, tartósan mutatkozik és a kormányrendelet szerint jelentős összegű. A piaci érték meghatározásakor figyelembe kell venni: − a gazdasági társaság tartós

piaci megítélését, − a piaci megítélés tendenciáját, 3 − a befektetés osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját, − a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget, − a gazdasági társaság saját tőkéje és jegyzett tőkéje, illetve a befektetés könyv szerinti értéke és névértéke arányát. Értékvesztés elszámolása a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál A tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál értékvesztést kell elszámolni, ha az értékpapír könyv szerinti értéke és a kamatot nem tartalmazó piaci értéke közötti különbség veszteség jellegű, tartósnak mutatkozik és a kormányrendelet szerint jelentős összegű. A piaci érték meghatározásakor figyelembe kell venni: − az értékpapír kamattal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, piaci értékét, annak tartós tendenciáját, − az

értékpapír kibocsátójának piaci megítélését, − a piaci megítélés tendenciáját, − azt, hogy a kibocsátó a lejáratkor, a beváltáskor a névértéket és a felhalmozott kamatot várhatóan megfizeti-e, illetve milyen arányban fizeti majd meg. Ha a felsorolt szempontok (vagy azok valamelyike) kedvezőtlenül alakulnak, akkor a költségvetési szerv ( önkormányzat) köteles az adott értékpapírt leértékelni. A tartósan adott kölcsönöknél a követelések leírására, törlésére, illetve értékvesztés elszámolására vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Igen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy − a befektetett pénzügyi eszközöket a beszerzési árnál magasabb összegben értékelni nem szabad, kivéve ha a költségvetési szerv az eszközei értékelésénél a piaci értéken történő értékelést választotta, és értékhelyesbítést is könyvel, − a befektetett pénzügyi eszközöknél az elszámolt értékvesztés

visszaírására a piaci megítélés, az árfolyam kedvező alakulása esetén kerülhet sor, a korábban már elszámolt értékvesztés összegének erejéig, − amennyiben az eszközök könyv szerinti értéke az elszámolt értékvesztések miatt alacsonyabb ezen eszközök eredeti bekerülési értékénél, és az alacsonyabb értéken való értékelés okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, az értékvesztés elszámlását, az elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével, meg kell szüntetni a megbízható valós összkép érdekében. Ez a szabályozás az értékvesztés visszaírását jelenti. − a térítésmentesen átvett tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat a főkönyvi könyvelésben piaci, forgalmi értéken kell kimutatni. Gazdasági események könyvelése 171. részvények, részesedések A részesedés gazdasági társaságban az alaptőke meghatározott hányadát kitevő

pénzügyi befektetést jelent, ahol a vállalkozásban lévő tulajdoni részesedés tartós jövedelmet vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget biztosít a költségvetési szervnek. 4 Könyvelési tételek: − gazdasági társaság alapításakor a nem pénzbeli betétként (apportként) átadott eszközök elszámolása = immateriális javak és tárgyi eszközök bevitele a gazdasági társaságban bruttó érték kivezetése 41231 5984 5984 11-14 értékcsökkenés kivezetése 11-14 5984 5984 41231 társasági szerződés szerinti értéken a részesedés állományba vétele 1711 9856 9856 41231 = készletek bevitele gazdasági társaságba, állományból történő kivezetés: csak a készletek analitikus nyilvántartásában! Részesedések között történő nyilvántartásba vétel 1711 9856 9856 41231 − pénzbeli apport pénzügyi teljesítés (pénzforgalmi) közgazd. Osztályozás 1713 321 3311 funkcionális oszt. 72 1997 állományba

vétel 1711 4122 − térítésmentesen átvett tulajdoni részesedés elszámolása piaci, forgalmi értéken 1711 98531 98531 41231 − befektetések értékvesztése 41236 5951 5951 1751 − elszámolt értékvesztés visszaírása 1751 5952 5952 41236 − befektetések értékesítése az értékesített befektetés ellenértéknek (nem osztalék, illetve hozam) elszámolása közgazd. Osztályozás 321 93322 3311 5 funkcionális oszt. 999 992 995 kivezetés az állományból nyilvántartási értéken 4122 1711 − befektetésekből származó osztalék és hozambevétel beérkezése a bankszámlára közgazd. Oszt 321 93321 3311 funkcionális oszt. 999 992 995 172-174. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok Ebbe a csoportba tartoznak az egy éven túli lejáratú kárpótlási jegyek, különféle államkötvények és egyéb értékpapírok. A vonatkozó jogszabályi előírások alapján központi költségvetési szervek értékpapírt nem vásárolhatnak.

Így itt a hosszú lejáratú értékpapírokhoz kapcsolódó költségvetési tételek az önkormányzatoknál kerülnek bemutatásra. Könyvelési tételek: értékpapír vásárlása pénzügyi teljesítés közgazd. Oszt Szerint: 172-174 321 funkc. Oszt Szerint 72 1997 állományba vétel 172-174 4122 − értékpapír beváltása, értékesítése a bevétel beérkezésének elszámolása közgazd. Oszt Szerint 321 9332 funkc. Oszt Szerint 999 992 995 eladott, beváltott értékpapírok értéknek kivezetése (nyilvántartási értéken) 4122 172-174 6 − értékpapír után kapott kamatbevétel a kamatbevétel elszámolása funkc. Oszt Szerint 321 9162 közgazd. Oszt Szerint 999 992 995 − értékpapírok értékvesztése 41236 5951 5951 1752 − értékpapírok értékvesztésének visszaírása 1752 5952 5952 41236 178. Hosszú lejáratú bankbetétek állománya A vonatkozó jogszabályi előírások alapján ezt a befektetési formát a kincstári körbe nem tartozó

költségvetési szervek alkalmazhatják. A költségvetési beszámoló elkészítésénél a 178 főkönyvi számlát ugyanúgy kell figyelembe venni, mint a 341. költségvetési elszámolási számlát. Könyvelési tételek: Betét elhelyezése 3942 178 321 3942 Betét megszüntetése 3942 321 178 3942 Kamatbevétel elszámolása közgazd. Oszt Szerint 321 9162 funkc. Oszt Szerint 999 992 995 19. Tartósan adott kölcsönök (visszterhesen átadott pénzeszközök) Lakásépítés, - vásárlás munkáltatói támogatásával kapcsolatos gazdasági események. Vissza nem térítendő illetve visszatérítendő támogatást biztosít a munkáltató. 7 Könyvelési tételek: A dolgozóknak nyújtott lakásépítési és lakásvásárlási kölcsönök elszámolása a kincstári körbe tartozó költségvetési szerveknél. − vissza nem térítendő lakásépítési munkáltatói támogatás kiutalása a lebonyolító hitelintézethez közgazd. Oszt Szerint 3832 3311 355

4122 funkc. Oszt Szerint 72 389 − visszatérítendő hitelintézethez közgazd. Oszt Szerint 194441 355 lakásépítési munkáltatói támogatás kiutalása a lebonyolító 3311 4122 funkc. Oszt Szerint 72 1999 Abban az esetben, ha a költségvetési szerv a tartalékai terhére különít el pénzeszközt a lakásépítési támogatásra, akkor az átutalásokkal egyidejűleg a tartalékok felhasználását is könyvelni kell (kapcsolódó tételek T424-K9812, T4222-K9822). − Kölcsön folyósítása az igénybe vevő dolgozó lakóhelye szerinti hitelintézethez (hitelintézeti fiókok között pénzeszköz átvezetése) 399 355 − kölcsönszerződés megkötése után a dolgozó részére a kölcsön kifizetése 194141 399 − kölcsön folyósítása a dolgozónak abban az esetben, ha a hitelintézeti fiókok közötti pénzmozgásról a költségvetési szervet nem értesítik 194141 355 − kezelési költség áthárítása dolgozóra 194141 355 − kezelési

költség átvállalása a dolgozótól abban az esetben, ha még nem terhelték a dolgozóra 4122 355 abban az esetben, ha már ráterhelték a dolgozóra, de később mentesítették a fizetési kötelezettség alól 41231 194141 8 − dolgozóra rátrehelt késedelmi kamat 194141 41231 − kölcsön törlesztése 194141 355 − az elkülönített lakásépítési bankszámláról a pénzeszköz visszavezetése közgazd. Oszt Szerint − kamatbevétel visszavezetése 4122 355 3311 9162 − kamat nélküli pénzeszköz visszavezetése 4122 355 3311 194541 funkc. Oszt Szerint 1999 992 999 995 A kamatbevételt minden esetben először vissza kell vezetni a költségveté gazdálkodási körben és csak ezután lehet dönteni az elkülönítésről, illetve az újabb kölcsönfolyósításról. Ha a költsévetési szerv a kölcsönök törlesztéséből újabb kölcsönök folyósításáról dönt, akkor a költségvetési bevételek és kiadások között ezt a döntést a

könyvekben rögzíteni kell. Könyvelési tételek: közgazd. Oszt Szerint − kölcsöntörlesztés könyvileges elszámolása 499 194541 − kölcsönnyújtás könyvileges elszámolása 194441 499 funkc. Oszt Szerint 72 1999 és 1999 992 995 A dolgozóknak nyújtott lakásépítési és lakásvásárlási kölcsönök elszámolása nem kincstári körben Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998 (XII.30) korm Rend 2003 jan 1-től kezdődően módosította a helyi önkormányzatok és intézményeik költségvetési elszámolási számlája alszámláinak körét. Így a dolgozók lakásépítésének támogatására szolgáló lakásépítés és vásárlás munkáltatói támogatás számlát kiemelte az idegen pénzeszközök számlái közül, és besorolta a költségvetési elszámolási számla alszámlái közé. A 2002. dec 31-i 365 főkönyvi számla záróegyenlegét át kellett forgatni költségvetési bevétellé, a 344 költségvetési

elszámolási számla lakásépítés és vásárlás munkáltatói támogatás alcímű számlájára történő jóváírással egyidejűleg. 9 Költségvetési számla lett. Könyvelési tételek: − lakásépítési idegen pénzeszköz egyenlegének átvezetése 4122 355 − költségvetési bevétel elszámolása közgazd. Oszt Szerint 324 472212 funkc. Oszt Szerint 479 992 995 − költségvetésen kívüli függő kiadás átvezetése a költségvetési pénzforgalomba 3942 499 és 499 472212 és 479 992 995 − vissza nem térítendő lakásépítési támogatás nyújtása közgazd. Oszt Szerint 382241 324 funkc. Oszt Szerint 72 389 − visszatérítendő támogatás (kölcsön) nyújtása pénzeszköz-elkülönítés bankszámlák közötti átvezetéssel 324 3942 3942 321 − kölcsönfolyósítás közgazd. Oszt Szerint 194441 324 funkc. Oszt Szerint 72 1999 − kölcsön összegének állományba vétele 194141 4122 10 − kölcsönök törlesztése

közgazd. Oszt Szerint 324 194541 funkc. Oszt Szerint 1999 992 995 − kölcsönállomány csökkentése 4122 194141 − kezelési költség elszámolása közgazd. Oszt Szerint 5722 324 funkc. Oszt Szerint 72 599 munkavállalót terhelő rész előírása tartozásként 194141 41231 − késedelmi kamat előírása tartozásként 194141 41231 Önkormányzatok helyi lakásépítési és lakásvásárlási támogatásával kapcsolatos gazdasági események lehetnek: − kölcsön nyújtása (194442 főkönyvi szla), − kölcsön törlesztése (194542 főkönyvi szla), − kölcsön állományváltozásai (194142 főkönyvi szla). A működési és felhalmozási célú kölcsönök elszámolását a 19. számlacsoportban kell kimutatni. 11 Számvitel 8. tétel A, Mutassa be az államháztartás szervezetei üzemeltetésre, kezelésre, koncesszióba adott eszközei könyvvezetéssel kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek,

analitika, leltározás, értékelés)! A költségvetési szerveknek azokat a „tulajdonukban” lévő tárgyi eszközöket kell ezen számlacsoportban kimutatniuk, melyeket más gazdálkodó szervezetek, gazdasági társaságok részére koncesszióba adtak, illetve az önkormányzatoktól vagyonkezelésbe vették. Ilyen eszközök lehetnek: - immateriális javak - az ingatlanok, épületek és építmények - a gépek, berendezések, felszerelések - a járművek A számlacsoportban kell megnyitni ezen eszközök bruttó értékének és értékcsökkenése elszámolására szolgáló számlákat. 1. Üzemeltetésre átadott eszközök jellemzői: - az önkormányzat és az üzemeltető üzemeltetési szerződést köteles kötni - az önkormányzat az eszközöket tételes leltár alapján adja át az üzemeltető részére - az üzemeltető az átvett eszközökkel köteles a szolgáltatási feladatot megfelelő minőségben és mennyiségben ellátni - az üzemeltető a

közszolgáltatást szerződés alapján nyújtja az igénybevevők részére - a nyújtott közszolgáltatásért fizetendő díj (közüzemi díj) számlázása és beszedése az üzemeltető feladata, a beszedett díj az üzemeltető árbevételét képezi - az üzemeltető köteles az átvett eszközöket karbantartani, működőképes állapotban tartani, ezek költsége az üzemeltetőt terhelik - az üzemeltetésre átadott eszközök az önkormányzat tulajdonában maradnak - értékcsökkenést csak az önkormányzat számol el az üzemeltetésre átadott eszköz után - az üzemeltetésre átadott eszközök felújítása, pótlólagos beruházása a tulajdonos önkormányzatot terheli - az üzemeltető az átvett eszközöket a mérlegben nem mutathatja ki, értékcsökkenést nem számíthat el utána - az üzemeltető az átvett eszközök után használati díjat köteles fizetni az önkormányzat által számított összegben - az üzemeltető az átvett eszközökről

mennyiségben és értékben analitikus nyilvántartást köteles vezetni - az üzemeltető az üzemeltetésre átvett eszközöket év végén köteles leltározni és a leltárt az önkormányzat részére köteles megküldeni Legjellemzőbb területe a Vízi közmű vagyon üzemeltetésre történő átadása 2. Kezelésre átadás jellemzői: - az önkormányzat és a (vagyon) kezelő vagyonkezelési szerződést köteles kötni - a vagyonkezelési szerződésben rögzíteni kell, hogy a vagyonkezelő a kezelésbe vett eszközökkel kapcsolatban milyen feladatokat köteles ellátni és a feladat ellátásáért milyen összegű díjazásra jogosult - az önkormányzat a vagyonkezelő részére a vagyoni eszközöket tételes leltár alapján adja át kezelésre, a leltár-kimutatásnak tartalmaznia kell tételesen, beazonosítható módon a kezelésbe adott eszközöket, az eszköz bruttó és nettó értékét - a vagyonkezelő a kezelésre átvett vagyoni eszközökről köteles

mennyiségben és értékben analitikus nyilvántartást vezetni - a vagyonkezelő a kezelt vagyoni eszközökkel kapcsolatos feladatokat az önkormányzat nevében és javára látja el, a vagyoni eszközök bérbeadásával kapcsolatos bevétel az önkormányzatot illeti meg, a vagyonkezelő a bérleti díjról az önkormányzat nevében állíthat ki számlát - a kezelt vagyoni eszközökkel kapcsolatos bevételeket a megfelelő jogcímen az önkormányzat számolja el bevételként - a vagyonkezelő az általa nyújtott szolgáltatás (vagyonkezelés) ellenértékét az önkormányzat felé számlázza le a vagyonkezelési szerződésben meghatározott díjtételek alapján, az önkormányzat felé számlázott szolgáltatás ellenértékét árbevételként számolja el. - a kezelt vagyoni eszközökkel kapcsolatos karbantartás, felújítás az önkormányzatot terheli - a kezelésre adott vagyoni eszközöket az önkormányzat mutatja ki mérlegében és értékcsökkenést

is csak az önkormányzat számolhat el - a vagyonkezelő év végén köteles a kezelésbe vett vagyoni eszközöket leltározni és a leltárt az önkormányzat részére megküldeni Legjellemzőbb területe az önkormányzatok tulajdonában levő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek kezelésbe adása. 3.Koncesszióba adott eszközök: A kizárólagos önkormányzati vagyon önkormányzati társulási tulajdon hatékony működtetésének valamint a kizárólagosan az önkormányzat hatáskörébe utalt tevékenységek gyakorlásának egyik lehetséges útja mindezek koncessziós szerződésbe való átengedése. 1.Koncessziós szerződés köthető: - országos közutak és műtárgyaik - csatornák, valamint a regionális közműrendszerek - az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik továbbá a helyi közművek működtetése - a bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezzel összefüggő bányászati

melléktevékenységek - a csővezetékes termékszállítás és tárolás - a hasadó és sugárzó anyagok előállítása és forgalmazása - szerencsejátékok szervezése és működtetésére irányuló tevékenység - a menetrend alapján trolibusszal végzett közforgalmú-közúti személyszállítás 2. A koncessziós szerződésen alapuló tevékenység végzésének feltétele - az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetben többségi tulajdoni részesedéssel, szavazati joggal rendelkezzen, illetve e célra a költségvetési, illetőleg önkormányzati intézményt alapítson vagy - az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésben átengedje 3. A koncessziós szerződés megkötésére az önkormányzat pályázatot köteles kiírni 4. A koncessziós szerződés jellemzői: - a koncessziós pályázat nyertesével köthető - határozott időtartamra szól •

leghosszabb ideje 35 év • ágazati törvény megengedheti külön pályázat nélkül a koncessziós szerződés egy alkalommal (eredeti időtartamának legfeljebb felével) történő meghosszabbítását - ha az ágazati törvény ellenszolgáltatásként koncessziós díj fizetését írja elő, úgy annak csak legkisebb összegét határozhatja meg. A koncessziós díj megfizetésének módjáról és mértékéről a koncessziós szerződésben kell rendelkezni. - ha a koncesszió-köteles tevékenység a kizárólagos önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgyhoz kapcsolódik, a koncessziós szerződés megkötése e vagyontárgy tulajdonjogában változást nem eredményez a koncesszió-köteles tevékenységgel összefüggésben létrejött kizárólagos önkormányzati törzsvagyonnak minősülő vagyontárgy az üzembe helyezés időpontjával kerül az önkormányzat tulajdonába a koncessziós szerződésben rögzített feltételek szerint 5. a koncessziós

társaság jellemzői: - a koncesszió-köteles tevékenység folytatására a koncessziós szerződést aláírónak a szerződés aláírásától számított 90 napon belül saját részvételével gazdasági társaságot (koncessziós társaságot kell alapítania) - belföldi székhelyű lehet - a koncessziós szerződés időtartama alatt a koncessziós társaság jogosult a kizárólagos önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyak birtoklására, használatára és hasznok szedésére. - a birtokba adott kizárólagos önkormányzati törzsvagyonnak minősülő vagyontárgyra vonatkozó használati jogát nem idegenítheti el, valamint azt nem pénzbeni hozzájárulásként más gazdasági társaságba nem viheti be. - a koncesszió-köteles tevékenységgel összefüggésben létrejött kizárólagos önkormányzati törzsvagyonnak minősülő vagyontárgy rendeltetésszerű használatát elősegítő vagyontárgyak (létesítmények) elkészültük(üzembe

helyezésük ) után- ha a koncessziós szerződés eltérően nem rendelkezett – a koncessziós társaság tulajdonába kerülnek. - a koncesszió-köteles tevékenység gyakorlásának jogát az önkormányzat hozzájárulása nélkül másra nem ruházhatja át, valamint azt más gazdasági társaságba nem pénzbeni hozzájárulásként nem viheti be - a koncessziós szerződésben meghatározott időtartam lejáratakor vagy a koncessziós szerződésnek más okból történt megszűnése esetén legkésőbb az azt megállapító jogerős bírósági határozat közlésétől számított 30 napon belül a koncessziós társaság tagjai (részvényesei) kötelesek a végelszámolást lefolytatni - a koncessziós társaság megszűnése esetén a tagok (részvényesek) részére az őket megillető vagyonmaradványt csak abban az esetben lehet kiszolgáltatni (kifizetni), ha az önkormányzat nevében eljáró szerv az önkormányzat tulajdonában lévő vagyontárgyak

rendeltetésszerű állapotban történt átadását igazolta, kivéve, ha a kizárólagos állami tulajdonhoz, illetőleg önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgy üzembe helyezésére ezen időpontig nem került sor Könyvelési tételek Üzemeltetés, kezelés T 161 - K 491; Koncesszióba adás T 491 - K 162,417 Nyitás Vagyonkezelésbe adás Vagyonkezelésbe vétel T 163 – K 491; T 491 – K 164, T 167 – K 491; T 491 – K T 165 – K 491; T 491 – K 166 417 168 Nyitó rendező tételek Terven felüli ÉCS előző évi visszaírásának átvezetése a terven felüli Écs-számlán T 16812 - K 16813 T 1661212, 1661222 – K 1661213, T 16212 - K 16213, T 16422 - K 16413 168212 168213 1661223 162233 16432 16423 168222 168223 1661232, 1661242 1661233, 16442 16433 162212 162213, 168232 168233 1661243 16443 166233 168242 168243 1661252, 166132 1661253 , 162222 162243 168252 168253 166133 162232 162253 16832 16833 166142, 166212 166113, 162242 16233 16842 16843

166213 1662212, 1662222 1662213, 162252 16243 1662223 16242 16253 Átadásra kerülő eszközök állomány átvezetése: Bruttó ért kivez T 41231-K 11-13(áll szlák) Bruttó érték átvezet T 161 - K 41231 Écs kivezetés T 11-13(écs szla)- K 41231 Écs átvezetés T 41231 – K 162 Br. ért kivez T 41231-K 11-13(áll szlák) Bruttó érték átvezet T 163 - K 41231 Écs kivezetés T 11-13(écs szla)- K 41231 Écs átvezetés T 41231 – K 163 T 5931- K 162 ; T 5931- K 164; T41233 – K 5931 Br. ért kivez T 41231-K 11-13(áll szlák) Bruttó érték átvezet T 167 - K 41231 Écs kivezetés T 11-13(écs szla)- K 41231 Écs átvezetés T 41231 – K 168 1662232, 1662242 1662243 1662252, 166232 166233 166242 1662233, 1662253, 166243 Vagyonkezelésbe vétel T 1651 – K 41231, T 41231 – K 4381 Nem felügyelet alá tartozó Önk ktgvet szervnél T 1652 – K 41231; T 41231 - K4383 Terv szerinti értékcs. elszám negyed évente T41233 – K 5931 T 5931- K 168, T41233

– K 5931 Selejtezés, megsemmisülés, hiány miatt az eszköz könyvből történő kiveze-tése a megküldött dokumentumok alapján - terven felüli écs elszám T 5932 - K 162 ; T 41235 – K 5932 - bruttó érték kivezetés T 41231 – K 161 - Écs kivezetése: T 162 - K 41231 - terven felüli écs elszám T 5932 - K 164, T 41235 – K 5932 - bruttó érték kivezetés:T 41231 – K 163 - Écs kivezetése T 164 - K 41231 - terven felüli écs elszám T 5932 - K 168, T 41235 – K 5932 - bruttó érték kivezetésT 41231 – K 167 - Écs kivezetése T 168 - K 41231 - terven felüli écs elszám T 5932 - K 166, T 41235 – K 5932 - bruttó érték kivezetés T 41231 – K 165 - Écs kivezetése T 166 - K 41231 -Bruttó érték kivez 16 szlaról T 41231 – K 161 - bruttó érték átvez 11-13 szlara T 11-13(áll szla)- K 41231 - écs kivezetés 16 számláról T 162 –K 41231 - écs étvez 11-13 szlara T 41231– K 11-13(áll szla) -Bruttó érték kivez 16 szlaról T

41231 – K 163 - bruttó érték átvez 11-13 szlara T 11-13(áll szla)- K 41231 - écs kivezetés 16 számláról T 164 –K 41231 - écs étvez 11-13 szlara T 41231– K 11-13(áll szla) Vagyonkezelési szerződés megszűnésekor az eszközöket vissza kell vezetni. Vagyonkezelésbe adott eszkö-zöknél a bevételekben meg nem térült értékcsökkenés a köve-telés elengedésének elszámolása T 5752 – K 499 T 499 – K 46,47 -Bruttó érték kivez T 41231 – K 1652 Üzemeltetési, kezelési, koncessziós szerződés megszünkor eszköz kivez Vagyonkez. Szerz megszűnkor önk-i vagyoni körbe tartozó eszköz kivezetés A tulajdonos feladata. Ha az üzemeltető, kezelő végzi, az Önkormányzat a számla összegét a 11-13 szla csoportban szá-molja el beruházásként vagy Felújítás beruházás A tulajdonos feladata. Ha az üzemeltető, kezelő végzi, az Önkormányzat a számla összegét a 11-13 szla csoportban szá-molja el beruházásként vagy Adatszolg

alapján vagyon változ könyv. - vagyonkez ált végz és aktivált beruh, felúj T 167 – K 41231 -önkorm által elszám és a vagy. kez ált elszám écs közti különbség -Vagyon kez ÉCS > Önkorm ÉCS T 41233 – K 168 ; T 41233 – K 5931 - Vagyon kez ÉCs < Önkorm. ÉCS - Écs kivezetése T 1662 – K 41231 - köt kivez a kivezett eszk nettó értékig T 4383 – K 41231 A vagyon eredeti állapotával való elszámoláshoz a különbözet rendezése - elmaradt felúj, pótlólagos beruh miatti kiadás elszám a vagyonkeznél haÖnkorm K o T 37425 – K 321; F o T 72 – K 389 Köt kivez: T 4383- K 41231 Nettó érték > vagyonkezbe vét. miatti kötelezettség különbs bevként kell elszám: - Köv előír: T 2879 – K 41231 - K o T 321 – K 93523, 919241 - F o T 999 – K 992 - köv kivez: T 4122 – K 2879 Tulajdonos Önkormányzat elszámolása: K o T 11-14 (forgalmi szla) –K 321 K o T 18(forgalmi szla) – K 321 F o T 72 - K 199 Állományba vét.: T

11-14(forgszla) –K 41222 Vagyonkez szerződés megszűnkor a kivezetés Önkorm kör: T1662 – K 1652 Kincstári kör: T 1661 – K 1651 Felújítás beruházás a vagyonkezelő kötelezettsége. Jogszabály szerint a vagyonkezelő a felújítást, beruházást a vagyoni eszközök elszámolt écsjének megfelelő mértékben köteles gondoskodni, illetve e célra tartalékot képezni. Ennek részleteit a vagyonkezelési szerződésben kell meghatározni felújításként, majd az aktivált értéket átveze-ti a 16-os szlacsoportba. felújításként, majd az aktivált értéket átveze-ti a 16-os szlacsoportba. Az üzemeltető feladata. Nincs könyvelés Az üzemeltető feladata. Nincs könyvelés Köv előírás: T 282 – K 41231 Bev elszám: K o T 321 – K 9352 F o T 999- K 992 Köcv kivez: T 41231 –K 282 -Lakbér,helyiség bérlettel kapcs köv előir T 281 – K 41231 - Lakbér, helyiségbérlet bevétel: K o T 321–K 9291,9292; F o T 999 -K 992 - követelés

kivezetés T 4122 – K 281 -Kiad elszám a kezelő előírása szerint: száll köt: T 41231 – K 441 kiadás K o T 1-5–K 321;F o T 172–K átvez szla - Száll köt kivez: T 441- K 4122 Ha az elszámolás a tényleges pénzforgban nettó módon történik a bevételt és kiadást bruttó módon kell mutatni (lásd fenn). A bevétel és kiadás különbözetét 321 számlával szemben kell elszámolni. - kezelőtől befiz követnék:T 281 – K 41231 - kezelésért járó díj elszám önk-nál kiadként K o T 55229 – K 499 F o T 72 – K 559 (321) T 168 – K 531; T 5931 – K 41231 - vagyonkez által végz. beruh, felúj és az elsz écs közti kül elsz écs magasabb: T 2875 – K 41231 écs alacsony: T 41231 -K 2875 (4389,4499) Felújítás és pótlólagos beruházás elszámolása 11-13 számlacsoportban kell kimutatni, innen kell átvezetni a 165. számlára Karbantartás Az üzemeltető feladata. Nincs könyvelés Önkormányzatot megillető díj elszámolása

Köv előírás: T 282 – K 41231 Bev elszám: K o T 321 – K 9352 F o T 999- K 992 Köcv kivez: T 41231 –K 282 Vagyonkezelői díj K o T 321 – K 93523 F o T 999 – K 992 Egyéb bevételek, kiadások Tulajd. Önk-nál bevétel elszám T 321 – K 4652 T 479- K 992 Ha a vagyonkezelő olyan közfeladatot lát el, amely után a bevétel több mint fele az államháztart valamely alrendszeréből származik önk-i döntéssel a bevételekben meg nem térülő elszámolt écsnek megfelelő összeg erejéig a kezelt vagyonnal összefüggő hosszú lejáratú kötelezettség elengedhető. Elengedett kötelezettség: T 4383 – K 9854 T 9854 – K 41231 B, Ismertesse a tárgyi eszközök kapacitás kihasználásával kapcsolatos elemzési feladatokat! Az elvégzett feladat nagyságának, a teljesítményének mérésére a feladatmutatók (például: korházakban a korházi ágyak száma, szociális otthonban, óvodában a férőhelyek száma) nem alkalmas. A feladatteljesítés

maximális (optimális, norma) tervezett és tényleges szintjét a teljesítménymutatók fejezik ki. A teljesítménymutatókkal végzett számítások segítenek képet alkotni a tárgyi eszközök kihasználásának jellemzőiről. Az alkalmazható teljesítménymutatók főbb típusai (ha nem állnak rendelkezésre, azok kiváltói): Főbb teljesítmény jellemzők kihasználás számításhoz tárgyieszköz-csoportonként I. Ingatlanok (közvetett értelmezés) - gondozási nap - ellátási nap - ápolási nap II. Gépek, berendezések és felszerelések - előállítható mennyiség - elvégezhető vizsgálat szám - bevihető adatmennyiség -működőképes állomány aránya - működő állomány aránya III. Járművek személy - utaskilóméter - 1 gk-ra jutó km - állásidők aránya - átlagos utasszám -átlagos utazási távolság - utak száma - megtett km teher - tonnakilómáéter - 1 gk-ra jutó km - állásidők aránya - átlagos fuvartonna -átlagos

szállítási távolság - utak száma - megtett km Számításuk: feladatmutató átlagállomány x működési napok száma Jelzett teljesítményjellemzők alapján tudunk képet alkotni a kihasználtságról. Tényleges vagy tervezett teljesítménymutató Kapacitás-kihasználás(%) = -------------------------------------------------------- x 100 Optimális teljesítménymutató Tényleges teljesítménymutató= napi nyilvántartásból összesített teljesítmény Tervezett teljesítménymutató = optimális teljesítménymutató tervezett kapacitás-kihassználtsági %-kal korrigált száma Optimális teljesítménymutató = feladatmutató átlagállomány x működési napok száma I. Intézményi tevékenységnél II. Gépek, berendezések és felszerelések elemzése a, ha az adott gép teljesítménye megállapítható, akkor az általános kapacitás-kihasználási százalék számítási képlet alkalmazható Tényleges vagy tervezett teljesítménymutató

Kapacitás-kihasználás(%) = -------------------------------------------------------- x 100 Optimális teljesítménymutató b, ha nem állapítható meg teljesítménymutató, akkor gépállomány-felhasználási mutató számítható Működő gépek mennyisége, értéke Gépállomány-felhasználási mutató (%) = --------------------------------------------------------- x 100 Rendelkezésre álló gépek mennyisége, értéke Működőképes állomány aránya(%) x működő állomány aránya (%): Működőképes gépek mennyisége, értéke működő gépek mennyisége, értéke -------------------------------------------------------Rendelkezésre álló gépek mennyisége, értéke x ------------------------------------------------ x 100 Működőképes gépek mennyisége értéke III. Járművek tárgyieszköz –csoport A járművek tárgyieszköz-csoport kihasználásnak elemzése összetett, több mutató számítását igénylő feladat A járművekkel való

gazdálkodás hangsúlyos figyelmet érdemel különösen azon intézményeknél, amelyek jelentős értékű járműparkkal rendelkeznek. Ennél az eszközfajtánál a gazdálkodás során több kihasználást érintő szempontot kell figyelembe venni az optimális működtetés érdekében. Például a járművek által kiszolgált szakfeladatok elkülöníthetősége, munkaszervezési tényezők, az üzemanyag árak ingadozása. Jármű kihasználást jellemző főbb mutatók csoportjai: a, teljesítménymutatóhoz kötött járművek esetében a személygépkocsik teljesítménymutatója az utaskilométer, tehergépjárműveknél a tonnakilométer utas km = utasok száma (fő) x utazási távolság hossza (km) tonna km = szállított áru mennyisége x szállítási út hossza A lehetséges (norma szerinti) teljesítmény, a férőhely-, illetve a raksúly-kapacitás alapján állapítható meg A tényleges teljesítmény a menetlevelek, úti okmányok adatainak összesítéséből

határozható meg. Ismeretük birtokában a kihasználás százaléka is kiszámítható. Utaskilométer Utasszállítás-kihasználási százalék= ---------------------------------------------Férőhelyek száma x megtett távolság b, fajlagos Fajlagos mutatóként több mutatót alkalmazhatunk a kihasználás elemzéséhez Gépjármű által megtett összes km Gépjárműre jutó km-teljesítmény =-----------------------------------------Gépjárművek száma Utaskilométer Átlagos utas szám=-------------------------Megtett összes km Utaskilométer Átlagos utazási távolság (km) = ---------------------Utak száma Megtett összes km Egy utasra jutó km (km/fő) = -------------------------Utasok száma A fajlagos mutatók körét lehet bővíteni értékadatok bevonásával, mivel az államháztartás szervezet számára fontos információt képez az egy kilométer üzemeltetési kiadásának összege. c, munkaidőhöz kapcsolódó A járművek munkaidő-kihasználására

vonatkozó számítások is az elemzés fontos részét képezik A munkaidő-felhasználás főbb mutatói - munkaidő- kihasználás Utazással, szállítással töltött idő Munkaidő kihasználás = ---------------------------------------Gépjármű üzemideje (gépjárművezetők munkaórái) - állásidő részaránya Állásidő óraszáma Állásidő részaránya =--------------------------Gépjármű üzemideje Személyszállítás vonatkozásában számítható még olyan hatékonysági mutató is, amely nem számítható az előbbi hármas csoportba Értékének változása a teljesítményről nyerhető információk körét bővíti. Pl: utaskm/ személyszállításra fordított üzemórák száma utaskm/ óra Az államháztartás szervezetei tevékenységében a személyszállítás a jellemzőbb, mint a teherszállítási tevékenység. A személy és teherszállítás teljesítménye együttesen is vizsgálható a képzett tonnakilométer teljesítménymutatóval:

utas km + árutonna km C, Ismertesse a szabálytalanságok kezelésével kapcsolatos feladatokat! 1. A szabálytalanság A szabálytalanság valamely létező szabálytól (törvény, rendelet, utasítás, szabályzat, stb.) való eltérést jelent, amely az államháztartás működési rendjében, a költségvetési gazdálkodás bármely gazdasági eseményében, az állami feladatellátás bármely tevékenységében az egyes műveletekben fordulhat elő. Alapesetei lehetnek: 1. a szándékosan okozott szabálytalanságok (félrevezetés, csalás, sikkasztás, megvesztegetés, szándékosan okozott szabálytalan kifizetés, stb.) 2. a nem szándékosan okozott szabálytalanságok (figyelmetlenségből, hanyag magatartásból, helytelenül vezetett nyilvántartásból, stb. származó szabálytalanság) A szabálytalanság lehet továbbá - egyedi - rendszeresen ismétlődő A szabálytalanságok megelőzésével kapcsolatosan a költségvetési szerv vezetőjének

felelőssége, hogy: ♦ a jogszabályoknak megfelelő szabályzatok alapján működjön a szervezet, ♦ a szabályozottságot, illetve a szabályok betartását folyamatosan kísérje figyelemmel a vezető, ♦ szabálytalanság esetén hatékony intézkedés szülessék, a szabálytalanság korrigálásra kerüljön annak a mértéknek megfelelően, amilyen mértéket képviselt a szabálytalanság. A szabálytalanságokkal kapcsolatos intézkedések általános célja, hogy: ♦ hozzájáruljon a különböző jogszabályokban és szabályzatokban meghatározott előírások sérülésének, megszegésének, szabálytalanság kialakulásának megakadályozásához (megelőzés), ♦ keretet biztosítson ahhoz, hogy az előírások sérülése, megsértése esetén a megfelelő állapot helyreállításra kerüljön; a hibák, hiányosságok, tévedések korrigálása, a felelősség megállapítása, az intézkedések foganatosítása megtörténjen, ♦ a szabálytalansággal

érintett területeken szerzett tapasztalatok beépítésre kerüljenek a folyamatba épített előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (továbbiakban: FEUVE) rendszerbe. A szabálytalanságok kezelése a költségvetési szerv vezetőjének a feladata, amely feladatot a költségvetési szerv vezetője a költségvetési szervben kialakított munkaköri, hatásköri, felelősségi és elszámoltathatósági rendnek megfelelően az egyes szervezeti egységek vezetőire vagy szabálytalansági felelősre, illetve egyes esetekben akár szabálytalansági felelős csoportra ruházhat át. A szabálytalanságok kezelésével kapcsolatos hatásköröket a költségvetési szerv vezetője az SZMSZ mellékletét képező szabálytalanságkezelési eljárásban ruházhatja át 2. A szabálytanságok megelőzése Szabálytalanság elkövetéséhez alapvetően szervezeti és személyi tényezők vezethetnek. A FEUVE-nek folyamatosan vizsgálnia kell a szabálytalanságok ezen

feltételrendszerének alakulását, valamint a megelőzés érdekében a szabálytalanság kivizsgálásakor is ki kell térni a feltételrendszer elemzésére. A szabályozottság biztosítása, a szabálytalanságok megakadályozása elsődlegesen a költségvetési szerv vezetőjének felelőssége. Amennyiben van szabálytalansági felelős, ő a tudomására jutott információk alapján javaslatot dolgoz ki a költségvetési szerv vezetője részére a hasonló szabálytalanságok elkerülése érdekében. Szabálytalanságkezelési eljárás Az eljárásrend kialakításakor alapvető követelmény az, hogy minden szervezeti egység vezetője felelős a feladatkörébe tartozó szakterületen észlelt szakmai és gazdálkodási szabálytalanságok megelőzéséért, feltárásáért, nyomon követéséért, dokumentálásáért, a felelősségre vonásért, valamint a hiányosságok megszüntetésével kapcsolatos intézkedések kezdeményezéséért és megvalósításuk

ellenőrzéséért. 1. A szabálytalanságok észlelése A szabálytalanságok észlelése a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés rendszerében történhet a munkatárs és a vezetőrészéről egyaránt. Ezen kívül az észlelés származhat a mind belső, mind a külső ellenőrzéstől, valamint egyéb külső személytől is. Eszerint a következő esetek lehetnek: ♦ A költségvetési szerv valamely munkatársa észlel szabálytalanságot - Amennyiben van szabálytalansági felelős, őt kell értesíteni először. A szabálytalansági felelős megküldi a tájékoztatást a szervezeti egység vezetőjének a kapcsolódó dokumentumokkal, és csatolja az ügyre vonatkozó véleményét, javaslatot téve annak kivizsgálására vagy a vizsgálat mellőzésére. - Amennyiben nincs szabálytalansági felelős, a szabálytalanságot észlelőmunkatárs köteles értesíteni a szervezeti egység vezetőjét. Amennyiben a szervezeti egység

vezetője az adott ügyben érintett, a munkatársnak a vezető felettesét, annak érintettsége estén a költségvetési szerv vezetőjét kell értesítenie. Valamennyi felettes és a költségvetési szerv vezetőjének érintettsége esetén közvetlenül a felügyeleti szerv vezetőjét kell értesíteni. A költségvetési szerv vezetőjének kötelessége gondoskodni a megfelelő intézkedések meghozataláról, illetve indokolt esetben a szükséges eljárások megindításáról. A szabálytalanság jelentésekor ki kell térni arra, hogy: - mi a szabálytalanság pontos tartalma; - milyen normától való eltérésről van szó; - elévülési időn belül észlelték-e a szabálytalanságot; - a szabálytalanság mely területet érinti; - van-e enyhítő körülmény (pl. a határidő túllépését váratlan, elháríthatatlan külső akadály fellépése okozta, a hibás elszámolást informatikai hiba okozta, stb.); - a szabálytalanság gyanúja dokumentumokon

alapuló vagy helyszíni ellenőrzés következtében merült fel; - korrigálható-e a szabálytalanság; - pénzbeli juttatást érintő szabálytalanság esetén van-e reális lehetőség a visszakövetelésre – amennyiben igen, megtörténtek-e az ahhoz szükséges intézkedések; - amennyiben kártérítési igény merül fel, foganatosították-e az ahhoz szükséges intézkedéseket. Amennyiben nem a folyamatba épített ellenőrzés során észlelnek egy szabálytalanságot, azt is meg kell vizsgálni, hogy a folyamatba épített ellenőrzés miért nem tárta fel a hiányosságot. ♦ A költségvetési szerv vezetője észleli a szabálytalanságot A költségvetési szerv vezetője, illetve a szervezeti egységek vezetőinek észlelése alapján a feladat, hatáskör és felelősségi rendnek megfelelően kell intézkedést hozni a szabálytalanság korrigálására, megszüntetésére. ♦ A költségvetési szerv belső ellenőrzése észleli a szabálytalanságot

Amennyiben a belső ellenőr ellenőrzési tevékenysége során szabálytalanságot tapasztal, a költségvetési szervnek intézkedési tervet kell kidolgoznia a belső ellenőrzés megállapításai alapján, az intézkedési tervet végre kell hajtania. Az intézkedési terv végrehajtását az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetője az általa éves bontásban vezetett nyilvántartás segítségével követi nyomon. Egy szabálytalanság belső ellenőrzés által történő feltárásakor külön kell vizsgálni az alábbiakat: - miért nem tárta fel a FEUVE rendszer a szabálytalanságot és az azt lehetővé tevő tényezőket; - amennyiben a FEUVE rendszer feltárta a szabálytalanságot vagy az azt lehetővé tevő tényezőket, az érintett szervezeti egység vezetője miért nem tette meg a megelőzéshez, illetve a káros következmények csökkentéséhez szükséges intézkedéseket; - ha a szükséges intézkedéseket megtette a vezető, miért nem

érte el a kívánt hatást; - volt-e korábban olyan vizsgálat, amelynek fel kellett volna tárnia a szabálytalanságot. ♦ Külső ellenőrzési szerv észleli a szabálytalanságot A külső ellenőrzési szerv szabálytalanságra vonatkozó megállapításait az ellenőrzési jelentés tartalmazza. A büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén az ellenőrző szervezet a működését szabályozó törvény, rendelet alapján jár el .A szabálytalanságra vonatkozó megállapítások alapján a költségvetési szervnek intézkedési tervet kell kidolgozni. ♦ Egyéb külső személy észleli a szabálytalanságot Amennyiben egyéb külső személy (pl. szerződéses ügyfél, társszervezet vagy ügyfél) jelzi a szabálytalanságot, a szervezeti egység vezetőjének a bejelentést érdemben kell megvizsgálnia. Ezekben az esetekben javasolt írásban

visszaigazolást tenni az észlelő személy felé. Egyebekben az eljárás megegyezik a költségvetési szerv munkatársa által észlelt szabálytalansági eljárással. 2. A szabálytalansági vizsgálat lefolytatása A költségvetési szerv vezetője dönt a szabálytalanság kivizsgálásáról, annak formájáról, valamint szükség esetén a szakértői csoport tagjairól. A költségvetési szerv vezetője illetékesség vagy hatáskör hiányában dönt a szabálytalansági gyanú kivizsgálására vonatkozó javaslat és a kapcsolódó dokumentumoknak az érintett szervezet részére történő átadásáról. A költségvetési szerv vezetője a vizsgálatban való részvételre munkatársakat kérhet fel, vagy bizottság hozható létre a szervezet folyamatait jól ismerő vezetőkből vagy szakértőkből. Indokolt esetben külső szakértő is felkérhető a munkajogi szabályok tiszteletben tartásával. A szakértő írásbeli nyilatkozatot tesz, hogy a bizottság

munkájában való részvétele nem ütközik összeférhetetlenségi akadályba. A jogkövetkezményekről való döntés nem kiemelt jelentőségű szabálytalanság esetén a szervezeti egység vezetőjének, a többi esetben az intézmény vezetőjének kötelezettsége. A szabálytalansági felelős a döntések meghozatalában nem vehet részt. A szabálytalansági vizsgálat maximális időtartamát a belső szabályzatban rögzíteni kell. Amennyiben a rendelkezésre álló határidő kevésnek bizonyul, a vizsgálatot folytatónak ezt a tényt – az indok és a javasolt határidő feltüntetésével – jeleznie kell az intézmény vezetője felé. A vizsgálat eredménye lehet: a) annak megállapítása, hogy nem történt szabálytalanság, valamint a szabálytalansági eljárás intézkedés nélküli megszüntetése (pl. hibás észlelés, jelentéktelen szabálytalanság, stb) b) szabálytalanság megtörténtét megállapító és intézkedést elrendelő döntés c)

további vizsgálat elrendelése - erre többnyire akkor kerül sor, ha a szabálytalanság megállapítását követően a felelősség eldöntéséhez és/vagy a hasonló esetek megelőzése érdekében szükséges intézkedések meghatározásához nem elég a rendelkezésre álló információ. A vizsgálatot folytatók intézkedési javaslatot dolgoznak ki a költségvetési szerv vezetője számára a hasonló szabálytalanságok elkerülése érdekében. 3. A szabálytalanság észlelését követő szükséges intézkedések, eljárások megindítása A költségvetési szerv vezetője felelős a szükséges intézkedések végrehajtásáért. Az intézkedések végrehajtására határidőt kell szabni. Bizonyos esetekben (pl büntető- vagy szabálysértési ügyekben) szükséges az illetékes szervek értesítése is, annak érdekében, hogy megalapozottság esetén az illetékes szerv a megfelelő eljárásokat megindítsa. Kiemelt jelentőségű szabálytalanság esetén a

minősítésre vonatkozó végső döntés meghozatala és az intézkedések foganatosításának megindítása a költségvetési szerv vezetőjének, illetve a belső szabályozástól függően az egyes területi egységeknél munkáltatói joggal felruházott vezetők hatáskörébe tartozik. Intézményen belüli szabálytalanság esetén a kárt okozó munkavállaló köteles az okozott kárt megtéríteni. A kártérítési kötelezettséget az érintett szervezeti egység vezetője valamennyi feltétel és körülmény mérlegelése után a jogszabályokban előírt korlátok közt korlátlan mértékben csökkentheti, kivéve a büntetőeljárás megindítására okot adó cselekmények, mivel azoknál az eljárás megindítása kötelező, valamint a kiemelt jelentőségű szabálytalanságok, mert ott nem csökkenthető a kártérítési kötelezettség. Az intézmény vezetőjének mérlegelési jogkörébe tartozó jogkövetkezmények: kártérítési eljárás, fegyelmi

eljárás, szabálysértési eljárás, pénzbeli juttatások további felfüggesztése – ha a belső szabályozok másként nem rendelkeznek. A mérlegelési jogkör a belső szabályzatban az érintett területi egység vezetőjére, pénzbeli juttatás felfüggesztése esetén a szervezeti egység vezetőjére átruházható. 4. A költségvetési szerv vezetőjének feladata a szabálytalansággal kapcsolatos eljárás (intézkedés) nyomon követése során: ♦ nyomon követi az elrendelt vizsgálatokat, a meghozott döntések, illetve a megindított eljárások helyzetét; ♦ figyelemmel kíséri az általa és a vizsgálatok során készített javaslatok végrehajtását; ♦ a feltárt szabálytalanság típusa alapján beazonosítja a további „szabálytalanság-lehetőségeket” (hasonló projektek, témák, kockázatok meghatározása), információt szolgáltat a belső ellenőrzés számára, elősegítve annak folyamatban lévő ellenőrzéseit, valamint az

ellenőrzési környezetre és a vezetési folyamatokat érintő eseményekre való nagyobb rálátást; ♦ értékeli a megtett intézkedések hatását és hatékonyságát. Az intézkedést elrendelő vezető, illetve a szabálytalansági felelős is köteles nyomon követni a végrehajtást. Amennyiben az intézkedések végrehajtása során megállapításra kerül, hogy a foganatosított intézkedések nem elég hatékonyak és eredményesek, a szabálytalansággal érintett terület vezetőjét, valamint annak felettesét írásban értesíteni kell a további intézkedések meghozatala érdekében. A szabálytalanság korrigálása esetén nincs további teendő. A szabálytalanság fennállása esetén újabb intézkedést kell hozni, illetve kezdeményezni. 5. A költségvetési szerv vezetőjének feladata a szabálytalansággal kapcsolatos eljárás (intézkedés) nyilvántartása során: ♦ gondoskodik a szabálytalanságokkal kapcsolatban keletkezett iratanyagok

(jogszabály szabályozza) nyilvántartásának naprakész és pontos vezetéséről; ♦ egy elkülönített, a szabálytalanságokkal kapcsolatos nyilvántartásban iktatni kell a kapcsolódó írásos dokumentumokat; ♦ nyilvántartja a megtett intézkedéseket, az azokhoz kapcsolódó határidőket; ♦ a pályázati úton felhasználásra kerülő források, költségvetési előirányzatok tekintetében figyelembe veszi a.) Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés program és a Kohéziós Alap projektek támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 360/2004. (XII 26) Korm rendelet VII., valamint a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési rendszerek

kialakításáról szóló 281/2006. (XII 23) Korm. rendelet VIII Szabálytalanságok kezelése című fejezetében meghatározottakat A nyilvántartás a tárgyévet követő évre vonatkozó ellenőrzési terv elkészítéséhez szükséges kockázatelemzés alapjául is szolgáló információkat tartalmazza: a) a szabálytalanság típusát (büntető-, szabálysértési, fegyelmi vagy kártérítési eljárásra okot adó), b) a szabálytalanság rövid leírását, c) a kapcsolódó lezárult eljárás eredményét, d) az érintettek számát, beosztását, e) az esetleges kár mértékét, f) a szabálytalanság kezelése érdekében tett intézkedések leírását. 6. Jelentési kötelezettségek A belső ellenőrzés által végzett ellenőrzések ellenőrzési jelentései alapján az ellenőrzöttnek intézkedési tervet kell készítenie. A költségvetési szerv vezetőjének az éves ellenőrzési jelentésben kell számot adnia az ellenőrzési tevékenység

fejlesztésére vonatkozó javaslatokról. A külső ellenőrzés által végzett ellenőrzések ellenőrzési jelentései alapján is intézkedési tervet kell készítenie az ellenőrzött szervnek és tájékoztatnia kell a költségvetési szerv vezetőjét. A belső és külső ellenőrzési jelentés megállapításai, javaslatai alapján végrehajtott intézkedésekről, a végre nem hajtott intézkedésekről és azok indokáról az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetője évente beszámolót készít. 8.a) tétel: Mutassa be az államháztartás szervezetei üzemeltetésre, kezelésre, konceszszióba adott eszközei könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)! Az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök fogalma Az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök

körébe soroljuk – az elsősorban az önkormányzatok tulajdonában lévő –, nem a pénzügyi eszközök között kimutatható olyan tárgyi eszközöket, melyeket nem a tulajdonos, illetve költségvetés alapján gazdálkodó intézménye üzemeltet, hanem azok működtetését, kezelését gazdálkodó szervre bízta. Az eszközök működtetésének, kezelésének, használatának módját a könyvekben is követni kell. Ezért a vagyoni állapot pontos kimutatása érdekében a befektetett eszközök állományán belül el kell különíteni a saját üzemeltetésben működtetett és a más gazdálkodó szervezetnek üzemeltetésre, kezelésre átadott vagyontárgyakat. Az MNV Zrt. Egyes állami tulajdonú eszközök kezelését önkormányzatokra bízza Ezek az eszközök képezik a költségvetési szervek körében a vagyonkezelésbe vett eszközöket. Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állományváltozásának elszámolása Az üzemeltetésre,

kezelésre átadott eszközök állományának kimutatására szolgáló főkönyvi számlák: 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állománya Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése Koncesszióba adott eszközök állománya Koncesszióba adott eszközök értékcsökkenése Vagyonkezelésbe vett eszközök állománya Vagyonkezelésbe vett eszközök értékcsökkenése Vagyonkezelésbe adott eszközök állománya Vagyonkezelésbe adott eszközök értékcsökkenése Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök értékhelyesbítése 1 Állományváltozások – a „tulajdonosnál” - Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékének átvezetése Bruttó érték átvezetése: T 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások - T 161. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állománya

és - K 12-14. Tárgyi eszközök állományának értéke K 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások Értékcsökkenés átvezetése: T 12-14. Tárgyi eszközök értékcsökkenése - és - T 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások - K 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások K 162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékének nyilvántartásba vétele abban az esetben, ha a tulajdonos tulajdonába került eszközöket közvetlenül a 16. főkönyvi számlacsoportban kívánja kimutatni. Bruttó érték nyilvántartásba vétele az átadó által közölt értékben: T 161. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állománya - K 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások Értékcsökkentés

nyilvántartásba vétele az átadó által közölt értékben: T 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások - 2 K 162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése - Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök selejtezése, megsemmisülése: Terven felüli értékcsökkenés elszámolása (nettó értéknek megfelelő összegben): T 5932. Terven felüli értékcsökkenési leírás K 162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése - T 41235. Egyéb terven felüli értékcsökkenés tőkeváltozása - és K 5932. Terven felüli értékcsökkenési leírás Bruttó érték kivezetése: T 59821. Befektetett eszközök selejtezése - T 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások - K 162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése és K 59821. Befektetett eszközök selejtezése Értékcsökkenés

kivezetése (terv szerinti, terven felüli): T 162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése T 59821. Befektetett eszközök selejtezése - - - és K 59821. Befektetett eszközök selejtezése K 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állományának visszavezetése a tárgyi eszközök közé: Bruttó érték visszavezetése: T 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások - T 12-14. Tárgyi eszközök állománya - 3 K 161. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állománya és K 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások Értékcsökkenés visszavezetése (terv szerinti, terven felüli): T 162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése - T 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások -

K 41231. Tranzakciós partnerhez kapcsolódó pénzforgalom nélküli tőkeváltozások és K 12-14. Tárgyi eszközök értékcsökkenése - Koncesszióba adott eszközök: A kizárólag állami, önkormányzati vagy önkormányzati társulási tulajdon hatékony működtetésének, valamint a kizárólagosan az állam vagy az önkormányzat hatáskörébe utalt tevékenységek gyakorlásának egyik lehetséges módja ezek koncessziós szerződés alapján való átengedése. A szerződéskötést törvény szabályozza. A koncesszióba adott eszközök továbbra is a költségvetési szerv tulajdonában maradnak, azok értékcsökkenését a költségvetési szervnek kell elszámolnia a kormányrendeletben foglalt előírások alapján. A koncesszióba adott eszközökkel kapcsolatos könyvelési tételek értelemszerűen megegyeznek az üzemeltetésre átadott eszközökkel kapcsolatos tételekkel. - Vagyonkezelésbe vett eszközök: Ilyen jogcímen eszközöket kizárólag

azok az önkormányzatok mutathatnak ki, amelyek az MNV Zrt.-vel szerződést kötöttek  Eszközök vagyonkezelésbe történő átvétele: Bruttó érték átvétele: T 165. Vagyonkezelésbe vett eszközök állománya - K 4381. Kezelésbe átvett kincstári vagyon miatti kötelezettség - K 166. Vagyonkezelésbe vett eszközök értékcsökkenése Értékcsökkenés átvétele T 4381. Kezelésbe átvett kincstári Vagyon miatti kötelezettség  Az eszközök növekedését és csökkenését minden esetben a 4381.főkönyvi számlával szemben kell elszámolni Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenésének elszámolása 4 Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközöket a kormányrendelet vonatkozó előírása szerint a mérlegben nettó értéken kell kimutatni. Ennek érdekében ezeknek az eszközöknek is meg kell határozni az értékcsökkenését, negyedévente, időarányosan. A kormányrendelet előírása szerint ezeknek az

eszközöknek az értékcsökkenését az adott eszközféleségnek megfelelő – kormányrendelet szerinti – leírási norma segítségével kell meghatározni. Az értékcsökkenést számítását a befektetett eszközökre vonatkozó szabályok szerint kell végrehajtani. Amennyiben a számviteli politikában rögzítik, úgy lassított elszámolás, alacsonyabb kulcs is lehetséges Könyvelési tételek: T 593. Értékcsökkenési leírás K 162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése - T 41233. Terv szerinti értékcsökkenés miatti tőkeváltozások - és K 593. Értékcsökkenési leírás A koncesszióba adott és vagyonkezelésbe átvett eszközök értékcsökkenését az üzemeltetésre átadott eszközökhöz hasonlóan kell elszámolni. Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközöket értékben és összevontan a főkönyvi könyvelésben, egyedileg, mennyiségben és értékben analitikus nyilvántartásban kell kimutatni. A

költségvetési szerveknek a befektetett eszközök főkönyvi számláihoz részletező nyilvántartást kell hozzárendelni. Ez az előírás a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden tárgyi eszközről – az üzemeltetésre, kezelésre átadott és átvett eszközökről is – külön egyedi nyilvántartást kell vezetni. A kormányrendelet a leltározás módjára a mennyiségi felvételt írja elő, de kötelező mennyiségben és értékben egyedi analitikus nyilvántartás vezetése. A leltározással kapcsolatos feladatokat, előírásokat a „Leltározási Szabályzat”-ban kell rögzíteni 5 9. Tétel a.) Mutassa be az államháztartás szervezetei követelések - ideértve a pénzköveteléseket is – könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)! Követelések között kell kimutatni: • azokat a kiszámlázott fizetési igényeket, amelyeket a költségvetési szerv már

teljesített, az igénybeevő lefogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatáshoz kapcsolódnak (vevők) • az alaptevékenység keretében jogszabályban meghatározott, a költségvetési szerv által előírt, de még be nem folyt összegeket (pl.: térítési díjak, hatósági díjak, adósok) • rövid lejáratú kölcsönöket, visszterhesen átadott eszközöket, • egyéb követeléseket, pl. munkavállalókkal szembeni követeléseket, támogatási program előlegeket, nemzetközi támogatási programok miatti követeléseket. Elkülönítetten kell kimutatni a tárgyévben keletkezett, illetve a költségvetés évet megelőző év(ek)ben keletkezett követelésállományt. A követelésekről évközben folyamatosan analitikus nyilvántartást kell vezetni. A költségvetési szervnek a követelésekkel kapcsolatos gazdasági események főkönyvi könyvelése a mennyiségben és értékben vezetett analitikus nyilvántartásokból a követelés

változásának jogcíme szerint készített összesítő bizonylat (feladás alapján is történhet (integrált könyvviteli rendszer hiányában) alapján a tárgynegyedévet követő 15. napig a tőkeváltozással szemben. Az eszközökkel kiváltott követeléseket a teljesítés napján kell nyilvántartásba venni. A költségvetési szerv a külföldi pénzértékre szóló követelését a teljesítés (bekerülés) napján érvényes a Szt.60§-a alapján a számvitel politikában választott árfolyamon köteles nyilvántartásban venni a tőkeváltozással szemben, pénzügyi rendezéshez kapcsolódó kivezetésnél azonban a teljesítéshez érvényes árfolyamtól függetlenül a követelés könyv szerinti Ft értékén kerül kivezetésre a tőkeváltozással szemben. Követelések csoportosítása: 281. Adósok 282. Vevők 283. Továbbszámlázott szolgáltatások 286. Munkavállalókkal szemben előírt különféle követelések 287. Egyéb követelések Az egyéb

követelések között elkülönítetten kell nyilvántartásban venni: • nemzetközi támogatási programok miatti követeléseket, • támogatási programok előlege miatti követelések: finanszírozó szervezet mutathat ki. • szabálytalan kifizetések: finanszírozó szervezet mutathat ilyent ki, amelyek vagy előleg típusú, vagy véglegesen nyújtott támogatások, ellátások tekintetében a finanszírozást követően megállapították, hogy azt a kedvezményezett nem a jogszabályoknak megfelelően, vagy a támogatási szerződés szerint használta fel, vagy az ellátási igénybevételre a jogszabályok alapján nem volt jogosult. (tőkeváltozással szemben kell könyvelni az állományváltozásokat) • jogalap nélkül felvett támogatások • ellátások miatti követelések garancia- és kezességvállalásokból származó követelések: az adós helyett az átvállalt kötelezettség pénzügyileg teljesítve van, és az adós felé a költségvetési

szerv benyújtotta igényét Bekerülési érték: szerződésből jogszerűen eredő, elismert, pénzügyileg még nem teljesített fizetési igény, nem tartalmazza ezen követelések után szerződés szerint járó kamat összegét. A szerződés szerint járó, de még nem esedékes kamatok összegét a követelések analitikus nyilvántartásában elkülönítetten kell felvenni, azokat a főkönyvi nyilvántartásban 0. számlaosztályban mutathatók ki. A követeléseket évvégén a leltározással értékelni kell, vagy egyedileg, vagy válaszható csoportos értékelés is. - egyedi értékelés megállapítása, értékvesztést kell elszámolni (Szt 55.§ és Áhsz 31§(2)) • az adó minősítése alapján, a mérleg fordulónapján fennálló és a mérlegkészítésig pénzügyileg nem rendezett követelésnél; • a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján; • követelés könyv szerinti értéke és a követelés várható

megtérülése közötti különbség összegében, • ha a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Az értékvesztés elszámolása nem jelenti a követelés elengedését, illetve törlését. A vevők, adósónként kisösszegű követelések könyvvitelben elkülönített csoportjára az értékvesztés a követelések nyilvántartásba vételi érték %-ban is meghatározható, egy összegben is elszámolható, elkülönítetten kimutatható. A következő fordulónapi értékvesztés elszámoláskor az előző évivel kell összevetni azt, majd a különbözetet növelő tételként, vagy a korábban elszámol értékvesztés visszaírásaként, kell elszámolni. Ha az értékvesztés feltételei már nem állnak fenn, akkor az értékvesztést vissza kell írni. - egyszerűsített értékelési eljárás: az adók és adók módjára behajtandó köztartozásokkal kapcsolatos követelések (adó, adó jellegű, járulék, járulék jellegű, vám, vám

jellegű, illeték, díjak) a költségvetési év fordulónapján csoportos értékelés alapján állapítják meg a mérlegértéket. Ezen követeléseknél az értékvesztés összegét negyedévente kell megállítani, és a különbözetet lekönyvelni. Helyi önkormányzatok helyi adók, illetve adó jellegű követelések esetében is alkalmazhatják. Az egyszerűsített értékelési eljárás menete: 1. a folyószámlákról, a függő, hátralékos illetve túlfizetéses követelés állomány leválogatása (túlfizetéses állományt a mérlegben a rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni) 2. a hátralékos állomány jogcímenkénti csoportosítása 3. a hátralékos követelések az adózói státuszuknak megfelelő csoportosítása • folyamatosan működő adósok - legfeljebb 92 napos - 91-180 napos - 181-360 napos - 360 napon túli • folyamatos működésben korlátozott adós - felszámolás alatt lévő - csődeljárás alá vont -

végelszámolás alatt lévő - jogutód nélkül véglegesen megszűnt jogcímek szerinti bontás. 4. A tapasztalati adatokon alapuló %-os értékvesztési mutatók meghatározását az adóbeszedés eredményeinek előző évre vonatkozó adatai tapasztalati adatai alapján kell kialakítani; egy-egy csoport értékvesztésének tapasztalati mutatója: • 1-Az adott csoport, adott évben megtérült hátralékos követelésállománya Az adott csoport, adott évi hátralék követelés nyitó állománya Megtérültnek tekinthető egy-egy hátralékos követelés, ha az adós pénzügyileg rendezte, más adónem túlfizetése miatt átvezetéssel pénzforgalom nélkül térült meg is ide kell sorolni. Behajthatatlan követelés: - amelyre az adósnál a végrehajtás során nincs fedezet, - amelyre – a felszámolás, adósságrendezési eljárás befejezésekor – az adós eszköze nem nyújt fedezetet - amelyet a bíróság előtt eredményesen nem lehet érvényesíteni

