Vallás | Tanulmányok, esszék » Ellentmondások a Bibliában

Adatlap

Év, oldalszám:2003, 17 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:292
Feltöltve:2007. április 24
Méret:206 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

11111 Anonymus 2015. június 16
  Sok újdonságot találtam, könnyű kezelni a rendszert.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

Ellentmondások a Bibliában1 „Mert ha a t rombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a h arczra? Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.” (1Kor 14,8―9) „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.” (Péld. 30,5) Szabad-e ölni? „És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.” (1Móz 415) „Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon.” (1Móz 3721) „Ne ölj.” (2Móz 20,13, 5Móz 517, Máté 521, Mát 1918, Márk 1019, Luk 1820, Róm 139, Jak 211) „Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit.” (4Móz 3511) „Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg

őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt; Vagy akármiféle követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét: Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a szent olajjal.” (4Móz. 3522―25) „Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt.” (5Móz 196) „Majd szóla az Úr Józsuénak, mondván: Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válaszszatok magatoknak menekülésre való városokat, a melyekről szóltam néktek

Mózes által, Hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vérbosszúló elől. A ki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék. Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte ő azt annakelőtte. És lakozzék abban a városban mindaddig, a míg ítéletre állhat a gyülekezet elé, a míg meghal a főpap, a ki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, a melyből elfutott vala.” (Józs 201―206) „Saul azonban azt mondá: Senkit se ö ljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek.” (1Sám. 1113)

„De tíz ember találtaték ő közöttük, a kik ezt mondák Ismáelnek: Ne ölj meg minket, mert kincsünk van nékünk a mezőn, búza és árpa, olaj és méz és megtartóztatá magát, és nem ölé meg őket az ő atyjokfiaival.” (Jer 418) „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.” (Mát 521) „Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;” (Mát. 1918) „A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.” (Márk 1019, Luk 1820) „Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.” (Róm 139) 1 Nem az összes ellentmondás olvasható itt, mert akkor az maga a Biblia lenne csak az

ellentmondásoknak megfelelő csoportosításban. Az idézetek a Károli-fordításból származnak, és a helyesírás a kiadványt követi. Egyes Biblia-kutatók szerint több mint 10 000 ellentmondás található a Bibliában „Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél” (Jak 211) „És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.” (Jel 95) Ezzel szemben: „Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg,” (1Móz. 37.20) „A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.” (2Móz 2112) „De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova meneküljön.” (2Móz 2113) „Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje,

oltáromtól is elvidd azt a halálra.” (2Móz. 2114) „A ki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (2Móz 2115) „A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.” (2Móz 2116) „A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (2Móz 2117) „De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.” (2Móz 2123) „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;” (2Móz. 2124) „De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és még sem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.” (2Móz 2129) „A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.” (2 Móz 2220) „Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.” (2 Móz 3115) „És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel

Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.” (2 Móz 3227) „Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül.” (3Móz 727) „Ha valaki Izráel házából ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl le a táborban, vagy a ki öl a táboron kivül, És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott, töröltessék ki azért az ilyen ember az ő népe közűl: Azért hogy vigyék el Izráel fiai az ő véres áldozataikat, a melyeket áldoznak vala a mezőn, vigyék el azokat az Úrnak, a gyülekezet sátorának nyílásához, a p aphoz, és ál dozzák meg azokat hálaáldozatul az Úrnak.” (3Móz 17.3―4) „És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök

tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, a ki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül.” (3Móz 1710) „Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.” (3Móz 2414) „És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon. Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.” (3Móz 2416―17) „A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.” (3Móz 2421) „És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül. (4Móz. 1535) „Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, a kik odaszegődtek Bál-Peórhoz.” (4Móz 255) „Most azért öljetek

meg a kisdedek közül minden fineműt; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.” (4Móz 3117) „A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt. Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal; 2 Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.” (4Móz 3519―21) „Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala; És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta;” (4Móz. 3526―27) „Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a g yilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.” (4Móz 3530) „Az a

jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül Ha testvéred, a te anyádnak fia, 2 vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid. Ama népek istenei közül, a kik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek egyik végétől a másik végéig: Ne engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd őt; Hanem megölvén megöljed őt; a te kezed legyen először rajta az ő megölésére, 3 azután pedig az egész népnek keze.” (5Móz

135―139) „Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt. (5Móz 175―177) „Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből” (5Móz 1712) „Mindenki, a k i ellene szegül a t e szódnak, és n em hallgat a t e beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!” (Józs 118) „Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őtet?

Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!” (Bír 631) „És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb kőszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és űzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl.” (Bír 725) „Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg. (Bír 817)” „És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és te ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan az ő ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az ő tevéiknek nyakán levő ékességeket.” (Bír 821) „Akkor azt mondák néki: Mondd: Sibboleth! És ha Szibbolethet mondott, mert nem tudta úgy kimondani, akkor megfogták őt és megölték a Jordán réveinél, és elesett ott abban az időben az Efraimbeliek közül negyvenkétezer.” (Bír. 126) „És ezt kell

cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, a ki már férfiúval hált, öljetek meg.” (Bír 2111) „És a nép szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással (az eredeti szöveg szerint: mészárlással) sújtotta vala a népet.” (1Sám 619) „Így szól a Seregek Ura (az Úr): . Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. S aul pedig megveré Amáleket a népet pedig mind kardélre hányatá.” (1Sám 152―158) „És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot;” (1Sám. 191) „Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr előtt szövetséget kötöttél én velem, a te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van bennem, ölj meg te; miért vinnél atyádhoz engemet?” (1Sám. 208) 2 „Ha

testvéred, a te anyádnak fia”, ez a legközelebbi rokont jelenti, mert a többnejű családban az egy anyától származók állnak egymáshoz a legközelebb. 3 „a te kezed legyen először rajta az ő megölésére” = először te emelj kezet: a tanúnak kell a követ elsőnek dobni a halálra ítéltre. 3 „Mert mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod; most azért küldj érette, és hozasd ide őt hozzám, mert ő a halál fia.” (1Sám 2031) „Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged” (1Sám. 2411) „És te megmondottad nékem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem.” (1Sám 2419) „Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van. Annakokáért én mellé

állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak. ” (2Sám 1.9―10) „Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, a hol a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.” (2Sám 1115) „És vegyétek körül a királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a király körül legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.” (2Kir 118) „De parancsola Jójada pap a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nékik: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki őt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában” (2Kir. 1115) „És ha valaki nem keresné az Urat, az Izráel Istenét, megölettessék kicsinytől fogva nagyig, úgy a férfi, mint az

asszony.” (2Krón 1513) „És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg előljáróit, mondván nékik: Vezessétek ki a rendek között; és ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg. Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg őt az Úr házában” (2Krón. 2314) „De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.” (2Krón 254) „A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belső udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék,” (Eszt. 411) „Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!” (Zsolt. 137,9) „Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt

hull el, Kisdedeiket szemök előtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplősítik. Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek; Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a m éh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök” (Ésa. 13.15―18) „Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.” (Jer 153) „Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az ő méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta? Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szűzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.” (Siral 220―21) „Vénet, ifjat, szűzet,

gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, a kik a ház előtt valának” (Ezék. 96) „És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és h ogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.” (Ezék 1319) „És kövezze meg őket a gyülekezet, és vagdalják össze őket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tűzzel égessék meg.” (Ezék 2347) 4 „És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek.” (Dán 213) „Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik

ketté vágatnak.” (Hós 14,1) „És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.” (Luk 222) „És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.” (Csel 1328) „Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.” (Jel 611) Szabad-e hazudni? „Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és n e hajtsanak hazug szóra.” (2Móz. 59) „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” (2Móz 2016) „Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú ne légy.” (2 Móz 231) „A hazug beszédtől távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak.” (2 Móz 237)

„Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.” (3 Móz 1911) És a bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki hazugságot szólott az ő atyjafia ellen: Úgy cselekedjetek azzal, a mint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt;” (5Móz. 1918―19) „Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.” (Zsolt 317) „A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.” (Zsolt 31.19) „Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.” (Zsolt 3414) „A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.” (Zsolt 1014) „Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!” (Zsolt. 1202―3 „Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek” (Péld. 1221) „Nem illik a

bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.” (Péld 177) „A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.” (Péld 1922) „A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.” (Péld 2128) „Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.” (Péld 306) „Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.” (Jer 2332) „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug

és hazugság atyja.” (Ján 844) „Ne hazudjatok egymás ellen,” (Kol. 39) „Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.” (1Tim 42) „és ne hazudjatok az igazság ellen.” (Jak 314) ezzel szemben: „Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: »Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.« De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: »Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók.«” (Józs 23―4) 5 „Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.” (1Kir 2223, 2Krón 1822) „Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.” (Mik 211) „És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét,

hogy higyjenek a hazugságnak” (2Thess. 211) Szabad-e lopni? „Ne lopj.” (2Móz 2015, 5Móz 519, Mát 1918, Márk 1019, Luk 1820, Róm 221) „Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált;” (3Móz. 64) „A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold.” (3Móz 1913) „Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;” (Péld. 2222) ezzel szemben: Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.” (2Móz 322, 2Móz 11.2) „Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.” (2Móz 1236) „Ő megállván, vágta a

Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő utána, de csak a fosztogatásra” (2Sám 2310) „Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.” (Náh 29) „És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.” (Mát 212, Márk 112, Luk 1930, Ján 1214) Hány Isten van? „Kezdetben 4 teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz. 11―12, 1Móz 24―25, Zsolt 336, Zsolt 8912, Zsolt 1365, Csel 1415, Csel 17,24, Zsid 113, Jób 33.4) „az Úr, a mi Istenünk, egy úr!” (5Móz. 64) „És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek,

hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket.” (2Kir 1918) „Kezdetben vala az Íge, 5 és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. „És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr királyságának, a mely a Dávid fiainak kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk is, a melyeket Jeroboám öntetett néktek istenek gyanánt.” (2Krón 138) „Avagy nem ti űztétek-é el az Úrnak papjait, az Áron fiait és a Lévitákat? És nem ti szerzettetek-é magatoknak papokat, mint egyéb országoknak nemzetségei, akárkit, a ki az ő szolgálatjának felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a bálványok papja, a melyek nem istenek.” (2Krón 139) „A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.” (Zsolt 502) „Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.” (Zsolt 503)

„Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.” (Zsolt 50.7) 4 A katolikus tanítás szerint a kezdet az abszolút kezdetet jelenti. A változó idő a testi létezők létmódjához tartozik, azért velük együtt kezdődik Benne van az a vallási tétel is, hogy a világ nem örök, mint Isten, hanem úgy különbözik tőle, mint a mű a szerzőjétől 5 Az ige a magyar nyelvben ma elsősorban az egyik szófajt jelöli. Eredeti jelentése: szó, beszéd, s az eredeti szövegben ugyanezt jelenti a „Logosz”. A Logosz = az Ige (így nagybetűvel, a Károli Bibliában: Íge), a Beszéd Amikor Szent János örök isteni természetéről szóló előszavát megírta, alkalmasnak találta a Logosz, Ige szót Jézusnak megjelölésére, akiben két természet egyesült: a testben megszületett, kereszthalált szenvedett, föltámadt és a mennybe visszatért 6 „És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek

voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat.” (Ésa 3719) „Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába.” (Jer 57) „Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.” (Jer 1012) „Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!” (Jer. 1620) „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” (Ján 11―13) „Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel csináltatnak.” (Csel 1926) „és hogy

Isten sincs senki más, hanem csak egy.” (1Kor 84) „Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;” (Gal. 48) „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.” 6 (Jel 18, Jel 111, Jel 216, Jel 2213,) ezzel szemben: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre”7 (1Móz. 126, 1 Móz 51) „És monda az Úr Isten: ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.” (1Móz 322) „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?” (2Móz. 1511) „Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.” (2Móz 2313) „Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.” (2Móz

