Informatika | Térinformatika » Deák Ottó - Térinformatikai oktatási segédlet az Autodesk Map program felhasználásával

Deák Ottó (deak@epito.bmehu) Térinformatikai oktatási segédlet Autodesk Map program felhasználásával 1. A Map térképszerkesztő funkcióinak bemutatása 1.1 Egységes térképmű szerkesztése 1.2 Munkaterek és rajzkészletek 1.3 Rajztisztítás a gyakorlatban 1.4 Szelvények illesztése és vágása 1.5 Topológia felépítése 1.6 Topológiák szerkesztése és kezelése 1.7 Térbeli és földrajzi elemzések készítése 1.8 Tematikus térképek szerkesztése 1.9 Térképek nyomtatása 2. A Map adatkezelői funkciói 2.1 Az objektumadatok használata 2.2 Lekérdezések 2.3 Munka külső adatbázisokkal 1. A Map térképszerkesztő funkcióinak bemutatása Az Autodesk cég AutoCAD Map 3.0 programja a térinformatikában leggyakrabban használt adatkezelési feladatok ellátására került kifejlesztésre. A grafikus szerkesztési funkciók tekintetében megegyezik az AutoCAD R14 verzióval, és ezt egészíti ki egy ún. Map menü, amely a térinformatikai funkciókat

alkalmazó parancsok gyűjtőhelye. A fejezetben szeretnék egy viszonylag részletes, de korántsem teljes körű áttekintést nyújtani a Map térinformatikai utasításairól. A tárgyalás során feltételezem az AutoCAD R14 verzió ismeretét, ennek parancsaira külön nem térek ki. Az áttekintés elsődleges célja a parancsok megismertetése, ezért legtöbbet a térinformatikai funkciók célszerű használatához szükséges utasításokkal foglalkozom. A tárgyalást igyekszem mintapéldákkal kiegészíteni, ezek a parancsok megértését könnyítik meg, és talán az alkalmazási lehetőségekre is rámutatnak. Mielőtt azonban belefognék a tárgyalásba, szólni kell néhány szót egy fontos kérdésről: a térképek létrehozásának problémájáról. 1.1 Egységes térképmű szerkesztése Az adatnyerés, az információk bevitele a számítógépbe a legidőigényesebb és talán a legfontosabb része egy térinformatikai rendszer létrehozásának. Ezen belül

is a digitális térkép előállítása igényli a legnagyobb figyelmet és a legkörültekintőbb előkészítést. Térképi objektumokat kell létrehozni, térbeli kapcsolatokat kell definiálni, külső forrásból származó adatokat kell összekapcsolni a térképi adatokkal, és ezeket egy egységes, digitális térképpé kell összeszerkeszteni. Az adatok a legkülönbözőbb forrásból származhatnak, ennek következtében pontosságuk, megbízhatóságuk, aktualitásuk igen eltérő lehet. Ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyjuk, a létrehozott digitális térkép egyes részei nehezen lesznek összekapcsolhatók. Az AutoCAD Map program sok segítséget ad a különböző forrásból származó rajzi és digitális állományok egységes keretbe szerkesztéséhez, de a f eladat elvégzése során a m érnöki-műszaki szemléletnek érvényesülnie kell. ügyelnünk kell arra, hogy az egyes térképeken ábrázolt tartalom összhangban legyen az ábrázolási és a

szerkesztési pontossággal, mert ennek eltérő volta sok nehézséget okozhat a térképek használata során. Itt elsősorban a különböző méretarányú és különböző tartalmú térképek összeszerkesztésére gondolok, a fenti szempontok itt nem hagyhatók figyelmen kívül. A különböző méretarányú térképek létrehozásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni az ábrázolás során felhasznált egyszerűsítéseket és összevonásokat. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a valós világ objektumait nem ábrázolhatjuk teljes részletességükkel egy lényegesen kisebb felületen (papírlapon vagy a számítógép képernyőjén). Hogy az ábrázolás mégis létrejöhessen, sok részletet el kell hagyni, illetve egyszerűbben kell megjeleníteni. Az egyes térképek méretaránya ezt a műveletet - amelyet térkép-generalizálásnak neveznek - eltérő módon támogatja. Az ún nagyméretarányú térképeknél (ahol a rajzi és a valódi méretek aránya nem

haladja meg az 1:500-as léptéket) sokkal több részletet lehet megjeleníteni, míg a kisméretarányú térképeken sok részlet nem ábrázolható, ezért elhagyják. Ha egy digitális térkép létrehozásakor különböző méretarányú térképlapokat kell digitalizálni, az eltérő ábrázolási pontosság miatt sok részlet nem fog pontosan illeszkedni. Pl ha az egyik térképről, amelynek a méretaránya 1:4000, digitalizáljuk a f öldrészleteket, majd erre szeretnénk rávinni a közművek rajzát, amit egy 1:500-as léptékű térképről nyerünk, az utca vonalába eső vezetékek könnyen belelóghatnak a telkekbe illetve az épületekbe. Ezek kiküszöbölése csak szigorú mérnöki szemlélettel és állandó korrekcióval végezhető el. Sorolhatnám még a különféle gondokat, de a mondanivalómnak csak annyi a lényege, hogy nem szabad megelégednünk a programok által nyújtott lehetőségekkel, mindig a helyzethez alkalmazkodva és gondolkodva kell a

térképeket létrehozni, mert csak így lesznek alkalmasak a későbbi, érdemi munkára. 1.2 Munkaterek és rajzkészletek Az AutoCAD Map programban a munkatér az a környezet, amelyben a forrásrajzok lekérdezhetők, szerkeszthetők és elmenthetők. Az aktuális munkatér a Map program elindításával kezdődik Ha egy adott rajzi környezetet többször is használni kívánunk, akkor az egyes elemeit célszerű egy munkatérhez csatolni, ezáltal az ismételt felhasználásánál az összes korábbi beállítás és egyéb paraméter a rendelkezésünkre fog állni. A Map az aktuális munkateret egy dwg fájlba menti, ezt munkatér rajznak nevezik. A munkatérhez tartozó beállítás szabályozható úgy, hogy bármikor is nyitjuk meg a munkatér rajzot, a forrásrajzok aktivizálódnak és az egyéni beállításaik lépnek életbe (nézet, nagyítás, rétegek megjelenítése, stb.) Egy munkatérhez az alábbi objektumok tartozhatnak: • Rajzkészlet Külső

adatbázis-készlet • Adatnézet ablak • Elmentett lekérdezések • Kulcsnézet megadása • • Felhasználói beállítások A külső adatbázisokhoz való csatlakozást jelölő csatolási útvonalak • Globális koordináta-rendszer kódja • Szimbólumtábla információ • 1.21 Munkatér létrehozása Miután gyakran használjuk ugyanazokat a rajzokat egy feladat megoldása során, célszerű őket egy munkatérhez kapcsolni. Rajzkészletet hozhatunk létre egy munkatérben a kívánt rajzok csatolásával és leválaszthatjuk őket a munkatérről, ha már nincs rájuk szükségünk. A munkatérhez kapcsolt rajzok lehetnek aktívak, ekkor a bennük lévő objektumok lekérdezhetők, vagy inaktívak, ekkor az objektumaikhoz nem lehet hozzáférni. A munkatérrel kapcsolatos tevékenységeket az AutoCAD Map az ún. munkatér intézőben (a Map munkaterületének bal oldalán megjelenő külön ablak neve) végzi (1.1 ábra) A bal oldali ábrarészen

látható kezdő állapotban a Drawings (rajzok) területen a jobb egér gombbal kattintva, megjelenik a rajzkészlet kezelésével kapcsolatos almenü, amelyből az Attach (hozzákapcsolás) parancsot választva megadhatjuk az aktuális rajzkészlet következő elemét. A többi területen is hasonló módon rendelkezhetünk az állományok kapcsolásáról vagy leválasztásáról. A jobb oldali ábrarészen egy olyan állapot látható, amikor a munkatérhez már több állománytípus is hozzá van rendelve. 1.1 ábra A munkatér intéző állapotai 1.22 Aktív forrásrajzok megtekintése Egy vagy több forrásrajz tartalmának megtekintéséhez nem elegendő a rajzi állományokat a munkatérhez kapcsolni, a megjelenítésről külön kell gondoskodnunk. Két lehetőségünk van a rajzok megnézésére: • Gyorsnézet módban a képernyőre hívjuk a kívánt rajzok tartalmát. Ehhez a munkatér intézőben a Drawings területen kattintsunk kétszer a jobb gombbal, majd a

megjelenő menüből előbb a Zoom Extents (zoom a rajzterjedelemre), majd a Quick View (gyorsnézet) parancsokat választva, a képernyő rajzterületén megjelennek a kiválasztott forrásrajzok (1.1 ábra). A Map menü Querry (lekérdezés) almenüjéből válasszuk a Define Querry (lekérdezés létrehozása) parancsot, és adjuk meg a megjeleníteni kívánt rajzi objektumok leválogatásának a feltételeit (lásd a 2.21 fejezetet) A gyorsnézet módban történő megjelenítés ugyan gyorsabb, mint a forrásrajzok egyenkénti megnyitása, de tudnunk kell róla, hogy az így megjelenített rajzok nem szerkeszthetők és az egyes objektumok lekérdezésére sincs lehetőségünk. Ez a parancs kizárólag az aktív forrásrajzok képernyőre hívására használható. • 1.3 Rajztisztítás a gyakorlatban A digitális térképek képezik az alapját minden térinformatikai programnak, ezért az előállításuk során elkövetett hibák jelentős mértékben befolyásolhatják

az adott alkalmazás használhatóságát. A térképek előállítása során természetesen törekedni kell a lehető legpontosabb és legszakszerűbb munkára, azonban bizonyos fajta hibák elkövetésére ilyen esetben is jó esélyeink vannak. A rajztisztító utasítások megjelenése előtt ezeknek a hibáknak a javítása meglehetősen időigényes és fárasztó munka volt. A képernyő egyes részeinek figyelmes átnézése és a megfelelő részletek kinagyítása során lehetett ezeket a h ibákat felfedezni és kijavítani. A próbarajzok készítése is segítette ezen hibák felfedezését. Mindezek a módszerek azonban sok időt vettek igénybe, ugyanakkor semmi sem garantálta, hogy valami nem kerülte el a figyelmünket. Az Autodesk Map programot készítői - szerencsére - ellátták rajztisztító utasításokkal, így a fentiekben leírt manuális munka nagy részére már nincs szükségünk. A következőkben áttekintjük azokat a h ibákat, amelyek

felfedezését és kijavítását a Map támogatja, és ismertetjük azokat a lépéseket, amelyek végrehajtásával a további feladatok elvégzésére alkalmas térképet nyerhetünk. 1.31 A digitális térképeken előforduló gyakori hibák fajtái A digitális térképek előállítása során gyakran problémát jelent, hogy a digitális átalakítás vagy szerkesztés során vizuálisan nehezen észrevehető hibákat, pontatlanságokat követhetünk el. A következőkben felsorolt rajzi hibák komoly problémát jelentenek a digitális térkép felhasználása során. Például, hogyan mérjük meg egy olyan terület nagyságát, melynek határvonalai nem csatlakoznak pontosan. Topológia létrehozása előtt a rajzi hibákat meg kell szüntetni Rajzi hiba Magyarázat 1. Duplikált rajzelemek (duplicate objects) Részben vagy teljesen átfedő rajzelemek. Például két azonos végpontokkal bíró vonalelem. 2. Túl rövid rajzelemek (short objects) A rajzban

előforduló, a megadott toleranciánál rövidebb rajzelemek. 3. Alul lógás (undershoots) Egy vonal nem éri el a megadott tolerancián belül eső cél rajzelemet. 4. Túl lógás (overshoots) Egy vonal, mely a toleranciát nem meghaladó mértékben nyúlik túl egy cél rajzelemmel alkotott metszésen. 5. Metsződő rajzelemek Két egymást metsző rajzelem. (crossing objects) 6. Pontatlan csatlakozások (clustered nodes) A megadott toleranciánál közelebb eső kettő vagy több elem végpont. 7. álcsomópontok (pseudo nodes) Egy olyan pont, melyben csak két rajzelem végpontjai csatlakoznak. 8. Lógó vonalak Olyan rajzelemek, melyek egyik végéhez nem (dangling objects) csatlakozik másik rajzelem (pl. zsákutca) 2.1 táblázat Rajzi hibák típusai A táblázatban felsorolt valamennyi rajzi hibát nem kell minden esetben megszüntetni. Például egy úthálózat tengelyvonalakkal történő ábrázolása esetén a nem szintbeli kereszteződésekben

metszheti egymást a két úttengely. Sőt, ha később ezt az állományt két pont közötti legrövidebb útvonal megkeresésére akarjuk használni, akkor a metszéspont megszüntetésével követünk el hibát. Ugyanis ez azt jelentené, hogy a felüljáróról le lehet ugratni az alatta haladó útra! Az alul és túl lógásokat illetve pontatlan csatlakozásokat minden esetben meg kell szüntetni. Abban az esetben, ha a r ajzelemek felületek határvonalai, akkor a metsződéseket és a lógó vonalakat is meg kell szüntetni. A 12 ábra mutatja be ezeket a hibákat, az egyes vonalelemek végpontjaiba nyilakat helyeztem el, hogy egyértelműen felismerhetőek legyenek az elemek végpontjai. Az összes rajzi hibát nem jelöltem meg az ábrán, hanem csak egyet-egyet a különböző típusú rajzi hibákból. 1.2 ábra Rajzi hibák típusai 1.32 A rajztisztítási eljárás Az AutoCAD Map lehetőséget biztosít a rajzi hibák automatikus és félautomatikus

megszüntetésére illetve a hibahelyek megjelölésére. A digitalizált elemeket, a pontatlan szerkesztéseket kijavítva a térképet a topológia létrehozására és a további felhasználásra alkalmassá tehetjük. Emellett a rajztisztítás arra is használható, hogy az objektumokat vonallánccá (polyline) alakítsuk át, vagy a túl sok törésponttal rendelkező objektumokat egyszerűsítsük, a szükségtelen töréspontok megszüntetésével. De a laponként digitalizált térképszelvények csatlakozási hibáinak megszüntetése során is használhatjuk a rajztisztítást. A rajztisztítás csak olyan elemekre alkalmazható, melyekhez még nem tartoznak topológiai adatok, ezért ennek elvégzése az egyik első munkafázisa a térkép térinformatikai alkalmazásának. A topológiával rendelkező elemek módosításához a MAPTOPOEDIT parancsot kell használni. A rajztisztítás során nem minden típusú objektumot vizsgál az AutoCAD Map. Ezt már az adatmodell

kialakításánál célszerű figyelembe venni. A Point (pont), Text (szöveg), Multiline (kettős vonal), Ray (sugár), Construction line (szerkesztő vonal), Hatch (sraffozás), Solid (lap), 3Dface (3D lap), Block objektumokat nem ellenőrzi a Map. A rajzhibák többsége esetén egy tolerancia értéket kell megadni, mely meghatározza a még javítandó hibák mértékét. A tolerancia érték beállítása a rajztisztítás egy kritikus pontja Ha túl kis tolerancia értéket adunk meg, akkor az automatikus javítás nem tudja korrigálni az összes hibát. Ha túl nagy értéket állítunk be, akkor az automatikus javítás során értékes, szükséges részleteket veszíthetünk el (1.3 ábra) 1.3 ábra Tolerancia választás hatása A következőkben az AutoCAD Map 3 rajztisztítási lehetőségeit vesszük sorra. A rajztisztítás megkezdése előtt célszerű átgondolni, hogy a rajzunk mely rétegeit, rajzelemeit vonjuk be egy tisztítási lépésbe. Például a telkek

határait és a vízvezeték hálózat nyomvonalát nem célszerű együtt tisztítani. Miért szakítanánk meg a telekhatárt, illetve a vezeték nyomvonalát, ahol metszik egymást? De ennél sokkal veszélyesebb hatása lehet, ha egy telekhatár vonal és egy nyomvonal a tolerancia értéknél közelebb halad egymás mellett. Ekkor, ha a dupla vonalak megszüntetése is aktív, az egyik vonal eltűnik az állományunkból! Mivel a rajztisztítás hibás paraméterezésével az egész rajzot tönkretehetjük, célszerű a tisztítás megkezdése előtt a rajzot elmenteni. A rajztisztítást a Map menü Map Tools almenüjében találhatjuk meg Drawing Cleanup névvel. A parancssorból az ADEDWGCLEAN paranccsal kezdhetjük el a rajztisztítást. A Map eszközsorból a ikon megnyomásával indíthatjuk el a rajztisztítást. 1.4 ábra A rajztisztítás párbeszéd panel A rajztisztítás párbeszéd ablak csak nyomógombokat tartalmaz. Az Object Selection (objektum kiválasztás), az