- amely a hatályos jogszabályok alapján elévült - kisösszegű követelés esetén o nem lehet a követelést eredményesen érvényesíteni o a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek összhangban a követelés várhatóan behajtható összegével o az adós nem lehető fel, mert a megadott címen nem található és felkutatása igazoltan nem járt sikerrel. A behajthatatlan követelést a könyvviteli mérlegben nem lehet kimutatni, a tőkével szemben hitelezési veszteségként kell elszámolni. Követeléseket elengedni csak az önkormányzat rendeletében meghatározott módon és esetben lehet. A mérlegben csak a másik fél által elismert követelést lehet kimutatni. Az eredetileg elismert, de későbbiekben utólag – jogosan - vitatott és kifogásolt követelést ki kell vezetni a könyvekből a 0. számlaosztályba A követelések állományában bekövetkezett változásokat - változás jogcímenként – negyedévente, negyedévet követő hónap

15-ig kell feladás alapján (folyamatosan vezetett analitikus nyilvántartásból) kell lekönyvelni. b.) Ismertesse a követelések elemzésével kapcsolatos feladatokat! A likviditási helyzet értékelésénél különös jelentőséggel bír a követelések főleg a vevőállomány és a szállítókkal szembeni kötelezettségek volumene. Az elemzés szempontjai: • hogyan alakult az egyes követelésfajták állománya és összetétele, • mely (milyen összetételű) adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések, • milyen határidőn belüli, -túli követelések aránya, milyen hányadot képviselnek a kétes-, a peresített, behajthatatlan követelések. A követelések fizetés határidő szerinti csoportosításban (határidőn belüli, 0-30, 31-60, 61-90, 91-180, 181-365, 1 éven túli) lehetőséget nyújt a követelések állományának, szerkezetének vizsgálatára, a partnerek fizetési fegyelmének minősítésére. Átlagos vevő

kintlévőségi futamidő is számítható a Követelések áruszállításból és szolgáltatásból +ÁFA Egy napra jutó kiadási előirányzat képlettel, amely azt mutatja meg, hogy a vevői kintlévőségek hány napi működést finanszíroznának. A vevők állománya (futamideje) viszonyítható a szállítókhoz is. Az összetétel, esedékesség (lejárt) összevetésével lehet választ adni arra a kérdésre, hogy a költségvetési szerv a vevőállományt (annak egy részét) – elvileg, illetve gyakorlatilag – szállítói tartozásokkal finanszírozta-e? c.) Ismertesse az ellenőrzés megállapításainak dokumentálásának szabályrendszerét! Az ellenőrzés lefolytatása után a megállapítások írásba foglalása, a jelentés, valamint a jegyzőkönyvek elkészítéséhez szükség van a szabályszerű dokumentálásra. A költségvetési szervek belső ellenőrzésről szóló 193/2003. (XII24) Korm rendelet 14 §(2) bekezdésében szabályozzák az

ellenőrzés megállapításainak dokumentálásának szabályrendszerét. Az ellenőrzés dokumentálására felhasználhatók: az eredeti okirat, amely a gazdasági esemény elsődleges bizonylata; az eredeti dokumentumokat az ellenőrzés lezárásakor vissza kell szolgáltatni, amennyiben az ellenőrzés során büntető-, szabálysértési, kártérítési vagy fegyelmi eljárás megindítására okot adó cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja merül fel, akkor az eredeti bizonylatokat a költségvetési szerv vezetőjének átvételi elismervény ellenében kell átadni, a szüksége intézkedése megtétele miatt. • a másolat, amely az eredeti okirat hitelesített másolata. Hitelesítésnél a „másolat az eredeti okirattal megegyezik” szövegrész feltüntetése szükséges; • kivonat, amely az eredeti bizonylat meghatározott részének, részeinek hitelesített másolata, hitelesítésnél meg kell jelölni, hogy mely eredeti okirat, melyik oldalának

vagy szövegrészét tartalmazza, illetve fel kell tüntetni a „kivonat” szót • tanúsítvány, amely több eredeti okiratnak az ellenőr által meghatározott szövegrészét és számszaki adatot tartalmazza; hitelesítésnél fel kell jelölni, hogy mely okiratok alapján készült és a „tanúsítvány” szó is fel kell tüntetni; • a közös jegyzőkönyv akkor készül, ha nincs egyéb okirat a tényállásról, de ennek valódiságát az ellenőr és az ellenőrzött szerv, illetve a szervezeti egység vezetője (alkalmazottja) közösen megállapítja és e tényt aláírásával igazolja; • fénykép, videofelvétel vagy más kép-, hang- és adatrögzítő eszköz, amely alkalmazható az ellenőr által szemrevételezett helyzet, állapot hiteles igazolására. A fényképet és az egyéb módon rögzített információkat az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egységnek a rögzítésnél jelen lévő alkalmazottja jegyzőkönyvben hitelesíti a

rögzítés időpontjának, helyének és tárgyának megjelölésével; • a szakértői vélemény, amely a speciális ismereteket igénylő szakkérdésekben felkért szakértő által adott értékelés; • a nyilatkozat, amely az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység alkalmazottjának olyan írásbeli vagy szóbeli kijelentése, amely okirat hiányában vagy meglévő okirattal ellentétesen valamilyen tényállást közöl; • a többes nyilatkozat, amely több személynek külön-külön vagy együttesen tett nyilatkozata ugyanazon tényállásról. • A másolatot, a kivonatot és a tanúsítványt az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetője vagy az általa megbízott személy hitelesíti. A hitelesítő az okiratban foglaltak valódiságát a hitelesítés időpontjának feltüntetése mellett aláírásával igazolja. Az ellenőrzés során készített iratokat, iratmásolatokat az ellenőrzés dokumentációjában meg kell őrizni. 10/A

Mutassa be az államháztartás szervezet készleteinek könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat. (Fogalmak, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés) A készleteket a 2. számlaosztály számláin tartják nyílván a költségvetési szervek A készletek olyan forgóeszközök, amelyek beszerzési vagy előállítási értékétől függetlenül a költségvetési szerv tevékenységét csak egy éven belül szolgálják, és eredeti alakjukat elveszítik (értékesítésre, felhasználásra, átalakításra kerülnek). Általában a készletek csak egy munkafolyamatban vesznek részt. Kivétel: állat, szerszám, stb A készletek között kell kimutatni a készletek értékvesztését és annak visszaírását is. (értékvesztés= könyvszerinti érték tartósan és jelentősen magasabb, mint a piaci érték. Visszaírása fordított esetben válik szükségessé) Készletek fajtái:  Vásárolt anyagok (pl: gyógyszer, munkaruha irodaszer,

élelmiszer, tüzelőanyag, stb.  Betétdíjas göngyölegek: többször felhasználható csomagolóanyag, betétdíjas.  Áruk: változatlan formában történik a továbbadás, értékesítés. Pl: büfékészlet  Közvetített szolgáltatások: Költségvetési szerv nevében 3. személynek továbbértékesített szolgáltatás változatlan formában.  Követelések fejében átvett eszközök, szolgáltatások: Hatályos jogszabályi előírások alapján pénzügyi teljesítés helyett adósság fejében átvett eszközök, készletek melyeket tovább értékesít.  Érékesítési céllal átsorolt eszközök: Tárgyi eszközök közül kerülnek átsorolásra értékesítés céljából, kivonták a használatból és értékesítésük hosszabb időszakot vesz igénybe.  Késztermékek: Munkafolyamaton átment és raktárra vételezett termék.  Növendékhízó és egyéb állat  Befejezetlen termelés és félkész termékek: Megmunkálás alatt

lévő, további megmunkálást igénylő termékek. Befejezetlen termelés a mérleg fordulónapig még nem lezárt, kiszámlázásra nem került szolgáltatás. Készletekkel kapcsolatos könyvelési tételek: Főkönyvi számlák nyitása Saját termelésű készletek nyitása Értékvesztés Értékvesztés visszaírása Év eleji rendező tételek Értékvesztés visszaírásának átvezetése T 21-23 T 2711,2712 T 2731, 2741 T 281-284, 286,287 T 25 T 98581 T 491 T 278,288 T 2411, 2421 2431, 2441 2451, 2461 2611, 2621 2631, 2781 28811, 28821 28831,28841 28861, 28871 Tárgyévi értékvesztés átvezetése az előző évek értékvesztés állományra T 2413,2423 2433, 2443 K 491 K 98581 K 491 K 24,26,278,288 K 491 K 2413,2423 2433, 2443 2453, 2463 2613, 2623 2633, 2783 28813, 28823 28833, 28843 28863, 28873 K 2411, 2421 2431, 2441 1 2453, 2463 2613, 2623 2633, 2783 28813, 28823 28833, 28843 28863, 28873 T 0794 T 0991 T 0754 Előző évi kötelezettségvállalás

megnyitása Tárgyévi kötelezettségvállalás 2451, 2461 2611, 2621 2631, 2781 28811, 28821 28831,28841 28861, 28871 K 0991 K 0975 K 0975 Készletekkel kapcsolatos könyvelési tételek Vásárolt készletekkel kapcsolatos gazdasági esemény, ha aktv-i szerv raktárral nem rendelkezik T 0754 T 4123 Ko T 54 Ko T 5612 Fo. T 72,751 T 441, 442 - Szerződéskötés, tárgyévi kötelezettségvállalás - Beruházási szállító állományba vétele - Számla ellenértékének kiegyenlítése - Áfa - Szállítói kötelezettség kivezetése Vásárolt készletekkel kapcsolatos gazdasági esemény, ha aktv-i szerv raktárral T 21,22,231 Az előzőeken túl, negyedévente Készletállomány növekedések: - Ajándékba, hagyatékba kapott készletek állományba T 21,22,231 vétele T 98522 T 21,22,231 - Év végi leltár többlet K 98512 - Térítés nélküli átvét önkormányzaton belül az átadó T 21,22,23 által közölt T 98632 étéken, önkorm. Kívülről piaci étéken -

Alapítás, átszervezés miatt (testületi döntések esetén) jegyzőkönyv szerinti értéken - Értékesítési céllal átsorolt eszközök állományba vétele - Értékesítéskor az állomány csökkenés - Követelés fejében átvett készlet, ha értékesítési céllal veszik áll. - Követelés állományának a csökkenése Ko . - Értékesítés bevétele Fo - Állománycsökkenés Készletállomány csökkenések: - Készlet felhasználás - Selejtezés - Alapítás, átszervezés miatt (testületi döntés esetében) - Leltárhiány - Értékesítésnél: bevétel előírása készlet kivezetése követelés törlése a pénzügyi teljesítés után K 0975 K 441, 442 K 321 K 321 K 599 K 4122 rendelkezik K 4122 K 98522 K 41234 K 98512 K 4123 K 98532 K 41231 T 21,22,23 T 234 T 4122 K 41231 K 41232 K 234 T 233 T 41231 T 321 T 999 T 4122 K 41231 K 28 K 91221 K 992, 951 K 233 T 41231 T 41232 T 598221 T 41232 T 41232 T 59812 K 21,22,231 K 59822 K 21,22,231 K

21,22,231 K 59812 K 21,22,231 T 282 T 4122 T 41231 K 41231 K 21,22,23 K 282 2 Saját előállítású készletek - az előállítással összefüggő ráfordítások elszámolása Ko. Fo. - a készlet állományba vétele - készlet felhasználás - selejtezésnél - értékesítésnél - térítésmentes átadásnál - év végi leltári hiánynál - év végi leltári többletnél - Év végén a készletek érték vesztésének elszámolása - Értékvesztés visszaírása T 51-57 T 5612 T 6,72,751 T 25 T 412231 T 412231 T 59822 T 4122 T 41231 T 59832 T 41232 T 59812 T 25 T 98512 T 59511 T 41236 T 24,26 T 59521 K 321 K 321 K 599 K 41231 K 25 K 59822 K 25 K 25 K 59832 K 25 K 59812 K 25 K 98512 K 41232 K 24,26 K 59511 K 59521 K 41236 A raktáron lévő készletekről év közben folyamatosan analitikus nyilvántartást kell vezetni mennyiségben és értékben. A használt és munkahelyen használatban lévő készleteiről csak mennyiségi nyilvántartást kell vezetni,

saját hatáskörben kell meghatározni, hogy milyen módón, időszakonként kötelező a leltározást végrehajtani. Azon költségvetési szerveknél ahol raktár nincs, a készletek azonnal munkahelyre kerülnek, így használatban lévőnek kell tekinteni, így kizárólag mennyiségi nyilvántartást kell csak vezetni azon készletekről, amelyek egyszeri igénybevétellel nem használódnak el. Pl: szerszám, munka-, védőruha, stb. Az analitikus nyilvántartásból megismerhetőnek kell lennie:  Azonosító adat= (cikkszám, kódszám, stb)  Méret, minőség szerinti megkülönböztethetőség,  Kimutatható legyen a készlet mennyisége és értéke típusonként  Megfelelő bizonylatolása a készletmozgásoknak, (beszerzés, kiadás, selejt, stb)  Leltározás  Analitika vezetéséért felelős személy  A feladás készítéséért felelős személy aki negyedévet követő hó 15-ig feladást készít a készletállomány változásról (főkönyvi

könyvelés része a 21-25 szla csoportban való könyveléshez. Értékbeni kimutatásnál a nyilvántartási módszert is meg kell határozni, mely lehet:  tényleges beszerzési áron való,  mérlegelt átlagáron való vagy  elszámoló áron való nyilvántartás. Az analitikus nyilvántartás lehet:  folyamatos mennyiségi nyilvántartás  folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartás  folyamatos értékbeni (fogyasztói áras) nyilvántartás (csak árukészletnél)  év közben nincs sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartás Az értékelés lényege: A könyvviteli nyilvántartáshoz alkalmazott érték megállapítása, illetve az éves beszámoló mérlegbe kerülő érték meghatározása.  Minősítés: meghatározásra kerül, hogy hova kell sorolni, 3 Vételár: a belföldi szállítónak számlázott és a szervezet által elfogadott és kiegyenlített érték.  Bekerülési érték meghatározása: Saját előállítású

termék forgalmi érték után fizetendő adó, járulék, termékdíj összege is a termék bekerülési értékének részét képezi. A bekerülési érték meghatározható többféle képen: 1, tényleges beszerzési érték, 2, átlagos beszerzési érték (súlyozott) 3, FIFO módszer, 4, Elszámoló ár, 5, eladási ár. Az értékmeghatározást évközben nem lehet megváltoztatni.  A készletek értékelése Vásárolt készletek értékelése: Saját termelésű készletek értékelése: Könyv szerinti érték - értékvesztés + visszaírás = mérlegérték  Készletek értékvesztése Ha a vásárolt készlet, az anyag, vagy áru bekerülési, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell kimutatni. Ha pedig a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) előállítási, illetve

könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni. Ha a mérlegkészítésekor a fentiek közül bármelyik érvényesnek bizonyul, akkor a készlet értékét a különbözetnek értékvesztésként elszámolásával kell csökkenteni. Értékvesztés visszaírása Ha korábban számoltunk el értékvesztést és jelenleg a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Ekkor viszont figyelnünk kell arra, hogy az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a bekerülési értéket. A leltár egy jegyzékszerű kimutatás, amely a gazdálkodó eszközeit és

forrásait egy adott fordulónapra vonatkozóan – mennyiségben és értékben is – tételesen felsorolja. A leltár az a dokumentum, amely a gazdálkodó mérlegét alátámasztja. A leltár előállításának folyamata a leltározás, amely a leltározás tárgyától függően fizikai tevékenységekből tételes megszámolás, mérés, vagy a bizonylatok egyeztetéséből áll. Számolással vagy méréssel történik például a készletek leltározása. Magyarországon, a költségvetési szervek esetében a leltárral és a leltározással kapcsolatos előírásokat a 2000.évi C számú törvény, valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000 (XII.24) sz Kormrend vonatkozó paragrafusai tartalmazzák. A leltározás rendje 1. A leltározás előkészítése A leltározás előkészítése a leltározási ütemterv összeállításával és az utasítás kidolgozásával kezdődik. Az

előkészítés során kell megteremteni a leltározási munkák végrehajtási feltételeit. Elsősorban szervezési feladat, melynek során fel kell mérni és meg kell határozni az elvégzendő feladatokat, gondoskodni kell arról, hogy a feladat elvégzéséhez szükséges munkaerő és munkaeszközök rendelkezésre álljanak. Az intézet vezetője jóváhagyja a leltározási ütemtervet. 4 3. A leltározás lebonyolítása a készleteknél  A vásárolt készletek készleteit, az azokban bekövetkezett változásokat a tulajdon megóvása, a termelés és értékesítés zavartalanságának biztosítása, a készletekről szükséges folyamatos információk érdekében célszerű folyamatosan és hézagmentesen követni az analitikában és a főkönyvi könyvelésben. A készletek leltározását mennyiségi felvétellel, majd a felvétel után a nyilvántartással történő utólagos egyeztetéssel és értékeléssel végzi. Az analitikus nyilvántartásban

szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a főkönyvben szereplő 21-22. anyagok, valamint 23 áruk számlacsoport számláinak egyenlegével.  A saját termelésű készletekről folyamatosan analitikát vezet és az analitikus nyilvántartások alapján könyveli ezen készletek állományváltozásait. Ha utókalkuláció nem készül, költségeit csak az 5. számlaosztályban könyveli A leltározás a nyilvántartással történő egyeztetéssel történik. Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a főkönyvben szereplő 25. saját termelésű készletek számlacsoport számláinak egyenlegével. 5 10/B Ismertesse a tárgyi eszközök volumenére, összetételére, korszerűségi szintjére vonatkozó elemzési módszereket. A szervezeteknek tevékenységük folytatásához megfelelő mennyiségű és műszaki színvonalú tárgyi eszközre van szükségük. A meglévő, illetve beszerzésre kerülő tárgyi eszközök hasznosítási

módja, kihasználása, hatékonysága jelentősen befolyásolja a tevékenység jövedelmezőségét. A tárgyi eszközgazdálkodás elemzése során többek között a következő feladatok végezhetők el: 1, a tárgyieszköz-állomány összetételének vizsgálata 2, a tárgyieszköz-állomány állagának, használhatóságának elemzése 3, a tárgyi eszközök kapacitáskihasználásának vizsgálata 1, A tárgyi eszközök volumenének alakulásánál vizsgálni kell a:  Tárgyi eszköz fenntartási kiadásainak változását  Tárgyi eszköz fejlesztésének feladatait, költségeit  Tárgyi eszköz állomány növekedésének eseteit: pénzforgalmi vagy pénzforgalom nélküli  Tárgyi eszköz állomány csökkenéseinek eseteit. Dinamikus viszonyszámmal. Az összehasonlítás tárgyát képező (összehasonlítandó) időszakot vagy időpontot tárgy- vagy beszámolási időszaknak, az összehasonlítás alapjául szolgáló időszakot vagy időpontot

bázisidőszaknak nevezzük. Ha az idősor minden elemét egyetlen, állandó bázisul kiválasztott időszak - általában az első - adatához viszonyítjuk, akkor bázisviszonyszámról beszélünk. Ha az idősor minden egyes elemét a közvetlenül megelőző időszak adatához hasonlítjuk, vagyis változó bázissal számolunk, akkor láncviszonyszámról beszélünk. - Bázis viszonyszám= (tárgyidőszak/ Bázis időszak)*100 bázis=mindig az első időszak Megmutatja, hogy a megfigyelt időpont adata hogyan változik a kijelölt bázis időszakhoz. - Lánc viszonyszám=(tárgyidőszak / előző időszak)*100 előző=tárgy időszak előtti Megmutatja, hogy időről időre hogyan változik a megfigyelt tényező. Bázis időszakból kiszámítható a láncviszonyszám: a megfigyelt bázisviszonyszám/ előző időszak bázisviszonyszámával. Lánc viszonyszámból bázis viszonyszám: kijelölt időpontig a láncviszonyszámokat összeszorzom. n √ - Átlagos fejlődési

ütem %= láncviszonyszámok eredményeinek szorzata*100 (3 tag) n=a láncviszonyszámok mennyisége (4 évnél 2-4. év= 3 tag) 2, A tárgyi eszközök összetételét célszerű először az számviteli törvény szerinti csoportosításban vizsgálni melyhez többfajta számítási lehetőség áll rendelkezésünkre. Az elemzés során a tárgyi eszközök bruttó értéke alapján számított megoszlási viszony-számok segítségével képet kapunk arról, hogy egy-egy időpontban milyen a tárgyieszköz-állomány összetétele. Megoszlási viszonyszám = részadat x100 egészadat Azt vizsgálja, hogy az egyes részek az egész adat hány %-át képezik, ezért a 6 részviszonyszámok összege mindig 100%. Nem lehet több mivel egy rész nem lehet nagyobb az egésznél. A megoszlási viszonyszámokon kívül a tárgyi eszközök összetételének vizsgálata során számszerűsíteni lehet ún. hányadmutatókkal, és vizsgálható ezek alakulása is Ilyen mutatók

lehetnek pl.: - hányad (%)= eszköz egy részének bruttó értéke / összes tárgyi eszközök bruttó értéke A tárgyi eszközök összetételét célszerű először az számviteli törvény szerinti csoportosításban vizsgálni melyhez többfajta számítási lehetőség áll rendelkezésünkre. Tárgyi eszköz növekedés / csökkenés mutatók: - Növekedési mutató= résznövekedés értéke / összes növekedés értéke*100 - Növekedés aránya az összes értékben = Összes növekedés értéke / Bekerülési érték - Csökkenési mutató= részcsökkenés értéke / összes csökkenés értéke*100 - Csökkenés aránya az összes értékben= Összes csökkenés / Bekerülési érték - Beszerzés, létesítés aránya= Beszerzés, létesítés bekerülési értéke / tárgyi eszköz bekerülési átlag értéke * Tárgyi eszközök Bruttó átlagértéke=nyitó+záró állomány bruttó értéke / 2 A mutatók alapján képet kapunk arról, hogy milyen a

termelés gépesítettsége, és felhasználhatók azonos szakterületen tevékenykedő egységek technológiai fejlettségének az összehasonlítására is. 3, A tárgyi eszközök állagának , elhasználódásának, korszerűségének vizsgálata. Feladatellátás közben a tárgyi eszközök az év folyamán kopnak, elhasználódnak, típusuk elavul, értékük csökken. A használhatósági fokot számszerűsítjük a következőképpen: - Használhatósági fok (%) = (tárgyi e. nettó értéke / tárgyi e bruttó értéke )*100 Azt mutatja meg, hogy a tárgyi eszköz nettó (valós) értéke mennyi a bekerülési értéknek. - Ehasználódottsági (leírtsági) fok = 100 – használhatósági fok - Elhasználódási szint= (tárgyi eszköz elszámolt értékcsökkenése / tárgyi eszköz bruttó értéke)*100 Egy adott időpontra tükrözi a tárgyi eszköz elszámolt értékcsökkenésének és bekerülési értékének viszonyát. (Elhasználódási

szint+használhatósági fok= 100%) - Átlagos életkor (év)= Elhasználódási szint (%) / Értékcsökkenési leírási kulcs % - Átlagos életkor súlyozott számtani átlaggal=berendezések száma*kor (annyiszor ahány tételünk van) / összes berendezés száma A rendelkezésre álló gépek, berendezések általában nem vesznek részt teljes számban a tevékenység folytatásában, lehetnek olyan gépek, berendezések, amelyek nem működőképesek, illetve működőképesek ugyan, de valamilyen ok miatt nem dolgoznak. Ezek egymáshoz való viszonyának vizsgálata hasznos információkat szolgáltat a vezetők számára az eszközök kihasználtságára vonatkozóan. A termelő berendezések felhasználásának vizsgálata A rendelkezésre álló gépek, berendezések általában nem vesznek részt teljes számban a termelőtevékenységben, lehetnek olyanok amelyek nem működőképesek, vagy működőképesek, de valamilyen ok miatt nem dolgoznak. Ezek egymáshoz való

viszonyának a vizsgálata hasznos információkat szolgáltat a vezetők számára. 7 Üzemképességi mutató: Felszerelt (üzemképes) gépek berendezések átlagos száma 100 Rendelkezésre álló gépek, berendezések átlagos száma * Működő gépek, berendezések aránya:Működő gépek átlagos száma * 100 Felszerelt (üzemképes) gépek , berendezések átlagos száma Teljes felhasználási mutató: Működő gépek, berendezések átlagos száma *100 Rendelkezésre álló gépek, berendezések átlagos száma Teljes felhasználási mutató = Üzemképességi mutató * Működő gépek, berendezések aránya 8 10/C. tétel Ismertesse a belső ellenőrzés formáit A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében

rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát. A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére. A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés kialakításáról és megfelelő működtetéséről a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító szerv (helyi önkormányzat esetében az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet a) az irányítása vagy

felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél, b) a saját, illetve az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv használatába, vagyonkezelésébe adott állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében, c) továbbá a fejezet költségvetéséből céljelleggel juttatott, illetve a nemzetközi támogatások felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezeteknél. A költségvetési szerv vezetője köteles biztosítani a belső ellenőrök funkcionális (feladatköri és szervezeti) függetlenségét, különösen az alábbiak tekintetében: a) az éves ellenőrzési terv kidolgozása, kockázatelemzési módszerek alapján és soron kívüli ellenőrzések figyelembevételével, b) az ellenőrzési program elkészítése és végrehajtása, c) az ellenőrzési módszerek kiválasztása, d) következtetések és ajánlások kidolgozása, ellenőrzési

jelentés elkészítése, e) a belső ellenőr ellenőrzési tevékenységen kívül más tevékenység végrehajtásába nem vonható be. A belső ellenőrzési tevékenység során szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesítmény-ellenőrzéseket, informatikai rendszerellenőrzéseket és - fejezetet irányító szerv esetén - megbízhatósági ellenőrzéseket kell végezni. A költségvetési szervek elemi költségvetési beszámolóinak ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell végrehajtani. A belső ellenőrzést végző személy munkáját a vonatkozó jogszabályok szerint végzi, az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók és a belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok figyelembevételével. A belső ellenőrzést végző személyek feladatainak maradéktalan ellátása érdekében az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely helyiségébe

beléphet, számára akadálytalan hozzáférést kell biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai rendszerhez, kérésére az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely dolgozója köteles szóban vagy írásban információt szolgáltatni. A belső ellenőrzést végző személy az ellenőrzött szervnél, illetve szervezeti egységnél államtitkot, szolgálati titkot, üzleti titkot tartalmazó iratokba és más dokumentumokba is betekinthet, azokról másolatot, kivonatot kérhet, illetve személyes adatokat kezelhet, a jogszabályokban meghatározott adat- és titokvédelmi előírások betartásával. Büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén a belső ellenőrzést végző szerv, illetve szervezeti egység vezetője köteles a költségvetési szerv vezetőjét haladéktalanul tájékoztatni. 9 A Kormány által kijelölt belső

ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed a) központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, valamint - a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó költségvetési szervek kivételével - a központi költségvetési szervek belső ellenőrzésére; b) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és - a pártok kivételével - a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott pénzeszközök - ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is - felhasználásának ellenőrzésére; valamint c) az a)-b) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kötött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon szerződő felekre is,

amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek. A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv hatásköre az állami kezesség vállalása és beváltása jogosságának ellenőrzésére is kiterjed. Ennek keretében a központi költségvetés mellett a tartozás eredeti kötelezettjénél és jogosultjánál is ellenőrizheti a kezességi szerződés feltételeinek betartását. A szerv feladatát, hatáskörét és szervezetét a Kormány rendeletben határozza meg. A belső ellenőrzés ellátásának módja történhet az intézményben foglalkoztatott köztisztviselők, közalkalmazottak útján, külső megbízással, vagy társulás formájában. 10 11. a Mutassa be az államháztartás szervezetei forgatási célú értékpapírok könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)! b. Ismertesse a készletekkel kapcsolatos elemzési

módszereket! c. Ismertesse a belső ellenőrzési kézikönyv lényeges elemeit! Ad a.) A forgatási célú értékpapírokat a mérlegben a forgóeszközök között kell kimutatni: - Forgóeszközök: - készletek - államháztartás szervezetének tevékenységét nem tartósan szolgáló követelések - forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok - tulajdoni részesedést jelentő befektetések - pénzeszközök - egyéb aktív pénzügyi elszámolások. Fogalmi meghatározások: - Forgatási célú részesedés: Olyan tulajdoni részesedést jelentő, vásárolt befektetés, amelyet forgatási célból, árfolyamnyereség illetve kamatbevétel elérése érdekében vettek meg. - Forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok: Hosszú illetve rövid lejáratú értékpapírok, melyek forgatási célból, kamatbevétel illetve árfolyamnyereség elérése miatt vettek meg. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt csak a külön jogszabályi

rendelkezések figyelembevételével lehet az arra jogosultaknak a mérlegükben kimutatni. - Árfolyamnyereség illetve veszteség: Tulajdoni részesedést jelentő befektetések illetve forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok értékeléskori valamint a befektetés, az értékpapír értékesítésekor az eladási ár és a könyv szerinti érték közötti – nyereség vagy veszteség jellegű – különbözet. Év végi értékeléskor: - a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti különbözet csak akkor kerülhet elszámolásra, ha az eltérés mértéke meghaladja az államháztartás szervezete által, a számviteli politikájában rögzített mértéket („Jelentős összegű eltérés”) - de az eltérést minden esetben jelentős összegűnek kell tekinteni, ha a tulajdoni részesedést jelentő befektetés illetve a forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír értékvesztésének

összege meghaladja a bekerülési érték (nyilvántartásba vételi érték) 20%-át vagy több, mint 100.000 HUF, - az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapíroknál a fenti kötelezés (20% vagy 100.000 HUF) mindig fenn áll független 1 attól, hogy az értékpapír a forgóeszközök vagy a befektetett pénzügyi eszközök között van-e nyilvántartva. Forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vásárlásakor, eladásakor vagy beváltásakor a kiadásokat, bevételeket előirányzat módosítás nélkül kell elszámolni KOszerint, az előirányzat teljesítés kiadásaként (vásárláskor) illetve előirányzat teljesítés bevételeként (eladáskor). FO-szerint finanszírozási szakfeladat kiadásaként illetve bevételeként kell nyilvántartásba venni, mivel az értékpapírhoz kapcsolódó tranzakciók finanszírozási célú műveleteknek tekintendők. A helyi önkormányzatok esetében, a költségvetési rendeletükben, a

költségvetési hiány vagy többlet ellentételezésére év elején, a betervezett értékpapír eladást vagy vásárlást kell elszámolni előirányzatként. Év közben ezeket az előirányzatokat csak akkor kell módosítani, ha a képviselő testület rendelettel módosította a hiány vagy a többlet mértékét és ezt továbbra is értékpapír vásárlással vagy eladással akarja megoldani. A megvásárolt forgatási célú értékpapírok nem sorolhatók át a befektetések közé. Bekerülési (beszerzési) érték: - tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél a vásárláskor a részvényért, üzletrészért, vagyoni betétért fizetett ellenérték (vételár) - hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapíroknál a bekerülési érték nem tartalmazhatja a vételár részét képező vagy a kibocsátási okiratban, csereszerződésben, vagyonfelosztásban leirt, piaci, forgalmi értékkel bíró kamat összegét - kamatozó értékpapír

beszerzésekor, a vételár részét képező, fizetett kamatot kamatbevételt csökkentő tételként kell elszámolni. Értékvesztés elszámolása a Saját Tőkét csökkenti, a visszaírása növeli: - a tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél - a hitelviszonyt megtestesítő, éven túli értékpapíroknál - függetlenül attól, hogy a forgóeszközök között szerepelnek-e vagy sem. Értékelésük a mérlegben: - bekerülési értéken kell értékelni őket - csökkenteni kell az értékvesztés összegével - növelni kell a visszaírással, ha a könyv szerinti érték alacsonyabb a bekerülési értéknél és az értékvesztés elszámolásának feltételei már részben vagy egészben nem állnak fenn, de a visszaírás csak a piaci értékig vagy maximum a bekerülési értékig mehet - a térítés nélkül átvett részesedéseknél, értékpapiroknál piaci (forgalmi) értéken kell nyilvántartásba venni azokat, de ha az átadó az államháztartás

szervezeteibe tartozik, akkor az általa közölt bruttó értéken - a külföldi pénzértékre szóló részesedéseknél, értékpapiroknál a mérlegforduló napra eső, a választott pénzintézet vagy az MNB (számviteli politika szerint) deviza árfolyamán kell meghatározni a záró értéket, és össze kell hasonlítani a nyilvántartási értékkel, melynek során az árfolyam veszteséget Saját Tőke csökkenésként, az árfolyam nyereséget Saját Tőke növekedésként kell elszámolni. Leltározást: - mennyiségi felvétellel - kivéve a dematerializált értékpapír, a portfolió-kezelésbe vagy vagyonkezelésbe átadott értékpapír esetében, mivel ekkor egyeztetéssel kell elvégezni 2 Analitikát kell vezetni, hogy: - értékpapír típusonként, értékpapíronként külön-külön - kitűnjenek az egyedi értékeléshez szükséges adatok (bekerülési érték, piaci érték, elszámolt értékvesztés, visszaírás, hozamok, kamatok, árfolyamok)

Kontírozások: Külön számon kell nyilvántartani a számlacsoporton belül a nyitó állományokat és az adott évi forgalmakat. Ebben a körben kell kimutatni a forgatási célú: Kárpótlási jegyeket; Kincstárjegyeket; Kötvényeket; Egyéb ért.papirokat; Egyéb részesedéseket; Értékvesztéseket/visszaírásokat; Ért.papir kiadás és bevétel szlákat; 291 292 293 294 295 298 299 Az állományi változásokat és a forrásrendezéseket folyamatosan rögzíteni kell a tőkeváltozással szemben. Állományi számlák: 2911, 2921, 2931, 2941,2951 Kiadási előirányzat számlák: 2912, 2922, 2932, 2942, 2952 Bevételi előirányzat számlák: 2913, 2923, 2933, 2943, 2953 Értékpapírok vásárlása számlák: 2914, 2924, 2934, 2944, 2954 Értékpapírok beváltása, értékesítése számlák:2915, 2925, 2935, 2945, 2955 Előirányzatok állományba vétele Kiadási Ko. T 497 Fo. T 497 Bevételi Ko. T 2913, 2923, 2933, K 497 K 497 Fo. T 9971 Értékpapír

vásárlás korrigálva a vételárban lévő kamat értékével Ko. T 2914, 2924 Vásárlás Fo. T 772 T 2911, 2921. Állományváltozás rendezése Ko. T 916232 A vételárban lévő kamat kikönyvelése Fo. T 992, 9951 Értékpapír beváltás, értékesítés Ko. T 321 Beváltás, eladás Fo. T 999 T 4122 Állományváltozás rendezése Ko. T 321 Az értékpapír beváltás árfolyam nyeresége Fo. T 999 Ko. T 321 Kamatbevétel Fo. T 999 Ko. T 499 Értékpapír beváltás veszteség elszámolása Fo. T 999 3 K 2912, 2922, 2932,. K 771 K 321 K 299 K 4122 K321 K 999 K 2915,2925. K 992 K 2911, 2921. K 9172 K 992 K 9162 K 992, 951 K 2915,2925. K 9972 Állományváltozás rendezése Veszteség T 4122 Ko. T 5742 Fo. T 72,751 Év végén az értékvesztés vagy visszaírás elszámolása T 59511 T 41236 Értékvesztés elszámolása T 298 T 59521 Értékvesztés visszaírása K 2911, 2921. K 499 K 599 K 298 K 59511 K 59521 K 41236 Ad b.) Az államháztartás szervezetei

általában sok fajta készletet kezelnek, de az egyes készletekből általában csak kis mennyiségek vannak jelen. Amúgy a készletgazdálkodás összetett tevékenység, elemzése is összetett folyamat komplex szemlélet használatot követel. Az elemzése elsősorban a beszerzésnél, a tárolási-raktározási tevékenységnél, a felhasználások analizálásánál adhat támogatást a racionális készletgazdálkodás megvalósításához. A készletgazdálkodás és így az elemzések egyik fontos alapja a normák rendszere (meglétük vagy hiányuk). A központilag kidolgozott normák általában tájékoztató jellegűek Az egyes költségvetési szervek saját tevékenységük sajátosságai alapján maguk is dönthetnek egyedi normák bevezetéséről, de bizonyos tevékenységű szervezeteknél egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen lehet mutatószámokat kialakítani. Alkalmazható mutatószámok hiányában a készletgazdálkodás elemzéséhez ilyenkor is meg kell

keresni azokat a módszereket, melyekkel például a szükséges készletállomány megállapítható. A készletgazdálkodás elemzésének átfogóan megfogalmazható célja: - a gazdálkodási gyakorlat vizsgálata, elemzése, minősítése, - az optimális készletszint meghatározása - a készletgazdálkodás adatok általi támogatása. Ezért az elemzési feladatok elvégzése során vizsgálni kell a készletek: - volumenét, szerkezetét - szintjét - forgalmát - a sajátos készlet fajták meglétét, szükségességét. A konkrét elemzési tevékenység elvégzése során meg kell ismerni az adott készletfajta: - nagyságát, összetételét - a készletnormákhoz való viszonyát - forgási sebességét/fordulatok számát - fajlagos anyag felhasználási mutatóját - ellátottságát - munkahelyi szintű ellátottságát - sajátos fajták meglétét, azok mennyiségi adatait - a készlettel történő gazdálkodás hatékonyságát. 4 Az elemzések

középpontjában általában a készletnormák állnak, így a módszerek is erre épültek illetve a fentiek szerinti főbb irányelvekre: - összehasonlítás, összevetés: időbeli és térbeli elemzésre is alkalmazható időbélileg több év adatai illetve éven belül a tervezett és a tény adatok elemezhetőek területi síkon az azonos típusú szervezetek összehasonlítását teszi lehetővé - fajlagos mutatók képzése, használata: megfelelő vetítési alap képzése kiemelt feladat vetítési alap = feladatmutató a feladatmutatóval képzett fajlagos mutatók alkalmasak időbeli és területi összevetésre, a változások elemzésére vetítési alap = teljesítmény mutató vetítési alap = átlagos statisztikai létszám stb. - hatásszámítások, melyeknél a hatások számszerűsítése a feladat - forgási sebesség, fordulatok száma meghatározása a készletekre kizárólagosan alkalmazható elemzési módszer. A készletek volumenének,

összetételének elemzése folyamata: adott időpont(ok)ra vonatkozó helyzetfelmérés időbeli változás számítása összehasonlítás értékelés. Készletnormák alakulásának elemzése folyamata: egy napi (átlagos) anyagszükséglet meghatározása utánpótlási idő meghatározása folyó készlet kiszámítása tartalék készlet meghatározása készletnorma kiszámítása. Konkrét elemzési eszközök: Készlet és a készletnormák eltérésének elemzése Egy napi anyagszükséglet meghatározása=anyagfelhasználás/időszak napjai Utánpótlási idő megállapítása Folyókészlet kiszámítása=1 napi anyagfelhasználás*utánpótlási idő Tartalékkészlet meghatározása=biztonsági idő*1 napi felhasználás Készletnorma kiszámítása=tartalékkészlet*(folyókészlet/2) Készletek fordulatszáma Fordulatok kiszámítása=éves anyagfelhasználás/átlagkészlet Készletek forgási sebessége Forgási sebesség=üzemelési napok száma/fordulatok száma

vagy Forgási sebesség=átlagkészlet/1 napi anyagfelhasználás Átlagkészlet=kronologikus átlag Fajlagos anyag felhasználás elemzése Fajlagos anyagfelhasználás=anyagfelhasználás/adott mutató vagy mérőszám Pl. férőhelyek száma, tanulók száma, fűtendő m3 5 Anyagfelhasználás összetevőinek elemzése Láncbehelyettesítéses módszer Standardizálási módszer Készlet ellátottság összehasonlító elemzése (naturális mutatók) Készletellátottsági mutató=készlet nagysága/mérőszám Szóródás számítása Szórás számítása Ad c.) A belső ellenőrzés az ÁHT 121/A. § (1) bek szerinti tevékenység végzése, melyet a költségvetési szerv szervezeti-működési szabályzata ír elő és szabályoz. A belső ellenőrzési (kontroll) rendszer az ÁHT 120/B. § által szabályozott rendszer, melyben a belső ellenőrzést a belső ellenőr végzi. A költségvetési szervnél ez a személy teljes vagy rész munkaidőben foglalkoztatott vagy

polgári jogi jogviszonyban (pl. megbízási jogviszony) belső ellenőri tevékenységet végző egyén is lehet. A 193/2003-as Korm.r 5 §-sa alapján a belső ellenőr a tevékenységét a jogszabályok, az ellenőrzési standardok, a pénzügyminisztériumi módszertani előírások és az ellenőrzési kézikönyv minta alapján végzi. Ezen segédletek alapján összeállított (készített) belső ellenőrzési kézikönyv, melyet a költségvetési szerv vezetője hagyhat jóvá, tartalmazza az adott szervnél végzendő ellenőrzési feladatokat. A belső ellenőrzési kézikönyv tartalmazza: - a belső ellenőrzés hatáskörét, feladatait és céljait meghatározó belső ellenőrzési alapszabályokat - a belső ellenőrökre vonatkozó szakmai, etikai kódexet - a funkcionális függetlenséget leíró és bemutató szervezeti ábrát - az ellenőrzési tevékenységre vonatkozó belső szabályokat eljárásokat módszertani útmutatókat az ellenőrzési módszerek

főbb lépéseit, szakaszait - a kockázat elemzési módszertant - a minőséget biztosító szabályokat - az ellenőrzési dokumentumok formai követelményeit, megőrzési rendjét - egységes iratminta tárt - a jelentések szerkezetét, tartalmát megadó leiratokat - megállapítások hasznosításának, a követő intézkedések elrendelésének szabályait - büntető, szabálysértési, kártérítési, fegyelmi eljárások megindítására okot adó cselekmény illetve mulasztás, hiányosság feltárása estén alkalmazandó eljárásokat - az ellenőrökre vonatkozó továbbképzési alapelveket - külső szakértők bevonásának eljárási rendjét. A belső ellenőr vagy a belső ellenőrzési egység vezetője köteles a belső ellenőrzési kézikönyvet rendszeresen, de minimum évente egyszer felülvizsgálni, szükség esetén módosítani. 6 12 b. Ismertesse a jutalmazási politika elemzési módszereit A jutalom a dolgozók anyagi ösztönzésének egyik

leghatékonyabb eszköze. Feltétele, hogy a munkáltatói jogok gyakorlóiban is kellően tudatosuljon az a szemlélet, miszerint – az illetménnyel ellentétben – nem jár, hanem jó, vagy kiemelkedő munka elismeréseként adható a dolgozónak. Az alacsony kereseti viszonyokkal indokolható az utóbbi időben kialakult gyakorlat, mely e források egyenletes, legfeljebb az illetmények nagyságához igazodó elosztásban nyilvánul meg. Az elemzés módszereit a szükséges szemléletváltás segítése érdekében célszerű felhasználni. A jelenlegi szabályozás szerint a költségvetési szerveknél jutalmazásra rendelkezésre álló összegek az alábbi forrásokból képződnek: - a személyi juttatások függvényében – az eredeti költségvetésben – jutalom előirányozható - a feladatelmaradásra jutó összeg kivételével személyi juttatásból származó megtakarítás év közben jutalmazásra fordítható - a pénzmaradvány személyi juttatásra jutó

hányada a következő évben jutalomként kifizethető - a vállalkozási tevékenység eredményéből is fizethető jutalom A jutalmazáspolitika helyességének elemzésénél arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy a rendelkezésre álló források felhasználásánál kellően differenciáltak-e a dolgozók között? A választ elsősorban a szóródásszámítás módszereinek felhasználásával adhatjuk meg. Példaként két községi polgármesteri hivatal jutalom-felhasználását elemezzük: Megnevezés „A” hivatal „B” hivatal Dolgozói létszám (fő) 12 11 Jutalmazottak száma (fő) 6 11 Kifizetett jutalmak - éves összege (Ft) 1.080000 1.518000 - megoszlása (fő, ill. 1 fő 210.000 1 fő 240.000 Ft) 1 fő 180.000 5 fő 144.000 1 fő 168.000 2 fő 108.000 1 fő 300.000 3 fő 114.000 1 fő 90.000 1 fő 132.000 Dolgozók átlagos havi 126.000 120.000 illetménye (Ft/fő) Az adatokból számítások nélkül is megállapítható: - a jutalmazási

lehetőség „B” hivatalban nagyobb volt, - „A” hivatalban csak a dolgozók fele kapott jutalmat, „B”-ben mindenki A jutalomban részesült dolgozók közötti differenciálás mértékét szóródásszámítással mutatjuk be. A szóródás terjedelme: - „A” hivatalban 300.000-90000= 210000 Ft - „B” hivatalban 240.000-108000= 132000 Ft Az „A” hivatalban volt nagyobb mértékű a differenciálás a jutalmak összegében. A legalacsonyabb és legmagasabb összeg közötti különbség ugyanis itt a nagyobb. Átlagos eltérés: Ehhez előbb az átlagokat számítjuk ki: „A” hivatalban: 210.000+180000+168000+300000+90000+132000 = 180000 Ft/fő 6 „B” hivatalban: 240.000+5x144000+2x108000+3x114000= 138000 Ft/fő 11 Átlagtól való eltérések: „A” hivatalban: 30.000; 0; -12000; -90000; -48000 „B” hivatalban: 102.000; 5x6000; 2x -30000; 3x -24000 Az eltérések átlaga: „A” hivatalban: 50.000 Ft „B” hivatalban: 24.000 Ft A jutalomban

részesült dolgozók között – az átlagos eltérésekből megítélhetően is – az „A” hivatalban differenciáltak nagyobb mértékben. Szórás: „A” hivatalban: 30.0002+120002+1200002+48000 6 = 65.635 Ft „B” hivatalban: 102.0002+(5x60002) +(2x300002)+(3x240002) 11 = 65.635 Ft A szórás segítségével kiszámított átlagos eltérés is az „A” hivatalban a nagyobb. Relatív szórás: „A” hivatalban: 65.635 x100 = 36,5 % 180.000 „B” hivatalban: 35.817x100= 26 % 138.000 „A” hivatalnál a jutalomátlag 36,5 %-ának megfelelő mértékű volt az átlagos eltérés. Ugyanez az arány a „B” hivatalban csupán 26%-os. „A” hivatalban a kisebb mértékű jutalmazási lehetőséget hatékonyabban használták fel, annak ösztönző szerepe érvényesítésére. A dolgozóknak a felét részesítették ilyen elismerésben, és az összegek nagyságrendjében is nagyobb mértékű differenciálást hajtottak végre. A kifizetett jutalmak „A”

hivatalban havi 7.500 Ft-tal „B” hivatalban 11499 Ft-tal növelték a dolgozók havi átlagjövedelmét. Az utóbbi időben elterjedt, hogy a jutalom összegét az egyhavi illetmények százalékában fejezik ki. 12/c Vezetői elszámoltatás Az Ámr. 149 § (2) bekezdésének megfelelően a költségvetési szerv felügyeleti szerve a költségvetési szervei részére előírja, hogy az Áht. 97 § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségnek eleget téve a megadott módon értékelje a belső kontroll rendszer működését, és az éves költségvetési beszámolóval együttesen küldje meg a felügyeleti szervnek. A 2004. január 1-től hatályos módosítás célja, hogy a költségvetési szervek vezetői nyilatkozzanak arról, hogy az általuk vezetett szervezet megfelelő folyamatokat működtet feladatainak megfelelő ellátása érdekében. A nyilatkozat bevezetése elősegíti, hogy a költségvetési szervek vezetői megalapozott információkkal

rendelkezzenek a vezetésük alatt álló költségvetési szerv működéséről és ez alapján a valóságnak megfelelően tölthessék ki és írhassák alá az éves beszámolóval együtt az Ámr. 21 mellékletében szereplő „Nyilatkozatot” A jól működő beszámolási rendszer segítségével könnyebben meghatározhatók a költségvetési szerv működésében lévő potenciális kockázatok, és így kiépíthető a kezelésükre hivatott kockázatkezelési rendszer is. A nyilatkozat aláírása nem egyszerű formai aktus, hanem tartalmi kérdés. A beszámoltatás rendszerén keresztül kell kifejezésre jutnia annak, hogy a költségvetési szerv teljes tevékenységét a szerv célkitűzéséért való felelősség hatja át, e célt szolgálja a szabályozottság biztosítása, a kockázatok minimalizálására történő törekvés. A vezetői ellenőrzés ellátásának rendjét a szervezeti és működési szabályzatban kell előírni, a részletes szabályokat

az ügyrend és a munkaköri leírások tartalmazzák. A belső irányítási rendszer egyes részei – a tervezési, szervezeti, döntési, az információs és ellenőrzési rendszer – szoros kapcsolatban vannak egymással, az ellenőrzési (kontroll) rendszer megfelelő szervezés esetén átfogja az irányítási rendszer egészét. A költségvetési szerven belül olyan ellenőrzési rendszer kialakítására kell törekedni, amely megfelelő időben képes jelezni a szabályoktól, céloktól való eltérést, a hátrányos következményeket, a külső környezetben bekövetkező változásokat, amelyek befolyásolják a tevékenység feltételeit. A vezetői ellenőrzés a vezetők által személyesen gyakorolt irányítási tevékenység része, megvalósulhat folyamatosan is, de szükség lehet egy-egy feladat kiemelt ellenőrzésére is. A költségvetési szerv minden szervezeti egységének vezetője köteles az irányítása alá tartozó munkaterületet vagy

tevékenységet ellenőrizni, így a költségvetési szerven belül az ellenőrzést illetően is hierarchia áll fenn. A vezetői ellenőrzés hatékonyságának alapfeltétele, hogy a hatáskörök elhatároltak legyenek, az információáramlás, kommunikáció gyors, pontos és döntés-centrikus legyen. Eredményességét a folyamatosság, rendszeresség, szakszerűség és pontosság biztosítja. A VEZETŐI ELSZÁMOLTATHATÓSÁG RENDSZERÉNEK KIÉPÍTÉSE Az Ámr. előírja, hogy az Áht 97 § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségnek megfelelően a költségvetési szerv vezetője értékelje a FEUVE rendszer működését, és az éves költségvetési beszámolóval együttesen küldje meg nyilatkozatát a felügyeleti szervnek Az éves költségvetési beszámolással egyidejűleg elkészítendő vezetői nyilatkozat a költségvetési szerv által – a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kötelezően – működtetett vezetői beszámolási rendszeren

alapul, melyet kiegészíthet az önellenőrzés módszere. I. A vezetői beszámolási rendszer használata a nyilatkozat elkészítéséhez Ez a módszer azt jelenti, hogy az adott költségvetési szerv vezetője a költségvetési szervre kötelező vezetői ellenőrzési rendszerben előírt, az adott költségvetési év során működtetett beszámoló rendszert alátámasztó jelentések, ellenőrzési listák összegzése, értékelése alapján teszi meg a nyilatkozatot. A beszámolási rendszer alapvető elemei a következők lehetnek: - a költségvetési szerv éves beszámolója (számviteli törvény és végrehajtási rendeletei alapján); - a belső ellenőrzés működéséről készített éves ellenőrzési jelentés (193/2003. (XI 26) Korm. rendelet 31 § alapján) - a belső ellenőrök (saját, felügyeleti szerv, KEHI) által készített ellenőrzési jelentések; - a költségvetési szervet vizsgáló külső ellenőrök által készített ellenőrzési

jelentések II. Az önellenőrzés használata a nyilatkozat elkészítéséhez Az elnevezés is tartalmazza a fogalom jelentését, vagyis azt, hogy az adott szervezeti egység, osztály, terület által végzett önellenőrzés, melynek során definiált tesztek segítségével vizsgálják az adott folyamat ellenőrzöttségét, annak működését, illetve a szabályok pontos betartását. Minden egység készíthet önértékelési, önellenőrzési szabályzatot, azonban az éves beszámolás egységessége érdekében célszerű egy globálisan – a költségvetési szerv egészére érvényes - előírt önértékelési sémát alkalmazni, annak érdekében, hogy valamennyi szervezeti egység vezetője azonos tartalmi értelmezés alapján értékelhesse az egység működését. Az önellenőrzést alátámasztó dokumentáció, a tesztelt területek igazodnak a költségvetési szerv általános fejlődéséhez (tehát nem statikusak az önértékelést szolgáló

dokumentumok), az azonban fontos, hogy minden folyamatra, illetve szervezeti egységre kiterjedjen. Az önellenőrzés használata a nyilatkozat elkészítéséhez Az elnevezés is tartalmazza a fogalom jelentését, vagyis azt, hogy az adott szervezeti egység, osztály, terület által végzett önellenőrzés, melynek során definiált tesztek segítségével vizsgálják az adott folyamat ellenőrzöttségét, annak működését, illetve a szabályok pontos betartását. Minden egység készíthet önértékelési, önellenőrzési szabályzatot, azonban az éves beszámolás egységessége érdekében célszerű egy globálisan – a költségvetési szerv egészére érvényes - előírt önértékelési sémát alkalmazni, annak érdekében, hogy valamennyi szervezeti egység vezetője azonos tartalmi értelmezés alapján értékelhesse az egység működését. Az önellenőrzést alátámasztó dokumentáció, a tesztelt területek igazodnak a költségvetési szerv

általános fejlődéséhez (tehát nem statikusak az önértékelést szolgáló dokumentumok), az azonban fontos, hogy minden folyamatra, illetve szervezeti egységre kiterjedjen. Milyen eszközöket használhat az önellenőrzés? ellenőrzőlistákat, kockázati mátrixokat önellenőrzési feljegyzést. A három eszköz közül az első leginkább a szervezeti egység vezetője szemszögéből vizsgálja a szervezeti egység működésének megfelelőségét. A második eszköz egy objektívebb, átfogóbb képet ad a szervezeti egység működéséről és itt lehetőség van akár külső szakértők bevonására is. A harmadik esetben a szervezeti egység működése a mindennapi tevékenységeket közvetlenül végrehajtó munkavállalók nézőpontjából kerül vizsgálat alá. A vezetői elszámoltathatóság a kötelezettség - számonkérés - következmény fogalomrendszerén keresztül ragadható meg legjobban. A vezető kötelezettségeit a vonatkozó jogszabályok

jól meghatározzák. Ezekre és a különböző útmutatókra, szakmai anyagokra alapozva lehet a költségvetési szerven belül kiépíteni a vezetői ellenőrzés rendszerét, amely tulajdonképpen alapjául szolgál a vezető számon kérhetőségének. A számonkérés további feltétele az átláthatóság, a beszámoltatást a belső és külső ellenőrzések teszik kézzelfoghatóvá. Az előzőekben két lehetséges módszert mutattunk be, amelyek alkalmazásával a költségvetési szerv vezetője megfelelő bizonyosságot tud szerezni az Ámr. 21 számú mellékletében szereplő Nyilatkozat kibocsátására, amellyel megvalósulhat a vezető(k) számonkérése. Összegzésként megállapítható, hogy a költségvetési szerv vezetője egyszemélyi felelőse a költségvetési szervnek, ezért mindenképpen érdeke, hogy jól működő belső kontroll rendszert építsen ki a szervezeten belül a szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes működés