34.14) „Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;” (5Móz. 614) „Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.” (5Móz 819) „Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.” (5Móz 1128) „Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid.” (5Móz 136) „De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében

szól: haljon meg az a próféta.” (5Móz 1820) „És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.” (5Móz 2814) „És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.” (5Móz 3116) 6 Az alfa és ómega a görög ábécé első és utolsó betűje: itt a világtörténelem kiindulópontját, központját és végcélját Jézus Krisztust jelenti. A katolikus tanítás szerint Isten úgy mondja ki elhatározását, mintha udvartartásához szólna. A többes számú forma: teremtsünk embert lehet az Elohimnak megfelelő fejedelmi többes is, tehát nem kell okvetlenül a Szentháromság titkának valamilyen előzetes bejelentésére

gondolnunk. Nem lehet elfogadni azt az érvelést, hogy a többes szám használata itt, az ún. „királyi többes”, tudniillik, hogy az ilyen használat a király vezetése alatt álló összes hatalmasságot is magában foglalja: a nagyurak nevében a király nyilatkozik, Isten pedig egyedül van: „Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz 12) A Szentháromság dogmájának bevezetése sem oldja meg a problémát, mert az maga ellentmondásosabb, mint az, amelyet meg akar oldani 7 7 „Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.” (5Móz 3216) „Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!” (Józs. 2222) „És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta őket Égyiptom földéből, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, a kik körülöttük voltak, és azok előtt

hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat.” (Bír 212) „De mihelyt a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletökkel.” (Bír. 219) „És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak szíve.” (1Kir 114) „És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.” (1Kir 192) „Akkor hozzá külde Benhadád, 8 és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és ú gy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy

marokkal is jusson! (1Kir. 2010) „Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből?” (2Kir. 1835) „Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;” (1Krón. 1625) „Elrontá az idegen istenek oltárait és a magaslatokat; a bálványokat eltöreté, és az Aserákat kivágatá;” (2Krón. 143) „Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.” (Zsolt 821) „Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!” (Zsolt. 868) „Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?” (Zsolt. 897) „Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.” (Zsolt 977) „Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.”

(Zsolt 1362) „Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.” (Zsolt 1381) „Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:” (Jer. 76) „Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:” (Jer. 79) „A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra.” (Jer 7.18) „(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)” (Jer. 1011) „Visszatértek az ő atyáiknak elébbi bűneire, a kik nem akarták hallani az én igéimet, és ők magok is idegen istenek után járnak, hogy

azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, a melyet az ő atyáikkal kötöttem.” (Jer 1110) „Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.” (Jer 1310) „Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.” (Jer. 1611) 8 Benhadad ezen a néven a második (Kr. e 880―840) 8 „És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le és azoknak szolgáltak.” (Jer 229) „És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok őket, és ne

ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.” (Jer 256) „És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.” (Jer 3515) „Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.” (Dán 325) „Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és

jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;” (Dán. 511) „És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik.” (Dán 1136) „És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt.” (Dán 1139) „Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!” (Hós. 142) „Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?” (Ján. 1034) „A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!” (Csel. 1411) „Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár

az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;” (1Kor. 8.5) „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.” (1Ján. 57) Csinálhatunk-e magunknak faragott képeket? „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.” (2Móz 204, 3 Móz 58, Zsolt 977, Ésa 4018, Ésa 40.25) 9 „Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.” (2Móz 2025, 5 Móz 275, Józs 830―831) „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok” (3Móz. 261) „Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál” (5Móz. 2715) ezzel szemben: (Az Úr mondja) „Csinálj két Kérubot is aranyból, vert

aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.” (2Móz 25.18) „Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.” (2Móz 2522, 4Móz 789) „És formála két réz oszlopot . két gömböt érczből öntve és csinála egy öntött tengert tizenkét ökrön állott (s így tovább)” (1Kir. 715―1623―25) Meg kell-e tartani a szombatot? 2Móz. 20,8 „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” 2Móz. 31,15 „ valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék” 9 Az idézetek értelme: a bálványokkal ellentétben az Urat nem lehet ábrázolni. Ő szellemi természetű lény 9 4 Móz. 15,3236 „Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala,

a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek” ezzel szemben: Ésa. 1,13 „ újhold, szombat s ünnepre- felhívás; bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek” Ján. 5,16 „És emiatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton” Kol. 2,16 „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában” Üdvözülünk-e a jó cselekedetek által? Eféz. 2,8―9 „Mert kegyelemből tartattatok meg Nem cselekedetekből” Róm. 3,2028 „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte” Gal. 2,16 „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által” ezzel szemben: Jak. 2,24 „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből” Mát. 19,16―21 „És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy

örök életet nyerjek? ő (Jézus) pedig monda néki: tartsd meg a parancsolatokat Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben” Lássák-e jó cselekedeteinket? Mát. 5,16 „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket” 1 Pét. 2,12 „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.” ezzel szemben: Mát. 6,14 „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket, Hogy a te alamizsnád titkon legyen” Mát. 23,35 „az ő (a farizeusok) cselekedeteik szerint ne cselekedjetek Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek” Tarthatunk-e rabszolgákat? 3Móz. 25,45―46

„Még a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok és legyenek a ti tulajdonotok . örökké dolgoztathattok velük” 1Móz. 9,25 „Monda (Noé): átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt” 2 Móz. 21,27 „Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.” Jóel 3,8 „És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.” Luk. 12,47―48 (Jézus mondja:) „És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik.” (az eredeti szerint korbácsütésről van szó) Kol. 3,22 „Ti szolgák,

szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak” ezzel szemben: Ésa. 58,6 „ az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek” Mát. 23,8 „Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a Ti doktorotok, a Krisztus” (Az angol változatban a „doktor” „Master”- ként szerepel, aminek jelentése: cseléd gazdája) 10 Meggondolja-e magát Isten? „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4Móz. 23,19) „Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök” (Ezék. 24,14) „a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Ezék 24,14) „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Mal. 3,6) ezzel szemben: 2Móz. 32,14 „És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet

akart vala bocsátani az ő népére” 1Móz. 6,67 „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, És monda az úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; . mert bánom hogy azokat teremtettem” Jón. 3,10 „ és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre” Lásd még 2 Kir. 20,1―7, 4 Móz 16,20―35, 4 Móz 16,44―50 Lásd még 1 Móz 18,23―33: itt ábrahám ráveszi Istent, hogy gondolja meg magát azt illetően, hogy legalább hány igaz embert kell találni Sodoma városában ahhoz, hogy a város elkerülje a pusztulást. Ábrahám lealkudja ezt a számot ötvenről tízre, de Isten csak játszott vele, hiszen mindentudó lévén előre tudhatta, hogy amúgyis elpusztítja majd a várost Kell-e bűnhődnünk szüleink bűneiért? 2Móz. 20,5 „ mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és

negyedíziglen” (Megismételve: 5Móz 5,9) 2Móz. 34,6-7 „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.” 1Kor. 15,22 „Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak” ezzel szemben: Ezék. 18,20 „a fiú ne viselje az apa vétkét” 5Móz. 24,16 „Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.” Jó-e Isten, vagy gonosz? 5Móz. 32,4 „Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!” Zsolt. 145,9 „Jó az Úr mindenki iránt” ezzel szemben: „Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.” (2Móz. 1229) Ésa. 45,7 „békességet szerzek és

gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!” Sir. 3,38 „A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó” (Az eredetiben itt kérdőjel áll, költői kérdés) Jer. 18,11 „Ezt mondja az Úr: ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek!” Ezék. 20,25―26 „És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.” Megkísérti-e Isten az embert? Jak. 1,13 „Senki se mondja: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” ezzel szemben: 1Móz. 22,1 „És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot” 11 Békeszerető-e Isten? Róm. 15,33 „A békességnek Istene” Ésa. 2,4 „és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból

metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” ezzel szemben: „Vitéz harczos az Úr” (2Móz. 15,3) (Az Úr mondja:) „készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!” (Jóel 3,9―10) Békeszerető volt-e Jézus? Ján. 14,27 „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek” Csel. 10,36 „Azt az igét, melyet (Isten) elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által” Luk. 2,14 „ és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” ezzel szemben: Mát. 10,34 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a

meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” Luk. 22,36 „Monda azért nékik: és a kinek nincs, adja el felső ruháját és vegyen szablyát” Megbízható volt-e Jézus? Ján. 8,14 „Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz” ezzel szemben: Ján. 5,31 „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz” Becsmérelhetjük-e az embereket? Mát. 5,22 (Jézus mondja:) „a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére” ezzel szemben: Mát. 23,17 (Jézus mondja:) „(Ti) Bolondok és vakok” Zsolt. 14,1 „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten” Látta-e valaki Istent? Ján. 1,18 „Az Istent soha senki nem látta” 2Móz. 33,20 „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén” Ján. 6,46 „Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van (Jézus), az látta az Atyát” 1 Ján. 4,12 „Az Istent soha