Object Conversion (objektum konverzió) és a Cleanup Options (tisztítási beállítások) megnyomása után egy-egy újabb párbeszéd panel jelenik meg. A rajztisztítási beállítások megőrződnek, a kiválasztott objektumok kivételével, bármelyik paraméter megváltoztatása után az OK gomb megnyomásával a tárolt paraméterek értékeit módosíthatja. A Proceed megnyomása után, a beállított paraméterekkel megkezdődik a rajztisztítás és az aktuális beállítások is megőrződnek. 1.33 A rajztisztításba bevont objektumok kiválasztása 1.5 ábra Objektumok kiválasztása Az objektumok kiválasztása párbeszéd panel segítségével jelölhetjük ki a rajztisztításban résztvevő rajzelemeket. A Select Automatically (automatikus kiválasztás) esetén az összes objektum bekerül a rajztisztításba, még azok is, amelyek kikapcsolt (nem látható) rétegen vannak! A befagyasztott rétegeken levő objektumok az automatikus kiválasztás esetén is

kimaradnak a rajztisztításból. A Select Manually (manuális kiválasztás) esetén a Select< gomb aktív, és megnyomása után alkalmazhatjuk az AutoCAD-ben használható kiválasztási módszereket a r ajztisztításba bevont objektumok kijelölésére. Mind az automatikus, mind a manuális kiválasztás esetén tovább szűkíthetjük a rajztisztításban résztvevő rajzelemek számát, a Filter Selected Object (kiválasztott objektumok szűrése) segítségével. A Layer Filters (réteg szűrők) mezőbe vesszővel elválasztva sorolhatja fel azokat a rétegeket, melyekkel tovább korlátozhatjuk a kiválasztott elemek körét. A réteg nevekben használhatjuk az AutoCAD speciális helyettesítő karaktereit is (1.2 táblázat) Az aktuális rajz rétegei közül a Layer (réteg) nyomógomb megnyomása után megjelenő listából válogathatunk. A listából több elemet is kiválaszthatunk, ha a kattintás közben a Shift illetve Ctrl billentyűket nyomva tartjuk. Az

automatikusan vagy manuálisan kiválasztott objektumok közül csak a szűrőben megadott mintának megfelelő rétegeken található objektumok kerülnek be a rajztisztítás műveletbe. Karakter Definíció # Egy tetszőleges számjegynek felel meg @ Egy tetszőleges betűnek felel . (pont) Egy tetszőleges nem alfanumerikus karakternek felel meg * Egy tetszőleges karaktersorozatnak felel meg, a nulla hosszúságút is beleértve, a minta elején, közepén és végén is használható ? Egy tetszőleges karakternek felel ~ Ha ez a minta első karaktere, akkor az utána következő mintának nem megfelelő rétegeket választja ki [.] A zárójelek között felsorolt bármelyik karakter [~.] A zárójelek között fel nem sorolt bármelyik karakter - Zárójelek között egy karakter tartomány megadása , (vessző) Két minta elválasztása ` () A következő karakter speciális hatását kapcsolja ki 1.2 táblázat Speciális karakterek a réteg névben

1.34 Az objektum konverziók 1.6 ábra Objektum konverziók Ez a párbeszéd panel az Object Conversion nyomógomb megnyomása után jelenik meg (1.6 ábra) A felső részen adhatjuk meg, hogy mi tö rténjen az eredeti objektumokkal a rajztisztítási eljárás után. Három lehetőség közül választhatunk • Az eredeti objektumokat módosítsa a r ajztisztítás, és azok maradjanak az eredeti rétegen (Modify Original Objects). • Az eredeti objektumok megőrzése és a tisztítás eredményének egy másik rétegre helyezése (Retain Original and Create New Objects), az eredményt tartalmazó réteg nevét meg kell adnia, ha még nem létezik a réteg, akkor az AutoCAD Map létrehozza. Azok az objektumok is létrejönnek a megadott rétegen, amelyek nem módosulnak a rajztisztítás során! Az eredeti objektumok törlése és új objektumok létrehozása (Delete Original and Create New Objects), ekkor választhatunk, hogy az új objektumok az eredeti rétegen jöjjenek

létre (Create on Original Layer), vagy egy általunk megadott rétegen. Az alsó részen az objektumok típusát módosíthatjuk. Ez főként akkor lehet hasznos, ha a rajzot más, csak vonalláncokat kezelő programmal is szeretnénk használni, vagy különböző vonalvastagságokat akarunk a vonalainkhoz hozzárendelni. Az ív, kör vonallánccá alakítása (Arc to Polyline, Circle to Polyline) esetén megmarad az eredeti ív geometria, ez nem az ív egyenesekkel történő közelítését jelenti. • 1.35 A tisztitási beállitások megadása 1.7 ábra Rajztisztítási beállítások A paraméterek beállításához lényeges megismerni azt a s orrendet, melyet az AutoCAD Map használ a hibák detektálásánál, javításánál. A rajztisztítás során az egyes hibák javítása a következő sorrendben történik: 1. Előző hiba megjelölések törlése 2. Vonalas elemek egyszerősítése 3. Alul lövések meghosszabbítása 4. Közeli pontok összehúzása 5. Metsző

objektumok megtörése 6. Lógó vonalak törlése 7. Rövid objektumok törlése 8. álcsomópontok megszüntetése 9. Dupla objektumok megszüntetése A következőkben nézzük meg az egyes beállítások jelentését. A Delete Duplicate Objects (duplikált objektumok törlése) beállítása esetén, a megadott tolerancián belül, az azonos kezdő és végponttal bíró objektumok közül a rajztisztítás az egyiket törli, a vonal irányítottságától függetlenül. Vegyük figyelembe, hogy a tolerancia értéke határozza meg, hogy két pontot azonosnak tekint-e a rajztisztítás! Amennyiben a részben átfedő objektumok közös részéből is csak az egyiket akarjuk megőrizni, akkor a Break Crossing Objects (metsző objektumok megtörése) paramétert is be kell állítanunk. A rajzban előforduló rövid objektumokat a Erase Short Objects kiválasztásával szüntethetjük meg. A megadott toleranciánál rövidebb objektumokat törli a program. Ezt a beállítást a

Snap Clustered Nodes (közeli pontok összehúzása) paraméterrel együtt célszerű használni, ha a rövid szakaszok mindkét vége más objektumokhoz csatlakozik, és ezek folytonos csatlakozását szeretnénk megőrizni. A metsződő objektumokat a Break Crossing Objects paraméter beállításával törhetjük ketté a metszéspontoknál. Ebben az esetben is figyelembe veszi a p rogram a tolerancia értékét, ha a metszéspont közelében a tolerancia távolságon belül található egy pont, akkor azt használja az objektum megtörésére, a tényleges metszéspont helyett. A túl lövések javítására ezt a paramétert az Erase Short Objects paraméterrel együtt használjuk. Az alul lövéseket az Extend Undershoots paraméter beállításával szüntethetjük meg. Amennyiben az egyik objektum meghosszabbítása a tolerancia távolságon belül metsz egy másik objektumot, akkor a meghosszabbítás megtörténik. A metszet objektum két részre vágásához a Break Crossing

Objects paramétert is be kell állítanunk. Ezt a beállítást a Snap Clustered Nodes paraméterrel együtt célszerű használni, mert a kihosszabbítás csak akkor történik meg, ha a metszéspont közelében a tolerancia távolságon belül nincs másik objektum végpont. Az álcsomópontok megszüntetése a Dissolve Pseudo Nodes paraméter beállításával történhet meg. Azokban a pontokban, ahol csak két objektum csatlakozik egymáshoz, a két objektumot egyesíti a rajztisztítás. Ez azzal is együtt jár, hogy a vonal, ív elemek egyesítéséből polyline objektum lesz Ebben az esetben a tolerancia távolságnak nincs szerepe. A tolerancia távolságnál rövidebb lógó vonalakat az Erase Dangling Objects paraméter beállításával törölhetjük ki. A túl sok részletet, töréspontot tartalmazó vonalláncok (polyline) egyszerűsítését a beállításokat tartalmazó párbeszéd panel középső részén adhatjuk meg. A Simplify Linear Objects paraméter

kiválasztása után egy sáv szélességet adhatunk meg. Minden olyan töréspontot megszüntet ezután a program, melynek elhagyása után a vonallánc a megadott tolerancia sávon belül marad. Vonal (line) elemeket az egyszerűsítés előtt vonallánccá kell alakítani a Dissolve Pseudo Nodes paraméter beállításával. Ezt egy külön rajztisztítási lépésként kell végrehajtani, mert az egyszerűsítés vizsgálat megelőzi az álcsomópontok megszüntetését. A párbeszéd panel alsó részén választhatunk az automatikus illetve manuális hibajavítás között. A manuális javítás esetén az AutoCAD Map hibatípusonként választási lehetőségeket kínál. Itt választhatjuk ki az adott típusú összes hiba javítását, a hibák egyesével történő vizsgálatát és javítását illetve a hibák megjelölését. A manuális javítás választásánál a Cleanup Markers nyomógomb is aktív, megnyomása után egy újabb párbeszéd panelen adhatjuk meg a

különböző hibák megjelölésére használt szimbólumokat és azok színét. 1.36 Hogyan kezdjünk a rajztisztitáshoz? A rajztisztítás megkezdése előtt célszerű a javítandó térkép állomány szerkezetével, keletkezési körülményeivel megismerkedni. Ez alapján tudjuk eldönteni, hogy milyen és mekkora rajzhibákra számíthatunk, mely rétegeket vonjunk be egy tisztítási műveletbe. Nagy állományok esetén a rajztisztítás végrehajtása sok időt vehet igénybe, ezért a paraméter beállítások kipróbálásához célszerű egy kisebb részlettel kísérletezni. A hibák manuális, egyenkénti megvizsgálása csak akkor használható, ha a r ajzi hibák száma nem haladja meg a p ár tíz darabot. A tolerancia távolságot körültekintően kell beállítani, előbb egy kis értékkel induljunk, és kis lépésekben növeljük, amíg a megfelelő értéket megtaláljuk. Nagyon sokszor előfordul az, hogy a legnagyobb rajzhiba kijavításához

szükséges tolerancia érték nagyobb lenne, mint a legkisebb, még megőrzendő rajzi részlet. Ilyen esetekben célszerű a rajztisztítás első lépésében a még megengedhető legnagyobb tolerancia megadásával automatikusan javítani a h ibákat, majd egy második lépésben a nagyobb tolerancia megadása után, manuálisan végignézni, kijelölni a hibahelyeket, és egyenként dönteni a hiba megszüntetésének módjáról. 1.4 Szelvények illesztése és vágása A hagyományos, papír alapú térképek kezelésének alapja a szelvénybeosztás. A különböző térképezési rendszerekben a t érképeket az aktuális méretaránytól és az egyszerre kirajzolható területtől függő nagyságú szelvényekre bontják. Az egyes szelvények határvonalainál a rajzi elemek csatlakozását a s zerkesztési technológiák igyekeznek figyelembe venni, de mivel a r ajzolók az egyes térképlapokat önálló rajzként készítik el, ezek a csatlakozások nem mindig

tekinthetők hibátlannak. A szelvények digitalizálása során a szomszédos lapokra kerülő rajzrészletek összekapcsolása csak aprólékos és figyelmes munkával végezhető el. Erre azonban feltétlenül szükség van, mivel e nélkül nem lehetséges az egyes rajzi elemek topológiába szervezése. Szerencsére az Autodesk Map ebben is a segítségünkre van, a program funkciói között megtalálhatók az ilyen rajzelemek csatlakoztatását támogató parancsok. Az előbbi probléma fordítottja a digitális térkép szelvényekre bontásánál jelentkezik. Ebben az esetben az egységesen kezelt és szerkesztett, nagyobb területet felölelő digitális térképet kell önálló rajzi szelvényekre bontani, például a kirajzolás végrehajtása előtt, vagy a szelvény más rajzi rendszerbe való átadása céljából. Ilyenkor a határvonalat metsző objektumok megfelelő éleit kell megtörni és új pontokkal kibővíteni. Az ezzel kapcsolatos lehetőségeket is

megvizsgáljuk a fejezet további részeiben. 1.41 Szelvényhatárok egyeztetése Eltérő időben digitalizált vagy különböző koordinátarendszert használó térképek gyakran mutatnak olyan torzulásokat, amelyek az egyes szelvények határát átmetsző vonalak vagy egyéb rajzi elemek pontatlan csatlakozására vezetnek. Az ilyen térképszelvényeken az utak, vezetékek vagy a topográfiai objektumok csatlakozó elemei megtörnek, illetve a csatlakozásoknál nem biztosítható a folytonosság. A torzulásokat okozó hibák az alábbiakból származhatnak: 1. Az eredeti térképszelvény szerkesztési hibái 2. A térképszelvény méretváltozása vagy torzulása miatti elcsúszás 3. A digitalizáló tábla eredendő pontatlansága 4. A digitalizáló személy szerkesztési hibái 5. Hiányzó vagy átfedő térképrészek A hibák megszüntetése az Autodesk Map rajztisztító utasításaival elvégezhető. Ehhez tekintsük a 1.8 ábrát, ahol a csatlakozó szelvények

határán az utak és a tó határvonala a rajzrészleten megtörik (a). Egy megfelelően kiválasztott lekérdezéssel kijelölhetjük a szelvényhatár körül azt a sávot, amelybe a kritikus rajzelemek beleesnek (b), majd az így kiválasztott elemekre elvégezhető a töréspontok egyesítése (c). 1.8 ábra Szelvényhatárok illesztése A rajztisztításnál megismert lépésekre van most is szükségünk. Először a 19 ábrán látható módon megadjuk a s zükséges lekérdezést a Define Querry párbeszédablakban. Ennek lehetőségeit a 22 fejezetben részletesen tárgyaljuk, így most csak arra hívjuk fel a f igyelmet, hogy a CROSSING BUFFER FENCE megjelölés a sáv szerinti kiválasztásra utal. A megadott sávba eső rajzelemek átkerülnek a munkatérbe, ahol a szelvények egyesítése elvégezhető. Ehhez a Drawing Cleanup párbeszédablakban sorba ki kell választanunk az Object Selection (objektumok kiválasztása), az Object Conversion (objektumok

konvertálása) és a Cleanup Options (rajztisztítási opciók) pontokat a megfelelő beállítások elvégzéséhez. A 110 ábrán látható, hogy a korábbi beállításoktól eltérően most csak a Snap Clustered Nodes (csomópontok összevonása) és a Dissolve Pseudo Nodes (álcsomópontok feloldása) opciókat kell engedélyezni, a többit ki kell kapcsolni. A Proceed gomb megnyomása után a Map elvégzi a beállított toleranciahatáron belüli elemek egyesítését, és a Confirm Save Back (visszamentés engedélyezése) párbeszéd ablakban a Yes gomb megnyomása után ennek eredménye visszakerül az eredeti rajzi fájlba. Amennyiben olyan rajzrészlettel dolgozunk, amelynek nem minden elemét kell a fentiek szerint egyesíteni, akkor célszerű a lekérdezésben olyan szűkítő feltételeket megadni, amelyekkel csak a kívánt rajzi elemek kerülnek át a munkatérbe. Ilyen feltételeket a lekérdezések összeállításánál lehet definiálni, pl. kérhetjük egy

megadott rétegre eső elemek leválogatását, vagy egy adott színnel rajzolt elemekét. Ennek lehetőségeivel részletesen foglalkozunk a későbbiekben 1.9 ábra Lekérdezés párbeszédablak a szelvényhatárok illesztéséhez 1.10 ábra A rajztisztítás opciók beállítása 1.42 Objektumok megtörése térképhatároknál Az AutoCAD Map Boundary Break (megtörés határvonal mentén) parancsával lehetőségünk van egy adott vonalat (pl. a szelvényhatárt) metsző objektumok megtörésére, két részre bontására Ezzel a térképeket egyértelmű szelvényekre tudjuk vágni, illetve a rajzok bármely részéből kivehetünk egy egyenesekkel lehatárolt területet úgy, hogy annak minden objektuma koordinátákkal rendelkező végpontokat fog kapni a metsző él mentén. A parancs végrehajtása előtt a szokásos módon létrehozunk és lefuttatunk egy lekérdezést a keresett objektumok kiválasztásához. Ezt követően a Map menü Map Tools almenüjéből

meghívjuk a Boundary Break (objektumok megtörése határvonal mentén) menüpontot vagy kiválasztjuk az eszközsor ikonját. A 111 ábrán látható párbeszéd ablakban a Boundaries (határok) területen válasszuk ki, hogyan kívánjuk a határvonalat megtörni. A lehetőségek az alábbiak: 1.11 ábra Objektumok megtörése határvonal mentén • Use Save Back Extents of Active Source Drawings (aktív forrásrajzok visszamentési terjedelmének felhasználása) választása esetén a f orrásrajzok terjedelmét használja a Map rajzi határként, vagyis ebben az esetben a t eljes rajzterületen található objektumok részt vesznek a műveletben. • Select Boundaries (határok kijelölése) választása esetén megengedjük a m unkatérben található objektumok kijelölését. Ezeknek az objektumoknak ilyenkor egy zárt területet kell alkotniuk, de nem kell egyedi objektumoknak lenniük. Ez azt jelenti, hogy a határvonal a rajzon már meglévő elemek