érdekében. 12a./Mutassa be az államháztartás szervezetei aktív és passzív pénzügyi elszámolásai könyvvezetésének sajátosságait! A gazdálkodás során a költségvetési szervnél gyakran jelentkeznek olyan pénzforgalmi gazdasági események, amelyek az adott időszakban nem számolhatók el véglegesen a tárgyévi költségvetés végrehajtásához, ezek a 391. Költségvetési függő kiadások 392. Költségvetési átfutó kiadások 394. Költségvetési kiegyenlítő kiadások 397. Továbbadási (lebonyolítási) célú kiadások Költségvetési függő kiadásként kell elszámolni a költségvetési elszámolási számláról kifizetett azon összeget, amelyet a kifizetés időpontjában pénzeszköz átadásként nem lehet megjelentetni. Továbbá azokat a kiadásokat, amelyek felmerülésekor nem állapítható meg a jogcíme pontosan, illetve amelyről a kiadások felmerülésekor egyértelműen megállapítható, hogy az nem a költségvetési szervet

terheli. Költségvetési átfutó kiadási számlát olyan gazdasági események könyvelésére kell alkalmazni, amelyeknél a teljesített kiadások a költségvetési szerv részére visszatérítésre kerülnek. Itt lehet elszámolni a munkabér előleg kiadásokat, a megelőlegezett társadalombiztosítási és családtámogatási ellátásokat, az utólagos elszámolásra kiadott előleget, a szállítóknak adott előleget, továbbá a központosított illetményszámfejtésnél lehet alkalmazni. Költségvetési kiegyenlítő kiadások: a pénz és bankszámlák közötti pénzforgalmat kell itt kimutatni. Továbbadási célú kiadások között kell elszámolni azokat a kiadásokat, amelyek olyan bevételekkel kapcsolatosak, melyeket továbbadási céllal kapott a költségvetési szerv. Tovább kell bontani az államháztartáson belülről és az államháztartáson kívülről kapott, ezen belül működési vagy, felhalmozási célú részletezés szerint. A gazdálkodás

során gyakran jelentkeznek olyan pénzforgalmat érintő események, amelyek nem kapcsolódnak a tárgyévi költségvetés végrehajtásához csak technikai jellegűek. E számlákra akkor könyvelünk, ha a gazdasági esemény bevétel jellegű. A számlák forgalma évközben forgalmi számlákon bonyolódik, év végén a számlák egyenlegét át kell vezetni az állományi számlákra, amelyek mérlegszámlák. Ide tartoznak a 481. Költségvetési függő bevételek 482. Költségvetési átfutó bevételek 483. Költségvetési kiegyenlítő bevételek 487. Továbbadási (lebonyolítási) célú bevételek Költségvetési függő bevételek : olyan bevételeket kell itt elszámolni, amelyek tartalma, jogcíme a felmerülés időpontjában ismeretlen illetve téves elszámolás miatt keletkezett. Költségvetési átfutó bevételek számlán/álszámláin az alap és vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban, a pénzforgalomban időlegesen megjelenő és továbbutalandó

bevételek, illetve termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásként kapott előlegek és utólagos elszámolásra átvett bevételek, valamint a hatósági jogkörrel kapcsolatos átfutó bevételek év végi állománya és évközi forgalma jelenik meg. Költségvetési kiegyenlítő bevételek: ezen a számlán kell elszámolni a pénztár és az előirányzatfelhasználási keretszámlák közötti forgalomból keletkező állományi értéket. Továbbadási célú bevételek: azok az államháztartáson kívülről és belülről érkező bevételek, amelyek a költségvetési szervet nem illetik meg, mert a végső kedvezményezett, más államháztartáson belüli szervezet. Ha az év végéig az ilyen bevételek átutalása nem történik meg a kedvezményezett részére, akkor az államháztartáson kívüli pénzeket az átvett pénzeszközök közé, az államháztartáson belüli pénzeket a támogatásértékű bevételek közé kell átvezetni. Mindegyik

számlának van állományi és forgalmi számlája. Az állományi számlák a mérlegszámlák, a forgalmi számlák év végi egyenlegét át kell vezetni az állományi számlákra. A főkönyvi számlák forgalmáról analitikus nyilvántartást kell vezetni, melyet a számviteli politikában meghatározott módon kell egyeztetni a főkönyvi könyvelés adataival. 12b./Ismertesse a jutalmazási politika elemzési módszereit A jutalom a dolgozók anyagi ösztönzésének egyik leghatékonyabb eszköze. Feltétele, hogy a munkáltatói jogok gyakorlóiban tudatosodjon, hogy nem jár, hanem a jó vagy kiemelkedő munka elismeréseként adható a dolgozónak. A jutalmazásra rendelkezésre álló összegek képződhetnek: - a személyi juttatások függvényében - a személyi juttatásból származó megtakarítás év közben jutalmazásra fordítható - a pénzmaradvány személyi juttatásra jutó hányada a következő évben jutalomként kifizethető - a vállalkozási

tevékenység eredményéből is fizethető jutalom A jutalmazáspolitika helyességének elemzésénél arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy a rendelkezésre álló források felhasználásánál kellően differenciáltak-e a dolgozók között. A választ a szóródás számítás módszereinek felhasználásával adhatjuk meg. Kiszámíthatjuk az egy főre jutó átlagok alakulását a bázisvalamint az átlagos növekedési ütemet. és láncviszonyszámok segítségével, 12c./Ismertesse a vezetői elszámoltatás lényegét! A vezetői ellenőrzés ellátásának rendjét a szervezeti és működési szabályzatban kell rögzíteni. A részletes szabályokat az ügyrend és a munkaköri leírások tartalmazzák. A költségvetési szerven belül olyan ellenőrzési rendszer kialakítására kell törekedni, amely megfelelő időben képes jelezni a szabályoktól, céloktól való eltérést, a hatályos következményeket, amelyek befolyásolják a tevékenység

feltételeit. A vezetői ellenőrzés a vezetők által, személyesen gyakorolt irányítási tevékenység része, megvalósulhat folyamatosan is, de szükség lehet egy-egy feladat kiemelt ellenőrzésére is. A költségvetési szerv minden szervezeti egységének vezetője köteles az irányítása alá tartozó munkaterületet, tevékenységet ellenőrizni, így a költségvetési szerven belül az ellenőrzést illetően is hierarchia áll fenn. A vezetői ellenőrzés hatékonyságának alapfeltétele, hogy a hatáskörök elhatároltak legyenek, az információáramlás, kommunikáció gyors, pontos és döntés centrikus legyen. Eredményességet a folyamatosság, rendszeresség, szakszerűség és pontosság biztosítja. A működést alapvetően meghatározó kockázatokkal kapcsolatban magasabb vezetői szinten kell döntést hozni, míg alsóbb vezetési szinteken a végrehajtást szolgáló utasítások illetve azok végrehajtása jellemző. A vezetőknek meg kell

győződnie a kiadott intézkedések végrehajtásáról így ellenőrzési funkciója révén megismeri döntéseinek, utasításainak hatását, helyességét a végrehajtást befolyásoló körülményeket, változásokat. A vezetői tájékozódás és tájékoztatás minden vezetési szinten érvényesül. A vezetői ellenőrzés: a vezetők által személyesen gyakorolt irányítási tevékenység része. Az irányítási munka: tervezési szervezési döntési utasítási ellenőrzési tevékenységet foglal magába. A gazdálkodó szervezet minden vezetője köteles az irányítása alá tartozó tevékenységet állandóan ellenőrizni. A vezetői ellenőrzés hatékonyságának alapfeltétele: hatáskörök elhatárolása, gyors, pontos információáramlás. eredményességének feltétele: folyamatosság, rendszeresség, szakszerűség, pontosság. A vezetői ellenőrzés szintjei: 1. Felső vezetés (elnök, vezérigazgató, igazg helyettes) Feladataik sokrétűek. A

gazdálkodó szervezetek működését alapvetően meghatározó, kockázattal járó döntésekkel , hosszú és középtávú célok meghatározásával foglalkoznak. 2. Középszintű vezetők (osztályvezető, üzemvezető) Közreműködnek a felső szintű döntések előkészítésében. Adott területen a vállalati célok végrehajtásának irányítói. 3. Alsó szintű vezetők (művezető, csoportvezető) Operatív vezetési tevékenységgel foglalkoznak. Közvetlenül a beosztottakat irányítják Vezetői ellenőrzés feladatai: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Célok és eredmények folyamatos összehasonlítása Meg kell határozni a szervezeti teljesítmény fontos tényezőit Mutatók kidolgozása, melyekkel e tényezőket mérni, jellemezni lehet El kell dönteni, hogy a szervezet teljesítménye ezen mutatók mely értéke mellett kielégítő Mutatók folyamatos és megbízható mérése Tervezett és tényleges teljesítmények összevetése Szükség esetén beavatkozás

a folyamatokba. Vezetői ellenőrzés módszerei: 1. Információs rendszer: helyes kialakítása érdekében figyelni kell, hogy a különböző vezetői hatáskörökhöz milyen információigény tartozik, és ezeknek milyen időközönként kell rendelkezésre állniuk. Ha jól kiépített, akkor megszerezhező belőle a működésre, vagyoni, pénzügyi helyzetre vonatkozó tájékozottság. Tények mellett követelmények kidolgozása is szükséges. 2. Beszámoltatás: a vezetők az alacsonyabb szintű vezetőktől, beosztottaktól kapott tájékoztatás alapján áttekintést szereznek az intézkedések végrehajtásáról, a végrehajtás problémáiról, a beavatkozás szükségességéről. Lehet: rendszeres és alkalomszerű. Értekezlet, tanácskozás formájában, személyes beszámoltatással, szóban vagy írásban. Fontos a következetesség 3. Aláírási jog: Az utalványozási, ellenjegyzési joggal felruházott vezető az általa aláírt irat felett aláírás

előtt ellenőrzést végez. Kimenő iratok jóváhagyó aláírása, bejövők szétosztási jogosultsága, belső iratok, utalványozás, engedélyezés, kötelezettségvállalás jogosultsága. Ésszerű hatáskörmegosztás fontos követelmény. 4. Helyszíni ellenőrzés: Fontos ismereteket nyújt az egységek élő problémáiról, kiadott intézkedések végrehajtásáról, dolgozók személyes gondjairól. Fontos a tervszerű, rendszeres igénybevétel. Ide tartoznak a komplex vezetői ellenőrzések, melynek két formája alakult ki: a. Munkaköri ellenőrzés: a vezető azt vizsgálja, hogy a beosztott tevékenysége és a rábízott feladatkörben végbemenő folyamatok összhangban vannak e az előírt normákkal, célkitűzésekkel. b. Eredményellenőrzés: Meghatározott időpontra vonatkozóan megállapítják, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célt, az elmaradás mire vezethető vissza. 5. Vezetői ellenőrzést segítő módszerek: - Kérdéssorozatos

ellenőrzés: tevékenységgel kapcsolatban elkövethető lehetséges hibák, ill. a hibák elkerülésével összefüggő követelmények rendszerezett kérdéssorozatát állítják össze, és keresik rá a választ. Információs teszt(kérdőíves módszer): Átgondolt kérdéssorozat. (kérdőív, adatlap) Magatartásvizsgálatnál, illetve olyan területen alkalmazzák, ahol számszerű kifejezésforma nem lehetséges. (Pl piaci információk gyűjtése) Hálótervezési eljárások: Valamely cél (pl. beruházás ideje) elérését szolgáló tevékenységsorozat időbeli lefolyásának tervezését ellenőrzését szolgálja. (Pl kritikus út meghatározása) Értékelemzés: Meglévő állapot javítására, ráfordítások csökkentésére, új termék gyártására kialakítására irányul. Számvitel 13. tétel a.) Mutassa be az államháztartás szervezetei saját tőke könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági

műveletek, analitika, leltározás, értékelés)! Az államháztartás szervezete a vagyoni és pénzügyi helyzetére kiható gazdasági eseményekről teljesítés szemléletű nyilvántartást vezet a kettős könyvvitel rendszerében magyar nyelven, a Magyar Köztársaság hivatalos pénznemében, melyet a költségvetési év végével lezár. A saját tőkét a Források között, a 4. számlaosztályban tartjuk nyilván A 4 szlaosztály sajátossága azzal függ össze, hogy az államháztartási könyvvitelben minden eszközváltozás a saját tőke változásaként értelmeződik. A tényleges pénzügyi helyzetváltozást (képletesen a saját tőke változását) a tartalékok változása mutatja. A saját tőke azt mutatja, hogy az alapító milyen összeget bocsátott véglegesen a ktv-i szerv rendelkezésére. Az induló tőke az 1993 január 1-jén, illetve az azt követő alapításkor meglévő saját tartós forrás. Ez csak akkor változik, ha a ktv-i szerv

megszűnik, átszervezik, vagy összeolvad más ktv-i szervvel. Ezt az összeget a tevékenysége folytatásához szabadon, időbeni megkötöttség nélkül használhatja. Elemei:tartós tőke (411), tőkeváltozás (412), értékelési tartalék (417). Induló (tartós tőke) A tevékenység ellátásához tulajdonba ill. kezelésbe adott eszközök forrásai (ide nem értve a ktv-i előirányzat terhére kapott pénzeszközöket). A tartós tőke csak megszűnéskor és átszervezéskor változhat. Csak akkor növekedhet, ha az alapító szerv a közfeladatok ellátásához további eszközöket bocsát rendelkezésre. A mérlegben (-) előjelű tartós tőke nem mutatható ki. Nyitás: T 491 – K 411. Tőkeváltozás Az eszközök finanszírozására szolgáló 2010. január 01 ill alapítást vagy átszervezés után képződött források ill. forráscsökkenések Év közbeni változásokat az alszámlákon vezetjük Év elején a nyitó rendező tételek keretében a 412.

számla alszámlái közül a tárgyévi változásokat mutatók egyenlegét (4122, 4123) a nyitást követően át kell vezetni a 4121. Előző évek tőkeváltozásai számlára. Nyitás: T 491 – K 412 vagy T 412 – K 491. Újonnan alakuló ill. összevonással létrejövő szervezet nyitómérlegében nem mutathat ki tőkeváltozást Értékelési tartalék Ha a ktv-i szerv saját döntése alapján a piaci értékelést választotta, és ez a piaci érték jelentősen meghaladja az adott eszközök könyv szerinti értékét, akkor a különbözetet az eszközök között Értékhelyesbítésként, a saját tőkén belül Értékelési tartalékként kell kimutatni. Egyszerűbben, az Értékelési tartalék a piaci értékelés alapján meghatározott értékhelyesbítés összege. Az értékelési tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalék terhére a saját tőke más elemeit nem

lehet növelni, annak terhére kötelezettség nem teljesíthető. Csak akkor lehet a flvi szlán adat, ha a szervezet a számviteli politikájában úgy határozott, hogy él a piaci értékelés lehetőségével. Az értékhelyesbítéssel növelt eszközt évente értékelni kell, az esetleges módosítást leltárral kell alátámasztani. Az értékelési tartalék összege = az 1. szlaosztályban az adott befektetési eszközök értékhelyesbítési szláinak összegével. Az értékhelyesbítés megállapításának és elszámolásának szabályszerűségét a könyvvizsgálónak kell ellenőrizni. Ezt az értékelési formát a ktv-i szerv választhatja, nem kötelező alkalmaznia. Nyitás: T 491 – K 417. Értékhelyesbítés: T 11, 12, 13, K 417 14, 16, 17 vagy T 417 K 11, 12, 13, 14, 16, 17, A saját tőkén belül el kell különíteni a tulajdonba kapott ill. a kezelésbe átvett eszközök forrásait A saját tőke növekedhet: • Központi beruházásból •

Saját kivitelezésű beruházás, felújítás miatt • Térítés mentesen átvett eszközök és térítés mentes (társadalmi) munkában létrehozott javak állományváltozásából • A saját tőke csökkenhet: • A befektetett eszközök értékcsökkenése, értékvesztése, selejtezése, más gazdálkodó szerv részére történő térítés mentes átadása • Befektetett eszközök és készletek értékesítése • A szervezeteknek számviteli politikájuk részeként el kell készíteni a leltározási és az értékelési szabályzatot. A leltár a könyvviteli mérlegben kimutatott eszközök és források valódiságát támasztja alá. A saját tőke elemeit egyeztetéssel leltározzuk a fordulónappal Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a fkvben szereplő 41. Saját tőke szlacsoport szláinak egyenlegével. b.) Ismertesse a költségvetési szervek elemzésének sajátos elemeit Az elemzés – mely önállóan

akár tudományágként is megállja a helyet - egyik eszköze az ellenőrzésnek, de nem helyettesíti azt. A ktv-i szervnél történő elemzéseknél figyelembe kell venni a ktv-i terület gazdálkodási sajátosságait. Ezek közül a legfontosabbak: - kötelező feladatellátás, melyeknél gazdaságtalan működés esetén nem lehet megszűntetni a tevékenységet (eü.ellátás, oktatás) - az elvégzett feladatok hatékonysága nem mérhető - a feladatellátásra szigorú szabályok vannak - a gazdasági elemzés valamennyi szintje megtalálható - nagy információs bázissal rendelkezik, melyeknek egy része nem nyilvános - a gazdasági elemzést a szakmai tevékenység értékelésével együtt kell kezelni. A hatékonyság elemzésénél általában az elért eredmények és a ráfordítások viszonyát értjük. Ktv-i területen az eredmények mérése rendkívül nehéz, általában a ráfordítások alakulását lehet mélyebben elemezni. A hatékonyságot és a

gazdaságosságot azonos fogalomként alkalmazzák, mely a szerv teljes működésének eredményességét illetve a tevékenység minőségét jelzi. Alapvetően két mutatószámot alkalmazunk: - jövedelmezőségi mutató R J = ---E J= Jövedelmezőségi mutató R= Ráfordítás E= Eredmény A mutató azt fejezi ki, hogy egységnyi eredményt milyen ráfordítással értek el. - hatékonysági mutató E H = --R H= Hatékonyság E= Eredmény R= Ráfordítás A mutató azt fejezi ki, hogy egységnyi ráfordításra milyen összegű eredmény jut. c.) Ismertesse az államháztartási ellenőrzés célját, feladatait, valamint kapcsolatát a nemzetközi ellenőrzési standardokkal! Az államháztartási ellenőrzés alapvető célja a gazdálkodás szabályszerűségének, hatékonyságának és gazdaságosságának ellenőrzése. Ez külső és belső ellenőrzési rendszerek keretében történik A külső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat az Állami

Számvevőszék látja el, melynek feladatát és hatáskörét külön törvény határozza meg. A belső ellenőrzés tárgyát a ktv-i bevételek és kiadások tervezése, felhasználása és elszámolása valamint az eszközökkel és forrásokkal történő gazdálkodás képezi. Az áht-i belső pü ellenőrzést - a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (FEUVE) - a belső ellenőrzés - és a fenti kettőt magába foglaló belső kontrollrendszer alkalmazásával kell ellátni. Folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (FEUVE) Létrehozásáért, működtetéséért a ktv-i szerv vezetője felelős. Köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat működtetni, amelyek biztosítják a források szabályos, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A FEUVE magában foglalja többek között: - pü. döntések dokumentumainak elkészítését - pü. döntések jóváhagyását, ellenjegyzését - a

gazdasági események elszámolásának kontrollját. A FEUVE-nak biztosítania kell a szabályszerűséget, a naprakész információkat valamint, hogy a gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre. Belső ellenőrzés Független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység. Célja, hogy növelje az eredményességet és fejlessze a szervezet működését. Biztosítani kell a belső ellenőrök függetlenségét a következők tekintetében: - éves ellenőrzési terv kidolgozása - az ellenőrzési program elkészítése, végrehajtása - az ellenőrzési módszerek kiválasztása - ellenőrzési jelentés készítése - a belső ellenőr ellenőrzési tevékenységén kívül más tevékenységbe nem vonható be. A belső ellenőrzést végző személy feladatának végrehajtása érdekében az ellenőrzött szerv köteles akadálytalan hozzáférést biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai rendszerhez. Belső

kontrollrendszerek központi harmonizációja és koordinációja A belső kontrollrendszerek fejlesztés, koordinációja és harmonizációja az államháztartásért felelős miniszter feladata.: - koordinálja és összehangolja a ktv-i ill. nemzetközi források kontrollrendszereit - megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a kapcsolódó irányelveket - figyelemmel kíséri a belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását A ktv-i szerveknél a belső ellenőrzés lefolytatásához az áht-ért felelős miniszter engedélye szükséges. 14. a Mutassa be az államháztartás szervezetei tartalékok könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás értékelés)! Tartalékok: A Tartalékok a Mérleg forrás oldalán találhatók. A Tartalékokra jellemző: - saját források közé tartoznak, - ezek a pénzeszközök véglegesen az intézmény rendelkezésére

állnak, - mobil pénzeszközök - nagysága a gazdálkodás hatékonyságától függ, - a tartalék mindig a következő év forrása. A tartalékok fogalma: Tartalékok között kell kimutatni a kv-i szerv pénzeszközeinek azt a forrását, amely jóváhagyás után a befektetett eszközök finanszírozására vagy folyó évi kiadások teljesítésére fordítható, meghatározható tágabb értelmezésben és szűkebb értelmezésben. Tágabb értelmezésben: A Tartalékok közé tartozik, mind az alaptevékenység tartaléka, mind a vállalkozási tevékenység tartaléka. Szűkebb értelmezésben: csak az alaptevékenység tartaléka a költségvetési tartalék, mivel kevés intézmény folytat vállalkozási tevékenységet. A Tartalékok felhasználását kormányrendelet szabályozza. A Tartalékok felhasználása nincs évhez kötve. Pénzmaradvány-a kincstári körbe nem tartozó intézmények alaptevékenységének eredménye. A Pénzmaradvány, mint fogalom 1968-óta

él a költségvetési szerveknél. A Pénz maradványt mindig forintban kell jóváhagyatni a testülettel nem eFt-ban. Pénzmaradvány megállapítása: - Az alaptevékenység bevételeiből ki kell vonni az alaptevékenység kiadásait - Pontosabban a tárgyévben teljesült alaptevékenységi bevételeiből le kell vonni a tárgyévben teljesült alaptevékenységi kiadásokat, és korrigálni kell az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokkal. A tárgyévi pénzmaradvány megállapításának módszerei: 1. Számviteli zárlati módszer: A 494-es számlán össze kell vezetni a funkcionális osztályozás szerint elszámolt bevételeket és kiadásokat,az egyenleg megállapítása után kerül felvezetésre a 4211-es számlára. 2. Kormányrendeletben meghatározott Pénzmaradvány kimutatás alapján A Pénzmaradvány kimutatás elkészítésekor csak azokat a sorokat kell megjeleníteni amelyekre közölve lett adat. A Pénzmaradvány kimutatásnak két oszlopa van ,

előző év és tárgy év. Az alaptevékenységgel kapcsolatos könyvelési tételek a) Tartalékképzés a 494. számla egyenlege szerint - ha a 494 számla egyenlege K: T 494-K 4211 - ha a 494 számla egyenlege T: T 4211-K 494 b) Vállalkozási tevékenység eredményétől előző évben alaptevékenységre felhasznált összeg átvezetése T 4221- K 4211 c)A pénzmaradványt .terhelő levonásokra pénzmaradványt - elkülönítése T 4211-K 4214 - befizetés teljesítése KO szerint T 5712-K 321 FO szerint T7K599 - a befizetéssel kapcsolatos forrásrendezés KO szerint T 4214-K9812 FO szerint T 999-K992 d) Pénzmaradványt növelő kiegészítő tételek T 4214-K 4211 KO szerint T 321-K 4612 FO szerint T 479-K 992 e) Jóváhagyott pénzmaradvány állományba vétele (a 4211. számla egyenlegének átvezetése T 4211-K 4212 f) Pénzmaradvány igénybevételére, felhasználása KO szerint T 4212-K 9812 FO szerint T 999-K 992 Vállalkozási tevékenység eredménye A

költségvetési intézmény vállalkozási tevékenységét a felügyeleti szerv határozza meg, az intézmény alapító okiratában rögzíti. Csak azt a tevékenységet célszerű vállalkozási tevékenységnek minősíteni, amelyek a költségvetési szervnél piaci körülmények között folynak. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen, üzletszerűen végzi az intézmény a termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást. Kormányrendelet szabályozza azt is, hogy a vállalkozási tevékenység bevételéből milyen kiadásokat lehet teljesíteni. - Ha alap és vállalkozási tevékenység is van egy intézménynél, akkor biztosítani kell a két tevékenység szétválasztását annak érdekében, hogy az év végi zárás során az összemérés számviteli alapelve ne sérüljön meg. A vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos eredmény pénzforgalmi eredmény. Itt csak azokat az eredményeket lehet kimutatni, amik pénzügyileg teljesülnek Felhalmozási kiadást csak

adózott eredményből lehet teljesíteni. Kivétel: a vállalkozás megkezdésének az éve a céljellegű felhalmozási célú pénzeszköz A tárgyévi pénzforgalmi eredmény megállapításának módszerei: - Számviteli elszámolás módszerrel Zárlati tételek keretében kerül megállapításra (495 egyenlegének átvezetése a 4221-re) - Kormányrendeletben meghatározott eredmény-kimutatása elkészítésével. Az eredménykimutatást abból a záró főkönyvi kivonatból kell elkészíteni, amelynél még nem történt meg a bevételek és a kiadások összezárása közgazdasági és funkcionális osztályzás alapján. Könyvelési tételei: a) Tartalékképzése a 495. számla egyenlege szerint - ha a 495 számla egyenlege K: - ha a 495 számla egyenlege T: - kapcsolódó tételként a negatív eredmény forrásrendezése - az eredménnyel nem rendezhető tartalék átvezetése T 495-K 4221 T 4221-K 495 T 4222-K 4221 T 4224- K4221 b) Vállalkozási tevékenység

eredményéből előző évben alaptevékenységre felhasznált összeg átvezetése T 4221-K 4211 c) A vállalkozási eredményt csökkentő, terhelő levonásokra pénzmaradvány - elkülönítése T 4221-K 4224 - befizetés teljesítése KO szerint T 5712-K 321 FO szerint T 7K599 - a befizetéssel kapcsolatos forrásrendezés KO szerint T 4224-K 9822 FO szerint T 999- K995 d) Alaptevékenység céljára felhasználható eredmény - elkülönítése T 4221-K 4223 - az elkülönített eredmény igénybevétele alaptevékenységre KO szerint T 4224-K 9822 FO szerint T 999-K 995 - a fel nem használt elkülönített eredmény év végi visszavezetése T 4223-K 4222 e) Jóváhagyott vállalkozási eredmény állományba vétele (a 4221. számla egyenlegének átvezetése T 4221-K 4222 f) Vállalkozási eredmény igénybevétele, felhasználása KO szerint T 4222-K 9822 FO szerint T 999-K 995 14.b Mutassa be a standardizálás elemzési módszer lényegi elemeit! Az elemzés

statisztikai módszerei Az elemzés módszer és eszköztárában megkülönböztetett szerepe van a számszerű információknak, így a statisztikának. A statisztika egyrészt az információk összegyűjtésének, leírásának, elemzésének és értéklelésének módszertana, másrészt olyan gyakorlati tevékenység, amely a tömegesen előforduló jelenségek egyedeire vonatkozó információk gyűjtését, feldolgozását, elemzését, illetve mindezek alapján a vizsgált jelenség egészének számszerű jellemzését jelenti. A költségvetési gazdálkodás elemzésében elterjedt a statisztikai módszer, ugyanakkor a statisztikai tevékenység meghatározása szerint annak egyik fázisa az elemzés. Ebből következik, hogy az elemző eljárások és a statisztika közé nem tehető egyenlőség. A költségvetési gazdálkodás, az államháztartás szervezeteinek gazdálkodása, vagyoni, pénzügyi helyzete értékelésében a statisztika mellett más módszereknek is

fontos szerepe van. Standardizálás A gazdálkodás elemzésénél gyakori, hogy valamilyen jelenség intézményi szintű átlagának (a főátlagnak) összetevőit keressük, vagy a részátlagok és a főátlagok kapcsolatát kell bemutatni, számítani. Ehhez tudjuk, hogy a főátlagot két tényező befolyásolja: • • az egyes részátlagok nagysága, a részátlagokhoz tartozó súlyok aránya. Az egyes tényezők hatása a standardizálás segítségével mutathatjuk be. A standardizálás lényege: A főátlagokat - a részátlagok súlyozott számtani átlagaként- ismételten kiszámítjuk, mégpedig úgy, hogy a két összetevő valamelyike alapján összehasonlíthatóvá tesszük azokat, majd az így kapott standardizált- főátlagokat hasonlítjuk össze. Összehasonlíthatók úgy lesznek a főátlagok, hogy annak az összetevőnek, amelynek hatását vizsgáljuk, eredeti adatsorával számolunk, s ehhez a másik adatsor tényleges értékei helyett állandó

(standard) adatokat használunk. - 14.c Ismertesse az államháztartási ellenőrzési rendszer lényegét! Államháztartási kontroll A demokratikus jogállam működésének fontos garanciális feltétele, hogy ki kell alakítani a közpénzek és a közvagyon felhasználásának átláthatóságát és elszámoltathatóságát biztosító kontrollrendszereket. Az államháztartási kontroll az államháztartás egészére (mind a négy alrendszerre) kiterjed, amelynek során azt vizsgálják, hogy az államháztartási pénzeszközök felhasználása során a költségvetési szervek betartottáke a vonatkozó jogszabályokat (törvényességi-jogszerűségi ellenőrzés) illetőleg a pénzeszközöket a kijelölt feladatra, gazdaságos és takarékos módon használták-e fel (célszerűségi – gazdaságossági - hatékonysági ellenőrzés). Az államháztartási ellenőrzés célja, hogy elősegítse: • az államháztartásra vonatkozó jogszabályok betartását,

• az államháztartás alrendszereit megillető bevételek beszedését, • az államháztartási pénzeszközök gazdaságos, takarékos és szabályszerű felhasználását, • a központi költségvetés és a zárszámadás megalapozottságát, • az államadósság célszerű kezelését, • a közvagyonkezelés hatékonyságát és szabályszerűségét, • a számviteli és bizonylati rend betartását. Az alábbiakban az államháztartási rendszer ellenőrzésének szerkezetét tekintjük át. Az államháztartás külső pénzügyi ellenőrzése az Állami Számvevőszék feladata. Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzésének elemei: • a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzési tevékenység; • a belső ellenőrzési tevékenység, 1 • és ezek központi harmonizációja és koordinációja. 2 Az államháztartás külső ellenőrzése: az Állami Számvevőszék Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos

feladatokat az Állami Számvevőszék látja el, melynek feladatait, hatáskörét és szervezetét külön törvény állapítja meg. Az Állami Számvevőszék az állam legfőbb pénzügyi ellenőrző szerve, amely kizárólag az Országgyűlésnek és a törvényeknek alárendelten működik. Ellenőrzéseit az államháztartás valamennyi alrendszerére kiterjedően törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint, külső ellenőrző szervként végzi. Az ellenőrzések átfogják a teljes államháztartást, az állami vagyonnal való gazdálkodást, egyes államháztartáson kívüli szervezetek gazdálkodását, az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó intézmények működését és gazdálkodását, és kiterjednek a pártok gazdálkodásának törvényességére is. Az ellenőrzésekről készült jelentésekben foglalt megállapítások, következtetések, javaslatok, hozzájárulnak az Országgyűlés törvényhozó

munkájához. Az Állami Számvevőszék jelentései nyilvánosak, nemcsak az Országgyűlésnek, a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, és az ombudsmanoknak kerülnek megküldésre, hanem a tömegtájékoztatási fórumoknak, szakkönyvtáraknak, egyetemeknek is eljuttatják, és az Állami Számvevőszék az internetes honlapján is megjelenteti azokat. Az Állami Számvevőszék munkájában egyenrangú feladat a központi kormányzati, valamint a helyi önkormányzati közpénz és közvagyon felhasználásának ellenőrzése. A helyi önkormányzatok, tekintettel arra, hogy közhatalmat gyakorolnak és ellátják a többnyire kötelező alapszolgáltatásokat, a pénzügyi feltételrendszer biztosításához saját forrásaik kiegészítésképpen, különböző jogcímeken állami hozzájárulásban, támogatásban részesülnek. Emiatt természetesen az állam vizsgálja, hogy ezeket a hozzájárulásokat, támogatásokat jogszerűen igényelték-e, és a

felhasználás a célnak megfelelő volt-e. Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzés Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzést • a) a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzési tevékenység, • b) a belső ellenőrzési tevékenység, és • c) az a) és b) pontokban meghatározott ellenőrzési tevékenységeket is magában foglaló belső kontrollrendszer központi harmonizációja, szabályozása és koordinációja, valamint a jogszabályok, a közzétett irányelvek, módszertani útmutatók és a vonatkozó standardok alkalmazásának vizsgálata útján kell ellátni. A belső kontrollrendszer a költségvetési szerv által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos bizonyosság megszerzése érdekében kialakított folyamatrendszer, amely azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési szerv megvalósítsa a következő fő célokat: 1 • tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható

gazdálkodás elveivel (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban hajtsa végre; • teljesítse az elszámolási kötelezettségeket; • megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem rendeltetésszerű használattól. A költségvetési szerv belső kontrollrendszeréért a költségvetési szerv vezetője felelős, aki köteles - a szervezet minden szintjén érvényesülő - megfelelő kontrollkörnyezetet, kockázatkezelési rendszert, kontrolltevékenységeket, információs és kommunikációs rendszert, valamint monitoringrendszert kialakítani és működtetni. A belső kontrollrendszer részét képezi a folyamatba épített előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés, valamint a belső ellenőrzés. A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban: FEUVE) létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős az

államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát. A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és

eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére. A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés kialakításáról és megfelelő működtetéséről a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A belső ellenőrzés megvalósulásának további területeit jelenti – jogszabályban meghatározott körben – a fejezetet irányító szerv (önkormányzatok esetében a helyi önkormányzat), valamint a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) által végzett ellenőrzési tevékenység is. A belső kontrollrendszerek fejlesztése, szabályozásának előkészítése, koordinációja és harmonizációja

az államháztartás alrendszerei tekintetében az államháztartásért felelős miniszter feladata. E feladat keretében az államháztartásért felelős miniszter • koordinálja és összehangolja a költségvetési, illetve nemzetközi források kontrollrendszereit, valamint javaslatokat tesz az ezekhez kapcsolódó jogszabályok kialakítására; • megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a belső kontrollokkal kapcsolatos irányelveket, módszertani útmutatókat; • figyelemmel kíséri és vizsgálja a jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók, belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását és végrehajtását; • ellátja az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottság felállításával, működtetésével és ügyrendjének megalkotásával kapcsolatos feladatokat. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzése Az államháztartás helyi szintjével, a helyi

önkormányzatok pénz- és vagyongazdálkodásával kapcsolatos legátfogóbb ellenőrzési jogosítvánnyal az Állami Számvevőszék rendelkezik. Ellenőrzése során az Állami Számvevőszék kiemelt figyelmet fordít a normatív állami költségvetési hozzájárulás, és egyéb, az államháztartás más alrendszerétől kapott, felhasználáshoz kötött támogatások igénybevételének, azok felhasználása törvényességének, eredményességének és célszerűségének a vizsgálatára. A helyi önkormányzatnak nyújtott európai uniós és az ahhoz kapcsolódó költségvetési támogatások felhasználását az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, a kormány által kijelölt szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a kincstár, illetve az európai uniós támogatások irányító hatóságai és a kifizető hatóság képviselői is ellenőrizhetik. Az önkormányzatiság alapvető sajátossága, hogy testületi

döntéseket hoznak, melyeket szintén testületi (bizottsági) előkészítés előz meg. Ez a folyamat lehetőséget biztosít egyfajta előzetes belső ellenőrzésre Az önkormányzatok bizottsági rendszerében sajátos helyet foglal el a pénzügyi bizottság, hiszen ez a képviselőtestület belső ellenőrző szerve. A pénzügyi bizottság kiemelt feladata az éves költségvetés és a beszámoló megtárgyalása, továbbá: • véleményezi az éves költségvetési javaslatot és a végrehajtásáról szóló féléves, éves beszámoló tervezeteit; • figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, különös tekintettel a saját bevételekre, a vagyonváltozás (vagyonnövekedés, -csökkenés) alakulását, értékeli az azt előidéző okokat; • vizsgálja a hitelfelvétel indokait és gazdasági megalapozottságát, ellenőrizheti a pénzkezelési szabályzat megtartását, a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesítését. A helyi

önkormányzat belső kontrollrendszerét a folyamatba épített előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (FEUVE, pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszer), valamint a belső ellenőrzés biztosítja. Ezek kialakításáról és működtetéséről a jegyző köteles gondoskodni. A helyi önkormányzat belső ellenőrzése keretében biztosítani kell a felügyelt költségvetési szervek ellenőrzését is. Az Ötv. alapján meghatározott önkormányzatok esetében az önkormányzati gazdálkodás ellenőrzésére könyvvizsgálót is kell alkalmazni. A könyvvizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a költségvetési rendelet, annak módosításai és a költségvetés végrehajtásáról készített beszámoló (zárszámadási rendelet) a vonatkozó jogszabályok alapján készült-e, és megbízható valós képet ad-e az adott költségvetési szerv vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a gazdálkodás eredményéről. 1 2 14./c Ismertesse az

államháztartási ellenőrzési rendszer lényegét! Az államháztartás működése során közpénzeket használ, ezek felhasználásának ellenőrzése kiemelten fontos feladat. Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás. Az államháztartás kontrollja kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére. Az államháztartás kontrollja külső ellenőrzés és államháztartási belső kontrollrendszerek keretében történik. Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az ÁSZ látja el, melynek feladatait, hatáskörét és szervezetét külön tv. állapítja meg Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzését - a FEUVE - a belső ellenőrzési tevékenység - és az előbbi kettő ellenőrzési tevékenységet is magába foglaló belső kontrollrendszer központi harmonizációja,

szabályozása és koordinációja, valamint a jogszabályok irányelvek, útmutatók és a vonatkozó standardok alkalmazásának vizsgálata útján kell ellátni. A költségvetési bevétlek és kiadások tervezése, felhasználása, elszámolása, valamint az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodás a belső ellenőrzés tárgyát képezik. A belső kontrollrendszer a költségvetési szer által kialakított folyamatrendszer a kockázatok kezelésére. Fő célja: - tevékenységét szabályszerűen, gazdaságosan, hatékonyan, eredményesen végezze, - teljesítse az elszámolási kötelezettségeket, - megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől. A belső kontrollrendszer kialakításáért és működtetésért a költségvetési szerv vezetője a felelős. Annak érdekében, hogy ezen kötelezettségének eleget tegyen ki kell alakítania és működtetnie kell a megfelelő: - kontrollkörnyezetet, - kockázatkezelési rendszert, -

kontrolltevékenységeket, - információs és kommunikációs rendszer, - monitoring rendszert. A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban: FEUVE) létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A FEUVE, mint a kontrolltevékenység része, magában foglalja: a) a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a

szabálytalanság miatti visszafizettetések dokumentumait is), b) az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzését, c) a gazdasági események elszámolásának (a hatályos jogszabályoknak megfelelő könyvvezetés és beszámolás) kontrollját. Az a)- c) pontjában felsorolt tevékenységek feladatköri elkülönítését biztosítani kell. A FEUVE-nek biztosítania kell, hogy a) a költségvetési szerv valamennyi tevékenysége és célja összhangban legyen a szabályszerűség, b) az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre, rendeltetésellenes felhasználásra; c) megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a költségvetési szerv működésével kapcsolatosan; d) a FEUVE harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok

végrehajtásra kerüljenek, a módszertani útmutatók figyelembevételével. Belső ellenőrzés A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát. A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére. A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés kialakításáról és megfelelő működtetéséről a költségvetési szerv vezetője köteles

gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító szerv (helyi önkormányzat esetében az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet a) az irányítása vagy felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél, b) a saját, illetve az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv használatába, vagyonkezelésébe adott állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében, c) továbbá a fejezet költségvetéséből céljelleggel juttatott, illetve a nemzetközi támogatások felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezeteknél. A költségvetési szerv vezetője köteles biztosítani a belső ellenőrök funkcionális (feladatköri és szervezeti)

függetlenségét, különösen az alábbiak tekintetében: a) az éves ellenőrzési terv kidolgozása, kockázatelemzési módszerek alapján és soron kívüli ellenőrzések figyelembevételével, b) az ellenőrzési program elkészítése és végrehajtása, c) az ellenőrzési módszerek kiválasztása, d) következtetések és ajánlások kidolgozása, ellenőrzési jelentés elkészítése, e) a belső ellenőr ellenőrzési tevékenységen kívül más tevékenység végrehajtásába nem vonható be.k A belső ellenőrzési tevékenység során szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesítményellenőrzéseket, informatikai rendszerellenőrzéseket és - fejezetet irányító szerv esetén megbízhatósági ellenőrzéseket kell végezni. A költségvetési szervek elemi költségvetési beszámolóinak ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell végrehajtani. A belső ellenőrzést végző személy munkáját a

vonatkozó jogszabályok szerint végzi, az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók és a belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok figyelembevételével. A belső ellenőrzést végző személyek feladatainak maradéktalan ellátása érdekében az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely helyiségébe beléphet, számára akadálytalan hozzáférést kell biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai rendszerhez, kérésére az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely dolgozója köteles szóban vagy írásban információt szolgáltatni. A belső ellenőrzést végző személy az ellenőrzött szervnél, illetve szervezeti egységnél államtitkot, szolgálati titkot, üzleti titkot tartalmazó iratokba és más dokumentumokba is betekinthet, azokról másolatot, kivonatot kérhet, illetve személyes adatokat kezelhet, a jogszabályokban meghatározott adat- és titokvédelmi

előírások betartásával. Büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén a belső ellenőrzést végző szerv, illetve szervezeti egység vezetője köteles a költségvetési szerv vezetőjét haladéktalanul tájékoztatni. A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed a) központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, valamint - a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó költségvetési szervek kivételével - a központi költségvetési szervek belső ellenőrzésére; b) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és - a pártok kivételével - a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből,

alapokból juttatott pénzeszközök ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is felhasználásának ellenőrzésére; valamint c) az a)-b) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kötött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon szerződő felekre is, amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek. A belső kontrollrendszerek központi harmonizációja és koordinációja A belső kontrollrendszerek fejlesztése, szabályozásának előkészítése, koordinációja és harmonizációja az államháztartás alrendszerei tekintetében az államháztartásért felelős miniszter feladata. Az államháztartásért felelős miniszter a) koordinálja és összehangolja a költségvetési, illetve nemzetközi források kontrollrendszereit, valamint javaslatokat tesz az ezekhez kapcsolódó jogszabályok kialakítására; b)

megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a belső kontrollokkal kapcsolatos irányelveket, módszertani útmutatókat; c) figyelemmel kíséri és vizsgálja a jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók, belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását és végrehajtását;k d) ellátja az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottság felállításával, működtetésével és ügyrendjének megalkotásával kapcsolatos feladatokat. Támogatások ellenőrzése A költségvetési és európai uniós forrásokból származó támogatást nyújtó szerv, illetve szervezeti egység kötelessége a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezetekkel és a kedvezményezettekkel kötött szerződésben kikötni: a) hogy a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezet és a kedvezményezett köteles az ellenőrzés érdekében az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes

szervezetei, az Állami Számvevőszék, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a kincstár, illetve az európai uniós támogatásokkal kapcsolatban az irányító hatóságok, a kifizető, az igazoló és az ellenőrzési hatóság képviselőit ellenőrzési munkájukban a helyszínen is - a megfelelő dokumentumok, számlák, a program megvalósítását igazoló okmányok, bizonylatok rendelkezésre bocsátásával, valamint a fizikai teljesítés vizsgálatában - segíteni; b) a felhasználással és az ellenőrzéssel összefüggő kötelezettségek megszegése esetén alkalmazandó szankciókat. Az államháztartás külső és belső pénzügyi ellenőrzését ellátó szervek az európai uniós támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai Csalásellenes Hivatallal (OLAF) együttműködnek. Az adók és más befizetések ellenőrzése Az ellenőrzés során az adóhatóság, illetve a más

bevételek beszedéséért felelős hatóság az államháztartást illető fizetési kötelezettségek vonatkozásában ellenőrzi az adózással és más befizetésekkel, továbbá a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos jogszabályok megtartását. Az ellenőrzés kiterjed különösen a bejelentésre, a bevallásra, az adó-, járulék-, hozzájárulásés egyéb fizetési kötelezettség megállapításra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a befizetési kötelezettség teljesítésére, a költségvetési. Az adóellenőrzés részletes szabályairól külön törvény rendelkezik. A kincstár a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi és közoktatási közfeladatot ellátó nem állami, nem önkormányzati intézményt fenntartókat a központi költségvetésből megillető normatív hozzájárulások és támogatások, kiegészítő támogatások igénylésének, felhasználásának jogszabályi feltételeit és

az elszámolások szabályszerűségét - külön jogszabályban meghatározottak szerint, az ott megjelölt szervezetek bevonásával - ellenőrzi. Az államháztartási ellenőrzésnek elő kell segítenie az államháztartásra vonatkozó jogszabályok betartását, az államot megillető bevételek beszedését, az államháztartási pénzeszközök gazdaságos, takarékos, szabályszerű felhasználását, a központi költségvetés és a zárszámadás megalapozottságát, az államadósság célszerű kezelését, a vagyonkezelés hatékonyságát és szabályszerűségét, a számviteli és bizonylati rend betartását. Az államháztartás hatékony működése érdekében, a mindenkori kormányzat törvényben és a törvény által biztosított keretek között szabályozza az ellenőrzés rendszerét. 14. a. Mutassa be az államháztartás szervezeti könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat csoportosítás, gazdasági műveletek,

leltározás,értékelés)! tartalékok (fogalmak, analitika, A források (vagy más néven passzívák) a költségvetési szerv eszközeinek az eredetét, származását mutatják be, jogszabályban meghatározott rendben. A forrásokat a könyvviteli mérleg jobb, a költségvetési számlák K oldalán kell nyilvántartani. A források két fő csoportja: - saját forrás - idegen forrás A saját forrás egyik csoportját a saját tőke (mely a költségvetési szerv eszközeinek tartós forrása, működésének biztonságát jelenti) másik csoportját a tartalékok képezik, mely a költségvetési szerv feladatainak gazdaságos végrehajtását mutatják. Felettük való rendelkezési jog a költségvetési szervet illeti meg . A tartalékok mobil, pénzeszközökben is rendelkezésre álló forrást jelentenek, a gazdálkodás hatékonyságától függő mértékben keletkeznek . Pótlólagos forrást jelentenek mind a működési feltételeinek biztosításában, mind a

fejlesztések finanszírozásában. A tartalékok a költségvetési szerv alaptevékenységének ellátása során keletkezett pénzmaradványból, illetve előirányzatmaradványból tevődik össze, amelyet növelhet a vállalkozási tevékenység takarékos és gazdaságos ellátásának eredményeként előálló megtakarítás összege. A tartalékokat keletkezésükből kiindulva két csoportra bonthatjuk: - költségvetési tartalékok - kincstári körbe nem tartozó költségvetési szerv - kincstári körbe tartozó költségvetési szerv - vállalkozási tartalékok - kincstári körbe nem tartozó költségvetési szerv - kincstári körbe tartozó költségvetési szerv A tartalékok értékelése könyv szerinti értéken történik és a könyvviteli mérlegben is ennek megfelelően kell kimutatni. Külön kell kimutatni a költségvetési tartalékot és a vállalkozási tartalékot, mindkét csoporton belül külön kell szerepeltetni a tárgyévi pénzmaradványt,

előirányzat-maradványt (kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás bontásban) illetve eredményt, valamint a korábbi években képződött és fel nem használt pénzmaradványt, előirányzat-maradványt és a pénzforgalmi eredményt. A kincstári körbe nem tartozó költségvetési szervek esetében év végén az alaptevékenységi körbe tartozó, ténylegesen teljesített, befolyt, beszedett bevételek és a ténylegesen teljesített kiadások funkcionális osztályozás szerinti elszámolására szolgáló főkönyvi számlák egyenlegét a 494. Költségvetési bevételek és kiadások elszámolása számlára kell átvezetni. A megállapított pénzmaradvány összegét a 494 főkönyvi számláról át kell vezetni a 4211. Költségvetési tartalék elszámolása számlára Ez a számla illetve ennek egyenlege szerepel az év végi zárómérlegben. Könyvelési tételek: - funkcionális osztályozás szerinti kiadási előirányzat teljesítési számlák

zárása T 494. Költségvetési bevétlek és kiadások elszámolása K 71-72. Alaptevékenységek kiadási elői. és telj számlacsop K 77. Finanszzási műveletek kiadási előirányzat teljesítése - funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat teljesítési számlák zárása T 992. Alaptev ktgvbevételi elői telj K 494. Költségv bev és kiad elsz T 9972. Finanszírozási műveletek bev elői. telj - a 494. számla egyenlegének átvezetése amennyiben a bevételek összege meghaladja a kiadások összegét (tartalék keletkezett) T 494. Költségv bev és kiad elsz - K 4211. Költségvetési tartalék elszámolása vagy amennyiben a kiadások összege meghaladja a bevétlek összegét ( negatív tartalék keletkezett) T. 4211 Költségvetési tartalék elszámolása - K 494. Költségv bev és kiad elsz Kincstári körbe tartozó költségvetési szervek esetében év végén az alaptevékenység körébe tartozó szakfeladaton

funkcionális osztályozás szerint elszámolt kiadási előirányzatok és azok teljesítése elszámolására szolgáló számlákat a 425. Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása számlára , a bevételi előirányzatok és azok teljesítése elszámolására szolgáló számlákat pedig a 426. Alaptevékenység bevételei előirányzat teljesítésének elszámolása számlára kell átvezetni. Mindkét számla mérlegszámla, és év végi egyenlegük szerepel a könyvviteli mérlegben. Könyvelési tételek: - funkcionális osztályozás szerinti kiadási előirányzat számlák zárása T K 71-72. Alaptevékenységek kiadási elői. és telj számlacsop K 425. Alaptevékenység bevételei elői. teljesítésének elszámolása - funkcionális osztályozás szerinti elszámolt kiadási előirányzat teljesítési számlák zárása T 425. Alaptevékenység bevételei K 71-72. Alaptevékenységek kiadási elői. teljesítésének

elszámolása elői. és telj számlacsop E két tétel könyvelését követően a 425. számla egyenlege mutatja, hogy milyen mértékben teljesítette kiadási előirányzatát a költségvetési szerv. Ha a számlának Tartozik egyenlege van, akkor a költségvetési szerv a jóváhagyott előirányzatnál többet költött, ez a kincstári körben elvileg nem fordulhat elő, mert a Kincstár csak az előirányzat-keret mértékéig teljesítheti a kiadásokat. A számlának abban az esetben lehet negatív egyenlege, ha a költségvetési szerv az alaptevékenysége kiadásait vállalkozási eredménye terhére teljesítette. Ha a számlának Követel egyenlege van, akkor előirányzat-megtakarítás keletkezett, tehát a rendelkezésre álló , jóváhagyott , illetve módosított előirányzatát nem használta fel a költségvetési szerv, előirányzat- kerete maradt. Bevételekkel kapcsolatos könyvelési tételek: - a funkcionális osztályozás szerinti bevételi

előirányzat számlák zárása T 426. Alaptevékenység bev elői telj elsz K 991. Alaptev bev elői - a funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat teljesítési számlák zárása T 992. Alaptevékenység szakfeladatai bevételi elői. telj K 426. Alaptevékenység bev elői telj. elsz A két tétel könyvelését követően a 426. számla egyenlege mutatja, hogy a költségvetési szerv milyen mértékben teljesítette a bevételi előirányzatait. Ha a számlának Tartozik egyenlege van, akkor a költségvetési szerv nem teljesítette az előirányzott bevételt, ami maga után vonhatja a kiadásinak csökkentését is. Ha a számlának Követel egyenlege van, akkor az azt jelenti, hogy az intézmény túlteljesítette a bevételi előirányzatot. Ez akkor fordulhat elő, ha a költségvetési szerv a többletbevételek összegével nem módosította az előirányzatát. Költségvetési évet követő évben könyvelendő tételek: - kincstári

körbe nem tartozó intézménynél A tárgyévet követő év elején a 4211. Költségvetési tartalék elszámolása számlának az egyenlege lehet Tartozik vagy Követel attól függően, hogy az átvezetett 494. számlának milyen egyenlege volt. Könyvelési tételek: - vállalkozási eredmény alaptevékenység ellátására történő felhasználása T 4221. Tárgyévi váll maradv elsz K 4211. Költségv tartalék elsz - a jóváhagyott pénzmaradvány nyilvántartásba vétele T 4211. Költségv Tartalék elsz K 4212.Költségvetési pénzmaradvány - bevételi elői. növekedésének elszámolása T 9811. Előző évi pénzm igénybevét elői T 991. Alaptev ktgv bev ei K 497. Elői évközi elsz K 497. Elői évközi elsz - kiadási előirányzat növekedésének elszámolása T 497. Elői évközi elsz T 497. Elői évközi elsz K 1-5. számlaosztály kiad ei Szlai K 71-72. Alaptev kiad elői - a finanszírozási

különbözetek, befizetési kötelezettségek átvezetése T 4211. Költségv tartalék elsz K 4214. Előző év/vek/ költségv tart elsz. vagy T 4214. Előző év/ek/ költségv tart elsz. T 4211. Költségv tartalék elsz - az elvonások pénzügyi rendezése T 5712. Különféle költségvetési befiz ei telj K 321. Költségvetési elsz S zla és T 4214. Előző év/ek/ költségv tart elsz T 71-72. Alaptev kiad elői K 9812. Előző évi pénzm igénybevét. elői telj K 599. Átvezetési szla és T 999. Bevételek átvez szla K 992. Alaptev szakf bev elői telj - alulfinanszírozás összegének beérkezése a felügyeleti szervtől T 341. Költségvetési elsz szla K 4612. Előző évi költségvetési kiegészítések, visszatérülések elői. telj T 469. Támogatások, kiegészítések és átvett pénzeszk. átvez szla K 992. Alaptev szakf bev elői telj Év végén ahhoz, hogy a költségvetési szerv folyó évi

bevételeit és a folyó évben képződő pénzmaradványát a valós összegben állapítsa meg , szükséges az előző évből származó, pótlólag kiutalt támogatás összegével módosítani a 494. számlára átvezetett folyó évi bevételeket. T 494. Költségv bev és kiad elsz K 4214. Előző év/ek/ ktgv tart elsz A 4211. Költségvetési tartalék elszámolása számla év eleji Tartozik egyenlege azt jelenti, hogy az adott költségvetési szerv alaptevékenységi körbe tartozó tárgyévi bevételei nem fedezték a tárgyévi kiadásokat, negatív pénzmaradvány keletkezett. Ez a negatív pénzmaradvány a következők szerint rendezhető: - ha a vállalkozás eredményét vette igénybe T 4221. Vállalkozási tartalék elsz ----- K 4211. Költségv tartalék - Alulfinanszírozást ismer el a felügyeleti szerv és a tárgyévet követően az elmaradt támogatás kiutalásra kerül. Amennyiben az alulfinanszírozás összege fedezi a túlkiadást

megváltozhat a pénzmaradvány (-) előjele. - Előfordulhat, hogy a költségvetési szerv pénzmaradványa nem rendeződik az előbbiekben meghatározott módon. Ez a helyzet már súlyos gazdálkodási gondokat jelent és jelez, mivel az adott költségvetési szerv az egyéb passzív pénzügyi elszámolásai ( függő, átfutó bevételei ) – vagyis az őt nem illető pénzeszközök – terhére teljesítette a tényleges kiadásait. A (-) pénzmaradványt csak a következő évi gazdálkodás során lehet rendezni, mégpedig oly módon, hogy abban az évben a költségvetési szerv folyó évi bevételeinek olyan mértékűnek kell lennie, hogy mind a folyó évi kiadásokra, mind pedig az előző évi negatív maradványra fedezetet kell nyújtaniuk. 14./b Mutassa be a standardizálás elemzési módszer lényegi elemeit! A gazdálkodási elemzésnél gyakori, hogy valamilyen jelenség intézményi szintű átlagának (a főátlagnak) összetevőit keressük, vagy a

részátlagok és a főátlagok kapcsolatát kell bemutatni, számítani. Ehhez tudjuk, hogy a főátlagot két tényező befolyásolja: - az egyes részátlagok nagysága, - a részátlagokhoz tartozó súlyok aránya. Az egyes tényezők hatását a standardizálás segítségével mutathatjuk be. A standardizálás lényege: A főátlagokat – a részátlagok súlyozott számtani átlagaként – ismételten kiszámítjuk, mégpedig úgy, hogy a két összetevő valamelyike alapján összehasonlíthatóvá tesszük azokat, majd az így kapott – standardizált – főátlagokat hasonlítjuk össze. Összehasonlíthatók úgy lesznek a főátlagok, hogy annak az összetevőnek, amelynek hatását vizsgáljuk, eredeti adatsorával számolunk, s ehhez a másik adatsor tényleges értékei helyett állandó (standard) adatokat használunk Az intézményi standardok alkalmazásának előnye, hogy jobban mutatja az egyes tényezők hatásának arányait, pontosan azért, mert az

értékeket nem valamelyik csoport standardként kiemelt adataival határozzuk meg, hanem intézményi szintű átlagokkal, illetve aránnyal. Ugyancsak ebből az okból származik e módszer hátránya is. Az arányokat jól mutatja, de az eltérések összege nem adja automatikusan a tényleges különbséget. 1. a Mutassa be az államháztartás szervezetei kötelezettségei – passzív pénzügyi elszámolások nélkül – könyvvezetésének sajátosságait (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)! Az államháztartás szervezete a számviteli törvény /2000. évi C tv - továbbiakban Sztv/ és az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII 24) Korm rendelet /továbbiakban: Áhsz./ előírásai alapján határozza meg a számviteli politikáját, illetve fogalmazza meg a sajátosságokat. Számviteli törvény megközelítésében:. A mérleg

kötelezettségeinek összetétele A 249/2000 az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól Kormányrendelet megközelítésben Lényegében a számviteli törvénytől eltérő, sajátos szabályokat fogalmazza meg, ami a pénzforgalmi kettős könyvvitel és költségvetési szervek sajátosságaira vonatkozó szabályokat öleli fel. Részleteiben a 26 § tér ki rá Kötelezettségek azok a - szállítási, - vállalkozási, - szolgáltatási és - egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, az államháztartás szervezete által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, valamint a kincstári, az önkormányzati vagyon részét képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak. - a jogszabályi előíráson, a bírósági, illetve az

államigazgatási jogerős határozaton alapuló fizetési kötelezettségeket, továbbá - az egyéb passzív pénzügyi elszámolásokat is. Csoportjai: hosszú és rövid lejáratúak lehetnek. Hosszú lejáratú kötelezettség az egy évnél hosszabb lejáratra kapott fejlesztési célú hitel, kölcsön, ideiglenesen átvett pénzeszköz, a fejlesztési célú kötvénykibocsátás, az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség. A hosszú lejáratú kötelezettségeket a könyvviteli mérlegben úgy kell szerepeltetni, hogy a költségvetési évet követő évben (a mérleg fordulónapját követő évben) esedékes törlesztő részletekkel a hosszú lejáratú kötelezettség összegét csökkenteni kell. A következő évben esedékes részt rövid lejáratú kötelezettségek közé kell átvezetni A rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni, az 1 éven belül esedékessé váló kötelezettségeket, melyeknek esedékességét kell figyelembe venni. Fontos:

A hosszú lejáratú kötelezettségből a mérleg fordulónapját követő egy éven belül visszafizetendő törlesztéseket a rövid lejáratú egyéb kötelezettségek között elkülönítetten kell kimutatni. Az államháztartás szervezete - az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak kivételével - a mérlegben váltótartozást nem mutathat ki. A kötelezettségeket a beszámoló készítése során leltárral kell alátámasztani, mind a hosszú lejárató kötelezettségek, mind a rövidlejáratú kötelezettségek esetében, összetétel szerint. Értékelés és leltározás A számviteli politika keretében el kell készíteni: a) az eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatát, b) az eszközök és források értékelésének szabályozását, azoknál a forrásoknál, ahol a Tv. és e rendelet választási lehetőséget ad, továbbá ahol az államháztartás szervezetének sajátos eszközei, illetve forrásai indokolják, A

leltározás és selejtezés részletes szabályait az államháztartás szervezete saját hatáskörben állapítja meg. Leltározás A mérlegtételek alátámasztása leltárral történik. Az eszközök - kivéve az immateriális javakat, a követeléseket (ideértve a kölcsönöket, a beruházási előleget és az aktív pénzügyi elszámolásokat) - leltározását mennyiségi felvétellel, a csak értékben kimutatott eszközök (az immateriális javak, a követelések, az idegen helyen tárolt - letét- be helyezett, portfólió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapírok, illetve a dematerializált értékpapírok) és a források leltározását egyeztetéssel kell végrehajtani. Év végén leltározás alapján kell a szállítók állományát megállapítani, majd értékelni. Analitika A kötelezettségekhez kapcsolódóan olyan analitikus nyilvántartást kell vezetni, amelyből megállapítható a kötelezettség - fajtája, - keletkezésének

időpontja és - összege, - a kedvezményezett adatai, - a kötelezettség teljesítésének időpontja, - valamint elkülönítetten rendelkezésre álljanak abban külön az adóköteles, külön az adómentes tevékenységhez, illetve a mindkét tevékenységhez kapcsolódó adatok, továbbá - minden olyan adat, amely a pénzügyi, valamint a vezetői információs rendszerhez kapcsolódik. Az analitikus nyilvántartásnak biztosítania kell a pénzügyileg teljesített tételek egyeztethetőségét a kapcsolódó főkönyvi számlákkal. A kincstári körbe tartozó intézményeknek nyilvántartásaikat úgy kell megszervezniük, hogy abból a 60 napon túli kiegyenlítetlen kötelezettségek állománya az előírt adatszolgáltatási rendszernek megfelelően rendelkezésre álljon. Az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek között elkülönítetten kell nyilvántartani a váltótartozás miatti kötelezettségeket, a munkavállalókkal szembeni különféle

kötelezettségeket, a költségvetéssel szembeni kötelezettségeket (társadalombiztosítási, adó-, egyéb jogszabályban meghatározott kötelezettséget), az iparűzési adó feltöltés miatti kötelezettségeket, a helyi adó túlfizetése miatti kötelezettségeket, a nemzetközi támogatási programok miatti kötelezettségeket, a támogatási program előlege miatti kötelezettségeket, a szabálytalan kifizetések miatti kötelezettségeket, valamint a garancia- és kezességvállalásból származó kötelezettségeket. Fogalmak 5 § 2. Kis összeg: az adott költségvetési évre vonatkozóan az Áht 108 §-ának (4) bekezdése szerint meghatározott követelés értékhatára; 4. Költségvetési év: az az időtartam, amelyre a költségvetési beszámoló készül, amely megegyezik a naptári évvel Ettől eltérni csak e rendelet 7. §-ának (6) bekezdésében meghatározott esetben lehet; 7. Jelentős összegű eltérés: ha az eszközök év végi értékelése

során a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti különbözet összege meghaladja az államháztartás szervezete számviteli politikájában rögzített mértéket. a) Minden esetben jelentős összegűnek kell tekinteni a különbözetet, ha az immateriális javak, a tárgyi eszközök, az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba, vagyonkezelésbe adott, illetve vagyonkezelésbe vett eszközök Tv. 53. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenése meghaladja a 30 § (2)-(6) bekezdése alapján meghatározott éves terv szerinti értékcsökkenést vagy a 100 000 forintot, b) Minden esetben jelentős összegűnek kell tekinteni a különbözetet, ha a tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél, valamint a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapíroknál – függetlenül attól, hogy azok a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepelnek -, továbbá a

készleteknél az értékvesztés összege meghaladja a bekerülési érték (a nyilvántartásba vételi érték) 20%-át vagy a 100 000 forintot. c) Minden esetben jelentős összegűnek kell tekinteni a különbözetet, ha a követeléseknél (ideértve a vevőkkel, adósokkal, a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket) az értékvesztés összege meghaladja a bekerülési érték (a nyilvántartásba vételi érték) 20%-át vagy a 2. pont szerinti értéket; 8. Jelentős összegű hiba: ha a hiba megállapításának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott költségvetési évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - a saját tőkét és a tartalékokat növelőcsökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba,

ha a hiba megállapításának évében az ellenőrzések során ugyanazon évet érintően - megállapított hibák, hibahatások saját tőkét és tartalékokat növelő- csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött költségvetési év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka meghaladja a 100 millió forintot, akkor a 100 millió forint; 9. Nem jelentős összegű hiba: ha a hiba megállapításának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott költségvetési évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - saját t két és a tartalékokat növelő-csökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege nem haladja meg a jelentős összegű hiba 8. pont szerinti értékhatárát; 10. Megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba: ha a jelentős összegű hibák és hibahatások összevont értéke a saját

tőke és a tartalékok együttes értékét lényegesen - a számviteli politikában meghatározott módon és mértékben - megváltoztatja, és emiatt a már közzétett - a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetre vonatkozó adatok megtévesztőek. Minden esetben a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibának kell tekinte- ni, ha a megállapítások következtében a hiba megállapításának évét megelőző költségvetési év mérlegében kimutatott saját tőke és tartalékok együttes értéke legalább 10 százalékkal változik (nő vagy csökken); 12. Kötelezettségvállalás: az Ámr 2 §-ának 67-68 pontja szerinti fogalom; Gyakori sajátos gazdasági események: Kötelezettségek T főkönyvi Hosszú lejárató kötelezettségek K főkönyvi 1 Főkönyvi számlák nyitása 491 4382,4383,4389 lizingnél részletek kiegy.után a kötelezettség csökken2 tése 4382 4122 3 Hosszú lejáratú kötelezettség keletkezése 41231 4389 4

Elengedése, elévülése 4389 9854 Hosszú lejáratú kötelezettségek átvezetése rövid lejáratú kötelezettséggé Kivezetés hosszú lejáratból 4282,4383,4389 41231 1 Előirás rövidlejárató kötelezettségként 41231 44-45 Belföldi szállítók (442,443 Külföldi is) 1 Főkönyvi számlák nyitása 491 441,442,443 2 előző évi kötváll megújítása 0754,0755,0756,0771 .0991 .0991 .0971,0975 negyedéves állományváltozás. 3 =szállítói kötelezettség keletkezése 41231 441,442,443 .=szállítói kötelezettség kivezetése 441,442,443 4122 * kiadások teljesítése (Ko) .1-5 telj 321,3311 * kiadások teljesítése (Fo) 72,751 átvez szla .= szállítói kötelezettség elengedése 441,442,443 9854 9854 41231 .= Szállítói kötelezettség átvállalása 41231 441,442,443 Pénzügyi teljesítés (Ko) 5752 321 Pénzügyi teljesítés (Fo) 72,751 599 Kötelezettség kivezetése 441,442,443 4122 4 Nem számlázott szállítások állománybavétele 41231 4415 5

Nem számlázott szállítások kivezetése 4415 41231 Váltótartozások 1 Főkönyvi számlák nyitása 491 444 2 Tartozás keletkezés 41231,41232 444 3 Kötelezettségek csökkentése 441,442,443 41231 4 Kötelezettségek teljesítése 444 41231,41232 Munkavállalókkal kapcsolatos 1 Főkönyvi számlák nyitása 491 445 2 Kötelezettség előírás 41231 445 3 Kötelezettség csökkenése 445 41231 4 Kötelezettség elengedése 445 9854 9854 41231 Költségvetéssel szembeni kötelezettségek 1 Főkönyvi számlák nyitása 491 446 2 állományváltozás - kötelezettség előírása 41231 446 3 - kötelezettség kiegyenlítése 446 4122 4 - elengedése 446 9854 9854 4131 Támogatási program előlege miatti kötelezettség 1 Főkönyvi számlák nyitása 491 4491 Állományváltozások - kötelezettség keletkezése 2 előleg felhasználással egyidejűleg 4122 4491 3 - szabálszerűen felhasz összeggel 4491 41231 4 - szabálytalannak minősített rész átvezetése 4492-re

4491 41232 http://www.bicskehu/ site/doc/text2030281/249 2000 1224kormrendpdf 41232 4492 b.) Ismertesse az ellátási színvonal elemzési feladatait! Az ellátási színvonal fogalma megjelenik jó néhány területen:, pl a szociális ellátásban, kultúrában, iskolák esetében, de a munkahelyi készletgazdálkodásnál is. Az ellátási színvonal az egyszerű táblák elemzésének rendszerében fordul elő, mint intenzitási viszonyszám. Az elemzés során intenzitási viszonyszámokat és összehasonlító viszonyszámokat számíthatunk. Intenzitási viszonyszám – két különböző fajta és általában különböző mértékegységű statisztikai adat hányadosa. Az intenzitási viszonyszám jellegzetes típusa: 1, sűrűségmutatók – pl. népsűrűség mutatószáma 2, ellátottságot kifejező mutatók – a szociális, kulturális ellátás színvonalának mérőszáma pl. 10000 lakosra jutó kórházi ágyak száma 3, arányszámok – pl. születési,

halálozási arányszámok 4, átlagjellegű mutatók – pl. 1 főre jutó GDP nagysága A készletgazdálkodás – elvárásokat kielégítő – konkrét elemzési feladatai a készletek ellátottságának elemzése. Lényege a készletféleségekkel való ellátottság, az ellátási szint felmérése és megítélése. A készletgazdálkodás optimális kialakításhoz szükséges elemzés, melynek több mutató, arány és egyéb viszonyszám lehet része Egyik elemzési módja: a készletellátottság összehasonlító elemzése. A készletellátottság mutatószámai összevethetők: - A korábbi évek hasonló adataival - az azonos feladatot ellátó költségvetési szerv mutatószámaival ( ez utóbbi esetben a helyi sajátosságokat nem árt figyelembe venni) Figyelemmel kell lenni - az időbeli vizsgálatnál az azonos időpontok, időszakra - területi viszonyításnál a készletféleségek azonosságára, illetve azonos típusú mérőszámaira. Készlet ellátottság

elemzési módszere: a naturális mutatók alkalmazása. Az ellátottság naturális mutatója olyan természetes mértékegységben kifejezett fajlagos mutató, amely egy készletféleség mennyiségi, állományi adatát, a szerv működését jellemző mérőszámhoz (pl: feladatmutatóhoz) viszonyítja. Készlet-ellátottsági mutató = Készlet mennyiség ( db ) ------------------------------------------Mérőszám összessége (pl férőhely) Módszerei: összehasonlítás (időbeli- térbeli) fajlagos mutató intézményenként, évenként Szórások, relatív szórások , megmutatja az átlagtól való eltérést. átlagértékek, tendenciák Indexszámítás, árváltozás Nyerhető információ: - az ellátottsági szint meghatározása - az ellátási színvonal alakulása időbeli tendenciái - a készletellátottság más szervhez hasonlítva - településen belül az átlag képzése, és ahhoz való viszonyítása - a fejlesztési döntések irányának, helyének

kijelölése, szöveges indoklás illetve megállapítás számszerűsítése Pl: 1 tanulócsoportra jutó szemléltető eszközök száma /szórással  1 tanulócsoportra jutó szemléltetőeszközök száma= eszköz (db)/ tanulócsoport(fő)  Fajlagos mutató a két egymást követő év eltérése 2  Szórás= V (főA x fajl mut 2+ főB x fajl mut 2+ főC x fajl mut 2)/főA+főB+főC 1 olvasóra jutó könyvek száma /órai feladat/ a városi átlagban 1 olvasóra jutó könyvek száma =: könyvek száma/ olvasók Munkahelyen: - munkahelyi készlet ellátottság (1 főre jutó szakkönyvek értéke) átlagos szakkönyvérték =szakkönyvérték/ fő a selejtezések alakulásának , arányának vizsgálata (1 feladatmutatóra jutó készletérték és 1 feladatmutatóra jutó selejtérték kórházi ágyak estében) gyógyszerfelhasználás napi változása = gyógyszerfelhasználás/ ápolási napok száma c.