senki nem látta” ezzel szemben: „Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott 12 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.” (1Móz 32,24―32,30) 10 „Az Úr pedig beszéle Mózessel színről

színre, a mint szokott ember szólani barátjával” (2Móz. 33,11) „Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten. És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív. Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4Móz 125―128) „És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:” (Józs. 11) „A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot” (Ésa. 6,1) „Az én

fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.” (Jób 42,5) „Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.” (Hós 123) 11 Bűnösök vagyunk-e mindannyian? Róm. 3,23 „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” Róm. 3,10 „A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is” Zsolt. 14,3 „nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” ezzel szemben: Jób 1,1 „Vala úz földén egy ember a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűngyűlölő” 1 Móz. 7,1 „Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába; mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.” Luk. 1,6 „És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.” Milyen idős volt trónra lépésekor Akházia? 2 Kir. 8,26 „Huszonkét

esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett” ezzel szemben: 2 Krón. 22,2 „Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett” Szabad-e esküt tenni? „.Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel . és monda Ábrahám: én megesküszöm Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.” (1Móz 21,22―2431) „Ha valamely férfi fogadást fogad az úrnak, vagy esküt tesz, . a mint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék” (4Móz 30,2) „Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött . Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü; Miért is az Isten, ki- 10 A katolikus tanítás szerint: titokzatos elbeszélés az Istennel való küzdelemről. Úgy indul, mint valami testi birkózás, ahol

először Jákob látszik erősebbnek. De amikor felismeri ellenfele természetfölötti jellegét, áldását kéri A szöveg nem említi Jahve nevét, és a titokzatos támadó sem nevezi meg magát Úgy látszik, a sugalmazott szerző egy régi elbeszélést használ fel, hogy megvilágítsa a Penuel (Isten arca) nevet, és hogy magyarázatot adjon az Izrael névre A jelentése valószínűleg ez: Isten mutatkozzék erősnek, a népies etimológia azonban így értelmezte: Istennel szemben erősnek mutatkoztál A kép mindenesetre azt mutatja, hogy a pátriárka Istenbe kapaszkodik és áldását kéri, amellyel Isten elkötelezi magát mindazoknak, akik ezt a nevet viselik. Így a történet lehet a szellemi küzdelemnek és a kitartó imának a képe 11 A katolikus tanítás szerint: a vers elmarasztaló ítéletet mond Jákobnak az Istennel való küzdelméről: Jákobot vakmerőnek tartja. Jákob életének egyéb epizódjait is negatív szempontból említi 13 válóbban

megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe” (Zsid. 6,13―17 Lásd még 1Móz 22,15―19; 1Móz 31,53; Bir 11,30―39) ezzel szemben: „Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre . Se a földre Se a te fejedre ne esküdjél Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” (Mát 5,34―37) „.ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a f öldre, se más esküvéssel Hanem legyen a ti igenetek igen, és a n em nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.” (Mát 5,34―37) Mikor feszítették keresztre Jézust? „Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.” (Márk 15,25) ezzel szemben: „Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: ímhol a ti királyotok! Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!” (Ján 19,14―15) Engedelmeskedjünk-e a törvénynek?

„Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak” (1Pét. 2,13) „Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak” (Mát. 22,21 Lásd még Róm 13,1-7 és Tit 3,1) ezzel szemben: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (Csel 5,29) Hány állat volt Noé bárkáján? „És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába” (1Móz. 6,19) „A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászó állat közül, Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.” (1Móz 7,8―9) 1 Móz. 7,15 „Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala” ezzel szemben: 1 Móz. 7,2―3 „Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem

tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét Az égi madarakból is hetet-hetet” Egyenlőnek teremtetett-e a férfi és a nő? 1 Móz. 1,27 „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” ezzel szemben: 1 Móz. 2,1823 „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.” A fákat vagy az embert teremtették-e előbb? 1Móz. 1,12―31 „Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint És lőn este és lőn reggel, harmadik nap És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre És lőn este és lőn reggel, hatodik nap” ezzel szemben: 1Móz. 2,5―9 „Még semmiféle mezei növény sem vala a

földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje . És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából . És ültete az Úr Isten egy kertet édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala És nevele az úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót” 14 Volt-e Mikálnak gyermeke? 2 S