kiválasztásával jelölhető ki. Define Boundary (határ megadása) opciót választva, egy zárt határvonalat rajzolhatunk a képernyőre, amely a vágás határaként fog szerepelni. Az Object to Break (objektumok kiválasztása) területen határozhatjuk meg a műveletben részt vevő objektumok körét. A Select Automaticaly (automatikus kiválasztás) opció esetén a kijelölt terület minden objektuma részt vesz a műveletben, a Select Manualy (kézi kiválasztás) esetén pedig az AutoCAD kijelölési utasításaival lehet meghatározni a műveletbe bevonandó objektumokat. A Break Method (megtörés módja) területen azt határozhatjuk meg, hogy topológiai adatot vagy objektumadatot tartalmazzon-e a művelet. Ha a Retain Object Data (objektumadatok megtartása) opciót választjuk, akkor a metszés által létrehozott objektumok megőrzik a korábban hozzájuk rendelt objektumadatokat és a külső adatbázisokhoz tartozó csatolásaikat is. • A parancs

végrehajtása után a kijelölt objektumok határra eső metszéspontjain új pontok keletkeznek. Amennyiben szükséges, az így módosított rajz visszamenthető az eredeti rajzi állományba a Map menü Save Back (visszamentés) almenüjének Save to Source Drawings (mentés a forrásrajzba) parancsával. Ez a parancs további alkalmazási lehetőségeket is tartalmaz. Használható például egy zsúfolt térképrészlet kinagyítására és az eredeti mellé helyezésére (pl. egy belváros részletesebb ábrázolása céljából). Ilyenkor a nagyításra váró területet körülhatároljuk, majd a Boundary Break parancs végrehajtása után a lehatárolt területet kimásoljuk és az új helyén megfelelő módon újraméretezzük. Ezt a feladatot a Copy (másolás) paranccsal nem lehetne megfelelően elvégezni, mert a másolandó objektumokat nem a terület határon törné meg a program. 1.43 Objektumok metszése zárt határvonallal A Map menü Map Tools (eszközök)

almenüjének Boundary Trim (metszés határvonal mentén) ikonjával megadhatunk egy zárt határvonalat, amely mentén a parancsával vagy az eszközsor kijelölt objektumok metszésre kerülnek. Ezzel a paranccsal lehetőségünk van a határvonalon belül és kívül lévő objektumok metszésére is. A parancs kiválóan alkalmazható például egy rajzterület gyors megtisztítására egy ott elhelyezendő felirat vagy címke beillesztése céljából. Ugyancsak ezt a parancsot célszerű használni abban az esetben, ha egy térképen a kinyomtatásra kerülő terület feliratai nem vagy csak rosszul lennének olvashatók a rajz zsúfoltsága miatt. Ilyenkor a felirat alatti rész kimetszésével tudjuk a szöveget olvashatóbbá tenni. 1.12 ábra Objektum megtörése határvonallal A 1.12 á brán két vonal keresztez egy zárt objektumot (pl tavat) (a) A Boundary Trim parancsot előbb az objektum belsejére alkalmaztuk, ekkor a zárt határvonalon belüli részt metszette ki a

vonalakból a program (b). A második esetben az objektumok külsejénél hajtottuk végre a vágást, ekkor az objektum kivül eső darabokat metszette ki az utasítás. A parancs használatát mutatja a 1 .13 ábra A Trim Object at Boundary (objektumok metszése határvonallal) parancs párbeszédablakában a Boundary (határ) területen három lehetőség közül választhatunk a vágóél megadásánál. 1.13 ábra Objektumok metszése határvonallal • A Reference Last Query Boundary (kapcsolat az utolsó határ lekérdezéssel) opció választása esetén az utoljára használt lekérdezésben meghatározott határvonalat használja a p arancs vágóélnek. • A Select Boundary (határvonal választás) opcióval a munkaterületen kijelölhetjük a vágóélt tartalmazó objektum(oka)t az AutoCAD megfelelő kijelölő utasításaival. A Define Boundary (határvonal meghatározása) opció választása esetén megrajzolhatjuk a határvonalat, ebben az esetben azonban ez

a v onal nem lesz része a r ajzunknak, csak a vágásnál játszik szerepet. Az Objects To Trim (objektumok kiválasztása) területen a vágásra kerülő elemeket tudjuk megadni automatikusan vagy kézi kijelöléssel. A Filter Selected Objects (kiválasztott elemek szűrése) választókapcsoló bejelölése esetén a r étegek közül adhatjuk meg az(oka)t, amelye(ke)n a v ágásra kerülő rajzi elemek elhelyezkednek. Ennek az opciónak a segítségével könnyen szét tudjuk válogatni a rajz azon objektumait, amelyek vágására valóban sort kell keríteni (pl. szintvonalak és folyók metszése). • A Trim Method (metszés módja) területen adhatjuk meg, hogy a határvonalon belül vagy azon kívül található objektumrészeket kell kivágnunk a rajzból. Az első esetben a vágóélen belül egy üres terület jöhet létre (a kiválasztási előírásoknak megfelelően), a másodikban pedig a határvonal külsejét tudjuk eltüntetni a rajzból. A Retain Objects Data

(objektumadat megtartása) opció kiválasztása, akárcsak az előző fejezetben, most is azt eredményezi, hogy a rajzi objektumok megőrzik a meglévő objektumadatokat és a külső adatbázisokhoz tartozó csatolásaikat. Az Objects That Cannot be Trimmed (nem metszhető objektumok) területen azt határozhatjuk meg, hogy mi történjen azokkal a rajzi objektumokkal (szöveg, sraffozás és a blokk), amelyekre a parancs nincs hatással. A lehetőségek: • Az Ignore (figyelmen kívül hagyni) opció esetén ezekkel az elemekkel nem foglalkozik a parancs, eredeti formájukban és pozíciójukban maradnak meg a rajzban. • A Delete (törölni) opció választása esetén az elemek teljes egészében törlésre kerülnek, függetlenül attól, hogy mekkora részük esik a ténylegesen törlendő területre. • A Reference Insertion Point (beillesztési pont vizsgálata) opció azt eredményezi, hogy az ilyen elemek beillesztési pontja alapján kerül sor a kirajzolásukra

vagy törlésükre. Abban az esetben, ha a beillesztési pont a törlendő területre esik, az egész objektum törlődik, ellenkező esetben pedig teljes egészében megmarad. 1.5 Topológia felépítése A térinformatikai elemzések és vizsgálatok elvégzéséhez elengedhetetlen feltétel a topológia létezése. A digitális térkép előállítása során lehetőségünk van a különböző topológiák létrehozására, de akkor sincs baj, ha a rendelkezésünkre álló térképeken ez még nem történt meg. A Map parancsaival a topológia a térképen létrehozható, és szükség esetén a hibái is kijavíthatóak. A topológia az egyes pontok, vonalak és poligonok egymáshoz való azon viszonyát, kapcsolatát határozza meg, amely invariáns a térképi torzításokra, deformációkra. Könnyen belátható, hogy amíg a térképlap torzulásai, méretváltozásai hatással vannak a térképen található vonalas vagy pontszerű objektumok távolság- vagy szögadataira,

addig ezek a deformációk nem változtatják meg az elemek másfajta kapcsolatait, mint pl. az egyes vonalak metszése vagy csatlakozása, a poligonok tartalmazásai, az egyes poligonok szomszédsági viszonyai, vagy azok az alaptulajdonságok, hogy egy adott elem pont, vonal vagy vonallánc, stb. Az ilyen állandó jellegű kapcsolatok leírására szolgálnak a topológiai modellek. A térképen található vonalas és pontszerű objektumok és a hozzájuk kapcsolódó attribútumok önmagukban még nem alkotnak egymással kapcsolatban álló rendszert, ennek létrehozásához külön utasításokra van szükség. Az AutoCAD Map program a topológiák három fajtáját képes kezelni: csomópont, hálózat és poligon topológiát. A topológiák használata sok előnnyel jár: • Meghatározhatók és elemezhetők a térképadatok közötti összefüggések. • Gyorsabban elemezhetők a meglévő adatok. A különböző topológiák összekapcsolásával egy átfogó,

magasabb szintű topológia hozható létre, amivel bonyolultabb elemzések végezhetők. Később ezeket az összetett topológiákat ismét szét lehet választani alkotóelemeikre. A fejezetben áttekintjük a topológiák létrehozásának és módosításának lehetőségeit a Map program utasításainak felhasználásával. • 1.51 Topológiai viszonyok A Map topológiai modellje háromféle grafikus alapelemből épül fel, ezek a csomópontok, az élek és a poligonok. Az egyes elemek főbb jellemzőit foglaltam össze a 13 táblázatban Csomópontok X,Y koordináta Egyetlen adatok koordináta Dimenziók 1.3 táblázat Nincs (pont) élek Poligonok X,Y X,Y koordináták X,Y koordináták sorozata halmazai Hosszúság Terület Ezekből az alapelemekből háromféle topológiai viszony képezhető a Map programban: élcsomópont, él-poligon és jobb-bal viszony. • Az él-csomópont objektumokkal a meghatározással helypárosításhoz viszonyok lineáris jellemzőket

(éleket) kötnek össze más lineáris végpontjaikban elhelyezkedő csomópontokon keresztül. Ezzel a lehetővé válik a hálózati követéshez, útvonalválasztáshoz, a vagy egyéb lineáris viszonyok leírásához szükséges adatok összekapcsolása. Az élekhez két csomópont tartozik, ezeket kezdő és záró csomópontnak nevezik. A csomópontokon kettő vagy több él osztozik. Az élnek korlátlan számú köztes csúcsa lehet, ahol az él vonala megtörhet. Az élekhez irányt rendelhetünk, ennek alapértéke 0, ami az odavissza irányt jelöli Két szomszédos él a csomópontnál kapcsolódik egymáshoz A csomópontokhoz a Map egyedi azonosítót rendel hozzá, ez az ID. A csomópontok mindegyike ismeri a belőle kiinduló összes élt, és fordítva, az élek is ismerik a két végükön található csomópontokat. A hálózati topológiában a csomópont nem létezhet él nélkül, és azokat a csomópontokat, amelyekből csak egy él indul ki, szabad vagy

lebegő csomópontnak nevezik. álcsomópont a neve annak a csomópontnak, amelyikhez pontosan két él csatlakozik. Az ilyen csomópontok nem minden esetben feleslegesek, mivel a csomópontban lehetőségünk van az egyes élekhez rendelt tulajdonságok megváltoztatására (pl. az él kapacitása vagy egyéb jellemző adata módosítható így). • Az él-poligon viszonynál az objektumokat határoló élek egy poligont hoznak létre. A poligon éleinek irányítása tetszőleges lehet. A poligonok belsejében elhelyezkedhetnek további poligonok, amelyeket lyuknak vagy szigetnek nevezünk. A poligon azonosításához szükséges egy olyan pont, amely valahol a poligon belsejében található, nem belső pontja egyetlen szigetnek vagy lyuknak se, és nem feltétlenül van ugyanazon a fólián (rétegen), mint maga a poligon. Ezt a pontot centroidnak hívjuk A centroid megjelenítéséhez szöveg, blokk vagy pontobjektum használható. • A bal-jobb viszony a szomszédos

poligonok egymáshoz való kapcsolatát írja le. Egy poligon egyik élének kezdőpontjában állva és a másik végén található záró csomópont felé nézve, meghatározhatjuk az éltől jobbra illetve balra található poligonokat. Ez a kapcsolatrendszer segíthet az összefüggő területek megkeresésében, az egymással szomszédsági viszonyban lévő objektumok megtalálásában, illetve az objektumokhoz kapcsolt külső adathalmazok megfelelő illesztésében. 1.52 Csomópont topológia A csomópont topológia a csomópontok - vagyis a pontszerű objektumok - összefüggéseit és kapcsolatait ábrázolja. A csomópont topológiákat jól használhatjuk más topológiákkal együtt különböző elemzések elvégzésére, így például egy adott pontszerű objektum körüli területen belüli egyéb objektumok vizsgálatára, szűrésére. 1.14 ábra Víznyerő helyek elhelyezkedése A csomópont topológia létrehozása előtt végezzünk el egy szelekciót azon

elemek körének meghatározásához, amelyeket be akarunk vonni a topológia létrehozásába. A könnyebb azonosítás érdekében célszerű a csomópont topológiába szánt objektumok (pontok, blokkok, szövegek) külön rétegeken való elhelyezése, ez a megoldás egyébként minden más topológia létrehozását is segíti. A kiválasztás és megjelenítés (1.14 ábra) után hívjuk meg a Map menü Topology (topológia) almenüjének Create Topology (topológia létrehozás) parancsát vagy válasszuk az eszközsáv ikonját (1.15 ábra) 1.15 ábra Csomópont topológia létrehozása A Name (név) mezőben adjuk meg a topológia egyedi nevét, a Type (tipus) területen válasszuk a Node (csomópont) lehetőséget, a Description (leírás) területre pedig gépeljük be az adott topológia részletesebben megfogalmazott tulajdonságát. Mivel a Type területen a Node lehetőséget választottuk, a Topology Objects (topológiai objektumok) területen csak a Node Objects

(csomópont objektumok) gomb aktív. A Node Objects (csomópont objektumok) párbeszéd ablakban az Object Selection (objektumok kiválasztása) területen választhatunk a Select Automatically (automatikus kiválasztás) vagy a Select Manualy (kézi kiválasztás) gombok közül (1.16 ábra) 1.16 ábra Objektumok kiválasztása a csomópont topológiához A Filter Selected Objects (kiválasztott objektumok szűrése) opció választása esetén megadhatjuk annak a rétegnek vagy blokknak a nevét, amely a topológia létrehozásához szükséges objektumokat tartalmazza. A Create Topology 1.17 ábra A csomópont objektum adatok megtekintése párbeszéd ablakban a Proceed (végrehajtás) nyomógomb indítja el a topológia létrehozását, ennek végén lehetőségünk van az eredmények elmentésére is. A topológia létrehozása után a létrejött objektumadat tábla tartalma megtekinthető (1.17 ábra) Ehhez a Map menü Object Data (objektum adat) almenüjéből válaszuk

az Edit Object Data (objektum adat szerkesztése) pontot és mutassunk rá arra a csomópontra, amelynek az adataira kíváncsiak vagyunk. A csomópont jelenleg csak a belső azonosítóját (ID) tartalmazza adatként, de ez a halmaz, mint később látni fogjuk, szabadon bővíthető. 1.53 Hálózat topológia A hálózat topológia élek, illetve az élek metszésénél lévő csomópontok egymáshoz való viszonyát határozza meg. A hálózatban lehetnek hurkok Az egyes hálózati elemek (élek vagy vonalak) irányítása adott, szükség szerint oda-vissza vagy csak egyirányú lehet. Az alapértelmezés az odavissza irányítás Az éleket vonalak, nyitott vonalláncok vagy ívek alkothatják Az egyes elemek a legkülönbözőbb rétegeken helyezkedhetnek el, de az áttekinthető kezelés érdekében célszerű az összetartozó elemeket azonos rétegekbe szervezni (1.18 ábra) 1.18 ábra Belterületi utcák a hálózat topológiához Mielőtt létrehoznánk a hálózat

topológiát, szükség van a rajzi állomány tisztítására. Ezzel elkerülhető vagy jelentősen csökkenthető a hibás topológia létrehozásának az esélye. A rajztisztítás által kiszűrhető hibák halmaza elég bőséges, csak példaként említve: többszörös élek, alul- és túllövések, lógó pontok illetve élek, álcsomópontok, hibás metszések, stb. Ezek egy része persze nem jelent feltétlenül hibát, de mindenképpen célszerű átvizsgálni és - esetleg kézi vezérléssel kijavítani őket. A hálózat topológia létrehozható a csomópontok bevonásával vagy azok nélkül is. A csomópontok hozzáadása nem növeli jelentősen az adatállomány méretét, viszont az elemzések és vizsgálatok száma ezzel jelentősen bővíthető. A hálózat topológiával kapcsolatos információkat a Map objektumadatként tárolja az éleken és a csomópontokon. Az egyes elemekhez a 14 táblázatban megadott objektumadat mezőket rendeli hozzá a program.