Ismertesse az Államháztartási Pénzügyi Belső Ellenőrzési Rendszer tartalmi ismérveit Törvénymódosítások Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII törvény ellenőrzést érintő részeinek módosítása volt A törvénytervezetet 2003 augusztusának végére dolgozta ki és egyeztette a PM A kormány jóváhagyása után a törvényjavaslat 2003 szeptember elején került a Parlament elé a zárszámadási törvény (a Magyar Köztársaság 2001 és 2002. évi költségvetésének 2002 évi végrehajtásáról szóló 2003 évi XCV törvény) részeként A módosítás 2003. november 27-én lépett hatályba Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás. Az államháztartás kontrollja mely kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére - külső ellenőrzés és államháztartási belső

kontrollrendszerek keretében történik Az elmúlt években az államháztartási rendszerek működéséről szóló visszajelzések (számvevőszéki jelentések, KEHI jelentések, belső ellenőrzési éves jelentések, konferenciákon és workshopokon elhangzott hozzászólások) alapján időszerűvé vált a 2003-ban, az Európai Unió által elvárt módon átalakított államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési (ÁBPE) rendszer felülvizsgálata, szükség szerinti módosítása. 2003ban az Európai Bizottság határozottan előírta a rendszer három elemének (1 financial management control = FEUVE; 2. internal audit = belső ellenőrzés; 3 central harmonization unit = központi harmonizációs egység) szabályozását Időközben azonban a Bizottság szakemberei által is kommunikált módon, a nemzetközi szakmai fejlődés (lásd COSO modell később) eredményeképpen a „pénzügyi” dimenzióra történő korlátozás kezd feloldódni: a rendeletekben a

Bizottság már „management and control systems”-ről rendelkezik, a belső ellenőrzés esetében egyértelműsítik, hogy nemcsak a pénzügyi területet kell vizsgálni stb. Ezért nem érdemes a régi, már elfogadott fogalmakat (ÁBPE, FEUVE) eltörölni, hanem indokolt inkább a kibővítésük, átértelmezésük. A legfontosabb megjelenítendő, szabályozandó és alkalmazandó fogalom a belső kontrollrendszer, melynek fogalmát és alapvető elemeit tartalmazza a módosítás. A belső kontrollrendszer magában foglalja a FEUVE-t, az ÁBPE-t, több náluk, hiszen nemcsak szigorúan vett pénzügyi ellenőrzéseket jelent, hanem korszerű szervezetirányítási, menedzselési elemeket. A rendszer koncepciója nemzetközileg elismert szervezetek, pl a COSO (Committee of Sponsoring Organisations of the Treadway Commission) és az INTOSAI (Legfőbb Ellenőrzési Intézmények - számvevőszékek - Nemzetközi Szervezete) ajánlásain alapul, mintegy integrálva azokat. A

szabályozás megújításához a jogszabály-módosításokon túl hozzátartozik a magyarországi államháztartási belső kontroll standardok (előreláthatólag irányelv formájában), valamint az egyes kontroll elemekre vonatkozó módszertani útmutatók kidolgozása. Lényeges, hogy a rendszer egyes elemein belül a kontrollok mennyiségének, minőségének, szigorúságának meghatározása a költségvetési szerv vezetőjének joga és kötelezettsége; a jogszabályok csak egyes elemek kötelezőségét írják elő, illetve a standardok és útmutatók javaslatokat tesznek a további elemekre. A kontrollok lényege, hogy nem egyszeri ellenőrzési tevékenységet jelentenek, hanem folyamatokat, „kontrollpontok” alkalmazását előzetes, folyamatba épített és utólagos jelleggel. A módosítások további eredménye, hogy az államháztartásban már korábban is meglévő kontrollpontokat (újakkal kiegészítve) strukturálja, rendszerbe helyezi, átláthatóvá

és számon kérhetővé teszi Kormányrendeletek Az ÁBPE-rendszer elemeinek részletszabályait a magyar jogrendnek megfelelően kormányrendeletek tartalmazzák. A módosítás fontos, új elemeket tartalmaz a gazdálkodás ellenőrzését illetően: - meghatározza az alapvető fogalmakat, - szigorítja az előirányzatok felhasználásának és ellenőrzésének szabályait, - rögzíti a szabályszerű, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás követelményét, - előírja a szabálytalanságok kezelésére vonatkozó eljárásrend megalkotását, - a kockázatkezelési rendszer működtetését és - az ellenőrzési nyomvonal elkészítését (ez a költségvetési szerv tervezési, pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési folyamatainak szöveges, illetve táblázatba foglalt és folyamatábrákkal szemléltetett leírása). A belső ellenőrzés fő feladata a FEUVE-rendszer vizsgálata, és az, hogy a költségvetési szerv hatékony és szabályszerű

működésének elősegítése céljából megállapításokat, javaslatokat tegyen. A belső ellenőrzés működtetése a költségvetési szerv vezetőjének feladata, de a funkcionális függetlenséget mind a tervezés, mind az ellenőrzések végrehajtása során biztosítani kell (intézményünknél ez megoldott). A rendelet meghatározza az ellenőrzés tervezésének, végrehajtásának és a jelentéseknek a részletes szabályait, valamint a belső ellenőrzés típusait. A rendelet tartalmazza a belső ellenőrök végzettségére vonatkozó új szabályozást is A Folyamatba Épített Előzetes és Utólagos Vezetői Ellenőrzés (FEUVE) val összefüggésben az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII 30) kormányrendelet irányadó, amelynek a témára vonatkozó módosítása 2004 január 1-jén lépett hatályba Ma hatályos jogszabálya: 193/2003 (XI26) A belső ellenőrzés fogalma Belső ellenőrzés Aht 121/A. § (1) a nemzetközi

standardoknak megfelelően átalakult (értékelő, tanácsadó funkciót kapott), ezt tükrözi a nemzetközi standardok által megfogalmazott definíció is: „A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát“. A kockázatelemzésen alapuló vizsgálatok fő tárgya a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség (az angolul nemzetközileg használt három E: economy, efficiency, effectiveness). A módosítás megerősíti a belső ellenőrök funkcionális függetlenségét, valamint meghatározza a belső ellenőrzés által elvégzendő főbb

feladatokat (szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesítményellenőrzések, illetve információtechnológiai rendszerellenőrzések). A kormány által elfogadott stratégiát az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer EU-konform átalakításával összefüggő egyes feladatokról szóló 2179/2003. (VII 29) kormányhatározat tartalmazza A stratégia előírta a fenti elemek jogszabályi megjelenítését, s ennek kidolgozásánál irányadónak szabta Magyarország középtávú gazdaságpolitikai programját, az Európai Unió követelményeit, valamint a Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezete (angolul az Institute of Internal Auditors, rövidítve az IIA) által kidolgozott, nemzetközileg elfogadott és használt belső ellenőrzési standardokat. Az átalakítás főbb céljai magukba foglalták többek között:  egységes követelmények meghatározását a gazdálkodás átláthatósága, ellenőrizhetősége terén  a belső

ellenőrzés koncepciójának átalakítását és a belső ellenőrök funkcionális függetlenségének növelését;  a közpénzek és a támogatások szabályszerű és hatékony felhasználásának növelését  a vezetői elszámoltathatóság erősítését. A belső ellenőrzés tervezése Az ellenőrzési munka megtervezéséhez a belső ellenőrzési vezető kockázatelemzés alapján stratégiai tervet, középtávú ellenőrzési tervet és éves ellenőrzési tervet készít, amelyeket a költségvetési szerv vezetője hagy jóvá. Az éves ellenőrzési tervnek kockázatelemzés alapján felállított prioritásokon, a középtávú terv célkitűzésein, valamint a belső ellenőrzés rendelkezésére álló erőforrásokon kell alapulnia. Az éves ellenőrzési tervet az intézmény éves munkaterve tartalmazza, és a belső ellenőrzési vezető koordinálása alapján készül. Az éves ellenőrzési tervnek a következő modulokat kell tartalmaznia: (a

szabályzat szerkezete is) a) az ellenőrzési tervet megalapozó elemzéseket, különös tekintettel a kockázatelemzésre; b) a tervezett ellenőrzések tárgyát; c) az ellenőrzések célját; d) az ellenőrizendő időszakot; e) a szükséges ellenőrzési kapacitás meghatározását; j) az ellenőrzések típusát és módszereit; g) az ellenőrzések ütemezését. A belső ellenőrzés szervezeti formái 1. Az önkormányzati hivatalnál (a vezetői és munkafolyamatba épített ellenőrzésen túl) az ellenőrzési feladatokat elláthatja 2. Az intézményeknél folytatott külső ellenőrzést végezheti  a pénzügyi bizottság,  a pénzügyi bizottság  a függetlenített - vagy osztott munkakörben alkalmazott belső ellenőr,  főállású ellenőr (ellenőrzési csoport) alkalmazásával az önkormányzati hivatalnál,  alkalmi szakértői csoportok,  társulásos formában,  társulásos formában,  felkért külső szakértő útján

 külső szakértő közreműködésével. Az ellenőrzés rendjét az önkormányzatoknak a Szervezeti és Működési Szabályzat mellett Ellenőrzési Szabályzatban is rögzíteni kell!!!! Célja: Számot adni arról, hogy az államháztartási pénzeszközökkel való gazdálkodás Feladata: Értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát. Eredménye: • elemzéseket végez, • • • információkat gyűjt, és értékel, ajánlásokat tesz, és igény szerint tanácsokat ad Ellenőrzés típusai: Fő elemei: • • • • • • Szabályszerűségi ellenőrzés Pénzügyi ellenőrzés Rendszerellenőrzés Teljesítmény-ellenőrzés Megbízhatósági ellenőrzés Informatikai rendszerek ellenőrzése Költségvetési és számviteli eljárások, szabályozottság Iratmegőrzési és dokumentációs eljárások Előzetes ellenőrzés – a szükséges ellenőrzési

tevékenységek sorozata, területei: • A pénzügyi döntés, végrehajtás • Az előirányzatosítás • A kötelezettségvállalás • A pályázati eljárás • A szerződések megkötése • A vonatkozó kifizetések és a követelések beszedése Utólagos, ex post ellenőrzés – azt vizsgálja, hogy az adminisztratív és számviteli rendszer megfelelő-e, az egyes tranzakciók megfelelőek-e Vezetői ellenőrzés – kifejezi a felelősséget, az elszámoltathatóságot, az információk visszacsatolását. A FEUVE ÁHT. 121 § (1) (folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés) a szervezeten belül az első szintű ellenőrzést jelenti, amelynek működtetése a vezetés felelősségi körébe tartozik. A szervezet vezetője felelős azért, hogy olyan szabályokat alakítson ki és folyamatokat működtessen a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források gazdaságos, hatékony, hatásos és eredményes

felhasználását. Ezek a feladatok magukban foglalják a pénzügyi döntések dokumentumainak előkészítését (kötelezettségvállalások, szerződések, kifizetések, szabálytalanul kifizetett összegek visszafizettetése), az előzetes pénzügyi control-t (a pénzügyi döntések szabályossági és törvényességi szempontból történő jóváhagyása/ellenjegyzése) és a gazdasági események könyvelését (megfelelő könyvvezetés és beszámolás). A felsorolt három feladat megfelelő elkülönítését biztosítani kell. A legfontosabb alapelv a FEUVE-ben a vezetői elszámoltathatóság, amely szerint a vezető felelős a fenti feladatok megfelelő módon történő ellátásáért, a FEUVE kézikönyvek kidolgozásáért és alkalmazásáért (a hatáskörök, felelősség, beszámolás és kockázatkezelés leírásával), a gazdasági eseményekre vonatkozó döntésekért (kötelezettségvállalások, szerződések, kifizetések, rendeltetés- vagy

célellenesen felhasznált összegek visszafizettetése), a központi harmonizációs egységgel való kapcsolattartásért, valamint a FEUVE rendszerekről történő beszámolásért. Belső ellenőrzés A pü miniszter felelős a belső ellenőrzési rendszer szabályozásáért, fejlesztéséért, koordinációjáért és harmonizációjáért a ktgvetési kiadások és bevétele, illetve a hazai és nemzetközi támogatások vonatkozásában, melynek keretében: - javaslatokat tesz a belső ellenőrzési rendszerhez kapcsolódó jogszabályok megalkotására - megalkotja és közzéteszi a belső ellenőrzés megszervezésére és lefolytatására vonatkozó irányelveket - felelős a belső ellenőrök szakképzési rendszerének fejlesztéséért - létrehozza és működteti az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottságot - évente jelentést készít a Kormány részére a belső ellenőrzési rendszer működtetéséről A belső ellenőrzés

(internal audit) egy olyan független és objektív ellenőrzési és tanácsadó tevékenység, melynek célja, hogy a költségvetési szerv tevékenységének eredményességét és értékét növelje és javítsa. Rendszeresen és szabályozott módszerrel értékeli és javítja a kockázatkezelés, az ellenőrzési és irányítási eljárások hatékonyságát, ezáltal segíti a szervezeti célok megvalósítását. Ennek érdekében a funkcionálisan független belső ellenőrzési egység elemzéseket készít, értékel, ajánlásokat tesz, tanácsokat és információkat ad a költségvetési szerv vezetője részére a vizsgált folyamatokkal kapcsolatosan. A belső ellenőrzést végző vezető az ellenőrzési jelentést megküldi az intézmény vezetőjének: A vezető Intézkedési tervet készít a hiányosságok ill kockázatok megszüntetéséről Tartalma: • az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egységek megnevezését, • • • • • az

elvégzett ellenőrzések témájának megnevezését, az ellenőrzések kezdetének és lezárásának időpontját, az ellenőrök nevét, a jelentősebb megállapításokat, javaslatokat, az intézkedési tervek végrehajtását Majd a hiányosságok megszüntetését követően az intézkedési terv lezárásaként visszajelentést készül az intézkedési tervben foglaltak elkészültéről. További irodalom: http://www.kszkgovhu/data/cms28621/II fejezet Az allamhaztartas belso penzugyi ellenorzesi rendszereppt#3 http://jogallastv.allamkincstargovhu/rovat/110 1992 évi XXXVIII törvény az államháztartásról 120-122 § http://www.kemarchiviifhu/kozerdek/217 1998pdf Számvitel tétel 15.) a) Mutassa be az államháztartás szervezetei egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolásai könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat! Aktív pénzügyi elszámolások Egyéb aktív pénzügyi elszámolásként kell kimutatni a költségvetési szerveknek azokat a

tényleges kiadásokat, amelyek az adott beszámolási időszakban nem számolhatók el kiadásként véglegesen a költségvetési előirányzat terhére. Csoportosítása: 1. Költségvetési: - függő, - átfutó, - kiegyenlítő. 2. Költségvetésen kívüli: : - függő, - átfutó, - kiegyenlítő. Költségvetési aktív függő elszámolások Ebbe a csoportba olyan tételeket lehet besorolni, amelyekről a felmerüléskor még nem lehet megállapítani, hogy azokat milyen ellenszámlával szemben kell nyilvántartásba venni. Ilyenek lehetnek: - tévesen teljesített átutalás, - amelyeket nem lehet véglegesen kiadási jogcímként elszámolni, - a kiadás bizonyítottan a következő évi költségvetést terheli, - december hónapra járó, de következő évi költségvetést terhelő illetmények, járandóságok előre történő kifizetése, - saját – intézményi- szállítói nyilvántartással való egyeztetés időbeli eltérése. Költségvetési aktív

átfutó elszámolások Ebbe a csoportba olyan kifizetéseket lehet sorolni, amelyek a ktgvetési szerv tevékenységének ellátásához közvetve kapcsolódnak, ideiglenesek, lebonyolítás jellegűek: - a központosított illetmény-elszámolással kapcsolatos tételek, - előlegek: illetményelőleg, utólagos elszámolásra nyújtott előlegek, szállítóknak adott előlegek. Költségvetési aktív kiegyenlítő elszámolások Ebbe a csoportba olyan tételeket lehet besorolni, amelyek a különböző ktgvetési körbe tartozó bankszámlák, keretszámlák egymás közti, illatve a pénztárak közti kiadási pénzforgalom lebonyolításával kapcsolatosak. Például: készpénz befizetés bankszámlára, - keretszámlák közötti átvezetés, - számlavezető pénzintézetnél hosszúlejáratú betét elhelyezése. Költségvetésen kívüli egyéb aktív pénzügyi elszámolások körébe azok a függő, átfutó, kiegyenlítő kiadások tartoznak, amelyek a ktgvetési

szervnél pénzfelhasználásként az un. Idegen pénzeszközöknél jelentkeznek Ezeket nem szabad a beszámoló pénzforgalmi jelentésében kimutatni, de a ktgvetési szervek vagyoni helyzetét módosíthatják. Ezen kiadások bontása (függő, átfutó, kiegyenlítő) nem kötelező. Ilyen kiadások: - kincstári ktgvetési szerveknél lakásépítési munkáltatói támogatással kapcsolatos tételek, - idegen letétekkel kapcsolatos tételek. A ktgvetési szervek a beszámolóban az egyéb aktív pénzügyi elszámolások forgalmát a pénzforgalmi jelentésben, az év végi állomány értékét, a mérleg eszköz oldalán mutatják ki. Függő kiadás keletkezése: T 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma – K 311 Pénztár 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla rendezése: *abban az esetben, ha a kiadás nem ktgvetési szervet terheli és visszafizetésre kerül, megtérül: T 311 Pénztár - K 3912

Költségvetési függő kiadás forgalma 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla *abban az esetben, ha a kiadási szervet terheli , de felmerülésekor azt nem lehet azonosítani: T 51-58 Kiadások teljesítése - K 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma (közgazdasági) T 71 Kiadási előirányzat teljesítése - K 599 Kiadások átvezetési számlája ( funkcionális) Következő évet terhelő illetmények december havi kifizetése: T 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma – K 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla rendezése: T 51-52 Kiadások teljesítése - K 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma (közgazdasági) T 71 Kiadási előirányzat teljesítése - K 599 Kiadások átvezetési számlája ( funkcionális) Év végén forgalmi számla egyenlegének átvezetése az állományi számlára: T 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma –

K 3911 Költségvetési függő kiadás állománya vagy T3911 Költségvetési függő kiadás állománya – K 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma Átfutó kiadások elszámolása *Munkavállalókkal kapcsolatos átfutó kiadások keletkezése: T 39222 Munkavállalókkal kapcsolatos átfutó kiadások forgalma – K 311 Pénztár 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla megtérülése: T 51-52 Kiadások teljesítése - K 39222 Munkavállalókkal kapcsolatos átfutó kiadások forgalma *Elszámolásra kiadott összegek elszámolása előleg felvétele: T 39242 Utólagos elszámolásra kiadott előlegek átfutó kiadások forgalma – K 311 Pénztár visszavételezése: T 311 Pénztár – K 39242 Utólagos elszámolásra kiadott előlegek átfutó kiadások forgalma tényleges kiadások elszámolása T 51-58 Kiadások teljesítése - K 311 Pénztár (közgazdasági) T 71 Kiadási előirányzat teljesítése - K 599

Kiadások átvezetési számlája ( funkcionális) *Egyéb átfutó kiadás keletkezése T 39262 Költségvetési egyéb átfutó kiadás forgalma - K 311 Pénztár 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla Év végén forgalmi számla egyenlegének átvezetése az állományi számlára T 392 Költségvetési átfutó kiadások forgalma - K 392 Költségvetési átfutó kiadások állománya vagy T 392 Költségvetési átfutó kiadások állománya - K 392 Költségvetési átfutó kiadások forgalma Kiegyenlítő kiadások főkönyvi elszámolása Bankszámla és pénztár közötti elszámolások, pl.: befizetés T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 311 Pénztár és T 321 Költségvetési elszámolási számla – K 3942Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla Tartós betét elhelyezés T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 321

Költségvetési elszámolási számla T 178 Hosszú lejáratú bankbetétek állománya - K 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma Betét megszüntetése: T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 178 Hosszú lejáratú bankbetétek állománya T 321 Költségvetési elszámolási számla - K 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma Év végén a forgalmi számlák egyenlegének átvezetése az állományi számlára T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 3941 Költségvetési kiegyenlítő kiadások állománya vagy T 3941 Költségvetési kiegyenlítő kiadások állománya - K 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma Analitika Az egyéb aktív pénzügyi elszámolások szoros összefüggésben vannak az alaptevékenység pénzmaradványával, illetve előirányzat-maradványával, ezért pontos analitikus nyilvántartás szükséges, hogy a ktgvetési szerv évvégén tételesen is be tudja mutatni

a függő, átfutó és kiegyenlítő kiadásait. Ennek a következő csoportjait lehet megkülönböztetni: - Munkavállalók átfutó kiadásaival kapcsolatos analitikus nyilvántartások: = elszámolásra kiadott előleg nyilvántartása –> szigorú számadású, amelyben nyomos lehet követni a felvétel és az elszámolás menetét. = munkavállalóknak adott előlegek a személyi juttatásokról vezetett nyilvántartások szerint. - Egyéb függő, átfutó és kiegyenlítő tételek analítikája, amelyet úgy kell vezetni, hogy megállapítható legyen a kiadás - ideje - partner , személy neve 2 - keletkezésének oka, - összege, - rendezés módja, - rendezés érdekében tett intézkedések. 3 Egyéb passzív pénzügyi elszámolások Egyéb passzív pénzügyi elszámolásként olyan ténylegesen befolyt bevételeket kell kimutatni a költségvetési szerveknek, amelyek rendeltetése tisztázatlan, vagy olyan feladat ellátásával kapcsolatos, amelynek

nincs bevételi előirányzata. Ezeket a bevételeket nem szabad az alap-, illetve a vállalkozási tevékenység bevételei között figyelembe venni. Csoportosítása: 1. Költségvetési: - függő, - átfutó, - kiegyenlítő bevételek. 2. Költségvetésen kívüli: : - függő, +passzív letéti elszámolások, - átfutó, +nemzetközi támogatási programok deviza-elszámolása. - kiegyenlítő bevételek. Könyvviteli elszámolásban a 48. számlacsoportban kell nyilvántartani A beszámoló pénzforgalmi jelentésének összeállításánál a ktgvetési függő, átfutó, kiegyenlítő bevételeket mint pénzkészletet korrigáló tételt kell figyelembe venni. A ktgvetésen kívüli elszámolások a vagyont módosítják Függő bevételek A ktgvetési szerv alap-, és vállalkozási tevékenységével kapcsolatban merültek fel, de keletkezésükkor nem számolhatók el, mert nem a ktgvetési szervet illetik, vagy hibás elszámolásból keletkeztek. Pl: - téves

jóváírás a ktgvetési elszámolási számlán ill. előirányzat-felhasználási keretszámlán, - nem azonosítható bevétel jóváírása, - OP-től előleg (orvosokra). Átfutó bevételek Ezek a ktgvetési szervnél átmeneti és időlegesen megjelenő lebonyolítás jellegű bevételek. Olyan feladatokkal kapcsolatos, amelyekkel a ktgvetési szerv közvetett kapcsolatban van. Pl: - vevőktől kapott előleg, - különböző feladatok bonyolítása, utólagos elszámolásra átvett pénzeszközök. Kiegyenlítő bevételek Ebbe a csoportba különböző költségvetési körbe tartozó bankszámlák egymás közti, ill. a bankszámla és pénztár közti bevételi pénzforgalom lebonyolítása tartozik. Pl: - készpénzfelvétel a pénztárba, - bankszámla és alszámlák közti forgalom, - helyi adó-beszedési számlák közötti átvezetéseket. A költségvetésen kívüli egyéb passzív pénzügyi elszámolások körébe azok a függő, átfutó, kiegyenlítő

bevételek tartoznak, amelyeket a számlavezető bank/Kincstár nem a költségvetési elszámolási számlán , illetve az előirányzatfelhasználási keretszámlán írt jóvá, hanem idegen pénzeszközök kezelésével kapcsolatban keletkeztek (pl.: letétek lakásépítés-, vásárlás munkáltatói támogatása). Ezeket nem szabad a pénzforgalmi jelentésben kimutatni, mert nem része költségvetésünknek, de a mérleget módosíthatják. A passzív pénzügyi elszámolásoknál is el kell különíteni a tárgyévi forgalmat az állománytól. A beszámolóban az egyéb passzív elszámolások évközi forgalmát a pénzforgalmi jelentésben, az éves állományát a mérleg forrás oldalán mutatjuk ki, pénzmaradvány értékét is befolyásolhatja. Költségvetési függő bevételek főkönyvi elszámolása * függő bevétel keletkezése: T 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla - K 481 Költségvetési függő

bevételek forgalma rendezése - ha a bevétel nem az intézményt illeti, és ezért visszautalja: T 481 Költségvetési függő bevételek forgalma – K 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla *rendezése – ha beérkezéskor nem azonosítható a bevétel, de az intézményt illeti: T 481 Költségvetési függő bevételek forgalma - K 4.,9szlaosztály bevételi előirányzatok teljesítése számlái T 999. Bevételek átvezetési számla – K 992 Alaptev szakfeladatai bev előirányzatának teljesítése 995. Vállalkozási tevékenység különféle bevételei Év végén a forgalmi számlát át kell vezetni az állományi számlára: T 481 Költségvetési függő bevételek forgalma - K 481 Költségvetési függő bevételek állománya vagy T 481 Költségvetési függő bevételek állománya – K 481 Költségvetési függő bevételek forgalma Költségvetési átfutó bevételek elszámolása * átfutó

bevételek keletkezése: T 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla - K 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma 311 Pénztár * rendezése: T 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma - K 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla 311 Pénztár Év végén a forgalmi számlát át kell vezetni az állományi számlára: T 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma - K 48211 Költségvetési átfutó bevételek állománya vagy T 48211 Költségvetési átfutó bevételek állománya – K 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma 4 * előleg jellegű bevétel beérkezése (utólagos elszámolásra kapott, illetve vevőtől kapott előleg) T 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla - K 48222 Utólagos elszámolások átfutó bevételeinek forgalma 48262 Vevőtől kapott előleg bevételeinek

forgalma * előleg elszámolása bevételként: T 48262Vevőtől kapott előleg bevételeinek forgalma – K 9. szlaosztály bevételi előirányzatok teljesítési számlái T 999 Bevételek átvezetési számla – K 992. Alaptev szakfeladatai bev előirányzatának teljesítése 995. Vállalkozási tevékenység különféle bevételei Év végén a forgalmi számlát át kell vezetni az állományi számlára: T 48222 Utólagos elszámolások átfutó bevételeinek forgalma – K 48221 Utólagos elsz. átfutó bevételeinek állománya 48262Vevőtől kapott előleg bevételeinek forgalma 48261 Vevőtől kapott előleg bevételeinek állománya vagy T 48221 Utólagos elsz. átfutó bevételeinek állománya – K 48222 Utólagos elszámolások átfutó bevételeinek forgalma 48261 Vevőtől kapott előleg bevételeinek állománya 48262Vevőtől kapott előleg bevételeinek forgalma Kiegyenlítő bevételek főkönyvi elszámolása * készpénzfelvétel – pénztárba

bevételezés: T 311 Pénztár - K 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma * pénz felvételről szóló terhelési értesítő könyvelése: T 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma – K 321 Költségvetési elszámolási számla 3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla Év végén a forgalmi számlát át kell vezetni az állományi számlára: T 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma – K 48311 Pénz és bankszámlák közti átvezetések állománya vagy T48311 Pénz és bankszámlák közti átvezetések állománya – K 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma Analitika Az egyéb passzív pénzügyi elszámolások szoros összefüggésben vannak a költségvetési pénzmaradvánnyal, illetve előirányzat-maradvánnyal, a vállalkozási tevékenység eredményével ezért pontos analitikus nyilvántartás szükséges, hogy a ktgvetési szerv év végén tételesen is be tudja mutatni a

függő, átfutó és kiegyenlítő bevételeinek állományát. Az analitika formáját és tartalmát a ktgvetési szervnek kell meghatározni. A nyilvántartásban rögzíteni kell az elszámolásra jellemző adatokat, és a szükséges intézkedéseket. Elemzés tétel 15.b Mutassa be az államháztartás szervezetei likviditási helyzetét bemutató módszereket! A költségvetés teljesítését, a pénzügyi helyzet nem elég csak év végén értékelni. A hatékony gazdálkodás, a működési zavarok elkerülése érdekében fontos a finanszírozás, a likviditás évközi folyamatának figyelemmel kísérése. A viszonyítás alapja a finanszírozási terv. H a költségvetési szerv ilyet nem készít, akkor az adott időszak(ok) kiadási igényéből indulhatunk ki. A finanszírozást, ill a pénzeszközök felhasználását időszakokra bontva lehet összehasonlítani Pl.: hónap, negyedév A képlet: Felhasználások ( kiadások) Források ( Bevétlek) (A

bevételekbe beleértjük az induló pénzkészletet is.) Ha a mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez. Az elemzésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy a kiadások közgazdaságilag nem mindig jelentenek azonnali ráfordításokat. Likviditás vizsgálatakor elemeznünk kell a likvid eszközöket és a rövid lejáratú kötelezettségeket is. Saját döntést a likvid (mobil) forgóeszköz-állomány megítélése igényel, mivel a készletként lekötött forgóeszközöknek a tartozás állomány rendezésébe történő bevonása időigényes. Az elemzésnél célszerű figyelmen kívül hagyni az egy éven belül várhatóan be nem hajtható követeléseket is. A likviditási mutatók több variációban is ismertek, attól függően, hogy a forgóeszközök teljes összegéhez, illetve egy részéhez célszerű viszonyítani a rövid lejáratú kötelezettségek értékét. A mérleg adatai alapján számított mutatószámokkal tudjuk a vagyoni

és pénzügyi helyzetet elemezni. Mutatók: • Vertikális: Amelyek a mérleg azonos oldalán megjelenő adatokból számíthatók • Horizontális: Az eszköz és forrás oldal ( egyes csoportjainak, tételeinek) egymáshoz való viszonyát tartalmi kapcsolatát fejezi ki. Vertikális mutatók: Befektetett eszközök aránymutatói = Befektetett eszközök Összes eszköz x 100 , Forgóeszközök x 100 , Befektetett eszközök Befektetett pénzügyi eszközök x 100 Befektetett eszközök A mutató azt jelzi, hogy az adott szervnél nyilvántartott vagyonból milyen részarányt képviselnek a befektetett eszközök. Továbbá információt adnak az eszközök egyes elemeinek egymáshoz viszonyított arányáról. A mutatók értékének növekedése vagy csökkenése az okok feltárásával minősíthető. Forgóeszközök lekötöttségi mutatója = Készletenként lekötött forgóeszközök Forgóeszközök x 100 A mutatószám értéke kifejezi azon forgóeszközök

arányát, amelyek nem vonhatók be azonnal a költségvetési feladatok finanszírozásába. Szabad forgóeszközök mutatója = Szabad forgó eszk.(követelések +értékpapírok+pénzeszközök) Forgóeszközök x 100 Az előző számítás inverzeként a rövid távon bevonható, mobil, mobilizálható forgóeszközök arányát tükrözi. Tőkefeszültségi mutató = Kötelezettségek Saját tőke+ tartalékok x 100 Az idegen és a saját forrás egymáshoz viszonyított arányán keresztül a két forrás – főcsoport megoszlására világít rá. Tőkefinanszírozási mutató = xxxx Tartalékok Saját tőke x 100 Horizontális mutatók: Likviditási gyorsráta I. = Pénzeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek x 100 Likviditási gyorsráta II. = Követelések +értékpapírok+pénzeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási ráta = Forgóeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek x 100 x 100 Forgótőke aránya = Forgóeszközök

aránya – rövid lejáratú kötelezettségek x 100 Saját források Befektetett eszközök fedezettsége = Eladósodási mutató = Saját források Befektetett eszközök Összes kötelezettség Összes forrás Esedékességi aránymutató = x 100 x 100 Rövid lejáratú kötelezettségek Összes kötelezettség x 100 15.b Ismertesse az ellátási színvonal elemzési feladatait! 1. Munkaerő szükséglet és ellátottság A munkaköröknek megfelelően felmért munkaerő-szükségletet nevezhetjük munkaerőigénynek is, amelyhez a tényleges létszámot viszonyítva megkapjuk a munkaerő-ellátottságot. Az igények létszámnormák formájában is kifejezhetők. A létszám normatíva szakfeladatonként tartalmazza azt a munkaerőigényt, amely az adott feladat ellátásához optimálisan szükséges. A tervszámok helyességének bírálatát követően, a munkaerőigény a költségvetésben tervezett átlaglétszámként jelenik meg. Ezekből következik, hogy a

munkaerő- ellátottság mérése, elemzése - a létszámnormatívához, vagy egyéb módon meghatározott szükséglethez, - az azonos típusú intézmény tervezett, vagy tényleges létszámához, továbbá - a tervezett átlaglétszámhoz történő viszonyítással végezhető el. Ellátottság= Állományi létszám Létszámnorma 2. Készletellátottság Egy költségvetési szerv készletellátottságát önmagában nehéz minősíteni, ezért olyan összehasonlító elemzéseket célszerű végezni, amelyek feltárják az ellátottság megfelelő szinthez való viszonyát, időbeli alakulását, a fennálló különbségeit, eltéréseit. A készlet ellátottság mutatószámainak adata összevethető a - korábbi évek hasonló tartalmú adataival, illetve - az azonos feladatot ellátó költségvetési szervek mutatószámaival. Az évek közti összehasonlítás az ellátottsági szint alakulására világít rá, a szervek közti összevetés a színvonalbeli

különbségekre. Ez utóbbi elemzés szerepe jelentő azon irányító szerveknél, amelynek felügyelete alatt több azonos tevékenységet végző gazdálkodó költségvetési szerv működik. Az összehasonlításoknál figyelemmel kell lenni : - az időbeli vizsgálatnál az egyes évekre vonatkozó adatok azonos időszakokra/időpontokra vonatkozzanak és azonos tartalommal bírjanak, - területi viszonyítás esetén azonos tevékenységet végző költségvetési szervek, azonos készletféleségeire vonatkozó adata kerüljön felhasználásra. A készletellátottság elemzési módszere a naturális mutatók alkalmazása. Az ellátottság naturális mutatója olyan természetes mértékegységben kifejezett mutató, amely egy készletféleség mennyiségi állományi adatát a szerv működését jellemző mérőszámhoz viszonyítja. Készlet ellátottsági mutató = Készlet mennyisége ( pl.:db) Mérőszám összessége (pl.: férőhely) A fajlagos naturális mutató

alkalmas - időbeli, - területi összehasonlításra, illetve - szóródás számítás alapján az átlagtól való eltérések felmérésére. A készlet ellátottság elemzésének eredményeként nyerhető információk: - ellátottsági szint meghatározása, - ellátási színvonal alakulásának időbeli tendenciái - készlet ellátottság megítélése más költségvetési szervekhez viszonyítva, - fejlesztési döntések irányának helyének kijelölése. 3. Tárgyieszköz-ellátottság elemzése Az államháztartás szervezete feladatellátási színvonalát befolyásolja a tárgyi eszközeinek használhatósági foka, korszerűsége, de természetesen a rendelkezésre álló mennyiség is. A tárgyieszköz-ellátottságot fajlagos mutatók segítségével elemezhetjük. Tárgyieszköz-ellátottság mutatói: - Értékmutatók ( pl.:eFt/férőhely, eFt/ tanuló, eFt/m2) - Naturális mutatók ( pl.: férőhely/m2, tanuló/m2, gépek száma/ m2 ) Nem minden fajlagos

ellátottsági mutató számítható valamely államháztartási szervezetnél. Vannak olyan költségvetési szervek, ahol a feladatellátásban feladatmutató nem értelmezhető. A felsorolt mutatók akkor adnak hasznos információt, jellemző képet a tárgyieszköz-ellátottságról, ha számításuk: - kellő részletezésben ( szakfeladatonként, tárgyieszköz csoportonként ), - több évet átfogóan - összehasonlítással ( más, azonos tevékenységet ellátó intézményhez viszonyítva, EU normához hasonlítva ) történik. 16./a Ismertesse az egyes államháztartási alrendszerek könyvvezetésének és beszámolókészítésének sajátosságait! (Fejezeti kezelésű előirányzatok, helyi önkormányzatok, elkülönített állami pénzalapok, társadalombiztosítás.) Az államháztartás szervezetei (ideértve az elemi költségvetés készítésére kötelezett önállóan működő költségvetési szerveket is) a költségvetési év első félévéről

június 30-ai fordulónappal féléves elemi költségvetési beszámolót, a központi költségvetési szervek, helyi önkormányzatok-, és társulásaik, társadalombiztosítási alapok költségvetési szervei, MTA, területfejlesztési-, fejlesztési tanácsok a költségvetési évről december 31-ei fordulónappal éves elemi költségvetési beszámolót kötelesek készíteni. A féléves elemi költségvetési szerveknek költségvetési beszámolót legkésőbb július 31-éig, az éves elemi költségvetési beszámolót legkésőbb a következő költségvetési év február 28-áig kell a államháztartás szervezeteinek az irányító szervnek megküldeni. A társadalombiztosítási alapok, az elkülönített állami pénzalapok a költségvetési év első feléről június 30-ai fordulónappal az alapok féléves beszámolóját, a költségvetési évről december 31-ei fordulónappal az alapok éves beszámolóját kell elkészítenie. Az államháztartás

szervezetei az éves és féléves elemi költségvetési beszámolót, egyszerűsített éves költségvetési beszámolót, konszolidált éves költségvetési beszámolót, éves eredményszemléletű költségvetési beszámolót az e rendeletben meghatározott (a Pénzügyminisztérium honlapján közzétett, központilag előírt tájékoztató és űrlapgarnitúra szerinti) formában és tartalommal készítik el. A fejezet irányítását ellátó szervnek, illetve a külön jogszabályban arra feljogosított szervnek a saját és irányítása alá tartozó költségvetési szervek (ideértve az elemi költségvetés készítésére kötelezett önállóan működő költségvetési szerveket is) felülvizsgált éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit, valamint az államháztartás szervezeteinek az éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit be kell benyújtani - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a Pénzügyminisztériumhoz, illetve a

Kincstárhoz számítógépes feldolgozásra. A helyi önkormányzatoknak (ideértve a települési és a területi kisebbségi önkormányzatokat is) az önkormányzati hivatal [(fő) polgármesteri hivatal (megyei önkormányzati hivatal, körjegyzőség, társult képviselő-testület hivatala)] és az önkormányzatok (ideértve a települési és a területi kisebbségi önkormányzatok) irányítása alá tartozó költségvetési szervek (társulások) éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit be kell benyújtani a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatóságához. A többcélú kistérségi társulás és az irányítása alá tartozó költségvetési szervek felülvizsgált éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit be kell benyújtani a Kincstár Regionális Igazgatóságához. A helyi önkormányzatok a zárszámadásukhoz kapcsolódó, az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó, jegyző által elkészített

egyszerűsített éves költségvetési beszámolót kötelesek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt a tárgyévet követő április 30-áig a képviselő-testület elé terjeszteni. A képviselő-testület által elfogadott egyszerűsített éves költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év június 30-áig kell közzétenni és egyidejűleg az Állami Számvevőszéknek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt megküldeni. Az országos kisebbségi önkormányzatnak az önkormányzat és az önkormányzat irányítása alá tartozó költségvetési szervek (társulások) felülvizsgált éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit be kell benyújtani a Miniszterelnöki Hivatalhoz. A Miniszterelnöki Hivatal az országos kisebbségi önkormányzatok és az irányításuk alá tartozó költségvetési szervek (társulások) éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit 7 munkanapon belül továbbítja a Pénzügyminisztériumhoz, illetve

kijelölt szervezetéhez számítógépes feldolgozásra. Az országos kisebbségi önkormányzatok a zárszámadásukhoz az országos kisebbségi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó, az önkormányzat elnöke által elkészített egyszerűsített éves költségvetési beszámolót kötelesek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt a tárgyévet követő év május 15-éig a közgyűlés elé terjeszteni. A közgyűlés által elfogadott egyszerűsített éves költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év június 30-áig kell közzétenni és egyidejűleg az Állami Számvevőszéknek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt megküldeni. Az elkülönített állami pénzalapokról a - külön törvényben meghatározott - kezelőnek az előzetes éves elemi költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év április 30-áig, a végleges éves elemi költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év május 31-éig kell továbbítania

a Pénzügyminisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez feldolgozásra. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, illetve az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak a saját és a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek felülvizsgált éves elemi költségvetési beszámolóját, továbbá a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak ellátási éves elemi költségvetési beszámolóját a tárgyévet követő év április 30-áig, a féléves beszámolókat augusztus 15-éig kell a Pénzügyminisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez feldolgozásra megküldeni. A társadalombiztosítási alapok konszolidált éves költségvetési beszámolója, valamint a társadalombiztosítási alrendszer konszolidált éves költségvetési beszámolója elkészítéséről és a tárgyévet követő év május 31-éig a Pénzügyminisztérium, a Magyar Államkincstár és az Állami Számvevőszék részére történő továbbításáról az

alapok kezelői gondoskodnak. A Kincstár az államháztartás szervezetétől az éves és féléves költségvetési beszámolót csak akkor fogadhatja el, ha az teljesíti a beszámolóval szemben előírt alaki követelményeket (számszaki egyezőségek, aláírások, regisztrációs szám, hely, keltezés stb.) is A Kincstár Regionális Igazgatóságai a megyei összesített beszámolókat tizenöt munkanapon belül kötelesek megküldeni további számítógépes feldolgozásra a Pénzügyminisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez. Az éves elemi költségvetési beszámoló részei: a) könyvviteli mérleg b) pénzforgalmi jelentés, c) pénzmaradvány-kimutatás, előirányzat-maradvány kimutatás, vállalkozási maradványkimutatás, d) kiegészítő melléklet. A féléves elemi költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentést és az éves elemi költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletéből a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza. A fejezeti

kezelésű előirányzatok fejezetenként külön-külön összesített éves elemi költségvetési beszámolója a könyvviteli mérleget, a pénzforgalmi jelentést, az előirányzatmaradvány kimutatást, valamint a kiegészítő mellékletet tartalmazza. A helyi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzatok egyszerűsített éves költségvetési beszámolója a következőket tartalmazza: a) egyszerűsített mérleg, b) egyszerűsített éves pénzforgalmi jelentés, c) egyszerűsített pénzmaradvány-kimutatás, az egyszerűsített vállalkozási maradványkimutatás. A társadalombiztosítási és az elkülönült állami pénzalapok éves beszámolója a következőket tartalmazza: a) könyvviteli mérleg, b) pénzforgalmi kimutatás, c) előirányzat-maradvány kimutatás, d) kiegészítő melléklet. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak konszolidált éves költségvetési beszámolója és a társadalombiztosítási alrendszer éves

konszolidált költségvetési beszámolója a konszolidált könyvviteli mérlegből, a konszolidált pénzforgalmi kimutatásból, a konszolidált előirányzatmaradvány kimutatásból és a kiegészítő melléklet részét képező számszerű kimutatásokból áll. A társadalombiztosítási alrendszer konszolidált éves költségvetési beszámolójához az összevonást két ütemben kell elvégezni. Az első ütemben kell a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak (ellátási) költségvetési beszámolója és a hozzá kapcsolódó társadalombiztosítási költségvetési szervek (működési) beszámolójának összevonását (konszolidálását) elvégezni. A második ütemben a két alap konszolidált éves költségvetési beszámolóit kell összevonni. A társadalombiztosítás konszolidált éves költségvetési beszámolóinak készítése során el kell végezni a) az adósságkonszolidálást; b) az aktív és passzív pénzügyi elszámolások

konszolidálását; c) a tartalékok konszolidálását; d) a bevételek és kiadások konszolidálását; e) az előirányzat-maradványt módosító tételek konszolidálását. A vagyonkezelő költségvetési szervek éves beszámolója a könyvviteli mérleget, a pénzforgalmi jelentést és a kiegészítő mellékletből a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza. Az egyes költségvetési évek beszámolóinak összehasonlíthatósága mellett biztosítani kell az azonos időszakok elemi költségvetésének és pénzforgalmi jelentéseinek, illetve pénzforgalmi kimutatásainak összehasonlíthatóságát is. Ezt az elemi költségvetés és a pénzforgalmi jelentés, illetve a pénzforgalmi kimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának azonossága szolgálja. A könyvviteli mérlegben az államháztartás szervezete tulajdonában lévő, a rendelkezésére, használatára bocsátott, kezelésébe adott, az államháztartás szervezetének működését szolgáló

eszközöket - a bérbevett eszközök kivételével -, valamint az eszközök forrását kell kimutatni. A pénzforgalmi jelentésben, illetve a pénzforgalmi kimutatásban a bevételeket és a kiadásokat bruttó módon kell szerepeltetni (kivéve a forgatási célú finanszírozási műveletekhez tartozó kiadásokat és bevételeket, azokat év végén, nettó módon kell a pénzforgalmi jelentésben bemutatni). A központi költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok, társadalombiztosítási alapok költségvetési szervei, köztestületi költségvetési szervek, MTA, területfejlesztési tanácsok és a fejlesztési tanácsok éves (féléves) elemi költségvetési beszámolóját a szerv vezetője és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni. A fejezet saját gazdálkodásáról szóló éves és féléves költségvetési beszámolása során az igazgatásának intézményi éves és féléves elemi költségvetési

beszámolóját, valamint a fejezeti kezelésű előirányzatok gazdálkodásáról készített összesített éves és féléves elemi költségvetési beszámolót a fejezet irányításáért felelős személy és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni. A többcélú kistérségi társulás éves és féléves elemi költségvetési beszámolóját a társulási tanács elnöke és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni. A társadalombiztosítási alapok éves és féléves költségvetési beszámolóját az alapot kezelő szerv vezetője és a beszámoló elkészítéséért felelős kijelölt személy köteles aláírni. A társadalombiztosítási alrendszer konszolidált éves költségvetési beszámolóját az alapkezelő szervek vezetői együttesen kötelesek aláírni. Az országos kisebbségi önkormányzat éves és féléves költségvetési beszámolóját az önkormányzat elnöke és a

beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni. Az elkülönített alap éves költségvetési beszámolóját az alap gazdálkodásának irányítását ellátó miniszter, az alapot kezelő szerv vezetője és a beszámoló elkészítéséért felelős kijelölt személy köteles aláírni. A helyi önkormányzatok társulásának éves és féléves költségvetési beszámolóját a társulási tanács elnöke és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni. Az irányító szerv az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervek, valamint központi költségvetési szerv esetében az önállóan működő költségvetési szervek elemi költségvetési beszámolóját a beszámoló felülvizsgálatának elvégzését igazoló személy aláírásával és a beszámoló visszaküldésével hagyja jóvá. 16./B Ismertesse a mérlegelemzés módszertanát A könyvviteli mérleg elemzésének

célja: - feltárni az eszközök és források állományváltozásának jellemzőit - megítélni a vagyon és költségvetési gazdálkodást Az elemzés kiemelt területei: - a vagyon nagyságának időbeli és területi összehasonlítása - az eszközök és források belső összetételének meghatározása - a vagyon számított mutatókkal történő jellemzése, vizsgálata. Az elemzési feladatok végrehajtását szolgáló módszerek: - dinamikus és területi viszonyszámok - képzett mutatók - megoszlási és koordinációs viszonyszámok alkalmazása. A vagyoni helyzet elemzésére szolgál a 1.Tőkeerősség=Saját tőke/Mérlegfőösszeg x 100 A saját tőke összetétele:- induló tőke - tőkeváltozások - értékelési tartalék Ezeknek a mérlegfőösszeghez viszonyított aránya jelenti a tőkeerősséget. 2.Kötelezettségek részaránya=Kötelezettségek/Mérlegfőösszeg x 100 A kötelezettségek két fő részre bonthatók:- hosszú lejáratú (1 éven túl

esedékes) - rövid lejáratú (1 éven belül esedékes) A mutató együtt tartalmazza a kötelezettségek teljes körét a mérlegfőösszeghez viszonyítja. 3.Befektetett eszközök fedezete=Saját tőke/Befektetett eszközök x 100 A mutató a tartósan lekötött, befektetett eszközök és a saját források összhangját tükrözi. A mérleg adatai alapján számított mutatók a vagyoni és pénzügyi helyzet elemzését szolgálják. Az eszközök és források összetételének elemzése a vertikális és a horizontális mutatókkal történik. Vertikális mutatók: a mérleg azonos oldalán megjelenő adatokból számíthatók ki. Ilyenek: - Befektetett eszközök aránymutatója=Befektetett eszköz/Összes eszköz x 100 =Forgóeszközök/Befektetett eszközök x 100 =Befektetett pénzügyi eszközök/Befektetett eszk. x 100 - Forgóeszközök lekötöttségi mutatója=Készletként lekötött forgóeszk./Forgóeszközök x 100 - Szabad forgóeszközök

mutatója=Követelések+Értékpapírok+Pénzeszközök/Forgóesz. x 100 - Tőkefeszültségi mutató=Kötelezettségek/Saját tőke+Tőketartalék x 100 - Tőkefinanszírozási mutató=Tartalékok/Saját tőke - Eladósodási mutató=Összes kötelezettség/Összes forrás x 100 - Esedékességi aránymutató=Rövid lejáratú kötelezettségek/Összes kötelezettség x 100 Horizontális mutatók: az eszköz-és forrásoldal egymáshoz való viszonyát, tartalmi kapcsolatát fejezik ki. Ilyenek: - Likviditási gyorsráta I.=Pénzeszközök/Rövid lejáratú kötelezettségek x 100 - Likviditási gyorsráta II.=Követelések+Értékpapírok+Pénzeszk/Rövid lejáratú köt x 100 - Likviditási ráta=Forgóeszközök/Rövid lejáratú kötelezettségek - Forgótőke aránya=Forgóeszköz aránya- Rövid lejáratú kötelezettségek/Saját források x 100 - Befektetett eszközök fedezettsége=Saját források/Befektetett eszközök x 100 16./C Ismertesse a belső kontrollok

rendszerének lényeges tartalmi elemeit (FEUVE, ellenőrzési nyomvonal, kockázatkezelés, kontrollkörnyezet, kontrolltevékenységek, információ és kommunikáció, monitoring) Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás. Az államháztartás kontrollja - mely kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére külső ellenőrzés és államháztartási belső kontrollrendszerek keretében történik. Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az Állami Számvevőszék látja el. Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzést - a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzési tevékenység, - a belső ellenőrzési tevékenység, és - a fenti pontokban meghatározott ellenőrzési tevékenységeket is magában foglaló belső kontrollrendszer központi

harmonizációja, szabályozása és koordinációja, valamint a jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók alkalmazásának vizsgálata útján kell ellátni. A költségvetési bevételek és kiadások tervezése, felhasználása és elszámolása, valamint az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodás a belső ellenőrzés tárgyát képezik. A belső kontrollrendszer a költségvetési szerv által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos bizonyosság megszerzése érdekében kialakított folyamatrendszer, amely azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési szerv megvalósítsa a következő fő célokat: a) a tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható gazdálkodás elveivel (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban hajtsa végre; b) teljesítse az elszámolási kötelezettségeket; c) megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem rendeltetésszerű használattól. A

költségvetési szerv belső kontrollrendszeréért a költségvetési szerv vezetője felelős, aki köteles - a szervezet minden szintjén érvényesülő - megfelelő a) kontrollkörnyezetet, b) kockázatkezelési rendszert, c) kontrolltevékenységeket, d) információs és kommunikációs rendszert, e) monitoringrendszert kialakítani és működtetni. A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban: FEUVE) létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és

eredményes felhasználását. A FEUVE, mint a kontrolltevékenység része, magában foglalja: a) a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (a költségvetési tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti visszafizettetések dokumentumait is), b) az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és szabályozottság szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzését, c) a gazdasági események elszámolásának (a hatályos jogszabályoknak megfelelő könyvvezetés és beszámolás) kontrollját. A tevékenységek feladatköri elkülönítését biztosítani kell. A FEUVE-nek biztosítania kell, hogy a) a költségvetési szerv valamennyi tevékenysége és célja összhangban legyen a szabályszerűség, szabályozottság és megbízható gazdálkodás elveivel; b) az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor

pazarlásra, visszaélésre, rendeltetésellenes felhasználásra; c) megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a költségvetési szerv működésével kapcsolatosan; d) a FEUVE harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok végrehajtásra kerüljenek, a módszertani útmutatók figyelembevételével. Az ellenőrzési nyomvonal fogalma Az Ámr. rendelkezései szerint az ellenőrzési nyomvonal jelentése: „a költségvetési szerv végrehajtási, pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési folyamatainak szöveges, vagy táblázatba foglalt, vagy folyamatábrákkal szemléltetett leírása” Az ellenőrzési nyomvonal a folyamatokra vonatkozó egyes tevékenységeket, a tevékenységek jogi alapját, felelősét, ellenőrzését, nyomon követését, a kapcsolódó dokumentumokat öleli fel: • • • • a költségvetési szerv működésének, egyes tevékenységeinek egymásra épülő eljárásrendjeit egységes

folyamatként mutatja, teljes egészében tartalmazza az ellenőrzési pontok (típusok) összességét; kialakításával a költségvetési szervre jellemző valamennyi tevékenység, valamennyi „szereplő”, funkció együttes koordinálására kerül sor; valamennyi résztvevő számára írott és átlátható formában válik (követendő eljárásként) feladattá az eljárások és módszerek betartása, miközben a referenciák, dokumentumtípusok és maguk az eljárások is standardizáltakká válnak, megmutatja a szervezet folyamatba épített ellenőrzési rendszerének hiányosságait, így felgyorsítja a pénzügyi irányítás folyamatainak megfelelő átalakítását, és a működtetés színvonalának, a nyújtott szolgáltatások értéknövekedését segíti elő. Azoknál a költségvetési szerveknél, ahol kiépített minőségbiztosítási rendszer működik, ott a rendszerdokumentációt ki kell egészíteni az egyes folyamatokon belüli ellenőrzési

pontokkal. A felelősségi szintek terén: - az ellenőrzési nyomvonal egy standardot jelent, eljárások együttesét, amelyek alapján meghatározhatók valamennyi folyamatban a felelősök, ellenőrzési pontok, - az ellenőrzési nyomvonal segítségével könnyen és gyorsan azonosítható a hibás működés, a hozzá tartozó felelős, megmutatja, hogy a teljes folyamat minősége az egyes résztevékenységekért felelős közreműködőkön is múlik. A szervezeti működés terén: • • a megbízható ellenőrzési nyomvonal kialakításának jelentősége abban áll, hogy segítségével feltérképezhető a szervezet összes folyamatában rejlő működési kockázat, a hibásan kialakított ellenőrzési nyomvonal gátolhatja a szervezet folyamatainak pontos ismeretét, így a működtetését; az ellenőrzési pontok elégtelensége vagy az átfedések kialakulása a működési zavarokhoz vezethet. A költségvetési szerv vezetőjének kötelezettsége A

költségvetési forrás felhasználásában résztvevő költségvetési szerv vezetőjének az államháztartásról szóló módosított 1992. évi XXXVIII törvény, valamint az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII 30) Korm rendelet szabályozásának megfelelően kell megszerveznie és működtetnie, a folyamatba épített előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzést a költségvetési szerven belül. „A költségvetési szerv vezetője köteles elkészíteni a költségvetési szerv ellenőrzési nyomvonalát, amely a költségvetési szervtervezési, pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési folyamatainak szöveges, vagy táblázatba foglalt, vagy folyamatábrákkal szemléltetett leírása.” Az ellenőrzési nyomvonal a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatának mellékletét képezi. 17.a Ismertesse az Államháztartás szervezetei számlarend készítési kötelezettségének főbb tartalmi

követelményeit(analitika,főkönyvi számlák eszközök és források csoportosítása A Számlarend elkészítésének szabályait a Szt. 161§-a és az Áhsz 49 §-a tartalmazza Figyelembe kell venni még az Ámr-ben foglaltakat, továbbá a költségvetési szerv tevékenységét szabályozó egyéb jogszabályi előírások érvényesülését is. A számlarend készítésének célja: A költségvetési szerv meghatározza a folyamatos könyvvezetés szabályait – az Szt. és az Áhsz előírásaira figyelemmel, amely alapját a költségvetési beszámoló (éves, féléves), az időközi mérlegjelentés maradéktalanul elkészíthető. Számlarendet minden önálló könyvvezetésre kötelezett költségvetési szervnek kell készítenie. A Számlarend tartalmi követelményrendszere A költségvetési szervek könyvviteli rendszerét – hasonlóan a vállalkozásokhoz – számlarend rögzíti, így a számviteli politika is érvényesül a számlarendben. A két

szabályozás közül azonban tartalmi és időbeli prioritása a számviteli politikának van, a számlarend a számviteli politika gyakorlati érvényesítését biztosítja. Az Szt. szerint a számlarendnek a következőket kell tartalmaznia: - minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megevezését - a főkönyvi számla tartalmát, ha az a megnevezésből nem egyértelműen következik; - a főkönyvi számlára történő könyvelés jogcímeit, a számlát érintő gazdasági eseményeket, más számlákkal való kapcsolatát; - a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát, benne az analitikus nyilvántartások adataiból készült összesítő bizonylatok - a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet, a számviteli politikában nem rendezett számviteli szabályozásokat, A költségvetési szerveknél az Áhsz. a számlarend kialakításához az Szt előírásain túlmenően a következő tartalmi szempontok

megjelenítését is megfogalmazza: - biztosítani kell a beszámoló valódiságának alátámasztását - megfelelő bizonylati-, és okmányfegyelmet kell kialakítani - szabályozni kell az eszközök minősítési rendjét, annak szempontjait - ki kell alakítani az analitikus nyilvántartások körét, a nyilvántartások vezetésének szabályait, a főkönyvi könyveléssel való egyeztetési pontokat. - szabályozni kell a sajátos elszámolásokat - zárlati feladatok összefoglalását. Felelősség a Számlarend elkészítéséért,, aktualizálása, módosításáért való felelősség A Számlarenddel összefüggő feladatok elvégzéséért (összeállítás, jóváhagyás) a naprakész könyvvezetés helyességéért a költségvetési szerv vezetője, a polgármesteri hivataloknál a jegyző, munkaszervezeteknél a munkaszervezet vezetője a felelős. Az önállóan gazdálkodó költségvetési szerveknél ezek egyértelműen az egyszemélyi felelős vezető

feladatkörébe tartoznak. Az újonnan alakuló költségvetési szerv köteles a Számlarendjét a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül elkészíteni. Az Áhsz Módosításának hatályba lépését követő 90 napon belül kell elkészíteni a Számlarend módosított változatát. 17.B Ismertesse az elemzés statisztikai eszközei közül az átlagokkal kapcsolatos jellemzőket. KÖZÉPÉRTÉKEK Számított középértékek: 1. számtani átlag 2. harmonikus átlag 3. geometriai átlag 4. quadratikus átlag Helyzeti középértékek: 1. medián és quartilis értékek 2. modus SZÁMTANI ÁTLAG: Egyszerű számtani átlag: Egy statisztikai sor tagjainak számtani átlaga az a szám, amelyet az egyes értékek helyére írva, az értékek összege nem változik. n XA= Mérlegelt számtani átlag: xi ∑ i =1 n n qi xi X Aq = ∑ i =1 n qi ∑ i =1 Osztályközös gyakorisági sor számtani átlaga: Osztályközök középértékével számolt súlyozott

számtani átlag. HARMONIKUS ÁTLAG: Egyszerű harmonikus átlag: Egy statisztikai sor tagjainak harmonikus közepe az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva, azok reciprok értékeinek összege nem változik. n n 1 X H= ∑ i =1 xi Súlyozott harmonikus átlag: n X Hq = qi ∑ i n =1 qi ∑ i =1 1 xi MÉRTANI ÁTLAG: Egyszerű mértani átlag: Egy statisztikai sokaság mértani átlaga az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva, az értékek szorzata nem változik. XG= n x1 ⋅ x2 ⋅ . ⋅ xn Súlyozott mértani átlag: X Gq= Q x1q ⋅ x2q ⋅ . ⋅ xnqn 1 2 (Q=q 1 +q 2 ++q n ) NÉGYZETES ÁTLAG: Egyszerű négyzetes átlag: Egy statisztikai sokaság értékeinek négyzetes közepe az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva az értékek négyzetösszege nem változik. 2 2 2 X K = x1 + x2 + . + xn n Súlyozott négyzetes átlag: 2 2 2 X Kq = q1 x1 + q 2 x2 + . + q n xn q1 + q 2 + . + q n Számított átlagok közötti

egyenlőtlenségek: XH ≤ XG ≤ XA ≤ XK MEDIÁN és QUARTILISEK: Mediánnak nevezzük valamely nagyság szerint elrendezett statisztikai sor középső tagját. A medián azon tag értéke, amely előtt és amely után egyenlő számú tag helyezkedik el. A quartilisek nem középértékek, de azokkal rokon tulajdonságúak. Míg a medián a nagyságrendbe rendezett statisztikai sort felezi, a quartilisek negyedelik, pontosabban az alsó quartilis (Q 1 ) a medián előtti félsor mediánja, a felső quartilis (Q 3 ) a medián utáni félsor mediánja. MODUS: Egy statisztikai sornak azon tagját, amely a leggyakrabban fordul elő, modusnak nevezzük. A modus a sor egy tényleges tagja lévén, gyakran jobban magán hordja a sor jellegzetességeit, mint akár a számtani, akár a mértani átlag vagy a medián. Amennyiben egy statisztikai sor minden értéke különböző, vagy minden értéke ugyanannyiszor lép fel, akkor a sor modusa nem definiálható. KÖZÉPÉRTÉKEK

Megnevezés Meghatározás Egy statisztikai sor tagjainak számtani átlaga az a szám, amelyet az egyes értékek helyére írva, az értékek összege nem változik. Számtani átlag Egy statisztikai sor tagjainak harmonikus közepe az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva, azok reciprok értékeinek összege nem változik. Egy statisztikai sokaság mértani átlaga az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva, az értékek szorzata nem változik. Egy statisztikai sokaság értékeinek négyzetes közepe az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva az értékek négyzetösszege nem változik. Harmonikus átlag Mértani átlag Négyzetes átlag Egyszerű forma képlete Súlyozott forma képlete n ∑ qi xi X Aq = i n X A= XH= xi ∑ i =1 n =1 qi ∑ i n n n =1 n 1 ∑ x i =1 X Hq = i qi ∑ i n =1 qi ∑ i =1 XG= n X K= x1 ⋅ x2 ⋅ . ⋅ xn x12 + x22 + . + xn2 n X Gq= Q 1 xi x1q ⋅ x2q ⋅ . ⋅ xnqn 1 2 (Q=q 1 +q

2 ++q n ) X Kq = q1 x12 + q 2 x22 + . + q n xn2 q1 + q 2 + . + q n A számított átlagok közötti egyenlőtlenségek: X H ≤ X G ≤ X A ≤ X K Medián [Me] Quartilisek [Q 1 , Q 3 ] Modus [Mo] Mediánnak nevezzük valamely nagyság szerint elrendezett statisztikai sor középső tagját. A medián azon tag értéke, amely előtt és amely után egyenlő számú tag helyezkedik el. A quartilisek nem középértékek, de azokkal rokon tulajdonságúak. Míg a medián a nagyságrendbe rendezett statisztikai sort felezi, a quartilisek negyedelik, pontosabban az alsó quartilis (Q 1 ) a medián előtti félsor mediánja, a felső quartilis (Q 3 ) a medián utáni félsor mediánja. Egy statisztikai sornak azon tagját, amely a leggyakrabban fordul elő, modusnak nevezzük. A modus a sor egy tényleges tagja lévén, gyakran jobban magán hordja a sor jellegzetességeit, mint akár a számtani, akár a mértani átlag vagy a medián. Amennyiben egy statisztikai sor minden értéke

különböző, vagy minden értéke ugyanannyiszor lép fel, akkor a sor modusa nem definiálható. 17.C Ismertesse a belső ellenőrzés lehetséges szervezeti, személyi feltételeit A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát. A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére. A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés

kialakításáról és megfelelő működtetéséről a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító szerv (helyi önkormányzat esetében az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet a) az irányítása vagy felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél, b) a saját, illetve az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv használatába, vagyonkezelésébe adott állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében, c) továbbá a fejezet költségvetéséből céljelleggel juttatott, illetve a nemzetközi támogatások felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezeteknél. A költségvetési szerv

vezetője köteles biztosítani a belső ellenőrök funkcionális (feladatköri és szervezeti) függetlenségét, különösen az alábbiak tekintetében: a) az éves ellenőrzési terv kidolgozása, kockázatelemzési módszerek alapján és soron kívüli ellenőrzések figyelembevételével, b) az ellenőrzési program elkészítése és végrehajtása, c) az ellenőrzési módszerek kiválasztása, d) következtetések és ajánlások kidolgozása, ellenőrzési jelentés elkészítése, e) a belső ellenőr ellenőrzési tevékenységen kívül más tevékenység végrehajtásába nem vonható be. A belső ellenőrzési tevékenység során szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesítményellenőrzé-seket, informatikai rendszerellenőrzéseket és - fejezetet irányító szerv esetén megbízhatósági ellenőrzéseket kell végezni. A költségvetési szervek elemi költségvetési beszámolóinak ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott

módszertan szerint kell végrehajtani. A belső ellenőrzést végző személy munkáját a vonatkozó jogszabályok szerint végzi, az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók és a belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok figyelembevételével. A belső ellenőrzést végző személyek feladatainak maradéktalan ellátása érdekében az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely helyiségébe beléphet, számára akadálytalan hozzáférést kell biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai rendszerhez, kérésére az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely dolgozója köteles szóban vagy írásban információt szolgáltatni. A belső ellenőrzést végző személy az ellenőrzött szervnél, illetve szervezeti egységnél államtitkot, szolgálati titkot, üzleti titkot tartalmazó iratokba és más dokumentumokba is betekinthet, azokról másolatot, kivonatot kérhet, illetve

személyes adatokat kezelhet, a jogszabályokban meghatározott adat- és titokvédelmi előírások betartásával. Büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén a belső ellenőrzést végző szerv, illetve szervezeti egység vezetője köteles a költségvetési szerv vezetőjét haladéktalanul tájékoztatni. 193/2003. (XI26) Korm rendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről A rendelet hatálya: 1.§ (1) E rendelet szabályozza a (2) bekezdésben meghatározott szervezetek belső ellenőrzési tevékenységét. A rendelet hatálya kiterjed. - a központi költségvetési szervekre - a helyi önkormányzati, illetve települési és területi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervekre valamint az országos kisebbségi önkormányzati szervekre - köztestületi költségvetési szervekre - a központi államigazgatási szervek, helyi

önkormányzati, kisebbségi önkormányzati, települési önkormányzatok, többcélú kistérségi társulása, köztestületi költségvetési szervek, területfejlesztési tanácsok által alapított vagyonkezelői szervezetekre - a területfejlesztésekről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI törvény hatálya alá tartozó jogi személyiségű területfejlesztési tanácsokra és munkaszervezetekre. - a teleépülési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása a munkaszervezetekre és a többcélú kistérségi társulás felügyelete alá tartozó költségvetési szervekre. A belső ellenőrre vonatkozó általános és szakmai követelmények 11§ (1) Belső ellenőrzési tevékenységet legalább az alábbi követelményeknek megfelelő személy láthat el: - Szakirányú felsőfokú iskolai végzettség (közgazdasági, jogi, államigazgatási), vagy Más felsőfokú iskolai végzettség esetén a következő képesítések valamelyikével

rendelkezik: o Okleveles pénzügyi revizori o Pénzügyi- számviteli szakellenőri o Okleveles könyvvizsgálói o Költségvetési ellenőri o Mérlegképes könyvelői illetve azzal egyenértékű képesítés o A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének okleveles belső ellenőri képesítése o Okleveles informatikai rendszerellenőr o Közigazgatási gazdálkodási és ellenőrzési szakértő Valamint legalább kétéves munkaviszony, köztisztviselői, illetve, közalkalmazotti jogviszony, hivatásos állományú szolgálati viszony megléte ellenőrzési, költségvetési, pénzügyi vagy számviteli munkakörben. (3) Amennyiben a költségvetési szerv belső ellenőrzési egységgel rendelkezik, a költségvetési szerv vezetője felsőfokú iskolai végzettségűeknek felmentést adhat az (1) bekezdés alól, de köteles gondoskodni arról, ahogy a belső ellenőrzési egység rendelkezzen mindazzal a szaktudással., gyakorlattal és egyéb ismerettel, amely a

feladatok elvégzéséhez szükséges (4) Költségvetési szervnél belső vezetőnek az nevezhető ki, aki rendelkezik legalább 5 év gyakorlattal ellenőrzési, költségvetési, pénzügyi vagy számviteli munkakörben és megfelel az (1) bekezdésben foglaltaknak. (5) Ha a belső ellenőrzési vezető feladatait külső szolgáltató látja el, a feladatot ellátó személyeknek meg kell felelnie a (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek. Számviteli, elemzési, ellenőrzési ismeretek alkalmazása az államháztartásban tételsor 17/c tétel: Ismertesse a belső ellenőrzés lehetséges szervezeti, személyi feltételeit! Belső ellenőrzés a költségvetési gazdálkodásban A jól felépített és hatékonyan működő belső ellenőrzés a költségvetési szerveknél is a vezetés egyik legfontosabb támasza lehet. Belső ellenőrzést - a valamennyi vezető beosztású dolgozó tevékenysége részeként folyamatosan elvégzendő vezető ellenőrzés, - a

munkafolyamatba épített ellenőrzés, valamint - a függetlenített belső ellenőrzés útján kell ellátni. A belső ellenőrzés megszervezéséért, működtetéséért és annak szabályozásáért az ellenőrző szerv vezetője felelős. Ahhoz, hogy a belső ellenőrzési tervben rögzített megbízásokat a belső ellenőrzés elláthassa, szüksége van megfelelő számú, szakképzett és gyakorlott belső ellenőrökre. A belső ellenőrzési humánerőforrás-gazdálkodás folyamata: 1. Megbízások elvégzéséhez szükséges humánerőforrás-kapacitás felmérése 2. Elegendő létszámú, megfelelő szakértelemmel bíró belső ellenőrök kiválasztása 3. Belső ellenőrzési csoport feladatmegosztásának kialakítása, munkaköri leírások elkészítése 4. Megbízások végrehajtásának koordinálása, irányítása 5. A teljesítmény, a feladatellátás folyamatos értékelése 6. Továbbképzések, készségfejlesztések Ha a költségvetési szerv nem

foglalkoztat belső ellenőrt, a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni a költségvetési szerv belső ellenőrzési tevékenységének külső szolgáltató bevonásával történő megszervezéséről. A feladatmegosztás a belső ellenőrök közötti munkamegosztást és együttműködést szabályozza. Munkakörök szerint írja elő az ellenőrzést végző személyek, illetve a szervezet vezetőjének végrehajtási, jóváhagyási és közreműködői felelősségét. A feladatmegosztást a belső ellenőrzési tevékenység valamennyi folyamatára célszerű kialakítani. Belső ellenőrzést végzők: 1. belső ellenőrzési vezető 2. vizsgálatvezető 3. belső ellenőrzési munkatárs Belső ellenőr: a költségvetési szervnél főállásban foglalkoztatott vagy megbízási jogviszony keretében belső ellenőrzési tevékenységet ellátó személy; Belső ellenőrzési vezető: a költségvetési szerv belső ellenőrzési egységének vezetője vagy

amennyiben a költségvetési szerv nem rendelkezik belső ellenőrzési egységgel - a költségvetési szerv vezetője által kijelölt, a belső ellenőrzési tevékenység külső erőforrások bevonásával történő megszervezéséért felelős személy. Amennyiben a költségvetési szervnél egy fő látja el a belső ellenőrzést, ez a személy belső ellenőrzési vezetőnek minősül; Vizsgálatvezető: a belső ellenőrzési vezető által kijelölt, az ellenőrzési program összeállításáért és az adott ellenőrzés irányításáért felelős személy. Amennyiben a költségvetési szervnél egy fő látja el a belső ellenőrzést, ez a személy vizsgálatvezetőnek minősül; A belső ellenőrzés főbb területei: A gazdálkodási tevékenység ellenőrzése A szakmai tevékenység ellenőrzése A szakmai, gazdasági, ügyviteli stb. munkafolyamatokba épített ellenőrzést a szervezeti és működési szabályzatban, ügyrendben, valamint egyéb

szabályzatokban, részleteiben pedig a munkaköri leírásokban kell szabályozni. Az ellenőrzések minőségét, személyi és tárgyi feltételei, a tevékenységet elősegítő és akadályozó tényezőket (önértékelés alapján) (Ber. 31 § (3) bekezdés ab) pont) Ebben a pontban az önértékelés alapján javasolt bemutatni és értékelni a belső ellenőrzési tevékenység ellátásának minőségét, az adott évben rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételeit, valamint a belső ellenőrzési tevékenység ellátását elősegítő és akadályozó tényezőket: 1. a Ber 4 §-ának (6) bekezdésében előírtakhoz viszonyítva milyen volt a belső ellenőrzési egységek létszámhelyzete (2. sz melléklet); 2. a belső ellenőri állásokra kiírt pályázatok sikeresek-e, melyek a főbb problémák, akadályok az állások betöltésénél; 3. a belső ellenőrök képzettségi szintje és gyakorlata (Ber 11 §); 4. a belső ellenőrök rendszeres

képzései (Ber 12 § k) ); - szakmai képzések, - a belső ellenőrök idegen nyelvi képzései, - a belső ellenőrök informatikai képzései, - egyéb (pl. kommunikációs, vezetési képzések), 5. megfelelő-e a belső ellenőrzési egységek és a belső ellenőrök hely(zet)e a szervezeti hierarchiában (Ber. 6 § (2) bekezdésnek való megfelelés) 6. a belső ellenőrzési egységek funkcionális függetlensége biztosított-e, sérült-e (Ber 6. §) 7. összeférhetetlenségi esetek (Ber 15 §); 8. a belső ellenőrzési egységek számára valamilyen dokumentációhoz és/vagy ellenőrzötthöz való hozzáférési jogosultság akadályai (Ber. 13 §-ának való megfelelés); 9. azon fontosnak ítélt tényezők, melyek akadályozták a belső ellenőrzés végrehajtását (pl. fluktuáció); 10. az ellenőrzési – különösen a stratégiai – tervek alapján milyen fejlesztési igények merülnek fel a belső ellenőrzési tevékenység hatékonyságának

növelésére; 11. milyen formában alakították ki a Ber 32 §-nak megfelelő nyilvántartásokat (milyen formában szabályozták, a szabályozást betartják-e, milyen formában szabályozták a dokumentumok őrzését, annak mi a gyakorlata). A fejezet felügyeletét ellátó szervnek - e szerv vezetőjének közvetlen irányítása alatt álló belső ellenőrzési egységgel kell rendelkeznie, amely ellátja a szerv belső ellenőrzését, és ellenőrzést végez a felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél. A költségvetési szerveknél foglalkoztatott belső ellenőrök számát kapacitásfelmérés alapján úgy kell megállapítani, hogy az arányban álljon a szervezet által ellátott feladatokkal, a kezelt eszközök nagyságával. Ha a költségvetési szerv nem foglalkoztat belső ellenőrt, a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni a költségvetési szerv belső ellenőrzési tevékenységének külső szolgáltató

bevonásával történő megszervezéséről. A költségvetési szerv vezetője felelős a belső ellenőrök funkcionális (feladatköri és szervezeti) függetlenségének biztosításáért, és ezt a felelősségét másra nem ruházhatja át. A belső ellenőrzést végző személy, egység vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi. A belső ellenőrre vonatkozó általános és szakmai követelmények Belső ellenőrzési tevékenységet legalább az alábbi követelményeknek megfelelő büntetlen előéletű magyar állampolgár láthat el: a) szakirányú felsőfokú iskolai végzettség (közgazdasági, jogi, államigazgatási), vagy b) más felsőfokú iskolai végzettség esetén a következő képesítések valamelyikével rendelkezik: ba) okleveles pénzügyi revizori, bb) pénzügyi-számviteli szakellenőri, bc) okleveles könyvvizsgálói, bd) költségvetési ellenőri, be) mérlegképes könyvelői,

illetve azzal egyenértékű képesítés, bf) a Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének okleveles belső ellenőri képesítése, bg) okleveles informatikai rendszerellenőr, bh) közigazgatási gazdálkodási és ellenőrzési szakértő, valamint az a), illetve a b) pontban meghatározott képzettség és képesítés mellett legalább kétéves munkaviszony, köztisztviselői, illetve közalkalmazotti jogviszony, hivatásos állományú szolgálati viszony megléte ellenőrzési, költségvetési, pénzügyi vagy számviteli munkakörben. Amennyiben a költségvetési szerv belső ellenőrzési egységgel rendelkezik, a költségvetési szerv vezetője felsőfokú végzettségűeknek felmentést adhat az (1) bekezdésben foglaltak alól, de köteles gondoskodni arról, hogy a belső ellenőrzési egység rendelkezzen mindazzal a szaktudással, gyakorlattal és egyéb ismerettel, amely a feladatok elvégzéséhez szükséges. 18/A. Ismertesse azokat az államháztartási

sajátos gazdálkodási előírásokat a könyvvezetési és beszámoló rendszerben való megjelenésükkel összefüggésben Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságainak rövid áttekintése - könyvvezetési sajátosság, - beszámoló rendszerben való megjelenésük. Az államháztartás szervezete a tevékenysége során előforduló, a vagyoni és pénzügyi helyzetére kiható gazdasági eseményeiről a kettős könyvvitel rendszerében módosított teljesítés szemléletű nyilvántartást vezet, amelyet a költségvetési év végével lezár. A nyilvántartást magyar nyelven, a Magyar Köztársaság hivatalos pénznemében kell vezetni. Az államháztartás szervezetének szakmai feladatai és sajátosságai figyelembevételével ki kell alakítania és írásban szabályoznia számviteli politikáját. Az államháztartás szervezeteinek beszámolási kötelezettsége a költségvetési előirányzatok

alakulásának és azok teljesítésének, a vagyoni, a pénzügyi és létszámhelyzetének, a költségvetési feladatmutatóknak és normatívák alakulásának bemutatására, továbbá a költségvetési támogatások elszámolására terjed ki. A beszámolóban a pénzügyi helyzetet a költségvetésben meghatározott bevételi és kiadási előirányzat teljesítése tükrözi. A beszámolóban a maradvány az alaptevékenységgel (ideértve a kiegészítő és kisegítő tevékenységet is) kapcsolatban előirányzat-maradványt, illetve pénzmaradványt, a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban a vállalkozási maradványt tartalmazza. Az államháztartás szervezeteinek gazdálkodásukról éves és féléves elemi költségvetési beszámolót kell készíteniük. Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv éves és féléves elemi költségvetési beszámolója a saját és a hozzárendelt önállóan működő költségvetési szerv éves és

féléves elemi költségvetési beszámolóját összevontan tartalmazza. Az elemi költségvetés készítésére kötelezett önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv különkülön is köteles elkészíteni saját és a hozzárendelt önállóan működő költségvetési szerv éves és féléves elemi költségvetési beszámolóját. Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv éves és féléves összevont elemi költségvetési beszámolója nem tartalmazhatja a hozzárendelt, gazdasági szervezettel nem rendelkező önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv éves és féléves elemi költségvetési beszámolóját. Az államháztartás szervezetei az éves és féléves elemi költségvetési beszámolót, egyszerűsített éves költségvetési beszámolót, konszolidált éves költségvetési beszámolót, éves eredményszemléletű költségvetési beszámolót az e rendeletben meghatározott (a

Pénzügyminisztérium honlapján közzétett, központilag előírt tájékoztató és űrlapgarnitúra szerinti) formában és tartalommal készítik el. Az e rendeletben és mellékleteiben meghatározott és a Pénzügyminisztérium honlapján közzétett, központi űrlapgarnitúra helyettesíthető elektronikus adatfeldolgozó és adathordozó rendszerek segítségével azonos formában kinyomtathatóan készített, azonos tartalmú dokumentumokkal. Amennyiben az így előállított és kinyomtatott dokumentum tartalmazza az aláírásokat is, akkor az azonos értékű a Pénzügyminisztérium honlapjáról letöltött központi űrlapgarnitúra alapján elkészített beszámolóval. Az aláírók felelősséggel tartoznak az adatokat előállító és továbbító eljárások megfelelő archiválásáért. 2012.0116 18:11 E:X Wave9 PDFESITESszámvitelSz-18 tételdoc Az éves elemi költségvetési beszámoló részei: a) könyvviteli mérleg b) pénzforgalmi jelentés, c)

pénzmaradvány-kimutatás, előirányzat-maradvány kimutatás, vállalkozási maradványkimutatás, d) kiegészítő melléklet. A féléves elemi költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentést és az éves elemi költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletéből a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza. 2 18/ B. Ismertesse az elkülönített állami pénzalapok elemzési sajátosságokat Az elkülönített állami pénzalapok költségvetését az elkülönített állami pénzalapok kiadásainak és bevételeinek teljes körű előirányzatai alkotják. Az alapok az államháztartás központi alrendszerén belüli gazdálkodáshoz szükséges pénzügyi eszközökkel rendelkeznek, azonban elkülönült jogi személyiséggel nem bírnak, munkáltatóként munkaerőt nem foglalkoztathatnak, az Áht.-ban meghatározott esetek kivételével, immateriális javakkal, tárgyi eszközökkel, értékpapírokkal, valamint készletekkel nem rendelkezhetnek. A

gazdálkodási, könyvvezetési, adatszolgáltatási feladatokat a központi, fejezeti kezelésű előirányzat, alapkezelő szerve látja el. Az elkülönített állami pénzalapok kezelésével és működtetésével kapcsolatos kiadásokat államháztartáson belüli átadás esetén támogatásértékű kiadásként, államháztartáson kívüli természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet részére történő kifizetés esetén vásárolt szolgáltatásként kell elszámolni. Alapot létrehozni csak törvénnyel lehet, amelyben meg kell határozni az alap rendeltetését, bevételi forrásait, a teljesíthető kiadások körét, valamint az alappal való rendelkezésre jogosult, a felhasználásért felelős minisztert. Az alap létrehozásának feltétele, hogy a meghatározott feladatok állami ellátásához részben célzott adójellegű befizetések, hozzájárulások, járulékok, illetve bírságok címén, államháztartáson kívülről

származó források legyenek közvetlenül hozzárendelhetők. Az alappal való rendelkezésre jogosult és a felhasználásért felelős miniszter gondoskodik arról, hogy az alap felhasználása más alapokkal összehangoltan történjen. Az alapot a hasonló vagy kapcsolódó célú, rendeltetésű fejezeti kezelésű előirányzatokkal is - a Kormány rendelete szerint - összehangoltan kell felhasználni. A miniszter az alap-tervezési, kötelezettségvállalási, bevétel-előírási, szerződéskötési, utalványozási, ellenőrzési, államháztartási információszolgáltatási és beszámolási feladatainak ellátásával kizárólag központi költségvetési szervet vagy kivételesen köztestületet bízhat meg. Az alap működtetésének kiadásait az alap finanszírozhatja Az alap Országgyűlés által megállapított kiadási előirányzatai akkor módosíthatóak, ha a bevételi előirányzatok túlteljesítése, illetve - amennyiben törvény az alap

maradványának felülvizsgálatáról és jóváhagyásáról másként nem rendelkezik - a felülvizsgált és jóváhagyott előző évi maradványok erre fedezetet biztosítanak. Bevétel-elmaradás esetén az előirányzatokat csökkenteni kell. A miniszter előirányzat-módosítást köteles végrehajtani, illetve az alap működéséről szóló törvényben meghatározott esetekben. Az alap - bevételeit és kiadásait az alap működéséről szóló törvényben meghatározott jogcímenként, illetve összevont jogcímenként bemutatott - költségvetését és zárszámadását a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslat részeként az Országgyűlés hagyja jóvá. Az alap gazdálkodásáról az alappal rendelkező miniszter éves költségvetési beszámolót és mérleget készít. A beszámolót és a mérleget könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell A beszámoló ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell

végrehajtani A beszámolót és a mérleget meg kell küldeni az Állami Számvevőszéknek Az ellenőrzés eredményéről a Kormány a zárszámadás keretében tájékoztatja az Országgyűlést. A könyvvizsgálót - az Állami Számvevőszék elnökének javaslata ismeretében - az alappal rendelkező miniszter bízza meg. Az ellenőrzés költségeit az alapok kezelésével kapcsolatos kiadások között kell elszámolni. Az alapból vállalkozási tevékenység nem folytatható Az alap előirányzatai terhére 3 a) pénzkölcsön (hitel) nem vehető fel, b) garancia és kezesség nem vállalható, c) értékpapír nem vásárolható, d) váltó nem bocsátható ki és nem fogadható el, e) kötvény nem bocsátható ki, f) pénzügyi lízing vagy faktoring ügyletre irányuló vagy ilyet magában foglaló szerződés nem köthető. Elemzésénél az eredeti előirányzat, a módosított előirányzat és a teljesítés adatait tudjuk vizsgálni, a már ismert módszerekkel.

A tervezés megalapozottsága = Tényleges bevétel (kiadás) Eredeti előirányzat Módosítási mutató, arány (bevétel, kiadás) = Pénzügyi teljesítés = Indokoltsági mutató (bevétel vagy kiadás) = x 100 Módosított előirányzat Eredeti előirányzat Tényleges bevétel (kiadás) Módosított előirányzat x 100 x 100 Pénzügyi teljesítés százaléka Tervezés megalapozottságának százaléka 4 x 100 c. Ismertesse az EU-s források ellenőrzésének folyamatát, módszertanát, szervezeti kereteit! Az Európai Unióban a pénzügyi ellenőrzés minden olyan elemet magában foglal, ami az EU Költségvetésének bevételi és kiadási pénzfolyamatait szabályozza, beleértve a bevételekre és a kiadásokra vonatkozó szabályszerűségi, pénzügyi irányítási vagy teljesítményellenőrzéseket. Magyarország kötelezettséget vállalt –jogharmonizáció keretében biztosítja a számviteli jogszabályok Közösségi joganyaggal történő

összeegyeztethetőségét is. A tagállamok számára kötelező az ellenőrzési együttműködés a Bizottsággal ill. az Európai számvevőszékkel. Az Európai Számvevőszék feladatai: Európai Számvevőszék ellenőrzi a közösség által létrehozott valamennyi szerv összes bevételi és kiadási elszámolását. A parlament és a Tanács számára megbízhatósági nyilatkozatot ( DAS ) készít. Az Európai Számvevőszék a többi EU intézménytől és nemzeti kormányoktól függetlenül szervezi meg és hajtja végre az ellenőrzési feladatait. A Számvevőszék: Megvizsgálja, hogy a közösségi pénzeszközök minden bevételezése és kiadása törvényes és szabályos módon történt-e, megbízható volt-e a pénzügyi vezetés, kellő figyelmet fordítottak-e a gazdaságosságra, hatékonyságra, eredményességre, valamint jelzi az ellenőrzési munkája során észlelt szabálytalanságokat és feltételezhető csalásokat. Éves jelentést készít, amely

tartalmazza az Európai Számvevőszék megállapításait az Európai Unió költségvetésének végrehajtásáról minden költségvetési évre vonatkozóan. Ellenőrzései dokumentum alapúak, többnyire helyszíni ellenőrzés formájában történnek. A tagállamokban az ellenőrzések a nemzeti ellenőrzési szervekkel illetve a megfelelő szakminisztériumokkal együttműködve történnek. A számvevőszéknek lehetősége van hogy bizonyos jelentéseket véleményeket a számvevőszéki testület ne teljes összetételében, hanem belső tanácsokban kamarákban fogadjon el. Az Európai számvevőszék a 97/2004-es Döntés alapján együttműködik az OLAH-al ( Európai Csalásellenes Hivatal), hogy az utóbbi ellenőrzési információkhoz jusson. Az Európai Számvevőszék ellenőrzési módszerei : Két típusú ellenőrzést végez: pénzügyi ellenőrzést , illetve teljesítmény-ellenőrzést. A pénzügyi ellenőrzés célja az elszámolások megbízhatósága:

teljes körűek és pontosak-e a beszámolók. A szerződések és költségvetési rendelet értelmében a Számvevőszék feladata, hogy ellenőrizze az Európai Unió általános költségvetésére vonatkozó éves bevételi és kiadási beszámolót, valamint az Európai Fejlesztési Alapok illetve az Unió által létrehozott minden szerv és intézmény pénzügyi beszámolóit. Ezek általában mérlegből, az eredmény, tőkeváltozás kimutatásából álnak Cél annak megállapítása, hogy a pénzügyi beszámolók megbízható és valós képet nyújtanak az éves eredményekről és az év végi pénzügyi helyzetről. Az eszközöket és forrásokat teljesen és pontosan vezették-e be a számviteli nyilvántartásba ezek léteznek-e, valóban az ellenőrzött szervhez kapcsolódnak, a pénzügyi beszámolók pontos képet adnak róluk Értékelés készül arról is, hogy megfelelően alkalmazták e a számviteli elveket. Teljesítmény-ellenőrzés célja annak az

értékelése, hogy a Bizottság és a tagállamok az Uniós pénzeszközök kezelése során milyen jól alkalmazták az ésszerű gazdálkodás elveit, a gazdaságosságot, a hatékonyságot és az eredményességet. A költségvetési rendelet szerint az Uniós pénzeszközök felhasználása során az alábbi 5 elveket szükséges alkalmazni: Teljesítmény –ellenőrzés terén két különböző módszert alkalmaz az ellenőrzött területtől és kockázattól függően. 1. A kiadások kezelését értékeli, különös tekintettel a hatékony és eredményes gazdálkodás érdekében tett lépésekre. 2. Az adott projekt elérte-e a célját, és ez jó teljesítménnyel történt-e Az eredmény a lehető legkisebb ráfordítással született-e meg. A számviteli szabályozás első szintje( legfőbb eszköze a számviteli tv.2000évi Ctv A szabályozás második szintjét a számviteli tv. felhatalmazása alapján a Kormányrendeletek képezik. A magyar számviteli

szabályok összhangban vannak az Európai Unió hatályos előírásaival. A számvitel területén a legfontosabb rendelet az Európai parlament és a Tanács nemzetközi standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002.számú ( EK ) rendelete és az ezzel összefüggésben megalkotott 1725/2003sz.(EK) Bizottsági rendelet A könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetségének Bizottsága ( IFAC)a Közszektor Bizottság PSC Bocsátja ki a közszektor számviteli standardjait ( IPSAS ) IPSAS-ok hatásköre a közszféra valamennyi szervezetére kiterjednek, -a központi kormányzatra - a regionális kormázatokra - helyi önkormányzatokra, szervezetekre. Az uniós források: SAPARD ,ISPA,PHARE, Strukturális Alapok, Kohéziós Alap, Átmeneti támogatások, EGUAL, Interreg A támogatandó területek alapján megkülönböztethetők: I.Általános célú támogatások PlPhare, az Európai Regionális Fejl Alap által finanszírozott Operatív Program II.Humán erőforrás fejltámogatások

pl Európai szocAlap által finanszírozott Humán Erőforrás-fejlesztési Operatív Program, III.Infrastrúktúra-fejlesztési támogatások pl Ispa, Kohéziós Alap IV. Agrár és Vidékfejlesztési támogatások pl SAPARD( Magyarország számára már nem hozzáférhetőek, részben más támogatásban jelennek meg. V. Intézményfejlesztési célú támogatások 1. Európai Unió közösségi alapjainak ellenőrzése A közösségi alapok kezelése és ellenőrzése az Európai Bizottság átfogó rendszert állított fel, azt hivatott igazolni, hogy a kedvezményezett állam a közösségi alapokkal megfelelően gazdálkodott és az ellenőrzést is az előírások szerint követte nyomon. - a közösségi alapokból finanszírozott programok és műveletek ellenőrzését a közösségi alapokban részesülő államok hatáskörébe kell utalni, fejleszteni kell az Európai bizottság beavatkozását ( ez az alapokat kezelő és ellenőrző azon országos rendszerek

átvilágítását jelenti, amelyet az egyes kedvezményezett államok maguk hoztak létre. - A gazdálkodási eljárás módokat oly módon kell optimalizálni, hogy az által az ellenőrzések minden szakaszban ( az egyes kérelmek elbírálása , a műveletek programozása, a műveletek végrehajtásának nyomon követése során ) működőképesek legyenek. 6 Új követelmények a közösségi alapokkal való gazdálkodás és azok ellenőrzése tekintetében: - A pénzügyi ellenőrzésről szóló Úniós jogszabály 3 kötelezettséget ír elő: A közösségi alapokkal való gazdálkodás ellenőrzését végző eszközrendszer megbízhatóságának erősítését. Egy kielégítő átvilágítási rendszer felállítását, mely lehetővé teszi az államtól származó igazoló és a rendelkezésre álló közösségi és országos források kiutalásának ellenőrzését. - A kedvezményezett államok által végzett ellenőrzések mennyiségének növelését, amely

biztosítja a jóváhagyott projektek és akciók reprezentatív mintáján végzett ellenőrzést úgy, hogy az eszközölt kiadások legalább 5%-át érinti. - A végrehajtás alatt álló programok támogatását segítő közösségi alapok folyósítására irányuló kérelmek esetén a kiadások igazolását, illetve a programok lezárásakor a kiadásokat igazoló végső igazolás kiadását. Kapcsolódó alapelv: Az ellenőrzés fogalmának széles körű elfogadása = Jó pénzügyi gazdálkodás Átvilágítás: a Feladatok három egymástól elkülönülő de mégis szorosan egymásba kapcsolódó funkciót foglalnak magukban: -A projektek programozását és elbírálását- a ténylegesen programozott projektek irányítását és nyomon követését. 1.-Az országos szinten megvalósítandó ellenőrzést Szükséges, hogy az állam a szervezés terén megfelelő intézkedéseket hozzon, eljárás módokat határozzon meg. Az átmenethez szükséges kötelezően

elvégzendő feladatok:- Programozás terén: Javaslatok és projektek kidolgozása, projektek elbírálása, kiválogatása, programozás, finanszírozás, kötelezettségvállalás. 2.- Irányítás és nyomon követés terén: tájékozódás minden egyes szakaszról, szükség estén az egyes szakaszok befolyásolása, kézben tartás. 3.-Ellenőrzés terén : Az elvégzett szolgáltatás tényének megállapítása, a fizikai egyezőség ellenőrzése, a felmerült költségek igazolása, beható vizsgálat és ellenőrzés, a rendszer érvényességének kinyilvánítása, értékelés Ellenőrzést Érintő Uniós Jogszabályok: A nemzeti Fejlesztési Terv Operatív Programjai , az Equal Közösségi Kezdeményezés Programja és a Kohéziós Alap által finanszírozott projektek támogatásainak fogadásához Kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról Szóló 360/2004. ( XII26 ) Kormányrendelet, A kormányrendelet az

uniós rendeleteknek megfelelően részletesen szabályozza a FEUVE-t és a belső ellenőrzést. A 2007-13.közötti programozási periódusra vonatkozó Uniós rendelettervezetek, a tagállamok ellenőrzési gyakorlatának egységesítésére, a támogatások felhasználásának ellenőrzése céljából Ellenőrzési Hatóság létrehozását írják elő Az ellenőrzési hatóság az irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékony, eredményes És gazdaságos működésének biztosítására kijelölt horizontális - koordinatív feladatokat ellátó szervezet, amely működésében független az irányító hatóságtól, az igazoló hatóságtól és a közreműködő szervezetektől. Célja az Európai Bizottsággal való együttműködés 7 A következő ellenőrzések elvégzése: -rendszerellenőrzés - mintavételes ellenőrzés Európai Bizottság részére ellenőrzési Stratégia benyújtása Európai Bizottság számára minden évben ellenőrzési jelentés

benyújtása, amely Tartalmazza az elvégzett ellenőrzés megállapításait, zárónyilatkozat kiadása Megfelelő értékelés kibocsátása ( az irányítási és ellenőrzési rendszer értékelése) Biztosítása, hogy az elvégzett ellenőrzések a nemzetközileg elfogadott standardok szerint folynak-e. A Kormány által elfogadott stratégiát az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer EU-komfort átalakításával összefüggő egyes feladatokról szóló 193/2003.( XI.26)Kormrendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer az EU bizottság értelmezése szerint lefedi a teljes államháztartási rendszert. 3 részből áll: - folyamatba épített , előzetes és utólagos vezetői ellenőrzési tevékenység ( pénzügyi irányítási és kontroll rendszer) ( FEUVE) - belső ellenőrzés (BE) - FEUVE és belső ellenőrzési rendszerek központi harmonízációja, szabályozása

és koordinációja, valamint a közzétett útmutatók és irányelvek alkalmazásának ellenőrzése ( KHK) A folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (FEUVE ) Erre vonatkozó alapvető szabályokat az Áht, részletesebb szabályokat az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009.(XII19) Kormány rendelet ( Ámr) tartalmazza FEUVE val kapcsolatosan az Ámr. az irányadó A legfontosabb alapelv a FEUVE-ben a vezetői elszámoltathatóság, amely szerint a vez. felelős : a Pénzügyi irányítási ellenőrzési feladatok ellátásáért, és a feladatok elkülönítéséért, - FEUVE szabályzatok az ellenőrzési nyomvonal, szabálytalanságkezelés, kockázatkezelés kidolgozásáért és alkalmazásért, - A gazdasági eseményekre vonatkozó döntésekért ( kötelezettség-vállalások, szerződések, kifizetések, rendeltetés vagy célellenesen felhasznált összegek visszafizettetése - a központi harmonizációs egységgel való

kapcsolattartásért - a FEUVE és a belső ellenőrzési rendszerek működéséről történő beszámoltatásért. Az ellenőrzési nyomvonal hazai kidolgozásának alapja az Európai Bizottság által felállított szakbizottság és a BDO Campsobers Managament által kidolgozott ellenőrzési nyomvonal. Célja: a költségvetési folyamat egységesítése a tagállamok között, továbbá annak biztosítása, hogy a tagállamok között a közösségi források felhasználásának folyamatáról szolgáltatott adatok alapján a tagállamok ell.tevékenysége egymással közvetlenül összevethetővé váljék A 217/1998.( XII30) Kormányrendelet az államháztartás működési rendjéről előírja, hogy A költségvetési szerv vezetője köteles elkészíteni a költségvetési szerv ellenőrzési nyomvonalát, amely a költségvetési szerv tervezési, pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési folyamatainak szöveges ,ill.tálázatba foglalt és folyamatábrákkal

szemléltetett leírása Az ellenőrzési nyomvonal a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatának mellékletét képezi. 8 Az ellenőrzési nyomvonal elkészítése hazai finanszírozási források esetén: - Ellenőrizni és értékelni lehessen a támogatottaknak való kifizetések jóváhagyási ( érvényesítés, teljesítésigazolás) rendszerét, eljárásrendjét, - Minden esetben vissza lehessen keresni a támogatásokkal kapcsolatos valamennyi bizonylatot 1.11 A megbízhatósági és a teljesítmény-ellenőrzés összehasonlítása Megbízhatósági ellenőrzés (Financial Audit) Bizonylat-orientált A pénzügyi szabályoknak való megfelelést vizsgálja Teljesítményellenőrzés Cél- illetve eredményt orientált A források felhasználásának gazdaságosságát, hatékonyságát és eredményességet vizsgálja, nem csupán szabályszerűséget Általában kvantitatív A teljesítmény mutatók függvényében általában kvalitatív

Általában nem analitikus szemléletű könyvvi- Általában analitikus szemléletű teli szempontból Nem használ teljesítmény-mutatókat, szabvá- A teljesítmény méréséhez szükséges a mutanyokat vagy célkitűzéseket tók, szabványok és célkitűzések alkalmazása Általában nem veszi figyelembe a költségÁltalában figyelembe veszi a költség-haszon haszonelemzést elemzést Pénzügyi kimutatásokat alátámasztó dokuA szervezet tevékenységének az egészet vagy mentumokat, pl számlákat, bizonylatokat annak egy részét vizsgálja gazdaságossági, vizsgál hatékonysági és eredményességi szempontból Általában az eseményt követő jellegű A múltbéli, jelenlegi és jövőbeni teljesítményre egyaránt vonatkozik Általában nem törekszik a források optimális Törekszik a források optimális elosztására elosztásának vizsgálatára A belső ellenőrzés független tárgyilagos biztonságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja

hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. - a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítéséért pl költségvetési tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti visszafizetések dokumentumai - az előzetes pénzügyi kontrollt ( pénzügyi döntések szabályossági és törvényességi szempontjából történő jóváhagyása / ellenjegyzése) - a gazdasági események könyvelését (megfelelő könyvvezetés és beszámolás) A belső ellenőrzés eljárási, végrehajtási rendje: 1.Belső ellenőrzés tervezése, belső ellenőrzési vezető ellenőrzési tervet készít, melyet a költségvetési szerv vezetője hagy jóvá. Stratégiai terv: Tartalmazza a hosszú távú célkitűzéseket Éves ellenőrzési terv: A kockázatelemzés alapján felállított priorításokon, a középtávú terv célkitűzésein a belső ell. rendelkezésre álló erőforrásokon kell

alapulnia 9 Tartalmazza: 1. Az ell tervet megalapozó elemzéseket 2 A tervezett ellenőrzések tárgyát, 3.Célját 4 Az ellenőrizendő időszakot 5 A szükséges ellenőrzési kapacitás meghatározását 6. Az ellenőrzések típusát módszereit7 Az ellenőrzések ütemezését8 Az ellenőrzött szerv megnevezését Az ellenőrzési program: 2. Megbízó levél Az ellenőrzés végrehajtása Ellenőrzési jelentés Az intézkedési terv Az előcsatlakozási eszközök ellenőrzése tekintetében a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. Korm rendeletben foglaltakat kell alkalmazni A PM ellenőrzési Főosztályának speciális feladatai: - a hazai és nemzetközi pénzügyi ellenőrzéssel foglakozó tárcaközi bizottságok, munkacsoportok titkársági feladatainak ellátása, - részvétel a pénzügyi ellenőrzéssel foglakozó Európai Uniós Tanácsi Munkacsoportok munkájában Az ÁBPE Tárcaközi Bizottság egy olyan konzultatív

testület, amelynek feladata: - Belső ellenőrök funkcionális függetlenségének értékelése és támogatása, - Belső ellenőrzési rendszert magába foglaló államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer működésének áttekintése, koordinációja, harmonizációja, továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatok előkészítése, - Az európai uniós támogatásokhoz kapcsolódó ellenőrzési feladatok koordinációja - Költségvetési szervek pénzügyi irányítási és kontroll rendszereinek, folyamatba Épített előzetes utólagos és vezetői ellenőrzés koordinálása, harmonizációja. PHARE,ISPA és SAPARD Előcsatlakozási alapok: Az előcsatlakozási alapokra vonatkozó ellenőrzési kötelezettségek több speciális ellenőrzés lefolytatását írják elő, így az ISPA projekteknél a 15 %os ellenőrzés lefolytatását és a projektenkénti zárónyilatkozatok kibocsátását. A SAPARD programnál pedig az igazoló szerv ellenőrzéseinek

végrehajtását és ellenőrzési igazolások kibocsátását. Az ISPA projektek végső elszámolásához kapcsolódóan a 2000. évi ISPA projektek pénzügyi megállapodásainak kihirdetéséről szóló 89/2002. (IV20) Korm. Rendelet III 4 melléklete B függeléke követelményeinek megfelelő zárónyilatkozat kiadásához szükséges ellenőrzéseket a KEHI hajtja végre, és arról nyilatkozatot állít ki. A SAPARD programnál az Igazoló Szervi teendőket az Állami Számvevőszék látja el. A szerződésekben a hazai jogszabályoktól eltérő dokumentációs és megőrzési kötelezettségek, illetve az annak megsértése esetén alkalmazott szankciókat külön pontban kerülnek előírásra. A vonatkozó jogszabályok szerint a Nemzeti Alap, a SAPARD Hivatal, valamint az ISPA és Phare Végrehajtó Szervezetek. 10 Strukturális Alapok és Kohéziós Alap ellenőrzéseinek speciális szabályozása a 233/2003 kormányrendeletben: Folyamatba épített ellenőrzés: A

folyamatba épített ellenőrzési tevékenységek tekintetében az Áht., valamint –233/2003 korm. Rendeletben foglalt eltérésekkel- az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998 (XII. 30) korm Rendelet előírásai az irányadók Az irányító hatóságok, a kifizető hatóság és a közreműködő szervezetek: - olyan pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszert alakítanak ki és működtetnek, amely biztosítja, hogy a szervezetek tevékenysége szabályszerű és megfelelően szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes, az információk pontosak és a megfelelő időben rendelkezésre állnak - a pályáztatás, pénzügyi lebonyolítás és ellenőrzés feladatait funkcionálisan elkülönítik, ezen feladatok megfelelő szabályozásáról a vonatkozó belső szabályzataikban gondoskodnak 2.1 ÁBPE Rendszer Magyarországon Pénzügyminisztérium Központi Harmonizációs Egység Miniszterelnöki Hivatal Közpénzügyi

Államtitkárság ÁBPE Tárcaközi Bizottság Folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés- Kontroll Belső ellenőrzés Első szint: kormányzati szint Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) - különböző típusú ellenőrzések a Kormány megbízásából - zárónyilatkozatok - 5- 15%os ellenőrzések Magyar államkincstár Második szint: fejezeti szint Fejezetek Belső Ellenőrzési Egységei - rendszervizsgálatok - teljesítményvizsgálatok - informatikai rendszervizsg. Fejezetek FEUVE Egységei Kontroll - folyamatba épített előzetes ell. - folyamatba épített utólagos ell. - folyamatba épített vezetői ell. Harmadik szint: költségvetési intézmények szintje Fejezetek Belső Ellenőrzési Egységei - rendszervizsgálatok - teljesítményvizsgálatok - informatikai rendszervizsg. Fejezetek FEUVE Egységei Kontroll - folyamatba épített előzetes ell. - folyamatba épített utólagos ell. - folyamatba épített vezetői ell. 11

19.tétel A Mutassa be az államháztartás szervezetei vállalkozási eredményével kapcsolatos könyvvezetési és megállapítási feladatokat. 982. ELŐZŐ ÉVI VÁLLALKOZÁSI EREDMÉNY IGÉNYBEVÉTELE A vállalkozási tevékcnységböI származó eredményt a költségvetési szerv felhasználhatja az alaptevékenysége és vállalkozási tevékenysége kiadásainak finanszírozására. A vállalkozási eredmény felhasználása alaptevékenységre Ebben az esetben az eredmény teljes összege felhasználható, azt befizetési kötelezettség nem terheli. Főkönyvi összefüggések: • bevételi előirányzat könyvelése = közgazdasági osztályozás szerint T 9821 K 497 = funkcionális osztályozás szerint T 9941 K 497 eredmény igénybevétel teljesítése • = közgazdasági osztályozás szerint • vállalkozási eredmény felhasználása T 4222 K 9822 • elkülönített eredmény felhasználása T 4223 K 9822 = funkcionális osztályozás szerint

T 999 K 9951 Kapcsolódó tétel: pénzforgalom nélküli bevétel és kiadás elszámolása, melyet az 594. és 983 főkönyvi számlák leírásai tartalmaznak. Vállalkozási eredmény felhaszmálása vállalkozási tevékenységre A költségvetési szerv - az eredményt terhelő központi befizetési kötelezettség megfizetését követően fennmaradó - vállalkozási eredményét a vállalkozási tevékenységére is felhasználhatja. Főkönyvi összefüggések: • eredmény igénybevétel teljesítése • • = közgazdasági osztályozás szerint T 4222 K 9822 = funkcionális osztályozás szerint T 999 K 9951 eredmény igénybevétele befizetési kötelezettséghez = közgazdasági osztályozás szerint T 4224 K 9822 = funkcionális osztályozás szerint T 999 K 9951 fel nem használt elkülönített eredmény T 4223 K 4222 T 9822 K 999 T 496 K 9821 átvezetése zárás előtt • év végi zárlati tételek 983. ALAP- ÉS VÁLLALKOZÁSI

TEVÉKENYSÉG KÖZÖTTI PÉNZFORGALOM NÉLKÜLI BEVÉTEL ELSZÁMOLÁSA Ha a vállalkozási tevékcnységből származó tárgyévi és előző évben képződött eredményt a költségvetési szerv az alaptevékenységre használja fel az eredmény igénybevételének könyvelése menett szükséges a két tevékenység közötti elszámolást is könyvelnie. Tárgyévben képződő eredmény igénybevétele alaptevékenységre Ezen a fökőnyvi számlán kell elszámolni a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységéből tárgyévben képződő eredmény terhére az alaptevékenységhez igénybevett pénzforgalom nélküli bevételt. Főkönyvi összefüggések: • bevételi előirányzat könyvelése • • = közgazdasági osztályozás szerint T 98311 K 497 = funkcionális osztályozás szerint T 9942 K 497 = közgazdasági osztályozás szerint T 4221 K 98321 = funkcionális osztályozás szerint T 999 K 9952 év végi zárlati tételek T 98311

K 999 T 496 K 98321 pénzforgalom nélküli elszámolás Előző években képződött eredmény igénybevétele alaptevékenységre Ezen a főkönyvi számlán kell elszámolni a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységéből előző években képződött eredménye terhére az alaptevékenységhez igénybevett pénzforgalom nélküli bevételt. Főkönyvi összefüggések: • bevételi előirányzat könyvelése • • = közgazdasági osztályozás szerint T 98312 K 497 = funkcionális osztályozás szerint T 9942 K497 =közgazdasági osztályozás szerint T 4221 K 98322 = funkcionális osztályozás szerint T 999 K9952 év végi zárlati tételek T 98322 K 999 T 496 K 98312 pénzforgalom nélküli elszámolás 994. VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉG BEVÉTELEINEK ELŐIRÁNYZATA 9941. Vállalkozási tevékenység költségvetési bevételeinek előirányzata 9942. Alap- és vállalkozási tevékenység közötti tartalékokhoz kapcsolódó

pénzforgalom nélküli bevételek elszámolásának előirányzata 995. VÁLLALKOZÁSI TELJESÍTÉSE TEVÉKENYSÉG BEVÉTELI ELÖIRÁNYZATÁNAK A számlák a vállalkozási szakfe1adat ténylegesen teljesített bevételének kimutatására szolgálnak. 9951. Vállalkozási tevékenység különféle költségvetési bevétele eIöirányzatának teljesítése 9952. AIap- és vállalkozási tevékenység közötti tartalékokhoz kapcsolódó pénzforgalom nélküli bevételek elszámolása előirányzatának teljesítése Főkönyvi összefüggések: • • bevételi előirányzat T 9941 K 497,498 bevételi előirányzat teljesítése: T 1999 K 9951 279,439 459,479 999 • év végi zárlati tételek: T 428 K 9941 T 9951 K 428 19.tétel B Ismertesse az államháztartás szervezetei beruházási tevékenységének elemzési feladatait! Az államháztartás szervezeteit feladatellátási kötelezettséggel hozták létre. Az alaptevékenységi tevékenységének

ellátását, szintén befolyásolja költségvetésének nagysága, a rendelkezésre álló vagyona és természetesen a tevékenysége iránt megnyilvánuló igény. Ezen tényezők együttes hatása dönti el azt, hogy a tárgyi eszköz állományát növelni szükséges-e vagy sem, lehet-e, vagy sem. A beruházás az üzembe nem helyezett eszközök beszerzésére, létesítésére fordított kiadás, saját vállalkozásban történt előállításra fordított kiadás, a beszerzett tárgyi eszközök üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárban történő beszállításig végzett tevékenység kiadásai, továbbá mindazon tevékenység kiadása, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg hozzákapcsolható. A beruházási tevékenység a beruházás megtervezésétől annak megvalósításáig terjed. A beruházási tevékenység egyegy beruházás megvalósításánál sokszor éveken át húzódó folyamat A beruházási tevékenység elemzése

összetett vizsgálatot kíván, amelynek főbb területi: • • • • • a beruházások összetétele, a beruházások pénzügyi forrásai, a beruházás egyes szakaszainak, az aktivált beruházásnak a gazdaságossága, a beruházásokat jellemző naturális adatok, a helyi önkormányzatok beruházását jellemző sajátosságok. Az elemző információs forrásként sok, rendelkezésre álló, beruházásokra vonatkozó dokumentációt használhat fel. Az elemzéshez adatbázist képezhetnek: az államháztartás szervezetének költségvetése, a beszámolók, a főkönyvi számlák adatai, az analitikus nyilvántartások, a kötelező beruházási dokumentáció, önkormányzatnál a vagyonrendelet, fejlesztési terv. Az általános statisztikai módszerek közül alkalmazható többek között a dinamikus, a megoszlási, a teljesítési viszonyszám, és a fajlagos mutatók. A beruházások csoportosítási szempontjai: • • • • • Nemzetgazdaság

szempontjából: - nemzetgazdasági - üzemgazdasági Döntési jogkör szerint: - központi - intézményi Anyagi-műszaki összetétel (tárgyieszköz csoport szerint): - ingatlanok - gépek, berendezések és felszerelések - járművek Szakfeladatok szerint Kivitelezés szerint: - idegen - saját Pénzügyi források szerinti elemzés kiemelt területe a beruházási tevékenység vizsgálatának. Az esetek többségében csak takarékos gazdálkodás mellett teremthetők meg a beruházások pénzügyi forrásai, napjainkban ezek sokszor vegyesek, több helyről származhatnak. A beruházások pénzügyi forrásai lehetnek: • • • • • központi költségvetés: - vissza nem térítendő támogatás - pályázati úton elnyer pénzeszközeivel elkülönített állami pénzalap, saját forrás, hitel, nemzetközi támogatási programok (EU pénzügyi források) Általában követelmény a saját források meghatározott nagyságrendű biztosítás ezért fontos ezek

ismerete. A pénzügyi források összetételének vizsgálatát megoszlási viszonyszámok segítségével végezhetjük. A gyakorlatban fontos információt jelenthet az időarányos teljesítési szint megállapítása a beruházási kiadások előirányzati és pénzforgalmi teljesítés adatainak összevetésével. Saját források lehetnek: • költségvetési előirányzat, • • • • alaptevékenységből származó többletbevétel, átvett pénzeszközök, jóváhagyott maradványok (pénzmaradvány ill. előirányzat-maradvány) vállalkozási tevékenység eredményéből származó tartalék. A beruházási folyamatok, beruházások gazdaságosságának elemzése felöleli az egyenletesség, valamint a ciklikusság vizsgálatát, kiterjed az újonnan induló, folyamatban lévő, befejeződő beruházásokra. Az egyes beruházások vonatkozásában elemezhető a készültségi fokuk és vizsgálható annak változása. A készültségi fok meghatározására

műszaki és pénzügyi szempontból is sor kerülhet. A gazdaságossági szempontokat már a tervezés szakaszában érvényesíteni kell vizsgálható még a hatékonyság is. Pénzügyi készültségi fok (%) = (beruházásra adott időpontig kifizetett összeg : beruházás teljes kiadása ) x100 Egységnyi ráfordításra jutó nyereségnövekmény = évi átlagos eredménynövekmény : beruházási, fejlesztési kiadás Megtérülési idő = beruházási, fejlesztési kiadás : évi átlagos eredménynövekmény Naturális adatok felhasználása az elemzésnél színesíti, kiegészíti a beruházási tevékenység megítélését. Természetes adatok alapján a következő mutatók számíthatók: • bruttó és nettó fejlesztés, • teljesítési viszonyszám, • fejlesztési szerkezet összetétele, • ellátottsági mutatók. Ellátottsági mutatók a beruházási tevékenység hatását, a közfeladatok ellátási szintét mutatják. A közfeladatellátási fajlagos

mutatók szerepe megnövekedett a nemzetközi összehasonlításokban, egyes mutatók meghatározó mértéket jelentenek a nemzetközi szervezetekben való belépés estén. Bemutatja a település, térség, ország infrastrukturális fejlettségét ezért elemzésük és értékelésük mindenképpen fontos feladat. A helyi önkormányzatok beruházásainak elemzése kiemelt figyelmet érdemel. Az önkormányzatok kötelező illetve nem kötelező feladatokat látnak el. A fejlesztések közvetlenül járulhatnak hozzá a település lakossága ellátási színvonalának növekedéséhez. A fejlesztési terv több évre rögzíti a fejlesztési célkitűzéseket Az önkormányzati fejlesztések elemzésénél a következő területekre, a következő módszereket kell alkalmazni. Az elemzésnek ki kell térnie a működtetési, fenntartás elsődlegességének megítélésére. Az önkormányzatok feladataikat intézményeiken keresztül látják el, elsődlegességet ezek

működtetése, fenntartása élvez. Ezen szempont érvényesüléséről képet kaphatunk, ha megvizsgáljuk: • a működési, fejlesztési kiadások arányát az összes kiadáshoz képest, illetve • ezen arány változását, továbbá • a működtetési, fejlesztési kiadások időbeli alakulását, átlagos növekedését, • valamint a tervteljesítés mutatóit. 19.tétel C Ismertesse a Magyar Államkincstár ellenőrzési tevékenységének lényegét. A Magyar Államkincstár önálló jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű, önállóan működő és gazdálkodó, közhatalmi, központi költségvetési szerv, amely a pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési irányítása alatt áll. A Kincstár felelős az állami költségvetés végrehajtása során a finanszírozásért, a pénzforgalomért és az elszámolásokért, továbbá meghatározott adatszolgáltatásokért, a készpénz-, deficit- és

államadósság-menedzselésért, valamint az állam által vállalt garanciák, és az általa nyújtott hitelek részletes nyilvántartásáért és kezeléséért. Minthogy közpénzből kifizetéseket teljesíteni csak törvényi felhatalmazás alapján lehet, ezért a Kincstár gondoskodik arról, hogy a közpénzeket arra használják fel, amire a felhatalmazás szól. A Magyar Államkincstár küldetése: a közpénzek kifizetése, és ezen kifizetések ellenőrzése. A Kincstár tehát a közpénzek elköltésének résztvevője, és egyben felügyelője is. Feladatunk a közpénzek útjának nyomon követése, hogy jogosulatlan kifizetések ne történjenek. A Magyar Államkincstár a szolgáltató állam filozófiáját vallja magáénak. Magyar Államkincstár fő tevékenységi körei • • • • • • a költségvetés végrehajtása, pénzügyi szolgáltatások, család- és egyéb szociális támogatások folyósítása, energiaár-támogatás, lakástámogatás,

Start-számla vezetése, központi illetményszámfejtés, pályázatos támogatások, követeléskezelés, a törzskönyvi és egyéb nyilvántartások vezetése. A helyi önkormányzatok központi költségvetési támogatásainak ellenőrzése: • A két alrendszer bruttó módon kapcsolódik egymáshoz • Az önkormányzati támogatások száma meghaladja a 250-et • Bürokratikus, bonyolult rendszer a hozzájutást és elszámolást illetően • Teljekörű, mind az önkormányzatok számát, mind a támogatások jogcímeit illetően Felülvizsgálat az igénybevétel jogszerűségének ellenőrzéséve indul: • objektív feladat- és teljesítménymutatók alapján • normatív alapon • az igénybejelentések és a Kincstár rendelkezésére álló információk alapján • pótigénylés és lemondás lehetősége adott • cél az, hogy a jogtalan igénybevétel már ebben a szakaszban kerüljenek kiszűrésre • nem alakult ki a helyi

önkormányzatok és intézményeik között megfelelő információs rendszer Az elszámolás szabályszerűségének ellenőrzése: • a helyi önkormányzat által benyújtott beszámolókeretében • teljes körű mind az önkormányzatok számát, mind a támogatási jogcímeket illetően Jogtalan igénybevétel esetén jelentős kamatfizetési kötelezettség Nettó finanszírozás keretében történő rendezés, inkasszó, veszteségrendezés Helyszíni ellenőrzés lehetősége, kötelezettsége: - az adatok valódiságát a Kincstár helyszíni ellenőrzés keretében vizsgálhatja - a helyi önkormányzat hivatalánál, körjegyzőségnél - a helyi önkormányzat intézményeinél - a feladatellátást biztosító dokumentumok alapján - osztálynaplók, haladási naplók, étkeztetők nyilvántartása, gondozási naplók, jelenléti ívek stb. - jegyzőkönyv készül a megállapításokról, majd határozat a visszafizetési kötelezettségről Jogorvoslati

lehetőségei Az ellenőrzés kiterjed az egyéni fogyasztókra, a társasházakra, a szolgáltatókra A lakossági ellenőzség: • igénybejelentés benyújtásával indul, • a jogosultság elbírálása, • a támogatás összegének megállapítása, • a szolgáltató értesítése, • a jogosultság ellenőrzése az adatok valódiságán keresztül (visszafizetés, intézkedés kezdeményezése) A központosított illetményszámfejtés előnyei: • szakszerű, gyors illetményszámfejtés, adóztatási, társadalombiztosítási ellátási feladat végrehajtás • kötelező körben jogszabályi felhatalmazás alapján az illetmény megállapítások szabályszerűségének vizsgálata • a számfejtést követően előállt adatbázisból a könyveléshez, elszámolás szükséges információk nyújtása a gazdálkodók számára • helyi önkormányzatok körében nem kötelező • más feladataikhoz, ellenőrzéseinkhez információ