Objektum típusa Objektumadat mező neve Leírás él ID Az él egyedi azonosítója START NODE A kezdő csomópont azonosítója END NODE A befejező csomópont azonosítója DIRECTION Irányítás DIRECT RESISTANCE Az él közvetlen ellenállása REVERSE RESISTANCE Az él fordított ellenállása Csomópont ID A csomópont azonosítója RESISTANCE A csomópont ellenállása 1.4 táblázat Hálózat topológia objektumadat mezőinek tartalma A hálózat topológia létrehozásához hívjuk meg a Map menü Topology almenüjéből a Create (létrehozás) parancsot vagy válasszuk az eszközsáv ikonját. A már korábban is látott párbeszédablak megfelelő mezőinek kitöltésekor a Type területen a Network (hálózat) opciót kell választani (1.19 ábra) 1.19 ábra Hálózat topológia létrehozása A vonalas és a csomópont objektumok kiválasztása a Node Objects és a Link Objects nyomógombok segítségével történik. Lehetőségünk van a Filter Selected

Objects (objektum kiválasztó szűrő) opció beállításával arra is, hogy a csomópontokat vagy az éleket egy megadott rétegen található objektumokból vegye a program (1.20 ábra) A megfelelő adatok megadása után a Proceed (végrehajt) nyomógomb már aktív lesz, és megnyomása után létrejön a k ért hálózat topológia. A folyamat végén lehetőségünk van az új topológia mentésére a Confirm Save Back (visszamentés jóváhagyása) párbeszédpanel Yes nyomógombja segítségével. 1.20 ábra él objektumok megadása hálózat topológiához Az így létrehozott hálózat topológia objektum adatait a Map menü Object Data (objektum adatok) almenüjének Edit Object Data (objektumadatok szerkesztése) parancsával tudjuk megtekinteni (1.21 ábra) Amennyiben szükséges, ezen menüpont segítségével lehetőségünk van az irányítás és az ellenállás értékek módosítására is. Ezeket az értékeket alapértelmezés szerint állítja be a Map, az

irány értéke 0, azaz kétirányú az él, míg az ellenállás mindkét irányban az él hosszával lesz egyenlő. A topológia kezelésével a 1.7 pontban részletesebben foglalkozunk 1.21 ábra Hálózat topológia él objektumadatainak megtekintése 1.54 Poligon topológia A poligon topológia a hálózat topológia kibővítésével jön létre és a területtel összefüggő viszonyokra épül. Minden terület egy poligont alkot, a topológiában pedig minden poligon élek halmazából áll. A poligon kötelezően tartalmaz egy centroidot, amely a poligon belsejében elhelyezkedő pont vagy blokk, a hozzá tartozó attribútum lesz a poligon azonosítója. A poligon topológiában az alábbi állítások alapvetőeknek számítanak: • • A poligonok szinte mindig rendelkeznek közös élekkel. A legtöbb él így szükségszerűen két poligonhoz is hozzátartozik. Természetesen ezeket az éleket nem kell duplán létrehozni, sőt éppen arra van szükség, hogy ha

valamelyik él duplán szerepelne a r ajzban, akkor ezt a helyzetet a rajztisztító utasításokkal szüntessük meg. A poligonok belsejében lehetnek további önálló poligonok, amelyeket szigeteknek nevezünk. Az ilyen szigetek is tartalmazhatnak a belsejükben újabb szigeteket • A poligonokhoz terület és kerület tartozik, mely értékeket a program önállóan kiszámol és a centroidok segítségével eltárol. • A többszörös topológiáknak lehetnek közös éleik, amelyek mentén a két szomszédos topológia érintkezhet egymással. A különböző topológiák, amelyeket egy rajzban létrehozunk, részben vagy teljes egészében átfedhetik egymást. Az ilyen topológiák egymáshoz való viszonyát a topológiai műveletek segítségével vizsgálhatjuk. A poligon topológiával kapcsolatos információkat a program a centroidokban, az élekben illetve a csomópontokban tárolja. A tárolt információk fajtáit mutatja a 15 táblázat • Objektum

típusa Objektumadat mező neve Leírás Centroid él ID A poligon azonosítója AREA A poligon területe PERIMETER A poligon kerülete LINKS QTY Kapcsolat az él-topológiával ID Az él azonosítója START NODE A kezdő csomópont azonosítója END NODE A befejező csomópont azonosítója DIRECTION Irány DIRECT RESISTANCE Az él közvetlen ellenállása REVERSE RESISTANCE Az él fordított ellenállása Csomópont LEFT POLYGON A baloldali poligon azonosítója RIGHT POLYGON A jobboldali poligon azonosítója ID A csomópont azonosítója RESISTANCE A csomópont ellenállása 1.5 táblázat Poligon topológia objektumadat mezőinek tartalma 1.22 ábra Földrészletek a poligon topológia létrehozásához A 1.22 á brán látható mintaterületen a hálózat topológia létrehozásának lépései hasonlóak az előzőekben már tárgyalt másik két topológiáéval, ezért itt részletesen nem ismertetjük őket. Az egyes paraméterek kitöltése

értelemszerű, amint azt a 1.23 és a 124 ábrákon is megfigyelhetjük 1.23 ábra Poligon topológia centroid adatainak megadása A Create Missing Centroids (hiányzó centroid létrehozása) opció hatására azokhoz a poligonokhoz, amelyeknek a b elsejében nincs centroid, a Map automatikusan létrehoz egyet a poligon súlypontjában. A Highlight Errors (hibák kijelzése) beállítás hatására a létrehozás során tapasztalt hibák megjelennek a képernyőn is. 1.24 ábra Poligon topológia létrehozásának párbeszéd ablaka 1.6 Topológiák szerkesztése és kezelése Az elkészített topológiákat, illetve a hozzájuk tartozó objektumokat a Map rajzszerkesztő parancsaival már nem lehet módosítani. Ebben az esetben ugyanis könnyen sérülhetnek a topológiai kapcsolatok, megváltozhatnak a szomszédsági és egyéb viszonyok, vagyis sérülhet a topológia belső konzisztenciája és integritása (ellentmondás-mentessége). Ezért abban az esetben, ha egy

topológia módosítására van szükségünk, két úton járhatunk el: • Az eredeti rajzi állományban elvégezzük a szükséges módosításokat, majd a korábbiakban ismertetett munkamenettel ismételten létrehozzuk a topológiát. Ehhez persze előbb a régit meg kell szüntetni (kitörölni), vagy ha szükséges az előző állapot megtartása, akkor egy új néven kell a módosított topológiát megalkotni. Ez a módszer akkor előnyös, ha a rajz jelentős mértékű átalakítására van szükség. • A kész topológia szerkesztése a Map által felkínált szerkesztő parancsokkal. Ez a módszer megtartja az eredeti topológia konzisztenciáját és úgy változtatja meg az egyes elemeket, hogy nincs utána szükség az újraépítkezésre. Mivel a topológia szerkesztő parancsai körülményesebben használhatók, mint a rajzszerkesztő utasításai, ezért ezt a módszert akkor célszerű alkalmazni, ha csak néhány elemet szeretnénk a topológiában

megváltoztatni. 1.61 Szerkesztési funkciók Ebben a f ejezetben egy példával szeretném bemutatni a Map topológia szerkesztő utasításainak a használatát, csupán jelezve, hogy egyáltalán milyen lehetőségeket kínál e téren a program. Amennyiben egy meglévő poligon topológiához szeretnénk hozzáadni újabb elemeket, akkor ehhez az eszközsor ikonjának kiválasztása vagy a Map menüben található Topology almenü Edit (szerkesztés) parancsának meghívása után megjelenő párbeszédablakban választhatjuk ki a módosítandó topológiát és adhatjuk meg a kívánt opciókat (1.25 ábra) 1.25 ábra Poligon topológia bővítése újabb éllel A Name (megnevezés) mezőben választhatjuk ki a topológiák közül azt, amelyiket szerkeszteni szeretnénk. Amennyiben nem elérhető, a Load (betöltés) gomb megnyomása után választhatjuk ki azt, amelyikre szükségünk van. Az Object Type (objektum tipusa) területen adhatjuk meg a szerkesztendő elem tipusát,

ami Node, Link és Polygon lehet. Az Edit Operation (szerkesztési művelet) területen az aktív lehetőségek közül választhatunk, az OK gomb megnyomása után pedig a rajzterületen adhatjuk meg a kívánt objektumot. A 1.26 ábrán látható példában egy él hozzáadását végeztük el a szerkesztő 1.26 ábra Poligon topológia bővítése új él hozzáadásával parancs segítségével. Az új él nem metszhet egyetlen meglévő élt se, amennyiben erre lenne szükségünk, akkor előbb a metszéspontot hozzá kellene adni a topológiához új csomópontként. Csak meglévő élek végpontjai vagy a csomópontok közé szerkeszthető új él Amennyiben a hozzáadott él kettéoszt egy poligont, új terület- és kerület értékek kerülnek kiszámításra, és egy új centroid is keletkezik. A bemutatott példához hasonló módon tudjuk egy hálózat topológiában a szerkesztéseket elvégezni: élek vagy csomópontok hozzáadását, törlését, az ellenállások

értékének módosítását vagy egy él irányításának megváltoztatását. 1.7 Térbeli és földrajzi elemzések készítése A topológia létrehozásával a t érbeli elemzések elvégzéséhez készítjük elő az állományunkat. A térelemzés az a f olyamat, amelynek során információkat nyerhetünk vagy hozhatunk létre a földrajzi jellemzők egy halmazáról. A térbeli elemzés egyrészt azokat a technikai lépéseket jelenti, amelyekkel meghatározhatók ezek a j ellemzők, másrészt az egyes elemek között fennálló viszonyokat. A földrajzi elemzés segítségével azonosíthatjuk a térkép egyes részeit, a területeket vagy a lineáris hálózat elemeit, és ennek alapján különböző összefüggésekre tudunk rávilágítani. A Map program segítségével különböző tipusú elemzések végezhetők: • Hálózat-követő elemzés - a hálózat felhasználásával a l egrövidebb útvonal megkeresése, vagy áramlási útvonalak meghatározása. •

átfedés-elemzés - két meglévő topológia felhasználásával egy harmadik létrehozása a köztük lévő kapcsolatok felhasználásával. • Puffer-vizsgálat - olyan objektumok meghatározása, amelyek egy meglévő topológiától megadott távolságon belül vagy kívül helyezkednek el. Lekérdezés - a létrehozott topológiákon alapuló lekérdezések végrehajtása. • Szétválasztás - egy poligon topológia több, közös jellemzőkkel bíró topológiára való szétbontása A fenti lehetőségek részletes tárgyalására nincs módom, így a további fejezetekben egy-egy példával szeretném illusztrálni a Map által kínált lehetőségeket. • 1.71 Hálózati elemzés A hálózati elemzések segítségével lehetőségünk van egy hálózat topológiában két pont közötti legrövidebb vagy optimális útvonal megkeresésére. A legrövidebb út kiválasztásához az élek hosszát, az optimális út megkereséséhez pedig az élekhez és a

csomópontokhoz rendelt ellenállásértékeket használja fel a program. Az ellenállások értékei alapértelmezés szerint az él hosszával egyeznek meg, de a szerkesztő parancsok segítségével tetszőlegesen módosíthatók, sőt arra is van lehetőségünk, hogy egy külső adattáblából vett értékeket használjunk. Keressük meg a 1.27 ábrán látható hálózatban az A és a B pont közötti legrövidebb utat! 1.27 ábra Legrövidebb útvonal keresése Válasszuk a Map menü Topology almenüjéből a Path Trace (útvonal elemzése) parancsot vagy nyomjuk meg az eszközsorban található ikont. A párbeszédpanelben az Input Topology (bemenő topológia) területen válasszuk ki a kívánt topológiát, vagy ha még nem állna rendelkezésünkre, akkor a Load (betölt) nyomógomb megnyomása után intézkedjünk a betöltéséről. A Start Node (kezdő csomópont) és az End Node (vég csomópont) területeken válasszuk ki a k eresett hálózat topológiában az

útvonal két végpontját a hálózat megfelelő pontjaira való rámutatással (1.28 ábra) A Trace Parameters (nyomvonal paraméterek) területen az irányítással és az ellenállással kapcsolatos adatokat adhatunk meg. A Result (eredmény) területen a Show Trace (útvonal megjelenítése) kapcsoló beállításával a keresett útvonal a képernyőn megtekinthető, a Create Topology (topológia létrehozása) kapcsolóval pedig egy új topológia hozható létre a megtalált legrövidebb útvonallal. A Color (szín) nyomógombbal az útvonal megjelenítés színét tudjuk megadni. 1.28 ábra Legrövidebb útvonal keresése párbeszédpanel A parancs végrehajtása után a rajzterületen megtekinthetjük a két pont közötti legrövidebb utat (1.29 ábra) 1.29 ábra A legrövidebb útvonal megjelenítése A hálózati elemzések másik típusánál egy pontból kiindulva végezhetünk vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy egy adott ellenállásérték felhasználásával

milyen távolságra lehet a h álózatban eljutni (pl. a szállodától 15 perc sétaútra található éttermek megkeresése) A Map menü Topology almenüjéből vagy az eszközsáv ikonjának megnyomásával választható Flood Trace (áramlás elemzés) párbeszédpanelen a s zokásos módon válasszuk ki az elemzés alapjául szolgáló topológiát az Input Topology területen, vagy töltsük be, ha még nem használtuk korábban (1.30 ábra) A Start Node területen válasszuk ki a Select gomb megnyomása után a kiindulási csomópontot. A Trace Parameters (nyomvonal paraméterek) területen a Direction (irány) nyomógombra kattintva, a betöltött topológia irány objektum mezőiben tárolt 1.30 ábra áramlási elemzés párbeszéd ablak értékekre vonatkozó feltételeket adhatunk meg. A Resistance (ellenállás) nyomó-gomb segítségével az egyes élek alapértelmezés szerinti ellenállása helyett egy kapcsolt adatállomány tetszőleges mezőjének értékét

választhatjuk az áramlás vizsgálatához. Itt adható meg az a maximális ellenállás is, amely a vizsgálat alapját képezi. A 1.31 ábrán annak a vizsgálatnak az eredményét láthatjuk, amelyben a P pontból max 100 méter távolságra lévő csomópontokat, illetve az oda vezető utakat jelöltük meg. 1.31 ábra áramlási elemzés eredménye 1.72 Puffervizsgálat A puffervizsgálat alkalmazásával létrehozható egy megadott szélességű zóna az adott topológia körül, amely a további vizsgálatok alapja lehet. A puffervizsgálatot az összes megismert topológia esetén el lehet végezni. A zóna szélessége pozitív és negatív szám is lehet, ez utóbbi esetben a poligon topológián belül, egy szűkebb területen jön létre a puffer. A puffervizsgálat alkalmas önálló elemzések elvégzésére (pl. egy folyó körül az árvíz által veszélyeztetett sáv meghatározására), illetve gyakran alkalmazzuk további, bonyolultabb elemzések első

lépéseként egy adott topológia által érintett terület meghatározásához (pl. mely földrészleteket veszélyeztet a folyó esetleges áradása). A továbbiakban egy ilyen összetett vizsgálat első lépéseként szeretném bemutatni a puffer létrehozását. A már megismert földrészletek topológiában egy távvezeték építése kapcsán fogjuk meghatározni azokat a telkeket, amelyek a vezeték védőövezetén belül helyezkednek el. Ennek első lépéseként hozzunk létre a távvezeték körül egy adott szélességű pufferterületet. Az eszközsáv ikonjával vagy a Map menü Topology almenüjének Buffer Topology (puffer topológia) parancsával aktivizáljuk a párbeszédablakot. Ennek Input Topology (bemeneti topológia) területén válasszuk ki a vizsgálandó topológiát, vagy szükség esetén töltsük be (1.32 ábra) Az Offset (eltolás) mezőbe írjuk be a vezeték körüli védősáv szélességét, majd a Result Topology (topológia eredménye)

területen adjunk meg egy nevet az új poligon topológiának. A Layers (rétegek) mezőben válasszuk ki annak a rétegnek a nevét, amelyen a védőövezet határvonalának elemeit kívánjuk elhelyezni, majd nyomjuk meg a Proceed (végrehajt) gombot. Az eredményt a 1.33 ábrán tekinthetjük meg 1.32 ábra Puffervizsgálat párbeszédpanel 1.33 ábra Távvezeték körüli védőövezet 1.73 Topológiai átfedések elemzése Az elemzések egy igen hatásos és látványos formája áll rendelkezésünkre a topológiák átfedéseinek vizsgálatakor. A Map az átfedések három típusának vizsgálatára alkalmas: • Csomópontok átfedése poligonokkal - ezzel a poligonhoz rendelt információk átadhatók a poligon belsejében található ponthalmaznak. Például egy adott városrészben előforduló betörések helyszíneihez hozzákapcsolhatók a demográfiai adatok a jövedelem és a bűnözés közötti kapcsolat kimutatásához. • Hálózatok átfedése poligonnal