Családtámogatások ellenőrzése: 2001-től a Kincstár jogelőd szervezete átvette az egészségbiztosítási pénztártól a családtámogatási ellátások ellenőrzését. Ellenőrzik a: • igénybejelentések befogadását, • az igények elbírálását, a jogos igények megállapítását, illetve a jogtalan igénylések elutasítását • az ellátások folyósítását, elszámolást • az ellátásokhoz kapcsolódó igazolások, hatósági bizonyítványok kiadását Társasházi ellenőrzések: • együttes fogyasztói helyként jelenik meg, • a lakók között a közös képviselő végzi el a megosztást, • a közös képviselő gondoskodik a lakosságot megillető támogatás megállapításáról, • a Kincstár határozata alapján érvényesíti a közös képviselő a támogatást a szolgáltatói számlák alapján • az ellenőrzés kiterjed a megosztás, az igénylés és elszámolás jogszerűségére, szabályszerűségére Humán

szolgáltató szervek ellenőrzése: • Nem állami és nem önkormányzati szervezetként közszolgáltatást nyújtanak az oktatás, szociális gondoskodás területén (az ellenőrzés kiterjed az igénybevétel jogszerűségére, a felhasználás szabályszerűségére) • A 100 főt meghaladó foglalkoztatóknál a családtámogatási ellátások ellenőrzésére (2008. március 31-ig) • A kifizetőhelyektől a feladat átvétele (az ellenőrzés kiterjed: az ellátás jogosságának felülvizsgálatára, a változások figyelemmel kísérésére, szükség szerint az ellátásban részesülőknél helyszíni ellenőrzés megtartása, folyamatba épített ellenőrzéssel a jogtalan igénybevétel folyamatos kiszűrése) • Szolgáltatói ellenőrzések: o a Kincstárral megállapodást kötöttek, amelyben vállalták a határozattal megállapított támogatás érvényesítését az általuk kiállított számlában o a Kincstártól előleget kapnak a

támogatás érvényesítéséhez o a támogatásról elszámolnak a Kincstár fel, aminek valódiságát a Kincstár helyszíni ellenőrzés keretében vizsgálja o a vizsgálat kiterjed a számvitel és analitikus nyilvántartások egyezőségére Kamattámogatás, szociálpolitikai kedvezmények:  Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól átvett feladat  A kedvezményes kamatozású kölcsönt hitelintézetek nyújtják - lakásépítésre, vásárlásra - érvényesítik a szociálpolitikai támogatást  Megállapodás a Kincstárral, elszámolás  Helyszíni ellenőrzés (hitelintézetnél, állampolgároknál)  Jelzálog érvényesítése  Hitelintézetek ellenőrzése Pályázati támogatások ellenőrzése: a Kincstár közreműködő szervezetként, vagy jogszabályban kapott feladathatáskörből adódóan vesz részt ellenőrzésben  előzetes ellenőrzés a támogatás lehívásakor a benyújtott bizonylatok alapján  a műszaki és

pénzügyi teljesítés összhangjának vizsgálata  a beküldött számlák valódiságának, a gazdasági eseményeknek a vizsgálata 19. A helyi önkormányzatok tervezési rendszere A helyi önkormányzatok vagyona, a vagyongazdálkodás sajátosságai. A különböző időhorizontú tervfajták A költségvetési rendelet megalkotásának folyamata, tervezési feladatok, felelősök, határidők, tervezési dokumentumok. A rendelet szerkezete, tartalma, kapcsolata a gazdasági programmal, költségvetési koncepcióval. Az önkormányzatok gazdasági önállóságának egyik feltétele, hogy feladataik ellátásához megfelelő vagyonnal rendelkezzenek. A vagyon fogalmába egyrészt ingatlanok ( föld és épületek), másrészt ingók ( mindaz, ami nem ingatlan, tehát különböző tárgyak, berendezések, gépek,felszerelések, stb.) és vagyoni értékű jogok tartoznak (pl bérleti jog) A helyi önkormányzat tulajdona az önkormányzati célok megvalósítását

szolgálja. A tulajdon a helyi önkormányzat vagyonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű jogokból áll. Az önkormányzati vagyon részei: - törzsvagyon o az az önkormányzati tulajdon, amely kötelező önkormányzati feladat- és hatáskör, vagy közhatalom gyakorlását szolgálja - egyéb vagyon o az a vagyon, amely alapfeladat ellátását nem veszélyeztető vállalkozásokat szolgál Az önkormányzati törzsvagyont a többi vagyontól elkülönítetten kell nyilvántartani. A törzsvagyon körébe tartozó tulajdon lehet forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes. Forgalomképtelen a helyi közutak és műtárgyaik, a terek, parkok és minden más ingó vagy ingatlan dolog, amelyet a helyi önkormányzat vagy törvény annak minősít. Korlátozottan forgalomképesek a közművek, az intézmények és középületek valamint a helyi önkormányzat által meghatározott ingó és ingatlan vagyonelemek. A vagyonhoz kapcsolódó

tulajdonosi jogok és kötelezettségek a helyi önkormányzatot illetik meg, illetőleg terhelik. A helyi önkormányzatok a tulajdonukban lévő vagyon összetételét, működtetésének és hasznosításának módját vagyonrendeletben szabályozzák. Az önkormányzati vagyonrendeletben szabályozni szükséges a következő témaköröket:: - az önkormányzati vagyon, és annak csoportosítása, - a vagyon feletti tulajdonosi jogok gyakorlása - a vagyonkimutatás, - egyéb vagyonnal kapcsolatos szabályozások. Az önkormányzati vagyon a rendelet szempontjából a vagyonnal való gazdálkodás, a vagyon rendeltetése alapján kerül csoportosításra. A vagyoncsoportok ennek megfelelően: törzsvagyon és az egyéb vagyon. A vagyon másik szempont szerinti csoportosítása a forgalomképesség szerint történik. A forgalomképtelennek besorolt vagyontárgy sajátossága, hogy gyakorlatilag nem kerülhet ki az önkormányzat vagyoni köréből - hacsak nem semmisül meg –

mivel az ilyen vagyonra kötött adásvételi szerződés, megterhelés stb. semmis Az önkormányzat korlátozottan forgalomképes vagyontárgyai közé sorolt vagyonelemek forgalomképesek ugyan, de forgalomképességük különböző korlátozás alá esik. Az önkormányzat forgalomképes vagyontárgyai „szabadon”, de a képviselőtestület döntésétől függően lehetnek tárgyai a vagyonnal kapcsolatos szerződéseknek. A vagyonkimutatás rendeleti szabályozásánál ki kell térni a következőkre: - a vagyonkimutatást mikor kell készíteni, - a vagyonkimutatást a testületnek milyen formában kell elfogadnia, - a vagyonkimutatás szerkezetének meghatározására, - a vagyonkimutatás összeállításáért való felelősségre. A vagyonrendeletben szabályozni szükséges: - egyes közzétételi szabályokat, - vagy értékelésére vonatkozó speciális előírásokat. Az értékelési előírások rögzítése azért fontos, mert a vagyongazdálkodás

szempontjából nem mindig a könyvvitelben megjelenő könyv szerinti értéket kell alapul venni, mert az egyes esetekben jelentős mértékben eltér az adott vagyontárgy tényleges piaci értékétől. Azért, hogy a vagyongazdálkodás során az önkormányzat érdeke minél jobban érvényesüljön, szükség lehet arra, hogy a vagyontárgyak a forgalomba a piaci értéken kerüljenek be. A vagyonvédelem egyik sajátos eszköze a vagyonbiztosítás. A biztosítást úgy kell megkötni, hogy az igazodjon a kockázatokhoz. A költségvetési szervek költségvetési terv alapján gazdálkodnak, év közbeni gazdálkodási tevékenységükről beszámolót készítenek. Tevékenységük adott évi pénzügyi kereteit a költségvetési terv adja. A költségvetési rendelet mind az önkormányzatok, mind pedig az önkormányzat által finanszírozott intézmények számára az adott évi költségvetési gazdálkodás keretét határozza meg. A helyi önkormányzatok

költségvetését helyi jogszabály keretében, azaz önkormányzati rendeletben kell szabályozni. Az önkormányzati költségvetési rendelet egy adott költségvetési évre vonatkozik, és január 1-től december 31-ig hatályos. A helyi önkormányzatok költségvetéséből kell finanszírozni mindazon feladatokat, amelyek ellátását az önkormányzati törvény vagy más törvények kötelezően helyi önkormányzati hatáskörbe utalnak, vagy amelyek az önkormányzat önként vállalt feladataiként jelentkeznek. A helyi önkormányzatok költségvetési tervezési-előkészítési folyamata több fázisra osztható fel, amelyek az alábbiak: - a költségvetési koncepció elkészítése; - a költségvetési rendelet tervezetének elkészítése, - a költségvetési rendelet elfogadása. A költségvetés a helyi önkormányzatok pénzügyi terve, amely a tervezett bevételeket és kiadásokat állítja egymással szembe. Az éves költségvetés hosszabb távra,

jellemzően egy választási ciklusra szóló gazdasági program, területfejlesztési, területrendezési, a településfejlesztési és településrendezési tervek, a foglalkoztatásra, a jövedelmekre kidolgozott tervek adott költségvetési évre lebontott részterve, amelyről a helyi önkormányzat rendelet alkot. A bevételek között a finanszírozási műveleteket is meg kell tervezni, így a költségvetés formailag egyensúlyban van. A önkormányzat költségvetési rendelete magában foglalja a helyi önkormányzat és költségvetési szervei költségvetését, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat és költségvetési szervei költségvetését elkülönítetten és összevontan is. A helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatban rögzíti bevételeit és kiadásait. A határozatot a helyi önkormányzat változatlan tartalommal illeszti be a saját költségvetésébe. A helyi kisebbségi önkormányzat önállóan felel költségvetési

határozatáért és annak végrehajtásáért. A tervezés első lépése a pénzügyminisztérium által kibocsátott tervezési tájékoztatóban foglaltak figyelembevételével a költségvetési koncepció kidolgozása. A koncepció kidolgozásakor meg kell határozni a költségvetési évre vonatkozó feladatokat is, a helyben képződő bevételi forrásokat, az ismert kötelezettségeket. A költségvetési koncepciót a jegyző állítja össze a helyi kisebbségi önkormányzat elnökével és az önkormányzati intézmények vezetőivel a feladatok, a bevételek áttekintése érdekében végzett együttműködés eredményeképpen. A koncepciót a jegyző a polgármester elé terjeszti A polgármester kikéri az önkormányzatnál működő bizottságok szakterületüket illető véleményét. A pénzügyi bizottság az koncepció egészét véleményezi. A polgármester a koncepciót a bizottságok véleményével együtt a képviselő-testület elé terjeszti ( november

30-ig.), amely megtárgyalja azt, majd ennek eredményeképpen testületi határozatot fogad el a költségvetés elkészítésével kapcsolatos további munkálatok tárgyában. A költségvetési rendelet tervezetének elkészítéséről a jegyző gondoskodik, az előkészítés során köteles egyeztetni a költségvetési szervek vezetőivel. A költségvetési rendelet tervezetét a polgármester az adott önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában foglaltaknak megfelelően az önkormányzati bizottságok elé terjeszti. A bizottságok által megtárgyalt és véleményezett tervezetet, /ha szükséges könyvvizsgálói írásos jelentéssel együtt/ a költségvetési rendelet megalkotása érdekében a polgármester a képviselő-testület elé terjeszti február 15-ig. A költségvetési rendeletet az önkormányzati képviselő-testület a megválasztott helyi képviselők több mint felének „igen” szavazatával fogadja el. A képviselő-testület

által megállapított költségvetési rendelet tartalma: - az önkormányzat és költségvetési szervei bevételeit forrásonként, a működési, fenntartási előirányzatokat önállóan és a részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervenként, valamint intézményen belül kiemelt előirányzatonként részletezve, a felújítási előirányzatokat célonként, a felhalmozási kiadásokat feladatonként, az önkormányzati hivatal költségvetését feladatonként,valamint elkülönítve a céltartalékot és az általános tartalékot, az éves létszámkeretet önállóan és részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervenként, a többéves hatással járó feladatok előirányzatait éves bontásban, elkülönítetten , de azonos szerkezetben a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetését, a bevételek között a tervezett hitelfelvételt a működési és felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatokat mérlegszerűen,

egymástól elkülönítetten, de a finanszírozási műveleteket is figyelembe véve együttesen, egyensúlyban, az év várható bevételi és kiadási előirányzatainak teljesüléséről előirányzatfelhasználási ütemtervet, elkülönítetten az európai uniós támogatással megvalósuló projektek bevételeit, kiadásait A testület, polgármester, jegyző feladatai és felelőssége a költségvetésben - A testület felelős az önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért / 4 évre szóló ciklusprogram, költségvetési koncepció, éves költségvetés, zárszámadási rendelet, vagyongazdálkodás, közbeszerzésről rendelet,előirányzat módosítás/ - a polgármester felelős a gazdálkodás szabályszerűségéért - a költségvetés /zárszámadás/ elkészíttetése, előterjesztése, - a költségvetés végrehajtását szervezi, előirányzat-módosítás előterjesztése, utalványozói jogkör, ellenőrzési kötelezettség - a jegyző felelős a

költségvetés elkészítéséért - szakszerűség, megalapozottság, egyeztetés érdekképviselettel, civil szervezetekkel - adatszolgáltatás a központi információs rendszernek - végrehajtásban ellenjegyzői jogkör - intézmény felügyelet gyakorlása felügyeleti jellegű pénzügyi és belső ellenőrzés 20.a Mutassa be az államháztartás szervezetei előirányzat-maradvánnyal kapcsolatos könyvvezetési és megállapítási feladatokat. Az előirányzat-maradvány kimutatás a könyvviteli mérlegben kimutatott költségvetési tartalék keletkezését mutatja be, a módosított előirányzatok és azok teljesítése különbözeteként. A költségvetési maradvány az alaptevékenység, a kiegészítő és a kisegítő tevékenység kiadásainak és bevételeinek különbözete. A költségvetési maradvány lehet előirányzat-maradvány vagy pénzmaradvány. Az előirányzat-maradvány a kincstári körbe tartozó költségvetési szerveknél, a fejezeti

kezelésű előirányzatoknál, valamint az alapoknál a módosított kiadási és bevételi előirányzatok és azok teljesítésének különbözete. Az előirányzat-maradvány megállapításakor a forgatási célú értékpapírok és a rövid lejáratú likvid hitelek állományát is figyelembe kell venni. Az előirányzat-maradvány megállapítása Az előirányzat –maradvány az alaptevékenység kiadási előirányzatának és azok teljesítésének különbözetéből adódó megtakarításból/túlteljesítésből, illetve a bevételi előirányzatok és azok teljesítésének különbözetéből adódó bevételi lemaradásból/túlteljesítésből tevődik össze. A központi költségvetési szerv előirányzat-maradványát kétféle módszerrel lehet megállapítani. Egyrészt a kormányrendelet által előírt előirányzat-maradvány alakulása kimutatásból, annak szerkezetéből, másrészt az alaptevékenység kiadási és bevételi előirányzatainak, illetve

az azok teljesítésével kapcsolatos főkönyvi számlák év végi adataiból. 1. Az előirányzat-maradvány megállapítása előirányzat-maradvány alakulása kimutatás alapján Formája a következő: Előirányzat-maradvány alakulása (az alaptevékenység szakfeladataira) Megnevezés Előző év Tárgyév 1. Kiadási előirányzat (+) 2. Kiadási előirányzat teljesítése (-) 3. Kiadási megtakarítás (+,-) 4. Bevételi előirányzat (-) 5. Bevételi előirányzat teljesítése (+) 6. Bevételi lemaradás (túlteljesítés) (4-5) 7. Kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás különbsége (3+6 sor) (+,-) 8. Alaptevékenység előző év(ek)ből származó, tárgyévre jóváhagyott előirányzat maradványa (+) 9. Vállalkozási tevékenység eredményéből alaptevékenység ellátására felhasznált összeg (+) 10. Módosított kiadási megtakarítás (7+8+9) 11. Központi költségvetés központosított bevételét képező összeg (-) 12. Költségvetési szervet

meg nem illető összeg (-) 13. Felhasználható előirányzat-maradvány (10-11-12) 14. Kötelezettséggel terhelt előirányzat-maradvány 15. Szabad előirányzat-maradvány 16. Zárolt előirányzatok összege A kimutatásban a kiadási megtakarítást és a bevételi előirányzattal szembeni lemaradást kell egymással szembeállítani, melynek eredménye az előirányzat-maradvány. (7sor) Ezt az összeget különféle tételekkel korrigálni kell ahhoz, hogy a ténylegesen „előirányzatosítható” és azt követően felhasználható előirányzat-maradvány összegét megállapíthassa a költségvetési szerv. A költségvetési szervnek az előirányzat-maradvány alakulása kimutatásban fel kell tüntetni azt az összeget, amely – jogszabály alapján – nem illeti meg. Ezekkel az összegekkel csökkenteni kell a felhasználható-maradvány összegét. A korrekciót követően az intézmény által felhasználható előirányzat-maradványt mutatja a kimutatás,

amelyet az irányító szervnek kell jóváhagynia, azt követően lehet azt felhasználni. 2. Az előirányzat-maradvány megállapítása főkönyvi könyvelés alapján Az előirányzati maradványt a főkönyvi könyvelés adataiból is meg lehet állapítani. Az alaptevékenység szakfeladatainak kiadási és bevételi előirányzatai és a szakfeladatokon elszámolt, ténylegesen teljesített kiadások és a ténylegesen befolyt, beszedett bevételek összegéből kell megállapítani a maradványt. A könyvviteli elszámolás szerint előirányzat-maradvány megállapítása: - az alaptevékenységgel összefüggő bevételi előirányzatok és bevételi előirányzat-teljesítések elszámolására szolgáló 99. Bevételek funkcionális osztályozás szerinti elszámolása számlacsoport főkönyvi számlái és - az alaptevékenységgel összefüggő kiadási előirányzatok és előirányzat-teljesítések elszámolására szolgáló 71-72. Alaptevékenységek kiadási

előirányzata és előirányzat teljesítése és a 77. Finanszírozási műveletek kiadásai előirányzata és teljesítése számlacsoportok főkönyvi számlái év végi egyenlege alapján történik. Könyvelési tételek A kiadásokkal kapcsolatos könyvelési tételek - a funkcionális osztályozás szerinti kiadási előirányzat számlák zárása T 71 Alaptev. kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése számlacsoportokból a kiadási előirányzat elszámolására szolgáló számlák K 425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása - a funkcionális osztályozás szerinti elszámolt kiadási előirányzat teljesítési számlák zárása T 425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása K 72. Alaptevékenységek kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése számlacsoportokból a kiadási előirányzat teljesítése elszámolására szolgáló számlák E két tétel könyvelését követően

a 425. számla egyenlege mutatja, hogy milyen mértékben teljesítette kiadási előirányzatát a költségvetési szerv. A bevételekkel kapcsolatos könyvelési tételek - a funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat számlák zárása T 426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása K 991 Alaptevékenységek bevételi előirányzata - a funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat teljesítési számlák zárása T 992 Alaptevékenység szakfeladatai bevételi előirányzatának teljesítése K 426. Alaptevékenységek bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása A két tétel könyvelését követően a 426. számla egyenlege mutatja, hogy a költségvetési szerv milyen mértékben teljesítette a bevételi előirányzatait. A költségvetési évet követő évben könyvelendő tételek - a vállalkozási tevékenység eredményéből – az előző költségvetési évben – az alaptevékenység

ellátására felhasznált összeg átvezetése T 4221 Vállalkozási tartalék elszámolása K 426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása - az alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása számla egyenlegének átvezetése amennyiben kiadási megtakarítás keletkezett az intézménynél T 425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása K 424 Előirányzat-maradvány számla amennyiben kiadási előirányzat-túlteljesítés keletkezett az intézménynél T424 Előirányzat-maradvány számla K425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása - az alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása számla egyenlegének átvezetése amennyiben bevételi túlteljesítés keletkezett az intézménynél T426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása K424 Előirányzat-maradvány számla amennyiben bevételi

előirányzat-lemaradás keletkezett az intézménynél T424 Előirányzat-maradvány számla K426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása - elvonások pénzügyi rendezése Közgazdasági osztályozás szerint T5712 Különféle költségvetési befizetések előirányzat teljesítése K3311Előirányzat-felhasználási keretszámla Funkcionális osztályozás szerint T72 Alaptevékenységek kiadási előirányzat teljesítése K599 Kiadások átvezetési számlája A tartalékfelhasználás könyvelése közgazdasági és funkcionális osztályozás szerint T424 Előirányzat-maradvány számla K9812 Előző évi pénzmaradvány igénybevétele előirányzatának teljesítése T999 Bevételek átvezetési számla K992 Alaptevékenység szakfeladatai bevételi előirányzatának teljesítése 20. a) MUTASSA BE AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS SZERVEZETEI ELŐIRÁNYZAT-MARADVÁNNYAL KAPCSOLATOS KÖNYVVEZETÉSI ÉS MEGÁLLAPÍTÁSI FELADATOKAT A kincstári

körbe tartozó költségvetési szervek pénzzel nem gazdálkodnak, csak előirányzattal, így gazdálkodásuk eredményét előirányzat-maradványnak nevezzük. Előirányzat-maradvány fogalma: az előirányzat-maradvány a módosított előirányzatok és azok teljesítésének különbözete. Előirányzat-maradvány a kincstári rendszerbe tartozó központi költségvetési szervek alaptevékenységével, kiegészítő és kisegítő tevékenységével kapcsolatosan keletkezik, mert a költségvetési szerveknek ez a köre előirányzat-kerettel gazdálkodik. Az előirányzat-maradvány az alap-, kiegészítő- és kisegítő tevékenység működési és felhalmozási kiadási előirányzatának és azok teljesítésének különbözetéből adódó megtakarításból/túlteljesítésből, illetve a működési és felhalmozási bevételi előirányzatok és azok teljesítésének különbözetéből adódó bevételi lemaradásból /túlteljesítésből tevődik össze. A

központi költségvetési szerv előirányzat-maradványát is kétféle módszerrel lehet megállapítani Egyrészt kiindulhatunk a kormányrendelet által előírt előirányzat-maradvány alakulása kimutatásból, annak szerkezetéből, másrészt az alaptevékenység kiadási és bevételi előirányzatainak, illetve az azok teljesítésével kapcsolatos főkönyvi számlák év végi adataiból. [249/2000. (XII 24) Korm rendelet 5 § 12 pontja, 3 számú melléklete, 9 számú melléklete, 23 számú melléklete] Előirányzat-maradvány alakulása (az alap-, kiegészítő és kisegítő tevékenység szakfeladataira) Megnevezés A. Kiadási előirányzat 1. Alaptevékenység működési kiadásai 2. Kiegészítő tevékenység működési kiadásai 3. Kisegítő tevékenység működési kiadásai I. Működési kiadások összesen 4. Alaptevékenység felhalmozási kiadásai 5. Kiegészítő tevékenység felhalmozási kiadásai 6. Kisegítő tevékenység felhalmozási

kiadásai II. Felhalmozási kiadások összesen B. Kiadási előirányzat teljesítése C. Kiadási megtakarítás (túllépés) (A-B) (±) D. Bevételi előirányzat 7. Alaptevékenység működési bevételei 8. Kiegészítő tevékenység működési bevételei 9. Kisegítő tevékenység működési bevételei III. Működési bevételek összesen 10. Alaptevékenység felhalmozási bevételei 11. Kiegészítő tevékenység felhalmozási bevételei 12. Kisegítő tevékenység felhalmozási bevételei IV. Felhalmozási bevételek összesen E. Bevételi előirányzat teljesítése F. Bevételi lemaradás (túlteljesítés) (D-E) (±) G. Kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás különbsége (C-F) (±) 13. Vállalkozási maradványból alaptevékenység ellátására felhasznált öszszeg (+) H. Módosított tárgyévi kiadási megtakarítás (G+13) (±) 14. Központi költségvetés központosított bevételét képező összeg (-) 15. Költségvetési szervet meg nem illető

összeg (-) I. Felhasználható tárgyévi előirányzat-maradvány (H-14-15) 16. Alaptevékenység előző év(ek)ből származó, tárgyévre jóváhagyott előirányzat maradványa J. Felhasználható összes előirányzat-maradvány (I+16) 17. Egészségbiztosítási Alapból folyósított pénzeszköz maradványa - Kötelezettségvállalással terhelt működési célú előirányzat-maradvány - Kötelezettségvállalással terhelt felhalmozási célú előirányzat-maradvány 18. Kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradvány (32+33) - Működési célú szabad előirányzat-maradvány - Felhalmozási célú szabad előirányzat-maradvány 19. Szabad előirányzat-maradvány (35+36) - Ebből: Tárgyévi forgatási célú pénzügyi műveletek maradványa 20. Tájékoztató adat: Év végén a forgatási célú értékpapír állománya Sorszám 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 Előző év Ezer forintban Tárgyév 25 26 27

28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 1 A kimutatásban a kiadási megtakarítást és a bevételi előirányzattal szembeni lemaradást kell egymással szembeállítani, melynek eredménye az előirányzat-maradvány. Ezt az összeget a 23 sor tartalmazza Ezt a megállapított összeget kell – hasonlóan a pénzmaradványhoz – különféle tételekkel korrigálni ahhoz, hogy a ténylegesen „előirányzatosítható”, és azt követen felhasználható előirányzat-maradvány összegét megállapíthassa a költségvetési szerv. Az első ilyen tétel a korábbi évekből származó elöir-mar fel nem használt része, vagyis az a maradványrész, melyet a ktgv-i szerv az előző évek gazdálkodása során elért, de azt még nem használta fel, mert tartalékolja következő évi feladatai finanszírozásához Amennyiben a ktgv-i szerv alaptevékenysége mellett vállalkozási tevékenységet is folytatott, és a képződő eredményét alaptevékenység ellátására

„visszaforgatta”, akkor ez az összeg az előirányzat-maradványt növeli (24. sor) A két növelő tételt figyelembe véve kapja meg az intézmény a módosított előirányzat-maradvány, kiadási megtakarítás összegét. A ktgv-i szervnek az elöir-mar. alakulása kimutatásban fel kell tüntetni azt az összeget, amely – jogszabály alapján – nem illeti meg. Ezekkel az összegekkel csökkenteni kell a felhasználható maradvány összegét A korrekciót követően a felügyeleti szervnek kell jóváhagynia, azt követően lehet azt felhasználni. A felügy szerv a jóváhagyáskor figyelembe veszi, hogy az intézmény a maradvány összegére kötelezettséget vállalt-e vagy sem Amennyiben nincs kötelezettségvállalás, akkor az összeg elvonásra is kerülhet ♦ Az előirányzat-maradvány megállapítása főkönyvi könyvelés alapján Ennél a módszernél az alaptevékenység szakfeladatainak kiadási és bevételi előirányzatai és a szakfeladatokon

elszámolt, ténylegesen teljesített kiadások és a ténylegesen befolyt, beszedett bevételek összegéből kell megállapítani a maradványt. Melyek azok a főkönyvi számlák, amelyek ezeket az adatokat szolgáltatni tudják? Valamennyi kiadási előirányzatot és ténylegesen teljesített kiadást – a kiadás nemének, közgazdasági osztályozásnak megfelelő elszámolás mellett – könyvelni kell a 7. számlaosztályban a tevékenységeknek, szakfeladatoknak megfelelően is, valamint valamennyi bevételi előirányzatot és ténylegesen befolyt bevételt a 99 számlacsoportban is Ebből kiindulva az előirányzat-maradvány megállapítása:  az alaptevékenységgel összefüggő bevételi előirányzatok és bevételi előirányzat-teljesítések elszámolására szolgáló 99. Bevételek funkcionális osztályozás szerinti elszámolása számlacsoport főkönyvi számlái és  az alaptevékenységgel összefüggő kiadási előirányzatok és

előirányzat-teljesítések elszámolására szolgáló 7176. Alaptevékenység kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése és a 77 Finanszírozási műveletek kiadási előirányzata és teljesítése számlacsoportok főkönyvi számlái év végi egyenlege alapján történik Ezeknek a főkönyvi számláknak az év végi záró egyenlegét a következőképpen kell átvezetni a megfelelő számlákra: 425. Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása 71-76. Alaptevékenység 71-76 Alaptevékenykiadási előirányzata és ség kiadási előirányzata előirányzat teljesítése és előirányzat teljesítése számlacsoport kiadási számlacsoport kiadási előirányzat teljesítése és előirányzat és az a 772. Finanszírozási 771. Finanszírozási műműveletek kiadási előveletek kiadási előirányzat teljesítése főirányzata főkönyvi könyvi számlák egyenle- számlák egyenlegének gének átvezetése átvezetése 426.

Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása 99. Bevételek funkcioná99 Bevételek funkcionális lis osztályozás szerinti osztályozás szerinti elszáelszámolása számlacsomolása számlacsoportból az portból az 992. Alaptevékenység szakfeladatai bevételi előirány991 Alaptevékenység zatának teljesítése és a szakfeladatainak bevételi 9972. Finanszírozási műveelőirányzata 9971. Finanszírozási mű- letek bevételi előirányzat veletek bevételi előirány- teljesítése zata A 425. egyenlege megegyezik az előző módszer szerinti kimutatás 11 sorának adatával, a 426 számla egyenlege pedig a kimutatás 22. sorával Ezt a két megállapított összeget kell az előbbiek szerint korrigálni ahhoz, hogy a költségvetési szerv a felhasználható előirányzat-maradvány összegét megállapítsa. 2 B.) ISMERTESSE AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI MAKROSZINTŰ ELEMZÉSÉNEK MÓDSZEREIT!  Az államháztartás makroszintű elemzési

feladatai átfogják annak négy alrendszerét. Ennek megfelelően az elemzés fő információs bázisát • a központi költségvetés mérlegei és teljesítési adatai, • az elkülönített állami pénzalapok költségvetése, mérlege, teljesítési adatai, • a társadalombiztosítás pü. alapjainak költségvetése, mérlege, teljesítési adatai, • az önkormányzatok költségvetési mérlegei, az ezekhez kapcsolódó háttéranyagok, részletező adatok képezik. • Az elemzéshez azok a törvények tartalmaznak információkat, amelyek konkrétan meghatározzák vagy minősítik (elfogadják) az Áht. alrendszereinek „kondícióit” Ilyen szempontból kiemelkedő jelentősége van az éves költségvetésről szóló törvénynek (2009. évi CXXX törvény) Az elemzési módszerek közül jellemző – makroszinten – a változások mértékének és arányának, a strukturális feladatok, valamint a mérlegszerű összefüggések vizsgálata. A makroszintű

elemzésnek fontos eszköze a csoportképzés Pl az Áht bevételei és kiadásai elemezhetők funkciók szerint (ágazat, szakfeladat szerinti bontásban), tartalom, vagyis közgazdasági osztályozás szerint (személyi juttatások, dologi kiadások), és adminisztratív, szervezetek szerinti csoportosításban. Egy-egy fejezet költségvetésének, gazdálkodásának elemzése már kapcsolódik az operatív szinthez és feladatokhoz (pl. a kiadások, bevételek és a támogatási összegek arányának vizsgálata címenként, alcímenként, előirányzatcsoportonként – különös tekintettel a kiemelt előirányzatokra) A központi költségvetés mérlegeiből meghatározható a bevételi és kiadási előirányzatok belső összetétele, megállapíthatók az egyes bevételi források, kiadási csoportok arányai (évek közötti összehasonlításban mindezek változása). Fontos és informatív mutató a kp. ktgvetés hiányának összevetése a ktgvetés főösszegeivel A

ktg.vetés végrehajtásáról szóló törvény alapján az elemzés fő területei a végrehajtás értékelésével egészülnek ki 2. számú melléklet a 2009 évi törvényhez 2010. évi előirányzat A központi kormányzat mérlege Kiadás Központi költségvetés Egyedi és normatív támogatás Fogyasztói árkiegészítés Lakásépítési támogatások Családi támogatások, szociális juttatások Családi támogatások Jövedelempótló és kiegészítő szociális támogatások Különféle jogcímen adott térítések Költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok Költségvetési szervek kiadásai Szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai Az államháztartás alrendszereinek támogatása Elkülönített állami pénzalapok támogatása Garancia és hozzájárulás a tb.alapok kiadásaihoz Helyi önkormányzatok támogatása Kamatkiadások Kamat kockázati tartalék Társadalmi önszerveződések támogatása Kormányzati rendkívüli

kiadások Kezességérvényesítés Egyéb kiadások Tartalékok Általános tartalék Céltartalékok Stabilitási tartalék Hozzájárulás az EU költségvetéséhez Állami vagyonnal kapcsolatos kiadások Elkülönített állami pénzalapok Központi Nukleáris Pénzügyi Alap Munkaerőpiaci Alap Passzív kiadások Befizetés a központi költségvetésbe Működési kiadások Egyéb kiadások Millió Ft 13 529 105,2 8 799 296,5 160 630,0 108 500,0 147 257,0 642 793,0 461 836,0 152 907,0 28 050,0 3 483 296,8 1 842 705,9 1 640 590,9 2 367 224,6 32 919,8 1 206 789,7 1 127 515,1 1 153 342,3 50 000,0 5 317,3 11 034,3 20 379,0 38 694,2 261 478,1 57 278,1 125 200,0 79 000,0 220 759,2 81 439,7 387 904,4 18 715,0 313 763,0 143 469,0 8 000,0 29 872,9 132 421,1 Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap 21,4 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 43 695,9 Szülőföld Alap 1 594,1 Nemzeti Kulturális Alap 10 115,0 Társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 4

341 904,3 Nyugdíjbiztosítási Alap 2 934 401,0 Nyugellátások 2 902 518,2 TB költségvetési szervek kiadásai 24 677,8 Egyéb kiadások 7 205,0 Egészségbiztosítási Alap 1 407 503,3 Táppénz 96 535,1 GYED 90 021,0 EA egyéb pénzbeli ellátásai 51 100,6 Gyógyító megelőző ellátás 719 632,1 Gyógyszertámogatás 345 374,4 Gyógyászati segédeszköz támogatás 45 400,3 EA egyéb természetbeni ellátásai 13 064,4 TB költségvetési szervek kiadásai 20 951,6 Egyéb kiadások 25 423,8 Egyenlegek pénzforgalmi szemléletben Központi költségvetés Elkülönített állami pénzalapok Társadalombiztosítási alapok Központi kormányzat összesen: Bevétel Központi költségvetés Gazdálkodó szervezetek befizetései Társasági adó Hitelintézeti járadék Cégautóadó Energiaellátók jövedelemadója Egyszerűsített vállalkozói adó Ökoadó Bányajáradék -852 063,0 35 125,1 -53 408,3 -870 346,2 12 658 759,0 7 947 233,5 1 063 946,9 609 300,0 13 000,0

24 000,0 20 000,0 182 600,0 25 900,0 47 000,0 3 Játékadó 63 097,9 Egyéb befizetések 32 000,0 Egyéb központosított bevételek 47 049,0 Fogyasztáshoz kapcsolt adók 3 264 100,0 Általános forgalmi adó 2 331 900,0 Jövedéki adó 892 900,0 Regisztrációs adó 39 300,0 Lakosság befizetései 2 051 200,0 Személyi jövedelemadó 1 881 100,0 Adóbefizetések 5 800,0 Illeték befizetések 110 000,0 Magánszemélyek különadója 4 300,0 Egyes vagyontárgyak adója 50 000,0 Költségv. szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok bevételei 1 296 882,5 Költségvetési szervek bevételei 580 637,3 Szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok saját bevételei 73 773,8 Fejezeti kezelésű előirányzatok EU támogatása 642 471,4 Befizetés az államháztartás alrendszereiből 40 669,0 Központi költségvetési szervektől származó befizetések 23 169,0 Elkülönített állami pénzalapok befizetése 8 000,0 Helyi önkormányzatok befizetése 9 500,0 Állami vagyonnal

kapcsolatos befizetések 101 439,7 Adósságszolgálattal kapcsolatos és egyéb bevételek 118 168,3 Egyéb uniós bevételek 10 827,1 Uniós támogatások utólagos megtérülése 3 451,1 Vám- és cukorágazati hozzájárulás beszedési költség megtérítése 7 376,0 Elkülönített állami pénzalapok 423 029,5 Központi Nukleáris Pénzügyi Alap 35 440,1 Munkaerőpiaci Alap Szakképzési hozzájárulás Rehabilitációs hozzájárulás 62 393,0 Egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék MPA-t megillető hányada Egyéb bevételek Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap Kutatási és Technológiai Innovációs Alap Szülőföld Alap Nemzeti Kulturális Alap Társadalombiztosítás pénzügyi alapjai Nyugdíjbiztosítási Alap Munkáltatói és biztosítotti járulék Kedvezményes nyugellátások kiadásaihoz hozzájárulás Egyéb járulékok és hozzájárulások GYED-ben részesülők utáni átvett pénzeszköz Késedelmi pótlék és

bírság Központi költségvetési támogatások, térítések TB költségvetési szervek bevételei Egyéb bevételek Egészségbiztosítási Alap Munkáltatói és biztosítotti járulék Egyéb járulékok és hozzájárulások Egészségügyi hozzájárulás Késedelmi pótlék és bírság Központi költségvetési támogatások, térítések TB költségvetési szervek bevételei Egyéb bevételek 332 163,0 49 000,0 180 000,0 40 770,0 21,4 43 695,9 1 594,1 10 115,0 4 288 496,0 2 934 401,0 2 193 273,7 77 444,3 21 004,6 21 605,0 12 120,0 595 018,7 1 900,0 12 034,7 1 354 095,0 588 010,0 48 369,5 49 100,0 4 000,0 617 271,0 936,1 46 408,4 A makroszint elemzésnél gyakoriak az olyan mutatók, amelyek a központi ktg.vetés növekedési ütemét, összegét mérik más kategóriákhoz. Ilyen pl a ktgvetés és a nemzeti jövedelem vagy a bruttó hazai termék (a GDP, azaz a hozzáadott érték) dinamikájának összevetése. Különösen a nemzetközi összehasonlításokban

gyakori a ktgvetés vagy a helyi bevételek és kiadások, valamint a bruttó hazai termék arányának bemutatása, amely érzékelteti a ktg.vetésen keresztül történő elosztás, újraelosztás mértékét, arányát A makrogazdasági elemzésekhez számos mutató használatos. Így pl a GDP növekedése, a fogyasztói áremelkedés, az átlagkereset növekedése a közszférában, az állami újraelosztás mértéke (az Áht konszolidált összes kiadása az adott évi GDP-hez viszonyítva), az állami jövedelem központosítás mértéke (az Áht konszolidált összes bevétele az adott évi GDP-hez viszonyítva) A makroszintű költségvetési elemzések elsősorban a parlamenti, kormányzati munkában, továbbá tudományos intézetek, műhelyek profiljába illeszkednek. Ez a központi ellenőrző szervek (pl Állami Számvevőszék) munkájának is szerves része. 4  Ez jó, ha ki van dolgozva, de ide ehhez a tételhez nem kell. (az 5, 6, 7 és a 8 oldal)  A

helyi önkormányzatok sajátos elemzési feladatai Az önkormányzatok forrás-kiadási struktúrája a következő: Bevételi források       Saját folyó bevételek Átengedett bevételek Felhalmozási és töke jellegű bevételek Állami hozzájárulások és támogatások Áht-n belüli átutalások (átvett pénzeszközök pl. Egbizt Alaptól, kiegészítések, visszatérítések) Hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, értékpapírok értékesítése Bevételek összesen: Kiadások - Működési kiadások (személyi juttatások, munkaadókat terhelő járulékok, dologi kiadások) - Felhalmozási és töke jellegű kiadások - Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások (pénzeszköz átadások, ellátottak pénzbeni juttatása) - Hitel-, kötvénytörlesztés, értékpapírok vásárlása - Általános és céltartalékok Kiadások összesen Az elemzésnél a fenti adatbázisból számíthatók:  források, ill. kiadások

összetételével kapcsolatos mutatók (pl milyen arányt képviselnek a forrásokból a bevételek, állami hozzájárulások, stb.)  több időszak vagy a terv- és tényadatok összevetésével viszonyszámok (hogyan változott a működési kiadások összege)  egyéb összefüggések (pl. milyen a kapcsolat a hitel és kötvény bevételei, valamint a törlesztés között, hogyan viszonyulnak egymáshoz a működési és a felhasználási célú bevételek és kiadások, stb) A további, részletesebb elemzésekhez az egyes jogcímek részletezése is szükséges. Így pl. a saját folyó bevételeken belül: intézményi tevékenység bevételei, kamatbevételek, helyi adók, illetékek, vállalkozásokkal kapcsolatos bevételek, környezetvédelmi bírság, egyéb sajátos bevételek Az állami juttatásokon belül: a normatív állami hozzájárulások, színházi támogatások, címzett és céltámogatások, központosított előirányzatok, stb. Az önkormányzati

bevételi források legnagyobb tétele a normatív hozzájárulás. Ennek lényege, hogy az Országgyűlés normatív összeget állapít meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátottakkal arányosan, ill egyéb mutatók alapján E pénzek egy részét kötöttség nélkül használhatják fel az önkormányzatok, másik része (pl pedagógus szakvizsga és továbbképzés, ped szakkönyvvásárlásának támogatása) kötött felhasználású A normatív hozzájárulással kapcsolatos elemzések két pillére a megállapítások alapját képező mutató és az egy mutatóra jutó összeg. Itt lehet vizsgálni, hogy a tervezett és a ténylegesen járó hozzájárulás miért tér(t) el egymástól (Arra az összegre, amelyet mutatószám nem támaszt alá, az önkormányzat nem jogosult). Az önkormányzatok szabadon dönthetnek arról, hogy a hozzájárulásokat miként használják fel. Nincs olyan kötelezettségük, hogy csak arra a

feladatra fordíthatják, amire a kp ktgvetés „megszámolta” és kiutalta számukra, e pénzek „pántlika nélkül” épülnek be a bevételi források közé. Ennek ellenére fontos információtartalma van az olyan számításoknak, amelyek egy adott feladathoz kapcsolódó hozzájárulást és a feladat teljes ráfordítását vetik össze (pl milyen arányt képvisel az általános iskola költségvetéséből az oktatottak száma után járó hozzájárulás). Körültekintő elemző munka szükséges a helyi önkormányzatok működésképtelenségének minősítéséhez és kezeléséhez, a tartósan fizetésképtelen helyzet megállapításához, ill. a mindezek miatt szükséges támogatásokhoz Az önkormányzatok elemzési módszereinek sajátosságai  csoportosító ismérvek a gazdálkodás elemzéséhez: a helyi önk. feladatainak jellege (kötelező és az önk döntésétől függő szabadon választható feladatok) az önk. vagyon összetétele

(forgalomképtelen és korlátozottan forgalomképes törzsvagyon, vállalkozási vagyon) az önk. által szervezett és az intézményhálózat által végrehajtott feladatok a pénzügyi helyzetet befolyásoló döntések struktúrája (különös tekintettel az adósságot keletkeztető köt.váll-ra) Az intézményi gazdálkodás fő jellemzői, mutatói: a ktg.vetési gazdálkodás „alapegységeit” az intézmények képezik Az elemzés fő kérdése, hogy mennyiben felelnek meg alapításuk céljainak? Az intézményi gazdálkodás rendszerszemlélet értelmezése – a feladat típusától függetlenül - feltételezi a fő jellemzők ismeretét: Kiadási előirányzat (eredeti, módosított), tényleges kiadás, bevételi előirányzat (eredeti, módosított), tényleges bevétel, személyi juttatások (eredeti, módosított, tényleges), létszám (tervezett, tényleges, átlag), intézményi vagyon. 5 A szakmai tevékenységet a feladatmutatók, ill. a

teljesítménymutatók jellemzik A „kapacitást” jelző feladatmutatók (pl ágyszám, férőhely) mellett a teljesítménymutatók a működés idejét és a kapacitás-kihasználását is érzékeltetik Feladatmutató x működési napok x kapacitáskihasználás 100 (pl. egy ápolási nap, egy ágyon egy napig nyújtott ápolást jelent) Teljesítménymutatók=  A költségvetés tervezésének elemzése – a tervszerűség elemzése A költségvetés tervezésére egyelőre még a bázisszemlélet a jellemző, vagyis az előző évi eredeti előirányzatból, a szerkezeti változásokra, a szintre hozásra, az előirányzati többletekre figyelemmel áll össze a költségvetés. A tervező munka minősége, a tervezett adatok realitása tükröződik a tervszerűség elemzésénél az ún. tervszerűségi mutatóban (a teljesítési adatokat viszonyítja az eredeti előirányzathoz). A számítás a következő logikát követi: ha a teljesítés az előirányzat alatt

marad, „elég lett volna” csak ennyit tervezni, ha viszont a tény meghaladja a terv szerinti szintet, az a fölötti rész tervszerűtlen. A tervszerűségnél így az eredeti előirányzat és a teljesítés közül a kisebbet vesszük figyelembe. A tervszerűségi mutató 100 %, vagy annál kisebb Kiadási jogcímek Személyi juttatások és munkaadói jár-ok Dologi kiadások Összes kiadás Teljesítés eFt Tervszerűségnél figyelembe vehető eFt Tervszerűség (%) 800 720 720 90,0 1200 2000 1260 1980 1200 1920 100,0 96,0 Eredeti előirányzat Ft A teljesítés az eredeti előirányzathoz viszonyítva 99 %-os, a tervszerűségi mutató azonban 96 %. Az eltérés oka, hogy a részelőirányzatok nem a tervezett összeg szerint teljesültek. A tervszerűtlenség okát fel kell tárni (pl tervezési hiányosságokból, vagy rendkívüli feladatváltozásokból származik)  A bevételek és kiadások összefoglaló elemzése Az intézményi szintű,

összefoglaló elemzéseknél mind a bevételeknél, mind a kiadásoknál egyaránt alkalmazhatjuk az összetétel (struktúra) vizsgálatát. Az összes bevételt, ill kiadást 100 %-nak tekintve számítható az egyes részösszegek részesedése, aránya. Tényleges bevétel (kiadás) A tervezés megalapozottsága = x 100 Eredeti előirányzat Módosítási mutató, arány (bevétel, kiadás) = Pénzügyi teljesítés = Indokoltsági mutató (bevétel vagy kiadás) = Módosított előirányzat Eredeti előirányzat Tényleges bevétel (kiadás) Módosított előirányzat x 100 x 100 Pénzügyi teljesítés százaléka Tervezés megalapozottságának százaléka x 100 A bevételek és kiadások változásának elemzésére a dinamikus viszonyszámokat (lánc-, vagy bázisviszonyszámok) alkalmazzuk, ill. az átlagos növekedési ütem alakulásából vonunk le következtetéseket Bevételek lehetnek:  pénzforgalmi és pénzforgalom nélküli bevételek,  jogcím

szerint: intézményi saját folyó bevételek, felhalmozási és töke jellegű bevételek, támogatások, visszatérülések és egyéb folyó átutalások  tevékenység szerint: alaptevékenységgel összefüggő és alaptevékenységen kívüli (vállalkozási tev-ből származó) bevételek Kiadások csoportosíthatók:  kiadásnemek szerint: személyi, dologi, töke jellegű kiadások  működési kiadások, töke kiadások, transzferkiadások bontásban  feladatok alapján (alaptevékenységhez, vagy alaptevékenységen kívüli feladathoz kapcsolódó kiadások)  elszámolási mód szerint (közvetlenül-, és közvetetten elszámolható kiadások)  összetettség szerint: egyszerű (segély) és összetett (felújítás) kiadások  a feladat volumenéhez viszonyítva - állandó (fix), a változásra meghatározott paraméterig nem reagáló és - változó kiadások (arányos, progresszív, degresszív, regresszív) 6 Az intézmények

gazdálkodásának elemzésénél az állandó és változó kiadások megfigyelésének, viselkedésük ismeretének különös jelentősége van. Intézményi szinten a kiadásokat (bevételeket) és a jellemző mutatókat az ún normatívák kapcsolják össze. Képletük: Kiadások vagy bevételek Kiadások vagy bevételek Feladatmutatók (átlag) Teljesítménymutatók A normatíváknak is meghatározható az állandó és a változó része: pl. Állandó kiadások Teljesítménymutatók + Változó kiadások Teljesítménymutatók = Összes kiadások Teljesítménymutatók Állandó kiadásokra (fűtés, világítás) jellemző, hogy a kapacitáskihasználásra egy szintig nem reagálnak. A változó kiadások (pl. élelmezés) általában a kapacitáskihasználással arányosan módosulnak, de a teljesítménymutató egységére fordított kiadás (pl egy ellátott egy napi élelmezésére) változatlan A kapacitáskihasználás és az állandó-változó elemek

összefüggése A kapacitáskihasználás változásával az Állandó kiadás esetén egy feladatmutatóra jutó kiadás Nem változik egy teljesítménymutatóra jutó kiadás Változik Változó kiadás esetén Változik Nem változik  A bevételek és kiadások elemzése szakfeladatonként A szakfeladatonkénti megoszlás mutatja a számok tükrében az intézmény jellemző feladatait. A kiadások és bevételek szakfeladatonkénti összevetése választ ad arra a kérdésre, hogy melyik feladat tudja finanszírozni magát, melyik bevételéből jut más feladatra, s hol van több, saját bevételét meghaladó pénzeszközre szükség.  A gazdasági-műszaki ellátást nyújtó részlegek (segédüzemek) gazdálkodásának elemzése Az élelmezést, ill. „hotel” szolgáltatást nyújtó intézmények általában több olyan kisegít részleget (segédüzemet) működtetnek, amelyek a szakmai feladatok jobb ellátását segítik Ilyen pl karbantartó részleg, mosoda,

varroda, élelmezési üzem A kisegítő részlegek technológiáját többnyire a jól mérhető teljesítmény jellemzi. A gazdasági-műszaki ellátó részlegeknél általánosan az elemzés arra terjed ki, hogy  a nyújtott szolgáltatás megfelelő színvonalú-e, ill.  a feladatokat a lehető legkisebb ráfordítással látták-e el.  A pénzügyi helyzet folyamatos elemzése A finanszírozást (a források realizálódását), ill. a pénzeszközök felhasználását időszakokra (általában hónapokra, komolyabb feszültségeknél ennél rövidebb terminusokra) bontva lehet összehasonlítani Felhasználások (Kiadások) Források (Bevételek A bevételekbe beleértve az „induló” pénzkészletet is. Ha a mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez.  A követelések és kötelezettségek elemzése A likviditási helyzet értékelésénél különös jelentséggel bír a követelések (főleg a vevőállomány) és a szállítókkal

szembeni kötelezettségek volumene. Az elemzés szempontjai: hogyan alakul az egyes követelésfajták állománya és összetétele mely (milyen összetételű) adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések milyen a fizetési határidőn belüli, -túli követelések aránya, milyen hányadot képviselnek a kétes-, a peresített, behajthatatlan követelések. A követelések fizetési határidő szerinti csoportosítása (határidőn belül, 0-30, 31-60, 61-90, 91-180, 181-365nap, 1 éven túli) lehetőséget nyújt a követelések állományának, szerkezetének vizsgálatára, a partnerek fizetési fegyelmének minősítésére. Átlagos kintlévőségi futamidö megmutatja, hogy a vevői kinnlevőségek hány napi működést finanszíroznának. Követelések áruszállításból és szolgáltatásból - Áfa Egy napra jutó kiadási előirányzat A kötelezettségek struktúrájának vizsgálatánál legalább azt a csoportosítást célszerű alkalmazni, amelyet

a korm.rendeletben előírt adatszolgáltatás a kincstári körre meghatároz:  állammal szembeni tartozások  TB alapokkal szembeni tartozás 7  egyéb tartozásállomány. Lejárat szerinti összetételét a 30 nap alatti, 30-60 nap közötti, 60 napon túli, továbbá „átütemezett” csoportosításban indokolt elemezni. Az elemzésnél külön figyelni kell arra, hogy a tartozásállomány hogyan viszonyul ahhoz a határhoz, amely kincstári vagy önkormányzati biztos kirendelését teszi szükségessé (kp ktgvetési szervnél a 60 napon túli tartozásállomány meghaladja az éves eredeti ktgvetési előirányzat 3,5 %-át, vagy az 50 MFt-ot, önkormányzatnál a 30 napon túli tartozásállomány eléri az éves eredeti előirányzatának 10 %-át, vagy 100 MFt-ot, és e tartozását egy hónap alatt nem képes 30 nap alá szorítani.  A pénz időértékének figyelembevétele A likviditás elemzése kapcsán lényeges tényezőként a pénz

időértékére is szükséges kitérni (egységnyi mai pénz többet ér, mint egységnyi jövőbeni pénz). Ebből indul ki az ún. annuitás számítás, amely akkor alkalmazható, amikor meghatározott ideig, egyenlő időközönként, azonos nagyságú források képződnek, ill azonos nagyságú kifizetések jelentkeznek Az annuitás azonos nagyságú összegekkel, egy kamatlábbal és az időszakokkal (évekkel) számol. Az annuitás jelenlegi értékének diszkontfaktora: FV n = C x FV n = felnövekedett érték C = pl. járadékérték A jelenlegi érték = J x J = éves fix fejlesztési összeg r = kamatláb (1+r)n - 1 r { 1 1 r (1+r)n x r } n = idő(évek száma) A pénz reálértékének változása kiszűrhető az inflációs hatások figyelembevételével. Erre az indexszámítás módszere a legalkalmasabb Nominálérték Reálérték = Inflációs ráta 8 C.) ISMERTESSE A KEHI ELLENÖRZÉSI TEVÉKENYSÉGÉNEK LÉNYEGÉT! A Kormányzati Ellenőrzési

Hivatal jogállása A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: KEHI) fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott, önállóan működő és gazdálkodó központi közhatalmi költségvetési szerv, amely a Pénzügyminisztérium fejezetben önálló címet alkot. A KEHI központi hivatal, irányítását a pénzügyminiszter látja el A KEHI székhelye Budapest, élén elnök áll, akit feladatai ellátásában helyettesek segítenek. Az elnök a KEHI vezetésén kívül számos közfunkciót is ellát, többek között tagja a Központi Monitoring Bizottságnak és a Monitoring Vegyes Bizottságnak . A KEHI feladatai: a Hivatal ellátja 1. a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv feladatait: 2. az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások tekintetében az ellenőrzési hatósági feladatokat; 3. az egyéb európai uniós és nemzetközi támogatások Kormány által

meghatározott ellenőrzési feladatait A KEHI belső ellenőrzési hatásköre:  hatásköre az Áht. 121/A § (10) és (11) bekezdéseiben meghatározott ellenőrzésekre terjed ki; 10) A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed a) központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, valamint - a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó költségvetési szervek kivételével - a központi költségvetési szervek belső ellenőrzésére; b) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és - a pártok kivételével - a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott pénzeszközök - ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is - felhasználásának

ellenőrzésére; valamint c) az a)-b) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kötött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon szerződő felekre is, amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek. (11) A (10) bekezdésben meghatározott szerv hatásköre az állami kezesség vállalása és beváltása jogosságának ellenőrzésére is kiterjed. Ennek keretében a központi költségvetés mellett a tartozás eredeti kötelezettjénél és jogosultjánál is ellenőrizheti a kezességi szerződés feltételeinek betartását.  a KEHI belső ellenőrzési hatásköre nem terjed ki az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybíróság, az Országgyűlési Biztosok Hivatala, az Állami Számvevőszék, a Bíróságok, a Magyar Köztársaság Ügyészsége, a Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Tudományos Akadémia fejezetekre, valamint a Magyar

Nemzeti Bank ellenőrzésére ; A KEHI a jogszabályokban és a kormányhatározatokban meghatározott feladatai figyelembevételével elkészített stratégiai ellenőrzési terv, valamint a Kormány által jóváhagyott éves ellenőrzési terv alapján végzi ellenőrzési tevékenységét. A KEHI köteles éves ellenőrzési tervét a tárgyévet megelőző év december 15 napjáig a Kormánynak benyújtani. Kormánydöntés alapján a KEHI elnöke soron kívüli ellenőrzést rendel el A KEHI ellenőrzéseit a vonatkozó jogszabályok, a nemzetközi belső ellenőrzési standardok, valamint a pénzügyminiszter által közzétett módszertani útmutatók és kézikönyvminta figyelembevételével elkészített, a KEHI elnöke által jóváhagyott ellenőrzési kézikönyv szerint végzi . Amennyiben az ellenőrzés során büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja merül

fel, az elnök az ellenőrzött szerv vezetőjét, illetve az ellenőrzött költségvetési szerv vezetőjének érintettsége esetén a felügyeleti szerv vezetőjét haladéktalanul tájékoztatni a szükséges intézkedések megtétele céljából . A KEHI az ellenőrzésekről készített jelentést a miniszter útján a Kormány elé terjeszti . Az elnök évente beszámol a KEHI tevékenységéről a Kormánynak . 9 21/A. Mutassa be az államháztartás szervezetei pénzmaradványával kapcsolatos könyvvezetési és megállapítási feladatokat A költségvetési beszámolóban a maradvány az alaptevékenységgel kapcsolatban előirányzatmaradványt (kincstári körben) illetve pénzmaradványt (önkormányzatok), a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban az eredményt tartalmazza. A pénzmaradvány az alaptevékenység pénzeszközeinek maradványa. A költségvetési bevételek és kiadások különbözeteként képződő pénzeszköz. Nem lehet figyelembe venni az

elszámolásánál azokat a pénzeszközöket, amelyek a költségvetés terhére, illetve javára véglegesen el nem számolható pénzmozgásokból adódnak (függő, kiegyenlítő, átfutó) vagy nem az alaptevékenységhez kapcsolódnak. A pénzmaradvány-kimutatás a könyvviteli mérlegben kimutatott költségvetési tartalék kialakulását mutatja be a kincstári körbe nem tartozó államháztartás szervezeteinél, a záró pénzkészletből kiindulva. A pénzmaradvány-kimutatás első sorai a költségvetési bankszámlák záró egyenlegei, valamint a pénztárban lévő készpénzállomány, illetve a betétkönyvek záró egyenlegei alapján a záró pénzkészletet határozzák meg, amely a pénzmaradvány levezetésének kiindulópontját jelenti. Ezt a pénzkészletet helyesbíteni kell néhány tétellel, hogy megállapítható legyen a tárgyévben képződött pénzmaradvány: - növelni kell a költségvetési aktív-kiegyenlítő, átfutó, függő-pénzügyi

elszámolásokkal, azaz azokkal a kiadásokkal, amelyek nem számolhatók el végleges költségvetési kiadásként, - csökkenteni kell a költségvetési passzív-kiegyenlítő, átfutó, függő-pénzügyi elszámolásokkal, azokkal a bevételekkel, amelyek költségvetési bevételként nem számolhatók el végleges jelleggel, - csökkenteni kell az előző évben képződött költségvetési tartalékok maradványával, mivel az ennek megfelelő összeg korábbi évben képződött maradványból származó pénzeszköz, - csökkenteni kell a vállalkozási tevékenység pénzforgalmi eredményével, mivel az ebből felhalmozódott pénzeszköz nem alaptevékenységhez kapcsolódik. A tárgyévi helyesbített pénzmaradványból kiindulva további korrekciókkal állapítható meg a ténylegesen felhasználható pénzmaradvány. Ezek a következők: - a finanszírozásból adódó eltérés: ha az államháztartás szervezete számára több költségvetési

támogatást utaltak a jóváhagyottnál, akkor a túlfinanszírozás összegével csökkenteni kell a pénzmaradványt, ha kevesebbet, a kiutalatlan támogatással növelendő a pénzmaradvány, - a pénzmaradványt terhelő elvonások, például: feladatelmaradás miatti befizetési kötelezettség. A fenti korrekciókat követően állapítható meg a költségvetési pénzmaradvány összege. Ez azonban még mindig nem feltétlenül az a tartalék, amely ténylegesen felhasználható. Ha a vállalkozási tevékenységet is folytató államháztartás szervezete a vállalkozási tevékenység eredményét az alaptevékenységre használta fel (visszaforgatta) akkor a visszaforgatott összeget az alaptevékenység pénzmaradványát növelő tételként kell számba venni. A visszaforgatott eredménnyel és a külön jogszabályokban foglalt tételekkel módosított pénzmaradvány már a tényleges, a tárgyévben az alaptevékenységhez kapcsolódóan keletkezett, elvileg

felhasználható maradvány összege. Ezt az összeget kell a jóváhagyás évében tartalékba helyezni. 21/B. Ismertesse az élelmezési tevékenység elemzési feladatait és az ebből nyerhető következtetések körét A költségvetési szervek jelentős részének tevékenységi körébe tartozik az élelmezés feladatok ellátása. Így pl a bölcsődék, óvodák, oktatási és szociális intézmények, kórházak általában „főző” konyhát tartanak fenn, üzemeltetnek. Az élelmezési tevékenység következményeként a készleteik között az élelmiszer számottevő volumenű és arányú. Az élelmezési tevékenység jellemzői, sajátosságai kihatnak az elemzési feladatokra, módszerekre. Az élelmezési tevékenység sajátos vonásai: - Az élelmezési feladatok ellátási színvonalának fontos követelménye az ételek kalóriaés tápanyagértéke, vitamin- és ásványi anyag-tartalma valamint változatossága. Ezen követelmények teljesülését az

elemzőnek is vizsgálni, értékelni kell. - Szigorú egészségügyi, higiéniai előírások vonatkoznak az élelmiszerek tárolására, feldolgozására. Betartásukra – a szakmai ellenőrzések mellett – az elemzésnek is tekintettel kell lenni a kapcsolódó elemzési feladatoknál. - Az élelmiszer-gazdálkodás fontos feladata, hogy megfelelő mennyiségben és minőségben biztosítsa az ételek alapanyagát. A hiányzó élelmiszerek zavarokat okozhatnak az étkeztetésben, az indokolatlanul hosszan tárolt anyagok pedig – a tárolókapacitás lekötése mellett – értékvesztést, minőségi károsodást szenvedhetnek. Ezek a körülmények ráirányítják a figyelmet azon elemzési feladatok jelentőségére, amelyek az élelmiszerek volumenének, összetételének, felhasználásának vizsgálatával kapcsolatosak. - Némely költségvetési szerv kiegészítő (vagy vállalkozási) tevékenysége keretében élelmezést segítő munkát végez (pl.