- vonalas és területi adatok között is kimutathatók az összefüggések a két topológia átfedésének vizsgálatával, például meghatározhatjuk az egyes megyék közúthálózatának hosszát. • Poligonok átfedése poligonokkal - ez a leggyakrabban előforduló vizsgálat, amelyben két tetszőleges poligon topológiából származó objektumok elemezhetők a legkülönbözőbb halmazműveletek (metszés, különbség, kimetszés, lefedés, stb.) segítségével Folytatva az előző pontban elkezdett példát, az eszközsávból az ikont illetve a Map menü Topology almenüjéből most az Overlay Topology (topológia átfedése) parancsot válasszuk ki (1.34 ábra). Az Input Topology területen adjuk meg a Source (forrás) és az Overlay (átfedés) mezőkben a kívánt topológiák neveit, vagy szükség szerint töltsük be őket. Az Operation (művelet) listából válasszuk ki a megfelelő műveletet. A Result Topology (eredmény topológia) területen adjuk meg az

új poligon topológia nevét és válasszuk ki azt a réteget, amelyre a keletkező objektumokat szeretnénk elhelyezni. A műveletet a Procced (végrehajt) nyomógombbal indíthatjuk el, és eredménye a konkrét esetben a 1.35 ábrán látható 1.34 ábra Topológia átfedése párbeszédpanel 1.35 ábra Távvezeték védőövezetébe eső területek 1.74 Lekérdezések A topológia létrehozása azt a célt szolgálja, hogy segítségével a rajzi-térképi állomány adatairól új információkat nyerhessünk, velük további elemzéseket végezhessünk. Az előző fejezetben bemutatott átfedés vizsgálat eredményei már felvillantottak valamit ezekből a lehetőségekből. A lekérdezések olyan eszközt adnak a kezünkbe, amellyel a topológiák belső vagy kapcsolt adatai alapján juthatunk új vagy másfajta ismeretekhez. Topológiai lekérdezést a létrehozott és betöltött topológián tudunk elvégezni. Vigyázzunk arra, hogy ez a fajta információszerzés

eltér az egyszerű objektum tulajdonság lekérdezéstől: az előbbi a topológiáról, az utóbbi az objektumok attribútum adatairól ad tájékoztatást. Bár a lekérdezés végrehajtásában sok hasonlóságot fogunk tapasztalni, sőt az egyik párbeszédablak formája meg is egyezik a két esetben, azért a két tevékenység nem keverhető össze. A lekérdezési feltételeknek mindkét esetben négy típusa használható: • Hely szerinti lekérdezés - a topológiai objektumok elhelyezkedése alapján. • Tulajdonág típusú lekérdezés - a topológia objektumok tulajdonságainak (pl. szín, réteg neve, blokk adatok, vonalfajta, terület, szöveg, stb.) felhasználásával • Adat típusú lekérdezés - a topológiai objektumokhoz tartozó tulajdonság-tábla adatainak felhasználásával (lásd 1.4 és 15 táblázat) SQL típusú lekérdezés - a topológiához kapcsolható külső adatbázis tábla megadott mezőinek értékei alapján. Az egyes típusba

tartozó feltételek egymással logikai műveletekkel kapcsolatba hozhatók, ezt a lehetőséget a 2.2 fejezetben részletesebben ismertetem • A topológia lekérdezés megadása során rendelkezhetünk arról, hogy az eredményekkel mit szeretnénk csinálni. A lehetőségek: • • Semmi - ebben az esetben a lekérdezés eredménye semmilyen új információt nem tesz hozzá az aktuális rajz topológiájához. Természetesen a képernyőn ebben az esetben is megjelenik a válasz a kérdésünkre, csak a továbbiakban ez az eredmény nem lesz része a topológiának. Ideiglenes - ilyenkor a kapott információt a visszakeresés után topológiaként tárolja ugyan a program, de csak egy (*) karakterrel azonosítva, amely nem kerül elmentésre a topológiák közé. A topológia kezelése parancsaival azonban ez a topológia is átnevezhető (ha szükséges), és ettől kezdve az elmentésére is lehetőségünk van. Ennek a lehetőségnek az a funkciója, hogy a különböző

próbálkozásaink során keletkező eredmények ne növeljék feleslegesen a topológiák számát egy rajzi állományon belül. állandó - az így meghatározott lekérdezés eredménye önálló névvel bekerül a topológiák közé, a r ajzzal együtt a m entése is megtörténik. általában a v égleges, további vizsgálatra szánt lekérdezések esetén használjuk ezt a lehetőséget. A topológiai lekérdezések széles skálájából ebben a f ejezetben csak egy kis ízelítőt tudok bemutatni. Mint oly sok más parancs esetében, itt is utalni tudok a Map Felhasználói kézikönyvre, amely a lehetséges utasítások részletes tárgyalásával foglalkozik. A példában a földrészletek topológia felhasználásával megkeressük azokat a telkeket, amelyek egy megadott pont körüli körön belül találhatók és a területük nagyobb 900 m 2-nél. Ehhez a Map menü Querry (lekérdezések) almenüjéből hívjuk meg a Define Topology Querry (topológiai lekérdezés

megadása) parancsot vagy válasszuk ki az eszközsáv ikonját (1.36 ábra) A Querry Topology (lekérdezett topológia) területen a Name (név) listából válasszuk ki a Földrészletek topológiát, majd a Result Topology (eredmény topológia) területen jelöljük meg a Permanent (állandó) lehetőséget és írjuk be a Name (név) mezőbe az új topológia nevét és a Description (leírás) mezőbe a részletesebb meghatározását. • 1.36 ábra Topológiai lekérdezés párbeszédpanel A Define Querry (lekérdezés megadása) megnyomása után határozhatjuk meg az aktuális lekérdezés paramétereit vagy a Load Querry (lekérdezés betöltése) választása után betölthetünk egy korábban létrehozott lekérdezést. A Define Topology Querry párbeszédablakban a korábban ismertetett négy lehetőség valamelyikét vagy ezek tetszőleges kombinációját adhatjuk meg. A Location (hely) nyomógomb választása után a rajzon kijelölhetjük a vizsgálandó

területet (a példában ez egy kör, amint az a Current Querry (aktuális lekérdezés) mezőben már látható is), a Property (tulajdonságok) nyomógomb a topológia tulajdonságainak kiválasztásában segít bennünket, a Data (adat) területen az ábrának megfelelően a topológiához kapcsolt adattábla mezőire vonatkozó feltételeket állíthatunk be (1.37 ábra) Az egyes feltételek összekapcsolásának módját a Querry Type (lekérdezés típusa) területen az And (logikai éS), Or (logikai VAGY) illetve a Not (logikai NEM) rádiógombok kiválasztásával adhatjuk meg, a következő feltétel az előzőekhez a beállításnak megfelelően fog hozzákapcsolódni. 1.37 ábra Aktuális lekérdezés megadása párbeszédpanel A beállítások elvégzése után nyomjuk meg az Execute Querry (lekérdezés végrehajtása) gombot, ennek hatására a képernyőn megtekinthetjük a lekérdezés eredményét (1.38 ábra) Az ábrán a kék színű kör jelöli a

lekérdezésbe bevont területet, a szaggatott vonallal jelölt földrészletek pedig a feltételnek eleget tevő telkeket. A lekérdezés eredménye új topológiaként bekerül a rajzi állomány topológiái közé és a továbbiakban akár egy újabb lekérdezéshez, akkor egyéb vizsgálatokhoz felhasználható. 1.38 ábra Topológiai lekérdezés eredménye 1.8 Tematikus térképek szerkesztése A tematikus térképkészítés az a f olyamat, amelynek során a g rafikus tulajdonságok és a r ajzi elemekhez vagy objektumokhoz kapcsolt attribútum értékek olyan jellemzők segítségével illusztrálhatók, mint a méret, szín vagy kitöltési minta. A tematikus térképek az egy területen belüli adatok megoszlásának bemutatására használhatók. Segítségükkel diszkrét vagy folytonos jellemzők mutathatók be. A térkép a hozzáértők számára önmagában is rendkívül sok információt hordoz, az egyes rajzi elemekhez kapcsolt attribútumok ezt az

információmennyiséget tovább növelik, és ahogy a későbbiekben (a 2.3 fejezetben) látni fogjuk, külső adatbázisok csatolásával az ismeretek széles tárháza hozható kapcsolatba a t érképpel. Ebben az információáradatban sokszor nem könnyű az eligazodás, egy hatásosan megválasztott tematikus térkép nagy segítséget jelenthet a különböző adatok szemléltetésében. A Map program segít minket az ilyen térképek elkészítésében. Lehetőséget biztosít az adatok kiválasztására, a megjelenítési opciók beállítására és szükség esetén a jelmagyarázat elkészítésére. Az objektumokat hely, fólia illetve blokknév alapján választhatjuk ki, az adatok pedig származhatnak a belső objektumadatokból, külső adatbázisból, illetve megadhatók olyan objektumtulajdonságok segítségével is, mint a szín, a terület vagy a hosszúság. A folytonos tematikus térképen az adatok általában numerikusak és elkülönített kategóriákba

sorolhatók (pl. népesség, ingatlanérték vagy vezeték átmérő, stb) Az egyes kategóriák a hozzájuk rendelt színnel vagy mintával ábrázolhatók a térképen. A diszkrét tematikus térképen az adatokat általában nem-folytonos kategóriákból nyerjük. Minden érték egy új kategóriát alkot, lehetővé téve a hozzá tartozó objektum jól elkülönített megjelenítését. Az adatok ebben az esetben nem csak numerikus típusúak lehetnek, lehetőségünk van szöveges adatok bemutatására is (pl. talajtípusok, vezetékfajták, stb) Egyes tematikus térképeken a színezés vagy mintával való kitöltés helyett célszerűbb az adatérték ábrázolása (pl. vonalvastagság vagy a szimbólum mérete) A méretváltozások alapjául belső és külső adatok egyaránt szolgálhatnak. A méretváltozásos ábrázolásra jó példa lehet a városok lakosságszám szerint változó nagyságú körrel való megjelenítése. 1.81 A tematikus térkép létrehozása

Tematikus térképet létrehozhatunk automatikusan a Map parancsaival, illetve bonyolultabb esetben egy megfelelő lekérdezés elvégzése után. Az automatizált tematikus térképkészítés során különböző lekérdezésekkel szűkíthetjük a térképi tartalmat mindaddig, amíg a szükséges elemeket ki nem választottuk. ügyeljünk azonban arra, hogy a térképeink ne legyenek zsúfoltak, ne egy térképen szemléltessük az összes adatunkat, inkább több, áttekinthetőbb térképet hozzunk létre. Mivel a s egédletben nem célom az ö sszes parancs részletes bemutatása, most is egy példával szeretném illusztrálni a Map tematikus térképkészítő lehetőségeit. A feladat a földrészleteken belüli lakóépületekhez kapcsolt topológiai és objektumadatok megjelenítése egy olyan tematikus térképen, amelyen az egyes lakóépületeket a lakószintek száma szerint különböző színekkel ábrázoljuk. Ehhez elkészítettem egy adattáblát (ennek

részletesebb tárgyalására a 2 .1 fejezetben kerül sor), amelyben az egyes épületek adatait hozzákapcsoltam az épületek topológia elemeihez. 1.39 ábra Topológia alapú tematikus térkép előállításának párbeszéd ablakai A tematikus térkép létrehozásához a Map menü Querry (lekérdezések) almenüjéből hívjuk meg a Topology Thematic Querry (topológia tematikus lekérdezése) parancsot vagy válasszuk ki az eszközsávból a ikont (1.39 ábra) Az Objects of Interest (keresett objektumok) területen válasszuk a vizsgálandó topológiát vagy töltsük be a Load nyomógomb segítségével. Ha szükséges, a Limit to Location (hely szűkítése) opció beállításával és a Define (adatmegadás) nyomógombbal megadhatjuk azt a szűkebb területet, amelyre a tematikus térkép készítése vonatkozik. A Thematic Expression (tematikus kifejezés) területen válasszuk ki a Property (tulajdonság), Data (adatok) és az SQL (adatbázis lekérdezés)

lehetőségek közül azt, amelyikkel a tematikus térképre kerülő objektumok körét kívánjuk meghatározni. A választás után a Define nyomógombbal léphetünk be a Data Expression (adat kifejezés) párbeszédablakba, amelyben először az Attribute (attribútum), Object Data (objektumadat) és az ASE Link (adatbázis kapcsolat) opciók közül választhatunk egyet. A Tables (táblázatok) mezőben adhatjuk meg annak az adattáblának a nevét, amelyben a tematikus térkép készítéséhez használandó mező található. Ennek a mezőnek a kiválasztását az Object Data Fields (objektum adatmezők) területen végezhetjük el. A Topology Thematic Mapping párbeszédpanelen folytatva a szükséges beállításokat, eljutottunk a Display Parameters (megjelenítési paraméterek) területre. A Display Property (megjelenítési tulajdonság) listájából választhatjuk a Color (szín), a Fill (kitöltés), a Line Format (vonal jellemzők), a Symbol (szimbólum) és a Text

(szöveg) lehetőséget, a választásnak megfelelően jelennek meg a tematikus térképen az egyes objektumok. 1.40 ábra A tematikus megjelenítési opciók beállításának párbeszéd ablakai A megjelenítési tartományok meghatározásához a Define nyomógomb segítségével juthatunk el (1.40 ábra) Ebben az ablakban az Add (hozzáadás) nyomógombbal fűzhetünk az eddigiekhez hozzá egy újabb értéket. Az Add Thematic Range (tartomány hozzáadása) ablakban az aktuális típusnak (ez most a Fill) megfelelő adatok adhatók meg, az ábrán látható módon a szín beállítását a Select Color (szín választása) ablak támogatja. Az egyes értékeket a Value (érték) mezőbe kell bevinnünk majd az Enter megnyomásával rögzíthetjük őket. Ebben a párbeszédablakban adhatjuk meg a Legend (jelmagyarázat) nyomógombbal A tematikus térkép értelmezését segítő magyarázó szöveg elhelyezésének paramétereit is (1.41 ábra) Az adatbevitel befejezéséhez

az OK gombot kell megnyomnunk. 1.41 ábra Jelmagyarázat létrehozása párbeszéd ablak A megjelenítés módjának kiválasztása után - a lehetőségek Discrete (diszkrét) vagy Continue (folytonos) - a Proceed gomb megnyomásával indítható a tematikus térképhez tartozó objektumok leválogatása és megjelenítése. Az eredményt a 142 ábrán tekinthetjük meg 1.42 ábra Tematikus lekérdezés eredménye 1.82 Megjelenítési paraméterek kezelése A tematikus térkép segítségével olyan többlet-információk jeleníthetők meg, amelyeket a hagyományos térképről nem tudnánk leolvasni. Az egyes rajzi objektumok attribútumai, a topológiákban tárolt egyedi jellemzők vagy a külső adatbázisból nyerhető információk szemléletes ábrázolását a Map a megjelenítési paraméterek megfelelő beállításával teszi lehetővé. Ezek az értékek négy lépésben adhatók meg a tematikus térkép előállítása során: • A Display Properties