növénytermesztés, állattartás) Az elemző feladata megvizsgálni az előállított és az élelmezésbe bevont termékek önköltségét, az igénybevétel gazdaságosságát. Az élelmezési tevékenység sajátosságainak figyelembevételével e terület legfontosabb elemzési feladatai: - a tápanyagérték, - a változatosság és - az élelmezési kiadások alakulásának vizsgálata. Az élelmezés tápanyagértékének elemzése Az élelmezési tevékenység fontos szakmai (élelmezésügyi) feladata a helyes étrend kialakítása. A helyes étrend életkornak, igénybevételnek megfelelő mértékben és módon biztosítja a szervezet számára a tápanyagokat. A táplálék nagy része energiatermelésre fordítódik. A szervezet számára az energiaszükségletet a szénhidrát, a fehérje és a zsír feldolgozásra (elégetése) biztosítja. Az élelmezést nyújtó intézmények számára az egészségügyi előírások tartalmazzák a korcsoportonkénti

energiaszükségletet (kalóriában vagy joule-ban kifejezve). Az előírt energiaszükséglet kielégítésének megfelelő összetétele: - fehérje: 12-18%, - zsír: 25-45%, - szénhidrát: 37-63% között. - A szükséges összetétel ismeretében az ételek tényleges tápanyagértéke – összehasonlítás alapján – értékelhető. Hasonló tartalmú elemzés vonatkozik az ásványok és a vitaminok biztosítására az éterendben. Élelmezésügyi szakemberek bevonásával az elemző e szempontból is minősítheti az étkeztetést. 67/2007. (VII 10) GKM-EüM-FVM-SZMM együttes rendeleta vendéglátó termékek előállításának feltételeiről 10. § (1) A vendéglátás keretében történő csoportos étkeztetésre vonatkozó energia-tápanyagbeviteli, illetve élelmiszer-nyersanyag felhasználási ajánlásokat - a korcsoportonként megadott napi energia- és tápanyagbevitel ajánlott értékeit, valamint az egésznapos étkeztetéshez, a napi háromszori

étkeztetéshez, és a csak ebéd szolgáltatáshoz megadott (1 főre 10 élelmezési napra vonatkozóan) - a melléklet "A", "B", "C" és "D" táblázata tartalmazza. "A " táblázat Napi energia- és tápanyag-beviteli, illetve élelmiszer-felhasználási ajánlások csoportos étkeztetés számára 1-3 év 4-6 év 7-10 év 11-14 év 15-18 év 19-60 év 60 év felett energia kJ (kcal) 5643 (1350) 7106 (1700) 9196 (2200) 10 450 (2500) 10 868 (2600) 11286 (2700) 10 450 (2500) összes fehérje (g) 43-53 54-66 70-86 79-98 82-101 79-85 82-92 fehérje energia (%) 13-16 13-16 13-16 13-16 13-16 12-14 13-15 összes zsír (g) 41-44 .51-55 66-71 75-81 78-84 81-87 75-81 zsír energia (%) 28-30 28-30 28-30 28-30 28-30 28-30 28-30 178-194 224-245 290-317 329-360 342-374 356-395 335-360 szénhidrát energia (%) 54-59 54-59 54-59 54-59 54-59 56-60 55-59 hozzáadott cukor energia (%) 0-10

0-10 0-10 0-10 0-10 0-10 0-10 megengedett koleszterin (mg) 135 170 220 250 300 300 300 Élelmiszer (g) összes szénhidrát (g) "B" táblázat Élelmiszer-felhasználási javaslat egész napos ellátásra (a megadott értékek egy főre, 10 napra vonatkoznak) 1-3 éves 4-6 éves 7-10 éves 11-14 éves 15-18 éves 19-60 éves 60 év felett hús (baromfi, sertés, marha) 250 330 440 500 550 600 450 húskészítmény, húskészítmény- 80 125 180 200 250 350 200 Élelmiszer (g) konzerv 1-3 éves 4-6 éves 7-10 éves 11-14 éves 15-18 éves 19-60 éves 60 év felett belsőség, belsőségkészítmény 90 100 130 140 150 150 150 hal, halkonzerv 80 100 120 140 200 200 150 tej, savanyított tejtermék (kefir, joghurt, aludttej) 3500 3000 3000 3200 3500 2800 3200 tejtermékek (sajt, túró) 200 250 300 350 350 300 400 egyéb tejkészítmény (tejföl, tejszín) 150 180 200 220 230 250 200

főzőzsiradék (sertészsír, baromfizsír, olaj, főzőmargarin) 120 140 200 250 250 250 250 kenőzsiradék (margarin, vaj, vajkrém) 100 130 170 200 200 200 200 cukor, méz 250 300 350 400 400 400 400 cereáliák (liszt, rizs, gabonamagvak, gabonapelyhek, egyéb gabonakészítmények) 300 380 500 600 600 600 600 kenyérfélék, péksütemények 1200 1400 2000 2400 2700 3000 2400 száraztészta 50 140 180 200 200 200 200 burgonya 650 800 1000 1200 1200 1200 1200 zöldségfélék (friss, mirelit, konzerv, szárított) 1600 1800 2000 2200 2200 2200 2000 gyümölcsök (friss, mirelit, befőtt, kompót, aszalt) 1500 1500 1600 1800 1800 1800 1800 - 90 110 130 150 150 100 tojás 160 160 200 200 200 200 200 rostos üdítő 400 600 800 800 800 800 800 lekvár 20 20 30 30 30 30 30 olajos mag 20 30 40 40 40 40 40 Élelmiszer (g) száraz hüvelyes "C" táblázat

Élelmiszer-felhasználási javaslat ellátásra, tízórai, ebéd, uzsonna szolgáltatása esetén (a megadott értékek egy főre, 10 napra vonatkoznak) 1-3 éves 4-6 éves 7-10 éves 11-14 éves hús (baromfi, sertés, marha) 200 260 350 400 húskészítmény, húskészítménykonzerv 70 100 150 170 belsőség, belsőségkészítmény 80 100 130 140 hal, halkonzerv 50 70 90 100 tej, savanyított tejtermék (kefir, joghurt, aludttej) 2000 1800 1800 2000 tejtermékek (sajt, túró) 180 220 250 300 egyéb tejkészítmény (tejföl, tejszín) 120 150 170 190 főzőzsiradék (sertészsír, baromfizsír, olaj, főzőmargarin) 80 100 135 170 kenőzsiradék (margarin, vaj, vajkrém) 80 90 125 150 0-170 0-200 0-230 0-260 cereáliák (liszt, rizs, gabonamagvak, gabonapelyhek, egyéb gabonakészítmények) 250 300 400 500 kenyérfélék, péksütemények 700 900 1400 1700 1-3 éves 4-6éves 7-10 éves 11-14 éves

száraztészta 50 80 100 120 burgonya 550 650 800 1000 zöldségfélék (friss, mirelit, konzerv, szárított) 1000 1200 1500 1700 gyümölcsök (friss, mirelit, befőtt, kompót, aszalt) 800 800 900 1000 - 90 110 130 tojás 120 120 150 150 rostos üdítő 200 300 400 400 lekvár 20 20 30 30 olajos mag 20 30 40 40 Élelmiszer (g) cukor, méz Élelmiszer (g) száraz hüvelyes "D" táblázat Élelmiszer-felhasználási javaslat csak ebéd szolgáltatása esetén (a megadott értékek egy főre, 10 napra vonatkoznak) Élelmiszer (g) 4-6 éves 7-10 éves 11-14 éves 15-18 éves 19-60éves 60 év felett hús (baromfi, sertés, marha) 260 350 400 400 450 350 húskészítmény, húskészítménykonzerv 30 50 60 60 60 60 belsőség, belsőségkészítmény 80 100 100 100 100 100 hal, halkonzerv 70 90 100 150 150 150 tej, savanyított tejtermék (kefir, joghurt, aludttej) 300 400 500 300 300

500 tejtermékek (sajt, túró) 80 100 100 100 100 100 egyéb tej készítmény (tejföl, tejszín) 100 130 150 150 150 150 főzőzsiradék (sertészsír, baromfizsír, olaj, főzőmargarin) 110 150 190 200 200 200 - - - - - - cukor, méz 0-60 0-80 0-100 0-100 0-100 0-100 cereáliák (liszt, rizs, gabonamagvak, gabonapelyhek, egyéb gabonakészítmények) 250 300 400 400 400 400 kenyérfélék, péksütemények 300 400 500 600 600 500 száraztészta 80 100 120 120 120 120 burgonya 600 700 800 800 800 800 zöldségfélék (friss, mirelit, konzerv, szárított) 1100 1350 1500 1600 1600 1600 gyümölcsök (friss, mirelit, befőtt, kompót, aszalt) 600 700 800 800 800 800 száraz hüvelyes 90 110 130 150 150 100 tojás 100 120 120 120 120 120 rostos üdítő - - - - - - lekvár - - - - - - 30 40 40 40 40 40 kenőzsiradék (margarin, vaj, vajkrém) olajos mag A csoportos

étkeztetésben az "A" táblázatban meghatározott korcsoportoknak megfelelő külön étrend, illetve anyagkiszabás alkalmazása szükséges. A csoportos étkeztetés ellenőrzésekor az étlapok és anyagkiszabatok alapján történő energiaés tápanyagszámítás legalább a következőkre terjedjen ki: - energia (kJ, kcal), - fehérje (g, energia%), - zsír (g, energia%), - szénhidrát (g, energia%), - hozzáadott cukor (energia%), - koleszterin (mg). A napi energia- és tápanyagbeviteli ajánlások teljesítendő aránya a szolgáltatott étkezések függvényében a következő: - csak reggeli esetén 20%, - csak ebéd esetén 35%, - tízórai, ebéd esetén 50%, - tízórai, ebéd, uzsonna esetén 65%, - reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna esetén 75%, - csak vacsora esetén 25%. A hozzáadott zsiradék felhasználása változatos legyen és legfeljebb 30%-a legyen állati eredetű. A bő zsiradékban sütéshez használt zsírmennyiség legfeljebb 1/3-át

lehet a tápanyagtartalomba, a nyersanyag-összesítésbe beszámolni. Az étkeztetés ellenőrzésekor figyelembe kell venni, hogy a "B", "C", "D" táblázatokban található élelmiszernyersanyag-felhasználási javaslatokból egy hónapos átlagot véve az eltérés ne legyen nagyobb plusz-mínusz 10%-nál. Az élelmezés változatosságának elemzése A helyes táplálkozás az ételek minősége mellett azok változatosságán alapul. Ez utóbbi követelményt az elemzési feladatok ellátásánál a minél többféle étel étrendbe állításával lehet teljesíteni. A gazdasági elemzés a változatosság követelményének kielégítését a változatossági mutatóval méri, és az eredménye alapján értékeli. (Jele: V) A változatossági mutató meghatározásához az étrend szerint felszolgált ételeket ételféleségenként kell csoportosítani. A gyakoribb ételcsoportok, zárójelben a számításnál alkalmazandó rövidítéseikkel: -

levesek (l), - főzelékek (f), - húsételek (h), - köretek (k), - főtt és sült tészták (t), - gyümölcsök (gy). Az élelmezés változatosságának méréséhez szükséges: - az adott ételféleségek száma, valamint - az adott étel előfordulásának adata. Az alkalmazott jelölések pl. a köretekre vonatkozóan: a köretféleségek száma: k f a köretek előfordulásának száma: k e A változatossági mutató számítható: a) egy ételcsoportra, illetve az b) étrend egészére (mint átlagos változatosság). a) Egy ételcsoportra vonatkozó változatossági mutató számítása (pl. a köretekre) kf V k = ----- x 100 ke A mutató tartalma: a vizsgált időszak étrendjében előforduló köretek milyen arányban voltak másfélék, azaz milyen arányban voltak változatosak. Például: ha a havi étrendben 8 alkalommal szerepelt köret 4 féleségben (formában) akkor a változatossági mutató: 4 V k = --- x 100 = 50% 8 b) Az étrend egészére vonatkozó

változatossági mutató (átlagos változatossági mutató) számítása: l f + f f + h f + k f + t f +gyf V á = ------------------------------- x 100 l e + f e + h e + k e + t e + gy e Tartalma: az étrend egészének változatosságát mutatja, az egyes ételcsoportok változatosságának átlagaként. A változatossági mutató számításának jellemzői: - célszerű legalább egy hónap étrendjét bevonni a vizsgálatba, - megalapozottabb értékelést nyújt, ha az évben belüli elemzés kiterjed egy-egy, a változatosság szempontjából erős (kora őszi) és gyenge (kora tavaszi) hónapra, - az étkezések közül az ebédek alkalmasak a megfigyelésre, mert az ételcsoportok jellemzően itt fordulnak elő. A változatossági mutató értékelését, megítélését a megfigyeléseken, a gyakorlati tapasztalatokon alapuló minősítési rendszer segíti. Eszerint a változatosság: - nem kielégítő, ha a mutató 60% alatti, - 60 és 80% között elfogadható, - 80%

felett jó. Az élelmezés változatosságának elemzéséhez egy általános iskola napközi otthonának 2003. év szeptember havi adatait használjuk fel Az általános iskola napközi otthonának étrendi adatai 2003. szeptember Megnevezés Ételféleségek Ételféleségek száma előfordulásának száma Levesek (l) 18 14 Főzelékek (f) 6 4 Húsételek (h) 10 6 Köretek (k) 8 3 Főtt és sült tészták (t) 12 8 Gyümölcsök (gy) 12 8 Az elemzés feladatai: - a változatossági mutató meghatározása az egyes ételcsoportokra, illetve az étrend egészére, - következtetések levonása. A változatossági mutató számítása: - egyes ételcsoportokra 14 18 4 6 V l = ---- x 100 = 78.8% V f = ----- x 100 = 66,7% 6 10 3 8 8 12 8 12 - V h = ----- x 100 = 60% V k = ----- x 100 = 37,5% V t = ----- x 100 = 66,87% V gy = ----- x 100 = 66,7% az étrendre 14+4+6+3+8+8 43 V á = ---------------------- x 100 = ---- x 100 = 65,2% 18+6+10+8+12+12 66 A napközi otthon

étrendjének változatossága – a számítások alapján – nem éri el a jó szintet, így az javítani szükséges az ellátás megfelelő színvonala érdekében. Kifejezetten egyhangúak a köretek, de alig kielégítő a hús-, a főzelék-, a tészta- és a gyümölcsféleségek változatossága. Az elemzés megállapításait azért kell fokozottan szem előtt tartani, mivel a szeptember hónap még a jó színvonalú, változatosságot nyújtó időszakok közé tartozik. Az élelmezési kiadások elemzése Az élelmezést nyújtó költségvetési szervek kiadásai között általában jelentős arányt, volument képviselnek az e tevékenységgel kapcsolatos kiadások. Ezért az elemzésnél célszerű a kiadások alakulását, változását vizsgálni. E terület alapvető elemzési módszere az összehasonlítás, amelynél a viszonyítási alap lehet: - az élelmezési előirányzat, illetve - előző évek élelmezési kiadásai. Az élelmezési előirányzat

meghatározása az élelmezési nyersanyagnormák és az élelmezési napok számbavételén alapszik. Az élelmezési nyersanyagnormák intézménytípusonként eltérőek, alkalmazásuk nem kötelező. A nyersanyagköltséget kifejező norma összhangban van az ellátottak életkori sajátosságaival, bizonyos esetekben különleges szükségletekkel (pl. diétás étkeztetés9 Az élelmezési nap, mint teljesítménymutató kifejezi e tevékenység teljes, éves terjedelmét. Számítása: Feladatmutató átlagállománya x Működési napok száma Kapacitáskihasználtság % Az élelmezés nyersanyagnormák és az élelmezési napok ismeretében az élelmezési előirányzat, mint nyersanyagköltség az alábbi összefüggés alapján meghatározható: Élelmezési előirányzat = Élelmezési napok száma x Nyersanyagnorma A reálisan kialakított élelmezési előirányzat jó viszonyítási alapot teremt a tényleges kiadások elemzéséhez. Az előirányzat és a tényleges

kiadások közti eltérés okát az elemzőnek fel kell tárnia. Az eltérést kiváltó okok között szerepelhet az élelmiszerárak változása, a kapacitás-kihasználás tervezettől való eltérése stb. Az elemzésnél vizsgálandó az egy ellátottra jutó tényleges felhasználás és a norma viszonya. A naponkénti összehasonlítás információt szolgáltat. - az eltérés mértékéről, jellegéről (tartós vagy nem tartós az eltérés), illetve - az élelmezési tevékenység helyzetéről. Kiegyensúlyozott élelmezési tevékenység esetén a naponkénti felhasználás jelentősen nem változik, nem ingadozik. Az élelmezési kiadások viszonyítása korábbi évek adataihoz információit ad e tevékenység változásáról Számottevő változása esetén célszerű az elemzésbe bevonni az ellátottak számának, a kapacitás-kihasználás százalékának alakulását is. Az elemzést nyújtó intézményeknél a szolgáltatás színvonalát vizsgálhatjuk az

alkalmazott normák tükrében is. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI Törvény szerint pl.: a gyermekek napközbeni ellátása (gyermekétkeztetés) intézményi térítési díjainak alapja az élelmezési nyersanyag költségének egy ellátottra jutó napi összege, melynek alapján a jogszabályokban, valamint a helyi rendeletekben foglalt normatív és szociális kedvezmények figyelembevételével az intézményvezető állapítja meg a személyes térítési díjat. Az önkormányzati fenntartású közoktatási intézményekben alkalmazandó étkezési térítési díjakról a fenntartó rendeletet alkot. Az elemzés kiterjedhet a térítési díjak/nyersanyag költségek alakulására, dinamikájuk és az árváltozások hatására, megfelelő adatok esetén területi összehasonlításra. 21/C. Ismertesse az ellenőrzés módszertanát, az ellenőrzési módszereket, eljárásokat! Az ellenőrzés a megismert, feltárt

tényeknek valamilyen követelményekhez történő hasonlítására, a tények értékelésére a követelményektől való eltérések okainak feltárására irányuló tevékenység. Egyszerűbben az ellenőrzést ténymegállapító, összehasonlító, értékelő és javaslattevő tevékenység. Három eleme: - tényhelyzet megismerése, - követelményekhez történő viszonyítás - eltérések alapvető okainak feltárása Az ellenőrzési módszerek sajátosságai, értelmezése Az ellenőrzés módszereinek többféle csoportosítása elfogadott. Ismerünk dokumentális ellenőrzést, szakmai ellenőrzést és gazdasági elemzést. Egy másik csoportosítás a helyszíni ellenőrzést a módszerei szerint elemzésre, okmányokon alapuló ellenőrzésre és közvetlen tapasztalatokon alapuló ellenőrzésre osztja fel. Az egyes módszerek az alkalmazásuk során kisebb-nagyobb mértékben összekapcsolódnak. Az ellenőrzés csak akkor lehet teljes értékű, ha épít az

okmányok tartalmára és a tények, a valóság közvetlen megfigyelésére. Lefolytatása nem nélkülözheti az ellenőrzés tárgyához kapcsolódó általános vagy konkrét szakmai ismereteket. Az ellenőrzés módszerét az ellenőrzés közelebbi célja és tárgya határozza meg. Az alkalmazott módszer biztosítsa a tárgyszerűséget, a valósághű képet, a valóságos helyzet feltárását és ne csorbítsa az ellenőrzöttek jogait. A módszerek alapvető közös vonása az összehasonlítás. Az ellenőrzési rendszer alapvetően a tulajdonformáktól és a tulajdonviszonyoktól függ. Ellenőrzési eljárások - rovancsolás: a közvetlen tapasztalatszerzés egyik legáltalánosabb és leggyakoribb módja. Egybeveti a tényleges helyzetet a nyilvántartásban vagy az okmányban kimutatott adatokkal. A leggyakrabban a raktári vagy a pénztári ellenőrzéseknél használhatják. Megjelenő formái a számlálás és mérés A vizsgálatot végző személy mellett az

ellenőrzött részleg arra munkakörileg kijelölt dolgozója végzi. Eredményét írásba foglalják. - Szemle: nem korlátozódik csak a mennyiségi területre. Az anyagi értékek megóvása és a megőrzése, a raktározás rendje, a raktárak elhelyezése, kihasználtsága, berendezése, műszerek állapota, a tűzrendészeti, munkavédelemi, környezetvédelmi előírások betartása. - Próbavásárlás: a revizor a fogyasztás befejezése és a fizetés megtörténte után fedi fel kilétét. - Mintavétel: közvetlen tapasztalat-szerzést szolgálja. Ezt rendszerint akkor alkalmazzák, ha azonnal és a helyszínen nem végezhető el az ellenőrzés, az anyag összetételének megállapítása. - Kísérlet: ritkán alkalmazott közvetlen tapasztalatszerzési eljárás. A vizsgált szerv felelős dolgozója az ellenőrzést végző személy felkérésére, annak jelenlétében és a vele történt előzetes megbeszélés alapján, előre meghatározott szándékkal,

mesterségesen idéz elő valamilyen folyamatot. - Megkérdezés: ez is a tevékenységek megismerésének közvetlen módszere. A megállapításokat tartalmazó jelentésben csak az írásos megkérdezés rögzíthető. Formái: információs tesztlap és az aláírt interjú. A tevékenységek folyamatába épített ellenőrzés A belső ellenőrzési rendszer része. Lényegében a tömegszerű, ismétlődő folyamatok szabályozott ellenőrzési rendszere. Csak akkor jelez, ha a követelményektől való eltérést észlel. Eredményessége jelentősen befolyásolja a szervezettséget, a minőséget, a tevékenységet, hatékonyságot. A munkafolyamatok valamennyi szakaszára ki kell terjednie, rendelkeznie kell az ellenőrzés módjának meghatározásáról, hiányosság észlelése esetén a teendőkről. A következő munkafázis az ellenőrzés teljesítése nélkül nem kezdhető meg Rögzíteni kell: - az ellenőrzés körülményeit, az ellenőrzési pontokat, -

követelményeket, - a visszacsatolás módját és irányát. Lehet: - személyhez kötött ellenőrzés, a munkaműveletek közötti ellenőrzés, és önállósult szakellenőrzés Az önellenőrzés: a személyhez kötött önellenőrzés keretében magunkat ellenőrizzük. Az önellenőrzés fokozott önállóságot, szaktudást, pontosságot igényel. A munkaműveletek közötti ellenőrzés: ennek keretében valamely munkaszakasz végrehajtását külön személy vizsgálja. Számvitel tétel: 22./a Ismertesse a bizonylati rend és fegyelem tartalmi előírásait! A bizonylati elvre és fegyelemre a számviteli törvény külön paragrafust tartalmaz, mely alaptételként rögzíti, hogy minden gazdasági eseményről, műveletről, amely az eszközök, illetve azok forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. A gazdasági műveletek folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban

rögzíteni kell. A bizonylat a gazdasági eseményről készített hiteles okmány, A könyvviteli nyilvántartásban csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni, mégpedig úgy, hogy  A pénzforgalmat érintő gazdasági műveletet késedelem nélkül. Készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, bankszámla, előirányzat felhasználási keretszámla forgalomnál a pénzintézet értesítésének megérkezésekor  Egyéb gazdasági események bizonylatának adatait a gazdasági művelet, esemény megtörténte után, legkésőbb a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig kell a könyvviteli számlákon rögzíteni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat előírt alaki és tartalmi követelményeknek, hiba esetén előírásszerűen

javítottak. Számviteli bizonylat minden olyan, költségvetési szerv által készített, illetve a költségvetési szervvel üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy gazdálkodó által készített, kiállított – amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljából készítettek és amely rendelkezik a Szt-ben meghatározott alaki és tartami követelményekkel. A bizonylatnak alakilag és formailag hitelesnek megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani Bizonylatok csoportosítása:  Könyvviteli feldolgozásban betöltött szerepük szerint - alapbizonylatok - elsődleges bizonylatok (eredeti) ,másodlagos (eredetiről készült gépi adathordozók) - összesítő bizonylatok  Kezelésük módja szerint - Szigorú számadás alá vont bizonylatok - Szigorú számadás alá nem vont bizonylatok  Keletkezésük helye szerint - Belső bizonylat -

Külső bizonylat A szigorú számadás alá vont bizonylatok: - készpénz kezeléshez kapcsolódó bizonylatok ( számlák nyugták) - Minden olyan nyomtatvány mely értékét meghaladó, vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni (étkezési utalvány) - Minden olyan okmány, amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat. Ezen bizonylatokról nyilvántartást kell vezetni , amelynek biztosítani kell készletről és annak felhasználásáról a hiánytalan elszámolást. A bizonylat kiadása és átvétele csak elismervény ellenében történhet. A számviteli bizonylat csak akkor alkalmas a gazdasági események hiteles rögzítésére, ha megfelel a számviteli törvényben megfogalmazott alaki és tartalmi követelményeknek. Az Szt. szabályozza az egyes bizonylatfajták megőrzésének idejét A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, üzleti jelentés, valamint azokat alátámasztó

leltár, értékelést, főkönyvi kivonatot 10 évig köteles megőrizni. A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (főkönyvi számlák, analitikus illetve részletező nyilvántartások) 8 évig. A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a megőrzési határidő. A megőrzési határidőn belüli szervezet változás nem hatálytalanítja a megőrzési kötelezettséget. A költségvetési szervet megszüntető szervnek kell gondoskodni a bizonylatok megőrzéséről. - 22./b Mutassa be az államháztartás szervezeti likviditási helyzetét bemutató elemzési módszereket. A költségvetés teljesítését, a pénzügyi helyzetet a hatékony gazdálkodás, a működési zavarok elkerülése érdekében fontos a finanszírozás, a likviditás folyamatának figyelemmel kisérése. A viszonyítás alapja a finanszírozási terv lehet, amennyiben a költségvetési szerv ilyet nem készít,

úgy a kiadási igényekből indulhat ki. A finanszírozást ( forrás realizálódását), illetve a pénzeszközök felhasználását időszakokra bontva lehet összehasonlítani. Az elemző koncentrálhat az adott időszakra, de értékelhet a korábbi időszakokkal együtt. A képlet: Felhasználások (kiadások Források (bevételek)* (beleértve az induló pénzkészletet is) Ha mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez. Az elemzésnél figyelemmel kell lenni arra is , hogy a kiadások közgazdaságilag nem mindig jelentenek azonnali ráfordításokat, mert ezt a költségvetési számvitele jelenleg kezeli. A likviditási helyzet értékelésénél a mérlegelemzésnél számítható mutatók mellett –különös jelentőséggel bír a követelések és kötelezettségek volumene. Az elemzés szempontjai: - hogyan alakult az egyes követelések állománya és összetétele - milyen adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések - milyen

fizetési határidőn belüli, túli követelések aránya, milyen hányadot képviselnek a kétes-, a peresített követelések . A követelések fizetési határidő szerinti bontása lehetőséget nyújt a követelések állományának, szerkezetének vizsgálatára, a partnerek fizetési fegyelmének minősítésére. Átlagos vevő kintlévőségi futamidő is számítható a Követelések áruszállításból és szolgáltatásból – ÁFA Egy napra jutó kiadási előirányzat Képlettel, amely azt mutatja meg, hogy a vevői kinnlevőségek hány napi működést finanszíroznának. Az előzőekhez hasonló szempontok és módszerek alkalmazhatók a kötelezettségek elemzésénél is, amely kiterjedhet - a kötelezettség összetételére, annak változásaira - kötelezettségek fizetési határidő szerinti alakulására. A könyvviteli mérleg adatai jelentős információs bázist nyújtanak a vagyoni és pénzügyi helyzet vizsgálatához elemzéséhez. A likviditási

helyzet elemzését horizontális mutatók segítségével végezzük. Likviditási gyorsráta I. Pénzeszközök *100 Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási gyorsráta II Követelések +értékpapírok+ pénzeszközök *100 Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási ráta Forgóeszközök Rövidlejáratú kötelezettségek *100 Forgótőke aránya Forgóeszközök értéke- rövidlejáratú kötelezettségek *100 Saját forrás Befektetett eszközök fedezettsége Saját források *100 Befektetett eszközök A likviditási mutatók a fizetőképesség megítélésére alkalmasak Számlálójuk szűkebb, illetve bővebb tartalommal határozható meg, aszerint, hogy a forgóeszközök mobilitása alapján milyen számbavételre kerül sor. A mutató számok információt nyújtanak arról, hogy a mobil forgóeszközök a rövid lejáratú kötelezettségeknek milyen arányát képesek fedezni. Ezek alapján következtetések vonhatók

le a költségvetési szerv likviditási helyzetére. A mutatók időbeli alakulásának figyelemmel kísérése, a fizetőképesség változásának kedvező vagy kedvezőtlen tendenciáit jelzi. A forgó tőke aránya azt fejezi ki, hogy a saját források hány százaléka fedez kötelezettség nélküli forgóeszközt. Tartalma alapján a rövid távú fizetési pozíció megítélésének egyik legfontosabb mutatója. A mutatószám nulla vagy negatív értéke a fizetőképesség rendkívül súlyos állapotát mutatja. 22./c Ismertesse a FEUVE célját, feladatait szintjeit! A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés 121. § (1) A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban: FEUVE) létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók figyelembevételével. A

költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A FEUVE, mint a kontrolltevékenység része, magában foglalja: a) a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti visszafizettetések dokumentumait is), b) az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzését, c) a gazdasági események elszámolásának (a hatályos jogszabályoknak megfelelő könyvvezetés és beszámolás) kontrollját. (2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában felsorolt tevékenységek feladatköri elkülönítését

biztosítani kell. A FEUVE-nek biztosítania kell, hogy a) a költségvetési szerv valamennyi tevékenysége és célja összhangban legyen a szabályszerűség, szabályozottság és megbízható gazdálkodás elveivel; b) az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre, rendeltetésellenes felhasználásra; c) megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a költségvetési szerv működésével kapcsolatosan; d) a FEUVE harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok végrehajtásra kerüljenek, a módszertani útmutatók figyelembevételével. 22. a. Ismertesse a bizonylati rend és fegyelem tartalmi előírásait! b. Mutassa be az államháztartás szervezetei likviditási helyzetét bemutató elemzési módszereket! c. Ismertesse a FEUVE célját , feladatait, szintjeit! a. Ismertesse a bizonylati rend és fegyelem tartalmi előírásait! 1. A bizonylati rend A

bizonylati rend célja, hogy rögzítse azokat, a számvitelről szóló - többször módosított 2000. évi C törvény (továbbiakban: Szt), valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló - többször módosított - 249/2000. (XII. 24) Korm rendelet (továbbiakban: Áhsz) végrehajtására vonatkozó előírásokat, módszereket, amelyek biztosítják az államháztartás szervezetei sajátosságainak, feladatainak leginkább megfelelő, a számviteli elszámolásokhoz kapcsolódó bizonylatok kiállításának, ellenőrzésének, továbbításának, felhasználásának, kezelésének rendjét. Az államháztartás szervezeteinek az előzőekben foglaltak figyelembevételével ki kell alakítania saját bizonylati rendjét, szabályzatát. Sem a Szt., sem az Áhsz nem írja elő, hogy a bizonylati rendnek, szabályzatnak önálló szabályzatként kell megjelennie, lehetne ez a számlarend része, de

célszerű a terjedelem miatt külön szabályzatot készíteni. Az államháztartás szervezetei az alkalmazott bizonylatok formáját saját maguk állapíthatják meg a kötelező tartalmi előírások mellett. Bizonylatként alkalmazhatók a kereskedelmi forgalomban kapható nyomtatványok, valamint a saját, belső információ igény szerint kialakított bizonylatfajták is. Mindkettővel szemben alapvető követelmény, hogy a bizonylatok megfeleljenek a tartalmi előírásoknak és biztosítsák az áttekinthetőség, valamint az egyértelmű adattartalom követelményét. A bizonylatok kiállításánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: - a bizonylatot ott kell kiállítani, ahol a gazdasági esemény megtörtént, - a bizonylaton minden szükséges adat kerüljön feltüntetésre, - a bizonylat adatainak megnevezése biztosítsa az egyértelmű kitöltését, - a bizonylat kitöltéséért felelős személy aláírása szerepeljen a bizonylaton, - a bizonylat

tartalmazzon eligazítást a bizonylatáramlás útjára, - a bizonylat a felhasználók szerinti szükséges példányszámban kerüljön kiállításra. A Bizonylati rendnek a következő feladatok ellátásához kell tartalmaznia előírásokat: - bizonylati elv, bizonylati fegyelem, - a bizonylat fogalma, a bizonylatok csoportosítása, - a bizonylatok kiállítása, javítása, helyesbítése, - a bizonylatok feldolgozásának rendje, - a szigorú számadás alá vont bizonylatokkal kapcsolatos szabályok, - a bizonylatok tárolása, szállítása, - a bizonylatok őrzése. Kötelező előírások: - az egyes gazdasági eseményekhez milyen bizonylatot kell használni, - kinek kell a bizonylatot kiállítani, az abban szereplő adatokat kinek kell ellenőrizni, - a bizonylatot kiállító és az ellenőrzést végző felelőssége, - hány példányban kell a bizonylatot kiállítani, mi az egyes példányok szerepe az adatfeldolgozásban, - hogyan kell a bizonylatot

továbbítani, miként kell az átvételt igazolni, 1 - kinek és milyen módon kell a bizonylati példányokat megőrizni, mikor lehet azokat selejtezni, - miként kell kezelni a rontott bizonylati példányokat, illetve a tévesen kiállított bizonylat esetén milyen eljárást kell követni. A bizonylati album Az államháztartás szervezeteire vonatkozóan nincs olyan kötelező előírás, mely szerint bizonylati albumot kell készítsen az adott szervezet. Tekintettel azonban arra, hogy a könyvvezetésre, a bizonylatolásra vonatkozó részletes belső szabályokat úgy kell kialakítani, hogy a költségvetési beszámoló adatainak közvetlen alátámasztására is alkalmas legyen, célszerű a bizonylati albumot is elkészíteni. A bizonylati album főbb elemei az egyes bizonylatokra vonatkozóan: bizonylat megnevezése, száma, a bizonylat kitöltésére, kezelésére vonatkozó információk, kitöltés ideje, kitöltés helye, példányszám, a bizonylat útja (ezt

folyamatábrán is be lehet mutatni), a kitöltésért felelősök megnevezése, a bizonylat megőrzésének helye, módja, a bizonylat megőrzésének ideje. A számviteli bizonylatok és a bizonylati rend A számviteli bizonylatokra vonatkozóan az államháztartás szervei is az Szt.-ben foglaltakat kell irányadónak tekintse, tekintettel arra, hogy az Áhsz., a törvénytől elérő rendelkezéseket nem tartalmaz. Számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a vele üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A számviteli bizonylat

adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, általában magyar nyelven kell kiállítani. A számviteli bizonylatot a megfelelő feltételek megléte esetén idegen nyelven is ki lehet állítani. Az idegen nyelven kibocsátott, illetve a befogadott idegen nyelvű bizonylaton azokat az adatokat, megjelöléseket, amelyek a bizonylatok hitelességéhez, a megbízható, a valóságnak megfelelő adatrögzítéshez, könyveléshez szükségesek – a könyvviteli nyilvántartásokban történő rögzítést megelőzően – belső szabályzatban meghatározott módon magyarul is fel kell tüntetni. A külföldi szállító, szolgáltató számláján azokat az adatokat, megjelöléseket kell – a

könyvviteli nyilvántartásokban történő rögzítést megelőzően – magyarul is feltüntetni, amelyek a bizonylat hitelességéhez, a megbízható, a valóságnak megfelelő adatrögzítéshez, könyveléshez, az utólagos ellenőrzéshez feltétlenül szükségesek. 2 A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők: – a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója, – a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése, – a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása; – a bizonylat kiállításának időpontja, illetve - a gazdasági művelet

jellegétől, időbeni hatályától függően - annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági művelet teljesítésének időpontja, időszaka). A számviteli elszámolás alapja változatlanul a Ptk. szerinti teljesítés időpontja Egyes ügyleteknél az új áfa törvény előírása szerint eltérő a teljesítés időpontjának a megítélése. Emiatt a könyvviteli elszámoláshoz a bizonylatnak ezekben az esetekben mind a két teljesítési időpontot (időszakot) tartalmaznia kell. – a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és – a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függően – értékbeni adatai, – külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét, – bizonylatok adatainak

összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik, – a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás, – a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása, – továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály előír. 2. Bizonylati elv, bizonylati fegyelem A Szt. értelmében, minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. A számviteli (könyvvitel) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályokban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul

tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tártalmi követelményeinek és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak. A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor figyelembe kell venni a következőket is: a) a pénzforgalmat érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, pénzforgalmi számla, előirányzat-felhasználási keretszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés, illetve a Kincstár értesítésének megérkezésekor a könyvekben rögzíteni kell. b) az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait, illetve a folyamatosan vezetett analitikus nyilvántartásokból készített összesítő bizonylat (feladás) adatait a gazdasági műveletek, események megtörténte után, legkésőbb a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig kell a könyvekben rögzíteni Az egyéb gazdasági műveletek, események

rögzítésének rendjét úgy kell kialakítani, hogy az államháztartás szervezete eleget tudjon tenni a jogszabályokban előírt adatszolgáltatási kötelezettségeknek. Amennyiben az államháztartás szervezete az egyéb gazdasági műveletek, események hatását a folyamatosan 3 vezetett analitikus nyilvántartásokból készített összesítő bizonylat (feladás) alapján rögzíti, akkor az összesítő bizonylat tartalmi és formai követelményeit a számlarendjében vagy a bizonylati rendjében köteles rögzíteni. Az államháztartás szervezetének a könyvvezetésre, a bizonylatolásra vonatkozó részletes belső szabályait úgy kell kialakítania, hogy az a könyvviteli mérleg, a pénzforgalmi jelentés, a pénzmaradvány-kimutatás, az előirányzat-maradványkimutatós, az eredmény-kimutatás alátámasztásán túlmenően a kiegészítő melléklet pénzügyi adatainak közvetlen alátámasztására is alkalmas legyen.  A bizonylati fegyelem

megtartása A bizonylatok feldolgozása során ellenőrizni kell a bizonylatokon feltüntetett adatokat, azok hitelességét. A rögzítésük, könyvelésük előtt a bizonylatokat csoportosítani kell A feldolgozás során a következő feladatokat kell elvégezni: – ki kell jelölni azokat a főkönyvi számlákat (analitikus nyilvántartó lapot), amelyeken a gazdasági művelet hatásának értékét, illetve mennyiségi adatait rögzíteni kell, (számlakijelölés, gépi adatfeldolgozás során az előírt kódolást), – a bizonylaton el kell végezni a számlakijelölést, illetve a kódolást végző személy kézjegyével azt el kell látni, – rögzíteni kell a könyvelés megtörténtél, időpontját és az egyeztetés tényét, – biztosítani kell megfelelő hivatkozással a visszakeresés lehetőségét. A feldolgozás során ellenőrizni kell: – az aláírók jogosultságát, – a bizonylat alaki, tartalmi és számszaki helyességét, valamint azt, hogy a

könyveléshez minden bizonylat megérkezett-e, továbbá azt, hogy az adatok feldolgozása teljes körűen megtörtént-e, – a szükséges folyamatba épített ellenőrzések megtörténtét.  A bizonylatok ellenőrzése Ennek keretében a következőket kell vizsgálni: – a gazdasági esemény bizonylatolása az előírt bizonylati űrlapon történt-e, – a bizonylati űrlapot sorszám szerint vették-e használatba (szigorú számadású nyomtatványoknál); – a bizonylatok kitöltése teljes körűen megtörtént-e, minden adat szerepel-e, – a kiállító, az érvényesítő és az utalványozó (ellenjegyző), valamint a gazdasági eseményben érintett dolgozók aláírása szerepel-e a bizonylaton, – a bizonylat kiállítása megfelelő-e, a javítások szabályszerűek-e, a szükséges mellékletek csatolva vannak-e.  A bizonylati fegyelem megsértése A bizonylati fegyelem megsértésének leggyakoribb esetei: A bizonylati fegyelem megsértésének minősül,

ha az eszközök és források állományában bekövetkezett változásokról – egyáltalán nem állítanak ki bizonylatot, – a kiállított bizonylatról valamilyen lényeges adat hiányzik, vagy helytelenül van feltüntetve, – ha a bizonylatok továbbítása és feldolgozása nem a jogszabályi előírások figyelembevételével történik, – ha a bizonylatok javítása – hiba esetén – nem szabályszerűen történik. A számviteli rend megsértésének minősül és a cselekmény súlyától függő jogkövetkezményekkel jár, ha az államháztartás szervezeténél használt bizonylatokon hamis adatokat rögzítenek, és így a könyvviteli számlákra hamis adatok kerülnek; ennek következtében az államháztartás szervezete által az államháztartás információs rendszerébe szolgáltatott adatok a valóságnak nem felelnek meg. 4 Az államháztartás szervezeténél a bizonylati- és okmányfegyelem megteremtése, fenntartásának biztosítása és

ellenőrzése az államháztartás szervezete vezetőjének feladata. Jogkövetkezmények:  az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó előírása szerint az adóbírság az adóhiány 50%-áról 75%-ra emelkedik, ha az adóhiány a bevétel – eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze,  súlyosabb esetben a számviteli rend megsértését a Btk is bünteti. 3. A bizonylatok csoportosítása Az államháztartás szervezeténél használatos bizonylatok csoportosítása többféle szempont szerint történhet: keletkezésük helye szerint; gazdálkodási szakterületek szerint, kezelésük módja szerint, könyvviteli nyilvántartásban betöltött szerepük szerint, a bizonylat jellege szerint, a bizonylat céljára használt nyomtatványok szerint.  Keletkezésük helye szerint A bizonylatok keletkezésük helye szerint lehetnek: – belső bizonylatok: mindazok az okmányok, amelyek

elsődleges kiállítása az államháztartás szervezeténél történt. Ilyenek pl: a készpénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok, a kimenő számlák stb.; – külső bizonylatok: mindazok a bizonylatok, amelyek kiállítása nem az államháztartás szervezeténél, hanem az érintett bizonylatot kezdeményező külső, természetes vagy jogi személynél történt. Ilyenek pl: beérkező számlák, bankkivonatok stb  Gazdálkodási szakterület szerint A bizonylatok gazdálkodási szakterület szerint lehetnek – vagyonkezeléssel kapcsolatos bizonylatok: = immateriális javak; tárgyi eszközök létesítésével, beszerzésével, átvételével, átadásával, nyilvántartásával, selejtezésével kapcsolatos bizonylatok, = egyéb befektetésekkel kapcsolatos bizonylatolt (befektetési célú értékpapírok vásárlásával, eladásával, letétkezeléssel, gazdasági társaság létesítésével, hosszú lejáratra; visszafizetési kötelezettséggel nyújtott

kölcsönökkel kapcsolatos bizonylatok stb.) – készletgazdálkodással kapcsolatos bizonylatok (készletbeszerzéssel, eladással, raktározással, nyilvántartással`kapcsolatos bizonylatok); – gépjármű üzemeltetéssel kapcsolatos bizonylatok; – pénzforgalmi bizonylatok (bankkivonatok; készpénzkezelési-bizonylatok stb.), – számlázási bizonylatok (beérkező, kimenőszámlák; ezek nyilvántartása), – munkaügyi bizonylatok (kinevezés, megbízási szerződés; szabadság engedély, szabadság nyilvántartás stb.), – illetmény-számfejtési bizonylatok (jelenléti ív bérnyilvántartó lap, bérfizetési jegyzék, egyéb személyi jellegű kifizetések bizonylatai stb:), – társadalombiztosítással kapcsolatos bizonylatok, leltározási bizonylatok, – könyvelési belső bizonylatok, – kötelezettségvállalással kapcsolatos bizonylatok, 5 – költségvetési előirányzatokkal kapcsolatos bizonylatok (elemi költségvetés, költségvetési

rendelet és annak módosításai, költségvetési törvényben meghatározott támogatási jogcímek és azok igénylésével kapcsolatos bizonylatok), – önköltségszámítással kapcsolatos bizonylatok, – helyi adóval, kapcsolatos bizonylatok önkormányzatoknál (bevallással, kivetéssel, nyilvántartással kapcsolatos bizonylatok); – szociális ellátással, juttatásokkal kapcsolatos bizonylatok, – államigazgatási, hatósági díjak megállapításával kapcsolatos bizonylatok stb.  Kezelésük módja szerint – szigorú számadású bizonylatok, amelyek az Szt. előírása alapján annak minősülnek, és amelyek nyilvántartására, kezelésére vonatkozóan az Szt. külön előírásokat tartalmaz; – szigorú számadás alá nem vont bizonylatok mindazok, amelyek nem minősülnek szigorú számadású bizonylatnak.  Könyvviteli nyilvántartásban betöltött szerepük szerint A bizonylatok könyvviteli nyilvántartásban betöltött szerepük szerint

lehetnek: – alapbizonylatok, amelyek lehetnek elsődleges bizonylatok (eredeti feljegyzések) és másodlagos bizonylatok (eredeti bizonylatok alapján készült); – összesítő vagy gyűjtő bizonylatok, amelyek az alapbizonylatok felhasználásával keletkeztek.  A bizonylat jellege szerint – elsődleges bizonylatnak minősülnek azok az okmányok, amelyeket az adott gazdasági esemény megtörténtéről; mennyiségi és minőségi adatairól, értékkihatásáról eredeti (első) bizonylatként állítottak ki. Ezen bizonylatokat az adott gazdasági műveletet elrendelő, vagy azt lebonyolító személyeknek alá kell írniuk, az aláírás a bizonylat hitelességének feltétele. – másodlagos bizonylatnak minősülnek mindazok az okmányok, amelyek akár a feldolgozás (rögzítés) módja miatt, akár megőrzés céljára vagy egyéb okból az elsődleges bizonylat alapján kerülnek kiállításra. Nem minősülnek másodlagos bizonylatnak a több példányban

készített bizonylatok másolati;- második, harmadik stb. példányai A másodlagos bizonylat mindig az elsődleges bizonylat adataiból, külön munkamenetben készül. A másodlagos bizonylatot a kiállítója köteles aláírni. A másodlagos bizonylat aláírása viszont nem az alapul szolgáló vagyonváltozás végrehajtására irányuló rendelkezést jelenti, hanem annak igazolására szolgál, hogy a másodlagos bizonylatot a hivatkozott hiteles és érvényes elsődleges bizonylat alapján, a vonatkozó számviteli (ügyviteli) előírások figyelembevételével állították ki. Az elektronikus adatfeldolgozás részére, vagy az analitikus nyilvántartás felfektetése céljából (pl.: tárgyi eszközök esetében) készített és másodlagos bizonylat szerepét betöltő adathordozóknál feltétlenül biztosítani kell az alapul szolgáló elsődleges bizonylat azonosításának lehetőségét. – Összesítő (gyűjtő) bizonylatnak kell tekinteni azokat a

bizonylatokat, amelyek több elsődleges vagy másodlagos bizonylat meghatározott célú összesítése révén készülnek és több elsődleges bizonylat által dokumentált gazdasági művelet összegszerű kihatását összevontan tartalmazzák: az összesítő bizonylatokat a kiállító és az ellenőrzést végző dolgozó aláírással köteles ellátni. Az összesítő bizonylat kiállítójának felelőssége az alapul szolgáló elsődleges vagy másodlagos bizonylatok hiánytalan és összegszerűleg helyes felvezetésére terjed ki. Az összesítő bizonylatnak legalább tartalmaznia kell: = a bizonylat megnevezését, = az érintett főkönyvi számlák számát, 6 = a gyűjtött bizonylatok azonosítási adatainak feltüntetését (sorszám, dátum, megnevezés, bizonylat száma stb.), = a bizonylat kiállításának időpontját, = a bizonylat kiállítójának aláírását. Az összesítő bizonylat tartalmi és formai követelményeit az államháztartás

szervezete a számlarendjében vagy a bizonylati rendjében köteles rögzíteni. A hitelesség feltétele a bizonylaton rögzített hitélesítési záradék: „A másolat hiteles" szöveg, keltezés, és aláírás (bélyegző). A hitelesítési záradékot a munkakörileg hitelesítésre felhatalmazott dolgozó köteles aláírni. Több hiteles másolat készítése esetén a hitelesítési záradékkal valamennyi példányt el kell látni. Hiteles kivonat fogalmán valamely okmány erre a célra kijelölt adatainak (tartalmi elemeinek) közlését tartalmazó iratot kell érteni. A hiteles kivonatot is hitelesítési záradékkal kell ellátni. A hiteles másolat és a hiteles kivonat csak abban az esetben használható fel bizonylatolás céljára, ha a bizonylatokra vonatkozó tartalmi és alaki kellékekkel rendelkezik. Az eredeti aláírás meglétének követelménye alól a hitelesítési záradék mentesít.  A bizonylat céljára használt nyomtatványok szerint A

bizonylatok céljára használt nyomtatványok szerint lehetnek: = kereskedelmi forgalomban beszerezhető nyomtatványok, amelyek a számviteli nyilvántartásokban (analitikus, főkönyvi) történő rögzítéshez szükséges adattartalommal rendelkeznek (tárgyi eszköz analitikus nyilvántartásai, pénztárjelentés, pénztárbevételi-kiadási bizonylatok stb.); = az államháztartás szervezeteire vonatkozó kormányrendeletekben, különböző ágazati jogszabályokban (pl.: állami támogatások, pályázati pénzek, EU-s támogatások igénybevételéhez) előírt, kötelezően alkalmazandó nyomtatványok, amelyek előállításáról nyomdai megrendelés vagy a jogszabályban meghatározott szervezettől történő igénylés útján, internetről való letöltéssel, illetve házilagos sokszorosítással kell gondoskodni; = saját tervezésű ügyviteli és könyvviteli nyomtatványok, amelyek előállításáról nyomdai megrendelés útján vagy házilagos

sokszorosítással kell gondoskodni. 4. A szigorú számadású bizonylatok nyilvántartása, kezelése Szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni a készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a szám1át, az egyszerűsített számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat. A szigorú számadási kötelezettség a bizonylat, a nyomtatvány kibocsátóját terheli. A szigorú számadású bizonylatok a szigorú számadású nyomtatványok kitöltésével „keletkeznek". A szigorú számadású nyomtatványok körét az államháztartás szervezeteinek kell meghatároznia úgy, hogy pénzügyi visszaélések elkövetésére ne legyen mód. A

szigorú számadású nyomtatványok készleteiről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amiből a felhasználó egyértelműen azonosítható, és a felhasznált mennyiség sorszám szerint is kitűnik. A szigorú számadású nyomtatvány felhasználójának a rontott példányokkal is el kell számolnia. 7 A szigorú szántadású nyomtatványok kiadása, felhasználása Minden olyan esetben, ha a megőrzéssel megbízott dolgozó a kezelésére bízott nyomtatványkészletből annak felhasználására megbízott személynek kiad, a kiadás és az átvétel tényét a nyilvántartás megfelelő sorában a kiadás és az átvétel keltének feltüntetésével keresztül kell vezetni, és az átvételt ugyanott a megbízott személy aláírásával kell elismertetni. A nyilvántartásnak legalább a következő adatokat kell tartalmazni: = a beszerzett bizonylat sorszámát, = beszerzés idejét, = a felhasználás kezdő időpontját, = a felhasználás

befejező időpontját, = a felhasználásra átvevő aláírását, = a felhasználatlan visszavevő aláírását. 5. A bizonylatok helyesbítése A bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani. A bizonylaton az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a kötelező megőrzési határidőig olvashatók (olvasható alakra hozhatók), továbbá az esetlegessé váló utólagos változások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek. A szabályszerű javításokat következők szerint kell elvégezni: A bizonylatra helytelenül bejegyzett adatok javítása során az eredeti bejegyzést át kell húzni, úgy, hogy az eredeti bejegyzés (szám vagy szöveg) olvasható maradjon. A helyesbített adatokat az áthúzott szám vagy szöveg fölé kell írni. A hibás bejegyzéseket a bizonylat minden példányán javítani kell. Fel kell tüntetni

továbbá a helyesbítés keltét és a bizonylatot helyesbítő személy aláírását. Pénztári bizonylatokat javítani nem szabad! A rontott pénztári bizonylat, készpénzcsekk stb, helyett új bizonylatot kell kiállítani és a rontott, stornírozott bizonylatot (annak összes példányát) meg kell őrizni. o A külső szervektől beérkezett bizonylatokat alaki és tartalmi szempontból ellenőrizni kell. Az ellenőrzés során talált hibákról a bizonylat kiállítóját értesíteni kell és fel kell szólítani a hibás bejegyzés helyesbítésére. o A külső szervektől beérkező bizonylatok alaki és tartalmi szempontból történő ellenőrzéséért felelős személyt kell kijelölni. o A költségvetési szerv külső szervtől érkezett bizonylatot nem javíthat. o A hibásan, más szerv részére megküldött bizonylatot köteles javítani. A javítás történhet az eredeti - hibás - bizonylat érvénytelenítésével és új bizonylat, kiállításával,

vagy helyesbítő bizonylat kiállításával. o A helyesbítő bizonylatnak tartalmaznia kell: = az eredeti bizonylat azonosításához szükséges adatokat, = a módosításnak megfelelő új tételeket. 8 6. Elektronikusan kiállított bizonylattal szembeni sajátos követelmények Az Szt. 167 és 169 §-ai az elektronikusan kiállított bizonylatokkal szemben sajátos követelményeket írnak elő. Számviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat, ha megfelel az Szt. előírásainak Az elektronikus dokumentumok, iratok bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit más jogszabály is meghatározhatja. Ha a könyvviteli nyilvántartás, mint számviteli bizonylat technikai, optikai eljárás eredménye, akkor biztosítani kell = az adatok

vizuális megjelenítése érdekében azoknak - szükség esetén - késedelem nélküli kiíratását, = egyértelmű azonosítás érdekében a kódjegyzéket. Az elektronikus formában kiállított bizonylatot az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak és az előzőekben foglaltaknak a figyelembevételével elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylat elektronikus formában is megőrizhető oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. 7. A bizonylatok megőrzése A költségvetési szerv a

költségvetési évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, illetve más, az Szt. követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában, továbbá az adatok feldolgozásánál alkalmazott, működőképes állapotban tárolt számítógépes programot legalább 10 évig köteles megőrizni. A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat, szigorú számadású nyomtatványokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. (A folyószámláknál az elévülési idő, a folyószámla megszűnésének időpontjával kezdődik.) A megőrzési időn belüli szervezeti változás (ideértve a jogutód nélküli megszűnést is) nem hatálytalanítja

e kötelezettséget, így a bizonylatok megőrzéséről a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell. 9 b. Mutassa be az államháztartás szervezetei likviditási helyzetét bemutató elemzési módszereket! A pénzügyi helyzet elemzéséhez alkalmazott mutatók a likviditás alakulásának megítélését szolgálják. A likviditás elemzése a likvid eszközöknek és a rövid lejáratú kötelezettségeknek az összehasonlítását jelenti. A tartozásállomány rendezésébe a készletként lekötött forgóeszközöknek a bevonása időigényes, ezért ezt a mobil forgóeszköz-állomány megítélése szempontjából körültekintően kell figyelembe venni. Az egy éven belül várhatóan be nem hajtható követeléseket is célszerű figyelmen kívül hagyni a tartozásállomány rendezése tekintetében. A likviditási mutatókat megkülönböztethetjük az alapján, hogy a forgóeszközök teljes összegéhez, illetve egy részéhez célszerű

viszonyítani a rövid lejáratú kötelezettségek értékét. A mérleg adatai alapján számított mutatók a vagyoni és a pénzügyi helyzet elemzését szolgálják. A Vertikális mutatók azok, amelyek a mérleg azonos oldalán megjelenő adatokból számíthatók. A Horizontális mutatók az eszköz- és forrásoldal (egyes csoportjainak, tételeinek) egymáshoz való viszonyát, tartalmi kapcsolatát fejezik ki. Vertikális mutatók Horizontális mutatók 1. Befektetett eszközök aránymutatói  Befektetett eszközök 1. x100 Összes eszköz  Likviditási gyorsráta I. Pénzeszközök x100 Forgóeszközök II. Rövid lejáratú kötelezettségek 2. x100 Likviditási gyorsráta Befektetett eszközök  Befektetett pénzügyi eszközök Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök x100 x100 Befektetett eszközök Rövid lejáratú kötelezettségek 2. Forgóeszközök lekötöttségi mutatója  Készletként lekötött forgóeszközök x100

3.  4.  3. Forgóeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek Szabad forgóeszközök mutatója Szabad forgóeszközök (Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök) Forgóeszközök x100 Tőkefeszültségi mutató Kötelezettségek 4. x100 Saját források Tőkefinanszírozási mutató Tartalékok Forgótőke aránya Forgóeszköz aránya – rövid lejáratú kötelezettségek Saját tőke + Tartalék  Forgóeszközök x100 x100 5. Likviditási ráta 5. Befektetett eszközök fedezettsége Saját források x100 x100 Saját tőke Befektetett eszközök 6. Eladósodási mutató 10  Összes kötelezettség Össze forrás x100 7. Esedékességi aránymutató c. Rövid lejáratú kötelezettségek Összes kötelezettség x100 Ismertesse a FEUVE célját , feladatait, szintjeit! Elsődleges jogi szabályozás az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII törvény 121§ (1) bekezdés alapján: A folyamatba épített

előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés a költségvetési szervezeten belül, a gazdálkodásért felelős szervezeti egység által folytatott első szintű pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszer, amelynek létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős a pénzügyminiszter által közzétett irányelvek figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályozásokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. Másodlagos jogi szabályozás az államháztartás működéséi rendjéről szóló 292/2009. (XII19) Kormányrendelet, valamint a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI 26.) Kormányrendelet (Ber) 8 § és 31 § - ának előírásai A pénzügyi irányítási és

ellenőrzési feladatok magukban foglalják: − A pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a megállapodások). − Az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzést. − A gazdasági események elszámolását, a hatályos jogszabályoknak megfelelő könyvvezetést és beszámolást. A pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszernek biztosítania kell, hogy: − A szervezet valamennyi, gazdálkodással kapcsolatos tevékenysége és célja összhangban legyen a szabályszerűség, szabályozottság és megbízható gazdálkodás elveivel. − Az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre, jogszabályellenes felhasználásra. − Megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak

rendelkezésre a szervezet gazdálkodásával kapcsolatosan. − A folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés harmonizációjára, és összehangolására vonatkozó irányelvek végrehajtásra kerüljenek. − A rendelkezésre álló eszközök és források a szabályszerűség, szabályozottság és megbízható gazdálkodás elveivel összhangban kerüljenek felhasználásra. 11 A FEUVE rendszerében a költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A FEUVE rendszerrel szemben támasztott elvárások: • Szabályosság: a szervezet, szervezeti egységek működése, tevékenysége megfelel-e a vonatkozó szabályoknak, előírásoknak. • Szabályozottság: a szervezet, szervezeti egységek működése, tevékenysége,

illetve valamely tevékenységi folyamata, részfolyamata, alaptevékenységi körébe tartozó szakfeladata megfelelően szabályozott-e, a hatályos jogszabályoknak megfelelnek-e. • Gazdaságosság: a tevékenység ellátásához felhasznált erőforrások költségének optimalizálását jelenti a megfelelő minőség mellett. • Hatékonyság: a tevékenység során előállított szolgáltatások, termékek (élelmezés), egyéb eredmények, valamint az előállításukhoz felhasznált források közötti kapcsolat. • Eredményesség: a tevékenység céljai megvalósításának mértéke. Az államháztartás belső kontrolljaira vonatkozó szabályok az Áht-ből vezethetőek le. Ezeket a szabályokat módosította a státusztörvény. A módosítások révén a pénzügyi ellenőrzési rendszer helyébe az államháztartási kontroll rendszer lép. Az államháztartási kontrollok rendszerének feladata a közpénzek felhasználásának ellenőrzése. Ennek megfelelően

az államháztartási kontrollok alapvető célja biztosítani az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, hatékony, gazdaságos és eredményes gazdálkodást. Az államháztartás kontrollrendszere külső ellenőrzésből, valamint államháztartási belső kontrollrendszerből áll. A külső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok az Állami Számvevőszék látja el (külön törvény alapján). Az Áht-ban megfogalmazott definíció alapján a belső kontrollrendszerek az egyes költségvetési szervek által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos bizonyosság megszerzése érdekében kialakított és működtetett olyan folyamatrendszerek, melyek azt a célt szolgálják, hogy a költségvetési szerv megvalósítsa a következőket: • a tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható gazdálkodás elveivel (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban hajtsa végre, •

teljesítse az elszámolási kötelezettségeket, • valamint megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem rendeltetésszerű használattól. A belső kontroll mint műveletek sorozata beleszövődnek a szervezet minden tevékenységébe, folyamatosan végbemennek azokban. A belső kontrollrendszer elválaszthatatlanul összefonódik a szervezet tevékenységeivel, a működés sajátosságaival. Akkor a leghatékonyabb, ha teljesen beépül a szervezet infrastruktúrájába, és szerves részét képezi a szervezet lényegének. A belső kontroll a tervezés, végrehajtás és a folyamatos értékelés (monitoring) alapvető irányítás folyamatainak integrált részévé kell, hogy váljék. A belső kontrolloknak fontos szerepük van költségek féken tartásában is. Új kontroll eljárások kialakítása, amelyek különböznek a meglévő eljárásoktól, növelhetik a költségeket. Ugyanakkor koncentrálhatunk a meglévő műveletekre é

azoknak a hatékony belső kontrollokhoz való hozzájárulására. A költségvetési szerveknél a belső kontrollrendszer egyes elemeinek kialakításáért és működtetéséért a költségvetési szerv vezetője a felelős. Annak érdekében, hogy ezen 12 kötelezettségének eleget tegyen, ki kell alakítania és működtetnie kell a megfelelő kontrollkörnyezetet, • kockázatkezelési rendszert, • kontrolltevékenységeket, • információs és kommunikációs rendszert, • monitoring rendszert. A FEUVE változásai A FEUVE (folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés), mint a kontrolltevékenység része, az alábbiakat foglalja magában:  a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését,  az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, ellenjegyzését,  a gazdasági események elszámolásának (könyvvezetés