(megjelenítési tulajdonságok) legördülő menüjéből választhatjuk ki azt a lehetőséget, ahogy az egyes objektumok kiemelését meg szeretnénk valósítani. Az előző fejezetben felsorolt megjelenítési módok közül az egyes objektumfajtáknak leginkább megfelelőt célszerű kiválasztani. A 16 táblázat mutatja, hogy az objektumok megjelenítési opciói hogyan korlátozhatók az objektum- illetve a topológia alapú tematikus térképeken. érvényes érték Objektum alapú Topológia alapú tematikus térkép tematikus térkép Szín 1-256 Nincs korlátozás, a Nincs korlátozás nem színes blokkok kivételével a BLOKK megőrzi az eredeti színét Kitöltés Bármely betöltött Csak zárt sokszögek Csak sraffozási minta topológiák Vonalformátum A munkatérben már Csak vonalak, Csak hálózati és betöltött vonalláncok, ívek és poligon topológia vonaltípusok körök Vonalvastagságok Csak vonalláncok Szimbólu-mok A munkatérben már Csak

szereplő rajzok blokkok vagy forrásrajzok poligon 2D Csak hálózati és poligon topológia cserélt Csak cserélt blokkok Szöveg Bármely Nincs korlátozás 1.6 táblázat Tematikus megjelenítési opciók értékei Nincs korlátozás A táblázat adatai segíthetnek abban, hogy a lehetséges opciók közül az adott objektumhoz illeszkedő, azzal társítható értéket válasszunk. • A Range Division (tartomány felosztása) területen választhatunk a diszkrét és a folytonos lehetőségek közül. Ez az érték határozza meg, hogy a megjelenítésre szánt adatok milyen értéktartománnyal írhatók le. • Az egyes tartományok konkrét megadásánál olyan adatformátum fog előttünk a párbeszédablakban megjelenni, amelyik a választott felosztásnak megfelelően kéri az adatokat. A diszkrét opció választása esetén fel kell sorolnunk a lehetséges értékeket, míg a folytonos esetben a lehetséges értékek intervallumait kell megadnunk. • Szükség

esetén kérhetjük a j elmagyarázat elkészítését is, amellyel az ábrázoláshoz tartozó magyarázó szöveg jelenik meg a tematikus térképünk mellett. Ez a jelmagyarázat segíthet értelmezni a rajzon megjelenő színeket vagy kitöltési mintákat, ezáltal még szemléletesebbé válik az elkészült tematikus térképünk. A jelmagyarázatban szerepelni fog valamennyi, az egyes tartományok megjelenítésére használt szimbólum mintája, valamint a szimbólumokat magyarázó felirat. 1.9 Térképek nyomtatása A térképadatok bemutatásának befejező fázisa a térkép kinyomtatása. A Map ebben is sok segítséget ad, a térképszelvényekből atlaszt állíthatunk össze, javíthatunk a térképek megjelenítésén, címblokkokat hozhatunk létre és a beállításokat későbbi felhasználásra el is menthetjük. A továbbiakban röviden összefoglalom az ezzel kapcsolatos tudnivalókat 1.91 Nyomtatási térképkészlet összeállítása Egy térkép vagy

térképsorozat kinyomtatásához szükséges összes paraméter teljes megadása a nyomtatási térképkészlet. A nyomtatási térképkészletbe kinyomtatási képek vagy képbeállítások sorozata menthető el, majd egyetlen művelettel térképatlasz formájában kinyomtatható az összes térkép. A kinyomtatási konfiguráció elmenthet és kinyomtathat egy térképsorozatot megadott időközönként, hogy ezáltal a térképkészítés folyamata, az egyes munkafázisok eredményei jól dokumentáltak legyenek. Fontos megjegyezni, hogy a térképsorozatok nyomtatása kikerüli az AutoCAD PLOT parancsát. A nyomtatási készlet megadásához öt alkotóelemre van szükségünk: • A nyomtatási lekérdezés megadására során határozhatjuk meg a r ajz azon elemeit, amelyeket be kívánunk vonni a kirajzolásba. A lekérdezésnek meg kell előznie a térképkészlet nyomtatási opcióinak megadását, a parancs végrehajtása során már nincs lehetőségünk a lekérdezés

elindítására. A lekérdezésekről bővebben a 22 fejezetben lesz szó. • Meg kell adnunk a kirajzolandó terület szelvényekre bontásához szükséges zárt vonalláncokat az AutoCAD PLINE (összetett vonal) vagy BLINE (határ létrehozása), illetve a Map menü Create Closed Polylines (zárt vonalláncok létrehozása) parancsával. Az objektumadatok segítségével meg kell adnunk egy nyomtatási határ nevet, amelyet a nyomtatási határhoz kell csatolnunk egy objektumadat tábla felhasználásával. • Létre kell hoznunk egy nyomtatási elrendezés blokkot, amellyel meg tudjuk határozni, hogy az egyes nyomtatások hogy legyenek elrendezve a n yomtatási készletben. A nyomtatási elrendezés blokk ezen kívül a térkép címblokkjaként is felhasználható. Minden egyes blokknak tartalmaznia kell egy un. lebegő nézetablakot, amely a papírtérben található térkép különböző nézeteit rendelik hozzá a kirajzolandó térképlaphoz. Ezen kívül a nyomtatási

elrendezés blokkban megadhatunk referencia nézetablakot is, amelyen áttekintő nézetet mutathatunk be az összes kirajzolandó szelvény egymáshoz való viszonyáról és elhelyezkedéséről. A blokknak tartalmaznia kell az összes térképjelölést, amelyet a nyomtatásban szerepeltetni szeretnénk, mint pl. a léptékbeosztást, a jelmagyarázatot vagy az észak-nyilat, stb. • Szükségünk van a csatolt forrástérkép rajzi állományaira, amelyekből a térképnyomtatási készletet fel fogjuk építeni. Végezetül meg kell adnunk egy forgatókönyv-fájlt, amely a térképkészlet nyomtatásához szükséges parancsokat tartalmazza. Ezt a f orgatókönyvet a n yomtatási térképkészlet összeállítása során a Map készíti el. Mivel a parancs használata nem kapcsolódik szorosan a Map térinformatikai lehetőségeihez, a részletesebb tárgyalásnak most nem látom értelmét. Mindössze arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy a digitális térkép

elkészítésével az elsődleges célunk egy számítógépben tárolt és ott jól használható térkép megalkotása, de a térkép egyéb célokra történő alkalmazásakor a kinyomtatásra is szükségünk lehet. Ez az eszköz illetve utasításcsoport ezt a t evékenységet igyekszik megkönnyíteni és rendszerezettebbé tenni, ezért érdemes volt legalább érintőlegesen megemlíteni ebben a dolgozatban is. • 2. A Map adatkezelői funkciói Az előző fejezetben rövid áttekintést adtam a Map térképkezelő lehetőségeiről. A lehetséges funkciók tárháza természetesen sokkal bővebb, mint ami a segédlet kereteibe beleférhet, de a legjellemzőbb - és a térinformatikai alkalmazás szempontjából legfontosabb - eszközökkel mindenképpen foglalkoznunk kellett. Ebben a fejezetben a Map adatkezeléssel kapcsolatos lehetőségeit szeretném áttekinteni. Ezekre a parancsokra a korábbiakban már többször hivatkoztam, hiszen a rajzi funkciók

tárgyalásánál se lehetett őket kihagyni vagy kikerülni. Most azonban sok olyan eszközre és parancsra is sor fog kerülni, amelyeket az eddigiekben még nem említettem. Mit is értünk adatkezelésen a Map-ben ? A megfogalmazás, illetve a fenti cím igazából nem elég pontos, hiszen mindaz, amiről az előző fejezetekben szó volt, lényegében adatkezelés: a grafikus adatok kezelése volt. A továbbiakban azokkal az adatokkal szeretnénk részletesebben foglalkozni, amelyek jellegükben nem grafikusak, de a rajzi-térképi állományhoz szorosan hozzátartoznak. Ezek egy része külön tevékenység nélkül is rendelkezésünkre áll, hiszen része magának a rajznak (pl. a fólia, vonaltípus, szín, terület, stb.), a többit pedig a megfelelő parancsokkal tudjuk hozzákapcsolni (pl. objektumadat, régebbi elnevezéssel attribútum) A lekérdezések használatával az objektumadatok tárolt értékei alapján visszakereshetők a rajzi objektumok. A fejezet további

részében megismerkedünk az objektumadatok használatával, a lekérdezések segítségével elérhető megjelenítésekkel, a külső adattábla csatolásának és használatának előnyeivel és hátrányaival, az SQL nyújtotta sokoldalú lehetőségekkel. 2.1 Az objektumadatok használata Az AutoCAD Map programmal két módszert használhatunk az objektumokhoz kapcsolódó szöveges információk tárolására. Az ilyen adatokat tárolhatjuk objektumadatként magában a rajzi állományban, valamint elhelyezhetjük őket egy külső, SQL adatbázisban. A két módszer közül a rajzi adattárolást az alábbi esetekben célszerű választanunk: • Kevés adatunk van. Ilyenkor nem érdemes egy külső adatbázisban tárolni őket, feltöltésük és lekérdezésük hatékonyan elvégezhető a Map program segítségével is. • Az adatokat csak a Map programon belül kívánjuk felhasználni, nem szándékozunk megosztani őket más alkalmazásokkal. A külső adatbázis

létrehozása pont az ilyen cserekapcsolatok esetén indokolt és szükségszerű. • Az objektumadat egy megadott rajzi objektumhoz kapcsolódik és nem az objektumok egy széles halmazához. Ilyenkor egyszerű kezeléssel kapcsolhatjuk hozzá a megfelelő objektumhoz a kívánt adatokat. • Az adatok értékei hosszú távon állandónak tekinthetők, nincs szükség rendszeres karbantartásukra. A Map belső adatkezelése a rendszeres karbantartáshoz nem kínál eléggé hatékony eszközöket, erre a feladatra sokkal alkalmasabb egy megfelelő adatbázis-kezelő program (pl. Access, DBase, Oracle, stb) A rajzi állomány megnövekvő mérete nem okoz problémát a tárolásnál és az adatkezelésénél. Az adatok belső tárolása ugyanis megnöveli az AutoCAD rajzi állományának a m éretét, és amennyiben a r ajzunk e n élkül is nagy lenne, akkor ezzel a módszerrel a hatékony kezelés lehetőségei romlanának. Ilyen esetben célszerűbb a szöveges adatokat egy

független, külső adatbázisban tárolni és amikor szükséges, hozzákapcsolni a rajzi állományhoz. Az előbbiek alapján könnyen kitalálható és megfogalmazható, hogy mely esetekben célszerű az adatokat külső adatbázisban tárolni. A könnyebb áttekinthetőség érdekében azért foglaljuk ezeket az indokokat is össze: • • Ha az adatokat az AutoCAD programon kívül más alkalmazásban is fel szeretnénk használni, akkor erre a legkézenfekvőbb módszer a külső adatbázisban való tárolásuk. • Ha a rajzi objektumok törlésénél nem akarjuk elveszíteni a hozzájuk kapcsolt szöveges információt. Ha az adatokat objektumadatként tároljuk, akkor azok mindig egy meghatározott rajzi objektumhoz kapcsolódnak. Ha ezt az elemet töröljük, értelemszerűen a hozzákapcsolt szöveges adat is elvész. Csökkenteni szeretnénk a rajzi állomány méretét. Ez a lehetőség akkor is a rendelkezésünkre áll, ha eleinte a rajz mérete még nem

indokolta a külső adatbázis használatát és a munkát úgy kezdtük, hogy az adataink belső objektumtáblákba kerültek. Ha menet közben kiderül, hogy az állományunk mérete túlzottan felduzzadt, a belső adattábláinkat átalakíthatjuk külső adatbázisokká, ezáltal a rajzi állomány méretét munka közben is jelentősen csökkenthetjük. Az AutoCAD Map program az objektumadatokat un. obj ektumadat táblában tárolja A tábla minden egyes rekordja egy-egy rajzi objektumhoz kapcsolódik. Az adott objektumhoz rendelt értékek a tábla mezőiben tárolódnak. Az objektumadat táblák számára és a bennük tárolható adatmennyiségre nincs korlátozás, ezek mérete csak az előzőekben leírtak miatt érdemel figyelmet. Az objektumadat objektumhoz kapcsolásakor egy adott objektumhoz egy meghatározott tábla új rekordja kerül. A tábla létrehozásakor felhasznált lehetőségeknek megfelelően ennek a rekordnak a mezői tartalmazhatnak alapértelmezés

szerinti értéket is, amely persze szükség esetén bármikor átírható vagy módosítható. Ugyanahhoz a rajzi objektumhoz több, ugyanabból vagy különböző táblából származó rekord is csatolható. • 2.11 Objektumadatok definiálása Az objektumadatok létrehozása két lépésből álló folyamat: • Előbb hozzunk létre egy objektumadat táblát a szükséges adatok megadásával. Kapcsoljuk össze az objektumadatokat az objektumokkal. Az első lépés végrehajtásához előbb meg kell tervezni a megfelelő adatszerkezetet, majd ennek megfelelően létre kell hozni az objektumadat táblát. A Map menüből válasszuk ki az Object Data (objektumadat) almenü Define Objekt Data (objektumadatok megadása) parancsát vagy nyomjuk meg az eszközsávon a ikont (2.1 ábra) A megjelenő párbeszédablakban válasszuk a New Table (új tábla) nyomógombot, ennek megnyomása után a 2.1 á brán látható további ablak jelenik meg előttünk. Ennek segítségével

adhatjuk meg a tábla mezőinek tulajdonságait Először a Table Name (tábla neve) mezőbe írjunk be egy kifejező és egyedi nevet az objektumadat tábla azonosítására. A név szóköz karaktert nem tartalmazhat. Ezt követően a Field Definition (mező meghatározása) területen töltsük ki a Field Name (mezőnév), Type (adattípus), Description (leírás) és a Default (alapértelmezés) mezőket a megfelelő adatokkal. Az adattípus listának négy lehetséges értéke van, ezek: Integer (egész), Character (karakter), Point (pont) és Real (valós), ezek értelmezése a szokásos. A mezők kitöltését az Add (hozzáad) gomb megnyomásával zárjuk, ekkor a megadott mező felkerül az Object Data Fields (objektumadat mezők) területre. A hibásan felvitt mezők külön-külön vagy mindegyik egyszerre törölhetők a Delete vagy a Delete All nyomógombok segítségével. • 2.1 ábra Objektumadat megadás párbeszéd ablakai Az objektumadat tábla módosítása a

Define Object Data párbeszédablak Modify (módosítás) nyomógombjával történhet, ekkor a Table (tábla) mezőben kiválasztott objektumadat tábla mezői módosíthatók az előbbiek szerint. 2.12 Objektumadatok objektumokhoz kapcsolása és leválasztása Az objektumadat tábla létrehozása után következik az objektumokkal való kapcsolat kiépítése. Az AutoCAD Map program az objektumadat alapértelmezését minden kijelölt objektumhoz hozzákapcsolja, majd egyesével kiemeli őket, hogy szükség esetén az értékeket módosítani lehessen. Egy objektum egyidőben több objektumadat táblával is kapcsolatban lehet Ha a kapcsolatra már nincs szükségünk, a leválasztás is megoldható. Az objektumadat tábla és az objektumok összekapcsolásához válasszuk a Map menü Objeck Data (objektumadat) almenüjéből az Attach/Detach Object Data (objektumadat csatolása/leválasztása) ikont (2.2 ábra) A Table (tábla) listából pontot vagy nyomjuk meg az eszközsávban

a válasszuk ki a kapcsolni kívánt táblát, majd ha szükséges, az Object Data Field (objektum adat) listán szereplő mezők értékeit a Value (érték) területen beállíthatjuk annak érdekében, hogy a kijelölt objektumokhoz ezt az értéket hozzárendelhessük. Az Action (művelet) területen az Attach to Objects (objektumok csatolása) gomb megnyomása után jelölhetjük ki a megjelenő térképen a csatolni kívánt objektumokat. Amennyiben az Overwrite (felülír) jelölőnégyzet aktív, akkor a kijelölt objektumokhoz korábban hozzárendelt értékek felülíródnak, ellenkező esetben az új értékeket hozzáadja a program a meglévőkhöz. 2.2 ábra Objektumadat tábla objektumokhoz kapcsolása Az objektumadatok leválasztása az előbbiekhez hasonlóan történik, csak most értelemszerűen a Detach from Objects (objektumokról leválasztás) nyomógombot kell kiválasztanunk. Arra is lehetőségünk van, hogy az objektumokról csak a hozzájuk kapcsolt

adatok egy részét válasszuk le, ilyenkor az Object Data Field területen kell kijelölni a leválasztásra váró mezők neveit. Az objektumadatok szerkesztésével kapcsolatosan fontos tudni, hogy amennyiben egy objektumadattal rendelkező objektumot több részre törünk vagy vágunk, akkor az objektumadat tábla csak ahhoz az elemhez marad hozzákapcsolva, amelyiknek a kezdőpontja az eredeti kezdőponthoz közelebb esik vagy azzal megegyezik. Az objektumadattal rendelkező objektum másolásakor az objektumadat teljes egészében másolásra kerül. 2.13 Objektumadatok szerkesztése Az objektumadatokkal természetesen műveletek is végezhetők. Az objektumokhoz kapcsolt adatok módosíthatók, eltávolíthatók vagy további objektumokhoz csatolhatók. A műveletek elvégzéséhez rajzszerkesztői jogosultsággal kell rendelkezni az Autodesk Map programban. A szerkesztés elvégzéséhez nyomja meg az eszköz sáv ikonját vagy válassza ki a Map menü Object Data

almenüjéből az Edit Object Data (objektumadat szerkesztése) parancsot (2.3 ábra) A Table (tábla) listából keressük ki a kívánt objektumadat tábla nevét, majd a Select Object (objektum választás) nyomógombbal jelöljük ki sorba a módosítandó objektumokat. Az Object Data Field (objektumadat mező) területen mutassunk rá arra a mezőnévre, amelynek a tartalmát módosítani szeretnénk, majd a Value (érték) területre írjuk be az új értéket. Az Enter billentyű megnyomásával ez az érték bekerül az objektumadat táblába, a kijelölt objektum adataként. Az eljárást további mezőkre, illetve újabb objektumokra folytathatjuk a fentiek szerint. 2.3 ábra Objektumadatok szerkesztése párbeszéd ablak Az Insert Record (rekord beillesztése) nyomógombbal egy újabb adatrekord fűzhető hozzá a kijelölt objektumhoz. Ilyenkor a Record# területen a 2/1, 3/1 stb felirat jelzi az objektumhoz csatolt rekordok számát, illetve az éppen szerkesztés

alatt álló sorszámát. A Delete Record (rekord törlése) nyomógombbal az aktuálisan kijelölt objektumból a megadott sorszámú rekord törlődik. 2.14 Objektumadatok használata lekérdezésben Az objektumokhoz csatolt adatok jól használhatók lekérdezések létrehozásához. A lekérdezésekkel részletesebben a 2.2 fejezetben foglalkozom, most csak jelezni szeretném, hogy a lekérdezés megadásánál a Data (adat) területen tudjuk maghatározni a keresett objektumok adatait. 2.2 Lekérdezések Az AutoCAD Map program használatánál szét kell választani a r ajzszerkesztési és a térinformatikai funkciókat. A rajzszerkesztéshez mindazok a parancsok felhasználhatók, amelyeket az AutoCAD 14-es verziója ismer. Ezekről a megfelelő kézikönyvekben lehet ismereteket szerezni A rajzszerkesztés eredményeként kapott rajzokat a Map forrásrajznak nevezi. A forrásrajzokból egy konkrét alkalmazáshoz tetszőleges számú lehet hozzákapcsolva, ezek vagy aktív

vagy passzív állapotban lehetnek. A térinformatika feladatok elvégzéséhez ezeket a f orrásrajzokat, illetve egy meghatározott részüket át kell másolnunk a munkatérbe, ahol velük a kívánt feladatok elvégezhetők. A kinyerhető objektumhalmazok megadásához felhasználhatók a belső és a külső adatállományok információi is. Az adatok ilyen módon történő átvitele a munkatérbe az AutoCAD Map szóhasználatával a lekérdezés. A lekérdezés megadásánál az objektumok kiválasztásának a f eltételeit tudjuk meghatározni. A feltételeknek négy különböző típusa van, ezek külön-külön és egymással kombinálva is használhatók a lekérdezés létrehozásánál. A négy típus az alábbiak szerint foglalható röviden össze: • Hely szerinti lekérdezés. Az adatoknak a forrásrajzban való elhelyezkedése alapján történik a válogatás. • Tulajdonság szerinti lekérdezés. Ebbe a csoportba az AutoCAD jellemző tulajdonságai

alapján történő lekérdezések tartoznak. Ilyen tulajdonság az objektum színe, vonaltípusa, rétege vagy magassága. • Adatok szerinti lekérdezés. Olyan információkra épül, amelyeket a rajzfájl nem-grafikus objektumadatként tárol. Ebbe a csoportba sorolhatók az előző fejezetben megismert objektumadat táblákban tárolt információk, de ilyenek a blokk-attribútumok is. SQL alapú lekérdezések. Ez a csoport a külső adatbázisokban tárolt és onnan visszanyerhető információkat használja fel a lekérdezések szervezéséhez. A lekérdezés megvalósításához az SQL utasításai is használhatók. A lekérdezés a benne megfogalmazott egyszerű vagy összetett feltételeknek megfelelően átvizsgálja az aktív forrásrajzi állományokat, kiválasztja belőlük a feltételeknek eleget tevő rajzi elemeket, és az így kinyert objektumokat átmásolja a munkatérbe, ahol az eredmény megtekinthető vagy további elemző munkához felhasználható. • A

továbbiakban tekintsük át kicsit részletesebben - de ismételten csak a teljesség igénye nélkül - a lekérdezések létrehozásának főbb lépéseit és lehetőségeit. 2.21 Lekérdezések létrehozása A lekérdezés megadásához nyomjuk meg az eszközsáv ikonját vagy válasszuk ki a Map menü Querry (lekérdezés) almenüjéből a Define Querry (lekérdezés megadása) parancsot (2.4 ábra) A megjelenő párneszéd ablakban előbb határozzuk meg a lekérdezés feltételeit. A Querry Type (lekérdezés típusa) területen válasszunk a Location (hely), a Property (tulajdonság), a Data (adat) és az SQL lehetőségek közül. Az egyes lekérdezések összekapcsolására használjuk az And (és), az Or (vagy) illetve a Not (nem) operátorokat. Ezek a logikai operátorok a következő feltételnek az előzőekhez való viszonyát határozzák meg. A lekérdezés típusa opciókat a Map az alábbiak szerint értelmezi: 2.4 ábra Lekérdezés létrehozása párbeszéd ablak

• A hely szerint kiválasztás párbeszédablaka a 2.5 ábrán látható Ebben a felsorolt 2.5 ábra Hely szerinti lekérdezés megadása lehetőségek közül egyszerre egy választható ki, de természetesen az utasítás ismételt meghívásával a feltételek itt is összekapcsolhatók. A Boundary Type (határ típusa) opciók közül választhatjuk az All (mind), a Buffer Fence (sáv), a Circle (kör), a Fence (felfűz), a Point (pont), a Polygon (poligon), a Polyline (vonallánc) és a Window (ablak) lehetőséget. A Selection Type (választás típusa) területen jelöljük meg az Inside (belül) illetve a Crossing (metsz) opciók egyikét az elemek kiválasztásának szabályozására. Ezt követően kattintsunk a Define (megad) nyomógombra és a megjelenő rajzi ablakban határozzuk meg a választásunknak megfelelő rajzterületet. A kijelölést az AutoCAD-ben megismert módon végezhetjük el. • Az objektumok tulajdonság szerinti kiválasztását a 2.6 ábrán

látható párbeszéd ablak segíti A Select Property (tulajdonság kiválasztása) területen adjuk meg azt a tulajdonságot, ami alapján a lekérdezést vezérelni akarjuk. Amennyiben szükséges, a megfelelő értéket a Value (érték) mezőbe gépeljük be, és az előtte álló Operator (művelet) mező legördülő listájából válasszunk hozzá egy alkalmas logikai operátort. Az egyes opciók jelentése: Area (terület), Block Name (blokknév), Color (szín), Elevation (szint), Object Type (objektum típus), Group (csoport), Layer (fólia), Length (hossz), Linetype (vonal típusa), Text Style (szöveg stílus), Text Value (szöveg) és Thickness (vastagság). Ezek mindegyike az AutoCAD egyegy objektumtulajdonságának felel meg, és a kiválasztás azokat az objektumokat érinti, amelyek ezen tulajdonágnak megfelelnek. 2.6 ábra Tulajdonság szerinti lekérdezés megadása • Az objektumok objektumadatok alapján történő kiválasztását a 2.7 ábrán látható

párbeszéd ablak segíti. Az első sorban három opció közül választhatunk Az Attribute (attribútum) az aktív forrásrajzban található blokkok és a hozzá tartozó attribútumok alapján teszi lehetővé a keresést. Az Object Data (objektumadat) választással a f orrásrajzok objektumadatai és a hozzájuk rendelt mezők értékei szerint végezhetünk leválogatást. Az ASE Link (ASE csatolás) az aktív forrásrajzokhoz kapcsolt külső adatbázisok oszlopai alapján definiált lekérdezést tesz lehetővé. Ebben az esetben az adatok kinyeréséhez az SQL szerinti lekérdezést kell alkalmaznunk. A fenti lehetőségek megválasztása után az Object Data Fields (objektumadat mezők) területen megjelennek a Table (táblák) listájából kiválasztott adathalmaz mezői. Ezek bármelyikére vonatkozó feltételt megadhatunk az Expression (kifejezés) mezőben és kapcsolhatunk hozzá egy megfelelő logikai operátort a Operator (művelet) listából. 2.7 ábra Adat

szerinti lekérdezés párbeszéd ablaka A lekérdezésre szánt objektumok kiválasztásához az objektumainkhoz kapcsolt külső adatbázis oszlopai is felhasználhatók. Ehhez az SQL utasításait kell alkalmaznunk Részletesebben erről a kérdésről a 2.3 fejezetben lesz szó Az előző három párbeszéd ablakban elvégzett beállítások eredménye a Define Querry párbeszéd ablak tartalmát a 2.8 ábrán látható módon változtatja meg • 2.8 ábra A lekérdezési feltételek beállítása Az így összeállított lekérdezés a földrészleteket és a rajtuk található épületeket tartalmazó mintaterületen a 2.9 ábrán látható kiválasztást eredményezi Az ábrán látható kört külön utasítással hívtam a képre, csak az a szerepe, hogy jelezze a lekérdezésben szereplő hely feltételt. 2.9 ábra összetett lekérdezés eredménye 2.22 Lekérdezések szerkesztése és futtatása A létrehozott lekérdezésekben a lekérdezési feltételek utólag is

módosíthatók, de nem lehet megváltoztatni a lekérdezés típusát (hely vagy tulajdonság, stb.) Ha erre is szükségünk lenne, csak a feltétel letörlésével és újra definiálásával tudjuk ezt elérni. A feltételekben szereplő logikai operátorok módosítása azonban lehetséges. A lekérdezés szerkesztése parancsot ugyanúgy kell aktivizálni, mint a lekérdezés létrehozását, vagyis ezt az utasítást is a Define Querry (lekérdezés megadása) párbeszédablak vezérli. Ebben az utoljára létrehozott lekérdezés adatai és paraméterei jelennek meg. A módosításra váró feltételt jelöljük ki a Current Querry (aktuális lekérdezés) listán és nyomjuk meg az Edit (szerkeszt) gombot. A Map megjeleníti a kiválasztott feltételnek megfelelő típusú párbeszédablakot, ahol a feltétel módosítása elvégezhető. Például a hely szerinti feltétel módosításánál a Show (mutat) nyomógomb a képernyőn megjeleníti a korábban beállított

feltétel szerinti határvonalat. A javítás elvégzése után az OK nyomógombbal rögzíthetjük a változásokat. A logikai operátor módosításához a Current Querry területen válasszuk ki azt a feltételt, amelyben módosítani szeretnénk az operátort. Kattintsunk az Edit gombra, majd ezt követően nyomjuk meg az OK gombot. Az operátor módosított értéke megjelenik a Current Querry területen A definiált lekérdezések végrehajtása három üzemmódban végezhető el. Ennek meghatározása a Querry Mode (lekérdezés módja) területen a megfelelő rádiógomb megnyomásával végezhető el. Az egyes üzemmódok hatása a következő: • Prewiev (előnézet) módban ellenőrizhető, hogy a lekérdezés azokat az objektumokat nyeri ki, amelyekre szükségünk van. A kiválasztott elemeket nem másolja át a munkatérbe, így a lekérdezés módosítása egyszerűen elvégezhető. Viszont a képernyőn megjelenő látvány ellenére a kinyert objektumok nem

szerkeszthetők, és a View (nézet) menü Redraw (frissítés) parancsával a képernyőről is letörölhetők. érdemes azt is megjegyeznünk, hogy az előnézet módban a képernyőn megjelenő (látszólag) sok objektumot az AutoCAD Map egy elemnek érzékeli, így ebben a módban további információkat az objektumokról nem nyerhetünk. • Draw (rajz) módban a lekérdezés kigyűjti és a munkatérbe másolja a feltételeknek megfelelő objektumokat, ahol azokkal további műveletek végezhetők. A munkatérbe került objektumok már csak az AutoCAD Erase (törlés) parancsával tüntethetők el. Az egymást követő lekérdezések eredményei folyamatosan bővíthetik a munkatér tartalmát, de azok a rajzi objektumok, amelyeket egy előző lekérdezés során kaptunk, ismételten nem kerülnek be a munkatérbe, nem történik meg a duplikálásuk. Report (riport) módban a l ekérdezés eredménye egy ASCII fájlba kerül, ahol valamely szövegszerkesztő programmal

megtekinthető a tartalma. A lekérdezés feltételeinek eleget tevő objektumok tulajdonságai, úgymint szín, vonaltípus, vagy a vonallánc vastagsága, stb., valamint a csatolt szövegek jellemzői a munkatérbe történő bemásolás során úgy változtathatók meg, hogy ez a v áltozás az eredeti forrásrajzot nem módosítja. A változtatás elvégzését a Define Querry párbeszéd ablak Alter Properties (tulajdonság megváltoztatása) nyomógombjával hívhatjuk be (2.10 ábra) A Select Property (tulajdonság kiválasztása) területen jelöljük be az elsőként megváltoztatni kívánt tulajdonságot. Az Expression (kifejezés) ablakba • 2.10 ábra Tulajdonságok módosítása lekérdezés során írjuk be a megváltoztatásra szánt tulajdonság értékét. A beírás helyett megnyomhatjuk a Values (értékek) gombot is, ekkor a megjelenő listából választhatjuk ki a k ívánt értéket. Az adatok megadása után nyomjuk meg az Add (hozzáad) gombot, ekkor a

beállítás felkerül a Current Property Alteration (aktuális tulajdonság változtatások) területre. Minden egyes további tulajdonság megváltoztatásához a fentiek szerint járjunk el, majd befejezésül nyomjuk meg az OK gombot. A lekérdezés végrehajtásához a Define Querry párbeszéd ablakban kattintsunk az Execute Querry nyomógombra. A fenti példának megfelelő lekérdezés módosított eredménye a 211 ábrán látható 2.11 ábra Lekérdezés eredménye a tulajdonságok módosítása után 2.23 Lekérdezések elmentése A létrehozott lekérdezés mindaddig aktív marad és megőrződik, amíg egy újabbat nem hozunk létre. így módosítása vagy bővítése bármikor elvégezhető és a módosított lekérdezés ismételten végrehajtható. Ha azonban egy lekérdezés helyett egy teljesen újat szeretnénk előállítani úgy, hogy közben az előző lekérdezés beállításai ne vesszenek el, akkor ehhez a lekérdezések elmentésére van szükségünk.

A Map rendelkezésünkre bocsátja ezt a parancsot, így a mentésnek és a későbbi betöltésnek nincs akadálya. A Define Querry párbeszéd ablakban a lekérdezés létrehozása után válasszuk a Save (mentés) nyomógombot (2.12 ábra) A lekérdezések kategóriákba sorolhatók, ezért első lépésként a Category (kategória) listából válasszunk egy korábban létrehozott kategóriát vagy hozzunk létre egy újat a New Category (új kategória) gomb megnyomásával. A Name (név) és a Description (leírás) mezőket töltsük ki úgy, hogy a lekérdezés nevének teljesen egyedinek kell lennie még különböző kategóriák használata esetén is. A Save to External File (mentés külső fájlba) opció kiválasztásával egy tetszőleges könyvtárba és fájlba menthető a lekérdezés. A File Name (fájl név) mezőbe közvetlenül beírhatjuk a fájl nevét és elérési útját vagy a Browse (tallóz) nyomógombbal válogathatunk a meghajtók és a könyvtárak

között. A Save Options (mentési opciók) területen számos beállítási lehetőséget kínál fel a Map a lekérdezések elmentéséhez és későbbi azonosításához. A mentés elvégzésére az OK gomb megnyomása után kerül sor 2.12 ábra Lekérdezés elmentése párbeszéd ablak 2.24 Elmentett lekérdezések használata A belsőleg elmentett lekérdezések utólag betölthetők, átdolgozhatók és végrehajthatók. A külsőleg elmentett lekérdezések közvetlenül nem tölthetők be, mivel a formátumok AutoLisp (ez a f ájl viszont végrehajtható az AutoLisp környezetben, ott átszerkeszthető, módosítható és futtatható). A külsőleg elmentett lekérdezések a Map menü Querry almenüjének Run External Querry (külső lekérdezés futtatása) parancsával hajthatók végre (2.13 ábra) A belső lekérdezések betöltéséhez hívjuk meg a Map menü Querry almenüjének Run Querry (lekérdezés futtatása) parancsát (2.13 ábra) 2.13 ábra Belső és

külső lekérdezés futtatása A Category (kategória) listából válasszuk ki a megfelelő nevet majd a Querries (lekérdezések) területen válasszuk ki a v égrehajtandó lekérdezés nevét. A Run Querry (lekérdezés futtatása) nyomógombbal intézkedhetünk a lekérdezés betöltéséről és egyidejűleg a végrehajtásáról is. Akár belső, akár külső lekérdezést hajtottunk végre, a Define Querry ablakben ettől kezdve ez a lekérdezés számít aktuálisnak és szerkeszthető vagy módosítható a tartalma. 2.3 Munka külső adatbázisokkal Az AutoCAD Map programból a külső adatbázisban tárolt adatok könnyen elérhetők és felhasználhatók a különböző lekérdezések vagy leválogatások összeállításához. Ennek elvégezhetőségéhez a külső adatbázisban tárolt adatokat össze kell kapcsolnunk a rajzi objektumokkal, ezt követően már használhatjuk őket a lekérdezésekben. Objektumadat Külső adatbázis adat Kezelhetőség Egyszerű

a használata összetettebb: konfigurálás, SQL szintaxis. Több előkészületet és karbantartást igényel Elem és szöveg csatolása Az objektumok nem Az objektum és az adat választhatók el a kapcsolódó közötti csatolás törölhető az adattól adat elvesztése nélkül Lekérdezések Csak egyszerű lekérdezések Bonyolult lekérdezések is lehetségesek Fájlzárolás Csak olvasható fájlokkal Az adatokhoz egyidejű hozzáférés biztosítható több felhasználónak is DWG rajzméret Növekedés Nagyon kicsi növekedés: a csatolás az objektumokkal Adatkezelési követelmények Karbantartás és biztonsági Karbantartás és biztonsági másolat a DWG fájlban másolat a D WG fájlban és az adatbázis fájlokban Adathozzáférés Csak kapcsolt térképek Adatszerkezet Egyszerű: egész szám, valós Változó: numerikus, sztring, szám, sztring vagy dátum, logikai, szabadkoordináta formátumú, memo Az összes térkép adataihoz kapcsolható. A