és beszámolás) kontrollját. A költségvetési szerv vezetője olyan kontrollkörnyezetet köteles kialakítani, melyben világos a szervezeti struktúra, egyértelműek a felelősségi, hatásköri viszonyok és feladatok. Meghatározottak az etikai elvárások a szervezet minden szintjén, továbbá átlátható a humánerőforrás-kezelés. A kontrollkörnyezet részeként el kell készíteni és rendszeresen aktualizálni kell a költségvetési szerv ellenőrzési nyomvonalát. Az ellenőrzési nyomvonal a költségvetési szerv működési folyamatainak szöveges vagy táblázatba foglalt, vagy folyamatábrákkal szemléltetett leírása. Ez természetesen lehet egy részletes belső szabályzat, vezetői utasítás is, de beépülhet a szervezet egyéb szabályzataiba. Az ellenőrzés nyomvonal tartalmazza különösen a felelősségi és információs szinteket és kapcsolatokat, tovább az irányítási és ellenőrzési folyamatokat. Az ellenőrzési nyomvonal teszi

lehetővé az irányítási és ellenőrzési folyamatok nyomon követését és utólagos ellenőrzését. A költségvetési szerv vezetőjének kötelessége megfelelő kockázatkezelési rendszert kialakítani és működtetni. A kockázatkezelési rendszer feladata a kockázati tényezők felmérése (kockázatelemzés), majd annak eredményei alapján a kockázatok kezelése. A kockázatelemzés során fel kell mérni és meg kell állapítani a költségvetési szerv tevékenységében, gazdálkodásában rejlő kockázatokat. A szervezet működésében rejlő kockázatos területek kiválasztására objektív kockázatelemzési módszert kell alkalmazni. Ezt követően a kockázatkezelés keretében meg kell határozni az egyes kockázatokkal kapcsolatos intézkedéseket és megtételük módját. Az Ámr. 157 §-a meghatározza: (1) A költségvetési szerv vezetője köteles a kockázati tényezők figyelembevételével kockázatelemzést végezni és kockázatkezelési

rendszert működtetni. (2) A kockázatelemzés során fel kell mérni és meg kell állapítani a költségvetési szerv tevékenységében, gazdálkodásában rejlő kockázatokat. (3) A kockázatkezelés keretében meg kell határozni az egyes kockázatokkal kapcsolatos intézkedéseket és megtételük módját. (4) A szervezet működésében rejlő kockázatos területek kiválasztására objektív kockázatelemzési módszert kell alkalmazni a pénzügyminiszter által kiadott módszertani útmutatók alapján. A kockázatértékelés olyan mechanizmusokra épül, amelyek lehetővé teszik a szervezeti célokra ható negatív hatások, vagy elszalasztott lehetőségek felismerését, elemzését és kezelését. A kockázatok forrását tekintve minden szervezet külső és belső kockázatokkal szembesül. A kockázatértékelés feltétele, hogy ismertek legyenek a szervezeti célok A releváns kockázatokat ugyanis mindig csak az adott szervezeti céllal összhangban lehet

megállapítani, mérni, majd a válaszlépéseket meghatározni. 13 A szervezeti célok eléréséhez nem elegendő felmérni és értékelni a kockázatokat, hanem kezelni is kell azokat. A kockázat negatívan hathat a szervezet működésére, és ezen keresztül a szervezet célkitűzéseire is. Megnehezíti, hátráltatja vagy legrosszabb esetben meg is akadályozhatja bizonyos funkciók ellátását, illetve célok teljesülését. Ezért mindenképpen szükséges, hogy valamilyen módon a szervezet foglalkozzon ezzel a problémával. A kockázatkezelés tehát a szervezet minden szintjére kihatással bíró tevékenység. A kockázattűrő képesség meghatározása meglehetősen szubjektív, azonban a megfelelő kockázati stratégia kialakításának elengedhetetlen feltétele. A kialakított kockázati tűréshatár nem kötött. A szervezet vezetésének megvan rá a lehetősége, hogy változtasson rajta a pillanatnyilag adott körülményektől függően. A

leggyakoribb kockázatkezelési stratégiák a következők: • a kockázat elviselése, a kockázat kezelése/csökkentése (pl. kontrollok alkalmazásával, egyéb vezetői intézkedésekkel, stb.) • kockázat átadása/áthárítása (pl. fedezeti ügyletek, biztosítások), • kockázatos tevékenység befejezése (az államháztartási szférában ez nagyon korlátozott lehetőség). A belső kontrollrendszer részeként a költségvetési szerven belül ki kell alakítani a kontrolltevékenységek rendszerét. A kontrolltevékenységek biztosítják a kockázatok kezelését és hozzájárulnak a szervezet céljainak eléréséhez. A kontrolltevékenységek tulajdonképpen előírásokat és eljárásokat tartalmaznak. Ezek az eljárások biztosítják, hogy a vezetés iránymutatásai és instrukciói a célokra ható kockázatok kezelésével kapcsolatban végrehajtásra kerülnek. A megfelelő kontrolltevékenységeket belső szabályzatokban is rögzíteni kell. A

szabályozásnak ki kell terjednie legalább az engedélyezési és jóváhagyási eljárásokra, a fizikai kontrollok rendszerére (eszközökhöz való hozzáférés), a beszámolási eljárásokra, valamint az információkhoz való hozzáférés szabályára. A kontrolltevékenységek részeként ki kell alakítani a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (FEUVE) rendszerét. A FEUVE rendszert a költségvetési szerv működésének folyamatára (tervezés, végrehajtás, beszámolás), annak sajátosságaira tekintettel kell kialakítani. A FEUVE rendszer tartalmazza mindazon elveket, eljárásokat és belső szabályzatokat, melyek alapján a költségvetési szerv érvényesíti a feladatai ellátására szolgáló előirányzatokkal, létszámmal és a vagyonnal való szabályszerű, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás követelményeit. A FEUVE részeként a költségvetési szerv vezetője köteles szabályoznia

szabálytalanságok kezelésének eljárásrendjét. A költségvetési szerv vezetője köteles megfelelő információs és kommunikációs rendszert kialakítani a szervezeten belül. Az információ és kommunikáció a teljes belső kontrollrendszert átszövi. Ez a belső rendszer biztosítja, hogy a megfelelő információk a megfelelő időben eljussanak az érintett szervezeti egységhez, illetve személyhez. Az információs rendszer keretében kell működtetni a szervezet beszámolási rendszerét is. A beszámolási rendszernek hatékonynak, megbízhatónak és pontosnak kell lennie. Ennek érdekében szükséges a beszámolási szintek, határidők és módok világos meghatározása. A költségvetési kialakítása és tevékenységének, kontrollrendszere szerv vezetőjének kötelessége a szervezet monitoring rendszerének működtetése. A monitoring rendszer teszi lehetővé a szervezet a célok megvalósításának folyamatos nyomon követését. Így a szervezet

rugalmasan tud reagálni a változó külső és belső körülményekhez. 14 A monitoringot támogatva megjelennek a szervezet vezetésétől elkülönített funkciók is, mint például a belső ellenőrzés, a könyvvizsgálók. A monitoring biztosítása és napi működtetése azonban elsődlegesen az operatív vezetés feladata marad. A költségvetési szervek beszámolási rendszerének részeként a költségvetési szerv vezetője köteles értékelni a belső kontrollok működését (vezetői elszámoltathatóság), melyet meg kell küldeni az irányító szervnek.( Ber 31 §) 15 23./a Ismertesse az államháztartás szerzetei kiegészítő melléklete számszaki táblázatának tartalmát A kiegészítő melléklet elkészítése azért indokolt, mert a beszámolórészekben (mérleg, pénzforgalmi jelentés, maradvány-kimutatások) megjelenő információkon túl az államháztartás szervezete vagyoni, pénzügyi helyzetének megbízható és valós

bemutatásához további adatok szükségesek. Ezeknek az adatoknak egy részét maga a jogszabály írja elő a kiegészítő melléklet kötelező tartalmi elemeiként. A kiegészítő melléklet elkészítésének további célja, hogy az államháztartás szervezete alaptevékenységeként meghatározott feladatok ellátásánál az államháztartás részére az állami pénzek felhasználását, valamint az eszközök nagyságát és összetételét részletesen, a valóságos helyzetet tükrözően bemutassa. A kiegészítő melléklet • számszaki részből és • szöveges indokolásból áll. Az éves költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletében az alábbi számszerű kimutatások találhatók: a) Költségvetési előirányzatok és a pénzforgalom egyeztetése. b) Az immateriális javak, tárgyi eszközök és üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba, vagyonkezelésbe adott, illetve vagyonkezelésbe vett eszközök állományának alakulása.

c) Költségvetési szervek létszáma és személyi juttatásai. d) A feladatmutatók állományának alakulása. e) Az önkormányzati alrendszer sajátos gazdálkodásához kapcsolódó elszámolások (például: a normatív, illetve normatív kötött felhasználású állami hozzájárulás és a mutatószámok, feladatmutatók állományának alakulásáról, a jövedelemkülönbség mérsékeléssel kapcsolatos elszámolás) f) A felügyeleti szerv év végi maradvány elszámolási számlájának forgalma. g) A letéti számla pénzforgalma. h) A központi költségvetésből és egyéb forrásból folyósított ellátások részletezése. i) A követelések és a kötelezettségek állományának alakulása. j) A befektetett eszközök, követelések, készletek és értékpapírok értékvesztésének alakulása. k) Az immateriális javak, tárgyi eszközök és tartós tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékhelyesbítésének alakulása, l) A helyi (a

települési és a területi kisebbségi) önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, valamint a többcélú kistérségi társulás adósságállományának évenkénti alakulása. m) A kötelezettségvállalások állományának alakulása, ezen belül elkülönítetten az Európai Uniós támogatási programok kötelezettségvállalásának és finanszírozásának alakulása. n) Teljesítmény-kimutatás. A kiegészítő melléklet néhány számszerű kimutatása A fenti kimutatások közül csak azokról röviden, amelyek minden államháztartás szervezeténél megjelennek. A Költségvetési előirányzatok egyeztetése űrlap a költségvetési szerv tervezett előirányzatait, ezek jogkörönkénti módosítását és a teljesítés adatait tartalmazza, főbb jogcímenkénti bontásban. A beszámoló ezen táblázata az államháztartás szervezete éves költségvetési gazdálkodásáról nyújt összevont képet, amely jól használható alapadatokat

szolgáltat az államháztartás szervezete gazdálkodásának elemzéséhez. Szerkezetét a táblázat fejléce szemlélteti A Pénzforgalom egyeztetése elnevezésű űrlap a nyitó pénzkészlet állományából kiindulva a pénzforgalom változását (pénzforgalmilag teljesült bevételek, illetve kiadások), majd a záró pénzkészletet mutatja be. Célja a pénzforgalom teljes körűségének egyeztetése, annak vizsgálata, hogy a pénzforgalmi jelentésben minden olyan bevétel, illetve kiadás szerepel-e, amely a költségvetési gazdálkodáshoz kapcsolódó pénzkészletet érintette Ha a pénzforgalmi jelentésben akár csak egyetlen kiadási, vagy bevételi tételi is kimarad, vagy nem megfelelő összeggel szerepel, a pénzforgalom egyeztetésénél eltérés mutatkozik (a záró pénzkészlet nem egyezik meg a könyvviteli mérlegben szereplő értékadattal). Az egyezőség megléte feltétele a beszámoló elfogadásának, továbbá az adatszolgáltatás

hitelességét igazolja Az Immateriális javak, tárgyi eszközök és üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, illetve vagyonkezelésbe vett eszközök állományának alakulása táblázat az elnevezésben szereplő befektetett eszközök bruttó (állományi) érték és az értékcsökkenés • • • nyitó értékét az azokban bekövetkezett változásokat jogcímenként, záró értékét, valamint a nettó értéket (a bruttó érték és az értékcsökkenés különbségét) tartalmazza. A kimutatás lehetőséget nyújt eszközcsoportonként az állományváltozások okainak elemzésére, különböző mutatók (például avultsági fok, használhatósági fok) számítására. A nettó értékeknek eszközcsoportonként egyeznie kell a könyvviteli mérlegben szereplő értékekkel. A Költségvetési szervek létszáma és személyi juttatásai elnevezésű űrlap a teljes- és részmunkaidőben foglalkoztatottak, az állományba nem tartozók,

valamint a fegyveres erők és rendvédelmi szervek állományába nem tartozók személyi juttatásait (rendszeres, nem rendszeres és külső személyi juttatások bontásban), valamint létszámadatait tartalmazza. Az űrlap külön feltünteti a munkajogi és a statisztikai állományi létszámot, az engedélyezett álláshelyek, továbbá az üres és a tartósan üres álláshelyek számát. A Tájékoztató adatok a költségvetési engedélyezett létszámkeret funkciócsoportonkénti megoszlásáról űrlap további információkkal szolgál. A táblázatból nemcsak a létszámkeret funkciócsoportonkénti megoszlásáról, hanem a vezetői és nem vezetői státuszok számáról, valamint a létszámkeret közszolgálati jogviszony szerinti összetételéről (közalkalmazottak, köztisztviselők, bírák, ügyészek, stb engedélyezett létszáma) is tájékoztatást kapunk. A fentiekben bemutatott legutóbbi két űrlap alapadatokat szolgáltat az államháztartás

szervezete személyi feltételeinek, humán erőforrással való gazdálkodásának elemzéséhez. A követelések (az államháztartás szervezetei kintlévőségei, jogos fizetési igényei) és a kötelezettségek (az államháztartás szervezete tartozásai másokkal szemben) állományának alakulását a kiegészítő mellékletben külön űrlapok részletezik. Az azokban szereplő adatokat nemcsak a tárgyévi gazdálkodás elemzéséhez, hanem a költségvetési tervezés során is indokolt felhasználni, mivel a követelések következő évben (években) várható teljesülésének és a következő évben (években) kiegyenlítendő kötelezettségek (kifizetése) reális tervezéséhez hozzájárulnak ezen űrlapok adatai. Az Intézményi előirányzatok kötelezettségvállalásának alakulása űrlap az államháztartás szervezete kiadási előirányzatainak terhére vállalt kötelezettségek év eleji állományát, az év folyamán vállalt kötelezettségeket, azok

pénzügyi teljesítését, a pénzügyileg nem teljesített kötelezettségvállalások év végi állományát, valamint a szabad, kötelezettséggel nem terhelt előirányzatot mutatja be. A kimutatás adatokat szolgálhat annak elemzéséhez, hogy az egyes kiadási előirányzatok terhére milyen kötelezettséget vállalt az év során, miként teljesültek azok tárgyévben. Vizsgálható az is, hogy év végén maradt-e olyan kötelezettségvállalása, amelyet a tárgyévben képződött maradvány terhére kell majd kiegyenlítenie, továbbá ahol a jogszabály alapján tárgyéven túli kötelezettségvállalásra lehetőség volt, milyen öszszegű kötelezettséget vállalt a következő évi, illetve az azt követő évek költségvetése terhére. A mellékletben külön űrlapon kell bemutatni az Európai Uniós támogatással megvalósuló programokhoz kapcsolódóan vállalt kötelezettségek alakulását A 2009. évről készülő költségvetési beszámoló

kiegészítő melléklete kiegészül egy új, Teljesítménykimutatás elnevezésű űrlappal, amely az államháztartás szervezete adott évi működési és felhalmozási teljesítményét elkülönítve mutatja be eredményszemléletben. Mivel az államháztartás szervezetei által alkalmazott könyvviteli nyilvántartás nem eredmény-, hanem teljesítés szemléletű, a legfontosabb költségvetési bevételi és kiadási jogcímekhez a kimutatás hozzákapcsolja az azokat korrigáló pénzforgalmi, illetve pénzforgalom nélküli tételeket. A kiegészítő melléklet szöveges indokolása A szöveges indokolásban kell ismertetni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták a tárgyidőszakban ellátott alaptevékenységet, az előirányzatok tervezettől eltérő felhasználását. Be kell mutatni azokat a rendkívüli eseményeket vagy azokat a körülményeket, amelyek a pénzügyi helyzetre, az eszközök nagyságára és összetételének alakulására hatással

voltak, és a költségvetés összeállításánál még nem voltak ismertek, illetve pénzügyileg nem kerültek rendezésre. Indokolni kell továbbá a teljes kötelezettségállomány alakulását befolyásoló tényezőket. Ha az ellenőrzés az előző költségvetési év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentős összegű hibá(ka)t állapított meg, akkor az előző év(ek)re vonatkozó – a mérlegkészítés időpontjáig megismert és nem 2 vitatott, nem fellebbezett, illetve jogerőssé vált megállapítások miatti – módosításokat a kiegészítő melléklet szöveges részében részletesen, a könyvviteli mérleg és az előirányzat-maradvány, a pénzmaradvány-, az eredménykimutatás minden érintett tételéhez kapcsolódóan az előző év adatainak feltüntetése mellett be kell mutatni. Az előző év(ek)et érintő hibákat függetlenül attól, hogy azok jelentős összegűek vagy sem, a hiba megállapításának évében kell a folyó évi

könyvelésben elszámolni. Ha az államháztartás szervezete a vegyes rendeltetésű eszközei értékcsökkenése alaptevékenység és vállalkozási tevékenység közötti megosztásának módját megváltoztatja, az új módszert és annak hatását a szöveges magyarázatok között be kell mutatnia. Szöveges értékelést kell készíteni a jogszabályok alapján összeállított adatszolgáltatásban bemutatott Európai Uniós támogatási programok, a világbanki és egyéb támogatási programok, segélyprogramok keretében beérkezett pénz- és egyéb eszközök, továbbá az azokkal kapcsolatban felhasznált saját költségvetési források alakulásáról. Az értékelésnek tartalmaznia kell az előirányzatok teljesítését befolyásoló tényezőket is Az államháztartás szervezetének ugyancsak a szöveges indokolásban kell részletesen felsorolnia a közalapítványok, az alapítványok által ellátott feladatokra teljesített kifizetéseket, illetve a

térítésmentesen juttatott eszközök értékét. A könyvviteli mérlegben kimutatott részesedéseket a szöveges értékelésben tovább kell bontani. Be kell mutatni minden olyan gazdasági társaság nevét, székhelyét - a részesedés mennyisége és értéke feltüntetése mellett -, amelyben az államháztartás szervezete 100%-os, 75%-on felüli, 50%-on felüli, illetve 25%-on felüli részesedéssel rendelkezik. Ha az államháztartás szervezete számviteli politikáját módosítja, a változásokat és annak hatását a szöveges magyarázatok között be kell mutatnia. Amennyiben az államháztartás szervezeténél a könyvvizsgálat kötelező, úgy erre a kötelezettségre a költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletében kiemelten és egyértelműen utalni kell. A kiegészítő melléklet szöveges részében az állami felsőoktatási intézmény köteles részletesen bemutatni a könyvviteli mérlegében szereplő vagyonából a felsőoktatási

törvény szerinti rendelkezésére bocsátott vagyont, illetve ennek alakulását, valamint hosszú távú kötelezettségvállalásainak évenkénti nagyságát. b. Ismertesse az elemzés statisztikai eszközeit Az elemzés módszer és eszköztárában megkülönböztetett szerepe van a számszerű információnak, így a statisztikának. A statisztika egyrészt az információk összegyűjtésének, leírásának, elemzésének és értékelésének módszertana, másrészt olyan gyakorlati tevékenység, amely a tömegesen előforduló jelenségek egyedeire vonatkozó információk gyűjtését, feldolgozását, elemzését, illetve a vizsgált jelenség egészének számszerű jellemzését jelenti. A költségvetési gazdálkodás elemzésében elterjedt a statisztikai módszer, ugyanakkor a statisztikai tevékenység meghatározása szerint annak egyik fázisa az elemzés. A költségvetési gazdálkodás, az államháztartás szervezeteinek gazdálkodása, vagyoni, pénzügyi

helyzete értékelésében a statisztika mellett más módszereknek is fontos szerepe van. Az adatok feldolgozásának, elemzésének és közlésének egyaránt fontos eszközei a statisztikai sorok összefüggő rendszerét szemléltető különböző táblák. 1. Táblák: - egyszerű tábla, - csoportosító tábla, - kombinációs tábla, - mérlegek. 2. Viszonyszámok: 3 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. - megoszlási viszonyszám - koordinációs viszonyszám - dinamikus viszonyszám - egyéb összehasonlító viszonyszám - beállítási szintek - intenzitási viszonyszám Középértékek: - Átlagok: számtani átlag, harmonikus átlag, mértani átlag, kronologikus átlag, - Helyzeti középérték: Módusz, medián Kvantilisek Szóródás számítás Indexek Láncbehelyettesítés Standardizálás Trendszámítás Grafikus ábrázolás. Ha gondolod, a könyvből írjál hozzájuk egy-két mondatot, ha esetleg rákérdezne az elnök. Csak ahhoz, amiről nem tudsz semmit. Ezt

mindenki döntse el c. Ismertesse a belső ellenőri jelentés tartalmi és formai elemeit A belső ellenőr az ellenőrzés tárgyát, megállapításait, következtetéseit és javaslatait tartalmazó ellenőrzési jelentést, vagy több kapcsolódó témájú ellenőrzési jelentés alapján összefoglaló ellenőrzési jelentést készít. A jelentésnek tartalmaznia kell: a) az ellenőrzést végző szerv, illetve szervezeti egység megnevezését, b) az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység megnevezését, c) az ellenőrzésre vonatkozó jogszabályi felhatalmazás megjelölését, d) az ellenőrzés tárgyát, e) az ellenőrzött időszakot, f) a helyszíni ellenőrzés kezdetét és végét, g) az ellenőrzés célját, feladatait, h) az alkalmazott ellenőrzési módszereket és eljárásokat, i) az ellenőrzési megállapításokat az ellenőrzési programnak megfelelően, j) a következtetéseket és javaslatokat, k) az ellenőrzött időszakban a hivatalban levő

vezetők (költségvetési szerv vezetője, gazdasági vezető) nevét, beosztását, l) a jelentés dátumát és az ellenőrök aláírását. A megállapításokat úgy kell megfogalmazni, hogy 4 a) az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység egészének működése, gazdálkodása vagy az ellenőrzött tevékenység objektíven értékelhető legyen, b) vegye figyelembe a működéssel, gazdálkodással, tevékenységgel kapcsolatos előnyös és hátrányos összefüggéseket. A belső ellenőr köteles a jelentésben szerepeltetni minden olyan lényeges tényt, megállapítást, hiányosságot és ellentmondást, amely biztosítja a vizsgált tevékenységről szóló ellenőrzési jelentés teljességét. A belső ellenőrök az ellenőrzési jelentés elkészítésénél kötelesek értékelni minden, a vizsgált szervezet, illetve egyéb felek által rendelkezésükre bocsátott információt és véleményt, azonban ez utóbbi nem befolyásolhatja a belső

ellenőrök tényeken alapuló megállapításait, következtetéseit. A jelentésben lényegre törő, az eredményeket és a hiányosságokat összefoglaló, rövid, tömör értékelést is kell adni, és ajánlásokat, javaslatokat kell megfogalmazni a hiányosságok felszámolása, illetve a folyamatok hatékonyabb, eredményesebb működése érdekében. Amennyiben a jelentésben a megállapítások, következtetések alátámasztását, jellemzését szolgáló konkrét példák nagy száma miatt azok teljes körű ismertetése túlságosan terjedelmessé tenné a jelentést, akkor ezeket mellékletben kell közölni. A jelentés elkészítéséért, a levont következtetésekért a vizsgálatvezető, a megállapítások valódiságáért és alátámasztásáért a vizsgálatot végzők felelősek. Az ellenőrzési jelentést (illetve annak kivonatát) - a vizsgálatvezető és a vizsgálatot végző valamennyi ellenőr aláírását követően - a belső ellenőrzési vezető

megküldi a) az ellenőrzött szerv vezetőjének (költségvetési szerv ellenőrzése esetén), illetve b) az ellenőrzött szervezeti egység vezetőjének és a szervezeti egységet működtető költségvetési szerv vezetőjének (szervezeti egység ellenőrzése esetén), továbbá c) annak, akire vonatkozóan megállapítást vagy javaslatot tartalmaz. Az írásba foglalás célját és egyben jelentőségét az adja meg, hogy ez szolgál alapjául minden további intézkedésnek, eljárásnak. Az írásba foglalás formái lehetnek: - jelentés, részjelentés, összefoglaló jelentés - jegyzőkönyv, ellenőrzési jegyzőkönyv, A jelentés a leggyakoribb írásos forma. Amikor az ellenőrzést többen végzik az ellenőr megállapításait részjegyzetben rögzíti, ezek összegzése után állítja össze az összefoglaló jelentést. A jegyzőkönyvi forma a hatósági ellenőrzéseknél előírás. Ellenőrzési jegyzőkönyv a felelősség felvetése esetén kell. A

jelentés és a jegyzőkönyv közötti különbség az, hogy a jegyzőkönyv tényközlő, a jelentésminősítéseket, következtetéseket, javaslatokat is tartalmaz. A jelentés, a részjelentés és jegyzőkönyv tagolása: - bevezető rész/ a legfontosabb adatokat tartalmazza, az ellenőrzött szerv neve székhelye, szervezeti egységek felsorolása, a készítés helye, ellenőrzés célja, tárgya, az ellenőrzött időszak, az ellenőrzés első és utolsó napja, ki végzi az ellenőrzést, az ellenőrök neve és beosztása - kifejtő rész/ az ellenőrzési megállapítások az ellenőrzési programban meghatározott ellenőrzési feladatok tapasztalatai. A tagolása: általános értékelés, megállapítások részletezése, összefoglaló következtetések, javaslatok Az ellenőrzések megállapításainak írásba foglalásakor a leglényegesebb, hogy azok jól rendszerezettek legyenek. - befejező rész/ a készítés időpontját, az ellenőrzést végzők

aláírását, a záradékot tartalmazza. A vizsgálati jelentés. Általános tartalmi követelmény, hogy a jelentésből egyértelműen derüljön ki, hogy milyen a vizsgált szervezet helyzete, gazdálkodása, az adott helyzetkép kialakulásában mi játszott negatív vagy pozitív szerepet. Főbb szempontok: - tartalmában legyen összhangban az ellenőrzési programmal - a jelentésben a megállapításokat szakszerűen a tényállást teljes körűen kell megfogalmazni. - Érthetőnek, konkrét hivatkozással a jogszabályokra, követelményekre, előírásokra, - Számszerűen kifejezhető hatással járó megállapításokat számszerűsíteni kell, - Rögzíteni kell a kedvező folyamatokat, az elért eredményeket - Rögzíteni kell a hibákat, szabálytalanságokat és ezek okait. - A hibák kijavítására olyan javaslatokat kell és szabad tenni, amelyeket a megállapítások és következtetések alátámasztanak. 5 A jelentés során több hiba megállapítása

esetén célszerű hibajegyzéket összeállítani. Az ellenőrzés során ki kell térni a korábbi évekre, vagy előző vizsgálatokra, bemutatva a fejlődést vagy romlást. Csak lényeges megállapításokat kell írásba foglalni Jogszabályok megsértése esetén mindig utalni kell a jogszabályban leírtakra, a hibák, mulasztások elkövetőit mindig név szerint kell feltüntetni, amikor felelősség megállapítása szükséges. Az összefoglaló jelentés kiinduló alapja a részjelentés. Felépítése és tartalma: I.- bevezető rész: az ellenőrzött szervezet neve, jellemző adatai, az ellenőrzés célja, tárgya, az ellenőrzés feladati, indokoltsága, az alkalmazott módszerek, eljárások ismertetése, az ellenőrzött időszak, az ellenőrzést végzők neve, beosztása, az ellenőrzés ideje. II.- megállapítások rész: == tartalmazza az összegző megállapításokat, javaslatokat, ajánlatokat, az ellenőrzés megállapításainak összegzését, levonható

legfontosabb következtetéseket, javaslatokat, == részletes megállapítások rész tartalmazza a lényeges megállapításokat, pozitív és negatív jelentéseket, példákat, bizonyítékok mellékletek sorszámát. A hiányosságok okait, a felelősség felvetését. III.- befejező rész: == tartalmazza a jelentés keltét, aláírásokat, mellékletekre, függelékekre való hivatkozást, a megismerési záradékot, a felelősségi záradékot A jegyzőkönyv. Akkor készül, ha az ellenőrzés megállapításai alapján intézkedés kiadására kerülhet sor, vagy felelősségre vonást kell alkalmazni. Általában hibákat, hiányosságokat, mulasztásokat tartalmaz Tartalmaznia kell: az ellenőrzési szervezet és az ellenőrzött szerv megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, tárgyát, a jogszabályi felhatalmazást, az ellenőrök nevét, beosztását, a felelősként megjelölt személyek nevét, beosztását, az ellenőrzött szerv

vezetőjének aláírását a jegyzőkönyv átvételének elismeréséről. 6 2012.0116 18:13 E:X Wave9 PDFESITESszámvitelSz-23tételdoc 24. a. Ismertesse az államháztartás szervezeti kiegészítő melléklete szöveges részének tartalmát! b. Milyen következtetéseket lehet levonni a készletek forgási sebességének elemzése során? c. Ismertesse az ellenőrzéssel szemben támasztott etikai követelményeket! A tétel Az államháztartás szervezeteinek – a számviteli kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – gazdálkodásukról éves és féléves költségvetési beszámolót kell készíteniük. Az éves költségvetési beszámoló részei: - könyvviteli mérleg pénzforgalmi jelentés, pénzmaradvány-kimutatás, előirányzat-maradvány kimutatás, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet. A kiegészítő melléklet elkészítése azért indokolt, mert a mérleg, pénzforgalmi jelentés, maradványkimutatásokban megjelenő

információkon túl az államháztartás szervezete vagyoni, pénzügyi helyzetének megbízható és valós bemutatásához további adatok szükségesek. Ezeknek az adatoknak egy részét maga a jogszabály írja elő a kiegészítő melléklet kötelező tartalmi elemeiként. A kiegészítő melléklet elkészítésének további célja, hogy az államháztartás szervezete alaptevékenységeként meghatározott feladatok ellátásánál az államháztartás részére az állami pénzek felhasználását, valamint az eszközök nagyságát és összetételét részletesen, a valóságos helyzetet tükrözően bemutassa. A kiegészítő melléklet • • számszaki részből és szöveges indokolásból áll. A kiegészítő melléklet szöveges indokolása A szöveges indokolásban kell ismertetni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták a tárgyidőszakban ellátott alaptevékenységet, az előirányzatok tervezettől eltérő felhasználását. Be kell mutatni azokat a

rendkívüli eseményeket vagy azokat a körülményeket, amelyek a pénzügyi helyzetre, az eszközök nagyságára és összetételének alakulására hatással voltak, és a költségvetés összeállításánál még nem voltak ismertek, illetve pénzügyileg nem kerültek rendezésre. Indokolni kell továbbá a teljes kötelezettségállomány alakulását befolyásoló tényezőket. Ha az ellenőrzés az előző költségvetési év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentős összegű hibá(ka)t állapított meg, akkor az előző év(ek)re vonatkozó – a mérlegkészítés időpontjáig megismert és nem vitatott, nem fellebbezett, illetve jogerőssé vált megállapítások miatti – módosításokat a kiegészítő melléklet szöveges részében részletesen, a könyvviteli mérleg és az előirányzat-maradvány, a pénzmaradvány-, az eredménykimutatás minden érintett tételéhez kapcsolódóan az előző év adatainak feltüntetése mellett be kell mutatni. Az

előző év(ek)et érintő hibákat függetlenül attól, hogy azok jelentős összegűek vagy sem, a hiba megállapításának évében kell a folyó évi könyvelésben elszámolni. Ha az államháztartás szervezete a vegyes rendeltetésű eszközei értékcsökkenése alaptevékenység és vállalkozási tevékenység közötti megosztásának módját megváltoztatja, az új módszert és annak hatását a szöveges magyarázatok között be kell mutatnia. Szöveges értékelést kell készíteni a jogszabályok alapján összeállított adatszolgáltatásban bemutatott Európai Uniós támogatási programok, a világbanki és egyéb támogatási programok, segélyprogramok keretében beérkezett pénz- és egyéb eszközök, továbbá az azokkal kapcsolatban felhasznált saját költségvetési források alakulásáról. Az értékelésnek tartalmaznia kell az előirányzatok teljesítését befolyásoló tényezőket is. Az államháztartás szervezetének ugyancsak a

szöveges indokolásban kell részletesen felsorolnia a közalapítványok, az alapítványok által ellátott feladatokra teljesített kifizetéseket, illetve a térítésmentesen juttatott eszközök értékét. A könyvviteli mérlegben kimutatott részesedéseket a szöveges értékelésben tovább kell bontani. Be kell mutatni minden olyan gazdasági társaság nevét, székhelyét - a részesedés mennyisége és értéke feltüntetése mellett -, amelyben az államháztartás szervezete 100%-os, 75%-on felüli, 50%-on felüli, illetve 25%-on felüli részesedéssel rendelkezik. Ha az államháztartás szervezete számviteli politikáját módosítja, a változásokat és annak hatását a szöveges magyarázatok között be kell mutatnia. Amennyiben az államháztartás szervezeténél a könyvvizsgálat kötelező, úgy erre a kötelezettségre a költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletében kiemelten és egyértelműen utalni kell. A kiegészítő melléklet

szöveges részében az állami felsőoktatási intézmény köteles részletesen bemutatni a könyvviteli mérlegében szereplő vagyonából a felsőoktatási törvény szerinti rendelkezésére bocsátott vagyont, illetve ennek alakulását, valamint hosszú távú kötelezettségvállalásainak évenkénti nagyságát. B tétel Milyen következtetéseket lehet levonni a készletek forgási sebességének elemzése során? Az államháztartás egységeinek a folyamatos működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a szükséges anyag, termék, áru a megfelelő helyen rendelkezésre álljon. A készletgazdálkodás színvonala nagy hatást gyakorol a gazdálkodásra, ezért valamennyi államháztartási körbe tartozó szervezetnél nélkülözhetetlen feladat a készletgazdálkodási tevékenység folyamatos elemzése. A készletgazdálkodás értékeléséhez nélkülözhetetlen a készletváltozások vizsgálata, amely a - készletek forgási sebességének - és a fordulatok

számának elemzésével valósítható meg. A készletek forgási sebességének mutatószáma azt mutatja meg, hogy - adott anyagfelhasználást, vagy - adott árbevételt átlagosan hány napi felhasználásnak megfelelő készletértékkel lehet elérni, teljesíteni. Tartalmát tekintve a készletek átlagos tárolási idejét mutatja meg. Üzemelési napok száma Forgási sebesség = -----------------------------------------------Fordulatok száma Üzemelési napok száma Forgási sebesség = -----------------------------------------------Éves anyagfelhasználás --------------------------Átlagkészlet Üzemelési napok száma x Átlagkészlet Forgási sebesség= ---------------------------------------------------------Éves anyagfelhasználás Átlagkészlet Forgási sebesség= --------------------------------------1 napi anyagfelhasználás A forgási sebesség alakulása függ: - éves anyagfelhasználás alakulásától - átlagkészlet változásától Az

anyagfelhasználás növekedése a forgási sebességet növeli – egyenes arányosság köztük a kapcsolat Az átlagkészlet növekedése a forgási sebességet csökkentett – fordított arányosság A fordulatok száma: azt fejezi ki, hogy - az anyagfelhasználás vagy - az árbevétel eléréséhez az átlagkészletnek hányszor kell megfordulnia. Éves anyagfelhasználás Fordulatok száma = -------------------------------------------------Átlagkészlet A költségvetési gazdálkodás szempontjából a mutatószám nagyobb értéke illetve időbeli összehasonításánál annak növekedése kedvező. A mutatószám növekedése előnyös: - kisebb értékű átlagkészlet szükséges az anyagfelhasználás vagy az árbevétel teljesítéséhez - kevesebb pénzeszköz lekötése szükséges - kisebb tárolókapacitás biztosításáról kell gondoskodni A két mutatószám közötti összefüggés: - fordulatok száma csökken – a forgási sebesség is csökken – egyenes

arányosság áll fenn a két mutatószám között C tétel Ismertesse az ellenőrzéssel szemben támasztott etikai követelményeket! A belső ellenőr tevékenységét a vonatkozó jogszabályok, a nemzetközi belső ellenőrzési standardok, a pénzügyminiszter által közzétett módszertani útmutatók és kézikönyv minta alapján, a belső ellenőrzési vezető által kidolgozott és a költségvetési szerv vezetője által jóváhagyott belső ellenőrzési kézikönyv szerint végzi. A belső ellenőrzési kézikönyv tartalmazza (egyebek mellett): - a belső ellenőrökre vonatkozó szakmai etikai kódexet is. Az etikai követelmények fokozott figyelembe vételének igénye az ellenőrzés során összefügg azzal a ténnyel, hogy az ellenőrzés egy bizalmon alapuló tevékenység, amely ebből adódóan megköveteli tagjaitól az adott szakma által képviselt etikai kultúra megtartását. Az etikai követelmények megtartása szempontjából fontos körülmény,

hogy a nemzetközi szervezetek állásfoglalása szerint a standardok csak az etikai kódexszel (és egyéb elemekkel) együtt alkotják az adott ellenőrzési terület szakmai kereteit. Az etikai alapelvek, kódexek rendszerint a következő elvárásokat támasztják az ellenőrző szervezetekkel, illetve tagjaikkal szemben:  Feddhetetlenség A belső ellenőr feddhetetlensége megalapozza az ellenőr szakvéleménye iránti bizalmat. A belső ellenőr: 1. munkáját becsülettel, a tőle elvárható tisztességgel, szakmai gondossággal, hozzáértéssel és felelősséggel végzi; 2. a vonatkozó jogszabályoknak és szakmai követelményeknek megfelelően végzi munkáját, alakítja ki szakvéleményét; 3. tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely jogszabályellenes vagy belső szabályzatot sért, illetve nem méltó a belső ellenőrzési szakmához; 4. tiszteletben tartja a szervezet céljait, hozzájárul azok megvalósulásához, illetve munkáját a

közérdek szem előtt tartásával végzi. Függetlenség, tárgyilagosság és pártatlanság A belső ellenőr minden esetben objektíven, részrehajlás nélkül jár el bármely tevékenység vagy folyamat vizsgálatánál az információ gyűjtése, elemzése, értékelése és közlése, valamint állásfoglalások kialakítása és közlése során. A belső ellenőr megőrzi függetlenségét a vizsgált szervezettől, illetve az egyéb külső érdekcsoportoktól. A belső ellenőr minden lényeges és jelentős körülményt mérlegelve értékel, véleménye kialakításakor nem befolyásolja saját, vagy harmadik fél érdeke. A belső ellenőr: 1. tartózkodik minden olyan tevékenységtől vagy kapcsolattól, amely csorbíthatja értékítéletének pártatlanságát, illetve amely az ellenőrzött szervezet érdekeit sértheti; 2. politikai befolyástól mentesen végzi tevékenységét; 3. olyan, megfelelően megalapozott és objektív jelentést készít, amelyben a

következtetések kizárólag a pénzügyminiszter által közzétett belső ellenőrzési standardokban foglaltakkal összhangban lévő, megfelelő és elegendő ellenőrzési bizonyítékokon alapulnak; 4. nem fogadhat el olyan ajándékot, juttatást vagy jogosulatlan előnyt, amely befolyásolhatja objektív szakmai véleményének kialakítását; 5. jelentésében szerepeltet minden olyan lényeges és jelentős tényt, amely biztosítja a vizsgált tevékenységről szóló ellenőrzési jelentés teljességét; 6. mérlegel minden, a vizsgált szervezet, illetve egyéb felek által rendelkezésére bocsátott információt és véleményt, azonban azok megalapozatlanul nem befolyásolhatják a belső ellenőr saját következtetéseit. Titoktartás A belső ellenőr bizalmasan kezel minden, az ellenőrzés során tudomására jutott adatot és információt. Megfelelő felhatalmazás nélkül ezeket az információkat nem hozhatja nyilvánosságra, illetéktelen személyek

tudomására, kivéve amennyiben az információ közlése jogszabályi vagy szakmai kötelessége. A belső ellenőr: 1. a tevékenysége során tudomására jutott információkat körültekintően kezeli, azok megfelelő védelméről gondoskodik; 2. a tudomására jutott adatokat, információkat személyes célokra, haszonszerzésre, a jogszabályi előírásokkal ellentétes módon, más intézmények, illetve személyek javára vagy kárára, az ellenőrzött szervezet érdekeit és a közérdeket sértő módon nem használhatja fel. Szakértelem A belső ellenőrzési tevékenységet a belső ellenőr a feladat elvégzéséhez szükséges ismeretek, szakértelem és tapasztalatok birtokában látja el. A belső ellenőr: 1. kizárólag olyan ellenőrzést végez, amelyhez rendelkezik a szükséges ismeretekkel, szakértelemmel és tapasztalattal, vagy gondoskodik megfelelő külső szakértő bevonásáról; 2. a belső ellenőrzési tevékenységet a pénzügyminiszter

által közzétett, a Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének standardjain alapuló iránymutatásokkal, ajánlásokkal és módszertani útmutatókkal összhangban végzi; 3. törekszik szakmai ismereteit, tevékenysége hatékonyságát és minőségét folyamatosan fejleszteni. Együttműködés A belső ellenőr köteles olyan magatartást tanúsítani, amely elősegíti az ellenőrök közötti és a szakmán belüli együttműködést és jó kapcsolatok kialakítását. A belső ellenőr: 1. együttműködés révén elősegíti a szakmai fejlődést; 2. együttműködik kollégáival Összeférhetetlenség Amennyiben a belső ellenőr a vizsgált szervezet számára tanácsadási vagy egyéb nem ellenőrzési tevékenységet végez, biztosítani kell, hogy e tevékenységek ne vezessenek összeférhetetlenséghez. A belső ellenőr: 1. tanácsadás, illetve egyéb nem ellenőrzési tevékenység keretében nem vehet át a vizsgált szervezet vezetőjének hatáskörébe

tartozó felelősséget; 2. függetlenségét megőrzi és elkerüli az összeférhetetlenség minden lehetséges formáját azáltal is, hogy elutasít minden ajándékot vagy juttatást, amely befolyásolja vagy befolyásolhatja függetlenségét és feddhetetlenségét; 3. elkerül minden olyan kapcsolatot a vizsgált szervezet vezetésével és alkalmazottaival, valamint harmadik féllel, amely befolyásolhatja vagy veszélyeztetheti függetlenségét; 4. nem használhatja fel hivatalos pozícióját magáncélra, és elkerüli az olyan kapcsolatokat, amelyek a korrupció veszélyét hordozzák magukban, vagy amelyek kétséget ébreszthetnek objektivitásával és függetlenségével kapcsolatban. A Ber. 15 § (1) bekezdése alapján a belső ellenőr, illetve a belső ellenőrzési vezető tekintetében összeférhetetlenség áll fenn és ezért nem vehet részt az ellenőrzésben, amennyiben: a) az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetőjének vagy

alkalmazottjának a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV törvény 685 § b) pontja szerinti közeli hozzátartozója; b) korábban az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetőjének munkáltatói jogköre alá tartozott, a jogviszony megszűnésétől számított három éven belül; c) az ellenőrizendő szakterülettel vagy intézménnyel közös, illetve kapcsolódó program vagy feladat végrehajtásában közreműködött, a program lezárását, illetve a feladat elvégzését követő három éven belül; d) az ellenőrzés tárgyilagos lefolytatása tőle egyéb okból nem várható el. A Ber. 15 § (2) bekezdése alapján az összeférhetetlenségről a belső ellenőrzési vezető, a belső ellenőrzési egység vezetőjének személyét érintő összeférhetetlenség esetén a költségvetési szerv vezetője, az összeférhetetlenség okának tudomására jutásától számított 8 munkanapon belül határoz. A döntés meghozataláig az

ellenőrt, illetve a belső ellenőrzési egység vezetőjét az összeférhetetlenséggel összefüggésben az ellenőrzési tevékenysége alól fel kell menteni. 25. a. Ismertesse a Pénzforgalmi jelentéssel kapcsolatos tartalmi elemeket! b. Mutassa be a beruházásokkal kapcsolatos döntés előkészítési módszertant! c. Ismertesse az ellenőrzési feladatok végrehajtásának előkészítése, az ellenőrzési program normáinak lényegét! a.) Pénzforgalmi jelentéssel kapcsolatos tartalmi elemek A helyi önkormányzatok, a települési és a területi kisebbségi önkormányzatok, valamint azok költségvetési szervei (ideértve a többcélú kistérségi társulást, illetve annak költségvetési szervét is), az országos kisebbségi önkormányzatok, az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervei, a helyi önkormányzatok társulásai, és a Magyar Tudományos Akadémia, pénzforgalmi jelentést és annak kiegészítéseként alap-,

kiegészítő és kisegítő tevékenységéről összevontan pénzmaradvány-kimutatást, vállalkozási tevékenységéről vállalkozási maradvány-kimutatást készít. A központi költségvetési szervek, így a társadalombiztosítási költségvetési szerv, és a köztestületi költségvetési szerv, pénzforgalmi jelentést és annak kiegészítéseként alap-, kiegészítő és kisegítő tevékenységéről összevontan előirányzat-maradvány kimutatást, vállalkozói tevékenységéről vállalkozási maradvány-kimutatást készít. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai (a továbbiakban: társadalombiztosítási alapok), pénzforgalmi kimutatást és annak kiegészítéseként előirányzat-maradvány kimutatást készít. Az elkülönített állami pénzalapok pénzforgalmi kimutatást és annak kiegészítéseként előirányzatmaradvány-kimutatást készít. A pénzforgalmi jelentés - az elemi költségvetéssel azonos formában és szerkezetben -

tartalmazza az eredeti és módosított bevételi és kiadási előirányzatokat, a ténylegesen befolyt bevételeket, a pénzforgalom nélküli bevételeket, a ténylegesen teljesített kiadásokat. A pénzforgalmat tevékenységenként és azon belül főbb jogcímenként tartalmazza. A pénzforgalmi jelentés az államháztartás szervezete bevételeit és kiadásait költségvetési (pénzforgalmi, pénzforgalom nélküli) bevételek és kiadások, finanszírozási célú bevételek és kiadások, továbbadási (lebonyolítási) célú bevételek és kiadások, illetve aktív pénzügyi műveletek kiadásai és passzív pénzügyi műveletek bevételei szerinti tagolásban tartalmazza. Ténylegesen teljesített bevételként, illetve kiadásként a pénzügyileg realizált, illetve a pénzforgalom nélküli sajátos elszámolással, beszámítással, rendezett összegeket kell figyelembe venni. Pénzforgalom nélküli bevétel a költségvetési évet megelőző évben (években)

teljesített bevétel maradványából a költségvetési évben igénybe vett összeg, amely származhat költségvetési vagy vállalkozási tartalékból A féléves beszámoló a pénzforgalmi jelentést és a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza,l amit a naptári év első félévéről július 30-i fordulónappal kell elkészíteni és, azt a MÁK által írásban közölt időpontig kell benyújtani az Igazgatósághoz. A pénzforgalom egyeztetésénél a nyitó pénzkészlet (pénztárak és költségvetési bankszámlák) állományából kiindulva a pénzforgalom változását, majd a záró pénzkészletet kell bemutatni. Az éves költségvetési beszámoló részei: − könyvviteli mérleg, − pénzforgalmi jelentés, − pénzmaradvány-kimutatás, − eredmény-kimutatás, − kiegészítő melléklet. Az éves költségvetési beszámolóban kiemelt helyet foglal el a mérleg, mivel ez mutatja be a költségvetési szerv vagyoni, pénzügyi helyzetét, a

működéshez kapcsolódó eszköz és forrás állományát. A zárszámadásnak azonban a legfontosabb része a költségvetési szerveknél a pénzforgalmi jelentés. A pénzforgalmi jelentés a zárszámadás elkészítéséhez ad információkat. A bevételek és a kiadások jogcímeinek bemutatását szolgálja (közgazdasági osztályozást mutat meg). Másik része pedig a bevételek és kiadások teljesítési adatait mutatja meg tevékenységenként ill. szakfeladatonként A pénzforgalmi jelentés a költségvetéssel azonos szerkezetben készül. A pénzforgalmi kettős könyvvitelnek megfelelően a ténylegesen befolyt bevételeket és a ténylegesen teljesített kiadásokat tartalmazza jogcímenként (közgazdasági osztály) és tevékenységenként (funkcionális osztály). A pénzforgalmi jelentés lehetőséget ad arra, hogy a tervezett ill. a tényleges adatokat összevessük és ez alapján képet kapjunk az év közben bekövetkezett feladatváltozásokról,

illetve az ehhez kapcsolódó pénzügyi feltételek változásáról. A pénzforgalmi jelentés felépítése: egy 3 oszlopos kimutatás: I oszlop: az eredeti előirányzatokat II. oszlop: a módosított előirányzatokat III oszlop: a dec 31-ig teljesített kiadási és bevételi adatokat tartalmazza. A pénzforgalmi jelentés kapcsolata a költségvetéssel: A pénzforgalmi jelentés űrlapjainak eredeti előirányzati összegei megegyeznek a költségvetés azonos űrlapjainak tervezett előirányzati adataival. A pénzforgalmi jelentés kapcsolata a beszámoló más részeivel:A pénzforgalmi jelentés a költségvetési szerv bevételeit és kiadásait teljes körűen tartalmazza, a tárgy évi gazdálkodás legfontosabb pénzügyi adatait. A pénzforgalmi jelentés meghatározó része a beszámolónak, adatai alapul szolgálnak a beszámoló más mellékleteinek kiállításához is. A beszámoló űrlapok között kötelező egyezőségek vannak A pénzforgalmi jelentés

tartalmi követelményei: költségvetéssel azonos szerkezeti felépítése lehetővé teszi a terv és tényszámok összehasonlítását és elemzését. Bemutatja, hogy a beszámolási időszak feladatai és feltételei változásának milyen következményei voltak. Az eredeti és módosított előirányzat összehasonlításával bemutatja, hogy milyen kiadási- bevételi jogcímen történtek évközben változások, kapcsolódott-e központi támogatás a változáshoz, illetve saját forrásból tudott-e a költségvetési szerv feladatai végrehajtásához hozzájárulni a módosított elő irányzat és a teljesítés adatainak egybevetésével vizsgálni kell az eltérés okait, a feladat elmaradásokat, a túlteljesítéseket. Az elemzés eredménye segítheti következő évi tervezési feladatokat. Az éves elemi költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentése év végén kiegészül következő fontosabb tájékoztató adatokkal: a) munkáltatót terhelő

betegszabadsággal összefüggő kifizetések összege és a pénzbeli juttatásban részesített dolgozók száma, b) a munkáltató által levont és az adóhatóságnak átutalt, személyi jövedelemadó összege, c) a munkáltató által levont és az adóhatóságnak átutalt, munkavállalót terhelő természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék), valamint nyugdíjbiztosítási járulék összege, d) a munkáltató által levont és a magánnyugdíjpénztárnak átutalt munkavállalót terhelő magánnyugdíjpénztári tagdíj összegét, e) a társadalombiztosítási/családtámogatási kifizetőhely által folyósított - családi pótlék, - táppénz, - egyéb társadalombiztosítási ellátás összege, f) a társadalombiztosítási kifizetőhely által az ellátások után kapott térítés összege, g) életbiztosítás és

vagyonbiztosítás címen kiadásként elszámolt összeg, valamint a biztosítási kártérítés bevételeként elszámolt összeg, g) a személyi juttatásokra, munkaadókat terhelő járulékokra és kamatkiadásokra vonatkozó költségszámításhoz szükséges kiegészítő adatok, h) bevételként elszámolt árfolyamnyereség, kiadásként elszámolt árfolyamveszteség, i) a kamatozó értékpapír vételárában lévő (beszerzéskor fizetett) kamat kamatbevételt csökkentő tételként kimutatott összege, j) a dologi kiadásokból az általános forgalmi adó mindenkori kulcsai szerinti adóalap összege, k) a valutapénztárban lévő valutakészlet és a devizaszámlán lévő deviza mérlegfordulónapi értékelésekor - az egyéb folyó kiadások között - elszámolt árfolyamvesztesége, illetve - az intézményi működési bevételek között - elszámolt árfolyamnyeresége, l) a tárgyévben behajthatatlan követelésként leírt összeg, m) a tartós

hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közül a mérlegfordulónapot követő évben lejáró értékpapírok könyv szerinti értéke, n) az államháztartáson belüli térítésmentes eszközátadások/átvételek elszámolt értéke, o) az önkormányzati többségi tulajdonú vállalkozások miatti garancia- és kezességvállalás állománya, p) a nem önkormányzati többségi tulajdonú vállalkozások miatti garancia- és kezességvállalás állománya, q) a tárgyévben a támogatási program előlegeként teljesített kiadás összege, illetve az előző év(ek)ben teljesített támogatási program előlegekből tárgyévben visszautalt bevétel összege, r) a finanszírozási célú bevételek és kiadások bruttó összege, s) a közszféra és a magánszféra együttműködésén (public-private partnership (PPP)) alapuló szerződéses konstrukció hosszú távú kötelezettségvállalásának állománya. b.) Ismertesse az ellenőrzési feladatok

végrehajtásának előkészítése, az ellenőrzési program normáinak lényegét A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének 2201 számú gyakorlati standardja meghatározza, hogy a belső ellenőrnek a végrehajtás megtervezésekor a következő szempontokat kell figyelembe vennie: A vizsgálni kívánt tevékenység / folyamat célkitűzéseit, és azokat az eszközöket, amelyekkel a tevékenység teljesítményét kontrollálja. A tevékenység kockázatkezelési és kontroll rendszerének eredményességét, megfelelőségét, összehasonlítva azt egy érvényes kontroll keretszabályozással, vagy modellel. A vizsgálatvezető megvizsgálja az ellenőrzött folyamathoz, szervezeti egységhez, illetve tevékenységhez kapcsolódóan rendelkezésre álló információkat, amelynek forrásai a következők lehetnek: A kockázatelemzés és az ellenőrzés tervezés során azonosított kockázatok, célok; Vonatkozó törvények, rendeletek, külső szabályzatok és

útmutatók; Elkészített ellenőrzési nyomvonalak; Működési kézikönyvek és más írott eljárásrendek, belső szabályzatok; Korábbi évek ellenőrzési dokumentumai; Az ellenőrzés célkitűzéseinek meghatározása A vizsgálatvezető feladata, hogy az ellenőrzés tervezése során megfogalmazott ellenőrzési célkitűzést pontosítsa és véglegesítse. A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének 2210 számú gyakorlati standardja kiemeli, hogy az ellenőrzési célkitűzéseket minden egyes ellenőrzési feladatra meg kell határozni. A fentiekhez kapcsolódóan a 2210. A1 számú gyakorlati standardja külön is hangsúlyozza, hogy a célkitűzések meghatározásához a belső ellenőröknek el kell végezniük a vizsgált tevékenységre vonatkozó kockázatok előzetes felmérését. Az ellenőrzési feladat célkitűzéseinek tükrözniük kell ennek a kockázatfelmérésnek az eredményét. Az ellenőrzés hatókörének, tárgyának rögzítése Az

ellenőrzés tárgyának rögzítése során a vizsgálatvezető meghatározza, hogy az ellenőrzés mit foglaljon magába és mire irányuljon. Ez a kockázatelemzés során nyert folyamatismeret, a háttérinformációk és az ellenőrzési cél segítségével határozható meg Az ellenőrzés tárgyának figyelembe kell vennie minden vonatkozó és fontos rendszert, nyilvántartást, alkalmazottat és fizikai vagyontárgyat, stb. melyek a tevékenységhez kapcsolódnak A tárgy meghatározása akkor megfelelő, ha az biztosítja, hogy az ellenőr az azonosított kockázatokat kezelni hivatott, a kontrollok megfelelőségéről megalapozott véleményt tud alkotni, és ahhoz kapcsolódóan megfelelő bizonyítékot tud szolgáltatni. A erőforrások helyes meghatározása A belső ellenőrzés vezetője az ellenőrzés tervezése során korábban felállított erőforrásbecslést a konkrét ellenőrzési célokra és az ellenőrzés tárgyára alapozva ismételten elvégzi, és

megbizonyosodik arról, hogy a szükséges erőforrások mértéke megfelelő-e a meghatározott célok eléréséhez. Az ellenőrzésben résztvevő ellenőrök számának végső meghatározása során mind az ellenőrzés természetét és komplexitását, mind az időkereteket és az ellenőrök tapasztalatát, tudását és hozzáértését figyelembe kell venni. Az ellenőrzési program elkészítése A belső ellenőrzési vezető minden egyes ellenőrzés lefolytatásához ellenőrzési programot készít. Az azonosított kockázatok, az ellenőrzés célkitűzései és hatóköre alapján a vizsgálatvezető a részletes ellenőrzési program kidolgozásánál az alábbiakat veszi figyelembe: - az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység működéséről, gazdálkodásáról rendelkezésre álló információkat; az ellenőrzés tárgyát, részletes feladatait; az ellenőrzés célját; az ellenőrzött szervnél, illetve szervezeti egységnél lefolytatott

korábbi ellenőrzések tapasztalatait; az adott ellenőrzés lefolytatásához szükséges szakértelmet és kapacitást; az adott ellenőrzés lefolytatásához szükséges időt és ütemezést; az esetlegesen felmerülő összeférhetetlenséget az ellenőr és az ellenőrzött szervezet, illetve szervezeti egység, annak vezetői és alkalmazottai között. az ellenőrzés céljainak eléréséhez szükséges tesztelés célterületeit és mértékét, beleértve az alkalmazott mintavételi eljárásokat · a szükséges tesztelés jellegét és hatókörét, beleértve az ellenőrzési pontok vagy folyamatok (kontrollok) tesztelésének módját / 7. számú melléklet / Az ellenőrzési pontok vagy folyamatok tesztelése / 8. számú melléklet / Az ellenőrzési program az alábbiakat tartalmazza: · az ellenőrzést végző szervezet megnevezése · az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység megnevezését, · az ellenőrzés tárgyát, · az ellenőrzés típusa, ·

jogszabályi vagy egyéb felhatalmazás · az ellenőrizendő időszak, · az ellenőrzés részletes feladatai, · a vizsgálatvezető megnevezését, megbízólevele számát · az ellenőrzés tervezett időtartamát, a jelentések elkészítésének határidejét, · a kiállítás keltét, · a jóváhagyásra jogosult aláírása. A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének 2240. A1 számú gyakorlati standardja szerint, munkaprogramokban rögzíteni kell azokat az eljárásokat, amelyeknek segítségével a feladat elvégzése során feltárják, elemzik, értékelik és nyilvántartják az információkat. A Ber. 23 § (2) bekezdés szerint az ellenőrzés végrehajtását megelőzően az ellenőrzést végző személy áttekinti az ellenőrzött területre vonatkozó előírásokat, rendelkezéseket, belső szabályzatokat, a korábban készült ellenőrzési jelentéseket, valamint, az ellenőrzött területnek az ellenőrizendő időszakról készült éves

beszámolóit. A belső ellenőr értékeli az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység ellenőrzési nyomvonalát, ellenőrzéseihez azt iránymutatásként használja. A Ber. 23 § (3) bekezdése alapján az ellenőrzési programot a belső ellenőrzési vezető készíti el / 20. számú iratminta / c.) Mutassa be a beruházásokkal kapcsolatos döntés előkészítési módszertant! A beruházás előkészítése során vizsgálni kell, milyen minőségű, színvonalú az a tárgyi eszköz állomány, amit a költségvetési szerv használ. Az elemzéses eredményei megalapozhatják azokat a döntéseket, amelyek új beszerzésekre, felújításokra irányulnak. Az elhasználódást és a korszerűséget alapvetően az alábbi mutatók jellemzik: - elhasználódási színt (elhasználódás mértéke) - használhatósági fok - átlagos életkor Az elhasználódási színt mutatója arra szolgál, hogy egy adott időpontra vonatkozóan tükrözze a tárgyi eszköz

elszámolt értékcsökkenésének és bekerülési értékének viszonyát. Elhasználódási színt(%) =Tárgyi eszköz elszámolt értékcsökkenése x 100 Tárgyi eszköz bekerülési értéke Amennyiben a bekerülési érték és az elszámolt értékcsökkenés összege egyező, nullára leírt a tárgyi eszköz, az elhasználódási színt 100%. A felújítás értéke növeli a tárgyi eszköz bekerülési értékét, így felújítással az elhasználódási színt kedvezőbben alakulhat. A használhatósági fok számítása választ ad arra, hogy a tárgyi eszközök valós értéke (nettó értéke) hány százaléka a bekerülési (aktivált állományi) értéknek, azaz ezen eszközök az (eredeti, felújított) állapothoz képest mennyire használhatók. Használhatósági fok(%)= Tárgyi eszközök nettó értéke Tárgyi eszközök bekerülési értéke x 100 A fentiekben bemutatott két mutatató számításnál a bekerülési értéket száz százalékként

értelmeztük. Ebből adódóan fennáll a két mutató között a következő összefüggés: Elhasználódási szint + Használhatósági fok = 100% Bármelyik mutató ismeretében (a száz százalékból való különbözetképzéssel) a másik mutató meghatározható. Az átlagos életkor elemzése kiegészítheti a tárgyieszköz – állomány elhasználódásának korszerűségének megállapításait. Az átlagos életkor számításának két módja ismert, számítható: - súlyozott számtani átlag, illetve - elhasználódási színt segítségével. Az átlagos életkor számítás elhasználódási színt alapján: Átlagos életkor (év) = Elhasználódási színt % Értékcsökkenési leírási kulcs % Összegezve megállapítható, hogy a tárgyi eszközök elhasználódás és korszerűség elemzése összetett feladat. Megvalósítani tervezett nagyobb volumenű beruházások döntések előkészítéséhez (pl. pályázatok) az elemzést ki kell terjeszteni az

alábbiakra is: - Költség-haszon elemzés. - Makrogazdasági számítások a projekt életképességének vizsgálatára: maradványérték-számítás, érzékenységelemzés, valószínűség számítás, diszkontált készpénzáramlás-számítás, belső hozamráta-számítás