Map program nélkül is szerkeszthető Csak AutoCAD, ADE és AutoCAD, AutoCAD Map és bármelyik adatbázisAutoCAD Map kezelő rendszer 2.1 táblázat Az objektumadat tábla és az adatbázis előnyei és hátrányai Adatmegosztás Az adatbázisok, adattáblák fogalmával a jelen segédletben nem kívánok foglalkozni, a szükséges ismeretek az irodalomjegyzékben is szereplő vagy más művekből megtudhatók. A továbbiakban az Access programmal létrehozott és feltöltött adattáblákat fogok használni, de a Map lehetőséget ad a DBase, az Oracle vagy az ODBC felületen keresztül bármely más, relációs adatbázishoz való hozzáféréshez. Az adatbázis-tábla sorait a továbbiakban rekordnak, az oszlopait attribútumnak, a sor és oszlop találkozásánál található adatot pedig mezőnek fogom nevezni. Mielőtt a konkrét tevékenységeket ismertetném, szólni kell egy pár szót az objektumadat tábla és a külső adatbázis használatához kapcsolódó

előnyökről és hátrányokról. A 21 táblázatban foglaltam össze a k étfajta adatkezelési módszerrel kapcsolatos észrevételeket. A táblázatban felsorolt megállapítások segítenek annak eldöntésében, hogy egy konkrét alkalmazásban a belső objektumadat táblát vagy külső adatbázis kapcsolatot érdemes felépítenünk. 2.31 Adatbázisok csatolása és leválasztása Mielőtt a külső adatbázisokkal bármilyen műveletet végeznénk, a használni kívánt adatbázis táblát hozzá kell kapcsolnunk a munkaterünkhöz. Az adatbázisok munkatérhez kapcsolásához válasszuk a Map menü Database (adatbázis) almenüjéből az Attach Database (adatbázis kapcsolása) parancsot (2.14 ábra) A Select Database Type (adatbázis típus választása) párbeszéd ablakban a Select Type of Database to Attach (a csatlakoztatni kívánt adatbázis típusa) területen jelöljük be annak az adatbázis-kezelőnek a típusát, amelyet használni kívánunk. 2.14 ábra

Adatbázistípus kiválasztása Az OK gomb megnyomása után a Map áttér a 2.15 á brán látható Attach Database (adatbázis csatolása) párbeszédablakra, ahol megadhatjuk a kapcsolandó adatbázis tábla nevét. A lehetséges fájlok listájából csak azok jelennek most meg a képernyőn, amelyek a kiválasztott adatbázis-kezelő típusának megfelelnek. A csatlakozás elvégzéséhez az adatbázis tábla elérését biztosító jelszó megadására is szükségünk lehet, ezt a Connect to Environment (csatlakozás a k örnyezethez) párbeszéd ablakban tehetjük meg. 2.15 ábra Adatbázis kiválasztása csatoláshoz A memória felszabadításához lekapcsolhatjuk az éppen nem használt adatbázis táblákat úgy, hogy azok továbbra is a munkatérhez lesznek csatolva, csak ez a kapcsolat az újbóli felépítésig nem lesz aktív, így nem foglalja a memóriát. Ha egy adatbázis táblát már nem kívánunk használni, akkor véglegesen is leválaszthatjuk a

munkatérről, ekkor újbóli eléréséhez ismét a munkatérhez kell csatolnunk. Az adatbázis tábla lekapcsolásához a Map menü Database almenüjéből a Disconnect Database (adatbázis-kapcsolat megszüntetése) parancsot kell választanunk (2.16 ábra) A Select Database to Disconnect (adatbázis választás a kapcsolat megszüntetéshez) listáján jelöljük meg a lekapcsolandó adatbázis nevét, majd nyomjuk meg a Disconnect gombot. 2.16 ábra Az adatbázis lekapcsolás és visszakapcsolás párbeszéd ablakai A visszakapcsoláshoz a teendők ehhez hasonlóak, csak most a Map menü Database almenüjéből a Connect Database parancsot kell aktivizálnunk (2.16 ábra) Mindkét esetben a Close (bezár) nyomógombbal fejezhetjük be a tevékenységünket. 2.32 Adatbázis táblák megtekintése Az adatbázis csatolása után már lehetőségünk van a táblázatban tárolt adatok megtekintésére. Ehhez a Map menü Database almenüjének Browse Database (adatbázis

böngészése) listájából válasszuk ki a Table (tábla) parancsot. A Database listából válasszuk ki az adatbázist, a Table listából pedig a megtekintendő tábla nevét. Az OK gomb megnyomása után a képernyőn megjelenik a kért adatbázis. A táblázat oszlopainak szélessége, a képernyőn megjelenő terület nagysága az egér segítségével átszerkeszthető, a 2.17 ábrán az átméretezett táblát láthatjuk 2.17 ábra Adatbázis tábla megtekintése A Data View (adatnézet) ablak önálló menüvel rendelkezik, amelyben parancsok sora segít bennünket az adattábla rendezésében, átméretezésében vagy a legmegfelelőbb nézetének megválasztásában. Ezeket a lehetőségeket most nem kívánom részletesebben tárgyalni, használatuk igen egyszerű és logikus. 2.33 Adatbázis rekordok csatolása rajzi objektumokhoz Az adatbázis tábla előző pontban bemutatott megjelenítése alapján igen sok információhoz juthatunk a tábla tartalmáról, de a

térinformatikai lehetőségek tárgyalása szempontjából számunkra az lenne az igazán hasznos, ha a r ekordokat a rajzi objektumokhoz tudnánk kapcsolni, majd a különböző lekérdezésekben a tárolt információt felhasználva állíthatnánk elő a rajzi objektum megfelelő részhalmazát. Nos, a Map természetesen kiválóan alkalmas ennek a f eladatnak az elvégzésére is. Az adatbázis tábla rajzi objektumokhoz való hozzákapcsolásának első lépése a Link Path Name (csatolási útvonalnév) megadása. Ez az információ kapcsolja össze az adatbázis tábla egyik (kulcs) oszlopát a rajzi objektum azonosítójával. A rajzi objektum azonosítóját négy lehetőség közül lehet kiválasztani: • Blokk - a kapcsolat a blokk attribútumon keresztül jön létre, általában a blokk ID-je (azonosítója) egyezik meg az adatbázis tábla kijelölt kulcs oszlopának értékeivel. • Szöveg - a csatolás a szövegből jön létre. Ilyen esetben a szöveg

tartalmának kell egyeznie a kulcs oszlop értékeivel. A csatolás a szöveghez kapcsolja az adatbázis rekordjait • Zárt blokk - a kapcsolat most is a blokk attribútumokon keresztül jön létre, de ezek a blokkok egy zárt vonallánc belsejében helyezkednek el. A csatolás a z árt vonalláncokra vonatkozik. Zárt szöveg - a kapcsolat olyan szövegekre épül fel, amelyek egy zárt vonallánc belsejében helyezkednek el. A csatolás most is a zárt vonalláncokra vonatkozik Fontos megjegyezni, hogy az utóbbi két esetben a blokknak és a szövegnek egy zárt vonallánc belsejében kell lennie. Nem elegendő tehát a határoló objektumok folytonos csatlakozása, csak a • vonalláncok létezése esetén jön létre a kapcsolat. Ezért, amint azt a második példában látni fogjuk, a vonallánc létrehozásához szükségünk lesz némi kis trükk alkalmazására. Az adatbázis tábla csatolásának két módját szeretném bemutatni példákon keresztül,

természetesen most is csak egy-egy alapeset tárgyalásával. A már jól ismert, földrészleteket és helyrajzi számokat tartalmazó rajzunkkal fogunk dolgozni. Előbb a helyrajzi szám szöveghez kapcsoljuk hozzá a Telek adatbázis tábláját, majd ugyanezt az adatbázis táblát a földrészletekkel fogjuk összekapcsolni. Az első példában csatoljuk a szokott módon a munkatérhez az állományt és végezzünk el egy hely szerinti kiválasztást az összes rajzi objektumra vonatkozóan. Majd csatoljuk a rajzhoz a Telek adatbázis táblát. Most következik a LPN (Link Path Name) létrehozása Ehhez a Map menü Database almenüjéből válasszuk ki a Define Link Path Name (csatolási útvonalnév megadása) parancsot (2.18 ábra) A Database (adatbázis) és a Name (név) listákból válasszuk ki az adatbázis és a tábla nevét, majd a Link Path Name (csatolási útvonalnév) mezőbe írjunk be egy egyedi nevet a csatolás azonosításához. Egy adatbázis táblát több,

egymástól különböző módon csatolhatjuk a rajzunkhoz, ezen csatolásokat különbözteti meg egymástól az itt megadott név. A Key Selection (kulcs kiválasztása) területen az adatbázis tábla oszlopai közül jelöljük meg azt, amelyik a k ulcsa lesz a kapcsolatnak. Fontos, hogy olyan oszlopot válasszunk, amelynek az értékei különböznek egymástól, hiszen csak így töltheti be a k ulcs szerepét. Ha ezt egy oszlop nem teljesítené, akkor több oszlop is megadható, de ebben az esetben a rajzi objektumnak is ilyen összetett kulcs-értékkel kell rendelkeznie. Az OK gomb megnyomásával a csatolási útvonalnév létrejön, és megjelenik a munkatér intézőben illetve az adatbázis megtekintésekor a Link Path Name listájában. Miután megadtuk az LPN-t, következhet a kapcsolat létrehozása az adatbázis tábla és a rajzi objektumok között. 2.18 ábra Csatolási útvonalnév megadása Válasszuk ki a Map menü Database almenüjéből a Generate Links

(kapcsolat generálása) parancsot (2.19 ábra) A Linkage Type (kapcsolat típusa) területen a 2.19 ábra Csatolások automatikus létrehozása Text (szöveg) opciót jelöljük be, a Data Links (adatkapcsolatok) területen pedig a Create ASE Links (ASE csatolások létrehozása) opciót. Ezzel a rajzi szövegeket kívánjuk összekapcsolni az adatbázis táblával. Az LPN listájából keressük ki az előző lépésben megadott csatolási útvonalnevet, ekkor a Key1 (kulcs1) területen megjelenik az adatbázis tábla kijelölt kulcs oszlopának a neve. Az ASE Link Validation (ASE csatolás ellenőrzése) területen a Link Must Exist (kapcsolatnak léteznie kell) opciót jelöljük be, amivel csak azokat a kapcsolatokat hozzuk létre, amelyek mind a két területen léteznek (a rajzban és az adatbázis táblában). Az OK gomb megnyomása után a megjelenő kérdésre az All (minden) választ adjuk, amivel az összes szöveg objektum kapcsolását kérjük a programtól. Miután

létrejött a k apcsolat, tekintsük meg ennek eredményét! Hívjuk be az adatbázis táblát és jelöljünk be rajta néhány olyan rekordot, amelyekhez kapcsolt rajzi objektumokat szeretnénk megtekinteni. A Data View (adatnézet) ablakban a Highlight (kiemelés) menüből válaszuk a Zoom Scale (zoom lépték) parancsot és adjunk meg a listából egy nagyítási értéket (2.20 ábra) A kijelölt objektumokat ilyen mértékben kinagyítva fogja a Map megjeleníteni a képernyőn. Ugyancsak a Highlight menüben jelöljük ki az Auto Zoom (automatikus zoom) opciót, ennek hatására a megtalált objektumokat automatikusan nagyítva jeleníti meg a program. 2.20 ábra A Highlight menü Highlight Object (kiemelt objektumok) parancsának választása után a képernyőn megtekinthetjük azokat a szöveg objektumokat (szaggatott vonallal rajzolva), amelyeket az adatbázis táblában kiválasztottunk (2.21 ábra) A kapcsolat értelemszerűen fordítva is működik, ha a rajzon

választunk ki szöveg elemeket, akkor a velük kapcsolatban álló rekordok az adatbázis táblában jelennek meg kiemelten (jelen esetben sárga színnel) (2.22 ábra) Amennyiben a kijelölésben bármelyik oldalon több elem is részt vett, akkor a nekik megfelelő elemeket egyenként is megtekinthetjük a Highlight menü megfelelő parancsaival. 2.21 ábra Adatbázis táblában kijelölt rekordok megjelenítése a rajzban 2.22 ábra A rajzban kijelölt rekordok megjelenítése az adatbázis táblában A második példában az adatbázis táblát a földrészletek poligonjához szeretnénk hozzákapcsolni, hogy magukról a földrészletekről nyerhessünk információkat. Mivel a rajzi állományban a földrészletek határvonalait önálló vonal elemként hoztuk létre, az adatbázis kapcsolatot közvetlen módon nem tudjuk felépíteni. Ezért előbb a földrészletek határvonalát zárt vonalláncokká alakítjuk a korábban létrehozott Földrészletek topológia

felhasználásával. Az így nyert objektumokkal a csatolás már elvégezhető. Az ehhez szükséges utasításokat tekintsük most át röviden A Map menü Map Tools (Map segédeszközök) almenüjéből válasszuk ki a Create Closed Polylines (zárt vonalláncok létrehozása) parancsot (2.23 ábra) A 2.23 ábra Zárt vonallánc létrehozása topológiából Name (név) mezőben adjuk meg az átalakítandó topológia nevét, a Create on Layer listából pedig válasszuk ki annak a rétegnek a nevét, amelyre a létrejövő vonalláncokat szeretnénk elhelyezni. Az OK gomb megnyomása után az átalakítás eredménye a 2.24 ábrán látható, a vonalláncok rétegének zöld a színe. 2.24 ábra Topológiai objektumok átalakítása zárt vonalláncokká Most már rendelkezésünkre állnak az adatbázis tábla és a f öldrészletek közötti kapcsolat kiépítéséhez a zárt vonalláncok, így nincs akadálya a parancs végrehajtásának. Most a Map menü Database

almenüjéből a Define Link Path Name paranccsal létrehozunk egy új csatolási útvonalnevet, majd ennek felhasználásával a Generate Link (kapcsolat generálása) parancs értelemszerű, az előzőektől kicsit eltérő használatával hozzuk létre a kívánt kapcsolatot (2.25 ábra) 2.25 ábra Adatbázis tábla kapcsolása zárt szöveg objektumon keresztül Ezek után az előzőekben leírt módon hajthatjuk végre a lekérdezést az adatbázis tábla elemeinek elhelyezkedésére vonatkozóan, és amint az a 2.26 ábrán megfigyelhető, a keresett objektumok most a földrészletek határvonalaival lesznek azonosítható, ezeket láthatjuk a rajzon szaggatott vonallal (kiemelten) megjelenítve. 2.26 ábra Adatbázis tábla kijelölt rekordjainak megtekintése a rajzban 2.34 Az SQL lekérdezések használata Miután a külső adatbázis táblánkat összekapcsoltuk a rajzi objektumokkal, az aktuális visszamentési halmaz összes objektumát a hozzájuk tartozó

csatolásokkal együtt mentsük vissza a forrásrajzunkba. Ezt a Map menü Save Back (viszamentés) almenüjének Save to Source Drawings (visszamentés a forrásrajzokba) parancsával végezhetjük el. Ezt követően már lehetőségünk van arra, hogy az adatbázisban ún. S QL lekérdezéseket hajtsunk végre Az SQL (Structured Querry Language - strukturált lekérdező nyelv) segítségével egyszerű és összetett lekérdezéseket hozhatunk létre az adatbázis tábla tetszőlegesen kiválasztott oszlopainak tartalma alapján. Ezek a lekérdezések a korábban már tárgyalt másik három típussal együtt vagy önmagukban is használhatók a megjelenítendő objektumok halmazának kiválasztására. Az előző fejezetben létrehozott második csatolás felhasználásával válogassuk most ki azokat a földrészleteket, amelyeken - az adatbázis táblában tárolt adatok felhasználásával megállapíthatóan a beépítettségi százalék értéke nagyobb, mint 30 %, és vegyük

hozzá ehhez a lekérdezéshez a terület összes épületét. A lekérdezés adatainak megadásához válasszuk ki a Map menü Querry almenüjéből a Define Querry parancsot. A szokásos párbeszéd ablakban előbb állítsuk be a Property területen az épület réteg megjelenését, majd az SQL nyomógombbal hívjuk meg az SQL lekérdezés összeállításához a p árbeszéd ablakot és a Condition (feltétel) területen állítsuk be a megfelelő értéket (2.27 ábra) 2.27 ábra SQL lekérdezés összeállítása A lekérdezés végrehajtása után kapott eredményt a 2.28 á brán tekinthetjük meg Fontos megjegyezni, hogy SQL lekérdezést csak a f orrásrajz alapján lehet szerkeszteni, ezért volt arra szükség, hogy az előzőekben a Save Back utasítást végrehajtsuk: ennek eredményeként kerültek be a szükséges adatok a forrásrajzba. 2.28 ábra SQL lekérdezés eredménye